Polgári Szemle 2010. év 6. évf. 1. sz. 270-288. p. Báger Gusztáv – Pulay Gyula Világpiaci integrálódás hazai felzárkózás nélkül DR. BÁGER GUSZTÁV egyetemi tanár, az Állami Számvevıszék Kutató Intézetének tudományos tanácsadója (
[email protected]), DR. PULAY GYULA az Állami Számvevıszék Kutató Intézetének fıigazgatója (
[email protected]). A MAGYAR GAZDASÁG ELMÚLT 20 ÉVES FEJLİDÉSÉNEK NÉHÁNY MEGHATÁROZÓ TENDENCIÁJA
Az Állami Számvevıszék Kutató Intézete (ÁSZKUT) a közelmúltban egy tanulmányt adott közre az állam gazdasági szerepvállalásáról.1 A tanulmány elkészítésével az Intézet folytatta a „Közpénzügyek szabályozásának tézisei” kidolgozásakor elkezdett munkáját. A Téziseket az ÁSZ elnöke 2007 áprilisában nyújtotta be az Országgyőlés részére.2 Az Országgyőlés felkérte a kormányt, hogy a Téziseket az államháztartás újraszabályozása során hasznosítsa. A közpénzügyi szabályozás megújítása megkezdıdött, és ennek eredményeként fontos törvények születtek. Mindmáig nem került azonban sor az államháztartás terjedelmének felülvizsgálatára, illetve azoknak a közfeladatoknak a rendszerbe foglalására, amelyeket most és a jövıben a magyar államnak finanszíroznia kell. Megítélésünk szerint ennek az egyik oka az, hogy Magyarországon mindmáig nem tisztázott, hogy mi legyen az állam szerepvállalásának a tartalma, terjedelme. E kérdés megválaszolása érdekében a tanulmány az állam szerepével kapcsolatos logikai lánc felrajzolása, a nemzetközi trendek, valamint a magyar állammőködés elmúlt 20 éve fıbb tapasztalatainak áttekintése után felvázolja, milyen változtatások szükségesek a magyar állam gazdasági szerepvállalásában. A jelen cikk a tanulmány azon részének felhasználásával készült, amely a magyar gazdaság elmúlt 20 éves fejlıdésének néhány meghatározó tendenciájára világít rá, kiemelve a gazdaságpolitikának a folyamatok alakításában játszott szerepét. AZ ÁLLAM GAZDASÁGI SZEREPVÁLLALÁSÁNAK VÁLTOZÁSAI A FEJLETT PIACGAZDASÁGOKBAN
Az állam a 20. században kialakult vegyes gazdaságban a korábbiakhoz képest minıségileg más szerepet vállalt. A kormányzat hagyományos (közhatalmi) funkciói kiegészültek szociális (társadalompolitikai), valamint a konjunktúraciklusok ingadozását tompítani hivatott gazdasági feladatokkal. A kapitalizmus fejlıdésével, a képzett munkaerı iránti szükséglet növekedésével párhuzamosan nıtt az oktatási szolgáltatások iránti igény. A humántıke újratermelésének más területei (pl. egészségügy, családpolitika) hasonló fejlıdésen mentek keresztül. Bebizonyosodott, hogy az oktatási, egészségügyi és több más szolgáltatást legnagyobbrészt közszolgáltatásként célszerő nyújtani. Ennek érdekében az állam egyre nagyobb erıforrásokat von ki a magánszektorból, de azokat a humán erıforrások fejlesztésén, megújításán keresztül sokszorosan vissza is adja a magánszektornak. A jóléti állam gazdasági alapját éppen ez teremti meg.
