Tulipánok földjén – Kampen, Hollandia Zuhogó esőben gyülekeztünk a várkerti parkolóban és vártuk a buszt, amely 1500 km-re visz minket. Már besötétedett, mire bepakoltuk a csomagokat, elbúcsúztunk az aggódó szülőktől és megkezdődött az egyhetes kaland, melyre 31 tarczys diák és 2 tanár vállalkozott. Irány Kampen, Hollandia! Már egy éve terveztük a testvériskolai kapcsolat kialakítását az Ichthtus College nevű kampeni középiskolával, ahová 12 éves kortól járnak a diákok. Januárban látogatott el hozzánk két holland kolléganő és úgy tűnt, hogy a Pápai Református Gimnázium hosszú évekre visszanyúló kapcsolata segítségével végre a mi iskolánk is bekapcsolódhat a nemzetközi együttműködésbe. A refisek áprilisra terveztek egy egyhetes utazást a testvérvárosba és felajánlották, hogy tarczysok is csatlakozhatnak a csoporthoz. Nagy örömünkre diákjaink lelkesen jelentkeztek és hamar összeállt a 31 fős delegáció 6., 7., és többségében 8. évfolyamos diákokból. 1. nap: Eisenach, Wartburg vára Az idő kegyes volt hozzánk, mert a németországi Türingia erdeiben meghúzódó Eisenach városkában verőfényes napsütés fogadott minket. A friss levegőt szinte harapni lehetett és a jellegzetes, favázas házak között jólesett a séta a reggeli napsütésben. Először a város híres szülöttjének, a barokk zeneszerző, Johann Sebastian Bach szobrát és szülőházát tekintettük meg. Felkerestük a házat, ahol Luther Márton, a reformáció elindítója töltötte diákéveit. Eisenach közelében, egy erdőkkel körülvett sziklaormon magasodik Wartburg vára. A pápai utazók gyalogszerrel indultak a vár bevételére és a meredek út bizony megmozgatta a buszban elzsibbadt lábakat. Az 1067-ben épült várról több érdekességet is megtudtunk. II. András lánya, Árpád-házi Szent Erzsébet négyévesen került a várba Türingiai Hermann jegyeseként. Megcsodáltuk mozaikokkal kirakott szobáját, és az Erzsébet-folyosót, melyet a szent életének jeleneteit ábrázoló freskók díszítenek. Bepillantottunk Luther Márton puritán egyszerűséggel berendezett szobájába, ahol az Újtestamentumot fordította le német nyelvre 1521-22-ben.
Wartburg vára a világörökség része.
Újra buszra szálltunk és 500 km után este hatkor megérkeztünk Kampenbe. Ahogy közeledtünk, tetőfokára hágott az izgalom. Milyen lesz majd a fogadó család? Jó fej lesz a holland srác? Tényleg hideg lesz a szobában? És milyen lesz a kaja? Végre befordultunk az iskola parkolójába, ahol legalább akkora izgalommal vártak minket a családok és kollégák, amilyen izgalommal mi érkeztünk. Pár perc alatt mindenki megtalálta a vendéglátóját és a facebook-os üzenetek után végre személyesen is találkozhattak a holland és magyar diákok. Végre elkezdődött az igazi kaland! 2. nap – Kampen Vasárnap csípős hidegre, de ragyogó napsütésre ébredtünk, ami sétára csábított minket. A vasárnapot a családokkal töltötték a magyar diákok, így mi, tanárok is kaptunk egy szabadnapot, hogy bebarangolhassuk Kampent. A sétát a közeli parkban kezdtük, amelynek partján ludak, vadkacsák sütkéreztek. Szomorú fűzek hajoltak a víz fölé, a parton sárga és rózsaszínű virágok nyíltak. A parkban futó, kutyát sétáltató barátságos kampeniek köszöntek ránk, de találkoztunk uszodába kerekező pápai és helyi diákokkal is. Gyönyörködtünk a közeli utcák barátságos házaiban, a függöny nélküli ablakok dekorációiban, a kis előkertek virágaiban. Az utak kihaltak voltak, ám 11 órakor, mikor befejeződött a mise a kampeni templomokban, hazafelé tartó kerékpárosok lepték el az utcákat. Egész családok, nagyszülők, szülők, gyerekek bicikliztek a jellegzetesen vaskos, magas kerékpárokon. Aznap alig láttunk autót.
