Páli Szent Vince életének állomásai Buglose, Szűz Mária tisztelete
Beszámoló - Vincés Családi konferencia A kockás füzet Nagyné Zólyomi Katalin novellája
A hallgatás legtöbbször azt jelenti, hogy az embernek nincs mondanivalója. Ez persze nem kőbe vésett igazság, hiszen sokszor azért hallgatunk, mert nincs igazán kedvünk megszálalni, vagy elakadt a szavunk, esetleg fogadalmat tettünk, hogy nem fogunk mondani többé semmit. Ha az újságíró hallgat, annak szintén több oka lehet. Valószínűségi ranglistánkon azonban most, az időhiány áll. Három hónap telt el újság nélkül. Három egész hónapra hagytam magára olvasóimat, kérdésekkel, melyek most remélem, megválaszolásra kerülnek. Amikor elkezdtem ezt az újságot csinálni, nem gondoltam volna, hogy ennyi dolgom lesz. Ez nem mentegetőzés, hiszen erre senki nem kötelezett. Mindössze egy jelentés a
Zengjed, nyelv, a dicsőséges test titkát s a drága vért melyet hullatván értékes váltságul az emberért a föld ura, a felséges méh gyümölcse nem kímélt. Egünk küldte, s nekünk szülte tiszta szűz, szeplőtelen. Köztünk élt és hinté földre az Igét, mely jót terem; a csodás szertartással ülte búcsúestjét idelenn. Mert a végső estebédet tartván ő és társai, együtt a törvényes étket jámborul fogyasztani: étkül a tucatnyi népnek önmagát osztotta ki.
És a kenyeret testévé igézte az Ige-test s a bor lett Krisztus vérévé: magyarázni ne keresd! Hit dolga és igaz szívé, hogy erősen tartsa ezt. Azért kell e nagy szentséget leborulva áldani és a régi Szövetséget új rítussal váltani: pótolják a rest érzéket a merész hit szárnyai! Az Atyának és Fiának légyen áldás, dicsőség, üdv, hozsanna és imádat, ujjongások hirdessék! S aki kettejükből árad, a Lélek is áldassék! (Aquinói Szent Tamás, Himnusz az Oltáriszentségről)
saját házam tájékáról. Tehát a teendők szaporodtak, az újság pedig szünetelt. Elméletileg ennek semmi akadálya nem lett volna, mégis belül, mélyen magamban igen sajnáltam a dolgot.Hiszen Önök számítottak rám és én cserbenhagytam Olvasóim. Mégis, mentségemre szolgáljon talán, hogy mostantól kezdve igyekezni fogok azon, hogy ilyen ne fordulhasson elő többet. Ritkábban igaz, (az újság innentől fogva kéthavonta fog megjelenni) de rendszeresen fogunk jelentkezni. Kitartó olvasóimnak pedig, akiket ez a háromhavi szünet sem tántorított el attól, hogy ismét kezükbe vegyék az újságot hálás köszönettel: Szűcs Péter
2011. június 19-én Daxban, Angelo Amato bíboros, a szentek Ügyi Szent Kongregációjának prefektusa boldoggá avatta Rután Margit irgalmas nővért. Margit 1794. április 4-én szenvedett vértanú halált, a 2011. április – májusi számban mutattuk be életét. 2011. június 20-án, Philippe Breton – Aire és Dax püspöke – bemutatta az első szentmisét az új Boldog tiszteletére. A Vincés Családban június 26án ünnepeltük Boldog Rután Margit és a Francia Forradalom további áldozatainak emléknapját.
