OKTÓBER A RÓZSAFŰZÉR HÓNAPJA!
Várkonyi István: Rózsafüzér (Az októberi ájtatosságokra)
Rózsafüzérrel anyám is szentkép elé hajolt: bilincsbe vert kézzel ő is az Isten rabja volt.
Olyan, akár egy szent bilincs, csodálkozva nézem: ima közben épp úgy feszül, mint bilincs a kézen.
Engemet is így tanított, rózsafüzért adott: legyünk egész családunkkal szelíd Isten-rabok!
Nagyanyám is így viselte kezén az olvasót. Bilincsbe vert kézzel ő is az Isten rabja volt.
Nagyanyám már tudja, hogy kik az igaz szabadok, azért szabad ő a mennyben, mert Isten rabja volt!
Rózsafüzért viselt mindig, s hogy elment ez napon: rózsafüzér feszült kezén a bús ravatalon
Októberi programjaink Októberben is valamennyi hétköznapi reggeli mise előtt énekes zsolozsma, tehát ½ 7-től. Ha valaki szeretne vásárolni Zsolozsmát, jelezze a sekrestyében. Okt. 9: jótékonysági hangverseny a Főplébánia templomban a Követ Kőre Alapítvány javára Okt. 14: „Hol jártál báránykám?” Nyílt nap a keresztény óvodában Okt. 15: élő gyermek-rózsafűzér Okt. 17: du. 3 órakor ZSKK a somosi plébánián
2
„Keresztúton követünk, Jézus, édes Istenünk. Szenvedésed égi jel, így jutunk a Mennybe fel.” A fenti dicsőítő ének hangjai zengtek a Kálvária hegy oldalán 2010. szeptember 13-án este, hogy kifejezzük ezúton is a hitben öszszetartozó szeretetüket és így is hirdessük az Evangéliumot. Egyházközségünk a Szent kereszt felmagasztalása ünnepének előestéjére hirdette meg szeptemberi programjában itt a hegyen elvégzendő keresztutat. Vallási hovatartozás nélkül bárki csatlakozhatott. Több, mint százan gyűltünk össze, idősek, fiatalok, kicsi gyerekes családok vegyesen. Sugárzott az arcokról „E jelben összetartozunk!” A templomi feltámadási gyertyáról meggyújtott mécseseinkkel, énekelve indultunk el a kanyargós, keskeny ösvényen, hogy Jézus szenvedéseit imáinkban felidézve, hitünk szerint emlékezzünk, és járjuk végig a keresztút állomásait, könyörgéseinket felajánlva a betegségben szenvedő testvérünkért, testvéreinkért. Még világosban indultunk el. Az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk, mert a hetek óta gyakran áztató eső kimosta az ösvényt, de ezen a napon száraz volt az út, tavasziasan langyos volt az idő. A hegy tetején a három kereszt kivilágítva várta érkezésünket, mert mire felértünk, besötétedett, 8 óra volt, megszólalt az esti imára hívó harang. Imánkat befejezve, áldással indultunk utunkra. A hegyről lefelé gondos útitársaink lámpácskái segítették egymást, és ami igazán meglepett, hogy a sötétben ismeretlenül karolt belém valaki, aki fiatal, erős karjával segítet, irányította lépteimet, és érezhettem, hogy olyan közösségben vagyok, ahol szeretetből féltenek, óvnak, vigyáznak egymásra. Jó volt együtt lenni Velük! Tóth Márta Etelka
3
Keresztúti gondolatok Istenem, a Te Fiad nem öregedett meg, így nem taníthat minket az öregedésről. Vagy mégis? Mit taníthat Jézus megváltó halála - korai halála - az előre haladott korról, egyedüllétről, köszvényről, romló látásról, emelkedő árakról, alacsony nyugdíjról és a bizonytalanságok áradatáról, amelyek minden évben magasabbra csapnak fölöttünk? Annak ellenére, hogy Jézus nem öregedett meg, Jézus utolsó órái fontos és megrendítő tanulsággal szolgálnak nekünk. Szenvedése és halála - melyekről ezekben a stációkban megemlékezünk – mindenekelőtt arról beszél, hogy az élet teljességét nem annak hosszával, hanem intenzitásával és minőségével mérjük. Jézus meg fogja világosítani nekünk, mit jelent hittel