SZILVÁSI LAJOS EGYSZER-VOLT SZERELEM REGÉNY KOZMOSZ KÖNYVEK 1966 "Bujkál a hold" címû regényemben megírtam öt Kanadába szakadt soproni fiú sorsát. Azokról a soproni fõiskolásokról van szó, akik 1956 novemberében elhagyták az országot, és fél Európán át hányódva végül hajóra szálltak, hogy Kanadában, az erdõk honában próbáljanak szerencsét. Egy hányadukat ott, Kanadában, felvették az erdõmérnöki egyetemre, nagygyobb részük azonban rosszabb helyzetbe került: a soproní fõiskola egyik tanársegéde erdõmunkára adta el õket, azzal biztatva a fiúkat, hogy "gyakorlati" munkájuk után,folytathatják tanulmányaikat a kanadai egyetemen. A valóság aztán másként alakult: a tanársegéd minden tanítványáért jutalékot kapott az illetõ fakitermelõ cégtõl, amelynek eladta a fiúkat, az egykori soproni fõiskolások pedig egy-kettõre rádöbbentek, hogy gonoszul becsapták õket. Így történt, hogy 1958 nyarán a Severn folyó menti fakitermelõ teleprõl megszökött öt fiú. Ezek pedig a következõk voltak: Holló Péter, a nógrádi erdész fia; Joci, a valamikori lelencgyerek; a Kölyök, aki elsõévesként hagyta el az országot, s a leggyEøngébb volt a szökevények között; a Lord, a soproni ügyvéd fia, aki az Igéretek Földjét kereste Nyugaton; s végül a brennbergi bányász, akinek a sorsa csak véletlenül fonódott össze a fõiskolásokéval. A szökevények nem érték el céljukat. A Kölyök tüdõgyulladásban halt meg, amíg az õsrengetegben vándoroltak. Az Oriás csaknem gyilkolt társaiért, s hogy mentse õket, feladta magát a kanadai csendõröknél. Joci, akinek sohase volt otthona, elszegõdött egy farmra Kanadában. A Lord ellopta Holló pénzét, s elment a nagyvárosokba, hogy megcsinálja a szerencséjét. Holló volt az egyetlen ötük közül, aki kiábrándultan, mindenbe belefáradtan, de elindult haza, Magyarországra. Ennyit kellett itt elöljáróban elmondanom, nehogy az olvasó ennek az írásnak láttán egy pillanatra is érthetetlen eléggé világos momentumokkal talállcozzék. Végezetül csak annyit hangsúlyoznék, hogy mind a "Bujkál a hold", mind pedig ez a regény külön-külön is önálló egész. Szilvási Lajos 1966 VÁRAKOZÁS
Már reggeli hét óra volt, de a köd még mindig ott ült a város felett. Mintha fáztak volna a soproni házak és tornyok: az utcák és a templomok úgy burkolóztak a tapinthatóan sûrû ködbe, akár didergõ ember a gyapjas takaróba. Pedig hideg se volt. Hét órakor megszólalt az elsõ harang. Nem lehetett pontosan tudni, vajon a Szent Mihály-templom kondult-e vagy a bencéssek tornya. Mindenesetre jelt adott valamelyik, s a többi harang nem volt rest: valamennyi csatlakozott az elsõnek ébredõhöz. S nem telt belé egy perc, már bimbamolt mindegyik. A kisebb harangok szaporán csilingeltek, a nehezebbek megfontoltabban lendítették szívüket, s mélyebben is szóltak. És mintha a harangzúgás tette volna, az ódon tetõk felett, a mohos cserepek és párás palák felett megszakadozott a köd. Csak most lehetett észrevenni, mennyire vastag volt ez a hideg gõztakaró: magasba nyúló páraszakadékokból fújta alá csillogó fényleheletét a nap. A Kurucdombon hirtelen megvillant az egykori szélmalmok zsindelysapkáján a nedvesség. Fény zuhant a Várostorony zöldre mázolt bádogtetejére is, a sisapon magasló kovácsolt vas címer pedig sasos árnyékot vetett a szürke kövezetre. Egy eresz alól kövérre hízott galamb bújt elõ. Elõbb körülnézett, üres-e a tér a Várostorony elõtt, aztán ellökte magát fészke peremérõl. Nyakán fémes-zölden ragyogott a tollgallér. Két kecses kört írt le a tér közepén szürkéllõ vén szobor körül, aztán lustán, hangtalanul a patika elé ereszkedett, a járda szegélyére. A patika vák ablakai elõtt a madár felborzolta minden tollát - ettõl szinte még egyszer akkorára terebélyesedett, mint amekkora valójában volt -, majd leszegte fejét, és körülpillantott a betonon: maradt-e morzsa tegnapról, amivel el lehetne kezdeni ezt a mai reggelt? A Fabricius-ház pléh csatornáján verebek tollászkodtak. Eddig jóformán némák voltak - még nem szállt ki apró szemükbõl az álom -, de amint megpillantották a patika elõtt a kövér galambot, egyszerre megbolydultak. Egymást túlcsivitelve rúgták neki magukat a levegõnek, és szapora szárnycsapkodással értek földet a galamb körül. Izgágán ugráltak jobbra-balra - a maguk nyelvén nyilván a galambot szidták -, s nem nyugodtak addig, amíg a náluk ötször nagyobb madár vissza nem szállt a városháza eresze alá. Utána diadalmas csipogással ünnepelték gyõzelmüket, de csak addig,
amíg a Templom utcából ki nem fordult egy ember, egy botozó öregúr. Ajövevény tíz lépésre se közelítette meg õket, máris szárnyra keltek, és a Szentháromság-szobor körül húzódó vaskerítés korlátjára telepedtek. Az öregúr megállt a sarkon, s csodálkozó pillantást vetett a patikára. A gyógyszertár ajtaja zárva volt. Redõnyén harmatcseppek csillantak, s az ajtó felett sötétlõ üveglapon vakon aranylottak a betûk. Az öregúr zsebébe nyúlt, láncon lógó órát húzott elõ, megnézte, aztán vállat vont, majd bólintott is hozzá: hiába, korán érkezett, még nincs itt a nyitás ideje. Fáradt léptekkel indult el vissza, a Templom utca felé. Megkerülte a bencések tornyát, amelynek sisakja alatt már elhallgatott a harang, s azt se vette észre, hogy a napsugarak már a nyakát és keményített inggallérját simogatják. Botjának szöges vége ütemesen kopogott a kövezeten, cúgos cipõje is csosszant minden lépésnél, s ezek az apró neszek az õ fülében hangosabbak voltak, mint az a kis nyikkanás, amivel a feje felett kinyílt egy vén ház - a Templom utca 20. - jobbszélsõ ablaka. Onnan fentrõl idõs hölgy piliantott le a kihalt utcára. Tekintete elidõzött az öregúr fekete kalapján, elõrebukó vállán, nádból hajlított sétapálcáján meg ódivatú, csíkos nadrágján. Arra is gondolt egy pillanatig az idõs hölgy, hogy lekiáltson az öregúrnak - Hallo, Herr Hübner, wohin so früh ? - aztán mégse kiáltott. A hajlított vaspálcával kiakasztotta az ablakot, maga pedig visszahúzódott a szoba belsejébe. A nyitott ablakon át friss levegõ szökött a szobába. Körüllibegte az öreg, de jóformán nem is kopott bútorokat. A nehéz fából faragott, mégis könnyed darabok szinte mozdíthatatlanul álltak a helyükön. Más stílusú bútor nem is illett volna a boltíves mennyezet alá, csak ez a barokk garnitúra, amely minden méltósága ellenére lakályossá varázsolta a jókora helyiséget. Az idõs hölgy ide-oda lépkedett a bútorok között. Céltalanul ténfergett, s ha hozzá is nyúlt valamihez, annak se volt értelme. Megigazította az ura erdész-egyenruhás fotográfiáját a tálaló felett, pedig a kép eddig is egyenesen függött. Utána végigsimított az asztalfõn álló szék támlájára terített, horgolt huzatvédõn, jóllehet a csipke pontosan úgy takarta a hajlított lábú ülõ alkalmatosság hátát, ahogy takarnia kellett. És az is felesleges volt, hogy az idõs hölgy felvegye helyérõl, majd visszaálítsa a vitrin tetejére a porcelán huszárt. Amit aztán
végképp oktalanul tett : ráfújt a szoba sarkában sárgálló hangulatlámpa asztalkájára, mintha elfeledte volna, hogy alig negyedórája törölt végig gondosan minden bútort és minden nippet. A szobában kár volt már minden mozdulatért. Az idõs hölgy tehát kiment az elõszobába, onnan bekukkantott az apró konyhába, miután errefelé sem talált tennivalót, fordult egyet, és a folyosóra sietett. A ház udvara kihalt volt. Vasárnap lévén, még a két kendermagos tyúkot se eresztette ki a földszinti lakó. Az idõs hölgy végre felnézett az égre, amely már szemfájdító-kéken ragyogott. Érdekes: pillanatok alatt eltûnt minden köd a levegõbõl. A szeptemberi nap, akár egy régen volt tékozló gavallér, mindenhová aranypénzt - haldokló falombok résein áthulló sárga foltokat szórt. Aranyszeplõkkel lett tele az egész udvar. A tenyérnyi fények összekeveredtek a sárga levelekkel, amelyek már hajnalban búcsút mondtak a terebélyes platánfa gallyainak. Az idõs hölgy önkéntelenül sóhajtott egy aprót, aztán megfordult, hogy visszamenjen a lakásba. De mielõtt átlépte volna a magas küszöböt, gépies mozdulattal felemelte köténye szélét, és megtörölte vele az ajtóra csavarozott kicsiny réztáblát, amelyen ez a név állt: ÖZV. KRAMER KRISTOFNÉ NYUGDÍJAS A mozdulattól papiros zördült a köténye zsebében. Az özvegy belenyúlt a zsebbe, és elõvette a borítékot, pedig erre sem volt szükség: kívülrõl tudta már a levél minden sorát. Mégis besietett a lakásba, az ebédlõben orrára illesztette csontkeretes, férfias szemüvegét, és újra olvasni kezdte a kurta mondatokat. Amikor a végére ért, még inkább erõt vett rajta a türelmetlenség. Ránézett a sarokban álló ingaórára, amelynek üveg mögött ide-oda hintázott a rézkoronggal megnehezített járóka. Még mindig alig múlt negyed nyolc! Az özvegy hirtelen összehajtotta a levelet, visszatömte a borítékba, aztán a kötény zsebébe süllyesztette a kupertát. Rosszallóan megcsóválta fejét, s bosszús pillantást vetett a fekete telefonkészülékre, amely némán kuksolt a tálaló mellé gurított kerekes kisasztalon. Végtelenül hosszú egy ilyen vasárnap reggel. Különösen egy özvegynek, aki már öt órakor ébren fekszik az ágyban, fél hatkor kiszáll a dunyha alól, hat órára megmosakszik, háromnegyed hétre végez minden teendõjével - a takarítás-
tól a reggeliig -, s utána csak téblábol az üres lakásban. A hétköznap reggelek sokkal kellemesebbek. Hétfõtõl kezdve minden reggel fél hatkor megélénkül az utca, kocsik zörögnek, egy-egy autó is elhúz a ház elõtt, gyerekek sietnek az iskolába . . . Olyankor érdemes kinézni az ablakon. De egy ilyen vasárnap reggel a maga unalmával, csöndjével . . . Vasárnap reggel nem illik tíz óra elõtt telefonálni. Auerbachék még alusznak. Somorjai professzor már fent van, de nyilván kint tesz-vesz a kertben; a gyümölcsfák közé pedig nem hallik ki a telefoncsengetés. Várnia kell. Tíz óráig még kilencven perc. A telefon pedig néma-csúfondárosan feketéllik a kis kerekes asztalkán. Az özvegy kilenc hónapja szereltette fel a telefont. Amint felvette a Takarékban a lottónyereményét - négy találatra több mint százhúszezer forintot kapott -, elsõ dolga volt, hogy telefont igényeljen. Egyébként hozzá se nyúlt az öszszeghez. A nyeremény kamatai bõven fedezték telefonszámláját, pedig a postás minden alkalommal megjegyzi, hogy a magánelõfizetõk közül õ telefonál legtöbbet: De ehhez senkinek semmi köze. Mindenkinek van valamilyen mániája. Az egyik ember szenvedélyes turista, a másik mozilátogató, a harmadik folyton a cukrászdában ül, a hasonló öregasszonyok közül a legtöbb pasziánszt vet . . . Az õ mániája a telefon. És ha naponta harmincszor emeli fel a kagylót - ehhez joga van: pontosan fizeti a számlát, s öröm minden beszélgetés. Amíg nem volt telefonja, járkálnia kellett, és sohasem tudhatta, mikor toppan be rosszkor valahová. De amióta itt ez a kis fekete készülék, félórákat is beszélgethet a város túlsó végével anélkül, hogy kimozdulna a lakásból. Odalénett a kerekes asztalkához, felvette a hallgatót, füléhez emelte, és elmosolyodott a gyön e búgó hangtól. A telefon udvariasjószág. Azt jelzi ezzel a távoli búgással, hogy: parancsoljon, asszonyom, szolgálatára állok . . . Majd tíz órakor . . . Helyére tette a kagylót, és kényelmesen elhelyezkedett a vén karosszékben. Egy pillanatra kedve támadt, hogy újra köténye zsebébe nyúljon a levélért, aztán mégse mozdult. Fejét hátrahajtotta, nekitámasztotta a fotel támlájának, s a nehéz bronzcsillárt nézte, amely megbízhatóan, súlyosan függött alá a mennyezet közepérõl. Az éjjel annyira megzavarta a postás csengetése, hogy hirtelenében nem a hangulatlámpát, hanem a csillárt gyújtotta fel, amikor kiment, hogy átvegye az expressz levelet. A nagy
fény elvakította pár pillanatra, álmos is volt, s csak nagy sokára tisztultak olvashatóvá a betûk a papiroson, hogy aztán újra elmosódjanak . . . Az özvegy torka most is összeszorult. Két száraz keze rákulcsolódott a fotel karfájára, s érezte, hogy könnyek gyülekeznek a szeme sarkában. Visszajött . . . Estére itt lesz. Érintetlenül várja a szûk diákszoba, amely fölé oltalmazóan hajlik a vastag boltív. Csak két esztendõ telt volna el azóta . . . ? Még annyi se. Két hónap hiányzik belõle. Mégis . . . jóformán végtelennek érzi ezt a huszonkét hónapot. De - és az özvegy most kiegyenesedett a fotelban, aztán egy energikus mozdulattal leemelte orráról pápaszemét is - az a fontos, hogy visszajött. Felállt a székbõl, és fel-alá járkált a szobában, kemény, férfias léptekkel. Ahogy elhaladt az ablak elõtt, kezében a pápaszeme üvegén megcsillant a fény. Úgy érezte, enyhén szúr a szíve. Az izgalom, a türelmetlenség teszi. Mintha a saját fiát várná, sohasem volt gyerekét. Mindössze három hónapig volt férjnél. Még meg se szokta az asszonyéletet, máris bevitték katonának az urát. Kristófon nagyszerûen állt a hadnagyi uniformis. Izmos válla kitömte a zubbonyt, mellkasán is feszültek a sujtások. 1916-ban volt ez. Tavasszal És nyár elején - de az özvegy ezt csak évek múltán tudta meg - annyi sem maradt a szép szál huszárhadnagyból, a fiatal erdõmérnökbõl, hogy ember nagyságú sírt ássanak neki . . . Gránát találta el. Férjhez mehetett volna utána, de nem tette. Rokonai boszszankodtak a makacsságán, mert féltek, hogy rájuk fog szorulni. Aztán, amikor látták, hogy megáll a saját lábán, eltartja magát, és senkitõl se kér segítséget, napirendre tértek felette. Legfeijebb annyit gondoltak: "vénkisasszony-természet". Nem bánta meg, hogy özvegyen öregedett el. Csak annyit sajnált, hogy gyereke nem volt. pedig nagyon-nagyon akart egy fiút. Egy keménykötésû fiút, akit körülvegyen egész elraktározott szeretetével, minden rejtett anyai ösztönével. Valamennyi asszonyban ott munkál a vágy, hogy gondoskodjék valakirõl. Ahányszor új lakó érkezett a kis diákszobába, õ mindig abban reménykedett, hogy az új erdõmérnök-hallgatót vagy bányamérnök-jelöltet saját fiaként tudja majd szeretni. Rendesek voltak a kölykök, végeredményben egyik se okozott csalódást, de az igazi, akit valóban a fiának tudott érezni, ez ù a legutolsó volt . . . S amikor elment, õ nem is vett többé
kosztos diákot a lakásba. A pénzre, amit fizettek volna, nem volt sz üksége, már a lottónyeremény elõtt sem. Az elõírtnál magasabb nyugdíjat kapott : ezzel hálálták meg, hogy 1944-ben hetekig bújtatott egy politikai foglyot, aki a sopronkõhidai nyilas börtönbõl szökött meg. És Holló Péter után úgyse tudott volna senkit elviselni a kis diákszobában . . . Visszajött . . . Hét és fél ezer kilométer messzirõl. Nem mert személyesen írni a pernahajder, hogy itthon van Magyarországon. Az anyjával íratott, hogy vasárnap, tehát ma, szeptember 22-én, este érkezik, hogy folytassa félbeszakadt tanulmányait. Ha egy mód volna rá, szeretne újra a kis szobában lakni, de ha nem sikerül, beköltözik a diákotthonba . . . Az éjszaka meg is sértõdött a levélnek ezen a passzusán. Ha a fiúnak nincs annyi esze, legalább az anyjának lehetett volna. Tudhatnák, hogy ez a szoba akkor is Holló Péter rendelkezésére áll, ha érte magának a velszi hercegnek kellene felmondani. Az özvegy már az elõszobában állt. Keze a diáktanya kilincsére nehezedett. Benyisson? Minek? Odabent minden rendben van. Valamennyi bútordarab ragyog a tisztaságtól. Az ágy frissen húzva. Az ablak csillog. A levegõ friss az alacsony boltív alatt. És mozdulatlan a várakozástól. Az ingaóra még el sem ütötte a tízet, az özvegy máris felemelte a telefonkagylót. Ekkor észrevette, hogy meg-megremeg a keze. Mutatóujja alig találta meg a hatost. Nagy nehezen mégis végigtárcsázta a háromjegyû számot. A készülék jelezte, hogy a vonal másik végén cseng a telefon. Az özvegy kíváncsi volt, ki veszi fel az Auerbach-villában a kagylót. Szerette volna, ha Krisztina lép a telefonhoz. Hallani akarta a lány hangjában a meglepetést, élvezni akarta Krisztina zavarát. Vagy talán nincs otthon senki a Vinkler úti villában? elutaztak volna? Nem, nem lehet. Megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor a vonal túlsó végén kattant a készülék, s Krisztina mély árnyalatú hangja szólalt meg: - Tessék, Auerbach-lakás . . . - Krisztina? - kérdezte az özvegy, bár feleslegesnek tartotta a kérdést. - Itt Janka néni. - Kezit csókolom, Janka néni. Hogy tetszik lenni ? - Köszönöm, kislányom, meg vagyok. - Az özvegy cseppnyi kárörömet érzett, amikor megállapította, hogy Krisztinának ugyanolyan szenvtelen-tárgyilagos a hangja, mint mindig,
Majd kihozlak én mindjárt a sodrodból, gondolta, és el is mosolyodott. - Nagy hírt mondok, ha érdekel . . . A lány hangjában nem sok érdeklõdés csendült: - Mi történt, Janka néni? Az özvegy pár pillanatnyi hatáskeltõ szünetet tartott, aztán önkéntelenül félig suttogva mondta : - Holló Péter hazajött Kanadából . . . - folytatta volna tovább is, de ráparancsolt magára, és kettévágta a mondatot. A vonal túlsó végén csend volt. Az özvegy szája sarkában derû játszott. Nem hunyta be szemét, de így is maga elõtt látta Krisztinát, amint ott áll a lány az Auerbach-vüla halijában, a nagy fikusz mellett, amelynek kövér levelei lustán hajlanak jobbra-balra, a hegyében pedig az új hajtás csaknem eléri a mennyezetet. Meg mert volna esküdni arra is, hogy Krisztina elsápadt az õ néhány szavától. Ugye, csitri, mindenre számítottál ezen a vasárnap reggelen, csak ilyen hírre nem? A csend lassan már kínossá vált. Ezt érezhette meg a vonal túlsó végén a lány is, mert megszólalt: - Hát . . . ez igazán érdekes. Most jött haza? - Nem, már több mint két hete. Eddig otthon volt a szüleinél. Kipihente magát. ma este érkezik a gyorssal. Tizenegy órakor. A minisztérium már elintézte, hogy folytathassa a tanulást. És itt fog lakni továbbra is énnálam. Érezte a lány hangján, hogy Krisztina erõlteti a mosolyt: - Igazán örülök, Janka néni. Köszönöm, hogy felhívott bennünket. Majd megmondom apunak meg anyunak, mit tetszett üzenni. Ök is nagyon fognak örülni. Kezit csókolom, most ne tessék haragudni, vissza kell mennem a fürdõszobába. Éppen fésülködés közben voltam, tetszik tudni . . . Kezit csókolom, Janka néni. Az özvegy jókedvûen válaszolt: - Szervusz, kislányom. Köszöntöm a szüleidet. És letette a kagylót. Kis ideig úgy érezte, hogy elfáradt ettõl a kurta beszélgetéstõl. Mozdulatlanul ült a karosszékben, és maga elé nézett. Csak nagy sokára jutott eszébe, hogy még Somorjai profeszszórt is fel akarta hívni. Újra tárcsázott. A professzor azonnal felvette a kagylót. S az özvegy jóformán még bele se kezdett a mondókájába, Somorjai máris félbeszakította: - Nagyon kedves, hogy felhívott, asszonyom, de én már
egy hete tudom a dolgot. Mindenesetre köszönöm a figyelmét. Egyébként - s a professzor hangja most tréfás-számonkérõvé vált - megtartotta a múltkori ígéretét? - Hogyne, professzor úr, voltam az orvosnál. Vitamint írtfel... - És pontosan szedi? Az özvegy nevetett: - Nem egészen pontosan, de amikor eszembe jut, mindig bekapok egy-két tablettát. Tudja, olyanok ezek az orvosságok, akár a szenteltvíz . . . Amikor pár percnyi csevegés után letette a hallgatót, rosszkedvû volt. Eleget tett egész napra a kötelességének. És este tizenegyig még oly hosszú az idõ . . . - Krisztina! - Auerbachné hangja tompán szûrõdött át a fürdõszoba tapétás ajtaján. - Meddig várjunk rád? A lány idegesen hátrarázta gesztenyebarna sörényét, s bosszúsan fordult el a fürdõszoba hosszú tükrétõl. Legszívesebben visszakiáltott volna anyunak, hogy csak reggelizzenek nyugodtan, de mégsem tette. Apu vesszõparipái ellen hiábavaló hadakoznia. És ha apunak az a kívánsága, hogy vasárnap reggelente együtt reggelizzenek mind a hárman, õ csak egyet tehet: alkalmazkodik. Kilépett a fürdõszobából, s nagyot lélegzett, mielõtt benyitott a hall üvegajtaján. Ne lássák meg rajta a szülei, hogy felzavarta Janka néni telefonja. Addig várt az ajtó elõtt, amíg meg nem állapította, hogy most már nem szapora a lélegzete, csak aztán nyomta le a kilincset. Apu és anyu már a terített asztalnál ült, a fajansz csészékben ott gõzölgött a tea, és illata betöltötte a három üvegfallal határolt hallt, amely télikertnek is beillett a sok zöld növénnyel: a fikuszokkal, pálmákkal, aszparáguszokkal és más futókkal. Ilyenkor kora délelõtt a tágas helyiség szembe kapta a napot, s minden ragyogott a három üvegfalon belül. Csillogott apu õszülõ haja is, amely már felkopott a feje tetejéig, anyu krémszín pongyolája pedig szinte fehérnek látszott az éles világításban. - Végre . . . - mondta Auerbach fõmérnök, amikor Krisztina belépett. Nem volt neheztelés a hangjában, inkább csak egyfajta megkönnyebbülés, hogy most végre nekifoghat, hogy vajat kenjen a kenyérre, s belekortyolhat az illatos teába is. Ö vezette be ezt a szokást, s tartotta is magát a szabályhoz. De mielõtt a csészéért nyúlt volna, gyors pillan-
tást vetett a feleségére: - Tennék bele még egy szem cukrot . . . A nyúlánk asszony, akinek lazán fésült, dús kontya szinte hátrahúzta szép fejét, vállat vont: - Én nem bánom, fiam - nézett az urára - idd annyi cukorral, amennyivel akarod, de aztán ne panaszkodj, hogy már megint szûk a nadrágod. Auerbach fõmérnök tréfás-kesernyésen elmosolyodott: - Úgyis mindegy. A vaj talán nem hizial? Egy kocka meg úgyse számít . . . - azzal két szem cukrot ejtett a teájábamajd beleharapott a vajas kenyérbe. Krisztina szótlanul nyúlt a teáscsészéjéért. Ivott egy kortyot az aranyos fényû folyadékból, s élvezni akarta a tea kesernyés, zamatos ízét. Cukor nélkül itta, mert így látta anyutól, mióta az eszét tudta. Magán érezte az édesanyja pillantását, s már várta is a kérdést, ami valóban nem késett: - Ki telefonált az imént? Krisztina lenyelte a kortyot, s anélkül, hogy anyura nézett volna, megpróbált szenvtelen hangon felelni: - Janka néni szólt, hogy Holló Péter hazajött Kanadából . . . - s érezte, hogy újra szaporábban ver a szíve. Auerbach fõmérnök felkapta a fejét: - Micsoda?! És te ezt csak így mondod? Krisztina az asztal alatt ökölbe szorította vékony kezét: - Estére jön a gyorssal . . . Tovább tanul az Akadémián. Elégedett volt magával. Nyugodtan, szinte kérdõen nézett bele az apja fürkészõ, barna szemébe, ártatlanul, mintegy azt kérdezve, hogy "ugyan, apu, csak nem azt vártad tõlem, hogy táncra perdülök örömömben?" Auerbachné kezében már Krisztina elsõ mondatának hallatán megállt a kiskanál. Gyors oldalpillantást vetett a lányára, csak aztán szólalt meg: - Furcsa . . . Én ezt megálmodtam. - Elõrehajolt. - Tegnap éjjel álmodtam meg, csak utána elfeledtem mondani. Itthon láttam Hollót, a Várkerületben találkoztam vele, a szálloda elõtt . . . Az igazság persze az volt, hogy tegnap nem akart szólni Krisztinának az álmáról. Attól félt, hogy Krisztinát újra felkavarja, ha Hollóról beszél vele. Éppen eleget kínlódott szegény gyerek annak idején. Buta história volt. Csak az innsbrucki utazással heverte ki Krisztina a dolgot . . .
S most csodálkozott: Krisztina hûvösen, minden emóció nélkül közli, hogy Holló itthon van. Ha nem kérdi az imént a lányától, hogy ki telefonált, talán el sem mondta volna a hírt. Vagy talán most is ugyanaztjátssza, amit az apjától tanult el? Hogy az ember titkolja el azt is, ha nagyon örül, azt is, ha nagyon fáj neki valami . . . Krisztina nemrég tanulta meg ezt, éppen annak idején, amikor az apja már csaknem teljesen leszokott róla. Mióta túllépett a negyvenötön - az asszony ezt egykettõre észrevette -, Auerbach fõmérnök indulatosabb lett, többé nem uralkodott magán annyira, mint elõbb. Egészséges, elhasználatlan idegek kellenek ahhoz, hogy valaki képes legyen leplezni érzelmeit. - És most . . . Azt akarta kérdezni Krisztinától, hogy most mi lesz, de mielõtt befejezte volna a mondatot, gyorsan fordított a szón: . . . a harmadéven tanul tovább Holló? Elveszftett két évet. Krisztina vállat vont. Nagyot harapott vajas kenyerébõl, hogy tele legyen a szája, s ne kelljen semmire felelnie. Nem akart elpirulni. Nem akarta, hogy elhatalmasodjék rajta a furcsa izgalom, amely pedig újra meg újra feltolult a gyomra tájékáról. Auerbach fõmérnök megcsóválta fejét. Nem nézett a lányára: tudta, hogy Krisztina a zavarával küzd, s nem akarta megnehezíteni a helyzetét. Gyerek még, kölyök még mindig ez a lány, hiába tizenkilenc éves. Bizonytalanul csillannak az aranyfények szeme zöld íriszében. - Világot látott a f iú . . . - mondta aztán. - Kanada . . . Tizenötezer kilométer oda-vissza . . . Nem kicsiség. - Kíváncsi vagyok, mi mindent fog mesélni . . . - nézett az urára az asszony. - Mondd, hát nem érdekes, hogy elõre megálmodtam? Krisztina nem akart többet hallani Hollóról. Eltolta maga elõl a teáscsészét, s letette a vajas kenyeret is, pedig félig se ette meg. - Apu . . . kölcsönadnád a robogót? - Hová akarsz menni vasárnap délelõtt? - nézett rá az apja. Mindjárt meg is rótta magát a kérdésért. Felesleges volt. Krisztinának most az a legjobb, ha elmegy, jár egyet a robogóval, és kiszellõzteti a fejét. Hadd gondolja végig, amit végig kell gondolnia. Tisztázza csak önmagával, hogy mi is lesz ezután. - Csak ne nyúzd agyon a motort. - Vigyázok rá - állt fel Krisztina az asztaltól. - Köszönöm szépen a reggelit . . . És kisietett a hallból.
Auerbach fõmérnök egy esztendeje vásárolta a robogót, hogy rajta járjon le a hegyoldali villából a városba, s ne kelljen mindennap a félóránként közlekedõ autóbuszhoz alkalmazkodnia. Akkor még nem gondolta, hogy Krisztina is megkedveli az aprókerekû motorkerékpárt, s neki kell minden reggel megkérdeznie a lányától, hogy autóbuszon menjen-e, vagy netán igénybe veheti a robogót. Ha ébredéskor észrevette, hogy Krisztina szobájának ajtaja még nincs nyitva, már tudta, hogy igyekeznie kell, mert a tízperces lustálkodás, amit a lánya engedélyezett magának, azzal jár, hogy udvarias férfiként kell viselkednie: át kell engednie a robogót. Mert jóllehet minden alkalommal megkérdezi Krisztina, hogy "mondd, apu, mehetek a géppel?" - ez az udvarias érdeklõdés voltaképpen felszólítás arra, hogy egy idõre mondjon le a kis motorról. A robogóval feleakkora sebességet se lehetett elérni a dombos terepen, mint egy igazi motorkerékpárral, de Krisztina ezt a harmincöt-negyven kilóméteres rohanást is élvezte. Szívesen futkározott a robogóval, bár a motorozáshoz mindig sötétkék halásznadrágját kellett felvennie, s õ nem szerette a fiús öltözködést, ami pedig az utóbbi években már nemcsak a fõvárosban, hanem itt, Sopronban, a határszélen is tért hódított. A szél, amellyel szemben futott, hátracsapkodta laza sörényét, a búvó szõke tincsekkel elegy gesztenyeszín hajzuhatagot, hiába fogta össze szalaggal a tarkóján a vastag fürtöket. Kipirult a fürge széltõl, amely beszökött blúzának nyitott nyakán a háta közepéig. Leszegte fejét, és félig leeresztette nagy barna pilláit is, mert szeme nem bírta az arcába fúvó szelet. Nem a város felé rohant a motorral, hanem fel, a Károlymagaslat kilátójának irányába. Elhúzott a Löver-szálló két nagy épülete elõtt, amelynek erkélyein üdülõk napoztak, valamennyien fürdõruhában, mert a szélárnyékos balkonokat még mindig nyári erejével melegítette a nap. A keskeny betonutat késõbb erdõ kapta közre mindkét oldalról, zöld világ, tele az Osztrák Alpok levegõjével, éles és tiszta leheletével. Krisztina teleszívta tüdejét, s több gázt adott a motornak, amely már hallhatóan küszködött a szerpentin emelkedõjével. Kétoldalt a tölgyesben fel-felkiáltottak a madarak: egymásnak jelezték, hogy ember zavarja a csöndet a betonúton. - Még egy kicsit . . . - mérte fel a távolságot a lány. Mindjárt itt a tisztás, az õ tisztása, a feljebb kezdõdõ gazdag
fenyvesben. Apró rejtek, ahová odahallik a közeli patak köveken ugrándozó vizének sok egybefolyó csobbanása, tenyérnyi zug a fenyõk sûrûjében, búvóhely, amirõl senki sem tud, ahová senki sem jár, csak õ, hogy egészen egyedül legyen magával. Megállította a robogót, s betolta a sudár fák közé. Nekitámasztotta a legvastagabb fenyõ derekának, aztán kiegyenesedett. Zihált a tüdeje, mintha õ küszködött volna meg az emelkedõvel, nem a gép. Hosszú, mély lélegzeteket vett, aztán letelepedett a fenyõtûszõnyegre, s nekivetette hátát a legközelebbi fának. Egyszerre hallhatóvá vált körülötte a csönd. Mintha az örökké nyughatatlan szél is elpihent volna pár percre, mozdulatlanná merevedtek a fenyõgallyak. A szerpentin felõl se hallatszott hang. Krisztina érezte, hogy egyedül van. Úgy szimatolt bele ebbe a hirtelen támadt nyugalomba, akár egy érzékeny orrú fiatal vad. Maga alá húzta lábát. A lucfenyõ tövébõl felemelt egy frissen hullott fenyõtût, és rágni kezdte. Élvezni akarta, hogy szétterjedjen nyelvén a gyantás íz, de a fenyõtû csak keserû volt. Holló szoktatta rá a fenyõtûrágásra. Még kezdetben történt ez, amikorjobbára szótlanul csavarogtak itt a Löverek erdeiben, s nem tudták, mirõl szabad beszélni és mirõl nem, s Holló más téma híján a fákról mesélt neki, arról, hogyan élnek, lélegzenek, táplálkoznak a fenyõk, a tölgyek, a bükkök . . . Mi lesz most? Hogyan néznek egymás szemébe? Hogyan mondják ki az elsõ szót, amit ki kell mondaniuk? Egyáltalán: eljön-e hozzájuk Holló? Csaknem két esztendõ telt el azóta, hogy a fiú a fõiskolások zömével együtt átment a határon. S több mint két esztendõ azóta, hogy õk ketten utoljára beszéltek egymással . . . Az elsõ hibát õ követte el. Jó volna tudni: vajon mindig a nõk hibáznak elõször? Anyu szerint igen, márpedig anyu nagyon ért ahhoz, hogyan kell viselkednie egy okos asszonynak . . . Akkor is megmondta: "Krisztina, baj lesz . . . Nekem nem tetszik ez az alak . . ." S igaza lett. Palotai jóképû volt, rövid két hét alatt közkedvelt lett az egész városban, beszédtéma az asszonyok között, akik felfigyelnek minden új orvosra, különösen, ha nõorvos az illetõ, és kocsija is van. S látszólag külön tetszett a nõknek, hogy Palotai doktor nem kezdett el jobbra-balra flörtölni, ahogy ez a fiatal orvosok szokása, hanem - mindjárt a harmadik héten - bemutattatta magát az Auerbach-villában. S alig pár nap után ki-
jelentette a Várkapu bárban, hogy õ Auerbach Krisztinát veszi feleségül, vagy senki mást . . . Ha semmi másért, ezért érdemes volt elfogadnia, hogy Sopronba helyezzék, a határszélre, az isten háta mögé . . . S anyu hiába beszélt. Hiába mondta, hogy: "Krisztina, ne bolondozz. Nem látod, hogy üres ez az alak?" . . . Ö nem hallgatott anyura. Még meg is orrolt, amikor anyu azt mondta Palotairól, hogy "alak". És tetszett neki, hogy Palotainak autója volt, zsemleszínûre lakkozott Wartburg, nyitható tetõvel. Élvezte, hogy a legtöbb nõ irigyen fordult meg a Várkerületben vagy a Széchenyi téren, amikor az autó elsuhant vele és Palotaival a járda mellett . . . Pedig valóban üres alak volt . . . Két hét után elfogytak a szellemes mondásai, s már csak önmagát ismételte. De ez a két hét elég volt ahhoz, hogy õ elveszítse Hollót. S utána hiába adta ki Palotai doktor útját, Hollót már nem tudta visszaszerezni. A fiú arra se adott módot neki, hogy magyarázkodjék, bocsánatot kérjen. Otthagyta, kirohant, pedig õ utána kiáltott - s Krisztina most, a fenyõ tövében, szemét behunyva hallotta akkori sikolyát: "Péter! Péter! . . ." Aztán megjött a nyári vakáció. Holló hazautazott. Csak aputól és anyutól búcsúzott el. Velük üzent: "Krisztinának kellemes nyaralást kívánok." S elment haza a szüleihez, a Karancs hegységbe, az erdészházba, amirõl mindig oly nagy szeretettel mesélt . . . Krisztina kinyitotta a szemét. most vette csak észre, hogy alig néhány pillanat alatt szaladt át az agyán mindaz, amit végiggondolt. Hiszen még a kesernyés fenyõtût se rágta szét. Az út felõl autózúgás hallatszott, aztán egy erõlködõ fekete személykocsi haladt el a lány rejteke alatt a szerpentinen fel, a Károly-kilátó irányába. Palotai doktor kocsija még sokszor megállt az Auerbachház elõtt, pedig Krisztina a tizenhétévesek kegyetlenségével adta tudtára minden kertelés nélkül, hogy elege van belõle. Apu és anyu udvarias volt az orvoshoz, de õ - hiába figyelmeztették egy jól nevelt lány elemi társaságbeli kötelességeire - nem bírt erõt venni magán. Pedig tudta, hogy igazságtalan Palotaihoz, hiszen a fiatal orvos nem tehetett róla, hogy Holló . . . És hiába sétált a szokottnál gyakrabban a Templom utca felé, nem sikerült találkoznia Hollóval. Elment a kedve min-
dentõl. Legszívesebben átaludta volna a nappalokat is. "Álomkóros lettél, vagy mi van veled?" - bosszankodott anyu, amikor egy-egy este leültek kártyázni, s kilenc órakor már csaknem leragadt a szeme, és annyira nem tudott figyelni a lapjárásra, hogy mindig apu vette fel a talont . . . Addig jó volt, amíg Bécsben és Innsbruckban meg Salzburgban kószáltak. Herbert bácsi egész nyárra hívta õket, de apunak csak három hét szabadsága volt, visszavárta a munka, s anyu is hazajött vele. Ö egyedül maradt ott, Herbert bácsinál, s vele töltötte az egész nyarat. Elmentek Karinthiába is, s néhány hét után az osztrákok el se hitték róla, hogy magyar lány, annyira felfrissült minden szó az emlékezetében, még a sajátosan német kifejezések is, amiket apró gyerek korában tanult. Szép volt a hósipkás hegyek között, jó volt, hogy minden napra tucatnyi esemény akadt, s nem kellett Hollóra emlékeznie. Herbert bácsi a gondolatait is elleste. Nem kívánhatott olyant, ami szinte azon nyomban ne teljesült volna. Kitárultak elõtte a kedves, méregzöld völgyek, járt havasi legelõkön, amiket ott Almnak hívnak, megmosdott a nyári hóban Innsbruck fölött a Hafelekaron, és még a bobszánra is felült volna, ha nyáron is tartanának bobversenyt, hiszen a bobon ugyanolyan nagyszerû lehet a száguldás, mint a robogón . . . Ivott frissen fejt, vastag tejet alpesi istállóban, és szerette a tehenek szagát, a kisborjak érdes nyelvét, ha valamelyik megnyalta a kezét . . . Szikrázó nyári hó, hegyi emberek rövid tiroli bõrnadrágban. És csak nagy nehezen álltak rá, hogy bemutassák a jódlizást az ungarisches Mádchennek. másuk támadt, hogy a fiúk büszkélkedõ szavai valami rosszat takarnak. Holló annyit se tett meg, hogy egy ilyen üdvözlõ kártyát küldött volna. Krisztina felállt a fa tövébõl, és zsebre vágta két kezét. Hirtelen úgy találta, hogy egyszerre lehûlt körülötte a levegõ. Felnézett a magasba, ahol a vén fenyõk összehajló ágai között itt-ott mégis átsejlett a végtelen ég néhány, tenyérnyi kék foltja. Nem, nem bújt el a nap . . . Krisztina ebben a pillanatban pontosan tudta, hogy fél. Úgy érezte, nem szabad tovább itt maradnia egyedül. Ki kell rohannia a szerpentinre, a napra, mert itt a fák között valami veszély fenyegeti. És tudta azt is, hogy ugyanúgy szereti Hollót, mint két évvel ezelõtt. Ugyanúgy? Nem, másként. Képtelen volt tisztázni, hogy hogyan másként, de arra esküdni mert volna,
hogy amit ma érez, sokkal több - talán fájdalomtól tisztultabb, gyötrõdéstõl nemesebb - mint az a régi érzés volt . . . Kapkodva tolta vissza a szerpentinre a kis robogót, s amikor ráült, és a gép elindult alatta, egyszerre egészen felszabadult. Visszajött! Holnap talán már látni is fogom! És mindent elmondunk, aztán . . . Ö is megbánta már, hogy akkor elment, hogy egyetlen szó nélkül ment el . . . Hiszen csak azért cselekedett így, mert neki is nagyon fájt . . . Hagyta, hadd fusson kedvére a motor lefelé a szerpentinen. Hátrarázta haját, aztán felnézett az égre, és belenevetett a határtalan kékségbe. A szõke asszony - haja világosabb árnyalatú volt, mint a Krisztináé - elnyomta cigarettáját a hamutartóban, s csak utána felelt az urának: - Majd meglátjuk . . . Auerbach fõmérnök elmosolyodott nyírott bajusza alatt: - Persze De a szerzõdésünk áll továbbra is? Az asszony elnevette magát: - Én másítanám meg? Hiszen az én ötletem volt. S ha akkor nem avatkoztunk bele a dolgaiba, miért tennénk ezután ? - Kíváncsi vagyok, nagyot változott-e a fiú . . . - fújta maga elé a kék pipafüstöt a férfi. - Két év nagy idõ ebben a korban. Húsz éves volt, amikor elment . . . - Már elmúlt húsz. - Akkorse több huszonháromnál. Amikor én annyi idõs voltam, még csak Bécsig jutottam el. - És megbántad? - kérdezte az asszony, s önkéntelen mozdulattal rásimította tenyerét az ura öklére, amely az asztalon nyugodott. Cinkosan összenevettek. Csaknem húsz éve az asszony Budapestrõl utazott Bécsbe, a férfi pedig innen Sopronból. S ha akkor nincsenek mindketten ugyanazon az estén ugyanabban a grinzingi Heurigerben, talán sohase ismerik meg egymást. Mindkét család ellenezte az esküvõjüket. Ök akkor megfogadták, hogy ha egyszer gyerekük lesz, ilyenformán sohase avatkoznak bele a sorsába. Így házasodtak össze. Auerbach fõmérnök az üvegfalon át kitekintett az útra. Már hallotta a robogó halk zúgását, s csakhamar megpillantotta Krisztinát is, amint a lány lobogó sörényével elõtûnt a kanyarból. - Ö is megnõtt, ugye? - kérdezte a feleségétõl. Az asszony rácsodálkozott: - Miért nõtt volna? Csak már nem olyan sovány, mint két
éve volt . . . Izmosabb is lett. Szótlanul nézték a lányukat, aki odalent leszállt a motorról, és betolta a gépet a kapun. S most már Auerbach fõmérnök is látta, hogy Krisztina valóban nem nõtt két esztendõ alatt, csak nagylány lett a kislányból, és ugyanolyan szép, mint Adél volt húsz évvel ezelõtt, ott, Bécsben. A mozdulatai is határozottak, s egész könnyedségében egy fiatal vad - az egykori Adél - kecses ereje vibrál. A lány felnézett az udvarról, és észrevette a szüleit. Felemelte karját, s megbillegtette ujjait: - Megjöttem! Somorjai professzor már jó fél órája tudta, hogy késik, mégsem volt kedve indulni. Jólesett hosszú házikabátjában idehaza lustálkodnia. Fárasztó volt ez a hét. Sohasem került ágyba hajnali fél három elõtt. Angéla kisasszony morgott is. Hogy a professzor úr igazán vigyázhatna magára. A kiadó meg nyugodtan várhat, ha netán késik is egy hetet a kézirat . . . A professzor elismerte, hogy Angéla kisasszonynak igaza van, s amiatt se nyugtalankodott, hogy a kiadó alkalmasint szemrehányást tesz az egyhetes késedelemért, mégsem engedte meg magának a luxust, hogy kényelmesen dolgozzék. Sokszor feltette már magának a kérdést: mi kényszeríti õt arra, hogy minden kötelességét határidõre teljesítse? Hiszen az emberek zöme egyáltalán nem érez lelkiismeretfurdalást, ha kényelmessége miatt mások se végezhetik el határidõre a munkájukat. Persze, az embereknek ez a bizonyos többsége sohasem volt szegény diák, akinek egyetemi évei alatt minden ügye a mások jóindulatától függ, s ezt a hajlandóságot csak azzal tudja megszolgálni, ha minden dolgát ötszörös gonddal és késedelem nélkül végzi el. A professzor feledékeny ember volt, de az idegei nem tudtak felejteni. Nem múlt el belõlük a régi idõk sok lerakódott emléke, hogy amikor õ még ösztöndíjas egyetemista volt, a harmincas évek közepén, keserves következményekkel járt az is, ha egy szegény diák bosszúságot okozott bárkinek, aki magasabban állt, mint õ. Azokban az idõkben jelentõsége volt egy arcizom rándulásának is, meg annak is, ha valaki - befolyásos ember - felvonta a szemöldökét. Vigyázni kellett, nehogy éppen egy szegény diák szolgáltasson okot ilyen arcmozdulatra. S - ahogy a többi, hozzá hasonló hallgatóban - Somorjai professzorban is nyomot hagyott ez a beidegzõdés. Csak éppen átalakult az évek folyamán. Elmúlt mögüle a félelemérzet, s maradt maga a
kötelességtudás: hogy aminek hétfõ a végsõ dátuma, annak hétfõre kell készen lennie, nem pedig keddre vagy szerdára. A professzor már elmúlt negyven éves, négy esztendeje kapta a katedrát, s már megszokta azt is, hogy nemzetközi tekintélyként tartják számon jóformán egész Európában, mégis minden alkalommal, amikor elvállalt valamilyen munkát, egészen alárendelte magát a "megrendelõnek", lett légyen az akár a Magyar Tudományos Akadémia, akár egy istenhátamögötti kicsiny termelõszövetkezet, amely tanácsért fordult hozzá, és segítségét kérte. Így történt ezzel a legújabb munkájával is, amit az éjszaka fejezett be. Ha már - egy esztendõ elõtt - odaírta a nevét a szerzõdés alá, s ezzel vállalta, hogy igazodni fog a közösen megállapított dátumhoz, nem volt joga, hogy Angéla kisasszony zsörtölõdésére hallgasson. Pedig ha engedett volna a kísértésnek, most nem lenne ilyen lusta, s nem érezné kellemetlen nyûgnek, hogy vendégségbe menjen. Különben is, az efféle vendégség . . . Ostoba helyzet: az egész társaság sejti, hogy õ pontosan tudja, mit akarnak tõle. Meg akarják nõsíteni, össze akarják boronálni Matilddal. S bizonyos az is, hogy Matild nem ellenzi ezt a suskust, bár jobbára neki is kínos a sok kényszerû és célzatos egyszerremeghívás. De Matild is nõ, s végeredményben a tudata mélyén valamennyi lány - lett légyen már harminc éves is férjhez akar menni. Matild észlény, de az eszes nõk is nemük egyedei. S ha azt látják, hogy Sopronban kevés a maguk korabeli nõ, akinek ne lenne férje, meg aztán a korzón is minduntalan fehér gyerekkocsik özönnek szemükbe . . . Eh, voltaképpen komikus ügy. Somorjai elmosolyodott. Erõs, csontos ujjai szórakozottan doboltak a rádióasztalka szélén. Az utcán gyerekhang kiáltott. A szót nem lehetett érteni, csak a szilaj kurjantás hatolt át az ablaküvegen. Mégiscsak ideje öltöznöm - gondolta a professzor, de nem kelt fel ültébõl. Kellemesnek találta, hogy nyugodt csönddel veszi körül a tágas dolgozószoba. A bútorok nem illenek egymáshoz, de egy legényembertõl nem is várhatja el senki, hogy - kisezer más dolga mellett - azzal is törõdjék, hogy a lakberendezés törvényei szerint egészítsék ki egymást a bútorai. Az a fontos, és semmi más, hogy minden darab célszerû legyen. A gyalult, felületesen pácolt, csaknem mennyezetig nyúló polcokon könnyed és szakszerû rendben férjenek el a
könyvek; az íróasztalnak se kell faragott-méltóságosnak lennie, elég ha széles és hosszú lapján kényelmesen szét lehet teregetni térképeket, jegyzeteket, kézikönyveket. Így jó minden ebben a szobában, ahogy éppen van. Ne változtasson ezen a cicomázatlan célszerûségen senki asszony akarata. Bora néni hetente háromszor takarít, s már meg szokta, hogy semmit se vegyen el onnan, ahová a profeszszor úr tette. Csak azzal törõdjék, nehogy por maradjon valahol, mert akkor a professzor úr maga vesz törlõrongyot, s képes fél éjszaka porra vadászni, de nemcsak a dolgozószobában, hanem az ebédlõben és az alkóvban is, ahol pedig csak a kopott rekamié áll, meg az éjjeliszekrény. S ha egyszer rájön a takaríthatnék, meg se áll, míg meg nem tisztítja és át nem zsírozza a három vadászpuskát is. Bora néni ilyen takarítási roham után mindig megsértõdik, s hetekig csak az orra alatt morran valamit köszönés gyanánt. Rendes asszony . . . Csak a fegyverszekrény tetején álló uhut utálja: az a rögeszméje, hogy a kitömött bagolyba beleveszi magát a moly. A múltkor is rajtakapta a professzor, hogy félhangosan zsörtölõdik a madárral, ronda dögnek, halálhordónak titulálja szegény üvegszemû jószágot. Somorjai felállt a rádió mellõl, és jóízût nyújtózott. Csontos, magas figurája a mozdulattól megjelent a dolgozószoba nyitott üvegajtajának tükrében. Nagyot ásított, és szájából elõvillantak ezüst metszõfogai. A nyújtózás után sóhajtott egyet, aztán az ablakhoz lépett, amelynek kilincsére még hajnalban, miután Angéla kisaszszony elment, kiakasztotta sötétszürke ruháját. Megnézte a nadrág vasalását. Nem volt azzal semmi baj. Bora néni figyelmét sohase kerüli el, ha meggyûrõdik valamelyik ruhadarab. Emiatt is szokott morogni. Hogy a professzor úr igazán felhúzhatná a térdén a nadrágot, amikor leül . . . Somorjai megcsóválta fejét. Miért zsörtölõdik õvele minden fehérnép? Úgy bánnak vele, mintha folyton figyelmeztetésre szorulna. Matild is ilyen lenne? Erre hümmentett egyet, aztán - mielõtt öltözködni kezdett volna - három hosszú lépéssel odament a másik ablakhoz és kinyitotta. Körülnézett. Tíz-tizenkét éves gyerekek futballoztak az aszfaltos úttesten. Mindegyik ingujjra vetkõzött a játék hevében, s nagyokat rikkantottak, ha az ócska labda fenyegetõen közeledett valamelyik kapu felé. A kapukat földre hajított kiskabátok jelez-
ték a poros aszfalton. Somorjai önkéntelenül odakönyökölt az ablakpárkányra, és szórakozott mosollyal figyelte a változatos játékot. A gyerekek legtöbbje érzékkel kezelte a labdát: ügyesen lestoppolták, ha eléjük pattant, s már adták is tovább egy könnyed rúgással valamelyik társuknak, aki éppen szabadon állt. A professzor nem tudta egyik srác nevét sem, de arcról mindegyiket ismerte, hiszen a kölykök hétköznaponként délután, vasárnap pedig reggeltõl estig itt rúgták fáradhatatlanul a bõrt az ablaka alatt, ebben a csöndes utcában, ahol nem zavarta õket közlekedés, mert autó vagy lovaskocsi alig fordult meg errefelé. - Henc! - kiáltott a bal oldali csapat kövér kapusa. Hene! Lukas, te voltál! Henc volt! De a játék nem állt meg a tiltakozó kiáltásra, ellenkezõleg, a szemben álló csapat vezetett fenyegetõ támadást a kövér gyerek kapuja felé, aki a veszély láttán egyszerre elfeledkezett róla, hogy az ellenfél balszélsõje az imént kézzel érintette az ócska bõrt. Szétterpesztette két vastag lábát, elõrehajolt, és a fényképeken látott nagy kapusok pózában - várta a labdát. A balszélsõ, ugyanaz a fiú, aki az imént kézzel nyúlt a futballhoz, most szúrta rá a kapura. A kövér kölyök oly fürgén ugrott, hogy szinte elfeledtette a többiekkel a hatvan kilóját. Magához ölelte a labdát és diadalmasan dobta elõre a maga csapata centerének. A labda ott hullt le a szeplõs középcsatár elõtt, de hirtelen irányt tévesztett a fiú lábán, magasba röppent, s éppen a professzor ablakának tartott. A gyerekek eddig nem figyeltek fel az ablakban könyöklõ férfira, de ebben a pilianatban mindegyik látta - a labdarúgók beidegzett szög-érzékével -, hogy a bõr pontosan fejen találja egyetlen nézõjüket. Somorjai is tudta ezt. Mozdított egyet vastag nyakán, gépiesen elõrevágta szegletes fejét, s amint a labda széles homlokához ért, majd visszapattant onnan, már abban is biztos volt, hogy jól célzott: visszaadta a szeplõs fiú lábára. Hátrasimította sûrû, már erõsen deres haját, s elmosolyodott: hiába, a régi reflexek . . . Még hallotta, hogy a fiúk hálás rikkantással köszönik meg szívességét, s ismerik el ügyességét, aztán behajtotta az ablakot, és hirtelen támadt jókedvvel öltözni kezdett. Amikor õ utoljára futballozott . . . Harmadéves volt annak idején, ugyanitt, az Akadémián, ahol most egy katedra pro-
fesszora, és kölcsön-futballcipõben, kölcsön-mezben játszott a harmadévfolyam csapatában az ötödévesek ellen. Nem számították a jobb játékosok közé, de fejelni elég pontosan tudott, s az egyik gólt is õ szerezte szögletrúgás után. S a reflexe - amint az imént bebizonyosodott - azóta is megmaradt. Érdekes: a jelenlegi harmadévfolyamnak nincs futballcsapata. Van az elsõéveseknek, van az ötödéveseknek, csak a középsõ három évfolyamnak nincs. Ezek atlet izálnak, s jobbára a város csapataiban versenyeznek, ahol ellátják õket több mindennel, s többet utazhatnak is. Már a mellényét gombolta, amikor elhatározta, hogy megmondja Hollónak: szervezzenek futballcsapatot a harmadévfolyamon is. Amíg itt nem hagyta a várost, Holló jobb hátvédet játszott a harmadévfolyam, a mostani ötödév csapatában. A többiek gyakran szidták, hogy nem szerel elég keményen . . . Az éjjel megérkezik a fiú. Vajon nagyot változott-e? A professzor keze megállt a mellénygombolásban, s megpróbálta maga elé képzelni, milyen is lehet most, kétesztendei kanadai erdõmunka után Holló. Izmosabb lett, minden bizonnyal keményebb kötésû, mint akkor volt, amikor eltûnt a többi kétszáz fõiskolással együtt. A legfelsõ mellénygomb nyitva maradt. Ha õ akkor itthon van Sopronban, s nem Pesten tölti szinte fölöslegesen az idejét, a minisztériumban, ahová szigorú utasítással rendelték - nem disszidált volna a fõiskola hallgatóinak és tanárainak zöme. Ha senki más, õ meg tudta volna akadályozni azt az õrültséget. Elejét tudta volna venni a hisztériának, amint megakadályozta - s ebben Holló nem keveset segített neki -, hogy a diákok belekeveredjenek a mosonmagyaróvári vérontásba. Amikor ötvenhatban - november végén - hazatért Pestrõl, döbbenten hallotta, hogy Holló is elmenekült. Elsõ gondolata az volt: hogyan magyarázza meg az eseményt a fiú apjának? S ezen a hirtelen problémán el is szégyenkezett. Az az õ legfõbb gondja, hogyan mentse ki magát az ígéret alól, amit az öreg Hollónak tett, hogy szemmel tartja a fiút? S nem az, hogy valóban mellbe vágta Holló Péter elvesztése? Hogy õ is felelõs a fiú eltévelyedéséért, politikai vakságáért . . . Aztán egészen más gondok foglalták el. Ujjá kellett szervezni az életet az Akadémián (furcsa, magában sohase tudja fõiskolának nevezni ezt az öreg intézetet). De Holló ezután is naponta eszébe jutott. S nemcsak akkor, amikor hiányát
érezte, hogy nincs demonstrátora a tanszéken. És nem is csak azért bántotta a fiú hiánya, mert a disszidálás óta valahogyan elhidegült a viszony közte és az öreg Holló között, aki rendszeresen ellenõrizte a nógrádi erdõkben a tanszék elméleti megállapításait . . . Nem, nem ilyen tárgyilagos okok tették, hogy mindmáig nem tudott rossz érzés nélkül gondolni Hollóra. Amíg itt volt, mindig csodálkozott a fiún. Az érzékét csodálta fõleg, amivel Holló nekifogott egy-egy probléma megoldásának. Nem megtanult feleleteket adott. Mindahányszor töprengve felelt, szinte tûnõdve számolt be egy-egy feladatról, s válaszaiból lehetetlen volt nem érezni, hogy ösztöneiben hordozza az erdõ nagy összefüggéseinek törvényeit . . . A professzor mindmostanáig nem talált alkalmas hallgatót, akivel betölthette volna a demonstrátori munkakört. Pedig az elmúlt három hét alatt, mióta megkezdõdött az oktatás, fürkész szemmel figyelte a harmadéveseket: melyik lenne jó? Most megoldódott a gondja. Holnap már itt lesz a fiú. Bemehet az igazgatóságra, s megmondhatja, hogy van már demonstrátor: az egyetemeken a legjobb hallgatók közül kiválasztott személy, aki a professzor és a tanársegéd munkatársa; közremûködik a tananyag feldolgozásában (demonstrare - latin szó = bizonyítani, bemutatni) demonstrátora. Igen, Holló Péter . . . Az, aki most jött haza Kanadából. Feltétlenül a legalkalmasabb. Nos, a többi már csak adminisztrációs kérdés . . . Zakóját nem gombolta be. Kisietett a szobából. Az ebédlõben gépies pillantást vetett a keskeny, de magas üvegszekrényre, amelyben vadászpuskáit tartotta, aztán megtapogatta zsebét, hogy benne van-e az autó slusszkulcsa. Benne volt. Amikor kulcsra zárta az elõszoba ajtaját, még eszébe jutott, hogy bent a városban meg kell töltetnie benzinnel a Moszkvics tankját. Krisztina összehúzta a nyakán kötött kabátkáját. Fázott. Az est hirtelen hullt rá a városra, és hideget hajtott ide az Osztrák Alpokról. Szeptember második felében nem csoda itt ez a fagypont körül ingadozó párás, borzongató hûvösség. A lány még mindig tétovázott. Jó negyedórája itt toporgott már a villa udvarán, kerülgette a félreállított robogót, s nem tudta eldönteni: menjen-e vagy feküdjön le? Most negyed tizenegy. Apuék tizenegykor jönnek ki a moziból. A vonat is tizenegykor érkezik.
Apuék nem tudnák meg, hogy kiment a pályaudvarra. És ha mégis? Krisztina látni vélte az édesapja enyhén csúfolódó pillantását. Nem, erre semmi szüksége. Miért is menjen ki Holló elé? Holló kötelessége, hogy jelentkezzék. Minek lovat adni alája azzal, hogy - lám, Krisztina annyira türelmetlen volt, hogy kijött elém az állomásra ? Krisztina érezte, hogy elpirul a sötétben. Hirtelen megharagudott magára. Holló nem ilyen! Jellemtelenség volt tõle, hogy ilyesmit feltételezett a fiúról! Holló sohasem élt vissza az õ elõzékenységével . . . A lány határozottan odalépett a robogóhoz. Meglódította a gépet, és odatolta a kapuhoz. Összeszorította száját, pedig valójában örült, hogy önmaga ellen támadt hirtelen haragja segített neki a döntésben. Már csak azért is kötelessége kimenni a fiú elé, mert gondolatban megsértette. A motor lehûlt. Nehezen gyújtott, de aztán mégis felberregett. Krisztina kikormányozta a kapun. Úgy érezte, prés szorítja össze a tüdejét. - Izgatott vagyok? - kérdezte magától. Szerette volna elképzelni, hogyan találkozik Hollóval. Látni akarta a fiú nagy, barna szemében a meglepõdést, látni akarta, hogyan nyílik tágra a nyugodt pillantású szempár, látni akarta Holló félszeg mosolyát . . . A robogó halk zúgással futott alatta. A Winkler út villasora sok-sok fényes ablakszemmel bámulta a sötétséget. A lány hátába kapta a szelet, de csak a nyakán érezte, mert a vastag gyapjú kötött kabát ellenállt a hidegnek. Szavak jártak a fejéber de tudta, hogy ezeket a szavakat úgyse fogja kimondani, ha majd szemben áll a fiúval. És félt a másodpercektõl, az elsõ pillanatoktól, amikor tele lesz zavarral és tehetetlenséggel, és arra fog várni, hogy Holló oldja fel a kínos helyzetet, segítse ki õt a kátyúból, amibe belemászott. Bent a városban már néptelenek voltak az utcák, a Széchenyi téren is csak két rendõr ácsorgott a Kékfrankos vendéglõ közelében, s amikor Krisztina jobbra fordult, a vasútállomás felé, csak egy taxit látott, amely kényelmesen hajtott, hiszen még jócskán volt idõ a vonat érkezéséig. A pályaudvar kíjáratától jobbra állt meg a robogóval. Olyan helyet keresett, ahová nem világítanak oda a lámpák. Ne lássa õt senki. Addig elõ se jön innen, amíg be nem fut a vonat, és meg nem pillantja Hollót. Csak ez az elsõ találkozás lesz nehéz. Holnapra elmúlik a zavaruk. S õ annyi mindent fog mesélni Hollónak. Panasz-
kodni fog neki. És Holló nem fogja hibáztatni, mint apu meg anyu. Meg fogja érteni, ha elmondja neki, hogy azóta se találja a helyét, mióta megkapta Pestrõl a papírt: "Sajnálattal értesítjük, hogy ki nem elégítõ tanulmányi eredménye miatt ebben az évben nem áll móduukban felvételi vizsgára behívni" . . . Apun látszott, hogy bosszankodik, de aztán megszólalt, és egyszerre kiderült, hogy nem a mûegyetem építészmérnöki karára haragszik, hanem õrá, Krisztinára, aki csak jórendû lett az érettségin. Anyu se vigasztalta. Ö már ilyen: odahaza is szigorú, ha tanulásról van szó, nemcsak a gimnáziumban. Pedig otthon nem kellene tanárnõt játszania. Otthon igazi anyu lehetne mindig, nem csak akkor, ha nagy baj van . . . Nem kellett volna hûvösen bizonyítgatnia apu igazát, aki azt mondta, hogy ha már így történt, akkor nincs mást tenni: meg kell próbálni az egyetlen célravezetõt. Krisztina kisaszszony dolgozni fog. "Szakmán belül" fog dolgozni, mellettem fog dolgozni a mûemlék-felügyelõségen, ki fog járni az építkezésekre, jegyzõkönyvezi a restaurációs munkálatok napi problémáit . . És õ mi mást tehetett: beleegyezett apujavaslatába, s azóta is mellette dolgozik. Vázlatokat készít, ha valahol megbontanak egy falat, s kiderül, hogy itt évszázadok épültek egymásra, építészeti stílusok telepedtek egymásra, és nap nap után tucatnyi fortélyra van szükség, hogy mindig a legértékesebb maradványt mentsék meg . . . Aztán nem is az a baj, hogy ezért a munkáért - jegyzõkönyvekért, vázlatokért, rajzokért - csak 950 forint fizetést kap, hiszen ez a pénz teljes egészében az övé, s azt vesz rajta, amit akar, hanem az fáj, hogy nem tanulhat, és egymás után veszíti a drága hónapokat, s ki tudja, talán az éveket . . . Hiszen senki sem tett ígéretet, hogy jövõre felveszik az egyetemre . . . Holló nem lesz türelmetlen, ha panaszkodni fog neki. Nem vágja ketté a szavát, mint apu, aki mindig végtelenül kedves, csak akkor bukik elõ belõle az ingerültség, ha az egyetemre terelõdik a beszélgetés. Hallotta, hogy tompa zúgással befut a motorvonat. A pályaudvar peronjáról csörömpölés hallatszott, felzümmögött az elektromos csomagszállító targonca is, aztán a kijáratnál megjelent az elsõ utas. Köpcös, kalapos férfi volt, kezében könnyû aktatáskával, amelyet világossárgára festettek a lámpák fényei. Mögötte újabb utasok tûntek fel, fáradt tartású emberek, akiknek a lépte is arról árulkodott, hogy messzirõl
utaztak ide, s elnyûtte õket a hosszú döcögés. Mindjárt itt lesz õ is . . . Krisztina már a hatodik érkezõt számolta. Vagy talán tévedett Janka néni? Elnézte volna a dátumot? Nem, nem lehet. Janka néni sok mindenben téved het, de ebben nem. Holló mindjárt megjelenik a kijáratnál . . Krisztina vékony keze keményen megmarkolta a robogó kormányának gumi-fogantyúját. Tüdejét újra összeszorította a prés. Önkéntelenül számolta az utasokat: hét . . . nyolc . . . kilenc-tíz . . . karonfogva érkezõ két ember, nyilván férj és feleség . . . Három gimnazistaforma suttyó . . . Miért jön ennyi ember? Máskor alig egy-két utas érkezik ezzel a vasárnap éjjeli vonattal. El akarta ereszteni a robogó kormányát, de a keze nem engedelmeskedett. Látta Hollót, amint a két nagy utazótáskával megjelent a lámpák sárgás fényében. Kiáltani is akart neki, jelezni, hogy itt van, õt várja, de ehhez sem volt ereje. Képtelen volt elmozdulni az árnyékból, pedig elõre akart lódulni, Holló után akart szaladni. De ez a kívánság valami érthetetlen megmagyarázhatatlan ellenkezéssel találkozott, s ez az önkéntelen tiltakozás ugyanonnan fakadt, mint a vágy, hogy odafusson a fiúhoz. Nem bírta elengedni a robogó kormányát. Csak nézte a nyúlánk fiút, akinek arcát elég jól látta a lámpák világánál. Soványabb lett - állapította meg önkéntelenül. És felnõttesebb. De tán mégse vékonyodott meg, csak éppen nõtt egy keveset. Hány éves korukig nõnek az emberek? Ö most körülbelül huszonhárom éves . . . A hajais rövidebb, mint két esztendeje volt. Végre képes volt megmozdulni. Utánafutok - tökélte el, de csak egyet lépett. Látta, hogy már úgyse éri utol a fiút. Holló a sofõr segítségével beemelte a taxi hátsó ülésére a két nehéz bõröndöt, aztán megkerülte a kocsit, és maga is beszállt. Utánamehetnék a robogóval - gondolta Krisztina, de tudta, hogy úgyse hajt utána. S hirtelen valami megkönnyebbülést is érzett, hogy nem kellett most találkoznia vele. Legalább marad egy kis ideje: örömre, találgatásra, hogy vajon miként is állnak újra egymás elé. Szeme önkéntelenül kísérte a taxit, amely lustán megfordult, és elindult a város belseje felé. Aztán eltûnt a házak között. Krisztina fáradt volt. Nagyot, mélyet lélegzett. Ujjai bizonytalanul matattak a kormányon. El is csodálkozott, amikor hirtelen zördüléssel gyújtott a motor. Úgy tûnt fel, mintha az õ akarata ellenére adott volna szikrát a gyertya a robogóban.
