EREDETI KÖZLEMÉNYEK ERE DET I KÖ Z L E MÉNYEK
Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat – OTÁP2009 V. A magyar lakosság mikroelem-bevitele Lugasi Andrea dr.
Sarkadi Nagy Eszter dr. ! Zentai Andrea Bakacs Márta ! Illés Éva Baldauf Zsolt dr. ! Martos Éva dr. !
Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet, Budapest
Az egészség megőrzésének nélkülözhetetlen feltétele a megfelelő ásványianyag-bevitel. Célkitűzés és módszer: Az Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat 2009 (OTÁP2009) – kapcsolódva az Európai Lakossági Egészségfelméréshez – a lakosság táplálkozási szokásait vizsgálta. Jelen közlemény a mikroelem-beviteli adatokat mutatja be. Eredmények: A vizsgált mikroelemek közül a férfiak vas-, réz- és cinkbevitele a magyar ajánlásoknak megfelelő volt, míg a nőké elégtelen. Különösen a reproduktív korú nők vasbevitele maradt el jelentősen az ajánlott értéktől, ami jelentős közegészségügyi kockázatot hordoz. A 2003-as hazai táplálkozási vizsgálat eredményeihez képest kedvezőtlen változás a nők króm- és cinkbevitelének szignifikáns csökkenése. Következtetések: Amint ezt a jelen felmérés adatai is tükrözik, a hazai lakosság hagyományosan keveset fogyaszt a jelentős nyomelemtartalmú, teljes értékű gabonafélékből. A nyomelemek bevitelének fokozása érdekében előnyös lenne ezen élelmiszerek arányának növelése a táplálkozásban. Orv. Hetil., 2012, 153, 1177–1184. Kulcsszavak: reprezentatív táplálkozási vizsgálat, vas, réz, cink, mangán, króm
Hungarian Diet and Nutritional Status Survey – The OTAP2009 study V. Microelement intake of the Hungarian population For a healthy status the adequate intake of microelements is vital. Aim and method: The Hungarian Diet and Nutritional Status Survey – joining to the European Health Interview Survey – studied the dietary habits of the Hungarian population. The present paper demonstrates the microelement intake. Results: While the intake of iron, copper and zinc was sufficient in males, it was deficient in females according to the Hungarian recommendations. Especially women in their reproductive age ingested iron below the recommendation, thus representing a health risk. In comparison to earlier Hungarian data, zinc and chromium intake decreased unfavorable. Conclusions: Since in Hungary the consumption of the whole grain products with high trace element content is traditionally low, as also reflected in the present study, it would be desirable to increase the contribution of these foods in the diet in order to enhance the intake of microelements. Orv. Hetil., 2012, 153, 1177–1184. Keywords: representative dietary survey, iron, copper, zinc, manganese, chromium
(Beérkezett: 2012. április 2.; elfogadva: 2012. május 27.)
DOI: 10.1556/OH.2012.29379
1177
2012
!
153. évfolyam, 30. szám
!
1177–1184.
ERE DET I KÖ Z L E MÉNYEK Rövidítések DACH = Deutsche Gesellschaft für Ernährung, Österreichische Gesellschaft für Ernährung, Schweizerische Gesellschaft für Ernährung, Schweizerische Vereinigung für Ernährung; ELEF = Európai Lakossági Egészségfelmérés; ENHR2009 = European Nutrition and Health Report 2009; KSH = Központi Statisztikai Hivatal; NNR 2004 = Nordic Nutrition Recommendations 2004; OTÁP2009 = Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat 2009; RDA = (Recommended Dietary Allowance) Ajánlott Napi Beviteli Érték
A 2009-es Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat (OTÁP2009) az OÉTI szakmai irányításával zajlott a KSH által szervezett Európai Lakossági Egészségfelmérés (ELEF) hazai almintáján. Ezt megelőzően az OÉTI három nagy országos táplálkozási vizsgálatot bonyolított le, amelyek eredményei – többek között – ebben a folyóiratban láttak napvilágot [1, 2, 3]. Ezek és más európai táplálkozási vizsgálatok eredményeinek összehasonlítására azonban csak korlátozott keretek között van lehetőség, mivel a felmérések különböző módszertant alkalmaztak, és eltérő korcsoportokat vizsgáltak. A korábbi magyar adatokkal való összehasonlításkor elsősorban a 2003-as Országos Lakossági Egészségfelmérés (OLEF2003) keretében zajlott harmadik Országos Táplálkozási Vizsgálat eredményeire lehet támaszkodni [3]. Az európai országok mikroelem-beviteli értékeivel való összehasonlításra a 22 európai ország adatait összesítő „European Nutrition and Health Report 2009” (ENHR) kiadvány a legalkalmasabb [4]. Jelen közlemény célja, hogy az OTÁP2009 felmérés eredményei közül a felnőtt lakosság mikroelem-bevitelének populációs becsléseit adja közre, különös tekintettel a nemek és korcsoportok közötti különbségekre.
