”
Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet.” M (Ézsaiás 52:7) M
5. évfolyam 3. szám • 2009. szeptember • A Budapesti Svábhegyi Református Missziói Egyházközség lapja
Lelkipásztori üzenet
E számunk tartalmából
Kétféle idõszámítás „Ezért tehát nem csüggedünk. Sõt ha a külsõ emberünk megromlik is, a belsõ emberünk mégis megújul napról napra.” 2 Korinthus 4:16.
K
ülönös dolog az, hogy minden õszszel, ilyenkor szeptemberben, amikor már csak alig több mint negyed év van hátra az esztendõbõl, minden családban, gyülekezetben és iskolában valami újról, az új tanévrõl beszélnek az emberek. Pedig még a természet is azt hirdeti itt az északi földtekén, hogy közeleg az elmúlás, az öregedés, a tél idõszaka. A sárguló falevelek, a hûvös hajnalok és éjjelek, s az egyre sötétebb nappalok nem a megújulást, nem az életet hirdetik, hanem a lassú pusztulást. Mi viszont gyülekezeti életünkben is valami pezsdülést, megelevenedést remélünk a most elkezdõdött õszi idõszaktól. Ennek a kétféle idõszámításnak, ennek a kettõsségnek a naptári év és a tanév közti eltérésben van a nyitja. Pál apostol természetesen másféle értelemben beszél errõl a kettõsségrõl a második korinthusi levél fent nevezett he-
ÚTRAVALÓ Kétféle idõszámítás • 1 A gyülekezeti élet alapfogalmai • 3 B
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR Többgenerációs nyári tábor Kisorosziban • 5 Kisoroszi – egy gyermek szemével • 7 Kisoroszi – egy idõs testvér szemével • 8 Gyülekezeti hétvége Pusztavámon • 9 B
IFI OLDAL Csillagpont 2009 • 11 Bátorságot gyûjtöttünk… • 12 Csillagpont 2009 – egy ifis szemével • 14 B
PRESBITERI ÉLETÚT A fatornyos falutól az Istenhegyig • 15 B
A HIT EMBEREI Nemzetközi Kálvin Konferencia • 21 Kálvin idõszerûsége • 22 B
BEHARANGOZÓ Gyülekezeti híreink, programjaink • 23 B
OLVASÁSRA AJÁNLJUK • 24
d Örömmondó
ÚTRAVALÓ
lyén. Egyrészt arról ír, hogy mivel mindannyian minden pillanattal egyre idõsebbek leszünk, az érett felnõttkor után egyre gyakrabban tapasztaljuk magunkon is, a fizikumunk negatív változásait. Testünk megfárad, erõnk megfogyatkozik, izmaink meggyengülnek, bõrünk megráncosodik. A külsõ emberünk megromlik. Kihullik a hajunk, a fogunk, megõszülünk, szemüvegesek leszünk, itt is, ott is egyre többször érzünk fájdalmat. Ez egy természetes folyamat. Az apostol azonban egy másik, természetfeletti folyamatról is tud: a belsõ ember megújulásáról. Arról, hogy mindeközben a belsõ emberünk, az a rejtett lényünk, amely Isten színe elõtt tudja magát és Istenre hagyatkozik egyre jobban megújul. A bibliai szóhasználatban ez a belsõ ember sohasem a velünk született emberi lelket, görög szóval a pszichénket jelöli, mert azt ugyanúgy megrontotta a bûn, mint a testünket, és arra éppen úgy a halál vár, mint a testünkre. Ez a belsõ ember, vagy ahogy máshol olvassuk az új ember tehát nem más, mint a bennünk Szentlelke által élõ Krisztus. Õ az aki bennünk kiteljesedik, megerõsödik, megújul napról napra. Ezért ennek a belsõ embernek nincs öregkora és nincs halála. Biológiai halálunk pillanatáig növekedhet, fiatal maradhat, ha kap megfelelõ táplálékot és ha kellõképpen gondozzuk: imádság, igeolvasás, és a lelki testvérekkel való közösséggyakorlás révén. Hétköznapi tapasztalataink is azt igazolják, hogy az ember valós életkora és biológiai, fiziológiai életkora nem mindig jár párhuzamosan. Vannak, akik már fiatalon koravénné válnak, jóval idõsebbnek látszanak tényleges életkoruknál. Talán mert sok nyomorúságban, szenve-
2009. Szeptember
désben volt részük, talán mert idejekorán elégették az erejüket a munkában, vagy egy boldogtalan kapcsolatban. Sajnos csak ritkábban, de a fordítottjával is lehet találkozni. Amikor bár a külsõ ember gyengesége szembetûnõ, de a belsõ ember frissessége, lelki-szellemi üdesége, a szív vidámsága megcsillan egy-egy idõs szempár fényén, vagy felragyog némely idõs arc mosolyán. A soha meg nem öregedõ, örökkévaló, élõ Istennel közösségben lévõ hívõ emberek nagy kiváltsága a boldogan, kiegyensúlyozottan, megelégedetten való megöregedésnek ez a lehetõsége. Pál apostol, aki rengeteg szenvedésen, nélkülözésen, fizikai megpróbáltatáson ment keresztül, nem elvi, hanem valóságos lehetõségként beszél errõl. Ezért jelenti ki: nem csüggedünk. Aki Krisztusra tekint, nem csügged el. Aki csak a szobája, vagy fürdõszobája falán található tükörbe néz, elcsüggedhet. De aki az Ige lelki tükrébe tekint, az nem csügged el. Mert a maga ráncosodó arca mögött mindig megláthatja az õt szeretõ Jézus bátorító arcát is. Ézsaiás könyvében olvasunk arról, hogy az Úr erõt ad a megfáradtnak és az erõtlen erejét megsokasítja. Mert elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul. (Ézs. 40:3031.) Ezt kínálja gyülekezetünk minden tagjának a Mennyei Atya ebben a régi esztendõben, ebben az új tanévben is. Berta Zsolt lelkipásztor
„Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.” (részlet,Gyökössy Endre)
2009. Szeptember
ÚTRAVALÓ
Örömmondó
d
A gyülekezeti élet alapfogalmai
A
z Örömmondóban sorra vesszük a református gyülekezeti élet, s ezen belül Svábhegyi Református Missziói Egyházközségünk életének alapvetõ fogalmait. Reméljük, hogy minden új és régi gyülekezeti tagunknak segít ez a sorozat ezeket a gyakran hallott és használt szavakat meg jobban megérteni. Parókia Talán valamikor az ún. rendszerváltozás elsõ éveiben történt, hogy a Magyar Televízió élõ, egyenes adásban istentisztelet közvetítésére vállalkozott Debrecenbõl. Mivel azonban a 80’-as években nem sok tapasztalatra tettek szert ebben, a közvetítést konferáló – egyébként nagy mûveltségû – riporter egy emlékezetes bakit vétett, amikor valahogy így adta át a szót a helyszínen dolgozó kollégájának: „Most pedig, kedves nézõink, kapcsoljuk a Debreceni Református Plébániát”. Úton-útfélen tapasztaljuk azóta is, hogy a lelkipásztorok lakását, vagy az annak helyet adó épületet plébániának nevezik azóta is. Még az olyan internetes gyûjtemények, mint az önmagát szabad enciklopédiának nevezõ Wikipédia is, ha beütjük a keresõbe a „parókia” kifejezést, azonnal „átirányít” minket a „plébánia” címszóhoz. Nem csoda, hogy sokszor, amikor temetést szeretnének bejelenteni a lelkészi hivatalban, a plébános urat keresik, akit atyának szólítanak. Miért használnak a protestáns egyházak más kifejezést a lelkészi lakásra? Mit jelent a parókia szó? És milyen a „jó” parókia? A parókia görög eredetû szó, és a következõt jelenti: „tartózkodás valahol jö-
vevényként és idegenként”. Az Újszövetségben fõnévi és igei alakban is többször elõfordul. Az Apostolok Cselekedetei 13. fejezetének 17. versében ezt olvassuk Izrael népének õsatyáiról: „amikor jövevények voltak Egyiptom földjén”. Péter apostol pedig így ír elsõ levele 17. versében a keresztyének földi tartózkodásáról: „félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét”. Más helyeken a „jövevény” kifejezést még markánsabban fordítják a magyar nyelvû Bibliák, amikor „zsellér”-eknek nevezi a híveket. Ebbõl elõször is az következik, hogy a protestáns szóhasználat ez esetben is biblikusabb, mivel az eredeti görög kifejezést alkalmazza, míg a „plébánia” latin gyökerû szó, bár a jelentése megegyezik a parókiáéval. Másrészt pedig azért is találó a parókia szó a lelkészi lakásra, mert jelentésében utal arra a tényre, hogy a benne élõ lelkipásztor (és családja!) nem állandóan lakik ott, mert az nem az õ tulajdona, hanem jogilag az egyházközségé, lelki értelemben pedig Istené! A lelkipásztor különösen is megtapasztalja, hogy a hívõ ember csak zarándok, jövevény ezen a világon, vagy ahogy a Zsidókhoz írt levél végén olvassuk: „Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendõt keressük”. (Zsidók 13:14.) Ha az egyházközség másik lelkipásztort választ, vagy ha a lelkész másik gyülekezetbe megy szolgálni, a parókiáról is ki kell költözzön. Sõt, ha a lelkipásztor meghal, 60 napon belül családjának is el kell hagynia a parókiát. Egyházi törvényeink értelmében a lelkipásztor lakhatásról az a gyülekezet köteles gondoskodni, amelyikben szolgál.
