DE BRECEN-TÓCÓSKERTI GÖRÖG KATOLIKUS FÜZET
Húsvéti gondolatok „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki Őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) Emberi életünk fordulópontja és hitünk közepe, ami Nagypéntektől Húsvétig történt. Jézus, Isten Fiaként, az Atya akaratával azonosulva, a mi megváltásunkért, életét adta értünk. A régi áldozatok helyett kereszthalála lett a tökéletes áldozat, üdvösségünkért felajánlotta önmagát, Ő lett az áldozati bárány, aki elvette a világ bűneit, halálunkat halálával legyőzte, és feltámadásával egy új életet adott nekünk. Az Ő megváltó halála és feltámadása hozta helyre a bűnös ember Istenhez való viszonyát és nyitotta meg az emberiség számára az örök élet kapuját. A hívő ember számára a feltámadás az a reménység, ami megment a kétségbeeséstől, általa legyőzi a bizonytalanságot és enyhíti a haláltól való rettegést. Jézus ígérete szerint velünk van a világ végezetéig. Életünk felelőssége, hogy keressük-e Őt, mint ahogy az asszonyok keresték a Szent Sírnál. Senki sem tudja, hogyan lépett ki az Úr sírjából, csak azt tudjuk, hogy amikor az asszonyok megérkeztek, a követ elhengerítve, a sírt pedig üresen találták. Az angyalok adják hírül nekik az örömhírt. A feltámadás kezdetben nem úgy jelent meg, mint egy káprázatos esemény, amelyet látni lehet, hanem mint egy szóban hírül adott igazság, melyet el „kell” fogadni, és el „kell” hinni. Az asszonyok elhitték. Ugyanígy el is lehet vetni, és le lehet tagadni. A tanítványok sem hittek első hallásra az asszonyoknak. A Feltámadott nem csodatétellel akarja megdöbbenteni a képzeletet, hanem azt akarja, hogy a hit megelőzze a felismerést. Magdalai Mária, és pár órával később a két tanítvány is találkozik Vele úgy, hogy első pillanatban nem ismerik fel Őt. Később sem arcvonásaiból, hanem egy szeretetteljes megszólításban, a kenyér megtörésének mozdulatában valósul meg a felismerés, vagyis egy olyan módon, amely sokkal mélyebb, mint a fizikai azonosítás szintje. Az asszonyok és a tanítványok hittek abban, hogy akit látnak, az a feltámadt Jézus. Te, aki e sorokat olvasod, és nem voltál akkor ott, hiszed-e, hogy valóban feltámadt, hiszel-e a semmiből való teremtésben, Jézus szűztől való születésében, az áldozás kenyerének Krisztus testévé, a bor vérévé való átváltozásában? Ha igen, akkor mindezeket el tudod hinni, ekkor van hited. Krisztus feltámadott, Ő él. A te számodra is él, és szeret téged. Ő a te Megváltód akar lenni. Közel van hozzád, készen arra, hogy megáldjon. Jöjj, hallgass a hívására. Keresd Őt teljes szívedből, és találkozni fogsz Vele. Ha pedig találkozol Vele, akkor Ő átemel a világ bezárt sírjából a feltámadás végtelenségébe. A mai napon ajándékozzuk meg egymást a feltámadás örömével és bizonyosságával. Mondjuk el mindenkinek a nagyszerű hírt: FELTÁMADT KRISZTUS, és bizakodjunk, hogy egyre több ember szívét tölti el az a tudat, hogy VALÓBAN FELTÁMADT. Kegyelemteljes Szent Ünnepet Kívánok Mindnyájuknak! Horváth Sándor
|1|
2010. Húsvét
DE BRECEN-TÓCÓSKERTI GÖRÖG KATOLIKUS FÜZET
E g ys z e r ű i má d s á g A Jézus-ima gyökere az első századokig nyúlik vissza, alapja az újszövetségi Szentírás. A kereszténység keleti ágához tartozó és a bizánci rítusú katolikus hívők (görög katolikusok) körében eleven és jól ismert imaforma. A „sivatag gyümölcse”, amennyiben Egyiptomban és a Sínai-félszigeten vannak a gyökerei. Az imádkozók Jézus nevét hívták segítségül olyan formában, ahogy az evangéliumokban olvassuk a kánaáni asszony vagy a jerikói vak történetében. Nemcsak remeték és szerzetesek, a világban élő ún. laikusok is éltek és élnek vele.
