SZAUNATÖRTÉNELEM
SZAUNATÖRTÉNELEM Copyright © 2010 Magyar Wellness és Szauna Klub Kft. - Minden jog fenntartva. Az oktatási anyag teljes tartalma nem használható fel semmilyen írott, szóbeli és elektronikus formában, a szerző előzetes írásos engedélye nélkül. Az oktatási anyag eredeti tartalma, illetve oldalainak bármilyen alkotóeleme (szöveg, kép, ábra, stb.) csak a szerző előzetes, írásbeli engedélyével használható fel. A másodközlésnek meg kell felelnie a sajtóról szóló 1986. évi II. tv., a Büntető Törvénykönyv (1978.évi IV. tv.), a Polgári Törvénykönyv (1957. évi IV. tv.), a Szerzői jogról szóló (1999. évi LXXVI. tv.) törvények megfelelő paragrafusainak. A szerző engedélye nélkül az oktatási anyag bármely alkotóeleme (együtt és külön-külön is) online, vagy nyomtatott reprodukálása nyilvános közzététel céljából tilos. Előzetes írásos engedély nélkül az oktatási anyag tartalmi elemei nem helyezhetők el sem nyilvános, sem zárt adatbázisban, nyomtatott vagy elektronikus médiumon. Az oktatási anyag tartalmi és formai alkotórészei közlési engedély esetén sem változtathatók meg és nem használhatók fel az oktatási anyag tartalmától eltérő célra, kivéve, ha arra a szerző előzetes írásbeli engedélyt ad. Az oktatási anyag tartalmának szerzői joga (különös tekintettel a rendszertani és módszertani elemekre) a szerzőt illeti meg, kivéve abban az esetben, ha a dokumentumban más forrás van feltüntetve, illetve a szerzői joggal kapcsolatban egyéb közlés történik - akkor annak megfelelően kel eljárni. Az oktatási anyag anyagainak felhasználásával kapcsolatban további tájékoztatást kaphat a +36.70 779 8309 telefonszámon, vagy a
[email protected] címen, a levélben nevét, elektronikus postacímét, a felhasználás kívánt módozatát írja le.
1
SZAUNATÖRTÉNELEM Tárgyalt témakörök I, A finn szaunakultúra 1. A finn szaunakultúra történeti áttekintése 2. Gödör szaunák 3. Gerenda szaunák 4. Kota 5. Finn szauna – Füstszauna 6. A szauna lelke és szelleme 7. A hagyomány tovább folytatódik II, Az orosz szaunakultúra 1. Szlávok az ősi fürdőkben 2. Keresztény oroszok 3. Mongolok időszaka
4. A Banya és Nagy Péter cár 5. A Banya elterjedése Euróbában III, Római fürdő 1. A római fürdők helyiségei 2. Római fürdőélet IV, Török fürdő V, Az indiánok inipije VI, A középkor és újkor VII, Magyarország fürdőkultúrája VIII, Nemzetközi szaunázási szokások IX, Az osztrákok és az aufguss X, Történelmi összefoglalás
I, A finn szaunakultúra 1. A finn szaunakultúra történeti áttekintése Finnországban a szaunázásnak ősi hagyományai vannak, de a szauna a ma emberének életmódjához is szervesen hozzátartozik. A történelem folyamán a szauna megjelenési formája állandóan változott, ezért napjaink szaunafülkéje már ettől lényegesen eltér. Szerencsére ma is több ezer olyan kémény nélküli, vagy füstszauna, vagy füstös szauna található Finnországban, melyek megőrizték a több ezer éves, jellegzetes építési módot. A ma emberének - ha igazán egy jó szaunát szeretne - feltétlenül ismernie kell az alapvető építési irányelveket, szokásokat, és fontos, hogy a régmúlt ősi tapasztalataiból kiindulva, a múlt és a jelen közötti átmenet folyamatos legyen. Már a régmúltban is közismertek voltak a különböző izzasztó fürdők világszerte a primitív és a kultúrált népek között egyaránt. A fürdőket Finnországban, a balti országokban és Oroszország északi részén úgy használták, hogy eltérően a világ fennmaradó részének hagyományától - a levegő páratartalmát ciklikusan változtatták oly módon, hogy a forró kövekre vizet öntöttek. Ezek a fürdők részben vallási szertartások helyszínéül szolgáltak, vagy gyógyító helyekként üzemeltek, illetve egyszerűen