PAULO COELHO
Házasságtörés
ATHENAEUM
© Paulo Coelho, 2014 A mű eredeti címe: Adultério A könyv a Sant Jordi Asociados Ag encia Literaria, S. L. U. Barcelona, Spanyolország jóváhag yásával kerül forg alomba. Minden jog fenntartva. http://paulocoelhoblog .com www.coelho.hu Hung arian translation © Nag y Viktória, 2014 Cover imag e copyrig ht © Ing ram Publishing A bibliai idézetek Károli Gáspár fordításában szerepelnek. 1. kiadás 2014. szeptember ISBN 978-963-293-371-9
Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Evezz a mélyre LUKÁCS 5, 4
Minden reg g el, amikor úg ynevezett „új napra” ébredek, kedvem lenne újra lehunyni a szemem és nem fölkelni az ág yból. De muszáj. Van eg y csodálatos férjem, aki rajong értem, eg y tekintélyes befektetési alap tulajdonosa, és – bár nem akar – minden évben szerepel a 300 leg g azdag abb svájci listáján, a Bilan mag azinban. Van két g yerekem, az „életem értelmei” (íg y mondják a barátnőim). Jó korán kell elkészítenem nekik a reg g elit, és elvinni őket az iskolába – g yalog öt percre van tőlünk –, ahol napköziotthonos órarend szerint tanulnak, íg y nekem is jut időm dolg ozni és elvég ezni a teendőimet. Tanítás után eg y fülöp-szig eteki bébiszitter vig yáz rájuk, amíg haza nem érünk a férjemmel. Szeretem a munkámat. Meg becsült újság író vag yok eg y tekintélyes lapnál, amelyet itt, Genfben, ahol élünk, minden sarkon lehet kapni. Évente eg yszer elutazom nyaralni a családommal, rendszerint valami idilli helyre, csodálatos teng erparttal, vag y valami eg zotikus városba, ahol olyan szeg ények az emberek, hog y még inkább érezzük a saját g azdag ság unkat, és hálát adhatunk az ég nek, amiért ennyi áldást szór ránk és ilyen kiváltság os helyzetben vag yunk. Még be sem mutatkoztam. A nevem Linda, örvendek. Harminceg y éves vag yok, 175 centiméter mag as, 68 kiló, és a lehető leg jobb ruhákat hordom, amelyeket pénzért meg lehet venni (hála a férjem vég telen bőkezűség ének). A férfiakban vág yat, a nőkben irig ység et ébresztek. És még is: reg g elente, amikor kinyitom a szemem és meg pillantom ezt az eszményi világ ot, amelyről mindenki álmodik, de csak keveseknek adatik meg , máris tudom, hog y borzalmas napom lesz. Ez év elejéig fel sem merült bennem, hog y ne lenne minden a leg nag yobb rendben. Csak éltem az életem, noha időnként elfog ott a bűntudat, hog y többet kapok, mint amennyit meg érdemlek. Eg y szép napon, amikor éppen reg g elit készítettem a családomnak, (emlékszem, már tavaszodott, és nyíltak a virág ok a kertünkben), azt kérdeztem mag amban: „Hát ennyi?” Nem kellett volna föltennem ezt a kérdést. Az az író tehet róla, akivel előző nap készítettem interjút, és aki eg yszer csak azt mondta: – Eng em a boldog ság a leg kevésbé sem érdekel. Én nem boldog an akarok élni, hanem szerelmesen, ami veszélyes, hiszen soha nem tudhatjuk, mi vár ránk. Akkor azt g ondoltam: szeg ény. Soha nem elég edett. Szomorúan és keserűen fog meg halni. Másnap rádöbbentem, hog y én nem kockáztatok semmit. Mindig tudom, mi vár rám: eg y újabb nap, mely pontosan ug yanolyan lesz, mint az előző. Szerelem? Hát, szeretem a férjem, ami azért jó, mert íg y leg alább biztosan nem leszek depressziós attól, hog y kizárólag a pénz, a g yerekek vag y a látszat miatt kell eg yütt élnem valakivel. A világ leg biztonság osabb ország ában lakom, rendben van az életem, jó anya vag yok és jó feleség . Szig orú protestáns nevelést kaptam, és ezt szeretném továbbadni a g yerekeimnek is. Eg yetlen rossz lépést sem teszek, mert tudom, hog y mindent elronthatok vele. Mindent a leg nag yobb hatékonyság g al vég zek, ug yanakkor a lehető leg kisebb személyes bevonódással.
Fiatalabb koromban eng em is értek szerelmi csalódások, mint bárki mást. De amikor férjhez mentem, meg állt az idő. Míg bele nem ütköztem abba az átkozott íróba és a válaszába. Hát mi rossz van a hétköznapokban? Mi rossz van az unalomban? Őszintén szólva, eg yáltalán semmi. Csak… …csak az a titkos retteg és, hog y mi van, ha váratlanul, eg yik pillanatról a másikra minden meg változik, és én ott állok felkészületlenül. Attól a pillanattól kezdve, hog y eg y g yönyörű reg g elen ez a baljós g ondolatom támadt, eg yre jobban félek. Vajon helyt tudnék-e állni eg yedül a világ ban, ha meg halna a férjem? Ig en, felelem mag amnak, hiszen az örökség e több nemzedék meg élhetésére is eleg endő lenne. És ha én halnék meg , ki g ondoskodna a g yermekeimről? Az imádott férjem. De ő később újra meg nősülne, hiszen g azdag , vonzó és okos. Vajon jó kezekbe kerülnének a g yermekeim? Első lépésként meg próbáltam választ adni az összes kérdésemre. De minél többre sikerült választ adnom, annál több új kérdés merült fel. Mi van, ha szeretőt keres mag ának, amikor én már öreg leszek? Mi van, ha már van is valakije, hiszen már jó ideje nem szeretkezünk annyit, mint rég en? Mi van, ha azt hiszi, hog y nekem van valakim, hiszen az utóbbi három évben nem mutattam iránta túl nag y érdeklődést… Soha nem rendezünk féltékenység i jelenetet, és ennek mindig is örültem, de azon a szép tavaszi reg g elen felébredt bennem a g yanú, hog y ez csak azért van, mert teljesség g el kihunyt bennünk a szerelem tüze. Mindent meg tettem azért, hog y ne g ondoljak erre többet. Eg y héten keresztül munka után mindennap elmentem vásárolni a Rhône utcába. Nem érdekelt ig azán semmi, de leg alább úg y érezhettem, hog y – mondjuk íg y – változtatok valamin. Szükség em van eg y árucikkre, amelyre korábban nem volt szükség em. Fölfedezek eg y háztartási g épet, melyet korábban nem ismertem – bár a háztartási g épek terén elég nehéz újat kitalálni. A játékboltokat messziről elkerültem, mert nem akartam a mindennapos ajándékokkal elrontani a g yerekeimet. Férfiaknak való boltokba sem mentem be, mert nem akartam, hog y a férjemben g yanút ébresszen szokatlan kedvesség em. Amikor hazaértem és beléptem az én kis elvarázsolt birodalmamba, minden csodálatos volt három-nég y óráig , amíg le nem feküdt aludni mindenki. Aztán elkezdődött a rémálom. Szerintem a szenvedély a fiataloknak való, és a hiánya teljesen normális az én koromban. Nem ez rémiszt meg . Azóta eltelt néhány hónap, és most hol attól retteg ek, hog y hirtelen minden meg változik, hol meg attól, hog y minden íg y marad életem vég éig . Van, aki szerint a nyár közeledtével furcsa g ondolataink támadnak: kisebbnek érezzük mag unkat, mert több időt töltünk a szabadban, és ez új távlatokat ad a világ nak. Távolabb kerül a horizont, a házunk falain és a felhőkön is túlra.
Lehet. De én már eg y ideje nem tudok aludni, és nem a meleg miatt. Amikor leszáll az éj, és senki nem lát, mindentől retteg ek: az élettől; a haláltól; a szerelemtől és annak hiányától; attól, hog y minden újdonság meg szokottá válik; az érzéstől, hog y a leg jobb éveimet felőrli a hétköznapok eg yhang úság a, és ez íg y lesz életem vég éig ; na meg az ismeretlennel való szembenézéstől, bármilyen izg almas és kalandos leg yen is. Természetesen mások szenvedésével ig yekszem vig asztalni mag am. Bekapcsolom a tévét, meg nézek eg y híradót. Eg ymás után nézem a híreket balesetekről, természeti csapásokról, a fedél nélkül maradt áldozatokról, menekültekről. Vajon hányan beteg ek ezen a bolyg ón, ebben a pillanatban? Hányan szenvednek el, némán vag y üvöltve, ig azság talanság ot vag y árulást? Hány szeg ény, munkanélküli és rabság ban sínylődő ember van? Csatornát váltok. Meg nézek eg y epizódot eg y sorozatból, vag y eg y filmet, ez pár percre vag y órára elvonja a fig yelmem. Félek, hog y felébred a férjem és meg kérdi: „Mi van, drág ám?” Mert akkor azt kéne felelnem, hog y minden rendben. Ennél is rosszabb lenne – ahog y a múlt hónapban már meg is történt kétszer-háromszor –, ha amint lefeküdnénk, rög tön a combomra tenné a kezét, lassan fölcsúsztatná és elkezdene simog atni. Színlelhetem az org azmust – meg tettem már jó néhányszor –, de benedvesedni nem tudok szándékosan. Azt kéne mondanom, hog y hullafáradt vag yok, ő pedig sose vallaná be, hog y bosszús: csak meg csókolna, átfordulna a másik oldalára, meg nézné a tabletjén a leg újabb híreket és várna másnapig . Én meg azért szorítanék, hog y leg yen fáradt, nag yon fáradt. De nem mindig van íg y. Néha mag amhoz kell vennem a kezdeményezést. Nem utasíthatom vissza eg ymás után két éjszaka, különben még szeretőt keres mag ának, márpedig én semmiképpen nem akarom őt elveszíteni. Eg y kis maszturbálással előre benedvesítem mag am, aztán meg y minden, ahog y kell. A „meg y minden, ahog y kell” persze azt jelenti, hog y semmi sem lesz már úg y, mint rég en, amikor még rejtély voltunk eg ymás számára. Tízévi házasság után is ug yanazon a hőfokon ég ni: nekem ez nem tűnik normálisnak. És ahányszor csak úg y teszek, mintha élvezném a szexet, eg y kicsit meg halok belül. Eg y kicsit? Azt hiszem, g yorsabban kiüresedem, mint g ondoltam. A barátnőim szerint szerencsés vag yok – mert azt hazudom nekik, hog y g yakran szeretkezünk, ahog y ők is hazudnak nekem, amikor azt mondják, hog y nem tudják, hog yan ég het a férjük ug yanazon a hőfokon, mint kezdetben. Szerintük a házasság ban a szex csak az első öt évben érdekes, utána már kell hozzá eg y kis „fantázia”. Mondjuk, lehunyod a szemed, és azt képzeled, hog y a szomszédod van fölötted, és olyan dolg okat tesz, amelyeket a férjed soha nem merne. Elképzeled, hog y eg yszerre tesz mag áévá ő meg a férjed, és más efféle perverziókra meg tiltott játékokra g ondolsz.
* * * Ma reg g el, amikor elindultam a g yerekekkel az iskolába, meg néztem a szomszédot. Soha nem képzeltem őt mag am fölé – akkor már inkább azt a fiatal riportert a munkahelyemen, aki úg y néz ki, mintha mindig szenvedne és mag ányos lenne. Sose láttam, hog y bárkinek is udvarolt volna, és éppen ez benne a vonzó. A szerkesztőség ben az összes nő mondott már olyat, hog y „szívesen g ondját viselné szeg énykének.” Azt hiszem, ezzel ő is tisztában van, és meg elég szik azzal, hog y a vág y tárg ya, semmi több. Talán ő is azt érzi, amit én: szörnyen fél attól, hog y ha tesz eg y lépést, mindent tönkretesz – az állását, a családját, a múltját és a jövőjét. De azért… Meg néztem mag amnak a szomszédomat – és leg szívesebben elsírtam volna mag am. A kocsiját mosta. Én pedig azt g ondoltam: „Lám, még eg y ember, aki pont olyan, mint a férjem és én.” Eljön az idő, amikor mind ug yanazt csináljuk. A g yerekek meg nőnek, elköltöznek eg y másik városba, vag y akár másik ország ba, mi pedig nyug díjasok leszünk és mossuk az autónkat – még akkor is, ha meg eng edhetnénk mag unknak, hog y ezt más teg ye meg helyettünk. Mert eg y bizonyos kor után fontos, hog y jelentéktelen dolg okkal üssük el az időnket, meg mutassuk a világ nak, hog y még működik a testünk, nem felejtettük el becsülni a pénzt, és továbbra is alázattal vég ezzük a teendőinket.” Eg y tiszta kocsi nem oszt, nem szoroz a világ ban. De ma reg g el a szomszédomnak eg yedül ez számított. Szép napot kívánt nekem, rám mosolyg ott, és már folytatta is a munkát, mintha leg alábbis eg y Rodin-szobrot ápolna. * * * Otthag yom az autómat eg y parkolóban – „A belvárosban a tömeg közlekedést használd! Ne szennyezd még jobban a környezetet!” –, fölszállok a szokásos buszra, és útközben az ismerős tájat bámulom. Genf mintha semmit sem változott volna g yerekkorom óta: még mindig állnak a rég i udvarházak azok között az épületek között, amelyeket valami őrült polg ármester építtetett, aki az 50-es években fölfedezte az új építészetet. Ha elutazom valahova, ez mindig hiányzik. Ez a borzalmas ízléstelenség , még a nag y üveg - és acéltornyok is, meg az autópályák, hiányoznak a fák hatalmas g yökerei, amelyek áttörik az aszfaltot, és amelyekben minduntalan meg botlik az ember, a titokzatos fakerítéssel körbevett parkok, ahol a leg különbözőbb fűfélék tenyésznek, mert „a természet már csak ilyen…” Eg yszóval mag a a város, amely más, mint a többi, mert nem modernizálódott és nem vesztette el a varázsát. Itt még köszönünk az ismeretlennek, aki szembejön az utcán, és ha kilépünk eg y boltból, ahol eg y üveg ásványvizet vásároltunk, azt mondjuk: „viszontlátásra”, akkor is, ha eszünk ág ában sincs visszatérni. Mi még beszélg etünk a buszon az ideg enekkel, noha az eg ész világ azt g ondolja rólunk, svájciakról, hog y visszafog ottak és távolság tartóak vag yunk.
Mekkora tévedés! De jobb is, hog y ezt g ondolják rólunk, mert íg y leg alább még öt-hatszáz évre meg őrizhetjük az életmódunkat, amíg át nem kelnek az Alpokon a barbár hódítók a mag uk csodás elektronikai berendezéseikkel, apró szobás lakásaikkal – jó nag y nappalival, hog y leg yen mivel lenyűg özni a vendég eket –, az ag yonsminkelt nőkkel, a szomszédokat zavaró, túl hang osan beszélő férfiakkal és a lázadó öltözetű fiatalokkal, akiket közben rettenetesen izg at, hog y mit g ondol róluk az apjuk meg az anyjuk. Hadd g ondolja mindenki azt, hog y mi csak szarvasmarhát tenyésztünk, sajtot, csokoládét és órákat g yártunk. Hadd hig g yék, hog y itt Genfben minden sarkon van eg y bank. Eszünk ág ában sincs meg cáfolni ezt az elképzelést. Meg vag yunk mi a barbár betörések nélkül. Állig fel vag yunk feg yverkezve – mivel kötelező a katonai szolg álat, minden svájcinak van otthon eg y puskája –, még is ritkán hallani olyat, hog y rálőnek valakire. Mi boldog ok vag yunk ebben a több évszázados változatlanság ban. Büszkék vag yunk rá, hog y semleg esek maradtunk, amikor Európa értelmetlen háborúkba küldte a fiait. Örülünk, amiért nem tartozunk mag yarázattal senkinek Genf kevéssé vonzó külseje, XIX. század vég i kávéházai vag y az utcán sétáló idős nénikéi miatt. A kijelentés, hog y „boldog ok vag yunk”, talán nem állja meg a helyét. Mindenki más boldog , kivéve eng em, aki épp a munkába baktatok, és azon töröm a fejem, hog y mi lehet a baj velem. * * * Ismét eg y új nap, amikor az újság érdekes hírekre vadászik – a szokásos autóbaleseten, (természetesen nem feg yveres) rabláson és tűzvészen kívül, (ahova tűzoltóautók tucatjai érkeznek kiválóan képzett szakemberekkel, akik elárasztják a lakást, s aztán kiderül, hog y csak eg y tűzhelyen felejtett sült hús füstje okozta a riadalmat). Majd újabb hazatérés, a főzés öröme, terítés, a család az asztal körül, közös ima Istenhez, aki nekünk ételt-italt adott. Vég ül újabb este, a vacsora befejeztével mindenki meg y a dolg ára – apa seg ít a g yerekeknek meg írni a leckét, anya elpakol a konyhában, rendbe rakja a lakást, kiteszi a pénzt a bejárónőnek, aki másnap korán érkezik. Azért ezekben a hónapokban is voltak pillanatok, amikor nag yon jól éreztem mag am. Ilyenkor úg y érzem, hog y van értelme az életemnek, hog y ez az ember feladata a földön. A g yerekek látják, hog y az anyjuk nyug odt, az apjuk kedves és fig yelmes vele, és az eg ész háznak mintha saját fénye lenne. Mi vag yunk a boldog ság mintaképe az eg ész utcában, a városban, ebben a szövetség i államban – amelyet mi kantonnak hívunk –, és az ország ban. Aztán belépek a zuhanyzóba, és hirtelen, minden látható ok nélkül kitör belőlem a zokog ás. Azért a fürdőszobában sírok, mert ott senki nem hallja, és nem teszi fel azt a kérdést, melyet a leg jobban utálok: „Jól vag y?” Persze, miért ne lennék? Vag y ti úg y látjátok, hog y valami nincs rendben az életemmel?
Dehog y. Csak hát az éjszaka, amikor retteg ek… A nappal, amelyben nem lelem örömöm… A múlt boldog emlékképei és a dolg ok, amelyek lehetség esek voltak, de nem valósultak meg . A soha ki nem elég ített kalandvág y. A félelem, hog y nem tudom, mi lesz a g yerekeimmel. És akkor elkezdek mindenféle neg atív dolog ra g ondolni, mindig ug yanazokra, mintha a szoba sarkában lesben állna eg y démon, és csak arra várna, hog y rám vethesse mag át, és a fülembe súg ja, hog y az, amit „boldog ság nak” nevezek, csak eg y átmeneti állapot, és nem tart sokáig . De hát ezt mindig tudtam, nem ig az? Változtatni akarok. Változtatnom kell. Ma a munkahelyemen a szokásosnál ing erlékenyebb voltam: ideg es lettem, amiért eg y g yakornok késve adta le a kért anyag ot. Én nem ilyen vag yok, de úg y tűnik, lassacskán elveszítem a kapcsolatot önmag ammal. Baromság azt az írót és az interjút hibáztatni. Hónapok teltek el azóta. Ő csak szabaddá tette a vulkán száját, s az bármelyik pillanatban kitörhet, hog y halált és pusztulást okádjon. Ha ő nem tette volna meg , meg tette volna más: eg y film, eg y könyv, valaki, akivel beszélek néhány szót… Vannak emberek, akikben évekig csak nő a feszültség anélkül, hog y ezt észrevennék, aztán eg yszer csak valami apróság kiveri náluk a biztosítékot. Akkor azt mondják: „Elég . Nem akarom ezt tovább.” Van, aki meg öli mag át. Mások elválnak. És olyanok is akadnak, akik Afrika éhínség től sújtott területeire utaznak, hog y meg váltsák a világ ot. De én ismerem mag am. Tudom, hog y az én válaszom erre csak az lesz, hog y elnyomom, amit érzek, amíg ki nem kezd belülről a rák. Mert hiszek benne, hog y a beteg ség ek nag y részét az elnyomott érzések okozzák. * * * Hajnali kettőkor felébredek, és bámulom a plafont, pedig tudom, hog y reg g el korán kell kelnem – ezt eg yszerűen utálom. Ahelyett, hog y valami értelmesen törném a fejem, például azon, hog y „mi történik velem”, eg yszerűen képtelen vag yok kordában tartani a g ondolataimat. Vannak napok – ha nem is sok, hála istennek –, amikor már az is eszembe jut, hog y talán el kéne mennem a pszichiátriára, seg ítség et kérni. Nem a munkám vag y a férjem miatt nem teszem meg , hanem eg yedül a g yerekek miatt. Ők semmiképp sem tudhatják meg , mit érzek. Ilyenkor még mélyebben érzek mindent. Meg int arra a házasság ra g ondolok – a sajátomra –, amelyben a féltékenység soha nem volt veszekedés tárg ya. De nekünk, nőknek, van eg y hatodik érzékünk. Lehet, hog y a férjem találkozott valakivel, és én öntudatlanul is ezt érzem. Mindazonáltal semmi okom g yanakodni rá.
Hát nem abszurd? Lehetség es, hog y a világ összes férfija közül sikerült hozzámennem az eg yetleneg yhez, aki abszolút tökéletes? Nem iszik, nem marad ki, nincs olyan napja, amelyet kizárólag a barátainak tart fenn. Az ő élete a családra korlátozódik. Álomszép lehetne – ha nem volna rémálom. Mert nekem iszonyatos teher, hog y mindennek én is meg feleljek. És akkor rádöbbenek, hog y az olyan szavak, mint „optimizmus” vag y „remény”, amelyeket azokban a könyvekben lehet olvasni, amelyek az életre akarnak felkészíteni és az önbizalmat hivatottak növelni – tényleg csupán szavak. Azok a bölcsek, akik kimondták őket, talán az értelmüket keresték, minket pedig kísérleti nyúlként használtak, hog y meg nézzék, hog yan hatnak ránk. Valójában unom már, hog y tökéletes, boldog életem van. Ez azonban nem jelenthet mást, mint hog y mentális problémával küszködöm. Ezzel a g ondolattal alszom el. Ki tudja, nincs-e valami komoly bajom? * * * Eg y barátnőmmel ebédelek. Ő javasolta, hog y eg y japán étteremben találkozzunk, amelyikről még sohasem hallottam – nos, ez elég furcsa, tekintve, hog y imádom a japán konyhát. Biztosított róla, hog y nag yszerű hely, noha kissé messze esik a munkahelyemtől. Nehéz volt meg találni. Két buszra kellett fölszállnom, és még meg is kellett kérdeznem valakit, hog y merre találom azt a g alériát, ahol az a „nag yszerű étterem” van. Szerintem borzalmas az eg ész – a dekoráció, a papírterítős asztalok, a kilátás, illetve annak hiánya. De ig aza van a barátnőmnek. Genfben tényleg az övék az eg yik leg jobb konyha. – Korábban mindig ug yanabban az étteremben ettem. Nem volt rossz, de semmi különös – mondja. – Míg nem eg y napon az eg yik barátom, aki a japán diplomáciai képviseletnél dolg ozik, ezt a helyet javasolta. Első pillantásra borzalmasnak tűnt, ahog y, g ondolom, neked is. De mag uk a tulajdonosok üzemeltetik, és ettől különleg es. Én mindig ug yanazokba az éttermekbe járok, és mindig ug yanazokat az ételeket eszem – g ondolom. Még ebben sem merek kockáztatni. A barátnőm antidepresszánst szed. Másra sem vág yom kevésbé, mint hog y erről beszélg essek vele, mert éppen ma jutottam arra a következtetésre, hog y csak eg y lépés választ el a beteg ség től, és ezt nem akarom elfog adni. És mivel azt mondtam mag amban, hog y ez az utolsó dolog , amit csinálni szeretnék, épp ezért ez az első, amit valóban teszek. Mások trag édiája mindig seg ít enyhíteni a saját szenvedéseinket. Meg kérdezem, hog y érzi mag át. – Sokkal jobban. A g yóg yszerek lassan hatnak, de amint működésbe lépnek a szervezetünkben,
újra feltámad az érdeklődésünk a dolg ok iránt, amelyek visszanyerik a színüket és az ízüket. Vag yis: a szenvedés újabb nyereség forrást jelent a g yóg yszeripar számára. Szomorú vag y? Csak vedd be ezt a tablettát, és elmúlik minden bajod. Óvatosan tapog atózom, hog y hajlandó lenne-e közreműködni eg y nag y cikkben a depresszióról. – Nem érdemes. Az emberek ma már mindent meg osztanak az interneten. És ott vannak a g yóg yszerek is. Miről beszélnek az interneten? – A g yóg yszerek mellékhatásairól. Senkit nem érdekelnek a többiek tünetei, mert az rag ályos. Az ember hirtelen olyan dolg okat is elkezd érezni, amilyeneket addig nem tapasztalt. És még ? – Meditációs g yakorlatokról. De nem hiszem, hog y túl sok értelmük lenne. Én már mindet kipróbáltam, de csak akkor lettem jobban, amikor úg y döntöttem, elfog adom, hog y van eg y problémám. És az nem seg ít, ha tudod, hog y nem vag y eg yedül? Ha elmondod, mit érzel a depresszió miatt, az nem jó mindenkinek? – Eg yáltalán nem. Aki vég re kikerült a pokolból, az már nem akar tudni róla, hog y meg y ott tovább az élet. Miért maradtál ilyen sokáig ebben az állapotban? – Mert évekig nem hittem el, hog y depressziós lehetek. És azért is, mert amikor vég ül fölvetettem a dolg ot neked vag y más barátaimnak, mindannyian azt mondtátok, hog y hülyeség , és hog y akinek valódi problémái vannak, annak nincs ideje depressziósnak lenni. Ez ig az: tényleg ezt mondtam. De azért tovább makacskodom: én ig enis hiszek benne, hog y eg y cikk vag y eg y blog bejeg yzés seg íthet az embereknek elviselni a beteg ség et, és meg oldást találni. Mivel én nem vag yok depressziós, és nem tudom, milyen érzés – ezt külön kihang súlyozom –, örülnék, ha leg alább eg y kicsit beszélne nekem erről az eg észről. Tétovázik. De hát még iscsak a barátnőm. Talán g yanakszik is valamire. – Olyan, mintha csapdába esne az ember. Tudod, hog y fog ság ban vag y, de nem bírsz… Pontosan ezt g ondoltam én is pár napja. Elkezd sorolni olyan dolg okat, amelyek a jelek szerint közösek mindenkiben, aki meg járta már azt a bizonyos „poklot”. Nincs kedved fölkelni az ág yból. A leg eg yszerűbb feladatok is sziszifuszi erőfeszítést ig ényelnek. Bűntudatod van, amiért semmi okod nincs íg y érezni, miközben reng eteg ember van a világ on, aki valóban szenved. Próbálok a kiváló ételre koncentrálni, de mintha már kezdené elveszíteni az ízét. A barátnőm folytatja: – Közöny. Örömöt színlelsz, szomorúság ot színlelsz, org azmust színlelsz, úg y teszel, mintha jól
szórakoznál, mintha jól aludnál, úg y teszel, mintha élnél. Eg észen addig , míg el nem érsz eg y képzeletbeli piros vonalhoz, és akkor rájössz, hog y ha azt átléped, onnan már nincs visszaút. Akkor abbahag yod a méltatlankodást, hiszen a méltatlankodás annak a jele, hog y leg alább küzdesz valami ellen. Elfog adod ezt a teng ődést, és ig yekszel elrejteni a világ elől. Ami nem kis munka. És mitől lettél depressziós? – Nem volt különösebb oka. De miért kérdezel ennyit? Te is érzel valamit? Jaj, dehog y! Jobb lesz, ha témát váltunk. Arról a politikusról beszélünk, akivel két nap múlva interjút készítek: a középiskolában jártam vele, de lehet, hog y már nem is emlékszik, hog y csókolóztunk néhányszor, meg hog y meg fog ta a mellem, amikor még ki se fejlődött teljesen. A barátnőm lázba jön. Én csak ig yekszem nem g ondolni semmire – a robotpilóta reag ál helyettem. Közöny. Még nem jutottam el erre a szintre, még zavar, ami velem történik, de g ondolom, nemsokára – hónapok, napok vag y órák kérdése lehet – eluralkodik rajtam a teljes érdektelenség , és azt viszont már nehéz lesz meg változtatni. Olyan, mintha a lelkem lassan kilépne a testemből, és valami számomra ismeretlen helyre távozna, eg y „biztonság os” helyre, ahol nem kell fog lalkoznia velem és az éjszakai szorong ásaimmal. Mintha nem is eg y csúnya japán étteremben lennék, eg y finom étellel szemben, és mindaz, ami történik velem, csak jelenet lenne eg y filmben, amelyet éppen nézek, és nem akarok, vag y nem is tudok beleavatkozni. * * * Fölkelek, elvég zem a szokásos reg g eli szertartásokat – fog at mosok, felöltözöm, bemeg yek a g yerekekhez, felébresztem őket, seg ítek az öltözésnél, reg g elit készítek a családnak, mosolyg ok, és azt mondom, hog y az élet szép. Minden percben, minden mozdulatban érzek valami súlyt, valami ismeretlen terhet – mint az állat, amely nem érti, miként esett csapdába. Az étel eg yre ízetlenebb, a mosolyom viszont eg yre szélesebb, (hog y senki ne g yanítson semmit), a könnyeimet lenyelem, a fényt szürkének látom. Az a teg napi beszélg etés nem tett jót: kezdem azt g ondolni, hog y eg yre kevésbé háborg ok, és eg yre g yorsabban haladok a közöny felé. Tényleg senki nem veszi észre? Hát persze hog y nem. Hiszen én mag am sem vag yok hajlandó belátni, hog y seg ítség re szorulok. Ez az én bajom: a vulkán már kitört, és nem lehet visszag yömöszölni a lávát, fákat ültetni a helyén, füvesíteni, aztán g ondozni a g yepet, meg juhokat leg eltetni rajta.
Én nem ezt érdemlem. Mindig mindenki elvárásának ig yekeztem meg felelni. De most már meg történt, és nem tudok tenni ellene, hacsak nem szedek g yóg yszereket. Talán most már tényleg keresek valami ürüg yet, például írok eg y cikket a pszichiátriáról és a társadalombiztosításról, (imádják az ilyet), aztán hátha találok eg y jó pszichiátert, akitől seg ítség et kérhetek, még ha ez nem is lenne túl erkölcsös. De az erkölcs nem minden. Nincs semmi rög eszmém, amivel lefog lalhatnám az elmémet – mint, mondjuk, a fog yókúra. Vag y a rendmánia – amikor az ember mindig talál valami hibát a bejárónő munkájában, aki reg g el nyolcra jön és délután ötkor meg y el, miután mosott, vasalt, kitakarította a lakást, és esetleg még be is vásárolt. Én nem tudom úg y levezetni a frusztrációmat, hog y meg próbálok szuperanyává válni, mert tudom, hog y a g yerekeim eg ész életükben neheztelnének érte. Elindulok dolg ozni, és látom, hog y a szomszéd már meg int az autóját mossa. De hát nem ezt csinálta teg nap is? Nem tudom meg állni, hog y oda ne menjek hozzá, és meg ne kérdezzem, miért. – Pár dolg ot kihag ytam – feleli, miután jó reg g elt kívánt, meg kérdezte, hog y van a családom és meg jeg yezte, hog y csinos a ruhám. Ránézek az autójára: Audi (Genf eg yik g únyneve Audiland). Tökéletesnek tűnik. De ő mutat néhány helyet rajta, ahol még nem csillog úg y, ahog y kéne. Eg y darabig még beszélg etek vele, és meg kérdezem, hog y szerinte mire vág ynak az emberek az életben. – Ez könnyű. Arra, hog y kifizessék a számláikat. Hog y veg yenek eg y olyan házat, mint az enyém vag y a tiétek. Hog y leg yen eg y kertjük fákkal, és vasárnap náluk ebédeljenek a g yerekek és az unokák. Hog y nyug díjas korukban körbeutazzák a világ ot. Erre vág ynak az emberek az életben? Tényleg erre? Valami nag y baj van ezzel a világ g al, és most nem a sok közel-keleti meg ázsiai háborúra g ondolok. Mielőtt bemeg yek a szerkesztőség be, még interjút kell készítenem Jacobbal, a g imnáziumi szerelmemmel. Még ez sem dob fel – tényleg kezdem elveszíteni az érdeklődésem a dolg ok iránt. * * * A kormány prog ramjairól hallok olyan információkat, amelyeket nem kértem. Próbálom zavarba hozni a kérdéseimmel, de ő eleg ánsan kitér. Eg y évvel fiatalabb nálam, vag yis 30 éves, bár 35-nek tűnik. Ezt a meg állapítást meg tartom mag amnak. Persze örülök, hog y újra látom, bár eddig meg sem kérdezte, mi minden történt velem azóta, hog y az érettség i után elváltak útjaink. Önmag ával van elfog lalva, a karrierjével, a jövőjével – én pedig minduntalan azon kapom mag am, hog y ostoba módon a múltba tekintek, mintha még mindig az a tinilány lennék, akit a fog szabályzója ellenére irig yel a többi lány. Eg y idő múlva már nem is fig yelek rá: robotpilóta-üzemmódban hallg atom. Mindig ug yanaz a
menetrend, ug yanazok a témák – adócsökkentés, bűnüldözés, a francia bevándorlás szabályozása, (a francia bevándorlók, akiket mi csak határmentieknek nevezünk, elveszik a svájciak elől a munkát). Évről évre mindig ug yanazok a kérdések, a problémák pedig továbbra sem oldódnak meg , hiszen valójában senkit sem érdekelnek ig azán. Húsz perc beszélg etés után azon kezdem el törni a fejem, hog y mélység es érdektelenség em a jelenleg i állapotomból fakad-e. De nem. Nincs annál unalmasabb dolog a világ on, mint eg y politikussal készíteni interjút. Jobb lett volna, ha azzal bíznak meg , hog y derítsek föl eg y bűncselekményt. A g yilkosok sokkal hitelesebbek. És a világ más népeinek politikusaival összevetve a mieink a leg unalmasabbak és a leg ízléstelenebbek. Senki sem kíváncsi a mag ánéletükre. Mindössze két olyan terület van, ahol még kitörhet a botrány: a korrupció és a kábítószer. Ezek viszont óriásira duzzadnak és a kelleténél is nag yobb hasznot hoznak – mivel eg yébként meg alig van témájuk az újság oknak. De kit érdekel, hog y szeretőt tartanak, bordélyházba járnak, vag y éppen vállalják a homoszexualitásukat? Senkit. Csak vég ezzék a dolg ukat, amiért meg választottuk őket, ne fosszák ki az államkasszát, és minden rendben van. Az elnökök évenként váltják eg ymást, (komolyan: minden évben), és nem a nép választja meg őket, hanem a Szövetség i Tanács, eg y hét miniszterből álló testület, amely Svájc államszövetség ét kormányozza. Ug yanakkor ahányszor csak elmeg yek a Szépművészeti Múzeum előtt, mindig más népszavazás plakátjait látom. A lakosság szeret mindenről dönteni – milyen színű leg yen a szemeteszsák (a fekete g yőzött), ki kapjon feg yverviselési eng edélyt (az elsöprő többség akaratának meg felelően a világ on Svájcban a leg mag asabb az eg y főre jutó feg yverek száma), hány minaret épülhet az eg ész ország ban (nég y), kaphassanak-e menedékjog ot a bevándorlók (ezt nem kísértem fig yelemmel, de g ondolom, már elfog adták a törvényt, és talán életbe is lépett). – Jacob König úr. Eg yszer már meg zavartak. Udvariasan meg kéri az asszisztensét, hog y halassza későbbre a következő találkozóját. Francia Svájc leg fontosabb lapjánál dolg ozom, és ez az interjú vízválasztó lehet a következő választásokra nézve. Ő úg y tesz, mintha meg akarna g yőzni, én meg úg y, mintha hinnék neki. De én már elég edett vag yok. Fölállok, meg köszönöm az interjút, és közlöm, hog y meg van minden, ami az anyag hoz kell. – Nem hiányzik semmi? Persze hog y hiányzik. De nem az én dolg om meg mondani, mi az. – Mi lenne, ha félfog adás után találkoznánk? Elmag yarázom, hog y el kell mennem a g yerekeimért az iskolába. Remélem, észrevette az ujjamon a hatalmas arany jeg yg yűrűt, ami azt jelzi: „ami elmúlt, elmúlt”.
– Értem, akkor mi lenne, ha eg yik nap eg yütt ebédelnénk? Beleeg yezem. Az önáltatás nem esik nehezemre, íg y hát azt mondom mag amban: ki tudja, hátha van valami fontos mondanivalója számomra, valami államtitok, valami akkora horderejű dolog , ami g yökeresen meg változtatja az ország politikáját, rám pedig aztán eg ész más szemmel nézne az újság főszerkesztője… Odameg y az ajtóhoz, bezárja, visszajön és meg csókol. Viszonzom, hiszen olyan rég en csináltuk már ezt. Jacob, akit valaha talán szerethettem volna, most családos ember, eg y tanárnő férje. Én pedig családanya vag yok, a férjem dúsg azdag , és még dolg ozik is. Meg fordul a fejemben, hog y ellököm mag amtól, mondván, nem vag yunk már g yerekek, de olyan jólesik… Szóval most már nemcsak eg y új japán éttermet fedeztem fel, hanem valami rosszat is teszek. Meg szeg tem a szabályokat, és nem dőlt össze a világ ! Már rég voltam ilyen boldog . Pillanatról pillanatra eg yre jobban érzem mag am, eg yre bátrabb, eg yre szabadabb vag yok. És akkor meg teszem azt, amiről diákkorom óta álmodom. Letérdelek a földre, lehúzom a cipzárját, és a számba veszem a nemi szervét. Meg fog ja a fejem, hog y ő szabályozza a ritmust. Eg y perc sem kell hozzá, és elélvez. – Ez csodás volt. Nem válaszolok. De az az ig azság , hog y nekem sokkal jobb volt, mint neki, akinek csak elsült a feg yver, és kész. * * * A bűn után jön a félelem a lelepleződéstől. A szerkesztőség felé menet veszek eg y fog kefét és eg y fog krémet. Félóránként kiszaladok a mosdóba, hog y meg nézzem, nem látszik-e valami az arcomon vag y a blúzomon. Versace, és csupa csipke – vag yis tökéletesen meg látszik rajta minden folt. A szemem sarkából fig yelem a kollég áimat, de eg yelőre eg yikük sem vett észre semmit, (még a nők sem – pedig nekik hiperérzékeny radarjaik vannak, kifejezetten az ilyen dolg okra). Miért történt meg eg yáltalán? Mintha valaki más döntött volna helyettem, és eng em csak belelökött volna eg y kész helyzetbe. Olyan g épies volt az eg ész, hog y nem is volt benne semmi erotikus. Talán csak meg akartam mutatni Jacobnak, hog y füg g etlen, szabad nő vag yok, a mag am ura? Azért csináltam, hog y lenyűg özzem? Vag y csak azért, hog y meneküljek az elől, amit a barátnőm „pokolnak” nevez? Minden meg y tovább a mag a útján. Nem érkeztem útkereszteződéshez. Tudom, hova tartok, és remélem, hog y lassan le tudom téríteni a családomat arról az útról, amely oda vezet, ahol az autómosás nag yszerű prog ramnak számít. A nag y változásokhoz idő kell – és abból még van bőven. Leg alábbis remélem. Otthon nem akarok sem túl boldog nak, sem túl szomorúnak látszani. Ezt azonnal észre is veszik
a g yerekeim. – Anyu, olyan fura vag y ma. Leg szívesebben azt felelném: ig en, mert olyat tettem, amit nem kellett volna, és még sem érzem mag am bűnösnek eg y cseppet sem; csak attól félek, hog y kiderül. Meg jön a férjem, és mint mindig , meg csókol, meg kérdezi, milyen volt a napom, és mi lesz a vacsora. A szokásos válaszokat adom neki. Ha nem vesz észre semmi változást a napi rutinban, azt sem fog ja g yanítani, hog y ma délután orálisan kielég ítettem eg y politikust. Ami nekem semmiféle g yönyört nem okozott. És most meg őrülök a vág ytól, kell eg y férfi, kellenek a csókok, kell, hog y érezzem azt a fájdalmat és g yönyört, ahog y a testemre eg y másik test nehezedik. * * * Amikor fölmeg yünk a hálószobába, azon kapom mag am, hog y eg észen felizg ultam, majd szétvet a vág y, hog y szeretkezzem a férjemmel. De ig yekszem nyug odtan lépkedni – csak semmi feltűnés, nehog y g yanút fog jon! Lezuhanyzom, mellé fekszem, kiveszem a kezéből a tabletet és leteszem az éjjeliszekrényre. Elkezdem simog atni a mellkasát, és azonnal meg kíván. Úg y eg ymásnak esünk, ahog y már rég en nem tettük. Amikor kicsit hang osabban felnyög ök, rám szól, hog y vig yázzak, fel ne ébresszem a g yerekeket, de azt felelem, hog y torkig vag yok már a vig yázással, és ki akarom mutatni, amit érzek. Többször is elélvezek. Istenem, mennyire szeretem ezt a férfit, aki itt van mellettem! Kimerülten zuhanunk eg ymás mellé, és olyan csatakos vag yok, hog y még eg yszer le kell zuhanyoznom. Utánam jön, és a zuhanyrózsát az ölemre irányítja. Meg kérem, hog y hag yja abba, már fáradt vag yok, aludni szeretnék, és íg y csak meg int fölizg at. Miközben eg ymást törölg etjük, hirtelen elfog a vág y, hog y meg változtassam a mindennapjainkat, és meg kérem, hog y vig yen el eg y szórakozóhelyre. Azt hiszem, most g yanút fog , hog y van valami a háttérben. – Holnap? Holnap nem tudok, jóg ázni meg yek. Menjünk pénteken. – Ha már íg y felhoztad a témát, kérdezhetek valamit? Meg áll a szívem. Folytatja: – Tulajdonképpen minek jársz te jóg ázni? Te eg y nyug odt nő vag y, aki harmóniában van önmag ával, és tudja, mit akar. Nem érzed időpocsékolásnak? Újra dobog a szívem. Nem válaszolok. Csak rámosolyg ok és meg simog atom az arcát. * * *
Beesem az ág yba, lehunyom a szemem, és elalvás előtt arra g ondolok: ez valami normális válság lehet, ami a korombelieket sújtja. El fog múlni. Nem kell mindig mindenkinek boldog nak lennie. Ig azából erre senki sem képes. Meg kell tanulnunk kezelni az élet valóság át. Kedves depresszió, ne g yere közelebb! Ne kellemetlenkedj! Keress valaki mást, akinek több oka van rá, hog y a tükörbe nézve azt mondja: „Nincs értelme az életemnek.” Ha akarod, ha nem: tudom, hog yan g yőzzelek le. Depresszió, csak pazarolod rám az időd. * * * A találkozás Jakob König g el pont úg y zajlik, ahog y elképzeltem. A La Perle du Lacba meg yünk, eg y drág a étterembe a tó partján, amely rég en kitűnő volt, de most már a város tartja fenn. Továbbra is drág a, csak a konyhája lett borzalmas. Meg lephettem volna azzal a japán étteremmel, amelyet a napokban ismertem meg , de tudom, hog y azt g ondolná, pocsék ízlésem van. Vannak olyan emberek, akiknek a külcsín fontosabb, mint az étel. És most látom, hog y jól döntöttem. Meg akarja mutatni, milyen jól ismeri a borokat: meg vizsg álja a „bukét”, a „textúrát”, a „templomablakot”, (azt az olajos nyomot, amelyet a pohár falán lecsurg ó folyadék hag y mag a után). Ezzel azt bizonyítja, hog y már felnőtt férfi, már nem az a kisfiú, aki az iskolában volt: sokat tanult, sokra vitte, és ismeri a világ ot, ért a borokhoz, a politikához, a nőkhöz és az exbarátnőkhöz. Mekkora baromság ! Borral születünk és borral halunk meg . Meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól, és kész. De amíg meg nem ismertem a férjemet, minden férfi – aki elég kifinomultnak tartotta mag át – a borválasztást tartotta a meg dicsőülése pillanatának. Mind ug yanúg y csinálja: teljesen átszellemült arccal meg szag olja a dug ót, elolvassa a címkét, kivárja, míg a pincér kitölti a kóstolót, körkörösen meg lóbálja a poharát, a fény felé tartja, meg szag olja, lassan ízlelg eti, lenyeli, vég ül bólint eg yet. Miután számtalanszor tanúja voltam ennek a jelenetnek, úg y döntöttem, másokkal fog ok barátkozni, és elkezdtem a nerdekkel járni, akiket a karon kirekesztettek a többiek. A kiszámítható és mesterkélt borkóstolókkal ellentétben a nerdek hitelesek voltak, és meg se próbáltak lenyűg özni. Olyan dolg okról beszéltek, amelyekről sosem hallottam. Például úg y g ondolták, hog y nekem feltétlenül ismernem kéne az Intel nevét, „hiszen minden számítóg épre rá van írva”. De én soha nem fig yeltem fel rá. A nerdek mellett butának éreztem mag am, olyannak, aki csöppet sem vonzó, hiszen jobban érdekelte őket az internetes kalózkodás, mint a mellem vag y a combom. Úg yhog y visszatértem a borkóstolókhoz. Míg nem eg y napon találkoztam azzal a férfival, aki nem akart lenyűg özni a
kifinomult ízlésével, ug yanakkor ostobának sem kellett éreznem mag am mellette, hallg atván az elmélkedéseit titokzatos bolyg ókról, hobbitokról és olyan számítóg épes prog ramokról, amelyek kitörlik a látog atott oldalak nyomait. Néhány hónap eg yüttjárás után, melynek során leg alább százhúsz települést fedeztünk fel a Genfi-tó partján, meg kérte a kezem. Azonnal ig ent mondtam. Meg kérdezem Jacobot, nem ismer-e eg y jó bárt, mert én már évek óta nem követem Genf éjszakai életét, (az „éjszakai élet” persze csak eg y kifejezés), de most úg y döntöttem, hog y elmeg yek inni és táncolni. Felcsillan a szeme. – Nem érek rá. Meg tisztelő a meg hívásod, de mint tudod, eg yrészt házas vag yok, másrészt nem láthatnak meg ott eg y újság íróval. Azt mondanák, hog y a cikkeid… Elfog ultak. – … ig en, elfog ultak. Úg y döntök, folytatom ezt a kis flörtöt – mindig is szórakoztatott az ilyesmi. Mit veszíthetnék? Elvég re ismerek már minden utat, kitérőt, csapdát és szándékot. Fölvetem, hog y beszéljen többet mag áról. A mag ánéletéről. Elvég re most nem újság íróként ülök itt, hanem nőként, kamaszkori exbarátnőként. Külön kihang súlyozom a nő szót. – Nekem nincs mag ánéletem – feleli. – Sajnos nem lehet. Olyan karriert választottam, ami automatává változtatott. Minden szavamat lesik, fig yelik, nyilvánosság ra hozzák. Ez nem eg észen íg y van, de az őszinteség e lefeg yverez. Tudom, hog y most tapog atózik, felméri a terepet, tudni akarja, hova lép és meddig mehet el velem. Célozg at rá, hog y „boldog talan a házasság a”, akárcsak a többi érett férfi – miután meg kóstolta a bort és kimerítően elmag yarázta, mekkora hatalma van. – Az utóbbi két évben volt néhány hónapom, amelyek vidámság ban teltek, mások kihívásokkal voltak tele, a többiben azonban csak kétség beesetten kapaszkodtam a tisztség embe, és minden erőmmel azon voltam, hog y elnyerjem a választók tetszését. Mindenről le kellett mondanom, amiben örömömet leltem, íg y például arról is, hog y elmenjek veled táncolni a héten. Vag y hog y órákig zenét hallg assak, dohányozzam vag y bármi olyat teg yek, amit mások nem tartanak helyénvalónak. Micsoda túlzás! Senkit sem érdekel a mag ánélete. – Talán a Szaturnusz-visszatérés az oka. Ez a bolyg ó 29 évenként tér vissza ug yanoda, ahol a születésünk időpontjában volt. Szaturnusz-visszatérés? Észbe kap, hog y túl sokat beszélt, és felveti, hog y talán vissza kéne térnünk a munkára. Nem. Az én Szaturnusz-visszatérésem már meg volt, és szeretném pontosan tudni, hog y ez mit jelent. Úg yhog y ad eg y kis asztrológ iaórát: a Szaturnusz 29 év alatt ér vissza arra a helyre, ahol a
születésünk pillanatában volt. Eg észen addig úg y g ondoljuk, hog y minden lehetség es, az álmaink valóra válthatóak, és a minket körülvevő falakat le lehet dönteni. Ám amikor a Szaturnusz körbeér, vég e lesz ennek a romantikus látásmódnak. Döntéseink vég leg essé válnak, a kijelölt útról való letérés pedig g yakorlatilag lehetetlen lesz. – Persze, én nem értek hozzá. De ha jól értem, a következő esélyem 58 éves koromban lesz, a második Szaturnusz-visszatérésemkor. Akkor viszont miért hívtál meg ebédelni, ha a Szaturnusz szerint már nem lehet másik utat választani? Már vag y eg y órája beszélg etünk. – Boldog vag y? Micsoda? – Láttam valamit a szemedben… Valami meg mag yarázhatatlan szomorúság ot, ami meg lepő, tekintve, hog y g yönyörű nő vag y, aki jól ment férjhez, és mellette még jó állása is van. Olyan, mintha a saját szemem tükröződne a tekintetedben. Meg ismétlem a kérdést: boldog vag y? Abban az ország ban, ahol születtem, nevelkedtem, és ahol a saját g yerekeimet nevelem, senki nem tesz fel ilyen kérdést. A boldog ság nem olyan dolog , amit pontosan meg lehet mérni, népszavazásra lehet bocsátani, vag y szakértőkkel ki lehet elemezni. Még a másik autójának a márkáját sem kérdezzük meg , nemhog y eg y ilyen bizalmas és nehezen meg határozható dolg ot. – Nem kell válaszolnod. A hallg atás is elég . Nem, a hallg atás nem elég . Az nem válasz. Csak döbbenetet és zavart tükröz. – Én nem vag yok boldog – mondja. – Meg van mindenem, amiről eg y férfi álmodhat, de nem vag yok boldog . Csak nem kevertek valamit a város ivóvizébe? Csak nem akarják elpusztítani az eg ész lakosság ot valami olyan veg yi feg yverrel, amely kudarcot és kiábrándultság ot idéz elő az emberekben? Az nem lehet, hog y akárkivel beszélek, mindenki ug yanazt érzi! Eg ész eddig nem mondtam semmit. Hihetetlen, mennyire értenek hozzá az elveszett lelkek, hog y felismerjék eg ymást, és eg ymásra találjanak, eg yesítve a fájdalmaikat! Hog yhog y nem vettem észre? Miért csak a felszínt fig yeltem, ahog y például a politikáról beszélt, vag y ahog y kimérten kóstolg atta a bort? A Szaturnusz visszatérése. Szembenállás. Boldog talanság . Csupa olyasmi, amiről álmomban sem g ondoltam volna, hog y elhang ozhatnak Jacob König szájából. És most, ebben a szent pillanatban – ránézek az órámra: 13:55 van –, újra beleszeretek. Soha senki, még a csodálatos férjem sem kérdezte meg tőlem, hog y boldog vag yok-e. Talán g yerekkoromban a szüleim meg a nag yszüleim érdeklődtek időnként, hog y jó kedvem van-e, de ennyi. – Találkozunk még ? Ránézek, és most már nem a kamaszkori szerelmemet látom, hanem eg y mélység es szakadékot, amelyhez önként és dalolva közeledek, amelyet semmiképpen nem akarok kikerülni. Azonnal
átsuhan az ag yamon, hog y álmatlan éjszakáim elviselhetetlenebbek lesznek, mint valaha, hiszen most már tényleg van eg y ig azi problémám: a szerelmes szívem. A tudatomban és a tudatalattimban fellelhető összes piros lámpa vadul villog ni kezd, hog y fig yelmeztessen. De azt mondom mag amban: te tiszta hülye vag y, ez a férfi csak ág yba akar vinni. Dehog yis érdekli őt, hog y boldog vag y-e! Majd eg y váratlan, öng yilkos g esztussal ig ent mondok. Ki tudja, talán még jót is tenne a házasság omnak, ha lefeküdnék valakivel, aki tinédzserkoromban csak a mellemet fog ta meg … Hiszen teg nap is ez történt, amikor orálisan kielég ítettem, aztán éjszaka meg többször is elélveztem. Szeretnék visszatérni erre a Szaturnusz-témára, de ő már elkérte a számlát, most meg éppen a telefonján beszél – közli, hog y késni fog öt percet. – Kérlek, kínáld meg vízzel és kávéval! Meg kérdezem, kivel beszélt, és azt feleli, hog y a feleség ével. Eg y nag y g yóg yszerg yár ig azg atója akar vele találkozni, aki lehet, hog y támog atná a kampányát. Vészesen közel vannak az államtanácsi választások. Meg int eszembe jut, hog y házas. És hog y boldog talan. És hog y nem csinálhat semmit, amit szeret. Hog y mindenféle pletyka kering róla meg a feleség éről – úg y tűnik, nyitott házasság ban élnek. El kell felejtenem azt a szikrát, ami 13:55-kor g yúlt fel bennem, és tudatosítanom kell mag amban, hog y csak ki akar használni. De ez nem is zavar, ha előre tisztázzuk. Én is ág yba akarok vinni valakit. * * * Meg állunk az étterem előtt a járdán. Körülnéz, mintha bárkinek is g yanúsak lehetnénk. Miután meg bizonyosodik róla, hog y senki sem látja, rág yújt eg y cig arettára. Szóval ezt nem akarta, hog y meg lássák: a cig arettát. – Biztos emlékszel, hog y én voltam a leg íg éretesebb diák az osztályban. Meg kellett mutatnom a világ nak, hog y nem tévedtek, hiszen mindannyiunknak óriási szükség e van a szeretetre és az elismerésre. Ahelyett, hog y a barátaimmal csavarog tam volna, minden szabadidőmet arra áldoztam, hog y tanuljak és meg feleljek az elvárásoknak. Kitűnő eredménnyel vég eztem el a középiskolát. Tényleg , miért is szakítottunk? Ha ő nem emlékszik, én még kevésbé. Azt hiszem, akkoriban mindenki járt mindenkivel, és senki nem maradt eg yütt sokáig senkivel. – Elvég eztem az eg yetemet, kineveztek kirendelt védőnek: bűnösökkel és ártatlanokkal, g azfickókkal és becsületes emberekkel töltöttem az időmet. Ami időszakos munkának indult, eg yszerre eg ész életre szóló döntés lett: seg íteni másokon. Eg yre több üg yfelem lett. Elterjedt a
hírem a városban. Apám g yőzködött, hog y hag yjam ott ezt a munkát, és helyezkedjek el az eg yik barátja üg yvédi irodájában. De én minden meg nyert üg ynek örültem. És időnként belefutottam eg y-eg y eg észen elavult törvénybe, amit ma már nem lehetett alkalmazni. Meg állapítottam, hog y sok mindent meg kell változtatni a városi közig azg atásban. Ez mind benne van a hivatalos életrajzában, de az ő szájából hallani eg ész más. – Aztán eg yszer csak felmerült bennem a g ondolat, hog y indulhatnék a képviselő-választáson. Szinte pénz nélkül kampányoltunk, mert az apám ellenezte az eg észet. Az üg yfeleim azonban mellettem álltak. Hajszálnyi különbség g el választottak meg , de meg választottak. Meg int körülnéz. A háta mög é rejti a cig arettáját. De mivel senki nem nézi, hosszan beleszív. Üres tekintete a múltba réved. – Amikor belekezdtem a politikába, naponta csak öt órát aludtam, még is tele voltam energ iával. Most leg szívesebben tizennyolc órákat aludnék. Meg találtam a helyem a világ ban, és ezzel vég et is értek az identitáskeresésem mézeshetei. Már csak a vág y maradt meg bennem, hog y mások kedvére teg yek, főleg a feleség emére, aki látástól vakulásig azon ig yekszik, hog y én sokra vig yem. Marianne sok mindent feláldozott ezért, és nem okozhatok neki csalódást. Ez most tényleg ug yanaz a férfi, aki az imént még újra akart velem találkozni? Tényleg csak ezt akarja: találkozni és beszélg etni valakivel, aki meg értheti őt, mert ug yanúg y érez? Meg van az a képesség em, hog y lenyűg öző g yorsaság g al tudok ábrándokat szőni. Már el is képzeltem mag am selyemlepedők közt eg y alpesi faházban. – Akkor mikor találkozunk újra? Te döntesz. Azt mondja, holnapután. Erre én, hog y nem jó, mert jóg aórám van. Kér, hog y hag yjam ki. Elmag yarázom, hog y mivel állandóan kihag yom, most meg fog adtam, hog y feg yelmezett leszek, és mindenképpen elmeg yek. Jacob csalódottnak tűnik. Kísértésbe esem, hog y még is ig ent mondjak, de nem akarok túl készség esnek vag y mohónak mutatkozni. Újra van íze az életnek: a korábbi apátiát felváltotta a félelem. Micsoda boldog ság attól félni, hog y elszalasztunk eg y lehetőség et! Azt mondom, hog y nem lesz jó, beszéljük meg inkább a pénteket. Beleeg yezik, felhívja a titkárát, és meg kéri, hog y írja be a naptárába. Elnyomja a cig arettáját, és elköszönünk eg ymástól. Nem kérdezem, miért beszélt annyit a mag ánéletéről, és ő sem fűz hozzá semmi érdemleg eset az étteremben mondottakhoz. Szeretném azt hinni, hog y valami meg változott ezen az ebéden. Ez is eg y szokványos üzleti ebéd volt, ahol eg észség telenebb nem is lehetett volna az étel, és bár úg y tettünk, mintha néha belekortyolnánk, az italaink g yakorlatilag érintetlenek maradtak – a körülményes borkóstolás ellenére.
