Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Külgazdasági szak Nappali tagozat Logisztika szakirány
NORVÉGIA ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ KAPCSOLATA
Készítette:
Dorogi Enikő
Budapest 2005 2
TARTALOMJEGYZÉK
BEVEZETÉS ...................................................................................................................................4 I. NORVÉGIA ÁLTALÁNOS BEMUTATÁSA .......................................................................................5 1. Földrajzi elhelyezkedés és jellemzők ..................................................................................5 2. Mérföldkövek Norvégia történelmében...............................................................................6 3. Norvégia lakossága..............................................................................................................8 4. A norvégok ..........................................................................................................................9 II. NORVÉGIA GAZDASÁGA ........................................................................................................11 1. A múlt és a jelen gazdasági mutatói ..................................................................................12 2. A norvég gazdaság legjelentősebb ágazatai ......................................................................19 3. Norvégia külkereskedelme ................................................................................................23 4. Vegyes gazdaság ...............................................................................................................25 III. NORVÉGIA ÉS AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ ................................................................................27 1. Norvégia Európa-politikája ...............................................................................................27 2. Norvégia útja a skandináv egységtől az EU kapujáig .......................................................27 3. Norvégia kapcsolatrendszere az EU-val............................................................................31 4. Norvégia és az EU kereskedelmi kapcsolata.....................................................................39 IV. MI SZÓL A CSATLAKOZÁS MELLETT ÉS MI ELLENE? ..............................................................47 1. Gazdasági ok .....................................................................................................................47 2. Szuverenitás kérdése .........................................................................................................53 3. A bevándorlás és a munkaerőpiac nehézségeinek kérdése................................................55 4. Politikai tényező ................................................................................................................57 5. Jelen helyzet ......................................................................................................................58 6. A jövő lehetőségei .............................................................................................................59 BEFEJEZÉS ..................................................................................................................................63 TÁBLÁZATOK ÉS ÁBRÁK JEGYZÉKE, IRODALOMJEGYZÉK ...........................................................65 MELLÉKLET : Norvégia hajóipara..............................................................................................68
3
BEVEZETÉS
Norvégiáról a legtöbb embernek a hideg, a drágaság, a fjordok és az olaj jut eszébe. Egy külkeres még büszkén megemlíti, hogy Norvégia nem tagja az EU-nak. A dolgozatom leadása előtt majdnem egy évvel, egy kis túlzással, de ennyi tudással rendelkeztem Norvégiáról. Ekkor azonban megpályáztam az Erasmus/Socrates ösztöndíjat, és így kaptam lehetőséget, hogy a 2005/2006-os tanulmányi év őszi szemeszterét Renában, egy kis norvég városkában töltsem. A készülődés egyre jobban meghozta a kedvemet és faltam az útikönyveket, térképeket a skandináv országról. Mikor kiérkeztem úgy éreztem, mintha egy másik dimenzióba kerültem volna. Olyan nyugalom, tisztaság és gyönyörű táj fogadott, amiben nem is reménykedtem. Kinn tartózkodásom alatt igyekeztem minél több helyre eljutni és minél sokrétűbben megismerni az országot. Ezért nagyon örültem, amikor lehetőséget kaptam, hogy szakdolgozatom témájaként dönthetek Norvégia mellett is. Úgy gondoltam legalkalmasabb témául az ország Európai Unióval kialakult viszonya szolgál majd. Norvégia a legek országa. Itt a legmagasabb az életszínvonal, legmagasabb az átlagfizetés, területén van a legészakibb város, itt a legdrágább az alkohol, itt gyártják a legtöbb hajót, Oslo a legtisztább főváros és még sorolhatnám… Miért tudunk erről a korántsem „átlagos” országról mégis ilyen keveset? Norvégia sok szempontból zárkózottságot mutat. Előbb utóbb azonban nyitnia kell és ennek érdekében már tett is lépéseket. Kérdés, hogy ez a nyitás mekkora lesz? Munkám során megpróbálok egy tisztább képet adni az országról. Először általánosan ismertetem Norvégia földrajzi, társadalmi, gazdasági helyzetét. Ezek az információk később meghatározóak lesznek és segítik az ország Európai Unióval létrejött kapcsolatának megértését. Bemutatom a kapcsolatrendszer kialakulásának főbb epizódjait és a létrejött együttműködési intézményeket, valamint a két fél közötti kereskedelmet. Végül mindezek ismeretében az ország EU-csatlakozásának kérdését vizsgálom. 4
I. NORVÉGIA ÁLTALÁNOS BEMUTATÁSA 1. Földrajzi elhelyezkedés és jellemzők A Skandináv-félsziget nyugati része délnyugatról északkeleti irányba haladva egy tigris fejének és hátának kontúrjait mintázza. Területe több mint 300ezer km2. Partjait a Skagerrak, az Északi-tenger, a Norvég-tenger és a Jeges tenger határolja. Déli részen hatalmas hegylánc húzódik, melyet északon lápokkal és tavakkal tűzdelt kiterjedt fennsík, a Finnmarksvidda zár le. Oroszországgal 196 km, Svédországgal 1642 km hosszú szárazföldi határa van, mely jobbára a hegygerinceken, nagyobb folyók menten fut.1 Azonban hiba lenne az ország határát a kontinens északi partjainál meghúzni. Jan Mayen, Svalbard (Spitzbergák) és a Medve-sziget is Norvégiához tartozik. Ne feledkezzünk meg arról a 2,5 millió km2 kiterjedésű antarktiszi területről sem amelyre a norvégok igényt tartanak. Az ország területének egyharmada a sarkkörön túl fekszik. Gazdaságának alapját jelentő kőolajat akkora tengeri kikötőből tárják fel, amely a szárazföldi résznél négyszer nagyobb. Ezt a területet nevezik kontinentális talapzatnak.2 Fővárosa, Oslo a 60o északi szélességen fekszik, míg a világ legészakibb városa, Hammerfest jóval túl az északi szélesség 70o-án található. Az észak-déli partszakasz 2650 km hosszú – a számtalan fjordot nem számítva. A sivatagon kívül itt minden elképzelhető tájtípus megtálalható és ez Európa legcsapadékosabb területe is. Az éghajlat olyan, mint a táj képe: állandóan változik. Norvégia talán legjellemzőbb természeti képződménye a fjord. Vizük 2-3 fokkal mindig melegebb a környezetnél. A mély fjordok bejáratát ugyanis sziklaküszöbök magasítják, így a Golf-áramlat meleg vize behatol az öblökbe, a mélyebb rétegek hideg vize nem. Ennek köszönhetően még az északabbra fekvő kikötők sem fagynak be télen, ami könnyíti az észak1 2
Németh Adél (2001): Norvégia, Panoráma országkalauzok, második kiadás, p. 9.,10. Jens-Uwe Kumpch (2001): Norvégia, Polyglott on tour, p. 12
5
dél irányú közlekedést, mely hajózás nélkül szinte lehetetlen. A morfológiai adottságokból következően az ország folyói rövidek, a sok csapadék miatt azonban bővizűek, sok helyen nagy energiával vízesésként zuhannak alá. 3 A vízeséseket és a közepes esésű folyók energiáját vízi erőművekkel hasznosítják. Az ország leghosszabb folyója a Glomma, 610 km, legnagyobb tava a Mjosa-tó, 364 km2. Norvégia területe 19 fylkére (kerületre) van felosztva. Ezek a közigazgatási területek lényegesen kevesebb hatalommal rendelkeznek, mint a szövetségi tartományok egy föderatív államban. Az útépítés, az egészségügyi ellátás, az iskolák ügyeiben dönthetnek a fylkék.
2. Mérföldkövek Norvégia történelmében A VIII. század végével jelentek meg többek közt Norvégia területén először karcsú hajóikon a vikingek, akik végigkalandozták az Atlanti-óceánt Skóciától Írországon át egészen Izlandig, majd onnan vitorláztak Grönlandig és Észak-Amerikáig. A vikingek azon túl, hogy már puszta hírük is rettegéssel töltötte el a keresztény világ embereit, hajóépítési technikájuk és felfedező útjaik révén írták be nevüket a világtörténelem könyveibe. Az egységes norvég állam gondolata Széphajú Haraldtól származik, aki az Angliában tanultak alapján határozta el, hogy egységessé és erőssé teszi Norvégiát. Az eszme megvalósításáért a mi I. István királyunkkal egyidőben élő I.Olav királyé az érdem, aki népével elfogadtatta az egyisten-hitet, s be tudta vezetni a királyság intézményét. 1152-ben megalakul Trondheim érseki székhellyel a norvég egyháztartomány is. Harald és Olav utódai sok harc, külső és belső ellentét, gyilkos háborúk ellenére 1319-ig uralkodnak Norvégiában. Ekkor már a norvég partok kereskedelmét a Hanza szövetség felügyeli. Ebben az évben Norvégia és Svédország monarchiává egyesül, majd 1375-ben megvalósul a skandináv egység Dánia, Svédország és Norvégia között. Az egységben azonban Norvégia elveszíti önállóságát és egészen 1814-ig a dán király uralma alatt, Koppenhágából kormányozzák az országot, ennek megfelelően az ország hivatalos nyelve is a dán lesz. Ibsen ezt a korszakot nevezte 400 évig tartó éjszakának. 3
Németh Adél (2001): Norvégia, Panoráma országkalauzok, második kiadás, p. 11.
6
1814-ben a kieli békében Dániának le kellett mondania Norvégiáról Svédország javára. A dán trónörökös segítségével Eidsvollban összehívják Norvégia Alkotmányozó Nemzetgyűlését. 1814. május 17-én elfogadják az alkotmányt, és egyidejűleg kikiáltják a függetlenséget. Azóta május 17. a norvég nép nemzeti ünnepe. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a svédek ugyanekkor katonai akciót hajtottak végre és végül a norvégok szövetségre léptek Svédországgal, de a két államot csak perszonálunió kapcsolta össze. 1905-ben a svéd-norvég unióhoz tartozó norvég parlament egyoldalúan megszavazta a svéd király mellőzését, mire a svédek katonai megszállást helyeztek kilátásba. A norvégok válaszul megerősítették határmenti védelmüket. Mindkét ország erős nemzeti érzései ellenére végül sikerült békés úton rendezni a konfliktust. A tárgyalásokat követően a két fél megegyezett, hogy a norvégok népszavazás útján dönthetnek arról, kívánnak-e teljesen függetlenek lenni. Népszavazást követően a svéd-norvég szövetséget hatályon kívül helyezték. Norvégiának sikerül semlegesnek maradnia az első világháborúban, s hajóparkját a jobban fizető hadviselő, az angolok szolgálatában hasznosítja. A második világháborúban sajnos az ország nem tudja megóvni semlegességét. 1940. április 9-én a német csapatok meglepetésszerűen elfoglalják Oslót, és a nyugati part mentén lévő városokat egészen Narvikig. A villámgyors lefolyású akció azért sikerülhetett, mert a Hitlerék zsoldjában álló norvég erők, élükön Quislinggel, elárulták hazájukat. A király és a kormány Angliába távozik, az országban titkos ellenállás szerveződik. A mai napig is, minden hitvány, idegen zsoldban álló hazaárulót quislingnek neveznek szerte a világban. 1945. május 7-én aztán a németek kapitulációjával véget ért Norvégia megszállása. A legészakibb területek kivételével a németek csak felégetett földet hagytak maguk után. “Soha többet április 9-ét”- ez máig döntő érvként szolgál a jelentős külpolitikai döntésekben. 4 1949-ben Norvégia a NATO alapító tagjai között szerepelt. Az ígéretes olajkutatás az Északitengeren a hatvanas években indult el, s az olajfeltárás a hetvenes évekre nagymértékben megnövelte az ország nemzeti jövedelmét. 1972. szeptember 25-én az Európai Közösségbe 4
Kővágó Pál (1972): Norvégia, Panoráma Külföldi Útikönyvek
7
történő belépést érintő népszavazáskor a választásra jogosultak 53,5 százaléka elutasítja a tagságot. 1993-ban Norvégia aláírja a közös európai gazdasági térségről szóló egyezményt, majd 1994 áprilisában másodszor történtek tárgyalások az EU csatlakozásról. A népszavazáskor a norvégok többsége ismét nemet mondott. A 2005. szeptember 12.-én kormányváltás volt Norvégiában, a választásokon ugyanis az ellenzéki balközép nyert. Az új kormányfő Jens Soltneberg lett.
3. Norvégia lakossága Norvégia 70 százaléka lakatlan. Alig 4,5 millió ember él itt, a népsűrűség csak 13 fő/km2. A legészakibb tartományban, Finnmarkban ma is sok olyan település található, amely több mint 100 km távolságra fekszik a szomszédos lakott helytől. Más a helyzet délen, Oslo, Bergen, Trondheim környéke majdnem annyira sűrűn lakott mint egy európai nagyváros. Norvégia lakosságának 75 százaléka városokban vagy ezek vonzáskörzetében él. A jelentős észak-déli különbség következményeként az állami körzetpolitika az északi területek lakóinak adókedvezményeket nyújt. A ritkán lakott területeken a bruttó nemzeti össztermék egy főre jutó részaránya igen magas a turizmusnak és a halászatnak köszönhetően. A körzetpolitika célja, hogy a délre történő vándorlást megakadályozza. 5 A lakosság csupán közel 4 százaléka nem norvég nemzetiségű, akiknek több mint fele más európai országból, illetve Amerikából származik. Ez az alacsony részarány az éghajlatnak és a korábbi merev bevándorlás-politikának köszönhető. Norvégia még a 21.század elején is meglehetősen zárt ország. Az egységesség tükröződik vissza a vallásban is: a norvég lakosság 88 százaléka protestáns, azonban a lakosság mindössze 4 százaléka látogatja a templomokat.
5
Jens-Uwe Kumpch (2001): Norvégia, Polyglott on tour, p. 18.
8
Norvégia államformája alkotmányos monarchia. Az 1937-ben született V. Harald király, a “Nép királya” 1991 óta tölti be hivatalát. A kommunisták és a konzervatívok egyetértenek abban, hogy az országnak szüksége van királyra – nagyobb politikai hatalom nélkül – korlátlan bizalommal felruházva. A parlamentáris demokrácia legfontosabb szerve a Storting, melybe a 165 képviselőt 4 éves időtartamra választják. A norvég parlament ma egy reprezentatív szervezet mintapéldánya. 9 párt képviselteti magát. Ritkán van összetűzés, ha előfordul, akkor leginkább kicsinységeken vagy a média miatt. 6
4. A norvégok Kiutazásom előtt alkalmam volt néhány olyan emberrel találkozni, beszélni, akik már voltak Norvégiában rövidebb-hosszabb időre. Mindegyikőjüktől megkérdeztem, hogy milyenek a norvégok, mire kell majd figyelnem, ha személyes kapcsolatba kerülök velük. A válasz egyik alkalommal sem volt kielégítő. Ha most magamtól kérdezem meg ugyanazt, én sem tudok egyértelmű választ adni. Nagyon kevés olyan helyzet volt, amikor megnyíltak és igazán megmutatták magukat, de mindig barátságosan fogadták mások közeledését. Egyfajta zárkózottságuk ellenére, alapvetően szimpatikus és segítőkész néppel van dolgunk. Példa értékű a munkához való hozzáállásuk, a pontosságuk. Ez szorosan összefügg a számunkra sajnos elképzelhetetlen mértékű szabálytisztelettel. Minden apró szabályt komolyan vesznek és betartanak, betartatnak. Erre egy jó példa a számtalan közül, mikor egy norvég ismerősöm kislányát vittük haza kocsival. Én a hátsó ülések egyikén ültem a hat éves kislány mellett, aki egy perccel az indulás után szólt, hogy elfelejtettem bekapcsolni a biztonsági övemet. Abban a kisvárosban ahol tanultam, az emberek nem zárják be az autójukat, ha kiszállnak bevásárolni. Nincs kerítés, ami a házaknál a telkeket elválasztaná egymástól. Az emberek megbíznak egymásban. Ez a jóhiszeműség és becsületesség jellemzi őket az üzleti életben is. 6
Jens-Uwe Kumpch (2001): Norvégia, Polyglott on tour, p. 22.
9
Úgy tartják, hogy az északi népek közül ők a legegyenesebbek és legőszintébbek ha üzletről van szó. Egyszerűen élnek, nem jellemző a nagyzolás, magamutogatás. Az emberek nem kritizálják egymást, a másságot minden értelemben normálisan kezelik. Nem kérkednek a pénzükkel, vagy a címükkel, igaz szegénység sincsen. Jóléti államban élnek és a legfrissebb felmérések szerint itt a legnagyobb az átlagfizetés Európában, de ezzel aranyosan, különösen a szolgáltatásokat nézve, itt a legdrágább élni is. Ezért be kell és be is osztják a pénzüket. „Teljesen hiányzik belőlük a nyilvánosság előtti parádézás hajlama. Ezért van az például, hogy könnyen lehet kapcsolatot teremteni magas rangú emberekkel.”7 Életmódjuk és szokásaik ötvözik a múltat és a modernt: a hagyományos kézimunka éppúgy elterjedt, mint a legújabb számítógépes játékok. Utazásaim alkalmával minden vonaton találkoztam horgoló, kötő fiatal lánnyal. Az egyenjogúság jelen van mindenhol. Különösen a politikában napi gyakorlat. Norvégia volt az első európai ország, ahol 1913-ban a női választójogot bevezették. Figyelemreméltó adat, hogy az új kormányban tíz férfi és kilenc nő foglal helyet, valamint, hogy az átlagéletkor 44 év.
7
Richard Hill (1999): Mi, európaiak, Geomédia szakkönyvek, Budapest, p. 226.
10
II. NORVÉGIA GAZDASÁGA
Norvégia gazdasági fejlődésében öt találmány játszott jelentős szerepet. A viking hajók építésének tudománya tette lehetővé a 10-12. századi tengeri kalandozásokat, rabló hadjáratokat. A szigonyágyú feltalálása nagymértékben járult hozzá a bálnavadászat fejlődéséhez. A 20. század elején megindult a vízi erőművek építése, az olcsó energiára alumíniumkohászat,
fémkohászat,
papíripar
települt.
A
halrajokat
felfedező
sonar
megsokszorozta a halászat teljesítőképességét, végül a hatalmas tengeri kőolaj- és földgázkitermelő szigetek kifejlesztése, a kőolaj és a földgáz exportja Norvégiát az utóbbi években a világ leggazdagabb országai sorába emelte. 8 Norvégia jóléti állam, és a világ egyik leggazdagabb országa. 2003-ban immár harmadik alkalommal került az élre az ENSZ Fejlesztési Programjának rangsorolása szerint, melyet a világszervezet Az Életkörülmények Fejlettségi Indexében tesz közre. A várható életkor 76,8 év a férfiaknál, 82,6 a nőknél (2004). A norvégok általában nagyon jó egészségi állapotnak örvendenek, a gyermekhalandósági ráta pedig rendkívül alacsony. Gyakorlatilag százszázalékos az írni-olvasni tudás, és a lakosság majd minden tagja középfokú végzettséggel rendelkezik. Norvégiában nem beszélhetünk krónikus szegénységről, és a többi OECD-országgal összehasonlítva a relatív szegénység szintje alacsony. Magas viszont az egy főre jutó GDP, és a javak viszonylag egyenlően oszlanak meg a lakosság körében. A nemek közti egyenlőség a társadalom minden szintjén tapasztalható. Norvégia jóléti eszményektől vezérelve egy olyan adójövedelmekből finanszírozott általános közegészségügyi szolgálatot és nemzeti biztosítási rendszert hozott létre, melynek tagja minden állampolgár és letelepedett külföldi, és amely a szociális juttatások széles skáláját kínálja. 1900 óta rendkívül megnőtt mind a közületi, mind pedig a magánfogyasztás. A fokozódó modernizációs 8
és
urbanizációs
kényszer
következtében
www.mfa.gov.hu: Norvégia gazdasági jellemzése (2005.10.25., 14:28)
11
a
hagyományos,
stabil
településmodelleket új, nagyobb mobilitást feltételező törekvések váltották fel, melyek következtében az emberek gyakran változtatnak munka- és lakóhelyet. A norvég társadalom idősebb rétege, a nyugdíjasok előszeretettel töltik az év nagyobb részét kedvezőbb éghajlatú és olcsóbb országokban. Lakásokat, házakat vásárolnak, kedvelt célpontjuk Spanyolország, ahol már százezernél többen élnek.