csak mosókonyhaként használták őket. Az izzasztó fürdőket egyszerű emberek használták például Írországban és az alpesi területeken a 19. századig. Az izzasztófürdők hagyománya azonban majdnem teljesen kiveszett mindenütt, kivéve a finneknél és a velük közeli rokonságban álló népeknél. Ennek az volt a legfőbb oka, hogy sokan azt hitték tévesen, hogy a szauna betegségek terjesztője. Az 1950-es évektől kezdődően ugrásszerűen megnőtt az új szaunaépítések száma mindenütt a világon. Ebben a folyamatban Finnország döntő szerepet vállalt, ezzel a mai napig megőrizve vezető szerepét, épp ezért joggal nevezhetjük a szauna hazájának. 2
SZAUNATÖRTÉNELEM 2. Gödör szaunák A ház és a szauna kezdeti megjelenési formája csak egy gödör volt a földben. A saami nyelvben a "saun" szó eredetileg egy lyukat jelentett a földben, vagy a hóban. A legkorábbi írásos emlék a finn típusú szaunáról a 912. évre nyúlik vissza, ez Sheik Ibn Dasta kutató leírása egy "gödör" szaunáról. A szauna a mai Moszkva területén belül helyezkedett el. Az építményt egy kicsúcsosodó tetővel rendelkező kunyhóként írta le, mely egy a földbe ásott lyuk fölé épült és földdel fedték le. A lyuk alján egy kövekből álló tűzhelyet képeztek ki. Az ősi izzasztó pajta felépítése hasonló volt: ennek is volt az alján egy tűzhely, de a kunyhót csak egy kerettel látták el és fahánccsal tömködték ki a központ felé összetartó rudak közeit. Sokszor a családok egyszerre használták otthonként, istállóként és szaunaként. A kunyhó tetején egy nyílást alakítottak ki. A megfelelő építési anyagok hiányának köszönhetően voltak népszerűek. A teljesen, vagy részben a föld alá épített szaunák az ország szegényebb vidékein voltak a huszadik század elején. Lappföldön, ahol ritkaságszámba ment a fa, a gyepet is használták építőanyagként. 3. Gerenda szaunák A föld felszíne fölé épített füstös szaunákat rendszerint fagerendákból építették. A különleges gerendacsapolási módszert a kereszténység kezdetén fejlesztették ki. Ez az építési módszer először Svédország északi részén jelent meg, majd innen terjedt el fokozatosan Finnországba, Karéliába, a balti országokba, Oroszországba és Szibéria tundrás vidékeire, majd az Alpok vidékére, Észak Amerikába és Kínába. Az Atlanti óceántól a Csendes óceánig milliószámra épültek a szaunák, elsősorban csapolt gerendaelemekből. A csapolás módját illetően sokféle megoldás született az idők folyamán, a kültéri szaunák esetében a gerendák közeit még száraz mohával is kitömték a tökéletesebb szigetelés érdekében. A megmunkáló szerszámok fokozatos fejlődésével az ősi csapolási mód lényegében nem változott, csak a mérettűrését tekintve finomodott. Kezdetben a többi épülethez hasonlóan a szaunák alacsonyak voltak és nem volt sem padlásuk, sem ablakuk. A tömörfa szauna legrégebbi leírása egy kijevi kolostor 1110-es években írt krónikájában szerepel. Ebben a krónikában a Ladoga és az Ilmajarvi tavak közötti terület szaunázási és fürdési szokásait mesélik el. A leírás szerint a levegő a gerenda-szaunákban valamivel szárazabb volt, mint a gödörszaunákban, mert a levegő a falakon keresztül is cirkulált. 4. Kota A szaunához kapcsolódó másik építményt az ún. "kota"-t is rendszeresen használták víz melegítésére és egyéb háztartási munkákra. Eredetileg a "kota" köralakú, érme formájú volt, elkülönülve a tényleges szaunától. A "kota"-t ágak, vagy rudak sátorszerű egymás mellé helyezésével is építették egyik, vagy mindkét oldali ajtóval. Később a "kota" már a szauna szerves részévé vált. Egyfajta előszobaként funkcionált és gerendákból, vagy deszkákból építették, de néha még köveket is használtak az alacsonyabb felének megépítéséhez.
