visszasírjuk a Kádár-rendszert

A TARTALOMBÓL: A magyarok 2%-a él anyagi biztonságban . 2 Elhazudott szabadság, elhazudott . . . . . . 3 demokrácia 1 erdélyi szókimondó tollforgató . . . . . . . 6 Bächer Iván a hétköznapi . . . . . . . . . . . . 8 antiszemitizmusról A politikust és a patkányirtót is tisztelem . . 9 A válság feloldása. . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 Csurkától Orbánon át Medgyessyig, . . . 13 mindenki zsarolható „Zsidók, menjetek haza!” . . . . . . . . . . . . 16 Ilyen barátokkal ...! . . . . . . . . . . . . . . . . 16 Ebben a játszmában a magyar népnek . . 18 nem osztottak lapot 1.

Ebben a játszmában a magyar népnek . . 20 nem osztottak lapot 2. Elmebaj vagy tudatos politika az új . . . . 23 MSZP-kommunikáció? „Nincs B-terv” – megint elbukikû . . . . . 24 az EU alapokmánya? EUROCIONIZMUS . . . . . . . . . . . . . . . 25 TRIANON! 88. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 „Ez az állam nem maradhat fenn” . . . . . 27 Gyurcsány elemében van: megint . . . . . 29 lendületesen hazudik! Ha a pénzlufi kidurran . . . . . . . . . . . . . . 30 Közösségi Pénzrendszer, Helyi Pénzek. . 31 Köteles projekt 2.0? . . . . . . . . . . . . . . . . 31

Magyar feltámadás? . . . . . . . . . . . . . . . . 33 Mibe döglünk bele? . . . . . . . . . . . . . . . . 37 Orbán zsarolásra játszotta el . . . . . . . . . 37 visszataszító szerepét? A rendszerváltás lehetõségérõl és . . . . . 39 a választási rendszer rejtelmeirõl Hogyan tovább gazdaságpolitika? . . . . . 41 Ünnepeljük együtt Izrael . . . . . . . . . . . . 42 60. születésnapját! Cirkusz és kenyér – Nemzetietlen vágta 43 Ünnepeljük együtt Izrael . . . . . . . . . . . . 44 60. születésnapját!

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

– visszasírjuk a Kádár-rendszert – „A Kádár-korszak egy mesterséges, torz rendszer volt” A nyugdíjasok több mint 20 százaléka él a létminimum alatt, de nélkülöznek a gyermekes háztartások több mint 41 százalékában is. Többen visszasírják az 1970-es éveket, amikor jelentõsen csökkent a szegénység, javultak a lakásviszonyok és a tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottság. De mint mindennek, ennek is ára volt. Valóban jobban éltünk akkor? Utánajártunk. Magyarországon jelenleg 6,2-szeres különbség van a legalacsonyabb és a legmagasabb keresetek között, ennyire nyílt ki a bérolló. Az eltérés mértéke nagyjából három éve stagnál, azt megelõzõen azonban az ország gazdasági növekedésével együtt csökkentek a különbségek – áll a Hay Group Kft. globális bérolló-tanulmányában, amelyben 61 országot vett górcsõ alá. A teljes munkaidõben dolgozók átlagos bruttó keresete az év elsõ 3 hónapjában 196 ezer forint volt, ezen belül a vállalkozásoknál 185 500 forintot, a költségvetési szervezeteknél 226 600 forintot kerestek az alkalmazottak. A KSH adataiból kiderül, a bruttó keresetek 6,5 százalékkal nõttek az elõzõ év azonos idõszakához képest. “Egyelõre nem várható további bérolló-nyitás, pedig nagy szükség lenne rá” – mondta Pogátsa Zoltán közgazdász a Hírszerzõnek. Szerinte a 90-es évek óta nem léptünk túl sokat elõre, ami a béreket és a jólétet illeti. Van egy réteg, amely anyagi biztonságban él, de ez csupán a társadalom két százaléka. 1990-ben és azután is volt egy ilyen társadalmi csoport, de arányuk soha nem volt több két-három százaléknál, ezzel szemben az Egyesült Államokban a lakosság 49 százaléka él anyagi biztonságban – teszi hozzá a szakértõ. Ha a kenyér a mérce Egy 30 éve az egészségügyben dolgozó, felsõfokú szakképzettséggel rendelkezõ ápolónõnek 2007-ben 120 ezer forint volt a nettó fi-

zetése, 28 éve pedig közel háromezer forintot keresett. 1980-ban 9,1 százalékos volt az infláció, tavaly pedig 8 százalékot mértek. Akkor egy kilogramm kenyér kijött 3,60-ból, ma már nem ritka a 300 forintos ár sem. 1980ban ez az ápolónõ több mint 830 kenyeret tudott volna venni a fizetésébõl, tavaly csupán 500-at. Az Union Bank of Switzerland (UBS) 2000-ben készített egy felmérését a világ 58 városában: akkor Budapesten 25 órát kellett dolgozni egy kiló kenyérért, 82-t pedig egy hamburgerért, Bécsben és Berlinben elég volt 13-16 óra ehhez. Régen magasabb volt a szociális biztonság szintje. Krémer Balázs szociológus úgy véli, nehéz megmondani, hogy mikor éltünk jobban, nem ilyen egyszerû ugyanis a kérdés. Az igaz, hogy a teljes foglalkoztatás mellett nagyobb volt a szociális biztonság szintje 20-30 éve, mint ma, még akkor is, ha az átlagjövedelem vásárlóértéke történetesen kisebb volt. Pogátsa Zoltán szerint viszont nem érdemes felhozni a Kádár-korszakot, hiába is sírják vissza azt az idõt sokan, de ne feledjük el: egy mesterséges, torz rendszerrõl volt szó. Egyes vélemények szerint a biztonság jelentette a legtöbbet a hetvenes és nyolcvanas években, akkor nem kellett azon idegeskednie a munkavállalónak, hogy meddig lesz állásban, ma pedig nem ritka az olyan alkalmazott, aki 20 év alatt öt munkahelyet vált, vagy éppen munkanélküli, mert nincs esélye a talpra állásra. Mások azt mondják, aki megfelelõ képzettséggel rendelkezik, idõben, no és jó helyen van, boldogul, és nem is él olyan rosszul. Csak a szépre emlékezzünk? Az 1955 és 1980 közötti két és fél évtizedben a reálbérek egyébként valamivel több mint kétszeresére növekedtek. Az egy fõre jutó lakossági fogyasztás volumene ugyanebben az idõszakban több mint két és félszeresére nõtt,

a fogyasztási cikkek vásárlása tízszeresére, a háztartási energiafogyasztás pedig három és félszeresére emelkedett – olvasható Valuch Tibor, A „gulyáskommunizmus” valósága címû tanulmányában. A jövedelmi különbségek növekedésének dinamikáját mutatja, hogy 1962-ben a népesség 1,4 százaléka tartozott a legmagasabb jövedelemmel rendelkezõk kategóriájába, 1982-ben már a népesség 2,6 százaléka, ez közel 270 000 fõt jelentett. A Tárki 80-as években készített felmérésébõl pedig kiderült: az átlaghoz sorolta magát az emberek kilenctizede a családjuk relatív anyagi helyzetének megítélésében. 1980-ban minden tizedik ember érzékelte úgy, hogy az elmúlt 1-2 évben romlott az anyagi helyzete, és durván minden harmadik adott számot javulásról. Az aktív népesség többsége saját anyagi helyzetét stabilnak érezte. Drasztikusan módosultak az arányok az évtized végére: 1988-ban a munkavállalók 47 százaléka számolt be helyzetének romlásáról, és csupán 14 százalékuk javulásról, 1989-re az utóbbiak aránya tovább csökkent. És mi van most? 2007-ben a legnagyobb csökkenést az életszínvonalukkal, a jövõbeli kilátásaikkal és az életük eddigi alakulásával elégedettek táborában tapasztalta a Tárki: 8-9 százalékponttal kevesebben mondták magukat elégedettnek, mint 2 éve. A válaszadók a saját kilátásaikat kevésbé rossznak tartják az ország helyzetéhez képest. Keveset keresünk, sokat adózunk Az OECD harminc tagállamot számláló listájának utolsó helyére szorultunk a béreket és a fizetéseket illetõen, ha pedig az adók mértékét nézzük, éllovasok vagyunk. Nálunk 9800 dollár volt tavaly az egy fõre jutó éves bér a vásárlóerõ alapján számítva, az OECDátlag 24 600 dollár. Hírszerzõ

FRISS TAVASZI SALÁTA (SZÖSSZENETEK) Végre egy olyan tavasz, mikor igazán és kizárólag csak a lényeggel lehet foglalkozni: fûpótlás, virágátültetés, madaraknak etetõkészítés – ajándékba kapott tökben –, rétbejárás a lenézett – meg sem nézett –, nekem fura virágokért és növényekért... Végre egy olyan tavasz, amikor csak mandinerbõl esnek be hozzám a külvilág hírei, és ugyanavval a lendülettel röpülnek ablakomon kifelé a Zagyva völgye irányába. A nácik a spájzban vannak – persze, hát hogyisne! –, a komcsik a bankok élén. Hum, szép új világ, hum és sejehaj! Például Felcsuti Péter, aki szerint nincs 56-os forradalom („1956 nálunk nem volt se forradalom, se szabadságharc”). S még egy derék kijelentés tõle: „Amikor beléptem a munkásõrök közé, bizony nem tudtam, hová kerültem, nem érdekelt semmi fegyverrel kapcsolatos tevékenység. Egy volt csak a lényeges: ez volt a kapu, hogy párttag lehessek.” Felcsuti a Bankszövetség elnöke... A másik jómadár Simor András kommunista „bankszakember”, aki ki tudja, kinek hozott hasznot munkájával, mikor kiküldöttként 10 évig (a „rendszerváltás” elõtt) londoni pénzintézeteknél tevékenykedett... És Surányi György, aki azért hozta létre Bécsben a CW AG bankot, hogy nem tudom, kiknek a pénze folydogáljon át ott rajtuk... sejtések azért vannak... valami orosz-román-német és szlovák titkosszolgálati ügyletekrõl szól a fáma... És ott van persze Medgyessy, a D-209-es! Szóval a nácik a spájzban vannak... a komcsik meg a bankok élén, hejjehaj-csuhaj! >>

2

jó ha figyelünk

– avagy Gondolatok szabadságról, hatalomról, az ahhoz minden áron történõ ragaszkodásról, demokratikus jogállamról, vagy az annak hazudott neoliberális átverésrõl – Még hogy minden út Rómába vezet?! Ugyan kérem! A jelek szerint, és higgyék el nekem, erre aztán tényleg nem vagyok büszke, a szálak inkább Mediterrán Moszkvában futnak össze. Itt van mindjárt maga Francisco, a mûminiszterelnök, aki annak idején a muskátliherélõ szakról és a Kommunista Ifjúsági Szövetség berkeibõl, innen Pécsrõl indult el, hogy mára nagy ívû karriert befutva mûminiszterelnökként egy egész országot tegyen tönkre szemrebbenés nélkül morális, gazdasági, valamint minden egyéb más értelemben. (Nem hisztek a szemeteknek eftársak? Pedig szárnyalunk, itt van benne, a kimutatásokban, basszátok meg!) Aztán a T. Ház elnök-asszonya, Szili Katalin, szintén Mediterrán Moszkvához kötõdik, akárcsak a Köztársaság fõ hallja kendje, Sólyom László is. Most pedig immáron itt a legújabb szösszenet, szintén a kommunizmus utolsó déli fellegvárából! Olvasom a világhálón, hogy pécsi komcsik Gyurcsány-Orbán vitát akarnak. Mi a rossebér is? Választási kampány vóna, vagy mifene? Ja! Egyébként helyesen komcsik, nem pedig szocik, ahogyan azt manapság helytelenül használják a média berkein belül! Ugyanis a szocik megszólítás régen a szociáldemokratákat illette, ezek pedig nem azok. Talán emlékeznek még, darab idõvel ezelõtt azon morfondíroztam, mennyire kísérteties a hasonlóság – legalábbis érzetben a Kövér László ellen Francisco nevével fémjelzett „köteles beszéd” címû projekthez, és akkor tessék, mit ad Isten, megszólalnak az állítólagos érintettek, fizetett hirdetésben lázadnak Viktor király „mi lesz akkor, majd ha nyerünk” kezdetû, rémuralommal kombinált várható elnyomása ellen Degesz uram kutyaszaros világvárosának, Butapestnek egyes szépkorú lakói. Az ellenoldal sajtója persze azonnal rárivallt a fõvárosi nyugdíjas szervezetre (megint csak így zárójelesen vetem közbe, milyen érdekes, megint nem egy vidéki nyugdíjas szervezet tiltakozott!), szóval, hogy hát honnan van ennyi zsé, országos napilapokban hirdetni. Most mondják meg nekem, de õszintén, nem tök mindegy? Le van ez zsírozva elõre, gondosan fel van építve a tematika, még az is belefér, ha az ölebmédia napi rendszerességgel megjelenõ nyomtatott orgánumaiban teszem azt, flottakedvezményt kaptak a létminimum alsó szélén tengõdõ kisnyugdíjasok jó ha figyelünk

csak azért, hogy a lejárató-kampány nehogy akár egy röpke pillanatra is megakadjon. Azt még értem, hogy a szegfûmintás utópárt most, hogy eddigi elmaradhatatlan oldalnehezékük elmaradt tõlük, más választásuk nem lévén, elvégre a kormányzáshoz a jelek szerint lövésük sincs, úgy tesznek, mintha már készülõdni kellene az elõrehozott választásokra és elkezdtek kampányolni ezerrel. Mindeközben ki vannak akadva azon, mint az Epeda sezlonyrugó, hogy az ellennek meg esze ágában sincs beszállni ebbe a muszáj-kampányba, OV meg Navracsics is csak úgy ímmel-ámmal, ippeghogy elejt egy-két megjegyzést, miszerint nincs ok az aggodalomra, a nyögdíjasok a narancsos pártnál is jól fekszenek, elvégre hárommillió szavazat, az hárommillió szavazat! Amit viszont már végképp nem tudok hova tenni, hogy mire ez a nagy aggodalom? Hiszen a hivatalosan zajló, tehát a kiírt választási idõpont ismeretében zajló versengésben a narancsos pártnak is elõ kell majd állnia valamivel, s ha az a késõbbiekben hazugnak bizonyul, ezt az õszödi beszéd óta tudjuk, a társadalom azt elõbb vagy utóbb, de a megfelelõ módon és a megfelelõ mértékben úgy is le fogja reagálni, s a sánta kutyát is lekörözõ politikusok menthetetlenül hitel- és népszerûségvesztést könyvelhetnek majd el maguknak. Mindezeken túl van egy másik nagyon érdekes, a politikai osztályról, s egyúttal a mai „magyar” (vagy talán helyesebb lenne az a megfogalmazás, hogy a mai Magyarország területén élõ és magyarul beszélõ) társadalomról jelzésértékûen árulkodó momentuma is ennek az egész ügynek. Van egy beszéd, ami nem is beszéd, hanem egy „baráti” társaságban lezajlott beszélgetés, ám a médiában következetesen csak beszédként emlegetik. No persze, hiszen Orbán õszödi beszélgetése meglehetõsen furcsán festene a headlineokban, nem igaz? Eztet kérem szépen muszáj így kommunikálni! Különben nem gyün ki a várva várt végeredmény. Ja! Ráadásul ez a beszéd olyan beszéd, amit eddig még azok, akik beszélnek róla, se nem hallották, se nem látták, de még csak nem is olvasták. Legalábbis mi eddig úgy tudjuk. Azé’ ez se semmi, ahogyan magunk között pestiesen szólva mondani szokás. Hát tényleg nem. Inkább gáz! Mondjuk arra is befizetnék, hogy vajon miféle „baráti kör” lehetett az, ahol Viktor király ezekkel az állítólag elhangzott sza-

vakkal terhelte meg a levegõ könnyû szekerét, hogy szállítnák azokat a hallgatóság füleibe? Ha Kéri is a baráti körbe tartozik… Pedig még Navracsics is csak úgy interpretálja a médiában ezt az egész dolgot, mint valamiféle baráti beszélgetés. Ha a Heti hetesben sziporkázó Kéri a baráti társasághoz tartozik, kik lehetnek OV ellenlábasai? Bele se merek gondolni! Megint csak kísérteties a hasonlóság! Bizonyára a kedves Olvasó sem felejtette még el teljesen Viktor király ominózus „Tokaji szõlõk” címen futó esetét. Ott sem arról szólt a fáma, ott sem az volt terítéken, akinek nagyságrendekkel nagyobb volt a számon kérhetõsége, nevezetesen Francisco, hanem bizony OV. Aszonták Franciscónál minden frankó, mer’ hogy õ az üzleti szférából szerezte a vagyonát. Ja! Anyós pajtás közremûködésével, aki történetesen éppen annál a banknál volt akkoriban fõ hallja kend, amelyikhez Francisco bekopogott némi apróért. 5 guriga mellé anyóspajtás letett még vagy 700-at és máris ölébe hullott a milliárdos értékû ingatlan cucc. És akkor még létjogosultságuk lehet az anyósvicceknek?! Ilyen anyóst mindenkinek! Most is ugyanez zajlik. Tényleg nem valami kreatívak ezek a posztkommunisták. Meg kell hagyni, a szadisták ebben azért profibbak voltak, de legalábbis változatosabbak. Megint nem azzal van a baj, aki a végletekig ragaszkodik a hatalmához, miközben mindenféle marhaságot hord össze a kamerák kereszttüzében, hanem azzal van a gond, aki állítólag mondott valamit valahol. A központilag irányított hazudozás az, amire szeretném felhívni mindenki figyelmét! Vegyük észre mennyire álságos és mindenféle morális gátat átszakító az a fajta „más szemében a gerendát, magáéban a szálkát se” típusú mentalitás, amely agitprop úthenger módjára tapos el mindenkit, aki a jelenlegi hatalom útjában áll. No, de hát mit is várhat az ember olyan politikustól, aki 42-fogas amerikai fogpasztamosollyal rebegi bele a kamerába, hogy a magyar mezõgazdaság az bizony sikerágazat (Nem hisztek a szemeteknek eftársak? Pedig szárnyalunk, itt van benne, a kimutatásokban, basszátok meg!), miközben a tévében a minap épp arról panaszkodtak például az epertermelõk, hogy a földeken rohad a gyümölcs, mivel a dömpingáron beérkezõ 3

olasz meg spanyol eper miatt nem éri meg leszedni a magyar epret. Arról az aprócska momentumról szintén nem feledkezhetünk meg, hogy annak idején Francisco nagy monológjáról valóban készült hangfelvétel, s az a késõbbiekben – óriási sikert aratva – valóban napvilágra is került. Külön szeretném felhívni mindenki figyelmét arra a szintén aprócska, ám annál jelentõsebb momentumra, miszerint az õszödi Böszme néven elhíresült, egyesek szerint a retorikai csúcsteljesítmény kategóriájába tartozó mûremeket elõadó ripacs ezt a verbális opust, mint az ország második számú közjogi méltósága, azaz mint felelõs magyar miniszterelnök (kormányfõ) követte el! OV pedig szimplán csak egy párt elnöke, a legnagyobb jóindulattal is csak „az ellenzék vezére” titulussal illethetõ, kormányzati hatalma és felelõssége annyi sincs, mint Francisco körme alatt a piszok. Természetesen tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy itt a tényeknek semmi jelentõségük sincs. Ezért történhet aztán meg, hogy a mûminiszterelnök b. neje, Gyurcsányné, született Dobrev Klára meg van gyõzõdve arról, hogy férjurának azon verbális megnyilvánulása, melyben több egyéb más mellett arról nyilatkozik, hogy az elmúlt két esztendõt végighazudták, nem más, mint az elsõ felelõs igazságbeszéd, honi politikai életünk felhõkkel gondterhelt horizontján. Tetszik érteni? Benne van a szó, hogy hazudtak. Maga a nagyember mondja ki, de ez sem elég! Ez kérem tisztelettel, akkor is igazságbeszéd volt és punktum! Csodálkozunk hát azon, amikor belelapozunk a legújabb õrületbe, a Heti Válasz Vágó kontra Fábry pengeváltását prezentáló sajtótörténeti gyöngyszemébe és a médiaértelmiség jeles képviselõje által mondottak nemes egyszerûséggel letaglóznak bennünket? Hát ne csodálkozzunk! A kedves Olvasó már többször tanúja lehetett annak, ahogy sajnálkozásomat fejezem ki szerencsétlen Farkasházy Tivadar és az érdemben megõszült Rádiókabaré felett, mert a valóvilág és az élet leküdi õket megalázóba. Ez most szintén megképzõdött! Ne is húzzuk tovább a drága idõt, pattintsuk ide nagytiszteletû Vágó István szavait, melyet a Heti Válasznak egy korábbi, áprilisi lapinterjújában adott:

gyan mifelénk mondani szokás, lekoccol, de még a gombát is elviszi. Asszem Joseph, the 2nd, The King with Hat nem éppen a legjobb példa, kedves Vágó úr. Ha jól emlékszem II. József császár és király halálos ágyán, három: a türelmi rendelet, a jobbágyrendelet és az alsópapságot támogató rendelet kivételével minden Magyarországot érintõ rendeletét visszavonta. Francisco ugyan még itt rontja köztünk a levegõt, de a nagy zurückolás (visszatáncolás) címû mûsorszámot már elégedetten végigtapsolhattuk, ráadásul belekerült még a koalícióba is. Ja! És hogy tetézzük a bajt, a dúsképzeletû nép Joseph, the 2nd-öt tisztelte meg a nem túl jól csengõ „kalapos király” epitethon ornansszal, mivel nem koronáztatta meg magát, hogy ne legyen kénytelen esküt tenni az alkotmányra. A magam részérõl tehát amondó lennék, keressünk valaki mást, akivel méltó módon példálózhatnánk, ha már az ország sorsának jobbra fordításáról cserélünk eszmét. Ezt egész egyszerûen nem tudom megállni, muszáj idepattintani, nálam ugyanis ez viszi el a pálmát: „Fábry: Most megint jössz a „de a Fidesz így meg úgy” trükkel. István, hat éve a tieid kormányoznak! Vágó: Hat éve az történik, amit a Fidesz akar. Helyesebben tíz éve, hiszen korábban négy évig kormányoztak. Ilyen ellenzéket nem látott még a vén Európa! Elõször is ott van 2002, amikor a Fidesz megszavazza a kétszer száznapos programot. Az akkori hihetetlen pénzkiáramlás tehát nem a Fidesz akarata ellen volt! Ami azóta történt, az kizárólag Orbán Viktor és pártja lelkén szárad.” Hát igen. Ilyenkor bizony tényleg nehéz megtalálni a szavakat. Ismételten felhívnám a nyájas Olvasó figyelmét, hogy itt

nem egy kétszázötvenedik senki, teszem azt, egy útkaparó megnyilvánulásának lehettünk szemtanúi, hanem egy médiaértelmiséginek, aki úgy egyébként ráérõ idejében mûveltségi vetélkedõt vezet egy kereskedelmi csatornán. Aszongya Pista bátyám, hogy „Ilyen ellenzéket nem látott még a vén Európa!” De ilyen kormányt se, az egyszer hétszentség! Ki kellett vóna rúgni õket mán hamarabb! Miféle töketlen, tesze-toszáskodó hitvány kormányzat az, amit hat éven keresztül orránál fogva ráncigálhat a szaros ellenzéke, és mindig elérik, hogy úgy táncoljanak, ahogy az ellenzék fütyül?! Tessék nekem megmondani, de még pedig azonnal, rászolgált az ilyen kormány arra, hogy útilaput kössünk a talpa alá? Rá bizony! Meg még az jutott eszembe, hogy annak idején a Fidesz terjesztette be a kétszer száznapos programot? Õk viselték a kormányzati felelõsséget? Én csak kérdezem. Oké, tudom, hogy más bizonyos megfelelõ alkatrészével könnyû verni a csalánt, de ebbõl a szempontból ez teljesen indifferens, hiszen a kormányzati felelõsséget mindig a kormányzati többség viseli, nem pedig az ellenzék, így csakis és kizárólag az számít, mit szavazott meg a kormányzati többség és mit nem. Törvény ugyanis csak abból születik, amit a (kormányzati) többség megszavaz. Arról nem is beszélve, hogy lehetett volna ezt jól is lezongorázni, csak hát eftikéimnél, szokásukhoz híven, most is amolyan féloldalasra sikeredett a megoldás, a gazdaságélénkítést már elfelejtették lebonyolítani. Nem értenek hozzá! Istenkém van ilyen. Megmondom az õszintét, kicsikét reménykedtem benne, hogy a koalíciós szakítás után valami változni fog, de szomorúan kellett megtapasztalnom, hogy minden ma-

„Gyurcsány Ferenc egy valóságos II. József, csak vele állhat emelkedõ pályára Magyarország; minden rosszért Orbán Viktort terheli a felelõsség.” Barátom! Ez azé’ megint szigorú! Amikor egy mûveltségi vetélkedõt vezetõ televízióstól ilyeneket olvas az ember, azé’ egy röpke pillanatra megáll benne az ütõ. Az a minimum, hogy nem kap szikrát, vagy aho4

jó ha figyelünk

radt a régiben. A szó legszorosabb értelmében. Vágó úr mégis csak egy értelmiségi, nem egy kétszázötvenedik alulképzett valaki, s lám, õt is mily könnyen meg lehet vezetni. A gazdasági szervezetek vezetõi már nyíltan az ellenzék vezetõjével ülnek le tárgyalni (azért a hatalom gondosan rászervezett egy találkozót ugyanarra a napra, nehogy mán fagyi nyalja a nagymamát!), szinte már beleordítanak Francisco fülébe, hogy HÚZZATOK BELE, HÚZZATOK EL!!! (értsd: TAKARODJATOK!), mindeközben a csekélyke disszonáns zörejektõl a legkevésbé sem zavartatva magát, a mûminiszterelnök hanyag eleganciával megigazítja fülében a halláskárosodás ellen felírt Bilson-vattát. Hiába no, az évek nem múltak el nyomtalanul, a koalíciós együttlét meghozta gyümölcsét, az SZDSZ az értéksemlegesség (értsd: értéktelenség), a nemzetellenesség, az egyéni haszonszerzés és kapzsiság központi szintre való emelésének kitörölhetetlen nyomait ott hagyta maga után. Errõl a nemzetidegen és lélektelen, az egyén érdekeit a közösség érdekei fölé és elé helyezõ mammonita szemléletmódról a legtalálóbb leírást Greg Palast: Felfegyverzett diliház címû könyvében találjuk meg, ahol Paddy Chayevsky a „Hálózat” címû filmhez írt forgatókönyvébõl idéz egy részletet. Rendkívül találó és jelzésértékûen jellemzõ. Pattintsuk hát ide néhány röpke sor erejéig: „Érti, amit mondok, Mr. Beale?” Az arabok dollármilliárdokat vettek ki ebbõl az országból, most pedig vissza kell tenniük. Ez olyan, mint az apály és a dagály, ez az ökológiai egyensúly. Maga öregember, aki nemzetekben és népekben gondolkodik. Nincsenek többé nemzetek. Nincsenek többé népek. Nincsenek többé oroszok. Nincsenek arabok. Nincs harmadik világ. Nincs Nyugat. Csupán a rendszereket rendszerezõ, egyetlen holisztikus rendszer van, egyetlen hatalmas, roppant kiterjedésû, összekapcsolódó, egymással kölcsönhatásban lévõ, rendkívül változatos, soknemzetiségû dolláruralom! A petro-dolláré, az elektro-dolláré, a multinacionális dolláré. Van a rims, a rubel, a font és a sékel! A valuták nemzetközi rendszere teljességgel meghatározza a bolygónkon folyó életet. Ez manapság a dolgok természetes rendje. Ez ma a dolgok atomszintû, vagy az atomnál is kisebb, vagy éppenséggel galaktikus méretû szerkezete. „Érti, amit mondok, Mr. Beale?” Maga itt feláll, és üvöltözik Amerikáról és a demokráciáról. Nincs többé Amerika. Nincs többé demokrácia, csak IBM van, meg ITT, meg AT&T és DuPont, meg Dow, Union Carbide és Exxon – ezek ma a világ nemzetei. Már nem a nemzetek és ideológiák világában élünk, Mr. Beale. A világ nagyvállalatok összessége, amelyet az üzlet megváltoztathatatlan törvényei szabályoznak. A világ jó ha figyelünk

maga az üzlet, Mr. Beale, és gyermekeink, akik majd megélik, látni fogják azt a tökéletes világot, amelyben nincs többé háború, sem éhség, sem elnyomás, sem brutalitás. Egyetlen hatalmas és ökumenikus holding tartja majd össze a világot, és minden ember annak keretei között fog dolgozni a profitszerzésért, minden embernek lesz részvénye a vállalkozásból, minden szükségletüket kielégítik, minden szorongásukat eloszlatják és minden unalmukat elûzik. És én Önt választottam Mr. Beale, hogy prédikálja ezt az evangéliumot.” Addig is, amíg II. József kései reinkarnációja elvezet bennünket Mammon világába, a teljesség igénye nélkül idepattintanék egy másik rövidke részletet ugyanebbõl a könyvbõl, mely jól példázza Francisco közgazdasági hozzá nem értését, melyre mostanság Hegedûs Zsuzsa, az ismert szociológus is többször felhívta figyelmünket, nevezetesen, az öntsünk mindent betonba helyett, válasszuk most már inkább a tudásalapú társadalom címû projektet, valószínûleg jobban járunk vele. Art Laffer vezet be minket a közgazdaságtan alapjaiba: „Közgazdaságtan óra. Ma, a fizetõeszközök árfolyamáról szóló elsõ lecke van soron. Egy áru értékét nem lehet megváltoztatni azzal, ha megváltoztatják az árcédulán szereplõ fizetõeszköz értékét. Az áru ára ettõl inflálódik csak azért, hogy kompenzálja az árfolyamváltozást. Ha egy nemzet fizetõeszközének olcsósága versenyképesebbé tenné annak termékeit, akkor a világ minden autója Oroszországban készülne. Jelentkezzen az, aki mostanában Ladát vezetett!” Ugyanez áll a munkaerõre is. Ma már eftikéim is kezdik belátni, az „olcsóságunkkal” nem tudunk tovább versenyezni. De mire erre a felismerésre eljutottak… De térjünk még vissza néhány gondolat erejéig a Vágó-Fábry-féle pengeváltáshoz. A vita kapcsán Kiszelly Zoltán politológus a következõket mondta: „A pártok érdeke a viszály Döbbenetes, hogy a két tévés így egymásnak ugrott. Még szörnyûbb, hogy példájuk nem egyedi: Magyarország egyik része mintha gyûlölné a másikat. A fõ ok itt is a politika. Kiszelly Zoltán politikai elemzõ szerint a megosztottság leginkább a pártok törzsszavazóira érvényes. A politológus szerint ezt a helyzetet leginkább az a hasonlat érzékelteti, amely szerint jégtáblájuk már levált az ország jégmezõjérõl, ám távolodás közben kettérepedt – vagyis a táborok egyszerre távolodnak egymástól és a társadalom többségétõl. S hogy mikor lesz egy kis béke, nyugalom? Kiszelly állítja, addig, amíg az egymással szemben álló pártok a totális gyõzelemre törekednek – már pedig jelenleg éppen ezt teszik –, nincs esély a kiegyezésre. Szerinte mindkét nagy párt

a saját törzstáborának foglya, ez pedig azzal jár, hogy bármilyen kiegyezési kísérlettel elvesztenék bázisukat. A jelenlegi politikai elit éppen ezért nem is érdekelt abban, hogy a mostani ellentéteken átlépjen, ezért – hacsak külsõ körülmények nem kényszerítik õket erre – a jelenlegi „húzd meg-ereszd meg” politika, noha rossz az országnak, akár évtizedekig is folytatódhat. És hogy mi mozdíthatja ki az országot a holtpontról? A politológus úgy véli, csak külsõ erõ: leginkább a nemzetközi tõke késztetheti lépésre a politikusokat, de az európai vagy orosz politikai változások is lökést adhatnak. Kiszelly szerint a változás kikényszerítésében a civilek és a média szerepe is felértékelõdhet. – Ne feledjük, hogy a többséget elsõsorban nem a politika, hanem a saját boldogulása érdekli – csillant meg egy kis reménysugarat Kiszelly. – Nem szabad azt hinni, hogy az árkok az egész társadalomban ott húzódnak. Forrás: Blikk”

Az ország egyik fele gyûlöli a másikat, s ennek fõ oka a politika lenne? Szerintem nem. Magam ugyan nem vagyok politológus, mint az általam nagyra becsült Kiszelly Zoltán, ám én mégis megkockáztatnám, nem itt van az eb elhantolva. De hát akkor mirõl is van itt szó? TEHETETLENSÉGRÕL!!! És az abból fakadó frusztráltság érzésérõl, immáron országos méretekben. Az ország lakóinak egy tekintélyes része tehetetlenül, s egyúttal döbbent dühvel is, szemléli, hogy egyeseknek mindent szabad, mindent lehet. A kiváltságosok kasztja mindent túlél. Még egy rendszerszintû bukást is. Õk pedig tehetetlenek ez ellen. Újabban lassan már meg sem szólalhatnak, mert azonnal gumilövedékekkel kombinált könnygázfelhõbe burkolt lovasrohamot vezényelnek ellene a nagyságos és fényességes Európai Unió kellõs közepén. Hogy kik? Hát az egykori állampárt vezetõinek valós és ideológiai örökösei, akik magánszocializmus formájában kiprivatizálták maguknak a proletárdiktatúrát, gondosan ügyelve persze arra, hogy másnak ne nagyon jusson a közösbõl. Csodálkozunk hát azon, amikor a nép a felelõsségre vonások, az elszámoltatások rendszeres elmaradását látva egyszer csak megunja a dolgot és aszongya, hogy elég volt? Ne csodálkozzunk! Azon meg aztán végképp ne, hogy még a legjámborabb istenhívõben is felmegy a pumpa, amikor azt látja, hogy vesztét érezvén, a hórihorgas ripacs, még utoljára fityiszt mutat mindenkinek, s az írott jog sokféleképpen értelmezhetõ kiskapuin bebújva a bebetonozott hatalom biztos tudatában a paragrafusok mögött keres menedéket. 5

A politikai osztály az, mely a tettei következtében elõálló morális illegitimáció, valamint a hatalmat bebetonozó sajátos „jogalkotás” által ennek az országos méretû frusztrációnak és tehetetlenség érzésnek kiváltója és okozója. Nemcsak generációváltásra, de egyúttal szemléletváltásra is szükség van, minden szinten. Itt lenne most már az ideje annak, hogy olyan új és friss emberekkel bõvüljön a politikai élet és a közélet

is, akik nem foghatók, politikailag nem zsarolhatók. Akik a kártyalapok le- és elosztásánál, már csak életkorukból adódóan sem, lehettek jelen. Itt lenne most már az ideje annak, hogy olyan új és friss tagokkal bõvüljön a politikai élet és a közélet is, akik elsõsorban a hazájuk, a nemzetük, a népük érdekeit tartják a legfontosabbnak, tesznek is érte, s minden mást ezeknek rendelnének alá.

Addig is, míg adásba kerül a „Gyilkos mikrofon, avagy a 2. õszödi beszéd titka” címû folytatásos szappanopera legújabb epizódja, minden kedves olvasónak jó szurkolást és jó szórakozást kíván A szocialista nagyváros öntudatos polgára Mediterrán Moszkvából! Isten áldja Magyarországot!

Figyelmeztetésben részesítette a Diszkriminációellenes Tanács Kolumbán Sándor közírót, amiért igazat mert írni a zsidóságról. Az RMDSZ-es Asztalos Csaba által vezetett sóhivatal teljességgel érzéketlen az erdélyi magyarság mindennapos hátrányos megkülönböztetése iránt, de a zsidótéma neki is bejön, úgy tûnik. Szolidaritásból közöljük erdélyi barátunk sorait, alább olvasható szerkesztõségünknek írt levele. Kedves Kuruc.info Szerkesztõség! Nevem Kolumbán Sándor, és az erdélyi, székelyföldi Európai Idõ címû kéthetente megjelenõ független magazinban látnak napvilágot írásaim. Honlapom megtalálható a Kuruc.info palettán. Volt eset, hogy írtam Önöknek, de nem reagáltak rá (néha megesik, ezennel megragadjuk az alkalmat és mindenkitõl elnézést kérünk, aki hasonlóképpen járt, hihetetlen mennyiségû levél érkezik – a szerkesztõk). Aztán olvastam, hogy nagyon sok levelet kapnak és képtelenek reagálni mindegyikre. Ezért nem írtam többé, de nem sértõdésbõl, hanem, mivel nem akartam zaklatni fölöslegesen. Most azonban tudomásukra kell hoznom valamit. Ugyanis az egyik írásom (és más cikkek, karikatúrák miatt is) a Pro Europa Liga (a magyarbarátként ismert Smaranda Enache asszony szervezete – a szerk.) marosvásárhelyi irodája 2007. október 22-én az 12882 iktatószámmal ellátott folyamodványban feljelentette a lapot a bukaresti Nemzeti Diszkriminációellenes Tanácsnál. Az ok: közösség emberi méltóságának megsértése. Az ügy anyagát a 636/2007 számú iratcsomó tartalmazza. A bizottság határozatát 2008. május 15-én iktatták 6949 számmal, melyben írásbeli figyelmeztetésben részesítenek. Ez okon elküldöm a kérdéses cikket, hogy tudjanak róla, és hadd lássák mások is, mivel sértettem vélt emberi méltóságot. Kikrõl is írok? Az átlag kis zsidóról, vagy a véresszájú, gyilkos, bûnös rétegrõl? Kinek nem inge. Nem tehetek róla, ha a Pro Europa Liga vezetõi magukra vették az inget. Kik az igazi antiszemiták? Már az antiszemitizmus fogalma is abnormális. A Magyar Értelmezõ Kéziszótár szerint: zsidóellenesség, a faji elmélet alapján a zsidók elleni gyûlöletre szítás. Tehát a mai értelmezés szerint az antiszemita, aki a zsidók ellen uszít, támad, õket hátrányos helyzetbe hozza. De hát kik a szemiták? Ugyanaz a szótár azt írja, hogy arab, héber, etióp nyelvcsaládhoz tartozók. Ez elég tág határ, mert ebbe az egész arab világ belefér. Ám ha az arab is szemita, márpedig az, akkor ennek alapján a zsidók is antiszemiták, hiszen több évtizede lövik, vágják, robbantják, bombázzák az arabokat. De nem ez itt a kérdés. Mert ebbe a kategóriába õk csak azokat sorolják be, akik a zsidókat hátrányos helyzetbe akarják hozni, akik szerintük ártanak a zsidóknak, akik hosszútávon olyan tevékenységet, politikát folytatnak, melynek nyomán növekszik a zsidógyûlölet a világon élõ emberekben. Sõt, az is antiszemita, aki esetleg egy pimasz zsidónak valahol lekent egy jól kiérdemelt hazait. A Wiesenthal nevû auschwitzi zsidó besúgóról elnevezett emberüldözõ iroda már a százévesek nemzedékét körözi, és ha azok el6

fogynak, akkor a keresztény temetõkben is felhajtja a tárgyi bizonyítékokkal nem igazolható holokauszt áldozatainak vélt ellenségeit. Tevékenységet kell felmutatni, különben nem utalnak pénzt az iroda számlájára, le kell állítani, és akkor oda a fejõstehén. Kiknek és milyen tevékenysége nyomán növekszik a zsidógyûlölet a világon? Mi váltja ki? Arról senki nem beszél, ami a való: az utálatos mohóság, az élõsdiség, a világra kényszerített uzsorakamatok, a mindent uralni akarás, a más nemzetek lefitymálása. Az embert nem a származása, hanem a viselkedése szerint ítélik meg. Mert ez a valós ok ott, ahol utálják õket. De nem a zsidót utálják, hanem a tetteit. Minthogy a cigányt sem azért utálják, mert cigány, hanem a viselkedéséért. Mindkét fajta meg kellene tanuljon mosakodni, viselkedni és dolgozni. Ennyi. A tisztességesen dolgozó, becsületes cigányt környezete is becsüli. Ugyanúgy a zsidót is. Tehát nem a hovatartozással van baj, hanem mentalitásváltás kellene. A zsidó, ha az õ hazájában élne, saját nemzeti keretei közt fejtené ki tevékenységét, senki nem foglalkozna vele. Ezért kellene ezt az irányzatot követniük a világon szétszóródott néprétegeinek. Hazamenni a saját határai mögé, és akkor vége a nemzetközi zsidóproblémáknak. Egyszerû, mint a kétszerkettõ! Hogy a magyar miért nem szereti a zsidók egy rétegét? Jól tetszettek olvasni. Nem azt írtam, hogy gyûlöli, és azt sem, hogy összességükben! Csak azt, hogy nem szereti egy részüket! Van különbség! Nem? Oka van rá. Mert az õ csúcsvezetésüknek köszönheti hazája, Magyarország széttörését. Nekik köszönheti Trianont! Nekik köszönheti, hogy gyönyörû országa romokban hever. Az elsõ világháború elõtt kivándorló, hazáját elhagyni kényszerülõ több mint két millió magyar nyomorát. Nekik köszönheti a 86 évi felvidéki, délvidéki, erdélyi, kárpátaljai nyomort, a magyarüldözéseket, a kitelepítéseket, a vérengzéseket, melyeket szemhunyással való bátorítás árnyékában követtek el az elrabolt területeken. Nekik köszönheti az 1919. évi Kohn-Kun Béla és „ötszáz zsidó”-jának a 133 napos véres terrorját. A második világégés utáni magyarpusztító lágereket, melyek létezésére bizonyítékok vannak, sokkal valóságosabbak, mint a nem létezõ gázkamrákra. Nekik köszönhetik ‘56 magára hagyott, elvéreztetett forradalmát. Nekik köszönhetik a magyar nép vérének szívását már az 1848as forradalom elõtti idõkbõl. Nem hiszik? Olvassanak bele Kossuth emlékirataiba. Kossuth ezt írta 1844-ben: „Egész helységeket tudok Zemplénben, hol a szegény, jó ha figyelünk

földmívelõ nép nem magának, de a kortsmáros ‘sidónak szánt, vet, arat. Ezen néptipusnak, kit vallásának különössége századok óta megtartott anélkül, hogy azon nemzetekkel, kiknek közepette, mint a növény tápláló nedvét elvonó gomba él (kiem. tõlem), egybeolvadott vagy a nationalizmushoz csak egy gondolattal is közeledett volna...” Olvassanak Istóczy Gyõzõ könyveibõl. Olvassanak a kiegyezés utáni parlamenti életrõl szóló írásokból. Olvassák el Marschalkó Lajos: Országhódítók, Világhódítók címû könyvét! 1867-ben, a kiegyezés évében hangzott el Párizsban: „Zsidó testvérek! Magyarországnak és Galíciának a miénknek kell lennie!” (M. Montefiore) 1884-ben, a magyar parlamentben Mezei-Feldmann Ernõ nem szégyellte a következõket mondani: „Ha a magyaroknak nem tetszik a zsidó uralom, tessék nekik kivándorolni.” Szép szavak a megtûrt, befogadott zsidó nép fiától a befogadók felé 17 évvel a zsidó emancipáció után. Két és fél millió magyar vándorolt ki az elsõ világháború elõtt a fenti okok miatt! Ezeknek fiai hiányoztak az elsõ háború idején a magyar honvédségbõl, és akkor a háború nem így dõl el, az ország egyben marad! Ám a kivándorlást elõidézõ okok a stratégia részei voltak, és a kivándorlást is õk vezényelték. 1910-ben a Russischen Invaliden 1910. december 30. 285. számából az Alliance Izraelitée felhívása: „Testvérek! Hittestvérek! Az egész föld kerekségén nincs egyetlen darab föld sem, amelyet könnyebben leigázhatnánk, mint Galíciát és Magyarországot. Az egész világ tõkései erre a célra nagy összegeket áldoznak., hogy ezt a célt. elérhessétek” És mára már majdnem elérték. Magyarország hazát adott nekik akkor, amikor orosz földrõl kiüldözték õket, használhatták a kitûnõ magyar oktatásügy elõnyeit. Képezhették magukat, dagadtra gazdagodtak, nagyobb lett vagyonuk, mint a magyar államé! Kitõl vették el?! Az országtól, a néptõl! Ma Regõs Péter-szerû hiteltelen, véres nyálat túró alakok köpködnek a magyar nemzetre, országra igaztalan vádakat – átkokat szórva azokra, akiknek mindent köszönhetnek. Magyarországi vezetõik is gerjesztik nyilatkozataikkal az antiszemitizmust. A Moszkva téri nyálköpködõk, az egészségügy, tanügy, gazdaság tönkretevõk. Cukkolják a népet, mert úgy tûnik, érdekük fûzõdik ahhoz, hogy a magyar nemzet világbékére fokozottan veszélyes antiszemita nemzetként legyen végképp megbélyegezve. Mert így el lehet érni végre az ország további részeire bontását, felosztását és a környezõ országokhoz csatolni protektorátusként. Ez az elkövetkezõ közeljövõ terve. Ehhez megvannak az alkalmas politikusok az ország vezetésében. Õk az igazi antiszemiták, mert mindent elkövetnek, hogy maguk ellen hangoljanak minden nemzetet, az egész világ közvéleményét. Igen õk, akik mindent elkövettek, hogy megutáltassák magukat minden normálisan gondolkodó emberrel. Sajnálatos, hogy saját népükre hoznak ezzel romlást. Ne feledkezzen meg senki arról, hogy voltak még világhatalmak, és mind megbuktak sorra. Az õket világhatalomra segítõ politikai eszköz volt mindegyik romlásának elõidézõje is. Mert a bumeráng akkor vág vissza használójára, amikor nem ér célt. És eddig még mindig megtörtént az, hogy magát a csúcson érzõ hatalom elcsúszott a banánhéjon. 6000 év történelme a tanúm rá. Egyszerre fog robbanni, omlani, estérõl reggelre, mint az ókori Babilon a méd-perzsa seregek elõtt. A bukást gõg elõzi meg. A túlzott biztonságérzetbõl eredõ, mindent, mindenkit lefitymáló, fennhéjázó gõg! Urak, ismerjenek magukra, és szálljanak magukba!

