Pongrácz Tiborné S. Molnár Edit: Terhességmegszakítások a statisztikai adatok és a közvélemény tükrében

Pongrácz Tiborné–S. Molnár Edit: Terhességmegszakítások a statisztikai adatok és a közvélemény tükrében (elektronikus verzió, készült 2006-ban)

A tanulmány eredetileg nyomtatásban megjelent: Pongrácz Tiborné–S. Molnár Edit (1992): „Terhességmegszakítások a statisztikai adatok és a közvélemény tükrében” in: Társadalmi riport 1992, Andorka Rudolf, Kolosi Tamás, Vukovich György (szerk.). Budapest: TÁRKI,. Pp. 289–317.

Pongrácz Tiborné–S. Molnár Edit: Terhességmegszakítások a statisztikai adatok és a közvélemény tükrében

TERHESSÉGMEGSZAKÍTÁSOK A STATISZTIKAI ADATOK ÉS A KÖZVÉLEMÉNY TÜKRÉBEN A művi abortuszok kérdése világszerte demográfusok, orvosok, jogászok, egyházi emberek, politikusok, sőt egész kormányzatok megkülönböztetett figyelmét vívta ki. Áttekintve a fejlett országok gyakorlatát, azt tapasztaltuk, hogy – különböző indokokból és megfontolásokból – a születésszabályozásnak ezt az egészségre talán legkártékonyabb módját az elmúlt évtizedekben kormányzati intézkedésekkel próbálták/próbálják korlátok között tartani, s így ezekben az országokban időről időre szigorúbb és engedékenyebb jogszabályok váltogatták/váltogatják egymást. A terhességmegszakítások szabályozásának és számszerű alakulásának hazai története igen változatos, gyakran szélsőségektől sem mentes képet mutat. Ismeretes, hogy az 1953-ban elrendelt abortusztilalom következtében a legális abortuszok számaránya igen alacsony volt, de evvel párhuzamosan az illegálisan végrehajtott művi vetélések száma becslések szerint az évi százezret is elérte. 1956ban az abortusztilalmat a teljes abortuszliberalizáció váltotta fel, s a művi vetélések ugrásszerűen megnövekedett előfordulási gyakorisága arra utal, hogy az abortusz – fogamzásgátlás és megelőzés helyett – a születésszabályozás általánosan alkalmazott módszereként funkcionált. Az 1974-ben, az abortusz engedélyezést meghatározott feltételekhez kötő szabályozórendszer bevezetését követően a terhességmegszakítások számaránya átmenetileg csökkent, majd a 80-as évek elejétől ismét emelkedést mutat.

289

Pongrácz Tiborné–S. Molnár Edit: Terhességmegszakítások a statisztikai adatok és a közvélemény tükrében 1. sz. táblázat A TERHESSÉGMEGSZAKÍTÁSOK ALAKULÁSA

SZÁMÁNAK

Terhességmegszakítások száma ezerben 1000 15–49 éves nőre Év 1950 1956 1957 1965 1970 1973 1975 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990

ÉS

100 élveszületésre

ARÁNYÁNAK

100 összes szülészeti eseményre

jutó arány 2 83 123 180 192 170 96 81 78 79 79 82 82 84 85 87 91 90

1 33 49 72 72 63 36 31 31 31 31 32 32 33 33 34 35 36

1 43 74 136 127 109 50 54 55 59 62 66 63 65 67 70 73 72

1 26 37 52 51 48 30 32 33 34 35 36 35 36 37 38 39 39

A terhességmegszakítások magyarországi előfordulási gyakorisága a nyugateurópai országokhoz viszonyítva magas.

290


2. sz. táblázat TERHESSÉGMEGSZAKÍTÁSI ORSZÁGBAN (1987) Ország

Anglia Dánia Finnország Franciaország Hollandia Olaszország Magyarország Norvégia NSZK Svédország

Ezer 15–44 éves korú nőre jutó terhességmegszakítás 14,2 18,3 11,7 13,3 5,3 15,3 38,2 16,8 6,7 19,8

ARÁNYOK

NÉHÁNY

Ország

Bulgária Csehszlovákia Jugoszlávia Lengyelország Magyarország NDK Románia Szovjetunió

EURÓPAI

Ezer 15–44 éves korú nőre jutó terhességmegszakítás 64,7 46,7 70,5 14,9 38,2 26,6 90,9 111,9

A táblázat adatai jól mutatják a két európai régió – a fejlett ipari országok és a volt szocialista országok – közötti különbséget, amely különbség elsősorban az eltérő fogamzásgátlási kultúrára és a fogamzásgátló eszközök eltérő választékára és hozzáférhetőségére vezethető vissza. A művi abortusz vonatkozásában is hátrányos helyzetben lévő volt szocialista országok sorában hazánk pozíciója már korántsem olyan kedvezőtlen, mint nyugat-európai viszonylatban. Ez a relatíve jobb pozíció természetesen nem jelenti azt, hogy a magyarországi abortuszhelyzetet elfogadhatónak, rendben levőnek nevezhetnénk.

A MŰVI VETÉLÉSEK DEMOGRÁFIAI JELLEMZŐI Terhességmegszakításon átesett nőket családi állapot szerint két nagy – a házas és nem házas – csoportba sorolva megállapítható, hogy nincs számottevő eltérés e két csoport terhességmegszakítási magatartása között. Ezer azonos családi állapotú, propagatív korú nőre vetítve a házasok esetében 35, a nem házasoknál 36 művi abortusz fordult elő 1990-ben. A nem házas kategóriát felbontva, korcsoportok szerinti és időbeni változását is elemezve azonban már jelentős különbségekkel találkozunk.

291


3. sz. táblázat 1000 MEGFELELŐ KORÚ ÉS CSALÁDI ÁLLAPOTÚ NŐRE JUTÓ TERHESSÉGMEGSZAKÍTÁS Korcsoport

Hajadon

Elvált

15–19 20–24 25–29 30–34 35–39 40–44 45–49 Együtt

26,5 50,4 45,5 34,0 23,8 8,2 0,7 33,1

50,9 61,4 68,6 59,6 44,0 17,3 1,2 38,7

15–19 20–24 25–29 30–34 35–39 40–44 45–49 Együtt

29,7 54,1 60,2 45,6 33,7 13,3 2,8 37,4

126,0 100,6 71,3 54,9 41,0 16,0 1,3 36,3

Özvegy 1980 18,9 52,0 65,7 51,5 35,9 14,1 0,9 17,1 1990 57,3 66,3 62,4 46,8 33,7 13,3 0,9 16,1

Házas

Együtt

25,0 33,3 42,0 44,2 37,3 18,7 1,6 30,2

26,4 39,2 43,9 44,7 37,1 18,0 1,4 31,3

50,5 45,3 51,0 49,7 41,9 18,2 1,5 34,6

31,3 51,2 53,9 50,2 41,1 17,5 1,4 35,6

A táblázat adataiból megállapítható, hogy 1980 és 1990 között a hajadonok és házas családi állapotú nők körében az abortusz-gyakoriság számottevően emelkedett. Különösen jelentős ez az emelkedés a fiatal házas nők esetében, míg a hajadonoknál hasonló emelkedő tendencia főként a 25 éven felülieknél mutatkozik. Bevonva az elemzésbe a korspecifikus termékenységi arányszámok időbeni változásának mutatóját, következtethetünk a női népesség teherbeesési magatartásának változására.