1. A múlt és a jelen gazdasági mutatói Norvégia a második világháború utáni évtizedekben, egészen a hetvenes évekig, az északitengeri olajmezőkből befolyó bevételek megjelenéséig, Skandinávia legszegényebb országa volt. Ekkor a világgazdasági feltételek jelentős változáson mentek keresztül, és ez nagy hatással volt a kicsi, nyitott gazdaságú országokra, így Norvégiára is. A kereskedelmi korlátok lebontása miatt a nemzetközi kereskedelem volumene sokkal nagyobb lett, amiből az exportorientált skandináv országok rengeteget profitáltak. Azonban a hetvenes évek leginkább a Bretton Woods-i rendszer válságáról szólt, amely az olajárrobbanással kiegészülve sok nemzetgazdaság addigi töretlen fejlődésére mért csapást. Azt, hogy a válság végül nem okozott komoly károkat a gazdaságban, Norvégia az északi-tengeri olajlelőhelyeinek köszönhette. Az olajárrobbanás következtében ezek kiaknázása immár nyereségessé vált, és a remélt olajbevételek miatt a kormány nem tartotta súlyos gondnak a rekordméretű költségvetési hiányt. Az olajgazdagság beköszöntével fenn tudták tartani a foglalkoztatás szintjét, nagymértékben bővíteni tudták a jóléti szolgáltatásokat, és tovább növelték a bajban lévő vállalatok és ágazatok költségvetési támogatását, illetve egyes cégek irányítását az állam át is vette. Az olaj- és gázbevételek oly mértékben bővültek, hogy 1980-ra már az exportjövedelem közel felét tették ki. A válságban lévő ágazatok közül leginkább a hajózást kellett segíteni, a kohászat ugyanis a nagyon olcsó vízenergiának köszönhetően sosem került igazán padlóra. Azonban olaj ide vagy oda, Norvégiában volt 1978-ban az OECD országok közül a folyó fizetési mérleg hiánya a legnagyobb. A válságot követő közel 15 éves szigorú monetáris politika gyümölcse végül meghozta eredményét. A gazdasági helyzet 1993-ra stabilizálódott és hosszú növekedés vette kezdetét.
12
A feltételek adottak voltak a kedvező fordulathoz. Az árak és költségek emelkedése sok éven keresztül alacsonyabb volt, mint Norvégia kereskedelmi partnereinél, s így az ország versenyképessége a költségeket tekintve sokat javult. Amikor 1993-ban a kamatszintek lecsökkentek, a befektetések is emelkedésnek indultak. 1993 és 1998 között a GDP évenként átlagban 3,7 százalékot emelkedett, a munkanélküliség a felére csökkent, és az aktivitási ráta soha nem látott magasságot ért el.
A gazdaság mutatói az új évezred kezdetén 9 Megnevezés
2001
2002
2003
2004
2005
GDP növekedés (százalék)
2,7
1,1
0,4
2,9
3,7
Munkanélküliségi ráta
3,5
3,9
4,5
4,4
4,1
Infláció (százalék)
3,0
1,3
2,5
0,5
1,4
15,4
12,6
12,8
13,8
14,8
15,8
7,03
6,85
4,52
-0,8
1,6
1,3
0,1
0,7
2,2
9,0
6,8
29,2
36,1
44,9
46,6
20073
5409
26914
14554
Folyó fizetési mérleg egyenlege (a GDP százalékában) Költségvetés egyenlege (a GDP százalékában) Export (áruk és szolgáltatások, százalékos változás) Import (áruk és szolgáltatások, százalékos változás) Államadósság (GDP százalékában) Beáramló FDI (millió NOK)
9
nincs adat
697.3 milliárd NOK 436.8 milliárd NOK nincs adat nincs adat
Forrás: www.mfa.gov.hu: makrogazdasági adatok, Minifacts about Norway, 2004; www.unctad.org
13
Beáramlott FDI állomány (millió NOK) Kiáramló FDI (millió NOK) Kiáramlott FDI állomány (millió NOK)
294400
298000
327100
308802
-10587
33034
15145
12581
481297
474390
469222
435539
nincs adat nincs adat nincs adat
1998-ra a norvég makrogazdasági mutatók már jobbak voltak, mint Nyugat-Európa nagy részében. Az igazság azonban az, hogy a gazdasági helyzet stabilizálódásában a restrikciós intézkedéseknél jóval nagyobb szerepe volt az ismét emelkedő olajbevételeknek. A gazdaság strukturális problémái továbbra is fennmaradtak, mint például az egyoldalú exportszerkezet, az olajárfüggőség, vagy az alacsony beruházási szint. A gazdasági növekedés üteme 1998 végére feltűnően csökkent, és azóta is jóval lassabb. 1999 és 2001 között a GDP évenként átlagban csupán 1 százalékkal nőtt. Mind a magán, mind a közfogyasztás nőtt, míg a befektetések bruttó szintje csökkent. 2002-ben a magas olajárak segítettek Norvégiának a világgazdaság lassú ütemű növekedésének hatásait kivédeni. 2002-es adatok szerint az ország GDP-je vásárlóerő paritáson Európában Luxembourg után a második, és világviszonylatban is az első öt között volt. A GDP 2004-ben 2,9 százalékkal emelkedett. A 2005-ös évre a Norges Bank 3,75 százalékos GDP növekménnyel számol (2006: 3,00 százalék). Az Európai Unió és Norvégia GDP-növekedésének összehasonlítása 1988 és 2004 között 10
10
IMF Country Report 06/2005 Norway, No. 05/159
14
A második világháborút követő újjáépítés idején a különböző politikai erők egyetértettek abban, hogy az új norvég gazdaságpolitika egyik legfontosabb célkitűzése a teljes körű foglalkoztatás kell, hogy legyen. Ezt a konszenzust a különböző kormányok mind a mai napig szem előtt tartják. Az 1970-es években az Északi-tengerben talált olajmezők kiépítése és az aktív
munkaerő-politika
következtében
Norvégiában
jóval
alacsonyabb
volt
a
munkanélküliség, mint a többi ipari országban. Az 1980-as évekre azonban a gazdaság globalizálódásának hatására Norvégiában is egyre érezhetőbbek lettek a világgazdasági tendenciák, és a munkanélküliségi mutatók jelenleg a nemzetközi szinten tapasztalható ingadozást tükrözik. Az Északi-tengerre épülő olajipar sok új munkahelyet teremtett, ezzel együtt az 1980-as évek elején a munkanélküliség növekedni kezdett. 1987-88-tól kezdődően a világgazdaság Norvégiára is kiható problémái a munkanélküliségi mutatók újabb, és ezúttal komolyabb emelkedését vonták maguk után.11 A viszonylag magas norvég bérek egyre fokozódó mértékben vonzzák a külföldi munkaerőt a norvég szolgáltatási szektorba. Jelentős különbség figyelhető meg a havi bruttó átlagkereseteket tekintve a nyugat-európai országok és a többi európai állam között - derül ki a Gfk Csoport 26 országot vizsgáló felméréséből. Az élen álló Norvégiában 900 000 forintnak megfelelő összeg az átlagkereset, hazánk a középmezőnyben található. A norvég bérek korábban is magasak voltak. 1997 és 2001 között a bérköltségek szintje Norvégiában évente 2,2százalékkal nagyobb mértékben emelkedett, mint az ország kereskedelmi partnereinél. A 2000-ben és 2001-ben kemény bértárgyalásokon elért béremelések mögött nem volt elég teljesítménynövekedés, a gazdaság nemzetközi versenyképessége csökkent, az export visszaesett, az ipar megkezdte a kivonulást. A mérsékelt gazdasági növekedés ellenére a foglalkoztatás szintje emelkedett, és 2001-re soha nem látott magasságot ért el. Abban az évben a norvég lakosság 77százaléka állt munkaviszonyban, szemben az Unió átlag 64százalékával, és az OECD országok átlag 66százalékával. Ha az 1993 és 2001 közötti időszakot figyeljük, 260000-rel nőtt a munkavállalók száma, míg a munkanélküliség ugyanebben az időszakban 3százalékot esett, 2001-ben 3,6százalék volt, ami az OECD országokat tekintve a legalacsonyabbak közé tartozik. Az utóbbi időkben főleg az EU új országaiból 27 000 dolgozó érkezett és helyezkedett el, leginkább az építőiparban. A 11
Gallai Sándor (1998): A skandináv modell, Aula, p.184
15
munkanélküliek száma (88 000 fő) közben kis mértékben csökkent.12 A munkanélküliségi ráta 2004 negyedik negyedévében szezonálisan korrigálva 4,5 százalék volt, nemzetközi mértékkel mérve viszonylag alacsony. A 2005-ös évre a Jegybank már csak 4 százalékos mutatóra számít. Ennél is tovább csökkenő 3,0 százalékos értékre számítanak 2006-ra. Munkanélküliség és foglalkoztatottság 2000-2005 13
A norvég munkaerő-politika egyik legjelentősebb eszközét a megyei és települési szinten létrehozott állami foglalkoztatási központok hálózata képezi. A hatóságok több rétű foglalkoztatási intézkedéseket hoztak, többek között munkabér-támogatásban részesítik azokat a cégeket, melyek új alkalmazottakat foglalkoztatnak. Meg kell említeni továbbá a különböző tréningeket és állásbörze-programokat, valamint a korlátozott munkavállalási lehetőséggel rendelkezők számára hozott speciális intézkedéseket. Az elmúlt néhány évben a foglalkoztatás
mértéke
2,2-2,3
millió
alkalmazottnál
stabilizálódott.
A
nők
foglalkoztatottsága az 1980-as években erőteljesen megnőtt, és azóta is magas. A norvég munkaerőpiacon jelentős a részmunkaidőben foglalkoztatottak száma is. A dolgozó nők valamivel több mint a fele, a férfiaknak pedig a 10 százaléka heti 36 óránál kevesebbet dolgozik.
12 13
www.vg.hu (2005.11.17.): 900ezer forint az átlagfizetés (2005. 11.02., 18:41) IMF-Country report (2005. június): Labour Market Developments, p. 14.
16
Az infláció, annak ellenére, hogy Norvégia olajexportáló országként a magas olajár miatt nem annyira érzékeny az árnyomásra, enyhén emelkedik a Norges Bank által megcélzott 2,5 százalékos határ felé. A 2002-es 1,3 százalékos, majd a 2003-as 2,5 százalékos éves drágulás után az infláció 2004 januárjában -1,8 százalékra esett, azután szerencsére az év hátralévő részében normalizálódott a helyzet és emelkedni kezdet, így az egész évre nézve az emelkedés csupán 0,5 százalékos lett (+0,3 százalék a magban). Az infláció 2005 áprilisában 1,2 százalékon állt (+0,8 százalék a magban). A Norges Bank szerint tovább folytatódhat a fejlődés: A Jegybank 2006-ra a magban a fogyasztói árak 2,00 százalékos növekedésére számít. 14 Az államháztartás pluszban van, köszönhetően a jól ismert ténynek, miszerint Norvégia nyersanyagokban viszonylag gazdag, főként olajban és földgázban. A költségvetés minden évben többlettel zár. Az olajüzlet bevételeinek köszönhetően emelkedett a 2003-as norvég költségvetési többlet 118,8 milliárd NOK-ról 2004-ben 192,9 milliárd NOK-ra. A 2005-ös évre 262,1 milliárd NOK nagyságú pluszra számíthatunk. A beáramló külföldi közvetlen beruházások (FDIs) majdnem megháromszorozódtak a múlt évtizedben és elérték a 35 milliárd eurót 2002 végére. A kiáramló közvetlen beruházások növekedése1994 óta erősebb, mint a beáramló és elérte a 40,5 milliárd eurót. A legerősebb emelkedés az EGK régión kívül ment végbe. Az FDI azonban évről évre változik, erősen befolyásolja ugyanis alakulását a fontosabb egyedi műveletek alakulása (leginkább az olaj-és gázszektorban). Norvégiának jók az esélyei, hogy ellenálljon a többi ország konjunkturális gyengeségének. Ez az alapkamatnak is jót tehet. A legutóbb az alapkamatot változatlanul hagyó döntést kísérő kommentárban 2005. április 20-án kijelentették, hogy az alapkamatot lépésenként fogják emelni, de ehhez egyelőre még túl korán van. Fontos a „lépésenkénti” kamatemelés kihangsúlyozása, mivel a Norges Bank eddig inkább hajlott a nagyobb ütemű emelésre. A Norges Bank kamatemelés terén úttörő szerepet tölt be Európában. Amíg más országokban szóba sem kerül az alapkamat emelése, addig a Norvég Jegybank hónapok óta készíti fel a 14
www.eco.hu (2005. június 2.): A Norges Bank kamatemelés terén úttörő (2005.11.05., 15:25)
17
piacot arra, hogy a norvég alapkamatot még 2005 során „normalizálni” fogják „különlegesen alacsony” szintjéről. A skandináv ország, melynek gazdasága a rengeteg nyersanyag miatt jelentősen különbözik a többi európai országétól, jelenlegi gazdasági körülményei alkalmasak a kamatemeléshez. A múlt évben az alacsony alapkamat a gazdasági aktivitás növekedéséhez vezetett. Legfrissebb inflációs jelentésében a Norges Bank már szükségét látta azon feltételek megteremtésének, hogy a kapacitáskihasználtság ne érjen el túl magas szintet. A Norvég Korona 1997 és 2000 között azonban évente átlagban 1százalékkal gyengült. 2000 második harmadától aztán jelentősen emelkedett, és 2002-re már 5,2százalékot javult az euróval szemben. Valószínűleg profitálni fog az esetlegesen növekvő kamatból is. Amikor még változatlanul hagyták az alapkamatot, az EUR/NOK egészen 8,0415-ig esett. Amennyiben sűrűsödnének a jelek, hogy közeleg a kamatemelés, akkor akár még alacsonyabb árfolyamok is elképzelhetőek, mielőtt középtávon elérhető közelségbe kerülne a 8,0000-as érték.15 A kormányzati kiadásokat 1,8 százalékkal növelnék. Emellett jelentős, mintegy 1,65 milliárd koronás adócsökkentési tervei is vannak a kormánynak. Csökkentenék a jövedelemés a vagyonadót, és a lakóingatlanokra kivetett adót eltörölnék. Könnyítenék továbbá a vállalatok adóterheit is. Ezzel szemben az áfát a jelenlegi 24-ről 25 százalékra emelnék, ami 6 milliárd koronás többletbevételhez juttatná az államot. A társadalombiztosítás területén több önálló megtakarításra ösztönöznék a polgárokat, és jelentősebb pénzügyi hozzájárulást várnának a munkaadóktól is.16 Az állami egészségügyi ellátást éppen úgy, mint a nyugdíjvagy munkanélküli biztosítást az állam finanszírozza. Ezért az adókulcsok csak első pillantásra tűnnek nagyon magasnak. Természetesen az állam a legnagyobb munkaadó is. Milliárdokat költenek az oktatásra és az orvosi ellátásra. A kritikusok szerint azonban különösen elhanyagolják az oktatás- és egészségügyet, és nem lépnek fel kellő mértékben a munkanélküliség ellen.
15 16
www.eco.hu (2005. június 2.): A Norges Bank kamatemelés terén úttörő (2005.11.05., 15:25) www.vg.hu: Fordulat előtt Norvégia, Tar Gábor (2005. 11.25 16:55)
18
A kereskedelmi mérleg jelentősen pluszban van. A 2003-as 200,3 milliárd NOK-os többlet után 2004-ben a passzívszaldó 231,2 milliárd NOK lett. 1990-ben hozták létre az Olajalapot, melyen keresztül az olajbevételeket fektették be külföldön. Ezzel szándékoztak bebiztosítani, hogy a következő generációk is profitálhassanak az olajból származó gazdagságból. Az Olajalap piaci értéke 2005. március 31-én 1,09 billió NOK-on állt. 3317 A norvég kormány a 2005-ös költségvetésben egyszerre tervezi az adók jelentős csökkentését és a kiadások növelését. Ehhez azonban a megengedettnél nagyobb mértékben kell hozzányúlnia az olajbevételekből képzett alaphoz. Ez az alap nemrégiben elérte az 1000 milliárd norvég koronát, de ennek csak négy százalékát szabad a költségvetési kiadások fedezeteként felhasználni. Így csak mintegy 42 milliárd koronát költhetnek erre a célra. 18
2. A norvég gazdaság legjelentősebb ágazatai Norvégia gazdaságpolitikájának célja a munkanélküliség és az infláció elkerülése, a gazdasági növekedés ösztönzése, továbbá az ipar szerkezetének alakítása és a bevételek elosztása. Norvégiában az olykor ridegnek és barátságtalannal tűnő természet nagy gazdagságot rejt, melynek köszönhetően az ország századok során energiahatalommá nőtte ki magát. Egykor halászok, parasztok országa volt, melyet a nyári hónapokban gazdag angol családok, és az európai kontinensről érkezők látogattak. Azt, hogy ma Norvégia a világ egyik leggazdagabb országának számít, a tengerben és a tengerfenéken rejlő nyersanyagoknak köszönheti. Az északi-tengeri és a jeges-tengeri ásványkincsek kiaknázásának lehetőségét, az 1960as évek elején Dánia, Norvégia és Anglia az úgynevezett tengelyvonal-elv alapján osztotta fel. A norvég kontinentális talapzat ma négyszer nagyobb, mint a szárazföld. Hogy az eltelt 3 évtizedben mekkora fejlődésen ment keresztül Norvégia olajipara, azt az is bizonyítja, hogy ma 3 nap alatt termelnek ki annyi olajat, mint 1971-ben egész évben, s 1999- re már a
17 18
www.eco.hu (2005.06.02.): A Norges Bank kamatemelés terén úttörő www.vg.hu: Olajpénzben dúskál Norvégia (2005. 11. 25. 17:23)
19
skandináv ország vált a világ második legnagyobb olajexportőrévé. Csak 1989-97 között az évi olajtermelés 75 millió tonnáról 157 millió tonna fölé emelkedett.19 A Norvég Petróleum Igazgatóság legfrissebb becslései szerint a kontinentális lemezen található olajnak a harmadát, gáznak pedig csak 9 százalékát termelték ki eddig. Szintén becslések szerint az egész olaj- és gáztartalék 27 százaléka a Barents-tenger alatt található, ahol egyébként Norvégia és Oroszország között vita folyik a határok helyzetéről. A két ország emellett a jövőbeni kitermelésbeli együttműködésről is folytat tárgyalásokat. Norvégia az eltelt 30 évben igen nagy tapasztalatra és szakmai tudásra tett szert az olajiparban. Ennek bizonyítéka, hogy a norvég olajipar 2001-ben 4,25 millió euró értékben exportált nem petróleum-tartalmú árut és szolgáltatást. Itt említhető például a hatalmas Condeep fúrótorony, mely fémes betonszörny magasabb a New-York-i Empire State Buildingnél. A norvég betontechnológiát alkalmazták a világ első sarkvidéki tengeri olajkitermelő vállalkozásában, az Újfundland melletti Hibernia mező kiépítésénél is. Egy másik 100 százalékig norvég fejlesztés, a megnövelt kitermelés. Mikor Norvégia 1971-ben olajkitermelésre adta a fejét, az általános nézet az volt, hogy a földben található olajkészletek csupán 17 százaléka termelhető ki. Norvégia ezt nem fogadta el, és új technológiák kifejlesztésébe kezdett. Ma 44 százalékot érnek el víz, gáz és kémiai anyagok befecskendezésével, valamint vízszintes fúrással, és a céljuk az 50 százalék.20 A gáz tekintetében kicsit más a helyzet: Norvégia a világ gázkészletének 3 százaléka felett rendelkezik, és 2005-re egyike lesz az 5 legnagyobb gázexportőrnek. Becslések szerint a norvég gázkivitel Európába 2001 és 2005 között megtriplázódik (2001-ben az európai gázimport 10százaléka jött Norvégiából, s az előrejelzések szerint ez 2005-ben kb. 30százalék lesz). A norvég gázvezetékek az Északi-, és a Norvég-tengertől Angliáig, Németországig, Belgiumig és Franciaországig nyúlnak. Az ország a világ legnagyobb tenger alatti gázvezetéküzemeltetője. A gáziparban a legnagyobb versenytársak az európai piacért Oroszország és Algéria. A földgázkitermelés 2001-ig évente 30 milliárd köbméter, melyet 2005 végéig meg kívánnak duplázni.