FRISS TAVASZI SALÁTA (SZÖSSZENETEK 2) 60 éves lett most májusban az Izraelnek elnevezett zsidó állam. 60 éve történt, és azóta is tart, amit a palesztinok alNakbának (a katasztrófa) neveznek. Ha igazságosak akarunk lenni (és talán jó ízlés is van még a világban), nem ünnepelhetünk más sírja fölött, vagy a más lerombolt házának köveibõl fölépített „templomunkban”. Ha a zsidó emlékezik, emlékezik a palesztin is. Az egyiknek háza fölött csillagos zászló, a másiknak – milliók – feje fölött azokon a hatvan évvel ezelõtti napokban a csillagos ég... Gyanús vagyok. Mondta valaki. Hogy gyanús vagyok valakinek. Vagyis gyanakvással szemléli ténykedésem. Merthogy van egy félzsidó õsöm. (Apai nagyapám, kinek apja szintén félzsidó volt... de akkor ez most már negyed vagy fél? Számtanból sosem voltam erõs, bele is buknék a minden aktuális holokauszt-számháborúba. Nem is bírom követni – nem a számtan miatt, hanem maga a vita tárgya öklendeztet...) És hogy ez egy stigma, már-már kellemetlen folt... szóval nem tiszta a pedigrém. Hja! Üzenem: ha fejre állnak is, akkor is szeretni fogom a hazámat. És ezek a névtelen nímandok (senkiháziak) mindig is azok fognak maradni: arc és név nélküli senkik. Irigyek. Nekem nevem is van, arcom is – nagy, nagyon nagy... A harcomat folytatom. Õk csak gyanakodjanak, fanyalogjanak tovább. Eb ura fakó! A kriptokatolikusok nem látják az erdõtõl a fát. Iszlám veszélyt látnak minden lóhere alatt. Közben mintha már említettük volna, kiknek és kik által adattatik el az országunk. Hol volt, hol nem volt... A kriptokatolikusok hittanórákon, szemináriumokon, teadélutánokon szakállas müezzinekkel riogatják a kislányokat. Akik este onirikus álmaikban szakállas férfiakról... Közben, mint már mondottam, volt országunk, nincs országunk. És az egycsillagos zászló ott lobog az ördöghit csarnoka elõtt, mely ördöghitnek fõpapja kijelenté volt, hogy: „El vagyunk kötelezve, hogy az antiszemitizmus ellen harcoljunk, és kiváltképp a keresztény antiszemitizmus ellen fogunk küzdeni a jövõben is...” Szóval hajrá, kriptokatolikus testvéreim, hajrá: eszetek akkora, mint az ördög szakállában fészkelõ legkisebb bolha! Koszovó (Koszova) után valami mozog a távoli Dél-Amerikában is... A bolíviai Santa Cruzban népszavazásban a nép többsége (83%) kimondta: autonómiát akar, és meg is valósítja azt. A következõ hónapokban még három bolíviai tartományban hasonló népszavazások várhatók, hasonló eredményekkel. A központi kormány egyelõre nem akar tárgyalni senkivel. Marad a centralizmus. Szóval vagy szétesik az ország, vagy nem. Vagy lesz polgárháború, vagy nem. Mindenesetre a korábban Koszova kiválását koordináló amerikai diplomata már egy ideje nagykövet a bolíviai La Pazban, hejjehaj-csuhaj! (Nos, ez lesz a második eset, mikor nem lesz kedvem az impérium külpolitikájával szemben pisilni... ha értik, mire gondolok. Ha a függetlenségrõl van szó, nem ismerek tréfát.) >>

Kolumbán Sándor

jó ha figyelünk

7

„A Fidesz bolsevik szervezeti alapú, kádárista programú, náci lelkületû párt” A Hollán utcai tüntetések kapcsán írta az árpádsávos zászlók alatt hõzöngõkrõl: „Egy a csapat Elektõl Tomcatig.” Elek István ezt követõen nyílt levélben szólította fel bocsánatkérésre. Válaszul azt kérdezte a jobboldali közírótól: képes-e elhatárolódni az antiszemita szélsõségesektõl? Elek erre nem volt hajlandó, miközben tagadta, hogy köze lenne hozzájuk. A Népszabadság publicistája azzal zárta a levélváltást: írótársa a politikai szövetségeseibe való görcsös kapaszkodása közben elveszítette emberi tartását. Ugyanakkor ezért nem tartja sem idegenszívûnek, sem semmi másnak. Csak egyszerûen nem kérhet tõle bocsánatot, mert tartozik ezzel a magyar irodalomnak, a magyar nyelvnek, hazájának és önmagának. Mondhatnánk: vagy-vagy helyzet. Kérdezhetjük: történelmi, drámai? SZTANKAY ÁDÁM interjúja. – Tömören ad helyzetképet utolsó levelében: gallyra ment az ország. Bõvebben? – Nincs olyan politikai tényezõ, amelyre az emberek többsége nyugodt lelkiismerettel bízhatná rá az ügyek intézését. Amikor választani kell, akkor persze a polgárok nagy része megteszi. Csakhogy dafke választ adnak, valami ellen, jobb híján, kényszerbõl, kétségbeesésbõl. Felfoghatatlan korrupciót érez a polgárok többsége, még ha az nem is bizonyítható. A jobboldal szokta mondani: morálisan kiürült az ország. Ám a jobboldalnak, sõt a szélsõjobbnak az a sajátossága, hogy valós problémákból indul ki. Azért is tud hatást elérni. – Levelében individuumként, csapathoz tartozását tagadva utasítja vissza a jobboldal antiszemita megnyilatkozásait, az azzal való „összekacsintásait”. Baloldalon mégis bizonyára azt mondják: „Iván a mi emberünk.” A jobbosok meg bólintanak. – Nem tudom vállalni azt a szocialista pártot, amelynek hiányzik a történelmi tudata. Nincs képe múltról, jövõrõl. Nincsenek ideológusai, értelmiségijei. Csak lefáradt, korrupt párthivatalnokai, akik magánügyeikkel vannak elfoglalva: saját és feleségük üzleteivel, önmaguk adminisztrálásával, a párthierarchiában elfoglalt helyükkel. Vesztüket érzik, fütyülnek az országra. Milyen fiatal baloldali az, aki huszonévesen simán ki tud fizetni ötvenmillió forintot? – Írásában ön mindenesetre finomabban fogalmaz a baloldalt illetõen. Azt mondja: õk lehet, hogy elrontották az országot. A jobboldalról viszont azt állítja: bizonyos, hogy elordasították. – A mindennapi atrocitásokért, ingerültségért, gyûlöletért egyértelmûen a jobbnak nevezett oldal okolható. Hozzátenném: jobb és bal kategóriái mifelénk már alig használhatóak. Az én definícióm szerint a Fidesz bolsevik szervezeti alapú, kádárista programú, náci lelkületû párt. Az MSZP pedig egy „sepárt”. Se lelke, se gondolata, se szervezete. – Akikkel viszont semmiképpen nem ülne le sörözni – derül ki levelébõl –, azok az ordas eszmék pártolói közé tartoznak. Úgy látja: ez ügyben ma már mindenkinek mindenképpen döntenie kell. Történelmi, drámai pillanathoz érkeztünk? – Ha valakivel nem iszom meg egy sört, az még nem drámai helyzet. Kocsmajáróként sok jobboldali fiatallal és idõsebbel is sörözök. Írásomban próbáltam distinkciót tenni: amikor egy nyugdíjas a saját élettörténete miatt mindent elfogadhatatlannak tart, ami „a komcsikhoz” kapcsolható, és pöfög a pultnál, az egészen más, mint amikor egy politikában szerepet vállaló diplomás tesz hasonlót. A mögöttesekrõl persze keveset tudni. Tudományos eszközökkel nem lehet felmérni, hogy valójában mi történik – például – az egyházi iskolákban, egyetemeken. – Mégis, mi történhet? – Most kaptam meg a Pázmány Péter Egyetem Jogi Karának hallgatói újságját. Tisztességesen emlékeznek benne a holokauszt-emléknapról. Csak éppen írnak arról is: szerintük a probléma gyökere abban rejlik, hogy a keresztény jogászértelmiség nem ment olyan szakmai pályákra, amelyekre a zsidók igen. Szerintük az ebbõl adódó aránytalanság okozta a problémákat. Hozzáteszik: most már kezet kell nyújtania keresztény és zsidó értelmiségnek. 8

– Sajátos. – Az ember töprengeni kezd: kire tetszenek gondolni, kedves keresztény joghallgatók? Van tízezer zsidó vallású ember Magyarországon, az ügyvédek között lehet pár tucat. Ám származás szerint többen is lehetnek a jogi pályán. A származást kellene firtatni? És milyen széles skálán? Például építésznek anno nem szívesen mentek a keresztény úri középosztály tagjai. Mert számukra azok „büdös pallérok” voltak. Azon a pályán inkább szorgalmas és tehetséges sváb kõmûves-dinasztiákból vagy építõvállalkozókból kinövõ építõmûvészek dolgoztak, mint például Alpár Ignác. Vagy a zsidó értelmiségbõl kinövõ építõmûvészek. Akik egyébként kiválóan együttmûködtek az 1910 elõtti idõszakban, s felépítették azokat a középületeket, amelyeknek képe ma is meghatározza Magyarországot. – Horkanás lesz erre bizonyos körökben: nem „magyari” gondolatok ezek. – Ezek az emberek mind magyarok voltak. Nagyon nagy magyarok. Komor Marcell Ezerey néven írta alá a cikkeit a millennium tiszteletére. Õ építette – egyebek között – a szabadkai, marosvásárhelyi városházát és kultúrházat, amely a magyaros szecesszió legismertebb alkotása. Komor egyébként zsidó származású volt. Én magam sokat foglalkozom embertársaim családi történeteivel, megírtam a magamét is. Mert mindezt érdekesnek, fontosnak tartom. Azt, hogy mibõl leszünk, s miként változunk egyéni döntéseink alapján. De az nem fordulhat elõ, hogy bármely cselekedetet a családi történettel, származással magyarázzak. – A Pázmány Péter-egyetem lapjának cikke mintha egybevágna azzal, amit Elek István állít: vannak „humanizálható”, az antiszemitizmustól elkülönülõ okai a zsidóság iránti ellenszenvnek. – Éppen azért haragszom Elek Istvánra, mert kreál egy olyan zsidózást, amely szerinte elfogadható. Ez lenne az „úri zsidózás”. Eszmetársaival Móricz, Mikszáth, Krúdy mûveibõl keresik ehhez a példákat. Egy-egy mondatot, amelyet szerzõik még 1910 környékén írtak le. Akkor ugyanis még lehetett, hiszen a zsidók is sokat élcelõdtek önmagukon, ahogyan a svábok vagy mások. Szeretetteljes egység volt ebben a humorban. A zsidókat diszkrimináló törvények idején azonban Móricz már szép szavakkal és szenvedélyesen tiltakozott bevezetésük ellen. Mikszáth és Krúdy is hasonlóképp tett volna, ha megérik azokat az éveket. – Ami a mai, hétköznapi antiszemitizmust illeti: sokak szerint Bayer Zsolt elhíresült cikkével „szakadt át a gát”. Ön azonban Elek Istvánhoz címzett levelében Bayer egy korábbi írását is megemlíti, amely „elhajított utcakõhöz” hasonlítható. – Azok a rettentõ erõs, lélekben fasisztoid kifejezések, amelyeket Bayer és más szélsõjobboldali publicisták használnak, anyagi erõvé válnak. Az emberek jelentõs része hiszterizálható. Azt gondolom, hogy a jelenlegi kormány nem dolgozott jól. De amit a jobboldal a miniszterelnökkel szemben folytat, az tudatos marketingjáték. Fáradhatatlan erõvel sulykolják, hogy „ez nem ember, nem polgár”. Ebben elvész a valóság, az igazság, mindaz, ami konkrét. Ha a legnagyobb ellenzéki párt vezetõje – aki nagy valószínûséggel a majdani miniszterelnök – képes végigcsinálni egy ilyen propagandát, akkor ez az ország súlyos veszélyben van. jó ha figyelünk

– Mit csinálhatnak a gyakorlatban, ami alapjában megrendíti a demokráciát? Hiszen uniós tag vagyunk, létérdek, hogy „viselkednünk” kell. – Sok mindent csinálhatnak. A Magyar Gárdát például kormányra kerülésük pillanatában be fogják tiltani, vezetõit ugyanakkor beépítik a hadügybe, belügybe, titkosszolgálatokba, ahogy 1919-ben történt a különítményesekkel. Perek sokasága várható, amelyekben a bíróságok igen együttmûködõ partnerek lesznek majd. Szó sem lehet többé egyház és állam polgári szellemû szétválasztásáról. A gazdasághoz nem értek, abban nem tudom, milyen változások lehetnek. De azt tudom, mikor köphetik le a polgárt a villamoson. Baloldali politikus már ma sem szállhat fel, jobboldali utazhat.

– Mi lesz, ha megvalósul ez a nem túl biztató jövõkép? – Kérdeztem én is a jelenlegi kormány tanácsadóitól. Azt felelték: egyetlen céljuk, hogy 2010-re meglegyen a lakásuk Londonban. Hallottam ezt vállalkozóktól, olyan értelmiségiektõl is, akik anyagilag megengedhetik maguknak az ilyen célokat. Nincsenek sokan, mi, a többség maradunk. Nem lehet tudni, velünk mi lesz. De az jut eszembe: ha valaki 1975-78 környékén elment Belgrádba, és kiült egy kávéház teraszára, barátságos nemzetközi kavalkádot látott. Ha akkor ott azt mondják neki, hogy ezek az emberek húsz év múlva halomra ölik egymást, csak röhög az egészen.

Bächer Iván 1957-ben született Budapesten. Édesapja Bächer Mihály zongoramûvész, édesanyja építész. A budapesti Wekerle-telepen nõtt fel, ami késõbb sokszor megjelenik majd írásaiban. Az ELTE történelem-pedagógia szakán végzett 1981-ben. 1981-88 között a Móricz Zsigmond Gimnáziumban tanított történelmet, késõbb egy ideig óraadó tanár volt. 1989-91 között a Magyarország, 1991 óta a Népszabadság munkatársa, majd fõmunkatársa. 1981-tõl kezdõdõen jelentek meg mûvei az Élet és Irodalom, az Új Tükör és a Magyarország hasábjain. A Népszabadság Hétvége rovatának állandó szerzõje, az utolsó elõtti oldalon rendszeresen itt jelennek meg írásai, de tárcával, publicisztikával is jelentkezik olykor, amelyben nem titkolja baloldali érzelmeit. 2005-tõl kezdõdõen önálló esteken is szerepel, ahol mûveibõl adnak elõ részleteket az õ zongorajátéka mellett. Ilyen a Spinoza Házban elõadott Kocsmázás és Pár történetek, az IBS Színpadon elõadott Hatlábú est, ill. a Konyha-mazurka, ezekben általában Gyabronka József a partnere. Wikipédia Forrás: 168 Óra

Az idei könyvhétre jelent meg Jonathan Lynn bestsellerének magyar nyelvû kiadása, az Igenis, miniszter úr, amely eredetileg a 80-as évek legsikeresebb szatirikus filmsorozata volt. „Az Igenis, miniszter úr mindmáig megõrizte frissességét és érvényességét. Fantasztikus látni, hogy a könyv új közönségre talált” – hangsúlyozta Greg Dorey angol nagykövet a Tas kiadó szerdai sajtótájékoztatóján. A megjelenés alkalmából Magyarországra érkezett Jonathan Lynn, aki nyilatkozott az MNO-nak. – Hogyan született meg az Igenis, miniszter úr? – Volt egy nagyon híres halálbüntetéses ügy még az 50-es években. Egy embert felakasztottak egy olyan gyilkosságért, amit nem követett el. Posztumusz mentességet kértek az emberek, 2-3 év alatt hárommillió aláírást gyûjtöttek össze Frank Saskis képviselõ úr segítségével. Közben választások voltak, és Frank Saskis lett az új belügyminiszter. Amikor átadták neki a petíciót, elutasította. Úgy gondoltam, hogy ez a világon a legröhejesebb dolog. Elgondolkodtunk azon Antony Jay barátommal, hogy mi lehet az, ami egy képviselõt teljesen megváltoztat, mihelyst valami magas posztot ér el. A gondolataink igazándiból a 70-es években realizálódtak, amikor vezetõi továbbképzésre készítettünk filmes oktatóanyagot. Az oktatóanyagok unalmasak, mert azt mutatják be, hogyan kell jól csinálni a dolgokat. Mi kitaláltuk az ellenkezõjét. Milyen jó komédia, ha az ember azt filmezi, hogy mit ne csináljanak. Ezt a gondolatot elkezdtük alkalmazni a kormányra is. Sokat kutattunk és gondolkodtunk, és rájöttünk arra, hogy a politikusok a világon mindent elmondanak, ha jól beboroztatjuk õket és elvisszük egy jó ebédre. Ez a mûvelet sikeres is volt, a politikusok kendõzetlenül elmondtak mindent. jó ha figyelünk

– Miért idõszerû ma az Igenis, miniszter úr? – Semmi sem változott, és semmi sem fog megváltozni soha. Amikor 1986-ban a második könyvemet írtam, úgy döntöttem, hogy eltöltök egy napot a londoni Daily Telegraph irodájában. Elhatároztam, hogy visszakeresem a harminc évvel ezelõtti híreket. Eltekintve a magyar forradalomtól, minden hír ugyanaz volt. „Újra visszatér az infláció”, „Miért nem tudunk jobban kijönni a franciákkal?”, „Lesz-e háború Közép-Keleten?”, stb. A hírek mindig ugyanazok, csak a nevek és a számok változnak az infláció miatt. – Végzettségét tekintve Ön a törvény embere. A politikusok részérõl mi ez a bámulat a filmvilággal és a színészkedéssel szemben? – Az összes politikus színész. Ezért volt Reagan olyan sikeres. Az ügyvédek is színészek, ha képviselsz valakit a bíróságon, fontos, hogy jó elõadómûvész légy, aki kiváló elõadást nyújt. A sorozatban és a könyvben ezért nincs semmi a parlamentrõl, mert az igazi politizálás az elõadásokban és a politikus viselkedéseiben jelenik meg, legyen az magán- vagy publikus jellegû. – Milyen érzés az embereket megnevettetni? – Ez a legjobb érzés a világon. Már gyerekkoromban tudtam, hogy ezt szeretném csinálni, miközben néztem az amerikai filmeket. A munka abban volt, hogy ki kellett puhatolóznom, hogyan is kell ezt tenni. Szerencsés vagyok, mert a feleségem pszichológus, tehát van valaki a családban, aki tesz valamit a társadalomért, és így nyugodtan foglalkozhatom azzal, amit szeretek. Ez pedig az emberek megnevettetése. – Gondolja, hogy a sorozat és a könyv kritikus jellege jó hatással volt a politikai életre? – Nem gondolom, hogy a dramaturgia megváltoztatna valamit. Szerintem semmi sem változtat

meg semmit. Tony és én csak egyszerûn elmagyaráztuk az embereknek a politikai helyzetet, azt, hogy hogyan mûködik ez a rendszer. Mindig ugyanazok a politikusok alapszándékai. Talán elõször azért mennek politikusnak, hogy jót tegyenek, de a tapasztalataik és a kompromisszumok megváltoztatják õket, és a lelkük megfertõzõdik. Megváltoznak a nyomás alatt, azért kompromittálnak, hogy hatalomra jussanak, és hatalmon maradhassanak. A sorozat és a könyv is ezt tükrözi. – Ezekután maradt még Önben tisztelet a politikusok iránt? – Igen, de a patkányirtókat is tisztelem. (nevet) Meg kell, hogy mondjam, mind a kettõ olyan foglalkozás, amit nem akarnék. A politikusok könnyen korrupttá válnak. A sajtó és a média munkája, hogy kordában tartsa õket. – Most, hogy itt, a budapesti Parlament Caféban ülünk, közel a magyar parlamenthez, nem érez egy kis késztetést, hogy beüljön, és komikus anyagot gyûjtsön a következõ mûvéhez? – Nem, mert a kormányzás mindenhol ugyanaz. Ugyanazok a kifogások, hazugságok vannak mindenhol. Egyszerûen így mûködik a politikai rendszer az egész világon. Jonathan Lynn rendezõ a Cambridge Egyetemen jogot végzett, de sohasem lett ügyvéd, inkább zenélt, és színészkarrierrõl álmodozott, majd forgatókönyvírásra adta a fejét. Elsõ munkája a The Internecine Project volt, James Coburn alakította benne a fõszerepet. A moziipari kémekrõl szólt, akik hidegre akarják tenni egymást. Lynn kisebb szerepeket kapott néhány filmben, majd 1985-ben saját forgatókönyvébõl megrendezte elsõ filmjét, a Clue-t. Színházban is dolgozott, 1987-ben Olivier-díjat nyert a legjobb komédia rendezõjeként. Forrás: Lukács Zsuzsa – MNO

9

A felelõs politikai elemzõ elõtt nyilvánvaló, hogy a jelenlegi magyarországi belpolitikai válság egyetlen kiútja egy azonnali, elõre hozott választás lehet csak. A hivatalos politikum ezt a megoldást szeretné minél távolabbra kitolni, hiszen a (nem csak hazai) általános politikai, társadalmi válság gyökere elsõsorban pénzügyi (és gazdasági) okokra vezethetõ vissza. Az eladósodott költségvetés, önkormányzatok, hazai közép-kisvállalkozások legrémisztõbb felismerése az, amikor már nem tudnak kibújni a stagnáló belsõ gazdaság és a növekvõ, kezelhetetlen infláció okozta pénzügyi csõd következményei alól. Magyarországon ez azzal a veszéllyel is párosul, hogy egy államválság maga alá temetheti az 1989-es ‘Kerekasztal’ tárgyalások során kialakított és kialakult, 18 éve hatalmon levõ (kormányzati váltógazdálkodást folytató) politikai elitet is. Egy ennyire képlékeny, bizonytalan pénzügyi-gazdasági kilátásokra alapozott ellenzéki politikai gyõzelem (kormányalakítás lehetõsége) m agában hordozza a csúfos bukás lehetõségét is, amennyiben a kormányzásra készülõ ellenzék nem szakít gyökeresen a Valutaalap-konform gazdaság és pénzügypolitikával. Vízválasztó népszavazás lett a március 9-i. Ahogyan a szavazásra jogosultak nagyarányú részvétele meglepte a kormánypártokat, a részvétel nagysága meglepte az ellenzéki parlamenti pártokat is. (Az MDF vezetése pedig egyenesen összezavarodott.) A legnagyobb ellenzéki pártformáció, a Fidesz- KDNP szövetség taktikai szempontból idõ hátrányba került. Nem véletlenül. Azt vélelmezhették, hogy a népszavazás, a korábbiakhoz hasonlóan, egyfajta pártszimpátia referendum lesz majd csak (lényegesen kevesen mennek el szavazni, és legalább relatíve nagyobb arányú lesz az ‘igen, mint a nem’ szavazatok száma), amelyre lehet majd hivatkozni, s az ‘igen’ szavazatokra hivatkozva támadható lesz a kormánypárt – retorikailag – parlamenten belül s kívül, egyaránt. Ezzel a taktikával felmutatható az ellenzékben levõ pártok ‘ellenzékisége’ és a kormánypártok kormányzási elégtelensége, ugyanakkor kibekkelhetõ lesz a négy éves ciklus is. A ‘helyzet’ rosszabbodása pedig nem csak az általános képviselõ -és önkormányzati, hanem az EU parlamenti választások egyidejûségével elhozhatnak egy meggyõzõ ellenzéki választási fölényt. És, közben, pragmatikusan a ‘közvélemény’ mindenkori anyagi-érzelmi visszajelzéseinek megfelelõen szintén kialakítható lesz ‘egy a néppel és a népért’ ‘eladható’ választási program. Azonban, ahogyan már korábban is jeleztem, az egyre romló nemzetközi gazdasági és pénzügyi környezet Magyarországra is begyûrözõdõ hatásai (energia-élelmiszerár infláció, gazdasági ha10

nyatlás, munkahely elvesztésétõl való félelem) lassan a magyar lakosság egyre nagyobb részét érinti közvetlenül, ami fokozottabb nyomás alatt tartja az ellenzéki pártok képviselõit az azonnali cselekvésre. Véleményem szerint, a növekvõ létbizonytalanság és az árinfláció (általános drágulás) leginkább az, ami az aktív foglalkoztatottak, és a kis-közepes nyugdíjjal rendelkezõ választótömegek Fidesz-KDNP szövetség szimpátia indexét már-már egy elsöprõ országgyûlési választási gyõzelemre változtathatja (“ha ma lennének a választások”). Tegyük hozzá azonnal, joggal, hogy a társadalom erkölcsi-cselekvési elvárásának ingerküszöbje nagyon magasra lett helyezve a Fidesz/KDNP szövetséggel szemben. Most kezd hatni, bumeránghatásként, az ellenzék az elmúlt évek PR retorikájába csomagolt politikai támadássorozata. Amely – különösen az ‘öszödi beszéd’, majd az azt követõ szeptember 17.-e és október 23.-a között lejátszódó események tudatában, Morvay Krisztináék, a Magyar Gárda színre lépésével együtt, immár a felgyülemlett gazdasági/pénzügyi problémahalmazzal egyetemben morális hatékonysággal rombolta szét a hazugságözönre épülõ Gyurcsány SZDSZ MSZP kormány, s tovább rombolja a kisebbségi kormányzásra berendezkedett gyurcsányi kormányzás lehetõségeit a romló belgazdasági viszonyok ismeretében. Bumeránghatást említettem, nem véletlenül. Ugyanis, a közvélemény, a lakosság jelentõs részénél most kezd igazán regisztrálódni, hogy a Fidesz/KDNP által állandóan hangoztatott gyurcsánykóka magyar gazdasági ‘pannon-tigris légbuborék’ tényleg egy ‘légbuborék’, aminek egyenes következménye az életszínvonal drámai zuhanása. (Ismétlem: emelkedõ energia -és élelmiszerárak, növekvõ munkanélküliség, romló lét -és életbiztonsági feltételek.) Vagyis, a lakosság egyre jelentõsebb része tekint a Fidesz/KDNP pártszövetségre úgy, hogy õk képesek lesznek (hiszen ezt állítják) a megfelelõ gazdaság -és egyéb politikával „rövid” idõn belül megfordítani a teljes társadalmi káosz és széthullás felé menetelõ országot. Az említett ‘bumeránghatás’ pontosan ennek a felfokozott (és jogos) várakozásnak következménye, hiszen a Fidesz/KDNP ‘megmondó’ emberei a 2002-es, majd a 2006-os választások, de leginkább az „õszödi” beszéd és szeptember 17-október 23.-a után erõsítették fel jelentõsen kormányellenes retorikájukat. A kormányellenes retorika most kezd igazán önálló életet élni, amit már nem lehet tömeggyûlések összehívásával (indulat és érzelmi ‘gõzkieresztés’), vagy annak oszlatásával (félelemkeltés) kordában tartani, mint korábban. Szanyi Tibor, Tóbiás József MSZP frakción belüli kezdeményezései jól

mutatják azt a veszélyérzet felismerést („gyurcsányi úton” biztos az óriási bukás lehetõsége), ami fenyegeti az MSZP-s legális és háttér hatalmi formációkat. Az SZDSZ-en belül kirobbant elnökválasztás körüli csalássorozat napvilágra kerülése szintén a legális hatalomból kibukás veszélyét próbálja egy új, kókamentesített elnökség felmutatásával valamilyen szinten elodázni, ami gyakorlatilag azon állami közpénzek csapjainak elzárását eredményezi, amelyek éltetik az SZDSZ háttértámogatóinak pénzügyi, gazdasági, média befolyását. S az SZDSZ számára a média birtoklása a legfontosabb. (Nincs már Tom Lantos, aki eligazgatná a személyi ügyeket, s követhetõ irányt mutathatna.) Az szdéesített MSZP-s gyurcsányisták (és az SZDSZ) hatalmi bázisát nem a parlamenti ellenzék, sõt még az egyre nyíltabb társadalmi elégedetlenség sem veszélyezteti jobban, mint annak a gazdaságpolitikának bukása, amit a brit Tony Blair féle ‘harmadik utas’ újbaloldali politikának szoktak nevezni. Ami azért, lényegében nem más, mint a volt brit miniszterelnök asszony, Margaret Thatcher neoliberális gazdaságpolitikájának kivörösített folytatása. Ezt a brit gazdaság politikai modellt vezették be és alkalmazták, alkalmazzák Magyarországon az elmúlt 18 évben, mint az egyetlen, követhetõ gazdaságpolitikai modellt. S aminek eredményeképpen megteremtõdhetett a feltétele egy tomboló liberális diktatúrának, amely révén az ‘állam romokban hever, úgyszólván már csak az APEH, a titkosszolgálat és a rohamrendõrség mûködik. Tõkehiányra azonban nem szabadna panaszkodnunk. Simon Perez izraeli miniszterelnök látnoki elszólását követõen sem csökken az izraeli tõke magyarországi behatolásának sebessége. Magyarország a régió legnagyobb izraeli tõkeimportõre, állapították meg a magyar-izraeli kormányközi bizottság elsõ ülésén május 20.-án, kedden. Ami, évente 200-300 millió US$-t tesz ki, és elsõsorban az ingatlanpiac, ipar, infrastruktúra, K+F szektor, P(rivat)P(ublic) P(roject) programokba áramlik. Az izraeli tõkével nem lenne semmi baj, ha Magyarországon létezne egy erõs nemzeti tõkével rendelkezõ tulajdonosi réteg, amely inkorpolálná azt, ugyanakkor megvédené a sajátos magyar nemzeti tulajdonosi érdekeket. Azonban ennek híján az izraeli tõke, képviselve saját, meghatározott profit, és egyéb érdekeit, lényegében Magyarország érdekmeghatározó birtokosává kezd válni. A tulajdonosi/birtokosi érdekeltség a tulajdonos saját szemléletéhez, habitusához, kultúrájához akarja formálni – rosszabb esetben ké nyszeríteni – környezetét, gondolkodásvilágát, hogy megszokottá váljanak birtokosságból származó jogai. Nem beszélve az jó ha figyelünk

alapvetõ nemzetbiztonsági érdekekrõl, amik eleve magyarságközpontúak (kellenének, hogy legyenek), s amelyek ellentétben állnak a külföldi ráhatásoktól. Ugyanakkor az sem mindegy, hogy ez a tõke milyen politikai formációt támogat, közvetve is belpolitikai tényezõvé lépve elõ. Sõt, ezen a gondolaton tovább lépve, vajon a fentiekben említett, az izraeli tõke nagyarányú magyarországi ingatlanpiaci befektetéseinek milyen köze lehet annak, amit az ‘Al Ahram’ egyiptomi félhivatalos kormánypárti lap vélelmez: hogy „A világ zsidósága pedig már az izraeli életet fenyegetõbbnek kezdi tekinteni, mint az antiszemitizmust világszerte. Egyre több izraeli szerez európai útlevelet, hogy adott pillanatban menekülhessen. Mi ez, ha nem a vég kezdete a zsidó állam számára?” Függetlenül attól, hogy Izraelben a magyar származású zsidóság létszáma több százezerre tehetõ, átmeneti, vagy végleges befogadásuk súlyos társadalmi konfliktusokkal járhat együtt. Érdekes idõzítésként fogható fel (az SZDSZ-szel erõteljesen szimpatizáló) Geszti Péter által, az USA-ból adaptált AD Council mintájára, a Médiaunió a Társadalmi Tudatformálásért közhasznú alapí tvány létrehozása. Az alapítványhoz eddig 200 médiumot mûködtetõ húsz médiavállalkozás jelentette be csatlakozását. Céljai között megtalálható, hogy ‘a problémákat és megoldási lehetõségeiket is tudatosítsa az emberekben, így valódi mérhetõ változásokat érjen el". Kuratóriumi tagok: elnök: Dr. Schmidt Mária, tagok: Hankiss Elemér, Kepes András, Novák Péter és Rudolf Péter." Ennél a pontnál kell kijelentenünk, hogy egy ilyen típusú, koncentrált médiaunió óriási szellemei ráhatással képes a lakosság gondolkodását irányítani. Mintha a kádár-korszak acél györgyi hármas ‘T’ (tiltott, tûrt, támogatott) kultúr politikájának körvonalai kezdenének ismét kirajzolódni. Nem beszélve arról, hogy valószínûsíthetõ, az elõre hozott választások a közgazdasági viszonyok romlása következtében éles, a verbalitáson túlmutató politikai küzdelmet hozhat. S nem szabadna azt sem elfelejtenünk, hogy az új kormányalakítás tétje nem csak egy, a nemzeti, társadalmi érdekeket végre figyelembe vevõ kormányzást kellene, hogy jelentsen, hanem egy olyan kormányzási metodikát, amelyben a politika felülkerekedve a gazdasági és a pénzügyi profitracionalizálási érdekeken, a társadalom érdekeit helyezi elsõsorban elõtérbe. Vagyis, a

politikának vissza kellene vennie azo kat a hatalmi eszközöket, amelyeket a 18 éve tartó neo- ultraliberális pénzügyi/gazdasági érdekcsoportok ‘magánosítottak’. Vagy másképpen, a politikának az állam társadalomirányító és szervezõ szerepkörét kellene visszavenni a ‘szabad piactól’, és erõteljes korlátok közé kellene szorítania a tõke spekulatív mûködését. (Természetesen nem lesz mindegy, hogy az egy szellemi központból levezényelt ‘megoldási lehetõség’ javaslatok milyen megoldási lehetõségeket támogatnak majd) A „fõáramlatú” közgazdászok között kibontakozó adóreform körüli vita lényegében még mindig a Valutaalap-konform közgazdasági alaptéziseken belül mozog. Vagyis, a gazdaság tõketulajdonos szereplõinek jövedelemnövelésérõl az állam társadalomszervezõ (a hozzá rendelt költségvetési kiadások a szociális, az oktatás, az egészségügy, a nyugdíj ellátás, stb. biztosítására) és a munkajövedelembõl élõk (alacsony bérköltség, vállalati nem bérköltség jellegû kiadások csökkentése) rovására. Aminek következtében a tõketulajdonosi többlet jövedelmek befektetésre kerülnek majd a gazdaságba, s elindulhat egy olyan gazdasági növekedés, amely 10 éven belül 1 millió új munkahelyet képes teremteni. Németh György közgazdász-szociológus plasztikusabban ír errõl: „A gazdasági növekedés hasznából elsõsorban a tõkének kell részesednie, míg a munkavállalói jövedelmeket ‘piackonform’ adminisztratív eszközökkel vissza kell nyesni. (Ami, más, mint) adócsökkentés örve alatti jövedelemátcso portosítás (a tõketulajdonosok javára). A gazdasági növekedés feltétele – hangzik áthallásos alapon – a gazdaság tõketulajdonosai javára végrehajtott jövedelem átcsoportosítás. Azonban, egy általános nemzetközi infláció növekedés (általános nyersanyag, energia drágulás) trendje közben nagyon nehéz egy olyan gazdaságpolitikai fordulatot végrehajtani, amely szembe megy a nemzetközi kamatpolitikai trenddel. (A gazdaság beindításához sok és olcsó pénz kell.) „Az infláció megugrását tartják a következõ hónapok legnagyobb kihívásának az elmúlt idõszakban még kamatcsökkentés párti központi jegybankok, így az amerikai, a kanadai és a brit jegybank is...Így, egyre elfogadottabbá vált az a felfogás, miszerint lassítani kell a gazdaságot, hogy kordában lehessen tartani az inflációt”. S az a felvevõpiac, amelyre a feltételezett növekedésnek induló

magyar gazdaság exportálni lenne képes, elkezd zsugorodni. Egyébként is, a magyar gazdaság kiszolgáltatott a nemzetközi tõkének, a termelõeszközök mintegy 2/3-a külföldi kézben van, s a képzõdõ nyereség visszaforgatása mindössze 30%-os. Repkednek az óriási összegek, amely szükséges lenne a magyar gazdaság beindításához. Simon András MNB elnök mintegy 2600 milliárd forintról, Matolcsy György, az Orbán kormány volt gazdasági minisztere 1000 milliárd forintról, Dávid Ibolyájék, meglovagolva az adócsökkentési verbális konjunktúrát, szintén 1000 milliárd forintról beszél. Ami az adóreform ürügyén átcsoportosításra kellene, hogy kerüljön a ‘piackonform’ vállalkozói szférához. Természetesen a pénzügyi szféra közvetítésével, amely, egyébként is, külföldi tulajdonban van. Az ország elõre hozott választásokat akar. Munkahelyeket, megközelítõen nyugati bérezéssel, életszínvonallal. Kiszámítható lét -és élet, vagyonbiztonsággal. Visszanacionalizált (nem visszaállamosított) közszolgálati ágazatokkal (víz-csatorna, egységes energetikai hálózatokat, a köztes, lánckereskedelem kiiktatását, megbízható országos és városi tömegközlekedést, stb.) ésszerûen mûködõ közigazgatást, vidéken megélhetési lehetõségeket, a kialakuló nagybirtokrendszer helyett termelõ-értékesítõ-fogyasztói szövetkezeteket. Értékálló pénzt. Sorolni lehetne még, milyen elvárások fogalmazódhatnak meg egy Fidesz-kormánnyal szemben. Amely, ha kialakítja a megfelelõ párbeszédet a társadalommal, akár három cikluson is kormányon maradhat. Mielõtt elsodorna bennünket képzeletünk a realitások talajáról, jegyezzünk meg valamit. Bármilyen mélyreható gazdaságpolitika kivitelezése nem valósítható meg közvetlen szomszédainkkal való együttmûködés nélkül. Merjünk kárpát-medenceiek lenni az Európai Unión belül. S merjük kinyújtani a kezünket észak felé, a Kárpátokon túlra, és érezzük, hogy a lengyelek Katyinja egyben a miénk is. Egy erõs belgazdasági- és költségvetési bevételi alapon nyugvó állam társadalma képes bármilyen világpolitikai megrázkódtatást túlélni. S nekünk, magyaroknak, most erre van igazán a legnagyobb szükségünk. Nehéz küzdelem áll még elõttünk, de úgy vélem, megéri. Csontos Gábor politológus

FRISS TAVASZI SALÁTA (SZÖSSZENETEK 3) Felszólítási lázban ég az ország – volt korábban petíciós láz, meg tüntetési láz, meg népszavazási láz, meg mit tudom én, mik még. Beszállok. Élvezem ezt a játékot. Felszólítok mindenkit tehát, hogy szakítsa meg a kapcsolatát Gyurcsány Ferenccel. Szabad ország lesz a jussunk. Vagy igen, vagy nem. Azt hiszem... Elõzmény: Mindenki szakítsa meg kapcsolatát azokkal, akiknek közük van a Magyar Gárdához, szakítsa meg kapcsolatát a Jobbikkal, a polgármesterek pedig ne adjanak helyet a Magyar Gárda felvonulásainak – mondta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, az MSZP elnöke a szocialista párt Békenap címû rendezvényén pénteken, Budapesten. Nem volt semmi kapcsolatom eddig a gárdával. Vona Gábor viszont a barátom. Most, hogy Gyurcsány mondja... elgondolkodtam. >> jó ha figyelünk

11

Amerikai Magyar Népszava Szabadság Tulajdonos: Atlantic Publishing & Holding Corp., 250 W 57th Street, Suite 732. New York, NY 10107 Kiadó: Olívia Media & Publishing Corp. 250 W 57th Street, Suite 732. New York, NY 10107-0732 Fõszerkesztõ: Bartus László részére! A Fidesz elnöke egy szûkkörû találkozón olyan megállapítást közölt a miniszterelnök elmeállapotáról, amelyet csak orvosi diagnózis birtokában illett volna, egyébként sértés. Viszont igaz. A ma már az orvosi nyelvbõl kikopott „hülye" szót a zavart elmeállapot meghatározására használták száz évvel ezelõtt. Még „Hülyék Intézete" elnevezés is létezett. Vessük össze a miniszterelnök viselkedését és megnyilvánulásait egy másik politikuséval, akirõl visszamenõleg bizonyítani lehetett, hogy már hatalma és dicsõsége csúcsán is komoly veszélyt jelentett az általa kormányzottakra és végveszélybe sodorta õket, kóros elmebajával. Hitler vezérrõl és kancellárról volna szó. Gyurcsány természetesen nem Hitler, hatalma nem korlátlan és lehet vele szemben védekezni. De Hitlernek nem az volt az egyetlen jellemzõje, hogy antiszemita. Ezt Gyurcsányra nem lehet ráfogni. Ami Hitlernek a zsidóság volt, az Gyurcsánynak a Fidesz, amely fiatalkorában útját állta elképzelt karrierjének, vagyis hogy minden kitérõ nélkül, a párton belül emelkedhessék a szamárlétrán a legmagasabb posztig. Ezt ugyan minden tehetsége és energiája segítségével, a romokban heverõ utódpártban, rivális nélkül így is elérte. De ez már csak félsiker, amíg a mítikus ellenség továbbra is útjában áll, mint Hitlernek az atlanti Szövetség és a Szovjetunió, „a világ zsidóságának hatalmi bázisai". Nem vitatható, hogy Gyurcsány Ferenc több, az átlagot meghaladó képességgel rendelkezik. Rendkívüli a munkabírása, akaratereje, élénk a fantáziája, határozott és jó a fellépése, kitûnõ szónok és gyors az észjárása, villámgyors a reakcióképessége, célratörõ, elszánt és hivatástudatos. Akárcsak Hitler és minden diktátor. A probléma a hivatástudattal van. Gyurcsány megrendíthetetlen téveszméje hogy õ – és csakis õ – képes Magyarországot az általa elképzelt elmaradottságból, az általa elképzelt reformok útján, az általa elképzelt modern, európai szintre emelni s hogy õ maga a modern, felvilágosult, európai államférfiak méltó partnere és csakis õ. Miután pedig õ ez, neki és

csakis neki, jogában áll ehhez minden eszközt felhasználni. Aki pedig ebben a törekvésében útját állja, az alacsonyabb rendû, méltatlan arra, hogy õ tudomásul vegye véleményét. Gyurcsány tagadja, hogy bárkinek joga lenne az általa kisajátított, küldetésnek tekintett feladatok ellátására, neki viszont minden tette, megnyilvánulása helyes és jogos. Õ céljai eléréséhez lophat, csalhat, hazudhat, vesztegethet, erõszakoskodhatik. Ha ezeket õ teszi, nem bûnök, hanem politikai eszközök a nemes cél elérése érdekében. De erre csakis õ, illetve néhány kiválasztott híve jogosult, akik teljesen azonosulnak vele szolgálatában. Miután pedig ez a helyzet, ez a normális állapot, nem is érti, hogy más, hitvány, alacsonyrendû, kicsinyes, tehetségtelen és alkalmatlan, méltatlan figurák hogyan mernek gáncsoskodni az õ útján. Ennek a különös mániának, Gyurcsány kóros elmeállapotának – pszichiáterek szerint – van egy különös tulajdonsága. Ez az állapot ragályos. A vezér szuggesztív egyénisége és kisugárzása képes kritikátlan követõire átragadni, akik nemcsak megerõsítik téveszméiben, hanem minden parancsát teljesítik és követik a végromlásig. Hitler rögeszméje a világuralom volt, az Ezeréves Birodalom. Ezért szuggesztív kisugárzásával képes volt emberek tízmillióit fanatizálni – nemcsak németeket – akik életük árán is követték az utolsó stációig, saját hazájuk, otthonuk, családjuk pusztulásáig. Gyurcsány hívei sem számolnak a következményekkel. Bûntársai nem számolnak tette-

ik büntetõjogi következményeivel, nem is értik, hogy ilyenek miért lennének, hiszen a vezér megköveteli tõlük, ehhez neki joga van. A kritikátlan hívek pedig – ez a támogatók sokasága – nem érzik, hogy a gyurcsányi politika évtizedekre kilátástalan helyzetbe sodorja õket is, nemcsak az országot. Együttesen úgy képzelik, hogy a következmények csak az ellenséget sújtják, amely viszont meg is érdemli rossz sorsát. Hitler végül, amikor már látta az elháríthatatlan összeomlást, arra a következtetésre jutott, hogy ez a hitvány nép, amely nem volt képes megvalósítani az ezeréves Birodalmat, nem érdemelte meg Õt, a világ valaha élt legnagyobb személyiségét, és ezért megérett pusztulásra, hát akkor pusztuljon el mindenestõl. Aki a híradókban látta annak idején az üvöltözõ, fenyegetõdzõ és hadonászó Hitlert, nem feledheti el – ugyancsak filmfelvételen látható utolsó szereplését – mikor tétova tekintettel, fáradt félmosollyal, bágyadtan vonszolva magát, szemlét tart rohamsisakos, géppisztolyos iskolás gyerekek felett, akiket harcba küld Berlin elõtt a szovjet tankok ellen. Gyurcsány és vert serege kitartanak utolsó lehelletükig az államkassza környékén, a zsákmány védelmében és Gyurcsány képes még egy-egy dühödt kirohanásra az õsellenség – az egész világ – ellen, amely összeesküdött az õ elveszejtésére. De arcán néha már megjelenik a csüggedt, tétova, hitleri félmosoly, amikor bejelenti, hogy hát akkor vége a reformoknak, mostantól jobb világ kezdõdik, majd csökkentjük egy kicsit az adókat, valami csoda folytán emelkedni fog magától az életszínvonal, nesze nektek, hálátlan nép, akik nem érdemeltetek meg engem, a nagy reformert, nem érettétek meg, hogy mi jó nektek igazán. Egy másik hatalommániákus, Napoleon, azt üvöltötte egyszer, mikor a sereg hátrálni kezdett: Kutyák, meddig akartok élni?! De hát az emberek már csak ilyenek. Nem grandõrre, gloárra, nem ezeréves birodalomra, síkságot átívelõ völgyhidakra, homokba süppedõ sztrádákra, rozsdásodó vasúti sínekre, kórházi széfekre, kormányzati falanszterekre, tolvaj miniszterekre, vadonatúj, csillogó kordon-elemekre, vízágyúkra, õrzõ-védõ munkahelyre ácsingóznak. A Gyurcsányt is sújtó betegségnek keserû magány, szüntelen gyanakvás, vélt ellenségek sompolygása, családi széthullás, nem egyszer teljes csõd a vége. Az államcsõd pedig a miénk. Gyurcsány bukás! Gyurcsány bukás!