Módszerek Előző közleményeinkben részletes leírást adtunk az OTÁP2009 lebonyolításáról, a reprezentativitást biztosító módszertani eljárásokról, a felmérésbe bevont vizsgálati személyek számáról, nemek szerinti megoszlásáról, az alkalmazott táplálkozási adatfelvétel módszeréről, az energia- és tápanyagszámítás menetéről, valamint a háromnapos táplálkozási naplók validálásáról és az egyéb eredményekről [5, 6, 7, 8]. Eredményeinkhez 1131 főtől (467 férfi, 664 nő) származó táplálkozási napló adatai szolgáltak alapinformációként a mikroelemek bevitelének populációszintű becsléséhez. Az egy főre jutó átlagos mikroelem-bevitelt három korcsoportban (18–34 év, 35–64 év, ≥65 év) tüntettük fel, valamint nemek szerint külön-külön értékeltük. A STATA 9.1 program survey moduljával végzett statisztikai elemzés során megbecsültük a felnőttek napi tápanyag-beviteli átlagait, és az eredmények közlésekor megadtuk a becslés standard hibáját (SE). A csoportátlagok közötti eltéréseket független kétmintás t-próbával 2012 ! 153. évfolyam, 30. szám
teszteltük, az átlagok közötti eltérés 5%-os szinten szignifikáns, ha a becsléshez tartozó konfidenciaintervallumoknem átfedők. A napi átlagos beviteli értékeket a hazai ajánlásokkal összehasonlítva [9] három csoportot különítettünk el. Alacsonynak tekintettük a bevitelt, ha az ajánlás legfeljebb 70%-át érte el, míg magasnak, ha az ajánlás 130%-át meghaladta. Megfelelő volt a bevitele azoknak, akik a napi ajánlott érték 70 és 130%-a közötti értékkel rendelkeztek. A mikroelemek bevitelének élelmiszerprofilját bemutató elemzéseket az előző közleményekben leírt módon végeztük [6, 7, 8]. Az OTÁP2009 vizsgálat mikroelemek bevitelére vonatkozó eredményeit a hazai ajánlással, a 2010-ben megjelent amerikai ajánlással és esetenként a WHO vonatkozó javaslataival vetjük össze [9, 10, 11]. Ugyancsak figyelembe vettük a Deutsche Gesellschaft für Ernährung,az Österreichische Gesellschaft für Ernährung, a Schweizerische Gesellschaft für Ernährung és a Schweizerische Vereinigung für Ernährung (DACH) által ajánlott referenciaértékeket, a Nordic Nutrition Recommendations 2004 (NNR), azaz az északi országok tanácsa által javasolt értékeket, valamint az Európai Bizottság 2008/100/EK irányelvében megjelenő, az ásványi anyagok napi ajánlott beviteli értékeire (RDA) vonatkozó adatokat [12, 13, 14]. A korábbi hazai vizsgálatok eredményeivel, valamint az európai beviteli értékekkel való összehasonlítás érdekében a 2003-as hazai táplálkozási vizsgálat eredményeit, valamint a 2009-ben kiadott European Nutrition Health Report 2009 (ENHR2009) adatait tekintjük át [3, 4].
Eredmények Az OTÁP2009 felmérés alapján a férfiak napi átlagos vasbevitele 12,9 mg, míg a nőké 9,6 mg volt, a két érték között szignifikáns különbség mutatkozott (1. táblázat).A két fiatalabb férfi korosztály szignifikánsan több vasat vitt be, mint a legidősebb korosztály, nőknél hasonló tendencia figyelhető meg, de a különbség statisztikailag nem szignifikáns. A legjobb vasforrások a hemkötésű vasat tartalmazó hús, máj, belsőségek, azonban a vas hasznosulása az aszkorbinsav-ellátottságtól is függ. A hazai vasbevitel döntő hányadát három élelmiszercsoport adja (1. ábra). A húsok, húskészítmények 26%, illetve 20%-kal (3,4 mg, illetve 1,9 mg), a cerealiák 24%, illetve 23%-kal (3,0 mg, illetve 2,2 mg), a zöldség-, főzelékfélék pedig 15%, illetve 18%-kal járulnak hozzá az összes vasbevitelhez férfiak, illetve nők esetében. Az élelmiszerprofilból látható, hogy a férfiak nagyobb vasbevitele elsősorban a húsok, húskészítmények jelentősebb fogyasztásából származik. A férfiak és nők napi átlagos rézbevitelében szignifikáns különbség volt tapasztalható, míg a férfiak naponta 1,2 mg, a nők 0,9 mg rezet juttattak be szervezetükbe (1. táblázat). Mindkét nem esetében megfigyelhető a rézbevitel csökkenése a kor előrehaladtával.
1178
ORVOSI HETILAP
EREDET I KÖZ L EMÉNYEK 1. táblázat
Mikroelemek átlagos bevitele (átlag±SE) a magyar férfiak és nők körében, 2009
Vas mg/nap
Réz mg/nap
Cink mg/nap
Mangán mg/nap
Króm μg/nap
2,9±0,3
71,6±1,8 a
Férfiak ≥18 éves
12,9±0,2 a
1,2±0,02 a
10,0±0,2 a
18–34 éves
13,4±0,4
1,3±0,04
10,9±0,3
35–64 éves
13,1±0,3
x
1,3±0,03
10,2±0,3
≥65 éves
11,0±0,4y
1,0±0,04y
≥18 éves
9,6±0,2 b
x
x
x
x
2,5±0,3
x, y
3,4±0,6
73,5±3,6
x
71,5±2,4
7,9±0,3y
2,0±0,1y
67,5±3,3
0,9±0,02 b
7,0±0,1b
2,1±0,1
55,3±1,0 b
x
Nők 18–34 éves
9,9±0,3
1,0±0,05
7,6±0,2
2,0±0,1
54,7±2,5
35–64 éves
9,8±0,2
0,9±0,03
7,0±0,1x
2,0±0,1
55,2±1,5
≥65 éves
9,0±0,2
0,8±0,03
6,2±0,2y
2,5±0,6
56,2±1,8
4
120
2
40
–
–
Hazai ajánlás [9]
Férfi 10 Nő
<60 év 15 ≥60 év
EU RDA [14]
Férfi Nő
a, b x, y, z
Nő
1,0
9 10
8
18–50 év 18 <60 év
Férfi 10 1,1
8
14 mg
USDA ajánlás [10]
x
Férfi 11 Nő
0,9
8
8
Az eltérő betűvel jelölt értékek szignifikáns különbséget mutatnak a férfiak és a nők átlagértékei között (p<0,05). Az eltérő betűvel jelölt értékek szignifikáns különbséget mutatnak az adott nemen belül a különböző korosztályokra jellemző átlagértékek között (p<0,05).