d Örömmondó
ÚTRAVALÓ
A Dunamelléki Református Egyházkerület 21/2004. számú Szabályrendelete a lelkészekrõl, a következõt mondja ki ezzel kapcsolatban: „A lelkészek javadalmának részét képezi a díjlevél szerinti természetbeni lakás vagy lakáshasználati térítés valamint a közüzemi költség a díjlevél szerint.” (43.§.) Továbbá: „A lelkészek kötelesek állandóan a szolgálati helyükön lakni. Ahol a megfelelõ lelkészlakást az egyházközség nem tudja biztosítani, engedélyezhetõ, hogy más lakásban lakjék a lelkész, ha az az egyházközség területén van. Minden más esetben egyházi fõhatóság engedélye szükséges.” (44. §.) Istennek hála, egyházközségünk né-
2009. Szeptember
hány hete megkezdhette a lelkészlakás kialakítását a templom emeleti részében. Ezt a mintegy 15-16 millió forintos beruházást a Dunamelléki Református Egyházkerület nagylelkû, 9 millió forintos adománya, a XII. kerületi Önkormányzat 3 millió forintos, továbbá gyülekezetünk alapítványának, az Isten-Hegy Alapítványnak 2 millió forintos támogatása teszi lehetõvé. A fennmaradó részt kell gyülekezetünknek saját forrásból fedeznie. Ezért is köszönöm meg hálás szívvel a testvérek eddigi adományait, és kérem, hogy anyagi lehetõségeiket figyelembe véve továbbra is támogassák a lelkészlakás, illetve templom építését. Berta Zsolt lelkipásztor
A lelkészlakás kialakítása a templom emeleti részében
2009. Szeptember
VISSZAPILLANTÓ ÚTRAVALÓTÜKÖR
Örömmondó
d
Többgenerációs nyári tábor – Kisoroszi 2009.
I
dei többgenerációs gyülekezeti táborunk a Szentendrei szigeten, Kisorosziban a Protestáns Ifjúsági Misszió Alapítvány vendégházában került megrendezésre. Július 13-án, hétfõn ebédre érkeztünk a szálláshelyre, és szombaton ebéd után búcsúztunk el. A közel negyven résztvevõ között kisgyermekes családok, egyedülálló fiatalabb és idõsebb testvérek is voltak, képviseltetve valóban minden korosztályt a gyülekezetbõl. A Megyeri Gergõ és felesége, Zsófi által vezetett játékokkal ismertük meg jobban egymást, mutatkoztunk be alaposabban, érdekes, sokszor mulatságos részleteket villantva meg életünkbõl, egyéniségünkbõl. Az elõzõ táborokhoz hasonlóan a reggeli áhítat után a gyermekek Négyesi Adriennel foglalkozásokra vonultak kü-
lön, mi pedig egy a mindennapi életünkre is aktualizálható beszélgetésen vettünk részt. Idei témánk: Hitünk hõsei és a lelki egészség volt. Minden nap kis csoportokat alkotva bibliai történeteket feldolgozva közelítettük meg az akár saját életünkben is elõforduló problémáinkat, megnyílva egymás vagy legalább magunk elõtt. A gátlások oldására elõször inkább játékos feladatokat kaptunk, például eljátszottunk egy jelenetet családi, munkahelyi, vagy gyülekezeti vonatkozásban az adott témára. Gyakran elámultunk egymás színészi tehetségén is. Elsõ témánk volt a félelem, szorongás, aggodalmaskodás volt, amikor Istentõl, valamilyen ellenségtõl, természeti erõktõl, illetve a haláltól való félelmünket fogalmaztuk meg, ki melyiket. Második a düh és agresszivitás kiala-
d Örömmondó
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
kulása, és ezek oldása, kezelése. Bûn-e a harag, vagy mikortól válik azzá? Harmadik lépcsõ a „mély” felé a kisebbrendûségi érzés, lelki görcs, mellyel szembenézünk vagy nem, bizony a mi lelkünkben is okozhat szorongást. Hasonlóan izgalmas kérdésnek bizonyult a bûntudat témája, amikor arról volt szó, hogy hol keressük a határt a szükséges önkritika és a gyötrõ lelkiismeret-furdalás között. Végül pedig a kiégettségrõl, levertségrõl, depresszióról beszélgettünk. Hogyan jut el valaki idáig, és van-e belõle kivezetõ út? Melyik stádiumig segíthetünk magunkon, és hogyan? Mi a szerepe a hitnek? Kerülhet-e hívõ ember ilyen állapotba, és hogyan kerülhet ki belõle? Alkalmanként annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy észre sem vettük mennyire elment az idõ, és a terített asztal már vár minket. A délutánokat fakultatív, elsõsorban a gyermekek igényeit kielégítõ programokkal töltöttük meg. Elsõ helyet kapott a leányfalusi strand, a rekkenõ hõség leginkább víz mellett volt elviselhetõ.