GYURCSÁNY POHARA Mindenki fél. Gyurcsány Ferenc hatalomra kerülése óta az egész országot sikerült lebénítania. Akinek nem tetszik a pofája, kirúgni, aki fideszes, kirúgni, aki kritizál, attól megszabadulni, október 23-án bárkit összeverni. Ugyan nem tökéletes a példa, de Papp Lajos professzor, akit lehet szeretni vagy sem, de mûtéti technikáját csodának tartják, ez a Papp Lajos úgy megy nyugdíjba, hogy klinikája talán még be is pereli. Pontatlan a fogalmazás: Papp Lajost a klinikája képes elengedi nyugdíjba. Seszták Ágnes – Magyar Nemzet 2008 júlis 11.

12

jó ha figyelünk

Ez egy nagyon fontos kérdés. Magyarországon csak az a politikus kell, csak az tud labdába rúgni, aki kézben tartható. Van olyan ügye, ami miatt azt lehet neki mondani: Öcsi, eddig és ne tovább! Csurkától Orbánon át Medgyessyig. Mindenki zsarolható. Ez így van felépítve, tudatosan. Nem ismertem fel, vagy nem akartam felismerni, hogy a parlamenti demokrácia akkor is és most is nem a politikai elit demokráciája... Pártfrakciók döntöttek és döntenek arról, hogyan kell szavazni, és nem a képviselõi lelkiismeret... Ha kell, ma már be tudom bizonyítani. Hasznos Miklós: ,,Idealista nyuszik voltunk, és bûnösök vagyunk." - Ön elsõsorban életkorából adódóan kétszer is „élvezhette” az emberarcú szocializmus vendégszeretetéi. Elsõként 1952-ben, amikor alig huszonegy esztendõs fiatalemberként Rákosi munkatáborának kényszerû lakója, majd 1956 után, amikor a Kádárrezsim üldözöttje volt. Életkorát azért említem – elnézését kérve – mert ismerve a magyar férfiak átlagéletkorát, jó ha figyelünk

az ön sorstársai közül nagyon sokan már nem élnek. - Annak, hogy miért lettem osztályidegen, és munkaszolgálatos, az életkorom mellett egyszerû ténybeli magyarázata van. Rossz helyre vitt a gólya, hiszen apám az 1940-es években ügyvédként dolgozott. Neki is feladata volt az 1943-as zsidótörvény bevezetése után a zsidó ügyvédek kizárása a kamarából, annál is inkább, mert õ volt a titkára. 1945 után ezért népbíróság elé állították, elítélték és börtönbe zárták. Eközben engem, mint rendes keresztény szülõk a gyermeküket, a jezsuita fõgimnáziumba járattak. Már ennyi is elég lett volna, de én még rátettem egy lapáttal. Tüntetéseket szerveztem Mindszenthy bíboros mellett az 1947-es elcsalt választások ellen... Plakátot ragasztottam, szórólapot osztogattam. Amikor elkaptak, akkor jól összevertek a kékinges gárdisták... Gyûjtötték rólunk az információkat, és amikor beadtam a felvételi kérelmemet az egyetemre, akkor küldtek egy idézési. Közölték velem, hogy a papírjaimat lefoglalták, ezért egyetemista nem lehetek. Ez azzal a követ-

kezménnyel jár, hogy amennyiben két héten belül nem állok munkába, úgy közveszélyes munkakerülés címén internálnak. Ez 1949ben történt. - Tulajdonképpen akkor Önt kitiltották Magyarország összes közép- és felsõfokú iskolájából, ezért azonnal közveszélyes munkakerülõvé minõsült". - Pontosan. Éreztem én, hogy ezek nem viccelnek, és éjjel-nappal munkát kerestem, de mindenhonnan elutasítottak, még a pécsi szénbányába sem vettek fel. Végül a komlói aknába irányítottak, mint internáltat. - Milyen körülmények közé került? - Barakképületben laktunk, dobkályha melegített, már amikor melegített. Hajnali ötkor ébresztettek, akkor megettük vagy megittuk az elsõ löttyöt, aztán mikor a bányából mûszak végén feljöttünk, akkor kaptuk a második löttyöt, na az volt az ebéd. Például káposztaleves meg kenyér. Szerencsémre csak három hónapig tartott, elengedtek. Gyorsan sikerült egy erdõgazdaságnál elhelyezkednem, így csillésbõl fakivágó lettem. Nem sokkal késõbb 1952-ben, amikor úgy13

mond katonaérett lettem, akkor megkaptam a behívómat, és ugyancsak kényszermunkára vittek. - Katonaság helyett? - Kevesen tudják, hogy Rákosi alatt is létezett munkaszolgálat. Igaz, annak nincs akkora publicitása, nincsenek New York-i ókeresztény ügyvédek, akik a tam-tamot vernék, hogy hány millió kártérítést kellene kapnunk, mi nem kapunk semmit. Elvittek bennünket Taszárra, a repülõtér kifutóit építettük. Ez huszonnyolc hónapig tartott. Aztán jött 1956. Azonnal tudtam hol a helyem. - Életrajzából tudom, hogy Ön akkor a komlói Cementárú- Ipari Vállalatnál dolgozott, ott választották meg a Munkástanács tagjává. Nem tanult az elõzményekbõl? - Nem voltam olyan, mint a mai óvatoskodók, jaj, csak vigyázni, jaj, csak olyat mondani, ami tetszik az ellenfeleinknek is. A mai mérsékelt jobboldal a vállveregetést éppen azoktól várja, akiket le kellene váltania, el kellene zavarnia, és nem a néptõl. Visszatérve Komlóhoz. A vállalatnál munka nem volt, az emberek éheztek, mert a város szovjet parancsnoka kijelentette, csak az kaphat fizetést, aki dolgozik. Munka viszont, mivel kitört a forradalom, nem volt. Én kétnaponta hamisítottam egy termelési jelentést, mely szerint legyártottunk ötszáz tonna betonoszlopot... A pénzt kiosztottam a munkásszálláson lakók között, hogy ne haljanak éhen. Ezek az emberek osztályidegen kulákok, katonatisztek, tanítók és papok voltak. A forradalom leverése után azonnal kirúgtak. - Gondolom, a munkástanácsi tagság, a szervezkedés, az „ellen-forradalmárok” támogatása felkerült a személyi adatlapjára is? - Kezdõdött elölrõl minden. Futkostam munkahely után, sehol sem akartak felvenni. 1957-tõl kezdve minden március 15-e és október 23-a elõtt két nappal megállt az utcán egy autó, és szóltak, hogy na, gyerünk, vegyem a ruhámat... Ilyenkor elvittek közbiztonsági õrizetbe valamelyik légoltalmi pincébe. Két esztendeig bírtam, akkor kitaláltam, hogy elköltözöm Pécsrõl. Azt csináltam, hogy kijelentkeztem a lakásunkból, és bejelentkeztem Budapestre egy nem létezõ utcába. Valójában a fõvárosba jöttem, és rokonoknál, ismerõsöknél húztam meg magam. Rengeteg helyen laktam. Erre azért volt szükség, hogy azt higgyék, disszidáltam, hiszen Pesten sem találtak a beírt címen. Utoljára a Vaskapu utcában, a nyilvántartóban ellenõrizték a kilétemet... - Négy év bujdosás után, amikor újra bejelentkezett, hogyan próbált talpon maradni? - A hatvanas évek elején, miután eltörölték az egyetemeken a származási elõírásokat, vagyis hány munkás, hány paraszt, és hány értelmiségi fiatalt szabad felvenni, na, akkor jelentkeztem az Eötvös Lóránt ‘Tudományegyetemre, a jogra, de nem akárhogyan. Az érettségi indexemben ugye szerepelt, hogy VKM, vagyis a Vallási 14

és Közoktatási Miniszter rendelete által a felsõoktatási intézményekbõl kitiltva. Hát ezzel nem vettek volna fel soha. írtam az államosított jezsuita fõgimnáziumba, hogy szeretnék leérettségizni, ezért szükségem van az elõzõ évek igazolására. Azt elhallgattam, hogy én Pécsett leérettségiztem. Szerencsémre nem néztek utána, így megkaptam az elvégzett esztendõkrõl az igazolást, és azzal jelentkeztem Pesten egy esti gimnázium negyedik osztályába. Ott ismét leérettségiztem, és mint gépkocsivezetõ jelentkeztem a jogra. - Hazugsággal, hamisítással, hallgatással egyszerûen eltüntette a múltját. - Nem volt más választásom. Ha nem alkalmazkodom az akkori erkölcstelen feltételekhez, akkor ma egyetemi végzettségem sem lehetne. A diploma után megnõsültem és elhelyezkedtem az AGROBEK tervezõ és beruházó vállalatnál, mint jogász. Tulajdonképpen életem harmadik nagy eseményéhez, az 1990-es rendszerváltoztatáshoz, konszolidált évek vezettek... Akkor választás elé kerültem, de megint azt mondtam magamban, ha egy országban azok, akik az igazságot szeretnék, azok még mindig csak félnek, akkor az az ország megérdemli a sorsát. Felvettem a kapcsolatot 1987-ben Lezsák Sándorral és jelentkeztem az MDF-be, mint akkor még az egyetlenbe. Hamarosan gõzerõvel beindult a kisgazda és a kereszténydemokrata pártok szervezõdése. Polyák János jezsuita iskolatársam a Magyar Kurír fõszerkesztõje adta az utolsó lökést. Felkerestük a három egykori Barankovics-párti keresztény képviselõt, Keresztes Sándort, Mateovics Ferencet és Ugrin Józsefet. Mivel segíteni kellett ezeket az öregurak at, alakítottunk egy tizenöt fõs bizottságot, ezzel gyakorlatilag is elindult a Keresztény Demokrata Néppárt szervezése. - Késõbb a párt fõügyésze, majd alelnöke lett, és 1990 és ‘98 között parlamenti képviselõje. Magyarország népességének a legutóbbi felmérések szerint csaknem kétharmada vallásosnak tartja magát. Ugyanakkor pártja már hat esztendeje nincs, és 2006-ig nem is lesz a magyar parlamentben. Gondolom, Ön is tudja, miben hibáztak. - Igen, belátom, mindenkit felelõsség terhel, aki élhetett volna a lehetõséggel 1990-ben, így engem is, a pártomat is. Idealista nyuszik voltunk. Azt kellett volna tennünk, amit a csehek. Öt évre kizárni a kommunistákat, a kompromittálódott és korrumpálódott senkiháziakat a hatalomból, sõt valamennyit néven nevezni. Jó, ne csukjuk õket börtönbe, ne akasszuk fel a legbûnösebbeket, de számûzzük valamennyit, hogy benzinkutasként, munkásként, vagy földmûvesként bizonyítsa: igenis hasznos tagja akar lenni annak a társadalomnak, amelynek addig a vérét szívta. - Ehelyett eltûrték, hogy a volt pártállam katonái beálljanak az újonnan szervezõdõ pártokba?

- A Keresztény Demokrata Néppártban is voltak küldött emberek szép számmal. Ma már tudjuk is kicsodák. Miattuk nem erõsödhetett meg a szociáldemokrata párt, miattuk lettek olyanok a kisgazdák, az MDF-esek, és mi, keresztények is, amilyenek lettünk. - Ez így túl általános. Ön is tagja volt az elsõ demokratikusan választott parlamentnek. 1990-ben igényelte, mint képviselõ a kommunisták felelõsségre vonását, igényelte az oroszok azonnali kivonulását, igényelte a privatizáció visszafogását, igényelte az adósságállomány átütemezését? A sort sokáig lehetne folytatni. És ha igényelte, akkor miért sikeredett ilyen vérszegényre? - Azért lett ilyen, mert az orrunknál fogva vezettek bennünket. Én Antall Józsefet tisztelem, a mai napig õt egy jó szándékú embernek tartom. Magától eszébe sem jutott a rendszerváltás folyamatának gyengítése, de a súgóinak, a tanácsadóinak, igen. Azok riogatták õt, hogy jaj, mit szól a világ, jaj, ilyet nem szabad csinálni, jaj, ettõl álljunk" el, és így tovább. Éreztük mi, hogy nagyon langyosan kezelik az ügyeket, de idealistán azt hittük, ez egy népképviseleti demokrácia... Nálam akkor vált kérdésessé a kormány mûködése, amikor a Zétényi-Takács-féle törvényt nem a kormány, hanem „csak” parlamenti képviselõk terjesztették a törvényhozás elé. Milyen tutyi-mutyi kormány az, amelyik nem meri felvállalni a bukott rendszer felelõseinek elszámoltatásáról szóló törvénytervezetet. Fõként, ha visszaemlékezünk, hogy az MDF tavaszi nagytakarítást hirdetett. - Ön személyesen ismerte néhai Antall József miniszterelnök urat? - Igen, nagyon jól... - És nem mondta neki, hogy te, Jóska, hát így elbukunk... - Mindig azt válaszolta, nem lehet, mit szól hozzá Európa, nekünk most óvatosan, lassan és fontolgatva kell haladnunk... Ugyanaz, amit ma is hangoztat a jobboldal, bezzeg az ellenfeleink, azok csinálhatnak, amit akarnak. Most, amikor 2003 õszén esik a népszerûségük, akkor Antall egykori tanácsadóival szemben Ron Werber nem azt mondja: óvatosan, megfontoltan. Ók magabiztosak, õk hazudnak, õk csalnak, és röhögnek a markukba, Itt az a levél, amelyet a Népszabadság leközölt, és amelynek szerzõjeként az akkor már halott Teller Edét nevezte meg. Ez a jobboldalnak szánt kritika feléri egy hullagyalázással. És a kommunista újság kommunista fõszerkesztõje, Eötvös Pál, aki az MSZMP Központi Bizottságának is a tagja volt, nos. ez a bértollnok mégis a helyén maradhat. Arcátlanság. - Hagyjuk mások, mulasztásait, esetleg bûneit. Mit tart a saját, személyes hibájának? - Nem ismertem fel, vagy nem akartam felismerni, hogy a parlamenti demokrácia akkor is és most is nem a politikai elit demokráciája... Pártfrakciók döntöttek és jó ha figyelünk

döntenek arról, hogyan kell szavazni, és nem a képviselõi lelkiismeret... Ha kell, ma már be tudom bizonyítani. Elegendõ elõvenni az 1990-tõl ‘94-ig készült parlamenti jegyzõkönyveket. Én voltam az egyik olyan koalíciós képviselõ, aki számos esetben a kormány szándékai ellen szavazott. Engem nem érdekelt miben egyezett meg a frakció és a párt vezetése. Helyette azt néztem, jó az országnak, a kisembernek vagy nem jó. Kevesen voltunk ilyenek. A többség, akár ma is, elfogadta a felsõbb utasítást, mert attól neki is jobban futott a szekere. Ha a kormány nem a fékezést tartotta volna a legfontosabb feladatának, akkor most biztos nem itt tartana az ország. - Ellentmondást érzek abban, amit fejteget, hiszen az imént Antall Józsefet nem, csak a környezetét hibáztatta. Mondjon neveket. - Elegendõ két párt nevét megemlíteni, illetve azt a paktumot, amelyet az MDF és az SZDSZ kötõit. Ez a rákfenéje az egésznek... Akik kötötték, azok közül Kis János nincs sehol, Tölgyessy átült a FIDESZ-be, Kónya nincs az MDF-ben, Salamon nincs az MDF-ben, tehát azok, akik ezt az egészet súgták, és sugalmazták, azok már nincsenek ott. Honnan tudtuk volna, hogy az SZDSZ tulajdonképpen egy liberális baloldali párt. Akkor a fél országot becsapták, hajszál híján még a választásokat is megnyerték. Mondok rá példát. 1990-ben én voltam a kereszténydemokraták kampányfõnöke. Az egyik nógrádi jelöltünk, Tóth Sándor meghívott, tartsak elõadást. Ott ültek elõttem a kultúrház nézõterén a fejkendõs palóc nénikék, a becsületes, bajuszos magyar emberek, és gyõzködni kellett õket, mert õk az SZDSZ-es jelöltet akarták. Nagyon szoros volt a verseny vidéken is a keresztények és a kozmopoliták között. Persze, nekik már akkor is volt pénzük, nekünk pedig azóta sincs. Félrevezették a jó n épet. Az õ jelöltjük egy gazdag vállalkozó volt, aki könnyen ígért, könnyen menedzselte saját magát. Akkor azt mondtam: „Kedves keresztény palóc magyar testvérek. Hát képesek lennétek a libásokra szavazni? Ezek a piros-fehér-zöld madarak csak azért nemzeti színûek, hogy ne lássátok, mi van mögöttük”. Odajött az SZDSZ-es jelölt, remegett az idegességtõl. „Miért mondta az SZDSZ-rõl, hogy libások. Kedves uram, válaszoltam neki én vagyok a Fõvárosi Állatkert jogtanácsosa. Nekem az Önök madarának a láttán Ország Mihály neves ornitológus barátom azt mondta, ilyen madár nincsen, mint az Önöké, ez inkább egy levágott farkú libára hasonlít. Na, én errõl a libáról beszéltem, Ön melyikrõl?” Erre sarkon fordult, Tóth Sanyi pedig nyert.

- Abban az idõben a FIDESZ, ha jól emlékszem, a legkisebb parlamenti párt volt. Négy évvel késõbb, igaz fordulatot követõen, de maga mögé utasította a jobboldali pártokat. Ebbõl sem következtettek arra, hogy a hazai nemzeti oldal mennyire erõtlen, még inkább mennyire nem ért ahhoz, amit képvisel? - A FIDESZ annak köszönhette elõretörését, hogy oldalt cserélt. Persze, ezt külföldi sugallatra és segítséggel tette. Nekem ez a meggyõzõdésem. Amikor az MSZP-vel, meg az SZDSZ-szel ellenzékben voltak, akkor farmerben, meg tornacipõben azt kiabálták nekünk az ülésteremben, térdre, imához. Ez is a FIDESZ volt, ez is Orbán, Szájer, Áder, meg a többi volt. Sõt, azok is õk voltak, akik amikor Trianonra emlékeztünk, kivonultak, mondván, velük nem lett megbeszélve. Miért, a magyar társadalommal megbeszélték a nyugati hatalmak, a amikor feldarabolták? Ebbõl is látszik, nem változóit semmi. A Világbank és más külföldi érdekcsoportok hamar rájöttek, Magyarországon a nemzeti érzések negligálásával nem lehet választásokat nyerni. Ezt éppen az. SZDSZ bizonyította. Mert hiába voltak piros-fehér-zöld madaraik, a megnyilvánulásaik más színeket pingáltak a magyar égre. Ezért kellett a paktummal lefékezni, még inkább zablát tenni a magyar népre. Érthetetlen volt, hogy amikor az MD F, a kisgazda, meg a kereszténydemokrata megnyeri a választást, akkor miért adja át (Miként a köztársasági elnök-jelölést a vesztes SZDSZ-nek... Ilyen a világon nincsen. Ráadásul errõl már a parlament összehívása elõtt döntött a kerek-asztal. Mi következik ebbõl? A Világbanknak szüksége volt egy A jelû csapat mellett egy B jelû csapatra is, ha mi bukunk, az õ kezükbõl akkor se csússzon ki a gyeplõ. - Amit elmondott, azzal alátámasztani látszik a rózsadombi paktum létezését is? - Azért tartom valószínûtlennek, mert egy idõben, egy helyre akkor még nem lehetett odaparancsolni a bíborost, a pufajkás Horn Gyulát, a szovjet megszállók parancsnokát, meg a nemzeti oldalt... Ez képtelenség. Ugyanakkor háttértárgyalások folytak, hiszen azért tartunk ott, ahol tartunk. Ki merem jelenteni, hogy az amerikai nagykövet erõsebb a mindenkori magyar miniszterelnöknél. Ez van... És amíg ez van, addig a nemzet érdekei másodlagosak. Mi azért voltunk naivak, mert nem vettük észre, hogy már az orosz fennhatóság alatt a nyugat kezében voltunk. Fiát éppen Medgyessyék vették fel az elsõ dollárhiteleket az 1980-as évek elején. Akkor, amikor az iskolában azt tanították, a szocializmus gyõzelme a

Szovjetunió vezetésével világméretû lesz. Ezért látja a nyugat ismét szívesen ezeket az idomított embereket a hatalomban. Nekik mindegy, ki parancsol: Moszkva, Brüsszel, Washington, vagy Jeruzsálem. Ennek megfelelõen minden újonnan, vagy újraalakuló pártba elküldték embereiket. Mi sem tudtuk például a kereszténydemokratáknál, hogy az elnök, Keresztes Sándor, ügynök volt. - De megtudták. Akkor már késõ volt? - Ez egy nagyon fontos kérdés. Magyarországon csak az a politikus kell, csak az tud labdába rúgni, aki kézben tartható. Van olyan ügye, ami miatt azt lehet neki mondani: Öcsi, eddig és ne tovább! Csurkától Orbánon át Medgyessyig. Mindenki zsarolható. Ez így van felépítve, tudatosan. Aki nem ilyen, azt pedig irtani kell. Rájuk kell fogni, hogy bunkók, maradiak, szélsõségesek. Ez alól a FIDESZ sem kivétel. - Maradjunk a kezdeteknél. Az már a legelején világos volt, hogy a rendszerváltoztatás két sarokpontja a politikai hatalom, és a privatizáció. Önök, mint az elsõ szabadon választolt parlament tagjai az elsõ után a másodikat is engedték kivenni a kezükbõl. - Nem egészen. Én tiltakoztam a leghangosabban a pártomban a magyar vidék parasztsága mellett. Mi nem a vas és acél országa vagyunk, érveltem, még akkor sem, ha uralkodott itt Vass Zoltán és Aczél György, de ezekkel együtt sem voltunk ipari nagyhatalom... Tehát a hazai termelõknek és élelmiszer-feldolgozók-nak kell vásárlási elõnyt, sõt kedvezményes hitelt adni a sok esetben gazember külföldiekkel szemben. Én egészen Antall József miniszterelnökig mentem, errõl dokumentumaim vannak. Antall azt válaszolta, õ a privatizációhoz nem ért, de odaküldi a párthoz Szabó Tamás, felelõs minisztert. Oda is küldte, el is jött az elnökséggel tárgyalni. Felállított Surján László egy bizottságot, és most jön a lényeg: Szabó kikötötte, hogy én nem lehetek ennek a bizottságnak a tagja, helyettem Lukács Tamást, az egri érsekség képviselõjét delegálták, akinek a vállalati tapasztalata egyenlõ a nullával. A második feltétele volt az Állami Vagyonügynökségnek, hogy a bizottság tagjai alá írnak egy nyilatkozatot, mely szerint amit látnak, és hallanak, arról nem beszélnek, az államtitok. Ez Surján mûve volt. Engem kigolyóztak... Ma már azt mondom: nekünk is tiltakozást kellett volna szerveznünk – akár a taxisok – a saját kormányunk ellen. Rendet kellett volna tenni az elsõ esztendõben, ez az igazság. Ezt várta tõlünk az egész ország. Bûnösek vagyunk. 2004. január 13. Forrás: Magyar Sors

Részlet Franka Tibor: Azok a szép napok c. könyvébõl. A könyv megvásárolható, érdeklõdni: Bozzay Józsefnél a [email protected] címen lehet. Ez az e-mail cím védett a spamkeresõktõl, engedélyezni kell a Javascript használatát a megtekintéshez. jó ha figyelünk

15

Ünnepeljük együtt Izrael 60. születésnapját Jaj, kedves, kedves, édes anti-antiszemiták, nem, nem, nem én mondom ezt a felháborító szörnyûséget! Azért tettem idézõjelbe, hogy ez még a hülyében is tudatosuljon. Én fel vagyok háborodva miatta és elhatárolódom tõle, mint a Fidesz a Magyar Gárdától. Sõt még jobban, ha lehet. De még csak nem is egy neonáci, nem is egy újfasiszta, még csak nem is egy szörnyû „gárdista” mondta! (Pl. Gyurcsány elvtárs, aki köztudottan a legjobb ifjúkommunistákat tömörítõ „Ifjú Gárda” tagja volt. Persze, tudom, az más volt, az jó Gárda volt – Vörös Gárda! Az a „burzsujok” ellen harcolt – persze csak szájalva – mert közben már bebábozódott, hogy majd burzsujként bújjon elõ. Ezt a rovarvilágban (féregvilágban?) tapasztalható jelenséget a tudósok „teljes átalakulásnak” nevezik. Sajnos, a teljes átalakulás végered-

ménye nem mindig egy szivárvány színekben pompázó, gyönyörû pillangó, hanem – korunkban többségében – lótetû: egy kártékony és undort keltõ féreg, amely a föld alatt rejtõzködve, a sötétben rágja el alattomban a növények gyökerét és pusztítja az életet. Nem eszi meg az egész növényt, csak annyit a gyökerébõl, amennyi éppen elég a megöléséhez. Mint egy valódi „posztkommunista burzsuj”. Az emlõs állatok között is van ilyen. A vadászok dúvadnak hívják. Nem éhségbõl öl, hanem csak az ölés kedvéért. Elég arra gondolni, hogy amíg Horthy 2000 falusi iskolát épített, a „szociálisan érzékeny lótetû” bezáratott 500-at. Így építi „EU konform” módon a magyar jövõt és a „tudás alapú társadalmat”.) Mielõtt még megmondanám, ki írta az idézett szörnyûséget, elárulom, hogy – szo-

http://www.normanfinkelstein.com/article.php? pg=11&ar=1694 05.17.2008 | Gush-Shalom.org http://zope.gush-shalom.org/home/en/channels/ avnery/1211059332/ » ÍRTA URI AVNERY Az utóbbi napokban elárasztanak bennünket a barátaink. A világ nagyjai, régiek és maiak, ide jönnek, hogy hízelegjenek, a farkukat csóválják elõttünk, hogy a porban csúszkáljanak a lábainknál. „Uram, ments meg engem a barátaimtól, az ellenségeimmel magam is elbánok” – mondja egy régi imádság. Gusztustalan! Vegyük például a német kancellárt, Angela Merkelt, aki elzarándokolt Jeruzsálembe. A bájolgása ment volt minden bíráló szótól és a megalázkodás egészen új csúcsait sikerült elérnie a Knesszetben elmondott beszédével. Én hivatalos voltam rá. Lemondtam a kitüntetésrõl. Hasonlóképp ki fogom hagyni azt az örömöt is, amikor meghívnak a hyperaktív Nicolas Sarkozyval való ülésre, aki majd megkísérli, hogy túlszárnyalja a német vetélytársa hízelgési csúcsát. Ezt megelõzõen John McCain nevelõje, az evangélikus lelkipásztor John Hagee látogatott meg bennünket, aki a Katolikus Egyházat szörnyetegnek nevezte. Minden pórusából szenteskedõ bókokat izzadva az (õ) istene nevében megtiltotta nekünk, hogy akár egy hüvelyknyit is föladjunk a Szentföldbõl és megparancsolta, hogy a (mi) utolsó csepp vérünkig harcoljunk. Azonban mindezek a közelébe sem értek Bushnak. A köztársaság története legbalszerencsésebb elnökségének a végéhez közeledve õ ténylegesen egy égõ gyufát nyomott a kormányunk markába arra biztatva õket, hogy robbantsák fel a talpunk alatt lévõ lõporos hordót. De a kerítõnõi versengésben résztvevõ mai vezetõk névsora eltörpül azoknak a hajdaniaknak a hosszú felvonulása mellett, akik ostrom alá vették a kapuinkat. A hajdani nagyságok világnagy raja, mint a méhek, szálldos egyik helyrõl a másikra, mindenki egyért és egy mindenkiért. E héten Jeruzsálemet szállták meg Shimon Peresnek, az elsõ számú hajdaninak a meghívására, egy olyan politikusénak, aki életének 84 éve alatt egyetlen választást sem nyert, és vé16

morú, de itt tartunk – még börtönben sem ül „gyûlöletbeszéd” miatt, hanem azóta is, folyamatosan, szabadlábon „gyûlöletbeszél”. Kérem, akkor most ideje, hogy megkapaszkodjanak: az illetõt Uri Avnerynek hívják, izraeli állampolgár, igazi izraeli hazafi, aki valaha a zsidó országgyûlés tagja volt, még korábban az Irgun nevû zsidó terrorista csoporté, aki forrófejû, lelkes, fiatal zsidóként fegyverrel harcolt a rasszista, „csak zsidó” állam megalapításáért és az arabok elûzéséért. Úgy tûnik, felismerte, hogy Izrael állam fennmaradásának elkerülhetetlen feltétele a palesztinokkal való megbékélés, aminek érdekében megalakította a Gush Shalom (Béketömb) nevû mozgalmat. Most neki adom át a szót, hogy elmondja a 60. születésnap kapcsán megfogalmazott gondolatait:

gül merõ részvétbõl megkapta a gyakorlatilag jelentõség nélküli Izrael elnöke címet. E csoport közös nevezõje, hogy a tekintélyük otthon gyakorlatilag nulla, de a külföldi megítélésük az egeket veri. Egymás kölcsönös csodálatával kárpótolják magukat az otthoni elismertségük hiányáért. E csapat egyik legtekintélyesebb tagja Tony Blair, akit a sajt hazájában kidobtak a hatalomból, de nem elégszik meg azzal, hogy élvezze a nyugdíját és rózsákat nevelgessen. Vigaszdíjként megkapta azt az örömöt, hogy a mi ellentéteinkkel játszadozzék. Néhány hetenként összehív egy sajtótájékoztatót, hogy bemutassa a palesztinok tömegeinek a megjavításában elért tüneményes sikereinek a bõ termését, miközben a a megszállt területeken a tényleges helyzet egyre rosszabbra fordul. A mi biztonsági intézményeink megunt tehertételként kezelik õt, akinek idõnként oda kell vetni egy-egy csontot, hogy boldog legyen. Az e héten tartott konferencián volt néhány rendes ember is, de a színteret a hajdaniak sajátították ki, kezdve a nyugdíjas bûnözõn, Henry Kissingeren, a trónfosztott hõsig, Mihail Gorbacsovig (akit én még mindig hõsnek tartok, mert megelõzte a vérontást a szovjet birodalom összeomlásakor). Sajnálatra méltó õt ebben a társaságban látni. Eme orgia minden részvevõje hegyet hegyre halmozott Izraelnek hízelgõ bámulatából. Egyiküknek sem volt egyetlen bíráló szava sem. Semmi a megszállásról. A telepekrõl. A gázai zárlatról. A napi öldöklésrõl. Csak a csodálatos, békeszeretõ államról, amelyet a rossz, nagyon rossz terroristák a tengerbe akarnak vetni. A vendégek egyike sem állt fel, hogy figyelmeztessen a jelenlegi politika feladására. Senki sem állt fel, hogy figyelmeztessen az igazságra, hogy a jelenlegi politika folytatása valószínûleg szerencsétlenségbe sodorja az országot. Akinek ezekhez hasonló barátai vannak, azoknak nincs szüksége ellenségekre. Aki azt látja, hogy a barátja orosz rulettet játszik és golyókat ajánl föl neki – az vajon igazi barát? Aki azt látja, hogy a barátja a meredély szélén áll és azt mondja neki, hogy „menj csak bátran” – az barát? A hízelgõk testvériségében a legtöbb figyelmet az amerikai zsidó milliárdosok vonták magukra (akik fizették is a banzájt). Néhányukat azonnal az érkezésük után beidézték a rendõrség fõparancsnokságára, hogy vallomást tegyenek abban az ügyben, amely ma rengeti Izrael alapjait – Ehud Olmert korrupciós ügyének a nyomozásáról van szó. jó ha figyelünk

Már politikai pályájának a kezdetén, 45 évvel ezelõtt is a korrupció szaga kísérte Olmertet. Most azonban a bûz már mindenen túltesz. A rendõrség közzétette, hogy Moshe Morris Talansky, az amerikai zsidó milliárdos, éveken át adogatott neki készpénzzel bélelt borítékokat. Hol is láttunk mi ilyet korábban? Természetesen az amerikai mozikban és TV sorozatokban. Valaki kinyit egy bankjegy kötegekkel megtömött bõröndöt. Az adományozó minden esetben a maffia tagja volt, aki kapta, az pedig általában egy korrupt politikus. Lehetséges, hogy Olmert sosem látta ezeket a filmeket? Õ, aki a karrierjét a „szervezett bûnözést” kárhoztató demagóg beszédekkel kezdte? De nem Olmert az, aki engem ebben az ügyben érdekel, hanem Talansky. Õ az „Izraelt szeretõ” milliomosok fajtájához tartozik, akik legtöbbje az USA-ban lakik, de Kanadában, Svájcban, Ausztriában és Ausztráliában és más helyeken is élnek. Õk valamennyien izraeli hazafiak. Valamennyien nagy emberbarátok. Valamennyien milliókat adományoznak izraeli politikusoknak. És majdnem mindegyikük a szélsõjobbot támogatja. Mi mozgatja õket? Mi befolyásolja ezeket a milliárdosokat, hogy azt tegyék, amit tesznek? Egy alapos vizsgálat felfedi, hogy mindannyian piszkos ügyletekkel szerezték a pénzüket. Néhányan szerencsejáték bárók, kaszinó tulajdonosok, az ezzel elkerülhetetlenül együtt járó erõszakba, bûnözésbe és kizsákmányolásba belekeveredve. Legalább egyikük nyilvános házakból szerezte a vagyonát. Másikuk részese volt egy botránynak, amely idõs emberek otthonaival volt kapcsolatban. A harmadik egy olyan család sarja, amely szeszcsempészetbõl gazdagodott a szesztilalom napjaiban. Néhányan a legmegvetendõbb fajtához tartozó fegyverkereskedõk , akik a halál és pusztítás magvait széthintõ afrikai politikai bûnbandáknak adnak el fegyvereket. De a pénznek – jól tudjuk – nincsen szaga. Az e fajta sokmilliomosok közül a legtöbb úgy érzi, hogy nem kapja meg azt a megbecsülést , ami járna neki. Milliárdos társaik, a magas társaság tagjai, lenézik õket. Egy embert, aki elérte ezt a társadalmi állást, már nem elégít ki maga a pénz. Köztiszteletre vágyik. Az efféle köztiszteletet Izraelben meg lehet vásárolni, méghozzá olcsón. Izrael árulja a köztiszteletet, anélkül, hogy egyetlen kérdése volna. Egy megfelelõ adomány esetén még egy alvilági szerencsejáték barlang tulajdonosát is fogadja a miniszterelnök, ebédelhet az elnökkel és felteszik a nevét egy egyetemi épületre. (Egyszer írtam egy könnyed hangú cikket a Harmadik Templomról, az Úr hozza tetõ alá hamarosan, ámen: a Rosenstein szentek szentjét, a Rosenzweig oltárt, a Rosenbaum kerubokat, stb.) Közvetlenül a hat napos háború után, a tábornokaink nagy napjainak idején, egy új szokás terjedt el a zsidó milliárdosok között: egy zsidó tábornok kitartása, akit úgy mutattak be a barátaiknak, mint egy kis díszállatot. Néhány tábornok semmi kivetni valót nem jó ha figyelünk

talált ebben. Az egyik milliárdos Ezer Weizmant, a légierõ hõsét tartotta ki (akinek le kellett mondania az elnökségrõl, amikor ez kiderült). Két miliárdos Ariel Saront fogadta örökbe és beültették az ország legnagyobb farmjára. Shimon Peres ugyan nem volt tábornok (sõt még katona sem), de legalább három milliárdos fogadta õt arany szárnyai alá. Nem volt olyan milliárdos, aki ráfizetett volna egy tábornok kitartására, egy izraeli politikus támogatására vagy egy izraeli ügy nagylelkû adománnyal történt támogatására. Az én én, a hazafiság hazafiság, de az üzlet, az üzlet. Itt alakul ki a korrupció. Bárki, aki milliókat adományoz egy politikusnak Izraelben (vagy, ami azt illeti, az USA-ban, Olaszországban, vagy bármely más táján a földnek), nagyon jól tudja, hogy kamatostul fogja visszakapni. Amikor a politikusból miniszter, vagy miniszterelnök lesz, akkor az adakozó megütötte a fõnyereményt. A politikában nincs ártatlan ajándékozás. Így, vagy úgy, az adakozó meg fogja kapni a viszonzást – a többszörösével megtetézve. Ez érvényes az USA-ban, Olaszországban és Izraelben is. Ha az ajándékozó kijelenti, hogy neki nincsenek üzleti érdekei Izraelben, az csak annyi jelent, hogy mélyebbre kell ásni. Az Olmert ügy csak újból megerõsíti, amit régóta tudunk, hogy az izraeli politikusokat hajtó üzemanyag nem egyszerûen pénz, hanem külföldi pénz. Megszerezni a jelölést és kampányolni a választásért milliókba kerül a jelöltnek, és ezek a milliók mindig külföldi adakozóktól származnak. Külföldi milliárdosok pénzelték Olmertet a jelölési versenyben és õk pénzelték az általános választások során, amikor elérték, hogy õ legyen a miniszterelnök. Miután megválasztották, elindította a 2. libanoni háborút, a vele járó öldöklést és pusztítást. Elmondható, hogy azokat az izraeli és libanoni katonákat és civileket, akik életüket vesztették a háborúban, amerikai zsidó milliárdosok ölték meg. A jeruzsálemi konferencián Simon Peres magasztalta az izraeli chutpa-t (gátlástalan pimaszság). Amire nekünk szükségünk van, az még több chutzpa – mondta. Ez bájosnak és jópofának hangzik, de tökéletes ostobaság. Én egy másik chutzpa-ról akarok beszélni. Nem elvontról, hanem valódiról. Egyszerû chutzpa-ról. A New yorki, genfi és máshová való milliárdosok chutzpa-járól, akik beavatkoznak a mi választásainkba és meghatározzák az országunk végzetét. Annak a chuzpa-ját, hogy adományoznak olyan háborúkra, amelyekben nem az õ fiaikat, hanem a mieinket ölik. Annak a chutzpa-járól, hogy milliárdokat küldenek új telepek alapítására a megszállt palesztin területeken, különösen Jeruzsálemben, amelyeket azzal a kifejezett céllal létesítenek, hogy megakadályozzák a békét és folytonos háborúnak tegyenek ki bennünket, amely a mi jövõnket fenyegeti, nem az övékét. Beszéljünk nyíltan: Én nem vádolom a jószándékú adományozókat, akik erkölcsi szükségét érzik, hogy hozzájáruljanak egy kórházi szárnyhoz vagy egy egyetemi épülethez Izraelben. Helyeslem, amikor emberek rászánnak pár száz dollárt egy olyan politikai ügy támogatására, amely közel áll a szívükhöz. Én a külföldi milliárdosok ellen tiltakozom, akik abban utaznak, hogy elõírják, merre haladjon az országunk. Lehetséges, hogy politikusok más országokban is kapnak adományokat külföldrõl. De ez általában nem meghatározó jelenség. Ez itt a döntõ tényezõ! Ez az egyik kóros következménye annak, hogy Izraelt „zsidó államként” határozták meg. Emiatt ezek az adományozók nem annak látszanak, akik – arcátlan külföldiek, akik beavatkoznak az életünkbe és korrumpálják a politikusainkat –, hanem melegszívû zsidóknak, akik támogatják azt az országot, amely az övék is. Gideon Levy írt nemrég egy cikket, amelyben arra kérte õket, hogy „hagyjanak nekünk békét”. Mivel én kevésbé kifinomult ember vagyok, mint õ, én ezt durvábban fejezem ki: Menjetek haza és vigyétek a pénzeteket! Mi nem vagyunk eladók! Tegyetek le róla, hogy ti intézzétek az életünket (és a halálunkat)! Nem hiszem, hogy szükség volna kommentárra. A fenti kép a Gush Shalom honlapjának a „logo”-ja. Látható, hogy a felirata héber, arab és angol nyelvû . A jobboldali négyszögben Izraelnek és a palesztin „vírusoknak” a zászlaja látható összefogva. Ilyen is van „elftikéim”, bármily hihetetlen és fölháborító. Röcsöge

17

Több olyan közgazdászról, professzorról, egyetemi tanárról és politikusról tudok, akik részt vettek azoknak a bizottságoknak a munkájában, ahol a rendszerváltás menetét kifundálták. Minden külföldi irányítással mehetett... Téved, aki spontán rendszerváltásra, spontán privatizációra gondol, nagyot téved. Minden meg volt tervezve, minden le volt zsírozva, csak a népet felejtették el minderrõl értesíteni, persze szándékosan. A KDNP-n és a Kisgazdapárton kívül az összes többi pártot is mesterségesen hozták létre. G. Nagyné Maczó Ágnes