A szociális piacgazdaság intézményeinek létrehozásával, az átfogó jóléti rendszerek kialakításával az állam terjeszkedése elérte a még fenntarthatónak látszó mértéket. A fejlett piacgazdaságok többségében 1980-tól kezdıdıen már nem bıvült tovább lényegesen az állami újraelosztás terjedelme. A napjaink globális versenyében történı helytállás az államot új kihívások elé állítja. Az egyik a piactökéletesítı funkció, amely három mozzanatot foglal magában: az információs aszimmetriák oldását, az ellenırzés erısítését, a versenyfeltételek megteremtését és – szükség esetén – a verseny kikényszerítését. A globalizáció új helyzetet teremtett a gazdaság és a környezete kapcsolatában is. Elıtérbe került a környezeti szempontból is fenntartható fejlıdés követelménye. A jelenlegi válság a maga drámai módján tette nyilvánvalóvá a fenti kihívásokat. A globális válság a reálszféra és a spekulatív pénzügyi tér egymástól való ésszerőtlen mértékő elszakadásának a következménye. A globális válságban és az abból kivezetı gazdasági pályák keresésében új megvilágítást kap az állam szerepe. Nyilvánvaló, hogy a hasonló válságok elkerülése – a nemzetközi koordináció javítása mellett – erıs nemzetállamokat igényel. A válság jelentıs állami beavatkozásokat tett szükségessé. A válság elıtti és a válság miatti állami költekezés hatására az államadósság mértéke 2010-re még a leggazdagabb országokban is meghaladja a GDP 60 százalékát. A recesszió elmúltával az állami költekezést ezen országokban is vissza kell majd fogni. E két követelményt együttesen csak „a kicsi, de erıs állam” lesz képes teljesíteni. A magyar gazdaság jelenlegi állapota nem egy rövid idıszak alatt, hirtelen kialakult válsághelyzet, hanem hosszabb idıszakon át tartó kedvezıtlen folyamatok, felhalmozott feszültségek következménye. Magyarország rendszerváltás óta bejárt pályáinak elemzése, és kiemelten annak bemutatása, hogy az állami szerepvállalás néhány markáns vonása hogyan hatott a gazdasági folyamatokra, közelebb vihet a jövı kibontakozási pályájának megfogalmazásához. Magyarországon a különbözı folyamatok szétszakadása, a gazdaság több meghatározó alkotójának igen rövid idı alatt történı duálissá válása a legtöbb területen mélyebb és erısebb, mint a világ meghatározó országaiban, gazdaságaiban, és ebbıl adódóan a válságból való kilábaláshoz szükséges állami szerep is összetettebb, mint a válság hatásainak enyhítésére nagy összegeket költeni képes országokban. A kialakult gazdasági helyzetet azért is érdemes az állami szerepvállalás nézıpontjából elemezni, mivel a rendszerváltás idıszakában a mérvadó politikai erık mind egyetértettek abban, hogy Magyarország a piacgazdaság intézményrendszerének gyors megteremtésével, exportorientált gazdasági növekedés megvalósításával, a mőködı tıke idevonzásával, a gazdaság meghatározó részének privatizálásával képes a transzformációs válságból minél elıbb kilábalni, és megkezdeni az ütemes felzárkózást a fejlett piacgazdaságokhoz. Elıször azt mutatjuk be, hogyan valósult meg a mőködı tıke bevonására alapozott exportorientált gazdasági átalakulás. EXPORTORIENTÁLT, A MŐKÖDİ TİKE BEVONÁSÁRA ALAPOZOTT GAZDASÁGI ÁTALAKULÁS Mindenekelıtt azt kell leszögeznünk, hogy a magyar állam valójában maga is beavatkozott a piaci folyamatokba, amikor úgy alakította ki szabályozórendszerét, támogatásait, adórendszerét, de összességében prioritásai egészét is, hogy azok egy rendkívül gyors és erıs privatizációhoz vezettek. A rendszerváltás egyik legfıbb cél-
