Prohászka Ottokár – Jubileumi sorozat E szentéletű püspök életének és műveinek bemutatása és széleskörű ismertetése rendkívül időszerű ma. Sokunkat komolyan aggaszt népünk állapota: a házasságok és gyermekszületések számának vészt jósló csökkenése, a fiatalok elvágyódása e hazából, a kis falvak, a vidék elöregedése, a társadalom szétesése, az emberi kapcsolatok, a társadalmi tőke hiányossága, a közöny és elmagányosodás eluralkodása, mely már egészségünket is veszélyezteti, a templomok üresedése, a reménytelenek, hajléktalanok, munkanélküliek táborának növekedése, a keresztény és magyar értékek eltűnése a fiatalok gondolkodásából… Eszméket, hitet, az Életben eligazító erkölcsöt,Isten-, haza- és emberszeretetet megparancsolni nem lehet, csak mozdító, vonzó példákat lehet felmutatni, a megtörténtek, a múlt, a történelem, az igazság lehető legteljesebb bemutatásával, hogy a megismert jó példákat követhessük, a feltárt bűnöket és mulasztásokat elkerülhessük. Csak az igazság lehetőség szerinti teljes megismerése, őszinte, kíméletlen kimondása szolgálhatja ezt a célt. (E célkitűzéssel azonban bénítóan kényes helyzetbe is kerülünk. Hol a határ az alázat és engedelmesség, valamint a közöny és gyávaság között?) Ősidőkben ezért énekeltek hősdalokat, mondták a regéket, meséket, ma pedig többek közt ezt szolgálja a példamutató nagy emberek, hősök, szentek életének, munkáinak, tetteinek hiteles bemutatása. Prohászka Ottokárnak, a szentéletűnek tartott magyar püspöknek felmutatása, gondolatainak, műveinek mind szélesebb körben való megismertetése azért is időszerű, mert még gimnazista korában egy dolgozatában leírta életcélját: „Én pedig hivatásomat abban fogom látni, hogy a magyar nép állapotán segítsek.” Már római tanuló-éveiben pedig egyszer ezt írta naplójába: „…mit tehetek valamit érted magyar nép?” Mit tehetett? Teljesen kiüresítette magát, „férfias alázattal” tántoríthatatlanul kimondta az igazságot és szolgálta népét és egyházát. Hogyan? „Magunkon keresztül kell megszerettetni a hazát”- idézte fel Prohászka gondolatát Mindszenty 1947-ban, Székesfehérváron, halálának huszadik évfordulóján tartott ünnepi beszédébe. Hozzátehetjük, hogy csak így lehet megszerettetni az evangélium jóhírét és annak hirdetését vállaló egyházat is. A magyar katolikus egyház mindmáig nem használta ki ezt a ragyogó, példamutató életet, hogy vele a megrontott, botlásaival, gyarló képviselőivel lejáratott képét, az igazi, Krisztust-szolgáló közösség képéhez igazítsa. Adriányi Gábor, az egyháztörténet professzora ezt írta: „A magyar katolikus egyház—elsősorban a püspöki kar—mulasztása, hogy Prohászka, aki az ezeréves magyar kereszténység Pázmány után legnagyobb egyénisége, sőt akit életszentség hírében felül is múlt, nincs az oltár magaslatára emelve. De hisszük, hogy eljön az idő, amikor „az állóvizek megmozdulnak” és a „napba öltözött ember” hivatalosan is azt a nevet viseli, amit életében és halálában kiérdemelt: a szentet.” Barlay Ö. Szabolcs, gimnazista koromban volt cserkész-parancsnokom, Budapest, XI. kerületi, egykori „földalatti cserkészcsapat” vezetője, akit ezért több évre súlyos börtönre ítéltek, célul tűzte ki Prohászka Ottokár munkásságának és eszméinek
