SUHANESFI ^
j ^ ^
j.^
l e g o l c s ó b b , legmegbízhatóbb Nyiregyházal Vay Ádám-u. 4.
Divatáruban M s y e r
Á g o s t o n
legolcsoöb m-xl~vTm bevásárlási forrás Ü R I - É S N Ő I D I V A T Á R U H Á Z A TELEFON:
j
5s i í
Íf
ÍÍ
537.
N Y Í R E G Y H Á Z A , Zrínyi I l o n á i
^^¿¿gjy^ir^^» ^ ^ ? * f^íifcg'* ; s Í Í Í ; 1 í ^^íí i í ^^^ ^ Í ^^^ i s ^^^ ^ í ^ 2 ^^^ ^ -
||| F Ű S Z E R T ,
C S E M E G É T olcsón -
2.
i; ^^^ s i ^^^ ? í ¿^^ji »«^^^ ? ? ^^^ I í ^^^ í f ^^^e Í Í
jó minőséget |||
| vitéz Tornay István | jtyl
üzletében — Nyíregyháza, Zrínyi Ilona-utca 9. sz.
^^^^^y^^^> ^^^^^ ^ ^ 7 * < ^ F ' ^^^^^ ^ ' ^ ^ * ' * * * *
^^ * * ^
KERTESZ ISTVÁN
¡A! '•SS'IStsIjsfi'!
iátszerész
N Y Í R E G Y H Á Z A , BETHLEN-UTCA 3. SZÁM. Róm. kat. isk. épület.
ZEISS-PUNKTAL ÜVEGEK L E R A K A T ^ . Kész szemüvegek és minden optikai cikkek nagy raktára.
N E M Z E T I H I T E L I N T É Z E T R.-T. NYÍREGYHÁZI F I Ó K J A Tüzelőanyag! Bank! Biztosítási osztály! NYÍREGYHÁZA, SZÉCHENYI-ÜT 1. szám TELEFON 208, SZÁM
!
j^íí
ÍÍ Í
IV. É V F O L Y A M .
1940. M Á J U S HÓ
2. SZÁM.
G Ô R Ô G K À T Q !JKU S ÉLET HITBUZGALMI
FŐSZERKESZTŐ: S Z E R K E S Z T Ő :
FOLYÓIRAT
SEREGHY
L A D O M É R S Z K Y
FELELŐS SZERKESZTŐ É S KIADÓ : P A P P
SZERKESZTŐSÉG
ÉS
LÁSZLÓ
BÉLA
KIADÓHIVATAL:
Előfizetési díj egész évre 1 P 60 f.
DR.
GYÖRGY
TELEFON: 20—54
DR.
SZEGED,
PÁRISI
KŐRÚT
1.
Postatakarékpénztári csekkszámla: 17.271
Eleven fényszórók — képes evangélium. A világi apostolok feladatairól, gyakorlati teendőiről beszélt a rádióban dr. Dudás Miklós hajdudorogi püspök.