2009. Szeptember
Jártunk egy tanyán is, ahol a gyermekek lovagoltak, állatokat etettek, a férfiak pedig kipróbálhatták, hogyan lehet magukat tarkón csapni a karikás ostorral. A gyermekeken kívül pedig a kíváncsi anyukák is kipróbálhatták magukat a falubeli iparmûvész segítségével, akivel agyagoztunk, és kukoricacsuhéból virágot készítettünk. A vacsorák után az esti áhítaton közös éneklést követõen Lelkipásztorunk a gyermekek számára is érthetõ és érdekes módon mesélt a Boldog mondásokról. Esténként még teáztunk, kisétáltunk a sziget csúcsába, és miután gyermekeinket lefektettük, éjszakába nyúlóan beszélgettünk a tornácon. A búcsúestén tábortüzet raktunk, és hosszan énekelhettünk volna körülötte, ha a szúnyogok serege nem ûz vissza minket a házba. A rekkenõ hõség és a szúnyoginvázió ellenére egymást és magunkat is jobban megismerve, új barátokkal gazdagodva, lelkiekben megerõsödve tértünk haza. KÖSZÖNJÜK! Dr. Farkas Györgyi
2009. Szeptember
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
Örömmondó
d
A Kisoroszi tábor egy gyermek szemével
A
mikor megérkeztünk az elsõ amit észrevettünk az volt, hogy sok volt a szúnyog és az ablakokon nem volt szúnyogháló. Délután olyan játékokat játszottunk, amik segítettek az ismerkedésben, ki hol született, merre járt a világban, mi az érdeklõdési területe, milyen nyelveket beszél, mi a kedvenc étele, játszik-e hangszeren, sorba álltunk nagyság és születési idõ szerint…, jókat nevettünk. Vacsora után szúnyoghálókat szereltünk és így nyitva hagyhattuk az ablakokat, mert nagyon meleg volt. Délelõttönként Adriennel bibliai történetekrõl beszélgettünk, rajzoltunk, énekeltünk és játszottunk, amíg szü-
leink beszélgettek Zsolt bácsi vezetésével. A délutáni programok közül nekem a strandolás tetszett legjobban, mert nagyon meleg volt. Nagyokat úsztunk, ugráltunk, löktük egymást a vízbe. Egy másik délután lovagoltunk és sokféle háziállatot tyúkokat, libát, pulykát, nyulakat, kölyökkutyát láttunk, kecskéket etettünk. Mindig volt idõ a szemközti játszótéren hintázni is. Az esti áhítatokon sok kedvenc dalunkat énekeltük, és Adrienn gitározott hozzá. Nagyon örültünk, hogy együtt lehettünk, új családokkal is megismerkedhettünk és a barátaimmal jókat játszottunk. Fódi Benedek
d Örömmondó
VISSZAPILLANTÓ ÚTRAVALÓTÜKÖR
2009. Szeptember
A Kisoroszi tábor egy idõs testvér szemével
N
agy készülõdéssel megérkeztünk a többgenerációs hétre, Kisorosziba. Délre érkeztünk, elosztás, ebéd, ami mindig jó ízû volt. Hozta magával Erdélybõl Melinda, a szakácsnõ. A meteorológia forró napokat jósolt, ami be is jött. Pihenés után ismerkedés következett, ami játékosan történt. A gyülekezeti terem közepére képzeltük el Magyarországot, és mindenki odaállt, ahol született: Tiszán innen, Dunán túl. Bemutatkoztunk. A délutáni beszélgetés témája a félelem volt. Ki mitõl fél? Betegségtõl, természeti csapástól, felettesétõl, Istentõl? Erre kerestük a választ. Másnap délelõtt folytattuk a beszélgetést, a lelki egészségünkrõl. Mire van ehhez szükség? Türelemre, békességre, barátságra, kiegyensúlyozottságra. Sokfélék vagyunk, a bûntudat, a szorongás, az agresszivitás világában élünk. Pedig jó lenne harmóniában lenni a környezetemmel, önmagammal, Istennel. Ehhez kapcsolódott az idézet: „Úgy dolgozzál, mintha örökké kellene élned, úgy imádkozzál, mintha ma kellene meghalnod.” A gyerekek nagy örömére Leányfalun, a strandon töltöttük a délutánt, ahol nagyot úsztunk, fagyiztunk, palacsintáztunk. A következõ napon a haragról beszélgettünk: mibõl ered? Melyek az okai, megnyilvánulásai? Lovasiskolában is voltunk a közelben. Lovaglás, állatsimogatás – a városi gyerekeknek nagyon érdekes volt. Pénteken fordított programot csináltunk. Délelõtt mentünk a strandra, ami kedvezõ volt, mert nem volt tömeg, az úszómedencében jóformán csak mi lu-
bickoltunk és délutánra maradt a beszélgetés a kisebbrendûségi érzésrõl, és ezek okairól: gyerekkori elnyomás, dicséret hiánya stb. Öröm-mondásban bõven volt részünk a héten, mert sokat örültünk együtt és Istennek. Nagy volt a korkülönbség, a fél éves babáktól a hetven évesekig. Megosztottuk véleményünket a sok téma felvetésében. Még a beszélgetések közben is módunk volt szórakozni, amikor különbözõ élethelyzeteket jelenítettünk meg. Beosztott lelkészünk Adrienn szépen gitározott és a gyerekekkel foglalkozott, s a nekik megtanított dalokat be is mutatták a felnõtteknek. Az egyik este a júliusi születésnapokat is megünnepeltük dinnyetortával és fagyival, gyertyás felköszöntéssel. De volt kézmûveskedés, agyagozás, háncsfigurák készítése is, és láttunk reggel tehén csordát, ahogy kihajtják a mezõre, este pedig kolompolva haza. Érdekes, hogy minden állat tudja hol az a kapu, ahol haza talál. Idilli kép. Utolsó este a tábortûz mellett énekeltünk és imádkoztunk. Csak a szúnyogok ne csíptek volna! Szombat délelõtt a kiégettség, kimerültség tüneteirõl – a csökkenõ önállóságról, a cinizmusról, a közömbösségrõl – beszélgettünk Illés próféta története kapcsán. A válaszunk erre a szilárd hit, ami mindent lehetségessé tesz. Szigetre jöttünk, megélni hitünket, Tanuljuk kezelni belsõ félelmünket, Megértettük együtt, nem mehetsz biztosra, Ha életed nem bízod teljesen KRISZTUSRA. Juhász Ferencné, Etelka néni
2009. Szeptember
VISSZAPILLANTÓ ÚTRAVALÓTÜKÖR
Örömmondó
d
Gyülekezeti „csendes hétvége” Pusztavámon
G
yülekezetünk szeptember 11–13-ig egy felejthetetlen hétvégét töltött a Vértesben Pusztavámon, a Malomerdõ Panzió és Üdülõházban. Ebben az Ökoturisztikai Központban – ahol zubogó patak szalad az épület boltíve alatt, foci- és kosárpálya, igényesen felszerelt játszótér és modern konferenciaépület áll a vendégek rendelékezésére –, 43-an tisztelték meg jelenlétükkel rendezvényünket, 30 felnõtt és 13 gyermek. A csecsemõktõl kezdve az egészen idõs korosztályig képviseltük a gyülekezetet. Berta Zsolt nagytiszteletû úr és Négyesi Adrienn beosztott lelkész mindent megtett azért, hogy ezen a három napon jól érezzük magunkat, és lelkileg feltöltõdve, és viszonylag pihenten térjünk viszsza Budapestre. Azért viszonylag pihenten, mert a gazdag program közül mindenki válogathatott kedvére, és beszélgetéseink éjfélig is eltartottak.
Pénteken este bõséges vacsorával kezdtük az együttlétet, este pedig áhítatra gyûltünk össze. A téma a tanítványság volt, pontosabban arra kerestük a választ Jézus tanítványainak példáján keresztül, hogy kik a társaink. Kik a társaink a munkahelyen, az iskolában, a gyülekezetben, mert az egyáltalán nem mindegy. Áhítat után felköszöntöttük Komlós Imréné Klárika nénit, 80. születésnapja alkalmából. A gyülekezet azon tagjai akik ott voltak ajándékkal és két tortával is kedveskedtek neki, s ezt az alkalmat arra is felhasználtuk, hogy megköszöntük a több éves áldozatos munkáját, amelyet odaadóan végzett a gyülekezetünk érdekében Isten dicsõségére. Másnap délelõtt a svédasztalos reggeli után kis csoportokban azt próbáltuk megfogalmazni, hogy milyen a jó vezetõ, mit jelent Jézus a mi életünkben, és hogyan vezet bennünket. Ebéd után több
d Örömmondó
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
