A Mura ártér élővilága

Interreg III A Közösségi Kezdeményezés Szlovénia-Magyarország-Horvátország Szomszédsági Program „EMBER – MURA – TERMÉSZET”

A Mura ártér élővilága Élőhelyek a Kerka torkolatától Letenyéig Szerzők: dr. Bódis Judit (Pannon Egyetem) Fehér Csaba Endre (Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság) Lelkes András (Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság) dr. Szeglet Péter (Pannon Egyetem)

ISBN 978-963-9639-27-0 Fotók: Adorján Péter, dr. Bódis Judit, Fehér Csaba Endre, Lelkes András, dr. Szabó István, dr. Szeglet Péter Térképek: Sitiung Bt. Kiadja: Pannon Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar Nyomdai munka: VivyCard Hungary Kft.

2008. „A Projekt a Szlovénia – Magyarország – Horvátország szomszédsági programban, az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozásával valósult meg.”

Ember –Mura - Természet

Tartalomjegyzék Előszó..........................................................................................................................................3 Bevezetés....................................................................................................................................3 A Mura menti élőhelyek általános jellemzése.........................................................................4 1.1. Élőhelyek jellemzése (Á-NÉR besorolás szerint)............................................................4 1.1.1. Hínárnövényzet.........................................................................................................4 1.1.2. Nádasok és mocsarak................................................................................................6 1.1.3. Nedves gyepek és magaskórósok..............................................................................8 1.1.4. Nem ruderális pionír növényzet................................................................................9 1.1.5. Egyéb fátlan élőhelyek..............................................................................................9 1.1.6. Üde és száraz cserjések, szegélyek.........................................................................10 1.1.7. Láp- és ligeterdők....................................................................................................11 1.1.8. Üde lomboserdők....................................................................................................13 1.1.9. Egyéb erdők és fás élőhelyek..................................................................................14 Erdők a Mura mentén............................................................................................................15 1.1.10. A különböző erdőtársulás-típusokra alkalmazandó erdőkezelési eljárások..........17 1.1.11. Javaslatok, célkitűzések........................................................................................17 A Mura mente élővilága.........................................................................................................18 1.2. Védett lágyszárú növények............................................................................................18 1.3. Özönnövények...............................................................................................................19 1.4. Jellegzetes fás szárú növények.......................................................................................21 1.5. Makrogombák................................................................................................................23 1.6. Állatfajok.......................................................................................................................28 1.6.1. Gerinctelenek törzse (Invertebrata).........................................................................28 1.6.2. Gerincesek törzse (Vertebrata)................................................................................29 A vizsgált élőhelyek részletes leírása.....................................................................................39 1.7. Csernec – Alsószemenye területe..................................................................................39 1.8. Felsőszemenye területe..................................................................................................56 1.9. Murarátka területe..........................................................................................................76 1.10. Letenye területe............................................................................................................87 1.11. Horvátország területe...................................................................................................97 Felhasznált irodalom.............................................................................................................130 Térképmelléklet.....................................................................................................................131

2

Ember – Mura – Természet

ELŐSZÓ A Mura-menti Tájvédelmi Körzet hazánk egyik legfiatalabb védett területe. A sajátos táji és természeti adottságok kialakításában legnagyobb szerepe a mindent uraló víznek, az életerőtől duzzadó Mura folyónak volt. Az ember megjelenéséig a természet e folyó völgyében is érintetlen szépségében pompázott. Az ember betelepülése után még sokáig nem bomlott fel a dinamikus egyensúlyból eredő harmónia, hiszen az akkori lakosság – talán a természeti erőkkel szembeni kiszolgáltatottságának okán – máig példaértékű alázatot mutatott a természet iránt. Az emberiség technológiai fejlődésének ütemétől nagymértékben elmaradó erkölcsi és szellemi fejlődés okozta a harmónia felbomlását és a természet leigázásának káros kényszerképzetét. A vidék történelmében ekkor következett be a folyóvölgy szinte teljes területére kiterjedő használat, sok esetben túlhasználat is, ami a természetes élőhelyek rendkívüli beszűkülését eredményezte. Az emberi jelenlét és beavatkozás több évtizeden át tartó korlátozása – a Mura határfolyóvá válása miatt – kedvező változást jelentett a természeti folyamatok érvényesülése szempontjából. Az így kialakult – és jelenleg is megtapasztalható – viszonyok, csak néhány kisebb foltban őrzik az eredetihez közeli állapotokat. A legtöbb esetben már inváziós fajok uralta, jelentősen átalakult másodlagos élőhelyeket találunk. A természeti értékek hosszú távú fennmaradását csak akkor remélhetjük, ha a Tájvédelmi Körzet területén olyan gazdálkodást és természetvédelmi kezelést folytatunk, amely segíti a korábbi élőhelyhez kötődő – mára ritka vagy eltűnt – növény- és állatfajok újbóli elterjedését és visszaszorítja a kedvezőtlen folyamatokat. A munka első és elengedhetetlen lépéseként készítettük el a Mura-mente élőhelyeinek jelenlegi állapotokat tükröző igen részletes leírását. Balogh László - Fehér Csaba Endre Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság

BEVEZETÉS Hosszas várakozás után végre valóra vált sokunk álma: Magyarország és Horvátország határán megalakult a Mura-menti Tájvédelmi Körzet. A Mura azon kevés folyóink egyike, melyet az Ember – bármennyire is igyekezett – nem tudott leigázni, ott ma is a Természet az úr. A Mura folyó a szó szoros és átvitt értelmében is magával ragadó, ereje tiszteletet ébreszt. Az általunk vizsgált szakasz mindkét partja sokszínű, élőhely-típusokban gazdag. Ez a folyó vízhozam- és meder változásainak köszönhető. A víz romboló és építő munkája nyomán medre folyamatosan változik, kanyarulatok keletkeznek, öblösödnek ki, és holtágak fűződnek le. A változó környezet egymástól nagymértékben különböző élettereket alakított ki, melyek viszonylagos érintetlenségéről még nem is olyan régen a folyó mentén kijelölt, gyakorlatilag megközelíthetetlen határsáv gondoskodott. A folyó gátak közé szorított árterében a természetes folyamatok váltak uralkodóvá, előbb a magyar oldalon, majd kissé késve a horvát oldalon is. Ennek a fajgazdag területnek a felmérésével foglalkozik ez a tanulmány. A kutatási terület a Mura árterének a Kerka torkolatától a Letenyei hídig tartó szakaszát foglalja magába. A felmérés határát a magyar oldalon a Mura-menti Tájvédelmi Körzet jelöli ki, horvát oldalon pedig a Mura töltése, tehát mindvégig a Mura árterén maradtunk. 3


A Mura a Dráva legnagyobb mellékfolyója. Északról a Zalai-dombság kíséri, melynek erősen tagolt dombvonulatai meredeken szakadnak le a folyó árterét jelentő síkra. A Mura-sík átlagosan 150 m tengerszint feletti magasságú, a bal oldalát, a Mura mai magyarországi szakasza mentén elterülő síkot Mura mentének, a horvát oldalon lévő területeket Muraköznek nevezik. Magyarországon a terület természetföldrajzilag a Mura-balparti sík kistájba, növényföldrajzilag a Dél-Dunántúli flóravidék Zalai-flórajárásába (Saladiense) sorolható. Állatföldrajzi beosztás szerint a Mura-völgye az Illyricum faunakörzethez tartozik, azon belül pedig a Praeillyricum faunajáráshoz. Az éghajlat mérsékelten hűvös - mérsékelten nedves. Az évi csapadékmennyiség 800 mm körüli, amelyet gyakran a lehullt mennyiség meghalad. A vegetációs időszakban hull ennek jelentős része - közel 500 mm. Letenye körzetében a csapadék-megoszlási görbe alapján tavaszi (májusi) csapadékmaximum jellemző. Az évi napfénytartam 1850 óra körüli, az évi átlaghőmérséklet pedig 9,0 °C. A nyári maximum hőmérsékletek átlaga 32,5 °C, míg a téli leghidegebb nap maximumátlaga –18 °C körül alakul. Munkánkat 2007. nyárutóján és őszén végeztük. E vegetációs szempontból késői időpont nem csökkentette az élőhelyfelmérés hatékonyságát, de le kellett mondanunk a florisztikai szempontok érvényesítéséről. Vizsgálataink során élőhely-foltokat jelöltünk ki, megállapítottuk a foltok növényfaj-összetételét, természetvédelmi jelentőségét. Az egyes vizsgált élőhelyeket Á-NÉR (lsd. később) kategóriák szerint rendezve térképen is feltüntettük. Terepbejárásaink során az egyes élőhelyek makrogombáit és állatvilágát is felmértük. Kiemelten kutattuk a térség madárvilágát és emlősfajait, mint természetvédelmi szempontból legjelentősebb csoportokat. A nehezen kutatható denevérfajok esetében hálózások és szabadban végzett megfigyelések, továbbá ultrahang-vizsgálat segítségével gyűjtöttünk adatokat. A felmérés eredményei alapján javaslatokat is teszünk az egyes élőhelyek megfelelő kezelésére.

A MURA MENTI ÉLŐHELYEK ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE 1.1. Élőhelyek jellemzése (Á-NÉR besorolás szerint) Az élőhelyek besorolását a Nemzeti Élőhelyosztályozási Rendszer (Á-NÉR) szerint végeztük el, de ahol lehetséges volt, ott a társulást is megneveztük. A társulások neve mellett veszélyeztetettségi és javasolt védelmi státusuk szerepel: AV – aktuálisan veszélyeztetett VJ – védelemre javasolt FVJ – fokozott védelemre javasolt Az élőhelyek jellemzésénél először az Á-NÉR kategória definícióját adjuk meg, majd a vizsgált területre jellemző állományképeket és típusokat mutatjuk be.

1.1.1. Hínárnövényzet A1 - Állóvízi sulymos, békalencsés, rucaörömös, tócsagazos hínár Eutróf állóvizek lebegő és sekélyen gyökerező egyéves, magas borítási értékű hínártársulásai / hínárállományai. 4


A holtágakhoz kötődő és azokban jellemző élőhelyet a domináns fajok növekedési formája és stratégiája határozza meg. Külön típust képviselnek a sulyom (Trapa natans) és a hozzá hasonló, emerz gyökerező, a víz színén úszó levélrózsákkal rendelkező fajok. A békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae) típusra emerz lebegő, olykor úszó indás rozettában álló nyeles levelek jellemzők, míg a békalencse-fajok (Lemna sp., Spirodela sp.) emerz lebegő, kicsiny növények, leveleik nincsenek, a növények telepszerűek. A tócsagazok (Ceratophyllum sp.) társulásai szubmerz lebegők (gyökértelenek), a leveleik örvökben állnak, finoman szeldeltek. Közvetlen a víz felszíne alatt alkotnak sűrű, lebegő szőnyeget. Érdemes megjegyezni, hogy a védett rucaöröm (Salvinia natans) társulását is ide soroljuk. Ez a vizek szennyezésére, trágyázásra nagyon érzékeny társulás, mezőgazdasági vagy kommunális szennyezés hatására hamar eltűnik. A szintén védett sulyom (Trapa natans) legnagyobb állománya a 38. foltban jellemzett holtágban volt, magyar oldalon, Muraszemenye területén. Igen jellemző, hogy az állományok az élőhelyek vízutánpótlási és a víztest áramlási viszonyainak változásai miatt keveredhetnek, komplexeket alkothatnak vagy zónaszerűen kapcsolódhatnak egyéb élőhelyekkel (fajokkal). Megfigyelt társulások: 1. Trapetum natantis: Sulymos 2. Hydrocharitetum morsus-ranae: Békatutajhínár VJ 3. Salvinio-Spirodeletum: Vízipáfrány-társulás VJ 4. Lemnetum minoris: Apró békalencsés AV 5. Ceratophylletum demersi: Érdestócsagaz-hínár A vizsgált területen a következő folt(ok)ban fordul elő: 15, 20, 38, 65, 66, 77, 95, 123, 215, 225 A23 -Tündérrózsás, vízitökös, rencés, kolokános (láptavi) hínár Disztróf termőhelyeket (a láposodás kezdeti stádiumát) jelző, többnyire nagy termetű, gyökérrel rögzült hínárnövények többé-kevésbé összefüggő gyepe a víz felszíne fölé emelkedő dekoratív szaporító szervekkel. A holtágak és bányatavak uralkodó hínártársulása, mely tájképi szempontból is meghatározó. A vizsgált terület egyik legjellegzetesebb növényzeti típusa. Vegetációja a lápi sorozat részét képezi, ez különösen a holtágaknál érzékelhető. Itt gyakran komplexeket alkot az előző pontnál tárgyalt hínártársulásokkal. A védett fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) állományszerű előfordulását nem sikerült megfigyelnünk, ellenben a vízitök (Nuphar lutea) igen elterjedt a magyar oldalon. Az emerz gyökerező, rizómás hínárnak a víz felszínén úszó nagy, ép levelei, és alámerült egyszerű lemezű, kevéssé tagolt, lapos levelei vannak. Jellegzetes sárga virágai kiemelkednek a vízfelszín fölé. Kb. 2 m-es vízmélységig gyakori, így a bányatavakban szinte kirajzolja ezt a vízmélységet. Megfigyelt társulások: 1. Nymphaeetum albo-luteae: Tündérrózsa–vízitök hínár (a vízitök populációi (nupharetosum luteae) uralkodnak) AV, VJ

5


A vizsgált területen a következő folt(ok)ban fordul elő: 15, 30, 38, 46, 50, 54, 65, 66, 77, 78, 91, 95, 120, 123 A4 - Békaliliomos és más lápi hínár Disztróf és oligotróf vizek, főleg láptavak termofil, lebegő vagy sekélyen gyökerező hínártársulásai, főleg Hottonia-val és Aldrovanda-val. Csak a horvát oldalon találtuk meg két állományát, mégpedig a békaliliomnak (Hottonia palustris) az őszi - forma terestris - gyepét, osztott, csillag alakú levelekkel. Az előrehaladt lápi stádiumú holtmedrekben kialakuló hínártársulás állományai természetes vízállapotokat jeleznek. Megfelelő vízellátás esetén tavasszal jelenhetnek meg a víz színe fölött a sokvirágú, halvány rózsaszínű nagy virágzatok, melyek összefüggő virágszőnyeget alkotnak. Az állományok fluktuációja jelentős lehet. Megfigyelt társulások: 1. Hottonietum palustris: Békaliliom-hínár AV, FVJ A vizsgált területen a következő folt(ok)ban fordul elő: 158, 161

1.1.2. Nádasok és mocsarak B1a – Nem tőzegképző nádasok, gyékényesek és tavikákások Vizek, vízpartok magas, legyökerezett, tőzeget nem képező, sűrű lágyszárú növényzete a nád (Phragmites australis), és a gyékényfajok (Typha latifolia, T. angustifolia) valamelyikének vagy keverékének dominanciájával. A Mura árterén igen nagy borítású élőhely, mely zömmel a laza fűz-nyár ligeterdők aljnövényzeteként jelenik meg és csak kisebb részben jellemző, mint fátlan állomány. A nagy kiterjedésű nádasok magas (akár 2-3 méteres), jórészt elég homogén növényzeti foltok. Gyakran áthatolhatatlanok, részben sűrűségük, részben a lábon álló holt biomassza miatt. A magyar oldalon inváziós növényekkel fertőzött állományok jellemzők, különösen a bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) előretörése szembetűnő. Sok helyen nagy csalán (Urtica dioica) található az alsó szintben, ami szintén degradációra utal. Muraszemenye területén van a legtöbb nádas Magyarországon, míg a horvát oldalon a határátkelő közelében, a déli részeken jellemző. A horvátországi foltok természetessége jobb, ott nagy kiterjedésű, sűrű, gyommentes nádasok is vannak. Megfigyelt társulás: Phragmitetum communis: Nádas VJ A vizsgált területen a következő folt(ok)ban fordul elő: 7, 17, 22, 25, 31, 36, 39, 41, 51, 55, 56, 62, 70, 75, 76, 82, 92, 99, 105, 107, 112, 119, 128, 139, 140, 146, 150, 157, 158, 160, 162, 165, 171, 175, 180, 182, 184, 191, 206, 207, 216, 219, 224, 239, 241, 250 B2 - Harmatkásás, békabuzogányos mocsári-vízparti növényzet Vízpartok közepes magasságú, többnyire laza szerkezetű növénytársulásai által jellemezhető, napfényes, pionír jellegű élőhelyei, amelyek hosszabb-rövidebb idő alatt (pl. évek-évtizedek) nádasokká vagy sásosokká alakulhatnak át. Jellemző, illetve domináns fajai a Mura mentén: pántlikafű (Phalaris arundinacea), rizsfű (Leersia oryzoides).

6


A kevés fajból álló társulások általában az erős kompetíció által kialakított, jellemzően klón-, illetve sarjtelep által meghatározott állományokat alkotnak. A rizsfüvet (Leersia oryzoides) a holtágak mentén, azok szegélyében találtuk, kisebb, néhány m2-es kiterjedésű foltokban. A vízi harmatkása (Glyceria maxima) előfordulása sem gyakori. Meghatározó szerepű viszont a pántlikafű (Phalaris arundinacea), melynek nagy kiterjedésű állományai a nádasokkal mozaikolva alkotják a puhafaligetek aljnövényzetét. Gyakori kísérőfajok a keserűfüvek, különösen a szelíd keserűfű (Persicaria mitis), a réti füzény (Lythrum salicaria), mocsári nőszirom (Iris pseudacorus), mocsári tisztesfű (Stachys palustris). Megfigyelt társulások: 1. Magas, sűrű, zárt, nem réti fiziognómiájú, réti fajokban szegény pántlikafű állományok. 2. Glycerietum maximae: Harmatkásás társulás 3. Leersietum oryzoidis: Rizsfüves A vizsgált területen a következő folt(ok)ban fordul elő: 5, 7, 8, 12, 20, 25, 48, 79, 82, 86, 147, 158, 161, 215, 221 B4 - Zsombékosok Legalább időszakosan vízzel borított, tápanyaggal közepesen ellátott termőhelyen kialakuló gyepes társulások, amelyekre jellemző, hogy a növényzet növekedése révén szembetűnő felszíni egyenlőtlenségek (az állományon belül éles határral elváló zsombék-semlyék és / vagy néha úszógyep mozaikok) jönnek létre. A növényzet alatt rendesen tőzegképződés folyik. Zsombéksás (Carex elata) alkotta állományt egyetlen helyen, Muraszemenye alatt, a középső bányató mellett, egy régi anyagnyerőhely mélyedésében találtunk. A vízszintingadozás e típusban rendszerint mérsékeltebb, mint a magassásrétek állományaiban, így a gyökérzóna a szárazabb periódusokban is nedves marad. Megfigyelt társulás: Caricetum elatae: Zsombéksásos VJ A vizsgált területen a következő folt(ok)ban fordul elő: 63 B5 - Nem zsombékoló magassásrétek Legalább időszakosan vízzel borított, tápanyaggal jól ellátott termőhelyen kialakuló gyepes társulások, amelyekre jellemző, hogy a növényzet növekedése révén szembetűnő felszíni egyenlőtlenségek csak kivételesen jönnek létre. A növényzet alatt tőzegképződés rendszerint nem folyik. A többnyire tarackoló sásfajok alkotta egyenletes, szőnyegszerű állományok általában eutróf vizes élőhelyeken találhatóak, gyakran időszakosan elöntött területeken, mint pl. az ártereken. A gyep magassága rendszerint eléri a fél métert, a sások levele gyakran és jellemzően ívesen hajló, visszabókoló. A domináns fajok közül a mocsári sás (Carex acutiformis), az éles sás (C. gracilis) és a parti sás (C. riparia) fordult elő a Mura mentén. E domináns fajokat gyakran kísérik a magassásosokra általában jellemző fajok, pl. réti füzény (Lythrum salicaria), közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris), mocsári nőszirom (Iris pseudacorus). Megfigyelt társulások: 7


1. Caricetum acutiformis: Mocsári sásos 2. Caricetum ripariae: Parti sásos 3. Caricetum gracilis: Éles sásos A vizsgált területen a következő folt(ok)ban fordul elő: 34, 60, 98, 100, 182, 219, 234, 241 BA - Csatornák, szabályozott patakok, mesterséges tavak parti zónájában és közvetlen partközeli víztestében kialakult fragmentális mocsarak és kisebb hínarasok Csatornák valamint mesterségesen kialakított állóvizek (bányagödrök) rendszerint sávszerű, de mozaikos parti mocsári zónája és a közvetlenül partközeli víztestben lévő hínármozaik A mesterségesen kialakított vízelvezető árok partján és víztestében lévő mocsári növények alkotta élőhely (Murarátkán). A vizsgált területen a következő folt(ok)ban fordul elő: 115

1.1.3. Nedves gyepek és magaskórósok D34 - Mocsárrétek A vegetációs időszak jelentős részében üde (tavasszal gyakran vízállásos, de nyárra kiszáradó), nem tőzegesedő talajok szikes fajokban szegény magas füvű rétjei. Leginkább a domináns fűfajokról ismerhető fel, de mellettük mindig jelentős mennyiségben előfordulnak réti kétszikű fajok is. Vízfolyások mentén, ligeterdők irtásrétjeiként jelennek meg állományaik. Fejlett, fél-egy méteres, egyenletesen magas gyepeket képező fajok alkotják a növényzet felső szintjét: fehér tippan (Agrostis alba), réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), gyepes sédbúza (Deschampsia caespitosa), nádképű csenkesz (Festuca arundinacea), réti csenkesz (F. pratensis), réti perje (Poa pratensis). A kísérőfajok többsége más élőhelyeken is előfordulhat, alig van ehhez az élőhelyhez kötődő faj. A fajösszetétel erősen függ a vízellátottságtól. A nedvesebb állományok jellegzetes fajai gyakran a kékperjés rétekkel közös fajok: sárga borkóró (Thalictrum flavum), őszi vérfű (Sanguisorba officinalis), erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris), amelyekhez a magassásosok ide is áthúzódó fajai csatlakoznak (pl. sásfajok (Carex gracilis, C. riparia, C. acutiformis), mocsári nőszirom (Iris pseudacorus), fekete nadálytő (Symphytum officinale). A ligeterdők helyén kialakuló mocsárréteken néhány, eredetileg ligeterdei faj is jellemző lehet. A relatíve szárazabb állományokban gyakrabban jelennek meg a kaszálórétekkel közös fajok: vadmurok (Dactylis glomerata), vörös here (Trifolium pratense), őszi oroszlánfog (Leontodon autumnalis), tejoltó galaj (Galium verum). Szinte minden típusban megtalálható, jellemző fajok a boglárkák (Ranunculus acris, R. repens), réti peremizs (Inula britannica), fehér here (Trifolium repens), réti kakukkszegfű (Lychnis flos-cuculi). Többnyire kaszálóként hasznosított állományok. Ahol a kaszálást felhagyták, ott özönnövények borították el a mocsárréteket, főleg a magas aranyvessző (Solidago gigantea) és megkezdődött a becserjésedés is. Murarátka alatt találhatók még nagyobb kiterjedésben és tájképi szempontból is igen kedvező állapotú kaszálórétek, melyek fűzligetekkel, nádasokkal alkotnak nagy léptékű komplexet. Igen szép az alsószemenyei kaszálórét is, a falu és a bányató között. Ez az egyetlen nagyobb folt, mely nádassal keretezett. 8


Megfigyelt társulások: 1. Agrostetum albae: Fehér tippanos mocsárrét 2. Carici vulpinae-Alopecuretum pratensis: Ecsetpázsitos mocsárrét 3. Cirsio cani-Festucetum pratensis: Csenkeszes nedves kaszálórét A vizsgált területen a következő folt(ok)ban fordul elő: 32, 61, 88, 98, 101, 109, 111, 193, 195

1.1.4. Nem ruderális pionír növényzet I1 – Üde természetes pionír növényzet Folyók medrében és hullámterén a vízborítást követően szabaddá váló felszíneken kifejlődő, döntő többségében egyéves, alacsony növekedésű fajok alkotta pionír növényzet. A folyók medrében és hullámterén a jelentős vízszintingadozás évről-évre újabb pionír felszíneket hoz létre s ezeken a nyers öntéstalajokon, ahol magas a homok- és az iszapszemcse frakciójának aránya, telepednek meg a nem ruderális pionír fajok. A fajok előfordulása függ egyrészt a folyó által adott helyen véletlenszerűen lerakott magvaktól, de főleg a hordalék szemcseméretétől. Az extrém rövid vegetációs időszak miatt (általában csak 1-2 hónap áll rendelkezésre, azután újabb elöntés vagy száraz időszak következik) a fajok alacsony növekedésűek, gyorsan magvakat érlelnek. Igen sok országosan ritka és veszélyeztetett fajt találhatja meg életfeltételeit ezeken a termőhelyeken. Sajnos a vizsgált területen csupán két ilyen zátonyt találtunk, mindkettőt a horvát oldalon. A vegetációs időszak hossza itt megengedte, hogy ebbe a zónába betelepüljenek az egyébként magasabb térszínekre jellemző ártéri nem ruderális gyomnövényzet fajai is: keserűfüvek (Polygonum sp.), csomós palka (Scirpus glomeratus). A vizsgált területen a következő folt(ok)ban fordul elő: 148, 218, 254

1.1.5. Egyéb fátlan élőhelyek OA – Jellegtelen mocsarak, lápok, hínarasok Azon vizes vagy kiszáradó, fás szárú növényzetet nem vagy alig tartalmazó élőhelyeket soroljuk ide, amelyek az A, B, C élőhelyi kategóriákba jellegtelenségük, degradáltságuk, kevertségük, gyomosságuk miatt nem sorolhatók be. A Felső- és Alsószemenye között lévő bányatónál jelöltünk egy ilyen élőhely-típust. A védett sulyom (Trapa natans) kis állomnánya miatt akartuk felvételezni a helyet, de a kevert fajösszetétel és kis kiterjedés miatt nem volt besorolható az állomány. A vizsgált területen a következő folt(ok)ban fordul elő: 44 OB – Jellegtelen üde gyepek és magaskórósok Azon üde gyepeket és magaskórósokat soroljuk ide, amelyek a D, E, F, I élőhelyi kategóriákba jellegtelenségük, degradáltságuk, kevertségük, gyomosságuk miatt nem sorolhatók be. Az ide sorolt igen kevert fajkészletű (lápréti, mocsárréti, kaszálóréti és főleg generalista rétfajok uralta, azaz természetellenesen sokféle cönológiai preferenciájú fajból álló), zavart rétek vagy 9


magaskórósok leggyakrabban kaszálatlan területeken jellemzőek, különösen Csernec és Felsőszemenye területén. Összességében nem borít nagy területeket. A vizsgált területen a következő folt(ok)ban fordul elő: 1, 3, 4, 24, 26, 33, 43, 52, 72, 87, 114, 127, 187, 200, 246 OC – Jellegtelen száraz- vagy félszáraz gyepek és magaskórósok Azon száraz- vagy félszáraz gyepeket és magaskórósokat soroljuk ide, amelyek E, F, I élőhelyi kategóriába jellegtelenségük, degradáltságuk, kevertségük, gyomosságuk miatt nem sorolhatók be. Egy ilyen foltunk volt Murarátkán, feltöltött, erősen zavart területen, az autópálya közelében. Vastag földréteg szétterítése miatt alakult ki szárazabb termőhely, így a fehér tippant (Agrostis stolonifera) felülnőtte a csillagpázsit (Cynodon dactylon). A vizsgált területen a következő folt(ok)ban fordul elő: 116 O15 - Lágyszárú magaskórós özönfajok (inváziós növények) állományai Magaskórós fiziognómiájú, lágyszárú özönnövények (erőteljesen terjedő, nem őshonos fajok) által dominált élőhelyek. Az inváziós magaskórós fajok jelentik a növényzetnek legalább a felét, alakítják ki a növényzet képét, az eredeti társulásalkotó fajok eltűntek, vagy ritkák. A kicsit magasabb térszínekre jellemző aranyvessző (Solidago gigantea) által uralt élőhelyek legnagyobb kiterjedésben a horvát oldalon, a déli részen figyelhetők meg, ahol a szántóföldi művelés felhagyása után akáccal telepítettek be nagy területeket. A rosszul eredt ültetvények gyakorlatilag aranyvessző mezőkké változtak. Szintén a horvát oldalon jellemző a magas kúpvirág (Rudbeckia laciniata) megjelenése, rendszerint az aranyvesszővel együtt, kaszálatlan területeken. Igen gyakori invázív faj, a bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), mely főleg az alacsony ártérre, a fűzligetekre és a nádasokra jellemző, de az elözönlött természetes állományok azért felismerhetőek maradnak (így be is sorolhatók természetes állományokként). A vizsgált területen a következő folt(ok)ban fordul elő: 17, 28, 59, 80, 97, 164, 167, 173, 178, 189, 192, 211, 231, 238

1.1.6. Üde és száraz cserjések, szegélyek P2a – Üde cserjések Nedves vagy üde területek gyakran másodlagos cserjéseinek gyűjtőcsoportja. Leggyakrabban nedves réteken, lassan folyó patakok árterén kialakuló rekettyések, vagy üde erdők rendszeres sarjaztatásával, irtásával, tarvágásával létrehozott cserjések. Nádasokkal, facsoportokkal, üde és nedves rétekkel váltakozó területekre jellemző élőhelytípus igen ritka a vizsgált területen. A hamvas fűz (Salix cinerea) jellegzetes gömb alakú bokorcsoportjai csak két helyen alkotnak állományt. A vizsgált területen a következő folt(ok)ban fordul elő: 3, 67 J3 – Folyómenti bokorfüzesek Folyók zátonyain, partjain, esetleg hullámtéri morotvák szegélyein kialakult cserje magasságú élőhelyek, amelyek fás növényeit túlnyomórészt Salix-fajok képezik.

10


A bokorfüzesek különböző ruderális és félruderális, valamint iszaptársulások becserjésedésével jönnek létre. Folyóvizek által lerakott hordalékon fejlődnek, termőhelyeik évente átlagosan 2-4 hónapon át kerülnek víz alá. Vízgazdálkodási viszonyaikat az árhullámok gyakorisága mellett a folyami hordalék minősége (kavics, homok, iszap) határozza meg. A bokorfüzesek magassága és borítása is az állomány korától függ. Többnyire fűzfajok (Salix purpurea, S. triandra, S. alba, S. fragilis) dominálnak, de olykor a fekete nyár (Populus nigra) is szerephez jut. A gyepszintben különösen nagy szerepet játszanak az egyéves ruderális elemek. A durva hordalékkal borított magasabb szinteken a bokorfüzesek fekete nyár ártéri erdővel, finom hordalékon pedig fehér fűz ártéri erdővel érintkeznek. A Mura mentén igen kevés ilyen állományt találtunk, ami a megfelelő élőhely hiányára vezethető vissza: nincsenek zátonyok. A bokorfüzesek jellemző fajai: a csigolyafűz (Salix purpurea) és a mandulalevelű fűz (S. triandra) többnyire csak egy-egy példánnyal képviseltetik magukat a laposabb partokon. A meredek folyópartot végig fa termetű fehér füzek (Salix alba) kísérik. Megfigyelt társulások: 1. Polygono hydropiperi-Salicetum triandrae: Mandulalevelű-bokorfüzes A vizsgált területen a következő folt(ok)ban fordul elő: 148, 253, 257

1.1.7. Láp- és ligeterdők J4 – Fűz-nyár ártéri erdők Folyók alacsony árterén kialakult, többnyire jelenleg is rendszeres elöntést kapó higrofil erdők, amelyek lombkoronaszintjét elsősorban Salix- és Populus-fajok képezik. Állományaik általában évente átlagosan 2 héttől - 2 hónapig kerülhetnek víz alá. A fűz-nyár ártéri erdők lombkoronaszintje közepesen vagy viszonylag jobban zárt (50-75 %), s idős korban elérheti a 20-25 m magasságot. A lombkoronaszintet túlnyomórészt fűz- (Salix alba, S. fragilis) és nyárfajok (Populus alba, P. nigra) képezik, a vizsgált területen egyértelműen dominál a fehér fűz (Salix alba). Az alsó lombkoronaszintben sok helyen megjelenik az enyves éger (Alnus glutinosa) és néhol szerephez jutnak adventív fafajok is, különösen az amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) és a zöld juhar (Acer negundo). A cserjeszint - amennyiben megvan - tömeges növénye a veresgyűrű som (Cornus sanguinea) és a hamvas szeder (Rubus caesius). Egyéb cserjék, mint pl. a kutyabenge (Frangula alnus) vagy a kányabangita (Viburnum opulus), ritkábbak, bár ez utóbbi jellemző a vizsgált területre. A fákra, cserjékre fás- és lágyszárú liánok kapaszkodnak fel (fajszámuk hazánkban ebben az élőhelytípusban a legnagyobb), pl. komló (Humulus lupulus), ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara), sövényszulák (Calystegia sepium) ill. a nem őshonos fajok közül a parti szőlő (Vitis riparia) és a süntök (Echinocystis lobata). Kárpáti (1989) a Dráva melletti tapasztalatai alapján készített általános szelvényében azt mutatta be, hogy a folyó medrétől távolodva változik az aljnövényzet: a legmélyebb, folyóparti részeken a nefelejcses, majd kicsit magasabban a szedres, legmagasabban pedig a veresgyűrűsomos fűz-nyár ligeterdő jellemző. Ez utóbbi már a keményfás ligeterdők szintjével érintkezik. A Mura mellett inkább a koronaszint zártsága tűnt meghatározónak. A gyepszintben nagyon jellemző a nád (Phragmites australis), különösen ott, ahol igen laza a fás szárúak koronaszintje. A másik nagy területet borító aljnövény a pántlikafű (Phalaroides arundinacea), ez a zártabb 11


állományok alatt is ott van. Jelentős szerepet játszanak még a mocsári növények: sásfajok (Carex gracilis, C. riparia), mocsári nőszirom (Iris pseudacorus) és a puhafaligetek elemei (pl. a szálkás tarackbúza (Elymus caninus) a horvát oldalon nagy területen uralkodik). Igen jellemző a bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) magas borítása szinte mindenütt. A magyar oldal legjellemzőbb élőhely-típusa. Az 1950-es légifotó készítésének idején a Mura fátlan tájon haladt, csak hagyásfákat lehetett elszórtan látni. Még a víz mellett sem volt fás szárú növényzet. 1983-ban (a következő rendelkezésünkre álló légifotó készítésének ideje) már látszott, hogy a határ menti és a nagyon vizes területeken felhagyták a művelést, a fásodás, cserjésedés megindulása nyomon követhető. A Mura mente jelenlegi egységes fehér füzes megjelenésének tehát ez a magyarázata. Egykorú állományokról van szó, melyek kb. 50 évesek. A fehér fűz (Salix alba) ugyan már 50 éves kora felett odvasodik, de hosszabb életű fafaj, akár 100-120 évet is élhet. Ennek ellenére természetvédelmi szempontból aggodalomra adhat okot, hogy ennyire egykorú füzes borít nagy területet. A horvát oldalon csak az északi részen (Muraszemenyével átellenben, a Kerka-torkolat után) alakultak ki ezek az erdők, másutt a művelés továbbfolyt, vagy ültetvényeket létesítettek a szántórét gazdálkodás felhagyása után. A fűz- és nyárállományok a rovarvilág szempontjából is jelentősek. Csupán néhány rovarrendről vannak részletes felmérések, de ezek nagyon meggyőző adatokat szolgáltattak. Pl. a cincérfajok vizsgálata során 31 fajról állapították meg hogy a fűzfajokhoz kötődik és kettőről pedig azt, hogy specialista, tehát csakis fűzfajokban képes kifejlődni és táplálkozni. A nyárfajokhoz is sok, természetvédelmi szempontból fontos faj kapcsolódik. Megfigyelt társulások: 1. Leucojo aestivo-Salicetum albae: Fehér fűz ártéri erdő VJ 2. Carduo crispi-Populetum nigrae: Fekete nyár ártéri erdő VJ A vizsgált területen a következő folt(ok)ban fordul elő: 16, 23, 27, 29, 37, 40, 42, 49, 50, 53, 55, 58, 64, 76, 79, 82, 84, 85, 86, 102, 103, 106, 108, 110, 113, 118, 121, 122, 124, 125, 133, 138, 142, 144, 145, 148, 149, 151, 154, 156, 160, 198, 199, 206, 208, 209, 210, 217, 220, 223, 224, 237, 240, 242, 245, 247, 249, 251, 252, 258 J6 – Keményfás ártéri erdők Síkságok egykori vagy mai árterének magasabb szintjein kialakult jó növekedésű erdők, amelyeket kocsányos tölgy (Quercus robur), magyar vagy magas kőris (Fraxinus angustifolia vagy F. excelsior), s mellettük számos üde lomberdei vagy ligeterdei fafaj alkot. Cserjeszintjük általában fejlett, gyepszintjükben üde lomberdei ill. általános ligeterdei fajok uralkodnak. A keményfás ligeterdők a síkvidéki folyók árterének azon szintjein alakultak ki, amelyek egykor évi néhány hetes elöntést kaptak, de a vízrendezések miatt az elöntés ma már igen ritka. Jó vagy kiváló növekedésű állományok, a természetközeli foltokon strukturált, árnyaló fajokban gazdag lombszintekkel. Természetes körülmények között fafajokban gazdag élőhely, a mai állományok nagy részében 1-2 fafaj (főleg a kocsányos tölgy és a magyar kőris) dominál, az elegyfajok száma és borítása is kicsi.

12


A fellelt állományok koronaszintjében a kocsányos tölgy (Quercus robur) hatalmas lombja a meghatározó. Nagy arányban van még jelen a fehér fűz (Salix alba) és elég gyakori a vénicszil (Ulmus laevis) is. Az éger mindkét faja (Alnus glutinosa, A. incana), a zselnice (Prunus padus) és a nyárfajok (Populus alba, Populus tremula) elegyfaként vannak jelen. A cserjeszintben a veresgyűrűsom (Cornus sanguinea) és a kányabangita (Viburnum opulus) jelentős. A gyepszint általában gazdag, bár borítását az árnyalás erősen befolyásolhatja. Tömeges ill. gyakori fajai nagyjából megegyeznek az üde lomberdők fajaival: erdei sás (Carex sylvatica), podagrafű (Aegopodium podagraria), pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis), erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum), erdei varázslófű (Circaea lutetiana). A vizsgált területen a következő folt(ok)ban fordul elő: 126, 131, 132, 136, 202, 214, 229

1.1.8. Üde lomboserdők K1a – Gyertyános-kocsányos tölgyesek Síksági és dombvidéki tájak árnyas, üde erdei, amelyek lombkoronaszintjében általában a kocsányos tölgy (Quercus robur) és a gyertyán (Carpinus betulus) uralkodik. Egy, az ártérből kiemelkedő magaslaton, igen kis kiterjedésű maradványára bukkantunk az alföldi gyertyános tölgyes állományának. A felső koronaszintet a kocsányos tölgy (Quercus robur) alkotja, az alsó szintet az árnyéktűrő gyertyán (Carpinus betulus). Jellemző elegyfa a madárcseresznye (Prunus avium) és a hegyi juhar (Acer pseudoplatanus), mely utóbbi jelenléte a Zalai-dombság közelségét jelzi. Szegélyében a pionír kecskefűz (Salix caprea) is előfordul. A cserjeszintben a veresgyűrű som (Cornus sanguinea) és a mogyoró (Corylus avellana) dominál. Gyepszintjében a szagos müge (Galium odoratum) és az erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum) üde, humuszos talajra utal. Megfigyelt társulások: 1. Querco robori - Carpinetum: Alföldi gyertyános tölgyes FVJ A vizsgált területen a következő folt(ok)ban fordul elő: 83, 152, 223 K5 – Bükkösök Jó növekedésű, zárt lombkoronájú, többnyire bükk (Fagus sylvatica) monodominanciájú, üde erdők. A hűvös, párás, kiegyenlített klímát kedvelő bükk az északi lejtőkön a síkságokig leereszkedik. Murarátka határában, a Rátkai-domb nyúlványán, egy holtág partjáig húzódik le a bükkös. A lombkoronában a bükk mellett kísérő a kocsányos tölgy (Quercus robur), az alsó koronaszintben a gyertyán (Carpinus betulus), a mezei juhar (Acer campestre) és az érdes szil (Ulmus procera). A gyepszintben a pázsitfüvek (erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum), ligeti perje (Poa nemoralis)) mellett a sások (erdei sás (Carex sylvatica), sulymos sás (C. spicata)) és a szagos müge (Asperula odorata) jellemző. Megfigyelt társulások: 1. Vicio oroboidi - Fagetum: Dél-dunántúli bükkös VJ A vizsgált területen a következő folt(ok)ban fordul elő: 89 13


1.1.9. Egyéb erdők és fás élőhelyek RA - Őshonos fajú, elszórva álló fák csoportja vagy egy egyed szélességű, erdővé még nem záródott "fasorok" Hagyásfák csoportja, máskor inkább spontán erdősülő vagy e folyamatban megállított, erdővé még nem záródott, idős fákból álló faállományok lágyszárú növényzet (pl. gyep, nádas) felett. A Mura mentén a leginkább jellemző előfordulás az, hogy fűzfákat és fűzbokrokat találunk elszórva nádasban, sásosban, üde réteken. A füzeken (Salix alba, S. fragilis) kívül ritkábban éger (Alnus glutinosa) vagy fekete nyár (Populus nigra) is előfordulhat. A vizsgált területen a következő folt(ok)ban fordul elő: 22, 25, 26, 28, 30, 36, 38, 39, 62, 73, 128, 165, 167, 180, 182, 184, 191, 207, 211, 219, 246, 248, 256 RB – Puhafás pionír és jellegtelen erdők Olyan puha fájú őshonos fajok uralta, erdei lágyszárúakban többnyire szegényes erdők gyűjtőcsoportja, amelyek más csoportba nem sorolhatók be biztosan. Mocsaras területek, korábbi erdős területeken kialakított gyepek, szántók felhagyása után, azok spontán erdősödésével alakulnak ki, de lehetnek – rendszerint hasonló területekre – telepített faállományok is. Leggyakoribb alkotóik fűz (Salix sp.) és nyár (Populus sp.) fajok, valamint az éger (Alnus glutinosa). Az egyik leggyakoribb élőhelytípus, mely főleg az ültetvények miatt gyakoribb Horvátországban, mint Magyarországon. A vizsgált területen leggyakrabban éger (Alnus glutinosa) ültetvények kerültek ebbe a kategóriába, de a horvát oldalon a nyár (Populus sp.) ültetvények is jelentősek. A mocsaras területeken spontán kialakult füzesek és nyárasok inkább a Murába vezető árkok, vízfolyások mellett figyelhetők meg. Szerencsére a fehér fűz (Salix alba) ültetvényei ritkák, a fűzligetek dominálnak. A cserje- és gyepszint faji összetétele nem jellemző, az igényesebb erdei fajok többnyire hiányoznak, gyakoriak a korábbi rétek, parlagok generalista, zavarástűrő „maradék” fajai. Sokszor tömegesek a gyepszintben a magaskórósok (csalán, nád, stb.) ill. a hamvas szeder (Rubus caesius). A vizsgált területen a következő folt(ok)ban fordul elő: 5, 6, 9, 10, 13, 18, 21, 47, 48, 55, 57, 68, 69, 74, 90, 93, 94, 111, 135, 137, 141, 144, 155, 159, 163, 166, 168, 170, 171, 177, 183, 189, 192, 194, 200, 201, 203, 205, 213, 226, 227, 228, 230, 232, 233, 235, 244, 255 RC – Keményfás jellegtelen vagy telepített egyéb erdők Olyan kemény fájú őshonos fajok uralta, többnyire elegyetlen, erdei lágyszárúakban szegényes erdők gyűjtőcsoportja, amelyek más csoportba nem sorolhatók be biztosan. A csoportba rendszerint szántókra, gyepekre telepített, vagy erdők helyén kialakított faállományok, esetleg gyepeken, felhagyott szántókon spontán kialakult vagy bizonytalan származású erdők tartoznak. Alsószemenye alatt, a Gál-parlagon keresztülhaladó földút melletti árok fás szárúakkal betelepült foltja tartozik ide, melyben talán a kocsányos tölgy (Quercus robur) a leggyakoribb fás szárú. A vizsgált területen a következő folt(ok)ban fordul elő: 71, 81, 134, 143, 194, 196 RD – Tájidegen fafajokkal elegyes jellegtelen erdők és ültetvények Hazánkban nem őshonos fafajokkal elegyes erdők, ahol az idegenhonos fafajok származhatnak 14


ültetésből és spontán betelepülésből is (de ekkor maga az erdő nem spontán úton keletkezett). Lehetnek telepített erdők, de nem ritkák az olyan, eredetileg őshonos fafajokból álló állományok, amelyek emberi hatás következtében változtak meg: felújításkor telepítettek tájidegen fafajokat is. A területen főleg az akác (Robinia pseudo-acacia) ültetvényeit soroljuk ide, melyek különösen Horvátországban, ott is a vizsgált terület déli részén, a határátkelő közelében gyakoriak. Jóval kisebb területet borítanak a nemesnyár (Populus x euramericana) ültetvények, ezek is a horvát oldalra jellemzőek. Az ültetett fafajon kívül nehéz jellemzést adni, mert a cserjeszint faji összetétele nem jellemző és a gyepszintben is hiányoznak vagy ritkák az igényesebb erdei fajok, a zavarástűrő és – ritkábban – az általános erdei fajok uralkodnak. A vizsgált területen a következő folt(ok)ban fordul elő: 2, 11, 19, 35, 45, 72, 96, 104, 117, 129, 130, 153, 169, 172, 174, 176, 179, 181, 185, 186, 187, 188, 190, 196, 197, 204, 212, 222, 236, 243

ERDŐK A MURA MENTÉN A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Erdészeti Igazgatóság adatait figyelembe véve a kutatott területen 204 ha üzemtervezett erdő (vagy kivett – holtág, vízállás, árvízi vápa, nyiladék, tisztás stb.) terület található, ebből 173 ha fás vegetációval borított. Az üzemtervezett területeket alapul véve a különböző fafajok arányát az alábbi táblázat mutatja (dőlt betűvel a nem honos, tájidegen fafajok): Fafaj (összesen)/Fafajkód Kocsányos tölgy Magyar kőris Gyertyán Vadkörte Mézgás éger Fehér fűz Fekete nyár Szürkenyár Nemesnyár (Korai nyár,Olasz nyár, I-45/51 nyár) Akác Amerikai kőris Összesen:

Terület (ha)

%

KST MAK GY KT MÉ FFŰ FTNY SZNY

8,1 26,8 0,6 0,5 14,9 83,1 23,7 4,7

4,7 15,5 0,3 0,3 8,6 48,0 13,7 2,7

NNY A AK

5,5 2,8 2,5 173,2

3,2 1,6 1,4 100,0

A fenti adatokból megállapítható, hogy a Mura-mentén túlnyomórészt őshonos, a termőhelynek megfelelő fafajok alkotják az erdőállományt, az idegenhonos, ill. tájidegen fafajok aránya 6,2 %. A vegetációtérképezés során a fent felsoroltakon kívül még az alábbi fa- és cserjefajokat találtuk: vénicszil, mezei szil, fehér eper, nyír, bükk, hamvas éger, mogyoró, dió, törékeny fűz, csigolyafűz, rekettyefűz, mandulalevelű fűz, fehér nyár, rezgőnyár, kislevelű hárs, egybibés 15


galagonya, cseregalagonya, varjútövisbenge, kutyabenge, kányabangita, hamvas szeder, zselnicemeggy, kökény, mezei juhar, hegyi juhar, zöld juhar, veresgyűrű som, csíkos kecskerágó, fagyöngy, sárgafagyöngy, fagyal, bodza. Fás szárú liánnövények: erdei iszalag, borostyán, parti szőlő A Mura árterén, a jelen tanulmányban vizsgált (Kerka torkolat és a Letenyei híd közötti) szakaszon rendszertelen, szálalás jellegű erdőhasználat folyt. Ez játszott közre - a terület mai képére oly jellemző – tuskósarjak kialakulásában. Üzemterv szerinti erdőgazdálkodás a II. világháború előtt csak az Andrássy birtokon (Letenye – Murcsák, kb. 60 ha) történt, ez meg is látszik az állomány mai képen is: téglalap alakú erdőrészletek, nyiladékrendszer, egykorú állományok. A többi területen a II. világháború után indult meg az üzemterv szerinti erdőgazdálkodás. Az ártéren korábban a szigorúan őrzött határzóna és a mezőgazdasági hasznosítás (rét, szántó) miatt a jelenleginél sokkal nagyobb területeken hiányzott a fás vegetáció. A határsávok rendszeres karbantartásának megszűntével és a gyepek, szántók felhagyásával a természetes szukcesszió következtében új erdőterületek alakultak ki. Ezek a térségre jellemző pionír társulások, főleg fehér fűz alkotta fűz-nyár puhafás ligeterdők. A 10 évenként esedékes erdőtervezés során az új erdőterületeket nyilvántartásba vették, üzemtervezésbe vonták. Az ártér nehéz áttekinthetősége, a növénytakaró gyors változása (Mura – partot rombol, zátonyokat, szigeteket épít, az árvíz rendszeresen elönti a területeket), illetve az itteni erdők gazdálkodásba vonásának kis gazdasági jelentősége miatt, az üzemtervek nem törekedtek az erdők arculatának megváltoztatására. Alapvetően nem történt meg a természetes vagy természetközeli erdőállományok lecserélése nemesnyár ültetvényekké, mint hasonló termőhelyeken az ország más részein (Gemenc, Szigetköz stb.). Természetesen – főleg az egykori szövetkezeti tulajdonú erdőkben – találunk kisebb nemesnyár ültetvényeket is, de ezek nem számottevők. Sokkal nagyobb gondot okoz a bolygatott területeken (kavicsbányák, autópálya építéssel érintett területek) megjelenő akác térhódítása. A vizes élőhelyekhez hasonlóan az ártér regenerációs képessége jó, de a folyamatos bolygatás (fakitermelés, földmunkák) kedvez az akácnak. A terület mozaikos jellege miatt is nehéz a tájidegen fafajok lecserélése. Hosszan tartó szárazság idején az elültetett vagy magról kelt csemeték kiszáradnak, főleg az egykori zátonyok felszínén, ahol a talajtakaró sekély. Ugyanakkor az árvizek ugyanezen területeken több napos elárasztást is okozhatnak, aminek következtében a kisebb faegyedek elpusztulnak. A gyökérről vagy tuskóról sarjadzó fák ilyen esetekben előnyben vannak, mivel gyökérrendszerük mélyebbre hatol. Figyelembe véve az időben és térben nagyon változékony termőhelyi viszonyokat, a geodéziailag szinte feltáratlannak mondható területet (a legutolsó felmérések is minimum 25 éve történtek - a folyamatos aktualizálás pedig alkalom- és esetszerű), illetve a dús vegetáció és a vízmozgás miatti sokszori megközelíthetetlenséget, a hagyományos erdőgazdálkodás - és üzemtervezés - nagy nehézségekbe ütközik, és ezen erdők gazdasági hozama nincs összhangban a belefektetett energiával.

