SZÖGYÁL RINPOCSE A KILENC JÁNA Ahogy láttuk, a Buddhák nagy együttérzésének és ügyes módszerének természetes kifejezıdéseként ık önkéntelenül tanítanak az egyének tudatának és képességeinek megfelelıen, hogy mindenki képes legyen a tanítás gyakorlására. Ezért sokféle tanítás van a spirituális fejlıdés tapasztalásával és képességével rendelkezı lények széles spektruma számára. Ahogy a lények a spirituális fejlıdés különbözı szintjein vannak, különbözı szintő utakat tanítanak számukra, és ezek az utak tükrözik azon szinten hangsúlyozott gyakorlási módot. Azonban mindezek az utak egyformán értékesek, és közös céljuk a megvilágosodás, a Buddhák megvilágosodott tudatának elérése. A tibeti buddhizmus hagyományain belül mind a három fı jána vagy buddhista tanítási jármő oktatva van. Ahogy İszentsége a Dalai Láma magyarázza: Tibetben a buddhizmus különbözı történelmi idıszakokban való elterjedése, és a múltbeli nagy mesterek által hangsúlyozott sajátos szentiratok következtében, létrejött Tibetben a négy fı hagyomány, mely Nyigmaként, Kagyüként, Szakjaként és Gelugként ismert. Ezeket Tibetben buddha tanítási átadása „régi” és „új” hagyományainak mondják, és ezek az elıbb említettekben különböznek, és abban hogy különbözı jelentıségeket tulajdonítanak a meditációs technikáknak, vagy néhány esetben a különbözı kifejezéseknek, például a mesterek által kifejlesztett tapasztalások magyarázatára… Közös azonban, hogy mind a négy fı hagyomány gyakorlásában hangsúlyozza az egész buddhista utat, tartalmazva a Szutrajána és Tantrajána lényegét. Indiában a különbözı filozófiai nézıpontokra alapozva, négy különbözı iskolát tanítottak , de Tibet négy hagyományában nem található ilyen alapvetı különbség, ık mind a Madjamika iskola filozófiai nézıpontját követik. A Nyingma, vagy Régi, a tibeti buddhizmus azon követıi iskolájának neve, akik elıször fordították le Buddha tanításait tibetire, a tizedik századi Szmrtidzsnánakirti indiai fordítóval befejezılegesen. İket „Régi Fordítói Iskolának” vagy Ngagyur Nyingmá-nak hívják, megkülönböztetve az Új Iskoláktól, a Szarmától, ami a Kagyü, Szakja és Gelug, akik késıbbi fordításokat követnek, a Rincsen Zángpo (958-1055) nagy fordító idejétıl kezdıdıen. A Nyingma hagyományban a spirituális út egész spektruma kilenc jánára van osztva, ami olyan gyakorlási rendszert jelent, mely Buddha tanításai összes megközelítését a megvilágosodás egyetlen átfogó útjává rendezi. A kilenc jána Nyingma rendszere magyarázatának elkezdéséhez, elıször fontos a tibeti hagyományok általános nézetének és gyakorlásának összefüggésérıl beszélni a három jánán keresztül. A kilenc jána együtt összegezhetı a spirituális út felosztása szempontjából Szutrára és Tantrára, és a Tantrán belül Külsı és Belsı Tantrára. A három jána „Jána” jármővet jelent, a fejlıdés vagy a spirituális haladás eszközét. Általában három jánáról szólnak a buddhista tanjtások: Hinajánáról, Mahajánáról és Vadzsrajánáról. A Hinajána az alap az út kezdetén, a Mahajána kinyitja a megvilágosodás útjának szétterjedt látókörét. A Mahajána sajátos jármőve, a Vadzsrajána megvalósítja a megvilágosodás állapotát a jelen tapasztalásunkban.
1
A Hinajánát gyakran a Dzogcsenben Alapozó Jármőnek hívják, és a személyes megszabadulás törekvésére alapozó út. A Hinajána fı gyakorlata a Négy Nemes Igazság megértése: mely a szenvedés, a szenvedés eredete, a szenvedés megszőnése, és a szenvedés megszőnéséhez vezetı út. Minden lény boldog akar lenni és nem akar szenvedni. A boldogság megjöveteléhez és a szenvedés előzéséhez három tréninget gyakorolnak: fegyelem (sila), meditatív koncentráció (számádhi) és megkülönböztetı tudatosság (pradzsna). A személyes megszabadulás fogadalmai fegyelme (pratimoksa) fenntartása által, védjük tudatunkat az érzelmi belekeveredés vagy negativitás létrehozását okozó körülményektıl. A sámáthával elért tudati egyhegyőség és a vipasjána meditáció sajátos átlátása által az éntelenség megkülönböztetı tudatossága megvalósul. A meditációban és az életben gyakorolt ezen fegyelmek által megszabadulunk a magunknak és másoknak való ártástól. A Hinajána meditatív tapasztalata alapul szolgál az összes jána gyakorlásához . A Mahajána vagy Nagy Jármő kiterjeszti területét az egyén tapasztalásán túlra, minden lény szenvedésének megszüntetésére. Ezt a törekvést bodhicsittának, a „megvilágosodás szívlényegiségének” hívják, és megvalósul abszolút és relatív szinten. Az abszolút bodhicsitta az üresség megvalósítása, hogy az én és más minden jelensége kölcsönös függésben jön föl, nincs bennerejlı vagy folyamatos jellemzıje, és nem a saját erejébıl jelenik meg. Ez az abszolút igazság megértése. A relatív bodhicsitta a megvilágosodásra törekvés a lények javáért és ennek gyakorlati alkalmazása. A törekvés a szeret, együttérzés, gyönyörőség és kimozdíthatatlanság négy mérhetetlen minıségén való meditáció által fejlıdik ki. Az alkalmazás a nagylelkőség, erkölcs, türelem, törekvés, meditatív koncentráció és megkülönböztetı tudatosság hat tökéletessége által van gyakorolva. A spirituális tréning ezen gyakorlása által az érdem és bölcsesség két halmozása be van teljesítve. Az érdem a relatív igazság szemléletén alapul és a hat tökéletesség által van mővelve. A bölcsesség az abszolút igazság szemléletén, minden jelenség ürességén alapul, és a fogalmaktól mentes meditáció által valósul meg. A bölcsesség halmozása beteljesedésének eredménye a dharmakája (Buddha igazságteste), míg az érdemek győjtése beteljesedésnek eredménye a rupakája (formatest). A dharmakája elérése a jólétünk beteljesedése, míg a rupakája elérésének két aspektusa van, szambhogakája (tökéletes gyönyörőségtest) és a nirmánakája (kisugárzott megnyilvánulás test), mások hasznára. A Vadzsrajána, mely Titkos Mantra Vadzsrajánaként (Szang Ngak Dordzse Tekpa) is ismert, nem különbözik a Mahajánától, hanem ténylegesen a Mahajána ügyes módszerő megkülönböztetett jármőveként van tekintve. Lényegében a Mahajána két jármőre oszlik: Szutrára és Tantrára. A bodhicsitta alap szándékában és az üresség abszolút nézetében nincs különbség a kettı közt, de a Tantra sajátos módszereket alkalmaz, a gyakorlók képességeinek megfelelıen, az üresség és a nagy együttérzés mély megvalósításának gyors elérésére. A Tantrajána felsıbbrendőségét jelzı minıségek közül vannak: az ügyes módszerek sokasága, a buddhsaág nehézség nélküli, gyors beteljesítése, és alkalmas a jó képességőek számára. A Szutrajána, mely magába foglalja a Hinajána és Mahajána tanításokat, „Okozati jármőként” ismert, mivel az utat megvilágosodás elérésének oka megalapozásáért követik. A hat tökéletesség, a harminchét bodhiszattva gyakorlat, és az erkölcsi és intellektuális fegyelem okként van gyakorolva a végsı eredmény eléréshez. A buddhaság eredményként bukkan föl, ha az összes ok teljes. A Szutrajánában a tudat bölcsességet és érdemet halmoz föl, melyek megfelelıen okai a dharmakája és rupakája elérésének. A tudat van ezért ezen megvalósítás okaként tekintve. A Tantrajánát „Gyümölcsözı vagy Eredmény jármőnek” is nevezik, mivel
2
az út továbbá nem az ok megalapozásán van, hanem egyenesen a gyümölccsel való beazonosúláson. A tudat alapvetı tiszta lényegisége, vagy buddha-természet, a Szutrajánában a megvilágosodás magjának van tekintve. A Tantra azzal a nézettel kezdıdik, hogy a végsı eredmény kezdetektıl a tudatban van, de a tudatlanság és az esetleges szennyezıdések által takarva van. A Szutra és a Tantra ugyanazon végsı célja a buddhaság, a legnagyobb különbség a kettı közt az alkalmazott módszerekben rejlik. Habár a Szutrajánában van ürességen való meditáció, mondhatóan „hasonló a dharmakája aspektushoz”, nincs „istenség jóga”, ami a „rupakája aspektushoz hasonlónak” mondható, és ami egyedül a Tantra jellemzıje. Az istenségjógában elıször az ürességen meditálunk és aztán használjuk a tudatunkat, a buddha kisugárzás alapjának megértésére. Maga a bölcsesség tudatosság buddhaformaként jelenik meg. Egyetlen tudatosságnak két aspektusa van – egy bölcsesség és egy módszer. Ezért az istenségjóga által ugyanakkor bölcsességet és érdemet is halmozunk. Ezt a sajátos istenségjógát ezért „gyümölcsözınek” nevezzük, mivel magunkat istenségként látva, melyben a bölcsesség és a módszer ugyanakkor jelen van, az a módszer, mely az út eredménye, olyan példa és módszer, melyben az eredmény el van érve. A tantrikus megközelítés lényege a mindent átfogó tiszta felfogás víziója (dag nang). Az istenségek mandalájába való meghatalmazás által, a világot tiszta földként és minden lényt megvilágosodott buddhaként valósítunk meg. A vadzsra test csatornák, szelek és energia (cá lung tigle) jógája által, a tantrikus gyakorló létrehozza a gyönyör és üresség egységét, a tudatot egyenesen a megvalósításba hozva. A tantrikus gyakorlatban a negativítás nincs elhagyva, hanem inkább a bölcsesség táplálójává alakítva. Az összes tapasztalás bölcsességé van alakítva, az út gyümölcsévé. Ezért a Vadzsrajána „gyümölcsözı jármőként” ismert, teljesen magát a gyümölcsöt véve az út tréningjének.
