FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 3.1
Passzív dohányzás hatásainak kimutatása és a nemdohányzók törvényes védelme Tárgyszavak: passzív dohányzás; allergia; nemdohányzó; egészségvédelem; rendelet.
A dohányzás visszaszorításához nem kis mértékben járul hozzá az üzemekben a nemdohányzók következetes védelme. Ebben a sajátos helyzetben a nemdohányzók testi épségének megóvása mint követelmény áll szemben a dohányosok személyiségük érvényesítése iránti igényével. Ezúttal tehát nem a munkavédelemben szokásos módon, a vállalat gazdasági céljai és a foglalkoztatottak egyéni érdekei ütköznek, hanem a dohányzók és nemdohányzók táborára válik szét a személyi állomány. Ennek a szakadásnak a lazítása és a dohányosok kriminalizálásának megakadályozása nehéz feladat elé állít munkaadót, vezetőt egyaránt.
A dohányfüst egészségi ártalmai A dohányzók fokozott rákkockázatát – egyfelől epidemiológiai vizsgálatok, – másfelől a füstkomponensek rákkeltése kétségtelenül tanúsítják, sőt az is bebizonyosodott, hogy a légzőszervek rosszindulatú megbetegedésének előidézői közt kimagasló helyet foglal el a dohányzás, amely a légutakon kívül rákkeltés szempontjából a nyelőcsövet, a hólyagot, a vesemedencét és a hasnyálmirigyet is érinti. A cigaretta végén megszíváskor kb. 900 °C-on a dohány tökéletesen elég, de az izzó réteg belsejében uralkodó oxigénhiányos, redukáló körülmények között telítetlen szerves vegyületek, kondenzációs és polimerizációs termékek képződnek. A füstképződés 200–600 °C-os övezetében a dohány oxigénbevitel nélkül elbomlik, a bomlástermékek a lepárlási zónában finom cseppek alakjában kondenzálnak és a terjedő izzási zónában ismét elpárolognak. Másik részüket a dohányzó a főáramban beszívja. A szívás szüneteiben, a füst ún. mellékárama szintén nagy mennyiségben szállít lepárlási termékeket.
Passzív dohányzás Passzív dohányzáson a dohányfüst nemdohányzók általi beszívása értendő. A munkahelyeken a nemdohányzók által beszívott füst – 85%-ban az említett szívásszüneti áramból, – 15%-ban a dohányzó által kilélegzett részből áll, ez utóbbi károsanyag-tartalma a dohányzási szokásoktól függ. A dohányfüst kényszerű beszívása valószínűleg olyan régi, mint az európai dohányzás. (Feljegyezték Goethe egy bosszús megjegyzését is arról, hogy a dohányosok megmérgezik a levegőt és fojtogatják a „tisztességes” embert, aki nem képes dohányzással védekezni.”) Hosszabb idő eltöltése füstös helyiségben kötőhártya-ingerlést, fej- és nyakfájást, émelygést, rekedtséget, szédülést okozhat. Légzőszervi vagy allergiás betegségben szenvedőknél súlyosabb tünetek is felléphetnek.
A passzív dohányzás veszélyei A dohányfüst fő- és mellékárama csak a komponensek relatív mennyiségében különbözik, de az ingerlő és rákkeltő illékony vegyületeket a passzívan belélegzett mellékáram a főáramét többszörösen meghaladó koncentrációban tartalmazhatja. Ezáltal a passzív dohányosok terhelése ezekből az ártalmas anyagokból alig kisebb, mint a dohányzóké. A dohányfüst legfontosabb biológiailag aktív komponensei: – aromás aminok, – policiklusos aromás szénhidrogének, – fenolok, – aldehidek, – piridinalkaloidok, – N-nitrózaminok, – fémek, – radioaktív izotópok. A passzív dohányzás rákkockázatát nehéz megbecsülni, tény azonban, hogy a helyiségek levegőjébe jutó füstben számos, állatkísérletben rákkeltőnek bizonyult vegyületet mutattak ki. A legerősebb karcinogén hatású nitrózaminok koncentrációja a mellékáramban 40-szer–100-szor akkora, mint a dohányos által beszívott főáramban. Az epidemiológiai tanulmányok többsége munkahelyi és szabadidős passzív dohányzás hatására a tüdőrák megnövekedett kockázatát mutatja ki azzal a további fontos eredménnyel, hogy az expozíció növekedésével a relatív kockázat is nő. A tüdőrákon kívül nagyobb számban léptek fel tumorok az orrüregekben és orrmelléküregekben. Mindezen bizonyító erejű megfigyelések vezettek 1997-ben a passzív dohányzás rákkeltők közé való hatósági besorolásához. A Német Rákkutató
Központ évente 400-ra becsüli az országban azon rákhalálesetek számát, amelyeket a passzív dohányzás okoz, de figyelembe véve ennek a szívre és érrendszerre gyakorolt hatását, e számnak sokszorosa valószínűbb. Már az alkalmi passzív dohányzás is – pl. egy látogatás alkalmával – 58%-kal, ugyanez rendszeresen a munkahelyen 90%-kal növeli a szívinfarktus elszenvedésének valószínűségét.
