A pestszentlőrinci főplébánia időszakos kiadványa
2014. pünkösd
Szív-hang Mária Szeplőtelen Szíve Római katolikus Főplébánia 1181 Budapest, Batthyány utca 87/b. Tel.: 290-3036 Fax.: 290-3036 XVIII.évf./2. szám
Nem vagytok hozzá elég erősek
E
zekkel a szavakkal búcsúzott Jézus a tanítványoktól az utolsó vacsorán. De hozzátette: elküldi az Igazság Lelkét, aki elvezeti őket a teljes igazságra. Hányszor érezzük mi is gyengének magunkat ahhoz, hogy az evangélium igazságát felvállaljuk mások előtt! Elméletben olyan bátran kiállunk Jézus mellett, de amikor gyakorlatban kellene meggyőződésünket kimondanunk, akkor csak némán hallgatunk. Igen, mi sem vagyunk sokszor elég erősek, hogy az Úr igazságát befogadjuk, az igazsággal járó következmények keresztjeit türelmesen elhordozzuk, és ráadásul még örömet is sugározzunk magunk körül! Azt azonban tudjuk, hogy a Lélek, akit a feltámadott Úr küld nekünk, képes minderre. Olvassuk az Apostolok Cselekedeteiből, hogy egy vesszőztetés után is milyen örömmel távoztak az apostolok a főtanácsból, mert boldogok voltak, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedhettek. A Szentlélek csodája volt ez, aki felszabadította őket minden félelem alól és erőssé tette őket arra, hogy nyíltan megvallják Jézust, az Atya feltámadt Fiát. A világ sóvárogva várja Isten fiainak bátor tanúságtételét, mivel nincs más reménye csak az Üdvözítő. Ezért a Szentlélek azzal az erővel, amivel a gyenge tanítvány szívét eltölti, egyben
Mottó:
„Jöjj Szentlélek, jöjj közénk! Jöjj el Fényességünk! Jöjj Tüzes Lélek, lobbantsd lángra szívünk!” Tartalom
Nem vagytok hozzá elég erősek 1 Emberközelben Kunszabó Zoli és Panni Párhuzamosok, akik már a végtelenbe vezető út elején találkoztak… 2 Helytörténet Historia domus – 7 5 Velünk történt Élő rózsafüzér zarándoklat május 17. 8 Vizitációra készülődtünk 9 Krónika Mi történt plébániánkon? (A teljesség igénye nélkül!) 10 Énekkarunk programjai: 10 Plébániánk hirdetései, programjai Mi történt plébániánkon? 11 Alapítványi Hírek 12
1
Pünkösdi örömhír
Emberközelben küldi is őt, hogy tanúskodjék Jézusról. Ahogyan VI. Pál pápa megfogalmazta: a mai világnak inkább tanúkra van szüksége, mintsem tanítókra. Jézus Téged is küld: készen állsz-e arra, hogy eszköze légy ott, ahol élsz? Ne vonakodj, mondván: én túl gyengének érzem magam ehhez, hiszen senki sem képes önerejéből küldötté válni, csak aki befogadta a Szentlelket, az válik apostollá. Jézus csak egyet kér Tőled: nyisd meg a szívedet és fogadd be az ő személyes Ajándékát, az ő Szentlelkét! Minden más magától fog történni, pontosabban Tőle nyer indíttatást. Szívből kívánom, hogy ezen a Pünkösdön elnyerjétek a Szentlélek ajándékát és apostolokká váljatok családotokban és környezetetekben, ahol éltek! Áldott Pünkösdöt kívánok Nektek:
megváltoztatja az életemet. Kamaszkoromtól tépelődő, az élet értelmét, a saját életem célját kereső ember voltam. Ezért mentem a bölcsészkarra is, ezért jártuk sorra egyik barátommal a Budapesten fellelhető, talán összes vallás közösségeit, mert éreztük, hogy a bennünk lévő űrt csak Isten töltheti ki – de sehol nem találkoztunk vele. Aztán ez a barátom egyszer
Henrik atya
Kunszabó Zoli és Panni
Párhuzamosok, akik már a végtelenbe vezető út elején találkoztak… Nem az ember a fontos, hanem a történet. Persze nem akármilyen emberrel esik meg akármilyen történet. /Thomas Mann/
A
beszélgetés során pillanatok alatt kiderült, hogy mindkettejük életében olyan fordulatot jelentett a megtérés, Jézus Krisztus jelenvalóságának megtapasztalása a Szentlélek által, ami alapvetően meghatározza őket. Ez a kiindulás, a rendező elv, Az életük. A legjobban az érintett meg, hogy minderről nagyon
2
egyszerűen, minden pátosz nélkül beszéltek, folyamatosan hangsúlyozva, hogy ők nem terveztek, nem aggódtak – elfogadták, ami jött és dolgoztak. Egy fiatalember, aki nagyon kereste a választ, hogy miért született erre a világra, megtalálta, és onnantól erről szól az élete, hogy ezt elmondja másoknak. Megkapta a kegyelmet, hogy mindig jó helyen volt jó időben. (Panni – Zoliról) Zoli: Ösztönösen egy elementáris találkozásra vágytam valakivel, olyanra, ami örökre