A legtöbb rezet az olajos magvak és a belsőségek tartalmazzák, ezek hozzájárulása a lakosság rézbeviteléhez azonban elenyésző. Amint az a 2. ábrán látszik, a rézbevitel felét a cereáliák, a zöldség-, főzelékfélék és a húsok, húskészítmények adták mindkét nem esetében. Kisebb mértékben járultak hozzá a rézbevitelhez a gyümölcsök (férfiaknál 7%, nőknél 10%), a koffeintartalmú italok (férfiaknál 6%, nőknél 7%) és a belsőségek (férfiaknál 5%, nőknél 6%) is. A cink átlagos napi bevitele férfiaknál 10 mg, nőknél 7mg volt, a nemek közötti eltérés szignifikáns (1. táblázat). Férfiakra és nőkre is jellemző volt, hogy a 18–34 és a 35–64 éves korosztály juttatta be szervezetébe a legtöbb cinket, míg a legidősebb korosztályban szignifikánsan kisebb volt a bevitel. A cink beviteléért döntően a húsok, húskészítmények felelősek férfiaknál és nőknél egyaránt (46% és 37%) (3.ábra). Az élelmiszerprofilból kitűnik, hogy a férfiak nagyobb cinkbevitelét az általuk nagyobb mennyiségben fogyasztott húsok, húskészítmények magyarázzák. A férfiak és nők táplálkozásában jelentős cinkforrások még a tej, tejtermékek (16% és 21%), cereáliák (12% és 13%) és a zöldség-, főzelékfélék (11% és13%). 2009-ben a napi átlagos mangánbevitel férfiaknál 2,9mg, míg a nőknél 2,1 mg volt (1. táblázat). A legkisebb mangánbevitel a legidősebb férfi korosztályra voltjellemző, amely szignifikánsan eltért a fiatalabb korosztályokétól. Ezzel szemben a nőknél a legidősebbek juttatták be szervezetükbe a legtöbb mangánt, jóllehet, ORVOSI HETILAP
a különbség a fiatalabb korcsoportokhoz képest nem szignifikáns. Az összes bevitt mangán mintegy negyede mindkét nemnél cereáliákból, férfiak esetén ötöde, nőknél 10%-a halak, édesvízi és tengeri állatok fogyasztásából származik. A bevitel további harmadát adják a koffeintartalmú italok és a zöldség-, főzelékfélék együttesen (4. ábra). Az OTÁP2009 vizsgálat eredményei szerint a krómbevitel szignifikáns különbséget mutatott nemek szerint: a férfiak naponta 71,6 μg, a nők 55,3 μg krómot juttattak szervezetükbe. Az egyes korosztályok között sem a férfiak, sem a nők körében nem volt szignifikáns különbség (1. táblázat). Jó krómforrások a belsőségek, ateljes őrlésű magvak és a diófélék. A magyar lakosság táplálkozásában ezen élelmiszerek kis mennyiségben fordulnak elő, így a hazai bevitel több mint feléért a tej, tejtermékek (33%) és a zöldség-, főzelékfélék (23%) voltak felelősek együttesen (5. ábra).
Megbeszélés A legfrissebb eredményekhez nagyon hasonlóan a 2003-as hazai táplálkozási vizsgálat a férfiaknál 12,5 mg (2009-ben 12,9 mg), nőknél 9,8 mg (2009-ben 9,6 mg) vasbevitelt mutatott ki [3]. Az OÉTI által eddig végzett táplálkozási felmérések az ajánlott értéknél mindig jelentősen kisebb vasbevitelt jeleztek nőknél [1, 2, 3]. Az európai lakosságra igen változatos vasbevitel jellemző, az ENHR2009 vizsgálatban a férfiak, illetve nők
1179
2012 ! 153. évfolyam, 30. szám
ERE DET I KÖ Z L E MÉNYEK 1ĘNPJQDS
Férfiak (12,9±2,4 mg/nap)
(J\pEpOHOPLV]HUHN 2,8 mg; 24%
+~VRNK~VNpV]tWPpQ\HN 3,4 mg; 26%
7HMWHMWHUPpNHN 0,7 mg; 5%
7HMWHMWHUPpNHN 0,6 mg; 7%
*\P|OFV|N3 0,9 mg; 7%
&HUHiOLiN1 2,2 mg; 23%
*\P|OFV|N3 1,0 mg; 10%
=|OGVpJIĘ]HOpNIpOpN2 2,0 mg; 15%
1. ábra
+~VRNK~VNpV]tWPpQ\HN 1,9 mg; 20%
(J\pEpOHOPLV]HUHN 2,2 mg; 22%
&HUHiOLiN1 3,0 mg; 24% =|OGVpJIĘ]HOpNIpOpN2 1,7 mg; 18%
A vas beviteléért felelős élelmiszercsoportok a magyar férfiak és nők táplálkozásában, 2009 1Cereáliák: kenyerek, pékáruk, gabonák (rizs, liszt) és száraztészták 2
Zöldség-, főzelékfélék: friss és tartósított zöldségek, gombák, burgonya
3Gyümölcsök: friss és tartósított gyümölcsök és lekvárok
1ĘNPJQDS
Férfiak (1,2±0,02 mg/nap) (J\pEpOHOPLV]HUHN 0,21 mg; 16%
(J\pEpOHOPLV]HUHN 0,18 mg; 20%
&HUHiOLiN1 0,24 mg; 20%
&HUHiOLiN1 0,17 mg; 18%
%HOVĘVpJHN 0,06 mg; 5% 7HMWHMWHUPpNHN 0,04 mg; 5%
Tojás 0,06 mg; 5% .RIIHLQWDUWDOP~LWDORN 0,08 mg; 6%
%HOVĘVpJHN 0,05 mg; 6%
=|OGVpJIĘ]HOpNIpOpN2 0,24 mg; 19%