A dohányfüst hatása „passzívan dohányzó” kisgyermekekre – metabolitok a vizeletben A lipcsei egyetemi szakemberekből alakult kutatócsoport (Leipzig’s allergy risk study, LARS) belső vegyi expozíciók hatását tanulmányozza életük első éveiben levő gyermekek felső légúti fertőzést kísérő atopikus (vele született allergiás túlérzékenység) tüneteinek előfordulására. Belső vegyi expozíción definíciószeren a gyermekek lakásának VOC-terhelését (VOC = volatile organic compound = illékony szerves vegyület) kell érteni. A lakó- és egyéb belső helyiségek levegőminőségének jelentőségét kiemeli, hogy az iparosodott országok lakosai idejük 90%-át ezekben töltik. Ezzel indokolja egy 1986. évi német közlemény a zárt terek levegőjének meghatározását több, kis koncentrációban jelenlevő VOC-keverékként. A VOCexpozíció egy része a passzív dohányzásból származik. A lipcsei kutatók az alábbi feltételezések helyességét kívánták tisztázni: – A lakások VOC-terhelése a benne élők dohányzási szokásaitól függ. – Néhány VOC lakáskoncentrációjának speciális anyagcseretermékek felelnek meg a vizeletben. – A VOC-eredetű belső kémiai terhelés és metabolitjainak jelenléte a vizeletben összefügg atopikus betegségek kialakulásával a harmadik életévben.
Vizsgált populáció A vizsgálatba a Lipcsében 1995 márciusa és 1996 márciusa között születettek közül 475, öröklött allergiás hajlamú gyermeket vontak be. Allergiás kockázati tényezőnek tekintették – a köldökzsinórvér immunglobulin-koncentrációját, ha (lg) E > 0,9 kU/l, – a kettős pozitív allergiás előzményeket, – az 1500–2500 g-os születési súlyt. Kontrollként az ugyanezen kockázatokkal terhelt, de – mérések és megkérdezés alapján – kémiai terhelés nélküli lakásban élő gyermekeket vizsgálták. A gyermekek harmadik életévének betöltése után került sor – klinikai vizsgálatokra, – lakásban végzett VOC-mérésekre, – a gyermekek betegségeire, tüneteire, valamint családi életviteli tényezőkre (dohányzás, lakásfelújítás) vonatkozó kérdőíves felmérésre.
Az egészségi állapot vizsgálata – nehéz sípoló légzésre, – obstruktív (gátolt kilégzéssel járó) hörghurutra és – ekcémára összpontosult. Az obstruktív bronchitis fennállását akkor tekintették igazoltnak, ha a következő három tényállás közül – felállított diagnózis, – jellemző tünetek és – gyógyszerelés közül kettő megfelelt ennek. A kezdeti résztvevők közül a továbbiakban csak azokkal – 192 hároméves gyermekkel – foglalkoztak, akiknek szülei – beleegyeztek a vizsgálatokba és a lakásban folytatandó koncentrációmérésekbe, – hajlandók voltak vizeletmintákról gondoskodni és – megígérték egy részletes, hangsúllyal a dohányzással kapcsolatos kérdőív kitöltését.