A vág y, hog y mások kedvére teg yünk. A Szaturnusz-szembenállás. Nem vag yok eg yedül. * * * Az újság írásnak vajmi kevés köze van ahhoz a csillog áshoz, amit az emberek képzelnek róla – interjúkészítés híres emberekkel, meg hívások fantasztikus utazásokra, a hatalom, a pénz, a felső tízezer elbűvölő világ a… Az ig azság az, hog y időnk nag y részét furnérlemezekkel elválasztott munkaállomásokon töltjük, a fülünkre tapasztott telefonkag ylóval. Mag ánélet csak a főnököknek jár, a kis átlátszó üveg kalitkájukban, amelynek néha behúzzák a füg g önyét. Ilyenkor ők továbbra is tudják, mi történik odakint, ezzel szemben mi nem fig yeljük tovább némán tátog ó szájukat. Genfben, ahol 195 ezren élnek, az újság írás a világ leg unalmasabb dolg a. Vetek eg y pillantást a mai lapra, bár előre tudom, mi van benne – a szokásos külföldi méltóság ok találkozója az ENSZ székházában, az állandó méltatlankodás a banktitok meg szűnése miatt, és más hírek, amelyek érdemesek a címlapra, mint például hog y „eg y súlyosan elhízott férfi nem tudott felszállni a repülőre”, „farkas tizedeli a juhokat a város környékén”, „prekolumbián leleteket találtak SaintGeorg es-ban”, vég ül pedig , jól kiemelve: „A felújítás után a Genève hajó meg szépülve tér vissza a tóra”. Odahívnak az eg yik asztalhoz. Érdeklődnek, hog y sikerült-e meg tudnom valami exkluzívat a politikussal elköltött ebéd alatt. Ahog y az várható volt, meg láttak minket eg yütt. Nem, felelem. Semmit azon kívül, ami a hivatalos életrajzában is szerepel. Az ebéd inkább arra szolg ált, hog y közelebb kerüljek eg y „forráshoz”, ahog y a fontos információkat közlő embereket hívjuk. (Eg y újság író annál jobb és elismertebb, minél több forrással rendelkezik.) A főnököm közli, hog y eg y másik „forrás” váltig állítja, hog y Jacob König nek, noha házas, viszonya van eg y másik politikus feleség ével. Belehasít a fájdalom lelkem rejtett zug ába – oda, ahol a depresszió kopog tat, csak én nem nyitok ajtót neki. Meg kérdezik, nem tudnék-e még közelebb férkőzni hozzá. Nem a szexuális élete fog lalkoztatja őket, hanem, hog y a „forrásuk” szerint lehet, hog y zsarolják. Eg y külföldi fémipari csoport akar eltussolni valami pénzüg yi problémát a saját ország ában, de nem tudja, hog y jusson el a pénzüg yminiszterhez. Szükség ük van hát eg y kis „lökésre”. Az ig azg ató elmag yarázza, hog y valójában nem is Jacob König képviselő a célpontunk, hanem azokat szeretnénk leleplezni, akik tönkre akarják tenni a politikai rendszerünket. – Nem lesz nehéz. Csak annyit kell mondani, hog y az ő oldalán állunk. Svájc eg yike azon kevés ország oknak a világ on, ahol az adott szó eleg endő. Máshol üg yvédekre, tanúkra, aláírt dokumentumokra lenne szükség , és perrel való fenyeg etésekre, ha meg szeg nék a titoktartást.
– Nekünk csak meg erősítés kellene és fotók. Szóval férkőzzek a közelébe. – Ez sem lesz nehéz. A forrásaink szerint már meg is beszéltek eg y újabb találkozót. Benne van a naptárában. Még hog y ez itt a banktitkok ország a! Mindenki tud mindent. – Alkalmazd a szokásos taktikát. A „szokásos taktika” nég y pontból áll: 1. Kezdj el olyan témákról kérdezni, amelyeknek a nyilvánosság ra kerülése az interjúalany érdekében áll. 2. Eng edd, hog y annyit beszéljen, amennyit csak akar, íg y elhiszi, hog y az újság hosszú cikket szán neki. 3. Az interjú vég én, amikor már biztos benne, hog y az ujja köré csavart minket, tedd fel azt a kérdést, azt az egyetlen kérdést, ami minket érdekel, de úg y, hog y azt érezze, hog y ha nem válaszol rá, nem kapja meg a remélt terjedelmet a lapban, és csak az idejét veszteg ette. 4. Ha kitérő választ ad, fog almazd át a kérdést, de a tartalma maradjon ug yanaz. Azt fog ja mondani, hog y ez senkit sem érdekel. De akkor is ki kell húzni belőle eg y nyilatkozatot, leg alább eg yet. Az interjúalanyok az esetek 99 százalékában belesétálnak a csapdába. Ez elég . Az interjú többi részét kidobod a kukába, és csak a nyilatkozatot használod föl a cikkben, amely eg yébként nem az interjúalanyodról szól, hanem valami fontos témáról, és vannak benne újság írói finomítások, hivatalos és nem hivatalos információk, névtelen „források” meg más hasonlók. – Ha nem hajlandó válaszolni, csak hajtog asd, hog y mi az ő oldalán állunk. Tudod, hog y működik az újság írás. Ha ez sikerül, azzal befuthatsz… Tudom, hog y működik. Az újság író karrierje olyan rövid, mint az atlétáké. Korán jutunk dicsőség hez és hatalomhoz, aztán máris átadhatjuk a helyünket a következő nemzedéknek. Kevesen vannak, akik folytatják, és még feljebb jutnak. A többiek lecsúsznak, kritikusok lesznek, blog ot írnak, előadásokat tartanak, és a kelleténél több időt fordítanak arra, hog y lenyűg özzék a barátaikat. Nincs köztes állapot. Én még az „íg éretes profi” kateg óriába tartozom. Ha sikerül meg szereznem ezeket a nyilatkozatokat, akkor jövőre valószínűleg még nem kell azt hallanom, hog y „csökkentenünk kell a kiadásokat, és neked, a te tehetség eddel és a te neveddel, bizonyára nem lesz nehéz másik állást találnod.” Lehet, hog y elő is léptetnek? Ez esetben én dönthetem majd el, mi leg yen az első oldalon: a bárányokat tizedelő farkas, a külföldi bankárok kivonulása Dubajba és Szing apúrba vag y a bérelhető ing atlanok elképesztően alacsony száma. Fantasztikus kilátások az elkövetkező öt évre… Visszameg yek az asztalomhoz, elintézek pár jelentéktelen telefont, és minden érdekeset elolvasok az internetes hírportálokon. Körülöttem a kollég ák ug yanezt teszik: kétség beesetten vadásznak valami hírre, ami kicsit fölvinné a vérnyomásunkat. Valaki azt mondja, hog y a Genfet
Zürichhel összekötő vasútvonalon vaddisznókat láttak. Lehet ebből cikket írni? Persze hog y lehet. Akárcsak a 80 éves néni iménti telefonhívásából, aki a szórakozóhelyeken való dohányzást tiltó törvényre panaszkodik. Azt mondja, hog y nyáron nem probléma, de télen sokkal többen halnak majd meg tüdőg yulladásban, mint tüdőrákban, hiszen kénytelenek kint dohányozni a hideg ben. Még is mit keresünk mi itt eg y nyomtatott újság szerkesztőség ében? Ja, tudom: imádjuk a munkánkat, és meg akarjuk váltani a világ ot. * * * Lótuszülésben vag yok, mellettem füstölő. Szól a zene, amely elviselhetetlen mértékben emlékeztet azokra a dallamokra, melyeket a liftekben hallani. És elkezdem a „meditációt.” Már jó ideje ajánlották, hog y próbáljam ki. Ez akkor volt, amikor úg y g ondolták, hog y túl „stresszes” vag yok. (Valóban az voltam, de az még mindig jobb volt, mint ez a totális közöny az élet iránt, amit most érzek.) – Az értelem tisztátalanság ai csak felkavarnak benneteket. Ne ag g ódjatok. Csak fog adjátok el a felmerülő g ondolatokat. Ne küzdjetek ellenük. Nag yszerű, íg y is teszek. Elhárítom a mérg ező érzéseket, mint amilyen a büszkeség , a kiábrándultság , a féltékenység , a hálátlanság , a haszontalanság . Az íg y keletkező űrt alázattal, hálával, meg értéssel, tudatosság g al és keg yelemmel töltöm meg . Úg y g ondolom, a kelleténél több cukrot fog yasztok, és ez árt mind az eg észség emnek, mind a spirituális testemnek. Félreteszem a sötétség et és az elkeseredést, és meg idézem a jó és a fény erőit. A Jacobbal elköltött ebéd minden részletére emlékszem. Eg y mantrát énekelek a többiekkel eg yütt. Azon töpreng ek, hog y ig az-e, amit a főszerkesztő mondott. Vajon Jacob valóban hűtlen volt a feleség éhez? Vajon eng ed a zsarolásnak? Az oktató arra kér minket, hog y képzeljünk mag unk köré eg y fénypáncélt. – Minden eg yes nap abban a biztos tudatban kell élnünk, hog y ez a páncél meg véd minket a veszélyektől, és többé nem vag yunk hozzákötve a létezés kettősség éhez. Kövessük a nemes nyolcrétű ösvényt, ahol nincs sem öröm, sem szenvedés, csak a mélység es béke. Kezdem érteni, miért hag yok ki annyi jóg aórát. A létezés kettősség e? Nemes nyolcrétű ösvény? Nekem ez éppolyan természetellenesen hang zik, mint, mondjuk, az, hog y a koleszterinszintnek száz alatt kell maradnia, ahog y az orvosom szajkózza. A páncél képzete csak néhány másodpercig marad fenn, utána ezer darabra törik, és átveszi a helyét a teljes bizonyosság , hog y Jacobnak minden szép nő tetszik, akit az útjába sodor a sors. És mi közöm nekem ehhez?
Folytatódnak a g yakorlatok. Új pózt veszünk fel, és az oktató most is, mint minden órán, azt akarja, hog y próbáljuk meg leg alább néhány másodpercre „kiüríteni az elménket”. Márpedig én éppen az üresség től félek a leg jobban, és az üresség állandóan a nyomomban jár. Ha tudná, mit kér tőlem… De hát ki vag yok én, hog y elítéljek eg y technikát, amely már évezredek óta létezik? Mit is keresek én itt? Ja, tudom már: „stresszt oldok”. * * * Éjszaka meg int felébredek. Átmeg yek a g yerekszobába, hog y meg nézzem, minden rendben van-e – olyan rög eszme ez, amelynek minden szülő eng ed néha. Visszafekszem az ág yba, és bámulom a plafont. Nincs erőm meg mondani, hog y mit akarok, és mit nem akarok csinálni. Miért nem hag yom abba a jóg át eg yszer s mindenkorra? Miért nem meg yek el vég re eg y pszichiáterhez és kezdem el szedni azokat a varázsbog yókat? Miért nem tudok uralkodni mag amon és nem g ondolni többet Jacobra? Elvég re eg yetlen utalást sem tett semmire azon kívül, hog y szeretne beszélg etni valakivel a Szaturnuszról és azokról a kudarcokról, amelyekkel előbb vag y utóbb minden felnőtt ember szembesül. Nem bírom mag am elviselni. Olyan az életem, mint eg y film, amelyben állandóan ug yanaz a jelenet ismétlődik. Az újság író szakon tanultam eg y kis pszichológ iát. Az eg yik órán a tanár (aki elég érdekes férfi volt, mind az óráin, mind az ág yban) azt mondta, hog y az interjúalany rendszerint öt fázison meg y keresztül: védekezés, önmag asztalás, mag abiztosság , vallomás és kísérlet a dolg ok kijavítására. Én az életben épp most váltok az önbizalomról a vallomásra. Kezdek olyan dolg okat kimondani mag amban, amelyeknek talán jobb lenne rejtve maradniuk. Például, hog y meg állt a világ . De nemcsak az enyém, hanem körülöttem mindenkié. Amikor a barátainkkal találkozunk, mindig ug yanazokról a dolg okról és emberekről beszélg etünk. Úg y tűnik, mintha új beszélg etések lennének, de az eg ész csak időpocsékolás és energ iafecsérlés. Azt bizonyg atjuk eg ymásnak, hog y az élet még mindig érdekes. Mindenki palástolni ig yekszik a saját boldog talanság át. Nemcsak Jacob és én, hanem valószínűleg a férjem is. Csak ő nem mutat ki semmit. A vallomás veszélyes állapotában, amelyben most vag yok, ezek a dolg ok eg yre tisztábbak. Nem érzem mag am eg yedül. Olyan emberekkel vag yok körülvéve, akik ug yanezekkel a problémákkal küzdenek, csak úg y tesznek, mintha az élet ug yanúg y menne tovább, mint rég en. Akárcsak én. Akárcsak a szomszédom. És lehet, hog y a főnököm is, vag y a férfi, aki itt szuszog mellettem.
Eg y bizonyos kor után fölvesszük a biztonság és a bizonyosság álarcát. Aztán ahog y telik az idő, ez az álarc rárag ad az arcunkra, és már le se bírjuk venni. Gyerekkorunkban meg tanuljuk, hog y ha sírunk, dédelg etnek, ha szomorúak vag yunk, meg vig asztalnak minket. Ha a mosolyunkkal nem érünk célt, a könnyeinkkel bizonyára sikerül. De most már nem sírunk – leg feljebb a fürdőszobában, amikor senki sem hallja –, és nem is mosolyg unk – leg feljebb a g yerekeinkre. Nem mutatjuk ki az érzéseinket, mert az emberek sebezhetőnek látnának és kihasználnának minket. Az alvás a leg jobb orvosság . * * * A meg beszélt napon találkozom Jacobbal. Ezúttal én választok helyet, úg yhog y a g yönyörű és g ondozatlan Eaux-Vives Parkban találjuk mag unkat, a város által fenntartott borzalmas éttermek eg yikében. Eg yszer ettem itt a Financial Times eg yik levelezőjével. Kértünk két Martinit, a pincér pedig hozott eg y Cinzanót. Ezúttal nem ebédelünk – csak szendvicset eszünk a fűben. Ő kedvére dohányozhat, hiszen pompásan belátjuk a környéket. Láthatjuk, ki jön-meg y. Úg y döntök, hog y őszinte leszek: a szokásos formalitások után (időjárás, munka, „milyen volt a bárban?”, „ma este meg yek”) eg yből rátérek a tárg yra, és meg kérdezem, zsarolják-e eg y bizonyos, mondjuk úg y, házasság on kívüli viszony miatt. Nem lepődik meg . Csak annyit kérdez, hog y újság íróként vag y barátként beszélek-e vele. Jelen pillanatban újság íróként. De ha meg erősíti az értesüléseinket, szavamat adom, hog y a lapunk támog atni fog ja. Nem hozunk nyilvánosság ra semmit a mag ánéletéről, de a zsarolóknak a nyomába eredünk. – Ig en, volt eg y üg yem eg y barátom feleség ével, akit a munkádból kifolyólag te is ismerhetsz. Eg yébként mag a a férfi kezdeményezte az eg észet, mert ő is, a feleség e is beleszürkült a házasság ukba. Érted, amit mondok? A férj kérte meg rá? Nem, nem értem, de azért bólintok, és eszembe jut, mi történt három nappal ezelőtt, amikor eg ymás után többször volt org azmusom. És még mindig tart a viszony? – Elmúlt az érdeklődés. A feleség em már tud róla. Vannak dolg ok, amiket nem lehet eltitkolni. A nig ériaiak lefotóztak minket eg yütt, és azzal fenyeg etnek, hog y szétküldik a képeket, de ez már úg ysem újdonság senkinek. Nig ériában van az a bizonyos fémipari vállalat. És a feleség ed nem fenyeg etőzött, hog y beadja a válópert? – Két-három napig harag udott, és ennyi. Komoly tervei vannak a házasság unkkal, és úg y
g ondolom, a hűség nem feltétlenül tartozik közéjük. Eg y kicsit féltékenykedett, de csak hog y úg y teg yen, mintha valóban bántaná a dolog . Hozzáteszem, csapnivaló színésznő. Pár órával azután, hog y mindent bevallottam neki, már valami mással volt elfog lalva. Úg y tűnik, Jacob teljesen más világ ban él, mint én. Abban a világ ban a feleség ek nem féltékenyek, a férjek pedig mag uk kezdeményezik, hog y a feleség ük félrelépjen. Lemaradtam valamiről? – Semmi nincs, amit ne oldana meg az idő. Nem g ondolod? Az attól füg g . Sok esetben az idő inkább súlyosbítja a problémát. Velem is ez történik. Mindenesetre én azért jöttem, hog y interjút készítsek vele, nem pedig azért, hog y ő készítsen interjút velem, úg yhog y nem mondok semmit. Ő pedig folytatja: – A nig ériaiak ezt nem tudják. Meg állapodtam a Pénzüg yminisztériummal, hog y csapdába csaljuk őket. Mindenről felvételt készítünk, éppúg y, ahog y ők tették. A cikkem ezzel szerte is foszlik, és vele eg yütt a nag y lehetőség em is, hog y eg y hanyatló iparág ban feljebb jussak. Nem szolg álhatok semmi újdonság g al – sem a házasság töréssel, sem a zsarolással, sem pedig a korrupcióval kapcsolatban. Minden a svájci normák szerint folyik, a minőség és a nag yvonalúság jeg yében. – Mindent meg kérdeztél, amit akartál? Áttérhetünk valami más témára? Ig en, mindent meg kérdeztem. És ig azság szerint nincs más témám. – Szerintem azt még meg kéne kérdezned, hog y miért akartam újra találkozni veled. Miért érdekel, hog y boldog vag y-e? Úg y g ondolod, hog y nőként érdekelsz? Nem vag yunk már kamaszok. Bevallom, meg lepett a viselkedésed az irodámban, sőt, kifejezetten jólesett, hog y a szádba élveztem, de ez azért nem lenne elég ok arra, hog y újra találkozzunk, ráadásul ezúttal nyilvános helyen, ahol úg ysem számíthatnék hasonló meg lepetésre. Szóval: nem vag y kíváncsi rá, miért akartam újra találkozni veled? Tehát más meg lepetéseket is tartog at számomra a boldog ság om iránt érdeklődő kérdésén kívül. Más sötét zug okba is bevilág ít. Hát nem érti, hog y ilyesmit nem kérdez az ember? Csak ha el akarod mondani – felelem kissé kihívóan, hog y leromboljam fölényes attitűdjét, ami eng em annyira elbizonytalanít. Majd hozzáteszem: nyilván ág yba akarsz vinni. Nem te lennél az első, akinek nemet mondok. Meg rázza a fejét. Úg y teszek, mintha teljesen eleng edném mag am, és az előttünk elterülő, máskor békés tó most fodrozódó hullámaira teszek valami meg jeg yzést. Úg y bámuljuk, mintha a világ leg érdekesebb dolg a lenne. Aztán vég re meg találja a meg felelő szavakat: – Ahog y bizonyára már te is kitaláltad, azért kérdeztem, hog y boldog vag y-e, mert mag amra ismertem benned. A hasonlók vonzzák eg ymást. Talán te nem láttad meg bennem ug yanezt, de ez nem számít. Talán mentálisan kimerültél, talán meg vag y róla g yőződve, hog y nem létező
problémáid, amelyekről tudod is, hog y nem léteznek, kiszívják az energ iádat. Ug yanezt g ondoltam én is, amikor eg yütt ebédeltünk: az elveszett lelkek felismerik és vonzzák eg ymást, hog y eg yütt rémisztg essék az élőket. – Én ug yanezt érzem – folytatja. – Azzal a különbség g el, hog y az én problémáim talán konkrétabbak. Mindenesetre utálom mag am, amiért még nem oldottam meg ezt vag y azt, hiszen annyi ember jóváhag yásától füg g ök. És ettől haszontalannak érzem mag am. Arra g ondoltam, hog y orvosi seg ítség et kérek, de a feleség em ellenezte. Azt mondta, hog y ha ez kiderül, derékba törhet a karrierem. Ig azat kellett adnom neki. Ezek szerint ő meg beszéli ezeket a dolg okat a feleség ével. Talán ma este én is meg teszem ug yanezt a férjemmel. Lehet, hog y nem is meg yünk el abba a bárba, hanem leülök vele, és mindent elmondok neki. Vajon hog y fog adná? – Persze hog y sokat hibáztam. Jelenleg ig yekszem más szemmel nézni a világ ot, de nem meg y. Amikor olyasvalakivel találkozom, mint te, márpedig reng eteg ember van hasonló helyzetben, ig yekszem az illető közelébe férkőzni, és meg tudni, hog yan száll szembe a problémájával. Értsd meg , seg ítség re van szükség em, és ez az eg yetlen módja, hog y meg kapjam. Szóval erről van szó. Semmi szex, semmi romantikus kaland, ami bearanyozhatná ezt a szürke g enfi délutánt. Csak eg y kis csoportterápia, mint amilyenre az alkoholisták meg a kábítószerfüg g ők járnak. Fölállok. A szemébe nézek, és azt mondom, hog y én bizony nag yon boldog vag yok, neki viszont tényleg nem ártana felkeresnie eg y pszichiátert. A feleség e nem tarthatja kézben az eg ész életét. Különben sem tudná meg senki, hisz orvosi titoktartás is van a világ on. Van eg y barátnőm, akit meg g yóg yítottak a g yóg yszerek. Tényleg képes lenne eg ész életében küszködni a depresszióval, csak azért, hog y újraválasszák? Tényleg ilyen jövőre vág yik? Körülnéz, hog y meg g yőződjön róla: senki nem hall minket. Ezt már én is meg tettem, úg yhog y tudom, hog y mag unkban vag yunk – leszámítva azt a néhány drog kereskedőt a park másik felén, az étterem mög ött. De nekik eszük ág ában sincs idejönni. Nem tudom abbahag yni. Ahog y beszélek, azon kapom mag am, hog y mag amnak mondom, amit mondok, és mag amon próbálok seg íteni. Azt mondom, hog y a neg atív hozzáállás önmag át erősíti. Hog y jó lenne, ha találna valamit, amit leg alább eg y kicsit élvez, tudom is én, leg yen az a vitorlázás, a mozi vag y az olvasás. – Nem erről van szó. Nem értesz. – Úg y tűnik, zavarba jött a reakciómtól. De ig en, értem. Nap mint nap ezrével kapjuk az információkat – a plakátokon kifestett, nőnek álcázott tinik hirdetik az örök szépség csodaszereit; a hírekből meg tudjuk, hog y eg y idős pár meg mászta a Mount Everestet, hog y a csúcson ünnepeljék a házasság i évfordulójukat; a reklámokból új masszázsg épekről értesülünk; a g yóg yszertárak kirakata fog yasztószerekkel van
tele; a filmek hamis képzetet keltenek az életről; a könyvek fantasztikus eredményekkel kecseg tetnek; karrier-tanácsadók és bölcsek látnak el minket a leg különbözőbb tanácsokkal arról, hog y miként valósítsuk meg önmag unkat vag y hog yan találjuk meg a belső békét. És mindez csak arra jó, hog y öreg nek érezzük mag unkat, beszürkültnek és unalmasnak, ráncosnak és túlsúlyosnak, az érzéseinket és a vág yainkat pedig el kell fojtanunk, mert nem férnek bele az „érett felnőtt” skatulyába. Válog ass a feléd tóduló információból. Teg yél szűrőt a szemedre és a füledre, és csak azt eng edd be, ami nem húz le, mert arra úg yis ott vannak a hétköznapok. Azt hiszed, eng em nem bírálnak, kritizálnak a munkahelyemen? Hát elárulom, hog y de ig en, nag yon is! Csakhog y én úg y döntöttem, hog y csak azt hallg atom meg , ami jobbá tesz, ami seg ít kijavítani a hibáimat. A többit mintha meg se hallanám, fittyet hányok rá. Én azért jöttem ide, hog y a nyomába eredjek eg y bonyolult históriának, házasság töréssel, zsarolással és korrupcióval. De te már mindent meg oldottál, még pedig a lehető leg jobb módon. Tényleg nem látod ezt? Gondolkodás nélkül visszaülök mellé, meg fog om a fejét, hog y ne tudjon védekezni, és hosszan meg csókolom. Eg y pillanatig tétovázik, de aztán viszonozza. Azonnal szertefoszlik bennem minden tehetetlenség , sebezhetőség , kudarc és bizonytalanság , hog y a helyüket valami hatalmas örömmámor veg ye át. Eg yik pillanatról a másikra bölcs lettem, visszavettem a helyzet irányítását, és volt merszem meg tenni valamit, amit korábban csak elképzeltem. Ismeretlen földeken és veszélyes vizeken kalandozom, piramisokat rombolok és szentélyeket építek. Újra én irányítom a g ondolataimat és a tetteimet. Ami reg g el még lehetetlennek tűnt, délutánra valóság g á vált. Újra érzek, képes vag yok szeretni valamit, ami nem az enyém, a szél már nem zavaró tényező, hanem áldás: eg y isten simog atja az arcom. Kezd visszatérni belém az élet. Mintha több száz év telne el az alatt a kis idő alatt, amíg csókolom. Lassan húzzuk el az arcunkat, g yeng éden simog atja a fejemet, mélyen eg ymás szemébe nézünk. És ismét meg látjuk azt, ami pár pillanattal korábban is ott volt. A szomorúság ot. Csak most még hozzájön eg y olyan tett hülyeség e és felelőtlenség e is, ami – az én esetemben leg alábbis – jelentősen súlyosbítja a helyzetet. Még eg y félórát töltünk eg yütt, a városról és annak lakóiról társalog va, mintha mi sem történt volna. Úg y értünk ide, az Eaux-Vives Parkba, hog y valamennyire közel álltunk eg ymáshoz, a csók pillanatában eg g yé is olvadtunk, most meg olyanok vag yunk, mint két vadideg en, akik csak addig ig yekeznek fenntartani a társalg ást, ameddig muszáj, hog y aztán ki-ki nyug odtan mehessen a mag a dolg ára. Senki nem látott minket – nem étteremben vag yunk. Mindkettőnk házasság a biztonság ban van. Meg fordul a fejemben, hog y bocsánatot kéne kérnem, de tudom, hog y nincs rá szükség . Vég ül
is csak eg y csókról van szó. * * * Nem mondhatnám, hog y úg y érzem, diadalt arattam, de leg alább kissé visszanyertem a kontrollt önmag am felett. Otthon mi sem változott: nemrég borzalmasan éreztem mag am, most jobban vag yok, és senki nem kérdez semmit. Én is azt fog om csinálni, amit Jacob König : beszélni fog ok a férjemmel erről a mostani lelkiállapotomról. Bízni fog ok benne, és meg g yőződésem, hog y seg íteni fog . Bár ma minden a leg nag yobb rendben van… Miért is rontanám el ezt a hang ulatot olyan vallomásokkal, amelyekről nem is tudom ig azán, hog y miről szólnak? Továbbra is küzdök hát mag ammal. Nem hiszem, hog y mindannak, amin keresztülmeg yek, bármi köze is lenne bizonyos kémiai elemek hiányához, ahog y a „kényszeres szomorúság ról” szóló internetes oldalak állítják. Ma nem vag yok szomorú. Ez a szakasz is az élet velejárója. Emlékszem az osztályomra az érettség i banketten: két órán keresztül nevettünk, aztán a vég én g örcsösen zokog tunk, mert tudtuk, hog y most örökre elválunk eg ymástól. A szomorúság napokig tartott, vag y az is lehet, hog y hetekig , már nem emlékszem. De az a tény, hog y nem emlékszem, már önmag ában is jelent valamit: azt, hog y teljesen elmúlt. Betölteni a harmincat kemény dolog , és talán nem is voltam kész rá. A férjem fölmeg y lefektetni a g yerekeket. Töltök mag amnak eg y pohár bort, és kimeg yek a kertbe. Még mindig fúj a szél. Itt mindenki ismeri ezt a szelet, ami három, hat vag y kilenc napig fúj. A franciák, akik sokkal romantikusabbak nálunk, misztrálnak hívják. Mindig derült és hideg idő követi. Ideje volt már, hog y eltűnjön ez a sok felhő – holnap napos időnk lesz. A parkbeli beszélg etésre g ondolok, a csókra. Nyoma sincs bennem a meg bánásnak. Csináltam valamit, amit korábban soha, és ezzel elkezdtem lerombolni a falakat, amelyek körülvesznek. Nem nag yon számít, hog y mit g ondol Jacob König . Nem fog lalkozhatok mindig azzal, hog y mások kedvére teg yek. Meg iszom a borom, újratöltöm a poharam, és élvezem az első órákat azután, hog y hónapok óta először tapasztaltam meg valami mást is, mint a kitartó közönyt és a haszontalanság érzését. A férjem jön kiöltözve, és azt kérdezi, mennyi idő alatt készülök el. El is felejtettem, hog y azt beszéltük meg , ma este elmeg yünk táncolni. Fölszaladok átöltözni. Ahog y jövök le, látom, hog y a fülöp-szig eteki dadusunk már meg jött és szétszórta a könyveit az asztalon. A g yerekek már lefeküdtek, úg yhog y nem lesz velük sok g ondja, és kihasználhatja az időt, hog y tanuljon – úg y tűnik, irtózik a tévétől. Indulásra készen állunk. A leg jobb ruhámat vettem föl, vállalva a kockázatot, hog y a laza
környezetben úg y nézzek ki, mint eg y kikent-kifent nőszemély. De kit érdekel? Bulizni akarok. * * * Arra ébredek, hog y a szél zörg eti az ablakot. A férjem jobban is becsukhatta volna. Ezért most föl kell kelnem, és el kell vég eznem a szokásos éjszakai szertartásomat: átmenni a g yerekszobába, és meg nézni, minden rendben van-e. De valami meg állít. Talán az ital hatása? Eszembe jutnak a hullámok a délutáni tavon, a felhők, melyek már szertefoszlottak, és az ember, aki velem volt. A bárra alig emlékszem: mindketten borzalmasnak találtuk a zenét, laposnak a helyet, és félóra múlva visszatértünk a számítóg épünkhöz és a tabletünkhöz. És mi van azokkal a dolg okkal, amiket ma délután mondtam Jacobnak? Lehet, hog y ki kéne használnom ezt a pillanatot, hog y eg y kicsit mag ammal törődjek? De ez a szoba meg fojt. Itt alszik mellettem a tökéletes férjem; szemmel láthatóan meg sem hallotta a szél keltette zajt. Elképzelem, ahog y Jacob is a feleség e mellett fekszik, elmeséli neki, mit érez (biztos vag yok benne, hog y rólam nem mond semmit), és hálát ad az ég nek, amiért van mellette valaki, aki seg ít, ha kicsit mag ányosnak érzi mag át. Nem hiszem, hog y tényleg úg y volt, ahog y mondta – ha úg y lett volna, már rég elváltak volna. Hiszen nekik még g yerekük sincs! Azon tűnődöm, vajon őket is felébresztette-e a misztrál, és hog y most miről beszélg ethetnek. Eg yáltalán, hol laknak? Nem nehéz kideríteni. Az újság nál meg van minden efféle információ. Szeretkeztek-e ma éjjel? Belé hatolt-e szenvedélyesen? És a feleség e felnyög ött-e a g yönyörtől? Számomra is mindig meg lepetés, ahog y viselkedem vele. Orális szex, józan tanácsok, csók a parkban. Mintha nem is én lennék. Ki az a nő, aki meg száll, amikor Jacobbal vag yok? A lázadó tinédzser. Aki biztos, mint a szikla és erős, mint a szél – mint az a szél, amelyik ma felkorbácsolta az amúg y szelíd Léman-tó vizét. Milyen furcsa, hog y amikor rég i iskolatársainkkal találkozunk, arra számítunk, hog y nem változtak semmit – pedig aki g yeng e volt, az erős lett, a leg szebb meg a lehető leg rosszabb férjet fog ta ki; akik pedig sülve-főve eg yütt voltak, már nem látták eg ymást évek óta. De most, hog y újra találkoztunk Jacobbal, leg alábbis ebben a kezdeti időszakban, még mindig vissza tudok repülni az időben, és az a lány tudok lenni, aki nem fél a következményektől, hiszen még csak tizenhat éves és messze van tőle az érettség et hozó Szaturnusz-visszatérés. Próbálok aludni, de nem meg y. Újabb órát töltök azzal, hog y eg yre csak rá g ondolok. Eszembe jut a szomszéd, ahog y mosta az autóját, és hog y azt g ondoltam: nincs értelme az életének, haszontalan dolg okkal fog lalja el mag át. Pedig nem is volt haszontalan, amit csinált: valószínűleg élvezte, mozg ott is, és g yönyörködött az élet eg yszerű dolg aiban. Áldásként élte meg az autómosást, nem pedig teherként. Éppen ez hiányzik nekem: kicsit lazítani és élvezni az életet. Nem g ondolhatok folyton Jacobra.
Boldog talanság omat valami meg fog hatóbbal helyettesítem: eg y férfival. Ez nem is kérdés. Ha elmennék eg y pszichiáterhez, nyilván azt mondaná, hog y más bajom van. Lítiumhiány, alacsony szerotonin-szint, ilyesmi. Ez nem Jacob meg jelenésével kezdődött, és nem is érne vég et az eltűnésével. De nem tudom kiverni a fejemből. Tízszer is, százszor is lepereg előttem a csók pillanata. És ráébredek, hog y a tudatalattim a képzelt problémát valóság os problémává alakítja át. Mindig íg y van. Íg y keletkeznek a beteg ség ek. Soha többet nem akarom látni azt a férfit. Az ördög küldte, hog y összetörjön valamit, ami már meg van repedve. Hog y tudtam ilyen g yorsan beleszeretni valakibe, akit jóformán nem is ismerek? De hát ki mondta, hog y szerelmes vag yok? Tavasz óta problémáim vannak, ennyi. Ha addig minden jól működött, nem látom okát, hog y ne működne ezután is minden jól. Meg ismétlem, amit az előbb mondtam: ez csak eg y szakasz az életemben, és kész. Nem szabad arra összpontosítanom és azt bevonzanom, ami nem tesz jót. Hiszen pont ezt mondtam neki is délután, nem? Derekasan kell tűrnöm a meg próbáltatásokat és meg kell várnom, míg elmúlik a válság . Mert különben azt kockáztatom, hog y istenig azából szerelmes leszek, és állandóan azt fog om érezni, amit csak a pillanat törtrészéig éreztem, amikor először ebédeltünk eg yütt. Márpedig ha ez meg történik, attól kezdve már nemcsak bennem zajlanak az események. Akkor mindenfelé szétárad a szenvedés és a fájdalom. Vég telenség nek tűnő ideig forg olódom az ág yban, aztán mikor vég re álomba merülök, eg y pillanattal később már ébreszt is a férjem. Világ os van, kék az ég , és a misztrál továbbra is itt fújdog ál. * * * – Itt a reg g eli ideje. Hadd intézzem most én a g yerekeket. Mi lenne, ha eg yszer az életben szerepet cserélnénk? Te mennél ki a konyhába, és én fog lalkozom a g yerekekkel. – Ez valami verseny? Ez lesz életed leg jobb reg g elije. Nem, nem verseny, csak g ondoltam, változtathatnánk eg y kicsit. Szóval az én reg g elim nem elég jó? – Nyug i, korán van még a veszekedéshez. Tudom, hog y teg nap éjjel többet ittunk a kelleténél, ezek a bárok már nem nekünk valók. Menj, és tedd rendbe a g yerekeket. Kimeg y, még mielőtt válaszolhatnék. Fog om a mobiltelefonom, és meg nézem, milyen feladatok várnak rám ma. Átfutok a leg sürg ősebb teendőim listáján. Minél több tétel van rajta, annál eredményesebbnek érzem a napom. Vannak dolg ok, amelyeket még teg napra íg értem, vag y a hét előző napjaira, és
még mindig nem csináltam meg . Íg y aztán a listám eg yre csak dag ad, eg ész addig , míg eg yszer csak ideg es nem leszek, és ki nem törlöm az eg észet, hog y újrakezdjem. Ekkor szoktam rádöbbenni, hog y nem is voltak olyan fontos dolg ok. De van valami, ami nem szerepel a listán, és még sem fog om elfelejteni: kideríteni, hol lakik Jacob König , és módot találni rá, hog y autóval elhaladjak a háza előtt. Mire lemeg yek, már tökéletesen terített asztal fog ad – g yümölcssaláta, olívaolaj, sajtok, teljes kiőrlésű kenyér, jog hurt, szilva. Van az asztalon eg y példány a lapból is, ahol dolg ozom, diszkréten odatéve a bal oldalamra. A férjem már jó ideje nem olvas nyomtatott sajtót, és most is az iPadjét böng észi. A nag yobbik fiam meg kérdezi, mi az a „zsarolás”. Nem értem, miért akarja tudni, míg észre nem veszem a főcímet. Meg pillantok eg y nag y fényképet Jacobról – nyilván azok közül a képek közül, amelyeket elküldött a sajtónak. Komoly, elg ondolkodó arccal ábrázolja. A kép mellett felirat: „A képviselő leleplezi a zsarolási kísérletet”. Nem én írtam. Eg yébként, amikor még az utcán voltam, a főszerkesztő felhívott, hog y lemondhatom a találkozómat, mert épp most kaptak eg y nyilatkozatot a Pénzüg yminisztériumtól, és dolg oznak az üg yön. Erre elmondtam, hog y már túl is vag yok a találkozón, sokkal g yorsabban ment, mint g ondoltam, és eg yáltalán nem volt szükség a „rutineljárásokra”. Eg yből el is küldött eg y szomszéd kerületbe, (amely „városként” aposztrofálja mag át, és még polg ármesteri hivatala is van), hog y tudósítsak a tüntetésről az ellen a veg yeskereskedés ellen, amelyikről kiderült, hog y lejárt szavatosság ú élelmiszert árusít. Meg hallg attam az üzlet tulajdonosát, a szomszédokat, a szomszédok barátait, és biztos vag yok benne, hog y ez az üg y sokkal érdekesebb a közönség számára, mint az a tény, hog y eg y politikus leleplezett valamit. Eg yébként az én cikkem is az első oldalon volt, csak nem annyira kiemelve: „Meg bírság oltak eg y élelmiszerüzletet. Ételmérg ezésről eg yelőre nem kaptunk információt.” Az a fénykép Jacobról a reg g eli asztalon elég g é felkavar. Közlöm a férjemmel, hog y este beszélnünk kell eg ymással. – Anyám majd vig yáz a g yerekekre, mi meg elmeg yünk vacsorázni – feleli. – Nekem is szükség em van rá, hog y eg y kicsit veled leg yek. Csak veled. És úg y, hog y ne kelljen azt a szörnyű zenét hallg atnunk, amelyik ki tudja, hog y lehet ilyen sikeres. * * * Tavaszi reg g el volt. A kis parknak abban a sarkában voltam, ahova nem nag yon járt senki. Az iskola falának tég láit nézeg ettem. Tudtam, hog y valami nincs rendben velem. A többi g yerek azt g ondolta, hog y „felsőbbrendűnek” érzem mag am, én meg nem nag yon erőlködtem, hog y erre rácáfoljak. Épp ellenkezőleg ! Arra kértem anyámat, hog y továbbra is drág a ruhákat veg yen nekem, és a külföldi autójával hordjon az iskolába.
Leg alábbis addig a napig , amikor rá nem döbbentem, hog y mag ányos vag yok. És hog y talán eg ész életemben az is maradok. Bár még csak nyolcéves voltam, úg y éreztem, hog y túl késő meg változni és azt mondani a többieknek, hog y én is olyan vag yok, mint ők. * * * Nyár volt. Középiskolás koromban a fiúk mindig meg találták a módját, hog y meg környékezzenek, hiába próbáltam távolság tartó lenni velük. A többi lány majd meg halt az irig ység től, de nem vallották volna be semmi pénzért – éppen ellenkezőleg : ig yekeztek jóban lenni velem és keresni a társaság omat, hátha nekik is jut valaki a visszautasított fiúk közül. Márpedig én g yakorlatilag mindenkit visszautasítottam, mert tudtam, hog y ha valaki ig azán közel férkőzik hozzám, az nem talál bennem semmi érdekeset. Inkább meg maradtam titokzatosnak és elérhetetlennek, inkább kecseg tettem olyan lehetőség ekkel, amelyeket úg ysem aknázhat ki senki. Hazafele menet meg láttam néhány g ombát, amelyek az eső után nőttek ki hirtelen a földből. Ott voltak épen, érintetlenül, mert mindenki tudta, hog y mérg ezőek. Eg y pillanatra meg fordult a fejemben, hog y meg eszem őket. Nem voltam se túl vidám, se túl szomorú – csak fel akartam kelteni a szüleim fig yelmét. Aztán nem nyúltam hozzájuk. * * * Ma van az ősz, a leg szebb évszak első napja. Nemsokára más lesz a levelek színe, és a fák jobban fog nak különbözni eg ymástól. A parkoló felé menet hirtelen befordulok eg y olyan utcába, ahol soha nem szoktam járni. Meg állok az iskola előtt, ahova jártam. Még mindig ott van a tég lafal. Semmi sem változott, eltekintve attól a ténytől, hog y már nem vag yok eg yedül. Két férfi emlékét hordozom mag amban: az eg yik soha nem lesz az enyém, a másikkal vacsorázni meg yek ma este valami szép, különleg es, g ondosan kiválasztott helyre. Madár száll az ég en, játszik a széllel. Jobbra-balra röppen, föl-le libben, mintha valami log ika szerint mozog na, melyet nem érthetek. Talán tényleg az az eg yetlen log ika az eg észben, hog y jól érzi mag át. * * * Én nem vag yok madár. Nem tudnék eg ész életemben játszani, pedig sok olyan barátom van, akiknek kevesebb a pénzük, mint nekünk, még is folyton utaznak, étterembe járnak. Próbáltam
olyan lenni, mint ők, de nem ment. A férjem befolyásának hála, meg szereztem ezt az állást. Dolg ozom, elfog lalom mag am, ettől úg y érzem, hasznos vag yok, van értelme az életemnek. A g yerekeim eg y nap büszkék lesznek az anyjukra, a g yerekkori barátnőim pedig vég leg meg semmisülnek, mert nekem sikerült felépítenem valami konkrét dolg ot, miközben ők csak az otthonukról, a g yerekeikről és a férjükről g ondoskodtak. Nem tudom, mindenki más is érzi-e ezt a késztetést, hog y lenyűg özzön másokat. Én mindenesetre érzem, és nem is tag adom – mert ez csak jót tesz az életemnek, eg yre csak lök előre. Persze csak amíg nem kell felesleg es kockázatot vállalni. Csak amíg pontosan olyan marad az életem, mint amilyen most. Amint beérek a szerkesztőség be, elkezdek kutakodni a kormány dig itális archívumában. Eg y percbe sem telik, és már meg is van Jacob König lakcíme, továbbá olyan információk, hog y mennyit keres, hol tanult, mi a neve a feleség ének, illetve hol dolg ozik. * * * A férjem olyan éttermet választott, amely félúton helyezkedik el a munkahelyem és az otthonunk között. Már jártunk ott korábban. Ízlett az étel, az ital, és a környezet is tetszett – de azért én mindig jobban szeretem a házi kosztot. Csak olyankor eszem máshol, amikor a „társaság i élet” meg követeli, különben pedig ig yekszem kerülni, amennyire csak lehet. Imádok főzni. Imádok a családommal lenni, érezni, hog y oltalmazom őket, és közben ők is oltalmaznak eng em. A teendőim listáján az elvég ezetlen dolg ok között szerepel az is, hog y „autóval elhaladni Jacob König háza előtt”. Sikerült ellenállnom a kísértésnek. Íg y is elég sok képzelt problémám van ahhoz, hog y még olyan valós problémákat is meg eng edjek mag amnak, mint, mondjuk, eg y viszonzatlan szerelem. Amit éreztem, már elmúlt. Nem történik meg újra. És íg y haladunk szépen eg y békés, reményteli, virág zó jövő felé. – Azt mondják, már más a tulajdonos, és nem ug yanolyanok az ételek – jeg yzi meg a férjem. Nem érdekes. Az éttermi étel mindig ug yanolyan: sok vaj, bőség es dekoráció, és – mivel a világ eg yik leg drág ább városában élünk – csillag ászati ár olyasmiért, ami messze nem ér annyit. De az éttermi vacsora eg yfajta szertartás. Pincér fog ad minket, odavezet a szokásos asztalunkhoz (bár már jó ideje nem jártunk itt), meg kérdezi, hog y a szokásos bort kérjük-e (naná), majd átnyújtja az étlapot. Elejétől a vég éig elolvasom, hog y aztán a szokásosat kérjem. A férjem szintén a hag yományos báránysültet választja, lencsével. A pincér elmondja a napi ajánlatot: udvariasan meg hallg atjuk, mondunk eg y-két szót, aztán a meg szokott ételeket rendeljük. * * * Az első pohár bor – amelyet nem kell meg kóstolni és g ondosan kielemezni, hiszen már tíz éve
házasok vag yunk – hamar lecsúszik, miközben a munkáról beszélg etünk, meg arról, hog y nem jött a szerelő ellenőrizni a fűtést a házban, pedig meg volt beszélve. – És mi a helyzet a cikksorozattal a jövő vasárnapi választásokról? – kérdezi a férjem. Épp most bíztak meg eg y nag yon érdekes témával: „Vájkálhatnak-e a választók eg y politikus mag ánéletében?” A cikk a teg napi főcím folytatása, amely arról szólt, hog y nig ériaiak meg zsaroltak eg y képviselőt. A meg kérdezettek általános véleménye: nem érdekel minket. Nem az Eg yesült Államokban élünk, és erre nag yon büszkék vag yunk. Más friss témákat is meg vitatunk. A szavazók száma 38%-kal nőtt a leg utóbbi államtanácsi választások óta. A TPG (Transports Publics Genevois, a g enfi tömeg közlekedési vállalat) sofőrjei túl vannak terhelve, de elég edettek a munkájukkal. Elütöttek eg y nőt a zebrán. Leállt eg y vonat, és két órán keresztül akadályozta a forg almat. És hasonló csip-csup üg yek. Már iszom is a második pohárral, meg sem várom a ház által kínált előételt, és a férjemet sem kérdezem meg , hog y milyen volt a napja. Ő viszont udvariasan vég ig hallg at. Biztos azon töpreng , hog y mit keresünk mi itt. – Ma jobb kedvűnek tűnsz – mondja, miután meg hozza a pincér a főételt. Ekkor döbbenek rá, hog y már húsz perce beszélek meg állás nélkül. – Történt valami érdekes? Ha ezt aznap kérdezte volna, amikor az Eaux-Vives Parkban voltam, elpirultam volna, és menteg etőztem volna eg y sort. De nem, a mai napom a szokásos semmittevéssel telt – noha ig yekszem meg g yőzni mag am arról, hog y hasznos vag yok a világ számára. – És miről akartál beszélg etni velem? Felkészülök, hog y mindent bevallok, ha már úg yis a harmadik pohár boromnál tartok… De meg jön a pincér, és félbeszakít, amikor éppen levetném mag am a szakadékba. Újabb jelentéktelen témákról váltunk néhány szót, az értelmetlen udvariaskodással értékes perceket veszteg etve el az életemből. A férjem újabb üveg bort rendel. A pincér jó étvág yat kíván, és elmeg y a borért. Ekkor rákezdek. Azt fog od mondani, hog y orvosra van szükség em. De nincs. Minden feladatomat elvég zem otthon is, a munkahelyemen is. De pár hónapja szomorú vag yok. – Én nem íg y láttam. Épp most mondtam, hog y vidámabbnak tűnsz. Hát persze. A szomorúság om rutinná vált, már senki nem veszi észre. Boldog vag yok, hog y van kivel beszélg etnem. De amit mondani akarok, annak semmi köze nincs ehhez a látszólag os vidámság hoz. Nem tudok már aludni. Önzőnek érzem mag am. Még most is le akarom nyűg özni az embereket, mint g yerekkoromban. Eg yedül sírok a fürdőszobában, ok nélkül. Az utóbbi hónapokban csak eg yszer szeretkeztem ig azán élvezettel – te is tudod, melyik napról beszélek. Arra g ondoltam, hog y talán valami korszakváltásról lehet szó, ami azzal füg g össze, hog y elmúltam harmincéves, de nekem nem elég ez a mag yarázat. Úg y érzem, elveszteg etem az életem, úg y érzem, ha eg yszer visszanéznék, meg bánnám minden tettemet. Kivéve azt, hog y hozzád mentem
és meg szültem a g yerekeinket. – De hát nem ez a leg fontosabb? Sok embernek az. De nekem nem elég . És az eg ész eg yre rosszabb. Amikor vég re vég zek a napi tennivalóimmal, vég eérhetetlen párbeszéd kezdődik a fejemben. Retteg ek, hog y meg változnak a dolg ok, ug yanakkor lenne kedvem meg tapasztalni valami újat is. Ezek a g ondolatok folyamatosan ismétlődnek, és eg yáltalán nem tudom irányítani őket. Neked fog almad sincs az eg észről, mert te alszol, mint a bunda. Észrevetted teg nap, hog y rázta a misztrál az ablakot? – Nem. Pedig jól be volt csukva. Pontosan erről beszélek. Még eg y kis szél is, ami már ezerszer fújt itt, mióta házasok vag yunk, képes felébreszteni. Érzem, amikor forg olódsz, és hallom, amikor beszélsz álmodban. Ne vedd mag adra, kérlek, de úg y tűnik, mintha csupa értelmetlen dolog venne körül. Tisztázzunk valamit: szeretem a g yerekeinket. Szeretlek tég ed. Imádom a munkámat. De ettől csak még rosszabbul érzem mag am, mert ig azság talan vag yok Istennel, az élettel, veletek. Alig nyúl az ételéhez. Mintha eg y ideg ennel ülne eg y asztalnál. De már attól is, hog y kimondtam ezeket a szavakat, mélység es béke önt el. Fölfedtem a titkomat. Hatni kezd a bor. Már nem vag yok eg yedül. Hála Jacob König nek. – Szerinted orvosra lenne szükség ed? Nem tudom. De ha íg y van, akkor sem szeretnék orvosi seg ítség et. Meg kell tanulnom eg yedül meg oldani a problémáimat. – Nag yon nehéz lehetett ennyi ideig mag adban tartanod mindezt. Köszönöm a bizalmat. Miért nem szóltál előbb? Mert csak most vált elviselhetetlenné az eg ész. Ma eszembe jutott a g yerekkorom, a kamaszkorom. Lehet, hog y már akkor is bennem volt ennek az érzésnek a mag ja? Nem, azt hiszem, nem. Hacsak nem csapott be az elmém éveken keresztül, de ez g yakorlatilag lehetetlen. Átlag os családból származom, normális neveltetésben részesültem, normális életem van. Mi lehet a baj velem? Azért nem meséltem el előbb, mondom könnyek közt, mert azt hittem, hog y nemsokára elmúlik, és nem akartalak meg ijeszteni. – Nem vag y bolond. Eg y pillanatig sem látszott meg rajtad semmi. Nem lettél ing erült, és nem is fog ytál le. Ha van önuralom, akkor kiút is van. Hog y jut eszébe a fog yás? – Meg kérhetem az orvosunkat, hog y írjon fel szorong ásoldót, hog y jobban tudj aludni. Majd azt mondom, hog y nekem kell. Szerintem ha ki tudod pihenni mag ad, akkor a g ondolataidat is jobban tudod irányítani. Talán többet kéne mozog nunk. A g yerekek is élveznék. Túlság osan beletemetkezünk a munkánkba, és ez nem jó. Én nem temetkezem bele a munkámba. Épp ellenkezőleg : ezek az idióta riportok seg ítenek
elfog lalni az elmémet, és távol tartják a vad g ondolatokat, amelyek akkor támadnak, amikor nincs semmi dolg om. – Akkor is kell a mozg ás, kell a friss leveg ő. Futni, amíg van bennünk szusz, amíg össze nem esünk a fáradtság tól. Az is lehet, hog y többször kéne vendég eket hívnunk mag unkhoz… Na, az lenne az ig azi rémálom! Beszélg etni kéne, szórakoztatni az embereket, mosolyt erőltetni az arcomra, hallg atni az ostoba véleményeket az operáról meg a közlekedésről, és a vég én még el is kéne mosog atnom. – Hétvég én elmeg yünk a Juraparkba. Már nag yon rég jártunk ott. Hétvég én lesznek a választások. Én leszek az üg yeletes a lapnál. Némán eszünk. A pincér már kétszer is meg nézte, vég eztünk-e, pedig akkor még hozzá sem nyúltunk az ételhez. A második üveg bor hamar elfog y. Képzelem, mit g ondolhat most: „Hog yan seg ítsek a feleség emnek? Mit tehetnék, hog y boldog leg yen?” Semmit. Semmit azon kívül, amit eddig is tett. Bármi más túlzásnak tűnne. Ha például hazaállítana eg y virág csokorral vag y eg y doboz bonbonnal, elhánynám mag am. Úg y döntünk, hog y ilyen állapotban nem ül a volánhoz, itt hag yjuk az autót az étterem előtt, és majd holnap eljövünk érte. Felhívom az anyósomat és meg kérem, hog y aludjon nálunk és vig yázzon a g yerekekre. Korán reg g el ott leszek, hog y elvig yem őket az iskolába. – De hát pontosan mi hiányzik az életedből? Kérlek, ne kérdezd ezt. Mert a válaszom: semmi. Semmi! Bárcsak komoly problémáim lennének, hog y meg oldhassam őket! Nem ismerek senkit, aki ug yanebben a cipőben járna. Még az a barátnőm is, aki évekig depressziós volt, most már kezelteti mag át. Nem hiszem, hog y nekem is erre volna szükség em, mert nekem nincsenek olyan tüneteim, amilyeneket ő felsorolt, és különben sem szeretnék a leg ális drog ok veszélyes talajára lépni. Más ember is ideg es, stresszes időnként, vag y éppen sír, mert összetört a szíve… Ilyenkor talán azt g ondolják, hog y depressziósak, és orvosra meg g yóg yszerekre lenne szükség ük. Pedig erről szó sincs: csak összetört a szívük, ami bárkivel meg eshet, amióta világ a világ , vag yis amióta az ember ismeri azt a titokzatos dolg ot, amit úg y hívnak, hog y Szerelem. – Ha nem akarsz elmenni orvoshoz, miért nem olvasol utána? Természetesen már próbáltam. Reng eteg et tanulmányoztam a pszichológ iai oldalakat. Még elszántabban jóg áztam. Nem vetted észre a könyveimből, hog y újabban mintha meg változott volna az irodalmi ízlésem? Azt hitted, eg yszerűen csak a spirituális témák felé fordultam? Nem! Én eg y olyan választ keresek, amelyet eg yelőre nem találok sehol. Miután tucatnyi bölcselkedő könyvet elolvastam, eg yértelművé vált számomra, hog y nem meg yek velük semmire. Miközben olvastam, hatottak rám, de amint becsuktam a könyvet, el is múlt a hatásuk. Csak mondatok, szavak, amelyek olyan ideális világ ot mutatnak be, amilyen eg ész eg yszerűen nem létezik. Még annak sem, aki kitalálta őket.
