Szakmai szolgáltatási rendszert megalapozó tanulmányok

Magyarország-Szlovénia Phare CBC Program 2003 „A határrégió emberi erőforrás potenciáljának maximalizálása” támogatási konstrukció

„A régióban működő foglalkoztatási paktumok közötti koordináció” projekt

A támogatási szerződés száma: 2003/004-561-01-02

Szakmai szolgáltatási rendszert megalapozó tanulmányok A Vas megyei Munkaügyi Központ részére

Az 1-2.rész egybeszerkesztett változata

Készítette: PROMEN Kft.

Szombathely, 2006. július 7.

PDF created with pdfFactory trial version www.pdffactory.com

TARTALOMJEGYZÉK

1.rész: Előzmények, kiindulási helyezet, régiós tapasztalatok 2. rész: Az új szolgáltatások lehetséges tartalma 3. Irodalomjegyzék


1. Rész

Előzmények, kiindulási helyezet, régiós tapasztalatok A megvalósítás alatt álló jelen projekt célja a régióban már működő és most létrehozás előtt álló foglalkoztatási paktumok közötti koordináció megteremtése, hálózati együttműködés kialakítása (platform), egységesen értelmezett és alkalmazott minőségi sztenderdek alkalmazása. Cél továbbá elősegíteni a Szlovén oldali partnerszervezet felkészülését is a formális paktumok létrehozására és a határ menti együttműködés kialakítására.

Közvetlen célcsoport: -

A régióban létrehozott foglalkoztatási paktumok menedzsment szervezeteinek munkatársai,

-

A régió munkaügyi központjai és az érintett kirendeltségek munkatársai

-

A régióban munkaerő-piaci stratégiák tervezésével és megvalósításával foglalkozó szervezetek munkatársai

Közvetett célcsoport: -

A régióban létrehozott foglalkoztatási paktumok menedzsment szervezeteinek irányító bizottsági tagjai, valamint a paktumok aláírói

-

A felsorolt szervezetek munkáján keresztül közvetetten a nyugat-dunántúli régió munkaerő-piaci szereplői

A projekt fő tevékenységei: -

Tapasztalatcsere programok megszervezése és lebonyolítása

-

Minőség biztosítási rendszer kialakítása

-

Információs rendszer kialakítása

-

Módszertani segédletek készítése

-

Projekt menedzsment

Feladat tehát a régióban már működő és most létrehozás előtt álló foglalkoztatási paktumok közötti koordináció megteremtése, hálózati együttműködés kialakítása (platform), egységesen értelmezett és alkalmazott minőségi sztenderdek alkalmazása. Cél továbbá elősegíteni a Szlovén oldali partnerszervezet felkészülését is a formális paktumok létrehozására és a határ


menti együttműködés kialakítására. Ezen projektelem célja módszertani segédletek készítése, információ-szolgáltatás a paktumok hatékony működtetéséhez szükséges ellátásához feladatokhoz kapcsolódóan.

A

paktum

platform

tapasztalatcserére,

sikeres

módszertani

működtetése

érdekében

segítségnyújtásra

és

az

együttműködés

szakmai

találkozókra

során

valamint

információs rendszerfejlesztésre is sor kerül. A projekttel elő kell segíteni a Szlovén oldali partnerszervezet felkészülését is a formális foglalkoztatási paktumok létrehozására (mivel ez a szakterület náluk még csak most van formálódóban) és a határ menti együttműködés kialakítására.

A foglalkoztatási paktumoknak felületet biztosító Interneten keresztül is elérhető információs rendszer interaktív elemeivel, szakmai szolgáltatásival, közösség szervező lehetőségeivel elősegítheti, hogy a paktumok felgyorsíthassák a foglalkoztatáspolitika társadalmasítását és a paktumokban rejlő innovációs potenciál is nyilvánosan elérhető és felhasználható lesz a partneri körben.

Ezen projektelem feladata a helyi foglalkoztatási információs rendszer szakmai kialakítása és szolgáltatások kidolgozása a régióban működő foglalkoztatási paktumok menedzsmentje támogatására,

ezáltal

pedig

egy

egységes

szemléletmód

és

paktum

módszertan

elterjesztésének elősegítése egy másik, ezzel párhuzamosan futó honlap-fejlesztési projektelemhez kapcsolódóan. Ki kell dolgozni a szakmai szolgáltatások működtetési szabályait és csoportmunka felület funkcióit. A régión belüli egyes partnerségi körök eddig többségükben

nem

rendelkeztek

a

foglalkoztatási

paktumok

létrehozásához

és

működtetéséhez szükséges információk kellő ismeretével, ahol viszont esetleg igen, ott nem hozzáférhető más, külső szervezetek számára.

A kialakítandó szakmai szolgáltatási és információs rendszer segítségével kialakított paktum platform működése lehetőséget ad az országos és nemzetközi paktum fórumokkal történő kapcsolattartásra is, az információs rendszer segít összegyűjteni, bemutatni a legjobb európai uniós gyakorlatokat ezen a területen. A szolgáltatási rendszer segítségével a munkaerő-piaci szervezetek tevékenységüket össze tudják hangolni az egyes térségeken belüli problémák kezelésére, emellett megrendezésre kerül egy paktum projekt börze, ami elősegítheti a jövőbeni partnerségek kialakítását felhívva a projektekre a figyelmet. Ennek közös használata


és a szakmai adatbank folyamatos aktualizálása segíti a tervezést és az értékelést, lehetőséget ad a sokszor párhuzamos és egymástól elszigetelten futó fejlesztések kiküszöbölésére, amelyre már régóta szükség lenne. A kialakításra kerülő paktum platform működtetését a munkaügyi központ hosszabb távon is fel tudja vállalni partnerei segítségével.

A kialakítandó szakmai szolgáltatási rendszer segítségével a régión belüli paktumok között a meginduló párbeszéd, és tapasztalatcsere formális lehetősége teremtődik meg az egyes paktumok közt, az ezzel kapcsolatos tevékenységekkel kapcsolatos minden tájékoztatás nyilvánosan, távolról is elérhető módon lesz az Interneten (egy másik, a honlap-fejlesztési projektelem segítségével) publikálva (workshopokról, tanulmányútról, konferenciáról, hazai és nemzetközi kapcsolattartásról és partnerség építési képzésről).

A megalapozó tanulmányok feladata a Szakmai szolgáltatási- és információs rendszer kidolgozásának előkészítése a Vas Megyei Munkaügyi Központ „A régióban működő foglalkoztatási paktumok közötti koordináció” című projektje keretében.

A szakmai paktum platform kialakítása a régióban működő illetve előkészítés alatt álló paktumok esetében segíthet elérni egy klasszikus win-win szituációt: egy olyan helyzetet, amelyben mindkét oldal nyer. Ez logikusan azt jelentené, hogy minden partnerségi félnek a kooperáció hosszútávon mégiscsak jobb, mint az elszigetelt gondolkodás és cselekvés, legalábbis össztársadalmi szempontból. Ez segítheti az életszínvonal, a jövedelmi viszonyok kiegyenlítődését, a munkaerő-piaci és a foglalkoztatási egyenlőtlenségek csökkentését.

A foglalkoztatási paktum szolgáltatásai kidolgozása során a másik projektelem keretében kifejlesztésre kerülő Internetes koordinációs felület létrehozásához meg kell adni szakmai és formai elvárásokat, ki kell dolgozni az adatbázisok szerkezetét és a fejlesztendő modulok (pl. egyéni tanulás támogatása) funkcionális elvárásait.

A megalapozó tanulmányra alapuló későbbi, szakmai kidolgozói, szakértői tevékenységnek ki kell terjednie: •

Az igények pontosítására a Megrendelő és a paktum szervezetek részéről,

•

Egyeztetés elősegítésére a régió munkaerőpiacának illetékes testületeivel (már létező kommunikációs

struktúrák

az

iparági

klaszterek

Együttműködés keretében),


és

a

Pannon

Gazdasági

•

A szociális partnerek bevonásának elősegítésére,

•

A határ két oldalán már működő foglalkoztatási paktumok együttműködésének elősegítésére a közös platformban (a szlovén fél esetében a tájékoztatás segítése, idegen nyelvű szöveges leírás biztosítása a honlapfejlesztőknek),

•

Kapcsolatépítésre

a

régiós

foglalkoztatási

stratégia

későbbi

elkészítésének

megalapozásához, •

Az egyes akcióprogramok példaszerű megvalósításának publikálására,

•

A korábban, más projektek keretében elvégzett regionális felmérések kiértékelésére és a jövőbeni tevékenységi területek meghatározásának elősegítésére, a harmadik szektor aktivizálására, stb.

•

Munkacsoportok létrehozásának elősegítésére az egyeztetett tevékenységi területeken.

•

A képző központok, vezető nagyvállalatok és regionális fejlesztési ügynökség képviselőinek bevonásának elősegítésére az információval történő ellátásukkal,

•

A régióban folyó gazdasági jövőképalkotás információinak megjelenítésére,

•

A Best-Practice projektek összegyűjtésére, publikálására,

•

Információs és sajtómunka szakmai megjelenítésére a paktum platformmal kapcsolatban a munkaadók és munkavállalók számára.

A projektelem feladata továbbá a tapasztalatcsere elősegítése az érintett partnerszervezetek munkatársai, szakértői részére, hogy megfelelő ismeretekkel rendelkezzenek a sikeres együttműködéshez. A paktum platform szakmai működése lehetőséget ad az országos és nemzetközi paktum fórumokkal történő kapcsolattartásra is, a kialakításra kerülő információs rendszer pedig segít összegyűjteni, bemutatni a legjobb európai uniós gyakorlatokat ezen a területen.

A

projekt

szakmai

rendezvényei

során

a

munkaerő-piaci

szervezetek

tevékenységüket össze tudják hangolni az egyes térségeken belüli problémák kezelésére, emellett megrendezésre kerül egy paktum projekt börze és előkészítésre kerül egy projekt előrejelző/figyelő rendszer. A projekttel elő kell segíteni a Szlovén oldali partnerszervezet felkészülését is a formális foglalkoztatási paktumok létrehozására (mivel ez a szakterület náluk még csak most van formálódóban) és a határ menti együttműködés kialakítására.

Tevékenységek meghatározása a szakmai szolgáltatási rendszer megalapozó tanulmányainak elkészítéséhez


A paktum platform meglapozó tanulmányainak elkészítésénél figyelemmel kell lenni a lefolytatott igényfeltáró kutatásra és a menedzsment szervezettel valamint a partneri körrel lefolytatott interjúk tapasztalataira. A munka keretében elkészülő dokumentáció tematikailag két fő részre tanulmányrészre tagolható: 1. Előzmények, kiindulási helyezet, régiós tapasztalatok 2. Az új szolgáltatások lehetséges tartalma

A lebonyolított interjúk mellett el kellett végezni a rendelkezésre álló dokumentáció (Európai Uniós stratégiák, irányelvek, releváns nemzeti és regionális stratégiák, az elérhető szakirodalom és a paktumok témakörében készült régión belüli szakdolgozatok) feldolgozását is több tématerületre kiterjedően, a Megbízó által rendelkezésére bocsátott valamennyi releváns dokumentumot, különös tekintettel az érintett lisszaboni stratégiát, a CSG-t és az NSRK-t. Ebben az időszakban kellett kitérni a foglalkoztatási partnerségek sikeres megvalósításához elengedhetetlen regionális tervezési dokumentumok feldolgozására is, mint például a megyei vagy a kistérségi fejlesztési koncepciók és programok. Az alkalmazott módszertant követve a szakirodalom feldolgozása során a vezető elv a teljes körűség, a feldolgozott szakirodalom megfelelő „helyi értéken” való kezelése, a dokumentumok közötti logikai kapcsolatrendszer feltérképezése, megértése. A feldolgozandó dokumentumok tapasztalatait a partnerségi elv érvényesülése érdekében egyeztetni kívánjuk mind az Megbízó mind a paktumok szakértőivel a projekt fórumain. A paktumok kialakításának előzményei röviden az alábbiak:

Európai előzmények Az európai integráció történetének lényeges vonása, hogy a – közösségi szinten szabályozott – gazdaságpolitika sok éven át egyértelműen prioritást élvezett a szociálpolitika, vagy ezen belül a foglalkoztatás kérdéskörével szemben. A Római Szerződés létrejöttét meghatározó neoliberális logika szerint például a közösségi szintű szociális intézkedések szükségtelenek, sőt kifejezetten károsak. Ezek ugyanis a piaci mechanizmusok torzulását eredményeznék, ami pedig a gazdasági fejlődést és az ezt automatikusan kísérő életszínvonal-növekedést akadályozná. Az egységes európai piac létrehozását ösztönző dokumentum tehát csak abban az esetben támogatta a foglalkoztatást, amennyiben az kapcsolódott a négy szabadságjog érvényesítéséhez, vagyis az áruk, szolgáltatások, tőke és a munkaerő szabad áramlásához. A Szerződéssel létrehozott Európai Szociális Alap is azt tűzte ki célul, hogy megkönnyítse az


elhelyezkedés lehetőségét, megnövelje a dolgozók földrajzi és szakmai mobilitását, vagyis hozzájáruljon a közösségen belüli szabad munkaerő-áramlás elősegítéséhez. Mindettől természetesen

a

munkaerő-piacok

kiegyenlítődését,

kereslet-kínálati

feszültségeinek,

strukturális problémáinak automatikus megoldását várta az EU.