teljesen kicserélve jelent meg az egyetemen. A változás olyan lenyűgöző volt, hogy én csak azt akartam, hogy ez velem is megtörténjen! Barátom magyarázata ennyi volt: „Kerestük Istent, de nem úgy, ahogy találkozni lehet vele. Isten elküldte a Fiát, Jézust, és általa juthatunk el az Atyához.” Ahogy ezt meghallottam, azonnal biztos voltam benne, hogy ez az igazság. Elvitt egy közösségbe, ahol az életteli énekek és tanúságtételek sora megnyitott a hitre. Addig Isten csupán egy távoli lehetőség volt számomra, de most először tudtam valódi hittel és meggyőződéssel imádkozni. Néhány nap telt el csendes örömben, mikor egyik imámra csodálatos választ kaptam. Ez volt az első, hogy Istent, mint Atyát szólí-
tottam meg: „Szükségem van Rád, hogy megismerjelek, hogy meggyógyítsd sebzettségemet, és megtaníts engem is szeretni. Atyám, kérlek, mutasd meg nekem szereteted!” A válasz: felfoghatatlanul intenzív, tüzes szeretet, ami békét és biztonságérzetet adott, hogy nem vagyok egyedül, fontos vagyok és életem a legjobb kezekben van. Panni: Egyikünk se úgy nőtt fel, mint egy tipikus polgári, vallásos család gyermeke általában. Én igazi nehéz gyerek voltam, iskola szerte megvolt a hírem. Ez másutt is így lett volna, de a Patrónában különösen kilógtam a sorból. Mindehhez egy hihetetlenül súlyos problémákkal terhelt család szolgáltatta a hátteret és a magyarázatot. Édesapám ivott, édesanyám súlyos betegként szinte állandóan kórházban volt, alig tudott eltartani bennünket. Bátyámmal szinte az utcán nőttünk fel, ezért is íratott anyukám a Patrónába, ahová ő is járt, hogy el ne kallódjak. Az érettségi után nem volt célom, nem tudtam, mit akarok, otthonról is el kellett költöznöm. Úgy éreztem, semminek nincs értelme. A gyerekkoromban szerzett sebek nem gyógyultak, sőt tovább mélyültek. Elhatároztam, hogy nem fogok templomba járni, mert ha ezek a sebek nem gyógyulnak, akkor ez az egész egyszerűen nem igaz. Nem akartam csak képmutatásból, vagy a hittanos társaság miatt hívőnek mutatkozni. Éjszakánként borozgattam, cigiztem, de közben leveleket írtam Istennek…
3
Emberközelben A hittanos barátnőim hívogattak a városmajori kis templomba, ahol egy közösség tart nyitott összejövetelt, és ahol „találkozni lehet Istennel”. Ráadásul kiderült, hogy ez egy karizmatikus közösség, ami akkoriban legalábbis gyanús volt. Végül – fenntartásokkal telve − elmentem egy ilyen alkalomra, de azzal, hogy én nem hagyom magam megdumálni. Megérkeztem, beléptem és betöltött a Szentlélek az ajtóban! Éppen Zoli beszélt, de én egy szóra sem emlékszem belőle. Két órán keresztül rendes fizikális tüzet éreztem a testemben … nem is tudtam, hogy engem így lehet szeretni! A város másik végében laktam, de hazáig gyalogoltam és énekeltem. Két hétig eufórikus állapotban voltam, rengeteg rózsafüzért imádkoztam. Nekem kellett is, hogy ilyen megragadó legyen az élmény, mert ha lépésről-lépésre találkozom Istennel, akkor visszafordulok. Közben kiderült, hogy ez egy nagyon jó közösség, és kezdtem közéjük járni. Zolival egyre többet beszélgettünk, sőt már jártunk is, de mikor ő azt mondta, lehet, hogy pap lesz, akkor úgy éreztem, hogy le kell mondanom róla. Elfogadtam egy amerikai ösztöndíjat, hogy kint folytassam az ELTÉ-n megkezdett szociológiai tanulmányaimat. Nem akartam, hogy miattam ne legyen pap, de nagyon nehéz volt. Végül mégis jót tett a távolság: az első szemeszter végén megkérte a kezemet, én otthagytam az ösztöndíjat és hazajöttem. Zoli: Addigra én már éreztem, hogy az én hivatásom az igehirdetés. Azt hittem, ez csak papként lehetséges, ám közben családra vágytam. A megtérésem utáni években nagyon intenzíven szolgáltam a városmajori közösségben, miközben a Magyar Rádiónál dolgoztam. Végül 1994-ben elhagytam világi munkahelyemet, és barátaimmal létrehoztunk egy missziós célú alapítványt, aminek a munkatársa lettem. 1997-ben alapítottuk meg saját közösségünket, az Új Jeruzsálemet, amelyben kibontakoztak
4
