15
ingyenes, de megfizethetetlen
éves
2011. március 23., XVI. évfolyam, 9. szám, Kolozsvár
Szegedre kéne menni...
Neked mi a véleményed?
Mennél Szegedre, csak nem tudod hogyan? Az egyetem elvisz. De az ivászaton kívül az egyetemre is be kell nézni néhanapján. De megéri.
Mindig helyet adunk a lapban az emberek véleményének. Ha nincs elég bátorságod kinyilvánítani a tiédet, akkor elolvashatod a másét.
Ismered-e Nándikát? Nándika a perspektívaiaknak írott harmadik levelében aszongya, hogy sör mellett beszélgessünk, mert abban van az etvasz.
Ünnepelj együtt a KMDSZ-szel!
M
i n t m i n d e n é v m á r c i u s áb an , i d é n i s m e g s z e r ve z é s r e k e r ü l a KMDSZ Szülinapok, ezúttal i m m á r 2 1 . al k a l o m m a l , ú g y h o g y a K M D S Z m o st a n t ó l a k á r V eg a s b a is me het k aszin ózn i, nem h iá ba i d é n ka s z i n ó e st e t i s t a r t a n a k . A s ze r v e z õ c s ap a t n é h án y el szánt és ambi ciózus elsõévesbõl ál l, aki k még a gól yatábor i dején ker ült ek közel ebbi kapcsol atba a KM DSZ- szel , és ez az el sõ közös nagyr endezvényük. A kezdeti ij edtséget legyõzve azonban egész vált ozatos ki s pr ogram sorozatot si ker ült összehozniuk. A r e n d e z vé n y s o r o z a t k e d d e n kezdõdött a H eltaiban, am olyan táncházas nyitóbuli keretében, v a l a m i n t k i s f i l m e z é s se l , m e g a z e l m a r a d h a t a t l a n A ku sz t i k u s - e st t el és szombatig tart, amikor is egy f e r g e t e g e s z á r ó b u l i r a ke r ü l so r 2 2 órától az Atmosphérában. A Szülinapok megszokott és jól bevált programja szerint idén sem maradnak el a filmestek, ezúttal m inden este 20 órától izzítják majd be a vetítõgépet. Szerda este animációs esttel várj á k a z é r d ek l õ d õ k e t , a m e l y en a z igen humoros Gru (Despicable M e ) c í m û m e s e f i l m e t l e h e t m aj d v é g i g n e v et n i , cs ü t ö r t ö k ö n P o i r o t v a l m e r ü lh e t m i n d e n k i a k l a s zs z i k u s k r im i k v i l á gá b a , p é n t e k e n pe dig a Horrorestet izgulhatják
Nem tudjuk észrevettétek-e azt a bazi nagy rajzot a jobb felsõ sarkában? Nem véletlenül került oda. Lapszámunkat ezután Groos Zselyke rajzai igyekeznek színesteni! Nekünk tetszik!
vagy remeghetig végig az odalátogatók. Ha valaki egy kis magaslati levegõre vágyik, vagy csak megnézné a várost madártávlatból a Toronylátogatás keretein belül ezt is megteheti, szerdán és csütörtökön 11 óra és 16 óra között, ekkor ugyanis tízfõs csoportokban lehet fellátogatni a Szent Mihály-templom tornyába. Ezeken kívül persze még sok más programmal vártak és várnak a szervezõk, szerdán például a KOMATE hozzájárulásával 14 órától csocsóbajnokság veszi kezdetét a Heltaiban, itt mindenképp fontos megemlítenem , hogy elõtte mindenki ingyen csocsózhat. Ha esetleg a csocsó nem nyerte volna el mindenki tetszését, 15 órától a Csapat portya nevû programon is r észt lehet venni, ami amolyan mini City Tour módjára mozgósítja a benevezõket, akiknek minden kreativitásukra és l eleményességükre szükségük lesz. Csütörtökön az állandó filmklub és a Toronylátogatás második kiadása mellett, 20 órától kaszinóvá változik az Atmosphera, és megkezdõdik a Texas Holdem Tournament, amire a szervezõk igen sok érdeklõdõt várnak, hiszen ilyen jellegû szülinapos program eddig még nem volt. Szi ntén újdonságnak számít a pé nt ek en kez dõ dõ ál l ás bör z e, am el yr e az E gyet e mi s tá k M ûv elõdési Házában (Casa de Cultur ã a Studenþilor) kerül sor 15 és 20 óra között, ahol majd újdonságként a
gör ögországi nyári munkák között is l e het m aj d vál o gat ni . H a p edi g megvolt az áll áskeresés 19 órától a F ar ka s u t cai t em pl o mb an k ór us t al ál kozó c sendül ma jd f el . E st e aztán egy kis Beer Pong közben i h at j a l e ma gát m i nd en ki az Atmosphérában. A re n d ez v é n ys o ro za t zá r ó napján, szombaton folytatódik az á l l á s b ö r z e , h a e se t l e g e l õ z õ n a p valaki nem ju tott voln a el, aztán a már korábban említett záróbu l i n l e h e t h a jn a l i g t o m b o l n i . B õve bb i nf o r má ci ók ér t t e ssék f e l ker e sni a r en dez vén y h on l apj á t : htt p: //www.szulinapok.kmdsz.r o/ index.php, va gy az új d i vat szer i n t a f a ceb oo k ol d al át , a m it mo st ne m l i n kel e k be m er t hos szú l en ne, és p ap í r on ú gys em mû kö di k. anita
A fingnak azért van szaga, hogy a süketek is élvezhessék.
elszámoló
Perspektíva, 2011. március 23.
Az igazi tavasz, március 15-e margójára MAGYAR SZÍNHÁZ
24-én, csütörtökön 20 órától: Ruins True Rendezõ: Tompa Gábor *** 26-án, az új stúdióteremben 20 órától: Ruins True, a Pesti Színházban. *** 27-én, vasárnap 20 órától: Különóra - Örkény István: Egypercesek. Rendezõ: Köllõ Csongor *** 27-én, vasárnap 20 órától: Georg Büchner: Leonce és Léna Rendezõ: Tompa Gábor *** 29-én, kedden 20 órától: Visky András: Alkoholisták. Rendezõ: Tompa Gábor. *** 30-án, szerdán 20 órától Albert Camus: Caligula Rendezõ: Mihai Mãniuþiu *** 31-én, csütörtökön 20 órától az új stúdióteremben: . Visky András: Megöltem az anyámat Rendezõk: Albert Csilla és Dimény Áron
okszor mondják, hogy mi, magyarok évente kétszer temetjük el a telet. Elõször egy vidám, bolondozás során, bábúégetéssel, melynek lényege a játék. Ám minden év március idusán, eljön számunkra az igazi téltemetés. Eljön a zsarnok fölötti gyõzelem, a szabadság tavasza. Erre a nemes eseményre emlékeztek, emlékeztünk mindannyian, az összmagyarság világszerte éppúgy, mint mi, itten Kolozsvár utcáin. Mint akkor 163 éve Budapesten, itt is az ifjúságé volt a fõszerep. Az ünneplõk, kokárdákkal mellükön, nemzetiszínû lobogókkal a kezükben, '48-as i ndulókat dal olván a Protestáns Teológia épülete elõtt gyülekeztek. Innen indult el a felvonulás, amely a Kossuth utcán keresztül a Szent Mihály templomig tartott. Utunk során kicsik, nagyok, isko- Akkor is én vagyok a legnagyobb magyar! lások és idõsek zászlókkal, kokárdákkal ünnepeltek, ahonnan nem maradhattak el a csend figyelmes õrei sem (150 rendõrt vezényelt ki a városi tanács az ünnepség alkalmából). Az ökomenikus istentiszteletet követõen, a fõszerepet vezetõink, politikusaink vették át, akik a Baisini Szállodánál néha frappánsan, néha közhelyesen szóltak az egybegyültekhez, majd elhelyezték a kegyelet virágait. Az esti mûsorban a fõszerep ugyancsak az ifjúságé volt. A Mátyás háznál táncos, verses, koncertes elõadást tekinthetett meg a nagyérdemû, aki meg egy kellemes asztaltársaságra, egy sörre vágyott, a Corvinusban berendezett Forradalmi Kávéházban az Alteregó Irodalmi Elõadócsoport és az Unitárius Bentlakás és az ODFIE közös mûsora alkalmából ezt ünnepi hangulatban meg is tehette. Í gy ûztük mi a telet Kolozsvár ot t, és ör ültünk, örülünk a szabadság t avaszának. Sz ö ll õ si Ta m á s
S
Vörösszonyeg -mágia - film, fesztivál, üzlet? anapság már mindenki filmet néz, véleményt alkot róla, megtalálja kedvenc színészeit, s még néha filmkritikát is olvas, hogy megerõsítse véleményét. S vajon olyan könnyû mindig papírra írni gondolatainkat? Gyenge Zsolt filmkritikus próbált minket bevezetni a filmkritika világába, kulisszák mögötti titkokba, s megértetni azt, hogy mit foglal magába egy filmfesztivál egy újságíró számára. A péntek esti elõadás központi témája a film volt, amely köré különbözõ szempontok alapján épültek a hozzá kapcsolodó területek: filmfesztivál, filmkritika, újságírók, s mindenképp a sztárok. Így a résztvevõk tágas képet alakíthattak ki a szakma szépségeirõl. A hallgatók közelebbrõl képet kaptak arról, hogy mit jelent egy cannes-i vagy egy berlini filmfesztivál, mennyire érvényes ennek a versenyszelleme, milyen filmek kerülnek oda, milyen filmeket adnak el, és kiket fedeznek fel.