Buglose Szűz Mária tisztelete Csak úgy, ahogy több szent életű ember esetében, Páli Szt. Vincéről is vannak történetek, melyek azt hangsúlyozzák, hogy már gyermekkorában is látható volt élete szentsége. Az a szentség, mely később, élete folyamán kibontakozott. Léteznek történetek, melyek arról szólnak, hogy gyermekként, ahogy a malomból vitte haza a lisztet megállt, és felbontotta a zsákot, hogy adhasson a szegényeknek. Hogy ezek a történeteknek mennyi a valóságalapjuk, nem tudjuk. A katolikus, családi nevelés eredményét azonban láthatjuk életén – a vallásos nevelés ébresztette fel benne a rászorulók, szükségben lévők iránti szeretetet. Szt. Vince gyerekkorának másik jellemzője, Mária tisztelete volt. Egy legenda szerint készített magának egy saját Máriakápolnát is. Egy, a házuk közelében lévő fa odvába egy Máriaképet rejtett, hogy egy olyan kápolnánál tudjon imádkozni, amit saját maga csinált a Szűzanyának. Pásztorként gyakran átjárt a másfél mérföldre lévő Buglose faluba, melyben Szűz Mária régi kegyhelyének romjai voltak. Tanulmányai befejeztével, már papként visszatérve szülőfalujába, szintén felkereste ez a kegyhelyet. Akkor azonban már nem romokat talált. A XVII. század elején ugyanis felújították. 1622. május 16-án szentelték fel az új templomot, és itt helyezték el Szűz Mária ókori kőszobrát is. Az ábrázolás elég ritka – Mária a karján tartja mosolygó gyermekét. A legenda szerint egy falusi ember találta meg ezt a szobrot, miközben a mezőn dolgozott. Később, 1647-ben Dax püspöke úgy rendelkezett, hogy hozzanak létre Buglose-ban egy lazarista rendházat. A kevés számú szerzetes miatt azonban ez nem válhatott valóra csak 1706-ban. A rendház lelkigyakorlatos házként funkcionált. Papokat és civileket egyaránt fogadtak. A ma is megtekinthető templomost 1864-ben építették és a basilica minor nevet viseli. A korábban említett Máriaszobor is megtekinthető benne.
határozták életének további szakaszait. Mária tisztelete erős motívuma életének. Fontosnak tartotta a Máriakegyhelyeket, főleg azokat, ahol lazaristák szolgáltak. Látta a kegyhelyek hatását – pl. beszél egy emberről, aki elvégezve a gyónást az egyik kegyhelyen, többet nem káromkodott. Buzdította is híveit, hogy a Szűz Anyában lássák pártfogójukat, hogy kérjék az ő közbenjárását – az Üdvözlégyet, az Úrangyalát, az Oltalmad alá futunkat, a rózsafüzért imádkozva. Ugyanakkor mindig figyelmeztette az embereket arra, hogy Mária tisztelete az egyházi előírásoknak megfelelően történjen. A reformáció miatt az egyházban ugyanis változások álltak be, többek között Szűz Mária tiszteletében is. Szűz Mária tisztelete teológiai mélységet kapott – kiemelték, hogy Isten igéjét hallgatta, elmélkedett róla és hűségesen őrizte Isten titkait. Ezen kívül egyszerűbbé is vált Mária tisztelete – megszűntek túlfűtött érzelmi formái. Szt. Vince ritkán, de ennek az egyházi lelkületnek megfelelően, beszélt Máriáról. Amikor róla beszél, mindig Jézus küldetése és Jézus misztériumai kapcsán teszi. Nagyon óvatos, amikor látomásokról van szó. Inkább arra buzdította híveket, hogy Szűz Mária példáját és erényeit – szenvedését, magatartását, türelmét, örömét, nyugalmát alázatosságát, engedelmességét, tisztaságát és szegénységét – kövessék. Úgy beszélt róla, mint az imádkozó ember példájáról. Mária életéből gyakran kiemelt három eseményt: a szeplőtelen fogantatást, Jézus születésének hírüladását és látogatását Erzsébetnél. Ezt az utolsó eseményt különösen nagy súlyúnak érezte. Az Irgalmas hölgyeknek tartott prédikációiban legtöbbször arra kérte őket, hogy ugyanebben a lelkületben látogassák és szolgálják a betegeket.
