Mura nekada
i sada
valamikor
és most
2
svibanj 2010.
Naše novine – A mi lapunk
Poštovani čitatelji!
Tisztelt olvasók
Pred Vama je prvi broj glasila koje će kroz godinu dana pokušati prikazati osnovne značajke mjesta te načina života ljudi uz lijevu i desnu obalu rijeke Mure. Cilj nam je dakle, čim više upoznati i zbližiti stanovništvo spomenutih naselja. Iako se radi o pripadnicima istog Hrvatskog naroda, oni žive u odvojenim državnim zajednicama. Rijeka Mura, koja zemljopisno i politički razgraničava ovo zajedničko podneblje, od ovog nam povjesnog trenutka postaje simbolom povezivanja. Ovo ostvarenje rezultat je i kruna dugogodišnje međusobne plodne suradnje članova „Društva Horvata kre Mure“ sa sjedištem u Sumartonu, koji su kao pripadnici nacionalne manjine u Mađarskoj nositelji Projekta i članova KUD-a Kotoriba, koji su partner u ovome Projektu. Ovaj je Projekat dio IPA Programa Europske unije i kao takav ima posebni značaj. Financira se iz Europskih fondova namijenjenim pokretanju regionalne suradnje na različitim područjima. A „našu malu Regiju” u Projektu pod nazivom „Small border crosser” („Malogranični prijelaz”) činiti će slijedeća mjesta, s Mađarske strane Fićehaz, Kerestur, Mlinarci, Petriba, Pustara, Serdahel te Sumarton, odnosno Kotoriba, Donja Dubrava, Donji Vidovec, Sveta Marija, Donji Kraljevec i Goričan s Hrvatske strane. Cilj je da medijski pokrijemo tu našu zajedničku regiju s obradom različitih tema na hrvatskom i na mađarskom jeziku. Tako ćemo objelodaniti šest izdanja koja će na 16 stranica dvomjesečno pokušati predstaviti razne teme vezane uz naš svakodnevni društveni život. Dio projekta je i izrada jedne zajedničke web-stranice koja će isto tako dugoročno nuditi sve potrebne informacije i obrađivati programe, zbivanja u mjestima s jedne i druge strane rijeke Mure. Dvojezična webstranica kasnije može poslužiti kao temelj on-line novina. Treći segment projekta je priprema jedne serije monografija već spomenutih naselja. Kako bi bili što uspješniji, stručna pomoć nam je stigla iz Zalaegerszega, Neprofitno d.o.o. („Humán Esély Tanácsadó Nonprofit Közhasznú Kft.”) je svoje dugogodišnje iskustvo spojilo sa našim entuzijazmom i ideju pretvorilo u jedan uspješan elaborat. Pred nama je razdoblje zajedničkog rada, pripreme dvomjesečnjaka sa slijedećim izlaženjem i temama:
Önök a kezükben tartanak egy kiadványt mely egy éven keresztül próbálja majd bemutatni a Mura mindkét oldalán élő emberek életstilusát, településeik jellemzőit. Célunk, hogy minél jobban megismerjük és közel hozzuk egymáshoz az emlitett települések lakosságát. Annak ellenére, hogy egyazon Horvát nemzethez tartozó emberekről van szó, ők két különálló állami közösségnek a tagjai. A Mura folyó, mely földrajzilag és politikailag is kettéválasztja ezt az egységes tájat, ettől a pillanattól a kötödés szimbolumává válik. Ez a kiadvány a „Muramenti Horvátok Egyesületének” és a „Kotoribai Kulturális Egyesület” tagjainak, akik partnerek ebben a projektben, sokéves termékeny együttműködésének koronája. Ez a Projekt része az IPA határon átnyúló programjának és ezért különös jelentősége van. Európai Úniós forrásokból realizálódik azzal a célzattal, hogy elősegitse az együttműködést különböző területeken. A „mi kis Régiónkat” a „Small border crosser” (Kishatárátlépő) projektben a következő települések alkotják. Magyar oldalról, Fityeház, Molnári, Murakeresztúr, Petrivente, Semjénháza, Tótszentmárton és Tótszerdahely, míg horvát oldalról, Alsódomború, Kotoribaba, Muracsány, Muraszentmária, Murakirály és Muravid. Cálunk a közös régió „médialefedése” különböző témákon keresztül, horvát és magyar nyelven. Hat különböző témájú, hétköznapi közösségi életünket érintő, 16 oldalas kiadványt jelentetünk meg. A projekt részét képezi egy közös web-oldal létrehozása, mely hosszú távon ugyanúgy tartalmazni fogja a szükséges információkat, programokat, eseményeket a Mura mindkét partján lévő településekből. A kétnyelvű web-oldal a későbbiekben alapja lehet egy on-line újságnak. A projekt harmadik részeként egy monográfiasorozat előkészitése a cél az érintett településekről. Hogy minél sikeresebbek legyünk, a szakmai segítség Zalaegerszegről érkezett, a „Humán Esély Tanácsadó Nonprofit Közhasznú Kft.” sokéves tapasztalata találkozott a mi akarásunkkal és az ötletünket egy sikeres pályázattá formálta. Előttünk a közös munka időszaka áll, amikor előkészitjük a kéthavonta megjelenő lapunkat. A megjelenés időpontjai és témái:
1. broj – svibanj – naselja koja su dio Projekta 2. broj – srpanj – kultura i umjetnost 3. broj – rujan – obrazovanje i mladež 4. broj – studeni – vino, berba, kolinje, Martinje, stari recepti, gastronomija 5. broj – siječanj – stanri zanati i običaji 6. broj – ožujak – sport, vatrogasci Želeći Vam svako dobro i ugodne trenutke koje ćete provesti čitajući sadržaje ovog lista pozdravljaju Vas uredništvo i članovi Društava: „Društvo Horvata kre Mure” i KUD Kotoriba. Vinko Horvat Laci Gujaš
1. 2. 3. 4. 5. 6.
szám – május – településekről melyek részei a Projektnek szám – július – kultúra és művészet szám – szeptember – oktatás és ifjúság szám – november – bor, szőlő, disznótor, Mártonnap, régi receptek, gasztronómia szám – január – régi foglalkozások és szokások szám – március – sport, önkéntes tűzoltók
A szerkesztőség és az egyesületek tagjai: „Muramenti Horvátok Egyesülete” és a Kotoribai Kulturális egyesület, azt kivánják Önöknek, hogy olvasva lapunkat töltsenek el kellemes perceket. Vinko Horvat Gulyás László
Naše novine – A mi lapunk
svibanj 2010.
3
150 godina uz prugu
150 éve a vasút menten
KOTORIBA
KOTORIBA
Mjesto Kotoriba samostalna je općina, a nalazi se u istočnom dijelu Međimurske županije uz rijeku Muru koja je ujedno i državna granica s Republikom Mađarskom. Kotoriba je udaljena oko 40 kilometara od grada Čakovca županijskog sjedišta i najudaljenije je mjesto od županijskog sjedišta u Međimurskoj županiji. Mjesto Kotoriba u povijesti se spominje u 16. stoljeću kao utvrda Zrinskih za obranu od Turaka. Razvoju mjesta najviše je doprinjela izgradnja željezničke pruge, koju je Kotoriba kao prvo mjesto u Hrvatskoj dobila 24. travnja 1860. godine. Općina Kotoriba ima 3.333 stanovnika (prema popisu iz 2001. godine) i oko 700 radnih mjesta na području Općine. Danas Kotoriba ima izgrađenu gotovu svu potrebnu komunalnu infrastrukturu (struja, asfalt, voda, telefoni, plin), te negdje oko 75 % kanalizacije. Uz osnovnu školu, dječji vrtić, zdravstvenu stanicu, apoteku, u Kotoribi posluje poslovnica “Međimurske banke”, poslovnica ZAP-a, matični ured, ispostava policije, carinska ispostava, te veći broj prodavaonica, ugostiteljskih radnji i obrta uslužnih djelatnosti. Na planu kulture i turizma na području Općine djeluje knjižnica i čitaonica, Turistička zajednica i Kulturno-umjetničko društvo. Na području Općine djeluje 18 udruga: DVD, Nk „Graničar“, STK „Kos-Kotoriba“, Košarkaški klub, KK „Samuraj“, Fitnes klub „Active“, ŠRD „Som“, Udruga „Žužička“, LD „Jarebica“, Udruga umirovljenika, Društvo žena, Društvo „Naša djeca“, KLA „Nada“, Kotoripske mažoretkinje, UHVDR, Moto klub, MNK i Idruga „Za bolje sutra“. Općina Kotoriba ima svoj Program razvoja prema kojem bi se u narednom razdoblju na području Općine trebale događati sljedeće aktivnosti:
A település önálló község (općina), Muraköz megye keleti részén, a Mura határfolyó mellett fekszik. Ez a megyeszékhelytől, Csáktornyától 40 kilométerre található helység a megye legtávolabbi települése. A történelem során először a 16. században említik, mint a Zrínyiek által a török ellen emelt erődítmény nevét. A község fejlődésének leginkább a vasútvonal kiépítése adott lökést, amelyet Horvátország első vasútjaként 1860. április 24-én adtak át. Kotoriba község lakóinak száma (a 2001-es összeírás szerint) 3.333, területén pedig 700 munkahely létesült. Ma Kotoriba-nak szinte teljes a kommunális infrastruktúrája (áramellátás, aszfaltozott utak, víz, telefon, gáz), és 75%-ban elkészült a csatornázás is. Az általános iskola, óvoda, egészségház és gyógyszertár mellett a „Međimurska banka” fiókja, postai befizetőhely, anyakönyvi kivatal, rendőrőrs, vámhivatal, több üzlet, vendéglátó- és szolgáltatóhely áll a lakosság rendelkezésére. A helyi kultúra valamint a turizmus előmozdításán fáradozik a könyvtár, a „Turista Közösség“ és a kulturális egyesület. A községben 18 egyesület működik: önkéntes tűzoltó egyesület, a „Graničar“ labdarúgó-klub, „Kos-Kotoriba“ asztalitenisz-klub, kosárlabdaklub, a „Samuraj“ kosárlabda-csapat, az „Active“ fitneszklub, a „Som“ horgászegyesület, a „Žužička“ egyesület, a „Jarebica“ vadásztársaság, nyugdíjasok egyesülete, nőegylet, a „Naša djeca“ egyesület, a „Nada“ (antialkoholista) klub, a kotoribai mazsorettek, UHVDR (a honvédő háború veteránjai), motorosok klubja, kispályásfoci-klub és a „Za bolje sutra“ egyesület. A település rendelkezik saját településfejlesztési programmal, amely szerint az elkövetkező időszakban a következő fejlesztésekre kerülne sor: 1. A gazdaság területén: a „Jug” (déli) gazdasági zónában üzleti célú és gazdasági objektumok kiépítése. A gazdasági szereplők igényeinek és üzleti érdekeinek megfelelő egyedi kialakítású vagy közös irodaközpontba foglalt üzlethelyiségek építése. 2. A kommunális fejlesztések területén: a csatornázás befejezése, a kerékpárút építésének folytatása, a település és a temető további szépítése. 3. A kultúra területén: a könyvtári munkakörülmények javítása, a helyi gyűjteményt is magába foglaló leendő múzeum működési feltételeinek az előteremtése
1. Na planu gospodarstva, izgradnja poslovnih i gospodarskih objekata u gospodarskoj zoni “Jug”. Uz to izgradnja potrebnih poslovnih prostora u zajedničkom poslovnom centru ili pojedinačnih poslovnih prostora u zavisnosti od potreba i poslovnih interesa gospodarskih subjekata. 2. Na planu komunalnih djelatnosti, dovršetak izgradnje kanalizacije, nastavak izgradnje pješačko-biciklističke staze, te daljnje uređenje groblja i mjesta. 3. Na planu kulture, poboljšanje uvjeta rada knjižnice, te stvaranje uvjeta za otvaranje muzeja sa zavičajnom zbirkom. 4. A közlekedés javítása terén: jobb közúti kapcsolat a szomszédos 4. Na planu prometnog povezivanja, bolje cestovno povezivanje településekkel (közúti határátkelő megnyitása Magyarország felé, út Općine sa susjednim mjestima (otvaranje cestovnog graničnog építése Muracsányig). prijelaza prema Republici Mađarskoj, te ceste prema Goričanu). A település területén ma 21 jogi személyiségű vállalkozás és 36 Na području Općine Kotoriba danas posluje 21 pravna osoba, te 36 egyéni vállalkozó (kisiparos, őstermelő) dolgozik, összesen 700 fogfizičkih osoba (obrt, OPG) koje zapošljavaju oko 700 radnika. lalkoztatottal.