A vasútállomás elõtt már üres volt a tér. Bent a peronon valaki kiáltott, de a szót nem lehetett érteni. A szél belekapott a lány hajába, és könnyedén megcibálta. Krisztina újra érezte, hogy fázik. S észrevette azt is, hogy nyakán szétnyílt a kötött kabátka . Amikor végre ráült a robogóra, és kifordult a város belseje felé vezetõ útra, már sehol se látta a taxit. AZ IDEGEN - Meine Herren . . . Laut derr bisherigen Erfolgen betone ich nochmals, besichtigen Sie unsere Stadt, . opron, suchen Sie jerZe Menschen, die genau so gut ungarisch wie deutsch sprechen. Derjenige, der wührend seirien akademisclten .bahren ír: uraerer ungarisch-österreichischen Grenzstudt die deutsche Sprache nicht aneignet, wird sie nie in seinern Leben aneignen können. . . Auerbachné pattintva mondta ki az utolsó szót, aztán boszszúsan összenyalábolta iratait a katedráról, és kisietett a terembõl. Elégedetlen volt az eddigi eredményekkel. Többet várt a tanítványaitól, mégsem õket hibáztatta elsõsorban, hanem saját magát. Miért nem szoktatta rá õket elõbb, hogy ne csak könyvbõl tanulják a német nyelvet, hanem használják ki a város kivételes adottságait is, kockáztassák ám, hogy nem lesz egészen tiszta a beszédük, de élõ beszédet próbáljanak tanulni, s ne hagyatkozzanak egyedül a könyvre, a meglehetõsen primitív leckékre, olvasmányokra. Még nem volt vége az órának, a csengetésre legalább két percet kellett várni, s az évfolyam nem mozdult a padokból. A tanárnõ távozása után a nyomasztó csend ottmaradt a magas mennyezet alatt, a fehérre meszelt falak között, s Auerbachné tudta, hogy diákjai zavartan bámulnak a barna ajtóra, amely õmögötte becsukódott. Bosszús volt a fiúkra. Második éve tanítja õket németül, de a legtöbb még mindig elemi hibákat ejt. Rendben van: el lehet nézni nekik sok mindent, hiszen jobbára olyan vidékekrõl jöttek, ahol színmagyar a lakosság. Hegyvidéki fiúk a Bükkbõl, a nógrádi tájról, a Uraim, az eddigi eredmények láttán ismételten hangsúlyozom, hogy járják a városunkat, Sopront, keressék azokat az embereket, akik ugyanúgy beszélnek magyarul, mint németül. Aki akadémiai évei alatt nem tanul meg németül ebben a magyar-osztrák határvárosban, az soha életében nem sajátitja el a német nyelvet... Nagyalföldrõl, meg síksági parasztgyerekek, s összesen két pesti. Született soproni nincs is az évfolyamon. De ha minden
mentséget tekintetbe vesz, akkor se hagyhatja, hogy huszadrangú tantárgyként kezeljék a német nyelvet. Miféle erdõmérnök lesz abból a hallgatóból, akinek nehezére esik majd, hogy elolvasson egy külföldi szaklapot? Igazán nem terhelik túl a fiúkat, ez az egyetlen idegen nyelv, amely kötelezõ a harmadévfolyamon . . . hát ezt az egyet aztán szíveskedjenek kellõ respektussal tanulni! Karórájára pillantott, s ekkor jutott eszébe, hogy még mindig itt áll a terem ajtaja elõtt. Elismeréssel vette tudomásul, hogy odabent az õ távozása után se tört ki a zsibongás. Az évfolyam csendben ül az ajtó mögött, s nyilván valamennyi fia arról elmélkedik, hogy voltaképpen igaza van a tanárnõjüknek. mert jóllehet a német nyelv nem olyan rangú tantárgy a fõiskolán, mint az erdõvédelemtan, a geodézia vagy az erdészeti talajmikrobiológia, s aki elõadja, az se fõiskolai tanár, hanem a gimnázium tanárnõje - akkor se mellékes vagy éppen felesleges óra . . . Lassan elindult a folyosón a szobája felé, amit Tímár adjunktussal osztott meg. S ahogy elmozdult a terem ajtaja elõl, egyszerre felsejlett benne a kétség: vajon a fiúkra volt-e bosszús vagy Hollóra? Ezelõtt is láthatta, hogy a hallgatók nem haladnak kielégítõ ütemben a német nyelvvel, mégsem fakadt ki ennyire egyszer sem. Az bosszantotta fel talán, hogy Holló, aki ott ült a negyedik padsorban, egyszer se nézett rá? Ö kereste a fiú tekintetét, legalább egy mosollyal üdvözölni akarta, de Holló szinte nyakasan elkerülte a pillantását. Mintha készakarva nem akarta volna, hogy a német nyelv tanárnõje - aki egyúttal Krisztina anyja is - tudtára adhassa, hogy észrevette hazaérkezését. Akár a rossz lelkiismeretû emberek . . . Vagy azok, akik eltökélték magukban, hogy megszakítanak minden kapcsolatot, ami elõbbi életük egy szakaszára emlékezteti õket . . . Valóban ez okozta volna, hogy Holló minduntalan félrenézett? Nem, nem valószínû. Auerbachné húsz éve tanított. Ezernyi gyereket látott maga elõtt a padokban. Különféle korú fiúkat, lányokat. Itt, a fõiskolán csak két esztendeje tanít, de az itteni hallgatókhoz is hozzászokott már: tud olvasni a szemükbõl, kitapasztalta, milyen a hangulatuk, ha így vagy úgy viselkednek. Annak idején meggyõzõdése volt, hogy pontosan ismeri Hollót. S az akkori benyomását sehogy sem tudta azonosítani a mostanival. Miért? Külsõleg jóformán alig változott a fiú. Arca ugyanolyan
napbarnított, mint két esztendeje volt. Nem csoda: Kanadában se üvegházban tartották, ott is - akár a legtöbb soproni fõiskolás - erdõmunkán dolgozott, kint a vadonban. Tekintete, két nagy barna szeme elgondolkodó, szinte szórakozott - akár azelõtt. Vállban mintha megszélesedett volna. Nyilván az erõs fizikai munkától. Cipzáras bõrzekét hord; kopottas darab, biztosan odakintrõl hozta haza magával. Egyenes derékkal ült a padban, jobb karja a füzete mellett pihent, s a tanárnõ azt is észrevette, hogy alig jegyzett afüzetébe. A kihalt folyosó végén megzördült a csengõ. Auerbachné már a szobája elõtt állt. Egy pillanatig arra gondolt, hogy nem is megy be, itt várja meg, amíg a fiúk elsorjáznak elõtte, hogy átvonuljanak a botanikus kert végében álló emeletes házba, ahol állattanórájuk lesz. Ha itt várja meg õket, Holló nem mehet el szó nélkül elõtte: meg kell állnia, köszönie kell, szólnia néhány szót, hogy itt van, hazajött, érdeklõdni kell, hogy van az Auerbach-család . . . Aztán mégis belépett a szobába, és odaült az íróasztalához. Ö menjen Holló elé? Meg akarta tenni az órán, tudtára akarta adni egy mosollyal Hollónak, hogy ugyanúgy kedveli, mint két évvel ezelõtt, s örül neki, hogy hazajött . . . Voltaképpen a fiúnak is kötelessége lett volna, hogy legalább egy alig észrevehetõ fejbólintással köszönjön. Az asszony vállat vont, és maga elé húzta az üres hamutartót. Tíz perc múlva újra órája lesz. Addig legalább nyugodtan elszív egy cigarettát. A hétfõi napja mindig nehéz. Két óra a fõiskolán, utána egy óra üres, de ezalatt vissza kell sietnie a gimnáziumba, mert tizenkettõkor már ott várják a III/A-ban. Holló pedig tegyen úgy, ahogy akar. De amikor nyílt a szoba ajtaja, mégis azzal az érzéssel fordult arra, hogy hátha Holló lép be. De csak Tímár adjunktus jött nagy sebbel-lobbal, kisujja végén az elmaradhatatlan kulcscsomót pörgetve. - Kezét csókolom, Adél - vágta zsebre a férfi a kulcscsomót. - Van tüze? Elfeledtem gyufát venni. - Jó reggelt, Jóska - bólintott az asszony, s odacsúsztatta a zömök, pisze orrú adjunktus elé a gyufásdobozát. A csengõhangra a fiúk kirajzottak a terembõl. Ott csoportosult mindenki az ajtó elõtt, hogy mindjárt helyben rágyújthassanak, s elég legyen a tízperc a cigarettához. Másodpercek alatt füsttel telt meg körülöttük a folyosó vegyszerszagú levegõje.
Holló megkerülte a csoportot. Maga is cigarettát vett elõ bõrzekéjének zsebébõl, s behúzódott a legközelebbi ablaknyílásba, hogy megóvja gyufájának lángját a folyosón kószáló huzattól. Nem is fordult el az ablaktól. Kinézett az Akadémia óriás kertjére, amelyben gondosan ültetett, fehér táblákkal megjelölt fák sorakoztak rendben: tölgyek, juharok, hársak, bükkök, gyertyánok, s ritkaságok is. Holló nem látott el a fák tövéhez dugatt fehér táblákig, de még emlékezett a nevekre. Sequoia Gigantea, Libocedrus Decurrens . . . Hallotta a háta mögött zsongó beszélgetést, amivel a csoportokba verõdött harmincnégy diák reagált Auerbachné szavaira. A fiúk bosszankodtak. De ahogy az lenni szokott, nem a lényeg miatt, nem azért, hogy a tanárnõ elégedetlen volt elõrehaladásukkal, hanem az órát záró szavak mellékzöngéje miatt. - Folyton a városukkal vannak oda . . . - csípett el Holló füle egy vastag hangot. - Az! Odavannak, hogy milyen jó ez a döglesztõ unalom... - Az embernek kimozdulni sincs kedve. "Járják a várost, uraim!" - ismételte csúfolkodva a tanárnõ szavát valaki. - Unsere geliebte Stadt . . . - nevetett fel kesernyésen Holló közelében az egyik. - Az ember úgyis tudja, hogy ha erdõmérnök lesz, eltemetkezhetik az isten háta mögé. Hát legalább addig élhetnénk, amíg egyetemre járunk! De nem! A fõiskolát is eldugják egy kisvárosban, ahol se élet, se mozgás, semmi, csak - a hang gúnyossá vált - jó levegõ, tiszta utcák, csekély forgalom . . . - Bizonyisten jobb volt, amíg gimnazista voltam mondta most egy energikus tenor. - Nem volt ösztöndíjam, mint most, nem volt más pénzem, csak amit anyám adott, de Pesten voltam! Holló önkéntelenül hátrafordult. Megnézte a fiút. Igen, látszik is rajta, hogy pesti. Nyakkendõt hord, nem úgy, mint a többiek, akik javarészt kihajtják ingük gallérját. Az arca is fehérebb, legalábbis fehérebbnek látszik, mint a falusi gyerekeké, akik nem strandon szedtek színt magukra a két nyári hónapban, hanem kinY a földeken. - Pesten kilép az ember az utcára, már az is szórakozás . . - mondta tovább a nyakkendõs fiú a magáét. Holló hóna alá nyalábolta táskáját, s elindult a folyosón a lépcsõház felé. Bosszús volt a fiúkra, amint mindenkire haragudott volna, aki rosszat mond Sopronra. Nem jó nekik, hogy
itt a fõiskola! Nagyváros kellene nekik, zajos metropolis, villamoscsörömpöléssel, autózúgással, millió emberrel, szaladgálással, porral, füsttel, benzingõzzel... Meg lehetne magyarázni nekik, hogy az angoloknak nem véletlenül jutott eszükbe hétszáz évvel ezelõtt, hogy az egyetemeiket ne London közepére telepítsék, hanem Oxfordba és Cambridge-be, minél távolabb a nyugtalan, forró lüktetésû birodalmi fõvárostól, és Pázmány Péter se merõ szeszélybõl alapította Nagyszombatban az elsõ magyar egyetemet. Csak késõbb, Mária Terézia alatt került Budára az univerzitás, és három esztendõvel késõbb II. József rendeletére vitték át Pestre, hogy aztán kétszáz év alatt kiderüljön: nem így kellett volna. Különösen nem azokkal a karokkal, amelyeknek közvetlen kapcsolatban kell lenniük a természettel. Hiszen - okulva a tapasztalatokon - nemrég helyezték Gödöllõre az agráregyetemet. S kár, hogy nem tették még messzebbre Budapesttõl. Taknyosok . . . Csak a szájuk jár. Látták volna a világ nagyvárosait, szédelegtek volna Párizsban, kapkodták volna jobbra-balra a fejüket Le Havre-ban, süketült volna el a fülük Bécsben, majd akkor értékelnék a csöndet, a szinte kényelmes lassúságot, amit ez a város áraszt magából . . . Ha legalább egyszer hiányzott volna nekik nagyon keservesen a tudós csönd, ami annyira meg tud telepedni a soproni fõiskola tágas kertjében, hogy szinte eggyé lényegül a levegõvel, majd akkor nem lennének sértettek, s nem fitymálnák le ezt a várost, az Akadémia nehéz, sárga épületeit, amelyek higgadtmozdulatlanul, létükkel is csendet parancsolóan fogadják magukba valamennyiüket . . . Lassan lépkedett a folyosón. Hagyta, hadd elõzzék meg a többiek. Félig összehúzta szemét, úgy nézett utánuk. Még csak három órát töltött együtt velük, de már tudta, hogy idegen lesz közöttük. Az elmúlt tízpercben döbbent rá - és szinte meg is riadt a hirtelen benyomástól, mert elõször tört rá életében -, hogy öregnek érzi magát ezek között a suttyók között. Pedig idõben csak két év a különbség közte és õközöttük. Valójában azonban fél évtizeddel érzi magát idõsebbnek náluk. Mintha nem is harmadéves fõiskolások lennének, hanem kamasz gimnazisták, nagyszájúak, pökhendiek, kí-haén-nem tartásúak ... Önkéntelenül megrázta a fejét. Sohasem tud beilleszkedni ezek közé. Még ha akarná, akkor se sikerülne feloldódnia közöttük. meg nem is akar egy lenni velük. És õk se akarják.
Ezt abban a pillanatban meglátta rajtuk, amint belépett a terembe az elsõ óra elõtt. A tekintetekbõl, amelyek végigmérték, kutatva szemügyre vették, mintha valami csodabogarat látnának, pontosan tudott olvasni: ez hát a disszidens, az elsõ fecske aki hazarepült Kanadából? Nem voltak ellenségesek a pillantások, de barátságosak se. Kínosan udvarias bemutatkozás. Néhányan rögtön kérdésekkel lõtték körül akár a vadak nyílvesszõkkel a foglyukat, olyan dolgokról faggatták, amikrõl órák hosszat lehetne mesélni, s nem lehet két szóval felelni. Nem is válaszolt nekik, csak néhány kényszeredett általánosságokban mozgó szóval. Az elsõ tízpercben még megkérdezte valamelyik, hogy látott-e odakint sztriptízt, de szerencsére csöngettek, s így nem kellett semmi gorombát mondania, s azóta már ide se jönnek hozzá. Mintha egymás elõtt is zavarban lettek volna, hogy melyik lép oda elõször egyedül a jövevényhez . . . S ezután? Lehet, hogy csak egy furcsa állat lesz közöttük: Látta, hogy két fiú versenyt csúszkál a folyosó sima kövein. Valaki vidáman utánuk kiáltott, és a hang zavaróan, szinte illetlenül verõdött vissza a folyosó vakítóan fehér falain, villogó ablakairól és az üvegszekrényekrõl, amelyekben preparált rügyek, termések, hajtások, levelek lapulnak. Holló pillantása megállt az ajtón, amely elõtt elhaladt. Szemébe ötlött a két név: Tímár József adjunktus . . . Auerbach Kálmánné dr. német nyelvtanár . . . Elsietett az ajtó elõl, s megszaporázva lépteit, a többiek után igyekezett. Hátha kilépett volna az ajtón . . . Az órán se mert ránézni az asszonyra. Amint bejött a terembe, õt valami zavarral vegyes szégyenkezés fogta el. Nem azt látta hogy Auerbachné áll fel a katedrára, karcsún, fiatalosan, hiszen jóformán semmit se változott az elmúlt két év alatt, hanem csak azt tudta észrevenni, hogy az asszonynak ugyanolyan vékony és magasan ívelõ a szemöldöke, mint Krisztináé, ugyanolyan mosolygó-zöld a szeme, mint a lányáé, ugyanolyan magasokos a homloka is . . . Azonnal megérezte, hogy az asszony is felfedezte õt, s ettõl fogva nem volt ereje a katedrára nézni. Kibámult az ablakon vagy a ceruzáját forgatta eldurvult ujjai között, és krikszkrakszokat firkált a füzetébe. Egy percig még meg akarta gyõzni magát, hogy értelmetlen a szorongása, de a nyomasztó érzés nem tûnt el a gyomra tájékáról. Már odakint, Kanadában, amikor egészen egyedül maradt, s árván kuporgott a szé-
les, végtelenbe futó beton-mûút mentén a fa alatt, már akkor tudta, hogy nehéz lesz, nagyon kínos lesz, ha egyszer hazaér, és köréje áll minden, ami Sopront jelenti, és azt a két esztendõt, amit azelõtt itt töltött a fõiskolán. Az éjjel, ahogy megjött a vonattal, és a taxi lustán végigfutott vele a Várkerületen hogy aztán a Várostorony terén át beforduljon a Templom utcába, nem érezte ezt a feszültséget, ami most ülrajta. Talán az éjszaka tette, a hangtalan környezet, a gyönge fényû lámpák . . . Az éjszaka mindig negnyugtatóan hatott rá. A kanadai erdõben is - amikor már eltökélték, hogy megszöknek s ettõl az elhatározástól minden idegét megfeszítette az izgalom - megnyugtatta az éjszaka, a pilledt tespedés, amely sötétedés után látszólag úrrá lett az õsrengetegen . . . Az éjjel szintén: jóformán azonnal elaludt, mihelyt letette a fejét. Csak akkor kezdett mozogni benne a furcsa félsz, amikor reggel átlépte az Akadémia vasrácsos nagykapujának küszöbét. S azóta is vele van a szorongás, benne bujkál, s bár érzi, hogy éhes és a táskájában itt lapul a tízórai, amit az özvegy csomagolt, képtelen volna beleharapni a kenyérbe, s erõlködve se bírná lenyelni a falatot. Már a kertben járt. Lába alatt halkan csikorgott a kavics a keskeny úton, amely a nagy zöld gyepparcellákat választotta el egymástól. Somorjai professzor órája következik. A tanszék emeletes épületére igazán ráférne már a renoválás. Hullik a vakolat, itt-ott elõkandikálnak a téglák is. Ott fog ülni a padban, és a katedrán Somorjai professzor áll majd. Szembe fognak nézni egymással, és Somorjai professzor tekintetét nem kerülheti el. Ez férfidolog. Talán még ma rákerül a sor, amit el kell mondania. És meg kell hallgatnia, amit a professzor akar közölni vele. A szemrehányásokat . . . Nem tud mivel mentegetõzni. Szégyellné elmondani a professzornak, hogy akkor, 1956 novemberében megijedt, tele lett félelemmel, s akár egy kába birka, futott a többiekkel együtt, át a határon, át a hegyen, amelyen túl lámpák villogtak, azoknak a lámpái, akik összecsõdültek a határon, hogy fogadják a menekülõket . . . Nem fog védekezni. Szótlanul végighallgatja a professzort, mondjon bármit, vágjon a fejéhez akármilyen kifejezést is. Nevezze gyávának, jellemtelennek, hörkenjen rá, hogy Holló Pétertõl nemcsak az ország nem várta, hogy disszidálni fog, de személy szerint õ, Somorjai professzor sem, aki mentora igyekezett lenni az akadémiai évek alatt, s lám, már az elsõ
kétséges percben, az elsõ buktatónál csalódnia kellett az öreg Holló fiában.. Nem fog védekezni. Nem fogja azzal mentegetni magát, hogy megkínlódott a bocsánatért, megvezekelt azért, hogy most visszafogadia az ország, s - mintha mi sem történt volna - mindenki jóakarattal segít, napirendre térnek a történtek felett, lehetõvé teszik, hogy ugyanott folytassa, ahol abbahagyta . . . Nem mondja el, hogy odakint végigjárta a kálváriát. Kálváriát? Bosszús lett magára. Még gondolatban is nagy szavakat használ. Nem neki volt az kálvária. A Kölyöknek volt keresztút, akit két hétig gyötört a tüdõgyulladás, és végül meg is ölte. És az Oriás kínlódott meg a szökésükért, miután leütötte a vadászt, és valamennyien abban a hitben voltak, hogy meghalt az az ember. S az Oriás - hogy õket mentse a bûnrészességtõl - feladta magát a csendõröknél. Mennyit vergõdött az Oriás, amíg elszánta magát, hogy vállalja a börtönt is, csak nekik, többieknek ne essék bajuk. És vállalta. Nem csökkentette az áldozatát az sem, hogy nem került börtönbe, hiszen az a vadász, aki vissza akarta hajtani õket a fakitermelõ telepre, nem halt meg. Az Oriásra nem börtön várt. A telepre toloncolták vissza a csendõrök, hogy töltse ki a két esztendõrõl szóló szerzõdés hátralevõ másfél esztendejét is . . . Nem õ szenvedett: a fiúk szenvedtek, s õ csak asszisztált hozzá. Legfeljebb az önvád sanyargatta, hiszen õ volt a szökés értelmi szerzõje, s magát hibáztatta a Kölyök haláláért, az Oriás sorsáért . . . S velük együtt vergõdött végig a mocsárvilágon, velük éhezett a 175 mérföldes vánszorgáson, s próbálta tartani bennük a lelket . . . De ez semmi: nem érdem, csak csekély fizetség azért, hogy újra itthon lehet, s nem mentség azért, hogy megfutott felelösség elõl, kötelesség elõl, amikor voltaképpen senki se akarta felelõsségre vonni, csak õbelõle bújt elõ a jól leplezett félsz . . . Végighallgatja Somorjai professzort. Ez minden, amit tehet. Végighallgatni minden szemrehányást, s közben lesunyni a tekintetét . . . Belépett az épület kapuján, s már csaknem nekiindult a lépcsõnek, amikor egy hang megállította: - Oda nézz! Holló kolléga! Tüstént felismerte az erõtlen hangot, s már sarkon is fordult. A folyosón Géza bácsi közeledett a hajlott hátú altiszt, aki suszterbõl lett madártömõ és hivatalsegéd Somorjai professzor tanszékén.
- Jó napot, Géza bácsi . . . - hallotta, hogy rekedt a hangja, és sajnálta, hogy nem tudia semmiképpen kifejezni örömét. Pedig örült a kis sovány embernek, aki sántikálva sietett feléje - nyilván újra kiújult a lábán az ekcéma, amit a sok preparáló vegyszertõl kapott -, s kezét is elõre nyújtotta nagy igyekezetében. - Hogy vártuk már magát, én is, a professzor úr is! - szaporázta az öreg a szót, és nagyot szorított Holló kezén. Mindig mondtam a professzor úrnak, hogy maga visszajön egyszer. Tudtuk mink magáról, hogy nem ver gyökeret ott Kanadában. - A professzor úr is tudta? - kérdezte halkan Holló. - Naná, hogyne tudta volna. Sajnálta magát cefetül. Aztán folyton morgott is . . . hogy õ miért is nem volt itthon Sopronban, amikor maguk fölkötötték az útilaput. Majd õ rendet csinált volna, meg minden . . . De igyekezzünk most, mert csöndítenem köll! - s taszított egyet Hollón. - Lássuk, mibõl élünk. Hát a vérfagyasztó viszontlátásra. Nézzen be mielõbb hozzám a szertárba! És megnyomta a csengõ gombját. Csak fél füllel tudott Somorjai professzor elõadására hallgatni. Látta, hogy a professzor is felfedezte õt, alighogy a katedrára lépett. Ha véget ér az óra, beszélnie kell vele. Nem akart törõdni idegességével, pedig érezte, hogy a nyugtalanság nem hagyja el. Elõször megkísérelte, hogy gondosan jegyezze Somorjai szavainak lényegét, de csakhamar rajtakapta magát, hogy rég ismert tényeket rögzít a füzetébe. Két esztendeje már hallotta ezt az elõadást - bár a professzor akkor másból indult ki -, a dolgok lényege pedig azóta sem változott, legfeljebb az ismeretek, a kutatási eredmények szaporodtak. Így aztán letett róla, hogy jegyzeteléssel próbálja elfoglalni magát. Kisvártatva észrevette, hogy már csak az arcokat nézi. Az elõadóterem közepe táján ült, a padsor szélén, s tucatnyi fejet tudott megfigyelni oldalról vagy félprofilból. Tekintete hosszan elidõzött egy-egy arcélen. A fiúk átadták magukat a professzor elõadásának, a ceruzák, töltõtollak fürgén szántották a füzetek, jegyzetblokkok lapjait, mert Somorjai professzorról köztudomású volt az akadémián, hogy elõadásain jóval többet mond, mint amennyi a sokszorosított jegyzetekben található. S az is közismert volt évek óta, hogy a professzor a vizsgákon gyakran kérdez olyasmit, amit a hallgatók vagy csak saját tapasztalatukból, vagy onnan tud-
hatnak, hogy odafigyeltek az elõadásokon. Az arcokról Holló könnyedén leolvashatta a figyelmet. Somorjai óráin nem is volt nehéz figyelni. Elõadásait a legnagyobb rosszindulattal se lehetett száraznak nevezni, annak ellenére, hogy egyszer sem fûszerezte szavait élcekkel, anekdotákkal. A mondanivalóban magában lüktetett az érdekesség. Abban, ahogyan az adatok összefüggésekké álltak össze - lényeges összefüggésekké. S erre kellett ügyelni, ezt kellett felszívni a professzor fejtegetéseibõl. Holló már hosszú ideje, talán percek óta a nyakkendõs pesti fiú arcát figyelte. A fickó, aki a folyosón szinte fölényesen beszélt, most jóformán kisdiáknak látszott. Füzete fölé görnyedt, nyelvét is kidugta nagy igyekezetében, ahogy a sorokat rótta, s csak nagy néha jutott hozzá, hogy felemelje fejét, s a katedrára pillantson. Nyelve hegyét ekkor is elfelejtette visszahúzni a szájába, s ettõl egészen gyerekes lett az arca. Holló most szinte gyámoltalannak látta, s már-már hajlamos lett volna, hogy elfelejtse a fiú szünetbelinagyhangúságát. De mielõtt erõt vett volna rajta az árnyalatnyi sajnálkozás, tudata mélyébõl újra feltüremkedett - nem az érzés, maga a szó, amit hangtalanul mondott ki ítéletként a pesti fickóra és a többiekre ott a másik épület folyosóján: "Taknyos !" - Ha egyszer önök is megkapják a diplomát, s erdõmérnökök lesznek, felelõs gazdái egy-egy meghatározott területnek, óriás favagyonnak, tapasztalni fogják, de talán sokkal elõbb is észlelik majd, hogy a varjú nemcsak a mezõgazdaság számára hasznos - kerülte meg most a katedrán az asztalt Somorjai, és Hollónak ettõl, a mozgás láttának kényszerére, oda kellett kapnia szemét. - Saját megfigyeléseimmel, de a madártani intézet kutatási eredményeivel is tanúsítható, hogy a varjak egészen zárt erdõrészeket is megszállnak, ha ott bármelyik elõõrsük bármilyen növényi kártevõt fedez fel. S ha utánanéznek, mitõl történt a csoda, a varjak megjelenése a zárt erdõben, egykettõre rá fognak döbbenni, hogy a madaraknak volt igazuk: az általuk megszállt erdõterületen hernyók pusztítottak, például a magam látta tölgyesben az egyik legveszedelmesebb lombkártevõ, a téli araszoló hernyói. Érdemes tehát tanulni a madaraktól, de nem szabad megelégedni azzal, ha ezt vagy azt látjuk tõlük . . . Az se vidéki gyerek - gondolta Holló -, aki balra ül elõttem. Talán szintén pesti. Elnézte a fiú fejét. Tüskehajú.
Hosszú, egyenes szempilláit kissé összehúzza úgy figyel a professzorra. Rövidlátó talán? Vékony a nyaka: arról árulkodik, hogy sportolni nem szokott, nehezebb munkára pedig még nem kényszerült. Biztosan pesti, de legalábbis városi fiú. És nagyon rendszeresnek látszik. Keze alatt a nyitott blokk: abba jegyez. De a másik könyöke alól is elõkandikál egy sötétkék papírba csomagolt, vignettával ellátott, már vastagabb füzet. Holló megerõltette szemét. Látni akarta, mit írt a vignettára a fiú. Nagy nehezen sikerült kisilabizálnia a rajzolt mûszaki szabványbetûket: "Bozó Flórián, III. éve. hallga. Erdõvédelemtan. (Tisztázatj - Erdõmérnöki Fõiskola, Sopron." Elképedt. Hiszen ez a srác . . . A Kölyök jutott hirtelen eszébe, szegény Kölyök, aki ott kapta meg a tüdõgyulladást az õsrengetegben, Kanadában, s hurcolta magával két hétig, amíg járni tudott. Aztán összecsuklott, s õk kétségbeesetten cipelték az ágakból és pokrócokból eszkábált hordágyon, de hiába . . . Alig bukkantak lakott helyre, a Kölyök, szegény kis szerencsétlen, ott halt meg a Kanadába szakadt lengyel család, Kazimierskyék farmján. A Kölyök volt ilyen nagyon akkurátus, mint ez a fiú itt, az eggyel elõbbre álló padban. Bekötötte a füzeteit, a könyveit is, és el nem maradt volna egyetlen elõadásról sem. De nem volt stréber. Igazodni akart mindenben a többiekhez, ugyanolyan erõs, szívós akart lenni, mint mások, s egész idõ alatt azért küszködött, nehogy kiderüljön a gyengesége, testi gyengesége. És a túlzott lelkiismeretességét, középiskolában megszokott körülményességét is szégyellte - bár letenni nem tudott volna róla -, és sohasem tartotta volna ilyen tüntetõen a padon a füzetet, amire ráadásul ki is van írva, hogy "Tisztázat". Ez, aki itt ült elõtte - Holló ezt bizonyos szomorúsággal állapította meg -, más, mint a Kölyök volt. Csak kicsinyes pontoskodásában azonos vele, de hiányzik, minden bizonnyal hiányzik belõle a Kölyök nagyszerû akarata, és sohasem tudna úgy verekedni betegség ellen, fáradtság ellen, elgyötörtség ellen, ahogy a Kölyök gyõzködött ezekkel a kínokkal. Nézte az arcokat, de már ehhez sem volt kedve. Egyformák mind. Sok minden van elõttük, de semmi sincs mögöttük. És elégedettek magukkal, tele vannak kamaszöntudattal: "Hohó, mi vagyunk a legkülönbek", "Sokkal többet érdemelnénk, mint amit kapunk", de ha egyszer megkérdezné valaki tõlük, hogy voltaképpen miért is a legkülönbek, csak
hebegnének, s ha arról érdeklõdnének tüzetesebben tõlük, hogy vajon mivel is akarnak többet, arra is csak sületlen válaszokat adnának. Ezek közé illeszkedjék? Ezekkel cseresznyézzen egy tálból? Ezeknek a modorát vegye fel, csak azért, hogy befogadják maguk közé? Mit láttak ezek az Életbe? Csak azt, ami könnyû, ami jó, ami problémátlan. Sohasem kellett életveszéllyel szembenézniük, kilátástalan lépésre határozniuk magukat. Nem tudják, mit jelent 175 m rf ldet vánszorogni õsvadonban, iránytû nélkül, olyan terepen, ahol térkép se segítene, élelem vagy víz nélkül, agyonázva, éjszakákat átfagyoskodva . . . S mindezt tenni azzal a tudattal, hogy "és mi lesz, ha végre lakott területre vergõdünk?" Tudni, hogy ott már a kanadai csendõrök vadásznak rájuk, két okból is, egyrészt azért, mert megszegték a szerzõdést, és megszöktek a fakitermelõ teleprõl, másrészt meg azért, mert az erdõben megöltek egy vadászt, aki vissza akarta hajtani õket a táborba . . . Mit tudnak ezek ilyesmirõl? Csak a jót látták mindig. És soha semmit nem vesztettek. Nem hullottak el mellõlük olyan barátok, mint a Kölyök vagy az Oriás, vagy mint Joci, aki ugyan nem halt meg, vissza se toloncolták a telepre, de - ezen nem lehet szépíteni tulajdonképpen cselédsorba szegõdött, akár a veje lesz késõbb a farmernek, akár elmúlik a hirtelen lobbant szerelem, amivel Zosia Kazimiersky ottmarasztotta a farmon . . . Orájára pillantott. Somorjai professzor mindjárt befejezi az elõadást. Hamarosan csöngetnek. Torka száraz volt. Cigarettát kívánt. Önkéntelen mozdulattal félrehúzta bõrzekéjének felsõ zsebérõl a cipzárt. Már érezte ujja hegyével a cigaretta végét, amikor észretért. Állj meg, vándor! Elszoktál tõle az elmúlt két esztendõ alatt, hogy nem akkor gyújtasz rá, amikor akarsz. Kultúrkörnyezetben vagy végre, barátom! Itt pontos szabályok uralkodnak, s te köteles vagy a regulához igazodni. Dohányozni csak az óraközi szünetekben szabad . . . Maga elé fektette a padra két öklét. Aztán kinyitotta õket, és végignézett az ujjain. Durvák, tele sebforradások világosabb nyomaival. Megfordította kezét. Meddig tart, amíg lekopik tenyerérõl a sok bõrkeményedés, amit a motoros fûrész, a fejsze növesztett? Hallotta, hogy Somorjai felemeli a hangját:
- Végezetül megismétlem, mert jó volna, ha nemcsak megtanulnák, de tanítanák is a gazdáknak: azt a vadászatot, azt a hasznot, amit a varjú végez és hajt a föld felszíne alatt, sem a fogoly, sem a fácán nem pótolhatja. Az ilyen jellegû rovarirtás egyedül a varjú kiváltsága, amint az aknákat is csak szakképzett utászokkal kerestetik a frontokon. . . . Köszönöm a figyelmüket. A viszontlátásra. Orájára nézett, de ebben a pillanatban megszólalt a csengõ a folyosón. Intett a fiúknak, hogy elindulhatnak kifelé, majd felemelte mutatóujját, s jelt adott vele Hollónak: - Holló Péter, maga legyen szíves a szobámba fáradni . . . Holló önkéntelenül is felállt a neve hallatára. Egy pillanatig furcsának találta, hogy Somorjai magázza õt, aztán eszébe jutott, hogy a nyilvánosság elõtt a professzor minden hallgatóját magázza, még azokat is, akiket egyébként, négyszemközt tegezéssel tisztel meg, amint - két esztendõ elõtt - ezt õvele is tette. De vajon csak ezért magázta most a professzor? Vagy talán ezután mindig így lesz? Újra eluralkodott rajta a szorongás, amitõl pedig sikerült megszabadulnia, amíg az arcokat fürkészte. A professzor a hallgatók közé vegyülve ment ki az ajtón. Holló - akár az elõzõ óra végén - most is utoljára maradt. Másodpercekig vibrált benne a kívánság, hogy bárcsak elodázhatná ezt a beszélgetést, ami most vár rá. Ha valami közbejönne. Ha Géza bácsi a folyosó végén várná Somorjait valami üzenettel, mondjuk azzal, hogy sürgõsen kéretik az igazgatóságra . . . Hátrasimította rövidre nyírt haját. Haragudott magára. Kifordult a terem ajtaján, és erõltetetten határozott léptekkel elindult a professzor szobája felé. - Nekem hiába beszélsz, látom rajtad, hogy rosszul érzed magad itten . . . Somorjai professzor bosszúsan összedörzsölte kezét, s fejét is megcsóválta. Ott álltak a professzori szoba ablakánál. Holló az ablakkeret jobb szárfájának támaszkodott vállával, a professzor meg a másik szárfa pergõ festékét kapargatta körme hegyével. Aztán újra összedörzsölte két tenyerét. Vállat vont. - Mindegy . . . Nem akarlak faggatni. Valószínûleg nem azt bántad meg, hogy hazajöttél Kanadából. Azt hiszem semmi okod rá, hogy ezt a lépést megbánd. Az elõbb még azt vártam, hogy alaposan kipanaszkodod magad. Persze ha jobban meggondolom, rájöhettem volna, hogy ilyesmit úgyis
hiába várok tõled. Mindegy . . . Lesz még idõnk beszélgetni. Érezte, hogy a fiú nagy barna szeme õt fürkészi. Szántszándékkal nem nézett hát rá Hollóra, hanem úgy tett, mintha odakint, az ablakon túl, a parkban látna valami érdekeset. Szinte szórakozottan beszélt, s közben a körmét vizsgálgatta, amely alá bevette magát egy apró festéktörmelék. - Tudom, hogy nem könnyû eltûrni, amikor bámulják az embert, mint borjú az újkaput. Nem kellemes tudni, hogy megjegyzéseket tesznek a hátad mögött: mindegy, hogy jóindulatúak vagy rosszindulatúak ezek a megjegyzések, egyaránt idegesítõ mindegyik . . . És ha a legjobbat mondják, de te nem hallod, csak azt érzed, hogy rólad van szó, akkor is az a benyomásod, hogy szapulnak . . . Holló kesernyésen elmosolyodott: - Némi okkal . . . Somorjai elhúzta a száját: - Okkal vagy ok nélkül . . . - Hirtelen eszébe jutott valami. Szembefordult Hollóval: - Értelek. Te most úgy érzed, hogy nyomás alatt élsz. Amióta hazajöttél. Felégettél magad mögött minden hidat, kiszolgáltattad magad kényrekedvre, és most jönnek a következmények . . . Körülbelül errõl van szó, nem? Holló nem adott feleletet. Nemcsak szóval, egy gesztussal sem. Maga elé nézett, nem a földre, egyenesen maga elé, a professzor irányába, de ez Somorjainak olybá tûnt, mintha a fiú szeme sugara hasonlatos lenne valamilyen elektromos adó hullámaihoz, amelyek csak bizonyos távolságig képesek elhatolni. Holló is csak maga elé mered, de a tekintete nem ér el õhozzá, nem hidalja át a három lépésnyi távolságot. - Akármit gondolsz, gondold tovább! És most már ne visszafelé nézz, arra ahonnan jöttél, hanem arrafelé, amerre menni akarsz - tovább. Mert az, hogy hazajöttél, csak az elsõ lépés volt. Még nem állhatsz meg. És teneked kell eldöntened, hogyan mégy tovább és merrefelé. Vigyázz . . . zsákutcák meg szakadékok itthon is akadnak . . . És ha te csupa idegennek látod a többieket . . . Holló mozdított egyet a fején. Szólni akart, aztán mégse nyitotta ki a száját. Somorjai nem vette észre a fiú szándékát. Újra kifelé nézett az ablakon. Kínos neki is ez a prédikáció gondolta Holló, és szeretett volna már nem itt lenni a profeszszor szobájában . - Figyeltelek az órán . . . Ha nem is tudom pontosan, mi
kevereg benned, nagyjából mégis sejtem, ezt elismerheted. A teremtésit a jó dolgodnak . . . - s megint szembefordult a fiúval: - Aki nem tud újrakezdeni - meghalt. Ha a fa nem tud a régi évgyûrûk mellé újat növeszteni - vége az életének . . Gyújts rá. Egészen belefáradtam, annyit papoltam össze itt neked. Kevesebb több lett volna. Sapienti sat. - Erõltetetten felnevetett. - Remélem, a napokban lesz egy kis szabad idõm, hogy kifaggassalak . . . Odahajolt Holló gyufájának lángja fölé, aztán teliszívta füsttel a tüdejét. A szavakkal együtt eregette ki a füstöt: - Apáddal mi újság - Üzenték, hogy régen látták a professzor urat. - Mit csináljak? Annyi a dolgom, hogy ki se látszom belõle. Jött sok külföldi a szarvasbõgésre apádhoz? - Egyelõre három nyugatnémet vadász. Két-két jó bikát akarnak lõni, ennyire van pénzük. Somorjai hümmentett egyet. Aztán tûnõdve fújta a füstöt. Okos ember kevés szóból is ért (latin) - Ide figyelj - szólalt meg kisvártatva -, volna kedved hozzá, hogy újra a demonstrátorom légy? Holló szemöldöke magasra szaladt. Tudta, hogy a professzor nem szokott rossz vicceket csinálni, s most se csúfolódni akar vele. De hát . . . igazán komolyan gondolná ezt? hogy minden úgy folytatódjék tovább, ahogy régen volt? Somorjai lepöckölte cigarettája végérõl a hamut: - Jó. Szóval van kedved hozzá. Rendben van. Délben bejelentem a dolgot a direkciónak . . . Holló önkéntelenül elmosolyodott. A professzor nem tágít a szokásaitól. Két esztendõ elõtt is "direkció"-nak nevezte azigazgatóságot. - Aztán, ha szombaton minden sikerül, elmegyek a Fertõre. Ha akarsz, eljöhetsz velem. Be akarok lõni egy-két madarat a tavon. Jössz? - Köszönöm . . . igazán . . . - Mindegy - bólintott Somorjai. - Szóval szombaton. Tudsz autót vezetni? -Nem... - Kár. Van egy Moszkvicsom. Tavaly kint voltam Kijevben, ott vettem. Csak vezetni ne kellene. Nem nekem való. Idegesít. Igazán megtanulhattál volna vezetni ott Nyugaton. Holló elmosolyodott: - Nem volt idõm hozzá.
Somorjai elnevette magát: - Elfoglalt emberek sorsa. Na, szervusz . . . gyors mozdulattal kezet nyújtott Hollónak, pedig legszívesebben megölelte volna. - Jó szerencsét, professzor úr. Holló csak akkor érezte, amikor már kint lépkedett a hûvös folyosón, hogy valami nagy-nagy könnyûség oldjaoldozza az idegeit, a balatoni nyaraló öröme, aki fél kilométert gyalogolt a bokáig-térdig érõ vízben, s végre látja, hegy méteres már a tó, belevetheti magát, széles tempókkal úszhat elõre, elõre, arrafelé, ahol a túlpart hegyei sötétlenek . . . Kinyitotta a folyosó üvegajtaját, aztán trappolva iramodott neki a lefelé futó lépcsõknek, akár egy kamasz. Mintha a hirtelen rátörõ éhség - ez az immár egészséges farkasétvágy - hajtotta volna ki a szeptemberi verõfény alá. ÖSZI NAPÉJEGYENLÖSÉG Az özvegy még délben elhatározta, hogy vacsora közben szóra bírja Hollót. A három nap alatt, amióta újra egy fedél alatt volt a fiúval, estérõl estére várta, hogy ismét meglelik a régi hangot, ugyanolyan könnyedén, a múló órákkal mit sem törõdve traccsolnak hosszasan, mint két esztendõvel ezelõtt, egyáltalán: arról fognak beszélni, amirõl már nagyon kellene, a fiú kanadai élményeirõl, hányódásairól, és mindenekelõtt Krisztináról. Mert az özvegyet elsõsorban az zavarta, hogy Holló az elmúlt három nap alatt se Krisztina nevét nem ejtette ki, se Auerbachékat nem hozta szóba. Viszont az is igaz, hogy Krisztina se telefonált, pedig tudja, hogy itthon van a fiú. Mit akarnak ezek a gyerekek? - kérdezte már többször is magától az özvegy. Nem akarják elfeledni, ami történt? Nem mehet így tovább ! Ma este mindent megtud Hollótól. Bekópogott a diákszoba ajtaján: - Péter? - Tessék, Janka néni? - Jöhetnél vacsorázni, fiam. A szoba ajtaja kinyílt. Holló kócosan állt a küszöbön. Az özvegy elmosolyodott, jóllehet az elmúlt években megszokta, hogy a fiú tanulás közben folyton a hajában turkál. - Nyolc óra elmúlt. Három nap óta a könyveid fölött kotlasz. Az öregasszony nem mondta ki, amit ehhez még hozzágondolt: hogy Holló három nap alatt csak annyi idõre mozdult ki a lakásból, amíg a fõiskolára ment. Délutánjait itthon töltötte, s este is csak akkor jött elõ szobájából, amikor va-
csoráznia kellett, hogy utána megint visszabújjon a könyveihez. - Bent terítettem az ebédlõben. Holló egy pillanatra elcsodálkozott. Mindig a konyhában szoktak vacsorázni. Miért ez a hirtelen ünnepélyesség? Belépett az özvegy után az ebédlõbe, s gyors pillantást vetett a fehér abrosszal letakart asztalra. Ami az ételt illeti, semmi különös: sajt, vaj, tea, felszeletelt rozskenyér meg szárazkolbász, amit anya tukmált rá odahaza. - Jó étvágyat - mondta szokott szertartásosan az öregasszony, s teát töltött Holló csészéjébe. - Jó étvágyat, Janka néni - köszönte meg Holló enyhe meghajlással az özvegy szavát. - Egyél fiam, kedved szerint, én csak teát iszom. Délben egy kicsit kiadósan ebédeltem . . . Holló éhes volt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy amióta itthon van, Magyarországon, azóta egyfolytában éhes. Odahaza az édesanyja percekig nevetett egyik vacsora után, amikor õ annyira belefeledkezett a falatozásba, hogy csak egy szárnyat hagyott a másfél kilós sült kakasból. Az itthoni levegõtõl ez a nagy étvágy? Mindegy, az a fõ, hogy van mit enni. Aki egyszer kipróbálta, mit jelent szinte hétrét görnyedve vánszorogni az õserdõben, mert összepréselve kevésbé fáj az üres gyomor . . . A kolbász szikkadt volt, verekedni lehetett volna vele, s Holló élvezettel nyelte a falatokat. Egyet-egyet a teából is kortyolt, de csak az özvegy kedvéért. Hiába, Janka néni sohase tanul meg teát fõzni. Minden más fõztjébe beleadja, ami belevaló, csak a teát sajnálja ki a lohogó vízbõl. Kisvártatva megérezte, hogy fáj a szeme. Odabent a szobájában, tanulás közben észre sem vette a sötétedést. Most aztán bántja a szemét ez a fehér fényû csillár. Kétszer-háromszor erõsen hunyorított. Az özvegy meglátta. - Hét órakor be akartam szólni, hogy gyújts villanyt mondta, és örült, hogy végre van mivel elkezdenie a beszélgetést. - Elszoktam a tanulástól - mosolyodott el bocsánatkérõen a fiú. - Bele kell rázódnom újra a kerékvágásba. Elég nehéz . . . - Nem féltelek. - Amikor megjöttem, azt hittem, hogy az elsõ hetekben rá se kell néznem a könyvekre, hiszen két éve egyszer már meghallgattam ezeket az elõadásokat. El se tetszik képzelni, mennyit jelent két év a tudományban. Mindegyik tárgyban
egy csomó új dolog . . . különösen madártanban. Annyi friss megfigyelés, hogy a két évvel ezelõtti anyagból már nem élnék meg. - De azért nem kell egészen begubóznod - kezdett hozzá óvatosan a maga mondókájához az özvegy. - Nem is jártál még a városban. Az ismerõsökkel se beszéltél . . . Itt a telefon is. Felhívhatnád, akit akarsz. Mondtam, amikor megjöttél, hogy akkor telefonálsz, amikor kedved tartja . . . Az özvegy most elszánta magát, hogy megkérdezze: - Beszéltél Krisztinával ? Holló eddig nem nagyon figyelt az öregasszony szavaira, de a lány nevének hallatán felnézett a tányérjából: - Nem. Nem volt idõm megkeresni. Éppen csak átutaztam Pesten. Meg azt se tudom, hol lakik. - Pesten? - húzta magasra szemöldökét az özvegy. Hogy-hogy Pesten? Holló nem értette a kérdést. - Nagy a Mûegyetem. Nehéz lett volna megtalálni Krisztinát, az alatt a másfél óra alatt, amíg a gyõri gyorsra vártam. Az öregasszony csak most fogta fel, hol a tévedés. Elnevette magát: - De hiszen Krisztina nincs Pesten. Ha kérdezed, rögtön megmondtam volna, hogy nem vették fel az egyetemre. Itt dolgozik a mûemlékvédelemnél. Holló érezte, hogy elsápad. Gyorsan a teáscsészéje után nyúlt. Krisztina itthon van! Ha elõbb kérdezett volna róla . . . Még az a szerencse, hogy az Akadémiára menet, vagy hazafelé jövet nem találkozott vele össze valahol az utcán . . . Nagyot nyelt a teából. Összeszedte magát, hogy közömbös legyen a hangja: - Nem vették fel az egyetemre? - ennél többet és okosabbat nem tudott kérdezni. Az özvegynek megeredt a szava: - Tudod, hogyan csinálják ezt mostanában. Elõször a kitûnõrendûeket veszik fel, aztán a jeleseket . . . Krisztina csak jórendûen érettségizett. "Bármelyik nap beleütközhetek az utcán . . ." - gondolta Holló, és hirtelen úgy találta, hogy már nem tud többet enni. eddig csak azért nem ment ki a városba, mert nem akart összeakadni a régi ismerõsökkel. Terhesnek érezte volna, hogy magyarázkodjék, s még terhesebbnek, hogy kitérjen a kérdések elõl, amelyeket nekiszegeznek. Krisztina itthon van . . . Ugy egészen más lett volna az õ helyzete, ha Pesten tanul a lány. Már eltervezte, és megköny-
nyebbülés volt rágondolnia, hogy amikor õ hazamegy, karácsonyi vakációra, Krisztina éppen megjön Pestrõl, és amikor a soproni fõiskolások visszaérkeznek a vizsgaszünetrõl, Krisztinának is el kell utaznia. De így . . . dt, talán el is aludt, mégis nesztelenül, lábujjhegyen osont ki a lakásból. Hangtalanul fordította meg a kulcsot a gondosan olajozott zárban. Izgatott volt. Mintha valami furcsa kaland várt volna rá. Amióta - a vacsora végeztével - visszament a szobájába, többé nem tudott figyelni a dolgára. Kétszer is elrontotta a geodéziai példát, amit meg akart oldani. Egyszerû szorzásokban hibázott. Félretette hát a füzetet, s belenyugodott, hogy ma estére fuccs a tanulásnak. A szobáját is szûknek érezte. Egyszerre alacsony lett a boltíves mennyezet, elfogyott alóla a levegõ. Ki kellett szabadítania magát a négy fal közül. A kapu elõtt megállt egy percre. Felnézett az özvegy ablakára. Odafent sötét volt. A Templom utcán senki se járt. Holló jobbra fordult. Jó hogy lejöttem - gondolta. Kellemesnek találta, hogy hûvös a levegõ, és senki se jár az utcán, és odafent csillagos az ég, egyetlen felhõ nélkül, tintakéken sötétlik, sok-sok apró, pislogó fénnyel. Mintha az õszi napéjegyenlõséget ünnepelné a magasság. Szeptember 26-a . . . Az égi egyenlítõn a Mérlegjegyébe lépett a Nap. Egyenlõ hosszú a nappal és az éjszaka. Alig egykét perc az eltérés a napkelte és a napnyugta között - csaknem pontosan tizenkét óra a különbség közöttük. Ezután rohamosan rövidülnek a nappalok, és tágulnak az éjszakák. A téli napéjegyenlõségig, karácsony tájáig. Eszébe jutott, hogy már az õsi babiloniak ismerték ezt a jelenséget. Biztosan õk osztották be az esztendõt tizenkét részre. Minden szakasznak más nevet adtak. Most kezdõdik a Mérleg hava. Õszi napéjegyenlõség . . . Ezt miért nem ünneplik meg az emberek? Miért csak Szent Iván éjszakáján táncolnak a tüzek körül? Lépteinek halk zaját visszaverték és felerõsítették a szûk utca házfalai. Kiért az Orsolya térre. Az is üres volt. A sarokház lábánál, amely mögé nem világított be egyetlen lámpa sárga sugara se, egy fiatalember és egy nõ csókolózott. Meg se hallották az õ közeledtét Holló megszaporázta lépteit. Nem akarta szétrebbenteni õket. Valami miatt Joci jutott eszébe. Hogyan él vajon a fiú? Megszokott-e ott, a kanadai farmon, a Kazimiersky-famili-
ánál ? Szereti-e még mindig Zosia, vagy csak pillanatnyi fellobbanás volt, amit érzett a lány? Ha Zosia nem marasztalja, talán ott se maradt volna Joci. A nagyobbik Kazimiersky-fiú már bevonult katonának. Joci vette át a munkáját a farmon. Nem kap bért, csak zsebpénzt és ruhát. Családtag, de cseléd. Meg kellene írni Jocinak, hogy: "Én hazajöttem, itthon vagyok, de nagyon szokatlan és idegen nekem itt. Ha te is velem jöttél volna, és most itthon lennél, könnyebb lenne. Hiszen mink együtt gyötrõdtük végig a 175 mérföldes vánszorgást, át az õsrengetegen, élelem nélkül, iránytû nélkül, fegyvertelenül. Testvéremnek éreztelek, soha nem volt testvéremnek . . . Jó volna, ha itt lennél te is. Mink megértenénk egymást szavak nélkül is, annyi közös kínlódás köt össze bennünket. És csaknem 1000 kilométer választ el bennünket. Mi van a gitároddal? Játszol-e rajta esténként? Légy boldog, Joci. Azóta biztosan újra kopaszra nyírattad a fejed. Sohase szívlelted a bozontot a kuglidon. Emlékszel, így szoktad mondani. Sopróni szóval búcsúztam el tõled. Azt mondtam: lebe wohl! Élj boldogul . . ." Tudta, hogy nem fog írni Jocinak, s végképp elszakadnak egymástól, hiszen az idõ is elválaszt, nemcsak a távolság, mégis jólesett végiggondolnia, mit írna neki, ha egyszer rászánná magát. Két siheder ment el mellette. A sarki lámpa fényében megnézték Holló bõrzekéjét, s néhány lépés után az egyik megjegyezte: - Klassz. Biztosan külföldrõl küldte valamelyik rokona. . . Holló hátranézett. Ha tudnátok - gondolta -, honnan van nekem ez a zekém . . . Magam mentem el érte Kanadába, a Társaságtól kaptam, amelyiknek a szolgálatában erdõt irtottam a Severn-folyó mellett. Olcsón jutottam hozzá, részletre, akár a többi odaszakadt soproni fõiskolás. És ha tudnátok, mi mindent látott ez a bõrmellény - kerekedett felül gondolataiban a gúny -, még inkább elirigyelnétek. . . Már csaknem kiért a Várkerületbe, amikor imbolygó alakot pillantott meg tíz-tizenöt lépéssel maga elõtt. A tétova járású figura sétapálcát lóbázott bal kezében. Holló utánaeredt. Gugi még mindig él? Néhány lépés után már látta, hogy nem tévedett: valóban a város bolondja sétál elõtte. Gugi észrevette, hogy valaki a nyomában lépked és hátrafordult. Hóna alá csapta a sétapálcát, s jobb kezével intett Hollónak, hogy álljon meg.
Holló elmosolyodott, és megállt a bolond elõtt. - Jó estét uram, - szólalt meg Gugi, és megemelte horpadt tetejû, nyûtt kalapját. - Jó estét - biccentett Holló, olyan udvariasan, mintha normális emberrel beszélne. - Megmondaná, hány óra van? - kérdezte a bolond, és félrebillentette hosszúra sikerült fejét. Holló megnézte karóráját. - Háromnegyed kilenc múlt öt perccel. Gugi összeráncolta homlokát: - Unerhört! Hallatlan! - csattant fel, s indulatától hirtelen kappanvékonyra vált a hangja. - És már bezárt minden bolt! Napok óta nem volt idõm, hogy megvegyem az új ruhaszöveteket, most végre ráérek, és ez a népség kora este fejrontot csinál. Bezzeg az én idõmben! - emelte fel figyelmeztetõen sétapálcáját. - Akkor üzletember volt minden rõfös, minden szabó. Éjfélkor is kiugrottak volna az ágyból, ha valaki hat rend ruhát akart volna rendelni náluk. - Magyarázóan tette hozzá: - Gondoskodnom kell a téli holmiról is. Holló komolyan, megértõ arckifejezéssel bólogatott a bolond szavaira. Gugi nem változott semmit. Ma is az a mániája, hogy bemegy az üzletekbe, és hallatlan tételeket rendel. Persze, senki se dõl be neki, ismeri mindenki, elfogadják a rendelést, s tudják, hogy Gugi tíz perc múlva arról is megfeledkezik, kinél járt, arról is, mit akart. - Ilyen az élet, kérem - tárta szét mentegetõzõ mozdulattal a karját Holló. - Mindenesetre: jó éjszakát. - Persze, persze . . . - hallotta még a bolond szavát. A Várkerületben felszállt az autóbuszra. A Winkler útig kért jegyet az ásítozó kalauztól. Lassan lépkedett, s nem értette, miért nem fordul vissza. Még száz-százhúsz lépés, aztán odaér az Auerbach-villa elé. Miért jött fel a Lõverekbe? Ostoba dolog. Már elmúlt kilenc óra. Még ha akarna, akkor se csöngethetne be hozzájuk. Nem, nem alusznak még. Vagy a televíziót nézik, vagy olvasnak. Késõn fekvõ emberek, és Krisztina is megszokta szüleitõl, hogy csak éjfél felé kerüljön ágyba. A fák mögül elõbukkant a villa. Holló megtorpant. A hallban vannak. Világos a három üvegfalial körülvett, zárt terasz. Csak a függönyöket húzták össze a padlóig érõ üvegfalakon. Maga elé akarta képzelni a hallt. Átrendezték-e azóta a
bútorokat? Ha nem, akkor Auerbach fõmérnök a sarokban ül, a rádió mellé állított, kivénhedt fotelban, amitõl nem akar megszabadulni, pedig a felesége már tízszer is kidobta volna az ócska bútordarabot. Ha szól a rádió, akkor Krisztina ott áll mellette, és rákönyököl a készülék barnára lakkozott szekrénykéjére. Adél asszony pedig biztosan az asztalnál ül, és dolgozatokat javít, piros tintával húzza alá a hibákat, a rosszul használt prepozíciókat, ragokat a diákjai angol vagy német füzetében. De az is lehet, hogy kártyáznak, vagy egyszerûen csak beszélgetnek . . . Itt, a Lõverekben hidegebb volt, mint odalent a városban. Szél nem járt, csak a levegõ csípett érezhetõen. Holló felrántotta mellén a zeke zippzárját. Krisztinát nem vették fel az egyetemre. Mikor is lett volna esedékes? még a nyáron. Keserves napjai lehettek szegény kislánynak. Hiszen õnála jobban senki se kívánkozott az egyetemre: Holló pontosan emlékezett arra, amit Krisztina mesélt egyszer. Hogy már tizenkét éves korában eltökélte: belõle építészmérnök lesz, és õ folytatja, amit az édesapja elkezdett itt, Sopronban, õ vezeti tovább a mûemlékek helyreállítását. És utána sohasem akart más lenni, csak építészmérnök. Nem váltogatta havonta a szándékait, mint más lányok. Megszokta-e azóta, hogy nem járhat egyetemre? Mégis be kellene csengetnem - gondolta, és tett is néhány tétova lépést a kapu felé. Ettõl bosszús lett. Tisztességtelen játék, hiszen úgyse csenget be. Így könnyû játszani a gondolattal, kockázat nélkül. De vajon akkor legény lesz-e a talpán, amikor - ki tudja, melyik napon - majd valóban szemben áll Krisztinával? Tele volt bizonytalansággal, s mégis felfedezte, hogy valami jólesõ érzés is bujkál a gondolatai között. Mintha örülne valaminek. De minek? Úgy lehet . . . Megint felnézett a házra. Igen, merd bevallani magadnak: annak örülsz, hogy Krisztina itt van, Sopronban van, és látni fogod, és talán, talán jó is lesz, hogy találkoztok. Nem tudtad elfelejteni Krisztinát, nem is akartad, s ha akartad volna, akkor sem sikerül. Szereted, és ez ellen nem tehetsz semmit. Semmit! Se az eszeddel, se az akaratoddal. De nem is akarsz tenni ellene. Pontosan tudod, hogy ez a szerelem nem olyan érzés, ami évszakoktól vagy elhatározásoktól függ. Ez az érzés öntörvényszerû vonzódásból, emlékek sokaságából ötvözõdött össze, és nem te uralkodol rajta, hanem te vagy alárendelve neki . . .
