„Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!” (Mt 25,40)
SEGÉDANYAG A KATOLIKUS ÓVODÁK HELYI NEVELÉSI PROGRAMJÁHOZ
Készítették: Farkasné Egyed Zsuzsanna Grolyóné Szabó Éva Mészáros Istvánné Szerepi Imréné
2010. április Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet
KATOLIKUS ÓVODÁK RÉSZÉRE KÉSZÍTETT SEGÉDANYAG A MÓDOSÍTOTT ÓVODAI NEVELÉS ORSZÁGOS ALAPPROGRAMJÁHOZ
2
TÖRVÉNYI HÁTTÉR Törvények 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról és módosításai 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védeleméről és a gyámügyi igazgatásról és módosításai 1990. évi IV. törvény a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházról. Egyházi Törvénykönyv II. Vatikáni Zsinat dokumentumai Rendeletek 255/2009. (XI.20.) Kormányrendelet az Óvodai nevelés országos alapprogramjának kiadásáról szóló 137/1996. (VIII.28.) kormányrendelet módosításáról 11/1994. (VI.8.) MKM rendelet a nevelési-oktatási intézmények működéséről és módosításai Melléklet az 1/1998. (VII. 24.) OM rendelethez 7. számú melléklet a 11/1994. (VI.8.) MKM rendelethez Jegyzék a nevelési-oktatási intézmények kötelező (minimális) eszközeiről és felszereléséről és módosításai 1. számú melléklet a 23/1997. (VI.4.) MKM rendelethez a Fogyatékos gyermekek óvodai nevelésének irányelvei és módosításai 32/1997. (XI. 5. ) MKM rendelet a Nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelve és a Nemzeti, etnikai kisebbség iskolai oktatásának irányelve kiadásáról és módosításai 3/2002. (II.15) OM rendelet a közoktatás minőségirányításáról és minőségfejlesztéséről Továbbá a fenntartói és a helyi (önkormányzati) rendeletek
3
ALAPÍTÓ OKIRAT (Az óvoda hivatalos adatai) MŰKÖDÉSI ENGEDÉLY (száma, időpontja)
1. BEVEZETÉS A gyermek Isten ránk bízott ajándéka. Szüleinek olyan kincse, amelynek értékét gyakran kevéssé ismerik, s a katolikus óvoda evangelizáló munkája során ez a kincs a szülő számára fokozatosan föltárul. Sok gyermek a katolikus óvodában szerzi első vallásos ismereteit. Életkori sajátosságaiból
fakadóan
fontos,
hogy
kezdetben
az
őt
körülvevő
felnőttek
(óvodapedagógusok és a nevelőmunkát segítők) élete példájából tapasztalja meg Isten szeretetét. Az emberi személyiség kialakulása a gyermekkortól kezdve a kamaszkoron át az ifjúkorig hosszú folyamat. Minden korszaknak megvan a maga jellemzője mind érdeklődésben, mind emberi példákban, mind olyan értékekben, amelyre érzékenyek. Az óvodai nevelés a gyermeki személyiség teljes kibontakoztatására törekszik a gyermeket megillető jogok tiszteletben tartásával. Az óvodás gyermeket, mint fejlődő személyiséget gondoskodás és különleges védelem illeti meg. (Az
óvoda
nevelőtestülete
elkészíti
saját
nevelési
programját,
amelyben
megfogalmazza az alapító szándékát, küldetését.) 1.1. A katolikus közoktatási intézmények küldetése „Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet,… Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig” (Mt 28,19-20) A katolikus intézmény küldetése a társadalom felé Az Egyház Krisztustól kapott parancsa a misszionálás. Az emberek Isten felé vezetése, üdvösségre segítése alapvető magatartása, lelkisége kell, hogy legyen a Krisztust
4
követő embernek (Mt, 5,11–16). Bár az Egyház 2000 éves, ezt a feladatot minden embernél újra kell kezdenie. Az Egyház küldetése, hogy hirdesse az evangéliumot, vagyis kinyilvánítsa mindenki előtt az üdvösség örömhírét. Jézus Krisztus evangéliumában egészen kifejezetten megvan az az igény, hogy belegyökerezzék a hívek lelkébe és életébe. Éppen ez a célja a katolikus óvodai, iskolai nevelésnek is. A katolikus közoktatás tudatosan arra kötelezi el magát, hogy az egész ember kifejlesztésén munkálkodjék, hiszen Krisztusban a tökéletes emberben, minden emberi érték teljesen kibontakozik, és egymásba fonódik. Ez adja a katolikus iskolák legsajátosabb katolikus jellegét, és ebben gyökerezik az a kötelessége, hogy tisztelje az emberi értékeket, érvényre juttatva azt az autonómiát, amely megilleti őket, s közben betöltve saját küldetését, amely minden ember szolgálatára kötelezi.1 A misszionálás egyik eszköze a katolikus óvoda, melyben a nevelés és a tanulás megalapozása folyik. Korunk nélkülözi a stabil értékrendet. Az egyházi óvoda a krisztusi tanítás fényében felismerve az ember alapvető küldetését, az egészséges személyiség és a hit alapjait egyszerre kívánja megvetni. (Az ember számára megfelelő erkölcsi nevelés szükséges, amelyre azután ráépülhet a hit.) A családokkal való