.RIIHLQWDUWDOP~LWDORN 0,06 mg; 7%
$ONRKROWDUWDOP~LWDORN 0,08 mg; 7% *\P|OFV|N3 0,08 mg; 7%
2. ábra
=|OGVpJIĘ]HOpNIpOpN2 0,21 mg; 23%
*\P|OFV|N3 0,10 mg; 10%
+~VRNK~VNpV]tWPpQ\HN 0,18 mg; 15%
+~VRNK~VNpV]tWPpQ\HN 0,10 mg; 11%
A réz beviteléért felelős élelmiszercsoportok a magyar férfiak és nők táplálkozásában, 2009 1Cereáliák: kenyerek, pékáruk, gabonák (rizs, liszt) és száraztészták 2Zöldség-, főzelékfélék: friss és tartósított zöldségek, gombák, burgonya 3
Gyümölcsök: friss és tartósított gyümölcsök és lekvárok
esetében 10,6 és 26,9 mg, illetve 8,2 és 22,2 mg volt az átlagos bevitel [4]. A legkisebb vasbeviteli adatokat az Egyesült Királyságból jelentették, míg a legnagyobbakat Romániából, mindkét nem esetében. Európai összehasonlításban a hazai 2009-es adatok az átlagos beviteli értékek alsó harmadában helyezkednek el. A hazai ajánlás férfiak számára napi 10, nőknek 15 mg vasbevitelt javasol, 60 év feletti nők számára napi 8 mg-ot[9]. Míg a férfiak átlagos vasbevitele a hazai ajánlásnál nagyobb, addig a nők jelentősen alulmúlják azt, 66,2%-ukra alacsony vasbevitel jellemző, míg a férfiak mindössze 3,9%-ára. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy az alacsony vasellátottság szempontjából a nők sokkal veszélyeztetettebbek, mint a férfiak. 2012 ! 153. évfolyam, 30. szám
Az európai ajánlások sokfélék, 7–15 mg közötti értékeket ajánlanak a felnőtt férfi, illetve női korosztálynak[11, 12, 13]. Az Amerikai Egyesült Államok a reproduktív korú nők számára (19–50 év között) napi 18 mg-ot, illetve a menopausa után levő nőknek és felnőtt férfiaknak életkortól függetlenül napi 8 mg-ot javasol, azEU RDA 14 mg [10, 14]. A nemek között a szervezet vasraktározási kapacitásának fiziológiás különbsége figyelhető meg [15]. Eszerint a nők kevesebb vas raktározására képesek és a mobilizálható vaskészletük is kisebb, mint a férfiaké, így számukra különösen fontos a folyamatos és megfelelő mértékű vasbevitel [16]. A vashiány szempontjából leginkább veszélyeztetettek a reproduktív korban lévő nők,
1180
ORVOSI HETILAP
EREDET I KÖZ L EMÉNYEK 1ĘNPJQDS
Férfiak (10,0±0,2 mg/nap)
(J\pEpOHOPLV]HUHN 1,5 mg; 15%
(J\pEpOHOPLV]HUHN 1,2 mg; 16% +~VRNK~VNpV]tWPpQ\HN 4,6 mg; 46%
=|OGVpJIĘ]HOpNIpOpN2 1,1 mg; 11%
+~VRNK~VNpV]tWPpQ\HN 2,6 mg; 37%
=|OGVpJIĘ]HOpNIpOpN2 0,9 mg; 13%
&HUHiOLiN1 1,2 mg; 12%
&HUHiOLiN1 0,9 mg; 13%
7HMWHMWHUPpNHN 1,6 mg; 16%
3. ábra
7HMWHMWHUPpNHN 1,4 mg; 21%
A cink beviteléért felelős élelmiszercsoportok a magyar férfiak és nők táplálkozásában, 2009 1
Cereáliák: kenyerek, pékáruk, gabonák (rizs, liszt) és száraztészták
2Zöldség-, főzelékfélék: friss és tartósított zöldségek, gombák, burgonya
1ĘNPJQDS
Férfiak (2,9±0,3 mg/nap) (J\pEpOHOPLV]HUHN 0,30 mg; 10% *\P|OFV|N3 0,21 mg; 7%
(J\pEpOHOPLV]HUHN 0,21 mg; 9%
&HUHiOLiN1 0,66 mg; 23%
+~VRNK~VNpV]tWPpQ\HN 0,31 mg; 11%
*\P|OFV|N3 0,24 mg; 12%
+~VRNK~VNpV]tWPpQ\HN 0,21 mg; 10%
+DODNpGHVYt]LpVWHQJHULiOODWRN 0,20 mg; 10%
+DODNpGHVYt]LpVWHQJHULiOODWRN 0,58 mg; 20%
=|OGVpJIĘ]HOpNIpOpN2 0,41 mg; 14%
=|OGVpJIĘ]HOpNIpOpN2 0,36 mg; 17% .RIIHLQWDUWDOP~LWDORN 0,42 mg; 15%
4. ábra
&HUHiOLiN1 0,47 mg; 23%
.RIIHLQWDUWDOP~LWDORN 0,39 mg; 19%
A mangán beviteléért felelős élelmiszercsoportok a magyar férfiak és nők táplálkozásában, 2009 1Cereáliák: kenyerek, pékáruk, gabonák (rizs, liszt) és száraztészták 2Zöldség-, főzelékfélék: friss és tartósított zöldségek, gombák, burgonya 3Gyümölcsök: friss és tartósított gyümölcsök és lekvárok
valamint a terhesek és szoptató kismamák, a férfiakénál jelentősen nagyobb vasbeviteli igényük miatt. Klinikai vizsgálatok eredményei alapján ismert, hogy a gesztációskorban levő, nem megfelelő vasellátottságú nőknél növekszik a koraszülés kockázata, illetve a vashiányos anaemiában szenvedő anyák gyerekeinek vasellátottsága az anyáét tükrözi [17]. A vashiány vérszegénységhez, a kognitív folyamatok zavarához, az immunrendszer gyengüléséhez, a bélnyálkahártya károsodásához vezethet [18]. Jelen felmérésben a férfiak vasbevitele az ajánlottnak megfelelő volt, míg a hazai reproduktív korú nők vasbevitele az ajánlott értéknél jelentősen kisebb volt. Ez illeszkedik az OÉTI által korábban végzett, vasellátottság-vizsgálat eredményeihez, ahol férfiakban gyakorlatilag nem fordult elő vashiány, míg a reproduktív korú nők 12,2%-át találták vashiányosnak a mért vérkémiai paraméterek alapján [18]. ORVOSI HETILAP
