SZAKDOLGOZAT. Forintos Ádám

SZAKDOLGOZAT

Forintos Ádám 2009

1

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi Kommunikáció SZAK Nappali tagozat Nemzetközi Menedzsment szakirány

KÜZDELEM A TÖRÖK EMBEREK LELKÉÉRT KEMALIZMUS ÉS AZ ISZLÁM, TÖRÖKORSZÁG KÉT „VALLÁSA”

Készítette: Forintos Ádám Budapest, 2009

2

Tartalomjegyzék

1. Bevezető ................................................................................................................6 2. Kemalizmus 2.1.Történeti áttekintés ......................................................................................10 2.1.1.A Kezdetektől az Oszmán Birodalom Haláláig............................................10 2.1.2Az első világháborútól napjainkig................................................................13 2.2.Musztafa Kemal Atatürk................................................................................17 2.2.1.Életútja .......................................................................................................18 2.2.2.A forradalmi reformok................................................................................20 2.2.3.Atatürk szellemisége. Kemalizmus, a „Török Vallás” .................................23 2.2.4.Atatürk kultusza .........................................................................................28 2.2.5.Ekkori kritikusai ..........................................................................................29 3. Az Iszlám Törökországban ...................................................................................31 3.1. Az iszlám története a törökökkel .................................................................31 3.2. Törökország szerepe ma az Iszlám világban ................................................37 3.3. Az iszlám kompatibilitása különböző ideológiákkal 3.3.1. Iszlám és marxizmus..................................................................................37 3.3.2. Iszlám és kapitalizmus ...............................................................................38 3.3.2.1.Előítéletek................................................................................................39 3.3.2.2.Iszlám és a kapitalista gazdaság .............................................................43 3

3.3.2.3.A kamat kérdése, az iszlám bank.............................................................45 3.3.2.4. Az „iszlám kálvinizmus” jelensége Törökországban...............................47 4. Kemalizmus és az Iszlám. Két „vallás harca” ...............................................................50 4.1.Szekuláris kemalista erők szembenállása a törökországi iszlámmal.............53 4.2.A két elvrendszer közötti eltérés különböző területeken .............................54 4.2.1. A vallásszabadság helyzete........................................................................54 4.2.2.A Gülen‐mozgalom és Szúfizmus................................................................55 4.2.3.A Hadsereg szerepe....................................................................................56 4.2.4.Iszlám fundamentalizmus...........................................................................58 4.2.5.Az Ergenekon‐ügy.......................................................................................59 4.2.6.A külföldi működőtőke beáramlása ...........................................................60 4.2.7.Az Európai Unió ..........................................................................................62 4.2.8.A Fejkendő‐ügy...........................................................................................64 5. Záró gondolatok ..........................................................................................................67 6. Felhasznált irodalom ...................................................................................................69 7. Grafikonok, Táblázatok, Ábrák jegyzéke. ....................................................................73

4

1. ábra

„Mi, törökök, Ázsiaiak vagyunk, vagy európaiak? Sámánok vagyunk-e, muszlimok vagy laikusok? Letelepült parasztok vagyunk-e, vagy nomád türkmenek? Hódító Mehmed utódai, vagy Ata[türk] gyermekei? Az iszlám kardja és a kereszténység büntetése? Az Oszmánok árvája, a Török Köztársaság polgára? Hódítók vagyunk-e, vagy meghódítottak? Harcos katonák vagyunk-e, vagy békés civilek? Hadsereg vagyunk-e, vallási közösség, avagy nemzet? Nyugatiak vagyunk-e, a Nyugat védelmezője? Korszerű társadalom-e, és a történelem hídja? Keletiek, anatóliaiak vagy nyugatiak vagyunk? Kik vagyunk mi?” (Güvenç 1993, 21). 1

1

Fodor Pál fordítása

5

Bevezető

Törökország és a török emberek egy magyar ember számára nem lehetnek üres szavak. Ha valaki magyar kulturális környezetben szocializálódik, bizonyára hallott már ezekről az emberekről, erről a népről. A legmélyebben talán a meggyengült Magyar Királyságot Mohácsnál legyőző, majd az ország mai területének nagy részét hódoltság alá kényszerítő Oszmán Birodalomról szóló fiatalkori történetekből emlékezhetünk a törökre. A megmaradt dzsámikra, fürdőkre, és a pusztulásra. Ez már a múlt. Törökország ma már nemcsak szimbolikusan híd két kontinens között. Amellett, hogy valóban „egy hídként” köti össze Európát Ázsiával a hatalmas és gyönyörű Isztambul, az ország képviseli mindazt, amit nyugati civilizációnak nevezünk és azt is, amit orientálisnak. Idén lesz 86 éve, hogy kikiáltották a Török Köztársaságot, a haldokló Oszmán Birodalom romjaiból. Törökország ma már elkezdte EU‐csatlakozási tárgyalásait, és vezető katonaállamként

a

NATO‐ban

második

legnagyobb

hadsereggel

rendelkezik.

Elhelyezkedésének szerfeletti fontosságát és szerencséjét mutatja, hogy energetikai szempontból is meghatározó helyen van és vízkészletei magán kívül több országot látnak el a Közel‐Keletben, többek között Izraelt. Ebből is következik, hogy külkapcsolataiban igyekszik megteremteni az egyensúlyt a nyugat és kelet felé való közeledésben. Tágan értelmezett térségében több fronton is közvetítői szerepet vállal magára, a kaukázusi és szentföldi vidékeken, több‐kevesebb sikerrel. Kutatásom célja röviden és egyszerűen az, hogy megvilágítsam napjainkban mik azok az erők amik a alakítják a török emberek világról alkotott képét. Mindezt török oldalról szeretném bemutatni a magyar olvasóknak, hiszen legtöbbször nyugati irányból hallunk róluk és így nehezen tudhatjuk meg, hogy mi rejlik a törökök lelke mélyén. Gyakran az Európából hallott hírekből és véleményekből ítéljük meg őket. Elfeledkezünk közben arról, 6

hova menekülhettek el elvesztett szabadságharcaink hősei,2 kiknek éltek közelségében évszázadokig eleink a mostoha kelet‐európai síkságokon és melyik az a nyelv, amelyet sokkal könnyedébben tanulunk meg a többi európai néphez képest. Nem utolsósorban pedig az is fontos, ha a másik oldaláról nézzük az érmét, hogy hol tekintenek ránk „rokonnépként” ebben világban, ahol sok más helyeken sajnos inkább az egymástól való elhidegülés a jellemző. A világról alkotott kép, vagyis az ideológia szoros kapcsolatban van a történelemmel, nélküle nehezen lehet megérteni azt. Ezért dolgozatomban nagy hangsúlyt fektettem a történelem szükséges részeinek lényegre törő bemutatására. Ahogy azt a dolgozat címe és a fejezetcímek is mutatják, a két ideológia közötti harc lesz a dolgozatom fő koncepciója. Dolgozatom kidolgozását a törökök általános történelmével kezdem, amiben nagy részben a nép történetének sorsfordító eseményeiről írok, és kis részben, de szándékosan „belecsempészve”, a fontosabb szellemi és kulturális eseményekkel is foglalkozom. Ezek után bemutatok egy életutat, amit majdnem minden török állampolgár „zsigerből ismer”, a nemzet atyjának és mesterének életét foglalom össze, közvetlenül utána az általa és társai által bevezetett forradalmi reformokkal folytatva, amelyek amellett, hogy nagymértékű szimpátiára is találtak, felmerültek konfliktusai is. A reformok szellemi háttereként egy, a „törökök atyja” által bevezetett eszme állt, a róla elnevezett kemalizmus. Ez az irányzat nem kisebb „szellemi örökséggel” igyekezett megbirkózni, mint a törökök gyakorlatilag évezredes vallásával, az iszlámmal. Ennek a sok évszázados kapcsolatnak lényeges tényezőit áttekintve megérkezünk az iszlám vallás török történelemben eddigi legnagyobb kihívásához, a Török Köztársaság vallást szabályozó reformjaihoz. Kiderül, hogy a reformok hatása a mai napig érzékelhető‐e. Ez után új fejezetben az iszlámot, mint vallást összevetem a különböző ideológiákkal, mint a marxizmus és a kapitalizmus. Arra voltam kíváncsi, hol van bennük egyetértés és konfliktus. A kapitalizmuson belül külön elemeztem a „sztereotípiákat”, amikre az ember akarva‐akaratlanul hajlamos, de tény hogy fontos szerepet játszanak egy általunk ismeretlen előre való megítélésében. Más oldalról nézve pedig mi is hajlamosak vagyunk arra, hogy a másik rólunk alkotott képe alapján alkossunk képet magunkról. A tőkés gazdaság 2

Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, Thökölyi Imre, Bem apó

7

és iszlám összevetésekor senki sem hagyhatja ma már figyelmen kívül a Törökországban évtizedek óta megfigyelhető jelenséget a két tényező között megvalósuló harmonikus együttműködésére. Hogy ezt az egyedi török jelenséget, miért nevezik sokan „iszlám kálvinizmus”‐nak, arra is igyekszem fényt próbálok vetni. Ezek után a török társadalom napjainkban legfontosabb konfliktusait vizsgálom meg a kemalizmus és iszlám szemszögéből, mint a külföldi működőtőke kérdése, fejkendő‐ügy, iszlám fundamentalizmus, Gülen‐ mozgalom, Ergenekon‐ügy, hadsereg szerepe és az EU‐csatlakozás különböző felfogásai. Felvetődik majd a kérdés, hogy napjainkban milyen szerepet tölt be a török emberek „szellemiségében” a kemalizmus, és bizonyos részeiben szükség van‐e a kompromisszumára más elvekkel összhangban. Annak a hazának érdekében, amelyet a kemalisták is sok máshoz hasonlóan olyannyira szeretnek. A szakirodalomban anyanyelvemen meglepetésemre a vártnál több forrást találtam, ami megörvendeztetett. Azonban a téma részletes kidolgozásához elengedhetetlenek voltak az angol nyelvű irodalom művei és cikkek, különböző nemzetiségű íróktól, amelyekkel már a kezdetekben sem volt különösebb gondom, a vége felé még annyi sem. A török nyelvű forrásokkal csupán „barátkoztam”, az energiám korlátozottsága miatt csak a legfontosabb cikkeket olvastam el törökül, szótárral. Dolgozatom témája alfejezeteinek a egyenkénti kidolgozását sok helyen találtam, ám összefogó mű találása ritka volt, de nagyon áldásos. Természetesen az is előnyös volt, hogy a dolgozatban bemutatott tényezők erősen összefüggnek egymással. Kutatásomat a kis részekből igyekeztem felépíteni, vagyis először az irányzatokat bemutatni hátterével, majd megismerésük után összevethetőségüket vizsgálni. Témaválasztásomat szubjektív okok is ihlették. Több mint egy éve volt már, amikor elnyertem egy ösztöndíjat abba az országba, ahova már lassan tíz éve szerettem volna menni több időre, mint egy látogatás. 15 éves voltam, amikor régebbről egy kedves játszótársam, aki ma is jó barátom, közben visszatelepült szülőföldjére Törökországba, elhívott magához látogatóba. Ekkor a magyar lakosság fiatalabb rétegeihez hasonlóan a törökökről nekem is főleg az oszmán kori csaták emlékekei jutottak eszembe. Így előre nem is számítottam rá, hogy túl nagy hatással lesz rám a látogatás. Azonban amikor hazajöttem úgy éreztem 8

megváltoztam, azt is éreztem jó értelemben, de megmagyarázni már nem tudtam. Ami a leginkább megtetszett az országban, azok a lakói voltak és az ő hitük volt. Nem csak a vallásukat értem itt hitük alatt, hanem egy tágabb fogalomban, a „szellemiségüket”, amely természetesen nem csak vallásrendszerükből áll. Ez a gyerekkori pozitív élmény, amely a török emberekkel való együtt élésem után még inkább erősödött, ihletett a dolgozatban elvégzett kutatásra. Kutatásom már Törökországban elkezdődött, a pozitív élmény a mai napig tart.

Köszönetet szeretnék mondani… Flesch Istvánnak, a beszélgetésünkért Szigetvári Tamásnak, az útmutatásért Muhittin Atamannak, az értékes tanórákért

és továbbá Erdinç Tunçbilek‐nek, Emre Tunçbilek‐nek, Serdar Topçu‐nak, Esra Pelwan‐nak, Hülya Karadağ‐nak, Önder Bubabet‐nek és Ebru Eyolnak, hogy barátságukkal és beszélgetéseinkkel talán még közelebb hozták hozzám színes kultúrájukat.

9

Történeti áttekintés

A törökök feltételezett eredete

Honnan jött ez a nép, amelyik manapság benépesíti Anatólia3 nagy részét? A török nemzet és Anatólia földjének közös múltjának még csupán millenniumához sem értünk, hiszen az a 1071‐es malazgirti csata diadalával kezdődött. Ebben az időben járta az arab szóhagyomány erről a kelet felől érkezett népről, hogy „a mindenható Isten mondja: van egy hadseregem, katonáit törököknek hívják. Valahányszor megharagszom egy népre, rájuk eresztem törökjeimet.” A néphiedelem mértékében ha nem is, de ez a valóban harcos nép a VI. században lépett fel a világtörténelem színpadára. Ekkor az aktuális kínai dinasztiák birodalmának északkeleti határa mentén éltek, ám őshazájukat a tudomány kissé nyugatabbra, az Altáj, Góbi sivatag és a nyugat‐szibériai alföld közötti területre helyezi. A törökökkel rokonnépnek feltételezett hunok, akik előtte szintén a föld ezen vidékein éltek, és évszázadokon keresztül veszélyeztették a kínai dinasztiákat, ekkorra nyugatabbra vonultak.

Vándorlás nyugatnak

Ekkor a kilenc törzsből álló török nemzetség, (az „oğuzok”) abban a korban sok más néphez hasonlóan nyugatnak kezdtek vándorolni. Így kerülhettek az iszlám világhoz is egyre közelebb, ezen belül az Abbászida‐dinasztia bagdadi kalifátusához. Eleinte zsoldosokként és rabszolgakatonákként csillogtatták meg katonai rátermettségüket a kalifátusban. Miután egyre nagyobb tömegekben érkeztek török rokonaik keletről, 1055‐ 3

más néven Kis‐Ázsia

10

ben az oğuzok közül kiemelkedett szeldzsuk‐török uralkodóház Tuğrul Bey (I. Turul) vezetésével bevette Bagdadot és bábjává tette a kalifát. Csupán 16 évre rá így arathatta Malazgirtnél portyázásaik egyik legfontosabb állomásaként számon tartott győzelmet Alparszlan a szeldzsukok uralkodója, a bizánci császár ellen. Ezután néhány évvel később készítette el a török kultúra és nyelv egyik legbecsesebb ereklyéjét Mahmud, ujgur4‐török származású tudós. Az első török nyelvű enciklopédikus szótárat 1074‐ben adta át az araboknak hogy megtanulhassák a nyelvét. Kétségkívül azt is kívánta bizonyítani vele, hogy a török az érintkezésnek és a tudás megszerzésének ugyanolyan fontos eszköze, mint az arab. Ekkor egyébként az urál‐altáji eredetű nyelvük a Perzsián és Mezopotámián való áthaladásukkal érintkezésbe kerülve a perzsa iszlám műveltséggel is gazdagodott a sémi‐hámi arab és indoeurópai perzsa szavaival is.

Szeldzsukok

Visszatérve Anatólia földje történelmére, a malazgirti diadal után a szeldzsukoknak ritkán lehetett nyugalmuk a keletről érkező mongolok és a nyugatról érkező keresztesek támadásaitól. A mongol támadásoknak szintén török harcosok vetettek véget 1260‐ben a szentföldi Názáret városában, azok azonban Anatóliában megsemmisítették a szeldzsukok központi hatalmát, sok kis török fejedelemséget létrehozva. A mai Bursa környékén elhelyezkedő Bithynia azonban elkezdte vonzani a legmerészebb török harcosokat. Ennek a Bizánccal szomszédos fejedelemségnek a későbbi uralkodóház és állam névadója Oszmán volt a hadura, aki elkezdte már Bizánc rovására bővíteni birtokait, majd egyik utóda II. Mehmed 1453 évében a híres „Konstantinápoly ostromában” bevette a kiváló stratégiai adottságokkal rendelkező várost és birodalma fővárosává téve.