A kilenc jána A Nyingma hagyományban a Hinajána, Mahajána és Vadzsrajána a következı módon van felosztva: - a Szutra három okozati jármővére – ahol a Srávaka és Pratyékabuddha együtt alkotják a Hinajánát, és a Bodhiszattva vagy Mahajána, és - a Tantra hat gyümölcsözı jármővére – a Krijajóga, Csárjajóga vagy Upajóga és Jogatantra három Külsı Tantrája, és a Mahajóga, Anujóga és Atijóga három Belsı Tantrája. A Szarma hagyományban négy Tantra osztályt ismernek: Krija, Csárja, Jóga és Anuttarajóga Tantrát (Legmagasabb Jóga Tantrát). Az utóbbi háromra oszlik: Apatantrák, mint a Guhjaszamadzsa, a Tantrák királya, Anyatantrák, mint a Heruka Csakraszamvara, és Nem-kettıs Tantrák, mint a Kalacsakra. Az okozati jármővek A Hinajána elsı jármőve, a Srávakajána vagy a Hallgatók Jármőve, ahol a Négy Nemes Igazság tanításait hallgatják, értesülve az élet nyilvánvaló problémáiról – a szenvedés igazságáról -, és továbbnéznek a szenvedés eredete után. Ösztönözve vagyunk a Buddha, Dharma és Szangha Három Drágaságában való menedékvételre, és kutatunk egy mester után, aki megmutatja a szenvedés megszőnéséhez vezetı utat. A srávaka megvalósítja a személy éntelenségét, megértve, hogy nem található maradandó anyag a személyben, de fenntartja hogy a jelenség alapja az oszthatatlan atomi részecske és a tudat pillanatai, melyeket valóságosnak tart. A másik Hinajána jármő a Pratyékabuddhajána vagy a Magányos Megvalósítottak Jármőve, és ık a szenvedésnek és annak eredetének mélyebb elemzésébe mennek. A tapasztalás percnyi pontossággal elemezve van, az egorol felmutatják, hogy csupán az öt halmaz (szkandha) győjteménye, használják a kölcsönösen függı keletkezés
3
(pratityaszamutpada) tizenkét láncszemét (nidana) a szenvedés visszanyomozásához az eredetéhez, a valóság igaz természetérıl való tudatlansághoz. A pratyékabuddhák megértik a személy és a jelenségek éntelenségét, habár megtartják a tudat pillanatnyi oszthatatlanságát minden tapasztalás alanyi alapjaként. A pratyékabuddhákat „magányos megvalósítottaknak” nevezik, mivel szemléletüket és az utat maguk találják meg. A harmadik jármő a Bodhiszattvajána vagy a Megvilágosodott Lények Jármőve, azzal a szándékkal kezdıdik, hogy nem csak magunkért akarjuk elérni a megvilágosodást, hanem minden lény hasznára. A bodhiszattva megérti a személy és a jelenség éntelenségét, megtalálva, hogy lényegében minden jelenség, minden bennerejlı létezéstıl mentes. A bodhiszattva megvalósításának középpontjában a két igazság elválaszthatatlansága, a bölcsesség (pradzsna) és az ügyes módszerek (upaja) egységének megértése áll. A bodhiszattva gyakorlása a meghaladó tudás vagy bölcsesség (pradzsnaparamita) alkalmazásából áll, a hat tökéletesség által, egységbe hozva az üresség végsı igazságának átlátását és a helyénvaló cselekedet relatív módszerét. A sámáthá és a vipasjána módszereit alkalmazza, hogy fokozatosan eltávolítsa az elhomályosulásokat az átlátás elıl. A zavaró érzelmek elhomályosulásai és a mindentudást elhomályosítók is el vannak távolítva, és az alany és tárgy fogalmaitól szabad nem-kettısség tapasztalásában felfedezıdik az üresség megvalósítása. A Hinajána tanításai, mint a Négy Nemes Igazság és a Nyolcrétő Ösvény, Buddha „Elsı Dharmakerék Forgatásából” származik, mely Szárnátban történt. A Mahajána által gyakorolt tanítások a „Második és Harmadik Dharmakerék Forgatásból” származnak, melyeket Buddha a Keselyő Hegyen és máshol adott. Magukba foglalják a Pradzsnaparamita és Csittamátra (Csak-tudat) tanításokat, melyekbıl azután kiemelkedett a Madhjamika és Jógacsára filozófiai iskola. Eredmény jármővek A Külsı Tantrák A bodhiszattvák cselekedeteiben kifejezésre jutó ügyes módszerek és bölcsesség egysége a tantrában a megnyilvánulás és üresség elválaszthatatlanságává válik, tantrikus istenség formájában megjelenve. A tantrikus út a mandala istenségébe való felhatalmazással kezdıdik, megkapva a szamaja fogadalmat, hogy az összes tapasztalás a manadala eredendıen tiszta megnyilvánulása. A tantrikus gyakorlatban magunkat szamajaszattvának, vagyis „fogadalomlénynek” vizualizáljuk, és az istenséget dzsnánaszattvának, vagyis „bölcsességlénynek”. Összevegyítjük a dzsnánaszattva abszolút természetét a felfogásunkba és tapasztalásunkba. Ezért a jelenség eredendıen tiszta abszolút igazsága önmagunk istenség formájú relatív megnyilvánulásában van felfedezve. A vizualizáció gyakorlatában, az üresség tiszta állapotából vagy abszolút igazságból induló istenség létrehozását kifejlesztı fázisnak (kjerim) nevezzük. Aztán az istenség megnyilvánulása visszaolvad az ürességbe, és tudatunkat a végsı természetében tartjuk. Ez a beteljesítı fázis (dzogrim). Ez a két meditációs fázis az összes tantrikus gyakorlat alapja.A Krijajóga, az elsı Külsı Tantra jármő nézetében, a jelenség abszolút természete a megnyilvánulás és üresség elválaszthatatlan természeteként van felfogva, azonban az istenség megnyilvánulása és a mandala relatív igazsága a tisztaság elsöprı igazságává válik. Tiszta megkülönböztetés van az istenség tisztasága és a saját tisztátlanságunk közt. Ezért, az istenség, vagyis a dzsnánaszattva külsıként van tekintve és magunknál, a szamajaszattváknál felsıbbrendőnek. A Krija cselekvést jelent, tehát a Krijajóga hangsúlya az olyan külsı cselekedeteken van, mint a szertartásos tisztítás, hogy képesen kegyünk a megvalósított lényektıl fogadni az áldást és a bölcsességet. A Csárjajóga vagy Upajóga gyakorlása a Krijajógához hasonló, azonban a nézete a Jógatantráé. Míg az istenség rajtunk kívülállónak van tekintve, az istenséghez barátként viszonyulunk, mindketten egyformán tiszta megnyilvánulásokként. Az Upajógában egyensúlyban van a jóga belsı
4