és türelemmel, lelki energiával és igazi bölcsességgel, jókedvvel és nagylelkűséggel, optimizmussal és kitartó reménnyel viselni a szenvedést és tisztességben megöregedni. Mint ahogy Ábrahám és Sára, Zakariás és Erzsébet példája mutatja, az öregség nemcsak a hanyatlás, hanem a beteljesülés és további küzdelmek kora is. Életem minden napjában Jézus kínszenvedéséből és halálából fogok vigaszt meríteni most és mindörökké. Vedd fel keresztedet, ahogy Jézus is vállára veszi a keresztet! Imádunk Krisztus és áldunk Téged! Mert szent kereszted által megváltottad a világot! „Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem. De senki közületek nem kérdi tőlem: hová mégy, hanem mivel ezeket mondtam, szomorúság tölti el szíveteket. De én az igazságot mondom: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm hozzátok.” (Jn. 16. 5-7.) Mi tart távol attól, hogy teljes lényemmel azt tegyem, amit szívem kér tőlem? Mi tántorít meg, hogy minden percben ne úgy cselekedjek, miként a jót kéri tőlem az Úr? Miért nem azt teszem, amit tennem kellene? Törj össze minden igát, ami eltávolít az igaz tettektől! Rázd le a bilincseket, ami fogva tart a restségben! 4
Ha teljesen nyílt vagy, ha tudod, ajándékba kaptad az életedet, s ha ajándékként gondozgatod, tiszta gondolatok költöznek beléd, tiszta érzések töltik el egész lényedet. Ez a világosság. És begyógyul minden múltbéli seb, a jövőbeni döfések nyomai is gyorsan behegednek. Taníts meg engem, Uram, jónak lenni! Alázatosnak, lemondónak, megbékélőnek lenni! Mindezzel együtt taníts meg örülni: örömöt adni, örömöt elfogadni! Taníts, Uram! Vesszőzz meg, ha eltévelygek! Emlékeztess keresztemre! Kimeríthetetlen az istenkeresés útja és ideje. Az igazsághoz ragaszkodó embernek Isten törvénye jelöli ki útját. Könyörülj rajtunk Uram! Könyörülj rajtunk! Befejező imádság Istenünk, járjuk saját keresztutunkat a Tőled kapott éveinkkel. Add, hogy kegyelmedből minden egyes nap a további szeretet és tevékenység forrása legyen, és add, hogy érezzük a Te jelenlétedet, amikor ránk nehezedik az öregedés és betegség súlya. Részesíts kegyelmedben, hogy szívünk nyitva álljon a Te - számunkra néha ismeretlen - utaid felé, fölülemelkedjünk mostani és egykori hibáinkon. Add, hogy kegyelmedből megértsük: Te nem földi javaink alapján ítélsz, hanem hogy milyen emberek vagyunk. Engedd meglátnunk kegyelmed által, hogy hátralevő éveink gazdagságát hitünk erőssége adja ajándékba. Istenünk, add Jézus kínszenvedése és halála által a fölismerést, hogy mind a gyarapodás, mind a fogyás és a betegség, melyet éveink során és utolsó éveinkben megélünk, Hozzád fognak vezetni. Tudjuk és hiszszük, hogy Jézushoz hasonlóan saját keresztutunk meg fogja hozni feltámadásunkat, és életünk Veled való örök beteljesülését. Ámen
Részlet az Idősek és betegek keresztútjából Írta dr. Zsély András 5
Akolitátus – Az oltár szolgálatában Lektor és akolitus avatás a Váci Egyházmegyében 2010. szeptember 25-én, szombaton Dr Beer Miklós megyéspüspök 23 férfit lektorrá, 30 férfit akolitussá avatott a Váci Székesegyházban ünnepi szentmise keretében. Egyházközségünkből Kis Balázs az avatottak között foglalt helyet. Isten áldását kérjük szolgálatára. Két éves sikeres felkészítés előzi meg az akolitus avatást. Az akolitusok a megyéspüspöktől kapnak állandó megbízást arra, hogy a plébániai közösségekben a plébánossal együtt segédkezzenek a liturgiában, a közös imádságokban és vele együtt építsék Isten Országát itt a