Egy gyors ebéd után a városközpont felé vettük utunkat. Sétáltunk a várost átszelő csatorna mentén, megcsodáltuk az Új Torony haragokkal teli kupoláját, a régi városháza csipkés tornyait, a kikötőben horgonyzó vitorlásokat és az Ijsser folyón átívelő hidakat.
A diákok vasárnapi programjáról a fogadó család gondoskodott és igazán változatos kirándulásokat szerveztek a magyar gyerekeknek. Voltak, akik uszodába mentek, mások Kampennel ismerkedtek egy belvárosi séta és a Stedelijk Múzeum helytörténeti részlegének meglátogatásával, de voltak olyanok is, akik a „Hollandia Velencéjének” is nevezett Giethoorn városkába látogattak el. Többen vidámparkban töltötték a napot, este pedig több család is összegyűlt egy vidám barcecue-ra. Következzen néhány beszámoló a vasárnapi élményekről. „Vasárnap Giethoorn-ba mentünk a családdal. Giethoorn olyan, mint Velence, ezért Hollandia Velencéjének is szokták nevezni. Először hajókázni mentünk, közben gyönyörű téglaházakat láttunk. Utána sétáltunk és hazamentünk. Vacsorára kínait ettünk, ami nagyon finom volt.” ( Helga) „A vasárnapi családi napon Giethoornban és vidámparkban voltunk. Reggel indultunk el kocsival. Giethoorn egy kicsi város, ahol nincsenek utcák. Motorcsónakot béreltünk és én is vezethettem. Nagyon szép volt. A házak rendezettek és tiszták voltak. Dél körül elindultunk a
vidámparkba. Több osztálytársam is ott volt és nagyon jól éreztük magunkat. Szerintem az életemben ez volt a legjobb napom.” (Dóri) „Vasárnap reggel fél 10-kor keltem, kipihenten. Reggeli után elindultunk a vidámparkba, a neve Walibi volt. Nagyon sok mindenre felültünk, de a legjobb a Sound of Music volt, ami egy hullámvasút. Úgy indult el, ahogy gyorsult a zene.. Nagyon élveztük. A vidámparkban ebédeltünk, én pizzát ettem. Egy játékon nyertem egy nagy egyszarvút, ami nagyon aranyos. Jól éreztem magam nagyon.”(Gréta)
3. nap – Kampen, Ichthus College Hétfőn iskolába mentünk, de a Tarczy helyett most testvériskolánk, az Ichthus College padjait koptattuk. Kolléganőmmel már 8 óra előtt megérkeztünk és igencsak elcsodálkoztunk, amikor megláttuk a tanárit. Mivel itt a tanárok vannak egy-egy teremben és a diákok vándorolnak órákra, ezért a tanáriba inkább csak pihenni, beszélgetni térnek be a kollégák, nyoma sincs füzethalmoknak az asztalon. Hosszú kávé és instant leves, színes kanapék és bárszékek várják a felfrissülni vágyókat. Mielőtt mi is beültünk volna egy órára, körbesétáltuk az épületet. A modern, hatvanas években épült iskola két épületből áll. Mindegyikben tágasak, világosak, sok ablakosak a tantermek. A folyosó felől is ablakok vannak, így a folyosón elhaladó bepillanthat a terembe folyó munkába. A folyosók színesek, fiatalosak, narancs és piros színű szekrények sorakoznak a falak mentén. Szünetben megtelnek a folyosók, beszélgetnek, a padlón ülve,
telefonoznak vagy fülhallgatóval a fülükben igyekeznek egyik teremből a másikba. Egy tágas helyiség szolgál étkezésre, itt fogyaszthatják el az ebédre hozott szendvicseket a tanulók. A zsibongó előterében van egy viszonylag nagy színpad – azon a héten készültek éppen a helyi kulturális bemutatóra. A tanítás negyed 9-kor kezdődik, előtte pár perccel érkeztek a diákok magyar társaikkal. A tarczysok elkísérték vendéglátóikat az éppen aktuális órára, így betekintést kaphattak a holland diákok mindennapjaiba. Az egyik legnagyobb különbség, hogy minden tanuló hozza a saját laptopját és többnyire azon dolgoznak. Az első óra matematika volt, ahol a diákok önállóan dolgoztak, miután otthon már megnézték a tanár által feltöltött magyarázatot. Számunkra szokatlan volt a tanóra laza fegyelme, a közvetlen hangnem tanár és diák között. Német órán nem volt csoportbontás, 32 diák gyülekezett a teremben. Itt is laptopon dolgoztak, a tanult nyelvtani szerkezet segítségével fordítottak hollandról németre, majd a tanár kivetítette a helyes megoldásokat. Óra végén elcsodálkoztunk, hogy milyen sok házi feladatot kapnak a diákok, de kiderült, hogy a sok feladat közül válogathatnak, aszerint, hogy kinek melyik nyelvi készségét kell fejlesztenie.