Nemcsak az integráció előrehaladásának tapasztalatai, de konkrét statisztikai adatok is bizonyítják, hogy az egységes piac létrejötte, vagy épp a gazdasági növekedés önmagában nem képes orvosolni sem a szociális, sem pedig a munkaerő-piacokat érintő problémákat. A tagországok közti munkaerő-mozgás ugyanis egyes években inkább csökkenő tendenciát mutatott, a közös piac működése pedig fokozta a regionális különbségeket, és hozzájárult egyes társadalmi rétegek (nők, fogyatékkal élők, bevándorlók) hátrányos helyzetének súlyosbodásához. Ezeket a problémákat fokozta a ’70-es évek elején az olajválság, a ’80-as években a dél-európai tagállamok csatlakozását követő új típusú gazdasági és foglalkoztatási problémák megjelenése, majd pedig a ’90-es évek elején a foglalkoztatás bővülése nélkül végbemenő gazdasági növekedés, a munkanélküliségi ráta ugrásszerű emelkedése, és a foglalkoztatási szint folyamatos csökkenése.

Minderre válaszul az Európai Unió két mindmáig jelentős dokumentum kidolgozásával kívánta orvosolni az egyre sürgetőbb megoldást kívánó foglalkoztatási és az ezeket kiváltó gazdasági problémákat. Az első politikai intézkedést a Maastrichti Szerződés és azon belül a Gazdasági és Monetáris Unió megvalósítására törekvő iránymutatások jelentették (1992). A másik választ 1997-ben az Amszterdami Szerződés adta, mely egy önálló Foglalkoztatási Fejezet elsődleges közösségi joganyagba történő beiktatásával a foglalkoztatási problémák megoldását tűzte ki célul. Megkezdődött tehát e két dokumentum hatályba lépésével a gazdasági és a foglalkoztatás-politikák közösségi szintű összehangolásának mechanizmusa.

Ezt megelőzően azonban szintén fontos határkőnek tekinthető a Bizottság 1993. évi „Foglalkoztatás, növekedés, versenyképesség” című Fehér Könyve, mégpedig több szempontból is. Egyrészt azt mondhatjuk, hogy e dokumentumban kapcsolódik össze először a korábbi, alapvetően gazdasági megközelítés a munkanélküliség orvoslásához szükséges feltételek és eszközök körvonalazásával. A Fehér Könyv célja egyébként nem más, mint az európai gazdaságok fenntartható fejlődésének megalapozása, melynek révén helyt állhatnak a nemzetközi versenyben, és megteremthetik a szükséges munkahelyeket. A dokumentum tehát


arra a kérdésre keresi a választ, hogy hogyan egyeztethető össze a piaci versenyképesség és az aktív társadalmi szolidaritás

Lényeges e Fehér Könyv abból a szempontból is, hogy ebben fogalmazódik meg első alkalommal az Amszterdami Szerződéssel útjára induló foglalkoztatás-politikai koordináció alapgondolata. A Bizottság ugyanis már ekkor – a foglalkoztatás-intenzív gazdasági növekedés ösztönzése jegyében – célul tűzte ki a tagállamok sajátosságaira épülő, tudatos munkahely-teremtésre irányuló intézkedéseket, melyekhez meghatározott prioritásokat rendelt. Ezáltal a közösségi iránymutatások mentén „testre szabott” nemzeti – foglalkoztatási – stratégiák kialakítását szorgalmazta az EU.

1994. decemberében az Európai Tanács esseni ülésén elfogadta az ún. Integrált Foglalkoztatási Stratégiát, melynek célja a Fehér Könyv ajánlásainak továbbfejlesztése volt (esseni prioritások), valamint a tagállamok azon irányú ösztönzése, hogy a prioritások megvalósítására készítsenek több évre szóló – éves beszámolók segítségével nyomon követett – programokat. Ki kell emelni, hogy az esseni prioritások között már megfogalmazódik a regionális, helyi kezdeményezések támogatásának igénye is.

Mindezen törekvések ellenére az Esseni Következtetések még nem mutattak érdemi előrelépést sem a foglalkoztatási helyzet javulásában, sem pedig a tagállami intézkedések egységesülésében. A több évre szóló gazdaság- és foglalkoztatáspolitikai tervezés, a közös gondolkodás, a végrehajtás éves beszámolóinak rendszere azonban ekkor formálódott ki. Az EU legsúlyosabb társadalmi problémája viszont továbbra is a tartós és magas munkanélküliség maradt. Emellett egyre hangsúlyosabban fogalmazódott meg a közösséggel szemben az a vád, miszerint „az európai polgárokat leginkább érintő és érdeklő munkanélküliség elleni küzdelmet feláldozza az Európai Monetáris Unió (EMU) és annak feltételét jelentő konvergencia-kritériumok teljesítésének oltárán.” (Nagy 2000: 27.o.) Ebben a helyzetben tehát joggal vetődhetett fel a kérdés, hogy miért várat magára a foglalkoztatási intézkedések beemelése a közösség kötelező joganyagába. Ezt a hiányt igyekezett pótolni az Amszterdami Csúcs, mely elfogadta, és beiktatta az EU elsődleges joganyagába a „Foglalkoztatás” című fejezetet. A módosított Római Szerződés így célul tűzte ki a magas szintű foglalkoztatást, a 3. cikkely új pontja alapján pedig a közösség feladatává vált, hogy „támogassa a tagállamok foglalkoztatás politikái közötti koordinációt annak érdekében, hogy az összehangolt foglalkoztatási stratégiával növeljék hatékonyságukat.”


Az új, kizárólag a foglalkoztatás kérdéskörének szentelt fejezet azonban – annak ellenére, hogy általa a foglalkoztatáspolitika elméletben a közösségi politikák szintjére emelkedett – nem tartalmaz kötelező célokat, sem pedig kikényszerítő eszközöket a stratégia végrehajtására nézve. Azt mondhatjuk, hogy a dokumentumban vázolt, a foglalkoztatás-politikák összehangolásának célját szolgáló eljárás a tagállami gazdaságpolitikák koordinálására – az EMU előkészületeinek biztosítása céljából – alkalmazott mechanizmust „másolja le”, annak szankcionáló eszközeinek átvétele nélkül.

A közös foglalkoztatási stratégia eszköze, a fent említett ún. koordinációs mechanizmus a tagállami kompetenciát változatlanul tiszteletben tartva segíti elő a foglalkoztatás-politikák közeledését, a munkaerő-piac problémáinak kezelését. Ez a folyamat a következők szerint valósul meg:

A Tanács és a Bizottság éves jelentése alapján (Joint Report) az Európai Tanács minden évben elemzi a Közösség foglalkoztatási helyzetét, melyből kiindulva következtetéseket (conclusions) fogad el. Ezeket, valamint a Bizottság előterjesztéseit figyelembe véve minősített többséggel dönt a Tanács az az évre vonatkozó foglalkoztatási irányvonalakról (guidelines). Ezen célkitűzéseket a tagállamoknak figyelembe kell venniük saját foglalkoztatás-politikájuk Akciótervük

kialakításánál,

kidolgozásánál.

A

pontosabban

foglalkoztatási

az

azt

meghatározó

irányvonalaknak,

az

e

Nemzeti téren

tett

intézkedéseknek egyébként az Amszterdami Szerződés vonatkozó rendelkezései (109o cikkely 1.pont) alapján harmonizálniuk kell az átfogó gazdaságpolitikai irányelvekben megfogalmazott célkitűzésekkel, azaz például a gazdasági egyensúly megtartására és a foglalkoztatás bővítésére irányuló törekvéseknek összhangban kell lenniük.

A Nemzeti Akciótervek végrehajtásáról, azaz a közösség által meghatározott irányvonalak alkalmazásának eredményeiről a tagállamok éves beszámolót készítenek a Tanács és a Bizottság számára. Ezen jelentések alapján az EU egyrészt ajánlásokat tehet az egyes tagállamoknak,

„ösztönzéseket”

fogalmazhat

meg,

másrészt

pedig

a

beszámolók

tapasztalataira építve kialakulnak az újabb éves irányvonalak. Ez az interaktív folyamat tehát – a visszacsatolás esseni mechanizmusát is alkalmazva – lényegében egy pozitív konvergenciát valósít meg az egyes tagállamok foglalkoztatáspolitikai intézkedései közt, azaz közeledést a legsikeresebb gyakorlatokhoz.


Már az Amszterdami Szerződés hatályba lépése előtt (1999. május 3.) úgy döntött az Európai Tanács, hogy a szerződésben meghatározott mechanizmust életbe lépteti. Így azután az 1997. novemberében tartott, kizárólag a foglalkoztatás kérdéskörének szentelt luxemburgi rendkívüli csúcsértekezleten döntés született az 1998. évre szóló

foglalkoztatási

irányvonalakról. E szám szerint 19 irányvonal az alábbi négy pillérre épül:

I.

A foglalkoztathatóság növelése, a munkavállalók alkalmazhatóságának elősegítése

(employability) II.

A vállalkozások támogatása, a vállalkozókészség fejlesztése (enterpreneurship)

III.

A munkaerő alkalmazkodó-képességének fejlesztése (adaptability)

IV.

A nők és férfiak egyenlő munkaerő-piaci esélyeinek megteremtése (equal

opportunities)

Ezen négypilléres szerkezet az első irányvonalak meghatározását követően több éven át – kisebb módosításokat, kiegészítéseket, pontosításokat alkalmazva – fennmaradt, sőt az irányvonalak száma és tartalma sem változott jelentősen. Csupán címszavakban említve ezen évek politikai döntéseit; a Tanács 1998. decemberében bécsi ülésén határozott az 1999. évre szóló, a helsinki csúcson pedig a 2000. évi foglalkoztatási irányvonalakról. A kölni csúcsértekezleten (1999.) „Növekedés, foglalkoztatás, versenyképesség és fenntartható fejlődés” cím alatt a tagállamok vezetői elfogadták az ún. Európai Foglalkoztatási Paktumot. Ez a dokumentum a luxemburgi folyamat megerősítése mellett – igaz csupán politikai szándékok szintjén – a foglalkoztatás-bővítés és a fenntartható gazdasági növekedés céljait rögzítette.