Miután felvázolta azt a gigantikus harcot, mely a szellem és a lélek életének minden sikján tombol a hit, a vallás, Krisztus országa ellen, — hangsúlyozta, hogy az Egyház mai keresztes háborújában feltétlenül számít a világi hívek közreműködésére, apostolkodására is. Hisz nekik is szól a krisztusi ige: „Ti vagytok a föld sava". Tőlük is elvárja az Egyház, hogy a krisztusi hit eleven fényszórói legyenek. Amikor az ellenfél felhasználja a propaganda minden eszközét, a rádió s a sajtó mellett elszánt élharcosokat, fanatikus agitátorokat állít csatasorba, szükség van világi apostolokra, akik a Lumen Christit, a krisztusi igazságokat a társadalom legelzártabb, legsötétebb rétegeibe is elvigyék és mint eleven fényszórók sugározzák azt maguk körül. Katholikus férfiakra és nőkre van szükség, akik telve vannak hittel, akiknek lelke, mint érzékeny membrán, híven felfogja a pápai trónról, püspöki katedrákról és templomi szószékekről elhangzó krisztusi tanokat, és mint eleven hangszórók, a közvetlen meggyőzés szuggesztív erejével juttatják azt el oda, ahová a tanító egyház szava egyébként el nem juthatna. A csöndes, magába-zárkózott s csak befelé élő katholicizmusból ma át kell térni az eleven, hitvalló, tevékeny — s ha szükséges — harcias katholicizmusra. A világi apostolok másik nagy feladata, hogy közreműködjenek a hit szerinti élet megvalósításában, vagyis a katholikus tett apostolai legyenek. Hangoztatta, hogy a katholikus hit tanításai nem elméleti, elvont igazságok. Krisztus evangeliuma életnorma. Célja, hogy áthassa, átformálja az egyes embereket, kereszténnyé tegye a társadalom s a nemzetek életét. A mai társadalomban meghasonlás, szakadás van a hit és a mindennapi élet között, — bizonyos sajnálatos vallási schizofrenia.
2 A világi apostolok feladata, hogy odaálljanak az életnemesítő, lelketmegszentelő Egyház mellé és vele együtt dolgozzanak a harmonikus keresztény élet megteremtésén, a hit és a mindennapi élet közötti összhang kialakításán. A világi apostolkodás nagy feladata, hogy a hit az életben testet öltsön, hogy a hívők mindennapi élete ne legyen más, mint az illusztrált képes evangelium. A világi apostol végül legyen a buzgó imádság apostola. Mig a papok és világiak hirdetik az igét, terjesztik Krisztus világosságát, s kínt az életben vívják Krisztus országának élet-halál harcát a tévely sötétségének hatalma ellen, addig az otthoni milliók képezzék az imádkozó hátteret (hinterlandot) s ezzel segítsék elő az apostoli munka, a hitvallói harc teljes sikerét.
A VILÁGIAK MŰKÖDÉSE AZ „ACTIO CATHOL!CÁ-"BAN Irta: Dr. CZETTLER JENŐ országgyűlési képviselő. Bangha páter egyik legutóbbi cikkében nemcsak szívbemarkolóan, de kézzelfoghatóan is megmagyarázta a világi katolikusok részvételének szükségszerűségét a vallásvédelem nagy munkájában. A világesemények elterelni látszanak a közfigyelmet ezekről a kérdésekről és ma azok soraiban is, akik az Eucharisztikus Kongresszus idején a katolicizmus szövetnekét magasan lobogtatták, mintha csüggedés, érdektelenség, sőt a lelkiismeret csendes vagy hangos elaltatása lenne úrrá. A templomlátogatással még nincs baj, de mintha az a bensőséges összhang a katolikusok lelki élete és világi tevékenysége között, amely a húszas évek nemzeti katasztrófájában felemelt bennünket, szünőfélben volna. A katolikus hívek, kiket érzékenyen érintett az egyház évszázados ellenségeinek támadása, ma a legjobb esetben vállvonogatva térnek napirendre a lelkiismereti szabadság, a magántulajdon, az emberszeretet és más alapvető katolikus tanok fölött, ha azok bizonyos politikai áramlatok propagandájának pergőtüzébe kerülnek. Ezen okvetlenül segíteni kell. Elismerem, hogy a mai viszonyok között nehéz feladatra