2
jaként kijelölt magánosítás történelmileg rövid idın belül nem lett volna megvalósítható a külföldi mőködı tıke bevonása nélkül. Ehhez az állami gazdaságpolitika vonzó belsı feltételrendszert, szabályozási környezetet alakított ki. A kijelölt cél érdekében feladta a belsı piaci versenysemlegesség elvét: adókedvezményekkel, állami támogatásokkal, általánosan meghirdetett és egyedi kedvezményekkel segítette a külföldi, fıleg nagyvállalkozások térnyerését.3 ...a külföldi tıke állományának értéke meghaladta a magyar GDP 60 százalékát. Az állami gazdaságpolitika sikerességének egyik legfıbb viszonyulási pontjává a külföldi mőködıtıke-bevonás folyamatos fenntartása és növelése vált. Ebben a gazdaságpolitikai felfogásban a magyar gazdaság általános versenyképességjavítási célja a mőködıtıke-bevonás nagyságával mért versenyképesség lett. 1. sz. táblázat: A külföldiek közvetlen magyarországi tıkebefektetései forgalmának és állományának alakulása (1995–2008)
Az 1. sz. táblázat mutatja, hogyan alakult a külföldi tıke beáramlása Magyarországra. A folyamat eredményeként 2007 végére a külföldi tıke állományának értéke meghaladta a magyar GDP 60 százalékát. A gazdaságpolitikai célokkal összhangban a külföldi tıke meghatározó szerepet játszott a gazdasági növekedésben, és ezen belül elsısorban az export dinamikus emelkedésében. 2007 végén a vállalatok teljes bruttó hozzáadott értékének közel 50%-át4, a magyar export 75%-ot meghaladó részét a külföldi tulajdonú vállalatok állították elı. A külföldi tıke ilyen jellegő sze-
3
repvállalásának köszönhetıen megvalósult az exportorientált gazdasági növekedés is.
a másik
gazdaságpolitikai
cél,
A magyar gazdaság évszázadra visszatekintı nyitottsága következtében fejlıdési pályánk szempontjából meghatározó a termékexport/ GDP arány történelmi trendvonalának alakulása a világban. A világgazdaság elmúlt másfél évszázadában meghatározó a külkereskedelmi nyitottság növekedése. 1870-ben az export GDP-hez mért aránya a világ egészét tekintve 4,6% volt. A 20. század végére a világ összevont export/GDP mutatója 17,2% lett. A 20. század végétıl a 2008- ban kialakult világválságig tartó szakaszban a termelés és a világkereskedelem bemutatott történelmi trendje tovább folytatódott (lásd az 1. sz. ábrát). 1. sz. ábra: A világ GDP és termékexport eltérı növekedési pályája 2000–2007 között
E világgazdasági tendenciához is illeszkedve a magyar export növekedése a gazdaság növekedését egyre jobban meghaladta: a közgazdasági, az állami gazdaságpolitikai megítélés szerint a gazdaság húzóereje lett. Mindez adott idıszakban, adott mértékig igaz is volt. Ám a magyar export trendvonala elszakadt a magyar gazdasági teljesítmény pályájától, mégpedig sokkal nagyobb mértékben, mint a fejlett világ egészében (lásd a 2. sz. táblázatot). 2. táblázat: A magyar GDP és az export eltérı növekedési mértéke (változás az elızı évhez százalékban)
4
A két növekedési pálya eltérései mögött fontos tények húzódnak meg. Egyfelıl a magyar export importtartalma magas, a kivitelhez kapcsolódó hazai hozzáadott érték viszont alacsony maradt. Másfelıl a magyar gazdaság mai szerkezetében nem érhetı el megfelelı gazdasági növekedés jelentısen bıvülı kivitel nélkül. Ám Magyarország külkereskedelmének hozamai jelentıs részben kívülre kerülnek a magyar gazdaságból, globális eredményei csak részben integrálódnak a belsı gazdaságba. A nagy nyitottság miatt a magyar gazdaságnak a külsı konjunkturális viszonyoktól függı kiszolgáltatottsága a gyenge belsı piac mellett rendkívül nagy. Részben ezzel magyarázható, hogy a magyar gazdaság visszaesése lényegesen meghaladja az Európai Unió átlagát (2009 elsı három negyedévében több mint 7 százalék volt, szemben a 4 százalék körüli uniós átlaggal). Ugyanakkor az export magas importtartalmát és alacsony hazai hozzáadott érték-tartalmát mutatja, hogy az export 21 százalékos csökkenése ellenére a GDP „csak” 7,1 százalékkal mérséklıdött, míg az importunk 28 százalékkal esett vissza. 