A portugál elnökség kezdeményezése nyomán került sor 2000. márciusában a Lisszabonban tartott rendkívüli tanácsi ülésre „Foglalkoztatás, gazdasági reform és társadalmi kohézió – úton egy európai alapú innováció és tudás felé” címmel. Természetesen e csúcs programja is a makrogazdasági stabilitás megőrzése mellett az EU munkahelyteremtő képességének növelését hangsúlyozza, immár számszerű célkitűzéseket rendelve a teljes foglalkoztatás céljának megvalósításához. Ezen felül a csúcsértekezlet új prioritásokat is meghatározott, melyek horizontális célokként szerepelnek a 2001-es foglalkoztatási irányvonalakban (mobilitás, szakképzettség, életen át tartó tanulás). Fontos még kiemelni a Foglalkoztatási Stratégia működésének és történetének tárgyalásakor a nizzai és a barcelonai csúcsot. Az


utóbbi ugyanis a stratégia megerősítését szorgalmazta, valamint meghatározta annak jövőbeli irányait, míg az előbbi 2002-re előirányozta az EFS első öt évének átfogó elemzését. A továbbiakban ezen, illetve

egy korábbi elemzés (Joint Employment Report 1999)

következtetésit felhasználva, valamint – mind a legfrissebb, mind pedig az azt megelőzően meghatározott – irányvonalak közül a dolgozatom témájához legszorosabban kapcsolódó vonatkozásokat kiemelve szeretnék egy áttekintést nyújtani a helyi foglalkoztatási kezdeményezések, partnerségek közösség általi támogatását előmozdító általános elvekkel kapcsolatban.

A foglalkoztatási partnerségek kialakulását elősegítő közösségi szintű irányvonalak Az európai integráció történetében kezdetektől fogva hangsúlyosabb szerep jutott a gazdasági jellegű megközelítésnek, a gazdasági fejlődést célzó intézkedéseknek. Az előző fejezetben vázoltak alapján látható, hogy ez a szemlélet lassacskán átalakult egy komplexebb, az egyes területeket és szakpolitikákat integráltabb módon kezelő megközelítéssé. Ez nemcsak az egyes politikai szándékokat rögzítő dokumentumokból olvasható ki, hanem a gyakorlatban abból is látható, hogy a megújított lisszaboni stratégia keretében már több évre szóló, integrált gazdaság- és foglalkoztatáspolitikai irányvonalakat fogalmaz meg az EU a tagállamok számára. Ez a komplex megközelítés – mint azt a későbbiekben látni fogjuk – meghatározó eleme egy adott térségben létre jövő foglalkoztatási paktum stratégiájának is, amennyiben az a gazdasági versenyképesség feltételeit a foglalkoztatási helyzet javításával összhangban kívánja megteremteni. A Foglalkoztatási Stratégia kialakulásának másik lényeges aspektusaként említhetjük, hogy a közösség a koordinációs mechanizmus alkalmazásával úgy kívánja javítani a foglalkoztatási helyzetet, hogy közben nem sérti a tagállamok kompetenciáját, tiszteletben tartja tehát e téren a szubszidiaritás elvét. Közelebbről ez annyit tesz, hogy az egyes tagállamokra jellemző specifikus problémák megoldásához, vagyis a nemzeti akciótervek kialakításához felülről jövően csupán általános iránymutatásokat nyújt, követendő irányokat mutat, ösztönzőket, javaslatokat fogalmaz meg a Közösség. Az viszont már természetesen a tagállamok döntésén múlik, hogy az adott térség, adott problémáinak ismeretében a közösségi irányvonalak közül melyeket szerepelteti hangsúlyosabban akciótervében.


Ezen utóbbi megállapítások tekintetében két kapcsolódási pontot is találhatunk a szupranacionális-nemzeti és a nemzeti-regionális/helyi szintek között. A legkézenfekvőbb párhuzam természetesen az, hogy a munkaerő-piaci problémák lehető leghatékonyabb orvoslása érdekében az egyes tagállamoknak is el kell ismerniük a helyi, regionális szintek, szereplők kompetenciáját. Azt, hogy a regionalizáció ezen vonatkozása (helyi szint erősödése), valamint a szubszidiaritás elve hogyan kap egyre hangsúlyosabb szerepet a közösségi törekvésekben, e fejezet későbbi részei tárgyalják. Ugyanígy a partnerség elvének előtérbe kerülését is figyelemmel kísérhetjük majd az egyes éves irányvonalak, illetve a stratégia eredményeit áttekintő elemzések tárgyalásakor. Ehelyütt azonban meg kell említeni, hogy mindezen elvek érvényesülése szintén alapvető fontosságú a foglalkoztatási partnerségek (paktumok) tekintetében.

A másik, a Foglalkoztatási Stratégia koordinációs mechanizmusának működéséhez kapcsolódó párhuzamról sem esett még szó az eddigiekben. Magát a működési elvet már ismertettem, és ennek kapcsán elöljáróban említeném, hogy a Területi Foglalkoztatási Paktumok (TEP) számára, azok stratégiájának kialakításához az EU szintén közösségi szintű iránymutatásokat fogalmazott meg – Guide to Territorial Employment Pacts 2000-2006. Az ezen dokumentumban foglalt célkitűzések tehát követik az EFS mechanizmusát olyan szempontból

is,

hogy

a

felülről

meghatározott

(„top-down”)

iránymutatások

programokba/stratégiákba történő beépítéséről, hangsúlyairól az adott térség megfelelő kompetenciával bíró aktorai dönthetnek. A különböző tagállamok Nemzeti Akcióterveihez hasonlóan tehát az egyes területeken kialakuló foglalkoztatási paktumok stratégiájának tartalma is eltérő lehet, mégpedig az adott térség sajátosságaihoz, eltérő igényeihez igazodva. E specifikus intézkedések azonban lényegében – és szükségszerűen – az EU által meghatározott irányokat követik.

A fentiekben említett elvek és folyamatok tehát megfelelő alapot teremtenek a foglalkoztatási partnerségek, szűkebb értelemben pedig a paktumok számára. Ezen elvek közül a regionalizáció, a helyi szint, valamint a partnerség szerepének erősödése a közösség törekvésein belül például a következő konkrét irányelvek megjelölésével bizonyítható:

Már a legelső, Luxemburgban meghatározott irányvonalak között szerepel a partneri viszony ösztönzésének célja (I./3.), mely szerint a tagállamok állami erőfeszítései nem elegendőek a munkanélküliség kívánt mértékű csökkentéséhez, ezért ösztönözni kell a szociális partnereket,


hogy a lehető leghamarabb megállapodások köttessenek a képzési, vagy más, a foglalkoztatást segítő lehetőségek növelésére. - Mind az 1998., mind pedig a ’99. évi foglalkoztatási irányvonalak ösztönzik azon tagállami intézkedéseket, melyek a helyi szintű foglalkoztatás-teremtési lehetőségek kiaknázását teszik lehetővé, mégpedig a szociális-gazdaság területén alkalmazható szolgáltatások révén. - Ezt erősíti meg a 2000. évi 12. irányvonal is azzal a kiegészítéssel, hogy az eddiginél fokozottabb mértékben szükséges figyelembe venni a regionális, lokális, valamint a szociális partnerek különleges szerepét és felelősségét kiváltképp a szociális gazdaságban rejlő munkahely-teremtési lehetőségek feltárásában. Emellett pedig maximálisan ki kell használni az állami munkaerő-piaci szervezet kapacitását a helyi foglalkoztatási lehetőségek feltárásában és a helyi munkaerőpiacok működésének javításában. - A 2001-es és 2002-es irányelvek tartalma alapján az európai foglalkoztatási stratégia megvalósításához minden szereplőt mobilizálni kell mind regionális, mind pedig helyi szinten, beleértve a szociális partnereket is a helyi szinten történő munkahely-teremtés lehetőségeinek meghatározása révén, és a partneri együttműködés megerősítésével .

Kérdéses azonban, hogy ezen iránymutatások elérték-e céljukat, azaz milyen eredményeket és hiányosságokat állapított meg az előző fejezet zárásaként említett, az EFS első öt évének tapasztalatait összegző elemzés. Az Európai Bizottság 2002 júliusában tette közzé azt a dokumentumot, mely – egyebek mellett – a következő megállapításokat tartalmazza: -

Általánosságban elmondható, hogy a vizsgált időszak folyamán az EU munkaerőpiaci helyzete számottevően javult, a nemzeti foglalkoztatás-politikák pedig egyértelműen közeledtek az Európai Foglalkoztatási Stratégiában meghatározott közös célkitűzésekhez. A gazdasági és foglalkoztatáspolitikai irányvonalak közt azonban nem alakult ki kellő összhang.

-

A tagállami foglalkoztatás-politikák keretein belül egyértelműen előrehaladt a decentralizáció.

-

Elterjedtek a regionális és helyi foglalkoztatási kezdeményezések, de a szociális partnerek, valamint a helyi, regionális szereplők bevonását még tovább kell erősíteni.

„A tagállamok biztosítják a foglalkoztatási irányvonalak eredményes végrehajtását, regionális és helyi szinten egyaránt.”


Az eddigiekben látott az uniós célkitűzések, iránymutatások közt számos olyan szerepel, mely a helyi, regionális szintű foglalkoztatási partnerségek alapelveivel harmonizál. A következőkben tehát érdemes megvizsgálni, hogy ezen elvek mentén milyen támogatásokat, forrásokat biztosít az EU, majd pedig rátérhetünk azon uniós kezdeményezésekre, intézkedésekre, melyek már kifejezetten a foglalkoztatási paktumok létrehozásához, működtetéséhez járulnak hozzá.

Lisszaboni stratégia

Ahogy a fentiekben is látható az Európai Tanács 2000. év márciusában, Lisszaboni célkitűzések megnevezés alatt az Európai Unió fő fejlesztési irányait az alábbiak szerint határozta meg. A Lisszaboni Stratégia megvalósításával az Európai Unió célja egy olyan versenyképes, a munkahelyteremtést elősegítő tudásalapú gazdaság megteremtése, mely elsősorban a gazdasági növekedés, a társadalmi kohézió, illetve a környezetvédelem előtérbe helyezésére épít. Az utolsó, Lisszaboni Stratégia megvalósítását értékelő 4. jelentés azonban felhívja a figyelmet néhány terület kiemelkedő jelentőségére. Ennek megfelelően a Bizottság azt javasolja, hogy az Európai Tanács, hangsúlyozva a gyors cselekvés fontosságát, a következő három kiemelt területen hozza meg a szükséges döntéseket: – Az ún. „Növekedési Kezdeményezés” végrehajtásán keresztül, növelni kell a tudásba és a hálózatokba való befektetést, elsőbbséget adva mindeközben a kutatás, oktatás és képzés területén való beruházás szintjének és minőségének; –

Különösen az

ipari ágazatban kedvezőbb

szabályozás

alkalmazása,

illetve

a

szolgáltatásokról szóló keretirányelv és a környezetvédelmi technológiákról szól akcióterv javaslatainak elfogadása által fokozni az európai vállalatok versenyképességét; – Végül, előmozdítani az aktív időskort az idősebb munkavállalók további munkára való ösztönzésével, illetve az oktatási rendszernek az élethosszig tartó tanulásra való alkalmassá tételével, továbbá a munkaszervezés, az egészségmegőrzés és az egészségvédelem modernizálásával.

A Luxemburgban meghatározott koordinációs mechanizmus eredményeinek értékelését 2003ban és 2004-ben a lisszaboni stratégia felülvizsgálata követte (Wim Kok-jelentés). Ezen jelentések megállapításai alapján került sor a „felújított” irányvonalak meghatározására, melyek már egy hosszabb időszakra szólnak (2005-2008), és ténylegesen integrált gazdaság-


és foglalkoztatáspolitikai célkitűzéseket tartalmaznak. Az új stratégia három pillére a „teljes foglalkoztatás”, „a munka minőségének és termelékenységének javítása”, valamint a „társadalmi kohézió és befogadás erősítése”, ezeken felül pedig kiemelt szerepet kap a partnerség elve.

Community Strategic Guidelines

A dokumentum a Lisszaboni elvekkel összhangban kohéziós politikájában fő fejlesztési irányként ugyancsak a gazdaság erősítését és a foglalkoztatás növelését határozza meg. Felhívja a figyelmet arra, hogy a tagállamok számának 25, illetve 27 tagállamra való emelése, ezzel együtt a területi egyenlőtlenségek növekedése egyedülálló, eddig még nem tapasztalt kihívások, megoldásra váró feladatok elé állítja a Közösséget a belső kohézió és a gazdasági versenyképesség fenntartása érdekében.