vállalkozik az, aki a felvilágosító munkába beáll. Ezenkívül a munka teljes tárgyismeretet, részletekig menő kritikai állásfoglalást követel. Első és legfontosabb feladat az volna tehát, hogy amint hajdan a szociáldemokrácia és a szabadkőművesség támadásaival szemben megállapították a védelem szempontjait, úgy jöjjünk tisztába korunk vezető eszmeáramlataival, népszerű jelszavaival, s a világi apostol a tisztázott fogalmaknak bátor szószólója legyen, nemcsak ott, ahol ez a munka nevét ismertté teszi, hanem kisebb körökben, városi és falusi előadásokon is. A világiak szociális munkája hála Istennek elég szép eredményeket mutat. Ebben a tekintetben panaszra nincs ok, az
egyházi kezdeményezéseket nagy erővel támogatják, különösen a lelkes női apostolok. A szegénygondozás különböző irányának munkásai között a férfiak is buzgón tevékenykednek és e téren csak a tempó gyorsítása és a tevékenység, kiterjesztése a feladat. Kívánatos volna ezenkívül a világi katolikusság részvételének erősebb kihangsúlyozása az állam és bizonyos társadalmi egyesületek által megindított gyermekvédelmi és egészségügyi akciókban is. Ismerem a nehézségeket, az egyéni részvétel a célt nagyszerűen szolgálja, de emellett könnyen elvész a katolikum. Az „Actio Catholica" központi, egyházmegyei és helyi vezetőségének gondoskodása azonban utóbbit is megfelelően kidomborítja. Különös figyelmet érdemel az iskola és az oktatás kérdése. Akié a fiatalság, azé a jövő! Ezen a téren úgy a földműves, mint az iparos és intelligens ifjúság szervezése érdekében igen sok történt a legutóbbi időben. Azonban ne feledkezzünk el e szervezkedés alapkövéről, az elemi iskoláról sem. A szülő szívéhez is a gyermeken keresztül lehet legkönnyebben hozzáférni, A szociális gondozást, az iskolás gyermekek erkölcsi és anyagi támogatása, az iskolák felszerelése, iskolai könyvtárak, iskolai szövetkezetek, stb. utján lehet erőteljesebbé tenni. A szövetkezeti kérdés visz át bennünket a legelhanyagoltabb és mondhatnám a világi apostolkodás számára legtöbb munkát, de legtöbb sikert is kínáló területre: a gazdasági gondoskodásra. A szociális bajok orvoslása csak felszíni kezelés a munkalehetőségek megalapozása nélkül. Vájjon milyen előkészűltséggel indul neki a katolicizmus a földbirtokreformnak? A legtöbb ember azt hiszi, hogy ez a törvény kihirdetésével lezárul. Akik a kérdéssel alaposabban foglalkoznak, tudják azt, hogy mennyi gondot fog okozni a földhözjuttatandók kiválogatása, meggyökereztetése, a házépítés, a gazdaság berendezése, az értékesítés és annak megszervezése, a kisemberek hitellel való ellátása, a kenyértelenné vált aratók és mezőgazdasági napszámosok más kereseti lehetőségének biztosítása, stb. Ezeket a kérdéseket teljesen megoldani sem az állam, sem a társadalom nem képes. Ahány vidék, annyi külön probléma, tehát annyi feladatkört ad az „Actio Catholica" helyi szervezetei és a világi apostolkodás számára. „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Isten igéjével is". Ha azonban ezt a kettőt egyesíteni tudjuk a világi katolikusok munkájában, a mai anyagias korban kétségkívül maradandó eredményeket tudunk elérni.
Megbízható festékáruk
és háztartási cikkek legolcsóbb beszerzési forrása
Tamássy
üyula
festéküzlete, SZEGED, Valéria-tér sarok.
4
E G Y H Á Z
Lapunk nyomtatása közben váratlanul, megdöbbentően érkezett hozzánk a két gyászhír, amely jelentette, hogy újabb csapás érte a magyar katolikus és a magyar görögkatolikus életet. Újra kidőlt két tezetömunkás az Ur aratásából. Lapunk nem közölni akarja a gyászhíreket: ezek már rég ott sajognak a szívek mélyén. Csak ki akarjuk fejezni a magyar görögkatolikusság részvétét s szerény emléket akarunk nekik állítani lapunk hasábjain.