kapcsolattartás folyamán a katolikus óvoda remélhetőleg egyre több embert segíthet az igaz értékek megtalálására. Éppen ezért a katolikus intézmény nyitott mindazon családok számára, akik elfogadják az óvoda katolikus szellemiségét. Más felekezetből érkező családoknál tiszteletben tartja saját vallási szokásaikat. A katolikus intézmény küldetése a pedagógus felé Az Egyházban a katolikus óvoda, szerepe egyre nagyobb. „A nevelés eszközei közül a krisztushívőknek különösen nagyra kell értékelniük az iskolákat (óvodákat), amelyek kiemelkedő segítséget nyújtanak a szülőknek nevelési feladatuk teljesítésében.”2 „A katolikus iskolában az oktatásnak és a nevelésnek meg kell felelnie a katolikus tanítás elveinek; az oktatóknak pedig ki kell tűnniük helyes tanításukkal és becsületes életükkel.”3
1
Katolikus Iskolák Magyarországon, 7,8,14. Egyházi Törvénykönyv (C.I.C. 796.1. kánon) 3 Egyházi Törvénykönyv (C.I.C.803.2. kánon) 2
5
Mint minden nevelési és oktatási intézmény, a katolikus óvoda is pedagógusfüggő. Céljait csak akkor érheti el, ha az óvodapedagógusokat, sőt a nevelő munkát segítő dolgozókat is áthatja a katolikus küldetéstudat. Hangsúlyozni kell, hogy intézményeink nem csupán keresztény intézmények, hanem azon belül katolikus lelkiséggel és szellemiséggel rendelkeznek. Van, kell, hogy legyen katolikus pedagógia is! A katolikus intézmény küldetése a gyermek felé A Teremtő öröktől fogva ismer minden embert. Szellemi, lelki, testi értékeket helyezett el a gyermekben, amelyeket a neveléssel kell felszínre hozniuk azoknak, akik a gyermekért felelősek. A szülőnek és a pedagógusnak a mennyei Atya gyermekkel kapcsolatos szándékát kell kifürkésznie és a megvalósulásában segíteni. 1.2. Az Egyház nevelésre irányuló alapelvei
Az
Egyház
az
emberek
üdvösségének
szolgálatára
irányuló
küldetésének
megvalósítása során főként, azokkal az eszközökkel él, amelyeket maga Jézus Krisztus bízott rá. De fölhasználja azokat az eszközöket is, amelyek különböző korokban és különféle kultúrákban alkalmaztak arra, hogy természetfölötti céljához közelebb segítsék, és előmozdítsák az emberi személy kibontakozását. Az Egyház azért hozza létre iskoláit, intézményeit, mert egészen különleges eszközt lát bennük a teljes ember kiformálására (C.I.C. 794-795. kánon). A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai közül különösen a Gravissimum Educationis Momentum kezdetű leszögezi a katolikus nevelés jelentőségét, amikor ezt írja: „Az egyháznak is feladata a nevelés, sajátos okból: először is azért, mert el kell ismernie, hogy nevelésre képes közösség. Legfőképpen pedig azért, mert kötelessége hirdetni az üdvösség útját minden embernek. A hívők számára át kell adni Krisztus életét és állandó szorgoskodással segíteni kell őket, hogy ennek az életnek teljességére eljussanak.”4 A katolikus óvoda, iskola része az Egyház üdvözítő küldetésének, különösen a hitre való nevelés területén. Az Egyház a katolikus óvoda, iskola által, mely fölkínálja korunk embereinek a maga nevelési elgondolását, sajátos módon részt vállal a kulturális
4
II. Vatikáni Zsinat „Gravissimum Educationis Momentum”(G.E.3.)
6
párbeszédben, s ezzel elősegíti a valóságos fejlődést, amely az ember személyiségének teljes kibontakozásához vezet. Amikor a katolikus nevelésről szólunk – Jézus által adott küldetésről van szó – szükséges megfontolni:
a Szentírás tanítását, belőle Jézus tanítói és nevelői magatartását, az apostoli küldetést;
az Egyházi Törvénykönyv rendelkezéseit;
a zsinati dokumentumokat és a pápai megnyilatkozásokat.
1.3. A katolikus óvodák helyi nevelési programjának elkészítésekor figyelembe kell venni:
a módosított Óvodai nevelés országos alapprogramját;
az Egyházi Törvénykönyv ide vonatkozó részeit;
a katolikus egyházi dokumentumok nevelésre vonatkozó részeit;
a Nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelvét, ha az óvoda nemzeti, etnikai kisebbségi nevelést végez;
a Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelvét, ha az óvoda sajátos nevelési igényű gyermekek nevelését végzi;
2. KATOLIKUS GYERMEKKÉP, KATOLIKUS ÓVODAKÉP 2.1. Katolikus gyermekkép Az óvodai nevelés gyermekközpontú, befogadó. Ennek megfelelően a gyermeki személyiség teljes kibontakoztatására törekszik, biztosítva minden gyermek számára az egyenlő hozzáférést. Az alábbi faladatok módjának, mikéntjének megfogalmazásából rajzolódjon ki a katolikus gyermekkép:
Keresztény szemlélet hassa át az óvodai nevelés pedagógiai alapelveit.