4

az ujgurok a mai Kínai Népköztársaság területének észak‐nyugati Hszincsiang‐Ujgur Automóm Területében

laknak. A törökök nyelvrokonai, és etnikailag is a török népek közé tartoznak.

11

Az Oszmán Birodalom

Kevesebb, mint száz évvel Konstantinápoly bevétele után Nagy Szulejmán (1520‐ 1566) uralkodása alatt érte el az Oszmán Birodalom a legnagyobb kiterjedését. Ekkor volt oszmán hódoltság alatt a mai Magyarország területe is. Ugyanebben az időben kötöttek egy szerződést Franciaországgal, amely később „a birodalom átkává” vált. A szerződés, ami 1536‐ ban a legszélesebb körű nemzetközi elismerést jelentette az Oszmán Birodalom számára, később fokozatosan a külföldtől való függés káros eszközévé változott. A szerződés célja az volt, hogy megkötésével tűzbe szorítsák a kettejük között elhelyezkedő Habsburg Birodalmat, ám ugyanennek a szerződésnek a „rovására” írható, hogy a szultán birodalma egy idő után európai hatalmak „játékszerévé” és „Európa beteg emberévé” vált. Ennek jelei: elkezdte elveszíteni területeit, elárasztották piacát olcsó európai ipari termékek, európaiak koncessziókat szereztek a Birodalom természeti kincseinek kiaknázására és exportjára, európai tőke fedezte az útépítést, villamosítást, vasútépítést. Az olcsó európai termékek gátolták meg a hazai iparágak – pl. az évszázados kézművészetek fejlődését. 2.ábra

12

A „Birodalom halála”

Abdülhamid (1876‐1909) uralkodása éveinek száma az Oszmán Birodalom összes szultánját vizsgálva is kiemelkedőnek mondható. Ezzel ellentétben nem jelenthetjük ki, hogy ez alatt a 33 év alatt az egykoron szebb napokat látott Birodalom egy lépéssel is távolabb került volna a széthullás veszélyétől. A közrend javulása és a közigazgatás hatékonyabbá válása ellenére az oszmán állam széthullása egyre nyilvánvalóbbá vált. Ekkor a negatív folyamatok megfékezésére reformokat kezdtek el sürgetni a Birodalom vezetői, ám az 1839‐ os és 1856‐os reformok majd az 1876‐os oszmán alkotmány kihirdetése is sikertelen volt. A korszakra jellemző, hogy az akkori szultán Abdülhamid, a honatyák korrupt kormányzást ostorozó (természetesen nagyrészt jogos) vádjaira válaszul feloszlatta a házat, az alkotmányt hatályon kívül helyezte és harminc évig össze sem hívta a képviselőket. Ekkor jelentek meg a demokratikusabb értékekért és egy liberális alkotmányért küzdő ifjúoszmánok. Valamiféle soknemzetiségű oszmán hazafiságban hittek, de csalódniuk kellett, mert keresztény honfitársaik úgy döntöttek, hogy inkább a maguk útját járják. A századfordulón az ifjúoszmánokat felváltották az ifjútörökök, céljuk eredetileg az alkotmányos monarchia volt. Hivatalos szervezetük az Egység és Haladás Mozgalma volt, melynek egy szélsőségesen nacionalista, Talát, Enver és Dzsemal pasa által fémjelzett csoportosulása gyakorolta a 1908‐ban szerzett tényleges hatalmat.

Az első világháború

Az első világháború kitörésekor az Oszmán Birodalom a kezdetben semlegességre törekedett, ám német nyomásra 1914 novemberétől már hivatalosan is hadban álltak a szövetségesekkel. Ekkor üzent hadat az Orosz Birodalom nekik több elszenvedett tengeri támadás után. A német támogatással harcoló ifjútörökök a kaukázusi és egyiptomi frontokon Enver vezetésével kudarcot vallottak, sikert csupán egy helyen arattak, Gallipoli védelménél. 13

Itt az oszmán sereget egy fiatal ambiciózus tiszt, Musztafa Kemal vezette. Később külön fejezetben foglalkozom az életével, de itt mindenképpen megjegyzem, hogy ez a siker életében egy nagyon fontos állomás volt.

A függetlenségi háború

Az első világháborút lezáró 1918 október 30‐ban aláírt mudroszi fegyverletétel és az ezzel való szövetségesi terv, miszerint Anatóliát a szövetséges nagyhatalmak (angolok, franciák, olaszok) és szomszédnépek (görögök, örmények, kurdok) feldarabolják és elfoglalják (a térképen látható módon), természetesen megdobogtatta minden anatóliai lakos szívét. Miután a fegyverletétel utáni sèvres‐i a békeszerződésben – amit Vahideddin szultán követei írtak alá – sem változtak a szövetségesek követelései, az ezt követő török függetlenségi háború kirobbanásának egyik kiváltó oka lett. Az ekkor már a szultántól teljesen külön utat járó Musztafa Kemal és a török hadsereg magas rangú tisztei elkészítették a Nemzeti Egyezményt, aminek fő céljai: a töröklakta területek megtartása, új választott ideiglenes kormány létrehozása és a kapitulációk eltörlése voltak. Miután ezzel teljes érdekellentétbe kerültek a szultánnal, az ország lakossága is meg volt osztva, egyre többen kezdték el támogatni az ifjútörököket, mint jogaiknak tényleges védelmezőjét.5 Az 1920 április 23‐i Nagy Török Nemzetgyűlésen már megválasztották Musztafa Kemalt. A szultanátust 1922 november 1‐jén eltörölték.

5

(Flesch, 2008)

14

3.ábra

A kemalista köztársaság

1923 október 29‐én kikiáltották a Török Köztársaságot, első elnökének a Köztársasági Néppárt fejét Musztafa Kemal‐t választva. Ugyanebben az évben a sèvres ‐i békét felváltó lausanne‐i konferencia kialakította Törökország új határait, jelentős kurdokat és örmény kisebbségeket hagyva az új Köztársaság határain belül. Teljhatalmat gyakorolva Musztafa Kemal hozzáláthatott nemzeti forradalmának megindításához, hogy országából egy modern és nyugati típusú köztársaságot hozzon létre, amely 1932‐ben csatlakozott is a Népszövetséghez. Forradalmi reformok sorát vezette be, a később általa kialakított kemalizmus elvei szem előtt tartásával, amelyeket később részletesen leírok. Reformjaiért 15

való lelkesedés a kezdetekben egyáltalán nem volt mondható szívélyesnek. Az ellenállóknak főleg a reformok radikálisságával volt gondjuk, főleg az iszlámhoz való viszonyulásuk tekintetében. A politikája elleni zavargásokat leverte. Atatürk a demokratikus országrend stabilizálása érdekében kísérleteket tett többpártrendszer kialakítására, ám végül úgy látta, hogy egypártrendszerben több hasznára lehet országának, így az általa kezdeményezett ellenzéki párt működését egy idő után beszüntette. Atatürk 1938‐ban bekövetkezett halála után barátja és bajtársa Iszmet Inönü lett a köztársasági elnök.

1945 után

A II. világháború alatt semleges Törökország a Marshall‐terv által nagy segítséget kapott az Egyesült Államoktól 1947‐ben. A közben OECD‐hez is csatlakozott országban 1950‐ ben tartották az első szabad választásokat, melyet a demokratapárti Adnan Menderes nyert. Két évre rá Törökország belépett a NATO‐ba is. Tíz évre az első választások után az ifjú Köztársaság történetének első puccsára is sor került: a hadsereg Gürsel tábornok vezetésével átvette a hatalmat. A tábornok öt évig volt elnök, ami alatt Süleyman Demirel és Iszmet Inönü koalícióban irányították az országot. 1970‐72‐ben szintén a hadsereg beavatkozására került sor. Később a Törökországban történő viszálykodások közepette Ciprus északi részét is kénytelen volt megszállni a török hadsereg. Miközben a 70’‐s években Bülent Ecevit és Demirel felváltva irányították az országot, a gazdasági helyzet katasztrofálisan romlott és elterjedt a terrorizmus. 1980‐ban, immár a köztársaság rövid története folyamán harmadszorra is átvette a hatalmat a katonai junta Evren tábornok vezetésével. Evren ekkor tudatta nemzetközi nyomás hatására, hogy célja a demokrácia megőrzése és civilek mielőbbi visszahelyezése a hatalomba. 1982‐ben elfogadták az új alkotmányt. A következő évben még Evren volt az elnök, ám a választásokon győzedelmeskedett Turgut Özal‐nak (Haza pártja) sikerült visszaállítania a demokratikus intézményeket. Ennek ellenére a munkanélküliség, infláció és terrorizmus problémáit nem tudta megoldani. Turgut Özal vezetésével Törökország folyamatosan az a nyugat felé közeledett, aminek jeleként 1987‐ban beadta a csatlakozási kérelmét az EGK‐ 16

hez6 és 1990‐ben belépett az Irak‐ellenes koalícióba. Ezen kívül ekkor sikerült kialakítania Törökországnak egy igazi piacgazdaságot, megnyitva határait a külföldi termékeknek és tőkének. Özal hitt abban, hogy a szabad piac az egyetlen útja a gazdasági fejlődésnek. A 90’‐s években már az iszlamista gyökerű pártok és a kemalista örökség védelmezői közötti harc volt a jellemző. Az utolsó puccsra, egy ún. posztmodern puccsra is 1997‐ben került sor, amikor Necmettin Erbakan iszlamista gyökerű politikusra gyakorolt olyan hatást a hadsereg, hogy lemondott. Napjainkban az Igazság és Fejlődés Pártja élén Recep Tayyip Erdoğan Törökország miniszterelnöke, aki reformok sorát szándékozott bevezetni, egy részét be is vezette. A többi reform még úgy néz ki várat magára bizonyos okokból, amiket az aktuális konfliktusoknál fogok vizsgálni. a válság mellett a többi tényezők sem nem könnyítik dolgát.

Musztafa Kemal Atatürk

Már a török történelem rövid összefoglalásánál is megemlítésre került Musztafa Kemal Atatürk. Nem hiába, hiszen még a mai nap is fontos szerepet játszik a török emberek gondolkodásában és értékrendjében. A több évszázados Oszmán Birodalom összeomlásával és az elvesztett első világháborúval új emberek és eszmék váltak szükségessé, hogy Törökország fenn tudjon maradni „régi fényében”. Ekkor vetődött fel az a kérdés, hogy mi az a hatalom, ami az Oszmán Birodalom helyébe tud lépni? Erre adta meg az ifjú Musztafa Kemal a választ.

6

Európai Gazdasági Közösség

17

4.ábra

Musztafa Kemal útja

Musztafa Kemal 1881‐ben született a Földközi‐tenger partján fekvő Selanik7 városában. Már fiatal korában összeütközésbe került mélyen vallásos édesanyja (Zübejde) és szabadabban gondolkodó vámhivatalnok édesapja (Ali Rıza) terve fiuk oktatásának irányáról. Édesanyja Musztafának vallásos nevelést remélt édesapja pedig egy nyugati módszerekkel tanító iskolában képzelte el fia oktatását. A két felfogás között őrlődő fiatal fiú végül a vallásos iskolában kezdte tanulmányait, ám később 1893‐ben közölte családjával, hogy ő a katonai pályát választja. Szülővárosában, Szalonikiben kezdte az ilyen irányú tanulmányait, majd a monastır‐i8 iskolába ment át. Jó tanuló volt remek szellemi képességeinek köszönhetően kiváló 7

ma Thessaloniki, Görögország

8

ma Bitola, Macedónia

18

eredményei voltak, főleg matematika, irodalom és francia tantárgyakból. A francia nyelven felvilágosult írók műveit olvasta. Jövője szempontjából fontos, hogy itt kezdett el kialakulni benne az ellenérzés a vallásos fanatizmus ellen, amely nagy hatással volt később nemcsak az ő életére, hanem az egész népére is. 1899‐től kezdett el az isztambuli hadi akadémiára járni. Itt került kapcsolatba a liberális irányzatú írók gondolatvilágával,9 a kor meghatározó politikai áramlataival és a társadalmi változásokra törekvő személyiségekkel. Több társával a szultán kritizálásáért a szíriai Damaszkuszba küldték a Birodalom Ötödik Hadseregéhez. Szíriában kezdhette el politikai tevékenységét, az „Anyaföld és Szabadság Társaság” (török neve Vatan ve Hürriyet) megalapításával, majd hazatérve csatlakozott az ifjútörök mozgalomhoz kapcsolódó Egység és Haladás Bizottságához (Ittihad ve Terakki). Az első hónapokban nem játszott jelentős szerepet a bizottság életében. 1909‐ban viszont már részt vett a szultánt megbuktató puccsban. A rákövetkező évben pedig katonai tapasztalatot szerzett Franciaországban. A nyugaton szerzett tapasztalatait Líbiában tudta kamatoztatni és eredményeiért 1911‐ben elő is léptették őrnaggyá. Őrnagyi címét még egy éve sem viselhette, amikor nagyon fontos katonai feladat elé állították, a Dardanellák megvédésével bízták meg. Miután kitört az első világháború, 1915‐ben ismét Musztafa Kemal őrnagyot bízták meg, hogy ugyanazt a Dardanellák‐szorost védje meg az általa vezetett 19. hadosztállyal. Nem hogy győzelmet aratott az antant erők ellenében, de még a később Gallipolinál aratott győzelem is az ő érdemének mondható. Katonai hírnevét itt alapozta meg. Már több hónapja várt, és egy áthelyezésen volt túl Drinápolyból10, amikor a kaukázusi fronton érte az a hír, hogy tábornokká nevezték ki. Ennek eredményeképp 1917‐ben a szíriai fronton harcolhatott.

9

pl. Namik Kemal, John Stuart Mill

10

ma Edirne, Törökország

19

Politikai karrierjének egyik legfontosabb lépcsőfoka miniszterelnöksége előtt az volt, amikor 1918 végén állást kapott a hadügyminisztériumban. Amikor a szultáni küldöttek 1920‐ban aláírták a Törökország számára nagy területveszteségekkel járó sèvres i békét, Musztafa Kemal válaszul saját kormányt hozott létre Ankarában. Kormányalakítása egyértelműen a nemzeti függetlenség megvédését szolgálta, így a Görögország részére ítélt területek felszabadítását is. 1922 végére sikerült is ezt az áhított célt elérni és aláírni a lausanne‐i békeszerződést, amely nagyjából a mai határokat jelöli ki. 1923 október 29‐én kikiáltották a független Török Köztársaságot, első elnökévé Musztafa Kemal‐t választották.

A Forradalmi Reformok

Musztafa Kemal Atatürk hatalomra kerülése és reformjai bevezetése kétségtelenül hatalmas mérföldkő volt a török történelemben. Reformjai bevezetésére elnöksége alatt 1922 és 1938 között került sor. Atatürk célja ezzel országa európai nívóra emelése volt, mind kulturális, mind gazdasági értelemben. Reformjait öt csoportba lehet osztani, politikai, jogi, kulturális, szociális és gazdasági reformok (dátumokkal, időrendben):

Politikai reformok

1) az oszmán szultáni cím eltörlése és az oszmán uralkodói ház tagjainak száműzése (1922 november 1.) 2) Az új Török Köztársaság kikiáltása (1923 október 29) 3) A kalifátus eltörlése (1924)

20

A politikai reformok célja nyilvánvaló és egyértelmű: a régi monarchia (szultanátus) megdöntése és egy „demokratikus” népképviselet megválasztása a helyére.

Szociális reformok:

1) A nemek közötti egyenlőség elismerése folyamatosan (1926‐34) 2) Az európai öltözködési szokások átvétele, a fez (férfi fejfedő, ami az oszmán uralom szimbóluma volt) betiltása. A nők hagyományos fejkendője ellen hivatalosan még nem léptek fel (1925) 3) A különböző vallási alapítványok és dervisrendek felszámolása (1925) 4) Családnév‐törvény bevezetése: minden török állampolgárnak vezetéknevet kellett választania. Ekkor kapta a reformok atyja Musztafa Kemal az „Atatürk” („Törökök atyja”) vezetéknevet a parlamenttől (1934). 5) Címek és megkülönböztető nevek eltörlése (pl. pasa, bej, stb., 1934) 6) A Gergely‐naptár és a nemzetközileg elfogadott mértékegységek bevezetése. Vasárnapot vezette be nyugati minta szerint pihenőnapnak a muszlim péntek helyett. (1925‐31) A szociális reformok általánosságban a nyugati minták átvételét célozták. Ezek közül sok az iszlám mindennapos életet is érinti, pl. az öltözködésben, gyülekezésben.