Ha a késő utókor nevet akar adni korunk magyar katolikus életének, Bangha Béláról fogja azt elnevezni. Szónoki, irodalmi, szervezői és lelkipásztori munkássága nélkül katolikus társadalmunk talán még ma is régi öntudatlan, megalkuvó, vallásilag közönyös életét élné. De Bangha Béla élt; szónokolt, írt, szervezett és imádkozott.. , s ma lehet beszélni hazánkban katolikus sajtóról, katolikus öntudatról, katolikus közvéleményről: Katolikus Akcióról. P. Bangha Béla már átadta az Urnák dúsan kamatoztatott talentumait; mi pedig beírjuk nevét emlékkönyvünkbe Prohászka Ottokár és Tóth Tihamér mellé.
Székeskáptalanunk legfiatalabb tagja volt, mégis a főpásztori elismerés fontos és felelősségteljes missziót bizott rá; ápolni és nevelni szebb jövőnk zálogát, a görögkatolikus iskolaügyet. Fiatalos munkaerejét, lelkiismeretes kötelességteljesítését csak testi erejének összeroppanása tudta legyőzni. Szép, munkás papi élet áll mögötte. Munkájának, feladatának nehezebb részét az Ur nem engedte neki elvégezni: magához szólította életének delén, áldozópapságának 21. évében f. év májás hó 1-én. Földi maradványait Nyíregyházán az Északi sírkertben helyezték a boldog feltámadásig örök nyugalomra.
Megjelent megyés Főpásztorunk I—1940. sz. körlevele. Az egyházi és iskolai közigazgatáshoz tartozó rendelkezéseken kívül több olyan intézkedést tartalmaz a körlevél, amely olvasóinkat is érdekli: XII. Pius pápa Őszentsége különös örömmel és megelégedéssel fogadta a januári uniós imanyolcad megtartását s egyben apostoli áldását küldte mindazoknak, akik azon résztvettek. Az egyházmegyei ügyvitel zavartalanságának biztosítása céljából és a pöspöki kihallgattatásra jelentkezők érdekében Főpásztorunk az u. n. audienciás napok idejét hétfőre és szombatra állapította meg. — A testvéregyházakkal egyetértésben egyházmegyei főhatóságunk kötelezővé tette a hajdúdorogi egyházmegye papnövendékei részére a házassági óvadékot. A kaució összege 2000 pengő; papunokával kötendő házasság esetén 1000 pengő. A házassági óvadék az egyházmegye nyugdijalap javát szolgálja, Április 30-án tartotta a Magyar Görögkatolikusok Országos Szövetsége Budapesten évi rendes közgyűlését, amely egyhangú lelkesedéssel választotta meg újból eddigi tisztikarát. Dr. Dorogi Farkas Ákos székesfővárosi tanácsnok, a Magosz ismét megválasztott elnöke meggyőző szavakkal fejtegette a Szövetség célkitűzéseit. Szerkesztőségünk hirei: Lapunk májusi számát elküldtük minden régi olvasónknak abban a reményben, hogy szeretettel fogják fogadni és olvasni. Aki mégse kívánja megtartani, szíveskedjék visszaküldeni, mert aki megtartja, előfizetőnek számít. Aki a lapot elfogadja, ne feledkezzen meg rá előfizetni a „Görögkatolikus Elet kiadóhivatala, Nyíregyháza" című 17.271. számú csekklapon. — Lapunk minden hónapban elsején fog megjelenni. Lapzárta 25-én. Közérdekű híreinket és cikkeinket a szerkesztőség címére kell beküldeni. Lapunkkal kapcsolatos hozzászólásokat, ajánlásokat szívesen fogadunk.