Ha az említett események egy része csak legenda is, Szent Vince gyermekkori tapasztalatai erősen meg3
Vincés Családi konferencia Alsózsolcán Hónapokkal ezelőtt vetődött föl az ötlet, ne mindig ugyanazon a két-három helyszínen tartsuk a Vincés konferenciát, hanem vonjuk be a többi csoportot is a szervezésbe, így jobban megismerjük egymást, a csoportok tagjait, életüket, szolgálatukat. Szendrő, Szirmabesenyő után, április 30-án Alsózsolcán láttak vendégül bennünket. Szentmisével kezdődött az összejövetel, melyen nem csak Vincések vettek részt, hanem sokan eljöttek a városból, akik ismerik, szeretik és támogatják az alsózsolcai szeretetszolgálatot. Az „országjárásnak” az is nagy előnye, hogy gyönyörű templomokat csodálhatunk meg, minden misének más-más a hangulata, mindenütt valami kedves meglepetéssel készülnek, ami a lelki feltöltődést szolgálja. Itt, a mise végén egy kis kórus csodaszép régi Mária énekekkel örvendeztetett meg bennünket, majd egy szólóénekes énekelt nagyon szépen, melyhez kapcsolódtunk mi is. A meghatottságtól könnyes szemmel jöttünk ki a miséről. A konferencia témája, a hegyi beszédet megnyitó boldogságmondások, a nyolc boldogság. Minden összejövetelen egy-egy boldogságról tartott előadást Mihály atya, s most jutottunk el a nyolcadik boldogság elemzéséhez. Ehhez kapcsolódott a beszélgetés is. Most a „Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa” volt a téma. Még ma is vannak országok, ahol üldözik a keresztényeket, katolikusokat, elkergetik hazájukból őket, és a gyilkosságoktól sem riadnak vissza. Hála Istennek mi most már szabadon gyakorolhatjuk a vallásunkat, de évtizedeken keresztül számon kérték, ha valaki templomba járt, és veszélyeztette az előmenetelét. Ennél súlyosabb volt a helyzet az 50-es években, amikor elhurcolták a papokat, szerzeteseket, nővéreket és feloszlatták a rendeket. Sokakat börtönbe zártak, volt, akit megkínoztak, vagy lelkileg törték meg. A XX. századnak is voltak mártírjai, akik nem csak üldözést szenvedtek, hanem életükkel fizettek az igazságért. 4
Az előadás után beszélgetés alakult ki a témáról, többen hozzászóltak. Sajnálatos, hogy most, amikor kockázat nélkül gyakorolhatja mindenki a hitét, kevesebben járnak a templomba, mint az üldöztetés idején. Elgondolkodtató, hogy mi ennek az oka?! Az elmúlt negyven év félelme, megalkuvása nyomta rá a bélyegét a gyereknevelésre is, s a mi gyerekeink nevelik a mai ifjúságot. Ezen kívül nagyon sok rossz hatás éri őket a TV-n keresztül, az iskolai közösségekben. Más felszólaló szerint a papoknak is van felelőssége abban, hogy nem tudják megszólítani a fiatalokat, értékes programokkal, foglalkozásokkal vonzóvá tenni a vallásos életet. Van, aki szerint kötelezővé kellene tenni a hitoktatást, de legalább erkölcstant tanítanának minden iskolában. Mihály atya javasolta, hogy a médiaszakos hallgatók készítsenek filmeket a Vincés család életéről, rendezvényekről és az interneten keresztül sok emberhez juttassák el. Jó lehetőség, hogy a miskolci gyermeknapon, ahol a súlyosan beteg és mozgássérült gyerekeket látják vendégül a Vincések, készítsenek filmet, örökítsék meg a gyerekek megható műsorát. Jó lenne, a „Gyermekek a gyermekek” jótékony célú hangversenyt is filmen bemutatni. A szeretettel elkészített kiváló gulyás és a finom sütemények elfogyasztása után, Farkas Erzsébet, az egri Szent István Rádió szerkesztője riportot készített Mihály atyával, és a Vincés csoportok vezetőivel. A záró ima után Mihály atya és a Páli Szent Vince Szeretetszolgálat elnöke köszönetet mondott az alsózsolcai Vincés testvéreknek, Jakkel Lászlónak a csoport vezetőjének, a kitűnően megszervezett programokért, a kedves vendéglátásért. A Jóisten áldja meg őket!