A 2003-as vizsgálat során a férfiaknál 1,4 mg, nőknél1,0 mg rézbevitel volt kimutatható [3]. A jelenlegi és a 2003-ban vizsgált populáció egyik korosztálya között sincs kimutatható szignifikáns különbség a rézbeviteli értékekben. A 2009-ben közreadott ENHRfelmérés szerint a napi átlagos rézbevitel az európai férfiaknál 1,1 és 2,3 mg között volt, míg nőknél 0,1–2,2 mg az adatot szolgáltató kilenc országban [4]. A magyar adatok az Egyesült Királyságban mért adatokkal együtt a legkisebbek közé tartoznak. A magyar rézbeviteli ajánlás 1,1 mg mindkét nem számára [9]. Míg a férfiak esetében a rézbevitel az ajánlottnál nagyobb, addig a nőknél nem éri el azt. Az európai ajánlások 0,9–1,5 mg közötti vannak, az Amerikai Egyesült Államok a felnőtt lakosság számára korcsoportra és nemre való tekintet nélkül 0,9 mg napi rézbevitelt javasol [10, 12, 13, 14].
1181
2012 ! 153. évfolyam, 30. szám
ERE DET I KÖ Z L E MÉNYEK )pUILDNȝJQDS
1ĘNȝJQDS (J\pEpOHOPLV]HUHN ȝJ hGtWĘLWDORN ȝJ
(J\pEpOHOPLV]HUHN ȝJ
*\P|OFV|N ȝJ
7HMWHMWHUPpNHN ȝJ
*\P|OFV|N ȝJ
+~VRNK~VNpV]tWPpQ\HN ȝJ
&HUHiOLiN1 ȝJ
5. ábra
7HMWHMWHUPpNHN ȝJ
+~VRNK~VNpV]tWPpQ\HN ȝJ
&HUHiOLiN1 ȝJ
=|OGVpJIĘ]HOpNIpOpN2 ȝJ
=|OGVpJIĘ]HOpNIpOpN2 ȝJ
A króm beviteléért felelős élelmiszercsoportok a magyar férfiak és nők táplálkozásában, 2009 1Cereáliák: kenyerek, pékáruk, gabonák (rizs, liszt) és száraztészták 2Zöldség-, főzelékfélék: friss és tartósított zöldségek, gombák, burgonya 3Gyümölcsök: friss és tartósított gyümölcsök és lekvárok
Az iparosodott világban – így hazánkban is – az 1930-as évek óta folyamatosan csökken a réz bevitele [4]. A réz számos metalloenzim alkotórésze, amelyre elsősorban a vérképzésben és az idegrendszeri folyamatokban van szükség [19]. Habár a rézhiány ritka állapot, felléptekor emelkedik a szérum koleszterinszintje, cardiovascularis, musculoskeletalis és idegrendszeri kórállapotok alakulhatnak ki, illetve endogén oxidatív stressz léphet fel [9]. Néhány vizsgálat az alacsony rézbevitel és az Alzheimer-kór, valamint az ischaemiás szívbetegségek között is összefüggést talált, amely adatok az alacsonyabb rézbevitelű hazai felnőtt női populáció számára lehetnek figyelmeztetőek [20]. A 2003-as hazai vizsgálat férfiaknál 10,2 mg, nőknél 7,8 mg cinkbevitelt mutatott ki [3]. A nők cinkbevitele 2003 és 2009 között csökkent (7,0 vs. 7,8 mg), a férfiaknál nem látható szignifikáns változás. Az európai országok adatai szerint a férfiak 8,6–14,6 mg, a nők 6,7– 10,7 mg cinkhez jutnak naponta [4]. A magyarországi cinkbevitelnél alacsonyabb értékeket csak az Egyesült Királyságból jelentettek férfiaknál, illetve nők esetében az Egyesült Királyságból és Spanyolországból. A hazai cinkbeviteli ajánlás férfiak és nők részére 10, illetve 9 mg [9]. Ennek megfelelő volt a férfiak napi átlagos cinkbevitele, viszont a nőké az ajánlásnál jelentősen kisebb volt. Míg a férfiaknak csak 18%-a vitt be az ajánlás 70%-ánál kevesebb cinket, addig a nők esetében ez 43%, ami jelzi, hogy nőknél nagyobb a veszélye a nem megfelelő ellátottságnak. Az amerikai ajánlás szintén különbséget tesz a két nem cinkbevitele között, azonban a férfiaknak 11 mg-ot, nőknek 8 mg-ot javasol [10]. Az európai ajánlások férfiaknak 9–10 mg-ot, nőknek egységesen 7 mg-ot javasolnak [12, 13, 14]. Jó cinkforrások a vörös húsok, belsőségek, teljes őrlésűgabonafélék, de a cink hasznosulása – a vashoz ha2012 ! 153. évfolyam, 30. szám