M
A látóköröket tágította az is, mikor elõadónk elárulta, hogy mire kell figyelni egy filmkritika megírásánál. Két fontos szempontot adott meg, miszerint a filmet mélyében kell elemezni, figyelni a forgatókönyvre, a felépülésre és az üzenetre. De nem szabad elveszni a részletekben, hiszen fontos az, hogy egy térképen helyezzük el a mûvet, a rendezõ életében vagy akár a kortárs filmmûvészetben. A technikai részekre is figyelni kell, de egy filmfesztivál estéjén nehéz minden szempontot pontosan figyelembe venni, hiszen kevés az idõ két film megnézése között. Az elõadás végén Gyenge Zsolt véleményével zárult, számára abban merül ki egy film minõsége, ha elgondolkodtat, vagy érzelmi hatást fejt ki, vagyis egyedi a formavilága a tartalomhoz képest. noemi
Másodszor is MATUR
A
marketing tudományok területén kíváncsiskodókat és minden újdonságra nyitott érdeklõdõt vártak a rendezõk (BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodás-tudományi Karának Marketing és Turizmus Szakkollégiuma) március 19-20. között, az újra megrendezésre került II. MATUR Nyílt Napok alkalmából. Az elõadások helyszínének a “FSEGA” adott otthont. A programban igencsak érdekes elõadások szerepeltek: termékfejlesztés a szórakoztató elektronikában, flottakártya branding, a preferencia-konstrukció pszichológiája, B2B marketing stratégia a gyakorlatban. Ugyanakkor terítéken szerepeltek különbözõ workshopok, kerekasztal beszélgetések a marketing és az etika kapcsolatokról is. burján kinga
aktuális
Perspektíva, 2011. március 23.
Kicsörélünk ögy szögedire A részvétel elsõ számú feltétele az, hogy a pályázó a Babeº-Bolyai Tudományegyetem hallgatója legyen. A pályázati csomagnak tartalmaznia kell egy olvashatóan kitöltött jelentkezési lapot, a pályázó szakmai önéletrajzát, motivációs levelét, a 2010/2011-es egyetemi év I. félévi tanulmányi átlageredményét igazoló okiratot. A pályázatokat 2011. március 27-ig drótpostán lehet beküldeni a következõ címre:
[email protected]. Interjúra 2011. március 28-án 16 órára várják a jelentkezõket a KMDSZ irodába. A Szegedi Tudományegyetem és a kolozsvári Babeº-Bolyai Tudományegyetem hallgatói körében már több évre visszamenõ hagyománya van ennek a csereprogramnak. A kezdetek 1996-ra nyúlnak vissza, amikor a két egyetem történészhallgatói között egy kezdeményezés jött létre, amely azt célozta, hogy egymás egyetemein, a tanulmányok során legalább egy alkalommal áthallgatási programra nyíljon lehetõség. 1996 õszén még történészhallgatókból állt az elsõ áthallgató csoport. Késõbb ebben a programban földrajz, néprajz, matematika, történelem, magyar, kommunikáció, német szakos, illetve közgazdász és joghallgatók is részt vettek. Ma már a Babeº-Bolyai Tudományegyetem bármelyik karáról lehet jelentkezni. Nem kötelezõ a szaknak megfelelõ órákra bejárni, ki lehet próbálni egyéb profilokat is. Nagyon jó lehetõség arra, hogy megismerkedjünk a magyar felsõoktatással. Emellett kirándulásokat szerveznek a diákoknak, és betekintést nyerhetünk a szegedi diákélet rejtelmeibe is. Ez a program remek alkalom a diákok számára, hogy új emberekkel ismerkedjenek meg, hogy barátságokat kössenek. Volt már példa rá, hogy házasság is született az ismerkedésbõl. A program egyfajta kikapcsolódást nyújt a mindennapi életbõl. Mindenképp megéri jelentkezni! nono
Egyetemisták énekétõl lesz zajos Kolozsvár Igazi zenei különlegességgel lepik meg Kolozsváron az erdélyi zenekedvelõket: elsõ alkalommal rendezik meg a kolozsvári magyar egyetemista kórusok találkozóját. Az eseményre a Farkas utcai református templomban, március 25-én, pénteken kerül sor. A pénteki eseményre ingyenes belépõvel várják a közönséget. A szervezõ diákok közlése szerint céljuk hagyományt teremteni, népszerûsíteni és felkelteni a kórusok iránti érdeklõdést. Évente kétszer, tavasszal és õsszel is szeretnének szervezni egy találkozót. A találkozón fellépnek a Visszhang-, a Melodeus kórus valamint a Katolikus Egyetemi Lelkészség (KEL) énekkara. A koncertek hossza közel egy óra lesz. Az est érdekessége, hogy a Visszhang kórus egyik mûvét orgonakísérettel fogja játszani. A Visszhang kórus, a hetvenes évek elsõ felében létrejött Visszhang-diákmozgalom
keretein belül jött létre Kolozsváron. A kórus célja lehetõséget teremteni a kolozsvári egyetemistáknak a zeneszeretet megismerésére. Jelenleg repertoárjában barokktól kortárs zenéig, egyházi mûvektõl vegyeskarra és kisebb zenekarra, illetve zongorára hangszerelt könnyûzenei feldolgozásokig csaknem minden megtalálható. A Melodeus kórus nevének jelentése isteni dallam. A Melodeus célja elsõsorban olyan mûvek elõadása, melyeket ritkán vagy egyáltalán nem hallhat mifelénk a közönség. Új, friss anyaggal gazdagítsák a hazai kórusok repertoárját és a közönség zenei mûveltségét. A KEL kórusának oldalán olvashatjuk, hogy céljuk a piarista templom szentmiséinek ünnepélyessé tétele. „Kodállyal vallhatjuk: Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.” – írják a bemutatkozójukban. zsuuu
Hírek Kezdhetsz jelentkezni az idei diáknapokra! Regisztrálj az oldalon, dõlj hátra és VÁRJAD! Mikó Imre Szakmai Napokra kerül sor 2011. március 24. és 26. között amelynek a János Zsigmond Unitárius Kollégium díszterme és a BBTE Közgazdaság és Gazdaságtudományok kar épülete ad otthont. Darkó László grafikai kiállításra kerül sor, 2011. március 24-én (csütörtökön) délután 18 órakor az evangélikus - lutheránus püspökség Reményik Sándor Galériájában (Kossuth L. utca 1.)
Szállj Ringbe - a Hányingeren Bizonyára Te is megfordultál már egykét kolozsvári magyar bulin. Ha úgy érezted, hogy drága a beugró, drága a pia, nem megfelelõ a hely és néhány este után meguntad az egészet, egy cipõben járunk. A Ti véleményeitek alapján szerveztünk egy bulit Nektek, ahol nem fogtok ezekbe a problémákba ütközni. A RING PARTY elõször március 31-éncsütörtökön, 22:00 órai kezdettel kerül megrendezésre a THE RING club-ban, a Kõkert (Haºdeu) utca végén. Információkat a rendezvény Facebook Event siteján találhattok.A belépõ ára 4,99 RON és ez garantáltan így is marad. Szeretettel várunk :) a szervezõk
szamárbõgés
Perspektíva, 2011. március 23.
Egyre inkább a neten élünk?