Nemzeti Stratégiai Referenciakeret

Az Új Magyarország Programja közvetlenül utal a lisszaboni stratégiához való illeszkedésére, miszerint: „A magyar stratégia az Európai Unió lisszaboni céljaival összhangban a növekedésre és a foglalkoztatottság növelésére irányul, s figyelembe veszi a Göteborgban megfogalmazott fenntarthatóság elvét is.”, Így fejlesztési irányai nagymértékben azonosulnak az előzőekben bemutatott lisszaboni stratégia fejlesztési elképzeléseivel. Mindezek mellett az Új Magyarország programjában további célkitűzésként jelenik meg, hogy Európának meg kell újítania versenyképessége alapját, fokoznia kell növekedési képességét és termelékenységét, valamint oly módon kell megerősítenie a társadalmi kohéziót, hogy a fő hangsúlyt a tudásra, az innovációra és a humán erőforrás jobbá tételére helyezi. A programban megfogalmazott célok megvalósulása pedig az egyik legfontosabb uniós célkitűzés, a tudásalapú gazdaság és társadalom létrejöttét is eredményezi.

A politikai dokumentumok szintjén a fentiekben ismertetett szándék megjelenik például a 2001. júliusában kiadott, az európai kormányzásról szóló Fehér Könyvben, melyben a Bizottság felhívta a figyelmet a regionális és helyi szereplők ismereteinek és gyakorlati tapasztalatainak jobb hasznosításának szükségességére. Ugyanebben az évben jelent meg „Az


Európai Foglalkoztatási Stratégia helyi dimenziójának erősítése” című kiadvány, melyben például javaslatok fogalmazódtak meg a helyi szintű foglalkoztatás-fejlesztés lehetséges módjait illetően, megemlítve az e téren ismertes ’ jó gyakorlatokat’. A helyi szereplők európai szintű konzultációjának, ezáltal az EFS helyi vonatkozásainak erősítése céljával elindított „Cselekedj lokálisan a foglalkoztatásért” elnevezésű közösségi tevékenység már gyakorlatiasabb oldaláról közelíti meg azon kérdéseket, hogy: - a helyi szereplők hogyan tudnak hozzájárulni a munkahely-teremtéshez helyi szinten, - miként tudják feltárni, mobilizálni és koncentrálni forrásaikat és energiáikat a foglalkoztatás elősegítésére, - valamint, hogy a regionális és nemzeti hatóságok, illetve az európai intézmények hogyan teremtsenek kedvezőbb körülményeket a helyi szinten történő cselekvéshez. )

Ezen vitaindító dokumentum és annak nyomán megvalósuló párbeszédet követően 2000 és 2001-ben kísérleti tevékenység indult „Előkészítő intézkedések a helyi szintű foglalkoztatás érdekében” címmel. Ennek keretében két pályázati felhívás során összesen 52 projekt került kiválasztásra az alábbi célkitűzések mentén: - a helyi hatóságok által támogatott helyi foglalkoztatási akciótervek kidolgozásának tesztelése - a nemzetek közötti együttműködés és a bevált gyakorlatok tapasztalatcseréjének elősegítése

A közösség által kezdeményezett programok és akciók közt témánk szempontjából az eddigieknél is nagyobb jelentőséggel bír - bár azokat időben megelőzi (1997) – az Európai Bizottság azon kezdeményezése, mellyel kísérleti jelleggel megkezdődött a territoriális foglalkoztatási

paktumok

(más

fordításokban:

regionális

foglalkoztatási

megállapodások/egyezmények) létrehozása. A közösségi akció alapvető célja az volt, hogy megteremtse a partneri együttműködés feltételeit a regionális és helyi szintek szereplői között, valamint, hogy innovatív jellegű tevékenységeket kezdeményezzen adott területen a munkahelyteremés érdekében. Ezen program keretében 89 projekt került kiválasztásra az egész Unió területén belül, melyek egyezményeiben két fő cél megvalósítása feltétlenül szerepel(t): - az összes helyi szereplő mobilizációja a munkanélküliség elleni küzdelemben, a foglalkoztatáspolitika erősítése érdekében, - négy alapelv: ’bottom-up’ megközelítés, partneri együttműködés, integráció és innováció.


Ezen egyedi kezdeményezések, pontosabban azok alapgondolata azonban egészen a ’90-es évek végéig nem alakulhatott egy olyan stratégiává, melynek keretében a helyi aktorok meghatározott szerepek és felelősségi körök mentén tudtak volna együttműködni. Ezt a stratégiai megközelítést csak a közösségi intézményi keretrendszer átalakulása, a Strukturális Alapok reformja tette lehetővé. Mint azt az előző fejezetben láthattuk, mára már explicite is tartalmazzák a Strukturális Alapokat szabályozó rendeletek a Territoriális Foglalkoztatási Paktumok támogatásának célkitűzéseit. Az, hogy az 1997-ben induló pilot program bekerülhetett a támogatási rendszer főáramába azt bizonyítja – és valószínűleg a támogatás indokául is az szolgálhatott –, hogy a foglalkoztatási paktumok működtetése sok pozitív hozadékkal jár mind közösségi mind tagállami szinten, és természetszerűleg a helyi foglalkoztatás tekintetében is.

Az Európai Tanács firenzei ülésén egyébként a territoriális foglalkoztatási paktumokat olyan eszközként jelölte meg, melyek „hozzájárulnak egy széles körű regionális, illetve helyi partnerség megalapozásához, és ezáltal elősegítik az adott térségben a munkaerő foglalkoztathatóságának és alkalmazkodó-képességének javítását. A paktumok meg tudják jeleníteni a különböző helyi szereplők problémáit, szándékait és kilátásait, alkalmasak egy olyan integrált stratégia kialakítására, amelyet minden érintett partner elfogad, és ezáltal motiválttá válik az eredményes megvalósításban.” Ezt a foglalkoztatási problémák hatékony megoldását elősegítő eszközt tehát a Strukturális Alapok 2000-2006-os periódusra szóló szabályozása már magában foglalja, támogathatónak ítéli. A támogathatóság feltételéül azonban bizonyos alapvető kritériumokat mindenképp meg kellett határozni legelőbb közösségi szinten. Erre egyrészt azért lehetett szükség, mivel az eszköz maga viszonylag újszerűnek számított, ezáltal nem volt, természetéből adódóan pedig nem is lehet bevált gyakorlata.

Másrészt azért is szükségesnek látszott a kritérium-rendszer felállítása, mivel még a „foglalkoztatási paktum” mint fogalom alatt sem feltétlenül érti/értette mindenki ugyanazt. Az alapvető elveket, a legfontosabb lényegi elemeket tehát mindenképp rögzíteni, hangsúlyozni kellett. Jelen dolgozat következő fejezetei mindezeknek megfelelően egyrészt az eddig használt fogalmak tisztázására, másrészt pedig a Bizottság által összeállított dokumentum alapján a paktumok legfontosabb jellemzőinek ismertetésére nyújtanak lehetőséget.


A foglalkoztatási paktumok Magyarországon A régiónkkal szomszédos Ausztria Európai Uniós csatlakozását követően, 1995-ben indult útjára a Phare CBC Ausztria-Magyarország program, mely a határon átnyúló együttműködés fejlesztését tűzte ki célul. A nyugat-dunántúli régió – a burgenlandi Munkaerő-piaci Szolgálat támogatásával – e program keretében hat sikeres projektet valósított meg, melyek ténylegesen tovább erősítették a magyar és osztrák szakemberek, határ menti szervezetek és intézmények közti együttműködést. E projektek keretei közt egyébként lehetőség nyílt például szociálökonómiai menedzserek, pályaorientációs trénerek képzésére, valamint az állásrotáció mint új atipikus foglalkoztatási forma határ menti régiókban történő elterjesztésére. A „Határ menti munkaügyi együttműködés” című Phare CBC projekt keretében – amellett, hogy elkészült Nyugat-Magyarország és Kelet-Ausztria közös foglalkoztatás-politikai stratégiája – sor kerülhetett az 1995. óta évente megrendezésre kerülő osztrák-magyar munkaügyi konferencia támogatására.

E

konferencia-sorozat

egyik

alapvető

célja,

hogy

a

résztvevők

megismerkedhessenek az európai unión belül használatos leghatékonyabb munkaerő-piaci módszerekkel, a meghívottak beszámoljanak az adott témában szerzett ismereteikről, tapasztalataikról. Így került előtérbe a 2001-ben megrendezett konferencia alkalmával „a territoriális foglalkoztatási paktum mint újszerű foglalkoztatási eszköz” témaköre, a paktum osztrák gyakorlata. A stájer szakemberek megismertették a résztvevőkkel a tartományukban működő paktum-rendszer sajátosságait, a kistérségi viszonylatban kialakított paktumok előnyeit. Az akkori előadások tartalmából a magyar szakemberek két fontos következtetést vontak le. Egyrészt – megismerve a paktum mint módszer alkalmazásának előnyeit – kilátásba helyezték, hogy Magyarországon is kezdeményezzék foglalkoztatási paktumok létrehozását. Másrészt – mivel hazánkban ekkor még sem elméleti ismeretek, sem gyakorlati tapasztalatok nem álltak rendelkezésre a megvalósításhoz – elsősorban az organikus (bottom-up) fejlődésű helyi partnerségekre épülő kistérségi paktumok kialakítását látták megvalósíthatónak. A konferenciát követően tehát a Vas Megyei Munkaügyi Központ szakemberei konzultációt kezdtek a stájer Munkaerő-piaci Szolgálat munkatársaival a kistérségi paktumok kialakításának módszereiről, további információkat gyűjtöttek az osztrák tartományokban működő TEP-ekről a szövetségi Gazdasági és Munkaügyi Minisztérium segítségével, valamint részt vettek a Kooo által Bécsben szervezett projekt-börzén is, ahol felvették a kapcsolatot a TEP-ek koordinációs irodájával. Mindezek után a Vas Megyei Munkaügyi Központ részéről „megfogalmazódott az az elhatározás, hogy megkíséreljük a best practice


eszközt Magyarországon is alkalmazni, a hazai viszonyokra adaptálni.” Ezeket az előzményeket követően az első magyar kistérségi foglalkoztatási paktum (Kemenesaljai Foglalkoztatási Paktum) aláírására 2002 tavaszán került sor Vas megyében a kemenessömjéni Berzsenyi-kastélyban. A régióban eddig formálisan is aláírt keret-megállapodások alapján az egyes területi szintek alapján vizsgálva látható, hogy többszintű tagozódás alakult ki:

A foglalkoztatási paktumok térségi szintenkénti besorolása: -

A statisztikai kistérséghez illeszkedő paktumok ( Kemenesaljai, Vasi Hegyhát, Zalaszentgrót, Keszthely-Hévíz kitérségek)

-

Nem statisztikai térségi besoroláshoz kapcsolódó paktumok (Alpokalja, Letenye kistérségek)

-

Megyei Jogú Város szintű foglalkoztatási paktumok (Szombathely, Nagykanizsa)

A kemenesaljai (celldömölki statisztikai kistérség), a Vasi Hegyhát (vasvári statisztikai kistérség), és a zalaszentgróti valamint a keszthelyi (Keszthely-Hévíz statisztikai kistérség) foglalkoztatási paktumok tehát a statisztikai kistérség határaihoz illeszkedő kistérségi foglalkoztatási kezdeményezések. A lövői és a letenyei paktumok szintén kistérségi szinten szerveződtek, de határaik eltérnek a statisztikai besorolás szerinti kistérségek (soproni és letenyei) határaitól, attól részben kisebbek, mint a Sopron-Fertőd Kistérség részeként működő Alpokalja kistérségi (lövői), részben nagyobbak, mint a Letenyei (statisztikai) Kistérség teljes területét lefedő, és a szomszédos kistérségből néhány települést az együttműködésben szerepeltető letenyei foglalkoztatási paktum.

Egy másik fajta szemlélet tükröz Szombathely Megyei Jogú Város (és a most készülőben lévő Nagykanizsa MJV) foglalkoztatási problémáinak hatékonyabb kezelése érdekében létrejött városi foglalkoztatási paktum. Láthatjuk, hogy a paktumok alapításánál nem a statisztikai besorolás, hanem a résztvevő kistérségi társulások működési területe volt a fő szervező erő, ahol e kettő egybeesik, ott a paktum is a statisztikai kistérségre jött létre, ahol nem, ott pedig a paktumok területe is eltér a statisztikai kistérségek területétől.