program közül is választhattak a résztvevõk. Volt aki egy 10 kilométeres túrán vett részt. Elõször megkerestük a gerencsér vár romjait, amely 1140 körül épült. A vár feltehetõen a török hódoltság alatt pusztult el, romjai azonban még ma is láthatóak. Eljutottunk a legbecsesebb középkori mûemlékünkhöz, a vértesszentkereszti apátság román stílusú, XII–XIII. századi templomának, és a mellette épült kolostor romjaihoz is, ahol Mária nap révén egy rendezvénybe csöppentünk. A lemenõ nap fényében impozáns látványt nyújtott a Vértes erdejében álló templomrom. Mások a panzió körüli tanösvényt járták végig, fõleg a kisgyermekes családok. Utuk során a környék növény és állatvilágával ismerkedhettek meg, de a legnépszerûbb a panzióhoz tartozó szarvas rezervátum volt, ahol több, mint 40 szarvast nevelnek. A barátságos állatok elõszeretettel fogadták el tõlünk a füvet, az akáclevelet, mint csemegét, és az almát is természetesen. Aki egyik kirándulást sem választotta, az kipihenhette az elmúlt munkahét fáradalmait kényelmes szobájában. A szombat esti áhítat után, amelyen
2009. Szeptember
a tanítványság legfontosabb „tananyagairól”, a hallgatás, az engedelmesség és a követés leckéjérõl hallottunk, nagy érdeklõdéssel hallgattuk meg Négyesi Adrienn vetített képes elõadását tavalyelõtti szentföldi útjáról, majd pedig gyülekezetünk, templomunk és az épülõ parókia ügyes-bajos dolgairól tartottunk fórum beszélgetést, ahol jó ötleteket kaptunk egymástól a külsõ és belsõ folytatást illetõen. Vasárnap a reggeli után a móri református templomba mentünk, ahol három gyermek keresztelõjének is részese lehettünk. Nagy szeretettel fogadott bennünket a tiszteletes úr, hiszen többen közülünk már néhányszor voltak ott nyári hittanos, és többgenerációs táborban. Mi, akik elõször jártunk ott, megértettük, hogy miért volt olyan népszerû ez a hely több éven keresztül is. Az ebédünk a móri Ezerjó Étteremben volt. Ebéd után szintén több programból lehetett választani, az oroszlányi bányamúzeum, a csókakõi vár, vagy Mór nevezetességeinek megtekintése közül. Az gondolom, hogy aki eljött velünk, jól érezte magát. Külön öröm, hogy a gyülekezetünkbõl több család is ott volt. Ezek a hétvégék immár hagyománynak számítanak gyülekezetünk életében, és minden szeptemberben nagy népszerûségnek örvendenek. Jövõre újra várunk mindenkit, nem csak azokat akik rendszeres résztvevõi ezeknek az alkalmaknak, hanem azokat is, akik még nem vettek részt ilyen összejövetelen. Mindenképpen nagy nyereség, hiszen az ilyen helyzetekben jobban megismerhetjük, hogy ki a mi Urunk, és kik is a társaink a gyülekezetben. az Úr család nevében Úr Gézáné Dr. Koncz Kornélia
2009. Szeptember
Örömmondó
IFI OLDAL
d
Csillagpont 2009
M
ár többször hallottunk a Csillagpontról, ami egy református ifjúsági találkozó országon belül és határon túl. Nem kitétel persze reformátusnak lenni és felsõ korhatár sincs. Ennek fényében úgy gondoltuk, hogy idei ifihetünket a Fadd-Domboriban megrendezett Csillagponton tartjuk 2009. július 21–25-éig. Az ifit 8-an képviseltük: Zsolt bácsi, Adrienn, Melinda, Anna, Virág, Dénes, Andris és mi; Csenge és Feki. Velünk tartottak még a konfirmáció elõkészítõsök is. A leutazás nem volt feltétlen zökkenõmentes, de a kezdeti bonyodalmakat nyugodt napok követték. „Honnan veszed a bátorságot?” A tábor 5 napja e köré a téma köré összpontosult. „1. Önmagunkban való lét – a bátorság mélysége – a lovagok bátorsága 2. Közösségben való lét – a bátorság szélessége – a nõk bátorsága
3. Teremtményként való lét – a bátorság magassága – a gyermek bátorsága.” Minden nap a reggeli áhítattal indult, reggeli után pedig következett a fõelõadás. A délelõtt többi részét a kiscsoportos megbeszélés töltötte ki, ahol a bátorságot próbáltuk meg körüljárni beszélgetéssel és játékokkal. Az ebédet követte a délutáni szabadprogram, ahol egy idõben több lehetõség közül tudtunk választani. Értek ez alatt mindent a strandolástól a koncertekig. Estéink változatosan teltek, a záró koncert után mindig maradt idõ beszélgetésre a Duna partján. Közösségépítõ gyakorlatnak önmagában kevés volt, de ismét jobban megismertük egymást, megismertünk más református fiatalokat és önmagunkat is. Mindenképp hasznos hét volt és, ha minden jól alakul, akkor megyünk 2 év múlva is. Csöregi Csenge és Fekete Zsuzsanna
d Örömmondó
IFI OLDAL
2009. Szeptember
Bátorságot gyûjtöttünk… …már ahhoz is, hogy a mi gyülekezetünk 7 ifise (Andris /Németh/, Anna, Csenge, Dénes, Melinda, Virág és Zsuzsi), és 4 konfirmáció elõkészítõsünk (Endre, Karcsi, Levente, és Marci) lelkészekkel együtt elinduljon, és bizalmat szavazzon egy olyan óriási tábornak, ahol közülünk eddig még csak ketten vettünk részt az elõzõ években. Elismerést érdemel a szülõk bátorsága is! Ifiseink vonattal közelítették meg a hatalmas kempinget. Idõben indultak és mire a konfirmandusokkal hajóval leértünk a Dunán, és busszal elérkeztünk Fadd-Domboriig, már készen vártak a felállított sátrak. Csapatunk hõsiesen viselte a több mint kétezer ember jelenlétét, és az ebbõl fakadó kényelmetlenségeket: pl. minden étkezést hosszú-hoszszú várakozás, kígyózó sor elõzött meg; a tisztálkodásról nem beszélve. Este tíz utáni csendre eleve nem is számítottunk. Inkább mi is bekapcsolódtunk a ritmusba: a hosszú várakozások alkalmával ismerkedtünk, ismerõsöket fedeztünk fel, beszélgettünk; este mentünk a programokra
(táncház, koncertek, beszélgetések). Érdemes volt megragadni ezeket a lehetõségeket, hiszen csak néhány napról volt szó. A délelõtti fõelõadásokat – amelyek konkrétan arról az Istentõl jövõ bátorságról szóltak, amely megtöri a félelmeket, a bizonytalanságot, és értelemmel ajándékoz meg – Kodácsy Tamás tartotta, aki ismerõs lehet a gyülekezetünk tagjai számára, hiszen többször prédikált már nálunk. Az esti áhítatokat mindig más lelkész tartotta. Természetesen ezek is kapcsolódtak a fõ témához, mint minden más elõadás és program. Együtt kerestük a választ, hogy honnan és hogyan vehetünk bátorságot egyáltalán magához a léthez, küldetésünkhöz, feladatainkhoz, döntéseinkhez úgy, hogy közben nem veszítjük szem elõl a realitást, a nehézségeket, a megválaszolhatatlan kérdéseket sem. A nem könynyû témát feldolgozhattuk kiscsoportos beszélgetésekben. Közben bátorságot gyûjtöttünk. Délután mindenki eldönthette, hogy az egyszerre több színpadon és sátorban zajló változatos program közül mi ér-
2009. Szeptember
IFI OLDAL
dekli, mire kíváncsi. Csak néhányat sorolok fel a választékból: elõadások a párválasztás, a személyes élet és hit egyéb nagy kérdéseiben; társadalmi és teológiai témákból is bõven jutott neves elõadók társaságában. Meghallgathattunk bizonyságtételeket (keresztyén motorosok, fogyatékkal élõk, fogvatartottak, polgármesterek, miszszióba készülõk, családok bizonyságtételeit). Kipróbálhattunk játékokat, sportolhattunk, megnézhettük a Kálvin-kertet, filmvetítésen vehettünk részt, de aki csendre vágyott, azt a lelkigondozói-sátor, ill. az imasátor várta. Este koncertekre mentünk: Bolyki Brothers, Misztrál, Kaláka, keresztyén zenekarok, együt-
Örömmondó
d
tesek… és közben gyûjtöttük a bátorságot. Utolsó nap közös úrvacsorával adtunk hálát ezért a néhány napért. Mindazért, amit Istentõl kaptunk útravalóul, hogy bátrabban folytassuk életünket, hiszen a Szeretet Istene van mellettünk. Hazafelé, a vonaton beszélgettünk. Megosztottuk élményeinket, véleményünket. A legtöbben elmondták, hogy kellemesen csalódtak és várják a következõ Csillagpontot. Örülök, hogy vettük a bátorságot! Aki szeretne bepillantást nyerni a Csillagpont hangulatába, annak érdemes megnézni a www.csillag.reformatus.hu oldalon feltöltött képeket. Itt-ott minket is meg lehet találni. Négyesi Adrienn
d Örömmondó
IFI OLDAL
2009. Szeptember
Csillagpont 2009 – egy ifis szemével
G