Elégedetten állapította meg, hogy sokkal nyugodtabb, mint mielõtt kisurrant a Templom utcai lakásból. Talán a hideg levegõtõl, talán attól, hogy tisztán és kertelés nélkül beismerte, amit be kellett ismernie, hangtalanul kimondott szavakkal: hogy szereti Krisztinát. Másként szereti, mint két évvel ezelõtt. Több megértéssel lenne hozzá, mint akkor volt. Az idõ sok mindent megold. Már nem tartja megbocsáthatatlannak a lány akkori ártatlan - bakfishiúság szülte - botlását. Hiszen nem is történt semmi. Krisztina kétszer végigautózott azzal az orvossal a Várkerületen . . . Aztán megbánta. olyan kegyetlenül és töredelmesen, ahogy csak az elsõ botlásukat képesek megbánni a lányok. Meg kellett volna bocsátani neki . . . De erre csak késõbb, sokkal késõbb döbbent rá, Kanadában, amikor nagyon fájt az élet, és megkönnyebbülés volt Krisztinára emlékeznie. Arra gondolt, hogy nagyon gyengéd lesz hozzá. Krisztina érzékeny emberke. Megviselte, hogy nem vették fel az egyetemre. Szüksége van rá, hogy valaki mellette álljon, másként, mint a szülei, valahogy úgy, akár õ annak idején, amikor még nem bukkant fel Palotai doktor . . . De vajon a doktor . . . ? Lassan megfordult, és elindult vissza, a város felé. Hallotta, hogy a hegyrõl már lefelé zúg az autóbusz. Megszaporázta lépteit. Sietnie kell, ha az autóbusszal egy idõben akar odaérni a megállóhoz . Nem volt kedve lefeküdni. Kinyitotta szobája ablakát, és felült a párkányra. Cigarettára gyújtott, és mélyen leszívta a füstöt. Csaknem megköhögtette a szippantás. Hiába, még nem szokott hozzá, hogy a hazai cigaretták erõsebbek, mint az agyonpácolt amerikai dohányok. De jobbak is, kevésbé rafináltak, férfiasabbak, nem is vonnak enyhén kába ködöt az agyra, mint a gyöngén ópiumos Pall Mall vagy a Philip Morris. Arra figyelt fel, hogy a szemben levõ ház emeletén felgyullad a villany a szélsõ ablak mögött, pontosan az õ ablakával szemben, csak egy méterrel lejjebb. Önkéntelenül odanézett. A nyitott ablakon át belátott egy kicsiny szobába. Fiatal nõ volt, aki villanyt gyújtott. Összehajtogatott fehérnemût hozott a szobába, és odatette az asztalra, amit - nyilván már jóval elõbb - pokróccal takart le. Holló látta, hogy a nõ bekapcsolja a villanyvasalót, aztán szétteríti az elsõ fehér darabot, ami az alakjáról ítélve blúz lehetett. Két évvel ezelõtt más lakott abban a szobában - gondolta Holló. - Egy mûvezetõ a Selyemgyárból. Megnõsült volna azóta ?
A fiatal nõ csinos volt. Sötét haját simán és szorosan hátrafésülte a halántékán, s a tarkója fölött kontyhoz hasonlóan, nagy fémcsattal fogta össze. Egészen egyszerû ruhát viselt: skótkockás szoknyát, fehér blúzt és rövid, kötött kabátkát. Megnyálazta mutatóujja hegyét, majd felemelte a vasalót, és megtapintotta az alját, elég forró-e már. Aztán hozzákezdett a vasaláshoz. Gyors, gyakorlott mozdulatokkal húzta ide-oda - látszólag rá se figyelve, de mindig célszerûen - a vasalót. Észrevehetõen nem volt egy fölösleges mozdulata se. Holló szeme önkéntelenül rajta maradt. Mindig szerette látni, ha valaki ügyesen dolgozik, és az a nõ odaát nemcsak gyorsan és hozzáértõen, de szinte kecsesen vasalt. Az utcán léptek közeledtek. A fiú kihajolt az ablakon. Két fiatalember jött magabiztosan a Várostorony felõl. Pontosan Holló ablaka alatt álltak meg, az árnyékban, mintha vigyáztak volna, nehogy megvilágítsa õket a közeli lámpa. Valamit suttogtak is. Holló kíváncsian figyelte õket felülrõl. Az egyik fiatalember valamit elõvett a kabátzsebébõl. Négyszögletes tárgy volt. Hát itt mi lesz? - csodálkozott Holló. Halkan, finoman, leheletszerû zimmegéssel szólalt meg egy szájharmonika. Holló elmosolyodott. Szerenád. S már abban is biztos volt, hogy a két fiatalember csak fõiskolás lehet. És ki másnak szólhat a szerenád, mint a csinos fiatal nõnek, aki a szemben nyíló ablak mögött vasal? A lány kezében megállt a vasaló. Felegyenesedett. Holló most észrevette, hogy szépvonalú a nyaka. Látta azt is, hogy apró mosoly jelenik meg a csinos arcon. Tehát nem a selyemgyári mûvezetõ felesége, hanem valóban lány. Szerette volna kitalálni, vajon kihajol-e az ablakon. Az volt a sejtése, hogy a lány nem megy oda az ablakhoz, és nem adja jelét, hogy meghallotta volna a szájharmonika muzsikáiát. Sopron nem változott - mosolygott magában a fiú. - Nem cigánybandával adnak éjjeli zenét a lányok ablaka alatt, de szerenádoznak - ha csak egy szájharmonikával is -, és ez a fontos. A hûs, barokk házak közé talán még stílusosabban is illik a harmonikaszó, mint a sokhangszeres cigánybanda zenéje. Furcsa és érthetetlen megnyugvást érzett, amikor látta, hogy a szemben lakó lány újra felemeli a vasalót, és tovább dolgozik. Hallotta, hogy az ablaka alatt szól valamit az egyik fiú. Erre elnémult a szájharmonika, s a két ifjú ember elsietett a
Széchenyi tér felé. A léptekre fülelve a lány újra abbahagyta a vasalást, aztán - amikor megállapította, hogy már elmentek az éjjeli zenészek - kis mosollyal megcsóválta fejét. Ha tudná, hogy valaki kileste . . . - gondolta Holló, és elszégyellte magát. Nem tisztességes dolog bekandikálni más ember életébe. Leugrott az ablakpárkányról, leeresztette a rolettát, aztán villanyt gyújtott. Az ágyát még indulása elõtt megvetette. Összerántotta szemöldökét. A takarón cédula feküdt, s a papirost csak az özvegy tehette oda. Holló lehajtotta fejét. Janka néni tehát észrevette, hogy elmentem. Beszélgetni akart velem, és én azt mondtam, hogy tanulni fogok . . . Restelkedõ, bátortalan mozdulattal emelte fel a takaróról a cédulát. Aztán tágra nyílt a szeme. A papiroson ez állt az özvegy hivatalnokbetûivel: "Auerbachék telefonáltak, hogy szombat este nyolcra várnak vacsorára. Janka néni." Egyszerre viszketni kezdett a homloka. Odanyúlt és megdörzsölte. Talán éppen akkor telefonáltak, amikor õ ott állt a házuk elõtt . . . Hogyan is lesz most? Somorjai professzor vadászni hívta szombatra . . . ez is baj. Meg Auerbachék is megelõzték: õk telefonáltak elõször . . . Kínos. Egy pillanat alatt elhatalmasodott rajta a fáradtság. Tétován vetkõzni kezdett. . Késõbb, amikor már eloltotta a villanyt, és álmatlanul feküdt az ágyában, újra eszébe jutott, hogy most van az õszi napéjegyenlõség. A Nap a Mérlegjegyébe lépett. Miért hívják a Mérleg havának a most következõ csillagászati hónapot? A Mérleg hava . . . Ami az õ dolgát illeti, elég sok gonddal kezdõdik ez a hónap. Komikus, de így van : Holló Péter mérlegre kerül, próbákat kell állnia, s majd elválik, elég nehéznek vagy könnyûnek találtatik-e. Eddig elkerült minden különösebb kényelmetlenséget. Ezután szembe kell néznie velük. Hogyan sikerül vizsgáznia ? Feje alatt összekulcsolta két kezét. Egy pillanatig - már kerülgette az álom - úgy tûnt fel, mintha Kanadában lenne, a fakitermelõ telep kettes barakkjának elsõ szobájában, a szökés elõestéjén. De mégsem. Ott a feje mögött volt az ablak, és a szúnyoghálón moszkitók seregei tanyáztak. Vér híján emberszaggal szívták teli magukat. Ott egyszerûbb volt. Tudta, hogy másnap szökni fognak, és nehéz lesz, de azt is tudta, hogy az út csak a testüket teszi
próbára. Most más lecke áll elõtte. Itt nem segíthetnek az izmai. Erõi összességére lesz szükség. Mert néha nehezebb egy pillantást kiállni, egy kérdõ-szemrehányó tekintettel szembenézni, mint három napig étlen-szomjan vánszorogni a mocsaras vadonban... Mintha felzsongott volna körülötte a levegõ. Már nem volt ideje, hogy kihúzza két kezét a feje alól. Elaludt. SZOMBAT Somorjai professzor csütörtökön közölte Hollóval, hogy beterjesztette az igazgatóságon a javaslatot, s kérte, járuljanak hozzá a demonstrátori kinevezéshez. - Azt mondták - tette hozzá -, hogy részükrõl rendben van a dolog, de mielõtt aláírnák a papírt, szokás szerint megkérdezik az évfolyam KISZ-szervezetének a véleményét. Szóval, napok kérdése az egész . . . Holló tudomásul vette a hírt, és Somorjai professzornak azt a magyarázatát is, hogy voltaképpen nem oktalan megkérdezni az évfolyam hallgatóit a javaslatról, hiszen a demonstrátor maga is diák, s a társaknak joguk van véleményt mondani: érdemesnek tartják-e a demonstrátori beosztásra a jelöltet; nem beszélve arról, hogy olyasvalakirõl van szó, aki disszidens volt. Egyébként gyakorlatilag máris demonstrátornak érezte magát: az elõadásokon még nem mûködött közre, de csütörtökön és pénteken estig bent maradt a tanszéken, hogy lefordítson két angol cikket a vegyszeres gyomirtásban használt újfajta permetezõ levekrõl. A professzor is bent volt mindkét délután, és a fiút többször megkísértette a szándék hogy szóba hozza a szombati vadászat ügyét, mégsem sikerült egyszer se elszánnia magát, hogy megmondja Somorjainak: õneki Auerbachékhoz kell mennie szombaton este vacsorára. Restellte a habozást, de valami viszolygás visszatartotta attól, hogy õszinte legyen. Kõ esett le a szívérõl, amikor szombaton reggel Géza bácsi azzal fogadta, hogy Somorjai professzor úr nagyon sajnálja, de le kell mondania a vadászatot, mivel tegnap, azaz pénteken este táviratot kapott Budapestrõl, s ma hajnalban el is indult autóján a fõvárosba, hogy egy szovjet és egy finn erdészeti szakemberrel tárgyaljon. - Köszönöm, Géza bácsi - mondta Holló alig leplezett örömmel a keszeg altisztnek, és megkínálta cigarettával. Mindenki tudta az öregrõl, hogy amióta megnõsült, felesége
parancsára le kellett szoknia a dohányzásról, mégis mindig megkínálták, mert az is nyílt titok volt, hogy Géza bácsi a cigarettát hazahordja az asszonynak. - Én is köszönöm, kolléga úr - tûzte a füle mellé az altiszt a cigarettát. - Majd benn a kuckómban elszívom tette még hozzá a tekintély megõrzése végett. Holló mosolyogva nézett a sántikáló öreg után. Aztán nagyot lélegzett. Nem került kényelmetlen helyzetbe: se Somorjai professzornak nem kellett azt mondani, hogy nem mehet vadászni, se Auerbachéknál nem kell magyarázkodnia. A szombat délelõtt zsúfolt volt. Majdnem minden órájuk elhúzódott, s két tízpercben végig se tudták szívni a cigarettájukat. Holló mégis ezen a délelõttön érezte elõször maradéktalanul elégedettnek magát, mióta újra itt volt az Akadémián. Az elmúlt hat nap elég volt neki ahhoz, hogy megtanulja az évfolyamtársai nevét. Tudta már, hogy a pesti fiút, aki hétfõn oly meggyõzõdésesen szapulta Sopront, Jós Antalnak hívják. A kis stréber neve, aki elõtte szokott ülni az elõadásokon: Bozó Flórián. Csütörtökön derült ki, hogy két lány is tartozik az évfolyamhoz. A hét elsõ három napján mindkettõ influenzásan feküdt otthon. Közös szobát béreltek, egyik a másiktól kapta el a betegséget. A kövérebbiknek Kun Ági volt a neve, a soványabbnak Petelei Irma. Tisztázódtak a többi tudnivalók is. Például az, hogy a pesti Jós Antal az évfolyam KISZ-szervezetének a titkára. Meg arról is hallott, hogy a kis vékony fiú, akit õ strébernek talált, apró gyerek korától szenvedélyes rovargyûjtõ, s az a vágya, hogy a fõiskola végeztével a Madártani Intézetben legyen kutató. Még mindig idegennek érezte magát közöttük, de az az ösztönös szándék, hogy mindenáron távol tartsa õket magától, lassan gyengülni kezdett benne. A déli tízpercben odalépett hozzá egy fiú, aki az elõadásokon mindig az utolsó padban szokott ülni. - Kérdeznék tõled valamit - mondta halkan, szinte tiszteletteljes hangon, de mindenképp bocsánatkérõen, annak ellenére, hogy fél fejjel magasabb és jóval testesebb volt, mint Holló. - Tessék, parancsolj - nézett rá meglepetten Holló, mert nem tudta, mire magyarázni a nagydarab félszeg magatartását. Félrehúzódtak a folyosó sarkába. Holló pillanatnyi gondolkozás után már tudta, hogy annak, aki szemben áll vele, Mikes Béla a neve. - Tudod . . . - kezdett hozzá szabódva a mondókájához
Mikes -, eddig egyikünk se akarta kérdezni . . . - itt elakadt. - Mit? - kérdezett közbe bátorítóan Holló. Mikes közelebb hajolt hozzá: - A Kölyökrõl . . . Hogy mi van vele? Állítólag . . . Nem kíváncsian, inkább aggodalommal teli tekintettel várta Holló feleletét. Szemében ott csillogott a kívánság, hogy bárcsak kiderülne Holló válaszából: nem igaz a hír, ami valami úton-módon eljutott Kanadából Sopronba. - A Kölyök meghalt - mondta Holló. Hallotta, hogy színtelen a hangja. Mikes lassan bólintott a fejével. Aztán még egy tétovát biccentett. - Szóval . . . hát mink is így hallottuk. De semmi többet nem tudunk . . . - Elég ez is - szívott bele a cigarettájába Holló. Közönyösnek akart látszani, maga sem tudta, miért. - Tudod - szólalt meg újra a nagydarab fiú -, úgy volt az, hogy egypáran jóban voltunk vele. Aztán . . . jó volna többet tudni. Ha egyszer elmondanád nekünk . . . Látszott rajta, hogy nehezére esik ezt kérnie Hollótól. - A többiek mondták, hogy én szóljak. Holló elõször csaknem felcsattant, hogy hagyjatok békében, de amikor véletlenül találkozott a pillantása Mikes bátortalantekintetével, megérezte, hogy ez a nagyra nõtt gyerek valóban szerette a Kölyköt, és igazán fáj neki, hogy meghalt a fiú. Nyelt egyet, csak aztán válaszolt: - Jó. Majd a jövõ héten. Megbeszéljük, rendben van? - Rendben, hogyne - bólintott gyorsan Mikes, és mintegy szabódva kezet nyújtott Hollónak. De amikor észrevette, hogy Holló szinte bátorítóan szorítja meg a kezét, felengedett : - Mondtam én a srácoknak, hogy szólni kell neked. Tudod, õk nem akarták. Azt mondják, hogy magasan hordod az orrod, úgyse fogsz leülni velünk egy asztalhoz. Holló összerántotta szemöldökét. Hirtelenében nem tudott mást felelni: - De hiszen a menzán minden délben egy asztalnál ülök veletek, nem? Mikes nem értette el a szót. Megrázta nagy fejét: - Nem arról van szó. Azt nem szeretik benned, hogy senkivel se állsz szóba. Mindennap egyedül mégy haza, pedig a mi utunk is arra visz . . . Azt beszélik, hogy lenézel bennünket. Mert te már voltál Kanadában, mink meg nem. Aztán . . . Holló valami hideget érzett a tüdejében.
- Aztán? . . . - próbálta önkéntelenül arra kényszeríteni Mikest, hogy folytassa, amit elkezdett. - Nem érdekes . . . -látszott Mikesrõl hogy már azt is megbánta, amit eddig mondott. - Dehogynem érdekes! - nézett rá egyenesen Holló, s vigyázott, nehogy éles legyen a hangja. - Folytasd csak, mit beszélnek rólam? Na, mitõl félsz? -- Nem akarlak én bántani tégedet . . . - Nem bántasz. Meg aztán nem is az érdekel, ki mondta, csak az, hogy mit mondanak. Ne gyerekeskedj. Mikes megadta magát, bár belepirult, s ez az elvörösödés sehogy sem illett széles, húsos arcához. - Mondtak olyant is, hogy te csak ne tartsad érdemnek, hogy Kanadában voltál. Hogy nem kellene büszkélkedned, mert disszidens voltál, és erre nincs miért fölvágni. Mert úgy látszik . . . Látható megkönnyebbüléssel szakította félbe a szavát, amikor a folyosó végén felberregett a csengõ. Holló nem is erõltette, hogy folytassa. Ennyibõl is értett. Újra eluralkodott rajta a hangulat, amit hétfõn, az elsõ napon vett észre. Taknyosok. Mert nem lettem egyszerre a puszipajtásuk, már elkezdenek pletykálni, akár a vénasszonyok. Csak egy biccentéssel vette tudomásul, hogy Mikes köszön, és visszasiet a terembe, aztán õ is utána indult, bár minden egyébhez nagyobb kedve volt, mint ahhoz, hogy újabb ötven percet töltsön velük, ezzel az évfolyammal, egy teremben. Már azt is megbánta, amit Mikesnek ígért. Az utolsó óra közben elhatározta, hogy ma nem is megy el ebédelni a menzára. Maradjatok magatoknak, én is maradok magamnak - gondolta, amikor kifelé özönlöttek a nagy sárga épületbõl. Délelõtt beborult, s már esõre állt az idõ. A fõiskola épületei felett egybesimultak a felhõk, s minden percben eleredhetett az esõ. Így aztán mindenki szedte a lábát. A kapuban a fiúk jobbra fordultak. Holló éppen ellenkezõ irányba, a város felé tartott, amikorjó ötven lépés után megállította egy kiáltás: - Holló! Megállt és hátrafordult. Elõször arra gondolt, hogy újra Mikes akar valamit, de amint meglátta, hogy a kapu elõl Jós integet, már tudta, hogy õ is kiáltott. - Gyere vissza!
- Miért? - kiáltott Jósnak. - Beszélni akarok veled! Egész nap én vagyok mûsoron? Miértnem hagynak békében? - gondolta bosszúsan Holló, s elõször kedve lett volna újra kiáltani, hogy ha akarsz valamit, gyere te, aztán mégse tette. Úgyse szívlelhetik, miért szerezzen még egy rossz pontot a szemükben ? Visszaballagott a kapuhoz. Látta, hogy közben Jós még két-három fiúnak mond valamit, és szavait szokott energikus mozdulataival kíséri. De mire odaért, Jós már egyedül volt a kapu elõtt. - Tessék? - nézett rá Holló. Jós mosolygott, de a tekintete hûvös volt, és Holló esküdni mert volna, hogy ezt nem a kék szempár teszi. Ahogy szokott, most is kissé emelt hangon beszélt: - Ne vedd hivatalosnak a dolgot, bár most mint a KISZszervezet titkára kérlek meg, hogy hétfõn délután négy órakor gyere be hozzám a diákotthonba. Meg kell beszélnünk bizonyos dolgokat. Az irodában fogsz találni. Mindjárt kezet is nyújtott: - Tehát hétfõn négykor. Jó szerencsét. Határozottan megszorította Holló kezét, és már sarkon is fordult. Meg se várta, hogy Holló is köszönjön. Holló pillanatokig zavartan bámult utána. Aztán megcsóválta fejét, és elmosolyodott. Elsõ gondolata az volt, hogy Jós kifejezetten jó arcú fiú. A tán arra, hogy kissé nagyképû. Beszélni akar vele . . . Rendben van, nyilván arról van szó, hogyan foglalnak állást az õ demonstrátori kinevezésével kapcsolatban. De ennek nem kellene ekkora feneket keríteni. Úgy hangzottak a mondatai, mintha elõzõleg hosszasan fogalmazgatta volna a kifejezéseket, hogy minden szava elég hivatalos legyen. Kissé öntelt a fickó, de ettõl még nem ellenszenves, inkább mulatságos. Meglepõnek találta, hogy egyáltalán nem neheztel rá, inkább derül rajta. Miért éppen Jós legyen más, amikor az egész évfolyam gyerekes? Esõcsepp koppant a bõrzekéje vállán. Ettõl megmozdult, és eszébe jutott, hogy jó lesz sietnie, ha nem akar megázni. Mielõtt elindult volna, még egyszer bement a fürdõszobába, és tüzetesen megnézte magát a tükörben. Nem azt ellenõrizte, hogy elég gondosan borotválkozott-e, s hogy kellõ eréllyel kefélte-e hátra rövidre nyírt haját, hiszen a borotválkozásra
kétszer annyi idõt fordított, mint máskor, s a haját is addig gyötörte a vizes kefével, amíg végre engedelmeskedett a sok puha és mégis makrancos szál. A ruhájára se volt kíváncsi. Jól kell állnia, hiszen akkor fordította ki a szabó, amikor õ odahaza volt a szüleinél, s nemcsak a vállát engedte szélesebbre, hanem a zakó hosszából is levett egy keveset, hogy a legújabb divatnormák szerint való sötétszürke ruhája legyen a kisebbik Hollónak" - mert az édesapja az "öreg Holló". Azért nézett bele még egyszer nyugtalanul és hosszasan a fürdõszoba tükrébe, hogy az arcát ellenõrizze. Egyszerûen képtelen volt elhinni, hogy nem ül ki az arcára a zaklatottság, ami már nem is alig észrevehetõen vibrál, hanem pontosan érezhetõen remeg az egész bensejében. A nagy, barna szempár szembenézett vele. Hogyan lehet ilyen higgadtan, szinte szelíden bámulni a világba, amikor a torkomban minduntalan valami fojtogató inger kerekedik? - kérdezte magától hangtalanul. Aztán az arcát vette szemügyre. Azon sincs semmi különös. Talán egy árnyalattal sápadtabb, mint szokott lenni, de az is lehet, hogy csak a villanyvilágítás miatt . Megigazította nyakkendõjét. Szerette volna lazábbra engedni, de nem tette, mert ezzel semmin se segített volna: nem a selyem szorította alig észlelhetõen a nyakát, hanem az inggallér. Hiába, az ingeit is kinõtte. Anya azt mondta, hogy vesz új ingeket, de õ nem engedte. Azért egy-két bõvebb nyakú ing mégse ártana . . . Kilépett a fürdõszobából, és még egyszer megtapogatta zsebeit: zsebkendõ, cigaretta, gyufa, pénz . . . Jó, minden rendben - sóhajtott önkéntelenül. Amikor bezárta maga mögött az elõszobaajtót, keményen megnyomta a kilincset, ahogy az özvegytõl tanulta. Janka néninek szigorú parancsa ez: aki utoljára megy el a lakásból, ellenõrizze a zárat. S ma az özvegy ment el elõbb, elégedetten, szinte meghízva egy cseppet attól, hogy a fiú csaknem másfél órát beszélgetett vele. Milyen kevés elég neki, hogy meglegyen a kedve -- gondolta Holló. Alig mondtam valamit neki, jóformán csak olyasmirõl meséltem, amit bármilyen útleírásban olvashat, mégis örült. Hiába kérdezett a mi sorsunkról, valahogy mindig sikerült kitérnem és másról beszélnem. Amint kiért a kapun, önkéntelenül felnézett a szemben álló ház emeleti, szélsõ ablakára, ahol az éjjel a fiatal nõt látta vasalni. Az ablak sötét volt. Egy pillanatra eszébe villant a
kérdés, hogy vajon ki lehet az a lány, s arra is gondolt, hogy majd megkérdi az özvegytõl, de pár lépés után már elfeledkezett errõl, s csak önmagával és az elõtte álló néhány órával tudott törõdni. Melege volt, pedig nem is sietett. Az izgalomtól - állapította meg -, és kísérletet tett, hogy - akár valami kívülálló - ellenõrizze magát: mozgását, lépteit, arckifejezését. Nagyon vigyáznia kell majd. Uralkodnia kell minden arcizmán, hogy ugyanolyan nyugodt legyen a képe, mint az imént volt, amikor a fürdõszoba tükrében szembenézett magával. A Várkerületben bement a virágárushoz. Amíg a kövér, pirospozsgás asszonyka kiválasztotta a fehér szegfûk közül a nyolc legszebbet, majd pedig ízléses csokorba kötötte a virágokat és a zöldet, neki az édesapjajárt az eszében, és azok a szavak, amiket még ötödikes gimnazista korában hallott tõle: "Ha lányos házhoz mégy, mindig vigyél virágot. Akár az utolsó pénzeden. Semmivel se szerezhetsz szebb örömet, mint pár szál virággal, legyen az pompás rózsa vagy szerény kis nefelejts . . . Erre mindig maradjon pénzed." A csokor csinosra sikerült. Holló kifizette, s amíg visszakapott néhány forintot, megszámolta a pénzét. Amióta itt van, jóformán semmit se költött. Néhány könyvet, jegyzeteket, füzeteket vett, átadta az özvegynek a lakbért és a kosztpénzt, meg aztán a napi cigaretta . . . Ezeken kívül nem is volt kiadása. Be fogja bizonyítani szüleinek, hogy sokkal kevesebb pénzre van szüksége, mint amennyit ráerõszakoltak. Otthon is magyarázta már, hogy kevesebbõl is megél, de apja is, anyja is kötötte az ebet a karóhoz, hogy annyi pénzt adnak, amennyit õk számoltak ki. Mert õk a két esztendõ minden hónapjában - amíg a fiuk Kanadában hányódott félretették azt az összeget, amibe itthon került volna . . . Nem lehetett rábírni õket, hogy költsék el okosabban azt a pénzt. Drága emberek - gondolta Holló, és lelkiismeretfurdalása támadt, hogy éppen csak egy távirattal tudatta megérkezését. Holnap levelet fog írni, hosszú, kimerítõ levelet, és beszámol mindenrõl. Mindenrõl? No, nem. Csak a fontosabb eseményekrõl, arról, amit Somorjai professzor mondott, aztán Janka nénirõl, Auerbachékról. A többi apróság, az õ viszolygásai, hangulatai nem érdemesek arra, hogy írjon róluk. De minden másról írni kell. És egyáltalán: lelkiismeretesebbnek kell lennie a szüleivel, már ami a levélírást illeti. Hiszen látta nemcsak az édesanyján, de apján is, hogy megviselte
õket az õ távolléte, ez a két esztendõ. A családban nem érvényesül a "horror vc cui" fizikai törvénye. A víz vagy a levegõ minden felszabadult helyet azonnal betölt, minden apró megüresedõ térre odaáramlik. A családból kihulló fiú helyét nincs ki betöltse. Nem tölthette be az elmúlt két évben, s nem tölti be ezután se. Ö hiányozni fog mindig odahaza. és apának, anyának rossz ez. Legalább azzal kell segítenie nekik, hogy ír, ír. Minden héten. Egyszer levelet, derûset okosat, hogy élvezzék, amikor olvassák. Amikor nem lesz elég írnivalója ahhoz, hogy megtöltsön vele egy levelet, lapot küld: gonddal, ízléssel választott képeslapot pár kedves-meleg szóval . . . Nem múlhat el ezután szombat anélkül, hogy az õ sorait magával ne vinné. Az elhatározás mintha megszabadította volna kis idõre a szorongástól, amit a rá váró látogatás tartott ébren benne. Könnyûnek érezte magát, amikor felszállt az autóbuszra. Idõben odaállt az autóbusz ajtajához, s pár másodpercre sikerült úgy helyezkednie, hogy újra szemügyre vehette arcát a sofõr hátrapillantó tükrében. Mi a magyarázata - gondolta -, hogy sokszor semmit se árul el az arc? Senki se láthatja rajta, hogy két erõ mérkõzik benne, két kívánság: az egyik a türelmetlenség, a másik a félelem: Egyik pillanatban alig várja, hogy végre ott álljon, szemben Krisztinával, lássa és érezze a közelségét, aztán a következõ pillanatban - vagy talán az elsõ kívánsággal keveredve - fél a másodperctõl, amikor majd szemben állnak, és kezet fognak . . . Egyik percben sürgetni szeretné a sofõrt, hogy hajtson gyorsabban, gyorsabban, ne sajnálja a gázt a motortól, s utána rögtön a legszívesebben leugrana a hegyoldalba kapaszkodó kocsiról . A gépkocsivezetõ fékezett, aztán elmozdította a kart, amely a levegõnyomással mûködõ ajtót nyitotta. Holló leugrott. Az elsõ, amit észrevett, hogy már egészen besötétedett.. Aztán megérezte, hogy az esõ is újra eleredt. Lassan, gyöngén szitált, s amint elhalt a tovagördülõ autóbusz motorzaja, halkan susogott a rengeteg aláhulló vízcsepp. Most mintha elhagyták volna a gondolatai. Gépiesen lépkedett, és - már akaratlanul - úgy látta magát, mintha egy idegen szemével nézné: minden léptével közelebb-közelebb ér a házhoz. A kapu elõtt megállt. Felnézett az égre, amely sötét volt, és kis ideig hagyta, hadd hulljon az arcába az esõ. Ekkor megérezte az õsz szagát.
Nem illat volt. Szag volt. Sok minden keveredett benne. A lelmllott levelek végtelenül lassú, parázstalan égésének kigõzölgése, a permetezõ esõ ózongázai, az õ saját lehelete a maga emberízével, meg valami füst is, ami nem szállhatott magasra, mert leszorította a felhõk alá préselt páratömeg . . . Nem szédült - mitõl is szédült volna? -, mégis szinte álmosan nyúlt elõre, és nyomta le a vasrácsos kapu kilincsét, és a léptei is bizonytalanok voltak, ahogy a villába vezetõ kõlépcsõkön felfelé haladt. Az ajtó elõtt, amelynek tejüvegén átfolyt egy odabenti lámpa fénye, megrázta a fejét. A megrendüléshez hasonló hangulatot akarta kiûzni magából, amit az imént érzett, amikor felfedezte az õsz szagát. Tudta, hogy arcáról már f,elszáradtak az esõcseppek. Csengetett. Erõltetetten határozott mozdulattal nyomta be az apró fehér gombot: Arra is vigyázott, hogy rövid, magabiztos legyen a csengetés. Úgy érezte, sikerült kiszámítania a legkedvezõbb idõt: a csengõ nem kurtán, de nem is hosszan berregett odabent, s amilyen hirtelen szólalt meg, ugyanolyan hirtelen hallgatott is el. Hallotta a közeledõ lépteket, s amikor megpillantotta az árnyékot is, amint a tejüvegre esett, már tudta, hogy Auerbach fõmérnök jött ajtót nyitni. Az elõszoba villanyának fénye a szemébe vágott, s pillanatokba telt, amíg tisztán kirajzolódott elõtte az okos, nem markáns, de nem is lágyvonású férfiarc. Meg akart szólalni, köszönni valamiképpen, de nem mert: attól félt, hogy kamaszosan mutáló lesz a hangja a zavartól. - Szervusz, Péter, isten hozott - hallotta ekkor a fõmérnök lassan kiejtett szavait. - Régen láttalak . . . Elöntötte a hála, amit a póztalan, egyszerû szavak ébresztettek benne. Szembenézett Krisztina apjával. És önkéntelenül is úgy kapott az üdvözlésre kinyújtott férfikézhez, mintha a maga gyors mozdulatával mondhatott volna köszönetet a tapintatért. Ekkor végre sikerült megszólalnia is: - Jó estét kívánok, Kálmán bátyám - s megkönnyebbülten hallotta, hogy hangja mégsem mutál az izgalomtól, inkább mintha mélyebb is volna a szokottnál. - Kerülj beljebb, Péter . . . Krisztina az édesanyja mellett állt az ebédlõjük közepén, fél lépésnyire az asztaltól, ahogyan - a terítést félbehagyva elfordult onnan a csengõ jelzésére. Érezte, hogy egyszerre felgyorsult a szívverése, és tudta, hogy ettõl a vér is az arcába
szaladt, de se az egyikkel, se a másikkal nem akart törõdni. S azt se bánta, hogy anyu észrevette pirulását, és nem fájt neki a leleplezõdés a gyors, vizsgálódó pillantás elõtt, amely anyu szemébõl érte: Csak arról akart tudni, hogy örül, nagyon, szinte kisgyerekesen örül, és már nincs benne semmi a napokon át hordozott neheztelésbõl, a néha valósággal haragba csapó bosszúságból, ami olyankor tört rá ezen a héten, amikor arra kellett gondolnia, hogy Holló tegnap se telefonált, ma se jelentkezett. . . Már a hallból érkeztek apu és Holló szavai. Krisztina nem értette, mit beszélnek, nem is volt kíváncsi rá, s már annak is örült, hogy kipirult az arca. Jó így: a pír megszépíti, és ilyenkor még csillogóbb a szeme. Tetszeni fogok neki ! Szerette volna pajtáskodón megszorítani anyu kezét, de már nem volt ideje rá. Apu és Holló ott állt az ebédlõ ajtajában. Sápadt! Megnõtt! Jól látta tehát már ott az állomáson. Szélesebb a válla is. A szeme a régi . . A szemébe szerettem bele - Krisztina könnyeket érzett a torkában -, a szemébe, abba, hogy enynyire szelíden barna, jóságos szem . . . Látta, hogy Holló közelebb lép, s a mozdulataiban nincs semmi fiús: ilyen nyugodt-határozottan magabiztos felnõttek lépnek a nõk elé, ahogy Péter most anyu elé áll, meghajol derékból, és - már nem félszegen, mint annak idején kezet csókol. Most . . . Krisztina érezte, hogy már ugyanolyan sápadt, mint Holló. Nem jutott el az értelméig, mit mond a fiú, csak a barna szempárt látta, és annyit érzett, hogy hidegek Holló ujjai, mert összeért a kezük; amikor elvette tõle a selyempapírba csomagolt virágcsokrot. És furcsa, szinte megmagyarázhatatlan volt, hogy a saját hangját hallotta, mert úgy rémlett, hogy nem is szólt: - Köszönöm, Péter. Nagyon kedves magától. Talán önnön szavaitól könnyebbült meg. Esetleg attól a felfedezéstõl, hogy az idegei nem leplezték le: magázást diktáltak, mert Holló és õ apu meg anyu elõtt sohase tegezõdtek. Képtelen volt érzékelni, mennyi ideje állnak már itt, az ebédlõ közepén. Úgy tûnt fel, mintha hosszú percek óta hallgatna mindenki. Gyötrõdve keresett egy szót, legalább valami lapos általánosságot, hogy ne tartson már ilyen soká ez a kínos csend. Megrezzent a szempillája a megkönnyebbüléstõl, amikor apu megszólalt:
- Mondtam nektek, hogy majd én elõkerítem ezt a globetrottert - fogta karon a "világjáró" Hollót Auerbach fõmérnök. - Lám, már itt is van! És kedvesen, barátságosan nevetett, mintegy ezzel kényszerítve a fiút is, a feleségét is, Krisztinát is, hogy engedjen fel. Nem is sejtette, hogy szavaival éppen az ellenkezõjét éri el annak, amit el akart érni. Holló elmosolyodott, de csak azért, nehogy kiüljön arcára a csalódás. Tehát nem Krisztina telefonált . . . Janka nénitõl nem merte megkérdezni az elmúlt napok alatt, hogy ki is volt az személy szerint, akit "Auerbachék" szóval jelölt a céduláján. Meg volt gyõzõdve, hogy csak Krisztina telefonálhatott, s inkább nem kérdezte meg, hogy valóban így történt-e, nehogy ezzel az egyetlen kérdéssel módot adjon arra, hogy az özvegy Krisztinára terelje a szót. Nem Krisztina telefonált. És az arcán sincs öröm. Nem mutatja, hogy jó neki ez az én betoppanásom, mert nincs mit mutatnia. Sápadt, de ez csak attól van, hogy kínosnak találja a helyzetet. Nyilván azt se akarta, hogy idejöjjek. Esetleg csak Kálmán bátyám szeszélye volt az egész . . . Krisztina jobban szeretne lent a városban szórakozni azzal az orvossal, s ahelyett itthon kell lennie, szemben velem, aki két éve és néhány hónapja megaláztam õt. Már nem volt benne zavar. Az izgalom, amely néhány perccel ezelõtt még egészen betöltötte, átadta helyét a csalódottságnak és a levertségnek, amivel viszont már könnyen meg tudott birkózni, így nagyon szabályos és könnyû fejbólintással köszönte meg, amikor asztalhoz ültették, a feleletei is keresetlenek voltak, amelyeket Auerbach fõmérnök kérdéseire adott, s a mosolya se fejezett ki semmit, amivel Krisztina szavait nyugtázta: - Igazán nagyon szép ez a virág, Péter. Igen, nagyon szép - szerette volna mondani a lánynak -, elegáns virág, kimérten hûvös és érzéketlen, akár te, Krisztina. Véletlenségbõl ráhibáz néha az ember ilyesmire. De közben hangosan ezt mondta Auerbach fõmérnöknek: - Én a hajóutat sokkal fárasztóbbnak találtam, mint a vonatot, pedig a hajón mozoghattunk, még úszhattunk is a fedélzeti medencében, a vonaton pedig egy kupéba és egy szûk folyosóra zsúfolták az utasokat. Talán a tengert nem szerettem . . . Nem tudom. Én nem lettem tengeri beteg, csodálkoztam is rajta, hogy kitûnõen átvészeltem a hajózást, mégis
rosszul éreztem magam a tengeren . . . És válaszolt a többi kérdésre is, fesztelenül beszélt, s közben csak arra vigyázott, nehogy Krisztinára nézzen. Márjavában vacsoráztak, s neki erõfeszítésbe került legyûrni egy-egy falatot, pedig a gyenge borjúból sütött bécsiszelet is finom volt, meg a krumplipüré is, amit Adél asszony azért kevert ma estére, hogyõ a kedvenc ételét ehesse. - Nos, igyunk is valamit - emelte fel fehér borral töltött poharát Auerbach fõmérnök, s elõbb a feleségével, aztán a lányával, majd Hollóval koccintott. - Hogy mondanák az angolok? Welcome! Holló koccintott a családdal. Amikor Krisztina felé nyújtotta poharát, keserû öngúnnyal vette tudomásul, hogy a lány nem néz rá koccintás közben. Így is jó, kisasszony. Csak ne lennél ennyire szép . . . Igen, még mindig ugyanolyan ügyesen válogatod a színeket, mint két évvel ezelõtt. Tudod, hogy ez a zöld szövetruha nagyszerûen illik a szemed zöldjéhez is, a hajad búvó aranyfürtjeihez is. Nem tágítottál attól a principiumodtól se, hogy a ruha szabása minél egyszerûbb legyen: a cicomátlan ruhák a legravaszabbul csinosak. Meg aztán - terád nem is nehéz ruhát szabni. Aki téged néz, úgyse az öltözékeddel törõdik. Csak téged lát, a szemed zöldjét, és benne, körös-körül az íriszeden, az aranyfényû apró csillámokat, meg a szemöldököd csodálkozó ívét és a hajadban kacérkodó szõke tincseket, amelyek szinte ingerkedve rejtõzködnek a világosbarna sörényben . . . Szép vagy, Krisztina, de nem nekem vagy szép, és sohasem is leszel nekem szép. Pedig . . . - Igen, Kálmán bátyám, a montreali lengyel konzul segített rajtam. Villámgyorsan elintézett mindent, és egy hét se kellett, már Európa felé igyekezett velem a hajó. - Õszintén megvallva, kevés nõt láttam Kanadában mondta Holló. - És amikor láttam õket, egyik se ivott semmit. Miért nem néz a szemembe, amikor válaszol? - vibrált fel újra Krisztinában egy rossz sejtelem. Felém fordul, rám néz, de nem a szemembe. Mintha csak a homlokomat akarná látni . . . Auerbachné felállt, s ezzel asztalt bontott. - A kávét - mondta mosolyogva, s Krisztina az õ mosolyát is furcsának találta - igyuk meg odaát a hallban. Kálmán - fordult az urához -, eljött a maga ideje. Auerbach fõmérnök joviális-tréfásan nevetett: - Nos, igen. Az est fénypontja: kávéfõzés. - Szeme tele volt vidám csillogással, amint Hollóra nézett: - A kávé az
én elõjogom. Sose szabad asszonykézre bízni. Igazi kávét csak férfi tud fõzni. A felesége Holló felé fordult: - Péter, maguk menjenek át Krisztinával a hallba, én még leszedem az edényeket. Állítsák be a televíziót, ha akarják. Bécsbõl valami jó varieté-mûsort közvetítenek. - Anyu, segítek neked - állt fel sietve Krisztina. Egyszerre elfogta az ijedelem, hogy egyedül kell maradnia Hollóval. Akarta, hogy kettesben legyen vele, csak ne ilyen hirtelen. - Nem, most én vagyok a szobalány, te csak foglalkozz a vendégeddel - mondta mosolyogva, de határozottan Auerbachné aki a vacsora alatt a maga asszonyi ösztöneivel megérezte, hogy Krisztina is, Holló is csalódott ebben a találkozásban. Hadd maradjanak csak magukra egy kis ideig, az talán rendbehozza a dolgokat. És maga elé tette a nagy tálcát, hogy rárakja a tányérokat meg az evõeszközt. Krisztina bekapcsolta a televíziós készüléket. Hosszasan babrált a szabályozó gombokkal, míg végre felvillant a képernyõn a fény. Tudta, hogy Holló oldalról, a fotelból õt nézi (pedig a fiú, nehogy Krisztinára kelljen figyelnie, a cigarettájával foglalatoskodott), és sutának érezte minden mozdulatát. A kép már bejött, egy énekesnõ, sötét nagyestélyibe öltözött dizõz tátogott az ernyõ tejüvegén. Be kellene állítanom a hangot, gondolta a lány, de ehelyett még mindig a kép gombjával bajlódott, s elrontotta az élességet. Miért nem szól már valamit? - bosszankodott. Bármi érdektelent, általánost, csak ne hallgasson. Végre sikerült újra megtalálnia a legkedvezõbb képélességet. Most felerõsítette a hangot is. Mit csinálhatna még? Már semmit. Jó a kép, jó a hang. Most mindjárt szembe kell fordulnia Hollóval. Még az a szerencse, hogy csak a hall túlsó sarkában világít a kis állólámpa, és a televízió fényùe is gyönge ahhoz, hogy pontosan láthassák egymás arcát. Megfordult, és leült a fotelba, méternyire Hollótól. Mindketten érezték, hogy kínos a csend, mégse szólalt meg egyikük se. Holló keményen a szája sarkába szorította a cigarettáját. Igen, most kiderült: igaza volt az elõbb. Krisztina szükséges rosszként viseli el az õ ittlétét. Az asztalnál még volt benne némi igyekezet, hogy legalább látszatra részt vegyen a társalgásban, de amint magukra maradtak, már a tettetéssel se
törõdik. Mennyit bajiódott a televízióval, ahelyett, hogy . . . Mit is kellett volna tennie? A dizõz a képernyõn a zene ütemére ingatta magát. Legalább egy pillanatra egymásra kellett volna nézniük. De Krisztina láthatóan vigyázott, nehogy találkozzék a pillantásuk. Voltaképpen érthetõ is: Krisztina nem akarta hogy õ idejöjjön. Auerbach fõmérnök telefonált, s a lány nem - tehetett mást, alávetette magát a kényelmetlen tortúrának. Jobb lett volna, ha nem jön el, ha valamiképpen kimenti magát. Ha Somo jai professzor nem utazott volna el, most kint lennének a Fertõn; csaknem hangtalanul úszna velük a ladik a tavon, a nád között, és õk némán ülnének benne, ölükben a vadászpuskákkal, lönésre készen tartva a fegyvereket, várva, mikor röppen fel az öreg sásból a zsákmány, akár egy gödény, akár csak egy-két lilik. Persze, Somorjai professzorral se érezné jól magát: a tavon az bántaná, hogy nem lehet itt, Krisztina mellett. A dizõz meghajolt a képernyõn, szélesen mosolygott, megmutatta két szabályos fogsorát, aztán a kamera a nézõtérre igazított, és a tapsoló nézõk sorainjárt ide-oda. - Ennél jobb számot is hallottam már - mondta rosszkedvûen Krisztina. Levert volt. Már nem kételkedett. Holló nem õérte jött el. Csak jólneveltségbõl. Nem akart kitérni apu meghívása elõl. Lopva a fiú arcára pillantott. Látszik a szemén, ahogy kissé összehúzva figyeli a televíziót, hogy csak a tréfálkozó konferanszié szavai érdeklik. Mosolyog a bécsi ízû élcen, s ez a mosolya más, mint a vacsora közbeniek voltak. Csaknem felsóhajtott, de még idejében lenyelte. Sejtenie kellett volra, hogy így lesz, nem lett volna szabad ábrándoznia, és némán ujjongania, amikor apu megmondta, hogy telefonált Hollónak. Ha másként várja ezt a szombat estét, most nem fájna ennyire. Eszébe kellett volna jutnia, hogy két fél világot. Lányokat látott, csinosVfrancia nõket, kanadai flappereket, meg Bécsben is . . . Jó volna sóhajtani. Kár ezért a mai estéért. Kár az izgatott várakozásért, ami megelõzte Holló csengetését. Most már csak az a fontos, hogy egy arcrezzenés, egy borús hangsúly se legyen árulója. Úgy kell viselkednie, ahogy Holló tartja magát. Hûvös-udvariasan, társasági kedvességgel - ahogy közömbös vendéggel szemben szokás. Nehéz lesz . . . Hiszen sírni szeretne, beszaladni a szobájába, bezárkózni, s belülrõl
nekitámaszkodni az ajtónak. Villanyt se gyújtani, csak belebámulni a sötétbe, s hagyni, hadd égjen a szeme. Ehelyett most meg kell szólalnia. - Azt mondják, hamarosan felépítik a Károly-kilátónál a reléállomást. Akkor a pesti TV-adást is fogni tudjuk. - Janka néni mondta, hogy már megkezdték a hegyen az építkezést. - Igen. Állítólag jövõ télre kész lesz a relé. Apu ellenõrizte az alapozási terveket. - Még erre is jutott ideje? - Ismerheti aput. Neki mindig mindenre van ideje. - Életmûvész. - Igen. Nem tudom, hogyan csinálja, de õ sohase késik el. Bár el tudnám tanulni tõle. Beszélgetünk . . . - sajgott Krisztinában a keserûség. Mint két közömbös idegen. Comme il faut. És õ közben hallatlanul unja a dolgot. Én meg . . . - Mit szól Zoli bácsi kocsijához? - nem vette le a szemét a képernyõrõl. Somorjai professzort hívta Zoli bácsinak. - Még nem láttam - fújta ki a füsttel együtt a szót Holló. Legalább egyszer felém fordulhatott volna - gondolta közben. Szemrehányást tett magának, hogy miért is nem készült fel erre a helyzetre, ami bekövetkezett. Nem haragudott Krisztinára. Becsületes dolog, hogy nem mímel érzelmeket, õszintén tudtomra adja, hogy az elmúlt két esztendõ alatt mindennel elszámolt, s éppen emiatt nem akar alakoskodni. Ö a vendéglátó; és én vagyok a vendég. Ne kívánjunk többet egymástól. Tiszta játék. Szavak nélkül, de érthetõen. - Múlt szombaton volt nálunk Zoli bácsi. Csak éppen egy fél órára ugrott be. Akkor még nem fejezte be az új könyvét. - Most már készen van vele - mondta Holló. - Nagy visszhangja lesz. Nem annyira itthon, inkább nemzetközileg. - Mibõl gondolja? - Nemcsak az én véleményem, a tanársegédünk, Miklós is azt mondja . . . - kezdett bele egy hosszabb fejtegetésbe Holló, de közben csak arra tudott gondolni, hogy ha mindenben tévedett volna is, az a tény, hogy Krisztina kettesben is magázza õt, eloszlathatja valamennyi kétségét. Az Auerbach-házaspár most jött vissza a konyhából. Adél asszony hozta a tálcán a kávéskannát és a csészéket, a fõmérnök pedig a cigarettás szelencét. - Milyen a mûsor? - kérdezte, s Hollónak úgy tetszett, mintha más lenne a férfi hangja színe, hûvösebb egy árnya-
lattal, mint vacsora közben. S úgy tûnt fel neki, mintha Auerbachné is vetett volna rá egy vizsgálódó pillantást. - Hány cukorral kéri, Péter? - kérdezte az asszony. - Két szemet kérnék bele - állt fel Holló, és átvette a tányérkával a kávéscsészét. Csak most tudott felelni a fõmérnök kérdésére: - Szokásos varieté-program. A televíziós készülék képernyõjén görlök táncoltak, cilinderben, sétapálcával, csillogó tûsarkú cipõben. Kellemes zenére járták - Krisztina megjegyezte, hogy Erõst Fischer muzsikáját játssza a zenekar -, s a televíziós kamerák kihasználták a sok flitter-csillogást: hol ebbõl, hol abból a szögbõl közvetítették a táncot. - Hogy érzi magát a fiúk között, Péter? - kérdezte Auerbachné. Holló csaknem vállat vont. - Nem is tudom. Gyerekesek. Azt hiszem, a mi harmadévünk nem volt ennyire kamaszos. - Nem tudom - mondta az asszony -, akkor még nem tanítottam a fõiskolán. - Persze - bólintott a fiú. - El is felejtettem. Mást is elfelejtettél - gondolta Krisztina, és kiitta az utolsó kortyot is a kávéscsészébõl. - Beszélt már az egykori évfolyamtársaival? - ült le Holló mellé az asszony. - Azzal a maradék hat fiúval. - Még nem találkoztam velük. - Miért? - s Auerbachné hangjában Holló némi élt fedezett fel. - Csak egy hete vagyok újra itt . . . - mondta zavartan, s ekkor eszébe jutott, hogy Auerbach fõmérnök bármelyik pillanatban a kanadai dolgokra terelheti a szót. Gyorsan odafordult hozzá: - Kálmán bátyám, látom, hogy itt legalább háromszoros munka folyik . . . Az Uj utcában is, a Szent György utcában is . . . - Dolgoznánk több helyen is, ha lenne elég munkáskéz tette le kávéscsészéjét a fõmérnök. Mindig kedvvel beszélt a munkájáról. - Nemcsak a városban, ne hidd. Hozzáfogtunk a fertõdi Esterházy-kastélyhoz is. Az aztán a munka ! Európa egyik legszebb barokk kastélya. Jövõre lesz a Haydn-év. Akkor már hangversenyeket akarnak tartani a fertõdi kastélyban. Krisztina mellettem dolgozik! - Janka néni mondta - bökte ki kényszeredetten a szót Holló. S közben arra gondolt : mit is kellene mondania, hogy éreztesse a sajnálkozását. Csak banális kifejezések jutottak
eszébe. Inkább hallgatott. - Én figyelmeztettem idõben, hogy fogja meg a tanulás végét - nézett a lányára a fõmérnök. . - Nem lehetett volna valahogyan segíteni, Kálmán bátyám? - kérdezte bátortalanul Holló. - Segíteni? - csóválta meg fejét a férfi. - Lehetett volna. El tudtam volna intézni. Mondtam is, igaz? - nézett rá Krisztinára. Aztán újra Hollóhoz fordult: - De nem akartam elintézni. Az én fiatal koromban az volt az egyetemi oktatás rákfenéje, hogy mindenki egyetemre jutott, akinek volt hozzá elég pénze. Meg is lehet nézni nem egy diplomásunkat. Most végre megoldották, hogy csak az kerüljön egyetemre, aki jól tanul. Én mindig ezt akartam. Ellensége voltam az elõjogoknak is, az elõítéleteknek is. Hát akkor? Éppen én szerezzek protekciót a lányomnak? Holló lopva Krisztinára pillantott. Csak azt látta, hogy a lány összeszorítja két ajkát. Fáj neki az apja szava. Sajnálta Krisztinát. - Így viszont idõt veszít. Én azt hiszem, Krisztinából jó építész lett volna . . . -Én nem hiszem, hanem tudom - nyomta meg a szót a fõmérnök. - Ennek ellenére nem írtam egy levelet se az érdekében. Most mellettem dolgozik. Nem válik kárára. Nem válik kárára - ismételte meg. Aztán, ha jövõre újra jelentkezik az egyetemre, mellette szól, hogy egy esztendeig gyakorlati munkát végzett. Igazam van? - Hagyjuk a témát, Kálmán - szólt közbe a felesége, és a hangsúlyán érzett, hogy más a véleménye. A képernyõn vokálegyüttes énekelt. A ritmusos dal betöltötte a szobát, és Holló látta, hogy Krisztina vékony ujjai a fotel karfáján dobolnak. Mit mondhatnék! - törte a fejét. Valami kedveset kellene szólnom. De nem jutott eszébe semmi. Mindenki hallgatott, és ebben a némaságban - amit nem ellensúlyozott a készülékbõl érkezõ ének sem - volt valami nyomasztó. Még várok pár percet, aztán elköszönök - gondolta Holló, és már feladta az igyekezetet, hogy a rosszkedve ellen hadakozzék. - Ügyesen csinálják - intett szép fejével a képernyõre Krisztina. Muszáj volt megszólalnia. Nem keltheti azt a látszatot, mintha kellemetlennek érezné ezt a hangulatot, amely most már anyagszerûen nehezedett rájuk. Holló csak hallgatott, amikor apu az õ egyetemi felvételérõl beszélt. Miért is reagált volna apu fejtegetéseire? Nem érdekli az ügy, és ez természetes is.
Csak már vége lenne ennek az estének! - vett nagy lélegzetet. Felállt a helyérõl, lassan odament a hall közepén álló asztalhoz, és felvette a kávéskannát. - Kinek adhatok még kávét? - kérdezte, s jólesett neki, hogy a hangja könnyedén csendül. Csak Auerbachné kért. Krisztina töltött neki, aztán nem ült vissza elõbbi helyére, hanem anyu foteljének karfájára telepedett. Innen, félig hátulról, észrevehetetlenül nézhette Holló arcát. Jól áll neki, hogy ilyen sovány. Azt is helyesen tette, hogy rövidebbre nyíratta a haját. Tetszhetett a lányoknak ott nyugaton. Különleges volt. Vajon kit hagyott ott? Annak a lánynak is rossz lehetett, amikor elbúcsúzott tõle. Nekem is rossz, pedig itt van. Itt ül, két lépésnyire tõlem. Mire gondolhat? Egészen biztos, hogy nem érdekli a televízió. Csak nézi a mozgó képet, de nem figyel rá. Mégsem bánta, hogy apu idehívta Hollót. Fáj, hogy itt van, fáj, hogy nem volt egy pillantása se, amiben legalább reménykedni lehetne, de ebben a tompa, sajgó érzésben van valami jó is. Talán az, hogy szomorkodni lehet rajta. Fáj, ami most eltölti, de jobb, mint az üresség, ami két esztendeig feszült benne. Szeretni fogja Hollót, és látni is néha, és ez a fájó szerelem szép lesz. Szeretni így is lehet. Tudni, hogy értelmetlen, mégis ápolgatni a kedves sajdulásokat, amiket mindig fel kell fedeznie, valahányszor meglátja, valahányszor eszébe jut. Rossz ez, de el fogja tölteni, s jobb ilyen szerelemmel teli élni, mint üresen, ahogy eddig kellett léteznie. Látta, hogy Holló a karórájára pillant. El fog menni! Ebben a pillanatban szerette volna azt hinni, hogy mindenben tévedett, amit látott és elgondolt ezen az estén. Hiszen alig néhány percet voltak kettesben. Talán, ha elindul, és én fogom kikísérni. Megpróbálom, igen, megkísérlem, hogy mondjak valamit, amivel - ha van mit feloldanom - feloldhatom benne a régi Holló Pétert . . . A fiú valóban felállt. - Késõ van - mondta, és félrehajtotta a fejét. - Tízrejár. Hallotta és hallgatta a marasztaló szavakat, de a füle bármennyire is azt jelezte, hogy õszintén marasztalják, ösztönösen képtelen volt a jobbat feltételezni. Valósággal megkönynyebbült, amikor végre kezet csókolt Auerbachnénak, és kezet fogott a fõmérnökkel.
- Kikísérem Pétert - mondta Krisztina, és megigazította zöld ruháján az övet. A fiú elõtt ment ki, át az ebédlõn, az elõ szobába. Most! Most kell mondanom valami kedveset! - biztatta magát, amíg azt nézte, hogy Holló magára veszi a ballon kabátot. Eljöhetne egyszer az építkezésre, Péter. Bár ott, munkaköpenyben, nem vagyok olyan, mint idehaza. Most is magáz - rántott egyet a ballonkabát övén Holló. És kacérkodik. Munkaköpenyben ugyanolyan szép, mint ebben a zöld ruhában. Játszunk, kisasszony? Jó, én nem bá nom. Belenézett a lány talányosan csillogó zöld szemébe. Most nem is zöld a szeme. A sûrû pillák árnyéka megváltoztatja, sötétebbre színezi. Tudja, hogy nagyon szép, s azt is tudja, hogy legszívesebben átölelném a derekát, aztán . . . - Nos, Péter, miért nem . . . felelsz? - mondta ki halkan az utolsó szót a lány. Hollóban összerezzentek az idegek. Elszántjátékos! Állta Krisztina tekintetét. Hogy tud bánni a szemével! Senkinek, senkinek nincs ilyen álmosan párás szeme. Megtanulta, hogy így bolondíthatja legjobban a rajongóit. Nagyon vigyázott a hangjára, hogy könnyed, és egy kicsit ingerkedõen udvarias legyen: - Elmegyek az építkezésre - mondta alig észrevehetõ fejbólintással, s némi büszkeséggel nyugtázta, hogy se nem magázta; se nem tegezte a lányt. Krisztina gyorsan nyújtott kezet. Kívül akarta már tudni a fiút. Tudta, hogy már csak pillanatokig futja az erejébõl, s ha több idõ telik el, teli lesz könnyel a szeme. - Viszontlátásra, Péter. -- És kinyitotta az ajtót. - Köszönöm a virágot. Nem szállt autóbuszra. Ki akarta szellõztetni a fejét. Gyalog baktatott lefelé a Winkler úton. Az Auerbach-villa kapuja elõtt cigarettára gyújtott, s azóta is azt szívta. Nem törõdött a friss levegõvel, amelyben - akár valami nem légnemû közegben - lassan haladt elõre. A betonút közepén ment. Csak egyszer kellett félrehúzódnia: amikor az autóbusz felfelé menet elzúgott mellette. A gépkocsi már messze járt, motorjának zaja már régen nem hallatszott, Holló füle mégis jelzett valami búgást. A hang a magasból jött. Felnézett az égre. Csak nagy sokára vette észre az együtt úszó három fénypontot. Repülõgép. Talán a gráci járat. Embereket visz, húsz-harminc utast. Az egyik hivatalos ügyben jár, a másik csak passzióból. Jó dolog passzióból utazni. Csak pénz kell hozzá.
Szerette volna elterelni gondolatait a történtekrõl, ezért erõszakolta, hogy a repülõgéprõl gondolkozzék, de nem sikerült mással törõdnie, csak Krisztinával. . Megváltozott. De miért ne változott volna? Többé már nem kislány. Tizenkilenc éves. Tudatosan él. Mérleget csinált, ahogy a nõk szokták: szép, vonzó, eszes, elegánsan öltözködik. Mi kell még ezen kínül? Talán már kérõje is volt. Ha igen, abban sincs semmi rendkívüli. Nagyanyáink már tizennégy éves korukban férjhez mentek. És otthon is, a gimnáziumban . . . Öt lány volt az osztályban, s röviddel az érettségi után három férjhez ment közülük. Krisztina is leérettségizett. A Múzeum közelében, a téren vette csak észre, hogy hullott levelek zörögnek a talpa alatt. Ösz van, nincs mit tenni. Amit a nyáron teremtett és nevelt, most takarítja be az élet, hogy tovább folytassa magát, átmentse a létet a jövõ esztendõre. A lámpák megvilágították a vendéglõ üvegtábláin a kétnyelvû feliratokat: "Bor - Wein", "Sör - Bier", "Hideg és meleg ételek - Kalte und warme Speisen", "Kitûnõ italok Vorzügliche Getrünke". Itthon vagyok - állt meg Holló, és hosszasan nézte az aranybetûket. Sopron, a kétnyelvû határváros . . . Itthon vagyok, és nem érzem jól magam. Pedig, amikor hazaérkeztem, mindennek örültem. Jó volt látni Hegyeshalomban, hogy udvariasak a határõrök, és Budapest csupa építõállvány, és minden bolt tele van áruval, és az emberek szemmel láthatóan jókedvûek, és ez a jókedv igaz és õszinte. Minden lépésnél azt éreztem, hogy megváltozott az élet, megtisztult, megigazult, és az emberek úgy mozognak ebben a megváltozott, megnemesült levegõben, ahogy a régen áhított fürdõben lubickol a frissülésre vágyó vándor. Ha politikáról van szó, világéletében csak fél füllel hallgat oda, de amint hazaért, és belenézett az újságokba, vagy a rádió mellé ült, és meghallgatott egy-egy beszédet, kommentárt, maga is felüdült attól a hangtól, amely kicsendült a szónoklatokból vagy akár a hírmagyarázatokból is. Az újság és a rádió emberi argumentumokkal érvelt, megritkultak a szólamok . . . Odahaza, az erdõgazdaságban elment a termelési értekezletre. A munkásokat nem kellett biztatni, noszogatni, hogy álljanak már fel, szóljanak valamit: beszéltek azok maguktól, nyíltan, keresetlenül, lényegre törõen és kevés szóval, de abban, amit mondtak - még ha morogtak is -, benne volt a bizonyosság, hogy lesz is foganatja az indítványuknak.