– És most, hog y itt vacsorázunk, jobban érzed mag ad? Persze. De nem erről van szó. Tudnom kell, mi változott meg bennem. Nem valami külső tényezőről van szó, hanem önmag amról. Látom, hog y kétség beesetten próbál nekem seg íteni, de éppolyan tanácstalan, mint én. Lerag ad a tüneteknél, én meg azt hajtog atom, hog y nem ez a baj, és hog y az eg ész eg y tünet. Olyan, mint eg y fekete lyuk, érted? Mindent mag ába szív, mint eg y szivacs, érted? – Nem. Hát ez az. Biztosít róla, hog y ki fog ok jönni ebből az állapotból. Ne ítéljem el mag am. Ne hibáztassam mag am miatta. Ő mellettem áll. – Van fény az alag út vég én. Hinni akarok neki, de a földbe g yökerezik a lábam. De ne ag g ódjon, nem adom fel. Már hónapok óta harcolok. Éltem már át néhány hasonló időszakot, és mindig elmúlt. Eg yszer majd biztos felébredek, és kiderül, hog y az eg észet csak álmodtam. Ebben van minden bizodalmam. Kéri a számlát, meg fog ja a kezem, taxit hívunk. Valami jobb lett. Mindig meg éri bízni abban, aki szeret. * * * Jacob König , mit keresel te a szobámban, az ág yamban, a rémálmaimban? Keményen kéne dolg oznod, hiszen három nap múlva lesznek az államtanácsi választások, te meg értékes perceket veszteg etsz el a kampányodból, amikor velem ebédelsz a La Perle du Lacban, és velem beszélg etsz az Eaux-Vives Parkban. És még ez sem elég ? Mit keresel az álmaimban és a rémálmaimban? Pontosan azt tettem, amit tanácsoltál: beszéltem a férjemmel, és meg értettem, mennyire szeret. Az az érzés pedig , hog y a boldog ság kiveszett az életemből, azonnal eltűnt, amikor úg y szeretkeztünk, ahog y már jó ideje nem. Kérlek szépen, tűnj el a g ondolataimból! Holnap nehéz napom lesz. Korán kell kelnem, hog y elvig yem a g yerekeket az iskolába, elmenjek a piacra, találjak parkolóhelyet, kitaláljak valami eredeti cikket eg y olyan, a leg kevésbé sem eredeti témáról, mint a politika… Hag yj eng em békén, Jacob König ! Boldog házasság ban élek. És nem is tudod, álmodban sem hinnéd, mennyit g ondolok rád. Szeretném, ha valaki itt ülne az ág yam mellett ma éjjel, és meséket mesélne nekem, amelyek jól vég ződnek, vag y énekelne, hog y álomba ring asson – de nem. Csak rád tudok g ondolni. Lassan elveszítem az önuralmam. Bár eg y hete nem láttuk eg ymást, állandóan itt vag y mellettem. Ha nem tűnsz el, kénytelen leszek elmenni hozzád, meg inni eg y teát veled meg a feleség eddel,
hog y lássam, milyen boldog ok vag ytok eg yütt, és mennyire nincs esélyem, és hog y hazudtál, amikor azt mondtad, mag adat látod tükröződni a szememben, és tudatosan hag ytad, hog y meg sebezzem mag am azzal a csókkal, amelyet nem is kértél. Remélem, meg értesz – ezért imádkozom –, bár ig azság szerint én mag am sem értem, mit akarok. Fölkelek, odameg yek a számítóg éphez, hog y rákeressek az interneten, „miként kell meg hódítani eg y férfit”. De ehelyett vég ül azt írom be, hog y „depresszió”. Biztosnak kell lennem abban, hog y mi is történik velem. Találok eg y oldalt, ahol az olvasó önmag át tudja diag nosztizálni: „Tudja meg , van-e pszichés problémája”. Eg y sor kérdésre kell válaszolni, és az én válaszaim nag y része neg atív. Az eredmény: „Lehet, hog y nehéz időszakot él át, de ennek semmi köze a depresszióhoz, ön nem klinikai eset. Nem szükség es orvost felkeresnie.” Nem meg mondtam? Tudtam. Nem vag yok beteg . Úg y néz ki, hog y az eg észet csak azért csinálom, hog y felhívjam mag amra a fig yelmet. Vag y hog y azzal áltassam mag am, hog y ig enis érdekes az életem, hiszen nekem is vannak problémáim! A problémákat pedig meg kell oldani, úg yhog y ennek szentelhetem az óráim, a napjaim, a heteim. Talán tényleg jó lenne, ha a férjem felíratna az orvossal valamit, ami seg ít elaludni. Ki tudja, talán tényleg a munkahelyi stressztől vag yok feszült, főleg most, a választások idején… Mindig jobb akarok lenni a többieknél, úg y a munkában, mint a mag ánéletben, és nem könnyű összeeg yeztetni a kettőt. * * * Szombat van, holnap lesznek a választások. Van eg y barátom, aki utálja a hétvég éket, mert olyankor szünetel az értéktőzsde, és nem tud mivel szórakozni. A férjem meg g yőzött, hog y ki kell mozdulnunk. Azt mondta, vig yük el a g yerekeket sétálni. Nem mehetünk két napra, mert holnap én leszek az üg yeletes az újság nál. Azt mondja, futónadrág ot veg yek föl. Nekem kínos íg y kimenni az utcára, pláne ha eg észen Nyonig kell mennem, abba az eg ykor dicső városba, amely valaha a rómaiak lakhelye volt, és most kevesebb mint húszezer lakosa van. Ezért azt felelem, hog y senki nem vesz fel csak úg y meleg ítőt, kivéve, ha a környékre meg y mozog ni. De ő rag aszkodik hozzá. Mivel nincs kedvem vitatkozni, meg teszem, amit kér. Eg yébként soha senkivel nem akarok vitatkozni – mostanában ilyen vag yok. Inkább hallg atok, abból nem lehet baj. Miközben én piknikezni meg yek eg y városkába, mely kevesebb mint félórára van autóval, Jacob biztos a választópolg árokat látog atja, beszélg et a tanácsadóival és a barátaival, izg atott és talán stresszes is, de élvezi, hog y történik vele valami. Svájcban nem sokat számítanak a közvéleménykutatások, mert itt komolyan veszik a titkos szavazást, de minden valószínűség szerint
újraválasztják. A feleség e biztos álmatlanul töltötte az éjszakát, de eg észen más okból, mint én. Ő azt tervezg eti, hog yan fog adja majd a barátokat, miután hivatalosan is közzétették az eredményt. Ma reg g el biztos kiment a Rive utcai piacra, ahol minden héten halomban áll a zöldség , g yümölcs és hús a Julius Baer Bank bejáratával meg a Prada, Gucci, Armani és más luxusáruházak kirakataival szemben. Kiválasztja mindenből a leg jobbat, mit sem törődve az árával. Aztán talán autóba ül, és elmeg y Satig ny-be, valamelyik híres borászatba, a rég ió eg yik nag y büszkeség ébe, meg kóstol néhány különböző évjáratú bort, és kiválasztja azt, amelyik elnyerheti az olyan emberek tetszését, akik valóban értenek hozzá – mint például a saját férje. Fáradtan, ám boldog an ér haza. Jacob hivatalosan még kampányol, de miért ne készülhetne előre? Te jó ég , most veszi csak észre, hog y kevesebb sajt van otthon, mint g ondolta! Ismét autóba ül, és visszameg y a piacra. A tucatnyi kiállított sajt közül azokat választja, amelyekre Vaud kantonban a leg büszkébbek: Gruyère-t (ennek három fajtája van: édes, közepesen sós és a leg drág ább, a sós változat, amelyet 9–12 hónapig érlelnek, hog y elérje a tökéletes ízt), Tomme Vaudoise-t (ez belül puha, olvasztva is fog yasztható) és a L’Etivaz-t (ez pedig alpesi tehéntejből készül, lassan, nyílt tűzön). Beug orjon eg y üzletbe, és veg yen eg y új ruhát? Nem, az már túl hivalkodó lenne. Elég csak elővenni a szekrényből a Moschinót, amit még Milánóban vett, amikor el kellett kísérnie a férjét eg y munkajog i konferenciára. És Jacob vajon hog y van? Óránként hívog atja a feleség ét, hog y meg kérdezze, mondhatja-e ezt vag y azt, ellátog asson-e ebbe az utcába vag y abba a kerületbe, meg jelent-e valami új hír a Tribune de Genève honlapján. Számít rá és a tanácsaira, a seg ítség ével oldja a feszültség ét a találkozói előtt, meg kérdezi, milyen stratég iát alkalmazzon és hova menjen leg közelebb. A parkban valami olyasmit mondott, hog y azért nem lép ki a politikai életből, hog y ne okozzon neki csalódást. Pedig utálja, amit csinál, de a szerelem erőt ad neki. Ha íg y folytatja a pályafutását, még a vég én köztársaság i elnök is lehet belőle. Ami Svájcban eg yébként nem jelent semmit, hiszen mindenki tudja, hog y évenként váltják eg ymást az elnökök, és a Szövetség i Tanács választja meg őket. De ki ne mondaná szívesen, hog y a férje „a világ többi részén Svájcként ismert Helvét Konföderáció elnöke volt”? Micsoda lehetőség ek nyílnának meg előtte! Távoli vidékekre hívnák konferenciákra. Valamelyik nag y cég felkérné, hog y veg yen részt az ig azg atásában. A König házaspár előtt rag yog ó jövő áll, miközben rám jelen pillanatban leg feljebb eg y piknik vár az út vég én – ráadásul mindez eg y borzalmas meleg ítőben. * * * Először is meg látog atjuk a római múzeumot, aztán fölmeg yünk a kis dombra, hog y meg nézzük
a romokat is. A g yerekek játszanak. Most, hog y a férjem mindent tud, meg könnyebbültem: nem kell már állandóan meg játszanom mag am. – Fussunk eg yet a tóparton. De hát mi lesz a g yerekekkel? – Ne ag g ódj. Elég jólneveltek ahhoz, hog y szót fog adjanak, ha meg kérjük őket, hog y maradjanak nyug ton. Leereszkedünk a Léman-tó partjára, melyet minden külföldi Genfi-tónak hív. Fag yit vesz a g yerekeknek, meg kéri őket, hog y üljenek le eg y padra és maradjanak ott, amíg a papa meg a mama elmennek futni. Az idősebbik nyafog , hog y nincs nála az iPadje. A férjem visszameg y a kocsihoz, és idehozza az átkozott készüléket. Ettől a pillanattól kezdve minden rendben, a képernyő a leg jobb bébiszitter. Addig meg sem fog nak moccanni, amíg meg nem ölnek néhány terroristát abban a játékban, amelyet eredetileg a felnőtteknek találtak ki. * * * Elkezdünk futni. Eg yik oldalon kertek, a másikon sirályok és a misztrállal hajózó vitorlások. A szél nem állt el a harmadik napon, a hatodikon sem, és már a kilencedikhez közeleg , amikor eg y időre eltűnik majd, a kék ég g el és a jó idővel eg yütt. Már tizenöt perce haladunk ezen a pályán. Elhag ytuk Nyont, jobb lesz, ha visszafordulunk. Jó ideje nem mozog tam már. Amikor már vag y húsz perce futunk, meg állok. Nem bírom tovább. Innentől sétálni fog ok. – Dehog ynem bírod! – biztat a férjem, eg y helyben ug rálva, véletlenül sem tévesztve el a ritmust. – Ne hag yd abba. Csináld vég ig . Előrehajolok, meg fog om a lábam. Zakatol a szívem: az álmatlan éjszakák miatt van. A férjem nem hag yja abba a kocog ást eg y pillanatra sem. – Gyerünk, sikerülni fog ! Ez a bajod: hog y meg állsz. Tedd meg értem, a g yerekekért. Ez a futás nem csak testedzés. Hanem annak a tudatosítása, hog y van eg y láthatatlan célvonal, és nem adhatod fel félúton. Most az állandó kedvetlenség emről beszél? Idejön hozzám. Meg fog ja a két kezem, és finoman meg ráz. Túl fáradt vag yok ahhoz, hog y fussak, de ahhoz még inkább, hog y elkezdjek vitatkozni. Meg teszem, amit kér. Eg yütt futjuk le a maradék tíz percet. A választási plakátok mellett futok el – odafele észre sem vettem őket. A sok fénykép között Jacob König ét is meg pillantom: belemosolyog a kamerába. Gyorsítok. A férjem meg döbben, aztán ő is meg g yorsítja a lépteit. A tervezett tíz perc helyett hét perc alatt érünk vissza. A g yerekek eg y tapodtat sem mozdultak a helyükről. Hiába veszi őket körül csodálatos táj, heg yek, sirályok, hiába az Alpok a látóhatáron, az ő tekintetük csak a lélekölő
készülék képernyőjére tapad. A férjem odameg y hozzájuk, de én elmeg yek mellettük. Döbbenten, ug yanakkor boldog an néz rám. Biztos arra g ondol, hog y érdemes volt nóg atnia, mert most meg telt a testem az oly fontos endorfinnal, amely minden intenzívebb fizikai aktivitás során termelődik bennünk, például amikor futunk, vag y amikor elélvezünk. Ez az a hormon, amelyik javítja a hang ulatot, serkenti az immunrendszer működését, meg előzi a korai öreg edést, de mindenekelőtt euforikus élvezettel tölt el minket. De velem semmi ilyesmit nem művel az endorfin. Csak erőt ad, hog y továbbmenjek, fussak, amíg csak el nem tűnök a látóhatáron, mindent mag am mög ött hag yva. Miért szültem ilyen fantasztikus g yerekeket? Miért ismertem meg a férjemet és miért szerettem belé? Ha nem lépett volna be az életembe, akkor most szabad nő lennék? Nem vag yok normális. El kéne futnom a leg közelebbi kórházig , mert ilyeneket nem g ondol az ember. De én g ondolok. Futok még pár percig , aztán visszafordulok. Eg y pillanatra még meg is rémülök, hog y mi van, ha valóra válik a szabadság vág yam, és senkit nem találok a nyoni parkban. De mind ott vannak, és mosolyog va fog adják az anyát, a feleség et. Mag amhoz ölelem őket. Izzadt vag yok, a testem is, az elmém is mocskos, még is mag amhoz szorítom őket. Az érzéseim ellenére is. Vag y inkább annak ellenére, amit nem érzek. * * * Nem te választod az életedet: ő választ tég ed. Nem értheted meg , miért jut neked több öröm vag y több szomorúság . Csak fog add el és menj tovább. Az életünket nem választhatjuk meg , de azt mi döntjük el, hog y mit kezdünk a kapott örömökkel és bánatokkal. Ezen a vasárnapi délutánon szakmai kötelesség ből vag yok itt a pártszékházban (sikerült erről meg g yőznöm a főnökömet, és most mag amat is próbálom g yőzködni). 17 óra 45 van, és az emberek ünnepelnek. Beteg es képzelg éseimmel ellentétben eg yik meg választott jelölt sem ad fog adást. Úg yhog y most sem nyílik alkalmam Jacob és Marianne König házának meg ismerésére. Amint meg érkeztem, jöttek is az első információk. A szavazópolg árok több mint 45 százaléka adott le szavazatot, ami rekord. Eg y nő vég zett az első helyen, Jacob pedig a dicsőség es harmadik helyet szerezte meg , ami azt jelenti, hog y kormánytag lehet – amennyiben a pártja úg y dönt. A nag yterem sárg a és zöld lufikkal van feldíszítve, az emberek már elkezdtek iszog atni, és néhányan a g yőzelem jelét mutatják felém, talán abban a reményben, hog y holnap meg jelennek az újság ban. De a fotósok még nem érkeztek meg , hiszen vasárnap van, ráadásul szép idő. Jacob meg lát, és már fordul is el, hog y lecsapjon valakire, akivel, képzelem, mennyire érdektelen témákról beszélg ethet.
Dolg oznom kell, vag y leg alábbis úg y kell tennem, mintha dolg oznék. Előveszem a diktafonomat, eg y jeg yzetfüzetet és eg y filctollat. Járkálok az emberek között, hog y olyan kijelentéseket g yűjtsek, mint „most el tudjuk fog adni a bevándorlásról szóló rendeletet”, vag y „a választók meg értették, hog y leg utóbb rosszul döntöttek, és most visszahoztak”. A nag y g yőztes kijelenti, hog y „számomra alapvető fontosság g al bírt a női szavazat”. A Léman Bleu, a helyi televízió, berendezett eg y stúdiót a díszteremben. A politikai műsorvezető, akire a jelen lévő férfiak kilencven százaléka a vág y sötét tárg yaként tekint, okos kérdéseket tesz fel, de csak előre g yártott, a tanácsadók által jóváhag yott válaszokat kap. Eg yszer csak Jacob König et is a kamerák elé szólítják, és ig yekszem közelebb férkőzni, hog y halljam, amit mond. De valaki elállja az utat. – Szia, Madame König vag yok. Jacob sokat beszélt rólad. Micsoda nő! Szőke, kék szemű, eleg áns fekete kardig ánt visel, vörös Hermès sállal. Ahog y elnézem, ezt az eg y márkás holmit lehet látni rajta. A többit bizonyára kizárólag neki készítette Párizs leg jobb divattervezője, akinek a nevét nem árulja el, nehog y valaki utánozni akarja. Üdvözlöm, és közben ig yekszem meg lepődést mutatni. Jacob beszélt rólam? Interjút készítettem vele, aztán pár nap múlva eg yütt ebédeltünk. Noha eg y újság írónak nem illik véleményt nyilvánítania az interjúalanyairól, hadd mondjam el, milyen bátornak tartom a férjét, amiért nyilvánosság ra hozta a zsarolási kísérletet. Marianne – avag y Madame König , ahog y bemutatkozott – úg y tesz, mintha érdekelné, amit mondok. Bizonyára többet tud, mint amennyit a szemei elárulnak. Lehet, hog y Jacob az Eaux-Vives parkbeli találkozásunkról is mesélt neki? Meg említsem én is? A Léman Bleu-interjú már elkezdődött, de úg y tűnik, a nőt eg y csöppet sem érdekli, mit mond a férje, hiszen valószínűleg kívülről fújja minden szavát. Biztos ő választotta a világ oskék ing et és a szürke nyakkendőt, a tökéletes szabású flanelöltönyt, az órát – nem túl drág a, nehog y hivalkodónak tűnjön, de nem is túl olcsó, nehog y úg y nézzen ki, mintha alábecsülné az ország eg yik leg fontosabb iparág át. Meg kérdezem, szeretne-e nyilatkozni. Azt feleli, hog y ha mint a Genfi Eg yetem pszichológ ia tanszékének tanárseg édjét kérdezem, akkor örömmel. De ha mint a meg választott politikus feleség ét, az elég abszurd lenne. Úg y érzem, provokál, és ig yekszem hasonló stílusban beszélni. Elmondom, hog y csodálom a méltóság át. Hallottam, hog y a férjének viszonya volt eg y barátja feleség ével, és ő még sem csapott botrányt, amikor meg tudta. Még akkor sem, amikor mindez néhány nappal a választások előtt az újság ok hasábjain is napvilág ra került. – Épp ellenkezőleg . Ha konszenzuális szexről van szó, amelyben a szerelemnek nincs helye, a nyitott házasság híve vag yok. Most céloz valamire? Képtelen vag yok eg yenesen belenézni ezekbe a kék fényszórókba – a
szemeibe. De azt látom, hog y nincs rajta sok smink. Nincs rá szükség e. – Sőt – teszi hozzá. – Az én ötletem volt, hog y értesíteni kéne a lapot eg y névtelen forráson keresztül, és a választások hetében nyilvánosság ra kéne hozni az üg yet. Az emberek a hűtlenség et úg yis hamar elfelejtik, de arra a bátorság ra mindig emlékezni fog nak, amellyel visszautasította a korrupciót, a családi békét is kockára téve. Az utolsó mondatán elneveti mag át, és közli, hog y ezek bizalmas információk, vag yis nem lehet leközölni őket. Erre azt mondom, hog y az újság írás szabályai szerint az embereknek előre kell szólniuk, ha bizalmas információt akarnak közölni. Az újság író pedig eldönti, hog y beleeg yezik-e. Utólag kérni ilyesmit olyan, mintha meg akarnánk állítani eg y falevelet, amely lehullott a fáról, beleesett a folyóba, és már sodródik is a hullámok hátán. A falevélnek nincs többé beleszólása a saját sorsába. – De te, g ondolom, beleeg yezel, nem? Nem áll érdekedben bemártani a férjemet. Még öt perce sem beszélünk eg ymással, de már eg yértelmű ellenség esség fedezhető fel köztünk. Kelletlenül ug yan, de belemeg yek, és elfog adom bizalmasnak, amit mondott. Ő pedig kitűnő memóriájában elraktározza, hog y leg közelebb előre kell szólnia. Minden pillanatban tanul valami újat. Minden pillanattal közelebb kerül a kitűzött céljához. Ig en, a saját céljához, hiszen Jacob nem boldog a közös életükben. Le sem veszi rólam a szemét. Úg y döntök, visszatérek az újság írói szerephez, és meg kérdezem, van-e valami hozzáfűznivalója. Készül-e otthon valami ünneplésre szűk baráti körben? – Dehog y! Képzeld csak, mennyi munkával járna. Különben is már meg választották Jacobot. A partikat meg a vacsorákat előtte kell adni, hog y szavazatokat szerezzünk. Már meg int tök hülyének érzem mag am, de muszáj föltennem még eg y kérdést. Boldog a férjed? Na, most sikerült beleg ázolnom a lelkébe. Madame König lesajnáló pillantást vet rám, és lassan, tag oltan válaszol, mintha eg y diákot oktatna ki: – Hát persze hog y boldog ! El tudnád képzelni, hog y nem az? Ezt a nőt föl kéne nég yelni. Eg yszerre szólítanak meg mindkettőnket – eng em eg y politikai tanácsadó, aki be akar mutatni a g yőztesnek; őt meg eg y vendég akarja üdvözölni. Közlöm vele, hog y örülök, hog y meg ismertem. Szeretném azt is hozzátenni, hog y eg y másik alkalommal szívesen meg kérdezném – természetesen bizalmasan –, mit ért konszenzuális szex alatt eg y barát feleség ével, de már nincs időm. Gyorsan odaadom a névjeg ykártyámat, ha bármire szükség e lenne, de ő nem viszonozza a g esztust. De mielőtt elindulnék, a g yőztes szaktanácsadója és a g ratulálni próbáló férfi jelenlétében meg rag adja a karomat: – Találkoztam a barátnőnkkel, aki a férjemmel ebédelt. Sajnálom szeg ényt. Állandóan erősnek mutatja mag át, pedig valójában nag yon is g yeng e. Mag abiztosnak látszik, pedig folyton azt lesi,
hog y mások mit g ondolhatnak róla és a munkájáról. Szerintem rettenetesen mag ányos lehet. Te is tudod, kedvesem, hog y nekünk, nőknek milyen kifinomult a hatodik érzékünk, ha arról van szó, hog y valaki fenyeg eti a párkapcsolatunkat. Nem íg y van? Dehog ynem, felelem tökéletesen érzelemmentesen. A tanácsadó szemmel láthatóan nag yon kínosan érzi mag át. A g yőztes politikusnő rám vár. – De semmi esélye sincs – teszi hozzá Marianne. Aztán kinyújtja a kezét, elköszönök tőle, és nézem, ahog y távolodik. * * * Hétfőn eg ész délelőtt Jacob privát mobilszámát csörg etem. Nem veszi fel. Elrejtem a számomat, mert g ondolom, elmentette mag ának. Tovább próbálg atom, de most sem veszi fel. Felhívom a tanácsadóit. Közlik, hog y a választásokat követő napon nag yon elfog lalt. Nekem akkor is mindenképpen beszélnem kell vele, úg yhog y nem adom fel. Gyakran használt taktikámhoz folyamodom: kölcsönkérem valaki másnak a telefonját, akinek a száma nincs benne a telefonkönyvében. Jacob két csöng és után fölveszi. Én vag yok az. Sürg ősen találkoznom kell veled. Jacob illedelmesen azt feleli, hog y ma nem tud, de majd visszahív. – Ez az új számod? Nem, kölcsönkértem eg y mobiltelefont. Mert nem fog adtad a hívásaimat. Úg y nevet, mintha valami fontos dolog ról beszélg etne. Gondolom, sokan vannak körülötte, és jól színlel. Valaki lefotózott minket a parkban, és zsarolni akar – hazudom. Azt fog om mondani, hog y ő a hibás, ő rántott mag ához. A választók, akik azért szavaztak rá, mert azt g ondolták, hog y ilyesmi csak eg yszer történt meg vele, ki fog nak ábrándulni. Hiába választották be az államtanácsba, elveszítheti az esélyét, hog y miniszter leg yen belőle. – Minden rendben veled? Azt felelem, hog y ig en, és leteszem a telefont. Csak arra kérem, hog y küldjön eg y üzenetet, amelyben meg írja, hol és mikor találkozhatunk holnap. Kitűnően vag yok. Miért, hog y kéne lennem? Vég re van mivel fog lalkoznom unalmas mindennapjaimban. És álmatlan éjszakáim sem homályos, kavarg ó képekkel vannak tele: vég re tudom, mit akarok. Van eg y ellenség em, akit le kell g yőznöm, és eg y célom, amit el kell érnem. Eg y férfi. Nem szerelem – vag y akár az is lehet, de ez most nem lényeg es. A szerelmem az enyém, és annak adom, akinek akarom, akkor is, ha nem viszonozza. Persze nag yszerű lenne, ha viszonzásra
lelne, de ha nem, az se baj: türelmes vag yok. Nem adom fel, tovább ásom mag am alatt a g ödröt, mert tudom, hog y a mélyén víz van: éltető víz. Ez a g ondolat felvidít: szabad vag yok, bárkit szerethetek a világ on. Eg yedül én döntöm el, senkinek nem kell kikérnem a véleményét. Hány férfi volt már viszonzatlanul szerelmes belém? Kitartóan küldözg ették az ajándékokat, udvaroltak, meg alázták mag ukat a barátaik előtt. És soha nem harag udtak rám. Amikor újra találkoztak velem, még mindig ott csillog ott a szemükben a sikertelen hódítás, de az is, hog y eg ész életükben próbálkozni fog nak. Ha ők íg y csinálták, én miért ne csinálhatnám ug yaníg y? Izg almas dolog eg y viszonzatlan szerelemért harcolni. Lehet, hog y nem lesz szórakoztató. Lehet, hog y mély és g yóg yíthatatlan sebeket szerzek. De izg almas – főleg eg y olyan ember számára, aki évek óta fél kockáztatni, és újabban attól retteg , hog y meg változnak körülötte a dolg ok és kicsúszik a kezéből az irányítás. Nem fojtok mag amba többé semmit. Ez a kihívás lesz a meg váltásom. * * * Hat hónappal ezelőtt vettünk eg y új mosóg épet, és ezért ki kellett cserélnünk a csöveket a fürdőszobában. Emiatt viszont újra kellett burkolnunk a padlót és át kellett festenünk a falat. Vég ül szebb lett a fürdőszobánk, mint a konyhánk. Hog y eltüntessük a kontrasztot, a konyhát is felújítottuk. Ekkor észrevettük, milyen rég i a nappalink. Azt is átrendeztük, de íg y sokkal lakályosabb lett, mint a dolg ozószoba, amelyen már tíz éve nem változtattunk semmit. Íg y hát a dolg ozószobát is felújítottuk. Lassacskán az eg ész házra kiterjedt a felújítási láz. Remélem, az életemmel is ug yanez történik. Hog y a kis változások nag y átalakuláshoz vezetnek. * * * Jó ideje Marianne élete után kutakodom, aki hivatalosan Madame König ként mutatkozik be. Gazdag családban született, a rokonai közül többen is a világ eg yik leg nag yobb g yóg yszerg yárának a részvényesei. Az internetre feltöltött képeken mindig eleg áns – leg yen szó társaság i eseményről vag y sportrendezvényről. Mindig az alkalomhoz illő az öltözéke: soha nincs se alul-, se túlöltözve. Soha nem menne meleg ítőben Nyonba vag y Versace ruhában olyan bárba, mely tele van fiatalokkal – ahog y én tettem. Talán ő eg ész Genf leg irig yeltebb asszonya. És annak ellenére, hog y nag y vag yon örököse, valamint íg éretes politikus feleség e, saját karriert is épít a pszichológ ia tanszék tanárseg édjeként.
Két értekezést is írt, az eg yik a doktori disszertációja, amely „Sebezhetőség és pszichózis a nyug díjazás után” címmel jelent meg az Editions Université de Genève kiadásában. További két publikációja jelent meg a tekintélyes Les Rencontres mag azinban, amelybe többek között Adorno és Piag et is írt. Van eg y szócikk róla a francia Wikipédiában, még ha nem is frissül túl g yakran. Azt írják róla, hog y szakterülete az „ag resszió, konfliktus és zaklatás francia Svájc idősotthonaiban”. Bizonyára ért az emberi kínszenvedéshez és extázishoz – még pedig annyira, hog y eg yáltalán nem rázta meg a férje „konszenzuális szexuális kapcsolata”. Briliáns stratég a, hiszen rávett eg y nag y múltú újság ot, hog y névtelen forrásokra hag yatkozzon, holott ezeket nem szokás komolyan venni, és nincs is sok belőlük Svájcban. Kétlem, hog y önmag át jelölte volna meg forrásként. Nag y manipulátor: azt, ami tönkretehette volna, tolerancia-leckévé, házastársi cinkosság g á és a korrupció elleni harccá változtatta. Látnok: elég okos ahhoz, hog y várjon még a g yermekvállalással. Van még ideje. Addig nyug odtan felépíthet mindent, amit akar, anélkül, hog y éjjel g yereksírásra kéne ébrednie, vag y azzal zarg atnák a szomszédai, hog y hag yja ott a munkahelyét és törődjön többet a g yerekeivel. (Az én szomszédaim ug yanis pontosan ezt teszik.) Kitűnő ösztönei vannak: nem tekint eng em fenyeg etésnek. A látszat ellenére nem jelentek veszélyt senkire, csak önmag amra. Íme, a nő, akit könyörtelenül el akarok pusztítani. Mert nem ő az a szerencsétlen, akinek reg g el ötkor kell kelnie, hog y beutazzon a belvárosba a munkahelyére, akinek nincs letelepedési vízuma, és aki retteg , nehog y kiderüljön, hog y illeg álisan tartózkodik az ország ban. Nem ő az a nag yvilág i nő, aki hozzáment eg y ENSZ-tisztviselőhöz, állandóan partikra jár, fáradhatatlanul fitog tatja a g azdag ság át és a boldog ság át, pedig mindenki tudja, hog y a férje szeretőt tart, aki húsz évvel fiatalabb nála. És nem is ő az említett ENSZtisztviselő szeretője, aki szintén a szervezetnél dolg ozik, és hiába jó munkaerő, hiába erőlködik, senki nem ismeri el a munkáját, mert „viszonya van a főnökkel”. Nem ő az az eg yedülálló és befolyásos üzletasszony, akinek a Kereskedelmi Világ szervezet székhelye miatt kellett Genfbe költöznie, ahol mindenki komolyan veszi a munkahelyi szexuális zaklatás tilalmát, és rá sem néz a kollég áira. És aki eg ész éjjel az óriási bérelt lakás mennyezetét bámulja, kivéve, amikor fizet eg y selyemfiúnak, hog y szórakoztassa eg y kicsit és feledtesse vele, hog y az eg ész életét férj, g yerekek és szeretők nélkül kell leélnie. Nem, Marianne eg yik skatulyába sem g yömöszölhető be. Ő eg y teljes nő. * * * Már jobban alszom. Még a hétvég e előtt találkoznom kell Jacobbal. Leg alábbis ezt íg érte, és nem hinném, hog y lenne mersze meg g ondolni mag át. Amikor hétfőn telefonon beszéltem vele,
elég ideg esnek tűnt. A férjem azt hiszi, hog y a nyoni kiruccanásunk tett jót nekem. Fog alma sincs róla, hog y pont aznap döbbentem rá, mitől vag yok rosszul: a szenvedély és a kaland hiányától. Az eg yik tünet, amit meg fig yeltem mag amon, eg yfajta pszichológ iai autizmus volt. A világ om, mely rég en tág as volt, tele lehetőség ekkel, fokozatosan összeszűkült, ahog y eg yre fontosabbá vált számomra a biztonság . Miért történhetett ez? Gondolom, az őseinktől örököltük ezt az ösztönt, akik még barlang okban éltek: a csoport meg véd, a mag ányosak elhullnak. Pedig tudom, hog y a társas élet sem védhet meg mindentől: például nem állítja meg a kopaszodást vag y a meg bolondult sejtet, amely dag anattá alakul. De a hamis biztonság érzet feledteti velünk a fenyeg ető tényezőket. Minél kivehetőbbek számunkra a világ unk falai, annál nag yobb biztonság ban érezzük mag unkat. Még ha csak eg y pszichológ iai határról van is szó, még ha a szívünk mélyén tudjuk is, hog y a halál előbb-utóbb úg yis ránk ront, kopog tatás nélkül – akkor is jó érzés úg y tenni, mintha mi irányítanánk a dolg okat. Az utóbbi időben úg y forrong ott és háborg ott a lelkem, mint a teng er. Eltűnődtem, hog y miként is jutottam idáig , és úg y érzem mag am, mintha eg y kezdetleg es tutajon utaznék az óceán hullámain, a leg nag yobb viharban. Túlélem? – töpreng ek most, hog y már nincs visszaút. Persze hog y túlélem. Korábban is kerültem már viharba. Azokról a dolg okról is készítettem eg y listát, amelyekre olyankor kell összpontosítanom, amikor úg y érzem, fennáll a veszély, hog y újra beszippant a fekete lyuk: • Játszani a g yerekeimmel. Történeteket olvasni velük, amelyek nekik is meg nekem is tanulság osak lehetnek – mert a történetek kortalanok. • Nézni az eg et. • Jég hideg ásványvizet inni. Rém eg yszerűen hang zik, de mindig új erőre kapok tőle. • Főzni. Ez a leg szebb és a leg teljesebb művészet. Mind az öt érzékünket használjuk közben, sőt még eg y hatodikat is – azt a szükség letet, hog y a leg jobbat adjuk mag unkból. Ez a kedvenc terápiám. • Listát írni a panaszaimról. Ez mekkora találmány! Ha valami felbosszant, kiakadok és följeg yzem. A nap vég ére rájövök, mennyit bosszankodtam felesleg esen. • Mosolyog ni, akkor is, ha sírni volna kedvem. Ez a lista leg nehezebb pontja, de meg lehet szokni. A buddhisták szerint az arcunkra rag asztott mosoly, ha még oly hamis is, felderíti a lelkünket. • Naponta kétszer fürdeni. Ig az, hog y a város kemény és klóros vize szárítja a bőrt. De meg éri, mert meg tisztítja a lelket. Mindez azonban csak azért működik, mert vég re van eg y célom: meg akarok hódítani eg y
férfit. Sarokba szorított tig ris vag yok, nincs hova menekülnöm. Nincs más választásom, mint a dühödt támadás. * * * Vég re meg van az időpont: holnap három órakor, a colog nyi g olfpálya éttermében. Lehetne bármelyik bisztró a városban, vag y eg y bár a leg fontosabb (jobban mondva az eg yetlen) bevásárlóutca valamelyik keresztutcájában, de nem: ő a g olfpálya éttermét választotta. Délután. Mert ilyenkor üres az étterem, és mag unkban lehetünk. Ki kell találnom valami hihető ürüg yet a főnökömnek, de ez nem jelenthet g ondot. Elvég re olyan cikket írtam a választásokról, amit azóta több más lap is leadott. Valami diszkrét hely – nyilván ez járt a fejében. Valami romantikus hely – ez meg az én fejemben jár, mert mániákusan hiszek mindenben, amiben hinni akarok. Az ősz aranyszínűre festette a fákat, és talán sétára hívom majd Jacobot. Mozg ás közben g yorsabban jár az ag yam. Futás közben meg pláne, mint ahog y Nyonban is történt, de nem hinném, hog y arra sor kerül. Hahaha. Ma este olvasztott sajtot, vag yis raclette-et vacsorázunk, hozzá nyers bölényhússzeleteket és hag yományos röszti burg onyát – lereszelt és úg y meg sütött krumplit – tejszínnel. A családom meg is kérdezi, hog y ünneplünk-e valamit. Azt felelem, ig en: azt, hog y eg yütt vag yunk, és nyug odtan élvezhetjük a vacsorát. Aztán másodszor is lefürdök, és hag yom, hog y a víz kimosson belőlem minden ag g odalmat. Bekenem mag am testápolóval, majd bemeg yek a g yerekek szobájába és felolvasok nekik eg y mesét. Mindketten a tabletjüket bújják. Komolyan mondom, be kéne tiltani a tizenöt év alattiaknak! Szólok nekik, hog y kapcsolják ki – kelletlenül eng edelmeskednek –, fog ok eg y mesekönyvet, találomra kinyitom és elkezdem olvasni: A jégkorszakban sok állat halálra fagyott a hidegben. Ezért a tarajos sülök elhatározták, hogy csoportba tömörülnek, és így védik egymást a hidegtől és más veszélyektől. De a tüskéik megsebezték a legközelebb álló társaikat – éppen azokat, akiktől a legtöbb meleget kapták. Ezért úgy döntöttek, hogy eltávolodnak egymástól. És újra halálra fagytak. Így hát el kellett dönteniük: vagy a fagyhalált választják, vagy elviselik a legközelebbi társaik tüskéit. Bölcsen úgy döntöttek, hogy újra összebújnak. Megtanultak együtt élni azokkal az apró sérülésekkel, amelyeket egy közeli kapcsolat okozhat, hiszen a másik melege mindennél fontosabb volt. És így sikerült életben maradniuk. A g yerekek azt kérdezik, mikor láthatnak ig azi tarajos sült. – Van az állatkertben?
Nem tudom. – Mi az a jég korszak? Az eg y olyan kor volt, amikor nag yon hideg volt. – Mint télen? Ig en, de annak a télnek soha nem volt vég e. – És miért nem húzták ki a tüskéiket, mielőtt összebújtak eg ymással? Édes jó Istenem! Másik történetet kellett volna választanom. Lekapcsolom a lámpát, és elkezdek énekelni eg y alpesi falucskából származó népdalt, miközben mindkettejüket simog atom. Hamarosan el is alszanak. A férjem hozott nekem Valiumot. Mindig is ódzkodtam a g yóg yszerektől, mert nem akarok füg g ővé válni, de holnap jó formában kell lennem. Beveszek tehát 10 mg nyug tatót, és elalszom. Mély, álomtalan alvás ez. Nem ébredek föl az éjszaka közepén. * * * Korábban érek a meg beszélt helyre, de nem állok meg a g olfklubnak otthont adó kastélynál, hanem továbbmeg yek a kertbe. Elsétálok a vég ébe, a fákhoz, hog y ig azán kiélvezhessem ezt a szép délutánt. Melankólia. Ez a szó jut eszembe elsőnek, amikor beköszönt az ősz. Mert tudom, hog y vég e a nyárnak, eg yre rövidebbek a nappalok, és mi nem a jég korszaki tarajos sülök mesebeli világ ában élünk: senki nem viseli el a leg kisebb sebet sem a másiktól. Ig en, más ország okban emberek halnak meg a hideg től, dug ó van az utakon, repülőterek zárnak be. Tűz g yullad a kandallókban, előkerülnek a szekrényekből a takarók. De ez csak a mi épített világ unkban van íg y. A természetben mindig csodálatos a táj: a fák, amelyek addig hasonlítottak eg ymásra, eg yéniség et kapnak, és ezerszínűre festik az erdőket. Az élet eg y szakasza a vég éhez ért. Minden meg pihen eg y időre, hog y aztán tavasszal virág ok képében szülessen újjá. Az ősz a leg jobb alkalom, hog y elfelejtsük a zavaró dolg okat. Csak el kell eng ednünk őket, mint a fák a lehulló leveleiket. Táncoljunk, élvezzük ki a nap utolsó sug arait, amíg még meleg ítik testünket-lelkünket, mert aztán nyug ovóra tér, és g yöng e lámpás lesz belőle az ég en. * * * Már messziről látom, hog y jön. Eng em keres az étteremben, a teraszon, aztán meg kérdezi a pincért, aki felém mutat. Most már ő is észrevesz, és integ et. Lassan indulok el a klub felé. Azt akarom, hog y meg nézze a ruhámat, a cipőmet, az átmeneti kabátomat, a járásomat. Zakatol a
szívem, de akkor sem téveszthetem el a ritmust. Keresem a szavakat. Milyen rejtélyes okból találkozunk újra? Miért fog juk vissza mag unkat mindketten, miközben jól tudjuk, hog y van köztünk valami? Talán attól félünk, hog y meg botlunk és elesünk, ahog y már annyiszor meg történt? Ahog y haladok felé, úg y érzem, mintha eg y alag útban lépkednék, ahol még soha nem jártam: abban az alag útban, amelyik a cinizmustól a szenvedélyhez, az iróniától az odaadáshoz vezet. Mire g ondolhat, miközben nézi, ahog y közeledem felé? El kell-e mag yaráznom neki, hog y nem kell meg ijednünk, és hog y „ha létezik a Gonosz, akkor a félelmeinkben rejlik”? Melankólia. A szó, amely most romantikus nőt varázsol belőlem, és amely lépésről lépésre meg fiatalít. És tovább keresem a szavakat. Mit mondjak neki, amikor odaérek hozzá? Jobb nem is töpreng eni rajta, hanem csak hag yni, hog y jöjjön, ami eszembe jut. A szavak itt vannak bennem. Talán nem ismerem fel őket, talán nem fog adom el őket, de erősebbek, mint az az ig ényem, hog y mindent én irányítsak. Miért nem akarom meg hallani a saját szavaimat, mielőtt kimondanám őket neki? Talán a félelem miatt? Mi lehet rosszabb, mint eg y szürke, szomorú élet, amelyben minden nap eg yforma? Mi lehet rosszabb, mint a retteg és, hog y eg yszer csak minden eltűnik, – a lelkemet is beleértve –, én pedig mag amra maradok ebben a világ ban, pedig mindenem meg volt a boldog ság hoz? A nappal szemben látom a hulló falevelek körvonalait. Bennem is ug yanez történik: minden eg yes lépéssel összetörik eg y g át, leomlik eg y fal, romba dől eg y barikád, a szívem pedig , amely eddig mög öttük rejtőzött, vég re meg pillantja az őszi fényt és örvendezik. Miről beszélg etünk ma? A zenéről, amit idefele jövet hallg attam az autóban? A fákkal játszó szélről? Az emberi lét ellentmondásairól, sötétség éről és meg váltásáról? Majd beszélg etünk a melankóliáról, és ő biztos azt mondja, hog y szerinte ez eg y szomorú szó. Mire én azt felelem, hog y nem az, hanem nosztalg ikus, valami elfeledett, törékeny dolog , amilyenek mi is vag yunk, amikor úg y teszünk, mintha nem látnánk az utat, amelyen az élet vezetett minket anélkül, hog y eng edélyt kért volna tőlünk, vag y amikor meg tag adjuk a sorsunkat, mert a boldog ság felé vinne, holott mi másra sem vág yunk, csak a biztonság ra. Még néhány lépés. Újabb g átak omlanak le. Még több fény jut el a szívemig . Már eszem ág ában sincs irányítani a dolg okat, nem akarok mást, csak átélni ezt a délutánt, ami soha nem tér vissza. Nem kell meg g yőznöm Jacobot semmiről. Ha most nem érti, majd meg érti később. Csak idő kérdése az eg ész. Hűvös van, még is a teraszon ülünk le. Íg y leg alább tud dohányozni. Az elején óvatos lesz, ki akarja puhatolni, milyen fényképről van szó. Még sem erről fog unk beszélni, hanem arról, hog y lehetség es-e az élet más bolyg ókon, Isten
jelenlétéről, amiről hajlamosak vag yunk meg feledkezni a mindennapjainkban. Beszélg etünk hitről, csodákról és olyan találkozásokról, amelyek már a születésünk előtt meg voltak írva. Meg vitatjuk tudomány és vallás örök harcát. Beszélünk a szerelemről, amelyet eg yszerre áhítunk és félünk. Ő nem akarja elfog adni a véleményemet a melankóliáról, de én csak némán iszom a teámat, nézem a naplementét a Jura-heg ység fölött és örülök az életnek. Ja, és a virág okról is beszélünk majd – ig az, hog y most csak bent a bárban lehet látni néhányat, és nyilván valami üveg házból kerültek oda, ahol tucatszámra termesztik őket. De olyan jólesik ősszel a virág okról beszélni. A tavasz reményét kelti az emberben. Már csak pár méter van hátra. A falak teljesen leomlottak. Újjászületek. * * * Odaérek hozzá, és svájci szokás szerint három puszival üdvözlöm (külföldön mindig meg rémülnek az emberek, amikor a harmadikra nyújtom az arcom). Látom rajta, hog y nag yon ideg es, és azt javaslom, maradjunk kint, a teraszon – nyug odtabban lehetünk eg yütt és tud dohányozni. A pincér már ismeri. Jacob Camparit rendel tonikkal, én pedig teát, ahog y elterveztem. Hog y seg ítsek neki ellazulni, elkezdek beszélni a természetről, a fákról és a szépség ről, ami abból fakad, hog y mindig minden különbözik eg ymástól. Miért akarjuk ug yanazt a mintát ismételg etni? Hiszen lehetetlen. Természetellenes. Nem lenne jobb, ha a kihívásokat a meg ismerés forrásainak tekintenénk, nem pedig az ellenfeleinknek? Még mindig ideg es. Gépiesen válaszol, mintha máris be akarná fejezni a beszélg etést, de én nem hag yom. Ez a nap különleg es az életemben, és meg akarom adni neki a kellő tiszteletet. Tovább beszélek neki azokról a dolg okról, amelyek eszembe jutottak, miközben felé haladtam, azokról a bizonyos szavakról, amelyek fölött nincs hatalmam. Mag am is elcsodálkozom, milyen pontosság g al jönnek ki a számon. Beszélek a háziállatokról. Meg kérdezem, tudja-e, miért szeretik őket annyira az emberek. Jacob valami általánosat felel, és továbblépek a következő témára: miért olyan nehéz elfog adni, hog y az emberek különbözőek? Minek az a sok törvény, melyekkel új csoportokat akarnak létrehozni ahelyett, hog y eg yszerűen elfog adnánk, hog y a kulturális különbség ek g azdag abbá és érdekesebbé tehetik az életünket? De ő azt feleli, hog y nincs kedve politikáról beszélni. Akkor az akváriumról kezdek beszélni, amelyet ma láttam a g yerekek iskolájában, amikor bevittem őket. Volt benne eg y hal, ott körözött az üveg kalitkájában, én meg azt mondtam mag amban: nem is emlékszik, hol kezdte a körözést, íg y hát soha nem ér a vég ére. Ezért szeretjük a halakat az akváriumban: a saját életünket juttatják eszünkbe. Mindig van mit ennünk, de nem juthatunk túl a kristályfalon. Rág yújt a következő cig arettára. Látom, hog y már kettőt elnyomott a hamutartóban.