yülekezetünk ifjúsága a Csillagpont református ifjúsági találkozón vett részt. A Fadd-Domboriban lévõ kempingbe többfélékképp is el lehetett jutni: vonattal, busszal, hajóval, sõt még biciklistákkal is lehetett találkozni. 13 fõs csoportunk tagjai hajóval és vonattal utaztak. Mikor megérkeztünk, a kapuban hatalmas tömeg tolongott, regisztrációra várva. Miután átvergõdtünk a tömegen, és mindannyian megkaptuk a kék színû – a találkozó végéig érvényes karszalagunkat – beljebb mentünk a táborba. Egy asztalnál az egyik szervezõ minden belépõnek adott egy vászontáskát, amiben a program-, és dalos füzet volt. Megkerestük a sátrat, amit a korábbi vonattal érkezett Dénesék már felállítottak. Ezután siettünk a vacsorával, mert már 18:30-kor kezdõdött is a nyitó áhítat, amit Lenkeyné Teleki Mária, paksi lelkész tartott. Az áhítat után mindenki arra a programra ment, ahova szeretett volna. Minden délelõtt fakultatív reggeli áhítattal kezdõdött, amit 15 helyszínen tartottak egyszerre. Ezt követte a napi téma fõelõadása (ami természetesen a bátorság volt), amit korcsoport szerint beosztott kiscsoportokban beszéltünk meg, játékos, beszélgetõs formában. Az ebéd minden nap másféle volt, és senki
nem maradt éhes… hacsak nem volt finynyás. Ezek után a lelki és testi táplálékok után következett a móka és a szórakozás, amit a szervezõk rendkíl sokrétû programokkal és koncertekkel tettek teljesé. A hét folyamán fellépett a Kaláka, a Bolyki Brothers, és többek között a Váci Fegyház börtönkórusa is. Ám a tábort nem csak a kacagás és a vidámság jellemezte, mivel Melinda egy nap, a sátorcövekekbe lépkedve, kislábujját összezúzta, és talpán hét sebet ejtett. Szerencsére a közelben volt a johanniták sátra, ahol elsõsegélyben részesítették, és ezután Zsolt bá bevitte Szekszárdra, ahol rendes kezelésben „vett részt”. Ám szerintem mindannyiunk számára öröm volt ennyi (2500) református között lenni, akik nem csak Magyarországról, hanem Felvidékrõl, Délvidékrõl és Erdélybõl érkeztek. Reméljük két év múlva is elmegyünk a Csillagpontra, és ismét jól érezzük magunkat. A Csillagponton részt vettek az ifisek és konfirmandusok közül: Béres Melinda, Nagy Dénes, Németh András, Csöregi Csenge, Csöregi Endre, Marcika Levente, Kardon Márton,Gergely Anna, Havasi Virág, valamint Berta Zsolt és Négyesi Adrienn. ifj. Gergely Károly
Kálvin idõszerûsége – Tanulmányok Kálvin János teológiájának maradandó értékérõl és magyarországi hatásáról. Szerkesztette: Fazakas Sándor. • A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, Budapest, 2009. E tanulmánykötet egy hiteles Kálvin-kép körvonalazására vállalkozik.Különösen örvendetes, hogy Kálvin magyarországi fogadtatását, hatástörténetét, valamint a magyar kultúrára, a társadalmi viszonyok alakulására és a közéletre gyakorolt hatását is be kívánja mutatni – teológusok és nem teológusok számára egyaránt hasznosítható módon.
2009. Szeptember
PRESBITERI ÚTRAVALÓ ÉLETÚT
Örömmondó
d
A fatornyos falutól az Istenhegyig A presbitert az egyháztagok maguk közül választják. De olykor sok évnek kell eltelnie, hogy közelebbrõl is megismerjük szolgatársainkat, egyházközségünk lelki és anyagi javainak sáfárait. Sorozatunk abban segít, hogy többet tudjunk róluk. A Svábhegyi Református Missziói Egyházközség elöljárói közül eddig Berta Zsolt lelkipásztor, majd Konkoly Elemér gondnok, a presbiterek közül dr. Berecz Ágnes, Csuka Gábor, dr. Molnár László, Pálffy Tibor, Lovas Miklós és Sütõ-Nagy István beszélt életérõl, családjáról, munkájáról. A sort Úr Gézáné Dr. Koncz Kornélia folytatja. – Kérem, meséljen a családjáról, az õsökrõl, a gyökerekrõl! Honnan érkezett a svábhegyi gyülekezetbe? – Egy szépnevû faluban, Kisszekeresen nevelkedtem. Ikergyermekként, hat és fél hónapra egy kiló tíz dekával születtem. Sajnos az ikertestvérem születése után másnap meghalt. Rólam is lemondtak az orvosok. Anyukám akkor saját felelõsségére hazavitt a kórházból, „majd õ felnevel engem”. 1956-ot írtunk akkor. Három hónapig utazott vonaton naponta több, mint negyven kilométert a kórházig, negyvenet vissza. A Jó Isten megtartotta az életemet, és ezek szerint feladatokat bízott rám. Sokat! Tizennyolc éves koromig otthon éltem a szüleimmel és a húgommal, nagyon-nagy egyetértésben és szeretetben, egy gyönyörû környezetben. Nagy ünnepeken most is otthon vagyunk, nagypénteken, Húsvétkor, Karácsonykor együtt a család, természetes, hogy elmegyünk a templomba is, hozzá tartozik az ünnephez. Ha hazamegyek a szülõfalumba, elmegyek a fatornyos templomunkba is, ahol mindig nagy szeretettel fogadnak. A famíliám minden tagja református, és a falum református gyülekezetébe járt. Nagyapám és keresztapám is több tíz éven ke-
resztül volt presbiter, az egyik nagybátyám pedig gondnok. Jelenleg is két unokatestvérem presbiteri feladatokat lát el, szintén nõ létükre! A gyülekezetben szolgáló lelkészek mindig összefogták a fiatalságot, a gyermekeket. Szívesen jártunk a templomba és mindenféle programokra, református hittanórákra. Többek között szépítgettük a templom környékét is. Takarítottunk, virágot ültettünk, kerítést festettünk, mikor, mi adódott. – Hol található Kisszekeres? Merre keressük a térképen? – Kisszekeres Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található, a beregi részen, a hármas határnál, Ukrajna, Erdélyország és Magyarország határán, a határtól tíz kilométerre. – Hogyan alakult tovább az élete? – A fehérgyarmati Zalka Máté Gimnáziumban érettségiztem. Mikrobiológus szerettem volna lenni. A debreceni Kossuth Lajos Tudomány Egyetemre jelentkeztem, egy ponttal lemaradtam a felvételrõl. Átirányítottak Szegedre, az Élelmiszeripari Fõiskolára, de csak a tápkeverõ szakon volt hely, és úgy gondoltam, nem szeretnék fehér gumicsizmás üzemmérnök lenni. Úgy döntöt-
d Örömmondó
PRESBITERI ÚTRAVALÓ ÉLETÚT
tem, pedagógus leszek, szüleim is azt szerették volna, hogy tanítónõ legyek. Végül is az lettem. A pedagógus szakma is a „segítõ szakmák” körébe tartozik, arra vagyok alkalmas, hogy emberekkel foglalkozzam. A jó kommunikációs képességem is természetesen Istentõl kapott, ezzel keresem a kenyeremet. Nagyon szeretek emberekkel találkozni, beszélgetni. Több társadalmi szervezet élén is tevékenykedem, a XII. kerületben a civil szférában köteleztem el magam. Ha valaki emberekrõl akar vagy szeret gondoskodni, az bizony nagy felelõsség. – Hogyan lett pedagógus? – Megpróbáltam képesítés nélkül elhelyezkedni, de a hetvenes években ez lehetetlen volt, akkor nyílt meg a Nyíregyházi Tanítóképzõ Fõiskola, ontotta magából a tanárokat. Akkor nyáron eljöttem otthonról, meglátogattam a nagynénémet itt, Budapesten. A Keleti pályaudvarnál felszálltam a 7-es buszra, mellettem arról beszélgetett két ember, hogy nem tudják õsszel elindítani az évet, mert nincs pedagógus. Hozzájuk fordultam, és megkérdeztem: Hol van ez az iskola? Miért, kislány eljönnél tanítani? Így lettem pedagógus. A XV. kerületben, a Pattogós utcai általános iskolában kezdtem tanítani képesítés nélkül. Februárban kereszt félévvel felvettek a Budapesti Tanítóképzõ Fõiskolára, elvégeztem az orosz és pedagógiai szakkollégiumi szakot. Miközben tanítottam, Szegeden a Juhász Gyula Tanárképzõ Fõiskolán végeztem orosz nyelv és irodalom tanári szakot. Egy év után nem volt szükség az orosz szakos diplomámra, mert senki nem akart már oroszt tanulni, ezért átképzõsként német szakos tanár lettem, a gyermekek mellett, mert már akkor gyermekeim is voltak.
