- Te tanultad a genetikát? Kérdezte ismert tenyésztőtársam. - Tanultam tegnap, ma, és holnap is tanulni fogom. - Én biztosan nem tudnám megtanulni! - Dehogy nem!
Modena, modena tarka…. Meggyőződésem, hogy mindenki, aki képes autót vezetni, aki meg tanult sakkozni, vagy tud legalább egy nyelvet (pl. magyar) beszélni, azok mind képesek meg tanulni a genetikai öröklődés egyszerűbb vagy összetettebb szabályait és a meg tanult szabályokat alkalmazva képes végtelen számú genetikai kombinációt létrehozni. Mert miről is van szó az előbbi példákban felhozott, a mindennapi életünket átszövő cselekményekben? Minden esetben vannak bizonyos alapszabályok, melyeket be kell tartani,( azaz számíthatunk rá, hogy ezeket, a szabályokat mások is betartják), aztán pedig a szabályok mentén már szabadon cselekedhetünk,végtelenszámú, akár ismételhető, de akár egyedi szituációkat létrehozva . A jobb kéz szabály betartásával körözhetünk a háztömb körül, de mehetünk távoli felfedező utakra is. Minden játszmát megnyerhetünk, de a bástya átlósan nem léphet. A szavak jelentését meg kell tanulni, de a mondatokat szabadon állíthatjuk elő. A genetikában sincs ez másként. Vannak szabályok, amiket meg kell (meg lehet) tanulni, aztán ezek ismeretében előre ki lehet gondolni a lehetőségeket ill. azok bekövetkezésének a valószínűségét, vagy más irányból közelítve: a bekövetkezet eseményeket, lehet vizsgálni, vajon melyik genetikai szabály szülhette azokat? Mindazon által belátom, nincs könnyű dolga annak, aki tanulni szeretne, mert a galambász szakirodalomban egyre másra bukkanok érthetetlen magyarázatokra, elévült nézetekre, és sajnos gyakran tárgyi tévedésekre is. A különböző források eltérő szóhasználatai ill. ellentmondásos állatásai összezavarják az olvasót, akiben e miatt nem tud kialakulni tisztánlátás a rendszer általános működését illetően. Mert a rendszer az általános! Nincs külön King genetika, mint ahogy azt egy honlapon olvashatjuk ,és természetesen nincs külön genetika a Modena fajta számára sem . Ezzel megérkeztem jelen írásom konkrét mondanivalójához, nevezetesen reagálni kényszerülök Gáspár Csaba írására, mely a magazinunk 2008. augusztusi számában a 17. oldalon látott napvilágot. Igyekszem nem tölteni vitriolt a tollamba, mert tisztán érzem jóindulatát, és messzemenően támogatom azon törekvéseiben, ahogyan a Modenás tenyésztőket a helyes színezet meghatározásra és a megfelelő színosztályokba történő nevezésekre ösztökéli, de a ”hogyan”-nal már gondok vannak. Valóban, a színeknél kicsit összetettebb a dolog! Nézzünk először a modenákkal kapcsolatos fogalmaknál a kulisszák mögé. A tradicionális három fő színezetcsoport elnevezése nyilván olasz eredetű, és valószínűleg régebbi időkben keletkezhetett, mint maga a genetika tudománya. A schietti azon színezetek csoportja, melyeknél a galamb testén a tollazat tetőtől talpig pigmentált, azaz nem tarkák. A gazzik, ellenben a jól ismert határok mentén
részben pigmentált (azaz színes), és részben pigmentálatlan (azaz fehér) tollazatúak, ezért szabályos tarkák! A gazzi változatok szabályos tarkaságát a róla elnevezett autoszomális gazzi (z) receszív gén okozza. A „sokszínű” magnanik csoportja pedig azokat a változatokat tömörítik, melyek hordozói az autosex domináns Stiped (St) génnek is. A genetika hátterük mai ismeretében, számomra logikátlan a magnani-kat önálló, a schiettikkel és a gazzikkal azonos rangú csoportként kezelni (az olaszok nem is teszik ezt), tudni illik egyetlen gén hozzáadásáról, van szó csupán, amelyik független a másik kettőtől (ti.:tarka, nem tarka), ezért bármelyik főcsoport bármelyik színezetével kombinálható. Tudom, hogy a nálunk elterjedt német – és angol modenai fajták esetében szinte csak is schietti-magnanikkal találkozhatunk, de az ősfajtának számító olasz modenaiaknál (Triganino Modenese) ez koránt sincs így! A „mandulaszerű” és a spriccelt-fröcskölt (sprenkelt, stipped,) szerű, sokszínű schiettik további St változatokban is előfordulnak, valamint mindenféle magnani létezhet gazzi tarka változatban is. Gáspár Csaba írásában illusztrációk híján nem derül ki, hogy mit ért egyszínű galamb (test), és „jelölés” alatt. Először azt olvashatjuk:”schietti (egyszínű), magnani (több színű)”, lejjebb pedig már az ál:”A schiettiknél a test teljes