5
KEZDŐDIK A HALÁLTUSA A francia forradalom idején történt. A forradalmárok vérszagtól megrészegült csoportjai borzalmas rettegésben tartották Franciaország városait és falvait. Akit ellenforradalmárnak tartottak — s annak minősítettek mindenkit, aki nem állott közéjük s nem tapsolt lelkesen hóhérmunkájuknak — azokat kíméletlenül és könyörtelenül elintézték. Az egyik falu papját már hónapok óta halálra keresték. De nem találták. Hívei rajongtak érte s házuknál rejtegették. Igaz, hogy ezzel magukat is a legsúlyosabb büntetés veszedelmének tették ki s a fejükkel játszottak, — mégis mindennap akadt egy ház, amelyik rejtekhelyet kínált fel a papnak. Egy csoport forradalmi katonát azzal a feladattal vezényeltek ki, hogy a papot mindenáron fogják el és végezzék ki, mert „ellensége a népnek". A katonák megérkezvén a faluba, a korcsmában ütötték fel tanyájukat s tanácskozni kezdtek arról, hogy hogyan is találják meg áldozatukat. Meghallotta beszélgetésüket a korcsmárosné, Brassakné asszony, akit az egész falu ismert mérhetetlen kapzsiságáról. Ajánlkozott, hogy jópénzért kikutatja a pap rejtekhelyét, sőt arra is vállalkozott, hogy a korcsmába hozatja, s a katonák kezébe adja. Ördögi tervet eszelt ki. Férjét ágyba fektette, mintha beteg volna, ő pedig elindult a faluba s elpanaszolta mindenkinek, hogy férje halálos beteg s mindenáron papot kíván. Végre akadt valaki, aki elvezette az egyik házban rejtőző paphoz, akit zokogva kért, hogy látogassa meg haldokló férjét. A pap rögtön útra készült. A házbeliek nem hittek az asszonynak s kérve-kérték papjukat, hogy ne menjen, mert kelepcébe csalják. A lelkipásztor azonban pillanatig sem habozott: — Egy lélek örök üdvösségéről van szó, mennem kell. A pap — Guyader volt a neve — el is indult a korcsmárosnéval s negyedóra múlva a korcsmában volt. Az asszony mosolyogva nézett a katonákra, kik körülvették s le akarták tartóztatni a papot. O azonban félelem és izgalom nélkül félretolta az előtte álló katonát s az ágyhoz lépett: — Uraim! Engedjék meg, hogy először én teljesítsem a kötelességemet, — aztán majd teljesítsék önök. Az ágyhoz lépett s a katonák megrettenve nézték a korcsmáros halálsápadt arcát. A pap megfogta az ágybanfekvőnek erőtlenül lehanyatlott kezét s aztán beszélni kezdett neki Istenről, a bűnről, a megváltásról s az örök életről. Végül kiküldötte a katonákat s meggyóntatta a félórával előbb még életerős, de most már alig élő korcsmárost, — meg is áldoztatta s feladta neki az utolsó kenetet. Az időközben visszatért katonák arcán halvány döbbenet ült. A pap felemelte a keresztet s halkan odaszólt nekik:
6 — Katonák, térdre! Kezdődik a haláltusa . . . . S a vérszagtól megrészegült forradalmi katonák megérezték a halál fagyos lehelletét, letérdeltek az ágy köré s a pappal együtt mormolták a Miatyánkot. Az előbb kővédermedten álló korcsmárosné kétségbeesett sikoltozásokkal rogyott le az ágyra, de férjén már nem segíthetett, néhány perc múlva meghalt. A döbbenetes pillanat után felállt a pap: — Uraim, most önök következnek. Foglyuk vagyok, cselekedjenek a kapott parancs szerint. S erre előlépett a kis csapat parancsnoka: Mahler altiszt, s fegyverével tisztelgett a pap előtt. — Főtisztelendő Uram, Ön szabad s ha valamikor veszélyben talál forogni, csak engem hívjon. — És minket — kiáltotta a többi katona. S feszes vigyázz-ban állottak, mig a falu papja elhagyta a korcsmát. * Ez a Mahler altiszt kiváló bátorsággal küzdött, páratlan haditetteket hajtott végre s Napoleon seregében az ezredességig vitte. Nemegyszer meghatódva mondotta el ezt a kis eseményt.