4
svibanj 2010.
Naše novine – A mi lapunk
Za svoje tradicije odano selo
A falu mely hagyományaiért is él
SUMARTON
TÓTSZENTMÁRTON
Nije teško pogoditi odakle potječe naziv naselja, Sanctus Martini i Zenthmarton razvio se u skladu hrvatskog fonološkog sustava u oblik Sumarton. O zaštitniku mjesta o sv. Martinu svjedoči i oltarska slika šestoljetne stare crkve. Sadašnji mađarski naziv s prefiksom „Tót” ukazuje na hrvatsko stanovništvo ulazeći u naziv 1697. g. Prvi pismeni dokumenti o naselju potječu iz 1321. g. kao Villa S. Martini, a kao Zenthmarton se spominje 1471. g. Rimokatolička crkva sv. Martina sa župnom zgradom, veliko crkveno dvorište, barokni kip sv. Florijana ukuzuje na to, da je u Sumartonu djelovala filijala, kojoj su pripadala i okolna naselja.
Semmi kétségünk nem lehet Tótszentmárton (horvátul: Sumarton) nevének eredete felől, amely a Sanctus Martini és Zenthmarton névváltozatoknak a horvát nyelv fonológiai rendszerébe történt beilleszkedésével alakult ki. Védőszentjéről, Szent Mártonról tanúskodik a több mint hat évszázados helyi templom oltárképe is. Mai neve a „Tót” előtaggal, 1697-től, a helyi lakosság horvát eredetére utal. A Szent Márton római katolikus templom a paplakkal, nagy templomudvarral, Szent Flórián barokk szobrával mind-mind arra utal, hogy Tótszentmárton volt a szomszédos falvak egyházközségi központja A valamivel több mint 900 főt számláló település a rendszerváltás utáni időkben jelentős fejlődésen ment keresztül. A közügyek ellátása a szomszédos Tótszerdahellyel (Serdahel) közös körjegyzőség keretében történik. 1992-ben épült ki a kábeltelevíziós hálózat, 1994től mindenki számára hozzáférhetővé vált a telefonszolgáltatás, a gázszolgáltatás, a csatornarendszer kiépítésével pedig megoldódott a szennyvízelvezetés is. 1993-ban épült meg a faluház. A helyiek kulturális aktivitásának köszönhetően immáron szükségessé vált a faluház bővítése is. A helyi, több mint száz tagot számláló KUD Sumarton kultúrcsoport 1996-ban alakult. Széleskörű és gazdag kínálatával, a helyi lakosságon kívül a szomszédos horvát falvak fiataljai számára is vonzó tartalmakat nyújt. Több generációnak tánccsoportja, három nemzedéknek tamburazenekara, vegyeskórus, fúvószenekar, mazsorettcsoport, etno-szekció, valamint természet- és egészségbarát csoport működik az egyesület keretében. A falu vezetése kiemelt figyelmet szentel az intézmények, közterületek rendezettségének és tisztaságának; az utóbbi évtizedben újult meg a Szent István Általános Iskola épülete (alsós osztályokkal, a felsősök a szomszédos tótszerdahelyi iskolába járnak), az önkormányzat épülete, az egészségház, a halottasház, a Napred focicsapat öltözője, a terek és utcák pedig virágdíszbe öltöztek. 2009-ben került sor a «Naša hiža» tájház felújítására, majd berendezésére a múlt század 20-30-as éveinek tárgyi emlékeivel. A falu tőszomszédságában található a, sajnos, rossz állapotú, de a szakemberek szerint még felújítható Bedekovics-kastély. A szentmártoniak büszkék múltjukra, rendezvényeik így a horvát kultúra és szokások jegyében kerülnek megrendezésre. A helyi és a horvát kisebbségi önkormányzat példamutató módon működik közre a horvát identitás megőrzésében és az anyaországgal, Horvátországgal való szoros kapcsolat kiépítésében.
U mjestu živi nešto više od 900 stanovnika, a o značajnom razvitku možemo govoriti nakon društvenih promjena. Javni poslovi naselja se vrše unutar okružnog bilježništva zajedno sa susjednim Serdahelom. 1992. izgrađen je sustav kablovske televizije, 1994. je svima omogućen priključak na telefonsku mrežu, uveden je i plin, a kroz sustav kanalizacije riješen je odvod otpadnih voda. 1993. g. je izgrađen seoski dom. Vrlo aktivan kulturni život mještana iziskivalo bi i njegovo proširivanje. Mjesno kulturno društvo KUD „Sumarton“ osnovano je 1996. g i okuplja više od sto članova. Udruga osim mjesnog stanovništva okuplja mladež i iz okolnih hrvatskih naselja. Sastoji se od plesačke skupine za više generacija, tamburaških sastava za tri generacije, mješovitog pjevačkog zbora, puhačkoga orkestra, mažoretkinja i etno-sekcije te sekcije za očuvanje prirode i zdravog života. Čelništvo mjesta veliku pažnju posvećuje na uređenost i urednost svih ustanova, odnosno javnih mjesta. U posljednjem desetljeću obnovljena je područna Osnovna škola sv. Stjepana (pohađaju ju samo niži razredi dok viši razredi odlaze u susjedni Serdahel), ured samouprave, dom zdravlja, mrtvačnica, svlačionica NK Napred, trgovi i ulice su puni cvijeća. 2009. g. je obnovljena prekrasna zavičajna kuća «Naša hiža», uređena s predmetima 20-30-ih godina prošloga stoljeća. Nedaleko od naselja se nalazi Bedekovićev dvorac, na žalost u lošem stanju, ali prema stručnjacima još ima šanse za obnovu. Sumartonci su ponosni na svoju prošlost, stoga su njihove priredbe vezane uz hrvatsku kulturu i običaje. Mjesna i hrvatska manjinska samouprava uzorno skrbi o očuvanju hrvatskoga identiteta i za što čvršće veze sa matičnom domovinom Hrvatskom. Valja istaknuti dugogodišnje prijateljstvo Sumartona sa selom Sveta Marija i Donji Kraljevec, te drugim međimurskim naseljima, kao i s Međimurcima u Zagrebu i Sloveniji. Nedaleko od sela se nalaze vinogradi «Kamanove gorice» i «Veliko polje», koji su sve popularniji među ljubiteljima kapljice. Osnivanje Udruge prijatelja vina Sumartonaca kroz cijelu godinu se održavaju priredbe vezane uz vino: Vincekovo, izložba vina, Vino i tambure, Martinje. Bogatstvo društvenoga života sela koje je prožeto nastojanjima da se očuva hrvatska svijest i jezik nagrađeno je priznanjem za kulturu Hrvatske matice iseljenika NAJSELO 2003. g.
Figyelemre méltó az a hosszú évek óta tartó barátság, amelyet Tótszentmárton Sveta Marija-val, Donji Kraljevec-cel, más muraközi falvakkal, valamint a zágrábi és szlovéniai elszármazott muraköziekkel ápol. A település közelében találhatók a jóféle nedűk kedvelői körében egyre népszerűbb Kámán-hegy és Nagymező szőlőterületek. A Szentmártoni Borbarát Egyesült megalakulása óta az esztendő folyamán több, a borhoz kapcsolódó rendezvény megtartására is sor kerül: Vince-napi pinceszemle, borkiállítás, Bor- és tamburafesztivál, Márton-napi vigasság. Közösségi életének sokszínűségéért, a horvát önazonosság érdekében tett erőfeszítései elismeréseként a falu elnyerte a Hrvatska matica iseljenika kultúráért járó NAJSELO 2003. elnevezésű kitüntetését.
Naše novine – A mi lapunk
svibanj 2010.
5
Čipka crkve Svete Marije
Szent Mária templomának csipkéi
SVETA MARIJA
MURASZENTMÁRIA
Tijekom srednjeg vijeka mjesto Sveta Marija se izričito ne spominje. Tek u Kanonskoj vizitaciji 1640. godine, prvoj sačuvanoj vizitaciji Međimurja, spominje se crkva Svete Marije u Altarcu, pod naslovom Rođenja Marijina, a bila je područna kapela župe u Donjem Vidovcu. Kasnije se redovito javlja pod ovim imenom, a samo jedanput, 1698. godine, Kanonska vizitacija zove ovo mjesto zagonetnim imenom Družilovec. Prastari je običaj da po naslovniku crkve mjesto dobije ime, bilo da se ime naslovnika u potpunosti prenese na mjesto, bilo da se to ime pojavljuje u različitim izvedenicama. Upravo se to dogodilo i kod imena Sveta Marija, koje se ustalilo 1789. godine, kada je ovdje utemeljena župa. Otad se ime Altarec potpuno gubi. Utemeljenjem samostalne župe Sveta Marija, istodobno joj je pripojeno selo Donji Mihaljevec.
A középkorban kifejezetten ezzel a névvel nem lehet találkoznunk. Csak 1640-ben, a Canonica Visitatio-ban (kánoni látogatás), Muraköz első fennmaradt vizitációjában bukkan fel az alsódomborúi plébániához tartozó kápolnaként az altarci Szent Mária templomának neve, Szűz Mária születése címen. Később is rendszerint ezen a néven említik, de az 1698-ban kiadott kánoni látogatás a talányos Družilovec névvel illeti. Ősrégi hagyomány, hogy a templom névadójáról neveznek el egy települést, vagy a teljes név átvételével vagy annak csak egyes elemeit felhasználva. Ez történt Muraszentmária nevének esetében is, amely 1789-ben, a plébánia megalapításával állandósult. Ettől kezdve az Altarec név teljesen eltűnik. Az önálló muraszentmáriai plébánia megalapításaval Donji Mihaljevec (Alsómihályfalva) is ennek filiája lett. Kulturális nevezetességek: A 18. sz. vége felé emelt pompázatos Szűz Mária mennybemenetele templom épületén kívül, a kulturális örökség részeként védettséget élvez még a 19. század közepén emelt papi kúria is. Mindkét objektum felújítása a Kulturális Minisztérium varasdi Műemlékvédelmi Felügyelőségének ellenőrzése és útmutatatásai alapján folyamatosan zajlik. Az épített örökség részeként szerepel a nyilvántartásokban még néhány a régmúlt időket idéző út menti szentély, kápolna és kőkereszt. Az utóbbi időben mind jelentősebb kulturális tevékenységet fejt ki a KUD „Ivan Mustač kantor“ Sveta Marija kultúregyesület, amely megalapította a helyi kultúrházban elhelyezett, értékes kiállítási anyagot tartalmazó „Josip Hunjadi” helytörténeti gyűjteményt, ugyanakkor előkészületek folynak egy, a közelmúlt hagyományos típusai szerint átalakított tájház kialakítására is. Egyre nagyobb rangot kap a 19. sz. első felében még „špice”-nek nevezett szentmáriai csipke készítése. A népviselet díszítésére szolgáló kézműves termékek voltak ezek, amelyeknek nyoma még ma is fellelhetők Podravina-ban (Dráva mente) és Moslavina-ban, ahol annak idején árulták őket. A szentmáriai csipke készítését az utóbbi években újra felelevenítették, a Kulturális Minisztérium 2009. évi határozata pedig a hagyományos muraszentmáriai csipke készítésének mesterségét a nem anyagi, kulturális javak közé sorolta be. Ez mindannyiunknak, az egész közösségnek biztatást jelent atekintetben, hogy a csipkét, Muraszentmária egyik legfőbb nevezetességét minél szélesebb körben bemutassuk. A Muraszentmária településtől északra elnyúló, biológiai sokféleségéről nevezetes Murai Tájvédelmi Körzet (ligetek, határsövények, nedves erdők, fluviális-mocsaras élőhelyek, folyódinamika) a természeti örökség része, kiemelt figyelmet érdemel. Említést érdemel egy védett növényfajta is, az emberi tevékenység miatt veszélyeztetett kockásliliom (Fritillarica meleagris L.), amelyet a település melletti, speciális botanikai rezervátumként nyilvántartott „Fojsak”-mezőn találhatunk nagyobb számban.