Két, nagyobb térséget átfogó területi foglalkoztatási együttműködés van kialakulóban, ezek közül az egyik a Győr-Moson-Sopron Megyei Munkaügyi Központ és a Dunaszerdahelyi Munka, Szociális és Családügyi Hivatal között létrejött magyar-szlovák megállapodás, a másik pedig a Nyugat-dunántúli régió valamint Burgenland területét lefedő West/Nyugat Pannónia Eurégió előkészítési stádiumban lévő foglalkoztatási paktuma.


2. Rész Az új szolgáltatások lehetséges tartalma A régió társadalmi-gazdasági helyzetének elemzése Az alábbiakban a fejlesztendő szolgáltatások megalapozását segítendően a régió és annak 3 megyéje munkaerő-piaci helyzetét, fejlettségi mutatóit elemezném röviden választ keresve arra a kérdésre, hogy mely munkaerő-piaci, társadalmi-gazdasági jellemzőkkel bíró kistérségekben került sor elsőként foglalkoztatási paktumok alapítására.

Gazdasági fejlettség

Területi egység

Egy főre

Bruttó hozzáadott érték megoszlása a

GDP

Egy főre

jutó GDP

gazdasági ágak főbb csoportja szerint,

beszerzési

jutó

vásárlóerő-

%*

áron, millió

GDP,

paritáson,

mezőgazdaság,

euró

euró

EU 25-ök

erdőgazd.

100,00 Nyugat-

halászat

ipar. építőipar

szolgáltatás

7 051

7 039

61

4,3

43,5

54,7

Sopron megye

3 503

8 049

70

3,8

46,9

51,7

Vas megye

1 794

6 694

58

4,6

43,2

54,6

Zala megye

1 754

5 876

51

4,9

37,0

60,6

Dunántúl Ezen belül: Győr-Moson-

Forrás: KSH Területi Statisztikai évkönyv 2003.

A gazdaság teljesítménye a legmagasabb Győr-Moson-Sopron megyében, ezután sorrendben Vas és Zala megye következik. A gazdasági életben erősödik a szolgáltatások szerepe. Az a tercier szektor állította elő a bruttó hozzáadott érték közel hattizedét, ezen kívül pedig a mezőgazdaság és az erdőgazdaság jelentősen visszaesett. Az ipar súlya a gazdasági életben Győr-Moson-Sopronban a legmagasabb, a mezőgazdaságé pedig Zalában.


A regisztrált munkanélküliek A nemzetgazdaságok működése – a hatékonyság, termelékenység fokozására való törekvés, az ezt kikényszerítő verseny hatására – óhatatlanul terhelt foglalkoztatási problémákkal. Ezek közül a társadalom a munkanélküli lét terjedésére a legérzékenyebb. Jelenleg a munkanélküliség számszerűsítésére két megközelítés is elfogadott. Az egyik a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) ajánlása szerint a gazdaságilag aktív népesség arányában határozza meg a legalább heti egy óra, jövedelmet eredményező munkavégzéssel sem rendelkezők arányát; a másik pedig a hazai munkaügyi szervezethez álláskeresőként bejelentkezettek számát veszi alapul. Közös hiányosságuk, hogy nem számolnak azzal a passzív réteggel, akik kedvezőtlennek ítélve elhelyezkedési esélyeiket, eleve meg sem kísérlik az álláskeresést. Ebben a fejezetben – a területi összevethetőség érdekében – általában az ILO ajánlása alapján számított rátát használjuk. A munkanélküliség volumene viszonylag alacsony azokban a régiókban, ahol a foglalkoztatottság szintje az átlagot meghaladja. Ezen általános összefüggésnek megfelelően Nyugat-Dunántúl foglalkoztatási helyzete az elmúlt évtizedben hazai viszonylatban kedvező képet

mutatott:

csak

Közép-Magyarország

rendelkezett

jobb

foglalkoztatottsági-

munkanélküliségi mutatókkal. Ennek oka – túl a Nyugat-Dunántúlt alkotó három megye gazdasági potenciálján – elsősorban a kedvező földrajzi fekvés, a képzett munkaerő és a jó innováció-fogadási feltételek. Az ezredfordulóra a foglalkoztatottak száma stabilizálódott, a munkanélküliség kezelhető szinten maradt. Az állástalanok száma a nyugat-dunántúli régióban 2000 óta hullámzóan alakult. Az időszak elején csökkent, majd 2002-től növekedésnek indult. Míg az évtized elején mintegy 19 ezren vallották magukat munkanélkülinek, addig 2002-ben ennél 700 fővel kevesebben. Ettől kezdve a munkahellyel nem rendelkezők létszáma emelkedni kezdett. Ekkor jelentkeztek ugyanis először azok a figyelmeztető jelek (termelő-beruházások elmaradása, meghatározó, nagyszámú, ámde képzetlen munkaerőt foglalkoztató vállalkozások kivonulása, a hazai élelmiszer- és textilipar versenyhátránya), amelyek a gazdaság árnyoldalát mutatták meg, s előrevetítették a munka nélkül maradók számának gyarapodását. 2005 utolsó három hónapjában a magukat munkanélkülinek vallók száma már meghaladta a 27 ezret. A munkanélküliségi ráta így a kezdeti 4,2%-ról 6%-ra ugrott, amire a 1998 óta nem volt példa. A munkaerő-piaci helyzet területi egységenként különbözőképpen változott. Míg a régió gazdaságilag legfejlettebb északi megyéjében a munkanélküliek száma és aránya alacsony


szinten állandósult, addig a nemzetközi konjunktúra változásainak erőteljesebben kitett gazdasági szerkezetű Vasban és Zalában viszonylag erőteljes növekedésnek indult. A munkanélküliek száma a Nyugat-Dunántúlon (ezer fő) Ország/régió/megye

2000

2002

2003

2004

2005*

Közép-Magyarország

64,4

48,9

50,7

58,3

68,2

Közép-Dunántúl

22,7

24,1

22,9

27,0

30,8

Nyugat-Dunántúl

19,0

18,3

20,5

20,6

27,4

Győr-Moson-Sopron

8,2

7,6

6,4

7,2

7,9

Vas

5,8

6,0

6,5

7,1

10,4

Zala

5,0

4,7

7,6

6,3

9,1

263,7

238,8

244,5

252,9

309,9

Magyarország

Forrás: KSH. * IV. negyedévi adatok. A foglalkoztatást (is) befolyásoló globális hatások ellenére a Nyugat-Dunántúl munkaerőpiaci helyzete közvetlen nemzetközi viszonylatban kedvezőnek tekinthető. A régióval határos vagy ahhoz közeli azonos NUTS szintű területi egységek közül az osztrák tartományokban hasonlóan alacsony a munkanélküliség szintje, ugyanakkor jóval kedvezőbb, mint a helyenként akut foglalkoztatási gondokkal küzdő dél-szlovákiai régiókban. Különösen örvendetes, hogy a fiatalok elhelyezkedési lehetősége jó, így az első munkatapasztalatok megszerzésére a tanulási

időszak

végén

viszonylag

hamar

nyílik

lehetőség.

A

munkanélküliségi mutatók, az Európai Unióhoz mind a korábban csatlakozott országok együttes szintjéhez, mind a kibővítés utáni tagállamok átlagához viszonyítva szintén előnyös helyzetről tanúskodnak. Nyugat-Dunántúl és nemzetközi környezetének munkanélküliségi mutatói, 2004 Területi egység Nyugat-Dunántúl

Teljes munkanélküliségi ráta, %

A fiatalok munkanélküliségi rátája, %

4,6

9,4 Szomszédos régiók

Burgenland

5,6

…

Niederösterreich

4,2

8,8

Steiermark

3,7

7,3

Bratislavský kraj

8,3

19,5

Západné Slovensko

14,3

25,1 Az Európai Unió

EU-25

9,2

18,5

EU-15

8,2

16,2

Forrás: Eurostat.


Az országos viszonylatban összességében szerencsés, de megyénként eltérő munkanélküliségi helyzetet megerősítik a nyilvántartott állástalanokra vonatkozó adatok is. 2005 végén a Magyarországon regisztrált munkanélküliek mindössze 7,8%-a (mintegy 32 ezer fő) élt a Nyugat-Dunántúlon. Az állás nélkül lévők 42%-a Zalában, egyharmada Győr-MosonSopronban, nem egészen 27%-a pedig Vas megyében lakott. A nyilvántartott állástalanok gazdaságilag aktív népességhez viszonyított aránya, 2004. év végén 4,5%-ot tett ki. Nagysága a fővárost és Pest megyét magába foglaló közép-magyarországi régió után itt volt a legalacsonyabb. A mutató nagysága kistérségenként 2,4 és 8,4% között alakult, ezen belül a Sopron-Fertődiben érte el a legalacsonyabb, a Letenyeiben pedig a legmagasabb értéket. A szóródás terjedelme a régió északi megyéjében tágabb (3,5 százalékpont), a középső és a déli megyében szűkebb (egyformán 3,1-3,1 százalékpont) volt. A hátrányos foglalkoztatási helyzetű térségekre jellemző, hogy központjuk általában kevés munkahelyet kínáló, hátrányos közlekedési kapcsolattal bíró, fejletlen iparú, esetenként szűk idegenforgalmi, kereskedelmi, szolgáltatási kínálattal rendelkező kisváros. Ezek a települések Vas megyében Őriszentpéter és Vasvár, Zalában pedig Letenye és Zalaszentgrót. Regisztrált állástalanok, bejelentett betöltetlen álláshelyek 2005 végén GyőrMegnevezés

Ny-Dunántúl

Moson-

Vas

Zala

Sopron

Magyarország

megye Regisztrált munkanélküliek száma, fő Pályakezdő munkanélküliek száma, fő 25 év alatti munkanélküliek száma, fő Bejelentett betöltetlen álláshelyek száma, db Egy álláshelyre jutó munkanélküli, fő

31 997

9 922

8 537

13 538

410 649

2 387

720

764

903

38 726

4 721

1 400

1 364

1 957

67 647

3 514

1 554

1 005

955

33 161

9

6

8

14

12

Forrás: KSH. A munka nélkül élők között érzékeny csoportként kezelt a tartósan munkanélküli státuszban lévők rétege. A régióban 2004 végén a legalább fél éve a regisztrációban lévők hányada (1,7%) évek óta a legalacsonyabb értéket mutatta és az országos átlaghoz (2,9%) viszonyítva kedvező helyzetről tanúskodott. Ennek ellenére e gazdaságilag aktív réteg azonosítása,


speciális célcsoportként való kezelése a programalkotás során ajánlott. Sokan közülük ugyanis többször, újra és újra visszakerülnek az álláskeresők közé, munkaerő-piaci pozícióik így csak átmeneti jelleggel javulnak. Kistérségenként jelentősen eltérő a tartós munkanélküliek aránya. Elsősorban az akut foglalkoztatási gondokkal leginkább küzdő lenti, letenyei, szentgotthárdi (őrségi) és vasvári körzetben haladta meg jelentősebben a nyugat-dunántúli átlagot. Szentgotthárdon és vonzáskörzetében (Őrség) 5 munkanélküli közül 3, a többi kistérségben 2 állástalan szerepelt legalább 180 napja a nyilvántartásban. A munkanélküli lét két forrásból származhat: részben azokból, akik elvesztették állásukat és részben azokból, akik iskolai tanulmányaikat befejezvén még nem tudtak elhelyezkedni. A munkaerőpiac legnagyobb „kibocsátó” ágazata 2000 és 2005 között a mezőgazdaság, néhány nemzetközi konjunktúrától erőteljesen függő, élőmunka igényes feldolgozóipari ágazat és – kisebb részben – az igazgatás volt. A létszámcsökkentést esetenként más és más ok idézte elő. A piaci szférában többnyire hivatkozott indok a termelésből származó jövedelem tartós hiánya, a megrendelések visszaesése és a foglalkoztatás relatíve magas költségei voltak. A közszféra egyes területeit érintő létszámcsökkentés szinte kizárólag országos strukturális átalakítások

következtében

állt

elő.