Hogy mindnyájan egyek legyünk. A Szent Miklós Uniós Szövetség nagy lendülettel megindult szerveszkedése és tevékenysége igen értékes támogatást kapott dr. Szántay-Szémán István pápai prelátus legújabb könyve által, mely „Hogy mindnyájan egyek legyünk" cim alatt a Szent István Társulat kiadásában jelent meg. A kiválóan megszerkesztett mű első része az egység, a szakadás és az újraegyesülés probmlémáját vetiti az olvasó elé hatalmas tudományos felkészültséggel, de rendkívül könnyed, élvezhető formában. Szinte azt mondhatnánk, hogy szenzációs riportot ad kelet elszakadásáról és uniós vágyáról. Bár nem hozza a források seregét, mégis megtudjuk belőle, hogy Photius előtt is már 21 konstantinápolyi érsek élt schizmában, s az orosz egyházat Nersky Sándor vitte véglegesen szakadásba. A második rész imákat és ájtatosságokat közöl a szakadások visszatérésének érdekében. A rendkívül értékes kézikönyvet olvasóink szives figyelmébe ajánljuk.
7
Veront mégis férjhez adják. Jámbor Veron apja hallani se akart Nagy Pistáról. Nem azért volt első gazda a faluban, hogy vágyakozzék a Nagy Pista apósa lenni. Jámbor gazda csak azt a vagyont tekintette vagyonnak, amelyiknek a telekkönyvben is nyoma akadt. Abban az egy dologban pedig rettentően el van maradva a mai műveltnek mondott világ, hogy a becsületességet, a jó szívet, a fiatal dolgos kezet nem vezeti be telekkönyvbe, mintha ezek nem érnének semmit. így aztán, a mondom csupán a világnak ezen elmaradottsága miatt, — Nagy István neve a telekkönyvben nem volt feltalálható. Nem bizony! Minek következtében nem csodálkozhatunk azon, hogy Jámbor gazda ezt mondta Veronnak: »— Nem hozzád való az az ágrul-szakadt! Meg ne lássalak mégegyszer vele! Aztán még egyebet is mondott, de azt nem írjuk ide ki. Szegény Veron hát nem tehetett egyebet, minthogy éjjel-nappal törülgette a keserű könnyet a két szép szeméből és nagy titokban gyertyát gyújtott a templomban a Mária-kép elé, hogy segítené fel az Űrhöz az ő forró fohászát a Szűzanya: hadd múlna el szívének véghetetlen bánata. A Mária-kép arca jóságosan mosolygott, de úgy látszott, hogy a Veron ügye olyan nehéz, hogy azon még a mennyei erők se tudnak segíteni. Legalább is Veron így látta. Igaz, hogy lopva, néha találkozott még Pistával, de inkább tán' ne is találkozott volna, olyan nehéz volt látni a derék legény tehetetlen fájdalmát. Nem beszélt az sokat, csak megsimogatta a Veron búbánatos orcáját oszt' azt mondotta ! — Ne ríjj Veron, mig engem látsz, én mondom'ne ríij! Meg ne búsulj, majd meglátod jórafordul minden! Debizony csak nem akart jórafordulni semmi. Annál kevésbbé, mert egy szép farsangi vasárnap délután csak behajt Veronákhoz a szomszéd faluból a bíró és vele a legényfia. Azt csak a vak nem látta, hogy ezek bizony leánynézőbe jöttek. Hármat is ugrott a pincelépcsőn Jámbor gazda, mikor a borért szaladt, úgy vert a szíve a nagy örömtől: Ez lesz a kedvire való vő ! Hát ami igaz az igaz! A lány is tetszett,"a bor is ízlett a vendégeknek; a bor talán még jobban is, mintfszükséges lett volna. Különösen a legény mutatott nagv járatosságot a pohár ürítgetésében. Jámborné egyszer az asztal alatt meg is tapodta az ura lábát, hogy felhívja a legény viselkedésére a figyelmét. De a gazda vasvilla-szemmel szúrt vissza az asszonyra. Neki csak az járt az esziben, hogy negyven hold meg negyven hold az nyolcvan hold: ennyi lesz Veronnak, ha a bíró fia elveszi. Hogy Veron nem igen szívleli a legényt? Fiatalság bolondság, majd összeszoknak, — intézte el magában a dolognak ezt a részét. Úgy látszott, hogy hiábavaló a Veron buzgó imádsága,. meg