16


1.1.10.A különböző erdőtársulás-típusokra alkalmazandó erdőkezelési eljárások Az erdők kezelési típusokba sorolhatók, ezek nem cönológiai, hanem gyakorlati kategóriák. Az alább ismertetett felosztás elsősorban a felújíthatóság, ill. kezelés szerint részletezi a kategóriákat. Így egy kategóriába azok az erdők kerülnek, amelyek hasonló fafajösszetételűek, és a természetes felújuló képességük is hasonló. Fűzligetek, égerligetek, nyárasok, telepített égeresek A felmért területen az 1950-es évekig a folyópartig értek a szántók és rétek, szinte teljesen fátlan volt a táj. A művelés felhagyásával a magyar oldalon főleg a fehér fűz verődött fel, ligetei uralják a tájat. A horvát oldalon a spontán szukcesszió csak a Kerka-torkolat közelében jellemző, itt a magyar oldalhoz hasonlóan fűzligeteket találunk. A fekete nyár ligetei a folyó mindkét oldalán jóval ritkábbak. Kezelést nem igénylő, természetvédelmi szempontból igen értékes állományok. Ugyanakkor a viszonylagos egykorúság problémát jelenthet. Horvátországban a felmért terület déli részén a rét- és szántóművelés felhagyása után erdőtelepítésekkel próbálkoztak. Nagy területekre került mézgás éger, amelyből sok kiszáradt, emiatt az állományok alá magaskórós özönnövények tudtak benyomulni. Ezek megnehezítik a füzek és nyárak spontán betelepülését a fátlan foltokra, de nem gátolják meg teljesen. A felverődő fajok között sajnos ott vannak a nemesnyárak és az akác is. Keményfás ligeterdők A meglévő állományok olyan ritkák, hogy természetes állapotukban érdemes megőrizni őket, erdőkezelés nélkül. Tájidegen fafajú (akác, nemesnyár, amerikai kőris) erdők Horvátországban találhatók nagyobb állományaik. Tarvágást követően, a termőhelynek megfelelő őshonos fafajokkal való állomány-átalakítás végzendő. Szigetek, zátonyok, nehezen megközelíthető területek A szigeteken és zátonyokon, a Kerka torkolata után, valamint a Mura bal partján lévő erdők általában spontán felverődött füzesek, az elmúlt évtizedekben a megközelítés és kivitelezés nehézségei miatt általában semmilyen kezelés nem volt rajtuk. Itt szabadon érvényesülnek a természetes folyamatok, ezeket természetes állapotukban meg kell őrizni, kezelést nem igényelnek.

1.1.11.Javaslatok, célkitűzések A védett területen hosszú távon a hagyományos erdőgazdálkodás fokozatos felhagyása a cél. Az egykorú, homogén, szabályos erdőszerkezettől a természetes állapot felé, a többkorú, elegyes, több fafajból álló állományok létrehozására kell törekedni. A kutatott területen a klimax társulás szinte mindenhol a termőhelynek megfelelő erdő. Nem szabad gátat szabni a természetes beerdősülésnek, ha az nem természetvédelmi szempontból ugyancsak fontos élőhelyet (pl. gyep) érint, illetve nem tájidegen, nem őshonos, agresszíven terjedő fafajok (amerikai kőris, akác) lepik el.

17


A meglévő, tájidegen fafajokkal borított nem természetszerű állományokat viszont szerencsés lenne lecserélni az élőhelynek jobban megfelelő fafajú állományokra. Az állománynevelési munkákat (tisztítás, gyérítés) tanácsos elhagyni, azok csak felesleges bolygatást jelentenek - a faanyagot a terepviszonyok miatt amúgy is nehéz szállítani - csak a nemkívánatos fafajok visszaszorítását kell elvégezni.

A MURA MENTE ÉLŐVILÁGA 1.2. Védett lágyszárú növények Téli zsurló (Equisetum hyemale) A kitelelő hajtású zsurló akár méteresre, vagy még magasabbra is nőhet. Oldalágakat csak igen ritkán hoz, a termő és a meddő hajtások egymáshoz igen hasonlítanak, sötétzöldek. A sporofillumfüzér mindössze centiméteres, kemény és hegyes csúcsú. A tájra nagyon jellemző, állományai Letenye környékétől végighúzódnak a Dráva-síkon is. Az ártéri erdők felnyíló, fényben gazdagabb foltjait kedveli. Rucaöröm (Salvinia natans) A vízben élő páfrányfaj a lebegő hínárnövényzet tagja, s mint ilyen, a csendes vízfelszínek kedvelője. Ezért lehet vele a holtágakban találkozni, ahol külön társulást is alkothat. A kb. 10 cm-es, egyéves növény hármas örvökben álló leveleiből csak a párokban álló, vízfelszínen úszókat látjuk. A harmadik levél gyökérszerűen sallangos és a vízbe merül. Fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) Az aljzatban rögzült, vastag gyöktörzsből hosszú nyelű, a víz felszínén úszó leveleket fejlesztő hínárnövény. Levelei nagyon hasonlítanak a vele azonos élőhelyet kedvelő vízitökéhez (Nuphar lutea), de kisebbek annál. A tündérrózsa szépséges, sokszirmú fehér virágairól kapta nevét, melyek közepén porzók sokasága sárgállik. A tündérrózsahínár domináns faja, de helyettesítheti ebben a szerepében a vízitök. Ugyanakkor együttes előfordulásuk viszonylag ritka. A Mura mentén a tündérrózsa-hínár a holtágak egyik legjellemzőbb társulása, de többnyire a sárga virágú vízitök alkotja az állományokat. Sulyom (Trapa natans) Kezdetben az iszapban gyökerező, később úszó hínárrá váló faj, melynek a víz színén kiterülő, rombusz alakú levelekből álló tőlevélrózsái vannak. A víz felszíne alatti levelek gyökérszerűen szeldeltek. Termése igen jellegzetes: négy szarvat és a csúcsán „koronát” visel. Régen főzve és sütve is fogyasztották, sőt lisztjéből kenyeret, pogácsát sütöttek. Szintén a holtágak faja. 18


Békaliliom (Hottonia palustris) A láposodó holtágakban bukkanhatunk rá a békaliliom fésűsen szeldelt, sallangos szeletű leveleire, melyek gyakran - látszólag - örvökben állnak. Csak vízborítás mellett virágzik, időszakosan kiszáradt termőhelyen csupán a leveleket találjuk. Pedig érdemes a virágzatot megpillantani: az egymás feletti örvökben álló, rózsaszínes pártájú virágok igen dekoratívak. Csak a horvát oldalon találkoztunk vegetatív példányaival. Gyilkos csomorika (Cicuta virosa) A legrégebben felhagyott bányató láposodó öbleiben találtunk rá pár példányára ennek az igen erősen mérgező növénynek (elnevezését tehát illik komolyan venni!). A vízpartok, nádasok évelő, többszörösen szárnyalt levelű faja. Bár szirmai aprók, az összetett ernyő virágzat mutatós. A nyár második felében virít. Szibériai nőszirom (Iris sibirica) A keskeny, szálas, 1 cm-nél keskenyebb leveléről többé-kevésbé vegetatív állapotban is felismerhető nősziromnak a kék több árnyalatában is előforduló virágai május-júniusban jelennek meg. Mocsárrétek, nedves kaszálók adnak neki otthont. A Murarátka alatti réteken bukkantunk leveleire. Ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis) Kora tavaszi virágzású, alig arasznyira növő hagymás növény, melynek laza, sokvirágú fürtjeiben sötét ibolyakék leplű virágok nyílnak. Rendszerint két, csuklyás végű tőlevéllel rendelkezik, ami tovább könnyíti felismerhetőségét. Az ártér puhafás és keményfás ligeterdeiben is előfordul. Őszi bejárásaink idején nem láthattuk, de jelezzük, ahol előfordulásáról tudunk (Letenye környéke). Hóvirág (Galanthus nivalis) Szintén az üde talajú erdők gyakori kora tavaszi hagymás növénye a hóvirág, melynek bókoló fehér leplű virágait talán mindenki ismeri. Azt is jó tudni róla, hogy 2005. szeptembere óta védett növényünk. Letenye környéki fűz- és keményfás ligetekben ismert előfordulási helyeit közöljük. Heverő iszapfű (Lindernia procumbens) A nevének megfelelően nedves, vagy időnként vízzel borított helyeken élő, rendszerint heverő szárú növény. Az átellenesen álló, hosszúkás tojásdad levelű, rózsaszín vagy fehér virágú faj a Dunántúlon meglehetősen ritka. A vizsgált területen is csak egyetlen előfordulási helyét ismerjük, egy Letenye környéki zátonyon.

1.3. Özönnövények A betelepített fajok meghatározó többsége csak kis térségekben terjedt el, belesimul a honos növényzetbe vagy az ember gondoskodása mellett marad csak életben. Ugyanakkor néhány faj önállósította magát és minden képzeletet felülmúló mértékben szétterjedt. Állományai kiszorítják a honosakat, veszélyeztetik a természetes életközösségek ökológiai egyensúlyát. Az idegen földről származó – adventív – fajok e tagjait nevezzük inváziós vagy özönfajnak. A növények és az állatok között is találunk ilyeneket. 19


A természetvédelmi gyomnak is nevezett özönnövények nemcsak botanikai, hanem zoológiai problémát is jelentenek, hiszen a honos növényzet gazdagságának, változatosságának lecsökkenése maga után vonja az állatvilág elszegényedését is. Bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) Ázsiai eredetű, magas termetű, egyéves faj, vöröslőn áttetsző, nedvdús, üreges szárral. A mind méretében, mind virágának szépségében feltűnő növény tipikus természetvédelmi gyom. Az árterek alsó szintjén jellemző, a Mura mentén a fűzligetekben, nádasokban tömeges. Sűrű állományképzésével fölé nő és elnyomja az eredeti növényzet egyedeit és társulásait, meggátolja a fás szárúak újulását. A nagyszámú, egyszerre fejlődő, gyors növekedésű, egykorú egyedek alkotta állomány biztosítja az őshonos fajokkal szembeni sikert. Magas aranyvessző (Solidago gigantea) Észak-amerikai eredetű magaskórós évelő növény, sárga, apró fészkekből álló buga virágzattal. A Dunántúlon nagyon elterjedtek hatalmas állományai, melyeket erőteljes tarackjaival hoz létre. (A kaszattal való ivaros szaporodás csak az új élőhely meghódításakor fontos.) A jó nyárvégi méhlegelőnek tartott területek botanikai szempontból szinte sivatagok. Az aranyvessző terjedésében nagy szerepet játszik a rendszeres kaszálás és legeltetés elmaradása. A Mura mellett is a magasabb ártéri szinteken, az egykori legelők, kaszálók helyén tömeges. Kisvirágú őszirózsa (Aster lanceolatus) Az észak-amerikai fajt lándzsás őszirózsának is nevezik vékony, szálas levelei után. A növény tarackokkal nagyobbodó évelő sarjtelepeket alkot, évente újratermelődő földfelszín feletti hajtásokkal. Kisebb állományaival a vizsgált területen mindenütt találkoztunk. Magas kúpvirág (Rudbeckia laciniata) Az észak-amerikai eredetű, virágzásban dísznövény szépségű évelő két-három karéjú leveleiről, sárga virágzatáról ismerhető fel. A magaskórósok, ligetek jellemző özönnövénye a horvát oldalon. Parti szőlő (Vitis riparia) Az amerikai eredetű fás szárú lián, mint a szőlőgyökértetűnek ellenálló alanyfaj került Európába, gyümölcséért sohasem termesztették. Nemcsak hibridizálódik a védett ligeti szőlővel (V. sylvestris), hanem túlnövi és ki is szorítja azt azonos élőhelyéről. A hibridizáció miatt nehéz az egyedek határozása. Munkánk során a ligeti szőlő előfordulását nem sikerült igazolnunk, viszont a parti szőlő általánosan elterjedtnek bizonyult. Süntök (Echinocystis lobata) A süntök felkapaszkodó, akár 7-8 m magasra felfutó, vékony szárú, egyéves növény, mely kacsokkal kapaszkodik. Termése fiatalon nedvdús, éretten kiszáradó, felületét sűrű, lágy tüskék borítják. Őshazája Északkelet-Amerika. A Mura mellett a ligeterdők függöny társulásaiban fordul elő.

20


Japánkeserűfű (Reynoutria x bohemica) Az erőteljes, többnyire embernél nagyobb termetű, lágy szárú évelő gyökerei 1-2 méter mélyre hatolnak és oldalirányban messzire kúszó, rügyeket tartalmazó gyöktörzsekkel hálózzák be a talajt. Így jönnek létre a rizómarügyekből fakadó sűrű sarjtelepek. A szülőfajok ázsiai eredetűek, özönnövényként a csehországban leírt hibrid terjed igen intenzíven. Szerencsére a Mura mellett ritkán találkoztunk vele. Akác (Robinia pseudo-acacia) Észak-amerikai faj, melynek tömeges telepítése a XIX. sz. második felétől indult meg hazánkban. A II. világháború után megindult országfásítás egyik meghatározó faja lett, 2003-ban az összes erdőterület 22%-át foglalta el. Természetvédelmi szempontból az jelent problémát, hogy gyökeresen átalakítja élőhelyét. Nitrogéndúsító hatása, talajzsaroló jellege és erőszakos spontán terjeszkedése egyaránt előnytelen. Rendkívül jól sarjad tőről és gyökérről is, magjai akár 20-30 év múlva is tömegesen kicsíráznak, ha tűz éri őket. Ahol gyökeret ereszt, onnan jóformán nem lehet kiirtani és ott más növények számára nem jut élettér. Ez magyarázza az akácosokban előforduló állatfajok alacsony számát is. A horvát oldalon, a letenyei híd közelében, nagy területen telepítették, de a magyar oldalon is előfordul. Amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) Az Észak-Amerikából származó faj kétlaki, míg a honi kőrisek egylakiak. Vegetatív és generatív szaporodás révén is jól terjed, bolygatás után különösen bőségesen hoz sarjakat és magot. Minden évben sok termést érlel, melyek a szél és a víz segítségével messzire terjednek. Melegkedvelő és vízigényes faj, melyet a fűz-nyár ligeterdők keményfás állományokká alakítására kívántak felhasználni. A Muraközre kifejezetten jellemző. Zöld juhar (Acer negundo) Észak-Amerika mocsári és folyóparti élőhelyeiről származó kétlaki fa. Növekedési üteme gyors, különösen fiatalon. Szárnyasan összetett levelei keresztben átellenesen állnak. A levélkék sekélyen karéjosak vagy durván fűrészesek. Pionír jellegénél fogva elsősorban az ártéri puhafás ligetekben jelenik meg. Szerencsére a vizsgált területen nem tömeges. További özönfajok, melyeket az ártéri szántókon, vadföldeken (Horvátországban) vagy erdészeti irtásokon (Magyarország - Murcsák) láttunk: parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) parlagi ligetszépe (Oenothera biennis) hajszálágú köles (Panicum capillare) gyomköles (P. miliaceum subsp. ruderale)

1.4. Jellegzetes fás szárú növények Védett fa- és cserjefajt a felmérés során nem találtunk, a Kovács J. A. (1998) által említett ligeti szőlő előfordulása nem nyert megerősítést. Az előfordulásuk gyakoriságánál vagy társulásokban betöltött szerepüknél, illetve korábbi hasznosításuk miatt az alábbi fajok emelhetők ki: 21


Fehér fűz (Salix alba) Nagy termetű, gyors növekedésű fa, dél-eurázsia flóraelem. A sík vidék fája, a nagy folyók árterében fordul elő tömegesen. A Mura mentén a leggyakoribb fafaj, a fás vegetáció több, mint felét alkotja, a puhafás ligeterdők leggyakoribb karakterfaja, a természetes szukcesszió legfontosabb fás szárúja. A magyar oldalon az 1950-es évek óta nőttek fel a ma meglévő és épp emiatt eléggé egykorú állományok. A folyószabályozás során Magyarország többi tájain megfogyatkozott, illetve szelektált kultúrváltozatait ültetik, a Mura mentén szerencsére még nagyon gyakori. Fája könnyen faragható, régebben vályúk, teknők és egyéb használati tárgyakhoz használták. A Mura mentén a hód leggyakoribb tápláléka, kérgét fogyasztja. Fekete nyár (Populus nigra) Jelentős méreteket (30 m) és jelentős kort (250 év) elérő fa. Gyors életciklusú, őshonos nyáraink közül a legnagyobb és leggyorsabb növekedést mutatja. Eurázsiai flóraelem, Magyarországon a síkvidékeken, a nagy folyók árterein fordul elő, az előző fajhoz hasonlóan a puhafás ligeterdők egyik karakterfaja. A folyószabályozások előtt az árterek legfontosabb állományalkotó fafaja volt. A felmért szakaszon csak ritkán állományalkotó, a horvát oldalon valamivel gyakoribb. Fáját sokoldalúan hasznosították (épületfa, bútor, teknő). A kb. 100 évvel ezelőtt megjelent amerikai nyárhibridek kezdik kiszorítani, azokkal hibridizál. A hibridek között már alig találni fekete nyár jellegű egyedeket. Szürke nyár (Populus × canescens) A fehér nyár és a rezgő nyár természetes hibridje, nagy termetű, a nyárak között hosszú életű fa, kedvező termőhelyen elérheti a 100 éves kort és a 35 m-es magasságot. Nyugat-Európától Közép-Ázsiáig lelhető fel, ahol a fehér- és a rezgő nyár áreája átfedi egymást. Hazánkban elsősorban a Duna-Tisza közi homokon, a nagyobb folyók árterén és az alföldeket körülvevő dombvidékeken található. Az ártereken a puhafás ligeterdők egyik fő fafaja. A fehér nyártól való elkülönítése a Mura mentén problémás, itt elegyfaként jelenik meg. Őshonos nyáraink közt az egyik legértékesebb fa. Utak, csatornák fásítására használták, fájából háztartási eszközöket (teknő, melence stb.) faragtak. Kocsányos tölgy (Quercus robur) Hatalmas törzset fejlesztő, erdészeti szemmel nézve is elsőrendű fa. Európa mérsékelt éghajlatú részein honos. A sík és az alacsony dombvidék fája, elsősorban a nagy folyók lapályán tenyészik, az ártéri keményfás ligeterdők karakterfaja (tölgy-kőris-szil ligeterdők). Régebben fájának óriási gazdasági jelentősége volt, nagyon sokféleképpen hasznosították (építőanyag, hordó stb.). A fás legelőknek is fő fafaja, szabad állásban erős oldalágakat képez, esztétikai szempontból is figyelemre méltó, több száz évig él. A Mura mentén csak zárt állásban lévő egyedeivel találkoztunk, inkább a horvát oldalon vannak kisebb keményfás állományok. Magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica) A magas kőrisre emlékeztető, nagy termetű, fényigényes, ritka lombozatú fa. Észak-balkánipannóniai flóraelem. A nagyobb folyók árterén nő, itt a keményfás ligeterdők (tölgy-kőris-szil) karakterfaja. Visszaszorulóban van, a vad is erősen károsítja. Az amerikai kőris jelent neki konkurenciát. Fája nagyon értékes, kemény és rugalmas, a belső építészet, a furnér- és lemezipar, a sportszeripar legkeresettebb faanyaga. Régen a bognároknak egyik legfontosabb fája volt.

22


Vénic-szil (Ulmus laevis) Erdészeti szempontból másodrendű fa, törzse alul erősen kiszélesedik, nem ritkán deszkaszerű gyökérterpeszekkel. Kontinentális jellegű, európai faj, síkvidéki fa, többnyire a nagy folyók árterén nő, az árterek alacsonyabb szintjén, erősen árnytűrő. A keményfás ligeterdők (tölgy-kőris-szil ligeterdők) karakterfaja, mely a Mura ártéren meglehetősen ritka. Fája nehezen hasad, régen kerékagyak gyártásához használták. Mézgás éger (Alnus glutinosa) Rövid életciklusú, fényigényes, gyors növekedésű fa. Európai elterjedésű, de előfordul ÉszakAfrikában és Kis-Ázsiában is. Talajnedvesség igénye nagy, ezért az ártéri és patakparti ligeterdők, valamint az égerlápok karakterfaja. Az időszakos vízborítást is elviseli, légzőgyökereket fejleszt. Finom szövetű fája könnyen megmunkálható. Víz alatt tartva (cölöpök) vagy ha nem éri nedvesség (tetőfa), a fája nagyon tartós. Ellenkező esetben nagyon hamar korhad. Az írószergyártásban szinte nélkülözhetetlen. A Mura-mentén a hód egyik (nem jelentős) tápláléka. A horvát oldalon gyakoriak ültetvényei. Hamvas éger (Alnus incana) Erdészeti szempontból harmadrendű fa, legtöbbször csak cserje méretű. Északi-kontinentális jellegű, európai faj. Hazánkban az Alpokból eredő folyók (Duna, Dráva, Mura, Rába) hordalékán fordul elő. A felmérés során a horvát oldalon találtuk, a magyar oldalon inkább Letenyétől lefelé fordul elő. Veresgyűrű som (Cornus sanguinea) Változatos termetű, 3-4 m magasságot elérő cserje. Európai flóraelem, hazánk egész területén gyakori, a nagyobb folyók árterein tömegesen jelenik meg a fűz-nyár ligeterdők magasabb szinten elhelyezkedő állományainak cserjéjeként, de a dombvidékek, középhegységek üde termőhelyein sem ritka. A kutatott területen nagyon gyakori, szinte valamennyi erővel borított foltban jelen van. Fája kemény, rugalmas. Régen szerszámnyeleket készítettek belőle, rőzséjét sövényfonásra és partvédő létesítményekhez használták. A paticsfalas házépítés legfontosabb kelléke volt egykor. Kányabangita (Viburnum opulus) 5 m-ig megnövő cserje, ritkán kis fa. Virágai az oldalhajtások csúcsán, sátorozó bogernyőben nyílnak, nagyon dekoratívak. Eurázsiai flóraelem, hazánkban a nagy folyók árterein és a lápterületeken fordul elő, de a dunántúli dombvidéken sem ritka. Nagyon jellemző a vizsgált területre. Termését tél végén a madarak szívesen fogyasztják. Csigolyafűz (Salix purpurea) Mintegy 4 m-ig növő, változatos alakú cserje. Európában és Észak-Afrikában elterjedt, hazánkban a nagyobb folyók alacsony fekvésű árterein fordul elő. A Mura-mentén a kavicszátonyokon felnövő pionír társulások karakterfaja. Képes a talaj levegőtlenségét és a fokozott feltöltődést is elviselni. Vesszőit régen kosárfonásra használták. A hód fontos tápláléka.

1.5. Makrogombák A Mura menti élőhelyek változatosságának megfelelően a gombavilág is változatos. Elsősorban a puhafás ligeterdőkben és a keményfás ártéri ligeterdőkben fellelhető gombák jellegzetesek. A ligeterdők között gyakorta látunk üde réteket, amelynek szintén sajátos a gombaflórája. 23


Leggyakrabban fákon növő gombákkal találkozunk. Az elhalt faanyagon különféle taplógombák telepednek meg, pl.: egyrétűtaplók, lepketapló, labirinttapló, bükktapló, derestapló, likacsosgombák, vastagtapló, nyártapló. A rózsaszínes egyrétűtapló (Daedaleopsis confragosa), a fakó lemezestapló (Lenzites betulina), a parázstapló (Phellinus igniarius) és a nyírfa-tapló (Piptoporus betulinus) a leggyakoribb fajok. A gyakoribb gombafajokat érdemes alaposabban megismerni. Sárga gévagomba (Laetiporus sulphureus): Narancsosan futtatott kénsárga színe miatt már messziről feltűnik az erdőben, vagy magányos fákon. Az ártéri magas páratartalmú levegő kitűnő körülményeket biztosít fejlődéséhez. Májustól szeptemberig neveli vastag, húsos termőtesteit, gyakran az élő fákon. Azon kevés taplófélék egyike, amelyik ehető. Fiatal példányai kissé savanykásak, és erős aromás illatúak. Vízszintesen álló félkörös, lemezszerűen növekvő, de megvastagodó lapokból épül fel, amelyek a tövüknél gyakran összenőnek. Felületén guttációs cseppek jelenhetnek meg. Amíg puha, fogyasztható, de, ha megjelenik sárgás spórapora, akkorra szívóssá, rágóssá válik. Éppúgy megtalálható a keményfás ligetekben tölgyeken, mint a puhafás erdőkben, vagy a kertekben, parkokban ültetet fűzeken és nyárfákon. A megtámadott fa kívülről egészségesnek tűnik, és tovább növekszik, majd az egyik vegetációs időszak közepén derékba törik a zöld lombkorona súlya alatt. Pisztricgomba (Polyporus squamosus): Korhadó, vagy még élő lombos fák parazitája, a diófákon gyakorta megtaláljuk. Megjelenése a kalapos gombákhoz hasonlatos, féloldalas kalapja világos alapon barna pikkelyekkel körkörösen díszített. Tönkre lefutó termőrétege csöves, a pórusok a fiatal gombán szűkek, a likacsok tágulásával a fehéres termőréteg sárgássá színeződik el. Kellemes íze miatt fiatalon fogyasztják, sőt még a megkeményedett termőtestet is belefőzik a levesbe, majd tálalás előtt kidobják a zöldségköteggel együtt. Májgomba (Fistulina hepatica): Szintén ehető, de ritkán fordul elő az ártéren, mert jobbára tölgyek alsó törzsrészén telepszik meg. Savanykás ízű termőtestei közül a legfiatalabbak fogyaszthatók. Késői laskagomba (Pleurotus ostreatus): Kivágott nyárfák tuskóján, vagy ágtörések helyén telepszik meg. Az elhalt részeket korhasztja az élő fákon is, ezért nevezik sebparazitának. Termőtesteit az első deres éjszakák után hozza, a termőtestképzéshez szükséges a hideghatás. A szürkésbarna féloldalas kalapok néha a megtámadott fa egyik oldalát akár 2-3 m magasságig is beborítják. Nyári laskagomba (Pleurotus pulmonarius): Az előző fajhoz hasonlóan bőtermő. A termőtestcsokorban kisebbek és világosbarnák a kalapok. Erestönkű laskagomba (Pleurotus cornucopiae): A sárgásbarna kalapú gomba az ártér érdekessége, a vénic szil tuskóit részesíti előnyben. Mindhárom laskagomba jóízű, ehető. 24


Ánizsszagú fagomba (Lentinellus cochleatus): Kisebb csoportokban, szabálytalanul tölcséres kalapokkal jelenik meg éger és fűzfák rönkjein. Ritka gomba az ártéren, rágós húsa miatt inkább gombapornak való. Ízletes tőkegomba (Kuehneromyces mutabilis): Finom csemegegomba, amely szintén fatuskón nő. Barna színű kalapja nedves időben, esőben higrofán gyűrűvel rendelkezik, erről könnyen felismerhető. Déli tőkegomba (Agrocybe cylindracea): Ártéri ligeterdők jóízű gombája, fűzeken, nyárfákon, kőrisen és juharfákon él. Nyárfa dücskőgomba (Panus tigrinus): Az árterek és egyéb vizes termőhelyek gyakori gombája. Nemcsak nyárfán, hanem fűzek, szilfák, néha gyümölcsfák korhadó ágain, tuskóján messziről szembetűnő a tölcséres termőteste. A hosszú tönkkel ellátott fehér kalapok sötét, sugárirányban álló apró pikkelyekkel sűrűn díszítettek. Néha tömeges a jelenléte. Ha a korhadó farészt teljesen beborította az iszap, akkor úgy tűnik, mintha a termőtestek egyesével a nyers iszapból bújnának elő. Bárhogy is van, a fiatal gomba gyenge húsa kellemes ízű csemege, érdemes gyűjteni. Égertinóru (Gyrodon lividus): Az égerfa gyökérkapcsolt gombája. Máshol nem is található meg, csak az égeresekben. Nemzetségét egyetlen faj képviseli – monotipikus. Termőtestét akár vízállásos talajon is kifejleszti. Sárgászöld termőrétege azonnal kékül, idős korában rozsdabarnára színeződik, a görbülő tönkjére kissé lefut. Ehető, bár íze nem jellegzetes, inkább kíméljük. Arany nemezestinóru (Xerocomus chrisenteron): Szintén gyökérkapcsolt gomba. Több mikorrhiza partnere is van, elegyes faösszetételű erdősávokban közönséges. Molyhos nemezestinóru is (Xerocomus subtomentosus): Kissé ritkábban előforduló gomba. Mindkét faj ehető, de jobbára vegyes gombásételbe ajánlják és csak a fiatal példányok elkészítését javasolják. Sötét érdestinóru (Leccinum griseum): Gyertyánosok ehető gombája. Hogy megtaláltuk a bányatavak környékén, a gyertyán spontán betelepülését is igazolja. Feketésbarna kalapja alatt apró pikkelykék fedik a tönkjét – innen a neve: érdesnyelű. Húsa vágásra színt vált: ibolyásan szürkül. Nedves rétek, kaszálók és legelők jellegzetes gombái a nyirokgombák, pl. az élénkszínű nyirokgomba (Camarophyllus pratensis), és a nedügombák (Hygrocybe fajok). Az ártér párás klímája ellenére ezek a színes gombácskák is a nagy esők után bújnak elő. Némelyik már messziről virít élénk sárgásvörös színével, mások meg szerényen megbújnak a fűszálak között. A rétek tartogatnak nekünk jóízű, ehető fajokat is: Mezei szegfűgomba (Marazmius oreades): Drappos kalapja alatt ritka lemezei kissé vastagok és a tönk előtt felkanyarodnak. Nagyon kellemes illatú. Kezdő gombaszedők összetéveszthetik a parlagi tölcsérgombával.

25


Parlagi tölcsérgomba (Clitocybe dealbata var. corda): Súlyosan mérgező gombafaj! Szemben a szegfűgombával nem ritka lemezű és a sűrűn álló lemezei a görbülő tönkjére rákanyarodnak, sőt lefutnak. A fiatal parlagi tölcsérgomba fehér színű. Lilatönkű tölcsérespereszke (Lepista saeva): Ha van a falvak határában legelő, ott biztosan előfordul. Nagytermetű szürkés kalapjai boszorkányköröket alkotnak a fűben. Ahol egyre rábukkanunk, ott érdemes körülnézni, mert biztos, hogy jó néhányat találunk még, ha követjük a boszorkánykör ívét. Zamatos, ehető gomba. Szürke pöfeteg (Bovista plumbea): Bányatavakat összekötő utak mentén találtuk meg. Májusi pereszke (Calocybe gambosa): Ugyancsak füves területek húsos gombája, kellemes ízű. Napsütötte helyeken, bokrok tövében találni áprilistól júniusig. Sárguló pereszke (Tricholoma scalpturatum): Nyarasokban tavasztól késő őszig terem, közepes termetű, törékeny húsú ehető gomba. Szürke kalapján nagyon apró pikkelykék sorakoznak körkörösen. Lemezei sárgán foltosodnak. Ráncos tintagomba (Coprinus atramentarius): Közepes termetű, csoportosan növő gomba, addig fogyasztható, amíg nem kezd érni a spórája, különben lemezei elfolyósodnak. Ehető, a legfinomabb majonézes gombának, alkohollal együtt viszont mérgezést okoz! Gyapjas tintagomba (Coprinus comatus): Hasonlóan jó ízű gomba, amelyik szintén mérgező lehet alkohollal együtt fogyasztva. Jobbára a nyírt füvű területek gombája. Fehér kucsmaszerű kalapját fehér pikkelyek borítják, a kalap közepe halványbarna. Vércukorszint csökkentő hatása ismert. Kerti tintagomba (Coprinus micaceus): Ugyancsak gyakori, a fák töve körül talajban korhadó fatörmeléken csoportosan nő. Kis termete ellenére ehető faj. Gyűrűs tuskógomba (Armillariella mellea): Kivágott fák tuskóin nő. Az erdőkben közönséges, az ártéren ritkább, de előfordul. Agresszív farontó, a kertekbe is betolakszik, szilvafélék gyökerére telepszik rá. Erős rizomorfáival a környező fákig elkúszik és azokat is megtámadja. Termőtestei fogyaszthatók, de csak 20 perc főzést követően, nyersen ugyanis mérgező. Téli fülőke (Flammulina velutipes): Az év legmegbízhatóbb gombája. Akkor terem, amikor más gombát nem találunk, így mérgező gombával nem téveszthetjük össze. Első példányai novemberben fejlődnek fűzek, nyárfák oldalán, tuskóin. Sárgás-narancsos kalapjai már messziről észrevehetők. Tönkje bársonyos, lefelé haladva sárga színből barnává sötétedő. A tönk rostos, szálas, ezért csak a kalapját fogyasszuk. Nyálkás kalapja nyersen kissé halszagú, de elkészítve kitűnő, gombasalátának is alkalmas.

26


Tövisaljagomba (Entoloma clypeatum): Erdők szélén kökény, galagonya vagy vadrózsabokrok alatt terem. Kertekben a szilvafélékkel gyökérkapcsolt. Közepes termetű, szürkésbarna kalapja selymesen fényes, a fehér lemezek később a spóráktól rózsaszínesre váltanak. Puha húsa lisztszagú, a döggombák rokona, de ehető faj. Mezei csiperke (Agaricus campestris): Humuszban gazdag öntéstalajon megtaláltuk. Húsa nem sárgul, lemezei éppúgy, mint az előző két fajnál krémszínűből éréskor rózsaszínűvé válik, majd a spórapor megbarnítja, végül sötét lilásbarna lesz. Akkor a legfinomabb, amikor kalapja már kinyílt, lemezei pedig élénk rózsaszínűek. Nagy őzlábgomba (Macrolepiota procera): Az ártér magasabb szintjeinek ligetes erdeiben, valamint az erdőszéleken ősszel nem ritka. Nagy termetéről, ernyőszerűen kinyíló, majd ellaposodó drapp színű, barna pikkelyes kalapjáról könnyű felismerni. Tönkje csuklósan kifordítható a kalapból. Kirántva az igazi. Nyersen mogyoró ízű, a fiatal gomba kalap alatti rostos tönkjét érdemes ropogtatni. Megfőzve a tönk rostos, szálas, ezért inkább megszárítják és gombaporrá őrlik, leveseket, mártásokat lehet megbolondítani vele. Büdös őzlábgomba (Lepiota cristata): Szántóföldön megtaláltuk. Egyébként erdei avarban növekvő gomba nemcsak kellemetlen szagú, hanem mérgező is. A kistermetű őzlábgombák közé tartozik a vörhenyes őzlábgomba is, amelyik halálosan mérgező. Piros csészegomba (Sarcoscypha coccinea): Koratavasszal a az elsők között megjelenő gombafaj, ágtörmeléken növekszik, élénk színét pigmentanyagnak köszönheti. Cseh kucsagomba (Ptychoverpa bohemica): Az előző fajjal szinte egyidőben bújik elő. Ehető, de egyszerre ne fogyasszunk sokat, mert enyhe hasmenést okoz. Ízletes kucsmagomba (Morchella esculenta): Füves területek finom tavaszi csemegéje. Óriás pöfeteg (Langermannia gigantea): Nitrogéndús, trágyázott helyeken közönséges, ehető faj. Amíg hófehér a termőtest belseje, felszeletelve kirántható. Áltriflák (Scleroderma citrinum, Scleroderma verrucosum): Nyírfákkal és nyárakkal gyökérkapcsolt mérgező gombafajok. Az ártér és közvetlen környéke sok gombafajnak az élőhelye, köztük számos ehető gomba is akad. Az itt élő emberek minden bizonnyal fogyasztják őket. Biztonságos felhasználása azonban szakismeretet igényel. A természet kínálta javakkal akkor éljünk, ha biztosan ismerjük azokat. Ha nem ismerjük fel nagy biztonsággal a gyűjthető gombákat, inkább hagyjuk meg eredeti termőhelyükön, fontos szerepet töltenek be a természetes ökoszisztémában.

27


1.6. Állatfajok 1.6.1. Gerinctelenek törzse (Invertebrata) A Mura viszonylag tiszta vizű és gyors sodrású folyó, ezért több, természetvédelmi szempontból értékes vízi gerinctelen előfordul. A szitakötők közül a gyakori fajokon (óriás szitakötő (Anax imperator), érdes szitakötő (Cordulia aenea), déli szitakötő (Crocothemys erythrea), széleslábú szitakötő (Platychnemys pennipes) stb.) kívül védett fajok is előfordulnak (sárgafoltos szitakötő (Somatoclora flavomaculata), tócsaszitakötő (Leucorrhinia caudalis), erdei szitakötő (Ophiogomphus cecilia)). Ez utóbbi Berni konvenciós, habitat direktívás faj. A lepkéket a gyakori fajokon kívül néhány védett faj is képviseli. A Mura menti réteken néhol még megtalálható (főleg a Magyarországi Mura völgy felső szakaszán) két védett boglárkalepke faj, a zanótboglárka (Maculinea nausithous) és a vérfű boglárka (M. teleius), szaporodásuk az őszi vérfűhöz kötött. A védett pillangófélék közül a fecskefarkú lepke (Papilio machaon) és a kardoslepke (Iphiclides podalirius) a környékbeli réteken és szőlőhegyeken mindenfelé gyakori, helyenként előfordul a farkasalmalepke (Zerynthia polyxena), illetve Letenye közelében előkerült a magyar színjátszólepke (Apatura metis) is. Az erdőkben, egykori fás legelőkön többfelé lehet még méretes, lábon száradt fákat találni, ezekben fejlődik a szarvasbogár (Lucanus cervus) és kis szarvasbogár (Dorcus paralellepipedus), a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) és a diófacincér (Megopis scabricornis), valamint jóval kisebb számban az orrszarvúbogár (Oryctes nasicornis). Ez utóbbi fajt a fatelepek fűrészporkupacain is lehet találni, helyenként nagyobb számban. A futrinkák közül is előkerült több védett faj, a szárnyas futrinka (Carabus clathratus), bőrfutrinka (Carabus coriaceus), rezes futrinka (Carabus ullrichi). Drávai tegzes (Platyphylax frauenfeldi): A Drávai tegzes a folyó bennszülött faja, élete a Dráva kavicszátonyaihoz, homokpadjaihoz kapcsolódik. A tegzesek a rovarok jó indikatív tulajdonságokkal rendelkező, vízi életmódot folytató, kis fajszámú rendje. 2002-ben Uherkovich Á. találta fénycsapdázás során Kerkaszentkirály közelében a Kerkán, feltehetően a kettő közötti területen (Mura) is előfordul. Fokozottan védett. Vérfűboglárka (Maculinea teleius): Kék alapszínezetű faj, elülső szárnyának szegélyterében kis méretű, kerek, fekete foltok találhatók, fonákja szürkés árnyalatú. Természetvédelmi szempontból különösen figyelemre méltó faj, mivel hazánkban éri el elterjedésének nyugati határát és nálunk erősen sebezhető szegélypopulációi élnek. Évente egy nemzedéke van, a kifejlett lepkék július második felétől kezdve repülnek. Élőhelye és fejlődésmenete speciális és bonyolult. Csakis a nedves, őszi vérfüves (Sanguisorba officinalis) réteken képes megélni. Ezek a rétek hosszú évtizedeken, évszázadokon át kaszálórétek voltak; sajnos a mezőgazdaság állatállományának csökkenésével és a széna iránti kereslet visszaesésével a faj élőhelye átalakult (beerdősödött, vagy felszántották), így potenciálisan veszélyeztetett fajjá vált. Fejlődésmenete is bonyolult, hernyói hangyabolyokban fejlődnek, ami ökológiai szempontból még sebezhetőbbé teszi a fajt. A Kerka-menti réteken még tömegesen előfordul tápnövénye, így ez a lepkefaj sem ritka. Védett.

28


Zanótboglárka (Maculinea nausithous): A vérfűboglárkával együtt fordul elő, attól leginkább barna fonákja különbözteti meg, életmódja is hasonló (hangyavendég és nevével ellentétben ez a faj is vérfüvön fejlődik). Hazánkból csak néhány dunántúli láprétről ismert. Előfordulása megegyezik az előző fajéval. Védett. Nagy színjátszólepke (Apatura iris): A legszebb hazai tarkalepke, a hímek irizáló kékes színezetét a szárnyon lévő kitinpikkelyek fénytörése okozza. A nőstények a hímeknél nagyobbak, ritkán kerülnek szem elé, mert főleg a lombkoronaszintben tartózkodnak, szárnyaik nem irizálóak. Gyakran keresik fel a kisebb erdei utak mentén lévő tócsákat, állati ürülékre is szívesen letelepednek. Nagyon gyors röptű lepke. Hazánkban a síkvidékek kivételével többfelé előfordul. Igazi élőhelye a hegyvidéki patakok völgye. Évente csak egy nemzedéke van, ez június-július fordulóján rajzik. Hernyójának tápnövénye a kecskefűz (Salix caprea). Hazai populációi az elmúlt évtizedben nagyon megritkultak. Rendkívül érzékeny a légszennyeződésre, és az erdei utak mentén „gyomfaként” kezelt kecskefűz kivágása sem kedvezett népességének. A Kerka legalsó szakaszán a torkolat közelében fordult elő. Védett.

1.6.2. Gerincesek törzse (Vertebrata) HALAK (Pisces) A halakat Sallai Z. (1997, 2001, 2003) kutatásai, valamint az irodalmi adatok alapján 15 védett és három fokozottan védett faj képviseli. A Mura mentén – a változatos folyó- és állóvízi élőhelyeknek köszönhetően – természetvédelmi szempontból a legjelentősebb állatcsoport. Eddig 50 halfaj került elő a Murából és közvetlen vízrendszeréből (holtágak, befolyó patakok). A Mura halfaunisztikai jelentőségét növeli, hogy a védett, illetve fokozottan védett fajok közül hat faj pannóniai bennszülött: a lápi póc (Umbra krameri), a széles durbincs (Gymnocephalus baloni), a selymes durbincs (Gymnocephalus schraetzer), a magyar bucó (Zingel zingel), a leánykoncér (Rutilus pigus virgo), és a felpillantó küllő (Gobio uranoscopus). Ez utóbbi faj három ismert magyarországi előfordulási helye közül egyik a Mura, de a másik kettő közül is az egyik a Mura torkolat közelében van (a Dráván Őrtilosnál). Szintén pozitívumként könyvelhető el, hogy a vízrendszer halfaunájában alacsony egyedszámmal képviseltetik magukat a nem őshonos fajok. Kecsege (Acipenser ruthenus): Ritka, veszélyeztetett faj, a tokfélék egyetlen állandóan édesvízben élő faja. A közepes méretű, de még inkább a nagyobb folyók márnazónájának mély vizű, sóderos szakaszait kedveli. A megyében egyedül a Murában van önfenntartó állománya. Nem védett, bár megérdemelné a védettséget. Felpillantó küllő (Gobio uranoscopus): Kiemelt jelentőségű, endemikus halfajunk, kizárólag a Duna-medence vizeiben él. A murai lelőhelyen kívül faunaterületünkről csak két hazai lelőhelye ismert (Felső-Tisza, Dráva-Őrtilos). Folyók hegylábi szakaszain él, ahol a víz hűvös és oxigéndús, erős sodrású és a meder kövekkel vagy nagyobb kavicsokkal bélelt. Táplálékát a folyó szállította görgetett hordalékból válogatja ki. Védett.