292

Pongrácz Tiborné–S. Molnár Edit: Terhességmegszakítások a statisztikai adatok és a közvélemény tükrében 4. sz. táblázat AZ ANYA KORCSOPORTJA SZERINTI ÉLVESZÜLETÉSI ARÁNYSZÁM ALAKULÁSA Év

15–19

1979–1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1989–1990

70,5 62,4 58,3 53,3 52,1 51,5 48,8 47,1 44,1 40,8 40,3

20–24 162,9 155,9 149,5 145,4 146,1 152,5 148,3 145,4 143,5 141,8 146,1

20–29 30–34 35–39 éves nőre jutó élveszületés 102,3 42,4 14,2 100,6 40,6 12,8 95,6 38,5 12,3 94,2 37,6 12,0 94,6 39,1 12,1 102,9 43,0 13,6 107,1 43,9 14,5 107,1 44,3 14,7 109,5 43,5 14,7 110,7 43,9 15,3 114,5 46,1 16,0

40–44

45–49

1,6 1,5 1,4 1,3 1,3 1,4 1,4 1,5 1,5 1,5 1,6

59,7 55,7 52,2 49,8 49,0 50,9 50,1 49,2 48,5 47,9 49,1

5. sz. táblázat SZÜLETÉSI ÉS TERHESSÉGMEGSZAKÍTÁSI ARÁNYSZÁMOK EGYÜTTES ALAKULÁSA A NŐ KORCSOPORTJA SZERINT MEGOSZLÁSOK A TERHESSÉG KIMENETELE SZERINT Korcsoport

Ezer megfelelő korú nőre jutó születés és abortusz együttesen

Megoszlás a terhesség kimenetele szerint (százalék) születés

15–19 20–24 25–29 30–34 35–39 40–49 15–49

1980 96,9 202,1 146,2 87,1 51,3 11,6 91,0

1990 71,6 197,3 168,4 96,3 57,1 11,6 84,7

1980 72,8 80,6 70,0 48,7 27,7 13,8 65,7

1990 56,3 74,0 68,0 47,9 28,0 13,8 58,0

abortusz 1980 27,2 19,4 30,0 51,3 72,3 86,2 34,4

1990 43,7 26,0 32,0 52,1 72,0 86,2 42,0

293


A táblázat adatai alapján megállapítható, hogy az eltelt évtized során figyelemre méltó változások következtek be a propagatív korú női népesség teherbeesési magatartásában és a terhesség megtartásával; illetve megszakíttatásával kapcsolatos döntéseikben. A teherbeesések gyakorisága a 15–19 éves nők csoportjánál számottevőbb, a 20–24 évesek esetében kisebb mértékű csökkenést mutat, míg a 25 évesnél idősebb női népesség esetében nagyobb gyakorisággal következett be a terhesség 1990-ben, mint tíz évvel ezelőtt. A bekövetkezett terhesség kimenetelét bemutató magatartási viszonyszámok azonban nagyon elgondolkoztató tendenciát tükröznek. A propagatív korú női népesség egészére jellemző, hogy csökkent a születéssel és nőtt a megszakítással végződő terhességek aránya. Ez az általános tendencia azonban az egyes korcsoportokat különbözőképpen érintette. A legmarkánsabb magatartásváltozás a 20 év alatti női népességnél mutatkozik: a szülések visszaesésével párhuzamosan mintegy 60%-kal nőtt meg a művi abortusszal befejezett, megszakított terhességek előfordulási gyakorisága. A 20–24 évesek esetében a változás még mindig szignifikánsnak, de már kevésbé drámainak nevezhető: kisebb arányú a születések csökkenése és „csak” 34%-os a művi abortuszok emelkedése. A 25 évesek és idősebbek esetében számottevő magatartásváltozás nem mutatkozik: minimális mértékben csökken a szüléssel és közel ugyanilyen arányban nő a megszakíttatással végződő terhességek aránya. Az elmúlt tíz évben bekövetkezett változások és a jelenlegi helyzet demográfiai, egészségügyi szempontból igen kedvezőtlen. Kedvezőtlen nemcsak, vagy nem elsősorban azért, mert az egész női népességen belül csökkent a születéssel és nőtt az abortusszal végződő terhességek aránya, de elsősorban azért, mert ez a változás, arányeltolódás a legdrámaibban éppen a fiatal, fertil életszakaszukat még le nem zárt, nagy valószínűséggel további gyermek, gyermekek születése előtt álló korosztályoknál következett be. Ismeretes, hogy terhességmegszakítás után megnő a spontán vetélések, illetve koraszülések előfordulási gyakorisága, továbbá a szövődmények (pl. meddőség) bekövetkezési valószínűsége. A fiatal korosztályoknál mutatkozó abortuszgyakoriság-növekedés tehát nemcsak a jelen, hanem a jövő népesedési helyzetét is veszélyezteti, csökkentve a terhesség bekövetkezésének és kihordásának esélyeit, és rontva a megszületett gyermek életkilátásait.

294

Pongrácz Tiborné–S. Molnár Edit: Terhességmegszakítások a statisztikai adatok és a közvélemény tükrében 6. sz. táblázat SZÁZ ÉLVESZÜLETÉSRE JUTÓ TERHESSÉGMEGSZAKÍTÁS KORCSOPORT ÉS TERÜLET SZERINT Terület év

15–19

1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990

94 97 102 111 128 120 118 116 111 170 171

1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990

33 36 38 41 45 44 48 48 53 65 67

1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990

38 41 44 48 53 52 55 55 59 75 78

100 20–24 25–29 30–34 35–39 40–49 éves szülő nőre jutó terhességmegszakítás Budapest 46 56 111 300 881 49 53 113 285 930 52 58 116 313 821 56 54 122 334 857 59 55 119 320 1063 55 51 105 303 848 58 54 105 278 798 60 52 110 254 810 66 53 106 281 817 71 61 117 267 691 70 60 107 233 614 Vidék 21 41 109 266 588 22 40 105 283 602 23 42 110 305 688 24 42 113 313 708 26 44 116 325 763 25 41 103 299 767 26 40 103 290 772 27 42 104 289 765 28 44 109 296 746 29 45 109 268 603 30 44 107 256 580 Összesen 24 44 109 274 638 25 42 107 284 659 27 45 112 307 716 28 44 115 318 741 30 46 116 323 822 28 42 103 299 785 30 42 103 286 776 31 43 105 280 773 33 46 108 292 759 38 48 110 267 621 35 47 107 250 586

15–49 83 85 92 96 101 94 96 96 99 112 105 48 49 53 56 59 58 60 62 65 67 66 54 55 59 62 66 63 65 67 70 73 72

295


Az abortuszgyakoriság terület és korcsoportok szerinti alakulását, összetételét elemezve megállapítható, hogy a fiatal korosztályok esetében a terhesség kihordása helyett annak megszakíttatása melletti döntés elsősorban a Budapesten élő 25 éven aluli nőkre jellemző. A vidéken élő nők terhességmegszakítási magatartása általában kedvezőbb képet mutat – Budapesthez viszonyítva – s ez a viszonylagos előny a fiatal korcsoportok esetében különösen igaz. A tíz év alatt végbement változás trendjét tekintve azonban megállapítható, hogy mind a budapesti, mind a vidéki fiatal nők csoportjában igen jelentős – közel azonos – mértékű emelkedés következett be. A 15–19 évesek esetében a terhességmegszakításoknak az élveszületésekhez viszonyított aránya mind Budapesten, mind vidéken megkétszereződött, míg a 30 éven felüliek esetében mérsékelt csökkenés mutatkozott. A fentiekben rajzolt kedvezőtlen képet erősíti meg a házas nők terhességmegszakításainak az élveszületett gyermekek száma szerinti megoszlása. 7. sz. táblázat 1000 MEGFELELŐ KORÚ ÉS GYERMEKSZÁMÚ HÁZAS NŐRE JUTÓ TERHESSÉGMEGSZAKÍTÁSOK Korcsoport 0 15–19 20–24 25–29 30–34 35–39 40–44 Együtt