Helytörténet missziós szolgálataink. Legismertebb közülük talán a TŰZ evangelizációs alkalmak sorozata Budapesten és vidéken. Igazi megtiszteltetés volt, hogy a 2007-es Városmisszió képzési felelőse lehettem, és az általam írott anyag alapján készültek fel a plébániák. Ugyanebben az évben Erdő Péter bíboros úr diakónussá szentelt. Közösségünk 2010-ben nyerte el a végleges egyházi elismerést, így büszkén viseljük nevünkben a „katolikus” jelzőt. Panni: Nagyon boldog voltam, mikor bíboros úr felszentelte Zolit: végre helyére került ez az ember. Addig is az igehirdetésnek élt, ami neki a legfontosabb a világon, de most az Egyház küldi! Zoli: Állandó diakónusként szolgálatom a Tömő utcai lelkészséghez köt, ahol elsősorban szegények, hajléktalanok és cigány családok pasztorációját végezzük. A misszió nem lehet teljes a szegények szolgálata nélkül! Panni: A kettőnk szolgálata egyre jobban összeforrt. Engem mindig az elesett emberek érdekeltek, ezért végeztem szociális munkás−szociálpolitikus szakot. Az évek során rájöttem, hogy csak a misszióra alapozott szociális munka lehet igazán hatékony. Az ember belső átalakulására van szükség ahhoz, hogy igazán újjáépülhessen az élete. Ez az átalakulás viszont a hit által, Isten szeretetének megismerésével lehetséges. Igazából arra van szükség, hogy együtt legyünk az emberekkel minden nap, lelkileg segítve őket, közben pedig gyakorlati segítséget is nyújtva. Ezzel a vízióval indult el 2011-ben a „Csak Egyet” Segítőszolgálat, amelynek nappali melegedője a VI. kerületben, a Király utca−Izabella utca sarkán működik. Ahhoz, hogy komolyan működhessünk, hivatalos intézményt kellett létrehoznunk, ami állami normatívát kap. És egyházi fenntartású helynek kellett lennie, mert a szociális munkásokkal esküt tetetnek, hogy ők nem beszélnek hitről a klienseikkel. Csak egyházi fenntartású helyen lehet evangelizálni. A szakhatósági engedélyekhez,
kötelező eszközökhöz milliók kellettek. Eleinte semmink nem volt, de végül minden szükséges meglett – az utolsó pillanatban. Gyakran nincs egy fillérünk sem, de Isten mindig segít a kellő időben, és már három éve működünk. Sok visszaigazolást kapunk, hogy szükség van ránk. Nagyon sok a tanúságtétel. Azok közül, akiket sikerült visszavezetni a munka világába, többen nálunk dolgoznak. Nagyon durva közegben végezzük szolgálatunkat, benne vagyunk az élet sűrűjében. Kétségbeesett emberek, nyomorgó családok, drogosok, prostituáltak kötnek ki nálunk, de őket is sikerül megszólítani az Isten szeretetéről szóló evangéliummal. Mikor és hogyan találkozik a család, ahol a szülőknek ilyen hivatásuk van? Panni: Én Zolit már így kaptam, így fogadtam el. Tudtam, hogy sokat lesz úton, de kezdettől fogva részt vettem, amiben csak tudtam. A gyereket is vittük magunkkal az evangelizációkra és a kurzusokra. Minden nagyon természetesen alakult, öt gyermekünk hét év négy hónap alatt született, a legkisebb most 12 éves, a legnagyobb 20. Tizenhét évig itthon voltam a gyerekekkel. Közben továbbra is részt vettem
a közösség szolgálatában, sok ember helyzetén segítettem itthonról telefonálgatva. Így fogalmazódott meg a „Csak Egyet” misszió gondolata is. Egyébként Zoli elég sokat van itthon a hétköznapokon, így azért találkozik a család. A nyári szünetben pedig hosszú nyaralásokat szervezünk együtt. Akkor bepótoljuk a lemaradásainkat. Amit nagyon sajnálunk, hogy a szolgálat nem teszi lehetővé, hogy részei lehessünk az itteni közösségnek. Ideköltözésünkkor még néha el tudtunk menni egy-egy kirándulásra, lelkigyakorlatra – és ezek szép emlékek –, de ebből annyi maradt, hogy én a gyerekekkel ide járok a vasárnap esti szentmisére. Zoliról még annyit, hogy megfigyelő tanácsadóként részt vett az Új Evangelizációról szóló püspöki szinóduson, ahol a Szentatya jelenlétében szólalhatott fel. Katolikus teológiából főiskolai, majd egyetemi képzettséget szerezett. A licenciátusi fokozat után doktori munkáját írja, természetesen az új evangelizáció témakörében. Isten áldja meg a munkájukat, szolgálatukat! BOE
HISTORIA DOMUS – 7 1919-et írunk. Megjelent egy rendelet az egyházak likvidálásáról. Az egyházi épületeket gyermekvédelmi célokra, napközi otthonokra, szanatóriumokra s kórházak céljaira lefoglalják. A plébánialakásban meghagyják a plébánost de csak két szobában, s azért is fizetni kell lakbért. A Tanácsköztársaság a papok között csak a plébánost ismerte el mint olyant, kit a hívek, ha akarnak, hát eltarthatnak – a többieket mind megfosztotta a kenyerétől. A püspöksé-