29


Réticsík (Misgurnus fossilis): Európai elterjedésű, őshonos halunk, mely a tavasszal vízzel borított, majd nyárra nagyrészt kiszáradó lápok jellemző faja. Béllégzése lehetővé teszi számára az oxigénszegény körülmények elviselését is. A legnagyobbra megnövő hazai csík, elérheti akár a 30 cm-es nagyságot is. Magyarországon ritkulóban lévő faj, Zala megye több pontján is előfordul, legnagyobb állományban a Kis-Balatonon. SALLAI (1998) a Mura árterének mocsaras élőhelyein, holtágain találta, a széles kárásszal azonos élőhelyeken. Kiemelt jelentőségű mocsári halfajunk. Védett. Kőfúró csík (Sabanejewia aurata): A Kaszpi-tengertől keletre és Délkelet-Európában, ezen belül főként a Duna vízrendszerében él. Áramláskedvelő, a nagyobb folyóink paduc-, márna- és dévérzónájában és egyik-másik kis folyónkban él, a kemény aljzatú sodrottabb szakaszokon. A négy hazai csíkfaj közül a legkisebb, hossza mindössze 8-10 cm. Zala megyében igen ritka, SALLAI (1998) a Murában találta. Védett. Lápi póc (Umbra krameri): Őshonos, bennszülött faj, igazi magyar hal, mivel a Duna vízrendszerében, azon belül a Kárpátmedencében alakult ki, 10 cm-nél nagyobbra általában nem nő. Valaha a kiterjedt mocsarakban és lápokban nagyon gyakori volt, mára annyira megritkult, hogy indokolttá vált fokozottan védetté nyilvánítani. Képes elviselni a vizek nagyon alacsony oxigéntartalmát is, mivel a légköri oxigént is tudja hasznosítani azáltal, hogy levegőt nyel és a bélcsatorna erekkel dúsan átszőtt falán képes felvenni. Zala megyében a Kis-Balatonon él jelentős állománya, ezen kívül a Mura egyik holtágában és a Kerka alsó szakaszának néhány holtágában, növényzettel sűrűn benőtt árokban találta SALLAI (1998). Fokozottan védett. Magyar bucó (Zingel zingel): Ritka áramláskedvelő halfaj, elterjedési centruma a Duna medencéje. Táplálékát a folyó görgetett hordalékában élő gerinctelenek (csigák, kis rákok, férgek, rovarlárvák) alkotják. A gyors folyású , oxigénben gazdag folyószakaszokban él. Élőhelyei a vízszennyezés következtében egyre szűkülnek. Német bucó (Zingel streber): Az előző fajhoz hasonlóan őshonos, bennszülött halfajunk, elterjedési területe nagyon szűk. Folyóink felső szakaszain él, áramláskedvelő. Oxigénigénye a magyar bucóénál is nagyobb. Kerüli az iszapos folyószakaszokat, a sekély, gyors sodrású, köveskavicsos aljzatú szakaszokat. Tápláléka az előző fajéval megegyezik. Fokozottan védett. KÉTÉLTŰEK (Amphibia) A Mura-mentén élő kétéltűekről igen kevés szakirodalom található, melynek oka talán abban keresendő, hogy igazán ritka fajt itt nem találunk, ezért a specialisták figyelmét sem vonta magára 30


a terület. A 16 hazai kétéltűfaj közül az általánosan elterjedt fajok (11 faj) itt is megtalálhatók. Az utakon zajló gépjárműforgalom a tavaszi és az őszi vonulás alkalmával, valamint az esős nyári éjszakák alatt tömegesen pusztítja a kétéltűeket, elsősorban Murarátka két településrészét elválasztó szakaszon. Dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus): Európa nagy részén megtalálható. Magyarországon sík- és dombvidékeken egyaránt előfordul. Vizekhez erősen kötődő gőte, mely ott egész évben megtalálható, jóllehet sok helyen szárazföldön él a párzási időszakon kívül. Kedveli a nyugodt és vegetációval dúsan benőtt vizeket. Petéit egyesével ragasztja víz alatti növényi részekre. Téli álomra október hó folyamán a szárazföldre húzódik, ahol kövek, fatörzsek, moha alá bújik, sokszor többedmagával. A Mura árterén állóvizekben (Murcsáki holtág, Szemenyei holtág) került elő. Valószínűleg még több helyen előfordul. Pettyes gőte (Triturus vulgaris): Legkisebb hazai gőtefajunk. Csaknem egész Európában előfordul. Hazánkban sík- és hegyvidékeken egyaránt elterjedt, sokfelé megtalálható. Kevésbé kötődik a vízhez, mint másik két hazai gőtefajunk. Nyugodt, sekély vizekben párzik. Téli álomra fagymentes helyekre húzódik, általában szárazföldön, de esetenként vízben is telelhet. Teleléséből március első felében jön elő. Az előző fajnál említett élőhelyen találtuk. Zöld levelibéka (Hyla arborea): Csaknem egész Európában elterjedt. Magyarországon szinte mindenütt előfordul, és a nászidőszak kivételével a bokrok, fák lombjában tanyázik. Csak április végén jön elő teleléséből, peterakáshoz május első napjaiban kezd. A petéket a nőstények diónyi csomókba, dús növényzetű tavakba, ennek hiányában akár pocsolyákba is lerakják, melyek a víz felszínén szabadon úsznak. Ujjai végén tapadókorongot visel, mellyel könnyedén megkapaszkodik akár üveg simaságú felületeken is. Hangja alapján megállapítható, hogy az egyik leggyakoribb kétéltűfaj a Muramentén, bár szem elé ritkán kerül. Erdei béka (Rana dalmatina): Spanyolország és a mediterrán szigetek kivételével egész Dél- és Közép-Európában elterjedt. Hazánkban lombos erdőkben mindenfelé megtalálható, párzásra a nedvesebb, tocsogós részeket keresi fel. Párzására március végén, április elején számíthatunk. A párzási időszak után elhagyja a vizet, gyakran vizektől igen nagy távolságban is találkozhatunk példányaival. Állományát leginkább veszélyeztető tényezők a nedves élőhelyek pusztítása, az erdei pocsolyák, vízállások kiszáradása. A Mura-menti erdőkben (az ártéri és folyómenti füzesekben és a dombokra húzódó gyertyános-tölgyesekben is) mindenhol előfordul. HÜLLŐK (Reptilia) A hüllőfauna a kétéltűekhez hasonlóan nagy ritkaságokkal nem dicsekedhet. A 3 hazai fokozottan védett hüllőfaj közül egyik sem él a vizsgált területen. A 12 védett faj közül 7 jelenlétét sikerült kimutatni. Mocsári teknős (Emys orbicularis): A fajokban és alfajokban rendkívül gazdag mocsáriteknős-félék családjának egyetlen palearktikus képviselője. Hatalmas elterjedési területén változékony alfajai fordulnak elő. Hazánkban az 31


egyetlen őshonos teknősfaj, tavakban, pocsolyákban, öntözőcsatornákban, folyók holtágaiban, mocsarakban, lápokban él. A Mura-mentén a nagyobb, mocsaras holtágakban találtuk (Murarátkai holtág, Cserneci holtág, Muraszemenyei holtág). Védett. Vízisikló (Natrix natrix): A legelterjedtebb és a leggyakoribb európai siklófaj. Ugyanez vonatkozik hazai státuszára is. Legkedveltebb élőhelyei a nádas mocsarak, árterek, lassú folyású patakok, csatornák környéke. Hegyvidéken és vizektől távol fekvő szárazabb területeken is fellelhető. A Mura holtágaiban és a környező domboldalak szárazabb élőhelyein is mindenfelé megtaláltuk. Védett. MADARAK (Aves) A Mura-mente madárvilágáról – a többi élőlénycsoporthoz hasonlóan – alig van irodalmi adat. A szakirodalom a ritka, alkalmi előfordulások említésére korlátozódik. Mivel a madarak vándorlásuk és kóborlásuk során nagy távolságot tesznek meg, alkalomszerűen szinte bárhol előfordulhatnak, megszokott élőhelyüktől merőben elütő helyeken is. Az alábbiakban csak azokat a fajokat ismertetjük, amelyek természetvédelmi szempontból fontosak és a felmérés során újabb adatokat szereztünk róluk. A Magyarországon költő kb. 200 madárfaj több mint fele, 102-105 faj költ a Mura-mentén. Figyelembe véve, hogy az ország ezen részén nincs olyan speciális terület (puszta, nagyobb vizes élőhely, mocsár stb.) amely nagy számú és speciális, csak néhány helyen költő madárfaj élőhelye lenne – ez kifejezetten magas szám. GÖDÉNYALKATÚAK ( PELECANIFORMES) Kárókatona (Phalacrocorax carbo): A kontinens belsejében is előforduló alfaja Magyarországon éri el elterjedésének északi határát. Zala megyében a legközelebbi fészkelőhelye a Kis-Balaton. Telepesen fészkelő faj, mely majdnem kizárólag hallal táplálkozik. Megerősödött állományai miatt 1987 óta nem tartozik a védett fajok közé. A Murán a felmérés során Muraszemenye közelében (46 fkm) láttuk többször nagyobb csapatait, egy-egy éjszakázóhelyre több száz (2-300) példány is összegyűlik. GÓLYALAKÚAK (CICONIIFORMES) Szürke gém (Ardea cinerea): A legelterjedtebb gémfaj hazánkban. Táplálkozóhelyei tavak és mocsarak, vízpartok, amelyekben a fő zsákmányt főleg kis halak alkotnak. Táplálék-összetétele igen sokrétű, vízi rovarok, puhatestűek, halak, kétéltűek, hüllők, kisemlősök egyaránt zsákmányát képezhetik. Vonuló madár, de gyakran áttelelnek egyedei. Egész évben gyakran kerül szem elé a Murán és az ártér állóvizein. Fehér gólya (Ciconia ciconia): A hazai településeink jellegzetes madara. A táplálkozóhelyeket nedves rétek, vízpartok, szántóföldek, legelők, tarlók jelentik. Az európai, így a hazai állománya is veszélyeztetett, mert csökken a fészkelőhelye körüli vizes élőhelyek száma. Vonuló madár, március közepe és szeptember között tartózkodik hazánkban. Kerkaszentkirálytól Letenyéig 8-10 pár fészkel. Fokozottan védett.

32


Fekete gólya (Ciconia nigra): Hazánkban szórványosan fészkel. Életmódjában lényegesen különbözik fehér rokonától, a fekete gólya ugyanis óvatos madár, emberektől távol, nagy kiterjedésű ártéri erdőkben és háborítatlan középhegységi erdőségekben költ. Fészkelési időben különösen érzékeny a zavarásra. A fészek magas fákra épül, és több évig is ugyanazt használja a pár. A táplálkozóhelyeket alacsony vízinövényzettel benőtt mocsaras területek, holtágak, mozaikos növényzetű vizes élőhelyek képezik. Vonuló madár, hazánkban március végétől októberig tartózkodik. Fészkét nagyon nehéz megtalálni, mivel Zala megyének ezen a részén még bőven talál alkalmas fészkelőhelyet. Előfordulásának a megfelelő táplálkozóterület szab határt. A vizsgált területen egyelőre nem ismert fészke, de annak közelében valószínűsíthető fészkelése, mivel szeptemberben Muraszemenye-Csernec közelében két öreg fekete gólyát láttunk fiatalokkal. Fokozottan védett. SÓLYOMALAKÚAK (FALCONIFORMES) Rétisas (Haliaeetus albicilla): Hazánk legnagyobb termetű ragadozó madara, szárnyfesztávolsága: 200-250 cm. Hazánkban rendszeres, kis számú fészkelő, hatalmas fészkét leginkább ártéri erdők nagy fáira építi, de fészkel középhegységeinkben és a Dunántúli-dombság egyes zárt erdőiben is. Hazai költő állománya 100 pár feletti, állománya növekszik. Fészkelési időszakban nagyon érzékeny a zavarásra és könnyen otthagyja a fészket. A rétisas tápláléka dög, hal, kisebb gerincesek. Hazánkban áttelel, csak nagyon kemény teleken vonul délebbre. Az Észak- és Kelet-Európában fészkelő madaraknak hazánk fontos telelőterület. A vizsgált területen nem találtunk költő párt, csak annak közvetlen közelében ismerünk két revírt. A Muraszemenye és Murarátka között megfigyelt ivarérett madarak alapján feltételezhető, hogy a közelben költ vagy újabb revír alakul ki. Fokozottan védett. Vörös vércse (Falco tinnunculus): Kis termetű, karcsú testű ragadozómadár, hazánkban is az egyik leggyakoribb ragadozó madár volt, újabban állománya erősen megfogyatkozott. Általában út menti fasorokban, mezőgazdasági területek szélén költ, de előfordul a városokban is. Önállóan fészket nem épít, hanem elhagyott szarka- és varjúfészkekbe költözik. Táplálékát főleg rágcsálók és rovarok alkotják, olykor madarakat is zsákmányolnak. Sík területek felett egy helyben szokott szitálni, miközben zsákmányra kémlel. Vonuló, de egyes példányok át is telelnek. Rendszeresen megfigyelhető a Letenyei határátkelő közelében, itt az egyik középfeszültségű vezeték elágazás alatt áramütött vércsét találtunk. LILEALAKÚAK (CHARADRIIFORMES) Kis lile (Charadrius dubius): Hazánkban a kopár vaksziken, tavak szigetein és kavicsos folyózátonyokon fészkel, vonulása közben sok helyen feltűnhet. A táplálékául szolgáló rovarokat és apró puhatestűeket a tavak iszapos szegélyéről gyűjti össze. Vonuló faj, márciusban érkezik és októberben vonul el telelőhelyére. A Mura szinte valamennyi nagyobb zátonyán megfigyelhető költési időben. A költés sikerességét a vízszint ingadozás veszélyezteti. 33


SZALAKÓTA ALAKÚAK (CORACIIFORMES) Jégmadár (Alcedo atthis): Hazánkban többfelé fészkel, patakok, folyók és tavak partján. Fészeküregét általában a löszös partfalba fúrja. Táplálékát kis halak alkotják. Általában egy víz fölé nyúló ágról figyeli a zsákmányát, és a vízbe zuhanva kapja el. Állandó madár. Költési idő után az öreg és a fiatal madarak is kóborolnak. Télen mindig a be nem fagyó vízfolyásokat keresi. Hideg teleken délebbre húzódik. A Mura folyón, a holtágakon, de a kisebb befolyó patakokon is egész évben megfigyelhető. Költőállománya legalább 7 pár. HARKÁLYALAKÚAK (PICIFORMES) Nyaktekercs (Jynx torquilla): Ligetes, bokrosokkal tarkított erdőkben, városi parkokban és gyümölcsösökben rendszeres fészkelő. Odúlakó madár, általában nem vés magának fészekodút, hanem harkályok régebbi költőhelyét foglalja el, de a mesterségesen kihelyezett fészekodúkat is elfoglalja. Leggyakoribb táplálékaként hangyák és azok lárvái szolgálnak. Vonuló madár. Áprilistól szeptemberig tartózkodik hazánkban. A vizsgált szakaszon szórványos fészkelő. Hamvas küllő (Picus canus): A ligeterdőkben és ritkásabb tisztásokkal tarkított erdőkben többfelé költ. Megtalálható az alföldeken és a hegységekben egyaránt. Táplálékát főleg hangyák és a fák kérge alatt fejlődő rovarlárvák alkotják. Állandó madár. Téli időszakra a hegyekben fészkelők alacsonyabban fekvő területekre húzódnak. Ilyenkor lakott területeken is gyakrabban láthatók. Szórványos, de rendszeres fészkelő a Mura-menti öreg ligeterdőkben és a dombok öreg bükköseiben. Fekete harkály (Dryocopus martius): Hazánkban az ártéri és ligeterdőkben, valamint nagyobb kiterjedésű öreg erdőkben fészkel alföldi és hegyvidéki területeken egyaránt. Fészekodút nagyobb fák törzsébe farag. Táplálékát a fák törzsében élő nagyobb testű rovarlárvák alkotják. Állandó madár. Egész évben a költőterülete környezetében tartózkodik. A Mura-menti korosabb ligeterdőkben és a dombok bükköseiben szinte mindenhol költ szórványosan. Nagy fakopáncs (Dendrocopos major): Magyarországon sokfelé megtalálható, alföldi és középhegységi erdőkben egyaránt, de előfordul városi parkokban és kertekben is. A fészekaljat a tojó maga vájta odúba rakja. Évente csak egy költésre kerül sor. A párok előző évi odújukat ismét elfoglalhatják, de gyakran újat ácsolnak. Ekkor az üresen maradt odút más fajok foglalhatják el - pl.: széncinege, csuszka, seregély. A fészekodú elkészítésében mindkét szülő részt vesz. Állandó madár. A fészkelőhelyéről csak kisebb távolságokra kóborol el, táplálékszerzés céljából. A Mura-mentén is ez a leggyakoribb harkályfaj, minden korosabb erdőben, de lakott területeken is megfigyelhető. ÉNEKESMADÁR-ALAKÚAK (PASSERIFORMES) Örvös légykapó (Ficedula albicollis): Hazánk erdeiben sokfelé fészkel. Kedveli az öreg bükkösöket és tölgyerdőket. A fészkét faodvakba építi, de mesterséges fészekodúkat is elfoglal. Táplálékát főleg rovarok alkotják, amelyeket röptében kap el. Vonuló madár. Hazánkban április és szeptember között látható. A 34


bükkös és tölgyes erdők gyakori fészkelője. A Mura-mentén az ártéri erdőkben is költ, az őszi vonulás során kifejezetten gyakori. Fülemüle (Luscinia megarhynchos): Hazánkban sokfelé fészkel, a sűrű aljnövényzetű erdőkben, út menti bokrosokban és ártéri erdőkben. Évente egyszer költ, a fészkét általában bokrokra építi. Vonuló madár. Hazánkban április és szeptember között tartózkodnak. A Mura árterületén gyakori fészkelő. Védett. Berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis): Életmódja igen rejtett, nagyon ritkán kerül szem elé. A hím hangja igen jellegzetes, ez azonnal elárulja jelenlétét. Táplálékként rovarokat fogyaszt. Vonuló faj. Csak a tavasz második felében érkezik, szeptemberben elvonulnak. A Mura árterületén gyakori fészkelő.Védett. EMLŐSÖK (Mammalia) DENEVÉREK ( CHIROPTERA) Vízi denevér (Myotis daubentoni): Egész Európában megtalálható, kivéve a legészakibb területeket (Skandinávia, Skócia). Közepes termetű, a szaporodási időszakban odúlakó denevér. A nász idején elsősorban barlangokat keres fel. Telelésre egyaránt felhasznál faodvakat és barlangokat. Jellegzetes víz fölötti mozgása alapján a szabadban is könnyen felismerhető. A Mura árterén gyakori és tipikus faj. Védett. Csonkafülű denevér (Myotis emarginatus): Egyike a legritkább fajoknak, Európa szerte a kipusztulás szélére sodródott, melyért a tetőszerkezetek fakonzerváló szerei tehetők felelőssé. Szülőkolóniái épületek padlásain telepednek meg, telelni barlangokba vonul. A Mura mentén hálózások alkalmával került elő ártéri környezetben. Fokozottan védett! Nagyfülű denevér (Myotis bechsteini): Európa mérsékelt területein előforduló denevér, elterjedésének centruma a Kárpát-medencében található. Európában több területen a kipusztulás szélén áll. Tipikusan erdei faj. Szaporodó kolóniái fák odvaiban találhatók. Telelésre ugyancsak faodvakat, alkalmanként barlangokat használ. A Mura mentén az idős erdőállományokhoz kötődik, ezért ritka. Fokozottan védett! Közönséges denevér (Myotis myotis): Európai elterjedésű denevérfaj, Skandináviában nem él, Nagy-Britanniában kipusztult. Magyarországon általánosan elterjedt, bár az utóbbi években több élőhelyéről eltűnt. A Mura menti ártéri erdőkben ritka faj, mert a dús aljnövényzet nem teszi lehetővé talajról történő zsákmányolását. Letenyéről ismerjük több száz példányból álló szülőkolóniáját. Védett. Rőt koraidenevér (Nyctalus noctula): Írország, Skócia és Észak-Skandinávia kivételével egész Európában elterjedt. Erdővel borított területeken a leggyakoribb denevérfaj mind hazai, mind európai viszonylatban. Gyakran téli napokon is előbújik rejtekhelyéről. A nappali órákban is szem elé kerülhet. A Mura menti területeken gyakori faj, az odvas fűzfákban gazdag élőhelyeken találhatók kolóniái. Védett.

35


Szőröskarú koraidenevér (Nyctalus leisleri): Európa nagy részén fellelhető, csak az északi területeken hiányzik. Szülő- és telelő kolóniái egyaránt öreg erdők faodvaiban találhatók. Általában felszíni vizekben és odvas fákban gazdag lombos erdőkben telepedik meg. A Mura menti idős erdőállományokban fordul elő, ahol detektoros és hálózásos vizsgálatokkal is kimutattuk. Védett. Kései denevér (Eptesicus serotinus): Európában az északi területek kivételével mindenütt előfordul. Magyarországon a legáltalánosabban elterjedt épületlakó denevérfajunk, mely padlások szűk zugaiban telepedik meg előszeretettel. Az emberi környezethez legjobban alkalmazkodott faj, a zavarást - a többi denevérfajhoz képest - viszonylag jól tűri. Szülőkolóniáinak átlagos nagysága 30 példány körül mozog, de ennél lényegesen nagyobb kolóniák is előfordulnak. A Mura menti településeken gyakorta előforduló denevérfaj, de az ártéri területeket is felkeresi vadászata közben. Védett. Szoprán törpedenevér (Pipistrellus pygmeus): A közönséges törpedenevértől csak a közelmúltban különítették el. Elterjedését kizárólag denevérdetektorok segítségével lehet tisztázni, mivel ikerfajától külsőre nem különbözik. Magyarországon sokfelé előfordul, egyes területeken gyakori, a folyó- és állóvizek menti területeket kedveli. Nyári szállásai változatosak: épületekben, faodvakban, repedésekben találhatók, télen faodvakat vagy barlangokat keres fel. A Mura mentén gyakori faj. Védett. Durvavitorlájú törpedenevér (Pipistrellus nathusii): Európai faj. Magyarországon általánosan elterjedt, általában síkvidéken, ártéri erdőkben, tavak, mocsarak környékén találhatók populációi. Nyáron faodvakat, épületrepedéseket foglal el, télen szintén faodvakba, épületek üregeibe húzódik. Kolóniái közel 2000 kilométeres vándorutakat is megtehetnek. Detektoros vizsgálatok szerint a Mura menti ártéri területeken gyakori faj. Védett. Fehérszélű törpedenevér (Pipistrellus kuhlii): Európa mediterrán területein elterjedt denevér, mely 1993 óta Magyarországon is egyre gyakrabban kerül elő. A Mura menti településeken ma már egyike a leggyakoribb denevéreknek. Gyakran láthatók a közvilágítás lámpái körül vadászgató példányai. Detektoros vizsgálatok is megerősítették jelenlétét. Védett. Szürke hosszúfülű-denevér (Plecotus austriacus): Eurázsiai elterjedésű faj. Gyakori épületlakó denevér, bár megfigyeléseink során egyedszámának jelentős csökkenését tapasztaltuk, mely valószínűleg rovarölő-szerekkel szembeni érzékenységéből fakad. A Mura menti településeken és környékén mindenütt előfordul. A szaporodási időszakban kisméretű (10-20 példány) kolóniákat alkot, melyek padlásokon, templomtornyokban telepednek meg. Az őszi vonulás időszakában lakásokban is megjelenik, telelésére gyakran a Mura menti dombok pincéiben kerül sor. Védett. 36


Nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus): Európai elterjedésű faj, állományai csökkenőben vannak. Élőhelyét hegy- és dombvidéki erdősült területek alkotják. Nyári és téli szállásai főként faodvakban vannak. A Mura mentén detektoros vizsgálatok segítségével öreg erdőállományokban szülőkolóniái is előkerültek. Fokozottan védett! RÁGCSÁLÓK (RODENTIA) Mogyorós pele (Muscardinus avellanarius): Európai elterjedésű faj, kelet felé az Ural hegységig nyomul. Élőhelyei a hegy- és dombvidéki lombos erdők, de síkvidéki erdőkben is előfordul. különösen a gazdag cserjeszinttel rendelkező erdőket, sövényeket részesíti előnyben. Ártéri erdőkben, gyümölcsösökben, kertekben is megtelepszik. Védett. Európai hód (Castor fiber): A hód Európa legnagyobb rágcsálója. Magyarországról a XIX. század közepén pusztították ki. Ezzel egy időben, illetve kicsit később Európa majdnem valamennyi országából eltűnt. Erősen vadászták és csapdázták értékes prémjéért és húsáért – mely böjtös eledelnek számított – de leginkább a hódmirigyért, melyet mindenféle nyavalyára való gyógyírnak tartottak. Ez természetesen erős túlzás, de némi alapja van, mivel a hód - kizárólag növényevő lévén – fák, elsősorban a fűzek és nyárfák kérgét eszi. A fűzfa kérge szalicint tartalmaz, mely görcsoldó, gyulladáscsökkentő hatású. Növényevő, kizárólag a vízparton vagy a vízben található lágyszárúakat és fák, bokrok vékony hajtásait, kérgét fogyasztja. Ahol a szántók közel vannak a vízfolyáshoz, a kukoricára, búzára is rájár. Ezeknek nem csak a termését eszi meg, hanem az egész föld feletti részét, ezért a szarvashoz és vaddisznóhoz képest lényegesen kisebb kárt okoz. A vízfolyást nem hagyja el 10 m-nél messzebb. A XX. század első felében, ahol még megmaradt, a védelemnek köszönhetően a hód szaporodni kezdett, innen kezdték visszatelepíteni egykori élőhelyeire, így a Duna mentén Németországba és Ausztriába is. Az osztrák állomány növekedése következtében többször megjelent a Szigetközben a hód, majd telepítettek a Tiszára, Gemencre és még egyéb helyekre is. Zalába nem történt visszatelepítés, valószínűleg a Horvátországba, a Drávára visszatelepített hódok közül néhány feljutott a Murára és a Kerkára. A Balatoni Nemzeti Park Igazgatóság felmérései alapján a vizsgált szakaszon a korábbi években a Kerka torkolat közvetlen közelében és Murarátkán (Murcsák) volt bizonyított jelenléte. Jelen felmérésünk során a folyó mindkét partját végigjártuk, a megfigyelt rágások alapján a hódnak legalább 5 családja jelen van a Mura Kerka torkolat és Letenyei híd közötti szakaszán. Szinte nincs olyan 3-500 m-es folyószakasz, ahol valamelyik parton ne lenne hód jelenlétére utaló nyom. Védett. 37


RAGADOZÓK (CARNIVORA) Vidra (Lutra lutra): Élőhelyei a vizekhez kötődnek, kedveli a dús növényzetű területeket. Legtöbb élőhelyén a múlt században indult jelentős pusztulási folyamata, melynek következtében Európa nagy területéről eltűnt. Az állománycsökkenés okai a vadászat mellett a vizek szennyezettségének emelkedésében, valamint az élőhelyek drasztikus változásában (partvédő-művek, vízfolyás-szabályozások, zavarás) keresendő. Előszeretettel telepednek meg mesterséges halastavakon. Főként éjjel aktív, vadászterületén akár 10 km-t is megtehet éjszakánként. A Mura-mentén jellegzetes nyoma és jelenlétére utaló egyéb nyomok (ürülék, táplálékmaradvány) szinte minden vízfelületnél (ha csak ideiglenesen is) megtalálhatók. Fokozottan védett.

38


A VIZSGÁLT ÉLŐHELYEK RÉSZLETES LEÍRÁSA Munkánkat 2007. nyárutóján és őszén végeztük. E vegetációs szempontból késői időpont nem csökkentette az élőhelyfelmérés hatékonyságát, de le kellett mondanunk a florisztikai szempontok érvényesítéséről. A növényfajok nevénél Simon (2000) határozókönyvét tekintettük mérvadónak.

1.7. Csernec – Alsószemenye területe 1. Élőhely: JELLEGTELEN KULTÚRGYEP TELEPÍTETT FÁKKAL, TAVACSKÁVAL Á-NÉR besorolás: OB - jellegtelen üde gyepek és magaskórósok Részletes jellemzés: Csernectől délre, már Natura 2000 területen, a topográfiai térkép szerinti fás legelő helyén fűnyírózott kultúrgyep található, melyre facsemetéket is ültettek, sőt a terület keleti részén kis tavacskát is kialakítottak. A fiatal fák egy része lombhullató (kocsányos tölgy (Quercus robur), magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica)) de vannak tűlevelűek is (luc (Picea abies), fekete fenyő (Pinus nigra)). A gyep jellemző fajai: franciaperje (Arrhenatherum elatius), nádképű csenkesz (Festuca arundinacea), fehér tippan (Agrostis stolonifera), murok (Daucus carota), pasztinák (Pastinaca sativa), vörös here (Trifolium pratense), szarvaskerep (Lotus corniculatus), réti lednek (Lathyrus pratensis), kaszanyűgbükköny (Vicia cracca), közönséges párlófű (Agrimonia eupatoria), tejoltó galaj (Galium verum), magyar imola (Centaurea pannonica), katáng (Cichorium intybus), keserűgyökér (Picris hieracioides), közönséges cickafark (Achillea millefolium), réti boglárka (Ranunculus acris). Megjegyzés: A településtől délre kialakított "parkban" a tájidegen tűlevelűek jelenléte rendkívül zavaró (Natura 2000 terület!). Ezek tájba illő lombos fajokra cserélése hasznos lenne. Amennyiben díszíteni kívánják a területet, úgy az ide való fafajok kertészeti változatait javasoljuk, pl. a szomorúfüzet (Salix alba cv. 'Tristis') vagy a tornyos koronájú kocsányos tölgyet (Quercus robur cv. 'Fastigiata'). A gerinctelenek és a gyíkok kímélése érdekében a fűnyírózást a lehetséges legritkábban végezzék. 2. Élőhely: VEGYES ERDŐ (TÖLGYELEGYES AKÁCOS) Á-NÉR besorolás: RD - tájidegen fajokkal elegyes jellegtelen erdők és ültetvények Részletes jellemzés: A kis erdőfolt meglehetősen heterogén. Igen változatos domborzatot takarnak a fák, holtág, patakmeder ugyanúgy található itt, mint kiemelkedő dombocska. A ritkásan álló nagy tölgyek (Quercus petraea) arra utalnak, hogy valamikor legeltetett területről van szó, melynek gyepét mára elfoglalták a fás szárúak, főleg az akác (Robinia pseudo-acacia). A földút mellett, a délnyugati csücsökben homogén akácfoltot is találunk, de jellemzőbb, hogy más fák, cserjék is kerülnek a tölgyek közötti területet kitöltő akác közé: mezei juhar (Acer campestre), gyertyán (Carpinus betulus), fehér eper (Morus alba), vadcseresznye (Prunus avium), mogyoró (Corylus avellana), veresgyűrű som (Cornus sanguinea), egybibés galagonya (Crataegus monogyna) 39


A fás szárúak jól mutatják az üde erdőkkel való rokonságot, ez megjelenik a magasabb térszintek (a folt déli és keleti részén inkább) aljnövényzetében is: mezei zsurló (Equisetum arvense var. nemorosum), podagrafű (Aegopodium podagraria), pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis), borostyán (Hedera helix), erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum), erdei sárgaárvacsalán (Galeobdolon luteum), varázslófű (Circea lutetiana), kerek repkény (Glechoma hederacea). Az akác nagyobb része ültetett, felismerhetők a sorok, de terjed gyökérsarjról is. A mélyebb részeken vénicszil (Ulmus laevis), törékeny fűz (Salix fragilis), kőrisek (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica, F. pennsylvanica) és éger (Alnus glutinosa) jellemző, utóbbiakat ültetve is megtaláltuk a sásos, nedves foltokban. A magassás fajokon (Carex acutiformis, C. riparia) kívül a pántlikafű (Typhoides arundinacea) és a vízi harmatkása (Glyceria maxima) is jellemző volt. Egyéb gyakori lágyszárúak: szőrös kenderkefű (Galeopsis speciosa), borsos keserűfű (Persicaria hydropiper), vízi csillaghúr (Myosoton aquatica), mocsári nőszirom (Iris pseudacorus), nagy csalán (Urtica dioica), réti füzény (Lythrum salicaria), fekete nadálytő (Symphytum officinale), sövénykeserűfű (Fallopia dumetorum), kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), fakó muhar (Setaria pumila), sokmagvú libatop (Chenopodium polispermum). Az erdőfolt északi részén áthaladó vízfolyás mellett nagy fehér füzek (Salix alba) sorakoznak. A kis mélyedések körül pedig bokorfüzeket (Salix cinera) lehet találni. Megfigyelt özönnövények: akác (Robinia pseudo-acacia), magas aranyvessző (Solidago gigantea), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) Megjegyzés: Az erdőfolt fő értékét heterogenitása adja. Ezen túl kiemelendő az öreg tölgyek jelenléte is. Az akác viszont csökkenti a folt természetvédelmi értékét. 3. Élőhely: KISZÁRADT MEDREK Á-NÉR besorolás: P2a - üde cserjések, OB - jellegtelen üde gyepek és magaskórósok Részletes jellemzés: Az erdőben és azon kívül is megfigyelhető hosszú mélyedések egykori holtmeder-maradványokként, patakmederként vagy anyagnyerő helyként értékelhetőek. Hamvas fűz (Salix cinerea) bokrok borítják ill. kísérik őket, helyenként kocsányos tölgy (Quercus robur) is megfigyelhető. Ahol lágyszárúak vannak az árokban (ez inkább az erdőn kívül jellemző, az erdőben főleg nagy csalán (Urtica dioica) nő a bokorfüzek körül), ott az alábbi fajok jellemzőek: mocsári sás (Carex acutiformis), vízi harmatkása (Glyceria maxima), békaszittyó (Juncus effusus), mételykóró (Oenanthe aquatica), borsos keserűfű (Persicaria hydropiper), közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris), fekete nadálytő (Symphytum officinale), szőrös kenderkefű (Galeopsis speciosa), réti peremizs (Inula britannica), réti füzény (Lythrum salicaria), mocsári nőszirom (Iris pseudacorus). A bánya felé nyúló legdélibb részen enyves éger (Alnus glutinosa) és sűrű bozót (veresgyűrű som (Cornus sanguineus), vadrózsa (Rosa sp.)) kíséri az árkot, melynek alján magassásos húzódik. A réti legyezőfüvet (Filipendula ulmaria) is megfigyeltük. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea)

40


Megjegyzés: A folt gazdagítja a terület élőhely kínálatát. Az erdőn kívüli rész veszélyeztetettebb, mert szántó szorításában van. Az egykori holtágakban kialakuló, fafaj-összetételében a ligeterdőkre emlékeztető erdő-töredékekben, néhány geofiton lágyszárú faj, mint a hóvirág (Galanthus nivalis) nagy tömegben fordul elő. 4. Élőhely: GYOMOS ÜDE GYEP Á-NÉR besorolás: OB - jellegtelen üde gyepek és magaskórósok Részletes jellemzés: A topográfiai térképen facsoportokkal színesített rétként jelölt területen erősen gyomos, kaszálatlan lágyszárú állományt találtunk: siska nádtippan (Calamagrostis epigeios), pántlikafű (Typhoides arundinacea), bakfű (Betonica officinalis), őszi vérfű (Sanguisorba officinalis), göcsös görvélyfű (Scrophularia nodosa), fekete nadálytő (Symphytum officinale), közönséges orbáncfű (Hypericum perforiatum), nagy csalán (Urtica dioica), kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), komló (Humulus lupulus). A fás szárúak közül dominál az akác (Robinia pseudo-acacia), de az érdes szil (Ulmus procera) is megtalálható. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), gyomköles (Panicum miliaceum subsp. ruderale), parlagfű (Ambrosia elatior) Megjegyzés: Valószínűleg pántlikafüves rét volt az elgyomosodás előtt. A siska nádtippan (Calamagrostis epigeios) jelenléte (és a sok gyom) a terület kiszáradására utal. Jelenlegi állapotában botanikai szempontból értéktelen terület. 5. Élőhely: FÁSODÓ, CSERJÉSEDŐ PÁNTLIKAFÜVES Á-NÉR besorolás: B2 - vízi harmatkásás, békabuzogányos mocsarak és vízpartok, RB- puhafás pionír és jellegtelen erdők Részletes jellemzés: A szántók, a patakmeder és az erdő közötti kis terület erősen cserjésedik, fásodik: hamvasfűz (Salix cinerea), törékeny fűz (Salix fragilis), kocsányos tölgy (Quercus robur), mezei juhar (Acer campestre), érdes szil (Ulmus procera), veresgyűrűs som (Cornus sanguineus), kökény (Prunus spinosa), kanadai nyár (Populus x euramericana). A lágyszárú növényzetet a pántlikafű (Typhoides arundinacea) és a nád (Phragmites australis) határozza meg. A nagy csalán (Urtica dioica) és az őszi vérfű (Sanguisorba officinalis) érdemel még említést. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), süntök (Echinocystis lobata) Megjegyzés: Az egykori nádas-pántlikafüves terület becserjésedése várható, ha a nedvességviszonyok nem változnak (azaz folytatódik a száraz periódus). 6. Élőhely: PATAKKÍSÉRŐ FA- ÉS CSERJESOR Á-NÉR besorolás: RB- puhafás pionír és jellegtelen erdők Részletes jellemzés: A Vörcsöki-patak medre száraz volt a bejáráskor, ami a forró, száraz nyár következménye lehet. A folt Csernec felőli végén öreg fehér füzek (Salix alba) alkotnak hangulatos ligetet. Felsőszemenye felé pedig sok fa- és cserjefajból álló szegély kíséri a medret: hamvas fűz (Salix cinerea), csigolyafűz (Salix purpurea), mézgás éger (Alnus glutinosa), vadkörte (Pyrus pyraster), fehér eper (Morus alba), dió (Juglans regia), kocsányos tölgy (Quercus robur), kányabangita 41


(Viburnum opulus), csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus), kökény (Prunus spinosa), fekete bodza (Sambucus nigra), veresgyűrű som (Cornus sanguineus). Ahol nincsenek fák, vagy ritkábban állnak ott gyékény (Typha angustifolia, T. latifolia), harmatkása (Glyceria maxima) vagy sás (Carex acutiformis) tölti ki a medret. Csak kevés kísérőfajt láttunk (pl. réti füzény (Lythrum salicaria), közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris), réti legyezőfű (Filipendula ulmaria)). Jellemző a komló (Humulus lupulus). Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), süntök (Echinocystis lobata) Megjegyzés: A Vörcsöki-patakot kísérő vegetáció faj- és élőhelygazdagságának (kemény- és puhafák, cserjék, lágyszárúak) külön értéket ad, hogy szántók között lévő ökológiai folyosóról van szó. A hóvirág (Galanthus nivalis) is tömegesen előfordul. Feltétlen kíméletet érdemlő sáv! 7. Élőhely: VÍZI HARMATKÁSÁS, NÁDAS Á-NÉR besorolás: B2 - vízi harmatkásás, békabuzogányos mocsarak és vízpartok, B1a nádasok és gyékényesek Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: A patakot ezen a részen sokkal kevesebb fa kíséri, jellemzően sűrű harmatkásás állomány van a mederben. Megfigyelt kísérőfajok: nagy csalán (Urtica dioica), közönséges erdeikáka (Scirpus sylvaticus), fekete nadálytő (Symphytum officinale), tejoltó galaj (Galium verum), réti füzény (Lythrum salicaria), réti legyezőfű (Filipendula ulmaria), mocsári tisztesfű (Stachys palustris). A medren kívül, néhol mindkét oldalon, nádas váltja fel a harmatkásást. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), olasz szerbtövis (Xanthium italicum) Megjegyzés: Mint az előző (6.) foltnál, de itt nincs hóvirág.

8. Élőhely: VÍZI HARMATKÁSÁS Á-NÉR besorolás: B2 - vízi harmatkásás, békabuzogányos mocsarak és vízpartok Részletes jellemzés: A fajszegény folt állományalkotó faja a vízi harmatkása (Glyceria maxima). Megfigyelt kísérőfajok: zsombéksás (Carex elata), parti sás (C. riparia), réti füzény (Lythrum salicaria), közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris), fekete nadálytő (Symphytum officinale), nagy csalán (Urtica dioica). Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea)- a szélek felől behúzódva nagy foltokat alkot, süntök (Echinocystis lobata) Megjegyzés: Egykori nagyobb kiterjedésű élőhelyek maradványa, még degeradált, fajszegény állapotában is kíméletet érdemel. 42


9. Élőhely: FŰZCSOPORTOK Á-NÉR besorolás: RB- puhafás pionír és jellegtelen erdők Részletes jellemzés: A szántó és a harmatkásás közt két nagyobb fűzfacsoport található. A fehér fűz (Salix alba) dominál, de előfordul még: törékeny fűz (Salix fragilis), dió (Juglans regia), magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica), mézgás éger (Alnus glutinosa), kanadai nyár (Populus x euramericana), fekete bodza (Sambucus nigra), veresgyűrű som (Cornus sanguineus). Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), süntök (Echinocystis lobata) Megjegyzés: Tájképi és ökológiai szempontból is értékesek a terebélyes füzek alkotta facsoportok. Védelmük mindenképpen javasolt! 10. Élőhely: FÁS, BOKROS TERÜLET Á-NÉR besorolás: RB- puhafás pionír és jellegtelen erdők Részletes jellemzés: A facsoportot a működő bánya üzemi útja szeli ketté. A harmatkásás felé főleg fehér füzek (Salix alba) találhatók, de más fajokat is megfigyeltünk: kocsányos tölgy (Quercus robur), fehér eper (Morus alba), madárcseresznye (Prunus avium), veresgyűrű som (Cornus sanguineus). A fák egykori anyagnyerőhely és gyep helyén nőnek. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), süntök (Echinocystis lobata) Megjegyzés: Mint az előző, 9. foltnál. 11. Élőhely: ÜLTETETT FACSOPORT Á-NÉR besorolás: RD - tájidegen fajokkal elegyes erdők és ültetvények Részletes jellemzés: A sportpálya köré ültetett fák díszíteni hivatottak a környéket: akác (Robinia pseudo-acacia), japánakác (Sophora japonica), tuja fajok (Thuja sp.), nyír (Betula pendula), szomorúfűz (Salix alba cv. 'Tristis'), platán (Platanus hybrida), hárs (Tilia sp.). Megfigyelt özönnövények: akác (Robinia pseudo-acacia) Megjegyzés: A terület a település lakott részéhez kapcsolódik, annak szélén helyezkedik el, nem természetvédelmi célokat szolgál. A temető közelsége elfogadhatóvá teszi a tájidegen örökzöldeket is. 12. Élőhely: GYOMOS PÁNTLIKAFÜVES Á-NÉR besorolás: B2 - vízi harmatkásás, békabuzogányos mocsarak és vízpartok Részletes jellemzés: A töltés és a Vörcsök-patak között igen gyomos pántlikafüves húzódik, melyben a nagy csalán (Urtica dioica) mellett az özöngyomok borítása is jelentős. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), süntök (Echinocystis lobata) Megjegyzés: A terület gyomossága ellenére is fontos, pufferzónát jelent. Ha továbbra sem hasznosítják, becserjésedése várható. 13. Élőhely: PATAKKÍSÉRŐ FACSOPORT Á-NÉR besorolás: RB - puhafás pionír és jellegtelen erdők Részletes jellemzés: A Vörcsöki-patakot főleg fehér füzek (Salix alba) kísérik, a fasor helyenként egészen kiterebélyesedik. A dió (Juglans regia) és a csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) gyakori még. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), süntök (Echinocystis lobata) Megjegyzés: Tájképi és ökológiai szempontból is fontos és megőrzésre érdemes folt. 14. Élőhely: HOLTÁGKÍSÉRŐ FACSOPORT Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők 43


Részletes jellemzés: A kavicsbánya üzemi útja igen közel vezet a holtághoz. A holtágat kívülről szegélyező fák vékony sávban kísérik a vizet. Leggyakoribb a fehér fűz (Salix alba), de található még: fekete nyár (Populus nigra), magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica), dió (Juglans regia), kányabangita (Viburnum opulus), madárcseresznye (Prunus avium), bibircses kecskerágó (Euonymus euroapeus), veresgyűrű som (Cornus sanguineus), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), hamvas szeder (Rubus caesius) A bányától vezető üzemi út felé keskeny lágyszárú sáv van, amit szinte kizárólag gyomok alkotnak. Megfigyelt özönnövények: zöld juhar (Acer negundo), amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), magas aranyvessző (Solidago gigantea), kisvirágú őszirózsa (Aster lanceolatus), seprence (Stenactis annua) Megjegyzés: A sávnak kiemelten fontos szerepe van a holtág védelmében. A kavicsszállító autók által felvert por megkötése, a zaj szűrése elengedhetetlen a holtág ökológiai egységének megőrzése szempontjából. 15. Élőhely: HOLTÁG TÓCSAGAZ HÍNÁRRAL ÉS VÍZITÖKKEL Á-NÉR besorolás: A1 - állóvízi sulymos, békalencsés, rucaörömös, tócsagazos hínár, A23 - tündérrózsás, vizitökös, rencés, kolokános (láptavi) hínár Védelemre javasolt társulás: tündérrózsavízitök hínár (Nymphaeetum albo-luteae) Részletes jellemzés: A holtág partján helyenként keskeny nádas vagy harmatkásás szegély van. Előfordulnak sások is, a zsombéksás (Carex elata) ritkább, a parti sás (Carex riparia) gyakoribb. A víz eutróf voltára utalnak a benne előforduló fajok: bojtos békalencse (Spirodela polyrhiza), érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum), nyílfű (Sagittaria sagittifolia), vízitök (Nuphar lutea), egyszerű békabuzogány (Sparganium emersum). Megjegyzés: A holtág egy szakaszon teljesen beszorult két út közé, a partján állva ezt szinte alig hisszük el. Tájképi szempontból is megragadó a víztükörre boruló fák látványa és a változatos vízi növényzet. Védelmet érdemlő, értékes élőhely! 16. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: A holtág és a bányató közötti terület igen nehezen megközelíthető (a déli rész sziget). Amennyire meg tudtuk állapítani itt a törékeny fűz (Salix fragilis) a domináns, de fehér fűz (Salix alba) is van. Ugyanez a típusú füzes folyatódik a bányatótól délre, ahol fekete és szürke 44


nyár (Populus nigra, P. canescens) is elegyedik a füzek közé. Gyakori cserje a fekete bodza (Sambucus nigra) és a kányabangita (Viburnum opulus). A fényben gazdagabb helyeken függönyként jelenik meg a felfutó komló (Humulus lupulus) és a parti szőlő (Vitis riparia). A sok helyen fellazuló koronaszint alatt özöngyomokkal fertőzött az aljnövényzet: hamvas szeder (Rubus caesius), nád (Phragmites australis), éles sás (Carex gracilis), pántlikafű (Typhoides arundinacea), mocsári nőszirom (Iris pseudacorus), farkasalma (Aristolochia clematitis), erdei varászlófű (Circaea lutetiana). Megfigyelt özönnövények: gyalogakác (Amorpha fruticosa) - a bányató déli sarkánál, a horgásztanyák közelében, parti szőlő (Vitis riparia), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: A korábbi kavicsbányászat következtében erősen bolygatott terület, amely ehhez képest nagyon jól regenerálódott. Nagyon fontos, hogy az ilyen területeket további bolygatás ne érje. Az elzárt, nehezen megközelíthető terület háborítatlan része a természetnek, reményeink szerint gazdag állatvilággal. A fűzligetek kiterjedését országosan nagyon lecsökkentették az olyan erdőgazdálkodási eljárások, melyek a vágásterület kituskózásával, felszántásával és nemesített fűzkultúrák létesítésével történtek. Az őshonos törékeny fűz (Salix fragilis) állományai csaknem eltűntek az árterekről (Borhidi-Sántha, 1999). Nagyon meg kell tehát becsülnünk a Mura melletti szép füzeseket! 17. Élőhely: NÁDAS, ARANYVESSZŐS Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek, O15 - lágyszárú magaskórós özönfajok (inváziós növények) állományai Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: A nádasnak csak a holtág és a bányató felőli része egészséges, gyommentes. A szántó felőli szegélyen néhány fehér fűz (Salix alba), dió (Juglans regia) és kökénybokor (Prunus spinosa) áll. A bánya felőli részen, magasabb térszínen az aranyvessző (Solidago gigantea) alkot állományt. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) , süntök (Echinocystis lobata) Megjegyzés: Az aranyvessző állomány helyén a topográfiai térkép szerint gyep volt, amit valószínűleg legeltettek és/vagy kaszáltak. Ennek hiányában az eredeti vegetációt ellepte az özöngyom. Az aranyvesszős terület közvetlenül érintkezik a bányával és pufferzóna szerepet tölt be a nádas és a fűzliget felé. Úgy tűnik azonban nem sokáig, hiszen a 2005-ben készült légifotóhoz képest is nőtt már a bánya területe az aranyvesszős rovására. 18. Élőhely: FEHÉR FŰZ ÜLTETVÉNY Á-NÉR besorolás: RB - puhafás pionír és jellegtelen erdők 45