Formulája egyszerű. Több változata is van, amelyek a lényeget tekintve azonosak. Legteljesebb formája: Uram, Jézus Krisztus, az élő Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön! A Jézus-imát – miután teológiailag tisztázódott Keleten és Nyugaton, hogy Jézus nevét is „szabad” a keresztényeknek segítségül hívni – évszázadokon át imádkozták. A 18. században Nikodémosz athoszi szerzetes összegyűjtötte a sivatagi atyáknak az aszketikus élet értelméről és a szüntelen ima gyakorlatáról szóló írásait. A Filokália (a szépség/erény szeretete) című gyűjtemény tartalmazza legjelentősebb leírásaikat a Jézus-imáról, felölelve a 3–15. századokat. A Jézus-ima gyakorlói ezeken az évszázadon át kitartóan várták Jézus eljövetelét, a számukra is belátható időbe helyezték, erős hittel vágyódtak rá, bármely pillanatban elképzelhetőnek tartották. Úgy éltek, mint az őskeresztények, akiknek erről a hitéről az újszövetségi levelekben olvashatunk. A Diognétoszhoz írt levél szerzője pedig így jellemezte őket: „A keresztények úgy élnek hazájukban, mint jövevények; mindenben részt vesznek, mint polgárok, de úgy viselnek el mindent, mint akik idegenből jöttek; minden idegen föld hazájuk, de minden haza – idegen...Testben élnek, de nem a test szerint; a földön vándorolnak, de a mennyben laknak.” A Filokália szerzői nem az ima teológiai hátteréről, nem valamiféle elméletről írtak. Az olvasók gyakorlati útmutatást kapnak tőlük, hogyan törekedjenek Isten felé. A Vele való kapcsolat ápolását olyan hivatásnak érezték, amely minden más célt maga mögé utasít. Tudták, hogy nincs értékesebb emberi tett az imádságnál, és a szó szoros értelmében meg akarták valósítani Pál apostol tanácsát: „Szüntelenül imádkozzatok!” Jó példa erre A zarándok elbeszélései című anonim orosz „regény”, amelynek hősével végigjárhatjuk a szellemi imához vezető gyönyörűséges, ám rendkívüli kitartást és türelmet kívánó zarándoklatot. Száj, értelem, szív
2010. Húsvét
A keleti teológusok és egyházatyák az ember lelkét a Szentháromság analógiájára egyszerűnek és összetettnek is tartják. A különböző lelki energiák (érzelem, vágy, értelem, akarat) a bűn következtében egymásnak is feszülnek, de még jellemzőbb rájuk, hogy Isten helyett a teremtményekre irányulnak. Az aszkézis (böjt, virrasztás, ima) célja a lélek energiáinak újraegyesítése és Istenre irányítása. Ebben áll a Jézus-ima, Jézus neve segítségül hívásának egyedülállóan fontos jelentősége. (1) A lelkiélet első szintje a szív megtisztítása a szenvedélyektől. Az imádkozó ekkor a szájával, szavakkal ismétli az imát. A sivatagi atyák és a mai lelki vezetők ehhez egyszerű technikákat ajánlanak segítségül: az imádkozó figyelje a légzését, később a szívverését, és próbálja ezzel a természetes ritmussal összehangolni a halkan ismételt szavakat. (2) A következő szinten a szóbeli imából az értelem imája lesz, amelynek során a Jézus-ima értelmi vagy benső imává válik. A lelki fejlődés ugyanis az értelemmel is összefügg: a patrisztikus hagyomány szerint az ember az