földön. Az akolitusok sok helyen szentségimádást vezetnek, igeliturgiát tartanak és szükség esetén a pap mellett áldoztatnak a szentmiséken, ha ezt a hívők nagy száma indokolja. A papság felé vezető úton voltak lépcsőfokok. Admisszió/beöltözés, lektorátus, akolitátus, diakonátus. Egykor régen, több lépcsőfok volt: ajtónálló, ördögűző, lektor, akolitus, szubdiakónus, diakónus. Az ajtónálló az ajtóban állt. A még nem megkereszteltek a szentmisén sokáig csak az ige liturgiáján vehettek részt, a prédikáció után el kellett menniük. Ezért voltak ajtónállók. A lektorok olvastak. Az akolitusok vitték a gyertyát, ill. az oltár körül segédkeztek (pl. a bor és a víz átnyújtása a papnak/diakónusnak). Az akolitusok sem érintkeztek közvetlenül Krisztus szent Testével és Vérével. A szubdiakónus volt, aki már kezébe foghatta az Oltáriszentséget. Vitte a betegeknek, áldoztatott, stb. S ezután volt a diakonátus szentelés. Így mentek a dolgok a II. Vatikáni Zsinat előtti időkben. A zsinat visszaállította az önálló diakonátus intézményét, valamint eltörölte az ajtónálló idejét múlt tisztségét. Meghagyta a lektorátust, a szubdiakonátust és akolitátust pedig öszszevonta. Kezdeményezte, hogy lektor és akolitus lehet olyan valaki is, aki nem készül a papságra, de szolgálatot vállal az egyházban. Ha a plébánián szükség van akolitusra, mert kevés magában az atya, akkor – egyházmegyénként változó kurzusok (felkészítő oktatáson) és személyi feltételek mellett - fel lehet avatni a közösség egy-két arra alkalmas és érdemesült tagját erre a tisztségre. 6
Mit csinál egy akolitus? Mire kap megbízást? Nem egyszerűen olyan valaki, akinek csupán áldoztatási engedélye van. Hanem arra is kap megbízást, hogy segítse a papság és a diakónusok szolgálatát. Az Oltáriszentség tiszteletét és kiszolgáltatását hivatott gondozni az adott közösségben (természetesen a helyi plébánossal közösségben). A konkrét feladatait a közösség igénye szerint a plébános útmutatásai alapján végzi. Kétéves a képzési időtartam amely, évi három képzési hétvégét foglal magába. Az első év során Imaiskola, Biblikus ismeretek és Szent Ignáci lelkigyakorlatos hétvégék vannak. A második év során Közösségépítésről szóló, Liturgikus és Alapozó Lelkivezetői kurzusok vannak. Ezekre az oktatásokra neves teológus, illetve biblikus professzorok és atyák a meghívott előadók. Az elsőéves képzés után történik a lektoravatás, majd a második év végén történik az akolitus avatás, melyre a lektoravatáshoz hasonlóan a Váci Székesegyházban kerül sor. A lektor, akolitus csak a felavatást követően kezdheti meg szolgálatát saját közösségében. Ruházata (egyszerű fehér) tükrözze a szolgálat egyszerűségét, lehetőség szerint a liturgikus időszaknak megfelelő színű cingulus is viselhető. Az akolitusok munkáját az úgynevezett akolitus „team” koordinálja (püspök atya által megbízott civil munkatársak) a püspök atya által kijelölt pap vezetése mellett. Az akolitusi megbízatás egy évre szól. Meghosszabbításához rekollekciós képzésen kell részt venni, amely évente két alkalommal kerül megrendezésre. Keresztségünk által mindannyian küldetést kaptunk Krisztustól az evangélium hirdetésére és életre váltására. Ebben a küldetésben kapnak megerősítést és külön megbízást az akolitusok a püspöktől. "Szolgálatukra nem a paphiány miatt van szükség, hanem az egyház teljességéhez hozzátartozik, hogy legyenek." /Akolitus Szabályzat a Váci Egyházmegyében/ Isten áldását kérjük mindnyájuk szolgálatára!
