MŰSOROK Karácsonyi Mese 1.5. mesejáték Narrátor:Hol volt, hol nem volt, az eldobható pillepalackok hegyén innen és túl, a hipermarketek árnyékának szélén, ahol az akciós termékek végeláthatatlan sora elfogyni látszik, élt egy fiatal zenész, aki elhatározta, hogy kiutat keres a mindennapok neonfényes útvesztőjéből és megvalósítja álmait…. Felkerekedett hát és eltökélte, hogy bejár minden útkereszteződést, elszédül minden körforgalomban, és átmegy az összes elébe kerülő zebrán…. Ahogy ezt mind megcselekedte és maga mögött hagyta a város fényeit nagyon elfáradt…. Z1: - Húú… ez aztán hosszú turné volt – mondta fáradtan (továbbiakban Z1) – talán még a Tankcsapda sem utazott soha ennyit…pedig azok már bejártak egy-két lerobbant helyet…hehehehe…. Narrátor: Mivel hősünk tornából felmentett volt, e hatalmas út minden tartalék energiáját felemésztette. Leheveredett hát és 254 méter mély álomba szenderedett….. Szín váltás: Téli díszlet…miegymás….havat szórnak a felhőnek öltözött szereplők….+ dal… Betemetett a nagy hó, Erdőt mezőt rétet. Minden mint a nagyanyó Haja hófehér lett, minden mint a nagyapó bajsza hófehér lett. Csak a fekete rigó Maradt feketének….( itt zenészünk hirtelen felriad a hó alól…..) Z1: - Ó…hogy a manó vigye el a herceget….hol a megsárgult sárgarépavégen vagyok???majd gyanúsan végigméri magát – Igencsak ráléphettem tegnap a gázpedálra, ha még a ma is ilyen zavarosan beszélek…heheheheh….Na de, talpra magyar, hí a kaja… Turkálni kezd a táskájában, de csalódottan tapasztalja, hogy elfogyott a chipsze….
Z1: - Na nem baj…nyomok egy kis rock ’n rollt ...azzal majd jól lakom…. Útra kél és közben gitározik….mögötte feltűnik a színen a másik zenész énekli a Tarisznya szövegét. Tarisznya Téli úton, havas úton Mendegél egy nagy tarisznya. Illegeti erre arra Két nagy patkós jó pár csizma. Egy kucsma is mendegél A nagy tarisznya tetejében. Megnyomom kicsit a lépést Hátha sikerül beérnem. Ráköszönök a kucsmára, A billegő tarisznyára, Megy a havat ropogtató Fényes, patkós pár csizmára Visszaköszön rám a kucsma Felém billen a tarisznya Még a kézfogást megejtjük, Helyben topog a két csizma. Most már együtt mendegélünk, Két nagy kucsma, két pár csizma És jobb kedvel illeg-billeg Társa láttán a tarisznya. Most már együtt mendegélünk, Két nagy kucsma, két pár csizma
És jobb kedvel illeg-billeg Társa láttán a tarisznya. Z2: - Szevasz komám! – köszönti Z2 Z1-et – Mi a búbánatos megváltót keresel itt ebben a Télapót-próbáló zimankóban? Z1: - Én bíz semmi egyebet, McDonalds-ot keresek. - majd a szájához kap – Ma valahogy nem úgy jönnek a szavak a számra, mint máskor…bakkecske…na erről beszélek… Z2: - Ja hát azon ne csodálkozz ha nem tudsz káromkodni. Ez már a Határvidék…mióta a pillepalack hegyet megkerültem nekem sem áll rá a számra egyetlen ku-ku-ri-ku-ku-vagány szóra sem…de meg lehet szokni… Z1: - De mi a feketén csillogó nyavaja miatt nem lehet egy kantárszáron ragadt csikócsődőrnyit sem csúnyán beszélni? Z2: - Ja, még nem jöttél rá kiskomám…ez itt már Meseország! Ja (közelebb hajolva a fülébe súgja)és a tanáriban írták a szövegkönyvet kedves pedagógusaink….( A díszletek mögül – ÓÓÓÓÓhhhhh….a Jótündér csiklandozza őket napestig…) Z1: - Aha akkor már értem…és van valami kiút? Z2: - 8 éve keresem….eddig hiába.. Z1: - Akkor keressük tovább együtt…. …Séta… Díszlet…Fák (a zenészek helyben járnak és a fák, bokrok jönnek be, Pillepalack hegy is átvándorol a másik oldalra…) Malacka az egyik mozgó bokor mögül előtűnik…Hangosan pityereg és hümmög…feje felett egy tábla: Pagony 100. Z1: - Ez meg ki? – kérdezi Z1 Z2-től… Z1: - A feneketlen fazék sem tudja…Héé – kiált rá malackára – Ki vagy és mi hümmögnivalód van itt? Malacka: -Én??? – kérdezi Malacka és közben forgolódva keresi, hogy kihez szóltak… Z1: -Miért van itt más is? Tigris: -VAN HÁT!!! - előugrál Tigris a fák közül, énekli a Tigris dalt. – MERT…
A tigris az mindig egy jellem, Sőt jellem és tigris az egy… A fejéből süvít a szellem és ugrik a lába ha megy… Mert tarka-barka ,farka nyalka blabla blablabla... Egy kellemes, szellemes, jellemes tigris ez ÉN vagyok magam. ÉÉN vagyok magam…. A zenészek a gitárokat féltve próbálják kikerülni tigris rohamát, de az megbotlik és elesik…egy kicsit el is ájul, vagy csak nem jut szóhoz egy ideig…. Malacka félénken: - Szerbusztok, engem Malackának hívnak. Ő a barátom Tigris. Elvesztettük a legjobb barátunkat Micimackót és most őt keressük. - Hümm…Micimackó…- elgondolkodva az egyik zenész – valami rémlik…Talán D-ben volt… - Hol volt??? Mikor láttad?- kérdezi fontoskodva Tigris. - Dehogy D-ben, C-ben van az…. játszani kezdi a Micimackó akkordjait, fütyüli a dallamát, Malacka nagy bambán néz…Tigris is. Mici Mackó (Az elveszett medve 1.1.v.) Malacka (narrátorral megtámogatva): Egy napon mikor Mici Mackónak, semmi dolga nem akadt… Eltűnt tehát, hogy otthonában ne nézze a falakat… Azóta az összes barát felvette a hócipőt.
S megfogadtuk, hogy nap-estig, Megtaláljuk még mi őt… Kórus: Hulla hó és hózik.. Mici úgy hiányzik… Hulla hó és hózik.. Mici úgy hiányzik… Tigris (narrátorral megtámogatva): Megvizsgáltuk merre indult, De nem hagyott nyomokat… Nem látták-e ? - megkérdeztük a fákat és a gyomokat. A pillepalack hegy mögött sem találtuk délelőtt… Már csak reménykedünk benne, Hogy nem rabolták el őt… Malacka ismételten sírva fakad… Kórus: Hulla hó és hózik.. Mici úgy hiányzik… Hulla hó és hózik.. Mici úgy hiányzik… Z1: - Azannya…ez aztán a kaland…rejtélyes eltűnések…kibogozhatatlan bűnügyek…. Z2: - Életem halálom…kezedbe ajánlom… Malacka barátom…(fancsali pofa) Z1: - Csatlakozom az előttem szólóhoz…Vagyis nem tartózkodom…na mindegy, értitek ugye….megkeressük azt a Picit, vagy kicsodát…
Malacka: - MiciMackó a neve és az én legjobb barátom . - mondja szipogva kicsit duzzogva Z1: - Rendicsek…akkor induljunk…merre nem kerestétek még? Tigris: -Épp a KőKor Korzó felé igyekeztünk, amikor összefutottunk… Z2: - Akkor hát utánam…gyorsabban, butábban… KŐKOR KORZÓ Mozgó fára erősített tábla….alatta megy a Flinston család zenéje (gitár + fütyülés, vagy magnó) Vilma: - Óh de jó hogy látlak szomszédnő barátom, képzeld galád férjem megint nem találom. Irma: - Ne is mond kedvesem, én is vettem észre, kedves kicsi uram sem jött meg ebédre. Vilma: - Hát ez már borzalom, szégyen ilyet tenni Irma: - Sütök - főzők neki, s nem jön haza enni. - Kihűlt a dínó sült, nem kell hozzá torma Vilma: - Keressük meg őket barátném egy szóra…. Narrátor : - Így hát útra is kelt a két kőkori némber, Férjüket keresve a kihűlt ebéddel… Nagy bosszúsan vonulnak… zene: A Süsü kezdő része…dob + gitár Irma és Vilma félénken összebújik, nem tudják mire vélni a zajokat…A zene „beindulásakor” beront Süsü…A lányok rettegnek… Süsü : - HÁÁÁÁÁÁÁÁ há-há-há-hááá...(ritmusra 4 x) Alatta megy a zene Irma: - Segítség, segítség szörnyűséges eset…. Vilma: - Hol van ekkor Frédi, s vajon mi lehet EZ??? Süsü : - Én vagyok a híres egyfejű….(dalolva) Irma: - Óh, Hatalmas Együgyű hagyjál nekünk békét …
Vilma: - Edd meg inkább csendben férjeink ebédjét… Irma: - Van itt dinoszaurusz sült, kövön sült lepényen Vilma: - Vadkörte befőtt is jéggé fagyva szépen… Süsü : - A nevem is ennyi csak Süsűűűű….VADKÖRTE…….Hol van? Ide vele….Felkapja a tálat…nyalogatja és elnyargal vele… Vilma: - Hát ez aztán nem volt túl nagy észlény Irma Irma: - Ki fognak pusztulni egyszer meglásd Vilma... Kivonulnak átrendeződik a színpad… Narrátor: Eközben a Kerek Erdő másik rejtekében… Nászutasok ülnek egy hatalmas réten. Kényes Királylánynak be nem áll a szája Szőkítet Hercegünk csendesen csodálja… Kényes Királylány (KK): - Megmondtam ezerszer, hogy rosszul fogod azt az iránytűt…azt ígérted, hogy sárkány-lesre megyünk és nem azt, hogy síelni… Szőkített Herceg (SZH): - Öhö…(miközben értetlenül figyeli a kezében tartott tárgyat, valamit nyomkod rajta)…Aha!!! (Vidáman) vagy mégsem??? (elszomorodva) KK: - Mondtam, hogy ne dobd ki a használati utasítást… és különben is a lovadat inkább repülő szőnyegre kellett volna cserélni…teljesen tönkrement a cipőcském ebben a gyaloglás vagy micsodában… de neked beszélhet az király lánya is….nem hallgatsz te senkire…. SZH: - Ahogy mondod arany-virágszálam…Ahha!! Megvan!!!...(bekapcsolja kezében rejtegetett elemlámpát) KK: - Na most ezzel aztán ki vagyunk segítve…..Haza akarok menni az apukámhoz…. SZH: - Ne aggódj egy percet sem tovább aranybogárkám…A Sárkányfűárus megmondta, hogy ez a csodás szerkezet, majd mindig megmutatja a helyes utat…. Többet ér ez mint a Tündérkeresztanyád varázspálcája…Megérte odaadni érte a paripámat…. A királylány csalódottan legyint…Bevonulnak a zenészek…Ének…
Egyszer egy királyfi Mit gondolt magába… Hihihi, hahaha… Mit gondolt magában… Fel kéne öltözni turista ruhába. Hihihi, hahaha… Turista ruhába… A királyfi kardot ránt és délcegen a királylány elé áll: SZH: - Tik meg kik vagytok, és mit kerestek az apósom erdejében? Z1: - Vándorzenészek vagyunk és mindenféle dolgokat keresünk… Z2: - Ja, ja Ciki Mackót…de csak két ősasszonyt találtunk, akik egy sárkány elől menekülve botlottak belénk…meg ilyeneket… SZH: - SÁRKÁNY!!!! Hol van? Had vágom le mind a hét fejét!!! Vilma: - Hét feje az nem volt, ne ugrálj hát drágám… Irma: - Dinoszaurusz lehetett, nem pediglen sárkány… Malacka: - Digo…garru…rus…az meg micsoda??? Tigris: - Az egy szörnyű csúnya valami… Majd én megmentelek tőle Malacka… KK: - Kik ezek a pórok hercegem??? Azonnal intézkedj, hogy hódoljanak előttem…vagy haza megyek az apukámhoz…. SZH: - Arra nem lesz semmi szükség egyetlen cukorfalatom…Mindjárt jó modorra tanítom ezeket a sehonnaiakat….Nagyképűen elindul a társaság felé… Malacka: - Digo…garru…rus…- motyogja Malacka és a herceg háta mögé mutat… Süsü előront és ledönti a herceget a lábáról…herceg elájul…Süsü szaladgál körülötte… Vilma: - Segítség!!! Itt az Együgyű!!! Tigris: - Ne merészeld bántani Malackát….(rettegve)- Ki vagy te??? Dal:
Én vagyok a híres egyfejű. A nevem is ennyi, csak Süsü… De én egyiket se bánom, Egyfejűként élem a világom… Vidám lelkem senki sem érti.. Se gyerek, se nő, se-e férfi… Senki-senki itt a világon Mi is az én Titkos Nagy Álmom….jaj Malacka: - És mi a Titkos Nagy Álmod??? (félénken) Süsü: - Azt nem árulhatom el… Tigris: - Miért? Süsü: - Mert Titkos és Nagy…és ott van a domb mögött…(dicsekedve) ...elnyargal…(Süsü lassan megy előre…a fák és a többi szereplő hátrál…mintha süsü átmenne egy másik színbe…az új szín szereplői előtt… új fák jönnek be… Törpék az erdőben Shrek: - Gyorsabban, gyorsabban…a kékek se maradjanak le! – mondja harsányan – Húzódj le! Jobbról előz egy sárkány! Okoska: - Azannyát! Még csak indexet sem használt…látta valaki az azonosítóját…jegyzetfüzetet és ceruzát vesz elő – Ezt jelenteni fogom a varázslény felügyeletnek. Törpilla: - Hagyd már Okoska…Inkább siess te is…Shrek dühös lesz ha megint lemaradsz…tudod milyen lelkiismeretes…(halkan magának) …pont mint te. Shrek: - Mi az a rebellió ott hátul már megint…(mérgesen közelít)…csak nem a kis kék szemüveges…Mondta Törpapa, hogy figyeljek oda rád, mert gondok lesznek veled, de nem hittem, hogy ennyi… Okoska: - Törpapa nem mondhatott ilyet…én vagyok a legmegbízhatóbb törpje… Shrek: - Lehet, hogy tényleg nem téged mondott, de olyan egyformák vagytok… kivel is kell, hogy vigyázzak…(elgondolkozik) Tréfi: - Nézd csak a jegyzetfüzeted…ebbe mindent felírtál…(elfordulva halkan ) – hehehehehe…
Shrek: - Oh köszönöm kedves kis barátom…(átveszi a dobozt vagy könyvet és kinyitja. Abból kiugrik valami rugós akármi és megijeszti) – Oh már emlékszem is…te vagy a Tréfi…na majd most számolunk… (kergeti a többi törp körül) Okoska: - Épp itt az ideje, hogy valaki móresre tanítsa ezt a komolytalan frátert. Törpilla: - Elég legyen ebből! Azt mondta Törpapa, hogy sötétedésre érjünk oda a nagy fához ezekkel a zsákokkal…Átveszem a vezetést! Mindenki utánam! Butábban! Szín marad Törpék ballra ki…zenészek és a többiek jobbról be…fáradtak nagyon…A Szőke Herceget támogatják…Tigris a lámpával mutatja az utat… Tigris: - Erre egy nagyon sok lábú valami haladt… Talán egy hatalmas százlábú! – (Mondja okoskodva Malackának, aki teljesen kész lesz ettől.) Sz.H.: - Vagy egy ezer lábú Sárkány…( kissé felélénkülve) K.K.: - Na az hiányzik még neked…nem volt elég egy kétlábú…az is eléggé lehengerelt…szép kis vitéz vagy mondhatom…ha apám ezt megtudja… Sz.H.: - Jaj virágszálam…hát te is láthattad, hogy lesből támadt…Szemtől szemben esélye sem lett volna ellenem… K.K.: - Persze-persze azért mert Szőkítettné lettem, még nem hiszek el mindent...Ohh király atyám mit kell kiállnom… Malacka: - Digo…garrru…rusz!!! SZ.H.: - Hol? Merre? K.K.: - Na hercegem, most mutasd meg ki a legény a gáton… Shrek: - Állj, ki vagy!?! Sz.H.: - Én a Szőkített herceg vagyok …. És párbajra hívlak téged te gonosz sárkány. Shrek: - na ne izélj má’!...Én nem is vagyok sárkány. SZ.H.: - Akkor most mi legyen? Azt mondja, hogy ő nem is sárkány… Irma: - ha nem is vagy sárkány, akkor kérünk szépen… Vilma: - Állj félre az útból, nincsen meg a férjem… Shrek: - Sajnos arról szó sem lehet….Megtiltották! Tigris: - Kik tiltották meg?