Részletes jellemzés: Fiatal fehér füzekből (Salix alba) álló ültetvény Megjegyzés: Botanikai szempontból nem értékes terület. 19. Élőhely: NEMESNYÁRAS Á-NÉR besorolás: RD - tájidegen fafajokkal elegyes jellegtelen erdők és ültetvények Részletes jellemzés: A villásan elágazó holtágmeder közé és köré telepített nemesnyárak alatt pántlikafüves (Typhoides arundinacea) és csalános (Urtica dioica) aljnövényzetet találtunk. Megfigyelt özönnövények: bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: Botanikai szempontból nem értékes terület. 20. Élőhely: HOLTÁG Á-NÉR besorolás: A1 - állóvízi sulymos, békalencsés, rucaörömös, tócsagazos hínár, B2 vízi harmatkásás, békabuzogányos mocsarak és vízpartok Részletes jellemzés: A holtág villásan elágazik, északi része vakon végződik, de a déli ág nagy víz idején élő kapcsolatban van a Kerkával. A bejárás idején már nem borította mindenütt víz, de még voltak nagyobb vizes részek is. A teljesen kavicsos medret pántlikafű (Typhoides arundinacea) és rizsfű (Leersia oryzoides) állományok kísérik, melyekbe csak szálanként vegyülnek a kísérőfajok (leggyakrabban a réti füzény (Lythrum salicaria). A holtág mellett fehér füzek (Salix alba) enyhítik a nemesnyarak egyhangúságát. A mederben (vízben vagy már csak a kavicson) az alábbi fajokat figyeltük meg: bojtos békalencse (Spirodela polyrhiza), kanadai átokhínár (Elodea canadensis), úszó békaszőlő (Potamogeton natans), füzéres süllőhínár (Myriophyllum spicatum), vízi hídőr (Alisma plantago-aquatica), virágkáka (Butomus umbellatus), tavi káka (Schoenoplectus lacustris), vízitök (Nuphar lutea), gombos ecsetpázsit (Alopecurus geniculatus), egyszerű békabuzogány (Sparganium erectum), nyílfű (Sagittaria sagittifolia). Megjegyzés: Jó természetességű, élő holtág, közvetlen folyóvízi kapcsolattal. A nemesnyár ültetvény, az egyre mélyülő bányagödör azonban kérdésessé teszik jövőjét. Megőrzése természetvédelmi szempontból fontos lenne! 21. Élőhely: FEHÉR FŰZ ÜLTETVÉNY Á-NÉR besorolás: RB - puhafás pionír és jellegtelen erdők Részletes jellemzés: Fiatal fehér füzekből (Salix alba) álló ültetvény. Korábbi ártéri puhafás ligeterdő (fehér fűz) helyére ültetett homogén 46


erdő. Magról kel benne az amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica). Aljnövényzetét főleg a bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) alkotja, de helyenként hamvas szedres (Rubus caesius) foltok is vannak. Csalánt (Urtica dioica) és néhány tő mocsári nőszirmot (Iris pseudacorus) találtunk még. Megfigyelt özönnövények: bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) Megjegyzés: Botanikai szempontból nem értékes terület. 22. Élőhely: NÁDAS Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek, RA - őshonos fajú, elszórva álló fák csoportja vagy egy egyed szélességű, erdővé még nem záródott "fasorok" Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: A topográfiai térképen "Tó-rét"-nek nevezett helyen ma már nyoma sincs rétnek, nádas és fűzliget borítja a területet. A fűzliget és a nádas nem válik szét élesen, komplexet képezve egymásba fonódnak. Az egészséges nádas sűrű, nem járható, teljesen homogén, a nádon (Phragmites communis) kívül nincs is benne más faj. Egy régi út nyomvonalát követve széles kaszált sávon lehet benne haladni egy darabig, a Mura irányával megegyezően. Itt, a kaszált sávban és annak szélén már több fajt lehet megfigyelni: pántlikafű (Typhoides arundinacea), vízi harmatkása (Glyceria maxima), fehér tippan (Agrostis stolonifera), mocsári nőszirom (Iris pseudacorus), erdei varázslófű (Circaea lutetiana), pénzlevelelű lizinka (Lysimachia nummularia), réti legyezőfű (Filipendula ulmaria), hamvas szeder (Rubus caesius), felfutó komló (Humulus lupulus), nagy csalán (Urtica dioica). A nádast nagy foltokban lepte el a bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera). Ezeken a helyeken a nád (Phragmites australis) sokkal vékonyabb szárú, alacsonyabb és különböző mértékben kiritkult. Megfigyelt özönnövények: bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) - tömeges!, japánkeserűfű (Fallopia x bohemica) - kisebb foltban, de jelen van Megjegyzés: Azokon a részeken, ahol a nádas egészséges, ott magas természetességi értékű a folt. Sajnos a felmért Mura szakaszon igen kevés ilyen nádast találtunk, sokkal jellemzőbb az itt is jelenlévő nebáncsvirágos, alacsony természetességi értékű állapot. 23. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae)

47


Részletes jellemzés: A fűzliget a nádassal komplexet képez, abba több helyen is benyúlik. A fehér fűz (Salix alba) az állományalkotó, de a törékeny fűz (Salix fragilis) és a fekete nyár (Populus nigra) is gyakori. Az aljnövényzetet az előző (22.) foltnál felsorolt fajok alkotják. Ahol lazább a koronaszint, ott még nád (Phragmites australis) is előfordul a fák alatt. A folt déli része egy sziget, amelyre csak alacsony víz esetén lehet gyalogosan bemenni. A felső részen (egy sarkantyú védelme miatt), összegyűlt uszadék mögött, a hordalékon főleg keserűfüvek díszlenek: borsos keserűfű (Pesicaria hydropiper), keskenylevelű keserűfű (Persicaria minor), lapulevelű keserűfű (Persicaria lapathifolia). Megfigyelt özönnövények: zöld juhar (Acer negundo), amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) Megjegyzés: A fűzligetek a magyar Mura-part igen értékes élőhelyei (ld. 16. foltnál). Háborítatlanságuk megőrzése kiemelten fontos! A folt természetvédelmi értékét nagyon megnöveli a sziget is. A szigetek, zátonyok, a szeszélyesen és gyorsan ingadozó vízjárás teszi a Murát legértékesebb folyóvizeink egyikévé, ez a magyarázata tájképi és fajokban való gazdagságának. A terület természetvédelmi értékét tovább növeli, hogy előfordul a hód (Castor fiber), az élőhelyfolt vízzel érintkező sávjában több kidöntött és lekérgezett fa utal a hód állandó jelenlétére. A nyomok alapján feltételezhető a partoldalban a kotorék is. Ugyancsak előfordul itt a vidra (Lutra lutra) is, a lábnyomai és az ürülékkupacok jelzik jelenlétét. 24. Élőhely: SARKANTYÚ Á-NÉR besorolás: OB - jellegtelen üde gyepek és magaskórósok Részletes jellemzés: A sarkantyú kövei között felhalmozódott üledéken különböző élőhelyekre jellemző fajok találták meg életfeltételeiket: fehér fűz (Salix alba) – fiatal, rizsfű (Leersia oryzoides), pántlikafű (Typhoides arundinacea), nádképű csenkesz (Festuca arundinacea), kúszó boglárka (Ranunculus repens), subás farkasfog (Bidens tripartitus), vízi peszérce (Lycopus europaeus), közönséges vasfű (Verbena officinalis), négyélű füzike (Epilobium tetragonum), mocsári lórom (Rumex palustris), borsos keserűfű (Pesicaria hydropiper), keskenylevelű keserűfű (Persicaria minor), lapulevelű keserűfű (Persicaria lapathifolia), közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris), szárnyas görvélyfű (Scrophularia nodosa), erdei kányazsázsa (Rorippa sylvestris), nagy útifű (Plantago major). Megfigyelt özönnövények: egynyári seprence (Erigeron annuus), betyárkóró (Conyza canadensis) Megjegyzés: A sarkantyú botanikai szempontból nem értékelhető élőhely, de zoológiai szempontból izgalmas. A sarkantyú csúcsánál felgyorsul a víz, közvetlen felette torkollik bele a Murába a Kerka folyó, a halaknak kedvező feltételeket teremtve. A felmérés alatt is vizuálisan megfigyelhető volt néhány nagyobb hal: 7 pd. 60-80 cm-es amur (Ctenopharyngodon idella). A halbőségre a vidra (Lutra lutra) állandó jelenléte (sok ürülékkupac a kősarkantyún) is utal. 48


25. Élőhely: NÁDAS, PÁNTLIKAFÜVES TERÜLET FÁKKAL Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek, B2 vízi harmatkásás, békabuzogányos mocsarak és vízpartok, RA őshonos fajú, elszórva álló fák csoportja vagy egy egyed szélességű, erdővé még nem záródott "fasorok" Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: A nagy kiterjedésű, alig járható foltban özönfajjal fertőzött nádas borítja a legnagyobb területet. Ebbe a nádasba a magasabb helyeken pántlikafű (Typhoides arundinacea) foltok ékelődnek, de ezekben is magas borítással van jelen a bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera). Több helyen is komló (Humulus lupulus) függönnyel díszített fák, bokrok (fehér fűz (Salix alba), éger (Alnus glutinosa), fekete bodza (Sambucus nigra)) teszik változatosabbá az élőhelyet. Megfigyelt özönnövények: bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) - tömeges! Megjegyzés: A topográfiai térképen részben rétként, részben vizenyős-nádas területként jelölt területen gyomos, de ide illő, természetközeli állományt találtunk. Tájképi szempontból is megragadó, értékes élőhelyfolt. A nehezen bejárható terület háborítatlansága önmagában is megbecsülendő. 26. Élőhely: HORGÁSZTANYÁK TERÜLETE Á-NÉR besorolás: OB - jellegtelen üde gyepek és magaskórósok, RA - őshonos fajú, elszórva álló fák csoportja vagy egy egyed szélességű, erdővé még nem záródott "fasorok" Részletes jellemzés: A bányató mellett kis horgásztanyák vannak, melyek környezetében többnyire fűnyírózzák a gyepet. A kaszálás megritkította ugyan a kétszikűeket, de az özönnövényeket is távol tartotta. Jellemző fajok: réti csenkesz (Festuca pratensis), nádképű csenkesz (Festuca arundinaceae), karcsú perje (Poa angustifolia), csomós ebír (Dactylis glomerata), siska nádtippan (Calamagrostis epigeios), murok (Daucus carota), érdes mályva (Malva alcea), réti lórom (Rumex acetosa), lándzsás útifű (Plantago lanceolata), mezei varfű (Knautia arvensis), hólyagos habszegfű (Silene vulgaris), katáng (Cychorium intybus), lila ökörfarkkóró (Verbascum phoeniceum). A fás szárúak közül a parton főleg fehér füzeket (Salix alba) találunk, de más fajok is előfordulnak:, törékeny fűz (Salix fragilis), fehér nyár (Populus alba), szürke nyár (Populus canescens), veresgyűrű som (Cornus sanguineus). Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: A terület fás szárúi tájba illőek, spontán telepedtek meg. A horgásztanyák környékén a "romantikus" hangulatot kissé rontja a tűzrakó helyek körül megmaradt szemét és a sokféle építkezési stílus. 49


27. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: A bányatóba benyúló földnyelven szép fűzliget található: fehér fűz (Salix alba), csigolyafűz (Salix purpurea), szürke nyár (Poplulus canescens), fekete nyár (Populus nigra). Hamvas szeder (Rubus caesisus), nagy csalán (Urtica dioica), nád (Phragmites australis) és fehér tippan (Agrostis stolonifera) alkotják a lágyszárú szintet. Megfigyelt özönnövények: gyalogakác (Amorpha fruticosa), zöld juhar (Acer negundo) Megjegyzés: A földnyelv kedvelt horgászhely, a tóparton kitaposott területekkel. Az aljnövényzet ugyan degradált, de a fás szárúaknak köszönhetően tájképi és természetvédelmi szempontból is értékes helyről van szó. 28. Élőhely: ARANYVESSZŐS FACSOPORTOKKAL Á-NÉR besorolás: O15 - lágyszárú magaskórós özönfajok (inváziós növények) állományai, RA őshonos fajú, elszórva álló fák csoportja vagy egy egyed szélességű, erdővé még nem záródott "fasorok" Részletes jellemzés: A két bányatavat összekötő úttól délre lévő terület magasabb fekvésű részén siska nádtippanos (Calamagrostis epigeios), de még inkább magas aranyvesszős (Solidago gigantea) állomány van, amibe csak néhány szál nád (Phragmites australis) szűrődik be. Néhány facsoport színesíti a monotonságot (a fajok listája azonos a 26. foltnál leírtakkal). Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) - nagy állomány! Megjegyzés: Az aranyvessző nagy borítása botanikai szempontból igen kedvezőtlen. 29. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: A főleg fehér füzek (Salix alba) alkotta liget alatt gyomos nádas található. Megfigyelt özönnövények: bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), magas aranyvessző (Solidago gignatea) Megjegyzés: A különböző időben készült légifotókon jól látszik, hogy a füzek most záródtak a nádas fölött, még két éve is sokkal kisebb volt a koroszint borítása. A Tájvédelmi Körzet fontos feladata, hogy a természetes folyamatoknak teret engedjen. Erre itt élő példát látunk. 30. Élőhely: HOLTÁG Á-NÉR besorolás: A23 - tündérrózsás, vízitökös, rencés, kolokános (láptavi) hínár, RA őshonos fajú, elszórva álló fák csoportja vagy egy egyed szélességű, erdővé még nem záródott "fasorok" Védelemre javasolt társulás: tündérrózsa-vízitök hínár (Nymhaeetum albo-luteae) Részletes jellemzés: A két bányatavat északról kerülő holtág (és a bányaművelés során tovább mélyített árok) fehér füzek (Salix alba) árnyékában húzódik. Ezek különösen az északi oldalon alkotnak szép szegélyt, délről a középső bányató egy szakaszán a horgásztanyáknál megritkul, fellazul a fűzfák szalagja. A mindkét oldalán meredek, mesterséges partfalú holtág különböző szélességű vizében és partján az alábbi fajokat jegyeztük fel: vízitök (Nuphar lutea), virágkáka (Butomus umbellatus), nyílfű (Sagittaria sagittifolia), réti füzény (Lythrum salicaria), pántlikafű (Typhoides arundinacea), lapulevelű keserűfű (Persicaria lapathifolia), nagy csalán (Urtica dioica), mocsári lórom (Rumex palustris), hamvas szeder (Rubus caesius). 50


Ebben a foltban a Szentadorjáni-patak torkolatáig tartó szakaszt jellemeztük. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: A terület különböző állapotú holtágakban való gazdagsága igen komoly természetvédelmi értéket képvisel. A halakat a mocsári halközösség fajai: aranykárász (Carassius carassius), compó (Tinca tinca) képviseli, de nagyon elszaporodott a nem őshonos naphal (Lepomis gibbosus) (horgászok zsákmánya alapján). A holtág a kétéltűeknek fontos peterakóhely, a mocsári teknősnek (Emys orbicularis) is jelentős állománya feltételezhető, a megfigyelt napozó példányok alapján. Jégmadarat (Alcedo atthis) is többször megfigyeltünk, a holtág meredek falában több (korábbi vagy adott évben használt) fészkelőüreget is láttunk. 31. Élőhely: NÁDAS Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: A nagy kiterjedésű nádas pontosan lefedi a topográfiai térképen "Falufüzes"-ként megnevezett területet, melyet ott rétként jelölnek. Most nincs nyoma sem a füzesnek (kivéve a nyugati sarkot, ld. 29. folt) sem a rétnek, erősen gyomos nádast találunk a területen. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: A nádas legnagyobb értéke nagy kiterjedése, természetvédelmi szempontból azonban aggasztó a magas aranyvessző (Solidago gigantea) jelentős borítása. 32. Élőhely: KASZÁLÓ Á-NÉR besorolás: D34 - mocsárrét Részletes jellemzés: A topográfiai térképen is rétként jelölt terület a bejárás idején rövidre volt kaszálva, ezért nem volt könnyű a fajokat azonosítani: réti csenkesz (Festuca pratensis), nádképű csenkesz (Festuca arundinaceae), angol perje (Lolium perenne), karcsú perje (Poa angustifolia), csomós ebír (Dactylis glomerata), réti boglárka (Ranunculus acris), közönséges galaj (Galium mollugo), kaszanyűg bükköny (Vicia cracca), réti imola (Centaurea jacea), mezei menta (Mentha arvensis), vörös here (Trifolium pratense), fehér here (Trifolium repens), fehér somkóró (Melilotus albus), nagy útifű (Plantago major), vízi peszérce (Lycopus europaeus), kis földitömjén (Pimpinella saxifraga), közönséges cickafark (Achillea millefolium), mocsári zsúrló (Equisetum palustre). A szélén törékeny füzek (Salix fragilis) állnak. Megjegyzés: A gyep természetvédelmi értékének megállapításához tavaszi bejárásra lenne szükség. 33. Élőhely: MAGASKÓRÓS Á-NÉR besorolás: OB - jellegtelen üde gyepek és magaskórósok Részletes jellemzés: A térképen gyepként jelölt területet a bejáráskor kaszálatlanul találtuk, ellepték a gyomok és zavarástűrők: tarackbúza (Agropyron repens), fehér tippan (Agrostis stolonifera), nagy csalán (Urtica dioica), kúszó boglárka (Potentilla reptans), fekete nadálytő (Symphytum officinale) és az özönnövények. Az egykori fajkészletre csak néhány sárga borkóró (Thalictrum flavum) utalt. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), kisvirágú őszirózsa (Aster lanceolatus), seprence (Stenactis annua) Megjegyzés: Jelenlegi állapotában botanikai szempontból inkább veszélyes terület a sok özönnövény miatt. 34. Élőhely: MAGASSÁSOS Á-NÉR besorolás: B5 - nem zsombékoló magassásrétek 51


Részletes jellemzés: A rét mélyebb részeit nem lepték még el a gyomok, szép magassásrétet találtunk. Állományalkotó fajok: éles sás (Carex gracilis), mocsári sás (Carex acutiformis). Kisebb foltokban a nád (Phragmites australis) és a pántlikafű (Phalaris arundinacea) is megjelenik. Kísérőfajok: vízi menta (Mentha aquatica), vidrakeserűfű (Persicaria amphibia), réti füzény (Lythrum salicaria), közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris), kúszó boglárka (Ranunculus repens), kaszanyűg bükköny (Vicia cracca), gyíkhagyma (Allium angulosum), mocsári nőszirom (Iris pseudacorus). Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: A jó természetességű magassásost veszélyezteti a kiszáradás és a rét szárazabb részéről várható növényi invázió. 35. Élőhely: AKÁCOS Á-NÉR besorolás: RD - tájidegen fajokból álló jellegtelen erdők és ültetvények Részletes jellemzés: A rét és a mögötte lévő szántó között húzódó szakadozott akácos csíkba csak 1-2 fehér fűz (Salix alba) telepedett be. Megfigyelt özönnövények: akác (Robinia pseudo-acacia), zöld juhar (Acer negundo) Megjegyzés: Botanikai szempontból értéktelen, ám tájképi szempontból megbecsülendő fasor (azért fehér fűzből szebb lenne!). 36. Élőhely: NÁDAS Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek, RA - őshonos fajú, elszórva álló fák csoportja vagy egy egyed szélességű, erdővé még nem záródott "fasorok" Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: A nádas erősen fertőzött bíbor nebáncsvirággal (Impatiens glandulifera). A szegélyben ehhez még további gyomok is társulnak (többnyire nagy csalán (Urtica dioica) vagy szeder (Rubus caesius)). Megfigyelt özönnövények: bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: A nádas természetvédelmi szempontból igen értékes élőhely, szomorú, hogy a Mura mellett többnyire özönnövényekkel fertőzött állományok vannak. Az özönnövények a nedves élőhelyeken, különösen a folyóvizek mellett terjednek megállíthatatlanul. 37. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: A főleg fehér füzek (Salix alba) alkotta liget a bányató partján húzódik végig, de helyenként a gyomos nádasba is behúzódik. Megfigyelt özönnövények: bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), magas aranyvessző (Solidago gignatea) Megjegyzés: Tájképi és botanikai szempontból is szép folt. Különösen értékes a bányató partját benövő, tájsebet gyógyító füzes. 38. Élőhely: HOLTÁG Á-NÉR besorolás: A1 - állóvízi sulymos, békalencsés, rucaörömös, tócsagazos hínár, A23 tündérrózsás, vízitökös, rencés, kolokános (láptavi) hínár, RA - őshonos fajú, elszórva álló fák csoportja vagy egy egyed szélességű, erdővé még nem záródott "fasorok"

52


Védett növény: sulyom (Trapa natans) - eszmei értéke: 2000Ft Védelemre javasolt társulás: tündérrózsavízitök hínár (Nymhaeetum albo-luteae) Részletes jellemzés: A holtágnak élő kapcsolata van a Murával a délkeleti oldalon, míg nyugatról vakon végződik egy villás elágazással. Vízutánpótlást nagy víz esetén a Murából, illetve nyugati végén a Kerkából (itt egy mederszelvényen bukik át a víz) kap. Partján mindkét oldalon füzek (Salix alba) és égerek (Alnus glutinosa) kísérik. Víztükrét teljesen beborították a vízitök (Nuphar lutea), de még inkább a védett sulyom (Trapa natans) levelei. A bejárás idején itt találtuk a legnagyobb sulymost (Trapetum natantis), több száz m2 kiterjedésben. Külön szépsége a holtágnak, hogy a déli oldala nem meredek, hanem természetes kifutású, ahol nagy foltokat alkot a rizsfű (Leersia oryzoides), a sás (Carex sp.) és főleg a nád (Phragmites australis). Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), kisvirágú őszirózsa (Aster lanceolatus) Megjegyzés: Igen magas természetességi értékű holtág. A Murával való közvetlen kapcsolat ökológiai szempontból felbecsülhetetlen értékű. A védett sulyom (Trapa natans) a bejárás idején szinte a teljes vízfelszínt beborította. A sulymos (Trapetum natantis) élénk dinamikájú társulás, melynek állományai évről évre számottevő különbséget mutatnak a záródás tekintetében (Borhidi - Sánta 1999). 39. Élőhely: NÁDAS FÁKKAL Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek, RA - őshonos fajú, elszórva álló fák csoportja vagy egy egyed szélességű, erdővé még nem záródott "fasorok" Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: A területre nem tudtunk bejutni. A 38. foltnál jellemzett holtág és a sűrű növényzet mindkét oldalról lehetetlenné tette a megközelítést. Távolról ( és a légifotóról) annyit állapíthattunk meg, hogy nádas (Phragmitetum communis) borítja a területet, amiben sok fa van. Úgy tűnt, hogy a fehér fűz (Salix alba) mellett több enyves éger (Alnus glutinosa) is nő. Megjegyzés: Minden bizonnyal háborítatlan területről van szó, természetvédelmi szempontból tehát kiemelten értékes. Szárazról csak egészen alacsony vízállásnál közelíthető meg. A megközelíthetetlenség miatti zavartalanság is növeli értékét. 40. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: Erre a területre sem tudtunk bejutni. A már Horvátországhoz tartozó foltban a légifotó és a folyóról megfigyeltek szerint fehér fűz (Salix alba) liget található, melynek 53


kiritkulásaiban nádas nő. A Mura szeszélyes kanyarjai által közrezárt földnyelv délkeleti részén valószínűleg egy régi zátony van, mely mára teljesen befásodott, de színe a légifotón eltér a környező fűzligetétől, tehát vagy más korúak rajta a fák vagy más fafajból áll az erdő. (Ezt sajnos a vízről - csónakból - nem lehet megállapítani, mert a vízparton szinte mindig fehér füzek (Salix alba) állnak, ezek mögé kellene belátnunk!) A terület elzártságát, megközelíthetetlenségét tehát több tényező is okozza: három oldalról folyóvíz veszi körül, Horvátországhoz tartozik, de onnan csak csónakkal érhető el, Magyarországon előbb sűrű nádason kellene átvergődni, hogy idáig juthassunk, de a nádast is szinte körbezárja egy holtág. Megjegyzés: Háborítatlan "őserdő", kiemelten értékes! A vízről, a parton, több helyen kidöntött és lekérgezett fák a hód (Castor fiber) állandó jelenlétére utalnak. Az utóbbi egy-két évben telepedett meg itt. Közvetlenül a vízparton, a Mura fölé hajló fák ágain jelentős számú (100-150 pd.) kormorán (Phalacrocorax carbo) éjszakázik. Ürüléküktől a fa ágai teljesen fehérek. 41. Élőhely: NÁDAS Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: A nádas folt a holtágat a Murával összekötő ároktól nyugatra helyezkedik el. Olyan nádas folt, amiben nincsenek fák. A foltban nem jártuk, csak a túlsó partról illetve magyar oldalon lévő "kilátóhelyről" tudtuk megnézni. Megjegyzés: Reményeink szerint háborítatlan, szép terület. A vízbefolyástól keletre lévő területek erős özönnövény fertőzöttsége arra utalhat, hogy ez a folt sem gyommentes. 42. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: A holtágat a Murával összekötő medret széles szalagban kísérik fák: fehér fűz (Salix alba), törékeny fűz (Salix fragilis), enyves éger (Alnus glutinosa), szürke nyár (Populus canescens). A komló (Humulus lupulus) alkotta fátyol is jellemző. Megfigyelt özönnövények: zöld juhar (Acer negundo) Megjegyzés: Értékes, medret kísérő, változatos fafaj-összetételű folt. 43. Élőhely: MAGASKÓRÓS Á-NÉR besorolás: OB - jellegtelen üde gyepek és magaskórósok Részletes jellemzés: A bányató délnyugati részén egy nagyobb foltban szárazabb, kavicsos területen fiatal (derékig érő) fehér fűz (Salix alba) magoncok nőnek a siska nádtippan (Calamagrostis epigeios) és magas aranyvessző (Solidago gigantea) alkotta növényzetbe. Alig néhány egyéb gyomot találtunk: érdes mályva (Malva alcea), gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare), vörös fogfű (Odontites rubra). A környező csupasz felszínek és a területet borító növényzet alapján valószínű, hogy itt is csupasz felszín volt még pár éve, a növények most kezdték el benépesíteni a foltot. 54


Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) - tömeges!, parlagi ligetszépe (Oenothera biennis), egynyári seprence (Erigeron annuus) Megjegyzés: Botanikai szempontból biztató a fehér fűz magoncok jelenléte, másodlagos fűzliget alakulhat ki a területen, ha nem kaszálják le a fiatal fákat. Jól mutatja ez a folt, hogy az első fás szárú a területen rendszerint a fehér fűz (Salix alba). 44. Élőhely: JELLEGTELEN MOCSÁRI NÖVÉNYZET Á-NÉR besorolás: OA - jellegtelen mocsarak, lápok, hínarasok Védett növény: sulyom (Trapa natans) - eszmei értéke: 2000Ft Részletes jellemzés: A bányatóhoz meredek parttal lejt az előző (43.) foltban jellemzett terület, így a parti zóna nagyon keskeny. A hirtelen mélyülő vízben nem élnek hínarak, csak a délnyugati csücsökben láttunk pár m2 sulymost (Trapetum natantis). A partra lejtő oldalban már több faj megjelenik. Talán a leglátványosabb a csomós palka (Cyperus glomeratus), mely szinte az egyik címernövénye is lehetne az ártérnek és a bányatavak környékének. További fajok: barna palka (Cyperus fuscus), villás sás (Carex pseudocyperus), fülemüleszittyó (Juncus articulatus), varangyszittyó (Juncus bufonius), kakaslábfű (Echinocloa crus-galli), apró csetkáka (Eleocharis acicularis), subás farkasfog (Bidens tripartitus), réti lednek (Lathyrus pratensis), kúszó boglárka (Ranunculus repens), réti füzény (Lythrum salicaria), mocsári lórom (Rumex palustris), mocsári zsurló (Equisetum palustre), füzéres süllőhínár (Myriophyllum spicatum). Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), parlagi ligetszépe (Oenothera biennis), egynyári seprence (Erigeron annuus) Megjegyzés: A vízhez közel kicsit előbbre van a terület regenerációja, hiszen a nedves élőhelyeké a leggyorsabb. Ha hagyják, pár év múlva kialakulhat egy másodlagos mocsári élőhely. 45. Élőhely: AKÁCOS FÉLSZIGET Á-NÉR besorolás: RD - tájidegen fajokkal elegyes jellegtelen erdők és ültetvények Részletes jellemzés: A földnyelv egy része nyers felszínű nyitott bányafelületnek tekinthető, északi részén azonban van növényzet. A fás szárúakat az akác (Robinia pseudo-acacia), a fehér fűz (Salix alba) és az enyves éger (Alnus glutinosa) képviseli, alattuk szinte kizárólag magas aranyvessző (Solidago gigantea) él. Megfigyelt özönnövények: akác (Robinia pseudo-acacia), magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: A jelenlegi állapot botanikai szempontból kedvezőtlen az özönnövények miatt. 46. Élőhely: VÍZITÖK HÍNÁR Á-NÉR besorolás: A23 - tündérrózsás, vizitökös, rencés, kolokános (láptavi) hínár Védelemre javasolt társulás: tündérrózsa-vízitök hínár (Nymphaeetum albo-luteae) Részletes jellemzés: A bányatónak azon a részein, ahol a víz nem túl mély az aljzathoz rögzült vízitök (Nuphar lutea) alkot látványos társulást. A növény jól kirajzolja, hol vannak a fenéken olyan kiemelkedések, melyeken meg tud telepedni, illetve a part mentén hol nem mélyül hirtelen a bányató. Helyenként megjelenik az úszó békaszőlő (Potamogeton natans). A második, alámerült szintben a füzéres süllőhínárt (Myriophyllum spicatum) figyeltük meg. 55


Megjegyzés: Értékes, jól regenerálódott területe a bányatónak. A vízitök (Nuphar lutea) igen jellemző növénye a Mura holtágainak és bányatavainak. A tavakban azonban csak ott találja meg életfeltételeit, ahol nem túl mély a víz. A bányaművelés felhagyása után akkor van esély sikeres másodlagos szukcesszióra, ha a hátrahagyott bányató nem feneketlen! 47. Élőhely: FÜZESEK Á-NÉR besorolás: RB- puhafás pionír és jellegtelen erdők Részletes jellemzés: A bányató északkeleti részén több földnyelv is megmaradt, tekervényes labirintushoz hasonlítható mintázatban. Ezeket másodlagosan kialakult füzesek borítják, koruk attól függ, mikor hagyták fel a művelést a területen. Vannak fiatalabb és kicsit idősebb állományok is. A fák zöme fehér fűz (Salix alba), de más fajok is előfordulnak: csigolyafűz (Salix purpurea), fehér nyár (Populus alba), fekete nyár (Populus nigra). Vannak olyan helyek, ahol olyan sűrű a fiatal füzek alkotta bozót, hogy alattuk nem is él más növény. Ahol ritkábban állnak a fák ott többnyire özöngyomok borítják a többnyire kavicsos és a művelés következtében igen hepe-hupás felszínt. Csak olyan helyeken jelennek meg a mocsári növényzet elemei, ahol lankás a part (sajnos ilyen igen kevés van): apró csetkáka (Eleocharis acicularis), éles sás (Carex gracilis), közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris), kisvirágú füzike (Epilobium parviflorum), fehér tippan (Agrostis stolonifera), mocsári nőszirom (Iris pseudacorus). A bányató északkeleti részén lévő területre nem tudtunk bejutni, de feltételezzük, hogy ott is az előbb bemutatotthoz hasonló a növényzet. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), kisvirágú őszirózsa (Aster lanceolatus), parlagi ligetszépe (Oenothera biennis) Megjegyzés: Az előző (46.) folthoz hasonlóan ez is jól regenerálódó területe a bányatónak. Ha a szukcesszió tovább haladhat, akkor igen értékes másodlagos élőhely-komplex jön majd itt létre. Természetvédelmi szempontból a nagy felszínű, mély vizek nem kívánatosak, azokban nem tud megtelepedni a vízi növényzet, "üresek" maradnak. Tájképi és ökológiai szempontból is sokkal kedvezőbb a földnyelvekkel szabdalt, nem túl mély víz. Fontos lenne az is, hogy ne hirtelen mélyüljön. A közeli horgásztanyák és a horgászat ugyan zavarást jelent, de ennek ellenére megtelepedett néhány madárfaj. Költőfaj a kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis), szárcsa (Fulica atra) a vízityúk (Gallinula chloropus) és a tőkés réce (Anas platyrhynchos), valamint a meredek partfalak oldalában a jégmadár (Alcedo atthis). Nem költ a területen, de fontos táplálkozóterület a szürke gém (Ardea cinerea) és nagy kócsag (Egretta alba) számára. A füzek odvaiban a nagy fakopáncs (Dendrocopos major) költ. Az énekesmadarakat a vörösbegy (Erithacus rubecula), csilpcsalp füzike (Phylloscpous collybita), a szén- és kék cinege (Parus major és P. caeruleus), az erdei pinty (Fringilla coelebs), valamint a fekete rigó (Turdus merula) képviseli.

1.8. Felsőszemenye területe 48. Élőhely: PATAKPART Á-NÉR besorolás: RB - puhafás pionír és jellegtelen erdők, B2 - vízi harmatkásás, békabuzogányos mocsarak és vízpartok Részletes jellemzés: A Szentadorjáni-patak partját pántlikafüves (Phalaris arundinacea) borítja, de ebbe sok helyen gyomok (nagy csalán (Urtica dioica), hamvas szeder (Rubus caesius)) és inváziós

56


növényfajok keverednek. A vízben az ágas békabuzogány (Sparganium erectum) kisebb állományát láttuk. A patakot fás szárúak kísérik, melyek kis ligetet alkotnak a holtágba való csatlakozásnál: fehér fűz (Salix alba), fehér eper (Morus alba), mezei juhar (Acer campestre), dió (Juglans regia), enyves éger (Alnus glutinosa), fekete bodza (Sambucus nigra). A kúszónövények közül a komló (Humulus lupulus) és a sövényszulák (Calystegia sepium) mellett a süntök (Echinocystis lobata) is megjelenik. Megfigyelt özönnövények: kisvirágú őszirózsa (Aster lanceolatus), magas aranyvessző (Solidago gignatea), süntök (Echinocystis lobata) Megjegyzés: A patakon átívelő fahíd és a bokros-fás környezet különösen széppé teszi a helyet. Jó kilátás nyílik innen a holtágra is. Nemcsak szép ez a folt, de ökológiai szempontból is értékes. Az, hogy a fahíd megakadályozza a gépkocsival való közlekedést, annak ellenére védetté teszi a helyet, hogy csak pár lépésre van Alsószemenye szélső házaitól. A patak keskeny sávjában tavasszal nagy tömegben nyílik a hóvirág (Galanthus nivalis). A környék egyik legsűrűbb hóvirág előfordulás itt található. 49. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: A holtág és a bányató között főleg fehér füzek (Salix alba) alkotnak ligetet, de fekete nyárak (Populus nigra) is előfordulnak benne. Aljnövényzetét részben nád (Phragmites australis), részben csalán (Urtica dioica) alkotja. A fűzligetekre jellemző komló (Humulus lupulus) is megfigyelhető. Tavasszal elszórtan foltokban a hóvirág (Galanthus nivalis) virít. Megjegyzés: A nehezen megközelíthető fűzliget tájképi és botanikai szempontból is értékes, magas természetességű élőhely. 50. Élőhely: HOLTÁG Á-NÉR besorolás: A23 - tündérrózsás, vízitökös, rencés, kolokános (láptavi) hínár, J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védett növény: sulyom (Trapa natans) eszmei értéke: 2000Ft Védelemre javasolt társulás: tündérrózsa-vízitök hínár (Nymhaeetum albo-luteae), fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: A két bányatavat északról kerülő holtág különösen szép része a Szentadorjáni-patak torkolatától a Muráig terjedő szakasz. A fehér füzek (Salix alba) olyan széles sávban kísérik a holtágat, hogy már ligeterdőnek tekinthető állományuk. Gyönyörű fekete nyár (Populus nigra) csoportok teszik még szebbé a helyet. A holtág partján csigolyafűzzel (Salix purpurea) és vénicszillel (Ulmus laevis) is találkozhatunk. A holtágnak a Murával élő kapcsolata van, bár partja meredek, de elég széles a meder ahhoz, hogy a nyárvégi alacsony vízben iszapos felszínek jelenjenek meg, melyeken nagy foltokat alkotnak a keserűfüvek (Persicaria sp.), a rizsfű (Leersia orysoides) és a subás farkasfog (Bidens tripartitus).

57


A vizben és a parton az alábbi fajokat jegyeztük még fel: vízitök (Nuphar lutea), virágkáka (Butomus umbellatus), nyílfű (Sagittaria sagittifolia), póléveronika (Veronica anagallis-aquatica), vízicsillaghúr (Myosoton aquaticum), erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris), foltos árvacsalán (Lamium maculatum), szőrös kenderkefű (Galeopsis speciosa), ádáz (Aethusa cynapium), kakicsvirág (Mycelis muralis), kerek repkény (Glechoma hederacea), szárnyas görvélyfű (Scrophularia umbrosa), mocsári nefelejcs (Myosotis palustris), mocsári nőszirom (Iris pseudacorus), pántlikafű (Phalaris arundinacea), kakaslábfű (Echinochloa crusgalli). Közvetlenül a Murába való torkollás előtt, az iszapos felszínen 5 tő sulymot (Trapa natans) találtunk. Itt is nagy keserűfű (Persicaria mitis) és rizsfű (Leersia orysoides) foltok szegélyezik a holtágat. Megfigyelt özönnövények: amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) - az iszapos friss felszínen rengeteg magonc Megjegyzés: A bejárás idején az egyik legszebb állapotú holtág ez volt. Élő holtág, közvetlen kapcsolata van a Murával. Állattani értékei is jelentősek: fenékjáró küllő (Gobio gobio), vöröshasú unka (Bombina bombina), zöld levelibéka (Hyla arborea), mocsári teknős (Emys orbicularis), jégmadár (Alcedo atthis). Kiemelten értékes foltnak tartjuk! 51. Élőhely: NÁDAS Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: A bányató és a holtág között nagy kiterjedésű nádas van, melynek északi része inkább aranyvesszővel (Solidago gigantea), míg a déli nebáncsvirággal (Impatiens glandulifera) fertőzött. Fák csak a vizek partján vannak, a nádas teljesen fátlan. Megfigyelt özönnövények: bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), magas aranyvessző (Solidago gigantea), kisvirágú őszirózsa (Aster lanceolatus) Megjegyzés: Az özönnövényekkel való fertőzöttség ellenére a nádas igen értékes élőhely! 52. Élőhely: MAGASKÓRÓS Á-NÉR besorolás: OB- jellegtelen üde gyepek és magaskórósok Részletes jellemzés: A topográfiai térképen rétként jelölt terület kaszáló vagy még inkább legelő lehetett. Erre utal az is, hogy szép nagy fák állnak elszórtan rajta: fekete nyár (Populus nigra), fehér fűz (Salix alba), enyves éger (Alnus glutinosa), fehér eper (Morus alba).

58


A rétre a nagyfoltos szerkezet jellemző. Fő állományalkotó a magas aranyvessző (Solidago gigantea), de a siska nádtippan (Calamagrostis epigeios), a nagy csalán (Urtica dioica) és a szeder (Rubus caesius) is nagy foltokat alkot. További megfigyelt fajok: éles sás (Carex gracilis), pántlikafű (Phalaris arundinacea), nádképű csenkesz (Festuca arundinacea), fehér tippan (Agrostis stolonifera), csomós ebír (Dactylis glomerata), mezei aszat (Cirsium arvense), őszi kikerics (Colchicum automnale), sövényszulák (Calystegia sepium), farkasalma (Aristolochia clematitis), réti füzény (Lythrum salicarai), sárga borkóró (Thalictrum flavum), közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum), réti lórom (Rumex acetosa), szappanfű (Saponaria officinalis). Egy szárazabb kiemelkedés, kis dombocska növényzete (erősen degradált) homoki gyepet idéz: pusztai csenkesz (Festuca rupicola), fényperje (Koeleria sp.), fenyérfű (Botriochloa ischaemum), apró termetű sás-faj (Carex sp.), vajszínű ördögszem (Scabiosa ochroleuca), csattanó szamóca (Fragaria viridis), farkaskutyatej (Euphorbia cyparissias). Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) - nagy területet borít, süntök (Echinocystis lobata), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) Megjegyzés: Még most is látszik, hogy amíg művelték, változatos, szép élőhely volt. Jelenlegi természetességi értékét csak az extenzív legeltetés visszaállításával lehetne növelni. A terület regenerálódását nehezíti, hogy tavaszonként rendszeresen leégetik. 53. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: A zömében fehér fűzből álló liget gazdag más fás szárúakban is: törékeny fűz (Salix fragilis), csigolyafűz (Salix purpurea), mandulalevelű fűz (Salix triandra), fekete nyár (Populus nigra), fehér nyár (Populus alba), éger (Alnus glutinosa). Az aljnövényzet meghatározó faja a nagy csalán (Urtica dioica). Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) Megjegyzés: A nehezen járható fűzliget igazi "őserdő", feltétlen védelmet érdemel! A fekete nyárak tájképi és esztétikai szempontból is jelentősek. Keleti szélén, a Mura éles kanyarában van csónaklerakó hely, ennek környékét - talán a jó megközelítési lehetőség miatt is - igen kedvelik a horgászok. Sajnos rengeteg szemét marad utánuk!

59


54. Élőhely: TAVACSKÁK Á-NÉR besorolás: A23 - tündérrózsás, vízitökös, rencés, kolokános (láptavi) hínár Védelemre javasolt társulás: tündérrózsavízitök hínár (Nymhaeetum albo-luteae) Részletes jellemzés: Bazaltszórással erősített partfalú tavacskák sorakoznak a fűzligetben (a térkép szerint három). A fák föléjük hajolnak, a légifotón alig látszanak, pedig nyílt víztükrük is van. A sekély vízben és a parton több növény is megtalálja életfeltételeit: vízitök (Nuphar lutea), nyílfű (Sagittaria sagittifolia), érdes tócsgaz (Ceratophyllum demersum), fodros békaszőlő (Potamogeton crispus), bojtos békalencse (Spirodela polyrhiza), zsombéksás (Carex elata), csomós palka (Cyperus glomeratus), rizsfű (Leersia oryzoides), pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia), szelíd keserűfű (Persicaria mitis), mocsári nőszirom (Iris pseudacorus), nagy csalán (Urtica dioica). Megjegyzés: A fűzligetben lévő tavacskák tovább növelik a terület élőhely-diverzitását, s ezen keresztül annak természetvédelmi értékét. Nagyon fontos élőhelyek és szaporodóhelyek a kétéltűek és a mocsári teknős (Emys orbicularis) számára. 55. Élőhely: NÁDAS, FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek, J4 - fűz-nyár ártéri erdők, RB - puhafás pionír és jellegtelen erdők Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis), fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: A holtágon túli, a középső bányató alatti területre nem tudtunk bejutni. A tópartról és a Muráról látottak illetve a légifotó alapján valószínű, hogy a bányató mellett fiatal felverődésű fűzcserjés van, igen egyenetlen felszínen. Ettől délre nádas található, melynek nyugati része biztosan özönnövénnyel fertőzött. A Mura mellett széles sávban fűzliget található. A foltot délkeletről fasor zárja le, amely az államhatárt jelöli. Megfigyelt özönnövények: bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) Megjegyzés: A nehezen megközelíthető, emberek elől elzárt terület háborítatlan élőhelye lehet a zavarásra érzékeny fajoknak. 56. Élőhely: NÁDAS Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: A nehezen megközelíthető területekhez tartozik ez a folt is. A nagy kiterjedésű nádas Mura felőli részei özönnövényekkel és nagy csalánnal (Urtica dioica) elegyesek. Megfigyelt özönnövények: bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: A Tájvédelmi Körzet kiemelkedő értékei ezek a háborítatlan területek, még akkor is, ha özönnövényekkel fertőzöttek. 57. Élőhely: ÉGERLIGET Á-NÉR besorolás: RB - puhafás pionír és jellegtelen erdők Részletes jellemzés: Ahol a topográfiai térkép erdőfoltot jelöl a mocsaras, bokros területen ott ritkásan álló égerek (Alnus glutinosa) magasodnak a nádas fölé. 60


Megjegyzés: Az égercsoport a nádasok és fűzligetek között növeli a terület élőhely-diverzitását. 58. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: Nagy kiterjedésű háborítatlan fűzliget, mely Horvátország területén van. A fehér fűz (Salix alba) alkotta liget a nyugati szélén fellazul és benyúlik a nádasba is. Helyzete teljesen hasonló a 40. foltéhoz. A Mura szeszélyes kanyarulatai által közrezárt földnyelv délkeleti részén itt is zátony van, melyet hasonló fűzliget borít, mint a folt többi részét. A domináns fehér fűzön (Salix alba) kívül az alábbi fás szárúakat láttuk: fekete nyár (Populus nigra), fehér nyár (Populus alba), szürke nyár (Populus canescens), fekete bodza (Sambucus nigra). Az árterekre jellemző függönytársulásokat alkotó fajokat is megfigyelhetjük: komló (Humulus lupulus), parti szőlő (Vitis riparia). Az aljnövényzetet a kiritkuló részeken többnyire nádas (Phragmitetum communis) foglalja el, másutt pántlikafüvet (Phalaris arundinacea), hamvas szedret (Rubus caesius), harmatkását (Glyceria maxima), csalánt (Urtica dioica) találunk a fák alatt. Jellemző még: foltos árvacsalán (Lamium maculatum), galaj-fajok (Galium sp.), kerek repkény (Glechoma hederacea). A zátony szélénél enyhe lejtésű part is van, ahol a fák gyökerei közt bolharákok (Gammarus sp.) tömegét láttuk. Megfigyelt özönnövények: zöld juhar (Acer negundo), japánkeserűfű (Fallopia x bohemica), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), parti szőlő (Vitis riparia). Megjegyzés: Igen magas természetességű folt, kiemelten értékes! Hasonlóan a 40. folthoz több tényezőnek köszönheti "őserdei" állapotát: három oldalról folyóvíz veszi körül; Horvátországhoz tartozik, de onnan csak csónakkal érhető el; Magyarországon előbb egy holtágon kell átkelni, hogy idáig juthassunk. Hogy a bejutás azért többeknek sikerül, azt mutatja a területen elrejtett halászathoz használatos emelőszerkezet... 59. Élőhely: ARANYVESSZŐS Á-NÉR besorolás: O15 - lágyszárú magaskórós özönfajok (inváziós növények) állományai 61


Részletes jellemzés: A foltban a magas aranyvessző (Solidago gigantea) sűrű állománya uralkodik. Alatta elvékonyodott sástövek tengődnek (Carex gracilis, C. acutiformis), ami arra utal, hogy a növényi invázió előtt magassásrét volt a folt. A kísérőfajokból is csak néhány maradt: őszi vérfű (Sanguisorba officinalis), mocsári tisztesfű (Stachys palustris), réti füzény (Lythrum salicaria), sárga borkóró (Thalictrum flavum), orvosi macskagyökér (Valeriana officinalis), mocsári zsurló (Equisetum palustre). Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) - állományalkotó!, kisvirágú őszirózsa (Aster lanceolatus) Megjegyzés: A jelenlegi állapot botanikai szempontból rendkívül kedvezőtlen. Csak a hagyományos extenzív művelés újbóli bevezetése javíthatna a helyzeten. 2002-ben még ezen a helyen beazonosítható volt az ecsetpázsitos franciaperje-rét (Alpoecuro-Arrhetheretum) és ezen kívül a nedvesebb déli részen pántlikafű és nádas foltok borították a területet. A kaszálás azonban már ekkor is ritka lehetett, nagy hangyavárak fordultak itt elő. Öt év alatt teljesen degradálódott a növényzet, a kaszáló helyét lágyszárú özöngyomok foglalták el. 60. Élőhely: MAGASSÁSRÉT Á-NÉR besorolás: B5 - nem zsombékoló magasásrétek Részletes jellemzés: A bányató melletti fekete nyár (Populus nigra) fasor mellett kb. 10m széles sávban alig gyomos állapotban van a magassásrét (Caricetum acutiformis). Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), kisvirágú őszirózsa (Aster lanceolatus) Megjegyzés: Valószínűleg nedvesebb élőhelyről van szó, ezért nem tudtak betörni az özönnövények. Nagyon veszélyeztetett, keskeny sáv. 61. Élőhely: KASZÁLÓRÉT Á-NÉR besorolás: D34 - mocsárrétek Részletes jellemzés: A kevés művelt kaszáló egyike az Alsószemenyétől délre, a szántókon túl elterülő rét. Állományalkotó füvei a fehér tippan (Agrostis stolonifera), réti csenkesz (Festuca pratensis) és az ecsetpázsit (Alopecurus pratensis). Egyéb jellemző fajok: borzas sás (Carex hirta), vörös here (Trifolium pratense), fehér here (T. repens), korcs here (T. hybridum), mezei here (T. arvense), réti lednek (Lathyrus pratensis), kaszanyűg bükköny (Vicia cracca), lándzsás útifű (Plantago lanceolata), nagy útifű (Plantago major), közönséges gyíkfű (Prunella vulgaris), közönséges galaj (Galium mollugo), kúszó boglárka (Ranunculus repens), réti boglárka (Ranunculus acris), kúszó pimpó (Potentilla reptans), réti füzény (Lythrum salicaria), madárhúr (Cerastium sp.), fekete nadálytő (Symphytum officinale), őszi kikerics (Colchicum automnale). A bejárás idején, ősszel lekaszált állapotban, csak a vegetatív állapotban is felismerhető és a szegélyeken megjelenő fajokat tudtuk feljegyezni.