Jólesett megmártóznia ebben a jó levegõben, és nyitott szemmel, halló füllel teleszívnia magát az itthoni élettel, megtöltekeznie az egészséggel, amit -akár az éles fényû lámpa a világosságot - ez az élet sugárzott magából. Lehetetlen volt nem észrevennie, hogy az elmúlt két év alatt kitárulkoztak az emberek, s akár az elektromos tekercs, energiával töltõdtek fel, munkakedvvel és akaratokkal, s õ - mintegy idegen szemmel - látta, hogy ezáltal többek lettek, mint voltak. És mások, mint a határon túli világ emberei. Apa elõtt odahaza senki sem áll vigyázzban, mint Wright mérnök elõtt Kanadában, az otthoni erdõben mégsem megy lassabban és rosszabbul a munka, mint a Severn-folyó partján, a Társaság telepén. És apának arra sincs szüksége, hogy különleges bizalmasokat verbuváljon magának a munkások közül, mint Wright akarta tenni éppen õ vele, hiszen apa munkásai nem kényszerülnek arra, hogy suba alatt morogjanak, ha egyszer nyíltan is kipakolhatnak. Akinek valami sérelme van, bemegy az irodába, és vérmérsékletétõl függõen elmondja nyugodtan;vagy elkiabálja a sérelmét, abban a tudatban, hogy nem a törvény rossz, a törvény a munkásember mellett áll, hanem esetleg azok hibáznak, akiknek a törvényt valóságra kell váltaniuk. Mielõtt elutazott otthonról, bement a postára, hogy anya takarékbetétjébõl kivegyen kétezer forintot. Sorba kellett állnia. És örült, hogy ezek az emberek nem azért spórolnak, mert ki tudja, mi lesz holnap, hanem mert házat akarnak építeni, vagy ki akarják házasítani a lányukat, esetleg új bútort vagy mosógépet akarnak venni - szóval: tudják, mi lesz holnap, tudják, mit akarnak holnap. Úgy nyújtózkodott odahaza ebben az életben, mint az úszó a víz tetején, amikor hátára fekszik, és hagyja, hadd vigyék kedvükre az apró hullámok. Nincs szebb, mint jót látni és érezni, hogy azonos vagyok ezzel a jóval, része vagyok, alkotó eleme, s minden, ami körülöttem lüktet, hozzám tartozik. Itt, Sopronban, nem képes visszaparancsolni a hangulatot, amit akár otthon, akár Pesten, akár ideutaztában a vonaton érzett. Nem a város változott meg. S ha változott is, elõnyére változott. Õvele magával, Holló Péter harmadéves erdõmérnök-hallgatóval van baj. Mert nem képes felengedni itt, elvesztette azt a látását, ami oly pontosan érzékelte és fényképezte az életet odahaza a szüleinél vagy Budapesten, a Nagykörúton. A tér sarkán megállt, és nekitámaszkodott egy megkopa-
szodott platánnak, amely oly szánalmasan lökte magasba lombját vesztett ágait, akár egy lerongyolódott dervis csonttá soványodott két karját. Felnézett az ágakra, onnan az égre, és nekitámasztotta fejét a fa derekának. Mintha hosszú, elcsigázó menetelés után pihent volna meg, úgy dõlt a fatörzshöz. Jobb volna Somorjai professzorral együtt ülni Bujdosó Pál halõr gunyhójában, a nyitott tûzhely elõtt, hallgatagon bámulva a parazsakat. Összerezzent, amikor egy érdes hang megszólította: - Mi a baj, kérem? Megfordult. Lépésnyire tõle robusztus termetû rendõr állt, õrmesteri csillaggal a vállpántján, és õt nézte. Közelebb is lépett. - Rosszul van? - Nem, köszönöm, semmi bajom - mondta a fiú kis csodálkozással. A rendõr még közelebb jött. - Itt a telefon, kihívhatom a mentõket. Nagyon sápadt. - Köszönöm, igazán semmi bajom - mosolyodott el Holló. - Nagyon kedves, hogy . . . A rendõr tányérsapkája ellenzõjéhez emelte nagy kezét: - hát akkor, bocsánat a zavarásért. Erõt, egészséget. - Jó szerencsét - köszönt vissza Holló, önkéntelenül is a fõiskolások szavával. A rendõr tovább-ballagott. Csizmája sarkán a patkó fémes hangot adott minden lépésénél. Holló hirtelen támadt, különös hálával nézett utána. Akaratlanul megcsóválta fejét, pedig semmi más nem jutott eszébe, csak az, hogy ami történt, jó volt. Ballonkabátja zsebébe dugta két kezét, és találomra elindult a város belseje felé. A Hátsókapunál bukkant ki a Várkerületbe, a Várkapu-bár elõtt. A színes ablakok mögül kihallott a zongoraszó. Szemben, a túloldalon, minden ablakával ragyogott a szálloda étterme. Egyszerre úgy érezte, képtelen hazamenni, képtelen rá, hogy egyedül legyen a boltíves szobában, és álmatlanul feküdjön az ágyban. Beszélnie kell valakivel, akárkivel és akármirõl, agyonütni az idõt addig, amíg úgy nem érzi, hogy már állva elalszik. Vissza kellene mennie megkeresni azt a rendõrt, aki az imént kedves volt hozzá, és eltraccsolni vele. Ö is unatkozik, biztosan szívesen venné, ha valaki segítene eltölteni a szolgálat óráit. Megfordult, hogy elinduljon vissza, a térre, de önkéntelenül is a Várkapu-bár ajtajához lépett, és benyitott rajta. Ciga-
rettafüsttel teli meleg ömlött rá a nyitott ajtóból. A zongora és az éneklõ férfihang zenéje-dala összekeveredett a levegõt cserélõ ventillátor erõs zúgásával. Holló megállt az ajtón belül és körülnézett. Elsõ pillantásra csak annyit látott, hogy zsúfolásig tele van az alacsony helyiség. Az arcok színe természetellenes volt a pergamenborítású kicsiny lámpák folyékony-sárga fényében. Nincs hely. Minden asztalka körül ülnek, egyik-másiknál oly szorosan, hogy alig férnek el az alacsony székeken. A zongora mögül most felnézett a zenész, és észrevette Hollót. Busa szemöldökét összevonva hosszasan fürkészte a fiút, elõre is hajolt, aztán csúnya arcára kiült a mosoly, ami arról árulkodott, hogy örül a jövevénynek. Holló most nézett rá, s neki is el kellett mosolyodnia. Pimpi, az öreg hangulattisztviselõ! Ha ugyan még mindig így titulálja magát. Egészen megkopaszodott két esztendõ alatt, csak a szemöldökébõl nem vesztett egy szálat se. Odabólintott a zenésznek, aki szintén feléje intett, anélkül, hogy abbahagyta volna akár a zongorázást, akár az éneket. Rekedt hangját felerõsítette a hangszóró, amely valahol egy függöny mögé rejtve szólt: angolul énekelte a Waterloo Bridge keringõt. Kár, hogy nincs hely - gondolta Holló. Szívesen maradtam volna. inni a legjobb orvosság, ha az embernek rossz a kedve. A gyertya fénye lesz a jel, Kogy yárlak, kedvesem . . . Észre se vette hogy valaki melléje lép. Csak arra figyelt fel, amikor az udvarias érintést érezte a karján. A fõpincér állt mellette, kopott, de jól vasalt szmokingban, aminek csak annyi hibája volt, hogy nem rá szabták. Holló ismerõsnek találta az arcát, de nem tudta, hol látta már. Két évvel ezelõtt más volt a fõpincér itt a Várkapuban. - Megismer, kolléga úr? - kérdezte mosolyogva a pincér. Holló zavartan bólintott: - Igen . . . csak azt nem tudom . . . - A fõiskolán dolgoztam, a menzán. - Szerénykedõ bólintással tette hozzá: - Azóta avanzsáltam. Holló most már emlékezett. De mi lett a nyiszlett, fehér spenceres felszolgáló fiúból! Felnõtt lett belõle. És fizetõpincér. - Nagyon örülök. Már akkor látszott, hogy született szakember. - Akkor csak annyit láthattak - nevetett halkan a pincér -, hogy húsz tányérral egyensúlyoztam végig az ebédlõn. De rögtön a lényegre terelte a szót: - Ne tessék semmivel törõdni, csinálok helyet -- és rög-
tön körül is nézett. - Sajnos, nem látok egyetlen embert se a fõiskoláról, ahová odaültethetném. Ellenben . . . igen, tessék csak jönni. A középsõ ablakhoz vezette Hollót, ahol a törpe asztal mellett csak ketten ültek - piros ruhás fiatalasszony és a férje -, s a harmadik szék üres volt. - Bocsánat, doktor úr - hajolt meg a pincér a fiatal férfi elõtt, aztán Holló felé bólintott -, ha megengednék, hogy ideültessem egy kedves vendégünket. - Tessék, szívesen - mondta a fekete hajú, fiatal férfi, és látszott rajta, hogy szívesen engedi az asztalukhoz Hollót. Holló bemutatkozott: - Holló Péter. - Jánosi doktor - állt fel az orvos, és bemutatta a fiatal nõt is: - A feleségem. Foglalj helyet. A nevedet olvastam az újságban, ugye, tejöttél haza Kanadából? Hollóban felvibrált a bosszúság. Az ördög vigye el, hogy ennyire kicsi ez a város! De jó képet vágott a dologhoz, és mosolyogva bólintott. Aztán a pincérre nézett, s ugyanazt a bort kérte, ami a fiatal házaspár elõtt állt. - Az elõbb egy félig részeg ember akart ideülni - mondta kellemes alt hangján a fiatalasszony, és Holló csak most nézte meg, milyen is. Csinosnak találta. Hosszúkás az arca, enyhén mandulavágású a szeme. És ugyanolyan sápadt, mint a férje. Vagy talán csak én látok mindenkit sápadtnak, akinek nem olyan napszítta a bõre, mint az enyém? - A kórházban dolgozol? - kérdezte az orvostól. - Ott. A sebészeten. Megkérdezzem? - ébredt fel hirtelen a kívánság Hollóban. De mielõtt meggondolhatta volna, tegye-e vagy sem, már ki is mondta: - Akkor biztosan ismered Palotai doktort. Jánosi megrázta fejét: - Csak a nevét. Én csak most kerültem ide a nyáron. Magyarázóan tette hozzá: - Most avattak. Palotai itt volt, de ötvenhatban fogta magát és elment. Most állítólag Svédországban él. Csak ennyit hallottam róla. Miért? A barátod volt ? - Nem - rázta meg a fejét Holló. - Csak eszembe jutott. Arról, hogy a kórházban dolgozol. Tompa nyomást érzett a halántékán belül. Palotai is diszszidált. Két évvel ezelõtt. Tehát Krisztina . . . Alaptalanul gyanúsította meg a lányt. És Krisztina biztosan tõle várta, hogy megtegye az elsõ lépést. Abban bízott,
hogy majd én adom valami jelét annak, hogy nagyon, nagyon sajnálom, ami volt . . . Én pedig . . . - Igen - biccentett az orvos kérdésére, de csak most jutott el a tudatáig maga a kérdés : "Ugye, jobb itthon, Sopronban ?" el kellene ugorni innen, o a kellene menni a telefonhoz, feltárcsázni az Auerbach-villát, Krisztinát kérni, és megmondani neki . . . Mit is mondhatna neki ? És egyáltalán . . . Orájára nézett. Mindjárt tizenegy óra. Már nem telefonálhat. Még akkor se, ha ébren vannak. Mit is tehetne? Mit? A pincér megjött a borral, és telitöltötte a poharakat. - Kivételesen jó ez a tokaji furmint - mondta, aztán nesztelen léptekkel elment. Holló a házaspár felé fordult, és felemelte poharát: - Egészségükre - mosolygott rá az asszonyra, aztán a fiatal orvosra. - Magának is. - Egészségedre. Nem akarta, mégis fenékig kiita a talpas pohárból a bort. - Jó huzata van - nevetett a csinos fiatalasszony. Holló csak most vette észre, hogy az õ pohara üres, õk meg éppen csak belekortyoltak a borukba. Mentegetõzve vont vállat : - Szomjas voltam. - Gyorsan másra akarta terelni a szót: - Hogy érzik magukat Sopronban? A fiatalok egymásra néztek. Ez a szokásuk - gondolta Holló. Mielõtt bármire felelnek, mintegy tanácsot kérõen pillantanak egymásra. Nem is tudják, hogy ez nagyon kedves. Már örült, hogy a fõpincér ideültette ehhez az asztalhoz. - Nem könnyû - mondta Jánosi, és két ránc keletkezett sima, magas homlokán. - Kicsi a fizetés. Lakásunk sincs . . . - Aurél - hajtotta oldalra figyelmeztetõ-kérõen a fejét a felesége -, nem tartunk panasznapot. Most szórakozunk! A fiatal orvos észrevette magát, és jóízûen felnevetett: - Igazad van, Irke. - Felállt, és bocsánatkérõen rámosolygott Hollóra: - Ha megengeded, elviszem táncolni a hölgyet . . . - Ugyan . . . - húzta félre a székét Holló. - Táncoljatok. Én kérek bocsánatot, hogy ideültem. Elnézte a házaspárt, akik a táncolók közé vegyültek, és rögtön beilleszkedtek a zene ritmusába. Pimpi már tangót játszott, halk - és Hollónak ismeretlen.- tangót. Boldogok - gondolta Holló, ahogy Jánosiékat figyelte. Minden lépésük, minden mozdulatuk arról árulkodik, hogy
szeretnek táncolni, szeretik egymást, és sokat táncolnak együtt. Szépek. Üdék. Jólesik nézni õket. Észrevette, hogy lába önkéntelenül a tangó ritmusát dobolja a parkettán. S errõl eszébe jutott, hogy immár több mint két esztendeje nem táncolt lánnyal. Ott, Párizsban, elment azzal a szõkével egy lokálba, de nem táncoltak . . . Mi is volt a neve? Nem tudott visszaemlékezni, hogy hívták azt a párizsi lányt. Csak a hangulat tért vissza, az emlék, ahogyan ketten ültek a Szajna-parton, és lábukat a víz fölé lógatták. Nem tudtak beszélni egymással - õ nem tudott franciául, a lány pedig nem értette a német szót -, s csak ültek a hideg kövön, fél lépésnyire egymástól, és a lábuk alatt sziszegve folyt a víz... A zene üteme felgyorsult, a tangóból fox lett, és a táncosok átváltottak az új ritmusra. Holló szeme megkereste Jánosiékat. Vidáman járt a lábuk, harmonikusan mozogtak, és közben folyton egymást nézték és mosolyogtak. Boldogok . . . Az asszony olajbarna haja meg-meglibbent. Olyan színû a szeme is, mint a haja - állapította meg Holló. A férje meg kék szemû. Megtöltötte a poharakat, hogy mire visszajönnek a táncból, tele legyen mindegyik. Azt mondta a feleségének, hogy "Irke". Nyilván Irén a neve. Késõbb kerültek ide, mint Palotai doktor. Palotai pedig Svédországba ment. Krisztina nem mondta. De hogyan is mondhatta-volna? Mindenkirõl szólhatott volna, csak Palotai doktorról nem. Most nagyon sajnálta Krisztinát. Megérezte, mi mehetett végbe a lányban, amíg õ náluk volt. Nem szólhatott semmirõl, ami segített volna. És amikor végre - az elõszobában, búcsúzás közben - valamiképpen közeledni akart . . . Én vagyok a hibás! - ezt most már pontosan tudta. Azt mondta, menjek el hozzá valamelyik nap az építkezésre . . . Hétfõn délután. Nem, hétfõn délutánra van valami. Igen, Jós akart velem beszélni. Meg is ígértem neki. Belekortyolt a borába. Amikor a fanyar ízt érezte, akkor jutott eszébe: jelent az valamit, hogy Palotai doktor elment? Két esztendõ alatt ne akadt volna valaki, aki udvarolni kezdjen Krisztinának? Micsoda ostobaság: miért éppen Palotai doktor lett volna az egyetlen vetélytárs ? A zene elhallgatott, a táncosok a helyükre szállingóztak. A Jánosi-házaspár felhevülve, kipirultan ült le Holló mellé. - Szeret táncolni? - fordult az asszony Hollóhoz.
- Néha . . . - Holló nem akart errõl beszélni. Felemelte poharát. - Egy kis hûsítõ . . Kiitták a bort. Holló érezte, hogy valaki megáll a háta mögött. Pimpi volt, a zömök zenész. - Ha még megismersz - nevetett el nem titkolt örömmel Hollóra. - Nem is mertem remélni, hogy itt talállak - hazudta Holló. Miért vallaná be, hogy két esztendeig eszébe se jutott Pimpi ? A zenész hájas mellére ölelte a fiút, és jobbról-balról megcsókolta az arcát. - Gondoltál-e erre odakint? - kérdezte aztán. Holló meg akarta kérdezni, mire kellett volna gondolni, de Pimpi már visszaült a helyére, és leütötte az elsõ taktusokat. Rekedt hangjával rögtön bele is dörmögött a mikrofonba: "Ott fönt, Brennbergben szól még a zene ?" - Biz elhallgatott már jó ideje . . . "A Várkapuba jártok-e hébe-hóba ?" - Sokkal többet a vendégfogadóba . . . "Milyen a vicinális, ha jön a nyár ?" - Sok távozó burs lesz rajta csapodár . . . "Hát virágzik még a csalfa szerelem kora ?" - Egyre ritkább a potya vacsora . . . "S a lány, ki párját hiába várja ? . . ." Soprontól messze szakadt diákok dala. Kedves vagy, Pimpi ! - mondta magában Holló, és hálásan ránevetett a kopasz zenészre. - Te érdemes hangulattisztviselõ, diákok nagy barátja . . . Jánosiné közelebb hajolt Hollóhoz: -Látszik, hogy Pimpinek maga az egyik kedvence. Rá van írva az arcára, hogy szereti magát. Holló nem felelt. Pimpire nézett. Valóban örül, hogy itt lát? Ha igen, az nagyonjó. Hiszennincs mi másért kedveljen, csak magamért. Összesen kétszer mulattunk nála Jocival. Akkor se volt pénzünk, nem is tudtunk fizetni neki. Csak a borunkat osztottuk meg vele. De azt se felejtette el. Azt mondta akkor, hogy a diákoknak ingyen szeret muzsikálni. Ö is volt diák valamikor. Diplomás ember akart lenni. Késõbb lett is - tette hozzá szemernyi öngúnnyal: - oklevelet kapott egy dzsessz-zongorista versenyen. Jóval késõbb elkísérte egy darabon, a kórház felé, a Jánosíházaspárt. A Domonkos utca és az Ötvös utca sarkán köszönt el tõlük.
- Szóval, szerdán este várunk - mondta a fiatal orvos, és keményen megrázta Holló kezét. - Okvetlen jöjjön el - tette hozzá az asszony. - Látnia kell a fiamat. - Köszönöm, elmegyek - intett utánuk Holló. Aztán zsebrevágta kezét, és hazafelé indult. Miért is ígértem meg nekik, hogy kímegyek hozzájuk a kórházba? Azért, hogy lássam a boldogságukat, az életük harmóniáját, aztán. . . S ekkor mintha Joci hangját hallotta volna. Csaknem összerezzent, annyira erõs volt a benyomása, hogy Joci mellette áll, ránéz mélyen ülõ szemével, megvakarja kopasz fejét, aztán széles száját még szélesebbre húzva azt mondja: "Világfájdalom, kuss!" Jól van, Jocí. Le a világfájdalommal! Gyerünk haza, aludni. A MÉRLEG HAVÁBAN - Vigyázva! - mondta Auerba h fõmérnök, bár a figyelmeztetésre semmi szükség nem volt, hiszen Marci bácsi nemcsak tudja, hanem szinte az ujjai hegyével is érzi, hogy valami fontosat rejteget a vastag vakolat. A kõmûveskalapács óvatosan ütött, mintha jóformán csak tapogatná a falat. Krisztina kíváncsian elõrehajolt. Azt a csöndes izgalmat érezte, ami mindahányszor elfogta, amikor új falrész bontásához, feltárásához láttak. És a figyelem, amivel most Marci bácsi kõmûveskalapácsának apró ütéseit kísérte, kis idõre elfeledtette vele a keserves éjszakát, az órákon át tartó hánykolódást, a késõi elalvást és a kényszerû ébredést meg a fejfájást is, ami ébredését követte. Az Uj utca 22. számú házán dolgoztak már hetek óta, de csak most jutottak végre hozzá, hogy az alsó falakat is megbontsák. A városi levéltárban a hosszas keresgélés ellenére se leltek semmiféle régebbi építészeti rajzot, ami eligazíthatta volna a mérnököket. Csak a telekkönyvi adatokat találták meg, amelyek szerint Prathoner József lakatos 1792. november 16-án kelt végrendeletében megjegyzi, hogy tizenegy esztendõvel azelõtt võurának, bizonyos Mayernak kezére bízta mûhelyét, és az egykori zsinagóga felett levõ padlását. " . . . . den Boden über dem sogenar:ntert vormaligen Judentempel" - szólt a régi szöveg, amit senki más nem tudott elolvasni, csak Csatkai Bandi bácsi, s tán még õ se tudott volna megbirkózni a textussal, ha nem õ a múzeumigazgató, és nincs hozzászokva évtizedek óta a vénségesóliánsok cirkalmas betûihez. Hogy valóban a régi zsinagóga-e a ház, azt még senki se
tudja, legalábbis perdöntõ adat nincs se mellette, se ellene. Elég sok gazda kezén ment át ahhoz, hogy összevissza építgessék, és elveszítse négyszáz, de inkább ötszáz esztendõs maradványait. 1526-ban, a mohácsi vész esztendejében ûzték ki Sopronból a zsidókat, azzal az argumentummal, hogy az õ utcájukban vannak a legszebb házak. Azóta egyik iparos kezébõl a másikba került a ház, s hogy valóban egy félezredes zsinagógát sikerült-e restaurálni, az csak ezután válik el. Krisztina pillantása az édesapjára tévedt. Apu összeszorítja két ajkát, és már az ellenzõs sapkát is hátrább taszította a fején. Türelmetlen, izgatott, sûrgetni is szeretné Marci bácsit de azt is tudja, hogy itt nincs helye a sietségnek. A hajlott hátú, galambõsz kõmûves most egy nagyon gyöngét ütött. Ezekben a pillanatokban már nem is a kalapácssal dolgozott. Csak annyi szerepe maradt a szerszámnak, mint az orvos kezében a kopogtatónak. Az volt a fontos, milyen hangot Ad a kalapács foka a falon. Az öreg leeresztette a szerszámot. Keskeny, inas nyakon álló feje apu felé fordult. Összehúzott szeme ránézett a fõmérnökre. Lassan bólintott: - Ablak - mondta erõtlen hangon, ahogy mindig beszélt. Valami baja támadt fiatal korában a torkának. Auerbach fõmérnök kiegyenesedett. Összeszorított ajkai elváltak egymástól, mintha mosolyogni készülne. De még nem mosolyodott el. Elõbb viharkabátja zsebébe nyúlt, és elõkotorta pipáját, hogy a szája sarkába dugja. Egy pillanatig gondolkodott, rátömjön-e, aztán nem nyúlt dohányért. üresen helyezte fogai közé a pipát, és Krisztinára nézett : - Ez volt a zsinagóga! - mondta halkan de a szava mintha ujjongással lett volna félõ. - Jegyezzed csak . . . Krisztina elõvette köpenye zsebébõl a jegyzõfüzetet, és írni kezdte apu szavait. Hogy ez az ablak, amelynek alakja dsak a teljes kibontás után lesz ismeretes, de valószínûleg négyszögletes, döntõ jelentõségû az pizlei történetérõl folyó vitában. Eddig semmiféle tény nem erõsített meg, hogy a ház belsejében feltárt, 570 centiméter (19 láb; hosszú és 270 centiméter (9 láb) széles, boltíves, magas terem, amelynek közönséges lakásban nem lehetett szerepe, voltaképpen a zsinagóga istentiszteleti terme volt. Az a körülmény azonban, hogy most sikerült megtalálni a szóban forgó ablakát, minden kétséget kizáróan biztosítja, hogy a tágas terem valóban az istentisztelet helyiségéül szolgált, s az asszonyok, akik a zsidó ritu-
sok szerint nem lehettek együtt a férfiakkal, az istentiszteleten, ezen az ablakon át figyelték a szertartást, amint ezt több, fõleg németországi és tiroli zsinagóga hasonló példája is mutatta. Nem érdektelen megjegyezni, hogy a most feltárt terem méretei azonosak a híres miltenbergi zsinagóga hasonló termének méreteivel. Ma még nem lehet pontosan megátlapítani, hogy valójában hány esztendõs ez a ház, de könnyenlehetséges, hogy megdõlnek az eddigi feltevések, és kiderül, hogy esetleg csaknem hatszáz esztendõs, lévén, hogy a fennmaradt okmányok már 1379-ben Ju engasse elnevezéssel illetik az utcát . . . Auerbach fõmérnök kimerítõ naplót vezetett munkájáról, pitlanatnyi feltételezéseirõl, kombinációiról, s ezeket az adatokat, gondolatokat Krisztinának diktálta le. A ceruza sebesen szaladt a kockás papíron, és Krisztina együtt örült az édesapjával. Azelõtt is sokat tudott az építészetrõl, de a szakma rejtelmeibe csak mostanában tekintett bele, mióta apuval együtt dolgozott. És amit régebben csak sejtett, most már biztosan tudta: hogy amit apu csinál, az sokkal többet foglal magába, mint sok-sok más szakma. Egyesül ebben a munkában a mûvészet, a tudomány, a történelem ísmerete, de mind e három is kevés lenne, ha nem társulna apu nagyszerû kombinációs készségével, amit sok sakkjátékos megirigyelhetne. Egymástól látszólag független jelekbõl bogozza ki apu a bizonyítékot esetrõl esetre, ahogy most is tette. - Jó! Egyelõre ennyit - mondta Auerbach fõmérnök, Qs újra a falhoz lépett. - Folytassuk, Marci bátya! A kalapács még mindig tapogatózva ütögette a vakolatot, s Krisztina, ha elõször látja, csodálkozik az öreg kõmûves pompás érzékén. Mintha röntgentekintettel látott volna át Maroi bácsi a vakolaton, a kalapács fokának apró ütései nyomán lassan kirajzolódott az ablak kõkerete. - Sejtettem - mondta halkan, de örvendezve a fõmérnök. - Négyszögletes. - Vasrács van benne - szólalt meg az öreg kõmûves. Belefalazták. Látom. Azt mondta: "látom" - pedig csak a kalapács fokával érezte a téglákon át -, hajolt elõre újra Krisztina. Mosolygott, és tudta, hogy az öröm adta ezt a mosolyt. Felnézett az édesapjára. Auerbach fõmérnök észrevette a pillantást, és ránevetett a lányára: - Nos, kölyök?
- Ez nagyon jó, apu - mondta Krisztina, és megigazította a haját. - Jó is, nem is - csóválta meg tréfálkozva a fejét a fõmérnök. - Jó, hogy tudjuk, mivel van dolgunk, de rossz, mert most elkezdhetünk verekedni a pénzért. Elég sokba fog ez kerülni, igaz, Marci bátya? - Ahogy a fõmérnök szakfárs mondja - hagyta helyben a szót az öreg, anélkül, hogy egy pillanatra is leeresztette volna kalapácsát. - Egyébiránt most már jöhetnek az emberek. - Hány embert is kért? - Hármat. Csak, hogy a rendet tartsák körülöttem. - Jó . . . - bólintott a fõmérnök. Aztán Krisztinához forult. - Visszamehetsz az irodába. gépeld le, amit diktáltam, a papírt ted d a dossziéba, aztán szólj Lénártnak, hogy küldjön ide három embert. Krisztina bólintott. Apu mindig részletesen elmondja, mit kell sinálnia, pedig ö ért a szóból anélkül is. Amit Marci bácsi kér, annak mindig meg kell lennie, amit apu diktál, azt mindig le kell gépelni, a gépelt szöveget pedig mindig a doszsziéba kell tenni. intett az édesapjának, aztán indult az állványok alatt a dongaboltozatos kapualjba, majd onnan az utcára, hogy átsiessen az építésvezetõségre. A nagy, fekete táblán krétával rajzolt hárommszögek fehérlettek, a háromszögek mellett képletek és számítások, és Katkó tanársegéd egyhangúan magyarázott. Holló figyelni akart, de képtelen volt rá. Lelkiismeretfurdalást érzett, pedig tudta, hogy ez fölösleges, hiszen ha minden más tantárgyban halad is a tudomány, a geodéziában nem nagyon, s mindazt, amirõl itt szó van, õ már két évvel ezelõttröl ismeri. Bosszúságát az okozta, hogy módszeresen, önmagára erõltetett fegyelemmel akarta kísérni minden óra anyagát, s ez most sehogy sem sikerült. S mint mindahányszor, ha önmagával szemben bizonyult gyöngének, most is ingerült lett, amikor észrevette, hogy szórakozottsága erõsebb az akaratánál. Álmos volt, pedig az éjjel alighogy fejét a vánkosra tette, tüstént elaludt, és reggel látszólag kipihenten ébredt. Katkó tanársegéd monoton magyarázata álmosítja el? Elhatározta, hogy azért is lejegyez mindent, ami a táblára kerül, de néhány perc múlva újra rajtakapta magát, hogy megint máshol jár az esze. Hol Krisztinára gondolt, hol az
orvosházaspárra, akiket szombat éjjel ismert meg a Várkapubárban. Néha egy-egy dallamfoszlány bújt elõ a gondolatai közül, táncos akkordok, amiket Pinpi varázsolt elö a zongorából. Aztán meg Somorjai professzor jutott eszébe, vagyis inkább az a hír, amit Géza bácsi mondott reggel a kiskapuban, hogy a professzor úr táviratozott: nem tud hazajönni hétfõ reggelre, csak keddre vagy talán szerdára, mert elhúzódnak a tárgyalások. Megnézte a tanrendet. A következõ két óra: terdészeti géptan. Ott talán majd sikerül figyelnie. S amikor ebben megegyezett magával, hagyta, haddjárjanak kedvére a gondolatai, hiszen a szabadjára engedett gondolatok olyanok, akár a mezõn rajcsúrozó gyerekek: minél többet mozognah-kavarognak, annál hamarabb elfáradnak s lepihennek. Most még nagyon rossz, ha a szombat estére emlékezik, de hagyni kell, hadd tombolja ki nagát a keserûség. utánna úgyis átadja helyét a belenyugvásnak, s akkor már jobb lesz. Már szándékkal nem akart másra gondolni, amikor újra eléje libbent láthatatlanul Krisztina zöldruhás alakja. Ott ült a lány az asztal túlsó oldalán, szemben õvele, egyenes derékkal, szokott tartásával, és egy-egy falatot vett a szájába a villa végérõl. A villanyfény bohókásan játszott sörényén, amit szalaggal kötött hátra a tarkójára, és meg-megcsillant szép fehér fogsorán is. Tizenkilenc éves. Három éve, amikor megismertem, félszeg bakfis volt, nagyon csinos kislány, egy kicsit ijedt, hiszen elõször jelent meg olyan nagyszabású bálon., mint az akkori balekbál volt. Tele volt megilletõdöttséggel még akkor is, amikor elvittem az elsõ csárdásra. Keze félénken szorította az enyémet, és úgy repült mellettem, a vállamba kapaszkodva, mintha minden pillanatban attól tartott volna, hogy eleresztPm, s akkor szédülten omlik össze. Aztán mégis belemelegedett a táncba, és ki is pirult. Szép hajából kibomlott egy tincs, és meglegyintette az arcomat. Nem használt kölnit, csak a szappan illatát éreztem rajta. Vajon ma sincs kölnije? Tizenkilenc éves. És már nyoma sincs benne az akkori bizonytalan félénkségnek. Magabiztos. Tudja, mennyit ér, s értéke szerint viselkedik. Hiszen nincs is ebben semmi rendellenes. Kislányból nagylány lesz - régen észrevették ezt az emberek. Csak nekem fáj látnom, hogy belõle is nagylány lett. Jó volna még most is egy-egy pillantással bátorítani, ráhunyorítani, hogy semmi baj, sohase félj semmitõl, amíg engem látsz . . . Kár, hogy már nincsen szüksége a bátorí-
tásra, s ha belém karolna, azt se félénken tenné, hanem könnyed és megszokott mozdulattal. Katkó tanársegéd letörölte a tábla felét. Amint így, háttal állt, látszott, hogy vállban nagyon bõ rajta a fehér köpeny. Letette a szivacsot, megtisztította zsebkendõjében a kezét, aztán tovább magyarázott, más számokat írt a táblára, és minden percben újra megigazította vékony, aranyozott szárú pápaszemét. Mikor csengetnek már? - nézett órájára Holló, s csak most vette észre, hogy az órának a fele se telt még el. Boszszúsan felsóhajtott, aztán a pad lapjára s a füzetek fölé hajló vagy a katedrára figyelõ fejeket kezdte nézni. Szeme önkéntelenül Jósnak a fején állapodott meg. Hosszan elnézte az egyenes szálú, szõkés haj szabályos választékát, s arra gondolt, hogy négy órára el kell mennie Jóshoz a diákotthon gondnoki irodájába. De miért éppen a gondnoki irodában akar beszélni velem? Hiszen nem õ a gondnok. Talán . . . talán mert így hivatalosabb lehet, az íróasztal mögött? És ha ott lesz a gondnok is? Nem, nem lehet. Esküdni mert volna rá ebben a pillanatban, hogy Jós valami módon eltûnteti az irodából a gondnokot arra az idõre, amíg vele beszél. El kellett mosolyodnia. Mulatságos fickó. Nem tudná elviselni, hogy, mondjuk, a diákotthon társalgójában beszélgessen, mert ott kevésbé tudná kidomborítani a jelentõségét. Megcsóválta fejét, és tovább nézte Jós fején a választékot. Krisztina éppen végzett a gépeléssel, amikor Lénárt visszajött az építkezésrõl. Az építésvezetõ vidáman lökte be az ajtót, s ma immár harmadszor köszönt Krisztinának, ugyanolyan lelkesen, mintha elõször látná szombat óta: - sókolom a kezét, Hamupipõke! Krisztina elmosolyodott. Kedvelte Lénártot, annak ellenére, hogy sokszor túlságosan hangosnak találta. Talán azért bocsátotta meg neki a néha csaknem ízléstelen hangoskodást, mert bármennyire is idegesítõ volt gyakran Lénárt, az örök vidámságot mégis mindig õ biztosította az irodában is, meg kint a munkahelyeken is. Azt is megszokta már tõle, hogy Hamupipõkének nevezi. Elsõ ízben a köpenye, a sötétkék vászonköpeny miatt szólította így, aztán rajta marasztotta a nevet, s Krisztína ezt se bánta, mert tudta, hogy Lénárt együttérzése bujkál a név mögött, az a részvét, amivel az építésvezetõ fogadta a hírt,
hogy õt nem vették fel az egyetemre, s ezután itt fog dolgozni, ebben a meghatározhatatlan munkakörben. Lénártról senki sem tudta, kicsoda, micsoda. Arra se emlékeztek az embereh, mikor bukkant fel Sopronban. Egyszer csak -- öt éve, tíz éve? - itt volt, s azóta is itt él, dolgozik az építkezéseken, s nem ügyetlenül. Mindenkivel kedves, mindenkivel hangosan pajtáskodik, de - és ezt Krisztina egyfajta megérzéssel hamar észrevette - önmagáról sohase beszél, mintha ezt a tüntetõ, nagyhangú vidámságot tartaná védõ páncélként maga körül. - Na, mit szól hozzá ? - kérdezte kiáltva Lénárt, s Krisztina tudta, hogy az ablakra céloz, amit apu reggel talált meg. Kérdéssel felelt: - Nagyszerû, hát nem? Ilyenkor mindig újra büszke vagyok apura. - Büszke is lehet! - dobta a fogasra kalapját Lénárt, s tíz ujjával hátrasimította sûrû szõke haját. - Ezt nevezem szimatnak! Amióta hozzáfogtunk ehhez a munkához, mindig azt mondogatta, hogy valami nagy dolognak kell kisülnie a vén házból. - Én nagyon csodálkoztam . . . - mondta elgondolkozva Krisztina. - min csodálkozott, Hamupipõke? Nincs ebben semmi csodálatos. Tudás van, kérem, tudás! - Igen . . . - bólogatott szórakozottan a lány, s arra gondolt, hogy fájt a szíve, amikor legépelte, amit apu diktált. Apu nagyszerû ember, és õ apunak a lánya, és azt szeretné, hogy ugyanolyan legyen, persze, nem most, hanem majd késõbb. De vajon . . . Lénárt felvette az asztalról az Építész Közlönyt. Belelapozott a folyóiratba. - Most jött? - kérdezte, s a hangsúlya elárulta, hogy máson töpreng. - Az elõbb járt itt a postás. Több újságot is hozott mondta Krisztina. Lénárt szeme ide-oda futott a címeken. Már csaknem összecsukta a lapot, amikor megállt a tekintete egy tudósításon, és lebiggyesztette a száját. - Látja - tette oda Krisztina elé a közlönyt -, ezen magának is ott kellett volna lennie. Krisztina odanézett, ahová a férfi ujja mutatott. "Hangulatos bálon köszöntötték az elsõéveseket az építészmérnõki kar hallgatói." A tudósításba már nem olvasott bele. És egyszerre bosszús
lett Lénártra. Miért kellett felhívnia a figyelmét erre a cikkre? Felnézett a férfira, Lénárt észrevettemagát. Bocsánatkérõen meghajolt: - Ne haragudjon. - Kisvártatva folytatta csak: - Tudja, engem mindig újra meg újra elönt az epe, ha arra gondolok, hány tökfej tanul ott az egyetemen, miközben maga itt tölti haszontalanul az idejét, mindenféle piszlicsáré dologgal bajlódik . . . - Apunak segítek - mondta trisztina, s érezte, hogy éles volt a hangja. Lénárt bosszúsan vállat vontt: - Persze . . . Ezzel áltatja magát. pedig maga is tudja, hogy ez kevés a vigasztaláshoz. - Ránehezedett az asztal szélére, és összeráncolta dudoros homlokán a bõrt: - Nem mondom, az édesapjának így kellemesebb. Értelmes ember dolgozik mellette valami tacskó gépirólány helyett. De maga! Magán ez nem segít! - Aztán hirtelen meggondolta a dolgot: - Hagyjuk. Keressünk valami jobb témát. Elmegy a balekbálra? Krisztina felnézett rá. Hirtelenében elfelejtett felelni is, annyira meglepte a felfedezés, hogy az idén még egyszer se jutott eszébe, hogy a fõiskolán balekbál is lesz. Más esztendõkben az egész várossal együtt várta az Akadémia elsõ bálját, a hangulatot, amely a bál elõtti hetekben õt is éppúgy elfogta, mint a többi soproni lányt. Most . . . az idén eszébe se ötlött, hogy ezen az õszön éppúgy lesz balekbál, mint más októberek elején. - Mitõl csodálkozott el ennyire - nevette el magát Lénárt. - Érdekes . . . arra gondoltam, hogy . . . - aztán hirtelen abbahagyta a mondatot, és másként folytatta, erõltetettvidáman: - Nem megyek el a balekbálba. Egy fárasztó szombat után . . . Lénárt mélyebbre hajolt, és rákönyökölt az asztalra. Szeme sarkában meggszaporodtak a ráncok a biztató mosolytól: - Krisztina! - mondta tréfás-figyelmeztetõn. - Hamupipõke is elment a bálra! Krisztina visszamosolygott. Kedves ez az ember - gondolta. Az egyetlen, aki folyton számon tartja, hogy velem megértõnek kell lenni, s mindig érezteti is velem, hogy ha tudna, segítene rajtam, nem úgy, ahogy apu teszi, a maga következetes szólamaival. - A mesében a tündér biztatta fel hamupipõkét, hogy menjen el a bálba - mondta aztán. - Magát nem biztatja senki? - Lénárt elkomolyodott,
amikor ezt kérdezte. A lány - nem tudta, mi készteti erre -- hirtelen úgy érezte, hogy valami okból nem szabad folytatnia ezt a beszélgetést. Ö is komolyan felelt: - Nincs kedvem elmenni. Lénárt felegyenesedett, és újra mosoly nélkül kérdezte: - Akkor se lenne kedve, ha valaki hívná? Krisztina lassan megrázta fejét: - Akkor se. Lénárt elgondolkodva sétált végig a szobán. Aztán magasra húzta szemöldökét; s anélkül, hogy Krisztinára nézett volna, halkan mondta ki: - Nem jó ez így. Ide hallgasson, kislány - fordult szembe újra az íróasztallal -, mondok én magának valamit . . . Ebben a pillanatban Krisztina elõtt megcsörrent a telefon. Felemelte a kagylót, és hálás volt a készüléknek, mert a vonal túlsó végérõl jelentkezõ férfihang Lénártot kérte. Odanyújtotta a hallgatót a férfinak: - Magát keresik. Érezte, hogy amíg a férfihangnak felelget, addig is õt nézi az építésvezetõ. - Jó - mondta Lénárt a telefonba -, megyek. Letette a kagylót, aztán fejébe vágta keskeny karimájú kalapját, s mintha megfeledkezett volna arról, amit az imént kezdett mondani Krisztinának, szórakozottan köszönt: - Csókolom a kezét. Ha valaki keres, kimentem a Várkerületbe. Valami baj van a habarcskeverõjükkel. Krisztina hosszan nézte az ajtót, amikor az becsukódott a férfi mögött, s arra gondolt, vajon megbántotta-e Lénártot. De hiába pergette végig emlékezetben a rövid beszélgetést, nem lelt benne egyetlen szót se, amit szerinte a férfi bántásnak vehetett volna. Nem értem - vont vállat valami rossz érzéssel. Én nem tudok olyan nagyhangúan kedves lenni, mint õ. Azt várja tán, hogy én is harsányan viszonozzam az õ figyelmességét ? Felállt az asztaltól, és odalépett az ablakhoz, amelynek nyitott belsõ szárnya tükrözõ felületet adott. Megnézte magát az üvegben. Hamupipõke . . . - hallotta Lénárt szavát. Igen, Hamupipõke. Kék köpeny, szalaggal szorosan hátrakötött haj, amire kendõ is kerül, ha kimegy valamelyik építkezésre . . . Nem a legelõnyösebb viselet, de ha egyetemre járhatna, s ott daró ruhát kellene viselnie, abba is beleegyezne.
Pillantása az asztalra tévedt, és meglátta az elõjegyzési naPtárt az írógé mellett. HolnaP ki kell mennie Fertõdre. Az jó lesz. A robogóval megy, nem autóbusszal. Élvezni fogja az utat, és amíg a füle mellett fütyül a szél, nem gondol semmi rosszra. Ebéd után tele lett felhõkkel az ég, s fülledtre vált a levegõ. A házak között megszorult a fojtott meleg, s - mintha nyár lett volna - elbágyasztotta a szûk utca verebeit. Holló már harmadszor sétált végig a Kolostor utcán, s nem bírta rászánni magát, hogy forduljon egyet, és átvágjon az Uj utcába. Gondolatban arról igyekezett meggyõzni magát, hogy voltaképpen nem is volt komoly ígéret, amikor azt mondta Krisztinának, hogy majd megkeresi az építkezésen. És ha komoly ígéret volt, akkor se éppen a mai napra szólt. Ráér még vele. De ha így van, akkor miért nem megy haza? Miért csavarog az utcán ebben a tikka lt hõségben, ami sehogy sem az õsz melege? hamemmár, vénasszonyok nyara van . . . Hiszen még a szüret is hátra van. Megállt a Zichy-palota elõtt, s bepillantott a kapualjba. A lépcsõház nagyszerû kovácsolt vas ajtóját akarta látni, s kedve lett volna ahhoz is, hogy bemenjen, és megálljon a négy fülke allegorikus nõi alakjai elõtt. Ezt a házat is Krisztina mutatta be neki évekkel ezelõtt. A díszterem mennyezetének freskóját állítólag Dorfmeister festette. Mégse ment be a kapu alá. Inkább - mintha nagyon érdekelné - az erkély alatti falat bámulta, s körme hegyével megvakarta a vakolatot. Mi legyen hát? Akarja látni Krisztinát, vagy sem? Egyáltalán: mi ez a tengõ-lengõ állapot, amibe szombat este óta került? Szombaton délután meg ígérte magának, hogy vasárnap levelet ír haza. Ebb l se lett semmi. Vasárnap - kötelességbõl - hozzáfogott ugyan a levélhez, de tíz sornát többre nem futotta az igyekezetébõl. S bár szégyenkezve, abbahagyta a levelet, s a papír azóta is ott fekszik félig teleírva az asztal fiókjában, a borítékban, amelyikben azt a kevés levelet tartja, amit ilyen vagy olyan okból megõrzött. Abban a borítékban van az a néhány sor is, amit a Kölyök diktált Kanadában, a Kazimiersky-farmon, az ágyban, amely a halálos ágya lett. Tudta szegény Kölyök, hogy nincs már hátra egy órája se, és szüleinek akart írni. "Írjad, Holló . . ." És õ írta, pedig könnyek kkaparták a torkát, és alig látta a betûket, írta a szavakat, amelyekkel a Kölyök még akkor is azt bizonygatta, hogy erõs akart lenni nem
akart terhére lenni a szökésben se, a 175 mérföldes vándorlásban, keserves vánszorgásban se a társainak. Erõs akart lenni, és - így diktálta - nem õ volt a gyenge, csak a teste, amit leterített a betegség . . . Holló megrázta fejét, és homlokához nyúlt. Verejtékes volt a bõre. Ez a rohadt, fülledt levegõ . . . Megfordult, és visszafelé indult az utcán. Azon a napon is ilyen nyomott, gyilkos hõség zuhant rájuk, amikor megszöktek. És vihar követte, istentelen felhõszakadás. Akkor fázott meg elõször a Kölyök. Aztán napról napra újra. A mocsárerdõben, ahol három álló napon át taposták a nyúlós, híg sarat, és folyton hullott, hullott rájuk a hideg esõ. Az éjszakákat pokrócok alatt töltötték, de azokból is csavarni lehetett a vizet. Késõbb át kellett kelniük a folyón, amelynek jéghideg volt a sodra, s hiába szárította meg õket a parti fövényen a nap, a Kölyöknek az a folyó volt a végzete: akkor mondta fel a szolgálatot sovány, lázas teste. Még a maga lábán indult tovább a partról, de csakhamar összecsuklott, hogy soha többé talpra ne álljon . . . Lassan bandukolt elõre az utcán, nem figyelt az emberekre, akik elmentek mellette, s összerezzent, amikor hátulról a nevét hallotta: - Péter! Most megvagy, öregapám! Azonnal megismerte a reszelõs hangot, és sarkon fordult. Valóban nem tévedett. Olajfoltos, sötétkék overállban, csontos, sovány arcán széles mosollyal Jenõ állt elõtte. Holló érezte, hogy elpirul. Nehezére esett kimondani: - Jenõ . . . szervusz . . . A sovány autószerelõ, aki ugyanolyan magas volt, mint õ, átölelte, és erõsen megropogtatta: - Minek bujkáltál eddig elõlem? - Ne bolondozz . . . nem bujkáltam. Valahogy . . . nekem úgy tûnt fel, hogy te még mindig katona vagy. - Az agy aggkori eltompulása - nevette el magát Jenõ. Akkor én már régen leszereltem, amikor ti olajra léptetek, öregapám! Hát mi van? Mesélj már! Mi újság Kanadában? Azt hittem, valami csinos nõt is hoztál onnan. Vagy tán hoztál is, csak dugdosod? Hollónak magának is nevetnie kellett: - Otthon tartom a ládafiában . . . De te még mindig olyan zörgõ csontkollekció vagy, mint voltál. - Mert így tetszem a lányoknak - csippentett a szemével
Jenõ, aztán overálljának felsõ zsebébe nyúlt: - Nehogy azt hidd, öregapám, hogy itt nincs jó cigaretta. Gyújts rá ebbõl ! és egy csomag PalRTal cigarettát húzott elõ. A piros tasakból még alig hiányzott. - Ehhez mit szólsz? Holló csodálkozva vett ki egy hosszú cigarettát: - Honnan vetted? Jenõ tréfás-komolyan felelt: - Tulajdonképpen arra számítottam, hogy te prezentálsz meg egy-két csomaggal, ha már Kanadából érkeztél. De mivel a fõiskolai hallgató úrnak derogál bedugni az orrát a mûhelyünkbe, hát kénytelen az ember önellátásra berendezkedni . . . Ezt - nézte meg a csomagot - speciel ma délelõtt vételeztem valami angol úrvezetõtõl. Turista volt a boldogtalan, aztán bekapott egy defektet. Kijavítom neki, kiállítom a számlát, kifizeti, aztán motyogott valamit, meg pénzt dugdosott az orrom alá, gondolom borravalónak. Mondom, ne csináljon belõlem bohócot, nem vagyok én borbély, mire addig kotorászott a zsebében, amíg elõtalálta ezt a bagót. Klassz, mi? - és Holló szemébe fújta a füstöt. - Odakint szívesen elcseréltem volna két egész csomaggal egy itthoni cigarettáért, pedig drága volt. - Azt elhiszem. Te, én nem értem ezeket a boldogtalan dzsentlmeneket! Nem mondom, egyszer-egyszer elszív egy ilyent is az ember, de hogy állandóan ezt bagózni?! Én asztmát kapnék tõle két hónap alatt, az olyan biztos, ahogy itt állok. De folyton csak én járatom a számat. Na, szólalj már meg te is, öregapám. - Mit mondjak? - Holló érezte, hogy bután mosolyog. - Itt vagyok, megjöttem. - Na ne mondd! - vágott a vállára Jenõ. - Jó, hogy közölted, mert már azt hittem, hogy valaki mással beszélek. - Tettetett bosszúsággal fogta karon Hollót. - Ha már semmi értelmeset nem tudsz, akkor legalább igyunk egy pohár sört. - Felhúzta overálljának ujját, és megnézte stoppermutatós karóráját, amit még katonaideje alatt, a légierõnél szerzett: - Fél ötig ráérek. Holló is önkéntelenül az órájára pillantott. Négy múlt tíz perccel. Ekkor villant eszébe, hogy neki négy órára Jósnál kellene lennie a diákotthon gondnoki irodájában. - To Jenõ, én most nem mehetek. Négykor lett volna dolgom. Máris elkéstem. -- Ne csinálj cirkuszt! Ha már elkéstél, úgyis mindegy.
Öregapám, még mindig nem tanultad meg, hogy Sopronban senki se siet? Mindent szépen, komótosan, módjával! Lassan jársz, tovább érsz. A sietség mindig emeli a vérnyomást, az okos ember viszont vigyáz az egészségére. Velem jössz sört inni, punktum! - mondta ellentmondást nem tûrõen, de amikor meglátta Hollón, hogy a fiú valóban valami fontos dologról késett el, nem erõltette tovább az invitálást. - Na, jó. Ellenben ide figyelj, öregapám, máma estére a Kékfrankosban . . . Gilt? Nyolckor! - Jó. Ott leszek - bólintott bocsánatkérõen Holló. A diákotthon folyosójának hûse kellemes volt az odakinti fulladt meleg után. A vastag boltívek alatt félhomály szürkéllett, s Holló csak nagy nehezen tudta kibetûzni a névjegynyi táblán, hogy ez a szoba a gondnoki iroda. Bekopogott. Odabentrõl csak kisvártatva érkezett a válasz: - Tessék. Jós erõteljes, magabiztos hangja volt. Holló belépett, aztán körülnézett a kicsinynek látszó, de valójában elég hosszú, csak nagyon keskeny szobában. Jós a szoba végében ült, de nem az íróasztal mögött álló széken, hanem elõtte, egy ládán, amely ki tudja, honnan került ebbe a helyiségbe. Holló észrevette, hogy eddig tanult a fiú, mert szétnyitott jegyzet feküdt elõtte a ládán. - Szervusz. Jós felállt a ládáról, és keményen kezet rázott Hollóval. Szabályos arca szigorú volt: - Négy órára beszéltük meg, hogy idejössz - mondta. - Most pedig - bökött egy széles gesztussal a falon ketyegõ órára - fél öt múlt öt perccel. Nos, mindegy. Fogalj helyet és újabb energikus mozdulattal a fal mellett álló székre mutatott. Holló már bosszús volt. tZendben van, igaz, hogy elkésett, de Jósnak semmi joga ahhoz, hogy az elfoglalt embert játssza. Örüljöu, hogy egyáltalán idejöttem! Leült, és rögtön meg is kérdezte: - Mit óhajtasz? Jós maga is visszatelepedett a ládára. Odább csúsztatta a jegyzetet, aztán elõrehajolt: - Mindenekelõtt azt óhajtom, hogy a te szavaddal éljek : máskor légy pontos, ha valamit megbeszélûnk. Kevés az idõm. Az, hogy én vagyok a KISZ-titkár, nekem társadalmi munka. Tanulnom is kell. Tehát kénytelen vagyok szorosan gazdálkodni az idõmmel.
Holló nem felelt a szavakra. igyekezett leküzdeni elõbbi bosszúságát, de nem tudta túltenni magát a benyomáson, hogy Jós minden mondatát elõre megfogalmazza. Fontoskodik vagy valóban komolyan gondol mindent, amit kimond? Kérdõen ránézett a fiúra, és várta, mi következik ezután. - A másik, amiért hívtalak - folytatta Jós -, az évfolyam KISZ-szervezetének a kívánsága . . . Röviden és velõsen: szolgálatot kérünk tõled az évfolyam számára. Nem titkolt büszkeséggel volt tele a hangja: - A múlt évben sokat dicsérték az évfolyamot. Kiadósan dolgoztnnk, és a tanulásban se vallottunk szégyent. Az idén viszont még semmit se tudtunk produkálni. Így aztán arra az elhatározásra jutottunk, hogy valami nagyon hasznos dologgal kellene elõrukkolnunk. Ezért - most pillanatnyi szünetet tartott - rád gondoltunk. - Éspedig? - kérdezte csodálkozva Holló. - Elmondom konkrétan is. Egyetlen évfolyam se dicsekedhet azzal, hogy hazajött volna hozzá egy disszidens. Mi igen. De ez kevés. Arra gondoltunk, és már határozatot is hoztunk, hogy a harmadévfolyam nagyszabású gyûlést rendez a kultúrházban, és ennek a gyûlésnek te leszel a szónoka. Beszámolsz kanadai élményeidrõl, a disszidens kollégák hányattatásairól, a kapitalista világ embertelenségérõl . . . Értesz, nem? És természetesen arról is, miért jöttél haza, satöbbi. Azt hiszem, felesleges tovább magyaráznom. Mikorra tudnál felkészülni erre a beszédre? S rögtön fel is vette ceruzáját a ládáról, hogy felírja Holló válaszát. - Mi arra gondoltunk, hogy minél elõbb . . . - tette még hozzá sürgetõen. Holló zavartan elõrehajolt. Micsoda ötlet ez? Mit akarnak ezek? Hogyan képzelik el? Azt hiszik, úgy megy az ilyesmi, hogy felállok egy dobogóra, és nekiállok száz vagy kétszáz ember elõtt fecsegni? Kitálalni a kínlódásunkat, arról panaszkodni, hogy csaknem az életünkbe került a szökésünk, és hogy a Kölyök belehalt, az Oriás csaknem gyilkolt értünk, a Lord vissza akart szökni a telepre, s amikor Joci nem engedte, akkor a szemébe vágta, hogy "fattyú" ! . . . Színházat akarnak? Azt hiszik, hogy aki valóban végiggyötrõdte mindazt, amin mi átkínlódtuk magunkat, az úgy beszél róla, mint a konferanszié egy kabaréban? Honnan jutott eszükbe ilyen ostobaság?! Kétszáz kíváncsi ember elõtt kiteregetni a Kölyök utolsó szavait, elárulni nekik, hogy Joci, akinek sohase
volt otthona, beleszeretett Zosiába, és az a lengyel lány akaratlanul is az apja kezére játszott, hogy tartsák ott cselédnek Jocit a farmon? És az Oriás, aki azt írta a papírdarabra, mielõtt feladta magát a kanadai csendõröknek, hogy "most már tudom, mi a becsület", pedignála becsületesebb, igazabb ember nem született még ezen a földön . . . Ami velünk történt, keserves volt, szörnyû volt, egy egész életre szóló kegyetlen iskola, és emberéletbe került, a Kölyök életébe! Errõl fecsegjek, jártassam a számat, azért, hogy Jós egy jó pontot kön velhessen el: végre ebben a tanévben is produkáltak valamit?! - Nos? Egy hét elég lenne? - kérdezte Jós, aki hosszúnak találta az idõt, amíg Holló váratott a válaszra. Hollót elöntötte az indulat: - Mondd, ezt ti komolyan gondoltátok? - Egész komolyan - bólintott türelmetlenül Jós. Holló mély lélegzetet vett: - Akkor én is nagyon komolyan mondok neked valamithallotta, hogy fojtott a hangja, de nem törõdött vele. - Én nem vagyok se szónok, se színész. Ilyen komédiához más szereplõt keressetek. Az ötle eteket rossznak és ízléstelennek tartom, és nem vagyok hajlandó játszani benne. Ellenben, ha valaki disszidálni akar, azt az embert, légy szíves, küldd hozzám, és én szívesen beszélgetek vele. Most Jós csodálkozott: -- Nem értelek - mondta meglepetten. -- Hogyhogy nem akarod vállalni? - Úgy, ahogy mondtam. Holló felállt a székrõl. - Várj - ugrott fel Jós is a maga helyérõl. pattogott a szava, és hátrasimította haját: - Légy szíves, okold meg, miért nem akarod vállalni, amire felkértünk. - Azt hiszem, világosan megmondtam - ismételte Holló, és érezte, hogy halántéka mögött gyûlik az indulat. Nem fogok tovább magyarázni - tökélte el. Ennek a taknyosnak magyarázzam, hogy mindig gyûlöltem a nyilvános szereplést, és annak idején is csak azért tartottam elõadást azon az erdésztanácskozáson, mert Somorjai professzornak nem mertem ellentmondani? Semmi köze hozzá! És semmi közük mindahhoz, ami történt. Nem velük történt, hanem én velem. Az én ügyem, meg a Kölyöké, az Oriásé és Jocié. Senki másra nem tartozik! A mi dolgunk volt, mi hordjuk magunkban az életünk végéig, ami történt! És a mi szenvedésünk nem arra való, hogy értetlen, szenzációt áhítozó idegenek elõtt ki-
teregessem! Senki ne sajnálkozzék rajtunk! És ne a mi keserves nyûglõdéseinkbõl fogja fel akárki is, amit megtudhat bárhogy másképpen, hogy az a világ, ott Kanadában, meg mindenütt, túl az osztrák határon, amerre mi jártunk, embertelen világ, kegyetlenek a törvényei, és mi se menekülhettünk ezektõl a kegyetlen törvényektõl . . . Amit mi láttunk, abból ti ne kovácsoljatok magatoknak érdemeket! - akarta mondani de ehelyett nagyon halkan csak ennyit szólt: - Úgy látom, nincs több megbeszélnivalónk . . . Jós lassan, gondos mozdulattal tette vissza a láda tetejére a ceruzáját, és nagyon kimérten kérdezte: - Jól meggondoltad? - Mit? - Hogy visszautasítod a kérésünket. Gondoltál arra, hogy ez az ország visszafogadott téged, s te ezért tartozol is valamivel? - felemelte hangját, s rándultegyet az állkapcsa, amikor kimondta: - Legalább annyival, hogy nyilvánosan beismerd a hibát, amit elkövettél. De rögtön észre is vette, hogy hangosabban szólt a kelleténél, mert újból nyugodtabb hangot erõltetett magára: - Nem a te megbánásod a fontos, hanem az, hogy azok okuljanak belõle, akik még mindig táplálnak illúziókat a Nyugat iránt. Ennyit igazán elvárhat tõled az ország . . . Úgy gondolta, hogy a rábeszélõ hang hatni fog Hollóra, s megérteti, vele, hogy itt magasabb célról van szó, mint egy egyszerû élnénybeszámolóról. Holló meg akarta csóválni a fejét, de eheíyett csak kesernyésen elmosolyodott: - Én tudom, és azt hiszem, nálad jobban tudom, mivel tartozom ennek az országnak. És ha sikerül, meg is fizetem ezt az adósságot. - Gúnyosra mélyült a hangja: - Van rá néhány tucat esztendõm, amíg el nem kaparnak valahol. - Újra megmerevedett az arca: - De másként egyenlítem ki a tartozásom, mint ahogy ti gondoljátok. Ha pojácát kerestek, nézzetek mások után. Jós idegesen elmosolyodott: - Nem akarsz megérteni. Megmagyarázom . . . Holló csaknem felcsattant: - Ne magyarázz nekem semmit. Nem vagyok komédiás. - Nem komédiát, õszinte szavakat akartunk hallani tetõled ... Olyan elõadásra gondoltunk, ami többet ér, mint az újságcikkek. Éppen mert személyes élmények hitelesítik a dolgot . . .