6,8 6,2 8,1 6,7 6,7 4,1 6,4

15–19 20–24 25–29 30–34 35–39 40–44 45–49 Együtt

11,6 10,2 11,3 11,6 13,5 7,2 0,8 9,9

296

Élveszületett gyermekek száma 1 2 3 1980 38,5 73,3 105,5 28,2 57,6 104,9 27,0 50,8 85,4 24,4 45,4 76,5 25,5 38,2 55,9 13,5 19,9 26,8 21,7 35,5 49,9 1990 75,5 178,8 250,0 38,7 92,5 178,6 26,7 61,7 115,9 25,7 50,6 79,0 27,2 41,0 59,4 12,3 18,1 25,5 1,0 1,6 2,2 24,4 37,3 54,3

Összesen 4+ – 120,9 109,5 98,1 69,4 32,2 50,3

25,7 32,5 42,1 44,1 37,4 19,0 30,2

807,7 268,6 117,6 125,9 81,8 30,1 2,1 68,3

50,5 45,3 51,0 49,7 41,9 18,2 1,5 34,6

Pongrácz Tiborné–S. Molnár Edit: Terhességmegszakítások a statisztikai adatok és a közvélemény tükrében 8. sz. táblázat A TERHESSÉGMEGSZAKÍTÁSON ÁTESETT NŐK ARÁNYÁNAK ALAKULÁSA ÉLETBEN LEVŐ GYERMEKEK SZÁMA SZERINT Életben levő gyermekek

100 élveszületésre

100 összes szülészeti eseményre

száma jutó azonos gyermekszámú terhességmegszakításon átesett nő 1986

1987

1988

1989

1990

1986

1987

1988

1989

1990

0

29

29

31

38

37

20

20

22

25

25

1

35

36

39

39

40

24

24

25

26

26

2

240

244

239

226

213

65

66

65

64

63

3

258

266

272

265

260

67

68

68

67

67

4–x

135

139

140

150

144

52

53

53

55

54

Összesen

65

67

70

73

72

36

37

38

39

39

297


Az adatok arról a negatív tendenciáról tanúskodnak, miszerint a gyermektelen házas nők körében 1980 és 1990 között közel 50%-kal emelkedett a gyermekvállalás helyett megszakítás mellett döntő nők aránya. Ez a negatív kép nemcsak a házas nők esetében, de a propagatív korú női népesség egészére is igaz. 1980 óta állandó, folyamatos emelkedést mutat az összes művi abortuszon belül a gyermektelen nők aránya, s 1990-ben már a terhességmegszakítások közel egynegyedét gyermektelen asszonyokon hajtották végre. A terhességmegszakítások demográfiai hátterével, összetételével kapcsolatban gyakran felmerülő; elhangzó vélemény, hogy a művi abortusz elsősorban az iskolázatlan női csoportokra jellemző magatartásforma. A statisztikai adatok azonban nem támasztják alá ezt a megállapítást. 1. sz. ábra

1000 megfelelő korú és iskolai végzettségű nőre jutó terhességmegszakítás

298


Látható, hogy a terhességmegszakítások előfordulási gyakoriságát a kulturális szint szignifikánsan nem differenciálja. Az egyetemet, főiskolát végzett nők körében is kedvezőtlenül magas az abortuszon átesettek aránya. Az 1980 és 1990 közötti változás tendenciáját elemezve megállapítható, hogy a legjelentősebb – közel 80%-os emelkedés – az alacsony iskolai végzettségű, a nyolc általános osztályt el nem végzettek körében következett be, míg az ennél magasabb végzettségű női népesség esetében a változás nem volt számottevő. A művi abortuszok kérdését vizsgálva külön kell szólni a serdülőkorúak terhességmegszakításainak problematikájáról. 9. sz. táblázat A SERDÜLŐKORÚAK ALAKULÁSA 13 Év 1980 1990

0,4 1,0

TERHESSÉGMEGSZAKÍTÁSAINAK

14 15 16 17 1000 megfelelő korú nőre jutó terhességmegszakítás 1,6 6,0 17,5 30,6 3,3 10,5 20,4 33,3

18 35,6 45,0

A 18 éves és fiatalabb női népesség terhességmegszakításaival és a terhességmegszakítások emelkedő tendenciájával kiemelten indokolt foglalkozni, mert a műtéti beavatkozás káros egészségügyi, pszichikai következményei e korosztály számára az átlagosnál is nagyobb veszélyeket jelentenek. A művi abortusz negatív egészségügyi kihatásai többszörös valószínűséggel fordulnak ugyanis elő az első terhességmegszakítása után, illetve a serdülőkorú nőn végrehajtott beavatkozás következtében. A nőgyógyászati szakirodalomból ismeretes, hogy minél fiatalabb korban történik a terhességmegszakítás, annál jobban sebezhető a szervezet, mind funkcionálisan, mind mechanikusan. A serdülőkorú nőknél e kockázati tényezők halmozottan jelentkeznek, hiszen túlnyomó többségüknél az első terhesség megszakítására kerül sor és igen fiatal életkorban. Az iskolai szexuális felvilágosítás csődjét mutatja, hogy az elmúlt tíz év alatt a serdülőkori terhességmegszakítások a kívánatos és várható csökkenés helyett jelentős mértékben megemelkedtek

299

Pongrácz Tiborné–S. Molnár Edit: Terhességmegszakítások a statisztikai adatok és a közvélemény tükrében 10. sz. táblázat A JELENLEGI TERHESSÉGMEGSZAKÍTÁST MEGELŐZŐEN A TEHERBEESÉS ELLEN VÉDEKEZŐ, ILLETVE NEM VÉDEKEZŐ, TERHESSÉGMEGSZAKÍTÁSON ÁTESETT NŐK SZÁMÁNAK ÉS ARÁNYÁNAK ALAKULÁSA A teherbeesés ellen nem ismeretlen, védekezett hogy védekezett-e Szám 37545 1177 34842 195 32052 199 19548 165 29556 174 29013 168 28735 154 27528 134 27347 268 45088 29 4667 98 Százalékos megoszlás 46,4 1,5 44,4 0,2 40,7 0,3 28,5 0,2 36,0 0,2 35,4 0,2 34,4 0,2 32,6 0,2 31,4 0,3 49,8 0,0 51,6 0,0

rendszeresen védekezett

rendszertelenül,

összesen

1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990

31717 30887 32656 35097 36887 27345 38035 38605 39816 38132 36362

10443 12497 13775 13789 15574 15444 16662 18280 19675 7259 7345

80882 78421 78682 68599 82191 81970 83f86 84547 87106 90508 9039

1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990

39,2 39,4 41,5 51,2 44,9 44,6 45,5 45,7 45,7 42,1 40,2

12,9 15,9 17,5 20,1 18,9 18,8 19,9 21,6 22,6 8,0 8,1

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

A szexuális felvilágosítással, a felelős családtervezési magatartással kapcsolatban azonban nemcsak a legfiatalabb korosztályok esetében tapasztalhatók alapvető hiányosságok, hanem ez a probléma a propagatív korú női népesség egészére sajnálatosan igaz. Ezt bizonyítja, hogy a művi abortuszon átesett nők 51,6%-a – saját bevallása szerint – nem alkalmazott fogamzásgátlást a terhesség bekövetkezésekor, további 8,1% pedig rendszertelenül védekezett. A nem védekezők aránya az utóbbi néhány évben emelkedést, a védekezők és a rendszertelenül védekezők aránya pedig csökkenést mutat.