sonlóan – jobb az állati eredetű élelmiszerekből. A cink aszervezet számos metabolikus (szénhidrát, lipid, protein, nukleinsav) folyamatához szükséges, valamint a spermatogenezisben és a lymphocyták differenciációjában fontos szerepet játszik [21]. Az iparosodott világban súlyos cinkhiány ritkán fordul elő, felnőttkorban enyhébb hiányát szenzoros kiesések, pszichotikus állapotok, étvágytalanság és gyakran kiújuló fertőzések jellemzik [9]. Infekciókban, traumás és stresszes állapotban, szteroidkezelés alatt csökken a cink szintje a vérplazmában, mivel a cinkraktárak kimerülnek, illetve a cinkháztartás araktározás irányába tolódik el [22]. Bizonyos krónikus megbetegedések (atherosclerosis, immunológiai és neurológiai kórképek, rosszindulatú daganatok) a cinkellátottság csökkenésével járnak, így ezen állapotokban is fokozott cinkbevitel ajánlott [23]. A korábbi országos táplálkozási vizsgálatok közül csak a 2003-as felmérés vizsgált mangánbevitelt. A 2003-as hazai vizsgálat eredményei nem térnek el a 2009-es adatoktól, a férfiak korábbi bevitele 3,0 mg, a nőké 2,5 mg volt, míg 2009-ben, ugyanebben a sorrendben 2,9 és 2,1 mg [3]. Az ENHR jelentésben részt vevő 22 ország közül öt által szolgáltatott adatot a mangánbevitelre, amely férfiaknál 2,8–6,1 mg, a nőknél 2,2–5,0 mg között változott [4]. Ezen értékek között a magyar adatokvoltak a legkisebbek. A hazai mangánbeviteli ajánlás 4 mg férfiaknak és nőknek egyaránt [9]. Ennél lényegesen kevesebbet visznek be a magyar felnőttek. A férfiak és nők igen nagy hányadának (férfiak 77%, nők 88%) a mangánbevitele az ajánlott érték 70%-át sem éri el. Az Európában érvényben lévő ajánlás napi 2 mg mangánbevitelt javasol [14]. A DACH mindkét nem számára napi 2–5 mg mangánbevitelt javasol [12], míg az Amerikai Egyesült Államok és a WHO nem adott ki erre vonatkozóan ajánlást.
1182
ORVOSI HETILAP
EREDET I KÖZ L EMÉNYEK
A teljes őrlésű gabonafélék, a diófélék és a tea emelhetők ki az élelmiszerek közül, mint legjobb mangánforrások. Itt jegyezzük meg, hogy a teljes őrlésű gabonafélék fogyasztási arányának növelése nemcsak a rostbevitel, hanem a mikroelemek (cink, réz, mangán) bevitele szempontjából is kedvező lenne. Ezzel összhangban mind a hazai, mind az amerikai ajánlás azt szorgalmazza, hogy a fogyasztott cereáliák legalább fele teljes őrlésű legyen [10]. Ezzel szemben a szóban forgó hazai felmérésben részt vevő személyek közül a férfiak mindössze 2, a nők 5%-a teljesítette ezt az ajánlást, és a férfiak 78, a nők 70%-a egyáltalán nem fogyasztott teljes őrlésű gabonaféle felhasználásával készült élelmiszert. A mangán számos biokémiai folyamathoz szükséges enzim kofaktora, szerepet játszik a szénhidrát-, a lipidés a nukleinsav-anyagcserében, valamint a szuperoxiddizmutáz (SOD) enzim működésében, szükséges továbbá a mukopoliszacharid- és a csontképzéshez [9]. Mangánhiányról az irodalom elvétve számol csak be. Egyes elméletek szerint a mangán-SOD enzim alacsony aktivitása szerepet játszhat a rákképződésben [24]. A lakosság krómbevitelét először a 2003–2004-es táplálkozási vizsgálat becsülte meg hazánkban: férfiaknál 73,2 μg, nőknél 61,3 μg volt [3]. 2009-re a nők krómbevitele (55,3 μg) szignifikánsan csökkent, a férfiaké nem változott (71,6 μg). Az ENHR2009 jelentés a krómbevitelre vonatkozóan nem tartalmaz adatokat. A hazai biztonsági tartalékkal megnövelt krómajánlása felnőtt lakosság számára napi 120 μg [9]. A férfiak és a nők napi átlagos krómbevitele jelentősen elmarad a hazai ajánlástól, a lakosság mintegy háromnegyede (férfiak 73%-a, a nők 79%-a) a napi ajánlott mennyiség 70%-ánál kevesebbet visz be. Az EU napi 40 μg krómbevitelt javall, míg a WHO ilyen ajánlást nem adott ki [14]. Az Amerikai Egyesült Államokban a korábbi, 1989-es ajánlás napi 50–200 μg-os értéket fogalmazott meg, a legújabb ajánlásban azonban már nem szerepel akróm [10, 25]. A króm az inzulin hatását potencírozza, így befolyásolhatja a szénhidrát- és a lipidanyagcserét [26]. Az elmúlt 50 évben növekvő