megismertetését és tiszteletének felújítását, ezért Prohászka születésnek 150. éves emlékére, 2008-ban Jubileumi sorozatot indított magánkiadásban a Prohászka Baráti Kör segítségével Székesfehérváron. A 15 kötetre tervezett sorozat első kötetében, melynek címe Prohászka Ottokár életének titka, Barlay közreadta azokat a dokumentumokat is, melyekkel igazolta, hogy Prohászka püspök boldoggá avatásának kérelmét annak idején, már1946-ban Mindszenty József bíboros hercegprímás XII.Pius pápa elé terjesztette, Prohászka tanítványának és első utódjának, Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspöknek latin nyelvű levelével, aki elsősorban volt jogosult a Szentatyának benyújtani a kérelmet. A Szovjetuniót kiszolgáló „kommunista” magyar országvezetők megakadályozták az egyház további kapcsolatát Rómával, majd Prohászkát példaképének tekintő Mindszenty Józsefet is letartóztatta. E kötetben a Prohászka Archivum eddig alig ismert dokumentumaiból megtudhatjuk, hogy már 1942-ben Serédi Jusztinián, esztergomi prímás keményhangú levélben kért magyarázatot Shvoy Lajos székesfehérvári püspöktől, hogy miként merte kanonokja, Mezgár Lajos pápai kamarás a prímás tudta nélkül kiadni azt az országosan terjesztett röpiratot, mellyel egy országos szervezetet kívántak létrehozni Prohászka Ottokár boldoggáavatásának előmozdítására. A primás azt is nehezményezte, hogy a szervezet alakuló gyűlése egybe esett azzal a nappal, melyen az egyház elindította Árpádházi Boldog Margit szentté avatási eljárását. A mozgalmat ezután letiltatta, s ebből látszik, hogy Serédi, a magyar katolikus egyház akkori feje, nem kívánta Prohászka boldoggá avatását. „ Attól tartok ugyanis,--írta Serédi Jusztinián ebben a levélben,--hogy nagy akadályt jelent az a körülmény, hogy a megboldogult (t.i.Prohászka)…három munkájával most is az indexen szerepel.” Valószínű itt kell keresnünk Prohászka emlékének máig tartó „mellőzésének” gyökerét. Erről csak egészen röviden annyit, amennyit Adriányi e kérdésről írott tanulmányából, Prohászka és a római index (Budapest 2002) idézett Barlay: „Hogy éppen a magyar katolicizmus legjelentősebb egyénisége Pázmány után…lett megbélyegezve, botránya az egyháztörténelemnek. Felelősség terheli azon keveseket, de befolyásos személyeket, akik minden követ megmozgattak, hogy egy szellemi óriást és egy szent életű, apostoli lelkipásztort gúzsba kössenek.” ( Az indexre, vagyis tiltásra ítélt cikkek a következők voltak: Az intellektualizmus túlhajtásai, A modern katolicizmus s az egy cikk az Egyházi Közlönyből, melyeket az illetékes bizottság szabályainak be nem tartásával ítéltek el. Később, XII. Pius felülvizsgálta az ítéletet és le is vette ezeket az írásokat az indexről.) Prohászka alázatosságát jellemzi, hogy fájó szívvel vette tudomásul az elmarasztaló ítéletet, és nem is fellebbezett ellene. Több más, új értékes adatot is találunk ebben az első kötetben, melyek közelről mutatják meg Prohászka életének mindennapjait, levelek, naplórészletek segítségével, és közli annak a gézdarabkának fényképét is, mellyel halálakor végzett érvágás után feltörölték vérét és melyet ereklyeként őriztek meg a nővérek. A sorozat itt röviden ismertetett első kötetét Miklósházy Attila, nyugalmazott püspök lefordította angolra „The Secret of Ottokar Prohaszka’s Life” címmel.Ennek első díszpéldányát német levél kíséretében a szerző megküldte XVI. Benedek pápának.