62


A rét egy része focipályaként is szolgál. Nagy fehér fűz áll a kaszáló közepén, sárga gévagomba élt rajta ott jártunkkor. Megjegyzés: Ezen a részen, Alsószemenyétől délre, a hagyományos tájhasználat szép övezetessége még fennmaradt. A falu házaitól a folyó felé haladva először szántók, majd nádas, alatta kaszáló, ezután pedig a "Mura-fenék" nádasai és fűzligetei. A bányató felőli aranyvessző (Solidago gigantea) szegély jól mutatja, hogy a művelés felhagyása milyen következményekkel járna! A kaszáló tájképi és természetvédelmi szempontból is igen értékes élőhely. 62. Élőhely: NÁDAS Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek , RA - őshonos fajú, elszórva álló fák csoportja vagy egy egyed szélességű, erdővé még nem záródott "fasorok" Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: A kaszálótól északra lévő folt része annak a nádasnak, mely széles, egybefüggő gyűrűként csaknem körbeöleli a Mura-fenéknek nevezett helyen lévő bányatavat és annak környékét. A nádasban kisebb foltokban más fajok is megjelennek, főleg a déli részen: mocsári sás (Carex acutiformis), éles sás (Carex gracilis), tavi káka (Schoenoplectus lacustris), keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia), pántlikafű (Phalaris arundinacea), fehér tippan (Agrostis stolonifera). Több helyen a magas aranyvessző (Solidago gigantea) alkot nagy állományokat. A déli részen pedig a bíbor nebáncsvirág (Impatiens balsamina) gyomosít. A nádasba kaszált úton és vadcsapásokon látott további fajok: borzas sás (Carex hirta), óriás csenkesz (Festuca gigantea), réti füzény (Lythrum salicaria), sövényszulák (Calystegia sepium), vízi menta (Mentha aquatica), tejoltó galaj (Galium verum), réti imola (Centaurea jacea), kúszó boglárka (Ranunculus repens), pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia), közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris), erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris), réti lednek (Lathyrus pratensis), réti füzény (Lythrum salicaria), fekete nadálytő (Symphytum officinale), őszi vérfű (Sanguisorba officinalis), sárga borkóró (Thalictrum flavum), szegfűbogyó (Cucubalus baccifer). A nádasban elszórtan fehér fűz (Salix alba), törékeny fűz (S. fragilis), éger (Alnus glutinosa) és fekete nyár (Populus nigra) csoportok nőnek. Különösen a déli részre jellemző ez is. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), kisvirágú őszirózsa (Aster lanceolatus), süntök (Echinocystis lobata), bíbor nebáncsvirág (Impatiens balsamina) Megjegyzés: A nagy kiterjedésű, szinte teljesen kör alakú nádas sáv, amely a Mura-feneket fogja körül, régi holtág eredetű lehet. A vizsgált területen ez a legnagyobb kiterjedésű, egybefüggő nádas. Természetessége változó, általában jó, de néhol már csak magas aranyvessző van. A jó

63


természetességű nádas sűrű és fajszegény, tehát a kevés megfigyelt egyéb növényfaj nem leromlást jelez, hanem épp ellenkezőleg, azt mutatja, hogy a nádas egészséges. Nagyon értékes folt! 63. Élőhely: ZSOMBÉKSÁSOS Á-NÉR besorolás: B4 - zsombékosok Védelemre javasolt társulás: zsombéksásos (Caricetum alatae) Részletes jellemzés: A bányatóhoz vezető út mellett, egy régi anyagnyerőhely mélyedésében szép zsombéksásos alakult ki, kb. 20m x 70m-es kiterjedésben. A zsombéksáson (Carex elata) kívül megfigyelt fajok: nád (Phragmites australis), mocsári sás (Carex acutiformis), pántlikafű (Phalaris arundinacea), pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia), közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris), sövénykeserűfű (Fallopia dumetorum), réti füzény (Lythrum salicaria), fekete nadálytő (Symphytum officinale), hamvas szeder (Rubus caesius), kisvirágú füzike (Epilobium parviflorum), baracklevelű keserűfű (Persicaria maculosa), nagy csalán (Urtica dioica), mocsári nőszirom (Iris pseudacorus). Jellemző a parti szőlő (Vitis riparia) alkotta függöny. A parti szőlő magoncait is megfigyeltük, és feltűnő volt a sok fehér nyár (Populus alba) magonc is. Sok fára kúszik fel a borostyán (Hedera helix). A zsombéksásos szélébe már betelepedett a bíbor nebáncsvirág (Impatiens balsamina). Megfigyelt özönnövények: parti szőlő (Vitis riparia), bíbor nebáncsvirág (Impatiens balsamina) Megjegyzés: A zsombéksásos másodlagos, de szép kifejlődésű, értékes állomány. A folt tehát természetvédelmi szempontból megbecsülendő, jó élőhely. 64. Élőhely: fűzliget Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: A bányató körül fűzliget van, mely keményfás elemekkel kevert: fehér fűz (Salix alba), csigolyafűz (Salix purpurea), fehér nyár (Populus alba), fekete nyár (Populus nigra), vénicszil (Ulmus laevis), érdes szil (Ulmus procera), kocsányos tölgy (Quercus robur), enyves éger (Alnus glutinosa), fehér eper (Morus alba), varjútövis (Rhamnus catharticus), kányabangita (Viburnum opulus). A déli részen a zsombéksásos (63. folt) mellett szép cserjeszintet alkot az egybibés galagonya (Crataegus monogyna) és a fagyal (Lygustrum vulgare). Az aljnövényzetben megjelenik az erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas). A nyugati oldalon égerliget (Alnus glutinosa) és fekete nyár (Populus nigra) fasor húzódik a bányató mellett.

64


Az északi és északkeleti részen több a horgásztanya, ezek környékén rendszerint nyírt gyep van és ültetett fákat is megfigyelhetünk (pl. nyírt (Betula pendula) vagy akácot (Robinia pseudo-acacia)). A bányatóba nyúló földnyelveken is mindenütt fűzliget van. A délkeleti részen az errefelé ritka hamvas fűz (Salix cinerea) bokrai zárnak közre egy különösen szép öblözetet. Itt a többféle fűzön kívül a kutyabengét (Frangula alnus) is megtaláltuk. Megfigyelt özönnövények: bíbor nebáncsvirág (Impatiens balsamina), japánkeserűfű (Fallopia x bohemica) - útszélen, amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) és akác (Robinia pseudo-acacia) horgásztanyák körül Megjegyzés: Keményfás elemek keveredését a fűzligetbe a bányatavak körül csak itt figyeltük meg. Ez is jól mutatja, hogy ez a legrégebben felhagyott kavicsbányató, ennél haladt leginkább előre a másodlagos szukcesszió. Az északi és északkeleti rész horgásztelepei természetvédelmi szempontból nem kívánatosak. A tó déli partján csak pár különleges építmény van. A magas lábakra emelt építmények azt mutatják, hogy a Mura árhullámai akár idáig is érhetnek még napjainkban is. Ez nyilván azért is van így, mert a folyó igen közel van és itt "hajtűkanyarral" fordul. Ez teremti meg a természetesség fennmaradásának lehetőségét: az időnkénti elárasztás miatt kevés itt a csónakház, és kiválóan regenerálódott a növényzet a bányászat felhagyása után. 65. Élőhely: TAVI HÍNÁRNÖVÉNYZET Á-NÉR besorolás: A23 - tündérrózsás, vízitökös, rencés, kolokános (láptavi) hínár, A1 - állóvízi sulymos, békalencsés, rucaörömös, tócsagazos hínár Védelemre javasolt társulás: tündérrózsa-vízitök hínár (Nymhaeetum albo-luteae) Részletes jellemzés: A bányató partja meredek, hirtelen mélyül, ezért csak néhol tudnak a parti zónára jellemző fajok megjelenni: pántlikafű (Phalaris arundinacea), tavi lórom (Rumex hydrolapathum), mocsári lórom (Rumex palustris), subás farkasfog (Bidens tripartitus), négyélű füzény (Epilobum tetragonum), vízi menta (Mentha aquatica), mocsári tisztesfű (Stachys palustris), vízmelléki csukóka (Scutellaria galericulata), lándzsás hídőr (Alisma lanceolatum), keserűfű-fajok (Polygonum sp.), mocsári nőszirom (Iris pseudacorus). Kisebb foltokban megtelepedett a zsombáksás és az éles sás is (Carex elata, C. gracilis). A hínárvegetáció annál gazdagabb, szinte a tó teljes felületén megjelenik a védelemre javasolt vízitök-hínár. A meghatározó vízitökön (Nuphar lutea) kívül megfigyelt hínárfajok: békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae), füzéres süllőhínár (Myriophyllum spicatum). Megfigyelt özönnövények: vékony szittyó (Juncus tenuis) Megjegyzés: A vízinövényzet is jól mutatja, hogy ez a legrégebben felhagyott bányató, s jól regenerálódott a terület. (Ld. részletesebben a következő (66. foltnál). A szinte mindenütt jelenlévő vízitökös tájképi szempontból is értékessé teszi a területet. 66. Élőhely: TAVI HÍNÁRNÖVÉNYZET Á-NÉR besorolás: A23 - tündérrózsás, vízitökös, rencés, kolokános (láptavi) hínár, A1 - állóvízi sulymos, békalencsés, rucaörömös, tócsagazos hínár Védett növény: sulyom (Trapa natans) - eszmei értéke: 2000Ft, gyilkos csomorika (Cicuta virosa) eszmei értéke: 5000Ft

65


Védelemre javasolt társulás: tündérrózsa-vízitök hínár (Nymhaeetum albo-luteae) Részletes jellemzés: A tó délkeleti részén két teljesen elkülönülő, elzárt kis öblözet van, melyek vegetációja olyan szép, hogy külön foltban tárgyaljuk őket. A keleti öblözetben szép sásos fejlődött ki, több tő villás sást (Carex pseudocyperus) találtunk. A villás sás ugyan nem védett, de védelemre érdemes, ritkuló faj. A törvényes védelemben részesülő gyilkos csomorika (Cicuta virosa) kb. 20 tövét láttuk. A másik öblözetben is megtaláltuk a villás sást és egy kis sulymost, mely kb. 1m2-nyi volt. Megjegyzés: A tó többi részétől elzárt kis öblözetekben talán a vízmélység is kisebb, így egy láposodási folyamat indult el, aminek eredményeként ritka és védett fajok telepedtek be. A kis kiterjedésű, zegzugos művelésű bányagödrök ideális helyei voltak egy másodlagos szukcessziónak, melynek során regenerálódott az élőhely. (Ugyanez nem várható a hatalmas egybefüggő, nyílt felületű és igen mély bányagödörről, amely a jelenlegi művelés során alakul ki Felsőszemenye alatt!) A bányató egésze kivételesen szép, magas természetességű élőhellyé alakult, melynek különösen a délkeleti részei értékesek. A horgászösvények ugyan behálózzák a teljes szárazföldi területet, de a bolygatás szerencsére a legszebb részeken a legkisebb. 67. Élőhely: BOKORFÜZES Á-NÉR besorolás: P2a - üde cserjések Részletes jellemzés: A hamvas fűz (Salix cinerea) jellegzetes gömbös bokorcsoportjai a folt meghatározó elemei, de éger (Alnus glutinosa), fehér fűz (Salix alba) és fekete nyár (Populus nigra) fák is előfordulnak. A ritkás helyeken nád (Phragmites australis) nő. Megfigyelt özönnövények: süntök (Echinocystis lobata) Megjegyzés: Az errefelé ritka hamvas fűz bokrai a topográfiai térkép szerint is jól elhatárolt foltban, a mellette lévő erdőtől elválva fordulnak elő. A folt helyzete azt mutatja, hogy akár fűzláp is lehet(ett) itt. Ennek tisztázására nyáreleji bejárás lenne alkalmas. Mindenképpen kiemelt figyelmet érdemlő, errefelé ritka élőhely. Veszélyt jelent rá a szomszédos szántó vegyszer- és műtrágyaterhelése. 68. Élőhely: VEGYES ERDŐ Á-NÉR besorolás: RB - puhafás pionír és jellegtelen erdők Részletes jellemzés: A kis erdőfolt domináns faja az enyves éger (Alnus glutinosa), de nyár (Populus sp.) és fűz (Salix sp.) fajok is előfordulnak benne. Az északi részen elhaladó nagyfeszültségű légvezeték alatt sűrű cserjés alakult ki. Megjegyzés: Valószínűleg ültetett égeres, melybe betelepedtek az itt gyakori ártéri fák, ennek eredményeként a folt fajkészlete és megjelenése tájba illő. 69. Élőhely: ÉGERES Á-NÉR besorolás: RB - puhafás pionír és jellegtelen erdők Részletes jellemzés: A terület egésze éger ültetvény lehetett, de a temetővel szemközti rész víz alá került (talán az autópálya töltése fogta meg a vizet) és ennek következtében ott sásos-nádas alakult ki, az égerek pedig kipusztultak. A hamvas fűz (Salix cinerea) bokrai megjelentek, jellemző a komló (Humulus lupulus) és a sövényszulák (Calystegia sepium). 66


Az égeres szélére és ritkulásaiba több fás szárú is betelepedett: kocsányos tölgy (Quercus robur), vadkörte (Pyrus pyraster), vadcseresznye (Prunus avium), mezei juhar (Acer campestre), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), mogyoró (Corylus avellana), fagyal (Lygustrum vulgare), veresgyűrű som (Cornus sanguinea), kecskefűz (Salix caprea). Az autópályán átvezető felüljáró kialakítása során az út mellett feltöltött roncsterület alakult ki, melyen gyomok és generalista lágyszárúak nőnek, de a fás szárúak betelepedése is elkezdődött (éger (Alnus glutinosa) és fehér fűz (Salix alba) magoncok). Megfigyelt özönnövények: bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), japánkeserűfű (Fallopia x bohemica) Megjegyzés: Mint az előző (68.) foltnál. 70. Élőhely: NÁDAS Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: A topográfiai térképen rétként jelölt területen lágyszárú és fás szárú özöngyomokkal terhelt nádas található. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), akác (Robinia pseudo-acacia) Megjegyzés: A nádas értékes élőhely, beakácosodása azonban reális veszély. 71. Élőhely: VEGYES ERDŐ Á-NÉR besorolás: RC - keményfás jellegtelen vagy telepített egyéb erdők Részletes jellemzés: Az út mellett suvadásos, igen meredek oldalakkal szaggatott térszínen változatos erdőfolt található. A meredek oldalú apró hátakra az északi részen rányúlik még a Rátkai-domb gyertyános tölgyese: kocsányos tölgy (Quercus robur), gyertyán (Carpinus betulus), vadcseresznye (Prunus avium), mezei juhar (Acer campestre), mogyoró (Corylus avellana), borostyán (Hedera helix), szagos müge (Asperula odorata), erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum), erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas). A meredek leszakadások, suvadások és az útszél azonban akáccal (Robinia pseudo-acacia) és fekete bodzával (Sambucus nigra) nőtt be. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), akác (Robinia pseudo-acacia) Megjegyzés: A gyertyános-tölgyes fragmentumok jelenléte rendkívül értékes és izgalmas jelenség. Sajnos az akác könnyen tönkreteheti a még meglévő apró foltokat. 72. Élőhely: VEGYES ERDŐ Á-NÉR besorolás: RD - tájidegen fajokkal elegyes erdők és ültetvények, OB- jellegtelen üde gyepek és magaskórósok Részletes jellemzés: A területen az akác (Robinia pseudo-acacia) dominál, bár az út mellé más tájidegen fajokat (vörös tölgy (Quercus robur), hegyi juhar (Acer pseudoplatanus)) is ültettek. A déli részen vannak még kaszált részek (a topográfiai térképen rétként jelölt az egész folt), de ezek növényzete is degradált: magas aranyvessző (Solidago gigantea), siska nádtippan (Calamagrostis epigeios), tarackbúza (Agropyron repens), gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare), nagyvirágú lednek (Lathyrus latifolius), réti lednek (Lathyrus pratense). A kaszált részek körül fiatal fák, bokrok tág térállású állománya jellemző, alatta magaskórós, gyomos gyep (főleg aranyvessző). A fás szárúak: éger (Alnus glutinosa), kocsányos tölgy (Quercus robur), vadkörte (Pyrus pyraster), akác (Robinia pseudo-acacia), egybibés galagonya (Crataegus monogyna). Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), akác (Robinia pseudo-acacia), gyalogakác (Amorpha fruticosa) 67


Megjegyzés: A folt botanikai szempontból nem értékes, az előforduló özöngyomok a környező élőhelyekre is veszélyt jelentenek. 73. Élőhely: FA- ÉS CSERJESÁV Á-NÉR besorolás: RA - őshonos fajú, elszórva álló fák csoportja vagy egy egyed szélességű, erdővé még nem záródott "fasorok" Részletes jellemzés: A Tót-rét nevű helyen jelenleg szántó van és a rétből mindössze egy keskeny műveletlen csík maradt a keleti részen. Az egykori rét fajaiból csak a mocsári sást (Carex acutiformis) találtuk meg, csalán (Urtica dioica) és aranyvessző (Solidago gigantea) uralja a gyepszintet. A rétként való hasznosítás elmaradásával megindult a cserjésedés, fásodás, dominálnak a fehér fűz (Salix alba) fiatal példányai, de a fehér eper (Morus alba) is előfordul. Sok a szeder (Rubus caesius) és a komló (Humulus lupulus). Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: Tájtörténeti szempontból is érdekes a sáv fennmaradása, de a szántón szinte végighúzódó keskeny szalagnak ökológiai szerepe is van, fontos folyosó a spontán fauna számára. 74. Élőhely: ÉGERES Á-NÉR besorolás: RB - puhafás pionír és jellegtelen erdők Részletes jellemzés: A 69. foltban jellemzett égeresnek az autópályával leválasztott szigete. Érdekes, hogy az autópálya melletti bolygatott területen igen sok fiatal éger (Alnus glutinosa) található, itt nem a fehér fűz (Salix alba) hódította meg a friss felszíneket. További fajok az erdőfoltból: kocsányos tölgy (Quercus robur), fekete nyár (Populus nigra), mogyoró (Corylus avellana), fekete bodza (Sambucus nigra), kökény (Prunus spinosa), egybibés galagonya (Crataegus monogyna). Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: Az égeres erdőfolt botanikai értéke nem túl jelentős, de a szántók között növeli a táj élőhely-diverzitásást, ezért megbecsülendő, megőrzendő eleme a tájnak. 75. Élőhely: NÁDAS Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: A terület északi részét kevésbé gyomos nádas borítja, de a déli rész már erősen fertőzött aranyvesszővel (Solidago gigantea) és csalánnal (Urtica dioica). Itt megjelenik állományalkotóként a pántlikafű (Phalaris arundinacea) is. A szántó melletti szegélyén több fás szárú is megtelepedett: vadkörte (Pyrus pyraster), mezei juhar (Acer campestre), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), fehér eper (Morus alba), fekete nyár (Populus nigra), enyves éger (Alnus glutinosa). Megfigyelt özönnövények: gyalogakác (Amorpha fruticosa) - a szántó mellett, magas aranyvessző (Solidago gigantea), süntök (Echinocystis lobata), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) - a déli részen jellemző Megjegyzés: Tájképi és botanikai szempontból is értékes folt. 76. Élőhely: FŰZLIGET, NÁDAS Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdő, B1a - nádasok és gyékényesek Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae), nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: A holtágakat körülvevő növényzetre a fűzligetek és a nádas mozaikja jellemző. A nádas mellett helyenként szedres (Rubus sp.) aljnövényzet figyelhető meg és az 68


aranyvessző is jelen van. A kúszónövények közül a komló (Humulus lupulus) és a sövényszulák (Calystegia sepium) gyakori. Igen gazdag a fás szárúak listája: fehér fűz (Salix alba), törékeny fűz (S. fragilis), csigolyafűz (S. purpurea), hamvas fűz (S. cinerea), fekete nyár (Populus nigra), szürke nyár (P. canescens), vénicszil (Ulmus laevis), kányabangita (Viburnum opulus), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), veresgyűrű som (Cornus sanguinea). Az északi részen, ahol a szántóval érintkezik a terület, további, kevéssé ártéri jellegű fajok is előfordulnak: kökény (Prunus spinosa), vadkörte (Pyrus pyraster), vadalma (Malus sylvestris). Megfigyelt özönnövények: amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), vékony szittyó (Juncus tenuis), magas aranyvessző (Solidago gigantea), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) Megjegyzés: Amennyit be tudtunk járni a területből, azt bizonyítja, hogy igen magas természetességű, értékes foltról van szó. A két holtág közé és a Mura mellé nem is jutottunk be, reményeink szerint ezek az emberek elől elzárt, nehezen megközelíthető részek igazi "őserdők". 77. Élőhely: HOLTÁG Á-NÉR besorolás: A23 - tündérrózsás, vízitökös, rencés, kolokános (láptavi) hínár, A1 állóvízi sulymos, békalencsés, rucaörömös, tócsagazos hínár Védett növény: rucaöröm (Salvinia natans) védett növény, eszmei értéke: 2000Ft, GPS: 46º27'54,1" és 16º38'52,6" védelemre javasolt társulás: tündérrózsavízitök hínár (Nymhaeetum albo-luteae) Részletes jellemzés: A holtág leggyakoribb hínárja a vízitök-hínár, de más fajok, köztük védettek is előfordulnak: rucaöröm (Salvinia natans) - védett, kb. 1m2-nyi foltban, békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae), keskenylevelű békakorsó (Berula erecta), nyílfű (Sagittaria sagittifolia), apró békalencse (Lemna minor), bojtos békalencse (Spirodela polyrhiza), érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum), füzéres süllőhínár (Myriophyllum spicatum). Bár a part itt is meredek, a keskeny élettér ellenére viszonylag gazdag a parti vegetáció: zsombéksás (Carex elata), mocsári sás (C. acutiformis), apró csetkáka (Eleocharis acicularis), fehér tippan (Agrostis stolonifera), pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia), virágkáka (Butomus umbellatus), vidrakeserűfű (Persicaria amphibia), szelíd keserűfű (P. mitis), réti füzény (Lythrum salicaria), farkasalma (Aristolochia

69


clematitis), orvosi macskagyökér (Valeriana officinalis), erdei lórom (Rumex sanguineus), erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris). Megfigyelt özönnövények: kisvirágú őszirózsa (Aster lanceolatus) Megjegyzés: Igen szép, értékes holtág, gazdag hínárvegetációval! 78. Élőhely: HOLTÁG Á-NÉR besorolás: A23 - tündérrózsás, vízitökös, rencés, kolokános (láptavi) hínár Védelemre javasolt társulás: tündérrózsa-vízitök hínár (Nymhaeetum albo-luteae) Részletes jellemzés: Erre a területre nem jutottunk be, a légifotó szerint a széles tavacskát szinte teljesen benőtte a növényzet, de azért néhol megcsillan a víztükör. Megjegyzés: A megközelíthetetlenség tovább növeli a holtág értékét. 79. Élőhely: FŰZLIGET, PÁNTLIKAFÜVES Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők, B2 vízi harmatkásás, békabuzogányos mocsarak és vízpartok Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: Az eléggé egyenetlen felszínen nagyon szépen megfigyelhetjük az ártéri fák "tankönyvi" élőhelypreferenciáját: a mélyebb részeken fehér fűz (Salix alba), a magasabb térszíneken fehér nyár (Populus alba) csoportok nőnek. Kísérőfajaik: vénicszil (Ulmus laevis), veresgyűrű som (Cornus sanguinea), fekete bodza (Sambucus nigra), kőris (Fraxinus sp.). Az erdő alatt is árkok kanyarognak, ezekben nem volt víz, de lágyszárúak borították őket: pántlikafű (Typhopides arundinacea), mocsári sás (Carex acutiformis), mocsári nőszirom ( Iris pseudacorus). A Mura felé kis nádasfoltok jelennek meg, ezek erősen fertőzöttek nebáncsvirággal. A nádasnál jellemzőbb a parton a pántlikafüves, az özönnövények borítása itt is jelentős. Megfigyelt özönnövények: bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), magas aranyvessző (Solidago gigantea), süntök (Echinocystis lobata), japánkeserűfű (Fallopia x bohemica) Megjegyzés: Az értékes élőhelyfolt özönnövényektől való megszabadítása nem reális célkitűzés, de a horgászok által otthagyott rengeteg szemét talán eltávolítható. Rendkívül izgalmas lenne megvizsgálni, hogyan lehetséges, hogy a tele palackokat és dobozokat ki tudják vinni a folyó mellé a horgászok, de az üreseket már nem képesek hazaszállítani. Igen erőteljes szemléletformálásra van szükség! 80. Élőhely: ARANYVESSZŐS Á-NÉR besorolás: O15 - lágyszárú magaskórós özönfajok (inváziós növények) állományai Részletes jellemzés: A nagyfeszültségű vezeték alatt a magas aranyvessző (Solidago gigantea) és a siska nádtippan (Calamagrostis epigeios) alkot állományt. Mivel több éve nem volt már cserjeirtás és 70


kaszálás ezért a fás szárúak fiatal egyedei és sarjai sűrű bozótost alkotnak: fehér nyár (Populus alba), fekete nyár (P. nigra), fehér fűz (Salix alba). Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: Nem természetvédelmi célokat szolgáló folt. 81. Élőhely: ERDŐSÁV Á-NÉR besorolás: RC - keményfás jellegtelen vagy telepített egyéb erdők Részletes jellemzés: A Gál-parlagon keresztülhaladó földút melletti árok fás szárúakkal települt be, melyek közül talán a kocsányos tölgy (Quercus robur) a leggyakoribb. A szegélyt sűrű töviskés bozót alkotja: kökény (Prunus spinosa), vadrózsa (Rosa sp.), szeder (Rubus sp.). A fás szárú állomány további fajai: érdes szil (Ulmus procera), mogyoró (Corylus avellana), madárcseresznye (Prunus avium), dió (Juglans regia), enyves éger (Alnus glutinosa), kányabangita (Viburnum opulus), mezei juhar (Acer campestre). A liánok közül a borostyán (Hedera helix) a harasztok közül az erdei pajzsika (Dryopteris filixmas) jelent meg. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: Hasonlóan a 73. folthoz, ökológiai folyosóként és tájképi szempontból is fontos a szerepe. 82. Élőhely: FŰZLIGET, NÁDAS Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők, B1a - nádasok és gyékényesek, B2 - vízi harmatkásás, békabuzogányos mocsarak és vízpartok Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae), nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: Rendkívül világos, laza koronaszintű fehér fűz (Salix alba) liget, melyben a nád (Phragmites australis), a pántlikafű (Phalaris arundinacea) és a nagy csalán (Urtica dioica) alkotja a lágyszárú szintet. A függönytársulást alkotó fajok közül a komló (Humulus lupulus), erdei iszalag (Clematis vitalba) és az özöngyom süntök (Echinocystis lobata) gyakori. Kisebb mélyedések teszik változatosabbá az élőhelyet, ezekben csak kevés víz volt a bejárás idején és bojtos békalencse (Spirodela polyrhiza) borította felszínüket. A meder vízmentes, nedves részein buja növényzet díszlett: éles sás (Carex gracilis), mocsári sás (Carex acutiformis), fehér tippan (Agrostis stolonifera), szelíd keserűfű 71


(Persicaria mitis), ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara), mocsári nőszirom (Iris pseudacorus). A 83. folt közelében egy felhagyott ártéri gyümölcsös sűrű sarjerdejére bukkantunk. Főleg körte (Pyrus sp.) de alma (Malus sp.) és szilva (Prunus sp.) sarjakat is találtunk. Megfigyelt özönnövények: bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), magas aranyvessző (Solidago gigantea), süntök (Echinocystis lobata), amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) Megjegyzés: Igazi fűzliget, ahol a laza koronaszint alatt szépen fejlett nádas és pántlikafüves található. Az özönnövények jelenléte ellenére magas természetességű, értékes élőhely. A ligeterdő által körülzárt, felhagyott ártéri gyümölcsös tájhasználati szempontból is érdekes, kiszabadítása aktív beavatkozást igényelne. 83. Élőhely: GYERTYÁNOS TÖLGYES Á-NÉR besorolás: K1a - gyertyános kocsányos tölgyes Védelemre javasolt társulás: alföldi gyertyános tölgyes (Querco robori - Carpinetum) - fokozott védelemre javasolt növénytársulás Részletes jellemzés: Az ártérből kiemelkedő magaslaton igen kis kiterjedésű maradványára bukkantunk az alföldi gyertyános tölgyes állományának. A felső koronaszintet a kocsányos tölgy (Quercus robur) alkotja, az alsó szintet az árnyéktűrő gyertyán (Carpinus betulus). Jellemző elegyfa a madárcseresznye (Prunus avium) és a hegyi juhar (Acer pseudoplatanus), mely utóbbi jelenléte a Zalai-dombság közelségét jelzi. Szegélyében a pionír kecskefűz (Salix caprea) is előfordul. A cserjeszintben a veresgyűrű som (Cornus sanguinea) és a mogyoró (Corylus avellana) dominál. Gyepszintjében a szagos müge (Galium odoratum) és az erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum) üde, humuszos talajra utal. Megjegyzés: A rendkívül kis kiterjedés nagyon sérülékennyé teszi a fokozott védelemre javasolt társulás fragmentumát. Az északról szántó, délről nádas és fűzliget közé ékelődött folt kiemelt odafigyelést igényel! 84. Élőhely: FEKETENYÁR LIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdő Védett növény, védelemre javasolt társulás: feketenyár liget (Carduo crispi - Populetum nigrae) védelemre javasolt növénytársulás 72


Részletes jellemzés: A Gál-parlag szántójával közvetlenül érintkező erdőfoltban a kocsányos tölgy (Quercus robur) és a fekete nyár (Populus nigra) mellett hatalmas galagonyabokrok (Crataegus monogyna) díszlenek. Az ártérre jellemző enyves éger (Alnus glutinosa), vénicszil (Ulmus laevis), veresgyűrű som (Cornus sanguinea) és kányabangita (Viburnum opulus) mellett a pionír kecskefűz (Salix caprea) és a vadkörte (Pyrus pyraster) is megjelenik. A szántó felé sűrű kökényes (Prunus spinosa) zárja le az erdőt. Megfigyelt özönnövények: gyalogakác (Amorpha fruticosa) Megjegyzés: A szántó melletti erdőfolt növeli a terület élőhely-diverzitását, fajösszetétele eltér a legnagyobb területet borító fehér füzesekétől. 85. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: Az egykori zátony vagy sziget területére nem jutottunk be, a légifotó és a szegélyek látványa alapján valószínűsítjük a fűzligetet. A sávokban lerakódó hordalék eltérő összetételére és korára mutat, hogy a fák kirajzolják a különböző korú rétegeket, szinte sorokban állnak. Megjegyzés: A nehezen megközelíthető és természetes vegetációval borított területek kiváló életteret nyújtanak a zavarásra érzékeny állatoknak. 86. Élőhely: FŰZLIGET, NÁDAS Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők, B2 - vízi harmatkásás, békabuzogányos mocsarak és vízpartok Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: A 82. folthoz hasonlóan ez is rendkívül ligetes terület, nagy fátlan foltokkal, melyeket a lágyszárúak magas és sűrű állományai borítanak, de itt a nád nem jellemző. Állományalkotók: pántlikafű (Phalaris arundinacea), vízi harmatkása (Glyceria maxima), magas aranyvessző (Solidago gigantea). A magas aranyvessző (Solidago gigantea) állományaiba jórészt nincs is más növény, míg a másik özöngyom, a bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) alatt még nem tűnik el az eredeti növényzet, bár mindenütt felülnövi azt. Gyakori kísérőfajok: fehér tippan (Agrostis stolinifera), deres szittyó (Juncus inflexus), szelíd keserűfű (Persicaria mitis), sárga borkóró (Thalictrum flavum), vízi menta (Mentha aquatica), vízi peszérce (Lycopus europaeus), gyalog bodza (Sambucus ebulus). A fás szárúak közül a fehér fűz (Salix alba) a leggyakoribb, de előfordul még: enyves éger (Alnus glutinosa), törékeny fűz (Salix fragilis), fekete nyár (Populus alba), fekete bodza (Sambucus nigra), egybibés galagonya (Crataegus monogyna). Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) Megjegyzés: A fák, cserjék mérete és a terület jellege arra utal, hogy legeltetett, esetleg foltokban kaszált, terület lehetett még nem is olyan régen. Az özöngyomok és a fás szárúak azonban mára jórész elfoglalták az élőhelyet. Visszaszorításukra csak az ismételt művelés adna lehetőséget. 87. Élőhely: BOLYGATOTT GYEP Á-NÉR besorolás: OB - jellegtelen üde gyepek és magaskórósok Részletes jellemzés: Az autópálya építkezés során a területet erős bolygatás érte. A tömeges fajok mind gyomok: magas aranyvessző (Solidago gigantea), siska nádtippan (Calamagrostis epigeios), 73


szeder (Rubus sp.), vadrózsa (Rosa sp.), közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum), héjakút mácsonya (Dipsacus laciniatus), gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare). A rendszeres kaszálás elmaradásását a megjelent fás szárúak is mutatják: mezei juhar (Acer campestre), kökény (Prunus spinosa), madárcseresznye (Prunus avium), gyalogakác (Amorpha fruticosa). A terület egyetlen dísze a szép hamvasfűz (Salix cinerea) bokor. A rátkai út mellé hegyi juharokat (Acer pseudoplatanus) ültettek. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), gyalogakác (Amorpha fruticosa) Megjegyzés: Botanikai szempontból jellegtelen terület, az előforduló özöngyomok pedig veszélyesek. Különösen a gyalogakác megfogása lenne fontos, ez ugyanis a Mura mellett még szerencsére nem gyakori. 88. Élőhely: KASZÁLÓ Á-NÉR besorolás: D34 - mocsárrétek Részletes jellemzés: A területet kaszált, degradált mocsárrét borítja. Állományalkotó fajok: nádképű csenkesz (Festuca arundinacea), franciaperje (Arrhenatherum elatius), siska nádtippan (Calamagrostis epigeios). A feketés imola (Centaurea nigrescens) a legértékesebb kísérőfaj, amit megtaláltunk. További, jellemző kísérőfajok: csomós ebír (Dactylis glomerata), murok (Daucus carota), borsfű (Clinopodium vulgare), magyar imola (Centaurea pannonica), farkas kutyatej (Euphorbia cyparissias), réti lednek (Lathyrus pratensis), tejoltó galaj (Galium verum), vörös here (Trifolium pratense), vörös fogfű (Odontites rubra), fekete nadálytő (Symphytum officinale), réti füzény (Lythrum salicaria), ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara), nagyvirágú lednek (Lathyrus grandiflora), erdei mácsonya (Dipsacus sylvestre). Több helyen is nagy borítású a magas aranyvessző (Solidago gigantea) és a falu felé a japánkeserűfű (Fallopia x bohemica) is nagy foltot alkot. A kaszálás után friss hajtásait figyeltük meg az alábbi fás szárúaknak: szeder (Rubus sp.), fekete bodza (Sambucus nigra), enyves éger (Alnus glutinosa), kökény (Prunus spinosa), veresgyűrű som (Cornus sanguinea). Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), japánkeserűfű (Fallopia x bohemica) Megjegyzés: Jelenleg erősen degradált állapotban van a gyep. A rét természetességi értéke megfelelő ritmusú kaszálással javítható. A feltörő fás szárúak azt mutatják, hogy a kaszálás intenzitása nem volt megfelelő az elmúlt időszakban. 89. Élőhely: BÜKKÖS Á-NÉR besorolás: K5 - bükkös Védelemre javasolt társulás: dél-dunántúli bükkös (Vicio oroboidi - Fagetum) Részletes jellemzés: A murarátkai határon kis bükkös maradt fenn egy nyúlványon, a közút 74


által elszigetelve a Rátkai-dombtól. A foltban gyertyános - kocsányos tölgyes (Helleboro dumetorum Carpinetum) elemek is megtalálhatók. Megfigyelt fás szárúak: bükk (Fagus sylvatica), gyertyán (Carpinus betulus), kocsányos tölgy (Quercus robur), mezei juhar (Acer campestre), érdes szil (Ulmus procera). A déli oldalon halad az a földút, ami a községek határát jelöli. Ma használaton kívül van, csak a "horhos" látszik. A műútra (a faluba) kifutó végét annyira benőtte a japánkeserűfű (Fallopia x bohemica), hogy lehetetlen rajta átjutni. Égetéses ritkítási kísérlet nyomait láttuk, ami semmilyen eredménnyel sem járt, áthatolhatatlan a keserűfű állománya. Sajnos az akác (Robinia pseudo-acacia) is jelen van a foltban. A lágyszárúak: erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum), ligeti perje (Poa nemoralis), erdei sás (Carex sylvatica), sulymos sás (C. spicata), perjeszittyó (Luzula sp.), szagos müge (Asperula odorata), enyves zsálya (Salvia glutinosa), magyar varfű (Knautia drymeia), orvosi veronika (Veronica officinalis), olasz hölgymál (Hieracium sabaudum), fahéjillatú szamóca (Fragaria moschata), kéküstökű csormolya (Melampyrum nemorosum), festőrekettye (Genista tinctoria), szeplős szegfű (Dianthus armeria). Megfigyelt özönnövények: japánkeserűfű (Fallopia x bohemica), akác (Robinia pseudo-acacia) Megjegyzés: Tájképi és növényföldrajzi szempontból is különleges a holtágra meredeken leszakadó oldalban álló bükkök csoportja. Igen érdekes és értékes foltról van szó, melyet a kommunális hulladék is veszélyeztet az apró méretből adódó sérülékenység mellett. Az autópálya megépítésével két út közé szorult a társulástöredék. A japánkeserűfű külön veszélyforrás! 90. Élőhely: VEGYES ERDŐ Á-NÉR besorolás: RB - puhafás jellegtelen erdők és ültetvények Részletes jellemzés: A 88. foltban jellemzett kaszáló és a 91. foltban jellemzett holtág közötti meredek partfalat többféle fából és cserjéből álló sűrű növényzet borítja: fehér fűz (Salix alba), kecskefűz (S. caprea), enyves éger (Alnus glutinosa), kocsányos tölgy (Quercus robur), fekete nyár (Populus nigra), fehér nyár (P. alba), szürke nyár (P. canescens), rezgőnyár (P. tremula), dió (Juglans regia), vadcseresznye (Prunus avium), vadkörte (Pyrus pyraster), fagyal (Lygustrum vulgare), mogyoró (Corylus avellana). A komló (Humulus lupulus) nagy foltokat képez a napfényes szegélyek fáin. Megjegyzés: A sok fafajból álló erdőfolt növeli a terület élőhely-diverzitását. 91. Élőhely: HOLTÁG Á-NÉR besorolás: A23 - tündérrózsás, vízitökös, rencés, kolokános (láptavi) hínár Védelemre javasolt társulás: tündérrózsavízitök hínár (Nymhaeetum albo-luteae) Részletes jellemzés: A holtágat kettévágta az autópálya, nagyobb része az előző (90.) foltnál említett meredek part és az autópálya közé 75


szorult. Az autópálya töltése mentén erős cserjésedés indult meg, főleg fehér fűz (Salix alba) jellemző. Eredetileg nádas volt a növényzet, de ez már nemcsak a füzek, hanem a csalán (Urtica dioica) magas borítása miatt is visszaszorulóban van. A holtágban kevés víz volt, magassásos (Carex sp.) és vízi harmatkásás (Glyceria maxima) foltok mellett kis gyékényes (Typha angustifolia) felületek is előfordulnak. A rögzült hínárok közül a vízitök (Nuphar lutea) dominált, de a vízteset is sűrű növényzet töltötte ki. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: A mindkét oldalról meredek falak közé zárt holtág elszigetelt fragmentum több szempontból is, de a vizes élőhelyekre jellemző jó regenerációs képesség miatt esetleg bízhatunk túlélésében. Délről nádas csatlakozik hozzá.

1.9. Murarátka területe 92. Élőhely: NÁDAS Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: A folyó (újabban az autópálya) és a dombsor között, ahova a falu is települt nádas (Phragmitetum communis) borítja a területet. A mélyebb részeken gyommentes, ám a szegélyeken - főleg az autópálya felé - széles aranyvessző (Solidago gigantea) szalag figyelhető meg. Megfigyelt özönnövények: aranyvessző (Solidago gigantea), süntök (Echinocystis lobata) Megjegyzés: A nádast nyugatról a Murától elválasztotta az autópálya, a keleti oldalon pedig a Rátkai-domb határolja, tehát igencsak szorongatott helyzetbe került. Északon az előző (91.) foltnál jellemzett holtághoz csatlakozik. A szabad vízjárás korlátozása miatt az aranyvessző további inváziója reális veszély. 93. Élőhely: FACSOPORTOK Á-NÉR besorolás: RB - puhafás pionír és jellegtelen erdők Részletes jellemzés: A nádasban kis facsoportok találhatók az északi részen. Éger (Alnus glutinosa), fűzfajok (Salix alba, S. fragilis) és nyár (Populus sp.) alkotják. Megjegyzés: Tájképi és botanikai szempontból is értékesek a facsoportok.