5 A transznacionális vállalatok exportjától, belsı termelésétıl nagymértékben függ a foglalkoztatási helyzet. A gazdaság egészében elfoglalt terükhöz viszonyítva azonban relatíve alacsony a külföldi cégek részaránya a foglalkoztatásban. Ehhez a tény: miközben a magyar vállalati szektorban a külföldi (döntıen multinacionális) vállalatok részaránya a bruttó hozzáadott értéket tekintve valamivel 50% feletti, az exportban pedig 75–80% közötti, az összes foglalkoztatottnak mintegy egynegyede dolgozik külföldi tulajdonban lévı vállalatoknál. A magyar export úgy érte el, majd haladta meg a GDP értékének 70%-át, hogy a Magyarországon elıállított hozzáadott érték, következésképpen az ehhez kapcsolódó foglalkoztatás rendkívül alacsony. ... az összes foglalkoztatottnak mintegy egynegyede dolgozik külföldi tulajdonban lévı vállalatoknál. Az export belsı szerkezetérıl fontos összeállítást közöl az Európai Bizottság. 6 Elemzésében az exporttermékek négy csoportját különbözteti meg a tényezıintenzitást vizsgálva. Ezek a nyersanyag-, a munka-, a tıke- és a K+F intenzitás. 3. sz. táblázat: Az export megoszlása a tényezıintenzitás alapján (2006-ban, az adott intenzitású export a teljes export százalékában)
5
A 3. sz. táblázat adatai azt mutatják, hogy Magyarország exportszerkezete az intenzitástényezık szerint alapvetıen különbözik a bemutatott csoportoktól, országoktól. A döntıen a transznacionális vállalatokhoz kötıdı export K+F intenzitása messze Magyarországon a legmagasabb az új belépık között, de a magyar szint jóval meghaladja az EU15-ök (a fejlett Európa) mutatóit is. A munkaintenzivitást jelölı oszlopban a magyar mutató messze a legalacsonyabb. Mindez ellentmond annak a sokszor hangoztatott véleménynek, hogy a külföldi tıke elsısorban az olcsó magyar munkaerı kihasználása érdekében települt Magyarországra. Természetesen voltak ilyen befektetések is. A külföldi tıke által végrehajtott exportorientált beruházások jelentıs része azonban rendkívül magas technikai-technológiai színvonalon valósult meg7, ezért is volt a foglalkoztatást bıvítı hatásuk viszonylag csekély. Általában is igaz, hogy a többségi külföldi tulajdonban lévı vállalkozásoknál az élımunka termelékenysége közel kétszerese a nemzetgazdasági átlagnak (lásd a 4. sz. táblázatot). A magas termelékenység következtében azonban munkaerıigényük viszonylag csekély: a bruttó hozzáadott érték közel 50 százalékának elıállításához a létszám 24 százalékát foglalkoztatják. 4. táblázat: Egy fıre jutó hozzáadott érték és létszám 2008-ban*
6
A FOGLALKOZTATÁST NEM BİVÍTİ GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS Célszerő külön megvizsgálnunk a gazdasági növekedés, valamint a foglalkoztatás kapcsolatát. A transzformációs váltás hatására a foglalkoztatás és a gazdasági növekedés kapcsolata megváltozott. Ezt az összefüggést igen jól szemlélteti a 2. sz. ábra. 2. sz. ábra: A GDP és a foglalkoztatás színvonalának szétválása a rendszerváltás utáni két évtizedben (1989=100)