2009. Szeptember
– Meséljen a családjáról! Hogyan ismerkedett meg a férjével? – A párom is a szülõfalum felé való, a tíz kilométerre lévõ Tisztaberekre. A húgával egy gimnáziumba jártam, látásból már akkor is ismertem õt. Egyszer Budapesten, a körúton összefutottunk, nagyon megörültünk egymásnak, a két messzirõl ide szakadt hazánk fia. Kérdezte, megyek-e haza hétvégén. Mondtam, igen. Mondta, hogy hol lesz bál. Ahol két fedõt összeütöttek, én ott voltam mindig, mert ugye akkor még bálba jártak a fiatalok. Elmentem abba a bálba. Attól kezdve együtt jártunk két évig. Mielõtt elvitték katonának, úgy gondolta, összeházasodunk. – A fõvárosban melyik gyülekezetbe járt templomba? – Miután eljöttem a kis falumból, a hetvenes években nem volt mód arra, hogy tanárként gyakoroljam a hitemet, rendszeres templomba járó legyek. Bár a nagynéném, akinél laktam jó pár évig, a XV. kerületben egyházfiként gondozta a református templom környékét, és vasárnaponként gyakran elmentem vele istentiszteletre. Amikor a gyermekeim megszülettek, ilyen területen gyökértelenné váltam. Akkor még nem volt lehetõség a vasárnapi istentisztelettel egy idõben a kicsiket gyermek istentiszteletre vinni, kinéztek a templomból, ha „csicseregtek” a gyerekeim, így nem jártam templomba. – Mikor hallott a Svábhegyen újjáéledõ református gyülekezetrõl? – Egy újsághirdetésben, a Hegyvidékben láttam, hogy újjá alakul ez a gyülekezet. A második vagy talán a harmadik alkalommal már itt voltam. Megismerkedtem Berta Zsolt nagytiszteletû úrral, illetve azokkal, akikkel most együtt dol-
2009. Szeptember
PRESBITERI ÚTRAVALÓ ÉLETÚT
gozom a presbitériumban, a gyülekezetben, a templom építésén. Onnantól kezdve, amikor csak tehetem, gyakran járok templomba. – Mikor választották presbiterré? Milyen gyülekezeti munkákat vállal? – Ahogy kezdett a gyülekezeti élet kialakulni a Svábhegyen, – de nem volt még templom, sem önálló gyülekezet –, a Böszörményi úti gyülekezetben úgy döntöttek, hogy segítenek felépíteni a templomunkat, és ezért a fenti gyülekezet tagjai közül is legyenek presbiterek, az ottani presbitériumban. Akkor óriási megtiszteltetés ért engem, hogy fiatalon bekerültem a budahegyvidéki nagy létszámú presbitériumba. Miután a kezdetektõl itt vagyok, úgy gondolták, ennek a feladatnak meg fogok felelni. Amikor indult a svábhegyi gyülekezeti élet, és alakulóban volt a saját presbitériumunk, a gyülekezetünk is érezte azt, hogy sok mindent csinálok, és így ott a helyem az új presbitériumban is. – A templomépítés elkezdéséhez szükség volt egy alapítványra is, sokat tett azért, hogy létrehozza az Isten-hegy Alapítványt, amelynek elnöke. Mivel segíti az alapítvány a svábhegyi református gyülekezetet?
Örömmondó
d
– Isten kegyelmébõl úgy alakult, hogy református templom épülhet a Svábhegyen. Egy alapítványt hoztunk létre, az Isten-hegy Alapítványt, amelynek az elnökeként tevékenykedem. Miután az elmúlt évek során az ELTE-n bölcsész diplomát szereztem, számos tanfolyamot is elvégeztem, például a pedagógia szakértõit és a szaktanácsadóit és mivel több alapítványt és társadalmi szervezetet is vezetek, alapítványi és pályázatírási szakértõ is vagyok. Rengeteg pályázatot írok. A Nemzeti Civil Alapprogramnál több nyertes pályázatunk is volt már, rendszeresen támogatnak bennünket. Mivel ezeket a pénzeket az alapítvány mûködésére kapjuk, ebbõl tudtunk a gyülekezetnek venni fénymásoló gépet, ebbõl csináltuk a hangosítást, ebbõl vettük a laptopot, a fûkaszát, fûnyírót is. – Az alapítványon kívül is számos munkát vállal, két bizottságban is benne van. A gyülekezet tagjai közül sokan az ön által szervezett kirándulásokra emlékeznek leginkább. – A kezdetekkor még kevés „hadra fogható” ember volt a gyülekezetünkben, és valahogy rám találtak a felada-
d Örömmondó
PRESBITERI ÚTRAVALÓ ÉLETÚT
tok. A presbiterré választásom után, ahogy elkezdtük építeni a templomot, az alapkõletétel elõtt jóval, egy építési bizottság alakult. Még lent a Böszörményi úton, az építési bizottság tagjává választottak. Ez ugyancsak nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy nõ létemre egy nagyon fontos munkát végzõ bizottság tagja lehetek. Ahogy megfogalmazzák a bizottságban ülõ társaim: én vagyok köztük a realista, nem pedig az optimista. Ezen kívül, amikor a missziói bizottság újjáalakult, annak elnökévé választottak. Mivel nekem szakmám az idegenvezetés is, és ahogy színesítettük a gyülekezet életét, itt is kirándulásokat kezdtem szervezni. – Melyik volt a legemlékezetesebb kirándulás? – Természetesen a szatmári kirándulás, amikor a szülõföldemre elvittem a gyülekezet tagjait. Tömött autóbusszal mentünk, megtelt az ötvenfõs autóbusz. Nagyon örültem, hogy nagyon sokan eljöttek, és meg tudtam mutatni szûkebb szülõhazámat, azt a templomot és környékét, ahol felnõttem. Megismerhették családom ott élõ tagjait, édesanyámat, aki nagy szeretettel fogadta a gyülekezetet, a gondnokot, aki a nagybátyám, a feleségét, aki szervezte a faluban a fogadásunkat, és a keresztapámat, aki akkor nyolcvanöt évesen az ottani idegenvezetõnk volt, mint rangidõs presbiter. A falu közössége is nagyon-nagy szeretettel fogadott bennünket. Abban az idõben jártunk arrafelé, tavasszal, amikor virágoztak a szatmári gyümölcsfák, az almafák, a meggyfák, és az orgonák és a tengernyi tulipán. A látvány lenyûgözött mindenkit. Azt gondolom, hogy akik eljöttek, lélekben is meggazdagodva jöttek vissza, és hozták a szatmári emberek vendég-
2009. Szeptember
szeretetét, közvetlenségét. Azóta is csak Magyarországra szervezek utakat, mert meggyõzõdésem, hogy hazánk is van olyan szép, mint bármelyik más ország. Az emberek kevésbé ismerik az ország azon tájait, amely kiesik az utazási irodák látókörébõl. – Hová tervezi a legközelebbi utat? – Az idén a gyülekezet tervezett erdélyi körútja miatt nem szerveztem magyarországi utat, de jövõre szeretném megszervezni megint a gyülekezeti kirándulást. Az volt az elképzelésünk a miszsziói bizottságban, hogy minden évben lesz gyülekezeti kirándulás. Ezekre a kirándulásokra jó szívvel hívjuk meg a Böszörményi úti gyülekezet tagjait is, hiszen adományaikkal sokat segítettek és segítenek most is a templomépítésben, többükkel barátságokra leltünk. Az a vágyam, hogy a jövõben mindig megteljen a svábhegyi gyülekezet tagjaival a kiránduló buszunk. – Az építési bizottságban nincs uborkaszezon? – Látszott már korábban is, hogy a közel jövõben önálló parókia épületet nem tudnánk építeni, a templomépítés mellett nagyon sok pénz kellene rá. Ezért azokat a közösségi tereket, amelyeket úgy gondoltuk, hogy hosszabb távon hasznosítani fogunk, kevés módosítással parókiává alakítunk át. Ez nagyon fontos projekt, hiszen egy templom, egy gyülekezet akkor funkcionál jól, ha a lelkész ott lakik a templom mellett és rajta tartja a szemét mindenen. Minden falusi és városi gyülekezetben a templom mellett közvetlenül ott a parókia. Minden bizonynyal sokkal zökkenõ-mentesebb lesz a gyülekezet élete, ha a lelkész ott fog lakni. – Elsõsorban anyagiaktól függ a lelkészlakás kialakításának megkezdése?