76


94. Élőhely: FACSOPORTOK Á-NÉR besorolás: RB - puhafás pionír és jellegtelen erdők Részletes jellemzés: A holtágat (95. folt) északról füzes határolja. A törékeny füzek (Salix fragilis) ágai egészen a földig érnek a holtág felől. Felettük fehér füzek (S. alba) és fekete nyarak (Populus nigra) magasodnak. Délről, az árvízvédelmi töltés mellett, főleg éger (Alnus glutinosa) és kökény (Prunus spinosa) jellemző. A falu felé már akác (Robinia pseudoacacia), fekete bodza (Sambucus nigra) és dió (Juglans regia) is elegyedik az égerek közé. Megfigyelt özönnövények: süntök (Echinocystis lobata), akác (Robinia pseudo-acacia) Megjegyzés: Különösen a fűzcsoport tájképi értéke kimagasló, de természetvédelmi szempontból mindkét folt fontos védelmezője a védett növényt is rejtő holtágnak. 95. Élőhely: HOLTÁG Á-NÉR besorolás: A23 - tündérrózsás, vízitökös, rencés, kolokános (láptavi) hínár, A1 - állóvízi sulymos, békalencsés, rucaörömös, tócsagazos hínár Védett növény: rucaöröm (Salvinia natans) -, eszmei értéke: 2000Ft, GPS: 46º27'25,8" és 16º40'12,6" Védelemre javasolt társulás: tündérrózsavízitök hínár (Nymhaeetum albo-luteae) Részletes jellemzés: A holtágban a bejárás idején alig volt víz, de a növények még mindenütt éltek a nedves felszínen. A falu árvízvédelmi töltése meredeken ér le a holtág partjára, ám a túlparti rész lankás, ott nád (Phragmites australis), vízi harmatkása (Glyceria maxima), rizsfű (Leersia oryzoides) és sások (Carex acutiformis, C. riparia) alkotnak állományokat. A mederben a leggyakoribb hínár a vízitök-hínár, de más fajok, köztük védettek is előfordulnak: rucaöröm (Salvinia natans) - védett, kb. 150m2-nyi foltban, békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae), kanadai átokhínár (Elodea canadensis), keresztes békalencse (Lemna trisulca), bojtos békalencse (Spirodela polyrhiza), vízi kányafű (Rorippa amphibia), nyílfű (Sagittaria sagittifolia), szelíd keserűfű (Persicaria mitis), vízi hídőr (Alisma plantagoaquatica). Megfigyelt özönnövények: kanadai átokhínár (Elodea canadensis) Megjegyzés: A védett rucaöröm nagy felszínű előfordulása miatt is igen értékes, jó természetességű élőhely. Az autópálya alatt áteresszel kapcsolódik a Mura-ártérhez. A falu és az autópálya közelsége azonban mindenképp komoly veszélyeztető tényező. 77


96. Élőhely: ERDŐFOLT Á-NÉR besorolás: RD - tájidegen fajokkal elegyes jellegtelen erdők és ültetvények Részletes jellemzés: A szántók közé ültetett erdőfoltot fehér fűz (Salix alba), fekete nyár (Populus nigra), enyves éger (Alnus glutinosa) és akác (Robinia pseudo-acacia) alkotja. Néhány kocsányos tölgy (Quercus robur) is megfigyelhető. Megfigyelt özönnövények: akác (Robinia pseudo-acacia) Megjegyzés: Botanikai szempontból csekély értékű terület, de a szántók közt az élőhelydiverzitást növelő folt. 97. Élőhely: ARANYVESSZŐS Á-NÉR besorolás: O15 - lágyszárú magaskórós özönfajok (inváziós növények) állományai Részletes jellemzés: A középső rét szegélyén széles kaszálatlan sáv, mely erősen fásodik, cserjésedik. A lágyszárúakat szinte kizárólag a magas aranyvessző (Solidago gigantea) képviseli. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: A rét többi részének felhagyása ugyanezt eredményezné: mindent elborítana a magas aranyvessző. Kívánatos volna ezt a szegélyt is megpróbálni megtisztítani e terhes gyomtól. 98. Élőhely: LEGELŐ ÉS KASZÁLÓ Á-NÉR besorolás: D34 – mocsárrétek, B5 - nem zsombékoló magassásrét Védett növény: szibériai nőszirom (Iris sibirica) - védett növény, eszmei értéke: 10 000Ft. GPS: 46º27'13,3" és 16º40'15,4" - ez az autópályához legközelebbi folt, ettől DNY-ra még több helyen Részletes jellemzés: A vizsgált szakaszon Murarátka alatt találtuk a legnagyobb kiterjedésű művelt legelőket, kaszálókat. Ezen a területen is elvégezték a nyárvégi kaszálást, és a nyomokból ítélve legeltetve is volt a terület. A füves és sásos foltok váltakoznak, a folt keleti részén a falu felé inkább füves, míg attól távolodva inkább sásos területet találunk. Ezen a keleti részen találtuk meg a védett szibériai nőszirom (Iris sibirica) állományát. A sásosba pántlikafüves is keveredik és a Mura felőli rész olyan nedves már, hogy azt le sem kaszálták, a szép magassásrétet meghagyták. Különösen szépen díszlettek a bejárás idején a halovány aszatok (Cirsium oleraceum). A területen feljegyzett állományalkotók: réti csenkesz (Festuca pratensis), nádképű csenkesz (F. arundinacea), réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), franciaperje (Arrhenatherum elatius), fehér tippan (Agrostis stolonifera), vízi harmatkása (Glyceria maxima), pántlikafű (Phalaris arundinacea), éles sás (Carex gracilis), mocsári sás (Carex acutiformis). További növényfajok: csomós ebír (Dactylis glomerata), pelyhes selyemperje (Holcus lanatus), borjúpázsit (Anthoxanthum odoratum), laposszárú perje (Poa compressa), borzas sás (Carex hirta), mezei perjeszittyó (Luzula campestris), pasztinák (Pastinaca sativa), murok (Daucus carota), réti here (Trifolium pratense), fehér here (Trifolium repens), szarvaskerep (Lotus corniculatus), komlós lucerna (Medicago lupulina), édeslevelű csüdfű (Astragalus glycyphyllos), réti boglárka (Ranunculus acris), indás pimpó (Potentilla reptans), réti kakukkszegfű (Lychnis flos-cuculi), közönséges galaj (Galium mollugo), tejoltó galaj (Galium verum), közönséges bakszakáll (Tragopogon orientalis), réti margitvirág (Leucanthemum vulgare subsp. vulgare), ösztörűs veronika (Veronica chamaedris), orvosi macskagyökér (Valeriana officinalis), közönséges cickafark (Achillea millefolium), közönséges oroszlánfog (Leontodon hispidus), borzas peremizs (Inula hirta), réti füzény (Lythrum salicaria), mocsári tisztesfű (Stachys palustris), közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris), fekete nadálytő (Symphytum officinale), egynyári seprence (Stenactis annua), őszi kikerics (Colchicum automnale), kígyóhagyma (Allium scorodoprasum). A rét két részét fűzliget választja el egymástól. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) 78


Megjegyzés: A kaszált területen az őszi aszpektusban annyit tudtunk megállapítani, hogy botanikailag értékes területről van szó, de értékének pontosabb felméréséhez kora nyári bejárásra lenne szükség. Kiemelten fontos ez a terület, hiszen azon kevesek közé tartozik, ahol a hagyományos gazdálkodási módok még nem szűntek meg teljesen, igaz, erősen átalakultak már. A sásos és füves területek váltakozása, a rét szélén és közepén díszlő fák tájképi szempontból is figyelemre méltóak. A kaszálási mód megválasztását és idejét érdemes lenne a terület tulajdonosával megbeszélni és természetvédelmi szempontok figyelembe vételét kérni (védett növény termésérlelése, foltok kihagyása, gerinctelenek és gerincesek védelme). 99. Élőhely: NÁDAS Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: Nagyobb nádas folt ékelődik a kaszált területek közé. A nádas északi szélén gyönyörű kocsányos tölgy (Quercus robur) áll. Helyenként özönnövények húzódtak be a nádasba, de nagy része gyommentes, sűrű és magas állomány. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), süntök (Echinocystis lobata) Megjegyzés: Kiemelten értékes terület. A rétek és ligetek között elterülő nádas teszi komplexszé az élőhelyet. A falu alatt elterülő rétet sajnos az autópálya kettévágta, a Mura felőli terület esélyei jobbak a természetközeli állapotban maradásra. Csakúgy, mint Alsószemenyénél, itt is a rét, nádas, fűzliget különböző méretű foltjaiból álló Mura-ártér jelentette valamikor a megélhetést. Természetvédelmi és tájképi szempontból is nagyon fontos, hogy a komplex minden eleme fennmaradjon. 100. Élőhely: SÁSOS KASZÁLÓ Á-NÉR besorolás: B5 - nem zsombékoló magassásrét Védelemre javasolt társulás: mocsári sásos magassásrét (Caricetum acutiformis) Részletes jellemzés: A nádashoz (99. folt) délről mocsári sásos magassásrét (Caricetum acutiformis) csatlakozik, melyet lekaszálva találtunk az őszi bejárás során. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: A magassásréteket hagyományosan nyár végén kaszálják, mert szénájuk csak alomnak való. Igen örvendetes, hogy ezt a régi gyakorlatot itt még követik. Ezzel megelőzhető az özönnövények túlzott betörése és a becserjésedés. (A nem kaszált szegélyekben szinte kizárólagos a magas aranyvessző.) Nagyon értékes folt, botanikai szempontból szükséges lenne egy kora nyári bejárás a védett növények felderítése érdekében. 101. Élőhely: LEGELŐ ÉS KASZÁLÓ Á-NÉR besorolás: D34 - mocsárrétek Részletes jellemzés: A 98. foltban jellemzett terület északi részéhez hasonló fajkészletű és hasznosítású terület. Itt nem mozaikol sásosssal a gyep, viszont feltűnő több nedvességjelző faj jelenléte: gyepes sédbúza (Deschampsia caespitosa), feketés imola (Centaurea nigrescens), erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris), sárga borkóró (Thalictrum flavum), réti legyezőfű (Filipendula ulmaria), közönséges gyíkfű (Prunella vulgaris). 79


Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: Mint a 98. foltnál. 102. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: A kaszáló (101. folt) és a nádas (99. folt) közötti erdőfolt gyakori fajai: fehér fűz (Salix alba), törékeny fűz (S. fragilis), fekete nyár (Populus nigra), fehér nyár (P. alba), enyves éger (Alnus glutinosa), egybibés galagobnya (Crataegus monogyna), veresgyűrű som (Cornus sanguinea). Sok a lián: a parti szőlő (Vitis riparia) és a komló (Humulus lupulus) függönye gyakori a napfényes részeken. A folt északi szegélyén haladó árokban nem volt víz a bejáráskor, a keskeny árok két oldalán álló fák azt mutatják, hogy legfeljebb időszakosan áll benne a víz, inkább vízelvezető árokként működik. Megfigyelt özönnövények: parti szőlő (Vitis riparia) Megjegyzés: A táj fontos részét képezik a fás területek. 103. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: Az autópálya ezen a részen halad a legközelebb a Murához. A folyópartot fűzliget szegélyezi, melynek itt is a fehér fűz (Salix alba) a leggyakoribb faja. Elég sok a fekete nyár (Populus nigra), előfordul a magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica) és a szép kányabangita (Viburnum opulus) bokrok sem ritkák. A szeder (Rubus caesius) jellemző az aljnövényzetre, de csalános (Urtica dioica), pántlikafüves (Phalaris arundinacea) és sásos (Carex sp.) területek is előfordulnak. Jellemzője a területnek az erdei varázslófű (Circaea lutetiana) és a szőrös kenderkefű (Galeopsis speciosa). A 101. foltnál jellemzett kaszálóba fehér és csigolyafűzből (Salix alba, S. purpurea) valamint kányabangitából (Viburnum opulus) álló sáv nyúlik be, a kaszáló déli részén pedig meghagyott gyümölcsfák díszlenek: körte (Pyrus sp.) és alma (Malus sp.). A körte épp érett ottjártunkkor, a nagy gyümölcsök háziasításra utaltak, ám a hús fanyarsága és keménysége azt mutatta, hogy csak teljesen szotyósan kísérelhető meg a fogyasztás.

80


Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) Megjegyzés: A Murát kísérő fűzliget a legjellemzőbb elemei a tájnak. A fekete nyár jelentősebb arányú előfordulása tovább növeli a terület szépségét. E folt külön értékét jelentik a gyümölcsfák, hiszen a genetikai diverzitás megőrzésében minden génbanknál eredményesebb az in situ védelem. 104. Élőhely: AKÁCOS Á-NÉR besorolás: RD - tájidegen fajokkal elegyes jellegtelen erdők és ültetvények Részletes jellemzés: A ligeterdők, kaszálók és nádasok közé ültetett akácosban a fekete bodza (Sambucus nigra) alkot helyenként gyér cserjeszintet. Megfigyelt özönnövények: akác (Robinia pseudo-acacia) Megjegyzés: A folt nem nagy kiterjedésű, de az akác jelenléte rendkívül káros. A magyar oldalon a jó természetességű ligeterők közé ékelve szerencsére másutt nem találtunk akácost. 105. Élőhely: HOLTÁG Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: Valószínűleg csak kevés vizet kapó holtágról van szó, mert nagy részét többé-kevésbé zárt nádas borította. Ahol nem nád volt, ott a szelíd keserűfű (Persicaria mitis) vagy a mocsári sás (Carex acutiformis) alkotott állományt. Csak néhány kísérőfajt találtunk (rizsfű (Leersia oryzoides), réti füzény (Lythrum salicaria). A meder a bejáráskor teljesen száraz volt. Megjegyzés: Értékes tagja a Mura mellett található különböző állapotú holtágaknak. 106. Élőhely: RITKÁS FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: A 103. foltnál jellemzett fűzligethez dél felé kapcsolódó foltra sokkal ligetesebb szerkezet jellemző. Délre haladva, egyre nyiltabbá válik a koronaszint és a déli részen már a lágyszárú állomány dominál, abban ritkásan állnak a fák. Megfigyelt özönnövények: bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: Ez a folt is jó példája a természetes élőhelyek gazdag strukturáltságának. Nehezen megközelíthető, jó természetességű "őserdő", nagyon értékes! A parton gyakran lehet találkozni a hód (Castor fiber) jelenlétére utaló nyomokkal is. 107. Élőhely: HOLTÁG Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: A kiszáradt holtágat aranyvessző (Solidago gigantea) és bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) szegélyezi. A mélyebb részeket nád (Phragmites australis), rizsfű (Leersia oryzoides) és csalán (Urtica dioica) borítja. 81


Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) Megjegyzés: Mint a 105. foltnál, de itt az özönnövények jelentette veszélyre is felhívjuk a figyelmet. 108. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: A beerdősödött szigetzátonyt homogén, nagyjából egykorú, felverődött füzes borítja. Az országhatár is itt húzódik, az egykor kaszált határsáv már csak nehezen vehető ki és található meg. Megjegyzés: Mint a 106. foltnál. 109. Élőhely: KASZÁLÓ Á-NÉR besorolás: D34 - mocsárrétek Részletes jellemzés: A lekaszált területen talált tehénlepények azt mutatják, hogy legeletetik is a ligeterdők közé zárt rétet. Körben magas aranyvessző (Solidago gigantea) szegély mutatja, hogy a kaszálás és legeltetés elmaradása milyen követlezményekkel járna. A rét állományalkotó fajai: réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), fehér tippan (Agrostis stolonifera), pántlikafű (Phalaris arundinacea), mocsári sás (Carex acutiformis). Igen kevés kétszikűt (pl. szegfűbogyó (Cucubalus baccifer), fekete nadálytő (Symphytum officinale)) találtunk. A rét közepén szép fa- és cserjecsoport: veresgyűrű som (Cornus sanguinea), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), alma (Malus sp.), körte (Pyrus sp.). Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) Megjegyzés: Tájképi szempontból is kiemelkedő szépségű terület. Botanikai értékeinek felmérésre a nyáreleji időszak lenne megfelelő. 110. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: A fűzliget domináns faja itt is a fehér fűz (Salix alba), kísérőfajok: törékeny fűz (Salix fragilis), enyves éger (Alnus glutinosa), magyar kőris ( Fraxinus angustifolia subsp. pannonica), fekete nyár (Populus nigra), vénicszil (Ulmus laevis). Az aljnövényzetet főleg pántlikafű (Phalaris arundinacea) alkotja, a naposabb részeken az özönnövények borítása is jelentős. A fűzligetben a 109. folt mellett kavicsgödrök vannak, melyekben csak kevés vizet találtunk. A nedves felszínen keserűfű-fajok (Polygonum sp.), látonya (Elatine sp.), pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia) és békalencsék (Lemna minor, Spirodela polyrhiza) voltak. A kaszálók közé is benyúlik a folt, a fehér fűz mellett az éger szerepe jelentős abban a sávban. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), zöld juhar (Acer negundo) 82


Megjegyzés: Tájba illő, jó természetességi értékű terület. A Mura árterének legjellemzőbb élőhelytípusa a fehér füzek alkotta liget. 111. Élőhely: KASZÁLÓ FACSOPOROKKAL Á-NÉR besorolás: D34 – mocsárrétek, RB - puhafás pionír és jellegtelen erdők Részletes jellemzés: Az autópálya kettévágta a Középső-rétet, az északi rész kisebb, de használata és fajkészlete hasonló a feljebb tárgyalt területekéhez. A gyep legeltetett és kaszált, fajösszetételében is hasonló a 98. és 101. folthoz. Állományalkotó fajok: réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), réti csenkesz (Festuca pratensis), nádképű csenkesz (F. arundinacea). A sásfajok (Carex gracilis, C. acutiformis, C. hirta) foltokban jelennek meg. A jellemző kétszikűek: réti boglárka (Ranunculus acris), sokvirágú boglárka (R. polyanthemnos), vörös here (Trifolium pratense), feketés imola (Centaurea nigrescens), közönséges cickafark (Achillea millefolium), lándzsás útifű (Plantago lanceolata), libapimpó (Potentilla anserina), indás pimpó (P. reptans), pasztinák (Pastinaca sativa), sárga borkóró (Thalictrum flavum), fekete nadálytő (Symphytum officinale) , mocsári nőszirom (Iris pseudacorus). A fás szárúak, elvágva a fűzligettől, már csak facsoportként értékelhetőek. Az árvízvédelmi töltés mellett nagyon szép törékeny füzek (Salix fragilis) állnak. További fás szárúak: fehér fűz (S. alba), fekete bodza (Sambucus nigra), fehér eper (Morus alba), dió (Juglans regia). A kaszáló közepén lévő facsoportban a füzek mellett fehér nyár (Populus alba) és enyves éger (Alnus glutinosa) található. Szép galagonyabokrok (Crataegus monogyna) díszítik tovább a területet. Mindenütt jellemző a komló (Humulus lupulus). Megjegyzés: A falu és autópálya közé szorult kaszáló sokkal veszélyeztetettebb, mint az autópályától délre lévő szakasz. A környező foltok szinte mindegyikét máris erős bolygatások érték. 112. Élőhely: NÁDAS Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: A 99. pontban jellemzett nádastól az autópályával elválasztott rész. Sok fűz (Salix alba, S. fragilis) telepedett be a nádasba. A nádas mellett feltöltöttek egy 10-15 m széles sávot a vízelvezető árok kialakítása során. Megjegyzés: Ez is, a 111. ponthoz hasonlóan, a kevésbé bolygatott, jobb természetességi állapotú foltok közé tartozik ezen a részen (kivéve a vízelvezető árok melletti bolygatott sávot). 113. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: A 102. foltban jellemzett fűzligetről leválasztott facsoport alatt nád (Phragmites communis) van. Megfigyelt fás szárúak: fehér fűz (Salix alba), törékeny fűz (S. fragilis), fehér eper (Morus alba), fekete nyár (Populus nigra), dió (Juglans regia), kökény (Prunus spinosa), vadrózsa (Rosa sp.), borostyán (Hedera helix). Megjegyzés: Az elszigetelt fás szárú csoport erősen veszélyeztetett, a folt túl kicsi, ezért gyomosodása várható.

83


114. Élőhely: JELLEGTELEN ÜDE GYEP Á-NÉR besorolás: OB - jellegtelen üde gyepek és magaskórósok Részletes jellemzés: A falut délről keretező árvízvédelmi töltés és egy vízelvezető árok között erősen zavart élőhely van, ahol a különböző növényfajok nagyfoltos szerkezetet alkotva fordulnak elő. Magassásos (Carex sp.), nádas (Phragmites australis), nádképű csenkeszes (Festuca arundinacea), csalános (Urtica dioica), harmatkásás (Glyceria maxima) és nebáncsvirágos (Impatiens glandulifera) foltok váltakoznak. Helyenként ezekbe bele is kaszáltak vagy friss töltést terítettek a növényzetre. A kísérőfajok száma igen kevés: kecskeruta (Galega officinalis), fekete nadálytő (Symphytum officinale), sövényszulák (Calystegia sepium). Megfigyelt özönnövények: bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) Megjegyzés: Erősen bolygatott terület, botanikai szempontból pufferzóna a falu és az ártér ill. a falu mellett húzódó szép holtág között. 115. Élőhely: VÍZELVEZETŐ ÁROK Á-NÉR besorolás: BA - csatornák, szabályozott patakok, mesterséges tavak parti zónájában és közvetlen partközeli víztestében kialakult fragmentális mocsarak és kisebb hínarasok Részletes jellemzés: A vízelvezető árokban hínárt nem találtunk, de partján és víztestében több mocsári növényt is megfigyeltünk: nád (Phragmites australis), vízi harmatkása (Glyceria maxima), csomós palka (Cyperus glomeratus), szárnyas görvélyfű (Scrophularia umbrosa), borzas füzike (Epilobium hirsutum), réti füzény (Lythrum salicaria), vízi kányafű (Rorippa amphibia), vízicsillaghúr (Myosoton aquatica), keserűfű (Polygonum sp.). Megfigyelt özönnövények: süntök (Echinocystis lobata), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) Megjegyzés: Botanikai szempontból nem jelentős folt. 116. Élőhely: GYOMOS SZÁRAZGYEP Á-NÉR besorolás: OC - jellegtelen száraz vagy félszáraz gyepek és magaskórósok Részletes jellemzés: Erősen zavart terület, ahova földréteget terítettek, emiatt szárazabb termőhely alakult ki. A fehér tippant (Agrostis stolonifera) felülnőtte a csillagpázsit (Cynodon dactylon). A nedvesebb termőhelyet jelző fajok sem tűntek el mind, a déli részen azok is megtalálhatók a

84


fiatal kocsányos tölgyek (Quercus robur) körül. Előfordul a fekete imola (Centaurea nigrescens) néhány példánya is. A kevés előforduló növény szinte mindegyike zavarástűrő: lándzsás útifű (Plantago lanceolata), murok (Daucus carota) , őszi kikerics (Colchicum automnale), vízi menta (Mentha aquatica), közönséges párlófű (Agrimonia eupatoria), közönséges galaj (Galium mollugo). Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) - foltokat alkot Megjegyzés: Botanikai szempontból nem értékes terület. 117. Élőhely: FAÜLTETVÉNY Á-NÉR besorolás: RD - tájidegen fafajokkal elegyes jellegtelen erdők és ültetvények Részletes jellemzés: Fiatal rudas amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) folt. Megfigyelt özönnövények: amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) Megjegyzés: Botanikai szempontból veszélyes az özönfaj telepítés. 118. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: A murarátkai út által kettészelt holtág körül keskeny sávban megmaradt a fűzliget, főleg fehér és törékeny fűz (Salix alba, S. fragilis) alkotja. A déli részen megtalálható az akác (Robinia pseudo-acacia) is. A fák alatti lágyszárúak között sok a gyom: felfutó komló (Humulus lupulus), ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara), sövényszulák (Calystegia sepium), medvetalp (Heracleum sphondylium), farkasalma (Aristolochia clematitis), magas aranyvessző (Solidago gigantea), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera). Megfigyelt özönnövények: akác (Robinia pseudo-acacia), magas aranyvessző (Solidago gigantea), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) Megjegyzés: Nagyon keskeny sávról van szó, melynek fontos védőszerepe van a holtág körül. 119. Élőhely: NÁDAS Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: A murarátkai út mellett húzódó nádas az egykori holtág feltöltődött szakaszában nő. Változatos az állomány, a nádon (Phragmites australis) kívül az alábbi fajok alkotnak kisebb-nagyobb foltokat: széleslevelű gyékény (Typha latifolia), tavi káka (Scirpus lacustris), vízi harmatkása (Glyceria maxima). Megjegyzés: Értékes, szép folt, feltétlen védelmet érdemel. 120. Élőhely: HOLTÁG Á-NÉR besorolás: A23 - tündérrózsás, vízitökös, rencés, kolokános (láptavi) hínár Védett növény: fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) - eszmei értéke: 5000Ft Védelemre javasolt társulás: tündérrózsavízitök hínár (Nymhaeetum albo-luteae) Részletes jellemzés: A murarátkai úttól északra lévő holtágrészhez a gát felől gyalogbodza (Sambucus ebulus) és fekete bodza (Sambucus nigra) 85


jellemezte gyomos szegélyen áthaladva lehet eljutni. A víztükrön meghatározó a tündérrózsavízitök hínár szemet gyönyörködtető látványa. A megtalálható nádas foltokon kívül a sekélyebb részeken békabuzogányos és virágkákás fragmentumok váltakoznak, köztük békalencsék. A keresztes békalencse (Lemna trisulca) jelenléte a víz tisztaságára utal. Helyenként sászsombékok színesítik tovább a képet. Jellemző fajok: zsombéksás (Carex elata), fehér tündérrózsa (Nymphaea alba), vízitök (Nuphar lutea), nyílfű (Sagittaria sagittifolia), ágas békabuztogány (Sparganium erectum), virágkáka (Butomus umbellatus), vízi hídőr (Alisma plantago-aquatica), mételykóró (Oenanthe aquatica), keresztes békalencse (Lemna trisulca), bojtos békalencse (Spirodella polyrhiza), békatutaj (Hydrocharis morsusranae), tavi káka (Scirpus lacustris subsp. lacustris). A vízparton további fajok: sovány perje (Poa trivialis), rizsfű (Leersia orysoides), csomós palka (Cyperus glomeratus), barna palka (Cyperus fuscus), mocsári nőszirom (Iris pseudacorus), vízi peszérce (Lycopus europaeus), borzas sás (Carex hirta), villás sás (Carex pseudocyperus). Az úttól délre lévő holtágszakasz sekélyebb, de van a holtágban nyílt vízfelület, nádas és gyékényes is, kányafüves (Rorippa sp.) szegéllyel. A növényzet hasonló az északi részhez, de a tündérrózsa itt nem él. A déli holtágszakasz és az autópálya kerítése fák között vezet el a marhajárás. Megjegyzés: Különleges helyzetű holtág, mert közút szeli ketté. Az északi rész háborítatlanabb, itt fordul elő a fehér tündérrózsa és Óvári Miklós látta a szintén védett vízi-lófarkot (Hippuris vulgaris) is, igaz, még 2000 előtt. A déli rész zavartabb, hiszen itt vezet el a marhajárás és a sekély vízből traktorgumi áll ki. Az élőhely tájképi szempontból is értékes, botanikai értékét tovább növeli az északról hozzá csatlakozó nádas és a parton álló idős fák. 121. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: Vegyes fajösszetételű erdő, a puhafás elemek mellett megtalálható a kocsányos tölgy (Quercus robur) is. A fehér fűzliget fajai: szürke nyár (Populus canescens), fekete nyár (P. nigra), enyves éger (Alnus glutinosa), nyír (Betula pendula). A szegélyben sok a csigolyafűz (Salix purpurea) és a kökény 86


(Prunus spinosa). Az aljnövényzet főleg a szeder (Rubus caesius) és a csalán (Urtica dioica) jellemző, helyenként magassásos (Carex acutiformis) foltokkal. A liánok közül a felfutó komló (Humulus lupulus) gyakori. Megfigyelt özönnövények: bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), japánkeserűfű (Fallopia x bohemica), parti szőlő (Vitis riparia) Megjegyzés: Keskeny galériaerdő a Mura mellett, a folyó fontos védősávja. A folt északi részén halad az autópálya. A magyar oldalon innen kezdődik a letenyei határátkelőig végig meglévő árvízvédelmi töltés, melynek mentett oldalán többnyire szántók vannak. A töltés éles határvonal a természetközeli és a mezőgazdasági területek között.

1.10.Letenye területe 122. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: Változatos erdőfolt az egykori anyagnyerőgödrök és bányató körül. A fehér fűz (Salix alba) és a fekete nyár (Populus nigra) állományok mozaikosan váltakoznak. A korösszetétel is vegyes, fiatalos és idősebb foltok is előfordulnak. Jellemző elegyfa az érdes szil (Ulmus procera) és a magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica). A cserjeszint leggyakoribb fajai: veresgyűrű som (Cornus sanguineus), kányabangita (Viburnum opulus), csigolyafűz (Salix purpurea). Ez utóbbi különösen a vizek partján jellemző. A lágyszárú szintben szőrős kenderkefüvet (Galeopsis speciosa), podagrafüvet (Aegopodium podagraria) és keserűfű-fajokat (Polygonum sp.) láttunk. Megfigyelt özönnövények: nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) Megjegyzés: Változatos faj- és korösszetétele miatt értékes terület. Ez a gát melletti szélső zóna, emiatt bolygatottabb, mint a Murához közelebb eső részek.

123. Élőhely: BÁNYATÓ Á-NÉR besorolás: A23 - tündérrózsás, vízitökös, rencés, kolokános (láptavi) hínár, A1 - állóvízi sulymos, békalencsés, rucaörömös, tócsagazos hínár Védett növény: fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) eszmei értéke: 5000Ft, rucaöröm (Salvinia natans) eszmei értéke: 2000Ft, mindkettő kb. 10m2-es foltban. GPS: 46º26'33,8" és 16º40'40,9" Védelemre javasolt társulás tündérrózsa-vízitök hínár (Nymhaeetum albo-luteae)

87


Részletes jellemzés: Egy nagyobb és több kisebb felhagyott anyagnyerőhelyet jelöl ez a folt. A legnagyobb tóban védett növényfajokat is találtunk. A lebegőhínárok küzül tömeges az érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum) a rögzült hinarak közül pedig a tündérrózsa-vízitök hínár dominál. A partokat nád (Phragmites australis) szegélyezi, de tavi káka (Schoenoplectus lacustris) is előfordul. Megjegyzés: Különösen értékes a fehér tündérrózsa előfordulása. A nyomokból ítélve, a tilalom ellenére horgásznak a tóban. 124. Élőhely: ZÁTONY - FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: Fiatal füzes-nyáras terület, amely a kanyarulat legfiatalabb zátonyán alakult ki. A fehér fűz (Salix alba) mellett a fekete nyár (Populus nigra) is állományalkotó. A fiatal fák szinte egykorúak, sűrűn állnak. Az aljnövényzetben a nagy csalán (Urtica dioica), fehér tippan (Agrostis stolonifera) és a pántlikafű (Phalaris arundinacea) gyakoribb. Megjegyzés: A zátony jól felismerhető terepen és légifotón egyaránt. A zátonyok szukcessziója az egyik legfontosabb természetes folyamat a folyópartokon. Természetvédelmi szempontból igen fontos, hogy mindig legyenek friss zátonyok, melyeken elindulhat a szukcesszió, melynek már egy előrehaladottabb fázisa a fehér fűz liget megjelenése. 125. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulások: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae), feketenyár-liget (Carduo crispi - Populetum nigrae) Részletes jellemzés: A bányató és az anyagnyerő gödrök, valamint a folyó közötti területen rendkívül változatos a növényzet. Különböző fajú - a fehér fűz (Salix alba) és a fekete nyár (Populus nigra) dominál - és korú facsoportok váltják egymást, lékek és holt fák is vannak. Gyakori elegyfa a magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica), a cserjeszintben sok a fekete bodza (Sambucus nigra) és a csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) sem ritka. Az egykori bányató mellett inkább a fekete nyár ligetek jellemzőek. A határsávban ma már nincs kaszálás, magaskórós növényzet uralkodik, sok az özönnövény. Általában is jellemző, hogy a nyitott részeken több az 88


özönnövény. Az aljnövényzetben a hamvas szeder (Rubus caesius) mellett jellemző lágyszárúak: gyepes sédbúza (Deschampsia ceaspitosa), nagy csalán (Urtica dioica), kerek repkény (Glechoma hederacea), ádáz (Aethusa cynapium), szegfűbogyó (Cucubalus baccifer), mocsári nőszirom (Iris pseudacorus). A liánok közül a felfutó komló (Humulus lupulus) a leggyakoribb. Az állománykép változatossága domborzati változatossággal párosul: sok helyen felismerhetőek a kavicspadok és a víz visszavonulásakor kialakult vápák. A folt déli részén és a folyó felől a fehér fűzliget válik dominánssá, a nedves és árnyas árkokban ritkás sás (Carex remota) állományokkal. Megfigyelt özönnövények: bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), kisvirágú őszirózsa (Aster lanceolatus), magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: Fűz- és nyárligetek foltonkénti váltakozása a domborzati adottságok következménye. A két ligeterdő-típus között az a termőhelyi vonatkozású különbség, hogy a fűzligetek a viszonylag vastag, iszapos homokon alakulnak ki, a feketenyár-ligetek a kavicsrétegre rakódott homoktakarón fejlődnek. A folt egyes részei kifejezetten őserdő jellegűek, nagyon értékes, kiemelt védelmet érdemlő terület! 126. Élőhely: ÁRTÉRI ERDŐ Á-NÉR besorolás: J6 - keményfás ártéri erdők Részletes jellemzés: Az erdőfolt fás szárú fajokban gazdag. A terebélyes kocsányos tölgyek (Quercus robur) tájképi szempontból meghatározó elemei az állománynak. További fafajok: magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica), enyves éger (Alnus glutinosa), fehér fűz (Salix alba), kecskefűz (S. caprea), fehér nyár (Populus alba), érdeslevelű szil (Ulmus procera), gyertyán (Carpinus betulus), amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), nemesnyár (Populus x euramericana), akác (Robinia pseudo-acacia). A cserjefajok közül az egybibés galagonya (Crataegus monogyna) jellemző, a lágyszárúak közül a podagrafű (Aegopodium podagraria), pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis), erdei sás (Carex sylvatica). A töltés mellett kisebb magassásos állományok is megfigyelhetők. Megfigyelt özönnövények: amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), akác (Robinia pseudo-acacia) Megjegyzés: A folt nagyban növeli a Mura-ártér élőhelydiverzitásást. Ez az erdőtípus erősen megritkult hazánkban és különösen ritkák a nem átalakított állományok. A foltra jellemző középkorú, többé-kevésbé homogén lombszintű, változatos szerkezetű állományok, viszonylag gazdag lomb- és cserjeszinttel 4-es természetességi állapotnak (módosított Németh-Seregélyesféle természetesség) felelnek meg!

89


127. Élőhely: IRTÁSRÉT Á-NÉR besorolás: OB - jellegtelen üde gyepek és magaskórósok Részletes jellemzés: A 126. foltban jellemzett erdő irtása. A kaszálás elmaradása miatt már felverődtek a fás szárúak, különösen sok amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) magoncot láttunk. A mélyebb részeket magassásos növényzet (Carex acutiformis) borítja, a magasabb területeken keserűfüvek (Persicaria mitis) és magaskórós fajok (Urtica dioica, Solidago gigantea, Aster lanceolatus) alkotnak állományokat. További fajok: orvosi macskagyökér (Valeriana officinalis), őszi kikerics (Colchicum automnale), réti füzény (Lythrum salicaria). Megfigyelt özönnövények: amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), magas aranyvessző (Solidago gigantea), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) Megjegyzés: A rét jelenlegi, kaszálatlan állapotában kevés botanikai értékkel rendelkezik. Az özönnövények előretörésének kedvez a művelés elmaradása. 128. Élőhely: NÁDAS Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek, RA - őshonos fajú, elszórva álló fák csoportja vagy egy egyed szélességű, erdővé még nem záródott "fasorok" Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: A Mura partján húzódó nádas erősen gyomos, a nagy csalán (Urtica dioica) és a bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) borítása is jelentős. Elszórva fák és cserjék is találhatók az állományban: fehér fűz (Salix alba), fekete bodza (Sambucus nigra), veresgyűrű som (Cornus sanguinea). Megfigyelt özönnövények: bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), zöld juhar (Acer negundo) Megjegyzés: A felmért területen nagyon gyakori, hogy a nádasokat őszre teljesen felnövi a bíbor nebáncsvirág. Ennek ellenére a nádas élőhely nagyon fontos, védelmet érdemlő terület. 129. Élőhely: ÜLTETVÉNY Á-NÉR besorolás: RD - tájidegen fajokkal elegyes jellegtelen erdők és ültetvények Részletes jellemzés: Különböző időben letermelt foltok és ebből következően különböző korú fiatal ültetvények és jellemzik a területet. Az ültetvények fajai: fehér nyár (Populus alba), kanadai nyár (Populus x euramericana), magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica). A friss vágások környékén a szántóföldi gyomnövényzet inváziós fajai is megjelennek. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), parlagfű (Ambrosia artemisifolia), hajszálágú köles (Panicum capillare), gyomköles (P. miliaceum subsp. ruderale) Megjegyzés: Botanikai szempontból nem értékes terület, a spontán szukcesszió érvényre jutása természetvédelmi szempontból helyesebb lenne. Tájképi szempontból rendkívül zavaró és kedvezőtlen a nyiladékok által kirajzolt négyszögletes mintázat, amely nagyon idegen az ártéri tájban. 130. Élőhely: NYÁRAS Á-NÉR besorolás: RD - tájidegen fafajokkal elegyes jellegtelen erdők és ültetvények

90


Részletes jellemzés: Lazán álló idősebb fák, alattuk magaskórós növényzet. Jellemző fás szárúak: fehér nyár (Populus alba), fekete nyár (P. nigra), nemesnyár (Populus x euramericana), amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), akác (Robinia pseudo-acacia) Megfigyelt özönnövények: akác (Robinia pseudo-acacia), amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) Megjegyzés: Az ültetvény és a természetesebb erdőfoltok közötti, átmeneti állomány. 131. Élőhely: ÁRTÉRI ERDŐ Á-NÉR besorolás: J6 – keményfás ártéri erdő Részletes jellemzés: Idősebb fák alkotta természetközeli erdőfolt. Nagy termetű kocsányos tölgyek (Quercus robur), vénicszilek (Ulmus laevis) és fehér füzek (Salix alba) között az alsó szintben zselnice (Prunus padus) és akácot (Robinia pseudo-acacia) találunk. Az aljnövényzetben az özönfajok mellett a podagrafű (Aegopodium podagraria) jellemző. Megfigyelt özönnövények: akác (Robinia pseudo-acacia), amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) Megjegyzés: Tájképi szempontból kiemelkedően szép területe a Murcseknek. 132. Élőhely: ÁRTÉRI ERDŐ Á-NÉR besorolás: J6 – keményfás ártéri erdő Részletes jellemzés: Ligetesen álló fák jellemzik a foltok, domináns a magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica), melyek között idős, terebélyes kocsányos tölgyek (Quercus robur) nőnek. Megjegyzés: A terület története rejtélyes. A fás szárúak állományképe alapján elképzelhető, hogy egykor legelőerdő volt a terület. Később határsáv volt, ennek nyoma is lehet a mai szerkezet. Erdészeti számozást is találtunk, ami viszont azt mutatja, hogy üzemtervezett erdőről van szó, de később üzemtervezték, mint a többit, mert a száma nagyobb, mint a szomszédos erdőrészleteké. 133. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: A horvát határ mellett haladó védősáv és a horvát oldalhoz tartozó területen természetes fűzliget található, melynek domináns faja a fehér fűz (Salix alba). A folyóval párhuzamosan futó árok a bejárás idején száraz volt, magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica) nőtte be. Megjegyzés: A folt nagy értéke, hogy az erősen átalakított tájrészletben a természetes vegetációt őrzi. Tájképi szempontból is értékes terület, a folyó felől „takarja” a mögötte lévő erdészeti kultúrákat. 134. Élőhely: KŐRIS ÜLTETVÉNY Á-NÉR besorolás: RC – keményfás jellegtelen vagy telepített egyéb erdők Részletes jellemzés: Fiatal kőris ültetvény, melyben az amerikai és a magyar kőris (Fraxinus pennsylvanica, F. angustifolia subsp. pannonica) elegyedik. Megfigyelt özönnövények: amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica)

91


Megjegyzés: Az ártérre különösen veszélyes özönfajokat ültetni, természetvédelmi szempontból kedvezőtlen az amerikai kőris jelenléte. 135. Élőhely: ÜLTETVÉNY Á-NÉR besorolás: RB – puhafás pionír és jellegtelen erdők Védett faj: téli zsurló (Equisetum hyemale) eszmei értéke: 5000Ft Részletes jellemzés: Legnagyobb arányban fehér fűzből (Salix alba) álló középkorú, homogén ültetvény fehér nyárral (Populus alba) és nemesnyárral (Populus x euramericana). A folt északkeleti és délnyugati részén magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica), amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), akác (Robinia pseudo-acacia), fehér nyár (Populus alba) fajokból ültetett erdők vannak. A szeszélyes vízjárás következtében sok a kiszáradt fa. Az út mellett csomós palkát (Cyperus glomeratus) láttunk, ami szintén vizes élőhelyet jelez. Megfigyelt özönnövények: amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), akác (Robinia pseudo-acacia) Megjegyzés: Nagyobbrészt ugyan honos fafajokból áll, de természetvédelmi szempontból kedvezőtlenek az ilyen egykorú, homogén, kevés fafajból álló erdőállományok. 136. Élőhely: ÜLTETETT KŐRISES-TÖLGYES Á-NÉR besorolás: J6 – keményfás ártéri erdők Védett növények: ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis) eszmei értéke: 2000Ft, hóvirág (Galanthus nivalis) eszmei értéke: 10000Ft Részletes jellemzés: A környező erdőfoltoknál jóval korosabb kocsányos tölgy (Quercus robur) ültetvény, magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica) eleggyel. A cserje és a lágyszárú szintben megfigyelhetők az természetes keményfás ligeterdőkre jellemző fajok: veresgyűrű som (Cornus sanguinea), kányabangita (Viburnum opulus). Tavasszal gyönyörűen virít a ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis) és a hóvirág (Galanthus nivalis). Megjegyzés: Ugyan ültetett erdő, de a korosabb állományba nemcsak az ide illő cserjék, de a természetes erdőkre jellemző védett lágyszárú fajok is megjelentek. Ennek nyomán ma ez a folt természetközeli állapotú erdő, értékes élőhely. 137. Élőhely: TELEPÍTETT ÉGERES ÉS FÜZES Á-NÉR besorolás: RB – puhafás pionír és jellegtelen erdők Részletes jellemzés: Idősebb enyves égerből (Alnus glutinosa) és fehér fűzből (Salix alba) álló keskeny folt a töltés mellett, a cserjeszintben veresgyűrű sommal (Cornus sanguinea) és kányabangitával (Viburnum opulus). Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: Ültetett erdőnek tűnik ugyan, de koros fákból áll, a természetes erdőkre jellemző cserjefajokkal. 138. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védett növény: hóvirág (Galanthus nivalis) eszmei értéke 10000Ft Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: A töltés mellett húzódó erdőfolt ligetes szerkezetű. Feltűnő a fehér fűz (Salix alba) mellett a másutt nem gyakori törékeny fűz (Salix fragilis) nagyobb aránya. További fás szárúak: magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica), fehér nyár (Populus alba), enyves éger (Alnus glutinosa), nemesnyár (Populus x euramericana), kányabangita (Viburnum opulus), veresgyűrű som (Cornus sanguinea). A ligetes fás szárú állomány alatt jelentős az aljnövényzet borítása, nád 92


(Phragmites australis), pántlikafű (Phalaris arundinacea), sás (Carex acutiformis) és keserűfű (Persicaria mitis) állományok egyaránt előfordulnak. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) Megjegyzés: A folt természetessége jó, ezért igen értékes az átalakított erdők szélén. Ugyanakkor erősen veszélyeztetett is, hiszen csak keskeny folyosóval kapcsolódik a Mura parti fűzligetekhez. A ligetes állásban látható néhány igazán méretes fehér nyár tájképi szempontból is kiemelkedő jelentőségű. 139. Élőhely: HOLTÁG Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek Védett növény: rucaöröm (Salvinia natans), eszmei értéke: 2000Ft Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: Nyugati végén homogén nádas (Phragmites australis) folt, a többi részén elkeskenyedő sávban harmatkásás (Glyceria maxima). A legmélyebb részein nyílt vízfelszín. Megjegyzés: Keskeny sávot alkot, a vadak keresztül-kasul járják, száraz időben vízszintje nagyon lecsökken, de még így is értékes élőhely. 140. Élőhely: HOLTÁG Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek Védett növény: rucaöröm (Salvinia natans), eszmei értéke: 2000Ft Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: A Murcseket délről és keletről határoló, hosszan elnyúló holtág északi részében nem volt víz a bejárás idején. A medret nádas, sásos-nádas és egyéves keserűfűfajok sűrű állománya töltötte ki. A szinte monodomináns foltokba alig volt más faj, csak néhány tő szőrős kenderkefű (Galeopsis speciosa) vagy közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris) került a szemünk elé. Délebbre volt víz a mederben. A víz felszínét egybefüggő békalencse réteg borította, melyben a védett rucaöröm (Salvinia natans) példányait figyeltük meg. Itt a vízi harmatkása (Glyceria maxima) volt a parti zóna jellemző faja. A parton szép öreg fekete nyárak (Populus nigra) emelik a tájkép szépségét. Megjegyzés: A hosszan elnyúló holtág igen változatos. Többnyire a nedves élőhelyekre jellemző monodomináns állományok figyelhetők meg, de ezekből többféle is van a foltban. A védett vízipáfrány külön értéke a területnek. A holtág különösen gazdag kétéltűekben, a vöröshasú unka (Bombina bombina), a leveleibéka (Hyla arborea), a pettyes- és tarajos gőte (Triturus vulgaris, T. cristatus) fontos szaporodóhelye. 141. Élőhely: NYÁR ÉS FŰZ ÜLTETVÉNY 93


Á-NÉR besorolás: RB – puhafás pionír és jellegtelen erdők Védett növények: téli zsurló (Equisetum hyemale) eszmei értéke: 5000Ft, hóvirág (Galanthus nivalis) eszmei értéke: 10000Ft Részletes jellemzés: Főleg szürkenyárból (Populus canescens) és fehér fűzből (Salix alba) álló egykorú, homogén ültetett erdő. Egyéb fafajok: nemesnyár (Populus x euramericana), amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), akác (Robinia pseudo-acacia), zöld juhar (Acer negundo). A cserjeszintet helyenként szinte áthatolhatatlan veresgyűrű som (Cornus sanguinea) alkotja. A lágyszárú szintben a már említett védett növényeken kívül csalán (Urtica dioica), ragadós galaj (Galium aparine) és kerek repkény (Glechoma hederacea) a leggyakoribb. Megfigyelt özönnövények: amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), akác (Robinia pseudo-acacia), zöld juhar (Acer negundo) Megjegyzés: Ültetett erdő, de védett lágyszárúak előfordulnak benne. 142. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védett növény,: téli zsurló (Equisetum hyemale) eszmei értéke: 5000Ft Védelemre javasolt társulás fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: A töltés és a holtág közötti területet fűzliget borítja, itt változatosabb a domborzat, a kiemelkedéseken kocsányos tölgyek (Quercus robur) nőnek. Az uralkodó fafaj a fehér fűz (Salix alba), de több elegyfa és cserjefaj is van: enyves éger (Alnus glutinosa), veresgyűrű som (Cornus sanguinea), amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), fehér nyár (Populus alba), kányabangita (Viburnum opulus), csigolyafűz (Salix purpurea). A holtág partja mellett nagyobb foltban védett zsurlófajt találtunk. Megfigyelt özönnövények: amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) Megjegyzés: A Murcsek jó természetességi állapotú részeihez tartozó, értékes terület! 143. Élőhely: KŐRIS ÉS TÖLGY ÜLTETVÉNY Á-NÉR besorolás: RC – Keményfás jellegtelen vagy telepített egyéb erdők Részletes jellemzés: Bekerített, telepített fiatal erdő. A fák legnagyobb része magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica), kisebb arányban kocsányos tölgy (Quercus robur) és vénicszil (Ulmus laevis), kisebb foltban amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica). A lágyszárú szintben komló (Humulus lupulus), magas aranyvessző (Solidago gigantea) és csalán (Urtica dioica). Megfigyelt özönnövények: amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), magas aranyvessző (Solidago gigantea). Megjegyzés: A nemesnyaras helyére ültetett erdő jelenlegi állapotában természetvédelmi szempontból még nem igazán értékes élőhelyfolt. Mivel a termőhelynek megfelelő, honos fafajokból telepítették minden remény megvan arra, hogy idősebb korára természetközeli állapotú, keményfás ligeterdővé fejlődjön (Nemzeti Park kezelésében lévő erdő). 144. Élőhely: ÜLTETETT NYARAS-FÜZES ÉS ÉGERES Á-NÉR besorolás: RB – puhafás pionír és jellegtelen erdők, J4 – fűz-nyár ártéri erdők Védett növény: hóvirág (Galanthus nivalis) eszmei értéke: 10 000Ft Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: Nemesnyár (Populus x euramericana), fehér fűz (Salix alba) és enyves éger (Alnus glutinosa) ültetvény, a cserjeszintben veresgyűrű sommal (Cornus sanguinea) és bodzával (Sambucus nigra). Az ültetvény körül és közvetlenül a Mura partján természetes állapotú fűzliget, az alábbi fás szárúakkal: fehér fűz (Salix alba), törékeny fűz (Salix fragilis), szürke nyár (Populus 94


canescens), zselnice (Prunus padus), veresgyűrű som (Cornus sanguinea), hamvas szeder (Rubus caesius), kányabangita (Viburnum opulus). Jellemző lágyszárúak: csalán (Urtica dioica), podagrafű (Aegopodium podagraria), ragadós galaj (Galium aparine), farkasszőlő (Paris quadrifolia). Megfigyelt özönnövények: zöld juhar (Acer negundo), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) Megjegyzés: Az ültetett nyaras botanikai szempontból nem értékes, de a körülötte lévő természetes társulás tájképi, esztétikai szempontból is jelentős. 145. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 – fűz-nyár ártéri erdők Védett növény: hóvirág (Galanthus nivalis) eszmei értéke: 10 000Ft Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: Nagyon változatos fafajösszetételű, szemet gyönyörködtető, természetes állapotú ligetredő, az alábbi növényfajokkal: fehér fűz (Salix alba), törékeny fűz (Salix fragilis), fekete nyár (Populus nigra), enyves éger (Alnus glutinosa), vénicszil (Ulmus laevis), zselnice (Prunus padus), vadalma (Malus sylvestris), veresgyűrű som (Cornus sanguinea), kányabangita (Viburnum opulus), csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus), bodza (Sambucus nigra), kökény (Prunus spinosa), komló (Humulus lupulus), hamvas szeder (Rubus caesius), csalán (Urtica dioica), kerek repkény (Glechoma hederacea), ragadós galaj (Galium aparine), kapotnyak (Asarum europaeum). Megfigyelt özönnövények: zöld juhar (Acer negundo),amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), magas aranyvessző (Solidago gigantea), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) Megjegyzés: Özöngyomokkal ugyan fertőzött, de változatos faj- és korösszetételű, természetes állapotú erdő a töltés és a Mura között. 146. Élőhely: NÁDAS HOLTÁGBAN Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: A sziget és a töltés között elhelyezkedő, özöngyomokkal csak kis mértékben fertőzött nádas. A nádon (Phragmites australis) kívül egyéb fajok: csalán (Urtica dioica), komló (Humulus lupulus). Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: A többi nádashoz képest jobb természetességi állapotú, nem lepi el a bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera). Védelmet érdemlő terület. 147. Élőhely: MURA-ÁG Á-NÉR besorolás: B2 - vízi harmatkásás, békabuzogányos mocsarak és vízpartok Részletes jellemzés: Közepes vagy nagyobb vízállásnál áramlik benne a víz, ezért csak a partszegélyben, kis foltokban alakult ki állandó vegetáció, melyet a vízi harmatkása (Glyceria maxima) kisebb-nagyobb állományai alkotnak. Megjegyzés: Festői szépségű mellékág. Állandó vegetáció a felületéhez képest kevés borítja, de a változó vízviszonyok miatt iszapfelszínek alakulnak ki és tűnnek el, szabadon érvényesül a szukcesszió, értékes élőhelyek sora váltja egymást.