4.nap – Amsterdam Kedden Hollandi fővárosába, a nyüzsgő világvárosba, Amsterdamba látogattunk el. Első utunk a holland nemzeti múzeumba, a Rijskmuseum-ba vezetett. A gyönyörű épület, mely a holland festészet aranykorának legjelentősebb festményeit őrzi, évente majdnem egymillió látogatót fogad. Itt található a világ legjelentősebb Rembrandt gyűjteménye is. Ott jártunkkor is több ezer látogató gyönyörködött a szebbnél szebb festményekben, arany és porcelán műtárgyakban. Vetettünk egy pillantást Hollandia legnagyobb nyilvános
művészettörténeti könyvtárára is. Fotózkodtunk Van Gogh híres Önarcképével és Rembrandt monumentális festménye, Az éjszakai őrjárat előtt is sokan pózoltak. A híres kép érdekessége, hogy Rembrandt nem ezt a címet adta a képnek, francia és angol műértők látták el ezzel a címmel. Amikor azonban eltávolították a port és lakkréteget a képről, kiderült, hogy a festő tűző napsütésben ábrázolta az alakokat, ezért a cím kissé sántít. Miután feltöltekeztünk művészetekkel, belevetettük magunkat az amsterdami forgatagba. Utunk a csatornák mentén vezetett, jellegzetes sötét téglás házak között. Egy rövid időre megálltunk az Anna Frank múzeumnál, ahol több százan várakoztak, hogy egy pillantást vessenek a második világháborúban elhurcolt zsidó kislány életének emlékeire. Felkerestük Anna szobrát is, akinek naplóját a mi csoportunkban is többen olvasták már. Délután hajóval fedeztük fel a várost. A kapitánytól megtudtuk, hogy több mint száz csatorna szeli át Amsterdamot, és ezernél is több híd. Arra is fény derült, miért olyan keskenyek a házak és miért látunk minden ház tetején kampót. Régen a szerint adóztatták meg a házakat, hogy milyen széles volt a csatornára néző homlokzat, ezért inkább keskeny, fölfelé és hátrafelé terjeszkedő házakat építettek. A kampókra pedig azért van szükség, hogy felhúzzák a bútorokat a lakásba, mivel a lépcsőházak nagyon szűkek. Fáradtan, de élményekkel tele szálltunk be a buszba és hazafelé még sikerült néhány szélmalmot is lencsevégre kapni.
5.nap – Hága, Scheveningen Szerdán újabb kirándulás várt ránk, ezúttal szeles, csípős hidegben érkeztünk meg Hágába. Amsterdam nyüzsgése után Hága szinte csendes kisvárosnak tűnt. Hollandia harmadik legnagyobb városa egyben az ország közigazgatási központja, itt található a parlament is. Willem Alexander holland király is itt él és dolgozik.
Három csoportban fedeztük fel a várost – a mi idegen vezetőnk egy nagyon kedves, nyugdíjas tanár volt, aki érdekes történetekkel fűszerezve mutatta be nekünk a hely nevezetességeit. Megcsodáltuk a város központjában található Binnenhof-ot,vagyis Belső udvart, ahol a holland parlament is ülésezik. Elsétáltunk a királyi palotához, ahol éppen a király születésnapi ünnepségének előkészületei zajlottak. Holland címerrel díszített múzeumok és közigazgatási épületek között sétálgattunk, s megtudtuk, hogy Hágát már a 11. században említik, a Binnenhof pedig a 13 század közepén épült a Hofvijver tó partján. A történelmi visszatekintés után visszacsöppentünk a jelenbe és elsétáltunk a gyerekek kedvenc kávézójába, ahol a hideg ellenére jeges finomságokat fogyasztottunk. Útközben a belváros elegáns butikjainak kirakatait is megcsodáltuk- sajnos a bent található árukat nem a mi pénztárcánkhoz szabták. Kora délután Hága tengerparti kerületébe, Scheveningenbe látogattunk el. Az Északi tenger partján fekvő város népszerű üdülőhely. Hosszú homokos partja, mólója és világítótornya turisták ezreit vonzza. Ottlétünkkor nem volt éppen fürdésre alkalmas idő, az északról jövő szél habos, haragos hullámokat korbácsolt. Ennek ellenére nagy élmény volt a tengerparti séta, kagylókat gyűjtöttünk és beleírtuk a nevünket a nedves homokba. Néhány merész diák levetette a cipőt és bokáig gázolt a hideg vízbe. Bizonyára alkalmazkodtak már a zordabb holland időjáráshoz, mert szerencsére másnap senki nem ébredt tüsszögve. A szeles séta után jól esett visszaülni a szélcsendes buszba és elindultunk vissza a szállásunkra. Akárcsak előző nap, Hágából hazafelé is sikerült belecsöppennünk az autópályákon hazafelé tartó forgalom zsúfoltságába, így csak este hétre értünk haza fáradtan, széltől kipirultan, de újabb élményekkel gazdagabban.