300

Pongrácz Tiborné–S. Molnár Edit: Terhességmegszakítások a statisztikai adatok és a közvélemény tükrében 11. sz. táblázat A TERHESSÉGMEGSZAKÍTÁSOK ALAKULÁSA A NŐK ELŐZŐ TERHESSÉGMEGSZAKÍTÁSAI SZERINT Év

0 terhessége nem volt

előzőleg volt

együtt

1

2

3

4–x

Ismeretlen

Összesen

4 486 4 283 4 186 4114 4 079 4 075 4 020 4 089 4 200 4174 4 238

4 415 418 3 925 3 830 3 626 360 3 52S 3 518 3 569 3 682 3 830

1 178 177 158 148 209 293 328 293 360 – 11

80 882 78 421 78 682 78 592 82191 81970 83 586 84 547 87106 90 508 90 394

5,5 5,5 5,3 5,2 5,0 5,0 4,8 4,8 4,8 4,6 4,7

5,5 5,3 5,0 4,9 4,4 4,4 4,2 4,2 4,1 4,1 4,2

1,5 0,2 0,2 0,2 0,3 0,4 0,4 0,3 0,4 0,0 0,0

Szám 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990

12149 11842 11649 11606 12 713 12 481 12 714 12 393 13 191 15 012 16 014 15,0 15,1 14,8 14,8 15,5 15,2 15,2 14,7 15,1 16,6 17,7

27 764 27 502 28111 28 262 29 787 29 615 30 276 30 642 30 951 33 084 32 468

39 913 39 344 39 760 39 868 42 500 42 096 42 990 43 035 44142 48 096 48 482

34,3 35,1 35,7 36,0 36,2 36,1 36,2 36,2 35,5 36,6 35,9

49,3 50,2 50,5 50,7 51,7 51,4 51,4 50,9 50,7 53,1 53,6

21 106 9 784 20 779 9 656 20 985 9 668 20 915 9 724 22103 9 674 22166 9 735 22 854 9 869 23 460 10152 24 507 10 328 23 936 10 620 23 514 10 319 Százalékos megoszlás 26,1 12,1 26,5 12,3 26,7 12,3 26,6 12,4 26,9 11,8 27,0 11,9 27,3 11,8 27,7 12,0 28,1 11,9 26,4 11,7 26,0 11,4

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

301


A magyarországi abortuszhelyzet további negatív sajátossága az ismételt tehességmegszakítások kedvezőtlenül magas aránya.1990-ben a művi abortuszok 46,4%-nál volt a nőnek korábban már legalább egy terhességmegszakítása. Az ismételt abortuszok aránya az elmúlt tíz évben kismértékben csökkent, de az arány még mindig magasnak nevezhető. Figyelembe kell venni továbbá, hogy a korábbi abortuszok számára vonatkozó adatok az érintett nő bevallásán alapulnak, s a kutatási tapasztalatok azt mutatják, hogy tudatos elhallgatásra, vagy véletlen tévesztésre visszavezethetően a bevallott abortuszok száma gyakran eltér a ténylegestől, de ez az eltérés mindig „szépítő”, vagyis a nők kevesebb abortuszt vallanak be, mint ahány beavatkozáson átestek. Más szóval nagy valószínűséggel állítható, hogy az első terhességmegszakítások regisztrált, bevallott aránya a ténylegesnél magasabb, míg az ismételt abortuszoké a valóságosnál alacsonyabb. KÖZVÉLEMÉNY AZ ABORTUSZKÉRDÉSRŐL Az Alkotmánybíróság határozata értelmében a Parlament 1992-ben törvényt alkot a terhességmegszakítások újraszabályozásáról. A törvényjavaslat kialakítása kapcsán, sót már azt megelőzően, széles körű - érzelmektől, indulatoktól sem mentes - társadalmi vita alakult ki. A témával kapcsolatban a KSH Népességtudományi Kutató Intézet – a TÁRKI szervezésében – két közvéleménykutatást végzett 1000 fős országos, reprezentatív mintákon, az elsőt 1990-ben, a másodikat pedig 1992 júliusában. A kutatási adatok elemzése alapján megállapítható, hogy a lakosság az „abortuszkérdésben” meglehetősen határozott véleménnyel rendelkezik. Tisztában van azzal, hogy a terhességmegszakítások száma hazánkban kedvezőtlenül magas (sőt a születés-abortusz arányt a valóságosnál negatívabban ítéli meg), de elutasítja az engedélyezési rendszer erőteljes szigorítását, és a többség a jelenleg érvényben lévő feltételrendszerrel ért egyet. Határozottan megfogalmazódik a közvéleményben, hogy a terhesség megtartásáról való döntés a nő emberi joga, amibe az állam nem szólhat bele. Szükségesnek tartanák ugyanakkor, hogy az apa (házastárs/partner) véleménye is szerepet kapjon a terhesség kihordása vagy megszakíttatása melletti döntés meghozatalában. Az állam feladatát a megkérdezettek elsősorban a hatékony felvilágosításban, „oktatás”-ban és propagandában jelölik meg. Úgy vélik, hogy az engedélyezés szigorítása helyett az egészségügynek inkább a helyes védekezési módszerek oktatására és a művi abortusz veszélyeinek propagálására, bemutatására kellene nagyobb gondot fordítania. Bár többségi vélemény, hogy az élet kezdete a méhen belüli időszakra (a fogamzás vagy a megmozdulás időpontjára) teendő, de ez a 302


vélemény nem befolyásolja azt a tényt, hogy ugyanakkor egyetértenek a társadalmi-gazdasági, egészségügyi indokok alapján történő terhességmegszakítós engedélyezésének szükségességével. Úgy tűnik fel, hogy a magánszféra védelme, valamint a nem kívánt gyermek kényszerű vállalásának elutasítása olyan erős motívum, amely háttérbe szorítja a „terhességmegszakítás: bűn” erkölcsi megfontolást. A megkérdezettek többsége ugyanakkor nem értene egyet a művi abortusz engedélyezésének teljes liberalizációjával sem. Bizonyosfajta korlátok fenntartását pusztán erkölcsi megfontolásokból is szükségesnek érzik az emberek, s úgy vélik, hogy a terhességmegszakítós teljes szabaddá tétele a felelőtlenség növekedéséhez vezetne. 2. sz. ábra

A terhességmegszakítás engedélyezésével kapcsolatos vélemények a megkérdezettek vallásosságának foka szerint

303


Az ország népesedési helyzetével kapcsolatos véleményeket vizsgálva megállapítható: a többség tisztában van azzal, hogy az ország lakosainak száma csökkent és e csökkenés a jövőben tovább folytatódik. E tényt általában – elsősorban a magyar nemzet sorsa, túlélési lehetőségei miatti aggodalomtól vezérelve – súlyos problémaként értékelik. E minősítés ellenére a közvélemény meghatározó része nem értene egyet azzal, ha a népességcsökkenést az abortusz szigorításával próbálnák megállítani. Aki figyelemmel követi a terhességmegszakítás engedélyezésével kapcsolatos szakmai és közéleti vitákat, tapasztalhatja, hogy az egymással összecsapó álláspontok igen különböző természetűek. Nem ritkaság, hogy a viták azért nem vezetnek megegyezéshez, mert az engedélyezés procedúrájának jogi vonatkozásait vagy a művi abortusz egészségügyi hatásait tag1a1ó érvek erős érzelmi töltésű – a terhességmegszakítás erkölcsi megítélését vagy pedig a nemzet jövője miatt érzett aggodalmat előtérbe helyező ellenérvekkel találják szembe magukat. Kérdés, hogy a különböző tartalmú, különböző természetű érvek és megfontolások milyen visszhangra találnak a hazai közvéleményben, milyen mértékben számíthatnak a lakosság – vagy egyes csoportok, rétegek – egyetértésére, támogatására. Közvélemény-kutatásunkat ennek vizsgálatára is kiterjesztettük. Módszerül azt választottuk, hogy a kérdőívben összesen 17 olyan kijelentést fogalmaztunk meg, amelyek kiélezett formában érintették a művi abortuszok engedélyezésének különböző irányultságú megítéléseit. A kijelentéseket az egyetértés-index értékének csökkenése szerinti sorrendben közöljük.