Okosodjunk! Mit jelent az Akolitus? (Katolikus MiniLexikon) Az akolitus a 'kísér, szolgál' szóból ered, egyfajta szolgálati fokozat a latin egyházban. A II. Vatikáni Zsinatig (1962-65) a kisebb rendek között (az ajtónálló, az ördögűző és a felolvasó) után, a negyedik legmagasabb fokozat volt. Karthagóban 'gyertyavivő'-nek hívták. Ez egy állandó szolgálat, avatással kapható meg, állandó jellegű és csak férfiak viselhetik. A diákonussztelés előtt 6 hónapig gyakorolni kell. Az akolitus három feladat ellátására kap megbízást: közösség építésre, igeliturgia vezetésére, áldoztatásra. 7
Egyházközségi Zarándoklat Máriapócson / 2010. szeptember 23-24. / Annak a 40 zarándok testvérnek, aki közös őszi zarándoklatunkon részt vett, lelki-kegyelmi gazdagodásban, a Jóistennel való igazi szívet melengető találkozásban lehetett része. Jó volt megtapasztalni a „másik tüdő” lüktetését, ahogyan boldog emlékű II. János Pál pápa nevezte az egyetemes egyház „keleti oldalát”. „Az Egyház két tüdővel lélegzik.” - hangoztatta a Szentatya, az egyik „tüdő” Kelet, a másik „tüdő” pedig a nyugati Egyház. Belekóstolhattunk az egyházi kelet lelki-spirituális és liturgikus hagyományaiba, és megtapasztalhattuk Isten csodáját – Ő nem fordult el tőlünk, hanem Gondviselő, Irgalmas és Szerető Istenünk, akinek üzenete van modern korunk emberéhez is. Varga András plébános atya vezetésével és a Jóisten áldásával indultunk útnak, első állomásunk Mezőkövesden volt a Jézus Szíve templom. Ott megtapasztalhattuk azt, ha az Isten akarata a hívő emberek jó szándékával és eltökéltségével találkozik, akkor csodák történnek – jelen korunkban is. Egy kis város megálmodott egy óriási templomot, és az álom valóra vált. Az ékszerdoboz templomban közösen elimádkoztuk-elénekeltük a Jézus Szíve litániát, majd folytattuk utunkat Nyíregyháza felé. Nyíregyházán a városi köztemető volt első úti célunk, ahol meglátogattuk Strichirs Károly atya síremlékét. A sal-
8
gótarjáni hívek emlékezetében mind a mai napig elevenen él a jámbor életű pap – Krisztus hű szolgájának – emléke. Imádkoztunk és elmélkedtünk Károly atya kereszt alakú fejfája előtt, és megköszöntük Őt és a hozzá hasonló papokat a Jóistennek. Egy újabb bizonyítéka Istennek, hogy velünk van, velünk szenved, aggódik értünk, segít, biztat, erősít – papjai, kegyelmei által. A nyíregyházi társszékesegyházba vitt tovább az utunk, amely 1994. óta székesegyház. Igazi neogót templom, monumentális kereszthajóval, amely a szegedi dómhoz hasonlít leginkább. Imádkoztunk és énekeltünk hazánkért, lelki megújulásért és egy kis kötetlen városnézés után indultunk Máriapócsra, nemzeti kegyhelyünkre. A kényelmes szállás elfoglalása után egy görög katolikus szent liturgián – szentmisén – vehettünk részt plébános atyával, amelyen koncelebráltunk, közösen szolgáltunk, és tényleg mély lelki tapasztalat volt. A görög rítusú liturgia másabb, mint a nyugati rítusú szentmise, ugyanakkor fel lehet fedezni a közös múlt ősi elemeit. A keleti szertartás a titokzatosat, a misztériumot emeli ki a liturgiában, a szent cselekmény szinte rejtve van a hívektől. A keleti teológia az utolsó vacsorát titkos vacsorának nevezi, ez a titok vonul végig a szentmise ünneplésén is. Mindnyájan megáldoztunk két szín alatt, szent Testtel és Vérrel, és a
9