1
SZAUNATÖRTÉNELEM 5. Finn Szauna - Füstszauna A szauna finn eredetű szó, a "savu" (füst) szóból származik. Az ember első tapasztalataihoz tartozik, hogy a meleg jót tesz a szervezetnek és segíti a gyógyulást. Abban a helyiségben, amelyet hőtároló kövekkel forrón tartanak, izzadni kezd a test. Ez a forró szoba később füstszaunává fejlődött, amely az északi szaunák leghagyományosabb formája. A szauna régen egy többfunkciós helyiség volt. Nem csak mosakodtak benne, hanem húst szárítottak, és más hasonló mezőgazdasági tevékenységeket is végeztek itt. A gyógyítás helyszíne is volt: nem csak természetgyógyászati eszközként használták, hanem az orvos, a kuruzsló is itt gyógyított. A kuruzsló esetében a sötét szauna hozzájárult a misztikus hangulat kialakításához, így a szauna rituális helyszín is volt. Szentivánéjjor (juhannuspäivä) a finn szokás szerint az eladósorban lévő lányok kelendőségét speciális szaunázással „növelték”; a nyárfa és más növények illatában egy öreg anyó varázslatokat mondogatott. A 20. század elejéig a füstszauna volt az egyetlen szaunafajta. Hátránya az, hogy a befűtéshez sok idő 1600-as évek leírása szerint: kell, a tisztántartása nehéz és tűzveszélyesebb is. A 20. A skandináv országokban járó idegent „bevezették a 90-100°C-ra felfűtött helyiségbe, század folyamán az iparosodással a városokban már és a legnagyobb tisztelet és megbecsülés jeléül közszaunák jelentek meg, amelyek már kéményesek megengedték, hogy pucérra vetkőzzön, sőt, azt voltak. Miután ezt az emberek megkedvelték, már a is megígérték neki, hogy hamarosan mökkikben (általában tóparti, hétvégi-, és nyaraló nyírfavesszővel jól megcsapkodják. A nagy házacska) is ilyet építettek. Legtöbb esetben kegyben részesülő ilyenkor rendszerint menekülésre fogta, valami olyasmit mormogva egyszerűen egy újat építettek a füstszaunák mellé. A a foga között, hogy nem szeretne részesülni füstszaunák egy ideig még megmaradtak, aztán ha ebből a különös pokolbéli vendéglátásból.” nagyon nem használták és elrohadtak, lebontották Európa más részein nagyon sok időnek kellett őket. Néhány helyen így is fennmaradtak a eltelnie ahhoz, hogy rájöjjenek, mit hagynak ki. szegénység, vagy a hagyomány miatt. A modern kéményes szauna és a füstszauna közötti átmeneti forma volt az olyan kéményes szauna, ahol a kémény nem külön volt, a füst a köveken át távozott a kéménybe. Ez a megoldás a füstszauna hátrányaiból sokat nem oldott meg: ugyanúgy csak a tűz kialvása után lehetett szaunázni. A kémény külön bevezetése az 1930-as években jelent meg. 6. A szauna lelke és szelleme A szauna maga szorosan kapcsolódik közvetlen környezetének természeti adottságaihoz és ezért egy egyszerű, nem hivalkodó, csöndes, elmélkedésre alkalmas hely, mely megköveteli használójától a bensőséges atmoszféra tiszteletét. Évszázadokon, vagy talán évezredeken keresztül a szauna felbecsülhetetlen jelentőségű szerepkörrel rendelkezett, ez volt az a hely, ahol a finnek nemcsak fizikailag, de szellemileg is megtisztultak. A 2
SZAUNATÖRTÉNELEM szauna hitet, bizalmat jelentett az embereknek lélektanilag és az egymás közötti szociális kapcsolataikban is. Ha távolabb tekintünk vissza a múltba, akkor a szauna és a vallás közötti szorosabb kapcsolatot fedezhetjük fel. A forró kövek vízzel történő locsolása mágikus varázslatra emlékeztetett és az ilyenkor keletkező gőzt a finnek "löyly"- nek hívták, mely gyakorlatilag szellemet jelent. A melegnek és a füstnek köszönhetően a szauna a ház leghigiénikusabb helyisége volt és éppen ezért kitűnő lehetőséget biztosított a kisgyermekek tisztálkodásához is. A finn asszonyok például generációkon keresztül a szaunában biztonsággal hozták a világra újszülötteiket. 7. A hagyomány tovább folytatódik Közel 1,5 millió - ma is használatban levő - szauna található Finnországban. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag minden házban - még lakásban is - és családban megtalálható. Még senki sem próbálta megbecsülni, hogy a finnek évente hányszor szaunáznak, de nyugodtan mondhatjuk, hogy több millió olyan alkalom kínálkozik, amikor fizikai és lelki felfrissülést keresve visszahúzódnak a szaunájukba. Azt mondhatjuk, hogy átlagosan a finnek hetente 1 - 2 alkalommal szaunáznak, de nyáron sokan szinte minden este használják. A finnek mindenhova magukkal viszik a szaunájukat, sokan még a nyaralásukkor is, ezért nem ritka látvány a sátorban, vagy egy hajón felállított szauna sem. A szauna annyira a hétköznapok részévé vált az idők folyamán, hogy a finnek igazán nem is értik, miért tulajdonítanak ennek mások olyan különleges jelentőséget. Számukra a szauna több mint egyszerű fürdőhely, számos hagyomány, szokás és hiedelem kötődik e fogalomhoz. A finneket azért nevezhetjük igazán a szaunakultúra meghonosítóinak, mert minden más népnél jobban náluk maradt meg ennek ősi hagyománya, a többi népcsoportnál pedig mindenütt kisebb, vagy nagyobb mértékben ugyan, de megváltozott. Egy régi finn mondás szerint, ha a szauna és az alkohol már nem segít, akkor a beteg valószínű meg fog halni. Mások a "szegény ember kórházának” hívják, vagy a templomhoz hasonlítják. A szauna rendszerint egy forró fülkéből, egy tusoló részből és egy öltöző szobából áll. A tóparti és a kisebb beltéri szaunákban nem mindig található tusoló. Jóllehet az ősi finn szauna a mosakodás helye is volt egyben, ma ezt a funkcióját már tulajdonképpen elvesztette. Finnországban az újszülött gyerekektől kezdve a nagyszülőkig mindenki szaunázik. A kisgyerekeket persze fokozatosan szoktatják a rendszeres szaunázáshoz, mindenki csak addig használja a szaunát, amíg jólesik saját szervezetének. Az újszülött csecsemők először édesanyjuk térdén, vagy csak az alsó padon ülve alacsonyabb hőmérsékleten barátkoznak meg a szauna hangulatával. A szaunázás mindenki számára hasznos, aki ismeri saját szervezetének tűrőképességét és korlátait. Egy finn mondás szerint: ha valaki el tud sétálni a szaunáig, akkor már szaunázhat. A finnek nyáron sokszor minden este bemennek a szaunába, egyfajta szórakozásképp. Számukra a hagyományos belföldi vakáció az, hogy kimennek a mökkikbe, horgásznak, kirándulnak, grilleznek, és természetesen szaunáznak is. Finnországban a különböző munkahelyeken is találhatóak szaunák, melyek különböző megbeszélések, partik tartozékai is egyben. A közös szaunázás hozzátartozik a finn szocializációhoz, a nemzeti identitás része. A nyilvános, vagy ilyen közösségi szaunázáskor többnyire külön férfi és női szaunák vannak, vagy ha nincsenek, akkor általában először a hölgyek 3
SZAUNATÖRTÉNELEM szaunáznak, aztán a férfiak. A szauna „szent” hely, ahol rendszerint nyugodt beszélgetés folyik, és az emberek elfelejtik különböző pozícióikat. A szaunában illetlenség ruhát hordani, azaz a fürdőkben a fürdőruhát is le kell venni. Egy üzleti tárgyalás után a szaunába való meghívás megszokott, a tárgyalások pozitív alakulását jelzi. Ennek visszautasítása ellenkező jelzésként értelmezhető. A vendégek meghívása magánlakásokban is a tisztelet jele, amelyet még nehezebb elutasítani, bár a finnek ilyen esetben sem sértődnek meg.
II, Az orosz szaunakultúra Az orosz állam írásaiban található a bizonyíték, hogy az orosz Banya létezett a szláv népek által lakott hatalmas területek létrehozása előtt Hérodotosz idejében. A mítosz szerint Herkules utazott a fekete-tengeri térségben, aki leírta, hogy milyen erős és hatalmas ember, aki a Banya-t használja. Építettek egy fedett kunyhót, amelyben egy hatalmas kádat helyeztek el, belsejében tüzes kövekkel. Aztán vettek kendermagot és rádobták a kövekre. Hérodotosz elmondja, hogy ezt követően a gőz olyan meleg volt, hogy a görög fürdőt nem lehet összehasonlítani az orosz Banya-val. Hérodotosz leírásaiból is kiderül, hogy az ősi szlávok rituálisan megtisztították magukat egy Banyarituálé segítségével, mielőtt eltemették a halottakat. A nők a Banya-t a szervezet megtisztítására, és szépségük megőrzése érdekében használták. Ez az intézmény fontos szerepet játszott a szláv mítoszokban: a Banya-t tisztelték az istenek és az emberek, akik a születés, a házasság és a halál idejében rituális fürdőzésekre használták. 