Kulturne značajke: Osim velebnog zdanja Župne crkve uznesenja Blažene Djevice Marije izgrađene krajem 18. st., zaštićena kulturna baština je i Kurija župnog dvora koja je izgrađena sredinom 19. st. Oba objekta se kontinuirano obnavljaju uz pomno praćenje i brigu Konzervatorskog odjela Ministarstva kulture u Varaždinu. Pod evidentiranom graditeljskom baštinom u oba naselja nalaze se nekoliko poklonaca, kapelica i pilova, koji nas podsjećaju na prošla vremena. U novije vrijeme značajnu kulturnu ulogu ima KUD „Ivan Mustač kantor“ Sveta Marija koji je osnovao Zavičajnu zbirku „Josip Hunjadi“ a nalazi se u Domu kulture Sveta Marija sa povećim popisom vrijednih eksponata, dok je u pipremi obnova jedne tzv. etno-kuće koja bi se obnovila prema tradicijskom modelu iz bliže prošlosti. Sve značajniju ulogu ima i izrada tzv. svetomarske čipke čija je izrada počela u prvoj polovici 19. stoljeća kada su ih zvali „špice“. Radi se o rukotvorinama čija je namjena bila ukrašavanje narodne nošnje, te se njezin trag može pronaći i u Podravini i Moslavini gdje se prodavala. Izrada svetomarske čipke je posljednjih godina ponovo obnovljena, te je 2009. godine Ministarstvo kulture donijelo rješenje kojim se utvrđuje da tradicijsko umijeće izrade čipke na području Svete Marija ima svojstvo nematerijalnog kulturnog dobra. To je poticaj cijelom kraju da još više radi na promociji čipke kao jednom od glavnih značajki Općine Sveta Marija. Od prirodne baštine na području Općine Sveta Marija može se izdvojiti Značajni krajobraz rijeke Mure zbog biološke raznolikosti (šumarci, poljske živice, vlažne šume, fluvijalno močvarni lokaliteti, dinamika rijeke), a koji se prostire sjeverno od naselja Općine. Važno je spomenuti i zaštićenu biljnu vrstu „Kockavica“ (Fritillarica meleagris L.) koja je ugrožena ljudskim djelovanjem, a područe polja „Fojsak“ pred naselja Sveta Marija na kojoj se nalazi njihov veći broj, zaštićeno je kao posebni botanički rezervat.
6
svibanj 2010.
Naše novine – A mi lapunk
S mostom prošlosti i budućnosti
A jelen és a jövő hidjával
KERESTUR
MURAKERESZTÚR
Kerestur, je jedino hrvatsko pomursko naselje koje i u svom mađarskom nazivu obilježava i najbližu rijeku, Muru. Najbrojnije hrvatsko pomursko naselje s nešto manje od 2000 žitelja nalazi se baš pored državne granice u kutu između rijeke Mure i kanala Principališ (Kanižnica). Današnje naselje je nastalo spajanjem Kerestura i Kalacibe (Kollátszeg) još 1864.g. Kerestur je svoje ime dobio po benediktinskom samostanu podignutom na brežuljku u čast Svetoga Križa. Mjesto od 1910.g zovu Murakeresztúrom, no Hrvati su zadržali stari naziv, samo Kerestur. U neposrednoj blizini sela nalaze se vinogradi (Bonija, Nagydomb, Gólya, Legradska gora) na kojima su imali zemljišta i Hrvati iz Međimurja sve do 1945. g. Upravo zbog toga je Trianonski mirovni ugovor pogodio Keresturce, koji su bili vrlo povezani sa žiteljima iz Hrvatske. Nije čudo da se i dan danas lokalna samouprava bori za izgradnju cestovnog mosta na rijeci Muri. U životu sela veliku je promjenu donijela 1860.g. izgrađena željeznička pruga Velika Kaniža – Kotoriba – Čakovec – Pragersko, s kojom je selo dobilo i željezničku postaju. Na postaji djeluje zajednička carinska služba s Hrvatskom.
Murakeresztúr az egyetlen Mura menti település, amely nevében is viseli a közeli Mura folyó nevét. A csaknem kétezer lakost számláló falu a Principális-csatorna és a Mura által alkotott háromszögben, a határhoz közel fekszik. A mai település az egykori Kollátszeg és Keresztúr települések 1864. évi összevonásával keletkezett. Keresztúr egy a Szentkereszt tiszteletére, dombra épített bencés szerzetesrendi kolostorról kapta a nevét. Neve 1910 óta Murakeresztúr, de a horvát lakosság megtartotta a régit. Közvetlen szomszédságában szőlőterületek találhatók (Bóni-hegy, Nagydomb, Gólya-hegy, Légrádi-hegy), ahol 1945-ig sok muraközi gazdának is volt szőlője. A trianoni békeszerződés ezért is érintette érzékenyen a keresztúriakat, akik sok szállal kapcsolódtak a Murán túli emberekhez. Nem véletlen így az sem, hogy a helyi önkormányzat minden követ megmozgat a murai közúti híd megépítéséért. Nagy változást hozott a falu életébe az 1860-ban megnyitott Nagykanizsa – Kotoriba – Csáktornya – Pragersko vasútvonal, amikor is a falu állomást kapott. Ma közös magyar-horvát vámhivatal működik itt. A történelem folyamán Keresztúr gyakorta töltött be körzetközponti szerepkört, 1974-ben is központja lett a hat községet tömörítő Muramenti Körzeti Mezőgazdasági Termelőszövetkezetnek, amely a privatizáció után szűnt meg. A rendszerváltás utáni években fejlődésnek indult, a gázellátástól a csatornázásig megvalósult a teljes infrastruktúra. Körzeti szerepet tölt be a helyi, a fityeházi, kanizsai és beleznai gyerekeket is befogadó általános iskola. A horvát nyelvet oktató intézmény Zrínyi Miklós nevét viseli. ÚjZrínyivár és a Zrínyi-kút emléke még él a legendákban. Murakeresztúr szervezője a Zrínyi Kulturális Találkozóknak, résztvevője a „Zrínyi nyomában” elnevezésű projekt rendezvénysorozatának, 2009-ben pedig megalapította a „Zrínyi apródjai“ Hagyományőrző Egyesületet, a Zrínyi Gárda „ifjúsági tagozatát“. A falu iskolája minden évben megtartja a Zrínyi-napok rendezvénysorozatot, amelybe a környező iskolák valamint Kotoriba és Donja Dubrava tanulói is bekapcsolódnak. A település1818-ban épült (védett műemlék) templomán, amely a Szent Kereszt nevet viseli, az utóbbi évek során felújításokat végeztek, kisebb munkálatok még ma is zajlanak. A faluban jelenleg is nagyarányú beruházások folynak; az iskolaépület, kultúrház, óvoda és öltöző felújítása mellett új sportcentrum épül. Számos, határon túli kapcsolatokat is ápoló civil egyesülettel büszkélkedhet a falu; a vasútállomásnak köszönhetően sok évtizedes múltra tekint vissza a helyi tűzoltó-egyesület.
Kerestur tijekom povijesti često je imao okružnu ulogu, još 1974. g. je postao sjedištem Ujedinjene zadruge «Pomurje» kamo su pripadala šest hrvatska naselja, no nakon privatizacije je ukinuta. Kerestur, kao i druga naselja počeo se razvijati nakon društvenih promjena, izgrađena je potpuna infrstruktura od plina do kanalizacije. Okružnu ulogu ima i osnovna škola koju pohađaju djeca iz Fićehaza, Kaniže, Belezne i Kerestura. Ustanova s predmetnom nastavom hrvatskoga jezika nosi naziv povijesnog lika Nikole Zrinskog. Utvrda Novi Zrin i zdenac Zrinski još uvijek se čuvaju u legendama. Kerestur je mjesto organiziranja kulturoloških susreta Zrinskih, sudjeluje u projektu «Umrežavanje tragovima Zrinskih”, a 2009.g. je utemeljeno Društvo «Zrinski kadeti», povjesna postrojba mladeži Zrinske garde. U školi se svake godine priređuju Dani Zrinskih, u čije programe se uključuju i učenici okolnih sela, te prijateljskih naselja, Kotoribe i Donje Dubrave. 1818. g. je sagrađena crkva Svetog Križa (zaštićeni spomenik) na kojem su posljednjih godina izvršene obnove, te su i nadalje u tijeku radovi. U naselju upravo se odvijaju velike investicije, obnova školske zgrade, doma kulture, dječjeg vrtića, svlačionice i izgradnja velike športske dvorane. Kerestur ima niz civilnih udruga, zbog željezničke postaje dugu tradiciju ima Dobrovoljno vatrogasno društvo. Za šarolikost kulturnih događanja puno truda ulaže hrvatska manjinska samouprava, škola i društvo za prosvjećivanje. Najistaknutija trodnevna manifestacija su Dani Kerestura.
A kulturális kínálat színesítéséről a kisebbségi önkormányzaton kívül a helyi iskola és a közművelődési egyesület gondoskodik. Legkiemelkedőbb rendezvényeik közé tartozik a Keresztúri Napok rendezvénysorozat.
Naše novine – A mi lapunk
svibanj 2010.