304

Pongrácz Tiborné–S. Molnár Edit: Terhességmegszakítások a statisztikai adatok és a közvélemény tükrében (százalékban) Kijelentések 1. A terhességmegszakítás szigorítása helyett meg kellene tanítani a fiatalokat a védekezés helyes módszereire 2. Csak akkor lehet teljesen szabaddá tenni a terhességmegszakítást, ha az emberek ismerik ennek veszélyeit is 3. Ma olyan nehéz a gyermekek felnevelése, hogy az államnak nincs joga megszabni, hány gyerek legyen egy családban 4. A terhességmegszakítós engedélyezésénél az apát is meg kellene hallgatni 5. Egy nőnek emberi joga eldönteni, hogy megtartja-e, a terhességét vagy nem, az állam ebbe nem szólhat bele 6. Az országnak az az érdeke, hogy minél több gyerek szülessen 7. Sem az országnak, sem a családnak nem jó, ha olyan gyermekek születnek, akiket a szülök nem akarnak 8. Ma már a vallásos emberek számára is könnyebbség lenne, ha az egyház nem tiltaná a terhességmegszakítást 9. Az a baj, hogy a nem kívánt terhesség egyedül a nők problémája, a férfiak kivonják magukat 10. Ha továbbra is ilyen kevés gyerek születik, egy idő múlva kihal a magyarság

Egyetért

Nem ért egyet

Bizonytalan

Nem tudja

Összesen

Egyetértés – index

88,3

2,6

8,0

1,1

100,0

94,3

80,4

5,0

13,6

1,0

100,0

88,3

78,7

6,7

13,8

0,8

100,0

84,3

77,0

7,8

13,7

1,4

100,0

81,6

70,7 74,5

7,8 8,6

20,1 15,4

1,4 1,4

100,0 100,0

80,1 79,3

71,8

10,5

16,2

1,4

100,0

74,5

57,2

15,7

21,8

5,3

100,0

56,9

55,5

17,8

23,9

2,8

100,0

51,4

55,5

21,9

21,9

0,7

100,0

43,5

305


táblázat folyt. Kijelentések 11. Ha mindenkinek megengednék a terhességmegszakítást, nagyobb lenne a felelőtlenség, tovább romlanának az erkölcsök 12. Ha már terhes lett egy nő, azt is vállalnia kell, hogy gyermekét világra hozza 13. Szigorúbban kellene venni a terhességmegszakítást, hogy több gyermek szülessen, hogy ne csökkenjen az ország népessége 14. Az lenne a jó, ha a jódmódúaknak több gyereke születne, a szegényeknek pedig kevesebb 15. Az a nő, aki megszakíttatja a terhességét, bűnt követ el 16. Azért sok a terhességnegszakítás, mert Magyarországon nincsenek jó fogamzásgátló eszközök 17. Egy házasságban annyi gyermeket kell elfogadni, amennyit az Isten ad

306

Egyetért

Nem ért egyet

Bizonytalan

Nem tudja

Összesen

Egyetértés – index

58,9

23,4

15,9

1,7

100,0

43,1

44,2

31,2

24,2

0,2

100,0

17,2

37,8

33,9

27,3

1,1

100,0

5,4

37,2 34,2

39,6 41,1

21,7 22,9

1,4 1,2

100,0 100,0

–3,1 –9,5

20,4

47,4

24,6

7,4

100,0

–39,8

19,5

65,8

13,9

0,7

100,0

–54,3


Áttekintve az adatsorokat, két észrevételt érdemes megtenni. Az egyik, hogy a közgondolkodásra általánosan jellemző az ún. abortuszprobléma emberközpontú, toleráns, ugyanakkor nagyonis realista kezelésmódja. Az attitűdök rangsorában az első 5–6 helyet elfoglaló vélemények egyetértésindexe igen magas, 80 pont körüli, vagy azt lényegesen meghaladja. Ezek azt tükrözik, hogy a lakosság nagyonis jó1 érzékeli a problémák mélyén meghúzódó dilemmát: bár az országnak az lenne az érdeke, hogy minél több gyermek szülessen, az erről való döntés mégis kizárólag a szülők joga. Bizonyosfajta szabályozásra azonban mégiscsak szükség van, mivel az érintettek nincsenek mindig tisztában a terhességmegszakítás veszélyeivel; ezek magas számát azonban nem a törvény szigorával, hanem a fiatalok felvilágosításával, a védekezés helyes módszereinek megtanításával lehetne visszaszorítani. Adataink alapján úgy tűnik, e kérdésekben napjainkra igen erős konszenzus alakult ki a közvéleményben. A másik észrevétel, hogy feltűnő: bizonyos esetekben elég erőteljesen megoszlik a közvélemény (jellemző módon főképp a terhességmegszakítással kapcsolatos erkölcsi megfontolások, illetve a nemzet jövője miatti aggodalmak kérdéseinél), s ezeknél a „bizonytalan” vélemények aránya egy-egy kijelentés esetén azt mutatja, hogy abban a kérdésben a közgondolkodásban nincsenek normatívák sem annak elfogadása, sem pedig elutasítása tekinttében. Nem ritkaság, hogy egyes esetekben a fiatalabb korúak (20–25 év közöttiek), illetve a nőtlenhajadon családi állapotúak között legmagasabb a „bizonytalan” vélemények aránya, azok között tehát, akik személy szerint még kevesebb esetben álltak ilyen döntési probléma előtt. 1992 júliusában – a TÁRKI szervezésében – újabb 1000 fős országos reprezentatív vizsgálatot végeztünk a terhességmegszakítás előkészületben lévő törvényi szabályozásával kapcsolatos lakossági vélemények feltárására. A vizsgálat során az alábbi témakörökkel kapcsolatos véleményeket, álláspontokat tudakoltuk: – hallott-e és milyen formában a készülő abortusztörvényről; mit vár az új szabályozástól a lakosság; – a terhességmegszakítás jelenlegi engedélyezésének milyen irányú változtatásával értenének egyet; – a parlamenti pártok terhességmegszakítás újraszabályozásával kapcsolatos álláspontjáról milyen nézetek alakultak ki a közvéleményben; – a terhesség megszakíttatása melletti döntésben milyen szempontok játszanak szerepet és ezen belül milyen súlya van az erkölcsi felelősség kérdésének; – milyen arányt képvisel a lakosság körében a művi abortuszt teljesen betiltani, illetve teljesen liberalizálni kívánók tábora, illetve a két szélsőség között elhelyezkedők milyen indokok esetén tartanák megengedhetőnek a bekövetkezett terhesség megszakíttatását. 307