Válaszként erre 2010 augusztusában levél érkezett a Vatikáni Államtitkárság megbízásából budapesti apostoli nuncius, Juliusz Janusz érseken keresztül Barlay atyának. A levelet Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök úr adta át a szerzőnek: Főtisztelendő Atya! Engedje meg, hogy Őszentsége Államtitkársága megbízásából megköszönjem a „The Secret of Ottokar Prohaszka’s Life” című könyv Szentatyának küldött példányát, amely az 1927-ben elhunyt Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök úr születésének 150. évfordulója alkalmából jelent meg. A Szentatya, akinek bemutatták a kötetet, szivélyes köszönetet mond ezért a kedves gesztusért, aki szeretné, hogy az Úr szőllője e buzgó pásztorának az életpéldája azokban, akik őrzik a lelki örökségét, a Krisztus és az Egyház iránti szeretetet növelje. Öszentsége szivélyesen küldi Barlay Ödön Szabolcs atyának apostoli áldását.” A többi számozott példányt a szerző szerkesztő társával, Felsővályi Ákossal szemé lyesen adta át a magyar egyház legfőbb vezetőjének, és a püspöki kar tagjainak. Prohászka Ottokár neve, emléke, még mindig terhelve van egykori, igaztalanul és szabálytalanul történt indexre tételével. Magam is több esetben találkoztam méltatlan elhallgatásával. Például számos, a keresztény társadalmi tanításról szóló írás, konferenciai előadás meg sem említi Prohászka Ottokár nevét, aki életében nemegyszer és egyedül merte vállalni a Rerum novarum (1891)enciklika eszméit a nagybirtokokhoz ragaszkodó egyházi hierarchiával szemben a földnélküli parasztok és munkások érdekeit. 1989 decemberében, a Pécsi Művészetek házában tartott konferencia 1990-ben Budapesten megjelent anyagában 8 neves, e tárggyal foglalkozó szerző előadásában meg sem említik nevét. ( A keresztény társadalmi tanítás. Keresztény szemmel. 1.füzet.Sorozatszerkesztő: Horányi Özséb.) Balogh Margit: A KALOT és a katolikus társadalompolitika 1935-1945,-művében ( Társadalom és Művelődéstörténeti Tanulmányok 23.k. MTA Történettudományi Intézete. Bp.1998.) röviden többször hivatkozik rá, de egyetlen művét sem jelöli meg, vagy idézi a szakirodalomban. Így: „ A politikai katolicizmuson belül a keresztényszocializmus Nyugat-Európához képest fáziskéséssel jelentkezett. A szellemi és társadalmi kérdések mélyreható elemzése Prohászka Ottokár, a későbbi székesfehérvári püspök és Giesswein Sándor prelátus nevéhez fűződik. Prohászka több évtizedes irodalmi és publicisztikai tevékenységében kimondott harcot folytatott az egyház belső megújulása és a szociális reformgondolat népszerűsítése érdekében. Hozzájárult a Katolikus Néppárt megalakításához /1895), amely aulikus és konzervatív politikát hirdetett.”(15.p.) „Két írást is szentelt Kerkai páter Prohászka Ottokár munkásságának. A „keresztény nemzeti ébredést”megfogalmazó székesfehérvári püspökhöz a legkülönbözőbb irányzatok nyúltak vissza ideológiai igazolásért. A kibontakozó katolikus megújulási törekvések metszéspontjában is az ő alakja állt. Az utókor szemében szinte osztatlanul reprezentálta a katolikus reformtörekvéseket. Megújulást kereső tevékenysége egyszerre fogta át a teológia, a pasztoráció és a katolikus politika, benne a szociálpolitika területét...Kerkaira
leginkább szociális érzékenysége, 1916-os földreformtervezete és azok a következtetései hathattak, amelyek szerint a „keresztény nemzeti” reakció csak akkor lesz eredményes, ha a szociális kérdések iránt is fogékony keresztények döntő szerephez jutnak. (28.p.) ...Prohászka Ottokár...elképzeléseivel egyházában is magára maradt.”