95


148. Élőhely: FŰZLIGET ÉS ZÁTONY Á-NÉR besorolás: J4 – fűz-nyár ártéri erdők, J3 - folyómenti bokorfüzesek, I1 - üde természetes pionír növényzet Védett növény: hóvirág (Galanthus nivalis) eszmei értéke: 10 000Ft, heverő iszapfű (Lindernia procumbens) eszmei értéke: 2000Ft Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae), mandulalevelű bokorfüzesek (Polygono hydropipero - Salicetum triandrae) Részletes jellemzés: A folt nagyobb, a töltés felőli része egykori zátonyon/szigeten természetes úton felverődött egykorú fűzliget. Szinte teljes egészében fehér fűz (Salix alba) alkotja, elszórtan törékeny fűz (Salix fragilis), zöld juhar (Acer negundo) és a szigetet kettévágó határsáv mentén nemesnyár (Populus x euramericana). A cserjeszintben sok a bodza (Sambucus nigra) a fákat helyenként tömegesen borítja a komló (Humulus lupulus). A lágyszárúak közül a csalán (Urtica dioica), a magas aranyvessző (Solidago gigantea), a bíbor nebáncsvirág (Impastiens glandulifera), a hamvas szeder (Rubus caesius) és a podagrafű (Galanthus nivalis) a leggyakoribb. Tavasszal tömeges a hóvirág (Galanthus nivalis). A sziget mellett fiatal, folyamatosan változó zátony található. Legnagyobb része nyílt kavicsfelszín, uszadékfa kupacokkal. A vízállástól függően kisebb-nagyobb iszapfelszínek alakulnak ki, melynek ritka faja a heverő iszapfű (Lindernia procumbens). A zátony közepén fehér fűz (Salix alba) sűrű magról kelt állománya található, szegélyében pántlikafűvel (Phalaris arundinacea). Megfigyelt özönnövények: zöld juhar (Acer negundo), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: Bár a folt jó részét középkorú, nem igazán fajgazdag erdőállomány borítja, melyben özöngyomok is előfordulnak, mégis értékes élőhely, hiszen spontán felverődött erdőről van szó, és az ilyen élőhelyek már nagyon ritkák. A sziget északi végén, a parti fövenyen, gyakran látni vidra (Lutra lutra) nyomokat. A zátony különösen kiemelkedő jelentőségű, nagyon értékes élőhelyfolt. Tájképi szempontból is kiemelkedő, festői szépségű hely, kavicsos és nyílt iszapfelszínnel, bokorfüzessel, szakadóparttal és uszadékfa kupacokkal. A Murán alig találhatók friss zátonyok, pedig ezek zoológia jelentősége 96


is nagy. Tömegesen rajzik itt a nagy színjátszólepke (Apatura iris), a zátony sekély, gyors sodrású szakaszain előkerült valamennyi, a Mura vízrendszerében előforduló bennszülött áramláskedvelő halfaj: magyar bucó (Zingel zingel), német bucó (Zingel streber), felpillantó küllő (Gobio uranoscopus), homoki küllő (Gobio kessleri), selymes durbincs (Gymnocephalus schraetzer). A nyílt kavicsfelszínen költ a kis lile (Charadrius dubius), rendszeresen megfigyelhető a hód (Castor fiber) és a vidra (Lutra lutra) nyoma. E fajok nagy része fokozottan védett állatfaj. A zátony jelentős részét (a magyar oldalon) árvízvédelmi okokra hivatkozva 8-10 méter mélyen kikotorták és elszállították a közeli autópálya építéshez. Tervezik a horvát oldalon maradt zátony elkotrását is (a magyar vízügyi kezelő). A természeti értékek ilyen rombolása – vélt közérdekre hivatkozva – rendkívül elszomorító. 149. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 – fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: Koros, változatos összetételű puhafás ligeterdő, nagyobb része Horvátország területén. Egyik oldalról a Mura és mellékága, másik oldalról egykori holtág határolja. Legyakoribb fafaj a fehér fűz (Salix alba), a folt nagyobb részét ez alkotja, elszórtan nemesnyár (Populus x euramericana), fekete nyár (Populus nigra), vénicszil (Ulmus laevis) és törékeny fűz (Salix fragilis), a cserjeszintben hamvas szeder (Rubus caesius) és bodza (Sambucus nigra). A lágyszárúak közül a csalán (Urtica dioica), a ragadós galaj (Galium aparine), a fekete nadálytő (Symphytum officinale) és az özöngyomok figyelhetők meg, a mélyebben fekvő vizes foltokban sárga nőszirom (Iris pseudacorus), harmatkása (Glyceria maxima) és mocsári gólyahír (Caltha palustris). Megfigyelt özönnövények: bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: Természetes állapotú, özöngyomokkal mérsékelten fertőzött értékes élőhelyfolt mindkét ország területén. Az összképen sokat ront a holtág partján található (már Horvátországhoz tartozó területen, de gyalogosan csak Magyarországról megközelíthetően) fabódé, és a körülötte lévő rengeteg szemét. 150. Élőhely: NÁDAS HOLTÁGBAN Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: Viszonylag nagy kiterjedésű nádas. Nagyobb része földön fekszik, de nem lepik el az özöngyomok. Alatta csalán (Urtica dioica). A topográfiai térkép holtágat jelöl, de csak árvíz idején kap vizet, a felmérés idején az alja száraz volt. Megjegyzés: Természetes állapotú, viszonylag nagy kiterjedésű, özöngyomokkal alig fertőzött élőhelyfolt. 151. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 – fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: Változatos összetételű ligeterdő a töltéssel párhuzamosan egy holtág két oldalán. Fajösszetétele szinte teljesen megegyezik a 149. foltéval, de itt található kányabangita (Viburnum opulus) is. Megfigyelt özönnövények: bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: Tájképi szempontból is szép, öreg fákból álló ligetes erdő. 97


1.11.Horvátország területe 152. Élőhely: KEMÉNYFÁS ERDŐ Á-NÉR besorolás: K1a - gyertyános kocsányos tölgyes Fokozott védelemre javasolt társulás: alföldi gyertyános tölgyes (Querco robori - Carpinetum) Részletes jellemzés: Az erdőben a kocsányos tölgy (Quercus robur) dominál, szálanként gyertyán (Carpinus betulus), mezei juhar (Acer campestre), hegyi juhar (Acer pseudoplatanus) és madárcseresznye (Prunus avium) elegyedik. A cserjeszintre a veresgyűrű som (Cornus sanguinea) tömeges, bodza (Sambucus nigra) és fagyal (Ligustrum vulgare) szórványos előfordulása jellemző. Az erősen záródott koronaszint alatt kevés lágyszárút találtunk: hölgypáfrány (Anthirium filixfemina), erdei sás (Carex sylvatica), pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis), magas kúpvirág (Rudbeckia laciniata). Megfigyelt özönnövények: magas kúpvirág (Rudbeckia laciniata), akác (Robinia pseudo-acacia) Megjegyzés: Az erdő fajösszetétele és idősebb kora miatt is természetközeli jelleget mutat, a tájba simul, megbecsülendő élőhelyet jelent (különösen, ha figyelembe vesszük, milyen sok akácos van a környéken). Kedvezőtlen viszont, hogy több özönnövény az erdőben is megtalálható. 153. Élőhely: AKÁCOS Á-NÉR besorolás: RD - tájidegen fajokkal elegyes erdők és ültetvények Részletes jellemzés: Kis akác ültetvény. Megfigyelt özönnövények: akác (Robinia pseudo-acacia) Megjegyzés: Az özönfajnak minősülő akác ártérbe ültetése természetvédelmi szempontból nem kedvező. 154. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: A töltés és a holtág között mélyebben fekvő részen spontán felverődött kis területű füzes, néhány zöld juharral (Acer negundo). Megfigyelt özönnövények: zöld juhar (Acer negundo) Megjegyzés: Homogén folt, kevés kísérőfajjal, de nincs, illetve alig van tájidegen faj, özönnövényekkel ennyire fertőzött környezetben ez is értékelendő. 155. Élőhely: NEMESNYÁR ÉS KŐRIS ÜLTETVÉNY. Á-NÉR besorolás: RB - puhafás pionír és jellegtelen erdők Részletes jellemzés: A töltés lábánál, keskeny sávban nemesnyár (Populus x euramericana) és amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) ültetvény. Megfigyelt özönnövények: amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) Megjegyzés: Természetvédelmi szempontból értéktelen.

98


156. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: Laza, ligetes szerkezetű, spontán kialakult erdő, melynek a fehér fűz (Salix alba) a domináns faja, de gyakori a törékeny fűz (Salix fragilis) és a fehér nyár (Populus alba) is. A környező ültetvényekből betelepült a nemes nyár (Populus x euramericana) és előfordul a zöld juhar (Acer negundo) valamint a rezgőnyár (Populus tremula). Az aljnövényzetet a nád (Phragmites communis) alkotja, de sok helyen kiszorították a magaskórós özönnövények. Megfigyelt özönnövények: zöld juhar (Acer negundo), magas aranyvessző (Solidago gigantea), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), kisvirágú őszirózsa (Aster lanceolatus) Megjegyzés: Jó természetességű, értékes folt. A Horvátországban felmért terület déli részén igen kevés helyen haladt szabadon a másodlagos szukcesszió, ezért kevés a természetes állapotú fűzliget és emiatt nagy a folt jelentősége. (A terület zömét tájidegen fajokkal kísérelték meg beültetni a mezőgazdasági művelés felhagyása után. Ahol kiszélesedik a folyó mellett a fűzliget, az a határvonalon kívüli, azaz már magyar terület.) 157. Élőhely: NÁDAS Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: A villásan elágazó holtág mellett és attól távolabb, a Mura felé is nagyobb nádas található, mely igen magas, erős növekedésű, gyommentes homogén állomány. Megjegyzés: A nádas szinte áthatolhatatlanul sűrű, kiemelkedően jó természességű állapotú. Igen értékes eleme a tájnak. 158. Élőhely: HOLTÁG Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek, B2 vízi harmatkásás, békabuzogányos mocsarak és vízpartok, A4 - békaliliomos és más lápi hínár Védett növény: GPS: 46º25'29,9" és 16º40'42,2" : békaliliom (Hottonia palustris), eszmei értéke: 5000Ft, GPS: 46º25'26,0" és 16º45'57,9" : békaliliom (Hottonia palustris), eszmei értéke: 5000Ft, rucaöröm (Salvinia natans), eszmei értéke: 2000Ft, fehér tündérrózsa (Nymphaea alba), eszmei értéke: 5000Ft Részletes jellemzés: Jelentős méretű, villásan elágazó holtág, melyben a nyílt víz is megtalálható, de jellemzőbb a növényekkel borított meder. Főleg a nád (Phragmites australis) és a vízi harmatkása (Glyceria maxima) állománya tölti ki a medret. A sűrű, egyfajú állományokba alig hatol be más faj. A kúszónövények közül az ebszőlő csucsort (Solanum dulcamara), a vízparti fajok közül pedig az ágas békabuzogányt (Sparganium erectum) figyeltük meg. A hosszú holtágban más növények is 99


alkotnak állományokat: pántlikafű (Phalaris arundinacea), mocsári sás (Carex acutiformis), szelíd keserűfű (Persicaria mitis), nagy csalán (Urtica dioica). Jellemző kísérőfajok: vízi csillaghúr (Myosoton aquatica), fekete nadálytő (Symphytum officinale), szőrös kenderkefű (Galeopsis speciosa), kerek repkény (Glechoma hederacea), réti legyezőfű (Filipendula ulmaria). Egy vízmentes, de nedves szakaszon megtaláltuk a védett vízililiom vegetatív példányait, két, egyenként kb. 10m2-es foltban. A szárazon lévő békaliliom példányok évekig elvegetálnak, de csak megfelelő vízellátás mellett virágoznak. A 159. folt melletti holtág-szakaszban rucaörömre (Salvinia natans) bukkantunk. A villásan elágazó holtág keleti szarvának csúcsán, egy nyíltvízi foltban mindkét eddig említett védett növényfajt megtaláltuk, sőt a fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) leveleire is rábukkantunk. Zsombéksás (Carex elata) és ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara) tette még szebbé az élőhelyet. Megfigyelt özönnövények: magas kúpvirág (Rudbeckia laciniata) Megjegyzés: A horvát oldalon feltűnő szépségű és gazdagságú holtágak találhatók. Ezek közül való ez a folt is. A harmatkásával és más fajokkal benőtt mederszakaszok váltakozása a nyílt víztükörrel botanikai és ökológiai szempontból is kedvező. A folt növeli a terület élőhelydiverzitását és védett növényfajokat is rejt. Tájképi szempontból szintén kiemelkedő jelentőségű a gyommentes, látványos szépségű, igen változatos terület. Igen érdekes, hogy a Mura egykori medrei, a mai és régi holtágak mennyire kirajzolódnak a legfrisebb, 2005-ös légifotón is. A meder vándorlása szinte nyomon követhető. 159. Élőhely: FŰZÜLTETVÉNY Á-NÉR besorolás: RB - puhafás pionír és jellegtelen erdők Részletes jellemzés: A feltűnően homogén szerkezet miatt feltehetően ültetett füzes. Megjegyzés: Ültetett erdő, egykorú, a fűzön kívül más fa- és cserjefajok nincsenek benne. 160. Élőhely: FŰZLIGET ÉS NÁDAS Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek, J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulások: nádas (Phragmitetum communis), fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: A foltban lévő fás szárúak csak a terület felét foglalják el, és ott is rendkívül ligetes szerkezetben állnak. Főleg a fehér fűz (Salix alba) jellemző, de nagy törékeny füzek (S. fragilis) is vannak. Az egész területet nádas borítja, csak a fák koronája alatt hiányzik. Megjegyzés: Igen értékes, a természetes állapotot megőrző élőhely. Átmenet a nádas és a fűzliget között. 161. Élőhely: HOLTÁG Á-NÉR besorolás: B2 - vízi harmatkásás, békabuzogányos mocsarak és vízpartok, A4 - békaliliomos és más lápi hínár Védett növény: békaliliom (Hottonia palustris) eszmei értéke: 5000Ft, GPS: 46º25'30,8" és 16º40'37,2" 100


Részletes jellemzés: A hosszú, keskeny holtágban a bejárás idején nem volt víz, de az iszapos, süppedős alzat azt mutatta, hogy nemrég száradt ki. A növényzettel sűrűn benőtt részeket vízi harmatkása (Glyceria maxima) borította, a nemrég még nyíltvízű foltok egyikében pedig békaliliomot találtunk, kb. 25 m2-es kiterjedésben. Ez az állomány is vegetatív volt, a virágzáshoz nem volt elégséges a vízborítás. A vízinövények rizómáiból összeállt szövedék helyenként úszóláp-kezdeményeket hozott létre, melyek a kiszáradással leültek. Megjegyzés: A holtág-rendszer keskeny, hosszú tagja értékes, jó természetességű élőhely. 162. Élőhely: NÁDAS Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: Sűrű, magas, szinte áthatolhatatlan nádas állomány, melyben csak elvétve fordulnak elő lágy- és fás szárú elegyfajok. Megjegyzés: Igen jó természetességű állomány (I.A. minőségi osztály), mely értékes eleme a terület kiterjedt nádas-hálózatának. 163. Élőhely: ÉGER TELEPÍTÉS Á-NÉR besorolás: RB - puhafás pionír és jellegtelen erdők Részletes jellemzés: Több tömbből álló telepített égeres, melynek kiritkulásaiba betelepültek a helyre jellemző pionír fajok, mint pl. a szürke nyár (Populus tremula) vagy a fehér fűz (Salix alba). Az aljnövényzetben jellemző és meghatározó a nagy csalán (Urtica dioica). A folt szántóföld felőli szélén akác-sáv található. Megfigyelt özönnövények: akác (Robinia-pseudo-acacia) Megjegyzés: Természetvédelmi szempontból nem jelentős folt, erősen átalakított növényzetről van szó. Az éger nem teljesen idegen a tájban, de hogy nem állományalkotó faj itt, azt jól mutatja a sok kipusztult egyed. 164. Élőhely: MAGASKÓRÓS Á-NÉR besorolás: O15 - lágyszárú magaskórós özönfajok (inváziós növények) állományai Részletes jellemzés: Elgyomosodott élőhely, melyben csak a vadászok által kaszált pásztákon lehet közlekedni. Az özönnövények magas és sűrű állományában csak néhol fordul elő a nád (Phragmites australis). A farkasalma (Aristolochia clematitis), mely az árterek jellegzetes faja, itt gyakori. Fehér fűzfák (Salix alba) és a hamvas fűz (S. cinerea) jellegzetes gömb alakú bokrai, valamint éger (Alnus glutinosa) sarjcsokrok oldják a magaskórós komorságát. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), magas kúpvirág (Rudbeckia laciniata). Megjegyzés: Botanikai szempontból rendkívül káros az özönnövények ilyen mértékű térhódítása.

101


165. Élőhely: NÁDAS Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek, RA - őshonos fajú, elszórva álló fák csoportja vagy egy egyed szélességű, erdővé még nem záródott "fasorok" Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: Hosszan elnyúló gyommentes, homogén nádas állomány, melynek a szegélyén húzódnak a fák. A 157. foltnál jellemzett nádas folytatásaként tekinthető, egykori Mura mederben húzódó állomány. Megjegyzés: Igen jó természetességű állomány (I.A. minőségi osztály), mely értékes eleme a terület kiterjedt nádas-hálózatának. 166. Élőhely: ÉGER TELEPÍTÉS Á-NÉR besorolás: RB - puhafás pionír és jellegtelen erdők Részletes jellemzés: Több tömbből álló ültetett égeres (Alnus glutinosa), melynek nyugati szegélyén hamvas fűz (Salix cinerea) bokorfüzes van. A fűzbokrok ott telepedtek meg, ahol az éger nem tudott erőre kapni. Megjegyzés: A hamvas fűz bokorcsoport értékes élőhely, tájképi szempontból is kedvező a jelenléte. Természetvédelmi szempontból jobb az ültetett égeresnél. 167. Élőhely: MAGASKÓRÓS Á-NÉR besorolás: O15 - lágyszárú magaskórós özönfajok (inváziós növények) állományai, RA őshonos fajú, elszórva álló fák csoportja vagy egy egyed szélességű, erdővé még nem záródott "fasorok" Részletes jellemzés: A nádas és a fatelepítések között húzódó sávban, illetve az ültetvények kipusztult részein gyomos magaskórós növényzet húzódik. Terebélyes fehér füzek (Salix alba) díszítik. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), magas kúpvirág (Rudbeckia laciniata) Megjegyzés: Tájképi szempontból megbecsülendőek az idős fűzfák, ám a gyomos növényzet botanikai szempontból degradált élőhelyet jelent. 168. Élőhely: PUHAFÁS ERDŐ Á-NÉR besorolás: RB - puhafás pionír és jellegtelen erdők Részletes jellemzés: A tájba illő, honos fajok uralta erdőfölt valószínűleg a nedvesebb élőhely következtében tudott kialakulni az ültetvények között. Itt a fűzfajok (Salix alba, S. fragilis) dominálnak, de azért megtalálhatók a környező fatelepítések fajai is (akác (Robinia pseudo-acacia), nemesnyár (Populus x euramericana)). Megfigyelt özönnövények: akác (Robinia pseudo-acacia) Megjegyzés: A másodlagos szukcesszió szempontjából fontos élőhely: a tájba illő, honos fás szárúak betelepedése alakíthatná ki a terület természetvédelmi szempontból kedvező növényzetét.

102


169. Élőhely: NEMESNYÁR ÜLTETVÉNY Á-NÉR besorolás: RD - tájidegen fajokkal elegyes erdők és ültetvények Részletes jellemzés: A nemesnyár ültetvényben nagyobb foltokban kiszáradtak vagy nem eredtek meg a fák. A fák alatt magaskórós növényzet van. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: A nemes nyár jelenléte természetvédelmi szempontból kedvezőtlen. A hibrid túl igényes is az itteni külterjes műveléshez, ezért rosszul ered és fejlődik. Ugyancsak kedvezőtlen az özönnövény magas borítása. 170. Élőhely: ÉGER TELEPÍTÉS Á-NÉR besorolás: RB - puhafás pionír és jellegtelen erdők Részletes jellemzés: A szántó mellett fiatal égeres telepítés található. Aljnövényzetében a szeder (Rubus sp.) mellett a ragadós galaj (Galium aparine) és a magas aranyvessző (Solidago gigantea) játszik jelentős szerepet. A szántó melletti szegélyt akácfák (Robinia pseudo-acacia) alkotják. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), akác (Robinia pseudo-acacia) 171. Élőhely: NÁDAS ERDŐFOLTOKKAL Á-NÉR besorolás: RB - puhafás pionír és jellegtelen erdők, B1a - nádasok és gyékényesek Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: A nádast főleg a nagy csalán (Urtica dioica) és a magas aranyvessző (Solidago gigantea) gyomosítja. Két sávban van fás szárú folt: a keleti oldalon főleg égerből, míg a szántó felé inkább füzekből áll az ültetvény. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) 172. Élőhely: KIRITKULT ÜLTETVÉNY Á-NÉR besorolás: RD - tájidegen fajokkal elegyes jellegtelen erdők és ültetvények Részletes jellemzés: Sarjcsokros égerek (Alnus glutinosa) és nemesnyárak (Populus x euramericana) jellemzők, de akác (Robinia pseudo-acacia) is előfordul. A cserjefajok közül a kányabangita (Viburnum opulus) és a veresgyűrű som (Cornus sanguinea) telepedett be. A lágyszárú szintet a magaskórós özönfajok uralják. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), magas kúpvirág (Rudbeckia laciniata), akác (Robinia pseudo-acacia). 173. Élőhely: MAGASKÓRÓS Á-NÉR besorolás: O15 - lágyszárú magaskórós özönfajok (inváziós növények) állományai Részletes jellemzés: Az előző (172.) folt területére jellemző fás szárúak csak elszórva jelennek meg a területen, a lágyszárú magaskórós özönfajok határozzák meg a növényzetet. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), magas kúpvirág (Rudbeckia laciniata), akác (Robinia pseudo-acacia). 103


174. Élőhely: NEMESNYÁR ÜLTETVÉNY Á-NÉR besorolás: RD - tájidegen fajokkal elegyes jellegtelen erdők és ültetvények Részletes jellemzés: Középkorú, erősen kiritkult nemesnyár ültetvény. Az aljnövényzetben is a magaskórós özönfajok uralkodnak. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), magas kúpvirág (Rudbeckia laciniata) 175. Élőhely: HOLTÁG NÁDASSAL Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: A kelet-nyugat irányú mélyedést nyíltvíz és nádas tölti ki. A nádas nem korlátozódik a mederre, a kapcsolódó mélyebb részekre is behatol. Megjegyzés: Jó természetességű folt az ültetvények között. 176. Élőhely: AKÁCOS Á-NÉR besorolás: RD - tájidegen fajokkal elegyes jellegtelen erdők és ültetvények Részletes jellemzés: Akáctelepítés, mely valószínűleg nagyobb kiterjedésű volt, de csak ebben a foltban maradt meg. Megfigyelt özönnövények: akác (Robinia pseudo-acacia) 177. Élőhely: PIONÍR ERDŐ Á-NÉR besorolás: RB - puhafás pionír és jellegtelen erdők Részletes jellemzés: A hatalmas levelű, szelektált fajtájú nyárak (Populus sp.) a dugvány-ültetvény megmaradt példányai lehetnek, nagyon idegenül hatnak a tájban. A sikertelenül beültetett területen fás szárúak spontán felverődése figyelhető meg: elszórtan enyves éger (Alnus glutinosa) sarjcsokrok, veresgyűrű som (Cornus sanguinea), és csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus). A ligetesen álló fák alatt magaskórós gyomnövényzet van. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) 178. Élőhely: MAGASKÓRÓS Á-NÉR besorolás: O15 - lágyszárú magaskórós özönfajok (inváziós növények) állományai Részletes jellemzés: Magas aranyvesszővel (Solidago gigantea) borított terület. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) 179. Élőhely: NYÁR ÜLTETVÉNY Á-NÉR besorolás: RD - tájidegen fajokkal elegyes jellegtelen erdők és ültetvények Részletes jellemzés: Sűrű, fiatal rezgőnyár (Populus tremula) ültetvény, mely alatt gyomos magassásos található. Nem mindenütt jellemző a sűrű fás szárú állomány, vannak olyan foltok, ahonnan kipusztultak a fák. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) 180. Élőhely: NÁDAS FACSOPORTOKKAL Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek, RA - őshonos fajú, elszórva álló fák csoportja vagy egy egyed szélességű, erdővé még nem záródott "fasorok" Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: A foltot nádas borítja, melybe bokrok, facsoportok települtek. Legjellemzőbb az éger (Alnus glutinosa) és a kányabangita (Viburnum opulus). A nádas kísérőfajai közül az erdei angyalgyökeret (Angelica sylvestris) említjük. 104


Megjegyzés: A környező foltokhoz képest jobb természetességű élőhely. Ez annak köszönhető, hogy kapcsolatban áll a tőle nyugatra lévő, az egykori holtágban lévő, kifejezetten jó állapotú nádasokkal, amelyek propagulumforrásként szolgálnak. 181. Élőhely: KŐRIS TELEPÍTÉS Á-NÉR besorolás: RD - tájidegen fajokkal elegyes jellegtelen erdők és ültetvények Részletes jellemzés: Ültetett amerikai kőris, elegyfafajok nélkül. Megfigyelt özönnövények: amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) Megjegyzés: Természetvédelmi szempontból kedvezőtlen az amerikai kőris jelenléte, még ha nem is terjed olyan agresszívan, mint az akác. 182. Élőhely: SÁSOS-NÁDAS Á-NÉR besorolás: B5 - nem zsombékoló magassás rétek, B1a - nádasok és gyékényesek, RA - őshonos fajú, elszórva álló fák csoportja vagy egy egyed szélességű, erdővé még nem záródott "fasorok" Védett növény: szibériai nőszirom (Iris sibirica), eszmei értéke: 10000Ft, GPS: 46º25'27,1" és 16º41'02,6" Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: A nagy kiterjedésű foltban magassásos (Caricetum acutiformis), nádas (Phragmitetum communis) foltok váltakoznak. Kisebb zsombéksásosok (Carex elata) is előfordulnak. A nádas sűrű, nehezen járható, homogén állományú. A szárazabb magaslatokon viszont az özönfajok dominálnak. Lágyszárú kísérőfajok: vízmelléki csukóka (Scutellaria galericulata), réti füzény (Lythrum salicaria), nagy csalán (Urtica dioica), fekete nadálytő (Symphytum officinale). Sok a csalán (Urtica dioica) és a szeder (Rubus caesius) és a parti szőlő (Vitis riparia) öreg példányai sem ritkák. A kúszónövények füzekre (Salix alba, S. cinerea) és nagy fekete nyárakra (Populus nigra) futnak fel. A folt északi szegélyén kaszált vadászpásztában több száz hajtását találtuk meg a szibériai nősziromnak (Iris sibirica). Az út végén, a holtág partján fejes fűzre akadtunk, a régi hasznosítás emlékeként. Megfigyelt özönnövények: parti szőlő (Vitis riparia), magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: Jó természetességű folt, közvetlen kapcsolatban a villásan elágazó holtág szintén értékes élőhelyeivel (157. és 158. folt). 183. Élőhely: FŰZ ÜLTETVÉNY Á-NÉR besorolás: RB - puhafás jellegtelen erdők és ültetvények Részletes jellemzés: Fiatal fehér fűz (Salix alba) ültetvény. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) 184. Élőhely: NÁDAS FACSOPORTOKKAL 105


Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek, RA - őshonos fajú, elszórva álló fák csoportja vagy egy egyed szélességű, erdővé még nem záródott "fasorok" Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: Rendkívül nehezen átjárható folt. A nádast fák, facsoportok, bokorcsoportok tarkítják, gyakran kúszónövényekkel borítva. Különösen szépek a hamvas fűz (Salix cinerea) gömbös bokorcsoportjai. Vannak fátlan nádas foltok is. Megjegyzés: Természetvédelmi szempontból jó élőhelyfolt, de az özönfajok jelenléte problémás. 185. Élőhely: KŐRIS ÜLTETVÉNY Á-NÉR besorolás: RD - tájidegen fajokkal elegyes jellegtelen erdők és ültetvények Részletes jellemzés: Valószínűleg amerikai kőrist (Fraxinus pennsylvanica) ültettek a területre, amely több helyen nem eredt meg és az üres foltokba behúzódott a nád (Phragmites australis), a csalán (Urtica dioica) és az özönfajok is. A fás szárúak is betelepedtek az üres helyekre, néhol éger (Alnus glutinosa), másutt füzek (Salix alba, S. fragilis) nőnek. A folt nyugati szélén haladó út mellett két hatalmas törékeny fűz (Salix fragilis) áll. Jellemzőek a függönytársulást alkotó kúszónövények is (pl. a felfutó komló (Humulus lupulus)). Megfigyelt özönnövények: amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), magas aranyvessző (Solidago gigantea), magas kúpvirág (Rudbeckia laciniata), süntök (Echinocystis lobata) Megjegyzés: Az özönfaj ültetvény botanikai szempontból nem kívánatos. Szerencsés viszont a tájba illő fajok behúzódása a területre. 186. Élőhely: AKÁCOS Á-NÉR besorolás: RD - tájidegen fajokkal elegyes jellegtelen erdők és ültetvények Részletes jellemzés: Akác (Robinia pseudo-acacia) ültetvény, melynek üres foltjait magas aranyvessző (Solidago gigantea) tölti ki. Megfigyelt özönnövények: akác (Robinia pseudo-acacia), magas aranyvessző (Solidago gigantea) 187. Élőhely: KIRITKULT ÜLTETVÉNYEK Á-NÉR besorolás: RD - tájidegen fajokkal elegyes jellegtelen erdők és ültetvények, OB - jellegtelen üde gyepek és magaskórósok Részletes jellemzés: A területen több fás szárú faj is előfordul. Az amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) valószínűleg nemcsak beültetéssel, hanem spontán módon is terjed. Ugyanez

vonatkozik a nemesnyárakra (Populus x euramericana) és a zöld juharra (Acer negundo). Gyakori még a fehér fűz (Salix alba), mely az élőhelyre jellemző pionír fafaj és a mézgás éger (Alnus glutinosa). Ritkább a törékeny fűz (Salix fragilis) és a fekete nyár (Populus nigra). A cserjék közül a veresgyűrű som (Cornus sanguinea) és a 106


csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) említhető. A kúszónövények közül a felfutó komló (Humulus lupulus) dominál. Az aljnövényzetre a magaskórós gyomok jellemzőek, főleg a csalán (Urtica dioica) és az özönfajok. Helyenként csalános nádast is találtunk, míg a szárazabb részeken a siska nádtippan (Calamagrostis epigeios) dominál. Megfigyelt özönnövények: zöld juhar (Acer negundo), magas aranyvessző (Solidago gigantea), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) 188. Élőhely: AKÁCOS Á-NÉR besorolás: RD - tájidegen fajokkal elegyes jellegtelen erdők és ültetvények Részletes jellemzés: Az akác (Robinia pseudo-acacia) ültetvény üres foltjait magas aranyvessző (Solidago gigantea) borítja. Megfigyelt özönnövények: akác (Robinia pseudo-acacia), magas aranyvessző (Solidago gigantea) 189. Élőhely: JELLEGTELEN ERDŐ Á-NÉR besorolás: RB - puhafás jellegtelen erdők és ültetvények, O15 - lágyszárú magaskórós özönfajok (inváziós növények) állományai Részletes jellemzés: Lazán, ligetesen álló fák, melyek között idős, csomoros fekete nyárak (Populus nigra), nagy fehér füzek (Salix alba), vénic szilek (Ulmus laevis) éppúgy vannak, mint akác (Robinia pseudo-acacia), amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), valamint fehér eper (Morus alba). A folyóparton csigolyafűz (Salix purpurea) is előfordul. A folt északnyugati részén kisebb ligetet alkotnak a füzek (Salix alba, S. fragilis) és nyárak (Populus alba, P. x euramericana). A cserjeszintben a veresgyűrűsom (Cornus sanguinea) jelenik meg. A kúszónövények közül a felfutó komló (Humulus lupulus) a leggyakoribb. A fekete nyárak (Populus nigra) alatt podagrafű (Aegopodium podagraria) nő, egyébként a magaskórós özönfajok jellemzőek. Ugyancsak özönfajok uralják a fátlan tisztásokat is. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), akác (Robinia pseudo-acacia), amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), Megjegyzés: A változatos szerkezetű folt az özönnövények ellenére természetvédelmi szempontból elfogadható minőségű.

107


190. Élőhely: AKÁCOS Á-NÉR besorolás: RD - tájidegen fajokkal elegyes jellegtelen erdők és ültetvények Részletes jellemzés: A homokos talajra telepített néhol sűrűbb, másutt lazább akác (Robinia pseudo-acacia) ültetvény üres foltjait magas aranyvessző (Solidago gigantea) borítja. A cserjeszintben megjelentek a honos fajok: veresgyűrű som (Cornus sanguinea), fagyal (Lygustrum vulgare). Megfigyelt özönnövények: akác (Robinia pseudo-acacia), magas aranyvessző (Solidago gigantea) 191. Élőhely: NÁDAS FACSOPORTOKKAL Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek, RA - őshonos fajú, elszórva álló fák csoportja vagy egy egyed szélességű, erdővé még nem záródott "fasorok" Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: A 162. foltban jellemzett nádas kicsit gyomosabb és jobban fásodott folytatása a szántók és a holtág között. A betelepedett fafajok egy része tájba illő: kocsányos tölgy (Quercus robur), fehér fűz (Salix alba), törékeny fűz (S. fragilis), másik része viszont idegen itt: akác (Robinia pseudo-acacia), amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), kanadai nyár (Populus x euramericana). Szépek a hamvas fűz (Salix cinerea) gömbös bokorcsoportjai. Megfigyelt özönnövények: akác (Robinia pseudo-acacia), amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) Megjegyzés: Igen értékes élőhelyfolt, a kiterjedt nádas hálózat része. 192. Élőhely: JELLEGTELEN ERDŐ Á-NÉR besorolás: RB - puhafás jellegtelen erdők és ültetvények, O15 - lágyszárú magaskórós özönfajok (inváziós növények) állományai Részletes jellemzés: A töltés lábánál keskeny sávban ültetett, elegyes, kocsányos tölgy ültetvény. Egyéb fás szárúak: fehér fűz (Salix alba), törékeny fűz (Salix fragilis), enyves éger (Alnus glutinosa), veresgyűrű som (Cornus sanguinea), kökény (Prunus spinosa), kocsányos tölgy (Quercus robur), kanadai nyár (Populus x euramericana) Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) 193. Élőhely: GYEP Á-NÉR besorolás: D34 - mocsárrétek Részletes jellemzés: A töltés mellett, a jegenyenyárak (Populus nigra cv. Italica) alatt rendszeresen kaszált gyep fajai: réti csenkesz (Festuca pratensis), réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), franciaperje (Arrhenatherum elatius), csomós ebír (Dactylis glomerata), pelyhes selyemperje (Holcus lanatus), kúszó pimpó (Potentilla reptans), kaszanyűg bükköny (Vicia cracca), réti here (Trifolium pratense), szarvaskerep (Lotus corniculatus), borsfű (Clinopodium vulgare), lándzsás útifű (Plantago lanceolata), őszi 108


oroszlánfog (Leontodon automnale), réti boglárka (Ranunculus acris), murok (Daucus carota), réti lednek (Lathyrus pratense), sokvirágú boglárka (Ranunculus polyanthemos), réti peremizs (Inula britannica), mezei keresztfű (Cruciata laevipes), közönséges galaj (Galium mollugo), fehér here (Trifolium repens), közönséges gyíkfű (Prunella vulgaris), feketés imola (Centaurea nigrescens), pitypang (Taraxacum officinale), vörös fogfű (Odontites rubra). A folt keleti szegélye évek óta nincs kaszálva, itt megkezdődött a becserjésedés, befásodás: egybibés galagonya (Crataegus monogyna), vadrózsa (Rosa sp.), kőris (Fraxinus sp.), hamvas fűz (Salix cinerea), veresgyűrű som (Cornus sanguinea), kökény (Prunus spinosa), kocsányos tölgy (Quercus robur), mezei juhar (Acer campestre). A lágyszárúak között megjelentek és dominánssá váltak a gyomok: siska nádtippan (Calamagrostis epigeios), magas aranyvessző (Solidago gigantea), gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare), közönséges párlófű (Agrimonia eupatoria). Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: A terület igen kevés kaszálóinak egyike. Kiemelten fontos ebből szempontból, növeli a terület élőhely-diverzitásást és őrzi egy régi művelési mód nyomát. Sajnos abból, hogy a terület felét évek óta nem kaszálják, arra lehet következtetni, hogy már nem sokáig. 194. Élőhely: VEGYES ERDŐ Á-NÉR besorolás: RB - puhafás pionír és jellegtelen erdők, RC – keményfás jellegtelen vagy telepített egyéb erdők Részletes jellemzés: Nagyon vegyes és heterogén fafajú erdő, ültetett kocsányos tölggyel (Quercus robur) és nemesnyárral (Populus x euramericana), de települt bele fehér fűz (Salix alba), törékeny fűz (Salix fragilis) és enyves éger (Alnus glutinosa). A cserjék közül a veregyűrű som (Cornus sanguinea) a leggyakoribb. A szegélyben kökény (Prunus spinosa) és egybibés galagonya (Crataegus monogyna) nő. Megjegyzés: Részben ültetett erdő, de özönfajokkal alig fertőzött (a többi folthoz képest), természetes képet mutat. 195. Élőhely: GYEP Á-NÉR besorolás: D34 - mocsárrétek Részletes jellemzés: A 193. folthoz nagyon hasonló élőhely, még a jegenyárak (Populus nigra cv. Italica) is megvannak. A fajlistát itt nem ismételjük meg, ld. 193. foltál. Megjegyzés: Mint a 193. foltnál 196. Élőhely: VEGYES ERDŐ Á-NÉR besorolás: RC – keményfás jellegtelen vagy telepített egyéb erdők, RD - tájidegen fafajokkal elegyes jellegtelen erdők és ültetvények

109


Részletes jellemzés: Az ültetvények közepén, széles sávba rosszul eredtek a fák és nem alakult ki zárt állomány, hanem ligetes szerkezetű maradt. Az üres foltokba betelepedtek a környező fafajok, többségében idegenhonosak, hiszen az ültetvények is ezekből állnak: amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), akác (Robinia pseudoacacia), kanadai nyár (Populus x euramericana). Ezek között jelennek meg a honos, tájba illő fajok: fehér fűz (Salix alba), kocsányos tölgy (Quercus robur), és a cserjék: veresgyűrű som (Cornus sanguineus), fekete bodza (Sambucus nigra). Az aljnövényzetet szintén özönfajok alkotják. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), akác (Robinia pseudo-acacia) Megjegyzés: A folt önmagában nézve természetvédelmi szempontból nem kedvező, de ha figyelembe vesszük, hogy akác ültetvények között van, akkor mégis azt kell mondanunk, hogy ez az állapot már lényegesen kedvezőbb, mint a homogén, özönfajokból álló ültetvények. A nagyobb fajdiverzitás és a foltos szerkezet több élőlény számára nyújt elfogadható életteret. 197. Élőhely: AKÁCOS Á-NÉR besorolás: RD - tájidegen fafajokkal elegyes jellegtelen erdők és ültetvények Részletes jellemzés: Nagy kiterjedésű akácültetvény. A régi kisparcellák emlékeként a folyó közelében egy keskeny kis parcellán még kukoricatermesztés folyt. Az akácsorok is követik az egykori parcellakialakítások alakját. Megfigyelt özönnövények: akác (Robinia pseudo-acacia), magas aranyvessző (Solidago gigantea) 198. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: A határon túli magyar területen és a határsávban fűzliget alakult ki, melyben a fehér fűz (Salix alba) dominál. További fafajok: fekete nyár (Populus nigra), kanadai nyár (Populus x euramericana), enyves éger (Alnus glutinosa), vénicszil (Ulmus laevis), magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica), amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica). A cserjeszintben a csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus), a veresgyűrű som (Cornus sanguinea) és a fekete bodza (Sambucus nigra) gyakori. A talajt nagy termetű fajok borítják: nagy csalán (Urtica dioica), pántlikafű (Phalaris arundinacea), erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum). Megfigyelt özönnövények: bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica)

110


Megjegyzés: A Mura túlpartján uralkodó fűzligetekhez hasonló élőhely, nyilván egyidőben hagyták fel ezt a területet is és a másodlagos szukcesszió ugyanolyan élőhelyet eredményezett itt is. Értékes, kíméletet és védelmet érdemlő jó természetességű élőhelyfolt. 199. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: Egy holtággal leválasztott és beerdősült sziget, melyen fehér füzekből (Salix alba) álló sűrű erdő alakult ki. Más fafajt nem is találtunk a szigeten. Aljnövényzete pántlikafűből (Phalaris arundinacea) és keserűfűből (Persicaria mitis) áll. Ugyanezek a lágyszárúak borítják a szigethez csatlakozó zátonyt is, melyről épp lehúzódott a víz ottjártunkkor. Megjegyzés: Értékes, jó természetességű folt, a magyar fűzligetekhez nagyon hasonló. Szegélyében, a fövenyen hódnyomok (Castor fiber). 200. Élőhely: MAGASKÓRÓS NÖVÉNYZET FACSOPORTOKKAL Á-NÉR besorolás: RB - puhafás pionír és jellegtelen erdők, OB - jellegtelen üde gyepek és magaskórósok Részletes jellemzés: Ezen a területen facsoportok, fák, bokrok váltakoznak a lágyszárú vegetáció foltjaival. A magaskórós fajok a meghatározóak, nagy területeket borít a nagy csalán (Urtica dioica). A nád (Phragmites australis) állományait elfektették a kúszónövények, a komló (Humulus lupulus) és a süntök (Echinocystis lobata). A napos helyeken kisebb sásos foltok is vannak, az árnyasabb részeken podagrafű (Aegopodium podagraria) fordul elő. Sok az özönnövény mindegyik állományban. A folyópartot fehér fűz (Salix alba) kíséri, de előfordul a folt más részein is. A fás szárúak közül további tájba illő fajok: törékeny fűz (Salix fragilis), enyves éger (Alnus glutinosa), vénicszil (Ulmus laevis), kocsányos tölgy (Quercus robur), veresgyűrű som (Cornus sanguinea), csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus). Özönfajok is előfordulnak, a zöld juhar (Acer negundo) a folyóparton, az akác (Robinia pseudo-acacia) inkább a töltés felé jellemző. Megtaláltuk a hamvas éger (Alnus incana) sarjcsokros példányait, a part közelében pedig gyertyán (Carpinus betulus) és mogyoró (Corylus avellana) színesítik tovább a képet. 111


A kis parcellák mellett még egy holtág maradvány is van. Megfigyelt özönnövények: bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), keskenylevelű őszirózsa (Aster lanceolatus), magas aranyvessző (Solidago gigantea), süntök (Echinocystis lobata), akác (Robinia pseudo-acacia), zöld juhar (Acer negundo) Megjegyzés: Igen heterogén folt, melyben a fás szárúak fajgazdagsága kedvező, a lágyszárú özönnövények nagy foltjai viszont rendkívül kedvezőtlenek. Ugyanez a kettősség jellemzi a tájképet is: a hangulatos ligetek, változatos koronájú fák szemet gyönyörködtetőek, de a körülöttük és alattuk lévő lágyszárú növényzet lehangoló. 201. Élőhely: ÜLTETVÉNYEK Á-NÉR besorolás: RB - puhafás pionír és jellegtelen erdők Részletes jellemzés: Különböző korú nemesnyár és éger ültetvények, melyek az egyes kisparcellákra kerültek. Egy kis folt még parlagon volt, de a parcellák többségén faültetvényeket létesítettek. Jellemző betelepült cserje a fekete bodza (Sambucus nigra). Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: Nem kedvező a homogén faállományok létrehozása, különösen nem a szelektált nyárfajták ártérre hozatala. 202. Élőhely: ÁRTÉRI ERDŐ Á-NÉR besorolás: J6 - keményfás ártéri erdő Részletes jellemzés: A töltés melletti sávban ártéri erdő alakult ki. A lombszintben a kocsányos tölgy (Quercus robur) jelenléte meghatározó, de a fehér fűz (Salix alba) és a vénicszil (Ulmus laevis) termetes példányai is felnőnek a felső koronaszintig. Az alsó koronaszintben megjelenik a gyertyán (Carpinus betulus), a cserjeszintet a veresgyűrű som (Cornus sanguinea), a galagonya (Crataegus laevigata), a bodza (Sambucus nigra) és a komló (Humulus lupulus) alkotja. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: Tájképi szempontból is értékes, jó természetességű folt. Különösen megbecsülendő a sok ültetvény között. 203. Élőhely: ÉGER TELEPÍTÉS Á-NÉR besorolás: RB - puhafás pionír és jellegtelen erdők Részletes jellemzés: A különböző időpontokban betelepített parcellákra égert (Alnus glutinosa) ültettek. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), kisvirágú őszirózsa (Aster lanceolatus) Megjegyzés: Bár a monokultúrák létesítése nem előnyös, a tájba illő fajok mégis elfogadhatóbbak, mint az idegenhonosak. 204. Élőhely: AKÁCOS Á-NÉR besorolás: RD - tájidegen fajokkal elegyes erdők és ültetvények Részletes jellemzés: Kis akác ültetvény. Megfigyelt özönnövények: akác (Robinia pseudo-acacia), magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: Az özönfajnak minősülő akác ártérbe ültetése természetvédelmi szempontból nem kedvező. 205. Élőhely: VEGYES ERDŐ Á-NÉR besorolás: RB - puhafás pionír és jellegtelen erdők 112