Kémiai elemzések VOC-mintákat a gyermekek hálószobájában, négy héten át vettek. A mennyiségi elemzéseket kapilláris gázkromatográfia, valamint lángionizációs és elektronbefogásos detektor segítségével végezték. A vizeletmintákat a VOC-mintavételi időszak utáni reggelen vették, és ecetsavval stabilizálva – 20 °C-on tárolták a mérésig. Az egyéni vizelethígítás mértékének tekintett kreatinkoncentráció meghatározásával stabilizálták (azaz 1 g kreatininra vonatkoztatták) a metabolitok koncentrációját. Ehhez diódás detektorral kiegészített nagyteljesítményű folyadékkromatográfiás készüléket használtak. A VOC-terhelésre, a metabolitürítésre, valamint a passzív dohányzásra és a tünetekre vonatkozó adatokat statisztikai elemzésnek vetették alá. Referencia-adatbázis hiányában az eredményeket a saját mérésekből származtatott percentil- (százalékosztály-) adatokhoz viszonyították. Azokat a koncentrációkat, amelyek túllépték a 75., 80., 90., ill. 95. percentilt, bizonyos vegyületekre határértéknek tekintették.
Eredmények A trendelemzés nagyobb benzolkoncentrációt mutatott ki azokban a lakásokban, amelyekben legalább az egyik szülő dohányzott. Ugyanitt nagyobb volt a kiválasztás a benzol speciális anyagcseretermékéből, S-fenil-merkaptánsavból (SPMA), és a nikotinmetabolit kotininkoncentrációja is nagyobb volt az itt lakó gyerekek vizeletében, mint a kontrollokéban (1a-c. ábra).
a 6 benzol, µg/m3
5 4 3 2
terhelés nélkül terhelve
1 0 70
80
90
100
percentil, %
b
SPMA, µg/g kreatinin
12 10 8 6 4
terhelés nélkül terhelve
2 0 70
80
90
100
90
100
percentil, %
c
kotinin, µg/g kreatinin
30 terhelés nélkül terhelve
25 20 15 10 5 0 70
80 percentil, %
1. ábra Anyagcseretermékek passzív dohányzással terhelt és terhelés nélküli gyermekek vizeletében
Szignifikáns összefüggést találtak a passzív dohányzás és ekcéma megjelenése, valamint obstruktív hörghurut között jelezve, hogy egyetlen VOC különféle tüneteket válthat ki (1. táblázat). 1. táblázat 3 Összefüggés az egyes VOC-koncentrációk (µg/m ) és a passzív dohányzásnak kitett gyermekek tünetei között Tünet
VOC
Terhelés nélküli
Terhelésnek kitett gyerekek
Ekcéma Hörghurut
toluol toluol benzol
átlag
sd
átlag
sd
15,12 14,79 1,76
13,57 12,92 1,29
29,34 25,98 3,11
20,53 20,48 1,44
sd = standardtól való eltérés (szórás)
További kapcsolódást állapítottak meg a passzív dohányzás melletti VOC és az említett tünetek között, ha a helyiségek VOC-koncentrációja meghalad egy egyedi kritikus értéket, amely – sztirolra 1,17, – benzolra 3,60, – xilolra 11,1 µg/m3. Szintén jelentős különbség volt a VOC-metabolitok VOC-terhelésű és a kontrollgyermekek vizeletében mért koncentrációja, továbbá összefüggést állapítottak meg a metabolitkiválasztás és bizonyos megbetegedések között is (2. táblázat). A szennyezett környezetben élő gyermekeknél előforduló ekcéma a toluolmetabolit S-benzil-merkaptánsav (SBMA) és kreatinin ürítéséhez kapcsolódott 24,8, ill. 156,6 µg/g fölött. 2. táblázat Szennyezett és szennyezésmentes környezetben élő gyermekek vizeletének metabolitkoncentrációi, µg/g Metabolit S-fenil-merkaptánsav S-benzil-merkaptánsav Kotinin
Terheletlen
Passzív dohányzással terhelt
átlag
sd
átlag
sd
2,44 37,97 4,43
3,10 35,18 4,39
3,32 44,40 9,08
3,06 84,60 10,68
Nikotinkoncentrációt nem mértek közvetlenül a lakásokban, de kimutatták anyagcseretermékének, a kotidin trendszerű kapcsolatát SPMA-val a 75. percentiltől kezdődően. A passzív dohányzás és az SPMA-kiválasztás között szignifikáns összefüggést találtak, amikor ez utóbbi meghaladta a 75. és 80., a kotininé pedig a 75. és 95. percentilt.