Mindezzel

párhuzamosan

kezdett

belépni

a

munkaerőpiacra az a korosztály is, amelyik az 1990-es évek végén tömeges bebocsáttatást nyert a felsőoktatás intézményeibe, ám tanulmányainak már a végére ért. 2002 és 2004 év vége között 1300 főről közel 2 ezer főre, azaz csaknem másfélszeresére emelkedett a NyugatDunántúlon a pályakezdőként munkalehetőséghez nem jutó fiatalok száma. Az iskolapadból kikerülő fiatalok munkaerőpiacra való belépését elsősorban az nehezíti, hogy mintegy harmaduk semmilyen szakképzettséggel nem rendelkezik. Ugyanakkor bizonyos szakterületeken munkaerőhiány tapasztalható. A frissen végzett, szakképesítéssel rendelkezők elhelyezkedését pedig az akadályozza, hogy végzettségük gyakran nem felel meg a munkáltatók elvárásainak. Az oktatás szerkezete lassan és rugalmatlanul követi a munkaerőpiaci igényeket. A munkanélküliség minden korcsoportot érint, de eltérő mértékben. Az összehasonlítás úgy korrekt, ha a munkanélküliek számát a saját korcsoportjuk létszámához viszonyítjuk, s így állapítjuk meg az egyes korosztályok érintettségét. Ebben a megközelítésben a legtöbb munkanélküli a 26-30 és a 46-55 éves korosztályba tartozott. Előbbiek jórészt pályakezdők, utóbbiak pedig az a korosztály, amelynek alig van más menekülési útvonala munkanélkülivé válás esetén, mint a regisztráció. Így sokszor egyetlen lehetőségként a gazdaságilag passzív állapotba való menekülés jelentkezik számukra. A 30 év alattiak a gyermekgondozás, az


ötvenes éveikben járók pedig az előrehozott nyugdíjazási formák igénybevételével, vagy beteg-, rokkantállományba minősíttetéssel tudnak csak rendszeres jövedelmet biztosítani maguknak. A regisztrált munkanélküliek korcsoportonként, 2004 A regisztrált munkanélküliek korcsoportonként, 2004

10%

3% 13% 20 éves és fiatalabb

13%

21-25 éves 26-30 éves 31-35 éves 15%

36-40 éves 41-45 éves

13%

46-50 éves 51-55 éves 12%

55 évesnél idős ebb

10% 11%

Forrás: KSH. Az állástalanok között a nők aránya enyhén alacsonyabb, mit a férfiaké, viszont emelkedő tendenciájú. 2000 végén a regisztráltak 45%-a volt nő, 2004 decemberében már közel 49%ukat tették ki. A nők gazdasági aktivitása ugyanakkor alacsonyabb, mint a férfiaké. Az eltérő élethelyzet miatt ők a munkanélküliként történő nyilvántartásba vétel helyett más megoldásokkal is élhetnek: háztartásbeliként, vagy ápolási, anyasági ellátási formát igénybe véve tudnak megélni. A nyilvántartott munkanélküliek 35 százaléka szakmai képesítést nem igénylő munkakört töltött be korábban. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők előfordulása ezzel szemben elenyésző – az állástalanok 5%-át képviselték –, ami önmagában nem meglepő, hiszen a munkahelyek szervezeti felépítése szűkül a diplomát igénylő szintek felé. Figyelmet érdemel viszont, hogy létszámuk és arányuk a munkanélküliek körében emelkedő tendenciájú.


A regisztrált munkanélküliek iskolai végzettség szerint, 2004 A re gisztrált munkané lkülie k iskolai vé gze ttsé g sze rint, 2004

5%

5%

n incs v égzetts ég e

24%

30%

ált.is k. s zakmu n kás kép ző , s zakis ko la SzKI, tech n ikum, g imn áziu m d iplo ma

36%

Forrás: KSH.

A munkanélküliek ellátása, a foglalkoztatás elősegítése A munkanélküliek ellátása és a foglalkoztatás elősegítése társadalmi szolidaritáson alapuló állami feladat. Az ellátások rendszere az 1990-es évek eleje óta sokat változott. A megállapítás és folyósítás feltételei folyamatosan szigorodtak, bizonyos ellátási formák (pályakezdők munkanélküli segélye, előnyugdíj) megszűntek, vagy jóval kedvezőtlenebb változatai (előnyugdíj helyett nyugdíj előtti munkanélküli segély) jelentek meg. Az ellátó rendszer legutóbbi, szemléletben is jelentős átalakítására 2005 novemberében került sor, amikor is az aktív munkakeresés vált a támogatás feltételévé, a munkára ösztönzés erősítése érdekében. A munkanélküli ellátórendszer helyébe az álláskeresők támogatási rendszere, a munkanélküli járadék helyébe az álláskeresési támogatás lépett. Az ellátásra való jogosultság feltételei, a munkanélküli-ellátás formái tehát időről-időre változnak, lényegesebb elemei azonban változatlanok: jelenleg 11 jogcímen igénybe vehető pénzbeli juttatás (támogatás), képzés-átképzés, állásközvetítés, tanácsadás. Ennek fedezetét elkülönített állami alap, a Munkaerő-piaci Alap meghatározott jogcímű (munkaadói járulék, munkavállalói

járulék,

vállalkozói

járulék,

rehabilitációs

hozzájárulás,

hozzájárulás, központi költségvetési támogatás, egyéb) bevételei jelentik.


szakképzési

2004-ben havonta a regisztrált munkanélküliek átlagosan 43%-a kapott munkanélküli járadékot, nem egészen 14%-a rendszeres szociális segélyt, mintegy 9%-a részesült álláskeresést ösztönző juttatásban, mintegy harmada pedig semmilyen pénzbeli ellátáshoz nem jutott. A munkaerő-piaci folyamatok kedvezőtlen alakulása miatt növekszik a munkanélküli járadék jogosultsági idejének kimerítését követően a szociális ellátási rendszerbe kerülők száma. Az álláskeresést ösztönző juttatásban részesülők száma ugyancsak bővülő tendenciát mutat. A munkanélküli ellátás havi átlaga 2005 decemberében 42 462 Ft-ot tett ki, amely az egy évvel korábbinál 10,7 százalékkal volt magasabb. Mivel a fogyasztói árak 12 hónap alatt átlagosan 3,3%-kal emelkedetek, így az ellátás vásárlóértéke egy év távlatában 7,2%-kal javult. A munkanélküliség problémája a társadalom egyes rétegeit különbözően érinti. A munkanélküliség általános csökkentésére irányuló törekvésekben különleges erőfeszítések történnek a munkaerőpiac hátrányos helyzetben lévő szereplői, a fiatalok, a tartós munkanélküliek, a 45 éven felüliek elhelyezkedési esélyeinek javítására. A feladat végrehajtásának intézményrendszere többszereplős. Az igazgatási teendőket az Állami Foglalkoztatási Szolgálat látja el. Ennek területi jelenlétét a megyei munkaügyi központok, azok kirendeltségei és a regionális munkaerő-fejlesztő és –képző központ jelentik. Előbbiek a régió mindhárom megyéjében jelen vannak, utóbbi Szombathelyen székel, az egész régióra kiterjedő hatáskörrel. Az igazgatási struktúra kiegészítésére, a munkanélküli ellátás társadalmasítása érdekében minden megyében – érdekegyeztető fórumként – Megyei Munkaügyi Tanács működik. Az ellátási formák közvetítésében, a munkaerő-piaci szolgáltatások megvalósításában non-profit és civil szervezetek is részt vállalnak. A foglalkoztatás elősegítése, a munkanélküliség kezelése a nemzeti fejlesztési tervben is kiemelt helyen szerepel(t). Az öt operatív program közül kettő (HEFOP és ROP) kifejezetten e célok elérése érdekében tartalmaz intézkedéseket, az AVOP pedig a fiatal gazdálkodók induló támogatásán keresztül közvetetten próbál a vidék foglalkoztatási helyzetén javítani. A régióban megítélt támogatások összefoglalva az alábbiak voltak. Az Operatív Programokból a munkanélküliség kezelésére nyert támogatás (2004-2006. február) Operatív

Prioritás/Intézkedés


Támogatott

A támogatás

Program AVOP

projekt, db

összege, m Ft

Fiatal gazdálkodók induló támogatása

14

96

A munkanélküliség megelőzése és kezelése

3

2 121

A nők munkaerő-piaci visszatérésének támogatása

6

146

Helyi foglalkoztatási kezdeményezések támogatása

11

533

HEFOP ROP

Forrás: EMIR. A munkanélküliek rövid távú esélyei A munkaerőpiac keresleti oldala valószínűsíthetően a munkaügyi nyilvántartásban szereplőnél azért némiképp bővebb. Erre utal, hogy a régió gazdasági szervezeteit felölelő KSH-felmérés szerint az üres, vagy 1 hónapon belül megüresedő álláshelyek száma a Nyugat-Dunántúlon 2004 év végén meghaladta a 7 500-at. A keresleti oldal igénye sokkal inkább strukturális és minőségi problémákra utal: ugyanis az üres álláshelyek negyedét a munkáltatók csupán rövid, legfeljebb 3 hónapos munkavégzésre kívánták hasznosítani, s harmadára szakképzetlen munkaerő alkalmazását is elfogadhatónak gondolták. Üres álláshelyek a Nyugat-Dunántúli régióban, 2004 Üres álláshelyek a Nyugat-Dunántúlon, 2004

üres álláshelyek száma

~ 3 hónapnál rövidebb időre betölteni kívánt álláshelyek

~ szakképzetlen munkaerőt igénylő álláshelyek 0

1000

2000

Szolgáltatások

3000

Ipar

4000

5000

Nemzetgazdaság

Forrás: KSH.


6000

7000

8000

A foglalkoztatás bizonytalan formái – a másodlagos munkaerőpiac A másodlagos munkaerőpiac a foglalkoztatás bizonytalan formáit öleli fel, ahol a munkalehetőség esetleges. Ide sorolható többek között az alkalmi munkavállalás, a szezonális foglalkoztatás, a hulladékgyűjtés, a bejelenetlen munkavégzés. Ezen kívül a másodlagos munkaerőpiac részének tekinthetjük az államilag támogatott foglalkoztatást, melyből kiemelhetjük a meghatározóan önkormányzatok által felügyelt közmunkaprogramokat. A non-profit szervezetek foglalkoztatást bővítő, segítő kezdeményezései ugyancsak ide sorolhatók, és a téma keretei között vizsgálhatjuk a fogyatékkal élő személyek foglalkoztatását is. A másodlagos munkaerőpiac méretére, az érintettek számára vonatkozóan pontos információ nincs. A piac néhány szegmense vizsgálható, bár a rendelkezésre álló adatok között is előfordulhat

átfedés.

Időszakos,

szezonális

munkát

vállalók

1997

szeptemberétől

foglalkoztatathatók alkalmi munkavállalói könyv segítségével. Bevezetésének elsődleges célja éppen az volt, hogy a feketén foglalkoztatottak közül minél többen legalizálják munkaviszonyukat, azaz visszakerüljenek a hivatalos munkaerőpiacra. Az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglakoztatáshoz mind a munkavállalók, mind a munkaadók részére az évek során egyre több kedvezmény kapcsolódott. Ennek nyomán folyamatosan emelkedett a könyvvel rendelkezők száma, bár sokan nem vállaltak vele ténylegesen munkát. A Nyugat-Dunántúlon a Munkaügyi Központok 2000 és 2004 között összesen 17 143 alkalmi munkavállalói könyvet adtak ki. A kiváltott dokumentumok száma évről évre emelkedett. Területi eloszlása tükrözi a megyek gazdasági fejlettségbeli különbségeit. A könyvek négytizedét Zala megyében adták ki, ahol a legszűkebb az elsődleges munkaerőpiac, ugyanakkor mindössze egyötödét Győr-Moson-Sopronban, ahol a legkedvezőbb a főálláshoz jutás esélye.