A kockás füzet Az idén hamar beköszöntött az ősz. Az eső egész nap esett. Az emberek fázósan bújtak kabátjukba. Egyszer csak feltűnt a távolban egy kétkerekű taliga. Egy fejkendős, sovány asszony húzta és egy tíz -tizenegy éves fiúcska tolta. Néha megálltak, az aszszony hátra ment, megigazította a lomokat, amelyek minduntalan le akartak esni. A gyerek el volt ázva és éhes volt. Anyja vigasztalta: ̶ Már nem vagyunk messze – és a távolba egy rozoga kis házra mutatott. A roma-telep egyetlen utcából állt, a házacska az utca végén volt. Ahogy végighaladtak az úton, a szomszédok a kerítésekbe kapaszkodva bámulták az új jövevényeket. Meglátták a kis ház előtt. Sokkal rosszabb állapotban volt, mint ahogy a távolból látták. Előkerült a taligáról egy kis vaskályha. Az asszony először azt vitte be. ̶ Marcikám! – szólt a gyerekhez – keress valami száza gallyat, addig beállítom a kályhát. Meglátod, mindjárt meleg lesz. – Míg a gyerek keresett valamit a tűzre, addig az asszony behordta a többi bútort. Nem volt sok. Egy dikó és kevés ágynemű, párna, dunna, asztal és két szék. A gyerek talált valami száraz ágat. ̶ Jól van – mondta az anyja – egy kicsit pihenek és majd mindjárt begyújtok. Marci is elfáradt, ő is odabújt anyjához. Így aludtak estig. Először az asszony ébredt föl. Felkelt a sötét, hideg házban, összeszedte magát és meggyújtotta a lámpát, majd befűtött a kályhába. Nemsokára jó meleg lett a pici szobában. Marci is felébredt. ̶ Anya, éhes vagyok! ̶ Gyere, főztem paprikás krumplit. Odaültek az asztalhoz. ̶ Imádkozzunk! – mondta az anya. „Mi Atyánk, Istenünk, nézz le ránk, segíts. Ámen” És gyorsan elkezdtek enni. Egyszer csak megszólalt a gyere: ̶ Anya, nincs paprika a krumplin. ̶ Nincs! Az nem volt, de azért jó, ugye? ̶ Hát persze! – mondta Marci. ̶ Marcikám! Holnap iskolába kell menned! ̶ Nem akarlak itt hagyni! ̶ Majd addig pihenek, amíg iskolában vagy. Marci reggel valóban elindult az iskolába. Nagy lárma volt a IV/v osztályban. Már régen becsengettek, de a tanító bácsi még nem jött be. Az iskola előtt beszélgetett két idegen emberrel, egy fekete autó mellett. Egyszer csak kinyílt az ajtaja és egy kerekesszék gurult ki belőle, benne sápadt, szőke fiú ült. A tanító bácsi maga előtt tolta a kerekesszéket. Amint belépett az osztályba, a gyerekek felálltak. ̶ Üljetek le! – mondta a tanító. – Gyerekek! Ez a fiú mától ide fog járni. Vigyázzatok rá, segítsétek, ha kell. Gábor, ez lesz a te helyed – és az első pad felé mutatott.
̶ Pont jó – mondta Gábor – legalább elfér a kerekeszszék. A gyerekek a szünetben versenyeztek, hogy ki tolja a széket. Aztán, ahogy telt az idő, úgy vesztett Gábor a varázsából. Már nem voltak figyelmesek hozzá. Ha megszólalt a csengő, úgy rohantak el Gábor mellett, hogy majd feldöntötték a kerekesszéket. A tanító bácsi sokat beszélt a szeretetről. ̶ Mindenki képes szeretni, a szeretet Isten ajándéka. A gyerekek ilyenkor csendben hallgattak. Egy reggel új diák érkezett, egy cigányfiú. Haja boglyas volt, ruhája és arca piszkos. Amikor belépett az osztályba, a tanító is meglepődött. ̶ Na, nem! – mondta egy nagydarab szőke fiú az utolsó padból – Ide nem jöhet cigány, én nem ülök mellé! ̶ Nem is kell – mondta a tanító bácsi – Hozzatok egy széket ide az első padhoz. Mészáros Jóska huncut kacsintással intett társai felé és elindult a székért. A terem végében állt három rozoga szék, Jóska a legrosszabbat választotta ki. ̶ Tessék, foglalj helyet – mondta. Marci amint ráült, azon nyomban összerogyott a szék és ő földre esett. Gábor nem találta viccesnek. Kezét nyújtotta: ̶ Segítek! Ekkor vette észre Marci, hogy a segítség egy kerekesszékből jött. Ettől a naptól kezdve jó barátok lettek. Gábor nem törődött azzal, hogy Marci cigánygyerek, mindenben segítette. Marci jól