Jogi reformok

1) 1930‐ban a nők részleges, majd 1934‐ben teljes politikai jogot kaptak a svájci példa alapján bevezetett polgári törvénykönyv bevezetésével. Hatalmas nagy változás volt, ha belegondolunk, hogy addig csak férfiaknak volt joguk pl. válás kezdeményezésére, és a nők felsőoktatásba kerülése is lehetetlen volt. 21

2) a muszlim bíróságok bezáratása, a muszlim jog, a saría eltörlése (1924‐37) 3) Szekuláris jogszabályok átvétele Svájcból és más nyugat‐európai országokból (1924‐37) 4) Új Büntetőtörvénykönyv bevezetése olasz modell alapján (1926) 5) Állam és egyház szétválasztásának Alkotmányban való rögzítése (1937) A jogi reformok az addigi iszlám vallás alapjain nyugvó jogi rendszer nyugatival való helyettesítését eredményezték.

Oktatási és Kulturális reformok

1) Létrehozták az Oktatásügyi Minisztériumot, bevezették a Nemzeti Oktatási Rendszert. Ez a vallási iskolák megszüntetésével járt. (1924) 2) A latin ábécé alapján az új török ábécé bevezetése. Az arab írás betiltása (1928) 3) Külön Török Nyelvintézet és Török Történelmi Társaság létrehozása a török nyelv megújításához és a török nemzeti történelem kutatásához (1931‐32) 4) Az egyetemi oktatási rendszer reformja 5) Művészetek támogatása (pl. szépművészeti múzeumok alapítása, támogatása) Az oktatási és kulturális reformok célja az addig egyértelműen iszlám irányvonalat képviselő oktatási intézményekben egy „nemzeti” irányultság bevezetése volt.

Gazdasági reformok

1) Ipari létesítmények telepítése, fejlesztése

22

2) Az Oszmán Birodalom által XV. században kötött ún. kapitulációk (külföldieknek adott gazdasági/politikai jogok) visszavonása 3) A tömegközlekedés és infrastruktúra fejlesztése 4) Az egyházi tized fizetésének eltörlése 5) Modern mezőgazdasági technikák átvétele, minta‐çiftlik‐ek (farmok) létrehozása A gazdasági reformok célja a hazai gazdaság és ipar fejlesztése volt. A fejlesztés „nemzeti” jelleget öltött, mert csökkentette a külföldi befektetések oszmán időkből maradt rossz emlékét és helyette maga igyekezett a gazdaságban fontos szerepet betölteni.11

Atatürk szellemisége. Kemalizmus, a „Török Vallás”

„A kemalizmus alaptételei, amelyek az államalapító látomásait, eszméit és eszményeit foglalták magukban, csak fokozatosan öltöttek testet, de soha sem alkottak valamiféle mindent átfogó ideológiát. Részleteiben soha nem is dolgozták ki, az erre irányuló kísérletek kudarcot vallottak. Így megmaradhatott rugalmas nézetrendszernek, s akár nagyon eltérő világlátású és világnézetű emberek is nyugodt lelkiismerettel és teljes joggal tarthatták magukat kemalistáknak” – Flesch István. Flesch István kijelentésének a mai napig megmaradt az igazságtartalma, amellett, hogy egy átalakult világban a kemalizmus megközelítése sem azonos. Viszont az, hogy a törököktől kezdve zazákig (a kurdok egyik legnagyobb csoportja Törökországban), és

11

az „etatizmus” irányelv részeként, amit többek között a következő fejezetben mutatok be

23

földművesektől kezdve jogászokig bárki hihet ugyanabban az ideológiában, az nagy erőt ad az egységre egy országban.12 Az előbbiekben felsorolt reformok és a Musztafa Kemal után elkeresztelt irányzat szorosan összefonódnak egymással. A kemalizmust az említett névadó vezetésével a Török Nemzeti Mozgalom dolgozta ki. Könnyen észrevehetjük, hogy a reformokat ezek az elvek „mentén” hozták létre, és kivétel nélkül mindegyik reformlépést egy vezérelvhez köthetjük, néha egyet többhöz is. A kemalizmus az a hat vezérelv (más néven a „hat nyíl”), mely meghatározza a Török Köztársaság ideológiai irányvonalát az Atatürk és társai által alapított Köztársaságban. 1931‐ben szerepelt először hivatalosan a Köztársasági Néppárt programjában és 1937‐ben foglalták alkotmányba. A hat irányelv a következő: republikanizmus, szekularizmus, nacionalizmus, popularizmus, reformizmus (forradalmiság) és az etatizmus. A következőkben az irányelveket részletesebben kifejtem, néhányat Atatürk mondásaival egészítve ki.13 5.ábra

12

törökökkel társalogva valóban éreztem azt, mintha majdnem mindegyikükben tudatosan tudattalanul „bele

lenne lőve” ez a hat nyíl 13

A hat vezérelvben szereplő atatürk‐i mondások nagy részét a török hadsereg honlapjáról fordítottam

24

Republikanizmus

A republikanizmus volt, melynek szellemében az Oszmán Birodalom szultanátusa helyett bevezették a köztársasági rendszert. A köztársasági államforma tette lehetővé Atatürk és társai számára, hogy a reformok sorozatát, amelyet bevezettek véghezvigyék. Atatürk elmondása szerint reformjai fő célja, hogy a köztársaság állampolgárait egy modern és civilizált közösséggé formálhatja, és ezt kizárólag csak egy szabadságon alapuló köztársaságban érheti el. Az államfő országa nemzeti szuverenitását is a köztársasági lét alapfeltételének tekintette, amit bizonyít a következő felszólalása is: „A szuverenitás feltétel nélkül és korlátlanul a nemzeté. A kormányzáshoz való erőt és az eredményes hatalmat a parlament testesíti meg, amely a nemzet egyedüli képviselője. A két fogalmat egy szóban foglalhatjuk össze: a Köztársaság”

Szekularizmus

A szekularizmus az állam és vallás kettéválasztását jelenti. Ez a vallásos nézetek közéletből és oktatásból való teljes kiirtásával kívánt járni, valamint az emberek gondolkodásának felszabadításával a vallásos nézetek befolyása alól. „A vallást lelkiismeretünkre kell bízni. Mindenki szabadon engedelmeskedhet lelkiismeretének. Senkit nem kényszeríthetnek arra, egy bizonyos vallás vagy felekezet tagja legyen. Tiszteljük a vallást, nem vagyunk a szabad gondolkodás ellen. Csupán azt kívánjuk biztosítani, hogy vallással kapcsolatos ügyek ne ütközzék az állam és nemzet ügyeivel.” A szekularizmus ötletével már a széthulló Oszmán Birodalom nyugathoz közeledő értelmiségi körei is foglalkoztak.

25

Nacionalizmus

„Nemzetünk többször megbánta, amikor hátat fordított a nemzeti filozófiának. Az Oszmán Birodalom több társadalma is úgy mentette meg magát, hogy bízott a nemzeti elvek erejében. Amikor elűztek minket a hatalomtól, akkor értettük meg kik is vagyunk. Megaláztak és semmibe vettek minket. Amikor elvesztettük erőnket, akkor láttuk be legnagyobb hibánkat, hogy megfeledkeztünk önmagunkról.” –Atatürk Atatürk kijelentéséből is látszik, hogy ennek a „nyílnak” az előzményei az Oszmán Birodalom utolsó korszakának helytelen politikájára is visszavezethetők. A török nacionalizmus legfőképpen a Birodalom „kapitulációs” politikájára adott válaszként jött létre a nép körében. Atatürkra leginkább Namik Kemal nacionalista költő volt hatással. Atatürk meghatározása szerint a nacionalizmus a nemzeti identitás érzésének szabad kifejezését jelenti, a többi nemzet iránti tolerancia fontosságát hangsúlyozva. Az új török nemzettudat kialakítására elsősorban a nacionalizmust és történelmi mítoszok teremtését használták fel.

Popularizmus

„Állampolgáraink között nincsenek olyan előnyök, melyek egyik osztályra vonatkoznának és a többire ne. Olyan osztályokból áll társadalmunk, akiknek szükségük van egymásra. Ebben a pillanatban is kik ülnek közönségem soraiban? Gazdák, iparosok, kereskedők és munkások. Miért is fordulna egyik a másik ellen? Ki tagadhatja azt, hogy gazdáknak szükségük van az iparosra, az iparosnak gazdára, a gazdának a kereskedőre és minden említett foglalkozásnak munkásra?” A popularizmus, ahogyan láthattuk, miszerint a nép érdeke előbbre való bármely osztály‐vagy csoportérdeknél, az osztályok létezését alapvetően tagadja. Háttereként a 26

Függetlenségi‐háború alatti szabadság kivívására épít, amit a társadalom teljes összefogásával sikerült elérniük, nem csupán egy osztályra vagy csoportra támaszkodva. Nemzeti szolidaritás megteremtésére törekszik. A popularizmus még arra is törekszik, hogy az adminisztráció, politika, fejlődés és jövedelemelosztás területein az emberek érdekvédő szerveként működjön.

Etatizmus

Az etatizmus elvei szerint a török államnak határozott, központi szerepet kell betöltenie a gazdaság és technológiai fejlesztés irányításában. Ezt olyan módon érheti el, hogy az állam és az egyén ahelyett, hogy szemben állnának egymással, kiegészítik egymást. Az első és második Iparosodási Program fontos lépcső volt megvalósulása felé. Törökország modernizációjában nagy szerepet játszott az állami irányítás, különösképpen a gazdaság és technológia területén. A 80’‐as évek özali politikájától kezdve figyelhető meg egy olyan gazdaság, amire az állami irányítás kevésbé jellemző, az azt megelőző importhelyettesítő gazdasággal ellentétben.

Forradalmiság (reformizmus)

Atatürk reformizmusa azon alapul, hogy az általa korszerűtlennek vélt intézmények helyébe olyanok lépjenek, melyek szavatolni tudják a fejlődést és előrehaladást. A kemalizmus alapelvei szerint a civilizációhoz vezető út sikeressége a megújításokon keresztül vezet és az egyetlen út a szociális élet, gazdaság, tudomány és technológia fejlesztésére. Ez az a „nyíl”, amire véleményem szerint napjainkban a legjobban szükség lenne a Török Köztársaságnak. 27

Kultusza

„Minden kétséget kizáróan állítható, hogy Musztafa Kemal Atatürk volt a megfelelő ember a megfelelő helyen hazája történetének legnagyobb válsága idején, és bárki másnál többet járult hozzá Törökország fennmaradásához.” – Flesch István

A Törökországba először látogató külföldi embernek nem nehéz észrevennie a köztársaság alapítójának kultuszát, amely e nép körében elterjedt és a mai napig él. Már Isztambul legnagyobb nemzetközi légikikötője is az ő nevét viseli. Emellett a Törökországban található világ legnagyobb gátja és az Aranyszarv öböl felett átívelő egyik híd szintén. Kisebb megjelenési formái az ex‐elnöknek, a majdnem minden városban megtalálható szobra és emlékművei – amire gyakran mondásait is rávésik. Mondásai a mai napig olyan fontosak a legtöbb török számára, hogy kívülről is tudják őket. A közfeladatot ellátó intézményekben sokszor kötelező az Atya arcképének feltétele, de gyakran látható családi otthonokban is. Ezek a képek, amelyek akarva akaratlanul az ártatlan magyar látogatónak a Rákosi‐ rendszer diktatúráját idézhetik, teljesen más indíttatásúak, mint a kommunista diktatúra emberek többségére ráerőltetett kényszer‐kultusza. Az emberek teljes szívből hisznek benne, nemcsak mint nemzetük szülőatyjába, de még úgy is, mint tanítómesterükbe. Az hogy korában mennyire pozitív hatással volt népére jelzi, hogy a legkisebbtől a legnagyobbig a török lakosság majdnem egésze bölcs atyjaként tekint rá. 14

14

törökországi tartózkodásom alatt egy idős kaukázusi török emberrel beszéltem, tőle hallottam először, hogy:

„A törököknek három tisztelet fontos: az Atyáké, A Hadseregé és a Diáké.” Mióta ezt hallottam, folyamatosan beigazolódni láttam az idős ember szavait. A törökök valóban lokális szinten is szeretnek maguk elé

28

Ellenzéke

Kétfajta ellenzéke volt, leegyszerűsítve bal és jobboldali. Az előbbi egy olyan világnézet volt, amelyben a muzulmán vallás keveredett valamilyen szinten a szocialista rendszerben való hittel. Ennek lényege a nyugat és imperializmusellenesség volt. A jobboldali ellenzék, ami Törökországban hagyományosan a „régi iszlamisták”, vagyis akik programjukban a vallás megőrzését, szultanátus és kalifátus megőrzéséért szálltak síkba. Ellenzékei támadásai ellen Atatürk legtöbbször tudta a megfelelő ellentámadást. Általában ellenük fellépő rendszabályok meghozatalával lehetetlenítette el munkájukat.

Már ekkor felmerült konfliktusai

1) Kisebbségek kérdése: A kemalista elvek közül az egyik „nyíl”, a nacionalizmus és annak intézkedései nehézzé tették a kisebbségek helyzetét, mivel Atatürk óta a Török Köztársaság összes állampolgárát egyben török etnikumúnak is vették. Ennek szellemében a legnagyobb kisebbségnek, a kurdoknak pl. meg kell tanulniuk kívülről idézni Atatürk olyan mondását, mint a „Ne mutlu Türküm diyene” („Micsoda boldogság, hogy töröknek mondhatom magam”). A török hadsereg nyilatkozata szerint, pedig aki ennek az elvnek ellenszegül, az a „Török Köztársaság ellensége és örökre az is marad”.

„tanítómestereket, atyákat” állítani. Pl. a városban, ahol tanultam Boluban, Abant Izzet Baysal az egyetemünk alapítója és az ifjúság támogatója.

29

2) Másik kérdés az, hogy a török állam mennyire mélyen kívánja szekularizálni állampolgárait. Tipikus példával élve a fejkendőtörvény például túlmutat azon, hogy a vallást elválasztják a jogalkotástól és politikától. 2008‐ban bár eltörölték a fejkendőtörvényt, ma is heves vita tárgya. Az újonnan született állam radikálisnak tűnő szekularizációs törekvései voltak természetesen a legellenszenvesebb lépések egy olyan társadalomban, ahol a személyiség identitását évszázadokig az etnikumhoz tartozás helyett az iszlám vallás közösségéhez való tartozás határozta meg. 3) Az iszlám vallást sújtó reformok természetesen ezen kívül is nagy számban voltak, ezeket az iszlámról szóló fejezetem alatt részletezem.

30

Az iszlám

Az Iszlám Törökországban

Ahhoz, hogy megértsük miért oly fontos az iszlám vallás a török nép számára napjainkban is, megvizsgáltam a muzulmán vallás közös történelmét, kapcsolatait a török néppel. Az iszlám a világ nagy világvallásainak egyikeként napjainkban 1 milliárd 322 millió követővel rendelkezik. Ennek a hatalmas közösségnek majdnem 6%‐a a mai Törökország területén él. Az anatóliai ország lakossága 76 millió fő, amiből 99,8% muzulmán.