szent liturgia végén hódoltunk a könnyező Istenszülő Szűz kegyképénél. Máriapócson háromszor volt csodálatos könnyezés: 1696-ban volt az első könnyezés, és az eredeti kegyképet I. Lipót császár Bécsbe vitette, ahol mind a mai napig őrzik a Stephansdomban. A képről készült másolat kétszer könnyezett Máriapócson – 1715-ben és 1905-ben. Az eredeti Bécsben azóta soha! A csodák soha nem tárgyakhoz, hanem helyekhez, illetve a hithez kötődnek! Az ízletes vacsorát követően megnéztünk egy filmet a Pócsi Szűzanya ikonjának Hajdúdorogra történő átviteléről, ami megdolgoztatta könnycsatornáinkat, nagyon megható volt a több ezres zarándoknép egész napos kb. 50 km-es zarándoklatáról szóló összeállítást megtekinteni. Az esti imát egy hangulatos kápolnában mondtuk el, és a nyugodt lelkiismeretből fakadó kellemes éjszakában, szép álomban volt részünk. Aradról érkezett testvéreink részt vettek velünk a reggeli nyugati szertartású szentmisén, amelyet a Szűzanya-ikon lábainál ünnepeltünk Szent Gellért püspök-vértanú emlékünnepén. Délelőtt Boksai Péter görög katolikus papnövendék vezetésével megismertük a kegyhely és a kegykép történetét, megtekintettük a Bazilita kolostor múzeumát, a búcsúfiák megvásárlása után folytattuk utunkat Debrecen felé. A debreceni református nagytemplom felújítás miatt zárva volt, azt nem tudtuk megtekinteni, de sikerült bejutnunk a Szent Anna székesegyházba, ami egyszerűségével és visszafogott díszítésével nyűgözött le bennünket. Volt egy kis városnézés, fagyizás a cívisvárosban, majd elindultunk a Hortobágyon át Poroszló felé, ahol várt ránk a rotyogó friss harcsahalászlé – hála buszvezetőnknek, aki ismerője volt e helynek. Aki szereti a halászlét, annak el kell látogatnia Poroszlóra! Az esti órákban értünk haza, kicsit fáradtan, de bőven feltöltődve lelki tankunkban kegyelemmel. A zarándoklat azért jó, mert ott az Istennel találkozni lehet, az otthoni pillanatokban pedig élni lehet ebből! Istennek legyen hála ezért a két szép napért! A görögök bizalomnövelő köszöntésével zárhatjuk sorainkat! - Krisztus közöttünk! - Van és lesz! (Kozsuch Zsolt atya)
10
„Szeresd embertársadat, mint saját magadat.” (Mt 22,39) Ezt az igét már az Ószövetségben is megtaláljuk. (Lev. 19,18) Jézus egy kérdésre felel ezzel a mondattal. Válasza a próféták és Izrael tanítóinak hagyományaival teljes összhangban áll, ők ugyanis a Tóra, a Bibliában megfogalmazott isteni tanítás alapját keresték. Hillel rabbi, Jézus egyik kortársa ezt mondta: „Ne tedd felebarátodnak azt, ami gyűlöletes számodra: ebben áll az egész törvény. A többi mind ennek a magyarázata.” A zsidó tanítók szerint a felebarát szeretete az Isten iránti szeretetből fakad, aki saját képmására és hasonlatosságára teremtette az embert. Nem szerethetjük tehát Istent anélkül, hogy ne szeretnénk a teremtményét. Ez az igazi gyökere a testvér iránti szeretetnek, s ez az, ami „a törvényben általános érvényű alapelv.” Jézus megerősíti ezt, és hozzáfűzi, hogy a felebaráti szeretet parancsa hasonló az első, a legfőbb parancshoz, vagyis hogy szeressük Istent teljes szívünkből, teljes lelkünkből és teljes elménkből. A hasonlóságot hangsúlyozva Jézus végérvényesen eggyé forrasztja ezt a két parancsot, s ugyanígy tesz az egész keresztény hagyomány is, amint az János apostol tömör megfogalmazásából kiderül: „Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát.” (1Jn 4,20) „Szeresd embertársadat, mint saját magadat.” Az evangélium világosan megmondja, hogy minden létező ember – legyen férfi vagy nő, barát vagy ellenség – a felebarátunk, akit tisztelnünk, becsülnünk, méltányolnunk kell. Az embertárs iránti szeretet egyszerre egyetemes és személyes. Átöleli az egész emberiséget, ugyanakkor konkrét: a mellettünk élők szeretetében ölt testet. De ki adhat nekünk olyan nagy szívet, ki támaszthat bennünk akkora jó szándékot, hogy közelállónak – a felebarátunknak – érezzük azokat is, akik nagyon távol vannak tőlünk? Ki az, aki segít legyőzni önszeretetünket, olyannyira, hogy képesek legyünk saját magunkat látni a másikban? Csak Isten ajándéka lehet, sőt Isten szeretete, és ez „a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe.”(Róm 5,5) Nem hétköznapi szeretet, nem is egyszerű barátság vagy puszta emberszeretet, hanem az a szeretet, ami a keresztséggel kezd szívünkbe 11
áradni: maga Isten, a Szentháromság élete, és ebben a szeretetben mi is részesedhetünk. Egyszóval: a szeretet a minden. Ahhoz azonban, hogy jól élhessük, ismernünk kell a tulajdonságait, ahogy az evangélium és a Szentírás elénk tárja. Alapvető vonásait a következőkben foglalhatjuk össze: Jézus, aki mindenkiért meghalt, és mindenkit szeretett, először is arra tanít minket, hogy az igazi szeretet mindenkire irányul. Nem olyan, mint amit mi élünk sokszor; nem egyszerű emberi megnyilvánulás csupán, amely a családra, a barátokra, a szomszédokra terjed ki… Az igazi szeretet, amit Jézus kér, nem tűri, hogy különbséget tegyünk az emberek között: számára nem létezik rokonszenves vagy ellenszenves, szép vagy csúnya, felnőtt vagy gyerek; nem nézi, hogy ki honfitárs és ki idegen, ki tartozik az én egyházamhoz és ki másikhoz, a vallási különbségeket sem veszi figyelembe. Ez a szeretet mindenkit szeret. Tegyünk így mi is: szeressünk mindenkit! Az igazi szeretet másik jellemzője, hogy elsőként szeret. Nem várja, hogy szeressék, mint az emberi szeretet esetében szokásos: azt szeretjük általában, aki bennünket szeret. Nem! Az igazi szeretet kezdeményez, amint az Atya tette: amikor még bűnösök voltunk, vagyis nem szerettünk, elküldte Fiát a megmentésünkre. Mindenkit szeretni tehát, és elsőként szeretni. Az igazi szeretet továbbá Jézust látja minden felebarátban: – „Nekem tetted” (Mt 25,40) – mondja majd Jézus az utolsó ítéletkor. És ez vonatkozik a jóra, amit teszünk, de sajnos a rosszra is. Az igazi szeretet a barátját és az ellenségét is szereti: jót tesz vele, imádkozik érte. Jézus azt is akarja, hogy a szeretet, amit a földre hozott, kölcsönössé váljék; hogy az emberek szeressék egymást, egészen odáig, amíg el nem jutnak az egységre. A szeretet e tulajdonságai jobban megértetik velünk az e havi igét, és segítenek mélyebben megélni. „Szeresd embertársadat, mint saját magadat.” Igen, az igazi szeretet úgy szereti a másikat, mint saját magát. És ez szó szerint értendő: valóban önmagunkat kell látnunk a másikban, és azt tenni neki, amit magunknak tennénk. Az igazi szeretet tud szenvedni a szenvedővel, és örülni az örvendezővel; kész a másik terheit hordozni, és – mint Pál mondja – képes eggyé válni azzal, akit szeret. Tehát nem csupán érzelmekben, szép szavakban fejeződik ki, hanem valódi tettekben. Aki más hitet vall, az is törekszik megélni az úgynevezett „aranyszabályt”, melyet minden vallásban megtalálunk. Ez azt kéri, hogy úgy bánjunk 12