Facebookoljunk :) Bizonyára mindenki, vagy ha nem is akkor az olvasók többsége ûzi ezt a végtelennek tûnõ ám kifogyhatatlan és megunhatatlan tevékenységet. Most egy pillanatra gondolkodjunk el azon, hogy naponta hányszor ellenõrizzük le: nem jelölt-e be valaki minket ismerõsének, nem fogadott-e el valaki, akivel nagyon szívesen megismerkednénk, illetve egyszerûen csak nem kaptunk-e valamilyen hozzászólást saját vagy általunk már elõzõleg megjegyzéssel illetett képhez. Ha módunkban állna lemérni valószínûleg megdöbbentõen magas adatokhoz jutnánk, de nincs szükségünk konkrét statisztikák tömkelegére ahhoz, hogy rájöjjünk a Facebook kulcsfontosságú szerepet tölt be mindennapi életünkben. Valószínûleg sokan, köztük én is, amikor úgy döntök bekapcsolom a számítógépem a legelsõ dolgom az, hogy megnézem az adatlapom. De miért? Mi késztet arra, hogy napi egyszer vagy napjában többször is, már-már mint egy drogfüggõ, akinek szüksége van a napi dózisára, interneten keresztül belõjem magamnak a megnyugvást nyújtó adagot, leellenõrizzem, éppen mi történik körülöttem? Azt hiszem az, hogy én is ember vagyok, aki információra éhes és kiváncsi arra, hogy éppen abban a pillanatban, órában amikor az adatlapomat böngészem mi történik barátaimmal, ismerõseimmel. Ez jellemzõ a többi facebookerre is. De vajon a facebookolás, valamint az itt való ismerkedés nem gyengíti-e el az embernek azt a képességét (hajlandóságát), hogy élõben alakítson ki személyes, baráti vagy párkapcsolatot, beilleszkedjen csoportokba stb.? Sajnos nem vagyok szakember, aki ezeket ezernyi kutatási adattal és statisztikával tudná alátámasztani, úgyhogy marad amire bárki bármikor támaszkodhat: a személyes tapasztalat. Azért, hogy egyszerû legyen megérteni mirõl is beszélek gondoljunk csak bele, elõfordult-e már velünk az, hogy felismertünk valakit egy bulin vagy akár a buszmegállóban, aki a barátaink között szerepel a Facebookon de nem váltottunk vele egy szót sem hiába volt adott a lehetõség? Mindenki maga dönti el hogy igen vagy nem, de én õszinte leszek és bevallom: velem már nem egyszer fordult elõ, ezért fogal-
Partnerek:
mazódott meg bennem a kérdés: Miért történik ez? Miért van az hogy a profilom mögé bújva halomra küldözgetem a felkéréseket, lájkolom a képeket kommentálok másokat de mikor spontán élõ találkozásra kerül sor a meglepõdöttségtõl még egy annyit se tudok kibökni, hogy: - Szia. Hogy vagy? Ez egy konkrét példa. Most azt gondolhatja az olvasó hogy szégyenlõs puhapöcs vagyok vagy hasonló, de mentségemre legyen az, hogy az általam felismert személy se köszönt rám, pedig látszott az arcán, hogy tudja ki vagyok. Körülbelül 2-3 másodpercig egymás szemébe néztünk úgy mintha mindketten azt várnánk a másiktól: - Szólalj már meg, mondj valamit. Az egyetlen dolog, ami közös volt bennünk az, hogy mindketten Facebook felhasználók voltunk, semmi több, vagy ha mégis nekem abban a pillanatban csak ez ugrott be az illetõrõl. Ezt a heves szemkontaktust követõen mindketten azt találtuk a legjobb megoldásnak, hogy továbbállunk de én már alig vártam hogy internetközelbe kerüljek és megírjam neki egy üzenet keretén belül a hihetetlen ám mégis igaz tényt: - Láttalak ma. Meglepetésemre neki hamarabb sikerült elküldenie ezt a tartalmas üzenetet, úgyhogy megnyugodhattam afelõl: nem káprázott a szemem. Ez a kis kitérõ azért volt szükséges, hogy példával statuáljam azt, hogyan alakít valakit a facebook. Magyarázatot kerestem erre a jelenségre, viselkedésre, és ha csak szubjektívet is, mivel nem beszélhetek más nevében, kijelenthetem: megtaláltam. A Facebook a legalkalmasabb módja annak, hogy kapcsolatot létesítsünk olyan személyekkel, akikkel lehet, hogy másképp nem sikerülne, mert esetleg nincsenek közös ismerõseink, nem járunk ugyanazokra a szórakozóhelyekre vagy éppen nem ugyanabban városban, országban élünk, tartózkodunk, de mégis van bennünk valami közös, ami segíti ezt a virtuális kapcsolatot az elõrehaladásban. Ez tiszta. Igaz? Ez mind szép és jó, de a probléma ott kezdõdik, amikor valaki leragad ezen a szinten és a Facebookot nem csak a kapcsolat megalapozására hanem a kapcsolat ápolására használja. Ez részben érthetõ viselkedés mivel számos
egyezményes jel segít abban, hogy kifejezhessük érzéseinket, véleményünket szavak nélkül. De szerinted, kedves facebooker maximálisan helyettesíthetõ a kimondott szó ezekkel a jelekkel? Könyebb egy lánynak/fiúnak a képére egy Likeot adni, mint adott helyzetben odamenni hozzá és elmondani neki azt, hogy tetszik? Könnyebb megbökni valakit Facebookon azért, hogy ezáltal elindítsunk egy chat-es párbeszédet, mint a közelébe kerülni és megkérdezni tõle, hogy nincse kedve beszélgetni, ismerkedni? Természetesen könnyebb, csak az a baj, hogy nem pont olyan. Az arc mimikája vagy más nonverbális kommunikációs eszköz nem helyettesíthetõ semmilyen smiley vagy like gomb segítségével, és ez különbözteti meg az online ismerkedést az offline, valós életben történõ ismerkedéstõl. Lenyûgözhetünk bárkit egy felhasználó mögé bújva, de az a kérdés, hogy élõben is ugyanazt a kellemes összhatást tudjuk nyújtani jelenlétünkkel, beszédstílusunkkal? A különbözõ külsõ ingerekre való spontán reakcióinkkal ugyanúgy meg tudjuk gyõzni az embereket, ismerõseinket érzéseinkrõl? Nagyon fontos ezeket a kérdéseket feltennünk magunknak ahhoz, hogy megbizonyosodjunk arról: helyesen kommunikálunk valós helyzetekben is, mivel senki sem hordhat magánál egy több ezer darabból álló smiley készletet, nem fejezhetjük ki tetszésünket egyszerûen azzal, hogy felmutatjuk a hüvelykujjunk, és nem bökdöshetünk embereket azért, hogy szóba álljanak velünk. Utolsó gondolatként megjegyezném, hogy ez a rövid cikk nem a Facebook ellen kampányol, mivel a szóban forgó hibákról a Facebook mit sem tehet. A hibát a felhasználó követi el amikor az internet szabályait próbálja érvényesíteni a valós életben. Amennyiben nem ért velem egyet a kedves olvasó, nyugodtan ignorálhatja a fent leírtakat, és tekinthet úgy erre a pár gondolatra, mint elvesztegetett idõre. Amennyiben valaki mégis valamilyen szinten felismeri önmagát vagy a helyzetet az már jó úton halad afelé, hogy változtasson, és ha 100%ban nem is, de részlegesen teret adjon a régi, hagyományos stílusnak. Tycus
vélemény
Perspektíva, 2011. március 23.
Holy Wars – Szent háborúk Jóságos egyetemünk (Babeº-Bolyai Tudományegyetem) Európai Tanulmányok karán nemrég, azaz március 17-én, 14 órától egy igazán egyedi eseménynek lehettek szemtanúi az érdeklõdõk. Kanada Romániai Nagykövetsége, a PATRIR egyesület és a Globális Tanulmányok Intézet közös szervezésében rendkívüli módon vetítették Stephen Marshall dokumentumfilmjét, a Holy Wars-t, még a másnapi bukaresti bemutató elõtt. Az eseményen a rendezõ is jelen volt és a vetítés után beszélgetett a közönséggel és kérdésekre válaszolt. Az ateizmus annyira divatba jött manapság, hogy nagyon könnyen megeshet, hogy azok, akik világinak vagy spirituálisnak vallják magukat abba a csapdába kerülnek, hogy negatív fényben szemlélik a szervezett vallás megnyilvánulásait. Ennek az
apropóján a rendezõ két, látszólag, ellentétes vallás képviselõinek életébõl kísért végig egy idõszakot: egy keresztény és egy muzulmán férfi mindennapjait. Mindketten nagyon hûséges „katonái” saját hitrendszerüknek, talán szélsõségesenk is mondhatóak. A film párhuzamosan mutatja be a két férfit, teljesen megszokott élethelyzetekben és vallási közösségükben is, mindeközben pedig kiderül, hogyan is szemlélik a világot, az amerikai és nyugati, valamint arab társadalmat általában, valamint azt, hogy miben látják a megoldást létezõ problémákra és kérdésekre. A Holy Wars már elsõ perctõl kezdve felcsigázta az érdeklõdésemet, és ahogy peregtek a percek egyre izgalmasabbnak bizonyult. A keresztény férfi, Aaron, az a tipikus tudatlan, kissé tátott szájú, naiv
amerikai fajta volt, akinek elmondtak egy mesét, és õ azt meg is tanulta kívülrõl és el is hitte. A muzulmán férfi, Khalid, egy angliai, roppant értelmes egyed, akinek a vallása a mindene és a legszélsõségesebben ragaszkodik minden létezõ szabályhoz. Végig Khalid tûnik mérsékeltebbnek és földhözragadtabbnak, mi tagadás szimpatikusabbnak és Aaron marad alul, a leginkább viszont a kettejük találkozásakor végbemenõ vita során, ami fordulópontot jelentett számára, és egyfajta megvilágosodásnak engedett szabad teret az életében. Nem kihagyhatatlan, de mindenképp érdemes megnézni, hiszen a film rendkívül jól ragadja meg a témát és teszi azt testközelivé a személyes vallomás eszközével. imooo
Fuvallatnyi segítség Március valami újnak a kezdete. A megújulás idõszaka, ilyenkor csendesen, visszafogottan tombolnak a színek és illatok. Szinte észrevétlenül. Csak érezzük, hogy változik valami. A díszlet óvatos léptekkel cserélõdik le körülöttünk. Más a fény, a megvilágítás, emiatt különbözõ helyzetek teremtõdnek, az indulatok és gondolatok könnyebben öltenek testet. Márai Sándor gondolata a március érkezésérõl ekképpen szól: „Az influenzán át gázolunk feléd, a tél dögvészén, a sötét alvilági birodalmán át. Mint aki tárnából, bányalégbõl érkezik, sáros lábakkal és elfulladt tüdõvel megállok a napvilágon, kifújom magam és énekelni kezdek.” Ez egy életérzés. Valószínûleg a szabadság érzése…no, igen. Az influenza. Sokunk életében kötelezõ tavaszi programnak számít, a napsütést citromos-mézes tea bódulatában, a lázas kábulatban, papírzsebkendõ hegyek mögül csodálni enyhén szívfacsarva. Néhány napos kínszenvedés után az ember fia vagy leánya önfeledten érzékelheti e szeszélyes évszak szépségeit. A szellõ a tavaszillatot, a színt és a hangulatot sajátítja ki magának, ezt úgy osztja és szorozza, ahogy épp kedve tartja. Tudom, a tudományos érveknek mindez ellentmond. Ez a szellõs gondolat. De mégis elgondolkodtató, ha már az évnek ezen szakasza a bolondság, könnyedség és fantázia ideje…hol jár ez a szellõ a nagyvilágban? Vajon Japánban milyen a szellõ? S ugyanaz a fuvallat, ami itt huncutkodik, járt-e Japánban? Ott volt esetleg a kegyetlen földrengés idõpontjában, vagy akár a több tíz méteres cunami sújtásakor? A katasztrófa szele, megtörténhet, hogy bejárta már az egész világot, s most tavaszi szellõként mosolyt suhint arcunkra... Hogyha a szellõ mindenhova eljut, miért ne térhetne vissza például Japánba ezzel a játékos tavaszi életérzéssel, a katasztrófák áradatának kínjait enyhítõleg? tünde
Miért mérleghintázik két iraki? - ??? - Hogy bosszantsák a mesterlövészeket. *** - Hogyan dadog a süketnéma? - Remeg a keze.