Az óvodai nevelés gyermekközpontú, az egész személyiséget fejleszti: o a megfelelő személyi és tárgyi környezettel, o a vallási neveléssel, keresztény értékek hordozásával, megismertetésével, o az egészséges életmód alakításával, o a környezettudatos magatartás alakításával,
7
o az érzelmi neveléssel, o a szocializáció biztosításával, o az anyanyelvi neveléssel, o az egyéni készségeknek és képességeknek megfelelő, tevékenységbe ágyazott értelmi fejlesztéssel, o a testi és lelki szükségletek kielégítésével. 2.2. Katolikus óvodakép A katolikus óvoda a katolikus közoktatási rendszer legalsó láncszeme. Szakmailag önálló nevelési intézmény, amely segíti a családi nevelést. Biztosítja az óvodáskorú gyermek fejlődésének és nevelésének optimális feltételeit. Az óvoda funkciói: óvó-védő, szociális, nevelő-személyiségfejlesztő funkció. Az óvoda közvetetten segíti az iskolai közösségbe történő beilleszkedéshez szükséges gyermeki személyiségvonások fejlődését. Pedagógiai tevékenységrendszerével és tárgyi környezetével hozzájárul a gyermekek környezettudatos magatartásának alakulásához.
Történeti áttekintés
Óvodaarculat (óvoda védőszentje)
A katolikus óvodai nevelés célja
Az óvodai nevelésben alapelv: o a gyermeki személyiséget tisztelet, elfogadás, szeretet, megbecsülés és bizalom övezi, o a
nevelésben
alkalmazott
pedagógiai
intézkedéseknek
a
gyermek
személyiségéhez és a keresztény értékrendhez kell igazodniuk, o a nevelés biztosítja az óvodás gyermek számára a szabad játékot, e tevékenységen
keresztül
lehetővé
teszi
és
segíti
a
gyermek
személyiségfejlődését, a gyermek egyéni képességeinek kibontakoztatását, o a nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó, valamint a migráns gyermekek önazonosságának megőrzése.
8
3. A KATOLIKUS ÓVODAI NEVELÉS FELADATAI A katolikus óvodai nevelés feladata az óvodáskorú gyermek testi és lelki szükségleteinek kielégítése. Ezen belül: o a hitre nevelés erősítése, o az egészséges életmód alakítása, o az érzelmi nevelés és a szocializáció biztosítása, o az anyanyelvi, értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása. 3.1. A hitre nevelés erősítése
A katolikus embereszmény, Krisztus mértéke szerinti élet megalapozása;
Isten szeretetének megvilágítása a gyermekben;
a keresztény családi nevelés folytatásaként a katolikus értékek erősítése és kiegészítése, valamint közvetítése a gyermek által a családba;
a katolikus hitélet megtapasztalása az óvodai élet során;
a Krisztustól tanult erények: felebaráti szeretet, megbocsátás, segítőkészség, bűnbánat, önzetlenség, figyelmesség fejlesztése;
a katolikus vallási élet eszközei: Egyház, egyházi év, liturgia, szentek tisztelete;
a teremtett világra való rácsodálkozás képességének kialakítása, fejlesztése (öröm, hála, megbecsülés, védelem, óvás, felelősség, stb.).
3.2. Az egészséges életmód alakítása A gyermek egészségének védelme, edzése, óvása, megőrzése; a gyermekek gondozása testi szükségleteinek figyelembevétele; az egészséges életmódra és életvitelre nevelés; az önmaguk és környezetük esztétikuma iránti igény alakítása; a környezet védelméhez és megóvásához kapcsolódó szokások (környezettudatos magatartás) alakítása; egészséges és biztonságos környezet biztosítása; a
megfelelő
egészségügyi
szokások
elsajátíttatása,
egészségmegőrzés,
betegségmegelőzés; a harmonikus, összerendezett mozgás fejlődésének elősegítése; a mozgásigény figyelembevételével folyamatos testedzés, testi nevelés, prevenció; 9
tartózkodás és tevékenykedés a szabadban; az étkezési kultúra alakítása, erősítése; korszerű táplálkozás; pihenés feltételeinek megteremtése; higiénikus szokások, szabályok kialakítása, intimitás tiszteletben tartása; megfelelő szakemberek bevonásával speciális gondozó, prevenciós és korrekciós testi, lelki nevelési feladatok ellátása. 3.3. Érzelmi nevelés és a szocializáció biztosítása Erkölcsi nevelés, közösségi nevelés A teremtő Isten gondoskodásának megélése; a gyermek-gyermek, gyermek-felnőtt kapcsolatának pozitív attitűdje; a gyermeki jellem alakítása; türelem, szociális érzékenység, szolidaritás, igazságosság formálása; az érzelmek megjelenítésének formái, önkifejező és önérvényesítő törekvések segítése; a bizalom, szeretet, féltés, félelem kifejezése; az önfegyelem, fegyelem udvariasság elsajátíttatása; szokás- és normarendszer megalapozása; szocializáció, társadalmi elvárások tudatosítása, a különbözőség elfogadása és tisztelete; hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányos helyzetű, nehezen szocializálható, valamint kiemelkedő képességű gyermekek elfogadó szeretete, szükség esetén segítése megfelelő szakemberek közreműködésével; a természetes társas kapcsolatok alakítása, segítése; hagyományaink ápolása, jeles napok feldolgozása, a szülőföldhöz való kötődés alapozása; az egyházi, világi ünnepek megélése.