2009. Szeptember
PRESBITERI ÚTRAVALÓ ÉLETÚT
– Az átalakításhoz, a parókia építéséhez különbözõ helyekrõl próbáltunk pénzt szerezni. Kilenc millió forintot szavazott meg az egyházmegyei közgyûlés, 3,2 milliót kapunk a helyi önkormányzattól, ebbõl három milliót templomépítésre, kétszáz ezret egyéb célokra. Azon kívül õsszel egy diakóniai hétvége perselypénzével támogatja az egyházmegye a parókia építését, amely körülbelül egymillió forintot jelent majd. Az Istenhegy Alapítvány kétmillióval, de lehet, hogy két és félmillióval is tudja támogatni az építkezést. A többi, még hiányzó pénzt a gyülekezeti felajánlásokból jöhet össze. Az egyházmegye és az önkormányzat már átutalt elõleget, az alapítvány pénze megvan, ahogy a munka elkezdõdik, és szükség van a kifizetésekre, rögtön tudjuk utalni. – Mikorra készül el a parókia? – Július második vasárnapján döntött az építési bizottság, a kivitelezõvel megkötöttük a szerzõdést, és október 31-e a befejezési határidõ. – Hogy fér bele a napi munkájába a gyülekezeti munka is? – Nagyon sok mindent csinálok, és néha magam is megdöbbenek azon, hogy fér bele ennyi minden a mindennapjaimba, és hogy bírom, De valahonnan kapom az erõt ehhez. Istené a dicsõség. Nagyon szoros, komoly idõbeosztás szerint élek, hiszen a vállalkozások, amit vezetek rendkívül szerteágazóak. A LIA Iskolának, amely az én iskolám, hat tagintézménye van az ország hat pontján. Több mint ezer tanulóról, és közel 160 munkavállalóm megélhetésérõl gondoskodom. A munka mellett most szereztem meg a doktori címet, a PhD fokozatot. Táplálkozástudományi szakértõ lettem, szeptember 4-én avattak doktorrá. De
Örömmondó
d
bármilyen gyülekezeti munka adódik, én mindig igyekszem segíteni. – Sokszor látjuk, hogy a vasárnap délelõtti istentiszteleten a nagyének alatt összegyûjti a gyerekeket és együtt távoznak, és az áldás vételéig a gyerekekkel foglalkozik… – A szívügyem a gyerekek között végzett munka, és ott mindig fel tudok töltõdni. Pedagógusként nekem ez egyáltalán nem nagy erõfeszítés. Sok segítséget kapok a tiszteletes úrtól és a beosztott lelkésztõl is a felkészüléshez. Nekem is nagyon jól esõ érzés vasárnaponként az ott töltött idõ, mert én is sokat tanulok a gyerekektõl. A vasárnapi iskolába járó gyerekek nagyon sokat tudnak a Bibliáról, többen járnak külön hittanra is. Sok éve végzem ezt a munkát, és hála Istennek, már többen vagyunk, akik kiveszik a részüket ebbõl a nem könnyû feladatból. Szükség is volt rá, hiszen sok gyermek van a gyülekezetünkben. Kicsik és nagyobbak is. Örülök, hogy tiszteletes úr idõt, energiát nem sajnálva az óvoda felé nyitott, hiszen az óvodásokon keresztül a szülõket is el tudjuk „csábítani” a templomba. Szívet melengetõ, hogy sok fiatal család jár a gyülekezetünkbe. Fiatalos lendülettel sokat segítenek. Átvették a farsang szervezését, a Mikulás, a karácsonyi ünnepség szervezését, amióta sok a kisgyermek a gyülekezetünkben, mûködik a gyermek játszóházunk is. – Van-e olyan kedves éneke, amelyet otthonról hozott, amelyikre a gyermekeket szívesen megtanította? – Sok van. Sokszor eszembe jut édesanyám éneke, a „Perelj Uram perlõimmel, harcolj én ellenségimmel…”, mert ugye a falusi ember munka közben énekel. – Jó látni, hogy nem kell ahhoz presbiternek lenni, hogy egy gyülekezeti tag kivegye a ré-
d Örömmondó
PRESBITERI ÉLETÚT
szét a gyülekezeti munkából. Jól tudom, hogy egyik fia a gyülekezeti honlap gondozója? – Két nagy fiam van, itt keresztelkedtek a Svábhegyen, itt konfirmált mind a kettõ. Balázs 27 éves, Bence 22 éves. Balázs mûszaki informatikai szakmérnök, ezen kívül végzõs hallgató a Corvinus Egyetemen. Bence ugyanoda jár, már csak egy féléve van hátra. Õk is járnak a templomba, ha nem szólítja el õket másfajta kötelesség. Balázs elvállalta a gyülekezeti honlap szerkesztését, rögzíti az igehirdetések szövegét, feltölti a honlapra. Bence ugyan egyetemista, de még mindig az ifi csoportba jár, mert nagyon jó közösség alakult ki. Szívesen megy a gyülekezeti kirándulásokra is. A férjem szerelte fel annak idején a riasztórendszert az altemplomba. Amikor én a templomban különféle gyûléseken veszek részt, otthon õ végzi azokat a feladatokat, amelyeket nekem kellene. Nagyon sokat segít mindenben.
2009. Szeptember
– Netán õ készíti a vasárnapi ebédet is? – A vasárnapi ebéd készítéséhez én korán kelek, elkészül minden fél tízre, mire elindulunk a templomba. Amikor hazaérek, már csak az utolsó simítások kellenek az ebédhez, egy mártás, egy köret. Természetesen minden nap fõzök, frisset, mert a három férfi igényli. – Az élet nem éppen sima útjain mi ad erõt a családnak a gyülekezeti élet szolgálatához? – A Diós árok útra is hallatszik vasárnaponként az istentiszteletre hívogató harangszó, oda, ahol lakunk. Nagyon szép a harangunk hangja. Amikor megcsendül, úgy érzem, mintha megköszönné azt a rengeteg munkát, amit családilag végzünk a gyülekezetben. Számomra ez nagyon jó érzés. Hitet, és erõt ad a további gyülekezeti munkámhoz. Béres L. Attila
„boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.” B
„boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ´o´k az öröm magveto´´i.” B
„boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.” B
„boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják ´o´ket, mert ez a szeretet ára.” (részletek,Gyökössy Endre)
2009. Szeptember
AÚ HIT TRAVALÓ EMBEREI
Örömmondó
d
Nemzetközi Kálvin konferencia Új aspektusokból lehet a nagy reformátorra tekinteni – Jelentõs Kálvin-kutatók tartottak elõadásokat Budapesten
A
Károli Gáspár Református Egyetem doktori kollégiuma és a Kálvin Emlékbizottság szervezte meg 2009. augusztus utolsó hetében a Nemzetközi Kálvin Konferenciát, amely számos neves külföldi és hazai elõadó részvételével zajlott Budapesten. dr. Szûcs Ferenc, a rendezvényt szervezõ Doktorok Kollégiuma elnöke hangsúlyozta: nem a mostani az egyetlen Kálvin Konferencia, hanem sorozatról beszélhetünk, hiszen idén már Egerben és Pécsett is rendeztek regionális konferenciát, ahol szintén Kálvin János volt a fõ téma. A Magyarországi Református Egyház Zsinata is Kálvin-évekrõl beszél, melynek kezdete az idei esztendõ, Kálvin 500. születésnapja. Szûcs Ferenc úgy fogalmazott, hogy Kálvin megismertetése a társadalommal ma is fontos feladat. A kálvinizmus elterjedését az tette igazán jelentõssé, hogy vigasztalást és fogódzást tudott adni az embereknek akkor, amikor minden bi-
zonytalanná vált a történelemben. Kálvin arról beszélt, hogy egyedül Isten kezében van a hatalom – tette hozzá a Doktorok Kollégiumának elnöke. „Láthatjuk, hogy milyen katasztrófa származott abból, hogy az ember azt gondolja, õ van a világmindenség középpontjában. Jelentkezik mindez az ökológiai krízisben és a közösségi identitások szétesésében. Kálvin teológiájában próbált ennek a tendenciának gátat emelni, amikor Isten dicsõségének a hangsúlyozását, az Istenközpontú világot emelte ki, ami természetesen megakadályozta volna, hogy az ember úgy garázdálkodjon ezen a világon, mintha minden az övé volna és azt csináljon vele, amit akar. A nyugati társadalmat jellemzõ individualizmus és az emberközpontúvá vált világ ma is emlékeztet minket arra, hogy Kálvin megpróbált ez ellen harcolni. Úgy szemlélte a világot, mint Isten dicsõségének színterét.”