Én és én... Ha már elég embert megbökdöstél meg „lájkoltál” mára a facebookon, itt az ideje, hogy az online rpg karaktereddel is foglalkozz egy kicsit. Lassan így alakul a napunk, nem? Felkelés, gyors kávé, ha esetleg van még valami kaja a hûtõben reggeli, aztán hajrá, netre fel! De tulajdonképpen mire is jó mindez? Mi az ami vonzó benne? A végtelen lehetõségek. Mert az lehetek, aki csak lenni akarok, és ebbe aztán senki sem szólhat bele. Az online közösségi szerepjátékok új világát éljük. Itt úgy bújhatsz valaki más bõrébe, hogy elhiszed: az tulajdonképpen a magadé. Itt a karaktered te magad vagy, csak éppen egy kicsit másképp. Valljuk be, egy kicsit szebben, egy kicsit erõsebben, egy kicsit tökéletesebben. A játékban megengeded magadnak, amit az életben nem lehet: lila a hajad, extrémebb a neved, és, míg a valóságban talán nem mersz kiállni az elképzeléseid mellett, itt tucatszámra gyilkolod a mobokat, ha esetleg még nem lennél otthon a témában: szörnyeket- egy kicsit önmagad rejtett démonait. Virtuális élete nagy valószinüséggel mindenkinek kialakulóban van, és nem tagadhatjuk, sokszor hajlamosak vagyunk jobban kedvelni cyber-énünket, és jócskán túlértékeljük, megfeledkezve róla, hogy az csak egy szelete valónknak. Azért a legtöbben még tudjuk, hogy van határ. Amikor már errõl is megfeledkezünk, és egészen egyszerûen nem leszünk hajlandóak megmozdulni szeretett számítógépünk elõl, na akkor majd lesz miért aggódni. De amíg a szörnyek a képernyõ mögött vannak, mi pedig elõtte, addig a valóság biztonságban van a „cyber-hódítás” veszélye elõl. magnólia
mindenféle
MOZI CINEMA CITY Ébredj velünk 14:10, 18:30, 20:40 Csúcshajtás 13:30, 15:40, 17:50, 20:20, 22:40 Anyát a Marsra 13:00, 14:00(ro), 15:00, 16:00(ro), 17:00, 18:00, 19:00, 20:00 Kellékfeleség 14:30, 16:50, 19:20, 21:50 Sorsügynökség 16:00, 20:10, 22:20 A rítus 17:20, 19:50, 22:10 Rango 13:10(ro), 15:20(ro), 17:30, 19:40 Gagyi Mami - Mint két tojás 17:00, 19:10 Bunã! Ce faci? 15:10 London Boulevard 21:50 Fekete hattyú 14:50, 21:20 Féktelen harag 19:30 A félszemû 16:20 A negyedik 15:00 Ismeretlen férfi 17:10, 21:40
Perspektíva, 2011. március 23.
Phoo-thay lokálpatriotizmus Ha nem ismered a rejtélyes phoo-thay harci stílust, vagy nem tudod miért (nem) ajánlatos feketelyukba játékautót dobni, sürgõsen lépjél a honlapra. Többek között a site hagyományos és számítógépes vizuális mûvészeti információkat és segédeszközöket ajánl. Így helyet kap web design mellett animáció, rajz, reklám, fotó, grafitti, híreket találhattok versenyekrõl, véleményeket kiállításokról. Továbbá különbözõ számítógépes alkalmazásokhoz szerezhettek útmutatókat, és ingyen tölthettek le digitális kütyüket (pl. gombokat, ecsetvégeket, háttereket). De nem a tutorialoknak köszönhetõen lett internetes sztár a Creative Monkeyzt alkotó négy kolozsvári fiatal. A sikert az eredetileg útmutatóreklámnak szánt RObotzii internetes animáció sorozat hozta. Az elsõ rész egy heten belül 180,000 Youtube-os kattintást szerzett. A már nyolc részes sorozat a poénhalmozás csúcspontja, ezért ha zamatos kolozsvári humorra éhezel, sürgõsen lépj a honlapra. A poénok egymás után sülnek el, a két robothõs (Mo és FOCA) abszurd világa (amit a szerzõk felfordított kommunizmusként határoznak meg) pedig kitûnõ kritikája a ’89 utáni romániai társadalomnak. Az alkoholizmus, a különöstõl való félelem, a spanyolországi emigrálás, a csinibabák pénzéhsége, a bulvár, a mûvelõdés- és értékhiány mind olyan témák, amiket az übernyugalmas FOCA és a hiperaktív Mo szánkba rágnak párperces poénzáporukban. S mivel az ellenállás fölösleges, lépek én is töltsek le magamnak néhány RObotzii csengõhangot. Ingyen adják. Vajon a bögrék és pólók mikor kerülnek piacra? eliza
Gamerek, figyelem! Vége a várakozásnak: a BioWare és az EA március 11-én végre kiadta az év legjobban várt játékát, a Dragon Age II-t. Ha nem ismernéd a kort és a világot, esetleg nem játszottad az elsõ részt, megörvendeztetlek egy rövidke ajánlóval, hogy te is rájöhess, nincs jobb hely Thedasnál. Idén tavasszal egy olyan történetbe csöppenhetsz, ahol tényleg te vagy a fõszereplõ, senki nem kéri, hogy mentsd meg a világot, a feladatod igen egyszerû: tedd azt, amit szeretnél. Lehetõségek végtelen sora vár a Tevinter Birodalom egykori legnagyobb rabszolgakereskedõ városában, beállhatsz csempésznek, zsoldosnak, megdöntheted az egyházat, forradalmat indíthatsz el, sõt, akár a város teljhatalmú urává is válhatsz. Évtizedes kalandod során rengeteg társra tehetsz szert, igaz barátokat szerezhetsz, tisztelendõ ellenségeket, de akár szerelmi kalandba is bonyolódhatsz. Mint a BioWare-tõl megszokhattuk, a karakterek egyediek, érdekesek és rendkívüli részletességgel kidolgozottak, a történetszálak izgalmasak, a fordulatok váratlanok (ha csak elõre utána nem olvasol, amit nem ajánlok). Persze ez csak az élmény pozitív oldala, a gyors fejlesztés okán a játék nem mentes a hibáktól. Az RPG rajongók panaszkodhatnak a kevés beszélgetési lehetõségre, vagy a sok, stratégiát nem igénylõ csata-jelenetre. Szerencsére a nehézségi szint továbbra is állítható, viszont mind a négy lényegesen könnyebb, mint az elõzõ részben. Az idõvonal sem teljesen tiszta, vannak kisebb-nagyobb bakik, de továbbra is úgy el lehet veszlõdni a városban és környékén, hogy észre sem veszed, és repülnek a képernyõ elõtt töltött órák. zsófi
Katolikus Akadémia A Babeº-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia kara, még októberben indította újtára a Katolikus Akadémia névre keresztelt elõadássorozatát. A program a mai embert, a társadalmat foglalkoztató teológiai-vallási kérdésekrõl szeretne a keresõ, érdeklõdõ értelmiségiekhez szólni. A hároméves ciklust magába foglaló elõadássorozat során a Római Katolikus Teológia Kar tanárai és meghívott elõadói tartanak elõadásokat aktuális kérdésekrõl. A program nevében ott szerepel a „katolikus” jelzõ: az elõadók (többségükben katolikus egyetemi oktatók) a katolikus teológia szemszögébõl közelítik meg a felvetett kérdéseket. Ugyanakkor a program nyitott mindenki számára, más felekezetûek, keresõ személyek részt vehetnek az elõadásokon és az azokat követõ beszélgetésen. Az elõadások színhelye a Római Katolikus Teológia Kar díszterme: Kolozsvár, Iuliu Maniu (Szentegyház) utca 5, II. emelet, minden csütörtök este 7 órától. A részvétel díjtalan.A következõ elõadásra, március 31.-én kerül sor: Reinkarnáció és feltámadás? címmel, amelyet Székely Dénes fog tartani. Részletek a http://rocateo.ubbcluj.ro oldalon. spodzy
Ha fehérjére lenne szüksége, Bear Grylls még Chuck Norrist is meg tudná enni.
interjú
Perspektíva, 2011. március 23.
Jakab-Benke Nándorral kokettáltunkö
“Az emberek bazmegekben kommunikálnak, ez van!”
Hogyan múködik Nándika?