népszerűségre tett szert a krómpótlás, elsősorban a feltételezett fogyasztó és izomnövelő szerepe miatt, azonban a pontos biokémiai és élettani bizonyítékok máig hiányosak [27]. Emberben vegyes táplálkozás mellett krómhiány tünetei nem ismertek. A legújabb tudományos közlemények a korábbi, diabetesben ajánlott krómpótlás hasznosságát megkérdőjelezik, mivel nem állnak rendelkezésre meggyőző tudományos bizonyítékok a krómbevitel és a betegség javulása, illetve az állapotromlás lassulása között [28]. DiBona és mtsai 2011-es közleményükben már azt javasolták, hogy emberek számára ne legyen esszenciális nyomelemként kezelve a króm, mivel állatkísérletes vizsgálataikban igazolták, hogy a krómmentes étrend nem befolyásolja a testösszetételt, a glükózmetabolizmust és az inzulinérzékenységet [29]. ORVOSI HETILAP
Következtetések A magyar lakosság mikroelem-bevitelét a 2009-ben lezajlott Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat (OTÁP2009) alapján, a hazai ajánlásokhoz és a 2003-ban végzett országos reprezentatív vizsgálat eredményeihez hasonlítva mutattuk be. A mikroelemekből – az előző közleményekben tárgyalt vitaminokhoz és makroelemekhez hasonlóan – aférfiak jelentősen többet fogyasztanak, mint a nők, ez a különbség a két nem között, a mangán kivételével, statisztikailag is szignifikáns. Az egyéb tápanyagokra jellemző korosztályos különbségek a mikroelemadatoknális megfigyelhetőek, azonban szignifikáns különbség – a króm kivételével – csak a férfiaknál jelentkezett a 18–34 és 35–64 éves, valamint a 65 év feletti korosztály között. Kedvező jelenségnek tekinthető a férfiak ajánlásnak megfelelő vas-, réz- és cinkbevitele, továbbá, hogy a mikroelemek jelentős részénél nem csökkent jelentősen a bevitel a 2003-as adatokhoz viszonyítva. Kedvezőtlen eredmény, hogy a férfiak mangán- és krómbevitele nem éri el az ajánlásokat, sajnálatos módon a nők esetében ez valamennyi mikroelemre érvényes. Egyedüli kivételt a 65 év feletti nők képeznek, akikesetében a vasbevitel átlaga valamivel az ajánlás felett volt. Az előző táplálkozási vizsgálat eredményeihez képest szignifikánsan csökkent a nők króm- és cinkbevitele. Fontos kihangsúlyozni a reproduktív korú nők vasbevitelének elégtelenségét, amely így mintegy 30%-kal alacsonyabb az ajánlásnál. Ez nem jelenti azt, hogy az ajánlásnál kevesebbet fogyasztók mind vashiányosak, de az a tény, hogy a nők kétharmadának vasbevitele az ajánlott érték 70%-át sem éri el, az elégtelen vasellátottság megnövekedett kockázatát jelzi. Vegyes táplálkozás mellett ritka a mikroelem-hiánybetegség kialakulása, de az ajánlást el nem érő bevitel miatt nem zárható ki, hogy alakosság egy része marginális hiányban szenved. Ahogy azt a morbiditási és mortalitási adatok, valamint a születéskor várható élettartamra vonatkozó előrejelzések is mutatják, a magyarok egészségi státusa rosszabb az európai átlagnál, sok tekintetben pedig a legrosszabbak közé tartozik. A táplálkozásfüggő krónikus megbetegedések közül az ischaemiás szívbetegségek hazai mortalitási rátája európai uniós összehasonlításbanaz ötödik, a táplálkozással leginkább összefüggésbe hozott colorectalis daganatoké pedig az első helyen áll [30]. Nyilvánvaló, hogy a táplálkozás fontos szerepet játszik ennek a népegészségügyi szempontból kedvezőtlen helyzetnek a kialakulásában és fenntartásában, ezért a korszerű, kiegyensúlyozott táplálkozás – ezen belül a mikroelemekben gazdag élelmiszerek fogyasztásának – fontosságát minden lehetséges eszközzel kommunikálni szükséges a lakosság valamennyi – még egészséges vagy már valamilyen krónikus betegségben szenvedő – tagja számára.
1183
2012 ! 153. évfolyam, 30. szám
ERE DET I KÖ Z L E MÉNYEK
Köszönetnyilvánítás A szerzők ezúton fejezik ki köszönetüket a Központi Statisztikai Hivatal, valamint a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara munkatársainak a vizsgálatban nyújtott támogatásért és segítségért.