gyakorlata és a tisztítás külsı cselekedetei. Ezért a Krija és a Jóga közti átmeneti jármőnek tekintik. A külsı tantra harmadik jármőve, a Jógatantra nézete, hogy minden jelenség a fényesség és üresség elválaszthatatlan természeteként jön föl. A Jóga „egységet” jelent, ezért ez a természet relatív igazságként van kifejezve, a dzsnánaszattva és a szamajaszattva egységeként. Magunkat szamajaszattvaként vizualizáljuk és meghívjuk a dzsnánaszattvát, mely egyé olvad velünk, mint a „vízbe öntött víz”. A Jógatantrában a hangsúly a jóga belsı gyakorlatára van helyezve. A Belsı Tantrák A Külsı Tantrákkal kapcsolatban, a tantrikus szövegek közösek a Régi és Új Fordítási Iskolák hagyományaiban. Csak a Nyingmapáknak van három Belsı Tantrájuk: a Mahajóga, Anujóga és Atijóga vagy Dzogcsen. Ezekbıl néhány megjelenik a Kangyurban, Buddha szavaiban, de van egy különálló győjtemény, a Nyingma Gyübum, A Nyingmapák Összegyőjtött Tantrái. A Külsı Tantrák gyakorlataiban meg van tartva a két igazság közti viszonylagos különbség, és gyakorlás inkább folytatólagos, mint egyidejő az egységben. Azonban a Belsı Tantrákban a két igazság kezdetektıl elválaszthatatlannak van tekintve. Ahogy Dudzsom Rinpócse magyarázza: … Megvalósítod az eredeti tudatosságot (dzsnána, jese), mely a módszer és bölcsesség elválaszthatatlan egysége – a viszonylagos és a végsı igazságok egysége. Ezen eredeti tudatosság teljessége által, az elhomályosulásokhoz hasonló dolgok a szenvedéseikkel együtt el vannak hagyva, az út aspektusaiként használva, megfelelı módszerek alkalmazásával. Ez nem jelenti, hogy az elhomályosult tudatállapot feljövetelét bátorítod. Inkább azt, hogy nincs szükség a káprázat „elhagyásának” megszabadítására, ık automatikusan meg vannak haladva ezen a tudatosság által. A Külsı Tantrákban a kifejlesztı és beteljesítı fázisok külön vannak gyakorolva, azonban a Belsı Tantrákban ezen két fázison együtt meditálunk. Magunkat istenség formájában vizualizálva, létrehozzuk a megnyilvánulás és üresség elválaszhatatlan természetét. Az istenség vadzsra számádhijában tartózkodunk, a saját tiszta természetünk vadzsra méltóságában. Aztán ezt a megnyilvánulást visszaolvasztjuk az ürességbe és a tudatunk természetének tiszta tudatosságában tartózkodunk. Dudzsom Rinpócse a következıket magyarázza: …Valójában mindhárom belsı tantra kölcsönösen átható, megtestesítve egymás aspektusait. Bizonyos gyakorlatok Mahajógaként, Anujógaként és Atijógaként vannak tekintve, attól függıen hogy min van bennük a hangsúly vagy mi számukra a legfontosabb. A Mahajóga gyakorlásának kiemelkedı sajátossága a kifejlesztı fázis, az Anujógának a beteljesítı fázis, míg az Atijóga minden dolog üres szférája megértésnek mővelése. Azonban ezen gyakorlatok mindenikének van kifejlesztı (Maha), beteljesítı (Anu) és Dzogcsen (Ati) fázisa. A Belsı Tantrák elsı jármőve, a Mahajóga, fıleg a kifejlesztı fázisra összpontosít, és hangsúlyozza ügyes módszerként a vizualizáció tisztaságát és pontosságát. A kifejlesztı fázis három fázisból áll, melyeket „három számádhiként” ismernek. A Mahajóga gyakorlata az üresség meditációjával kezdıdik, az „ahogy vanság számádhijával” (desjin nyi kji ting nge dzin), ahol minden jelenség a saját tiszta ürességtermészetében van értelmezve. Ez az abszolút bodhicsitta megvalósítása. Ebbıl az állapotból jön föl az együttérzés bıséges hulláma, melyet „mindent-felfogó együttérzés
5
számádhijaként” (kuntu nangve ting nge dzin) ismernek. Ez a relatív bodhicsitta megvalósítása. Ezen kettı egysége az ok számádhijaként (gyui ting nge dzin) ismert, mikor feljön a magszótag, melybıl fénysugarak jelennek meg, üresség-természetővé tisztítva a szamszara egész környezetét a benne lévı lényekkel együtt. A tudatunk lesz ez a magszótag, mely az istenség tiszta megnyilvánulásává alakul. A mandala az istenség helyének van tekintve. Az istenség alakja az ügyes módszerek és bölcsesség elválaszthatatlan megnyilvánulása. Minden tapasztalás az istenség kíséreteként vagy cselekedeteként van felfogva. És megértjük, hogy az összes felfogott jelenség, hang és gondolat vadzsra természető, a vadzsra istenség ezen állapotában idızve. Dilgó Khjence Rinpócse mondta: „A Belsı Tantra gyakorlásához meg kell értenünk, hogy minden eredendıen tiszta. Ennek megfelelıen az egyik külsı elem sincs közönségesként fogva föl, hanem az öt nıi buddhaként. A testben lévı öt halmaz sincs közönségesként felfogva, hanem az öt férfi buddhaként. Hasonlóan a nyolc tudatosság és a tárgyaik a nyolc férfi és a nyolc nıi bodhiszattvaként van felfogva. Így nem csak minden jelenség tisztaságát látjuk, hanem felfogjuk a „szamszara és nirvána nagy egyenletességét”. A szamszara nincs valami eldobandónak gondolva és a nirvána valami elérendınek, hanem a tisztaság és egyenletesség „nagy egységben”. Ez az állappot nem valami újonnan létrehozott, itt van a kezdetektıl fogva.” A kjerim vagy Mahajóga lényege, hogy minden megnyilvánulást istenségként, minden hangot mantraként és minden gondolatot dharmakájaként ismerjünk föl. Ez a legmélyebb út, mely által megvalósíthatjuk Buddha testének, beszédének és tudatának minıségeit.”A Mahajóga tantrák átadásának fı alakja Dzá király volt, akinek megértése felhatalmazódott a Vadzsraszattva és Vadzsrapáni víziók által. Megkapta a szóbeli átadást Vidjadhara Vimalakirtitıl, aki megkapta a tantrikus tanításokat Vadzsrapánitól Sri Lankán, a Malaja hegynél. A hagyományt átadta Kukkuradzsa mahasziddának, és aztán Buddhaguhja, Vimalamitra és Padmaszambhava útján haladt tovább, aki megtanította tibeti tanítványainak.A mahajóga Tantrára és Szádhanára oszlik. Tizennyolc Tantra van, és a gyökér Tantra a Guhjagarbhamajadzsalatantra (Dorzse Szempa Gyutrul Drava Cáve Gyü Szangva Nyingpo), Vadzsraszattva Mágikus Hálójának Tantrája. A szádhanák a Kagyé Nyolc Nagy Mandalája (Drubpa Kagyé), mely megjelenik a Kama és a Tarmában. Az Anujóga fıleg a beteljesítı fázisra fókuszál és hangsúlyozza a csatornák, szelek és energia (tsza lung tigle) belsı jógáját. Az istenség vizualizációja azonnal létrehozott, nem mint a Mahajóga fokozatos folyamatában. A relatív megnyilvánulásában minden a férfi Eredeti Buddha Szamantabhadra (Kutuzángpo), az eredendı üresség mandalájaként van tekintve. Megértve, hogy minden jelenség egyformán ott van, elvállás vagy találkozás nélkül, ezen mandalák egyesülésében van a nagy gyönyör mandalájának megvalósítása, amit bodhicsitta mandalának is hívnak. Az Anujóga tantrákat Dzá király Vadzsraszattvátó és Vimalakirtitıl kapta. İ átadta Kukkuradzsa sziddhának, és aztán továbbadták Nubcsen Szángye Jesenek, aki tanította ıket Tibetben. A tantrák osztályozása: négy ’gyökér tantra’, hat ’ág tantra’ és tizenkét ’ritka tantra’, és a Minden Szándékot Összegyőjtı Szutrával (Do Gongpa Düpá), a Düpá Do-val van példázva. Dzogcsen Atijóga Az Atijóga vagy Dzogcsen tanítások végsı forrása az Eredeti Buddha Szamantabhadra. Míg a Dzogcsen gyökere a 6400000 vers, azt mondják a tényleges tantrák száma 22000. A Dzogcsen gyü, lung és mengak csoportokra osztható. A gyü a tantrák, a lung (ágámá) a tantrák tisztázása, és a mengak (upadésa) a mesterek által adott tapasztalati útmutatás.