Az eredmények értelmezése Az eredmények elemzése alapján, benzin kivételével nem mértek megemelkedett VOC-koncentrációkat a passzív dohányzással terhelt lakásokban, aminek az az ésszerű magyarázata, hogy a gyerekszobában mindenki kerüli a dohányzást. A vizeletekben mért nagy SPMA- és kotidinkoncentrációk nyilvánvalóan a lakás többi részére jellemző expozíciónak tulajdoníthatók. Egyébként az is valószínű, hogy az elszívott cigaretták számát a kérdőívekben nem adták meg pontosan. A passzív dohányzáshoz és bőrkiütés előfordulásához szorosan kapcsolódva mutatták ki a gyermekek vizeletében a toluol speciális anyagcseretermékeként az SBMA-t. Újabb vizsgálatok alapján feltételezik, hogy a passzív dohányzás az E-immunglobulin szintézisének fokozása útján hozzájárul az allergiás érzékenyítéshez és az atopikus tünetek megjelenéséhez. A kotidin mint a nikotin fő anyagcsereterméke általánosan elfogadott vegyület mind az aktív, mind a passzív dohányzás indikátoraként. Az itt ismertetett eredmények alátámasztják ezt a megfigyelést és kutatói gyakorlatot. Arra is felhívják a figyelmet, hogy a gyermekek különösen érzékenyen reagálnak a passzív dohányzásból származó vegyületekre, esetükben tehát fokozott az obstruktív hörghurut és az ekcéma kockázata.
Nemdohányzók munkahelyi védelme A dohányzást a hatósági és szakszervezeti rendtartás évtizedek óta tiltja olyan ipari helyiségekben, ahol gyúlékony és robbanékony folyadékokkal dolgoznak vagy ilyeneket tárolnak, továbbá színházak, mozik nézőterén, gyűlés-, konferencia- stb. termekben. Ugyancsak dohányzási tilalom van érvényben veszélyes kémiai, biológiai és radioaktív anyagok kezelésekor, továbbá a fogyasztók egészségének védelmében, élelmiszereket, sütőipari és cukrászati termékeket előállító, kezelő és árusító helyiségekben. Világelsőként az 1975-ben hatályba lépett német munkahelyvédelmi rendelet 32. cikkelye „veszi védelmébe” a nemdohányzókat, amennyiben ezirányú intézkedéseket tesz kötelezővé munkaszüneti, pihenő és készenléti helyiségekben. A rendeletet még nem korszerűsítették, így a munkahelyekre és üzemi helyiségekre vonatkozólag csak 5. cikkelye nyújt támpontot, amenynyiben a dolgozók számára „egészségileg elfogadható” munkahelyi levegőt követel, amit a gyakorlatban nehéz meghatározni. A bizonytalan fogalmat többfelől közelítették, többek közt olyan módon, hogy az „elfogadható” nem csupán károsanyagmentességet jelent, hanem a dolgozó egészségét támogató minőséget (amely nyilvánvalóan nem tűri a dohányfüstöt). Mások szerint a kritikus fogalom csupán azt kívánja meg, hogy a belélegzett levegő ne ártson az egészségnek, ill. ne veszélyeztesse konkrét formában az egészséget.