másokkal, ahogy szeretnénk, ha velünk bánnának. Gandhi nagyon egyszerűen és kifejezően így fogalmazza meg a lényegét: „Nem tehetek rosszat neked anélkül, hogy magamat meg ne sebezném.” Ez a hónap jó alkalom lesz hát arra, hogy nagyító alá vegyük szeretetünket a felebarát iránt, akinek oly sok arca van: hol szomszédunkban vagy iskolatársunkban, hol barátunkban vagy legközelebbi rokonunkban ismerhetünk rá. De felebarátunk egy-egy arcát fedezhetjük fel a háborúban élő emberekben, a természeti katasztrófa sújtotta területek lakosaiban, értesülünk az ő szenvedéseikről is a televízióból. Azelőtt nem ismertük őket, és nagyon távol voltak tőlünk, de immár közel vannak, felebarátaink lettek ők is. A szeretet alkalomról alkalomra meg fogja súgni, hogy mit tegyünk, és fokozatosan ki fogja tágítani szívünket Jézus szívének a méretére. Chiara Lubich
HITTANOSOK FIGYELEM! Október 15.-én pénteken fél 5 órai kezdettel élő gyermek-rózsafűzért tervezünk a templomba hittanosoknak és fiataloknak. Hozzatok erre egy kispárnát, valamint egy kis mécsest, vagy cseppfelfogóval ellátott gyertyát! Minden résztvevő...éspedig 50 főre van szükség...egy Üdvözlégy Máriát kell elmondjon, majd mécsesét meggyújtva a párnára leülve imádságos lélekkel folytatni a rózsafűzért a többiekkel. Reményünk szerint ötven mécses ég majd a szentmise kezdetére! Minden gyereket és fiatalt szeretettel várunk! Jó alkalom ez arra is, hogy ezt a szép, ám gyerekek számára talán kissé hosszadalmasnak tűnő imát felajánljuk valami nemes szándékra! Az elsőáldozó jelöltek vehetik akár kötelezőnek is, persze imára senkit nem lehet kötelezni. Inkább úgy mondanám: Jézus Krisztus örülne, ha minél többen lennénk! Aki jön, az jelezze a hitoktatójának, mert ha kevesen leszünk, akkor ez a szép áhitat nem válhat valóra! Kérem és várom azokat a rajzban, fogalmazásban vagy movie-makerben, esetleg fakanálbábu formájában leadott pályamunkákat, melyeket a hittanverseny első fordulójára terveztünk. A téma: Szent Jakabbal találkoztam. (Készíthetők más missziós lelkületű szentekről is alkotások és a movie a missziók életéről kell szóljon! Beadási határidő: november.1.
13
Ifjúsági oldalak Bemutatkozik a KÖR - közösség Az idei kerékpár túrán fogalmazódott meg bennünk, hogy milyen jó lenne 1 komolyabb közösség, ami nem arról szól, hogy egymást kinevetjük, hanem annál inkább segítjük egymást, összetartunk, összejöveteleket szervezünk, de a Szentírást sem hanyagoljuk el.
terepen felfele. Egymást segítettük, itt már igazán megmutatkozott az összetartás. Csodálatos érzés volt mikor azt az 500m-es szakaszt teljes csöndben meneteltük végig. A szikla tetejéről
Első nem hivatalos összejövetelünkre a Tavasban került sor. 10 órára ért hozzánk a csapat kb. 1 óra készülődés után indultunk az 1,5km-re fekvő Tavasba. A tűzgyújtás kisebb nehézségek után sikeredett és kezdetét vette a bográcsozás, Közben röplabdázás zajlott a kicsi pályán. 4-5 óra elteltével, farkas éhséggel láttunk hozzá az ebéd elfogyasztásához, ami szerencsére nagyon finom lett. Miután jól laktunk, akkor sem tétlenkedtünk, elkezdtünk focizni. Az idő csak telt és telt mire beesteledett és autóval kellet értünk jönni.