„Ebben a játszmában a magyar népnek nem osztottak lapot” – Az utóbbi tizenkét esztendõt nézve, az Ön sorsa vargabetût ír le. Budapestrõl ügyvédként elindul, kiköt Borsod megyében, ahol tanácstitkári állásokat kap, majd részt vesz az 1990-es szalmád választásokon és MDF támogatással, de függetlenként bekerül a Parlamentbe, ahol a legutolsó sor, legutolsó székén kap helyet. Onnan a Kisgazdapártba lépve az Országgyûlés alelnöke lesz, majd kirúgják a pártból, és veszít az 1998-as választásokon. Budapest közelében Üröm községben telepszik le a családjával, itt még megválasztják polgármesternek, de 2002 óta ismét ügyvédként dolgozik. Tizenkét évig botladozott a politika világában, azóta pedig ott folytatja, ahol abbahagyta. Volt értelme a kiruccanásnak? – Én azon politikusok közé tartozom, akik büszkék arra, hogy beléptek a politika világába, mert én soha egyetlen percre sem hagytam cserben azokat, akikért odamentem. Mindvégig azon dolgoztam, miként lehetne a nagypolitikát ennek a szerencsétlen népnek a szolgálatába állítani. Huszonkilenc évesen választottak képviselõvé a rendszerváltás pillanatában úgy, hogy nem voltam sem kommunista, sem ügynök. Ne nézzen úgy rám, hiszen ezek még ma is meghatározó) feltételei az érvényesülésnek. Talán ez lehetett az oka, hogy az MDF megyei pártállami emberei vissza akartak léptetni a második fordulóban, holott a legesélyesebb voltam. Nem tudták megtenni, mert nem léptem be az MDF-be csak felkérésüket fogadtam el, mert szerettem volna hangot adni annak a nyomornak, amit Abaújban láttam. Persze õk másként gondolták: erkölcsi tõkémet akarták csak felhasználni pillanatnyi aranyfedezetnek a szélkakas marxisták. De nem is marxisták voltak ezek, hanem elvtelen kalandorok, akik mindig a mindenkori hatalmasok farzsebébe fészkelik be magukat, mert onnan nem annyira látszanak, és onnan a legkönnyebb nyalni. Mégis én gyõztem. Elsõ felszólalásom után egyértelmûvé vált, hogy hosszú küzdelmes út elõtt állok. Egy SZDSZ-es képviselõnek válaszolva Németh László gondolatát idéztem-. „Szeretném, ha a magyar nép nem válna bennszülötté saját hazájában!" — zavar és riadalom támadt az ülésteremben. De akkor 18

még demokrácia volt. Persze minden látszat ellenére hamar kiderült, hogy ebben a rendszerváltó játszmában a magyar népnek nem osztottak lapot. Néhány beszédem után államtitkári állást ajánlottak, de külföldre is mehettem volna. Maradtam. – Úgy érezte, mint kirekesztett függetlenke, hogy máris útjába került a kapcsolatokkal és szövetségesekkel rendelkezõ „nagyoknak"? – Igen. A nép kalodája címû felszólalásomat követõen, melyben az államadósság kérdésérõl szóltam, már keményebben léptek fel, etikai bizottság elõtt akartak felelõsségre vonni. Dávid Ibolya, mint az etikai bizottság egyik vezetõje, többször megállított a Parlament folyosóján, hogy menjek el a bizottságuk színe elé már 1990-ben. Elmagyaráztam neki, hogy ismerem én az ilyen bizottságosdit, ugyanis a Kádár-rendszerben minden törvényességet nélkülözve meghurcoltak testületi elöntések mögé bújt árnyék-emberek, és két évig nem volt állásom. Úgyhogy én nem megyek sehova. Engem ne gyötörjenek a demokraták, mert szabadon mertem szólni elherdált, eltûnt milliárdok kérdésében. Nem sokkal késõbb négygyermekes édesanyaként le magyaranyáztak. Törvénytelenül és gátlástalanul fotómontázsokat készítettek rólam

hiányos öltözetben. Beszédeimet elferdítették, cenzúrázták. Gúnyoltak, ha gyönyörû erdélyi népviseletben jelentem meg. Ez annyira irritált egyeseket, hogy noha elõtte jól ismertük egymást, de már nem is köszöntek nekem. Amikor érdeklõdtem, azt üzenték, azért nem köszönnek, mert akkor kicikizik õket a pártjukban. Neveket ne kérdezzen. Nos, az egyik fiatalember már ugyanazt mondja a Parlamentben, amit én tizenhárom évvel ezelõtt mondtam, azzal a különbséggel, hogy én már nem mondhatom. – Ön függetlenként olyan helyzetben volt, amelyben nem kellett betartania egyetlen párt utasításait sem. Ebbõl az is következett, hogy Önt sem kímélték a pártok. – Gyakran mondtam el a Parlamentben Antall Józsefnek is, mit képzel, és ez így nem jó... Különben sem értettem õt, mert függetlenként még az MDF frakcióban ültem, amikor 1990-ben az elsõ összejövetelen azzal állt elénk, vegyük be a FIDESZ-t a koalícióba. Mindenki felmordult, elutasították Antallt, szavazásra már sor sem kerülhetett. Hasonlóan nagy ellenszenvet váltott ki képviselõtársaimból az a beszédem, amelyben az MDFSZDSZ paktumot bíráltam a köztársasági elnökválasztás kapcsán. Milyen elnök az, akit nem a nép választ, hanem a Parlament? Az olyan elnök csak dísznek kell a hímes tojásra, akit a kormányozhatóság érdekében kivonnak a népakarat alól. A vezetés a nemzettel a közvetlen politikai összeköttetést nem szakíthatja meg. Sokan nagyon csúnyán néztek rám, a folyosón viszont a kezemet szorongatták, hogy igazam van. Hogy miért voltak olyan mérgesek a beszédeimtõl, azt csak egy év múlva értettem meg. Ekkor jutott tudomásomra, hogy a rendszerváltó parlament közel hetven százaléka a Magyar Szocialista Munkáspárt oszlopos tagja volt. Annak ellenére, hogy az MSZMP-bõl lett MSZP mindössze nyolc százalékot szerzett a parlamentben, mégis megvolt a kétharmados többségük. Ezt persze az emberek többsége nem tudta, és ma sem tudja. Sõt, aki nem volt kommunista, nem volt ügynök, az már akkor is a demokrácia ellenségének számított. Az államadósság kapcsán hiába hangoztattam, a hitelekbe a magyar népnek soha semmilyen beleszólása nem volt, azt a bukott diktatúra vette fel és herdálta el, mindenki engem szidott. Amennyiben az ország ezt – az adósságot magára vállalja, akkor hitelesíti azt a diktatórikus rezsimet, amelyet megbuktatott. Vagyis: minden korbácsütést utólag dollárban meg is köszönünk. Ezután a beszédem után Antall József odajött hozzám a folyosón, és azt kérdezte: Asszonyom, ön meg akarja jó ha figyelünk

buktatni a kormányt? Segíteni szeretnék, hogy ne bukjanak meg – válaszoltam. Megbuktak. Lehet, hogy ez így volt megbeszélve és eldöntve magasabb körökben. Hasonlóan lehurrogtak és nevetségessé akartak tenni, amikor az önkormányzati törvény ellen szólaltam fel. Megmondtam, ha bevezetik, az MDF-kormány meg fog bukni, hiszen visszaáll a régi rendszer. Sajnos ez is bejött. – Gondolom, az utolsó csepp a pohárban az lehetett, amikor 1991-ben a felelõsségre vonás ügye úgy dõlt el, ahogyan eldõlt. A parlament megszavazta, de Göncz Árpád és Mécs Imre, akik maguk is ötvenhatosok, az Alkotmánybírósághoz fordultak. A döntés ismeretes, a felelõsségre vonás elmaradt. – Akkor, amikor Németországban nyilvánosságra hozták az ügynöklistákat, felelõsségre vonták a berlini falnál kegyetlenkedõket, akkor Magyarországon kijelentette az Alkotmánybíróság: fontosabb a jogbiztonság, mint a felelõsségre vonás. A bûnösök megúszták, én pedig rájöttem, ez a parlament nem az a parlament, ahol a nemzet érdekeit tartják a legfontosabbnak. Nekem nem volt hatalom a kezemben, ha bíráltam, akkor rám ugrottak a pártok, a sajtó, és kész. Döntenem kellett, hová üljek, melyik frakcióba, Egyetlen párt sem állt közel hozzám, ahová hívtak is. A belépésemet megelõzte még a Kárpátaljáról szóló dicstelen vita és döntés. Az alapszerzõdésrõl akkor kezdtek el tárgyalni, amikor az angol királynõ itt járt. Miközben õt mutogatták a televíziónézõknek, délután a Parlamentben elkezdték a vitát. Nem volt jelen a miniszterelnök, a külügyminiszter sem, és az ország népe nem tudott semmirõl. Azt kénem Szabad György elnök úrtól, hogy azon a napon ne szülessen döntés és kérdezze meg a ház Antalit, Jeszenszkyt és Gönczöt, miért került az örök lemondás pontja a dokumentumba. Mindkét javaslatomat leszavazták. Ekkor a folyosón odajött hozzám Torgyán József és megkérdezte, mikor jön a Kisgazdapártba Ágika? Inkább azt mondja meg, mit kellene tenni, hogy az ukrán-magyar ügyet ne lehessen ilyen csúfosan elintézni. Csak annyit válaszolt, hogy nem lehet tenni semmit, ez a dolog el van intézve. Ma is meggyõzõdésem, hogy az nem alapszerzõdés, hanem diktátum. Aki azt aláírta és megszavazta, a hazát árulta el, a határon túl élõ magyarokat árulta el, és mondott le róluk örökre. Bebizonyosodott, hogy Antall József az addig illegálisan mûködõ nagykoalíciót nyilvánosságra hozta ország és a nemzetközi világ elõtt. Az a liberális nagykoalíció az MSZP, a FIDESZ és az SZDSZ által megtámogatott kormánnyal mûködött. Ez szégyen és árulás volt. Antall József szerintem akkor verte szét a nemzeti erõket, és átadta a hatalmat már elõre a liberális erõknek, azoknak, akikre ez az ország 1990-ben nem szavazott. jó ha figyelünk

– A jelenlegi parlament összetétele annyiban feltétlenül igazolja az Ön akkori véleményét, amennyiben a kisgazdák, a keresztények nem kerültek be, és az MDF is csak a FIDESZ hóna alatt. A pártok mozgása, mai elhelyezkedése és szerepe akkor, 1991-ben mennyire volt kiszámítható? – Mondok példát. Küldtem egy cikket a Magyar Fórumba, Csurka Istvánnak. Az volt a címe, hogy Te az MDF-be, te az SZDSZ-be, te a FIDESZ-be mész elvtárs. Csurka nem közölte le. Ebben minden benne van az MDF-rõl, az is, ahová jutott. A FIDESZ ifjúsági párt volt, a KISZ-szel szemben lépett fel, liberális programot hirdetett. Már akkor szoros kapcsoltban állt az SZDSZ-szel. Mondhatni, az ifjúsági tagozata volt Petõéknek, majd 1994-ben választási szövetséget is kötöttek. A kisgazdák között akadt jóravaló, okos ember, de a kevésbé képzett hõzöngök is bekerültek szép számmal. A KDNP-ben egy ál-keresztény magatartást tanúsító vezetés került hatalomra. Sajnos úgy viselkedtek, mintha a hitet kellett volna a politikában képviselni, és nem hitelesen politizálni. Számomra a KDNP vagy a Kisgazdapárt jöhetett számításba. A KDNP soha nem hívott, Torgyán és a tagság viszont üldözött. Az elnököt én nem kedveltem, voltak fenntartásaim a kirohanásaival kapcsolatban, de hátha tévedek. Végül 1993 augusztusában egyetlen gyûlés során lettem párttag, majd a kisgazdák alelnöke. Akkor már nyomon követhetõ volt a pártmozgás. Az MDF erõs kormány, erõs parlament, erõs forint kezdetû politikájából nem lett semmi. A paktummal az SZDSZ foglyává vált. Igaz, nem liberálisnak indultak, de 1993-ban már ennek a jelei is mutatkoztak. A FIDESZ viselkedésén is érezhetõ volt az ide-oda kacsingatás. Persze, akkor gondolni sem mertem volna, hogy idegen parancsra a nemzeti pártok eltûnnek a parlamentbõl, és a FIDESZ lép a helyükbe, miután a Liberális Internacionálét látványosan elhagyja. – Mielõtt továbbmennénk, tessék mondani, mitõl csúszott annyira félre a kárpótlás, a felelõsségre vonás, és a privatizáció? – Nem csúszott félre semmi, egy jól megtervezett programot hajtottak végre, szerintem már az 1980-as években rájöttek arra,, hogy a kommunista rendszer nem fog mûködni, ezért kidolgozták a rendszerváltás modelljét. Ennek a lényege az volt, hogy néhány évre visszavonulnak az MSZMPsek, különben nem lehet az övéké, illetve az õ csoportjaiké szerte a világon az a vagyon, amelyet 1945 után gumibottal, vagy internálással vettek el a magyar néptõl. Kellett egy átmenet és ezt az átmenetet hívták õk privatizációnak. Véleményem szerint csak olyan ember lehetett és lehet a miniszterelnök, aki ezt a programot betartja, különben leváltják vagy eltüntetik. Ezt azért állítom,

mert több olyan közgazdászról, professzorról, egyetemi tanárról és politikusról tudok, akik részt vettek azoknak a bizottságoknak a munkájában, ahol a rendszerváltás menetét kifundálták. Minden külföldi irányítással mehetett... Téved, aki spontán rendszerváltásra, spontán privatizációra gondol, nagyot téved. Minden meg volt tervezve, minden le volt zsírozva, csak a népet felejtették el minderrõl értesíteni, persze szándékosan. A KDNP-n és a Kisgazdapárton kívül az összes többi pártot is mesterségesen hozták létre. Az más kérdés, hogy a küldött emberek késõbb minden pártot elértek. – Ezzel azt is akarja mondani, hogy az Ön és Torgyán József között kirobbant élet-halál harcot szintén a pártjukba küldött emberek idézték elõ? – Nem kedveltem az elnököt, de amíg nem érkeztek meg azok, akik késõbb átvették az irányítást, addig megvoltunk egymással. Kikre gondolok? Akik elherdálták a pénzt, akik közül késõbb börtönbe is kerültek egyesek, azokra. Mikor õk jöttek, akkor én mentem a pártból. Ez nem volt véletlen. Pedig az 1993-ban csupán három százalékon álló pártot 1997-re húsz százalék fölé röpítettük a népszerûségi listán. Akkor írtam egy tanulmányt, miszerint, ha a FIDESZ-szel állunk össze, akkor a Kisgazdapártot a FIDESZ felmorzsolja, akár egy másik párt tette 1945 után. Ezt a mai napig be tudom bizonyítani. A másik lehetõség a párt további építkezése a választási gyõzelemig 2002-ben. Torgyán azt válaszolta, neki nincs erre ideje, összeállt a FIDESZ-szel, és mára eltûnt a párt, illetve négy is van belõle. Ha maradunk a türelmes várakozásnál, talán Torgyán sem tûnik el a süllyesztõben, noha 1Megérdemelte. – Csalódás érzõdik a hangjában, pedig azt mondja, már az elsõ parlamentben töltött esztendõ után rájött, az ülésterem nem az õszinteségi rohamok kitörési helye. Illetve, aki mégsem képes türtõztetni magát, azt kirekesztik. Ön tulajdonképpen csak azt szerette volna elérni, hogy a nyilvánosság elõtt mondhassa el a véleményét, hátha attól felébrednek az emberek. – Bizony, volt olyan gondolatom, amikor az országot jártam faluról-falura, hogy Istenem, én beszélek, az emberek meg alszanak. Megtapsolnak, hazamennek, megnézik az Izaorát, és kész. Ebbõl soha nem lesz változás, hiszen a politikusok a saját hatalmukat szeretnék megtartani. Maguktól õk nem változtatnak semmin, csak ha kényszert éreznek. Ha a tömegek követelnek, lázadnak, akkor igen. Igaz, Antall József mondása: tetszettek volna forradalmat csinálni. – Ön szerint kellett volna? – Nem vagyok a forradalom híve, mert a forradalomban mindig azokat vonják felelõsségre, mindig azokat végzik ki, akik komolyan gondolják, és azok kerekednek felül, akik újra becsapják az országot. Ettõl persze történhet utcára vonulás, mert abból még nem következik forradalom... 19

– Viszont, akik vonulgatni merészelnek, azokat megverik, bilincsben viszik be a rendõrségre, és bíróság elé állítják. – Az a baj, hogy ilyenkor a provokátorok kerülnek elõtérbe, és az igazi szervezõk a háttérbe szorulnak. A forradalmak Magyarországon elõször elbuktak, azután pedig a megharcolóit félretették, üldözték, bebörtönözték, vagy agyonverték. A vezetõk a barikád mindkét oldalán általában megúszták a felelõsségre vonást. Valami hasonló történt 1990-ben is, hál’ Istennek vér nélkül. Mondták, jöjjön, aki változtatni akar, induljon a választásokon, most itt az alkalom... Aztán aki komolyan gondolta, azt szépen kipenderítették maguk közül. – Ezek szerint Ön is komolyan gondolta, nem is óhajt visszatérni a politikába? – Nem rajtam múlik. Úgy érzem, képzett politikus vagyok és képes arra, hogy ringbe szálljak bármikor. De most nem olyan a politikai közeg. Ebben nekem nincsen helyem. Úgy vitatkoznak, akár az óvodások, hogy ki mennyit lopott, ki hová tette. Szánalmas. Ki kellene kényszeríteni a tisztességet a politikusokból. De egyelõre a magyarság nem akar semmit. Visszavonult, passzív, mert csalódott. A liberális sajtó is megtesz mindent azért, hogy a nép véletlenül se eszméljen... A rendszerváltás nagy bûnei közé sorolom a Médiatörvényt is. Akkor már kisgazda alelnökként én voltam a téma vezérszónoka a parlamentben. Elmondtam, a törvény úgy rossz, ahogy van, és szakmailag le is vezettem. Rám támadtak a szocialisták, a fideszesek, mit képzelek én, hiszen ez a törvény egy alapos egyeztetés eredménye, üljek már le a helyemre. Egyszerre hárman támadtak rám. Ma ugyanezek a politikusok ugyanazt nyilatkozzak, amiért engem annak idején támadtak, hogy rossz a törvény, tévedtek, és a többi... Mindebbõl világosan látszik, hogy aki a nem-

zet érdekeit óhajtja szolgálni a pártok és a különbözõ csoportok érdekei helyett, az akármit mondhat, mindig belekötnek. Hasonló volt a helyzet a pártokkal is. Az MDF nem liberális pártként indult, de el kell ismernünk, hogy mostani politikája alapján egyértelmûen a FIDESZ mellé sorolható és ugyanúgy, mint a FIDESZ-nek, az MDF-nek is szövetségese volt az SZDSZ, egy paktum keretében. A KDNP-nek viszont történelmi múltja és határozott keresztény elkötelezettsége miatt nem a liberális oldalon volt a helye. Meggyõzõdésem, hogy Magyarországon a kétpólusú politikai rendszer hosszú távon nem mûködtethetõ. Nem lehet polgári, meg baloldali részekbe tömöríteni. Minimum hárompólusúnak kell lennie a magyar politikának. Egyik a baloldal, de olyan baloldal, amely kirekesztõ, diktatórikus, élcsoportos gõgjétõl teljesen megszabadul. A másik pólust a liberális FIDESZ és MDF alkotják. Közöttük helyezkedik el az SZDSZ, amelyik egy zárt klikk, melynek tagjai már a Kádár-rendszerben is fizetett hõbörgõk voltak. Ezek az emberek, ha kell jobboldaliak, lásd 1990-es választás, ha kell baloldaliak, lásd 1994. Most ilyenek is, olyanok is. Kaméleonpárt. Persze, ugyanezt a F1DESZ-rõl is elmondhatjuk, hiszen Orbán Viktor és a pártja 1990-ben még kivonult a parlamentbõl, amikor egyperces néma felállással emlékeztünk meg a trianoni tragédiáról... Kivonultak akkor is, mikor az egyházi javak visszaadásáról vitázott a parlament. Mára száznyolcvan fokos fordulatot vettek és felaprózták a jobboldalt, ugyanakkor elcsábították a keresztények és a kisgazdák egy részét. Visszatérve a lényeghez, harmadik politikai pólusnak mindenképpen lenni kell. Ez pedig sem nem baloldali, sem nem liberális, hanem népi, istenes, keresztény. Ezt a pólust az 1990-es években a KDNP és a Kisgazdapárt jelenítette meg a parlamentben. Ezért

Ráadásul a liberális FIDESZ lekezelõen beszélt a tömegekrõl, lenézte a vidéket, és egyszer csak ott álltak a jobboldal legelején. Egy debreceni rendezvényen 1997-ben elmondtam, hogy a kisgazdapártot valódi nép-pártisága miatt soha nem engedték tényleges hatalomhoz jutni, mint ahogy a magyar nép sem juthatott valódi hatalomhoz saját hazájában az elmúlt évszázadban sem. – Ebben az idõszakban már érzékelhetõ volt, hogy a legkisebb parlamenti párt, a FIDESZ kezdi átvenni a vezérpárt szerepét a jobboldalon, noha az MDF és a KDNP is nagyobb volt nála. Az alakuló polgári szövetség is Orbánék körül kristályosodott ki. Ezek az események összefügghettek azzal a politikai óhajjal, hogy a két történelmi pártot a háttérbe szorítsák. – Feltétlenül. Emlékszem, Pécsre mentem az egyetemre elõadást tartani, de útközben vettem egy újságot, akkor bukkantam rá egy döbbenetes tudósításra. Magyarországon járt az Európai Kereszténydemokrata Unió vezetõje Wim Van Velzen úr, aki többek között ta20

voltam én azon az állásponton, hogy a Kisgazdapártnak, a KDNP-nek össze kell fognia. Azóta sajnos beigazolódott, hogy a kétpólusú politika milyen egészségtelen a nemzet számáéi, mert miközben a liberális és a baloldal váltogatják egymást, a nemzeti politikát kirekesztik a parlamentbõl, a nemzeti politikának a pulikutya szerepét szánják: terelj, csaholj, hallgass! A Kisgazdapárt eltüntetése, Feldarabolása, kigúnyolása tehát történelmi szükségszerûség és feladat volt a többi párt számára. Én komolyan gondoltam, hogy a Kisgazdapártot modern európai néppártul emeljük, és semmiképpen ne lehessen a FIDESZ eszközpártja, inert sokkal nagyobb lehetõségek rejlettek benne. Minden híresztelés ellenére, nekem a FIDESZ-szel szemben nem voltak elõítéleteim. Engem csak az szomorított el, hogy minden jel arra mulatott, hogy itt nagy bunda készülõdik és a Kisgazdapárt csapatkapitánya adta el a mérkõzést. Mindvégig tisztességesen küzdöttem a pályán. Nem adtam el magam, ezért a második félidõben le is cseréltek, közvetlenül azután, hogy Horn Gyulának és az SZDSZ-nek egy-egy nagy gólt berúgtam. De maradjunk még egy kis ideig a polgári szövetségnél. Hogy, hogy nem, a parlamentben egyszer csak kettévált az MDF. Ennek következtében a FIDESZ egy hellyel elõrébb ugrott. Nem sokkal késõbb, mit ad Isten, a KDNP is szétesett, s így a FIDESZ már parlamenti alelnöki pozícióra is jogosult. És végül mi történt? A legkisebb parlamenti pártból, minden választás nélkül egyszer csak, lássanak csodát, a legnagyobb ellenzéki párt lett! Nem is volna annyira hihetetlen ez a történet, ha ide nem jön kellõ idõben külföldrõl egy politikus, és ellentmondást nem tûrõen ki nem adja az igazodási irányt, minden ellenzéki pártvezetõnek. Folytatjuk!

lálkozott Giczy Györggyel, és Torgyán Józseffel is. Velzen Giczy Györgyöt a következõkre figyelmeztette. Orbán Viktorral haladéktalanul vegye fel a kapcsolatot. Az akkor meghirdetett M1ÉP tüntetésre nem mehet ki. Vagy ha elmegy, akkor megnézheti magát. A Trianon kérdéssel kapcsolatos akkori fájdalmait fojtsa magába. A pártjában dúló vitákat majd külföldön elrendezik. Azt nem tudom, Torgyán Józsefnek mit mondott, de nekem ennyi elég volt. Velzen úrnak bizonyára mást jelentett határozott fellépése, mint nekünk. Õ Európában élt, mi pedig elég sokáig a szovjet blokkban. Emlékezzenek Pozsgay Imre egyik késõi nyilatkozatára, hogy neki Olaszországban a szovjet nagykövet utasításba adta, hogy mindenben Grósz elvtárs a fõnök, mindenben Grósz elvtárshoz kell igazodni! Én úgy emlékszem, hogy azért történt a rendszerváltás, és egész történelmünk arról szól, 1848-on át egészen 1956-ig, hogy ezt a szolgalelkû helyzetet partneri viszonnyá alakítsuk. Pártállami emberek beszélték széltében-hosszában, hogy Kádárnak mindig a zakója díszzsebébe tették az utasító cédulákat. jó ha figyelünk

Velzen úr hangütése egy becsületes magyar politikus számára azt jelentette, hogy már megint nem néznek bennünket semmibe, önbecsülésünkbe, önérzetünkbe gázoltak bele. Hogy erre rajtam kívül elõször senki nem reagált, az egyáltalán nem véletlen: hozzászoktak a szolgasághoz. Csodálkoztam is, hogy az egész magyar politikai közéletben senki, az ég egy adta világon senki nem szólalt meg. Hogy milyen politikai alkuk készülõdtek a kulisszák mögött, teljesen mellékes. Ám, hogy egy parlamenti párt elnökének külföldrõl ilyen fölényeskedõ hangnemben utasítást adjanak miheztartás végett, állítólag szabad, független országban, a sajtóban megjelenik, és senki nem kérdez semmit, ez valóban elgondolkodtató. Mindenesetre ezt követõen Giczyt hiába gyõzködték, nem jött el a Hõsök terére a MIÉP nagygyûlésére. Én nemcsak elmentem a családommal, hanem Hegedûs Lóránt püspök után beszédet is mondtam. Olyan szélsõséges fiatalokra emlékszünk most, kezdtem a mondandómat, akik egyetlen nap alatt olyan bámulatos tettet hajtottak végre, hogy Magyarország a világ legfényesebb lapjaira került – a tömeg éljenzett. Ennek a forradalomnak a legnagyobb vezére az a szélsõséges Petõfi Sándor volt – itt már tapsoltak –, akinek a verseit a magyar költõk közül a legtöbb idegen nyelvre is lefordították. Vagy olyan szélsõséges fiatalra emlékezünk most, mint fókái Mór, akire azt mondanák a magyar televízióban manapság, hogy lázadó, szakadár. De ezt mondanák Irinyire, Vasvárira és mindenkire... És akkor Horn Gyula miniszterelnök szélsõségezik itt nekünk, akinek szélsõséges, halálos ellenségei voltak a gaz imperialisták, és szélsõséges volt neki mindenki, aki nem hitt a kommunizmus eljövetelében, majd bemegyünk a boltba, és visszük ingyen, kinek-kinek szükségletei szerint. Ok viszik ingyen a nemzet vagyonát. Nekik eljött a kommunizmus. A téren összegyûlt hatalmas tömeg fütyült és fújolt. Aztán áttértem Velzen úrra. A tömeg tombolt. Idejön, és utasítja a KDNP elnökét, hogy hová mehet, hová nem. Fõleg a MIÉP-gyûlést kerülje el, ahol magyar honfitársai ünnepelnek. Ezzel szemben Strassbourgba bármikor kimehet, ott majd elintézik a KNDP sorsát. Egyébként pedig a kereszténydemokrata Velzen úr kinyilatkozta, hogy a KDNP bújjon be a Liberális Internacionálé alelnökének, Orbán Viktornak a hóna alá. Minden jel arra mutatott, hogy amikor én ezt a beszédemet elmondtam, a nemzeti összefogás kérdését már eldöntötték: Orbán Viktorhoz kell igazodnia minden ellenzéki pártnak. Ekkor már a kisgazdapárt elnöke eladta a pártot. Velzen úr nyilatkozata egyértelmûen erre utalt. Ezért érintette érzékenyen a bennfenteseket, hogy Orbán Viktort kifütyülték a téren. A liberálbolsevik sajtó errõl hallgatott. Hangsúlyozom, itt nem Orbán Viktorral van a baj, hanem azzal, hogy egy nagyon szûk kör orr(b)ánál fogva vezeti az országot. – Ezeknek a folyamatoknak az ismertetésével Ön kimondatlanul is azt sugallja, hogy magasabb parancsra a nemzeti keresztény pártokat ellehetetlenítették, miközben a FIDESZ-nek köpönyeget kellett váltania, és át kellett venni az MDF szakadását követõen a jobboldali vezér szerepét. – Ráadásul a liberális FIDESZ lekezelõen beszélt a tömegekrõl, lenézte a vidéket, és egyszer csak ott álltak a jobboldal legelején. Egy debreceni rendezvényen 1997-ben elmondtam, hogy a kisgazdapártot valódi nép-pártisága miatt soha nem engedték tényleges hatalomhoz jutni, mint ahogy a magyar nép sem juthatott valódi hatalomhoz saját hazájában az elmúlt évszázadban sem. De mint cégért, használták! Rossz kompromisszumokba, végzetes szövetségekbe kényszerítették, s így a valódi kisgazda népi politika soha nem érvényesülhetett. Ez az, amit át kell gondolnunk felelõsen, mert megint két lehetõség van elõttünk: vagy létrehozunk egy olyan politikai szövetségi rendszert, amely végre valódi népi alapokon nyugszik, s a nemzettel erõs szövetségben garanciát termetünk arra, hogy ez a népi politika irányítsa az országot, vagy ha ezt elmulasztjuk, újra csak cégér lesz a kisgazda címer, s a címer árnyékában tovább folyik a népámító kótya-vetye. – Ha jól értem, akkor Ön szerint a liberális indíttatású szalámi taktika már ¡99l-ben elkezdõdött, amikor a Független Kisgazda-pár! kimenekült a koalícióból úgy, hogy harminchat embert leszalámiztak. Késõbb pedig kirúgták az MDF-bõl Csurkát, és kész. jó ha figyelünk

– Eközben Antall az SZDSZ-szel kormányzott. Ennek a közös kormányzásnak paktum volt a fedõneve, miközben sûrûn vállon veregette a FIDESZ-t, hogy milyen aranyos kis észak-amerikai ellenzéki stílust képviselnek. Mert Ön szerint vajon népi, nemzeti politika az, amelyik néhány ember paktumán alapulva kiüti a szabad elnökválasztás jogát a nép kezébõl! Vagy népi politika az, amelyik nem engedi, hogy nagyobb településeken közvetlenül válasszanak maguknak vezetõt a polgárok? Vagy népi politika az, amelyik a Kádár-klikk bûnös adósságait a nép nyakába teszi, s közben magéinak jutalmakat osztogat? Népi politika az, amelyik ahelyett, hogy a Kádár adminisztrációt a felére csökkentené, tovább növeli? Vagy Justitia-tervvel kábít bennünket: vakulj magyar! Az 1994-es választásokra már legalább öt kisgazdapárt volt bejegyezve, az MDF vereséget szenvedett, a MIÉP be sem került a Parlamentbe. A Független Kisgazdapárt olyan helyzetben volt, mint most a MIÉP, aki csak tehette rúgott egyet rajta, s szélsõségesnek bélyegezték, leírták. Én akkor léptem be ebbe a pártba sorozatos kérések után. S amikor láttam, hogy több ezer ember felállva, könnyes szemekkel ünnepel, megfogadtam, hogy minden erkölcsi és politikai tõkémet arra áldozom, hogy ezt a nagy múltú pártot ne tudják leseperni a politika színpadáról. Már akkor kitervelték a kétpólusú váltógazdálkodást a Polgári Szövetség létrehozásával, amely a liberális FIDESZ-hez igazítja az MDF-et és a KDNP-t. Én egy televíziós mûsorban kifejtettem, hogy logikátlannak tartom ezt a kétpólusú politikai felállást, mert a baloldal és a liberális FIDESZ, valamint a Szabó Iván-féle MDF között a harmadik pólust a keresztény alapokon álló FKgP és a KDNP jelenti. Tehát a KDNP-nek a kisgazdák mellett a helye, nem a FIDESZ mellett. Mivel nem jött létre a Polgári Szövetség, hamarosan bekövetkezett bosszúból az MDF, majd a KDNP szétszakítása. Ha a FIDESZ az antalli politika örököse, ami lényegében az SZDSZ-es paktum politikái jelenti, akkor úgy volna ésszerû, hogy a FIDESZ-nek Szabó Ivánékkal, és lsépyékkel kellene szorosan együttmûködniük, s a liberális-paktumos politikával felhagyó kisgazdáknak, KDNP-nek, MIÉP-nek, és MDF-nek kellene a nemzeti politikát együttesen megtestesítenie. De ettõl irtóznak azok, akik nem akarják, hogy a haloldalnak valódi népi alternatívája legyen, akik nem akarják, hogy a valódi népi politika utat törhessen magának Magyarországon, csak az Oszd meg és uralkodj/ elvét érvényesítik mindenáron. Magam a szövetségkötés híve voltam, mert ezek a pártok szövetségben a nemzettel, valóban képesek lettek volna hatalomra juttatni az egyetemes magyar népi politikát. – Olvastam az Ön Isten, Haza, Tárgyán család címû könyvét, amelybõl az derült ki, hogy a debreceni beszéd után a frakcióülésen Torgyán József is üvöltve szidta Önt, és a leváltását követelte alelnöki tisztségébõl. – Még a gyûléseit is felülmúló üvöltözésbe kezdett, annyi biztos. Éppen csak a zakóját nem tépte meg. Ordítozott, vagdalkozott összefüggéstelenül: hogy a férjem írja a beszédeimet, hogy beszélni se tudok. Amikor tizenhét éves koromban elvesztett, halott édesapámat kezdte embertelen módon igaztalanul gyalázni, elvesztettem a fejemet. Milyen ember az, aki úgy akarja a másik embert véleményével együtt megsemmisíteni, hogy halott szülõt gyaláz? Isten, haza, család pártjában? Milyen ember az ilyen – ütött szíven a kérdés. Rám nem jellemzõ módon, én is felemeltem a hangom és azt mondtam, miután a férjemmel több könyvet írtunk közösen, a nevünk is együtt szerepet a címlapokon, nem volt nehéz rájönni, hogy együtt dolgozunk. De az én férjem nem képviselõ, ezzel szemben az Ön felesége se írni, se olvasni nem tud, mégis itt van a frakcióban. A testvére miatt szétvert egy egész kisgazda alapszervezetet, és mégse lett polgármester. Halott apám nevében visszautasítok minden rágalmat! Egyébként pedig nem én voltam az ötvenhatos forradalmárokat halálra ítélõ Tucsek vérbíró magánszorgalmú segédjegyzõje! Végül az elnök ultimátumot intézett a vezetõséghez, vagy õ, vagy én. Egyhangú szavazás volt. Torgyán meg21

nyugodhatott. Azért kellett engem leváltani, mert az elnök elkötelezte magát a FIDESZ felé. Mindenkinek tudnia kellett mi vár a pártra, mégis végigcsinálták, amíg ki nem buktak. Sajnos, akkor már feleslegessé vált a további egyeztetés a szélesebb pártszövetség érdekében. Talán, ha én lettem volna az elnök, talán akkor lett volna esélyein... – Így viszont a kisgazdák erõsödése és az Ön által szorgalmazott jobboldali összefogás reménytelen vágyálom maradt csupán. Nem hízott a FIDESZ-ben, nem érezte annyira nemzetinek a pártot, mint amennyire hirdette magáról? – Igen, a FIDESZ-ben jelen volt, és ma is jelen van a kétarcúság... Persze, akkor még mutatkozott esély arra, hogy el tudjuk hárítani a kétpólusú parlamenti politizálást, ma már egészen más a helyzet, A 2002-es országgyûlési választásokon ismét félrevezették a népet, a rendszerváltó hangulat a múlté, az ország kitörési esélyei megszûntek, a privatizáció lezárult. Új idõszak kezdõdött és ma már sokaknak, így nekem is változtatni kell a véleményemen, ugyanis nem úgy történtek az események, ahogyan elképzeltük. Meggyõzõdésem, hogy a sok szempontból igaztalan, összemosott és erõltetett kétpólusú parlament kevésbé szolgálja a nemzetet, mint a sokszínû, de ettõl ez a helyzet még nem változik meg. Tetszik, nem tetszik, nincs más. Ma a magyar parlamentben egyedül a FIDESZ veti fel a nemzeti oldal gondjait és kérdéseit. Nagyon szerelném elhinni, hogy a jobbra rendezõdést komolyan veszik... Ha mégsem, akkor oda süllyedünk vissza, ahol a Kádár-rendszerben abbahagytuk. Lesz egy politikai értelmiség, és marad a nemzeti erõk törekvése, de a törvénykezés házán kívül. Az emberek nem fogják tudni mi miért történik, a kívülállók nem láthatnak többé a dolgok mögé, mert aki nem kerül be a politizálás egyre szûkülõ körébe, az végképpen kimarad mindenbõl. Nekem már ma olyan érzésem van, hogy az igazi döntéseket nyolc, esetleg tíz ember hozza meg az országban, a nép nevében, de a feje fölött... És ebbe nekünk nincs, ha így marad, nem is lesz belelátásunk. Az elmúlt tíz esztendõben nem így volt, hiszen nem lehetett bennünket megkerülni, kirekeszteni, vagy leírni. Véleményem szerint ez a két pólus egymást váltva akar hatalmat gyakorolni, egymással egyeztetve. Ha így marad, akkor csak azt szeretném, hogy ebbõl az elõnytelen hatalomgyakorlásból a lehetõ legtöbbet tudjon politizálni a nép. – Feladta? Beszélgetésünk elején azt mondta, az idõ most nem kedvez, de ha keresik, megtalálják. A két pólusban Önnek nincs helye? – Nem adtam fel, de csak akkor látok erre esélyt, ha szükség mutatkozik arra, amit én képviselek. – Belátható idõn belül nem sok az esélye. – Ezt én nem mondanám, mert ha így folytatják, akkor egyre lejjebb süllyed a politikusok hitelessége, becsülete és keresni fogják az emberek azokat, akikben még meg lehet bízni... Ha nem találnak ilyet, akkor visszajutnak azokhoz, akik már bizonyítottak. Ha meg nem, attól én még Maczó Ágnes maradok. Ha kellek, itt vagyok, de azért nem harcolok, hogy én legyek a balek, hogy én játsszam el az országnak azt, amit magam sem gondolok komolyan. – Hasonló kritikával Önt is illették, amikor a Kisgazdapárt egyik alelnökeként tevékenykedett. – Annak a valóságtartalma messze állt az igazságtól. Kétségtelen, amikor beléptem, szomorú tapasztalatokat szereztem. Hatalmas tagságról, szervezettségrõl beszéltek a vezetõk, de nem volt sem hatalmas, sem szervezett. Sajtótájékoztatót csak akkor tartoltak, ha az elnök akarta. Pongyolán fogalmazott, jellegtelen meghívóikat küldözgettek, csoda, hogy eljött néhány újságíró). A pártközpont munkája abban merült ki, hogy szervezték, de mindenki az elnök gyûléseit, aki hála helyett leggyakrabban ordítozott, és megalázott másokat. Tûrték. Magam elvállaltam a kampány vezetését 1994-ben, hátha sikerül megváltoztatni azt a képet, ami – fõleg az elnök viselkedése miatt a pártról kialakult. Rövid idõ alatt fantasztikus kapcsolat alakult a tagság és közöltem, amilyenrõl álmodni sem mertem. Olyan szervezettséget értünk el, amelyet egyetlen 22

jobboldali párt sem. Nálunk összmunka volt. Az, hogy ezt nem sikerült végigvinni, abban az elnöknek és közvetlen környezetének felejthetetlen szerep jutott, Ezzel együtt amennyire összemosnak Torgyánnal, annyira el is választanak tõle, hiszen a leváltásomat követõen a népszerûség több mint húsz százalékról öt százalék alá zuhant. Minden kisgazda tudta miért. Nem érzem kudarcnak, ami történt, sõt, örülök annak, hogy megpróbáltuk. – Abban az idõben valóban a kudarcnál is erõsebb volt Önben a politikai ambíció, hiszen miután csak ..mezei képviselõ" lehetett, örömmel fogadta el a METHSZ elnökének hívó szavát, és Kiskõrösön sztrájkbizottságot alakítottak a magyar föld védelmében. – Megegyeztünk, 1997. november harmadikán országos földvédõ tüntetést szervezünk a magyar fölei Jelegének kezére juttatása ellen. Ekkor Csurka István és Hegedûs Lóránt azt szerették volna, ha országjáró) MIÉP gyûlésekre indulunk együtt. Én cselekedni akartam, nem szónokolni, mert a bõrömön éreztem Tamási Áron szavait: „Ha nem vigyázunk, egyenként ütnek bennünket agyon!" Közzétettük hát felhívásunkat, melynek lényege, nincs a világon olyan jog, alkotmány, amely arra kényszeríthet egy népet, hogy némán tûrje, hogy saját hazáját, saját földjét kiárusítsák a talpa alól. Egységbe szólítottuk a népet. A Horn-Kuncze-kormány vízágyúval, gumilövedékkel, rohamrendõrökkel fenyegetõzött. Az ellenzéki pártok nagyokat hallgattak. Váratlanul érkezett a bejelentés, miszerint a rendõrség nem engedélyezi a pesti tüntetést, mert megbénítjuk a közlekedést. Nevetséges és felháborító, de nem volt mit tenni, nyilatkozatban mondtunk le a pesti tüntetésrõl. Ezt viszont sem a rádió, sem a televízió nem mondta be, szerintem szándékos elhallgatásról volt szó, még inkább erre kaptak parancsot a szerkesztõségek. Pongrácz Gergely! és másokat bántalmaztak, Zacsek Gyulát letartóztatták, és mindezt mikor? Horn Gyula kormányzásának ideje alatt, aki a ma is érvényben lévõ ügynöktörvény szerint még képviselõ sem lehetett volna. Igaz, azóta Medgyessy Péter rajta is túltett, hiszen õ már másodszor tiporta két lábbal a törvényi, nem hogy lemondott volna. – Az MSZP-s Szekeres Imre szintén kétszer, no nem lemondott, hanem támadt Önre. Elõször a Rákosi-Róth Manó elnevezés miatt, amely Rákosi Mátyást takarta, másodszor pedig a földeladás elleni tüntetést követõen, amikor Torgyán Józsefet arra kérte, távolítsa el Maczót a párt fából. Szekeres igazairól azért esett nekem, mert elmentem a M1EP Hõsök terei nagygyûlésére. Ez számára szélsõséges viselkedés a Parlament alelnökétõl. Nekem a jászságban, ahol Szekeres-született, és képviselõ volt, egy Auschwitzot megjárt néni, Ágnes néni mások elõtt szidta Szekerest, hogy milyen szélsõséges volt a kommunista Imre a szocializmusban... És akkor az ilyen Szekeres félék papolnak nekünk a demokráciáról. A szétvert tüntetést követõen, valamikor az esti órákban hallottuk a rádióban, hogy kizártak a frakcióból, leváltottak és megfosztottak az alelnökségtõl. Szerintem akkor már nem maradt senkiben sem kétség, mi zajlik a hatalomban, holdvédõ tüntetés élére álltam, és ezért kizárlak a földmunkás pártból. A kisgazda politikát akkor már beépített MSZP-sek és FlDESZ-MDF-esek határozták meg. Már csak a KDNP és a MIÉP maradt a nemzeti oldalon. Akkor Csete György, Kossuth-díjas építész otthonában találkoztam Csurka Istvánnal, aki felajánlotta a MIÉP országos listájának második helyéi. Várakoztam a válasszal, mert igazán nem a MIÉP volt a célom. Ekkor Csurka azt mondta, az elsõ helyet mégsem adhatja át nekem. Abban maradtunk, hogy választási szövetséget kötünk, és bevonjuk ebbe a KDNP-t is. Amit ígértem, betartottam, hiszen létrehoztam az Új Szövetséget, amely három hónap alatt bámulatosan teljesített. Miután nyílt levélben fordultam Csurkához és Giczyhez, vártam a választ az összefogásról, amiben megegyeztünk. Elmaradt, ma sem tudom miért. – Az Európai Uniós belépés küszöbéhez érve letisztult vagy letisztították a magyar nép parlamenti képviseletét. Nincs gazda, nincs keresztény és nincs nemzeti párt egy olyan ország törvényhozásában, amelyik több mint hatvan százalékban kereszténynek vallja magát, ahol minden második emjó ha figyelünk

ber vidéken lakik, ahol a nemzeti gondolatok, különösen Trianon óta, állandóan kitörési pontokat, sõt, elégtételt követelnek. Ön népinek, kereszténynek vallja magát. Hogyan döntött az Európai Unióhoz való csatlakozás kérdésében? – Elmentem és szavaztam, méghozzá igennel. Tudom, egyelõre rosszabb lesz a kisgazdáknak, a családoknak, szóval a nagy többségnek, mégis így elöntöttem. Mind a négy gyermekem nyelveket tanul, nagyon bízom a jövõjükben, az. ország jövõjében. Én azt vallom, mint Széchenyi, és a többi magyar, hogy miközben európaiak leszünk, a hazánkról, a nemzetünkrõl, a kultúránkról egy pillanatra sem feledkezzünk el, sõt fennen hirdetjük mindenütt. – Érdekes, éppen Ön mondta 1997-ben Kalotaszegen a református templomban még alelnökként a következeõket, idézem: „Az alacsonyrendû Európa gyarmatává tette a fél világot, kiirtott közel húszmillió amerikai õslakost, és kifosztotta a közép-európai népeket. „Késõbb így folytatta: „Megint azt kell tapasztalnunk, újra meg akarják a kis népeket osztani. Húzzák az uniós mézesmadzagot, miközben minden tulajdonunkra rácsapnak, mint India kincseire. A hazai politikai körök egyes rétegei kikiáltották, magukat európainak, hogy majd õk hajuknál fogva beráncigálják a barbár magyarokat, mert Európában mégiscsak komfortosabb a cselédszoba. Akik fölemelik a szavukat, megbélyegzik. Van-e ennél nagyobb elnyomás?” Idáig az idézet azt kérdezem Öntõl, hogy ismerve a számunkra minden szempontból hátrányos szerzõdést, miért mondott igent? – Nagyon sok rosszat tartogat számunkra. Egyelõre hátrányos a gazdaságnak, hátrányt jelent a legtöbb ember hétköznapjaiban, mégis azt mondom, a magyarság szempontjából pozitív... Mert a magyarság kiszabadul a szûk kis határai közül, és tudom, régebben nem ezt mondtam, de ismét létrejöhet a határon túliakkal a nemzeti egység. – Mire tetszik ezt a véleményt alapozni, hiszen a csatlakozással éppen mi engedjük le magyarjaink elõtt a vasfüggönyt. – Rövid távon igen, de hosszú távon nincsen más választásunk. Például Erdélyben utakat építenek, csatornákat, szóval Erdély készül az Unióra. Január elsején Pozsonyban lézerrel vetítették ki a Szent Koronát. Hát ilyet még két évvel ezelõtt sem mertünk volna elképzelni. Magyarul beszélgettünk és hangosan. Ezért régebben leköptek volna bennünket, ma természetes. Az összmagyarság szempontjából ez a folyamat lassú, de pozitív. – Milyen család az, amely bizonytalan jövõje érdekében lemond öt gyermeke közül négyrõl, abban a reményben, hogy egyszer ismét a csa-

lád teljes értékû gazdagabb tagjai lehetnek, felen esetben a családot nemzetnek tekintjük. Ez képtelenség, ráadásul a nép több mint fele nem bízik a beharangozott uniós jövõben. Ön szerint mi lesz itt 2005-ben, a csatlakozás utáni elsõ esztendõben? – Egyre nagyobb lesz az elégedetlenség, még nagyobb lesz a csatódás az Unióban, a tömegek még jobban lecsúsznak. Ebbõl következõen patthelyzet alakul ki. Beindulnak a tüntetések, de nem lesznek jelentõsek, legfeljebb próbálkozások. Amikorra a nép magához térne, addigra jönnek az országgyûlési választások, ahol a másik oldal, azaz Orbánék gyõzhetnek, és két évig megint nyugalom lesz az országban. A kétpólusú vezetés lényege pontosan ez, ezért erõltetik... És ebbõl a szempontból különösebben az sem számít, ki a miniszterelnök, mert a nagy dolgokban akár Orbánnak hívják, akár Medgyessynek az illetõt, nincs visszabeszéd. Még arra is ügyeltek, hogy a csatlakozás hátrányos pontjainak a felét Orbán, a másik felét Medgyessy írja alá. Ezzel együtt Orbán Viktort az ország több mint fele szívesebben látná hatalmon, mint a baloldalt. – Egyre többen állítják, ha az uniós parlamenti választásokon tarol a jobboldal, akkor már 2004-ben elõrehozott választások lehetnek. – Nincs jelentõsége. Az Unióban meghatározott létszámot kapunk, teljesen mindegy, hogy ki megy ki. Ugyanakkor olyan alacsony lesz a részvétel a választásokon, hogy még statisztikailag sem lesz kimutatható) az ország álláspontja a Medgyessy-kormány ellen, vagy mellett... Ezért nincs jelentõsége, mert az embereket az Unió nem érdekli, fõként az nem, hogy Szájer József utazik, vagy valamelyik MSZP-s képviselõ. – Mi lesz az Ön által 1990-tõl annyira óhajtott nemzeti oldallal, nevezetesen a kisgazdákkal, a keresztényekkel, a nemzetiekkel? – A kétpólusú vezetés nem adja egykönnyen, vagyis több cikluson át az úgynevezett baloldal és az úgynevezett jobboldal cserélgetik egymást, melyek közül az egyik nem igazi baloldal, a másik nem igazi jobboldal. Ennek ma már nincs is különösebb jelentõsége. Õk vállvetve addig birtokolják Magyarországon a hatalmat, ameddig egy nagy társadalmi lázadás ki nem tör. En ma, 2004 elején úgy látom, hogy erre a lázadásra akár egy évtizedet is várni kell. De nincs veszve semmi, mert a magyarságot agyon sem lehet ütni. 2004. január 6. (Részlet Franka Tibor: Azok a szép napok c. könyvébõl)

Részlet Franka Tibor: Azok a szép napok c. könyvébõl. A könyv megvásárolható, érdeklõdni: Bozzay Józsefnél a [email protected] címen lehet. Ez az e-mail cím védett a spamkeresõktõl, engedélyezni kell a Javascript használatát a megtekintéshez.