7
U zagrljaju rijeka
Folyók ölelésében
DONJA DUBRAVA
ALSÓDOMBORÚ
Donja Dubrava je naselje sa 755 domaćinstava i 2263 stanovnika. Mjesto je smješteno u kutu međimurskog trokuta na samoj rijeci Dravi, blizu ušća Mure u Dravu. Naziv dobiva po gustoj šumi dombri - dubravi, kakva je postojala ovdje uz sastajalište dviju rijeka. Naravno, prošlost i razvoj Dobrave, kakav je tradicionalan naziv Donje Dubrave, blisko su vezani uz rijeku Dravu. Spomenimo mlinare, ribare, šajkaše (trgovce vodenim putovima), zlatare (zlato se tu ispiralo već u 15. st.) te posebno izdvojimo fljojsare (splavare), ljude koji su vodom dopremali trupce (vezane kao malu splav). Geografski položaj mjesta uvjetovao je svekoliki gospodarski razvoj. Posebno je zaslužna tvrtka Ujlaki-Hirschler, utemeljena još 1828. godine. Koncem 19. st. u Donjoj Dubravi postoje ambulanta, ljekarna, kasino, niz cehovskih udruženja - još 1950. g. u mjestu je radilo 60 obrtnika obućara. Pored gospodarstva, obitelj Hirschler ostavila je za sobom i izgrađeno središte trgovišta u klasicističkom stilu: zgrada stare škole, palača Zalan, zgrada današnje ambulante, te raskošan perivoj. U crkvenim se knjigama Donja Dubrava javlja razmjerno kasno, jer je do 1789. g. bila pod donjovidovečkom (bistričkom) župom. Sredinom 18. st., mještani podižu zidanu crkvu svete Margarete, na mjesto prijašnje drvene. No, ta crkva više ne postoji zbog šteta u potresima 1827. i 1880. godine. Morala je biti zatvorena, a potom i srušena 1912. Župljani su današnju crkvu dogotovili 1940. u samom centru mjesta. Najveći ostvaren projekt na Dravi koji nosi naziv Dubrava, je hidroelektrana Dubrava. U gospodarstvu se osjeća razmah privatnog poduzetništva i obrtništva koje se na sreću čvrsto zadržalo. U Donjoj Dubravi djeluje osamdesetak poduzetnika i obrtnika. U Donjoj Dubravi danas aktivno djeluje 25 udruga građana. Od sportskih klubova Dobravčani su aktivni u nogometnom, kuglačkom, teniskom i košarkaškom klubu. Svi oni nose naziv „Dubravčan”. Donja Dubrava je raritet po brojnosti nevladinih, nepolitičkih udruženja građana. U općini djeluju još: Športsko-ribolovna udruga „Štuka”, Udruga za zaštitu malih životinja „Međimurska Lastavica”, Udruga žena, Udruga umirovljenika, HVIDRA, Udruga obrtnika i poduzetnika, Zaštitarsko-ekološka udruga „Senjar” – ZEUS... Pučka škola u Dobravi djelovala je još u 18. st., godine 1857. tu školu pohađa 200 đaka, a danas je u novoj, suvremeno opremljenoj zgradi oko tristotinjak osnovaca. Škola se nalazi uklopljena u sportski centar Krbulja. Poseban ponos Dobravčana je KUU „Seljačka Sloga”, utemeljena kao Ogranak Seljačke Sloge Donja Dubrava još davne 1927. godine. Pored mnogih nastupa u zemlji i inozemstvu, udruga se već dugi niz godina iskazala kao vrlo uspješan organizator međimurske smotre folklora. Naravno, najpoznatija pjevačica i njegovateljica međimurske tradicionalne popijevke Elizabeta Toplek, rodom je i živi u Donjoj Dubravi. Dobrovoljno vatrogasno društvo u Donjoj Dubravi oformljeno je davne 1888. godine. Do sada su u DVD-u odrasle brojne generacije hrabrih i vrlo požrtvovnih vatrogasaca.
Donja Dubrava (Alsódomború) település lélekszáma 2263 fő, a háztartások száma 755. A muraközi „háromszög” egyik szegletében, a Dráva folyó partján, a Mura betorkolásának közelében található. Nevét a két folyó találkozásánál elterülő sűrű erdőről (dombra-dubrava) kapta. A hagyományosan Dobrava-nak nevezett település múltja és fejlődése is szorosan kapcsolódik a Drávához. Elég itt utalnunk a molnárokra, halászokra, sajkásokra (hajós kereskedőkre), aranymosókra (már a 15. század óta mostak itt aranyat), különösképpen pedig a fatörzseket kis tutajokká összekötöző, s azokat a folyón leúsztató tutajosokra, „fljojsar”-okra. A település kedvező földrajzi helyzetének köszönhetően széleskörű gazdasági fejlődésen ment át. Ebben jelentős szerepet játszott az 1828-ban alapított Ujlaki-Hirschler-cég. A 19. század végén Alsódomború ambulanciával, gyógyszertárral, kaszinóval, jó néhány céhszervezettel rendelkezett, még 1950-ben is hatvan cipész kisiparos dolgozott a településen. A gazdasági emlékeken kívül a Hirschler család egy klasszicista stílusú mezővárosi központot hagyott maga után: a régi iskola épületét, a Zalán-kastélyt, a mai ambulancia épületét, valamint egy pompás parkot. Az egyházi nyilvántartásokban Alsódomború neve viszonylag későn tűnik fel, 1789-ig ugyanis Donji Vidovec (Muravid) (Bistrica) egyházközséghez tartozott. A korábbi fatemplom helyett a 18. sz. közepén téglából emeltek templomot a helybeliek Szent Margit tiszteletére. Az 1827-es és 1880-as földrengések által okozott károsodások miatt ez a templom ma már nem létezik. Be kellett zárni, majd 1912-ben le kellett bontani. A mai templom építését a település szívében 1940-ben fejezték be a hívek. A Dráván megvalósult hatalmas vízi erőmű is a Dubrava nevet viseli.A gazdaság területén érezhető a magángazdaságok és a korábban megerősödött kisipar újbóli fellendülése. Alsódomborún jelenleg mintegy nyolcvan vállalkozó és kisiparos dolgozik. A település lakói ma 25 társadalmi szervezetben tevékenykednek. A „dobravaiak” legaktívabb egyesületei, a foci-, teke-, tenisz- és a kosárlabda klub, mind a „Dubravčan“ nevet viseli. Igazi ritkaságnak számít a település a civil szerveződések számát illetően. A „Štuka” sporthorgász egyesületen kívül működik itt még a „Međimurska Lastavica” kisállatvédő egyesület, a nőegylet, nyugdíjasok egyesülete, HVIDRA(a honvédő háború hadirokkantjainak egyesülete), a vállalkozók és kisiparosok egyesülete, a „Senjar” – ZEUS környezetvédő egyesület… Már a 18. században népiskola működött a településen, 1857-ben 200 diák tanult falai között, a mai, korszerűen felszerelt új iskolában pedig mintegy háromszáz általános iskolás tanul. Az iskola épülete a „Krbulja” sportcentrum részét képezi. A dobravaiak különösen büszkék kulturális-művészeti egyesületükre, az 1927-ben Ogranak Seljačke Sloge Donja Dubrava-ként megalapított KUU "Seljačka Sloga"-ra (Egyetértés). Számos bel- és külföldi fellépésen kívül az egyesület évek óta igen szép eredményeket ért el a muraközi folklórszemle szervezésében is. A falu szülötte és lakója Elizabeta Toplek, a hagyományos muraközi dalkincset ápoló legismertebb énekesnő. Az alsódomborúi önkéntes tűzoltóegyesület, melynek soraiban bátor és áldozatkész tűzoltók generációi nőttek fel, még 1888ban alakult meg.
8
svibanj 2010.
Naše novine – A mi lapunk
Na obalama jezera, potoka i Mure
Tavak, patakok és a Mura partján
SERDAHEL
TÓTSZERDAHELY
Serdahel (Serdehel), kako ga nazivaju pomurski Hrvati, nalazi se negdje na sredini pomurskih hrvatskih naselja, pa se nekad smatralo da etimologija naziva potječe od njegovog središnjeg položaja, no ipak je vjerodostojnija druga pretpostavka prema kojoj su se u srijedu (szerda) održavali sajmovi , pa po njemu je dobio svoj naziv. Mjesto prvi put se spominje pod imenom Serdahel/ Zerdahel 1370. g., a uz mađarski naziv je 1697. g. dodan prefiks „ Tót” ukazujući na hrvatsko stanovništvo. Od sedam pomurskih hrvatskih naselja drugo je najbrojnije sa 1300 žitelja, a prema posljednjim podacima popisa pučanstva stoji na prvom mjestu po postotku hrvatskog stanovništva. Serdahel je zbog svog položaja tijekom povijesti imao više puta središnju ulogu. 1976. g. izgrađena je moderna osnovna škola koja i danas djeluje u sličnoj strukturi, pohađaju ju iz pet hrvatskih naselja, a ima učenika i iz obližnjeg gradića, Letenye. Hrvatska škola s predmetnom nastavom hrvatskoga jezika nosi ime Katarine Zrinski. U zgradi škole nalazi se stalna postava izložbe „Povijest i materijalna kultura pomurskih Hrvata”. Ustanova njeguje dobru suradnju s odgojno-obrazovnim ustanovama iz matične domovine, već sedam godina surađuje sa Sveučilištem iz Zadra u okviru koje studenti održavaju metodičke vježbe u pomurskome selu, a djeca iz Serdahela ljetuju u Zadru. Suradnja je aktivna i s međimurskom osnovnom školom iz Draškovca. U naselju je izgrađena potpuna infrastruktura, ustanove su u dobrom stanju, ponos sela je 1990. g. izgrađena crkva u modernom stilu, odnosno obnovljena kurija glumice Šare Fedak u kojoj je uređena mala izložba o životu glumice i koja djeluje kao regijska kuća dajući mjesto Pomurskom udruženju za ruralni razvoj. Serdahel treba istaknuti i po najbrojnijim privatnim poduzetnicima od pomurskih hrvatskih naselja, pilana i klaonica peradi zapošljava veliki broj ljudi iz okolice, nešto manje zapošljava pogon za izradu svijeća, te manje radionice. Naselje je bogato jezerima, šljunčarama, ribnjacima. Selo okružuje ukupno 6 jezera. Ljubitelji ribolova, mrežnog ribolova, raftinga u prekrasnom prirodnom okolišu mogu uživati «kao riba u vodi». Najstarija civilna udruga sela je mjesno ribolovno društvo, koje ima vrlo dobru suradnju s ribolovcima iz Goričana, Kotoribe i Donje Dubrave. Koljevka hrvatske kulture u selu je mjesna osnovna škola, u kojoj djeluje osnovna umjetnička škola. Najpoznatije manifestacije mjesta su Festival gibanice i Dan Šare Fedak.
Tótszerdahely, vagy ahogyan a szerdahelyiek nevezik, Serdahel (Serdehel), a Mura menti horvát falvak középpontjában helyezkedik el, így a falu nevét régebben ebből eredeztették, a másik álláspont viszont, miszerint a szerdai napokon tartott vásárairól kapta a nevét, mégis hitelesebbnek tűnik. Serdahel neve 1370-ben bukkan fel először, míg a „ Tót” előtagot 1697-ben, a horvát eredetű lakosságra utalva kapja meg. 1300 lakosával Tótszerdahely a második legnépesebb horvát falu, míg a horvát ajkúak számarányát tekintve az első helyen áll. Földrajzi elhelyezkedése miatt Tótszerdahely többször töltött be központi szerepet a térségben; a szocializmus idején körzeti tanács működött itt, 1976-ban pedig a körzet tanulói számára megépült a modern iskolaközpont.
Az oktatási-nevelési intézmény még ma is hasonló rendszerben működik, öt falu tanulóinak biztosít tanulási lehetőséget, de járnak ide diákok még a szomszédos Letenye városából is. A horvát nyelvet oktató iskola Zrínyi (Frangepán) Katarina nevét viseli. Az iskola épületében kapott helyet a „Mura menti horvátok történelme és anyagi kultúrája” című kiállítás is. Az intézmény jó kapcsolatokat tart fenn az anyaországi oktatási-nevelési intézményekkel, a Zadari Egyetemmel kötött csere-megállapodás keretében pedig húsz diákunk, zadari főiskolai hallgatók metodikai gyakorlatának itteni biztosítása fejében, zadari nyaraláson vehet részt. Nagyon szoros és aktív a kapcsolat a muraközi Draškovec általános iskolájával is. A településen kiépült a teljes infrastruktúra, a közintézmények állaga jó. A falu büszkesége lett az 1993-ban épült, modern stílusú templom és a felújított Fedák Sári-kúria, amely a színésznő életét bemutató kiállításnak és a Mura Menti Nemzetiségi Területfejlesztési Társulásnak is otthont ad. A magánvállalkozások számát tekintve Tótszerdahely a környező horvát falvak élen áll; a fűrészüzem, a csirkevágóhíd sok környékbelinek is munkát ad, a gyertyaüzem valamint a többi kisebb műhely valamivel kevesebbet dolgozót foglalkoztat. A település környéke tavakban, sóderbányákban, halastavakban bővelkedik, összesen hat tó található a közelében. „Mint hal a vízben“, úgy érezhetik itt magukat a horgászat, halászat és a rafting szerelmesei. A horvátországi Goričan, Kotoriba és Donja Dubrava horgászegyesületeivel szoros kapcsolatokat ápoló helyi egyesület a legrégebbi civil szerveződés a faluban. A horvát kultúra bölcsője a helyi alapfokú művészeti és általános iskola, amelynek tanulói rendszeresen lépnek fel helyi és környékbeli rendezvényeken is. A Rétesfesztivál és a Fedák Sári-napok a falu legismertebb rendezvényei közé tartoznak.