gek, káptalanok földjeit kommunizálták; az alapokat elvitték. Egy incidens következik a tisztelendő úr életéből, melyről ezt írja: „Húsvét hétfő. A délelőtt nyugodtan telt el. Délután litánia után várok egy esküvőre. 1/2 4 órakor beállít két szuronyos vörös katona, s a plébánost keresi. Én vagyok – mondom. Parancsunk van, hogy azonnal kövessem. Felveszem a kabátom – megcsókolom a húgom (ki tudja, nem utoljára-e) és a két szuronyos katona között megyek a vörös parancsnokság-
5
Helytörténet ra. A híveim, kik éppen ekkor jöttek ki a templomból, mindezt látták. Több se kellett nekik. Már a katonák előtt kifakadtak; mit vétett a plébánosunk, miért viszik el? – ezt megkeserülitek. Az egyik katona mentegetőzött is, bocsássak meg neki, ő nem tehet róla, neki a parancsot teljesítenie kell. Útközben az egyik direktóriumi tag is mentegetőzött, hogy ő az én letartóztatásomról nem tud semmit. A vörös parancsnokságon a parancsnoktól kérdem, miért tartóztattak le? A felelet: mert rajta van a listán! Jó – mondom én erre. Ma délután két pár vár az esketésre. Mind a kettő vörös katona. Ha engem a vallásszabadság kihirdetése dacára elhurcolnak, s ezek most botrányt csapnak, maguk fogják meginni a levét. Erre megijedt és az esketések elvégzésére egy órára haza eresztett, de egy óra múlva jelentkezzem újból a parancsnokságon. Elvégeztem az esketést és 5 órára visszamentem. Innen egyvörös katona Kispestre kísért a forradalmi törvényszék elé! Azalatt – míg én ide- s odajártam –, a híveim fellármázták az egész községet, s dícséretükre legyen szabad felhoznom, a helybeli vörös katonák is melléjük álltak, s elhatározták, hogy ha kell, fegyverrel is kiszabadítanak. Ennek a híre természetesen azonnal eljutott a forradalmi törvényszéki bírák fülébe. Ezek után nem tudták, mit csináljanak velem. Rövid tanácskozás után szabadlábra helyeztek. Nem akartam hazajönni írásbeli iga-
6
Helytörténet zolvány nélkül. E nélkül minden órában járhattam volnaa kálváriámat a szuronyok között. Kiállították hát számomra az igazolványt.” A Tanácsköztársaság azt hitte, hogy egyszer vége lesz minden vallásnak, minden hitnek, minden egyháznak, s a papok elmehetnek koldulni. Azonban tapasztalniuk kellett, hogy mindennek az ellenkezője történt. A templomok zsúfolva voltak, s olyanok, kiket azelőtt sohasem lehetett látni a templomban, most tüntetőleg megjelentek. A hitoktatáshoz majd minden szülő ragaszkodott és szívesen díjazta is. A vöröskatonák gyalog, egyenruhában – hogy mindenki lássa – jöttek az esketéshez. Az adakozás szépen folyt és több jött be egy esztendőben az adományokból, mint máskor az adókból. A pártnapokon egyebet sem csináltak, mint a vallást, a papokat gyalázták. Ez a fegyver azonban visszafelé sült el, s csírája lett a kereszténység újjáébredésének. 1919 nyár végén azonban újabb megpróbáltatások jöttek.
A román megszállás.
Ugyan leverték a forradalmat, de vesztesként kikerülve az I. világháborúból, a szomszédos népek jogot formáltak arra, hogy bevonuljanak az országba és ott fosztogathassanak, ahol csak tudnak. Először a franciák jöttek, aztán a románok. Pestszentlőrinc 4 hónapig volt román uralom alatt. Minden házba beállított egy tiszt 25-30 acélsisakos katonával. Fegyver és ruha után kutattak, de ha már megnyerte a tetszésüket valami, azt is elvitték szó nélkül. A kertekben a gyömölcsöt mind, még az éretlent is leszedték és megették. Négyhónapi megszállás, dorbézolás, rekvirálás, fenyegetőzés után, november 10-én megkezdték a kivonulást. A közeli községekből itt gyülekeztek, s azután egyszerre indultak. Minden kocsi rogyásig megrakot-
tan a rablott holmikkal. Volt azon mindenféle. A konyhaeszköztől a kalapskatulyáig; a disznótól a legfínomabb bútorig – szóval mindent elvittek, ami csak mozdítható volt. Minden kocsi után 3-4 ló, vagy1-2 tehén baktatott. Sok helyen csak a puszta falakat hagyták hátra. Az igazságnak megfelelően be kell vallani azt is, hogy nem mindnyájan voltak ilyenek. A tisztelendő úr a plébániájára beszállásolt román tisztnek köszönhette, hogy nem zaklatták felesleges kutakodásokkal.