Az MSZP generáltatarozáson fog átesni, aztán a szolgasajtó majd azt hirdeti: új párt született, és az elmúlt évek csõdjéért, mocskáért a Fideszt teszi felelõssé. Az egyetlen igazi, velõkig hatoló dilemma: vajon van-e annyira egészséges a magyar társadalom, hogy ezt az egész politikai garnitúrát a süllyesztõbe küldi a következõ választásokon? Az MSZP mintegy három héttel ezelõtt kezdte el azt a médiaoffenzívát, amelynek szimpla üzenete: Orbán Viktor, illetve a Fidesz is erkölcstelen. Azért „is”, mert az MSZP a kisebbségi kormányzásra való átállás közben átértékelte a kommunikációját, és most már meg sem próbál védekezni a szökõárnyi mocsok ellen, amely árad a pártból és a párt körül. jó ha figyelünk

Elképzelhetõ, hogy belátták: a FIB feloszlatása az MSZP elõtt álló jövõt modellálja. Ahogyan a Zuschlag-típusú ifjúszocializmus sem menthetõ már semmivel, a legegyszerûbb a szemétbe hajítani, ugyanúgy a nagypárt, az MSZP is megérett a felszámolásra. Az agytröszt belátta talán, hogy nincs már ezen mit magyarázni, kész, game over, konyec. Ezért olyasmibe ölik a maradék energiájukat, ami az MSZP majdani felszámolása után is hozhat a konyhára: Orbánt és a Fideszt mocskolják. Orbán Viktornak a Kéri-féle társaságban elmondott beszédérõl senki sem tudhat semmi biztosat, mert a megjelentek „elõre egyeztetett módon” nem beszélnek arról, ami ott elhangzott. Ezek után az MSZP egész kommunikációs hadjáratot indít, sok pénzt költ arra, hogy Orbán „valljon színt” a programjá-

ról. Szûcs Erika szociális miniszter tüzet okádik az Országgyûlésben, hogy majd õ megvédi a nyugdíjasokat. Szabó Zoltán kijelenti, „Orbán hazudott”. Gyurcsány Ferenc leckét ad igazmondásból, politikai õszinteségbõl. Elõfordulhat, hogy ezzel akár százezer elbizonytalanodott választót is vissza lehet terelni a vörös akolba – ám ez mit sem ér a mostani helyzetben. Halkan kérdezzük: melyik országban lehet miniszter valaki, miután csõdbe vezérigazgatott egy bankot? A válasz: egy országban igen, mégpedig Magyarországon. Lehet-e oktatáspolitikus, aki a törvényhozásban alpári módon káromkodik? Igen, Magyarországon. Lehet-e miniszterelnök, aki a saját pártjának, országgyûlési frakciójának azzal érvelhet, hogy „végighazudtuk az elmúlt másfél-két évet”? És utána egy emberként kiállnak mel23

lette? Megint csak: igen, lehet, Magyarországon. Magyarországon lehet miniszterelnök egy hazudozó (Gyurcsány), lehet miniszter egy csõdbankos (Szûcs), lehet kulturpolitikus egy alpári lény (Szabó). Az MSZP-t legtökéletesebben az jellemzi, hogy a saját választmányuk elnöke gátlástalanul hazudhat a választmányi ülésen elhangzottakról, miközben pontosan tudja, hogy több száz ember füle hallatára történt minden.

Halkan kérdezzük: meddig létezhet egy ilyen mértékben szétrohadt szervezet? A válasz: egészséges társadalomban semeddig. Nem gondoljuk, hogy a szocialista pártban mindenkinek elment az esze. Nem gondoljuk, hogy ne tudnák: hazudnak, rágalmaznak, rágalmaznak, hazudnak. Történelmi tapasztalat szerint a szocialisták fortélyosan igyekeznek és tudják megõrizni, átmenteni hatalmukat. Megítélésünk szerint ez zajlik most is. A következõ választás elõtt az MSZP generál-

tatarozáson fog átesni, aztán a szolgasajtó majd azt hirdeti: új párt született, és az elmúlt évek csõdjéért, mocskáért a Fideszt teszi felelõssé. Az egyetlen igazi, velõkig hatoló dilemma: vajon van-e annyira egészséges a magyar társadalom, hogy ezt az egész politikai garnitúrát, gondolkodásmódot, viselkedéskultúrát a süllyesztõbe küldi a következõ választásokon? Vagy megint meg lehet venni pénzzel, félrevezetéssel a törvényhozási többséget?

Szent Patrik vezesse az írek kezét a nemre! (szerkesztõ) Az új alapokmány életbelépéséhez minden tagország ratifikálására szükség van! Elhúzódó politikai válságba taszíthatja az Európai Uniót, ha az írek nemet mondanak az EU új alapokmányára két hét múlva a népszavazáson. A politikai elit teljes erõbedobással folytatott igen-kampánya ellenére az elmúlt idõszakban nõtt a várható nem szavazatok aránya. „Nincs B terv” – röviden így válaszolt az Európai Bizottság elnöke, amikor arról kérdezték egy politikai fórumon, mi lesz, ha az írek június 12-én leszavazzák a Lisszaboni Szerzõdést. Pedig néhány elemzõ szerint még jól jöhet egy vészforgatókönyv, annak ellenére, hogy maga Jose Manuel Barroso a német kancellárral vállvetve igyekezett meggyõzni az alig több mint négymillió írt, hogy mondjon igent az EU tavaly hosszas vajúdás után megszült új alapokmányára. A legutóbbi felmérések szerint ugyanis öt százalékkal nõtt a várhatóan nemmel szavazók aránya, így 33 százalék utasítaná el a szerzõdést. 41 százalék mond várhatóan igent. Rengetegen ingadoznak még, így az alacsony részvétel miatt dugába dõlhet a szavazás. Ez történt nyolc éve is, amikor mindössze 35 százalékos részvétel mellett az írek leszavazták a Nizzai Szerzõdést. Egy évvel késõbb viszont a szavazásra jogosultak 48 százaléka ment el, és az igenek gyõztek. NAGY A LÉLEKTANI NYOMÁS Az pedig végképp nem volt olyan rég, amikor három éve egész Európa döbbenetére a franciák és hollandok is leszavazták az Unió alkotmányát, amely így nem léphetett életbe. A hat tagállammal indult blokk azonban idõközben 27 tagországra bõvült, az intézmények és döntéshozó mechanizmusok viszont ezt nem követték. Félõ volt tehát, hogy lebénul a tömörülés. Ezért az európai politikai elit rohamléptekkel hozzáfogott, hogy új alapszerzõdést hozzon létre. A Lisszaboni Szerzõdés több területen leegyszerûsíti a döntéshozatalt, korlátozza a tagországok vétójogát, és megteremti az állandó elnöki illetve külön külügyminiszeri posztot. 14 ország törvényhozása már ratifikálta a dokumentumot. Magyarország elsõként, legutóbb pedig Németország. Az írek maguk is bevallják, nagy most a lélektani nyomás rajtuk, amiért az egész EU-ban egyedüliként népszavazásra viszik az új Szerzõdés elfogadását. A kormányválasztások elõtti kampánynak is beillõ akcióba lépett: Brian Cowen minap beiktatott kormányfõ szerint az eddigi népszavazási kampányok közül most zajlik a „legnyitottabb, leghosszabb és legrészletesebb” vita. Maga a miniszterelnök presztízskérdésnek tartja az igen szavazatok gyõzelmét. Bár legutóbbi beszédében õ is elismerte, hogy mindig is sok volt a szkeptikus hang, amikor Írország európai integrációjáról volt szól. Az írek legnagyobb félelme még mindig az, hogy sérül az ország szuverenitása illetve katonai semlegessége. Nem kellene démonizálni az

24

EU-t – mondja erre Cowen, aki azért azt is hozzáteszi, hogy a kételkedés ellenszere „a nagyvonalú és kifelé tekintõ jövõbe vetett hit”. MEGSZOKTÁK, HOGY VOLT PÉNZ „Azért nehéz eladni a Lisszaboni Szerzõdést, mert nem hoz kézzel fogható elõnyöket a népességnek” – panaszkodott az Euobserver honlapnak az írek európai biztosa. Charlie McCreevy szerint az olyan általánosságokkal, hogy „javulni fog a helyzet” vagy hogy Írországnak „nagyobb beleszólása lesz a jobban mûködõ szervezeti felépítésbe” nem lehet megragadni a szavazókat. Az írek ugyanis európai közösségi tagságuk 35 éve alatt megszokhatták, hogy bõven jutott pénz a gazdáknak és az elmaradott vidéki térségek fejlesztésére. Mindez az európai piacokhoz való szabad hozzáféréssel együtt Írországot mára az EU egyik leggazdagabb országává tette. Cowen szerint kétség sem férhet hozzá, hogy Írország nemzeti szuverenitását éppen az európai integráció garantálta eddig is. Ráadásul a zöld sziget az EU-n keresztül sokkal inkább bele tud szólni a világ dolgainak alakításába, mintha elszigetelten állna a világ szélén. Nem is beszélve arról, hogy a tetemes amerikai és más külföldi befektetés is nagyban köszönhetõ az Unió által nyújtott stabilitásnak. Európa tehát az egyik fõ oka az ír gazdasági csodának – érvel Cowen. FÉLNEK A TÚL LIBERÁLIS PIACTÓL A fõbb politikai pártok – akiket a kormányfõ nyomatékkal kért, hogy folytassanak igen-kampányt – és más szerzõdéspárti szervezetek várhatóan összesen 2,3 millió eurót (több mint 550 millió forintot) költenek kampányra. A kormány lehetõséget adott a nemmel érvelõk véleményének kifejtésére is. Az egyik szerzõdés-ellenes szervezet, a Libertas úgy véli, az egész kidobott pénz. „Csak egy dolog biztos: minél többet tudnak az emberek Lisszabonról, annál kevésbé szeretik” – mondja Declan Ganley, a Libertas vezetõje. Ugyancsak rossz elõjel, hogy az egyik legnagyobb ír szakszervezet, a TEEU (Technical Engineering and Electrical Union) felszólította 45 ezer tagját, hogy voksoljon nemmel a népszavazáson. A mûszaki dolgozókat tömörítõ szervezet attól tart, hogy a Lisszaboni Szerzõdés a munkások jogai helyett inkább a nagyvállalatoknak kedvez. A gazdák ugyancsak a túl liberális piactól félnek. Az ír külügyminiszter mintha már elõre igyekezne a bizonyítványt magyarázni. Dermot Ahern nemrég azt nyilatkozta, hogy semmilyen rossz következménye nem lesz, ha zátonyra futna a referendum. Elemzõk azonban inkább azt mondják, hogy politikailag feltétlen káros lenne, ha az írek leszavaznák a Lisszaboni Szerzõdést, de az is lehet, hogy elhúzódó válság elé néz az Unió, hiszen az új alapokmány életbelépéséhez minden tagország ratifikálására szükség van. hirszerzo.hu

jó ha figyelünk

Második, bõvített és átdolgozott kiadás ISBN: 978 963 87381 2 7 Ára: 1500 Ft Kapható a könyvhéten: Budapesten – Vörösmarty tér, Püski könyvsátor Fehérlófia Könyvesbolt Debrecenben a Kossuth téren UROPATH és Püski sátor Részlet a bevezetõbõl: Eurocionizmus – Európa térdre kényszerítése a cionizmus, zsidó érdekérvényesítés formájában. A könyv címlapján azonban amerikai kép van, a hátlapon pedig a magyar politika kulcsfigurái az utóbbi évtizedekbõl. E szerkesztés is utal arra, hogy a cionista világ és Európa sorsa az Egyesült Államoktól Magyarországig terjedõ eseményekbõl érthetõ meg. A világot behálózó zsidóság földrészeken átívelõ hidakat épít, így lett „testvérvárosi” szövetség New York, Budapest és TelAviv között. E három város zsidó voltának bizonygatása szükségtelen, de ugyanezen tengely mentén szervezõdött New Brunswick, a legmagyarabbnak csúfolt Debrecen és a Tel-Aviv szomszédságában fekvõ izraeli kisváros Rishon le Zion „testvéri” szövetsége is. Ez utóbbi a Rotschildok által alapított cionista telep, amivel még a szabaddemokrata vezetésû Debrecen vette fel a kapcsolatot. Napjaink eseményeinek megértéséhez nyújt segítséget, hogy Debrecen egyebek között testvérvárosi kapcsolatban áll Szentpétervárral (a korábbi Leningráddal), a közös nevezõ pedig Rishon le Zion, mivel ez a város Debrecenhez hasonlóan testvéri kapcsolatot ápol Szentpétervárral is. Tehát megvan nemcsak az amerikai, hanem az orosz-zsidó kapcsolat is. (Debrecen a minap kötött szövetséget a soha nem ismert kínai Tongliaoval, nyilvánvalóan nem a polgármesterek két szép szeme kacsintott össze. E szövetség része az egész Európát behálózó, mai formájában semmiképp nem kívánatos kínai terjeszkedésnek.) A XXI. század kor- és kórfolyamatait ma globalizáció néven szokás jelölni. E jelenségben csak a megnevezés új, azonban a folyamat, a világbirodalom építése évezredes. A globalizáció megegyezik az eredendõ gyarmatosítás korának birodalomszervezésével, ahogyan ez a történetírásból holland, spanyol, portugál, angol és

francia stb. gyarmatosítás néven ismert. Ma látszólag egy nevenincs világbirodalom épül, e tevékenység fedõneve a globalizáció, mintha egy emberi közremûködés nélküli, önjáró folyamatról lenne szó. A demokratikus jelszavakkal kísért folyamat ideológiai háttere a politikai liberalizmus, látható tünete pedig a kulturális leigázás. Ha e leigázásban álságosan a tudás társadalmának megdicsõülésérõl esik szó, nem véletlen, hogy szellemi háttérként a tudás vallása, a szcientológia terjed. E szellemi gyarmatosítás két oknál fogva veszélyesebb minden korábbinál: 1. a szellemi károkozás hosszabb távon hat és mérgezõbb, mint bármilyen gazdasági tönkretétel. 2. a szellemirtás egy magasabb rendû kultúrát tesz tönkre, azaz helyébe egy primitívebbet erõltet. A kulturális leigázásnak is megvan a maga zsidó tengelye, pl. van olyan könyvés lapkiadó, melynek hármas székhelye New York, Budapest és Jeruzsálem. Az sem véletlen, hogy ez a magyarországi tevékenységét 1988– 89-ben erõsítette meg. A zsidó érdekérvényesítés terén ezt követõen került sor fordulatra a Magyar Tudományos Akadémián is, aminek jele a jeruzsálemi kapcsolat hivatalos felvétele. A háttérben pedig az újabb „örök és megbonthatatlan” testvériség jegyében megszaporodtak a magyar-izraeli baráti társaságok. Ma az eurocionizmus fõ támadáspontja Magyarország, tágabb értelemben a Kárpát-medence magyarsága. Mindannyiunk érdeke, hogy e betolakodást néven nevezzük. Ez azért is nehéz, mert bizonyos zsidó körök és holdudvaruk tiltakozik a kisebbségi nyilvántartás ellen, így a Magyarországon élõ 13 (román, szlovák, görög stb.) kisebbség között nem szerepel. E statisztika szerint Magyarországon nincs zsidóság, de ha szétnézünk, más a kép. Ilyen a szent és sérthetetlen, láthatatlan zsidóság. Pedig ha nyíltan zsidó negyednek nevezik Budapestnek azon részét, ami éppúgy zsidó, mint Jeruzsálem zsidó negyede, akkor lakóinak többsége is valószínûleg az. Ha Budapest zsidó negyedében kéjes gyönyörrel színdarabot játszhatnak „Egy kis bécsi kúrva” címmel, vagy a hasonszõrûektõl könyv alakban megjelenik a Kurvapecér, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy e jelzõ miniszterelnöki szóhasználatban is megjelent és végül a kultúra lesz az áldozat.

E könyv célja 2001. szept. 11-tõl, az évezred elsõ, meghatározó, mindmáig legnagyobb hazugságától kezdõdõ tényfeltárás, a látható és belátható bizonyítékok felsorakoztatása. . Az e talajon született történelmi hazugságokban minden évnek megvan a „kiemelkedõ” hazai eseménye, ami utólag összefüggõ egységet képez. 2006. az „õszödi beszéd” éve, az elhazudott 1956 megerõszakolt 50. évfordulója 2007. az „egészségügy éve”, hangzatos reformkísérletek, valójában az egészségügy sírba tétele, kísérlet a nagy magyar népirtás törvényesítésére 2008. a „tudomány éve”, valójában a tudás megcsúfolása, amikor a komoly tudományos munka nélküli, évtizede tudományos munkát sem végzõ Pálinkás József lesz a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Kinek az érdeke? A tények ismeretében kell újravizsgálni a politikai és társadalmi élet hazugságait, a magyar kultúra és oktatás, az egészségügy, a hit és a tudomány világát. Csak ez segíthet abban, hogy a meggyalázott ország kiutat és vezetõt találjon, aki beismeri és hirdeti 2001. szeptember 11. világrengetõ hazugságát (mert hazudik „Amerika”) aki belátja az európai uniós csatlakozás becsapó voltát és nemzetbénító következményeit (mert hazudik Európa) aki nem tartozik a magyar politika, kultúra, tudomány és szellemi élet azon csúcsvezetõi közé, akik karöltve a nemzetvesztõ politikát szolgálták (mert szolgalelkûen hazudik a magyar politika). Az utolsó fejezetben „Debrecen eurocionista káderbölcsõ”-jébõl egy euromaffia bontakozik ki, tagjainak a címbeli világ további javakat adhat, de leleplezésükkel egy megtisztulási folyamat is elindítható. A felívelõ karrierek példái: Pálinkás József (volt MDF, MDNP, majd Fidesz tag) jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Fésüs László (KISZ, MSZMP, MSZP, liberális érdekek szolgálója) akadémikus, rektor, miniszteri várományos, Kósa Lajos (Fidesz, liberális érdekek szolgálója) polgármester, akár miniszterelnök jelölt lehet, Nagy János (KISZ, MSZP) volt rektor, jelenleg az ÁPV Rt. igazgatótanácsának elnöke, Weisz Péter (Debreceni Zsidó Hitközség)

FRISS TAVASZI SALÁTA (SZÖSSZENETEK 4) Hejjehaj-csuhaj! Békenap! Ja. Fincsi. Nekik. Hullák fölött. Ünnepelni jaj de jó! Tegnap volt a gyõzelem napja, eredetileg egy rövid cikket akartam írni a jeles dátumról, és arról, amit mögötte tisztelünk. Késõbb, mikor a fotókat gyûjtöttem az anyagomhoz, szembetaláltam magam a 1945. februári Drezda-ellenes terrorista bombázás utáni képekkel, és elment, elillant a kedvem, a cikkbõl meg nem lett semmi. Gloria Victi! A pesti Duna-parton egy bohóc fasisztázik. Errõl csak annyit, hogy – szerintem – az esztelen nácizás és fasisztázás végtelen ostobaságra vagy feneketlen aljasságra vall. „Visszatekintve a legközelebbi múltba, a francia költõvel kell kérdeznem: »ou sont les neiges d’antan?«, hol van a tavalyi hó? – amikor a mi nemzedékünk töretlen hittel és mámoros optimizmussal nézte demokratikus intézményeink jövõjét.” „Ha közelebbrõl megvizsgáljuk, úgy a szélsõbal, mint a szélsõjobb, úgy a bolsevista, mint a fascista (sic) szárny támadásait a demokrácia ellen, rájövünk, hogy bármily nagy távolság válassza is el õket végsõ céljaikban, mégis igen nagy hasonlóság áll fenn közöttük politikai és erkölcsi magatartásukat illetõleg. (Amin nem is csodálkozhatunk, hiszen mind a kettõ egy fegyveres kisebbség uralmát jelenti a megfélemlített többség akaratával szemben.) >> jó ha figyelünk

25

Budapest-Rákospalota-i Magyarok Nagyasszonya Templom Eva Maria Barki beszéde 2008 június 1. Fõtisztelendõ Plébános úr! Tisztelt Egybegyültek és Trianonról Megemlékezõk! Trianon a magyarság legnagyobb tragédiája. Trianon fel nem dolgozott trauma. Trianon a mai napig gyengíti nem csak a magyarságot, de a magyar államot is. 88 éve Trianon jelenti a szenvedést, 88 éve az igazságtalanságot és 88 éve a jogtalanságot. A világon semmilyen jogtalanság sem tart örökké. Trianon óta változott a világ, változott Európa, a népek öntudata megerõsödött. A vasfüggöny lebontása és a szovjet uralom alatt lévõ keleti blokk összomlása után nemcsak a szovjet uralom és a totalitárius rendszer ért véget. Még valami talán sokkal fontosabb is történt. Feltört a népek öntudata és szabadságvágya. Önrendelkezést követeltek és meg is kapták. Az elsõ történelmi lépést a kelet németek tették meg, amikor a magyar határnyitás után Lipcsében tüntetéssorozatot kezdtek és minden hétfõn az utcára mentek, a végén 1 millió ember tüntetett. Nem csináltak mást, mint azt kiabálták: „Mi vagyunk a nép és nem megyünk el” És nem is mentek el. Ez a klasszikus kiállás az önrendelkezésért. Mint békés forradalom kerül be a történelembe, amely nemcsak a német egyesítést eredményezte, hanem impulzust adott egész Európában az eddig tabuként kezelt önrendelkezési jog érvényesítéséhez. Egy Európában még soha nem látott diplomáciai aktivitás megkisérelte a német egyesítést minden áron megakadályozni. Nem sikerült. A nép erõsebb volt mint a világ egész diplomáciája. A 4 + 2 tárgyaláson az akkori szovjet külügyminiszter Eduard Schewardnaze jól értékelte a helyzetet, amikor azt mondta: „Egy új korszak kezdõdött Európában, és pedig az önrendelkezés korszaka” Igaza lett. Az európai politikusok sokkot kaptak és tehetetlenül nézték, hogy egy óriási önrendelkezési hullám kapta el a népeket és átsöpört a Baltikumtól a Balkánig. Az önrendelkezési jog alapján függetlenséget és szabadságot harcoltak ki és vívtak ki magunknak az észtek, lettek, litvánok, szlovének, horvátok, bosnyákok, montenegróiak, és most a koszovoalbánok is. De a volt szovjet területen is az önrendelkezési jogra hivatkozva követelték jogukat, csak a – velünk rokon – Komi népet Oroszországban vagy a Krimitatárokat Ukrajnában említeném. Ez a folyamat, amely még nem is ért véget, – jövõre referendum lesz Skóciában, önrendelkezési megmozdulásokat lehet látni Déltirolban, Katalóniában, Baszkföldön, de Belgiumban is – világosan és félreérthetetlenül mutatja: 26

A nemzetiségi problémákat nem lehet sem eltüntetni, sem elhallgatni, ezeket meg kell oldani. A megoldás csak az önrendelkezés alapján lehetséges egy szílárd, igazságos és jogos megoldás. Mindazok, akik a nemzetiségi problémákat letagadják és azt gondolják, hogy idövel el fognak tûnni, nagyon tévednek. Tévedett Gorbacsov, aki még 1988-ban úgy nyilatkozott, hogy a Szovjetunióban meg vannak oldva a nemzetiségi problémák és ezért a peresztrojkának sikeres jövõje lesz. Tévedett az amerikai elnök Bush, aki az egységes Jugoszláviát támogatta és nagy anyagi segítséget ígért az egység fenntartásáért. Tévedett a francia államelnök Francois Mitterand, aki a párizsi csúcsértekezleten 1990-ben nem engedte meg, hogy a baltikumi képviselõk belépjenek a konferencia- terembe. És tévednek mindazok, akik azt gondolják, hogy nincs magyar kérdés Európa Közepén, mert a magyarság kérdése meg van oldva illetõleg kisebbségi törvényekkel meg lehet oldani. Nagyon tévednek: Mert a kárpát-medencei magyarság nem kisebbség, hanem nép. Államalkotó nép, több mint 1000 éves közös történelemmel. Közös kultúrával, közös identitással. A kárpát-medencében „Mi vagyunk a nép”. A Kárpát-medencében a magyarságnak is jár a jog az önrendelkezésre, ugyanúgy mint az észt, lett, litván, szlovén, szlovák, horvát és még sok más népnek, amely már megkapta ezt a jogot. Az önrendelkezési jog 1966 óta nemzetközi egyezményekben lefektetett írásos jog, méghozzá olyan jog, amely kötelezõ, amelyrõl nem lehet lemondani és amelynek olyan hatása van, hogy minden intézkedés vagy szerzõdés, amely megszegi ezt a jogot, semmis. A magyarság az egyetlen nép, amely nem követeli az õt megilletõ jogokat. Az egyetlen nép, amely nem él az önrendelkezési

joggal. A magyar kérdés tehát az egyetlen megoldatlan nemzetiségi kérdés Közép-Európában. Az igazi tragédia nem az, ami 1920-ban Trianonban történt. Az elsõ világháború utáni békerend már nem is létezik. Az igazi tragédia az az, amit 1990 óta elmulasztottunk. Az igazi tragédia az az, hogy nem éltünk a jogunkkal, hogy nem követeltük az önrendelkezési jogot, hogy kisebbségi jogokkal akarjuk bebetonozni az igazságtalanságot és jogtalanságot. Az igazi tragédia az az, hogy nincsenek olyan politikusaink, sem Magyarországon, sem az elcsatolt területeken, akik az önrendelkezési jog alapján kezükbe vennék a magyarság sorsát, akik nem pártpolitikai motívumok alapján, nem saját karrierjük szem elött tartásával, hanem államférfiként és elõrelátóan kezelik a magyarság problémáit. Az igazi tragédia tehát az, hogy Trianon még mindig a fejünkben, az agyunkban van. Gyõzzük le Trianont a fejünkben. Szabadítsuk el szellemileg az agyunkba vésett határoktól. Nincs olyan jogtalanság a világon, amely örökké tartana. De a jogokért valamit tenni kell. A jogokat követelni kell. A jogokért harcolni kell. Ne gyászoljuk Trianont, ne sírjunk, ne jajgassunk, hanem tegyünk valamit ellene. Éljünk mi is az önrendelkezési joggal. Kérdezzük meg a kárpát-medencei magyarságot, hogy milyen politikai rendszerben akar élni! 18 év alatt már régen lehetett volna egy belsõ népszavazást rendezni. Ne várjunk segítséget másoktól. Ne várjunk segítséget az Európai Uniótól. Az Európai Únió, nem fog segíteni, mert nem tud és nem is akar önrendelkezett népeket, hanem csak Brüsszelbõl irányított népeket. Ne várjunk tovább, az asszimiláció folyamata rohamosan megy tovább és ez a folyamat megfordíthatatlan. Trianon a mi kezünkben van. Csak rajtunk múlik, hogy legyõzzük vagy tovább maradjon az igazságtalanság. Nincs senki, aki megakadályozhatja az önrendelkezési jog követelését. Nincs hatalom, amely betilthatna egy belsõ népszavazást. Az egyetlen ellenségünk a félelem, a közömbösség és a kényelmesség. Történelmi válaszút elõtt állunk. Válasszuk a kárpát-medencei magyarság szabadságának útját! Isten áldd meg a Kárpát-medencei Magyarságot! Budapest-Rákospalotai Magyarok Nagyasszonya templom 2008 június 1. Eva Maria Barki

jó ha figyelünk

Ünnepeljük együtt Izrael 60. születésnapját VI. Mielõtt a tárgyra térek, megint sietek kijelenteni, hogy ezt nem én mondom. Ez csak idézet. Méghozzá sok izraeli zsidó véleménye. A múltkor megidézett Uri Avnerynak volt egy szellemes angol szóképzése. Az utcalányt angolul prostitute-nak mondják, és õ ezt a press, azaz sajtó szóval összeolvasztva megalkotta a presstitute szót, amelyet, bár így elveszítjük a benne rejlõ szójátékot, talán sajtószajhának fordíthatnánk. A „szabad és független” sajtó bátor újságíróit illette ezzel a megnevezéssel, akik mindig bátran megírják, amit a kitartóik elvárnak tõlük, és bátran függetlenítik magukat a tényektõl. Mivel a kitartóik egy viszonylag szûk körû pénzoligarchia tagjai, nem véletlen, hogy a hivatalos, sokak által egyenirányítottnak nevezett sajtó legalább olyan homogén világképet tükröz, mint annak idején a Béketábor sajtója. Most a változatosság kedvéért egy, a sorból kilógó, egyiptomi arab sajtóterméknek, az Al Ahram Weekly-nek egy cikkével folytatom az Izrael 60. születésnapjáról szóló megemlékezéseimet. Nem azért, mert arab vírusok véleményével akarom untatni Önöket, mert azok természetesen semmi figyelmet nem érdemelnek, hanem azért, mert általam eddig nem ismert izraeli véleményeket elemez a cikk.

» ÍRTA SALEH AL-NAAMI http://www.informationclearinghouse.info/article19972.htm eredeti képekkel együtt: http://weekly.ahram.org.eg/2008/ 897/sc1.htm Al-Ahram 08.05.22. Amikor Amnon Rubinstein megszólal, Izraelben nagyon sok ember figyel oda. Mint egy olyan értelmiségí, aki betöltötte az oktatási és igazságügy miniszteri állást, Rubinsteint politikai beállítottságtól függetlenül tiszteli az egész izraeli elit. Rubinstein ennek ellenére meglepte az izraelieket, amikor április közepén a Héber Rádióval készített interjúban azt jósolta, hogy Izrael nem fog fennmaradni. Nem Rubinstein az egyetlen ember, aki már eljutott erre a következtetésre. Az izraeli rendszer 60. születésnapja elõestéjén az izraeli értelmiségiek nem gyõztek hangot adni a jövõre vonatkozó borúlátó jóslataiknak. Egyre nagyobb számú politikus és cionista kezdi nyíltan kimondani azt a meggyõzõdését, hogy a létezõ Izrael sorsa a feledés lesz. Mivel ezeket a jóslatokat a nyilvánosság elõtt mondták ki, az izraeli sajtó elnevezte õket „a világvége látomásainak”. Ezek nem csak attól nyerik a súlyukat, mert aláássák az izraeli vezetõk által minden adandó alkalommal mutogatott önbizalom látszatát, hanem azért is, mert a kimondóik vagy fontos döntéshozói szerepet töltöttek be, vagy hosszú ideje be vannak kapcsolódva az izraeli berendezkedésbe, nem pedig a társadalom peremére szorított jeles értelmiségi körök tagjai. Ezek az értelmiségiek el is magyarázzák, hogy a következtetéseik három alapvetõ tényezõre épülnek, mint a külsõ fenyegetés, az állam jövõjébe vetett bizalom hiánya, és a társadalom alkotó elemei közötti súlyos ellentétek. Rubinstein állítja, hogy Izrael elbukott az arab veszéllyel szemben, különösen abban, hogy felszámolja a palesztinok vágyát arra, hogy az Izrael elleni harc révén visszanyerjék a jogaikat. Nahom Burnei, a Yediot Aharonotnak, Izrel legnagyobb példányszámú lapjának a vezetõ szemleírója, aki elõre látta Izrael vereségét a második Libanoni Háborúban már annak az elsõ napjától fogva, mondja, hogy bár Izrael jelenleg katonailag és gazdaságilag is erõs, az izraeli társadalom elveszítette a bizalmát. Egy február 19-én közzétett cikkében Burnei elmond egy szórakoztató történetet Daniel Gordisról, a zsidó-amerikai íróról, amely az Izrael jövõjébe vetett remény elvesztésérõl szól. Gordis, néhány órával azelõtt, hogy Los Angelesbe repült volna, elment egy orvoshoz néhány receptért. Az orvos megkérdezte, hogy mivel foglalkozik. Gordis válaszolt: „Író vagyok”. „És mirõl ír” – kérdezte a doktor. „Izrael jövõjérõl” – mondta. „Ó, már értem. Rövid történetekkel foglalkozik.” Burnei így folytatja: „Az orvos rögtönzött válasza az izraeli gondolkodásmódot tükrözi, ez pedig a végidõ érzete. Noha senki sem beszél róla, mindenki érzi. Ez nem az a fajta reménytelenség, amelynek az elmúlt, vagy most következõ háború az oka, hanem annál jó ha figyelünk

sokkal mélyebbrõl fakadó érzés.” Burnei kitart amellett, hogy Izrael gazdasági és katonai erejének a jelei félrevezetõek. Kitart amellett, hogy bár Izrael gazdasága stabil, az ingatlan árak az egeket verik, a hadserege erõs, és magas színvonalúak az egyetemei, képtelen a zsidók számára biztonságot nyújtani és nem teszi lehetõvé számukra a természetes életvitelt. Burnei nyomatékkal hangsúlyozza, hogy Izrael a világ egyetlen állama, amelynek a puszta léte is kétségek forrása. Felvet egy nagyon éles ellenpontot is: „A palesztin nemzeti mozgalom sokkal fiatalabb, mint a cionizmus, de mindezek ellenére a világon senki sem kételkedik abban, hogy a palesztinoknak joguk van egy saját államhoz, míg a zsidóknak egy államhoz való joga csak kétségek forrása, és nem csak az arabok és muszlimok között.” Izraeli értelmiségiek folyamatosan jósolják a véget és sorolják fel a jelenségeket, amelyek az elõjelzésüket alátámasztják. Abraham Rayrosh, Menachem Begim második kormányának a külügyminisztere írta egy cikkben, amelyet a Maariv február 28-án közölt, hogy a cionista program összeomlásának az egyik jele, hogy a Zsidó Ügynökség abbahagyta a világban élõ zsidók gyõzködését, hogy vándoroljanak Izraelbe. Ez, állítja, nyilvánvalóan a cionista mozgalom bukása a tekintetben, hogy fenntartsa a hajtóerõt az eszméi mögött. Hozzáteszi, hogy a zsidók kezdik úgy tekinteni a dolgot, hogy az élet Izraelben fenyegetõbb, mint a szórványban az antiszemitizmus. Rovi Livlin, a Knesszet korábbi elnöke az izraeli lelkekbe befészkelõdött reménytelenségre felmutat egy másik példát is. Szerinte egyre nagyobb számú izraeli fáradozik azon, hogy európai útlevelet szerezzen, hogy szükség esetén menekülhessen Izraelbõl. Rivlin egy április 14-én közzé tett cikkben azt hangsúlyozza, hogy ezek az erõfeszítések arra vetnek fényt, hogy az izraeliek komolyan úgy érzik, hogy az államuk közel van a felbomláshoz. Arra is figyelmeztet, hogy ez a meggyõzõdés befolyásolja az izraeliek hajlandóságát arra, hogy katonai szolgálatot vállaljanak és hogy az állam biztonságáért harcoljanak vagy áldozatot vállaljanak. Ennek káros hatásai vannak az izraeliek közötti összefogásra, ami társadalmi, politikai és felekezeti hasadásokhoz vezethet az izraeli társadalomban. Néhányan úgy tekintik, hogy a zsidók ódzkodása az Izraelbe való vándorlástól annak a bizonyítéka, hogy a legendák, amelyekre Izraelt alapították, már elvesztették a vonzerejüket. Az izraeli Haaretz címû napilapban közölt cikkben Yuli Goldstein, egy kanadai zsidó vezetõ állítja, hogy ma már senkit sem lehet bolonddá tenni azzal a gondolattal, hogy Izrael „a végsõ menedék mindenki ellen, akik zsidó ellenességet táplálnak magukban”. Kimutatja, hogy a montreali zsidóknak, amely a legnagyobb zsidó népesség Kanadában, a 85%-a Izrelbõl vándorolt be. Hozzá teszi, ámbár Izrael nagy erõfeszítéseket tett, hogy az zsidók a Szovjetunióból oda vándoroljanak, de miután már laktak Izraelben, úgy döntöttek, hogy Kanadába mennek. „Van bármi ok is arra, hogy azt higgyük, hogy valaha is a visszatérésre fognak gondolni?” – kérdi. 27

Köszönjük Irán, a te gyönyörû zsidó közösségedet Az izraeli állam nem képviseli a világ zsidóságát Sok izraeli szerint az izraeli társadalom nemzeti és kultúrális összetevõinek az éles elkülönülése veszélyt jelent Izrael fennmaradására. Izrael elsõ miniszterelnöke, David Ben-Gurion már kezdetben felismerte, hogy cionista célkitûzés sikere a zsidó bevándorlók által hozott nemzeti és kulturális hagyományok összeolvadásától függ és egyetlen kultúrális és nemzeti önazonosság megteremtésétõl. Ben-Gurioon ezt a célkitûzést „olvasztótégelynek” nevezte. Egy izraeli értelmiségi, Muli Beilig az „olvasztótégely” tervet nyomorult kudarcnak látja, mert az izraeli társadalom a nemzetiségi elkülönülés, a kultúrális csaták és az állam és a vallás viszonyára vonatkozó nézetkülönbségek áldozatául esett. Õ úgy ítéli meg, hogy az izraeli társadalom korántsem tükröz egységes nemzeti önazonosságot, hanem inkább egymással állandó összeütközésben lévõ nemzeti és kultúrális csoportok gyûjteménye, amelyek nem csak szétEz év márc. 21-én égetik hangoltak, hanem még csak nem is hajlandók lépni az összehangolódás irányába. Gúnyolódásra ad okot, hogy ennyi idõ után az izraeli társadalom két fõ alkotóeleme, a keletiek az izraeli zászlót Londonés a nyugatiak nem hajlandók vegyülni. Yehuda Shenhav, a Van Lear intézet társadalmi tanulmányokkal foglalkozó kutatója azt állítja, hogy a keletiek és nyugatiak berendezkedésük van iskolahálózattal, színházakkal és független közti ellentétet a keletiekben kialakult érzelem betonozta be, mert az õ orosz nyelvû médiával, beleértve a sajtót is. Dan Orian lakónegyedeiket a kormányzat elhanyagolta. A keletieknél a munkanél- társadalmokutató az orosz bevándorlók ellenállását a keveredéssel küliség aránya növekszik és nagy részük a szegénységi küszöb alatt él. Ez szemben úgy értelmezi, mint versengõ jövõképeknek és ütközõ érdeelõsegítette a szervezett bûnözésnek is a terjedését. Shenhaf kihangsú- keknek a jelét az izraeli társadalmon belül. Nyíltan vagy titokban harlyozza, hogy a keletiekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés magá- colnak a társadalmi és osztályviszonyaiknak megfelelõen. Ezen túlmenõen a vallás, ahelyett, hogy összekötõ szerepben közeból a cionista mozgalomból származik, amely õket a kezdetektõl fogva lebb hozná a különbözõ népcsoportokat, inkább egy újabb tényezõje csak terjeszkedési céljai eszközének tekintette. Nazih Breik, a Haifa Egyetem társadalomtudományi professzora az „olvasztótégely” stratégia kudarcának. Uzi Benziman arra hívja fel azt állítja, hogy a keletiek és a nyugatiak közti eltávolodás az idõ a figyelmet, hogy 60 évvel az állam kikiáltása után a távolság a vallámúlásával egyre gyorsabban növekszik, miként az üldözöttségnek, sosak és a világiak között egyre szélesedik. Benziman szerint a vallásosértettségnek és csalódottságnak az érzése, és az elidegenedés is fo- sak és a vallástalanok az 1950-es 60-as években keverten éltek Jerukozódik a keletiek között. Az õ csalódottságukat fõleg az okozza, zsálemben, Tel Avivban és Haifában, de ma képtelenek együtt élni hogy az izraeli társadalomba való befogadásukkal együtt jár a kul- ugyanabban a negyedben. Hozzáteszi, hogy a két fél közelsége általáturális és szociális értékeik elutasítása. Breik megjegyzi, hogy a ke- ban erõszakos összetûzésekre vezet. Az eredmény az, hogy mindkettõ leti zsidóknak a társadalmi ranglétrán elfoglalt alacsony helye ál- él a saját gettójában elidegenedve a másiktól. Összefoglalva, annyi világos, hogy a 60. évfordulóra készülõ Izlandósult megkülönböztetést jelent. Hozzáteszi, hogy az „olvasztó tégely” stratégia kudarca annak az eredménye, hogy a hatalmat rael által felfestett benyomások ellenére az elitjének a nagy része nagy gonddal a nyugati zsidók számára biztosították. Ez a kétségeket táplál a jövõjére vonatkozóan. A is egyértelmû, hogy az izraeli társadalom összetevõit egyesítõ egyetlen tényezõ, amelyet az mesterséges izraeli azonosság szétbomlását okozta. Az elkülönülésnek a legszembeszökõbb jele, hogy az orosz beván- izraeli vezetõk sikerrel meggyökereztettek a társadalomban, a féledorlók – akik az izraeli népesség mintegy 20%-át alkotják – nem haj- lem. A félelem a létben való fenyegetettségtõl, amelyhez hozzákelandók keveredni a többi nemzeti elemmel. A oroszok szívesebben él- veredik a folyamatos emlékeztetés a zsidó történelem balvégzetû >> nek független lakónegyedekben, amelyek el vannak különítve a töb- eseményeire, az õsiekre és a modernekre egyaránt. © Copyright Al-Ahram Weekly bi népességtõl. Kultúrális sajátosságaikat az jelzi, hogy saját kultúrális 28

jó ha figyelünk

A régi Gyurcsány Ferencet találhatták meg olvasói a blogjában május 29-én. Háromezer-nyolcszáz karaktert hazudik a tõle megszokott, elsöprõ lendülettel. Ugyanaz a virtuóz tempó, amellyel elhitette egy egész országgal, hogy õneki célja van, hogy kormánya megy valahová. Kibújt a szög zsákból, drága Barátaim! Akik eddig fennhangon a kormányt vádolták, azokról kiderült, hogy kész – nyilvánosan nem vállalt –, ha úgy tetszik, titkos terveik vannak, megszorításokra, beruházások felfüggesztésére. Úgy látom, lesz itt dolgunk elég. Ezzel zárja legújabb blogbejegyzését a kisebbségi kormányfõ. A nyitás is a záráshoz méltó. A felütés: A hírek szerint a Fidesz be akarja fagyasztani a nyugdíjakat. Ugyanolyan hír ez is, mint az, hogy Kövér akasztatni készül. De a tények már régen nem zavarják az ámokfutó miniszterelnököt. Befûtötte magát, és rohan. Rohan megvédeni a nyugdíjasokat, mert ha most befagyasztják a nyugdíjat, az évente átlagosan minden nyugdíjasnak tizenötezer forint veszteséget okozna. Az az apróság, hogy nem a Fidesz kormányoz, és nem is tudná befagyasztani a nyugdíjakat akkor sem, ha akarná, kicsit sem zsenírozza Gyurcsány Ferencet. Gyurcsány megint kinevezi magát bátornak:

Senki nem mondhatja a Magyar Szocialista Pártra, hogy nem volt bátorsága, elszántsága kemény intézkedéseket hozni. De a családtámogatást, a nyugdíjakat, a felsõoktatást, az európai fejlesztéseket folyamatosan olyan prioritásként kezeltük, amelyekbõl nem engedtünk elvenni. A Fidesz most ezen kíván változtatni. Leállítani kívánja a beruházásokat. A beruházások – legyen az a szegedi villamosközlekedés korszerûsítése, a pécsi egyetemi klinikai tömb, vagy a 86-os út – leállítása nem Magyarország érdekeit szolgálja. Lenyûgözõ az a gátlástalanság, amivel a saját politikájáról hazudik a miniszterelnök. A csökkenõ családtámogatás, a leépülõ felsõoktatás, a csökkent reálértékû nyugdíj nem számít neki. Fõ, hogy höröghessen. Legjobban viszont arra a hazugságra fizetünk rá, hogy Gyurcsány és kormánya az „európai fejlesztésekbõl” nem engedett elvenni. A gyurcsányi hazudozással szemben a tény az, hogy az „európai” nagyprojektek beadását is elcseszte a drága kormány. Viszont a „nem európai” beruházások elúsznak. Vagy késnek vagy elmaradnak. Csak a fõutaknál maradva: hol van már az M8-as? Hol az M9-es? Hová vezet a dunaújvárosi sztrádahíd? A világ egyetlen autópályahídja, amelynek nincsen a folytatásában út – igaz, nem

Egy ugyancsak Izraelben élõ újságíró, író és gondolkodó, Israel Shahak írta egyik esszéjében: „Végy egy hangyát, és az elkezd hangyabolyt építeni. Végy egy zsidót, és az elkezd gettót építeni.” Láthattuk, otthon is ezt teszik. Ha nem goyok ellen, akkor egymás ellen. Hogy menekülnek „otthonról”, azt mi tapasztalatból tudjuk. Elhisszük, hogy képesek megváltozni, és velünk szemben majd másképp fognak viselkedni, mint a palesztinokkal szemben? Mindenki válaszoljon a kérdésre a legjobb tudása és a lelkiismerete szerint. Csak érdekességként szúrom ide Jevgenyij Scsekatyihinnek a véleményét, aki annak idején az NDK-ban állomásozó orosz légierõ vadászrepülõ egységének volt a parancsnoka. Gondolom, sok olvasót meglepetésként fog érni ez a vélemény. “A cionizmus nemzetközi helyzete napról napra rosszabb. Az egész föld készül már a háborúra a zsidó globalizáció és az „Új Világrend” ellen. A cionista terv szerint Oroszország után Kína és Japán szolgasorba kényszerítésére kerülne sor. És ha a kommunista/szabadkõmûves Kínát ma nem érdekli a zsidó kérdés, a Japánok nagyon tevékenyek az anticionista könyvek, mint a „Mein Kampf” és a „Cion Bölcseinek Jegyzõkönyvei” és így tovább, kiadásában, és ragaszkodnak ahhoz, hogy minden kormányhivatalnok olvassa el ezeket, és akadályozza meg, hogy megszerezzék a politika, a pénzügyek, a tömegtájékoztatás és más kormányzati infrastuktúra felett az irányítást. Ezért a zsidók elûzése Oroszországból elkerülhetetlen. Ez történelmi meghatározottság. A „purimjukat” és a „nagy októberi forradalmaikat” a múlt nagy zsidó gyõzelmeire emlékezve majd valahol Ausztráliában vagy Új Zealandon kell ünnepelniük (ezek cion „szükségleszállóhelyei”) és újra kezdeni pusztító világuralmi terveiknek a kikotlását. De a föld népei tájékozottabbak lesznek a cionisták gonosz mesterkedései tekintetésben, ezért a világméretû felháborodás olyan kirobbanó lesz, hogy egy valódi, nem pedig képzelt holokauszt fog kitörni a zsidók feje felett, ami hosszú idõre ki fogja verni a fejükbõl a kedvet a világuralomra. ... jó ha figyelünk

sokáig, mert rövidesen (cirka négyéves késéssel) fölzárkózik mellé az M0-s északi Duna-hídja, az is drága, és az sem visz sehová a budai oldalon. Vajon Gyurcsány meg fogja hirdetni a „Ki mit tud az új kormányzati negyedrõl?” vetélkedõt, rögtön az „egészségügyi reform” után? Ne titokzatoskodjon a Fidesz, ne csak zártkörû fórumokon beszéljen Orbán Viktor arról, hogy mit tennének, ha hatalomra kerülnének, hogy mit csinálna kormányon. Mert az, amit a Fidesz csinál, nem más, mint a megtévesztés, a felforgatás politikája – ez a vehemens számonkérés nem szerepelt az étlapon 2004. szeptemberben, amikor történelmileg is párját ritkító módon úgy választották meg miniszterelnöknek ezt az embert, hogy egyetlen kormánytagot sem nevezett meg. Természetesen kormányprogramot sem hirdetett, mert a rizsázást ne tekintsük annak – fõleg miután Õszödön maga is beismerte, hogy másfél-két éven át nem kormányzott. Vajon mit gondolnak most az MSZP-ben a titokzatoskodásról? Hasznos ez a blogbejegyzés. Az ilyenek után minden egyes szocialista képviselõnek, párttagnak el kell gondolkodnia: vajon meddig viselhetõ, támogatható ép lelkiismerettel ez az õrület? Forrás: Nyiri János – Gondola

Végezetül még ki szeretném emelni, hogy egyetlen zsidó sem fog Oroszországban békésen eltávozni a hatalomból. Kalacsnyikovok segítségével kell õket kikergetni a hatalomból, de e célból az orosz népnek és Oroszország õslakos népeinek, a moszlimokat is beleértve, addig kell fejlõdniük, míg el nem jutnak a fegyveres felkelés szintjére. Hajtsuk végre közösen a feladatot, mert különben az önök gyermekei és mieink is a zsidók rabszolgái lesznek." Nem vagyok valláéstörtésnész, de az olvasmányaim alapján az az érzés alakult ki bennem, hogy zsidó vallás nincs. Pontosan úgy, ahogy nincs keresztény vallás, hanem keresztény vallások. Hogy hány zsidó vallás létezik, fogalmam sincs róla. De itt van például a Naturei Karta, azaz A Város Védõi (a honlapjuk szerint a cionizmus ellen egyesült ortodox zsidók). Ezek állítólag hasszidikus zsidók, de miközben az „igazi” hasszid zsidók Izrael lelkes támogatói, a Naturei Karta tagjai, vagy hívei, Isten akaratával való szembeszállásnak tartják Izrael megalapítását. A purim ünnepén – amely 70 ezer fegyvertelen perzsa válogatás nélküli lemészárlásának a vidám ünnepe, amelyet õk a jónak a rossz feletti gyõzelmeként értelmeznek -mindenütt, ahol zsinagógájuk van, nyilvánosan égetik az izraeli zászlót. (Mit szólsz, ehhez Viktor, aki úgy felháborodtál, amikor Budapesten egy provokátor meggyújtotta? Nem volna jobb meggondolatlan nyilatkozatok tétele helyett kissé tájékozódni a világban?) Amikor Ahmadinedzsad az ENSZ-ben beszédet tartott, a Kartások rokonszenv tüntetést rendeztek New Yorkban, ahogy a honlapjukon (http://www.nkusa.org/) található kép (szeközti oldal) mutatja. Sajátos és nevetséges körülmény, hogy Izrael hatalmas összeget ajánlott fel azoknak az iráni zsidó csalásoknak, akik hajlandók lennének kivándorolni Izraelbe. Noha rendszeresen és szabadon utazgatnak a világon bárhová, még Izraelbe is, inkább maradtak az Új Hitler országában, amelyet Izrael és az USA „preventív” atomcsapással fenyeget. Elnyomottságuk egyik bizonyítéka, hogy noha lélekszámuk nem éri el egy választókerület lélekszámát, mégis saját képviselõjük ül az iráni országgyûlésben. Röcsöge

29

Mindennapjainkat saját kis válságaink hatják át – ezért számolgatjuk lelkesen, mikor lehet újra háromszáz forintért benzint tankolni, találgatjuk, hogy megáll-e az élelmiszerárak drasztikus drágulása, és egyáltalán, kiküszöbölhetjük-e a külföldrõl begyûrûzõ gondokat. Arról azonban hajlamosak vagyunk megfeledkezni, hogy az emberiség gazdasági berendezkedése csak idõzített bombához hasonlítható. Ez pedig akkor is maga alá temetheti a fejlett világot, ha eltekintünk a környezetpusztítás és a világtérkép nyomorult felének takargatásából (majd az ebbõl kiinduló új népvándorlásokból, az ökológiai menekültek létébõl) következõ, hosszú távú, kikerülhetetlen hatásoktól. Életünket úgy építettük fel, hogy az szinte kizárólag elfogyó erõforrások függvénye, így maximum pár évtizedre tervezhetõ, ami kissé kevésnek tûnik a legfejlettebb fajtól – egy bölénycsorda is távolabbra tekint... Ugyanakkor a virtuális világban hihetetlen tartalékokat vagyunk képesek felhalmozni: pénzügyi elemzõk az idén sokadszorra figyelmeztettek, hogy a nemzetközi értékpapírpiacokon (derivátumok formájában) már több mint 500 billió dollár található! Ez az óriási, elképzelhetetlen összeg nyilvánvalóan nem valamifajta létezõ érték, netán tényleges termeléssel alátámasztott piac jelzõszáma, hanem egyszerû spekulációs tõke. Ugyanolyan illúzió által felhalmozott pénz, mint amilyet a bankok képesek produkálni: valaki betesz hozzájuk 1000 forintot, amelybõl a bank azonnal továbbkölcsönözhet 900-at egy másik személynek, aki az összeget egy másik pénzintézetnél fekteti be, s így tovább – ez úton lesz az 1000 forintnyi létezõ pénz30

bõl 9000 forint kikölcsönzött pénz... Csakhogy amíg a bankok esetében legalább minimális, kötelezõen megtartandó tartalékot elõírnak, egyes értékpapírok piacán semmit. Utóbbi cédulák olyan ígérvények, amelyek lassan jobban hasonlítanak a Monopoly néven ismert játék bankóira, mint az igazi zöldhasúakra. Hogy a lufiban felhalmozódott 500 billió dollárt a helyére tehessük, érdemes szemügyre venni a világgazdaság pár könnyen érthetõ, ám kevéssé közismert adatát. Az Egyesült Államok, az egyik legnagyobb birodalom éves bruttó hazai összterméke, kibocsátása alig 15 billió dollárnyi. A planéta összes gazdaságáé hozzávetõlegesen „csak” 50 billió. A világ teljes ingatlanvagyona mindössze 75 billióra becsült, ám mégis, az ezen a „kis” piacon jelentkezõ amerikai válság megroppantotta a világ tõzsdéit. A leginkább ijesztõ szám mégis az, hogy 2002-ben még csak 100 billiónyi „lufipénz” létezett, azaz a mai mennyiség alig egyötöde! Látható, a világgazdaság egyes szereplõi csak fújják, fújják a ballont, amely a dolog természeténél fogva elõbb-utóbb kidurran. Ha ez megtörténik, a ma ismert, pénzgazdaságon alapuló életünk megszûnik, hogy a nyilvánvaló konszolidáció elõtt átadja a helyét valami másnak, amit úgy hívnak: õskáosz. És bár lehet, hogy a totális zûrzavar pár év elteltével elcsendesül, ne feledjük: a világ tõzsdéinek még ahhoz is 50 évre volt szükségük, hogy reálértékben feldolgozzák 1929 összeomlását. Talán nem véletlen, hogy az értékpapírok egyes piacait a tengerentúli sajtó a feketegazdaság tökéletes megtestesítõjeként jellemzi, amelyek semmivel sem jobbak, mint a fegyver- vagy drog-

kereskedelmi iparágak: lényegében itt is az adózást és kormányzati szabályozást ki- és elkerülve lehet szert tenni vagyonokra. Talán ezért keresztelték el az értékpapírokat pénzügyi tömegpusztító fegyvereknek. A lufit tovább fújja az ismert amerikai ingatlanpiaci átrendezõdés, az élelmiszerválság, amely új spekulációs területeteket nyit a tõke elõtt, de az is, hogy az Egyesült Államoknak a Kínával szemben fennálló kereskedelmi deficitje lényegében és hosszú távon megszüntetheti a dollár értékét. Eközben a fogyó olajat birtokló nemzetek is egyre nagyobb árat kérnek kincsükért, és egyre kevésbé hajlandók a fekete aranyat dollárban elszámolni. Ezen változások összessége nagyobbat fordít a világgazdaságon, mint amekkorát a pénz írott történelme ismeretében el tudunk képzelni. Ha pedig a kontroll nélküli pénzügyi lufi is kidurran, a nagy világválságként a harmadik évezred hajnalát emlegetik majd. Hosszú távra szóló megoldást talán csak az jelenthet, ha a hazánkéhoz hasonló nemzetállamok a helyi szinten létrehozott, valódi önkormányzatiságot megtestesítõ gazdasági egységeket támogatják: ilyenek az önellátó kistérségek, a közösség által támogatott mezõgazdasági termelést folytatók, ezek ugyanis majdhogynem érintetlenül képesek átvészelni nagyobb világpiaci válságokat is. A késõbbiekben pedig elõtérbe kerülhet minden régebben megmosolygott alternatív gazdasági és pénzügyi megoldás, amely a pénzmozgásokat minimalizálja, így akár a helyi valuták több fajtája is – hogy a Monopoly egy kicsit az emberekért mûködjön végre... Zsiga Dániel közgazdász

jó ha figyelünk

A helyi pénzek, a közösségek által elfogadott fizetõeszközök harmonikusan kapcsolódhatnak az ország pénzrendszerébe, miközben valódi fedezettel, és értékkel rendelkeznek. Ezek a fizetõeszközök alkalmasak arra, hogy egy adott település, termelõi közösség, vagy akár régió dinamikus fejlõdését elõsegítsék, miközben fedezetként valós értéket, termelõi, érték elõállítói, vagy szolgáltatói munkát biztosítanak fedezetül. A helyi pénzek legálisan akkor mûködhetnek, ha egy adott bankban likvid fedezetként a kibocsátott pénznek megfelelõ hivatalos pénzt -Forintot, Eurót – helyeznek letétbe. Mivel azonban nincs olyan magyar bank, amely tulajdonosait nézve valóban csak magyar, ezért az ilyen letétek a globalista spekulatív pénzrendszereket táplálják. A legális helyi pénzekhez elsõ lépésként valóban kizárólagosan magyar tulajdonú bank létrehozása lenne kívánatos, amely legális hátteret biztosít a helyi pénzrendszernek. Egy erre specializálódó bank sorsa azonban a jelen politikai és gazdasági rendszerben szinte biztosan az ellehetetlenülés lenne. A helyi pénzeket illetõen marad a második lehetõség, amely a világ, és Európa több országában is mûködik, és amelyet a kormányok hallgatólagosan vesznek tudomásul, mivel hatásuk jótékony a nemzetgazdaságra, azaz egészen pontosan élénkíti, és valós fedezettel biztonságosabbá teszi a gazdaságot, vagyis a szürkegazdaságként megfogalmazható helyi pénzrendszerek. A következõkben példákon keresztül tekintsük át a helyi pénz mûködését. Vegyünk egy állattenyésztõt, aki például mangalicákkal foglalkozik. Az illetõnek a munkájához szüksége van takarmányra, szalmára, kézi eszközökre, kisgépekre, állatorvosi ellátásra, vágóhídra. Miután számba vette, szükségleteit, valamint, hogy azokat kiktõl kívánja beszerezni, igénybe venni, fel kell keresnie mindazokat, akiket megjelölt, és tisztázni velük, mibõl, mennyire van szüksége, és az milyen értéket képvisel. Ezt követõen az általa termelt javak – mangalica hús, zsír- értékét is meg kell határoznia. A többiekkel egyeztetnie kell egy fizetési kötelezvény rendszert, amely során egységes nyomtatványokat helyeznek érvénybe egymás közt, ami tartalmazza, hogy a kibocsátó a termékét, szolgáltatását biztosítja a nyomtatvány fedezetéül, és ezt hivatalosan garantálja, tartalmaznia kell a kibocsátó nevét, lakcímét, telefonszámát, újlenyomatát, és aláírását, továbbá az értéket számokkal, és betûvel kiírva. Ez az õ pénze, amellyel fizet a növénytermelõnek pl.: 6 zsák kukoricáért, amire takarmányként van szüksége. Ez a pénz forgalomba kerül a közösségben. Tegyük fel, hogy az állattenyésztõ kötelezvényével rendel-

kezõ növénytermelõnek -aki a kukoricát az állattenyésztõnek adta el- szüksége van egy motoros kapára. Felkeresi a társaságban található kisgép kereskedõt, akinek fizethet az állattenyésztõ kötelezvényével, és még saját kötelezvénnyel is, ami fedezetéül a terményei bizonyos hányadát teszi. A kisgép kereskedõ kételkedése esetén akár fel is hívhatja az állattenyésztõt, de biza lom esetén elfogadhatja a közvetve kapott kötelezvényt -helyi pénzt. A folyamat így ágazhat többfelé, míg a végén található személy – az egyszerûség kedvéért a példánkban a kisgépkereskedõ – le nem vásárolja az álattenyésztõnél pl.: 20 kg mangalicahús, és a növénytermesztõnél 30 zsák kukorica formájában. Ekkor azonban a kötelezvény, vagyis a helyi pénz megfutotta a maga „körét”, vagyis visszakerült a kibocsátóhoz, aki a vásárlóval közösen megsemmisíti a kötelezvényt-helyi pénzt- amelynek így a továbbiakban már nincs értelme. Nézzük, mi történt! Valós értékfedezetû pénzt bocsátottak ki – mangalicahús fedezet –, amelyet tovább felhasználtak – kukorica fedezet – ezt tovább felhasználták – motoros kapa –, majd bevonták – mangalicahús és kukorica felvásárlás. A folyamat haszonélvezõi a termelõk, a gazdák, a szolgáltatók, a dolgozók. Nincs spekulatív értékképzés, fejlõdik, és gyarapodik a helyi gazdaság. Az ilyen közösségekbe természetesen a késõbbiekben a rendszert elfogadó, és a bizalmi rendszerbe a többiek által is elfogadott egyéb gazdák, termelõk, iparosok, szolgáltatók is bevonhatók. A rendszer nem adóköteles, nincs illeték, nincsenek külön díjtételek. Hátránya, hogy az elfogadó csoportra, társaságra korlátozott, törvényileg nem védett, bizalmi alapú, országos pénzre nem váltható. A helyi pénzekrõl azonban egészét tekintve elmondhatjuk, hogy mûködõképes rendszer, a gazdaság szempontjából rendkívül hasznos, a jelen spekuláción és antimoralitáson alapuló bizonytalan magyar gazdaságon belül önálló, erõs, és értékálló, valamint – és nem utolsó sorban – közösség teremtõ is. Létrehozása némi idõt igényel, azonban mûködésével, bõvülésével sok száz, sok ezer ember létbiztonságának alapja lehet. Fáber Károly Rendszerváltó Fórum [email protected], refor.extra.hu

– avagy A posztkommunisták kifogyhatatlan kreativitása – Komolyan mondom, ez már minõsíthetetlen! Azok számára, s ilyen volnék magam is, akik olvasták annak idején Debreczeni József nagy ívû, „Az új miniszterelnök” címû kötetét, minden bizonnyal egyáltalán nem lenne meglepõ, ha kiderülne, hogy az egykoron Kövér László hatástalanítására kidolgozott ún. „köteles beszéd” néven elhíresült cselekvéssorozathoz hasonlóan, ez a mostani lehallgatásos, kiszivárogtatásos buli is a szeretve tisztelt mûminiszterelnök fejébõl pattant ki. A könyvben olvashattuk, õ maga hencegett el tettével a szerzõnek. >> jó ha figyelünk

31

Úgy tûnik baj van a manapság – egyébként tévesen – baloldalnak nevezett politikai tömörülés háza táján. A jelek szerint képtelenek a megújulásra, újra és újra a démonizálás nevû mára már kissé karcosra kopott lemezt teszik fel, aztán meg nem értik, miért unja már, de rettentõ módon a közönség az agyonhallgatott mûsort. A közvélemény-kutatások tanulsága szerint Viktor király felfelé tör, mint a gejzír, míg õk kitartóan mennek lefelé megalázóba. Cselekedni kell tehát! Én ugyan nem vagyok közönségkapcsolatokkal foglalkozó szakember, de annyit talán még a vak is láthat, hogy az önjelölt néptribun hirtelen népszerûség növekedése nagy valószínûség szerint nem kiemelkedõ teljesítményének köszönhetõ, hanem inkább az ún. szocialista nevû párt által vezetett szélsõjobboldali kormányzat szörnyû teljesítménye elleni protestálás (tiltakozás) fejezõdik ki az impozáns népszerûség-növekedésben. A démonizálás, az ellenzéki vezetõ a patás ördög szerepében, magyar hangja Orbán Viktor nevû leosztás mára már kifulladt, élelmesebb posztkommunista PR-zsoldosok vezényletével a médiaúthenger most hát félig új fordulatot vett, az elérendõ „szent” cél ezentúl a FIDESZ nevével fémjelzett kétharmados „rémuralom” minden áron történõ elkerülése. Semmi sem drága! E „szent” cél elérésének érdekében dolgozik most éjt nappallá téve a szolgalelkületû ölebmédia, hogy kiizzadja magából Orbán „õszödi beszédét”. Hirtelen az jutott eszembe, vajon mi történne akkor, ha Orbán venné a kalapját és mondjuk uniós politikusként teszem azt Brüsszelben folytatná tovább a tevékenységét, Kovács Lászlóhoz hasonlóan vajmi kevéssé zavarva az itthoni ügyeket? Vajon tömeges elbocsátásokra kerülne sor az ölebmédiában? Firkászok százai maradnának munka nélkül? Ki lenne az újonnan kipécézett áldozat, a Belzebúb földi reinkarnációjaként megtestesült élõ Antikrisztus? Kósa, vagy talán Navracsics? De maga a módszer is röhejes. Ha kell, koncként odadobják a politológusukat, hulljon a férgese, beáldozzuk Kérit, most mán úgy is mindegy. Kéri talán kegyvesztett lett? Vajon ki fog elmenni ezek után egy-egy ilyen „Kéri körös” találkozóra? A végén még elõfordulhat az is, hogy a „derék” politológust, aki meghívott vendégként többször is Viktor király ellen domborított a Heti Hetes címû mûsorban, megvádolják azzal, hogy ezek az összejövetelek a róla elnevezett polgári kör, a Kéri-kör által az államhatalom megdöntésére irányuló elõkészületeinek tervezgetésére irányult. Mit lehet tudni? A kommunista agit-propban gyökerezõ posztkommunista PR nagyon kreatív tud ám lenne, ha akar! 32

Ám úgy tûnik, egyelõre még nem akar. A 19 000 forinttal a nyugdíjasokat megkárosító Orbán Viktorral való hazudozást egyszer már elsütötték, most ugyanez van mûsoron, csak 15 000-rel. One more time, azaz még egyszer. Mondjuk az az érvelés is megérne egy misét, hogy egy adott beruházás, mire a végére ér dupla annyiba kerül, az oké, azzal minden a legnagyobb rendben van, de ha azt mondod, hogy ácsi, nézzük mán meg, hova, mire ment el ennyi lóvé, az mán az ördögtõl való (maga a patás, a sátán, OV találta ezt mondani), unió ellenes, rettenetes baj lesz belõle. Eftikéim nem szoktak hozzá, hogy elszámoltassák õket! A dzsentrimentalitást megszégyenítõ dorbézolás akkor a legjobb, ha féktelen, nem igaz? A dzsentrikben legalább volt annyi tartás és kurázsi, hogy a családi vagyont verték el, nem pedig a másét. Még az jutott eszembe, hogy OV egyáltalán mondhatott-e mást, mint hogy Francisco egy idióta, és hogy a nagy beruházásokat – legyünk engedékenyek, átvizsgálás céljából – leállítják darab idõre? Gondoljunk bele! Az a hír, hogy a muskátliherélõ szakon végzett mûminiszterelnök egy idióta, semmiféle hírértékkel nem bír, újdonságtartalma gyakorlatilag a nullával egyenlõ. Az meg, hogy az egyelõre ellenzéki szerepben sertepertélõ politikai tömörülésnek némiképp más elképzelései vannak egy ország meg egy gazdaság mûködtetésérõl, megint csak nem újdonság, hiszen ha ugyanúgy képzelnék a dolgot, õk is a szocialista párt padsoraiban ülnének. A múltkor az egyik televíziós tudósításon az M6-os autópályán épülõ alagutat mutatták. Rögtön Mediterrán Moszkva egyetlen és elhíresült alagútja jutott az eszembe. Átvágták a dombot, megépítették az alagutat, majd visszahordták rá a földet, ne legyen már röhejes, hogy a közlekedés céljára épült vájat felett nincs semmi. De ami talán még ennél is érdekesebb, hogy az M6-os kilométerenkénti ára az Orbán-kormány idején uralkodó 1,3 milliárdhoz képest már valahol az 5–6 milliárd környékén jár. Akkor teli torokból üvöltöttek a posztkommunisták, hogy milyen irdatlan drága áron (és milyen kevés!) sztrádát épít Viktor király és csapata. Na de most! Ugyan már, mi az az 5–6 milliárd kilométerenként? Elvégre az alagutak meg völgyhidak ára is benne van! Különben is, az M6-os nevében is benne van, hogy 6-os! Na szóval aggodalomra semmi ok, nincs semmi változás, minden a legnagyobb rendben, a nyugdíjasokat megkárosító, az országnak kizárólag csak ártani tudó, befektetõ-, tõke- és multiellenes Viktor király jó szokásához híven patás ördög képében visszatért!

A Kéri-körös Orbán-féle „õszödi” beszédet egyelõre jegelik. Hírbe hozva a Hírszerzõ internetes portált tudjuk, hogy készült hangfelvétel, melyet minden bizonnyal a kellõ pillanatban majd nyilvánosságra is hoznak. Mondjuk a két választási forduló között, hogy a kétharmados többséget mindenképpen elkerüljék. Nincs is ezzel semmi baj, egy mai „magyar” politikus tanulja meg, bárhová is megy, mindenütt lehallgathatják, rögzíthetik, eltehetik az általa mondottakat! Talán ez majd rábírja õket, hogy közszereplõhöz méltón viselkedjenek. Ahogyan azt Bódi Lajos, mûvésznevén Tüdõ, az erõcsávó mondaná, „árnyalatnyi különbség, nincs jelentõsége”, hogy Francisco második számú közjogi méltóságként, vagyis az ország éppen hivatalban lévõ kormányfõjeként mondta azt, amit mondott, és úgy, ahogyan, OV pedig mint szimpla ellenzéki politikus és pártelnök, terhelte meg a levegõ könnyû szekerét a neki tulajdonított ország- és unióellenes szavakkal, hogy szállítná azokat a jelenlévõ hallgatóság füleibe. Mindez nem számít, semmi jelentõsége, hiszen, ahogyan azt Daróczi Dávid kormányszóvivõtõl már megszokhattuk, a hatalom majd ezúttal is elmagyarázza nekünk, még mindig kiskorúnak értelmi fogyatékosnak és hülyének nézett, az adófizetõ barom státuszába besorolt egyszerû állampolgároknak, hogy amit hallottunk, azt hogyan kell értelmezni. Megmondom az õszintét, a nép egyszerû gyermekeként az urbánus frazeológiára jellemzõ, és a csiszolatlan gyémánt kategóriáját felvonultató találó egyszerûséggel kifejezve magamat, a tököm tele van azzal, hogy egy ún. demokratikus jogállamban a hatalom részérõl állandó jelleggel hülyének nézzenek. Ez rendkívül bántó és megalázó rám nézve. Magam is úgy gondolom, a kétharmados többséggel bíró FIDESZ „rémuralom nem biztos, hogy a legjobb az országnak, ám ez ellen nem úgy kell tennünk, hogy a posztkommunisták közül a lehetõ legtöbb eftársnak megbocsátunk, hanem inkább úgy, hogy a nemzeti radikális oldal képviselõi közül minél többet juttatunk be a törvényhozás házába. Ez jó lecke lenne az idõközben eltunyult, elkényelmesedett narancsos gyûjtõpártnak is, hogy nem ülhet kényelmesen a babérjain, mindig ott lenne mögöttük egy másik erõ, amelyik a helyes és jó irányba terelgetné õket. Addig is, amíg az „OV-féle õszödi beszéd” napvilágra kerül, dõljünk hátra, és élvezzük az elõadást. Csak arra ügyeljünk, hogy a darab közben nehogy elárverezzék a fejünk felõl a színházat. Jó szórakozást mindenkinek! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

jó ha figyelünk

Sajtó és szabadság Magyarországon • elhangzott május 24-én a Szittya Világtalálkozón Nem mondok újdonságot azzal, hogy a média napjainkra a negyedik nagyhatalmi ágból az elsõ helyre rukkolt elõ. Az írott és elektronikus média bárkivel bármit megtehet, hiszen tapasztalhattuk, hogy míg az egyik pillanatban hõs valaki, milyen gyorsan válhat szánalmas alakká, ha mások úgy gondolják, túl veszélyes lehet a felkapott személy népszerûsége. Példaként említhetem jelenkorunk egyik otromba botrányát, a Zuschlag-ügyként elhíresült esetet, bár több ezret lehetne, sajnos ide citálni. Ma azt mondják, hogy egy láthatatlan hatalom formálja, irányítja mindennapjainkat, holott ez is torzítás, hiszen nagyon is jól érzékelhetõ, miféle hatalom az, amely a világot uralja. Most hagyjuk a világuralmi helyzetet és tekintsünk csak Hazánkra, a Kárpát-medencében élõ magyarságra. Hányszor és milyen galád módon hamisították, ferdítették történelmünket, kultúránkat, hiszen a mai napig homály fedi a magyarság földre születésének körülményeit, eredendõ célját. Miközben az emberiség történetét régészek, tudósok, mûvészettörténészek és lélekbúvárok lelkesen kutatják, egyrõl mintha elfeledkeznének; a média az ember születésével egyidõs, hiszen az elsõ pillanattól kezdve az ember igyekezett minden õt ért hatást megörökíteni valamilyen módon, akár, hogy társait figyelmeztesse, vagy pedig, hogy a jövõnek megõrizze mindazt a tudást, amit gondolataiból elõhívott. Idézzük csak fel emlékezetünkben a régi barlangrajzokat. Mik ezek, ha nem média-üzenetek, mint ahogy a kõtáblákba vésett írások is, amelyek az akkor élt emberiség tudtára adták a törvényt, az uralkodók rendelkezéseit, intelmeket, és hiedelmeket rögzítettek. De ha azt mondjuk, hogy a média az emberiség leszületésével egyidõs, akkor azt is megállapíthatjuk,

jó ha figyelünk

hogy a hamisítások, az elhazudások, a ferdítések is elég régmúltra nyúlnak vissza, ezek közül egy világméretû ferdítés bizonyára mindenki által ismert, mégpedig az ószövetség, amelyben annyi az összekuszáltság, hogy ha másért nem, hát ezért a hazugságok gyûjteményének Nobel-díját a kiagyalói megérdemelnék. Média és ószövetség, egymástól nem idegen fogalmak, hiszen az önmagát kiválasztott nép ma is erre való hivatkozással formál jogot arra, hogy az emberiség túlnyomó többségével bármit megtegyen, méghozzá büntetlenül, következmények nélkül. Ez az a legújabb kori történelmünkben is ismert világméretû hamisítás, hazugság, amelybõl a mai médiacézárok kinõttek, hiszen az alappróba, úgy is mondhatnánk mai modern szlogennel, hogy beetetés sok száz éve megtörtént. Eleink akkor nem tulajdonítottak kellõ jelentõséget ezeknek az alattomos hamisításoknak, s mire észbe kaptak, mire felismerték a korabeli média-hatalom kiteljesedését, bizony már késõ volt. Mint ahogy napjainkban is a huszonnegyedik órában járunk, s ha nem képes a magyarság felismerni e lélekromboló és emberiség-ellenes média hatását, akkor ugyanoda jutunk, mint az ószövetséget megalkotók idején az igazhitûek, az egyistenhitet valló õszinte keresztények; tûzzel vassal kiirtanak bennünket, hogy ha hagyjuk, hogy írmagunk se maradjon. A magyar ember „médiuma” éppen ezért hosszú idõn keresztül a lármafa volt, amellyel a veszélyre figyelmeztetett, ha idegen rabló horda akart betörni szép Hazánk földjére. A magyarság sajtóterméke a monda, a hit világában leledzett, a mesékben, a regékben, a népköltésekben és népdalokban élt évszázadokon át, mert nem volt hajlandó a hazug horda mocskos urait szolgálni. Nem volt hajlandó az elhazudott történelmünket elfeledni, a meghamisított kultúrát magáénak mondani, ezért inkább szájrúl-szájra terjesztette az igét, a hitet, a magyarság megmaradásának éltetõ erejét. A minap egy székely ember úgy fogalmazta meg ezt az óriási küzdelmet; apáink fejébõl bunkós bottal akarták kiverni mindazt, amit magyarnak, hitnek és az emberiség eredetének tudtak. Hát, hogy ne tudják végképp kiûzni a kobakunkból, bezártuk azt a szívünkbe, s itt õrizzük ma is, de hogy ha már lehet, elõhozzuk azt és megmutatjuk, mint ahogy Jézus is megmutatta a szívét, amely az emberfiáért dobogott. Mert mi, magyarok vagyunk Isten ember fiai, akiket saját képére formált meg azért, hogy a tudást, az õsi hitet õrizzük és adjuk tovább. Nem véletlen az a mondás, hogy amíg egy magyar él a Földön, addig nem veszett el semmi sem. De, hogy ne vesszen el végleg, ahhoz azért egy magyar kevés. Nekünk, mai magyaroknak, a tudás népének bizony fel kell már ébrednünk, s végre valahára merjünk magyarokká lenni. Nem kell itt kicsikké silányulnunk, vagy nagyokká nõnünk, mert mi egyik nemzet rovására sem akarunk sem kicsik, sem nagyok lenni, de végre valahára merjünk már magyarokká lenni. Magyar honban, magyar múltunk is erre kötelez, és jegyezzük meg, hogy nem az a magyar, aki a nyelvet megtanulta. Nem! Magyar az, aki sorsközösséget vállal a magyarsággal. Hiszen voltak sok ezer éves múltunkban olyan hõsök is, akik még nyelvünket is alig értették, de sorsközösséget vállalva kardot fogtak a magyarság megmentéséért, s amikor a becsület, a tisztesség úgy kívánta, akkor életüket is áldozták, ha kellett, a harcmezõn, ha a sors azt kívánta, akkor a kivégzõosztag elõtt, vagy a bitófán, mintsem elárulják ezt a nemzetet, amely az örök élet titkát hordozza magában. Mert a mai hazug média nem errõl szól, hanem a szennyet, a mocskot, a magyarsággyalázást árasztja minduntalan, holott nem lehet elégszer idézni Prohászka Ottokár örök érvényû gondolatát, amelyet végre meg is kellene fogadnunk, de nemcsak a média vonatkozásában. Amikor a köztiszteletben álló püspök az ablaka alatt lezajlott 33

párbeszédet óhatatlanul kihallgatta, így bölcselkedett. A kis rikkancs fiút a zsidó kereskedõk rendreutasítottak, hogy jegyezze meg, tisztességes zsidó ember nem vesz magyar sajtóterméket, akkor Prohászka Ottokár ezt helyeselte. Igazuk van, ez az õ dolguk, de vajon a magyaroknak nem kellene-e ezen elgondolkodni, hiszen a fõ kérdés az, hogy tisztességes magyar ember vesz-e zsidó sajtóterméket! S akkor kedves szittya testvéreim, nézzenek csak a lelkükbe, hogy hányszor vásárolták meg a szennyet, a zsidó mételyt, amely már belopódzott nemcsak az otthonunkba, a hálószobáinkba, de a lelkünkbe is. Hányszor vették meg az otromba szennyet könyv vagy film formájában, miközben a sok tízezer magyar népköltésbõl, csodálatos mondáinkból elfelejtkeznek gyermekeinknek felolvasni. Milyen szánalmas, hogy az óvodás gyermekeink ma már pókemberek, dartwaiderek és a jó ég tudja, milyen szörnyszülöttek akarnak lenni a farsangi mulatságokon vagy a játszótéri küzdelmekkor, s nem Dobó Istvánok, Tenkes kapitányok, Dugovics Tituszok és Rákóczki hadnagyai. S ez bizony a szülõk hibája, mert hagyták, hogy a hazugságládán nõjön fel több generáció is, miközben már a Hiszekegyet sem tudják elmondani. Most, amikor állítólag szabadság és demokrácia van, ugyan mi tartja vissza az édesanyákat, nagymamákat attól, hogy legalább a kisunokáikkal odahaza megtanítsák a Magyar Miatyánkot és a Hiszekegyet? A legvéresebb rákosista diktatúrában, amikor az ÁVH éjszakánként számos otthon nyugalmát feldúlta, minden magyar kisgyermek betéve tudta õsi imáinkat. S ma? A nagy szabadság idején babma dalszövegeket és obszcén történeteket magolnak. Remélem a jelenlévõk közül sokan ismerik az egyik legrégibb imánkat a Boldogasszony Anyánkat. A média hazugsága ezt sem kímélte meg, hiszen ma már mindannyian úgy énekelik, hogy Régi nagy Patrónánk. Vajon elgondolkoztak azon, hogy mitõl Régi a mi Patrónánk? Mert bizony az eredendõ szöveg szerint Mária Reginánk, Patrónánk volt, s ez ugye nem ugyanazt jelenti, Mert a Magyarok Királynõje volt mindig is Mária, s amikor egy otromba anarchista vezér azt merte nyekeregni világnak csúfjára, hogy Mária levette a kezét a magyarságról, bizony nem is nagyot lódított, mert mi hagytuk, hogy még imánkba is belerondítsanak, s nincs, aki nemet mondana erre!? Tudom, nem nagy dolog, de ha ismét Reginánkká hozzuk vissza Máriát, akkor higgyék el, már egy lépést tettünk afelé, hogy merjünk ismét magyarokká lenni. Mert a magyarság nem ott kezdõdik, hogy magyarnak vallom magam! A magyarság nem azonos azzal, hogy itt élek a Kárpát -medencében, s még csak azzal sem, hogy kiválóan beszélem ezt a gyönyörû nyelvet. Nem. Magyar akkor vagyok, ha sorsközösséget vállalok a sok-sok ezer éves múltunkkal, jelenünkkel és jövõbe vetett hitünkkel. Mert arról sem lehet ma már sehol olvasni, hallani, hogy valamikor, kezdetben amikor csak az Ige vala, bizony minden ember egy nyelvet beszélt és egy nagy család volt. A kedvezõ életfeltételek a népszaporulatot segítették elõ, s õseink nem kalandozni rajzottak ki az élet bölcsõjébõl, hanem megfelelõ életteret biztosítani saját nemzetségeiknek. S az új és új családokból kinõtt nemzetségek paradicsomi idilljébe rondított bele a darwini úton feljött kiválasztott nép, amely a gyilkolásra, a hamis esküvésre, és ármánykodásra választotta ki önmagát, s ezért vonta magára Teremtõ Urunk haragját. De azt is meg kell értenünk, hogy nem azért születtünk a Földre, hogy egymást gyilkoljuk, eláruljuk rabigába hajtsuk, s bizony a mi emberfeletti küldetésünk az, hogy ezeket a darwini fajokat megtérítsük, mert ez Isten akarata. Hiszen ez a sokat szenvedett Földgolyó még így is, ilyen rettenetes körülmények közepette is emberhez méltó életet tud biztosítani a lassan hétmilliárddá szaporodott emberi fajnak is, akkor, ha visszatérünk arra az útra, amelyrõl letérítettek bennünket. Nézzük meg, ez a fogyasztói társadalom mivé silányított bennünket. Pénzteremtõ robotokká váltunk, akik már élni sem tudunk, hiszen lassan elfeledjük a pacsirtaszót, el a napfelkelte csodálatát, a friss akác illatát, mert bezártuk magunkat egy mókuskerékbe, ahonnan nem tudunk, mert nem akarunk kiszállni. Ma már az emberiség nem él, hanem tenyészik. Pénzt keres, hogy még több pénze legyen, s amolyan „egyszerhasználatos” páriákká vál34

tunk, akik reggel benyomjuk a hazugságládát, s amíg késõ éjjel el nem alélunk, mételyez bennünket szüntelenül. Reklámok, pornó, terror... mert megérdemeljük, s közben már azt sem tudjuk, hogy a muskátli piros és a szarkaláb kék. Nem tudjuk, hogy 25 milliárd értelmes szavunk van, mert megelégszünk azzal a pár százzal, amit ezek a szennyládák, valami ocsmány brazil-néger-zsidó-keverék nyávogással elénk böfögnek. Bizony Simon Endre tamanakutató és társai már több mint tíz éve bebizonyították, hogy az összes gyökszavunkat a hozzájuk társítható ragokkal, jelekkel, képzõkkel és toldalékokkal, szópárokkal egybevetve 25 milliárd értelmes magyar szavunk létezik, amelynek még egy tizede sincs a világ összes nyelvén használt szókészlete. Nem ismerjük a népmeséket, népköltéseket, holott csupán csak a Mátyás király meséinkbõl több van, mint a híres Grimm és Andersen fivérek által írott valamennyi mese. Nem énekeljük népdalainkat, pedig csak a régi szép altatódalainkból több ismert, mint valamennyi nagy operák áriái és betétdalai. Elfeledtük a népviseleteinket, holott azok sem öncélúak voltak. Egy-egy párta, fejkendõ, kalap, keszkenõ elárult mindent a viselõjérõl. Tudták, hogy eladósorban van-e a lány, aki vele szembe jön, s, hogy a kalapos ember még legényember-é, vagy már házas. De az is látszott, hogy módosabb gazda menyecskéje-e a fiatalasszony, s hogy melyik vidékrõl származik, mert hát a kék-piros-fekete-zöld hímzésminták a legeredetibb média-üzenetek voltak, amelyekbõl tán még az ómamáink tudnak olvasni. Helyette mi van? Farmer és farmer. Ami uniszexszé teszi fiainkat, lányainkat, nemcsak külsõségeikben. Mert a farmer Kríza Kálmán tanár úr gyûjtése alapján a néphagyomány szerint csak tökaszaló kék vasaló. S ha humorosan hangzik is, ez az öltözék a nemiséget roncsolja, jellemhibássá teszi viselõit, s amellett számos betegség forrása is. De ha már a betegségeknél tartunk, arról sem ír a mocskos és hazug média, amely a világon mindenütt egyforma, hogy a mesterséges megbetegítésünkkel mivé silányították a magyart. Az elmúlt esztendõben több mint 1000 milliárd forint volt csak a magyarországi gyógyszermaffiák tiszta nyeresége! Ma minden egyes magyar ember a csecsemõtõl az aggastyánig 25 ezer forintnyi gyógyszert eszik meg havonta, – és ebben a különbözõ vitaminféleségek és egyéb kotyvalékok még nincsenek is benne – miközben a magyar ember átlagéletkora a bantu négerekénél lényegesen rosszabb. Nálunk egy átlagos férfiember sajnos már 66 évet sem él, a nõk talán még valamivel többet, de ez az arány rohamosan romlik. Én csak saját családomat hozhatom példaként: nagyszüleim, akik még a múlt század elején születtek, s két világégést, a padlás-lesöprést és egy szabadságharcot is megéltek, az ÁVH zaklatása mellett, közel nyolcvan évig voltak közöttünk. Gyermekeik már nem élték meg a 70 évet, s az õ gyermekeik közül így a nõvérem is már az 54. évét sem élhette meg, miközben egy kislánya már 4 évesen agydaganatban hunyt el. Hát ez volna az a modern kor, amit a fejlõdés hozott?! S akkor megint csak felteszem a kérdést: miért nem merünk végre magyarok lenni? Én szerencsés vagyok, mert a folyamatos kényszerlakhelyek és kitelepítések miatt sok idõt nagyszüleimnél tölthettem egy Debrecen melletti kisfaluban, ahol nagyanyám megtanított arra, hogy valóban a fûben, fában, földben van az orvosság, s erre neveltem a fiaimat is. Mi a kalmopyrinen kívül más gyógyszert nem ismertünk, mert ott volt a zsurlótea, a csalán, az útifû, a cickafark, zsálya, rezeda, hagymatea, hárs, kamilla, s végtelenségig sorolhatnám mindazt, ami a magyar embert életképessé és egészségessé tette. Miért nem élünk vele? Miért hisszük el, hogy az immunrendszert leromboló védõoltások a halált hozzák elõrébb? Amerikában lefolytattak egy kísérletet, ahol a tízezer önként jelentkezõ felének mindenféle védõoltást és csodavitamint adtak, míg a másik fele vállalta, hogy semmilyen gyógyszert, vitamint, védõoltást nem szed be, csak életveszély esetén. S másfél év után leállították, sõt titkosították a kísérletet, mert a védõoltásos-csodavitaminos csoportnak több mint felénél rosszindulatú sejtek kezdtek el burjánzani. Ma már védõoltása van az influenzának, az agyhártyagyulladásnak, a kullancsnak, de már a védõoltásnak is védõoltájó ha figyelünk