Naše novine – A mi lapunk
svibanj 2010.
9
Kapija Hrvatske i Međimurja
Horvátország és Muraköz kapuja
GORIČAN
MURACSÁNY
Općina Goričan smještena je u istočnom dijelu Međimurske županije i prostire se na površini od 21,565 km2. Općina graniči sjeverozapadno s Općinom Domašinec, zapadno s Općinom Donji Kraljevec, na jugu s Gradom Prelogom. Sjeveroistočna granica Općine je državna granica prema Republici Mađarskoj, a u pravilu je određuje rijeka Mura. Prema popisu stanovništva iz 2001. godine Općina broji 3.439 stanovnika. Izvan naselja najznačajnija građevna struktura je stalni međunarodni cestovni granični prijelaz 1. kategorije, s pripadajučom logistikom, lociran na državnoj autocesti GP Goričan – Zagreb – Rijeka, koja čini osnovu cestovne prometne veze Jadrana sa Srednjom Europom. Javne funkcije se razvijaju oko župne crkve, a od sredine 20. stoljeća i oko novog centra naselja koji se formirao uz društveni dom. Oba centra obilježava prostor trga koji su oba dijelom uređeni i kao parkovne površine. Povijesna obilježja naseljavanja i korištenja prostor Povijesna istraživanja na arheološkim lokalitetima Međimurja pokazala su da su prostor na području današnjeg Goričana naseljavali ljudi još u brončanom dobu. Nalazi kod Goričana datirani su u tzv. licensku kulturu u period cca 1750 – 1600. g. pr.n.e. i spadaju u završetak ranobrončanog doba na području Sjeverozapadne Hrvatske. Najljepši primjerci kulture starijeg željeznog doba, u periodu od cca 7. – 5. – stoljeća p.n.e. i to posude sa figuralnim prikazima animalnog svijeta, otkriveni su u nekropoli kod naselja Goričan. Nekropola se neposredno uz potok Berek na položajima Gmajna, Buci i Gorinka. U popisu župa u Međimurju 1660. godine naselje Goričan spominje se u sastavu župe Sveti Juraj u Trnju. Godine 1789. Goričan dobiva posebnu župu. Prostor Općine je stoljećima kultiviran, pretvaranjem tla u obradive površine, krčenjem šuma i regulacijom vodotoka. Mura, ali i Trnava su neprestano mijenjale tok. Mura se bočnom erozijom povlačila prema jugozapadu i time presjekla Trnavu, koja se prije nekoliko desetlječa ulijevala u Dravu kod Donje Dubrave. Goričan je uspostavio svoje tradicionalne veze s prostorom južnog dijela mađarske županije Zala, odnosno mjestom Letenye, te u nastavku sa Nagykanizsom.
Muracsány község Muraköz megye keleti felén, egy 21,565 km2-es területen helyezkedik el. Északnyugaton Domašinec, nyugaton Donji Kraljevec községekkel, délen pedig Prelog (Perlak) városával határos. Területe északnyugaton a Magyar Köztársaság határvonaláig terjed ki, gyakorlatilag a Mura vonalával párhuzamosan. A 2001. évi összeírás szerint a község lakóinak száma 3.439 fő. A településen kívül található legjelentősebb építészeti komplexum az Adriát Közép-Európával összekötő Goričan – Zagreb – Rijeka autópálya mellé épített, logisztikai szolgáltató központot is magába foglaló, kiemelt fontosságú nemzetközi közúti határátkelő. A közösségi élet régóta a templom köré koncentrálódott, a 20. sz. közepe óta pedig a közösségi ház körül létrehozott új településközpont köré is. Mindkét központ térszerkezetű, részben parkosított terület. A terület népessége a történelmi változások tükrében A Muraköz megye különböző helyszínein folytatott archeológiai feltárások során bebizonyosodott, hogy a mai Muracsány területe már a bronzkor idején lakott volt. A Muracsánynál talált leletek az ún. Litzen-kerámiás kultúra korából, az i. e. 1750 – 1600-as évekből valók, Északnyugat-Horvátország területéről, a korai bronzkor végéről. A korai vaskor kultúrájának legszebb emlékei, az i. e. 7–5. századból származó, a túlvilágot figurálisan ábrázoló edények Muracsány közelében egy nekropolisból kerültek elő. A nekropolis a Berek-patak mellett a Gmajna, Buci és Gorinka területrészeken található. Az 1660. évi egyházközségi összeírások Muracsányt a tüskeszentgyörgyi (Sveti Juraj u Trnju) plébániához sorolják. 1789-ben Muracsány önálló plébániai rangot kap. A községhez tartozó földek, azoknak termővé tétele, erdők irtása, vízfolyások szabályozása által, évszázadok óta művelés alatt állnak. A Mura, de még a Trnava is folytonosan változtatta medrét. A Mura délnyugati irányú eróziós tevékenysége révén átvágta a Trnavát, amely pár évtizeddel korábban még Alsódomborúnál torkollott a Drávába. Muracsány ápolja hagyományos kapcsolatait Zala megye déli szegletével, Letenye településsel, a későbbiekben pedig sor kerül a kapcsolatok kiépítésére Nagykanizsával is. A kulturális örökség részeként nyilvántartott emlékek között szerepelnek: – Szent Leonárd temploma, 18. századi; Od spomenika koji obilježavaju kulturnu baštinu, evidentirani su: – A település központjában álló, 1821-ben épített Szent Flórián – Crkva sv. Leonarda, 18. stoljeće; kápolna; – oktogonalni pil s reljefom Sv. Jurja na stupcu, iz 1726. godine – – Muracsány közponjában álló oktogonális (nyolcszögletű) kőu središtu Goričana; kereszt 1726-ból, az oszlopon Szent Györgyöt ábrázoló dombor– raspelo na staroj cesti kod graničnog prijelaza, nedavno obnovművel; ljeno,kao ambijentalno uređenje okoliša uz župnu crkvu u – A muracsányi templom környezetének rendezése alkalmából nemGoričanu; rég felújított útszéli feszület a határátkelőhöz vezető út mellett; – kurija župnog dvora iz 1822. godine; – Paplak kúria 1822-ből; – spomenik borcima NOB-a u centru Goričana i spomenik – Muracsány központjában az NOB (népi-felszabadítási háború) és Domovinskom ratu. a honvédő háború hőseinek emelt emlékművek.
10
svibanj 2010.
Naše novine – A mi lapunk
Selo s nadom u budućnost
Reménnyel a jövőbe
FIĆEHAZ
FITYEHÁZ
Fićehaz samo je 12 km udaljeno od Velike Kaniže, no unatoč tomu uvijek je težio povezati se sa svojim susjednim hrvatskim naseljem Keresturom. Mještani ga zovu Fičehazom, zbog kajkavskog dijalekta, a kajkavski jezik pronalazimo još i u nazivima ulica «Vulička» ili «Velika vulica». Na posljednjem popisu pučanstva od 720 žitelja, gotovo polovica se izjasnila Hrvatom, no hrvatski jezik svojim materinskim smatrao je manji broj. Selo se prvi puta spominje 1422.g. pod nazivom Fythyefelde, a sadašnji naziv se rabi od 1877. godine. Stanovništvo Fićehaza kroz stoljeća se mijenjalo, ni njega nisu zaobišla turska razaranja, dok se krajem 18. st. spominje kao mješovito hrvatsko-mađarsko selo. Početkom 19. st. se već spominje kao čisto hrvatsko naselje. Otvaranjem željezničke postaje u Keresturu i Fićehasčanima je olakšana trgovina robom, naime nekada su u selu radili vješti tkalci, košaraši.
Annak ellenére,hogy Fityeház csak 12 km-re fekszik Nagykanizsától, lakói mindig arra törekedtek, hogy a szomszédos Murakeresztúrhoz szorosabban kapcsolódjanak. A helybeli kaj-nyelvű lakosság „Fičehaz“-nak hívja, horvát nevű része a településnek a «Vulička» vagy a «Velika vulica» is. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint 720 lakosának csaknem a fele horvátnak vallja magát, de ennél is kevesebben tartják anyanyelvűknek a horvát nyelvet. A falu első említése Fythyefelde néven 1422-ből való, mai alakja 1877-től használatos. A századok folyamán lakossága állandóan cserélődött: a törökdúlás sem kerülte el, a 18. században vegyes horvátmagyar népességű faluként, a 19. századtól pedig horvát faluként említik a források. A keresztúri vasútállomás megépültével a fityeházi emberek számára is könnyebb lett az árukereskedelem, ugyanis a faluban ügyes kezű takácsok, kosárkötők dolgoztak. Adminisztratív szempontból 1925 óta tartozik Murakeresztúrhoz, ma közös körjegyzőség keretében működnek. A rendszerváltás után elkezdődött a falu szépítése. A fiatal sportbarátok 1990-ben sportcélú épület építésébe kezdtek, fél év múlva már birtokba is vették a fitnesztermet és klubszobát is magába foglaló sportöltözőt. Az első és második világháborúban elesettek emlékére 1991-ben emlékmű felállítására került sor az Alkotmány téren. Ezen a téren áll az 1809 és 1814 közötti évekből származó műemlék jellegű népies későbarokk stílusú Pieta szobor. Alsó, kiszélesedő talapzatán kétoldalt Szent Flórián és Szent Vendel szobra, kimagasodó, vékonyabb oszlopon pedig a Pieta látható. A település központi részén labdarúgó-pályát, gyermekjátszóteret is magába ölelő kellemes zöldterület található, szabadtéri színpaddal a polgármesteri hivatal épülete előtt. Valamikor itt egy kis tó volt, de 1950-től kezdve fokozatosan feltöltötték. Az iskolakápolnát a helyi önkormányzat, a hitközség és a lakosság támogatásával 1994-ben újították fel, ma istentiszteleteket tartanak benne.
Na žalost to je dodanas sve nestalo. Fićehaz od 1925.g. administrativno je pripadalo Keresturu, veza i dan danas dobro djeluje u okviru okružnog bilježništva. Fićehaz je nakon društvenih promjena krenuo putem obnove i uljepšavanja okoliša. 1990.g. mladi ljubitelji športa započeli su izgradnju manjeg športskog objekta i nakon godinu dana je predana na uporabu svlačionica i klubska prostorija gdje je uređena prostorija za fitnes. 1991. g. u selu, na trgu Alkotmány (Ustav) podignut je spomenik palim borcima u I. i II. svjetskom ratu. Također na Trgu „Alkotmány”, možemo se diviti kasnobaroknom spomeniku umjetničkoga ranga, kipu Piete, koji je izrađen u pučkom stilu, a nastao je između 1809. i 1814. g. Na donjoj, široj podlozi, s dvije strane su sv. Florijan i sv. Vendel, a na višem, tanjem dijelu je Pijeta. Na sredini sela se nalazi lijepa zelena površina s nogometnim igralištem, igralištem za djecu, te vanjskom pozornicom. Vrlo je pogodno mjesto za razne priredbe na otvorenome. Zanimljivost toga mjesta je da je na njemu nekada postojalo jezero ali od 1950.g. postupno su ga zasipavali. Školska kapelica je obnovljena 1994.g. pomoću lokalne samouprave, katoličke župe te mještana. U njoj se i danas održavaju bogoslužja. Zbog naglog pada broja učenika u mjesnoj osnovnoj školi lokalna je samouprava 2007.g. donijela odluku o zatvaranju ustanove. Od tada jedan dio djece polazi osnovnu školu u Keresturu, gdje im je omogućeno učenje hrvatskoga jezika, a drugi dio u Kanižu. Dječji vrtić djeluje u okviru osnovnog obrazovnog središta Kerestura , kao područna ustanova u kojoj se njeguje hrvatska kultura i hrvatski jezik. Kulturno društvo, Ženski pjevački zbor Fićehaza osnovan je s ciljem očuvanja tradicije. Hrvatska manjinska samouprava podupire djelovanje kulturnog društva, svake godine zajedno priređuju Hrvatsku kulturnu večer na kojoj nastupaju kulturne udruge iz Pomurja i Međimurja. Fićehaz već više od jednog desetljeća surađuje s međimurskim naseljem Donjim Vidovcem, što je i službeno obilježeno potpisivanjem sporazuma o međusobnoj suradnji.