10
3.4. Az anyanyelvi fejlesztés és nevelés megvalósítása Ez valamennyi tevékenységi forma keretében megvalósuló feladat; az anyanyelv ismeretére, megbecsülésére nevelés; beszélő és meghallgatni tudó környezet alakítása; az óvoda nevelőközösségének mintaadó beszédkultúrája; a gyermekek kommunikációra ösztönzése, metakommunikáció fejlesztése; a tapasztalatok, élmények verbális kifejezésére nevelés; az anyanyelvi nevelés céljának, feladatának, tartalmának, módszerének, eszközének megfogalmazása. 3.4.1. Az értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása Az óvodai nevelés a gyermek érdeklődésére, kíváncsiságára, valamint meglévő tapasztalataira, élményeire és ismereteire építve biztosítja a gyermekeknek a változatos tevékenységeket. Spontán szerzett tapasztalatok, ismeretek tapasztalati úton történő bővítése, rendszerezése; gyakorlás
különböző
tevékenységekben
és
élethelyzetekben
az
életkori
sajátosságokra és tapasztalatokra, élményekre építve; tevékenységeken keresztül az érzékelés, észlelés, emlékezet, figyelem, képzelet, gondolkodás, kreativitás fejlesztése; az egyéni fejlődési ütemnek megfelelően az ismeretek, jártasságok, készségek alapozása.
4 A KATOLIKUS ÓVODAI ÉLET MEGSZERVEZÉSÉNEK ELVEI 4.1. Személyi feltételek A katolikus óvodapedagógus és az óvoda működését segítő nem pedagógus alkalmazottak viszonya az egyházhoz, nemzethez, hazához, embertársakhoz, szakmához, óvodához, munkatársakhoz, családokhoz, a gyermekek szüleihez, a gyermekekhez meghatározó. Ezeket a keresztény értékeket képviselve életük a gyermek számára követendő mintává, modellé válik.
11
Az óvodai nevelőmunkának kulcsszereplője az óvodapedagógus, akinek jelenléte állandó és folyamatos. A katolikus óvodákban dolgozók közössége nem tesz különbséget gyermek és gyermek között. 4.2. Tárgyi feltételek Az óvoda rendelkezzen a helyi nevelési program megvalósításához szükséges tárgyi feltételekkel. Felszereltsége legyen biztonságos, a baleset-megelőzést szolgálja. Biztosítson megfelelő munkakörnyezetet az óvodai munkatársaknak. Teremtsen lehetőséget a szülők fogadására. 4.3. Az óvodai élet megszervezése Az óvodai nevelés csak a fenntartó által jóváhagyott helyi nevelési program alapján történhet és a gyermek neveléséhez szükséges, a teljes óvodai életet magába foglaló tevékenységek keretében szervezhető meg. Az óvoda teljes nyitvatartási idejében a gyermekek tevékenységét óvodapedagógus irányítja. Az óvoda helyi sajátosságait figyelembe véve történjen az éves, havi, heti, napi szintű tervezés; a fejlődés nyomon követése a gyermekek megismerését, fejlesztését tükrözze; a stratégiai dokumentumok harmonizáljanak; a gondozás kapjon kiemelt szerepet a gyermekek önállóságának segítésében; az óvodai élet tervezése, szervezése során kerüljenek előtérbe a párhuzamosan végezhető, differenciált tevékenységek; a napirendet rugalmasság, folyamatosság jellemezze, amelyben a játék kitüntetett szerepet kap; a napirend és hetirend összeállításakor az óvodapedagógus minden esetben vegye figyelembe a helyi szokásokat és a gyermekek egyéni szükségleteit.
12
JAVASLAT AZ ÓVODAI CSOPORTOK NAPIRENDJÉRE Időtartam * 7.00-12.00
Tevékenység Gondozási feladatok (tisztálkodás, étkezés, öltözködés) Játék,
párhuzamosan
tervezett
differenciált
tevékenység
a
csoportszobában vagy a szabadban Hitre nevelés, az elcsendesedés feltételeinek megteremtése Mindennapos frissítő mozgás vagy tervszerűen kötött mozgás (teremben, tornateremben, vagy a szabadban) Ismerkedés a teremtett világgal, megfigyelések végzése spontán és szervezett formában Az egészséges életmódot erősítő egyéb tevékenység a szabad levegőn Tevékenységbe ágyazott, a gyermekek egyéni képességeihez igazodó műveltségtartalmak közvetítése, tevékenységekben megvalósuló tanulás o Vers, mese o Ének, zene, énekes játék o Rajzolás, mintázás, kézimunka o Mozgás o A külső világ tevékeny megismerése 12.00-15.00
Matematikai tartalmú tapasztalatok szerzése
Gondozási feladatok (tisztálkodás, étkezés, öltözködés) Pihenés
15.00-17.00
Gondozási feladatok (tisztálkodás, étkezés, öltözködés) Játék, párhuzamosan végezhető tevékenység a szülők érkezéséig
* Az Alapító Okiratban meghatározott óvodai nyitva tartás figyelembevételével!