19 20
Jens-Uwe Kumpch (2001): Norvégia, Polyglott on tour, p. 20. http://odin.dep.no (1999): Norwegian oil and gas enter a new century (2005.10.29., 18:45)
20
A norvég exportbevétel több mint fele az olaj- és a gázüzletből származik. Norvégia az egyik legfontosabb kőolajexportőrként tartja pozícióját, bár nem tagja a világ kőolajexportáló országai szervezetének, az OPEC-nek. Bár már többször meghívták, és ugyan olykor együttműködik vele, a legtöbbször túlzónak tartja a szervezet lépéseit. Így 2002 januárja és júliusa között hajlandó volt kooperálni az OPEC-kel, s az olajárak emelése érdekében visszafogta termelését. 2003 szeptemberében azonban Einar Steensnaes olajipari miniszter kijelentette, hogy nem támogatják tovább az OPEC kitermelést csökkentő döntését.21 A természet másik fontos adománya szintén közvetlen összefüggésben van az Északitengerrel. A halászat és a korszerű haltenyésztés a gazdaság másik fontos ágazata. A norvég halászközösség egész Skandináviában a legnagyobb, ennek ellenére társadalmi arányuk igen alacsony. Hogy mégis jelentős politikai befolyással bírnak, annak két oka van. Egyrészt a norvég halászoknak kötelező csatlakozniuk az érdekvédelmi szervezethez, aminek köszönhetően a szakszervezeti szervezettségük egész Norvégiában kimagaslónak számít. A szervezet ellenőrzi a szakmába bekerülés mellett a kifogott halak felvásárlását és értékesítését, és a redisztribúcióból számukra juttatott támogatások szintjét is fenn tudták tartani. A másik tényező, mely a halászok politikai erejét meghatározza, a regionális politika kiemelt fontossága. Sok, főleg távoli, északi vidéken a halászat évszázadok óta a megélhetés fő forrása. Alacsonyabbak az adók, és külön ezzel a céllal létesített hitelintézetek támogatják az iparilag kevésbé fejlett vidékeket. Ennek a támogatási rendszernek az a célja, hogy elősegítse az innovációt, fenntartsa a hagyományos iparágakat, illetve, hogy meggátolja a helyi ipar hirtelen eltűnését. Norvégiát a világ három legnagyobb tengeri hal és rák exportálói között tartják számon. Jó ízük és rendkívüli tápértékük miatt frissen, fagyasztva vagy feldolgozott formában mintegy 150 országban fogyasztják az Északi- és a Barents-tengerből kifogott halakat, kagylókat és rákféléket, akárcsak a norvég partok mentén létesített számtalan haltenyészetből származó halakat. A nyershalból származó exportbevétel évente 20 milliárd norvég korona. Az elmúlt három évtizedben a norvég akvakultúra folyamatosan a világ élvonalában volt. A norvég szakemberek a haltenyésztésben használatos különböző
21
www.figyelo.hu ( 2003.09.26.): Norvégia nem tolja az OPEC szekerét. (2005. 11.12., 20:23)
21
felszereléseket fejlesztettek ki és állítanak elő: tenyésztési, tartási és táplálási rendszereket, figyelő-berendezéseket, valamint a hal feldolgozására szolgáló technológiát.22 Turisták százezrei látogatják anélkül, hogy bármit is tudnának a norvég ipari termelésről. Sem atomerőmű, sem szénerőmű nincs az országban. A bőséges csapadék duzzasztotta folyók oly mértékű olcsó energia termelését teszik lehetővé, amelyet egy nagy energia-felhasználó ország tud csak hasznosítani. A vízerőművekből nyert elektromos áramot tenger alatti kábelen exportálják. Közel harmadát fémipari, vegyipari és petrokémiaipari termékek, valamint papír és cellulóz előállítására és különböző ércek feldolgozására használják. A feldolgozóipar az ország
legnagyobb
szárazföldi
exportágazata.
Az
autóipar
számára
előállított
alumíniumtermékek, vas-és acélötvözetek ma Norvégia iparának legfontosabb termékei közé tartoznak. A norvég ipar csaknem kizárólag vízi energiát használ, ami a többi országhoz képest a berendezések gazdaságosabb és tisztább üzemeltetését biztosítja.
23
2002-2003-ban
még jó eredményeket mutatott a bányászat, a papíripar, a vegyi alapanyag ipar és színesfémek, főleg az alumínium gyártása. Az új iparágak fejlődését a kutatásra és fejlesztésre fordított költségek után járó adókedvezmények, továbbá a kutatásfejlesztésre előirányzott állami támogatások serkentik. Visszaesett azonban az élelmiszeripar, a textilipar, a faipar, a bútoripar, a gumi- és műanyagipar, a fémfeldolgozó iparágak, a fémipari termékek, gépek és berendezések, villamossági és optikai termékek, szállítóberendezések és mindenféle fogyasztási cikk termelése. Ezeken a területeken az exportőröknek egyre újabb lehetőségek adódnak a norvég piacon. A norvég gazdaság teljesítményének nagy részét a szolgáltatások adják. (Építés, tatarozás, javító szolgáltatások, szállásadás, szállítás, pénzügyi szolgáltatások, üzleti szolgáltatások, stb.) Nagy szerepet játszanak az ország exportjában, annak valamivel kevesebb mint felét teszik ki. 2003-ban az exportált szolgáltatások értéke mintegy 160 millió korona (mintegy 20 millió euró) volt, és ennek megközelítőleg a fele a hajóiparból származott. Mindent egybevetve Norvégia teljes exportjának valamivel kevesebb mint a negyedét szolgáltatások teszik ki.24
22
www.norvegia.hu: Norvégia és az EU (2005.10.28. 20:52) www.norvegia.hu: Norvégia gazdasága (2005.10.28. 20:52) 24 www.mfa.gov.hu: Norvégia gazdasági jellemzése (2005.10.25., 14:28) 23
22
A norvég gazdaság szektoronkénti megoszlása a fejlett országokban megszokott képet mutatja. A mezőgazdaság az összgazdaság 1,9 százalékát, az ipar 30,8 százalékát, míg a szolgáltatások 67,3 százalékát teszik ki.25
3. Norvégia külkereskedelme Norvégia prosperitása és gazdasági növekedése nagy mértékben függ a jó külkereskedelmi keretlehetőségektől, ezért az ország lelkes kezdeményezője egy sor kötelező érvényű mindenre kiterjedő nemzetközi kereskedelmi szabályozásnak. Norvégia 1947-ben 23 másik állammal együtt részt vett az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT General Agreement on Tariffs and Trade) megalapításában. A megkötött nemzetközi szerződések tovább erősödtek, amikor 1995-ben a GATT átalakult, és létrejött a Világkereskedelmi Szervezet, a WTO. Norvégia gazdasági jelentősége lényegesen nagyobb, mint amire a lakosság alapján számítani lehetne (a Föld összlakosságának valamivel kevesebb mint 0,1 százaléka él Norvégiában). A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) 2002-es statisztikai adatai szerint Norvégia a 27. helyen van az exportot illetően, és a 32. helyen az import terén. 2001-ben az exportált és importált áruk és szolgáltatások összértéke elérte a Norvég GDP 75 százalékát, a világviszonylatban mért 45 százalékos átlaggal szemben. Ez azt jelenti, hogy a külkereskedelem Norvégiában lényegesen fontosabb, mint sok más országban. Bizonyos szektorokban Norvégia tekintélyes piaci részesedésnek örvend. A már említett ágazatokon kívül meg kell még említeni a könnyűfémeket, hajózási felszereléseket és egy sor hajózással kapcsolatos szolgáltatást, mint például a biztosítási osztályba való sorolást, tanácsadást és hajókár-biztosítást. Külkereskedelmének összetétele különleges helyet biztosít Norvégia számára a többi ipari ország között. Az OECD statisztikái szerint az OECDországok összesített áruexportjának mintegy 85 százaléka késztermék, Norvégia esetében ez a szám 28 százalék körül van. A nyersanyagkészletről kialakult képet árnyalja az a tény, hogy a nyersanyag-ipar jelentős munkafázisai hatalmas szaktudást és csúcstechnológiát követelnek, még ha a végtermék nem is minősül készterméknek. A kőolajszektor érzékletesen szemlélteti, 25
www.cia.gov: CIA-The World Factbook (2005.11.28, 17:52)
23
hogy mit is jelent tulajdonképpen a szakismereteket feltételező nyersanyag-ipar, ugyanis jelentős exportcikké vált az iparágon belül kidolgozott technológia és know-how. 2001-ben a kőolajipar mintegy 34 millió korona (kb. 4,25 millió euró) értékben exportált nem kőolajszármazékot és szolgáltatást. Jóllehet a hagyományos árucikkek exportja abszolút értékben növekedett az 1990-es években, az árucikkek kivitelének aránya az összexporthoz viszonyítva az 1991-ben regisztrált 36 százalékról 2001-ben 31 százalékra csökkent. Ebben természetesen jelentős szerepet játszott az olajárak nagy ingadozása is. Az exportált szolgáltatások 2002-ben elérték a 152 milliárd koronát (kb.19 milliárd euró). A szolgáltatásokból származó exportbevételeknek mintegy a fele a hajózási szektorban keletkezett. Más típusú szolgáltatások közül az elmúlt évtizedben az üzleti és pénzügyi szolgáltatások terén regisztrálták a legnagyobb növekedést, jóllehet a kőolajiparhoz kapcsolódó szogáltatások terén is növekedés tapasztalható. Az olajból és gázból származó bevételek növekedésének következtében az 1991-ben regisztrált 28 százalékról 24re csökkent a szolgáltatások exportjából származó bevételek aránya. A különböző szolgáltatások a világkereskedelem egyre nagyobb hányadát képezik. A világtendenciától eltérő norvég tapasztalatok azzal magyarázhatók, hogy a norvég olajexport terén mutatkozó növekedés még ennél is magasabb. Termékek exportja és importja Norvégiában 2002-ben 26 Import
Termék
millió NOK
százalék
millió NOK
százalék
Élelmiszer
16016
5,8
30269
6,4
Nyersanyag
17974
6,5
7998
1,7
10097
3,7
287461
60,7
111995
40,5
56046
11,8
43202
15,6
50079
10,6
Üzemanyag, elektromos áram Gépek,
szállítási
eszközök Befejezett termékek
26
Export
Minifacts about Norway, 2004, Ministry of Foreign Affairs, p. 52.
24
Azonban a norvég ipar termékei, ideértve a halat és a haltermékeket is, számos piacon továbbra is vámakadályokba ütköznek. Norvégia hosszú távú célja valamennyi ipari termékre kiszabott vám eltörlése. A tárgyalások jelen szakaszában arra összpontosítunk, hogy hal és haltermékekre, különösen a feldolgozott termékekre sikerüljön jelentős vámcsökkentést elérniük. A protekcionista intézkedések és az anti-dömping vámok egyre nagyobb problémát jelentenek, és aláássák a piacra jutás esélyeit. A norvég termékeknek, különösen a haltenyészetekből származó termékeknek az USA-ban és az EU-ban egyaránt szembesülniük kell ezekkel az intézkedésekkel. Norvégia ezért komoly erőfeszítéseket tesz a WTO keretei közt azért, hogy nehezebb legyen protekcionista megfontolásból ilyen intézkedéseket hozni. Földrajzi értelemben a norvég export főként Európa, ezt követően pedig Észak-Amerika és Ázsia fejlett piacaira összpontosít.
4. Vegyes gazdaság A norvég gazdaságot általában mint vegyes gazdaságot jellemzik, ahol a kapitalista piacgazdaság mellett egyértelműen megmutatkozik az állami részvétel hatása is. A többi nyugat-európai országhoz hasonlóan a legtöbb iparág fejlődését nagymértékben a magán-tulajdon és a magánszektor irányította. Bizonyos iparágak azonban állami tulajdonban vannak, vagy az állam tartja fenn őket. Az állami tulajdon jelenlétével és a magánszektor szabályozásával a norvég gazdaság a piac- és tervgazdaságot kombinálja. Az állami irányítás adók, vámilletékek és támogatások formájában nyilvánul meg. De megmutatkozik az engedélyezési rendszerben, és a munkakörnyezeti, könyvviteli, környezetvédelmi és bizonyos termékekkel kapcsolatos előírásokban is. Az 1990-es évek során az iparban jelentkező állami tulajdon egyre inkább tiszta tőkebefektetés formájában érvényesül. Az ipari szektor többnyire magántulajdonban van, de Norvégia legnagyobb vállalatainak, mint pl. a Statoil és a Norsk Hydro, az állam a legnagyobb részvényese. A Statoil (állami tulajdonban levő norvég olajtársaság) kiemelkedő szerepet játszik Norvégia mélytengeri 25
olajiparában, továbbá a petrokémia, olajfinomítás és olajértékesítés terén. A mezőgazdaság és halászat magántulajdonban van, leszámítva a fakitermelésre alkalmas erdőterület tíz százalékát, mely állami tulajdon. A bankszektoron belül többnyire állami tulajdonban levő bankok állnak a gazdasági élet különböző szereplőinek (mezőgazdaság, halászat, nehézipar) és a közigazgatási intézmények rendelkezésére, továbbá állami pénzintézetek nyújtanak hitelt a regionális fejlesztésekhez, lakásépítéshez és a tanulmányok finanszírozásához. A vízi erőművek és villamosenergiatermelő telepek jelentős része szintén állami tulajdonban van. Bár a vasút és a posta állami monopóliumot képeznek, az állami tulajdonban levő cégek számára szavatolt a teljes körű szabadság, ami azonban egyre élesedő versenyhelyzetet von maga után. Az iparosodott világban végbemenő deregulációs és privatizációs folyamatokkal összhangban a norvég gazdaságban is fokozatosan csökken az állami szerepvállalás. 27
27
www.norvegia.hu: Norvégia és az EU (2005. 10. 29., 10:22)
26
III. NORVÉGIA ÉS AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ 1. Norvégia Európa-politikája A norvég társadalomnak, kultúrának, valamint a politikai és gazdasági köröknek, illetve területeknek mindig is szoros kapcsolatai voltak Európa többi részével. A nemzetközi együttműködés és stabilitás, főleg Európa vonatkozásában a norvég külpolitika fő céljai között szerepeltek. Ennek megfelelően Norvégia az 1940-es években alapítója volt az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ), az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek (EBESZ), az Észak Atlanti Szerződés Szervezetének (NATO), valamint az Európa Tanácsnak. Norvégiában két alkalommal, 1972-ben és 1994-ben tartottak referendumot az ország európai uniós csatlakozásáról, de a polgárok többsége mindkétszer a tagság ellen szavazott. Ennek ellenére Norvégia a legtöbb területen mind a mai napig szorosan együttműködik az Európai Unióval. Bár a tagság kérdésében a vélemények megoszlanak, politikai szinten általános egyetértés van arra nézve, hogy Norvégiának tevékeny és konstruktív partnernek kell lennie. 2. Norvégia útja a skandináv egységtől az EU kapujáig Skandinávia kétségkívül egyik legjellegzetesebb sajátossága, s külpolitikai fő irányvonala a semlegesség elve. A skandináv országok mindig is nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy kimaradjanak a nagyhatalmak játszmáiból, a deklarált semlegesség és az izolacionalizmus gyakorlata a XIX. századra nyúlik vissza.
A skandináv népek, közös eredetük, nyelvi
rokonságuk, vallási, filozófia és törvényalkotói hagyományaik, politikai és szociális eszméiknek hasonlósága révén mindig – bar változó intenzitással – az északi kulturális azonosság- és összetartozás-tudat hordozói voltak. A II. világháborút követően azonban ráébredtek, hogy nem elég a semlegesség, szuverenitásuk fenntartásához biztosabb megoldást kell tálalniuk. Norvégia Dániával egyetemben a NATO alapító tagjaiként az észak-atlanti szövetségben vélték felfedezni szuverenitásuk védelmét.
27
A következő fordulópont 1953-ban következett, amikor felállították az Északi Tanácsot, mely az első közös észak-európai intézmény volt, melynek intézményesített feladatául tűzték ki az adott szubrégió kapcsolatainak átfogó hálózatát kiépíteni, ezáltal is erősítve és megőrizve annak homogén egység-jelleget. Az ET a nemzeti parlamentek képviselőinek közös intézménye, évente egyszer ülésezik. Az 50-es években merült fel a későbbi EGK (Európai Gazdasági Közösség) létrehozásának ötlete. A skandináv országokkal kezdettől fogva nem számoltak komolyan. Igaz, ezen országok Nagy-Britanniával karöltve elleneztek minden olyan törekvést, mely a kormányközi megállapodások helyett szupranacionalista módszereket alkalmazott. A britek eközben inkább az EFTA (Európai Szabadkereskedelmi Társulás) létrehozását szorgalmaztak, mely 1960-ban a stockholmi szerződéssel meg is történt, és melynek alapító tagjai voltak Ausztria, Dánia, Nagy-Britannia, Norvégia, Portugália és Svédország. Finnország 1961-től társult, 1986-1994 között teljes jogú tagja volt, Izland 1970-ben, Liechtenstein 1991ben csatlakozott a társuláshoz. A szervezet biztosította az ipari termékek szabad kereskedelmét és liberalizálta a tagok közötti kereskedelmet. Eltörölték az iparcikkek importjára kivetett vámokat és mennyiségi korlátozásokat, megszüntették az exporttámogatást. A szervezet viszont megrekedt ezen a szinten, és nem jött létre a tagok között vámunió. Az 1960-as EFTAhoz való csatlakozás a skandináv országok részéről nem volt kérdéses, hiszen ez a lépés megfelelt mind liberális kereskedelempolitikájuknak, mind pedig angolszász orientációjuknak. Norvégia és a skandináv államok akkor kerültek nehéz helyzetbe, amikor a britek 1961-ben beadtak csatlakozási kérelmüket az Európai Gazdasági Közösséghez. A kérdés az volt, vajon kövessék-e Nagy-Britanniát az EGK-ba veszélyeztetve ezzel szuverenitásukat, avagy a brit kapcsolatok gyengülésének veszélyével kívül maradjanak. Norvégia végül Dániával egyetemben az EFTA létének veszélybe kerülése miatt a brit utat választotta, és 1962-ben szintén eljuttatta csatlakozási szándékát a szervezethez, azonban De Gaulle francia elnök az angol belépés elleni 1963-as vétója a skandinávok kimaradását is maga után vonta.