Shrek: - Hát mindenki…azt mondták, hogy amíg nem hallok egy füttyszót, addig nem engedhetek senkit a környékre… SZ.H.: - Én pedig akkor is tovább megyek!!! Shrek: - Na ne izélj má’!...... - Füttyszó - Na ezt nem bírtad kivárni kiskomám….Most már szabad az út, gyertek velem…. Narrátor: És a fáradt vándorok, mind utána mentek S fényes, csodálatos varázshelyre leltek. Közepén hatalmas, díszes fenyő állott, S körülötte mind az elveszett barátok. A fa mögött bujkáltak a kőkori férjek, S fenemód örültek a kihűlt ebédnek… Körülöttük, mind a sok vidám törpe Vidám táncot jártak egyre körbe-körbe… Süsü a sárkány is nagyon örült látva, Hogy rohan feléje Szőkített barátja… S Kényes Királylánynak tátva maradt szája, hogy ölelik egymás, a sárkány és a párja. És legvégül aztán Tigris vette észre Barátját egy fánál egy nagy csupor mézbe… Malacka szipogva borult a vállára S így talált mindenki végül a párjára…. Karácsony estéjén ezért te is kérlek Keresd fel azokat kik fontosak néked. Ne sajnálj senkitől egy kis szeretetet S kívánj mindenkinek Boldog Ünnepeket
Közös ének Oláh Ibolya Magyarország című dalának átirata: Meseország Van egy ország, ahol álmomban jártam: Meseország, ahol az arcodban láttam a magam arcát. Az ölelésben bőség, az igaz ügyben hűség voltál. Én ezt az arcot már őrzöm, Meseország! Hiszek az álmomban egy életen át... Meseország! Te vagy a szívembe írva. Meseország! Te vagy a lelkemre bízva. Meseország, hát te vezess most engem, és amit meg kell tennem segítsd! Legyél a holnapban rejlő bizonyosság! Én csak az életem bízom rád... Van egy ország, ahol álmomban jártam: Meseország, ahol az arcodban láttam a magam arcát. Gyere és egyszer végre, amikor új nap ébred, te várj! Gyere és bújj hozzám újra Meseország! Én ezer év óta várlak már... Gyere és egyszer végre, amikor új nap ébred, te várj! Gyere és bújj hozzám újra Meseország! Én ezer év óta várlak már...
Meseország! Idegen földön ha járok, Meseország, velem az út is megfordul haza hozzád. Velem az ősök kérnek, engedd, hogy benned éljek tovább, ahogyan ők élnek bennem, Meseország! Milliók áldása szálljon rád! Velem az ősök kérnek, engedd, hogy benned éljek tovább, ahogyan ők élnek bennem, Meseország! Milliók áldása szálljon rád! Legyél a holnapban rejlő bizonyosság! Én csak az életem bízom rád! Legyél a holnapban rejlő bizonyosság! Milliók áldása szálljon rád! Írta: Nagy Gábor
„Eljött a nap, mit várva vártunk” Zene: Szép Tündérország… Szavaló: Bácsik, nénik, apák, anyák, Isten hozta ide hozzánk! De jól tették, hogy eljöttek, Látni a mi ünnepünket. Cseng a dalunk, zeng a versünk, Örüljenek együtt velünk Ennek a szép, víg órának, Kis Jézuska áldásának. Zene: Vivaldi: Négy évszak: Tél (alatta mondják a verseket) Szavaló: Jön a tél, jön a tél, az ősz elbúcsúzik. Zúg a szél, fut a tél út jegén elcsúszik. Elcsúszik, elterül, tavaszig itt marad, Hólepedő felett, felhőpaplan alatt. Szavaló: Hurrá! Hurrá! Itt van a legfehérebb hónaplabda. Nem is tudod akkorára kitárni a kezed, Mint amekkora hely kéne ahhoz Hogy beleférjen ennek a hónapnak A sok-sok öröme, ajándéka. Neked mit hoz a december? Vajon kit vársz Olyan nagy izgalommal az első héten? Szavaló: Ki kószál ilyenkor térdig érő hóban (kezét szeméhez emeli, Mintha a világon más dolga sem volna? körülnéz) Csizmája nyakig ér, szakálla hófehér, (mutatja) Kócosra zilálta a zord és jeges szél. Az ajkán mosoly ül, dudorászik vígan. Dala messze hangzik, azt hallgatják Csíkban. „Csingiling, csingiling, selymes hó hull ott kint. Vígan siklik, száll a szánkó, Csingiling, csingiling.” Szánkóját megrakta mindenféle jóval (megsimogatja a hasát) Sok-sok édességgel, dió-mogyoróval. Siet, el ne késsen, röpíti a szánja Hiszen minden gyermek napok óta várja. A dombtetőn felül maga is a szánra Ismeri az utat – száz éve is járja. (legyint a kezével) Nem is kell kérdeznem - gondolom gyerekekHogy ez a kis öreg, kicsoda, ki lehet. Zene: Hull a pelyhes fehér hó… Télapó! Ő bizony, aki minden évben (elsétál egy Télapó, aki Megjelenik nálad, titokban, szerényen. néhány cukrot, virgácsot És a kis csomagot elhozza időre, tesz le) S elrejti fényesre kefélt kis cipődbe. No meg a virgácsot! Mert biz’ azt is hagy ott, De csakis annak, aki néha rossz volt. Szavaló: Áll a bál, táncot jár hópelyhecskék száza
Mintha minden hópehely fehér szárnyon szállna. Estére fáradtak, lassan pilinkélnek, El is álmosodnak, aludni is térnek Zene: Hull a hó, hull a hó… (kazetta) /Alatta: Hópelyhek tánca/ Szavaló: Hallgat a nagy erdő, (néhány fenyőfának öltözött Lomb, levél nincs rajta. gyerek jön be) Fázó kopárságát Hópihe takarja. Hópihe takarja, Védi, altatgatja. Tavaszról álmodik Ága-boga gallya. Csak a tűlevelű Fenyők üde zöldje Virraszt hóban-fagyban. Színt hímez a földre. Színt hímez a földre, Mind frissebb, vidámabb. Valami nagy titka Van a fenyőfának. Toboza csöndesebb, Mint a madár szárnya. Mintha csillag hullna, Mintha lepke szállna, Szirom a rózsáról Hangtalan száll a hír Fenyők tobozáról. Készüljetek fenyők! Ha virrad a holnap, Vigyetek örömhírt. Kicsiknek, nagyoknak Kicsiknek, nagyoknak, Országnak, világnak - jövendő békéjét Népek erre várnak. Szavaló: Decemberben minden fa ezüsttel van borítva. Patak vizét, mint mesékben, fagy kövezi éjszaka. A fölszentelt szánkó éppen fenyőfával tér haza. A fenyő a meleg házban eleinte sírdogált, De aztán, úgy reggel tájban újra élénk, üde már. Tűlevele lágyan rezeg, ha gyertyák gyúlanak, Ágain az apró tüzek fénye szinte égre kap. Csillognak az aranyágak, az ezüstös csillagok, Ragyogásuk szerteárad, bátor fénnyel felragyog. Zene: Szép a fenyő télen, nyáron… (esetleg énekelhetik a gyerekek) /Kicsik játéka/ Mesélő: Messze a nagyerdőn (az előbbi fenyőerdőben játszódik) Élt egy kis fenyőfa.
Nem volt szép virága, Nem volt sűrű lombja. Szomorúan nézett szét Erdőn, réten, tájon. Fenyő: Nem lát meg senki sem Hiába is várom! Ó, ha szép lehetnék, De gyönyörű álom! Mesélő: Elmúlt a nyár, az ősz, Elérkezett a tél. Hópelyhekkel játszott A fagyos téli szél. A kicsi fenyőfa Szívét bánat rágta: Fenyő: Nem leszek szép soha, Hiába, hiába! De nicsak! Ki jár itt? (kislány, kisfiú, apa jönnek be) Embereket látok! Ugyan mit keresnek? Nincsenek virágok! Ágak között a szél Fütyülve muzsikál. Hó lepi az erdőt, Csend hona itt a táj. Mesélő: Az erdőben vidám Kiáltozás hallik: Lány: Apám! Édesapám! Megtaláltam! Itt ni! Fiú: Édesapám jöjjön! Hol a kisbaltácska? Lány: Ne keressük tovább, Itt egy fenyőfácska. Fiú: Zúzmarás az ága Szép zöld a levele. Fiú, Lány: Jöjjön édesapám, Menjünk haza vele! Apa: Jövök fiam, lányom, Hozom a kisbaltát! Együtt visszük haza Ezt a kis fenyőfát. (apa, gyerekek elmennek) Mesélő: A kisfát kivágták, (a fenyők kivonulnak, a kisfenyő marad) Elhozták hozzátok. Így lett karácsonyfa, Szép zöld fenyőfátok. Rajta csillogó dísz, Aranyalma, dió, Alatta sok játék, Minden mi szép, mi jó. Együtt: Ő lett a világnak,
Legboldogabb fája. Így teljesedett be A fenyőfa álma. Ének: Jaj, de pompás fa… Jaj, de pompás fa A zöld fenyőfa! Nincs árnyéka, csak játéka, Jaj, de pompás fa! Minden ága ég, Gyönyörűen ég. Sok kis pajtás vigyáz rája, El ne aludjék! /Kicsik játéka/ Fenyőfa: Szabad-e bejönnöm (az előbbi kisfenyő mondja) Zöldfenyő vagyok. Kicsiknek, nagyoknak Békés jónapot! Kislány: Jónapot zöldfenyő! Régen várunk rád. Maradj itt minálunk, Díszítsd a szobát. Fenyő: Nincs tarka virágom! Egyetlen tobozban A távoli erdők Üzenetét hoztam! Kisfiú: Zúzmara díszíti Tobozod, ágad. Maradj itt minálunk Kiskarácsonyfának! Fenyő: Szeretettel jöttem, Szívesen maradok, Hogy veletek töltsem E szép ünnepnapot. Együtt: Állj ide középre, (a fenyő megfordítja ruháját, így már Feldíszítünk szépen, egy feldíszített fa áll ott) Te leszel a legszebb A földkerekségen. Ének: A zöld fenyőfán… (néhány gyerek kört alkotva az ének A zöld fenyőfán alatt körbejárják a fát) Kigyúltak a gyertyák, Kispajtások örvendezve Köröskörül járják. Te szép zöld fenyő, Köszöntünk mi téged. Hozz örömet mindnyájunknak És boldog új évet! Szavaló: Csillogó szép fenyőfa! (aprócska gyerek mondja) Oly jó az illatod S milyen magasra nőttél.
Lám én mily csöpp vagyok. (lábujjhegyre áll) Jól fel kell ágaskodnom, Hogy megcsodáljalak. Álmodni sem lehet szebb, Aranyló ágakat. Úgy vártalak, karácsony! Esték legszebbike! Fény, szeretet, ajándék, Szállongó hópihe. Zene: Karácsonyfa, karácsony… (a dal alatt a fenyő kimegy, az igazi fenyőfa marad) Szavaló: Ma mindnyájan egybegyűltünk (a szavalók a fenyőfa előtt Nénik, bácsik, gyermekek, mondják versüket) Üdvözölni a kis Jézust, Ki e napon született. Gyertek, gyertek jászolához, A sok gyertya már ragyog, Fent az égben üdvéneket Zengenek az angyalok. Harag, panasz, keserűség Szálljon messze e napon, Szelíd, csöndes megnyugvássá Enyhüljön a fájdalom. Gyertek, gyertek valahányan: Kicsik, nagyok, öregek, Szeretettel, békességgel Telik meg a szívetek. Karácsonyfa fénylik, ragyog, Örüljünk hát gyermekek, Örvendjetek velünk együtt Mind kik hozzánk jöttetek. Ragyogjon fel a múlt fénye, Nektek is volt kis fátok. A Jézuska érkezését Szívdobogva vártátok. Az a régi karácsonyfa, Az a régi szent meleg, Dobogtassa meg ma újra, Emlékével szívetek! Betlehemi jászol előtt, Legyünk mind-mind gyermekek. Áradjon ránk égi fénnyel Az isteni szeretet. Szavaló: Szép ragyogó karácsonyfa, Megérkeztél végre! Hálás szívvel, nagy örömmel Tekintünk az égre. Áldott legyen a Jézuska, Aki nekünk küldte, Aki gondol, mindig gondol,
A jó gyermekekre. Jó Istenünk, kérünk téged, Nézz le reánk mostan, Áldj meg minket, szüleinket, S mindenkit, ki itt van. Ének: Ég a gyertya, ég… dallamára Ég a gyertya, ég, El ne aludjék, Szíveinkből a szeretet Ki ne aludjék. Ég a gyertya, ég, Fusson a sötét, Szívünkből a rosszaság is Kitakarodjék. Ég a gyertya, ég, Nő a fényesség, Sötét földhöz a fényes ég Egyre közelébb. Ég a gyertya, ég, Az adventi négy, Azt lobogják, azt hirdetik: Jézus üdvözlégy! Szavaló: Szeretet ünnepe Ragyogó karácsony, Nincs nálad áldottabb Ünnep a világon! Míg örömláng gyúl ki Zöld fenyőid árnyán: Ringatózik lelkünk Boldog béke szárnyán. Földerül az arcunk, Mely imént borongott Elfeledünk bú-bajt, Minden földi gondot. Vidámság mosolya Csillog a szemünkbe, Nevető angyalok Szállnak a szívünkbe. Ma minden kicsi ház A Jézuska háza: Szíve örömének Tündöklő tanyája. Sehol szomorúság Ránk hulló árnyéka, Itt is, ott is csak fény, Angyalok játéka. Kedves, tiszta ünnep, Ragyogó karácsony Nincs Ünnep a világon
Te vagy az az egy nap A küzdelmes évben, Mikor csak szeretünk A fenyők tövében. Mintha az a sok fa Egyetlen fa volna S az egész világot Betakarná lombja. S mintha az a sok szív, Mind egy nagy szív volna, Egymásra hajolva Mind együtt dobogna… Szavaló: Itt ismét küszöbön A drága szent este. Kis szívem készen áll Hófehérre festve. Bogárka szemembe Örömláng kigyulladt, Mosolygós ajkam Dalt dalra zeng, hullat. Így várom, fogadom Hófehér szívembe Az édes Jézuskát Karácsony szent este. Így zengek glóriát Bő áldást hőn esdve. Angyalok karával Karácsony szent este. Ének: Ég a gyertya, ég… dallamára Jézus kopogtat Gyertyát gyújtogat. Hová belép itt is ott is Gyertyát gyújtogat Kis gyertya hitem Vigyázva viszem. Fúvó szellő el ne fújja Vigyázva viszem. Szavaló: Kis Jézuskát ünnepelni Összegyűltünk máma Talán eljön az idén is A mi iskolánkba. Ó, csak jönne, hiszen Tudja mennyire, kívánjuk. Szent karácsony ünnepére Szent örömmel várjuk. Hogyha eljön, mondok neki Egy szép csengő verset, Dalolok egy víg nótát a Karácsonyfa mellett.