Rádöbbenek, milyen rég óta beszélek, fényes és békés önkívületbe esve, neki meg nem adok esélyt, hog y meg szólaljon. Miről szeretne beszélni? – A fényképről, amit említettél – feleli óvatosan, mert látja rajtam, hog y rendkívül érzékeny állapotban vag yok. Ja, a fénykép. Az létezik, ig en. Tűzzel-vassal ég ették bele a szívembe, és csak akkor tudom kitörölni onnan, ha majd Isten is úg y akarja. De lépjen csak be és nézze meg a saját szemével, mert minden fal leomlott, amely a szívemet védte, miközben felé közeledtem, lépésről lépésre. Nem, ne mondja, hog y nem ismeri az utat, hiszen annyiszor vég ig ment már rajta – akárcsak a múltban, most is. De én sem akartam ezt elfog adni, íg y hát meg értem, ha ő is vonakodik. Eg yformák vag yunk. Ne ag g ódjon, majd én vezetem. Miután mindezt elmondom, g yeng éden meg fog ja a kezemet, és mosolyog va belém döfi a tőrt: – Nem vag yunk már tinédzserek. Csodálatos ember vag y, és ha jól tudom, g yönyörű családod van. Gondoltál már párterápiára? Eg y pillanatra teljesen összezavarodom. Aztán fölállok, és elindulok az autóm felé. Nem sírok. Nem köszönök el. Nem nézek hátra. * * * Nem érzek semmit. Nem g ondolok semmit. Elmeg yek az autóm mellett, és elindulok az úton. Mag am sem tudom pontosan, hova meg yek. Senki sem vár rám az út vég én. A melankólia apátiába fordult. Tovább kell vonszolnom mag am. Öt perc múlva eg y kastély előtt állok. Tudom, mi történt ott: valaki életet adott eg y szörnyeteg nek, akit még ma is ismer mindenki – de kevesen tudják a nő nevét, aki életre keltette. A kert kapuja zárva van, de kit érdekel? Be tudok menni a sövénykerítésen. Leülhetek a hideg padra, és elképzelhetem, mi történt 1817-ben. El kell terelnem a g ondolataimat, el kell felejtenem, ami az imént még annyira inspirált, és valami mással kell elfog lalnom az elmémet. Elképzelem azt a napot, amikor a kastély lakója, Lord Byron ang ol költő úg y döntött, hog y ide vonul száműzetésbe. A saját földjén g yűlölték, Genfben nemkülönben: azzal vádolták, hog y org iákat rendez és nyilvánosan részeg eskedik. Biztos majd meg halt az unalomtól. Vag y a melankóliától. Vag y a dühtől. Nem számít. Az számít, hog y ezen az 1817-es napon meg látog atta őt két földije. Eg y másik költő, Percy Bysshe Shelley, és az ő 18 éves „feleség e”, Mary. Eg y neg yedik vendég is csatlakozott hozzájuk, de az ő neve nem jut eszembe. Biztos az irodalomról beszélg ettek. Biztos panaszkodtak az időjárásra, a sok esőre, a hideg re, Genf lakóira, az ang ol honfitársakra, a tea és a whisky hiányára. Lehet, hog y verseket olvastak fel eg ymásnak, és lubickoltak eg ymás dicséretében. És olyan különleg esnek és fontosnak érezték mag ukat, hog y fog adást kötöttek: eg y év múlva
ug yanezen a helyen találkoznak, és mindenki elhozza a könyvét, amely leírja az emberi lét lényeg ét. Persze, amikor elmúlt a nag y terv és az emberi lét eltorzulásáról szóló nag y beszélg etés mámora, el is felejtették, miben állapodtak meg . Csakhog y Mary is ott volt a beszélg etésen. Őt nem hívták, hog y veg yen részt a fog adásban. Először is, mert nő volt, másodszor pedig , mert ráadásul még nag yon fiatal is volt. Még is mély nyomot hag yott benne ez a találkozás. Miért ne írhatna valamit ő is, csak hog y elüsse az időt? A téma meg volt, neki csak ki kellett bontania – és meg őrizni mag ának a könyvet, ha elkészül vele. Ám amikor visszatértek Ang liába, Shelley elolvasta a kéziratot, és bátorította, hog y adja közre. Sőt: mivel ő már híres volt, elhatározta, hog y bemutatja Maryt eg y kiadónak, és ő mag a írja az előszót. Mary tiltakozott, de vég ül meg adta mag át, eg y feltétellel: nem lehet rajta a neve a borítón. Az első ötszáz példány pillanatok alatt elfog yott. Mary úg y g ondolta, hog y biztos Shelley előszava miatt, de beleeg yezett, hog y a második kiadáson már a neve is szerepeljen. Attól kezdve a kötet mindig meg volt a világ minden könyvtárában. Írókat, színházi rendezőket, filmrendezőket, halloween-partikat, álarcosbálokat ihletett meg . Nemrég iben eg y neves kritikus azt írta róla, hog y „a romantika leg kreatívabb alkotása, de talán az utóbbi kétszáz évé is”. Senki nem tudja az okát. A többség soha nem olvasta, de g yakorlatilag az eg ész világ hallott már róla. Victorról szól, eg y svájci tudósról, aki Genfben született, és akit a szülei úg y neveltek, hog y a tudományon keresztül ismerje meg a világ ot. Gyerekkorában látta, amint eg y villám belecsap eg y tölg yfába, és arra g ondolt: lehet, hog y innen származik az élet? Az ember is teremthet emberi lényt? Mintha a könyv valami modern átdolg ozása lenne Prométheusz történetének, a mitológ iai alakénak, aki ellopta az ég iektől a tüzet, hog y seg ítsen az embereknek (az írónő eg yébként „A modern Prométheusz” alcímet adta a műnek, de erre senki nem emlékszik), a főhős azon kezd dolg ozni, hog y meg ismételje Isten nag y művét. Persze minden odaadása ellenére kicsúszik a kezeiből az irányítás. A könyv címe: Frankenstein. * * * Ó, Istenem, akire alig g ondolok a mindennapok forg atag ában, de akiben annyira bízom a szenvedés óráiban, mondd csak, véletlen hát, hog y itt vag yok? Vag y a Te láthatatlan és könyörtelen kezed vezetett ide, ehhez a kastélyhoz, hog y felidézzem ezt a történetet? Mary tizenöt éves korában ismerte meg Shelley-t – aki házas volt. De őt nem tántorították el a társadalmi konvenciók, és nyomába eredt a férfinak, akiről úg y g ondolta, hog y élete szerelme. Tizenöt éves volt! És már pontosan tudta, mit akar. És azt is tudta, miként szerezze meg . Én
harminceg y éves vag yok, mindig vág yom valamire, de képtelen vag yok meg szerezni, ha még oly melankolikus és romantikus sétákat teszek is, és ha előre ihletet merítek is hozzá, hog y mit mondjak, ha eljön az ideje. Én nem vag yok Mary Shelley. Én Victor Frankenstein vag yok, és az ő szörnyeteg e. Életet akartam lehelni valami élettelenbe, és ug yanaz lett a vég e, mint a könyvben: félelmet és pusztítást hoztam mag ammal. Nincs több könny. Nincs több keserg és. Úg y érzem mag am, mintha a szívem letett volna mindenről, és most a testem is ezt tükrözné, mert nem bírok meg mozdulni. Ősz van, korán sötétedik, a szép naplemente hamar átadja helyét az alkonyatnak. Közeleg az éj, én meg még mindig itt ülök, nézem a kastélyt, és látom mag am előtt, hog yan botránkoztatták meg a vendég ei Genf polg árait, a XIX. század elején. Hol van az a villám, mely életre keltette a szörnyet? A villám nem jön. A környéken amúg y is g yér forg alom még jobban elcsöndesedik. A g yermekeim várják a vacsorát, a férjem pedig – aki tud az állapotomról – nemsokára elkezd ag g ódni. De úg y érzem, mintha vasg olyó húzná a lábamat, és képtelen vag yok meg moccanni. Vesztes vag yok. * * * Lehet-e bocsánatkérésre kényszeríteni valakit, aki másban viszonzatlan szerelmet ébreszt? Nem, semmiképp. Mert Isten irántunk érzett szeretete is viszonzatlan. Soha nem viszonozzuk időben, Ő még is szeret minket. Még hozzá annyira, hog y elküldte hozzánk eg yszülött fiát, hog y elmag yarázza nekünk: a Napot és a csillag okat is a szeretet ereje mozg atja. Pál apostol azt mondja a korintusiakhoz írt eg yik levelében, (amit az iskolában kívülről meg kellett tanulnunk): Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen énbennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És mindannyian tudjuk, miért. Sokszor hallunk olyan óriási ötletekről, amelyek talán meg változtathatják a világ ot. De ha érzelem nélkül, Szeretet nélkül mondják el, bármilyen log ikusan és okosan hang zik is, nem érint meg minket. Pál összehasonlítja a Szeretetet a Prófétálással, a Tudással, a Hittel és a Jótékonyság g al. Miért fontosabb a Szeretet a Hitnél? Mert a Hit csak eg y út, amely elvezet a Nag yobb Szeretethez. Miért fontosabb a Szeretet a Jótékonyság nál? Mert a Jótékonyság csak a Szeretet eg yik meg nyilvánulása. És az eg ész mindig fontosabb, mint valamely része. Ezenkívül a Jótékonyság is csak eg y út a sok közül, amelyen a Szeretet összehozza az embert a felebarátaival.
És mindannyian tudjuk, mennyi jótékonyság van Szeretet nélkül. Minden héten van valahol eg y „jótékonyság i” bál. Az emberek eg y vag yont kifizetnek eg y asztalért, szórakoznak, élvezik a prog ramot a méreg drág a ruháikban és ékszereikben. Aztán abban a hitben mennek haza, hog y jobb lett a világ , mert óriási összeg eket hag ytak ott a szomáliai menekültek, a Jemenből kiűzöttek vag y az etiópiai éhezők javára. Nem kell tovább bűntudatot érezniük mások rettenetes nyomora miatt, de soha nem járnak utána, hova kerül valójában a pénzük. Akiknek nincsenek olyan kapcsolataik, hog y eljuthassanak eg y ilyen rendezvényre, vag y nem eng edhetnek meg mag uknak ekkora fényűzést, azok az útszéli koldusnak vetnek oda eg y-eg y pénzdarabot. Ennyi. Nag yon könnyű odadobni azt a pénzt a kéreg etőknek. Általában könnyebb, mint nem odadobni. Micsoda meg könnyebbülés eg yetlen pénzdarabtól! Nekünk semmiség , a koldusnak meg meg oldja a g ondjait. De ha valóban szeretnénk, sokkal többet tennénk érte. Vag y nem tennénk semmit. Nem adnánk oda azt a pénzt, és – ki tudja? – a nyomora felett érzett bűntudatunk talán felébresztené bennünk az ig azi Szeretetet. Pál ezután az áldozattal és a mártíromság g al hasonlítja össze a Szeretetet. Ma már jobban értem a szavait. Lehetek én a világ leg sikeresebb nője, többen kívánhatnak és csodálhatnak, mint Marianne König et, ha nincs szeretet a szívemben, nem ér az eg ész semmit. Semmit. Az interjúimban mindig meg kérdezem a művészektől, politikusoktól, szociális munkásoktól, orvosoktól, diákoktól és közszolg áktól: „Mi a célja a munkájával?” Van, aki azt feleli: a családalapítás. Mások azt mondják: a karrierépítés. De ha mélyebbre ások, és nem tág ítok a kérdésemtől, a csaknem automatikus válasz mindig ez: jobbá tenni a világ ot. Kedvem lenne elmenni a Mont Blanc hídra, és minden elhaladó autó vezetőjének, illetve g yalog osnak a kezébe nyomni eg y arany betűkkel nyomtatott kiáltványt, amelyben ez áll: Könyörgök azoknak, akik jobbá akarják tenni a világot: soha ne feledjék, hogy ha a testüket elégetik is Isten nevében, ha nincs bennük Szeretet, nem ér az egész semmit. Semmit! Semmi nem fontosabb, mint hog y adni tudjunk abból, ami a Szeretet tükröződése az életünkben. Ez az ig azi eg yetemes nyelv, ettől tudunk kínaiul vag y India különböző nyelvjárásaiban beszélni. Fiatalkoromban sokat utaztam – ez minden diák beavatási szertartásának része. Meg ismertem szeg ény és g azdag ország okat. Az esetek többség ében nem beszéltem a helyiek nyelvét. De a Szeretet néma ékesszólása mindenütt seg ített meg értetnem mag am. A Szeretet üzenete abban rejlik, ahog y élek, nem pedig abban, ahog y beszélek, vag y ahog y cselekszem. A korintusiakhoz írt levélben Pál azt mondja el nekünk három rövid sorban, hog y a Szeretet sok más dolog ból tevődik össze. Akárcsak a fény. Az iskolában meg tanuljuk, hog y ha fog unk eg y
prizmát és a napfény felé tartjuk, a napsug ár a szivárvány színeire bomlik szét. Pál meg mutatja a Szeretet szivárványát – ug yanúg y, ahog y a prizma a napsug ár szivárványát. És hog y mik ezek a színek? Azok az erények, amelyekről nap mint nap hallunk, és amelyeket bármikor g yakorolhatunk. Türelem: A szeretet hosszútűrő, Jóság : kegyes, Nag ylelkűség : a szeretet nem irigykedik, Alázat: a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, Tapintatos: nem cselekszik éktelenül, Odaadás: nem keresi a maga hasznát, Meg értés: nem gerjed haragra, Ártatlanság : nem rója fel a gonoszt, Őszinteség : nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Ezek az adományok mind részei a mindennapjainknak, a mának, a holnapnak, az Örökkévalóság nak. Az a baj, hog y az emberek ezt az Isten iránt érzett szeretethez szokták kötni. De miként nyilvánul meg az Isten iránt érzett szeretetünk? Az emberek iránti szeretetünkben. Ahhoz, hog y meg találjuk a békét a mennyekben, meg kell találnunk a szeretetet a földön. Nélküle nem érünk semmit. Én szeretek, és ezt nem veheti el tőlem senki. Szeretem a férjem, aki mindig mellettem állt. Azt hiszem, szeretek eg y másik férfit is, akit tizenévesen ismertem meg . És miközben felé haladtam eg y szép őszi délutánon, hag ytam, hog y lehulljon rólam minden vért, és már nem tudom visszavenni őket. Sebezhető vag yok, de nem bánom. Ma reg g el, miközben a kávémat ittam, néztem a kinti fényt, és eszembe jutott, ahog y haladtam felé. Még eg yszer föltettem mag amnak a kérdést: lehet, hog y csak azért g yártok mag amnak eg y valós problémát, hog y eltüntessem a képzelt problémáimat? Valóban szerelmes vag yok, vag y csak az utóbbi hónapok rossz érzéseit szőttem bele eg y ábrándba? Nem. Isten nem ig azság talan, és soha nem eng edné meg , hog y ilyen szerelembe essek, ha nem lenne rá esélyem, hog y viszonzásra lelek. Csakhog y a szerelem néha meg követeli, hog y harcoljanak érte. És ezt fog om tenni. Miközben az ig azság ot keresem, távol kell tartanom a rosszat anélkül, hog y elkeserednék vag y türelmetlen lennék. Amikor Marianne messze lesz, én pedig Jacob mellett leszek, meg köszöni nekem élete hátralévő részét. Vag y újra elhag y, de itt hag yja nekem azt az érzést, hog y leg alább harcoltam érte, amíg lehetett. Új nő vag yok. Elindulok meg keresni azt, ami mag ától nem jönne el hozzám. Ő házas ember, és
azt hiszi, hog y eg y rossz lépés tönkreteheti az eg ész karrierjét. Tehát mire kell koncentrálnom? Arra, hog y elválasszam a feleség étől anélkül, hog y észrevenné. * * * Életemben először találkozom dílerrel! Olyan ország ban élek, amely elszig etelte mag át a világ többi részétől, és ennek módfelett örül. Amikor az ember ellátog at a Genf környéki falvakba, mindig kénytelen meg állapítani, hog y sehol nincs parkolóhely, csak akkor tud meg állni valahol, ha használhatja eg y ismerőse g arázsát. Milyen üzenet rejlik ebben? Ne g yere ide, ideg en, mert odalent a tó, az Alpok vonulata a látóhatáron, a tavaszi mezők virág ai és az őszi szőlők arany színe, mind-mind a mi őseink hag yatéka, és ők úg y éltek itt, hog y nem zavarta őket senki. Mi azt akarjuk, hog y ez íg y maradjon, úg yhog y ne g yere ide, ideg en. Akkor se, ha a szomszéd településen születtél és nevelkedtél. Nem érdekel, mit mesélhetnél nekünk. Ha le akarod állítani az autódat, keress eg y nag yobb várost, ahol vannak erre alkalmas helyek. Annyira elszig etelődtünk a világ tól, hog y még mindig félünk eg y esetleg es nukleáris háborútól. Az ország ban kötelező minden háznak atombiztos óvóhelyet építeni. Nemrég eg y képviselő el akarta törölni ezt a törvényt, de a parlament ellenezte: jó, lehet, hog y soha nem lesz nukleáris háború, na de mi van a veg yi feg yverekkel? Meg kell védenünk a polg árainkat. Úg yhog y továbbra is épülnek a méreg drág a óvóhelyek. Borospinceként és raktárként üzemelnek, amíg el nem jön az Apokalipszis. Még is vannak dolg ok, amelyek minden erőfeszítésünk ellenére is átlépik a határainkat, hiába akarunk meg maradni a béke szig etének. Például a drog ok. A kantonok kormányzói a kereskedőket próbálják felüg yelni, a vásárlás felett pedig szemet hunynak. Lehet, hog y paradicsomi életünk van, de hát minket is kikészítenek a határidők, a forg alom, a felelősség és az unalom. A drog ok serkentik a produktivitást (például a kokain), és csökkentik a feszültség et (például a hasis). Íg y hát, hog y ne mutassunk rossz példát a világ nak, meg tiltjuk, de ug yanakkor el is nézzük a használatukat. Ám amikor a probléma elkezd elhatalmasodni, akkor „véletlenül” rajtakapnak valami híresség et vag y közszereplőt, hog y „bódítószert” használ, ahog y az újság írói zsarg on nevezi. Az esetet felkapja a média, hog y elveg ye a fiatalok kedvét a dolog tól, és hog y meg nyug tassa az embereket: a kormány kézben tartja az üg yet, és jaj annak, aki meg szeg i a törvényt! Ilyen leg feljebb évente eg yszer történik. Pedig nem hinném, hog y csupán évente eg yszer dönt úg y eg y fontos ember, hog y kirúg a hámból és lemeg y a Mont Blanc híd aluljárójába a dílerekhez, akik nap mint nap ott tanyáznak. Ha íg y lenne, vevők híján már rég eltűntek volna. Odaérek. Családok jönnek és mennek, de a g yanús alakok nem zavartatják mag ukat és nem
zavarnak másokat sem. Kivéve, amikor eg y ideg en nyelven beszélő fiatal pár halad el mellettük, meg amikor eg y öltönyös üzletember meg y át az aluljárón, aki aztán rög tön visszafordul, és a szemükbe néz. Először vég ig meg yek az aluljárón, eg észen a másik vég ébe, ahol iszom eg y ásványvizet, és közlöm eg y ismeretlen emberrel, akit még soha nem láttam, hog y milyen hideg van. Nem válaszol, a saját világ ába merül. Aztán visszameg yek, és még mindig ott vannak azok a férfiak. Fölvesszük a szemkontaktust, de reng eteg a járókelő, ami eg yébként ritka. Ebédidő van, mindenkinek a környék méreg drág a éttermeiben kéne üldög élnie, hog y lezárjon vég re eg y kitűnő üzletet, vag y meg hódítsa a turistát, aki azért jött, hog y állás után nézzen. Várok eg y kicsit, aztán harmadszor is elmeg yek mellettük. Ránézek az eg yikükre, aki a fejével int, hog y kövessem. Soha az életben nem g ondoltam volna, hog y ilyet teszek, de ez az év olyan más, mint a többi, hog y tulajdonképpen már nem is csodálkozom a viselkedésemen. Tettetett lazaság g al követem. Két-három percig meg yünk íg y, míg el nem érünk az Ang olkertig . Elhaladunk a turisták mellett, akik a város eg yik szimbóluma, a virág óra előtt fényképezkednek. Átmeg yünk a tó körül közlekedő – Disneylandet idéző – villamos kis állomásán. Vég re odaérünk a hajókorláthoz, és nézzük a vizet. Mintha eg y pár lennénk, és a Jet D’Eau-t néznénk, az óriási szökőkutat, amelynek vízsug ara a száz méteres mag asság ot is eléri, és már rég óta Genf eg yik jelképe. Várja, hog y mondjak valamit. De nem tudom, meg tudok-e szólalni mag abiztos hang on, pedig ig yekszem önbizalmat sug ározni. Hallg atok hát, és kénytelen ő meg törni a csendet: – Dzsang a, bog yó, bélyeg vag y por? Kész. Vég em. Nem tudom, mit feleljek, és a díler eg yből leveszi, hog y kezdővel van dolg a. Próbára tett, és elbuktam. Nevet. Meg kérdezem, hog y azt hiszi-e, a rendőrség től vag yok. – Dehog y. A rendőrség eg yből tudná, miről beszélek. Bevallom, hog y most csinálok ilyet először. – Azt látom. Eg y ilyen öltözékű nő soha nem venné a fáradság ot, hog y személyesen jöjjön ide. Kérhetne az unokaöccsétől vag y eg y munkatársától, akinek maradt még a sajátjából eg y adag . Ezért hoztam ide a tóhoz. Menet közben is letudhattuk volna az üzletet, nem kellett volna veszteg etnem az időm, de én pontosan szeretném tudni, mit szeretne, vag y ajánljak-e én valamit. Nem is veszteg eti az idejét. Bizonyára halálra unta mag át az aluljáróban, hiszen ott veszteg el eg ész nap. Háromszor is elmentem mellette, és eg y üg yfelet sem láttam. – Na jó, elismétlem olyan nyelven, hog y értse: hasis, amfetamin, LSD vag y kokain? Meg kérdezem, van-e crack vag y heroin. Azt mondja, hog y ezek tiltott drog ok. Kedvem lenne azt felelni, hog y amiket az előbb sorolt, azok ug yanúg y tiltott drog ok, de visszafog om mag am. Nem nekem kell, mag yarázom. Az ellenség emnek.
– Mi ez, valami bosszú? Meg akar ölni valakit? Kérem, hölg yem, keressen valaki mást. Ott akar hag yni, de visszatartom, és kérem, hog y hallg asson vég ig . Eg yre növekvő érdeklődésem valószínűleg már a duplájára emelte az árakat. Ha jól tudom, a szóban forg ó személy nem használ kábítószert, mag yarázom. De nag yon belerondított a szerelmi kapcsolatomba. Csak csapdába akarom csalni. – Ez ellenkezik a keresztény erkölccsel. Nézzenek oda! Eg y füg g őség et okozó, ölni képes szereket árusító kereskedő akar eng em jó útra téríteni! Elmesélem az „én történetemet”. Tíz éve vag yok házas, van két csodálatos fiam. A férjemnek és nekem eg yforma a mobiltelefonunk, és két hónappal ezelőtt véletlenül az övét vettem el. – Nem használnak biztonság i kódot? Dehog y. Meg bízunk eg ymásban. Vag y az is lehet, hog y ő máskor lezárja a telefonját, de most elfelejtette. Ki tudja? A lényeg az, hog y találtam vag y nég yszáz SMS-t meg eg y csomó fotót eg y vonzó, szőke nőről, aki szemmel láthatólag jól el van eresztve. Olyat tettem, amit nem kellett volna: botrányt rendeztem. Meg kérdeztem, ki ez a nő, és mindent bevallott – azt mondta, szerelmes belé. Még örült is, hog y mag amtól jöttem rá, és nem neki kellett elmondania. – Az ilyesmi elég g yakori dolog . Na tessék, most meg ig ehirdetőből házasság i tanácsadóvá vált! De azért csak folytatom – mivel az eg észet most találom ki, és élvezem a saját történetemet. Meg kértem, hog y menjen el otthonról. Ő beleeg yezett, és másnap otthag yott a g yerekekkel, hog y élete szerelmével éljen tovább. De a nő nem örült, mert neki sokkal izg almasabb volt a titkos viszony eg y házas emberrel, mint az, hog y eg yütt kelljen élnie eg y férjjel, akihez nem is akart hozzámenni. – Nők! Lehetetlen kiismerni titeket. Ezzel eg yetértek. Folytatom a történetet: a nő azt mondta, hog y nincs felkészülve az eg yüttélésre, és szakított vele. Ahog y ez már lenni szokott, visszajött hozzám, és bocsánatot kért. Meg bocsátottam neki. Eg yébként másra se vág ytam, mint hog y visszajöjjön. Szerelmes vag yok belé, és nem tudnék nélküle élni. Csakhog y most, néhány hét elteltével, észrevettem, hog y meg int meg változott. Már van annyi esze, hog y ne felejtse a mobiltelefonját az asztalon, úg yhog y nem tudom kideríteni, hog y újra találkozg atnak-e. De g yanítom, hog y ig en. És a nő – a szőke üzletasszony, aki füg g etlen, vonzó és erős – éppen azt veszi el tőlem, ami a leg fontosabb az életben: a szerelmet. Tudja, mi az a szerelem? – Értem, mit akar. De ez nag yon veszélyes. Hog y érthetné, ha még el sem mondtam? – Csapdába akarja csalni azt a nőt. Nincs olyan szerünk, amit kért. De ahhoz, hog y vég hez tudja vinni a tervét, leg alább 30 g ramm kokainra lesz szükség . Előveszi a mobilját, beír valamit, aztán meg mutatja. A CNN Money oldala, a kábítószerek árával.
Meg lepődöm, de aztán látom, hog y eg y nemrég készült riport a nag y kartellek nehézség eiről. – Láthatja, hog y ötezer svájci frankjába kerül. Meg éri? Nem lenne olcsóbb elmenni ahhoz a nőhöz és botrányt csapni? Eg yébként is, ha jól értem, talán nem is ő tehet az eg észről. Prédikátorból házasság i tanácsadó lett. És most házasság i tanácsadóból hirtelen pénzüg yi tanácsadó, aki nem akarja, hog y fölösleg esen költsem a pénzem. Azt felelem, vállalom a kockázatot. Tudom, hog y ig azam van. És minek 30 g ramm, nem elég 10 is? – Mert ez a minimális mennyiség ahhoz, hog y valaki kereskedőnek minősüljön. Íg y sokkal súlyosabb büntetést kap, mint eg y fog yasztó. Biztos benne, hog y ezt akarja tenni? Mert ha útközben hazafelé vag y a nő háza felé elkapják, nem biztos, hog y ki tudja mag yarázni, miért van mag ánál ennyi drog . Vajon minden díler ilyen, vag y csak nekem jutott pont ez a fura fazon? Órákig el tudnék még beszélg etni vele, olyan bölcs és tapasztalt. De szemmel láthatóan elég elfog lalt. Arra kér, hog y jöjjek vissza fél óra múlva a pénzzel. Elmeg yek eg y bankautomatához, és mag am is meg lepődöm a naivitásomon. Nyilván nem járkálnak a dílerek ekkora mennyiség g el a zsebükben! Hiszen akkor kábítószer-kereskedőnek minősülnének! Visszameg yek, és ott vár. Diszkréten átadom a pénzt, ő pedig rámutat eg y kukára, amelyet jól látunk a helyünkről. – Kérem, ne hag yja olyan helyen, ahol az a nő meg találja. Még a vég én véletlenül beveszi. Az katasztrofális lenne. Ez a férfi hihetetlen: mindenre g ondol. Ha eg y multinacionális cég ig azg atója lenne, eg y vag yont kereshetne a részvényesek pénzéből. Miközben azon g ondolkodom, hog yan folytassam a beszélg etést, már ott is hag y. Újra a jelzett helyre nézek. És ha nincs ott semmi? Nem, ezeknek az embereknek fontos a jó hírük, úg yhog y soha nem tennének ilyet. Odameg yek, körülnézek, elveszem a barna borítékot, beteszem a zsebembe, és g yorsan fog ok eg y taxit, hog y elvig yen a szerkesztőség be. Már meg int el fog ok késni. * * * Meg van a bűncselekmény bizonyítéka. Eg y vag yont fizettem valamiért, aminek alig van súlya. De honnan tudjam, hog y nem vert át? Mag amnak kell meg g yőződnöm róla. Kikölcsönzök néhány filmet, amelyeknek kábítószerfüg g ők a főszereplői. A férjem elcsodálkozik az új érdeklődésemen. – Nem g ondolkodsz ilyesmin, ug ye? Dehog yis! Csak a lapnak vég zek eg y kis kutatást. Ja, ig en, holnap későn jövök haza. Elhatároztam, hog y írok eg y cikket Lord Byron kastélyáról, és el kell mennem oda. Ne ag g ódj.
– Nem ag g ódom. Úg y érzem, sokat javult a helyzet a nyoni kiruccanásunk óta. Többet kéne utaznunk, például szilveszterkor is elmehetnénk valahova. Leg közelebb itt hag yjuk a g yerekeket, anyám majd vig yáz rájuk. Beszéltem olyan emberekkel, akik értenek ehhez. Mármint úg y érti, hog y a depresszióhoz. Pontosan kivel beszélhetett? Mi van, ha olyasvalakivel, aki az első adandó alkalommal kikotyog ja másoknak, ha eg y kicsit többet iszik a kelleténél? – Dehog yis. Eg y párterapeutával. Úristen! A párterapeuta szót leg utóbb akkor hallottam, amikor azon a szörnyű délutánon nevetség essé tettem mag am a g olfklubban. Mi van, ha ezek ketten titokban beszéltek eg ymással? – Lehet, hog y én okoztam a problémádat. Nem vag yok elég fig yelmes veled. Mindig a munkámról beszélek, meg arról, hog y mit kéne csinálnunk. Kiveszett belőlünk az a romantika, ami a boldog családi élet eleng edhetetlen feltétele. Nem elég csak a g yerekekkel törődni. Ennél több kell, amíg fiatalok vag yunk. Elmehetnénk például Interlakenbe, ahova először utaztunk el eg yütt, amikor meg ismerkedtünk eg ymással. Fölmászhatnánk a Jung fraura és g yönyörködhetnénk a tájban. Párterápia! Már csak ez hiányzott. * * * A férjemmel folytatott beszélg etésről eg y rég i közmondás jut eszembe: az a leg rosszabb vak, aki nem is akar látni. Hog y g ondolhatja azt, hog y ő hag yott mag amra? Honnan vette ezt a baromság ot, mikor én vag yok az, aki nem fog adja őt tárt karokkal és lábakkal az ág yban? Már eg y jó ideje nem élünk intenzív szexuális életet. Pedig eg y eg észség es kapcsolatban ez fontosabb, és jobban összeköti a párt, mint a jövő tervezg etése vag y a g yerekekről való beszélg etés. Interlakenből annyira emlékszem, hog y mindig késő délután sétáltunk az utcán – mert eg yébként eg ész nap a szállodában voltunk, szeretkeztünk, és olcsó bort ittunk. Ha szeretünk valakit, nem elég szünk meg azzal, hog y meg ismerjük a lelkét: azt is tudni akarjuk, milyen a teste. Kell ez? Azt nem tudom, de azt tudom, hog y az ösztön ezt diktálja. És nincs meg szabva, mikor kell meg történnie, és szabályok sincsenek, amelyeket be kell tartani. Nincs jobb dolog , mint eg ymás felfedezése, amikor a tartózkodás átadja a helyét a merészség nek, és a halk nyög ések kiáltássá vag y káromkodássá fajulnak. Ig en, káromkodássá – nekem valamiért óriási szükség em van rá, hog y tiltott, „mocskos” szavakat halljak, miközben bennem van eg y férfi. Ezekben a pillanatokban felmerülnek az örök kérdések: „Nem nyomlak nag yon?” „Gyorsabban vag y lassabban csináljam?” Ezek a kérdések mindig rosszkor jönnek, zavaróak, de a kezdeményezéssel, a meg ismeréssel és a kölcsönös tisztelettel járnak. Nag yon fontos, hog y a tökéletes eg yüttlét felépítése közben beszéljünk eg ymással. Különben csak néma és hazug frusztráció lenne az eg észből.
Aztán jön a házasság . Próbálunk továbbra is ug yanúg y viselkedni eg ymással, mint az elején, és sikerül is – nekem az első terhesség emig sikerült, ami elég hamar jött. És hirtelen rádöbbenünk, hog y minden meg változott. • Ettől kezdve szex csak éjszaka lehet, lehetőség szerint közvetlenül elalvás előtt. Mintha olyan kötelesség lenne, amelyet mindketten elfog adunk, és fel sem merülhet, hog y a másiknak épp nincs kedve. Ha elmarad a szex, felébred a g yanú, úg yhog y jobb, ha tartjuk mag unkat a szertartáshoz. • Ha nem volt jó, ne mondj semmit, majd holnap jobb lesz. Elvég re házasok vag yunk, előttünk az eg ész élet. • Nincs már mit felfedezni, és ig yekszünk a lehető leg nag yobb élvezetet kihozni ug yanazokból a dolg okból. Olyan, mintha mindennap ug yanolyan ízű és márkájú csokoládét ennék: nem nag y áldozat, de tényleg ennyi az eg ész? Persze, hog y nem csak ennyi: lehet venni játékszereket a szexboltokban, el lehet menni szving erklubokba, meg lehet hívni eg y harmadik személyt, részt lehet venni merészebb barátaink otthonában rendezett org iákon. Nekem ez mind túl kockázatos. Nem tudjuk, milyen következményekkel járhat, úg yhog y jobb, ha hag yjuk az eg észet. És íg y telnek a napok. A barátokkal beszélg etve rájöttünk, hog y ez a szimultán org azmus dolog – hog y eg yszerre izg ulunk fel, ug yanott simog atjuk eg ymást, aztán eg yszerre nyög ünk – csak mítosz. Hog y élvezhetnék el, ha közben arra kell fig yelnem, hog y jó-e, amit csinálok? Sokkal természetesebb íg y: érintsd meg a testem, őrjíts meg , és aztán én is ug yanezt teszem veled. Nem, az esetek többség ében nem íg y van. Az eg yüttlétnek „tökéletesnek” kell lennie. Vag yis nem létezőnek. És óvatosan a nyög ésekkel – még felébrednek a g yerekek! Ah, de jó, hog y vég e, olyan fáradt voltam, hog y nem is tudom, hog y jött össze. Erre csak te vag y képes! Jó éjt! És ez íg y meg y, eg észen addig , amíg mindketten rá nem jövünk, hog y le kell g yőzni a meg szokást. De ahelyett, hog y szving erklubba mennénk, vag y olyan játékszereket vennénk, amelyekről azt se tudjuk, mire valók, vag y elmennénk az őrült barátainkhoz, akik folyton új dolg okat fedeznek fel, úg y döntünk, hog y… eg y kicsit g yerekek nélkül leszünk. Eltervezünk eg y romantikus utazást. Meg lepetések nélkül. Ahol minden abszolút kiszámítható és előre meg van szervezve. És azt hisszük, hog y ez nag yszerű ötlet. * * * Csináltam mag amnak eg y másik e-mail fiókot. Meg van a drog , ki is próbáltam (aztán persze meg esküdtem, hog y soha többet nem csinálok ilyet, mert iszonyú jó érzés volt).
Tudom, hog y jutok be az eg yetemre úg y, hog y ne veg yenek észre, és hog y teg yem a bizonyítékot Marianne asztalára. Már csak azt kéne kitalálni, melyik fiókot nem fog ja rög tön kihúzni. Talán ez a terv leg kockázatosabb része. De ezt javasolta a díler, és hallg atnom kell a tapasztalt hang ra. Nem kérhetek seg ítség et a diákoktól, mindent eg yedül kell csinálnom. Aztán nincs más dolg om, mint hog y meg valósítom a férjem „romantikus álmát”, és teleszórom Jacob telefonját szerelmes és reménykedő üzenetekkel. A dílerrel folytatott beszélg etésem adott eg y jó ötletet, amit rög tön át is ültethetek a g yakorlatba: mindennap küldök neki szerelmes és ösztönző SMS-eket. Ez kétféleképpen is működhet. Eg yrészt láthatja, hog y bátorítom, és eg yáltalán nem harag szom a g olfklubban történtek miatt. Másrészt, ha az előbbi nem működik, akkor még mindig fennáll az az eshetőség , hog y Madame König eg yszer meg nézi a férje mobiltelefonját. Bekapcsolom az internetet, kimásolok valami értelmeset, és meg nyomom a „küldés” g ombot. A választások óta nem történt Genfben semmi érdemleg es. Jacobot sem kérdezi már a sajtó, és fog almam sincs, mi van vele. Eg yetlen dolog fog lalkoztatja a közvéleményt ezekben a napokban: elmaradjon-e a szilveszteri ünnepség a városban. A képviselők eg y része szerint csillag ászati kiadásokkal jár. Eng em bíztak meg , hog y derítsem ki, mit is jelent pontosan a „csillag ászati”. Elmentem a polg ármesteri hivatalba, és meg tudtam, hog y a pontos összeg 115 ezer svájci frank, ami nag yjából két ember adója – mondjuk, az enyém és a mellettem dolg ozó munkatársamé. Vag yis két – jól kereső, de nem rendkívül g azdag – ember befizetett adójából több ezer embert tehetnének boldog g á. De nem. Spórolni kell, mert senki sem tudhatja, mit hoz a jövő. Közben meg csak telnek a város kincstárai. Lehet, hog y nem lesz elég só télen, amellyel fel lehetne szórni az utcákat, hog y ne fag yjon rá a hó az aszfaltra, és ne történjenek balesetek, a járdák eg yébként is folyton javításra szorulnak, mindenütt építkezések vannak, és senki se tudja, minek. A boldog ság várhat. A látszat fenntartása fontosabb. Ez alatt azt kell érteni, hog y senki nem veheti észre, milyen g azdag ok vag yunk. * * * Holnap korán kell kelnem, mert hamarabb meg yek dolg ozni. Az, hog y Jacob tudomást sem vesz az üzeneteimről, közelebb hozott a férjemhez. De azért még mindig bosszút akarok állni. Ig az, hog y már nem nag yon van kedvem hozzá, de utálok félbehag yni valamit, amibe belekezdtem. Az élet döntések sorozatából és a következmények vállalásából áll. Én már rég óta nem élek íg y, és talán részben ezért vag yok most hajnalban meg int ébren, és csak bámulom a plafont. Kész idő- és pénzpazarlás ez az üzenetküldözg etés – eg y olyan férfinak, aki rám se hederít. Már nem érdekel a boldog ság a. Sőt, valójában azt akarom, hog y boldog talan leg yen, mert én
felajánlottam neki mag am, ő meg azt javasolta, hog y menjek el párterápiára. És ezért kell börtönbe juttatnom azt a boszorkányt, akkor is, ha emiatt évszázadokig ég ek majd a purg atóriumban. Kell? Ezt meg honnan vettem? Fáradt vag yok, nag yon fáradt, és nem tudok aludni. „A házasság ban élő nők g yakrabban szenvednek depresszióban, mint eg yedülálló társaik”, áll eg y mai cikkben. Nem olvasom el. De ez az év nag yon, nag yon különös. * * * Szuper az életem, minden úg y van, ahog y tinédzser koromban elterveztem, boldog vag yok… aztán eg yszer csak történik valami. Mintha meg támadta volna a számítóg épet valami vírus. És lassan, de könyörtelenül elkezdődik a pusztulás. Minden lelassul. Néhány fontos prog ramnak reng eteg memóriát kell használnia, hog y elinduljon. Eg y-eg y könyvtár – tele fotókkal, szöveg ekkel – nyomtalanul eltűnik. Keressük az okát, de nem találunk semmit. Kérdezg etjük a barátainkat, akik jobban értenek hozzá, de ők sem találják az okot. A számítóg ép pedig szép lassan kiürül, lelassul, és már nem is a miénk. Most már a felderíthetetlen vírusé. Persze bármikor lecserélhetjük a g épet, de mi van azokkal a dolg okkal, amelyeket elmentettünk, és olyan sokáig tartott elrendezni őket? Örökre elvesznek? Ez nem ig azság . Eg yáltalán nem én irányítom az eseményeket. Hanem az abszurd szerelem eg y olyan férfi iránt, aki most úg y érzi, hog y zaklatom. A házasság om eg y másik férfival, aki látszólag közel áll hozzám, de soha nem mutatja ki a g yeng eség ét, a sebezhetőség ét. A vág y, hog y leg yőzzek valakit, akit csak eg yszer láttam, s mindezt abban a hiszemben, hog y ez majd kiűzi a fejemből a belső démonjaimat. Sokan mondják: az idő mindent meg g yóg yít. De ez nem ig az. Nag yon is úg y tűnik, hog y az idő csak azokat a jó dolg okat törli el, amelyeket örökre meg akartunk volna őrizni. Azt mondja: „Ne áltasd mag ad, ez a valóság ”. Ezért nem maradnak meg bennem azok az olvasmányok, amelyek az erkölcsi felemelkedésemet szolg álnák. Van eg y lyuk a lelkemen, amely elszívja az összes pozitív energ iát, és csak az üresség marad utána. Ismerem ezt a lyukat – már hónapok óta eg yütt élek vele –, de nem tudom, hog yan másszak ki a csapdából. Jacob szerint párterápiára lenne szükség em. A főnököm kiváló újság írónak tart. A g yerekeim látják, hog y meg változott a viselkedésem, de nem kérdeznek semmit. A férjem csak akkor értette meg , mit érzek, amikor elmentünk eg y étterembe és meg próbáltam meg nyílni neki. Elveszem az iPadet az éjjeliszekrényről. Meg szorzom a 365-öt 70-nel. Az eredmény 25 550. Ennyit él eg y átlag os ember. Hány napot veszteg ettem már el ebből? A körülöttem lévő emberek állandóan panaszkodnak. „Napi nyolc órát dolg ozom, és ha
előléptetnek, tizenkettőt fog ok.” „Amióta házas vag yok, nincs időm mag amra.” „Istent kerestem, és most misére, istentiszteletre, vallási szertartásokra kell járnom.” Mindaz, amit nag y erőbedobással keresünk – leg yen az szerelem, munka, hit –, felnőttkorunkra nyűg g é válik. Túlság osan nehéz teher. Eg yetlen módja van ebből kiszállni: a szeretet által. A szeretet a rabszolg aság ot szabadság g á változtatja. De jelen pillanatban képtelen vag yok szeretni. Csak g yűlöletet érzek. És bármilyen abszurdnak hang zik is, ez ad értelmet az életemnek.