1. Szlávok az ősi időkben Érdekes, hogy az ősi időkben azok a szláv törzsek, akiket legyőztek az erősebb törzsek, vesszőkkel tisztelegtek a másik törzs előtt (különleges vesszőseprű, amely különböző faágakból és a rajta lévő levelekből készült, melyet a Banya-ban használtak – ez az orosz Banya egyik legfontosabb szertartási kelléke volt). Nestor, egy nagy orosz krónikás az első orosz nyelvű könyv szerzője, mely arról szól, hogy András apostol novgorodi utazása során látta a gőzfürdőző embereket. Meztelenül és örömtelien verték egymást a vesszőkkel, és a végén jéghideg vizet öntöttek magukra. Nem kínozták, hanem lemosták egymást. 2. Keresztény oroszok Miután az oroszok elfoglalták Konstantinápolyt, a Pechora szerzetesek kezdték el használni a Banyat, hogy meggyógyítsák a betegeket. Vladimir herceg egyik rendeletében a Banya-kat fogyatékkal élők intézményének nyilvánította, ennek következtében a gőzfürdők lettek a legnépszerűbb egészségügyi intézmények Oroszországban. A szerzetesek – akik a lakosság legképzettebb rétegét alkották – folytatták orvosi kutatásaikat. 3. A Mongolok időszaka 1237 telén, amikor Batu Kán látta, hogy az őrült oroszok kiugrottak faházakból, vörös és forró bőrrel a hideg vízbe, segítői elmagyarázták neki, hogy titkos orosz erő van ebben a „tornában”. Erről a – ma is élő, a hőmérséklet drámai változtatásán alapuló – hagyományról, többször bebizonyították, hogy 4
SZAUNATÖRTÉNELEM rendkívül egészséges. Azonban ez sem segített az oroszoknak, a mongol hordák elfoglalták területeiket. Ennek ellenére a Banya nem szűnik meg, noha rendkívül erős volt a kölcsönös orosztatár befolyás. 4. A Banya és Nagy Péter Cár Nagy Péter nagyon szerette a gőzfürdőket. Amikor külföldön dolgozott az orosz flotta kiépítésén Hollandiában, megparancsolta, hogy építsenek egy orosz Banya-t saját maga és a munkások számára. Amikor Párizsban volt, meglepte a francia népet azzal, hogy gránátosait Banya-ban fürdette meg. A Párizsiak az épület köré gyűltek, hogy megnézzék, hogyan ugranak az orosz katonák a Szajna vizébe a Banya-ban való fürdés után. Nagy Péter szerint a franciaországi klíma legyengítette katonáit, és az orosz Banya segít megerősíteni őket. Nagy Péter és utódai több Banya-t is építtettek antik római stílusban. 5. A Banya elterjedése Európában Az orosz Banya világszerte híressé vált. Miután Napóleon vereséget szenvedett, az orosz hadsereg egész Európa területén ünnepelt, számos nyugat-európai országban építettek orosz fürdőket. A ’steamhouses a la Russe’ (gőzfürdők orosz stílusban) Londonban és New Yorkban még ennél is korábban, a 18. században épültek. Egy Platen nevű német orvos szerint, hogy míg Németországot az alapvető higiéniai szabályok be nem tartása miatt különböző járványok sújtották, Oroszországban még a legkisebb faluban is voltak gőzfürdők, ezek a csodálatos higiéniai és egészségügyi intézmények. Egy híres edző leírta, hogy milyen népszerű az orosz Banya a hollywoodi színészek és az Air Force pilótái között is.
IV, Római Fürdő – Therma, thermae A rómaiak fürdői nem egyszerűen uszodák vagy kádfürdők, hanem egyszerre hideg-, meleg-, és gőzfürdők voltak. A fürdők a tisztálkodás mellett általában mindenféle testi és szellemi szórakozás színhelyeiként is működtek. Voltak itt társas összejövetelre szánt dísztermek, sétálók, játékok, felolvasások számára épített udvarok, termek, könyvtárak. Az első nyilvános fürdők a második pun háború után (Kr. e. 218 – 201) jelentek meg Rómában. Használatukért fizetni kellett, de a fürdődíj jelképes összegű volt, egy vekni kenyér, vagy egy üveg bor árának felelt meg. Elsőként Marcus Vipsanius Agrippa császár hagyta végrendeletileg a római népre fürdőjét, s kikötötte, hogy a nép ingyen használhassa. Ettől kezdve a nagyvonalúság mértéke, az ingyenesség a római császárok fürdőépítkezésének mozgatója. Rómában több mint 900 fürdő épült. 5