Sírtál már filmen? Igazából… Több is volt. Ez is ugyanolyan mûvészeti forma, mint az irodalom, vagy a zene: ha az alkotás különösen hozzá -vagy róla- szól, akkor az ember elérzékenyül és ebben nincs semmi rossz. Akkor van baj, ha mindenki más röhög rajta. A Titanic megbõgetett? Nem. A Szindbád címû magyar filmen sírtam, amelyikre nagyon világosan emlékszem. Az egyik leggyönyörûbb film EVER. Pont azért megható, mert annyira rólunk szól - errõl a nosztalgia iránti nosztalgiáról. Elõször laptopon láttam, és akkor untam. Amikor moziban néztem, akkor lett kedvenc. Többek között ezért jó moziba járni, mert a sötétben az ilyesmiktõl megmenekülsz. Elmentünk egyszer egy ilyen TIFF-es rentpage-re, ahol reggeltõl estig filmet néztünk. Este mindenki bõgött. Te nem csak nézel, hanem alkotsz is. Mi a véleményed a kalózmásolatokról, a torrentrõl? Megoszlik a véleményem: egyrészt nagyon jó, mert ha nem lenne torrent és nem lenne virtuális lopkodás, akkor nem ismernénk egy csomó klaszszikust. Másképp nem férnénk hozzá olyan filmekhez, amik kötelezõek. Ez a vicc. Olyan alkotóknak, akik nem tudják bemutatni, filmjeiket a mozikban, egy alternatív forgalmazási lehetõség. Pénzt ugyan nem látnak belõle, viszont nekik elég az, hogy sok ember megnézi. Ellenben a vizuális élménynek, amit a moziban kapsz, csak töredékét látod tévében, vagy laptopon. Ez nagyon szar, és azok a filmek, amik amúgy nagyon jól mûködnek vásznon, éppen ezért rosszul „öregednek”. Például a Szindbád is ilyen. Egyszerûen nem mûködik kicsiben, mert az egy nagy film. A nagy film kicsiben meghal! Az Antigonéval Udvarhelyen és Szeredán kívül a nagyobb erdélyi városokat bejártátok. A kipipált helyekre még visszatértek? Nagyon szeretnénk visszatérni, fõleg Szentgyörgyre, mert a stáb nagy része szentgyörgyi. De pont ez a baj ezekben a városokban is, hogy lassan nincs lehetõség filmnézésre, mert a mozik mind meghaltak, haldokolnak, vagy legalábbis nyekeregnek. Csak akkor lehet filmet nézni tömegesen, ha egy-egy ilyen filmnapok, filmfesztiválocska, vagy valami ilyesmi van. Ez a szomorú!
MOZI
Florin Piersicrõl elneveztek egy mozit. Szólj hozzá! Ha a kolozsváriak csak róla tudnak mozit elnevezni, akkor valószínüleg csak ennyit érdemelnek. Egy külföldinek ez nem mond semmit, sõt, ha megnéz egy Florin Piersic filmet, akkor valószínûleg röhögni fog rajta. Piersic épp annak a nemzedéknek a figurája, akik már nem járnak moziba. A fiatalok már le se szarják. Kicsit vicces egy élõ pasasról elnevezni egy mozit, azonkívül nem látom direkt gazdasági hasznát. Amúgy nagyon jó ötletnek tartom, hogy renoválták a mozit, csak nem mindegy, hogy milyen cimkét akasztunk rá. Lehet, hogy volt valami titkos közvélemény-kutatásuk, de engem nem kérdeztek meg. Az emberek idézik a videóidat. Találkoztál olyannal, aki „meg tudna enni egy rénszarvast es”? Igen. Ha a közvéleményt nem is befolyásolom, de a köznyelvet lehet, hogy igen, és ez talán még jobban is esik. Például egy osztályban betanulták a rénszarvast, mindenkinek volt egy mondata, és a szünetben felmondták egymásnak. Vagy kaptam olyant is, hogy egy negyedikes diák lerajzolta Loleket és Baleket ceruzával. Ezek ütik a negatív véleményeket és ezért megéri csinálni. A Székely nyelvleckéket ismerik a legtöbben és nem is nagyon tudtuk soha überelni, pedig akartuk. Volt egy olyan egyszerûsége, aminek a receptjére azóta sem tudtunk rájönni. Tapogatóztam és például azért csináltam a Hogyan mûködik? sorozatot olyanra, amilyen: állóképek, feliratok és a beszéd hármasa hordoz valami plusz jelentéseket. De nem lehet überelni, mivel valószínûleg egy olyan alapvetõ dologról van szó, mint a nyelv, amivel mindenki tudott kicsit viszonyulni. Honnan jött a Székely nyelvleckék ötlete? Elõször valamiféle technikai szótárt akartam készíteni, ilyen vicces formában, (cólstokk, meg ilyen dolgok) és rájöttem, hogy itt a szavakkal, kifejezésekkel van a baj. Akkortájt láttam a Kalandorok címû filmet, amiben magyarországi színészek játszanak gyergyói arcokat. Ez volt az egyik inspiráció, amelynek kicsit ilyen pofoncsapás jellege is akart lenni. Ehhez képest nagyon sokan -Magyarországon is- jól fogadták. A trágárságtól nem nagyon riadsz vissza. Van ennek valami hátulütõje? Az a helyzet, hogy a trágárság opcionális. Az Antigonéban egy nagyon egyszerû, dramaturgiai oka volt. Aki volt egy ilyen kicsi stáb forgatásán, az tudja, hogy itt is cirkusz, krízis van, ha valami nem a terv szerint mûködik, és emiatt dõl minden. Az emberek bazmegekben kommunikálnak, ez van. Én fenn akarom tartani magamnak a jogot, hogy úgy beszéljek, ahogy akarok, de nem a káromkodás kedvéért. Próbálom úgy használni, hogy hozzátegyen a mondanivalóhoz, ne elvegyen belõle. Ettõl függetlenül megértem, ha valaki azt mondja, hogy nem mindig így sikerül. Minek tartod magad? Én? Denevérembernek… spodzy--pressgóbé koprodukció
ODEON Ébredj velünk (Morning Glory) vígjáték 16:00, 18:00, 21:15 Csúcshajtás (Limitless) thriller 15:00, 17:15, 19:30, 21:45 Anyát a Marsra (Mars needs moms) animációs film 14:30(ro), 14:45, 16:30(ro), 16:45, 18:30(ro), 18:45 Kellékfeleség (Just go with it) vígjáték 15:30, 17:45, 20:00, 22:15 Sorsügynökség (The Adjustment Bureau) thriller 16:15, 18:15, 20:15 A rítus (The Rite) horror 15:15, 17:30, 19:45, 22:00 Gagyi mami: mint két tojás (Big Mommas: Like father, like son) vígjáték 20:30, 22:30 Rango animációs film 17:00(ro) London Boulevard krimi 23:00 Fekete hattyú (Black Swan) dráma 20:45
hátsó oldal
Perspektíva, 2011. március 23.
játék Clash of the Titans z a rejtvény néhány überhíres együttes nevét tartalmazza, legnépszerûbb slágereinek címe nyújt segítséget a megfejtéshez! A sötétített keretekben lévû betûhalmazból kerül ki a megfejtés, imooo egyik kedvenc együttese :D Bruhaha. Sok sikert! 1. Smells Like Teen Spirit 2. Bohemian Rhapsody 3. Light My Fire 4. Highway to Hell 5. It's My Life Elõzõ játékunk nyertesei: 6. Don't Speak I. díj: Kádár Ágnes — 100 lej, 7. Losing My Religion II. díj: Kozma Ágnes — 75 lej, 8. My Generation III. díj: Mátis Márta — 50 lej. Fejtsd meg, küldd be s nyerd meg! Nem vagyunk a szavak emberei! :P
E
Filmkritika Új perspektívában az Illúzionista
A
mikor ki sem látszik Hollywood az újabbnál újabb és változatosságra törekvõ, az összes dimenziót meghódító animációkból, akkor érkezik Európából egy független, a többihez képest minimalistának tûnõ alkotás, ami egészen egy Oscar jelölésig is feltornássza magát, ezáltal megkedveltetve magát jónéhány régi stílusú animációt kedvelõ emberrel. Az elhollywoodiasított filmkultúránkban minden túlzás nélkül kijelenthetõ, hogy valamiféle sznobizmusnak számít egy francia film megnézése. Merthogy mûvészi, elvont és a legkevésbé szájbarágós. Ezeket, a jellegzetességeket az Illuzionista címû francia animációs remekmû is magán hordozza. A történet egy, már nem fiatal bûvészrõl szól, akinek nem megy éppen úgy a szekér, ahogy azt korunkban az ember elvárná. Kisvárosok színpadjain a feltörekvõ rocksztárok azok, akik háttérbe szorítják õt, hogy a megmaradt közönséget próbálja elszórakoztatni látszólag megfejthetetlen trükkjeivel, amik már régiek és eléggé megszokottak. Így tehát nem marad más választása, mint kalapjába gyömöszölt kövér tapsifülesével járni a különbözõ szórakozóhelyeket, lehetõségekre vadászva, hogy megéljen ebbõl az egyáltalán nem népszerû „hivatásból”. Így jut el Edinburgh városába, aminek otthont adó fogadójában megismerkedik egy Alice nevû lánnyal, aki felszolgálóként és takarítóként dolgozik ott. Rongyos ruhája, szakadt cipõje egybõl sajnálatot és szimpátiát ébreszt az öreg illuzionistában, aki úgy dönt, hogy lehetõségeihez mérten segíteni fog a kislányon.