Az iszlám története Törökországban, és a törökökkel

A mai törökök ősei, az oğuzok vallása kezdetben animista volt, az ég, a föld és a víz istenét imádták, akikkel sámánok, csodadoktorok és varázslók tartották a kapcsolatot. Az oğuzok kilenc törzse az iszlám világ közelségében élt, s perzsa és arab utazóktól, kereskedőktől és muszlim igehirdetőktől hallott először e mind győzedelmesebben terjedő hit tanításairól, aminek hatására a X. században át is tértek Mohamed próféta vallására. Az oğuz törökök keletről nyugatra történő vándorlásával egyidőben a VII.‐VIII. században alapították meg az Iszlám Birodalmat, az eddigi birodalmak közül az egyik legnagyobb kiterjedésűt. A Birodalom kulturális fénykora arra az időre tehető, amikor az Abbászida‐dinasztia a Birodalom központját Damaszkuszból áthelyezte Bagdadba. Az Abbászidák Birodalmát kezdeti sikerei után azonban nyugatról az újjáéledő Bizánci Birodalom és a helyi síita Fátimidák és Buvajhidák kezdték el veszélyeztetni. Ekkor érkezett Közép‐Ázsia felől az ekkor már nagyrészt iszlám oğuzok szeldzsuk török ágának népe, szövetségre lépve az Abbászidákkal. Ahogy a „törökök történelménél” is 31

említettem, ez a gyümölcsöző szövetség azt eredményezte, hogy a szeldzsukok kis fejedelemségekre oszolva Anatólia nagy részén tudtak uralkodni, a mongolok és keresztesek folyamatos támadásai közepette. A fejedelemségek nagyrészt az iszlám szunnita (ortodox) ágát követték. Ezért Bizánc eleste és az Oszmán Birodalom felemelkedése előtt a fejedelemségeknek meggyűlt a baja a síita muzulmánokkal (szúfi, szafavid, bektasi rendek) Kelet‐Anatólia irányításáért. A Boszporusz‐parti főváros bevételével azonban egy új szunnita vallási központ is keletkezett. Selim szultán uralkodása alatt újították meg a kalifai címet. A hivatalos intézményi rendszer híján nagy politikai szerepük volt a szunnita köztisztviselőknek. Az élet minden részét a saría irányította a Birodalom muzulmán lakosai részére. Az Oszmán Birodalom kezdetén már az isztambuli nagy mufti hivatala helyett sejk kezdte felügyelni az egész Birodalom területén az igazságszolgáltatás és a saría betartását, így a legfőbb igazságszolgálati szervvé vált. Az Oszmán Birodalom szemmel látható hanyatlása és az utolsó szultánok politikája az emberekben valamiféle gyanakvást kezdett el kialakítani folyamatosan a Birodalom intézményei iránt. Az, hogy a szultáni rendszer megbukását követő köztársaság nem tartott igényt az addigi iszlám világ központja címre, csak egy jel volt a sok közül, ami az új kormány hozzáállását jelezte az iszlám valláshoz.

A Köztársaság kora

1923 október 29‐én kikiáltották a Török Köztársaságot első elnökével, Musztafa Kemallal Ankarában. Az ekkor létrehozott modern Török Köztársaság egyik elsődleges célja a gazdaságilag elmaradott ország modernizációja, felzárkóztatása volt. Ez a folyamat el is indulhatott az állam kezdeményezésével és elképzelései szerint, ahogy az előző fejezetben felvázoltam. Az elkövetkezendőkben, ahogy láthatjuk, a forradalmi reformoknak és az akkori kemalizmusnak az iszlám akadályt és veszélyt jelentett az általuk elképzelt köztársaság felé vezető úton. A radikális reformok, amelyek erősen érintették az iszlám helyzetét is: 32

1) 1922‐ben eltörölték a szultanátust és a régi kalifátus 1924‐ben átadta a helyét a szekuláris nemzetállamnak, ezzel több évszázados hagyományt megszakítva. Európai mintájú államrendszer és jogrendszer lépett életbe az iszlám saría helyébe. Kizárólag a számukra nyugati értékrendűnek tartott törvényeket fogadtak el. 2) Megszüntették a valláshoz kapcsolódó találkozóhelyeket, a szúfi rendeket és a vallásos iskolákat (medreszeket). Helyükbe egységes oktatási tantervet követő szekuláris berendezkedésű iskolák léptek. 1933 és 1948 között gyakorlatilag lehetetlen volt bárkinek Törökországban vallással kapcsolatos tanulmányokat folytatni. 3) A török identitás erősítése érdekében a nyelv megújítására és a nemzeti történelem megteremtésére került sor. Ennek keretében változtatták meg a müezzinek hívószavát is törökre, és az arab eredetű „Allah” szót a török „Tanrı”‐ra. A naptárreform keretében a muszlim naptár helyébe a nyugati Gergely‐naptár lépett. 4) 1934‐1947 között pedig még azt a mekkai zarándoklatot is megtiltották török állampolgárok részére, amit a Korán alapelvei között ír elő evilági életében annak, akinek lehetősége van rá. 5) Az öltözködésben is forradalmi változások voltak, hogy betiltották a fez viselését, az asszonyok fátylát sem nézték jó szemmel.

Atatürk nem csupán az államot és a vallást kívánta szétválasztani, hanem a közszférából is eltávolította és csupán az egyének erkölcsére, viselkedésére és hitére bízva azt.

Küzdelem a vallásért

Atatürk kemalista ideológiája elterjedésével határozottan a szekularizmus és a laicizmus (a legszigorúbb szétválasztása politikának és egyháznak, francia gyakorlat szerint) 33

kezdte el az új köztársaság iszlámhoz való hozzáállását meghatározni. Miután az Oszmán Birodalom lakóinak identitását a nemzetiség helyett inkább az iszlám közösséghez15 való érzés határozta meg, forradalmi változásként volt érzékelhető a szekularizmus társadalomra kifejtett hatása. Atatürkék vallásellenes politikája eleinte sok akadályba nem ütközött, eltekintve Sait sejk Délkelet‐Törökországi levert lázadásától, amely harmincezer emberéletet követelt. Sok muszlim hívó számára már nehezen volt elfogadható a vallási gyakorlatok „eltörökösítése”, amit szintén Atatürkék kormánya kezdeményezett és érvényben is voltak egészen az 50’‐s évekig. Azt, hogy a muftikat és imámokat (főpapok) a kormány nevezte ki és a vallási élet irányítását a Vallásügyek Igazgatósága Minisztérium vette át, természetszerűleg nemtetszést váltottak ki a többi muszlim országban is. Miután 1946‐ban a vallás politikai irányítása enyhült, nagyobb tömegek kezdték el követelni a vallás egykori dicsőségének visszaállítását. Sikerült is nekik politikai hátteret találniuk és új vallási rendekkel küzdöttek a vallás szerepének visszanyeréséért. Ezek közül néhány a tiltott szúfi renden kívül a Qadiri, Mevlevi, Naqshbandi és Ticani rendek voltak. Legfőképp a vallás iskolákba való visszahelyezéséért küzdöttek, eredményesen. Először a szülő igényelhette a vallásos oktatást gyermeke számára, majd később már ellenkezőleg azt kellett igényelni a szülőnek, ha nem kérvényezi azt gyermeke számára. A Török Köztársaságban 1982‐ben vált kötelezővé újra az iskolai hittanoktatás az elemi és középiskolákban. Ezek után felmerült a kérdés a hittudomány felsőoktatásban való bevezetéséről. 1949‐ben alapították meg az Ankarai Egyetem Hittudományi Karát, ezzel további középiskolai hittantanítási intézmények sorának lehetőséget adva a megalakuláshoz. Ezek az iskolák, ahol legfőképpen imámokat (muzulmán pap) képeztek, a hadsereg elnézte azzal az indokkal, hogy ellensúlyozza a kommunizmust. A hadsereg az iszlám közösséghez tartozás és a török nacionalizmus keverékeként egyfajta török iszlám tudatot igyekezett propagálni a felerősödő baloldali erők ellen.

15

„umma”‐hoz

34

„Iszlám rehabilitáció”

A ’70‐s és ’80‐s években az iszlám gyakorlatilag egy „rehabilitáción” esett keresztül. Ennek eleinte politikai okai voltak, tudniillik a jobbközép kemalista párt vezetői, ahogy említettem az iszlámban egy lehetséges védőbástyát fedeztek fel a balközép kemalista pártokkal szemben. Fontos szerepet játszott ekkor az „értelmiségiek szíve” nevezetű értelmiségieket tömörítő szervezet, ami a törökök iszlám előtti hagyományaiból és az iszlám erkölcsből próbált ötvözni egy közös egyveleget. Ez leginkább Turgut Özalnak (1980‐tól) volt köszönhető, aki a vállalkozói kedv és technológiai innovációk mellett a vallást képzelte el annak az erőnek, melynek segítségével Törökország felveheti a versenyt a Nyugattal. Egyébként az ő erőfeszítéseinek köszönhető az is, hogy Közép‐Ázsia türk nyelvű államaiból, melyek éppen hogy felszabadultak a szovjet rendszer alól, létrejöhetett egy szövetségi rendszer. Turgut Özal óta lazult az atatürk‐i kemény ellenőrzés. Nagyszámú új dzsámi épült, a fejkendő újra megjelent az utcákon. Az állam iszlámhoz való toleránsabb hozzáállásának eredményeként a vallási tevékenységek megszaporodtak. Ennek látható jelei új dzsámik, korániskolák, iszlám kutatóközpontok épülése, iszlám beállítottságú újságok megjelentetése. Az első iszlám televízióadó 1994‐ben alakult (Kanal7). A 90’‐s években így új szereplők, és a modernizáció új nyelvezete jelent meg a török politikai életben. Ez az erős állam (kemalizmus etatizmus elve) gyengülésének jeleként is felfogható. Nagy szerepet játszott az iszlám törökországi újjáéledésében az „” („iszlám értelmiség) a ’90‐s évek közepén azzal, hogy iszlám sajtótermékeket adott ki, egy új jelenséget kezdett el megerősíteni a ’80‐s évek közepétől kezdve. Az „Islamcı Aydın”‐nak vitatott, hogy köze van‐e szúfi rendekhez, egy modern iszlám álláspontot alakítottak ki. Szellemiségét a nyugati filozófiából, marxista ideológiából és radikális iszlám elvekből merítette. Ez a ma is élő irányzat elsősorban a valódi szociális problémákat igyekszik kritizálni hűségesen ragaszkodva vallásuk erkölcsi értékeihez és szellemi tartalmához. Kemény kritikát zúdítanak

így

modernizációról

a

törökországi alkotott

kemalista

megközelítéseikre. 35

értelmiség

túlzottan

Legtöbbször

azzal

szekuláris‐racionális bírálják

kemalista

honfitársaikat, hogy Törökországban is arra törekszenek, hogy nyugati mintára bevezessék az kapitalista vagy szocialista alapokon nyugvó anyagias materializmust a hagyományos vallásos értékek rovására. A 90’‐es években történt még az a változás a törökországi iszlamistákon belül, hogy elkezdett növekedni köztük az olyan emberek száma, aki az EU csatlakozás mellett van. Gazdasági

szempontokból

előnyösnek

látták

az

integrációt,

hiszen

növelné

exportlehetőségeiket. Emellett politikai szempontból is az EU által megkövetelt demokratizálási követelmények az iszlamisták számára csak előnyt jelentenének, többek között azzal, hogy korlátozzák a hadsereg beavatkozási lehetőségeit a politikai folyamatokba. Ennél talán még fontosabb számukra, hogy a szólásszabadság és emberi jogok tiszteletben tartása lehetővé teszi az erőteljesebb közszereplésüket. 2002‐ben történelmi fordulat következett be: egy kifejezetten iszlamista gyökerű AKP16 nyerte meg a választásokat, amelyre az Atatürk által létrehozott szekuláris berendezkedésű országban eddig nem volt példa. Ez mindenképpen csak alátámasztja azt a folyamatot, hogy az országban egyre népszerűbbé válik a mérsékelt iszlám irányvonala.

16

Adalet ve Kalkınma Partisi: Igazság és Felemelkedés Pártja

36

Törökország szerepe az Iszlám világban

Kapitalista nyugatbarát („kemalista”) irányvonalával Törökország egyedülálló helyet foglal el az iszlám világon belül. De az anatóliai ország közel sem szakított a többi muszlim állammal. Míg az OIC‐nek (Iszlám Tanácskozás Szervezete) alapító tagja, székhelyét adja (Isztambul) a ICYF‐DC‐nek (Iszlám Ifjúsági Fórum a Párbeszédért és Együttműködésért) és az IRCICA‐nak (Iszlám Történelem és Kultúra Kutatóközpontja. Ankara pedig a SESRIC‐nek (Statisztikai Gazdasági és Szociális Kutató‐és Képzőközpont az Iszlám Államoknak). Az iszlám valláshoz közelebb állók gyakran állnak ki „muzulmán testvéreik mellett”, akkor is, ha nem egyértelmű igazuk17, a „világiasabb” törökök pedig tárgyilagosan igyekeznek kezelni a többi muzulmánnal kapcsolatos ügyeket, ám ők is mélyen szem előtt tartják közös vallásukat.

Az iszlámról általában

Az iszlám kompatibilitása különböző ideológiákkal

Fontosnak tartottam, hogy az iszlámot, mint „társadalmi szervező elvet” vizsgáljam meg, hogy a XXI. század elején mennyire lehet helye egy társadalom irányítójaként. Két nagy ideológiával való egyetértését és konfliktusát vizsgálom ebben a fejezetben, a marxizmussal és kapitalizmussal. A kapitalizmusnál az előítéleteket mindkét oldalról, mint a közvélemény alakulásának fontos mozgatórugóit vizsgálom meg.

17

Törökországban tartózkodásom alatt ez a „kiállás” leginkább a palesztinok mellett volt tapasztalható az izraeli

hadsereg gázai offenzívája idején

37

Iszlám és a marxizmus

Kezdetben hasonlónak tűnhet az iszlám társadalmi igazságra törő hajlama a szocializmus ilyen irányú ígéretével. Ez késztetett arra sok modern muszlimot a 60’‐s, 70’‐s években, hogy a szocializmus „osztálymentes társadalmával” rokonszenvezzen. Ám amikor alaposabban megvizsgáljuk az iszlám oldaláról a marxista „ideát”, akkor szembetűnnek olyan tényezők, amelyek a két ideológia közötti távolságot növelik. A legnagyobb különbségek: ‐az iszlám a társadalmi osztályokat adottaknak tekinti ‐elismeri és tiszteletben tartja a magántulajdont és örökösödést ‐ami a iszlám kapitalizmuskritikájánál is megjelenik, itt is az emberi tényezőt hiányolja és a túlzott materializmust. John Thomas Cummings, Hossein Askari és Ahmad Musztafa tudósemberek kiadtak egy tudományos folyóiratot az „Iszlám és Modern Gazdasági Változás” címmel. Ebben kijelentik, hogy „az iszlám egyáltalán nem támogatja a marxizmushoz hasonló gazdasági irányítását a piaci erőknek.” Egyelőre úgy tűnik más gazdaságmodellekkel könnyebben egyeztethető össze az iszlám, mint a marxistával, így egy másik példát fogok venni, a kapitalizmust.

Iszlám és a Kapitalizmus

Mielőtt elkezdeném vizsgálni az iszlám és a kapitalizmus összeegyeztethetőségét és konfliktusait, tisztázom az általános előítéleteket, amelyeket a nyugati világ és az iszlám egymásról felépítettek.

38

Nemcsak a saját magunkról alkotott kép befolyásolja identitásunkat, hanem a külvilág rólunk alkotott képe is, ezért is tartottam fontosnak a különböző sztereotípiák vizsgálatát.