értelme (nem az „esze”) által kerül közel Istenhez. (3) Egy magasabb szinten az ima egyenesen a szívbe kerül. Addigra eltűnnek a szavak. Az ima önműködővé, automatikussá válik. Az emberi természetnek az isteni természetben való részesedése ugyanis feltételezi az értelemnek a szívvel való egységét. Az atyák úgy mondják: a szívbe való leszállását. Ilyenkor az ember lelke egységre jut: a lélek lényege (a szív) és energiája (az értelem) egysége által. Ezt az utat kíséri végig és segíti elő egyben a Jézus-ima. Eltűnnek a szenvedélyek, elérkezik a megvilágosodás állapota. Az ész (intellektus) bármilyen más, a hétköznapokban előforduló dologgal le lehet kötve [a „Zarándok” például olvasni is tudott közben], mégsem szűnik meg a Jézus-ima, mivel a szívvel egyesült értelemben működik tovább. „Az Isten lakhelyévé válunk, amikor Ő bennünk él, emlékeinkben létrehozottan. Így Isten templomává válunk, amikor a rá emlékezésünket földi dolgok és értelmünket váratlan dolgok nem zavarják meg.” (Nagy Szent Bazil) „Az értelem elragadtatik az isteni és a végtelen fény által, így az nem törődik sem magával, sem más teremtett dologgal, csak azzal, aki által ilyen sugárzás keletkezett benne.” (Szent Maximosz hitvalló) A név ereje Jézus nevének erejéről az evangéliumban olvassuk: „Bizony, bizony mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek” (Jn 16,23). Másutt: „Az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, … betegekre teszik rá kezüket, és azok meggyógyulnak” (Mt 16,17–18). A zsidó hagyományban és más azzal egykorú kultúrákban lényegi megegyezés van a név és viselője között. A névben ott az illető egész személyisége, sajátosságaival és tetterejével. A személy nevének megismerése a természetébe való belelátást és a vele való kapcsolatot jelenti. A héberben valakinek a nevében tenni valamit vagy valakinek a nevét segítségül hívni a legnagyobb hatásfokú tett, mert azt a személyt ez a cselekedet mintegy jelenvalóvá teszi. Mindez Isten nevére a maga teljességében vonatkozik. Isten nevének segítségül hívásával az ember a jelenvaló Istennel
|2|
DE BRECEN-TÓCÓSKERTI GÖRÖG KATOLIKUS FÜZET kerül kapcsolatba, föltárja magát előtte, átadja magát neki. A Névnek ez a hatalma folytatódik az újszövetség világában. A névnek ez a kiemelt szerepe, amely a Szentírásra alapozódik, alkotja a Jézus-ima lényegét, mert a név általa összefonódik Jézus Krisztus személyével, magába foglalja Jézus erejét és energiáját, jelenvalóságát. „Az Úr neve legyen számodra olyan, mint maga az Úr. Az Úr neve maga az Úr. A mindenható Isten neve maga az Isten, a mindenütt jelenvaló és legegyszerűbb Lélek.” (Kronstadti Szent János)
gyakorolni, sok bizalommal legyen telve. A Szentlélekbe vetett hit, erős akarat, az Úr Jézus iránti szeretet legyen nagyonnagyon erős. Ha ez a három feltétel megvan, akkor remélheti, hogy közelebb juthat az áhított érzéshez. Fülöp atya ima előtti bevezetője lelkemig hatolt és hozzá segített ahhoz, hogy a kétszer húsz perc gyakorlat révén napom mélységes nyugalomban teljen el.