egészében egyszínű, csak a szárny lehet jelölt.”, E két mondatot összeolvasva kiderül, hogy: Az egyszínűeknél a test egyszínű, csak a pajzs lehet más színű, azaz előállhat a kétszínű egyszínű?! És akkor még a fekete (egyszínű) és a szalagos kék (nem egyszínű) verzióról ne is beszéljünk. Bocsánat a viccelődésért, de ugye milyen zsákutcába tévedünk nap, mint nap, ha nem a genetikai lényeget tartjuk szem előtt és nem a tartalmi logika alapján, fogalmazunk? A szerintem helyes, tartalmi megfogalmazás így nézne ki: Schiettik: nem tarkák, Gazzik: szabályos gazzi tarkák, és tisztelegve a tradíciónak, Magnanik: Stiped (”Almond”) gént is hordozók. Mivel eddigi gondolataimban, és az idézett cikkben is, nagy jelentőséggel bír a tarkaság, mint fogalom, kísérletet teszek annak definiálására. Tarka genetikailag minden olyan állat (nem csak galamb), amelyik testén pigmentált (színes) és pigmentálatlan (fehér) foltok is vannak, függetlenül azok méretétől, elhelyezkedésétől, arányaiktól, vagy szabályos, szabálytalan voltuktól. Galambokra fókuszálva tartalmilag tarka mindegyik, ha genetikailag fehér tollakat is hordoz. Genetikailag fehér színtelenség pedig több eltérő eredetű génhatás révén is létre jöhet. A nyilván való, de nagyon ritka albinizmus mellet, domináns fehér, és receszív fehér géneket is ismerünk, melyek domináns és receszív, szabályos és szabálytalan tarkaságok sokaságát szabályozzák. További, más fehér gének létezéséről is lehet hallani, de ezek még kellően nem ismertek, a legtöbb fajta tenyésztésében nem játszanak szerepet. Annál nagyobb jelentőséggel bírnak azok a génhatások, melyek fehérnek látszó, de valójában nem fehér eredetű, hanem csak nagyon, világos, fehérnek látszó tollak kialakításával megtéveszthetnek bennünket. Ilyen áltarka, és nem fehér például a „fehér szárnyú” pirók galamb szárnya, ezért nem is szabad tarkának nevezni. Nem fehér másfelől eredetét tekintve a fekete tükrös galambok szárnypajzsa sem (Pseudotiger (Pst)), tehát ezek sem tarkák. Tovább folytatva a
logikai sort, és meg érkezve a modenákhoz is, nem nevezhetők valódi tarkáknak sem a tigris”tarka” (GT), sem a Stiped (helytelenül almodnak is szokás nevezni*) gén hatására előállítható, itt „babos”, egyébként spiccelt, fröcskölt, stb. galambok sem! Ugyan akkor, ellenkezve Gáspár sporttárssal, azt kell mondanom, hogy az említett „lékes” galambok, különösen, ha tényleg a gazzi gén a ludas a dologban, genetikai nézőpontból igenis tarkák! Színezet hibásak, büntethetők, rosszul tarkák, alig tarkák, de tarkák! A következő gondolatsorom könnyebben lesz érthető, ha aki teheti előolvassa honlapomon (www.columba.hu) az autosex öröklődés, a Féded gén, az „Almond” témakörben elkövetet korábbi írásaimat. * Az almond szót a továbbiakban tudatosan kerülöm. A miért-re az utóbbi cikkben adok részletes magyarázatot. Gáspár Csabát idézem: „Többször tapasztaltam már, hogy a tarkákat és a babosakat nem tudják meg különböztetni a tenyésztők. Pedig a tarkák a schiettik, még a babosak a magnanik csoportjába tartoznak.” Ha az un. Tigris”tarkák”-ra gondolunk (sok ilyen képet találtam a klubjuk honlapján) akkor való igaz, ezeket helyesen a schiettikhez kell sorolni, de azért, mert függetlenül a kinézetüktől ezek nem valódi tarkák. Ezek elnevezése (Pöttyös tigris? Na, de kérem!), de maga a látványuk is félrevezető tehát. Ezt a jelenséget az un. Tigergrizzle (magyarra fordítva: tigrisderes) gén okozza, mely szoros rokonságban áll a klasszikus deres színezetet okozó Grizzle(G) génnel , szintén intermedier öröklődésű. Német szövegekben tapasztalható, hogy a szabályos mértékben kivilágosodott egyedeket (minden evező- és kormánytoll színes marad) tiger, tigerschimmel (magyarra fordítva: tigrisderes) szavakkal illetik, az erősebb génhatás, a dupla tigris faktor, vagy az egyed kora miatt túl világosodott (vannak „fehér” evező- és kormánytollak is) példányokat pedig tigerschecke (lefordítva: tigristarka) szóval titulálják. Hangsúlyozom egy azon génhatástól, van szó!! A „babos” szóval nem tudok mit kezdeni. Ilyen nevű gén nincs, és bírálói megerősítéssel mondhatom hogy a magyarban létező babos szó, gyűjtőfogalom, minden olyan galambot takar, amelyiken egyenletesen, nem foltszerűen pöttyök látszanak, függetlenül genetikai eredetétől és függetlenül, hogy sötét