- Színpadról . . . - húzódott össze Holló szeme. - Ne nézz bolondnak. Jós arca enyhén kipirult. - Értem. Rendben van. Világosan beszéltél. Én is világosan felelek: nagyon sajnálom, hogy nem vontál le bizonyos konzekvenciákat a történtekbõl. - Hosszan forgatta ujjai között a ceruzát, aztán megcsóválta a fejét: - Színpad . . . Jobb kifogást is találhattál volna. - Nem szoktam kifogásokat keresni. Jós szembenézett vele: - Lehet. De arra se vagy hajlandó, hogy megértsed, amit tõled akarunk. - Pontosan megértettelek. - Hát akkor? - Éppen azért nem leszek bohóc egy ilyen cirkuszban. Mással produkáljatok mutatós dolgokat. - Szavakon lovagolsz - vágott közbe Jós. - Rosszul fejeztem ki magam . . . Vagy inkább elárultad magad - gondolta Holló. Jós rosszkedvûen eltette ceruzáját: - Csak a szót szaporítjuk. - Igazad van. - Csak azt sajnálom, Holló, hogy az évfolyamnak ezek után nem lesz jobb véleménye rólad, mint eddig volt. Megbiccentette jól fésült fejét: - Szervusz - adott kezet utána. - Jó szerencsét. - Szervusz - bólintott Holló. Néhány hosszú lépéssel elérte az iroda ajtaját. A kovácsolt kilincs hideg volt, és kellemesen hûvös volt a folyosó is, akár akkor, amikor bejött az utcáról. Már csaknem kifordult a kapun, amikor meghallotta, hogy valaki utána szalad a visszhangos folyosón. Jós? Nem, õ nem olyan, aki utána futna. Meg a léptek is nehezebbek, döngõsek. Megfordult. Mikes. A nagydarab fiú bátortalanul kérdezte: - Hát akkor melyik nap érnél rá, hogy beszélgessél velünk? A srácok már irtó kíváncsiak . . . Kíváncsiak - vágta mellbe Hollót az ártatlan szó. Kíváncsiak! Hogy sajnálkozhassanak a Kölyök sorsán . . . Hideg volt a hangja, amikor felelt: - Nem érek rá a héten. Szervusz . . . Kilépett a kapun. Még hallotta, hogy Mikes tétován utána
szól - "Ne izélj, Holló, hiszen azt mondtad . . ." - de nem fordult ; issza újra, hanem nekidõlt a szélnek, amely vihar elõtti erejével söpört végig az utcán, s már kihajtotta a házak közül a fullasztó hõséget. oDafönt az égen vastag, szürke, piszkos felhõk keveregtek, s valahol a városon kívül fel-felmorajlott az ég. Krisztina a robogóval odakanyarodott az autószerelõ mûhely elé, és óvatosan a járdaszegélyhez állította a motort. Éppen be akart menni a mûhelybe, amikor Jenõ megjelent az ajtóban. - Szervusz, Krisztina - köszönt rá a lányra szokott széles mosolyával, amely megmutatta egész hibátlan fogsorát. Mi baj, leányzó ? - Szervusz - adott kezet neki a lány. - Semmi baj, csak nézd át a motort. Holnap ki kell szaladnom Fertõdre, nem akarom, hogy útközben érjen valami defekt. - Igenis - csapta össze tréfálkozva cipõje sarkát Jenõ. A leggondosabban! Nyugodtan vehet éles kanyart, ha jármûvét szövetkezetünknél javíttatja . . . - nevetett, és betolta a motort a mûhelybe. Krisztina lassan utána lépegetett. Elnézte, ahogy Jenõ sorra szemügyre veszi a gyertyát és a többi alkatrészeket, kipróbálja a féket, feltölti a benzintankot, szorít egyet a kulccsal a lánckerék valamelyik csavarján, s egy kevés motorzsírt is pumpál a hátsó kerék tengelyébe. Amikor dolgozott, Jenõ sohase szokott beszélni, a tréfálkozást máskorra hagyta, s most is csak akkor szólalt meg újra, amikor már felegyenesedett a gép mellõl: - Nagyon katonás - állapította meg, s egy olajos rongyban megtörölte mindkét kezét. - Meg kell, hogy dicsérjelek. Vigyázol erre a gépre. Megérdemled, hogy a tiéd legyen. Amilyen agyongyilkolt motort láttam máma reggel is . . . bosszúsan legyintett a szóhoz. - Bizonyisten, én nem adnék senkinek motort, aki elõbb be nem bizonyította, hogy tud rá vigyázni is. - És akkor mi lenne veled? - mosolyodott el Krisztina. -Mibõl élnél? Becsukhatna a szövetkezet. - Így is becsukhatunk hamarosan, ha nem szedjük össze magunkat - mondta Jenõ, és bosszús ráncba rándult a homloka. - A legjobb üzleteket kanalazzák el az orrunk elõl. Krisztina kérdõen nézett rá. - Itt van a közelben három állami gazdaság, egy csomó mezõgazdasági géppel. Nekünk is itt van a gumijavító
részlegünk, de a vulkanizálóink mind malmoznak, mert a gazdaságok Pestre küldik javítani a lyukas gumikat. - Hát miért nem beszélitek meg velük, hogy itt javíttassák ? -- Hadd el - vágott bel a levegõbe a sovány szerelõ. - Éppen errõl van szó. Hogy a vezetõség legyen élelmesebb egy kicsit. Ezen veszekszünk már hetek óta. De õk a közgyûlést várják, mert maguktól nem mernek egy embert arra beállítani, hogy a környéket járja, és üzleteket kössön a falukkal. Ezerkétszáz forintot sajnálnak, de közben tízezreket eresztenek el. Mindenki rosszul jár: mink is, mert a többi részlegnek kell eltartania a gumijavítókat, így aztán csökken az osztalék, meg rosszul járnak a gazdaságok is, mert meg kell utaztatniuk a sok autógumit, traktorgumit, meg aztán késõbb is készül el a munka, mintha itt csináltatnák. - És te? - nézett rá ingerkedve a lány. - Hagyod, hogy így menjenek a dolgok? Jenõnek nem volt kedve tréfálni: - Nem vicc ez, Krisztina, nehogy azt hidd. Meg nem is csak mirólunk meg a környék gazdaságairól van szó. Az egész ország veszít vele, hogy mink ügyetlenkedünk. A pestieket elárasztja a munka, a vasúton is van sok más szállítanivaló, meg a gazdaságok is elkölthetnék hasznosabbra a pénzt, amit így fölöslegesen fizetnek ki. Érted? A múltkor számolgattam éppen. Tízezreket dobnak ki fölöslegesen. De majd a közgyûlésen úgy beolvasok nekik, ahogy még senki nem mondta meg a magáét. Nem azért, hiszen rendes prolik, ismered õket te is, akár az öreg Gajdos, akár Ponger Miska . . . De ha egyszer õk a szövetkezet elsõ emberei, akkor tanuljanak meg üzletelni is. Nem igaz? Krisztina töprengve bólintott: - Azt hiszem, igazad van. De miért nem akarják megérteni, hogy másképpen kell csinálni? Jenõ közelebb lépett hozzá, és õt is megkínálta az amerikai cigarettából. Csak amikor a lány megköszönte, és nem vett belõle, s õ rágyújtott, folytatta a magáét: - Ide figyelj, az öregek egy kicsit megcsontosodtak már. Sok minden bajuk volt az életben, megtanulták, hogy óva tosnak kell lenni. Nem mondom, vigyáznak is a dolgokra. Itt minálunk minden fillérrel becsületesen gazdálkodnak. De ez kevés. Az öregek nem mondják, de magukban annál inkább úgy gondolják, hogy az üzlet . . . az valami alacsonyabb rendû, kapitalista dolog, nem illik egy becsületes munkás-
emberhez. Itt a kutya elásva, érted? Hogy még mindig úgy gondolkodnak, ahogy régen. Akkoriban igazuk is volt. De most más a világ! Nem elég úgy felelõsnek lenni az országért, hogy a fogunkhoz verünk minden garast. Gyarapítani is kell a pénzt, különben nincs belõlünk senkinek se haszna. Csinos füstkarikát fújt maga elé: - Nahát, ezért verekszünk. Nem valami muris dolog, de muszáj végigcsinálni. Ne csak dumáljunk arról, hogy közünk van az országos dolgokhoz. Ilyenkor kell megmutatni, hogy törõdünk a nagy gondokkal . . . Krisztina mosolyogva ingatta a fejét: - Te csak nem változol. Dejól is teszed. Ilyen voltál már akkor is, amikor még engem tanítottál focizni . . . . . . és megjósoltam, hogy te leszel a legszebb soproni lány. Ezen elnevették magukat. - Ellenben - emelte fel figyelmeztetõen olajos mutatóujját a fiú - mit gondolsz, kivel találkoztam máma? Krisztina sejtette, hogy Jenõ csak Hollóval találkozhatott, de azért megkérdezte: - Kivel ? - Próbáld kitalálni! - Nos? - Hollóval. Ott kódorgott az Uj utcai építkezés körül . . . Talán téged látogatott meg? Krisztina gyorsan megrázta fejét. Aztán rossz ízt érzett a szájában. Jó lett volna arra gondolni, hogy Holló valóban azért járt arrafelé, hogy õt lássa, de biztos volt benne, hogy ez nem igaz: azért ott találkozott vele Jenõ, mert Hollónak arrafelé visz haza, a Templom utcába az útja. Jenõ megorrontotta, hogy nem kellett volna szóba hoznia Hollót, s igyekezett tüstént jóvá is tenni a baklövést: - Azt hallom, az idén irtó nagyszabású lesz a balekbál. Megtáncoltathatlak? Krisztina hálás volt a figyelméért, hogy Jenõ másra terelte a szót. - Nagyon kedves tõled, ha megtáncoltatsz, de még azt se tudom, ott leszek-e. Különben is: mit szól majd hozzá Teri? Jenõ újra megmutatta egész fogsorát: - Ne bolondozz! Te tudod a legjobban, hogy Terinél megértõbb menyasszony még nem született ezen a poros világon. Krisztina szaporán ólogatott: - Hát akkor . . . ha ott leszek, számítok rá, hogy felkérj. - Ránézett a robogóra: - Mit fizetek?
Jenõ komolykodóan összeráncolta szegletes homlokán a bõrt : - Azonnal összeszámolom . . . Igen. Pont annyi. Elsején küldöm a számlát. Rendben van? Krisztina kezet nyújtott neki: - Köszönöm, Jenõ. De neked se veszik majd jó néven, hogy ingyen üzletelsz velem. Jenõ kitolta a mûhely elé a robogót: - Ez egészen más. Ráértem, megnéztem. Slussz. Szervusz, Krisztina - és mindjárt be is gyújtotta a motort. Mielõtt befordult volna a járdaszigetnél, Krisztina még visszaintett neki. Jenõ sokáig ott állt a mûhelyajtóban. Az úttestrõl már kezdett felszáradni a fél óra elõtti esõ nedvessége, s a fiú a szürke foltokat fürkészte. Közben meg-megcsóválta fejét. Hollóra és Krisztinára gondolt. Ezek között valami baj történt. Talán nem is találkoztak, mióta Holló hazajött? Nem, ez nem lehet. Holló sokkal jobb modorú annál. De hogy nincs rendben a szénájuk, az biztos. Különben Holló már meghívta volna Krisztinát a balekbálra. Szerette Krisztinát is, Hollót is. A lányt gyermekkorától ismerte, akkor még itt lenn, a városban laktak Auerbachék, s a fõmérnök sohase tiltotta, hogy Krisztina a proligyerekekkel járjon játszani. Hollót pedig Joci révén ismerte meg, s gyorsan megkedvelte. Talán a szófukar természetéért, talán azért, mert Krisztina mellé valónak találta . . . Na majd estére beszélek a fejével - határozta el, és visszament a mûhelybe, hogy unalmában megpróbáljon valamit kezdeni a Selyemgyár teherautójának karburátorával. Ocska vacak, minden harmadik héten behozzák javítani, ahelyett, hogy kicseréltetn ék. Estére újra eleredt az esõ, s Holló - ha nem Jenõvel kell találkoznia - el se ment volna a Kékfrankosba. De mivel Jenõt nem akarta megbántani, már nyolc elõtt ott volt; s valahányszor nyílt az ajtó, mindig odanézett, hogy nem Jenõ lép-e be. A sovány motorszerelõ csak fél kilencre érkezett meg. Agyonázva zöttyent le Holló asztalához, s mentegetõzve tárta szét karját: - Ne haragudj már, de nagy háború volt odabent, irtó veszekedés, nem vonulhattam el, mert még azt hitték volna, hogy megfutok elõlük. - Felnézett a pincérre, aki nesztelenül megállt mellettük, és szemüvegét igazgatva várakozott: - Két pohár sört kérek, de jó hideg legyen. Aztán újra Hollóhoz fordult:
- Remélem, van idõd. Beszélni akarok a fejeddel. - S mindjárt el is döntötte, hogy semmi értelme a kertelésnek: - Találkoztál már Krisztinával? Holló kényszeredetten bólintott, s már elõre fázott a további beszélgetéstõl. - Gondoltam, hogy találkoztál - húzta elõ újra az amerikai cigarettát Jenõ. - Annál rosszabb. Miért nem hívtad meg a balekbál ra? Holló szemöldöke csodálkozva ugrott fel: - Miért kellett volna meghívnom? Jenõ bosszúsan meredt rá: - Hogyhogy: miért?! Ki hívja meg, ha nem te? - Itt a sör, uraim - tette a két poharat az asztalukra a szemüveges, langaléta pincér. - Kösz - bólintott Jenõ, s jóformán meg se várva, hogy a pincér távozzék, újra felcsattant: - Én tanítsalak tégedet udvariasságra? Hollóból még nem múlt el a délutáni indulat, s érezte, hogy azonnal kifakad, ha nem vigyáz magára. Mi állt bele ezekbe, hogy mindnyájan õt piszkálják? Amikor hazament Jóstól, az özvegy vette faggatóra, hogy mi történt szombaton este Auerbachéknál. Azt akarta tudni, hogyan viselkedett Krisztina, kedvesek voltak-e Auerbachék, s õ alig tudott kitérni a kérdések elõl. Nem elég, hogy Jós felingerelte, még azok se hagyják nyugton, akiket szeret. Elõbb az özvegy, most meg Jenõ támadneki, s mindegyik Krisztina miatt szurkálja . . . Hagyjatok már békében! - akarta mondani, de hangosan csak ennyit szólt: - Igazad van, Jenõ. Meg fogom hívni Krisztinát. Jenõ most elmosolyodott: - Na, ez rendben van. Ellenben - szerette használni ezt a szót - nem tetszel nekem. Miért vagy rosszkedvû? Holló ránézett. Jenõ becsületes szürke szeme tele volt õszinte érdeklõdéssel, s õ ettõl hirtelen úgy érezte, hogy beszélnie kell. El kell mondania Jenõnek, ami délután a diákotthon gondnoki irodájában történt, ki kell beszélnie magából a kellemetlen vitát, hogy megszabaduljon a nyomasztó hangulattól, ami azóta is rajta ül. Lassan nekikezdett. Halkan, szaggatottan beszélt, s közben körme hegyével a kockás asztalterítõn rajzolgatott. Egyszeregyszer hosszabban is elakadt. Jenõ ilyenkor se kérdezett közbe, s neki folytatnia kellett, bár többször is arra gondolt, hogy el se kellett volna kezdenie, hiszen ami történt, az csak
õrá és esetleg Jósra tartozik, s mindazt, amit hall, Jenõ panasznak is vélheti, pedig õ nem akar panaszkodni, egyszerûen csak ki akarja dobni magából a terhet, amit szinte fizikailag érez a gyomra tájékán . . . Aztán a végére ért, s ettõl fellélegzett. Nem nézett Jenõre, nem várt semmi választ. Kiitta sörét, és intett a pincérnek, hogy hozzon még két pohárral. A sör kellemesen hûvös volt, és végigsimogatta torkát. Kanadában sokszor nagyon kívánta, hogy bárcsak hozzájuthatna egy pohár itthoni sörhöz. Ott csak édeskés gyömbérsör volt - a Kölyök nagyon szerette -, nem ez a kesernyés férfiital. Jenõ csak nagy sokára szólalt meg: - Az a fickó - Jósra értette - nem ismer téged. Ha egy cseppet is ismert volna, nem jut eszébe, hogy ilyesmit akarjon tõled. Ellenben . . - ekkor megcsóválta a fejét - annak a Mikesnek nem kellett volna azt mondanod, hogy nem érsz rá találkozni velük. Holló önmagára bosszúsan vont vállat: - Mindegy. Így esett. - Rosszul tetted - nyomta el a cigarettáját Jenõ. - Azok a fiúk szerették a Kölyköt, és hallani akartak róla. Megtehetted volna, hogy mondasz nekik egyet-mást . . . Nem igaz? - Ideges voltam. - Értem én - Jenõ hátradõlt a széken, hogy a pincér eléjük tehesse az újabb két pohár sört. - De ne is tagadd, igazságtalan voltál. A helyedben . . . Holló felemelte fejét: - Mit tennél a helyemben ? - Nem is tudom, mit akartam mondani. - Legyintett: - Nem is érdekes. - Az asztal lapjához ütötte pohara talpát: - Prozit! - Prozit! - bólintott Holló, és elmosolyodott. Jólesett hallania ezt a szót. És jólesett éreznie azt is, hogy lassan kezd megkönnyebbülni. Jenõ letette a fél pohár sört, és mutatóujját felemelve jelezte, hogy eszébe jutott valami: - Szóval, Jós azt reklamálta, hogy nem tudod, mivel tartozol a hazádnak. - Valahogy így mondta. - És te miért nem mondtad neki, hogy már az apád is tudta, mivel tartozik a hazájának . . . Másképpen beszélt volna veled, ha megmondod neki, hogy apád negyvennégyben
a partizánok összekötõje volt Nógrádban . . . Holló csodálkozva nézett rá: - Sose gondoltam rá. Ez nekem nem érv. Nem az én érdemem, amit apám csinált. Rajtad kívül csak Somorjai professzor tudja . . . - félbeszakította magát és legyintett. - Nagy marhaság volt hogy disszidáltál, öregem, ezt úgyis tudod . . . akkoriban kegyetlenül pipás is voltam rád . . de a helyedben mégse hagynám, hogy Jós, hogy is mondjam . . . bizalmatlankodjon velem . . . egy ilyen zöldfülû, mert csak az lehet, kölyök még. - Engem nem zavar - mondta Holló, bár tudta, hogy Jenõ ezt úgyse hiszi el. - Jós értelmes, azt hiszem. A fõiskolán láttam egy táblát, azon kiírták, hogy Jós tavaly az év végén mindenbõl jelesre vizsgázott. Jenõ nyújtozott egyet ültében: - Tiszta haszon. De attól még nem föltétlenül jó emberismerõ is. Mindegy, hagyjuk. Nem vagyunk mi pletykás vénaszszonyok. - Mutatóujjával megkopogtatta az asztal lapját: --Ellenben . . . Most mesélj Jociról. Már délután akartam kér dezni felõle, de akkor nagyon siettél. Megvan még a gitárja? Holló most elõször érezte, hogy könnyebb megszólalnia, a Kanadában történtekrõl beszélnie. Egy pillanatra eszébe jutott, mi az oka annak, hogy Jenõ elõtt mindent nyíltan el tud mondani. Miért száll el belõle minden viszolygás, ha magán érzi Jenõ nyílt szürke szemét? De nem kereste a feleletet. Jociról mesélt, s közben az asztal fölé hajolt, de már nem látta a terítõ kockáit. Gondolatban Jocit látta, csontos, kopasz fejét, eldurvult ujjait a gitár húrjain, s nem hallotta a saját szavait, pedig csaknem sietõsen beszélt, mintha azon igyekezett volna, hogy minél többet mondjon el, amíg együtt ül Jenõvel. - Tanulsz, Krisztina? - kopogott be Auerbachné a lánya ajtaján. S mindjárt utána be is nyitott. Krisztina az íróasztalnál ült, amit akkor kapott, amikor elsõ gimnazista lett, s felnézett az édesanyjára. - Tanulgatok, anyu . . . - mondta. Valóban ott feküdt elõtte a nyitott angol nyelvkönyv. Anyu odalépett hozzá, és belenézett a könyvbe. - Ezen már régen túl vagy - mondta aztán meglepetten. Krisztina felelete zavart volt: - Ismétlek, anyu. Az asszony megérezte a hangjában, hogy a lánya nem mond
igazat, s ettõl megerõsödött benne a sejtés, amit eddig nem engedett felszínre jutni a gondolatai közül. - Byronhoz hozzáfogtál már? -Igen - felelte sietve Krisztina, s az asszony errõl is tudta, hogy nem igaz. Visszatette az asztalra a nyelvtankönyvet. Aztán önkéntelen mozdulattal megsimogatta a lánya tömött sörényét. - Ne maradj fenn sokáig. Szervusz. - Jó éjt, anyu. Lefekszel? - Hamarosan. Az asszonynak kedve lett volna az ajtóból még egyszer visszanézni, de nem tette meg. Arra se volt szükség, hogy bejöjjön. Enélkül is bizonyos volt benne, hogy Krisztina magát rágja, s ösztönös aggodalommal tartott a következõ napoktól. Visszament a hallba, és leült az asztalhoz, szembe az urával, aki csak esténként jutott hozzá, hogy átfussa a napi újságokat. - Kálmán ? Auerbach fõmérnök felnézett az újságból: - Tessék? Az asszony most egyszerre kényelmetlennek találta, hogy arról beszéljen, ami miatt szólt. - Elaludt a pipája. A férfi elmosolyodott: - Tudom . . . - Most jobban megnézte a feleségét, s már sejtette, hogy az asszony mást akart mondani. - Halljuk, mi történt? Adél most elszánta magát, és kimondta: - Igazam lett. Mégse kellett volna . . . - Mit nem kellett volna? - kérdezte az ura, bár most már tudta, mirõl lesz szó. - Nem kellett volna meghívni Hollót. Látja, elõre megmondtam. A férfi letette az újságot, és a dohányzacskóért nyúlt. Komótosan tömni kezdte a pipát. Kisvártatva mondta csak: - Tudom, de azt hiszem, így jobb. Legalább Krisztina tudja már, hányadán áll. Az asszony határozottan megrázta fejét: - Krisztina semmit se tud. És azt hiszem, Holló se tud semmit. De hogy mind a kettõnek nagyon rossz volt az a szombati találkozás, arra esküdni merek. Maga kötötte az ebet a karóhoz, hogy meg kell hívni Hollót. Auerbach fõmérnök gyufát lobbantott, és a tüzet odatar-
totta a pipájához. Közben a foga között beszélt: - És ha nem hívtam volna meg? Akkor Krisztina most azon emésztené magát . . . Nem igaz? - Nem. Bosszankodott volna pár napig, aztán már csak hiúságból is megpróbálta volna, hogy ne törõdjön Hollóval. De így . . . mindegyiknek rossz. Ma délben megfigyeltem Hollót. Ugyanolyan nyûzott, mint Krisztina. A férfi elmosolyodott, és megdörzsölte homloka fölött a kopasz fejbõrt. - Istenem, mit csináljak? Nem értették meg egymást. Én nem féltem õket, és nem csinálok gondot magamnak az õ ügyükbõl. A húszévesek generációja . . . Mi is voltunk húszévesek, Adél. Az asszony eleresztette füle mellett a kedveskedést. Ingerelte, hogy az ura ennyire könnyedén veszi a történteket. Ujjai között kettétört egy szál gyufát. - Sokkal jobban szeretném, ha más gondjaim lennének Krisztinával - mondta aztán. Végigsimított a homlokán. - Amikor délután hazajött, elmesélte, hogyan találták meg reggel azt az ablakot, meg azt is, hogy maga mit diktált neki. Kálmán, magának látnia kellett volna a gyerek arcát. Örült neki, hogy maga újra valami szépet produkált, de annyi fájdalom volt a hangjában . . . A férfi nem felelt. Keményen fogai közé szorította gyökérpipáját, és látszólag egykedvûen eregette szája sarkából a füstöt. Minden héten elõhozza Adél ezt az ügyet. Ilyenkor jobb hallgatni. Ujat úgyse mondhatna. Az érveit már elsorolta néhányszor. És az elveibõl nem hajlandó engedni. Az õ lánya ne érvényesüljön protekcióval. Nincs rá szüksége, eléggé ráér a tizenkilenc esztendejével, s különben is jobb, ha minél elõbb megtanulja, hogy az életben mindenért keményen meg kell dolgozni. S amíg õmellette van, és látja, hogyan megy a gyakorlatban a munka, nem tölti hiábavalóan az idõt. Minden tapasztalatának hasznát veszi, ha majd az egyetemre kerül. Mindkettõjüknek rossz volt a hallgatás, de az asszony is, az ura is óvakodott megszólalni. A pipafüst ide-oda hintázott a lámpafényben, s õk jobb híján a füst játékát nézték. Csak jó tíz perc múlva szólalt meg újra az asszony: - Hát én lefekszem, Kálmán. Fárasztó napom volt. Auerbach fõmérnök a karórájára nézett: - Én is megyek mindjárt, csak elõbb átnézem a sportrovatot is. Az asszony kiment, de Auerbach fõmérnök ezután se vette
fel az asztalról az újságot. A pipája parazsát nézte hosszan, mintha a hunyni készülõ tüzecskétõl kérhetett volna tanácsot. Tanácsot? Milyen eligazításra van szüksége neki? Amikor ezt hangtalanul megkérdezte magától, rádöbbent, hogy - bármennyire is nem akarja - lelkiismeretfurdalást érez. Talán mégse cselekedett igazságosan, amikor nem segített Krisztinának. Egyetlen levelébe vagy csak egy interurbán telefonba került volna, hogy Krisztina a jórendû bizonyítvány ellenére is felvételt nyerjen az egyetemre. A barátai örültek volna, hogy szolgálatára lehetnek . . . Meg kellett volna tennie? Megtehette volna, ha nem ragaszkodik görcsösen az elveihez. S vajon van-e értelme, hogy ennyire szívósan tartja magát ahhoz, amit helyesnek vél? Hiszen annyi, de annyi ember használja ki még ma is a protekciót . . . És ha egészen pontosan végiggondolja a történteket, abban se lehet kétség, hogy Krisztina mindenképpen méltó lett volna rá, hogy bejusson az egyetemre. Pipája kialudt. Lassú, idõt húzó mozdulatokkal verte ki belõle a hamut. Majd - ami sohase volt szokása - összerakta egy csomóba az újságokat, s a paksamétát a kisasztal alsó lapjára tette. S még ezután is hosszasan ácsorgott a szoba ajtajában, mielõtt rászánta volna magát, hogy megtegye, amit úgyis meg kell cselekednie. Leoltotta a hallban a villanyt, s tétovázva ment ki az elõszobába. Krisztina ajtaja elõtt is habozott, mielõtt bekopogott. - Igen . . - hallotta bentrõl a lánya hangját. Belépettt. Krisztina az íróasztalnál ült, ahogy fél órával ezelõtt is, és az angol nyelvtankönyv feküdt elõtte. A törpe asztali lámpa ernyõjét úgy állította be a lány, hogy a villanykörte fénye csak a könyvre hulljon, az arca pedig sötétben maradjon. - Még nem feküdtél le? - kérdezte a férfi. Krisztina nem felelt. Ehelyett megmozdította a könyvet, mintegy ezzel jelezve, hogy tanul. Az apja odament mögéje, és belenézett a nyelvtanba. Ahogy az asztal fölé hajolt, és gyors oldalpillantást vetett a lányára, látta, hogy Krisztina szeme gyanúsan csillog. Felegyenesedett, és kezét a lány fejére tette. Nem tudta, mit mondjon. Kínlódva keresett legalább egy alkalmas szót, de képtelen volt megtalálni. Krisztina lassan kihúzta fejét az apja tenyere alól. Auerbach fõmérnök most megszólalt: - Ne bánkódj, Krisz, hiszen nem olyan nagy idõ . . .
A lány közbevágott. Hangja nem volt éles, az apja mégis annak érezte - Jó volna, ha nem vigasztalnál, apu. A férfin mind erõsebben eluralkodott a zavar: - Reggel örültem neked . . . Úgy vettem észre, nagyon tetszik, amit csinálunk . . . Láttam rajtad, hogy téged is izgat az az ablak . . . Krisztina egyenes derékkal ült a széken. Színtelen volt a hangja : - Inkább tanulnék Pesten minden izgatottság nélkül. Menj aludni, apu, én is álmos vagyok. A fõmérnök erre nem tudott mit felelni. Keze még megmozdult, hogy újra megsimogassa Krisztina haját, aztán valahogy nem volt bátorsága ehhez a gyengédséghez se. Az ajtóból nég visszafordult: - Aludj jól, Krisz. Holló fél tízre ért haza, és csodálkozott, hogy az ebédlõben még mindig ég a vilany. A szárnyas ajtó nyitva volt, és beszélgetés hallatszott ki az elõszobába. Holló nem ismerte a nõi hangot, aki éppen felelt valamit Janka néninek, csak annyit tudott megállapítani róla, hogy fiatal hang. - Péter? - szólt ki az özvegy az ebédlõbõl. - Kezit csókolom, Janka néni. Megjöttem. - Elég késõn. Régóta várunk. Gyere csak be. Holló csodálkozva indult el a szoba felé. Ki az, aki Janka nénin kívül õt várja? Az ajtóban megállt, s ekkor még inkább meglepõdött. Janka nénivel szemben, a nagy asztalnál az a fiatal nõ ült, akit a múlt héten a szemközti ház szélsõ ablaka mögött látott vasalni. Holló meghajolt. Az özvegy közelebb intette: - Bemutatom magának - fordult ekkor a fiatal nõ felé az én diákfiamat. A lány felállt helyérõl, és kezet nyújtott. - Holló Péter - mondta a fiú, és megfogta a nõ kezét. - Egri Judit - mondta a nõ. Mély, nyugodt hangja volt, s Holló azt is érezte, hogy magabiztos, erõs a kézszorítása. Leült harmadiknak az asztalhoz, és hagyta, hogy az özvegy kávét töltsön neki is a karcsú nyakú porcelán kannából. - Judit itt lakik velünk szemben - mondta az öreg- asszony. Holló csaknem rábiccentett, de idõben észrevette magát, s mozdulatlan maradt, nehogy elárulja, hogy õ már látta a lányt. - Ha nem tudnád - mosolyodott el az özvegy -, egy valóságos tanító nénivel ülsz szemben.
Holló kérdõen pillantott a lányra, mert Judit az özvegy szavait megerõsítõen bólintott. A fiú észrevette, hogy az arca nem mosolyog, de a szeme tele van azzal a vidámsággal, ami mindig kiegyensúlyozott emberek sajátja. - Hol tanít? - kérdezte a tanítónõtõl, és most meglátta azt is, hogy kék a lány szeme. - Az orsolyák terén, az általános iskolában. - Judit most összenézett az özveggyel, aztán újra Hollóhoz fordult: - Janka néni megengedte, hogy kérjek magától valamit . . . Az öregasszony méltatlankodva vonta fel egyenes vállát: - Hogyhogy megengedtem ? Direkt én proponáltam. Arról van szó - most már Hollóhoz beszélt -, hogy Judit tanulmányi kirándulásra viszi a gyerekeit a Város-erdõbe. Olyasvalakire volt szüksége, aki ott elmagyarázza a gyerekeknek, hogy mi mindent látnak az õszi erdõben . . . Segítenél neki? - Janka néni azt mondta - szólalt meg kedveskedõen a lány -, hogy magánál jobban senki sem ismeri az erdõt. Holló halkan elnevette magát: - Ez azért túlzás. De szívesen rendelkezésére állok, feltéve, ha nem délelõttre tervezik a kirándulást. - Délelõttre tervezzük, de vasárnap - mondta Judit. - Tudom, hogy áldozat magától, nem is erõszakoskodom . . . Holló megrázta a fejét: - Vasárnap nagyon szívesen. Most vasárnap? - Igen. - Rendben van - elõ vette cigarettás dobozát, és megkínálta Juditot is. - Köszönöm, nem dohányzom - mondta a lány, s már fel is állt. - Illetlenség rögtön a dolgom végeztével elköszönni, de szóljon mentségemre, hogy már késõre jár. Az özvegy jóakaratúan mosolygott: - Ne mentegesse magát, Juditka. Tudom én, hogy a maguk korában még sokat tud aludni az ember. - Felemelkedett a székrõl, és kezet nyújtott a tanítónõnek. - Minden jót. - Aztán Hollóra nézett: - Kísérd el Juditot, Péter. A lépcsõházban megint elromlott a villany. Ott a zseblámpa az elõszobában. A tükrösszekrény tetején. Amikor Holló és Judit kiment a szobából, és becsukódott utánuk az elõszobaajtó is, az özvegy jólesõ elégtételt érzett. Vasárnap délelõtt óta csöndes neheztelés élt benne. Akkor a reggeli közben faggatni próbálta Hollót a szombat estérõl, Auerbachéknál tett látogatásáról, s a fiú - bármennyire is
palástolni igyekezett rossz hangulatát - az õ szemét és hallását nem téveszthette meg. Krisztina nem volt kedves Péterhez, s a szombat esti vacsora az Auerbach-villában nyilvánvalóan hûvös légkörben folyt le. Ezt a sejtést az özvegy ösztönösen összeadta azzal a benyomással, amit az elõzõ vasárnap reggelén szerzett, amikor felhívta Auerbachékat, hogy értesítse õket Holló érkezésérõl, s Krisztina egészen szenvtelenül vette tudomásul a hírt. Péter nem ezt érdemelte attól a lánytól - állapította meg, s Krisztinát okolta Holló rossz hangulatáért, szófukarságáért. Ahelyett, hogy örült volna a csitri . . . De hiszen éppen az a baj, hogy többé nem csitri már. Éppen hogy túlságosan nagylány, aki tudja, hogy szép, s ezzel a tudattal éli világát. Tizennyolc-tizenkilenc éves korukban könnyen válnak beképzeltekké a lányok, különösen olyankor, ha annyi minden szól a javukra, mint Krisztinának. De az én fiamat nem fogod szomorítani - határozta el az özvegy, s amikor reggel a kapuban találkozott Judittal, és valamiképpen a kirándulásra terelõdött a szó, egyszerre rálelt a legjobb megoldásra: majd Judit elfeledteti Hollóval Krisztinát! Az öregasszony büszke volt magára. Meg fogja szabadítani Hollót Krisztinától. Amikor két évvel ezelõtt Péter elmert hogy meg se álljon Kanadáig, abban is sok szerepe volt Krisztinának. S nemhogy tanult volna belõle a fruska, ellenkezõleg, még mindig csak arra használja fel a kedvezõ alkalmat, hogy ezt a fiút bántsa . . . Ostobák a férfiak, már akkor is ostobák, amikor még csak húszegynéhány évesek - vallotta az özvegy. Az egyik háborúba megy, és büszke az uniformisára, pedig ottpusztul, a másik világgá szalad egy lány miatt, vagy ha nem is egészen Krisztina miatt, de ha nem úgy történt volna, ahogy esett . . . Az özvegy nem gondolta tovább. Felállt az asztal mellõl, és odament az ablakhoz. Judit ablaka ott szemben még mindig sötét volt. Biztosan ott beszélgetnek a kapu elõtt gondolta, s egy pillanatig azzal a kísértéssel küszködött, hogy kinyissa az ablakot, és megnézze, valóban ott áll-e az utcán Holló és a lány. Aztán mégse nyúlt az ablakkilincshez. Nem illik ennyire kíváncsiskodni. Judit nem olyan szép ugyan, mint Krisztina, de bájos és kedves, s ezek az erények is érnek annyit - kell, hogy érjenek annyit! -, mint Krisztina különleges, feltûnõ megjelenése. S miután ebben megnyugodott, az özvegy visszament az asztalhoz, és hozzálátott, hogy a tálcára szedje a kávés-
csészéket, a porcelán kannát, a cukortartót és a kiskanalakat. Érezte, hogy ezen az éjszakán jobb lesz az álma, mint eddig volt. A PRóBA KÜSZÖBÉN Somorjai professzor végül is szerdára érkezett vissza Budapestrõl. Ezen a napon csak egy órát kellett adnia, s amikor végzett az elõadással, azonnal felment az igazgatóságra, hogy megkérdezze, történt-e már döntés Holló ügyében. A válaszon, amit kapott, elõször csodálkozott, aztán felforrt benne az indulat: a harrnadévfolyam KISZ-szervezetének vezetõsége egységesen úgy döntött, hogy nem helyesli Holló Péter demonstrátori kinevezését, s arra kéri a professzor urat, hogy szíveskedjék más jelöltet találni, mivel Holló egyrészt múltjánál fogva - disszidálása miatt - nem alkalmas arra, hogy ilyen kitüntetésben részesüljön, másrészt nem is népszerû az évfolyam hallgatóinak szemében, mert tüntetõen kivonja magát a közösségbõl, barátságtalan kollégáival, végsõ soron pedig semmi jelét nem adta annak, hogy belátta volna 1956-ban elkövetett ballépését, sõt, amikor felszólították, hogy az akkori hiba következményeit a nyilvánosság elõtt mindenki okulására és hasznára vonja le, ezt is kereken megtagadta. A professzor a hallottakból azonnal felismerte Jós stílusát. így fogalmazni csak ez a fiú tud. - Géza bácsi - mondta a professzor a keszeg altisztnek-, legyen szíves, keresse meg nekem a harmadévrõl Jós kollégát. Mondja meg neki, hogy egy óra után jöjjön be hozzám. Jós pontos volt. - Jó szerencsét, professzor úr - állt meg az ajtón belül, s ott várta be, hogy Somorjai szóljon valamit. - Üljön le, kolléga - mutatott a professzor az iróasztala elõtt álló karosszékre. - Holló demonstrátori kinevezése miatt hivattam. - Igen - bólintott Jós, és egy kézmozdulattal megigazította gondosan fésült haját. - Tessék parancsolni. Szerényen, de magabiztosan várt. Egész magatartása azt tükrözte, hogy száz százalékosan biztos az igazában. Somorjai fáradt volt az autóúttól, amely a tegnapi délutántól az éjszaka közepéig tartott. Az éjjel érezte elõször, hogy nem neki valók már ezek a hosszú gépkocsitúrák. Még most is fájt a feje a kimerültségtõl, hiszen amikor végre ágyba került, akkor is csak jó másfél óra múltán tudott elaludni. Magas, szegletes homlokán összeugrottak a ráncok, amikor újra Jósra nézett:
- Meghallgattam az érveiket, kolléga. És mindjárt hozzátehetem, hogy nem szeretem az általánosságokat. Azt hiszem, nem gondolták át eléggé, amit az igazgatósággal közöltek. - Bocsánat, hogy közbevágok, professzor úr - mozdult meg a széken Jós -, de meg kell mondanom, hogy a vezetõség hosszasan tárgyalta az ügyet, s hogy egyáltalán ne lehessünk elfogultak, még az évfolyam tucatnyi más hallgatóiával is beszéltünk Holló jelölésérõl. mindenki ugyanazon a véleményen volt, mint a vezetõség. - Maguk nem ismerik Hollót - intett nemet a fejével Somorjai. - Amikor õ elment . . . - Disszidált! - szólt közbe fojtottan Jós. - Nos, igen: disszidált. Ez 1956-ban történt. Maguk akkor elsõévesek voltak, Holló pedig harmadéves. Nem ismerhették. Most pedig, miután hazajött, még két hetet se töltöttek együtt vele, és máris jogot vindikálnak maguknak, hogy ilyen határozott ítéletet formáljanak. Errõl kell beszélnünk. - Professzor úr kérem, a tények mimellettûnk szólnak. Holló úgy járkál közöttünk, mintha a történtekért õ várná el tõlünk, hogy tiszteljük. Márpedig mi úgy hisszük, hogy senkit se kell megdicsérni azért, hogy disszidált, és odakint élte világát Kanadában vagy másutt, mialatt mi idehaza nehéz körülmények között dolgoztunk, teljesítettük a kötelességünket. Holló Kanadában várta ki, amíg itthon rend lesz, amíg konszolidálódunk, mi pedig önkéntes munkával hozzáfogtunk, hogy szúnyogfelhõkben mocsarat csapoljunk le a Hanságban . . . Talán tetszík emlékezni rá, hogy a jelenlegi harmadév hallgatói többször is dicséretet kaptak. Igyekeztünk lelkiismeretesen dolgozni, mert komolyan vettük, hogy Magyarország a mi hazánk. Holló pedig . . . Elhallgatott, s csak a kezének egy mozdulatával jelezte, hogy kár is folytatnia. - Nem akarom mentegetni Hollót - nézett rá a diákra Somorjai. - De nem tartom valószínûnek, hogy a világát élte volna odakint. Maguknak is tudniuk kell arról, amit a külügyminisztérium közölt velünk, hogya Kanadába szakadt soproni erdõmérnök-hallgatók egyáltalán nem élték és nem élik világukat odakint. Hollóékat eladták Kanadában, becsapták õket, és elvitték az isten háta mögé erdõt irtani. Ott robotoltak. De mindegy, nem is errõl van szó. - Ezekrõl a dolgokról hallottunk egyet-mást, professzor úr. Éppen ezért kértem meg például én Hollót, hogy beszél-
jen a fiúknak kanadai élményeirõl, mindenrõl, amit átélt. Nem azért fordultam hozzá, hogy kellemetlen perceket szerezzek neki. Nem azt akartam, hogy öncélúan "önkritikát gyakoroljon" a disszidálás miatt. Nem is a magam passziójából akartam megkérni Hollót, hogy beszéljen a történtekrõl. Az évfolyam kívánsága volt ez. Hogy mi, akik itthon voltunk, nevelõdjünk azon, amit Holló elmond nekünk. De Holló kifejezetten és félreérthetetlenül megmondta, hogy nem hajlandó segíteni. Hiába magyaráztam neki, hogy még mindig vannak illúziók nem egy fiúban itt a fõiskolán arról, hogy Nyugaton csupa jó minden . . . Somorjai érdeklõdve fürkészte a fiú arcát. Látta, hogy Jós rosszkedvû., s azt is kihallotta a hangjából, hogy nincs rosszindulattal Holló iránt. Kevéssé ismerte Jóst, hiszen csak most, szeptember elején kezdte tanítani ezt az évfolyamot, de az eddigi benyomásait pontosaknak érezte. Lelkiismeretes, kemény fiú Jós, mindent pontosan úgy gondol, ahogy mondja. Amikor a nyáron a Hanságban mocsarat irtottak, az esti gyûléseken minden alkalommal esett szó Jósról. S mindig jó értelemben. A kis munkacsapattal, amelyiknek vezetõjévé választották, mindig a legnehezebb szakaszon dolgozott, és sohase azzal ért el sikereket, hogy a fiúkat biztatta, hanem azzal, hogy a nehéz közül is a legnehezebbet vállalta. - Ne értsen félre, professzor úr, mi nem azért ellenezzük Holló demonstrátori jelölését, mintha megsértõdtünk volna rá . . . - folytatta a diák. - Holló nem kötelezhetõ arra, hogy kiálljon a pódiumra, ezt elismerem. De ahogy az elõbb mondtam: furcsa lenne, ha éppen a tékozló fiú - elnézést a bibliai hasonlatért - kapna ekkora kitüntetést . . . - Demonstrátornak lenni nem kitüntetés - mozdult meg az asztal mögött a professzor. - Annak kell demonstrátornak lennie, aki a legalkalmasabb rá. Én Hollót tartottam a legalkalmasabbnak. Jós félszegen bólintott: - Ha a professzor úr Hollót akarja, akkor õ lesz a demonstrátor. Mi csak a véleményünket mondtuk el. A professzor úrnak jogában áll a mi véleményünk ellenére is kineveztetni Hollót. De abban nem lesz sok köszönet. Mi jót akartunk . . . Somorjai figyelmesen kutatott a fiú szemében. Õszintén beszél, ez látszik rajta. Ez a véleménye, amit elmondott, és nem akar engedni belõle.
- Felelõsséggel állítja, hogy Holló nem lenne népszerû? - Nem lenne népszerû. - Nem egészen két hét benyomása alapján gondolják így - vette fel az íróasztalról szemüvegét a professzor. - Hollót mindenki kedvelte azon a két évvel ezelõtti harmadévfolyamon. - Mi ezt nem vitatjuk, professzor úr. Mi csak azt mondjuk, amit magunk tapasztaltunk. Azt hiszem, ezek szerint Holló nagyon megváltozott az elmúlt két évben. És az évfolyam azt szeretné, ha olyan valakit választana ki közülünk demonstrátornak a professzor úr, akit kedvelnek a többiek, és akitõl szívesen vennék, hogy vezesse a szakköri foglalkozásokat, vitákat . . . Elnézést kérek, hogy . . . - Ne kérjen elnézést semmiért - mondta a professzor. - Éppen az érdekel, hogy kertelés nélkül halljam a véleményüket. Ha nem ez lett volna a szándékom, tudomásul se veszem odafönt az igazgatóságon, hogy nem akarják Hollót demonstrátornak. Jós megmozdult a széken: - Elmehetek, professzor úr? - Igen. Köszönöm. A fiú ismét megigazította haját, aztán meghajolt Somorjai elõtt. A professzor csak akkor szólt utána, amikor már majdnem odaért az ajtóhoz: - Jós kolléga . . . A diák megfordult. Somorjai felállt az asztaltól, és odament a tanítványához. Megállt vele szemben, és mosolyogva megkérdezte, mintha valami kevéssé lényegeset akarna tudni: - Mondja, a fiúk mondták elõször, hogy nem kell nekik Holló, vagy maga mondta nekik elõször, hogy Holló nem alkalmas ? Jós csodálkozva nézett fel rá: - Úgy érti, professzor úr, hogy én befolyásoltam-e az évfolyamot ? Somorjainak nem volt nehéz észrevenni, hogy a meglepettség lassan megbántottsággá válik a fiú kék szemének fényében. úgy értettem, kolléga - mondta. - Tisztán akarok látni. Maga jóképességû ember. Holló is. Az ilyesmit könnyû megérezni egymásról. És ilyenkor könnyen fakadnak rokonszenvek, de ellenszenvek is. - Én nem titkoltam, professzor úr, hogy Holló ellenszenves nekem. De más az, amit személy szerint gondolok, s megint más, amit mint a Kommunista Ifjúsági Szövetség titkára cselekszem. - Miért ellenszenves Holló ?
-- Csak azért, amiért a többieknek. Magasan hordja az orrát. - Úgy érzik, nem szereti magukat? - Igen. De ezt csak a fiúk mondták ki eddig. Én soha. Felelõtlenség lett volna tõlem, ha hangulatot keltek egy kolléga ellen . . . De az évfolyam véleményét és a tényeket kötelességem volt közölni önnel is, az igazgatósággal is. - Természetesen. El is vártam magától. Jós gondolkodott pár pillanatig, aztán újra a professzorra nézett : - Eszembe jutott . . . ha a professzor úr úgy gondolja, hogy még mindig Holló a legalkalmasabb, szívesen segítenék abban, hogy az évfolyam megértse a dolgot, és a cél érdekében a fiúk tegyék félre az ellenérzéseiket. Amennyiben a professzor úrnak az a véleménye, hogy az évfolyam tanulmányi elõmenetele és Holló . . . Meg lehet magyarázni. Somorjai megcsóválta a fejét. Tapasztalatlan még ez a fiú. - A diákjaim - mondta - úgyis tudják, hogy Hollót tartom a legalkalmasabbnak. Abból, hogy én Hollót jelöltem, megsejthették, hogy így van. Rábeszélni õket valamire . . . - jobb kezét a fiú vállára tette: - Ne higgye, hogy agitációval meg lehet változtatni az emberek véleményét, ha egyszer a tapasztalatuk mást mutat. Hiába magyarázná a fiúknak a legszebb szavakkal, hogy Holló a világ legrendesebb, legszeretetreméltóbb embe re, ha õk mást tapasztaltak. A gyengébbek talán szóban igazat is adnának magának, arra gondolva, hogy a KISZ-titkárnak jobb nem ellentmondani, de akik legények a talpukon, azoknak hiába magyarázna. Cigarettát vett elõ, és megkínálta a diákot is. Jós udvariasan megrázta fejét, mire a professzor rágyújtott, és csak azután folytatta: - A mi agitációnknak mindig az a lényege, hogy olyasmire beszéljük rá az embereket, amit õk elõítéleteik vagy tájékozatlanságuk miatt nem látnak tisztán. De - és újra megrázta fejét - a tapasztalataik ellenére meggyõzni az embereket valamirõl . . . Ilyen agitációt még senki se talált ki. - Annyit viszont meg lehetne magyarázni a fiúknak, hogy a professzor úr véleménye szerint Holló demonstrátori mûködése az évfolyam érdekében való. Meg is értenék . . . - Rossz pedagógia volna . . . - sétált végig a szobán a professzor. - De még egy dologról kellene szót ejtenünk. Újra megállt Jóssal szemben : - Holló zárkózott ember. Kereste már maga a közeledést? - Nem kerestem. Nem is fogom. - Jós nyugodtan; in-
dulat nélkül felelt. - Megkérdezhetnék valamit? - Tessék. - A professzor úr miért nem munkásszármazású hallgatót jelölt maga mellé demonstrátornak? Somorjai visszament az íróasztalhoz, és elnyomta cigarettáját a hamutartóban. Csak utána válaszolt: - Kedves kolléga . . . - érezte, hogy nem barátságos a hangja, de most már nem is akart barátságosan beszélni. Nem csak Hollónál vannak bajok, hanem Jósnál is. Nem is kicsinyek. Szigorúan meg kell mondania a véleményét. - Amíg beszélgettünk, csak egyetlenegyszerjutotteszembe, hogy maga vajon azok közé az ifjúsági vezetõk közé tartozik-e, akik túlságosan korán nyertek tisztséget. Elvetettem a dolgot, mert egyrészt alkalmasnak tartom magát, másrészt ha nem tartanám alkalmasnak arra, hogy maga legyen a KISZ-titkár az évfolyamon, arról se nekem kellene tennem, hanem azoknak, akik magát megválasztották saját vezetõjüknek, mert nálunk ez a rend. Annyit azonban meg akarok mondani, és nem teszi rosszul, ha gondolkodik róla: mielõtt valamit kijelent, nézzen körül, és ne benyomásokból, hanem tényekbõl ítéljen. Mit tud maga Holló Péterrõl ? Azon kívül, amit már megállapított: hogy nem munkásszármazású. Egy Nógrád megyei erdész fia. - És mikor lett erdész az apja? - Nem tudom. - Akkor megmondom. 1943-ban lett erdész elõször. És rövid néhány hónap után kirúgták az állásából, mert egy bérvitában az erdõmunkások mellé állt, nem pedig az uradalom mellé. Csak negyvenötben lett belõle ismét erdész, miután kiszabadult a sopronkõhidai fegyházból . . . Oda pedig azért került - hogy most már teljesen felvilágosítsam a dolgokról -, mert a nógrádi partizánok összekötõje volt. Ennyit kellett volna tudnia magának és a KISZ-szervezetnek Holló Péterrõl. Jós arca enyhén kipirult: - Igen, tudnunk kellett volna. - Most újra szembenézett a professzorral: - Kötelességem lett volna tudni. Somorjai halkan elnevette magát. Már feloldódott iménti bosszúsága: - Még semmi sincs veszve. Ismerje meg jobban Hollót, barátkozzék össze vele . . . Jós gyorsan megrázta fejét: - Elnézést kérek, ezt nem. Somorjai szemöldöke összerándult:
- Miért? - Ha minden úgy is van, ahogy a professzor úr elmondta, akkor se gondolhatok mást: ami Hollót illeti, nagyon messze esett az alma a fájától. Mert hogy éppen Holló . . . - Tévedett. Aztán belátta a tévedését, és hazajött. Én a maga helyében . . . Az ajtón kopogtak, aztán Géza bácsi dugta be vékony fejét: - Professzor úr kérem, pestiek jöttek. A Madártani Intézetbõl. Jós megragadta az alkalmat: - Elnézést kérek, nekem is mennem kell, ha ebédet akarok kapni a menzán . . . Somorjai gondolkozott egy másodpercig, aztán bólintott. Egyszer még kell beszélgetnie Jóssal. De elõbb Hollót kell elõvennie. Két fiatal ember, mindegyik tele értékkel, de hibákkal is . . . Nos, van rá idõ, hogy ne hagyja ennyiben a dolgot. Egyelõre persze várnia kell. Jósnak is legyen ideje megemészteni, amirõl szót váltottak. Aztán majd meglátjuk. Lehet, hogy maguktól is rendbe hozzák a dolgukat. Kezet nyújtott a fiúnak: - Isten vele, kolléga. - Megvárta, amíg Jós kimegy, csak aztán mondta Géza bácsinak: - Várom a vendégeket. Géza bácsi, szóljon Angéla kisasszonynak, hogy gondoskodjék kávéról. - Már szóltam, professzor úr - hajtotta félre rosszallóan fejét a keszeg altiszt. Somorjai az autót bent hagyta az Akadémián. Gyalog igyekezett haza. Bosszús volt magára. Ma újra sokat cigarettázott. Tele a torka a nikotin keserû ízével. A házak, a fák lassan beburkolóztak az alkonyatba. Somorjai nagyokat szippantott a friss, növényszagúlevegõbõl. A fák hulló lombjai között feketerigók szidták a bírót. Én se voltam különb náluk, amikor annyi idõs voltam, mint õk - gondolta a professzor. Kölykök. Holló huszonhárom éves. Jós huszonegy. Mindegyik másfajta. Súrlódnak. Hiszen még azok is súrlódnak - néha talán még inkább -, akik hasonlóak . . . Vajon Holló miképpen veszi tudomásul, amit mondani fog neki ? Somorjai átvágott a téren. A szél arcába fújt, száraz leveleket röpített szét a levegõben. Valahonnan ökörnyál keveredett be a városba, s az egyik utcai lámpa fényében úgy úszkált, akár egy kósza, hazátlan lélek. Csapatnyi iskolás lány jött szembe Somorjaival. Piros tányérsapkás közgazdasági gimnazisták. Mögöttük nagylegé-
nyes léptekkel zöldsapkás erdésztechnikumi fiúk. Somorjai utánuk fordult. Hallotta, hogy a lányok fel-felnevetnek, s látta, hogy hirtelen meg is állnak. A technikumi fiúk megtorpantak egy pillanatig, aztán - mit tehettek mást - elhúztak a lányok kis csapata mellett. Vidám, csúfondáros kacajok röppentek utánuk. Somorjai is mosolygott, amikor továbbindult. Felnézett az égre. Sötét volt odafent. Már volt értelme a lámpák fényének. A hosszas készülõdés után hirtelen ráhullt a városra az este. Odahaza a professzor bekapcsolta a kávéfõzõt, aztán hozzálátott, hogy átnézze napi postáját, ami féltucatnyi levélbõl vagy levelezõlapból meg újságokból, folyóiratokból áll. Bent az Akadémián sohase volt türelme hozzá, hogy a levelekkel töltse az idõt, s a postát rendszerint estére hagyta, azzal a hátsó szándékkal, hogy a napi munka után talán nem lesz kedve végigolvasni a leveleket, s belenézni a lapokba. Talán most se lesz rá ideje. Fél órája, amikor hazaért, felhívta Hollót, hogy jöjjön át hozzá. Minden pillanatban itt lehet a fiú. A professzor tele volt türelmetlen várakozással. Miután Jóssal már beszélt, minden Hollón áll vagy bukik. Somorjai nem volt biztos a dolgában. Nem tudott dönteni: kineveztesse-e demonstrátornak az évfolyam akarata ellenére Hollót, vagy sem? Ami a dolog szakmai oldalát illeti, minden amellett szól, hogy Péter legyen a demonstrátor. De az is igaz, hogy nem sok köszönet származik abból, ha a fiúk ellenére erõszakolja ki a kinevezést. A fiúk nem szeretik Hollót - Jós ezt állítja. S egyensúlyban áll-e a szakmai haszon, amit Holló munkája jelent, azzal az erkölcsi kárral, amit a tény okoz, hogy az évfolyam Hollóban tékozló fiút lát, érdemtelent a demonstrátori munkakörre? Ezt nem hagyhatja figyelmen kívül. A régi egyetem büszke volt rá, hogy csak tanít, és nem nevel. A mai egyetem nem egyszerûen oktató intézmény: tíz esztendeig verekedett érte jó néhány egyetemi tanár és más pedagógus, hogy az egyetem is nevelõ intézménnyé váljék. A régi egyetem nem lett volna köteles azzal törõdni, hogy ez vagy az az intézkedés milyen hatást gyakorol pedagógiailag a diákokra, s valamilyen döntés okoz-e törést, csalódást, lehangolódást, meghasonlást a hallgatókban. Azelõtt felnõttnek tekintették az egyetemi hallgatót, hiszen kezében volt az érettségi, de e mögött a nézet mögött a kényelmesség bújt meg: az érettségi bizonyítvánnyal felnõtt-
nek deklarálták a tizennyolc éveseket, s ezzel elhárítottak maguktól minden felelõsséget. S hiába bizonyította ezer és egy szomorú eset ennek az elvnek a tarthatatlanságát, az egyetem ragaszkodott a maga kényelméhez. Nem felnõttek! Mindegyik tele még kiforratlansággal, hiszen akkor is jóformán csak huszonhárom évesek, amikor diplomás mérnökökként elhagyják az Akadémiát. Félretett két levelet. Ezekre majd Angéla kisasszony válaszol. Orájára nézett. Itt lehetne már Holló. Nem szeretik a fiúk. Nem is ismerik, s ennyiben érthetõ, hogy idegen nekik ez a Kanadából hazavetõdött, zárkózott, hallgatag diák. Kölcsönös jó szándékra volna szükség, hogy összerázódjanak: az évfolyam fogadja be Hollót, és Holló akarjon beilleszkedni a harmincnégy hallgató közé. Az évfolyammal nem lehet megtárgyalni, hogy közeledjék. Hollóval kell tehát beszélnie errõl. Éppen sisteregni kezdett a kávéfõzõ masina, amikor odakint, az elõszoba ajtaján megszólalt a csengõ, és jelezte, hogy Holló megérkezett. A professzor gyorsan kihúzta a villát a konnektorból, aztán kisietett ajtót nyitni. Holló sötétszürke ruhájában állt az ajtó elõtt. - Szervusz - mondta Somorjai. - Mitõl vagy ennyire ünnepélyes ? - Ma este még ki kell mennem a kórházba. Megismerkedtem egy orvosházaspárral. Meghívtak. Ott laknak bent a kórházban. A professzor beterelte maga elõtt a dolgozószobába a fiút. - Nem isjártál nálam, mióta hazajõttél. Változott valami? Holló körülnézett az ismerõs szobában. Aztán elmosolyodott : - Az íróasztal. Ideje volt kidobni azt a régit. Mindig attól féltem, hogy még egy papírlap a tetejére, aztán összedûl. - Ülj le - mondta a professzor, és a dohányzó asztalka mellett balról álló fotelra mutatott. - Ez volt mindig a helyed. Holló furcsa meghatottságot érzett, amikor leült. A fotelra is ráférne már a javítás, bár az elmúlt két év alatt nem lett rosszabb, mint azelõtt volt. Ugyanúgy nyomják a rugók, aki beleül, mint régen. - Remélem, sikerült a kávém - mondta szótagolva a professzor, miközben nagy igyekezettel próbálta úgy kitölteni az apró csészékbe a kávét, hogy egy csepp se csurranjon mellé. - Látod, rákaptam a kávéra. Hiába, öregszik az ember. - Angéla kisasszony azt mondja, hogy agyondolgozza magát Zoli bátyám - szólalt meg Holló, s önkéntelenül is
úgy titulálta a professzort, ahogy otthon szokta, valahányszor Somorjai meglátogatta õket a hegyek közé dugott erdészházban. - Mindig csak annyit dolgozik az ember, amennyit muszáj - lépett az asztalhoz a férfi. Vigyázatosan egyensúlyozta a tányérkákon álló két kávéscsészét. - Itt a cukor - intett aztán állával az asztal közepére. - Meddig érsz rá? - nyolcra várnak. - Mindjárt hét óra. Nos, kóstold meg a kávét, aztán térjünk a tárgyra - mondta a professzor, mintha Hollót sürgette volna, pedig a szóval inkább önmagát biztatta, mert percrõl percre kényelmetlenebbnek érezte, hogy éppen õ közölje Hollóval az évfolyam véleményét. Holló nem érezte a kávé ízét. Sejtette, hogy a professzor valami fontos dolog miatt hívatta ilyen sürgõsen, s egyfajta megérzés azt is súgta benne, hogy rossz fejleményeknek kell elébe néznie. - Cukor nélkül iszod? - kérdezte Somorjai. Holló sietõsen bólintott: - Így érzem igazán az ízét - mondta, bár ez nem volt igaz. Édesen szerette a feketét, de ha most cukorért nyúl, azzal elárulja, hogy izgatott. A professzor félig kiitta kávéját, aztán az asztal közepén heverõ dohányzódobozból szép szõke szivart vett elõ. Körülményesen megvágta a szivar végét, majd szertartásosan rágyújtott, s csak aztán dugta bele a hosszú, tölcséres papírszipkába. A szivarfüst erõs illata szétáradt körülöttük a levegõben. - Nos . . . - hajolt elõre Somorjai, és Holló tekintetét figyelte, - arról van szó, hogy az évfolyam nem akar téged demonstrátornak. Várj, ne vágj közbe - rázta meg fejét, amikor észrevette, hogy Holló szemében indulatos fény csillan. - Elmondom azt is, miért nem akarják, hogy téged nevezzen ki az igazgatóság. - Gondolom - szólalt meg most mégis a fiú. Fojtott volt a hangja. Somorjai minden idegével Hollót fürkészte. - Hát akkor mondjad: mit gondolsz, miért? A diák keserûen elmosolyodott: - Muszáj errõl beszélnünk? Azt hiszem, kár minden szóért. Nem akarnak . . . ennyi elég. Nekem is, nekik is. - Cseppnyi gúny vagy talán öngúny lappangott a hangjában: - Elõre sejtettem. Én voltam az ostoba. Már a múlt héten, amikor elõször beszéltünk róla, meg kellett volna mondanom, hogy én nem is akarok ezeknek a demonstrátora lenni . . . .
Kiitta az utolsó korty kávét is a csészébõl. A professzor hallgatott. Az imént nem is Holló szavaira figyelt, csak a hangsúlyára. És a fiú utolsó mondatának hallatán azonnal megérezte, hogy nagy a baj. Az az ellenszenv ami a fiú hangjából elõcsattant, valóban feleslegessé teszi, hogy tovább szaporítsák a szót. Ha Hollóban meglett volna a jóakarat, hogy közeledjék az évfolyamhoz, megpróbáljon beilleszkedni a harmincnégy diák közé, akkor lenne értelme, hogy vállalja a kockázatot, és megkösse magát az igazgatóságon, hogy igenis Hollót akarom demonstrátornak. De az az indulat, amely eltölti Hollót az évfoIyammal szemben, nem biztat semmi jóval. A mérleg egyik oldalán harmincnégy hallgató - a másik oldalán Holló egyedül. A fiúnak keserves ez, ami történt, s még keservesebb lesz, ha a következõ percben meghallja, hogy biztatás, rábeszélés helyett . . . - Na jó, akkor nincs is mit tennünk. Az évfolyam is így akarja, te is így akarod. Ha más diák ül itt vele szemben, nem ezt mondta volna. Holló akaratos egyéniség. Kár minden rábeszélõ szóért. Érvekkel, magyarázgatással hiába is próbálna hatni. Csak a maga belátásából ébred majd rá, hogy nincs igaza. Harmincnégy diák nem alkalmazkodhat hozzá. Neki kell elõször hajolnia, még akkor is, ha az évfolyamnak nincs igaza - több dologban is nincs igaza - vele szemben. rá kell döbbennie, hogy nem élhet itt harmincnégy diák ellen. Ha esetleg másik hallgatóról volna szó, és nem róla, akkor lehetne fontolgatni. Lehetne mérlegelni, hogy a fiú beleroppan-e abba, hogy õ, a professzora, látszólag elejti . . . Holló el fogja viselni, ami történt, és egy tanulsággal gyarapodva lép majd egyet bizonyos idõ után. És erre az idõre, amíg megemészti és tisztázza önmagával a történteket, szüksége is van. Somorjai most megtörte a csendet: - Úgy érzed, igazságtalanok veled szemben? Holló gyors, szinte haragos mozdulattal húzta végig a gyufaszálat a doboz foszforos szalagján: - Egyáltalán nem érdekelnek. Tudom, hogy szálka vagyok a szemükben. Nagyon sajnálom - hirtelen erõvel fújta ki a füstöt. - Maradjanak maguknak, én is maradok magamnak. Ök ne ítélkezzenek felettem! Ha már bíráskodni kell arról, amit csináltam, tudok jobb bírákat is. Nem ilyen taknyosokat. - Észrevette, hogy erõs szavakat használ: - Bocsánat,
hogy nem vagyok eléggé szalonképes, de amikor eszembe jútnak ezek a suhancok, mindig elfut a méreg. Somorjai úgy tett, mintha a szivarja végén növekvõ hamut nézné: - És úgy hiszed, hogy igazad van? Holló köhintett egyet a cigarettafüsttõl : - Úgy. A professzor a szivarszipkát forgatta ujjai között: - Én a helyedben sokat gondolkodnék, Péter. Még nem mondtam neked, hogy engem mellbe vágott, amikor disszidáltál. És másokat is, mondanom se kell. Nem ezt vártam tõled. De mások se ezt várták. Ez a rendszer a te rendszered. És az apádé. Innen megszökni - árulás, fiam. Mindegy . . . Még lesz idõnk beszélni róla. Most csak annyit mondok: a helyedben megpróbálnám megérteni az évfolyamtársaimat. - Amíg ezt kimondta, eldöntötte magában, hogy be kell fejezniük a témát. Nem akarta, hogy Holló netán olyasmit mondjon, ami nem illik hozzá, s amit késõbb talán meg is bán. Gyorsan felállt: - Most jut eszembe . . . Gyere csak, meg akarom mutatni az újfegyveremet . Holló fáradtan állt fel a karosszé kbõl. Igaza van a profeszszornak: másról kell beszélni. Elindult Somorjai után a másik sszobába, hogy megnézze az új fegyvert. Somorjai kinyitotta a magas üvegszekrény keskeny ajtaját, kiemelte a puskát, és Holló kezébe adta. Holló megsúlyozta a fegyvert, aztán hozzáértõ mozdulattal kinyitotta a zárszerkezetet. A fém zsíros volt. - Sokkal könnyebb, mint a régi típusok - nézett fel a professzorra, aztán visszacsattintotta a zárat. - Volna kedved kipróbálui? Holló végignézett a csövön, s lassan bólintott. - Rendben van - mondta Somorjai . - Szombaton kiszaladunk a Hanságba, Bilka Ákoshoz. Két szarvasra van engedélyem. -- Elnevette magát: - Azt is megígérem, hogy errõl a szombatról a jóisten kedvéért se mondok le. Késõbb, amikor már elment a fiú, töprengve járkált fel-alá a dolgozószobájában. A bizonytalanságot próbálta elemezgetni, ami a fiú távozása után ébredt benne. Helyesen cselekedett? Voltaképpen keményen meg kellett volna mondania, hogy Hollónak nincs joga ahhoz az ellenszenvhez, amivel az évfolyamról gondolkozik. Ehelyett meghívta vadászni s ezzel kockázatot vállalt: mi a biztosíték, hogy Holló nem úgy fogja fel ezt a magatartást, mintha õ csak szavakban értene egyet
az évfolyammal, de igazából vele vállal cinkosságot? De amikor eddig jutott a gondolataiban, dühös lett Önmagára. Úgy érezte, megsértette Hollót, valami lealacsonyítót tételezett fel a fiúról. Nem! Amennyire õ ismeri Hollót, annyira a diák is megismerte már õt, s tudja, hogy amit Somorjai professzor mond, azt úgy is gondolja. És jól tette, hogy meghívta vadászni a fiút. Úgyis egyedül van. Auerbach Kálmán olyasmit mondott, hogy Holló és Krisztina . . . Hát igen, két nyakas gyerek. Ha az évfolyamnak megtette, hogy ellenükre nem csinál Hollóból demonstrátort, akkor a fiúnak is tartozik annyival, hogy nem hagyja egyedül. Különben is, jó vele vadászni. Érdekes figyelni felajzottságát, amint minden idegével a csöndet és a neszeket hallgatja. Született vadász ez a fiú. Jánosi doktor mentegetõzve mutatott körül a kicsiny, fehér szobában: - Kissé zsúfoltan vagyunk, pedig még nincs is saját bútorunk. A szûk szoba valóban tömött volt. A fal egyik oldalánál két fehérre festett kórházi vaságy állt, elõttük ugyancsak fehér asztal, a tetején rádióval, a fal másik oldalát pedig kisebb ajtó és egy szekrény foglalta el. Az ablakpárkány alatt könyvespolc bújt meg, telirakva szakkönyvekkel és regényekkel. Ezzel tele is volt a szoba. - Ez a kis ajtó - mondta a fiatal orvos - a másik szobánkba szolgál. A fiunk rezidenciájába. Kinyitotta az ajtócskát, és megmutatta Hollónak a kis szobát is, amelyben a rácsos gyerekágyon és egy ládán kívül más nem fért volna el. Még a fehérnemûs kosár is a láda tetejére került. - De most már üljön le - nevette el magát a mandulaszemû, sápadt fiatalasszony, aki most nem kibontva viselte a haját, hanem kontyot fésült belõle a tarkójára. Az asztal köré ültek: az orvos az ágyra, az asszony és Holló a két fehér székre. Jánosi töltött a vörös borból: - eszélgessünk is egy kicsit - nevette el magát. - Aztán bocsáss meg pár percre, mert be kell mennem a kettes kórterembe. Az asszony is bocsánatkérõen mosolygott: - Késõbbre kellett volna hívnunk. Mert még nekem is van egy dolgom - és az ágyra mutatott, ahol éppen ébredezni kezdett a kövér csecsemõ. - Tisztába kell tennem Gábor tekintetes urat.