megcsodáltuk azt a gyönyörű környezetet, ami minket körülvesz, de gyakran nem vesszük észre. A Dolinákban nagyot labdáztunk, és bátran ki merem jelenteni, hogy itt már elég erős volt az összetartás. 3. állomásunk alkalmával birtokunkba vettük a Szent József Plébániát és együtt búcsúztattuk a nyarat egy közös nyársalással, majd egy felhőtlen játékkal telt az este végül ágyba bujtunk. Közös reggeli után összepakoltunk és ismét elmentünk picit labdázni. Nagyon jó érzés volt, hogy a Káplán Atyák ilyen nagy szeretettel fogadtak minket.
A következő nagy lépés az augusztus 27.-ei gyalogtúra volt a Pécskőre, majd le a Dolinkába, hogy labdázhassunk egyet. 9:30 fele indultunk az igen meredek 14
A legnagyobb mérföldkő ma történt, mikor is az esti össze jövetelünk hivatalosan is megalapítottuk a KÖR - Közösséget. A Bárkában került sor erre az alkalomra, persze ez már nem csak a játékról szólt, hanem komoly dolgok is voltak. András Atyával együtt imádkoztunk és énekeltünk. Majd eddigi élményeink képeit nézegetve megérkezett Zsolt Atya, Pici Atya és Szabó Mihály sóshartyáni kis-
pap. Este 9 óra fele András Atya adta áldását ránk. Érdekesség: nevünk abból ered, hogy a vasárnapi 10 órás mise után a sekrestye ajtajánál körben állunk és beszélgetünk. Ha többet szeretne/szeretnél, tudni akkor minden vasárnap megtalálhatóak vagyunk a sekrestyénél a szentmise után. Készítette: Zemplényi Bence
Hol jártál báránykám? E címmel induló játszóházunkba nagy szeretettel várunk minden érdeklődő szülőt 0 – 3 éves korú gyermekével együtt minden hónap második csütörtökén. Az első alkalom 2010. október 14-én 16.30-kor lesz. Aki hallja, adja át! A játszóházzal kapcsolatban érdeklődni lehet Bali Imréné óvodavezetőnél. Elérhetőségek:
[email protected] vagy 32/513-135.
15
Október 9-én szombaton du. 5-kor a Főplébánia templomában jótékonysági koncert lesz a Követ Kőre Alapítvány javára. Közreműködnek Pándy Piroska operaénekes, Diósi Tamás orgonaművész és a Cantabile Kamarakórus. Támogatójegyek 1.000-Ft árban a sekrestyében és Herczeg Vincéné Erzsinél kaphatók. Szeretettel várunk minden érdeklődőt! Állandó programjaink Főplébánia templomban Bibliaóra a csütörtöki mise előtt, délután ½ 5 órától, szentmise után pedig csendes szentségimádás Katekumen hittan szerdánként este ½ 6-kor a Bárkában, érdeklődni Kozsuch Zsolt atyánál lehet (06-30/434-9237) Rózsafűzérek, du. 5-kor Ifjúsági hittan szombatonként du. ½ 6-kor KÉK Ifjúsági énekkar próbái péntek este ½ 6-kor a Bárkában Salgótarjáni Remény című Újság szerkesztésre, cikkek, rovatok írására várjuk vállalkozó szellemű, írói vénával megáldott emberek jelentkezését.
[email protected] Kedves Olvasóink! Egy újságunk önköltségi ára kb. 70-80 Ft. Ezért kérjük, hogy aki teheti, adománnyal segítse megjelentetését. Az adományokat abba a perselybe helyezhetik, ahonnan az újságok is elvehetők. Szeretettel ajánljuk olvasóink figyelmébe honlapunkat: www.salgotarjan.vaciegyhazmegye.hu Legközelebbi számunk októberben jelenik meg. Kiadja a Salgótarjáni Főplébánia, a kiadványért felelős szerkesztő: Varga András plébános 16