Az iskoláskorúak számának hirtelen csökkenése miatt 2007-ben az önkormányzat az iskola bezárása mellett döntött. A gyerekek egy része azóta a horvát nyelv oktatását is biztosító murakeresztúri, más részük pedig nagykanizsai iskolába jár. A falu óvodája a murakeresztúri iskolaközpont tagintézményeként ápolja a horvát nyelvet és kultúrát. A fityeházi női énekcsoport a hagyományok őrzése, ápolása céljából alakult. A kisebbségi horvát önkormányzat támogatja a kultúrcsoport tevékenységét, közösen rendezik meg a „horvát kulturális est“ című rendezvényt, amelyen fellépnek a Mura menti és muraközi falvak kulturális egyesületei is. A falu több mint egy évtizede együttműködési megállapodással megerősített jó kapcsolatokat ápol a muraközi Muravid (Donji Vidovec) településsel.
Naše novine – A mi lapunk
svibanj 2010.
11
„Zlatno” selo
„Aranyos” falu
DONJI VIDOVEC
MURAVID
Donji Vidovec prema pisanim tragovima najstarije je mjesto u Međimurju, spominje se daleke 1226. g. Tijekom povijesti to je bilo mjesto obrta (zlatara, košarača, mlinara, kovača, licitara(medičara), krojača, «fljojsara»(splavara) i brodara, postolara, knjigoveža, drvoprerađivača, pekara, i drugih), a dio tih zanimanja sačuvao se do danas. Donji Vidovec je smješten u neposrednoj blizini granica između triju županija R. Hrvatske te dvije županije R. Mađarske. Središte mjesta je jedna od najljepših baroknih cjelina sjeverozapadne Hrvatske (crkva, župna kurija i barokni pil), a tu cjelinu nadopunjuje velebni hrast lužnjak, zaštićeni spomenik prirode. Općina se nalazi u samom središtu istočnog dijela Međimurja, relativno blizu utoka rijeke Mure u Dravu, te uz sam povijesni potok Bistrec, koji je još uvijek vrlo čist i nezagađen. Donji Vidovec nalazi se u istočnom dijelu Međimurske Županije. Udaljeno od centra Županije 33 km. Mjesto je smješteno u blizini lijeve obale rijeke Drave, na cestovnom pravcu Čakovec-Koprivnica. Tu se sastaju (graniče) tri županije: Koprivničko-Križevačka, Varaždinska i Međimurska županija. Takav položaj omogućuje u mjestu razvoj obrtništva i trgovine, te bogatu ugostiteljsku ponudu, koju posebno upotpunjuje vrlo lijepo uređen i uklopljen u okoliš hotel «Golf» s vlastitom proizvodnjom crnog piva.
A fennmaradt írásos emlékekben Muraköz legrégebbi, már 1226-ban felbukkanó települése Muravid. Története során mindig a kisipar „fellegvára” volt a település, amelyek közül néhány máig fennmaradt (aranymosók, kosárfonók, molnárok, kovácsok, mézeskalácsosok, szabók, tutajosok («fljojsar-ok»), valamint hajósok, cipészek, könyvkötők, fafeldolgozók, pékek és más iparosok dolgoztak itt). Muravid három horvát és két magyar megye határpontjának közvetlen közelében fekszik.
Donji Vidovec kao naselje i kao Općina ima osigurane sve važnije elemente za potrebe gospodarstva i turizma (zdravstvena stanica, ljekarna, zubna ambulanta u izgradnji, poslovnica HP, škola, dječji vrtić, hotel, diskoteka, suvremeno uređeni kafići, slastičarnica, itd.) U pogledu komunalne opremljenosti osigurani su svi sadržaji infrastrukture osim kanalizacijske mreže (u izradi su idejni projekti) i pročišćavanja otpadnih voda. Područje Općine obuhvaća prostor od 13,64 km2 (što je 1,87 % od ukupnog prostora Županije) i ima prema popisu iz 2001. g. 1646 stanovnika (što je 1,38% od ukupnog broja (118 426) stanovnika Županije). Prema tome ostvarena gustoća na području Općine Donji Vidovec oko 120 stanovnika/km2, što je znatno niža gustoća od gustoće naseljenosti cijele Međimurske Županije koja iznosi oko 162 stanovnika na km2.
A település Északnyugat-Horvátország egyik legszebb barokk arculatú központját (templom, paplak és barokk kőkereszt) mondhatja magáénak, amelyet egy a védett természeti értékek közé sorolt impozáns kocsányos tölgy tesz még teljesebbé. A község Muraköz megye keleti felének központi részén, a Mura és Dráva összefolyásának viszonylagos közelségében, a régmúlt idők tanújaként ismert, még ma is tiszta vízű és szennyezetlen Bistrec-patak mentén helyezkedik el. A megyeszékhelytől mindössze 33 kilométer távolságra van, a Dráva bal partján, a Čakovec-Koprivnica (Csáktornya-Kapronca) útvonal mellett. Három megye: a Koprivničko-Križevačka, Varaždinska és Međimurska határa fut itt össze. Ez az elhelyezkedése tette lehetővé, hogy a településen fejlődésnek indult a kisipar, a kereskedelem, valamint a vendéglátás, amelyet ma a saját barnasöreit kínáló, rendezett és a környezetbe szépen illeszkedő Hotel «Golf» reprezentál a legmarkánsabban. Településként és községközpontként Muravid rendelkezik a gazdaság és idegenforgalom fellendítéséhez szükséges minden adottsággal (egészségház, gyógyszertár, épülőben a fogászati rendelő, postahivatal, óvoda, szálloda, diszkó, modern kávézók, presszó stb.). Kommunális ellátottság terén, a szennyvízhálózaton és tisztítóművön kívül (a projekttervek kidolgozása folyamatban) minden egyéb a lakosság rendelkezésére áll. A község területe 13,64 km2 (a megye területének 1,87 %-át foglalja el), a 2001. évi összeírás szerint lakóinak száma 1646 (a megye lakosságának (118 426) 1,38%-a). Ezek alapján Muravid község népsűrűsége 120 fő/km2, lényegesen alacsonyabb a megye 162 fő/km2-es átlagánál.
12
svibanj 2010.
Naše novine – A mi lapunk
Nekada selo mlinara i mlinova
Hajdanán molnárok és malmok falva
MLINARCI (MINARCE)
MOLNÁRI
Mlinar ili molnar (na mađarskom jeziku mlinar) vrlo su bliski po izgovoru iz jednostavnih razloga što su Mađari od Slavena preuzeli riječ i preinačili za lakši mađarski izgovor. Mlinarci ili Minarce, kako izgovara kajkavsko stanovništvo, na vrlo jednostavan način odaje nekadašnje obilježje mjesta, koje se nalazi tik do Mure (do same obale je izgrađen asfaltiran put do mjesta, gdje će uskoro biti izgrađeno pristanište za čamce), a to su mlinovi na rijeci, odnosno mlinari, koji su radili u njima. Selo se prvi put pod imenom Molnary u jednom krivotvorenom spisu spominje 1321. Mjesto u povijesti imalo je ulogu i u obrani protiv Turaka. Nakon što je pao Siget, Turci su opljačkali i pomurski kraj. U to vrijeme zapadno od Kaniže bio je izgrađen obrambeni lanac protiv Turaka, tzv. «džepne utvrde», a jedna od tih utvrda bila je i u Mlinarcima. Ostala je jedna skica toga obrambenog lanca koju je 1571. g. nacrtao talijanski vojni inženjer Turco. Na crtežu se vidi jedna mala utvrda, vjerojatno na mjestu kurije Zele, u dijelu hatara zvanom Gradišće. O ratovima protiv Turaka govore mnoge legende. Pričalo se da je u mlinarskoj utvrdi boravio jednom i Nikola Zrinski. Nakon društvenih promjena u selu se primjećuje osjetan razvoj. Potpuna infrastruktura stoji na raspolaganju stanovništvu što podiže standard života i vrijednost naselja (kanalizacija, plin, telefon, biciklistička staza, asfaltirana cesta do Mure). Mlinarci zajedničkim snagama stanovništva izgradili su crkvu u modernome stilu. Obnovljena je školska zgrada, u kojoj je jedno vrijeme djelovala strukovna i srednja škola, no sada se predaje samo u četiri niža razreda u okviru serdahelske okružne škole. Mlinarački dječji vrtić od 2008.g. djeluje kao okružna ustanova za tri naselja (Petriba, Pustara, Mlinarci) ali je područna ustanova serdahelske osnovne škole. Među pomurskim vrtićima jedini je, koji prima i djecu jasličke dobi, te uskoro će raditi s programom zelenog vrtića. Samouprava je pred velikim ulaganjima, upravo će krenuti rekonstrukcija dječjeg vrtića, te njegovog dvorišta na kojem će se izgraditi drveni mlin i brod za djecu. Program zelenog vrtića financira se iz europskih fondova IPA programa. Između Mlinaraca i Kotoribe preko Mure stoljećima je radila skela, sve do 1949. g., nadajući se Mlinarčani da će se ta veza moći jednog dana vratiti izgradili su asfaltiranu cestu sve do Mure. Čelnici mjesta razmišljaju i o razvijanju vodenog i biciklističkog turizma. Zajedno sa drugim naseljima Mlinarci su se uspješno natjecali za izgradnju pristaništa, te organiziranja raftinga, odnosno za iznajmljivanje bicikala. Izgradnja će uskoro započeti. Najveći san mjesta je da se na rijeci izgradi stara vodenica, čiji izgled se čuva na starim fotografijama.