13
A TEVÉKENYSÉGEK JAVASOLT SZERVEZETI FORMÁI Párhuzamosan végezhető differenciált
Szervezett
Tevékenységek
tevékenységek tervezése és szervezése
tevékenység
formái
Játék
Hitre nevelés
egyéni,
Vers, mese
Mozgás
mikro csoportos,
Ének, zene, énekes játék
Mozgásos játék
frontális
Rajzolás, mintázás, kézimunka
(mindennapos
a témakörnek és a
Mozgás
mozgás)
gyermekek fejlesztésének megfelelően
A külső világ tevékeny megismerése Matematikai tartalmú tapasztalatok Munka jellegű tevékenységek
4.4. Az óvoda kapcsolatai A
katolikus
óvodákban
az
óvodapedagógusok,
szülők,
gyermekek
együttműködésének formái, továbbfejlesztésének lehetőségei; az óvodapedagógus vegye figyelembe a családok sajátosságait, szokásait; az együttműködés során érvényesítse az intervenciós gyakorlatot, azaz a segítségnyújtás családhoz illesztett megoldásait; o kiemelt fontosságú a szülőkkel való szoros kapcsolattartás, evangelizálás, o a családlátogatás, a gyermek otthoni környezetének megismerése, o a fogadóóra, a megbeszélések a gyermek fejlődésének a szülővel való együttes nyomon követését szolgálja, o szülői értekezletek szervezése, o szülői közösség, óvodaszék működésének segítése, o játszónapok,
foglalkoztató
tevékenységek,
megteremtése, o közös kulturális programok szervezése, o zarándoklatok, kirándulások felkínálása, o közös szentmisén való részvétel,
14
nyílt
napok
lehetőségének
o az óvodát népszerűsítő egyedi programok megvalósítása. Kapcsolat az óvodába lépés előtti intézményekkel: o a bölcsődével, o a szociális intézményekkel. Kapcsolat az óvodai élet során: o a Gyermekjóléti Szolgálattal, o a Családsegítő Központtal, o a gyermekvédelmi ügyintézővel, o a Nevelési Tanácsadóval, o a Szakértői Bizottsággal, o a Karitász-csoportokkal, o a Máltai Szeretetszolgálattal, o a kisebbségi szervezetekkel, o az egészségügyi szervezetekkel, o a gyermekotthonokkal, o a közművelődési intézményekkel. Kapcsolat az óvodai élet után: o az iskolákkal, o a nevelőotthonokkal, o a speciális intézményekkel. 5. A KATOLIKUS ÓVODA TEVÉKENYSÉGI FORMÁI ÉS AZ ÓVODAPEDAGÓGUS FELADATAI Az óvodai élet tevékenységi formáinak tervezésekor javasoljuk, hogy jelenjen meg: o a cél, o a feladat, o a tartalom, o az óvodapedagógus faladata, o a sikerkritérium.
5.1.
Hitre nevelés
A hit Isten ajándéka A hit hallásból ered, szükséges a példa is:
15
o megtapasztalás, o érzelmi biztonság, o szerető, elfogadó légkör, bizalom, o az összetartozás élménye, o iskolába lépés idején a hit tovább élése. Az óvoda missziós feladatai: o a családok bekapcsolása az egyházközség életébe, o a közös imádság, a közös munka és a közös szórakozás megtartó erő. A hitre nevelés átszövi az óvodai élet egészét: o a köszönési módban, o a mindennapos lelki beszélgetés során, o az étkezés előtti és utáni imádságban, o a templomlátogatások során, o a játékban, o a tevékenységekben megvalósuló tanulásban, o a délutáni pihenés előtti imában, fohászban, o a hazamenetel előtti imában, fohászban.
A liturgikus év eseményei: o karácsonyi ünnepkör, o húsvéti ünnepkör, (az ünnepekre készülve jócselekedetek gyűjtése) o templomlátogatás, ismerkedés a liturgia eszközeivel, o templomlátogatás során a helyes viselkedési szokások megismertetése, o közös szentmise-látogatás a családokkal, o imádságok tanulása.
Az erkölcsi nevelés (közösségi és egyéni nevelés, családi nevelés, keresztény erények) átszövi az óvodai élet egészét: o a közös élményeket nyújtó tevékenységek során,
16
o az erkölcsi tulajdonságok megalapozása, kialakítása közben (együttérzés, segítőkészség, önzetlenség, figyelmesség, akarat), o a biztonságérzet erősítése során (feltétel nélküli szeretet, elfogadottság, bizalom élménye). A gyermeki magatartás alakulása szempontjából modell értékű az óvodában dolgozók kommunikációja, bánásmódja és viselkedése.