alapon világos, vagy világos alapon sötét tollakról van szó. Maga a tigrisderes gén homozigóta formában (GT//GT) okozza a legtipikusabb, világos alapon egyenletesen sötéttel pettyezett fenotípust, amit babosnak nevezhetünk!! Sötét alapon világos pöttyöket a már említet Tiger grizzle, és más deres változat is okozhat, világos alapon sötét pöttyöket leginkább a klasszikus deres gén számlájára kell írni. Feltételezve, hogy a cikk író az angol modena galamboknál is előforduló fekete alapszínezeten lévő stiped gént is hordozó galambokat keresztelte el „babosaknak”, úgy ebben az esetben igaza van, hogy ezek a magnanikhoz tartoznak. A Triganinók azonban lehetnek magnanik mind schietti, mind gazzi változatban is! Következő mondataiban tenyésztőtársam valamit összekevert, mint amikor piros
lámpánál állva, induláskor egyes helyet véletlenül hátramenetbe teszi a váltót. Nem csak a szakirodalom egybehangzó állításaival, de saját magával is szembefordul: „”A babos galambok genetikailag az almond családba tartoznak (ezért magnani), a kisgalambnak színesek, majd később pettyesednek be, az evező és kormánytollak mindig színesek.” Szerintem a fekete, vörös, sárga stb. alapon Stiped (ha úgy jobban tetszik: „Almond”) kisgalambok szinte teljesen világosan születnek, az evezők és kormánytollak változatos színezetűek lehetnek. Életük folyamán fokozatosan sötétednek (gyengül a világosító génhatás). „A tarkák(tigris) világosak kisgalambként, majd vedléskor színesednek be, lehetnek fehér evező és kormánytollaik.” Nem! A tigris„tarka” kisgalambok szinte teljesen színesen születnek, majd vedléskor világosodnak ki, a tigris standard szerint nemlehetnek fehér evező és kormánytollaik. Életük során folyamatosan világosodnak (erősödik a világosító génhatás). A túl világos, vagy túlvilágosodott tigrisdereseknek lehetnek, a homozigóta tigriseknek pedig szinte mindig vannak, fehér evező- és kormánytollaik. Más fajtáknál, ezek akár kiállításokon is szerepelhetnek (valóban babosak!). Szeretném felhívni minden tenyésztő figyelmét arra a nem elhanyagolható körülményre, hogy a Tigris”tarka” és un. Stiped („babos”) galambok akár keresztezhetőek is egymással! Az így előállított „babostarka” utódok (és azok utódainak), besorolása, genotípusuk meghatározása, szinte lehetetlen a kinézetük alapján. E két változat párosítása erősen ellenjavallott! A tisztán tenyésztek példányok hovatartozását, azonban nem különösebben nehéz megállapítani, mert a Tigris autoszomálisan, a Stiped pedig autosex intermedier módon öröklődik, ráadásul homozigótaként (hímek) letális is.. - Ha a kérdéses galamb egyszerű schiettivel párosítva csupa sötéten születő, később kivilágosodó utódot hoz, akkor több mint valószínű, hogy homozigóta Tigrisderes (GT//GT). -- Ha minden utód sötét, és csak kb. a fele, világosodik, akkor a tigrisünk heterozigóta (GT//+). - Ha pl. kék-szalagos tojótól kb. minden második fióka világosan, látja meg a napvilágot, de idővel egy re sötétebben spiccelt, máris tiszta, hogy Stiped gén dolgozik apuka genomjában. - Két-két (100%) világos fészek testvér valószínűtlen a Stiped gén letális mellékhatása miatt! - Kék szalagos hímmel a vizsgált tojó, ha spriccelt hímeket és nem spriccelt tojókat ad, akkor megvalósítja az autosex öröklődés menetet a monozigóta tojó.
Illusztrációk:
foto : R Krebs: A sötéten született hetero tigris fióka, és a kivedlett világos Tigris fenotípus.
Ezt a három képet a Modena fajtaklub honlapjáról mazsoláztam ki. Ez a három madár jól szemlélteti, hogy akár a Tigrisek is lehetnének a magnanikhoz hasonlóan önálló főcsoport, hiszen itt is egy olyan génhatásról van szó, amelyik bármilyen alapszínezetre rá telepíthető. A bal oldali fekete Tigrisnek vannak fehér evezői, de Tigrisbabosnak elmegy. A középső képen valószínűleg Kite-Tigris látható szabályosan sötét nagy tollakkal. A jobboldali tigris alapszínezete pedig alighanem kék, sötétkovácsolt –bronz.
Német modenai, kettő az egyben (gazzi és magnani) Foto: A. Boisits, Tenyésztő.: Bechstein
Stiped (magnani) fióka a fészekben, 2 évesen, és 5 évesen.
Foto: R: Krebs
Homozigóta Tigrisre hasonlító fekete spriccelt Stiped galambok. Foto T. Voss , Cséplő Á. További tanulságos képek hada található Rainer Krebs honlapján: www.brieftaubenfarben.de
Cséplő Árpád www.columba.hu