Előítéletek Iszlámról, Törökökről

Max Weber már lassan száz éve, hogy megfogalmazta iszlámkritikáját, ami nagy hatással volt az európai társadalomra. Szerinte az iszlámra nem jellemző a szorgalmas, kemény munka, inkább az agresszív militantizmus („dzsihád”), pietizmus (jámborság, istenfélés), aszkétizmus (szellemi célok elérésére való törekvés céljából bizonyos világi dolgokról való lemondás). Ezek az irányvonalak mind a kapitalizmus ellen vannak, így Weber arra jutott, hogy az iszlám nem összeegyeztethető a tőkés gazdasággal. Mielőtt Webert csak ezért hirtelen erősen kritizálnánk, vagy egyetértenénk vele, fontos leszögezni, hogy a világban, amiben ő élt, az iszlámban egy kifejezetten aszketikus irányvonal volt megfigyelhető a középkori kereskedelmi virágzást követő gazdasági hanyatlás részeként. Ám tény az is, hogy több másik meglátása igazolja, Webernek nem igazán voltak alapos ismeretei az iszlám alapjairól, csak az akkori jelenéről. 18 Tapasztalataim szerint a legnagyobb hiba a nyugati lakosság részéről, hogy az iszlám értékeit összekeverik a fundamentalista iszlám tevékenységével. Ebben a média súlya talán a legnagyobb, hiszen nem az olyan mindennapos dolgokról ír, amiben egyetértés van a két fél között, hanem legtöbbször csupán a szélsőséges eseményekről. Sajnálatos tény, hogy a 2001 szeptember 11‐i merénylet előtti „jóindulatú” tudatlansága a keresztény vallás hívőinek az iszlámról átváltozott „rettegő” tudatlanságba. A dolgozatírás napjaiban is személyesen megtapasztalhattam az iszlám világ általánosítását, hiszen ahogyan elterjedt futótűzként a

18

Wolf‐Gazo; 2005)

39

hír, hogy „Angliában az iráni kisebbség hatására a holokauszt19 minden emlékét eltávolították az iskolai tanító programból, arra hivatkozva, hogy sérti az egyetemes muszlim populációt.” Habár csak „kör e‐mail” formájában jelent meg az üzenet világhálón, rendkívül kedvezőtlen hatása lehet a hasonló kétes valóságtartalmú erőfeszítéseknek a kultúrák kölcsönös megértése szempontjából. Hiszen a „muszlim populáció” egyik országában Törökországban igen csekély azok száma, akik tagadják az emberiség eddigi legszörnyűbb tragédiáját. Törökország EU‐csatlakozásával kapcsolatban is a felmerülő egyik legnagyobb kétely az európai polgárok számára, hogy egy alapvetően iszlám ország mennyire képes alkalmazkodni az európai értékekhez. Az anatóliai országról alkotott kép gyakran egybeesik az iszlám világról alkotott képükkel. Sokan Giscard d’Estaing‐hoz hasonlóan olyan helynek képzelik el Törökországot, ahol az emberek értékei nem egyeztethetőek össze az európaiakkal, mindenki napi ötször imádkozik, legszívesebben bevezetnék a saría törvényeit és gyakran bántalmazzák asszonyaikat. Ezek a gondolatok főleg a médiából táplálkoznak. Mint kiderül a legtöbb embernek az Oszmánok Bécsi ostroma, valamint Martin Luther kijelentése, miszerint „Isten haragjának népe” a török. Magyarországon is a törökökről való ismeret sokszor a török (oszmán) hódoltság alatti rossz emlékekre korlátozódnak és inkább a múlton káromló, mintsem a jövőre néző kép jelenik meg. Ezekre természetesen megvan az iszlám világ válasza is.

Iszlám előítélete nyugatról/kapitalizmusról

Ebben a részben a nyugatot és a kapitalizmust egyben vizsgálom, mert legtöbbször egybeesik ez a két fogalom a muszlim hívők szemében. A következő kérdés, hogy:

19

a félreértések elkerülése végett szeretném megjegyezni, hogy „holokauszt” szó alatt a hitleri náci

Németországban történt zsidó népirtást értem, és természetesen nem az örményekkel kapcsolatos 1915‐17‐es szörnyű eseményeket, amely heves vita tárgya a médiában, többek között, hogy „népirtásnak” nevezzék‐e.

40

„Összeegyeztethető‐e az iszlám a kapitalizmussal?” ‐minden bizonyára az iszlám világ manapság egyik legvitatottabb kérdése lett az utóbbi évtizedekben. Az iszlám világon belül alapvetően két csoport van, akiknek meglehetősen különbözik a nyugati világhoz való hozzáállásuk. 1) Modernisták: a nyugati minták (demokrácia, kapitalizmus, szocializmus) átvételével igyekeznek elérni a régió újbóli felvirágoztatását. 2) Fundamentalisták: az iszlám újjászületését és annak eredeti, tiszta állapotának helyreállítását, külső rárakódásoktól való megszabadítását tűzik zászlajukra. Le kell szögeznem, hogy Törökországban a fundamentalizmus nem igazán jellemző, de azért tartom fontosnak leírni a fundamentalisták álláspontját az iszlámról, mert az tükrözi a radikális iszlám álláspontot. A modernisták általában tisztában vannak a kapitalizmus értékeivel. Ők Törökországban a nagyobb réteg. Természetükből világosan fakad, hogy a fundamentalizmusnak előbb lehet konfliktusa a nyugati értékekkel, mint a modernizmusnak, amely el is fogadva őket be próbálja ültetni saját környezetébe. A fő konfliktusok: Alapvetően a muzulmánok az iszlámot a társadalom minden részére kiterjedő rendszernek képzelik el, ezért a kapitalizmus ellenséggé válik szemükben. Véleményük szerint a megzavarja az iszlám táradalom rendjét azzal, hogy kiterjeszti a választási lehetőségeket. Anyagi javak új sora tárul az emberek elé.20 Ahogyan ezt későbbi részekben leírom, a kapitalizmus elveinek értelmezése igen szubjektív lehet a muszlim országok között is. 21

20

Erre a kritikára jellegzetes példa az egyiptomi Sayyid Qutb aki egy híres könyvet írt „Az iszlám és kapitalizmus

közötti harc” címmel 1951‐ben 21

lásd „Iszlám Kálvinizmus”

41

Általános probléma a tájékozatlanság és a média káros hatásai. Ezeknek eredménye, hogy a kapitalizmust összekeverik (és szinonimává válik bennük) egy bizonyos „kulturális materializmussal”, amit az ő szemükben a nyugat képvisel. A média hatására az átlag muszlim az Egyesült Államokból csupán az MTV és Hollywood szégyentelen hedonistáit látja, ezért gyakran azonosítja is őket a kapitalista világgal. Kulturális materializmus alatt leginkább a szexuális szabatosságot, prostitúciót, kábítószert, bűnözést értik. Azonban ezek olyan értékek, melyek ellen az európai, általuk „vad kapitalistának” vélt államok is igyekeznek többé‐kevésbé fellépni. A média ezzel szemben ritkán ismerteti az iszlám világ lakóival a zsidó‐keresztény értékek harmóniáját. A kapitalizmus egyik jellegzetes példájához, az Egyesült Államokhoz visszatérve, a többi muzulmán államhoz hasonlóan Törökországban is egyre szkeptikusabban figyelték a tengerentúliak tevékenységét dél‐keleti szomszédjuknál, Iraknál az előző amerikai elnök kormányzása idején. Ezt egy „demokráciagyártási” folyamatnak vélik és beleszólásnak Irak belügyeibe.

Az ütközési pontok: 1) Az elvek, amikkel nem ért egyet az iszlám: a) a tulajdonjog korlátozatlan b) az egyéni érdek felülkerekedik a közösségin (ezt általában a nyugati társadalom „önzésének” tudják be), de még sincs tisztelettel a hatalmi hierarchiára. 2) Nyugat felől érkező elutasítás. A nyugat felől érkező előítéletes negatív vélemények az iszlámról természetesen nem keltenek pozitív visszhangokat a muzulmán hívők között.

42

Iszlám és a kapitalista gazdaság

Ám ezek a radikális elutasításai a kapitalista gazdaságnak nem tűnnek elég hozzáillőnek az iszlám teológiai hozzáállásához és történelmi tapasztalatához az üzlettel és nyereségszerzéssel kapcsolatban. A vallásalapító Mohammed próféta maga is egy sikeres üzletember volt, aki mindig is kedvelte a kereskedelmet. Másik irodalmi példával élve, Maxim Rodinson francia marxista történész híres könyvében (Iszlám és Kapitalizmus) az iszlám forrásokon és történelmen keresztül bizonyítja be, hogy a muszlimoktól soha sem volt idegen a pénzszerzés „tudománya”. A francia szerint „Néhány vallásban felfedezhetünk ellentmondásokat a kereskedelmi tevékenységekkel kapcsolatos hozzáállásukról, ám ez az iszlámra nem igaz.” Lássuk azokat a pontokat, ahol egyértelműen harmónia van az iszlám és kapitalista gazdaság között: 1) Fogyasztás határozza meg a termelést 2) Teljes foglalkoztatottság elérésére törekszik 3) Az államnak aktív szerepe van a gazdaságban, amikor annak szüksége van rá. Ismert történet, hogy amikor néhány kereskedő odament a muzulmánok első prófétájához, hogy szabja meg a termékek árait a piacon, mert néhányan túl drágán árulják, elutasítóan ekképp válaszolt: „Csakis Allah, aki irányíthatja a piacot!”. Ezt a történetet talán a kellő óvatossággal párhuzamba is lehet vonni Adam Smith „láthatatlan kéz” elméletével. 22 Kisebb elvbeli különbségek, amikben az iszlám erkölcs előnyösen kiegészítheti a kapitalista gazdaságmodellt:

22

(Szigetvári; 2008)

43

1) Elismeri a magántulajdon jogosságát, de a tulajdont úgy kell felhasználni, hogy abból az egész közösségnek haszna legyen. 2) Amit az iszlám elítél: a kereskedelem során elkövetett csalásokat ugyanolyan „mércével” méri, mint a mindennapi életben elkövetett csalásokat, vagyis ezekre is a Korán szent törvénye vonatkozik. Az élet több más területéhez hasonlóan a kereskedelem terén is a vallásos ünnepek alatt önmegtartóztatásra ösztönöz. 3) Amellett, hogy a legtöbb európai régebben kialakult korlátok nélküli szabadpiacban a gazdaságot a fogyasztás és a pénz reprodukciója irányítja, amely felett legtöbb esetben nem uralkodik egy „felsőbb” erkölcsi rend. Az iszlámban inkább a Korán erkölcsi, szellemi, lelki értékeinek való megfelelés jelenik meg prioritásként ezzel szemben. Az iszlám eredetileg egy igazságos társadalom megteremtéséhez szükséges gazdasági és társadalmi elveket igyekszik megteremteni. Egy történetemet írom le a következőkben, a szabad kapitalizmus és az iszlám közötti elvbeli konfliktus illusztrálásaként. Törökország harmadik legnagyobb városának, Izmirnek történelmi részében jártam főleg külföldiekből (nem törökökből) álló ismerőseimmel, amikor segítségünkre egy török kisfiú ajánlkozott, hogy vezet minket az úton ahova mennénk. Miután egy „jöjjön ha akar, nem zavar” hozzáállással elfogadtuk segítségét és eljutottunk a célpontra, a kisfiú elkezdett elvégzett szolgáltatásáért pénzt kérni. Amikor egyikünk már készítette is elő neki, ezt meglátták a közelben álló idősebb helyi férfiemberek és a gyereket úgy elválasztották tőlünk, hogy ne tudjunk visszamenni hozzá. Ennek oka az volt, hogy a vendégeknek,23 akik mi voltunk, való segítséget nem Allah tetszésére és saját örömére tette, hanem anyagi javak reményében. Úgy éreztem, ennél közelebbről nem tapasztalhatom a kultúrák összeütközését. Csupán remélni tudom utólag, hogy ezek az idősebb emberek akkor is lemondanak az ilyenfajta anyagi javakról a szellemi ajándékért cserében, amikor saját magukról van szó. 23

akiket a muzulmán hit szerint Allah küldött

44

Itt látható, hogy az iszlám kezdetektől fogva nem pusztán vallásként, hanem a társadalom egészének szervező elveként lép fel, így a gazdasági szféra működésének alapelveit is igyekszik szabályozni. Ám az iszlám elvek általában csak a jogi és etikai rendszerre terjednek ki, és nem képeznek „koherens gazdasági modellt.”24 Így lehet felettébb előnyös, ha a modernistákat követve az iszlám egy bizonyos gazdasági modellt követ, mint a kapitalizmust, és azt kiegészíti saját erkölcsi értékeivel. „Ekkor a föld sokkal élhetőbb hellyé válhat, hiszen egy erkölcsileg bírált jelenléte a tőkének sokkal békésebb, mint egy gyűlölet által vezérelt „harc” ellene – Mustafa Akyol A következő részben azt fogom áttekinteni, hogy mik az a fontos terület, ahol az iszlám elvek elméletileg ütköznek a tőkésekkel, ám kreatívan átalakították az ellentéteket egy alternatívára.

Iszlám értékek látszólagos ütközése a tőkésekkel, avagy az iszlám és gazdaság együttműködésének példája?

Kihívások a megoldásra: A kamat

Az iszlám és kapitalizmus között levő egyik legnagyobb elvbeli különbség a kamat kérdése. A kapitalista gazdaság alapvető eleme a kamat, az iszlám viszont szigorúan tiltja, hogy „ribát” szedjenek vagy fizessenek hívői. A „riba” arab eredetű szó, jelentése pénzből hasznot szerezni. Legtöbbször uzsorának vagy kamatnak fordítják.

24

(Szigetvári; 2008).

45

Ahogy a Korán mondja: „Allah megengedte a kereskedelmet”, de ugyanő „megtiltotta a ribát”. Így alakulhattak ki az iszlám világban a pénz hitelezésének és kölcsönadásának kamatmentes formái.

Megoldás, Az iszlám bank

Az iszlám világban a kamat elkerülésére különböző módokat dolgozták ki a kamatalapú bankrendszer alternatívájaként. Ezek általánosságban a nyugaton is ismert „kockázati tőke” szolgáltatásai, mint pl. a társulás, lízing, a haszonkulcsos finanszírozás és nyereségmegosztó vállalkozás. Az a közös a szolgáltatásokban általában, hogy a bank, vállalkozó és a megtakarító közösen részesei lesznek az adott vállalkozás tevékenységének, így együtt osztják meg a munkát és kockázatot. Amellett, hogy ennek egy kifejezett vállalkozásserkentő hatása is lehet, jó esetben a közösségi kötelékeket is tovább erősítheti. Iszlám bankok eleinte nagyobb számban Iránban és Pakisztánban kezdtek el megjelenni. Ezekben az országokban a teljes bankrendszert iszlám alapokra próbálták áthelyezni több‐ kevesebb sikerrel. Napjainkban már az iszlám bankok által kezelt pénzalapok meghaladják a 200 milliárd dollárt, és olyannyira elterjedtek, hogy már nemcsak az iszlám többségű országokban, hanem számos európai országban és Észak‐Amerikában is megjelentek. Sokszor a helyi bankok kínálnak iszlám elvekkel harmóniában levő banki szolgáltatásokat. Legjelentősebb iszlám bankok: Islamic Bank of Britain, European Islamic Investment Bank, Lariba Bank. Amellett, hogy ezeknek a bankoknak szolgáltatásai a nyugati értelemben vett „hagyományos” bankoknál üzletbarátabbaknak (vagyis az üzleti tevékenységet még inkább ösztönzőnek) tűnnek, véleményem szerint az iszlám országok kollektív kultúrájára is rávilágítanak. A nyugati világban való elterjedésük jól példázza a különböző kultúrák együttélésének lehetőségét, az iszlám világban pedig elfogadhatóbbá teszi a piacgazdasági működést. Sokan a napjaink muszlim tudósai között is vitatják a „riba” fogalmát, inkább az uzsora jelentését hangsúlyozva, így szerintük a kamat nem számít bűnnek. 46

Összegzésképp akárminek is fordítjuk a „riba” szót (kamatnak vagy uzsorának) úgy tűnik, hogy az iszlám üzlethez való teológiai és történeti hozzáállása alapvetően nem negatív. Ahogyan Maxime Rodinson korábban említett francia történész is kijelenti: „az iszlám állítólagos ellenkezése a kapitalizmussal szemben csupán mítosz”. Ezzel az állítással való egyetértés azonban az iszlám országok között igen eltérő lehet. Úgy tűnik, hogy az iszlám világban, különösképp Törökországban, az emberek többségének élete nem a nyugatellenesség körül forog, hanem az egyéni vallásosságon és a jó élet iránti természetes emberi vágyon. Nekik kétségkívül jól illeszkedhet a demokratikus kapitalizmus. Az ilyen emberek életének helyes menetére lehet kiváló példa az elkövetkezendő törökországi jelenség.

Törökország ‐ egy példa az iszlám és kapitalista értékek harmóniájára?

Iszlám Kálvinizmus

„Szóródjatok szét a föld kerekén, keressétek Isten kegyelmét és nagylelkűségét, ne felejtsétek el Uratokat és akkor sikeresek lesztek.” ‐ Korán Az „iszlám kálvinizmus”25 alatt egy olyan folyamatról beszélek, amely az iszlám és kapitalizmus sikeres egyvelegeként figyelhető meg már több mint két évtizede az atatürk‐i köztársaságban. Támogatja a kereskedelmet, az „evilági” gazdasági sikereket és a szabad piacot. Egy üzletbarát szemléletet alakít ki az iszlám erkölcsiségének betartásával. Kiváló példájának tűnik az iszlám és kapitalizmus összeegyeztethetőségére.