28
1967-ben Nagy-Britannia ismét benyújtotta csatlakozási kérelmét, s így tett Norvégia és Dánia is, De Gaulle ellenkezése azonban ismét gátat szabott az Európai Gazdasági Közösség bővítésének. 1969-ben azonban a francia elnök lemondása zöld utat adott az angolok felvételének, ami valószínűsítette Norvégia és Dánia csatlakozását is. Mivel a belépés a belpolitikai életet erősen felkavaró ügynek számított, mindkét országban népszavazást írtak ki. Az 1972-es referendum eredményeként Dániában 63 százalékkal a csatlakozáspártiak, míg Norvégiában 53,5 százalékkal az ellenzők győztek. Az eredménytől függetlenül a vita mindkét országban az egész pártrendszert megrendítette. Norvégiában ezt követően több mint egy évtizeden át nem került napirendre az EGK-val való együttműködés szorosabbá tétele. Az 1970-es évtizedet ugyanis a népszavazás emléke, valamint az olajtermelésből származó egyre nagyobb bevételek az úgynevezett „magabiztos izolacionalizmus” korszakává tette. Az 1973-as, majd 78-as olajválság hatására a kőolaj ára olyan szintre emelkedett, melynek köszönhetően Norvégia alig néhány év alatt meggazdagodott, s a legszegényebb skandináv országból a szociális biztonság, a növekvő jövedelmek és közkiadások nemzete lett. Az erősen visszahúzódó norvég magatartás csak az 1985-től kiújult pénzügyi problémák hatására kezdett valamelyest enyhülni. Az olajárak igen jelentős visszaesése rádöbbentette Norvégiát, milyen kiszolgáltatottá is váltak a nyitott gazdaságú nemzetek a nemzetközi gazdasági változások hatására.28 Az északi országok nemzeti politikainak a középpontjában álló biztonságpolitikai megfontolások összhangba kerültek az európai integrációban történő aktívabb részvétel igényével. E megfontolásból kezdeményeztek az EK-val, mely a legfontosabb egységesülő felvevőpiacnak számított, a gazdasági kapcsolatok megerősítését. 1992-ben Svédország, Finnország és Norvégia beadta felvételi kérelmet az EK-ba. Ekkor még sem Norvégiában, sem Svédországban nem merült fel a teljes EK-tagság ötlete. Inkább az EGT-ben (Európai Gazdasági Térség) látták a lehetőséget, mely az EFTA és az EK tagállamai fogtak össze, egyetlen hatalmas szabadkereskedelmi övezetté. (Norvégia EGT Megállapodása 1994
28
Lindström, U.: Euro-Consent, Euro-Contract, or Euro-Coercion, Skandinavian University Press, Oslo, 1992, IN: Gallai Sándor: A skandináv modell, Aula, p. 157
29
januárjában lépett érvénybe.) Mégis, a külső politikai helyzet hatására, Norvégia a csatlakozási kérelem beadása mellett döntött. Az 1993-ban megkezdődött csatlakozási tárgyalások alkalmat teremtettek arra, hogy fel lehessen mérni mekkora szerephez jut az egységes északi identitás a nemzeti politikai és az európai közösségi érdekek érvényesítésekor. A tárgyalásokon egyértelműen kiderült, hogy a közös identitás és az északi együttműködés eredményeinek a megőrzésére épülő politika nem veszített jelentőségéből. A svéd, norvég és finn delegáció hangsúlyozta, hogy az északi együttműködés vívmányait az EK-hoz való csatlakozás után is fenn kívánják tartani, aláhúzva az 1954-ben kialakított Északi Útlevél Unióhoz fűződő érdekeket. (Az Útlevél Unió megszűntette az útlevél használatát Skandináviában, és az EK-csatlakozás felvetette annak veszélyét, hogy az északi állampolgárokat diszkriminálhatják a Közösség külső határain történő belépéskor, ami elsősorban Izland esetében volt rendkívül hátrányos, mivel az ország be sem adta tagfelvételi kérelmét.) Az Északi Útlevél Unió fenntartását a skandináv tárgyalódelegációk prioritásként jelölték meg. Szintén közös prioritásként értelmezték az északi területeknek, a gyéren lakott és a fejlődésben visszamaradt régiók számára juttatandó európai uniós pénzügyi támogatások igénybe vételét, ami szintén látványos sikert hozott. Az északi tartományok közös erőfeszítésének eredményeként megegyezés született arra vonatkozólag, hogy a skandináv országok az ún. Északi Cél értelmében jelentős uniós fejlesztési forrásokat kaphatnak az északi régiók felzárkóztatására.29 A csatlakozási tárgyalásokat rövid idő alatt, 1994-ben lezárták, de az EU-tagságot elutasító norvég népszavazás miatt 1995-ben csak Svédország és Finnország csatlakozott a Tizenkettekhez. Ekkor az északi együttműködésben mélyreható változások következtek be. A kooperációt az Északi Tanács és a Miniszterek Északi Tanácsa Közös Munkacsoportja által kidolgozott dokumentumban - a Maastrichti Szerződés, az Európai Unió felépítéséről szóló fejezeteihez hasonlóan - három pillérre helyezték: 1. Az északi államok közötti belső kooperáció 2. Az
29
Flamm Benedek László: Norvégia: Kisállami nacionalizmus és nemzeti identitás, IN: Kiss J. László: Nemzeti identitás és külpolitika az euroatlanti térségben, p. 338
30
EU-val és az EGT-vel történő együttműködés 3. A Skandináviával szomszédos területekkel való kooperáció. 3. Norvégia kapcsolatrendszere az EU-val Európai Gazdasági Térség (EGT) Norvégia legjelentősebb társulási formája az Európai Unióval az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás (EEA – European Economic Area). Ennek keretében Norvégia és a többi EGT tagország részese az Európai Unió belső piacának. Ez azt jelenti, hogy a megállapodás által lefedett területeken a norvég vállalkozásokat és állampolgárokat ugyanaz az elbánás illeti meg, mint az Európai Unió vállalkozásait és polgárait. Mindez azt is jelenti, hogy Norvégia részt vesz az uniós jog megalkotásában a belső piac szempontjából lényeges területeken (mint például a közlekedés és a környezetvédelem területein), és az így megalkotott joganyag reá nézve is kötelező. Emellett Norvégia az európai uniós programok széles körében vesz részt a kultúra, a kutatás, a regionális politika, valamint az oktatás területén. A megállapodás nem vonatkozik a vámunióra, a harmadik országokkal folytatott közös kereskedelempolitikára, a közös halászati politikára valamint a mezőgazdasági politikára. Az Európai Gazdasági Térség létrehozásáról szóló Szerződést az Európai Közösségek akkori 12 tagja és 6 EFTA tagország (Svájc nem vesz részt benne) 1992-ben írta alá, a megállapodás pedig 1994 január 1-jen lépett életbe. Az EGT az európai integrációs folyamat fontos eleme. Létrejöttét az 1984 évi "Luxemburgi Nyilatkozat"-ban határozták el. Leglényegesebb eleme az volt, hogy az EFTA országok ezzel bekerültek az egységesülő európai piacra. A Szerződéssel a már korábban - 1977-ben - biztosított ipari szabadkereskedelmi jogosultságok mellett az EU négy "szabadságjogát" - az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad mozgása - kiterjesztették az EFTA aláíróira. Az Unió 2004. május 1. utáni bővülése óta az EU 25 tagországára, valamint az EFTA tagországokra (Izland, Liechtenstein, Norvégia) terjed ki. Svájc, jóllehet tagja az EFTA-nak, nem részese az EGT-nek.
31
Az EGT Egyezmény közös szabályrendszert állít fel a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokra. Azokon a területeken, amelyeket az EGT Egyezmény érint, a norvég vállalkozásokat és állampolgárokat ugyanazok a jogok illetik meg az Európai Gazdasági Térségben, mint az Európai Uniós államok vállalkozásait és polgárait. Külön megállapodásokat kötöttek a mezőgazdaságra, a halászatra, a környezetvédelemre és a fuvarozásra. Ugyanakkor a Szerződés nem adott lehetőséget az EFTA tagországok számára az EK döntési mechanizmusaiba való beleszólásra. Közös intézményrendszert hoztak létre az ügyek intézésére: a miniszteri szintű EGT Tanács, parlamenti vegyes bizottság, tanácsadó bizottság a gazdasági és a szociális együttműködés előmozdítására. Az EGT Egyezmény főbb irányelvei a következők: 1. Részvétel a termékek, szolgáltatások, személyek és a tőke szabad áramlását magában foglaló egységes piacban. Ez azt jelenti, hogy egy, az egyik országban a közös szabályoknak megfelelően engedélyezett terméket általában elfogadnak a másik tizenhét országban is. Más EGT-országok munkavállalóit és tanulóit általában a hazai állampolgárokkal azonos elbánás illeti meg a társadalombiztosítás és a szakmai végzettség elbírálásának szempontjából is; 2. Az egészségügyi, biztonsági, környezetvédelmi, és fogyasztóvédelmi okokból a termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó szabályok és előírások harmonizációja; Közös szabályok az egységes piacon minden vállalkozásnak egyenlő versenyfeltételeket biztosító versenyjog, valamint az állami támogatások és a közbeszerzések szabályozása terén; 3. Kiterjedt együttműködés egyéb társadalmi területeken, külön kiemelve a kutatást, az oktatást, a környezetvédelmet, a fogyasztóvédelmet, a kulturális ügyeket, a szociálpolitikát, a nemek közötti egyenjogúság ügyét, a turizmust és a kis-, és középvállalkozásokat. Az EGT Egyezmény nem terjed ki az Európai Unió vámuniójára, illetve az egyezményben nem részes harmadik országokkal folytatott közös kereskedelempolitikájára. Az EGTországok nem részesei az Európai Unió közös mezőgazdasági politikájának és halászati politikájának.
32
Az EGT Egyezmény folyamatosan fejlődik. A belső piacot szabályozó új Európai Uniós rendelkezéseket elfogadásuk, és az EGT Vegyes Bizottságának döntése után be kell építeni a norvég jogba. A Vegyes Bizottságban mind az EFTA tagországai, mind az EU Bizottsága képviseltetik magukat. Az EGT Vegyes Bizottsága által elfogadott minden új szabályt minden egyes tagország jogrendszerébe külön-külön be kell emelni. Az EFTA Felügyelő Hatóságának és az EFTA Bíróságának feladata biztosítani, hogy az EFTA tagországok megfeleljenek az EGT Egyezmény keretében vállalt kötelezettségeiknek. Az EGT EFTA tagországainak a szegényebb EU tagországok gazdasági és szociális fejlődésének támogatására irányuló hozzájárulása az EGT Egyezmény része annak életbelépése óta. 2004 májusában az EU bővítése következtében az Európai Gazdasági Térség (EGT) is bővült. Ezzel egy időben létrehozták a Norvég Alapot és az EGT Pénzügyi Eszköz elnevezésű támogatási alapot, melyek 13 EU-tagállam számára (a 10 új tagállam, valamint Spanyolország, Portugália és Görögország) összesen 1,167 milliárd eurót biztosítanak a 2009. április 30-ig terjedő időszakban. Ehhez Norvégia 1,134 milliárd, Izland és Liechtenstein pedig 33 millió euróval járul hozzá. A két támogatási alap célja az európai társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek csökkentése, valamint az új EU-tagállamok azon támogatása, hogy a kibővült belső piacon maradéktalanul jelen lehessenek. Jóllehet két támogatási alapról van szó, az eljárási szabályok azonosak.
Kedvezményezett állam millió (EUR)
Lengyelország Magyarország Cseh Köztársaság Szlovákia Litvánia Lettország Spanyolország Görögország Észtország Portugália Szlovénia Ciprus Málta
558,63 135,06 110,91 70,33 67,26 53,76 45,84 34,26 32,76 31,32 18,59 4,66 3,62
A két támogatási alap összesített áttekintése. Az elosztási kulcs 2006-ban módosulhat. Várható kezelési költség: 45százalék.
Norvég Alap • •
•
A 10 új EU-tagállam számára Döntéshozó szerv: a norvég Külügyminisztérium Teljes hozzájárulás: 567 millió euró
EGT Pénzügyi Eszköz • •
•
Mind a 13 kedvezményezett állam számára Döntéshozó szerv: az izlandi, liechtensteini és norvég tagságú EGT Pénzügyi Eszköz Bizottsága Teljes hozzájárulás: 600 millió euró
Pénzügyi Alapok Hivatala • •
A két támogatási alap közös titkársága, feladata a napi adminisztratív teendők elvégzése Igazgató: Ms. Stine Lundin Andresen
33
Az adományozók és a kedvezményezett államok Együttműködési Megállapodásban rögzítik mindkét támogatási alap felhasználásának alapelveit. Az Együttműködési Megállapodás a támogatási alapokkal kapcsolatos eljárásrendet, a kiemelt támogatási területeket a szabály- és intézményrendszert rögzítik. A pályázatok koordinálása és a projektek nyomon követése céljából minden kedvezményezett tagállam nemzeti koordinációs központot hozott létre. 30 Magyarország, Norvégia és az EGT támogatási alapok 2009-ig Magyarország 135,06 millió eurót kap Norvégiától az EGT támogatási alapokon keresztül, melyek új együttműködési lehetőségeket teremtenek Magyarország és Norvégia között. A támogatások a haszonélvezet (beneficiary ownership) elvén alapulnak, amelynek értelmében a kedvezményezett államok felelősek a projektek előterjesztéséért, kidolgozásáért és megvalósításáért. Számos magyar állami szerv és helyi hatóság, intézmények és vállalatok jogosultak a támogatásra, többek között a következők: -
helyi és regionális szervek
-
központi szervek
-
civil szervezetek (nonprofit szervezetek is)
-
magánvállalatok
-
oktatási intézmények és kutatóintézetek
Több ágazaton belül különböző projektek és programok támogathatók. A kiemelt ágazatok a következők:
30
-
környezetvédelem
-
a kulturális örökség megőrzése
-
oktatás és képzés
-
egészségügy és gyermekgondozás
-
igazságügyi (belügyi) és schengeni együttműködés
-
regionális politika és határokon átnyúló intézkedések
-
a kiemelt ágazatokkal kapcsolatos tudományos kutatás
www.eeagrants.org (2004): Tájékoztató a Norvég Alapról, táblázatok is innen (2005.11.02, 21:40)
34
Valamennyi kiemelt ágazaton belül vannak olyan norvég szervezetek, intézmények és vállalatok, amelyek abban érdekeltek, hogy a területükhöz kapcsolódó projektek kidolgozására és megvalósítására mindkét fél számára kölcsönösen előnyös együttműködés alakuljon ki. Megannyi szál köti össze Magyarországot és Norvégiát, több partnerség is létrejött az elmúlt idők során. Az EGT támogatási alapok nemcsak a meglévő együttműködést mélyíthetik el, hanem új együttműködési projektek kezdeményezését is elősegítik. Magyarországon a Nemzeti Fejlesztési Hivatal koordinálja az EGT támogatási alapokat. 31
Az Európa Tanács Norvégia 2004. május 13-ától kezdődően november végéig, hat hónapon át látta el az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának elnöki tisztét. Tekintettel az európai együttműködési rendszerben bekövetkező jelentős változásokra, amelyek közül a legfontosabb az Európai Unió 15 tagról 25-re való bővülése, ez az időszak rendkívüli kihívásokkal járt. A nem-EU tag Norvégiának célkitűzése, hogy a Tanács továbbra is jelentős szerepet játsszon a jogállamiság, és különösképpen az emberi jogok és a demokrácia megerősítésére irányuló erőfeszítésekben, mivel leginkább ezeken a területeken mutatkozik meg különleges szakértelme és kompetenciája. A norvég elnökség programjának kulcselemei az Európai Emberjogi Bíróság reformja, az Európa Tanács, az EU és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kapcsolata, valamint az Európa Tanács szerepe a konfliktusok megelőzésében és megoldásában. Norvégia prioritási területei a következők: Az Európai Emberjogi Bíróság hatékonyabb működését célzó intézkedések. A Bíróságnak az erőforrások hiánya miatt hatalmas mennyiségű, függőben levő üggyel kellene megbirkóznia. Ennek megváltoztatására gyökeres reformelképzelések láttak napvilágot. Norvégia rendkívül
31
www.eeagrants.org (2004): Tájékoztató a Norvég Alapról (2005.11.02, 21:40)
35
fontosnak tartja, hogy az Európa Tanács tagországai maguk lépjenek fel az emberi jogok megsértése ellen és a hatékony nemzeti szintű jogorvoslatok foganatosításáért. Politikai párbeszéd, mint a konfliktusok megoldásának eszköze. Az e téren hozott intézkedések építenek majd az Európa Tanácsban elfogadott, a vallások és a kultúrák közötti párbeszédet és megértést elősegíteni hivatott eljárásokra. Norvégia régi hagyományokkal bír a konfliktusok megoldásában és a bizalomépítésben való részvétel terén. Norvégiának kiemelt célkitűzése, hogy átláthatóbb legyen a munkamegosztás az Európa Tanács és az EBESZ között. 32
A schengeni együttműködés Jelentős Norvégia bel- és igazságügyi együttműködése is az EU-val. A schengeni együttműködés
keretében
Norvégia
részese
egy,
a
résztvevő
országok
közötti
határellenőrzések nélküli térségnek. Ennek ellenére a schengeni tagállamok, köztük Norvégia is, fenntartották szigorú útlevél és egyéb ellenőrzéseiket a harmadik országok állampolgáraival szemben. A schengeni együttműködést 1985-ben hozta létre Belgium, Hollandia, Luxemburg, Franciaország és Németország. A cél egy olyan térség létrehozása volt, amelyben a személyek szabad mozgását nem korlátozzák, a részt vevő országok közötti határellenőrzéseket megszüntetik, és szorosabbá teszik a nemzetközi bűnözés elleni együttműködést. A schengeni együttműködést a későbbiek során beillesztették az Európai Unió harmonizációs folyamatába, így napjainkban már magában foglal minden Európai Uniós tagországot Írország és az Egyesült Királyság kivételével. Az északi országok 1954. óta tagjai az Északi Útlevél Uniónak, amely létrehozta a személyek szabad mozgását biztosító térséget Izland, Dánia, Svédország, Finnország, valamint Norvégia polgárai
32
számára.