6
A Dzogcsen vonala a dharmakája Szamantabhadrától jön a szambhogakájához – az öt buddha-családhoz és Vadzsraszattvához, aki Szamantabhadra saját tükrözıdése. Ez a tudati direkt átadás (gyalva gong gyü). Vadzsraszattva megjelent az elsı emberi mesternek, Garab Dordzsenak, aki Oddijánában született, fölhatalmazta és utasította a Dzogcsen tantrák leírására. Az átadás aztán továbbhaladt Mandzsusrimitrához, Sri Szinghához és Dzsnánaszutrához, a a vidjadharák jel átadása (rigdzin da gyü) által, és folytatódott Tibetben Padmaszambhavával, Vimalamitrával és Vajrocsánával. Padmaszambhavától lefele szóbeli átadással (gangzak nyen gyü) folytatódik. A Dzogpácsenpo 6400000 versét Mandzsusrimitra három kategóriára vagy sorozatra osztotta: Tudat kategória (Szemdé), Tér kategória (Longdé), és a Titkos vagy Lényegi Útmutatások kategóriája (Mengákde). Sri Szingha tovább négy ciklusra osztotta a Mengákdet: külsı, belsı, titkos és legbelsı, felülmúlhatatlan. A Mengakde magja a Nyigtik, „Szív-lényegiség” tanítások, és közülük a legfontosabb Nyingtik ciklusok a Vima Nyigtik, melyet Vimalamitra tanított Tibetben, a Khandro Nyingtik, melyet Padmaszambhava tanított Tibetben, és a Longcsen Nyingtik, a Dzogcsen tanítások lényege Longcsenpa nagymestertıl, és melyeket Dzsigme Lingpa tárt föl. Tibetben sok Nyingtik gyakorló érte el a szivárványtestet. A Szendet és Longdét Tibetben fıleg Vajrocsána és Vimalamitra adta át, és a Mengákdét Vimalamitra és Padmaszambhava. A három kategória az egyéni tanítványok képességének és hajlamának (kham) megfelelıen volt tanítva. Például, aki intellektuális késztetéső vagy elemzıbb típus, azoknak van a Szemde tanítás, aki természetesség és az egyszerőség felé vonzódik, azoknak ott a Longdé. Azok a tanítások, melyek a tudat természetes állapotára (szem kji ne luk) helyezik a nagyobb hangsúlyt, Mandzsusrimitra által Szemdének, tudat kategóriájának voltak osztályozva. Huszonegy fı Szemde tantra van, a Kundzse Gyálpo által példázva. Ötötöt tibetire Vajrocsána fordított, és tizenhármat késıbb fordított Vimalamitra, Nyak Dzsnánakumara és Judra Nyingpo. A Longdé tanítások azokat jellemzik, akik az „erıfeszítéstıl szabadon-t” hangsúlyozzák. A fı Longde tantra a Longcsen Rabdzsam Gyalpo. A Szemdénél és Longdénél magasabb-rendő Mengákdéban sok szöveg van, fıleg a Nyingma Gyübumban lévı Legbelsı Felülmúlhatatlan Ciklus tizenhét tantrája, melyek közül a fı a gyökér tantra, a Dra Thal Gyur Cave Gyü. A Mengákdéban két tréning ösvény van: a Trekcsö és a Tögal. A Trekcsö „átvágásnak” (ellenállás, makacsság, szándékosság és bezártság) vagy „áttörésnek” van fordítva. A Trekcsö gyakorlása feltárja a kadak trödral Nézetét. A Tögál „direkt áthaladásnak”, „direkt megközelítésnek” vagy „meghaladásnak” fordítható, és nagyon gyorsan meghozza a három kája megvalósítását ebben az életben, és ezért a leggyorsabb út a gyakorló karmikus víziója feloszlatására. A Tögál gyakorlása meghozza a lhundrup, „spontán jelenlét” megvalósítását, és csak az a gyakorló vállalkozhat rá, aki elıször stabilitást ért el a Kadak Trekcsö gyakorlásában. Van egy mondás: „Trekcsö trek ma csö na, tögal tö mi gal,” aminek jelentése: „Ha a Trekcsö gyakorlása nincs beteljesítve, akkor a Tögál nem halad meg.” Ezért a Dzogcsenben az alap a kadak, eredendı tisztaság és lhundrup, spontán jelenlét elválaszthatatlansága. Az út a Trekcsö gyakorlása, miáltal a kadak meg van valósítva, és a Tögál, miáltal a lhundrup meg van valósítva. A gyümölcs buddha teste (ku) és bölcsessége (jese). Dilgó Khjence Rinpócse vázolja a Dzogcsen egész utját: A Dzogcsen vagy Atijóga gyakorlata a tathagatagarba vagy buddha-természet megvalósítása, mely jelen van a természetünkben a kezdetektıl. Nem elég kigondolt gyakorlásra koncentrálni, mely intellektuális erıfeszítéseket és fogalmakat foglal magába, ezen természet felismeréséhez a gyakorlás teljesen a mesterkéltség fölött kell legyen. A gyakorlás egyszerően
7
a ragyogás megértése, a bölcsesség természetes kifejezıdéséé, mely minden intellektuális fogalmon túl van. Ahogy az abszolút természet van, annak igaz megvalósítása a végsı gyümölcsözés. A jelen pillanatban a tudatosság összekuszálódott a tudatunkban, teljesen eltakarva és elhomályosulva a tudati tevékenységektıl. A Trekcsö vagy „minden ragaszkodás elvágása” gyakorlása és a Tögál „direkt megvalósítása” által, kifedjük ezt a tudatosságot, engedve hogy a ragyogása megjelenjen.Ennek megvalósítására szükséges a „négy módot gyakorolnunk, a dolgok természetes egyszerőségükbe hagyásához” (csoksjak), és ezek által megszerzik a Trekcsö gyakorlat tökéletes stabilitását. Aztán jön a „Tögál négy víziója”, melyen természetesen feljövı korongok, napsugarak, istenségek és buddhaföldek víziója. Ezek a víziók természetesen készen feljönnek a középsı csatornából, mely összekapcsolja a szívet a szemekkel. Ezek a feljövetelek a középsı csatornából fokozatosan jelennek meg. Ugyanúgy, ahogy a hold növekszik a holdhónap elseje és tizenötödike közt, ezek a víziók fokozatosan nınek – a fénypont egyszerő felfogásától a szambhogakája buddhamezı hatalmas kiterjedésének teljes soráig. A tér és tudatosság megnyilvánulása így eléri a csúcspontot. Ezek a tapasztalások nem kapcsolódnak a tudathoz vagy intellektushoz, ahogy az elızı tapasztalások tették, ık igaz megnyilvánulások vagy tudatosság ragyogások. Ezután, ahogy a hold csökken és eltőnik a holdhónap tizenötödike és harmincadika közt, mindezek a tapasztalások, víziók, az összes jelenség, fokozatosan felszívódik és visszaolvad az abszolútba. Akkor az alanyt és tárgyat felfogó becsapó tudat eltőnik, és az intellektuson túli eredeti bölcsesség fokozatosan megnı. Végül elérjük az Eredeti Buddha Szamantabhadra tökéletes megvilágosodását, felruházva a hat rendkívüli sajátossággal. Ez a ténylegesen legjobb képességekkel rendelkezı emberek útja, akik ebben az életükben elérik a megvilágosodást. A közepes képességőeknek útmutatás van, hogyan érjék el a megszabadulást a bardóban, vagy „köztes létben”. Mikor „bardóról” beszélünk valójában négy bardót ismerünk: a fogamzás és halál közti bardó, a halál pillanatának bardója, az abszolút természet bardója, és a következı létbe jövés bardója. A fogamzás és halál közti bardó a saját jelenlegi állapotunk. Hogy ebben a bardóban leromboljunk minden becsapó érzékelést és becsapó gondolatot, a végsı gyakorlat a Dzogcsen Atijóga, Ebben van a Trekcsı és a Tögál két fı útja, ahogy elızıleg leírtuk. Ezen gyakorlat végsı gyümölcse, hogy a durva halmazokból álló közönséges test feloszlik a „nagy áthelyezés szivárványtestévé” vagy „vadzsra-testé”, vagy feloszlik bármi hátrahagyása nélkül. De ha nem érjük el ezt a végsı megvalósítást életben, lehetıség van a megvilágosodás elérésére a halál idején. Ha a tanítónk vagy a közeli dharma-testvérünk közelünkben van halálunk pillanatában, emlékeztet minket az útmutatásokra – a bevezetésre a tudat természetébe. Ha felidézzük a gyakorlat tapasztalását és ebben a természetben maradunk, akkor elérjük a megvalósítást. Lehetséges, hogy egyenesen buddhaföldre távozzunk, köztes lét nélkül. Ha ez nem teljesül be, akkor az abszolút természet vagy dharmata bardója jön föl. Ekkor a dharmakája alap fényessége megjelenik. Ha egyesítsük az alap világosággal (az anya világossággal) azt a világosságot, melyet felismertünk az életbeli gyakorlásunk alatt (gyerek világosság), akkor megszabadulunk a dharmakájába. Ha nem szabadulunk meg most sem, akkor számtalan megnyilvánulás jön létre: hangok, fények és sugarak. Nagy félelem jelenik meg a víziók megnyilvánulása következtében, de a jó gyakorló felismeri, hogy nincs mitıl félni. Ismerjük, hogy bármilyen istenség jelenik is meg, haragos vagy békés, a saját kivetítésünk. Ennek felismerésével bizonyosan szambhogakája