A „mlinar” és a magyar molnár szavak kiejtése, azon egyszerű oknál fogva, hogy a szó a szláv nyelvből került a magyarba, és illeszkedett annak hangrendszeréhez, hasonlít egymáshoz. Mlinarci, vagy ahogyan a helyi horvátság nevezi, Minarce, a Mura (melynek partjáig, a leendő csónakkikötő helyéig, ma aszfaltozott út vezet) tőszomszédságában fekvő település hajdanvolt jellegzetességéről, a folyó malmairól, molnárairól kapta nevét. Az írásos emlékekben a falu neve 1321-ben egy hamis oklevélben bukkan fel Molnary alakban. A török elleni harcokban is szerepet vállalt a falu. Szigetvár eleste után a törökök végigdúlták a Mura mentét. A török elleni védelem részeként Kanizsától nyugatra ekkor ún. kisvárak sora létesült, egy ilyen épült Molnáriban is. Fennmaradt a védelmi láncról Turco, itáliai hadmérnök által 1571-ben készített vázlat. Ezen látható egy kis vár, amely vélhetőleg a Zele-kúria helyén, a Gradiscsének (Vármelléki) nevezett dűlőben állt. A török elleni harcokról sok legenda szól. Mondják, hogy a molnári várban Zrínyi Miklós is megfordult. A rendszerváltás után jelentős fejlődés tapasztalható a faluban. A lakosság rendelkezésére áll az életminőséget javító, a település értékét növelő teljesen kiépített infrastruktúra (csatornahálózat, gázellátás, telefon, kerékpárút, aszfaltozott murai út). Példamutató lakossági összefogással Molnáriban modern stílusú templom épült. Felújításra került az iskolaépület, amelyben néhány évig a Molnári Szakképző Központ működött, mára viszont a tótszerdahelyi körzeti iskola tagiskolájaként csak négy alsós osztályt működtet. 2008. óta a molnári óvoda, a tótszerdahelyi iskolaközpont tagintézményeként három falu (Petrivente, Semjén-háza, Molnári) óvodásait fogadja. Egyedüliként a Mura mentén, fogadja a bölcsődés korú gyermekeket is, rövidesen pedig megindítja a zöld óvodai programot. Az önkormányzat nagyarányú beruházások előtt áll; hamarosan kezdődik az óvoda rekonstrukciója, amelynek udvarán fából készült malmot és hajót állítanak fel a kicsiknek. A Zöld Óvoda Programot a Magya-Horvát IPA-program keretében valósítják meg. Annak reményében, hogy sikerül visszaállítani a Molnári és Kotoriba között 1949-ig működött, több évszázados murai kompösszeköttetést, a molnáriak aszfaltozott utat építettek a Murához. A falu vezetése a vízi és kerékpáros turizmus fejlesztésén fáradozik, más településhez hasonlóan, sikeres pályázatokat készítettek csónakkikötő építésére, rafting túrák szervezésére, kerékpárkölcsönzés fejlesztésére. A beruházás rövidesen kezdődik. Régi vágya a helybelieknek, hogy megépülhessen a csak régi fényképeken látható murai vízimalom (hajómalom). A hagyományok és szokások őrzője a molnári női kar, amely tavaly ünnepelte fennállásának negyvenedik évfordulóját. A zenei örökség ápolásán túl az énekkar tagjai gyakran szerveznek régi szokásokat népszerűsítő foglalkozásokat a gyermekek számára, húsvéti tojásfestést, kukoricamorzsolást, „régi ételek, ízek napja“ stb. Ők egyben a Mazanica-napok fő szervezői és mozgatói, hiszen a legtöbb, legkülönfélébb mazanicát (üres-rétest) ezen a napon ők készítik el. A faluban, az egyre sikeresebb labdarúgó-egyesületen kívül horgászegyesület is működik, amely szoros kapcsolatokat tart fenn horvátországi egyesületekkel.
O očuvanju tradicija i običaja se brine Mlinarački ženski pjevački zbor, koji je prošle godine slavio četrdesetu obljetnicu svoga postojanja. Članice zbora osim njegovanja glazbene kulture često priređuju i stare običaje za djecu, farbanje pisanica, krunjenje kukuruza, kušanje starih jela i dr. One su glavne pokretačice i tradicionalne priredbe sela Dana mazanice, naime one se pripremaju s finim raznovrsnim namazima. U selu djeluje Ribolovno društvo koje gaji vrlo dobre kontakte s kolegama iz Hrvatske i Športski nogometni klub sa sve uspješnijim rezultatima.
Naše novine – A mi lapunk
svibanj 2010.
13
Naselje iz željeznog doba
Település vaskori emlékekkel
DONJI KRALJEVEC
MURAKIRÁLY
Arheološka istraživanja su dokazala da su na području Donjeg Kraljevca ljudi već živjeli u starijem željeznom dobu, odnosno vremenu od 7. do 5. stoljeća prije Krista. Prvi se puta u povijesti kao mjesto izrijekom spominje 1467. godine u popisu trgovišta i sela u Međimurju. Spominje se kao kraljevski posjed, ustvari kao posjed kralja Matije Korvina. Donji Kraljevec je smešten u Donjem Međimurju, općinsko je središte kojemu još pripadaju naselja: Hodošan, Palinovec, Donji Hrašćan, Donji Pustakovec i Sveti Juraj u Trnju. Donji Kraljevec je jedino mjesto u općini koje u posljednjih 30 godina bilježilo mali, ali stalni porast stanovništva. Rezultat je to gospodarskog razvoja i promišljene politike komunalnog opremanja mjesta. Donji Kraljevec je nesumnjivo stekao čvrstu poziciju centralnog naselja svoje mikroregije i postao privlačno mjesto za živjeti. Jako je industrijsko središte s nekoliko industrijskih zona, a u poslijednje vrijeme se razvija i u turističkom smislu. Na području općine djelije 30-ak udruga i 6 DVD-a. Općina je osnivač Centra dr. Rudolfa Steinera.
Arheologiai ásatások bizonyítják, hogy Murakirály területén már a korai vaskorban, Krisztus előtt a 7. századtól az 5. századig éltek emberek.
Mint települést először 1467. említik amit régi dokumentumok igazolnak. Mint királyi birtokot említik, Korvin Mátyás király tulajdonaként. Murakirály a hozzá tartozó településekkel, Muraköz alsó részén helyezkedik el. Az egyetlen település, a társtelepülések között, ahol a lakosság száma lassú de állandó növekedést mutat az elmúlt 30 esztendőben. Ez a gazdasági fejlődés és az átgondolt kommunális politika eredménye. Kétségkívül Murakirály szilárd központi pozíciót harcolt ki magának mikro régiójában és vonzó településsé vált. Erős ipari központtá nőtte ki magát, néhány ipari parkkal, de az utóbbi időben turisztikailag is fejlődik. A régióban 30 civil szervezet és 6 önkéntes tűzoltó egylet működik. Itt alapították a Dr. Rudolf Steiner Központot.
Uređenju mjesta oduvijek se pridavala velika pozornost. Odmah nakon II. svjetskog rata Donji Kraljevec je dobio električnu struju. Kada je Međimurce zahvatila asfaltna groznica, Donjokraljevčani su među prvima u našem kraju imali sve svoje ulice asfaltirane. Promišljena komunalna politika rezultirana je u visokom standardu života u Donjem Kraljevcu. Poljoprivreda je oduvijek bila vodeća grana gospodarstva uz što svakako trebamo spomenuti ugostiteljstvo, trgovinu i drvoprerađivačku industriju. Metalci u Donjem Kraljevcu predstavljaju poseban, zavidan segment gospodarstva. Uz razvijeno gospodarstvo Donji Kraljevec ima i bogat kulturni, sportski i vjerski život.
A település szépítésére, rendbetételére mindig is nagy figyelmet szenteltek. Murakirályt közvetlenül a II. világháború után villamosították. Amikor a Muraközieket elkapta az aszfaltláz Murakirályon az elsők között a régióban minden utca aszfalt burkolatot kapott. Az átgondolt kommunális politika magas életszínvonalat eredményezett a községben. A mezőgazdaság mindig is húzóágazat volt ami mellett mindenképen meg kell említeni a vendéglátást, kereskedelmet és a fafeldolgozó ipart. A fémfeldolgozó ipar külön, irigylésre méltó helyet foglal el a helyi gazdaságban. A fejlett gazdaság mellett Murakirálynak gazdag kulturális, sport és hitélete van.
14
svibanj 2010.
Naše novine – A mi lapunk
Selo na brežuljku i u dolini
Domb és völgy hajlatában
PETRIBA
PETRIVENTE
Najmanje hrvatsko naselje u Pomurju, sa svega 410 stanovnika smješteno je u prekrasnom prirodnom okolišu, na brežuljku i u dolini, između dva potoka, 2 km udaljeno od autoceste M7. Današnje selo je nastalo ujedinjenjem Petribe i Ventepuszte Petriba se prvi put spominje 1313.g. kao posjed zvani Petri, koji je bio vlasništvo sina bana Simona Bekcsenyija. Do kraja 18. stoljeća selo je bilo gotovo potpuno hrvatsko, no danas samo stariji mještani govore kajkavskim dijalektom. Nagla asimilacija započela je nakon što je 1975. g. zbog centralizirane politike zatvorena osnovna škola u kojoj se predavao i hrvatski jezik. Petriba slično, kao i u druga hrvatska pomurska naselja počela se naglo razvijati nakon društvenih promjena, 1990.g. U selu, je izgrađena potpuna infrastruktura (vodovod, plin, kanalizacija, telefon, kablovska televizija). Čelništvo naselja smatralo je važnim da se mjesto razvija u skaldu s postojećim prirodnim resursima. Ogromne zelene površine iskorištene su za veliko dječje igralište, nogometno igralište te asfaltirano rukometno igralište, koje je pogodno i za tenis, badmilton, odbojku, mali nogomet ili druge športske aktivnosti. Ljubitelji prirode i športa, biciklisti, izletnici sa šatorima na tome mjestu zasigurno nailaze na idealne uvjete. U Petribi se često organiziraju regionalne nogometne utakmice ili druge športske priredbe, kao i tradicionalno natjecanje u kuhanju. 1991. g. je obnovljen dom kulture u zgradi bivše škole, u kojoj djeluje tzv. Teledom, uređene su društvene prostorije za mladež, a u drugom dijelu zgrade je molitvena kuća . Povodom Milenijske godine u parku je izgrađen spomen-park i mala pozornica, na kojoj se priređuju razni programi. Veliki pomak za Petribu značila je izgradnja asfaltirane ceste između Petribe i Pustare. Od tog vremena djeci iz Petribe bilo je omogućeno da pohađaju hrvatske odgojno obrazovne ustanove ili u Mlinarcima ili u Serdahelu, no od 2008. g. za petripsku djecu je omogućeno učenje hrvatskoga jezika i u osnovnoj školi u Bečehelu. Nakon povezivanja s asfaltiranom cestom selo se uključilo i u okružno bilježništvo s Pustarom i Mlinarcima, što također daje mogućnost u jačanju nacionalne samobitnosti. Prvi rezultati su i vidljivi. Nakon duge stanke 2009. g. u Petribi je ponovo utemeljeno Kulturno umjetničko društvo «Petripske ružice» u kojem zasada djeluje samo mješoviti pjevački zbor, no među planovima su i druge aktivnosti. Aktivnu ekipu potpomaže i hrvatska manjinska samouprava naselja.
A 410 lakosú Petrivente a Mura mente legkisebb faluja, csodálatos természeti környezetben, domb és völgy hajlatában, patakok ölelésében fekszik, az M7-es autópályától mindössze két kilométerre. A mai település Petri és Vente egyesülésével jött létre. Petrivente első írásos említése 1313-ból ismert Bekcsényi Simon bán fiának Petri nevű birtokaként. A 18. sz. végéig a falu szinte teljes egészében horvát ajkú volt, ma már csak az idősebbek beszélik a kajnyelvjárást. A centralizációs politika miatt különösen felgyorsult az asszimiláció a horvát nyelvet oktató általános iskola 1975-ös bezárását követően.
Petriba ima suradnju s Ivanovcem, blizu Čakovca, sporazum o međusobnoj suradnji je potpisan 2004.g. Suradnja na polju kulture je izvrsna, KUD «Katruže» svake godine sudjeluje na petripskim priredbama ,a isto tako su i Petripčani česti gosti u Ivanovcu.