- Ne zavartassák magukat - emelte fel poharát Holló, és koccintott velük. - Ne tekintsetek vendégnek - nézett aztán az orvosra. Jánosi ivott a borából, aztán felállt, és kezet mosott a csapnál : - Délután hoztak be egy fiatalasszonyt. Huszonöt éves, akárcsak én. Epehólyag-perforáció, de hozzá se tudunk nyúlni. Alig van pulzusa. Már órák óta injekciózzuk, hogy valami pulzust csináljunk. Megtörölte kezét : - Tudod, szörnyû látni, amikor ugyanolyan fiatal ember kínlódik a halállal, mint az orvos maga. Már nem mosolygott. Odalépett a könyvespolchoz, kiemelt a sorból egy kicsiny, de vastag könyvecskét, és megnézett benne valamit. Aztán tûnõdve állt pár másodpercig. Szórakozottan bámult maga elé, mintha arról is megfeledkezett volna, hogy rajta kívül mások is vannak a szobában. Sápadt arcán, az állkapcsa fölött megrándult egy izóm. - tudtok segíteni rajta? - kérdezte holló. - Ha operálható állapotba sikerül hozni . . . - mondta tûnõdve az orvos, és látszott rajta, hogy még mindig azon gondolkozik, amit az imént a könyvecskében nézett meg. - Talán ha . . . És már ki is sietett a szobából. Az asszony halkan, magyarázóan szólalt meg: - Nem hagyja nyugton a dolog - intett fejével a férje után. - Pedig ott van a beteg mellett az ügyeletes orvos. Holló bólintott: - Megértem. Engem se hagyna nyugton . . . Aki nem egyszerûen szakmát lát a foglalkozásában . . . Az asszony az ágyra nézett, ahol már nyitott szemmel feküdt a dundi gyerek, aztán újra Hollóhoz fordult: - Aurélnak ez az élete. Ezért vállaltuk, hogy itt fogunk élni ebben a szobában. Kaphattunk volna más állást is, ahol rendes lakás kerül . . . De akkor le kellett volna mondani arról, hogy sebész legyen. A sebésznek kórház kell. Felvette az ágyról és ölébe fogta a csecsemõt, s amíg oldozni kezdte a gyereken a rugdalózót, tovább beszélt: - Itt, Sopronban, nem is dolgozhatok. Ha Pesten maradunk, elmehettem volna állásba. Sokat gondolkoztunk, mit csináljunk. Aztán megmondtam Aurélnak: össze fogjuk húzni magunkat, megpróbálunk megélni a kezdõ orvosi fizetésbõl, ezernégyszáz forintból .. .. gondolhatja, milyen
szûkösen kell gazdálkodni . . . de az a fontos, hogy belõle sebész lehessen. Pesten nem juthatott volna be kórházba. Mindenki Pesten akar maradni. Aurél nem tud könyökölni. Holló figyelni akart az asszony szavára. Szabadulni próbált mindattól, amit Somorjai professzor mondott. Erõlködött, hogy csak arra gondoijon, amit itt lát: a karcsú asszonyra, aki újra az ágyra fektette a csecsemõt, és tiszta pelenkát terített alája, majd valami kenõcsöt szedett elõ, s bekente vele a kicsi popsiját. "Csukamájolajos krém . . . - mondta, amikor észrevette Holló kérdõ tekintetét. A gyerek örvendezve rugdalózott. Tetszett neki a kenõcs is, a tiszta pelenka is, amit az asszony három ügyes mozdulattal rácsavart, s annak is örült a pöttöm, hogy újra belebújhat a rugdalózóba. - Most pedig eszünk valamit - vette újra ölébe a csecsemõt a fiatalasszony, aztán váratlanul megkérdezte Hollótól; - Nos, magának hogy tetszik a fiunk Holló gyorsan elmosolyodott: - Kevés ilyen masszív apróságot láttam eddig . . . Irén nem titkolt büszkeséggel nevetett, miközben valahonnan fehér péppel teli tányérkát vett elõ: - Azt elhiszem. Hat kilósak vagyunk már! És azóta se fogytunk egy dekát se, hogy abbahagytuk a szopást, igaz, Gábor? - s kanalanként etetni kezdte a kicsit. Jánosi most jött vissza. Elõször a mosdóhoz lépett, s miközben szappannal dörzsölte kezét, felvillanyozva referált: - Talán sikerül . . . Irke - nézett a feleségére - én nemigen fekszem le az éjjel. Az asszony nem felelt, csak bólintott, de olyan mozdulattal, amiben nyoma se volt a beletörõdésnek. Ahogy enyhén meghajtotta fejét, elárulta egész egyéniségét: neki egyetlen a fontos, semmi más - hogy a férjének segítsen. Holló a csecsemõt figyelte, aki egészséges étvággyal nyelte kanál kanál után a grízes pépet. Hallotta, hogy Jánosi közben a betegrõl mond valamit, de erre nem tudott ügyelni, mert egyrészt az orvosi szakkifejezéseket nem értette, másrészt meg mind erõsebb n dörömbölt benne a kérdés : ez a két fiatal ember nagyon nehezen él, az asszony áldozatokat hoz, hogy Jánosi doktor felkészülhessen a hivatására; ezernégyszáz forintból gazdálkodnak, pedig Jánosi - ha más orvosok útját járja - három-négyezret is megkereshetne; de õk inkább vállalják a szûkölködést, mert célt tûztek maguk elé; Jánosi Aurél sebész akar lenni, s ez a fiatal asszony alárendeli magát a célnak.
Önkéntelenül Krisztinára tévedt a gondolata. S miközben arra felelt az orvosnak, hogy az õ szülei vidéken élnek, fenn a Karancs hegységben, az járt a fejében, hogy miért hasonlítja össze ezt a fiatal asszonyt Krisztinával, miért teszi fel újra meg újra magának a feltételes kérdést, hogy vajon Krisztina képes volna-e ilyesmire . . . ? - Apám sohase szokott meglátogatni itt Sopronban . . . - válaszolt újra Jánosinak, de erre a feleletre se figyelt, gépiesen mondta ki a szavakat, mert éppen aközben, amíg kimondta a néhány szót, döbbent rá, hogy voltaképpen azért gondolt Krisztinára, mert az ösztönei már összegezték az elmúlt másfél hét minden eseményét, benyomását. Csodálkozott, hogyan képes Jánosiékkal beszélgetni, kedveseket mmondani a gyerek re, akit újra az ágyra fektetett az édesanyja, s közben önmagáról gondolkodni, arról töprengeni - mégpedig egészen tiszta fejjel, mintha nem is saját magáról, hanem egy idegen személyrõl gondolkodna -, hogy ha szokványos kifejezéssel akarra élni, azt mondhatná, hogy fölötte összecsaptak a hullámok. Így történt: hazajött, és idegen lett a fiúk között, akikkel ugyanabban a teremben kénytelen elõadásokat hallgatni, nem sikerült összekötnie újból a szálat, amely Krisztinához fûzte . . . Elvesztette Krisztinát, ez az igazság, s az egyetlen okos, amit tehet: belenyugszik ebbe. Jós és a többiek még azt a lehetõséget is kihúzták alóla, ami feledtethette volna vele mindazt, amit rossznak és ellenségesnek tart. Megakadályozták, hogy Somorjai professzor maga mellé vehesse demonstrátornak. Ha nem szegült volna szembe Jós akaratával, s elvállalta volna, hogy kiálljon a pódiumra, aztán ostobán fecsegjen, s közben önmaga elõtt is megalázkodjék, akkor esetleg másként történt volna minden. De talán még akkor se. Valamelyik, talán Jós egyik kebelbarátja aspirál arra, hogy demonstrátor legyen . . . Ha tudnák az ostobák, hogy nekem nem az a demonstrátori cím kellett volna, hanem maga a munka, a lehetõség, hogy Somorjai professzor mellett legyek, és lássam a dolgait . . . Ha legalább Krisztinával nem így történt volna . . - Pesten rögtön az érettségi után elmentem dolgozni beszélt az asszony. - Elképzelheti, milyen nehéz most, hogy egész nap itthon ülök, és azon kívül, hogy Gábort ellátom meg rendben tartom ezt a két apró szobát, semmi hasznosat nem csinálhatok . . . Holló bólogatott, de csak a beidegzõdés diktálta, hogy fi-
gyelmet mutasson. Krisztina sohase lenne képes rá, hogy ilyesmire vállalkozzék, mint ez a fiatal, csinos asszony, aki többre érdemes, mint arra, hogy így töltse el terméketlenül a napokat, egyiket a másik után, pergesse a hónapokat, azzal az egyetlen biztatással, hogy a férjébõl egy idõ után sebész lesz, s akkor majd . . . Tudna-e Krisztina áldozatokat vállalni ? Ha õ befejezi az Akadémiát, és elmegy valahová az isten háta mögé, egy erdõbe, távol városoktól, de talán még falvaktól is . . . És ha minden másként esett volna, mint ahogy valóban, s Krisztina az õ párja lehetne . . . Vállalná-e Krisztina, hogy búcsút mondjon a városnak, a megszokott környezetnek, mindennek, ami addigi életét jelentette? Kár gondolkozni is errõl. Krisztina nem áldozatokra született. - Bizonyára vannak barátaitok szép számmal, igaz? kérdezte az elõzõ szóhoz kapcsolódva Jánosi doktortól. - Az sok mindent megkönnyít . . . A fiatal orvos nevetett: - Nekem nincs szükségem ilyesféle könnyítésre. Énnekem inkább az okoz gondot, hogyan szakítsak idõt erre-arra. Éppen elég a munkám ahhoz, hogy kitöltse minden percemet . . . Irén hosszú ideig senkit se talált, akivel megértette volna magát. Talán két hónapja, hogy megismerkedtél Krisztinával, ugye? - nézett a feleségére. - Körülbelül - bólintott az asszony. - De neki is kevés az ideie. - Magyarázóan tette hozzá, s Holló felé fordult: Krisztina, akirõl szó van, komoly dolgozó nõ. Az épitésvezetõségen . . . Holló gyorsan cigarettára gyújtott. Nem szabad egy szóval se elárulnom, hogy ismerem Krisztinát - diktálta az ösztöne. Úgy tett, mintha csak a cigarettájával törõdnék. - Nagyon kedves lány - folytatta az asszony, s közben a gyereket figyelte, aki újra elaludt az ágyon. - A családja is rokonszenves. Egyszer már voltunk náluk. - Hirtelen Hollóra nézett: - Maga biztosan ismeri Krisztina mamáját. A fõiskolán tanít németet. Auerbachnénak hí ják. Magát is tanítja, nem? Holló közömbösen bólintott: - Igen. Krisztina a barátnõje Irénnek - gondolta közben. Az aszszony szavai szerint viszont még semmit se beszélt rólam. A fiatalasszony felvillanyozva mosolygott: - Kár, hogy nem ismeri Krisztinát. Ilyen szép lányt még sohase láttam. Igaz, Aurél?
Az orvos sietve és meggyõzõdéssel helyeselt. - Ragyogóan csinos. Nem is tudnám elmondani, milyen. Látni kell, leírni nem lehet. Talán egy festõ . . . Holló csúfondáros mosolyt parancsolt a szája szögletébe: - Nagyon lelkesedsz, Aurél . . . - s közben azt a levertséget érezte, amit csak egy földbirtokos élhet át, akinek elárverezték a birtokát, s utána azt hallja, hogy valaki áradozva dicséri a nagyszerû uradalmat. Nem akart tovább beszélgetni Krisztináról, s azt se akarta, hogy a Jánosi-házaspár tovább dicsérje neki a lányt. Orájára nézett, s úgy tett, mintha nagyon meglepõdött volna: - Ideje hazamennem. Biztosan ti is lefeküsztök már. Kilenc óra. A fiatal orvos tartóztatni próbálta: - Mondtam, hogy egész éjjel fent maradok. - Én meg - csatlakozott a férjéhez az asszony - késõn fekvõ vagyok. - Elnevette magát: - Reggel viszont szeretek sokáig lustálkodni. Tenném is, ha Gábor nem jelentkezne már hét órakor vagy elõbb . . . Ne menjen még. Holló mosolygott, de határozott maradt: - Elsõ vizitem - hajtotta félre cseppnyi öngúnnyal a fejét. - Köszönöm a szíveslátást. Majd legközelebb . . . A fiatal házaspár kérdõen nézett egymásra, amikor a fiú elment. - Valami baja van - mondta a férfi. - Én is azt hiszem - bólintott az asszony. - Szombaton a Várkapuban jobb kedvû volt. - Tudod-e, mire gondoltam? Irén nevetett: - Tudom. Amire én. - Összeismertetjük Krisztinával? - Feltétlenül. Érdekes lesz. Két ilyen szûkszavú gyerek . . . Az orvos felállt az asztaltól, odalépett a feleségéhez, és megcsókolta a haját. Aztán - akár két pajkos süvölvény mindketten elnevették magukat. Örültek, hogy ismét egy volt a gondolatuk. HARANGJÁTÉK Krisztina igazított a rajzgép egymásra merõleges vonalzóin, aztán bemártotta, majd gondosan letörölte a tuskihúzót, s csak utána fogott hozzá az alsó ívhez. A falon az ingaóra nagymutatója a hatoshoz közeledett. Mindjárt fél tizenegy. Jó volna még ma készen lenni a boltív rajzával, hogy hétfõn munkához láthassanak a kõfaragók. Ha apu kevésbé vázlatosan skiccelte volna fel a rajzot, már régen kész lenne vele,
de apunak annyi volt a dolga egész héten, hogy ki se látszott a sok teendõbõl. Két délelõttöt kellett eltöltenie a városi tanácsban, ahol a költségvetésrõl vitatkoztak, a fertõdi kastély építkezésén is akadt tennivaló . . . - Hogy halad, Hamupipõke? - nézett fel Krisztinára az íróasztal mellõl Lénárt, aki eddig a logarlécén számolt, hogy összeállíthassa a jövõ heti anyagigénylést. - Félek, hogy nem leszek kész egy óráig - mondta Krisztina, anélkül, hogy hátrafordult volna. - Nem szeretnék bent maradni egy után . . . - Igaza is van - nyújtózott ültében Lénárt. - Magának isjoga van a szombat délutánhoz. Mit csinál estére? Krisztina befejezte az íves vonalat, s újra megmártotta a tusban a kihúzót: - Elmehetnék apuékkal moziba, de tegnap már láttam . . . - Igaz-e, amit beszélnek, hogy egészen különleges színésznõ ez az Audrey Hepburn? - Szerintem igaz. Annyira egyszerûen csinál mindent, mintha nem is játszana. Minden mozdulata természetes. És gyönyörû a szeme . . . Lénárt odament a rajzgéphez, és megállt Krisztina mellett: - Megnézném én is, ha kibírnám, hogy másfél órát üljek a moziban cigaretta nélkül. Krisztina ránézett az építésvezetõre, és elnevette magát: - Nem hiszem, hogy ne lenne ennyi önuralma. márpedig így van - tárta szét két tenyerét t.,énárt. Azt hiszem, nekem Egyiptomban kellene élnem. Krisztinának kedve lett volna csodálkozva feléje fordulni, de nem hagyhatta félbe a megkezdett tusvonalat. - Hogyhogy? - Állítólag Egyiptomban szabad dohányozni a mozikban. Nálunk is be kellene vezetni. - Nem látnánk a sok füsttõl a vásznat. De, mondja, miért nem képes másfél óra hosszat megállni cigarettázás nélkül? - Nem szeretem az önmegtagadást. Nekem ne írja elõ senki, hogy másfél óráig tilos rágyújtani. - Inkább nem jár moziba? - Inkább nem. - Furcsa elv. - Csak énrám kötelezõ - nevetett a férfi, aztán cigarettát illesztett a szipkájába. - Még mindig jobb, ha magamtól mondok le valamirõl, mint ha kénytelen vagyok lemondani . . .
Krisztina most ránézett, pedig még nem húzta végig a vonalat. Az építésvezetõ zavartan beletúrt a hajába. - Bocsánat - mondta restelkedve. - Igazán nem akartam megbántani. Higgye el, Krisztina . . . A lány visszaillesztette a félbehagyott vonal végéhez a tuskihúzót, csak utána mondta csöndesen: - Nekem nem szabadna mindig érzékenykednem. - Öszszeszorította két telt ajkát, s fegyelmezett mozdulattal folytatta a vonalat. - Különben is, igaza van apunak . . . Ha jövõre az egyetemre kerülök, ott senki se tud majd úgy rajzolni, mint én. Ugye, így lesz? A férfi hallgatott. - Nézze - beszélt tovább a lány -, milyen egyenletesek a vonalak! Sokat tesz a gyakorlat . . . Csak most tûnt fel neki, hogy a férfi még mindig hangtalanul áll mögötte. Megfordult. Lénárt a homlokát ráncolta. - Magának tán nem tetszik ez a rajz? - húzta fel a szemöldökét Krisztina. De most eszébe jutott, hogy Lénárt biztosan még mindig arra gondol, amit õ mondott az imént. Szorongva kérdezte meg: - Vagy talán . . . maga nem hisz benne, hogy a jövõ õsszel felvesznek? Az építésvezetõ leverte cigarettája végérõl a hamut: - Szeretnék hinni benne. - Szeme a könnyû pernyét követte, amely lassan hullott alá a padlóra: - Bíznék is feltétlenül, hogy magából jövõre egyetemista lesz, ha nem szólna közbe sok zavaró körülmény. Jövõ nyáron ugyanannyi diák végez a gimnáziumokban, mint az idén. És már tavaly se jutott be egy csomó az egyetemre. Évrõl évre aránytalanul több a jelentkezõ . . . Mások is vállalták, amit maga csinál. Sokan dolgoznak itt-ott, akik éppen ettõl remélik, hogy a következõ õszön helyet kapnak az egyetemen . . . De miért keseritsem magát? Ha nem a saját sorsom látnám ismétlõdni a maga esetében . . . Krisztinán rossz érzés uralkodott el: - Miért . . . Magával mi történt? Lénárt nevetést erõltetett : - Semmi érdekes - nevetett szándékolt-könnyeden. Énrólam nem érdemes beszélni. - Gyorsan visszament az asztalához: - Több eszem lehetne. Magát is feltartom a munkában, magam is elfolyatom az idõt, pedig még át kell adnom az anyagigénylést, ha azt akarom, hogy hétfõn legyen mibõl dolgoznunk. - Leakasztotta kalapját a fogasról: Folytassa csak, Hamupipõke. Átmentem az anyagtelepre.
Jó víkendet! - Viszontlátásra - mondta a lány, de már csak akkor, amikor becsukódott az ajtó Lénárt mögött. A kihúzó két hegye között megszáradt a tus. Krisztina tûnõdve nyúlt a zsilettért, hogy kikaparja a megkeményedett fekete festéket a fémhegyek közül. Lénárt is hurcol magával valami kellemetlen emléket. Senki se ússza meg pofon nélkül ebben az életben? Hogyan él vajon ez az ember? Bemártotta a tusba a kihúzót. Megcsóválta fejét. Azon meditálok, hogy vajon Lénárt hogyan él. Miért az õ élete érdekel? A magaméval talán nincs elég baj? Hogyan élek én? Egyik nap múlik a másik után, és mindegyik egyformán unalmas, egyaránt eseménytelen. Délutánig dolgozom, utána válogathatok: leülhetek az angol könyv mellé, böngészhetem Byront, s közben nyelvtani fordulatokat fejthetek meg egymás után, vagy bámulhatom a televíziót, ha beesteledik, esetleg moziba mehetek, vagy apuékkal vendégségbe, s ha mihozzánk jönnek látogatók, vághatom a jó képet, nehogy meglássák rajtam, mennyire unom õket. Apuékat se bírom ki már: mintha összebeszéltek volna, mindegyikük hangsúlyozottan figyelmes hozzám, s eszükbe se jut, mennyire terhes nekem ez a túlzott kedvesség. Céljuk van vele, nem nehéz meglátni rajtuk: kárpótolni akarnak. Apu nyilván megérezte, hogy rossz nekem így, s nem jut eszébe, hogy ez a mostani túlzott figyelme é pen annyira fáj nekem, mint amennyire rosszul esett, hogy a nyáron egy lépést se tett értem, amikor az egyetemi felvételizésrõl volt szó . . . Uj vonalat kezdett meg a rajzgép tábláján. A pauszpapír enyhén sercegõ hangot adott, amikor végighúzta rajta a hegyes fémet. Délben megszólaltak a harangok. A bencések tornya kezdte, az építésvezetõség szomszédságában, s alig kondult néhányat, a többi templom sisakja alatt is felébredtek a harangok, s csatlakoztak az elsõnek megszólalóhoz. Krisztina az imént vette észre, hogy tele van füsttel a nagy szoba. Lénárt mindig telecigarettázza az irodát. Odament az ablakhoz, és kinyitotta mindkét szárnyát. A harangzúgás, amely az üvegek miatt eddig csak tompán hallatszott be, most kétszeres erõvel zengett, és tisztábban is, mert nem vesztett fémes színébõl, amit az üvegek eltompítottak. Harangjáték - nézett fel a felhõs égre Krisztina. S mind-
járt németül is hozzágondolta: Glockenspiel. És errõl Salzburg jutott eszébe, meg Herbert bácsi, és a városon átrohanó folyó, a Salzach, jó néhány kis hídjával, és Salzburg házai, amelyeken minden ablakkeret, minden ajtózár, minden székláb az elmúlt századok kifinomult barokk ízlésérõl, életszeretetérõl árulkodott. És a Schloss Mirabell tetején csengettbongott a harangjáték, az elektromágneses Carillon, túlzengte az autózajt, szétáradt a forgalom felett, amely inkább illett volna egy amerikai kisvároshoz, mint ehhez a muzsikás szabadtéri múzeumhoz, amely magabiztosan nyújtózott a hegyek örökké havas sziklái alatt . . Herbert bácsi maga se tudta, hányadszor járt már Salzburgban, de õ is meghatott volt, s míg bármely más városban szívesen játszotta az idegenvezetõt, Salzburgban alig szólt, csak olyankor felelt, amikor Krisztina megkérdezte valamirõl. Hosszas gondolkodás után sütötték ki, mi is az a dallam, amit a Carillon harangjátéka muzsikál. Papageno áriája a Varázsfuvolából: "Üb immer Treu und Redlichkeit . . . Mindig a hûség és a becsület vezessen . . . - így szól a dal. Krisztina elfordult az ablaktól és visszasietett a rajzgéphez. Dolgozni akart, gyorsan, minden figyelmét a tusvonalakra fordítani, de közben képtelen volt szabadulni a vágytól, hogy bárcsak ott teremhetne hirtelen Salzburgban, ahol nyilván ugyanúgy hullatják már leveleiket a sûrû allék gesztenyefái, mint itt Sopronban a platánok, s a város is megbékélt a kavargó augusztus után, amikor a világból mindenhonnan turisták és elõkelõségek sereglettek össze a Salzach partján a Mozart-muzsikás ünnepi játékokra. Augusztus 31-re vége lett a zenék hónapjának, és szétszéledtek a külföldiek, akiket arról lehet megismerni, hogy õsi salzburgi népviseletbe tiroli nadrágba, dirndliruhába, vaddisznósörtés kalapba és fémgombos mellénykékbe öltöznek . . . - Salzburg újra a salzburgiaké lett, békésen meghitt, és fent a hegyekben már gyakran esik a hó, hiszen valahányszor a város felett elered az esõ, odafent a kétezer méternél is magasabb bérceken hó hull . . Krisztina ciklámenek illatát érezte, s ez az illat nyersebb volt, mint azoknak a ciklámeneknek a párája, amiket a Lõverek lejtõin vagy a Váris-erdõben találhat a kiránduló. Salzburgi ciklámenek . . . Megpárásodott a szeme. Salzburgban jó volt. Nem kellett semmire gondolnia, elég volt, ha kitárta magát, és töltekezett a benyomásokkal, s közben arra gondolt, hogy Salzburgban
nemcsak a sok ház, demaga a természet is barokk . . . Hónapok óta nem küldött egy sort se Herbert bácsinak, csak a leveleket írta alá, amiket apu vagy anyu adott postára a nagybácsijának. Pedig Herbert bácsi megérdemelte volna, hogy legalább egyszer rászánja magát, és kiadósabb levéllel örvendeztesse meg, hiszen amíg nála járt, annyi szeretettel vette körül, hogy néha szinte terhes volt a sok-sok gondoskodás . . . Könnyû volt a keze, és gyorsan mozgott a merõleges vonalzók és az ívek mentén, s már biztos volt benne, hogy egy óra elõtt végez a rajzzal, s hétfõn a kõfaragók hozzáláthatnak, hogy kalapácsaikkal kiformálják az ív elemeit és a zárókövet, ami majd felül összefogja a lágy hajlatba összeépített kõsort. Estére úgyis egyedül lesz otthon. írni fog Herbert bácsinak, és azzal a hálával köszöni meg neki a két esztendõ elõtti nyarat, ami az imént fogta el, s még most is benne sajog. Holló lustán ballagott a Templom utcán. Ebédkor többet evett, mint amennyihez étvágya volt, mert nem akarta otthagyni a csiklandós illatokat párolgó bécsiszeletet. Igazi szombati ebédet adtak a menzán, s õ is éhes volt, hiszen reggel nem maradt ideje enni. Késõn ébredt, mert oly mélyen aludt, hogy nem hallotta meg az éles csörgést se, amivel az óra jelezte a háromnegyed hetet. Vajon mitõl volt annyira álmos? A tegnapi napja is, a tegnapelõtti is, az azelõtti is nyugodt volt. Szerdán Somorjai professzor megmondta, hogy nem lehet belõle demonstrátor. Azóta rossz bent az Akadémián, mert nem képes szabadulni az érzéstõl, hogy kárörvendõ tekintetek bámulnak feléje, valahányszor õ a füzete fölé hajol. Esztelen kényszerképzet ezt megállapítja, valahányszor józanul utánagondol, mégse tud szabadulni a hangulattól. Amíg otthon van, és Janka nénivel beszélget - most már mind többet ül bent az ebédlõben, s jólesik arra gondolnia, hogy ezzel örömet szerez az özvegynek -, meg amikor a szobájában tanul, akkor nem kell viszolyognia a környezetétõl. Odábbrugott egy kavicsot félcipõje orrával, s errõl eszébe jutott, hogy hamarosan megjönnek a tartós esõk, s õ fel fogja húzni a fûzõs csizmát, amit Kanadában viselt, s amiben végigvánszorogta a 175 mérföldet, s a szürke szarvasbõr nadrágot viseli hozzá, amit nem bírt elnyûni az õsrengeteg számtalan tüskéje és a mocsarak roncsoló nedvessége . . Az évfolyamtársainak újra lesz témájuk: lám, Holló feltûnési
viszketegségben szenved . . . Megállt. Nem csinálhatom ezt tovább! - riadt meg benne a hirtelen felismerés. Önmagamat hergelem a fiúk ellen, rosszakat feltételezek róluk, pedig még fel se vettem a szarvasbõr nadrágot és a fûzõs csizmát, és õk se szóltak egy szót se . . Mi van velem? Én mindig szerettem az embereket, és a jót kerestem bennük. Mi ütött belém, hogy éppen ezeket a fiúkat nem szeretem ? A túloldalon, három házzal odább, valaki kijött a kapu alól. Holló önkéntelenül odapillantott. Azonnal felismerte Krisztinát. A lány rövid, puha, krémszínûre festett bõrkabátkát viselt, és skótkockás szoknyát, s tömött haját szalag fogta össze hátul. Lassú léptekkel haladt a bencések tornya felé. Két kezét a kabátka zsebébe dugta. A Várkerületbe megy, az autóbuszhoz - gondolta Holló. S ekkor úgy tûnt neki, hogy nemcsak lassú, hanem szomorú is a lány járása. Krisztina mindig fürgén, ruganyosaa szokott lépkedni, most pedig elmélázva, fejét lehajtva sétál, de nem a ráérõ emberek könnyed, céltalan és lusta lépteivel, hanem fáradtan,rosszkedvûen. Megígértem neki a múlt szombaton, hogy egyszer megkeresem az építkezésen. Nem tettem meg . Ahogy a lányt figyelte, és lassan elindult a nyomában, sajnálat mozdult benne. Egyedül megy haza. És a mozgása arról árulkodik, hogy most szomorú lenne akkor is, ha öten kísérnék. Anélkül, hogy akarta volna, megszaporázta lépteit. Cipõjének sarka koppant egyet-egyet, s a szûk utca házai visszaverték az éles neszt. Krisztina is meghallotta. Talán kíváncsiságból, talán megszokásból, talán egyfajta megérzésbõl fordult meg. S ebben a pillanatban meg is állt. Arcán nem látszott csodálkozás, s valahogy egészen természetes volt az is hogy megvárta Hollót. A fiú megállt vele szemben. Krisztina kezet nyújtott: -Nem is gondoltam, hogy ma még veled találkozom mondta olyan hangsúilyal, mintha mindennap látná a fiút. - Hazafelé mégy? - kérdezte Holló, s közben érezte hogy szokatlan feszültség vibrál a torkában. - Elkísérsz? - kérdezte Krisztina felelet helyett. - Ha nem zavarlak . . . A lány tétován elmosolyodott: - Miért zavarnál ? Csak arra gondoltam, hátha nem érsz rá. - Szombat van. Ilyenkor mindenki ráér Sopronban: Öt
óráig én is szabad vagyok. Azt várta, hogy Krisztina talán megkérdi, mi a dolga öt után, de amikor a lány csak hallgatott, és az õjárásához igazodva hosszabbakat kezdett lépni, mégis kimondta: - Somorjai professzor elhívott vadászni. Elmúlt már a szarvasbõgés, de azért szép lesz, úgy hiszem. Krisztina szótlanul bólintott. Úgy megyünk egymás mellett - gondolta Holló -, akár két közömbös ismerõs, akik véletlenül egymásba botlottak az utcán. A lány is ezt érezhette, mert mondott valamit az idõjárásról, a korai õszrõl. Holló bólintott rá, s megörült, amikor egyszerre eszébe jutott hogy most teljesítheti, amit Jenõnek igért, meghívhatja a következõ szombati balekbálra Krisztinát. Ha már így összetalálkoztak, megtakaríthat egy kínos telefonálást. De miért lenne kínos a telefonálás? - kérdezte magától, s erre sehogy sem tudott felelni, csak abban volt biztos, hogy ha most nem szól, akkor késõbb nehezére fog esni, hogy felvegye a telefont. - Mi a programodjövõ szombatra? - kérdezte, s hallotta hogy bizonytalan a hangja, de nem tudta, mitõl. Krisztina azonnal megsejtette, mirõl van szó. Összerezzent belülrõl. Meg fog hívni? Bizonytalanul felelt: - Még nem tudom, mi lesz egy hét múlva. Hosszú idõ . . . Holló nem nézett rá, úgy mondta tovább: - Ha még nem igérkeztél el sehova se, meghívnálak a balekbálba. Volna kedved hozzá? Krisztina cseppnyi örömet érzett, de megszólalt benne a figyelmeztetés is: nem szabad mutatnia! Kérdõen pillantott Hollóra : - Jövõ szombaton lesz? El is felejtettem. Holló erre nem mondott semmit. A lány könnyed hangon próbálta folytatni: - Szerencséd van, hogy te szóltál elõször. Akik ezután hívnak, azoknak már le kell mondanom. - Valaki mással akartál elmenni? - Õszintén szólva eszembe se jutott a balekbál. De a jövõ héten nyilván többen is hívnak majd. Tudod, hogy szokott lenni. - És jólesett neki, hogy oly fesztelenül cseveg, mintha hidegen hagyná, hogy kivel megy el a bálba. - Kinyomták már a meghívókat ? - Hétfõn osztják szét az igénylõknek. - Milyen ruhát írnak elõ? - Ahogy szokott lenni. Férfiaknak sötét ruha vagy szmo-
kíng, a hölgyeknek . . . Ezt nyugodtan rátok lehet bízni. Igyekezett ugyanolyan súlytalanul felelni, amilyen könnyedek a lány szavai voltak. Szerette volna nem tudomásul venni a kérdést, amely újra meg újra feltolult benne: "Miért változtál meg, Krisztina?" Kiértek a Várostorony terére. A megyeháza elõtt, a Fabricius ház elõtt sárgult levelekkel terítették meg aljukat a fák. Krisztina könnyû cipõjével belegázolt a levelek közé. A sok hullott lomb sistergõ hangot adott. - Itt az õsz, most már végérvényesen - nézett rá Hollóra. - Október van - bólintott a fiú, s lassan lepillantott Krisztina karcsú bokájára. A lány észrevette a pillantást. Eszébe jutott valami, s elnevette magát: - Képzeld el, tegnapelõtt cipõt akartam venni, és odabent a boltban egyszer csak odalép hozzám egy férfi, fényképezõgép van a nyakában, meg villanólámpa lóg az oldalán, és azt mondja, hogy õ pesti fotoriporter, és hogy én igazán elmehetnék manekennek cipõreklámokra. Én olyan dühös lettem rá egyszerre. Elgondolhatod, tele volt az egész bolt, és mindenki odanézett, mert az az alak mindenáron le akarta fényképezni a lábamon a cipõt. Alig tudtam megmagyarázni neki, hogy hagyjon békében, mert sietek . . . Nem is vettem meg a cipõt. Igaz, széles volt a lábamon. Csináltatnom kell. Azelõtt nem voltál kacér - gondolta Holló, de közben úgy tett, mintha derûsen venné tudomásul a lány szavait. Mosolygott is és bólogatott. Krisztina elhallgatott, és ekkor csönd lett. Ketten voltak a téren, és megsokszorozva hallották a hirtelen támadt némaságot. Mit akarok? - döbbent meg Krisztina a hallgatástól. Miért kacérkodok vele? Vissza akarom szerezni? Nem, nem akarom. Hát akkor? Minek ez a játék? Erõlködve próbált témát találni. - Hallottad délben a harangokat? - jutott eszébe végre. Holló meglepetten nézett rá: - Hallottam. Miért? - Nem vetted észre . . . - Krisztina szava elakadt. Zavartan elnevette magát: - Butaság . . . Ugyanúgy harangoztak ma is, mint más napokon . . . - s nyugtalanul kémlelte Holló barna szemét: vajon mit gondolhat most rólam? Holló szerette volna biztatni a lányt, hogy folytassa csak, amit mondani kezdett, de valami visszatartotta ettõl. Mit
akarhatott Krisztina a harangokkal? - Visszamégy? - kérdezte a lány, hogy mielõbb másra terelje a szót. - Elkísérlek az autóbuszig. Jenõ mesélte, hogy rendszerint robogón jársz. Otthon hagytad? Krisztina igazított a haján, s újra elindult Holló oldalán: - A robogó jó dolog, de akkor halásznadrágot vagy hosszú pantallót kell húznom, én meg egyiket se szeretem. Néha jó szoknyában járni. Így csinosabbak a lányok, nem igaz? Kifordultak az Elõkapu málladozó vakolatú vén házai közé. Meg kellene kérdeznem - gondolta a lány -, hogy mikor jön el újra. Amikor nálunk járt, illett volna megkérdeznem, de akkor annyira izgatott voltam, hogy elfeledkeztem róla. Már csaknem megszólalt, amikor eszébe jutott, hogy jövõ szombaton úgyis együtt mennek a balekbálra. Ne higgye Holló, hogy a terhére akar lenni. - Eljössz értem jövõ szombaton? - fordult szembe a fiúval az Elõkapu végén, s mindjárt kezet is nyújtott neki, mert innen már csak húsz lépést kellett mennie az autóbuszmegállóig. - Fél nyolcra érted megyek. Viszek meghívót a szüleidnek is. - Nekik? Anyu úgyis kap. A tanárotok . . . - mondta Krisztina, s hallotta, hogy a háta mögött éppen beáll az autóbusz. És most egyszerre úgy találta, hogy rossz elköszönni. Jöhetett volna késõbb is az autóbusz. De miért is? Így jó, ahogy van . . . Amit õ nem akar - s lopva belenézett Holló nagy barna szemébe -, hiába akarom én. - Jó vadászatot, Péter . . . - és eleresztette a fiú kezét. - Köszönöm - hajtotta meg fejét Holló. Szeretett volna hosszan Krisztina után nézni, amíg a lány az autóbusz felé futott, de nem tette. Sarkon fordult, és hosszú, határozott léptekkel hazafelé indult. Felhõ mögött ment le a nap. - Esõ nélkül ússzuk meg az éjszakát - mondta Somorjai professzor, és megigazította vállán a puskát. Libasorban haladtak a kezdõdõ alkonyatban. Elöl Bilka Ákos vadõri uniformisában, nyurgán, csapott vállúan, mögötte a professzor, a sor végén meg Holló. Sajnálta, hogy magaslesrõl próbálják meglõni a két beigért vén bikát. Ideje, hogy kiselejtezzük õket - mondta Bilka Ákos. - Amit ezek bõgéskor végbevittek . . . Nekimentek minden fiatalabb bikának. Az egyiket úgy megsebezte valamelyik vénség, hogy
azóta se láttam. Magam is kilõttem volna a két remetét, de a professzor urat illetik. Óvatosan lépkedtek, bár tudták, hogy még jó ideig nem vált ki egyetlen nagyvad se a tisztásokra, legelõkre. De a vadászfegyelem ösztönösen is parancsolt nekik. A vadas terület közelében tartózkodni kell minden felesleges zajtól. Még a hold is feljöhet estére - gondolta Holló, ahogy az eget nézte. Szelet szimatolt a levegõben. Már ide-oda áramlott idegeiben a vadászat felajzott hangulata. Tenyerének jólesett a Sjögren-puska csövének hûse, s egész testét is nagyon szabadnak érezte. Talán azért - tûnõdött -, mert a fûzõs csizmát húzta fel a szarvasbõr lovaglónadrágra, s a kockás inget vette a bõrmellény alá. Furcsa dolog az ilyesmi. Amikor hazaért Kanadából, és elõször öltözött "civilbe", félig meztelennek és nagyon feszélyezettnek találta magát. A szövetbõl szabott zakó és a pantalló zavaróan könnyû volt, akárcsak a félcipõ az erõs, szorosan fûzött csizma után. Mozogni is félt a vasalt ruhadarabokban, s olyan óvatosan ült le, akár a lányok, akik hosszasan igazgatják a szoknyájukat, mielõtt kényelembe helyezkednének. Ez az öltözet jó. Erre nem kell vigyázni, nem kell félteni a gyûrõdéstõl, ebben végig lehet hemperedni a fûben, nem ragad bele a bogáncs, s ha beleragad is, nem tesz kárt benne . . . Odahaza jó volna. Nem kellene emberekkel törõdnie, legalábbis nem úgy, ahogy itt viszolyog tõlük. Azokkal az otthoniakkal megértette magát. A munkában szûkszavúak, de ahogy letették a szerszámot, megered a nyelvük. Szezonidõben erdõmunkások, utána parasztok. Legalábbis többségükben. Nincs elõttük más isten, csak az, aki ugyanúgy meg bírja fogni a dolog végét, akár õk. Másnap, ahogy hazaért, megjavította az egyik motoros fûrészt. Hálásak voltak érte az emberek, mert különben két napig lesniük kellett volna a szerelõre, és a várakozást megérezte volna a keresetük. Ö gyorsan szétszedte a masinát, s másfél óra múltán újra dolgozott a fûrész. Szokványos hiba volt, nem kellett hozzá nagy tudomány. Joci még hamarabb megigazította volna a gépet. Ö is Jocitól tanulta meg, hol keresse a gyakori hibákat. Sok mindent megtanultak ott Kanadában. Fûrészt javítani, bádogkoporsót hegeszteni, fél óra alatt felállítani a csörlõt a legnehezebb körülmények között is. Odahaza mondta is az apjának, hogy csináltasson olyan könnyû csörlõt. A falusi kovács is össze bírja eszkábálni, De már nem volt ideje rá, hogy
a kováccsal beszéljen, éppen csak a rajzot vázolta fel az apja füzetébe, mert jött Pestrõl a papír, hogy igyekezzék Sopronba, folytassa a tanulást . . . Bár inkább otthon maradt volna. Ovatos mozdulatokkal kapaszkodott fel Somorjai professzor után a körültekintõen álcázott magaslesre. Kényelmes volt a hosszú lábakra helyezett rejtek: elfértek rajta mind a hárman, anélkül, hogy zavarták volna egymást. Kár, hogy csak egy van itt . . . - nézett körül Holló. Apa abba a másik erdõszegletbe is építtetett volna magaslest, hogy másik szögbõl is belõhessük a terepet . . . Az égen megjelent a hold, és feltámadt a szél is. Bilka Ákos összenézett két vendégével, és szûk nyílású szemével csippentett egyet. Ezzel jelezte, hogy kedvükre jött a hold, jól fognak látni . . . S egy fejbólintással meg a maga cselekedetével figyelmeztette õket, hogy ideje csõre tölteni. Nesztelenül nyitották a fegyvereket, és süllyesztették bele a töltényûrbe a lövedékeket. Somorjai is jelbeszéddel fordult hozzájuk, és két mozdulattal azt kérdezte, kié legyen az elsõ lövés. Bilka Ákos mosolygott, s ujjaival értette meg, hogy felesleges osztozkodniuk, elég tapasztalt és fegyelmezett vadászok ahhoz, hogy az lõjön elõször, aki legjobb szögben látja a vadat. Somorjai és Holló fejbólintással nyugtázta a dolgot. Birka Ákos aZt mondja, hogy a napOKban próbálkozott, ám minden siker híján. Kimerültek a bikák, mert a tavalyi esztendõben megromlott az ivararány. Két, két és fél tehén isjut egy bikára. Bõgés elõtt kellett volna selejtezni, de akkor õt ágyba döntötte a májgyulladás. A hold tékozlóan bevilágította elõttük a szabad terepet és a nyiladékot is, amerrõl a szarvasokat várták. A levegõ dúsan párás volt, és Hollót az otthoni erdõre emlékeztette. Döbbenten figyelt fel a kívánságra, amely váratlanul ébredt fel benne: hazamenni . . . Meg is mozdult tõle. Igen, hazamenni, itt hagyni ezt a várost, amely újra olyan idegen, mint akkor volt, amikor elõször jött el ide. De akkor Krisztina megszerettette vele, meséket mondott a házakról, kõfaragványokról, a kapukra szerelt kovácsoltvas kopogtatókról, a fából vésett dombormûvekrõl, a mennyezetekre festett freskókról . . . Nem is a várost szerette meg. Krisztinát szerette, és Krisztina varázsolta kedvessé a várost. Itt kell hagyni. Hol van az megírva, ki kötelezheti õt, hogy erdõmérnök legyen? Csak azért éljen itt örömtelenül, idege-
nül, hogy aztán értelmiségi legyen, és ne kelljen egész életén át fizikai munkát végeznie? Sohase félt a fizikai munkától, és az erdõmunkás dolga nem robot, nem fantáziátlan taposómalom az erdõ, hiszen tele van változatossággal, ész kell minden fa kidöntéséhez . . . Otthon nem kellene minden reggel viszolyogva ébrednie, és arra gondolnia, hogy megint kezdõdik egy nap, megint ott kell ülnie harmincnégy fiú és lány között, akiket látni se kíván. A hajnal ébresztené az erdészházban, és felszabadultan, kipihenten ébredne, mert csak a teste fáradt esténként, és az izmok kimerültségét nem nehéz elmulasztani reggelre. És ha holnap felülök a vonatra . . . Nem érdekelnek; mondjanak akármit a hátam mögött, ha már nem leszek itt. Utánam az özönvíz, és örvendezzenek azon, hogy megfutottam. Nem azért élek, hogy arra ügyeljek, miként vélekednek rólam ! Már látta magát a boltíves diákszobában, amint sietve hányja be a két nagy utazótáskába fehérnemûjét, ruháit, cipõit . . . A könyveit nem is viszi magával. Ne emlékeztessék erre a keserves két hétre! ujjai rákulcsolódtak a puskatus agyára. Így lesz. hazamegy. Nem törõdik vele, mit mondanak majd, akik itt maradnak. Somorjai professzor csalódott lesz. Mindegy. Bármennyire is fél attól, hogy igazságtalan az ítélete, az érzései azt mondják már napok óta, hogy a professzor cserbenhagyta õt. És kik miatt? Taknyosok miatt, akik tele vannak nagyképûséggel, hányavetiséggel, magukra aggatott önbizalommal.. Ebben a pillanatban a sûrû felõl megütötte fülét az elsõ gyönge nesz. Mintha egy szarvas böffent volna . . . Igen ! Jönnek! Kezében megmozdult a fegyver. Krisztina már a levélpapír második oldalán tartott. Érezte, hogy tiszták, szinte irodalmiak a német mondatai, s bár elnehezedett a szíve, mióta hozzáfogott a levélhez, ennek - hogy németül még mindig ugyanolyan jól fogalmaz akár magyarul - megörült. "Tudod, Herbert bácsi, én nem is értem, mi okozta, hogy dél óta olyasmit érzek, mintha honvágyam volna. Pedíg én nem születtem Salzburgban, Innsbruckban is csak egyszer jártam, és amikor veled utaztam a hegyek között, ott csak látogatónak tartottam magamat, s közben nemegyszer arra vágytam, hogy bárcsak újra itthon lehetnék. Most meg oda vágyakozom vissza,
ahol Veled jártam. Én nem értem, mitõl van ez így. De Te biztosan érted, hiszen Neked sok tapasztalatod van. Mosf, ahogy ezeket írom, mintha mégis érteni kezdeném magam. Rossz a hangulatom, nem találom a helyem. Még mindig nem hevertem ki, hogy nem vettek fel az egyetemre. Pedig már igazán túltehettem volna magam rajta, s rábeszélhettem volna magam, hogy Apunak van igaza, amikor azt mondja, hogy elsõsorban azoké a hely mindenütt, akik megdolgoztak érte, tehát: akiknek jó volt a bizonyítványuk. Én is tanulhattam volna szorgalmasabban, de nem vettem komolyan két-három tantárgyat. Arra gondoltam, hogy ezekre úgyse lesz szükségem, meg nem is szeretem õket, nahát akkor minek törjem magam. Most aztán itt az ¯eredmény®. Valahogy másképp terveztem, Herbert bácsi." Itt abbahagyta az írást, és töltõtollának hegyét kezdte nézni. A tollhegy féloldalasan kopott. Ma már kevesen használnak ilyen tollat. Az emberek mindinkább hozzászoknak a golyóstollakhoz, pedig az elkényelmesíti õket, és csúnya lesz az frásuk. Ö nem engedheti meg magának ezt a luxust. Meg kell õriznie szép betûit, mert a mûegyetemen megkövetelik a szabványbetûket, s hogy valaki ízlésesen állíthassa ki a rajzait, fegyelmezett kézre van szüksége. "Már több mint egy hónapja építészmérnök-hallgatónak kellene lennem, és ehelyett - biztosan tudsz róla, apu valószínûleg megírta - itt dolgozom az építésvezetõségen. Afféle Jolly Joker vagyok apu mellett. Rajzolok, gépelek, apró-cseprõ ügyeket intézek, akár egy titkárnõ, mégagyorsírástisgyakorolnom kell, pedig annak idején, a gimnáziumban nagyon utáltam. És közben tovább tanulok angolul. Már hozzáfogtam Byronhoz, és a Childe Harold nagyon szomorú. Te olvastad már? Azt mondja mindenki, hogy az angol nyelvtan nagyon egyszerû. Én egyáltalán nem így találom . . ." Odakint valaki csöngetett. Krisztina csodálkozva felvonta szemöldökét, aztán gépiesen karórájára pillantott. Apuéknak még a moziban kell lenniük, különben is, õk nem csöngetnek. Kisietett az elõszobába, de csak a kémlelõablakot nyitotta ki. S rögtön el is mosolyodott: - Grüss Gott, alter Sepl! - Gun'amd . . . - emelte meg sildes sapkáját az öregember, aki az ajtó elõtt állt, majd amikor Krisztina ajtót nyitott, beóvakodott az elõszobába. Jókora kosarat emelt le karjáról, és a padlóra tette.
- Da san die Schwammeln, was bestellt ham . . . - mondta. Persze, anyu gombát rendelt az öregtõl. Krisztina maga akarta bevinni a konyhába a gombát, de az öreg nem engedte. A konyhában a sarokba állította a kosarat. Az öreg Sepl olyan poncichter volt, aki hatvan éves korára se tanult meg magyarul. A lány önkéntelenül átvette tõle a Sopron környéki sváb tájszólást: - Is téz scho bezahlt ? - hogy ki van-e fizetve a gomba, s közben arra gondolt, hogy lesz-e elég pénze kifizetni a gombát. - Téz Gscháft geht nur die gn dige Frau und mich an . . . - az öreg legyintett, hogy az üzlet csafk a ház asszonyára tartozik, és borvirágos arcára is rá volt írva, hogy Krisztinával szóba se állna pénzügyben. - Várjon egy pillanatig, öreg - mondta a lány, és komikusnak találta, hogy amint tájszólással szólnak hozzá, õ is torokhangú akcentussal ejti a német szavakat. - Hozok szivart. - Téz kommt gut . . . - bólintott gyors helyesléssel az öregember. Neki mindigjóljön a szivar. Krisztina besietett a hallba, és a nagy fadobozból elõvett egy világos szivart. Ez mindig jussa volt az öreg Seplnek. Ö még csecsemõ volt, amikor Sepl már idejárt, és hol gombát, hol friss sóskát hozott. Mindig ilyesmibõl élt. Meg még egybõl: amíg lehetett, csempészett. És állítólag ma is . . . De ezt inkább csak sejtik, mint tudják az emberek. Azt is hallotta már fél füllel Krisztina, hogy aki át akar menni a határon, az öreghez fordul, s ezt már a rendõrség is ki akarta nyomozni, de nem talált semmiféle bizonyítékot. Az öregnek mindig száz százalékos alibije volt, s ha valaki Brennbergnél ment át a határon, aznap Sepl egész biztosan Agfalván járt. Nem is fontos, igaz-e, amit beszélnek róla. Az a lényeg, hogy mindig gyönyörû vargányagombát hoz. Holnap tehát rántott gomba lesz ebédre - s Krisztina már érezte is a tartáros étel ízét. Az öreg megköszönte a szivart, aztán, hogy valamivel viszonozza a kedvességet, megkérdezte: - Mikor megy már férjhez a kisasszony? Egy ilyen szép lány ennyi sok ideig pártában . . . - és rosszallóan megrázta fejét, ami aránytalanul hosszú, csontos állban végzõdött. - Ráérek még, nem igaz? - nevette el magát a lány. - Hány éves a kisasszony ? - Tizenkilenc. - Ja. És azt mondja, hogy ráér. Az én asszonyom tizenkilenc esztendõs korában már a harmadik gyereket szülte.
- Akkor még az volt a szokás. - Jobb szokás volt, mint ez a mai. Na, gut. Ich muss gén . . . - s jeléül annak, hogy mennie kell, újra megemelte foltos sapkáját. Krisztina becsukta utána az ajtót, aztán visszament a szobájába, hogy folytassa levelét. Holló már az autóban ült. Somorjai most szállt be, magára csapta az ajtót, majd a leeresztett ablakon át újra kezet fogott a vadõrrel. - Szerdán majd értesítem a professzor urat - bökött a vadászkalap széléhez Bilka Ákos. - Addigra tán sikerül kifõznöm a fejet. A gyöngyfogakra meg majd vigyázok. - Mosolyra húzta széles száját: - Lassan már láncot fûzhet belõlük a professzor úr. Somorjai nevetett: - Ezek a gyöngyfogak Pétert illetik - intett a mellette ülõ fiú felé. - Ha õ nem ereszti bele a harmadikat . . . Ez se fordult elõ velem vagy nyolc éve. - Sötét volt - legyintett Bilka Ákos. - De mit csináljunk, ha a professzor úr hajnalban nem ér rá. - S ahogy meghallotta, hogy gyújt a motor, újra kalapjához bökött: Minden jókat. - Köszönöm a szívességét - mondta még Somorjai, aztán elinditotta az autót. Lassan maguk mögött hagyták a Hanság árterét, és már a betonúton futott velük a Moszkvics. - Te is azt hiszed, hogy tizenhat éves volt? - kérdezte a professzor. - Elég ruganyos maradt ahhoz képest. - A fogak szerint tizenhat éves lehetett - mondta töprengve Holló. - A metszõfogak koronája a fognyak felénél is rövidebb volt. Az állandó zápfogakon is jól lehetett látni a hasadékot. - Ebben a korban ritka az ilyen szép példány. - Jó telük volt az idén. Meg Bilka Ákos is ért hozzájuk. Minden vadetetõje olyan, mintha új volna. - Igen. Nem sajnálja a fáradságot. Itt ismét elakadt a beszélgetés, pedig Somorjai csak ezután akarta szóba hozni a fiú dolgát. Nem tetszett neki Holló viselkedése. Tegnap is elfigyelte az elõadás közben. Feszült volt az arca. Úgy viselkedik, mint a sértett emberek. Sértetten pedig nem szabad élni a világban. Abból még nem született semmi jó. - Mondd, fiam . . . - kezdett hozzá Somorjai a mondan-
dójához. Egyenesen kell beszélnie, ezt pontosan érezte. Úgy találod, hogy igazságtalanság történt veled? Holló hallgatott. Elõre nézett, az országútra, ahol széles pásztában szaladt elõttük az autó reftektorának fénye. - Én voltam igazságtalan hozzád? - szólalt meg újra Somorjai. A fiú sietve megrázta a fejét. - Nem. Ha Jósék nem fúrnak meg engem . . . Somorjai gyûlölte ezt a szót, s ahogy Holló kimondta, egyszerre - akár egy elektromos szikra - kipattant belõle az indulat : - Téged nem fúrt meg senki! - mondta fojtottan, és önkéntelenül több gázt adott a motornak. - Tegnap beszéltem az egyik évfolyamtársaddal. Hallgasd meg, mit mondott. Azt kérdeztem tõle, mi lesz a véleménye, ha mégis téged nevezlek ki demonstrátornak. Nem tiltakozott, csak annyit jegyzett meg, hogy "professzor úr, bánom, hogy nem disszidáltam, mert akkor most engem halmoznának el mindenféle figyelmességgel. Azoknak volt eszük, akik felkötötték az útilaput, amikor büdös volt a levegõ, aztán kivárták, amíg minden kitisztult, és akkor hazajöttek. Hiába, szemesnek áll a világ . . ." Azt hiszed, te nem vagy oka ennek a hangulatnak? Szerinted nincs semmi joguk rá, hogy tékozló fiúnak tartsanak? Már 85 kilóméteres sebességgel futott a kocsi. A pneumatikok búgni kezdtek. Somorjai lassan lecsillapodott: - Sok az igazság abban, amit a fiúk beszélnek. Nem ismernek téged, nem tudják, miért mentél el annak idején. Honnan is tudhatnák? És arról sincs fogalmuk, hogy odakint Kanadában . . . Hiszen én is csak egy-egy szavadból tudok következtetni, hogy . . . - hirtelenében nem lelte a találó kifejezést, de aztán mégis eszébe jutott: - . . . megbûnhõdtetek odakint, megvezekeltetek mindenért. De ezek a fiúk jobbára csak azt hallják az emberektõl, akiknek valamilyen hozzátartozójuk odakint van, hogy az illetõnek ilyen jól megy dolga, meg olyan jól . . . Tettél te egyetlen lépést is, hogy közelebb kerülj ezekhez a gyerekekhez!? Hogy megismerjenek, megszeressenek ? - Nem is akarok tenni semmit . . . - mondta lassan a fiú, s egyetlen szót se hangsúlyozott. A professzor bosszúsan elnevette magát: - Hát mit akarsz csinálni? Megjátszod közöttük az elõkelõ idegent? Nem így ismertelek. Nem vagy gyerek. Lassan huszonhárom éves leszel. Úgy viselkedsz, mint valami kisasszony.
Az út hosszú távon egyenesnek látszott, s az egyetlen jármû, ami futott rajta, az õ kocsijuk volt. Somorjai Holló felé fordult: - Mi szükséged van rá, hogy én prédikáljak neked? Állj a talpadra, a mindenségit a jó dolgodnak! Már önmagára is haragudott, hogy ennyit beszél. Újra elõre fordult, s kilencvenre fokozta a sebességet. - Egyébként - mondta még, hosszú hallgatás után -, a kis Bozót neveztem ki demonstrátornak. Holló fáradtan bólintott, s pár pillanatig gondolkoznia kellett, melyik is az a Bozó. Persze, a kis precíz. Aki a jegyzeteit a "Tisztázat" feliratú füzeteibe vezeti át. Az egyik tízpercben arról mesélt a fiúknak a folyosón, hogy õ már gyerekkorától rovarokat gyûjt, és van otthon - Pesten - egy csomó kitömött madara is. Ö tömte ki valamennyit. Jó, õ lesz a demonstrátor. Nem is rossz választás. Minden elõadásra idõben elõ fogja készíteni a szemléltetõ anyagot . . . Vett a cigarettából, amit Somorjai nyújtott feléje, aztán tüzet adott a professzornak. Az autó 90 kilométerrel rohant velük Sopron felé. Letörölte a port a bõröndökrõl, aztán az ágyra tette mind a kettõt. A kofferok üresen ásítottak. Odaátról, az özvegy ebédlõjébõl egyet ütött a falióra. Lágyan, harangosan zengett. Hollónak eszébe jutott, hogy amikor találkozott Krisztinával, a lány megkérdezte tõle, hallotta-e a déli harangszót. Kacéran is kedves. Jó volna szeretni, és jó volna, ha maga mellett tudhatná. Hiába semmit se lehet ott folytatni, ahol elszakítottuk . . . Sem a szerelmet Krisztinával, sem a fõiskolai életet . . . Mások már a körülmények. Két esztendõ telt el, és Krisztina ma már más ember, mint akkor volt. És a fõiskolán se azok ülnek körülötte, akikkel két év elõtt kezdte el a harmadévet. Nem lehet folytatni. S amit nem lehet folytatni, azt abba kell hagyni. Amikor észrevette, hogy Somorjai professzor hiába duplázott rá az öreg szarvasra, a találatok nem halálosak, és a vad megugrik, nagyon nyugodtan, gépies-bizonyossággal lõtt. A pillanat töredékéig se kételkedett, hogy a Sjögren-puska golyója pontosan a lapockánál hatol be, és szíven találja a bikát. Így is lett. Az õ lövése helyben marasztotta a vadat. Szinte büszke érzés volt. Bizonyíték, hogy van egy világ, ahol õ még otthon érezheti magát. Egy környezet, az erdõk - az õ világa. Kevés emberrel, sok csönddel, lombok párá-
jával telt levegõvel és szép vadakkal, amelyeket nem is lelõni jó, hanem csak megfigyelni, becserkészni õket, kilesni titkaikat. Hosszan gyönyörködni jól álcázott rejtekbõl egy dagonyázó szarvasban, meghatottan bámulni az õzsutát, amint hosszú lábú, bizonytalan járású gidáját szoptatja . . . Beletette a nagyobbik bõröndbe a sötétszürke ruháját. Október eleje van. Odahaza apa már intézkedett, hogy harmadszor is forgassák át a komposzt-telepeket. A csemetekertnek kijelölt holdakon elkezdték a magvak õszi vetését, és földbe verték a jelzõtáblákat. Hozzáfogtak a csemetekiemeléshez, s hamarosan megindul a szállítás is. A felszabaduló táblákon nemsokára nekilátnak az õszi talajmunkának. A laposban is jó ideje folyik a talajelõkészítés az új erdõsítésre. A 4-es körletben kapálják a makkvetést. Már jól halad a tuskóirtásos termelés - fagy beállta elõtti munka -, és vágják a fülledékeny anyagú állományt is. Apa átvizsgáltatja az igás szánokat, a hóekéket, amit meg kell igazítani, azt kijavíttatja, éles vas-sarkakat vásárol a lovaknak, s közben még a becslést is be kell fejeznie . . . Rengeteg a munka odahaza. Apa hajnalban elmegy, erdésztarisznyájában az elemózsia, és késõ este ér haza . . . Örülni fog, hogy segítek neki. Örülni fog? Megállt a keze, és tétován tartotta tenyerén az egymásra rakott, vasalt ingeket. Szeme körüljárt a kikészített holmin, és úgy érezte, mintha nyomasztó félálomból riadt volna fel. mi történt? Letette az ágyra az ingeket, és leült az íróasztala mellé. Tompa nyomást érzett a halántéka mögött. Apa nem fogja megérteni, nem is akarja megérteni, miért hagyta itt az Akadémiát. Ha hazaér, vele együtt beköltözik az erdei házba a fojtott hangulat, a rosszkedv. Apa nem fogja kimondani, de szemében ég majd, valahányszor találkozik a tekintetük: "Megfutottál!" Nem mehet haza? De itt se képes tovább élni. Lehet így létezni, ahogy azóta vegetál, mióta visszajött Sopronba? Fekete ruháját nézte, amely az ágyon feküdt, s errõl eszébe jutott, hogy Krisztinát meghívta a balekbálra. De ez nem ok arra, hogy maradjon. Az se ok, hogy megígérte annak a szemben lakó tanítónõnek, hogy reggel elmegy vele és a tanítványaival a kirándulásra, és mesélni fog a kisiskolásoknak az õszi erdõrõl . . . Legfeljebb megneheztelnek rá. Krisztina attól nem kerül távolabb tõle, hogy õ elmegy, mint amilyen távol most van. És a tanítónõ . . . Bosszús lesz, el-
romlik egy napja, s a gyerekek annyit hallanak majd az erdõrõl, amennyit a tanító néni tud a fákról, bokrokról, madarakról... "Megfutottál!" De értsd meg, apa, nem bírom itt tovább. Tudom, egyszer már megbocsátott nekem az Akadémia, amikor visszafogadott. De azok, akikbõl az évfolyam áll, azoknak nem kellek, és õk se kellenek nekem. Somorjai professzor mentegetni próbálta õket. Szavak, szavak . . . Minél tovább maradok, annál rosszabb lesz. Most még csendes, fojtott az ellenszenv, ami körülvesz, de egyszer majd annyi gyûlik össze belõle, hogy kirobban, és én gyûlölöm a kiabálást, gyûlölöm az összeszólalkozást. Nem akarom, hogy botrániig fajuljon a dolgom . . . Felállt az asztaltól, és felvette a fekete ruhát, hogy beletegye a bõröndbe. Ezzel tele is lesz a nagyobbik koffer. Már az utazótáska fedeléhez nyúlt, amikor - mintha egy senkitõl se kapott parancsnak engedelmeskedett volna megállt a mozdulata. Döbbent csend volt egész belsejében, és szinte rettenten ébredt rá, hogy ha most becsukja ezt a bõröndöt, valami megbocsáthatatlant és jóvátehetetlent követ el. Valóban nem lehetne folytatni? - kérdezte magától, s közben úgy nézte a koffert, akár valami élõ ellenséget. Még meg se próbáltam, hogy folytassam! Úgy rémlett, mintha egy rajta kívül álló hang tiltakoznék a szándéka ellen. Nem igaz, hogy ne lehetne folytatni! Mindent lehet folytatni, a rosszat is. És talán lehet bízni is . . . Tõlem függ. Még semmirõl se bizonyosodtam meg! Eddig egyfajta dimenzióban éltem. Ha másik síkban próbálnám meg . . . Nem igaz, hogy ne lehessen . . . Nem igaz, hogy Krisztina nélkül nem érezhetem jól magam. Jól érezni? Azt talán nem, de létezni igen. Nemcsak két választás lehetséges: a teljes szakítás és a visszahódítás. Miért kellene visszahódítanom? Erõszakolni semmit se lehet, ami nem természetes. És miért deklarálnám ünnepélyesen, hogy "kedves Krisztina, én többé nem találkozom veled" ? Nevetséges lenne. Lehet nagyvonalúan is csinálni: elvinni a balekbálba, táncolni vele, kellemesen beszélgetni semleges témákról, s nem úgy viselkedni, ahogy náluk tettem. Lehet! Ha nem engedem, hogy bántson ez a közömbös kapcsolat, nem fog fájni. Aztán majd valahogy rendezõdik: lesz még alkalom, csak idõ kell hozzá, hogyjófonnán észrevétlenül maradjak el, úgy, hogy szinte fel se figyeljenek rá . . .