Ettõl a momentumtól kezdõdõen egyfajta, León, a profiból átvett utalássorozat veszi kezdetét, sajátosan átültetve az animációra. Az idõs bûvész akaratán kívül magához veszi Alice-t és saját lányaként próbál gondoskodni róla. Idõközben pedig megismerkedünk a furcsa szomszédokkal: a látszólag vidám, késõbb lezüllött bábossal, továbbá a szomorú és öngyilkosságra hajlamos vaksi bohóccal, valamint a három folyton pörgõ akrobatával. Mindannyian egy olyan cirkusz részesei, amely a való világ porondján játszódik, hétköznapi emberek körében. Az illuzionista pedig továbbra is azt csinálja, amihez ért, a lehetõségekhez mérten próbálja eladni magát, menedzserével karöltve. Eközben Alice, Honti szóhasználatával élve kimarhálódik, vagyis új cipellõjében és ruhájában kelleti magát a város utcáin, ezáltal látszólag beilleszkedve a módosak sorába. Így távolodnak el egymástól, ettõl fogva veszi kezdetét az amúgy is melankóliával átitatott történetvezetés szomorú végkifejlete. Az alkotás érdekessége, hogy nem beszélnek benne. Legalábbis nem összefüggõen. Egy hangeffektusokkal és aláfestõ zenével átitatott modern némafilmnek is lehetne titulálni. Egy olyan film, ami összefüggõ szöveg nélkül is mûködik. A cselekmény a verbalitás nélkül is tökéletesen kibontakozik a nézõ elõtt. A másik érdekessége, hogy néhány leírás szerint az edinburgh-i városkép a valósághoz igazodik, cakkra úgy van lerajzolva minden egyes megjelenõ épülete, ahogy az a skót városban is létezik. Az Illuzionista a maga nemében egy letûnni
készülõ animációs korszak új képviselõje, ami nem hagyja a nagyközönség elõtt kihalni az ehhez hasonló független próbálkozásokat. A minden évben legyártott Disney, Dreamworks és Pixaros animációk harcában õ az a háttérben megszoruló versenytárs, aki képes még néhány elismerést csendben kicsikarni a kritikusoktól és a nézõktõl, akik erre a mûfajra vevõk. Úgy gondolom, hogy ez a könnyed kis alkotás a maga 80 perces játékidejével megfelelõ kikapcsolódást nyújthat egy „futok körbe nap” után. Ez a lassan kibontakozó kétdimenziós valóság bátran megállja a helyét a jelenlegi rajzfilmes felhozatalban. Még sok ilyent. spodzy
A Perspektíva a KMDSZ kéthetente megjelenõ információs és véleménytükrözõ lapja. A lapban megjelent anyagok nem feltétlenül azonosak a szerkesztõség vagy a KMDSZ véleményével. Fõszerkesztõ: Berkeczi Zsolt. Fõszerkesztõ-helyettes: Székely Balázs Szerzõk: Albert Noémi, Burján Kinga, Deák Anita, Demeter Noémi, Fodor Tünde, Merli Zsuzsa, Sándor Zsuzsa, Sántha Imola-Réka, Tamás Attila, Tóth Imola. Karikatúra: Groos Zselyke. Korrektúra: Máthé Miklós Mónika. Tördelés: Berkeczi Zsolt, Székely Balázs, Tamás Attila. Cím: Kolozsvár, Petõfi Sándor/Avram Iancu utca 21. sz. Tel.: 0751 984058. E-mail:
[email protected].
-Mért sírsz?? -Mert Justin Biebert lelõtték. -De ez csak egy film! -Pont ezért sírok ... *** Kisfiú fut az anyukájához: -Anya-anya! Ha megnyomom a béka hasát, kimondja a nevemet! -Jól van Björk! Eredj viszsza játszani!
Támogatóink:
a Perspektíva állandó összmûvészeti melléklete
2011. március 23., II. évfolyam, 8. szám, Kolozsvár
Emlékezés vs. propaganda z irodalom és a nemzeti kérdés gyakran fonódik össze, s magától értetõdõ ez, hiszen ott áll közöttük a nyelv, mint legerõsebb kapocs. Persze az irodalom ennél sokkal többrõl szól, mielõtt még bárki azzal vádolna, hogy saját eszmefutattásom érdekében leredukálom ezt a fogalmat. Azonban tagadhatatlanul a nemzetrõl való gondolkodás terét is jelenti, s bár manapság már nem ez mondható az állandó és kánon szerint elvárt funkciójának, mint a nemzetisesedés korában, azaz már nem csak a nemzeti alapú közösségformálását, buzdítását, normák és elvárások megfogalmazását szolgálja, mégis vannak olyan alkalmak és helyek, melyeken szervesen fûzödik egybe egy-egy költõ vagy költemény és a nemzeti érzés. Ilyen alkalom volt március 15-e, s ilyen alkalom ez minden évben. Ahogy a forradalom kitörése nem választható le az irodalmi életben zajló folyamatokról, úgy a mai emlékezési habitusaink sem különít-
A
hetõek el az irodalmi „eszközöktõl”. És igen, itt valóban eszközökrõl van szó: a szavalt versek, még a Himnusz is eszközül szolgál, mivel a megírásukkor érvényes társadalmi rend és eszmerendszer mára már teljesen átalakult, s így valójában már nem a versek jelentésének adózunk figyelemmel, hanem a verseknek mint jelképeknek. Ilyen értelemben nevezhetem hát a Talpra magyart, az Akasszátok fel a királyokat, a Szózatot eszköznek. De ezt a szót nem pejoratíve használom. Sõt. A közösségösszetartás egyik leghathatósabb formájáról van szó még napjainkra vonatkoztatva is, amikor egyre kevesebben érdeklõdnek úgy az irodalom és nemzet kérdése, mint a közösség kérdése iránt. De fontosnak tartom, hogy ezeket az irodalmi alkotásokat, a belõlük vett sorokat ne használjuk jelszavakként, s fõként hogy ne silányuljanak ezek egy-egy párt beszédének propagandájává. Azaz ne tévesszük össze az emlékezés és
közösségösszetartás eszközeit a különbözõ propagandák eszközeivel. Az irodalom és történelem narratíváit, eseményeit, a kultikussá vált alakjait, bármiféle politikai szerepük is volt a maguk idejében, a maguk társadalmában, az akkori viszonyok és értékrendek között, nem szabadna a mai politikai célokhoz szabni. Sem úgy, hogy csatakiáltásként értjük, mondjuk, Petõfi szavát, sem úgy, hogy meggyalázunk egy számunkra nem kedves történelmi alakot (gondoljunk itt a csíkszeredai Avram Iancu akasztásra). Mint múltunk részének, tisztelettel kell adóznunk ’48-nak és eseményeinek, alakjainak, de jelenünk részeként el kell fogadniunk, mint ünnepet, mint emlékezést, mint egy minket összekovácsoló eseményt, és nem kellene általános konklúziókat levonnunk a szó szerint vett verssorokból, a Kossuth-tól idézett mondatokból a saját korunkra nézve. dyyza
A másik oldalon
A Korunk Akadémia Kreatív írás muhelyének bemutatkozása
M
árcius 18-án, pénteken este a Bulgakov pincéje felolvasóestnek adott otthont, melyen a Korunk Akadémia Kreatív írás mûhelyének végzõsei mutatkoztak be. Elmondhatom, hétünknek – Bodor Kinga, Borcsa Imola, Fischer Botond, Mihály Zsombor, Posztuly Tünde, Rácz Tímea, Veres Anna – ez egy igen különleges, egyedi alkalom volt, hiszen most elõször tapasztaltuk meg, milyen is a másik oldalon ülni. Balázs Imre József, a Korunk fõszerkesztõje, a mûhely vezetõje volt az est házigazdája. Bevezetõjében elmondta, a mûhelyt egy hiányérzet hívta életre, egész pontosan az a körülmény, hogy míg például zenét, képzõmûvészetet, táncot oktatnak egyetemeinken, azt, hogy hogyan kell egy szépirodalmi mûvet megírni, még a magyar irodalom szakon sem tanítják. Márpedig igény erre is van, ezt jól mutatja, hogy mi már a negyedik évfolyam képviselõi vagyunk, akikkel hétrõl hétre foglalkozik. Azt is kiemelte mûhelyvezetõnk, hogy
ez nem egy íróiskola, nem feltétlenül az a célja ennek a mûhelynek, hogy hivatásos írókat neveljen, az is elég, ha figyelmesebb olvasókká válunk. Az egyik leghasznosabb dolog, amit megtanul(hat)tunk, hogy a saját szövegeinket tudjuk külsõ szemmel nézni. Hétrõl-hétre kihívás elé voltunk állítva: megírni egy szöveget meghatározott szempontok alapján. Egyik esetben például különbözõ karaktereket felvonultató összejövetel volt a megadott téma, máskor egy hétköznapi helyzetben elhangzó párbeszédet kellett írnunk. így láthattuk, eldönthettük, mi izgalmasabb számunkra: különleges, kiforrott karaktereket „felléptetni” egy általunk teremtett térben és idõben, vagy hétköznapi embereket cselekedtetni. Az egyik indítéka a kreatív mûhelybe való jelentkezésünknek bizonyára a kíváncsiság volt, mindnyájan kíváncsiak voltunk a visszajelzésekre. Közvetlen és közvetett visszajelzést egyaránt kaptunk. Hiszen nem csak az tekinthetõ vissza-
jelzésnek, hogy mit mondanak egy-egy írásunkról, de az is varázsa volt a mûhelymunkának, hogy láthattuk, ki-ki hogyan oldotta meg ugyanazt a feladatot. Ezáltal megismertük egymás látásmódját, és érdekes technikai fogásokat leshettünk el egymástól. Az elsõ pár alkalom után aztán már komoly viták is kibontakoztak, mindez persze oldott, kellemes hangulatban. Ennek a tízhetes munkának a termésébõl válogattunk a felolvasásra két-két írásmûvet, s mutattuk be a közönségnek. És hogy milyen a másik oldalon? Egyszerre ijesztõ, hátborzongató és várakozással teli. Amíg a többiek olvasnak, fürkészed az arcokat, a figyelõ tekinteteket, aztán mikor te olvasol, csak a hangokat figyeled: a közönség kényelmetlenül fészekelõdik-e, vagy nevetés hangzik fel? A végén pedig felnézel, látod a bíztató mosolyokat, hallod a tapsot, és érzed: ez megérte! Borcsa Imola
Perspektíva — Horizont, 2011. máricus 23.