25

a fogalom használata aránylag újkeletű, a legtöbb szaktekintély használja. Ám a szó hivatalos terminusként

való használata máig vitatott.

47

Turgut Özal nevéhez köthető a folyamat, aki a következőt mondta: „szerencsénk van hogy hazánk nem rendelkezik olajjal; keményen meg kell dolgoznunk, hogy pénz csináljunk”. Özal egy nyugatbarát, muszlim hívő volt, aki a 80’‐s évektől átemelte Törökországot a látszólagos szocializmusból a kapitalizmusba. Ebben az újrarendeződésben „termékeny talajt” találtak maguknak Anatólia konzervatív muszlim tömegei, a társadalmi és gazdasági fellendüléshez. Meghökkentő üzleti sikereiknek köszönhetően el lettek nevezve az „Anatóliai tigrisek”‐nek is. Egy új osztályt alakítottak ki, a már régebb óta meglévő, szekularizált „isztambuli arisztokráciával” szemben. Sükrü Karatepe, Kayseri26 volt polgármestere használta az „iszlám kapitalizmus” kifejezést elsők között. Hasonlóságot látott a városában zajló jelenségben és Max Weber tézisében, aki szerint a protestáns etika erős mozgalmának köszönhető a modern kapitalizmus kialakulása.27 Szerinte a helyi emberek már a mostoha környezeti körülmények miatt sem engedhették meg maguknak soha, hogy anyagi javaikkal ne bánjanak felelősségteljesen. Az ESI (Európai Stabilitási Kezdeményezés) végzett egy terjedelmes vizsgálatot az „Anatóliai tigrisekkel” kapcsolatban, üzletemberek százaival készítve interjút. Ebben a kayseri‐i lakosokról a következő derült ki: A kayseri‐i emberek nem költekeznek fölöslegesen. Keményen dolgoznak, és büszkék arra, ha félretesznek pénzt. Később befektetik és még több pénzt csinálnak belőle. Kayseri‐ ben a kemény munka egyfajta szolgálat a Teremtőnek. Ha pénz keletkezik, akkor azt Isten elismerésének veszik. Gyakran használják a Koránt „üzleti útmutatóként” is, idézve belőle szövegeket, amiket Mohammed próféta mondott. Így gyakran vallásukkal támasztják alá, még azt is, hogy fontos gyárakat alapítani, munkahelyeket teremteni. Gerald Knaus az Európai Stabilitási Kezdeményezés (ESI) igazgatója végső soron arra a megállapításra jutott, 26

Kayseri közép‐anatóliai város, Törökország kilencedik legnépesebb városa. Bizonyos vélemények szerint az

„iszlám kálvinizmus” központja 27

az „Előítéletek iszlámról, törökökről” fejezetben írtam Max Weber kemény kritikáját az iszlámról. Ez akár

paradoxonként is felfogható, akár a (törökországi) iszlám bizonyos értelemben vett sikereként is.

48

hogy „Kayseri lakosai szerint az iszlám nem hogy nehezíti, de ellenkezőleg ösztönzi a vállalkozói kedvet”. A kávéházakban alkoholt ritkán szolgálnak fel, hajadon nők férfiakkal az utcán ritkán keverednek és a város méretéhez képest kevés az éjszakai élet. Az üzemekben az Európában megszokott dohányszünet helyett28 a dolgozóknak lehetőségük van a napi ötszöri imára. Úgy látom, hogy ennek a jelenségnek „titka” ha van, abban is rejlik, hogy a hatalmas iramban és kemény munkában mindenki megkeresve magának a „piaci rést”, ahol hasznosítani tudja energiáit, hozzájárul a sokak által „csodának” nevezett jelenséghez. Ha a történelemben a „csodákat” megvizsgáljuk, legtöbbször arra jutunk, hogy azok emberek együttműködésének termékei. Az összefogásban rejlő erő hatványozottan növeli a külön‐ külön tengődő egyéni energiákat. Teréz Anya egyik mondása jut eszembe ilyenkor: „Az óceán hatalmas. A vízcsepp hozzá képest nagyon kicsi. Ám csepp nélkül nincs tenger sem, hatalmas óceán sem." Egy példa a kapitalista és vallási értékek egy helyen való együttműködésére egy kayseri‐i bútorgyár, amely egy évtized alatt kisvállalkozásból multinacionális vállalattá vált és ma már az USA‐ba, Izraelbe és Németországba is exportál. A bútorgyár egy Saffet Arslan nevű helyi szinten híres ember tulajdonában van, ám Arslan úr nincs ezzel egyedül. Szülővárosa Kayseri és környéke tele van olyan sikeres vállalkozókkal, mint ő, akik ezt a fajta régi kézműves kereskedelmet újfajta gyártási központokká alakítják át. Az „iszlám kapitalizmus”‐hoz hozzá kell tennem, hogy a különböző politikai oldalak másképpen látják a jelenséget. Egyes kritikusok szerint ez egy nyugati összeesküvés az iszlám elkeresztényesítéséért. Legnagyobb védelmezői között van azonban a szintén kayseri‐i születésű miniszterelnök‐helyettes Abdullah Gül is. Nem lát ellentmondást a kifejezésben, sőt véleménye szerint egy tartós példával szolgálhat vele Törökország egy újfajta modern iszlám

28

(valakinek) mellett

49

szemlélet kialakulásában. – és ez a módja szerinte annak, hogy Törökország végeredményben az EU előnyére váljon. Minden politikai vélemény ellenére az ESI 2005‐ben végzett felmérése után arra jutottak, hogy kétségtelenül egy „független, üzletbarát áramlat kezdett el elterjedni a törökországi iszlám köreiben.

Kemalizmus és Iszlám. A törökök „két vallása”

A kemalizmus és az iszlám elvek törökországi ütközése egyedi jelenség az iszlám államok között, úgy is fogalmazhatnék Törökország „belügye”. A két erkölcsi rendszer közötti ütközés először 86 éve Atatürk államalapításával (kemalizmus megjelenésével) jelentkezett, így az előbbi fejezetekben bemutatott két erkölcsi rendszer között immár hagyományosnak mondhatóak a konfliktusok bizonyos területeken. Azonban még itt megjegyzem, hogy a török lakosság nagy része azonosul az iszlám elveivel is és a kemalizmus elveinek legtöbbjével is, folyamatosan elfogadva és bírálva mindkét rendszer általuk nem kedvelt részeit. Az elkövetkezendő összefoglalás a kemalizmus és iszlám harcáról az államalapítás óta csupán a politikai irányokat hivatott bemutatni, az utána következő aktuális kérdéshez egy háttérként.

A két „vallás” harca a Köztársaságban

A modern köztársaság megalapítása előtt az Oszmán Birodalom identitása29 uralkodott a török emberekben. Így Atatürk vallásellenes reformjai erőteljes hatással voltak Törökország lakosainak identitására is.30

29

a hatalmas birodalom identitásának a helyi közösséghez tartozás mellett az iszlám közösséghez („umma‐

hoz”) való tartozás volt, ahogyan azt a kemalizmus bemutatásánál is érintettem

50

Tehát Atatürk választotta el az egyházat az államtól, az egyházat az állam irányítása alá vonva. Ekkortól kezdve a Vallásügyek Igazgatósága határozta meg, hogy hol épüljenek dzsámik, ők kezdték el foglalkoztatni az imámokat. A mindennapos életvitelben forradalmi változás volt az is, amikor a hagyományos muszlim péntek helyett a keresztények Szent napját, a vasárnapot jelölték ki pihenőnapnak. Bármennyire is igyekeztek Atatürk reformjai visszavenni az iszlám jelentőségéből, az emberekben legbelül megmaradt fontosnak. A demokrácia 1946‐i beköszönése után az iszlámot már egy „polgárosodási folyamat” mozgatórugójaként képzelték el. A vallás elnyomását célul tűző politikákkal leginkább azt érték el, hogy olyan szervezetek alakultak meg, amiket nem tudtak irányítani.31 Az 50’‐s évektől kezdve a szekuláris pártok olyan politikákat dolgoztak ki, amik ugyan megfeleltek jobban a vallásos igényeknek, ám az iszlám egyértelműen nem került még fel az államügyek szintjére. A vallásos ügyekért még mindig a Vallásügyek Igazgatósága felelt, aminek elsődleges célja még mindig a nemzeti egység megőrzése volt. A 70’‐s években Necmettin Erbakan a Nemzeti Megmentés Párttal megnyerte a választást. A párt érdekkörei különböző szálakkal az arab világhoz is kötődtek, és egy teljesen más államot kívántak létrehozni. Erbakan külpolitikája is az addigihoz képest határozottan az arab országok felé irányult. Még az Európai Uniót is egy „cionista összeesküvés”‐nek nevezte. A kilencvenes években is folytatódtak az „iszlamizálódási” folyamatok, aminek eredményeképpen 1997‐ben a hadsereg beavatkozott a köztársaság legnagyobb ellenségére, az elszabadult iszlamizmusra hivatkozva. Erbakan eltávolított pártján belül azonban voltak ún. „modernisták”, akik több dologban nem értettek egyet Erbakanékkal. Ők alakították meg később az AKP‐t. Ez az új párt a német kereszténydemokratákhoz hasonlította leginkább magát, elsöprő győzelmet aratott 2002‐ben, és számos reformot hajtott végre. A jelenleg is kormányon levő párt egyelőre a többi iszlamistával ellentétben úgy tűnik, nem hagyja figyelmen kívül az emberek többsége számára oly fontos kemalista örökségét sem. 30

az iszlámot sújtó reformok hatása az „Iszlám fejezeten belül a „Köztársaság kora” résznél látható.

31

pl. a Nurcu és a Gülen‐mozgalom

51

A reformok között azonban több EU‐követelménynek megfelelő törvényt elfogadtak, amik az ország kemalista alapelveire is hatást gyakoroltak. Erre példa a kemalista egységes nemzetállamban a kurd tv‐programok beindítása és kurd keresztnevek engedélyezése. A vallás jogi értelmezésében is mérföldkövet raktak le: már nem csak a szunnita vallás lett elfogadott, hanem egyes becslések szerint az ország mintegy 20%‐át kitevő Alevi vallás is. Erdoğan‐ék szakítása Erbakan és társai kifejezetten iszlamista politikájával az elmúlt 10 év változásaiban keresendő, a politikai iszlám érvényesülésének sikertelenségében. A Iszlám politikába való teljes beférkőzése mára úgy látszik megbukott Törökországban. Statisztikák szerint a saría‐t támogatók száma drasztikusan csökkent az években. Erdoğan jelenlegi iszlamista gyökerekkel rendelkező miniszterelnök is inkább a nyugat felé közelít. Bármennyire is tiszteletbe próbálják venni a jelenleg hatalmon levő iszlamisták a szekularizmust, a kemalista szekuláris erőknek sikerült majdnem perrel betiltani a 47 százalékos támogatottságot elérő pártot és eltiltani a közélettől Abdullah Gül köztársasági elnököt és Recep Tayyip Erdoğan miniszterelnököt. Láthattuk, hogy már Atatürk idején is felmerült a konfliktus a két irányzat között, leginkább Atatürk iszlámot érintő reformjai miatt. Ha megnézzük a mai török társadalmat, tisztán láthatjuk, hogy a legtöbb ember amellett, hogy tiszteli a köztársaság megalapítóját, a vallásához is keményen ragaszkodik, de tudja annak helyét. Ekkor felvetődik az a kérdés, hogy „talán a török emberek részére hirtelen túl radikálisak voltak Atatürk hétköznapi vallásgyakorlásra is kiterjedő reformjai? (pl. a mekkai zarándoklat tiltása) Günter Seufert Törökország‐szakértő megállapításában egy olyan hangon mutatja be a laicizmust, amelyet külföldről többen hallhatunk, mint Törökországon belülről: „A török laicizmus nem felel meg a szekularizmus követelményeinek, ám nem amiatt, mert a vallást és államot nem választja szét és nem szabályozza a kapcsolatot közöttük, hanem mert az államnak monopóliuma van a vallás meghatározásában és a vallási ügyek tekintetében.” Az elmúlt „viharos” évtizedek áttekintése után nézzük a jelenleg is fennmaradt kérdéseket. 52

Szekuláris kemalista erők szembenállása a törökországi iszlámmal

Napjainkban kikristályosodtak azok a konkrét területek, ahol a kemalista irányelvek ütközése tapasztalható az iszlámmal (iszlamistákéval) és megoldásokra, kompromisszumokra várnak az egész ország érdekében.32 Az állampolgárok szintjén az figyelhető meg, hogy mindenki úgy igyekszik beszélni ezekről az ügyekről a mindennapokban, mintha meglenne a saját kialakult véleménye róla. Azonban ezek a vélemények feltűnően gyakran egyeznek meg egymással, ami felveti annak a kérdését, hogy az emberek „beskatulyázzák” magukat kemalistaként vagy az iszlámpártiként, és annak megfelelően alakítják véleményüket is a következő ügyekről. Tehát ezek azok az egyedi területek, ahol az emberek nem mindkét irányzat (iszlám, kemalizmus) jó oldalait igyekeznek keresni, hanem hajlamosabbak az egyik oldalhoz való akaratos tartozásra még akár józan emberi értékeik rovására is. Törökországban töltött időm céljának jellegéből fakadóan egyetemistákkal töltöttem el a legtöbb időt. Nem véletlen, hogy ha készítenék magamban egy „statisztikát”, a kemalisták és iszlámpártiak eloszlásáról, torzító kép alakulna ki a kemalisták javára (hiszen az egyetemek a kemalizmus „bástyái”). Ugyanúgy, ha Kappadókiában vagy a legtöbb belső‐ anatóliai vidéken kutattam volna hasonló ügyben, az iszlámpártiak fölénye mutatkozott volna meg torzító hatással. Törökország egyik legnagyobb egyetemén33 az 1999 és 2007 közötti időszakot vizsgálták egy tanulmányban, aminek tárgya a török emberek énképe és politikai véleménye volt. Az eredmények szerint ebben a nyolc esztendőben 36%‐ról 45%‐ra nőtt azok száma, akik elsősorban muzulmánnak tartják magukat. Ezzel szemben a magukat elsősorban törököknek tartók aránya a kezdeti 22%‐ról 19%‐ra csökkent. Azonban a „kizárólag iszlamista 32

Itt az iszlám nyilvánvalóan kissé áthatott a politika által, sokszor nem az iszlám eredeti álláspontját képviseli,

hanem az azt képviselni igyekvő törökországi iszlamistákat. 33

az isztambuli Boğaziçi Egyetemen

53

beállítottságú pártok” támogatottsága a legdrasztikusabb csökkenést mutatta, 41%‐ról majdnem a felére (25%) esett vissza. Erre a tanulmányra a végső konklúziómnál még visszatérek. A következő témáknak első ránézésre nem sok közük van egymáshoz, ám ha jobban belemélyedünk, átérezhetjük, hogy aránylag érthetően összefüggenek egymással.

A két elvrendszer közötti eltérés különböző területeken

A vallásszabadság helyzete

A Török Köztársaság alkotmánya elméletben gondoskodik a vallásszabadságról és vallási értelemben is vett szólásszabadságról. Azonban léteznek olyan alkotmányos intézkedések, amik kifejezetten korlátozzák ezeket. Amíg a legtöbb szekularizált országban vannak vallási iskolák és oktatási rendszerek, ahhoz hogy valaki Törökországban ilyeneket alapíthasson, erős állami korlátozásokkal és szigorú engedélyeztetésekkel kell szembenéznie. Magántulajdonú vallási iskolák hivatalosan nem is alakulhatnak, kizárólag az állami irányítású „Imam Hatip Lisesi” középiskolák. Ám az a gyermek, aki ezekben a középiskolákban végez, gyakran nem tanulhat tovább világi34 pályán, a középiskolája „reakciós” jellege miatt. Tehát az alkotmány tiltja a vallási alapon történő diszkriminációt (akár előnyös, akár hátrányos), de gyakorlatilag azok a többek között tanár, mérnök és orvos végzettségűek, akik vallási orientációjukat túlságosan hangoztatják, az állam elveivel szembeszegülés vádjával gyakorlatilag nagyon nehezen találnak állást. Így a Fethullahci‐hoz hasonló mozgalmak, melyeket a következő részben mutatok be, irányítják „nem hivatalosan” az ország vallásos társadalmi életét és teremtenek meg egy külön világot a vallási élet számára.