8 a sűrű könnyliullatása. A bíró fia minden vasárnap délután elzörgött a könnyű kis szekerén a két csikóval és kinevették volna azt, aki azt mondja, hogy húsvét után nem lesz lakzi a Jámbor-portán. Szegény Nagy Pista meg csak járta naphosszat az utcákat. Ha elunta benn a faluban, hát kiment a határba és ott barangolt céltalanul, hogy elkergesse lelkéből a mérhetetlen fájdalmat. Ügy érezte, hogy Veron nélkül nem ér már semmit se az ő élete. Bizony a Veron dolga a bíró fiával igen komolyra fordult. Gyertyaszentelő napján készültek Jámborék látogatást tenni a legény szüleinél. Délelőtt a szentmisén Veron le nem vette a szemét a Szűzanya képéről, úgy imádkozott, hogy segítse meg őt az Isten Anyja. Segítse ahhoz, akit szeret és mentse meg attól, akihez az apja a vagyon miatt akarja kényszeríteni. Délután értük jött a legény, a két csikó csak úgy repült a kis szekérrel. A vőlegény hajtott, mellette ült Jámbor, hátul Veron meg az anyja. A baj az alsó hidnál esett meg. Egy pillanat volt az egész: a nyerges megugrik, a rúd reccsen, a szekér meg nekivágódik a hid alacsony korlátjának. A hátsó ülésről az elsőre bukott Veron is, meg az anyja is, velük nagyobb baj nem történt. A legény is megkapaszkodott a gyeplőszárba, de bizony Jámbort kihajintotta a lendület, keresztül a korláton a jeges folyóba. Hát ez meg történt! Az asszonynép sikongva jajgatott, a legény meg nem tudta mitévő legyen: bambán bámult hol a törött rúdra, hol meg a vízre, amelyből felbukkant néha egy őszülő fej. Érezte ő, hogy most mit kellene tennie: utánavetni magát és kimenteni. De gyáva volt, rettentően gyáva, hát csak topogott és pislogva hallgatott. Bezzeg nem hallgatott Veron, hanem kiáltozott, ahogy csak a száján kifért: — Emberek segítség! Édesapám! Nincs aki megmentse! Segítség ! Vízbepusztul az édesapám ! Mintha csak a földből nőtt volna ki, úgy termett ott Nagy Pista. A határban kóborolt most is és a jó Isten úgy rendelte, hogy épen erre vezessen a? útja. Ő biz' nem gondolkozott, hogy mit tegyen. Már bent is csapkod a folyóban. Szerencséje van, már hozza is ki a fuldoklót. Veron elibeszalad a parton és nem is tudja talán, hogy mit cselekszik, amikor semmivel se törődve, megcsókolja a legény csurom-vizes arcát, Meg se látják, hogy még a bíró fia is ott áll, Sok hozzátenni valóm már nincsen atörténethez, A jó, meleg ágy, meg a forralt bor megtette a hatást, néhány tüsszentésen kívül más következménye nem lett a gyertyaszentelői fürdőzésnek. Legfeljebb még az, hogy húsvét másodnapján az esperes úr kihirdette a temp ómban, hogy Nagy István eljegyezte házastársul Jámbor Veront. Veron akkor is sírt; a boldogság édes könnyeit hullatta, és ahogy feltekint a Mária-képére, hát látja, hogy a Szent Szűz olyan napsugaras mosolygással néz őreá, ahogyan még soha, de s o h a . . . . . . .