8
budhaföldre szabadulunk. De ha ez sem sikerül, akkor a következı létbe jövés bardója megtörténik. Ha ebben az idıben jól gyakorlunk, nirmánakája buddhaföldre szabadulunk. Lényegében, a Buddha Szamantabhadra eredeti természete olyan, mint az alap vagy a megvalósítás anya-természete. A természet, melybe a tanító bevezetett, olyan mint a gyermek-természet. Mikor ez a kettı találkozik, elérjük a teljes megvalósítást és bevesszük a megvilágosodás erıdjét. Azon közönséges személyek számára, kik képtelenek ebben az életükben vagy a köztes létben elérni a megszabadulást, a megszabadulás a nirmánakája buddhaföldeken érhetı el. Röviden, a Trekcsö és Tögál útjának gyakorlása által, elérjük a dharmakája végsı megvalósítását, az İsbuddha Szamnatabhadra megvilágosodott állapotát ebben az életünkben. Ez a legjobb eset. Ha nem, megszabadulhatunk a másik három bardóban: a halál pillanatának bardójában, a dharmatában, vagy a következıben. Még ha ez nem történik is meg, megkönnyebbedhetünk a szenvedéstıl és megszabadulhatunk az erények és a Dzogcsen tanítások áldása által. Akinek ezekkel a tanításokkal kapcsolata van, megszabadulhat: látás által, látva a tanítást és a tanítót, hallás által, hallva a tanítást és a tanítót, érintés által, értékes mantrákat és Dzogcsen szent dolgokat viselve, vagy ízlelés, vagy szaglás által. Eredményeként az öt nirmánakája buddhaföld egyikére szabadulunk. A Dzogcsen és a többi jána A Dzogcsen tanítások szempontjából a kilenc jána rendszerében van a lemondás, tisztítás, átalakulás és ön-megszabadulás útja. A Szutra útját egészében a lemondás útjainak hívják és fıleg a test vagy nirmánakája szintjén mőködnek. A Tantra fıleg az energiákkal vagy beszéddel dolgozik, a szambhogakája szinttel. A Krija és Upa Külsı Tantrák tisztítás utjaira és a Jógatantra Külsı Tantrikus, valamint Mahajóga és Anujóga Belsı Tantrikus átalakítás utjaira oszlik. A Dzogcsen maga az ön-megszabadulás útja, és a tudat, a dharmakája színtjém mőködik. A lemondás útja arra az elgondolásra épít, hogy megalapozza a végsı igazság jelentését, és hogy a sámáthá és vipasjána gyakorlása által fokozatosan átlátásra tesz szert. A lemondás jelentése, hogy a tudatállapotok elfogadása vagy elutasítása van, vagyis a pozitív állapotok mővelve vannak és a negatív állapotok ellenszerekkel elhárítva. A tisztítás utján a negatív meg van tisztítva a visszautasítás helyett, leleplezve az eredendıen tiszta természetét. A tisztítás felkészít a bölcsesség-lények áldásának fogadására, ami által a bennünk lévı tisztaságba jutás hatásos. Az átalakítás utján a negatív állapotok energiáját használjuk, a megvilágosodott aspektusukká alakítva ıket. Itt nincs a negativitás nincs visszautasítva, nincs megtisztítva, a természete már tiszta, önmagunk és környezetünk átalakításának megvalósítása az istenség és a mandala megjelenése. Az ön-megszabadulás jelentése, hogy bármi jelenik meg a tapasztalásunk terében, engedve van hogy feljöjjön, a Rigpa változatlan állapotában tartózkodva. Ragaszkodás, vágy, erıfeszítés nélkül, minden megjelenı önkéntelenül felszabadítja önmagát. A viszonylagos megjelenések szabadok önmagukban, ahol feljönnek, és ezért nincs szükség lemondásra. Mivel ezt az eredeti állapotot nem szennyezhetik be viszonylagos megnyilvánulások, nincs mit megtisztítani. Mivel a megnyilvánulások már tiszták, nincs szükség a viszonylagosat átalakítani tiszta érzékeléssé a vizualizáció által. Ezért a Dzogcsen magába foglalja és meghaladja a lemondás, tisztítás és átalakítás utjait. Dzsigme Lingpa mondta a Dzogpácsenpo útjáról: Ezt az utat járták a múlt buddhái, ezt fogja gyakorolni az összes jövendı buddha, és az egyetlen út, melyen az összes jelen buddha jár. Minden csúcsa, nem érinti a nyolc tiszta jármszemlélete, melyek a tudatot tekintik útnak.
9
A tudatot meghaladó Dzogpácsenpo a Rigpában bízik végsı jármőveként. A különbözı jánák által tanított módszerek különbségének illusztrálására Duddzsom Rinpócse mindig a mérgezı növény történetét meséli el. A növény az érzelmi szennyezettség vagy negativitás szimbóluma. Egy csoport ember felfedezi, hogy mérgezı növény nıtt az udvarukon. Megijednek, mikor látják hogy nagyon veszélyes. Tehát ki igyekeznek vágni a növényt. Ez a lemondás megközelítése, melyet a Hinajána tanít módszerként az ego és a negatív érzelmek kipusztítására. Másik csoport ember jön és látják, hogy a növény veszélyes, de egyszerően a kivágása nem elégséges, mivel a gyökere új hajtást hoz, ık forró hamut és forró vizet öntenek a gyökérre, hogy megakadályozzák az újabb hajtás létrejöttét. Ez a Mahajána megközelítése, mely az üresség megvalósítását használja a tudatlanságra ellenszerként, ami az ego és a negativítás gyökere. Következı embercsoport jön, akik doktorok, és mikor látják a mérget, nem ijednek meg, ellenkezıleg, nagyon kedvelik, mivel ık másnak látják ezt a sajátos mérget. Ismerik hogyan alakítsanak a méregbıl gyógyszert, a kipusztítása helyett. Ez a Vadzsrajána tantrikus megközelítése, mely nem hagyja el a negatív érzelmeket, hanem az átalakítás erejével jármőként használja energiájukat a megvalósítás érdekében. Végül, a páva örvend és táncol, ha mérget lát. Azonnal elfogyasztja a mérgezı gyümölcsöt és szép lesz tıle. A tibetiek azt hiszik, hogy a páva azért olyan szép, mivel sajátos mérges növényeket eszik. A páva igaz természete, hogy tényleg mérget eszik, és növekszik tıle, még nem is alakítja át a mérget, hanem direkt megeszi. A páva a Dzogcsent jelképezi, az ön-megszabadulás útját, mind a kilenc jána eredményét és lényegét. A NYINGMAPÁK RÉGI HAGYOMÁNYA A Nyingma tanítások a Kama hosszú átadására (ring gyü) és a Terma rövid átadására (nye gyü) oszlanak, más tanításokat a mesterek egyenesen tiszta vízióban kaptak (dag nang), istenségektıl, guruktól, a tapasztalásokban vagy álmokban. A Kama vagy kanonikus tanítások szakadatlan vonalként az İsbuddha Szamantabhadrától jönnek napjainkig. Korai idıszakában Tibetben a Padmaszambhava Nyak Dzsnánakumara és Nubcsen Szángye Jese tanítványai által volt fenntartva, és késıbb (a tizenegyedik századtól errefele) a Zur család mesterei által. Két kama vonal fejlıdött ki Tibetben, a Rong vonal Közép-Tibetben és a Khám vonal KeletTibetben, mely Terdák Lingpa (1646-1714) által lett bevezetve a tizenhetedik század vége fele. A Terdák Lingpá és Locsen Dharmasri (1654-1717) testvére által összegyőjtött kama tanítások késıbb a Dzogcsen és Páljul kolostorokban voltak magyarázva, és végül İszentsége Dudzsom Rinpócse adta ki negyven kötetben. A kama hagyomány három Belsı Tantrája három címsor alatt van osztályozva: Do Gyu Szem (szutra, maja és tudat). Ezek a Do Gongpá Düpá Anujógára, a Gyü Szángvá Nyingpo Mahájógára, és az Atijóga tudat osztályára, a szemdére utalnak. A Termák fıleg Padmaszambhava és Jese Cögyál által elrejtett tanítások, hogy a legmegfelelıbb idıkben ıket feltárják a kincs feltárók (tertönök), kik Padmaszambhava és az ı huszonöt tanítványa emanációi sorozatának folytatódásai. Sokat ezen terek közül Dzsámgön Kongtrul és Dzsámjáng Khjence Vángpo győjtött össze, több mint hatvan kötetben, a Rincsen Terdzö-ben, az Értékes Terma-kincs-ben. A termákat fizikai dolgokat alkalmazó föld termákra (szá ter) és a tertön tudatáramában talált tudat termákra (gong ter) oszthatjuk. Továbbá a föntebb említett háromféle átadáshoz (tudat, jel és szóbeli) hasonlóan, a három sajátos terma átadás szintén létezik: a megjövendölés általi hitelesítés, a törekvés általi meghatalmazás, és a dákinik által megbízva.