Lőrinc fái kipusztultak.
A megszállás következtében a szénbányákból annyi szenet sem lehetett kapni, ami a vasutak részére elegendő lett volna, így a tüzelésre csak fa jutott. Az erdők pedig ellenséges kezekben voltak, s így nem volt más hátra, mint kiirtani a ligeteket és az utcai fákat. Lőrinc sem kerülte el sorsát. Egyik fa dőlt ki a másik után, mígnem puszta lett az egész község. Budapestről egész télen át jártak ki az emberek, hogy a tönköket és a fagyökereket szedegessék ki a földből. Közben május 19-én dr. Wimmerth Bélát az Erzsébetfalván tartott kerületi ülésen a megyéspüspök úr (dr. Hanauer István) jelenlétében egyhangúan kerületi jegyzővé választották. Aztán beköszöntött 1920. június 4.
Nemzeti tragédiánk, a trianoni döntés.
“Bizalmunk már csak az Istenben és a magyar nép ősi, ezeréves töretlen erejében van” – részlet W.B. írásából. .......................... Augusztus 10-én fontos intézkedésekre került sor. Az egyházmegyei nyugdíjintézet megyei közgyűlésén a nyugdíjas papok bérének némi
emelése, és a nyugdíjjárulék mértékének megállapítása. Pestszentlőrinc egyelőre évi 200 koronát fizetett e címen. A kereszténység újjáéledésével rögtön felmerült az a rendkívül fontos cél, hogy a lerongyolódott erkölcsi érzék, s hit új életre támasztását megvalósítsák. Ezt pedig elsősorban az iskolákban kellett megkezdeni. Szükségessé vált, hogy hitoktatói állást szervezzenek, s a hitoktatónak olyan fizetést biztosítsanak, amelyből minden támogatás nélkül megélhessen, de egyúttal kötelességévé tegyék azt is, hogy a keresztény újjáébredés mozgalmaiból is kivegye részét és a lelkipásztorkodás terén segítségére legyen a plébánosnak. Pestszentlőrinc is kapott ilyen szervezett hitoktatói állást.
Szeptember 8.
Örömünnep volt a lőrinci Egyház történetében. Erről így ír dr. Wimmerth Béla: „Lelkemnek leghőbb vágya teljesült: parókus (plébános) lettem. A megyéspüspök úr (dr. Hanauer István) méltányolva 10 éves fáradságomat, s elismerve e fáradság eredményét, 3229/1920 számú alapító levelével Pestszentlőrincet parókiává erigálta (alapította), engem nevezett ki első parókussá, s kitüntetett azzal, hogy maga személyesen iktatott be hivatalomba. Eljött ugyanis, hogy 10 éves jubileumom alkalmából üdvözöljön, s ezt az alkalmat felhasználta arra, hogy a bérmálás szentségét is kiossza. Beszédében buzdított a további kitartásra, s figyelmeztetett, hogy a parokiális templom még hiányzik, ennek mielőbbi felépítésére kell törekednem. Vajon elérem-e az alapkő letételét? A békebeli százezer korona helyett most legalább három millió kellene az építéséhez. A nyomorúság nagy – meg aztán egy kissé érzem már erőim lankadását is. A jó Isten majd csak megsegít!” A Historia Domus alapján: Sz. M.
7
Velünk történt
Velünk történt
Élő rózsafüzér zarándoklat május 17.
E
M
ájus 17-én 8. alkalommal hívtak minket az Élő Rózsafüzér Zarándoklatra. Kora reggel öten indultunk el egyházközségünkből a soroksári Nagyboldogasszony templomba. Később többen is csatlakoztak hozzánk közösségünkből. A soroksári templomban indulás előtt áldást kaptunk, valamint közösen imádkoztunk az egész napért. Kb. 20 km-es út állt előttünk. Útra keltünk tehát, elől a kereszt és a zászlók, mögötte pedig a zarándokok. Az imádság is elkezdődött. Egy velünk lévő kántor irányította az éneklést, a hangosítás pedig lehetővé tette, hogy mindenki be tudjon kapcsolódni. Először a soroksári temetőben álltunk meg, itt Elemér atya vezetésével az elhunytakért imádkoztunk. Ezen a ponton csatlakozott hozzánk a gitáros zenekar. Innen a Fatimai Szűzanya templomba vitt az utunk, ahol elimádkoztuk az örvendetes rózsafüzért. A helyi közösség pogácsával és üdítőitalokkal kínálta a zarándokokat. E rövid kis pihenő után újra összeállt a zarándokcsoport, hogy Pestszentimre felé vegye az útját. Útközben a fájdalmas rózsafüzért imádkoztuk. Az autópálya közelében kis időre megálltunk: Attila atya a Szentírásból olvasott fel egy rövid részletet, illetve megáldott minket és minden úton lévő embert az Oltáriszentséggel. A zarándoklat folytatásakor mindenkinek egy olyan emberhez kellett csatlakozni, akit eddig nem ismert, és ezek a párok egymással beszélgetve gyalogoltak tovább. Énekelve érkeztünk a pestszentimrei templomba. Itt a világosság rózsafüzérét mondtuk. Az ima után a kertben terített asztalok, padok vártak ránk. Innen az erdőn keresztül vágtunk neki az út még előttünk álló részének. A rövid erdei pihenőnél a természet szépségéért adtunk hálát a Teremtőnek. Meghallgattuk az „Erdő fohász”-át, és a gitáro-
8
Vizitációra készülődtünk rdő Péter bíboros atya kétnapos látogatásának meglehetősen alapos felkészülést igénylő előkészületeiről és annak eredményeiről beszélgettünk Henrik atyával. Milyen formában értesültetek a Bíboros atya látogatási szándékáról? Januárban az érsekség egy levélben tájékoztatott a vizitáció esedékességéről, valamint arról, hogy ez milyen felkészítést is igényel a plébánia részéről mind adminisztratív szempontból, mind pedig annak közösségeire vonatkozóan.