Összeteszem két kezemet (összeteszi két kezét) Buzgó imádságra. Úgy köszöntöm a kis Jézuskát Születésnapjára. Ének: Dallam: József Attila: Rejtelmek c. verse (esetleg gitárkísérettel) Csillagfényű rejtelem Isten jött most közénk le. Szíveteket emberek Betlehembe vigyétek. Lá lá… Betlehemes játék Narrátor I.: Beköszönt majd ismét karácsony estéje… Ó áldott, ó áldott Jézus születése! Dicsőség a mennyben az Atya istennek, Hogy szent Fiát adá az emberiségnek. Narrátor II.: Dicsértessék Jézus Krisztus, a Megváltó, Kinek születése végtelen nagy jó. Jézust köszönteni jöttünk el hozzátok, Betlehemezésre kedves mindnyá’ tokhoz. Épüljön lelketek szerény játékunkon, Legyen szívetekben boldog, szép karácsony! Mesélő I.: Jó estét kívánok, kedves bácsik, nénik. Szabad-e idebent Jézuskát dicsérni? Hogyha megengednék, szépen elmesélnénk, Mi történt réges – rég Betlehem környékén. Mesélő II.: Most, hogy szent karácsony egyre közeledik, Az emberek szíve jósággal megtelik. Gondoljunk, hát mi is a kis Jézuskára, Aki szeretetet hozott a világra. Mesélő I.: Ember arcán könny pereg, meghajolnak bús fejek. Ráncot vés a fájdalom istenképű arcokon. Szívük mélyén bánat ül és fohásszá szelídül. Ajkukon a kérelem: „Könyörülj az emberen !’’ Mesélő II.: És az Isten könyörül. Szavára ott legbelül Elnémul a fájdalom, keserű szó ajkukon. Letörli a könnyeket az isteni szeretet. Felemel és bátorít, ráncot, gondot elsimít. Mesélő I.: Évek jönnek, évek mennek, Évezredek is eltelnek. Valóra hát mikor ébred Az isteni nagy ígéret? Mesélő II. : Volt egyszer egy kicsi város, (Szűz Mária egy zsámolyon Magas hegyekkel határos. térdel, imádkozik.) Názáret volt annak neve. Egy szelíd szűz lakott benne. Mária, mert így nevezték, Imában tölt reggelt, s estét. Mesélő I: Valamikor nagyon régen Egy kis falu rejtekében
Élt egy gyönyörű s szép leány. Ez a mi Szűzanyánk. Isten kiválasztotta Jézus Krisztus királynak Az emberek pásztorának. Mesélő II.: Isten elérkezettnek látta az időt, hogy terve valóra váljon. Múlóban az éjszaka, felcsendül az Úr szava: Isten: Ahogy pirkad éghatár, s felhőn átsüt a sugár, Úgy ragyogjon át a ködön emberszívben szent öröm. Segítek az emberen, emberré lesz Gyermekem. Mesélő II.: Gábor angyalt el is küldte, Názáretnek rejtekébe, Hogy készítse Máriát Jézusnak édesanyját. Isten: Hű segítőm, Gábriel! Gábriel: Szólítottál, Istenem! Isten: Íme, útra küldelek. Gábriel: Mondd meg, Uram mit tegyek! Isten: Lelke tiszta, hófehér, hozzá senki föl nem ér. Emberek közt mása nincs, élte féltett, drága kincs. Földnek, égnek csillaga, Názáretben: Mária. Íme, hozzá küldelek, veled néki üzenek. Vidd a nagy hírt, Gábriel! Gábriel: Amint mondod, úgy teszem. Ének: Gábor angyal gyere puha szárnyon, Gábor angyal mit üzen az Úr? Názáreti kicsi ház, angyal oda lecikáz. Villámként, úgy cikáz, Ne remegj kicsi ház! (Az angyal Máriához megy.) Földnek, égnek csillaga, üdvözlégy, ó, Mária. Rád hasonló senki sincs, élted féltett, drága kincs. Mária: Üdvözleted mit jelent? Gábriel: Rád tekintett Istened. Mária: Szívem erre megremeg. Gábriel: Örömhír zeng most feléd, Messiás a földre lép. Isten jő az emberért, Édesanyja, ím Te légy! Mária: Nagy vagy, jó vagy, Istenem! Gábriel: Kisfiad lesz Istened, Urad, aki gyermeked. Amikor majd kebleden Kicsi szíve megpihen, Szelíd szóval ajkadon Így szólítsd majd: Jézusom. Mária: Hogy valósul mind ez meg? Gábriel: Isten teszi, Szentlélek! Mária: Ahogy mondtad, úgy legyen
Gábriel: Megáld érte Istened… Szentléleknek reád száll ereje, Reggel szálla földre, úgy lesz ő születése. Mária: Jöjjék, József, jegyesem, (Mária Józsefhez fordul) Megtisztelt az Isten, Szentlélektől kegyesen Születik a gyermekem. József: Ó, Uram, Istenem, Köszönjük jóságod Hogy ő, a jegyesem Éppen tőled áldott. Mesélő I.: Múlóban az éjszaka, felcsendül az Úr szava: Isten: Mire vártak századok, Fiam szíve feldobog. Tervem kész, s megengedem: többi múljék emberen. Betlehemben szülje meg Mária a gyermeket. Egyengesse tervemet, a császári rendelet. Mesélő II. : Már az időben Augusztus császár népszámlálást rendelt el az egész földkerekségen. Augusztus: Én, Augusztus császár, megparancsolom birodalmam összes népének, a latinoknak, a görögöknek és az összes idegeneknek, hogy jelentkezzenek összeírásra! (Dobpergés) Mindenkinek abba a városba kell mennie, ahonnan ő és családja származott! Az összeíráskor vallja be összes vagyonát, földjét és szamarát! (Dobpergés) Amennyiben a legfőbb császári parancsnak bárki is merészelne ellentmondani, ellenszegülni vagy pedig hamis bevallással császári rendeletet megszegni, szigorúan büntessék meg: vegyék el minden vagyonát, földjét és szamarát (Dobpergés) Őt magát pedig negyven ütéssel büntessék meg, ezzel emlékeztessék, hogy birodalmamban a legfőbb Úr én vagyok, a császár! (Dobpergés) Kelt Rómában, a város alapításának 763-ik esztendejében saját aláírásommal. Augusztus császár! (Dobpergés) vagy: Augustus, a nagy uralkodó Rendelete itt hallható. Minden ember kelljen útra, Vándoroljon mostan oda, Ahol elődei laktak! Megszámlálják férfiakat, Gyermekeket, asszonyokat. Amikor feliratkoztak, Akkor nyugodtan maradnak. Ha valaki ellenszegül, A törvénynek szemtelenül, Vegyék fejét nyomban, Senki felé sincs irgalmam!
Rabszolga, vagy szabad ember, Mindenképpen útra keljen. Kinek kedves az élete Parancsomat teljesítse! Mesélő I. : József Dávid családjából származott. Elindult Betlehembe, hogy feljegyeztesse magát feleségével, Máriával. Mesélő II. : Szűz Mária útra kelve El is indult Betlehembe. Kísérőként ment vele Szent József, hű hitvese. Mentek völgyön és hegyen, Hajnalban és éjjelen. Hajnalból már este lett, Két vándor, hogy érkezett. Ének: (Kék nefelejcs… dallamára) Leszállt az éj, az ég oly mély, Felragyogtak a tündöklő csillagok. Csendes minden, felhő sincsen Csak a város a sok néptől kavarog. Betlehemben jöttek össze Messziről az emberek, A római nagy parancsnak Hogy eleget tegyenek. Mária: Végre itt van Betlehem, Megérkeztünk Józsefem. Bár nem jókor jött a hír, Hogy a császár összeír. (Az összeíráson) Írnok: Neve? Férfi: Simon. Írnok: Hol lakik? Férfi: Betszaidában, a Genezáreti tó, a nagy víz mellett. Írnok: Foglalkozása? Férfi: Halász vagyok, uram. Írnok: Gyermekei? Férfi: Juszuf, Simon meg Dávid. Írnok: Földje, vagyona van-e? Férfi: Nincs nekem kérem, sem földem, sem vagyonom. De az egész Galileai tenger az enyém, mert teremtő Atyánk abba sok halat adott. (József és Mária érkezik.) József: Parancsolatjára Augusztus császárnak, jöttünk Betlehembe a beíratásra, hogy nevünk beírná nékem s Máriának a császár könyvébe, amint megmondottam. Írnok: Hogy hívják magát? József: József az én nevem, Dávid házából való vagyok. Írnok: Ahá! Szóval maga királyi származású! Akkor magának bizonyára sok vagyona van. József: Nincs nékem, kérem. Szegény ember vagyok. Írnok: Majd meglátjuk! Őszintén valljon be mindent! Mert tudja, hogy a császár rendelete bünteti azokat, akik valótlan adatokat vallanak be.
József: Őszintén mondtam azt is, hogy királyi őseim voltak. Dávid nemzetségéből valók vagyunk. Őseim innen Betlehemből valók. Én is innen való vagyok, de a munkám miatt mentem Názáretbe. Írnok: És mi a foglalkozása? József: Ács ember vagyok, kérem. Írnok: Földje van-e és mennyi? József: Nincs nekem földem, mert iparos ember vagyok. Írnok: Hát lova, tehene, szamara van-e? József: Csak egy szamaram van, amely hozta a csomagunkat, meg az én áldott feleségemet. Írnok: Hogy hívják a feleségét? József: Máriának hívják. Íme, ő is velem jött, hiszen hogy is hagyhattam volna egyedül Názáretben? Meg aztán az ő rokonai is itt vannak. Írnok: Emberek! Mára befejeztük az összeírást. Ha ma nem kerültek sorra, holnap jöjjenek! József: Négy nap hosszú út után Egy dolog maradt csupán. Találni egy jó helyet, Hol a vándor ellehet. Mária: Túlzsúfolt a szálloda, Hiába mennénk oda. Hol lakik itt rokonod? Inkább nála kopogok. Mesélő I. : Az összeírás miatt nagy volt a tömeg mindenütt, nem kaptak szállást sehol a városban. Mesélő II. : Karácsonynak éjszakáján, kopogtatnak minden portán. De a város telis-tele, szegényeknek nincsen helye. Mesélő I. : József halkan kopogtat, egy ház ajtaján bezörget. I. Hang: Ki az, aki zörget, S háborgatja házam? Ki vagyon még ébren Öreg éjszakában? (Kijön a gazda) Hej, ki a ki lehet, Lássuk sietséggel. Ki az, aki zörget Ilyen setét éjjel? Ki vagy és miféle? Honnan, miért jöttél? Miért, hogy az én Ajtómon zörgettél? József: József vagyok, ács a tisztes mesterségem. A római császár parancsára jöttem. Szállást keresnénk éjjelre, Ha nem lennénk terhére. I. Hang: Előbb szállást, aztán mást. Ismerem már, jót’szakát! József: Ó, eltorzult itten törvény megtartása.
Betlehemben nincsen Isten imádása. Nem adatik itten szegénynek szállása, Menjünk is hát tovább egy másik portára. (Újabb háznál kopogtatnak) Ének: Szállást keres a Szent család… 1. Szállást keres a Szent család De senki sincs ki helyet ád! Nincsen, aki befogadja! Azt, ki égnek-földnek Ura! Mesélő I.: Sötét házban mécses ég, Szent József most odalép. Halk szelíden kopogtat, Morcos ember kiballag. József: Nagyon kérem, jó uram, Hogyha egy kis szíve van, Fogadjon be éjjelre, Ha nem lennénk terhére. Morcos: Hogy gondolja, jó uram, Késő este felzavar. Erre vártam, másra sem. Tűnjön innen rögtön el! Mesélő II. : Didereg a Szűz Anya, Nem is a zord éjszaka. Fagyos szívű emberek Hidegsége rázza meg. József: Mondd, Kedvesem, mit tegyek? Mesélő I.: Csöndben hallgat Mária, Torkát sírás szorítja. (Továbbmennek) József: Megbocsáss már nékünk kedves házigazda Augusztus császárnak parancsolatjára Názáretből jöttünk az összeírásra. Talán befogadnál ezen éjszakára. II. Hang: Eredj csak utadra, szállást tőlem nem kapsz! Ha mindjárt a város piacán meg is fagysz! József: Aranyos Máriám, lásd mire jutottunk! Ez ősi városban szállást nem találunk. Pedig minden utcán házról-házra járunk. Talán az éjszaka bizony meg is fagyunk. Mária: Ó, egeknek Ura! Világ Megváltója, (imára kulcsolja kezét) Tekints le kegyesen szegény szolgáidra, S ne hagyj el minket itt nagy szorongásunkban! József: Imádkozz csak Mária! Nézd, rokonom szép háza! (mutatja) Talán majd ő befogad. (Kopogtatnak.) Betlehem jó embere, Befogadsz-e éjjelre? Szállást kérnénk, csupán egy kis helyet.
Kérlek, segítsetek! Az éjszaka hideg. A nevem József, Mária a jegyesem. (magára, illetve Máriára mutat) Gazdag rokon: Ahá, József! Emlékszem rád. Ami azt illeti elég koldus a formád. (végignéz rajtuk) Tehetetlen vagy te, öcsém, és igen ágrólszakadt. Vagyont nem gyűjtöttél, igazi koldus vagy. Mária: Menjünk József, kérlek, menjünk innen! Ennyi sértést, bántást alig bír a szívem. Gazdag rokon: Menjetek, menjetek! Jobban is teszitek! (kezével int) Még majd kicsúfolnak, ha veletek látnak meg. Toprongyosak vagytok, szégyenlem, hogy rokonaim vagytok! (Elhúzódik tőlük, gúnyosan mondja) József: Kedves jó jegyesem! Ne sírj, ne bánkódjál! Mert nem hagy itt az Úr, hogy ártson a halál! Ha Jézus személye ide közénk leszáll, Semmi dér és hideg helyet itt nem talál. Ének: (Isten gyermek, kit… dallamára vagy Csendes utcán…) Szűzanyácska Szent Fiával Házról házra jár, Bekopogtat minden ajtón, Szállást hol talál? Betlehemi hidegszívű Gonosz emberek, Elkergetik a kopogó Istengyermeket. Mesélő II.: Fogadó az útszélen, csavargó áll ott tétlen. Megkérdezik félénken: József: Megszállhatnánk itt éjjel? Csavargó: Engemet is kidobtak, itt hiába kopogtat, (kezével legyint) Nem talál egy fél helyet. József: Alázattal érdeklődöm, Alhatnánk-e itt a földön, Nem kell paplan, nem kell vánkos, De Mária babát vár most. Fogadós: Karácsonynak éjszakáján Nincs szállás a házunk táján, Sok a vendég, sok a vándor, Keress szállást József máshol! Mesélő I.: A csavargó hallja ezt, Gondolkodva neki kezd: Csavargó: Van egy barlang valahol, Hogyha kicsit gyalogol. Város szélén bal felől, Ne féljenek semmitől! Mesélő II. : A csavargó segített, Mária most útra kelt. Kezét József kezébe fűzte És így követte. Arcán piros folt égett,
Szégyellte a Vendéget, Ki a Világ Királya, Ily lakásba hogy várja Mária: Ó, te József, mit gondoltál, (megérkeznek az istállóba) Hogy istállót választottál Isten fia számára, Ki égnek-földnek Ura? József: Itt maradunk éjszakára, Neked is elég volt Itt nem fázik majd a Kisded, Magadat is pihentessed! Ének: Szállást keres a Szent család… 2. Szakasz Az idő már későre jár, A madár is fészkére száll! Csak a szent Szűz jár hiába Betlehemnek városában! Mesélő I. : Betlehem, Betlehem a te határidba Érkezett Mária rongyos istállóba. Leül a szénára, mint egy bús gerlice Elgondolkodva készül a boldog szent estre. Mesélő I. : Közeledett már az óra, Mely megváltja Máriát. Minden kíntól, szenvedéstől S nincs hol szülje Szent Fiát. Így jutottak megfáradva Végre végül istállóba. A barmok között, jászlak mellett A kis Jézus megszületett. Ének: (Hull a hó, hull a hó… dallamára) Csillagok, csillagok, Betlehemi égen, Pásztorok vigyáznak, Odakünn a réten. Mesélő II. : Néhány pásztor nyájat őrzött Kint a sötét éji réten. Ének: (Este van már…) Este van már, késő este, (furulyaszó) Pásztortüzek égnek messze. Messze, messze más határon, Betlehemi rónaságon. 1. Pásztor: Ej, de szép az égbolt, ma szebben ragyognak a csillagok. 2. Pásztor: Úgy látszik, kifényesítettek minden csillagot az angyalok. 3. Pásztor: Sok munkájuk lehetett, mire minden csillaghoz odarepültek. 4. Pásztor: Istenünk, köszönjük néked ezt a csillagos éjszakát. Nem kell félnünk. Bojtár: Elég hűvös van, tüzet gyújtok. Milyen jó lesz melegedni az éjszaka folyamán. A gallyakat már idehordtam, most csak meg kell gyújtani. Jöjjetek már melegedni! 4. Pásztor: Ez már igen! Hol vagytok? Gyertek ide ti is! (2. 4. 5. Pásztor beszélgetnek)
2. Pásztor: Tudjátok társaim, amint ma figyeltem a nyájat, egyszer csak érzem, hogy hozzám törleszkedik az egyik bárány, akárcsak egy macska. No, né! Téged meg mi lelt? Megfogom a fejecskéjét, és csak néz a szemembe. Sőt mintha mosolyogna. Mintha mondani akarna valamit. 4. Pásztor: Talán mélyen néztél a kulacs fenekére? 5. Pásztor: Vagy káprázott a szemed? 2. Pásztor: Annyi bizonyos, hogy olyan jó kedvük volt ma egész nap, szinte táncoltak. 1. Pásztor: Ugyan minek örülhettek? Talán éreztek valamit? 3. Pásztor: Valld csak be, te hegedültél bottal a hátukon s ezért táncoltak! 5. Pásztor: No, össze ne vesszetek ám! 4. Pásztor: Tudjátok mit, inkább pihenjünk le! Leszállt az éj, az ég oly mély, Felragyogtak a tündöklő csillagok. Csendes minden, felhő sincsen Csak a város a sok néptől kavarog. (6. Pásztor érkezik) 6. Pásztor: Jó estét kívánok kedves mindenkinek! Én bátor, bejöttem, engedelmet kérek, Mert messziről jöttem, tudom nem ismernek. De azt is tudom, itt jámbor népek laknak, Engem hóba, szélbe biztos ki nem csapnak. Bor, búza, békesség isteni kegyesség, Legyen mindnyájunknak mindig jó egészség. 4. Pásztor: Nem tudjátok, mi hír a városban? Azt mondják, mint pelyva, Annyi nép gyűlt össze az összeírásra. 2. Pásztor: Én is hallottam már reggel, Hogy a város megtelt vendégekkel. Hogy szállást már pénzért sem lehet kapni. Minden lakás idegenekkel teli. 1. Pásztor: Hát bizony minden ház tele van idegenekkel. 2. Pásztor: Nálunk is vannak vagy hatan. 3. Pásztor: Hozzánk se férne már be egy se. 2. Pásztor: És ha valakinek nem jut szállás? 5. Pásztor: Hová térhetnének be szegények? 4. Pásztor: Ne gondolkozzatok ilyesmin! Majd elrendez mindent a jó Isten. 1. Pásztor: Nem tudom a császár minek rendelte el, Hogy gyorsan mindenkit most összeírni kell? Tán új adót akar kivetni a népre? Akkor rögtön megyünk innét más vidékre. 4. Pásztor: Nem tudjuk, de nem is ránk tartozik. Én mégis azt hiszem, oly dolog történik A napokban, ami csodálattal tölt el A föld hátán élő minden igaz embert! 2. Pásztor: A nap, világ lenyugvóban, közeleg az este, Készüljetek pásztortársak éji pihenőre. 5. Pásztor: Én azt mondom, legyünk óvatosak az éjszaka, ki tudja milyen nép van most a városban.