Az ábráról látható, hogy a 90-es évek elején a foglalkoztatás még a termelésnél is jobban csökkent. A GDP növekedése azonban megindult, a foglalkoztatás színvonala viszont a rendszerváltást közvetlen követı évek mértékénél beragadt. Következésképpen 1990 és 1992 között kialakult egy olló a magyar gazdaság teljesítménye és a foglalkoztatottság között, amely az idık folyamán egyre szélesedett. A magyar gazdaság elmúlt 20 évében a gazdasági növekedés forrása szinte teljes egészében a munka termelékenységének emelkedése volt. A munkaerı-állomány bıvülése nem tudott hozzájárulni a gazdasági növekedéshez. Ez fordítva is igaz, a gazdasági növekedés nem járt együtt a foglalkoztatási színvonal emelkedésével. Az természetes jelenség, hogy az általában korszerőbb technikát alkalmazó, azaz termelékenyebb nagy- és középvállalatok az ország GDP-jének termeléséhez nagyobb arányban járulnak hozzá, mint a foglalkoztatáshoz. Az európai összehasonlítás azonban azt mutatja, hogy ez az összefüggés hazánkban fokozottan érvényesül (lásd az 5. sz. táblázatot). 5. sz. táblázat: A vállalatok súlya (százalékban) a foglalkoztatásban és a GDP elıállításában nagyságkategóriák szerint Magyarországon és az EU-ban
7
További gond, hogy a foglalkoztatás igen nagy arányban olyan mikrovállalkozásokban valósul meg, amelyek általában alacsony termelékenységgel, gyenge versenyképességgel mőködnek, és jelentıs részük nem is akar kilépni az önfoglalkoztató státuszból, azaz munkáltatóvá válni. Így viszont nem bıvül a foglalkoztatás. ... még mindig elválik egymástól az export, a GDP és a foglalkoztatás trendvonala. A magyar foglalkoztatás színvonala európai összehasonlításban is nagyon alacsonynak minısíthetı. Foglalkoztatási rátánk 2008-ben 56,7 százalékos volt, szemben a 65,9 százalékos EU-átlaggal. A közép-kelet-európai tagországok közül egyedül Lengyelországban alacsonyabb a foglalkoztatás színvonala, mint hazánkban. Az alacsony gazdasági aktivitás számos szociális probléma okozója, és megnehezíti a közszolgáltatások finanszírozását is. 1
Az állam célszerő gazdasági szerepvállalása a 21. század elejének globális gazdaságában. ÁSZKUT, 2009. szeptember. Elérhetı: www.asz.hu (Szakmai kutatás, fejlesztés/ ÁSZKUT tanulmányok, publikációk) cím alatt. 2 Lásd ÁSZ, 2007 és Csapodi Pál, 2007. 3 2008-ban a 100 százalékban belföldi tulajdonban lévı vállalkozások egy foglalkoztatottra vetítve 3800 forint adókedvezményt vették igénybe, szemben a legalább 50 százalékban külföldi tulajdonban lévı vállalkozások által igénybevett 88 700 forint/fı összeggel. Forrás: A 2009. május 31-én társasági adóbevallásra kötelezett vállalkozások adataiból a Pénzügyminisztérium által végzett számítás. 4 A KSH „Magyarország nemzeti számlái 2006–2007” c. kiadvány 68. oldala adatai alapján végzett saját számítás szerint 2007-ben a vállalatok által termelt bruttó hozzáadott érték 46,7 százalékát állították elı külföldi tulajdonban lévı vállalatok. 5 A KSH 2009. december 18-i gyorstájékoztatójának adatai. 6 European Commission: Five years of an enlarged EU-Economic achievements and challenges. European Economy, 2009/1. Idézi Vida Krisztina, 2009. 7 Lásd errıl részletesebben Pulay, 2009. SZÉTÁGAZÓ GAZDASÁGI FOLYAMATOK Az 1990 és 2008 között bekövetkezett folyamatokat jellemzı, fent bemutatott adatok jól érzékeltetik, hogy a külföldi mőködı tıke hatékony részvétele nélkül nem jött volna létre Magyarországnak a fejlett nyugati országokhoz való gyors gazdasági integrálódása. Ám a rendszerváltást követı csaknem két évtized után még mindig el8