A megkérdezettek közel teljes köre (93%) tud arról; hogy az országgyűlés ez év végéig törvényt hoz a művi abortusz engedélyezéséről. Információikat elsősorban a televízióból (60%) szerezték, ezt követte a rádió, így összességében a lakosság 84%-a számára az elektronikus sajtó jelentette az információ forrását. Az újságok, amelyek pártállásfoglalások közzététele, interjúk, szakértők megszólalásai és olvasói levelek formájában hónapok óta és részletesen foglalkoznak a kérdéssel, csak igen szűk réteghez (14%) jutottak el és jelentettek tájékozódási forrást. Míg az új törvény meghozatalának tényével kapcsolatos tájékozottság igen jó, gyakorlatilag teljes körűnek bizonyult, addig a törvényalkotást szükségessé tevő okokról igen részlegesek és tévesek az információk. Mindössze 14% ismeri a valódi okot, nevezetesen az Alkotmánybíróság határozatának kötelező erejét. A többség (56%) prejudikálja az Országgyűlés állásfoglalását, amikor úgy véli, hogy azért kerül sor az abortusztörvény meghozatalára, mert a jelenleg érvényben levő rendszeren kívánnak a szigorítás irányában változtatni. Az a feltételezés, miszerint a terhességmegszakítás engedélyezésének jelenlegi rendszerét szigorítani akarják – úgy tűnik – igen széles körben elterjedt a közvéleményben. Az 1. pontban említetteket támasztja alá a „mi lesz az Országgyűlés döntése” kérdésre adott válaszok megoszlása is. Bár a művi abortusz teljes betiltását csak 4% feltételezi, de már 54%-ot, vagyis többségi arányt képvisel azok száma, akik úgy vélik, hogy a parlament az érvényben levőhöz képest szigorítani fogja az engedélyezési rendszert. Mindössze 15% feltételezi, hogy nem következik be változás, vagyis az új törvény lényegében a jelenlegi rendszert fogja törvényerőre emelni. A válaszolók 14%-a véli, hogy az új törvény liberálisabb lesz, ezen belül 4% az engedélyezési procedúra eltörlését is reméli. Az Országgyűlés várható döntéséhez viszonyítva a közvélemény által helyesnek, megfelelőnek ítélt engedélyezési rendszer jóval liberálisabb.

308


12. sz. táblázat Mi lesz az Országgyűlés döntése? megtiltják megszigorítják nem változtatnak enyhítik nem lesz szükség engedélyre nem tudja

4,1% 54,0% 14,5% 10,2% 3,6% 13,6% 100,0%

Ön milyen döntéssel értene egyet? Ha... megtiltanák megszigorítanák nem változtatnának enyhítenék nem lenne szükség engedélyre nincs véleménye

5,3% 20;8% 24,5% 15,6% 29,3% 4,5% 100,0%

Látható, hogy az Országgyűlés feltételezett döntése és a közvélemény által helyesnek tartott döntés között igen nagy az eltérés. A lakosság túlnyomó többsége (70%) legalább a jelenlegi, vagy ennél megengedőbb rendszert tartana elfogadhatónak. Arányát tekintve legmarkánsabb az eltérés a szélső liberális póluson, amennyiben nyolcszor annyian tartanák helyesnek az engedélyezési eljárás teljes eltörlését, mint ahányan ennek bekövetkeztét remélik. A terhességmegszakítás kívánatosnak tartott engedélyezési rendszerére vonatkozó vélemények társadalmi hátteréről szükségesnek tartjuk a következő fő sajátosságokat kiemelni: A válaszadók életkora nem jelent differenciáló tényezőt, vagyis nem lehet azt állítani, hogy a fiatalabbak liberalizálás-, az idősebbek szigorításpártiak lennének. Az iskolai végzettség szerinti véleménytagozódás is csak kisebb mértékű eltéréseket mutat: az alacsonyabb iskolai végzettségűek között pedig azok képviselnek az átlagosnál .nagyobb arányt, akik a jelenlegi rendszer fenntartását tartanák helyesnek. A teljes liberalizálás hívei között iskolai végzettség szerint különbség nem mutatható ki. A parlamenti pártok szavazóbázisát tekintve1 megállapítható, hogy az átlagosnál nagyobb arányban az abortusz betiltása mellett az FKGP-re, a bizonyos mértékű szigorítás mellett a KDNP-re szavazók vannak, míg az MDF potenciális választói inkább a változatlan rendszert, illetve kismértékben a szigorúbb feltételeket tartanák helyesnek. Legliberálisabbnak az MSZP szimpatizánsai tűnnek, esetükben jelentősen magasabb az egész engedélyezési rendszert eltörölni kívánók aránya. Az SZDSZ és a FIDESZ szavazóbázisának véleménye 1 Ezt a „Ha következő vasárnap parlamenti választások lennének, Ön kire szavazna” kérdésre adott válaszból állapítottuk meg. Miután a megkérdezettek mindössze 62%-a jelölt meg pártot, az esetszámok igen alacsonyak, s ez csak óvatos következtetések levonására nyújt lehetőséget.

309


gyakorlatilag megegyezik a megkérdezettek teljes körére jellemző véleménymegoszlással. Nemzetközi és hazai tapasztalatok szerint a terhességmegszakítás engedélyezési rendszerének megváltoztatása gyakran éles reakciót, sőt ellenállást vált ki a társadalom széles rétegeiben. Még 1974-ben is a diktatorikus és ellenőrzött társadalmi berendezkedés mellett megszerveződött egy értelmiségi csoport, amely aláírásával tiltakozott a korábban teljesen liberális abortusz-gyakorlat szigorítása ellen. Kutatásunkban ezért informálódni kívántunk arról is, hogy milyen társadalmi reakciók várhatók, ha az Országgyűlés által elfogadott törvény és a lakosság részéről kívánatosnak tartott engedélyezési rendszer között ellentmondás, eltérés alakulna ki. Az eredmények szerint a lakosság többsége (58%) tudomásul venné és belenyugodna a parlamenti döntésbe akkor is, ha azzal ő maga személy szerint nem ért egyet. A megkérdezettek 38%-a azonban mindenképpen hangot adna egyet nem értésének. Ezen belül a többség aláírásával tiltakozna, s viszonylag alacsony azok aránya (6%), akik tiltakozó demonstrációkon is részt vennének. 13. sz. táblázat VÉLEMÉNYEK A PARLAMENTI PÁRTOK TERHESSÉGMEGSZAKÍTÁSSAL KAPCSOLATOS ÁLLÁSPONTJÁRÓL (százalékban) A jelenlegi szabályokon: Lényegében nem akarnak változtatni Szigorítani szeretnének Enyhíteni szeretnének A pártnak nincs kialakult álláspontja Nem tudja, hogy a pártnak van-e és ha igen milyen álláspontja