„Szeretek lehetetlen fogadásokat kötni magammal” (Andrei Serban) ngmar Bergmann és Andrei ªerban. Egy mondaton belül. Egy érzékelési módon belül. Aki látta a Suttogások és sikolyok címû elõadást talán elgondolkodott azon, hogy egy filmnarratíva és a színház világa miként léphetnek szövetségre egymással. S lehet, az is felmerült néhányatokban, hogyan változik meg hirtelen minden jelentéktelennek vélt mozdulat, minden ismertnek vélt tárgy, vagy valóságnak hitt „valóság”, miután kilépsz a színház ajtaján egy ªerban darab után. A Suttogások és sikolyokat 2010. január. 24-én mutatták be és azóta is játsszák a Kolozsvári Magyar Színházban. Ott kezdõdik, hogy belépsz egy térbe. Amit eddig folyosószerû, átmeneti teremnek hittél, ahol leveszed a kabátod és csendben, karba tett kézzel várakozol, hogy belépj aztán egy újabb terembe, ahol a tényleges történet elkezdõdik, nos, ez a tér hirtelen átváltozik, és rájössz, hogy az elõadás már jóval azelõtt történik veled, mielõtt leülnél a neked kijelölt székek egyikébe. Már ott van Bergmann az elõtérben, kezet fog a „nézõkkel”, beszélget velük,
I
aztán megérkeznek a színészek, természetesen sétálnak az elõtérben, és lassan elkezdõdik az átváltozás. Elsõ megközelítésben nem érted mi történik. Majd rájössz, hogy te nem csupán „nézõ” vagy, nem csupán kívülrõl, már-már biztonságosnak gondolt távolságban szemlélsz valami tõled független fikciót, hanem benne vagy, része vagy, veled is történik a „történet”, hic et nunc. Majd belépsz egy újabb terembe, de közben egy pillanatra sem szakad meg a beavatottságod. Kozma András Az érzékenység lépcsõfokai címû esszéjében arról beszél, hogy az elõadás lényegében egy próbafolyamat, amelynek során rengeteg mellékfigyelem és állapot katarzisaként születik meg az elõadás. Ágnes, Karen, Maria és Anna velünk együtt formálódik a színpadon, a valamilyen szereppé válás akkor és ott történik meg. A kész forma elõtti képlékeny, örökké változó anyagba pillanthatunk be. A színpadon mindvégig jelen van Bergmann és asszisztensnõje és folyamatosan „belevágnak” a történetbe, formálják, alakítják az eseményeket, a szereplõk mozgásait, arcvonásait, szavaikat. A suttogásoktól a
sikolyokig (és fordítva) nem lineáris út vezet. Szinte hullámzik az egész. Mondhatnám, a történet arról szól, hogy van négy nõ, Ágnes haldoklik, nõvérei Karen és Maria eljönnek hozzá, hogy ápolják, és ott van Anna, a szolgáló is, aki mindig gyengéden ér Ágnes beteg testéhez. De nem ez történik. Nem így történik. Rétegek vannak és mélységek. A nõi testek és közlésformák változó megvalósulásai. A vágások nem csupán a háttérfolyamatokra irányítják a figyelmet, hanem magát a figyelmet provokálják. Egy-egy intenzívebb jelenet nem húz maga alá örvényszerûen (a fények játéka különösen fontos), hanem ugyanazzal a lendülettel, amivel elkap, visszadob a felszínre. Õrült figyelemjáték. És kilépsz a terembõl. Nem volt fikció, dehogy. Vannak olyan színházak, ahol nem történik semmi. Csak beszél, de nem a lényegrõl. Nem válik jelenné, hanem megszûnik abban a pillanatban, amint fölkapcsolják a lámpát. Itt valahogy elveszíti az ember a tájékozódási képességét.
anyagát, mely széles skálán mozog: kávépörkölõk, kávéõrlõk, kávégépek és kis kávéfõzõk, újak és régiek, ipariak és egyszemélyesek, fõúriak és egyszerûek egyaránt megtalálhatók. Sõt még egy plusz érdekességgel is kiegészült a kiállítás: az intézmény raktárából elõkerült a „gõzmozdonyra” hasonlító, de teljes épségében megmaradt és mûködõképes XIX. századi ipari kávépörkölõ is. Ha figyelmesek vagyunk további kultúrtörténeti érdekességeket is észrevehetünk: a Pilvax Kávéház egykori, legendás kávépörkölõjét, a világháborús hadszíntéren szolgáló, hordozható tábori kávéfõzõt, és nem utolsósorban azt a kávéfõzõ masinát, amelyet anno a híres székelyudvarhelyi származású Burszán Sándor mester kávéfõzõgép-készítõ mûhelyében fabrikáltak. Tablókon olvashatunk érdekességeket, tényeket a kávéról. Megjelenik a mindenki által ismert történet a virgonc kecskékrõl és a kíváncsi szerkezetesekrõl, de valódi tények is sorakoznak ott: Brazília a legnagyobb exportõr, egy csésze feketében 85 mg koffein van, a rovarkártevõk nem szeretik a koffeint és a kávédarálót az 1680as években említik elõször. Ami számomra külön meglepetés volt, az a pótkávéhoz kapcsolódó tárgyak sokasága és a békebeli plakátok. Megismerhetjük a különbözõ lombikok, szifonok és perlokátorok mûködési elvét.
Egy pillanatra olyan érzése támad az embernek, hogy egy laboratóriumban jár, azonban elég csak megfordulni és beleszagolni a pörkölt kávészemeket tartalmazó zsákokba, ahhoz hogy rájöjjünk, tévedtünk. És ha már illatoknál tartunk, a Haáz Rezsõ Múzeummal szemben megtalálhatjuk a Museum Cafét is. Már messzirõl érzõdik a frissen fõtt kávé aromája, csukott szemmel is megtalálható. Finom és stílusos kiegészítõje a kiállításnak. Ha végignéztük a szép képeket, megcsodáltuk a kannák és ibrikek sokaságát, biztosan gusztusunk támad egy fekete levesre. És míg a kávénkat kortyolgatjuk a kávécukorkiállítás darabjaira is rácsodálkozhatunk. És mivel az apróságoknak nem való a kávé, ha a kistestvért is magunkkal visszük, múzeumpedagógiai foglalkozással kötik le a figyelmét. Nem tudom milyen kínszenvedés lehet ezt a kiállítást végigjárni egy olyan valakinek, aki nem szereti a kávét, mindenesetre kávéfüggõknek kötelezõ darab. synty
Phaedra
Egy csésze kávé Mondd, kissé mártottál-e már hófehér cukrot barna lébe, egy feketekávés pohár keserû, nyirkos éjjelébe? Kávé és cukor, szorosan összetartoznak az egyetemista léttel. Talán nem túlzás azt mondani, hogy egy-egy dolgozat, államvizsga lassabban készülne el, egy-egy vizsga nem sikerülne olyan jól nélkülük. Vannak emberek, akiknek a nap nem indul el kávé nélkül. De mégis honnan származik? Hogyan készül? Ezekre a ki nem mondott kérdésekre ad választ A fekete leves – a kávéfõzés története címet viselõ kiállítás mely most a székelyudvarhelyi Haáz Rezsõ Múzeumban látogatható. Hogy mégis említésre került ez a kiállítás egy kolozsvári egyetemistákhoz szóló lapban, annak több oka is van. Például az, hogy az eredetileg Budapestrõl induló kiállítást méltán nevezhetjük erdélyszintûnek, hiszen már volt Csíkszeredában, május 8ig Udvarhelyen tekinthetõ meg, s a továbbiakban is több erdélyi várost tûzött célpontjául, mint Gyergyószentmiklós, Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely. Tehát ha valaki a késõbbiekben Kolozsvárról hazalátogat eme városok valamelyikébe, vagy környékére, érdemes nyitva tartania a szemét. Rendhagyó, mégis sokakat érdeklõ témáról van szó. Az udvarhelyi kiállításon öt teremben tekinthetjük meg a tárlat
- Uram, ön mindig jobb kézzel szokta megkeverni a kávéját? - Igen. -Érdekes, mert az emberek általában kiskanállal szokták...
Perspektíva — Horizont, 2011. március 23.