Amikor
az
északi
EU-tagországok
www.norvegia.hu: Norvégia és az EU (2005.11.05., 18:32)
36
csatlakoztak
a
schengeni
együttműködéshez, Norvégia és Izland megállapodást kötött a Schengen-országokkal az Északi Útlevél Unió fenntartása érdekében. A tárgyalásokat az 1996-ban aláírt megállapodás zárta le, amely, lehetővé téve a Schengeni Egyezményhez történő izlandi és norvég csatlakozást, a következő főbb pontokat tartalmazta : Norvégia és Izland részt vesz a Schengeni Egyezményt aláíró államok közötti együttműködésben. A két állam nemzeti alkotmánya alapján foglalhat állást, hogy milyen formában hagyja jóvá a schengeni együttműködés keretében született döntéseket, valamint az együttműködést érintő jogszabályokat. Az Északi Útlevél Unión belüli kooperációnak 1995 után is folytatódnia kell. A fentieknek megfelelően Norvégia 1999-ben megállapodást kötött az Európai Unióval a Schengeni Egyezményhez történő társulásáról. Ez az egyezmény feljogosítja Norvégiát arra, hogy részt vegyen a schengeni acquis (azaz a schengeni rendszerhez kapcsolódó megállapodások és joganyag egészének) bevezetését, alkalmazását és továbbfejlesztését célzó jogalkotási munkában. Ez az Európai Gazdasági Térség mellett Norvégia legjelentősebbnek mondható megállapodása az Európai Unióval. A közös külső határok megteremtése és a belső határellenőrzések megszüntetése érdekében a részt vevő országok mindegyikének azonos határátlépési követelményeket kell kialakítania. Norvégia, Izland, valamint a Schengeni Végrehajtási Egyezményben részes államok közötti határokon való ellenőrzés alkalmával a norvég és az izlandi állampolgárok szabadon beutazhatnak a Schengeni tagállamokba; csak a személyazonosság igazolásának a minimális ellenőrzése szükséges. Norvégia és Izland együttműködik az EU közös vízumpolitikájának kialakításában és a nemzeti vízumpolitikák harmonizálásában. Ennek megfelelően a két északi ország részt vállal egy közös szabványvízum kidolgozásában. Mindegyik tagnak egységes szabályozással kell rendelkeznie arra vonatkozóan, hogy mely harmadik országok állampolgárait érinti a vízumkötelezettség. Ugyanakkor viszont a beutazó vízumok általában érvényesek a Schengen-országok mindegyikének területén, sőt, minden részt vevő tagállam számíthat arra, hogy a többi országban megfelelő a határellenőrzés. Ezért foglalja magában a schengeni aquis a schengeni terület külső határainál bevezetendő ellenőrzési szabályokat.
37
A státusz nem vonatkozik az árukra, hanem csak a személyek szabad áramlását biztosítja. A schengeni acquis kiterjed a részt vevő országok rendőri szerveinek együttműködésére is. Egy közös információs rendszer (SIS - Schengen Information System azaz a Schengeni Információs Rendszer) lehetővé teszi a Schengen-országok rendőrségei számára a körözött bűnözőkre,
eltűnt
személyekre,
illetve
ellopott
tulajdonra
vonatkozó
közérdekű
figyelmeztetések kibocsátását. Az Európai Unió bel- és igazságügyi együttműködése fokozatosan a schengeni összefogásnál szélesebb körű együttműködéssé vált. A folyamatban a különböző országok a rendőri és ügyészi
szervek
szorosabb
együttműködését,
a
büntető
és
polgárjogi
jogalkotás
harmonizációját és egy közös bevándorlás-, illetve menekültügyi politika kialakítását kívánják elérni. A Schengeni Egyezmény elfogadása nem jelenti azt, hogy Norvégia automatikusan részesévé válik ennek a szélesebb körű együttműködésnek. A két állam részt vesz a Schengeni együttműködés találkozóin és vezetőségi ülésein, ahol a két országnak hozzászólási és javaslattevési joga van. Ugyanakkor nem vesznek részt a döntésekben és a hivatalos szavazáson, viszont a két állam nemzeti törvényhozása dönt arról, hogy jóváhagyják-e a meghozott intézkedéseket. Norvégiával és Izlanddal az EU egy olyan konzultációs rendszert épít ki, melyben az EU-ban tárgyalt témákat és a Schengeni együttműködésre vonatkozó területeket vitatják meg. Ennek ellenére Norvégia a nemzetközi bűnözés, a terrorizmus, a drogcsempészet és az emberkereskedelem területén az Európai Unió tagállamaival azonos kihívásokkal néz szembe. Ez a tény teszi a schengeni együttműködést alkalmassá arra, hogy Norvégia felvessen olyan közös problémákat, amelyek túlnyúlhatnak a schengeni acquis hatáskörén. Norvégia érdekelt speciális területeket érintő külön megállapodások megkötésében amennyiben erre lehetőség nyílik. Erre jó például szolgál Norvégiának az Europollal, az Európai Unió bűnügyi rendőrségi szervezetével kötött együttműködési megállapodása.
38
Norvégia osztja az Európai Unió álláspontját a nemzetközi politika számos területén, és szorosan együttműködik az Európai Unióval kül- és biztonságpolitikai ügyekben. Az EGT megállapodás keretében rendszeres politikai párbeszéd zajlik nemzetközi ügyekben Norvégia és az Európai Unió között. Norvégia ennek megfelelően számos területen igazodik az Európai Unió külpolitikai megnyilatkozásaihoz. A biztonsági és védelmi politika terén Norvégia polgári és katonai személyzetet ajánlott fel az EU vezette válságkezelő műveletekhez Bosznia-Hercegovinában és Macedóniában, illetve jelentős pénzügyi segélyeket biztosít a nyugat-balkáni országoknak és ÉszaknyugatOroszországnak.
4. Norvégia és az EU kereskedelmi kapcsolata A külkereskedelem létfontosságú Norvégia számára. 2003-es adatok szerint az ország GDPjének 75százalékát teszi ki az áruk és szolgáltatások exportja és importja (ebből az export 45százalék, az import 30százalék), ami nagyon magas a világ országainak átlagban 45százalékához képest Norvégia legfontosabb kereskedelmi partnere természetesen az EU. Az ország gazdasági kapcsolatai mindig is jelentősek voltak az Európai Unióval és a legutóbbi bővítés óta ez a trend erősödni látszik. Norvégia exportjának és importjának régiók közötti megoszlása 2002-ben 33 Kereskedelem
33
Import
Export
eloszlása
millió NOK
százalék
millió NOK
százalék
Északi országok
74349
26,9
65434
13,8
EFTA
4337
1,6
2929
0,6
EU
184373
66,7
351773
74,3
Fejlődő országok
36309
13,1
34277
7,2
Minifacts about Norway, 2004, Ministry of Foreign Affairs, p.51.
39
A norvég export 2004-es adatok szerint 66,093 milliárd eurót tett ki, melynek több mint 78százaléka, 51,762 milliárd euró értékben az Európai Unióba irányult. Az export legnagyobb hányada, 12,4százaléka Nagy-Britanniába irányult, a második Németország 12,9százalékkal, míg a harmadik Hollandia 9,9százalékkal.34 Az export nagy részét az áruk exportja jelenti. Az EU-ba irányuló norvég áruk értéke 2004-ben 56,03 milliárd volt, ami az EU áruimportjának 5,44százalékát tette ki. Az EU-ba exportált áruk legnagyobb szeletét természetesen az olaj és a gáz teszi ki. Az Unió által Norvégiából importált energiahordozók értéke 2004-ben 31,9 milliárd euró volt, több mint az EU-ba tartó norvég áruexport fele. Az olaj és a gáz elsősorban Nagy-Britanniába és Hollandiába megy. A második helyre a norvég mezőgazdasági termékek kerültek, melyekből az EU 5,4 milliárd euró értékben importált. A behozott norvég mezőgazdasági termékek legnagyobb részét a tenger gyümölcsei, azon belül is a lazacok alkotják. Emellett még jelentős a gépek és kémiai termékek részesedése, 2004-ben ez előbbi 3,7 , utóbbi 2,3 milliárd euró értékben került az Európai Unióba. A két fél közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődését jelzi, hogy a Norvégiából az EU-ba tartó áruk összértéke 1980 és 1990között több mint 1,5 , 1990 és 2004 között több mint 2-szeresére nőtt, tehát 1980 és 2004 között megötszöröződött. Az Unióba exportált norvég szolgáltatások 2003-ban, 8,7 milliárd eurót értek. A norvég szolgáltatások nagy része a hajózási iparral kapcsolatos, úgymint osztályozás, szaktanácsadás és tengerészeti biztosítás. Az Uniónak éppúgy fontos a skandináv országgal való szoros kereskedelmi kapcsolat. Norvégia EU-ba irányuló exportja 2004-ben 35 Export értéke,
Import értéke,
milliárd euró
milliárd euró
Olaj és gáz
31,9
-
Mezőgazdasági termékek
5,4
2,2
Gépek
3,7
13,7
Kémiai termékek
2,3
2,9
Termék neve
34 35
www.cia.gov (2005): The World Factbook (2005.11.26., 11:27) Minifacts about Norway, 2004.
40
Norvégia importja 2004-ben 38,546 milliárd euróba került, melyből az Unió 27,575 milliárd eurót vállalt. Ez a norvég összimport kb. 72 százalékát jelenti. Az EU-n belül a legfontosabb partner Svédország, a norvég import 15,7százaléka érkezik a szomszédos államból, a második Németország 13,6százalékkal, a harmadik Dánia 7,3százalékkal.36 Az exportot és importot együttesen tekintve tehát Németország Norvégia legfontosabb külkereskedelmi partnere. Az EU-ból érkező import szerkezetében is az áruk dominálnak, az Unióból behozott áruk 2004ben 30,7 milliárd eurót tettek ki, ami az 1990-es szint duplája, és az EU összes áruexportjának a 3,2százalékát jelentette. A Norvégiába exportált áruk közel egyharmadát a különböző gépek teszik ki, ezek 13,7 milliárd euró értékben kerülnek kivitelre a skandináv országba, ami közel kétszerese a 3 évvel korábbi értéknek. Szintén jelentős a kémiai termékek exportja Norvégiába 2,9 milliárd euróval az összes odatartó Uniós áru egytizedét képviselik. Nem elhanyagolható az EU mezőgazdasági termékeinek részesedése sem a norvég importból, ez 2004-ben 2,2 milliárd eurót jelentett.40 Az EU (25) kereskedelme Norvégiával 2000-2004 37 Árukereskedelem Import (milliárd euró) Import (az EU teljes importjának százalékában) Export (milliárd euró) Export (az EU teljes exportjának százalékában) Egyenleg (milliárd euró)
36 37
2000
2002
2004
47,2
48
56
4,74
5,09
5,44
26,3
28
30,8
3,08
3,11
3,19
-20,8
-19,9
-25,3
www.cia.gov (2005): The World Factbook (2005.11.26., 11:27) Minifacts about Norway, 2004.
41
A szolgáltatások terén az EU a norvég importból 2001-ben 7,4 milliárd euró értékben vette ki részét, s ez 2004-re igen jelentősen megnőtt, 10,2 milliárd euróra. A szolgáltatások terén 2003ban 3,3 milliárd eurós külkereskedelmi aktívumot könyvelhetett el az EU Norvégiával szemben, ami a gépek kereskedelmében lévő 5,8 milliárd eurós többlet után a második legnagyobb. A szolgáltatások külkereskedelme Norvégiával az EU szolgáltatásbeli összes külkereskedelmének 3,3százalékát tette ki és főleg a hajózással kapcsolatos szolgáltatások a legnépszerűbbek, de az olajiparhoz kapcsolódó szolgáltatások exportja is egyre nagyobb növekedést mutat. Norvégiának nincs különösebb befektetés-ösztönző politikája. Mióta viszont az EGK-nak tagja, az EU részesedése a külföldi közvetlen befektetésekben ugrásszerűen nőtt az országban. 1994-ben még csak 50százalékos részesedése volt, míg 2002-re elérte a 77százalékot. 2002 októberében Norvégia eltörölte a befektetésekre vonatkozó pótdíjat, ami mind a norvég, mind pedig a külföldi befektetéseket sújtotta. Ezt az egységes 7százalékos díjat (ami eredetileg 13százalék volt) még az 1970-es években pénzügyi okok miatt vezették be a skandináv országban. Néhány a különösen szabályozott halászati szektorra érvényes korlátozás még mindig életben van. Az EU (15) országok és Norvégia közvetlen külföldi befektetései 38 Beruházások (milliárd euró) Norvégiából EU-ba beáramló FDI EU-ból
Norvégiába
kiáramló FDI
38
2001
2002
2003
20,4
28,9
31,0
30,1
32,0
31,6
http://europa.eu.int/comm/trade (2005.11.26.,11:56)
42
A fentebb közölt adatok mind bizonyítják az EGK tagság fontosságát az ország kereskedelmének védelme érdekében. Van azonban két fontos kereskedelmi terület, melyeket nem tartalmaz a megállapodás. Az Európai Unió mezőgazdasági és halászati politikája ugyanis nem része az egyezménynek. A mezőgazdasági termékekre vonatkozó belső piaci előírások tehát nem vonatkoznak az országra. Ennek ellenére a felek kötöttek megállapodásokat bizonyos mezőgazdasági termékek kereskedelmének megkönnyítésére. Emellett az Európai Unió halászati politikája sem része az EGT Egyezménynek. A halforgalmazás pedig a norvég kereskedelem neuralgikus pontja. Az Egyezmény nem foglal magában közös erőforrás-gazdálkodási szabályrendszert, nem biztosítja a haltermékek szabad piacra jutását sem, bár bizonyos termékek esetében előirányoz vámcsökkentéseket és kedvezőbb piacra jutási lehetőségeket. Az utóbbi években feszültség alakult ki az EU és Norvégia között, számos fontos kérdésben nem tudtak megegyezni. Az EU minden évben kétoldalú megállapodást köt Norvégiával, ami egyébként az EU legfontosabb halászati megállapodása harmadik féllel. A 2004-es megállapodás majdnem kudarcba fulladt, és a nehezen elért egyezséget mindkét oldalon elégedetlenség fogadta. Elmondható tehát, hogy Norvégia gazdasága gyakorlatilag integrálódott az EU-ba (külkereskedelmének 70 százalékát az Európai Gazdasági Térséggel folytatja). Politikai szinten azonban van még mit fejleszteni. Az ország képviselői ugyan szinte minden fontos uniós intézményben jelen vannak (szavazati jog nélkül) mégsem vehetnek részt igazán tevékenyen azon jogszabályok kidolgozásában, amelyeknek nagy részét ugyanakkor automatikusan átveszik. Norvégia a 2004-2009-es időszakban évente 227 millió eurót fog befizetni az uniós költségvetésbe – befolyása mégis csekély a többi 25 tagállaméhoz képest.
5. Magyarország és Norvégia kereskedelmi kapcsolata Érdekes megvizsgálni, hogy EU csatlakozásunkkal mennyiben változott kapcsolatunk Norvégiával.
43
külkereskedelmi
A norvég-magyar külkereskedelmi forgalom alakulása 2001 és 2004 között 39 (M EUR)
2001
2002
2003
2004
Export
57
63
98
152
Import
50
60
51
42
Egyenleg
+7
+3
+47
+110
Az ország, talán a nagy földrajzi távolság miatt is, egy kicsit a magyar exportőr vállalatok látókörén kívül esik. A kereskedelmi kapcsolatok Magyarország számára előnyösen alakulnak, a kereskedelmi mérleg pozitív. A Norvégiába szállított magyar export értéke szépen növekszik. Magyar statisztika szerint 2001 óta megháromszorozódott és 2004-ben 152 millió eurót ért el. A Magyarországra érkező norvég áruk volumene az utóbbi három évben csökkent. Norvégia 2004-ben értékben csaknem háromszor kevesebb árut szállított Magyarországra, mint amennyi a Norvégiába szállított magyar export értéke volt. A származási bizonyítványokra alapozott norvég import statisztika szerint a Magyarországról behozott áruk mennyisége több mint kétszerese a magyar statisztika szerinti értéknek, ami jelentős reexport forgalomra utal. Az export összetétele alapján a két ország közötti árucsere két iparilag fejlett ország egymás közti kereskedelmére jellemző. Az áruosztályok között a gépek, gépi berendezések, feldolgozott termékek forgalma a legnagyobb, az élelmiszerek, italok, és a nyersanyagok szállítása elenyésző mértékű. A magyar export legjelentősebb tételei a mobiltelefonok, televíziókészülékek, irodai készülékek, Suzuki személyautó, villamos termékek, a többi számos apró tételből adódik össze. A norvég export fő tételei színesfémek (alumíniumtermékek), papíripari áruk, fém- és elektromos ipari termékek. Norvégiában az ipar legtöbb ágazatában csökkent a termelés, egyes iparvállalatok gyártásuk egy részét áttelepítették, főképp a balti államokba és Lengyelországba. Norvégia importja 39
www.mfa.gov.hu (2004): Norvégia gazdasági jellemzése (2005.11.02., 11:43)
44
évről-évre jelentősen bővül. Ez a folyamat növeli a norvég piacra szállító, vagy szállítani kívánó élelmiszeripari, faipari, gumi- és műanyagipari, elektronikus és más fogyasztói cikkeket gyártó vállalatok esélyeit. A komoly vásárlóerőt képviselő norvég piac szereplői erősen ragaszkodnak bevált szállítóikhoz, előszeretettel skandináv, vagy nyugat-európai partnereikhez. Igénylik és meg is fizetik a minőséget, a figyelmes kiszolgálást. Megkövetelik a korrektséget, de megbízható fizetők is. A piacra való bejutáshoz célszerű képviselő, importőr, ügynök igénybevétele. 40 Magyarországon közel 40, döntő többségében kis- és közepes méretű norvég vállalat van jelen, de befektetett olyan jelentős cég is, mint a Pannon GSM tulajdonosa, a Telenor. Az összes magyarországi norvég működőtöké kb. 1070-1080 millió eurót tesz ki. Jellemző, hogy a magyarországi norvég vállalkozások többsége inkább kereskedelmi vagy szolgáltatási jellegű (pl. a Det Norske Veritas minőségbiztosító), de néhány ipari termelő vállalat is jelen van. Ilyen pl. a Norsk Hydro tulajdonában levő győri, alumínium autóipari hengerfejeket gyártó cég, az Isola tetőfedő lapokat előállító gyára vagy az Alpharma SKW biotechnológiai üzeme. Két éve a Scandinavian House Kft. újrakezdte a norvég haltermékek bevezetésére irányuló korábbi magyarországi tevékenységét. A Trondheim BA és a Dtech AS elmúlt évi döntése nyomán épült a kelet-magyarországi Vasmegyeren a speciális technológiával dolgozó zöldségszárító és csomagoló üzem. Jelentőségét fokozza, hogy a régióban termelt magyar alapanyagokat dolgozza fel. 41
40 41
www.mfa.gov.hu (2004): Norvégia gazdasági jellemzése (2005.11.02., 11:43) www.itdh.hu (2005.8.11): Gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok (2005.10.29., 13:28)
45
A magyar-norvég áruforgalom alakulása áru főcsoportonként 42 Export (millió euró)
Import (millió euró)
2003
2004
2003
2004
Élelmiszerek, 4,9 ital
4,1
1,2
0,7
Nyersanyag
1,2
1,5
0,8
Árufőcsoport
1,8
Energiahordozók Feldolgozott 32,9 termékek Gépek, 58,7 berendezések Összesen
42
98,3
0,0
0,0
33,6
40,0
29,8
113,2
8,5
10,6
152,1
51,2
41,9
www.mfa.gov.hu (2004): Norvégia gazdasági jellemzése (2005.11.02., 11:43)