* * * Amikor odaérek a helyre, ahol Marianne filozófiát tanít, leg nag yobb meg lepetésemre a Genfi Eg yetemi Kórház eg yik campusán találom mag am. Fel is merül bennem a kérdés: lehet, hog y ez a híres kurzus, amely az önéletrajzában úg y ki van emelve, csupán valami tananyag on kívüli tanfolyam, aminek eg y cseppnyi akadémiai értéke sincs? Eg y szupermarket parkolójában tettem le az autót, és körülbelül eg y kilométert sétáltam eddig az alacsony épületekből álló komplexumig , amelyet szép zöld pázsit vesz körül, közepén kis tóval, és nyilak mutatják az irányt mindenfelé. Itt vannak azok az intézmények is, amelyek mintha nem idevalók lennének, de ha beleg ondolunk, kieg észítik a campus központi részeit: az idősek kórházi részleg e és eg y elmeg yóg yintézet. A bolondokháza eg y szép, XX. század eleji épületben van, és itt tanulnak a leendő pszichiáterek, ápolónők, pszichológ usok és pszichoterapeuták, akik Európa különböző tájairól jönnek ide. Most valami furcsa tákolmányon meg yek keresztül, ami azokra a jelzőoszlopokra emlékeztet, amelyek a repülőtereken a leszállópályák vég én szoktak lenni. Hog y meg tudjam, mire való, el kell olvasnom a mellette lévő táblát. Kiderül, hog y ez eg y szobor, a címe Átjáró 2000, amit ábrázol, az pedig nem más, mint eg y „látható zene”, és tíz darab, piros fénnyel ellátott sorompóból áll. Azon tűnődöm, hog y vajon a „művész” az eg yik beutalt lehetett-e, de ahog y tovább olvasom, kiderül, hog y eg y híres szobrász az alkotó. Persze tisztelni kell a művészetet. De nekem ne jöjjön senki azzal, hog y az emberek többség e normális. Ebédidő van – eg ész nap csak ilyenkor vag yok szabad. A leg érdekesebb dolg ok mindig ebédidőben történnek velem – ilyenkor találkozom a barátnőimmel, a politikusokkal, a „forrásokkal” és a drog kereskedőkkel. Gondolom, üresek az előadótermek. Nem mehetek az ebédlőbe, ahol Marianne – vag y Madame König – most biztos a szőke haját dobálja, miközben a hallg atók elképzelik, hog y miként hódítják meg ezt az izg almas nőt, a lányok pedig az eleg ancia, az intellig encia és a tökéletes viselkedés példaképeként tekintenek rá. Meg kérdezem a recepción, hol van Madame König szobája. Közlik, hog y ebédidő van (ha nem tudnám). Azt felelem, hog y nem akarom meg zavarni a pihenését, ezért szeretném a szobája előtt meg várni. Teljesen átlag osan vag yok öltözve, úg y nézek ki, mint az, akire ránéz az ember, és a következő pillanatban már el is felejti. Az eg yetlen g yanús dolog a napszemüveg em: borong ós az idő. De látom, hog y a recepciós nő is észreveszi a szemüveg alól kilóg ó rag tapaszokat. Nyilván arra következtet, hog y plasztikai műtéten estem át. Elindulok a terem felé, ahol Marianne az óráit tartja. Mag am is meg lepődöm a saját
önuralmamon. Azt hittem, hog y félni fog ok, hog y félúton meg g ondolom mag am, de nem. Itt vag yok, és teljesen jól érzem mag am, élvezem a dolg ot. Ha eg yszer írnom kéne mag amról valamit, olyasmit írnék, mint Mary Shelley az ő Victor Frankensteinjéről: csak ki akartam szállni a mókuskerékből, valami értelmet akartam adni érdektelen és kihívások nélküli életemnek. Az eredmény pedig eg y szörnyeteg lett, aki ártatlanokat bántott és bűnösöket mentett meg . Mindenkinek van sötét oldala. Mindenki szívesen kipróbálná a teljhatalmat. Olvastam kínról és háborúról szóló történeteket, és úg y látom, hog y azok, akik szenvedést okoznak másoknak, hatalmuk g yakorlása pillanatában eg y ismeretlen szörnyeteg hatása alá kerülnek, de mihelyt hazatérnek, szerető családapákká, hű hazafiakká és csodálatos férjekké változnak. Emlékszem, eg yszer, még fiatalkoromban, meg kért az akkori fiúm, hog y vig yázzak az uszkárjára. Utáltam azt a kutyát. Osztoznom kellett vele a szeretett fiú fig yelmén. Én mag amnak akartam az egész szerelmét. Aznap elhatároztam, hog y bosszút állok azon az irracionális állaton, amely semmivel sem járul hozzá az emberiség g yarapodásához, de a passzivitása szeretetet és g ondoskodást ébreszt az emberben. Elkezdtem bántalmazni, de úg y, hog y ne leg yen nyoma: eg y seprűnyélbe szúrt tűvel bökdöstem. A kutya nyüszített, ug atott, de én nem hag ytam abba, amíg meg nem untam. Amikor a barátom hazajött, átölelt és meg csókolt, ahog y szokott. Meg köszönte, hog y vig yáztam az uszkárjára. Szeretkeztünk, és az élet ment tovább. A kutyák nem tudnak beszélni. Erre g ondolok, miközben Marianne szobája felé tartok. Hog y vag yok képes erre a g onoszság ra? Úg y, ahog y mindenki. Láttam már olyat, hog y eg y férfi, aki halálosan szerelmes a feleség ébe, elveszti a fejét és meg veri a nőt, aztán meg zokog va esedezik a bocsánatáért. Érthetetlen, abszurd állatok vag yunk. De miért csinálom ezt Marianne-nal, akinek mindössze annyi a bűne, hog y lekezelően viselkedett velem eg y partin? Én meg erre g ondosan kidolg oztam eg y tervet, elmentem eg y drog kereskedőhöz kábítószert venni, amelyet most a fiókjában akarok elrejteni? Azért csinálom, mert neki sikerült, ami nekem nem: meg szerezni Jacob fig yelmét és szerelmét. És ennyi elég is? Ha ez íg y lenne, az emberek 99,9 százaléka eg ymás ellen fondorkodna. Azért csinálom, mert belefáradtam a panaszkodásba. Beleőrültem az álmatlan éjszakákba. És ebben az őrületben jobban érzem mag am. Azért csinálom, mert úg ysem fog ok lebukni. Mert nem akarok folyton erre g ondolni. Mert komolyan beteg vag yok. Mert nem én vag yok az eg yetlen. A Frankenstein azért nem ment ki a divatból, mert a mai napig mindenki mag ára ismer a tudósban és a szörnyeteg ben. Meg torpanok. „Komolyan beteg vag yok” – g ondolom. Ez nag yon is valószínű. Talán most azonnal sarkon kéne fordulnom, hog y keressek eg y orvost. Jó, tényleg meg teszem, de előbb vég re kell hajtanom a feladatot, amit kitűztem mag am elé, akkor is, ha az orvos aztán majd kihívja a rendőrség et – az orvosi titoktartás miatt nem említi a nevem, de még is meg akadályoz eg y
ig azság talanság ot. Odaérek az ajtóhoz. Átg ondolom az útközben felmerülő miérteket. Még is tétovázás nélkül lépek be. Meg pillantok eg y olcsó íróasztalt, fiókok nélkül. Csak eg y eszterg ált lábakon álló falap. Rá lehet tenni néhány könyvet, a táskát, és kész. Gondolhattam volna. Eg yszerre fog el a kudarc érzése és a meg könnyebbülés. A néma folyosók ismét életre kelnek: az emberek visszatérnek az óráikra. Hátra se nézek, úg y lépek ki, és elindulok velük szemben. A folyosó vég én van eg y ajtó. Kinyitom, és az idősek kórházával szemben találom mag am, eg y kis emelkedő tetején áll, masszív falak közt, és – biztos vag yok benne – tökéletesen működik a fűtése. A recepción eg y nem létező személy után érdeklődöm. Azt felelik, hog y bizonyára valahol máshol van az illető – valószínűleg Genfben van a leg több idősotthon nég yzetméterenként. Az ápolónő felajánlja, hog y utánanéz nekem. Hiába mondom, hog y nem kell, ő nem tág ít: – Ig azán nem kerül semmibe. Hog y ne leg yek túl g yanús, beleeg yezem. Miközben a számítóg épébe mélyed, elveszek a pultról eg y könyvet, és lapozg atni kezdem. – Gyermekkönyv – mondja az ápolónő, föl sem nézve a képernyőjéről. – A g ondozottak nag yon szeretik. Lehet benne valami. Találomra felütöm valahol: Egy egér szörnyen félt a macskától. Egy nagy varázsló megsajnálta, és macskává változtatta. De akkor meg a kutyától kezdett el rettegni, így hát a varázsló kutyává változtatta. Akkor viszont a tigristől félt. A varázsló, rendkívül türelmes lévén, tigrissé változtatta a varázserejével. Ettől kezdve a vadásztól rettegett. A varázsló ekkor azonban feladta, és újra egérré változtatta, mondván: – Sehogy nem tudok neked segíteni, mert soha nem fogod fel, hogy mivé váltál. Jobb lesz, ha visszaváltozol azzá, aki voltál. Az ápolónő nem találja a fiktív beteg et. Bocsánatot kér. Meg köszönöm a seg ítség ét, és indulnék kifelé, de úg y tűnik, örül, hog y vég re beszélg ethet valakivel. – Azt hiszi, hog y a plasztikai műtét seg íthet? Plasztikai műtét? Ja, ig en. Eszembe jutnak a rag tapaszok a napszemüveg em alatt. – A g ondozottak többség e vég eztetett már mag án plasztikai műtétet. A mag a helyében én nem tenném. Meg billenti a test és a lélek eg yensúlyát. – Nem kérdeztem a véleményét, de úg y tűnik, áthatja valami emberbaráti kötelesség tudat, és folytatja: – Az öreg edés azok számára jelent ig azán komoly meg rázkódtatást, akik azt hiszik, hog y lelassíthatják az idő múlását. Meg kérdezem, milyen nemzetiség ű. Mag yar. Hát persze. A svájciak soha nem nyilvánítanak véleményt, ha nem kérdezik őket. Meg köszönöm a kedvesség ét, és kilépek. Leveszem a napszemüveg et és a rag tapaszokat. Az álca
működött, de a terv nem. Ismét kiürült a campus. Most mindenki azzal van elfog lalva, hog y meg tanulja, hog yan g ondolkodjon, hog yan ápoljon, hog yan g ondolkodtasson el másokat. Sétálok eg y nag yot, és visszameg yek az autómhoz. Messziről látom a pszichiátriát. Lehet, hog y nekem is ott kéne lennem? * * * Mindenki ilyen? – kérdezem a férjemet, miután a g yerekeket elnyomta az álom, és mi is készülünk lefeküdni. – Milyen? Ilyen, mint én, hog y hol nag yon jól érzi mag át, hol meg borzalmasan. – Szerintem ig en. Állandóan ig yekszünk uralkodni mag unkon, nehog y előbújjon a szörny a rejtekhelyéről. Ez ig az. – Nem azok vag yunk, akik lenni szeretnénk. Azok vag yunk, akinek a társadalom akar látni minket. Azok vag yunk, akinek a szüleink elképzeltek minket. Senkinek sem akarunk csalódást okozni, óriási szükség ünk van rá, hog y szeressenek. Ezért inkább elfojtjuk leg jobb önmag unkat. És ami álmaink fénye volt, az szép lassan rémálmaink szörnyeteg évé változik át. A meg nem valósított dolg ok, a valóra nem váltott lehetőség ek bosszúja ez. Ha jól tudom, a pszichiáterek ezt rég en mániás depressziónak hívták, de a politikai korrektség jeg yében elnevezték inkább bipoláris zavarnak. Honnan vették ezt a nevet? Van eg yáltalán különbség az északi és a déli pólus között? Nem lehetnek sokan… – Persze, nag yon kevesen élnek ilyen vég letes hang ulating adozással. De bármiben lefog adom, hog y minden emberben benne van ez a szörnyeteg . Eg yrészről bűnöző, aki bemeg y az eg yetemre, hog y bűnbe keverjen eg y ártatlant – miközben mag a sem tudja meg mag yarázni, miért van benne annyi g yűlölet. Másrészről anya, aki szeretettel g ondoskodik a családjáról, és keményen dolg ozik, hog y a szerettei semmiben se szenvedjenek hiányt – és persze azt sem érti, honnan van energ iája fenntartani ezt az érzést. – Emlékszel Jekyllre és Hyde-ra? Úg y tűnik, nem a Frankenstein az eg yetlen könyv, amit az első kiadása óta folyamatosan meg jelentetnek: a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete, amit Robert Louis Stevenson három nap alatt írt, hasonló utat járt be. A történet Londonban játszódik, a XIX. században. Az orvos és kutató Henry Jekyll meg van g yőződve róla, hog y a jó és a rossz minden emberben benne van. Elhatározza, hog y be is bizonyítja elmélete helyesség ét, pedig majdnem mindenki kineveti, még a menyasszonya, Beatrix apja is. Fáradhatatlanul dolg ozik a laboratóriumában, míg nem sikerül előállítania eg y különös veg yületet. Mivel senkinek az életét nem akarja veszélybe sodorni, ő mag a issza meg . Az ital hatására felszínre bukkan az ördög i énje – akit Mr. Hyde-nak hív. Jekyll azt hiszi, hog y
kordában tarthatja Hyde meg jelenését, de hamarosan rá kell döbbennie, hog y nag yon téved: ha az ember kieng edi a g onosz énjét, az csakhamar teljesen elhomályosítja a bennünk rejlő jót. Ez mindenkire ig az. Ig az a zsarnokokra is, akik kezdetben rendszerint jó szándékúak, de hog y vég hezvihessék mindazt, amit jónak látnak, fokozatosan szabadjára eng edik az emberi természet leg vadabb oldalát: az erőszakot. Összezavarodtam. Meg vag yok rémülve. Ez bárkivel meg történhet? – Nem. Nag yon kevés az olyan ember, akinek nem eg észen világ os, mi a jó és mi a rossz. Nem tudom, hog y az a nag yon kevés ember tényleg olyan kevés-e: már az iskolában is találkoztam hasonlóval. Volt eg y tanárom, aki a világ leg jobb embere volt, de eg yik pillanatról a másikra kifordult mag ából, és én teljesen összezavarodtam. Minden diák retteg ett tőle, mert soha nem lehetett tudni, milyen hang ulatban lesz. De hát ki mert volna szólni? Elvég re a tanárnak mindig ig aza van. Eg yébként is mindenki azt g ondolta, hog y a családjában van valami probléma, és nemsokára biztos meg oldódik. Aztán eg y napon Mr. Hyde elszabadult, és bántalmazta az eg yik osztálytársamat. Az üg y az ig azg ató elé került, és a tanárt elbocsátották. Attól kezdve óvatos lettem az olyan emberekkel, akik túlság osan kedvesek. – Mint a tricoteuse-ök. Ig en, mint azok a francia munkásnők, akik ig azság ot és kenyeret akartak a szeg ényeknek, és meg akarták szabadítani Franciaország ot XVI. Lajos túlkapásaitól. A rémuralom idején ők értek oda először a g uillotine-hoz, az első sorban várták a kivég zést, és hog y elüssék az időt, kötöttek. Valószínűleg tisztes családanyák voltak, akik eg yébként odaadóan g ondoskodtak a férjükről és a g yerekeikről. Kötéssel ütötték el az időt két lefejezés között. – Te erősebb vag y nálam. Mindig irig yeltelek ezért. Talán ezért is nem mutattam ki soha ig azán az érzelmeimet: nem akartam, hog y látsszon, mennyivel g yeng ébb vag yok. Fog alma sincs, mit beszél. De vég e is van a beszélg etésünknek. Meg fordul és elalszik. Én pedig mag amra maradok az „erőmmel”, és bámulom a plafont. * * * Eg y héttel később már azt teszem, amit meg fog adtam mag amnak, hog y soha nem fog ok meg tenni: pszichiátereket látog atok. Három időpontot szereztem három orvosnál. Tele volt a naptárjuk – ez annak a jele, hog y sokkal több kieg yensúlyozatlan ember van Genfben, mint g ondolnánk. Azzal érveltem, hog y nekem nag yon sürg ős, mire a titkárnők azt felelték, hog y mindenkinek minden nag yon sürg ős, meg köszönték az érdeklődésemet, de nag yon sajnálják: nem mondhatnak le más pácienseket. Akkor előhúztam az adumat, ami mindig beválik: meg mondtam, hol dolg ozom. A varázsszó,
„újság író”, amelyet eg y fontos lap neve követ, minden ajtót képes kinyitni – vag y bezárni. Ez esetben tudtam, hog y az eredmény kedvező lesz. Sikerült időpontot szereznem. Nem szóltam senkinek – sem a férjemnek, sem a főnökömnek. Elmentem az elsőhöz – eg y furcsa férfihoz, aki brit akcentussal beszélt, és eg yből közölte, hog y nem fog adja el a beteg biztosítást. Gyanút fog tam, hog y talán illeg álisan dolg ozik Svájcban. Vég telen türelemmel elmag yaráztam, mi történik velem. Frankensteint és az ő szörnyeteg ét hoztam fel példának, meg Dr. Jekyllt és Mr. Hyde-ot. Könyörög tem, hog y seg ítsen kordában tartanom a szörnyeteg et, amely kezd kicsúszni az irányításom alól. Meg kérdezte, mit értek ez alatt. Nem árultam el neki a valódi részleteket, amelyek kínosak lettek volna rám nézve. Nem mondtam el, hog y be akartam mártani eg y ártatlan embert, ig azság talanul meg akartam vádolni, hog y drog ot árul. Inkább hazudtam: azt mondtam, g yilkos g ondolataim vannak, álmában meg akarom ölni a férjemet. Erre meg kérdezte, van-e valamelyikünknek szeretője, és én nemmel válaszoltam. Ő tökéletesen meg értett, és úg y vélte, hog y ez teljesen normális. Eg y év kezelés, heti három alkalommal, 50%-kal csökkenti ezt a vág yamat. Ezen nag yon meg ütköztem! És ha én addig ra meg ölöm a férjem? Erre azt felelte, hog y amit érzek, az csak érzelemátvitel, képzelg és, és hog y az ig azi g yilkosok soha nem kérnek seg ítség et. Mielőtt távoztam, elkért 250 frankot, és szólt a titkárnőjének, hog y a jövő héttől kezdve rendszeresen írjon be a naptárába. Meg köszöntem, azt mondtam, hog y meg kell néznem a naptáramat, aztán azzal az elhatározással húztam be mag am mög ött az ajtót, hog y soha nem jövök vissza. A második pszichiáter eg y nő volt. Ő elfog adta a társadalombiztosítást, és sokkal nyitottabb volt a mondandómra. Neki is elmondtam ug yanazt a históriát: hog y meg akarom ölni a férjemet. – Hát, néha én is meg ölném az enyémet – mondta mosolyog va. – De mindketten tudjuk, hog y ha minden nő meg valósítaná a titkos álmait, alig maradna olyan g yerek, akinek életben van az apja. Ez eg y normális késztetés. Normális? Némi beszélg etés után – melynek során elmag yarázta, hog y eng em voltaképpen ag yonnyom a házasság om, és szabad tér nélkül kétség telenül nem tudok továbbfejlődni, a szexualitásom pedig olyan hormonális zavart idéz elő, aminek hatalmas szakirodalma van – fölírt eg y jól ismert antidepresszánst. Hozzátette, hog y amíg nem kezd el hatni a g yóg yszer, eg y hónapig pokol lesz az életem, de ha azon túljutok, az eg ész csak eg y rossz emlék lesz. Amennyiben nem hag yom abba a tabletták szedését. Mennyi ideig ? – Az változó. De úg y g ondolom, hog y három év múlva már csökkenthetjük az adag ot. A társadalombiztosítással az a baj, hog y a számlát a páciens otthonába küldik. Úg yhog y
készpénzzel fizettem, aztán ismét azzal az elhatározással csuktam be az ajtót, hog y ide se jövök vissza többet. Elmentem hát a harmadik időpontra is, eg y újabb férfihoz, akinek a rendelője eg y vag yonba kerülhetett. Az első kettővel ellentétben fig yelmesen vég ig hallg atott, és úg y tűnt, ig azat ad nekem. Ig en, valóban fennáll a veszély, hog y meg ölöm a férjemet. Valóban potenciális g yilkos vag yok. Kezdem elveszíteni az uralmamat eg y szörnyeteg fölött, amelyet aztán nem tudok majd visszag yömöszölni a ketrecbe. Vég ül vég telenül óvatosan meg kérdezte, hog y szedek-e valami kábítószert. Csak eg yetleneg yszer próbáltam ki, feleltem. Nem hitte el. Témát váltott. Beszéltünk eg y keveset azokról a konfliktusokról, amelyekkel mindannyian kénytelenek vag yunk szembenézni, aztán visszatért a kábítószer-kérdésre. – Meg kell bíznia bennem. Senki nem fog yaszt drog ot eg yetleneg yszer. Tisztában kell lennie vele, hog y védi az orvosi titoktartás. Elveszítem az orvosi eng edélyem, ha bárkinek is elmondom, amit nekem mond. Leg yünk őszinték eg ymáshoz, mielőtt meg beszéljük a következő időpontot. Nem csak mag ának kell elfog adnia eng em mint orvost. Nekem is el kell fog adnom mag át mint pácienst. Ez íg y működik. Nem, erősködtem. Én nem drog ozom. Ismerem a törvényeket, és nem azért jöttem ide, hog y hazudjak. Csak meg akarom oldani a problémámat, lehetőleg minél g yorsabban, mielőtt valami rosszat teszek azokkal, akiket szeretek, és akik közel állnak hozzám. Szakállas, szép arca átható tekintettel nézett rám. Bólintott, mielőtt válaszolt: – Évekig g yűlt mag ában a feszültség , és most eg yik napról a másikra meg akar szabadulni tőle. A pszichiátria és a pszichoanalízis ilyet nem ismer. Nem vag yunk sámánok, akik eg yetlen varázsütéssel kiűzik a rossz szellemet az emberekből. Persze csak viccelt, de nag yszerű ötletet adott. Ezennel fel is hag ytam a pszichiátriai seg ítség keresésével. * * * Post Tenebras Lux. Sötétség után világ osság . A rég i városfal előtt állok, eg y száz méter hosszú építmény előtt, melynek nég y férfiból álló impozáns szoborcsoportját más, kisebb szobrok veszik körül. Az eg yik kitűnik a többi közül. Fejfedőt visel, hosszú szakálla van, és a kezében eg y olyan tárg yat tart, amely az ő korában sokkalta nag yobb hatalommal bírt, mint eg y g éppuska: a Bibliát. Miközben várok, arra g ondolok, hog y ha ez az ember most élne, mindenki – de leg inkább a franciák és a katolikusok – azt mondaná rá, hog y terrorista. Az általa elképzelt mag asabb ig azság érdekében olyan eszközöket használt, amelyek a torz elméjű Oszama bin Ládent juttatják eszembe. Mindkettőjüknek ug yanaz volt a céljuk: eg y teokratikus állam létrehozása, amelyben mindenkit
meg kell büntetni, aki nem tartja be Isten törvényét – pontosabban azt, amit ő annak tart. És eg yikük sem habozott erőszakot alkalmazni a célja elérése érdekében. Kálvin Jánosnak hívták, és Genfben működött. Emberek százait ítélték halálra és vég ezték ki nem messze innen. Nemcsak azokat a katolikusokat, akik hívek merészeltek maradni a vallásukhoz, hanem olyan tudósokat is, akik az ig azság keresés és a beteg ek g yóg yítása során meg merték kérdőjelezni a Biblia szó szerinti értelmezését. A leg híresebb Szervét Mihály esete volt, aki fölfedezte a tüdőkering ést, és ezért mág lyahalált halt. Nem helytelen dolog megbüntetni az eretnekeket és az istenkáromlókat. Így nem válunk a cinkosaikká a bűnben. (…) Nem az ember önkényéről van itt szó, Isten szól ilyenkor. (…) Ha tehát Ő ilyen súlyos dolgot követel tőlünk, mutassuk meg, hogy megadjuk Neki a kellő tiszteletet, hogy az Ő szolgálata feljebbvaló számunkra, mint az emberi megfontolás, hogy nem kímélünk se rokont, se más emberéletet, és elfelejtünk minden emberséget, ha az Ő dicsőségéért kell küzdeni. A pusztítás és a halál nem állt meg Genf határában: Kálvin apostolai – talán őket ábrázolják az emlékmű kisebb szobrai – eg ész Európában terjesztették a tanait és az intoleranciáját. 1566-ban több templomot is leromboltak Hollandiában, és a „lázadókat” – azaz a más vallást g yakorlókat – meg g yilkolták. Reng eteg műalkotást vetettek mág lyára azzal az ürüg g yel, hog y „bálványimádás”. A világ történelmi és kulturális örökség ének eg y része örökre elveszett. Ma pedig a g yerekeim Kálvinról tanulnak az iskolában – mintha ő lenne a nag y felvilág osító, aki újszerű g ondolataival „felszabadított” minket a katolikus ig a alól. Eg y ig azi forradalmár, akit a jövő nemzedékeknek tisztelniük kell. A sötétség után világ osság . Mi járhatott ennek az embernek a fejében? – kérdezem mag amban. Voltak-e álmatlan éjszakái, tudván, hog y családokat mészárolnak le, g yermekeket választanak el a szüleiktől, és vér folyik az utcakövön? Vag y olyan szentül meg volt g yőződve az ig azáról, hog y nem voltak kétség ei a küldetését illetően? Azt g ondolta, hog y mindaz, amit tesz, ig azolható a szeretet nevében? Mert az én kétség eim is ilyen jelleg űek, és ezek képezik a jelenleg i problémáim mag ját. Dr. Jekyll és Mr. Hyde. Akik személyesen ismerték, azt mondták róla, hog y Kálvin jó ember volt, meg fog adta Jézus tanításait és meg lepően alázatos tudott lenni. Féltek tőle, de szerették is – és ezzel a szeretettel tömeg eket tudott feltüzelni. Mivel a történelmet a g yőztesek írják, senki nem emlékszik már a keg yetlenség ére. Ma úg y tekintünk rá, mint a lélek g yóg yítójára, a nag y reformátorra, aki meg mentett minket a katolikus eretnekség től: az összes ang yaloktól és szentektől, szüzektől, aranytól és ezüsttől, búcsúktól és korrupciótól. * * *
Ekkor érkezik meg a férfi, akire várok, és félbeszakítja a tűnődésem. Eg y kubai sámán. Azt mondom neki, hog y sikerült meg g yőznöm a főszerkesztőt, hog y írjunk eg y cikket a stressz leküzdésének alternatív módszereiről. Az üzleti világ tele van olyan emberekkel, akik eg yik pillanatban rendkívül nag ylelkűnek mutatkoznak, a másikban meg minden harag jukat a g yeng ébbekre zúdítják. Az emberek eg yre kiszámíthatatlanabbak. A pszichiáterek és a pszichoanalitikusok naptárai zsúfolásig meg vannak telve, és nem tudnak több pácienst fog adni. De hát senki nem várhat hónapokig vag y évekig , hog y vég re kezeltesse a depresszióját. A kubai szótlanul vég ig hallg at. Meg kérdezem, folytathatjuk-e a beszélg etést eg y kávézóban, mert itt kint már elég hideg van. – A felhő miatt – mondja, és elfog adja a meg hívást. Ez a bizonyos felhő februárig vag y márciusig marad a város felett, és csak néha fújja el a misztrál. Ilyenkor derűs lesz az ég bolt, de a hőmérséklet még jobban leesik. – Hog y talált rám? Az újság eg yik biztonság i őre mesélt mag áról. A főszerkesztő azt szeretné, ha pszichológ usokkal, pszichiáterekkel, pszichoterapeutákkal készítenék interjúkat, de ezt már százszor meg tették mások. Nekem valami eredetire van szükség em, és ehhez ő lehet a meg felelő alany. – Nem írhatja le a nevemet. Amit én csinálok, azt nem fedezi a társadalombiztosítás. Gondolom, valójában erre céloz: „Amit én csinálok, az illeg ális.” * * * Csaknem húsz percig beszélek, hog y feloldódjon, de a kubai vég ig eng em tanulmányoz. Alacsony, a bőre napbarnított, a haja ősz, öltönyt és nyakkendőt visel. Az ember nem ilyennek képzel eg y sámánt. Elmondom neki, hog y minden, amit elmesél, titokban marad. Minket csak az érdekel, hog y sokan ig énylik-e a szolg álatait. Úg y hallottam, g yóg yítani is képes. – Ez nem ig az. Én nem tudok g yóg yítani. Csak Isten tud g yóg yítani. Jól van, eg yetértek. De nap mint nap találkozunk olyan emberekkel, akiknek eg yik pillanatról a másikra radikálisan meg változik a viselkedésük. És elámulunk, hog y mi történhetett azzal az emberrel, akiről azt hittük, hog y jól ismerjük. Mitől lett hirtelen ilyen erőszakos? Talán a munkahelyi stressz miatt? És másnap ismét teljesen normális. Meg könnyebbülünk, de a következő pillanatban mintha kihúznák a szőnyeg et a lábunk alól, amikor a leg kevésbé sem számítunk rá. És ekkor már nem azt kérdezzük, hog y mi történhetett az illetővel, hanem azt, hog y mi mit csináltunk rosszul. A kubai nem mond semmit. Még nem bízik bennem.
Van erre g yóg ymód? – Gyóg ymód van, de Isten kezében. Ig en, ezt tudom, de hog yan g yóg yít Isten? – Az változó. Nézzen a szemembe. Eng edelmeskedem, és úg y érzem, mintha eg yfajta transzba esnék, és nem én dönteném el, hog y hova meg yek. – A munkámat vezető erők nevében, a kapott hatalmam által, kérem az eng em oltalmazó szellemeket, hog y pusztítsák el az életedet és a családtag jaid életét, ha át akarnál adni eng em a rendőrség nek, vag y fel akarnál jelenteni a bevándorlási hivatalnál. A fejem körül hadonászik a kezével. Ilyen szürreális dolg ot még soha nem éltem át, leg szívesebben fölállnék és elmennék. De mire észbe kapok, már meg int normálisan viselkedik – se nem túl kedves, se nem túl hűvös. – Kérdezhetsz. Most már bízom benned. Kicsit meg rémültem. De valóban nem akarok semmi rosszat ennek az embernek. Kérek még eg y csésze teát, és elmondom, mit szeretnék pontosan: az orvosok, akiket „meg interjúvoltam”, mind azt mondták, hog y sokáig tart a terápia. A biztonság i őr viszont elmesélte – nag y nyomatékkal ejtem a szavakat –, hog y Isten a kubait használva csatornaként, kig yóg yított valakit a súlyos depressziójából. – Mi mag unk teremtjük a zavart a fejünkben. Nem kívülről jön. Elég , ha eg y védőszellem seg ítség ét kérjük, aki belép a beteg lelkébe és seg ít rendbe rakni a házát. Csak hát senki nem hisz már a védőszellemekben. Pedig fig yelnek minket, seg íteni akarnak, de senki nem hívja őket. Az én munkám abból áll, hog y meg idézem őket, ha valakinek szükség e van rájuk, és meg várom, míg elvég zik a dolg ukat. Ennyi az eg ész. Teg yük fel, hog y az illető eg y ag resszív pillanatában ördög i tervet eszel ki, hog y tönkreteg yen valakit. Például hog y meg rág almazza a munkahelyén. – Ez mindennapos dolog . Tudom, de amikor elmúlik az ag resszió, amikor az illető ismét normális lesz, nem marcang olja a bűntudat? – Dehog ynem. És az évek múlásával ez eg yre rosszabb lesz. Ezek szerint Kálvin mottója téves: sötétség után világ osság . – Micsoda? Semmi. Csak eszembe jutott az emlékmű a parkban. – Ig en, van fény az alag út vég én, ha erre g ondolsz. De néha az ember, mire átkel a sötétség en és kiér a másik oldalon, túl nag y rombolást hag y mag a mög ött. Nag yszerű, térjünk csak vissza a témánkhoz: a módszeréhez. – Nem az én módszerem. Hosszú évek óta használják a stressz, a depresszió, az ing erlékenység ,
az öng yilkosság i kísérletek és még sok más dolog ellen, amelyekkel az ember önmag ának árt. Istenem, meg találtam a meg felelő embert. Meg kell őriznem a hideg vérem. Ez a módszer az… – … öng erjesztő transz. Autohipnózis. Meditáció. Minden kultúrában meg van a mag a neve. De ne feledje, hog y a Svájci Orvosok Szövetség e nem nézi jó szemmel az ilyen dolg okat. Elmondom, hog y jóg ázom eg y ideje, még sem jutok el abba az állapotba, amelyben a problémák rendeződnek és meg oldódnak. – Most rólad beszélünk, vag y az újság cikkről? Mindkettőről. Most már bátran meg nyílok, mert tudom, hog y nem lehet titkom ez előtt az ember előtt. Attól a pillanattól kezdve tudom ezt biztosan, hog y meg kért, nézzek a szemébe. Elmag yarázom neki, hog y felesleg es rag aszkodnia a névtelenség hez: reng eteg en tudják, hog y a lakásában fog adja az embereket, Vervyer-ben. És reng eteg en – köztük rendőrök, börtönőrök – veszik ig énybe a szolg álatait. Ezt mag yarázta nekem a biztonság i őr a lapnál. – Neked az éjszakával van bajod – mondja. Ig en, ez a bajom. Miért? – Az éjszaka, eg yszerűen azért, mert éjszaka, képes újraéleszteni bennünk a g yermekkori félelmeinket, a mag ánytól, az ismeretlentől való retteg ést. Ha azonban sikerül leg yőznünk ezeket a szellemeket, könnyedén leg yőzzük azokat is, amelyek nappal jönnek. Azért nem félünk a sötétség től, mert mi a világ osság hoz tartozunk. Úg y érzem mag am, mint az iskolában, ahol a tanító bácsi a nyilvánvalót mag yarázza. Esetleg elmehetnék hozzá, hog y csináljon eg y… – … ördög űző szertartást? Nekem nem jutott eszembe ez a szó, de tulajdonképpen pontosan erre van szükség em. – Nem kell. Sok sötétség et látok benned, de sok fényt is. És ebben az esetben biztos vag yok benne, hog y a fény fog g yőzni. A sírás szélén állok, mert ez az ember valóban belépett a lelkembe, bár nem tudnám elmag yarázni, hog yan. – Hag yd, hog y néha elrag adjon az éjszaka, nézd a csillag okat és eng edd, hog y meg részeg ítsen a vég telenség érzése. Az éjszaka, a mag a minden sötétség ével, eg yben út is a meg világ osodás felé. Az éjszaka, melynek misztériumai közelebb visznek minket Istenhez, olyan, akár a sötét kút, melynek a leg mélyén szomjoltó víz van: fekete árnyaiban valahol ott rejlik a láng , amely fellobbanthatja a lelkünket. Csaknem két órán keresztül beszélg etünk. Váltig állítja, hog y nincs szükség em másra, csak hag yjam mag am elrag adni – és a leg nag yobb félelmeim is alaptalanok. Elmondom, milyen erős bennem a bosszúvág y. Szótlanul vég ig hallg at, eg yetlen meg jeg yzést sem fűz hozzá a mondandómhoz. Miközben beszélek, eg yre jobban leszek.
Azt javasolja, hog y menjünk ki a parkba, sétálni. Az eg yik kapunál fehér és fekete nég yzetek vannak a földre festve, rajtuk hatalmas műanyag sakkbábuk. Néhányan ott játszanak, a hideg dacára. A kubai g yakorlatilag eg y ideje meg sem szólal – én beszélek meg állás nélkül: hol hálás vag yok, hol meg átkozom az életemet. Meg állunk az eg yik óriási sakktábla előtt. Úg y tűnik, mintha jobban érdekelné a játék, mint a mondandóm. Abbahag yom a panaszkodást, és én is elkezdem fig yelni a játszmát, bár eg yébként csöppet sem érdekel az ilyesmi. – Menj vég ig az úton – mondja. Menjek vég ig ? Csaljam meg a férjem, teg yem be a kokaint a riválisom táskájába és hívjam a rendőrség et? Nevet. – Látod ezeket a játékosokat? Mindig meg kell tenniük a következő lépést. Nem hag yhatják félbe, mert az azt jelentené, hog y elfog adják a vereség et. Persze van olyan helyzet, amikor ez elkerülhetetlen, de leg alább az utolsó pillanatig küzdenek. Nekünk már mindenünk meg van, amire szükség ünk van. Nincs min javítanunk. Mindeg y, mit g ondolunk mag unkról: hog y jók vag y rosszak vag yunk, ig azság osak vag y ig azság talanok – mindez ostobaság . Tudjuk, hog y Genf eg ét beborítja eg y felhő, mely talán hónapokig nem mozdul el onnan, de előbb-utóbb még iscsak el fog menni. Menj hát tovább, hag yd, hog y vezessen az élet. Eg y szóval sem próbálja meg akadályozni, hog y olyat teg yek, amit nem kéne? – Eg y szóval sem. Ha olyat teszel, amit nem kéne, te mag ad is észre fog od venni. Miként az étteremben már meg mondtam: a lelkedben több a fény, mint a sötétség . De ehhez vég ig kell játszanod a játékot. Azt hiszem, soha életemben nem hallottam még ilyen hülye tanácsot. Meg köszönöm, hog y szánt rám az idejéből, meg kérdezem, mivel tartozom, de azt feleli, semmivel. * * * Amikor visszaérek a szerkesztőség be, a főnököm kérdezi, hog y mi tartott ilyen sokáig . Elmag yarázom, hog y mivel ilyen szokatlan témáról van szó, nehezen sikerült kihúznom az alanyból a szükség es információkat. – Ha annyira rendhag yó a téma, lehetség es, hog y a cikkünkkel illeg ális tevékenység et támog atunk? És vajon azzal nem illeg ális g yakorlatot támog atunk-e, amikor a fiatalokat a túlzott fog yasztásra ösztönző reklámokkal bombázzuk? Azzal nem a baleseteket seg ítjük-e elő, amikor 250 kilométer per órás sebesség g el közlekedő új autókról írunk? Azzal nem a depressziót és az öng yilkos hajlamokat ösztönözzük-e, amikor sikeres emberekről közlünk cikkeket – anélkül, hog y elárulnánk, miként jutottak a csúcsra és miként érték el, hog y mindenki más nag y nullának érezze
mag át mellettük? A főszerkesztő nem bocsátkozik vitába. Talán tényleg érdekes lehet az újság nak, amelynek a fő témája ma: „A Swiss Solidarity szervezet nyolcmillió frankkal támog at eg y ázsiai ország ot”. Írok eg y hatszáz szavas cikket – ennyi helyet kaptam. Az eg ész anyag ot az internetről szedtem, mert semmit nem tudtam felhasználni a sámánnal folytatott beszélg etésből, amelyből vég ül is tanácsadás lett. * * * Jacob! Eg yszerre feltámadt, és küldött eg y üzenetet, amelyben meg hív eg y kávéra – mintha nem lenne meg annyi érdekes dolog az életben, amit csinálhatnánk. Hol van a kifinomult borkóstoló? Hol van a férfi, akinek a birtokában van a világ leg erősebb szerelmi bájitala, a hatalom? És leg főképp, hol van a kamaszkori szerelmem, akit abban az időben ismertem meg , amikor még minden lehetség es volt mindkettőnk számára? Meg házasodott, meg változott, és most küld eg y üzenetet, hog y meg hívna eg y kávéra. Lehetne kicsit fantáziadúsabb, és elhívhatna inkább eg y meztelen futásra Chamonix-ba. Az talán jobban érdekelne. Eg yáltalán nem áll szándékomban válaszolni. Meg alázott a hetekig tartó hallg atásával. Azt hiszi, hog y azonnal rohanok, ha vég re keg yeskedik elhívni valahova? Lefekvéskor meg hallg atom (fülhallg atóval) az eg yik hang felvételt, amelyet a kubaival készítettem. Viszonylag az elején vag yok a beszélg etésnek, amikor még úg y tettem, mintha csak újság íróként fag g atnám – nem pedig eg y önmag ától meg rémült nőként –, meg kérdeztem, hog y a transz (vag y a meditáció, ahog y tetszik) alkalmas-e arra, hog y az ember elfelejtsen valakit. Úg y közelítettem meg a témát, hog y érthetett alatta „szerelmet” is, meg „szóbeli ag resszió miatti traumát” is, ug yanis akkor éppen arról beszéltünk. – Ez eg y elég g é ing oványos terület – felelte. – Ig en, előidézhetünk eg y viszonylag os amnéziát, de mivel az illető más dolg okhoz és eseményekhez is kapcsolódik, g yakorlatilag lehetetlen teljesen kitörölni. A felejtés eg yébként is helytelen hozzáállás. A szembenézés a helyes. Vég ig hallg atom az eg ész felvételt, próbálom elterelni a fig yelmem, fog adkozom, beírok pár dolg ot a naptáramba, de semmi nem seg ít. Elalvás előtt még üzenek Jacobnak, hog y elfog adom a meg hívását. Nem tudok uralkodni mag amon, ez az én bajom. * * * – Nem mondom, hog y hiányoztál, mert úg ysem hinnéd el. Nem mondom, hog y azért nem
válaszoltam az üzeneteidre, mert féltem, hog y újra beléd szeretek. Valóban nem hinnék el mindebből eg y szót sem. De hag yom, hadd mag yarázza a meg mag yarázhatatlant. Itt ülünk eg y semmi különös kávézóban Colombes-sur-Salève-ben, eg y faluban a francia határnál, tizenöt percre a munkahelyemtől. A szerény vendég sereg kamionsofőrökből és a közeli kőbánya munkásaiból áll. Én vag yok itt az eg yetlen nő, leszámítva a túlsminkelt felszolg álót, aki fel-alá járkál, miközben a vendég ekkel évődik. – Pokol az életem, amióta felbukkantál. Az óta a nap óta, amikor interjút készítettél velem az irodámban és kényeztettük eg ymást. A „kényeztettük eg ymást” kissé erős kifejezés. Én orálisan kielég ítettem őt. Ő nem csinált velem semmit. – Nem mondhatom, hog y boldog talan vag yok, de eg yre mag ányosabbnak érzem mag am, noha ezt senki nem tudja. Amikor barátok közt vag yok, nag yszerű a hang ulat és az ital, vidám a beszélg etés és én is mosolyg ok, de még olyankor is meg esik, hog y nem tudok odafig yelni a beszélg etésre. Közlöm, hog y fontos találkozóm van, és elmeg yek. Tudom, mi hiányzik: te. Itt az idő, hog y bosszút álljak: nem g ondolod, hog y párterápiára lenne szükség ed? – De ig en. Csakhog y Marianne-nal kéne mennem, de őt nem tudom rávenni. Ő mindenre mag yarázatot talál a pszichológ iában. Észrevette, hog y meg változtam, de ezt a választásoknak tulajdonítja. A kubainak ig aza volt, amikor azt mondta, hog y bizonyos dolg okat vég ig kell csinálnunk. Jacob ebben a pillanatban menti meg a feleség ét eg y súlyos kábítószer-kereskedelmi vádtól. – Túlság osan nag y lett a felelősség em, és ehhez még nem szoktam hozzá. Szerinte hamarosan meg szokom. És te? Hog yhog y és én? Mit akar tudni? Csak addig próbáltam ellenállni neki, amíg meg nem pillantottam, ahog y eg yedül üldög él eg y asztalnál a sarokban, előtte eg y Campari szódával, és láttam, ahog y a jöttömre elmosolyodik. Újra kamaszok vag yunk, csak most már ihatunk alkoholt anélkül, hog y törvényt sértenénk. Meg fog om a kezét: jég hideg . Nem tudom, fázik-e vag y fél. Minden rendben, felelem. Fölvetem, hog y leg közelebb korábban találkozzunk – vég e van a nyári időszámításnak, és hamar sötétedik. Eg yetért velem, és diszkréten szájon csókol – csak óvatosan, nehog y észreveg yék a körülöttünk ülők. – Az a leg nehezebb, hog y idén ősszel nag yon szép napsütéses időnk van. Elhúzom az irodámban a füg g önyt, látom kint az embereket, ahog y némelyikük kézen fog va sétál a párjával, és nem kell törődniük a következményekkel. Én meg nem mutathatom ki a szerelmemet. A szerelmét? Mi az, a kubai sámán meg sajnált, és a titokzatos szellemek seg ítség ét kérte? Sok mindent vártam ettől a találkozástól, de azt a leg kevésbé sem, hog y eg y férfi íg y meg nyitja
előttem a lelkét, ahog y most ő. Eg yre hevesebben dobog a szívem – az örömtől, a meg lepetéstől. Nem kérdezem sem őt, sem mag amat, miért történik mindez. – Ne értsd félre, nem irig ylem mások boldog ság át. Eg yszerűen csak nem értem, mások miért lehetnek boldog ok, én pedig miért nem. Euróval fizet, átsétálunk a határon, aztán ki-ki elindul a saját autója felé, az út túloldalára – azaz Svájcba. Nincs már helye a kölcsönös vonzalom kinyilvánításának. Elbúcsúzunk három puszival, és mindenki meg y a mag a útjára. Akárcsak a g olfklubi találkozásunk után, most sem bírok vezetni. Fölhúzom a kapucnim, hog y védjen a hideg től, aztán céltalanul csatang olok a faluban. Elmeg yek eg y posta és eg y fodrász mellett. Meg pillantok eg y bárt, nyitva van, de inkább továbbsétálok, hog y meg nyug odjak. Eg yáltalán nem akarom meg érteni, mi miért történik. Csak azt akarom, hog y meg történjen. „Elhúzom az irodámban a füg g önyt, látom kint az embereket, ahog y némelyikük kézen fog va sétál a párjával, és nem kell törődniük a következményekkel. Én meg nem mutathatom ki a szerelmemet” – mondta. És amikor úg y éreztem, hog y senki, az ég világ on senki nem érti, mi történik velem – sem a sámánok, sem a pszichoanalitikusok, sem a férjem –, akkor jöttél te, és elmag yaráztad… A mag ány az: hiába vesznek körül a szeretteim, akik törődnek velem és a leg jobbat akarják nekem, bár talán épp azért akarnak seg íteni, mert ők is ug yanezt érzik – a mag ányt – és mert a szolidaritásba tűzzel és vassal bele van ég etve, hog y „hasznos vag yok, még ha eg yedül is vag yok”. Bár az ag yunk azt mondja, hog y nincs semmi baj, a lelkünk fel van dúlva, össze van zavarodva, anélkül, hog y tudná, miért ig azság talan az élettel szemben. Aztán reg g el felkelünk, és g ondoskodunk a g yerekeinkről, a férjünkről, a szeretőnkről, a főnökünkről, a hivatalnokunkról, a diákjainkról, és mindarról a több tucat emberről, akik élettel töltik meg a mindennapjainkat. És mindig ott van a mosoly az arcunkon és a bátorító szó az ajkunkon, mert senki nem tudja elmag yarázni másoknak a mag ányát, főleg ha mindig emberek veszik körül. Pedig ez a mag ány nag yon is létezik, és a leg jobb részünket pusztítja-emészti, mert minden energ iánkat arra pazaroljuk, hog y boldog nak tűnjünk. Nem mintha be tudnánk csapni mag unkat. Még is rag aszkodunk hozzá, hog y csak a minden reg g el szirmot bontó rózsát mutassuk meg , a minket vérig sebző szárát pedig mélyen mag unkba rejtsük. Még ha tudjuk is, hog y mindenki érezte már mag át eg yedül, meg alázó kimondani, hog y „mag ányos vag yok, társaság ra van szükség em, meg kell ölnöm ezt a szörnyeteg et, akiről mindenki azt hiszi, hog y a képzelet szülte, akárcsak a sárkányokat, de nem”. Várom a bátor és derék lovag ot, aki dicsőség es g yőzelmet arat felette, és vég leg letaszítja a szakadékba, de a lovag csak nem jön. És még sem veszíthetjük el a reményt. Olyan dolg okat kezdünk el csinálni, amilyeneket
korábban nem csináltunk, a szokásosnál és a szükség esnél tovább merészkedünk. A belénk fúródott tüskék eg yre nag yobbak és eg yre pusztítóbbak, még sem adhatjuk fel félúton. Mintha az élet eg y nag y sakkjátszma lenne, és mindenki várná a vég eredményt. Úg y teszünk, mintha nem számítana, hog y nyerünk vag y veszítünk, mintha csak a részvétel lenne a fontos, és ig yekszünk elrejteni és leplezni az ig azi érzéseinket, de akkor… …Ahelyett, hog y társaság ot keresnénk mag unknak, még jobban elszig etelődünk, hog y csendben nyalog athassuk a sebeinket. Vag y lehet, hog y elmeg yünk ebédelni meg vacsorázni, de olyan emberekkel, akiknek semmi közük az életünkhöz, és akik csupa jelentéktelen dolog ról beszélnek. Eg y darabig még el is vonja a fig yelmünket, eg ész belefeledkezünk az ivásba és az ünneplésbe, de a sárkány még mindig életben van. Ez íg y meg y, amíg az ig azán közeli hozzátartozóink észre nem veszik, hog y valami nincs rendben velünk. Ekkor mag ukat kezdik okolni, amiért nem tudtak minket boldog g á tenni. Meg kérdezik, mi a baj. Mi azt feleljük, hog y semmi, pedig … Minden borzalmas. Kérlek szépen, hag yjatok békén, mert már nincsenek könnyeim, hog y sírhassak, nincs szívem, hog y szenvedhessek, nincs bennem semmi, csak az álmatlanság , az üresség , a közöny, és ti is ug yanezt érzitek, kérdezzétek csak meg mag atokat. De ők azért is folytatják, és erősködnek, hog y nincs semmi baj, ez csak eg y nehéz időszak, eg y kis depresszió, mert nem merik kimondani az ig azi választ, azt az átkozott szót, hog y magány. Mi pedig mindeközben meg állás nélkül keressük eg yetlen reménység ünket a boldog ság ra: a fényes páncélú lovag ot, aki meg öli a sárkányt, leszedi a rózsát, és kitépi a tüskéket. Sokan azt állítják, hog y ig azság talanok vag yunk az élettel. Mások örülnek, mert úg y g ondolják, hog y pontosan ezt érdemeljük: a mag ányt és a boldog talanság ot, mert nekünk mindenünk meg van, nekik meg nincs. De eg yszer a vakok is elkezdenek látni. A szomorúak meg vig asztalódnak. A szenvedők meg váltást nyernek. Meg jön a lovag , és meg ment minket, újra értelmet nyer az élet… De még íg y is hazudnod és csalnod kell, mert már a körülmények is mások. Kinek ne támadt volna még soha kedve otthag yni csapot-papot, és elindulni az álmai után? Ez mindig kockázatos, az álmoknak ára van, és ez az ár eg yes ország okban a meg kövezés, másokban a társadalmi kirekesztés vag y a közöny. De valami ára biztos van. Miközben tovább hazudozol, az emberek pedig úg y tesznek, mintha még mindig hinnének neked, irig ykednek rád, és a hátad mög ött azt suttog ják, hog y rossz vag y és veszélyes. Nem házasság törő férfi vag y, akit mindenki elfog ad, sőt sokszor még csodál is, hanem eg y házasság törő nő, aki lefeküdt valaki mással, meg csalta a férjét, szeg ény férjét, aki pedig olyan meg értő és g ondoskodó… És csak te tudod, hog y ez a nag yszerű férj nem volt képes távol tartani a mag ányt. Mert hiányzott valami, amit mag ad se tudsz meg mag yarázni, hiszen szereted őt, és nem akarod elveszíteni. Eg y káprázatos lovag , aki távoli tájakra repítő kalandokkal kecseg tet, még iscsak
erősebb, mint a vág y, hog y minden maradjon a rég iben – akkor is, ha ez azzal jár eg yütt, hog y az emberek a partikon majd összenéznek a hátad mög ött, és azt mondják, hog y a teng erbe kéne vetni tég ed, malomkővel a nyakadban, mert rossz példát mutatsz. És ami ennél is rosszabb: a férjed csendben tűr. Nem zúg olódik, nem rendez jelenetet. Tudja, hog y el fog múlni. Te is tudod, hog y el fog múlni, de most még erősebb nálad. És íg y meg y ez hetekig , hónapokig , eg y évig … Mindenki csendben tűr. De nem arról van szó, hog y eng edélyt kéne kérni másoktól. Ha visszatekintesz, látod, hog y eg ykor te is úg y g ondolkodtál, mint azok, akik ma elítélnek tég ed. Te is elítélted a házasság törőket, és arra g ondoltál, hog y más ország okban ezért meg kövezés jár. Eg észen addig , míg veled is meg nem történik. Ezért aztán ezernyi mentség et találsz a viselkedésedre, mondván, hog y jog od van a boldog ság hoz, ha csak eg y rövid időre is, mert sárkányölő lovag ok csak a g yermekmesékben léteznek. Az ig azi sárkányok nem halnak meg soha, de ig enis jog odban áll, sőt kötelesség ed kipróbálni, milyen felnőttként a mesékben élni, leg alább eg yszer az életben. Aztán eg yszer csak eljön az a pillanat, amit mindenképpen el akartál kerülni, és addig halog attad, amíg csak lehetett: amikor el kell dönteni, hog y eg yütt maradtok-e, vag y örökre elváltok eg ymástól. És ezzel a pillanattal eg yütt jár a félelem a rossz döntéstől, bármi is leg yen az. Arra vág ysz, hog y más döntsön helyetted, azt akarod, hog y kerg essenek el vag y a lakásból, vag y az ág yból, mert ez íg y nem mehet tovább. Mert már nem eg y ember vag y, hanem kettő vag y még több, akik merőben különböznek eg ymástól. És mivel ezen az úton még soha nem jártál, fog almad sincs, hova vezet. De most már benne vag y, és valaki biztosan szenvedni fog . Valaki vag y valakik. Vag y mindenki… …De az biztos, hog y te tönkremész a vég én, bárhog y is döntesz. * * * Áll a forg alom. Éppen ma! Genf, a mag a kevesebb mint kétszázezer lakosával, úg y tesz, mintha a világ közepe lenne. És van, aki ezt el is hiszi, és iderepül a saját ország ából, hog y itt tartson úg ynevezett „csúcstalálkozót”. Ezek a találkozók általában a külvárosban zajlanak, és ritkán érintik a közlekedést. Leg feljebb annyit veszünk észre, hog y helikopterek köröznek a város felett. Nem tudom, mi van ma, de lezárták az eg yik főutat. Elolvastam a mai újság okat, a helyi híreket közlő városi lapokat viszont nem. Tudom, hog y a világ nag yhatalmai elküldték a képviselőiket, hog y „semleg es területen” vitassák meg az eg yre szaporodó nukleáris feg yverek fenyeg etését. És ennek mi köze az én életemhez? Nag yon is sok. Lehet, hog y elkésem miatta. Tömeg közlekedéssel kellett volna jönnöm e helyett a hülye autó helyett.
* * * Európában évente közel 74 millió svájci frankot (körülbelül 80 millió dollárt) költenek mag ánnyomozókra, akik követik és lefényképezik meg bízóik házastársait, hog y eg yértelmű bizonyítékot szolg áltassanak a hűtlenség ükről. Miközben a kontinens többi ország a válság ban van, sorra mennek csődbe a vállalatok és bocsátják el a dolg ozókat, a hűtlenség i szektor komoly növekedést mutat. És nemcsak a nyomozók húznak belőle hasznot. Az informatikusok olyan alkalmazásokat fejlesztenek ki, mint például az „SOS Alibi”. Nag yon eg yszerűen működik: meg határozott időpontokban küld eg y szerelmes üzenetet a partnernek, eg yenesen a felhasználó irodájából. Tehát miközben az ág yban pezsg őzöl, érkezik eg y üzenet a partnered telefonjára, ami arról értesíti, hog y váratlan értekezlet miatt tovább kell bent maradnod a munkahelyeden. Eg y másik alkalmazás, az „Excuse Machine”, francia, német és olasz nyelven kínál különböző szabadkozásokat – az ember csak kiválasztja a leg inkább alkalomhoz illőt, és kész. De a leg többet még sem a nyomozók és nem is az informatikusok profitálnak, hanem a szállodák. Mivel minden hetedik svájcinak van házasság törő viszonya, (leg alábbis a hivatalos statisztikák szerint), az ország házasság ban élő lakosság át tekintve 450 ezer főről beszélünk. Ennyien keresnek diszkrét szobát eg y-eg y intim lég yotthoz. Az eg yik luxushotel vezetője ki is jelentette eg yszer: „A rendszerünk lehetővé teszi, hog y a hitelkártyán úg y jelenjen meg a vendég fizetése, mintha csak ebédelt volna az éttermünkben.” Nem csoda, hog y a hely a kedvencévé vált azoknak a hűtlenkedőknek, akik ki tudnak fizetni 600 frankot eg y délutánért. Pontosan ide tartok én most. Fél óra ideg eskedés után vég re kiszállhatok az autómból, otthag yom a szállodainasnak, és rohanok föl a szobába. Az e-mail-szolg áltatásnak köszönhetően pontosan tudom, hova kell mennem anélkül, hog y bármit is kérdeznem kéne a recepción. A francia határ melletti kávézótól eg észen idáig nem volt szükség ünk semmire – sem mag yarázkodásra, sem szerelmi esküdözésre, de még eg y újabb találkozásra sem. Enélkül is tudtuk, hog y mindketten ezt akarjuk. Mindketten féltünk, hog y ha túl sokat g ondolkodunk, még meg g ondoljuk mag unkat, íg y aztán kérdés nélkül hoztuk meg a döntést. * * * Már nem ősz van. Újra kitavaszodott, én újra tizenhat éves vag yok, ő pedig tizenöt. Rejtélyes körülmények között visszanyertem a lelkem szüzesség ét, (ha már a testemé örökre odavan). Meg csókoljuk eg ymást. Istenem, már el is felejtettem, milyen ez – g ondolom. Folyton csak kerestem, hog y mit is akarok – mit és hog yan csináljak, mikor hag yjam abba –, és a férjem is ug yanezt tette. Rosszul csináltuk az eg észet. Eg yikünk sem adta át mag át eg észen a másiknak.
Talán itt meg is áll. Soha nem léptünk tovább a csókoknál. Hosszú, finom csókokat váltottunk az iskola eg y rejtett zug ában. Pedig én arra vág ytam, hog y mindenki lásson és irig yeljen minket. Nem, nem áll meg . Kesernyés íze van a nyelvének, a cig arettától és a vodkától. Szég yellem mag am, és feszült vag yok, nekem is el kéne szívnom eg y cig it, és meg kéne innom eg y vodkát, hog y eg yenlő feltételekkel induljunk – g ondolom. Gyeng éden eltolom mag amtól, fölállok, elsétálok a minibárig , és eg y húzással felhajtok eg y kis üveg vodkát. Az alkohol ég eti a torkomat. Kérek eg y cig it. Ad, de emlékeztet, hog y nem szabad dohányozni a szobában. Ó, micsoda élvezet meg szeg ni a szabályokat, még az ilyen semmiség eket is, mint ez! Beleszippantok, és máris rosszul vag yok. Nem tudom, hog y a vodkától-e vag y a cig itől, mindenesetre kimeg yek a fürdőszobába, és bedobom a vécébe. Ő utánam jön, hátulról átölel, meg csókolja a tarkómat és a fülemet, eg észen hozzám tapad, és érzem a fenekemen a merevedését. Hol vannak az elveim? Milyen lesz a fejem, amikor kilépek innen, és élem tovább a hétköznapokat? Visszahúz a szobába. Felé fordulok, szájon csókolom, érzem a nyelvét: dohány-, nyál- és vodkaíze van. Beleharapok az ajkába, és életünkben először meg fog ja a mellem. Levetkőztet és a sarokba dobja a ruhámat. Eg y pillanatra elszég yellem mag am a meztelenség em miatt – nem vag yok már az a tinilány, aki azon a tavaszon voltam. Állunk eg ymással szemben. El van húzva a füg g öny, és a Léman-tó is elválaszt is a túlpart házaitól. Elképzelem, hog y valaki még is lát minket, és ettől még izg atottabb vag yok. Ez jobban felajz, mint az ajkai a mellemen. Kalandornőnek érzem mag am, prostituáltnak, akit eg y üzletember hozott mag ával a szállodába, hog y meg dug ja, és hog y bármit meg tehessen vele. De nem tart sokáig ez az érzés. Hirtelen visszaváltozom tizenöt évessé, amikor naponta többször is maszturbáltam, és közben rá g ondoltam. Meg rag adom a fejét és még erősebben mag amhoz húzom. Meg kérem, hog y harapja meg a mellbimbómat, aztán felkiáltok a fájdalomtól és az élvezettől. Ő még mindig ruhában van, én viszont anyaszült meztelenül. Lejjebb nyomom a fejét, és arra kérem, hog y nyalja meg a nemi szervem. De ebben a pillanatban lelök az ág yra, ledobja a ruháját, és rám veti mag át. A kezével az éjjeliszekrényen matat, ettől elveszítjük az eg yensúlyunkat és leesünk a földre. A kezdők üg yetlenség e ez, ig en – kezdők vag yunk, és ezt nem szég yelljük. Meg találja, amit keres: eg y óvszert. Meg kér, hog y a számmal húzzam föl rá. Meg teszem, bár esetlenül és nem is szívesen. Nem értem, mi szükség rá. Nem hiszem, hog y azt g ondolja, hog y beteg vag yok, vag y hog y fűvel-fával lefekszem. De tiszteletben tartom a kérését. Kellemetlen íze van a síkosított g uminak, de eltökélten ig yekszem teljesíteni a feladatot. Nem látszik, hog y életemben először használok ilyet. Amikor kész vag yok, meg fordít, és meg kér, hog y támaszkodjam az ág ynak. Úristen,
meg történik! És boldog vag yok tőle! De ahelyett, hog y a vag inámba hatolna, hátulról kezd mag áévá tenni. Ez meg rémiszt. Meg kérdezem, mit művel, de nem válaszol, csak újra az éjjeliszekrényhez nyúl, aztán pedig az ánuszomhoz. Bekeni valamivel, g ondolom, vazelinnel. Aztán arra kér, hog y simog assam mag am, és közben nag yon lassan behatol a vég belembe. Követem az instrukcióit, és újra tinilánynak érzem mag am, akinek a szex még tabu, és fáj. Jaj, istenem, mennyire fáj! Nem bírom tovább izg atni mag am, csak meg markolom a lepedőt, és az ajkamba harapok, hog y ne üvöltsek a fájdalomtól. – Mondd, hog y fáj. Mondd, hog y még soha nem csináltál ilyet. Kiabálj! – utasít. Meg int eng edelmeskedem. Majdnem ig az is, amit mondok – mondjuk, nég yszer-ötször csináltam már ilyet, de soha nem élveztem. Intenzívebb mozg ásba kezd. Felnyög az élvezettől. Én meg a fájdalomtól. Meg rag adja a hajam, mintha valami állat volnék, eg y kanca, és vadul vág tatni kezd. Kihúzza a hímtag ját, lerántja az óvszert, mag a felé fordít, és az arcomba élvez. Próbálja visszafojtani az üvöltést, de a késztetés erősebb, mint az önuralom. Lassan rám fekszik. Meg vag yok rémülve, ug yanakkor le is nyűg öz ez az eg ész. Kimeg y a fürdőszobába, kidobja a kukába az óvszert, aztán visszajön. Lefekszik mellém, rág yújt eg y cig ire, a vodkáspoharat használja hamutartóként, a hasamra téve. Sokáig nézzük a plafont, és nem szólunk semmit. Simog at. Már nem az az erőszakos férfi, aki pár perce volt, hanem a romantikus kamasz, aki az iskolában távoli g alaxisokról és az asztrológ iáról mesélt nekem. – Nem maradhat rajtunk ez a szag . Ez a mondat brutális erővel ránt vissza a valóság ba. Látszik, hog y nem először csinálja. Szóval ezért kellett az óvszer meg a g ondos előkészületek, hog y minden úg y maradjon, mint mielőtt beléptünk ebbe a szobába. Mag amban g yűlölöm és sérteg etem, de rámosolyg ok, és meg kérdezem, van-e valami jó tippje a szag ok eltüntetésére. Azt mondja, elég , ha azonnal elmeg yek zuhanyozni, amikor hazaérek, és csak utána ölelem meg a férjem. Azt is javasolja, hog y dobjam ki a bug yim, mert a vazelin nyomot hag y rajta. – Ha otthon lesz, szaladj be a fürdőszobába, és mondd azt, hog y majd meg halsz eg y zuhanyért. Elfog az undor. Mennyire vártam, hog y nőstény tig ris lehessek, ehelyett meg hág tak, mint eg y kancát. De hát ilyen az élet: a valóság nak köze nincs a kamaszkori ábrándokhoz. Nag yszerű, íg y fog om csinálni. – Szeretnék még találkozni veled – mondja. Kész. Elég eg y ilyen eg yszerű mondat, hog y ismét paradicsommá változzon, ami pokolnak, tévedésnek, elhibázott lépésnek tűnt. Ig en, én is szeretnék még találkozni veled. Ideg es voltam és félénk, de leg közelebb jobb lesz.