2. Pásztor: No majd én őrködöm, nekem jó a szemem, Messziről meglátom, akárki közeleg. 3. Pásztor: De gyönyörű éjszaka! Nézz csak oda, pásztorka! (mutatja) Nézd, micsoda nagy csillag…Ott az égen mint ballag. Bojtár: Jaj, de fényes idelenn, vajon ez most mit jelent? Tán jelzi útját, hogy jön már a Messiás? 1. Pásztor: Aludjunk már egyet, ez az illatos szellő ragyogó csillagok álló függönyét gördítené a szememre. Pásztorok: Aludjunk, pihenjünk az Isten nevében Teremtő Istenünk, vigyázz ránk az éjjel! (A pásztorok lepihennek a tűz köré botjaikra támaszkodva.) 4. Pásztor: Adjon Isten jó éjszakát Küldje hozzánk őrangyalát, Őrizze a szívünk álmát, Adjon Isten jó éjszakát! 5. Pásztor: Aluszik már a nyáj, lefekhettek ti is. Majd vigyázok rátok. Bojtár: Feküdjék le kelmed Majd felköltöm én, Ha farkas közeledik. 6. Pásztor: No, hát én nem bánom, Legkisebbik bojtár, De aztán jól vigyázz (ujjával int) Hogy el ne aludjál! Huh, milyen hideg van! Ugye ti is fáztok? Tűz ki ne aludjék, Tegyél ám rá pásztor! Bojtár: Nem lesz semmi hiba! Aludjanak kendtek! Aludjatok pásztortársak lágyan, csendesen. Álom szárnyán a lélek száll, És kinyílik a csillagos Menny. Kire várunk oly epedve négyezer éve Küldd le nékünk, küldd le Isten Megváltónkat bűnös földünkre! 4. Pásztor: Az bizony jó lenne, Ha mi azt megérnénk! Én biz’ hogy meglássam, Mérföldeket mennék! Bojtár: Ha el is jön egyszer, Mint hatalmas király - szegény kicsi pásztor Hogy nézne ő énrám?! 5. Pásztor: Ejnye, de hideg van! (kezét, szemét dörzsöli) Én álmos is vagyok! Feküdjünk le mi is. Aludjunk egy nagyot. Bojtár: Nohát én sem bánom (mutatja)
Egy csöppentés csöppet! (lefekszenek ők is) De hamar felkeljünk, Mert azután baj lesz! Ének: (Kis kece lányom… dallamára) Éjszaka árnya száll a világra, Puszta a házunk, félve vigyázunk. Virrasztunk az éjszakában, alszik nyájunk, Csillagnéző nagy magányban várunk, várunk Vagy: (Orgona ága… dallamára) Éjszaka árnya terül a világra Csend borul a báránynépre Csillagpaplan a vidékre Éj serege. Mesélő I. : Mikor egyszer nagy fényesség Ragyogta be azt az estét. Angyal szállt alá a rétre. Nézték a pásztorok félve, Megrettenve, megigézve. Ének: Aranyszárnyú angyal Vagy: (Kis kece lányom… dallamára) Mennyei fénnyel hang kel az éjben, Angyali szó zeng: „Senki se féljen! Megszületett az Úr Krisztus, dicsérjétek, Örüljön az örülőkkel minden lélek!” Mesélő II.: Egyszerre leszállott hozzájuk az Úr angyala És nagy fényesség lett körülöttük… (Jönnek az angyalok) Főangyal: Nahát, milyen zord e puszta Sok jó pásztor átalussza Üdvösségnek éjszakáját. Mindnek megrázom irháját. Mielőtt még megfagynátok Mennyei fény árad rátok. Pásztorok. Sok erős férfi, Gyertek engem elkísérni! 1. Angyal: Ne féljetek emberek! Nagy örömet hirdetek, Mert kisgyermek született Betlehemben. Ő az, akit vártatok, Kit mindenki áhított. Békét oszt közöttetek S a világ királya lesz: 2. Angyal: Örömet hirdetek, Pásztorok, pásztorok! Megszületett végre Megváltó királytok. Menjetek hozzája!
Titeket választott. Tiszta szívetekkel Először lássátok. Megtaláljátok Őt Szúrós jászol ágyán.., Hideg istállóban, Ragyogó szép csillag Fölötte az égen. Imádjátok, Ő az, Akit vártok régen. Angyalok: Keljetek fel, pásztorok, Az angyal szól, hallgassátok! Messiás született, Ki megjövendöltetett. 3. Angyal: Ébredjetek, pásztorok, Éber tiszta álmotok Valóra vált az éjjel. Ezt hirdeti a fényjel: Pásztorok keljetek, Pásztorok ébredjetek! 4. Angyal: Jó hírt hoztam pásztorok: Kire vártak századok, Isten fia született, Itt e földön megjelent. Jászol ölén szendereg, Betlehembe menjetek! 5. Angyal: Barlang mélyén szendereg Édesanyja öleli, Álmát József őrködi. Angyalok: Keljetek fel, pásztorok, Az angyal szól, hallgassátok! Messiás született, Ki megjövendöltetett. (az angyalok elmennek) (A pásztorok felriadnak.) 1. Pásztor: Ki az? 2. Pásztor: Mi az? 3. Pásztor: Mit zavartok? Uram, ne hagyj! Jé, hát szent angyalok! 4. Pásztor: Hej, pásztorok, álmodtunk tán, Angyalsereg járt a pusztán. 3. Pásztor: Száz évnél is többet éltem, Hanem ilyet még nem értem. 2. Pásztor: Mi volt ez pásztorok, valóság vagy álom? Angyalok jártak a földi határon? 3. Pásztor: Istenem, Teremtőm, sok évet megértem, De, hogy angyalt lássak, sohasem reméltem. 1. Pásztor: Ti is láttátok az angyalokat? 2. Pásztor: Még az éneküket is hallottuk. 3. Pásztor: Azt mondták, megszületett a Messiás. 4. Pásztor: Betlehemben, jászolban fekszik.
Ének: (Pásztorok keljünk fel…) Pásztorok keljünk fel, Hamar induljunk el. Betlehem városába, Rongyos istállócskába. Siessünk, ne késsünk, Hogy még ezen éjjel odaérhessünk. (6. Pásztor feláll Mi Urunknál tiszteletet tehessünk. (Bojtár feláll) Bojtár: Pásztorok keljünk fel, Siessünk, ne késsünk el! 1. Pásztor: Angyalszóra induljunk hát. Keressük meg a Jézuskát! 2. Pásztor: Induljunk, de merre vajon? Minden felé sötét vagyon. 3. Pásztor: Nézzétek csak, fenn az égen, Most gyúlt ki egy csillag éppen! (mutatja) 4. Pásztor: Tyű de fényes, hogy integet, Menjünk, ez majd elvezet. Pásztorok: Siessünk, ne késsünk, Hogy még ezen éjjel odaérhessünk! 5. Pásztor: Angyal hozott üzenetet, Én bizony fölkerekedek. Megkeresem Betlehemet, Betlehemben a kisdedet. (feláll) 1. Pásztor: Várj meg én is veled megyek! (feláll) 2. Pásztor: Engem itt ne hagyjatok, Én is kíváncsi vagyok. (feláll) 3. Pásztor: Üres kézzel nem mehetünk, Illik - ajándékot vigyünk.(feláll) 4. Pásztor: Van a tarisznyámban egy kerek sajt.(feláll) 5. Pásztor: Én meg ezt a kanna tejet adom oda! 6. Pásztor: E friss kenyér is legyen az övéké! 1. Pásztor: Hűvös van. E meleg takaró is jó szolgálatot tehet. No induljunk! Ének: (Mennyből az angyal… dallamára) Mondá a pásztor, Aki közülük Legelső, legelső. Menjünk mindnyájan, Jó napot mondván Nékie, nékie. Elindulának Köszöntésére Botokkal, botokkal, Szép ajándékot Vivén szívükben Magukkal, magukkal. Vagy: (Pásztorok, pásztorok… dallamára) Pásztorok, pásztorok örvendezve Indulnak sietve Betlehembe.
Boldogan hódolni a Kisdednek, Ő hozott váltságot az embernek. Pásztorok: Menjünk tehát szaporán, A fényes csillag után. Imádni a kisdedet, Ki az éjjel született. Ének: (Csordapásztorok… dallamára) Ropog a friss hó, pásztorok lépkednek, Hogy Betlehembe, Jézushoz érjenek. Hogy Betlehembe, Jézushoz érjenek. Mesélő I. : A pásztorok elsiettek, Megkeresni a kisdedet. E közben napkelet felől, Három király- Gáspár elöl Aztán Menyhért s Boldizsár, Ajándékkal indul már. Zene: Háromkirályok Királyok: Merre menjünk, hol keressük, A helyet el ne tévesszük. Megtaláljuk, megcsodáljuk, Térdre borulva imádjuk. Menyhért: Csillag ragyog égi réten, Az legyen az én vezérem. Hol a csillag majd megáll, Szívem nyugalmat talál. Királyok: Hol csillag majd megáll, Szívünk nyugalmat talál. Szavaló: Hóborított hegytető, Rajta karcsú, zöld fenyő. Fenyő fölött tiszta égAzon fényes csillag ég. Három király lépeget, Kémleli a kék eget. Decemberi délután Indultak a fény után. Mirha, tömjén, vertaranyTarisznyájuk tele van. Bandukolnak csendesen: Messze van még Betlehem? Már a kormos éj leszáll, Nincs lámpás, nincs holdsugár, Ki vigyázza merre jár Gáspár, Menyhért, Boldizsár? Szikráznak a hópihék, A fenyőfa ó, mi szép! Tündököl a völgy fölött Csillagfénybe öltözött. Csillag fénye messze fenn, Mutasd, hol van Betlehem! Földön, égen mindenek
Dicsérjék a kisdedet. Ének: (Isten gyermek, kit irgalmad… dallamára) Napkeleten éjszakában új csillag támadt. Utat mutat Megváltónkhoz három királynak. Messziről jött karaván, Gáspár, Menyhért, Boldizsár, Messiástok Betlehemben szeretettel vár. Csillag: Siessetek már! Boldizsár: Nem bírunk olyan gyorsan. Csillag: Na mi lesz, gyerünk! Menyhért: Várj egy kicsit, lassabban menj! (A királyok elmennek) (Heródes palotája) Fickó: Mi lelt megint király-komám? Olyan lehorgasztott fejjel jársz, mintha csak az orrod vére folyna. Heródes: Hallgass, Fickó! Gonosz álmom volt az éjjel. Fickó: Gonosz álom! Ej, ej! Hátha én abból még jót is tudnék kimagyarázni. Hm…? Heródes: Hallgass, Fickó! Azt álmodtam, Jeruzsálem új összeesküvést szőtt ellenem s én száz lázadónak leüttettem a fejét. Fickó: Hanem abból mostanában mégsem lesz ám semmi. Heródes: Az összeesküvésből? Fickó: A fejvesztésből. Heródes: Aztán miért ne lenne? Fickó: Csak azért nem, mert tegnap este óta Jeruzsálemben úgyis fejét vesztette minden ember Heródes: Beszélj világosan! Fickó: Azt álmodtam, hogy engem tettek meg királynak. De íme alighogy beilleszkedtem a királyi székbe, jött a Messiás. Heródes: Messiás? Én vagyok a Messiás! Fickó: Tegnap este óta az a hír az országúton három idegen király közeledik Jeruzsálem felé. Úgy hallatszik, még ma reggel be is érnek a városba. Heródes: Mit akarnak? Fickó: Keresik az új királyt, a Messiást! Heródes: Az új királyt? A Messiást? Fickó: Ezt híresztelik. Erről beszél egész Jeruzsálem. (Jönnek a királyok.) Gáspár: Megállt a csillag. Egy palota előtt. Menyhért: Menjünk be, nézzük meg, ki lakik benne! Heródes: Mi az? Fickó: Ők azok! Heródes: Hol az őrség? Katonáim! Fickó: Ne félj, komám! Ezek jámbor arcú, békés népek. A királyok! Szolga: Felség, itt vannak a királyok! Heródes: Jöjjenek be! Térjetek be palotámba, pihenjetek egy kicsit. Királyok: Nagy Heródes nem megyünk be a te palotádba, csak ha ott van az új király s hódolatunk várja. Fickó: Jöjjetek csak, jó emberek, mindjárt kaput tárunk. Idegennek van még mindig becsülete nálunk. Jöjjetek csak, nagy Heródes vendégei lesztek.
Ti is meg a cselédek is, ingyen esztek, isztok Addig a sok írástudó majdcsak kitalálja: Merre, hol van a zsidóknak újszülött királya. Heródes: Tégy úgy, ahogy mondtad! Gáspár: Üdvözlégy, jó király! Menyhért: Üdvözlégy, jó király! Boldizsár: Köszöntelek, jó király! Heródes: Legyetek üdvözölve. Kik vagytok és mit akartok? Királyok: Napkeleti bölcsek vagyunk, napkeletről jöttünk. Gáspár: Nevem Gáspár. (meghajol) Menyhért: Én Menyhért, szerecsen király vagyok. (meghajol) Boldizsár: Az én nevem Boldizsár. (meghajol) Heródes: Mi járatban vagytok? Királyok: A zsidók újszülött királyát keressük. Gáspár: Heródes, zsidók királya, (féltérdre ereszkedik, amíg mondja) Köszönjük, hogy fogadsz. Napkeletről jöttünk Látni országodat. Egy csillag vezetett Egészen idáig, Hosszú hónapokig Vezérünk volt váltig. (feláll) Menyhért: Erdők sűrűjén át, (féltérdre ereszkedik) Mezőkön keresztül, Hegyek ösvényein Követtük őt szentül. Oly fényesnek látszik, Tán el sem hiszed, A Nap ragyogása Mellette elveszett. (feláll) Boldizsár: Hogy azonban ide, (féltérdre ereszkedik) Városodba értünk, Zegzugos utcákon Kanyarogva tértünk, Egyszerre csak eltűnt, Hiába kerestük. Ez az oka annak, Hogy elkeseredtünk. (feláll) Heródes: Tovább beszéljetek, Roppantul érdekel! Gáspár: De mennyire minket, Mert a csillag egy jel. Azt jelenti, ugye, Menyhért és Boldizsár, Megszületett immár Az új zsidó Király? Heródes: Úgy tudom, a zsidók királya én vagyok. (magára mutat) Menyhért: Talán az utódod csillagát láttuk felemelkedni. Heródes: Az utódomét? És velem mi lesz? (megijed) Menyhért: Nem tudjuk ó király. Az égi jelek csak az újszülött gyermekről adtak hírt.
Heródes: Háljatok meg városomban, addig én megtudakolom, hol találhatjátok. Gáspár: Köszönjük, ó király. Heródes: Miért keresitek Jeruzsálemben az új királyt? Boldizsár: Szép jelünk, a csodálatos csillag ide vezérelt bennünket. Ahogy ideértünk, eltűnt a csillag is. Ezért keressük itt az új királyt. (A királyok elmennek) Heródes: Írnokok! Ki az? I. Írnok: Megkeressük! Heródes: Gyerünk! Gyerünk! II. Írnok: Megvan! I. Írnok: Igen! Megtaláltuk! II. Írnok: Az újszülött csillaga az, amit Dániel próféta látott álmában. Ő a Megváltó, a Messiás! I. Írnok: Ő hoz a földre békét és boldogságot. Heródes: Mekkora veszedelem! A zsidók királya én vagyok, és én is maradok. Azt a gyermeket megöletem! Csillag: Ébresztő! Menyhért: Elindult a csillag! (A királyok Heródes elé mennek.) Királyok: Üdvözlégy, jó király! Heródes: Látjátok bölcsek, mindent megtettem, de az újszülött zsidó királyt itt nem találhatjátok. Menjetek Betlehembe, de hogy ott hol találjátok, azt senki sem tudja. Boldizsár: Köszönjük, ó király! Heródes: Hallottátok jámbor férfiak? Amint hallottátok, a szerint cselekedjetek. Menjetek Betlehembe, kérdezősködjetek szorgalmasan a gyermek felől. Ja, és várjatok! Ha megtaláltátok, gyertek vissza, és mondjátok meg nekem is hol találhatom. Én is szeretnék hódolni neki. (A királyok elmennek.) Ének: (Csillagok, csillagok… dallamára) Csillagok, csillagok Szépen ragyogjatok. A három királynak Utat mutassatok. Mutassatok utat A három királynak Megtalálja házát Kicsi Jézuskának. Szavaló: A napkeleti szent három király Úgy tudakolta útját: „Merre van innen Betlehem, Kedves lányok és fiúcskák?’’ De nem tudták se kicsik, se nagyok S mentek tovább a királyok. Követtek aranyszín csillagot, Ének: (Csordapásztorok… dallamára) Csordapásztorok sötét éjszakában, Útra kelének szép csillag nyomában
Angyali szóra Betlehembe érnek. Szép köszöntéssel Jézushoz betérnek. Mesélő I. : Betlehemi istállóban Szalmán fekszik ágy helyett, S szendereg egy kisgyerek. Pólyával betakarja Énekével elringatja Édesanyja: Mária. Ének: Jézuska bölcsődala (Mária énekli) Csicsijja, csicsijja, Szűz Mária kisfia Isten áldott báránykája Szent karácsony rózsaága, Drága bimbócskája. Csicsijja, csicsijja, Gerle párját ne híjja, Láb ne járjon, Szó ne szálljon: Jézus alszik szalmaágyon. Kicsi jászolában. Mária: Szememen a könny a fátyol, Kicsi fiam biztos fázol, Nincsen bölcsőd, csak egy jászol, Szememen a könny a fátyol. Mesélő II.: És a jámbor állatok Szépen körbeállnak ott. Szelídszemű tehenek Lehelnek rá meleget. Néma juhok nézegetik, Párájukkal melengetik. Ám hirtelen kopogtatnak. Ének: (A Mennyből az angyal… dallamára) Pásztorok jönnek a pusztaságból Imádni, imádni. Csillag nyomában ránk fognak itt Találni, találni. 1. Pásztor: Üdvözlégy Mária, Istennek szent anyja! Eljöttünk megnézni, hol az Isten Fia. Mesélő I. : Itt vannak a pásztorok, Tiszta szemük hogy ragyog. Megpillantják Máriát, Karján édes kisfiát. Ének: (Az előbbi dallamra énekli Mária) Ó, kicsi Jézus, pásztorok jöttek, Jászladhoz, jászladhoz, Angyal vezette őket az éjben Mindegyik jó hírt hoz. Téged imádnak, s égi atyádat Énekkel, ily szépen.