SZAUNATÖRTÉNELEM 1. A római fürdők helyiségei A helyiségek elnevezésének ismerete kiemelkedő fontosságú a fürdő alkalmazott számára, mert számos terem ugyanazt a funkciót tölti be (némi módosítással), mint egykoron. Léteznek ugyanakkor fürdők, melyek kizárólag római elnevezéseket használnak, magyar kiírást pedig nem találunk (pl. Kék Duna Ráckeve, Oxigén Wellness Újpest). 1. balneum: a rómaiak tisztálkodásra szánt helyisége, fürdőszoba. Kezdetben a mosókonyhával (lavandaria) azonos, később kiépül és különböző funkciójú termek komplexumává válik. 2. apodyterium: öltöző terem. Falában fülkéket alakítottak ki a ruhák tárolására. 3. tepidarium: a testet előkészítő, langyos levegőjű helyiség. Kivételesen előfordulhatott benne langyos vizes medence. 4. caldarium: forró, száraz levegőjű terem, ahol meleg (alveus) és hideg (labrum) vizes kád állt a fürdőzők rendelkezésére. 5. frigidarium: hideg vizes medence, amelyet az öltözködés előtt használtak. 6. natatio: a nagy fürdők palaestráiban található úszómedence. 7. laconium: izzasztókamra. Általában kerekre építették, tetején kerek nyílás (oculus) volt, aminek nyitható fedele a hőmérséklet szabályozására szolgált. 8. sudatorium: izzasztó fürdő. 9. unctuaria: masszázs szoba. 10. palaestra: sportolásra alkalmas termek. A nagy fürdőket kertek vették körül, ezekben számos kényelmi funkciójú épület, terem helyezkedett el. 11. nymphaeum: a források istennőinek, a nimfáknak szentélyei. 12. bibliotheca: könyvtár 13. zeneterem 14. előadóterem 15. porticusok, melyekben boltok, adminisztratív helyiségek találhatók. 2. A római fürdőélet A Római Birodalomban a fürdőket mindenki kedvelte. Gazdagok és szegények, fiatalok és öregek, férfiak és nők számára egyaránt mindennapos szórakozás volt. A fürdőhelyiségek felépítése megfelelt az egymást követő műveletek rendjének: öltöző meleg vizes közepes hőmérsékletű hideg vizes terem úszómedencével. Körben kis helyiségek sorakoztak szaunákkal, olajozókkal, masszírozókkal és szőrtelenítőkkel. A fürdőépületben voltak még tornatermek, könyvtárak, olvasószobák, társalgók, sőt büfék is. A fürdők nem csupán fizikai szükségleteket elégítettek ki, hanem módot adtak a társasági kapcsolatok ápolására, a város társadalmi életének középpontját alkották. Az emberek itt beszélgethettek a politikáról, sportról, vagy akár üzleteket is köthettek. A létesítményeket általában boltok vették körül, ahol a fürdőzéshez szükséges eszközöket, élelmiszereket, sporteszközöket árultak. Maguk a fürdők általában magas, világos termekből álltak, a falakat mozaikok, freskók, stukkók díszítették.
6
SZAUNATÖRTÉNELEM A fürdőkbe nők is beléphettek és a modern bikinihez hasonló melltartóban és rövid alsóban fürödtek. A fürdőzés előtt a testet különféle gimnasztikai gyakorlatokkal készítették fel. Caracalla császár i.sz. 3. században Rómában nyitotta meg a birodalom legnagyobb közfürdőjét, melyben 1500 ember fürödhetett egyszerre. Ennek a fürdőnek ma már csupán a romjai találhatók meg. A római közfürdőknek betegségmegelőző és gyógyító szerepük is volt. Már a hippokratészi orvoslás felfigyelt a mosakodás és fürdés dietetikus hasznosságára. A gyógyító erejűnek vélt hideg és meleg források kultikus tiszteletnek 1. Női viselet a római fürdőkben örvendtek, és az ókorban nagy jelentőséggel bírtak. Az antik időkben felfedezett gyógyforrások egy részét napjainkban is használják, és némelyikük a mai gyógyüdülőket táplálja. A magyarországi gyógyforrások egy része is ismert volt már a római időkben és a Magyarországon állomásozó római katonák jóvoltából ezek köré fürdő épült (pl. Széchenyi fürdő). A több mint 900 római fürdőt a birodalom bukásával, a kereszténység elterjedésével egyidejűleg bezárták.