tudott fejben számolni, így segített Gábornak. Egy nap, amikor megérkezett Marci, a padon egy kockás füzetet talált ̶ Ez az anyém? – kérdezte. ̶ Igen, neked hoztam – mondta Gábor, hogy te is meg tudd írni a házi feladatot. Marci nagyon boldog volt. Simogatta a füzetet, ha nem látta senki. ̶ Nem volt még soha füzeted? – kérdezte Gábor. ̶ Nem! Itt van minden a fejemben. ̶ Tudod, Marci, néha le kell írni, hogy ne felejtsük el. ̶ Aha – mondta Marci. Ez a nagy barátság nem tetszett a többi fiúnak, főleg Mészáros Jóskának. Összebeszélt a többi fiúval, hogy elkergetik a cigányfiút és ha nem tetszik Gábornak, ő is vele mehet. A tanító bácsi magához hívta Marcit és azt mondta: ̶ Kisfiam, mielőtt bejössz a terembe, moss kezet. Itt ez a fésű – és elővett a belső zsebéből egy kisfésűt – fésülködj meg! Reggel valóban megmosta Marci a kezét és megfésülködött szépen. Sokáig nézte magát a tükörben, egy más Marci nézett vissza rá. Amikor bement az osztályba, minden szem reá szegeződött. ̶ Hogy nézel ki, Marci? – kérdezte Jóska. Marci ijedten ácsorgott az ajtóban. 5
̶ Gyere, ülj le – szólt Gábor. Marci megkönnyebbült, amikor lehuppant a helyére. Ekkor odalépett egy másik fiú és összekuszálta a haját. ̶ Na, most jó! – mondta elégedetten – Így már rád ismerek! – és nevetett az egész osztály. Míg Marci az iskolában volt, anyja nagy betegen feküdt a hideg házban. Alig várta, hogy hazajöjjön a fia és tüzet gyújtson – ha volt miből. Marci szenet gyűjtött a vasúton, vagy fát szedett az erdőben. Este odabújt az anyjához, hogy egy kicsit megmelegedjen. Egyik nap Marci nem tudta begyújtani a tüzet, csak fújta, de nem kapott lángra. Az anyja az ágyból figyelte a tehetetlen kisfiút. ̶ Marcikám! Tegyél alá több papírt! ̶ Nincs több papír, nincs már több. ̶ Láttam nálad egy irkát! ̶ Jaj, csak azt ne! ̶ Csak a hátsó lapot – kérlelte az anyja. Marcinak úgy potyogott a könnye, mint a záporeső. ̶ Na, ne sírj már! Nem veszik észre. A tűz valóban meggyulladt, kárörvendve lobogott, mintha azt mondta volta, úgyis enyém lesz az egész füzet. Marcinak egyre nehezebb lett az élete. Küzdött a mindennapokért, egy felnőttnek is becsületére vált volna. Az iskolában is szenvedett a származása miatt. Gábor látta, hogy kis barátjával történt valami nagyon rossz. Esténként imádkozott Marciért, pedig nem is tudta, milyen nagy beteg a mamája. Este elmondta apjának, hogy a barátja bajban van, sokat éhezik. ̶ Ki az a fiú? – kérdezte az apa. ̶ Egy cigányfiú a telepről. Apja szelíden ránézett: ̶ Kisfiam, sokan vannak, nem tudunk mindenkin segíteni.
̶ De Marci a barátom! ̶ Jól van! Hívd meg ebédre. Gábor alig várta, hogy elmondhassa a jó hírt barátjának. Marci nem örült annyira. ̶ Nem lehet – mondta. ̶ De miért? ̶ A mamám nagyon beteg, sietnem kell haza, hogy szenet, fát gyújtsek, egy kis meleget tudjak csinálni – mondta felnőttes komolysággal Marci. ̶ Mi lesz télen? ̶ Majd szedek sok szenet és mindig jó meleg lesz. Sajnos erre nem maradt idő, mert éjszaka leesett az első hó. Hiába bújt oda anyjához, már nem tudta felmelegíteni, mint eddig. Marci felkelt a jéghideg házban, az ablakon jégvirágból volta függöny. Két keze el volt gémberedve. Megpróbálta a tüzet meggyújtani, de most még sokkal nehezebben ment. Egyre csak anyját szólongatta: ̶ Mama! Anya! Válaszolj! Az egész füzetet meggyújtom, ha kell, csak szólalj meg már! – mondta sírva a gyerek. Ezzel a a füzetet odacsapta a kályha tetejére és anyjához bújt. ̶ Mama, miért nem szólsz? Milyen hideg vagy! Szorosan ölelte anyját. Talán elaludt, csak azt érezte, jó meleg van. Odakint egymás után felhangzott a tűzoltóautó jól ismert szirénája. Marci behunyta szemét. A kockás füzet mégis tudott meleget adni. „Ezt a füzetet a barátom adta szeretettel, most érzem, milyen meleg a szeretet”.