Könnyeik látva, szánd meg hát őket Nézz rájuk, kegyesen. Mária: Serkenj fel, kisfiam! Pásztorok eljöttek Kik szent angyaloktól tehozzád küldettek. Zene: A kis Jézus megszületett… (esetleg éneklik a gyerekek) 2. Pásztor: Áldott kis Messiás, életünk reménye! Először köszönt a pásztorok hű népe. 3. Pásztor: Üdvözlünk nagy Király, Világ Megváltója! Kis báránykát hoztam, Vedd szívesen tőlem. Az egész világnál Drágább vagy te nékem! (odaadja) 4. Pásztor: Én meg a kis szűröm Hoztam Jézuskának Nem fázom én úgy se, Jó lesz meleg ágynak. (odaadja) 5. Pásztor: Tied e kerek sajt Kicsi Jézus, Kicsi Jézus, nézd meg A legszebb, legfrissebb Én ezt hoztam néked. (odaadja) 6. Pásztor: Szorgalmas méhecske Gyűjtötte e mézet! Kicsike Jézuskám, Én ezt hoztam néked. (odaadja) 1. Pásztor: Én meg almát hoztam, Szép piros és édes, Fogadd el Jézuskám, Nagyon szépen kérlek. (odaadja) Ének: Jézuska, Jézuska… Jézuska, Jézuska, Figyelj most reám! Kis szívem, hű szívem Szeret igazán! Szívemet egészen Neked adom. Szeress Te is engemet Nagyon, nagyon! Bojtár: Édes kis Jézuskám, Én legkisebb vagyok Semmim, semmim sincsen De szeretlek nagyon! Fogadd el, Jézuskám, Szerető szívemet Érted dobog mindig Ameddig csak élek! Ének: (A Fel nagy örömre… dallamára) Szóljon a földön ünnepi dal, Angyalok ajkán szent diadal.
Győzzön a jóság, szívünk tiéd Ó, kicsi Jézus, drága vendég. Nézd a sok pásztor mind ide áll, Őrzi az álmot égi király. Vagy: (Csordapásztorok… dallamára) Üdvözlégy Jézus, Pásztorok pásztora, Mennynek és földnek Teremtő Szent Ura Teremtő Szent Ura. Ha nem utálsz meg, Te szolgáid vagyunk, És azért jöttünk, Hogy Téged imádjunk Hogy Téged imádjunk. Mária: A kicsi Jézuska köszöntését küldi: Minden ajándékot megbecsül, ígéri. És, hogy hozzá ilyen szívesek voltatok, Ő is ad tinektek egy szép ajándékot. Szívét nyújtja nektek, hol otthonra leltek. Bánatban és gondban segítséget nyertek. Ének: (Szent József énekli) Csillag gyúlt… Csillag gyúlt a sötét égen, Megszülettél szép reményem. Csendben pihensz anyád karján, Reménységünk éjszakáján. Csillag gyúlt a sötét égen Aludj csendben szép reményem. Atyád őrzi édes álmod Mint ahogy te a világot! József: Az Ő áldása szálljon rátok! Zene: Csendes éj… (Jönnek a királyok.) Boldizsár: Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát eljöttünk imádni. Menyhért: Messzi földről jöttünk, csillagfényt követtünk, Jákob országában új királyt kerestünk. Gáspár: Célnál vagyunk! Menyhért: Istálló! Új király! Az ész meg nem érti. De itt ragyog szép jelünk, Csodálatos csillagunk, Nem csalatkozhatunk. Boldizsár: Úgy van, úgy van barátaim! A lélek azt sugallja: A Messiás közelében vagyunk. (Megérkeznek a királyok.) Alleluja! Gáspár: Alleluja!
Menyhért: Alleluja! Gáspár: Gáspár király az én nevem, Nagy messziről útra keltem. Addig járom ezt a pusztát, Míg meglátom a Jézuskát. Vegyük hát le koronánkat, Úgy köszöntsük Jézuskánkat! Menyhért: Király vagyok én is: Menyhért. Én is jöttem, de csak egyért. Szívemnek csak egy a vágya, Hogy Jézuskát megtalálja. Ő a királyok királya, Őt köszöntsük térden állva… Boldizsár: Engem hívnak Boldizsárnak, Szerecsenek királyának. Kincset hoztam, de nem másnak, Csak az áldott Jézuskának. Édes Jézus köszöntelek, Arany kincset hozok neked. (Leteszi az ajándékot) Gáspár: Ó, szép Jézus! Hogyha szabad, Adok, íme színaranyat. Mert királyom vagy te nekem Uralkodol földön, égen. Adjad, kérlek, hogy mint illik, Szeresselek örökmindig. Adjad azt is: szeretetem Mint az arany tiszta legyen! (Leteszi az ajándékot) Ének: (Mennyből az angyal… dallamára) Gáspár ajánlja, Örömmel adja Aranyát, aranyát, Ezzel tiszteli És dicsőíti Királyát, királyát. Menyhért: Ó, szép Jézus a jászolban! Íme én meg tömjént hoztam: Mert Istenem vagy te nekem, Kit imádnak földön-égen. Adjad, kérlek, hogy mint illik, Imádjalak most is mindig. Adjad azt is: imádságom, Mint a tömjén égbe szálljon. (Leteszi az ajándékot) Ének: (Mennyből az angyal…dallamára) Menyhért is viszi Elébe teszi Tömjénjét, tömjénjét
Ezzel tiszteli És dicsőíti Istenét, Istenét. Boldizsár: Ó, szép Jézus! Gyönge Gyermek, Én mirhával jelentem meg, Mert Megváltóm vagy, ki szenved Miérettünk sok keservet. Ezt jelenti, ím a mirha. Prófétáknál meg van írva! Egyet kérek én is engedd: Békén tűrjem a keservet. Ének: (Mennyből az angyal… dallamára) Boldizsár viszi Elébe teszi Mirháját, mirháját, Ezzel tiszteli És dicsőíti Ég Urát, ég Urát. Mária: Ajándéktok kedves, drága Szent fiacskám meghálálja. Ének: (Szűz Mária énekli az Ó, gyönyörű szép… dallamára.) Ó, gyönyörű szép, kicsi Jézusom. Míg alszol óvlak, kezedet fogom. Jászolodat ringatom, Életedet vállalom. Szent karácsony éjjel. Mesélő I. : A jászolt mind körbeveszik, Kis Jézuskát ünnepelik. Csillag ragyog égi réten, S a jászolban fekszik szépen. Kis pólyába betakarva Az újszülött Kis Jézuska. Édesanyja elringatja, Énekével altatgatja. Fejet hajtanak a bölcsek És elmennek, ahogy jöttek. (elmennek) Elbúcsúznak a pásztorok, Elpihennek az állatok. Üres szalmán a jászolban A pólyával betakarva Álmodik a kis Jézuska. Mesélő II. : Valóra vált édes álom. Áldott ünnep, szent karácsony. Nem is álom ez, valóság, Földre szállt az égi jóság. Higgyétek el, nincs is távol, Az a kedves kicsi jászol: Ha kutatom, meglelem, Minden oltár szent Betlehem.
Mindenki: Harang zúgjon, ének zengjen, Amit kérünk, teljesedjen. Könny ne hulljon, seb ne fájjon, Minden házra béke szálljon! Legyen boldog szent karácsony! Zene: A béke hangja közel… Mindenki: Gyermekszívvel, szeretettel kívánunk Nagyon boldog karácsonyestét! Szavaló: A kis Jézus áldott születésén Együtt örültetek velünk Fogadjátok e nagy jóságtokért A mi hálás köszönetünk! A jó Isten, oda fönn az égben, Ne feledjen el titeket. Adjon néktek boldogsággal teljes, Vidám karácsonyi ünnepet! Ének: (Dicsőség mennyben… dallamára) Ég és föld együtt ünnepel ma, Te néked, világ Megváltója. Angyalok és emberek, Fiatal és az öreg, Ég és föld, angyalok emberek. Szavaló: Azt szeretném, kedves jó vendégek, Ha ez a szép est, soh’se érne véget. Ha ez a fa mindig itt ragyogna, Ha minden est, karácsonyest volna. Ha az angyal mindig köztünk járna, Iskolánkból soha el nem szállna, Mindig vidám angyalének szólna. Óh, de szép is, jaj de jó is volna! Szavaló: A kis Jézus kicsi népe nagy ünnepet ünnepelt. A mennyei nagy Királynak dicséretet énekelt. Vele együtt örvendeztek, ünnepeltek a nagyok, Minden szemben felragyogtak fényes öröm-csillagok. Elhangzott a vers, az ének, az ünnepnek vége van. Most mindenki otthonába megy sietve, boldogan, Gyermekszívek ujjongása kísér minket ma haza. Jézus, add, hogy ki ne hűljön, minden házban Tündököljön szent örömnek csillaga. Így kívánunk mindenkinek szép karácsonyi ünnepet: Ölelje át szíveteket: hit remény és szeretet! Ének: (Fel nagy örömre…) Mily ragyogó fény árad égen. Betlehem úszik fény-özönben. Égi csodáknak nyílt meg az ég. Ébred a pásztor, mennyei szó, Hálaimát zeng drága való. Szavaló: Elhangzott az ima, Elhangzott az ének.
Elszállt a kis angyal, A gyertyák leégtek. Véget ért, elmúlt már A mi szép ünnepünk. Leszállott az este, Haza kell sietnünk. Mondják velem együtt Kedves, jó vendégek: Adjon a jó Isten Szebb és jobb újévet! Zene: Ó Istenem, ó Istenem… (Alatta gyertyával a kezükben énekelnek a gyerekek, a lángot egymásnak adják át)
Karácsonyi műsor-nagyobbaknak! (A szereplők 1-10-ig vannak jelölve.) I. Hívás Csengettyűs hangok 1. középkori, portugál, ismeretlen szerző: Krisztus születése 1: Jőjjetek, óh hívek diadalmaskodva, jőjjetek, jőjjetek Betlehembe! Megszületett az angyalok királya. 2: Óh jőjjetek, imádjuk. 3: óh, jőjjetek, imádjuk, 4: óh, jőjjetek, imádjuk az Urat! 5: Nyájukat elhagyva a szerény bölcsőhöz hívásra igyekeznek a pásztorok. Mi is ünnepi lépéssel siessünk: 6: óh, jőjjetek, imádjuk az Urat! Tiszta zene, hangulatfestés 2. Mary I.: Karácsony 6: Éjkék a menny, Száz csillag ég. 1: Szerény a bölcső És halk a rét. 5: Az ajtó nyitva, A messzi hegy Ormán bárányS pásztorsereg. II. Csillag 1. Jenkins: Karácsony haikuban (Advent) 6: Csendes, sötét éj – Hirtelen szélre számíts, Új csillag. Csak várj. 2. William, Bernáth: Karácsony
7: Hó nem szitál. Az ég derűs. 8: Csupán az este hűs. 6: Havatlan pusztán mély a csend egy csillag megjelent. 3. Dsida Jenő: Közeleg az emberfia 9: Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia, aki nem tőlem és nem tőled kap életet. Néhány pásztornak, akik sohasem öltek nyulat, nem hordoznak emberölő szerszámot, megjelenik az angyal és megjelenik a csillag és tele lesz dallal a decemberi hegyoldal. (…) Ô megmutatja minden vándornak az útat, minden töprengőnek az igazságot, minden haldoklónak az életet. III. Indulás 1. Fáy Ferenc: Pásztor-ének 10: Bokánkig ér a hó, térdünk fölé a nyomorúság. Hogy induljunk el hozzád, Betlehembe? Bárányainkat farkasok, lányainkat az ordas-ősz hurcolta el. A források befagytak. S asszonyaink tömlő-emlőjéből, esténként, izzó levegőt iszunk. (…) 7: Megzabáltuk a Holdat s még éhesek vagyunk! Gyengék vagyunk és rongyosak vagyunk… (…) 8: Ez a Pill és az abortusz kora, a humanista gyilkosok kora, hol véres jelek milliója szárad az ember bezárt homloka felett. Sokan: Véresek vagyunk és éhesek vagyunk! 6: Talpunk alól elrágtuk már a földet. Bokánkig ér az ég, és csizmánk szárán becsurog az Isten. A zsoltárokat fújjuk még, Uram, de nincs már időnk Betlehembe menni.
Zene 2. Babits Mihály: Csillag után 6: Ülök életunt szobámban, hideg teát kavarok… Körülöttem fájás-félés ködhálója kavarog. Kikelek tikkadt helyemből, kinyitom az ablakot s megpillantok odakint egy igéretes csillagot. Ó ha most mindent itthagynék, mennék a csillag után, mint rég a három királyok betlehemi éjszakán! Gépkocsin, vagy teveháton – olyan mindegy, hogy hogyan! Zene 3. Dsida Jenő: Valami arcot viszek 1: Valami arcot, szentséget viszek elrejtve mélyen. Havas nagy úton bandukolok szembe a lemenő nappal. Ezt a szentséget nem ismeri senki kívülem: Elítélt próféták máglya-lángja perzselte a szívembe hajdan. 4. József Attila: Karácsony 8: Legalább húsz fok hideg van, szelek és emberek énekelnek, a lombok meghaltak, 9: de született egy ember, meleg magvető hitünkről komolyan gondolkodnak a földek, az uccák biztos szerelemmel siető szíveket vezetnek… IV: Úton 1. József Attila: Téli éjszaka 7: Tündöklik, mint a gondolat maga, a téli éjszaka. Ezüst sötétség némasága holdat lakatol a világra. 10: A hideg űrön holló repül át
s a csönd kihűl. Hallod-e, csont, a csöndet? Összekoccannak a molekulák. Milyen vitrinben csillognak ily téli éjszakák? 8: A fagyra tőrt emel az ág s a pusztaság fekete sóhaja lebben - varjucsapat ing-leng a ködben. 2. Weöres Sándor: Rongyszőnyeg I. 112. 2: Nől a dér, álom jár, hó kering az ág közt. Karácsonynak ünnepe lépeget a fák közt. Én is, ládd, én is, ládd, hóban lépegetnék, ha a jeges táj fölött karácsony lehetnék. 4: Tó fölött, ég alatt nagy könyvből dalolnék fehér ingben, mezitláb, ha karácsony volnék. Viasz-szín, kén-sárga mennybolt alatt járnék, körülvenne kék-eres halvány téli árnyék. 3. Dsida Jenő: Tél közepén 5: Csörren a cserfák csupasz ága, Kegyetlen a hideg! Csikorgó tél van, s zordon éjjel, S a világ didereg; 7: Gyémántmezőket lát az ember, Amerre elhalad; A hókristályok ezre csillog, Ropog a láb alatt. 1: Mint oszlop, mely a természetnek Ékíti templomát, Halvány, fehér füst száll magasra A messzeségen át; Felette néma fenségében Az ég hatalmas boltja, S a tájra titkos szürke fényét
A hold világa ontja. V. Tábortűz mellett 1. Dsida Jenő: Minden nap esttel végződik 6: Minden nap esttel végződik. Minden zaj csenddel végződik. Minden valami semmivel végződik és holt betű lesz minden fájdalom. (…) Ilyenkor senkinek sem szabad beszélnie, a koldusok bokrok alá húzzák magukat, a tücsök ciripel. Este lett. S néma verssé lesz egy-egy fájdalom. 2. Radnóti Miklós: Álomi táj 6: Ha az éjszaka korma lecsöppen, Ha lehervad az alkonyi, égi szeszély: fonogatja fölöttem a mélyvizi csöndben csillagkoszorúit az éj. Ha a hold feje vérzik az égen s gyürüző köröket ver a tóban a fény: átkelnek az árnyak a sárga vidéken s felkúsznak a domb peremén. VI. Megérkezvén 1. Weöres Sándor: Rongyszőnyeg I. 21. 10: Te égi gyerek, hogy nyomra lelek s meglátlak a földön végre: sose hittem én, hisz e táj szegény, síkos, becsapós a reménye. (…) 8: Te égi gyerek, te angyali-jó, mért jöttél szökve utánam? Óvd lépteimet, mert sűlyedek, ó, sűlyedek az éjszakában. 2. Dsida Jenő: December 9: Ti már nem hozhattok jóhírt nekem. Ami jó van, magamtól megtaláltam az erdőkben, hol sok-sok este háltam - s keresztelő Jánosként hírdetem. Most járok hóban és halálra váltan, ám ez számomra boldog kínt terem; a hófuvásban gyakran hirtelen csak térdre hullok: Gyermeket találtam! 3. Tótfalusy István: Karácsonyi leoninusok
8-9-10: Barmok romlatag ágyán, Jessze ígéretes ágán Új élet született; boldog a Szűz: anya lett. Barmok romlatag almán, kisfia fekszik a szalmán, Barlang, ágy csupa fény: Isten, a Szűznek ölén. Künn viharok furulyáznak, tépik a pusztai fákat. S lám, elnyugszik a szél benne, az akol küszöbén. 5-6-7: Játszik a gyermek, a karja kicsúszott, nincs betakarva, Mária nézi: nevet – „Fúj az ökör meleget!” Fúj az ökör… s ugye, jó lesz? - fürge tüzet vete József: Lobban a rőzserakás, mind csupa láng, ragyogás. 1-2-4: Csillan a jó bari szőre, vidáman a szürke tetőre Fény fut. Koppan a kő:„Pásztorok, gyertek elő!” Vének s ifju legények, jönnek, az ajkukon ének. Billeget ám a dudás, fújja a kis furulyás! (…) Mindenki: Barmok romlatag ágyán fekszik a második Ádám, Új ág, égi virág, újul a régi világ. 4. Dsida Jenő: Itt van szép karácsony 5: Pásztorjátszók be-bejönnek és kántálva ráköszönnek a családra. Fura nép, de énekük csudaszép. Tiszta öröm tüze átég a szemeken, a harangjáték szól, éjféli üzenet: Kis Jézuska született! Zene 5. Weöres Sándor: Rongyszőnyeg II. 79. 2: Takaród hadd igazítsam, puha párnád kisimítsam, legyen álmod kerek erdő, madaras rét, bokor-ernyő. 6. Weöres Sándor: Nem szándékom 1-9: Nem szándékom, hogy kérjelek a jóra. Perzselő szomjat kelteni a jóra: ezért jöttem. Nem szándékom, hogy hívjalak a jóra. Korgó éhet kelteni a jóra: ezért jöttem. Nem szándékom, hogy kérjelek és hívjalak. 7. Dsida Jenő: Egyszerű dal a kegyelemről 6: Csodákat próbáltam: arannyal, ezüsttel
hivtam a népeket, jöjjenek énhozzám! Mindenki: Hiába, hiába, az arany nem kellett, az ezüst nem kellett, nem jöttek énhozzám. 6: Elmondtam naponta tíz hegyibeszédet, gyönyörü szavakat, igéző szavakat, Mindenki: hiába, hiába: egy fül sem fülelte, egy szív sem szívelte a hegyibeszédet. (…) 8: …S egyszer csak maguktól gyűlnek az emberek, együgyű szavamtól sírásra fakadnak, ránéznem alig kell s a tűz is felszökken, az Ur áll mögöttem. 8. Bella István: Karácsony-esti vers 10: Istennel játszom. Már mióta játszik az Isten velem. Karácsony este van. Ezer év óta. Ülünk egy csendes szegleten valamelyik világ zugában. Játszom Istennel s ő velem. (…) Minthacsak értene, megmozdul Isten. Végtelen hiány. A világűr helyébe a nincsen valami mássá visszaáll. Katonaköpenytejút, s egy szó. Fekete luk a homlokán. Közben az idő zuhog zölden. Karácsony van. Mint valaha. De valami szívemben csörren. Ránézek. És már sehova. Előttem, mögöttem, köröttem Felemelt karral áll a fa.