(Krasznai Mónika eddig nem publikált tanulmányából készült összeállítás)
A b els ő ima Február 16-án este, a debreceni Szent József Gimnáziumban megtartott belső imagyakorlaton vettem részt. Kocsis Fülöp hajdúdorogi görög katolikus megyéspüspök úr vezetetésével zajlott az előadás. Először is ott kezdeném, hogy a résztvevők nagy száma és összetétele igen nagy örömmel töltött el. Szinte minden korosztály képviseltette magát. Pár mondatban a saját gondolataimat szeretném leírni. Körülbelül egy éve kezdtem a Jézus-imát közelebbről megismerni lelkipásztorom segítségével, ami kezdetben igen nehéz feladatnak bizonyult számomra. Püspök atya bevezetőjében hallottuk, hogy gondolataink nagyon sokszor megakadályoznak bennünket annak elérésében, hogy a szívünkig eljuttassuk a tiszta értelmet. Sajnálatos módon, én még nem jutottam el erre a szintre. Istennek hála, az Úr Jézus ennek ellenére megajándékozott engem apró kegyelmekkel. Aki ezt a belső imát szeretné
Végül el szeretném mondani, hogy második alkalommal vettem részt ilyen jellegű imagyakorlaton. Felvetődött bennem az a gondolat, hogy milyen jó lenne a közeljövőben több alkalom is megismételni a találkozókat. Szerintem igen hasznos lenne, hogy ezek az emberek - a belső ima gyakorlói jobban megismerjék egymást, ezáltal lelkiekben gazdagodjanak. Ha lehetőség lenne személyes kapcsolat kialakítására, az közelebb hozhatná az Egyházban élő embereket egymáshoz. Számomra ezt jelentette a belsőima gyakorlaton részt venni. Dicsőség Jézus Krisztusnak! H. A.-né
P r o szfo r asü t é s A litiás ünnepek egyik szentelménye, az antidór két összetevőből áll. Jelenti egyrészt az ünnep litiáján megáldott kenyérkéket, amelyeket feldarabolva a Szent Liturgia végén a hívek között szétosztanak, de hasonlóképpen elosztásra kerülnek a proszforának az áldozathoz fel nem használt, nem konszekrált darabjai is. Az antidór közhasználatú elnevezése a misekenyérre utal. A proszfora görög szó eredeti jelentésében felajánlás. A Szent Liturgiában, az átlényegítéshez használt kovászos kenyeret nevezik így. Számtalan nyelvi alakban él hazánkban: proszkura, proszkurka (Boldogkőváralja, Komlóska), proszkuja, praszkula (Baskó), praszkura (Máriapócs). Régen, nyár végén, Homrogdon kidobolták, hogy mikor kell a proszforabúzát a paphoz elvinni. A proszfora sütésére szánt búzát kiskendőbe kötötték, és ünneplőbe öltözve vitték a parókiára. A proszfora sütése a papné, a tisztelendõ asszony feladata volt. Más volt a helyzet a román lakosságú parókiákon, ahol a proszforát idős hajadonok vagy özvegyasszonyok, a preszkuricák
|3|
sütötték. Ha valaki liturgiát akart mondatni élő, vagy már elhunyt hozzátartózóiért, a proszforát tőlük kellett megvásárolni. A népi változatok többsége is erre vezethető vissza (proszkura, praszkula, paszkura, paszkula), míg másutt önállóan kialakult, könnyebben értelmezhető terminust használnak (pl. papkalács, Jézuska kenyere, Jézuska kalácsa). Gyakran egyazon helyen mindkét elnevezés használatos, s az utóbbi inkább a gyermeknyelv körébe tartozik. A proszfora darabkái azonnali elfogyasztásra szolgálnak az ókeresztény szeretetlakomák szimbolikus megismétléseként. A gyerekeknek ez kedvelt csemegéje. A helyszínen el nem fogyasztott darabok azután a paraliturgikus szokásokban más célokat is szolgálnak. Általános üdvös hatást tulajdonítva neki, az otthon maradottak számára is visznek belőle haza. Önálló görög katolikus parókiával nem rendelkező községekben a legtöbb helyen nincs antidórosztás, így oda a proszfora az
2010. Húsvét