sa van. Legutóbb pedig a méhnyakrák ellen kezdték oltogatni kislányainkat, a biztos meddõvé tétel reményében, de sajnos nem egy haláleset is történt már ettõl a „csodagyógyszertõl”. Ma már a fegyvernél nagyobb üzlet a gyógyszer, mert az immunrendszer legyengítésével egy idõben egész életre gyógyszerfüggõvé tesznek mindenkit. Gyermekkoromban a falunkban zsurlóval, sóval, ecettel és szódabikarbónával a legsúlyosabb vírusos, gombás, baktériumos fertõzésekbõl is mindenkit kigyógyítottak, s orvost csak akkor hívtak, ha már valóban nagy baj volt. Miért nem élünk hát a termõföldünk által adott kincsekkel: magyar zöldséggel, takarmánynövényekkel, s házi tejjel, tejtermékkel, miért nem adunk életlehetõséget a vidéknek? A magyarságot akkor taglózták le elõször, amikor ezekbe az otromba ládaházas városokba kényszerítették, elszakították a földjétõl, amellyel mindig is összenõtt a lelke. Ugye milyen szépen hangzik: anyaföld! Hát magyar ember létezhet az anyaföld nélkül? Akkor miért nem vagyunk képesek felismerni, hogy vissza kell térnünk oda, ahol még minden rendben volt! Gazdálkodni, saját életünket megtervezni, s ezzel másoknak is példát mutatni, mert ez a mi történelmi küldetésünk. A közelmúltban megpróbáltuk barátainkkal összeszámolni, mi mindenhez ért egy parasztember, s itt most a szó igaz értelmében vett parasztra gondolok, aki nem bunkót, nem tanulatlan tahót jelentett, hanem önállóan gazdálkodó szabad embert, aki ura volt saját házatájának, s ura volt akaratának. Csak az ószövetséges hazugok tették rabszolgává, cseléddé, bunkózták le, bár a lába nyomáig sem érhetnek fel azok, akik belerondítottak életébe. Nos, a számlálást száznál abbahagytuk, mert rá kellett döbbennünk, hogy egy parasztember mindenhez ért, ami az életben maradásához szükséges. Tud földet mûvelni, állatot nevelni, házat építeni, kutat fúrni és kenyeret sütni, szõni, varrni, mosni, vasalni, szõlõt nemesíteni és bort érlelni, s ha az élet úgy hozza, akár mint nagyapám is, gyermekeit is maga segíti a világra. Mert a magyar élet ilyen! De errõl a mai média nem szól, mert akkor azt is el kellene ismernie, hogy a magyarság a testvéri szeretetet hordozza önmagában. Hunor és Magor pél dája a magyar szóban benne foglaltatik. Az egymásért és nem az egymás ellen való küzdelem, amely az emberiség megmaradásának záloga, s errõl kellene napjainkban a médiának szólnia, hiszen ma már nem csupán a magyarság, de egész Földünk végveszélybe került. A terrorizmus ugyan uralmába hajthatja az egész emberiséget, de a természet felett soha nem arathat gyõzelmet. Hiszen erre figyelmeztetnek az egyre gyakoribb katasztrófák, szökõárak, és földrengések, szárazságok és özönvizek, amelyek egyre ijesztõbb hatásukkal próbálják figyelmeztetni ezt a vesztébe rohanó globalista hatalmat a megállásra. A médiának, ha valóban az emberiséget szolgálná és nem ezt az elvetemült gyógyszer és fegyvermaffiát, akkor arra kellene figyelmeztetnie, hogy ez a felgyorsult fejlõdési iram nem tette boldogabbá az emberiséget! Nem lett se szebb, se jobb az életünk, sõt napjainkban már az emberiség kétharmada életképtelenné vált, miközben egyre jobban lerövidült a földi életidõnk is. Hát ez volna az a Kánaán, amit ígértek nekünk évszázadokon keresztül? Ez volna az az élhetõ élet, amiért Isten a Földre teremtett bennünket?! Ez volna az élet értelme, hogy gyilkoljuk le egymást, tapossunk át egymáson, raboljuk ki a Föld minden kincsét és ha nincs más, akkor gyermekeink jövõjét is felélve pusztuljunk el a földgolyóbisunkkal együtt! Azt hiszem minden magyar ember számára egy hatalmas NEM kiáltás a válasz! Csakhogy ha ezen változtatni akarunk, akkor nem holnap kell elkezdeni a küzdelmet, hanem már most. Már most tessék töltekezni lélekben, hogy igen is bátran vállalom magyarságomat. Vállalom, hogy akár még áldozatok árán is, de ahol csak tehetem, magyar terméket vásárolok. Lemegyek vidékre, keresem a kapcsolatot a falvak lakosságával és közös erõvel megteremtjük, hogy egymás szükségleteit elõállíthassuk. Úgy is, hogy a városi ember elõleget ad a zöldség, a gyümölcs, az aprójószág felneveléséhez, a falusi ember pedig igyekszik a lehetõ legjobbat kihozni a gazdálkodása során a rendelkezésére álló termékekbõl. A becsapás, a felül érett, alul rothadt termék jó ha figyelünk

rásózása nem magyar eredetû, itt már a média-métely köszön ismét vissza. Gyermekkoromban nagypapám megtiltotta, hogy köszönjek annak az embernek, aki nem tartotta a szavát. Mert hiába hazudják, hogy mi olyan pusztában kóborló nomád pogányok voltunk, én tudom, és minden szittya, szkíta, sumér, szumír, kelta, avar, vagy bárhogy is nevezték el a hazugságra alapozó médiumok, szóval a hun-magyar ember mindig is ragaszkodott a földhöz, õsei múltjához, gyökereihez, tehát nem lehettünk olyan pusztában kóborló hitetlenek. Azok nem mi voltunk. Barbárok sem voltunk, legalábbis nem úgy, ahogy ismételten belerondítottak a történelmünkbe, mert a régi barbárság anyaközpontúságot jelentett, s nem azt, ahogyan ezt a szép szavunkat is mára elferdítették. Valamikor a magyar ember még olyan volt, mint ahogy már csak sajnos népmeséink õrzik, hogy azt mondta: itt a kezem, nem disznóláb, s nem kellettek a talmudra esküdött cselszövõk, hogy megtartsuk a szavunkat. S úgy nem voltunk pogányok sem, ahogy hazudják, mert a pogányság eredetileg a férfiuralom eljövetelét jelentette, de születésünk pillanata óta keresztények voltunk és vagyunk, mert a magyarokat valóban a Teremtõ Atya teremtette, szemben azokkal, akik Darwin elmélete alapján érkeztek! Mi mindig egyetlen Istenben, a Magyarok Istenében bíztunk és bízunk ma is, csakhogy a közmondásunk is arra figyelmeztet; segíts magadon, az Isten is megsegít. Tehát, legyünk magyarokká. Emeljük fel a fejünket büszkén és rázzuk le a gyalázatot, mit a századok során ránk raktak. Halhatatlan költõnk nem gyõz figyelmeztetni bennünket a Nemzeti Dalban, hogy a Magyarok Istene itt van közöttünk, de ahhoz fel kell emelni a fejünket! Elég volt az örökös bûnös nemzet bélyegének ránk sütésébõl! A hazug médiának köszönhetõ nemcsak ez az aljas rágalom, hanem ennél sokkal nagyobb bûn, Trianon elszenvedése is. Egy olyan „mûvelt” nyugat akar bennünket erkölcsre, hitre tanítani, amely gyilkosságok árán maradt fenn, s amely még a legnagyobb gaztettet, egy Haza megcsonkítását is büntetlenül elvégezhette. Miközben önmaguk elõtt is elhazudják, hogy a rablott országrészekkel egyikük sem lett sem boldogabb, sem gazdagabb. Egy olyan Európa akar bennünket nem európaiként kezelni, amelyért évszázadokon, mi több, évezredeken át hullattuk a vérünket, védtük, óvtuk az isteni útról letért hordákkal szemben, s mi ne lennénk európaiak. Azért kellett a gyönyörû Kárpát-medencénket szétdarabolni, hogy eltüntessék Európa földrajzi középpontját, amely ma világnak csúfjára Ukrajnához csatolva õrzi az egykori magyar jelkövet. Azért kellett tûzzel-vassal irtani õsi kereszténységünk megvallóit, hogy egy talmudista szemlélettel az egész világot halálba küldjék, fertõbe süllyesszék? Nem gondolkodtak még el azon, hogy az összes keresztesháborúban, az összes mohamedán, iszlám, és egyéb vallásháborúkban mindig a zsidóság pénzelte az egymással hadakozó feleket, s a véráldozatot hozókkal szemben mindenkor busás haszonnal léptek tovább a népirtásokon?! S ennek a hazugságáradatnak is a média engedett teret. Mint ahogy azt is elferdítik, hogy napjainkra az emberiség egyik legalattomosabb megrontója a bankárvilág, amely polipcsápjait mindenre és mindenkire kiterjesztette. Amikor elhitették a dolgos-szorgos magyarsággal, hogy lehet munka nélkül is gazdagodni, bankbetétekkel, kamatokkal jól élni, akkor kaptuk a következõ tag lót, amelynek eredményét ma már világosan láthatjuk. A nemzeti kincseink, vagyonunk szinte 99 százaléka a bankármaffia kezén, államadósságunkra kivetett éves kamata meghaladja az egy éves nemzeti jövedelmünket, s ma már a lakosság döntõ többségének ingatlanjain jelzálogjogot jegyeztek be, mint ahogy földjeink, természeti kincseink is, s lassan már a vizeink mellett a levegõ is a kezükbe kerül. A privatizációnak csúfolt fosztogatásaikkal 50 ezer milliárd forinttal nem tudnak elszámolni, ami kézen-közön tûnt el, s a magyarországi médiumok errõl jól felfogott érdekükben hallgatnak. Mindezek tudatában merjünk tehát végre magyarokká lenni, s lebbentsük fel a hálót a szemünkrõl, mely a média-hazugság képében elhomályosítja a látásunkat. Engedjenek meg egy példát, hogyan dolgozik a média: Naponta felröppen egy-egy hír, óriási szenzáció, micso35

da nagy leleplezések. S olvashatjuk, hogy az egyik cionista bankár hogyan fosztotta ki a másikat, bepillantást nyerhetünk – na csak annyira, amennyire az érdekeik éppen megkívánják, hogy a Fuggerek, a Morgenek, Rothschildok és Rokefellerek hogyan verték át egymást, s mi pedig rohanunk és faljuk ezeket a szüleményeket. Szupremáció és frigyláda, holokauszt-ipar és Harry Potter. Utána számoltak már, hogy ez mibe került? Kedvezményes áron is 4-5 ezer forintokat fizetnek kötetenként, miközben legalább két-három hét szabadidõt is elrabolnak maguktól, amíg elolvassák, aztán a családban végigjár a remekmû, majd hónapokon át ez a fõ beszédtéma, s észre sem veszik, hogy ezalatt egy percet sem foglalkoztak a magyar mondákkal, szépirodalommal, regékkel, énekekkel, hagyományokkal, nem volt a kezükben egy lelket gyógyító imakönyv, de hát ez is kell, mert megérdemeljük! Mert kell, hogy tisztán lássanak. Ugyan mit? Mondják meg, hogy a cion bölcseinek olvasása után ugyan mi újat tudnak még ezek nekünk mondani? Emlékeznek még, mit is idéztem Prohászka Ottokártól? A tisztességes zsidó nem vesz magyar sajtóterméket? S a tisztességes magyar? Ugyan van-e még prohászkai értelemben tisztességes magyar? Gondolkodjanak el ezen õszintén? Mert amikor az õ termékeiket veszik, amikor az õ médiájuk mételyezi a mindennapjaikat, az mind-mind egy-egy koporsószöge a magyarságnak. Nemrég szárnyat bontott a Nádori Szövetség, amely minden magyarnak szövetséget nyújt, aki sorsközösséget vállal a magyarsággal. Ide bárki jöhet, aki azzal kopogtat, hogy mit tud tenni a megmaradásunkért, felemelkedésünkért. Május 3-án volt a Nádori Szövetség alakuló ülése, s eddig több mint 108-an jelezték, hogy hozzáfogtak az építkezéshez. Van, aki az iparitanuló-képzés elméletét fektette papírra, mások a Védd meg magad magyar mozgalmat indítják útjára, megint mások így például Tácsi István – akinek itt lett volna a helye a mostani szittya világtalálkozón, csak sajnos a média az õ három évtizedes munkásságát sem röpítette hírré, pedig A Magyarok Istene, az Õsi Napisten újra fénylik tanulmánya világszenzáció. Világszenzáció, mert Petõfi Sándor után elõször õ vette a bátorságot és bebizonyította, hogy a Magyarok Istene nem egy költõi fantázia szüleménye, hanem nekünk magyaroknak az Istenünk az a Teremtõ Atya, amely a Földi életet is megalkotta. Ez a tanulmány az, amelyet mindenféle szenzációhajhász, mi lett volna, ha és melyik bankár volt a nagyobb tolvaj tartalmú agymosásra gyártott globalista terméke helyett minden igaz szittyának el kellene olvasnia. Attól még nem találunk vissza a helyes útra, ha tudjuk, hogy 1920-ban a Rockefellerek vagy a Morgenek loptak-e többet, azzal még nem fogunk sorsközösséget vállalni a magyarsággal, ha azt kutatjuk, hogy hol lehet az aranyborjú és a frigyláda vagy létezett-e egyáltalán, de ha hisszük a Magyarok Istenét, akkor már õszinte hittel mondhatjuk, ha Isten velünk, ki ellenünk?! Mert a mi küldetésünk azért emberfeletti, mert ránk méretett az a feladat, hogy ezt a romlásba rohanó világot megtanítsuk a HunorMagor testvériségre, hogy rádöbbentsünk mindenkit, hogy az eredendõ bûn nem az életet teremtõ szerelem, hanem a Káin és Ábel viszály, hogy Boldogasszony Anyánkat, a Magyarok Regináját visszahelyezzük méltó helyére, oda, ahol mindig is helye volt, hiszen a magyar

nyelv oly csodálatosan fogalmazza ezt meg: Édesanyánk, Teremtõ anyánk, anyaszentegyházunk, anyaföldünk, anyanyelvünk... Ugye fölösleges is mondani, a média legnagyobb gyalázata abban mutatkozik meg, hogy a legszentebbet, az édesanyát, az élet hordozóját gyalázta meg. Azzal is, hogy Boldogasszony Anyánkat levetette a trónusáról, s azzal is, hogy földi képviselõit, az édesanyákat meggyalázta. Elõször csak az asszonynév elvételével, aztán az abortusszal, majd a meddõvé tétellel, hogy közben a köldök és fenékmutogató fiatal lányokkal éppen az anyaméh tisztaságát mocskolják be, s innen már csak egy lépés, hogy a szerelmet õsi mesterséggé silányítsák, hiszen nagyon jól tudták, hogy a család összetartó ereje az édesanya. A nemzetségek összetartó ereje az anyaközpontú közösség, s a nemzetek felemelkedését az édesanyák tisztelete, szeretete és példaképpé állítása segítette elõ, miközben a magyarság létét is Mária trónra ültetése segítette. Nem véletlen az sem, hogy Szent Koronánkról Mária képmását kellett eltüntetni, s imáinkból az Atya és Fiú mellõl az Édesanyát kellett eltávolítani. Merjünk hát végre magyarok lenni, akik a Magyarok Istenében bízva Regina Pátrónánkat méltó helyére visszatéve visszatalálunk a helyes útra, a testvéri szeretetben gyökerezõ élhetõ életre. A hazug média sugallta birkamódi alázatra, hogy ha megdobnak kõvel, dobd vissza kenyérrel pedig az lehet a válaszunk, hogy a kenyér már elfogyott. Nekünk a kõ maradt, de a kõ maradt! S hogy milyen is a magyari élet, végezetül engedjenek meg egy rövid történetet: Csíksomlyón Boldogasszony Anyánk köszöntésére érkezve hatalmas záporesõ zúdult ránk, s a Kis-Somlyó hegyrõl lefelé araszolva én is nyakig sáros lettem, a csúszós, ragacsos úton, ahol többször is megbotlottam. Így, ilyen sártól koszlottan nem akartam belépni Babba Mária templomába, ezért társaimat kértem, foglaljanak helyet számomra is és elindultam, hogy valahol csak kapok egy kis vizet és szappant, hogy valamennyire rendbe hozzam magam. A zarándokok forgatagában, hiszen egymilliónál többen voltunk, az egyik tornácon idõse bb pár üldögélt, beköszöntem hát, s kértem, engednék meg, hogy lemosdjam a kerti csapnál. A háziasszony kisietett, s ellentmondást nem tûrve a fürdõszobába tessékelt. Mire lefürödtem, a ruhám kimosva, hajszárítóval megszárítva, s ízlésesen terített ebédlõasztal várt, gõzölgõ aranysárga tyúkhúslevessel, sülttel, süteménnyel, ánizspálinkával és hideg sörrel, kávéval. Búcsúzókor pedig tiltakoztak, hogy ne hálálkodjak, õk mondanak köszönetet az Úrnak, mert ezen a búcsún hozzájuk eddig nem érkezett vendég, s már azon szomorkodtak, hogy akkor minek készítették a sok finomságot. Így most boldogok, mert hozzájuk is küldött a Jóisten vendéget, s ezért õk tartoznak köszönettel. Hát kedves szittya magyar testvéreim, ilyenek voltak mindig is az igazi magyarok, s nekünk, akikben még a lelkünkben benne ég ez az õsi hit, ide kell visszatalálnunk. Ehhez pedig egyet kell mindannyiónknak megfogadnunk: Merünk végre magyarok lenni! Ezért fogadjuk meg halhatatlan költõnk esküvését is: “A Magyarok Istenére Esküszünk! Esküszünk! Hogy rabok tovább nem leszünk! Úgy legyen! Rozgics Mária

FRISS TAVASZI SALÁTA (SZÖSSZENETEK 5) Mind a kettõ, a bolsevizmus éppúgy, mint a fascizmus, gyûlöli a politikai és egyéni szabadság minden fajtáját. Mindkettõ bálványozza az államot, s azt hiszi, hogy az egyén csak eszköz az állam kezében, mindkettõ nyíltan elnyom minden gondolatot, amely alapelveivel ellenkezik, mind a kettõ egyetlenegy politikai párt uralmán alapul, mind a kettõ megveti az átlagos emberi természetet, és hisz az erõszak mindenhatóságában, mind a kettõ kigúnyolja a parlamentarizmust, s a szakmai képviselet egy fajtájáért lelkesedik, amelyet azonban a valóságban egyáltalában nem vezet be. Mind a kettõ egy új mítoszt teremtett, az államvallás egy fajtáját: a fascizmus Róma reneszánszának millenniumát várja, a bolsevizmus pedig a világforradalmat. Mind a kettõ vakon hisz a háborúban, mint céljai megvalósításának egyetlen hathatós eszközében.” „De van egy másik, hatalmasabb tudat alatti gondolatmenet, amely kedvezett és kedvez még ma is mindezeknek a demokráciaellenes elméleteknek és kísérleteknek. Az emberi természetben mélyen rejlõ hajlandóság ez: az ember intellektuális fölületessége, amely okozza, hogy nem tudja meglátni a társadalmi események okozati összefüggéseit. Mindazokat a társadalmi és pénzügyi katasztrófákat, amelyekkel a háború utáni demokratikus kormányoknak dacolniok kellett és dacolniok kell még ma is, és e kormányok képtelenségét, hogy azokat teljesen és azonnal elhárítsák, a közvéleményt alkotó nagy tömegek a demokratikus kormányzás belsõ elégtelenségének rovására írták. A posthoc propterhoc téves logikájával élve, sokan mondották: milyen biztos, kényelmes és kellemes volt az életünk a régi rezsim alatt, és íme, most csaknem egészen tönkrementünk az átkozott demokrácia idején.” (Idézetek: Jászi Oszkár: A demokrácia krízise – Fascizmus és bolsevizmus között) >> 36

jó ha figyelünk

Beledöglünk az erõs forintba! Ócsítani kell a forintot! – elõbbit a jelenlegi miniszterelnök, utóbbit pedig elõdje, Medgyessy Péter nyilatkozta, amikor a hazai valuta tartósan erõsnek mutatkozott az euróval szemben. Az erõs forintot ostorozó kijelentésekhez minden alkalommal csatlakozott a balliberális közgazdászok holdudvara, mondván, az erõs nemzeti valuta drága exportot és romló versenyképességet jelent, amely miatt munkahelyek tízezrei szûnhetnek meg Magyarországon. Mindehhez párosult az akkor még Járai Zsigmond vezette Magyar Nemzeti Bank bírálata, azzal vádolva a jegybanki vezetést, hogy az általuk folytatott monetáris politika s az ennek nyomán erõsödõ forint kifejezetten káros a magyar gazdaságra. Most, amikor a három hónapja eltörölt árfolyamsáv erõs szélén ingadozik a nemzeti valuta, s egy euróért 240 forintot kell fizetni, feledésbe merültek ezek az érvek. Kritika nincs, sõt az erõs forint valóságos sikersztorivá nõtte ki magát. Kormány közeli közgazdászok és a kabinet egyes képviselõi szerint a jelenlegi forintárfolyam egyértelmû jele annak, hogy visszatért a bizalom a magyar gazdaság iránt. Helyreállni látszik az elmúlt években erõsen megtépázott hitelességünk. Az árfolyam most nem rombolja a magyar gazdaság

versenyképességét, a Nemzeti Bank nem gáncsolja a külföldre értékesítõ hazai vállalkozásokat. Mi történt hát, ami ezt az éles fordulatot indokolja? Mindenekelõtt más vezetése van a jegybanknak, olyan, amelyet Gyurcsány Ferenc jelölt, a bírálatokkal tehát a korábbiakhoz képest jóval szerényebben érdemes bánni. A gyõzelmi jelentések hátterében azonban ennél lényegesebbnek gondolt tényezõk is állnak. A magyar gazdaság a legfontosabb mutatókat tekintve évek óta sereghajtónak számít az új uniós tagállamok versenyében. Az adó- és járulékemelések ellenére továbbra is nálunk a legmagasabb az államháztartás hiánya, amihez tartósan magas infláció és roppant szerény gazdasági növekedés társul. A lakosságra és a vállalkozásokra nehezedõ adóterhek óriásiak, a foglalkoztatás helyzete romlik, a bürokrácia és a korrupció szinte megfojtja a gazdaságot. Versenytársaink sorra húznak el mellettünk, mi pedig csak a fejünket tudjuk kapkodni. Amikor tehát csaknem minden hétre jut egy rossz hír, az erõs nemzeti valuta elõnyeit érdemes inkább hangsúlyozni. Azok, akik korábban az erõs forint ellen ágáltak, most nem gyõzik ismételni: mennyire segíti az infláció letörését az erõs valuta. Ha pedig a

2008 tavaszára a magyar nép elérte, hogy Gyurcsány(i) Ferenc és bolsevik zsidóbérenc bandája éppen kihûlõben a ravatalon fekszik. A magyar nép döntõ többségének már lapát, kapa és ásó volt a kezében, éppen a földet akartuk rájuk húzni és örökre eltemetni a nemzet gyilkosokat, amikor megérkezett a Likud-bérenc Orbán, és lesegítette a terroristákat a ravatalról az elhantolás elõtt. Nem elég, hogy a félig már tetszhalott nemzetgyilkosokat friss levegõhöz juttatta, azzal a lélegzetelállító és visszataszító kijelentésével, miszerint a Fidesz nem akarta megnyerni a 2006-os országgyûlési képviselõi választásokat, Orbán a saját csapatát is sírba taszította. Kedves fideszes, szemellenzõs, vaksi birkanyáj! Nem kell hozzá túl nagy ész, hogy rájöjjenek: a Kéri-féle „baráti diskurzus” kiszivárogtatott anyaga alapján ma már Orbán Viktornak nem csak a politikai/politikusi tisztességét vonhatjuk kétségbe, hanem emberi tartását, sõt elmeállapotát is. Az, hogy immáron sokadszor mutatja ki a foga fehérjét, sokadszor árulja el saját nemzetét és szavazótáborát, saját hitelességével együtt a Fidesz megbízhatóságát is lenullázza. Ami Kérinél történt, az elsõ látásra sem tûnik véletlennek, azt nehéz lenne egy szegény, tisztességes ember aljas tõrbecsalásának értelmezni a történtek után, nemkülönben Orbán Viktor pályájának ismeretében. Elõször is: egy tisztességes, becsületes ember nem vendégeskedik Kérinél titokban, zártkörû összejövetelen. Másodszor, egy magát jobboldalinak nevezõ, volt miniszterelnök nyeretlen kétévesként nem hiheti azt el, hogyha bárhol megjelenik – különösen a zsidó-bolsevik ellenoldal egyik legocsmányabb megmonjó ha figyelünk

pénzromlás üteme lelassul, az az egész gazdaságnak hasznos. Csökkenhetnek a kamatok, s az elmúlt években hatalmasra duzzadt államadósság finanszírozása is kevesebbe kerül. Nem beszélve a lakosságról, amely jó ideje szinte kizárólag devizaalapú hiteleket vesz fel. Végül ne felejtsük el azt sem, hogy az erõs nemzeti fizetõeszköz exportromboló hatását egyértelmûen cáfolják az eddigi tapasztalatok. A cseh, a szlovák és a lengyel valuta az elmúlt években látványosan megerõsödött, s ezen országok kivitele mindeközben szárnyalt. Más szóval nincs szoros összefüggés az árfolyam szintje és az exportteljesítmény, illetve az ország versenyképessége között. Tény, hogy a piaci helyzet és a versenyképesség alakulásában jelentõs szerep jut az árfolyamnak, ám korántsem ez a legfontosabb tényezõ. Az exportot például elõbb veti vissza legnagyobb felvevõpiacaink lassúbb növekedése, mint az erõs forint. A hazai vállalkozások versenyképességét a kiszámíthatatlan jogszabályi környezet, a munkát terhelõ kiugróan magas adók, a túlzott állami újraelosztás, valamint a bürokrácia és a mára mindennapossá vált korrupció tépázzák leginkább. Tennivaló akad tehát bõven, csak hozzá kellene végre kezdeni a munkához. Forrás: Szabó Anna – Magyar Nemzet

dó-emberénél, véleményformálójánál –, belpolitikai ügyekrõl fejti ki a véleményét, azt nem követik árgus szemekkel és nem hallgatják tágra nyitott fülekkel, sõt poloskákkal, mikrofonokkal. Orbán valószínûleg tudta, hogy a terem be van zsinórozva, de kötelessége volt magára vonni a figyelmet, mert Gyurcsány(i) Ferenc és bandája a Fidesz-maffia által elkövetett korrupciós ügyek sokaságával megzsarolhatta õt. Persze a zsarolóknak is volt miért lépniük: közeledik az õszödi beszéd második évfordulója, Benedek Fülöp ellen megáll a gyanúsítás, Zuschlag és bûnbandájának ügye bírói szakaszba került, a bolsevik pártban teljes az anarchia, a gyurcsányi rablásokról újabb adatok láttak napvilágot, és a pedofil, buzeráns szadista degeneráltak szövetsége is a széthullás szélére sodródott. De miért volt minderre képes Orbán? Hiszen még a harmadik világban sincs olyan tökkelütött, hülye pártelnök, aki egyszerre haragítsa magára a fõváros választópolgárait, a nyugdíjasokat és ugyanezzel a levegõvétellel verje pofán a saját teljes fideszes szavazótáborát. Tettét nem menti az sem, hogy – mint ahogy hallottuk – a beszélgetés elõtt megivott néhány pohár bort, mert Orbán Viktor az italtól kényszerítve bár, de semmilyen tudatzavartól nem terhelve hordta össze azt a sok aljasságot, amely most a Fidesz lepusztulásához vezet. És ez még mindig nem minden, hiszen az Orbán által mikrofonba mondott aljasságok jórésze még folytatódik, publiklásra vár, csak nagykorú felügyelete mellett érdemes meghallgatni a fiatal vagy agyvérzés elõtt álló fideszeseknek. Viktornak tehát kötelessége volt magára vonni a sajtó és az ország figyelmét! Egy életre szavahihetetlenné vált, és most gondolkozhat a 37

vakon hívõ, tudatlan fideszes tábor, hogy kit állítson a helyére. Szóba sem jöhet egy olyan zsarolható senkiházi támogatása, aki már két alkalommal tudatosan verte át a magyar lakosság nemzetben gondolkozó és az éhhalál küszöbére kergetett jelentõs részét, aki saját bevallása szerint is tudatosan vesztett el két választást, miközben az érte küzdõ híveit álnokul hitegette, és körtelefonokban is arra biztatta õket, hogy hozzanak még egy embert az urnák elé, és akkor elegen lesznek a gyõzelemhez. Most kapaszkodjanak meg emberek! A Nemzetbiztonsági Hivatal 2002-ben többször jelezte, hogy a kommunisták választási csalásra készülnek, meg is jelölték a csalás elkövetéséhez használt számítógépközpontot, megmutatták a számítógép elvezetéseit, amely kábelköteget egy markolóval, egy mozdulattal szét lehetett volna tépni, de Orbán megtiltotta, hogy bárki ellehetetlenítse a bolsevik-zsidó választási csalást. Orbán azt is tudta, hogy a kommunista gyilkosok utódpártjának választási csalási manõverének agytrösztje maga Baja Ferenc volt. Nem lehet tehát egy olyan tróger a legnagyobb ellenzéki párt elnöke, aki elsõ alkalommal a D-209-es ügynök Medgyessy Péternek volt a másodhegedûse, majd a nagy bábszínházat végignézve egy elmebeteg hazaárulót szabadított a magyar nép nyakára! Nem lehet egy olyan erkölcstelen gazember a legnagyobb ellenzéki párt elnöke, akinek a szent család álcája mögött balkézrõl is gyártott gyerekei közül egyet a díszzsidó Deutsch Tamás vállalt magára, a másikat pedig Nagy-Kálózy Eszter mûvésznõ neveli mind a mai napig. (Ezt konkrétan bizonyítani nem tudjuk, de való igaz, hogy errõl már többen is értesültek. – a szerk.) Nem normális az az ellenzéki pártelnök, aki a statisztikák szerinti 280.000 magyar TSZ-nyugdíjas 28.000 forintos havi nyugdíját óhajtja befagyasztani, és ezt nyilvánosan be is vallja. Nem normális az az ellenzéki pártelnök, aki pofonokkal fenyegeti az igen népszerû, mert rendet és törvényességet teremteni kívánó Magyar Gárda tagjait, ráadásul a történelmet meghamisítva, úgy, hogy még Horthy Miklós kormányzó emlékét is meggyalázza. Nem normális az az Orbán Viktor, aki példaképének vallja a gyilkos, köztörvényes bûnözõ, pufajkás õskommunista Horn Gyulát. Beteg elmére vall, ha valaki a korrupció minden formáját megvalósító Széchenyi Terv fedõnévre keresztelt legnagyobb rablássorozatot állítja elénk követendõ példaként. Nem feledve, és borítékolhatóan több száz évnyi börtönnel „honorálva” Gyurcsányék bûneit, tegyük végre egyértelmûvé azt is, hogy Orbán és bandája több száz milliárd közpénzt lopott ki külföldre, majd azt külföldi strómanokon keresztül Széchenyi Terv-es támogatás keretében visszahozta az országba, és tömegével építették belõle a wellness szállókat. Természetesen adott belõlük a kommunista hóhéroknak is, egyet éppen Visegrádon. Bizonyára emlékeznek velem együtt a két elbukott választás éjszakáira. Emlékezniük kell akkor arra is, hogy hány ember roskadt össze érzelmileg és fizikailag? Hány ember tört ki hangos zokogásban a Millenárison valamint országszerte a választási központokban és a kivetítõk valamint a képernyõk vagy rádiókészülékek elõtt, sõt, hányan akartak az elveszett, elcsalt, ellopott, meggyalázott választások után inkább meghalni, mint Medgyessy uralma alatt, majd Gyurcsány(i) Ferenc rendõrállamában élni? 2008 tavaszára a magyar nép elérte, hogy Gyurcsány(i) Ferenc és bolsevik zsidóbérenc bandája éppen kihûlõben a ravatalon fekszik. A magyar nép döntõ többségének már lapát, kapa és ásó volt a kezében, éppen a földet akartuk rájuk húzni és örökre eltemetni a nemzet gyilkosokat, amikor megérkezett a Likud-bérenc Orbán, és lesegítette a terroristákat a ravatalról az elhantolás elõtt. Nem elég, hogy a félig már tetszhalott nemzetgyilkosokat friss levegõhöz juttatta, azzal a lélegzetelállító és visszataszító kijelentésével, miszerint a Fidesz nem akarta megnyerni a 2006-os országgyûlési képviselõi választásokat, Orbán a saját csapatát is sírba taszította. Ezzel pedig hatalmas, történelmi esély, soha vissza nem térõ alkalom nyílt meg Vona Gábor és pártja, a Jobbik elõtt. Tömegével fog38

nak az emberek belépni a Magyar Gárdába, aminek köszönhetõen a népünket megszálló zsidók öleb párt, a Fidesz, fél éven belül középpárttá zsugorodik. Vona Gábornak és a Jobbiknak nincs egyéb feladata, mint követni a számukra kijelölt utat és tisztességes, becsületes, népét szeretõ emberekbõl felállítani egy alternatív kormányt. Élesen el kell azonban határolódnia Vonának a Fidesz- és az MDF-vezetéstõl, kijelentve: veletek semmiképpen nem mûködünk együtt! Nem szabad semmilyen egyezkedésbe kezdenie Orbánnal és a Fidesszel, nem hajolhat meg elõttük, mert akkor lõttek az igazi rendszerváltozásnak! Az alternatív kormányban csak azok foglaljanak helyet, akik nem voltak ügynökök, nem voltak bolsevikok és nem hazaáruló zsidóbérencek. Ismerünk ilyen személyiségeket! Mi szívesen látnánk az elkövetkezõ kormányban többek között – a teljesség igénye nélkül – Dr. Csath Magdolnát, Dr. Papp Lajost, Dr. Morvai Krisztinát, Molnár Tamást, Dr. Drábik Jánost, Dr. Prugberger Tamást, Dr. Gaudi-Nagy Tamást, ifj. Hegedûs Lórántot, Pörzse Sándort, Dr. Nagy Attilát, Usztics Mátyást, Vona Gábort, Bíber Józsefet, Wittner Máriát, Dr. Gyüre Csabát, Dr. Földesi Margitot, Kondor Katalint vagy éppen Dr. Lovas Istvánt, a neves újságírót. Meggyõzõdésünk, hogy õk képesek lennének megtörni azt az aljas paktum által elõállított és bebetonozott hegemóniát, amit a korrupt, hazaárulók az „Ellenzéki Kerekasztalnál” kötöttek. Semmiképpen nem látnánk szívesen az eljövendõ kormányban a cionista Pokornit, ex-MSZMP-s Járai ügynököt, a korrupt Kósát, a korrupt Deutschot, a volt kommunista agitpropos Kövért, a hazug Orbánt és a fõmaffiózó Simicskát, a KGB-s Pintért, a pállottszájú, atlantista Németh Zsoltot és a fõpribék ex-MSZMP-s Martonyit sem. Nem kell az általuk ránk szabadított alkoholista fõgengszter Lomnici, Baka, a választási csaló Rytkó Emília, a minden fideszes disznóságot elsikáló Polt Péter, a renegát, mindenkit eláruló, olajbûnözõ, héberkulcstartós Csintalan, a Pintér-kedvenc tömeggyilkos Gergényi, nemkülönben a vén hülye Mádl és Sólyom sem. Nem kérünk ugyanakkor a hitet és a vallást mindenkor eláruló spicli püspökökbõl, egyházi méltóságokból sem, akikrõl történelmi tényként kiderült, hogy egy vatikáni látogatás kapcsán 12-bõl 10 jelentett, méltóságukat pedig többek között annak is köszönhetik, hogy a hazáért kiálló és híveikért küzdõ kispapjaikat, plébánosaikat a gyilkos bolsevik hóhérok kezére játszották. Mai hír szerint alig dolgozták fel az evangélikusok levéltári anyagait, de máris kiderült, hogy ötven fõpapjuk gengszterek módjára árulta el a mit sem sejtõ egyházát és gyülekezeteit. Az evangélikusok kevesen vannak, hány száz pribék férkõzhetett be a szintén mit sem sejtõ katolikus és református tisztességes hívõ emberek közé? A fõgazemberek közül említést érdemelnek: Kiss-Rigó László, Lékai László, Keresztes Szilárd, Kocsis Elemér, Paskai László, Erdõ Péter, és még tömegével sorolhatnánk. Édes jó Istenem, ide süllyedtünk? Ezek nagy barátja Orbán Viktor marionettbábu (vajon mikor kerül elõ a 6-os kartonja?), és ezeket fogadja Sólyom tömegével, a szebb napokat és igazi magyar hazafi államférfiakat is látott Sándor-palotában dáridóra! Takarodjanak tehát a 20 évig hitegetõ tolvajok és banditák! Kipirult arcú fideszes birkák! Hiába küldözgetitek az Orbánt imádó hazug sms-eiteket a Hírtv-be és az Echo tv-be, hiába fogtok habzó szájjal dicshimnuszt zengeni nagy vezéretekrõl, ma már senki nem hisz nektek, mert mindenki tudja, hogy csak az mentegeti a nemzetárulót, aki a másoktól ellopott pénzbõl részesült, és a húsosfazék közelében állt. Nyugodtan trécseljetek Csintalan Sanyival, dicsérgessétek a tömeggyilkos Likud testvérpártjának tagjait, attól még a Fidesz nem fog feltámadni a mocsárból. Vegyétek észre, hogy minden betelefonálásotok, minden elküldött sms-üzenetetek egy-egy rozsdás szeg a tisztességes magyar ember koporsójába! Ti is a nemzet ellenségei vagytok, mint a benne hívõket bármikor elárulni kész Orbán Viktor, aki nem építeni, hanem szédíteni, hazudozni jött erre a világra. Vajda Örs – Százhalombatta

jó ha figyelünk

Ahhoz, hogy az alkotmány lecserélése szóba jöhessen, az azt kivitelezõ Parlamentnek épp a valaha volt legerõsebb társadalmi felhatalmazottsággal kell bírnia. Teljes elvi nonszensz, hogy a rendszer lecserélését egy újra a társadalom csak olyan úton érheti el, hogy a régi rendszert soha nem látott mértékben legitimálja szavazataival. Pontosan ez az a 22-es csapdája, ami a pártoknak további lehetõséget ad a rendszerváltás végeláthatatlan elodázására. Nem tudom, hogy akik politikai pártok térnyerésében látják a valódi rendszerváltás és a nemzeti radikális irányvonal kitörési lehetõségét, vették-e a fáradságot, hogy utánanézzenek a jelenlegi szabályozási rendszeren belüli gyõzelmi esélyeknek. Gondolok elsõsorban a jelenlegi alkotmányra, valamint a választójogi szabályozásra. (http://www.parlament.hu „Jogszabályok” rovata) Egy rendszerváltás jogi értelemben az ország alkotmányának lecserélését jelenti. Ez az ugyanis, ami körvonalazza az ország közjogi méltósági és szervezeti formáit, az állam mûködésének felügyeleti szerveit, mindezek jogkörét, valamint meghatározza az adott társadalom mûködésének alapelveit. Fogadjuk el tehát kiindulópontként, hogy az alkotmánycserét tûzzük ki célul, s keressük megvalósítására a rendelkezésre álló törvényes eszközöket! A jelenlegi alkotmány, tudjuk, már elsõ mondatában leszögezi ideiglenes voltát. Ugyanezen alkotmány azonban kimondja, hogy az új alkotmány létrehozását kizárólag a Parlament kezdeményezheti, az is csak abban az esetben, ha azt a parlamenti képviselõk 4/5-e egybehangzóan támogatja (törvényhozásunkban ez az egyetlen 4/5-ös „ügy”, minden máshoz – még egy Magyarország által indítandó háborúhoz is – a Parlament felének vagy 2/3-ának támogatása is elég). Ez 386 képviselõbõl álló Parlamentünk esetén 386* 4/5=309 képviselõ (azaz a képviselõk 80%-ának) egybehangzó szavazatát jelenti. Lehetséges-e, hogy a Parlament képviselõinek 4/5-e valaha is egybehangzóan a rendszerváltásra szavaz? Azoknak a pártoknak és képviselõknek kellene ilyen elsöprõ egyetértésre jutnia, akik szervezeti felépítését, megélhetését, és kiváltságait éppen a jelenlegi alkotmány biztosítja, azaz ennek fenntartásában szükségképpen mindannyian érdekeltek. Nem csak az tehát a probléma, hogy erõteljes politikai szembenállások miatt nincs sok esélye a parlamenti pártoknak megegyezésre jutnia az új alkotmány tartalmát illetõen, de valójában a folyamatot elkezdeni sem vállalja fel egyik pártközösség sem, amíg hatalmuk épp a mostani alkotmány megingathatatlan alapjain áll. Valójában a csapdahelyzet azonban kettõs: ahhoz ugyanis, hogy az alkotmány lecserélése szóba jöhessen, az azt kivitelezõ Parlamentnek épp a valaha volt legerõsebb társadalmi felhatalmazottsággal kell bírnia. Teljes elvi nonszensz, hogy a rendszer lecserélését egy újra a társadalom csak olyan úton érheti el, hogy a régi rendszert soha nem látott mértékben legitimálja szavazataival. Pontosan ez az a 22-es csapdája, ami a pártoknak további lehetõséget ad a rendszerváltás végeláthatatlan elodázására. Kézenfekvõ a következtetés, hogy juttassuk 4/5-ös parlamenti többséghez azokat az egyéni képviselõket és/vagy pártokat, akik együtt képesek lesznek elindítani, s 4 év talán keresztül is vinni az alkotmányozást. A jelenleg parlamenti mandátummal rendelkezõ pártok az új alkotmány ügyét – nyíltan kimondva – nem hajlandók felvállalni, mivel az alkotmányos szabályozást egybehangzóan megfelelõnek – legfeljebb itt-ott korrigálandónak – tartják. A rendszerváltás megvalósításához tehát ÚJ egyéni képviselõket, vagy párto(ka)t kell parlamenti mandátumhoz juttatnunk. Ez már csak azért is szerencsés jó ha figyelünk

lenne, mert a magyar társadalom többsége épp a jelenlegi silány pártkínálatban látja az ország tragédiáját (ennek ellenére megszavazza valamelyiket a két meglévõ konglomerátumból). És itt tegyünk egy rövid kitérõt. Miért is kötöttünk ki két konglomerátumnál, s miért szavaz mégis a társadalom rájuk? Mert a rendszer tudatosan alakította magát a klasszikus játékelméleti fogolydilemma szisztémájára (http://hu.wikipedia.org/wiki/Fogolydilemma). Két ember ül egymástól elkülönítve. Egyikük „szocialista-liberális gondolkozású”, másikuk „nemzeti-konzervatív”, abban azonban mindketten egyetértenek, hogy közös érdekük lenne a már meglévõ, magát szoclibnek/nemkonznak nevezõ elefántot eltakarítania, azaz új pártra szavaznia, vagy bojkottálnia a szavazást (nevezzük e két lehetõséget „váltásnak”, míg a szokásos, saját elefánt melletti szavazást „nem-váltásnak”). A fogolydilemma „vallatótisztje” tehát felkínálja a lehetõséget mindkettõnek: cselekedj akaratod szerint! Mindkettõ így gondolkodik: „ha váltok, és a másik is vált, ez az egyetlen esély az ”eliteltakarításra". Ha én váltok, de a másik nem, az a lehetõ legrosszabb, hisz a parlamenti elit is megmarad, és még szívhatok a másik uralma alatt. Ha én nem váltok, de a másik vált, az elitem megmarad ugyan, de legalább az én „elitem” gyakorol hatalmat. S ha egyikõnk se vált, azzal közösen szívunk az elit maradása miatt, de legalább egyik sem tesz szert túlhatalomra a másikkal szemben." Nos, épp a fogolydilemma logikája szerint ennyi pontosan elég ahhoz, hogy a két fél ne kooperáljon, azaz esetünkben bebetonozza saját, kizsigerelõ elitjét. Nem az „elitnek” van tehát szüksége párbeszédre, hanem a szavazó feleknek, s garantálniuk kell egymás felé a kölcsönös kooperációt, ha a csapdából ki akarnak lépni. Ez pedig csak egy társadalmi (ha úgy tetszik: civil) mozgalmon keresztül megvalósítható, amelybõl a pártokat szigorúan kihagyják. Hogy a sokpárti demokrácia végül két-hárompárti fogolydilemmára vezet, szükségszerû velejárója a pártfrakciók, s még inkább e pártoknak biztosított frakciófegyelem létének. Magyarországon súlyosbítva a frakciófegyelem létét komoly pénzbüntetésekkel, ami a „kilengõ” szabad akaratok visszapofozását hivatott szolgálni. (Megjegyzem: valószínûleg alkotmányellenes módon, hisz alkotmányos garancia létezik a képviselõk személyi és anyagi függetlenségére döntéseikben.) Esély sincs egyéni képviselõk, kicsiny pártfrakciók sikeres ráhatásában gondolkozni, ha azok valahányszor náluk nagyobb frakciótömbök egységes akaratával kerülnek szembe. A fogolydilemma „váltása” tehát valóban áll nem csak a szavazás bojkottálására, de az új pártokra, vagy új egyéni képviselõkre leadott szavazatokra is (s ezt nyílt titokká teszi a gyakran hangoztatott „elvesztegetett szavazat” kifejezés is). Térjünk vissza az alkotmánycsere ügyére, s nézzük végig, mik az esélyei egy új pártformáció nemhogy új alkotmány kezdeményezésére, de csupán Parlamentbe jutására! Magyarországon 20 területi választókörzet van, amelyek összesen 176 egyéni választókörzetre oszlanak. Az egyéni választókerületek elvben úgy vannak kialakítva, hogy mindegyikre a lakosság körülbelül azonos része jusson (tételezzük fel, hogy ez a SZAVAZÓKÉPES lakosság azonos arányú eloszlását is jelenti, ami a kb. 8 000 000 szavazóképes polgárból 8000000/176=45500 egyént jelent). Az egyéni körzetben egy jelölt állításához legalább 750 kitöltött, aláírt ajánlószelvényt kell a jelöltnek összeszednie a körzet szavazóképes lakosaitól, amivel támogatják indulását (ez a körzet szavazóinak kb. 750*100/45500=1.7%-a). Ha ilyen módon a területi választókörzet egyéni körzeteinek legalább 1/4-ében egy 39