III, Törökfürdő - Hamam Jelentése: meleget árasztó Eredete: római fürdőkultúra Jellemzői: nagy vallási komplexum részeként épültek általában adományokból hozták őket létre a komplexum részéhez a mecsetek, iskolák és kórházak tartoztak olykor különálló létesítményként épültek férfiak és a nők is fürödhettek, de eltérő időpontban, vagy elkülönített helyiségekben gyerekek is használhatták a fürdőkhöz szertartások is kapcsolódtak: körülmetélés, temetés, esküvő szépségápolási szolgáltatások igénybe vehetőek voltak
7
SZAUNATÖRTÉNELEM Fontos megkülönböztetni a Hamam köztudatban elterjedt jelentését (kezelés) annak valódi jelentésétő (fürdő). Manapság, ha ezt a szót látjuk, akkor egy török stílusban kialakított szobára is gondolhatunk, melyben van egy bizonyos szolgáltatás: a szappanos masszázs. A szappanos masszázstól és a súrolástól a test megszabadul az elhalt hámsejtektől, a vérkeringés felfrissül, és az izmok ellazulnak. Időben előre haladva a Hamam szó ezt az értelmezést nyerte el. Afrika északi partvidékén (Marokkó, Tunézia, Egyiptom), Törökországban és az Arab-félszigeten a szaunázás északi módja nem ismert, helyette nagyobb városokban lehetőség nyílik – az előzőek analógiája alapján – „hamam fürdőben hamam kezelésre”.
V, Az indiánok inipije Inipi: =Izzasztókunyhó, illetve izzasztókunyhó-szertartást egyaránt jelent. Az emberek egy takarókkal lefedett alacsony, kúpos kunyhóban forró kövek gőzében, elsősorban rituális céllal tisztultak meg. Egy nagyméretű követ tűzön fel- hevítenek, majd szarvasagancsra helyezve beviszik a sátorba. A Lakota indiánok Hét Szent Rítusának egyike, mely az indiánok között generációról generációra átörökítésre került. A teljes ceremóniát nem mutatták meg azoknak, akik nem tartoztak a törzsbe. Az inipi kunyhó favesszőkből volt összerakva, melyeket szőrmével vagy szövettakaróval takartak be. Ezután nagyméretű köveket melegítenek nyílt tűzön, és ha elég forró, a köveket elhelyezik a kunyhó közepén lévő kis gödörben. Majd vizet öntenek a kövekre, hogy forró gőzt fejlesszenek. Eközben Lakota nyelven különféle imákat mormoltak illetve dalokat énekeltek. Azok, akik örökölték, és fenntartották ezeket a tradíciókat, különféle megállapításokat tettek az inipi szokásainak megfigyelése érdekében. Azok, akik részt vesznek ezen a szent rítuson, képesek lesznek kommunikálni szent nagyapáikkal saját anyanyelvükön.
VI, A középkor és újkor A középkorban, Európában az orosz fürdők (párafürdők), valamint a római szárazlevegős fürdők két típusa párhuzamosan létezett egymás mellett. A fürdők virágkora Közép-Európában a 13-16. század közé tehető, ám a 17. század során fokozatosan eltűntek, illetve eltüntették őket. Ennek okaként a különféle járványok említhetők, valamint az, hogy a fürdőket erkölcstelen célokra is használták. Mindezek ellenére azonban az orosz és az északi területeken továbbra is léteztek. A közfürdőzés szokása tehát Finnország és Oroszország bizonyos területeinek kivételével kihalt. A XX. századfordulón már csak szórványosan volt megtalálható az alpesi országok hegyi parasztjainál, néha a fürdőzés és a pihenés kettős szokásának összekötésével (pl. gyümölcsök, lenfürdők). Ténylegesen újdonságot jelentett, amikor a II. világháború vége után, különösen az egykori katonák, akik megismerték Finnországban a szaunát és megtanulták értékelni is azt, az elpusztult német városokban kezdtek el ilyen jellegű fürdőket létesíteni. Az 1936-os berlini olimpia alkalmából a résztvevő sportolóknak építettek is szaunát. Némelyek ekkor találkoztak a fürdőzésnek ezen formájával először. 8
SZAUNATÖRTÉNELEM VII, Magyarország fürdőkultúrája A magyarországi fürdőélet a 18-19. század fordulóján kezdett megélénkülni. A fürdők művészek, politikusok fontos találkozóhelyei lettek. Majd a Monarchia időszakában élte az ország fürdőkultúrája az első virágkorát. A fürdőzés és vele együtt számos ma is méltán híres fürdőhely ebben a korszakban vált divatossá. A kiegyezés után kibontakozó polgárosodás újabb lendületet adott a fürdők fejlődésének. A modern gyógymódok gyökerei is erre a korra tehetők. Ekkor kezdődött a melegvizes kúrák hatásának vizsgálata, illetve ezek kiegészítése fizikoterápiai kezelésekkel. Ekkor elemezték először az ásványvizek vegyi összetételét, és kezdték őket alkalmazni a táplálkozástudományban. Később, ahogy az orvostudomány fejlődött újabb és újabb problémák eredményes kezelésére nyílott lehetőség. Így a mozgásszervi megbetegedések és a baleseti rehabilitáció mellett a felső légúti bántalmak, az anyagcsere, a kiválasztás, illetve a keringési és az idegrendszer betegségeire, nőgyógyászati problémákra is sikeresen alkalmazták a fürdőbeli kezeléseket. A fürdőügy kiemelt jelentőségét mutatja, hogy 1891-ben megalakult az Országos Balneológiai Egyesület. A fürdőélet első hazai virágkorát a kiegyezés utáni időszak jelentette. Ekkor számos fürdő épült az egész országban. Ezek jelentős része ma határainkon kívül fekszik. A legismertebbek Pöstyén, Herkulesfürdő, Parádfürdő, Harkány, Félixfürdő, Palics, Bártfafürdő, Csíz, Vihnye. Ekkor kezdett divatba jönni a strandélet is, a Balaton ekkor kezdett turistákat vonzani. A vendégek abban az időben legalább négy, leggyakrabban hat, de sokszor nyolc-tíz hetet is eltöltöttek egy-egy fürdőhelyen. A fürdőorvosok általában 20-40 napos fürdőkúrákat ajánlottak, de utókúrával ez kiegészülhetett akár 60 napra is. A férfiak és a nők kevés kivételtől eltekintve még ekkor is külön fürödtek, általában meghatározott időszakok voltak kijelölve a nemek részére.