Ünnepek és megemlékezések Feladat: o az ünneplés jelentőségének megéreztetése, o az ünnep érzelmi tartalommal való megtöltése, o az ünnep, jeles nap kiemelése a mindennapi élet eseményeiből, o az ünnep előkészítése és lezárása.
5.2.
Játék
Játék a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze.
A pedagógus tudatos jelenlétével a szabad játék túlsúlyának érvényesülése szükséges;
indirekt játékirányítás módszerével alakítsa a szabad játékot, amely hosszantartó és zavartalan kell, hogy legyen;
váljék a játék a pszichikumot, kreativitást fejlesztővé, erősítővé és élményt adóvá;
az óvodapedagógusok feladata az élményszerzés lehetőségének megteremtése, amely alap a gyakorló játékokhoz, a szimbolikus szerepjátékhoz, konstruáló játékokhoz, a szabályjátékokhoz, a barkácsoláshoz, a bábozáshoz, dramatizáláshoz;
a játék által keresztény értékekre fogékony, kreatív, társaikhoz alkalmazkodni tudó, aktív, feladatokat értő és megtartó gyermek nevelése a katolikus óvodapedagógus feladata. A játék tartalma A gyermek társas kapcsolatának és játéktartalmának alakulása az óvodában az óvodába lépéstől az iskolába lépésig tart. A játékban megjeleníthető élmények biztosítása;
17
a gyermek játékának formai, tartalmi jellemzői; a játéktevékenység időtartama, mélysége, szintje, tartalmi gazdagsága; anyanyelvi nevelés; a gyermek társas élete a kevés számú csoportoktól a nagyobb létszámú csoportokig fejlődik; a kialakult társas kapcsolatok szintje; a társas kapcsolatok minősége; magatartásformák és szokások.
Szervezeti kerete Megfelelő élmény, hely, idő, nyugodt légkör, biztonságos játékeszköz megteremtése.
5.3.
Vers, mese
Mesetudat erősítése; irodalmi élmény nyújtása, népi, klasszikus és kortárs irodalmi műveken keresztül; érzelmi, esztétikai nevelés; közösségi élmény erősítése, személyiségfejlesztés a néphagyomány őrzésével a nemzetiségi és migráns gyermekek esetében is; bábozás, dramatizálás; o óvodapedagógus bábjátéka, o kommunikáció, o gyermek bábjátéka, o bábkészítő tevékenység, o esztétikai élménynyújtás, o személyiségjegyek tükröződése, o testséma fejlesztés, o drámajáték elemek, o szerepazonosulás, o metakommunikáció, önálló versmondásra, mesélésre ösztönzés; nemzeti, keresztényi tudat erősítése;
18
bibliai történetek hallgatása; ünnepek értékének növelése; a könyv szeretetére, olvasására nevelés; saját vers- és mesealkotásra ösztönzés.
5.4.
Ének, zene, énekes játék
Az élhangsúlyos magyar beszéd erősítése; érzelmi nevelés az ölbeli játékoktól az énekes népi játékokig; zenehallgatás; egyházi zene, vallásos tartalmú dalok; esztétikai nevelés a zenei élményen és a mozgásokon keresztül; fejlettségnek megfelelő hangterjedelem megválasztása; a hallás fejlesztése; ismerkedés a hangszerekkel; ritmusérzék fejlesztése; éneklési készség fejlesztése; zenei anyanyelv elsajátítása; zenei kreativitás, improvizáció fejlesztése; ismerkedés a nemzeti és nemzetiségi értékeket hordozó hagyományos és kortárs művészeti alkotásokkal.
5.5.
Rajzolás, mintázás, kézi munka
Érdeklődés felkeltése az ábrázolás tevékenysége iránt; szokásrendszer alakítása; különböző anyagok, változatos technikák, eljárások, eszközök kipróbálása, megismertetése; az alkotás örömének megtapasztalása, önkifejezésre ösztönzés; esztétikai élmények befogadása, a környezet esztétikai alakítása; vallásos témák megjelenítése; térbeli tájékozódás, szín és formavilág gazdagítása; a finommotorika fejlesztése;
19
érzelmek, gondolatok megjelenítése a gyermeki alkotásokban; műalkotás-elemzés, ismerkedés népművészeti elemekkel.
5.6.
Mozgás
Mozgásigény kielégítése, mozgásöröm átélése az óvodai nevelés minden napján; Baleset-megelőzés a megfelelő környezet biztosításával; erkölcsi nevelés; egészséges életmód kialakítása; szabad levegőn való tudatos mozgásfejlesztés; mozgásos játékok beépítése; testi képességek fejlesztése, önbizalom erősítése; változatos eszközök alkalmazása; nagymozgás és finommotorika fejlesztése, fegyelmezett mozgás elősegítésére; harmonikus, összerendezett mozgás fejlődésének elősegítése; tartásjavítás, lábtorna beépítése a mindennapos mozgásba.
5.7.