A levegőben a dohányfüst-komponensek szabályozott határértékének hiányában az érintett nemdohányzók érzékelésének fontos szerepet kell tulajdonítani. A gyakorlatban a terhelés megítélése az elszívott dohánytermék mennyiségétől, a helyiség térfogatától és szellőzésétől függ. Mivel a szellőzés sok épületben épületszerkezeti okokból megoldhatatlan, a legtöbb üzem gondoskodik a dohányzók és nemdohányzók térbeli elválasztásáról, de ahol ez nem lehetséges, ott az említett régi rendeleten túlmenő dohányzási tilalmakat irányoztak elő. A nemdohányzók egészségvédelmének jogát a dohányfüst ártalmaitól elvben minden bíróság elismeri, sőt a szövetségi közigazgatási bíróság már egy 1984. évi határozatában elrendelte a „két tábor” elkülönítését vállalati, szolgálati és a lakosság által látogatott helyiségekben, valamint a dohányzás tilalmát ülés- és tantermekben.
A munkahelyiségekre vonatkozó rendelet módosítása A német Parlament 2000 áprilisában a frakciók egyhangú határozatában szólította fel a szövetségi kormányt az idézett rendelet kiegészítésére olyan értelemben, hogy a munkaadó tartozik – hatékony intézkedésekkel megvédeni nemdohányzó alkalmazottait a dohányfüst egészségi ártalmaitól, – közönség által látogatott munkahelyeken ezt olyan intézkedésekkel megtenni, amelyeket a hely és a tevékenység megenged. A „füstmentes üzemhez” vezető úton segítséget nyújtott egy a szövetségi kormánynak címzett másik parlamenti felszólítás üzemi megelőző és önkéntes leszoktatási programok kidolgoztatására az Egészségügyi és a Munkaügyi Minisztérium által.
Intézkedések a nemdohányzók védelmére A nemdohányzókat védő – egyébként a munkaadó által megválasztható – intézkedéseket (más egészség- és balesetvédelmi intézkedésekhez hasonlóan) a munkavédelmi törvény értelmében hatékonysági vizsgálatnak kell alávetni. Ezen „megbuknak” mindazon álintézkedések, így pl. a többszöri lökésszerű szellőztetés ablakon át, amelyek véletlenszerű (időjárásfüggő) hatást fejtenek ki. Nem felel meg a kellő munkavédelem követelményének a belső levegőben a dohányfüst térfogatarányának az egyszerű szellőző berendezésekkel való csökkentése sem. Csak olyan szellőzéstechnika nyújthatna a nemdohányzóknak hatékony védelmet, amely a visszakeringetett levegő tisztításával működik. Ennek a rendszernek viszont hátránya a nagy energiaigény és a sűrű légcsere miatti huzat. Egyetlen megoldásként csak a közös helyiségekben bevezetett szigorú dohányzási tilalom marad.
Nemdohányzók védelme az EU-ban Az Európa Tanács határozottan képviseli azt az álláspontot, hogy a dohányzás Európa egészségügyét súlyosan érintő probléma, mivel a lakosságnak egyharmadára tehető a dohányzók aránya, és riasztóan terjed a fiatal-, sőt gyermekkorúak dohányzása. Az ezzel kapcsolatos intézkedések – az „Európa a rák ellen” elnevezésű program keretében 1987 óta bevezetett rendszabályok a „dohányfogyasztás” megnehezítésére, – az 1989. évi tanácsi határozat a lakosság által látogatott hivatalos helyiségekben érvényesített dohányzási tilalom, valamint – az Európai Bizottság által 2002-ben a Tanács elé terjesztett „Javaslat a dohányzás megelőzésére és a dohányzás célzottabb leküzdésére irányuló kezdeményezésekre”. Az elmondottak reális megítéléséhez tartozik, hogy a dohányzási tilalmak és a nemdohányzók munkahelyi védelmének megjavítását szolgáló egyéb intézkedések eredménye korlátozott. A munkán kívül töltött időre való tekintettel nem nélkülözhető a dohányzás és a passzív dohányzás egészséget veszélyeztető hatásait ismertető intenzív felvilágosító munka. (Dr. Boros Tiborné) Rolle-Kampczyk, U. E.; Rehwagen, M. stb.: Passive smoking, excretion of metabolites, and health effects: results of the Leipzig’s allergy risk study (LARS). = Archives of Environmental Health, 57. k. 4. sz. 2002. júl./aug. p. 326–331. Hofmann, R.: Passivraucher am Arbeitsplatz. = Gefahrstoffe – Reinhaltung der Luft, 62. k. 10. sz. 2002. p. 399–402.