34

értsd pl.: mérnöki, orvosi, jogi

54

A Gülen‐mozgalom és a Szúfizmus

A szúfizmus tulajdonképpen egyidős magával az iszlámmal, hiszen már a próféta idején is voltak szúfi mesterek. A mai törökországi szúfi rendek lényege, hogy elfogadja a piacgazdaságot gazdasági modellként, így a politikai és gazdasági életbe eredetileg nem kíván beleszólni. Ennél inkább az emberek erkölcsi megújulására, és a minél nagyobb gazdasági szerepvállalásra ösztönöz. Eszembe jut a rövid anatóliai történet: Egy gazdag kayseri‐i Apa így szólt fiához, mielőtt meghalt: Drága fiam, sose felejtsd el: „az állam játszik a hangszeren és ti vagytok a táncosok. A ti lépéseiteknek kell igazodnia az ő dallamához”. A Gülen‐csoport is egy ilyen iszlám közösség, amely nevét Fethullah Gülen vallástudósról kapta, ezért Fethullahci‐nak is nevezik. Mára Törökország egyik leggazdagabb és leggyorsabban bővülő iszlám közösségévé vált. Gülen eredeti célja a nyugati modernizáció és az iszlám összebékítése, így nem politikainak mozgalomnak indult, hanem célját inkább az oktatáson keresztül képzelte el megvalósítani. Azonban mára már médiabirodalmával olyannyira „beépült a Gülen‐csoport a török közéletbe, hogy többé nem is titkolja, hogy a török gazdasági és politikai életben akár még fontosabb szerepet is vállalna. Alapítványaikat nagyrészt vallásos üzletemberek támogatásaiból fedezik. Ezek után nem véletlen, hogy a kemalisták „szektát” látnak bennük és azonnal összekötik őket az iszlamista politikusokkal. Miután Atatürk 1925‐ben feloszlatta az összes vallási alapítványt és dervisrendet, a kemalisták a köztársasági eszmék védelmezőjeként legszívesebben most is feloszlatnák ezeket a rendeket, akik hatalmukat erősen veszélyeztetik. Ám a huszonegyedik század elején EU tagjelöltként Törökország nem biztos, hogy megtehetné az ilyenfajta szabályozást. Az EU‐s jogszabályok mellett a török lakosságnak is megváltozott a liberalizmusról és szabadságról alkotott véleménye az Atatürk óta eltelt majdnem egy évszázad alatt. 55

Az ilyen nem hivatalos szerveződések után bemutatom a Török Köztársaság értékeinek fő védelmezőjének tartott hadsereget.

6.ábra

Hadsereg szerepe

Már Musztafa Kemal Atatürk ifjú köztársaságában megkapta a feladatot a török hadsereg, miszerint neki kell megoltalmaznia a világi állam és köztársaság eszméjét az országban. A köztársaság története folyamán négy katonai puccsra került sor.35 Az utolsó puccsot, ami 1997‐ben Necmettin Erbakan iszlamista kabinetjét távolította el, azonban csak 35

(1960, 1971, 1980, 1997)

56

posztmodern vagy „kvázipuccsnak” nevezik. Ekkor a hadsereg nyomására és a tüntetések eredményeképpen lemondott Erbakan, így a régebbi puccsokhoz hasonló beavatkozásra nem volt szüksége a hadseregnek. 2007‐es elnökválasztásokkor a hadsereg ismét puccsal fenyegetette immár az AKP iszlamista politikusait, ám nem avatkozott bele a választások végeredményébe. Ezt sok európai szakértő úgy fogja fel, hogy a demokrácia próbáját állta ki Törökország, hiszen nem avatkozott bele a demokratikusan megválasztott képviselet sorsába. Nézhetjük úgy is, hogy ez a természetes, hogy a demokráciát „hagyják szabadon élni”, azonban ha megnézzük a fiatal Török Köztársaság történetét és katonai beavatkozásait, akár bátornak is értékelhetjük a hadsereg be nem avatkozását a közéletbe 2007‐ben. Így a hadsereg kiállt egy próbát, ám még mindig nagy beleszólása van a közéletbe az Atatürk által közeledni kívánt „nyugati” országokhoz képest. Elég csak a tavaly kirobbant Ergenekon botrányra gondolni, amiről külön részben szólok nemsokára. A hadsereg szerepét az EU‐ból is hevesen vitatják, sőt a hadsereg feletti polgári ellenőrzés megteremtését Törökország EU‐csatlakozásának feltételéül szabták. Fontosnak tartom még megemlíteni, amit már „Atatürk kultusza” résznél a lábjegyzetben írtam, hogy a törökök jelenlegi „legtiszteletendőbb” három tényezője36 között ott van a hadsereg is és személyes véleményem szerint ez így is van jól. Amíg rászolgál a tiszteletre a hadsereg és az emberek is büszkén mennek el katonának, ez a tisztelet mondhatni „természetes”. Mint ahogy már említettem, a hadsereg „legnagyobb” ellenségei azok az erők, amelyek veszélyeztetik a Köztársaság alapítójának örökségét. Ilyen számít az „iszlamista veszély”, amelyet gyakran a többi muzulmán országban tapasztalható fundamentalista irányzatokhoz kötnek.

36

Atyák, vagyis a felmenők és mesterek, a hadsereg és a diák

57

Iszlám Fundamentalizmus

Törökországban a Köztársaság alapítása óta kifejezetten iszlamista gyökerű párt még nem volt hatalmon. Ez a török társadalom kemalista rétegeit gyanakvással kezdi eltölteni egy olyan időben, amikor világszinten jelen van a radikális iszlám fundamentalista ágának a tevékenysége. Tozun Bahcheli ciprusi török származású37 kanadai egyetemi professzor szerint a kemalistáknak elég csak keleti szomszédjuk, Irán politikájára és irányvonalaira nézni és egy esetleges átültetését látnak annak a hazai környezetbe. Ám eddig az AKP igazolta, hogy ezek a félelmek nem igazán voltak megalapozottak, hiszen az országban egyre erősödő „iszlám kálvinizmus” éppen nem az iszlám fundamentalizmusra, hanem a modernizmusra utal. Véleményem szerint arról van szó inkább, hogy a kemalisták ahogy Atatürk után különváltak az „iszlám világtól”, úgy ma már a nyugattal sem tudnak azonosulni annak elutasításai és negatív hangjai miatt, egy bejárható külön utat választva a török nép részére a két világ között. Ezért viselik el nehezen, hogy egy kifejezetten iszlamista gyökerű párt irányítja az Atatürk által létrehozott köztársaságot, és paradox módon ez a párt száll síkba a „nyugatinak” nevezett értékekért, és igyekszik az Európai Unióba. A bírósági vádak szerint ennek az iszlamista pártnak gyengítésére alakult meg a következő „vitatott létű” szervezet.

37

magát kemalistának valló

58

Az Ergenekon‐ügy38

Ergenekon egy mítikus hely volt, ahol a törökök ősei több mint ezer éve megbúvtak a mongolok támadásakor az Altáj hegységben. Ennek a helynek a nevét vette át egy olyan szervezet, aminek tagjai magas rangú katonatisztek, újságírók, orvosok, tanárok, jogászok. Feltételezett közös céljuk, hogy Törökország megfeleljen a szigorú értelemben vett atatürk‐i szekuláris és nemzeti hagyományoknak, így szemben állnak az ezzel az örökséggel ellentétes parlamentek és kormányok intézkedéseivel, létével.39 A szervezet feltételezett 86 tagját egy 2450 oldalas vádirattal perelték be, többéves nyomozás eredményeként. Több bombamerényletet, egy olasz püspök és egy bíró meggyilkolását, illetve Hrant Dink, örmény‐török író tavalyi megölését írják a számlájukra. A főügyész szerint a szervezet legnagyobb „ellensége” a kormányon levő AKP párt, és merényleteikkel az volt a céljuk, hogy kitörjön a káosz az utcákon és végül eltávolítsák az iszlamista beállítottságú kormányt. A kemalisták és nacionalisták az ügyet kirakatpernek tekintik, ahol az iszlamisták le kívánnak számolni ellenzékükkel. Tagadják is az Ergenekon‐szervezet létezését. Az iszlamisták ezzel szemben nem meglepetésre hisznek az Ergenekon létezésében és a bírósági vádak alaposságában. Mindenesetre, ahogy a Turkish Daily News‐ban is kommentálták az ügyet, ez az utóbbi idők „legvitathatóbb nyomozása”. Az Ergenekon‐ügy létezése azonban minden vád mellett magában a törökországi demokrácia erősödésére bizonyíték. Arra a köztársaság történetében nem volt még példa, hogy egy puccsot lelepleztek volna. Ezt a láthatatlan, a kemalista állam szekularista‐ nacionalista berendezkedését óvó mozgalmat nevezik már régebb óta is a „mély állam”‐nak.

38

az Ergenekon‐ügy bírósági eljárásában a mai napig nem született döntés, így magam is úgy írok róla, mint egy

„feltételezett” szerveződésről 39

ők az ún. „fehér törökök”

59

Ennek a mély államnak a „szívügye” a haza érdekében az is, hogy megállítsa a Törökországba áramló korlátlan külföldi működőtőkét is.

A külföldi működő tőke beáramlása

A 70’‐s évek sokáig importhelyettesítő politikája után Turgut Özal időszaka alatt nyílt meg igazán a török piac a külföldi működő tőke és áruk felé. Özal iszlámpárti politikus volt. Politikájának örököseként a hatalmon levő AKP is eddig egy kifejezetten üzletbarát hozzáállású politikát folytat a török történelem eddigi legnagyobbnak mondott privatizációs programját hajtják végre és a helyi külföldi vállalkozók szerint a gazdasági szabadság is kifejezetten bővül. A külföldi tőkével együtt jelentős technológiai tudás is érkezik az országba, ez mindenképpen pozitív. A jelenlegi miniszterelnök elhíresült mondása találóan jellemzi az általuk folytatott politikát: „pénznek nincs vallása vagy nemzetisége”. Ezzel a kijelentésével arra is utalt, amin sokan csodálkoznak, hogy még többek között Izraelből is nagymértékű működő tőke‐beáramlás van az iszlamista gyökerű kormány által irányított Törökországba. Ezt a politikát a kemalista „örökséget” védő ellenzék könnyen titulálja a nyugati érdekek kihasználásának és a miniszterelnököt „pénzéhesnek”. Ahmet Necdet Sezer előző köztársasági elnök szerint az atatürk‐i felvirágzás példájából okulva vissza kellene utasítani az külföldi tőke és a globalizáció ilyen szintű behatolását az országba. Szerinte a gyarmatosításnak ez egy modern változata, amikor „felvásárolják” az országot külföldi kézbe.40 Ezért az AKP néhány befektetés‐ösztönző törvényét parlamenti támogatottság híján nem sikerült elfogadtatnia, külföldi vállalkozók nagy bánatára. A kemalisták leginkább attól félnek, hogy ahogy az ország egyre jobban „külföldi kézbe kerül”, úgy egyre kevésbé lesz irányítható a gazdaság az állam részéről. Vagyis az „etatizmus nyila” csorbulása történik ezzel. Emellett természetesen a törökök atatürk‐i nacionalista elvei sem barátkoznak meg 40

számunkra Magyarországon sem teljesen ismeretlen ez a helyzet, ha csupán az „ország eladásáról” szóló

folyamatos politikai csatározásokra gondolunk

60

könnyen az ilyen mértékű tőke beáramlásával. A külföldieknek nyújtott koncessziók rossz emlékére a történelemből is találhatunk pszichikai okokat: az Oszmán Birodalom összeomlásának egyik legjelentősebb előidézője is a külföldieknek, főleg franciáknak, engedményekkel kedvező „kapitulációs politika” volt. Bizonyára ennek keserű emléke is él a török hazafiakban. Atatürk után egyébként az etatizmus elvének kísérőjeként megjelent egy kapituláció‐ellenes „allergia”, amit csak erősítették a népszerűsödő baloldali mozgalmak. Ők voltak, akik először kritizálták az 1950‐ben hatalomra került kevésbé kemalista kormányt, hogy az „amerikai imperializmus” és a „nemzetközi pénzügyek” ügynökei. Ennek a kemalista baloldalnak vált bűnbakjává később Turgut Özal is. Egyelőre minden támadás ellenére úgy tűnik, hogy az ország javított gazdasági mutatóin.

1.grafikon

Azonban véleményem szerint itt át kell gondolnia a párton levő kormánynak is azt, hogy kinek az érdekét is szolgálja a „bárhonnan bármennyi tőkét szívesen fogadó” 61

politikájával. A török társadalom részére az volna a legelőnyösebb, ha a két oldal a török gazdaság közös érdekeit és hosszú‐távú céljait figyelembe véve tudna ezen a területen is együttműködni. A következő kérdés Törökország jövője szempontjából nem elhanyagolható. Itt is megjelenik a társadalmon belüli megosztott vélemény.

Európai Unió

Törökország immár hivatalosan is az EU tagjelöltjének minősül és 2005 októberében már megkezdte a tárgyalásokat. Az EU‐s joganyag átvételének sebessége azonban „csigatempójúnak” mondható. Ennek egyik oka, hogy a politika területén41 elkezdett reformok lelassultak. A lassulás fő oka a belpolitikai küzdelem, amely hátráltatja a parlamenti döntéshozást. Kedvező hír viszont a törökök számára, hogy 2008‐ban először működő piacgazdaságnak értékelte az EU a gazdaságukat, politikailag ezzel megfelelve a koppenhágai követelményeknek. Kijelenthető, hogy általánosságban a török lakosság kezdi elveszteni az EU‐ba vetett hitét. Igaz, hogy kétszer annyian tartják még mindig „jó dolognak” az ország csatlakozását az Unióhoz (49%), az ellenzőkkel (25%) szemben.42 Immár 86 évvel a Török Köztársaság kikiáltása után egy igen abszurd helyzet állt elő ebben a kérdésben. Az a jelenség figyelhető meg, hogy a kemalisták (vagyis eredetileg Atatürk nyugat felé való irányultságát követők) és az iszlamisták között a felszínen itt sincs egyetértés. Míg az iszlámpárti erők (beleértve a kormányon levő AKP‐t) erősen az EU‐ csatlakozás és a szükséges reformok meghozatala mellett vannak, a kemalizmus örökösei viszont az EU‐ban akadályt látnak. Mi lehet ennek az oka?

41

szólásszabadság, kisebbségi jogok, korrupció elleni küzdelem

42

Az Eurobarométer 2007 őszi felmérése szerint.

62

A kemalisták ideológiáival való ütközés a különböző érdekeik védelmére vezethető vissza, hiszen politikai erőkről van szó: 1) Félelem attól, hogy az FDI még jobban megszállja az országot és az ország „külföldi kézbe kerül”. 2) Alkotmányos kérdések. A több évtizeden keresztül közéletben fontos szerepet játszó hadsereg befolyása csökkenhet. 3) Emberi jogok tiszteletben tartását Törökországban a Köztársaság elvei szerint egyelőre nem teljesen ugyanúgy értelmezik, mint az EU‐ban.43 4) Ali Babacan török külügyminiszter szerint az Európából érkező „bizonyos negatív megállapítások”

miatt,

amelyek főleg

Franciaországból

érkeznek,

a

török

közvélemény csalódott az EU‐ban, „keresztény klub”‐nak titulálva, amely nem lesz hajlandó felvenni soraiba hazájukat. A Franciaországból és Ausztriából érkező lenéző nyilatkozatok és közvélemény után az emberek nem csak szkeptikussá váltak az EU‐ val szemben, hanem gyakran elutasítóvá. Azonban a jelenlegi kormány kezdeti határozatlanságára utal az, hogy régebben44 Abdullah Gül jelenlegi köztársasági elnök is a „gazdagok klubjának” nevezte az EU‐t és gyakran hangoztatta annak veszélyét, hogy a külföldi tőke megszállja az országot. Ezzel „pálfordulatra” emlékeztetően élesen szemben áll ma folytatott EU‐barát politikája. Az iszlamisták szerint az unióban szokásos előírások elsősorban a törökök jobb életminőségét eredményezhetik. Minden politikai csatározástól függetlenül az Atatürk idejében megindult út óta Törökország nyugat felé halad, és számára egy fontos identitási kérdés az EU‐csatlakozás. Személy szerint megértem azokat a kemalista értékeket védőket, akiket ezek a fent említett tényezők elbizonytalanítottak. A megegyezéshez véleményem szerint szükség lesz új célokra,

43

ebben a kérdésben javulás tapasztalható, főleg a kurdkérdés területén

44

1995‐ben

63

amelyek a kemalistáknak is egy elfogadható alternatívát tudnak nyújtani az integrációhoz. Ehhez azonban nekik is meg kell kötniük kisebb kompromisszumokat. A legfontosabbakat önmagukkal. Sokan belátták már Törökországban, hogy Mert emlékeztetőkén felvillan Abdullah Cevdet, az atatürk‐i rendszer egyik ideológusa kijelentése: „nincsen alternatíva, a civilizáció az európai civilizációt jelenti, ezt kell átvennünk, virágaival és töviseivel együtt.” Egy az emberi jogi kérdések közül a következő hevesen vitatott ügy amiben éppen tavaly született egy fontos döntés.