pártnak (és csak pártnak!) sikerül jelöltet állítania, a területi körzetben területi listát állíthat össze (hogy egy területi körzetre, az 1/4 hány egyéni körzetet jelent, lásd: http://www.valasztas.hu/ovi/hu/ 1989-34.html). Ha a párt a 20 területi körzetbõl legalább 7-ben képes területi listát állítani, a párt országos jelöltlistát is összeállíthat. A Parlament 386 helyébõl (értelemszerûen) 176-ba lehet egyéni képviselõként bejutni. A maradék 210-bõl (ami tehát abszolút többség!) 152-be a pártok területi listájáról, 58-ba pedig országos listájából lehet bekerülni. Egy párt a területi és országos listájáról azonban csak akkor juttathat Parlamentbe képviselõt, ha a párt egyes területi listáira(!) a választásokon részt vett összes választó legalább 5%-a adja le voksát (ez egy 60%-os választási részvétel mellett kb. [8000000*0.6] *0.05=240 000 szavazatot jelent). Ha a párt nem tudott mind a 20, hanem pl. csak az országos listaállításhoz szükséges 7 területi körzetben listát állítani, ez azt jelenti, hogy a pártnak a 240 000 szavazatot e 7 területi körzetben kell összegyûjtenie (ahol a párt listájára egyáltalán szavazni lehet). Ez területi körzetekre lefordítva átlagosan 240000/7=34300 voksot jelent. Ha a Budapestre, mint területi választókörzetre jutó kiugróan magas egyéni körzet számot nem vesszük figyelembe, egy területi választókörzetre átlagosan 7 egyéni választókörzet jut, azaz a 34300 voks egyéni körzetekre lebontva 34300/7= 4900 megszerzendõ voks a 45500*0.6=27300-ból. Ahelyett tehát, hogy a párt 5%-os országos támogatottsággal kerülne listás parlamenti mandátumhoz, minden egyes körzetben (kivétel nélkül!), ahol listát volt képes állítani, legalább 4900*100/27300=18%-os arányt kell elérnie (3.6-szor annyit, mint a megtévesztõ 5%-os szám)! Jó példa továbbá az országos ismeretséggel rendelkezõ, és a 2006-os választásokon induló Zöld Párt esete, aki csupán 3 területi körzetben tudott listát állítani, így mindössze 3 területi körzetbõl gyûjthetett listás voksokat. Az 5%-os küszöböt ezzel akkor léphették volna át (maradva a fenti számoknál), ha 240000/[3*7]= 11400 voksot kapnak minden egyéni választókörzetben. A Zöld Pártnak tehát 42%-os támogatottságot kellett volna elérnie valamennyi körzetében, olyat, amilyet a Fidesz vagy az MSZP sem igen produkál. A Zöld Párt ezt felismerve, valamint több választási visszaélést leleplezve – minimális médiavisszhangot keltett – nyilvános performansz keretében égette el ajánlószelvényeit a budapesti Kossuth téren 2006. március 17-én, hogy felhívja a figyelmet a parlamenti status quo megváltoztathatatlanságára. Az esetrõl – aktív résztvevõként – Tomcat is írt blogjában (http://blog. tomcatpolo.hu/blog/blog/20060317.html). Ez még puszta matematika, az egyetemi tananyaggal felérõ bonyolultságú magyar választási rendszer rejtelmeibõl. Azt az abszurditást fejezi ki, hogy hiába az 5%-nál többszörösen magasabb támogatói bázis, a Parlamentbe pártként csak akkor juthatsz be, ha egyúttal a teljes országra kiterjedõ lefedettséggel is bírsz, ezt pedig pont a Parlamentbe jutással vagy csak képes megvalósítani. Egyéni képviselõk bejutásával természetesen más a helyzet, de ahogy láttuk, a 386 képviselõnek a 176 egyéni képviselõ mindenképpen csak kisebbsége. Az egyéni képviselõk indításához azonban ajánlószelvények összegyûjtése szükséges. Ajánlószelvénybõl minden szavazó egy darabot kap, az ajánláshoz azt nevével, személyi számával, a jelölt (és pártjának) nevével kell kitölteni, valamint aláírással ellátni, s a kitöltött szelvényt leadni a megfelelõ gyûjtõhelyen. Az ajánlószelvények azonban nem névre szólóak, és az ország minden területén ugyanolyanok (lásd: http://www.valasztas.hu/ujweb/jog1/bm6r/ bm6m0314.htm). A jelenleg Parlamentben székelõ pártok – bár ez törvénybe ütközõnek minõsül, ahogy ezt a Zöld Párt bizonyítékokkal alátámasztottan igazolta 2006-ban – rutinszerûen gyûjtik be a kitöltetlen ajánlószelvényeket, és saját lakossági adatbázisuk alapján töltik ki, s írják alá – helyettünk. Ilyen adatbázisra különbözõ (utcai) aláírásgyûjtéseik és akcióik segítségével, valamint önkormányzati és minisztériumi kapcsolataik révén tesznek szert (s tárolják adatainkat szintén törvénybe ütközõen), aminek birtoklására újonnan induló pártoknak értelemszerûen esélye sincs. Szintén ru40

tinszerû a parlamenti pártok azon gyakorlata, hogy a szükséges 750-en felüli, kitöltetlen ajánlószelvényeket át-átcsoportosítják más egyéni választókerületekbe – akár pártok között, egymással is üzletelve –, ahol esetleg hiányuk lenne ezekbõl. Erre csak az ad lehetõséget, hogy az ajánlószelvények nemcsak név szerint, de körzetek szerint sem megkülönböztethetõk. A fenti gyakorlat tehát törvénybe ütközõ, ha ki is derül, azzal szemben a területi választási bizottságoknak, valamint az Országos Választási Bizottságnak kell eljárnia. A területi bizottságok tagjait azonban a területi önkormányzatok, míg az OVB tagjait maga a parlamenti pártok delegálják. A felügyeletet a pártok felett tehát olyan embereknek kellene gyakorolnia, akik maguk is a versenyben lévõ pártoktól kapják tisztségüket. A törvénytelen gyakorlat tehát a már parlamentbe jutott, és a közös érdek mentén összedolgozó pártok kizárólagos kiváltsága, amely tökéletes versenyelõnyt biztosít számukra, már a jelölt- és listaállítás terén. Tegyük fel, hogy mindezt az akadályt sikeres vettük, jöhetnek a választások. Mi történik, ha a választások közben követ el visszaélést valamelyik párt? Ez esetben az ezt észlelõ állampolgárnak panaszlevéllel kell fordulnia az illetékes választási bizottsághoz úgy, hogy a panasznak a visszaélés elkövetését követõ 3 napon belül a bizottsághoz meg kell érkeznie. Az állampolgárnak panaszához mellékelnie kell a visszaélés megtörténtének bizonyítékait (tanúvallomás, mint bizonyíték szóba sem jöhet), a bizottság tehát már csak a készen kapott panaszt és bizonyítékokat vizsgálja meg, azt is mindössze 3 napon belül. Amennyiben a bizottság megállítja a panasz jogos és bizonyított voltát, a következõ történik (szó szerinti idézet a 1997. évi C. törvény, §78-bõl): „(a bizottság) a) megállapítja a jogszabálysértés tényét, b) a jogsértõt eltiltja a további jogszabálysértéstõl, c) a választási eljárást vagy annak a jogorvoslattal érintett részét megsemmisíti és megismételteti.” Szó sincs tehát pénzbírságról, börtönbüntetésrõl, vagy bármi ilyesmirõl: lebukás esetén a legsúlyosabb szankció egy ejnye-bejnye, és hogy a (helyi) választást megismétlik (lehetõséget adva további csalásokra). Emlékeztetõül: mindezt olyan bizottságnak kell megtennie, amelynek tagjait a már Parlamentben és önkormányzatokban székelõ pártok delegálják. Pikáns adalék, hogy egy volt Országos Választási Bizottsági tag, dr. Cservák Csaba alkotmányjogász, szóvá tette már a nyilvánosság elõtt a problémát, hogy az OVB-nek (ill. a helyi bizottságoknak) nincs hatékony szankciórendszere, de még vizsgálódási jogköre sem (ezért kell mindent készen kivizsgálva, bizonyítékokkal ellátva, 3 napon belül a bizottságnak eljuttatni). Felvetette továbbá az OVB függõségének azon pontjait is, ami a pártos tagdelegálást nem érintette: hogy az OVB-nek (csakúgy, mint a helyi bizottságoknak) nincs önálló költségvetése, apparátusa, irodaháza. Cservák Csaba 2004 nyarán ezek ügyében beadvánnyal is élt az alkotmánybíróságon, hogy a helyzeten változtassanak (beszédes, hogy nem a Parlamenthez fordult). Cservák Csabát ezután 2005 januárjában kizárták – indoklás nélkül – az OVB-bõl, az alkotmánybíróság pedig máig, 4 évvel, több népszavazással, egy országgyûlési- és önkormányzati választással a hátunk mögött sem hozott még ítéletet az ügyben. (Forrás: itt.) Idézet a Reggel.hu egy 2006. március 26-ai cikkébõl: „ ‘Sajnos a jelenlegi választási rendszerben jó pár visszaélésre van lehetõség’ – nyilatkozta lapunknak Cservák Csaba alkotmányjogász. Az OVB volt tagja szerint súlyos probléma, hogy a választási bizottságoknak nincs szankcionálási joguk, csak megállapíthatják a törvénysértést. A másik véglet, hogy a bizottságok elvileg megsemmisíthetik a választás végeredményét, igaz, ezzel az eszközzel még egyszer sem éltek. ” Ezek tehát egy új politikai erõ kilátásai a választásokon a mai parlamenti erõkkel szemben. Nem véletlen talán, hogy 20 évvel, és 5 választási ciklussal a hátunk mögött a rendszerváltás után sincs egyetlen olyan párt sem a Házban, aki forduló-környéki alkotmájó ha figyelünk

nyozásban, ill. választási törvények megalkotásában nem vett részt. Gratulálni tudok csak annak, aki ezek után még a törvényes választási rendszertõl vár (no pláne ér el) politikai, társadalmi sikert. Néhány gondolat még sokak reménye, a Jobbik lehetõségeirõl. A Jobbiknak talán van esélye országos listát is állítania. Ha azonban a választási térképre nézünk, láthatjuk, hogy a listáról szerezhetõ mandátumok alapján (http://www.valasztas.hu/ovi/hu/ 1989–34.html) az elsõ öt húzó területi választói körzet adatai: Budapest, 28 mandátum Pest megye, 14 mandátum Borsod-Abaúj-Zemplén megye, 11 mandátum Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, 9 mandátum Hajdú-Bihar megye, 8 mandátum. A többi körzet ezután „pötyög” csak el átlag 6 mandátummal. A fenti számok összege 70 a 152-bõl, az összesnek 46%-a. Ugyanezzel számolva az 58 országos listás mandátummal ez 58*0.46=27 mandátum, azaz összesen 70+27=97 parlamenti bársonyszék a listás 152+58-ból. És akkor nézzünk a demográfiai és pártpreferencia adatokra: kik, és milyen emberek lakják Budapestet, és a három északkeleti szél-megyét, s mennyire is szeret(het)ik a Jobbikot... Ezek tehát a listás húzókörzetek. Az a politikai erõ, aki helyi szinten képtelen szimpátiát kelteni az emberekben, de országos médialefedettséggel bír, nyilvánvaló, hogy reklámapparátusának jelentõs részét fogja ezekre a körzetekre és lakóira fordítani. És akkor már értjük is, pusztán megélhetési önzést feltételezve, minden nemzetközi összeesküvés és nemzetrontó babólobbi feltételezése nélkül, hogy az SZDSZ és az MSZP miért fog olyan politikát és kirakatot kiállítani magától/magáról, amit nap mint nap látunk, s sérelmezünk sokan. És megértjük azt is, miért nyeri mindig a ballib oldal a választások elsõ

fordulóját (a listákkal), és miért zárkózik fel második fordulóban a jobboldal az egyéni körzetek eredményeivel... A Jobbiknak tehát több esélye van talán egyéni körzetekbõl eredményt elérni. De mit fognak kezdeni a néhány százalékukkal? Mindig halljuk, hogy a mérleg nyelve lesznek, mint az SZDSZ. Csakhogy ez álom, az SZDSZ azért lehet a mérleg nyelve, mert a gazdasági magánszektorban tökéletesen beágyazott, és ezzel erõs lobbiereje van. Szó sincs jobbikos kormányzati részvételrõl, a minisztériumok felének megszerzésérõl, jobbikos tagokkal teledelegált bizottságokról. Felejtsétek el, míg a Jobbik mögött nem áll tõkeerõs elit, vagy nyomásgyakorlás bármilyen formájától vissza nem rettenõ, végletekig elszánt civil közösségek. Azt javaslom tehát: ne az „aktív párttagságtól” várjunk fordulatot, ahogy azt egy korábbi olvasói levél ajánlotta. Hozzunk létre inkább olyan civil mozgalmat, amely a bármilyen személyi összetételbõl álló parlamenti elit felett FOLYAMATOS (és nem 4 évente megrendezett választásokra korlátozódó) kontrollt gyakorol. Ekkor már teljesen mindegy, személy szerint kik ülnek a bársonyszékekben, kik nyomják a mi elképzeléseink szerint a gombot. Elsõsorban szemléletváltásra van tehát szükség, amelybõl konkrét tettek, és az ellenállás szervezeti formáira vonatkozó következtetések levonhatók: ne embereket kényszerítsünk ügyekre, hanem ügyeket emberekre. Ne egy-két párt emberei képviseljenek minden nemzeti célkitûzést (mint amit a Jobbik is hirdet), hanem egy-egy önálló nemzeti célkitûzés megvalósítására jöjjön létre akár a pártokra is nyomást gyakorló civil összefogás és mozgalom. Civil mozgalom, amelynek léte a kezelendõ problémából táplálkozik, és nem pedig szavazatoktól, médiaimázstól, és 5%-os támogatási küszöböktõl függ. Üdvözlettel: MGábor

Széles Gábor elõadása a Kölcsey Kör estjén „A folytathatatlan folytatás” – Hogyan tovább gazdaságpolitika? címmel tartott elõadást Széles Gábor, a VIDEOTON és a Mûszertechnika Holding elnöke, valamint a Munkavállalók és Gyáriparosok Országos Szövetségének tiszteletbeli elnöke 2008. június 5-én, Budapesten, a Szövetségesek Házában. A Nemzeti Fórum Egyesület Kölcsey Körének harmadik rendezvényén Széles Gábor elmondta: – Az elmúlt 17 esztendõ tapasztalata, mely szerint a rendszerváltás és a multinacionális cégek majd mindent megoldanak, nem valósult meg. A 17 esztendõ alatt háromszázezer munkahely teremtõdött, ugyanakkor másfél millió ember veszítette el állását. Ezért a nagyvállalkozó az új kormány legfontosabb feladataként határozta meg az új munkahelyek teremtését. Mint mondta, Orbán Viktor egymillió új munkahelyet akar teremteni, ha kormányra kerül. Széles szerint ez a terv öt-hét év alatt teljesíthetõ. Mint mondta: új gazdaságfejlesztési programra és víziókra van szükségünk.. Hangsúlyozta: azok az országok indultak el a gazdasági növekedés útján, akiknek volt elképzelésük saját országaikkal kapcsolatban. Példaként említette Spanyolországot és Ausztriát. jó ha figyelünk

Széles Gábor szerint Magyarország lehetne az úniós országok nyugdíjasainak egyik rekreációs (üdülési) paradicsoma. Ezt a programot a Dunántúlon lehetne megvalósítani. Ehhez azonban rendbe kell hozatnunk falvainkat, és rendet kell tennünk az egészségügyben. Véleménye szerint az SZDSZ programja épp ennek ellenkezõjét valósította meg, vagyis lerombolta a falvak infrastruktúráját, s ezzel elõidézték a jelenlegi tragikus helyzetet. Széles hangsúlyozta: – Ha egy külföldi ingatlant vásárol hazánkban, nem jelenti azt, hogy rögtön állampolgárságot is kap.. A nagyvállakozó szerint több víziót kell felépítenünk, s ezek párhuzamos megvalósítása a cél. Az Alföldön kialakíthatnánk, hogy Magyarország legyen a mesterséges tavak országa! Bûn, hogy a hegyekbõl lejövõ édesvizet leengedjük a Fekete tengerbe – mondta Széles, aki

hisz abban, hogy az Európai Unión belül Magyarországnak van a legjobb termõföldje. Méltatlannak tartja, hogy az élelmiszeripari termelésen belül szinte minden a multik kezében van. A Plázákban a magyar termékek mindössze 1%-ban vannak jelen! Ez a meghökkentõ aránytalanság Széles szerint tarthatatlan! A nagyvállalkozó víziója szerint Dél-Magyarország lehetne egyetemi központ. Elképzelései közül kiemelte a cigányság európai körû felkarolását, melynek sikeréhez be kellene vonni az egyházak képviselõit, valamint a Vatikánt. Széles Gábor szerint minden program annyit ér, amennyit megvalósítanak belõle! Elõadásában kiemelte: – Radikális változásra van szükség, ahol és amikor a multik jelentõségüket veszítenék s elfoglalhatnák méltó helyeiket a kis- és középvállalkozók. Az esten felszólalt három közgazdász: Dr. Boros Imre, az Orbán-kormány volt minisztere, Dr.. Gazdag László, a Pécsi Tudományegyetem docense és Dr. Lentner Csaba, az MTA Jövõkutatási Bizottság tagja. Az est – a közönség bevonásával – élénk vitával zárult. Frigyesy Ágnes

41

Annak idején, már nem tudom milyen meggondolásból, ez a pregyurcsányi politikai „elit” megszervezte a televízióban a „Ki tud többet a Szovjetunióról” c. vetélkedõt. A rendszerváltás korszakalkotó eredményeként nyilván várható, hogy elõbb-utóbb – ha már a Fidesznek is a Likud a testvérpártja – lesz egy alkalom, amikor ugyanez az „elit” megszervezi a „Ki tud többet Izraelrõl” vetélkedõt. Ezért gondolom, hogy ez a hatvanadik születésnap jó alkalom arra, hogy elkezdjük a felkészülést. Ebben szeretnék a segítségükre sietni és lelkesíteni önöket a minél nagyobb arányú részvételre. A mostani alkalommal az izraeli kultúra egy eredeti, mondhatnám egzotikus, hagyományos színfoltjával szeretném megismertetni a t. olvasókat, abban a reményben, hogy önöket is el fogja bûvölni a többezer éves zsidó kultúra eme különlegesen kifinomult eredménye. Mindnyájan tudjuk, hogy Izrael egy derék, kis demokrácia, amely minden erejével, hõsiesen terjeszti az amerikai értékeket, a demokráciát és a szabadságot az ennek a megértésére képtelen, fundamentalista muszlim népek tengerében, hogy megvalósítsa a cionizmus magasztos célkitûzését, azt, hogy Izrael „fény legyen a népek sötétségében” (light unto the nations). Ez a feladat óriási kulturális felelõsséget is jelent: a csadornak, a nõk elnyomásának és a keleti despotizmusnak a világába kell elvinni a felvilágosodást, az emancipációt, az emberi jogokat (amelyek egyetemes nyilatkozatát a retrográd iszlám országok hivatalosan nem fogadják el) és a magas, nyugati morált. Ennek többféle eszköze is van, amelyek közül most a végtelenül gazdag, õsi zsidó kultúra egyik különlegesen értékes elemét emeljük ki. Megfigyelhették a kedves olvasók, hogy sosem idézek antiszemitákat, neonácikat, arabokat, és más hasonló, csak megvetésre érdemes férgeket, az emberiség vírusait. (Ezek a megfogalmazások izraeli politikusoktól származnak.) Többnyire izraeli, de mindig zsidó szerzõkre támaszkodom. Most is a múltkor már idézett Israel Shahaknak, a Jeruzsálemi Héber Egyetem néhai, holokauszt túlélõ professzorának egy írását bocsátom a rendelkezésükre, melyet az érdeklõdõk angol nyelven, a következõ címeken (és sok más helyen is) megtalálhatnak: http://www.jerusalemites.org/crimes/ crimes_against_christianity/41.htm, http://library.flawlesslogic. com/spitting.htm Egyúttal fölhívom a figyelmüket, hogy Shahaknak a „Zsidó történelem, zsidó vallás” c. könyve már magyarul is kapható a Gede Testvérek kiadásában, amelybõl még több izgalmas részletet tudhatnak meg a zsidó kultúra kiemelkedõ értékeirõl, azokról az értékekrõl, amelyek Izraelt szinte predesztinálják a „népek világossága” szerepkörre. Az alábbiakban szó szerint közlöm Shahak írásának a fordítását, amelybõl megtudjuk, hogy miképp lehet a köpés a hithû és ájtatos zsidók Istennek tetszõ, vallásos gyakorlata: „A keresztény vallási jelképek meggyalázása a judaizmusban régi vallási kötelesség. A keresztre, különösen a feszületre köpni, és köpni, ha egy zsidó egy templom mellett halad el, kb. i.sz. 200-tól kötelezõ a vallásos zsidók számára. A múltban, amikor a zsidóellenesség még valóban létezett, a vallásos zsidókat arra utasították a rabbijaik, hogy vagy úgy köpjenek, hogy a köpés oka ne derüljön ki, vagy a mellükre köpjenek, nem pedig ténylegesen a keresztre, vagy nyíltan a templom elõtt. A zsidó állam növekvõ ereje azt okozta, hogy ez a szokás újra leplezetlenné válik, 42

de nem szabad szem elõl téveszteni, hogy a kereszténységrõl judaizmusra áttérõknek a keresztre köpés a hagyományos zsidó ájtatosság gyakorlata, amelyet most a Sa’ad Kibbutz szervez, és az izraeli kormány finanszíroz. Ezért nem tekintik barbárnak, visszataszítónak és erkölcstelennek. Pedig épp ellenkezõ a helyzet: azért rosszabb, mert annyira hagyományos, és emiatt sokkal veszélyesebb, pont úgy, mint a nácik felelevenített antiszemitizmusa is azért volt veszélyes, mert részben a hagyományos antiszemita múltra épített. A keresztény vallásos jelképek iránti megvetésnek és gyûlöletnek ez a barbár magatartása Izraelben növekszik. Az 1950-es években Izrael kibocsátott egy izraeli városokat bemutató bélyegsorozatot. Názáret képén volt egy templom és azon egy kereszt – majdnem láthatatlan, talán egy milliméteres. Ennek ellenére a cionista „baloldali” tömegekkel támogatott vallásos pártok olyan botrányt gerjesztettek, hogy a bélyegeket gyorsan bevonták, és kiváltották egy majdnem azonos sorozattal, de a keresztet eltávolították róla. Ott volt továbbá a hosszú csata az elemi számtan tanításában érvényesülõ keresztény befolyás miatt. A vallásos zsidók ellenezték a nemzetközi plusz jelet a kereszt alakja miatt, mert az véleményük szerint minden bizonnyal arra befolyásolja a gyerekeket, hogy térjenek át a kereszténységre. Egy másik „magyarázat” szerint így nehéz lesz úgy „nevelni” õket, hogy köpjenek a keresztre, ha a számtan tanulása közben hozzászoknak. A korai hetvenes évekig kétféle számtankönyv volt használatban Izraelben. Az egyik a régi iskolák számára, amely egy fordított „T” jelet használt. A 70-es évek elején a vallási fanatikusok „ráébresztették” a Munkapártot a kereszt számtani használatában rejlõ óriási veszélyre. Azóta valamennyi héber elemi iskolában (és ma már sok felsõ iskolában is) betiltották a nemzetközi pluszjelet. Hasonló változások történtek az oktatás más területein is. Az Újszövetség tanítása mindig tilos volt, de korábban lelkiismeretes tanárok rendszeresen megkerülték a tiltást úgy, hogy szemináriumokat szerveztek, vagy könyvtárba küldték a diákokat (természetesen nem iskolai könyvtárakba). Kb. 10 évvel ezelõtt nagy támadásokat kezdtek az ilyen tanárok ellen. Jeruzsálemben egyet majdnem kirúgtak, mert a tanítványainak, akik a palesztinai zsidóknak az i.sz. 30-40-es évekbeli történelmét tanulmányozták, azt tanácsolta, hogy olvassanak el néhány fejezetet az Újszövetségbõl, mint történelmi segédkönyvbõl. Akkor kapta vissza az állását, amikor alázatosan megígérte, hogy soha többé nem tesz ilyet. Azonban az utóbbi években a keresztényellenes indulatok valósággal robbannak Izraelben. (valamint a szórvány Izrael-imádó zsidai között), párhuzamosan a zsidó fanatizmus növekedésével minden más területen. Az igazság igazi ellenségei e téren ugyanúgy, mint az izraeli valóság egyéb jelenségei esetében is, az USA-ban élõ szocialisták, „liberálisok”, „radikálisok”, stb. Képzeljük el, hogy az amerikai liberálisoknak és az olyan lapoknak, mint a The Nation, a New York Review of Books, a New York Times-ról nem is beszélve, mi volna a reakciója, ha valamelyik államban a kormány fedezné annak a költségét, hogy a Dávid csillagra köpjenek. De ha itt, Izraelben a keresztre köpnek, akkor megnémulnak, és mindig is némák fognak maradni. Sõt, ezen túlmenõen, segítenek azt pénzelni. A Egyesült Államok adófizetõi, akik túlnyomóan keresztények, fizetik az izraeli költségvetésnek valamilyen módon legalább a felét, ez által a szervezett keresztre köpést is.” (A 2001-ben elhunyt Israel Shahak professzor a jeruzsálemi Héber Egyetem szerves kémia tanára volt. Gyermekként volt a bergen-belseni koncentrációs tábor lakója, majd, még gyermekjó ha figyelünk

ként, Izraelben telepedett le. Katonaként részt vett Izrael valamennyi háborújában. Õ alapította az Izraeli Emberi Jogok Ligáját.) Mióta a kezembe került Shahak fenti írása, én azóta várom, hogy mikor terjesztik elõ az országgyûlésben az összeadás jelének a megváltoztatását célzó javaslatot, hogy Magyarországon egyetlen kisebbség se érezhesse kirekesztve magát. Annak eldöntését, hogy Shahakot „igaz embernek” tartja-e, vagy „a zsigereiben öröklötten gyûlölködõ, megrögzött antiszemitának”, a tisztelt, felnõtt és Gyurcsány szerint öngondoskodásra érett, öntudatos poszt-szocialista olvasóra bízom. A fentieket még néhány idézettel szeretném kiegészíteni, amelyeket egy izraeli újságírónak, Israel Shamirnak az írásaiból vettem: Marx Károly (egy rabbi unokája, rabbik hosszú sorának a leszármazottja): „A zsidó szellemiség gyakorlati uralma a keresztény világ fölött Észak-Amerikában elérte teljesen egyértelmû, tökéletes kifejezõdését”. Adin Steinzaltz (egy kiemelkedõ, modern rabbi, a Talmud szerkesztõje): „a kereszténység egyszerûsített judaizmus, amelyet a nem zsidók gyerekes értelméhez igazítottak”. Marx Károly: „a kereszténység a felmagasztosult judaista gondolat, míg a judaizmus a kereszténység mocskos, haszonlesõ alkalmazása”. A Marx idézetek egyébként Marxnak „A zsidó kérdésrõl” c. tanulmányából származnak (http://www.abbc2.com/marx/marxen.htm). Végezetül egy hosszabb idézet Israel Shamirnak a „Zsidók Krisztus ellen” c. esszéjébõl (Our Lady of Sorrow c. kötetbõl): „Hosszú éveken keresztül, felvilágosodott szülõk gyermekeként, nem voltam képes rávenni magam, hogy belépjek egy templomba. Nem köptem, amikor egy templomot megláttam, ahogy a dédapám tette, de arra tanítottak, hogy lenézzem a kereszténységet, mint egy ”ostoba elõítéletet". A zsidó hitet a köreinkben sosem tekintették elõítéletnek. Ezért egy fiatal zsidó szórakozhatott a buddhizmussal, imádkozhatott az ashramban, vagy táncolhatott a szufikkal, de a kereszténység túl volt a határon, egy tökéletesen tilos dolog. Ez az oka, hogy J. Salinger napjainak a zsidai a lelkiséget az idegen buddhizmusban keresték: a valóság az, hogy nem merték elfogadni Krisztust. Az ember ehet disznóhúst, még egy shikszát (héber eredetû jiddis szó a nem zsidó nõk jelölésére. Eredeti jelentése: visszataszító, undorító dolog, gyûlölet tárgya a ford.) is feleségül vehet, ami e gy kicsit kisebb bûn, de mi az anyatejjel szívtuk magunkba a kereszténység ellenséges elutasítását. A zsidóknak a keresztényekrõl alkotott véleménye teljességgel érdektelen volna, ha a Holdon élnének. Elviselhetõbb volna, ha a zsidók cipõtisztítók, vagy gyapotszedõk volnának. Túlélhetõbb volna, ha a zsidókat látványosan megkülönböztetné a ruházatuk és a viselkedésük, mint a középkor-

ami majdnem Hajas László életébe került A Budai Várfalbontó társaság, a Raifeissen (ha így írják) bank támogatásával, és Geszti Péter ötletelésével megszületett a szerintük hagyományteremtõ „Nemzeti Vágta”. Sör, virsli, sátor, no és homokkal beborított („Plázs feeling”) Hõsök tere. A hagyományõrzõ társaságok, lovas hagyományõrzõk (nagyon sokan) tiltakoztak, hogy áruvá silányítják értékeinket, hagyományainkat, ezért õk nem is vettek részt a cirkuszban. Elképesztõ felelõtlenség volt a szervezõk részérõl „sztároknak” nevezett senkiket benevezni a versenyre, mert a lóverseny nem játék. A nagytestû lovak szélsebesen vágtatnak, ebbõl nem lehet komolytalan sztárparádét csinálni. Hajas László Sthol Buci meg a többi sztár jobban tette volna, ha az egy hónapos lovaglás képzés helyett valami más elfoglaltságot találnak. Hajasnak fõként drága volt a mulatság: aki jó ha figyelünk

ban. De mióta a zsidók az amerikai elit fontos részévé váltak, az õ túlsúlyos jelenlétük aláásta a társadalom és a lelkiség kényes szövetét. Ez halálosan veszélyes, mert a mi háromrészes ökumenénk (a nyugati kereszténység, a keleti ortodox és az iszlám világ) Krisztusra épül. Róma, Assisi, Chartres, Köln és Canterbury katedrálisai, Damascus, Baghdad és Jeruzsálem mecsetjei, Botticelli, Andrej Rubljov és Blake festményei, Rumi és Elliott nagyszerû költészete, Block és Brodski ebbõl a sziklából fakadnak. Ez annyira alapvetõ a civilizációnk számára, mint a víz és a föld. Még a kereszténységgel vitatkozó könyvek, mint Rabelais és Voltaire, Majakovszkij és Marx is rajta alapulnak. Krisztus kiiktatása olyan biztosan megöli a nyugati civilizációt, mint a levegõjének a megmérgezése. Az emberi lények nem fognak meghalni, de a civilizáció össze fog omlani, ha megszentelt egysége elmúlik. Az USA elrémisztõ jelene ennek az összeomlásnak az eredménye. A milliárdosoknak és éhezõ gyermekeknek ez a neofasiszta állama, amely szemétre veti az emberi jogokat, amely kínvallatásnak veti alá a guantanamoi bebörtönzötteket, amely a nemzetközi jog minden követelményét megszegi, és agressziót tervez a független Irak ellen közvetlen azután, hogy pusztulást hozott Afganisztánra, nem más, mint egy erkölcsi perverzitás, amely az aláaknázott kereszténységre épül. Egy barátom, egy jelentõs amerikai iszlámista tudós, Maria Husszein írta: „A kereszténység nagyon gyenge az Egyesült Államokban. Ann Arborban, ahol én felnõttem, mindenki tudta, hogy az embernek Jézus nevét csak tréfából volt szabad kiejtenie, és az ember nyilvánosan nem ismerhette be, hogy hisz a kereszténységben, hacsak nem akarta, hogy a kortársai elkerüljék.” Azt hiszem, ez az idézet egyértelmûvé teszi, hogy többek között mire gondolt Marx, amikor megállapította, hogy: „A zsidó szellemiség gyakorlati uralma a keresztény világ fölött Észak-Amerikában elérte teljesen egyértelmû, tökéletes kifejezõdését.” Mi talán pedig azt is megértjük, hogy miért volt tilos megemlíteni a kereszténységet az EU alkotmányban. „Hogy a múltat végképp eltörüljük?” Vagy, hogy „ne sértsük egy bizonyos kisebbség felfokozott érzékenységét”? Vagy mindkettõ? Tessék demokratikusan választani, mint felnõtt és Gyurcsány szerint öngondoskodásra érett, öntudatos poszt-szocialista polgárok! Természetes, hogy e fentebb tárgyalt kulturális normáknak meg kell jelennie az élet mindennapjaiban is. Meg is jelennek. Hogy miképp? Azt majd legközelebb mondom el – bocsánat: idézem másoktól –, ha addig az emberi jogok, a szólásszabadság és a demokrácia védelmében tiltott nézetek terjesztése miatt nem visz el a Magyarországi EU-konform Forradalmi Gondolatrendõrség. Röcsöge

nem tud lovagolni, az ne üljön lóra, fõleg ne vágtázóra! Az életének nagy részét lovaglással töltõ Sasvári Sándor joggal ült fel hátasára, tartotta is a tempót, az egyenes irányt, ellentétben Hajassal, aki felelõtlenül össze-vissza kalimpálva próbált elõzni. Az eredmény egy hatalmas bukás lett, a szerencsétlen ló „csak” egyet szaltózott, de majdnem ráesett a mázsás állat sztárfodrász barátunkra, aki ahelyett, hogy ünnepelte volna második születésnapját, Sasvárira mutogatott méltatlanul, középsõ ujját felmutatva a gyõztesnek, amit az RTL kamerája élõ egyenes adásban mutatott, Hajas szájáról eközben tisztán leolvasható volt a „szopjál le!” mondat. Sportember nem viselkedik így! Ez nem nemzeti vágta volt, hanem egy felelõtlen, nemzetietlen, Hõsök terét meggyalázó cirkusz! „Cirkuszt és kenyeret a népnek”, ami majdnem halállal végzõdött. Szép munka volt Geszti!

Öröm az ürömben, hogy a népámításon túl jó dolgok is történnek az országban. Sorra csatlakoznak az önkormányzatok az ingyen segély elleni akcióhoz, ami majd a nyúl módjára szaporodó cigányokat végre munkára fogja kényszeríteni, és gyermeküket pedig óvodába lesznek kénytelen küldeni lopás helyett. Másik jó hír, hogy három magyarérzelmû cigányt avat nemsokára a Magyar Gárda. A zsidó származású Reiner úr után végképp nem lehet a gárdát rasszizmussal, cigányellenességgel, nácizmussal vádolni, mert aki továbbra is így tesz, nevetség tárgya lesz. Újabb jó hír, hogy Gyurcsányt a pécsi szocik lemondásra szólították fel! Lehet, hogy sebesen vágtatunk egy elõrehozott választások felé? Skodacsek András Nemzeti Hírháló

43

A múltkor jeleztem, hogy szemügyre fogjuk venni, hogy a zsidó vallás ama nemes hagyománya, hogy a keresztény jelképeket le kell köpni, milyen következményekkel jár a mai Izrael hétköznapjaiban. Az eddigi gyakorlatom szerint most is zsidó forrásra támaszkodom. Az ember azt gondolná, hogy a zsidó vallásnak ezek a barbár elõírásai csak a középkorban mûködtek, hogy a mûveltség általános emelkedése véget vetett a középkori sötétségnek. Épp ellenkezõleg: ami Európában már kihalni látszott, az Izraelben új életre kelt. A zsidó kultúra eme nemes hagyománya újra virágba borult és mindennapi gyakorlattá vált. Az izraeli belügyminiszter: „Hagyjátok abba a keresztények leköpködését” » ÍRTA JEFF HOOK Egy különös zsidó hagyomány ritka felemlítése http://library.flawlesslogic.com/spitting.htm Avraham Poraz, Izrael belügyminisztere a mai napon (2004. 10. 13.) nagy nehezen kibocsátott egy nyilatkozatot, amelyben elítélte a keresztény papság elleni támadások szaporodását. Poraz felszólította a zsidókat, hogy „hagyják abba a vallási kisebbség elleni folytonos támadásokat”. Úgy látszik, hogy a feszület leköpésének a hagyományára felfigyelt az Izraelen kívüli tömegtájékoztatás, és attól tartanak, hogy ez kárt okozhat az etnikai állam hírnevének. A legutóbbi eset a múlt vasárnap történt, amikor egy zsidó leköpte a Nourhan Manougian örmény érsek kezében a keresztet. A támadás dulakodáshoz vezetett, amelynek során az érsek melldísze, amelyet az örmény érsekek a 17. sz. óta viselnek, eltörött. A zsidó, egy Talmud tanonc, sem elzárást, sem pénzbüntetést nem kapott. Emellett a zsidók azt fontolgatják, hogy ne kezdjenek-e bûnügyi eljárást az érsek ellen. Testi sértéssel vádolhatják meg õt, mivel képen törölte a yeshiva tanulót. Manougian érsek szerint õ és a munkatársai már megtanultak együtt élni a leköpködéssel. „Már nem izgat fel az a zsidó, aki hátrafordul és reámköp, amikor elmegyek mellette az úton, de hogy betolakodnak egy vallási szertartás közepébe és az egyház papjai elõtt leköpik a keresztet, az olyan megalázás, amelynek az elviselésére nem vagyunk felkészülve” – mondta. „Az izraeli kormány keresztényellenes” – tette hozzá Manougian. „Bárhol a világon okoznak bármiféle kárt egy zsidónak, óbégatni kezd, de egyáltalán nem törõdik azzal, hogy minket nap, mint nap megaláznak.” A jeruzsálemi keresztények azt akarják, hogy a zsidók hagyják abba a leköpdösésüket » ÍRTA AMIRAM BARKAT Néhány hete egy izraeli görög ortodox papi elöljáró részt vett az egyik kormányzati épületben rendezett értekezleten Jeruzsálam Givat Shaul negyedében. Amikor visszatért a kocsijához egy sábeszdeklis idõs ember odament és bekopogott az ablakán. Amikor a pap leeresztette az üveget, a járókelõ szemen köpte. A pap jobbnak látta, ha nem tesz panaszt a rendõrségen és elmesélte egy ismerõsének, hogy már hozzászokott ahhoz, hogy a zsidók leköpdössék. Rengeteg jeruzsálemi pap esik áldozatul effajta támadásnak. Többnyire már nem is törõdnek vele, de olykor ez lehetetlen. Vasárnap parázs veszekedés tört ki, amikor egy yeshiva tanuló leköpte a keresztet, amelyet az örmény érsek vitt a körmeneten az óvárosban lévõ Szent Sír közelében. Az érsek 17. századi keresztje eltörött az összetûzés során õ maga meg pofon vágta a yeshiva tanulót. Daniel Rossing szerint – aki korábban a Vallási Ügyek Minisztériumának a tanácsadója volt keresztény ügyekben és a keresztény-zsidó párbeszéd jeruzsálemi központjának az igazgatója – az 44

utóbbi idõben megnövekedett az efféle esetek száma, ami „az ország általános intoleráns légkörének a velejárója”. Rossing azt állítja, hogy az esetek helye és ideje tekintetében vannak közös jellegzetességek. Felhívta a figyelmet arra a körülményre, hogy ott, ahol zsidók és keresztények keverten élnek, mint az óváros zsidó és örmény negyedeiben és a Jaffa kapunál, gyakoribbak a ilyen események. Ugyancsak nagyobb a számuk az év bizonyos szakaszaiban, mint a purim ünnepe. „Ismerek keresztényeket, akik a purim egész tartama alatt bezárkóznak” – állítja. Shmuel Evyatar, a polgármester korábbi keresztényügyi tanácsosa „óriási szégyennek” nevezi a helyzetet. A kezdeményezõk többsége yeshiva tanuló, akik az óvárosban tanulnak és megvetik a keresztény vallást. “Biztos vagyok abban, hogy a jelenség véget érne, ha rabbik és ismert oktatók elítélnék. A valóságban a yeshiva rabbik vagy nem vesznek róla tudomást, vagy még ösztönzik is” – mondja. Ewyatar állítja, hogy õt magát is leköpték, amikor a zsidó negyedben, otthona közelében egy szerb püspökkel sétált. „Egy csapat yeshiva tanuló köpdösött meg, miközben az oktatóik csak ácsorogtak és figyelték.” Kivonatolva az izraeli Haaretz c. lap 2004. október 12-ei számából A fordító megjegyzése: Emlékszünk még a kultúrfölényes Landesmann rabbira? Arra, aki kijelentette, hogy zsidók nélkül Magyarországon csak fütyülõs barack és bõ gatya volna. Érdemes volna megküldeni neki ezt a cikket és gratulálni a zsidó kultúra és tolerancia magasságos színvonalához. Köztudomású, hogy Izraelben csak az kaphat letelepedési engedélyt, aki zsidó vallású. Ebbõl következik, hogy a legjobb zsidóknak a legvallásosabb zsidókat tekintik, nem azokat, akik csak formálisan vallásosak a letelepedési engedély és az ezzel járó anyagi támogatások megszerzése érdekében, de a zsinagógáknak még a tájára sem tévednek. Tehát ennek a köpködõ intelligenciának a tagjai a legkiválóbb zsidók. A mintazsidók! A csúcszsidók! A szuperzsidók! Mint a nagy Landesman rabbi. Õ is nyilván yeshiva növendék volt. Érdemes arra is gondolni, amikor az országház elõtt decemberben ott fog díszelegni a hanukka menóra, hogy nemsokára, ha már fölvásárolták Magyarországot, ha Qrcsány már mindenestül eladott bennünket, ezek a „toleránsok” minket is úgy fognak köpködni a REBISZ és az In Kal Security oltalma alatt az utcán, mint a palesztin keresztényeket, de emberi jogunk lesz azt némán és alázattal, „toleránsan” eltûrni. Mert ha nem, akkor terroristák és antiszemiták leszünk, és megnézhetjük magunkat. Láttam a BBC-nek egy alkalmi felvételét arról, hogy a Szentföldön dolgozó forgató csoportjukat megtámadta egy ilyen suhanc, és az alkohol okozta õszinteségi rohamában azt ordítozta, hogy „mi megöltük Krisztust és titeket is meg fogunk ölni”. A felvételnek bátran hitelt adhatunk, mert a BBC nem egy „antiszemita zugtévé”. Megnyugtatásul közlöm, hogy attól nem kell félnünk, hogy mindnyájunkat megölnek, mert kell, aki dolgozik helyettük, különösen szombaton. Mert az erõmûnek akkor is mûködnie kell, hidegben akkor is be kell fûteni, ahol ez nem megy önmûködõen, és fõleg, a teheneket meg kell fejni. Ilyesmit pedig igazi, ájtatos, keresztényköpködõ zsidó nem tesz meg szombaton, nehogy fejére vonja a zsidók kirekesztõ, bosszúálló és intoleráns istenének a haragját. Azét, aki szerintük õket a saját „képére és hasonlatosságára” teremtette. Röcsöge jó ha figyelünk