10
A Tercsö irodalomnak három része van: Láma, Dzogcsen és Tukdzse Csenpo (Lá dzog tuk szum), vagyis a guru békés és haragos szádhanáinak gyakorlása, a Dzogcsen tanítások, és Avalokitesvara szádhana ciklusa. A másik felosztás a Kagyé, Gondü és Phurba. Példák a gongterre a következık: Longcsenpa Hét kincse, Mingyur Dordzse Námcsöje, Dzsigme Lingpá Longcsen Nyingtikje és İszentsége Dudzsom Rinpócse termái. Példák a tiszta vízióra: Juthok Jönten Gönpo Juthok Nyigthikje, Lhacün Námkhá Dzsigme Rigdzin Szokdrupja, és a Nagy Ötödik Dalai Láma Gyacsen Nyer Ngaja.Az elsı két tertöntıl, Szángye Lingpától (1000-1080) és Drapa Ngönsetıl (1012-90) kezdve, a Négy Gyógyító Tantra feltárásától, mesterek százai specializálódtak a feltárásokra egész napjaink olyan mestereiig, mint İszentsége Dudzsom Rinpócse és İszentsége Dilgó Khjence Rinpócse. Azt mondják, hogy száz nagy tertön van és ezer kisebb, mely közül öt van sajátos az „Öt Legfıbbként” ismerve: Nyang Ral Nyima Özer (1124-1192), Guru Csövang (1212-70), Dordzse Lingpá (1346-1405), Pemá Lingpá (sz. 1450), és Dzsájáng Khjence Vángpo (18201892). Más híres terma mesterek voltak: a hölgy Dzsomo Menmo (1248-83), aki Guru Csöváng spirituális társa volt, Orgyen Lingpá (1323-1360), Guru Rinpócse életrajzának, a Seldrakmának és a Kathang De Nganak feltárója, Rigdzin Gödem (1337-1403) az Északi Kincsek feltárója, Szángye Lingpá (1340-1396) a Láma Gondü ciklus feltárója, Karma Lingpa (14. század), a Sji Tro Gongpa Rang Drol ciklus feltárója, melybıl a hat bardó tanítások és a Bardo Thödrol jön, Ratna Lingpa (1403-78), aki a Nyingma Gyübumot állította össze, Tangtong Gyálpo (1385-1510), a százhuszonöt évig élt csodálatos misztikus és mérnök, Dzsácön Nyingpo (1585-1656), a Köncsok Csidü ciklus feltárója, Lhacün Namkha Dzsigme (1597-1650), a Rigdzin Szokdrup tanítások feltárója, a Nagy Ötödik Dalai Láma, Ngavang Logszáng Gyácó (1617-82), ki tiszta víziójában a Szángvá Gyácsennek nevezett huszonöt tanítást kapta meg, és a tanítványa és tanítója Terdák Lingpá. Longcsen Rábdzsám (1308-1363) alakja egyik legnagyobb Dzogcsen mesterként magaslik ki a Nyingma hagyományban, és a tibeti buddhizmus irodalmának egyik legbriliánsabb és legeredetibb írója. Kétszáz mő szerzıje, melybıl huszonöt megvan, és melybıl a Hét Kincs (Dzö Dun) és a Három Trilógia a legismertebb. İ hozta egybe, összefüggı rendszerbe a Vima Nyingtik és Khandro Nyigtik tanításait, melyekbe beleírta a Három Jángtikot vagy Belsı lényegiségeket. Ahogy Nyosul Khen Rinpócse magyarázza: „Kunkhjen Longcsenpa Hét Kincse (Dzö Dun) azért lett megírva, hogy megmagyarázza a Dzogpácsenpo tizenhét fı tantrájának mély lényegiségét, és mind a kilenc út (jána, ösvény) tanításait. Ezen tantráknak megfelelı tényleges Dzogcsen gyakorlás céljából Longcsenpa összegyőjtötte a saját termáit, a Csecün Szenge Vángcsukét (aki késıbb Dzsámjáng Khjence Vángpoként született újjá), és a Pemá Ledrel Celét (Longcsenpa elızı inkarnációja), tizenhárom kötetnyi győjtemény formájában, mint Nyingtik Jábsji. Ez a Jábsji a Longcsenpa irásainak gyakorlási aspektusa, és a Régi Nyingtik alapja. Benne szintetizálta Vimalamitra Vima Nyigtikjét és Guru Rinpócse Khandro Nyingtikjét, az összes gyakorlati részletet megmagyarázva a saját megvalósítása fényében.”A tiszta vízióban kapott áldása által, Dzsigme Lingpa (1730-98) Longcsenpa tanításainak lényegét összevonta a saját tudat termájában, a Longcsen Nyingtikben, mely nagyon széles körben elterjedt Tibetben.
11
A Longcsen Nyingtik fı tartója az Elsı Dodrupcsen Rinpócse, Dzsigme Trinle İzer (17451821) volt. Más nagy Nyingmapa tudósok volta: Rongzom Csökji Zángpo (1012-88), aki elıször rendezte a Nyingma hagyomány fı kincseit, Ngari Pancsen Pema Vangyal (14871543), Patrul Rinpócse (1800-87), Miphám Rinpócse (1848-1912), aki harminckét kötetet írt, a Harmadik Dodrupcsen Dzsigme Tenpe Nyimá (1865-1926), hat kötet szerzıje, Secsen Gyalcab, tizenhárom kötet összeállítója, Khenpo Sjengá (1871-1927), kinek munkái tizenöt kötetet tesznek ki, és İszentsége Dudzsom Rinpócse (1904-87). A Nyingma iskola a tanulást és a gyakorlást is hangsúlyozza. A huszadik században a Szutrajána tanulására a „Tizenhárom Nagy Szöveg” volt hangsúlyozva, a Patrul Rinpócse, Miphám és Khenpo Sjengá által róla írt kommentárokkal együtt. Ezek: 1. Szoszor Tarpe Do (Pratimoksaszutra) Sákjamuni Buddhától 2. Dulva Do Cává (Vinajaszutra) Gunaprabhától 3. Ngönpa Kuntü (Abhidharmaszamuccaja) Aszangótól 4. Ngönpa Dzö (Abhidharmakosa) Vaszubandutól 5. Uma Cava Seráb (Pradzsnanamamulamadhjamika) Nagardzsunától 6. Uma la Dzsukpa (Madhjamikavatara) Csandrakirtitıl 7. Uma Sji Gyapa (Csatuhszatakaszasztra) Árjadévától 8. Csángcsub Szenpe Csöpa la Dzsukpa (Bodhicsarjavatara) Santidévától 9. Parcsin Ngön Tok Gyen (Abhiszamajalankara nama Pradzsnaparamita) Aszangától 10. Tekpa Csenpö Do dé Gyen (Mahajánaszutralankara) Aszangától 11. Ü Ta Namcse (Madhjantavibhanga) Aszangától 12. Csö dang Csönyi Námcse (Dharmadharmatavibhanga) Aszangától 13. Tekpa Csenpö Gyü Láme Tencsö (Mahajanottaratantrasasztra) Aszangótól
A tanult tantrikus szövegek a következık: a Guhjagarba Tantra kommentárokkal, a Dzö Dün Longcsenpától, a Don Szum (Három utasítás) Ngari Pancsentıl, és kama és terma szövegek Minling Tercsentıl, Locsen Dharmasritıl, és másoktól. A Nyingma iskolában kétféle szangha van: a kolostorok és a jógik közössége. A Vinaja Nyingma hagyománya, mely Buddha fiától, Rahulától származik, a Mahamulaszarvasztivadin felszentelési vonalat követi, melyet elıször Tibetbe Santaraksita hozott be. A Nyingma Vinaja hagyomány csúcsát a tizennyolcadik századba érte el Dzogcsen Gyálsze Táje újító által, aki újraélénkítette a fegyelem és tanulás kolostori követelményeit. Több mint ezer Nyingma kolostor volt Tibetben, és a Nyingma hagyomány egész Tibetben és Bhután, Szikkim, Nepál és Ladakh Himalájai területein el volt terjedve. Közép-Tibetben a legfontosabb az Orgyen Mindroling volt, melyet Minling Tercsen Gyurme Dordzse (Terdak Lingpa) építetett 1676-ban, és a Tubten Dordzse Drak, melyet Rigdzin Ngak gi Wangpo (1580-1639) alapított 1610-ben. Khámban, Kelet-Tibetben, a Khatok a Kadampa Desek által volt alapítva 1159-ben, és a Paljul Rgdzin Kunzang Serab által 1665-ben. 1685-ben volt alapítva a Dzogcsen kolostor, a legnagyobb és legbefolyásosabb Kelet-Tibeti Nyingma kolostorként, Pemá Rigdzin által, aki elsı volt a Dzogcsen Rinpócsek sorában. A Secsent 1735-ben alapította Második Secsen Rábdzsám Rinpócse Gyurme Kunzang Namgyal. Számos Nyingma kolostor volt a Galok és Amdo tartományokban, mint például a Dodrupcsen és Tarthang kolostorok. A jelenkor története A tizenkilencedik század folyamán megerısödtek a Nyingmapa tanítások az olyan Rimé mesterek spirituális és kulturális reneszánsza alatt, mint Dzsámjáng Khjence Vángpo, a Nagy