Ködös tárlat
Homállyal a felismerés felé
„M
i végül is a Köd? Úgy is meg lehet határozni, mint egy meteorológiai fenomént, mely víz-részecskék tömegének atmoszferikus felfüggesztésébõl áll, hasonlatosan egy fehéres felhõhöz, ami érinti a földfelszínt és korlátozza a távolbalátást. (…) Ennek a jelenségnek a sajátossága a dolgok fokozatos elrejtése, hogy homályossá tegye õket, hogy összezavarja a szemlélõt. (...) Leggyakrabban a ködöt a manipulációval, a hazugsággal, a hanyagsággal, a butasággal asszociálták, valami olyannal, ami gyanús, kétes, de ami kapcsolatban áll a memóriával vagy az idõ fogalmával is. (…) A Köd lenyûgözõ, titokzatos és csábító.”, lehet olvasni a rövid kis impresszumban, amit nekem hamarjában így sikerült csak lefordítani. A február harmadikán nyílt CEATA-FOG-BRUILLARD (KÖD) nevet viselõ kiállítás a Bánffypalotában tekinthetõ meg, ahol harminchat külföldi (brit, francia, német és holland) valamint belföldi alkotó munkáit lehet kerültek kiállításra a Francia Kultúrközpont támogatásával. Érdekes, hogy hányféle módon lehet megragadni a köd jelentését. A ködösítést, a pontatlanságot, az értelem, azaz a megértés részleges vagy teljes hiányát, az elmosódó határokat a köd mint jelenség és a köd mint szimbólum között. Mindegyik
alkotónak sikerült megragadnia valamit a ködbõl, annak szemantikájából, és azon kaptam magam, hogy majd’ mindegyik alkotás elõtt rámjön a mosolyoghatnék, hogy „hm hm... ez igen, ennek helye van itt.”. A fotómontázs, olajfesték, fotó, grafika, rézkarc és más, érdekes technikákkal preparált mûvekbe beleivódott az õket szülõ gondolatok nem konkrét ám valahogy mégis jól körvonalazható, nem egyenesen, kimondható, de ráérezhetõ, kitapintható logikája, gondolatvilága. Az ember kényelmes állatfaj: ha kéthárom hasonló helyzetben feltalálja magát, már rögtön az a kényszerképzete, hogy azt a valamit „tudja”. Ha csak a mindennapokra szorítkozunk, akkor az ember egy briliáns, ám szörnyen lusta állat, a motorizált tevékenységek és a rutinos megoldások-kivitelezések bajnoka. Nem gondolkozik, ha nem érzi kényszerítve magát rá (miért is tenné, ugye, hisz nem muszáj...). A mûvészet többek között ebbõl a faji kényelmébõl hivatott a látogatót kimozdítani: amikor odaáll a kompozíció elé, nem menekülhet a megszokott értelmezésmegoldásba, a rutinos gondolatok mögé. Valami más kell, valami új kell, valami rendhagyónak is hívható asszociációhálózat, hogy annak a kiállított tárgynak értelme lehessen, hogy dialógus alakulhas-
son ki a szemlélõ és a szemlélt között. Ellenkezõ esetben az egész csak kaotikus és értelmetlen maszlag, a civilizáció mellékterméke. Vagy még rosszabb: alkotói selejt. Azt hiszem ide kell a köd. Pontosabban: ide is kell. Már tudniillik az értelmezéshez. Ha homályosított a mondanivaló meg az üzenet kifejezésére kiválasztott kanális, akkor több hely marad a szubjektív értelmezés számára. Valahogy olyan lehet ez, mint mikor az ember hunyorít, hogy jobban láthasson (a napsütésben, az esõben, a viharban, vagy épp a ködben). Ugyan minden homályos lesz, hisz nagyon kis teret fog be tekintetünk, ám az a tér a lehetõ legélesebb lesz mind közül: fókuszban lesz az, amit szemlélünk. És akkor hirtelen értelmet nyer az, ami miatt hunyorítunk, ami miatt a képet homályosítjuk, legyen szó távoli tárgyakról vagy közeli szimbólumokról. Természetesen az idõ az szörnyû faktor, és általában ez az, ami nem engedi, hogy az ember belegémberedjen a galériák tárlatainak az értelmezéseibe. Mindenesetre úgy gondolom jó, ha a tavaszi napsütésben az ember szán egy kis idõt, mondjuk egy félórányit gondolat-ködösítésre. ( A felvételeket a szerzõ készítette) m.sz.l.
Perspektíva — Horizont, 2011. március 23.
Ruins True - „hiánytánc Becket nyomán A színház világában egyre több olyan produkciót láthatunk, melyek igyekszenek más médiumokat is bevonva még inkább életközelibbé tenni egy-egy elõadást. A szóbanforgó Ruins True címû, Tompa Gábor által rendezett elõadás is ilyennek ígérkezik, s méltán várjuk kíváncsian, hiszen még az idéni Avignoni Fesztiválra is meghívták, mely az egyik legfontosabb eseménye a kortárs elõadómûvészetnek. Szintén az érdeklõdés felkeltésére legyen mondva, hogy a San Diego-i Sushi Center for the Urban Arts és a Kolozsvári Állami Magyar Színház kooprodukciójáról van szó, s bizony, neves mûvészeket soroltatnak fel (Liam Clancy, Jess Humphrey, Yolande Snaith). A Samuel Becket szellemében
készült kollektív táncházi elõadás azon kívül, hogy a különbözõ mûvészeti formák átjárhatóságát is próbára teszi, egy olyan problémát helyez középpontba, mely iránt senki nem érdektelen: az emberi kapcsolatok különösségét. S ki ne ismerné Becketet, s ki ne érezné máris át azt a végletekig a hiánytól túlfeszített légkört, melyet Becket mûvei, s remélhetõleg ezeket követve, a Ruins True kínál? Én mindenképpen kíváncsian várom. És a lényeg? Az elõadás a színház Új Stúdiótermében, március 24-én, csütörtökön, este 8-tól lesz megtekinthetõ. keynra
A Kolozsvári Állami Magyar Színház honlapjáról
Gondolmány az árulkodó nyelv(ezet)rol
E
gyéniség. Függetlenség. Szabadság. Szarkazmus. Õrültség. Mi a csudák ezek? Vmi egyéni, vki független, vki/vmi szabad, vki szarkasztikus, vki õrült — nah, talán így. Vagy egy ismerõsebb szituáció: a tanár számon kérné a leckét, megkérdezi, hogy készült-e mára a nebuló? Erre a diák kihúzza magát, köhint, a torkát köszörüli, hogy minden szava a lehetõ legtisztábban hangozzék: „tanulgattam”. Ezek után a közeljövõ nem hozhat túl nagy meglepetést: ez pech. Az viszont mégiscsak elgondolkodtató, hogy vajon azért derül-e ki felkészületlenségünk, mert éppenséggel nem ültünk túl okosan Fortuna szekerén. Nem hinném. Vannak helyzetek, amikor a probléma, melynek csírája a fenti helyzetben leledzik hatalmas méreteket ölt: ez nevezzük tudományos diskurzusnak. Az eseménytöredékben tulajdonképpen az, ahogyan a tanuló kifejezi magát azon nyomban elárulja. „Tanultam” vagy „nem tanultam”- ez volna a bizto(nságo)s, egyértelmû válasz, még ha nem is igaz. A ragozás-regélés azonban kibillenti. És hogy mi köze ehhez a tudományos szövegeknek? Nos, erre és a legtöbb itt felmerülõ eszmefuttatásra Szilágyi N. Sándor kognitív nyelvészeti írásai, elõadásai adják meg a pontos választ. Itt csupán áskálódni igyekszem, hogy ne legyen már olyan nyilvánvaló az, ami egyébként nyilvánvaló (vagy csak annak tûnik). Csak gondolmány ez. Esszécske, ha úgy tetszik, gondolatok – akinek nem dolmánya, ne vegye magára.
A tudósok absztrahálnak, elvont fogal- tatni, absztrakciókat létrehozni, pedig az makat alkotnak. Mondanám, hogy csinál- ember az egyetlen olyan állat, – ami nak, de abból még sértõdés lenne, s külön- hihetetlen –, de képes konkrétan megisben is, a kontextualizáltság például nem merni, megnevezni stb. a dolgokat: lásd „csinálmány” – noha ember alkotta (szó) például a neuronokat. –, szemben a dolmánnyal vagy a pipával. És akkor, most azt mondtam, hogy jobb a Jobb-e a pipa mint a kontextualizáltság? konkrét, mint az elvont? Nem. Mindkettõ Jobb-e a konkrétság mint az elvontság? Jók- hasznos is, szükséges is: talán csak az arany e így ezek a kérdések? Valószínûleg nem. középutat kell (már megint és még mindig) És mégis érdemes rágódni egy keveset rajta, megtalálni. Annak viszont, ha a napjainkat mert nem kevés probléma származik abból, kevés elvont dolgon agyalva tengetjük, hogy aki kontextualizál okosabbnak tûnik, nem lehet túl nagy kára. Vagy mégis? nagyobb elismerést kap, mint az, aki Mindenesetre az ilyesmik is elárulnak, pipázik. Vagyis: egyfajta tekintélye van az pont mintha „tanulgattál” volna. Aki a elvont fogalmaknak szemben a konkré- szemedbe néz, és remek kiselõadást tart az tumokkal. Márpedig a tiszta beszéd, az õszinteségrõl, annak nehezebben hiszed el, kéremszépen minden körülmények között hogy nem hazudott, mint annak, aki „õtiszta beszéd. Minden kontextualizált- szintén mondom”- mal kezdi. Legalábbis ságában. jómagam így vélekedem. De végül jöhetne Ha úgy szögezzük magunknak a kérdést, a vád: ki bort iszik és pipázik, az ne hogy jó legyen, ahogy fennebb tettem, az a prédikáljon vizet, és kontextualizáljon benyomásunk támadhat, hogy aki félig la- közben. Épp ez az: pipázott már valaki tinul beszél vagy aki a szókincsét nagyjából kontextualizálás közben? a -ság/-ség képzõkkel hozta létre (szabadgryllus ság, boldogság stb.), s a fejét is folyton e szavakon töri, annak igencsak meggyûlhet a baja. (Igaz ugyan, A Horizont a Perspektíva állandó összmûvészeti melléklete. hogy az idegen eredetû szavakkal való Felelõs szerkesztõ: Demeter Izabella. kérkedés, és az elvont Szerzõk: Borcsa Imola, Deák Zsuzsanna, Fodor Lilla, fogalmakkal való Gondos Mária Magdolna, Simó Orsolya operálás két külön Szerkesztõk: Benedek Ágnes, Márton Szilárd, dolog, de mintha gyakran együtt járna.). Azt hisszük, mekkora nagy dolog elvonatkoz-