A külső világ tevékeny megismerése
Rácsodálkozás a teremtett világ szépségeire (öröm, hála); ismerkedés a természeti és társadalmi környezettel, a változások folyamatos megfigyelése; ismerkedés a szülőföld, és a közvetlen környezet hagyományaival, szokásaival; megfigyelő séták, kirándulások szervezése; ismeretek gyűjtése tapasztalati úton (évszakok, jelenségek, növények, állatok); természetsarokban történő változások folyamatos megfigyelése; a környezet megismerésére, védelmére, óvására nevelés; környezettudatos magatartás alakítása; a közlekedés biztonságára, önfegyelemre, egymás óvására nevelés; környezetkultúra és biztonságos életvitel szokásainak alakítása; az önálló véleményalakítás, döntésképesség fejlesztése kortárskapcsolatban és a környezet alakításában; részvétel egyházi ünnepeken;
20
ismerkedés épített környezettel, kiemelten egyházi épületekkel, műalkotásokkal; ismerkedés egyházi helyiségekkel, eszközökkel, viselkedési szabályokkal; matematikai tartalmú tapasztalatok szerzése; o téri tájékozódás alakítása, o mennyiségi, alaki, tér és síkbeli fogalmakkal való ismerkedés, o ítéletalkotás és mennyiségszemlélet alakítása, segítése.
5.8.
Munka jellegű tevékenységek
A személyiségfejlesztés fontos eszköze, cselekvő tapasztalatszerzés. A környezet megismerésének a munkavégzéshez szükséges attitűdök és képességek, készségek, tulajdonságok alakításának fontos lehetősége az óvodában dolgozók mintája, példája nyomán. A gyermeki munka tudatos irányítása pedagógiai szervezést, együttműködést igényel, amelyben szükséges a folyamatos, konkrét, a gyermeknek saját magához mérten fejlesztő értékelése. Az önkiszolgálás; o öltözködés, o testápolási teendők, o étkezéssel kapcsolatos munkálatok.
A közösség érdekében végzett munka; o a naposi tevékenység, o csoport életéhez kapcsolódó állandó feladatok.
Az alkalomszerű munkák és egyéni megbízatások; o a környezet rendjének biztosítása, o segítés a felnőttnek, egymásnak és a kisebbeknek, o egyéb megbízatások teljesítése.
Az évszakoknak megfelelő tevékenységek; o csoportszobában, o udvaron, o az óvoda környezetében.
21
5.9.
A tevékenységekben megvalósuló tanulás Az óvodában a tanulás folyamatos, részben utánzásra alapuló. A tanulás nemcsak
társadalmilag hasznos ismeretek elsajátítása, hanem a teljes személyiség fejlődését és fejlesztését támogató kölcsönösség, elfogadás és elfogadottság élményének sokféle módon történő megélése.
Tevékenységi formákban, szervezeti és időkeretekben valósul meg;
elsődleges a cselekvéses tanulás, az egyéni adottságok figyelembe vétele, az optimális terhelhetőség, és a motiválás;
a vizuális, akusztikus, kinesztetikus észlelés és érzékelés képességének, a verbális emlékezet fejlesztésének játékos megvalósítása, melyet az óvodapedagógus a tanulást támogató környezet megteremtésével ér el;
fontos a felfedezés lehetőségeinek biztosítása, a kreativitás erősítése, a spontán szerzett játékos tapasztalatok, ismeretek rendszerezése, egymásra épülése;
megjelenik a kognitív képességek tevékenységbe ágyazott alakítása;
a gyermekek kompetenciájának fejlesztése;
a tanulás akadályba ütközése esetén a gyermek fejlődési üteméhez igazodóan egyéni felzárkóztatás, fejlesztés szükséges;
tehetségígéretre utaló tulajdonságok megléte esetén nagyobb figyelem, egyéni fejlesztés szükséges;
az óvodapedagógus személyre szabott pozitív értékeléssel kell, hogy segítse a gyermek tevékenységben megvalósuló tanulását. A FEJLŐDÉS JELLEMZŐI AZ ÓVODÁSKOR VÉGÉRE
6.
A kisgyermekek többsége óvodáskor végére eléri az iskolai élet megkezdéséhez szükséges fejlettségi szintet, belép abba az állapotba, amelyben az óvodásból iskolássá érik;
a rugalmas iskolakezdéshez figyelembe kell venni az életkoron túl az egyéni fejlettségi szintet;
az iskolakezdésnek testi, lelki és szociális kritériumai vannak, melyek közül egyik sem hanyagolható el, mindegyik egyformán szükséges a sikeres iskolai tanulás megkezdéséhez;
22
o a testi fejlettség szintje (alakváltozás, teherbírás, összerendezett, harmonikus mozgás, testi szükségletek kielégítésének szándékos irányítására való képesség), o a lelki képességek szintje (lelkileg kiegyensúlyozott, ismeri a viselkedés általános szabályait, a tanuláshoz szükséges képességek fejlettsége szándékos bevésés és figyelem megfelelő kommunikáció, elemi ismeretek önmagáról, a környezetéről), o a szociális képességek szintje (szociális érettség, elfogadás, együttműködés, kapcsolatteremtés, alkalmazkodóképesség, feladattudat kialakulóban, az ismeretszerzési tevékenységhez szükséges tulajdonságok megléte),
ötéves kortól kötelező az óvodába járás, amelynek betartása törvényi kötelezettség;
a sajátos nevelési igényű gyermekek esetében folyamatos speciális szakemberek segítségével végzett pedagógiai munka szükséges;
a különleges gondozásra jogosult gyermekek a fejlettségüknek megfelelő intézményben kezdik meg iskolai életüket. GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGVÉDELEM
7.