sok énekeit. Az erdei út maradék részét csendben tettük meg, majd 3 órakor az irgalmasság rózsafüzérét imádkoztuk el. Következő állomásunk a szemeretelepi templom volt. Itt a dicsőséges rózsafüzért imádkoztuk, és meghallgattuk Károly atya szavait. Szemeréről a mi templomunkba vezetett a zarándoklat. A „Boldogasszony anyánk” éneklése közben vonultunk be a templomba, ahol András atya köszöntött minket. Eddigre már a 17. kerületi zarándokok is ideértek. Ezen az állomáson papi és szerzetesi hivatásokért imádkoztunk, András atya prédikációja is megerősítette, hogy milyen nagy szükség van az ilyen szándékra mondott imákra. A két zarándokcsoport együtt indult tovább a Havanna-telepi Szent László Plébániára, ahol a lorettói litániával folytatódott az imádság. A nap lezárása a szentmise volt, amelynek főcelebránsa Horváth Zoltán atya volt, de ott állt az oltárnál Elemér atya és Attila atya is. A szentmise után terített asztalt várt bennünket. Rövid beszélgetés után fáradtan, de lelkileg megerősödve tértünk haza otthonunkba. Hálát adunk a Jóistennek és a Szűzanyának ezért a szép napért. Molnár Istvánné
A látogatás milyen előkészületekkel járt? Nekem egy olyan, szinte percre lebontott vizitációs programtervezetet kellett készítenem a bíboros atya számára, amelybe egyaránt bele kellett férnie a protokolláris találkozóknak és a velünk, lelkipásztorokkal külön-külön folytatott mélyreható beszélgetéseknek a főplébánián, az Erzsébettelepi Szent Erzsébet Plébánián, a Szent Lőrinc kápolnában, a Miklóstelepi Szent József kápolnában, a Szent Lőrinc Katolikus Iskolában és a Liliomkert Katolikus Óvodában tett látogatásán túl. A bíboros úr látogatása során elsőként a plébániatemplomba ment be az Úr Jézust köszönteni, melyet csöndes adoráció követett. Ezek után megtekintette templomunkat, illetve a plébániát. Ezzel kezdetét vette az adminisztratív ellenőrzés először is az anyakönyvek láttamozásával, majd pedig a bíboros atya pontról-pontra áttekintett egy 668 pontból álló kérdéssort a plébánia vallási, liturgikus és közösségi életére vonatkozóan. Ennek a hatalmas munkát jelentő kérdőívnek a megválaszolását a képviselő-testület tagjai egymás közt megosztva dolgozták fel. Ide nemcsak gondolatban megválaszolható kérdések tartoz-
tak, hanem utánjárást igénylőek is akadtak, mint például friss tulajdonlapok beszerzése. Majd mindezen válaszoknak a testület elnökével való áttekintését követően három példányban kézzel írott jegyzőkönyvi füzetek készültek. Itt jegyezném meg, hogy érdekes és izgalmas dolgokra is fény derült mindezen kérdések megválaszolásakor. A kerületünk egyik műemlékeként számon tartott Grassalkovich kápolnát gondozók régebben arra lettek figyelmesek az épület boltozatából ítélve, hogy az alatt egy helyiség, feltehetőleg egy kripta van. S bár az önkormányzat nekikezdett a feltárásnak, végül pénz hiányában visszatemette azt. Most azonban előkerültek olyan nem katalogizált, illetve nem számon tartott iratok is, mint például az ezt megelőző, első püspöki látogatás jegyzőkönyve templomunk első plébánosának, Wimmerth Béla atyának az idejéből, még az 1900-as évekből. Ennek a dokumentumnak a segítségével viszont immár egy forint ráfordítás nélkül derült ki, hogy a kápolnát építtető Grassalkovich család kapcsolatban állt a Belga Bankkal, amelynek a tisztviselői lettek a kápolna alatti kriptába eltemetve. Mindazonáltal a vizitáció egyfajta leltározást is megkövetelt, tudatosítva ezzel, hogy közösségünknek mi is a vagyona, amelyre vigyázni kell, kezdve a kultúrház kanalaitól, a miseruhákon át, egészen a templomban levő székekig. Sőt az erzsébettelepi templom kelyheit, műtárgyait is immár ellátta az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ szakmai műtárgyleírással. Vasárnap délelőtt pedig a főplébánián celebrált szentmisét a bíboros úr, amelynek keretében hat felnőtt katekument részesített a bérmálás szentségében. Őket Kriszta nővér készítette fel. Látogatása során a bíboros atyának a nővérekkel is volt alkalma a találkozásra. Mi az, ami a látogatás hozadékát jelenheti közösségünk számára?