46
IV. MI SZÓL A CSATLAKOZÁS MELLETT ÉS MI ELLENE?
Norvégia választópolgárai az elmúlt három évtizedben már két népszavazáson is elutasították hazájuk EU-csatlakozását. Érdekes, hogy a két népszavazás között eltelt több mint 20 év alatt alig változott az EU-tagságot ellenzők aránya (1972-ben a szavazok 53,5 százaléka, 1994-ben a szavazópolgárok 52,2 százaléka voksolt nemmel). Azonban ez az arány alig múlta felül az EU-pártiak arányát. A bizonytalanságnak és a döntés nehézségének számos oka van. 1. Gazdasági ok Sokan úgy vélekednek az országnak nincs különösebb gazdasági oka a csatlakozásra, mivel az Európai Gazdasági Térség elegendő előnyt biztosít számára. Ami vonzó tényező lehet, az az uniós piacra irányuló szabadabb norvég export és az alacsonyabb vámok. Van azonban két ágazat, amelyek feletti ellenőrzést nem szívesen adnak ki a kezükből a norvégok. Az egyik az olaj-és gázipar. Ahogy arról már sokszor szó esett, Norvégia a világ egyik legnagyobb olaj- és gáztermelő országa. Lássuk, hogy pontosan mit takar ez! Nyugat-Európa olaj és gázkészleteinek mintegy fele Norvégiában található, ami azt jelenti, hogy Norvégia osztozik a többi olajexportőr érdekeiben függetlenül attól, hogy OPEC-tagok vagy sem. Ugyanakkor Norvégia legfontosabb politikai és gazdasági partnerei az OECDországok közül kerülnek ki, és ezekkel együtt vesz részt a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) keretein belül zajló nemzetközi energiapolitikai együttműködésben. Norvégiának az az álláspontja, hogy az olaj árát stabilan kell tartani egy olyan elfogadhatóan magas szinten, amely • lehetővé teszi Norvégia számára, hogy hozzájáruljon kereskedelmi partnerei biztonságos energiaellátásához azáltal, hogy hosszú távon stabil olaj és gázellátást biztosít • az olaj stratégiai jelentősége miatt nem vezet az olajexportáló és olajimportáló országok között politikai konfliktushoz
47
• hatékonyabb és környezetkímélőbb energiafogyasztással globális szinten hozzájárul a fenntartható gazdasági növekedés eléréséhez Norvégia kulcsszerepet játszott abban a dialógusban, amely az olajfogyasztók és -termelők között jött létre, és mára már a Nemzetközi Energia Fórum keretei között intézményesült. A Fórum 2003-ban nyitotta meg titkárságát Szaúd-Arábiában. Norvégia exportja 2004-ben átlagosan napi 3,3 millió hordó volt, és a világ nyersolaj exportálói közül csak Szaúd-Arábia és Oroszország előzte meg. A norvég olaj legjelentősebb piacai között (elsődleges felvevők) az Egyesült Királyságot, Hollandiát, Franciaországot, Németországot és az USA-t kell említenünk. A nyersolaj-termelés napi átlaga elérte a 3,5 millió hordót, és a kormány szándékai szerint még legalább 50 évig fenn kívánja tartani az olajtermelést. Jelenleg az Északi-tenger számít a norvég petróleumipar központjának, a Norvég-tenger kiépítése folyamatban van. Az északi-tengeri Ekofisk, Frigg, Oseberg és Snorre mezők kitermelése a világ legdrágább és legbonyolultabb ipari vállalkozásai közé tartoznak. Valamennyit nagy vegyesvállalatok finanszírozták, melyekben a világ vezető olajtársaságai vettek részt. A norvég állam aktív részese és társtulajdonosa a norvég olajkitermelésnek, egyrészt az állami tulajdonú olajtársaságon, a Statoilon, másrészt a kormányzat közvetlen pénzügyi részvételén keresztül. 1971 és 1996 között összesen 1500 milliárd norvég koronát fektettek be a norvég kontinentális lemez feltárásába, kiépítésébe és a kitermelésbe. Ebből az összegből Norvégia 3 évig tudna működni az 1999-es szinten. A továbbiakban hasonló befektetések várhatóak, amennyiben az olaj világpiaci ára megfelelő szinten marad. A közeli jövőben az Északi- és a Norvég tengeren található 56 olaj- és gázlelőhely marad, illetve lesz a kitermelés központja. Hosszabb távon azonban változás várható e szempontból. A norvég kontinentális lemez ugyanis hatalmas, akkora, mint Texas állam. Norvégia a világ negyedik legnagyobb gázexportáló országa Oroszország, Kanada és Algéria után, valamint a harmadik legnagyobb Európába exportáló ország, ahol csak Oroszország és Algéria előzi meg. A norvég kontinentális talapzatból származó gáz az európai összfogyasztás mintegy 11 százalékának felel meg, és ez az arány várhatóan növekedni fog. Az ismert készletek mennyiségének és a kitermelés mértékének alapján mintegy 100 éven át lehet a
48
termelést fenntartani. Ez azt jelenti, hogy a norvég olajiparon belül egyre nagyobb szerep jut majd a gáznak. 2002-ben az eladott nyersolaj és gáz exportértéke mintegy 281,5 milliárd korona (kb. 35,2 milliárd euró) volt, ami Norvégia összexportjának mintegy 44 százaléka. Az olajipar hozzávetőleg 19 százalékkal járult hozzá a GDP-hez. A Storting (norvég országgyűlés) 1990ben létrehozta a Norvég Állami Olajalapot annak érdekében, hogy megakadályozza az olajbevételek negatív hatását az ország gazdaságára, és hogy megóvja az országot a demográfiai tényezőkből eredő költségvetési hiánytól. Az Olajalap bevételeit az állam olajtevékenységből származó nettó bevétele, valamint az alap tõkehozama képezi. 2002 végén az Olajalap értéke mintegy 609 milliárd korona (kb. 76,13 milliárd euró) volt, és ugyanazon év során hozzávetőleg 4,5 milliárd koronával (kb. 563 millió euró) csökkent. Az oslói kormány a törvény szerint évente az alap 4 százalékát veheti ki, ám az utóbbi időben a kabinet rendre ennek kétszeresét menti ki, és fordítja a költségvetési hiány finanszírozására. A másik fontos gazdasági ágazat a halászat. A norvég halászokat az a félelem táplálja, hogy az esetleges belépéssel Norvégia elveszítené kontrollját halászvizei felett. Míg ugyanis Norvégiában a halászat elsősorban a part menti vizekre szorítkozik, s szigorú szabályokkal veszik elejét a lehalászásnak, addig a Közösségben már nagyüzemi módszerekkel, a nyílt vizeken folyik. A norvég halászok szemei előtt ott lebegett Nagy-Britannia példája, mely az 1973-as belépését követően elvesztette az ellenőrzést halászvizei felett, tönkretéve ezzel a halászat hazai bázisát. Norvégia részese annak az 1976-os nemzetközi egyezménynek, mely kimondja, hogy a partoktól számított 12 tengeri mérföldes sávban található vizek felett kizárólagosan a parti ország rendelkezik. Azonban az EK-val folytatott tárgyalások során a Közösség csak rövidtávú kitételeket ajánlott. A norvég halászok a hosszú távú előnyök mellett törtek pálcát, s fontosabbnak tartották a források feletti ellenőrzést minél tovább kézben tartani, minthogy a kezdeti korlátozások elmúltával a spanyol halászarmadával kelljen versengeniük az északi vizeken. Emellett a halászok monopolhelyzete a regionális politika egy kiemelten kezelt része Norvégiában, ugyanis a nyugati partvidéken észak felé haladva egyre több kistelepülést találunk, mely gyakorlatilag a tengerből teremti elő megélhetését. 43 43
Gallai Sándor (1998): A skandináv modell, Aula, p. 182.
49
A 2005-ös év első két hónapjában nőtt a norvég tengeri termékek exportja. Az export értéke az említett időszakban, 5 milliárd norvég korona volt, 10százalékkal nagyobb, mint a megelőző év hasonló időszakában. A számadatokat a Norvég Halászati Export Kamara (Norwegian Export Council for Fish) tette közzé. A norvég halkereskedelem számára Oroszország volt a leggyorsabban növekvő piac, mely máris egyike a legfontosabb importőröknek. Januárban és februárban Oroszország 712 millió norvég korona értékben vásárolt tengeri terméket Norvégiától. Ez 89százalékkal volt magasabb, mint az előző évben. Amennyiben ez a tendencia folytatódik, Oroszország az év végére messze a legnagyobb piac lesz Norvégia számára.44 Fontos kitérni az úgynevezett “lazac-ügyre”. Norvégia a 2005-ös évben ugyanis hivatalosan is benyújtotta keresetét a Világkereskedelmi Szervezetnél az Unióval szemben. Oslo azt kifogásolta, hogy az EU ír és skót halászok nyomására kvótát rendelt el, és vámmal sújtotta a lazacbehozatalt, sőt Jósé Manuel Barroso bizottsági elnök közölte: Norvégia termelői ár alatt értékesíti a lazacot. A norvég exportot pedig éppen a lazac vezeti. Csak tavaly több mint egymilliárd euró értékben szállítottak az EU-ba. Az ország az uniós lazacfogyasztás hatvan százalékát állítja elő.45 "Ha EU-tagok lennénk, nem lenne lazac-ügy" – idézik a volt norvég halászati minisztert. Hasonló helyzetükből fakadóan a halászokat belépésük elleni kampányukban a farmerek és az agrárszektor túlnyomó része már 1972-ben támogatta. A farmerek szakmai szervezete a Centrum Párttal karöltve egységesen elvetette az Európai Közösségbe való belépés ötletét, az agrártermelők szövetsége jelentős anyagi támogatást nyújtott a belépés-ellenes mozgalom ténykedéséhez. A norvég agrárium számára az állami támogatás létfontosságú, hisz a farmok több mint a fele 10 hektár alatti nagyságú, területileg szétszórt, nem versenyképes egységekből áll. Ezen egységek srófolják fel a norvég mezőgazdasági árakat az EK-szint kétszeresére. A számukra esszenciális állami szubvenció a Norvégiában kiemelt fontosságú regionális politika sarokköve, mely nagy hangsúlyt fektet a periféria népességének gazdasági tevékenységeihez szükséges feltételek biztosítására, megakadályozván ezzel a lakosság más területekre migrálását. Norvégiában tehát nemzeti érdek a népességmegtartás, melyből következik a
44 45
www.fvm.hu(2005.4.20): Nőtt a norvég tengeri termékek exportja, Dr. Takátsy Tamás (2005.11.2., 10:43) www.metazin.hu (2005.5.18.): Lazac, vagy függetlenség (2005. 12.1.)
50
farmerek jövedelmének rendkívüli fontossága. Amennyiben Norvégia belépett volna az EKba, úgy a csatlakozás napjától az agrártermékek árát le kellett volna vinni a jóval alacsonyabb közösségi szintre. Ezzel elvesztették volna az árképzésre gyakorolt politikai befolyásukat, s úgy érezték, hogy ily módon nagymértékben kiszolgáltatottá válnának az őket érintő külső döntésekkel szemben. Ez akkora érvágás lett volna számukra, hogy még az ígért öt évre szóló európai közösségi transzferekkel megemelt közvetlen juttatások sem tudták rávenni őket a nemzeti támogatási rendszer feladására. Úgy gondolták a rövid távú anyagi előnyök nem kompenzálják az árszínvonal felére csökkentésével járó hátrányokat .46 A periférián élők politikai befolyását igencsak növelte, hogy a Centrum Párt és a Szocialista Baloldal mindig is támogatta őket országos szinten, helyi szinten pedig valamennyi párt és érdekképviseleti szervezet teljesen egységesen kiállt mellettük. A periférián élők közvetlen állami, és közvetett önkormányzati úton történő támogatásával próbálták elkerülni a népesség belső északról délre vándorlását, mely Norvégia keleti szomszédjai esetében a 60-as, 70-es években már végbement. Annak ellenére, hogy az Európai Közösség a csatlakozási tárgyalások során elfogadta a norvég regionális politika kiemelt fontosságát, s ennek szellemében úgy határozta meg a strukturális alapokhoz való hozzáférés kritériumait, hogy az északi területek változatlanul részesülhessenek támogatásban, a periféria EK-szkeptikus hozzáállása nem enyhült. Érdemes röviden kitérni arra is, hogy a legnagyobb és a legkisebb GDP-értékekkel rendelkező régiók (Oslo-Akerhus és Oppland) közötti különbség háromszoros, azonban a norvég régiók jövedelme mind az uniós átlag, mind a többi északi ország regionális GDP értékeihez viszonyítva magasabb. A regionális egyenlőtlenségi mutatók által indukált negatív hatások leginkább a ritkán lakott és kedvezőtlen éghajlati viszonyokkal jellemezhető észak-norvégiai régiókra (Finnmark, Troms, Norland, Észak- és Dél-Trøndelag) koncentrálódtak. Jóllehet a felsorolt területek, népességi, migrációs, foglalkoztatottsági és munkanélküliségi, valamint GDP- indikátorai az országos átlaghoz képest kedvezőtlenek, a GDP-faktor tekintetében a vizsgált 19 területi-statisztikai egység közül csupán hat régió múlja alul az EU-átlagot; közülük 4 viszont az ország középső és déli területein található, ahol a társadalmi 46
Gallai Sándor (1998): A skandináv modell. Aula, p.180
51
egyenlőtlenségi mutatókból is vegyes eredményekre következtethetünk. Tehát Norvégia tekintetében megállapítható, hogy jelentős különbségek mutatkoznak az egyes régiók között, a regionális
egyenlőtlenségi
indikátorok
alapján
azonban
a
különbségek
viszonylag
kiegyenlítettek. Az EK-pártiak egyik legfontosabb érve az integráció mellett az 1994-es referendum alkalmával, a bekerülés gazdaság-élénkítő hatása volt. Véleményük szerint a csatlakozás gazdasági növekedés ütemét, és a Norvégiában oly fontos foglalkoztatási helyzetet is kimondottan pozitívan befolyásolja. A tagság gazdaságra gyakorolt kedvező hatását közgazdasági becslések is megerősítették, igaz e tanulmányok szerint is igen szerénynek mondható a növekedés. Egy, a nettó befizetéseket, pénzügyi transzfereket, az átalakuló mezőgazdasági támogatásokat és a kereskedelempolitikai változások várható hatásait összegző modell szerint a tagság gazdaságra gyakorolt befolyása valószínűleg még a GDP 1százalékát sem érné el.47 Hogy ezek az érvek mennyire nem győzték meg a norvég szavazókat, az abból is látszik, hogy az előzetes felmérések szerint a lakosság csupán 28százaléka gondolta úgy, hogy az Európai Közösségbe történő belépés javít a gazdaság helyzetén. Ez semmiképpen sem mondható meglepőnek, hiszen az EK-tagországok gazdasági helyzete minden volt csak meggyőző a norvég lakosság számára. A Közösségbeli országok gazdaságát az 1990- és évek eleji válság igen érzékenyen érintette. A recesszióban lévő, illetve stagnáló szintű termelés hatására az Európai Közösségben kétszer akkora volt a munkanélküliek aránya az összlakossággal szemben, mint Norvégiában. Nehéz volt a pro-oldal számára, hogy olyan, az életkörülményeket kézzelfoghatóan javító eredményeket találjon, melyekkel a csatlakozás mellett érvelhet, azt pedig szinte lehetetlen volt alátámasztani, hogy a belépés tényleges gazdasági növekedést és nagyobb foglalkoztatást hoz. A norvégokat az sem nyugtalanította különösebben, hogy, amint azt a Bizottság is kifejtette, a féloldalas gazdaságszerkezet, és a túlzott olajráfüggőség komoly veszélyeket rejt magában.48 Az sem volt túl meggyőző érv a csatlakozás mellett, hogy belépés esetén az export helyzete jelentősen javul az egységes piacra való kijutással, és hogy a szabad kereskedelem szintén milyen pozitív a kivitel szempontjából, hisz mint ahogy azt ez ellenzők tábora is kifejtette, az Európai Gazdasági Térséggel ez már 47
Flam, H (1994): From EEA to EU: Economic Consequences for the EFTA countries. European Economic Review p. 457-466 48 Norway’s Application for Membership. Opinion of the Commission. The Commission of the EU, Brussels.
52
biztosított Norvégia számára. Ezt támasztja alá Haaland kereskedelmi hatásokat elemző tanulmánya is, mely szerint: „…a norvég csatlakozási tárgyalások megmutatták, hogy az agrárgazdálkodás és a halászat (és a farmokhoz kapcsolódó iparágak, mint például az élelmiszeripar) kivételével, a piaci viszonyok tekintetében kevés különbség van tagság és EGT között”. Mivel ezek az érvek gyengének bizonyultak, a belépéspártiak a kívülmaradás hátrányaival próbáltak érvelni. Ezek közül legfontosabb, hogy a külföldi tőke nem fog az országba áramolni, és ez jelentős mértékű forrásveszteséghez vezethet. A norvégokra ez azonban, megintcsak a bőséges olajbevételeknek köszönhetően, nem hatott riasztóan. Sőt a külföldi tőkében inkább látták a nemzetközileg kisméretű, versenyképtelen norvég ágazatok bekebelezőjét, mint fellendítőjét, s úgy érezték, hogy ez ismét gyengítené a szuverenitásukat. A norvég exportszektor túlnyomó része erősen kötődött az ország természeti kincseihez. A nemzeti olajtársaság, a Statoil nem szakadhat el az északi-tengeri lelőhelyektől, de például a kohászat, számos más iparággal egyetemben, szorosan kapcsolódik az olcsó norvég vízi energiához, így nem kellett attól tartani, hogy az ország exportcégei külföldre helyezik át tevékenységüket. A norvég szavazók inkább tartottak attól, hogy a belépést követően az ország elveszíti a kontrollt természeti kincsei felett. A kampánynak tehát ez a tőkekiáramlással fenyegető része sem bizonyult sikeresnek a lakosság csatlakozás mellé állításában. 2. Szuverenitás kérdése Az euroszkepticizmusnak történelmi okai is vannak. Norvégia 2005. május 17-én ünnepelte a függetlenség századik évfordulóját. A Függetlenség Napja Norvégiában valójában az alkotmány ünnepe. 1814-ben véget ért a több mint négy évszázados dán uralom. A dánok ugyanis Napóleont támogatták, ezért büntetésből elvették tőlük gyarmataik egy részét. 1814. május 17-én írták alá az evangélikus egyház képviselői a norvég alkotmányt. Függetlenséget reméltek, de a Bécsi Kongresszus az országot végül Svédországhoz csatolta. A svédeket ugyanis kárpótolni kellett az orosz fennhatóság alá került Finnországért. Ezen államalakulatok neve minden esetben magában hordozta az „unió” kifejezést. Az integráció elnevezése tehát nem nevezhető túl szerencsésnek a norvég tagság szempontjából – ez a szó az átlagpolgárnak még mindig az alávetettséget, a szuverenitás elvesztését jelenti. Norvégia csak 1905-ben, 91 évvel az alkotmány elfogadása után nyerte el a függetlenséget. Az önállóságot azóta is sokra 53
tartják, és nem szívesen válnának meg tőle.49 A nemzeti szuverenitás körébe tartozik még Norvégiában egy sajátos nyelvi törésvonal is. Az ország az 1815-ös Bécsi Békéig a Dán Királyság uralma alá tartozott, s ennek köszönhetően a központi nyelv, a bokmål igen szoros rokonságban áll a dánnal. Az 1850-es években egy a nemzeti kultúra gyökereit ápolni, és feléleszteni kívánó irányzat keretében a norvég nyelvészek az egyes elzárt területek dialektusaiból létrehozták a nynorskot. Ez, ha úgy tetszik nemzeti –kulturális identitásuk egy fontos szelete, s bár csak a lakosság 10százaléka beszéli, mégis hivatalos nyelvkent elismert. A nynorskot beszélő kisebbség attól tart, hogy az Európai Közösségbe való belépés az általuk preferált nyelv szerepének háttérbe szorulását hozna, így többségükben a csatlakozást ellenzők táborát erősítették. Egyéb kulturális eltérések is akadtak az EK és Norvégia között, amelyek a nem-szavazók táborát erősítették. A közösségi tagállamok társadalmi berendezkedésében ugyanis inkább az individualizmus elve érvényesül, s a polgárok között sokkal nagyobbak az egyenlőtlenségek, mint Skandináviában. A hagyományos skandináv értékrend ezzel szemben a közösséget helyezi előtérbe az egyénnel szemben, s fontos, hogy mindenki egyenlő legyen. A formális függetlenségnek azonban ára van, az EU-n kívüli élet demokratikus deficittel jár. Pascal Lamy, az EU korábbi kereskedelmi biztosa "fax-demokráciának" nevezte Norvégiát. Arra utalt, hogy a norvégok nem lévén tagok, nem szólhatnak bele az EU parlamentben folyó törvényhozásba, de az egységes piacra vonatkozó rendelkezéseket át kell venniük. Ha valamiről Brüsszelben döntenek, faxon átküldik, és a norvégok kénytelen-kelletlen elfogadják a szabályokat.50 Iver B. Neumann volt külügyi főtanácsadó, a Norvég Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének (NUPI) kutatója úgy véli, hogy Norvégia előtt nincs más út, csak az EU; saját érdekeit Európában máshol nem tudja a jövőben képviselni. Neumann szerint Európában történelmi okokból nem alakulhat ki egy szupranacionális föderatív állam, így a tagállami szuverenitás elvesztésétől nem kell tartani.