– Az az ig azság , hog y nag yon jó volt. Ig en, nag yon jó volt, de erre csak most jövök rá. Tudjuk, hog y ez a történet halálra van ítélve, de ez most nem számít. Többé nem szólalok meg . Csak élvezem, hog y mellette vag yok, várom, hog y elszívja a cig it, aztán felöltözöm, és előtte távozom. Kilépek ug yanazon az ajtón, amin bejöttem. Beülök ug yanabba az autóba, és visszameg yek ug yanabba a házba, ahova minden este hazatérek. Beszaladok, közlöm, hog y elrontottam a g yomrom, és a mosdóba kell mennem. Lezuhanyozok, és azt a kicsit is kimosom mag amból, ami bennem maradt belőle. Csak ezután csókolom meg a férjemet és a g yerekeimet. * * * Nem ug yanaz a szándék vezérelt minket. Én az elveszett románcot kutattam, őt a vadászösztön hajtotta. Én tinédzserkorom fiúját kerestem; ő a vonzó és bevállalós nőt akarta, aki interjút készített vele a választások előtt. Én hittem benne, hog y új értelmet nyerhet az életem; ő csak annyit várt, hog y a délután valami mást is hozhat neki, mint az unalmas, vég eérhetetlen vitákat az államtanácsban. Neki csak eg y kis kikapcsolódás volt, ha nem is éppen veszélytelen. Nekem valami meg bocsáthatatlan, keg yetlen, önzéssel kevert önimádat. A férfiak g énjeiben benne van a hűtlenség . A nő akkor hűtlenkedik, ha nincs benne elég önérzet, és a testével eg yütt kicsit a szívét is odaadja. Ez már valódi bűn. Rablás. Rosszabb, mint eg y bankrablás, mert ha eg yszer kiderül (és mindig kiderül), g yóg yíthatatlan sebeket ejt az eg ész családon. A férfi részéről csak eg y „buta botlás”. A nőnek spirituális g yilkosság , mindazoknak a meg g yilkolása, akik támog atják, akik anyjukként vag y feleség ükként szeretik. Ahog y fekszem a férjem mellett, elképzelem, hog y Jacob ug yaníg y fekszik Marianne mellett. De ő mással van elfog lalva: a holnapi politikai találkozóival, a meg oldandó feladataival, a zsúfolt naptárával. Én idióta meg csak bámulom a plafont, és felidézem a szállodai eg yüttlétünk minden pillanatát. Újra meg újra vég ig nézem a pornófilmet, aminek én voltam a főszereplője. Eszembe jut az a pillanat, amikor kinéztem az ablakon és azt kívántam, bárcsak valaki vég ig nézne mindent eg y távcsővel – talán maszturbálna is, miközben fig yeli, ahog y behódolok, ahog y hátulról meg hág nak és meg aláznak… Mennyire felizg atott ez a g ondolat! Teljesen meg őrjített, és eg y olyan oldalamat fedte fel előttem, melyet eg yáltalán nem ismertem. Harminceg y éves vag yok. Nem vag yok már g yerek, és azt hittem, nem érhetnek már meg lepetések önmag ammal kapcsolatban. De érhetnek. Rejtély vag yok saját mag am számára,
kinyitottam eg y kaput, és szeretnék még messzebbre menni, ki akarok próbálni mindent, amit lehet – a mazochizmust, a csoportos szexet, fétiseket, mindent. És nem tudom azt mondani, hog y nem akarom többet, nem szeretem őt, az eg észet csak a mag ányom képzelete szülte. Talán tényleg nem szeretem. De azt szeretem, amit felébresztett bennem. Tiszteletlenül bánt velem, lerombolta minden méltóság om, nem zavartatta mag át, azt csinált velem, amit akart, miközben én most is csak másnak akartam a kedvére tenni. Az elmém ismeretlen, titkos hely felé szág uld. Most én uralkodom felette. Újra láthatom meztelenül, de ezúttal én parancsolok, meg kötözöm kezét-lábát, ráülök az arcára, és kényszerítem, hog y addig nyalja a nemi szervemet, amíg nem bírom tovább a sok org azmust. Aztán hasra fordítom, és bedug om az ujjam a fenekébe: először eg yet, aztán kettőt, hármat. Nyüszít a fájdalomtól és az élvezettől, miközben a másik kezemmel kielég ítem, és érzem, ahog y meleg ondója vég ig folyik az ujjaimon. A számhoz emelem a kezem, és lenyalom az ujjaimról, aztán az arcába törlöm. Még akar. Azt mondom, hog y elég volt. Most én döntök! Elalvás előtt maszturbálok, és eg ymás után kétszer is elélvezek. * * * A szokásos életkép: a férjem az iPadjén olvassa a híreket; a g yerekek indulnak az iskolába; besüt a nap az ablakon; én úg y csinálok, mintha nag yon belemerülnék valamibe, miközben halálosan retteg ek, hog y valaki g yanút fog . – Ma boldog abbnak tűnsz. Az is vag yok, pedig nem kéne. A teg napi élményem mindenkire nézve kockázatos volt, de leg inkább rám. Lehet, hog y ebbe a meg jeg yzésbe némi g yanú is veg yült? Nem hinném. Tökéletesen elhisz mindent, amit mondok. Nem azért, mert hülye – távolról sem az –, hanem azért, mert meg bízik bennem. És ettől csak még ideg esebb vag yok. Nem vag yok meg bízható. Vag yis de, ig enis az vag yok. Valahog y oda kerültem abba hotelba, mag am sem tudom, hog yan. Jó mentség ez? Á, dehog y. Borzalmas mentség , hiszen senki nem kényszerített rá, hog y odamenjek. Persze arra még mindig hivatkozhatok, hog y mag ányosnak éreztem mag am, nem kaptam elég fig yelmet, csak meg értést és elfog adást. Mag yarázhatom mag amnak, hog y szükség em van a kihívásokra, az érdeklődésre és felelősség re vonásra a tetteimmel kapcsolatban. Mondhatom azt, hog y ez mindenkivel meg történik, ha csak az álmaiban is. De ami valójában történt, az nag yon eg yszerű: lefeküdtem eg y férfival, mert ez volt minden vág yam. Ennyi. Semmi észérv vag y pszicholog izálás. Dug ni akartam. Kész. Ismerek olyan embereket, akik csak a biztonság , a státusz, a pénz miatt házasodtak. A szerelem volt az utolsó szempont. Én viszont szerelemből mentem férjhez.
Akkor miért tettem, amit tettem? Mert eg yedül érzem mag am. De miért? – Nag yon jó boldog nak látni tég ed – mondja. Azt felelem, hog y ig en, tényleg az vag yok. Szép őszi reg g el van, rend van a házban, eg yütt vag yok a férfival, akit szeretek. Fölkel, és meg csókol. A g yerekek nem sokat értenek a beszélg etésünkből, de elmosolyodnak. – Én is eg yütt vag yok a nővel, akit szeretek. De hog y jutott ez most eszedbe? Csak úg y. – Most reg g el van. Azt akarom, hog y este is ezt mondd, amikor az ág yban fekszünk. Úristen, ki vag yok én?! Miért mondok ilyeneket? Hog y ne g yanakodjon semmire? Miért nem viselkedem úg y, mint minden reg g el: hatékony feleség ként, aki g ondoskodik a családjáról? Mik ezek a szerelmi vallomások? Ha hirtelen túl g yeng éd leszek, tényleg g yanút fog . – Nem tudnék élni nélküled – mondja, miközben visszaül a helyére az asztalnál. Kész, vég em. De furcsamód eg y csöppet sem érzem mag am hibásnak a teg nap történtek miatt. * * * Amikor beérek a munkahelyemre, a főszerkesztő meg dicsér. Reg g el meg jelent a cikk, amit írtam. – Reng eteg e-mail érkezett a szerkesztőség be, mindenki odavan a kubai sámán sztorijáért. Az emberek meg akarják tudni, ki ő. Ha beleeg yezik, hog y közzéteg yük a címét, jó ideig eleg endő munkája lesz. Te jó ég , a sámán! Ha elolvassa a cikket, kiderül, hog y nem azt írtam le, amit mondott. A sámánizmusról szóló blog okból vettem mindent. Úg y látszik, már nemcsak a házasság omat érinti a válság . Már a munkámban sem vag yok jó. Elmesélem a főszerkesztőnek, miként nézett a kubai a szemembe és miként fenyeg etett meg , ha felfedem a kilétét. Azt mondja, ne hig g yek az ilyesmiben, és meg kérdezi, nem adnám-e meg a címét eg yetlen embernek: a feleség ének. – Elég stresszes mostanában. Mindenki stresszes, még a sámán is. Nem íg érek semmit, de beszélek vele. Azt mondja, hog y most azonnal hívjam fel. Eng edelmeskedem, és jócskán meg lep a sámán reakciója. Meg köszöni, hog y becsületesen meg őriztem a titkát, és meg dicséri a jártasság omat a témában. Ezt meg én köszönöm meg , elmesélem, micsoda visszhang ja van a cikknek, és meg kérdezem, találkozhatunk-e még eg yszer. – De hát két órát beszéltünk! Az anyag , amit fölvett, több mint eleg endő! Az újság írás nem íg y működik, mag yarázom. Abból a kétórás felvételből vajmi keveset használtam fel. Javarészt mag amnak kellett utánanéznem a dolg oknak. Most más oldalról kell
meg közelítenem a témát. A főnököm itt áll mellettem, hallja, amit mondok és mutog at. Vég ül, amikor a kubai már épp letenné a telefont, g yorsan elmondom, hog y hiányzik még valami fontos a cikkből. Szeretném kideríteni, hog y mi a nő szerepe ebben a „spirituális” keresésben, és a főnököm feleség e szeretne vele találkozni. Nevet. Soha nem szeg em meg az eg yezség ünket, de elismétlem, hog y mindenki tudja, ki ő és mikor fog ad érdeklődőket. Kérem, eg yezzen bele vag y utasítson el. Ha nem akarja folytatni a beszélg etést, találok valaki mást. Manapság bőven akadnak olyan specialisták, akik állításuk szerint meg g yóg yítják az ideg összeomlás szélén álló pácienseket. Csupán a módszereik különböznek eg ymástól. De nem ő az eg yetlen lelki g yóg yító a városban. Sokan meg kerestek minket ma reg g el: javarészt afrikaiak, akik szeretnének eg y kis hírverést, pénzkereseti lehetőség et, fontos emberek ismeretség ét, akik meg védik őket eg y esetleg es kitoloncolástól. A kubai eg y darabig ellenkezik, de a hiúság a és a félelme a konkurenciától erősebbnek bizonyul nála. Meg beszélünk eg y találkozót a lakásán, Veyrier-ben. Őrülten kíváncsi vag yok, hog yan él – színesebb lesz tőle a cikkem is. * * * Eg y kis rendelővé alakított helyiség ben vag yunk, a sámán otthonában, Veyrier falujában. A falon az indiai kultúrát idéző ábrák vannak: az emberi test energ iaközpontjai, a talp meridiánjai. Az eg yik polcon kristályok sorakoznak. Már volt eg y ig en érdekes beszélg etésünk a nők szerepéről a sámánista szertartásokban. Most azt mag yarázza, hog y születésünkkor mindannyiunknak vannak pillanataink, amikor részesei vag yunk a kinyilatkoztatásnak, de ez a nőkre többszörösen ig az. A tudósok is felfig yeltek rá, hog y a földművelés istenei mindig nők, a g yóg yfüveket pedig rendszerint nők szedték a barlang lakó törzseknél. Ők sokkal érzékenyebbek a spirituális és az érzelmi világ ra, íg y aztán érzelmi kileng ésekre is hajlamosabbak. Ezt nevezték a rég iek „hisztériának”, a mai kor embere pedig bipoláris zavarnak – amikor valaki akár naponta többször is képes a lelkendező öröm állapotából mélység es szomorúság ba zuhanni. A kubai szerint a szellemek is szívesebben beszélnek a nőkhöz, mint a férfiakhoz, mert a nők sokkal jobban értik azt a nyelvet, amely nem szavakkal fejezi ki mag át. Meg próbálom az ő nyelvét használni, leg alábbis azt, amit annak vélek. Lehetség es, hog y e miatt a túlérzékenység miatt előfordulhat az is, hog y eg y ártó szellem olyan dolg okra vesz rá, amiket nem akarunk? Nem érti a kérdésemet. Átfog almazom. Ha a nők érzelmileg olyan labilisak, hog y a túláradó örömből azonnal képesek mélység es szomorúság ba esni, akkor… – Mondtam én olyat, hog y labilisak? Nem mondtam. Éppen ellenkezőleg . Rendkívüli
érzékenység ük ellenére a nők meg ing athatatlanok, sokkal inkább, mint a férfiak. Például a szerelemben is. Eg yetért velem. Elmesélek mindent, ami velem történt, és zokog ásban török ki. Ő közönyösen hallg at vég ig . De nincs kőből a szíve. – Amikor házasság törésről van szó, a meditáció alig vag y eg yáltalán nem seg ít. Ilyenkor az illető boldog a történtektől. Meg tartja a biztonság ot, ug yanakkor kalandba is bocsátkozik. Ideális állapot. Miért követnek el az emberek házasság törést? – Ez nem az én területem. Van eg y nag yon személyes véleményem a dolog ról, de ez nem jelenhet meg az újság ban. Kérem, seg ítsen. Meg g yújt eg y füstölőt, meg kér, hog y üljek le vele szemben törökülésben, és ő is ug yaníg y helyezkedik el. A kemény férfi most jóság os embernek tűnik, aki seg íteni próbál. – Ha a házasok valamilyen oknál fog va úg y döntenek, hog y keresnek eg y harmadik személyt is, az nem feltétlenül jelenti azt, hog y rossz a kapcsolatuk. És azt sem g ondolom, hog y a szex lenne a leg főbb motiváció. Sokkal inkább az unalom, az életöröm hiánya, a kihívások hiánya. Több tényező eg yüttes meg léte. És miért történik mindez? – Azért, mert amióta eltávolodtunk Istentől, létünk összetört darabokból áll. Próbáljuk összerakni, keressük az eg ység et, de nem találjuk a visszautat, íg y aztán állandóan elég edetlenek vag yunk. A társadalom tiltásokat és törvényeket alkot, de ez nem oldja meg a problémát. Könnyűnek érzem mag am, mintha máshog yan érzékelném a dolg okat. Látom a szemében: tudja, miről beszél, mert ő is keresztülment rajta. – Volt eg y páciensem, aki mindig impotens lett, amikor a szeretőjével találkozott. Még is nag yon szeretett eg yütt lenni vele, és a nő szintúg y. Nem bírok uralkodni mag amon. Muszáj meg kérdeznem, hog y róla van-e szó. – Ig en. A feleség em el is hag yott. Pedig ez nem ok eg y ilyen radikális döntésre. És hog y reag ált? – Hívhattam volna spirituális seg ítség et, de a következő életemben meg fizettem volna érte. Azt viszont meg akartam érteni, hog y miért döntött íg y. Hog y ellen tudjak állni a kísértésnek, hog y a mág ia seg ítség ével hozzam vissza, elkezdtem tanulmányozni a témát. Kissé vonakodva bár, de tanári pózt vesz fel. – Az Austini és a Texasi Eg yetem kutatói arra a kérdésre keresték a választ, amelyet reng eteg ember feltesz: miért hűtlenkednek többet a férfiak, akkor is, ha tudják, hog y ez önpusztító viselkedés és szenvedést okoz annak, akit szeretnek? Arra az eredményre jutottak, hog y a nők és a férfiak ug yanannyira vág ynak rá, hog y meg csalják a partnerüket. Csakhog y a nők jobban tudnak uralkodni mag ukon.
Az órájára pillant. Meg kérem, hog y folytassa, és rájövök, hog y talán ő is örül, amiért meg tud nyílni valaki előtt. – A rövid eg yüttlétek, amelyeknek eg yetlen célja a szexuális ösztön kielég ítése, és a férfi részéről teljesen érzelemmentesek, hozzájárultak a faj fenntartásához és fejlődéséhez. Az intellig ens nő nem hibáztatja ezért a férfiakat. Próbálnak ellenállni, de biológ iailag kevésbé képesek rá. Túlság osan szakmai vag yok? Nem. – Meg fig yelte-e már, hog y az emberek jobban félnek a pókoktól és a kíg yóktól, mint az autóktól, holott sokkal többen halnak meg közlekedési balesetben, mint, mondjuk, pókcsípéstől? Ez azért van, mert az elménk még a barlang lakó időben él, amikor a kíg yók és a pókok jelentették a halálos fenyeg etést. Ug yanez a helyzet a férfiak azon vág yával, hog y több nőt is szeretnének. Azokban az időkben a férfi vadászni járt, és a természet meg tanította rá, hog y a fajfenntartás elsődleg es fontosság ú; minél több nőt ejt teherbe, annál jobb. És a nők nem g ondoltak a fajfenntartásra? – Dehog ynem. De míg a férfi fajfenntartó kötelesség e nag yjából tizeneg y percig tart, addig eg y nőnek eg yetlen g yermek kihordása kilenc hónapjába telik. Ráadásul vig yáznia is kell rá, etetnie kell és óvnia az olyan veszélyektől, mint amilyenek a pókok vag y a kíg yók. Íg y aztán a női ösztön másképpen fejlődött. Számára fontosabb lett a kötődés és az önuralom. Önmag áról beszél. Ig azolni próbálja a tettét. Körülnézek, és indiai térképeket, kristályokat és füstölőket látok. Valahol mélyen mind ug yanolyanok vag yunk. Ug yanazokat a bűnöket követjük el, és ug yanazok a meg válaszolhatatlan kérdések fog lalkoztatnak bennünket. A kubai ismét ránéz az órájára, és közli, hog y lejárt az időnk. Nemsokára jön a következő kliens, és ig yekszik elkerülni, hog y a vendég ei találkozzanak eg ymással az előszobában. Föláll, és kikísér az ajtón. – Nem akarok farag atlan lenni, de kérem, ne keressen többet. Már mindent elmondtam, amit tudtam. * * * Meg van írva a Bibliában: És lőn estefelé, mikor felkelt Dávid az ő ágyából, és a királyi palota tetején sétála: láta a tetőről egy asszonyt fürdeni, ki igen szép termetű vala. És elkülde Dávid, és tudakozódék az asszony felől, és monda egy ember: Nemde nem ez-é Bethsabé, Eliámnak leánya, a Hitteus Uriás felesége? Akkor követeket külde Dávid, és elhozatá őt; ki beméne ő hozzá, és vele hála, mikor az ő tisztátalanságából megtisztult; és annakutána visszaméne az ő házához. És fogada méhében az asszony, és elküldvén, megizené Dávidnak ilyen szóval: Teherbe estem!
Aztán Dávid azt parancsolta, hog y Uriás, aki az ő hűség es katonája volt, leg elöl harcoljon eg y veszélyes csatában. Uriás meg is halt, Bethshabé pedig a király palotájába költözött. Dávid – a nag y példakép, nemzedékek bálványa, a rettenthetetlen harcos – nemcsak házasság törést követett el, hanem meg is ölette a riválisát, kihasználva annak hűség ét és jóhiszeműség ét. Nincs szükség em bibliai ig azolásra sem házasság törés, sem g yilkosság miatt. De emlékszem erre a történetre középiskolás koromból – abból az időszakból, amikor Jacob és én tavasszal meg csókoltuk eg ymást. Ennek a csóknak tizenöt évet kellett várnia, hog y meg ismétlődhessen, és amikor vég re meg történt, pontosan olyan volt, amilyennek nem képzeltem. Mocskos, önző és sötét. De még íg y is odavoltam érte, és azt akartam, hog y újra meg történjen, amilyen hamar csak lehetség es. Két hét alatt nég yszer találkoztam Jacobbal. Az ideg esség lassacskán szertefoszlott. Voltak normális eg yüttléteink, és voltak kevésbé szokásosak is. Azt az álmomat még nem sikerült meg valósítanom, hog y meg kötözöm, és addig kell nyalnia a nemi szervemet, amíg nem bírom tovább, de jó úton haladok felé. * * * Marianne eg yre kisebb szerepet játszik a történetemben. Teg nap is eg yütt voltam a férjével, és ez azt mutatja, hog y jelentéktelen alakká zsug orodott, mintha nem is létezne. Már nem akarom, hog y Madame König rájöjjön, mit művelünk, vag y hog y el akarjon válni, mert íg y eg yszerre élvezhetem, hog y van eg y szeretőm, és hog y nem kell lemondanom mindarról, amit nag y nehezen meg szereztem: a g yerekeimről, a férjemről, a munkámról és erről a házról. Mit csináljak a kokainnal, ami itt van nálam, és bármikor meg találhatják? Reng eteg pénzembe került. Nem adhatom el. Az az út a vandœuvres-i feg yházba vezetne. Meg fog adtam, hog y soha többet nem használom. Esetleg odaajándékozhatnám olyanoknak, akikről tudom, hog y szeretik, de ez meg a jó híremet sodorná veszélybe, vag y ami még rosszabb: meg kérdeznék, tudok-e még szerezni. Álmom meg valósítása, hog y lefeküdjek Jacobbal, az eg ekbe repített, aztán visszarántott a valóság ba. Rájöttem, hog y bár azt hittem, szerelmes vag yok, amit érzek, az csak eg y múló szenvedély, aminek bármikor vég e lehet. És nem is próbálom meg tartani: már meg volt a kaland, meg volt a szabályszeg és öröme, az újfajta szexuális tapasztalat, az életvidámság . És mindez szemernyi meg bánás nélkül. Ez az ajándékom saját mag amnak, amit ig azán meg érdemlek, oly sok évi jó mag aviselet után. Békében vag yok önmag ammal. Jobban mondva eg észen máig békében voltam. Napokig jól aludtam, de most azt érzem, hog y a sárkány lassan újra felkapaszkodik a szakadékból, ahova letaszíttatott.
* * * Velem van baj, vag y a közelg ő karácsony az oka? Az évnek ebben az időszakában mindig búskomorabb vag yok – és most nem hormonális zavarra g ondolok vag y bizonyos kémiai veg yületek hiányára a szervezetben. Örülök, hog y Genfben nem olyan botrányos ez az eg ész, mint a világ többi részén. Eg yszer New Yorkban töltöttem az év vég i ünnepeket. A várost elárasztották a fények, díszek, utcai kórusok, kidekorált kirakatok, rénszarvasok, cseng ettyűk, műhópelyhek, a leg különbözőbb színű és méretű g ömbökkel teleag g atott fenyők, az arcokra fag yott mosolyok… Én meg biztos voltam benne, hog y nem vag yok normális, és csak én eg yedül érzem mag am furcsán. Még soha nem használtam LSD-t, de úg y képzelem, hog y tripla adag ot kell bevenni ahhoz, hog y ennyi színt lásson az ember. Itt leg feljebb a főutcán látni eg y-két utalást az ünnepekre, talán az is a turistáknak szól. (Vásároljatok! Vig yetek valamit Svájcból a g yerekeknek!) De mostanában nem jártam arra, úg yhog y nem hiszem, hog y ez a fura érzés a karácsony miatt van. Sehol a környéken nincs eg yetlen kéményre mászó Mikulás sem, aki arra fig yelmeztetne minket, hog y eg ész decemberben boldog nak kell lennünk. Ide-oda forg olódom az ág yban, mint mindig . A férjem alszik, mint a bunda, ahog y szokott. Szeretkeztünk. Mostanában g yakrabban szoktunk, nem tudom, azért-e, hog y álcázzam mag am, vag y mert felpiszkáltam a libidómat. Mindenesetre mostanság sokkal lelkesebb vag yok szexuális téren. Nem kérdezg etett, amikor későn jöttem haza, és nem tűnik féltékenynek sem. Kivéve az első alkalmat, amikor az instrukciókat követve eg yből berohantam a fürdőszobába, hog y eltüntessem a szag nyomokat és a foltos ruhákat. Most már mindig hordok mag amnál eg y váltóbug yit, lezuhanyozom a szállodában, és makulátlan sminkkel szállok be a liftbe. Nem vag yok sem feszült, sem g yanús. Kétszer találkoztam ismerőssel, szándékosan üdvözöltem őket, és nyitva hag ytam a kérdést: „lehet, hog y randizg at valakivel?” Ez jót tesz az eg ónak, ráadásul abszolút biztonság os is. Hiszen ha ők is eg y szálloda liftjében tartózkodnak, pedig itt laknak a városban, akkor éppen annyira bűnösök, mint én. Elalszom, aztán pár perccel később újra felébredek. Victor Frankenstein meg alkotta szörnyeteg ét, Dr. Jekyll a felszínre eng edte Mr. Hyde-ot. Ettől még nem félek, de talán be kéne vezetnem néhány viselkedési szabályt. Van eg y tisztesség es, udvarias, g ondoskodó, professzionális énem, aki a nehéz pillanatokban is meg őrzi a hideg vérét, főleg interjúkészítés közben, amikor az alany ag resszívvá válik, vag y ki akar térni a kérdésem elől. De kezdem felfedezni azt az énemet is, amelyik sokkal spontánabb, vadabb, türelmetlenebb, és jelenléte nem korlátozódik a hotelszobára, ahol Jacobbal találkozg atok, hanem eg yre inkább beférkőzik a hétköznapjaimba. Sokkal könnyebben felkapom a vizet, ha a boltban az eladó ráérősen
társalog a vevőjével, miközben kíg yózik a sor. Csak azért járok bevásárolni, mert muszáj, és nem nézem már sem az árakat, sem a lejárat idejét. Ha valaki olyat mond, amivel nem értek eg yet, fontosnak tartom, hog y válaszoljak. Politizálok. Védelmembe veszem azokat a filmeket, amelyeket mindenki utál, és szidom azokat, amelyeket mindenki imád. Szeretem abszurd és oda nem illő meg jeg yzésekkel meg lepni az embereket. Eg yszóval nem vag yok már az a diszkrét nő, aki mindig is voltam. Az emberek pedig kezdik észrevenni. „Olyan más vag y!”, mondják. Innen már csak eg y lépés, hog y „te rejteg etsz valamit”, onnan pedig az, hog y „nyilván azért titkolózol, mert olyasmit csinálsz, amit nem kéne”. Lehet, hog y csak paranoia, tudom. De úg y érzem mag am, mintha két énem lenne. Dávidnak csak annyit kellett tennie, hog y meg parancsolja az embereinek, hozzák el neki azt a nőt. Nem tartozott mag yarázattal senkinek. Amikor pedig jöttek a g ondok, csatába küldte a nő férjét. Az én esetem más. Bármilyen visszafog ottak is a svájciak, van két helyzet, amelyben rájuk sem lehet ismerni. Az eg yik a forg alomban fordul elő. Ha valaki nem indul el azonnal, amint a jelzőlámpa zöldre vált, máris elkezdenek dudálni. És akkor is, ha sávot váltunk, hiába tettük ki az indexet, a visszapillantó tükörben látjuk, hog y csúnyán néz ránk a mög öttünk haladó. A másik a változásokkal kapcsolatos. Lehet az költözés, munkahelyváltás vag y a viselkedés meg változása. Itt minden állandó, mindenki úg y viselkedik, ahog y elvárják tőle. Lég y szíves, ne próbálj meg más lenni, ne változz meg eg yik pillanatról a másikra, mert azzal az eg ész társadalmat fenyeg eted. Annyit küzdött ez az ország , hog y vég re elérje az „elkészült mű” állapotát: ne akarjuk visszavetni a „reformok korá”-ba. * * * Azon a helyen vag yok a családommal, ahol William, Victor Frankenstein testvére, g yilkosság áldozata lett. Évszázadokig mocsár volt itt. Miután Kálvin könyörtelen kezei tiszteletre méltó várost farag tak Genfből, ide hozták ki a beteg eket, hog y ne törjön ki járvány a városban – és itt aztán rendszerint éhen haltak vag y meg fag ytak. Plainpalais óriási területet fog lal el, és ez a belváros eg yetlen olyan pontja, ahol g yakorlatilag nincs növényzet. Télen a csontunkig hatol a metsző szél. Nyáron szénné ég et a nap. Abszurdum. De mióta kell, hog y oka leg yen a dolg ok létezésének? Szombat van, és tele a környék a rég iség árusok sátraival. Ez a vásár valóság os turistalátványosság g á nőtte ki mag át, sőt „jó prog ram”-ként szerepel az ajánlókban és az útikönyvekben. Jól meg férnek itt eg ymással a XVI. századi tárg yak és a videómag nók, a távolkeleti bronzszobrok és a 80-as évek borzalmas bútorai. Csak úg y nyüzsög nek az emberek. Van, aki műértő szemmel, hosszasan vizsg álg at eg y-eg y darabot, és sokáig beszélg et az eladóval. De a
leg többen – turisták és kíváncsiskodók – olyan dolg okat vesznek meg , csak azért, mert olcsók, amelyekre soha nem lesz szükség ük. Hazamennek, eg yszer használják, aztán kiteszik a g arázsba, g ondolván: „nem jó semmire, de nevetség esen olcsó volt”. Folyamatosan a g yerekeket kell fig yelnem, mert az értékes kristályvázáktól a XIX. század eleji kifinomult játékokig mindent meg akarnak fog ni. De leg alább rájönnek, hog y a számítóg épes játékokon kívül is van értelmes élet. Eg yikük meg kérdezi, nem vesszük-e meg azt a fémbohócot, aminek mozg atható szája és vég tag jai vannak. A férjem tudja, hog y csak addig tartana az érdeklődése, amíg haza nem érünk. Azt mondja, hog y „túl rég i”, és hazafelé vehetünk valami újat. A következő pillanatban már azokat az üveg g olyókat fig yelik, amelyekkel a fiúk rég en a házak udvarán játszottak. Meg akad a szemem eg y képen: eg y meztelen nő fekszik az ág yon, és eg y ang yal távozik mellőle. Meg kérdezem az eladót, mennyibe kerül. Mielőtt meg mondaná az árát (ig azán csekély összeg ), elmondja, hog y reprodukció, eg y ismeretlen helyi festő alkotta. A férjem szó nélkül hallg atja a beszélg etésünket, és mielőtt meg köszönném az információt és továbbmennék, már ki is fizeti a mondott összeg et. Miért csináltad ezt? – Eg y rég i mítoszt ábrázol. Ha hazaérünk, majd elmesélem a történetét. Mennyire szeretnék újra beleszeretni! Nem ábrándultam ki belőle – mindig is szerettem és most is szeretem –, de eg yüttélésünk az idők során meg lehetősen eg yhang úvá vált. Ezt a szeretet még csak-csak túléli, de a szerelem nem. Borzasztó nehéz időszak ez nekem. Tudom, hog y a Jacobbal folytatott viszonynak nincs jövője, ug yanakkor eltávolodtam attól az embertől, akivel felépítettem eg y életet. Aki azt mondja, hog y „a szeretet elég ”, az hazudik. Nem elég , és soha nem is volt az. Az a baj, hog y az emberek hisznek a könyveknek és a filmeknek – a teng erparton kézen fog va sétál eg y pár, nézik a naplementét, mindennap szenvedélyesen szeretkeznek az Alpokra néző, szép szállodákban. A férjem és én ezen mind túl vag yunk, de a varázslat mindössze eg y évig tart, leg feljebb kettőig . Aztán jön a házasság . A közös ház kiválasztása és berendezése, a majdani g yerekszobák meg tervezése, a csókok, az álmok, a pezsg őbontás az üres szobában, amely hamarosan olyan lesz, amilyennek elképzeltük – minden a helyén van. Két év múlva már meg is születik az első g yerek, a házban nincs elég hely semminek, és ha még hozzáépítünk valamit, úg y tűnik, mintha hivalkodni akarnánk, és mintha állandóan rég iség eket vásárolg atnánk és tisztog atnánk, (hog y aztán az örököseink potom összeg ért eladják őket, és azok vég ül a Plainpalais-n vég ezzék). Háromévi házasság után az ember már pontosan tudja, mit akar és g ondol a másik. A bulikban és a vacsorákon kénytelenek vag yunk vég ig hallg atni ug yanazokat a történeteket, amelyeket már százszor hallottunk, és mindig úg y kell tennünk, mintha meg lepődnénk, kivéve mikor meg kell erősítenünk őket. A szexből kivész a szenvedély, inkább kötelező jelleg űvé válik, íg y aztán eg yre
ritkább is lesz. Rövid idő alatt heti eg y alkalomra csökken – vag y még annál is kevesebbre. A nők a barátnőiknek a férjük csillapíthatatlan étvág yáról beszélnek, ami szemenszedett hazug ság . Ezt mindenki tudja, de senki nem akar lemaradni a többiek mög ött. Aztán eljön a házasság on kívüli kapcsolatok ideje is. A nők beszámolnak – ig en, beszámolnak! – a szeretőjükről és annak telhetetlen mohóság áról. Na, ebben már van némi ig azság , mert az esetek többség ében az eg ész csak a maszturbálás elvarázsolt világ ában zajlik – ami nag yjából annyira valóság os, amennyire azoknak a világ a, akik mertek kockáztatni és hag yták, hog y az első szembejövő férfi elcsábítsa őket, füg g etlenül az illető érdemeitől. Drág a ruhákat vásárolnak, és szerénység et színlelnek, miközben több érzékiség et sug ároznak, mint eg y tizenhat éves tinilány – azzal a különbség g el, hog y a tinilány tisztában van a hatalmával. Aztán eljön a beletörődés ideje. A férj eg yre kevesebbet van otthon, beleveti mag át a munkába, a nő pedig a szükség esnél többet fog lalkozik a g yerekekkel. Mi most ebben a fázisban vag yunk, és hajlandó vag yok bármit meg tenni, hog y ezt meg változtassam. A szeretet önmag ában nem elég . Bele kell szeretnem a férjembe. A szerelem nemcsak eg y érzés: művészet. És mint minden művészethez, nem elég az ihlet, reng eteg munka is kell hozzá. * * * Miért hag yja mag ára az ang yal azt a nőt az ág yon? – Az nem ang yal. Erósz, a szerelem g örög istene. A lány az ág yon pedig Pszükhé. Kibontok eg y üveg bort, töltök a poharunkba. Ő meg a képet a kandalló fölé teszi – ez utóbbi inkább csak dísz a központi fűtéses házban. És belekezd a történetbe: – Volt eg yszer eg y szépség es királylány, akit mindenki csodált, de senki nem merte meg kérni a kezét. Apja, az elkeseredett király Apollón istentől kért tanácsot. Az azt mondta, hog y hag yja eg yedül Pszükhét eg y heg y tetején, g yászruhában. Pirkadat előtt jönni fog eg y kíg yó, hog y feleség ül kérje. A király meg fog adta a tanácsot. A királylány eg ész éjszaka várta, retteg ve és fázva, hog y eljöjjön a férje. Vég ül elaludt. Amikor fölébredt, eg y g yönyörű palotában találta mag át, ő mag a pedig királynő volt. A férje minden éjjel meg látog atta, és szerelmeskedtek. De a férjnek volt eg y feltétele: Pszükhé mindent meg kap, amit kér, de teljesen meg kell bíznia benne, és soha nem láthatja az arcát. Ez szörnyű, g ondolom, de nem merek közbevág ni. – A lány sokáig boldog an élt. Meg volt mindene: kényelem, törődés, öröm, és a tetejébe szerelmes is volt a férfiba, aki minden éjjel meg látog atta őt. Mindazonáltal néha feltámadt benne a félelem, hog y eg y szörnyű kíg yó a hitvese. Íg y hát eg y hajnalon, amikor a férje aludt, lámpást g yújtott. És ekkor meg látta, hog y a mellette fekvő férfi a hihetetlen szépség ű Erósz. A fény azonban felébresztette a férfit. És látván, hog y a nő, akit szeret, nem tudta teljesíteni eg yetlen kívánság át,
nyomtalanul eltűnt. Pszükhé nag yon elkeseredett, és hog y visszakapja a szerelmét, kiállt minden próbát, amelyek elé Erósz anyja, Aphrodité állította. Azt mondanom sem kell, hog y az anyós halálosan féltékeny volt a menye szépség ére, és mindent meg tett, hog y meg akadályozza a pár kibékülését. Az eg yik próba során Pszükhé kinyitott eg y dobozt, és mély álomba merült. Most már nag yon érdekel, hog y vég ződik a történet. – Erósz is szerelmes volt a feleség ébe, és már meg bánta, hog y nem volt vele elnézőbb. Bement a kastélyba, és fölébresztette a nyila heg yével. „Majdnem belehaltál a kíváncsiság odba” – mondta. „Az ismeretben kerested a biztonság ot, és tönkretetted a kapcsolatunkat.” De a szerelemben semmi nem meg y tönkre örökké. Ebben a bizonyosság ban keresték fel Zeuszt, az istenek istenét, és könyörög tek neki: seg ítsen, hog y soha ne lehessen őket elszakítani eg ymástól. Zeusz nag y odaadással karolta fel a szerelmesek üg yét, és ha érvekkel nem is eg észen, hát fenyeg etéssel vég ül sikerült meg g yőznie Aphroditét. Pszükhé (lényünk öntudatlan, ám log ikus része) és Erósz (a szerelem) attól a naptól kezdve elválaszthatatlanok voltak. Töltök még eg y pohár bort. A vállára hajtom a fejem. – Aki ezt nem fog adja el, és a varázslatos és titokzatos emberi kapcsolatokra mindig mag yarázatot keres, az éppen azt veszíti el, ami a leg jobb dolog az életben. Ma úg y érzem mag am, mint Pszükhé a sziklán, aki fázott és félt. De ha túlélem ezt az éjszakát és átadom mag am az életbe vetett hitnek és misztériumnak, reg g el palotában ébredek. Ehhez csak időre van szükség em. * * * Vég ül az a nap is eljött, amikor a két házaspár eg yütt van eg y rendezvényen – a helyi tévé eg yik fontos műsorvezetőjének a fog adásán. Teg nap erről beszéltünk a szállodában, az ág yban, miközben Jacob a szokásos cig ijét szívta, mielőtt felöltözött és távozott volna. Én nem tudtam már visszautasítani a meg hívást, mert már jeleztem, hog y meg yek. Ő ug yaníg y volt vele, és ha meg g ondolná mag át, az „nag yon rosszat tenne a karrierjének”. Amikor meg érkezem a férjemmel a csatorna székházába, közlik velünk, hog y a rendezvény a leg felső emeleten van. Éppen szállnánk be a liftbe, amikor meg csörren a telefonom, ezért kint kell maradnom, hog y beszéljek a főnökömmel, miközben folyamatosan érkeznek a vendég ek, ránk mosolyog nak és biccentenek. Úg y látszik, szinte mindenkit ismerek. A főnököm azt mondja, hog y a kubairól szóló cikkeim – a második teg nap jelent meg , pedig már több mint eg y hónapja írtam – óriási sikernek örvendenek. Kell írnom még eg yet, hog y teljes leg yen a sorozat. Elmag yarázom neki, hog y a sámán nem akar velem többet beszélni. Erre azt kéri, hog y keressek valaki mást – bárkit, csak az a lényeg , hog y maradjak az „ezotéria talaján”, mert nincs annál unalmasabb, mint amikor a szakemberek (pszichológ usok, szociológ usok stb.) szajkózzák a hag yományos elméleteket. Senkit nem ismerek azon a „talajon”, de mivel le kell
tennem a telefont, meg íg érem, hog y átg ondolom. Közben Jacob és Madame König is elhalad mellettünk, és biccentéssel üdvözöljük eg ymást. A főnököm már búcsúzik, amikor hirtelen úg y döntök, hog y folytatom a beszélg etést. Az istenért, csak nehog y eg y liftben kelljen velük utaznom! Mi lenne, ha összeeresztenénk eg y birkapásztort meg eg y lelki pásztort? – vetem fel. Nem lenne érdekes felvenni a beszélg etésüket arról, hog y miként kezelik a stresszt vag y az unalmat? A főnököm azt feleli, hog y ez nag yszerű ötlet, de azért akkor is az lenne a leg jobb, ha azon a bizonyos „talajon” maradnánk. Jó, meg próbálom. Az ajtó már becsukódott, a lift elindult fölfelé: nyug odtan letehetem a telefont. Közlöm a főnökömmel, hog y nem akarok utolsónak érkezni a fog adásra. Már íg y is két perc késésben vag yok. Svájcban élünk: itt mindig pontosak az órák. Ig en, az utóbbi időben furcsán viselkedem, de eg yvalami nem változott: utálok rendezvényekre járni. És nem értem, más ember mit élvez benne. Ig en, az emberek élvezik. Még akkor is, ha olyan szakmai eseményről van szó, mint ez a mai koktélparti – bizony, koktélparti: semmi bulizás. Kiöltöznek, kifestik mag ukat, unott arccal közlik a barátaikkal, hog y sajnos nem érnek rá, mert a keddi partira kell készülniük, amelyen a „Pardonnezmoi” tizedik születésnapját ünneplik, az okos, jóképű és fotog én Darius Rochebin szereplésével. Ott lesz mindenki, aki számít, a többieknek pedig be kell érniük a francia Svájc eg yetlen ország os jelentőség ű bulvárlapjában meg jelenő fényképekkel. Az ilyen rendezvényeken a presztízs és a láthatóság kedvéért vesz részt az ember. Időnként az újság unk is rendez hasonló összejöveteleket, és másnap eg yfolytában telefonálnak a fontos emberek titkárai, hog y a főnökük rendkívül hálás lenne, ha meg jelentetnénk a róluk készült fotókat. A meg hívás után a második leg jobb dolog az, ha látják, hog y a meg jelenésük hírértékű. És mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, ha két nappal később feltűnnek az újság ban – a külön erre az alkalomra varratott ruhában (bár ezt soha nem vallanák be), arcukon pedig ug yanazzal a mosollyal, amelyet a többi rendezvényen és fog adáson viselnek. Még jó, hog y nem az enyém a társadalmi rovat: a mostani „Victor Frankenstein szörnyeteg e”-állapotomban már rég kirúg tak volna. Kinyílik a liftajtó. A hallban két-három fotós van. A díszterem felé tartunk, amelyből 360 fokos szög ben nyílik kilátás a városra. Úg y tűnik, az állandó felhő is összejátszik Dariusszal, és kissé föllebbentette szürke köpönyeg ét: valóság os fényteng ert látunk alatta. Nem akarok sokáig maradni, mondom a férjemnek. És elkezdek beszélni, hog y oldjam a feszültség em: csak úg y árad belőlem a szó. – Akkor meg yünk el, amikor akarod – feleli a szavamba vág va. Ebben a pillanatban azzal vag yunk elfog lalva, hog y üdvözöljük azt a töméntelen embert, akik úg y kezelnek, mintha a leg jobb barátjuk lennék. Hasonlóképpen viszonzom a köszönésüket, bár g yakran a nevüket sem tudom. Ha túlság osan hosszúra nyúlik a beszélg etés, van eg y trükköm, ami mindig beválik: bemutatom a férjemet, és nem mondok semmit. Ő is bemutatkozik, és meg kérdezi
a másik ember nevét. Meg hallg atom a választ, aztán elismétlem, jó hang osan: „Drág ám, nem emlékszel XY-ra?” Micsoda cinizmus! Amikor vég zek a köszöng etéssel, elvonulunk eg y sarokba, és kifakadok: ezek az emberek miért kérdezg etik folyton, hog y emlékszünk-e rájuk? Nincs ennél kínosabb dolog a világ on. Mindenki olyan fontosnak érzi mag át, hog y azt g ondolja, hog y én, aki a munkám miatt nap mint nap eg y halom új embert ismerek meg , tüzes vassal ég ettem a memóriámba a nevét. – Leg yél kicsit toleránsabb. Az emberek jól érzik mag ukat. A férjem nem tudja, mit beszél. Az emberek csak úg y tesznek, mintha jól éreznék mag ukat, de valójában csak a láthatóság ra törekednek, arra, hog y észreveg yék őket, felfig yeljenek rájuk, és esetleg találkozzanak valakivel, akivel üzletet köthetnek. Bármilyen szépnek és hatalmasnak hiszik is mag ukat, miközben vég ig vonulnak a vörös szőnyeg en, a sorsuk még iscsak annak a rosszul fizetett képszerkesztőnek a kezében van, aki e-mailben kapja meg a fényképeket, és eldönti, ki jelenhet meg a mi kis hag yományos, konvencionális világ unkban. Ő válog atja ki azokat a fotókat, amelyek érdemesek a közzétételre, de azért hag y eg y kis helyet a mag áról az ünnepség ről (vag y koktélról, vacsoráról vag y állófog adásról) készült fényképnek is. Akinek szerencséje van, az talán felismerhető a sok névtelen, mag át még is rendkívül fontosnak képzelő apró alak között. Darius föllép a színpadra, és elkezd mesélni mindazokról a híres emberekről, akikkel műsora tíz éve alatt interjút készített. Vég re sikerül kicsit ellazulnom, és a férjemmel odameg yek az eg yik ablakhoz. A belső radarom már felfedezte Jacob és Madame König et. Távol szeretnék maradni tőlük, és g ondolom, Jacob is tőlünk. – Valami baj van? Tudtam. Ma Dr. Jekyll vag y Mr. Hyde vag y? Victor Frankenstein vag y a szörnyeteg e? Nem, szerelmem. Csak próbálom elkerülni azt a férfit, akivel teg nap lefeküdtem. Az az érzésem, hog y ebben a teremben mindenki tud mindent, s hog y a „szeretők” szó rá van írva a homlokunkra. Rámosolyg ok, és azt felelem, hog y mint már mondtam – annyiszor, hog y bizonyára a könyökén jön ki –, túl vag yok már azon a koron, hog y élvezni tudjam az ilyen rendezvényeket. Leg szívesebben otthon lennék, és a g yerekeinkkel fog lalkoznék ahelyett, hog y eg y bébiszitterre bízom őket. Nem vag yok nag y ivó, zavar ez a sok ember, akik köszöng etnek, és társalog ni akarnak velem, nekem meg úg y kell tennem, mintha érdekelnének, és úg y kell válaszolnom nekik, hog y eg yben kérdezzek is, és vég re betehessem a számba a rág csálnivalót anélkül, hog y udvariatlannak tűnnék. Leg ördül eg y vetítővászon, és elkezdődik az összeállítás a leg fontosabb vendég ekről, akik a műsorban meg fordultak. Néhányukkal nekem is volt dolg om, de a többség ük külföldi, akik csak ideutaztak Genfbe. Mint tudjuk, mindig van Genfben valami fontos ember, és a műsorban való meg jelenés kötelező.
– Akkor menjünk haza. Már meg mutattad mag ad. Teljesítettük társadalmi kötelesség ünket. Kikölcsönzünk eg y filmet, és élvezzük, hog y az éjszaka hátralévő részében mag unkban vag yunk. Nem. Maradnunk kell még eg y kicsit, mert Jacob és Madame König itt van. Gyanús lenne, ha elmennénk, mielőtt vég et ér a ceremónia. Darius sorra hívja fel a színpadra eg ykori műsorbéli vendég eit, akik röviden elmondják a tapasztalataikat. Majd meg halok unalmamban. A partner nélküli férfiak diszkréten forg olódni kezdenek, hog y meg találják a szintén eg yedül érkezett nőket. A nők viszont eg ymást nézik: ki hog y öltözött fel, és milyen a sminkje, ki jött a férjével, és ki a szeretőjével. Nézem a várost, nincs eg y épkézláb g ondolatom sem, csak várom, hog y teljen az idő, és vég re elmehessünk anélkül, hog y g yanút keltenénk. – Te jössz! Én? – Szerelmem, tég ed szólít! Darius felhívott a színpadra, és én meg sem hallottam. Ig en, én is voltam vendég a műsorában, Svájc volt elnökével eg yütt, és az emberi jog okról beszélg ettünk. De én nem vag yok ilyen fontos ember. Erre eg yáltalán nem számítottam: meg sem beszéltük, és föl sem készültem, hog y mit mondjak. De Darius integ et. Az emberek mind mosolyog va néznek rám. Elindulok felé – most már kicsit összeszedettebben, és titokban boldog an is, mert Marianne-t nem hívta föl a színpadra, és nem is fog ja fölhívni. Jacobot sem, mert az az elképzelése, hog y kellemes estét töltsünk eg yütt, politika nélkül. Fölmeg yek a rög tönzött színpadra – valójában eg y lépcső, amely a tévétorony tetején lévő terem két részét köti össze –, puszival üdvözlöm Dariust, és elkezdek mesélni valami teljesen érdektelen dolog ról a műsorral kapcsolatban. A férfiak továbbra is vadásznak, a nők továbbra is eg ymást mustrálg atják. A leg közelebb állók úg y tesznek, mintha érdekelné őket, amit mondok. Én a férjemre meredek: mindenki, aki nyilvánosan beszél, kiválaszt mag ának valakit, akire támaszkodhat. Rög tönzött beszédem közepette eg yszer csak meg pillantok valamit, aminek nem lett volna szabad meg történnie: Jacob és Marianne König odaállt a férjem mellé. Mindez kevesebb mint két perc alatt zajlott le, amíg odaértem a színpadhoz és elkezdtem a mondókámat, amelynek hatására a pincérek járkálni, a fejek pedig forog ni kezdtek, hog y találjanak valami érdekesebb látnivalót. A lehető leg hamarabb meg köszönöm a lehetőség et. A vendég ek meg tapsolnak. Darius ad eg y puszit. El akarok jutni a férjemhez és a König házaspárhoz, de elállják az utamat az emberek, akik olyasmiért dicsérnek, amit nem is mondtam, kijelentik, hog y csodálatos voltam, lenyűg özi őket a sámánizmusról szóló cikksorozatom, témákat javasolnak, odaadják a névjeg ykártyájukat és „forrásnak” ajánlkoznak valami „nag yon érdekes” üg yben. Mindez tíz percembe kerül. Amikor már
ott tartok, hog y hamarosan befejezem a küldetésemet és elérem a célomat, vag yis a helyet, ahol a szereplés előtt voltam, és ahova a házaspár betolakodott, látom, hog y mindhárman mosolyog nak rám. Gratulálnak, azt mondják, nag yszerűen beszélek közönség előtt, majd meg hallom az ítéletet: – Én mondtam, hog y fáradt vag y, és a g yerekeinkre bébiszitter vig yáz, de Madame König rag aszkodik hozzá, hog y eg yütt vacsorázzunk. – Úg y van. Gondolom eg yikünk sem vacsorázott még , ug ye? – szólal meg Marianne. Jacob műmosollyal az arcán bólog at, mint eg y bárány, amit a vág óhídra terelnek. Eg y pillanat alatt átsuhan a fejemen vag y ezer kibúvó. De miért is? Van nálam eg y jó adag kokain, amit bármikor felhasználhatok, és képzelni sem lehet ennél jobb alkalmat, hog y kiderítsem, folytassam-e a tervemet, vag y ne. Ráadásul van bennem valami morbid kíváncsiság , hog y milyen lehet eg y ilyen közös vacsora. Szíves örömest, Madame König . * * * Marianne az Hôtel des Armures éttermét választja, ami azt jelenti, hog y nem túl eredeti, mert mindenki ide hozza a külföldi vendég eit: a fondü kitűnő, a pincérek ig yekeznek minden lehetség es nyelven beszélni, a szálloda az óváros szívében helyezkedik el… De eg y g enfi számára eg yáltalán nem jelent újdonság ot. A König házaspár után érkezünk. Jacob kint áll, a nikotinfüg g őség jeg yében tűri a hideg et. Marianne már bement. Azt javaslom a férjemnek, hog y ő is menjen be, és csatlakozzon hozzá, én pedig meg várom, míg König úr befejezi a dohányzást. Ő azt mondja, hog y fordítva jobb lenne, de én erősködöm, hog y nem ildomos két nőt eg yedül hag yni eg y asztalnál, még ha csak pár percre is. – Eng em is váratlanul ért a meg hívás – mondja Jacob, amint eltűnik a férjem. Próbálok úg y tenni, mintha nem lenne semmi probléma. Hibásnak érzi mag át? Fél, hog y esetleg vég e lehet boldog talan házasság ának (azzal a jég hideg némberrel – tenném hozzá szívem szerint)? – Nem erről van szó. Az a helyzet, hog y… A némber szakít félbe minket. Arcán ördög i mosollyal üdvözöl (már meg int!), és a szokásos három puszi után megparancsolja a férjének, hog y oltsa el a cig arettáját, és azonnal menjünk be. Ebből azt olvasom ki, hog y „g yanúsak vag ytok ti ketten: biztos mesterkedtek valamiben. De vig yázzatok, mert résen vag yok, nem is g ondolnátok, mennyire.” A szokásosat rendeljük: fondüt és raclette-et. A férjem azt mondja, ő már unja a sajtot, és valami mást választ: kolbászt – ami szintúg y részét képezi a külföldieknek kínált hag yományos ételeinknek. És persze bort is kérünk, de Jacob most nem kóstolja és forg atja meg , nem ízlelg eti és bólint – az csak eg y hülye próbálkozás volt, hog y lenyűg özzön az első alkalommal. Miközben az ételt várjuk, és felszínes dolg okról társalg unk, meg isszuk az első üveg bort, és már jön is a
második. Meg kérem a férjem, hog y ne ig yon többet, különben meg int itt kell hag ynunk az autót, és most sokkal messzebb vag yunk a házunktól, mint múltkor. Meg érkeznek az ételek. Felbontjuk a harmadik üveg bort. Folytatjuk a felszínes társalg ást. Milyen az államtanács tag jának lenni, g ratulálok a stresszről szóló cikkeidhez („meg lehetősen szokatlan a meg közelítés”); tényleg zuhan-e az ing atlanok ára a banktitok meg szűnése miatt, és valóban bankárok ezrei költöznek-e most Szing apúrba vag y Dubajba; hol töltjük idén az ünnepeket. Várom, hog y kirohanjon a bika az arénába. De nem rohan, íg y hát leeresztem a pajzsom. Eg y kicsivel többet iszom a kelleténél, kezdek ellazulni, eg ész jókedvem lesz – és ekkor kinyílik a bikaistálló ajtaja. – Eg yszer a barátainkkal arról a hülye érzésről beszélg ettünk, amelyet féltékenység nek hívnak – mondja Marianne König . – Ti mit g ondoltok róla? Hog y mit g ondolunk eg y olyan témáról, amiről senki nem szokott beszélg etni az ehhez hasonló vacsorákon? A némber jól kitervelte ezt a mondatot. Biztos eg ész nap ezen g ondolkodott. A féltékenység et „hülye érzésnek” nevezte, azzal a szándékkal, hog y kiszolg áltatottá és sebezhetővé teg yen. – Én borzalmas féltékenység i jelenetek között nőttem fel – mondja a férjem. Micsoda? A mag ánéletéről beszél? Eg y ideg en nőnek? – Úg yhog y meg fog adtam mag amban, hog y velem ilyen soha nem fordulhat elő, ha meg házasodom. Eleinte nehéz volt, mert az ösztöneink arra késztetnek, hog y mindent kézben tartsunk, azt is, amit nem lehet, mint például a szerelmet és a hűség et. De sikerült. És a feleség em, aki nap mint nap reng eteg emberrel találkozik, és néha később ér haza, mint szokott, soha nem hallott tőlem semmilyen meg jeg yzést vag y célzást. Ezt a mag yarázatot sem hallottam még . Nem is tudtam, hog y féltékenység i jelenetek között nőtt fel. Ez a némber eléri, hog y mindenki eng edelmeskedjen neki: menjünk vacsorázni, oltsd el a cig id, beszélg essünk arról, amiről én akarok. Két oka lehet a férjemnek, hog y azt mondja, amit mondott. Az első, hog y g yanús neki a meg hívás, és eng em akar meg védeni. A második: azt mondja el nekem az eg ész világ előtt, hog y mennyire fontos vag yok neki. Kinyújtom a kezem, és meg érintem az övét. Erre soha nem g ondoltam. Azt hittem, hog y eg yszerűen csak nem érdekli, mit csinálok. – És te, Linda? Nem vag y féltékeny a férjedre? Én? Dehog y. Teljesen meg bízom benne. Szerintem aki féltékeny, az beteg , bizonytalan, nincs önbizalma, alacsonyabb rendűnek érzi mag át, és azt hiszi, hog y bárki tönkreteheti a kapcsolatát. És te? Marianne belesétál a saját csapdájába. – Mint mondtam, én hülye érzésnek tartom.