9
Krónika
Plébániánk közösségei és állandó programjai
A vizitációt összegezve a bíboros atya egy nagyon is élő közösségnek tartja a miénket, amelynek nagyobb életteret szeretne biztosítani a jövőben, mint amit per pillanat a templom hittanterme, a plébánia közösségi terme és a Kultúrház tulajdonjogilag nem hozzánk tartozó része tud nyújtani. A pénteki nap folyamán a bíboros atya ellátogatott az Erzsébettelepi plébániára is, amelynek nehézségeit látván fontosnak tartotta, hogy a hívek környezetükben továbbra is tanúságtevők maradjanak, valamint rámutatott, hogy milyen elengedhetetlen ehhez a plébánia közösségi éle-
„A
z a csodálatos és gyönyörű az Evangéliumban, hogy nem egy lezárt rendszer, ami világos és kifejezett törvények gyűjteménye: ezt tedd, így és így, erre meg erre, és akkor bejutsz Isten Országába. Nem! Az Evangélium egy nyitott út” „Légy tökéletes, ahogy Mennyei Atyád is tökéletes.” Hogyan? Meg kell találnod hogyan. Ez a nyitott út az egyetlen út, mely
tének a felkarolása is. Így Zsombor Kálmán atya távozása a főplébánia miserendjének az átszervezését is jelenti. És ha már szóba került, hogy milyen hatalmas és hosszan tartó munka előzte meg ezt a vizitációt, akkor itt is meg szeretném ragadni az alkalmat, hogy kifejezzem hálás köszönetünket mindazoknak, akik áldozatos munkájukkal segítették a vizitáció előkészítését, zökkenőmentes, gond nélküli lebonyolítását és azt, hogy Főpásztorunkat megfelelő és méltó módon tudtuk vendégül látni.
tiszteli az Embert. Egy impulzus, egy cél segít, és te magad megtalálod az utat annak megvalósítására a saját magad módján. Te magad találod fel a saját cselekedetedet, a saját életedet. Ez nagyszerű! Ez az, amit Szent Pál a Galatákhoz és a Rómaiakhoz írt levelében mond: nem a törvénynek, hanem a Léleknek vagytok alárendelve. A Lélek élet. Ő az Élet, Ő egy impulzus. Ha
B.T.Á.
te a Lélek befolyása alatt vagy, akkor nem fogsz úgy beszélni, mint egy könyv: „Ezt szabad, ezt tilos, ez bűn, vagy nem bűn?” Engem az élet érdekel! A haladás érdekel! A saját magam és a mások haladása, az emberiség haladása! Mert engem előre lendítettek, és előre vonzanak! Ez az Evangélium! És ez az ember tiszteletben tartása.” (Részlet Henri Boulad SJ: Bátorság a léthez c. füzetéből )
Mi történt plébániánkon? (A teljesség igénye nélkül!) Áprilisban - Április első hetében tartós élelmiszert gyűjtöttek
szentmiséje, utána szentségimádás.
rászoruló testvéreinknek. Az adományokat a Katoli-
- 17-én részt vettek hívőink az élő rózsafüzér
kus Karitász juttatta tovább.
zarándoklaton.
- 11-én plébániánk imacsoportjainak volt közös
- 16 és18-án hivatalos vizitáció keretében dr. Erdő
szentmiséje, utána félórás szentségimádás.
Péter Bíboros úr meglátogatta egyházközségünket.
- Virágvasárnap (április 13-án) 16 óra 30 perc kez-
18-án felnőtt katekumeneket bérmált a ½ 11-es
dettel adták elő közösségünk tagjai a Csíksomlyói
szentmisén, délután találkozott képviselőtestüle-
passió misztérium játékot templomunkban.
tünkkel, valamint néhány, közösségi életünkben
- 26-án tartották évi közgyűlésüket a kamilliánusok
szolgálatot végző testvéreinkkel. Meglátogatta a
a Közösségi Házban.
filiákat, óvodát, iskolát.