Célja: prevenció során feltárni a tényeket, okokat, amelyek a gyermekek fejlődését akadályozhatják, veszélyeztethetik. Az óvodás gyermek családi helyzetének évenkénti felméréséhez szükséges szempontok: o az óvodások száma összesen, o
ebből a veszélyeztetettek száma,
o hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek száma, o három- vagy többgyermekes családban élők száma. A gyermekek veszélyeztetettségének okait vizsgáló szempontok
Családi környezet: o rossz lakásviszonyok, o egészségügyi okok, o anyagi okok, o nevelési hiányosságok,
23
o megromlott családi kapcsolat, o a gyermeki személyiségben rejlő okok, o bűnöző családi helyzet. Családon kívüli környezet: o munkanélküliség, o váltakozó párkapcsolatok, o hajléktalanok, önkényes lakásfoglalók, o életvitel az utcán történik, o kéregetésre kényszerítés, o életvitel az italboltban történik, o pszichiátriai kezelés, o kábítószerezés. Az ismeretek birtokában a szükséges lépések megtétele, balesetvédelem; Épületenként egy-egy gyermekvédelmi felelős segíti az óvodapedagógusok körültekintő gyermekvédelmi munkáját, baleset-megelőzését; Munkájukat megbízás alapján végzik; Évente kötelező a gyermekvédelmi program elkészítése, gyermekvédelmi ismeretek karbantartása, bővítése; Rendszeres konzultáció óvodapedagógusokkal, intézményvezetővel; Családlátogatások szervezése.
8.
ESZKÖZÖK ÉS FELSZERELÉSEK JEGYZÉKE
A nevelési program végrehajtásához szükséges, a nevelő munkát segítő eszközök és felszerelések jegyzéke.
24
ÉRVÉNYESSÉGI NYILATKOZAT
9.
A helyi nevelési program érvényességi ideje:
10. LEGITIMÁCIÓS ZÁRADÉK A programot elfogadta Nevelőtestület
(
%) Dátum: Aláírás:
Jegyzőkönyv a ……./2010. számon. Egyetértését nyilvánította a szülők képviseletében (
%) Dátum: Aláírás:
Jegyzőkönyv a ……./2010. számon. Véleményezte:
Szakértő: Dátum: Aláírás:
Jóváhagyta:
Fenntartó: Dátum: Aláírás: TARTALOMJEGYZÉK
25
TÖRVÉNYI HÁTTÉR
3
ALAPÍTÓ OKIRAT (az óvoda hivatalos adatai)
4
MŰKÖDÉSI ENGEDÉLY (száma, időpontja)
4
1. BEVEZETÉS
4
1.1. A katolikus közoktatási intézmények küldetése
4
1.2. Az Egyház nevelésre irányuló alapelvei
6
1.3. A katolikus óvodák helyi nevelési programjának elkészítésekor
7
figyelembe kell venni 2. KATOLIKUS GYERMEKKÉP, KATOLIKUS ÓVODAKÉP
7
2.1. Katolikus gyermekkép
7
2.2. Katolikus óvodakép
8
3. A KATOLIKUS ÓVODAI NEVELÉS FELADATAI
9
3.1. A hitre nevelés erősítése
9
3.2. Az egészséges életmód alakítása
9
3.3 Az érzelmi nevelés és szocializáció biztosítása
10
3.4. Az anyanyelvi fejlesztés és nevelés megvalósítása
11
3.4.1. Az értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása
11
4. A KATOLIKUS ÓVODAI ÉLET MEGSZERVEZÉSÉNEK ELVEI
11
4.1. Személyi feltételek
11
4.2. Tárgyi feltételek
12
4.3. Az óvodai élet megszervezése
12
Javaslat az óvodai csoportok napirendjére
13
A tevékenységek javasolt szervezeti formái
14
4.4. Az óvoda kapcsolatai
14
5. A KATOLIKUS ÓVODA TEVÉKENYSÉGI FORMÁI ÉS AZ
15
ÓVODAPEDAGÓGUS FELADATAI
26
5.1. Hitre nevelés
15
5.2. Játék
17
5.3. Vers, mese
18
5.4. Ének, zene, énekes játék
19
5.5. Rajzolás, mintázás, kézi munka
19
5.6. Mozgás
20
5.7. A külső világ tevékeny megismerése
20
5.8. Munka jellegű tevékenységek
21
5.9. A tevékenységekben megvalósuló tanulás
22
6. A FEJLŐDÉS JELLEMZŐI AZ ÓVODÁSKOR VÉGÉRE
22
7. GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGVÉDELEM
23
8. ESZKÖZÖK ÉS FELSZERELÉSEK JEGYZÉKE
24
9. ÉRVÉNYESSÉGI NYILATKOZAT
25
10. LEGITIMÁCIÓS ZÁRADÉK
25
27