Irodalom [1] Bíró, Gy. (ed.): First Hungarian Representative Nutrition Survey (1985–1988) Results, Volumes I and II. [Az Első Magyarországi Reprezentatív Táplálkozási Vizsgálat (1985–1988) eredményei, I. és II. kötet.] Budapest, 1992, 1993. [Hungarian] [2] Bíró, Gy., Antal, M., Zajkás, G.: Nutrition survey of a selected group in Hungary 1992–1994. [A magyarországi lakosság egy csoportjának táplálkozási vizsgálata 1992–1994 között.] Népegészségügy, 1996, 77, 3–13. [Hungarian] [3] Biró, L., Zajkás, G., Greiner, E., et al.: Dietary survey in Hungary, 2003–2004. Micronutrients: minerals. [Táplálkozási vizsgálat Magyarországon, 2003–2004. Mikro-tápanyagok: ásványi sók.] Orv. Hetil., 2007, 148, 703–708. [Hungarian] [4] Elmadfa, I. (ed.): European Nutrition and Health Report 2009., Forum Nutr. Karger, Basel, 2009. [5] Martos, É., Kovács, V. A., Bakacs, M., et al.: Hungarian Diet and Nutritional Status Survey – The OTAP2009 study. I. Nutritional status of the Hungarian population. [Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat – OTÁP 2009. I. A magyar lakosság tápláltsági állapota.] Orv. Hetil., 2012, 153, 1023–1030. [Hungarian] [6] Sarkadi Nagy, E., Bakacs, M., Illés, É., et al.: Hungarian Diet and Nutritional Status Survey – The OTAP2009 study. II. Energy and macronutrients intake of the Hungarian population. [Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat – OTÁP2009. II. A magyar lakosság energia- és makrotápanyag-bevitele.] Orv. Hetil., 2012, 153, 1057–1067. [Hungarian] [7] Lugasi, A., Bakacs, M., Zentai, A., et al.: Hungarian Diet and Nutritional Status Survey – The OTAP2009 study. III. Vitamin intake of the Hungarian population. [Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat – OTÁP2009. III. A magyar lakosság vitaminbevitele.] Orv. Hetil., 2012, 153, 1106–1117. [Hungarian] [8] Martos, É., Bakacs, M., Sarkadi-Nagy, E., et al.: Hungarian Diet and Nutritional Status Survey – The OTAP2009 study. IV. Macroelements intake of the Hungarian population [Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat – OTÁP2009. IV. A magyar lakosság makroelem-bevitele] Orv. Hetilap. 2012, 153,1132–1141. [Hungarian] [9] Antal, M.: Nutrient requirement. In: New Food Composition Table. Ed.: Rodler, I. [Tápanyagszükséglet. In: Új tápanyagtáblázat. Szerk.: Rodler, I. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2005, 61–70. [Hungarian] [10] U. S. Department of Agriculture and U. S. Department of Health and Human Services: Dietary Guidelines for Americans, 2010. 7th Edition. Government Printing Office, Washington, DC, U.S. December 2010. [11] World Health Organization: Report of a joint FAO/WHO expert consultation: Human vitamin and mineral requirements. Rome, 2002. [12] Deutsche Gesellschaft für Ernährung (DGE), Österreichische Gesellschaft für Ernährung (OGE), Schweizerische Gesellschaft für Ernährung (SGE), Schweizerische Vereinigung für Ernährung (SVE): D-A-CH Referenzwerte für die Nährstoffzufuhr. Umschau Braus Verlag, Frankfurt am Main, 2000.
2012 ! 153. évfolyam, 30. szám
[13] Becker, W., Lyhne, N., Pedersen, A. N., et al.: Nordic Nutrition Recommendations 2004 – Integrating nutrition and physical activity. Scand. J. Nutr., 2004, 48, 178–187. [14] Commission Directive 2008/100/EC of 28 October 2008 amending Council Directive 90/496/EEC on nutrition labelling for foodstuffs as regards recommended daily allowances, energy conversion factors and definitions. [A Bizottság 2008/ 100/EK irányelve (2008. október 28.) az élelmiszerek tápértékjelöléséről szóló 90/496/EGK tanácsi irányelvnek az ajánlott napi bevitelek, az energiaátváltási együtthatók és fogalommeghatározások tekintetében történő módosításáról.] Az Európai Unió Hivatalos Lapja, 2008, L 285, 9–12. [Hungarian] [15] Bothwell, T. H., Charlton, R. W., Cook, J. D., et al.: Iron metabolism in man. Blackwell, Oxford, 1979. [16] Antal, M.: Iron supply – iron supplementation. [Vasellátottság – vasszupplementáció.] Táplálkozás – Allergia – Diéta, 2000, 5, 35–41. [Hungarian] [17] Scholl, T. O.: Maternal iron status: relation to fetal growth, length of gestation, and iron endowment of the neonate. Nutr. Rev.,2011, 69 (Suppl.), S23–S29. [18] Antal, M., Biró, L., Szépvölgyi, J.: Evaluation of iron status in Hungarian adults. [Felnőttek vasellátottságának jellemzői Magyarországon.] Táplálkozás – Allergia – Diéta, 1995, 1, 31–36. [Hungarian] [19] Harris, E. D.: Copper. In: Handbook of nutritionally essential mineral elements. Eds.: O’Dell, B. L., Sunde, R. A. Marcel Dekker, New York, 1997, 231–273. [20] Klevay, L. M.: Is the Western diet adequate in copper? J. Trace Elem. Med. Biol., 2011, 25, 204–212. [21] Sandstead, H. H.: Zinc deficiency. A public health problem? Am.J. Dis. Child., 1991, 145, 853–859. [22] King, J. C.: Zinc: an essential but elusive nutrient. Am. J. Clin. Nutr., 2011, 94, 679S–684S. [23] Prasad, A. S.: Impact of the discovery of human zinc deficiency on health. J. Am. Coll. Nutr., 2009, 28, 257–265. [24] Finley, J. W., Davis, C. D.: Manganese deficiency and toxicity: are high or low dietary amounts of manganese cause for concern?Biofactors, 1999, 10, 15–24. [25] National Research Council: Recommended dietary allowances. 10th Edition. National Academy Press, Washington, DC, 1989. [26] Lau, F. C., Bagchi, M., Sen, C. K., et al.: Nutrigenomic basis of beneficial effects of chromium(III) on obesity and diabetes. Mol.Cell. Biochem., 2008, 317, 1–10. [27] Vincent, J. B.: Chromium: celebrating 50 years as an essential element? Dalton Trans., 2010, 39, 3787–3794. [28] Wang, Z. Q., Cefalu, W. T.: Current concepts about chromium supplementation in type 2 diabetes and insulin resistance. Curr. Diab. Rep., 2010, 10, 145–151. [29] Di Bona, K. R., Love, S., Rhodes, N. R., et al.: Chromium is not an essential trace element for mammals: effects of a „low-chromium” diet. J. Biol. Inorg. Chem., 2011, 16, 381–390. [30] Health For All-European Mortality Database WHO/Europe, Copenhagen. http://www.euro.who.int
1184
(Lugasi Andrea dr., Budapest, Gyáli út 3/A, 1097 e-mail:
[email protected])
ORVOSI HETILAP