310

MDF

SZDSZ

KDNP

FIDESZ

FKGP

MSZP

12,3 35,0 5,2

16,9 12,2 21,2

4,3 49,8 3,9

15,7 6,2 32,7

6,4 20,3 4,2

24,3 9,0 13,6

9,8

8,0

4,5

5,5

22,3

9,8

37,7

41,7

37,5

39,9

46,8

43,3


A táblázat adatai jól bizonyítják, hogy a vélemények kialakításánál sok esetben nem a tények, hanem a prekoncepciók, előítéletek játsszák a meghatározó szerepet. Miután a kormánykoalícióról konzervatív, az ellenzékről pedig liberális kép alakult ki a közvéleményben, a megkérdezettek eleve úgy vélik, hogy a koalíciós pártok inkább szigorítani, míg az ellenzéki pártok inkább enyhíteni kívánják a jelenlegi szabályozást. Jó példa erre a FIDESZ és az MDF megítélése. Jóllehet a két párt újságokból megismert álláspontja lényegileg nem különbözik, mégis a válaszadók legnagyobb aránya a FIDESZ-ről liberalizálási szándékot, míg az MDF-ről – csaknem ugyanakkora arányban – szigorítási szándékot tételez fel. Figyelemre méltó továbbá, hogy a hónapok óta folyó sajtókampány, televíziós vitaműsorok, riportok és nyilatkozatok ellenére a lakosság számottevő része még arra vonatkozóan sem rendelkezik információval, hogy az érintett párt egyáltalában kialakított-e valamilyen véleményt, állásfoglalást a terhességmegszakítás újraszabályozásának kérdésében. Ismeretes, hogy az SZDSZ volt az első párt, amely kész törvénytervezettel lépett a nyilvánosság elé, megjelentetve azt a Magyar Hírlapban, számtalan fórumot szervezve a témában, véleményének, állásfoglalásának széles körű publicitást biztosítva. Mégis a megkérdezettek fele nyilatkozott úgy, hogy nem tudja, van-e az SZDSZ-nek a kérdésben álláspontja, illetve biztosan tudja, hogy nincs ilyen állásfoglalás. Valamennyi párt álláspontjának ismeretében a magasabb iskolai végzettségű budapesti, 30–50 év közötti lakosok tájékozottabbnak bizonyultak. Pozitívan befolyásolta továbbá az ismeretszintet a politikai, közéleti elkötelezettség. Azon személyek körében, akik a „kire szavazna” - kérdésre „nem tudom” illetve „nem menne el szavazni” – választ adták, számottevően magasabb volt a tájékozatlanok aránya. Ez arra utal, hogy a közéleti passzivitás általában a társadalmi kérdések iránti érdektelenséggel párosul. A terhesség megszakíttatása vagy megtartása melletti döntésben – a megkérdezettek véleménye szerint – elsősorban anyagi, szociális tényezők játszanak szerepet. Legnagyobb súlyt az abortusz melletti döntésben a megélhetés, az életszínvonal csökkenésének kérdése, valamint a munkanélküliségtől való félelem képviseli. Fontosságában ezt követi a meglévő gyermekek számának szempontja, vagyis annak mérlegelése, hogy kíván-e, tud-e a család a meglévő gyermekek) mellé még egy továbbit vállalni. Végül körülbelül azonos súllyal szerepel a feltételezett döntési mechanizmusban a következő két szempont: a megszakítás egészségre káros hatásának, illetve az új élet kioltása miatti lelkiismeret-furdalásnak a figyelembevétele. E két utóbbi szempontot mintegy feleannyian tartották nagyon fontosnak, mint ahányan a munkanélküliség vagy az életszínvonal elsőrendű fontosságát említették. Meg kell azonban említeni, hogy mindössze 10% körül volt azok aránya, akik szerint a lelkiismereti kérdés egyáltalában nem játszik szerepet. Ezt azért tartjuk fontosnak kiemelni, mert az 311


elmúlt negyven év abortuszvitáiban; illetve a megszakítást engedélyező rendszerek kialakításában a lelkiismereti, erkölcsi, vallási szempont nem játszott szerepet, vagy legalábbis az ilyen tartalmú megfontolások nem artikulálódtak. Ezért véleményünk szerint ebben az új helyzetben pozitívan értékelendő, hogy a megkérdezettek mindössze 10%-a tagadja a megfogant terhesség megszakíttatásának lelkiismereti vonatkozásait, aggályait. A többség szerint e kérdés közepes vagy nagy szerepet játszik akkor, amikor a nők, házaspárok arról döntenek, hogy meg kívánják-e tartani a bekövetkezett terhességet vagy sem. Az elmúlt negyven évben a terhességmegszakítás gyakorlatát bíráló tanulmányok, szakértői megnyilatkozások a művi abortuszok káros következményeit, kihatásait vizsgálva szinte kizárólagosan az egészségügyi vonatkozásokat, az esetleges szövődményeket, illetve a későbbi terhesség kihordhatóságának kockázatát említették. Ez az egészségcentrikus szemlélet nyilvánult még akkor, amikor a válaszadóktó1 azt kértük, hogy az egészségi szempontokat és az erkölcsi felelősség súlyát egymáshoz viszonyítva mondják meg, hogy melyiket tartják fontosabbnak. Egy ilyen szembeállítás esetén az erkölcsi kérdések már igencsak háttérbe szorulnak és meghatározóvá az egészségi szempontok válnak. Mindössze 17%-a a megkérdezetteknek tartja a lelkiismereti, erkölcsi felelősség kérdését fontosabbnak, vagyis a döntő többség az egészségre káros következmények mérlegelését tartja lényegesebbnek. Megismételve az 1990. évi közvélemény-kutatás során feltett kérdést azt tudakoltuk, hogy a megkérdezettek melyik alternatívával értenek egyet: a terhességmegszakítási korlátok közé szorítva, bizonyos feltételek, okok meglétéhez kötve engedélyezzék, vagy teljes mértékben liberlizálják, vagy ellenkezőleg, teljesen megtiltsák. Az 1990. évi vizsgálat során kapott válaszok megoszlásával összehasonlítva következtetések vonhatók le arra nézve, hogy történt-e és ha igen, milyen irányú elmozdulás a lakosság álláspontjában.

312


14. sz. táblázat (százalékban) 1990

1992

Az abortuszt minden esetben engedélyezni kell

25,4

Az abortuszt csak indokolt esetben kell engedélyezni

66,6

52,4

6,6

3,7

Egyáltalában nem kell engedélyezni az abortuszt Nem tudja

1,3 100,0

39,9

4,0 100,0

Megállapítható, hogy a vélemények struktúrájának jellege nem változott: mindkét időpontban többségi vélemény volt, hogy a terhesség megszakítása indokolt esetben legyen elvégezhető, majd ezt követte a liberalizálással, illetve a szélsőséges szigorítással egyetértők tábora. A sorrend változatlansága mellett azonban az arányok tekintetében számottevő elmozdulások tapasztalhatók. Az elmozdulás egyértelműen a teljes abortusz-liberalizálással való egyetértés irányába történt. 1990-hez képest mintegy 50%-kal nőtt ezen álláspontot képviselők aránya (feltehetően azok terhére, akik korábban a „csak indokolt esetben” választ adták), míg a teljes abortusztilalmat helyeslőké az 1990. évi alacsony arányhoz képest is tovább csökkent. A vélemények társadalmi-demográfiai tényezők szerinti részletes elemzésétől terjedelmi korlátok miatt eltekintünk, mindössze két összefüggést szeretnénk kiemelni: a vélemények megoszlását a megkérdezett vallásossága2, illetve az egyes pártokhoz fűződő viszony alapján. A vallásosság meglétét vagy hiányát azért kívánjuk kiemelni, mert a terhességmegszakítással kapcsolatban gyakran visszatérő nézet, hogy az abortusz megítélése, elfogadása vagy elutasítása elsősorban világnézeti kérdés, vagy legalábbis mélyen ideológiai gyökerekből táplálkozik. Mind az 1990. évi, mind a jelen vizsgálatunk azt bizonyítja, hogy ez az álláspont az igen összetett kérdésnek egy nagyon leegyszerűsített megközelítése. Kétségtelen tény, hogy a magukat nem vallásosnak minősítő válaszadók között viszonylagosan magasabb az abortusz korlátozások nélkül engedélyezni kívánók aránya, míg a vallásos II. (vallásos 2

A vallásosság intenzitására vonatkozó kérdőív-kérdés alapján a „Vallásosak I.” kategóriába azokat soroltuk, akik azt a választ adták: „vallásos vagyok, az egyház tanításait követem”. A „Vallásosak II:” csoportba soroltak azt választották „vallásos vagyok a magam módján”. „Bizonytalan” kategóriába: akik „nem tudom megmondani vallásos vagyok-e vagy sem”. Végül a „nem vallásosak” csoportja olyan válaszadókat foglal magába, akik a feltett kérdésre egyértelműen ezt a választ adták.