A rendszerváltást követően, 1990. után, a többi horvát ajkú településsel együtt Petrivente is gyorsan fejlődött. Kiépült a teljes infrastuktúra (vízvezeték-hálózat, gázvezeték, csatornázás, telefon, kábeltelevízió). A falu vezetése gondosan ügyel arra, hogy a település a természetes erőforrásokkal összhangban fejlődjön. Hatalmas zöld területek adnak helyet a gyermekjátszótérnek, labdarúgópályának, a teniszezésre, tollaslabdázásra, röplabdázásra vagy kispályás focira, esetleg más sportrendezvények megtartására is alkalmas aszfaltozott kézilabdapályának. A természet és sport szerelmesei, a kerékpáros vagy sátoros turisták itt minden bizonnyal ideális körülményeket találnak. Petriventén gyakran kerül sor regionális focimérkőzések, egyéb sportrendezvények és hagyományos főzőversenyek megtartására is. 1991-ben került sor a kultúrház felújítására, a teleháznak is helyet adó egykori iskolaépület egyik részében az ifjúság számára rendeztek be közösségi termeket, míg a másikban imaházat alakítottak ki. A millennium emlékére kialakítottak egy emlékparkot, és felállítottak egy nyári programok lebonyolítására alkalmas színpadot is. A horvát falvakkal való kapcsolat szempontjából nagy előrelépést jelentett Petrivente számára, hogy 1994-ben megépült a falut Semjénházával összekötő aszfaltozott út. A petriventei gyerekek számára ezáltal nyílt lehetőség a molnári és tótszerdahelyi horvát nyelvű oktatási-nevelési intézményekbe való beiratkozásra, de 2008 óta horvátul tanulhatnak a becsehelyi iskolában is, ahova a többségük jár. Az aszfaltos útnak „köszönhetően“ a falu csatlakozott a Molnárival és Semjénházával közös körjegyzőséghez, ami megint csak hozzájárulhat a nemzetiségi identitás erősítéséhez. Ennek első jelei már látszanak is. Sok-sok év kihagyás után 2009-ben újra megalakult a «Petripske ružice» Kulturális Egyesület, melynek keretében egyelőre csak a vegyeskar működik, de terveik között más kulturális tevékenységek is szerepelnek. Agilis csapatukat segíti a helyi horvát kisebbségi önkormányzat is. Petrivente szoros kapcsolatokat ápol a Csáktornya melletti Ivanoveccel (Drávaszentiván), amellyel 2004-ben együttműködési megállapodást írt alá. Kulturális kapcsolataik magas színvonaláról árulkodik, hogy a KUD «Katruže» a petriventei rendezvények rendszeres résztvevője, a helyiek pedig gyakran vendégeskednek Ivanovecben.
Naše novine – A mi lapunk
svibanj 2010.
15
Selo sa teškom sudbinom
A nehéz sorsú falu
PUSTARA
SEMJÉNHÁZA
Pustara (Postara) je drugo najmanje selo među hrvatskim pomurskim naseljima, sa 680 žitelja. Nalazi se na malom brežuljku, 13 km od Velike Kaniže. Od negdašnjeg majura Ibriko nastalo je novo naselje pod nazivom Újtelep (Novo naselje), koje je spojeno s Pustarom. Naselje se prvi put spominje 1373. kao Semyenfeulde. „Semjén“ vjerojatno znači ime tadašnjeg vlasnika posjeda. Ime mu se mnogo puta mijenjalo, kad u Semjénháza, a kad u Erdősfa. Hrvatski naziv Pustara ili Postara spominje se oko 1750. g., a vjerojatno je nastalo od riječi pustoš. Pustarčani su imali tešku povijest, no njezini žitelji nisu se dali. 1548.g. Turci su spalili selo, ali stanovnici su uspjeli pobjeći i ubrzo su se vratili i ponovo izgradili svoje kuće. Slično se dogodilo i 1566. g. Turci su ih opustošili, ali i nakon toga su se sabrali, međutim 1690-ih godina ipak je sravnjen sa zemljom, zajedno s drugim naseljima. Nanovo polako se napučavalo, 1770. g. popisano je 38 obitelji u kojem 186 osoba su mješovite nacionalnosti, a prema posljednjem popisu stanovništva 2001.g. jedna trećina stanovništva smatra sebe Hrvatom. U naselju je 1890.g. otvorena škola s jednom učionicom i jednim učiteljem, danas već nema nijednu odgojno-obrazovnu ustanovu, djeca pohađaju dječji vrtić i osnovnu školu u Serdahelu ili u Mlinarcima. Kao i druga naselja, nakon društvenih promjena, i Pustara je iskoristila mogućnosti. Izgrađen je Seoski dom s uredom samouprave u kojem djeluje teledom s prostorijama za civilna društva. Pustara je sjedište okružnog bilježništva koje je osnovano 1997. g. zajedno s Petribom i Mlinarcim. Zajedničkim snagama mještana izgrađena je crkva sv. Ane, koja je s kapelicom, građenom 1910. g. najznačajnija znamenitost sela. U crkvenom dvorištu je hrvatska manjinska samouprava dala podići isusov križ. Sportski život sela vrlo je aktivan, zahvaljujući mjesnim sponzorima. Na uređenom nogometnom igralištu s postavljenim reflektorima uvijek ima života. Voditelji nogometnog kluba često organiziraju regionalne i međunarodne kupove na kojima sudjeluju i ekipe iz Hrvatske.
A maga 680 lakosával Semjénháza a második legkisebb Mura menti község, Nagykanizsától 13 km-re nyugatra egy kis dombháton fekszik. A második világháború után, az egykori Ibrikó-major Újtelep néven Semjénháza településrésze lett. A település első írásos említése 1373-ból való Semyenfeulde alakban. Semjén (Simon) valószínűleg a birtok tulajdonosa lehetett. A falunév gyakran változott, hol Semjénháza, hol pedig Erdősfa néven volt ismert. Horvát elnevezése, a Pustara (Postara) 1750 körül bukkan fel, valószínűleg a pusztaság jelentésű horvát szóból. Nehéz sorsú falu volt Semjénháza, de lakói soha nem adták fel. 1548-ban a törökök felégették a települést, lakóinak viszont sikerült elmenekülniük, hamarosan visszatértek, és újjáépítették házaikat. Hasonló eset történt 1566-ban is, a törökök ismét végigdúlták a vidéket, de a falu hamarosan talpra állt. Csak az 1690-es években, a török elleni felszabadítási harcokban vált a földdel egyenlővé, a többi településsel együtt. Lassan-lassan benépesedett, 1770-ben 39 család, 186 fő (vegyes nemzetiségű lakosság) lakta, a legutóbbi, 2001-es adatok alapján a lakosság harmada tekinti magát horvátnak. 1890-ben nyitotta meg kapuit az egyosztályos, egytanítós iskola, ma viszont a falunak nincs egy oktatási-nevelési intézménye sem; a gyerekek a molnári illetve tótszerdahelyi iskolába vagy óvodába járnak. A többi településhez hasonlóan, Semjénháza is élt a rendszerváltás utáni fejlesztési lehetőségek kiaknázásával. Felépült a polgármesteri hivatalnak, teleháznak és civil szervezeteknek is helyet adó közösségi ház. Semjénháza a Molnárival és Petriventével 1997-ben alapított körjegyzőség székhelye. A lakosság összefogásával épült fel a Szent Anna templom, amely az 1910-ben épült kápolnával együtt a falu legnevezetesebb látnivalója. A templom udvarában a horvát kisebbségi önkormányzat keresztfát állíttatott. A helyi szponzoroknak köszönhetően a falu sportélete igen aktív. A gondozott, reflektoros világítással is felszerelt labdarúgópályán mindig „zajlik az élet“. A labdarúgó-egyesület vezetősége gyakran szervez regionális és nemzetközi kupákat, amelyeken horvát csapatok is szerepelnek. Az utóbbi időben egyre aktívabb tevékenységet fejt ki a horvát kisebbségi önkormányzat is. Kezdeményezésére újjáalakult a női énekkar. Egyik ilyen rendezvényük a Mura menti farsang, amelyen képviseltetik magukat a környező horvát falvak „maszkás” felvonulói is, hogy a tél jelképes elégetésével köszöntsék a tavasz közeledtét. Sport- és kulturális rendezvények, főzőverseny színesíti a falunapi programot, amelyet már évek óta pünkösdkor rendeznek meg. Semjénháza szoros kapcsolatokat ápol a horvátországi Muraköz civil szervezeteivel, testvérfalu-kapcsolatot azonban, a helybeliek feltett szándéka ellenére, még egyetlen településsel sem kötött.
U posljednje vrijeme je aktivnija i hrvatska manjinska samouprava mjesta. Na njezinu inicijativu je ponovo osnovan Ženski pjevački zbor. Jedan od najvećih priredaba mjesta je Pomurski fašenk, kada se okupljaju ekipe iz pomurskih hrvatskih naselja u maskama i s fašničkom povorkom, odnosno spaljivanjema zime slave dolazak proljeća. Već godinama na Duhove se priređuje Dan naselja, prilikom kojeg se organiziraju natjecanja u kuhanju, športske i kulturne aktivnosti. Iako Pustara surađuje s hrvatskim civilnim udrugama iz Međimurja još nema prijateljsko naselje iz Hrvatske, no više puta su izrazili želju da se i službeno povežu s nekim naseljem iz matične domovine.
16
svibanj 2010.
PROJEKT / PROJEKT / PROJECT: CULTUREVIVE HUHR /0901 / 2.2.2 / 0001
Magyarország–Horvátország IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program
IPA prekogranični program Mađarska–Hrvatska
Hungary–Croatica IPA Cross-border Co-operation Programme
Naše novine – A mi lapunk
Izdaje: „Humán Esély Tanácsadó Nonprofit Közhasznú” d.o.o. Zalaegerszeg Za izdavača: Direktor d.o.o.-a • Suizdavač: KUD Kotoriba Uređivanje, prikupljanje i pripremu materijala za izdavača i suzdavača u Mađarskoj vrši – Cro-Produkt Bt., u Hrvatskoj – Inter Ambijent d.o.o. Tiskarski radovi: Croatica Kft. • Odgovoran Čaba Horvat, direktor Izdanje se realizira u sklopu Hrvatska-Mađarska IPA 2007-2013 programa uz sufinanciranje Republike Hrvatske i Republike Mađarske, pod nazivom Malogranični prijelaz, HUHR/0901/2.2.3/0004
www.culturevive.eu A
KIADVÁNY MEGJELENÉSÉT TÁMOGATTA
/ POTPORA
ZA NAKLADU
/ ISSUE
A projekt a Magyarország–Horvátország IPA Határon Átnyúló Együttműködési Programban, az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg.
OF THIS PUBLICATION WAS SUPPORTED BY:
MINISTARSTVO REGIONALNOG RAZVOJA ŠUMARSTVA I VODNOGA GOSPODARSTVA REPUBLIKA HRVATSKA
Projekt sufinancira Europska unija u sklopu IPA prekograničkog programa Mađarska – Hrvatska
Nemzeti Fejlesztési Ügynökség The project is co-financed by the European Union through the Hungary–Croatia IPA Cross-border Co-operation Programme
Kiadja: a Humán Esély Tanácsadó Nonprofit Közhasznú Kft. Zalaegerszeg Felelős kiadó: a Kft. ügyvezetője. A kiadásban társkiadóként közreműködött: a Kotoribai Kulturális Egyesület. A szerkesztést, az anyagok gyűjtését és sajtó alá rendezését, a kiadó és a társkiadó megbízásából, Magyarországon a – Cro-Produk Bt., Horvátországban az – Inter-Ambiejent d.o.o. végezte. Nyomdai munkák: Croatica Kft. • Felelős vezető Horváth Csaba ügyvezető igazgató A kiadvány a Magyarország-Horvátország IPA 2007 – 2013 program támogatásával, a Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság társfinanszírozásával, a Kishatárátlépő elnevezésű, HUHR/0901/2.2.3/0004 nyilvántartási számú projekt keretei között készült.