Sietve cigarettára gyújtott, és hagyta, hadd keveregjenek kedvükre fejében a gondolatok. Én voltam az ostoba, hogy eddig törõdtem az évfolyam ellenszenvével. Nem kellett volna a szívemre vennem. Ha nem engedem, hogy állandóan megbántva érezzem magam, egy idõ után már nem is fogok törõdni a helyzettel. És ha nem fog látszani rajtam, hogy zavarnak - eddig talán nevetséges is voltam a szemükben, és derültek rajtam -, akkor õk se tehetnek mást, mint napirendre térnek fölöttem, és egy idõ után már nem leszek feltûnõ. Az elsõ lépés megtörtént. Somorjai professzor döntött: Bozó lesz a demonstrátor. Ezzel az ellenszenv méregfogát már ki is húzta. Voltaképpen hálásnak kell lennem, hogy így határozott. El fogok vegyülni. Csak azzal törõdnek sokat az emberek, aki más, mint õk. Ha semmi különlegeset nem találnak majd a létezésemben, nem fogom zavarni, ingerelni õket . . . Hol van az elõírva, hogy nekem pompásan kelljen éreznem magam? Lehet különösebb örömök nélkül is létezni egy ideig. A tanév tíz hónapból áll. Ebbõl egy hónap a téli vizsgaszünet, egy pedig már elmúlt: a szeptember. Tehát csak nyolc hónap marad. Sarokba térdeltetve is ki lehet bírni. Csak akarni kell. Kiemelte a bõröndbõl a fekete ruhát, elnézte egy darabig, aztán visszaakasztotta a szekrénybe. Odaát, az özvegy ebédlõjében kettõt ütött az ingaóra. Errõl jutott eszébe, hogy még mosakodnia és aludnia is kell. Nem lustálkodhat reggel. El kell mennie Judit kisiskolásaival az erdõbe. Mesélnie kell a gyerekeknek. Szaporán szedegette vissza a bõröndbõl egymás után a ruhadarabokat. Olyan jótékony álmosság kerülgette-szédítette, mintha egész nap fát irtott volna egy ritmusosan dolgozó munkacsapatban, csípõs és napos téli mûszakon. LÉGY FÉRFI! Hétfõn szokatlanul kellemes hangulatban ült az órákon. Meglepetten figyelt meg magán egy új jelenséget: nem is kell erõlködnie, ha nem akar a fiúkkal törõdni, mert - mintha varázsigék birtokába jutott volna, amelyeket elég elsorolnia, hogy kedve szerint hangolódhasson - csak arra kellett emlékeznie, hogy tegnap a kisiskolásokkal és Judittal az erdõben járt. Az volt a benyomása, hogy a Váris fái között szinte lefényképezte magának a huszonöt gyermektekintetet, a barna és szürke, kék és zöld szempárokat, amelyek tágra nyíltan
nézték õt, amint egy mohos fatönkön ült, és az erdõrõl meg az õszrõl mesélt nekik. Mintha soha szebbet nem hallottak volna, úgy ültek ott egy pisszenés nélkül, huszonöt hatéves hallgató. Nem kellett keresgélnie a szavakat, hogy a kicsik lelke-értelme szerint mondja el, mi is az õsz. A gyermekszemekbõl feléje sugárzott a megnyugtatás, hogy mindent-mindent értenek, és már tudják, hogy az õsz nem egyszerûen hûvösebb idõjárást, gyakori esõket jelent, hanem többet ennél. Már minden fa meghozta a maga gyümölcsét, minden bokor megszaporázta gallyait, minden állat felnevelte annyira kicsinyét, hogy megálljon a maga lábán, és a magvakat most széthordja a szél, hogy szaporodjanak a fák, lepjék el a kopár földeket-hegyoldalakat, és a szarvasborjak, õzgidák már nagyokat szökellnek, a madarak fiókái nem a szülõktõl várják a táplálékot, hanem tulajdon szárnyukra kapva vetik magukat a rovarok után . . . A fák elhullatják levelüket, mert jön a tél, és a hideg ellen szükségük van minden erejükre, amit nyáron magukba gyûjtöttek, mert hosszúak a havasfagyos hónapok, és jövõ tavasszal újra kell kezdeni a virágzást, gyümölcstermést . . . Az egész erdõ a télre készül, amíg az õsz tart. Hogy túléljék a hideg decembert, januárt, februárt, s kárt ne tegyenek bennük a süvöltõ szelek, jeges viharok. Az õzek, szarvasok vastagabbra és durvábbra növesztik bundájukat a tél ellen. A madarak jó része melegebb vidékre vándorol, s akik ittmaradnak, meleg kuckót bélelnek maguknak fák odvaiban, ereszek alatt, szénaboglyákban, szalmakazlakban. Megszûnik a mozgás az erdõben, minden élõ takarékoskodni kezd az erejével, mert a fölösleges röpködés, oktalan kószálás a test melegét fogyasztja. A telet át kell élni: a szarvastehenek, õzsuták magukban hordozzák az új életeket, amelyek majd a tél után, májusban vagy júniusban látják meg a napvilágot. Az erdõ világa nem gondolkodik, de érzi a parancsot, amit az õsök gyûjtöttek tapasztalatból, nélkülözésbõl, kemény és halálos leckék intelmeibõl . . . Amikor hozzákezdett, még attól tartott, hogy a gyerekek csakhamar elunják a szavakat, és tovább akarnak csatangolni a Váris nagy tölgyerdejében, de amikor már jó fél órája mesélt nekik, még mindig nem vett észre egyiken se a figyelem lankadását. Judit ezt - késõbb, amikor már hazafelé tartottak - úgy magyarázta, hogy még õ se hallott szebben mesélni õszrõl, erdõrõl, lombhullatásról. Amit a gyerekek az iskolában tanulnak, részben elfelejtik - mondta a lány -,
de amit most maga mesélt nekik, meg fogják õrizni. Talán egész életükre, hiszen magam is emlékszem nem egy élményemre, ami öt-hat éves koromból való . . . Judit hálás volt a szívességért, és hosszasan köszönte, hogy õ feláldozta a vasárnapját a gyerekek kedvéért, s valósággal kínos volt hallgatni hálálkodását. Egy pillanatra kedve támadt, hogy megmondja a lánynak az igazságot: neki magának volt felüdülés ez a kirándulás és a sok gyerekszem a szombat éjszaka fejfájós vívódása után, de ezt sem árulhatta el, s így csak kényszeredetten mosolygott Judit köszönõ szavaihoz. Érdekes lány. Alig húsz éves. A tanítóképzõ után haza akart menni a falujába, valahová a Bakonyba, de ide helyezték. Már második esztendeje tanít az Orsolyiták terén álló iskolában, de még mindig nem érzi magát itthon Sopronban. Csak a kötelesség tartja itt, s abban reménykedik, hogy egyszer csak-csak igent ír valaki a kérvényére, amiben újra azért folyamodott, hogy helyezzék haza a falujába, vagy akármilyen másik faluba, csak városon ne kelljen élnie. Éppen az ellentéte Krisztinának - gondolta Holló, s tüstént meg is lepõdött, mert nem értette, miért hasonlította össze Juditot Krisztinával. Egészen ellentétesek. Krisztina csak látszólag közlékeny, valójában zárkózott lény, Judit pedig magába húzódónak tûnik, de igazából hamar megnyílik, gyorsan barátkozik, könnyen születik benne a bizalom. Azt is egykettõre elmesélte, hogy mások könnyen hihetnék az életérõl, hogy unalmas, mert valóban ez a látszat. De õ szeret így élni. Nem érzi jól magát ott, ahol sok az ember, csak az iskola kivétel neki, mert ott nem zavarja a rengeteg gyerek. És ért is a gyerekekhez. Amíg az erdõt járták a huszonöt aprósággal, egyszer se kiáltott rá egyikre se, s ha figyelmeztette is némelyiket, könnyû mosollyal tette, s a kicsik már az elsõ szóra engedelmeskedtek neki. Szép vasárnap volt. Ma reggel már köszönt is az utcán az egyik kisgyerek, aki tegnap a többi huszonnéggyel együtt ott volt a kiránduláson. Ö elõször azt hitte, nem neki szól a kicsi, aki szembe jött vele az utcán, aztán eszébe jutott, hogy tegnap már megfigyelte a kerek arcocskát. És egyszerre jólesõ melegséget érzett, s tudta, hogy az örömtõl, amit a gyerek szava adott. Milyen kevés elég egy jó pillanathoz! S egy ilyen kedves pillanat elég ahhoz, hogy ma más hangulattal üljön itt a padban, s hallgassa az évfolyammal együtt Tímár adjunktus talajmikrobiológia-elõadását.
S bár a gondolatai a tegnapi nap eseményein járnak, a füzetében egyik lap a másik után telik meg jegyzetekkel, s ha valaki most tüstént ráparancsolna, hogy mondja el, mirõl beszélt eddig Tímár, pontosan be tudna számolni a hallottakról. Bár így folytatódna a hét, ahogy kezdõdött. Valamit kihirdettek az elsõ óra elõtt . . . Igen, át lehet venni a balekbálra szóló meghívókat a tankönyvellátó épületében. Valamelyik óraközi szünetben át kell szaladnia. Szerencse, hogy elég pénzt hozott magával. A katedrán Tímár adjunktus a táblához lépett, és kémiai kifejezéseket írt fel a talajban élõ mikroorganizmusok szervesanyagokat bontó munkájával kapcsolatban. Holló újra a füzete fölé hajolt, és lejegyezte a képleteket. Nem is gondolta, hogy ezen a napon is találkozik Judittal. Délután postára adta Krisztinának a meghívót - nem akart felmenni az autóbusszal a Winkler útra -, s ahogy kilépett a postáról a Széchenyi térre, éppen a tanítónõbe ütközött. - Hazafelé? - kérdezte Judit, s önkéntelen mozdulattal megigazította csattal hátraszorított barna haját. - Igen, éppen csak beugrottam a postára - mondta Holló. - Én is haza tartok, mehetünk együtt is - igazította léptét a fiúéhoz a lány. - Hadd köszönjem meg újra a tegnapi kirándulást. - Igazán zavarba hoz - rázta meg a fejét Holló. - Nem kell eltúlozni . . . - Nem túlzom el, ne higgye - fordult felé Judit. - Ha látta volna az iskolában . . . Minden tízpercben magáról beszéltek a gyerekek a más osztályosokkal. Hogy azoknak nincs olyan tanító bácsijuk, mint maga. Mert én nem akartam komplikálni a dolgot, és azt mondtam nekik, hogy maga tanító bácsi. A tekintély miatt is . . . Ezen mindketten jóízût nevettek. - De ne féljen, nem adom el magát a többi osztálynak. Keressenek õk is maguknak egy saját erdész-tanítóbácsit, aki úgy tud mesélni, mint maga. Honnan tanult meg ilyen szépen beszélni? - Nem hiszem, hogy különösebben szépen beszélnék - csóválta zavartan a fejét Holló. - Talán azért tetszett a gyerekeknek, amit elmondtam, mert ugyanolyan szavakat igyekeztem használni, amilyenekkel az édesanyám mesélt nekem, amikor akkora voltam, mint most a maga tanítványai. Judit kék szeme komoly volt, amikor újra ránézett: - Nagyon szeretheti az édesanyját, ha így emlékszik a szavaira.
Holló nem felelt. Zekéje zsebébõl elõhúzta a cigarettás tasakot, és zavarában megkínálta Juditot. Otthon se dohányzom, utcán meg pláne nem - mondta a lány. - De jövõre rászokom. - Miért éppen jövõre? - kérdezte meglepetten Holló. - Nem tudom - nézett rá komolyan Judit, de a szeme nevetett. A csemegeüzlet elõtt kenyeret raktak le a teherautóról. A friss, még gõzölgõ kenyér illata megütötte orrukat. Judit beleszimatolt a levegõbe és megállt. - Nekem ez a legjobb szag - mondta. - Talán az a legnagyobb bánatom itt Sopronban, hogy nem dagaszthatok és nem süthetek kenyeret. Otthon anyám mindig megengedte, hogy én dagasszam meg a tésztát a teknõben. Ünnep volt nekem, ha kenyérsütésre került a sor. - Nehéz munka kenyeret dagasztani - csóválta meg a fejét Holló. Judit nem tiltakozott : - Hogyne lenne nehéz. De én valami nagyon szépet érzek benne: kenyeret adni másoknak. Maga ezt nem értheti, maga még sohase volt nagyon éhes . . . Holló hallgatott. "Maga még sohase volt nagyon éhes . . ." Elmondhatná ennek a lánynak, hogy napokon át vánszorogtak falatnyi ennivaló nélkül, s amikor végül ráleltek egy galagonyabokorra, mindannyian hányingert kaptak a piros bogyóktól, annyira telezabálták magukat. Évtizedeket adtak volna az életükbõl egy falat kenyérért. s belebolondultak volna a kivánságba, ha ezt az illatot érzik, amit itt a friss kenyerek páráznak magukból. A túloldalon Jenõt pillantotta meg. Motorkerékpárján robogott a sovány szerelõ, s mielõtt még kiálthatott volna neki Holló, befordult a Hátsókapu szûk utcájába. Judit most újra feléje fordult: - Mondja, milyen ruhában mennek el a balekbálra a sopróni lányok? - S magyarázóan hozzátette: - Nem is értem: ma délben, amikor hazamentem ebédelni, a szobámban meghívó várt. Holló nem akart mosolyogni, de nem tudott parancsolni a szájának, Judit is ugyanolyan lány, mint a többi. Játszik: nem érti, hogyan került az asztalára a báli meghívó. És a szájharmonikás szerenádozók? - Nagy divatparádé szokott lenni - felelt aztán. - Sok mama veri adósságba magát, hogy az õ lánya legyen a legelegánsabb. De sohase azok a legcsinosabbak, akik a legdrá-
gább ruhában vonulnak fel. - Van egy türkizzöld ruhám, bõ a szoknyája, kisestélyinek is lehetne nevezni. Elmehetek benne? - Biztosan nagyon csinos lesz. Judit kék szeme elkomolyodott: - Csúfolódik? Holló szemöldöke összerándult: - Miért gondolja? Judit a kövezetet fürkészte a lába elõtt: - Butaság volt, ne haragudjon. Már a Templom utcában jártak. A diákotthon kapuja elõtt motorkerékpár állt. Hollónak ismerõs volt a gép. Jenõ motorja lenne? De mit keresne Jenõ a diákotthonban? Vizes pettyektöl lett szeplõs a járda is, a kocsiút is. Holló felnézett az égre. Újra elered az esõ ? - Itt mindig esik - csóválta meg a fejét a lány. - Ne csodálkozzék rajta. Egy ugrásra vagyunk az Osztrák Alpoktól. Azok küldik a felhõket. - Nem szeretem az esõt - sóhajtott egy aprót Judit. A házuk kapuja elõtt kezet adott Hollónak. - Köszönöm, hogy hazakísért. Holló nevetett: - Ezt én is megköszönhetném magának. - Viszontlátásra - bólintott a lány, és mintegy tétovázva hozzátette : - Péter. . Holló barna szeme rácsodálkozott: - Viszontlátásra . . . Judit - mondta, és nem értette, s csodálkozott, miértjólesõ a különös, szorongó érzés, ami egyszerre elfogta. Sarkon fordult, és átment a másik oldalra. Felszaladt a lépcsõn. Már a lakáson kívül, az ajtó elõtt meghallotta, hogy odabent cseng a telefon. Sietve megfordította a zárban a kulcsot. Az özvegy elment valahová. De ki az, aki ilyen kitartóan csönget? Beszaladt az ebédlõbe, és felemelte a telefonkagylót: - Tessék? Jenõ hangját hallotta a vonal másik végérõl: - Csakhogy elõkerülsz, öregapám! Nagyon fontos dologban akarok veled beszélni máma este. Van idõd nyolckor? - Ráérek. - Akkor hát legyél a Gambrinusban. A különszobában. Stimmel ?
- Ott leszek. Mi lehet az a fontos, ami miatt Jenõ ilyen hirtelen beszélni akar velem? - gondolta, amikor letette helyére a telefon- kagylót. Aurbachné arra figyelt fel, hogy Krisztina már percek óta halkan fütyörész az elõszobában. Meglepetten állt fel az asztaltól, ahol eddig másnapi óravázlatain dolgozott. Mi történt Krisztinával? Most nem hallotta a füttyszót. Tévedett volna? Odaóvakodott az ajtóhoz, és kihallgatózott. Odakint a lány újra fütyörészni kezdett. A nemrég mûsorra vett kis dalt fütyülte, amit most már naponta játszik a rádió a "Szív küldi" programban: "Melodie d'amocrr". Rekedt hangú férfi énekli, s a dal elején és végén madarak trilláznak. Megörült, hogy jókedve van Krisztinának. De mitõl ez a hirtelen vidámság? Nesztelenül kinyitotta az ajtót, és levette szemüvegét, amit olvasáshoz használt. Megállt a küszöbön. Krisztina az elõszoba falába épített fehér gardrob-szekrényben matatott, s közben elfeledkezve fütyült. Két keze a sorba aggatott ruhák között járt. Aztán megállapodott egy fehér ruhánál. Az organdi ruha - mosolyodott el az asszony. Az elsõ darab, amit Krisztina a maga keresetébõl csináltatott. Három alsószoknya van hozzá, hogy harangos legyen. Ebben a pillanatban Krisztina megérezte, hogy valaki nézi. Szinte ijedten fordult meg a tengelye körül. Szeme találkozott az édesanyja mosolygós pillantásával. - Leltározol? - kérdezte az asszony, de már tudta, honnan fúj a szél. Ma délelõtt kapkodták szét a fiúk a balekbálra szóló meghívókat. Krisztinát tehát . . . A lány tréfás-büszkén felszegte szép fejét: - Meghívtak a balekbálra! Az asszony átvette az évõdõ hangot: - És ha szabad tudnom, ki hívott meg? - Lehet találgatni. - Telefonált ? - Nem. Szombaton találkoztam vele. Véletlenül, az utcán. Nektek is akart meghívót küldeni, de mondtam, hogy te úgyis kapsz . . . - Persze. - Az asszony maga is odament a szekrényhez. - Ezt veszed fel? - s megemelte a vállfán lógó organdi ruha szegélyét. - Ha segítesz kivasalni, anyu . . . Csak a szoknyáját kell itt-ott megvasalni, de én nem merek hozzányúlni. Te olyan
ügyes vagy, anyu, hogy rád merem bízni. - Köszönöm a kitüntetõ bizalmat - simogatta meg a lánya haját az asszony. - Szombat délutánra szállítom a munkát, kisasszony. - Angyal vagy, anyu. Sõt! Két angyal! - Ezzel az erõvel akár három is - tette fel újra keret nélküli szemüvegét az asszony, és elindult vissza a hallba. - Készítsd ki a ruhát, majd megcsinálom. Becsukta maga mögött a hall ajtaját. Krisztina kiemelte a fehér kisestélyit a szekrénybõl, maga elé illesztette, és megnézte magát a szekrény hosszú tükrében. Szép leszek benne. Az a legjobb, hogy nagyon egyszerû ez a ruha. Szabadon hagyja a nyakam, a vállam, és még tart rajtam a nyári szín. Holló még nem is látta ezt a ruhámat. Tetszeni fogok neki. Csak ezt még gyorsan ki kell tisztíttatnom - nézett a szekrény oldalsó fiókjában pihenõ, könyökig érõ fehér kesztyûre. És csütörtökre készen lesz a fehér tûsarkú cipõm. Perdült egyet a tükör elõtt a ruhával. A kínai organdi meglibbent, s lágyan ráfeküdt a levegõre. Krisztina szembenézett magával a tükörben. Aztán elõrehajolt, és belefürkészett a tükörbõl visszacsillanó szemébe. Mit várok ettõl a szombati báltól? - kérdezte önkéntelenül a tükörképétõl. Az üvegrõl rápillantó szempár ugyanezt kérdezte. Visszavárom? S ha visszajönne? Szabad elfogadnom így, két esztendõ után, miközben tudom, hogy valahol messze él valaki, egy másik lány, akinek ugyancsak fáj, hogy Holló nincs mellette . . .? Szabad vagy nem szabad? . . . Csak anynyit tudok, hogy õrajta kívül nekem mindenki idegen. Nagyon szeretek táncolni, de ha valaki a derekamhoz ér, egyszerre nem érzek mást, csak húzódozást, idegenkedést. Ha vele táncolok, soha sincs bennem ellenérzés. Két és fél esztendeje is elmúlt már, hogy utoljára keringõztem vele! Aztán jött Palotai . . . Borzongva rázta meg fejét. Haja elõbb jobbra, aztán balra röppent. Ha el lehe tne felejteni . . . Ha ki lehetne törölni az életünkbõl, belõlünk magunkból ezt az elmúlt két és fél esztendõt . . . Mások lettünk mind a ketten. Öt se kerülték ki más lányok. Nem róhatom fel neki, hogy ott messze búsul utána valaki, és õ is gondol - biztosan sokszor emlékszik arra, aki ottmaradt . . . Nem róhatom fel neki, de nem tudok nem gondolni erre, s ha eszembe jut, elhagy minden bizakodás. De szombaton nem fogok ilyesmire gondolni. Táncolni fo-
gok vele, körbekeringjük a báltermet, és a mennyezetrõl soksok fény ragyog majd . . . Arcához szorította és megcsókolta a fehér ruhát. Kovácsolt vas lámpa párázott szét egy kevés sárga fényt a Gambrinus vendéglõ hajlított vasrudakkal beszegett, rokokó erkélye alól. Az ereszen lyukas lehetett az esõcsatorna, mert nagy sugárban öntötte a vizet a kövezetre. Holló kikerülte a zuhatagot, aztán besietett a kapu alá, ahonnan balra nyílt a vendéglõ ajtaja. Nagyot toppantott a téglapadlón mindkét csizmájával, s megrázta a fejét is. Öt percig se tartott az út a Templom utcától idáig, mégis bõrig ázott volna, ha nem védi a bõrzeke. Ahogy benyitott az ajtón, sûrû dohányfüst és italpára csapta meg az orrát, s ez a szag ázott kabátok gõzével keveredett. - Jó estét kívánok - köszönt rá egy kopasz, kövér pincér, és jobbra mutatott, a nagyobbik terembe, ahol fa-bokszok várták a vendégeket. -Köszönöm, én ide tartok - mondta Holló, és benyitott a bal oldali üvegajtón, amely a különszobába vezetett. Ahogy belépett, rögtön meg is torpant. Az ablak felõli asztalnál négyen ültek: Jenõ és három fiú az õ évfolyamáról. Elsõ gondolata az volt, hogy valóban Jenõ motorkerékpárja állt délután a diákotthon kapuja elõtt. Mert Jenõ oldalán a nagydarab Mike ült, tõle jobbra a vörös hajú, szeplõs Gida, s a negyedik a pisze orrú széles homlokú Német volt, akinek akkora ádámcsutka járt föl-alá vékony nyakán, mint senki másnak. Jenõ hozta ide õket! Hirtelen harag szorította össze Holló torkát. Lábában érezte az ingert, hogy azonnal forduljon meg, s egy szó nélkül hagyja itt õket. De mielõtt mozdult volna egyszerre kitisztult a feje. Délelõtt még nem így gondolkodtál! És szombaton éjjel se, amikor erõt vettél magadon, és eldöntötted, hogy nem futsz meg. Esto vir! - ezt mondtad magadnak. Légy férfi! Álld a sarat! Itt az elsõ alkalom. Te sértetted meg Mikest, te tagadtad meg az ígéretedet, õk mégis eljöttek! Te vétettél ellenük. Teddjóvá! Rekedten szólalt meg: - Szervusztok . . . Aztán tétován odalépett az asztalhoz, és sorra kezet nyújtott nekik. Kemény tenyerek szorították meg a kezét. Leült az ötödik székre. Viszolygott attól, hogy a fiúkra nézzen, s megkönnyebbülést érzett, amikor Jenõ kezét kísérhette a tekintetével. A sovány szerelõ felemelte az asztal közepén álló borosüveget, és telitöltötte mind az öt poharat. Eddig nem is
ittak - vette észre Holló. Egyik pohár alján se piroslott maradék. Rám vártak. S ettõl a felismeréstõl egyszerre kimelegedett. Lehúzta mellén a bõrzeke cipzárját. Jenõ megpróbált könnyedén nevetni: - Békepohár. Senki se nevetett vele, csak I Témet húzta el kényszeredetten a száját nyomott, pisze orra alatt, és ugrott egyet hegyes ádámcsutkája is. - Nincs szükség itt békekötésre - szólalt meg komolyan Mikes, és felemelte a poharát, amely szinte elveszett vastag ujjai között. Senki se mondta, mire igyanak, de mindegyikük érezte, hogy egy kicsit ünnepélyes ez az elsõ pohár. - Ex! - szólt figyelmeztetõen Gida, s Holló most meglátta, hogy a vörös hajú fiú bajusza helyén kis szeplõk sorakoznak. Fenékig kiitták a fanyar vörös bort a poharakból. Csönd lett. Holló megkönnyebbülten vette észre, hogy már nyugodtnak érzi magát. Tekintete lassan végigjárt az arcokon, s egy pillanatig arra gondolt, hogy oktalanul tartotta eddig szúrós szemûnek Németet. A pisze orrú fiú szeme nem is fekete, mint eddig hitte, csak sötétszürke, s ilyen közelrõl, asztalszélességbõl. legény várakozóan nézett rá, de tekintetében nem volt semmi, ami akár arról árulkodott volna, hogy elégtételt érez, akár azt jelezte volna, hogy valamiféle bocsánatkérést vagy mentegetõzést vár Hollótól. Barátságos, gyerekesen kíváncsi szempár volt. Odaátról, a másik helyiségbõl cigányzene cincogása hallott át. Holló érezte, hogy szomorkás mosoly búvik - szinte szándéka nélkül - a szája szegletébe. Amikor megszólalt, már nem volt rekedt a hangja: - Mikes azt mondta nekem a múltkor, hogy ti szerettétek a Kölyköt . . . - Nem várt feleletet a szavára. - Én is szerettem... - Hogyan halt meg? - hajolt elõre bátortalanul Gida. Holló megvárta, amíg Német újra telicsorgatja a poharakat. Önmagával gyõzködött. Megérdemlik ezek a fiúk, hogy elmondja nekik a Kölyök végzetét? Meg fogják érteni az õ szavaiból, hogy a Kölyök nagyszerû ember volt? Gyönge testû, de szép és nagy volt a lelke! A szemeket kutatta, s attól félt, hogy bármelyik tekintetben azt veszi észre, hogy csak kíváncsiságból akarja megtudni a szempár gazdája, miként
halt meg a Kölyök. Német letette a borosüveget, és összehúzta a szemét. Gida vörös pillái meg-megrebbentek. Mikes maga elé bámult. S amikor Holló Jenõvel nézett össze, a sovány szerelõ mintegy biztatóan bólintott neki, mintha megsejtette volna kétségeit. Önkéntelenül eredt meg a szava. - Tüdõgyulladást kapott. Éreznie kellett, hogy beteg, hiszen mi is gyanakodtunk, de talán arra vártunk, hogy kimondja az elsõ panaszszót. Nem menteni akarom magunkat azzal, hogy mindnyájunkat elcsigázott a szökés meg a mocsár, ahol napokig tapostuk a sarat. Egyszínûnek hallotta a hangját, és fájt neki, hogy nem talál kifejezõbb szavakat annál, amiket használ. Nem fogják megérteni! De már nem tudott elhallgatni. S amíg mesélt, gondolatban a Kölyköt látta maga elõtt, kamasz-pattanásos kerek képét, túlságosan hosszú lábát, amely szinte aránytalan volt felsõtestéhez képest, és a fülét látta, ami - ha izgalomba jött a fiú - egyszerre csattanó vörös lett. Aztán a hangját hallotta, amely még mindig mutált, s hol olyan vastag volt, akár a nagybõgõ brummogása, hol pedig vékony, mint a cincogás . . . - Amikor átjutottunk a folyón . . . Ott sikerült angolnát fognunk, és az Oriás, õt ismernetek kellett volna . . . az Oriás megsütötte az angolnát. Utána továbbindultunk. Ott esett össze a Kölyök . . . És nagyon gyorsan megtanult angolul a Kölyök. Nem tudott mást olvasni, csak a ponyvaregényeket, amiket valamelyik évfolyamtársa kölcsönzött neki, egy szenvedélyes detektívregény-gyûjtõ. Amikor a szökésre került a sor, a Kölyök még nem végzett azzal a regénnyel. Ellopta, mert meg akarta tudni, hogyan deríti ki a detektív a gyilkost. Szarvasbõr csizmanadrágjának farzsebében hordozta magával a könyvet, és amikor már haldoklott, az volt a kívánsága, hogy õ, Holló, olvasson fel a könyvbõl. (õ egyetlen szót se értett a történetbõl, a betûket is alig látta. Hiszen égett a szeme, és a torka is tele volt könnyel, mert akkor már tudták, hogy a Kölyök meg fog halni . . . Újra elrekedt a hangja. Nem gondolkodott, miért teszi: bõrzekéje felsõ zsebébõl elõhúzta a levéltárcáját, és abból a gyûrött papírszeletet, amire leírta a Kölyök szavait. Levél akart lenni a szavakból, amelyeket úgy kellett leolvasnia a fiú cserepes ajkáról, utolsó levél a szüleihez . . .
" . . . nem éu voltam gyönge . . . ezt fiúk megmondhatják, csak a testem . . ." Nem bírta tovább olvasni. Megrázta a fejét, és visszadugta a tárcába a gyûrött papirost. Maga elé bámult, egy pillanatra elfeledkezett arról is, hogy négyen ülnek mellette. Aztán egy kéz nyúlt feléje, poharat tartott az ujjai közé, mire õ is felemelte poharát, és hozzákoccintotta a Mikeséhez, majd sorra a többiekéhez. Száraz torkának jólesett a fanyar bor. Lassan nyelte a kortyokat. Aztán meghallotta az elsõ üvegcsörömpölést. Mikes vágta a háta mögé a falhoz az üres poharat. Utána egymás után a többiek. Hollónak csak lassan jutott el a tudatáig, hogy mi is történik itt. Az õsi hagyomány . . . Selmecen még úgy toroztak a halott diák-bajtársért, hogy az asztalhoz csapva törték össze a söröskorsót, amibõl érte ittak. Többé ne igyék senki a pohárból, amely a halottra ürült. Meglendült a keze, és az õ pohara is a falhoz csapódott, hogy száz darabra pattanjon. Utána újra csönd lett. Békesség lebegett benne. És Holló most úgy érezte, hogy ezzel az egyszerû szertartással engesztelést tett a Kölyök emlékének. Hiszen azt se tudja, hová temettette az orvos a fiút. Elvitte a teherautó a holttestet a Kazimiersky-farmról, s neki másnap nem volt ereje megkérdezni, hol is ásták földbe a Kölyköt. Ott, hét és félezer mérföldnyire innen, nem adhatott végtisztességet a fiúnak. Most cselekedték meg, aminek akkor kellett volna megtörténnie. Hálás volt ezeknek a fiúknak, akik mellette ültek, Jenõnek, Mikesnek, Németnek, Gidának, s leginkább annak négyük közül, aki elõször vágta a falhoz poharát . . . A pincér lépett be, tömzsi-kövéren. Tálcát hozott, és a tálcán öt ugyanolyan poharat, amilyent az imént összetörtek. Régi soproni pincér lehetett, mert kérés nélkül jött, s akkor sem kérdezett semmit, amikor az asztalra állította az üvegpoharakat. Tudnia kellett, hogy itt halottat búcsúztatnak a fiúk, s nem duhajkodásból törik az üveget, hiszen egyetlen hangos szó egyetlen kurjantás sem hallatszott ki eddig ebbõl a kis terembõl. S amilyen hangtalanul lépett be, ugyanolyan nesztelenül vonult is vissza a söntésbe. Ök se szóltak egymáshoz. Némán fújták maguk elé a cigaretták füstjét, s Holló biztos volt benne, hogy a szótlanságban a többiek is a régi diákdal szavait hallják: " . . . post iucurzdarn juveututerrz, post molestam seuectutem nos habebit
humus." A termékeny ifjúság után, a fáradt aggkor után az anyaföldé leszünk mindnyájan . . . A Kölyöknek nem adatott meg a fáradt aggkor. Alig húsz éves volt, amikor elment, s a húsz esztendejéhez képest sokat is élt, de nagyon is keveset . . Érezte, hogy Mikes õt nézi. Feléje fordult. Barátságot és sok jóindulatot látott a nagydarab diák szemében. És egy kérdést is, olyasmit hogy ugye nem neheztelsz ránk azért Holló Péter, hogy idehívtunk, és a Kölyök felõl akartunk hallani tõled . . . ? Lassan nemet intett a fejével, aztán poharáért nyúlt, mintha ezzel a mozdulattal és a maga szava helyett az üveg halk csendülésével követte volna meg Mikest is, a másik két fiút is. bal ökle a térdén pihent. Egyszerre arra figyelt fel, hogy Jenõ keze megszorítja az övét. Köszönöm, Jenõ - akarta mondani, de már szájánál volt a pohár. Amint újra nyelvén érezte a kékfrankos kesernyés ízét, úgy tûnt fel, mintha a borral együtt kortyolná magába a megnyugvást, a bizonyosságot, hogy ezután nem lesz egyedül az Akadémián, mert már van három fiú, akiket többé nincs joga idegeneknek tartani, és akik maguk közé fogadták õt. Somorjai professzor lelépett a katedra dobogójáról, és onnan magyarázott tovább: - Az erdõ nagy életközösségét nemcsak a növények szervezett szövetkezete alkotja, ezt pontosan láthatták már az eddigi elõadások során. Állatvilág nélkül nincs erdõ, s ha valaki megpróbálná a fák-bokrok közül kipusztítani az állatokat, madarakat, elpusztulna az erdeje. Ne tévesszen meg bennünket, hogy ebben a növényi-állati életközösségben az állatok léte a növényektõl függ, s hogy a növények magukban is képesek növényi életközösséget alkotni, míg az állatok nem létezhetnek növények nélkül. Az erdõben élõ állatok nagy hatást gyakorolnak a növényi életközösségre. Ezt igyekeztünk bizonyítani az eddigiekben is, ezt vizsgáljuk a következõ elõadások során is. Orájára nézett, mintegy ezzel jelezve, hogy befejezte elõadását. - Még van néhány percünk. Engedjék meg, hogy két bejelentést tegyek. Az egyik: az igazgatóság hozzájárult, hogy a III. évfolyamon az erdõvédelmi tanszék demonstrátora Bozó kollégájuk legyen . . . Gyors pillantást vetett Hollóra. A fiú egykedvûen nézett maga elé a harmadik padban, s azt se vette észre, hogy a vörös Gida és a termetes Mikes feléje fordul. - A másik bejelentés : az erdõvédelemtan-szakkör vezetõje
a szokások értelmében ugyancsak Bozó Flórián lesz. Bozó felállt a padban. - Mindjárt át is adom a szakkör elsõ feladatát - mondta a professzor, s amíg Bozó kisietett a katedrához, mappájából félíves papirost húzott elõ. - Érdekes, konkrét, egyes erdõ gazdaságokból érkezett problémákon kell dolgozniuk. Ne értsék félre, nem azért adom fel önöknek ezeket a feladatokat, hogy a diákjaimmal oldassam meg a gazdaságok gondjait, hanem hogy hozzászokjanak a gyakorlati gondolkozáshoz . . . Átnyújtotta a tüske hajú, vékony nyakú diáknak a papírlapot. Bozó meghajolt, és visszament a helyére. Holló önmagát figyelte. Meg akarta állapítani: fáj-e, hogy Bozó lett a demonstrátor, s ezzel együtt annak a szakkörnek a vezetõje is, amelybe õ tüstént jelentkezett, mihelyt visszaérkezett Sopronba? Be kellett vallania: bántja, hogy így történt. S ebben nem vigasztalja az a fejlemény se, hogy - kedden meg is lepõdött, amikor felfedezte - Mikes, Gida és Német a Gambrinus-beli találkozás óta mindig egy padban ül vele. Jólesik, hogy a fiúk azóta is éreztetik vele a hirtelen támadt barátságot, s megszüntették a régi állapotot, amikor mindig üresen maradt õmellette egy hely, mintegy annakjelképeként, hogy õ csak valahol az évfolyam határain kívül létezik. A folyosón felberregett a csengõ. - Köszönöm a figyelmüket - mondta Somorjai, és kisietett a terembõl. Nem csukta be az ajtót. A fiúk lassan szedelõzködtek. Halk beszélgetés indult meg a padok között, s nem volt nehéz meghallaniuk Bozó hangját: - Kérem a szakkör tagjait két percre. Kilencen gyûltek Bozó köré a katedra mellett. Holló megörült, amikor látta, hogy Mikes és Gida is tagja a szakkörnek. Ott se lesz tehát egyedül. Furcsa: jóllehet csak három fiút érez maga mellett a harmincnégybõl, mégis szinte másképpen veszi a lélegzetet napok óta itt az Akadémián. - Hétfõn - mondta Bozó, és vékony nyaka is kiegyenesedett, mihelyt megszólalt - megtartjuk az alakuló ülést. Akkorra én lemásolom kilenc példányba a feladatot, amit a professzor úr adott. Hány órakor lenne alkalmas nektek ? Gyorsan megállapodtak az ebéd utáni fél háromban. - Köszönöm - bólintott udvariasan a vékony fiú. - Azt hiszem, rendszeresen itt, a tanszéken üljünk össze. A madárterem lenne a legjobb, de ott Géza bácsi zavarna bennünket . . . Itt találkozzunk, az elõadóteremben.
- Persze - helyeselt Mikes. - Itt legalább bõven elférünk. - Ne povedáljunk annyit - szólalt meg Gida. - Mindjárt csöngetnek. Még rá se gyújthattam. Kisorjáztak a folyosóra. Bozó ott lépkedett Holló elõtt. Szerény fiú - gondolta Holló. - De talán . . . Sohase szerette a túlságosan precíz, pontoskodó diákokat. Bozót se tudták elfogadni az ösztönei, de - mihelyt ezt megérezte igyekezett megálljt parancsolni viszolygásának. Ne ítélj jutott eszébe. Hiszen Mikesrõl, Gidáról meg Németrõl is azt hitted . . . Elõlegezz bizalmat és jóindulatot neki! Hirtelen eszébe jutott, hogy Janka néni még nem adott választ: eljön-e a balekbálra vagy sem. Ha délután hazamegy, meg kell kérdeznie az özvegyet. Délutánra váratlanul kisütött a nap, pillanatok alatt felszárított minden nedvességet az aszfaltról és az utcák macskaköveirõl, s teleöntötte fénnyel az ebédlõt is. Az özvegy éppen valamelyik barátnõjének telefonált, de amikor Holló bekopogott hozzá, gyorsan bevégezte a beszélgetést. Igyekezett jókedvûnek látszani, amikor megkérdezte: - Miután engem meghívtál, elárulhatnád azt is, kik még a vendégeid. - Meg akart bizonyosodni sejtelmérõl. -Krisztinát hívtam meg. Az özvegy tûnõdve csóválta fejét: - Régen láttam Krisztinát. - Kis töprengés után tette csak hozzá: - Szeretném látni végre, de azt hiszem, nem tudok elmenni a bálra. - Összeráncolta homlokát, s megtapogatta a szíve tájékát: - Napok óta makrancoskodik a motor . . . Nem hiszem, hogy jót tenne neki az éjszakázás. Holló úgy érezte, nem beszél õszintén az özvegy. De még nem tudta, miért nem akar eljönni a bálra. Azelõtt minden bálon ott volt, s ugyanolyan jól szórakozott - a táncoló párokat kísérve szemével -, mintha színházban ülne. Most miért nem akar eljönni? - Ha egy napig, mondjuk ma és holnap nem tetszene kávét inni, biztosan rendbe jönne Janka néni szíve. Szerintem csak a kávé okozza . .. Az özvegy elnézõen mosolygott. Nem a kávé okozza, fiam. . . - szerette volna mondani, de õ ilyesmirõl sohase beszélt. - A kor teszi. De ezzel nem terhellek téged. Fennhangon csak ennyit szólt: - Kedves volt tõled, hogy meghívtál, Péter, de nem me gyek el. Nem nekem való már . .
- Azelõtt mindig . . . - Az azelõtt volt, fiam. Ürlik az embert az évek. Látod, Lóri is megöregedett egyszer, pedig amikor utoljára láttad, akkor is valóságos papagáj-matuzsálem volt. - És az özvegy a nyitott ajtón át kipillantott az elõszobába, ahol a tükrös szekrény tetején üresen állt a papagájkalitka. - Uj papagáj kellene . . . - mondta önkéntelenül Holló. - Az Ersatz sose ér fel az igazival - ingatta a fejét az özvegy, és hirtelen erõt vett rajta a szomorúság. Nemcsak önmaga miatt. A fiút is sajnálta. Miért nem tud szabadulni Krisztinától? Nem érdemli meg az a lány, hogy Péter ragaszkodjék hozzája. Holló különbet érdemelne. Judit szívesen vette volna, biztosan örült volna, ha õt hívja meg a fiú. - Van frissen keményített inged, Péter? - Van, köszönöm. Az özvegy nem akart tovább beszélni a bálról. - Érezd jól magad holnap este, fiam, és vedd úgy, mintha én is ott lennék. - Mepróbálta másra irányítani a szót. Odasétált az ablakhoz: - Nézd, hogy süt a nap! - Az ablakon beáradó fénybe tartotta pergamenbõrû keze fejét : - Úgy melegít, akár nyáron. Gondolt egyet, és kinyitotta az ablakot. Rákönyökölt a párkányra, és lenézett az utcára. Holló tanácstalanul állt a szoba közepén. Érezte, hogy az özvegy nem a szíve miatt marad itthon holnap este. Valami más oka van annak, hogy visszautasította a meghívást. Megbántottam volna? De hiszen eddig sohase éreztette velem . . . - Gyere csak, fiam! - szólt hátra az ablakból az öregasszony. - Gyere, gyorsan Nézd! Holló is kihajolt az ablakon. Elõször csak annyit vett észre, hogy jóformán minden Templom utcai házon kinyíltak az ablakok, s minden párkányról mosolygó vagy nevetõ emberek, asszonyok, gyerekek figyelik a kocsiutat. Ö is lepillantott az úttestre, s kisvártatva az özveggyel együtt kacagott a látványon. A Templom utca kellõs közepén tucatnyi fiatalember vonult libasorban a Várostorony felé. Mindegyik fiú sötétkék vagy fekete ünneplõ ruhát viselt, fehér inggel, nyakkendõvel, a kabátujj alól kikandikáló kézelõvel - de mindegyik mezítláb volt, s mindegyiknek a fején szalmából font, széles karimájú strandkalap sárgállott. Méltóságosan komoly arcuk nem fordult se jobbra, se balra, mereven elõre néztek, s úgy tettek,
mintha jottányit se törõdnének a rajtuk nevetõ emberekkel. Peckesen, mosolytalanul vonultak, egyszerre léptek valamennyien meztelen talpukkal a napsütötte kövezeten. Aztán -anélkül, hogy bármelyikük is vezényelt volna - egyszerre füttybe kezdtek, de csak a hangot adták meg vele, mert utána tüstént nótára gyújtottak: Az erdészgyerek sose kesereg, Ott van a ló, nagy a feje, búsul eleget. Ha a pénze fogy, mulat egy nagyot. Aztcín brugón él, mint aki böjtöt fogadott . . . Ahogy minden balekbál elõtt szokott lenni . . . Elsõévesek Valamelyik felsõbb évfolyamos mindahányszor fogad velük a barátai nevében akár egy hordó sörbe, akár másba, hogy - amint most is történhetett - "fogadjunk : nem mertek ünneplõben, mezítláb végigmenni a városon?! - s a balekok csak azért is megmutatják, hogy de mennyire mernek õk! Nézte a nótázva vonuló sihedereket, és érezte, hogy szereti õket. Odalent harsogott a dal: Ha meghalok, meghalok, Égbe visznek angyalok, Viszek velem sört is, bort is, Leitatom Szent Pétert is, Seje-haja hajj! Nem lesz semmi baj! A szomszéd ház emeletérõl erõtlen rikkantással kiáltott le egy cvikkeres öregúr: - Juhhé! A fiúk egyike meglengette sárga szalmakalapját, s mindannyian vidáman harsogták vissza a soproni mulatós kurjantást: - Juhhé! Holló önkéntelenül az özvegyre pillantott. Az öregasszony szeme könnyes volt: - Mintha téged látnálak - mondta gyönge hangon. Holló nem tudott mit felelni. Azt se tudta, mitõl öntötte el egyszerre a hála. Gyors mozdulattal lehajolt, és megcsókolta az öregasszony száraz bõrû kezét. Az utca végérõl, a Bencés-templom felõl még visszahangzott a mezítlábas diákok nótája: Balek vagyok, zöld, mint a lomb, De néhány év után
Erdész leszek, s akár a fák: Töretlen és sudár . . . órákkal késõbb, amikor a könyvei fölött könyökölt, csodálkozva vette észre, hogy máris beesteledett. Rohan az idõ. Orájára nézett. Már elmúlt hat óra. Úgy beleveszett a tanulásba, hogy mindenrõl elfeledkezett közben. A feje mégse volt nehéz. Csak a könyökén bizsergett a bõr a hosszú támaszkodástól. Tudta, hogy borzas, de nem simította hátra haját. Nem is mozduit. Hosszan és nyugodtan akarta élvezni ezt a hangulatot: a békességet a belsejében. Mindenrõl elfeledkezve képes tanulni órákon át. Mintha minden más elmúlna körüle, csak a betûk és a számok, az ábrák és a fogalmak maradnának mellette. Éhes volt. Pedig csak nyolckor lesz vacsora. Odanyúlt a másik szék támlájára, ahol a bõrzekéje lógott. Felnyitotta a cipzárt, és kikutatta a felsõ zsebet. Nem tévedett. A zseb alján lapult még pár cigaretta. Törõdött mind, végükbõl ki is hullt a dohány, de így is jobb, mint a semmi. Szája sarkába illesztett egyet s rágyújtott. Ideje felkattintani a villanyt - gondolta, ám ahelyett, hogy fényt gyújtott volna, hátradõlt a széken, s megropogtatta a vállát. Talán mégis sikerül meglelnie régi önmagát, és ha nem is száz százalékosan, de valamiképpen folytatnia, ami megszakadt. Van helye itt, s ha nem történt volna semmi több, mint az, hogy már nem üres mellette az órákon egy ülés, az is elég volna kezdetnek. De ennél több is történt. Már megmozdult a lelkében a békesség csírája, s ha jól vigyáz rá, lombot is növeszt, akár a friss hajtások. Türelem kell csak hozzá és jóakarat mindazokkal szemben, akik körülötte élnek. Ha még egyszer felparázslana benne bármilyen elõítélet, már az elsõ apró lángnyelvet el kell taposnia. Ráérõsen odanyúlt az asztal lámpa kapcsolójához és megnyomta. A fény szétröppent a zöld ernyõ alól, és beterítette az íróasztalt, amelyen rendetlenül hevertek a nyitott könyvek, számításokkal telefirkált papírlapok. Alig maradt hely a hamutálcának, amelynek peremén unottan füstölgött a félig égett cigaretta. Holló szívott még egyet belõle, aztán elnyomta a csutkát. Kedvesek voltak a fiúk mezítlábasan - mosolyodott el önkéntelenül. Négy-öt esztendeje én is olyan voltam, mint õk. S ahogy õk szeretetre méltóak, mi is azok voltunk. Adassék nekik, hogy sohase pofozza meg õket úgy az élet, ahogy min-
ket megpofozott. Összecsukta a géptan-jegyzetet, és észre se vette, hogy közben sóhajtott egyet. Hallotta, hogy az özvegy az elõszobában motoz. Biztosan a fehérre festett szekrényben rakosgat. Abban tartja mindazt a holmit, ami már semmire se való, de nincs szíve kidobni. Kimegyek hozzá, rádiót hallgatok nála - gondolta Holló. Délután úgyis nagyon szomorú volt szegény, amikor azt mondta, hogy nem jön el a bálba . . . Felállt íróasztala mellõl, s már csaknem a kilincsre tette kezét, amikor meghallotta, hogy odakint felberreg a csengõ. Csüggedten legyintett. Nem lehet rádiót hallgatni. Vendége jött az özvegynek, traccsolni fognak az ebédlõben . . . Visszaült a helyére, és pillantásával végigpásztázott a kis könyvespolcon, amely az íróasztal fölött függött. Olvasni kéne valamit . . . De ekkor meglepetten hallotta odakint a nevét, s rögtön utána a kopogást az ajtaján. - Tessék. Az ajtó kinyílt. Jós állt a küszöbön. Holló érezte, hogy magasra rándul a szemöldöke. Hogy kerül ide Jós? Mit akar? - Szervusz - hallotta a látogatója magabiztos hangját. Elnézést, hogy bejelentés nélkül törtem be hozzád . . . Amint a hangját hallotta, Hollóból elszállt a meglepettség apró zavara. - Szervusz - bólintott oly nyugodtan, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy õt Jós meglátogatja. - Kerülj beljebb. - A sarokból elõhúzta a másik széket: - Foglalj helyet. Jós leült. Mosolygott, de mintha az õ szája sarkában is bujkált volna némi zavar. - Meg se kérded, mi szél hozott ide? - mondta, és lassan körülnézett a szobában, végigjártatta tekintetét az alacsony boltíven, az íróasztalon, a könyvespolcon, a sok papiroson, az ágyon, a szekrény tetejére rakott két kofferen és az ágy felett függõ színes ceruzarajzon, ami valétázó* egyenruhás erdészeket és bányászokat ábrázolt. A képen hosszan elidõzött a szeme. - Nem én rajzoltam - mondta Holló, mert nem akart arra felelni, amit Jós kérdezett. - A háziasszonyom valamelyik régi lakójától maradt itt ez a kép . . . valétáknak nevezik a végzõs, búcsúzó mérnökhallgatókat
Jós bólintott, talán azért, mert tetszett neki a rajz, talán azért, hogy nyugtázza Holló magyarázatát, aztán szembefordult vele. Újra mosolygott, még mindig zavarodottan. Azért jöttem, hogy megnézzem, hogyan élsz . . . Kötelességem . . . Holló bólintott. Érezte, hogy mondania kéne valamit, de hirtelenében semmi értelmes nem jutott eszébe. Pedig szerette volna valamiképpen feloldani a zavart, ami kettõjük közé sûrûsödött. már csak azért is, mivel õ a házigazda. Jobb híján cigarettával kínálta Jóst. - Kösz . . . Én nem dohányzom. Egyedül gyújtott rá, s lassan bosszús lett magára. Ha továbbra is így ülnek szemben, Jós azt fogja gondolni, hogy megint õ került fölénybe. - Mondd - szólalt meg újra a vendég -, te miért nem lakol a diákotthonban? Holló vállat vont: - Amióta Sopronba kerültem, mindig itt lakom. - De így drágább . . . - Igaz. De miért foglalnám el valaki elõl a helyet az otthonban, aki jobban rá van utalva? Jós pillanatnyi gondolkodás után bólintott csak, aztán anélkül, hogy szembefordult volna Hollóval - megkérdezte: - Nem rossz így . . . így egyedül lakni? Hollónak úgy tûnt, hogy õszinte érdeklõdés volt Jós kérdésében. Fürkészõ, gyors pillantást vetett a vendégére. Valóban érdekli, hogy miként élek? - Idehaza még sohase éreztem magam egyedül . . . mondta kis szünet után s bizonyos rossz szájízzel. Nem felelt igazat. Hányszor, de hányszor érezte magát nagyon egyedül . .. Jós felállt a székböl, és odament az ablakhoz. Kitekintett rajta a sötét utcára, aztán megfordult, és a párkánynak támaszkodva nézett szembe Hollóval. Nem szólt. Holló is hallgatott. Szerette volna tudni, mi minden jár Jós fejében. Valóban érdekelte, hogyan élek? - kérdezte újra magától, s az volt a benyomása, hogy ez a Jós Antal, aki itt áll vele szemben, valamiképpen más ember, mint az, akivel nemrég összetûzött. De miért tûnik másnak? - Amikor idejöttem . . . - szólalt meg nagy sokára a vendég - sok mindent meg akartam kérdezni tõled. Hogy miért disszidáltál. Meg hogy miért jöttél haza? Mit akarsz az élettõl . . . Ilyesmit. De most vedd úgy, hogy nem kérdeztem semmit. Nem alkalmas a hangulat. Majd egyszer máskor . . .
Õszinte, vagy csak szerepet játszik? - kérdezte magától Holló. Nem tudott eligazodni Jós magatartásán. Azt várja, hogy feleljek a kérdéseire, amiket úgy tett fel, hogy most nem vár rájuk választ? Valamit mondani kellene. Még nem tudta, mit fog mondani, de csaknem megszólalt, amikor Jós megelõzte: - Bozóról mi a véleményed? Tehát végeredményben ez érdekelt! - mozdult meg Hollóban a felismerés. S rögtön azt is érezte, hogy kár, nagy kár . . . Jobb lett volna, ha Jós valóban csak azért állít be, hogy megnézze, miként élek . . . Hallotta, hogy hûvös a hangja: - Bozóról? Mit mondhatnék róla? Majd meglátjuk . . . - Azt hiszem, jó demonstrátor lesz belõle . . . - mondta Jós, bólintott a szavához, s Hollónak úgy tûnt fel, hogy a kurta mondatban figyelmeztetés csengett: vedd tudomásul, Holló Péter, hogy én minden erõmmel támogatom Bozót, s ha vele kerülsz szembe, énvelem is szemben találodmagad . . . Semmi szükség a figyelmeztetésedre - lett volna kedve kimondani, ehelyett azonban csak ennyit szólt: - Én is szeretném, ha Bozó jól dolgozna. Jós lassan felemelte tekintetét. Halkan kérdezte meg: - Segíteni fogsz neki? Kissé nyersnek hallotta a hangját, amikor felelt: - Ezt kár volt kérdezned. Jós észrevehetõen meghallotta a szóban az elutasítást. - Figyelj ide, Holló. Én nem tudom, hogy azok után, ami történt, mi mindent gondolsz te rólam. Ebben a pillanatban nem is fontos. A napokban összeugrottunk, ezt már nem lehet meg nem történtté tenni. De azt nem akarom, hogy akár benned, akár bennem valami ellenséges . . . izé maradjon . . . Holló megmozdult, hogy szóljon, de Jós figyelmeztetõen felemelte jobb kezét, hogy még nem fejezte be. - Egy évfolyamra járunk, ugyanaz a dolgunk. Rendbe kell hoznunk, ami elromlott. Ne mondjál most semmit . . . Csak azt szeretném, ha jó szándékkal élnél közöttünk. Erre neked is szükséged van, nekünk is. Odalépett Holló elé, és kezet nyújtott neki: - Ne haragudj, hogy betörtem hozzád . . . - somolygott. - Nem haragszom - mondta Holló, és õszintének érezte, amit mond. - Sõt . . .. Egy kissé megleptél, de . . . Jós kilépett, Holló utánament, és kiengedte az ajtón.
Furcsa . . . furcsa . . . - csak ez járt a fejében. VARÁZSKERINGÕ Krisztina - mintha megérezte volna, hogy Holló azonnal itt lesz - akkor vette fel a köpenyét, amikor megszólalt az elõszobaajtó csengõje. Gépiesen belenézett a tükörbe, mielõtt ajtót nyitott volna. A könnyû, kékesfehér szövetbõl szabott, raglánszerû köpeny egészen eltakarta ruháját. Felhajtotta a köpenygallért, aztán kinyitotta az ajtót. - Szervusz, Péter - mondta kedvesen, s a tegezéssel egyúttal azt is jelezte, hogy a szülei nincsenek a közelben. - Apuék már elmentek. Somorjai professzornál isznak egy kávét, aztán Zoli bácsi autóján jönnek a bálba. - Kilépett az ajtó elé. - Beléd karolhatok? - Nevetett: - Ez az elsõ tûsarkú cipõm. Még szokatlan benne a járás. Te leszel a támaszom, jó? Holló megvárta, amíg a lány bezárja az ajtót, aztán odanyújtotta neki jobb karját: - Szolgálatára, kisasszony - próbált alkalmazkodni a lány hanghordozásához. De mire lesiettek a betonlépcsõn, már észre is vette, hogy Krisztinának ugyan nincs szüksége támaszra. Úgy lépked az ezüstös krétaporral bedörzsölt tûsarkú cipõben, mintha soha másféle lábbelit nem hordott volna. Azelõtt sohase szeretett karonfogva járni. Hölgy már, nem kislány. Krisztina egész nap szorongva gondolt a bálra. Balekbál, akár három évvel ezelõtt . . . Akkor boldog volt, a robbanásig vidám, alig bírt a kedvével. Most milyen lesz? Nem szabad engednie, hogy ne érezze jól magát. Önuralom dolga az egész. - Siessünk, már hallom az autóbuszt! - szaporázta meg lépteit Krisztina. Cipõjének tûsarka játékosan kopogott a betonon. Éppen akkor értek a megállóba, amikor a jelzõtáblával egy vonalban sikkantó fékezéssel megállt az autóbusz. Holló felsegítette a lányt, s maga is felugrott. Alig léptek fel, a sofõr azonnal indított, s a busz továbbrobogott. A fiatal, ismerõs kalauz már nyújtotta is a jegyet Krisztinának, Hollóra rá se nézve vette át a fiú kezébõl a pénzt. - Jó mulatást, kisasszony! - mondta a lánynak, s ellenzõs, kerek sapkájához emelte mutatóujját. Krisztina jókedvûen bólintott, s talán ettõl, talán a kalauz kedvességétõl, apró öröm vibrált fel Hollóban. Mégis sok a jó ebben a városban. Az is, hogy ma mindenki tudja: balekbál van éjjel az Akadémián, s ahány szép lány akad Sopron-
ban, az mind oda igyekszik. Nem ültek le a két megálló kedvéért. Egy-egy szék csõtámlájába fogózva egyensúlyozták magukat, mert az autóbusz minduntalan éleset fordult. - Csak nem vágattad le egészen rövidre a hajad? - kérdezte Krisztina, amikor észrevette, hogy Holló frissen nyiratkozott. - A hosszából nem nyírattam le - mondta Holló. - Jól tetted. A régi hajad állt a legjobban. - S mindjárt váltott is a hangján: - És én hogy tetszem? Holló elõrement, mert már az õ megállójuk következett, csak azután felelt : -Szép ez az új köpenyed. Illik hozzád. - Nem is új. Már egyéves. - Akkor is szép. - Hát még ha a ruhámat meglátod! - A lány cseppnyi õszinte büszkeséggel tette hozzá: - A magam keresetébõl csináltattam a nyáron. Holló ösztönösen a szemébe nézett. Még nem gondolt utána, mi volt az, ami tetszett neki Krisztina szavában, csak annyit érzett, hogy valami szokatlant hallott tõle. - Az elsõ fizetésedbõl? - kérdezte céltalanul, mert közben rájött, hogy az önbizalommal, árnyalatnyi rátartisággal elegy hangsúly tetszett az elõbb, amikor Krisztina azt mondta, hogy "a magam keresetébõl." - Amióta dolgozom, nem engedem apuéknak, hogy õk vegyenek nekem ruhát - bólintott, mintegy önmagának helyeselve a lány. Az autóbusz megállt. Holló szállt le elsõnek. Krisztina - köszönetképpen az iménti figyelmességért - mosolyogva biccentett a kalauznak, aztán Holló feléje nyújtott kezébe kapaszkodva lelépett az autóbusz hágcsójáról. Már a fényesen kivilágított elõcsarnokban meghallották, hogy odabent, a nagy teremben szól a zene. De amint játékosan eléjük libegett a hegedûk-brácsák-cimbalmok muzsikája, megnyugodtak, mert tudták, hogy még nem késtek el nagyon. A bálnyitó palotást húzzák a cigányok, ezután a keringõk következnek, s a vonósok csak jóval késõbb adják át a szót a dzsesszzenekarnak. Géza bácsi integetett feléjük sürgetõen a ruhatár pultja mögül. - A kisasszony szülei már régen megjöttek a professzor úrral - mondta sietve és rosszallóan, s közben gyorsan elõkészítette a ruhatári számokat.