9. Bartis Ferenc: Karácsonyi regős ének Mindenki: (2) Mennyországban és pokolban, bölcsőben és koporsóban, tar mezőkön, málló szirten, kiapadó szennyes vízben, kóróban és virágvágyban, alvó házak bundájában, rőt-didergő tűzvidéken, szoknyalángú utcaszélen sírhantemlékkopjafákon, fegyvercsőben, bombaszárnyon, templomban és kocsmarévben, adósságban, fizetségben, vérben, borban, könyvben, szóban, fejünkre-szórt atomporban, bennem, benned, mindenkiben, tagadásban és a hitben, múltunkban és jövendőnkben, ahol Krisztus tündöklőben, ott mindenütt Karácsony van mennyországban és pokolban! (3) 7: Krisztus Testvér, halld meg fohászom: komor sorsom legyen karácsony…
10. Ady Endre: Békesség ünnepén 6: Békesség most tinéktek, emberek. Övendezzél, derék világ, Hangozzatok, jámbor legendák, Zsolozsmák, bibliák, imák. Kicsi gyertyák, lobogjatok föl, Bóduljunk tömjénnek szagán!… Szép dolog ez!… Így kell csinálni Minden karácsony-éjszakán… Hejh, szép az istenes legenda, A csillag, a jászol, az élet, Ki lehetne még vele húzni Talán még néhány ezer évet… VII. Ima Zene – végig a szöveg alatt Refrént mindig közösen! 1. Keresztes Szent János: Könyörögj érettünk 9: Tudom, hogy forrás fakad titkosan Bár éjszaka van Ez örök forrás rejtőzik szemünktől Barlangnak sűrű mélységéből tör föl Bár éjszaka van 6: Nem tudni hol, mert eredete nincsen Ám ami van, ered belőle minden Bár éjszaka van 7: És szépségéhez nincs hasonló semmi Az ég és föld szokott belőle inni Bár éjszaka van Tudom, hogy nincsen medre, hol szaladna És nem tud senki átlábalni rajta Bár éjszaka van 1: Hogy tisztaságát semmi nem zavarja Hogy minden fény a fényét tőle kapja Bár éjszaka van Tudom, belőle óriás erek folynak Eget és poklot, embert záporoznak Bár éjszaka van 5: Tudom, az ér, mi sodrából kiválik Mindenható, akárcsak ő, e másik Bár éjszaka van Mi kettőjükből tör egyetlen egybe Nincsen, ki nála fontosabb lehetne Bár éjszaka van 10:
Az örök forrás titkos útját járva Élő kenyérben életünk kínálja Bár éjszaka van Ím e sötétben látja a teremtmény Hogy oltsa szomját vizét fölkeresvén Bár éjszaka van 8: Azt az eleven forrást, mire vágyom Az élet kenyerében megtalálom Bár éjszaka van Közös ima a közönséggel 2. Weston, Joanna M. Add hogy ezúttal az istálló nyíljon meg bennem. Add, hogy ezúttal a fény szülessen meg bennem. VIII. Jókívánság 1. Ismeretlen szerző: Karácsonyi jókívánság 4: Az ünnep örömét kívánom Minden jót tenéked Az ünnep nyugalmát kívánom Zárd békén az évet 2: Az ünnep reményét kívánom Az vidítsa lelked Hívő szívet, hogy új napod Boldogan köszöntsed. A műsorban szerepel:: Ady Endre, Babits Mihály, Bartis Ferenc, Bella István, Dsida Jenő, Fáy Ferenc, Jenkins, Joanna Weston, József Attila, Keresztes Szent János, Tótfalusy István, Weöres Sándor, és ismeretlen szerzők műveiből részlet
Műsor- óvodásoknak „Ég a gyertya ég, el ne aludjék, Szíveinkből a szeretet ki ne aludjék” 1. Zenére bevonulás: Largo (Georg Friedrich Händel) Bevonulnak a gyerekek, kivétel a 4 gyertyagyújtó angyal. Mindenki elfoglalja a helyét. 2. Vers: Weöres Sándor: Nől a dér, álom jár Mindenki mondja. 3. Zene: Vivaldi: A tél (Négy évszak Op.8.) A zenére fokozatosan bejön a 4 gyertyagyújtó angyal és egy-egy versszakkal beteszik a betlehemi templomba a gyertyákat és letérdepelnek. 1. gyertyagyújtó: Ég a gyertya ég, el ne aludjék szíveinkből a szeretet ki ne aludjék! 2. gyertyagyújtó: Ég a gyertya ég fusson a sötét szívünkből a szomorúság is kitakarodjék 3. gyertyagyújtó: Ég a gyertya ég Nő a fényesség Sötét földhöz a fényesség Egyre közelébb. 4. gyertyagyújtó: Ég a gyertya ég az adventi négy azt lobogják, azt hirdetik Jézus üdvözlény! Három angyal kilép a sorból és mondja: „Nyílj meg szívem, fogadd be őt, az áldott égi csecsemőt ki a világ üdvével jött Borulj le jászola előtt!” A vers végére minden gyermek letérdel, a zene közben elhalkul. 4. Vers: Letérdelve mondja mindenki. Harangok szóljatok, szóljatok csengők tudja meg a világ: Karácsony eljött! Zengjétek angyalok, zengjétek boldogan
Tudja meg a világ: Karácsony napja van! 5. Gitár: Sebestény Márta: Betlehem Az óvónő gitárjátékával kíséri a dalt, együttesen énekelve két kört alakít ki 10 angyal, amely közepére bevonják a gyerekek Máriát és Józsefet. A többiek is fel állnak. A dal végén megáll a kör, elengedik egymás kezét, és kör alakzatban a hallgatóság felé fordulnak. Vers: Miklya Zsolt: Tízparancs Egyenként szólaltatják meg a versszakokat, amely után fokozatosan, mind a tíz angyal leguggol. A vers befejezése után Mária és József együtt, egymás felé fordulva mondja: „Amit magadnak szeretnél, tedd meg mással, úgy szeressél” 6. Ének gitárral kísérve: Sebestyén Márta: Esik eső (Kormorán) Mária és József énekel gitárkísérettel, a dal refrénjére körben forognak, majd a dal végén a 10 angyal a helyére vonul. 7. Vers, szöveg: József: „Célhoz értünk Mária! Ez az a hely, amiről Betlehem lakói beszéltek! De itt nem maradhatunk! Se meleg, se víz s az élelmünk is fogytán van!” Mária: „Nekem már nincs erőm továbbmenni. A fiam bármelyik órában megszülethet Maradjunk itt József! Isten majd csak gondoskodik rólunk valahogy!” Vers: Miklya Zsolt: Ott c. verse Mindenki mondja. „Isten ott van mindenütt, De nincs ott a kezedben, Isten ott van mindenütt, De nincs ott a szemedben. Simítását mégis érzed, Pillantását még is őrzöd, Hordozod a szívedben.” 8. Ének gitárral kísérve: „Menyből az angyal” Mindenki énekli mialatt a pásztorok kijönnek és lefekszenek a földre, alvást színlelve, illetve Mária és József a helyükre mennek. 9. Szöveg, ének: Három ébredező angyal párbeszéde, akik kilépnek az alvó pásztorokhoz és költögetve őket mondják feléjük fordulva Három angyal együtt: „Ébredjetek pásztorok! Éber, tiszta álmotok valóra vált az éjjel, ezt hirdeti egy fényjel!” Tovább költögetik énekkel, amit mindenki énekel:
„Pásztorok, pásztorok de elaludtatok, keljetek fel immár angyalok szavára.” 1. pásztor: „Ki az?” 2. pásztor: „Mi az?” 4. pásztor: „Mit zavartok?” Minden pásztor felébredve együtt: „Uram ne hagyj, szent Angyalok!” Ébresztő Angyalok együtt: „Jó pásztorok ne féljetek nagy örömöt mondok nektek Akit oly régen vártatok Az Úr Jézus földre szállott.” 1. ébresztő angyal. „Találtok egy gyermeket, aki bepólyálva fekszik” 2. ébresztő angyal: „Nem selyemben, nem bársonyban, csak egy szalmás jászolban.” 3. ébresztő angyal: „Ő az ég és Föld király, siessetek mind hozzája!” Zengjük a dalt minden gyermek: „Hozsánna, hozsánna, Megszületett az élet királya!” 10. Ének: Micsoda mi az… (Kaláka részlet) A pásztorok éneklik, majd gitár zene, amely alatt felsorakozunk Mária, s a jászol előtt. A pásztorok együtt: „Adjon Isten szép jó estét, köszöntjük a kisdedecskét!” 1. pásztor: „Itt született a megváltó” József: „Gyertek beljebb! Igen itt született!” Ének és gitárzene, mindenki énekli: „Üdvözlégy kis Jézuska….” Pásztorok együtt: „Eljöttünk hozzád egyszerű pásztorok, hogy kiöntsük eléd szívünk szeretetét.” 1. pásztor: Épp vigyáztunk a nyájunkra, angyal jelent meg számunkra. Azt mondta, megszülettél, hogy minden embert szeressél.” 2. pásztor: „Jaj én úgy örülök néked,
két szememből a víz pereg! Fogadd-e takarót, melegedj alatta!” 3. pásztor: „Finom és jóízű sajtot hoztam néked, gondoltam, ezzel szerzek örömet!” 4. pásztor: „Szorgalmas méhecske gyűjtötte a mézet, édes kis Jézuskám ezt hoztam néked!” Az ajándék átadása után fokozatosan letérdelnek a pásztorok a jászol köré. Mária: Kedves hű pásztorok! Szívetek jósága megindított!” József: „Köszönjük! Pihenjetek meg nálunk!” 1-2 pásztor: „Nézzétek, ismét érkezik valaki!” Mária kémlelve az ajtót: „Hárman jönnek, s mind ebbe az irányba! Gazdagnak látszanak! Fiamhoz jönnének ők is?” 11. Ének gitárzene: „Magam se vagyok gyerek…” Ez alatt a három király elindul szép lassan Mária felé, s a jászol másik szabad oldalán felállnak sorban. József: „Kik vagytok és mit kerestek itt?” A három király együtt: „Messze napkeletről jöttünk, fényes csillagot követtünk. Fényes csillag azt mondta: Megszülettél kis Jézuska.” Gáspár: „Gáspár király az én nevem messze földről útra keltem. Kicsi Jézus, hogyha szabad Adok néked szín aranyat.” Odaadja Máriának az ajándékot és letérdel. Menyhért: „Menyhért király az én becsületes nevem Jézust köszönteni én is ide jöttem. Én tömjént hoztam.” Odaadja Máriának az ajándékot és letérdel. Boldizsár: „Engem hívnak Boldizsárnak, a szerecsenek királyának. Mirhát hoztam neked.” Odaadja Máriának az ajándékot és letérdel. József: „Köszönjük! Vigyétek hírül az egész világnak: megszületett a megváltó! 12. Vers és ének:
Mária verse: „Szememen a könny a fátyol kicsi fiam biztos fázol. Nincsen bölcsőd, csak egy jászol, Szememen a könny a fátyol.” Mária énekli az 1-2. versszakot gitárkísérettel: „Repül szellő…” A 3. versszaktól mindenki bekapcsolódik az énekbe: „Kicsi karod ha kitárod…” 13. Vers: Miklya Zsolt: Dúdoló Mindenki mondja, majd dúdolgatni halkan. „Simogatni szépen ringatózni ölben nyújtózkodni szélben kuporogni hóban melegedni télben elterülni földön Isten tenyerében.” 14. Ének gitárral: Ghymes: Ifjú szívekben élek… (Részlet: Csícsíja baba… Rfr.: Falu végén…) Mindenki énekel és a végén meghajlás. 15. Zene: Kormorán: Ave Maria (CD zenei lejátszó) Lehalkuló résznél jókívánságok a gyertyagyújtó angyaloktól, akik gyertyát fognak a kezükben, felállnak középre egy sorban. 1. angyal: „Ha van szívedben nyugalom és béke, átjárja majd lelkedet a szeretet fénye.” Odamegy az egyik óvodai csoport óvó nénijéhez, és átadja a gyertyát. 2. angyal: „Kinek belső ragyogása van egyedül sem boldogtalan” Átadja a gyertyát a következő felnőttnek. 3. angyal: „Szeretni jöttünk a világra, magunk és mások boldogságára.” Átadja a gyertyát. 4. angyal: „Karácsonyi angyalszárnyon, lelkedre béke, öröm szálljon.” Átadja a gyertyát. Minden gyermek: „Az új esztendőt töltse be
a termékeny béke, a lélek nyugalma, a szeretet melegsége.” Végül búcsúzik a zene a CD-ről. Jingle Bells-Weltitors singen die schönsten Weihnacht slider A karácsonyfát körül állva, meggyújtjuk a csillagszórókat, gyertyákat, közösen énekelünk.
Karácsonyi gyertyák Elmondhatja 7 gyermek, égő gyertyával a kezében 1. Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek! Hirdessétek, hogy vége van nyomorúságának. 2. Mert íme sötétség borítja a földet és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik. 3. Ne féljetek, mert hirdetek nektek nagy örömet! 4. A nép, amely sötétségben járt, lát nagy világosságot, és akik lakoznak a halál árnyékának völgyében, fény ragyog fel fölöttük. 5. Örülj nagyon Sionnak leánya! Örvendezz Jeruzsálem leánya! Ímé jön néked a te királyod, igaz és szabadító Ő. 6. Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az Ő vállán lesz… És hívják nevét csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének. Uralma növekedésének nem lesz vége. A seregek Urának buzgó szeretete műveli ezt. 7. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ének: Jöjjetek Krisztust dicsérni (328. dicséret) 2. Baja Mihály: Karácsony hívogatása Jöjj el szép karácsony Oszlasd el a gyászunk. Szomorúságunkban jobb napot is lássunk. Régóta lecsüngő Bánatos fejünket Emeld fel, töröld meg Könnyező szívünket. Hadd lássuk a jászolt Az Isten Fiával, S boruljunk elébe Szent álmélkodással… Üdvösségünk vára, Hitünk napvilága,
Tündöklő fényekkel Ragyogj a világra. Az Ég üzenetét Szívünkbe fogadjuk S az egész világnak Íme tudtul adjuk: Dicsőség a mennynek, Békesség a földnek, Nyújtsanak ma jobbot Kik egymásra törnek. Harc, háború szűnjék, Vérpatak megálljon, Nemzetek szívébe Jóakarat szálljon: Szeretet szent lángja Egekig lobogjon… Az az áldott Kisded Oh, hadd mosolyogjon.