Részletes jellemzés: A nagyobb kiterjedésű ültetvényben dominál az enyves éger (Alnus glutinosa), de több faj betelepült: kocsányos tölgy (Quercus robur), kanadai nyár (Populus x euramericana), akác (Robinia pseudo-acacia). A betelepülő honos fajok különböző korúak, és sok bokor, cserje keretezi a foltot, főleg veresgyűrű som (Cornus sanguinea). A keleti részen nagyobb fátlan foltok vannak, melyeket nád (Phragmites australis) és magas aranyvessző (Solidago gigantea) borít. Megfigyelt özönnövények: akác (Robinia pseudo-acacia), magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: Tájképi szempontból kedvezőbb a folt, mint fajkészletét tekintve. A kanadai nyár és az akác jelenléte nem előnyös. 206. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők, B1a - nádasok és gyékényesek Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae), nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: A folyóhoz simulva kicsit sűrűbb a fehér füzek (Salix alba) alkotta liget, de jellemző a nagyon vegyeskorú, ligetes szerkezetű, igen alacsony borítású koronaszint. A fehér füzek (Salix alba) közé betelepült fás szárúak: törékeny fűz (Salix fragilis), fekete nyár (Populus nigra), kanadai nyár (Populus x euramericana), enyves éger (Alnus glutinosa), zöld juhar (Acer negundo), kocsányos tölgy (Quercus robur), akác (Robinia pseudo-acacia), dió (Juglans regia), fekete bodza (Sambucus nigra), veresgyűrűs som (Cornus sanguinea), mogyoró (Corylus avellana). Az aljnövényzetet degradált nádas (Phragmitetum communis) borítja, melybe özönnövények telepedtek. A pántlikafű (Phalaris arundinacea) és a magas aranyvessző (Solidago gigantea) is állományalkotó. Megfigyelt özönnövények: zöld juhar (Acer negundo), akác (Robinia pseudo-acacia), magas aranyvessző (Solidago gigantea), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), kisvirágú őszirózsa (Aster lanceolatus), süntök (Echinocystis lobata) Megjegyzés: Természetközeli állapotú folt, mely erős özönnövény-fertőzöttsége ellenére értékes eleme a tájnak. 207. Élőhely: NÁDAS Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek, RA - őshonos fajú, elszórva álló fák csoportja vagy egy egyed szélességű, erdővé még nem záródott "fasorok" Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: A szinte a Rátkai-dombig húzódó Mura-kanyar által körbevett terület már Magyarországhoz tartozik. Nagy kiterjedésű, nehezen járható, magas, homogén nádas (Phragmitetum communis) borítja. Gyakori gyom a nagy csalán (Urtica dioica) és a hamvas szeder (Rubus caesius). A nyugati oldal szárazabb, ott éles határral ér véget a nádas és felváltja a magas aranyvessző (Solidago gigantea). A vadászok által kaszált pásztában láthatjuk, milyen fajok élnének itt, ha gondoznák a területet: fehér tippan (Agrostis stolonifera), gyepes sédbúza (Deschampsia caespitosa), sövényszulák (Calystegia

113


sepium), ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara), borsos keserűfű (Persicaria hydropiper), óriás csenkesz (Festuca gigantea), pántlikafű (Phalaris arundinacea). Fák csak a folyóparton jellemzőek (zömében fehér fűz), csupán néhány egyed nő a nádasban. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), betyárkóró (Conyza canadensis) Megjegyzés: Igen értékes folt. A nádas homogén, jó minőségű, alig gyomos. Az aranyvessző sáv jelenléte viszont kedvezőtlen. 208. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: Fehér füzek (Salix alba) uralta folt, melyben kanadai nyár (Populus x euramericana) egyedeket valamint fekete bodza (Sambucus nigra) és veresgyűrű som (Cornus sanguinea) bokrokat találunk. A lombkorona szinte teljesen zárt. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) Megjegyzés: Megbecsülendő élőhely, ahol a fűz és a cserjék jó természetességet jelölnek, de a kanadai nyár és a lágyszárú szint fajai degradációra utalnak. 209. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: Fiatal zátonyon kialakult fiatal fehér fűz (Salix alba) állomány. A homokos hordalékon nyár (Populus sp.) fajok elegyednek a fűz közé. A sűrűn álló fák alatt pántlikafű (Phalaris arundinacea) és nagy csalán (Urtica dioica) alkotják a gyepszintet. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) Megjegyzés: A természetes folyamatok érvényre jutásának szép helye a zátony. Értékes folt, tájképi szempontból kiemelt szerepe van. Közvetlenül a folyóparton, az iszapban vidra (Lutra lutra) nyomait találtuk. 210. Élőhely: NYÁRLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: feketenyár-ligetek (Carduo crispi-Populetum nigrae) 114


Részletes jellemzés: Zártabb feketenyár-liget, melyben a fekete nyár (Populus nigra) mellett megjelenik a fehér fűz (Salix alba), sőt a folyóparton a csigolyafűz (S. purpurea) is előfordul. Jellemző a fákra liánként felhatoló komló (Humulus lupulus) és a parti szőlő (Vitis riparia). A cserjeszintben a veresgyűrű som (Cornus sanguinea) jellemző. A környező ültetvények fás szárúi is megtalálhatók. A gyepszintben pántlikafű (Phalaris arundinacea), kerek repkény (Glechoma hederacea) és podagrafű (Aegopodium podagraria) nő a nád (Phragmites australis) mellett. Ez utóbbi a nyíltabb területekre jellemző. Ugyancsak a nyíltabb területeken lehet kisebb magasssásos (Carex acutiformis) és vízi harmatkásás (Glyceria maxima) állományokat találni. Sok a magaskórós gyom, az özönfajokon kívül a nagy csalán (Urtica dioica) érdemel említést. Megfigyelt özönnövények: parti szőlő (Vitis riparia), akác (Robinia pseudo-acacia), zöld juhar (Acer negundo), magas aranyvessző (Solidago gigantea), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) Megjegyzés: A feketenyár-ligetek jóval ritkábbak a vizsgált folyószakaszon, mint a fűzligetek. Értékes, jó természetességű folt, mely növeli a terület élőhely-diverzitását. 211. Élőhely: MAGASKÓRÓS Á-NÉR besorolás: O15 - lágyszárú magaskórós özönfajok (inváziós növények) állományai, RA - őshonos fajú, elszórva álló fák csoportja vagy egy egyed szélességű, erdővé még nem záródott "fasorok" Részletes jellemzés: Magaskórós özönnövénnyel borított degradált terület. Az elszórva álló honos fafajok közül a fehér fűz (Salix alba) a leggyakoribb. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: Botanikai szempontból kedvezőtlen az özöngyom magas aranyvessző nagy állományban való megjelenése. Tájképi szempontból a füzek jelenléte sokat javít a helyzeten. 212. Élőhely: AKÁCOS Á-NÉR besorolás: RD - tájidegen fajokkal elegyes erdők és ültetvények Részletes jellemzés: Kisparcellákra ültetett akácos. Közbeékelten még néhány parcellán szántóföldi művelést folytatnak a tulajdonosok. Megfigyelt özönnövények: akác (Robinia pseudo-acacia), magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: Az özönfajnak minősülő akác ártérbe ültetése természetvédelmi szempontból nem kedvező. 213. Élőhely: ÉGER TELEPÍTÉS Á-NÉR besorolás: RB - puhafás pionír és jellegtelen erdők Részletes jellemzés: Éger telepítés található a területen. A zömében égerfákból (Alnus glutinosa) álló ültetvénybe kocsányos tölgy (Quercus robur) és akác (Robinia pseudo-acacia) fák is elegyednek. Megfigyelt özönnövények: akác (Robinia pseudo-acacia), magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: Bár az ültetvények létrehozása kevésbé kedvező, mintha a szekunder szukcessziós folyamatok spontán működhetnének, az égerrel, mint honos fajjal való telepítés elfogadható, különösen, ha kellő arányba telepedhetnek be más honos fás szárúak is. 115


214. Élőhely: ÁRTÉRI ERDŐ Á-NÉR besorolás: J6 - keményfás ártéri erdő Részletes jellemzés: A töltés mellett, kissé magasabb térszínen kialakult erdő felső koronaszintjében a kocsányos tölgy (Quercus robur) hatalmas lombja a meghatározó. Nagy arányban van még jelen a fehér fűz (Salix alba) és elég gyakori a vénicszil (Ulmus laevis) is. Az éger mindkét faja (Alnus glutinosa, A. incana), a zselnice (Prunus padus), a mezei juhar (Acer campestre) és a nyárfajok (Populus alba, Populus tremula) elegyfaként vannak jelen. A cserjeszintben a veresgyűrűsom (Cornus sanguinea) és a kányabangita (Viburnum opulus) jelentős. A szegélyeken gyakori a csigolyafűz (Salix purpurea). Megjegyzés: Igen szép, magas természetességi értékű erdőfolt a holtág és a töltés között. Az énekesmadarak és harkályfajok számára nagyon jó élőhely, csuszka (Sitta europaea), erdei pinty (Fringilla coelebs) és hamvas küllő (Picus canus) hangját hallottuk. 215. Élőhely: HOLTÁG Á-NÉR besorolás: A1 - állóvízi sulymos, békalencsés, rucaörömös, tócsagazos hínár, B2 - vízi harmatkásá, békabuzogányos mocsarak és vízpartok Védett növény: rucaöröm (Salvinia natans) védett növény, eszmei értéke: 2000Ft, GPS: 46º26'36,5" és 16º39'37,8" Védelemre javasolt társulás tündérrózsavízitök hínár (Nymhaeetum albo-luteae) Részletes jellemzés: A holtág vízfelületét teljesen befedték a lebegőhínár fajai, a kis békalencse (Lemna minor) és a védett rucaöröm (Salvinia natans). A víztestet az érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum) tölti ki. Helyenként már nem volt víz a holtágban a bejárás idején, de a nedves iszapon is egybefüggő, zöld takaró volt. A lebegő hínárszőnyeget a vízi harmatkása (Glyceria maxima) állományai szakították csak meg. A víz nélküli és alig vizes területeken több állományalkotó faj is megjelenik: zsombéksás (Carex elata), mocsári sás (Carex acutiformis), pántlikafű (Phalaris arundinacea), szelíd keserűfű (Persicaria mitis), vízi harmatkása (Glyceria maxima). Szép színezőelem a ritkás sás (Carex remota), réti legyezőfű (Filipendula ulmaria), vízi csillaghúr (Myosoton aquatica). A holtág északi része mélyebb és keskenyebb vizekből álló árvízi vápaként működő mederrendszer. A fák egészen összeborulnak a víz 116


felett, emiatt is jóval kevesebb a hínárnövény. Azért itt is előfordul a védett rucaöröm (Salvinia natans), bár jóval kisebb kiterjedésben, csak néhány m2-en. Megfigyelt özönnövények: bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) Megjegyzés: Gyönyörű holtág, a vizsgált terület legnagyobb rucaöröm előfordulásával (mintegy 3-4 hektárnyi)! A trianoni határt jelölő holtág a vizsgált szakasz legnagyobb Murán túli magyar területét öleli szinte teljesen körbe. A még ma is élő holtág és környéke ezért alakult zavartalanul az elmúlt évtizedekben és ezért bővelkedik természeti szépségekben. Tanösvény tábla is található itt, ami különösen a botanikai és zoológiai értékekre hívja fel a figyelmet. A tanösvény tábla szerint a holtágakban előfordul a lápi póc (Umbra krameri), amely kiemelkedő természeti érték, Magyarországon fokozottan védett. Feltehetően számos szitakötőfaj élőhelye is. A madarak közül a bütykös hattyút (Cygnos olor) figyeltük meg. A környező fákon nagyon sok levelibéka (Hyla arborea) szólt, a vízben vöröshasú unkát (Bombina bombina) találtunk. 216. Élőhely: NÁDAS Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: A holtágat széles nádas kíséri. mely helyenként teljesen gyommentes magas és zárt állományú, másutt viszont csalánnal (Urtica dioica) gyomosodott, lazább szerkezetű, degradáltabb állomány. Megjegyzés: A nádas értékes élőhely. Külön érték a nagy kiterjedés. Feltehetően számos madárfaj fészkelő és táplálkozóhelye. A felmérés idején a guvat (Rallus aquaticus) hangját hallottuk. 217. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: A holtágat a nádas szegélyen kívül - vagy helyenként ahelyett - fehér füzekből (Salix alba) álló liget szegélyezi. A füzek közé csomoros fekete nyárak (Populus nigra) és szilek (Ulmus laevis, U. procera), magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica) elegyednek. Az égerek két faja is előfordul: a mézgás (Alnus glutinosa) és a hamvas éger (A. incana). Meglepetés volt a hárs (Tilia sp.) előfordulása. A cserjeszintben a veresgyűrű som (Cornus sanguinea) és a szúrós cserjék (Rosa sp., Rubus sp.) gyakoriak. Több helyen viszont a fekete bodza (Sambucus nigra) alkot bozótot, felső koronaszint nélkül. A lágyszárú szintben a pántlikafű (Phalaris arundinacea) a leggyakoribb állományalkotó, de sok helyen gyomok (nagy csalán (Urtica dioica)) vagy özöngyomok uralkodnak.

117


Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), japánkeserűfű (Reynoutria x bohemica), zöld juhar (Acer negundo), akác (Robinia pseudo-acacia). Megjegyzés: Botanikai szempontból heterogén folt. A jó természetességű élőhelyfoltok váltakoznak az özönnövények uralta és nitrofil gyomnövényzet által borított területekkel. A Murával érintkező felén a parton nagyon sok hód (Castor fiber) lábnyom, megrágott fák, kérgezett ágak. A nyomok alapján a hódnak itt állandó táplálkozó- és tartózkodóhelye van. 218. Élőhely: ZÁTONY Á-NÉR besorolás: I1 - üde természetes pionír növényzet Részletes jellemzés: A zátonyon keserűfűből (Polygonum sp.) és fehér fűz (Salix alba) magoncokból áll a növényzet. Megjegyzés: Örvendetes, hogy még vannak zátonyok a területen, a pionír növényzet megjelenése szempontjából sokkal többre lenne szükség. Számos faj pont azért ritkult meg, mert ezek az élőhelyek megfelelőek csak számukra és ezen élőhelyek vészesen fogyatkoznak.

219. Élőhely: NÁDAS-SÁSOS Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek, B5 - nem zsombékoló magassásrétek, RA - őshonos fajú, elszórva álló fák csoportja vagy egy egyed szélességű, erdővé még nem záródott "fasorok" Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: A topográfiai térképen rétként jelölt területet vegetáció borítja. Sok a gyom és a felfutó komló (Humulus lupulus) ellepi a lágyszárúakat is. Az egykori legeltetés emlékét őrzik a hatalmas fekete nyárak (Populus nigra). A vízparton özönfajok is előfordulnak. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), zöld juhar (Acer negundo), akác (Robinia pseudo-acacia)

118


Megjegyzés: Értékes élőhelyfolt, természetközeli állapotú növényzettel.

220. Élőhely: NYÁRLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: feketenyár-ligetek (Carduo crispi-Populetum nigrae) Részletes jellemzés: Nagy termetű fekete nyárakból (Populus nigra) álló liget, magaskórós és nádas aljnövényzettel. Fehér fűz (Salix alba) és kocsányos tölgy (Quercus robur) is elgyedik az állományba. A cserjeszintben a veresgyűrűs som (Cornus sanguinea) dominál. Megjegyzés: A feketenyár-liget kis kiemelkedésen van a körülötte lévő fehér fűzligethez képest. Igen kevés helyen lehet ma már megfigyelni ezt a természetes, a domborzat és a termőhelyi különbségek hatására létrejövő elkülönülést. Kiemelten értékes ez a terület is, hasonlóan a környező foltokhoz. 221. Élőhely: HARMATKÁSÁS Á-NÉR besorolás: B2 - vízi harmatkásás, békabuzogányos mocsarak és vízpartok Részletes jellemzés: Kis kiterjedésű folt, melyben a vízi harmatkása (Glyceria maxima) az állományalkotó. Sásfajok (Carex sp.) fordulnak elő nagyobb borításban és több kísérőfaj is megjelenik: pántlikafű (Phalaris arundinacea), közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris), réti füzény (Lythrum salicaria), fekete nadálytő (Symphytum officinale), mocsári nőszirom (Iris pseudacorus). Megjegyzés: Nem gyakori élőhelytípus a harmatkásás, és mint ilyen növeli a környék élőhelydiverzitását. 222. Élőhely: AKÁCOS Á-NÉR besorolás: RD - tájidegen fajokkal elegyes erdők és ültetvények Részletes jellemzés: Fiatal akác ültetvények több kis parcellán. Megfigyelt özönnövények: akác (Robinia pseudo-acacia), magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: Az özönfajnak minősülő akác ártérbe ültetése természetvédelmi szempontból nem kedvező.

119


223. Élőhely: ÁRTÉRI LIGET ÉS KEMÉNYFÁS ERDŐ Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők, K1a - gyertyános kocsányos tölgyes Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae), feketenyár-ligetek (Carduo crispi-Populetum nigrae) Fokozott védelemre javasolt növénytársulás: alföldi gyertyános tölgyes (Querco robori Carpinetum) Részletes jellemzés: A nagy kiterjedésű foltban fekete nyár (Populus nigra) és fehér fűz (Salix alba) alkotta állományba kocsányos tölgy (Quercus robur) és vénicszil (Ulmus laevis) elegyedik, illetve gyertyán (Carpinus betulinus) és mezei juhar (Acer campestre) is megfigyelhető a nyugati szélén. A gyertyános tölgyes jellegű foltok váltakoznak a puhafás ligetekkel. Szép színezőelem a hamvas éger (Alnus incana), de jelen van az enyves éger (Alnus glutinosa) is. A cserjék közül a veresgyűrű som (Cornus sanguinea) és a kányabangita (Viburnum opulus) jelentős, helyenként a fekete bodza (Sambucus nigra) is előfordul. A komló (Humulus lupulus) függönye gyakori a fákon és a bokrokon, sőt a magasabb lágyszárúakon is. A nagy csalán (Urtica dioica) és a pántlikafű (Phalaris arundinacea) dominálta aljnövényzetbe a kerek repkény (Glechoma hederacea) nagy foltjai is feltűnnek. A nedves mélyedések, árkok alján vízi harmatkása (Glyceria maxima), zsombéksás (Carex elata) és keserűfű (Persicaria mitis) nő. A mocsári fajok további képviselője a nagy termetű borkóró (Thalictrum sp.). Az aljnövényzetben az üde erdei fajok közül a podagrafű (Aegopodium podagraria) jelenik meg. A határsáv régebben kaszált sávjai még jól kivehetők, itt hiányoznak a fás szárúak és több pázsitfű is jól érzi magát: réti csenkesz (Festuca pratensis), nádképű csenkesz (Festuca arundinacea), fehér tippan (Agrostis stolonifera), kakaslábfű (Echinochloa crus-galli). Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), zöld juhar (Acer negundo) Megjegyzés: Változatos, gazdag élőhely, melynek tájképi értéke is magas. A betelepülő fafajok és lágyszárúak az élőhelynek megfelelőek. 224. Élőhely: FIATAL FÜZES Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők, B1a - nádasok és gyékényesek Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae), nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: A zátonyon fiatal fehér füzes (Salix alba) állomány nőtt fel. A vízjárta mélyedések, árkok rendszere pántlikafűvel (Phalaris arundinacea) borított és ugyancsak pánlikafüves van a zátony északi, legfiatalabb részén is. A nád (Phragmites australis) és a keserűfű fajokon (Polygonum sp.) kívül az üde erdők lágyszárúiból is jelennek meg fajok, mint pl. az ádáz (Aethusa cynapium) vagy a göcsös görvélyfű (Scrophularia nodosa). Megfigyelt özönnövények: bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) Megjegyzés: A folyó természetes építő tevékenységeként létrejövő zátonyokon a pionír szukcesszió figyelhető meg. E zátonyon fiatal rudas állapotban van a fehér füzes, sűrű, még korántsem ligetes állományban. Természetvédelmi szempontból ezek a területek a legfontosabbak, ahol a természetes folyamatok zajlanak. A folt déli csücskén, közvetlenül a vízparton hód (Castor fiber) láb- és rágásnyomai. 120


225. Élőhely: HOLTÁG Á-NÉR besorolás: A1 - állóvízi sulymos, békalencsés, rucaörömös, tócsagazos hínár Részletes jellemzés: A hosszú holtág déli része fölé fák hajolnak, itt a víztükör nyílt, a parton magassásos növényzet van. Az északi részen nem záródnak a fák a víz fölett, békalencse (Lemna minor) borítja a vízet. A parton zsombéksás (Carex elata) és vízi harmatkása (Glyceria maxima) nő. Megjegyzés: A kiterjedt holtág-rendszer igen értékes eleme a tájnak a Mura jobb partján. 226. Élőhely: FIATAL FÜZES Á-NÉR besorolás: RB – puhafás pionír és jellegtelen erdők Részletes jellemzés: Fiatal, sűrű füzes ültetvény a gát mentén egy keskeny sávban. Főleg fehér füzek (Salix alba) alkotják, néhol elegyedik bele enyves éger (Alnus glutinosa). Megjegyzés: A folt értékét az adja, hogy akáctelepítések között jelenik meg egy ide való fafaj. 227. Élőhely: VEGYES ERDŐ Á-NÉR besorolás: RB - puhafás pionír és jellegtelen erdők Részletes jellemzés: Az erdőfoltban többféle fafaj nő, valószínűleg jó részét telepítették. Sok a kanadai nyár (Populus x euramericana) és az enyves éger (Alnus glutinosa). További telepített vagy betelepedett fás szárúak az akác (Robinia pseudo-acacia) és az amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica). A honos és tájba illő fákat kevés fehér fűz (Salix alba) és kocsányos tölgy (Quercus robur), a cserjéket kányabangita (Viburnum opulus) és veresgyűrű som (Cornus sanguinea) képviseli. A lágyszárúak: gyepes sédbúza (Deschampsia ceaspitosa), pántlikafű (Phalaris arundinacea), óriás csenkesz (Festuca gigantea), kerek repkény (Glechoma hederacea). E fajoknál gyakoribb, hogy a napfényes tisztásokat, nyíltabb területeket magaskórós özönnövény borítja. Megfigyelt özönnövények: akác (Robinia pseudo-acacia), amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: Meglehetősen degradált folt, sok özönnövénnyel, kevés természetes állapotra utaló fajjal. Tájképi szempontból kedvezőbb a helyzet. 228. Élőhely: ÉGERES Á-NÉR besorolás: RB - puhafás pionír és jellegtelen erdők Részletes jellemzés: Telepített égeres. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: Bár az ültetvények létrehozása kevésbé kedvező, mintha a szekunder szukcessziós folyamatok spontán működhetnének, az égerrel, mint honos fajjal való telepítés elfogadható, különösen, ha kellő arányba telepedhetnek be más honos fás szárúak is. 229. Élőhely: ÁRTÉRI ERDŐ Á-NÉR besorolás: J6 - keményfás ártéri erdő Részletes jellemzés: A kicsit magasabb térszínen nagyra nőtt kocsányos tölgyek (Quercus robur) utalják a felső koronaszintet, míg az alsóban a gyertyán (Carpinus betulus) jellemző. Néhány mezei juhar (Acer campestre) és szil (Ulmus minor) elegyedik még a fák közé. A cserjeszintet több faj 121


alkotja: egybibés galagonya (Crataegus monogyna), kányabangita (Viburnum opulus), fagyal (Lygustrum vulgare), varjútövis (Rhamnus catharticus), veresgyűrű som (Cornus sanguinea), mezei juhar (Acer campestre), kökény (Prunus spinosa). A lágyszárú szintben az üde erdők fajai dominálnak: erdei sás (Carex sylvatica), podagrafű (Aegopodium podagraria), pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis), erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum), erdei varázslófű (Circaea lutetiana). A fákra borostyán (Hedera helix) kúszik. Egy kis mélyedésben vizet is találtunk a töltés mellett, másutt kis foltban kocsányos tölgy (Quercus robur) ültetvény van. Megjegyzés: A keményfás erdők elég ritkák a vizsgált területen, ezért bolygatottsága ellenére különösen értékes területről van szó, mely növeli az élőhely-diverzitást. 230. Élőhely: ÉGERES Á-NÉR besorolás: RB - puhafás pionír és jellegtelen erdők Részletes jellemzés: Égerből (Alnus glutinosa) és kanadai nyárból (Populus x euramericana) álló ültetvény, szórtan elhelyezkedő fehér füzekkel (Salix alba). Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: Botanikai szempontból degradált terület. 231. Élőhely: MAGASKÓRÓS Á-NÉR besorolás: O15 - lágyszárú magaskórós özönfajok (inváziós növények) állományai Részletes jellemzés: Magas aranyvesszővel (Solidago gigantea) borított terület. A szárazabb helyeken siska nádtippan (Calamagrostis epigeios) a nedvesebb részeken mocsári sás (Carex

acutiformis) elegyedik vele. A kaszált széles pásztákban van csak gyep. Kis kukoricatáblát is találtunk, valószínűleg vadföldként hasznosították. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: Botanikai szempontból romterület. 232. Élőhely: ÉGERES Á-NÉR besorolás: RB - puhafás pionír és jellegtelen erdők Részletes jellemzés: Főleg égerből (Alnus glutinosa) álló telepítés, melybe sok kanadai nyárat (Populus x euramericana) is beültettek. Néhány eperfa (Morus alba) és hegyi juhar (Acer pseudoplatanoides) van a földút menti szegélyben. Hatalmas fehér füzek (Salix alba) színesítik a képet. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) 122


Megjegyzés: Botanikai szempontból nem képvisel különös értéket a folt. Az ültetvények monokultúrát jelentenek és ez előnytelen a faj- és az élőhelydiverzitás szempontjából is. 233. Élőhely: SZÜRKE NYÁR ÜLTETVÉNY Á-NÉR besorolás: RB - puhafás pionír és jellegtelen erdők Részletes jellemzés: A rosszul eredt szürke nyár (Populus canescens) ültetvény szabad foltjait kanadai nyár (Populus x euramericana), kocsányos tölgy (Quercus robur), éger (Alnus glutinosa) és akác (Robinia pseudo-acacia) tölti ki, elszórtan amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) és szürke nyár (Populus canescens). A szántó és a sásos (234. folt) felé lévő szegélyben fehér füzek (Salix alba) nőnek. A cserjék is megjelentek, kökényt (Prunus spinosa), csíkos kecskerágót (Euonymus europaeus), bodzát (Sambucus nigra) és veresgyűrű somot (Cornus sanguinea) és egybibés galagonyát (Crataegus monogyna) figyeltünk meg. Az aljnövényzetben sok a szeder (Rubus caesius), a nagyobb nyílt részeket magas aranyvessző (Solidago gigantea) borítja. A természetes lágyszárú növényzetet csak néhány faj képviseli, mint pl. a fehér tippan (Agrostis stolonifera) és a réti legyezőfű (Filipendula ulmaria). Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), magas kúpvirág (Rudbeckia laciniata), akác (Robinia pseudo-acacia), amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) 234. Élőhely: SÁSOS Á-NÉR besorolás: B5 - nem zsombékoló magassásrétek Részletes jellemzés: A mocsári sás (Carex acutiformis) állományába több kísérőfaj is megjelenik: pántlikafű (Phalaris arundinacea), fekete nadálytő (Symphytum officinale), réti füzény (Lythrum salicaria), mocsári nőszirom (Iris pseudacorus). Nem hiányoznak a gyomok sem: nagy csalán (Urtica dioica), magas aranyvessző (Solidago gigantea), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera). Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) Megjegyzés: Magassásosból kevés van a vizsgált Mura-szakaszon, ezért az élőhely-diverzitás növelésében nagy szerepe van a foltnak. 235. Élőhely: FÜZES Á-NÉR besorolás: RB - puhafás pionír és jellegtelen erdők Részletes jellemzés: A sűrű fehér fűz (Salix alba) állomány gát felőli szegélyében több faj is betelepedett: kocsányos tölgy (Quercus robur), kutyabenge (Frangula alnus), hamvas fűz (Salix cinerea), enyves éger (Alnus glutinosa), veresgyűrű som (Cornus sanguinea). Gyakori a fákra felfutó komló (Humulus lupulus). Megfigyelt özönnövények: akác (Robinia pseudo-acacia), zöld juhar (Acer negundo) Megjegyzés: Fajösszetételében a természeteshez közelítő, botaniai szempontból megbecsülendő folt. 236. Élőhely: AKÁCOS Á-NÉR besorolás: RD - tájidegen fajokkal elegyes jellegtelen erdők és ültetvények Részletes jellemzés: Főleg akácból (Robinia pseudo-acacia) álló folt, fekete és kanadai nyárral (Populus nigra, P.x euramericana). Aljnövényzetét magas aranyvessző (Solidago gigantea) alkotja. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), akác (Robinia pseudo-acacia) Megjegyzés: Az akác ártérbe telepítése botanikai szempontból nem kedvező.

123


237. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: A folyópartot végig fehér füzek (Salix alba) kísérik. Kis zátonyok vannak a lankás part mentén, pántlikafűvel (Phalaris arundinacea), keserűfűvel (Persicaria sp.) és süntökkel (Echinocystis lobata). A füzek közül két faj is megtelepedett: fehér fűz (Salix alba), mandulalevelű fűz (Salix triandra). A víztől távolodva a fehér füzek (Salix alba) közé fekete nyárak (Populus nigra) és égerek (Alnus glutinosa) elegyednek. Néhol fehér eper (Morus alba) és zöld juhar (Acer negundo) is előfordul. Az alacsony záródású koronaszint alatt özönnövényekből áll az aljnövényzet. Megfigyelt özönnövények: süntök (Echinocystis lobata), zöld juhar (Acer negundo) Megjegyzés: Az özönnövényekkel való nagyfokú fertőzöttség kedvezőtlen, de a fás szárú állomány fajösszetétele természetközeli. Különösen értékesek a kis zátonyok és a lapos part, mely igen ritka a Murán. A partmenti fövenyen vidra (Lutra lutra) és hód (Castor fiber) nyomokat találtunk. Megbecsülendő terület! 238. Élőhely: MAGASKÓRÓS Á-NÉR besorolás: O15 - lágyszárú magaskórós özönfajok (inváziós növények) állományai Részletes jellemzés: A nagyfeszültségű vezeték alatti sávban magas aranyvessző (Solidago gigantea) állomány van. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: A terület gyakoribb kaszálása természetvédelmi szempontból kedvezőbb vegetációt eredményezne. 239. Élőhely: HOLTÁG Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: Egy nagyobb holtágat vág ketté a töltés. A töltésen belüli rész ottjártunkkor csaknem száraz volt, a medret nádas töltötte ki. A szegélyben magassásos (Carex acutiformis, C. gracilis) állományt találtunk. Néhány mocsári nőszirom (Iris pseudacorus) és közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris) színesítette a képet. A gyomok közül a nagy csalán (Urtica dioica) és a bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) jelentős. Megfigyelt özönnövények: bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) Megjegyzés: Bár a nádas nem a legjobb minőségi osztályba (II.B. osztály) tartozó, a folt mégis értékes élőhely. Magasabb vízállásnál fontos kétéltű peterakóhely lehet, kecskebékát (Rana esculenta agg.) és levelibékát (Hyla arborea) is láttunk. 240. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) 124


Részletes jellemzés: Igen ligetes szerkezetű folt, a fák szinte szabad térállásban fejlődnek. leggyakoribb a fehér fűz (Salix alba), de szép csomoros fekete nyárak (Populus nigra), szürke nyár (Populus canescens), kanadai nyár (Populus x euramericana) és éger (Alnus glutinosa) is található a területen. Nagyon szépek a sok napfényt kapó, hatalmas bokrot növesztő kányabangiták (Viburnum opulus). Az aljnövényzetben a pántlikafű (Phalaris arundinacea), a keserűfüvek (Persicaria mitis), a nem zsombékoló sások (Carex acutiformis) és a nagy csalán (Urtica dioica) alkotnak állományt. Mocsári nőszirom (Iris pseudacorus) színesíti zöldjüket virágzásakor. Megfigyelt özönnövények: bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) Megjegyzés: Különösen szép és értékes folt, mely szinte átmenet a magányosan álló fák és a fűzliget kategóriája között. Emiatt nemcsak botanikai, hanem tájképi szempontból is értékes. A méretes fák az énekesmadaraknak és a harkályoknak fontos táplálkozó- és fészkelőhely. Ottjártunkkor csilcsalp füzikét (Phylloscopus collybita), nagy fakopáncsot (Dendrocopos major) és hamvas küllőt (Picus canus) hallottunk. 241. Élőhely: SÁSOS-NÁDAS Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek, B5 - nem zsombékoló magassás rétek Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: A fűz- és nyárligetek között nagyobb kiterjedésű sásos-nádas folt, melyben a szegéyleken néhol vízi harmatkása (Glyceria maxima) állományok is vannak. Kísérőfajok: fekete nadálytő (Symphytum officinale), réti füzény (Lythrum salicaria), mocsári nőszirom (Iris pseudacorus). Az özöngyomok több faja is jelen van. Megfigyelt özönnövények: bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), kisvirágú őszirózsa (Aster lanceolatus), magas kúpvirág (Rudbeckia laciniata) Megjegyzés: Az előző (240.) folttal szerves egységet képező, magas természetességű folt. 125


242. Élőhely: NYÁRLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: feketenyár-ligetek (Carduo crispi-Populetum nigrae) Részletes jellemzés: A kissé magasabb térszínen fekete nyárak (Populus nigra) és kanadai nyárak (P. x euramericana) válnak meghatározóvá, kissé zártabb állományuk alatt leginkább özönfajokat találunk. Megfigyelt özönnövények: kisvirágú őszirózsa (Aster lanceolatus), magas kúpvirág (Rudbeckia laciniata) Megjegyzés: Az özönnövényekkel való fertőzöttség és a kanadai nyár jelenléte miatt botanikai szempontból nem kiemelten értékes folt, de tájképi szempontból igen harmonikusan illeszkedik a nádasok és a fűzliget mellé. (Botanikai értékét is az adja, hogy a fűz- és nyárligetek természetes zonációja megjelenik a területen.) 243. Élőhely: AKÁCOS Á-NÉR besorolás: RD - tájidegen fajokkal elegyes jellegtelen erdők és ültetvények Részletes jellemzés: Főleg akácból (Robinia pseudo-acacia) álló folt, fehér fűz (Salix alba), fekete és kanadai nyár (Populus nigra, P. x euramericana) szegélyezi a töltés mellett. Aljnövényzetét magas aranyvessző (Solidago gigantea) alkotja. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), akác (Robinia pseudo-acacia) Megjegyzés: Az akác ártérbe telepítése botanikai szempontból nem kedvező. 244. Élőhely: VEGYES ERDŐ Á-NÉR besorolás: RB - puhafás pionír és jellegtelen erdők Részletes jellemzés: Igen heterogén folt, melyben kis éger (Alnus glutinosa) ültetvények, nádasok és spontán felverődésű foltok váltakoznak. Ahol nem ültetett a fás szárú növényzet, ott a fehér fűz (Salix alba) és a nyárfajok (Populus sp.) dominálnak. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea), akác (Robinia pseudo-acacia), kisvirágú őszirózsa (Aster lanceolatus), magas kúpvirág (Rudbeckia laciniata) Megjegyzés: Bár ültetett foltok és sok özönnövény jellemzi a területet, de a heterogenitás élőhely-diverzitást jelent, ami viszont kedvező. 245. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: A töltés mellett kialakult fűzliget keleti részén igen alacsony a koronaszint záródása, míg a nyugati felén erősebben záródott, Szintén a nyugati oldalon kis éger (Alnus glutinosa) telepítés is van a füzek között. Megjegyzés: Kímélendő élőhelyfolt, tájképi szempontból is fontos. 246. Élőhely: PARLAGOK, SZÁNTÓK Á-NÉR besorolás: OB - jellegtelen üde gyepek és magaskórósok, RA - őshonos fajú, elszórva álló fák csoportja vagy egy egyed szélességű, erdővé még nem záródott "fasorok" Részletes jellemzés: A területen még nemrégen felhagyott illetve néhány ma is művelt parcella van. A szabálytalan alakú parcellákat nagyra nőtt fehér füzek (Salix alba) és fekete nyárak (Populus nigra) választják el egymástól, alattuk bokros és magaskórós növényzet van. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea)

126


Megjegyzés: A kis parcellák és a köztük lévő természetes vegetáció természetvédelmi szempontból kedvező. A művelés felhagyása viszont az özönnövényeknek kedvez. 247. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: A folyó kanyarulatában lerakott hordalékon természetes szukcesszióval kialakult fűzligetben szinte csak fehér fűz (Salix alba) nő. Megjegyzés: A folyó mentén a természetes folyamatok során létrejött állományok a legértékesebbek (mint ez is). Szegélyében, a fövenyen vidra (Lutra lutra) nyomok. 248. Élőhely: FASOR Á-NÉR besorolás: RA - őshonos fajú, elszórva álló fák csoportja vagy egy egyed szélességű, erdővé még nem záródott "fasorok"

Részletes jellemzés: A töltés és a folyó között olyan keskeny sáv van, hogy csak egy keskeny fasor fér el. Ahol kissé szélesedik már a földterület ott pihenőhelyet alakítottak ki és tanösvény tábla is található. Megjegyzés: A fasor jelenléte kedvező. 249. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: A Mura kanyarulat által közrefogott szárazulat belső részein fehér fűz

(Salix alba) alkotta liget helyezkedik el, melybe törékeny füzek (S. fragilis) vegyülnek, és a fekete bodza (Sambucus nigra) bokrai is megjelennek. Az aljnövényzetben a szálkás tarackbúza (Agropyron caninus) jellemző és meghatározó, de vannak vízi harmatkásás (Glyceria maxima) foltok is. Sok a 127


nagy csalán (Urtica dioica) és az özönnövények sem hiányoznak. Nagyon értékes a Mura által vájt sok meder, kis tavacska, holtág, árvízi vápa, melyek behálózzák a ligetet. Megfigyelt özönnövények: bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) Megjegyzés: Kiemelkedően szép terület, mely különösen a körülötte lévő élőhely-típusokkal együtt értékes. Külön értéke a víz szabad járása, a sok árok és ág, ami élővé teszi a területet. (Az 1983-as légifotón még sziget a terület!) A fás szárú állományok termőhely-preferenciája, egymásra következése nagyon jól megfigyelhető. 250. Élőhely: NÁDAS Á-NÉR besorolás: B1a - nádasok és gyékényesek Védelemre javasolt társulás: nádas (Phragmitetum communis) Részletes jellemzés: A fűzliget szélén két nagyobb foltban is fátlan nádast találunk. Az állomány erősen gyomos, főleg a nagy csalán (Urtica dioica) jellemző, de az özönfajok is jelen vannak. Néhány mocsári nőszirom (Iris pseudacorus) is előfordul. Megfigyelt özönnövények: magas aranyvessző (Solidago gigantea) Megjegyzés: Gyomossága ellenére a terület komplexitásához hozzájáruló, értékes folt. 251. Élőhely: NYÁRLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: feketenyár-ligetek ( Carduo crispi-Populetum nigrae) Részletes jellemzés: A puhafa erdő főleg nyárakból (Populus nigra, P. canescens, P. x euramericana) áll és a fűzligetnél zártabb a koronaszintje. A füzek (Salix alba, S. fragilis) mellett még vénicszil (Ulmus laevis) elegyedik a fák közé. Fejlett cserjeszintjét fekete bodza (Sambucus nigra) alkotja. Lábon álló holt fák és kidőlt egyedek is találhatók az erdőben. Sok a fára felkúszó növény, főleg a komló (Humulus lupulus) gyakori. A gyepszint csak a világosabb foltokban jelentős, ott a 249. foltnál leírt fajok találhatók. Megfigyelt özönnövények: bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), ártéri japánkeserűfű (Fallopia x bohemica), süntök (Echinocystis lobata) Megjegyzés: A szálkás tarackbúza állományai nagyon jellegzetesek a területen. Ld. még a 249. foltnál írtakat. 252. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: Zátonyon kialakult, egykorú fiatal fehér füzes (Salix alba). Sok nyár (Populus nigra, P. x euramericana, P. alba) is nő közötte. A sűrű fás szárú állomány alá a környező magaskórósok fajai húzódnak be: nagy csalán (Urtica dioica), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), magas aranyvessző (Solidago gigantea). Érdekes, ahogy a zátony elválik még most is a szárazföldtől, több párhuzamos meder is jelen van. Megfigyelt özönnövények: bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), magas aranyvessző (Solidago gigantea) 128


Megjegyzés: A zátonyok a természetes folyamatok színhelyei, természetvédelmi jelentőségük kiemelkedő. 253. Élőhely: BOKORFÜZES Á-NÉR besorolás: J3 - folyómenti bokorfüzesek Védelemre javasolt társulás: mandulalevelű bokorfüzesek (Polygono hydropipero - Salicetum triandrae) Részletes jellemzés: A fiatal zátonyfelszíneken több fás szárú sűrű magkelései találhatók meg. Hogy melyikük dominál azt az döntheti el, hogy a zátony kialakulásakor épp melyik fás szárú érlelte termését. Megfigyeltünk fekete nyár (Populus nigra), fehér fűz (Salix alba) és mandulalevelű fűz (S. triandra) dominálta foltokat is. A törékeny fűz (Salix fragilis) és a zöld juhar (Acer negundo) egyedei is feltűnnek. A lágyszárúakat a pántlikafű (Phalaris arundinacea) képviseli. Megfigyelt özönnövények: zöld juhar (Acer negundo) Megjegyzés: Az előző foltokhoz hasonlóan a terület komplexitásához hozzájáruló, igen értékes élőhely. A mandulalevelű füzesek a finom homok és iszap hordalékon alakulnak ki. A vizsgált szakaszon csak itt találtuk meg, aminek az az oka, hogy a Murán kevés ilyen zátony van. Pedig ezek különleges növényritkaságoknak is helyt adó élőhelyek, természetvédelmi értékük igen magas. 254. Élőhely: HOMOKOS ZÁTONY Á-NÉR besorolás: I1 - üde természetes pionír növényzet Részletes jellemzés: A homokos felszínen több lágyszárú is megtelepedett: pántlikafű (Phalaris arundinacea), csomós palka (Scirpus glomeratus), keserűfű-fajok (Persicaria sp.), paréjlórom (Rumex patientia), pirók ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis), molyűzó ökörfarkkóró (Verbascum blattaria), szerbtövis (Xanthium strumarium). Megjegyzés: Sajnos nagyon kevés zátony van a vizsgált szakaszon. Természetvédelmi szempontból ezek értéke kiemelkedő! A zátony szélén a sok hódnyom (Castor fiber) és hódrágta fa az állat állandó jelenlétére utal. A zátonyon megfigyeltük a kis lilét (Charadrius dubius) is. Megfelelő vízviszonyok esetén minden bizonnyal költ a zátonyon. 255. Élőhely: VEGYES ERDŐ Á-NÉR besorolás: RB - puhafás pionír és jellegtelen erdők Részletes jellemzés: A szántóföldi művelésből kimaradt, beerdősödött folt, melyet részben spontán betelepedett fűz- és nyárfajok (Salix sp., Populus sp.), részben a kis parcellákra ültetett fák alkotnak. Megfigyelt özönnövények: akác (Robinia pseudo-acacia), magas aranyvessző (Solidago gigantea) 129


Megjegyzés: A töltés és a mezőgazdasági táblák között húzódó erdő botanikai szerepénél nagyobb ökológiai jelentősége. Megtöri a kisparcellák alkotta mezőgazdasági területet, tájképi hatása is fontos. 256. Élőhely: FASOR Á-NÉR besorolás: RA - őshonos fajú, elszórva álló fák csoportja vagy egy egyed szélességű, erdővé még nem záródott "fasorok" Részletes jellemzés: A töltés és a folyó között olyan keskeny sáv van, hogy csak egy keskeny fasor fér el. Megjegyzés: A fasor jelenléte tájképi és természetvédelmi szempontból is kedvező. 257. Élőhely: BOKORFÜZES Á-NÉR besorolás: J3 folyómenti bokorfüzesek Védelemre javasolt társulás: mandulalevelű bokorfüzesek (Polygono hydropipero - Salicetum triandrae) Részletes jellemzés: Sűrű bokorfüzes, mely mandulalevelű fűzből (Salix triandra) áll, de fehér füzeket (Salix alba) is lehet kisebb arányban találni és fekete nyár (Populus nigra) magoncokat is megfigyeltünk körülötte. A csatlakozó lágyszárúak közül a gyékényfajokat (Typha angustifolia, T. latifolia) említjük, ezek igen ritkák a folyó mentén. A tócsahúr (Peplis portula) mellett a vízi kányafű (Rorippa amphibia) volt jellemző a homokon. Megjegyzés: Ld. 253. foltnál! Zoológiai szempontból is az egyik legfontosabb terület. Az egész felmért szakaszon itt láttuk a legtöbb hódnyomot (Castor fiber) és hódrágta fát. A nyomok különböző mérete azt mutatja, hogy jelen vannak a kölykök és növendék állatok is. A megrágott fák mennyisége alapján is biztosan kijelenthető, hogy hód család él itt. 258. Élőhely: FŰZLIGET Á-NÉR besorolás: J4 - fűz-nyár ártéri erdők Védelemre javasolt társulás: fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Részletes jellemzés: A folt tulajdonképpen két szigetből áll, melyeken a fás szárúak a magasabb térszíneken telepedtek meg. A keleti, nagyobb szigeten a víz benyomulásának helyei fátlanok, párhuzamos gerincekre osztott a terület. A gerincek tetején nőnek a főleg fehér fűzből (Salix alba) álló ligetek. Az árvízi vápák felőli 130


szegélyekben a bokorfüzek (csigolyafűz (Salix purpurea), mandulalevelű fűz (Salix triandra)) is megjelennek. Az állományok különböző korúak, a víz építő munkájának krónikája olvasható ki a megtelepedett fák korának nyomon követésével. A cserjeszint nem jelentős, néhány veresgyűrű som (Cornus sanguinea) képviseli. Az aljnövényzetben a pántlikafű (Phalaris arundinacea) és a nagy csalán (Urtica dioica) jellemző, de igen sok az özöngyom is, főleg a vízjárta helyeken. A kerek repkény (Glechoma hederacea) és a göcsös görvélyfű (Scrophularia nodosa) is általános. A nyugati szigeten is megfigyelhető ez a rétegzettség, a sziget egyik felén még sűrű, fiatal füzes van, amit árok választ el a ligetes, idősebb állománytól, ahol már a podagrafű (Aegopodium podagraria) dominál az aljnövényzetben. Itt több törékeny füzet (Salix fragilis) és zöld juhart (Acer negundo) is megfigyeltünk. Megfigyelt özönnövények: bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), ártéri keserűfű (Fallopia x bohemica), magas aranyvessző (Solidago gigantea), parlagi ligetszépe (Oenothera biennis), zöld juhar (Acer negundo) Megjegyzés: Az előző (257.) folttal együtt az egyik legértékesebb területe a felmért szakasznak. A természetes folyamatok igazi vadvízi világot alakítottak itt ki. Valószínűleg a szabad vízjárás és az annak nyomán megjelenő nyílt felszínek is okozzák, hogy sok özönfaj fordul elő. Igen fontos azonban, hogy a folyók építő munkája szabadon folyhasson, és legalább a védett területeken lehetőség nyíljon újabb és újabb bokorfüzesek majd fűz- és nyárligetek kialakulására. A szigetek felső felén itt is találtunk hódnyomokat (Castor fiber) és megrágott, lekérgezett fákat.

FELHASZNÁLT IRODALOM Borhidi A. – Sánta A. (1999): Vörös Könyv Magyarország növénytársulásairól. Természetbúvár Alapítvány Kiadó. Budapest Botta-Dukát Z. – Mihály B. (szerk.) (2006): Biológiai inváziók Magyarországon. Özönnövények II. TermészetBúvár Alapítvány Kiadó. Budapest Farkas S. (szerk.) (1999): Magyarország védett növényei. Mezőgazda Kiadó Fekete G. et al. (eds.) (1997): A magyarországi élőhelyek leírása, határozója és a Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer. Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer tanulmányköteti II. Magyar Természettudományi Múzeum. Budapest Laessoe, T. (1998): Gombák, Panemex BP Marosi S. – Somogyi S. (szerk.) (1990): Magyarország kistájainak katasztere. I.MTA Földrajztudományi Kutató Intézet. Budapest Mihály B. – Botta-Dukát Z. (szerk.) (2004): Biológiai inváziók Magyarországon. Özönnövények. TermészetBúvár Alapítvány Kiadó. Budapest Rimóczi I. (1992): Gombaválogató Szépia Könyvkiadó Kft. Budapest Simon T. (2000): A magyarországi edényes flóra határozója. Harasztok – virágos növények. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest Svrcek, M. – Vancura, B. (1983): Das grosse Pilzbuch. Artia, Praha

131


Újhelyi P. – Molnár V. A. (szerk.) (2006): Élővilág Enciklopédia. A Kárpát-medence gombái és növényei. Kossuth Kiadó

132

A Mura ártér élővilága

Recommend Documents