DE BRECEN-TÓCÓSKERTI GÖRÖG KATOLIKUS FÜZET anyaegyházból kerül. A proszfora zsebkendőben, rongyocskában, papírban való hazavitelének elsődleges célja a szentelmény erejének átadása az otthoniaknak, különösen a betegnek. Úgy tartják, „az embert segíti a rossz lélektől való megszabadulásra”, az állatot megvédi a betegségtől. Betegségmegelőző célzattal adnak belőle a szarvasmarhának, sertésnek, a takarmányhoz keverve. A Zempléni-hegységben kis rongyba csavarva félős gyermekek nyakába akasztják. Mogyoróskán és Arkán a
gyermek nyakába három darabot kötnek szemverés elleni védekezésül. Boldogkőváralján a gyermeket a nyakába kötött proszforával védték a mellét megszívó nora ellen. Sajátos szerepe van a proszforának Komlóskán a búzaszentelésben. A pap a szertartás végén egy külön erre célra sütött, négyfelé vágott proszkurát ás el a földbe, papírosba csomagolva a négy égtáj irányában. A keleti szlávok körében számos hasonló példa ismeretes, minden bizonnyal a falu kárpátukrán eredetű lakói hozták magukkal a szokást. Sasvári László: Ruszin hagyományok görögkatolikusságunk néprajzában
Proszfora recept és az elkészítés módja (I. rész) Hozzávalók:
Elkészítés:
60 dkg liszt, 3-4 dkg élesztő és 2,5- 3,5 dl víz
Kimérjük a hozzávalókat. A pap megáldja a nyersanyagokat. Az élesztőt kb. 2 dl langyos vízben felolvasztjuk és hozzáöntjük a liszthez. Elkezdjük kigyúrni a tésztát, s szükség szerint öntünk hozzá még vizet. Kb. 15-20 perc gyúrás után letakarjuk és 30-40 percig meleg helyen kelni hagyjuk. Előkészítünk egy poharat, amibe vizet öntünk, s egy ecsetet fogunk belemártogatni, valamint a nyomópecsétet, melyen a Jézus Krisztus győz felirat található görög nyelven. Lisztes gyúródeszkán kinyújtjuk a tésztát és nagy vizes pohárral kiszaggatjuk azt. Minden „pogácsa” tetejét megkenjük vizes ecsettel, mert erre fogjuk helyezni a második réteget, amely Jézus Krisztus két természetét szimbolizálja: a teljes isteni és a teljes emberi valóságát.
2010. Húsvét
|4|
DE BRECEN-TÓCÓSKERTI GÖRÖG KATOLIKUS FÜZET
Búzas zentel és Szent Györ gy ünnepén Jelen oldalon az ősi keresztény hagyományok felélesztéséhez és megtartásához, értékes, rövid beszámolókat közlünk, hogy a hívek szívében elmélyítsük az élő hagyomány ápolását. Ezek a tudósítások majd mozaikszerűen összerendeződnek gondolatainkban, és feltétlenül elősegítik a templomnak mint az Istent dicsőítő térnek felépítése és a szentelmények megértését. A periodika első számában a gyertyagyújtás bizánci rítusú görög katolikus tradíciójáról és a búzaszentelés feltételezhető eredtéről lesz szó. Milyen sokan átéltük már a húsvét éjszakai gyertyás körmenet összekovácsoló erejét? Mennyien vonatkoztatják a gyertya elégését a jézusi áldozat megvalósítására? Hányan gyújtunk mécsest a még élő és a már elhunyt szeretteinkért a Szent Liturgia elején, amikor belépünk a templom hajójába? Mennyi hívő szenteltet gyertyát és viszi otthonába, hogy egy ikon előtt meggyújtva előtte mondja ki Istennek örömét? Mennyi időt töltöttünk csupán magányosan érzelmeinkkel a templomi félhomályt megtörő gyertyák vigasztaló világításában? Mindezen kérdések a szívünkből tolulnak elő, mert gondolatokkal teli, a Szentháromság képére teremtett lények vagyunk, és érezzük, hogy egy mély kapcsolat van a gyertya és az ember között. Erről a kapcsolatról nyújt összegzést a szegedi egyetem professzora, Lepahin Valerij, Az óorosz kultúra ikonarcúsága című könyvében. A templomi világítás ikonarcúsága A templombelső megvilágítása ikonikus (képszerű – a szerk.). A mécsesek, gyertyák és a templomi csillár használata – a természetes fénytől függetlenül – minden istentiszteleten kötelező. K. Nyikolszkij szerint ez azért van így, hogy hirdesse: az Úr, aki fényben lakozik (ApCsel 20,7-8), a Szentlélek világosságát hozta a világba, s Isten „a mi szívünket is megvilágosította, hogy Isten dicsőségének