VIII, Az osztrákok és az aufguss Az osztrákoknál (és a németeknél) a szaunafürdőzés egész érdekes módja alakult ki. Ezt nevezzük aufgussnak, vagy tükörfordításban felöntésnek. A Szaunamesterek tevékenységének eredete ezekben az országokban gyökerezik. De míg Ausztriában a hatalmas élménykomplexumok egy kiegészítő eleme csupán, addig Magyarországon a szaunaprogram a fő attrakció (hasonló infrastruktúra hiányában). Az osztrákoknál a felöntésnek van egyfajta természetes jellege, mindenki csinálhatja, és a hivatásos Mesterek is egyfajta szolgáltatók. A túlzott intenzitás sem technikában, sem hőmérsékletben nem oly gyakori. Magyarországon a Szaunamester a show középpontja, nem szolgáltató, hanem előadó, épp ezért (továbbá szaunakultúránk még fejlettnek nem nevezhető formája miatt) kulcsfontosságú, hogy kizárólag megfelelő képzettségű és tapasztalatú Mester tartson felöntéseket.
9
SZAUNATÖRTÉNELEM IX, Nemzetközi szaunázási szokások A nemzetközi szaunázási szokások a skandináv szokásoktól eltérnek. A skandináv szaunázási szokások körülbelül ugyanazok, mint a finn szaunázási szokások. Észtországban, Lettországban, Litvániában a meztelenség szintén alapvető, de ott a közösségi szaunázás nem vert olyan mély gyökeret, inkább magánszaunákat használnak. A német területeken a nyilvános szaunákban kötelező a meztelenség és a hideg vizes zuhanyzás. A szaunák koedukáltak és inkább az egészség, mint a társalgás színterei. Nagy-Britanniában és Franciaországban viszont a meztelenség tiltott. A jakuzzi és a szauna használata szokásos. Az Egyesült Államokban pedig egyszerűen elképzelhetetlen, hogy idegen emberek ruha nélkül megjelenjenek egymás előtt. Magyarországon a nyilvános szaunák manapság általában a fürdők részei, koedukált szaunák vannak, és fürdőruha általában használatos. Japánban is szeparált szaunák vannak, ugyanakkor a meztelenség a szaunaetikett része. Minden országban jellemző, hogy a szauna a magánházakban is terjedőben van, mert az emberek egyre inkább megengedhetik maguknak. Így otthon mindenki olyan szokásokat vehet fel, ami neki tetszik. Mivel a globalizáció révén semmi sem szab határt egymás szokásainak átvételében, ezért általánosságban elmondható, hogy a melegedő helyiségek kialakításában nincsenek országok és kontinensek (Európa, Amerika, Ázsia) közötti súlyos különbségek, hanem a legnagyobb ellentétek a fürdőruha-használat tekintetében és a szaunázási szokásokban vannak.
X, Történelmi összefoglalás
i.e. 200 Első fürdők Rómában i.e. 1000 Első írásos emlékek
i.sz. 13.-16. sz. fürdők i.sz. 18-19. sz. a magyar virágkora Középfürdőkultúra felvirágzása Európában i.sz. 300 i.sz. 17. sz.-ig a fürdők 1950-től: a nemzetközi Legnagyobb közfürdő Rómában bezárása szaunakultúra elterjedése
10