Nagyné Zólyomi Katalin vincés testvérünk évek óta a Szeretetszolgálat tagja, önkéntes segítő. A miskolci Szent Margit csoport vezetője. Aktív, csoportját összefogja, sok programot szervez a tagok számára. A rábízott feladatokat mindig pontosan elvégzi, lelkiismeretes Vincés. Mindenki szereti. Több ilyen és hasonló novellát írt már.
6
SZEPTEMBER 2. Francios Boldog Lajos és Társai, vértanúk François Lajos József 1751. február 3-án Busigny-ben születet. 18 évesen a Misszióstársaságban fogadalmat tett. Miután 1773-ban pappá szentelték plébánosi feladatokat látott el. Később a Troyes-i papi szeminárium tanárává, majd igazgatójává nevezték ki. 35 évesen általános titkár és a Szent Firmini ház (előbbi nevén Bons-Enfants) főnöke. Az állami rendeleteket elítélő irataival magára vonta a forradalmárok haragját. 1792. szeptember 3-án a rendház első emelet ablakából kidobták, majd a földön agyonverték.
felkoncolták. E két vértanút XI. Piusz pápa 1926. október 17-én avatta boldoggá.
Rogue Péter Renatusz 1758. június 11-én Vannes-ben született. 1782. szeptember 21-én szentelték pappá. Négy év múlva belépett a Misszióstársaságba. 1788-as évben a Vannes-i papi szemináriumba küldték, hogy ott tanítson. A forradalom idején nem volt hajlandó az államesküt letenni és tiltakozott a vallás ellenes törvények ellen is. 1792-től lelkipásztori munkáját Gruyer János Henrik 1734. június 13-án Dôle-ban titokban végezte úgy Vannes-ben, mint annak körlátta meg a napvilágot. St. Cloud városában szentel- nyékén. 1795 szentestéjén beteglátogatás közben elték pappá, majd 37 évesen belépett a Misszióstársafogták és 1795. március 3-án szülővárosában lefejezságba. Két évvel később Versailles plébánosa, ahol 20 ték. évig működött. Végül a Bons-Enfants ház főnökségé- 1934. május 10-én iktatták a boldogok sorába. vel bízták meg. Itt 1792. szeptember 3-án, mert nem volt hajlandó az államesküt letenni, a forradalmárok
SZEPTEMBER 27. Páli Szent Vince, áldozópap főünnepe Páli Szent Vince 1581. április 24-én született DélFranciaországban Pouy-ban, Dax mellett. Tanulmányait Das-ban, később Toulouse-ban végezte. 1600. szeptember 23-án Château-l'Eveque-ben szentelték pappá. Arra törekedett, hogy gazdasági és társadalmi szempontból is felemelkedjen, ezért kapcsolatokra tett szert a legmagasabb világi és egyházi körökben is. Csak 30 éves korában jutott el oda, Pierre de Berulle áldozópap segítségével jutott el a hit mélységeinek megismeréséhez ez pedig a szegények gyakorolt Szent Vince belső életére. Életművét 1617-ben két tapasztalata alakította ki. Ekkor Châtillon-les-Dombes-ban plébánosa volt. Itt felismerte a szervezett karitász nagy értékét. Hamarosan a Gondi család házi tanítója és káplánja lett. A család Folleville-i birtokán a falusi nép vallási tudatlanságával is találkozott. Továbbá azt is felismerte, hogy a vidéki papság színvonalát az eredményesebb lelkipásztorkodás érdekében emelni kell. Ezek a felismerések arra késztették, hogy 1625-ben megalapítsa a Misszióstársaságot. A Társaság célja: missziók tartása által a szegény falusi nép oktatása és a papság mélyreható kiképzése. A Társaság anyahá-