- 27-én az Isteni Irgalmasság vasárnapján Rómá-
- 22-én folytatódott a felnőtt hittan templomunkban.
ban szentté avatták XXIII. János és II. János Pál
- 25-én – sajnálatos módon- a meghirdetett Máriát
pápákat.
dicsérő egyházzenei áhítat elmaradt!
Ezen a napon teljes búcsút lehetett nyerni a
- 26. a végső határidő a Jézus Szíve nővérek által
szokásos feltételekkel - gyónás, áldozás, ima
meghirdetett gyermek- és családi táborokba való
a Szentatya szándékára. A búcsú elnyerésére
jelentkezésre.
minden templomban és kápolnában volt lehető-
- 31-én tartotta a Nyugdijas Klub összejövetelét a
ség. Részleges búcsú akkor nyerhető, ha a hívő
Közösségi Házban.
az Irgalmas Jézushoz fordul imádságával. Ezen
a napon délután 3 órakor az Isteni Irgalmasság
És Június 8-án Ünnepeljük a Szentlélek Eljövetelét!
imaóráját tartották templomunkban.
Májusban - 1-jén van munkás Szent József ünnepe, Miklóstelepi kápolnánk búcsúja. 9 órakor tartottuk az ünnepi szentmisét. - Május a Szűzanya hónapja, minden nap az esti szentmise előtt 20 perccel a lorettói litániát imádkoztuk. - 8-án folytatódott a felnőtt hittan templomunkban.
10
- 9-én plébániánk imacsoportjainak volt közös
Szentgyónási lehetőségek templomunkban hétfő, szerda, péntek: Kedd, csütörtök: péntekenként: szombatonként:
7:00-7:25 17:30-17:50 16:30-17:50 19:00 – igény szerint
11
Áldott, kegyelmekben gazdag pünkösdöt kívánunk minden kedves olvasónknak!
Alapítványi Hírek Már az első keresztények gondoskodtak a közöttük élő nehéz sorsú társaikról. » Az Írásban is az áll: „Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, aki meg keveset, nem szűkölködött.” (Kor2 8,15) Mi is hálásak vagyunk, hogy a Közösség támogatásával a rászorulókat legutóbb már havi 175 ezer Ft-tal tudtuk segíteni. Márciusban 300 ezer, áprilisban 374 ezer Ft folyt be. A nyár közeledtével sok családban jelent problémát, hogyan gazdálkodják ki a gyermekek táborainak, nyaralásának költségeit. Biztatunk minden közösségünkhöz tartozó családot, ahol ez a nehézség felmerül, bátran keressenek meg minket. (Elérhetőségeink a plébánia kerti vitrinjében találhatók.) Adományokat az alábbi számlára várunk: Krisztus és Mária Segítsége Alapítvány OTP Bank: 11718000-20032795 közlemény: Rászorulók Június 16-tól augusztus végéig a szentmise rendje az alábbiak szerint módosul: hétfő: 7:30 kedd: 18:00 szerda: 7:30 csütörtök: 18:00 péntek: 7:30 szombat: 18:00 vasárnap: 9:00, 10:30, 18:00 a vasárnapi 7 órás szentmisék elmaradnak!
PLÉBÁNIAI HÍRLEVÉL Felelős kiadó: Dr. Gável Henrik plébános Tel.: 290-3036 Szerkesztő: Szilárdi Ferencné
12
Az alábbi időpontokban intézhetjük személyesen az irodán a szentmisékkel, egyház-adóval, kereszteléssel, házasságkötéssel, temetéssel kapcsolatos ügyeket, az ehhez kapcsolódó iratok beszerzését, időpontok egyeztetését, illetve anyagi vonzatuk rendezését. Irodaidőben biztosan elérhető a plébánia telefonon, egyébként pedig üzenetrögzítő működik (elsősorban a súlyos betegek ellátása érdekében), indokolt esetben visszahívjuk az üzenetben meghagyott számot. Az esküvőre készülő jegyespároktól kérjük, hogy az esküvő várható időpontja előtt fél évvel, a csecsemő-keresztelést igénylőktől pedig, hogy legalább két hónappal a keresztelő tervezett időpontja előtt jelentkezzenek.
Hivatalos órák a plébániahivatalban június 16-tól augusztus végéig: hétfő
10 – 12
kedd szerda
16 – 18 10 – 12
csütörtök péntek
16 – 18 10 – 12
Kérjük, és buzdítjuk is olvasóinkat, hogy os�szák meg élményeiket, gondolataikat velünk! Ennek többféle módja is lehetséges; elektronikus formában a
[email protected] címre várjuk levelüket, a kéziratokat, vagy nyomtatott írásokat a plébániai hivatalba. A kiadványon feltüntetett lapzárta dátumát (utolsó oldalon) szíveskedjenek betartani!
Nyomdai felelős: Bartha Zsolt Munkatársak: Bakiné Ormai Edit, Fierer Zsuzsa, Molnár Istvánné, Nagy Tibor, Tevesz Ágnes. Megjelenik negyedévente. A következő lapzárta: augusztus 24.