Ig en, ezt már mondtad. De ha kiderülne, hog y meg csal a férjed, mit csinálnál? Jacob elsápad. Uralkodnia kell mag án, hog y ne hajtsa fel az eg ész pohár borát a kérdésem hallatán. – Szerintem naponta találkozik bizonytalan emberekkel, akik halálra unják a házasság ukat, és középszerű, eg yhang ú életre vannak kárhoztatva. Gondolom, a te munkahelyeden is akadnak ilyen emberek, akik riporterként mennek nyug díjba… Sokan vannak, felelem szenvtelen hang on. Veszek mag amnak még eg y kis fondüt. A nő eg yenesen a szemembe néz, tudom, hog y rólam beszél, de nem akarom, hog y a férjem bármit is g yanítson. Eg y cseppet sem érdekel sem a némber, sem Jacob, aki biztos nem bírta a nyomást, és mindent bevallott. Meg lep a nyug almam. Talán a bor miatt van, vag y a felébredt szörny miatt, aki most jót mulat mindezen. Talán csak jólesik szembeszállni a nővel, aki azt hiszi, hog y mindent tud. Folytasd, kérem tőle, miközben belemártok eg y darab kenyeret az olvadt sajtba. – Mint tudjátok, ezek a mellőzött nők nem jelentenek rám veszélyt. Veletek ellentétben, én nem bízom vakon Jacobban. Tudom, hog y jó párszor meg csalt már, mert a hús g yeng e… Jacob ideg esen felnevet, belekortyol a borába. Elfog yott a harmadik üveg , Marianne int a pincérnek, hog y hozzon újat. – …de ig yekszem úg y tekinteni erre, mint eg y eg észség es kapcsolat velejárójára. Ha a férjemre nem ácsing óznának ezek a jöttment nők, az azt jelentené, hog y nincs benne semmi izg almas. Féltékenység helyett inkább tudod, mit érzek? Izg almat. Sokszor levetem a ruhám, odabújok hozzá meztelenül, széttárom a lábam, és arra kérem, hog y velem is csinálja ug yanazt, amit a többi nővel. Néha arra is meg kérem, hog y mesélje el, milyen volt velük, és ilyenkor eg ymás után többször is elélvezek szex közben. – Ezek Marianne képzelg ései – mag yarázza Jacob, nem túl meg g yőzően. – Ilyeneket talál ki. Eg yszer meg kérdezte, nem szeretnék-e elmenni eg y lausanne-i szving erklubba. Nyilván nem viccel, még is mindenki nevet, Marianne is. Szörnyülködve veszem tudomásul, hog y Jacobnak tetszik, ha hűtlen macsónak titulálják. A férjemet, úg y tűnik, nag yon érdekli Marianne válasza, és arra kéri, meséljen még eg y kicsit arról az izg alomról, ami akkor fog ja el, amikor meg tudja a férje kalandjait. Elkéri a szving erklub címét, és csillog ó szemmel néz rám. Azt mondja, itt az ideje, hog y kipróbáljunk valami újat. Nem tudom, hog y csak az asztal körül kialakult elviselhetetlen lég kört akarja-e kicsit oldani, vag y tényleg érdekli ez a dolog . Marianne azt feleli, hog y nem tudja a címét, de ha meg adja a telefonszámát, elküldi SMS-ben. Ideje akcióba lépni. Azt mondom, hog y a féltékeny emberek társaság ban sokszor éppen az ellenkezőjét ig yekeznek mutatni. Imádnak célozg atni, hátha sikerül szerezniük valami információt a partnerük viselkedéséről, de naivak, ha azt hiszik, hog y ez sikerülhet. Nekem például lehetne
viszonyom a férjeddel, úg y, hog y soha nem tudnád meg , mert nem vag yok olyan hülye, hog y belesétáljak a csapdába. Kicsit meg változik a hang színem. A férjem rám néz: meg lepte a válaszom. – Drág ám, nem g ondolod, hog y túl messzire mész? Nem, nem g ondolom. Nem én kezdtem ezt a beszélg etést, és nem tudom, hog y Madame König mire akar kilyukadni. De attól kezdve, hog y beléptünk ide, folyton célozg at, és ebből már eleg em van. Ezek szerint te nem vetted észre, hog y bámult, miközben eg y olyan témáról beszélg ettünk, ami ennél az asztalnál senkit se érdekel rajta kívül? Marianne döbbenten néz rám. Azt hiszem, nem várt ilyen reakciót, hiszen hozzá van szokva, hog y mindig ő irányít. Elmondom, hog y reng eteg beteg esen féltékeny emberrel találkoztam már, és nem arról van szó, hog y azt g ondolják, hog y a férjük vag y a feleség ük meg csalja őket, hanem arról, hog y nincsenek mindig a fig yelem központjában, ahog y szeretnék. Jacob hívja a pincért, és kéri a számlát. Nag yszerű. Vég ül is ők hívtak meg , úg yhog y a költség eket is nekik illik állniuk. Ránézek az órámra, és óriási meg lepetést színlelek: már rég elmúlt az az idő, amit meg beszéltünk a bébiszitterrel! Fölpattanok, meg köszönöm a vacsorát, és már meg yek is a fog ashoz a kabátomért. Ezzel a beszélg etés is elkanyarodik a g yerekek és a velük járó felelősség felé. – Szerinted azt g ondolta, hog y róla beszéltem? – hallom, amint Marianne kérdezi a férjemtől. – Dehog y. Nem lenne rá oka. Nem nag yon beszélg etünk, miközben kilépünk a hideg be. Ideg es vag yok, szorong ok, és meg állás nélkül azt mag yarázom, hog y ig enis rólam beszélt, mert az a nő olyan ideg beteg , hog y már a választások napján is folyton célozg atott. Állandóan vele akar lenni, biztos őrülten féltékeny arra az idiótára, akinek mindig jól kell viselkednie, és akit ő vasmarokkal irányít, hog y leg yen jövője a politikában, holott valójában ő szeretne ott állni az emelvényen, hog y onnan mondja meg , mi a jó és mi a rossz. A férjem kijelenti, hog y túl sokat ittam, és jó lenne, ha meg nyug odnék. Elmeg yünk a katedrális előtt. Ismét köd borult a városra, és olyan az eg ész, mint eg y horrorfilm. Elképzelem, hog y Marianne ott áll valamelyik utcasarkon, kezében eg y tőrrel, és rám vár, mint a középkorban, amikor a g enfiek állandó harcban álltak a franciákkal. Nem nyug tat meg sem a hideg , sem a séta. Beülünk az autóba, és amikor hazaérünk, azonnal bemeg yek a hálószobába, és beveszek két Valiumot, miközben a férjem kifizeti a bébiszittert, és lefekteti a g yerekeket. Tíz órát alszom eg yfolytában. Másnap, amikor fölkelek, hog y elvég ezzem a szokásos reg g eli szertartásaimat, úg y érzem, a férjem nem olyan g yeng éd, amilyen lenni szokott. Alig észrevehető a különbség , de tudom, hog y teg nap valami rosszulesett neki. Nem tudom, mit teg yek, soha nem
vettem még be eg yszerre két nyug tatót. Teljesen levert vag yok, de ennek semmi köze ahhoz az érzéshez, amit a mag ány és a boldog talanság okozott. Elindulok a munkahelyemre, és automatikusan meg nézem a telefonomat. Jacobtól jött eg y üzenet. Habozok meg nézni, de a kíváncsiság erősebb bennem, mint a g yűlölet. Ma reg g el küldte, jó korán. „Mindent tönkretettél. Meg se fordult a fejében, hog y bármi is lenne köztünk, most viszont biztos benne. Beleestél a csapdába, amit nem is ő állított neked.” * * * Be kell mennem abba a rohadt szupermarketbe, hog y vásárolg assak, mint valami mellőzött, frusztrált nő. Marianne-nak ig aza van: ennyi vag yok; meg eg y kis szórakozás a buta kutyusnak, aki vele alszik eg y ág yban. Veszélyesen vezetek, mert sírok, és a könnyeimtől nem látom jól a többi autót. Hallom, ahog y dudálnak és kiabálnak, erre próbálok lassítani, de csak újabb dudálás és kiabálás a válasz. Hülyeség volt hag yni, hog y Marianne g yanút fog jon, de még sokkal nag yobb hülyeség volt kockára tenni mindent – a férjemet, a családomat, a munkámat. Miközben a két nyug tató utóhatása alatt, pattanásig feszülő ideg ekkel vezetek, rádöbbenek, hog y most már az életemet is kockára teszem. Meg állok eg y mellékutcában, és sírok. Olyan hang osan zokog ok, hog y valaki meg is kérdezi, nincs-e szükség em seg ítség re. Azt felelem, hog y nincs, erre elmeg y. De az ig azság az, hog y ig enis seg ítség re van szükség em – nag yon is. Elmerülök a bensőmben, a bennem lévő sárteng erben, és nem bírok úszni. Meg öl a g yűlölet. Elképzelem, hog y Jacob már összeszedte mag át a teg napi vacsora után, és soha többé nem akar látni. Én vag yok a hibás, amiért át akartam lépni a határaimat, és folyton azt g ondoltam, hog y g yanús vag yok, és senki sem bízik bennem. Talán fel kéne hívnom, hog y bocsánatot kérjek tőle, de tudom, hog y úg yse venné föl. Vag y inkább a férjemet kéne fölhívnom, hog y meg kérdezzem, minden rendben van-e? Ismerem a hang ját, tudom, mikor bosszús és ideg es, pedig mesterien uralkodik mag án. De nem akarom tudni. Nag yon félek. A g yomrom felkavarodik, a kezem g örcsösen szorítja a kormányt, én pedig olyan hang osan zokog ok, ahog y a torkomon kifér, üvöltök és cirkuszt rendezek az eg yetlen biztonság os helyen a világ on: az autómban. Az az ember, aki az előbb meg szólított, most messziről fig yel: fél, hog y valami hülyeség et csinálok. Nem, nem csinálok semmit. Csak sírni akarok. Ez nem olyan nag y kérés, ug ye? Érzem, hog y csőbe húztam mag am. Visszakoznék, de már nem lehet. Szeretném visszaszerezni az elvesztett területet, de nem bírok g ondolkodni. Csak bőg ök, szég yellem mag am és g yűlölök. Hog y lehettem ilyen naiv? Miért hittem, hog y Marianne eng em néz, és olyan dolg okról beszél, amiket már tud? Mert vétkesnek éreztem mag am, bűnösnek. Meg akartam alázni, meg akartam semmisíteni a férje előtt, hog y többé ne csak szórakozásnak tekintsen. Tudom, hog y nem szeretem,
de még iscsak visszaadta az életkedvemet, és kihúzott a mag ány kútjából, amelybe nyakig süllyedtem. És most tudom, hog y ennek az időnek örökre vég e. Vissza kell térnem a valóság ba, a szupermarketbe, a mindig eg yforma napokba, az otthonom biztonság ába – ami eg ykor olyan fontos volt nekem, de aztán börtönné változott. Össze kell raknom a cserepeket, amelyek meg maradtak belőlem. Talán be is kell vallanom a férjemnek mindent, ami köztünk történt. Tudom, hog y meg érti. Jó ember, okos ember, és mindig a család volt neki az első. De mi van, ha még se érti meg ? Mi van, ha úg y dönt, hog y elég , nem bírja tovább, unja már, hog y olyan nővel él eg yütt, aki eddig azon nyavalyg ott, hog y depressziós, most meg az a baja, hog y elhag yta a szeretője? Csitul a zokog ás, és elkezdek g ondolkodni. Vár a munka, nem maradhatok eg ész nap ebben az utcában, amely tele van boldog párok otthonaival, karácsonyi díszekkel az ajtókon, járókelőkkel, akik tudomást sem vesznek rólam… Nem nézhetem tétlenül, ahog y romba dől az életem. Gondolkodnom kell. Készítenem kell eg y listát arról, hog y mik a leg fontosabbak. Vajon az elkövetkező napokban, hónapokban és években el tudom játszani, hog y odaadó nő vag yok, nem pedig sebzett vadállat? Az önuralom sosem volt az erősség em, de még sem viselkedhetek úg y, mint eg y elmebeteg . Felszárítom a könnyeimet, és előre tekintek. Na, beindítsam az autót? Nem, még nem. Várok még eg y kicsit. Ha valaminek még is örülhetek a történtek kapcsán, az az, hog y már úg ysem bírtam, hog y hazug ság ban élek. Meddig nem g yanakszik a férjem? Lehet, hog y a férfiak észreveszik, ha a nő csak színleli az org azmust? Lehetség es, de nem tudom kideríteni. Kiszállok a kocsiból, a szükség esnél hosszabb időre fizetem ki a parkolást, hog y lófrálhassak eg y kicsit. Telefonálok a munkahelyemre, és közlöm az ag yonhasznált ürüg yet: az eg yik g yerek elrontotta a g yomrát, és el kell vinnem orvoshoz. A főnököm hisz nekem – elvég re a svájciak nem hazudnak. Én viszont hazudok. Mindennap hazudok. Elvesztettem az önbecsülésemet, és már nem tudom, mit csinálok. A svájciak a való világ ban élnek. Én meg eg y fantáziavilág ban. A svájciak meg tudják oldani a problémáikat. Én nem tudtam meg oldani az enyéimet, ezért előállítottam eg y olyan helyzetet, amelyben ideális családom és tökéletes szeretőm van. * * * Most itt sétálok ebben a városban, amit annyira szeretek, a kis boltjaival, amelyek mintha meg rekedtek volna az 50-es években – kivéve persze a turisták számára fenntartott helyeket –, és eszük ág ában sincs modernizálódni. Hideg van, de hála istennek, nem fúj a szél, íg y aztán elviselhető az idő. Próbálok meg nyug odni, elterelni a fig yelmem, bemeg yek eg y könyvesboltba, eg y hentesboltba, eg y ruhaüzletbe. Ahányszor csak újra kilépek az utcára, érzem, ahog y a hideg seg ít eloltani a tüzet, ami belülről emészt.
Meg lehet tanulni, hog y a meg felelő férfit szeressük? Persze. Inkább azzal van a g ond, hog y elfelejtsük a nem meg felelő férfit, aki csak úg y belépett az életünkbe, kopog tatás nélkül, mert arra járt, és látta, hog y nyitva az ajtó. Tulajdonképpen mit akartam Jacobtól? Kezdettől fog va tudtam, hog y a kapcsolatunk halálra van ítélve, bár azt álmomban sem g ondoltam volna, hog y ilyen meg alázó módon ér vég et. Talán csak azt akartam, amit kaptam: kalandot és örömöt. Vag y talán többet is szerettem volna? Vele élni, támog atni a karrierje építésében, meg adni neki azt a g ondoskodást, amit, úg y tűnik, a feleség étől már nem kap meg , azt a g yeng édség et, amelynek hiányáról az első találkozásaink idején beszélt? Kirag adni az otthonából, ahog y az ember kitép eg y virág ot valaki másnak a kertjéből, és elültetni a saját földemen, akkor is, ha tudom, hog y a virág ok nem bírják az ilyen bánásmódot. Hirtelen rám tör a féltékenység , de most nem folynak a könnyeim, csak harag van bennem. Meg állok és leülök eg y padra valami buszmeg állóban. Nézem az embereket, akik jönnek és mennek, és mindannyian nag yon belemerülnek a saját kis világ ukba, amely olyan apró, hog y belefér eg y mobiltelefon képernyőjébe – nem csoda, hog y nem tudják levenni róla a szemüket és a fülüket. Jönnek-mennek a buszok. Az emberek leszállnak, és sietve mennek tovább – talán a hideg miatt. Olyan is akad, aki lassan meg y, mert semmi kedve hazamenni, dolg ozni vag y tanulni. De senkin nem látszik se harag , se lelkesedés, se boldog ság , se bánat: csupa kárhozott lélek, akik g épiesen teljesítik küldetésüket, melyet az univerzum rájuk bízott, amikor meg születtek. Eg y idő után kicsit el tudom eng edni mag am. Sikerült azonosítanom néhány darabot a belső kirakóból. Az eg yik éppen annak a g yűlöletnek az oka, ami úg y jön és meg y, mint a buszok itt ebben a meg állóban. Lehet, hog y elveszítettem azt, ami a leg fontosabb volt az életemben: a családomat. Vereség et szenvedtem a boldog ság keresésnek nevezett harcban, és ez nemcsak meg alázó, de a szememet is elhomályosítja, és nem látom, merre induljak tovább. És a férjem? Ma este őszintén kell beszélnem vele, mindent be kell vallanom. Úg y érzem, ez felszabadítana, még akkor is, ha viselnem kéne a következményeket. Nem bírok már hazudni – se neki, se a főnökömnek, se önmag amnak. De erre most nem akarok g ondolni. A féltékenység elemészti minden g ondolatomat. Nem bírok elmozdulni ebből a meg állóból, mert súlyos láncok vannak a testemre fonódva. Nem bírom felemelni őket. Szóval szereti hallg atni a férje hűtlenkedéseit, miközben szeretkeznek, és arra kéri, hog y csinálja vele is ug yanazt, amit például velem csinál? Amikor elvette az óvszert az éjjeliszekrényről, rá kellett volna jönnöm, hog y más női is vannak. Ahog y mag áévá tett, abból tudnom kellett volna, hog y csak eg y vag yok a sok közül. Sokszor léptem ki ezzel az érzéssel a szállodából, és ilyenkor azt mondtam mag amban, hog y többet látni sem akarom – miközben persze tisztában voltam vele,
hog y ez is csak hazug ság , és ha telefonál, úg yis eg yből ug rom, amikor csak akarja. Ig en, ezt mind tudtam. És próbáltam meg g yőzni mag am, hog y én is csak a szexet és a kalandot keresem. De ez nem volt ig az. Ma már tudom, hog y hiába tag adtam álmatlan éjszakáimon és üres nappalaimon, ig enis szerelmes voltam. Halálosan szerelmes. Nem tudom, mit teg yek. Úg y képzelem – sőt ig azából biztos vag yok benne –, hog y titokban minden házasember vonzódik valakihez. Ez persze tiltott dolog , de az élet sóját éppen a tiltott dolg okkal való incselkedés adja. Ennél tovább azonban csak kevesen mennek: hét emberből eg y, leg alábbis a cikk szerint, amelyet az újság ban olvastam. És azt hiszem, csak minden századik ember mer olyan mélyen belemenni, hog y hag yja mag át teljesen elrag adni – mint én. A többség nek csak eg y kis kaland jut, amelyről már az elején tudja, hog y nem fog sokáig tartani. Kicsit több beleélés, hog y érzékibb leg yen a szex, eg y kis kiáltozás az org azmus pillanatában, hog y „szeretlek”, de semmi több. És ha a férjemnek lenne szeretője, én vajon hog y reag álnék? Radikálisan. Azt g ondolnám, hog y ig azság talan velem az élet, hog y nem érek semmit, hog y öreg szem, és botrányt rendeznék, és zokog nék féltékenység emben, ami valójában irig ység lenne – neki sikerül, nekem meg nem. Azonnal becsapnám mag am mög ött az ajtót, és hazaköltöznék a szüleimhez, a g yerekekkel eg yütt. Két-három hónap múlva meg bánnám, keresnék valami ürüg yet, hog y visszamehessek, és azt képzelném, hog y ő is ezt akarja. Nég y hónap múlva retteg nék attól, hog y mindent újra kell kezdenem. Öt hónap múlva vég re kimondanám, hog y vissza akarok menni, „a g yerekek érdekében”, de akkor már túl késő lenne: már a szeretőjével élne, aki sokkal fiatalabb nálam, tele van energ iával, g yönyörű, és berag yog ja a férjem életét. Meg szólal a telefonom. A főnököm kérdezi, hog y hog y van a fiam. Azt felelem, hog y eg y buszmeg állóban vag yok és nag yon rosszul hallom, de minden rendben, nemsokára beérek a szerkesztőség be. Eg y rémült ember nem bír szembenézni a valóság g al. Inkább a fantáziájába menekül. Nem maradhatok ebben az állapotban még eg y óráig , össze kell szednem mag am. Vár a munka, és talán ez seg íteni is fog . Fölállok a padról, és elindulok az autóm felé. Nézem a lehullott faleveleket a földön. Arra g ondolok, hog y Párizsban már biztos összeszedték volna. De ez itt Genf, hiába sokkal g azdag abb város, még is itt vannak a földön. Ezek a falevelek valaha eg y fához tartoztak, eg y fához, amely most nyug ovóra tér. Ez a fa vajon tekintettel volt a zöld lombra, amely beborította, táplálta és léleg eztette? Nem. Gondolt a rovarokra, amelyek beporozták a virág ait, hog y folytatódhasson a természet körforg ása? Nem. A fa csak mag ára g ondol: vannak dolg ok – mint például a levelek és a rovarok –, amelyeket el lehet dobni, ha kell. Én is eg y ilyen lehullott falevél vag yok, aki azt hitte, hog y örökké él, és aztán úg y halt meg ,
hog y mag a sem tudta, miért. Falevél vag yok, aki szerette a napot és a holdat, sokáig nézte az elhaladó buszokat és a zajos villamosokat, és soha senki nem szólt neki, hog y tél is létezik a világ on. Ezek a levelek éltek és virultak, amíg lehetett, aztán eg y napon meg sárg ultak, és a fa meg vált tőlük. Nem úg y búcsúzott el tőlük, hog y viszontlátásra, hanem úg y, hog y Isten veletek, mert tisztában volt vele, hog y soha többé nem térnek vissza. A szél seg ítség ét kérte, hog y szakítsa le őket az ág airól, amilyen g yorsan csak lehet, és vig ye őket jó messzire. A fa tudja, hog y csak akkor nőhet tovább, ha eg y időre meg pihen. És ha tovább nő, tisztelni fog ják. És még szebb virág okat nevelhet. * * * Elég . A leg jobb terápia most a munka, mert már elsírtam minden könnyemet, és már átg ondoltam mindent, amit át kellett g ondolnom. De még íg y sem tudtam meg szabadulni semmitől. Robotpilóta üzemmódba kapcsolok. Amikor odaérek az autómhoz, meg pillantok mellette eg y piros-kék eg yenruhás alakot, aki éppen leolvassa a rendszámot eg y készülékkel. – A mag áé ez a jármű? Ig en. Folytatja a munkáját. Nem mondok semmit. A beszkennelt rendszám már bekerült a rendszerbe, beérkezett a központba, és hamarosan kapok eg y celofánablakos, hivatalos levelet a rendőrség diszkrét emblémájával. Lesz rá harminc napom, hog y befizessem a 100 frankot, de fellebbezést is nyújthatok be a bírság ellen, és elkölthetek 500 frankot üg yvédre. – Húsz perccel lépte túl a meg eng edett időt, ami itt fél óra. Csak némán bólintok. Látom, hog y meg lepődik, amiért nem könyörg ök keg yelemért, nem fog adkozom, hog y többet nem teszek ilyet, és még csak nem is rohantam oda hozzá, amikor meg pillantottam az autóm mellett. Semmi olyat nem csináltam, amihez hozzá van szokva. A készülékből, amellyel beszkennelte a rendszámomat, kijön eg y blokk – mintha boltban lennék. Beteszi eg y műanyag tasakba (amely meg védi az időjárás viszontag ság aitól), és a szélvédő felé fordul, hog y az ablaktörlő alá helyezze. Meg nyomom a távirányítót, és felvillannak a lámpák, jelezve, hog y kinyíltak az ajtók. Ettől észbe kap, hog y hülyeség et csinál, de akárcsak én, ő is robotpilóta üzemmódban működik. A zárak kattanása mag ához téríti, íg y hát elindul felém, hog y átadja a bírság ot. Mindketten elég edetten távozunk. Ő azért, mert nem kellett vég ig hallg atnia eg y újabb reklamációt; én azért, mert vég re azt kaptam, amit meg érdemlek: büntetést. * * *
Nem tudom – de hamarosan meg tudom –, hog y a férjem csak ilyen mag as szinten uralkodik-e mag án, vag y tényleg nem érdekli, ami történt. Időben érek haza, miután a munkahelyemen a világ leg közönség esebb dolg aival fog lalkoztam: a pilóták kiképzése, karácsonyfadömping a piacon, távvezérlésű elektronikai rendszer kiépítése a vasúti átjáróknál. Ennek kivételesen nag yon örültem, mert nem voltam olyan fizikai és lelkiállapotban, hog y képes leg yek g ondolkodni. Úg y készítem a vacsorát, mintha ez a nap is csak eg y lenne a sok ezer nap közül, amelyet eg yütt töltöttünk. Eg y darabig nézzük a tévét. A g yerekek korán fölmennek a szobájukba: várja őket a tabletjük meg a játékaik, amelyekben hol terroristákat, hol katonákat g yilkolnak. Bepakolom a tányérokat a mosog atóg épbe. A férjem meg próbálja lefektetni a g yerekeket. Eddig csak a teendőinkről beszéltünk. Nem tudom meg mondani, hog y ez mindig íg y volt-e, csak nem vettem észre, vag y kifejezetten a mai napra jellemző. Hamarosan meg tudom. Miközben ő fönt van a g yerekekkel, idén először beg yújtom a kandallót: a tűz szemlélése meg nyug tat. Arra készülök, hog y bevalljak valamit, amit szerintem már tud, de azért minden lehetség es eszközt bevetek. Ennek jeg yében eg y üveg bort is felbontok. Készítek eg y sajttálat. Iszom eg y kortyot, és bámulom a láng okat. Nem félek, és nem izg ulok. Elég ebből a kettős életből. Bármi is történjék ma este, ennél csak jobb lehet. Ha vég et kell érnie a házasság unknak, akkor íg y érjen vég et: eg y őszi napon, karácsony előtt, a kandallót nézve, civilizált emberekként beszélg etve. Lejön, látja az előkészületeket, és nem kérdez semmit. Csak leül mellém a kanapéra, és ő is nézi a tüzet. Beleiszik a borába, és töltenék neki még , de int, hog y elég lesz. Mondok valami hülyeség et: ma fag ypont alá esett a hőmérséklet. Ő bólint. Úg y tűnik, nekem kell kezdeményeznem. Tényleg sajnálom a teg napi vacsorán történteket… – Nem a te hibád. Az a nő nag yon furcsa. Kérlek, ne hívj többé ilyen találkozóra. Nyug odt a hang ja. De az ember már g yerekkorában meg tanulja, hog y a nag y viharok előtt mindig van eg y pillanat, amikor eláll a szél, és minden elcsendesül. Nem adom fel. Marianne féltékenynek tűnt, hiába bújt a haladó liberális nő maszkja mög é. – Ez ig az. A féltékenység az az érzés, amely azt súg ja nekünk: „mindent elveszíthetsz, amiért annyit küzdöttél”. Minden másra vakká tesz, mindenre, amiben örömünket leltük, a boldog pillanatainkra és az olyankor még tovább mélyült kötelékeinkre. Hog y képes a g yűlölet mindent eltörölni? Eg y házaspár eg ész történetét semmivé foszlatni? Előkészíti a terepet, hog y elmondhassak mindent, amit kell. Folytatja: – Mindenkinek vannak olyan napjai, amikor azt mondhatja: „bizony, az életem nem pont olyan, amilyennek elképzeltem”. De ha az élet meg kérdezné, mit tettél érte, vajon mit felelnél neki? Ezt most tőlem kérdezed?
– Nem. Mag amnak teszem fel a kérdést. Semmi nem történik mag ától. Mindenért meg kell küzdeni, és ehhez hit kell. Ahhoz pedig le kell rombolnunk az előítéleteink korlátját, ami nag y bátorság ot ig ényel. Ahhoz, hog y bátrak lehessünk, le kell g yőznünk a félelmünket. És íg y tovább. Békét kell kötnünk a napjainkkal. Nem feledkezhetünk meg arról, hog y az élet a mi oldalunkon áll. Ő is jobbá akar válni. Seg ítsünk hát neki! Töltök mag amnak még eg y pohár bort. Ő közben több fát tesz a tűzre. Mikor merem vég re bevallani? De úg y tűnik, még ő sem akarja, hog y szóhoz jussak. – Álmodni nem olyan könnyű, mint hinnénk. Éppen ellenkezőleg . Veszélyes is lehet. Amikor álmodunk, hatalmas energ iákat indítunk útnak, és tovább nem rejteg ethetjük mag unk elől az életünk valódi értelmét. Amikor álmodunk, azt is eldöntjük, mekkora árat fizetünk érte. Most. Minél tovább halog atom, annál nag yobb szenvedést okozok mindkettőnknek. Fölemelem a poharam, mintha koccintanék, és kimondom, hog y van valami, ami nag yon nyomja a szívemet. Erre azt feleli, hog y beszéltünk már erről a Le Valonban, amikor meg nyíltam neki, és elmondtam, hog y attól félek, hog y depressziós vag yok. Csakhog y én most nem erre g ondolok, mondom. Félbeszakít, hog y folytassa a g ondolatmenetét: – Amikor kerg etünk eg y álmot, annak mindig ára van. Lehet, hog y a szokásainkról kell lemondanunk érte, lehet, hog y más nehézség eken kell keresztülmennünk, az is lehet, hog y csalódnunk kell. De nincs az az ár, ami túl nag y volna eg y olyan ember számára, aki nem élt. Mert ez az ember eg y napon visszatekint, és hallja, ahog y a szíve azt mondja: „elpazaroltam az életem”. Hát, nem könnyíti meg a dolg omat. Mi van, ha az, amit mondani akarok, nem valami hülyeség , hanem konkrét, valóság os és fenyeg ető dolog ? Nevet. – Leg yűrtem a féltékenység et, amelyet miattad éreztem, és ez boldog g á tesz. Tudod, miért? Mert mindig meg kell mutatnom, hog y méltó vag yok a szerelmedre. Harcolnom kell a házasság unkért, kettőnkért, és ennek semmi a köze a g yerekeinkhez. Én szeretlek tég ed. Bármit kibírok, bármit meg teszek, hog y mindig mellettem maradj. De ha eg yszer elmész, azt nem tudom meg akadályozni. Ha eljön ez a nap, szabadon elmehetsz, hog y meg találd a boldog ság od. Az én szerelmem irántad mindennél erősebb, és soha nem állnék a boldog ság od útjába. A szemeim meg telnek könnyel. Eg ész eddig nem tudtam pontosan, miről beszél. Hog y eg yszerűen csak kifejti a véleményét a féltékenység ről, vag y nekem akar üzenni valamit. – Nem félek a mag ánytól – folytatja. – Attól sokkal jobban félek, hog y hazug ság ban éljek, hog y azzal áltassam mag am, hog y a valóság olyan, amilyennek szeretném, nem pedig olyan, amilyen valójában.
Meg fog ja a kezem. – Te vag y a leg nag yobb áldás az életemben. Talán nem én vag yok a leg jobb férj a világ on, mert szinte soha nem mutatom ki az érzéseimet. És tudom, hog y neked ez hiányzik. Azt is tudom, hog y ezért úg y érezheted, hog y nem vag y fontos nekem, és lehet, hog y bizonytalan vag y, vag y ilyesmi. De ez nincs íg y. Többször kéne a kandalló előtt üldög élnünk kettesben, hog y beszélg essünk, bármiről, kivéve a féltékenység ről. Mert az eng em eg yszerűen nem érdekel. Mi lenne, ha például elutaznánk valahova, csak mi ketten? Mi lenne, ha eg y másik városban töltenénk a szilvesztert, vag y akár eg y olyan helyen, ahol már jártunk? És a g yerekek? – Biztos vag yok benne, hog y a nag yszüleik boldog an g ondoskodnak majd róluk. Majd hozzáteszi: – Ha szeretünk valakit, mindenre föl kell készülnünk. Mert a szeretet olyan, mint a kaleidoszkóp, amivel g yerekkorunkban játszottunk. Állandó mozg ásban van, és soha nem ismétli önmag át. Aki ezt nem érti meg , az arra van kárhoztatva, hog y olyasmiért szenvedjen, aminek éppen hog y boldog g á kellene tenni minket. És tudod, mi a leg rosszabb? Az emberek, akárcsak az a nő, mindig azzal vannak elfog lalva, hog y mások mit g ondolnak a házasság ukról. Nekem ez nem számít. Nekem csak az számít, hog y te mit g ondolsz. A vállára hajtom a fejem. Mindaz, amit mondani akartam, elvesztette a jelentőség ét. Tudja, mi történik, és képes kezelni a helyzetet. Úg y, ahog y én soha nem lennék képes. * * * – Eg yszerű az eg ész: amíg nem teszel semmi törvénybe ütközőt, addig nyug odtan veszíthetsz vag y nyerhetsz a pénzpiacon. Az exmilliárdos próbál úg y tenni, mintha ő lenne a világ eg yik leg g azdag abb embere. De a vag yona alig eg y év alatt semmivé foszlott, amikor is a nag y befektetők rájöttek, hog y álmokat árul. Ig yekszem érdeklődést mutatni a szavai iránt. Elvég re én kértem a főnökömet, hog y hadd hag yjam abba vég leg a stresszkezelésről szóló cikksorozatomat. Eg y hete kaptam azt az SMS-t, amelyben Jacob azt írta, hog y mindent tönkretettem. Eg y hete bolyong tam Genf utcáin sírva – és ezt az élményt nemsokára a parkolási bírság is felfrissíti bennem. Eg y hét telt el a férjemmel folytatott beszélg etés óta. – Tudni kell, hog y adjunk el eg y ötletet. Ebben rejlik az ember sikere: el kell tudnod adni, amit akarsz – folytatja az exmág nás. Drág a uram, hiába feszít itt komoly ábrázattal ebben a luxuslakosztályban, hiába ez a pompás panoráma, a makulátlan öltöny, melyet eg y londoni szabó kifejezetten önnek varrt, hiába a mag abiztos mosoly és az aprólékos g onddal festett haj – a szándékosan meg hag yott ősz szálakkal, hog y természetes hatást keltsen –, hiába a határozott beszéd és mozg ás: van valami, amihez én
sokkal jobban értek, mint ön. Nem elég árulni eg y ötletet. Találni is kell valakit, aki meg veszi. Ez érvényes az üzleti életre, a politikára és a szerelemre is. Gondolom, kedves exmilliárdosom, hog y érti, miről beszélek: önnek meg vannak a g rafikonjai, az asszisztensei, az előadásai… csakhog y az emberek eredményt akarnak. A szerelem is eredményt akar, hiába állítja mindenki azt, hog y a szerelem önmag át ig azolja. Íg y van? Sétálg athatnék az Ang olkertben a bőrkabátomban, melyet a férjem vett nekem Oroszország ban, g yönyörködhetnék az őszben, fölnézhetnék az ég re, és mosolyog va azt mondhatnám: „Szeretek, és ez elég .” Ig az lenne? Naná, hog y nem. Szeretek, de cserébe akarok valami konkrét dolg ot – kézfog ást, csókokat, forró szexet, közös álmot, a lehetőség et, hog y családot alapítunk, eg yütt neveljük a g yerekeinket, és eg yütt öreg szünk meg … – Minden lépésünk előtt ki kell tűznünk eg y világ os célt – mag yarázza velem szemben ez a nevetség es alak, látszólag mag abiztos mosollyal az arcán… Azt hiszem, meg int az őrület szélén állok. Mindent, amit hallok vag y olvasok, a saját helyzetemre vonatkoztatok – még ezt az érdektelen interjút is ezzel az unalmas alakkal. A nap huszonnég y órájában erre g ondolok – az utcán járva, főzés közben, vag y amikor életem értékes perceit arra pazarlom, hog y olyan dolg okat hallg assak, amelyek ahelyett, hog y elterelnék a fig yelmemet, csak még mélyebbre taszítanak abba a szakadékba, ahonnan ki akarok mászni. – Az optimizmus rag ályos… Az exmág násból dől a szó: biztos benne, hog y meg tud g yőzni, ezt meg írom majd az újság omban, ő pedig újjászülethet. Nag yszerű dolog íg y interjút készíteni. Csak fel kell tennünk eg y kérdést, és az alany eg y órán keresztül beszél. A kubaival készített interjúmmal ellentétben, ennek a férfinak eg yetlen szavára sem tudok odafig yelni. De úg yis be van kapcsolva a diktafon, majd utólag meg hallg atom, és a monológ ját hatszáz szóra csökkentem, ami körülbelül nég y perc beszélg etésnek felel meg . Az optimizmus rag ályos, jelenti ki. Ha ez íg y lenne, elég volna odamenni a szeretett személyhez eg y jó széles mosollyal, tele tervekkel és ötletekkel, és persze a tudással, hog y miként kell üg yesen bemutatni eg y csomag ot. Na, működik? Dehog y. A félelem rag ályos, az állandó retteg és, hog y soha nem találunk olyan partnert, aki életünk vég éig mellettünk marad. És e félelem nevében bármire képesek vag yunk, arra is, hog y beérjük valakivel, aki nem a leg meg felelőbb választás, de meg g yőzzük mag unkat, hog y ő az ig azi, az eg yetlen, akit nekünk szánt a sors. A biztonság keresése nag yon hamar átalakul őszinte szerelemmé, minden könnyebb lesz és édesebb, az érzéseinket pedig beleg yömöszölhetjük eg y dobozba, és eldug hatjuk eg y szekrény mélyére valahol a fejünkben, ahol örökre rejtve maradhatnak. – Vannak, akik szerint én vag yok az eg yik leg szerteág azóbb kapcsolatokkal rendelkező ember
az ország ban. Valóban reng eteg vállalkozót, politikust és g yárost ismerek. Ami a cég eimmel történik, az átmeneti állapot. Hamarosan mag a is tanúja lehet a visszatérésemnek. Nekem is sok kapcsolatom van, ug yanolyan embereket ismerek, mint ő. De én nem akarok visszatérni. Én csak civilizáltan be akarom fejezni az eg yik ilyen „kapcsolatomat”. Mert ha valamit nem zárunk le meg felelően, ott mindig nyitva marad eg y ajtó, eg y meg búvó lehetőség , eg y esély arra, hog y minden ug yanott folytatódjon, ahol abbamaradt. Nem, én nem vag yok ehhez szokva, bár sok embert ismerek, aki imádja az ilyen helyzeteket. Még is mit művelek? A g azdaság ot a szerelemhez hasonlítom? Összefüg g ést keresek a pénzüg yi és az érzelmi világ között? Eg y hete nem kapok semmi hírt Jacob felől. Szintén eg y hete, az után a kandalló előtti beszélg etés után, visszatért a férjemmel való kapcsolatom a rég i kerékvág ásba. Lehetség es, hog y rendbe tudjuk hozni a házasság unkat? Ez év tavaszáig normális ember voltam. Aztán eg yszer csak rájöttem, hog y mindenem, amim van, eltűnhet eg yik pillanatról a másikra, és ahelyett, hog y intellig ens ember módjára viselkedtem volna, pánikba estem. Ez meg bénított. Közönybe taszított. Tehetetlennek éreztem mag am. Képtelennek a cselekvésre és a változtatásra. És aztán reng eteg álmatlan éjszaka és örömtelen nappal után pontosan azt tettem, amitől a leg jobban féltem: elindultam az ellenkező irányba, hog y szembeszálljak a veszéllyel. Tudom, hog y ezzel nem vag yok eg yedül, az emberek hajlamosak az ilyesfajta önsorsrontásra. Vag y véletlenül, vag y azért, mert az élet próbára akart tenni, találkoztam valakivel, aki meg rag adta a g rabancomat – mind szó szerint, mind átvitt értelemben –, meg rázott, alaposan leporolt, és újra léleg zethez juttatott. Teljesen hamis volt az eg ész. Az a fajta boldog ság ez, amit a drog füg g ők élnek át, amikor belövik mag ukat. Előbb-utóbb vég et ér a szer hatása, és az örömmámort még nag yobb elkeseredés követi. Az exmág nás elkezd a pénzről beszélni. Én nem kérdeztem róla, de íg y is beszél. Úg y látszik, szükség e van rá, hog y hang oztassa: nem szeg ényedett el, még évtizedekig fenn tudja tartani ezt az életszínvonalat. Nem bírok tovább itt maradni. Meg köszönöm a beszélg etést, kikapcsolom a diktafont, és már veszem is a kabátom. – Szabad a ma estéje? Meg ihatnánk valamit, és folytathatnánk ezt a beszélg etést – veti fel. Nem ez az első alkalom, hog y ilyesmi történik. Sőt, ig azából meg lehetősen általános. Szép vag yok és okos – még ha Madame König ezt nem is látja be –, és volt már rá példa, hog y a vonzerőm seg ítség ével szedtem ki valakiből olyan információt, amelyet eg yébként nem mondott volna el eg y újság írónak, mert sosem lehet tudni, mit hoznak nyilvánosság ra. De hát a férfiak… ah, a férfiak! Meg tesznek mindent, amit lehet, és azt is, amit nem lehet, hog y elrejtsék a g yeng eség eiket – még is bármelyik tizennyolc éves csitri könnyedén manipulálja őket.
Meg köszönöm a meg hívást, és közlöm, hog y már van prog ramom estére. Elfog a kísértés, hog y meg kérdezzem, miként reag ált a leg újabb szeretője az újság okban meg jelenő neg atív hírekre róla és csődbe ment birodalmáról… De enélkül is el tudom képzelni, az olvasókat meg úg ysem érdekli. * * * Kilépek, átmeg yek az úttesten, és az Ang olkert felé veszem az irányt, ahol az imént még csak képzeletben sétáltam. Bemeg yek eg y rég i kis fag yizóba a December 31. utcában. Szeretem ezt az utcanevet, mert mindig azt juttatja eszembe, hog y előbb vag y utóbb vég e lesz ennek az évnek is, és hamarosan újabb fog adalmakat teszek a következőre. Kérek eg y pisztácia-csokoládé fag ylaltot. Kimeg yek a partra, meg eszem a fag ylaltot, miközben Genf szimbólumát bámulom: az ég be törő vízsug arat, amely vízcseppekből füg g önyt von a szemem elé. Turisták közelednek, fényképeznek. Úg yis homályosak lesznek a képeik. Nem lenne eg yszerűbb venni eg y képeslapot? Sok emlékművet láttam már a világ ban. Tekintélyes férfiak, kiknek neve már rég feledésbe merült, de ők mag uk örökké ott feszítenek szépség es paripáikon. Nők ég nek emelt karddal vag y koronával, akik olyan diadaloknak állítanak emléket, amelyek már a tankönyvekben sincsenek benne. Mag ányos, névtelen g yermekek kőből kifarag va, akik örökre elveszítették az ártatlanság ukat, amikor órákig , napokig kellett pózolniuk valami művésznek, akinek szintén feledésbe merült már a neve. Kevés kivételtől eltekintve nem a szobrok határozzák meg a várost, hanem a váratlan dolg ok. Amikor Eiffel felépítette acéltornyát eg y kiállításra, álmában sem g ondolta, hog y ez a torony lesz Párizs szimbóluma – és nem a Louvre, a Diadalív vag y a g yönyörű kertek. New York jelképe eg y alma. San Francisco szimbóluma eg y viszonylag kevéssé frekventált híd. Eg y másik pedig , amely a Tejo folyó felett ível át, Lisszabon képeslapjain virít. Barcelona leg jelleg zetesebb emlékműve pedig eg y befejezetlen katedrális. Íg y van ez Genffel is. A Léman-tó pontosan itt találkozik a Rhône folyóval, ennek következtében ig en erős itt a víz sodrása. A hidraulikus erőt kihasználva (a svájciak mesterfokon tudják kihasználni a dolg okat), építettünk eg y vízerőművet, de amikor a munkások hazamentek és lezárták a szelepeket, olyan nag y volt a nyomás, hog y felrobbantak a turbinák. Aztán eg y szép napon eg y mérnöknek az az ötlete támadt, hog y eg y szökőkút seg ítség ével tehermentesíti a vízművet. Idővel a mérnökök meg oldották a problémát, és nem volt többé szükség a szökőkútra. De a lakosság eg y népszavazáson úg y döntött, hog y meg tartja. Csakhog y a városnak már reng eteg szökőkútja volt, és ez eg y tó közepén helyezkedett el. Felmerült a kérdés, hog y miként lehetne feltűnőbbé tenni. Íg y született meg a mutáns emlékmű. Erős szivattyúkat szereltek fel, és ma hatalmas vízsug ár
tör az ég be, másodpercenként ötszáz liter vizet lövellve a mag asba kétszáz kilométer per órás sebesség g el. Azt mondják, és én is meg erősíthetem, hog y repülőről is, akár tízezer méteres mag asság ból is lehet látni. Nincs különleg es neve, eg yszerűen vízsug árnak hívjuk – Jet d’Eau –, és a város szimbóluma lett, kiütve a nyereg ből a sok lovas férfit, heroikus nőt és mag ányos g yermeket. Eg yszer meg kérdeztem Denise-t, a svájci tudóst, mit g ondol a vízsug árról. – Testünk csaknem teljes eg észében vízből áll, amely vezeti az áramot, és a víz seg ítség ével közvetítik az elektromos impulzusok az információt. Az eg yik ilyen információt szerelemnek hívják, és az eg ész szervezetre képes hatni. A szerelem állandóan változik. Azt hiszem, hog y Genf szimbóluma a leg szebb emlékmű, melyet az ember a szerelemnek állított, mert szintén mindig változó képet mutat. * * * Fog om a mobilom, és felhívom Jacob irodáját. Ig en, hívhatnám a közvetlen számát is, de nem akarom. Az asszisztensével beszélek, és közlöm, hog y úton vag yok hozzá. Az asszisztense felismer. Arra kér, hog y tartsam a vonalat, és mindjárt visszajelez. Eg y perc múlva visszajön, és bocsánatot kér, de tele van a naptár: esetleg az új év elején…? Azt felelem, hog y nem jó, nekem most kell találkoznom vele, sürg ős üg yben. A „sürg ős üg y” érve nem mindig válik be, de jelen esetben biztos vag yok benne, hog y jó esélyem van rá. Az asszisztens ezúttal két percig várat. Meg kérdezi, meg felel-e a jövő hét elején. Közlöm, hog y húsz perc múlva ott vag yok. Meg köszönöm és leteszem. * * * Jacob arra kér, hog y rög tön öltözzek fel – még iscsak az irodájában vag yunk, melyet az állam pénzéből tart fenn, és ha kiderül, még börtönbe is kerülhet. Fig yelmesen tanulmányozom a faborítású falakat és a freskókat a mennyezeten. Teljesen meztelenül fekszem a bőrkanapén, melyet elég g é elnyűtt az idő. Eg yre ideg esebb. Felöltőben és nyakkendőben ül, ag g ódva nézi az óráját. Vég e az ebédidőnek. A titkára már visszajött; diszkréten bekopog ott az ajtón, válaszul azt kapta, hog y „tárg yalok”, és nem erőszakoskodott. Azóta neg yven perc telt el – és több találkozót és látog atást is le kellett mondani. Amikor meg érkeztem, üdvözölt, és rámutatott az asztala előtt álló székre. Nem is volt szükség a női meg érzésemre, hog y észreveg yem, mennyire meg van ijedve. Miért jöttem ide? Nem értem, hog y tele van a naptára, mert mindjárt vég et ér a parlamenti ülésszak, és meg kell oldania néhány fontos dolg ot? Nem olvastam az üzenetet, amelyben azt írta, hog y a feleség e meg van g yőződve
róla, hog y van köztünk valami? Várnunk kell eg y kicsit, amíg elcsitulnak a kedélyek, és csak azután találkozhatunk újra. – Természetesen mindent tag adtam. Úg y tettem, mintha felháborítana a célozg atása. Azt mondtam, hog y sértő a feltételezése. Hog y torkig vag yok a g yanakvásával, és meg kérdezhet bárkit. Hát nem éppen ő mondta, hog y a féltékenység a kisebbrendűség i komplexus jele? Szóval meg tettem minden tőlem telhetőt, ő pedig csak ennyit mondott: „Ne butáskodj. Én nem panaszkodom, csak annyit mondok, hog y rájöttem, miért vag y mostanában olyan kedves és udvarias. Az…” Nem hag ytam, hog y befejezze a mondatot. Fölálltam, és meg rag adtam a g allérját. Azt hitte, bántani akarom. De én ehelyett hosszan meg csókoltam. Jacob csak állt, kővé dermedve, hiszen azt hitte, hog y botrányt csapni jöttem. Én meg csak csókoltam, csókoltam, a száját, a nyakát, miközben kibontottam a nyakkendőjét. Ellökött mag ától. Erre meg pofoztam. – Csak előbb be kell zárnom az ajtót. Te is hiányoztál nekem. Vég ig ment a díszes, XIX. századi bútorokkal fölszerelt irodán, elfordította a kulcsot a zárban, és mire visszafordult, én már félmeztelen voltam – csak bug yi volt rajtam. Miközben ledobta a ruháit, a mellemet szívta. Felnyög tem az élvezettől, betapasztotta a számat a kezével, de én meg ráztam a fejem, és halkan tovább nyög tem. Az én jó hírem is kockán forog , g ondolhatod. Ne ag g ódj. Ez volt az eg yetlen pillanat, amikor meg álltunk és meg szólaltam. Aztán letérdeltem és elkezdtem szopni. Ő most is meg fog ta a fejem, hog y diktálja a ritmust – g yorsabban, még g yorsabban. De én nem akartam, hog y a számba élvezzen. Ellöktem mag amtól, aztán lefeküdtem a bőrkanapéra és széttártam a lábam. Most ő hajolt le, és elkezdte nyalni a nemi szervemet. Az első org azmus közben a kezembe haraptam, hog y ne kiáltsak fel. De a g yönyörhullám nem akart vég et érni, és tovább harapdáltam a kezem. Aztán a nevén szólítottam, azt mondtam, hog y hatoljon belém, és csináljon velem bármit. Belém hatolt, meg rag adta a vállam és vadul rázni kezdett. Fölhajtotta a lábamat a vállamig , hog y mélyebbre hatolhasson. Gyorsított a tempón, de ráparancsoltam, hog y még ne élvezzen el. Még akarom, még és még és még . Letett a földre, nég ykézláb, mint eg y kutyát, rám ütött és újra belém hatolt, miközben én összevissza mozg attam a csípőmet. Fojtott nyög éseiből tudtam, hog y mindjárt elélvez, nem bírja tovább tartani mag át. Felé fordultam, és kértem, hog y szemből hatoljon belém újra, nézzen a szemembe, és mondjon olyan mocskos dolg okat, amelyeket szeretünk eg ymásnak mondani szeretkezés közben. A leg mocskosabb dolg okat mondtam neki, amelyeket nő férfinak mondhat. Halkan kimondta a nevem, és arra kért, hog y mondjam, hog y szeretem. De én csak káromkodtam, és azt követeltem, hog y bánjon velem úg y, mint eg y kurvával, teg yen a rabszolg ájává, kezeljen
úg y, mint eg y utolsó senkit, aki nem érdemel tiszteletet. Lúdbőrzött az eg ész testem. Hullámokban tört rám a g yönyör. Meg int elélveztem, aztán meg int, miközben ő még mindig tartotta mag át, hog y a lehető leg tovább tartson. Testünk újra meg újra erősen eg ymásnak csapódott, és már az sem érdekelte, ha valaki az ajtó mög ött meg hallja a tompa csattanásokat. Ahog y néztem az arcát, és hallottam, hog y folyamatosan a nevemet ismételg eti, eg yből tudtam, hog y mindjárt elélvez, és nincs rajta óvszer. Elhúztam a csípőm, hog y kihúzódjon belőlem, és arra kértem, hog y élvezzen az arcomba, a számba, és mondja, hog y szeret. Jacob pontosan azt csinálta, amit mondtam, miközben én maszturbáltam, hog y vele eg yütt élvezzek el. Aztán átölelt, a vállamra hajtotta a fejét, meg törölte a szám sarkát a kezével, és újra meg újra elmondta, hog y szeret, és nag yon hiányoztam neki. De most azt kéri, hog y öltözzek fel, én pedig meg se mozdulok. Meg int az a jófiú, akit annyira csodálnak a választók. Érzi, hog y valami nincs rendben, de nem tudja, mi az. Kezdi felfog ni, hog y nem csak azért vag yok itt, mert ő olyan csodálatos szerető. – Mit akarsz? Pontot tenni a vég ére. Befejezni, akkor is, ha meg szakad a szívem, és akkor is, ha darabokra törik a lelkem. A szemedbe nézni, és kimondani, hog y vég e. Nincs tovább. A múlt hét szenvedései szinte elviselhetetlenek voltak. Elsírtam minden könnyem, arról képzeleg tem, hog y elvisznek az eg yetemi campusra, ahol a feleség ed dolg ozik, és erőszakkal bevisznek az ottani kórházba. Azt g ondoltam, hog y mindenütt csődöt mondtam, kivéve a munkámban és anyaként. Eg y hajszál választott el élettől és haláltól, arról ábrándoztam, mi mindent meg élhetnénk eg yütt, ha még mindig azok a kamaszok lennénk, akik eg yütt tekintenek a jövőbe. De aztán elérkezett az a pillanat, amikor meg értettem, hog y kétség beesésem leg mélyére jutottam, ennél már nincs lejjebb, és amikor fölnéztem, eg yetlen kéz nyúlt felém: a férjemé. Ő is g yanakodott ránk, de az ő szerelme erősebbnek bizonyult. Meg próbáltam vele őszinte lenni és elmondani mindent, hog y leveg yem ezt a súlyt a vállamról, de nem volt rá szükség . Az értésemre adta, hog y bárhog y döntsek is, ő mindig mellettem lesz, ezért könnyű a terhem. Meg értettem, hog y olyan dolg okért hibáztatom mag am, amelyekért ő nem ítél el, nem is hibáztat. Azt mondtam mag amban: „Nem vag yok méltó ehhez a férfihoz, hiszen nem is tudja, ki vag yok.” De tudja. És éppen ez az, ami visszaadja az önbecsülésem, és újra tudom tisztelni önmag am. Mert ha eg y ilyen ember, mint ő, aki már a válás másnapján könnyedén szerezhetne mag ának partnert, még íg y is mellettem akar maradni, az azt jelenti, hog y érek valamit: nag yon is sokat érek. Rájöttem, hog y újra tudok úg y aludni mellette, hog y nem érzem mag am sem mocskosnak, sem árulónak. Éreztem, hog y szeret, és azt is, hog y meg érdemlem a szerelmét.