313


vagyok a magam módján) csoportban a feltételekhez kötött engedélyezést támogatók vannak többségben, a legvallásosabbak között pedig gyakoribb az abortusztilalmat helyeslők aránya, de a fenti eltérések az egyes világnézetek között nem nevezhetők szignifikánsnak. Más szóval az igen vallásosak (az egyház tanítását követők) között az átlagos 40%-hoz képest 33% azok aránya, akik a feltételek nélküli, minden esetben engedélyezett abortuszszabályozással értenének egyet, ugyanakkor a másik szélső póluson – a magukat nem vallásosnak minősítők között – is találhatók olyan személyek (2,4%), akik az abortusz teljes betiltását támogatnák. Mindez természetesen az abortusz társadalmi szinten történő elfogadását, vagy elutasítását jelenti, amiből nem következik, hogy az egyén saját életében is a társadalmi szinten helyesnek tartott normák szerint dönt. Tapasztalatok szerint ez elsősorban a magukat vallásosnak minősítő csoportokra jellemző, akik egyéni szinten többnyire elutasítják az abortuszt, de a társadalom számára a teljes tiltást mégsem tartanák elfogadhatónak. Politikai vonatkozásai miatt a pártokhoz fűződő viszony szerinti véleményeltéréseket kívánjuk még kiemelni. Ismételten utalni szeretnénk azonban arra, hogy a megkérdezettek mindössze 62%-a jelölte meg a hat parlamenti párt valamelyikét, mint amelyikre potenciálisan szavazna, s így az előfordulási gyakoriságok alacsony értékei miatt csak óvatos megállapítások tehetők.

314

Pongrácz Tiborné–S. Molnár Edit: Terhességmegszakítások a statisztikai adatok és a közvélemény tükrében 15. sz. táblázat A PÁRTOK LEHETSÉGES SZAVAZÓBÁZISÁNAK ÁLLÁSFOGLALÁSA A TERHESSÉGMEGSZAKÍTÁS ENGEDÉLYEZÉSÉVEL KAPCSOLATBAN (százalékban)

Az abortuszt minden esetben engedélyezni kell Az abortuszt csak indokolt esetben kell engedélyezni Egyáltalán nem kell engedélyezni az abortuszt Nem tudja Összesen

FKGP

MSZP

Egyéb pártok

Nem tudja kire szavazna

41,4

40,4

47,4

49,2

42,1

39,9

57,4

55,0

44,7

50,9

45,9

44,6

52,4

6,0 100,0

2,3 1,3 100,0

14,9 100,0

1,7 100,0

3,3 1,6 100,0

5,1 8,2 100,0

3,7 4,0 100,0

MDF

SZDSZ

25,0

46,1

36,4

68,4

50,0

3,9 2,7 100,0

3,9 100,0

KNDP FIDESZ lehetséges szavazóbázisa

Átlag

315


Kimutatható, hogy az abortusz teljes liberalizálásával az átlagosnál nagyobb arányban az MSZP és az SZDSZ szimpatizánsai értenének egyet, míg a legalacsonyabb egyetértési arány az MDF szavazóbázisánál mutatkozik. A feltételekhez kötött terhességmegszakítási rendszert az átlagosnál nagyobb mértékben támogatnák az MDF-hez közel álló válaszadók, míg a teljes abortusztilalom elsősorban az FKGP-vel szimpatizálók körében találna megértésre. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a pártok szavazótábora e tekintetben elég heterogén képet mutat, mert ha eltérő arányban is, de minden párthoz kötődnek olyan személyek, csoportok, akik az abortusz teljes tilalmát, vagy teljes liberalizálását, illetve a korlátozott engedélyezését tartanák helyesnek. A megkérdezettek többsége – mint láttuk – a terhességmegszakítás indokolt esetben történő engedélyezésével ért egyet. A következő táblázat a megkérdezettek ezen csoportjának válaszait, egyetértési arányait tartalmazza. A táblázat a jelen felvétel adatai mellett az 1990. évi kutatás eredményeit, ezen kérdésre adott válaszait is tartalmazza. Az 1990. évi felsorolás a felvétel időpontjában – illetve jelenleg is – érvényben lévő feltételrendszert tartalmazta, amelyet 1992. júliusi vizsgálatunk során kiegészítettünk „a nők válsághelyzete” kritériummal, amely akkor az MDF javaslatában merült fel új elemként (és azóta a kormány által elfogadott törvényjavaslatban is szerepel), illetve kibővítettük az SZDSZ és MSZP által kiemelt fontosságúnak tartott szociális indikációval, a „szülőknek nincs biztos állásuk, jövedelmük” szemponttal. 16. sz. táblázat MILYEN FELTÉTELEK MELLETT ÉRTENÉNEK EGYET A TERHESSÉGMEGSZAKÍTÁS ENGEDÉLYEZÉSÉVEL? (százalékban) Ha az anya egészsége veszélybe kerül Ha a gyermek nem lesz egészséges Ha a nő kiskorú Ha a nő 35 évesnél idősebb Ha a nő nem él házasságban Ha a nő válsághelyzetben van Ha a szülőknek nincs önálló lakásuk Ha a szülőknek nincs biztos jövedelmük, állásuk Ha a nőnek már három gyermeke van Ha a nőnek már két gyermeke van Ha a nőnek már egy gyermeke

316

1990 99,7 97,3 70,0 31,6 23,9 – 42,9 – 54,0 16,3 5,3

1992 96,2 94,4 66,1 32,0 25,8 64,5 52,1 67,6 54,7 25,5 10,8


Szignifikáns eltérés a két felvétel eredményei között nem mutatható ki. A szociális indikációk szerepének erősödését tapasztalhatjuk, ami az önálló lakás hiányában, illetve a munkanélküliségtől, a létbizonytalanságtól va1ó félelemben jut kifejezésre. Többségi egyetértés mutatkozik a „nő válsághelyzete” indikáció elfogadásában is, annak ellenére, hogy a feltétel újszerű volta miatt elképzelhető lett volna a tapasztaltnál nagyobb bizonytalanság is. Összefoglalva megállapítható, hogy hazánkban az „abortusz helyzet” mind a magas előfordulási gyakoriságokat, mind az utóbbi évek trendjét: a bekövetkezett emelkedést és a fiatalabb korosztályok felé történt struktúraváltozást tekintve, igen kedvezőtlen. A terhességmegszakítások visszaszorításának azonban , mint azt a hazai történelmi és a nemzetközi tapasztalatok bizonyítják, nem járható, és társadalmilag nem elfogadható útja az engedélyezési rendszer szigorítása, az indikációk körének jelentős szűkítése. Az abortusz szigorításának egyetlen biztos „eredménye” a sokkal veszélyesebb illegális abortuszok számának drasztikus emelkedése lenne. A hosszú távú megoldást csak a népesség fogamzásgátlási ismeretszintjének emelése és a családtervezéssel kapcsolatos felelősségteljesebb magatartás elterjedése jelenthetné.

Pongrácz Tiborné – S. Molnár Edit

317

Pongrácz Tiborné S. Molnár Edit: Terhességmegszakítások a statisztikai adatok és a közvélemény tükrében

Recommend Documents