(43.p.) (Prohászka említett földreform tervezete 10 ezer holdnál húzta meg a határt.) Elgondolkodtató, hogy e Jubileumi Sorozatról most is hallgatnak az egyházi médiumok, pedig a Vatikánból igen megtisztelő üzenet és áldás is ékezett vele kapcsolatban. Egyedül a Magyar Kurir közölte e levelet Felsővályi Ákos külön kérésére. A Sorozat második és harmadik kötete hézagpótló anyagot ad közre: a Shvoy Lajos püspök és Horváth Kálmán plébános kéziratait. Shvoy Lajos még az egyházüldöző diktatúra idején felkérte a Prohászka-templom lelkes plébánosát, hogy szinte házról házra járva mentse meg, gyűjtse össze a hívek Prohászka Ottokárral kapcsolatos emlékeit, a szentéletű püspök mindennapjainak eseményeit. A két kötet címe: Prohászka a szívekben. Magyar Fioretti. Barlay ezzel az alcímmel Szent Ferenc életéről szóló legendák gyűjteményére kívánt utalni, ugyanis Prohászka nagy tisztelője volt ennek a szentnek. Igaz, ezek az adatok valós történetekre utalnak, nem legendákra és nagy tudományos értéke abban rejlik, hogy a kötetben szereplő minden név a Jegyzetekben, Névmutató és Életrajzi adattárban megkereshető. Ez önmagában egy kis lexikon, mely eddig hiányzott a Prohászkáról szóló konferenciák kiadványaiból. E két kötet vet fényt a szentéletű püspök hétköznapjaira, s ennek alapján sikerült Barlaynak az eddiginél hitelesebb és bensőségesebb életrajzot alkotni Prohászkáról. (Ennek címe lesz a Katedrális.) Prohászka életének utolsó hónapjairól szóló Irások Prohászkáról 6. kötete a napokban jelent meg „…és az üstökös eltűnt szemünk elől”címmel. A sorozat negyedik és ötödik kötete Prohászka életművének legmaradandóbb alkotása, a külföldön 5 nyelven is megjelent „Elmélkedések az Evangéliumról.”Ezt tartotta a püspök legértékesebb, legjobban szeretett alkotásának. A mű a hasonló címmel 1924-ben megjelent kiadványainak reprintje. Barlay abban reménykedik, hogy ez lesz az alapja majd az annyira óhajtott boldoggá-avatásának is. A később,1927-1927-ben, Schütz Antal gondozásában 25 kötetben megjelent Prohászka Ottokár Összes Művei-t tartalmazó sorozatban az egyes elmélkedéseknek már Schütz adott sorszámokat, így azok már nem az szerző eredetije alapján kerültek kiadásra. Ezek a kötetek jelentik a Prohászka által elindított egyházreform ősforrását, hiszen ezzel tanította meg imádkozni kispapjain, papjain keresztül az egész magyar népet. (E két kötetnek teljes anyagát, olcsóbb zsebkönyvformátumban, magánkiadásként, négy részre osztva, 15 éve adja ki a hívek kérésére Barlay atya.) A közeljövőben kerül kiadásra „Prohászka Naplói”majd a továbbiakban az eddig még sehol, nyomtatásban meg nem jelent tanulmányaival kiegészített teológiai munkái.
A sorozat külső formájáról: A Prohászkáról szóló kötetek külső borítóján, zöld színű mezőben, sárgás keretben a püspököt ábrázoló szobor, Fülöp Elemér alkotása látható, melynek eredetije a székesfehérvári Prohászka templom előtt áll. A sorozat lila színű kötetei tartalmazzák Prohászka Ottokár műveit. A kisebb formátumú „zsebkiadás”kép nélküli és narancssárga színű a fedőlapja. Szükségesnek tartom még megjegyezni, hogy Barlay Ő Szabolcs sorozatának első kötetében utal röviden több, Prohászkával foglalkozó szerző nevére és munkáira: Ezek, Adriányi Gábor, Frenyó Zoltán, Horváth Kálmán, Mózessy Gergely, Schütz Antal, Szabó Ferenc, Vendég Ildikó. Hiányzik ebből Kajetán Endre és Szíj Jenő 1997-ben a Szenci Molnár Társaság kiadásában közreadott, Prohászkát méltató és néhány tanulmányát is közreadó munka, Kultúra és terror címmel. Még megemlíteném Málnási Ödön nevét, akit XI. Piusz pápa az 1930-as évek elején, mint a legjobb Kelet-európai egyháztörténészt magas kitüntetésben részesített, aki nagyon sokszor hivatkozik „ A magyar nemzet őszinte története”c. 1937-ben megjelent kötetében Prohászka jelentőségére és eszméire. E munkájáért akkor a bíróság 4 hónap börtönre ítélte Málnásit, mert „ …könyve vádirat a magyar államot évszázadok óta fenntartó nagybirtokos..és..tőkés rendszerrel szemben.”Ugyanőt 1945-ben antibolsevista és szovjetellenes cikkeiért 7 évi fegyházra ítélte a „népbíróság.” (Nem fejezhetem be „könyv - ismertetésemet” anélkül, hogy be ne vallanám: őszinte igazságkeresés, az alázatos mennyire küzdött bennem az engedelmességgel. Prohászka példáját követve döntöttem, megvallva, hogy ügye mélyen megérintett. Nem várhatunk kegyelmet, bűneink megvallása nélkül.) Andrásfalvy Bertalan