Fölállok, összeszedem a ruhámat, és kimeg yek a privát mosdóba. Tudja, hog y most lát utoljára meztelenül. Hosszú g yóg yulási folyamat áll előttünk, folytatom, amikor visszatérek az irodába. Gondolom, te is ug yanezt érzed, de biztos vag yok benne, hog y Marianne csak azt akarja, hog y vég et érjen ez a kaland, és újra hozzád bújhasson ug yanazzal a szerelemmel és mag abiztosság g al, mint rég en. – Ig en, de ő nem mond semmit. Rájött, mi történik, és csak még jobban bezárkózott. Soha nem volt g yeng éd, de most aztán vég képp olyan, mint eg y automata, aki csak a munkájának szenteli mag át. Ő ebbe menekül. Meg ig azítom a szoknyámat, belebújok a cipőmbe, előveszek eg y kis csomag ot a zsebemből, és leteszem az asztalára. – Mi ez? Kokain. – Én nem tudtam, hog y… Nem is kell tudnia semmit, g ondolom. Nem kell tudnia, mi mindenre képes lettem volna, hog y harcoljak a férfiért, akibe halálosan szerelmes vag yok. A szerelem még meg van, de a láng ja napról napra g yeng ébb. Tudom, vég ül teljesen ki fog hunyni. Minden szakítás fájdalmas, és ezt a fájdalmat testem minden porcikájában érzem. Most vag yok vele utoljára kettesben. Nyilván összefutunk majd néhány fog adáson és rendezvényen, választáson és sajtótájékoztatón, de íg y már sohasem, ahog y most. Nag yon jó volt íg y szeretkezni, és úg y befejezni, ahog y elkezdtük: teljesen átadni mag unkat eg ymásnak. Én tudtam, hog y ez az utolsó alkalom; ő nem, de semmit sem tudtam mondani. – Mit csináljak vele? Dobd ki. Eg y kisebb vag yonomba került, de dobd csak ki. Íg y leg alább seg ítesz leszokni. Azt nem mondom meg , hog y pontosan miről is akarok leszokni. Pedig van neve: Jacob König . Látom az arcán a döbbenetet, és elmosolyodom. Három puszival köszönök el tőle, és kilépek az ajtón. Az előtérben még odafordulok az asszisztense felé, és integ etek neki. Az elfordítja a tekintetét, és úg y tesz, mintha a papírjaiba mélyedne, épp csak elmormol eg y köszönést. Miután kiléptem az utcára, felhívom a férjemet, és közlöm vele, hog y a szilvesztert otthon szeretném tölteni, a g yerekekkel. Ha el akar velem utazni, akkor inkább karácsonykor. * * * – Sétáljunk eg yet vacsora előtt? Bólintok, de nem mozdulok. Meredten nézem a szálloda előtti parkot és mög ötte a mindig hófödte Jung fraut, ahog y meg világ ítja a délutáni nap. Varázslatos az emberi ag y: elfelejtünk eg y illatot, de csak amíg újra meg nem érezzük, kitörlődik eg y hang a memóriánkból, de csak amíg újra meg nem halljuk, és még a rég eltemetett
érzelmeink is képesek újjáéledni, ha visszatérünk ug yanarra a helyre, ahol születtek. Visszarepülök abba az időbe, amikor először voltunk Interlakenben. Eg y olcsó hotelban szálltunk meg , többször is elmentünk eg yik tótól a másikig , és mindig úg y tűnt, mintha eg y új utat fedeznénk fel. A férjem az őrült maratonra készült, amelynek eg y része a heg yekben vezetett. Büszke voltam a kalandvág yára, hog y a lehetetlenre tör, hog y eg yre többet követel a testétől. Nem ő volt az eg yetlen bolond, aki ezt csinálta: a világ minden tájáról jöttek emberek, akik ellepték a szállodákat, és akik a kis, ötezer lelket számláló település bárjaiban és éttermeiben barátkoztak eg ymással. Fog almam sincs, milyen lehet Interlaken ősszel, de az ablakomból üresebbnek, távolibbnak tűnik. Ezúttal a leg jobb szállodában lakunk. Van eg y szép lakosztályunk. Az asztalon az ig azg ató üdvözlő levele eg y üveg pezsg ő kíséretében, amit már ki is ürítettünk. A férjem szólong at. Visszatérek a valóság ba, és elindulunk sétálni, mielőtt leszáll az éj. * * * Ha meg kérdezi, minden rendben van-e, hazudni fog ok, mert nem akarom elrontani az örömét. De az ig azság az, hog y a szívem sebei nehezen g yóg yulnak. Felismeri a padot, ahova eg yszer leültünk reg g elizni, és odajött hozzánk eg y neohippi pár pénzt kérni. Elmeg yünk eg y templom előtt, meg kondulnak a harang ok, ő meg csókol, én viszonzom – mindent meg teszek, hog y elrejtsem az érzéseimet. Nem fog juk eg ymás kezét, a hideg miatt – nem szeretem a kesztyűket. Betérünk eg y rokonszenves bárba, és iszunk eg y kicsit. Elmeg yünk a vasútállomáshoz. Meg veszi ug yanazt a szuvenírt, melyet eg yszer már meg vett – eg y öng yújtót, a város szimbólumával. Akkoriban dohányzott és maratont futott. Ma már nem dohányzik, de úg y érzi, hog y napról napra kevésbé bírja szusszal. Mindig liheg , ha kicsit g yorsabban meg yünk, és bár próbálta leplezni, észrevettem, hog y a szokásosnál jobban elfáradt, amikor a tó partján futottunk Nyonban. Rezeg a telefonom. Eg y örökkévalóság nak tűnik, míg meg találom a táskámban. Mire felveszem, a hívó fél már le is tette. A kijelzőn a barátnőm neve áll, az, amelyik depressziós volt, de a g yóg yszereknek hála, ma már újra boldog ember. – Felőlem visszamehetünk, ha g ondolod. Meg kérdezem, miért mennénk vissza. Nem érzi jól mag át a társaság omban? Nem zavarja a sok ember, akinek nincs jobb dolg a, mint órákig telefonálni, teljesen lényeg telen dolg okról? Erre ő is ideg es lesz. Talán az üveg pezsg ő hatása, amely mellé két köményes pálinkát ittunk meg az imént. Ideg esség e azonban meg nyug tat, ellazít: ezek szerint még iscsak eg y emberi lény sétál mellettem, akinek vannak érzései és érzelmei. Milyen furcsa Interlaken a maraton nélkül, jeg yzem meg . Olyan, mint eg y szellemváros.
– Itt nincsenek sípályák. Nem is lehetnének. Eg y völg yben vag yunk, kétoldalt hatalmas heg yekkel, a két vég én pedig a tavakkal. Kér még két pohár g int. Felvetem, hog y menjünk át eg y másik bárba, de ő a fejébe vette, hog y alkohol seg ítség ével küzd meg a hideg g el. Már rég óta nem csináltunk ilyet. – Tudom, hog y csak tíz év telt el, de amikor először jártunk itt, még fiatal voltam. Voltak ambícióim, szerettem a nag y tereket, és nem féltem az ismeretlentől. Nag yon meg változtam volna? Még csak harmincéves vag y. Szerinted ez sok? Nem válaszol. Felhajtja az italát, és a semmibe mered. Már nem az a tökéletes férj, aki volt, és ez – bármilyen hihetetlenül hang zik is – örömmel tölt el. Kilépünk a bárból, és visszameg yünk a szállodába. Útközben látunk eg y szép, barátság os éttermet, de már fog laltunk asztalt máshol. Azonban még nag yon korán van – a kiírás szerint csak héttől lehet vacsorázni. – Ig yunk még eg y g int. Ki ez a férfi itt, mellettem? Lehet, hog y Interlaken felébresztette az elveszett emlékeket, és kinyitotta Pandóra szelencéjét? Nem mondok semmit. És kezdek félni. Meg kérdezem, hog y lemondjuk-e a fog lalásunkat az olasz étteremben, és inkább itt vacsorázzunk-e. – Mindeg y. Mindeg y? Lehet, hog y most ő érzi a saját bőrén mindazt, amin én keresztülmentem, amikor azt hittem, depressziós vag yok? Nekem nem „mindeg y”. El akarok menni abba az étterembe, ahol asztalt fog laltunk. Oda, ahol szerelmet esküdtünk eg ymásnak. – Borzalmas ötlet volt ez az utazás. Holnap haza akarok menni. Pedig a leg jobb szándék vezérelt: újra át akartam élni szerelmünk hajnalát. De hát lehetség es ez? Hát persze hog y nem. Felnőtt emberek vag yunk. Olyan nyomás alatt élünk, amit akkor még nem ismertünk. Meg kell keresnünk a pénzt a g yerekek iskoláztatására, az ennivalóra, és ha beteg ek lennénk, az orvosokra. Hétvég én szórakoznunk kell, mert mindenki ezt csinálja, és ha nincs kedvünk kimozdulni otthonról, azt hisszük, hog y valami baj van velünk. Nekem soha nincs kedvem elmenni otthonról. Jobban szeretem a semmittevést. – Én is. De mi a helyzet a g yerekeinkkel? Ők mást akarnak. Nem hag yhatjuk, hog y eg ész nap a számítóg épet bámulják. Ahhoz túl fiatalok. Úg yhog y rávesszük mag unkat, hog y elmenjünk velük valahova, és ug yanazt csináljuk velük, amit velünk csináltak a szüleink, és amit a szüleinkkel csináltak a nag yszüleink. Normális életet élünk. A mi családunk érzelmileg rendezett. Ha
valamelyikünk seg ítség re szorul, a másik mindig kész meg tenni minden tőle telhetőt, és még annál is többet. Értem. Például hog y elutazunk eg y olyan helyre, amelyhez reng eteg közös emlék fűz. Még eg y pohár g in. Eg y darabig hallg at, mielőtt válaszolna a meg jeg yzésemre. – Pontosan. De g ondolod, hog y az emlékek meg tudják tölteni a jelent? Épp ellenkezőleg : fojtog atnak. Azt dörg ölik az orrom alá, hog y nem vag yok már ug yanaz az ember. Míg meg nem érkeztünk és meg nem ittuk azt az üveg pezsg őt, minden jó volt. Most meg arra kell rádöbbennem, hog y eg ész más lett az életem, mint amilyenről akkor álmodtam, amikor először jártam Interlakenban. És miről álmodtál? – Butaság . De akkor is ez volt az álmom. Meg valósíthattam volna. De mi volt az? – Hog y eladom mindenem, amim van, veszek eg y hajót, és körbeutazom veled a világ ot. Apám dühös lesz majd, amiért nem követem az útját, de ez nem számít. Meg állunk eg y-eg y kikötőben, alkalmi munkákat vállalunk, hog y folytathassuk az utunkat, és amint meg van a szükség es pénz, újra felszedjük a horg onyt. Olyan emberekkel vag yunk eg yütt, akiket még sose láttunk, és olyan helyeken járunk, amelyek nem szerepelnek az útikönyvekben. Kaland. Ez volt az eg yetlen vág yam: a ka-land. Még eg y pohár g int kér, és olyan g yorsaság g al issza meg , amilyet még nem láttam. Én nem iszom többet, mert már rosszul vag yok: eg ész eddig nem ettünk semmit. Szívem szerint azt mondanám, hog y ha meg valósította volna ezt az álmát, én lettem volna a leg boldog abb nő a világ on. De ettől csak még rosszabbul érezné mag át, úg yhog y inkább hallg atok. – Aztán jött az első g yerek. Na és? Milliók csinálják g yerekekkel is azt, amit az előbb mondtál. Eg y kicsit elg ondolkodik. – Azt nem mondanám, hog y milliók. Leg feljebb ezrek. Meg változik a szeme: már nincs benne ag resszió, inkább valami szomorúság . – Vannak pillanatok, amikor meg állunk, hog y számot vessünk: a múltunkról, a jelenünkről. Mit tanultunk meg , mikor hibáztunk. Mindig féltem az ilyen pillanatoktól. Persze áltathatom mag am azzal, hog y a lehető leg jobb döntéseket hoztam, de hát ezekért néha áldozatot is kell hozni… De semmi komoly. Fölvetem, hog y sétáljunk eg y kicsit. Eg yre furcsább a szeme, eltűnik belőle a csillog ás. Rácsap az asztalra. A pincérnő ijedten néz ránk, és rendelek mag amnak még eg y pohár g int. Nem akar hozni. Záróra van a bárban, mert kezdődik a vacsora. És hozza a számlát. Képzelem, mit szól ehhez a férjem… De ő csak előveszi a pénztárcáját, és odavet a pultra eg y bankjeg yet. Kézen fog , és kimeg yünk a hideg be.
– Félek, hog y ha túl sokat g ondolkodom azon, ami lehetett volna és nem lett, beleszédülök eg y sötét lyukba… Ismerem ezt az érzést. Beszéltünk is róla az étteremben, amikor meg nyitottam a lelkem. Úg y tűnik, nem is hallja, amit mondok. – …amelynek a mélyén eg y hang azt mondja: az eg észnek semmi értelme. Az univerzum már évmilliárdokkal ezelőtt is létezett, és azután is létezni fog , hog y te meg halsz. Eg y óriási misztérium mikroszkopikus részecskéjében élünk, és g yerekkori kérdéseinkre még mindig nem kaptunk választ. Van-e élet más bolyg ókon? Ha Isten jó, miért hag yja, hog y mások szenvedjenek? Ilyesmik. És ami még rosszabb: az idő csak múlik, múlik. Sokszor minden látható ok nélkül borzasztó retteg és tör rám. A munkahelyemen, az autóban, amikor lefektetem a g yerekeket… Ahog y nézem őket, eg yszerre fog el a g yeng édség és a félelem: mi lesz velük? Biztonság os, nyug odt ország ban élnek, de mi lesz később? Ig en, értem, amit mond. És g ondolom, nem mi vag yunk az eg yedüliek, akik íg y éreznek. – Aztán nézem, ahog y csinálod a reg g elit vag y a vacsorát, és elképzelem, hog y ötven év múlva, vag y akár előbb is, eg yikünk már eg yedül fog feküdni az ág yban, és minden éjjel sír, mert eg ykor boldog ok voltunk eg yütt. A g yerekek addig ra kirepülnek, messze lesznek. Aki túléli a másikat, az folyton beteg lesz, ideg enek ápolására szorul majd. Elhallg at, és némán sétálunk tovább. Elmeg yünk eg y tábla mellett, amely eg y szilveszteri bulit hirdet. Teljes erőből belerúg . Két-három járókelő felénk fordul. – Bocsáss meg . Nem akartam ezt elmondani. Azért hoztalak ide, hog y jobban érezd mag ad, hog y eg y kicsit kiszabadulj a mindennapok nyomása alól. Az ital az oka. Meg döbbent ez az eg ész. Elmeg yünk eg y csapat fiatal mellett, akik vidáman beszélg etnek a mindenfelé szétszórt sörösdobozok között. A férjem, aki általában komoly és visszahúzódó, odalép hozzájuk, és meg hívja őket még eg y kis italra. A fiatalok ijedten néznek rá. Elnézést kérek tőlük, elmondom nekik, hog y mindketten részeg ek vag yunk, és eg y csepp alkohol is katasztrofális hatással lehet ránk. Belekarolok, és továbbmeg yünk. Milyen rég csináltam már ilyet! Mindig ő volt a védelmezőm, mindig ő seg ített, ő oldotta meg a problémákat. Ma viszont én támog atom, én ig yekszem meg akadályozni, hog y meg csússzon, hog y elessen. Közben meg int meg változott a kedélye: most eg y olyan dalt énekel, amelyet még soha nem hallottam – talán valami helyi dallam. Mikor odaérünk a templomhoz, meg int meg kondulnak a harang ok. Ez jó jel, mondom. – Szeretem hallg atni a harang okat: Istenről beszélnek. De vajon Isten meg hallg at-e minket? Alig múltunk harmincévesek, és már nem tudjuk élvezni az életet. Ha nem lennének a g yerekeink, mi értelme volna az eg észnek?
Mondanék valamit. De nem tudok mit mondani. Odaérünk az étteremhez, ahol először esküdtünk eg ymásnak szerelmet, és mi vár ránk? Eg y lehang oló vacsora g yertyafény mellett, Svájc eg yik leg szebb és leg drág ább városában. * * * Mire felébredek, már fényes nappal van. Álom nélkül aludtam vég ig az éjszakát, és eg yszer sem ébredtem fel. Ránézek az órára: kilencet mutat. A férjem még alszik. Kimeg yek a fürdőszobába, meg mosom a fog am, reg g elit kérek mindkettőnknek. Fölveszem a köntöst, és az ablakhoz állok, hog y elüssem az időt, amíg meg nem jön a reg g elink. Most veszem észre, hog y az ég tele sárkányrepülőkkel! A szálloda előtti parkban landolnak. A többség ük kezdő, nincsenek eg yedül: van mög öttük eg y oktató, aki kormányoz. Hog y csinálhatnak ilyen őrültség et? Eljön eg y pont az ember életében, amikor már csak az életveszély tudja kibillenteni az unalomból? Leszáll még eg y sárkányrepülő. Meg még eg y. A barátok mindent lefilmeznek, és vidáman mosolyog nak. Képzelem, milyen lehet a kilátás onnan fentről, hiszen a környező heg yek elképesztően mag asak. Bár irig ylem ezeket az embereket, én nem mernék a helyükben lenni. Cseng etnek. Belép a pincér ezüsttálcával a kezében, rajta eg y szál rózsa vázában, kávé (a férjemnek), tea (nekem), croissant, pirítós, rozskenyér, különböző dzsemek, tojás, narancslé, a helyi napilap és még sok minden más, ami boldog g á teszi a vendég eket. Csókkal ébresztem fel. Nem is emlékszem, mikor csináltam ilyet utoljára. Felriad, de rög tön elmosolyodik. Leülünk az asztalhoz, és vég ig kóstolunk minden finomság ot. Beszélünk eg y kicsit a teg napi ivászatról. – Azt hiszem, szükség em volt már erre. De ne vedd túl komolyan a teg napi meg jeg yzéseimet. Amikor kidurran eg y lufi, mindenki meg ijed, de akkor is csak eg y kidurranó lufi, semmi több. Ártalmatlan. Leg szívesebben meg mondanám neki, hog y én nag yon élveztem, hog y meg ismerhettem a g yeng eség eit, de inkább csak elmosolyodom, és tovább eszem a croissant-omat. Ő is észreveszi a sárkányrepülőket. Felcsillan a szeme. Felöltözünk, és kimeg yünk, hog y élvezzük a reg g elt. Eg yenesen a recepcióhoz meg yünk. Közli, hog y ma hazameg yünk, szól, hog y hozzák le a bőröndjeinket, és rendezi a számlát. Biztos vag y benne? Nem maradhatnánk leg alább holnap reg g elig ? – Biztos vag yok benne. A teg napi éjszaka elég volt, hog y meg értsem: nem lehet visszaforg atni az időt.
Elindulunk az ajtó felé, átmeg yünk az üveg tetős hallon. Olvastam az eg yik prospektusban, hog y itt rég en eg y utca húzódott; most az úttest két oldalán álló épületszárnyakat köti össze. Úg y látszik, a turizmus annak ellenére is virág zik, hog y nincsenek sípályák. De ahelyett, hog y kilépne az ajtón, elfordul balra, és meg szólítja a portást. – Hog y tudunk ug rani? Tudunk? Nekem ug yan eszem ág ában sincs. A portás átnyújt eg y prospektust. Minden benne van. – És hog y jutunk fel oda? A portás elmag yarázza, hog y nem kell odamennünk. Nag yon bonyolult az út. Elég , ha időpontot kérünk, és értünk jönnek a szállodába. Nem túl veszélyes? Beleug rani a semmibe két heg yvonulat között, úg y, hog y korábban sose csináltunk ilyesmit? Ki szavatolja a biztonság unkat? Ellenőrzik-e eg yáltalán ezeket az oktatókat, meg a felszereléseket? – Hölg yem, én már tíz éve itt dolg ozom. Évente leg alább eg yszer én is ug rom. Soha nem láttam még eg y balesetet sem. Mosolyog . Gondolom, ez alatt a tíz év alatt leg alább ezerszer elismételte már ezt a mondatot. – Na, meg yünk? Mi van? Miért nem mész eg yedül? – Mehetek eg yedül is persze. Te meg vársz itt lent a fényképezőg éppel. Nekem kell ez az élmény. Mindig is féltem tőle. Pont teg nap beszéltünk arról a pillanatról, amikor minden a helyére zökken, és már nem feszeg etjük a korlátainkat. Nag yon szomorú este volt ez. Tudom. Kér eg y időpontot a portástól. – Ma délelőtt, vag y inkább délután, amikor láthatják a havon a naplemente fényeit? Most, válaszolom. – Akkor eg y vag y két személyre kérjük? Kettőre, ha most rög tön meg yünk. Mert akkor nincs esélyem azon ag yalni, hog y mit művelek. Nincs időm kinyitni azt a ládát, ahonnan kijönnek a démonok, hog y rám ijesszenek – a félelem a mag asság tól, az ismeretlentől, a haláltól, az élettől, az érzékelés határvidékeitől. Most vag y soha. – Van húszperces, félórás és eg yórás repülés. És tízperces nincs? Nincs. –1350 vag y 1800 méterről szeretnének leug rani? Kezdem meg g ondolni mag am. Nekem nem kellenek ezek az információk. Nyilván a lehető leg alacsonyabbról szeretnék leug rani. – Drág ám, ennek semmi értelme. Biztos vag yok benne, hog y nem történik semmi, de ha még is történne, az a pár száz méter már nem számítana. Ha valaki 21 méter mag asból zuhan le, ami eg y
épület hetedik emeletének felel meg , az sem jár kevésbé súlyos következményekkel. A portás nevet. Én is nevetek, hog y leplezzem az érzéseimet. Hog y lehettem olyan naiv, hog y azt g ondoltam, számít az az ötszáz méter… A portás fölveszi a telefont, és beszél valakivel. – Csak az 1350 méteres ug rásokra van hely. Az előbbi félelmemnél is abszurdabb az a meg könnyebbülés, amit most érzek. Ah, de jó! Tíz perc múlva itt is lesz értünk az autó. * * * Itt állok a mélység es mély szakadék előtt a férjemmel és másik öt emberrel eg yütt. Várom a sorom. Fölfele jövet a fiaimra g ondoltam, és arra, hog y talán elveszítik a szüleiket… Aztán rájöttem, hog y nem is eg yütt ug runk. Speciális termo-öltözéket veszünk fel, és sisakot is teszünk a fejünkre. Minek a sisak? Hog y ép ag g yal bucskázzak le a földre több mint ezer méter mag asból, ha esetleg sziklának ütköznék? – A sisak kötelező. Nag yszerű. Fölteszem hát a fejemre: úg y nézek ki, mint a Genf utcáin közlekedő kerékpárosok. Ennél nag yobb hülyeség et elképzelni se tudok, de nem bocsátkozom vitába. Előrenézek: köztünk és a mélység között van még eg y hófödte lejtő. Az első másodpercben még meg g ondolhatom mag am, és akkor ott landolunk, és g yalog meg yünk le. Nem kötelező vég ig csinálnom. Soha nem féltem a repülőkön. Mindig hozzátartoztak az életemhez. De ha jobban beleg ondolok… A repülőn sose fordult meg a fejemben, hog y nem sokban különbözik az ejtőernyőzéstől. Az eg yetlen különbség az, hog y úg y érezzük, mintha az a fémdoboz meg védhetne minket. Ennyi. Csak ennyi? Ig en, leg alábbis hiányos aerodinamikai ismereteim szerint. Meg kell g yőznöm mag am. De ehhez valami jobb érv kéne. A jobb érv pedig a következő: a repülő fémből van. Rendkívül nehéz. És ehhez még hozzáadódnak a bőröndök, emberek, berendezések és a nag y mennyiség ű robbanékony üzemanyag . Ezzel szemben a sárkányrepülő könnyű, és a szelek szárnyán ereszkedik lefelé, a természet törvényeinek eng edelmeskedve, akár eg y lehulló falevél. Sokkal több értelme van. – Te akarsz elsőnek menni? Ig en, én. Mert ha történne velem valami, te tudnád, és g ondoskodnál a g yerekeinkről. Ráadásul eg ész életedben bűntudatod lesz, amiért beleráng attál ebbe az őrültség be. Rám pedig úg y fog sz emlékezni, mint örök társadra, aki mindig melletted volt: örömben és fájdalomban, kalandban és a mindennapokban. – Készen állunk, hölg yem.
De hát te vag y az oktató? Nem vag y te ehhez túlság osan fiatal? Én inkább a főnökötökkel ug ranék, ha lehet, mert nekem ez az első alkalom. – Azóta ug rom, hog y elértem az alsó korhatárt, a tizenhat évet. Öt éve ug rom, és nemcsak itt, hanem a világ minden táján. Ne ag g ódjon, hölg yem. Ideg esít a leereszkedő hang ja. Tisztelnie kéne az idősebbeket és azok félelmeit. Különben is nyilván mindenkinek ezt mondja. – Ne feledje az utasításokat. És ha elkezdünk futni, ne álljon meg . A többiről majd én g ondoskodom. Utasítások. Úg y csinál, mintha már lenne g yakorlatunk, pedig annyi volt az eg ész oktatás, hog y elmag yarázták, hog y a kockázatot éppen az jelenti, ha valaki közben meg akar állni. Meg hog y ha leértünk a földre, nem szabad meg állni, hanem addig kell menni, amíg biztosan nem állunk a lábunkon. Másról sem álmodom, csak hog y földet érjek. Odameg yek a férjemhez, és meg kérem, hog y ő ug orjon utoljára, mert íg y lesz ideje meg látni, hog y mi történt velem. – Akarja vinni a fényképezőg épet? – kérdezi az oktató. A fényképezőg épet rá lehet erősíteni eg y nag yjából hatvan centiméter hosszú alumíniumrúdra. Nem, nem akarom. Először is, mert nem azért csinálom, hog y másoknak mutog assam. Másodszor, ha sikerül leg yőznöm a retteg ést, akkor inkább a tájban g yönyörködnék, mint hog y a filmezésre koncentráljak. Ezt még apámtól tanultam, tinédzserkoromban: a Matterhornra kirándultunk, és percenként meg álltam fényképezni. Aztán ideg es lett: „Azt hiszed, hog y mindez a szépség és fenség esség belefér eg y képkockába? Inkább vésd a szívedbe. Ez sokkal fontosabb, mint az, hog y másoknak mutog asd, mit éltél át.” Repülőtársam, a mag a huszoneg y évnyi bölcsesség ével, nag y alumíniumkapcsokkal köteleket erősít a testemre. Az ülés rá van erősítve az ernyőre; én leszek elöl, ő mög öttem. Még meg g ondolhatom mag am, de ez már nem is én vag yok. Cselekvésképtelenné váltam. Elhelyezkedünk, és közben a huszoneg y éves veterán meg vitatja a szélviszonyokat a főnökkel. Ő is hozzákötözi mag át az üléshez. Érzem a fejem mög ött, ahog y léleg zik. Hátrafordulok, és nem tetszik, amit látok: a fehér havon színes szövetek sorakoznak, hozzájuk kötözött emberekkel. A sor vég én ott van a férjem is, szintén kerékpárossisakban. Gondolom, nem választhatott, hányadik lesz, és két-három perc múlva neki is le kell ug rania. – Készen állunk. Kezdjen el futni. Meg sem moccanok. – Gyerünk! Kezdjen el futni. Mag yarázom, hog y nem akarok pörög ni a leveg őben. Csak szépen ereszkedjünk le. Öt perc repülés nekem bőven elég lesz. – Ezt majd repülés közben mondja el. De kérem, áll a sor mög öttünk. Le kell ug ranunk.
Mivel már nincs saját akaratom, követem az utasításokat. Elkezdek futni a semmi felé. – Gyorsabban! Meg g yorsítom a lépteimet, bélelt csizmám nyomában csak úg y porzik a hó. Valójában nem én szaladok, hanem eg y automata, ami eng edelmeskedik az elhang zó parancsoknak. Elkezdek kiabálni – nem félelemből, és nem is az izg atottság tól, hanem ösztönösen. Hirtelen újra barlang lakó asszony lettem, ahog y a kubai mondta. Félünk a pókoktól, a rovaroktól, és kiabálunk az ilyen helyzetekben, mint ez a mostani. Mindig kiabálunk. A lábam hirtelen elrug aszkodik a földtől, teljes erőmből szorítom a köteleket, amelyek az üléshez kötnek, és abbahag yom a kiabálást. Az oktató néhány másodpercig még tovább fut, aztán eg yszer csak már nem tudunk eg yenesen továbbfutni. Mert most már a szél irányítja az életünket. * * * Az első percben ki se nyitom a szemem – íg y nem érzékelem a mag asság ot, a heg yeket, a veszélyt. Próbálom azt képzelni, hog y otthon vag yok, a konyhában, és a g yerekeimnek mesélek valamit az utazásunkról – talán a városról, talán a szállodaszobáról. Nem mondhatom el nekik, hog y az apjuk olyan sokat ivott, hog y elvág ódott a földön, amikor hazafele mentünk. Azt sem mondhatom el, hog y repülésre adtam a fejem, mert akkor ők is utánozni akarnak. Vag y még rosszabb: mi van, ha eg yedül próbálják meg , és levetik mag ukat az emeletről? Aztán rájöttem, hog y tiszta hülye vag yok, hog y csukva van a szemem. Senki nem kényszerített, hog y ug orjak le. „Évek óta itt vag yok, és soha nem láttam eg yetlen balesetet sem”, mondta a portás. Kinyitom a szemem. És amit ekkor látok, amit ekkor érzek, azt soha nem fog om tudni pontosan leírni. Odalent ott a völg y, amely összeköti a két tavat, közepén a várossal. Én pedig szabadon repülök a térben, mindenféle zaj nélkül – hiszen a szelek szárnyán szállunk, körkörösen ereszkedünk. A környező heg yek nem tűnnek már sem túl nag ynak, sem fenyeg etőnek, hanem inkább a napfénytől rag yog ó, fehér ruhás barátnőknek. Ellazulok, eleng edem a köteleket és széttárom a karjaimat, mintha madár lennék. A fiatalember mög öttem bizonyára észrevette, hog y más ember lettem, mert ahelyett, hog y tovább ereszkednénk lefelé, fölfelé indulunk, az eddig teljesen eg yneműnek tűnő leveg őég láthatatlan meleg lég áramlatát kihasználva. Előttünk eg y sas úszik az ég i óceánon: szárnyaival erőfeszítés nélkül irányítja titokzatos repülését. Vajon hova ig yekszik? Csak élvezi a repülést, az életet és az őt körülvevő szépség et? Mintha telepátia útján kommunikálnék a madárral. Az oktató követi: most ő a vezetőnk. Meg mutatja, hol tudunk eg yre mag asabbra emelkedni, föl az ég be – hog y örökké repüljünk.
Ug yanazt érzem, amit azon a napon Nyonban, amikor elképzeltem, hog y addig futok, amíg a testem már nem bírja tovább. A sas pedig azt mondja: „Gyere! Te vag y az ég és a föld; a szél és a felhők; a hó és a tavak.” Úg y érzem, mintha anyám méhében lennék, teljes biztonság ban és védelemben, és először tapasztalnám meg a dolg okat. Nemsokára meg születek, ismét emberré válok, aki két lábon jár a földön. De ebben a pillanatban még nem csinálok semmit, csak lebeg ek az anyaméhben, és hag yom, hog y oda vig yen, ahova akar. Szabad vag yok. Ig en, szabad vag yok. És ig aza van a sasnak: én vag yok a heg yek és a tavak. Nincs se múltam, se jelenem, se jövőm. Most ismerem meg azt, amit az emberek úg y hívnak: „örökkévalóság ”. Eg y pillanatig azt g ondolom: lehet, hog y mindenki pontosan íg y érez, ha leug rik? De mit számít ez? Nem akarok a többiekre g ondolni. Az örökkévalóság ban lebeg ek. A természet úg y beszél hozzám, mint a szeretett lányához. A heg y azt mondja: tiéd az erőm. A tavak íg y szólnak: tiéd a békém és a nyug almam. A nap azt tanácsolja: rag yog j, ahog y én, teg yél túl önmag adon. Hallg asd csak! És akkor meg hallom a hang okat, amelyek oly rég óta itt voltak bennem, csak elfojtották őket az állandóan ismétlődő g ondolatok, a mag ány, az éjszakai szorong ások, a félelem a változástól és attól, hog y minden marad a rég iben. Minél mag asabbra szállunk, annál jobban eltávolodom önmag amtól. Eg y másik világ ban vag yok, amelyben tökéletesen illeszkednek a dolg ok. Távol attól az élettől, amely tele van teljesítendő feladatokkal, lehetetlen vág yakkal, szenvedéssel és örömmel. Nincs semmim és minden vag yok. A sas a völg y felé veszi az irányt. Széttárt karokkal utánzom a szárnyai mozg ását. Ha valaki látna most, nem jönne rá, ki vag yok, mert fény vag yok, tér és idő. Másik világ ban vag yok. És a sas íg y szól: ez az örökkévalóság . Az örökkévalóság ban nem létezünk: csak eszközök vag yunk a Kézben, amely a heg yeket, a havat, a tavakat és a napot alkotta. Visszatértem időben és térben a teremtés pillanatához, amelyben minden keletkezik, és a csillag ok ellentétes irányban haladnak. Szolg álni akarom ezt a Kezet. Gondolatok jönnek és mennek anélkül, hog y meg változna, amit érzek. Az elmém elhag yta a testemet, és eg g yé vált a természettel. Ah, milyen kár, hog y a sas és én mindjárt meg érkezünk a szálloda előtti parkba! De kit érdekel, mi fog történni a jövőben? Itt vag yok, ebben az anyaméhben, amely semmiből és mindenből van. A szívem betölti az univerzum minden zug át. Próbálom mindezt szavakba önteni mag amnak, próbálok módot találni rá, hog y később majd emlékezhessek arra, amit most érzek, de ezek a g ondolatok máris elröppennek, és mindent betölt az üresség .
A szívem! Az előbb még eg y óriási univerzumot láttam mag am körül; és most ez az univerzum apró pontnak tűnik a szívemben, amely vég telenné tág ult, akárcsak a tér. Eg y eszköz. Eg y áldás. Elmém minden erejével azon ig yekszik, hog y uralja a helyzetet, és el tudjon mag yarázni leg alább eg y dolg ot, amit érzek, de a hatalom erősebb. Hatalom. Az Örökkévalóság érzete a hatalom rejtélyes érzésével tölt el. Mindenre képes vag yok, még arra is, hog y meg szüntessem a szenvedést a világ ban. Repülök és beszélg etek az ang yalokkal, hang okat hallok és kinyilatkoztatásokat, amelyeket nemsokára elfelejtek, de ebben a pillanatban olyan valóság osak, mint ez a sas, itt előttem. Soha nem tudom majd elmag yarázni, mit érzek most, még önmag amnak sem, de mit számít ez? Ez a jövő, én viszont még nem értem oda, a jelenben vag yok. A racionális elme most ismét eltűnik, és ezért rendkívül hálás vag yok. Fejet hajtok óriási szívem előtt, amely tele van fénnyel és erővel, és képes befog adni mindent, ami valaha meg történt, és ami majd meg történik, mostantól kezdve az idők vég ezetéig . Először hallok hang okat a világ ból: kutyaug atást. Közeledünk a talajhoz és a valóság hoz. Nemsokára leteszem a lábam a bolyg óra, ahol élek, de előtte minden bolyg ót és minden napot meg ismertem a szívemmel, amely mindennél hatalmasabb volt. Ebben az állapotban akarok maradni, de kezdenek visszatérni a g ondolataim. Jobbra meg pillantom a szállodánkat. A tavakat már eltakarják az erdők és a dombok. Istenem, nem maradhatnék íg y örökre? Nem lehet, mondja a sas, aki elvezetett minket a parkhoz, ahol néhány pillanat múlva leszállunk, és most búcsúzik, mert talált eg y újabb meleg áramlatot, amellyel a leg kisebb erőfeszítés nélkül fölemelkedhet, eg yetlen szárnycsapás nélkül, csupán a tollaival fog va be a szelet. Ha örökké íg y maradnál, nem tudnál a világ ban élni, mondja. Na és? Elkezdek beszélg etni a sassal, de azon kapom mag am, hog y racionálisan érvelek. Hog y élhetnék a világ ban azok után, hog y meg tapasztaltam az Örökkévalóság ot? Találd meg a módját, válaszolja a sas, de már alig hallani. Aztán örökre eltűnik az életemből. Az oktató suttog valamit: arra emlékeztet, hog y meg int futnom kell majd, ha földet érünk. Látom lent a füvet. Amire annyira vág ytam – hog y szilárd talaj leg yen a lábam alatt –, most eg yszerre valaminek a vég ét jelenti. De pontosan minek is? A lábaim elérik a talajt. Futok eg y kicsit, és az oktató máris behúzza az ernyőt. Aztán felém fordul, és eloldozza a köteleimet. Rám néz. Én meg az eg et kémlelem. Nem látok mást, csak reng eteg színes ejtőernyőt, amint közelednek felém. Most veszem csak észre, hog y sírok. – Jól van?
Meg értem, hog y ha újra ug ranék, akkor sem érezném már ug yanezt. – Minden rendben? Bólog atok. Nem tudom, érti-e, mit éltem át. Ig en, érti. Azt mondja, évente eg yszer repül olyan emberrel, aki ug yaníg y reag ál. – Amikor meg kérdezem, miért sírnak, nem tudják elmag yarázni. A barátaim is ug yanerről számolnak be: vannak emberek, akik eg yfajta sokkos állapotba kerülnek, és csak akkor térnek mag ukhoz, amikor ismét földet érnek. Éppen ellenkezőleg . De nem vag yok képes ezt most elmag yarázni. Meg köszönöm a „vig asztaló” szavait. Szeretném elmondani, hog y nem akarom, hog y vég et érjen mindaz, amit odafönt átéltem. De rádöbbenek, hog y már vég e, és nem kell mag yarázkodnom senkinek. Otthag yom, és leülök eg y padra, hog y meg várjam a férjemet. Nem bírom abbahag yni a sírást. Ő is leszáll, aztán széles mosollyal közeledik hozzám. Azt mondja, fantasztikus élmény volt. Én meg csak sírok. Mag ához ölel, és azt mondog atja, hog y már vég e van, hog y nem kellett volna olyasvalamire kényszerítenie, amit nem akartam. Nem erről van szó, válaszolom. Hag yj mag amra eg y kicsit, kérlek. Mindjárt jól leszek. Jön valaki, hog y összeszedje a termo-öltözékeket, a speciális cipőket, és visszaadja a kabátunkat. Mindent g épiesen csinálok, de minden mozdulatom eg yre közelebb visz ahhoz a másik világ hoz, amelyet „valóság nak” nevezünk, és amelyhez nem akarok tartozni. De hát nincs választásom. Mindössze annyit tehetek, hog y meg kérem a férjemet: hag yjon eg y kicsit mag amra. Meg kérdezi, ne menjünk-e vissza a szállodába, mert nag yon hideg van. Nem, jól vag yok itt. Még eg y félóráig sírok. Áldott könnyek ezek, meg tisztítják a lelkemet. Vég ül arra jutok, hog y ideje visszatérnem a világ ba. Fölállok, visszameg yek a szállodába, beülünk az autóba, a férjem pedig hazavezet Genfbe. Szól a rádió – íg y nem kell beszélg etni. Szörnyű fejfájás lesz úrrá rajtam, de tudom, mi okozza: az események itt-ott blokkolták a vérkering ésemet, de most az elzárt részekbe is visszaáramlik a vér. A szabadulás pillanata fájdalommal jár, de ez mindig is íg y volt. Nem kell meg mag yaráznia, amit teg nap mondott. Nekem sem kell meg mag yaráznom, amit ma éreztem A világ tökéletes. * * * Már csak eg y óra van hátra az óévből. Az önkormányzat úg y döntött, hog y jelentősen csökkenti a hag yományos g enfi szilveszter kiadásait, ezért idén kevesebb tűzijáték lesz. Jobb is íg y: elég tűzijátékot láttam már életemben, és nem okoz már akkora örömöt, mint g yerekkoromban. Nem mondanám, hog y hiányozni fog ez a háromszázhatvanöt nap. Sokat fújt a szél, sokat
villámlott, a hullámok majdnem felfordították a csónakomat, de vég ül sikerült átkelnem az óceánon és kiérnem a szárazföldre. A szárazföldre? Nem, a kapcsolatok nem vág yhatnak erre. Eg y kapcsolatot éppen a kihívások hiánya, a meg szokás tud meg ölni. Meg kell őriznünk azt a képesség ünket, hog y meg lepjük a másikat. Eg y nag y ünnepség g el kezdődik az eg ész. Jönnek a barátok, az anyakönyvvezető csupa olyan dolg ot mond, amit már ezerszer elmondott mások esküvőjén is – például hog y sziklára kell házat építeni, és nem a homokba –, a vendég ek pedig rizst szórnak ránk. Eldobjuk a csokrot: az eg yedülálló nők titokban irig yelnek, a férjesek meg tudják, hog y olyan útra léptünk, amely nem g yerekkorunk tündérmeséihez vezet. Aztán lassacskán ránk telepszik a valóság , de még nem akarjuk elfog adni. Azt akarjuk, hog y a párunk örökké pontosan ug yanaz az ember maradjon, akivel az oltár előtt álltunk és jeg yg yűrűt cseréltünk. Mintha meg tudnánk állítani az időt. Nem tudjuk. Nem is kell. A bölcsesség és a tapasztalat nem változtatja meg az embert. Az idő nem változtatja meg az embert. Az eg yetlen dolog , ami meg változtat: a szeretet. Ott fönt, az ég ben, meg értettem, hog y az élet, az univerzum iránt érzett szeretetem mindennél erősebb. * * * Eszembe jut eg y prédikáció, melyet a XIX. században írt eg y fiatal lelkipásztor, akinek nem ismerjük a nevét. Szent Pál korintusiakhoz írt levelét elemezte, és a szeretet különböző arcait, amelyek úg y mutatkoznak meg , ahog y a szeretet eg yre növekszik. Azt állítja, hog y a mai spirituális szöveg ek többség e csak az ember eg yik feléhez szól. Békét kínálnak, de nem beszélnek az Életről. A Hitről szólnak, de meg feledkeznek a Szeretetről. Az Ig azság osság ról mesélnek, de nem említik a Kinyilatkoztatást, amelyet én akkor éltem át, amikor Interlakenben leug rottam a szakadékba, és ami kihúzott a fekete lyukból, melyet én mag am ástam a saját lelkemben. Remélem, soha nem feledkezem meg arról, hog y csak az Ig az Szeretet ér fel bármely más szeretettel ezen a világ on. Ha mindenünket odaadjuk, nincs többé mit veszítenünk. És akkor eltűnik a félelem, a féltékenység , az unalom és a szürke hétköznapok, és csak az üresség fénye marad meg , amelytől nem félünk, amely közelebb visz minket a másikhoz. A fény, amely mindig változik, és ez teszi széppé, meg lepetésekkel telivé – ha nem is mindig olyanokkal, amelyeket vártunk, de olyanokkal, amelyekkel eg yütt tudunk élni. Aki bőség esen szeret, az bőség esen él. Aki örökké szeret, az örökké él. Az Örök Élet a Szeretet velejárója. Miért akarunk örökké élni? Mert szeretnénk még eg y napot eg yütt tölteni azzal, akit szeretünk.
Mert szeretnénk még eg yütt lenni azzal az emberrel, aki meg érdemli a szeretetünket, és aki úg y szeret minket, ahog y szerintünk meg érdemeljük. Mert élni nem más, mint szeretni. Még ha csak eg y háziállatot – például eg y kutyát – szeretünk is, az is eleg endő lehet, hog y ig azolja eg y ember életét. Ha ez a szeretetszál nem fűzné az élethez, okafog yottá válna az létezése. Először a Szeretetet kell meg találnunk, a többi majd jön mag ától. Házasság unk tíz éve alatt csaknem minden örömöt átéltem már, amit eg y nő átélhet, és meg szenvedtem azt is, amit nem érdemeltem meg . De ha visszatekintek, csak az a kevés – és rendszerint ig en rövid – pillanat marad meg , amikor leg alább halovány mását tudtam reprodukálni annak, amit az Ig az Szeretetnek g ondolok: amikor meg születtek a g yerekeim, amikor kéz a kézben ültünk a férjemmel és néztük az Alpokat vag y a Léman-tó óriási vízsug arát. De ezek a pillanatok adnak nekem létjog osultság ot, mert ezek adnak erőt a folytatáshoz, és ezek derítik fel a napjaimat – bármennyire ig yekeztem is elszomorítani őket. Odalépek az ablakhoz, és kinézek a városra. Az íg ért hó nem hullott le. Még is úg y g ondolom, hog y ez életem eg yik leg romantikusabb szilvesztere, mert haldokoltam, és a Szeretet feltámasztott. Az a szeretet, ami akkor is fennmarad, ha majd kihal az emberi faj. A Szeretet. Szemem örömkönnyekkel telik meg . Senki se kényszerítheti mag át arra, hog y szeressen, mást meg még kevésbé. Csupán annyit tehetünk, hog y nézzük a Szeretetet, beleszeretünk és utánozzuk. Csak íg y lehet szeretni, és nincs ebben semmi ördöng össég . Szeretjük a többieket, szeretjük önmag unkat, szeretjük az ellenség einket, és soha nem szenvedünk hiányt semmiben. Bekapcsolhatom a tévét és meg nézhetem, mi történik a világ ban, mert ha ezekben a trag édiákban eg y csöppnyi szeretet is van, jó úton haladunk a meg váltás felé. Mert a Szeretet még több Szeretetet szül. Aki tud szeretni, az szereti az Ig azság ot, örül az Ig azság nak, nem fél tőle, mert előbb-utóbb mindent meg vált. Keresd az Ig azság ot tiszta, alázatos elmével, türelemmel, előítéletek és elutasítás nélkül – és elég edett leszel azzal, amit találsz. Az őszinteség talán nem a leg jobb szó a Szeretetnek erre a tulajdonság ára, de nem találok mást. Nem arról az őszinteség ről beszélek, amelyik meg alázza a felebarátainkat: az Ig az Szeretet nem abból áll, hog y a másik elé tárjuk a g yeng eség eit, hanem abból, hog y nem félünk kimutatni, ha seg ítség re van szükség ünk, és örülünk, ha látjuk, hog y a dolg ok jobbak annál, mint amilyennek mások mondták őket. Gyeng édség g el g ondolok Jacobra és Marianne-ra. Akaratlanul is visszavezettek a férjemhez és a családomhoz. Remélem, boldog ok az év utolsó éjszakáján. Hog y őket is közelebb hozta eg ymáshoz ez az eg ész. Vajon csak ig azolást keresek a házasság törésemre? Nem. Kerestem az Ig azság ot, és
meg találtam. Remélem, másokkal is íg y van ez, akiknek hasonló élményben volt részük. Jobban tudunk szeretni. Ez kell, hog y leg yen a célunk az életben: meg tanulni szeretni. Az élet ezernyi lehetőség et kínál a tanulásra. Minden nőnek és minden férfinak, élete minden napján lehetőség e van rá, hog y átadja mag át a Szeretetnek. Az élet nem hosszú vakáció, hanem állandó tanulás. És a leg fontosabb lecke: meg tanulni szeretni. Eg yre jobban szeretni. Mert eltűnnek a nyelvek, a próféciák, az ország ok, az erős Helvét Konföderáció, Genf és az utca, ahol lakom, a villanyoszlopok, ez a ház, a nappali bútorai… és eltűnik az én testem is. De eg y dolog örökké meg marad az univerzum lelkében: a szeretetem. A hibáim ellenére, a rossz döntéseim ellenére, amelyek szenvedést okoztak másoknak, és minden olyan pillanat ellenére is, amikor azt hittem, hog y nem létezik. * * * Eljövök az ablaktól, szólok a g yerekeimnek és a férjemnek. Elmondom, hog y a hag yomány szerint föl kell ülnünk a kandalló előtti kanapéra, és éjfélkor jobb lábbal kell lelépnünk a padlóra. – Szerelmem, esik a hó! Meg int odafutok az ablakhoz, és belenézek az eg yik villanyoszlop fénykörébe. Tényleg havazik! Hog yhog y nem vettem eddig észre? – Kimehetünk? – kérdezi az eg yik g yerek. Még nem. Előbb fölmeg yünk a kanapéra, meg eszünk tíz szem szőlőt, és meg őrizzük a mag okat, hog y az új évünk jólétben teljen: úg y teszünk mindent, ahog y az őseinktől tanultuk. Aztán majd kimeg yünk, hog y ünnepeljük az életet. Biztos vag yok benne, hog y nag yszerű új évünk lesz. Genf, 2013. november 30.
Fotó: Frederic Charmeaux
Paulo Coelho napjaink eg yik leg kedveltebb írója. Könyvei több mint 200 ország ban 80 nyelven jelentek meg , és 175 millió példányban keltek el.
2002 óta a Brazil Irodalmi Akadémia tag ja. Számos rang os nemzetközi elismerésben részesült: a Világ g azdaság i Fórum Kristály-díjával és a Francia Nemzeti Becsületrend Lovag i címével is kitüntették. 2005-ben a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendég eként a Budapest Nag ydíjat is átvehette. 2007 óta az Eg yesült Nemzetek békenag ykövete. A leg több nyelvre lefordított könyv szerzőjeként 2009-ben bekerült a Guinness-világ rekorderek közé. Ő a leg nag yobb internetes rajong ótáborral büszkélkedő szerző, több mint 23 millió követője van a közösség i média felületein.
Paulo Coelho művei: Eg y mág us naplója/Zarándoklat (O diário de um mag o) Az alkimista (O Alquimista) Brida (Brida) A Piedra folyó partján ültem és sírtam (Na marg em do rio Piedra eu sentei e chorei) Az ötödik heg y (O Monte Cinco) A fény harcosának kézikönyve (O manual do g uerreiro da luz) Veronika meg akar halni (Veronika decide morrer) Az ördög és Prym kisasszony (O demônio e a Srta Prym) Tizeneg y perc (Onze minutos) A Zahir (O Zahir) A portobellói boszorkány (A Bruxa de Portobello) A g yőztes eg yedül van (O vencedor está só) Alef (O Aleph) Mint az áradó folyó... (Ser como um rio que flui) Az accrai kézirat (Manuscrito encontrado em Accra) Házasság törés (Adultério)
Kiadta az Athenaeum Kiadó, az 1795-ben alapított Mag yar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Eg yesülésének tag ja. Felelős kiadó az Athenaeum Kiadó üg yvezetője 1086 Budapest, Dankó utca 4–8. Tel.: 235-5020
[email protected] www.facebook.com / athenaeumkiado www.athenaeum.hu Szerkesztette: Gerg ely Veronika Műszaki vezető: Rácz Julianna Az elektronikus verziót készítette az eKönyv Mag yarország Kft.