10 8 6 4 2 0 ‐2 ‐4 ‐6 ‐8 1997 1999 2001 2003 2005

Török GDP éves növekedés EU 27 GDP éves növekedés

Fejkendő‐ügy

A kemalista köztársaság reformjainak részeként a közszférában betiltották a török hölgyek fejkendő (baş örtüsü) viselését. Ezt a tilalmat kicsit több mint egy éve45 a kormánypárt vallás melletti politikájának részeként feloldotta. Fontos azonban megjegyezni, hogy a parlamentben rajtuk kívül a Nemzeti Cselekvés Pártja (MHP) is támogatta a feloldást. Szerintük a fejkendő‐tilalom nem jelenti a világi alkotmányos rend megkérdőjelezését, sőt az EU‐hoz kapcsolódó reformok keretében szükség is van az ilyenfajta reformokra.

45

2008 februárjában

64

A legnagyobb ellenzéki párt (CHP), a hadsereg vezetése és a felsőoktatási intézmények rektorai viszont ádázul ellenzik a fejkendő hordásának engedélyezését az egyetemeken, főiskolákon. Azzal érvelnek, hogy ez veszélyeztetné Törökország alkotmányos rendjét.46 Amitől még inkább félnek, hogy előmozdítaná a felszín alatt zajló „iszlamizálódást”.47 Úgy tapasztaltam, hogy ezt a kérdést a politikusok olyannyira felnagyították, hogy elrugaszkodott eredeti természetétől. Ez alatt azt értem, hogy a fejkendő, amelynek eredetileg többek között a szerénységet, titoktartást és erkölcsösséget kellene jelképeznie, manapság sokaknál átváltozott politikai szimbólummá. Egy húszas éveiben járó török lánynál, aki kollégiuma klubépületébe fejkendővel megy, elég valószínűen lehet tudni, hogy melyik oldal szimpatizánsa. Tisztelet mindenképpen annak, aki tisztán saját döntéséből határoz a hordás/nem hordás mellett. De sajnos sokszor tapasztalható az, hogy aszerint alakítja egy lány az öltözködését, ahogy családja elvárja tőle, vagy a politikáról alkotott véleménye. Véleményem szerint a politikának ilyen szinten való beférkőzése az öltözködésbe túlzás.48 Végső soron véleményem szerint azt kellene elérni, hogy mindenki úgy öltözhessen, ahogyan kívánja és megszűnjenek a „háttértartalmak”. Ehhez első lépéseknek a tilalom tavalyi feloldása bizakodásra adhat okot, az EU‐s követelmények folyamatos teljesítésével az emberekben előbb‐utóbb kialakulhat egy egészséges értékrend az ilyen szintű szabályozásokról. Mindenesetre néhány török lánynak nem lehet egyszerű megküzdeni „belül” ennek a kérdésnek a sokoldalúságával, nagy belső konfliktus nehezítheti sok lány mindennapját.

46

amely vallás és állam szétválasztásán alapul

47

Ahmet Necdet Sezer arra hivatkozik, hogy a Koránnak egy része sem utal arra, hogy a nőknek hordaniuk

kellene a fejkendőt. 48

gyakorlatilag olyan, mintha valaki MSZP‐s vörös, vagy FIDESZ‐es narancssárga jelvénnyel menne ki minden

nap az utcára

65

A KONDA török közvélemény‐kutató cég alapján a következő adatok jellemzőek a török hölgyek fejkendőviselésére: 1.táblázat

Nem visel

Fejkendőt (hidzsábot) visel

Türban-t visel

30.6%

51.9%

16.2

Csador-t” visel

1.3%

(forrás: www.wikipedia.org) 7.ábra

8.ábra

9.ábra

A baş örtüsü (baloldalon) a legegyszerűbb fejkendőt jelenti, amit áll mögött kötnek meg, és Kelet‐Európában is használatos. Jelentése, mint a magyar „fejfedő”. A „türban” a hazánkban is oszmán időkből ismert turbánhoz köthető, ám ebben az esetben nőknél egy szorosabban kötött, nyakat és a hajat is elfedő iszlám kendőt jelent. A csador (jobboldalt), magyarosan csádor, a viselője teljes magasságra szabott félkör alakú, ujjkivágás nélküli anyagdarab, melynek nyitott az eleje. Főleg az iráni muzulmán nők hordják, Törökországban csak a legvallásosabb egy százalék. 66

Záró gondolatok

Kutatásom eredeti célja az volt, hogy kiderítsem, melyek azok az „erők”, amelyek a török emberek egyedi gondolkodását és hozzáállását irányítják a világhoz, és alakítják identitásukat. Ehhez képest nem tagadhatom, dolgozatom egy részében politikai „vizekre eveztem el”. Arra a felismerésre jutottam munkám vége felé, hogy Törökországot ma egy első ránézésre furcsa kettősség uralja. Ez akkor lehet igazán érezhető, ha valaki úgy utazik el az anatóliai országba, hogy előtte főleg bizonyos gazdasági vagy jogi újságcikkeket olvasott Törökországról. Előzetes olvasmányai alapján egy olyan országot képzelhet el, amelyben kis túlzással polgárháborús viszonyok uralkodnak az „új atatürk‐i szellem” és a hagyományos vallás között. Azonban, amikor belép az országba és elkezd társalogni véletlenszerűen hétköznapi emberekkel, akkor kezd benne kialakulni egy kérdés: „hol is van ez a nagy vihar?” Azt tapasztalja, hogy beszélgetőtársa egy történelmi államférfinak adható legnagyobb tisztelettel beszél az ő, és testvérei közös „Atyjáról” és évezredes vallását ostorozó bármilyen kritikától megvédi muzulmán hitét. Előfordulhat, hogy dolgozatom egy‐két megállapítása élesre sikerült. Azonban három dolog volt amit igyekeztem végig mindenek elé helyezve szem előtt tartani. Ezek voltak a legnagyobb mértékű tisztelet megadása a kemalista erkölcsnek, az iszlám vallásnak és az emberi értékeknek. Tiszta szívből és viszonzott szeretetből a Törökországban élő népek sorsa foglalkoztatott, akiknek csupán annyit kívánok: „a világban dúló viharok közepette őrizzék meg magukat ilyennek amilyenek”. Véleményem szerint lehetséges és szükséges is a kemalizmus relatív válságából való kilábalás, hiszen a kemalista örökség kivételes „kincse” Törökországnak. Talán új célokat kellene találni a régiek mentén és elfogadható kompromisszumokat kötni, ahol kell, sokszor az embernek önmagával is. Sajnos több olyan téma maradt, amelyet nem tudtam e tanulmány keretein belül elemezni, és fontosak a belpolitikai szembenállás és török közgondolkodás szempontjából, 67

mint a kurdkérdés, vagy a törökországi iszlám politikát arab országok felől támogató feltételezett „zöld pénzek”. Meglepően jó hír, hogy ezekben a témákban is egyre több magyar nyelvű forrást olvashatunk. Most már tisztán látom, a török emberek világlátásában nagyon fontos változás volt az előző század húszas éveiben lezajló „életforma‐váltás.” Több évezreden keresztül az iszlám volt az a kapocs, mely testvérré tette a törököt a bosnyákkal, albánt az arabbal és az eddig felsoroltakat mind a történelme folyamán legtöbbször iga alatt élő kurddal. Ilyen környezetben villámléptékű változás volt az egységes török identitás megteremtése Atatürk és társai által. Atatürk és segítői nagyon jól átlátták az ország és világ akkori helyzetét. Talán más ember tényleg nem is tudott volna ilyen pozitív fejlődést hozni országára. Vagy talán igen? Ma már nem számít erre a kérdésre a válasz. Atatürk volt, aki ott volt és küzdött hazája érdekéért, ahogyan tőle tellett. Megtette, amit úgy érzett meg kell tennie, nem többet, nem kevesebbet. Ez lehet az, ami az „átlagemberből” hőssé teszi az embert. A hős ott van adott időben adott helyen és teszi, amit szíve diktál. A történelem majd eldönti, hogy igaza volt‐e. Atatürknek nagyon is igaza volt. Ma is láthatjuk az emberek szeretetét „Atyjuk” iránt Törökországban. Az általa teremtett kemalizmus bizonyos részeit azonban egyre többen kezdik kritizálni és nem időtállónak feltételezni. Tehát a török emberekben napjainkra kialakult az, hogy szétválasszák az irányvonalat „feltalálójától”. Véleményem szerint ez egy nagy lépés, ami kulcsa lehet Törökország huszonegyedik század eleji virágzásának. Ehhez a prosperáláshoz a kiváló fekvéssel és adottságokkal rendelkező ország belpolitikájában is egy bizonyos mértékű kompromisszumkészségre volna szükség mindkét részről, meghallgatva a másik kritikáját és komolyan számba véve annak konstruktív elemeit. Ehhez az is adhat hitet, hogy csakis együtt harcolták ki, összefogással, ennek az országnak a mai határait is a múlt században, a hatalmas külföldi túlerővel szemben. Ahogyan azt az általam „Szekuláris kemalista erők szembenállása a törökországi iszlámmal” részben említett török egyetemi kutatás is mutatja, az emberek identitásában újra egyre előkelőbb helyet foglal el a vallás a hétköznapokban és az önmegítélésükben. De határozottan nem a politikában. Arról van szó, hogy visszatért az iszlám, mint több 68

évszázados rend, több évtizedes elfojtottsága után az emberekbe, mint egy „iránytű”, mely rendet teremt gondolataik között.49 Mára tudatosult az a bibliai mondás az emberekben, amit mélyen mindig is tudtak: „Minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul; és ház a házzal ha meghasonlik, leomlik.” Nem tagadom, hogy dolgozatomban arra törekedtem, amiben hiszek mindig is. Az alapvető elveket fel nem adó, ám az ellenfelünket tiszteletben tartó kompromisszumban. Így dolgozatomat nem tartom politikai tanulmányként, hanem inkább a török emberek jelenlegi prioritásait vizsgáló dolgozatként. Igyekeztem minél kevésbé elrugaszkodni a „hétköznapi” török emberek ideológiák közötti vívódásától és a mai török szellemiség bemutatásától. Nem titkolom azonban törökökkel kapcsolatos témaválasztásom egyik legfontosabb vágyát. Azt, hogy a Kárpát‐medencében is minél több ember szerezzen legalább tudomást arról, hogy valahol ezen a sokszor sajnos mostoha és hideg nagyvilágban, van egy hely, ahol még testvérként tekintenek rá. A testvérek pedig erősebbek együtt, mint külön.

Felhasznált irodalom

Könyvek: Flesch István: Atatürk és Kora Corvina, Budapest, 2004. Flesch István: A Török Köztársaság története Corvina Tudástár, Corvina Kiadó Kft, Budapest 2007 Majoros Pál: Kutatásmódszertan 49

az animista (sámánista) ősi török hitvilág bizonyos elemei az iszlám vallás felvétele után is évszázadokig éltek

bennük, sőt bizonyos elemei a népi műveltségben a mai napig fennmaradtak.

69

Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest, 1997. N. Rózsa Erzsébet (szerk.): Nemzeti identitás és külpolitika a Közel‐Keleten és Kelet‐ Ázsiában Teleki László Alapítvány. Budapest, 2005. (147‐183.o.) Vásári István (szerk.): Törökország és az iszlám. Az Iszlám szerepe Törökország EU‐ csatlakozásának megítélésében Avicenna Közel‐Kelet Kutatások Intézete. Piliscsaba, 2008 Wolf‐Gazo, Ernest: Weber and Islam ISIM Review 16., 2005 ősz

Tanulmányok Flesch István: Konstantinápolytól Brüsszelig Európai Tükör 2004/8 Szigetvári Tamás: Az iszlám jelenléte a török gazdaságban Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Műhelytanulmányok 79. szám; 2008 augusztus, Budapest Szigetvári Tamás: milyen hosszú a mézesmadzag? Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet; Kommentárok; Budapest, 2002 december 20 Szigetvári Tamás: Törökország. Messze‐e még a messze? Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet; Kommentárok; 2008. november 10; 171. szám.

Újságcikkek 70

Andrew McGregor: Turkey at the intersection of Islam and Kemalism The Jamestown Foundation, 2007 aug. 15 Akyol, Mustafa: „Islamic capitalism” faces Kemalist resistance Hürriyet Turkish Daily News; 2006 december 18.The Economist: Which Turkey? Surveys; 2005. március 17. Akyol, Mustafa: Is capitalism compatible with Islam? Hürriyet Turkish Daily News; 2007. február 19. Bilefsky, Dan: Turks Knock on Europe’s Door with Evidence That Islam and Capitalism Can Coexist. New York Times; 2006 augusztus 27. The Economist: The battle for Turkey’s soul; The Economist. 2007. november 5. Kolsto, Pal: Ataturk’s long shadow The Economist; 2000 június 8. MTI: Több mint százezren tüntettek Ankarában a fejkendő‐reform ellen 2008 február 2. Népszabadság: Az Ergenekon csak a hegy csúcsa 2008 július 17.

Egyéb könyvek, amik segítették munkámat 71

Beder Tibor: Gyalogosan Törökországban Pro‐Print Kiadó, Csíkszereda, 2000 Csíkszentmihályi Mihály: Flow az áramlat Akadémiai Kiadó, Budapest, 1991 Umberto Eco: Hogyan írjunk szakdolgozatot? Kairosz kiadó. Milánó, 1996

Internetes források:

Agai, Bekim: Islam and Kemalism in Turkey (ford.: Michael Lawton) http://www.qantara.de/webcom/show_article.php/_c‐301/_nr‐45/_p‐1/i.html Böjte Csaba: B‐terv http://www.magnificat.ro/index.php?option=com_content&task=view&id=2563&Itemid=24 6 Elliott, Nick: Islamic Capitalism: The Turkish Boom http://www.theadvocates.org/freeman/8902elli.html Euractiv http://www.euractiv.hu/kulpolitika/linkdossziek/trkorszag‐az‐europai‐unioban‐‐mit‐ gondolnak‐az‐allampolgarok Izenberg, Dafna: Standing up for Turkish secularism http://www.macleans.ca/article.jsp?content=20070514_105164_105164&source=srch Török Hadsereg honlapja 72

http://www.tsk.tr/eng/Anitkabir/ilkelereng.html Wikipédia www.wikipedia.org

Mellékletek, Táblázatok, Ábrák Jegyéke

Ábrák 1.ábra: A Török Köztársaság zászlaja 2.ábra: Az Oszmán Birodalom fénykorában 3.ábra: Az első világháborút elvesztett Oszmán Birodalom felosztási terve a sèvres ‐i szerződés szerint 4.ábra: Musztafa Kemal Atatürk arcképe 5.ábra: A kemalizmus „hat nyila”, ma a kemalista politikai erők jelképe 6.ábra: Török hadsereg egyik százada háttérben Atatürk képével 7.ábra: „Baş örtüsü” legegyszerűbb fejkendőt viselő nő 8.ábra: „Türban”‐t viselő nő 9.ábra: Csadort viselő nők

73