6. nap – Kampen Elérkezett kampeni tartózkodásunk utolsó napja. Reggel ismét az Ichthus College-ban kezdtünk, ahol a kollégák sport programot szerveztek a holland és magyar gyerekeknek. Három hatalmas tornateremben zajlottak az események – labdajáték és gimnasztika gondoskodott róla, hogy megmozgassa az izmokat. Amíg a gyerekek sportoltak, mi tanárok megcsodáltuk a jól felszerelt tornatermeket és a vidámra festett falú, tágas öltözőket. Délben tanulóink vendéglátóikkal együtt hazamentek ebédelni és összepakolni. A délután folyamán még volt idő egy utolsó belvárosi sétára, szuvenírek vásárlására. Kolléganőmmel mi is a belvárosban töltöttük az utolsó órákat és sok diákunkkal találkoztunk, akik még apróságok után kutattak szeretteiknek vagy barátaiknak, vagy éppen csak egy fagyival a kezükben élvezték a kellemesen meleg, napsütéses időt. Délután ötre csomagokkal megrakodva érkeztünk meg az Ichthus College udvarára, ahol hamarosan kezdetét vette a pizza parti. Előre csomagolt pizza alapok, és számtalan feltét várta, hogy elkészüljenek az egyedi pizzák. Mindenki saját ízlésének megfelelően ízesíthette a pizzát sajttal, paradicsommal, paprikával, gombával, csirkehússal vagy éppen sonkával. Ezután mindenki maga sütötte meg a vacsoráját, melyet csoportokba verődve, jóízűen fogyasztottak el a magyar és holland diákok. A program végén közös képek készültek a kampeni utazás emlékére. Este 8 előtt megérkeztek a fogadó szülők is, hogy búcsút vegyenek magyar gyerekeiktől. Kedves ajándékokkal, bőségesen megpakolt elemózsiás táskával indították útnak diákjainkat. Torokszorító volt nézni, ahogy készültek az utolsó családi szelfik, és ahogy a holland gyerekek sokáig futottak, integettek a távolodó busz után. Este nyolc órakor indult el a buszunk az iskola parkolójából a 22 órás útra, fedélzetén összesen 44 izgatott diákkal, 4 fáradt, de elégedett tanárral és rengeteg élménnyel. Bár az első pár óra izgatott beszélgetéssel telt, mindenki elmesélte a Kampenben töltött utolsó nap emlékeit, éjfélre elcsendesedtek az utazók. Németországot végigaludtuk, s a hajnal már Csehországban üdvözölt minket. Kora reggel értünk utunk utolsó állomására, Prágába. A cseh főváros gyönyörű belvárosa lenyűgözött minket, ahogy sétáltunk a macskaköves utcákon a hideg, de verőfényes időben. Megcsodáltuk a Szent Vitus Székesegyház gótikus tornyait, végigsétáltunk Prága legrégebbi hídján, a Károly hídon és meghallgattuk a régi városháza csillagászati órájának érdekes játékát. Bármennyire is magával ragadó a cseh főváros szépsége, a mi szívünk már Pápa irányába húzott. Este hatkor kanyarodtunk be a Várkert parkolójába, ahol izgatott szülők és testvérek várták a nagy útról hazatérőket.
Úgy gondolom, valamennyiünk számára hatalmas élmény volt az utazás. Bepillanthattunk egy másik ország mindennapjaiba, rácsodálkozhattunk a két oktatási rendszer különbségeire, és csodálatos helyeken jártunk. Hamarosan mi is megmutathatjuk holland barátainknak és kollégáinknak a mi iskolánkat és városunkat. Júniusban találkozunk!
Hardi Tünde tagozatvezető