Alkalmi munkavállalói könyvet kiváltók száma, 2000-2004 fő

9000 8000 7000 6000 5000 4000 3000 2000 1000 0

Győr-Moson-Sopron megye Vas megye Zala megye

2000

2001

2002

2003

2004

Forrás: Megyei Munkaügyi Központok A könyvek 61%-át munkanélküliek váltották ki, további egytizedét pedig munkaviszonyban állók. A fennmaradó hányadát inaktívak, regisztrációban nem szereplő állástalanok, egyéb státuszban lévők (háztartásbeliek, gyesen lévők) igényelték. 2000 és 2004 között a regisztrált munkanélküliek aránya az AMK-t kiváltók között hullámzó, de összességében csökkenő tendenciájú volt. Nem szerepelnek a regisztrált munkanélküliek állományában azok az állástalanok, akik közfeladat ellátása érdekében non-profit szervezeteknél határozott idejű munkaviszonyban állnak (közhasznú foglalkoztatottak). A programban részt vevők száma sajnos évről évre csökken. Ezzel az aktív munkaerő-piaci eszközzel 2000-ben havonta átlagosan 1.510 fő foglalkoztatását támogatták, 2004-ben már csak 786 személyét. Mivel a munkák döntő hányada szabadtéren történik, így meglehetősen szezonális jellegű, időjárásfüggő az alkalmazás. A téli hónapokban kevés az ilyen jellegű munkavégzés. A regisztrált munkanélküliek közül azok, akik a munkanélküli ellátásra való jogosultsági idejüket már kimerítették a települési önkormányzatoktól rendszeres szociális segélyt kaphatnak. Az önkormányzat a segély folyósítását munkavégzéshez kötheti. A nyugatdunántúli régióban 2004-ben átlagosan 4.007 fő részesült rendszeres szociális segélyben, 2,3%-kal több, mint 2003-ban. Közülük 2004-ben 2.569, egy évvel korábban pedig 2.745 személy dolgozott, azaz az említett 2 évben a segélyezettek 64%-a, illetve héttizede jutott munkalehetőséghez.


Ez az önkormányzat által előírt legalább 30 napos foglalkoztatási kötelezettség lehet többek között közcélú munka. A régióban 2004-ben az egy évvel korábbihoz képest 7 százalékkal több, összesen 2.158 személy dolgozott ilyen formában. Az egy közcélú foglalkoztatottra fordított pénzbeli hozzájárulás havi átlaga 2004-ben megközelítette a 30 ezer Ft-ot, összege 12,5 százalékkal haladta meg az egy esztendővel korábbit. A fogyatékkal élő személyek gazdasági aktivitása a tíz évente végrehajtott népszámlálások adataiból vizsgálható. Ezzel kapcsolatban 2001. évi a legfrissebb adat. A testi és szellemi fogyatékosság érzékeny információ, a felvétel kapcsán a válaszadás önkéntes volt és saját bevalláson alapult, néhány megállapítás mégis tehető. A rendelkezésre álló adatok szerint a Nyugat-Dunántúlon romlott a fogyatékkal élők foglalkoztatása. 2001-ben mintegy 43 ezer 600 személy vallotta magát fogyatékosnak, egynegyedével több, mint 1990-ben. Ezen időszak alatt a megváltozott munkaképességű foglalkoztatottak létszáma 6.010-ről 4.259-re csökkent, azaz számuk majdnem háromtizeddel mérséklődött. Az állással rendelkező fogyatékosok aránya így a korábbi 17,2%-ról 9,8%-ra esett vissza. A másodlagos munkaerőpiacon tengődők foglalkoztatásba történő integrálását segíthetnék a foglalkoztatási célú non-profit szervezetek. Ám ezek előfordulása a Nyugat-Dunántúlon ritka, mivel a térség összességében nem küzd olyan foglalkoztatási problémákkal, mint némely Duna bal partján lévő régió. A nyilvántartások szerint ebben a régióban létezett a legkevesebb ilyen célú civil szervezet. 2003-ban mindössze 5 egyesület és közhasznú társaság vállalta fel elsődlegesen azt, hogy segíti az elhelyezkedési problémákkal küzdők munkába állását. Számuk az országosan nyilván tartottak mindössze 2,5%-át tette ki.


Javaslat a lehetséges szolgáltatások tartalmára A fenti gazdasági és foglalkoztatási mutatók hatására a régióban létrejött helyi foglalkoztatási együttműködések próbáltak meg választ adni. Ahogy már utaltunk rá, a foglalkoztatási paktumok hazánkban elsőként

Nyugat-dunántúlon kerültek bevezetésre. A módszer

adaptálásában az osztrák-magyar határon átnyúló foglalkoztatási együttműködés jelentős szerepet játszott. A módszer átvételében a munkaügyi központok játszottak meghatározó, irányító

szerepet.

A

paktumok

elterjedésére

jelentős

ösztönző

hatással

van

a

támogatáspolitikai prioritásokba való beépülés. A Nyugat-dunántúli Régióban a paktum jellemzők általánosan használt elemei mellett a kistérségi paktumok speciálisak abban a tekintetben, hogy területileg nem elsősorban a kistérségi statisztikai besoroláshoz, hanem az irányító/résztvevő kistérségi fejlesztési társulások területéhez illeszkedve jöttek létre. A kistérségi megoldás ugyanakkor nem tekinthető kizárólagosnak, hiszen találunk példát városi, megyei jogú városi paktumra, és előkészítés alatt vannak nagyobb területi egységekre kiterjedő és határon átnyúló paktumok is. A paktumok létrejöttére érthető módon elsőként a régiós átlaghoz viszonyítva társadalmi-gazdasági fejlettség szempontjából kedvezőtlenebb helyzetben lévő kistérségekben került sor, ezt követően aztán a jobb mutatókkal rendelkező, de valamilyen szempontból veszélybe került térségek és települések is kezdeményezték a partnerség kialakítását. Ezekben a kistérségekben azonosított problémák: a relatíve magas munkanélküliség, a tartós munkanélküliek és az alacsony iskolázottságúak magas aránya, a mezőgazdaságban munkát végzők nagyobb aránya. A kistérségek többsége a tőkevonzás, a nagyobb, több főt foglalkoztató üzemek jelenléte, valamint a kényszervállalkozások magas száma és az alacsony vállalkozói aktivitás terén is alatta marad a régiós szintnek. A paktumokban megfogalmazott stratégiai célok levezethetők a feltárt problémákból, a munkahelyteremtés, a munkanélküliség csökkentése, hátrányos helyzetű munkavállalói csoportok munkaerő-piaci visszatérése, hatékony képzési rendszerek és programok kidolgozása

iránti

igényekből.

A

paktumgazda

szerepet

a

magyarországi

intézményrendszerben a munkaügyi szervezetek és az önkormányzatok illetve az azok társulásával létrejövő

kistérségi társulások vállalták magukra. A foglalkoztatáspolitikai

szempontok a munkaügyi szervezet, míg a területfejlesztési célok a kistérségi társulások részvételén keresztül érvényesülnek. A paktumok szervezeti felépítése kezdetben megegyezett a nemzetközi modellekével, a széles nyilvánosság előtt működő, stratégiai irányvonalakat kijelölő és a társadalmi kontrollt biztosító foglalkoztatási fórum keretén belül mindegyik paktum esetben meghatározásra került egy irányító csoport és a menedzsment szervezet. Az


operatív irányítást biztosító menedzsment a kistérségi területfejlesztési társulások szervezeti keretén belül került kialakításra, ebben jelentős segítséget nyújthatnak a projekt keretében elkészülő módszertani dokumentumok. A paktumok többségében munkaterv, helyi foglalkoztatási stratégiák és akció-programok jelenleg még nem állnak rendelkezésre, viszont minden esetben tervezik elkészíttetésüket. A paktumok többsége előtt kihívásként jelenleg a létrejött együttműködés megszilárdítása áll. Az egyes szereplők paktumon belüli szerepének egyértelműsítése, konkretizálása, a résztvevők, és különösen a vállalkozói szféra aktivitásának növelése, az együttműködési készség és a paktum hálózatépítő funkciójának erősítése szükséges. A nemzetközi példákkal ellentétben a Magyarországon létrejött paktumok nem rendelkeznek rendszeres pénzügyi forrásokkal, finanszírozási hátterük nem megoldott. Önálló költségvetéssel nem rendelkeznek, a különböző pályázati lehetőségek nyújtanak átmeneti, esetleges és eseti megoldásokat a működtetésre. Fenntarthatóság szempontjából a pénzügyi finanszírozás bizonytalansága jelenti jelenleg a legnagyobb kockázati tényezőt a létrejött paktumok esetében. Erre jelenthet megoldást a 2007-13-as programozási időszakra tervezett azon intézkedés, amely a foglalkoztatási paktumok akcióterven alakuló program megvalósítását kívánja majd elősegíteni. Ehhez társulhatna a munkaügyi kormányzat részéről egy olyan folyamatos normatíva, amely a létrejött menedzsmentszervezetek fenntarthatóságát segítené elő kistérségi szinten. Mindezeket figyelembe véve kellett a lehetséges szolgáltatások induló tartalmának lehetséges, a foglalkoztatási partnerségek szempontjából releváns tartalmának meghatározását elősegítő, ún. hosszú listát elkészíteni, amelyből aztán egy szakmai vita lefolytatását követően ki kell választani majd az 5 részletesen is kidolgozandó foglalkoztatási szolgáltatást. Figyelembe kell venni azt is, hogy a munkaügyi szervezetnél felmérték a „hagyományos” úton nyújtott szolgáltatásokat, amely során összesen 101 szolgáltatás került megnevezésre, melyek között megfogalmazódtak az egyes munkakörökhöz tartozó feladatok is. Ilyenek például a munkafeltételek biztosítása, a működőképesség fenntartása, az egyenlő leterheltség biztosítása a munkaügyi kirendeltségen, dekádzárások feladatai, és a számítógépes rendszer programhiba jelzése az informatikusok felé de ezek véleményünk szerint nem nevezhetőek szolgáltatásnak. Jelentős

különbség

látható

az

egyes

kirendeltségek

munkatársai

által

nyújtott

szolgáltatásfajták mennyiségét illetően. A szolgáltatásnyújtás módjánál legtöbb esetben személyesen szóban és írásban történik a szolgáltatásnyújtás. Csak kisebb mértékben fordul elő a telefonon és az Interneten, valamint az e-mailen keresztül történő ügyintézést.