válik egymástól az export, a GDP és a foglalkoztatás trendvonala. A piacgazdaságokkal való nagyfokú összekapcsolódása ellenére nem jött létre a magyar gazdaság egészének a felzárkózása, Magyarországon egyszerre vannak jelen a külföldi tıke által létrehozott, az európai mércével mérve is magas színvonalú technológiát alkalmazó vállalatok, az alacsony termelékenységgel dolgozó belföldi tulajdonú mikrovállalkozások, valamint a munkanélküliek és a munkaerıpiacról kiszorultak tömegei. A Magyarországon megtelepedett külföldi vállalatok szervesebben kötıdnek a globális, mint a magyar gazdasághoz, és ezért húzó hatásuk a nemzetgazdaság nem külföldi tulajdonban lévı részére kevéssé érvényesült. A külföldi tıkebeáramlás húzó hatásának egészérıl a legjellemzıbb képet a magyar GDP és a GNI növekedésének összehasonlítása révén nyerhetjük (lásd a 6. sz. táblázatot).8 6. sz. táblázat: A bruttó hazai termék, a bruttó nemzeti jövedelem és a tulajdonosi jövedelmek alakulása 2000–2007, milliárd forint
A táblázatból látható, hogy a GDP és a GNI közötti egyik fı különbséget jelentı külföldnek fizetett tulajdonosi jövedelmek 2003-tól dinamikusan emelkednek. Ennek hatását azonban részben ellensúlyozza, hogy 2006-tól a külföldrıl kapott tulajdonosi jövedelmek összege is jelentısen megnıtt. A bemutatott gazdaságpolitika természetes következménye az is, hogy gyors ütemben nınek a külföldi tulajdonosi jövedelmek (lásd a 6. sz. táblázatot), és 2003tól kezdve – a 2007. kivételével – ezeknek egyre kisebb részarányát fektetik be újra hazánkban, azaz rohamosan emelkedett a külföldi tulajdonosoknak osztalékként kifizetett jövedelem értéke. Mindez azt jelenti, hogy a külföldi tıke összességében egyre kisebb szerepet játszik a Magyarországon felhasználható jövedelmek alakításában, azaz egyre kevésbé növekedést serkentı tényezı. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar gazdaság növekedése érdekében ne lenne szükség további 9
mőködıtıke-befektetésekre. Bizonyos szempontból ennek éppen az ellenkezıje igaz, mivel a külföldi tıke mőködıtıke-befektetés formájában történı beáramlásának ellensúlyoznia kellene a külföldi tıke osztalékjövedelem formájában történı kiáramlását is. A jelentıs társaságiadó-kedvezmények ellenére a külföldi többségi tulajdonban lévı vállalkozások igen jelentısen hozzájárulnak az államháztartási bevételekhez is. Például 2008-ban a többségi külföldi tulajdonban lévı vállalkozások egy foglalkoztatottra vetítve kétszer annyi iparőzési adót és szja-elıleget fizettek, mint egy átlagos vállalkozás, a társadalombiztosítási járulékok esetén mintegy 60 százalékkal, a társasági adó esetében 77 százalékkal fizettek többet.9 A gyors külkereskedelmi és tıkepiaci, tulajdoni nyitással a belsı magyar piac nemzetközivé vált: a világgazdaság változásai, eredményei, fejlıdést elısegítı hatásai, de visszahúzó zavarai, válságai is közvetlenül jelentkeznek a magyar gazdaság egészében. E környezetben alakult ki az a gazdasági pálya, amelyet jól lehet ábrázolni négy gazdasági tényezınek (a világgazdasági integrálódást jelzı exportnak, a gazdasági növekedést kifejezı GDP-nek, a lakossági életszínvonallal korreláló kiskereskedelmi forgalomnak és a társadalmi integrálódást elısegítı foglalkoztatásnak) az elmúlt húsz évre kiszámított fejlıdésvonalaival.10 Az elmúlt húsz év néhány kiválasztott gazdasági folyamatának trendjei azt mutatják, hogy az alapjában összetartozó pályák Magyarországon szétváltak: az export dinamikus bıvülése csak kismértékben húzta maga után a gazdaság növekedését; a gazdasági növekedésbıl a hazai lakossági fogyasztás keveset profitált, a növekedés elınyei pedig nem terültek szét a bıvülı foglalkoztatásban. E tendenciák jól bizonyítják a cikkünk címében megfogalmazott állítást, hogy Magyarország sikeres világpiaci integrálódása nem járt együtt a gazdaság és a társadalom egészének a felemelkedésével. Még inkább ez a kép bontakozik ki, ha a regionális különbségeket is figyelembe vesszük (lásd a 7. sz. táblázatot). 