Az EU jelenlegi rendszere nem indokolja a szuverenitás
elvesztésétől aggódó norvég félelmeket, mivel a Tanácsban és a Bizottságban való részvétel garanciát ad a tagállamok érdekképviseletére.
49 50
www.europeer.hu (2004.5.17.): Norvég élet az EU-n kívül, Nagy Levente (2005.11.12., 16:56) www.vg.hu (2005): Norvégia függetlenségének százéves évfordulóját ünnepli (2005.10.30., 12:22)
54
3. A bevándorlás és a munkaerőpiac nehézségeinek kérdése A norvégokat a tagállamok közti, belső országhatárok megszűnése sem nagyon vonzotta. Norvégia hagyományosan nem fogadta szívesen a bevándorlókat. Míg a hatvanas-hetvenes években, például Németországban hatalmas számú külföldi, elsősorban török, telepedett le, addig Norvégia mindent megtett, hogy elkerülje az idegenek beáramlását. A norvégok ebben a magatartásban a nyugodt belpolitikai élet ígéretét látták, s talán igazolni látszik elméletüket az, hogy ma országukban sokkal kisebb a bűnözés, és a rasszizmus, mint Európa délebbre fekvő államaiban. A Közösség nyitott, belső határai a délen magasabb bevándorlás, bűnözés és idegengyűlölet miatt rémisztőnek tűnhettek a nyugodt életmódjukat féltő norvégok szemében. A norvégok a munkaerő szabad áramlását is inkább hátrányosnak látták. Szerintük ugyanis a Norvégiában található jobb gazdasági viszonyok és álláslehetőségek miatt az országnak a belépést követően hatalmas munkaerő beáramlással kellene szembenéznie. A külföldi ingatlanvásárlások szabaddá tétele sem nagyon volt ínyükre, tartottak attól, hogy például a gazdag német turisták nagy számban vesznek majd norvég víkendházakat. Kutatásaim során nagyon sok olyan a közelmúltban kiadott cikkel is találkoztam, melyben vagy a bevándorlókról vagy valamilyen munkaügyi problémáról, esetleg a kettő együtteséről esett szó. A háttérben az áll, hogy az Európai Unió 2004. májusi bővítése óta a nem EU-tag Norvégia építőiparában is megjelentek a dömpingáron dolgozó kelet európai munkások. Az Európai Gazdasági Térség és a schengeni egyezmény révén Norvégia is részese az unióban érvényes szabad munkaerő-áramlásnak, és a szoros kapcsolatok miatt Oslo is kétéves korlátozást vezetett be munkaerőpiacán. Az átmeneti időszakban először két év múlva fogják a folyamatokat értékelni, majd azt követően évente. Ha azt tapasztalják, hogy a munkaerőpiac és a szociális ellátórendszerek nincsenek veszélyben, akár már 2006-ban érvénybe léphet a munkaerő korlátozásmentes mozgása Norvégiában is.51 A skandináv ország el akarja kerülni, hogy felboruljon jóléti rendszere, és hogy az olcsóbb munkaerő bevándorlása miatt a bérek csökkenjenek. Mivel az új EU-tagok vállalkozásai hivatalosan nem tevékenykedhetnek a norvég piacon, alkalmazottaikat a helyi vállalkozóknak közvetítik ki. Különösen a lengyel és a balti munkavállalók szúrnak szemet, akik akár 2,4 eurós órabérért is dolgoznak a norvégiai 51
www.mti.hu (2004.5.26.): A norvég életminőség titka, Maráczi Tamás (2005.10.22., 19:38)
55
építkezéseken. Az egyik norvég szakszervezeti szövetség ezért a bel- és külföldi építőmunkásokra egyaránt érvényes kötelező minimálbér megállapítását követeli. Az NHO munkáltatói szervezet elvben egyetért ezzel; a kérdést államilag finanszírozott közvetítő csoport fogja elbírálni. A norvég szakszervezeti szövetség azt követeli, hogy az építőiparban vezessék be a 15 eurós minimálbért, s ez a külföldi állampolgárságú foglalkoztatottakra is érvényes legyen, akármilyen az alkalmazás jogcíme. A munkáltatói szervezetekhez közelálló Dagens Naeringsliv szerint a vállalkozók is a dömping megelőzése mellett vannak. A szakszervezeteket egyrészt a bérfeszültség aggasztja, másrészt szolidaritási szempontból sem tartják elfogadhatónak, hogy a vendégmunkások a nyolcadát keressék annak, amit a hazai dolgozók kapnak. Az idén csatlakozott országok polgárai közül több mint 20 500-an kaptak munkavállalási engedélyt Norvégiában 2004. május elseje óta. A kérelmezők többsége Magyarországról vagy Lengyelországból érkezett. A létszám 40 százalékos növekedést jelent a tavalyi adatokhoz képest, s az oslói külügyminisztérium jövőre további növekedésre számít. Norvégia az EUtagokhoz hasonló korlátozást alkalmaz az új tagországokból érkezőkkel szemben, az engedély megszerzéséhez egy konkrét állásajánlatot várnak el.52 Az UDI norvég bevándorlásügyi hivatal több millió norvég koronát zárolt, hogy segítse a leendő új munkavállalók ügyintézését és új norvégiai életüket. Norvégiára nézve is kötelező, hogy minden uniós tagország állampolgárát beengedje munkaerőpiacára. Új átmeneti szabályozást vezetett be, amelyhez a csatlakozó országoknak is igazodni kell. Húsz új ügyintézőt vettek fel, akiknek az lesz a feladata, hogy segítsék megvalósítani az új szabályokat, valamint, hogy segítsék az új munkakeresők részéről felmerülő kérdések és kérelmek rendezését. Az UDI ugyancsak felállított egy speciális információs pultot Oslóban, hogy a rendőrőrsöket és a norvég külképviseleteket segítse a felmerülő problémák megoldásában. Egyesek szerint - bizonyos szektorokban - tömeges bevándorlásra is lehet számítani, mások viszont úgy vélik, hogy Norvégia túlértékeli munkaerőpiacának varázsát. Emlékezetes, hogy az uniós tag Svédország végül úgy döntött, hogy - a többi tagország zömével ellentétben - mégsem korlátozza a munkavállalást az unióhoz május elsején csatlakozó új tagországok, köztük Magyarország állampolgáraival szemben. 52
www.mti.hu (2004.05.26.): A norvég életminőség titka, Maráczi Tamás (2005.10.22., 19:38)
56
4. Politikai tényező Ahogyan a korábbi miniszterelnök fogalmazott: Norvégia EU csatlakozása inkább politikai, mint gazdasági kérdés!53 Annál is inkább, mivel egy újabb népszavazás kiírásához politikai konszenzusra és a lakosság meggyőzésére, irányuló kampányra lenne szükség. Ez utóbbit a külügyminisztérium egy európai internetes tájékoztató-portál megnyitásával már megkezdte. A Nei til EU nevű szervezet az EU ellen, míg az Europabevegelsen/Jasiden nevű mozgalom a csatlakozás mellett kampányol. A népszavazás olyan rétegeket is bevon a politikába, melyek ilyen szempontból normális esetben passzívak lennének. Ezért a népszavazások eredményét a későbbiekben döntő mértékben befolyásolja, hogy a belépést támogató illetve elutasító két politikai tömörülés közül melyik tudja a társadalom nagyobb részét mobilizálni. A 94-es referendum során a belépést ellenzők szervezete olyan sikeresen kampányolt az Európai Közösség ellen, hogy messze több szavazót állítottak maguk mellé, mint a másik oldal. „Nei til EU” („Nemet az EU-ra”) hangzatú kampányuk égisze alatt hamarosan több támogatót számlálhattak, mint bármelyik politikai párt. Mivel a mozgalom vezetői nem hivatásos politikusok voltak, így anélkül, hogy karrierjük derékbatörésétől kellett volna tartaniuk, teljes vállszélességgel az Európai Közösség ellen kampányolhattak. Sikerükhöz az is hozzájárult, hogy prominens támogatói körrel rendelkeztek, képesek voltak olyan, környezetük vagy szakmájuk körében jelentős elismertséggel rendelkező személyeket maguk mellé állítani, akik részvétele a professzionális pártpolitikusok érveinél sokkal nagyobb hatással volt a polgárokra. Kapcsolatuk így jóval közvetlenebb volt a választókkal. A csatlakozást támogató erők ekkor nemcsak szervezettségükben, hanem érveikkel is alulmaradtak a belépést ellenzőkkel szemben. A belépés-pártiak szerint Norvégia sokat nyerhet azzal, hogy tagállamként befolyást gyakorolhat az Európai Közösség politikájára. A norvégokat ez az érv nehezen győzi meg, mert szerintük az ország kis mérete eleve kizárja, hogy komoly politikai erővel bírjon az EU-n 53
www.norvegia.hu (2005.09.19.): Kormányváltás Norvégiában (2005.10.25., 11:46)
57
belül. Ők inkább szuverenitásuk csorbulását várják a belépéstől, Norvégia nemzeti önrendelkezésének csökkenését, márpedig, mint tudjuk, a nemzetállam autonómiája egész Skandináviában rendkívül fontos. A skandináv modellben ugyanis az államra a jóléti rendszeren keresztül óriási szerep hárult a társadalmi élet szinte minden részén. A skandináv országokban a politika konszenzuskereső jellege dominál, és ez annyira távol áll a közösségi döntéshozatali rendszertől, hogy az állampolgárok méltán félhettek beleszólási joguk csorbulásától. Maastrichtban fektették le a szubszidiaritás elvét, mely kimondja, hogy a különböző döntéseket a lehető legalacsonyabb szinten kell meghozni, biztosítva ezzel az érintettek érdekeinek a legnagyobb érvényesülését. Bár ez azt is jelenti, hogy egy kérdést csak akkor kell közösségi szinten megvitatni, ha nemzeti szinten nincs eredmény, a norvég szavazók bizonytalanak a tekintetben, hogy a nemzeti érdekek nem sérülnek, és nincs mód az Európai Közösség általános érvényű szabályozásainak kivédésére. 5. Jelen helyzet Az Európa-programmal politizáló pártok azt remélték, hogy a 2005 szeptemberében tartott parlamenti választások után újabb referendumot kezdeményezhetnek. Mára már viszont inkább egy 2007-es dátum van kilátásba helyezve. A legutóbbi állás szerint (2005. február) a csatlakozást támogatók vannak többségben. A Sentio-Norstat legfrissebb felmérése szerint a norvégok 46,4 százaléka nyilatkozta, hogy támogatja az ország csatlakozását, míg 41,6 ez ellen foglalt állást. További 12,1 százalék egyelőre nem tud dönteni. Ugyanez a közvélemény-kutató cég 1 évvel korábbi felmérése szerint a megkérdezettek 45 százaléka ellenzi az ország európai uniós csatlakozását, 42,2 százalékuk támogatja azt, a fennmaradó 12,7 százalék pedig nem foglalt állást. A közvélemény hónapról hónapra változik és meggyőző többségről még egyszer sem számoltak be a jelentések.54 Ahogyan a 2004. májusi bővítés hatással volt a közvéleményre (erősödött a pro oldal), úgy az EU-alkotmány körül kirobbant vita hatására átbillent a mérleg az ellenzők oldalára. Megjelent egy olyan tanulmány is, mely szerint az ország EU-csatlakozását a norvég férfiak ugyanolyan arányban támogatják, mint korábban. A norvég nők körében az unió iránti 54
www.eurohirek.hu (2004.12.28): Újabb népszavazás 2007-ben? (2005.12.2., 16:41)
58
rokonszenv 11 százalékkal nőtt a korábbiakhoz képest. A múltkori adatok szerint a nők 42 százaléka szavazott volna Norvégia EU-csatlakozása mellett, mára már 53 százalékuk lett EUpárti.55 A centrum - periféria ellentét azonban változatlan maradt: a csatlakozást támogatók többsége városi, magas jövedelemmel rendelkező, 40 év körüli lakos, míg a „nem” oldal Norvégia északi és központi részében erős, és igen kedvelt falusi környezetben. A 2005. szeptember 12.-én tartott választásokon nyert az ellenzéki balközép. A választók a Bondevik-kormány helyébe a Norvégiát az utóbbi hét évtizedben kisebb megszakításokkal szinte egyfolytában kormányzó Munkáspárt, a Szocialista Baloldal és a Centrumpárt alkotta "vörös-zöld" koalíciót segítették hatalomra. A kormányfő, Jens Stoltenbergnek, ugyanakkor nem lesz egyszerű összehangolnia leendő kormánykoalíciójának programját a másik két párttal. Összetűzései vélhetően a leginkább a szocialistákkal lesznek, akik többek között ellenzik Norvégia uniós csatlakozását, és ebben a másik koalíciós társ, a centralisták támogatását is élvezik. Meglepő módon a második legnagyobb parlamenti párt a bevándorlás megállítását, illetve a már bevándoroltak erőteljesebb integrálását szorgalmazó Carl Ivar Hagen vezette Haladás Pártja lett. Annak ellenére tehát, hogy Norvégiában a bevándorlók aránya mindössze 6 százalékra rúg, sokan gondolják úgy, hogy a folyamatnak megálljt kell parancsolni. Valószínűsíthető, hogy náluk nagyobb az EU-ellenesség is.
6. A jövő lehetőségei Vajon csatlakozik-e Norvégia - és ha igen, akkor mikor - az Európai Unióhoz? Az 1994-es választások óta sok minden változott e tekintetben, és sok tényező maradt a régiben. Érthető, hogy gazdasági szempontból Norvégia továbbra sem érzi a csatlakozás szükségességét, de jogosan merül fel bennünk a kérdés, hogy mi lesz majd, ha elfogynak az olajkészletek és az ország elveszíti gazdagságának titkát.
55
www.europort.hu (2002.11.18.): EU pártiak lettek a norvégok (2005.11.29., 10:38)
59
A kőolajexportőr országokba legutóbb az 1980-as évek elején áramlott ilyen mértékben a pénz. A közelmúlt mélypontja az 1998-as esztendő volt, amikor a nyersolaj hordónkénti ára 10 dollár környékén vesztegelt, és a GCC-országok* alig 61 milliárd dollárt kasszíroztak. A mostani drágulási hullám 2003-ban indult el, az előző tíz évben a hat ország összesített bevétele éves átlagban elmaradt a 100 milliárd dollártól. A változás nagyságrendjét mutatja, hogy Szaúd-Arábia - a világ legnagyobb olajtermelője és -exportőre - 2004-2006-ban több bevételre tehet szert, mint a teljes 1990-es évtizedben. A kőolaj- és földgázkitermelésből eredő jövedelmével Norvégia gondosan bánik: Nagy részét félreteszi a jövő generációk számára. Az Olajalapban gyűjtött vagyon 2004 végén elérte a 125 milliárd eurót. A Központi Bank ezt az összeget főleg külföldön fekteti be, részvényekben és kötvényekben helyezi el. 2004 decembere óta, bár korlátozásokkal, befektethet a lengyel, cseh és a magyar tőzsdén is. De Norvégia, mint az Európát gázzal ellátó ország nagy jövő elé nézhet. Az új évezred sokak szerint a gázról fog szólni, és nem az olajról. Előrejelzések szerint 2020-ra a gáz megelőzi az olajat a norvég kivitelben és bevitelben. A norvég gázt előreláthatólag még 90 évig exportálhatják Európába. Ellentétben az előbbiekkel, Norvégia csatlakozásának valószínűségét növeli, hogy az Unió már így is - az EGT-n keresztül - jelentős befolyással bír az országra. Ennek oka, hogy, óvatos becslések szerint is, Norvégia részese az uniós jogi szabályozás mintegy 80 százalékénak, és tulajdonképpen élen jár az uniós törvények "honosításában". Ez különösen az önkormányzatok számára hátrányos, mert nincs módjuk befolyásolni a határozatokat, melyeknek engedelmeskedniük kell. 1994, az EGT-csatlakozás óta, a törvények folyamatosan áramolnak Brüsszelből, és az EU gyakorlatilag a tartományi és állami hatóságok felett a negyedik közigazgatási szintté lépett elő Norvégiában. 56 A jelenlegi miniszeterelnök korábban “fax demokráciának” titulálta az ország kapcsolatát az EU-val. A képviselők, miniszterek találkoznak az Unió küldötteivel, de a helyhatóságoknak nincs olyan fórumuk, amelynek segítségével tájékozódhatnának a készülő határozatokról, ugyanis az EGT-ben nincs az EU-
*
GCC-országok: Bahrein, Katar, Kuwait, Omán, Szaud-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok www.vg.hu (2002.08.08.): Van-e élet Norvégiában az EU-n kívül? (2005.10.30, 19:53)
56
60
régiók bizottságához hasonló intézmény. A hivatalokban így faxon várják a legújabb direktívákat Brüsszelből. 57 A jövőben az EU befolyása várhatóan csak nőni fog. Így viszont Norvégia szuverenitása részben csorbul, annak ellenére, hogy nem tagja a közösségnek. Pedig, mint azt az előző fejezetben már részleteztem a szuverenitás védelme volt az egyik legfontosabb ok, mely a lakosságot a csatlakozás ellen mobilizálta. Fokozza a helyzet súlyosságát, hogy Norvégia kimaradása a döntéshozatali struktúrából a befolyás hiánya mellett fontos információforrások elapadását is jelenti. A gazdasági függés is nagyobb lett azzal, hogy 1995-ben a három volt EFTA- tagország, Finnország, Svédország és Ausztria csatlakozott az Unióhoz, különösen ha figyelembe vesszük, hogy Svédországból származik a norvég import legnagyobb hányada. Azon csoportok, akik számára az EGT tagság együttműködés nem elég szoros, azok a kimaradás után is folyamatosan keresték és keresik a kapcsolatok erősítésének lehetőségeit. Így a szakszervezetek, munkaadói szervezetek, az üzleti körök, a politikai pártok és más érdekcsoportok, egyre nagyobb mértékben vesznek részt az Unió egyes ügyeiben, sokan közülük intézményesítik is kapcsolatukat az EU-szervezetekben. Azonban a norvég és Uniós nézetek továbbra is nagyon különbözőek. Így a politikai döntéshozatali formában, vagy a nők helyzetében, a jóléti politikában, a halászati politikában, hogy csak néhányat említsünk, továbbra is megvannak a két fél közötti különbségek. Ráadásul a norvégok 1997-1998 táján igazolódni látták döntésük helyességét. Ekkorra ugyanis már eltelt 2-3 év az 1995-ös svéd csatlakozás óta, és Svédország lakóinak egyre nagyobb hányada vált EU-szkeptikussá, mivel a remélt gazdasági fellendülés elmaradt. Norvégiában ezért sokan gondolták úgy akkoriban, hogy nem ők tértek le az európai útról, hanem Svédország tért le a skandinávról. A munkaerő szabad áramlásáról szóló rendelkezés vonatkozik az országra. Norvégiában több ágazatban munkabeszüntetésekkel tiltakoznak az új EU-tagállamokból várt, ellenőrzés nélkül érkező munkavállalók alkalmazása ellen. Söripari dolgozók után Norvégiában 2004 második felében csaknem valamennyi napilapnál és számos szállítási vállalatnál és a szállodaiparban is sztrájkoltak.