d Örömmondó
BEHARANGOZÓ ÚTRAVALÓ
2009. Szeptember
Gyülekezeti híreink, programjaink Dr. Szabó István Püspök úr augusztus 1-i hatállyal kinevezte gyülekezetünk beosztott lelkipásztorának Négyesi Adrienn eddigi VI. éves teológus testvérünket, akinek életére és közöttünk végzett szolgálatára Isten áldását kérjük! Szeptember 11-13. között gyülekezeti hétvégét szerveztünk a Vértesben található Malomerdõ Panzió és Üdülõbe. Több mint negyvenen vettünk részt a jó hangulatú programokon, áhítatokon. Részletes beszámolót ebben a lapban olvashatnak a testvérek. Szeptember 20-án, vasárnap de. 10 órakor tartjuk hittanévnyitó istentiszteletünket a templomban. Az istentisztelet után szeretetvendégségre hívjuk a testvéreket. Szeptember 27-én, vasárnap ún. szószékcserés egyházmegyei diakóniai vasárnapot tartanak a Budapest-Déli Református Egyházmegye valamennyi gyülekezetében. Nálunk a Hajdú Kovács Albert a Nagytétényi Egyházközség lelkipásztora hirdeti az igét. Az Egyházmegye, hagyományainak megfelelõen idén is támogatja ezen a vasárnapon egy templom, vagy parókia építését. Ebben az évben az egyházmegyei perselypénzeket a mi parókiaépítésünkre különítik el! Október 4-én, vasárnap délután 15 órakor tartjuk kisgyermekes-családi körünk elsõ beszélgetését az új tanévben, amelyen Úr Gézáné, dr. Koncz Kornéli presbiter testvérünk tart vitaindító elõadást az oktatás helyzetérõl a mai Magyarországon. A helyszín dr. Kóti Tamás testvérünk lakása: XII. Agárdi u. 13. Minden érdeklõdõt szeretettel várunk!
Október 10-én, szombaton 9 órától presbiteri csendesnapot tartunk, amelyen Dr. Németh Pál, PestlõrincGanzkertvárosi lelkipásztor, a Biblia Múzeum munkatársa tart elõadást Kálvin János teológiájáról. Minden érdeklõdõt szeretettel várunk! Október 11-én, vasárnap délután 16 órakor ismét szeretetvendégséggel egybekötött gyülekezeti délutánt szervezünk. Elõadást tart gyülekezetünk tagja, Lovas Miklós csillagász. Mindenkit szeretettel várunk, és mi is hívogassunk másokat! Október 17-én, szombaton délelõtt 9-tõl 12-ig ismét gyülekezeti gyermek játszóházat rendezünk az óvodás és alsó tagozatos gyermekeknek Október 30 és november 1. között kiállítást rendezünk az altemplomban. A Csillagpont Országos Református Ifjúsági találkozón bemutatkozott Kálvinkertje címû kiállításnak adunk otthont a nagy reformátor születésének 500. évfordulóján. Terveink szerint a kiállítás pénteken délután fog megnyílni, és vasárnap estig lesz látogatható. Október 31-én, a Reformáció Emléknapján este 6 órakor a XII. kerület protestáns gyülekezetei közös úrvacsorás istentiszteletet tartanak. Idén a helyszín a mi templomunk lesz! Mindenkit szeretettel várunk, és mi is hívogassunk másokat!
„Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcso´´t, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.” (részlet,Gyökössy Endre)
2009. Szeptember
Örömmondó
BEHARANGOZÓ ÚTRAVALÓ
d
Rendszeres gyülekezeti alkalmaink – Vasárnap de. 10 órakor: istentisztelet, ezzel egy idõben gyermekistentisztelet és gyermekmegõrzés – Minden hónap elsõ hétfõjén, este 18.30-kor: presbiteri bibliaóra – Szerdán 18 órakor: felnõtt konfirmációi elõkészítõ – Csütörtök 18.00: gyülekezeti bibliaóra – Csütörtök 20.00: kollégiumi ifjúsági óra az Eötvös út 35. sz. alatti Protestáns Kollégiumban – Pénteken 18.00-tól: ifjúsági bibliaóra a középiskolás korosztály számára – Minden második héten kedden 18,00kor: gyülekezeti bibliaiskola – Minden hónap második vasárnapján délután: családi-kisgyermekes bibliakör egyeztetett helyszínen
Hittanórák rendje – Hittanórákat ebben a tanévben is a Normafa és az Õzike utcai Óvodában, a Jókai Mór Általános és Német Nemzetiségi Iskolában (Diana u. 4.), a SOTE Gyakorló Általános Iskolában (Diana utcai Ált. Iskola – Diana u. 35–37.), valamint a templomban tartunk. A hittanórák végleges rendje a 2009/2010-es tanévben még nem alakult ki, szervezés alatt áll. A végleges rendrõl gyülekezetünk honlapján: hamarosan tájékoztatást adunk! Óvodai
Hittan
d Örömmondó
OLVASÁSRA ÚTRAVALÓ AJÁNLJUK
2009. Szeptember
Kihez, mikor és miért imádkoznak a gyermekek? Errõl kérdezi Dizseri Eszter az 5 és 14 év közötti korosztályt. A könyvet elsõsorban szülõk, hitoktatók, tanárok, lelkészek forgathatják haszonnal.
Gary Chapman – Ross Campbell: Gyerekekre hangolva (A gyerekek öt szeretet-nyelv) Minden gyermek és felnõtt alapvetõen öt kommunikációs csatorna egyikén fejezi ki és fogadja be a szeretetet. Hiába halmozzuk el például gyermekünket ajándékokkal, ha õ arra vágyik, hogy leüljünk vele játszani. Csak akkor fogja igazán érezni a szeretetünket, ha felismerjük és beszéljük a számára legérthetõbb szeretet-nyelvet. C. H. Spurgeon: 1500 bölcs gondolat (A keskeny és a széles úton járóknak) C. H. Spurgeon minden, e kötetbe felvett gondolata mélyen a Szentírásban gyökerezõ és így szinte reflektorfénybe állítja a szellemi-lelki – sokszor rejtett – isteni igazságokat. A szerzõre jellemzõ az Istentõl kapott, finom, tiszteletteljes humor, amely még érthetõbbé teszi gondolatait.
Észrevételeket, javaslatokat és cikkeket várunk az Örömmondó számára! ÖRÖMMONDÓ KIADJA A BUDAPEST SVÁBHEGYI REFORMÁTUS MISSZIÓI EGYHÁZKÖZSÉG 1125 BUDAPEST, FELHÕ U. 10 HVB BANKSZÁMLASZÁM: 10918001-00000017-35180007 LELKÉSZI HIVATAL: 1126 BUDAPEST, BÖSZÖRMÉNYI ÚT 28. (BUDAHEGYVIDÉK) H., K., CS.: 9:00–13:00 SZERKESZTI: BERECZ ÁGNES PRESBITER A KIADÁSÉRT FELEL: BERTA ZSOLT LELKIPÁSZTOR Az Örömmondó ingyenes. Adományaikat az újság megjelenésének támogatására szívesen fogadjuk. A megjelenést támogatja Budapest XII. kerületi Önkormányzata.