7. táblázat: A regionális különbségek a foglalkoztatás, a keresetek és a termelés tekintetében
10
Magyarországon nemcsak a pénzügyi egyensúly borult fel, hanem a belsı gazdasági, társadalmi és szociális szerkezetek egyensúlya is. Megítélésünk szerint az egyensúly megbomlása csak részben függ össze a piacnyitás és a privatizáció során elkövetett hibákkal11, illetve az államháztartás notórius és rossz szerkezető túlköltekezésével.12 A külföldi befektetık pedig azt tették, ami tılük reálisan elvárható volt: a kedvezı feltételeket kihasználva korszerő technológiát hoztak hazánkba. A fı gondot abban látjuk, hogy az állam nem tudott olyan gazdasági környezetet teremteni, amelyben a hazai vállalkozások is gyorsan fejlıdhetnek, úgy is, hogy rácsatlakoznak a külföldi tıke által létrehozott új iparágakra, illetve kihasználják a belsı kereslet bıvülését. A gyakran változó szabályozók, az elvonások magas szintje a tıkeszegény hazai vállalkozásokat13 elsısorban a túlélésre és nem a növekedésre, a foglalkoztatás bıvítésére ösztönözte. Magyarországon a sokdimenziójú egyensúlyvesztés következtében a válságmenedzselés és a hosszabb távú célkijelölés feladata együtt jelentkezik. Nem egyszerően arról van szó, hogy az államháztartási egyensúlyt helyre kell állítani, és érvényt kell szerezni az államadósságot fokozatosan mérséklı költségvetési szabálynak. A feladat ennél lényegesen összetettebb. Olyan egyensúlyt kell elérni a globális világ kereteiben, amely fenntartható fejlıdést eredményez. A mőködı tıke importjára alapozott exportorientált gazdasági növekedés mellett a fejlıdés új hajtóerıit is meg kell találni. Elsısorban a hazai közép- és kisvállalkozások számára kedvezıbb és stabilabb gazdasági környezet megteremtésével lehetne élénkíteni a gazdaságot, bıvíteni a foglalkoztatást. A foglalkoztatási színvonal emelkedése, az eltartott/keresı arány javulása teremtheti meg a feltételeit a szociális problémák orvoslásának. Az EU legjobb gyakorlatainak átvétele, az EU-transzferek célirányosabb és eredményesebb felhasználása sokat segíthet ebben. A következı évek állami gazdaságpolitikájának egyik legkényesebb, de az egész magyar gazdasági fejlıdést legerıteljesebben meghatározó pontja: miként lehet 11
megtartani a külföldi mőködı tıke reális mértékő vonzását és bevonását, és úgy erısíteni a nyereség visszaforgatását, hogy e folyamatoktól a kis- és középvállalati szektor is megerısödjön. A magyar gazdaságpolitika legnagyobb és legsürgetıbb feladata a gazdasági növekedés (a GDP) és a foglalkoztatottság szintje között a rendszerváltást követıen létrejött eltérı fejlıdési pályák feloldása. A fenntartható fejlıdéshez értékváltásra és olyan mély szerkezeti reformokra van szükség, amelyek nem egyszerően a termelési, pénzügyi ágak új struktúráját jelentik, hanem magukba foglalják a gazdasági, elosztási, társadalmi viszonyok egészét is. Ehhez a feladathoz kell meghatározni az állam kiterjedését, funkcióit. Mindez magába foglalja többek között a