Szolgáltatás kategóriája

A szolgáltatás megnevezése

Tájékoztatás az álláskeresési, és pályakezdő álláskeresési nyilvántartásáról Regisztráció, adatfelvétel Közvetítéssel kapcsolatos információnyújtás, közvetítés Csoportos közvetítés, egyének leválogatása helyszínen/kirendeltségen Csoportos létszámleépítések humán feladataiban való közreműködés Aktív eszközökkel kapcsolatos információnyújtás, működtetés Támogatásokkal kapcsolatos tanácsadás - (Vállalkozóvá válás, önfoglalkoztatási tám., bértám., járulékátvállalás, járulékkedvezmény) - (közhasznú munkavégzés, 50 év feletti munkakipróbálás) - (bértámogatás, járulékátvállalás, munkatapasztalat szerzés, útiköltség, munkahelymegőrzés) - (megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának támogatásáról) Álláskeresési támogatás nyújtása Ellátás számfejtésével kapcsolatos információnyújtás, összeg kimutatása, igazolás kiadása Képzési tanácsadás, információnyújtás Belső képzés Rehabilitációs tanácsadás Pályaorientációs, pályakorrekciós tanácsadás Munkavállalási, álláskeresési, karriertanácsadás Pszichológiai tanácsadás Tanácsadás, információnyújtás Pszichológiai vizsgálat Képességvizsgálatok, személyiségvizsgálatok végzése, oda irányítás Munkajogi tanácsadás Reklamáció kezelése Ellenőrző szervekkel való együttműködés jogsérelem esetén Önéletrajzok, pályázatok kezelése, felhasználása Álláskeresők értesítése megfelelő állásajánlatról Kiválasztás Külföldi munkavégzéssel kapcsolatos információnyújtás, EURES tájékoztatás Külföldiek magyarországi foglalkoztatásáról tájékoztatás Külföldi munkavállaló foglalkozatásának engedélyeztetése Migráns tanácsadóként információnyújtás munkavállalóknak a külföldi biztosítotti jogviszonyok magyarországi beszámítatásáról, mn. járadék igényléséről Tájékoztatás a "Lépj egyet előre" programról Tájékoztatás az alkalmi munkavállalói könyvvel történő munkavégzésről, kiskönyv ügyintézése Információnyújtás (pl. a szolgáltatásokról) Tájékoztatás 50 éven felüliek programjáról, bevonás HEFOP 1.1 programról tájékoztatás és bevonás Horizont program ajánlása, ügyfelek behívása ESZA képzésre szándéknyilatkozat kötése Internet szolgáltatás/állások hirdetése, álláskeresők adatainak rögzítése álláskeresés céljából/ Internetes álláskeresés Internetes szolgáltatások www.vasmmk.hu című honlap frissítése Önéletrajzírás (internetes) A "www.epalya.hu" "Társalgójának" országos ügyeleti rendszerében távtanácsadási ügyelet heti rendszerességgel Munkaerőigények feltárása, kezelése Munkaerőigénnyel, Munkaerőigény, foglalkoztatói adatlap felvétele kirendeltségen munkaerőpiaci Rehabilitációs üres álláshelyek feltárása helyzettel kapcsolatos Munkaerőpiaci információk nyújtása szolgáltatások Térségi információk egyeztetése Kistérségi tájékoztató


munkáltatókkal civil szervezetek,önkormányzatok képzőintézmények,képző központok, szociális partnerek kéviselőivel,polgármesterekkel Kapcsolattartás: a médiával (helyi televízió, újság) a tájékozatás céljából rendszeres szociális segélyben részesülők esetében a Pálos Károly Családsegítővel a WHC Kht.-val Adatszolgáltatás, jelentések, prognózisok, beszámolók készítése, előadások tartása Adatkérés, adategyeztetés, számlázással kapcsolatos egyeztetés Adatszolgáltatással Igazolás kiállítása (pl. adóig.), adatközlő lap küldése kapcsolatos szolgáltatások Munkaerő Piaci Alappal szembeni tartozásról igazolás kiállítása pályázaton résztvevő cégek részére EMMA adatrögzítés, lekérdezés, tájékoztatás Információnyújtás külső szervezetek részére /NYUFIG, Rendőrség, APEH Kérdőívek készítése, felmérésekben való közreműködés,elemzés előkészítés Foglalkoztatási Paktum kidolgozásában való aktív részvétel, szervezés, előkészítés Pályázatokban való közreműködés adataszolgáltatással, személyes részvétellel, információadás, tanácsadás Pályázatok, felmérések Rehabilitációs munkahelyteremtő támogatással kapcsolatos pályázatok véleményezése, helyszíni szemléken részvétel Projekt partnerségekben humán feladatok ellátása, Önfoglalkoztatási pályázat ügyintézése Motivációs csoport foglalkozás Pályaorientációs, pályakorrekciós foglalkozás Foglalkozások, Pályamegtartási, újraorientációs foglalkozás tréningek Álláskeresők munkaerőpiaci alkalmazkodó képességének fejlesztése csoportos tréningek formájában Terepgyakorlat szociális munkás hallgatók számára Állásbörze szervezésében való részvétel Nagyobb létszám leépítése esetén céghez kihelyezett mini állásbörze szervezése, lebonyolítása munkavállalási, képzési, ellátási tanácsadás stb Rendezvények Szakmai rendezvények szervezésében való részvétel Pályaválasztási képzési vásár PÁLYAINFO Álláskereső klubok szervezése, vezetése Álláskereső Klubba történő irányítás Eü. munkaköri alkalmassági vizsgálatra irányítás Képzési alkalmassági vizsgálatra irányítás GATB Szervezetekhez, Változó Világért Alapítványhoz irányítás tanácsadásra, stb. RIC-be irányítás irányítás FIT-be irányítás Álláskeresési egyéni tanácsadásra irányítás Munkaasszisztensekhez irányítás Rehabilitációs tanácsadásra irányítás Pszichológiai egyéni tanácsadásra irányítás Tartós munkanélküliek behívása Munkaasszisztensi szolgálat Öninformációs rendszer kialakítása, folyamatos aktualizálása Tartós programba bevonás Végrehajtás benyújtása Egyéb Visszakövetelések évvégi törlése esetén Visszakövetelő határozatot kapott ügyfelek tájékoztatása Megváltozott munkaképességű munkanélküliek munkába segítése Dekádzárások feladatai Az egyenlő leterheltség biztosítása a kirendeltségen


A munkafeltételek biztosítása A működőképesség fenntartása Szociális szféra és a munkaügyi szervezet összehangoltabb munkájának biztosítása Programhiba jelzése Hagyaték bejelentése Önkormányzatok értesitése az elhalt ügyfelekről Nyugdíjigénnyel kapcsolatos tájékoztatás Szakszervezeti Szövetség - tájékoztatás az általuk indított programokról - toborzás

A

www.vasmmk.hu

oldalon

található

szolgáltatások

végigtekintése

eredményeképpen

megállapítható, hogy bizonyos esetekben, pl. információnyújtás, rehabilitációs vagy a támogatásokkal kapcsolatos tanácsadás nagyrészt személyes megjelenéssel érhető el. A foglalkoztatást segítő támogatásokat kapcsolatban sok tájékoztatási igény van, mint pl. a bérgarancia, és az AM könyves foglalkoztatáshoz kapcsolódó támogatás, a képzési és a támogatásokkal

kapcsolatos

tanácsadás,

munkajogi,

és

munkavállalási

tanácsadás,

a

munkaközvetítéssel kapcsolatos tanácsadás, a szolgáltatásokról történő információnyújtás, a rehabilitációs tanácsadás. Az álláskeresők részére gyakrabban nyújtott szolgáltatások közé tartozik még az információnyújtás a szolgáltatásokról, az 50 éven felüliek programjáról, az alkalmi munkavállalói kiskönyvvel történő munkavégzésről, a rehabilitációs-, munkavállalási és munkajogi tanácsadás. Munkaerőpiaci információkat munkáltatók, munkavállalók és álláskeresők részére egyaránt nyújtanak. Nagyobb részt munkáltatók részére nyújtják az aktív eszközökkel, támogatásokkal,

EMMA

adatrögzítéssel,

állásbörzével

és

közvetítéssel

kapcsolatos

információkat. A FIT-val együttműködve a munkavállalási, álláskeresési, karrier tanácsadást és a tanácsadóhoz történő irányítást fordul elő a legtöbbször. A Regionális Szociális Forrásközponttal közösen a legnagyobb arányban a képzési tanácsadást, és munkavállalási, valamint a támogatásokkal kapcsolatos és rehabilitációs tanácsadást végzik. A tapasztalatok azt mutatják, hogy annak ellenére, hogy az EMMA-t viszonylag rövid ideje vezették be – és a jelenlegi álláspont szerint a létjogosultságát is megkérdőjelezik – ehhez képest túl sok emberi kapacitást köt le. Ezért is szükség lenne egy megalapozott, folyamatosan karbantartott paktum platform információs rendszerre, amely a szűkös kapacitások mellett is segíteni az előkészítés alatt álló és a már működő paktumok információ ellátását.

A megadott követelményrendszer és a fenti hagyományos formában nyújtott szolgáltatások, valamint a projektgazda szervezetnél és a paktumok körében egy másik projekt komponens során


végzett felmérés alapján összeállításra kerül az az igénylista, amely a szakmai konzultációkat követően kerülhet szűkítésre a min. 5 részletesen kidolgozandó szolgáltatás kiválasztásához: - pályaorientáció, - foglalkoztatási statisztikák, prognózisok, - munkatapasztalatszerzés, - gazdaságfejlesztési információk, - értékelések támogatása, - projekt előrejelzés, figyelés, - paktum platform tanácsadás, - képzési információk, - munkavállalási információk, - munkajogi információk, - karrier tanácsadás, a hazatérés segítése, - állásbörze az Interneten. - önéletrajzok gyűjtése. - munkaerőigények publikálása. - információk az elérhető támogatásokról. - a munkaügyi szervezetek szolgáltatásinak integrálása (elérhetőségi és szolgáltatási infók).

Ezen kívül vannak igényként felmerültek még azok az információszolgáltatások, amelyek korábban is már nevesítésre kerültek a paktum platform információs rendszer előkészítésénél: - Gyakran Ismétlődő Kérdések tudásbázisa (GYIK), - A legjobb gyakorlatok adatbázisa (Best Practice), - Paktum hírek, hírlevelek, információk, - A foglalkoztatási paktumok adattára, - Paktum partnerek információi,


- Paktum dokumentumtár, - Paktum projektbörze, - Linkgyűjtemény, - Tanácsadási, szakértői információk, - A paktumokkal kapcsolatos tudnivalók önálló elsajátításának információi.

Mindezek mellett tekintettel kell lenni arra, hogy a Vas Megyei Munkaügyi Központ munkatársai és a partnerszervezeteik a technikai lehetőségeket figyelembe véve a jövőben is közösen törekszenek újabb és újabb megoldások (információs pultok, számítógépes ill. internetezési lehetőségek biztosítása) segítségével az ügyfelek tájékoztatását, az álláskeresők elhelyezkedési esélyeit növelni. A megyei sajtóban heti rendszerességgel jelenik meg a VASMMK tájékoztatója az új álláskínálatról. Ugyanakkor nem rendelkeznek egy megyei munkáltatói adatbázissal, így a rendelkezésre álló információk minden esetben korlátozottak, ezt is segítheti majd a paktum platform keretében kialakítandó adattárak. A projekt keretében megrendezésre kerülő szakmai tanulmányút, pilot képzés és a nemzetközi zárókonferencia lehetőséget nyújt

majd a kidolgozásra kerülő szolgáltatások megismertetésére és

népszerűsítésére. Emellett lehetőség lesz az évente Szombathelyen megrendezésre kerülő állásbörzén történő bemutatkozásra is, valamint a projekt keretében készülő rövid marketing kiadvány is nyújt további információt a szolgáltatásokkal kapcsolatban a paktumokk célközönsége számára.


Felhasznált irodalom

Az Európai Unió Tanácsának 1999. június 21-i 1260/1999/EK Rendelete a Strukturális Alapok általános intézkedéseiről

Az Európai Parlament és a Tanács 1999. július 12-i 1784/1999/EK Rendelete az Európai Szociális Alapról

Guide to Territorial Employment Pacts 2000-2006, European Comission

Territoriale

Beschaeftigungspakte

(TEPs)

in

Österreich

(2005)

–

Jahresbericht,

Koordinationsstelle der Territorialen Beschaetigungspakte am Zentrum für Soziale Innovation

Az Európai Foglalkoztatási Stratégia helyi vonatkozásai (2003), In: Helyi szintű együttműködés a munkahelyteremtésben, Európai Biztosság

Útmutató az Európai Szociális Alapról a csatlakozni kívánó országok számára (2000) – Európai Bizottság Foglalkoztatási és Szociális Ügyek Főigazgatósága

Gyulavári Tamás (szerk.) (2000): Az Európai Unió szociális dimenziója. Szociális és Családügyi Minisztérium, Budapest

Foglalkoztatási partnerségek vizsgálata – Szükséglet- és igényfeltárás az OFA-ROP Hálózat kialakításához (2006. február)

Kovács Péter (2003): Foglalkoztatási társadalmasítása, Szombathely

Paktum,

A

térségi

foglalkoztatáspolitika

Megvalósíthatósági tanulmány – Határ menti Foglalkoztatási Paktum a West/Nyugat Pannónia EuRégió területén, 2003. szeptember Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal – „Helyi foglalkoztatási kezdeményezések hosszú távú fenntarthatóságához szükséges szakmai kapacitások kiépítése és megerősítése” (2005. Program kiegészítő) Nyugat-dunántúli Régió Területfejlesztési Koncepciójának helyzetképe „Partnerség 2007-13 konzorcium” 2006. július


Szakmai szolgáltatási rendszert megalapozó tanulmányok

Recommend Documents