3. Füle Lajos: Karácsony A karácsony a legnagyobb csoda, Az Isten el nem múló mosolya.
4. Ady Endre: Karácsony Harang csendül, Ének zendül,
Messze zsong a hálaének, Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek. Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumba A Messiás Boldogságot szokott hozni. A templomba Hosszú sorba Indulnak el ifjak, vének, Az én kedves kis falumban Hálát adnak A magasság Istenének. Mintha itt lenn A nagy Isten Szent kegyelme súgna, szállna, Az én kedves, kis falumban Minden szívben Csak szeretet lakik máma. Bántja lelkem a nagy város Durva zaja, De jó volna ünnepelni Oda haza. De jó volna tiszta szívből - Úgy mint régen Fohászkodni, De jó volna megnyugodni. De jó volna mindent, mindent, Elfeledni, De jó volna játszadozó Gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek szívvel A világgal Kibékülni, Szeretetben üdvözülni. Ha ez a szép rege Igaz hitté válna Óh de nagy boldogság Szállna a világra. Ez a gyarló ember Ember lenne újra,
Talizmánja lenne A szomorú útra. Golgotha nem volna Ez a földi élet, Egy erő hatná át A nagy mindenséget, Nem volna más vallás, Nem volna csak ennyi: Imádni az Istent És egymást szeretni... Karácsonyi rege, Ha valóra válna, Igazi boldogság Szállna a világra...
5. Karácsonyi kérdések Vándor: Milyen nagy, új öröm kelt boldog éneket? Miért ujjong háladal? Mondjátok, gyermekek? Gyermekek: Ma jött a Földre le, kik Isten rég ígért! Te jó hír, drága hír, szállj vígan szerteszét! Vándor: Mondjátok pásztorok, mi történt veletek, Otthagyva nyájatok, hogy elsiettetek? Pásztorok: Más Bárányt ad nekünk az Úr ez éjjelen. Mindnyájan elmegyünk; vár minket Betlehem. Vándor: Boldog kis Betlehem, ugye megmondanád, Hol, merre lelhetem az Isten Bárányát? Betlehem: E Bárány egykor majd vért hullat éretted. Most jászol várta Őt, nem talált más helyet. Vándor: Siralom völgyében, Betlehem mezején hol jártok angyalok? Nincsen itt égi fény! Angyalok: Siralom véget ér! Zendüljön énekszó! Ne félj, ne félj, ne félj! Eljött a Megváltó!
Vándor: Hát ilyen nagy csodát művel az Úr velünk? Elküldte Szent Fiát! Felvirrad reggelünk! Mind: Ma jött a Földre le, kit Isten ígért. Te jó hír, drága hír, szállj vígan szerteszét! Ének: Jer mindnyájan örüljünk (318. dicséret) (Akár a gyermekek egyedül, akár közösen a gyülekezettel.)
6. Pálfalvi Nándor: Karácsony Karácsony ünnepén Az a kívánságom, Legyen boldog mindenki Ezen a világon. Itt is, ott is mindenütt Legyen olyan béke, Mint amilyen bent lakik Az emberek szívébe.
7. Fésüs Éva: Álmodik a fenyőfácska Álmodik a fenyőfácska odakinn az erdőn. Ragyogó lesz a ruhája, ha az ünnep eljön. Csillag röppen a hegyre, gyertya lángja lobban, dallal várják és örömmel boldog otthonokban. Legszebb álma mégis az, hogy mindenki szívébe, költözzék be szent karácsony ünnepén a béke. 8. Túrmezei Erzsébet: Karácsonyi kívánság
Ha én betlehemi pásztorgyerek lennék, karácsony estéjén a jászolhoz mennék.
Ha volna egy szelíd szép, fehér báránykám, azt is odavinném, azt is odaszánnám.
Gyorsan letérdelnék… Milyen jó is volna! Angyalok éneke gyönyörűen szólna.
Talán egy kis angyal kezemen is fogna… Megtartó Úr Jézus rám is mosolyogna.
De én nem lehetek… mért is nem lehetek betlehemi nyájat őrző pásztorgyerek!
Magyar földön járok… el is múlt az régen, hogy az a csillag ragyogott az égen.
Van most csillag elég, de úgy egy se ragyog. Nem énekelnek már mennyei angyalok.
Úr Jézus elébe Elmegyek én mégis, száz nap és száz éjjel, Ha mindig mennék is.
Száz nap és száz éjjel, még nem is kell járnom: Odarepít engem, az én imádságom.
Mért megyek elébe? megköszönni szépen, a sötét világra, hogy leszállott értem.
Megmondani neki: életem, halálom: már én csak ezentúl mindig őt szolgálom.
Megsimogat, tudom, Szerető szemével, Megtelik a szívem, Szíve melegével.
Megtartó Úr Jézus édes mosolyával: karácsonyestének nagy boldogságával.
Ének: Karácsony, karácsony…
9. Ady Endre: Kis karácsonyi ének Tegnap harangoztak, Holnap harangoznak, Holnapután az angyalok Gyémánt-havat hoznak. Szeretném az Istent Nagyosan dicsérni, De én még kisfiu vagyok, Csak most kezdek élni. Isten-dicséretre Mégiscsak kiállok, De boldogok a pásztorok S a három királyok.
Én is mennék, mennék, Énekelni mennék, Nagyok között kis Jézusért Minden szépet tennék. Új csizmám a sárban Százszor bepiszkolnám, Csak az Úrnak szerelmemet Szépen igazolnám. 10. Túrmezei Erzsébet: Miért? Kenyérnek jöttél éhező világba, Világosságnak sötét éjszakába, Fényes hajnalnak, örök ragyogásnak, Vak zűrzavarba bizonyos tanácsnak. Jöttél útnak, igazságnak, életnek… S kicsiny gyermekként jászolba fektettek, Jézus, Jézus! Miért sínylődnénk hát éhezve szegényen? Miért tévelyegnénk világtalan éjben, tanácstalanul és halálra vártan és úttalanul a hazug világban, amikor Benned mindent megnyerhetünk. Kis jászolod elé odatérdelhetünk, Jézus, Jézus!
11. Vályi Nagy Géza: Jézus Nem volt a bölcsője Aranyból, gyémántból. Egyszerű emberek
Rótták össze fából – És szent lett a jászol.
Nem álltak körülte Rangos urak, dámák – Jámbor öreg barmok Nyaldosták a lábát Örömén a percnek.
Amikor meglátták, Nem volt pompa, tor, fény, Csengő ezüst serleg – Kis pásztor fiúcskák Zsoltárt énekeltek.
Nem volt gyönge testén Drága selyem, pólya, Egy imás, szűz asszony, Takargatta gyolcsba S dajkálta, ápolta.
Ékes bíborpalást Nem borult reája. S Ő lett a világnak Örök Igazsága,
Királyok Királya!
Ének: Kirje, kirje kis dedecske…
12. Füle Lajos: Csak három ember
Csak három ember kereste Jézust Valaha régen, mikor fényes hajnali Csillag kigyúlt az égen. Napkelet három szomjazó szívű Fia kereste, S meglelte szalmán, jászolba fekve Karácsonyeste. Nem volt Heródes dús udvarában -
milyen csodás ez –
pedig régóta tudták felőle, hogy nagy Király lesz. Azt is tudták, hogy Ő lesz a Főpap, Igazi váltság. Salamon híres, szép templomában mégsem találták. Csak a csillag hullatta fényét az éjszakából, oda hol testté lett az Ige, s bölcső a jászol. Isten Fiának, akik keresték,
Szomjazó lelkek, rá is találtak.
Keresztfa lett a hajdani bölcső azóta régen, az Ige testté lett fenn a fán, hogy szívünkig érjen. Hogy a világot ölelje át a szívünkön által…
Vigyük a hírt, az örömöt szét a három királlyal!
13. Gyurkovics Tibor: Karácsony Egy bizonyos idő után akárhány karácsonyfát láthatsz, mindig csak egyet látsz s a többi látszat.
A többi öröm másé, idegen, vagy elrabolt öröm, Jézus Krisztus hozzánk csak egyszer jön.
Csak egyszer száll le az angyal kitárt fehér szárnnyal és hozza le a békességet, egyszer jön le Boldizsár a mirrhával.
És többé nincs békességünk, nincs Máriánk, se szalmánk, de erre az egy éjre mindig emlékszünk.
És ott is gondolnak ránk.
14. Bódás János: Nem akadt hely Nép a nép hátán nyüzsgött Betlehemben, s hogy jött, akit évezrek óta vártak, - mily szégyen ez! – a vaksággal vert ember nem adott helyet az Isten Fiának!
Ím legelőször barmok szeme tágul ámulattal az égi jövevényre s egy vén istálló korhadt jászolábul tündöklik a szeretet tiszta fénye.
Nem volt hely! S ma sincs. Szívünk tele van, Száz indulat zsibongó népe lakja, S Krisztus bolyong, az Isten hontalan… Feléd vezet ma szent karácsony napja, Szennyes szívem szállásnak felajánlom, Foglald el Jézus, légy uram, királyom!
15. Füle Lajos: Karácsonyi üzenet Üzenem mindenkinek, hogy a csillag fényéből semmi sem kopott, értelme lett csak megszokott. Üzenem mindenkinek, hogy a Gyermek ma is a testté lett csoda, Isten jósága, mosolya. Üzenem mindenkinek, hogy a pásztor, király egyformán kedves ott, s előtte boldog lesz legott. Üzenem mindenkinek, hogy a bölcsek serege most is útra kel, elég nekik az égi jel. Üzenem mindenkinek, hogy a szívem ma is repesve fut felé, Ma is azé a Gyermeké!
Ének: Újra itt a szép karácsony…
16. Siklós József: Ki ünnepel igazán Ki ünnepel igazán karácsonyt? Kinek szép karácsonyfája van, És sok ajándékát számbavéve Önfeledten játszik boldogan? Az ünnepel igazán karácsonyt, Ki nemcsak kapni – adni is szeret, Haragosa, ellensége felé
Készséggel nyújt békülő kezet. Boldog, ha másnak örömet okoz, És ünnep múltán is szeret, örül! Így ünnepel igazán karácsonyt, Kit Betlehemnek fénye vesz körül.
17. Szabolcska Mihály: Karácsonyest Ezen az estén: Egy nagy sejtelmes, boldog pusztaság Lesz a mi házunk; Hol egy csodás szó zendültére Mi élő hittel vigyázunk.
Ezen az estén: Felettünk a mosolygó csillagok Szebben ragyognak… S a szíveink egy titkos ihletés Árján összébb dobognak!
Ezen az estén: Mennyei fénylő angyal-seregek Járnak minálunk, És édes szénaillat lengi be A szívünk és a házunk…
Ezen az estén: Mi is megbocsátunk annak is, Ki minket átkoz… S mi is közelebb esünk valahogy Az Ég bocsánatához!
Ezen az estén: A mennyországnak édes melegén Hirdeti minden… -
Ezen az estén száll hozzánk alá
a szeretet: az Isten!
Ezen az estén: Mintha az ős ember-testvériség Nem lenne álom… -
Hozsánna, néked, édes ünnepünk,
Óh, áldott, szent karácsony!
18. Túrmezei Erzsébet: Krisztusra várunk Nem tudjuk, mi jön: titok a holnap. Némák a titkok. Nem válaszolnak. Rejtő ködükbe szemünk nem láthat… De elültetjük kis almafánkat, Bízva, hogy kihajt, gyümölcsöt terem.
Titok a jövő. Sürget a jelen.
Nem tudjuk, mi jön: titok a holnap. Némák a titkok. Nem válaszolnak. De a ma int, hogy híven szolgáljunk, Mert tudjuk, Ki jön: Krisztusra várunk. Ha hirtelen jön, ha észrevétlen, Munkában leljen, ne resten, tétlen! Testvérek terhét vállalja vállunk! Mert tudjuk, ki jön: Krisztusra várunk. Ének: Krisztus Urunknak áldott születésén… (315. dicséret) (Vagy csak a gyermekek, vagy közösen a gyülekezettel.)
19. Túrmezei Erzsébet: Betlehemi kenyércsoda Letekintett az éhező világra Ő, aki minket öröktől szeret, S a betlehemi jászol szalmájára Odatette ínségünket szánva, Irgalmasan – a Kenyeret. Azóta évszázadok telnek, S az a Kenyér ezernek meg ezernek, Éhezők millióinak elég… Neked, nekem! Mindenkinek, aki a pásztorok nyomában eltalál oda,
Ahogyan ők azon a csendes éjen… Hogy insége örökre végetérjen, S másokat is boldogan hivogasson Osztozni az égi Kenyéren. Betlehemi kenyércsoda!
20. Reményik Sándor: János evangélium Összehajolnak Máté, Márk, Lukács, És összedugják tündöklő fejük Bölcső körül, mint a háromkirályok, Rájok a Gyermek glóriája süt. A gyermeké, ki rejtelmesen bár S természetfölöttire fogantatott: De fogantatott mégis, született S emberi lényként, tehetetlenül, Babusgatásra várón ott piheg. A gyermek, a nő örök anya-álma, Szív-alatti sötétből kicsírázott Rongyba, pólyába s egy istálló-lámpa Sugárkörébe. Bús állati pára Lebeg körötte: a föld gőz-köre. A dicsfény e bús köddel küszködik. Angyal-ének, csillagfény, pásztorok S induló végtelen karácsonyok, Vad világban végtelen örömök Lobognak, zengnek -- mégis köd a köd. S mindez olyan nyomorún emberi S még az angyalok Jóakarata, Még az is emberi és mostoha. De János messze áll és egyedül. Nem tud gyermekről és nem tud anyáról, Nem születésről, nem fogantatásról, Csillag, csecsemő, angyalok kara, Jászol, jászol-szag, - József, Mária, Rongy és pólya, királyok, pásztorok, Induló végtelen karácsonyok: Nem érdeklik - vagy mint rostán a szem Kihull az ő külön történetéből, Kihull mindez, és mindez idegen, Apró, földízű, emberi dolog. Nagyobb, nagyobb, ó nagyobb a Titok!
János, evangelista, negyedik Külön áll, világvégén valahol, Vagy világ-kezdetén, vad szikla-völgyben S a fénytelen őrvény fölé hajol. És megfeszül a lénye, mint az íj, Feszül némán a mélységek fölé, Míg lényéből a szikla-szó kipattan S körülrobajlik a zord katlanokban Visszhangosan, eget-földet-verőn, Hogy megrendül a Mindenség szíve: Kezdetben vala az ige. S az Ige testté lőn.
21. Bódás János: A karácsonyi Jézushoz Jézus, te is születtél, Milyen fiú lehettél? Verekedni szerettél? Hát mosdani?... Vagy jobb voltál Minden földi gyereknél?
Hát zöld egrest ettél-e Egészséged vesztére? Fáról sokszor estél-e? Kék foltokkal rakva hányszor Értél haza estére?
Panasz is volt néha rád? Ne szomorítson a vád: Ha elszakadt a ruhád, Vagy valamit összetörtél,
Kiporolt-e jó anyád?
Ó, te égi, tiszta fény, Követni mernélek én, Szakadékok peremén, Ha tudnám: te is így kezdted, Gyermekként, akárcsak én.
22. Puszta Sándor: Bennünk fénylő csillag sírásra görbült a szánk mikor a legszebben akartunk énekelni
gyáva lett bennünk az öröm ahogy boldogok akartunk lenni
induljunk szívünk dzsungelében az embert megkeresni
a jóságot még ma el kéne kezdeni
óh bennünk fénylő csillag merj már megszületni
23. Ügördi Ferenc: Betlehemi pásztorok éneke Nála voltunk, Tőle jövünk S a szemünk káprázik, Hisz azt láttuk, akit ember Nem látott idáig.
Istállóban, a jászolban Mosolygott a Gyermek, Kiben Atyánk szeretete Oly szépen jelent meg.
Templommá lett az istálló, S buzgón térdre hulltunk, A Kisdedben úgy imádtuk Kegyelmes jó Urunk.
Neki adtuk a szívünket S nem adtuk hiába, Mert Benne a megértés jött Testben e világra.
Dicsőség a magasságos Mennyekben Istennek Ki Fiában adta nekünk Az örök kegyelmet!
Betlehemi fényes csillag, Ragyogj be az éjünk, Hogy Jézussal a szívünkben mindörökké éljünk!
24. A négy gyertya (Eljátszása két módon lehetséges. Vagy egy gyermek meséli az egész történetet, s a többiek pantomimmal szemléltetik a történteket – vagy minden szereplő a saját szövegét is elmondja a cselekvése mellé.)
Mesélő: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek. Azt mondta az első : 1. gyertya: - ÉN VAGYOK A BÉKE! De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni… Mesélő: Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra. A második azt mondta: 2. gyertya: -
ÉN VAGYOK A HIT!
Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem… Mesélő: A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot. Szomorúan így szólt a harmadik gyertya: 3. gyertya: - ÉN A SZERETET VAGYOK! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám…
Mesélő: Ezzel ki is aludt. Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott: Gyermek: -
De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké…!
Mesélő: Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt. Ekkor megszólalt a negyedik gyertya: 4. gyertya -
Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.
ÉN VAGYOK A REMÉNY! Mesélő: A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit.