12
Dzsámgön Kongtrul és Tertön Csogyur Lingpa (1829-70) – „Khjen Kong Csok Szum”. Ebben az idıszakban jelentek meg más olyan tündöklı terma mesterek, mint Dudzsom Lingpa (1835-1904) és Leráb Lingpa Tertön Szogyal (1856-1926). Az 1959-es események tibeti kivándorlásai után İszentsége Dudzsom Rinpócse (1904-87) volt egyhangúlag a Nyingma hagyomány legmagasabb fejének kikiáltva. 1904-ben született Délkelet-Tibet Pemákö tartományában, Padmaszambhava „négy titkos földje” egyikén, és a nagy Tertön Dudzsom Lingpa inkarnációjaként ismerték föl. Azt mondják, hogy már öt éves korában termákat kezdett találni. Tizennégy évesen megadta a Rincsen Terdzö teljes beavatását és szóbeli átadását, és tizenhét évesen megalkotta az elsı híres Dzogcsen mővét. A termékeny szerzı és aprólékos tudós huszonhárom kötetnyi gongtert és kincset írt le, melyek közül a legismertebb az emlékezetes Nyingmapák alapjai és története. İszentsége a Dalai Láma kérésére megírta Tibet politikai történelmét. Az írásai egy enciklopédikus tudást mutatnak a tanítás összes hagyományos területérıl, beleértve a költészetet, történelmet, gyógyászatot, asztrológiát és filozófiát is. Ahogy Dzsámgön Kongtrul a termatanításokat győjtötte össze, Dudzsom Rinpócse a kamát győjtötte és adta ki. Dudzsom Rinpócse Padmaszambhava élı képviselıjének volt tekintve. Az ı idıszaka nagy tertönje és Dzogcsen mestere, és az összes Nyingma hagyomány tartója volt. A mesterek mestereként a legnagyobb tibeti lámák tudatosságával rendelkezett, a legnagyobb erıt és áldást birtokolva a tudat természetérıl való átadásban, és teljesen a tanítványaival volt mikor felkészítette ıket erre a direkt tudati átadásra. Miután Tibetet 1958-ban elhagyta Indiában és késıbb Nepálban tartózkodott, ahol a menekült közösség tibeti kultúrája újraélesztésének kulcsfigurájává vált. Bután, Szikkim, Nepál és Ladakh Himalája területein sok ezer tanítványa volt. Széles körben utazott Keletre és Nyugatra a Nyingma tanítások megalapozásáért, központokat alapítva Hong Kongban, az Egyesült Államokban és Franciaországban. İszentsége Dilgó Khjence Rinpócse (1910-1991) Dudzsom Rinpócse távozása után a leghíresebb Dzogcsen mester volt, sarkalatos szerepe volt a Nyingma tanítások átadásában, fáradhatatlanul utazva, hogy butáni, nepáli, indiai és nyugati tanítványait tanítsa. Dzsámjáng Khjence Csökji Lodrö Rimé mester egyik fı tanítványa, Vimalamitra és Triszong Decen inkarnációja, a Nyingma átadás kulcsfigurája, aki 1959-ben ment Szikkimbe. Dilgó Khjence Rinpócse helye a Secsen Tennyi Dargye Ling kolostorban van, Boudhanathnál, Kathmanduban. A Negyedik Dodrupcsen Rinpócse (sz. 1927), a Longcsen Nyingtik vonal tartója, sok mestertıl kapott tanításokat, beleértve Dzsámjáng Khjence Csükji Lodröt és Jukhok Csatralvat is, aki Adzom Drukpa tanítványa volt. Nagyon aktív a másolásban, megemlíthetjük a Longcsenpa mőveit, és kolostorokat és központokat vezet Gantokban Szikkimben, Butánban és Massachusettsben az Egyesült Államokban. Tulku Urgyen Rinpócse, aki Csogyur Lingpa nagy unokája, a Mahamudra és a Dzogcsen mestere. A Gyalva Karmapa és a Karma Kagyü vonal régenseinek tanítója, aki számos kolostort és elvonulási központot alapított Nepálban. Nyosul Khen Rinpócse, aki Longcsenpa munkáiban való jártasságáról híres, a Dzogcsen gyakorlásának magyarázó vezetıje, és akinek sok tanítványa van Butánban, nepálban, Indiában és Nyugaton. Keleten egy másik nagy mester folytatja a Nyingmapák élı hagyományának fenntartását: Kjábje Minling Tricsen Rinpócse, a nagy Mindroling hagyomány tróntartója, és a tartózkodási helye Dehra Dunban van. Penor Rinpócse, aki valóban nagyon közremőködött a Nyingmapa átadás sikerében, és a Dél-Indiában, Byakuppeban lévı Tekcsok Namdrol Sedrub Dardzse Ling Tudós Egyetemmel és elvonulási központtal is rendelkezı kolostor jól mőködı közösségének feje, továbbá a híres Dzogcsen mester, Csádrál Rinpócse, aki Nepálban és Darzsilingben székel, a Nepálban székelı nagy tisztelettel övezett és fontos Nyingma mester, Trulsik Rinpócse, és Hetedik Dzogcsen
13
Rinpócse, Hetedik Secsen Rinpócse, Taklung Cetrul Rinpócse, Csöling Rinpócse, Csökji Nyimá Rinpócse, és Gárje Khamtrul Rinpócse. Az Egyesült Államokban olyan mesterek, mint Csagdud Tulku Rinpócse, Gyatrul Rinpócse és Gönpo Ceten sokat tettek a Nyingmapa tanítások terjedéséért. Különösen meg kell említenünk Tarthang Tulku Rinpócse munkáját, aki a Tibeti Nyingma Meditációs Központ, a Nyingma Intézet és a Odiján – Nyingma Kultúra Központ alapítója az Egyesült Államokban, és a kiadványok területén is nagyon mőködik. Khenpo Palden Seráb, Khenpo Ceváng döngyál és Khenpo Tubten széles körben tanított Amerikában, fenntartva a Nyingmapák tanításait, és Tulku Thondrup rinpócse, akinek fordításainak és írásainak nagy lelkesítı tábora van és aki beteljesített tudós. A Nyingmapák fı nyugati fókusza Dordogne területe Dél-nyugat Franciaországban, ahol İszentsége Dudzsom Rinpócse megalapította a legfontosabb központjait és ahol eltávozott 1987-ben. A hagyományát fia és dharma-örököse, İeminenciája Senphen Rinpócse folytatja. A néhai Kangyur Rinpócse óhajának beteljesedéséért, aki egy másik nagy mester volt akinek hatása fı szerepet játszott a Nyingmapa tanítások nyugati terjedésében, İszentsége Dudzsom Rinpócse és İszentsége Dilgó Khjence Riinpócse tanításokat adott Dordogneban, fıleg a három éves elvonulást gyakorló tanítványoknak, akiket Kangyur Rinpócse fia, Tulku Pema Wangyal Rinpócse vezetett, aki egyik legkiemelkedıbb fiatal Nyingma láma. JEGYZETEK 1. Vaibhasika, Szautrantika, Csittamátra és Madhjamika. 2. İszentsége a Dalai Láma, Finország, 1988, megjelent az İszentsége a Dalai Láma Dzogcsen, a Nagy Beteljesőlés szív-lényegisége cimő Dzogcsen tanításokat tartalmazó mővében. 