ismerete Jézus Krisztus arcán felragyogjon nekünk.” Így ábrázolja az Egyház lelki örömét és győzelmét. Ha a fényt az isteni Fény ikonjaként értelmezzük, akkor a templomi megvilágításra ez különösen érvényes. A szimbólumnak tekintett világításnak több jelentése is lehet annak jellegétől (gyertyák), helyétől (ikonok előtt) és az istentiszteleten betöltött szerepétől (a templomi csillár meggyújtása a Szent
|5|
Liturgián a „Boldogságok” éneklése közben) függően. A templom megvilágításában fontos szerepe van az ikonok és az ikonfoglalatok aranyának. Az arany, amely nappali, szórt megvilágításban barbárnak, súlyosnak és tartalmatlannak tűnik, a mécses és a gyertya lobogó fényétől életre kel, és megmegcsillanó fényénél felsejlenek a mennyeket betöltő földöntúli fények. A búzaszentelés eredete Nagyon valószínű, hogy a búzaszentelés a húsvéti határjárás maradványa. Az elmúlt századokban Húsvét ünnepén, a kora hajnalban végzett Feltámadási Szertartás után, kiment a gazda a határba és vitte az áldást. Kezdetben az áldozópappal együtt mentek a mezőre a hívek. Ez az esemény megzavarta és egyben zsúfolttá is tette az ünnepet. Először későbbre halasztották a búzaszentelést Húsvét napján, majd kitolódott ez a szentelmény egészen Szent György nagyvértanú ünnepére, április 23ra. A földműves ember meggyőződéssel hitte, hogy ezzel megőrzi vetéseit, és a szentelés áldása leesdi az ég bőségét. Így maradt el a Húsvét hajnali határjárás és mezőlátogatás, és közös összefogással vált belőle búzaszentelés. Falusi hiedelmek Szent György ünnepén A néphiedelem szerint ezzel az ünneppel jönnek meg minden esztendőben a mennydörgések vagy égiháborúk. Míg a búzaszentelés napjáig a vihar előtt nem harangoztak, utána megszólaltatták a templomi harangokat. Az első mennydörgés meghallásakor az emberek a falhoz szaladtak, hogy ne érje őket villámcsapás abban az évben, és be kellett állni az eresz alá. Így cselekedtek akkor is, amikor először hallották énekelni a kakukkot. Az kakukkmadár első szólására szokták volt kérdezni: „Kakukk madár, meddig fogok még élni?” Ahányat válaszolt a kakukk, annyi év volt még hátra a hagyomány szerint az ember életéből. A békákról is elterjedt az időjós szerepkör: népi mondás, hogy ahány nappal Szent György ünnepe előtt brekegnek a békák, annyi nappal tolódik ki utána a hideg. A keleti Egyházban április 23-án szentelik a búzát azért, mert a sárkányt a határban győzte le a vértanú, és így mentette meg a királylányt a feláldozástól. Ha rossz idő van ezen a napon, akkor az utána következő vasárnap is az lesz. (A cikk Kisfalusi János „Ünnepi népszokások a Keleti Egyházban” című könyve részletének feldolgozása)
2010. Húsvét
DE BRECEN-TÓCÓSKERTI GÖRÖG KATOLIKUS FÜZET
S árgat ú r ó r e cep t Hozzávalók: 1 liter tej, 12 tojás, 1-2 evőkanál cukor, 1-2 csomag vaníliás cukor, csipet só, reszelt citromhéj Elkészítés: Az 1 liter tejet felforraljuk, miközben egy másik tálban 10 egész tojást (ízlés szerint) az 1-2 evőkanál cukorral, az 1-2 csomag vaníliás cukorral, a reszelt citromhéjjal, és a csipet sóval kikavarjuk, majd óvatosan folytonos kavargatás mellett - beleöntjük a tejbe. Lassú tűzön 5-10 percig forraljuk, míg össze nem áll a massza. Ezután sűrű vászonkendőbe (konyharuhába) kötjük (hogy gombóc alakú legyen!), és hűvös helyre felakasztjuk, hogy lecsorogjon belőle a savó. Ezután hűtőbe tesszük. Felszeleteljük, így tesszük a hidegtálra. Tanácsok: A finom, édeskés "sajtféleség" sonkához a legfinomabb. Szatmári asztalokról húsvétkor nem hiányozhat. Elkészítése nem igényel különösebb szakértelmet.