szabályozórendszer korszerősítését, a mőködı versenypiac kereteinek kialakítását, a gazdaság szereplıihez, benne a nagyvállalati körhöz és a kis- és középvállalati szektorhoz, a civil szférához való viszonyát. Felmérések igazolják, hogy éppen a kis- és középvállalkozások a legelégedetlenebbek a közszféra teljesítményével, ıket sújtják leginkább a magas adók, a gazdasági környezet kiszámíthatatlansága, a kevéssé szolgáltató jellegő közigazgatás, a közszolgáltatások nem megfelelı színvonala. A közszféra mőködésének hatékonyabbá tétele tehát jelentısen növelné e vállalkozások versenyképességét is. FELHASZNÁLT IRODALOM Állami Számvevıszék: A közpénzügyek szabályozásának tézisei. Pénzügyi Szemle, 2007./2., 314–323. o. Báger Gusztáv–Kovács Árpád: A privatizáció Magyarországon. ÁSZ Fejlesztési és Módszertani Intézet, 2004. Báger Gusztáv–Pulay Gyula (2008/1): A költségvetési tervezés makrogazdasági kockázatainak elemzése (Módszer és érték). Pénzügyi Szemle, 2008/3., 384–401. o. Báger Gusztáv–Pulay Gyula (2008/2): A 2009. évi költségvetési törvényjavaslat makrogazdasági kockázatelemzésének néhány fıbb tanulsága. Pénzügyi Szemle, 2008/4., 571–591. o. Csapodi Pál: A közpénzügyi szabályozás téziseinek legfontosabb üzenetei. Pénzügyi Szemle, 2007/ 2., 324–334. o. Munkaerıpiaci Tükör. MTA Közgazdaságtudományi Intézet, Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, Budapest, 2009. Pénzügyminisztérium: A vállalati szektor hozzáadott értékének, tulajdonosi struktúrájának és adófizetésének vizsgálata az APEH 2008. évi gyorsjelentése alapján. Kézirat, 2009. Práger László: A világválság és a magyar gazdasági fejlıdés lehetséges pályái. Pénzügyi Szemle, 2009/1., 25-32. o. Práger László: A rendszerváltást követı két évtized folyamatai, a világgazdasági válság, a piaci mechanizmusok és az állami gazdaságpolitika összefüggései Magyarországon. Kézirat, ÁSZ Kutató Intézete, 2009. Pulay Gyula: A közigazgatás feladatai a versenyképes tudásgazdaság kiépítésében. In: A modern állam feladatai. Magyar Közgazdasági Társaság és Gazdasági Szociális Tanács, Budapest, 2009. Vida Krisztina: Makrogazdasági trendek az új EU-tagállamokban a pénzügyi-gazdasági válságot megelızı idıszakban. Köz-gazdaság, Tudományos füzetek, június. A Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdaságtudományi Karának kiadványa, 2009. 8
A GNI és a GDP összevetése képet ad a külföldi mőködı tıke által Magyarországon létrehozott elsıdleges jövedelmek gazdasági súlyáról és fı összetevıirıl, illetve 12
ennek ellentételérıl a magyar tulajdonú, de az ország területén kívül mőködı tıkének az összjövedelemre gyakorolt hatásáról. (Az elsıdleges jövedelem két fı formája a munkavállalói jövedelem és a tulajdonosi jövedelem.) Magyarországon ez idáig a tulajdonból származó jövedelmek szerepe a meghatározó, a munkavállalói jövedelmek egyenlegének összege ehhez képest nem számottevı. 9 Forrás: APEH: Gyorsjelentés a 2009. május 31-én társasági adóbevallásra kötelezett vállalkozások adataiból a Pénzügyminisztérium által végzett számítás. 10 Lásd errıl részletesebben Práger, 2009. 11 Lásd errıl részletesen Báger–Kovács, 2004. 12 Lásd errıl részletesen Báger–Pulay, 2008/1, Báger–Pulay, 2008/2. 13 A magas elvonások a belföldi tulajdonú vállalkozásokat érzékenyebben érintik. A Pénzügyminisztérium számítása szerint 2008-ban a hazai tulajdonú cégek a megtermelt hozzáadott érték 36 százalékát, a legalább többségi külföldi tulajdonban lévı cégek 29 százalékát fizették be az államháztartásba.
13