Együtt: Add, Urunk, hogy soha ki ne aludjon bennünk a remény…! Hadd legyünk eszköz a kezedben, amely segít megőrizni gyermekeink szívében a hit, remény, szeretet és béke lángját!!! Ámen Közös ének Mennyből az angyal…
Csend van a földön Bevezetés
Csend van a földön! Halkan vár a világ, A tűz is aprót pattan, Kis szikrát vet aztán.
De lángja felfénylik, És éjszaka sötétjén, Újra áthatol A meg nem szűnő remény.
Mert remél a nép Az elnyomás alatt, Hogy jön majd a Megváltó, Ki leveszi láncukat.
Az emberek suttognak, Várják a jelet – Emmánuel – mondják, Velünk az Isten.
Mert Isten üzent, S így szól az ígéret,
I. szin
Királyt küldök majd, Megváltót néktek!
Egy szeplőtelen asszony, Ki férfit még nem ismert, Fiút szül néktek, Hogy megmentse lelketek!
- De merre, hol keressük? Kérdezik a népek! Mert tudják – érzik, Az idő elközelgett.
Hallgatják a földet, Fürkészik az eget, Hogy eljöjj, hogy itt légy Ó áldott Úrjövet!
Názáreti kis szoba, Ó te szerény hajlék, Te vagy méltó arra, Hogy az ígéret valóra váljék!
Mária pihen ott, József jegyese,
Ki tisztán született, Ő az Úr kegyeltje.
És szellő lebben – Egy tollpihe száll, Angyalszárnyak szele Hűs szellőt csinál.
Gábriel: Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!
Mária: Felriadtam tőled, Te mi végre jöttél? Ki küldött téged, Hogy álmomból felköltöttél?
Gábriel: Ne félj Mária! Kegyelmet találtál Istennél! Méhedben fogansz, és fiút szülsz. Jézusnak fogod hívni! Nagy lesz Ő, a Magasságbelinek fia! Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját! Uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége!
Mária: Hogyan történik mindez, hiszen férfit nem ismerek?
Gábriel: A szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje borít el. Ezért a születendő szent az Isten fia lesz!
Mária: Az Úrnak szolgálóleánya vagyok: Történjék szavaid szerint.
Mesélő: És az örömmel Együtt ébred a nap, Mely a szűz Méhéből fakad.
Reggel sietve fut Jegyeséhez Mária, Az örömhírt neki is Meg kell tudnia!
Mária: Ó József, József, Én édes jegyesem, Az éjszaka sötétjén Nagy öröm ért engem.
Az Úr angyala Jött köszöntésemre,
Hogy istennek fiát Fogadjam méhembe.
Isteni gyermek lesz, Ki nekünk fog születni, Kérlek, segítsd Őt Épségben felnevelni.
József: Ó Mária kedves, Ez hogy lehetséges? Ha férfit nem ismersz, Hogy higgyek én neked?
Mesélő: Szomorúan megy le a nap, S mintha szégyellné magát, A hegyek mögé rejti , Színarany korongját!
Éjszaka csendjében, Ismét követ jön, Az Isten hírnöke Józsefnek köszön:
Gábriel: József, Dávid fia ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, hiszen a Szent- lélektől van áldott állapotban! Fiút fog szülni, akit te Jézusnak nevezel, mert ő szabadítja meg népét bűneitől!
Mesélő: És az első sugarak A nap mosolyában, Együtt találják a párt Nagy boldogságban!
II. szín:
Augustus császár: Én, Augustus császár, A világ ura, Parancsot adok, Mindenki számára!
Hogy tudjam Alattvalóim számát, Elrendelem népem Megszámlálását!
Minden férfi térjen, Szülőhelyére vissza, Ott feliratkozzék,
Így vegyék őt számba!
József: Betlehem, Betlehem, De messze vagy nekünk, Várandós asszonnyal Hozzád hogyan érünk?
Szamárháton ülve, Tán könnyebb lesz néked, Ó Mária édes, Csak baj ne érjen téged!
Mária: Ne félj József, Az Úr velünk van, Majd Ő megsegít, Ha valami baj van.
De induljunk gyorsan, Hogy hamar visszaérjünk, A gyermek érkeztére Biztos itthon legyünk!
Mesélő:
Elindulnak hát, A hosszú nehéz Útra, Hogy időben érjenek Betlehem városba.
Sok száz kilométer Mit meg kell tenniük, Otthoni kenyér Minden nap ebédjük.
Fáradtan elcsigázva , De végül odaérnek, A túlzsúfolt városban Szállást keresének.
Mária: Jó uram József! Érzem az idő közel, Haza már nem érünk, Legyen hát egy fekhely!
József: Ó Mária édes,
Keresünk egy szállást! Kopogok e háznál, Kérve bebocsátást.
I. gazda:
Mért kopogtok itt, Helyem már nincsen! Minden szoba foglalt, Tűnjetek de menten!
József: Jó ember kérem, Szállást adjon nekünk! Fáradtak vagyunk, Messziről jövünk.
II. gazda:
Segítenék szívből, De minden ágyam elkelt. Talán majd holnap, Ha néhányuk elment.
József:
Nézze jó uram Szegény feleségem! Hamarosan megszül. Az Istenre kérem!
III: gazda:
Szállásom nekem sincs, De tanácsot adhatok: Van ott egy istálló, Ott tán megszállhattok.
Mesélő: Csak állatok fogadják Az istállóban őket, Nincs itt puha fekhely, Az ágyuk a szalma lett.
Mesélő: Elcsendesül minden, Alszik már a város. Csak az istállóból látni, Apró mécses lángot.
De csitt – Gyereksírás hallik! Az éjszaka sötétjén Kisgyermek születik.
III. szin
I. pásztor: Este van már, hé! Karámban az állat. Tegyük el holnapra, A mai szakállat.
II. Pásztor: Jól beszélsz pajtás, Igyál még egy kortyot! Nézd az öreget itt, Mellettünk már hortyog.
III. pásztor: Jól hallottam fiam, Hozzám szólottál? Tömlődből biztos, Nekem is osztottál!
II. pásztor: Igyék egy kortyot, Szívből adom papa. De torkának az éjjel, Ne legyen sok hangja!
Mert azt hiszem farkas jő, Mindig felriadok. De aztán kiderül, Hogy csak maga hortyog!
I. Pásztor: Aludjunk pásztorok, Mindjárt hajnalodik. Pihenjünk csendesen, Míg kakasszó nem hallik!
Mesélő: Lepihennek hát A jó pásztorok mind, Csillagpaplant rájuk, Az éjszaka terít.
Az éji pusztában Szellő suhan át,
Ölében repítve, Az Úrnak angyalát.
Felriadnak ők A nagy fényességre, Beragyogja őket Az Isten dicsősége.
Angyalok: Dicsőség a magasságban Istennek
Gábriel: Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek: Ma született az Üdvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr. Ez a jele: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.
I. pásztor: Menjünk hát barátim, Gyorsan Betlehembe Az Isteni kisdednek Felköszöntésére.
Vigyünk néki mindjárt Kedves ajándékot, Én egy bárányt, Te meleg takarót.
II. pásztor: Áldott légy királyunk, Te Isteni gyermek, Ki e sötét éjben , Értünk született.:
Fogadd tőlünk szerény Ajándékunkat, Ne feledd el soha, A jó pásztorokat.
III. pásztor: Hisz pásztor leszel te is, S népek a juhaid, Vezesd el őket, Szent Atyád színéig.
De most már csitt! Köszönjünk emberek, Az édesanya fáradt, József is szendereg.
Mária: Köszönjük pásztorok, Kedves köszöntéstek,
Legyen mindig boldog, Örömtelt szívetek.
De ne menjetek messze Ti három jó barát, A kisjézus örül majd, Ha ti őrzitek álmát.
Mesélő: Őrködnek a pásztorok, Vigyázzák az álmot, Szívük alig bírja A nagy boldogságot.
De szemük Lassan elnehezül, A négy ember Csendben elszenderül.
IV. szín
I. pásztor: Kik vagytok ti, Díszes atyafiak? Istállók környékén
Ílyeket nem látnak.
I. király: Királyok vagyunk, Jöttünk napkeletről, Tudtok-e valamit Az Isten gyermekről?
II. király: Tudósaink mondták, hogy majd ott születik, Hol az éjszakában, Fényes csillag látszik
III. király: Követtük csillagát, Mely ide vezetett, A próféta szerint Nagy király született.
III. pásztor Jó helyen jártok, Itt van a kis Jézus, Kinek szerény jászol, A királyi trónus.
Menjetek be hozzá, Úgy látom felébredt Köszöntsétek ti is, Az Isteni gyermeket!
I. király: Köszöntlek kis Jézus, Népeknek reménye, Arannyal borulok Jászolod elébe.
II. király: Illatos tömjénnel Lépek eléd én, Nincs nagyobb király Nálad a földtekén.
III. király: Fogadd el tőlem Nemes olajom, Előtted Uram, Térdemet meghajtom.
József: Arany, tömjén, mirha De szép ajándékok, Köszönjük nektek Három királyok.
Maradjatok velünk, Hisz messziről jöttök, Együtt várjuk meg, A reggeli napköszöntöt.
Mesélő: Ó fényes nap, Ragyogj ma diadalt! Isten dicsőségét Hirdesse sugarad!
Egy apró jászlat Boríts el fényeddel, Simogassa sugarad Meleg érintéssel!
Fedezd fel benne Az Isteni gyermeket, Ki tiszta szűztől nekünk
Világra született.
A várva várt öröm Jöttére beköszön, Szeretet és béke Árad szét a földön.
Isteni gyermek, Egy aprócska szempár, Meleg pillantása Ott van édesanyján.
Pásztor s király Körötte jól megfér, Ebben a gyermekben Ég és föld összeér.
Mosolya ott van Minden gyermek arcán, A szeretet néz ki Lelkük ablakán.
Szívünket járja át A kisded békéje, Ajkunkról szálljon fel,
Angyalok éneke.
Zengjünk dicsőséget Tehozzád kiáltva: Áldott légy Jézus, Mindenek királya!!!
Mindenki: Dicsőség éneklés.
Karácsonyi pásztrojáték Szereplôk: Mária Heródes József Írnok (2) Narrátor Fogadós Fôangyal Pásztorok Csillag Angyalok BEVONULÁS ALATT: 1. gyerek v. narrátor: Újra eljött hozzánk szent Karácsony napja Örüljön mindenki ki e földet lakja! Megszületett Krisztus, kárhozattól megment Öröm van a mennyben, újjongás van itt lent. Ez Karácsony napján örömünk forrása, Hogy van a világnak dicsô Messiása ! I. ANGYALI ÜDVÖZLET Narrátor: Csaknem 2000 évvel ezelôtt, Palesztina Názáret nevû városában élt egy lány. Mária volt a neve. Szépségérôl és jóságáról még a szomszédos falvakban is beszéltek. Nem csoda tehát, ha kérôje is akadt: egy József nevû ács, aki ezután el is jegyezte. Mindkét jegyes Dávid király családjából származott. Egy alkalommal Mária egyedül imádkozott, amikor Gábor angyal jelent meg elôtte. Fôangyal: Üdvözlégy, Mária! Az Úr van teveled! Áldott vagy te az asszonyok között és telve vagy kegyelemmel! Narrátor: Mária igen meglepôdött, de az angyal megnyugtatta: Fôangyal: Téged választott az Úr, hogy Jézusnak, a világ Megváltójának édesanyja légy! Mária: Én az Úr szolgálója vagyok! Legyen hát minden úgy, ahogy mondtad! (Ének: Magasztalja lelkem az én Uramat...) II. SZÁLLÁSKERESÉS Narrátor: Néhány hónappal késôbb Augusztus császár népszámlálást rendelt el. Mindenkinek abban a községben kellett jelentkeznie, melybôl családja származott. Mária és József így elindult Názáretbôl Betlehembe, Dávid szülôfalujába. Hosszú út után végre megérkeztek, s elindultak szállást keresni. József: (kopog egy ajtón) A Jóisten áldja meg kegyelmedet! Hosszú út áll mögöttünk. A feleségem áldott állapotban van. Nagyon hálásak lennénk, ha egy éjszakára befogadnál! Fogadós: Sajnállak jóember! De az elôttetek jövôk minden helyet elfoglaltak. Nincs több hely a fogadómban. A falu határában azonban tudok egy barlangistállót, ahol meghúzhatjátok
magatokat éjszakára. (Ének: Szállj be, József...) III. SZÜLETÉS Narrátor: Így hát Mária egy barlangban hozta világra gyermekét. Pólyába takarta, a jászol szalmájába fektette. (Ének: Szűz Mária várja, várja...) IV. BÖLCSEK - HERÓDES Narrátor: S ekkor egy csillag tünt fel az égbolton. Ez a csillag vezette el a három napkeleti bölcset a kis Jézushoz. Amikor Gáspár, Menyhért és Boldizsár Jeruzsálembe értek, a csillag megállt Heródes palotája fölött, majd eltünt a szemük elôl. Gáspár: Üdvözlégy, jó király! Köszöntünk Tégedet! Heródes: Legyetek üdvözölve! Kik vagytok, s mit akartok? Menyhért: Napkeleti bölcsek vagyunk és a zsidók újszülött Királyát keressük. Heródes: Úgy tudom, a zsidók királya én vagyok. Boldizsár: Talán az utódod csillagát láttuk. Heródes: Az utódomét? S velem mi lesz? Gáspár: Nem tudjuk, ó király! Az égi jelek csak az újszülött gyermekrôl adnak hírt. Heródes: Pihenjetek meg nálam, addig megtudakolom, hol találhatjátok! 3 király: Köszönjük, ó király! (Félrevonulnak) Heródes: Írnokok! Ki ez az új király? 1.írnok: Nézzük mit mondanak a Szent Könyvek ... (Könyvben lapozgatnak) Megvan! Az újszülött csillaga az, amit Dániel próféta látott álmában. Ô a Megváltó, Isten felkentje, a Messiás! Ô hoz a földre békét és boldogságot! 2.írnok: Mikeás is jövendöl a Megváltóról: És te Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belôled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael fölött. Heródes: Mekkora veszedelem! A zsidók királya én vagyok, és én is maradok. Azt a gyereket megöletem. Csillag: Ébresztô! (Csenget) Menyhért: Elindult a csillag! (Visszamennek) Heródes: Láthatjátok bölcsek, mindent megtettem, de az újszülött zsidó királyt itt nem találhatjátok. Menjetek Betlehembe, de hogy ott hol találjátok, azt nem tudhatom! Boldizsár: Köszönjük, ó király! (Elindulnak) Heródes: Ja, és várjatok! Ha megtaláltátok, gyertek vissza, és mondjátok meg nekem is hol van. Én is szeretnék hódolni neki. (A Csillag és a királyok a barlang elôtt állnak.) József: Kik vagytok? Menyhért: A megváltót keressük! Menyhért vagyok, napkeleti király! Gáspár: Én Gáspár. Messzi országokból jöttünk, követve a csillagot. Boldizsár: Én Boldizsár. Köszönteni jöttünk a zsidók új királyát. Gáspár: Hódolatunk jeléül fogadjátok el ajándékainkat ! Aranyat! Menyhért: Tömjént! Boldizsár: Mirhát! József: Köszönjük! Pihenjetek meg nálunk!
V. PÁSZTOROK Narrátor: Kinn az éjszakában pásztorok ôrizték nyájukat. Egyszerre nagy fényesség támadt. 1. Pásztor: Nézd csak pajtás, mit jelent az a fényesség odafent. Én ilyet még nem láttam, bár sok idôt bejártam. 2. Pásztor: Magam sem vagyok gyermek, mégsem láttam oly remek tündöklô szép csillagot, mely itt felettünk ragyog. (Ének: Aranyszárnyú angyal...) Fôangyal: Pásztorok! Ne féljetek! Nagy örömet hírdetek! Ma született Megváltótok! Betlehembe menjetek! Találtok majd egy bepólyázott, jászolban alvó gyermeket! Ô a ti Üdvözítôtök! (Pásztorok felugrálnak) (Ének: Kicsi gyermek látni) 1. Pásztor: Itt egy barlang, s egy csodaszép csillag! Menjünk be! Hátha ez az a hely, amirôl az angyal beszélt! 2. Pásztor: Békesség veletek! A kis Jézust keressük! Hoztunk neki ajándékot! 1. Pásztor: Mézet. 2. Pásztor: Sajtot. 3. Pásztor: S hogy a hideg télben meg ne fázzon Jézus, odaadom a bundámat. 1. Pásztor: Énekeljünk egy éneket a kicsi Jézusnak! 2. Pásztor: Csak halkan, nehogy felébresszük! (Mindenki letérdel Mária és József mellé.) (Ének: Soha nem volt még...) KIVONULÁS ALATT Az 1. gyerek vagy a Narrátor: Az ég ölelkezett ím akkor a földdel, Az egy igaz Isten az emberiséggel, Új hit, új reménység szállott a szívekbe, Lelki békesség és áldás a hívekre. Áldott, áldott, ki jött az Úrnak nevében, Hozsánna, dicsôség a magasságos mennyben! E földön meg legyen hát végre már békesség, Az emberek között örök testvériség! (Elpakolás alatt - ha van még idô - az angyalok énekelhetnek még elôre állva: Csendes éj Hófehér a táj Karácsony ünnepén)
Linkgyűjtemény további műsorokhoz: •
http://www.evangelikus.hu/search?Subject%3Alist=betlehemes
•
http://www.evangelikus.hu/temak/advent/betlehemesek-esszindarabok/?searchterm=None
•
http://www.evangelikus.hu/temak/advent/betlehemesek-es-szindarabok/hevizibetlehemes