3. Ebben az összefüggésben meg kell jegyeznünk, hogy a Hinajána szó szerinti „kisebb” vagy „alsóbb” jármő jelentése nem hordozza az alacsonyabbrendő értelmet. Ellenkezıleg, azt jelenti, hogy az egész Buddhista út alapja. 4. A Kalacsakra tantra hol anyatantrának, hol nem-kettıs tantrának van nevezve. Lásd Kalachakra Tantra, Rite of Initiation a Dalai Lámától és Jeffrey Hopkinstól, London: Wisdom 1985, 165-6 oldal. 5. An Introduction to Dzogchen: The Four-Themed Precious Garland Longcsen Rádzsámpától, Dudzsom Rinpócsetıl és Beru Khjence Rinpócsetıl, fordította Alexander Berzin, Library of Tibetan Works anf Archives, Daramsala, 1979, 34 oldal. 6. Idézett mő, 37 oldal. 7. A kamát és termát lásd „Nyingmapák régi hagyománya” elején. A nyolc kagyé neve: Dzsampal Ku, Pema Szung, Jangdak Tuk, Düdci Jönten, Phurba Trinle, Mamo Bötöng, Dzsigten Csötö és Möpa Drakngak. 8. Mingyur Namké Dordzse (sz. 1793), a Negyedik Dzogcsen Rinpócse egy kimagasló mester volt, aki a tizenkilencedik században élt legnagyobb lámák némelyikének mestere volt, mint Dzsamjang Khjence Vángpo, Do Khjence, Patrul Rinpócse és Miphám. Elérte a Dzogpácsenpo megvalósításának azt az állapotát, melyet „csö nyi zé szá”-nak hívnak, vagyis a „jelenségvilág elkoptatása”, és teljesen meghaladott minden világi törıdést és
14
konvencionális normát. Mingyur Namkhé Dordzse legendás volt a tisztánlátásáról és a természetfeletti tetteirıl, melyekrıl történeteket meséltek. Egy napon a Dzogcsen kolostorban történı nagy ceremónia alatt, mikor ı volt a kolostor elnöklı feje, egy kissé szokatlan dolog történt. Eljött a gyakorlás azon pontja, mikor a szerzetesek mind magukban mondták a mantrát. Hirtelen Mingyur Namkhé Dordzse láthatóan izgatott lett és mormogta: „Gyere…Meg tudod tenni!…Gyere…”, mintha valakit bíztatna kívül. Olyan fajta lelkesedés volt, ahogy a fútbalrajongó bíztatja a kedvenc játékosát. Végül elnyugodott és elégedetten hátradılt. Kicsivel utána az egyik szerzetes rohant be, hamuszínő arccal és rémőlten, és szólt a fegyelmi mesternek, aki az ének-mesternek. Mind sértetteknek látszottak. Aztán Dzogcsen Rinpócsehez mentek és mondták neki, hogy egy tolvaj felmászott a templom tetejére és evitte az értékes arany nap-hold díszt, mely a tetıt koronázta. „Igen, tudom,” válaszolta, „Segítettem neki.” „De hogyan tudtál ilyent tenni?” kérdezték. „Ez a te kolostorod!” „Igen, de ı valóban akarta,” mondta Mingyur Namkhé Dordzse, „jobban mint én.” 9. Vimalamitra hagyománya szerint tizennyolc van, a Tröma Tantra (Ekazati védelmezıvel kapcsolatos gyakorlat) hozzáadásával. Guru Rinpócse és a Khandro Nyingtik szerint tizenkilenc van, a Tröma Tantra és a Longszal Barma Tantra hozzáadásával. 10. A Trekcsö és Tögál szavakat nagyon nehéz lefordítani. 11. Néha ezek a bardók a következıképp vannak fordítva: ezen élet természetes bardója, a halál fájdalmas bardója, a dharmata fénylı bardója és az eljövendı karmikus bardója. Lásd The Mirror of Mindfulness Tsele natsok Randrol-tól, Shambhala, Boston, 1989. 12. A Dilgó Khjence Rinpócse 1984 agusztusában a franciaországi Dordogneban adott Longcsen Nyingtik Guru-jóga tanításából, melyet Szogyal Rinpócse és a Rigpa Szangha kérésére adott. 13. Összesen Longcsenpa kétszázhatvanhárom munkát adott. A Dzö Dün vagy Hét Kincs a következı: Jisjin Rinpócsei Dzö, Mengak Rinpócsei Dzö, Csöjing Rinpócsei Dzö, Drubta Rinpócsei Dzö, Tekcsok Rinpócsei Dzö, Cik Dön Rinpócsei Dzö, és Neluk Rinpócsei Dzö. Longcsenpa Három Trilógiája a következı: Ngelszo Kor Szum – A komfort és nyugalom trilógiája, mely a Szem Nyi Ngelszoból, Gyuma Ngelszoból és a Számtem Ngelszoból áll, a Rangdrol Kor Szum – Az ön-megszabadúlás trilógiája: Szem Nyi Rangdrol, Csönyi Rangdrol és Nyamnyi rangdrol, és A sötétséget eloszlató trilógia, mely a Guhjagarba Tantra három kommentárja. Longcsenpa Három belsı lényegisége a Láma Jangtik, Khandro Jangtik és Zabmo Jangtik. A Nyigtik Jabsji, vagy a Nyingtik négy „része” a két „anya”, a Vima Nyingtik és Khandro Nyigtik és a két „ág”, a Láma Jangtik és Khandro Jangtik elrendezése. A Vima Nyingtik Kama és a Khandro Nyingtik Terma. Longcsenpa tisztázta és összesőrítette a Vima Nyingtiket (és a Mengakde 119 útmutatás kincsét) a saját Láma Jangtikjába, és tisztázta a Khandro Nyingtiket a Khandro Jangtikjába. Ezek olyan tanítások, melyek túl titkosak, hogy itt helyet kapjanak, fıleg a Khandro Nyingtikbeliek, és benne vannak a Vima Nyingtik és Khandro Nyingtik részletesebb kommentárjaiban, a Zabmo Jangtikban. 14. Dzsigme Lingpa az írott és megtalált szövegek kilenc kötetét hozta létre, melybıl a leghíresebb a Jönten Rinpocsei Dzö és a két kommentárja, a den Nyi Sing Ta és a Nam Khjen Sing Ta. Győjtötte a Nyingma Gyübum termáit is és katalógust írt a vonal történetérıl. 15. Duddzsom Rinpócse The Nyingma School of Tibetan Buddhism, its Fundamentals and History mőve, melyet Gyurme Dordje és Matthew Kapstein fordított és a Wisdom
15
Publications adott ki. Itt egybe van Dudzsom Rinpócse két nagy mőve. Az elsı a Nyingmapák eredete (History of the Nyingmapas) teljesen történelmi munka a Nyingmapa iskola fejlıdésérıl és Dudzsom Rinpócse 1962-ben írta, hogy stabilitást hozzon a Nyingmapa iskolába a nagy nehézségek idején. A másik mő az Alapok (Fundamentals), melyet 1966-ban Kalinpongban állított össze, Buddha tanításainak mesteri áttekintése a Nyingmapák és a kilenc jána szemszögébıl. 16. Dzongszár Dzsámjáng Khjence Rinpócse 1960-ban született Butánban, és Dzsámjáng Khjence Csökji Lodrö aktivitás emanációjaként ismerték föl. Sok beteljesített mestertıl kapott tanjtásokat, beleértve İszentségét a Dalai Lámát, İszentségét Szakja Trizint, İszentségét a Karmapát, ıszentségét Dudzsom Rinpócset és İszentségét Dilgó Khjence Rinpócset, és Birben, a Himachal Pradeshben, Indiában vezeti a Dzongsar Intézetet, és Ausztráliában és Dél-kelet Ázsiában központokat. Secsen Rabdzsam Rinpócse a Khamban, Kelet-Tibetben lévı Secsen Kolostoregyetem alapítójának hetedik inkarnációja, és öt éve kora óta folyamatosan Dilgó Khjence Rinpócseval tartózkodott, tanításokat és beavatásokat kapva. İ a feje a Secsen Tennyi Dargye Ling kolostornak a Boudhanathnál, Kathmanduban, Nepálban, és a nyugati ágazatainak. (A szöveget Urgyen és Jakab Katalin fordította, és a Magyarországi Nyingmapa Közösség 14. Dharma-füzetében jelent meg.)
16