za a párizsi Szent Lázár kolostor lett. Innen származik a Társaság népies neve: lazaristák. Emellett felebaráti tevékenysége a karitász is igen elterjedt és eredményesen működött. E tevékenységének csúcsa az Irgalmas Nővérek magalapítása, amiben De Marillac Lujza hathatósan segítette. Ők világviszonylatban is utolérhetetlenül felkarolták a szegényeket, az elhagyatottakat és a betegeket. Vince 1660. szeptember 27-én hunyt el. Az Egyház 1729-ben boldoggá avatta és 1737 június 17-án a szentek jegyzékébe felvette. XIII. Leó pápa az egész világ minden karitász egyesülete pártfogójává nyilvánította. Gazdag lelkiéletének titkát következő szavai árulják el: Higgyék el, testvéreim, nővéreim, higgyék el nekem: Jézus Krisztus tévedhetetlen alapelve ez, melyet önöknek már sokszor elmondtam: előbb szívünket kell önmagunktól megtisztítani, majd ezután Isten tölti azt be. Akkor maga Isten költözik be és cselekszik. Az alázat az, ami önmagunktól megszabadít, a szent alázat.
7
2011. szeptember
2011. október
1
Cs
2
P
3
Szo
4
V
Évközi 23. vasárnap
5
H
Kalkutai B. Teréz szűz
6
K
7
Sze
Szt. Márk, István és Menyhért áldozópapok, kassai vértanúk
8
Cs
Szűz Mária születésének ünnepe (Kisboldogasszony)
9
P
B. Ozanam Frigyes
10
Szo
11
V
Évközi 24. vasárnap Perboyre Szt. János Gábor áldozópap és vértanú
12
H
13
K
14
Sze
A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe
15
Cs
A fájdalmas Szűzanya
16
P
Szt. Kornél pápa és Szt. Ciprián püspök és vértanúk
17
Szo
18
V
19
H
20
K
21
Sze
22
Cs
23
P
24
Szo
25
V
26
H
27
K
28
Sze
29
Cs
Szt. Mihály, Szt. Gábor és Szt. Rafael főangyalok ünnepe
30
P
Szt. Jeromos áldozópap és egyháztanító
1
Szo
2
V
3
H
4
K
5
Sze
6
Cs
7
P
8
Szo
9
V
10
H
11
K
Szűz Mária szent neve
12
Sze
Aranyszájú (Krizosztomosz) Szt. János püspök és egyháztanító
13
Cs
14
P
15
Szo
16
V
Évközi 29. vasárnap
17
H
Antióchiai Szt. Ignác püspök és vértanú
18
K
Szt. Lukács evangélista ünnepe
19
Sze
20
Cs
21
P
22
Szo
23
V
24
H
25
K
26
Sze
27
Cs
28
P
29
Szo
30
V
31
H
François B. Lajos és társai áldozópapok és vértanúk Nagy Szt. Gergely pápa és egyháztanító
Évközi 25. vasárnap
Kim Taegon Szt. András áldozópap, Csong Haszang Szt. Pál és társaik, vértanúk Szt. Máté apostol és evangélista ünnepe
Pietrelcinai Szt. Pio áldozópap
Évközi 26. vasárnap
Páli Szt. Vince áldozópap főünnepe
A Gyermek Jézusról nevezett (Lisieux-i) Szt. Teréz szűz és egyháztanító Évközi 27. vasárnap
Assisi Szt. Ferenc
Rózsafüzér Királynője Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, Magyarország főpatrónájának főnnepe Évközi 28. vasárnap
B. XXIII. János pápa
A Jézusról nevezett (Avilai) Szt. Teréz szűz és egyháztanító
A saját templom felszentelésének főünnepe Évközi 30. vasárnap
B. Mór püspök
Szt. Simon és Szt. Júdás Tádé apostolok ünnepe
Évközi 31. vasárnap
Vincés Hírmondó Felelős kiadó: Lipinski Mihály CM A Vincés Család kulturális havilapja Alapító főszerkesztő: Szűcs Péter Kiadja a Lazarista Rend Fotók: Archivum 2087 Piliscsaba, Egyetem utca 1. 8