57
www.economist.hu (2004.09.07.): The Norwegian Option (2005.11.02, 17:58)
61
Mindezekkel szemben talán komolytalannak tűnik, de az az egyszerű tény, hogy a norvégoknak az élelmiszerektől kezdve az alkoholig mindenért többet kell fizetniük, mint EUtag szomszédaiknak az EU-párti érzelmek erősödését eredményezi. A norvégok döntését a szintén tagságot fontolgató Izland is befolyásolhatja. Izland kormányon lévő pártja ugyan a 2007-ben esedékes következő választásokig jegelte a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről szóló döntést, de felállt egy bizottság, amely a tárgyalások alapelveiről hivatott dönteni. Abban már meg is egyeztek, hogy a csatlakozásról szóló jövőbeli döntésről népszavazásban kérdeznék meg a szigetország lakosait. 58 Elképzelhető az is, hogy két népszavazást tartanak majd Norvégia uniós tagságával kapcsolatban: egyet Norvégia EU tagsággá válásáról, és egyet a csatlakozási tárgyalások eredményeinek javításáról. Így ugyanis, ha a norvégok többsége előzetesen kinyilvánítja szándékát a csatlakozásról, az erősítené Norvégia pozícióit a tárgyalásokon. Ez azért is bizonyul jó ötletnek, mert túl kockázatos lenne immár harmadik alkalommal vitát kezdeményezni az ország EU tagságáról anélkül, hogy tudnák, az ország állampolgárai támogatják-e a tagságot. 59 A csatlakozáshoz előreláthatólag Norvégiának új európai programot kell kidolgoznia, amely az EU bővítéshez és az Európai Alkotmányhoz igazodik. A 25 tagúra bővült és ezzel “rugalmasabbá” váló Unió felvetette a “részleges EU-tagság” lehetőségét. Ugyanis a bővüléstől a volt miniszterelnök azt várja, hogy nem lesz olyan elmélyült az integráció, mint amilyentől a norvégok többsége eddig tartott. Kjell Magne Bondevik úgy vélte, hogy a részleges tagság azt jelentené, hogy az előállt új helyzet "érdekes távlatokat nyit", ezért érdemes lenne megvizsgálni, hogy lehetséges-e az Európai Unió tagjává válni anélkül, hogy a belépő ország részt venne az uniós együttműködés minden formájában. Hiszen azt látjuk, hogy egyes tagországok kívül maradtak a személyek szabad mozgását lehetővé tévő schengeni övezetből, mások az euró-zónából való kimaradás mellett döntöttek. 60
58
www.hvg.hu (2005.3.2): Két dúsgazdag ország is csatlakozhat az EU-hoz, (2005.11.23., 13:39) www.eu2004.hu: (2004.március 22.) Kettős népszavazás a norvég EU-tagságról (2005.12.04. 21:56) 60 www.mti.hu (2003.10.07): Részleges EU-tagság Norvégiának? (2005.11.10, 12:50) 59
62
Norvégia Európában elfoglalt szerepe összefonódik Svájccal. Ez a másik jelentős nyugateurópai ország sem tagja az Uniónak. Párhuzamot ugyan nem vonhatunk kívülmaradásuk között, de az tény, hogy Európa két leggazdagabb országáról van szó. Gazdagságuk inkább oka, mint következménye a csatlakozás elutasításának. Mindketten azt bizonyítják, hogy lehetséges a kívülállással párhuzamos prosperitás. Érdekes az Economist felvetése, mely szerint, számukra van egy másik járható út is. Számos országban tartanak népszavazást az EU Alkotmányáról. Akik elutasítják, azok ugyan maradhatnak az EU tagjai, de ha kisebbséget alkotnak, úgy egy újfajta kapcsolatrendszer gondolata is lehetőség lehet számukra. Ekkor viszont Norvégia és Svájc már nem mint különc kívülállók, hanem mint példaképek szolgálnak majd ezeknek az országoknak
63
BEFEJEZÉS
Munkám során igyekeztem bemutatni a - sajnálatos módon - kevéssé ismert északi ország egyedi helyzetét. Reményeim szerint sikerült rávilágítani miért is különbözik ez az ország a többi európai államtól, mit jelent az, hogy Norvégiában szinte minden tökéletesen működik, az ország stabil lábakon áll. A norvég nép, ahogyan maga Norvégia is, különleges helyet képvisel Európában. Az elszigeteltség és tartózkodás a már ismert földrajzi, történelmi és társadalmi okokra vezethető vissza. Az utóbbi évek azonban más irányt sugallnak az ország fejlődésében. Az Európai Unióval kialakult kapcsolata olykor vitára ad okot, de véleményem szerint megfelelő Norvégiának a jelen helyzet. Csatlakozásról beszélni pedig addig nem érdemes, amíg valami jelentős külső, elsősorban világgazdasági fordulat hatására a norvég gazdasági körülményekben nem történik komoly elmozdulás. Tagadhatatlanul érezhető az Európához való közeledés, a nemzetközi ügyekben való aktívabb részvétel. Ha Norvégia “letekint” Európára, akkor neki, nekünk is érdemes ezt a figyelmet viszonozni. Dolgozatom remélem igazolta ezt.
A norvég király mottóját választottam zárogondolatnak, mely a következőképpen szól: “Alt for Norge” (azaz, magyarul: Mindent Norvégiáért)
64
TÁBLÁZATOK ÉS ÁBRÁK JEGYZÉKE
1. A gazdaság mutatói az új évezred kezdetén
12.
2. Az EU és Norvégia GDP-növekedésének összehasonlítása
14.
3. Munkanélküliség és foglalkoztatottság 2000-2005
16.
4. Termékek exportja és importja Norvégiában 2002-ben
24.
5. Norvég alap és az EGT Pénzügyi Eszköz
33.
6. Norvégia exportjának és importjának régiók közötti megoszlása 2002-ben
39.
7. Norvégia EU-ba irányuló exportja 2004-ben
40.
8. Az EU (25) kereskedelme Norvégiával 2000-2004
41.
9. Az EU (15) országok és Norvégia közvetlen külföldi befektetései
42.
10. A norvég-magyar külkereskedelmi forgalom alakulása 2001 és 2004 között
44.
11. A magyar-norvég áruforgalom alakulása áru főcsoportonként
46.
65
IRODALOMJEGYZÉK Könyvek és publikációk: 1. Németh Adél (2001): Norvégia, Panoráma országkalauzok, második kiadás 2. Jens-Uwe Kumpch (2001): Norvégia, Polyglott on tour 3. Kővágó Pál (1972): Norvégia, Panoráma Külföldi Útikönyvek 4. Richard Hill (1999): Mi, európaiak, Geomédia szakkönyvek, Budapest 5. IMF Country Report 06/2005 Norway, No. 05/159 6. Gallai Sándor (1998): A skandináv modell, Aula 7. Minifacts about Norway, 2004, Ministry of Foreign Affairs 8. Kiss J. László: Nemzeti identitás és külpolitika az euroatlanti térségben 9. Flam, H (1994): From EEA to EU: Economic Consequences for the EFTA countries. European Economic Review 10. Norway’s Application for Membership. Opinion of the Commission. The Commission of the EU, Brussels
Internetcímek 1. www.mfa.gov.hu: Norvégia gazdasági jellemzése 2. www.vg.hu (2005.11.17.): 900ezer forintos átlagfizetés; Fordulat előtt Norvégia, Tar Gábor Olajpénzben dúskál Norvégia Norvégia függetlenségének százéves évfordulóját ünnepli Van-e élet Norvégiában az EU-n kívül? 3. www.eco.hu (2005. június 2.): A Norges Bank kamatemelés terén úttörő 4. http://odin.dep.no (1999): Norwegian oil and gas enter a new century 5. www.figyelo.hu ( 2003.09.26.): Norvégia nem tolja az OPEC szekerét 66
6. www.norvegia.hu: Novégia és az EU 7. www.cia.gov: CIA-The World Factbook 8. www.eeagrants.org (2004): Tájékoztató a Norvég Alapról 9. http://europa.eu.int/comm/trade 10. www.itdh.hu (2005.8.11): Gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok 11. www.fvm.hu(2005.4.20): Nőtt a norvég tengeri termékek exportja, Dr. Takátsy Tamás 12. www.metazin.hu (2005.5.18.): Lazac, vagy függetlenség 13. www.europeer.hu (2004.5.17.): Norvég élet az EU-n kívül, Nagy Levente 14. www.mti.hu :
(2004.5.26.): A norvég életminőség titka, Maráczi Tamás (2003.10.07): Részleges EU-tagság Norvégiának?
15. www.eu2004.hu (2004.12.28): Kettős népszavazás a norvég EU-tagságról 16. www.europort.hu (2002.11.18.): EU pártiak lettek a norvégok 17. www.economist.hu (2004.09.07.): The Norwegian Option 18. www.hvg.hu (2005.3.2): Két dúsgazdag ország is csatlakozhat az EU-hoz 19. www.eurohirek.hu (2004.12.28): Újabb népszavazás 2007-ben? 20. http://odin.dep.no(2000): The Norwegian Shipping Industry
67
Melléklet
68
NORVÉGIA HAJÓIPARA Mivel szakirányom a logisztika, mindenképp szerettem volna ennek a területnek is helyet szentelni dolgozatomban. Legkézenfekvőbbnek ígérkezett egy kicsit betekinteni Norvégia nem akármilyen hajóiparába. Nemcsak ezért bizonyul fontosnak említést tenni a hajózásról. Norvégia komoly gazdasági kihívással néz szembe, ami nem más, mint az ország olajárfüggőségének csökkentése, és ebben nagy szerepe lehet a hajóiparnak, így valószínű, hogy a hajóipar a jövőben is a norvég gazdaság fontos részét fogja képezni. A norvég hajózás nagy múltra tekint vissza, már a XIX. században is jelentős armadával rendelkezett az ország. A skandináv ország 1850-ben kezdett nagy mennyiségben szállítani más országoknak, és 1880-ra már a világ harmadik legnagyobb flottájával rendelkezett. Egy évszázadnyi krízis és háború, valamint változó gazdasági helyzet után az ezredfordulón túl Norvégia még mindig harmadik helyezett a világon a birtokolt raksúly tekintetében. Persze az eltelt 150 év nem volt problémamentes. 1973-ban az OPEC által megnégyszerezett olajárak és az azt követő nemzetközi recesszió hosszú távú strukturális válságba taszította a nemzetközi hajózást. A más, olcsóbb hajózási iparral rendelkező országokkal való egyre növekvő verseny a Norvégiában kedvezőtlen költségtrendekkel kiegészülve, olykor fájdalmas és mélyreható változásokat tettek szükségessé az egész tengerészeti iparban. Ennek eredményeként a leépítések és üzembezárások gyakori jelenséggé váltak a 80-as évek közepéig. 1987-re tehető a fordulópont, amikor is létrejött a Norvég Nemzetközi Hajózási Jegyzék (NIS), mely ismét nyereségessé tette a norvég hajózási cégek működését. Az NIS rugalmasabb és szabadabb működési feltételeket biztosított a hajózási cégeknek, s emellett továbbra is ki tudták használni a rendkívül fejlett hazai tengerészeti infrastruktúrát. Az NIS-ben jegyzett hajók norvég zászló alatt hajóznak, és a norvég törvények vonatkoznak rájuk, ugyanakkor a cégeknek meg van a lehetőségük, hogy válasszanak a norvég és külföldi legénység között, ez utóbbiak fizetése a saját országukban érvényes bérszintek szerint alakul. Az NIS-nek köszönhetően számos hajózási vállalat meg tudta őrizni nemzetközi piaci pozícióját a krízis évei alatt. Más cégek tengeri
olajkitermeléssel
kapcsolatos
tevékenységekkel
69
kezdtek
foglalkozni,
mind
Norvégiában, mind azon kívül. Norvégia a hetvenes évek közepén kezdte kitermelni olaját. A norvég hajózási cégek gyorsan alkalmazkodtak az északi-tengeri olaj- és gázlelőhelyek nyújtotta új lehetőségekhez. A tankhajókat leszámítva egyetlen olajipari hajó sem volt bejegyezve Norvégiában 1971-ig. 1975-ben futott ki az első partmenti üzemű hajó norvég színekben. E szerény kezdet után mára a norvég hajózási cégek a világpiac 17százalékát uralják. 2000-ben a norvég partmenti flotta 56 mobil partmenti egységből és 312 partmenti üzemű hajóból állt. Az olajkitermelés és szállítás nagy része a norvég felségvizeken kívül történik, a partmenti flotta csupán 36százaléka kapcsolódik a norvég piachoz. A skandináv ország hajózási cégei az egész világon érdekeltek. A norvég kereskedelmi flotta több mint 90százaléka sohasem fut be hazai kikötőbe, hanem a más országok közti kereskedelemben vesz részt. Jelenleg az Európai Unió tagországai számítanak a norvég hajózási szolgáltatások legfontosabb piacának. 2000 szeptemberi adatok alapján a norvég tulajdonban lévő külföldi vizeken üzemelő flotta 1687 hajóból állt 49,8 millió tonna önsúllyal, melyek közül 1038 hajózott norvég zászló alatt. A norvég cégek tulajdonában 109 hajó, és 6 mobil partmenti egység volt. A norvég külhoni flottát túlnyomó részben speciális feladatú hajók alkotják, mint például a gázszállításra kialakítottak. Gázszállítás terén egyébként a norvég hajózási cégek a világpiac egynegyedét ellenőrzik. A gázt vagy lehűtik, vagy összesűrítik, és folyadék formájában szállítják e kifinomult hajókon. A gáz mellett egyéb kémiai anyagok is szállíthatók ezeken a speciális hajókon, egyszerre akár 40 különböző féle, egymástól elzárt tartályban. Emellett a norvég cégek a gyorsan fejlődő vonalhajózás területén is jelen vannak. A világ legnagyobb és legfejlettebb óceánjárói közül számos van norvég kezekben. A világ tengerein megforduló valamennyi hajót tekintve a leggyakoribb szállítmány a nyersolaj, illetve a különböző olajszármazékok. A norvég flotta ezekből többet szállít, mint bármi másból. Emellett a norvég hajók számos más piacon is jelen vannak, mint például ömlesztett áruk és ércek szállítása, konténeres, vagy kombinált szállítás, hogy néhányat említsünk. A hajózási iparág tevékenységi körébe tartoznak a hajóépítés, tengeri szállítás, hajóalkatrészek gyártása, hajó közvetítés, biztosítás, besorolás és a tengeri olajkitermeléssel kapcsolatos tevékenységek. Számos tanulmány szerint a hajózási közösség a nemzetközileg legversenyképesebb és legnagyobb szakértelemmel rendelkező iparág Norvégiában. Becslések
70
szerint az ágazat 80,000 főt alkalmaz jelenleg. A hajóipar erejét a nemzetközi kereskedelemből kivett része is bizonyítja, Norvégia rendelkezik ugyanis a világ harmadik legnagyobb
kereskedelmi
flottájával.
A
hajóipar
azonban
a
szárazföldi
hajózási
tevékenységekben is előkelő pozíciót foglal el. A norvég vállalatok a tengeri biztosítás terén a világpiac 30százaléka felett rendelkeznek, és Norvégia osztályozza az összraksúly 15százalékát. Az ország emellett vezető tengerészeti felszerelés-gyártó cégekkel, a világ talán legkiválóbb hajóügynökeivel, a világ legnagyobb hajózási bankjai közül kettővel és nemzetközileg elismert kutató-fejlesztő vállalatokkal büszkélkedhet. A siker kulcsa szakértők szerint egyrészt az egyenként is nemzetközileg versenyképes tevékenységek közötti hatékony együttműködés, másrészt a norvég hajóipar tudatos specializációja a nagy technológiaigényű szegmensekben. A norvég hajóipari cégek számos területen úttörőnek számítottak, és együttműködésben az ügynökökkel, a kutatási intézményekkel és osztályozó szervezetekkel új szállítási rendszereket fejlesztettek ki. A norvég és a nemzetközi hajóipar jövője nagyban függ a világgazdasági változásoktól. Az előrejelzések szerint a jövőben a gazdasági növekedés és kereskedelem központja a nyugati államoktól a Csendes-óceán térségére tolódik el, s ezt követi a tengeri szállítás iránti kereslet hasonlóirányú eltolódása is.61 Emellett a jövőben a biztonsági és környezetvédelmi szabályozásokban is változások várhatók, köszönhetően a hajószerencsétlenségeknek, és a környezetvédelem növekvő jelentőségének. Norvégia oszlopos tagja a biztonság és környezetvédelem növelésének, és széleskörű hajózási tapasztalatait folyamatosan új megoldások keresésére használja. Ezen erőfeszítéseknek is köszönhetően a norvég hajózás világszinten elismert. Egy másik, különösen Európában megfigyelhető, trend szerint a jövőben a közúti szállítás háttérbe szorul a tengeri szállítással szemben. Ez részben kapcsolódik az előzőekhez, mivel a tengeri szállítás jelenleg a transzport környezetbarátabb módjának bizonyul.
61
http://odin.dep.no(2000): The Norwegian Shipping Industry (2005. 10. 2., 04:32)
71