A szervezőlelkészség közeljövőben lévő eseményei: április 25. Szent Liturgia ünnepélyes búzaszenteléssel az önkormányzattól bérletbe kapott területen de. 11 órakor április 25. Gyűjtés a papnevelés részére május 23. Pünkösdi ünnepélyes felnőtt- és gyermekkeresztelés május 30. Betegek és ellátóik búcsúja Máriapócson buszos zarándoklattal egybekötve június 27. Péter-fillérek gyűjtés július 2-7. Zarándoklat és üdülés Balatonfüreden
A szervezőlelkészség állandó programjai: Minden vasárnap délelőtt fél 11-kor kezdődik a Szent Liturgia a Szent Család plébániatemplomban Minden szerdán imacsoport foglalkozás szertartással (vecsernye, Paraklisz), mely délután negyed 5-kor kezdődik
D EBREC EN-TÓCÓSKERTI GÖRÖG KATOLIKUS FÜZET GÖRÖG KATOLIKUSOK LELKISÉGI LAPJA K I A D J A : D E B R E C E N - T Ó C Ó S K E R T I G Ö R Ö G K A T O L IK U S S Z E R V E Z Õ L E L K É S Z S É G S Z ER K ES Z T ET T E: H OR V ÁT H CS ABA, F ELELŐS S Z ER K ES Z T Ő: U R BÁN EV AR IS Z T A SZERKESZTÕSÉG CÍME: H-4028 DEBRECEN, LAKTANYA U. 33. I/1. TEL.: 06-52/740-110 E-MAIL: UEVARISZT@GM AIL.COM 2010. Húsvét
|6|
DE BRECEN-TÓCÓSKERTI GÖRÖG KATOLIKUS FÜZET
B e mu t a t k o z i k a Gu t e m a c s a l á d Egy-egy személy vagy család megismerése felemelő Isten közössége számára, mert azon túl, hogy információt kapunk másik embertársunkról, aki ugyanazon oltár előtt fohászkodik a Szentháromsághoz, képes a személyes kapcsolat kialakításához is elvezetni. Ebben a sorozatban felkért családok akár részletes leírással, akár a szív mélyéből feltörő hálaadással, vagy egyszerűen sorsuk megosztásával tudnak mindannyiunkat a Szentlélekből kiáradó vigasztalással Krisztus népévé kovácsolni. Némeczki Jánosné Az ő imái segítik az egész családot. Temesgen Gutema Okleveles építész, a DEOEC Műszaki Osztályán dolgozik. Hobbija: etióp zene hallgatása. Gutemáné dr. Némeczki Margit Anna Okleveles biológus, Ökonet tanácsadó. Hobbija: éneklés, olvasás. Gutema Gabriella Okleveles építész, jelenleg egy tervezőirodában dolgozik. Hobbija: futás. Gutema Emánuel A DEOEC ÁOK V. éves hallgatója. Versenyszerűen atletizál. Ebben az évben Németországban tanul Erasmus ösztöndíjjal. Gutema Veronika Challtu A DEOEC FOK IV. éves hallgatója. Már fogadja a betegeket a Fogászati Klinikán. Gutema Dávid Gamatchis IV-es gimnazista, Képzőművészeti Egyetemre készül. Számítógépes grafikai munkáival és videóival egymást követő három évben I. helyezést ért el a c3 Alapítvány pályázatán. Origo ösztöndíjas. Gutema Dániel Hunduma A „Kis” Kossuth Általános Iskolábanban 7. osztályos tanuló. Hobbija: a gördeszkázás. Uram, én Istenem! Köszönöm Neked családomat. Köszönöm édesanyámat, és édesapámat is, akit már magadhoz szólítottál. Köszönöm testvéreimet. Kérlek, add rájuk áldásodat! Köszönöm a csendes, türelmes férjemet. Köszönöm gyermekeimet, köszönöm, hogy minden nap velünk vagy. Mindent Neked köszönhetünk. Add, kérlek, hogy megmaradjunk a Te szeretetedben. Bocsásd meg a mi vétkeinket. Könyörülj rajtunk Uram és irgalmazz nekünk, Te vagy minden reménységünk! Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké! Ámen.
|7|
2010. Húsvét