Holló megvárta, amíg Krisztina leoldja hajáról az áttetszõ, vékony kendõcskét, aztán lesegítette róla a kékesfehér köpenyt. S ahogy a lány után pillantott, aki fehér ruhájában odalépett a hosszú tükör elé, s igazgatni kezdte keskeny fehér abronccsal összefogott haját, Holló kis idõre elfeledkezett róla, hogy oda kellene adnia a köpenyt Géza bácsinak, és le kellene vetnie a maga ballonkabátját is. A keszeg altiszt maga nyúlt a könnyû köpenyért, s halk köhíntéssel jelezte, hogy várja Holló kabátját is. A fiu megoldotta derekán az övet. Levetette és odaadta Géza bácsinak az esõkabátot, de a szeme sarkából eközben is Krisztinát nézte, aki még mindig a tükör elõtt állt. Valószínûtlenül karcsú derekára ráfeszült a díszteten fehér ruha, deréktól lefelé pedig harangosan ölelte körül, s ahogy mozdult, halkan, simogatón suhogtak rajta az alsószoknyák. A fehér kelme szabadon hagyta enyhén napsütötte színû nyakát, karját, csak a vállán futott át két vékony pánt. Hátrahajtotta fejét, úgy nézte meg még egyszer az arcát a tükörben. Hollónak úgy tûnt, hogy alig észrevehetõen kipirul a lány, s a hosszúpillás, zöld szempár is élénkebben, titkolt izgalomtól csillog. Odalépett a lány mögé, és gyors pillantást vetett magára, fekete ruhájára, gondosan keményített ingére. Rántott egyet zakója szegélyén, aztán szembefordult Krisztinával. Úgy érezte, hogy most könnyed és magabiztos. Mintha nem tolakodna közéjük a hangulat, amely folyton elválasztja õket, amióta újra találkoztak. Inkább mintha ideröppent volna egy cseppnyi fény abból a három év elõtti bálból . . . Karját nyújtotta Krisztinának. - Jó mulatást - nevetett rájuk Géza bácsi, s õk szinte lámpalázasan köszönték meg pillantásukkal a szót. Odabent a nagy teremben éppen véget ért a palotás, és felcsattant a taps. A bálterem ajtajában két karszalagos másodéves állt, hogy a bálbizottság képviseletében fogadja a vendégeket. Az lett volna a dolguk, hogy elkérjék Hollótól a meghívókat, de amint meglátták Krisztinát - Holló csaknem elmosolyodott, ahogy rájuk nézett -, szinte döbbenten léptek félre, s kamaszos csodálkozással bámultak a lányra. Egyikük se nyúlt a meghívókért. Holló kénytelen volt belenyomni a papírlapokat a baloldalt álló siheder kezébe, aki önkéntelenül meghajolt, és azt mondta:
- Köszönöm szépen. - És zavarában a belsõ zsebébe dugta a meghívókat. Beléptek a terembe, ahol a falak mentén már mindenki a táncra várt, s türelmetlenül hallgatta a fiatal professzor, Borkuti Endre szavait, amelyekkel a balekókat, az elsõéveseket üdvözölte: ezen a bálon jó szórakozást, a jövõre pedig boldog diákéveket kívánt nekik. Holló félre akart állni Krisztinával, de sehol se lelt helyet. Ott kellett maradniuk az ajtóban, s mivel az egész teremben csak õk jelentették a pillanatnyi mozgást, a tekintetek sorra feléjük fordultak, s nem lehetett nem észrevenniük, hogy rajtuk is maradtak. Odább, a zenekartól jobbra harmadévesek csoportosultak, s Holló érezte, hogy valamennyien Krisztinát és õt nézik, s ahogy loppal feléjük pillantott néha a szeme sarkából, azt is észrevette, hogy össze-összesúgtak. A csodálkozó, elismerõ tekintetek, s az egy-egy irigy pillantás elég volt ahhoz, hogy a szavaikra lehessen következtetni. Holló lassan Krisztina felé fordult. A lány észrevette a pillantást, és felnézett rá. S rá is mosolygott festetlen szájával, amely telt volt, és mintha szólni akart volna, kissé nyitva maradt. Krisztina hosszúkesztyûs keze ott nyugodott a karján, s Holló arra gondolt, hogy voltaképpen büszkének kellene lennie. Maga elé nézett, de így is látta, hogy mind több és több szempár marad rajtuk, s már maguk az egy csomóba verõdött balekok se Borkuti professzorra hallgatnak, aki õket üdvözli, hanem sorra idepislognak, s az a sovány, bajuszos kölyök már le se veszi a szemét Krisztináról . . . Büszkének kellene lennem, élveznem kellene a helyzetet, örülnöm, hogy az én oldalamon áll, belém karol az a lány, aki a legszebb lesz a bálon . . . Szinte a nyelvén érezte az öngúny ízét. Ha tudnák ezek a fiúk, hogy ez a szép lány, akit annyira bámulnak, annyira se tartozik hozzám, mint teremdíszítõ girlandok ehhez az épülethez . . . Újra a lányra nézett. Nagy hazugság, amit itt csinálunk, Krisztina. De ha már így alakult, ám folytassuk. S amint elült a taps Borkuti professzor szavai után, és a népes zenekar szétszórta a levegõbe a Kék Duna keringõ elsõ hangjait, meghajolt Krisztina elõtt. Nem értette, miért komolyodik el a lány, ahogy feléje nyújtja karját. Az iménti könnyû pír is eltûnt Krisztina arcáról. Nem kellett egymáshoz szoktatniuk lépteiket. Cseppnyi bizonytalanság nélkül engedték át magukat a keringõ három-
negyedes ritmusának, összeszokottan fordultak, s Hollónak önkéntelen örömet okozott, hogy nem kell vezetnie Krisztinát, a lány pedig jólesõn állapította meg, hogy Holló nem akarja vezetni. Milyen könnyû a táncban igazodni, hasonulni egymáshoz - jelent meg újra szép szája sarkában egy halvány mosoly. Aki kívülrõl néz bennünket, úgy hiszi, hogy mindenben ennyire megértjük egymást, s ennyire összehangoltak, egymáshoz tartozók vagyunk, mint most, a keringõ közben, amikor úgy érzem, hogy a lábam alig érinti a parkettet, és a kis szédülés is felébredt már bennem, amit olyan jól ismerek a régebbi bálokról, s azt is tudom róla, hogy nem kell félnem tõle, mert ahogy hozzászokom a forgáshoz, úgy múlik majd el belõlem, s addig is, amíg észrevétlenül semmivé válik, jó éreznem Péter tenyerét, csak azt, hogy fogja a kezem . . . És jó belenéznem a szemébe is, mert így nem veszem észre, hogy a terem falai és az emberek éppen az ellenkezõ irányban forognak mint mi. Senkinek sincs ilyen j óakaratú-tiszta szeme, mint neki. Sokszor azt hittem, hogy a szemén át belelátok a lelkébe, s egyszer az is eszembe jutott, hogy akkor én leszek az elsõ ember, aki látta valakinek a lelkét. Szép lett volna, ha sikerül. De most már ismerem a szemét. Szelíden barna, jóakaratú is; ahogy azelõtt éreztem, de már nem hiszek benne, hogy a szemén át megláthatnám a lelkét. A tükör üvegén se lehet átlátni. Ezüstréteg fedi hátul, s aki belenéz, csak önmagát láthatja meg . . . Kék Duna keringõ. Soproni bálok hagyományos elsõ tánca. Szivárványos, röppenõ tüll a vén Dunán, a kék Dunán, tündérleány ruhája, fényeket hintõ . . . Egyik tenyere a kezem fogja alig érezhetõen, másik keze a derekamon, s azt is alig érzem, de érzem tõle a biztonságot, hogy kedvemre röppenhetek-foroghatok, hiszen vigyáz rám . . . Mosolyog is, ahogy szokott, de mégsem úgy, másként már, mint régen, és mi az a más, amit csak azóta látok rajta, mióta újra látom? Nem akarom úgy érezni, hogy álarcot visel, mégis minduntalan erre kell gondolnom, és nem tudom, miért találom úgy, mintha nem is énrám nézne, hanem csak felém . . . De nemcsak énvelem teszi ezt. Amikor bejöttünk, észre se vette, hogy mindenki felénk fordult, és nem látta meg, amit én azonnal megláttam, hogy tetszünk mindenkinek, pedig nagyon jó ugy figyel az arcára, elõször a szemére, aztán az orrára, amely egyenes és gõgös egy kicsit, meg a szájára, amely erõs és akaratos . . . Délután arra gondoltam, van-e
már szmokingja, s amikor megláttam a ruhatárban, hogy fekete ruhába öltözött, örültem neki, mert legalább ebben nem változott, s még mindig tartja magát ahhoz, amit évekkel ezelõtt mondott, hogy addig neki ne legyen szmokingja, amíg nem maga keresi a pénzt a megélhetéséhez . . . Belédöbbent a kérdés: "Miért nem szeret már engem?" S érezte hogy elsápad. - Szédülsz? - hallotta meg ekkor a fiú hangját. - Dehogy! - felelt sietve, és erõsen akarta, hogy vidáman csillogjon a szeme. Nem szédülök - folytatta tovább gondolatban -, csak nagyon hiányzik az, ami volt, nagyon vágyódom rá, hogy szeress, és minden úgy legyen ismét, ahogy egyszer . . . Nagy, ovális szalagot alkotott a sok pár, és nemcsak a táncosok forogtak, de forgott a nagy kör is, és a lányok szoknyája a keringõ muzsikájára röppent-suhogott, s a mennyezetrõl tékozlón öntötte rájuk a fényt a rengeteg égõ. Egymás szemébe nézve siklottak a parketten, s Holló gyönyörködött. Az apró aranycsillámokat számolta volna Krisztina szemének zöld íriszén, de a játékos fények úgy vibráltak, mint széltõl borzolt víztükrön a napragyogás. A lány nyakának szelíd hajlatán - úgy tûnt fel neki - önnön színének árnyalataiban játszott fénytelenül a bõre, s változott: fehérebbre vagy napsütöttebb-árnyékosra festõdött, ahogy a lámpák ragyogása más-más szögbõl érte. Önkéntelenül szólalt meg. - Krisztina . . . A lány szeme tágra nyílt: - Tessék . . . - nagyon halk volt a hangja. Holló csak nézte és hallgatott. A lány hátrahajtotta fejét, s ettõl a haja hozzáért Holló kezéhez, amely a dereka fölött simult hátára. - Mit akartál mondani? Holló alig hallhatóan felnevetett. Miért ne mondjam? - Csak azt, hogy szép vagy . . . Krisztinában összerezzent a lélek. S meglepõdött, amikor hallotta, hogy nyugodt a hangja: - Úgy találod? - Úgy. A lányban gyerekes öröm vibrált: - És mennyire vagyok szép? Valóban ilyen igazán kislányos a lénye mélyén, vagy most is kacér? - sajdult meg Hollóban a kérdés, s egyszerre úgy
érezte, hogy gyengébb Krisztinánál. Ha nem volna erõsebb nála a lány, ha nem varázsolná el úgy a szépségével, ahogy teszi, akkor õ most nem felelne neki szinte akarata ellenére, abban a biztos tudatban, hogy a szava újabb tápot ád Krisztina fölényének : - Csudaszép vagy . . . A lány vékony keze megmozdult a tenyerében. Másik kezét az aranyfoltos sörény simogatta. Úgy játszik velem, ahogy kedve tartja . . . És én hagyom, kiszolgáltatom magam neki - támadt fel a fiúban a szégyenkezés. De mit tehetek mást? Homloka mögött zsongó kábulatot érzett, enyhe mámort, s bár az esze azt diktálta: ne engedje el magát, álljon ellen gyöngeségének - valami jólesõ is volt abban, ahogy beismerte és bele is nyugodott, hogy hiába tiltakozik ez ellen a szerelem ellen, máris veszített . . . A keringõ betöltötte és elfoglalta az egész termet, megmeglibegtette a selyempapírból szabott girlandokat a menynyezet alatt, suhogtatta a lányok szoknyáját, pírt festett az arcokra, s amikor egy utolsó, robbanó akkorddal elnémult a zene, a párok a hirtelen támadt csöndben megcsaltan-rászedetten torpantak meg, s a szemekben hunyt egyet a csillogás, mintha mindenki bántásnak érezte volna, hogy véget ért a keringõ. Akinek kedve volt, a bálteremmel szomszédos szobákban terített asztaloknál pihenhetett, vacsorázhatott, borozhatott. Holló odavezette Krisztinát az asztalhoz, ahol az Auerbach-házaspárral együtt Somorjai professzor is ült. Krisztina pihegve telepedett l e Somorjai oldalán, aztán a szüleire nézett: - Ti miért nem táncoltatok? Auerbachné olyasmit mondott, hogy majd késõbb, barátságos is volt, Holló mégis úgy találta, mintha valami miatt nyomott lenne az asszony hangulata. Odakint, a nagyteremben tovább szólt a zene - a cigányoktól a velük szemben álló pódiumon elhelyezett dzsesszegyüttes vette át a muzsikát -, s Krisztina alig ülhetett pár percet, máris megjelent két negyedéves erdész az asztalnál, és megkérte Somorjai professzort, mutassa be mindegyiküket a lánynak. A magasabbik, aki szmokingot viselt és két gondosan ápolt hullámot a hajában, mindjárt el is vitte táncolni Krisztinát. Adél látszólag belehevülten vitatkozott Somorjaival arról, hogy Sopron képes volna-e eltartani egy állandó színházi társulatot, de a szeme sarkából Hollót figyelte. A fiú éppen
szemben ült a bálterembe nézõ széles, sarkig nyitott ajtóval, s az asszony figyelmét nem kerülte el, hogy egy pillanatra összehúzódott Holló szeme, amikor a szmokingos negyedéves táncolni kérte Krisztinát. S ahogy azóta szemmel tartotta a fiút, ez a benyomása egyre erõsödött. Csodálkozott is, hogy Holló, aki - az õ eddigi tapasztalatai szerint - mindig arra törekedett, nehogy elárulja bármilyen gyengéjét is, most szinte elfeledkezik magáról, s le nem veszi tekintetét a bálterembe szolgáló ajtóról, amelyen át éppen oda látni, ahol Krisztina táncol partnerével. Holló arcára feszültség merevedett, s az asszony nem kételkedett benne, hogy a fiú legszívesebben felugrana az asztaltól, s nem törõdve sem illemmel, sem azzal, hogy Krisztina se venné jó néven tettét, lekérné a negyedévestõl, s ha mód volna rá, nem is engedné mással táncolni végig az egész éjszakán. De ha így van - zakatolt tovább a gondolat az asszonyban, s ez nem zavarta abban, hogy tovább vitatkozzék a professzorral -, miért nem értik meg egymás, miért nem hagyják abba ezt az áldatlan és mindkettõjüknek rossz viselkedést, ami már hetek óta rájuk nehezedik? Miért? Ha megkérdezték volna, mire alapozza sejtelmeit, nem tudott volna semmi bizonyítékot felhozni az igazsága mellett, legfeljebb annyit, hogy Krisztinára is, Hollóra is rá van írva, hogy valami bántja õket, de látható és valóságos tapasztalatok híján is esküdni merne rá, hogy kölcsönösen elrontják egymás napjait. Holló morgott valami bocsánatkérést, aztán felkelt az asztaltól, és visszasietett a bálterembe. Az asszony egy pillanatra összerezzent: botrány lesz? - de rögtön meg is nyugtatta magát. Holló nem csinál botrányt. Inkább hazamegy, de nem hozza kényelmetlen helyzetbe Krisztinát. Ahogy a fiú után nézett, látta, hogy Holló nem a kijárat irányába, hanem a bálterem belseje felé fordul. - Meg kellene szavaztatni a soproniakat - mondta a professzornak. - Ha mindenki követelné, hogy legyen színház, kapnánk rá pénzt is . . . De most, mivel Kálmánnak úgyse jött meg egyelõre a kedve a tánchoz, felszólítom, Zoltán, hogy kérjen fel. A két férfi nevetett. Auerbach fõmérnök odább húzta székét, hogy kijöhessenek az asztal túlsó oldaláról. Az asszony belekarolt Somorjaiba. Siettetni szerette volna. Ott akart lenni a nagy táncteremben, és szemmel akarta tar-
tani Krisztinát is, Hollót is. Besodródtak a táncoló párok közé. Amíg a keringõ tartott, kényelmesnek látszott a terem, de most, hogy tangóra és más lassú táncokra került sor, egyszerre megszaporodtak a táncosok. Adél csak nagy sokára pillantotta meg Krisztinát, aki már nem a szmokingos negyedévessel, hanem a másikkal táncolt, akit ugyancsak Somorjai mutatott be az asztalnál. Hollót nem látta, de elég volt egy pillantást vetnie abba az irányba, ahová Krisztina nézett sápadtan s mit sem ügyelve arra, mit beszél a táncosa, azonnal észrevette a fiút. Holló egy kedves arcú, sötétbarna, fiatal nõvel táncolt, aki türkizzöld kisestélyit hordott, és tarkóján fémbõl mintázott csattal fogta össze szorosan hátrafésült haját. Krisztina tizedét se értette annak, amit partnere mesélt neki, s most az se zavarta, hogy a keménykötésû, pirospozsgás fiú lomhán mozog. Szórakozottan mondott néha egy-egy igent vagy nemet, de valójában csak azért táncolt tovább, hogy közben láthassa Hollót. Partnerének vállán át fürkészte egyre izgatottabban Pétert és a fiatal nõt. Ki lehet ez a lány? - kérdezte magától újra és újra, de képtelen volt emlékezni rá, hogy látta-e már valahol. Évfolyamtársa Hollónak? Meg kell kérdezni anyát. Ha egy évfolyamra jár a lány Hollóval, akkor anyunak ismernie kell, hiszen tanítja õket. Semmi érdekes nem volt abban, ahogy Holló és a lány táncolt: nem simultak egymáshoz, nem mosolyogtak sokat jelentõsen egymás szemébe, s nem is hallgattak úgy, ahogy az néha megfigyelhetõ egymáshoz tartozó embereknél, Krisztina mégis bizonyos volt benne hogy ennek a zöldruhás lánynak van valami köze Hollóhoz . Nem szabad odafigyelnem - figyelmeztette magát, de nem tudott parancsolni a szemének. Ezt vette észre az édesanyja, s fejét csóválva elmosolyodott tánc közben. Ugyan.az a tekintet a lánya szemében, mint az imént a Hollóéban. Feszülten figyelik egymást, s mindegyiket emészti a féltés, nehogy a másik elsodródjék tõle, de ha együtt vannak, képtelenek úgy bánni egymással, hogy az ne fájjon. Somorjai - aki pontosan látta, mikor hová néz az aszszony, s már a másik szobában, az asztalnál felfigyelt arra, hogy Adél Hollót tanulmányozza - most megszólalt: - Az árgus anyai szemek . . . - és nevetett. Az asszony rajtakapva nézett fel rá, de rögtön feltalálta magát : - Úgy látszik, a maga szemei nem kevésbé árgustekintetûek.
- Akinek szeme van a látásra . . . - csillant meg a professzor két ezüst foga. Adél rosszallóan megrázta fejét: - Hát mit szól hozzájuk, Zoltán? Somorjai tûnõdve felvonta hosszú szemöldökét, s ahogy közelebb hajolt az asszonyhoz, hogy ne keiljen mások füle hallatára beszélnie, izmos nyakát szorítani kezdte az inggallér. - Mit szóljak? Maga sokkal inkább pedagógus, mint én. - Ebben az esetben nem tudok pedagógus lenni. - Hát akkor majd megpróbálok én . . . - komolyodott el a férfi. - Próbáljuk elemezni a dolgokat. Sokat gondolkoztam már rajtuk, fõleg aztán, hogy a múlt héten maga is említette . . . Mind a két gyerek nagy megrázkódtatáson ment át. Azt hiszem, nem túlzok. Krisztinának legalább akkora csalódás volt, amikor nem vették fel az egyetemre, mint amekkora a Péter megpróbáltatása Kanadában. - Nem mondta ki hangosan, csak hozzágondolta: meg az is, hogy nem õ lett a demonstrátorom. - Nem az elsõ eset a lélektanban, hogy - fõleg fiatal emberek - az õket ért megrázkódtatást transzponálják, más területre vetítik. Adott esetben az egymás iránti viselkedésben dobják ki magukból azt, ami fáj nekik. Nem képesek megérteni egymást, de nem azért, mintha egyik vagy másik valóban hibás lenne, hanem mert a világgal kerültek összeütközésbe. Nem tudom, igazat ad-e nekem, de úgy hiszem, nem járok hamis nyomon. Az asszony hosszasan hallgatott. Somorjai hagyta, hadd gondolkozzék, csak annyit tett még hozzá a szavaihoz: - De semmi esetre se kérdezze meg tõlem, hogy most aztán mi a teeridõ . . . Az asszony megrázta a fejét: - Nem kérdezem, bár ezzel van tele a fejem. Tudja, mi az, ami különösen bánt? Hogy Krisztina velem szemben is megváltozott. Hallgatag lett, s ha egyszer-egyszer úgy tesz, mintha õszinte volna, akkor is érzem, hogy sok mindent elhallgat. De ami a legrosszabb: kerüli, hogy négyszemközt maradjon velem. - Maga tudja, Adél, hogy az ilyesmi gyakran elõfordul. A fiatal lélek a nyugalmat keresi, alkalmasint a magányt, hogy gyógyíthassa a sebet, amit kapott. - Kálmántól már kérdeztem: hagyjuk így a dolgokat, ahogy vannak? Látja, más gyerek esetében tudnék tanácsot adni, de a magaméval nem tudok mit kezdeni. - Egyetlen orvos se vállalja szívesen, hogy a saját csa-
ládját gyógyítsa. Miért vár többet egy pedagógustól? - Somorjait fárasztotta a tánc. - Mi a véleménye arról, hogy üljünk vissza a helyünkre? Az asszony szórakozottan bólintott: - Mehetünk. - Ami pedig a Holló és Krisztina ügyét illeti, Kálmánnal már váltottunk szót róluk. Az a baj, hogy túlságosan egyformák. Két nagyon hasonló ember néha, sõt az esetek többségében nehezebben érti meg egymást, mint két különbözõ. Holló is magába forduló hallgatag ember, aki mindent önmagán belül igyekszik megoldani. Krisztina se jobb eset. Egyiktõl se kívánhatjuk, hogy eldobja magától a természetét. Várni kell, Adél. - Ez nem erdészet, Zoltán. Ott lehet várni évtizedekig, amíg fa lesz a csemetébõl . . . - A világ nem véletlenül épül fel az idõre, higgye el nekem, Adél. Ami érvényes a fákra, érvényes a lelkekre is. Én legalábbis hiszek ebben. Semmit se lehet siettetni. - A múltkor politizálás közben hasonlót mondott. - No, nem éppen. A törvény, hogy a világ az idõre épül, a szocializmusra is érvényes . . . ezt mondtam a múltkor? Hogy az ember nem hisz a jövõben, hanem biztos benne. Éppen ezért nem szabad türelmetlennek lenni még a társadalmi fejlõdésben sem. De mindent meg kell tenni, hogy az idõt, a szükséges idõt, a fejlõdés, a növekedés idejét mindenáron megadjuk neki . . . A facsemetében is megvan minden erõ ahhoz, hogy terebélyes faóriássá nõjön. A mi rendszerünkben is . . . Errõl volt szó a múltkor. De a gyerekek esetében sokkal egyszerûbb. - Szeretném hinni . . . - az asszony hangja töprengõ és nyomott volt. Kiértek a táncolók sokaságából. Fellélegezve léptek be a szobába, ahol az asztaluk állt. Holló mindig viszolygott a kötelezõ táncoktól, s megkönynyebbülten lélegzett fel, amikor eleget tett az illendõségnek: megtáncoltatta évfolyamtársnõit, felkérte Jenõ menyasszonyát, s néhány perces lassú fox után visszavezette az asztalhoz Krisztina édesanyját is. Kihevülve állt a bálterem ajtajában, s örömmel helyeselt, amikor Jenõ melléje lépett, s azt indítványozta, igyanak egy pohár sört odakint a büfében. Már éppen indulni akart Jenõ után, amikor meglátta, hogy Krisztina egy magas sûrû-dróthajú férfival táncol. Ismerõse lehet - gondolta, mert látta, hogy Krisztina jókedvûen be-
szélget a dudoros homlokú, harmincöt év körüli férfival. - Gyere, öregapám, ne irigyeld tõle a táncot. Akkor mulat jól a lány, ha minél többen forgatják - fogta karon Jenõ. Ne légy önzõ ! S amikor látta, hogy Holló tiltakozni próbál, gyorsan leintette: - Csönd legyen! Ismerem én magunkat, te boldogtalan. A büfében sohase kaptak volna sört, ha nem áll bent a pult elõtti sorban Mikes, aki átvette tõlük a blokkot, és a magáéval együtt kiváltotta a hûvös italt. Mikes most is Gidával és Némettel együtt hûtötte magát. - Hogy vagytok, elválaszthatatlanok? - nevetett rájuk Holló, amikor a büféasztal lapjához ütötték söröspoharuk talpát. - Én jól - húzta a száját Gida. - Csak táncolni ne kellene. Ha nem kéri fel õket az ember - az évfolyamtársnõikre célzott -; megsértõdnek. Ha meg felkérem õket, aztán a lábukra találok toppantani, az a baj. Mennyivel jobb a Gambrinusban - biggyesztette le száját, aztán lassan kiita poharából a sört. - Az való nekem, nem a tinglitangli. - De ahelyett, hogy újból sorba állnál a pénztárnál, hogy ihassunk még egy pofával, visszamégy táncolni - nevetett dörmögve Mikes. - Irtó konzekvens ember ! - nézett Gida után, aki eltûnt a bálterem forgatagában. - Adja a nagyot, hogy õ p mem szeret táncolni, de folyton odabent ugrál. Viszont . . . Odabent most vette át a muzsikát a cigányzene, s rögtön csárdásba csapott. Ezért akadt el Mikes hangja. S rögtön szét is tárta bocsánatkérõen a karját. - Csárdás - nézett össze Némettel. Aztán Hollóhoz fordult: - Nem jöttök? Nekem sürgõs csárdásozni valóm van. És Némettel együtt befurakodott a táncolók közé. - Eriggy te is, Jenõ - mondta Holló, amikor észrevette, hogy a sovány szerelõ, aki a mai estére hibátlanul szabott sötétkék ruhába öltözött, cipõje orrával veri a ritmust. Eriggy, Teri biztosan veled akar csárdásozni. Elácsorgott még egy ideig a büfében, nyugodtan végigszívta cigarettáját, bólintott Jósnak, aki egy pillanatra megállt mellette, majd úgy találta, hogy most már jó volna leülnie is egy kicsit, s a táncoló párokat kerülgetve a bálterem fala mellett visszabotladozott az oldalsó szobába, ahol az asztaluk állt. Csak Auerbach fõmérnök és a felesége ült az asztalnál, s rajtuk kívül a sûrû szõke hajú idegen, aki tíz perccel ezelõtt még Krisztinával táncolt. Auerbach Kálmán rögtön be is mutatta õket.
- Lénárt! - mondta szinte kiáltva a férfi, s rögtön vissza is zöttyent a székére. Hollónak az volt a benyomása, hogy Lénárt részeg, de legalábbis erõsen spicces. Önkéntelenül megnézte, mit iszik s mitõl ilyen nagyhangú. Rum állt a talpas pohárban Lénárt elõtt. - Hogy én ne tudjak jegyet szerezni egy ilyen bálra! szónokolt. - Én megmutattam, kérem, itt a meghívó - s elõcibálta zakója zsebébõl a gyûrött meghívót. - Bejöttem igényelni az Akadémiára, nem adtak. De ha engem kidobnak az ajtón, visszamegyek az ablakon. Találomra benyitottam az egyik tanszékre. Mondom a titkárkisasszonynak, hogy errõl meg errõl van szó, szóltam egy-két kedveset is. Tegnapra megkaptam a meghívót. Auerbach fõmérnök kényelmetlennek találhatta Lénárt hangoskodását, mert a feleségére pillantott: - Szabad, Adél? Az asszony nem szerette a csárdást, de most elértette az ura szándékát, s azonnal felállt. Amikor Auerbachék elvegyültek a bálterem sokaságában, Lénárt rögtön Holló felé fordult, s a fõmérnök után intett: - A fõnököm az öreg. Építésvezetõ vagyok a keze alatt. Nagyon katonás ember az öreg, én mondom neked. Kiitta a pohárból a rumot, s körülnézett, hol találhatna pincért, akivel újat hozasson. Amikor azonban nem tûni fel egyetlen fehér spencer se, beletörõdve gyújtott cigarettára, majd a báltermet kezdte bámulni a széles ajtón át. - Hányadéves vagy? - kérdezte közben Hollótól. - Harmadéves - felelt a fiú. Szeretett volna másik székre ülni, mert sohase bírta elviselni a rumszagot, de nem tehette, mert attól tartott, hogy megbántja vele Lénártot. A részegek pontosan megérzik, ha nem tetszenek valakinek. Zavarta az is, hogy Lénárt hol õt mustrálgatja, hol a báltermet, a széles ajtónyílás elõtt elkavargó párokat nézi. Az építésvezetõ hirtelen - látszólag minden ok nélkül felnevetett. Hollónak úgy rémlett, hogy torzultan, gurgulázva jön torkából a harsány kacaj. Kérdõen pillantott rá. Lénárt bólintott: - Öregem, az ész megáll; én mondom. Nézem ezeket a pofákat. Na, nézzed csak te is! - Már nem nevetett. Dudoros homlokán verejték fénylett az italtól. - Egyik bugrisabb, mint a másik. Ezekbõl akarnak erdõmérnököket csinálni ! Ahogy azt a széles pofájút elnézem, még tán a nevét se tudja
leírni. - Tenyerével rávágott az asztalra. - Jártál volna itt, mondjuk húsz évvel ezelõtt . . . Szembefordult Hollóval, és ettõl meglágyult az arca: - Fölüdülés, bizonyisten mondom neked, fölüdülés, ha a képedre nézek. Nyaralás egy finomabb arcot látni, amelyikre nincs ráírva az istálló meg a disznóól . . . Holló döbbenten hallgatott. Ki ez? Honnan veszi a jogot ez az alak, hogy így beszéljen?! - Ezekbõl csinálnak magyar középosztályt . . . - hallotta tovább a harsány hangot. Elszégyellte magát. Miért hallgatok? Miért tûröm, hogy ez a rumszagú fickó az én képem dicsérve pocskondiázza Mikest, Németet meg a többit, akiknek az arcára már gyerekkorukban rátette bélyegét a kíméletlen munkás- meg parasztélet? Porcsontos tanár úr jutott eszébe. Emlékezetében a gimnáziumi katedra elõtt állt a kis öreg, és levette cvikkerét. "Azt akarom, hogy Inerjetek gorombák lenni, ha valakit aljasnak találtok! Merjetek ellentmondani! Merjetek felhördülni! Azt akarom, ne törõdjetek udvariassággal, ha az igazatokról van szó! Szeretném, ha megreccsenne kissé a padló, ahogyan megálltok, s ha elsápadna az arca annak, akire ráhörkentek!" - Intelligens ember vagy, komám, rá van írva az arcodra. Sajnállak, ennyi proli közé bezárva . . . És azt mondta Porcsontos tanár úr, hogy legyen bátorságtok régi emberek között újnak lenni, elposványosodott társaságban elkiáltani a jövõ igazát, hiszen ha mindenki más nevetségessé is válnék, tinektek jól áll ez a szent forradalmiság, mert nektek elhiszik, hogy amit hirdettek, akarjátok is, és amit akartok, meg is fogjátok csinálni . . . Rákönyökölt az asztalra, és közel hajolt Lénárthoz. Félt, hogy elcsuklik a hangja az izgalomtól, s egy pillanatig az is eszébe viliant, hogy egy pár perc múlva talán verekednie kell, mégis megszólalt: - Maga most felkel ettõl az asztaltól - szûrte a hangot a foga között Lénárt felé. - Felkel, és eltakarodik innen, elhordja az irháját errõl a bálról. - Szinte suttogva beszélt, s a felindulás úgy feszítette a tüdejét, mintha szét akarná pattantani. - Mire vár? Álljon fel! Takarodjék! Maga is csodálkozott, amikor látta, hogy Lénárt valóban felemelkedik a helyérõl. Nem kerülte el figyelmét, hogy az építésvezetõ megmarkolja az asztal szélét, s már megfeszült a térde, hogy ha netán Lénárt feléje dönti az asztalt, azonnal
védekezhessék, de aztán csak azt látta, hogy a férfi arcából, dudoros homlokának bõre alól lassan eltûnik a szín, s már csak a két füle piroslik . . . Talpán érezte a padló apró dobbanásait, amint Lénárt kifelé indult. Nem fordult utána. Számolta a lépéseket. A kilencedik után nem hallott több lépést, csak a zene jutott el füléhez, a sikkantó hangok, a gyorscsárdás ritmusa. Érezte, hogy õ maga is sápadt. Az ujja is bizonytalan volt, amikor cigarettás dobozába nyúlt, de amint gyufát lobbantott, már nyugodtnak érezte a kezét is, egész magát is. Lopva körülpillantott. Megkönnyebbülten állapította meg, hogy a néhány ember, aki elszórva üldögél a szoba többi asztalainál, semmit se hallott abból, amit õ vagy Lénárt mondott. Egy óra után az Auerbach-házaspár felállt az asztaltól. Adél Krisztinára nézett: - Mi elmegyünk haza, te még maradhatsz. - Jó; anyu, Péter majd hazakísér. Holló sietve bólintott, aztán kezet csókolt az asszonynak, és kezet fogott Auerbach fõmérnökkel. Amikor apu és anyu elment, Krisztina kérdõen pillantott Hollóra : - Te már sohase fogsz táncolni velem? Holló mosolyogni próbált: - Azt hiszem, nem szûkölködtél partnerekben. Krisztina hetykén felvágta szép fejét: - Attól még elvárhatom tõled, hogy felkérj. Elvégre te hívtál meg a bálra. Holló nevetve meghajolt: - Szabad? És visszavezette Krisztinát a bálterembe. Annak ellenére, hogy az idõ már jócskán elõrehaladt, a táncosokból még alig hiányzott. Óvatosan kellett lépkedniük, ha nem akarták, hogy minden pillanatban beleütközzenek valakibe. - Jól mulattál ? - kérdezte Holló. Látta, hogy õszinte a lány mosolya. - Nagyon jól. Régen táncoltam már . . . Most megpróbáltam kipótolni. Csak te nem segítettél, mindenki más megpróbálta, hogy többször is táncolhasson velem. Holló megmagyarázhatatlan bizonytalanságot érzett. Évõdik Krisztina, vagy komolyan értette, amit mondott? Ha így folytatódik, lassan nem lehet majd eligazodni a szaván.
- Tudod, hogy sohase törtem magam a táncért. - Tudom . . . - mondta tûnõdve a lány. Aztán hirtelen felnézett Hollóra és megkérdezte: - Ki volt az a zöldruhás lány, akivel táncoltál? Holló nem értette a kérdést. Egyáltalán nem emlékezett, táncolt-e zöldruhás lánnyal. Ki lehetett? Nem tudott visszaemlékezni, milyen ruhát viselt Judit, s azt se tudta maga elé idézni, hogy az évfolyamtársnõi mit vettek fel a bálra. Aztán hirtelen váltott az esze. Judit jutott eszébe, s a hétfõi délután, amikor a posta elõtt találkozott vele. Akkor kérdezte meg Judit, hogy milyen ruhában kell megjelenni a bálon, és késõbb azt mondta, hogy neki türkizzöld kisestélyije van . . . De hogy ma a bálon valóban zöld ruhában táncolt-e? Körülnézett, hol van Judit, de csakhamar észrevette, hogy meddõ kísérlet éppen most megtalálni ebben a tömegben. - Azt hiszem, a zöldruhás, akit te kérdezel - mondta Krisztinának - az a tanítónõ volt, aki szemben lakik velünk a Templom utcában. Krisztina egy gyors, vizsgálódó pillantást vetett rá: - Elég sokáig gondolkoztál rajta, hogy ki volt a zöldruhás. Holló ránézett, és úgy érezte, ki kell mondania: - Csak egy ruhára emlékszem a mai bálról. A tiédre . . Krisztinát nem örvendeztette meg a bók. Tudta, hogy Holló igazat felelt, mikor megmondta, kicsoda a zöldruhás. azon már sokáig gondolkozott a fiú, megmondja-e, hogy a lány szemben lakik a Janka néni házával . . . Csaknem ijedten vette észre, hogy gyûlöli azt a zöldruhást. Aztán hirtelen ötlete támadt: el fog menni Janka nénihez, és kifaggatja arról a zöldruhásról és Hollóról. Gondolatai alján restelkedett kissé, de pillanatról pillanatra erõsebb lett benne az elhatározás, hogy igenis a végére jár ennek a sejtelemnek. Nem lesz feltûnõ a dolog. Úgyis régen látogatta meg Janka nénit, és az özvegy is hónapokkal ezelõtt jött el hozzájuk utoljára. De hogyan fogjon hozzá, amikor majd elmegy ? Nem volt ideje tovább gondolkodni. Holló is, õ is egyszerre kapta fel fejét, amikor elnémult a dzsessz-együttes, és a cigányok hegedûi szólaltak meg. Azonnal ráismertek a dallamra. A Varázskeringõ . . . Oscar Strauss varázskeringõje. Az õ keringõjük. S már egyszerre lendült a lábuk, egy ütemre fordultak, de most valamiképpen egyiknek se volt ereje, hogy belenézzen a másiknak a szemébe.
Mindenki másról elfeledkezve siklottak egy láthatatlan ellipszis mentén a parketton a csupaszív-keringõ muzsikájára. Az a három év elõtti bál . . . Elõbb a csárdás, amikor mindenki õketnézte, oly szépen járták - Holló csizmában, ahogy megérkezett a vonattal, s egyenesen az állomásról idecipelték a kollégái -, s Krisztina szalaggal hátrakötött haja kibomlott . . . Utána jólesett elvegyülniük a Varázskeringõ ritmusára, és szemükkel énekelték: "Öleld magadhoz az életet..." A hegedûk leheletfinom dallamszalagokat repítettek fel a levegõbe, s õbennük az a három év elõtti bál muzsikált, mintha az idõt legyõzve újra beléjük bûvölõdött volna, feledtetve kis idõre mindent, ami azóta történt, jót és rosszat egyaránt, oly nyomtalanul tüntetve el percekig a voltakat, ahogy csak a muzsika képes varázslást tenni . . . Észre se vették, mikor találta meg újra egymást a pillantásuk, csak azt volt jó érezni, hogy nincs bennük szédülés, mégis valahol a valóságon kívül keringenek, mintha jótékonyan magukra hagyta volna õket az a száz pár, aki az imént még itt táncolt, s õk se ebben a teremben siklanának már, hanem valahol a végtelen, szabad ég alatt . . . Öleld magadhoz az életet . . . - fonta körül õket a hegedûszó, s akár valami könnyû szalag, anyagszerûen összekötözte kettõjüket. Ne legyen vége! - jajdult fel Krisztinában a kívánság. Így suhanni, szállni, keringeni, siklani tovább . . . Varázskeringõ . . . Vége a varázsnak - feszítette meg a karját Holló, amikor elhallgatott a zene s meg kellett állniuk. Krisztina beléje kapaszkodott. Most érezte elõször, hogy szédül. Önkéntelen egy akarattal indultak el a bálterem kijárata felé. Mindegyikük tudta, hogy a másik ugyanazt gondolja, amit õ: ezután nem szabad tovább itt maradniuk, nem szabad összekeverniük ezt az utolsó néhány percet hitványabb percek semmitmondó benyomásaival. Az elõcsarnok hûvöse megsimogatta kihevült arcukat. Némán vették át Géza bácsitól a kékesfehér köpenyt és a ballonkabátot. S azzal se törõdve, hogy a keszeg altiszt utánuk pislog, már az elõcsarnokban egymásba karoltak. Lépteik könnyedén és egyszerre koppantak a lépcsõkön, s Krisztina vékony keze úgy bújt bele Holló tenyerébe, hogy a fiú észre se vette, annyira természetes volt ez a mozdulat a Varázskeringõ még mindig élõ hangulatában-bódulatában. Kint az utcán körülölelte õket a csillagos éjszaka. A kapu elõtt felnéztek az égre, s telilélegezték magukat az októberi
éj csípõsen hûvös leheletével. Taxi fékezett mellettük, és a sofõr kinézett a volán mellõl, jelezve, hogy rendelkezésükre áll, de õk jóformán meg se látták a gépkocsit. Percek óta csak, vagy már negyedórája lépkednek így egymás oldalán, lassan, sétásan? Krisztina vékony keze az õ tenyerében. Mozdulatlanul búvik benne. Nem nézett rá eddig a lány, s õ se mer lepillantani rá, de ha alig mozdítva feléje hajtja fejét, érzi Krisztina hajának enyhe levendulaillatát. Erre, az Auerbach-villa felé vezetõ betonúton és köröskörül a kertes házak között néma a világ, csak távol, nagyon messze vakkant egyet-egyet reménytelenül valamelyik ház kutyája, de sehonnan se kap feleletet. Fent az égen fázósan dideregnek-reszketnek a csillagok, és most Krisztina is megborzongott, érezni lehetett a karján, amint alig észrevehetõen megremegett. - Fázol? - szólalt meg suttogva Holló. - Fázom. - Mindjárt otthon leszel. - Igen . . . Mindjárt . . . - Azért fázol, mert álmos vagy . . . - Nem is vagyok álmos. Hideg van. Te nem fázol? - Nem. Látod, még a kabátom is elfeledtem begombolni. - Jó neked. Télen se fázol. Én mindig fázom . . . - szepegte a lány. Holló nem akart többet szólni. Még az is zavarta, hogy cipõje talpa idõnként hangot adott egy-egy lépésnél. Krisztina cipõjének tûsarkú kopogását nem érezte idegennek a füle, csak a saját talpának neszét. Ne zavarja semmi ezt a hangulatot, az idõnek - az évekkel ezelõtti óráknak és a mostani perceknek - furcsa keveredését . . . Krisztina olyan kedves volt, amíg arról panaszkodott, hogy fázik, akár akkor régen... Mozdulatlan a keze a tenyeremben. Krisztina bokája megbicsaklott. Felszisszent. - Mi baj? Rosszul léptél? A lány megállt. Lehajolt, és megszorongatta bokáját. - Ez a tûsarok. Nem szoktam még meg . . . Amikor felegyenesedett, szinte csodálkozva nézett Hollóra. Ott álltak egymással szemben, és egyiküknek se akaródzott továbbmenni innen, csak egymás szemét látták, és nem tudták, mire várnak. Krisztina mozdult-e elõbb vagy Holló? A lány csak annyit érzett, hogy egyszerre elhagyja a könnyû didergés. Homloka Holló arcáhozért. A fiú két karja hirtelen
átölelte, s az õ keze is felkúszott Holló nyaka köré. Felnézett, és fájt neki, hogy nem csak a fiú arcát, szemét látja, hanem fölöttük a csillagos eget is, meg szanaszét a magasban a sötétségbe szegezett törpe fényeket. Szeretlek . . . - akarta mondani, de nem volt érkezése, mert a fiú erõs szája bezárta megremegõ két ajkát. Jólesett, hogy nem kell tartania magát, hiszen nagyon gyenge volt. Ha nem öleli át Holló két karja, megcsuklik a térde . . . Sírás bujkált a torkában, és lehunyt pillái alatt forró könynyek gyûltek. Senki más nem csókolt meg még engem kívüled . . . És senki se csókolt volna soha, sohase, ha te vissza nem jössz . . . Te kedves, kedves . . . Két tenyerét rászorította a fiú arcára. Forró az arcod . . . Ugye, szeretsz, nagyon szeretsz ? Nem nyitotta ki szemét, nem akart látni, álmodni akart, és párává könnyülni . . . Ujjai beletévedtek Holló lágy hajába. Hirtelen tört rá a rettenés. Roppanni érezte bordáit a fiú két karjának szorításában. Nem kapott már levegõt se. Megremegett. Mozdulni akart, védekezni a fulladás ellen, de gyenge volt hozzá. Sohase ölelt meg így . . . Elvesztette az eszét? Ez nem õ . . . És nem engem ölel! Mást ölel . . . Valakit, aki más volt, mint én. Hozzám mindig gyöngéd maradt. Bátortalanul csókolt meg, s ahhoz is oly ritkán volt mersze. Másra gondol, amíg engem csókol! Egyszerre eltelt félelemmel. S mintha ebbõl nyert volna erõt, megfeszítette karját, és kibontotta magát Holló ölelésébõl. Sokáig álltak némán egymással szemben. Krisztina szeme párás volt. Már kilélegezte magából a félelmet, de az ijedtség helyét nagy-nagy szomorúság foglalta el benne. Nem akart sírni. Visszafojtott lélegzettel küszködött a könnyek ellen. Látta, hogy Holló döbbenten áll vele szemben. Nem néz a szemembe. Miért nem néz a szemembe? Megszólalt a lelkiismerete, s most szégyenli, hogy megalázott, amikor másra gondolt, arra a távoli lányra, vagy talán a zöldruhás tanítónõre, amíg engem csókolt? Önkéntelenül hátralépett, amikor meghallotta a fiú hangját: - Krisztina . . . Érezte, hogy feltörõ sírása erõsebb, mint az akarata. Megremegett a válla. Holló riadtan lépett feléje. - Ne! - tört ki a suttogó sikoltás Krisztina torkából. Maradj ott! . . . - Szemébõl megállíthatatlanul folytak a könynyek, s végigperegtek fehér arcán. - Miért kellett ez?
Újra reszketni kezdett a hidegtõl. S talán a didergés adott neki erõt, hogy visszafojtsa a sírást. Köpenye zsebébe nyúlt, kis kendõt vett elõ, és megtörölte két szemét. Csalódott volt, s bõre már csak azt jelezte, hogy csípõs az éjszaka. Színtelenül szólt a hangja, amikor leverten kimondta: - Miért csináltuk? . . . Neked se kellett . . . Nem ez kellett . . . Nekem se . . . - Hátrahajtotta fejét, és sóhajtott egyet, s amikor újra megszólalt, hangja már nem reszketett. Tele volt beletörõdéssel: - Kísérj el a kapuig, Péter . . . És ne haragudj rám . . . Kár volt . . . Két kezét ballonkabátja zsebébe süllyesztette, úgy botorkált visszafelé a betonúton. Még mindig nem tisztult ki a feje. Mintha súlyos tárggyal ütötték volna meg, minden zúgott a homloka mögött. Miért biztatott, miért kacérkodott, ha utána így bánt el velem ? Csak a hiúságomnak fáj, ami történt? - tett kísérletet, hogyjózanul gondolkozzék. "Neked se kellett . . . Nem ez kellett . . . Nekem se . . . Kár volt... Játszott, labdázott velem, és amikor látta, hogy nyert - hiszen elvesztettem a fejem -, odább rúgott . . . Csak meg akart bizonyosodni a diadaláról. Már értette azt is, miért sírt a lány. Amikor ölelte, már megérezte, hogy Krisztina szabadulni akar a karjából. De nem akarta hinni, hogy igaz. Igaz volt: szabadulni akart, s amikor látta, hogy nincs elég ereje hozzá, elsírta magát haragjában, tehetetlenségében. Apró kõdarab került eléje a betonúton. Belerúgott. Megvetette magát. Úgy hajlított, ahogy kedve tartotta. És én hagytam, még reménykedtem is, hogy talán meg se történt, ami volt, talán tévedek, és õt is csak a lánytermészet tartotta eddig vissza, hogy közeledjék. Én csináltam játékszert magamból, neki csak élnie kellett az alkalommal. És melyik lány ne használt volna ki egy ilyen kínálkozó helyzetet? Újra elõtte volt a kõdarab, amit az imént elrúgott. Odább pöccintette cipõje orrával. Megkapta a leckét . . . Szerencsétlen a természete: csak akkor tanul meg valamit, ha elõtte kiadósan megpofozzák. Megtörtént. Szamár . . . Huszonhárom éves vagy, láttál már egyet-mást. Meg kellett volna sejtened az elsõ rezzenésébõl, hogy ne tovább! Az a párizsi lány a Szajna partján, a lépcsõkön, nem
vacillált, csókolt téged, és sírt közben, de a bánattól folyt a könnye, hogy te elmégy, s nem azért, nem tehetetlen haragjában, mint Krisztina . . . Amint hazamégy, nézz a tükörbe, és nevesd ki magad, s vess végre számot: kár a próbálkozásért. Csak magad alázod meg, ha nem sikerül lebírnod a gyöngébbik énedet, amelyik addig folyton Krisztina után hajtott! Térj észre! Tudta, hogy nem hazafelé viszik a léptei, s néhány perc múlva újra ott lesz a bálon, amely még mindig áll, kivilágoskivirradtig, s inni fog, magában vagy Mikessel és Gidával és Némettel meg Jenõvel, ha ugyan ott találja még Jenõt . . . Mintha menekült volna, úgy szedte a lábát, s türelmetlenül sürgette magát. Joci, Joci, ha most látnál . . . Látod, mekkora tahó vagyok? Ha itt lennél a gitárral, most nagyot mulatnánk. Hazamennénk az özvegyhez, felébresztenénk, aztán - hideg az éjszaka - bort forraltatnánk vele, és örülnénk,. hogy ott ül velünk, és hallgatja, hogyan danolunk. Most nélküled kell innom . . . Sohase lesz olyan igazi barátom, mint te voltál, akivel mindenrõi el tudtam feledkezni. Durva ujjaid alatt játékosan vagy szomorúan pengett a gitár, és nem kellett szólni se - csak hagynunk kellett, hadd peregjen az idõ, hadd ropogjon a cserépkályhában a tûz, hadd hullámozzon a boltíves mennyezet alatt a cigarettafüst . . . Ha még egyszer összekerülnénk, ott, az én szobámban . . . Nem is kéne más, csak te meg az Oriás, akit visszatoloncoltak a telepre, és a Kölyök, szegény, aki meghalt . . . Sohase lesz ez, Joci. Nélküled fogok inni, Joci, de közben majd rád gondolok... A sör már etfogyott, csak bor volt és tömény ital, s Holló Mikes, Német és Gida helyeslése mellett - a bor mellett döntött. Az oldalsó szoba, ahol Krisztina szüleivel és Somorjai professzorral ült, már üres volt, s odatelepedett egy sarokasztalhoz a három elválaszthatatlannal. Sötétvörösen folyt bele a kékfrankos a poharakba, talányosan csillogott a mennyezeti fényben az üveg, simogatta a fület a halk csendülés, valahányszor koccintottak, aztán valaki nótázni kezdett, és jó volt együtt nótázni vele . . . Befútta az utat a hó . . . Stíriában, Ajk faluban . . . Szép a szõke, szép a barna . . . A borral együtt melegítette valami furcsa és buta büszkeség, hogy õ minden nótát tud, s nem kezdhet egyik fiú se olyan dalba, amihez õ ne csatlakoznék már a második szó után. Hajlik erre, hajlik arra, szép a szõke, szép a barna egytül egyig mind . .
. Késõbb már sokan voltak az asztal körül, s a bor eltöltött mindenkit jósággal és barátsággal, s õ valamiképpen ötödévesekkel ölelkezett össze, fiúkkal, akikkel együtt járt a harmadévre két esztendõ elõtt, s akik szinte tüntetõen nem vették észre, mióta hazajött . . . Csíráját sem érezte magában a neheztelésnek, és tiszta szívvel nézett mindenkire, aki az asztalhoz telepedett, s biztatta is magát, hogy csak velük törõdjék, ezekkel a fiúkkal, mert amíg õket nézi, amíg velük nótázik, addig elkerüli minden gondolat, ami Krisztinát jelenti . . . Újra bort akart hozatni, de nem engedték. Mindenki ki akart tenni magáért, Mikes is rendelt, Német is rendelt, Gida is rendelt, meg mások is, mert már több mint tucatnyian szoroskodtak az asztalnál, míg valakinek az az ötlete nem támadt, hogy össze kell tolni több asztalt, úgy számosabban férnek majd el. Nem vette észre, mikor került oda a cigány, de egyszer csak ott volt, és húzta, kedvvel és szaporán, s a bálterembõl az egész zenekar õket kísérte. Az ajtón túl már mindenki csárdást járt, de õk nem törõdtek vele, már nem volt kedvük a tánchoz, s ahogy múlt az idõ, és a hajnal felé tartottak a fertályórák, hallgatókra tévedt a kedvük, s halkan, maguknak mulatva énekeltek . . . Gyönge violának letõrött az ága . . . S minden nóta után összecsendültek a poharak, s mindig akadt mire inni. A kis Bozóra is ittak, a demonstrátori kinevezésére, s akkor Bozó is belekortyolt egy pohárba, mert már nem tartotta illendõnek, hogy szabadkozzék . . . Mámorosan csillogtak a tekintetek, de senki se volt részeg, csak egy kicsit,vidáman bús, ahogy ;Lilyenkor lenni szokott, s éppen ez a jótékony mámor szült valami vonzerõt, ami köréjük gyûjtött egyre több kollégát. Mikor aztán valaki belekezdett, már vagy ötvenen csatlakoztak halkan, ahogy illik, a dalhoz, a Selmecen született, Sopronba honosodott diáknótához: Mindnyájan jártunk egyszer az Akadémián, Letettünk minden vizsgát, no egy-kettõ híján, Megittunk jó pár exet és néhányay létra bort, S a legszebb firma az volt, ki szerte udvarolt . . . 5tödévesek sereglettek az asztal körül ülõk háta mögé, embernyi diákok, akik már nem kezdenek új esztendõt az Akadémián, s egymásba fogóztak, átölelték egymás vállát, és nem harsant egyetlen duhaj hang se, csak a búcsúzni készülés zengett belõlük: Szép idõ volt, jó idõ volt,
Kár, hogy elmúlt, jaj be kár! Feleségünk is lesz nékünk, Aki számon kéri majd, hogy . . . Sopron, Sopron, sáros Sopron, Te vagy az oka miudennek, Élet-élet, diákélet, Hogy az isten áldjon meg . . . Késõbb már ott ült az asztalnál Katkó tanársegéd úr is, vékonyan, szemüvegesen, de most senki se vette észre, hogy csapott a válla, örültek neki és annak is, hogy együtt nótázik velük, s ha koccintanak, nem szabadkozik, hanem derekasan üríti a poharat. - Egyszer van balekbál egy esztendõben! - kiáltott valaki. - Mulassatok, könyvmolyok! Mulattak. Mikes átölelte Holló vállát, és Hollónak ez is jólesett, s amikorkésõbb nagykarikába összefogózva, egyszerre dobbantvajárták a bálteremben a körmagyart, egy pillanatra úgy rémlett, mintha az Oriás talpa döngne mellette a padlón. Már minden idege felszabadult, elszállt a fejébõl-torkából minden feszültség, s nem nézett Mikesre, elhitette magával, hogy valóban az Oriás dobbant nagyokat az oldalán, az Oriás, aki érettük, a szabadságukért csaknem gyilkolt Kanadában . . . És érezte, hogy ezután még jobban fogja szeretni Mikest, mert a nagydarab fiú hasonlít az Oriásra . . . Már hajnalra járt, és a bálterem is elnéptelenedett, tucatnyinál több pár nem táncolt a parketten, s õk újra az összetolt asztalok körül ültek és valami módon mindig megteltek a poharak. Kesernyés fanyar volt a bor, Sopront ízlelték benne, a városukat, amely magába fogadta õket, és ittak az Akadémiára, amely tanítja-neveli valamennyiüket, s öt év után diplomát ád a kezükbe . . . Szédítõ fejfájással ébredt tíz óra után. Odakint nyári fénynyel ragyogott a nap, de amikor fáradtan, bizonytalanul kikászálódott az ágyból, fogvacogva didergett meg a szoba hidegétõl. Percekig tétován állt pizsamájában a szoba közepén, amíg végre eszébe jutott, hogy mit is csináljon. A fürdõszobában a csap alá dugta fejét, hosszan folyatta tarkójára a hideg vizet, aztán tetõtõl talpig letusolt a kádban, s ez jólesett, bár vacogott közben a foga. Vörösre dörzsölte a zuhany után egész testét a bolyhos törülközõvel. Ekkor már nem fázott, s a fejfájása is alábbhagyott. Már azt is tudta, mit fog csinálni: kisétál a Lõverekbe,
erdõszagot szívni, kilélegezni magából a mámoros éjszakát, és valamiképpen számot vetni mindennel, ami ezen a báli éjen történt. Valami véget ért, elmúlt, s ezt õ köteles végiggondolni, most már józan fejjel, okosan elmulasztani magából Krisztinát . . . Szegényebb lesz ezzel az élete, sokáig újra meg újra észlelni fogja az ûrt, amit Krisztina hiánya jelent, de nem alkudhat: nem sajnálhatja magát, nem játszódhat azzal, hogy fáj, ami történt. Kegyetlennek kell lennie magával. Ha képtelenség is úgy napirendre térni a történtek felett, hogy gombház, ha leszakad, lesz más" - arra mindenesetre képesnek kell lennie, hogy kíméletlenül egyetlen dologra szorítsa rá magát: a tanulásra. Lám, a múlt héten újra tapasztalta, hogy ha beleveti magát a könyvek közé, sok mindenen segít vele. Folytatnia kell. Az éjjel még minden ingott alatta. Leitta magát. És utána? Egyetlen eredmény: fáj a feje, fel-feltör belsejében a szédülés. Nem segített semmin. A múlt héten már gondolt rá, hogy lehet Krisztina nélkül is létezni. Az elmúlt éjszaka pedig egyenes parancsot adott: Krisztina nélkül kell léteznie. Nem szabad kibúvókat keresnie, el kell felednie az ábrándos feltételes gon dolatokat a mi lenne, ha . . ." gondolatokat, Nem Krisztina az élet. Az élet sokkal több egy lánynál. Nem méltó hozzá, hogy eméssze magát egy lány miatt, még ha éppen Krisztina is az a lány. Sohase lesz az életében olyan lány, aki Krisztina helyébe léphetne, s eltüntethetné az emlékét. De inkább egyedül, mint úgy élni, hogy szégyenkeznie kelljen miatta. Nem kellett Krisztinának - ilyesmi mindenkivel megtörténhet, miért éppen õvele ne történt volna meg? Ez még nem szégyen, nem vált értéktelenebbé tõle. Akkor veszítene az értékébõl, ha tovább epekednék, s azon édelegne, hogy milyen búsan-szép is ez a fájdalom . . . Kötelessége úgy élni, hogy egy percig, egy pillanatig se kelljen megvetnie vagy kigúnyolnia magát. A konyhában gyorsan megette reggelijét, amit az özvegy odakészített neki, aztán felvette szarvasbõr nadrágját, fûzõs csizmáját, bõrzekéjét, s alig negyedóra múlva már a Lõverekbe vezetõ szerpentinen kapaszkodott felfelé vele a fújtató autóbusz. OKTÓBERI FAGY A Bécsi-domb mögött és a Virágvölgy kertjeiben már leszedték a téli almát, a Lõvereket határoló szelídgesztenyésekbõl már a városba vándorolt a zsákba rakott sok barna ter-
més, az Alpesi vendéglõhöz vezetõ úton elhullatták minden levelüket a hársak, s véget ért a szüret is, hordókban erjedtérett a kékfrankos és a tramini. Csak napok maradtak az októberbõl. Minden este esett az esõ, ködbe burkolóztak a reggelek, de fagy még nem jött. A város öreg házain reggeltõl estig füstölögtek a kémények, mert már nemcsak a fõzéshez gyújtottak tüzet az asszonyok: egész nap fûteni kellett a vastag, hideg falak között. Az építkezéseken szaporán dolgoztak a kõmûvesek, mert hajtotta õket az idõ. Sokan télikabátot öltöttek, s ha a robogóra ült, Krisztina is vastag pulóvert húzott puha bõrkabátkája alá. Már elmúlt idegeibõl a sírás emléke, hiszen több mint két hét telt el azóta, hogy a bálból hazaérve végigszipogta-könynyezte az éjszakát, s bármekkora erõvel próbált is parancsolni magának, hogy hagyja már abba, képtelen volt parancsolni keserûségének. Elfeledte azt a sírást, de nem vigasztalódott meg. Ha csak tehette, fogta a robogót munka után, s mit sem törõdve a szerpentinen fütyörészõ széllel, felment vele a fényvesbe, a rejtekébe, vagy tovább, a Károly-rnagaslat kilátójáig, s ha még sütött a nap, elgyönyörködött a völgyön, a város tornyain, és a messzeségbe fürkészett hosszasan, ahol a Fertõ víztükrén csillogott a fény. Hallgatta a csöndet, amely körülvette a magasban, s ha fordult egyet, átlátott Ausztriába, el egészen a Schneebergig, a Rax hegyéig és a Rozáliáig. Nem törõdött az idõvel. Nem számolta az órákat, s akár az úszó a lassan tovahömpölygõ víz tetején, hagyta magát tovahordani az idõtõl. Napközben, bent az építésvezetõségen vagy kint a munkahelyeken és odahaza is vigyázott magára, hogy semmi különöset ne fedezhessenek fel a viselkedésében. Nyugodt volt, sokszor szenvtelen, talán kevesebbet mosolygott, mint azelõtt, de sem szóval, sem bármi más jellel el nem árulta, hogy valami összeroppant benne a bál éjszakáján. Többször vizsgálgatta a lelkiismeretét : haragszik-e Hollóra? Úgy érezte, nem haragszik. S azt se tudta tisztázni magában, hogy vajon csalódás-e, ami fáj a lelkében, ha Hollóra gondol. Többször magyarázgatta magának, hogy nincsjoga bántani Hollót. Ha más lánnyal történik meg, ami vele történt, az a másik talán igyekezett volna el is feledkezni a pillanatnyi megbántottságról. Neki nem ilyen szerencsés a természete. Rossz, hogy így van, de nem tehet róla, s ha tehetne, akkor se akarna változtatni rajta. Mindenkinek elemi joga, hogy úgy
gondoljon szerelemre, boldogságra, ahogy a természete diktálja. õ olyan szerencsétlennek született, hogy képtelen osztozni. Ha õt szereti valaki, egészen szeresse, s egy gondolata se legyen senkié, aki netán elõfordult már az életében. Sokat töprengett arról is, vajon nem tévedett-e, amikor rátört az a pofonnál is fájóbb érzés, hogy Holló nem õt öleli, csak a testét. S mindahányszor csak egyet tudott felelni: nem tévedett. Mindenkinek vannak megérzései - errõl eleget hallott és olvasott már -, amelyekben pontosabban megbízhat, mint bármi valóságosabb értesülésben. Másvalaki talán megkérdezte volna Hollótól, hogy mi az igazság, csak azért, hogy ellenõrizze a megérzését. Ö nem teheti ezt. Képtelen volna rá. Ha Holló másként csókoija meg, szelídebben, bátortalanul, ahogy régen . . . De az embereknek - s miért lenne kivétel Holló - az a szerencsétlenségük, hogy nem veszik észre önnön megváltozásukat, s ha egy perdöntõ pillanatban próbára tétetnek, elárulják magukat. És ha mégis megalkudott volna, és arra kényszerítette volna magát, hogy megkísérelje egészen visszahódítani Hollót, s elfeledtetni vele azt a másikat, akit úgy csókolt, ahogy õt akkor éjszaka, hazafelé menet? . . . Még az ötletet is méltatlannak érezte magához. Auerbach Krisztina nem küszködik senkinek a szerelméért. Vagy egészen, vagy sehogy . . . A félmegoldásokat, alkuvásokat nem az õ természetéhez találták ki. Éljenek mások ilyesmivel, õ nem. Belátta, hogy nem szabadna ennyi sokat gondolkoznia arról az éjszakáról, de valahogyan fáradtnak érezte magát, hogy minduntalan elûzze az újra meg újra felbukkanó kételyeket és bizonyosságokat. Holló állta az ígéretét, amit önmagának tett. Idõnként, ha belegondolt, meg is lepõdött: honnan meríti az erõt, az energiát, hogy ennyire egyetlen irányba kormányozza-sûrítse minden erejét? Jóformán megszüntette maga körül az életet. Egyetlen perccel se töltött többet az Akadémián, mint amenynyit feltétlenül muszáj volt, s amikor hazaért, akkor is elõre megszabta, hogy köszönés után, vagy a vacsora végeztével hány percet kell beszélgetnie az özveggyel. A délutánokat és vacsora után az éjszakába nyúló estét a boltíves, szûk szobában töltötte, s ha már nagyon belefáradt a betûkbe, számításokba, rajzokba, legfeljebb annyi könnyítést engedélyezett magának, hogy sötétedés után kiszökjön a lakásból, s elinduljon céltalanul barangolni a városban. Hol tudatosan,
hol ösztönösen vigyázott lépteire: a Lõverek, a Winkler út felé sohase indult. A város ellenkezõ irányban elhelyezkedõ negyedeit járta céltalan sétáin, a Bécsi-külvárost, amelynek utcái girbegörbén tébláboltak a Szent Mihály-templom felé emelkedõ lejtõn: a Balfi út barokk parasztházai között elballagott az egykori üveghutáig, visszafelé meg a Sas téren át jött vagy útba ejtette a Jégverem utcát. Ezen a tájékon mindig csönd volt sötétedés után, alig lehetett embert látni az utcán, s ha a Fehér-keresztig ért, onnan meg felbaktatott a Bécsi-dombra, már egészen egyedül volt. Errefelé mindig fütyült a szél, körülfutkározta a római amfiteátrum romjait, amelyek az õsi cirkusz körvonalait mutatták, Nemesis szentélyével. S ha netán továbbment, a nemrég ültetett parkig ahonnan - a vízgyûjtõ mellõl - napfényben egyszerre eléje tárultak volna az Osztrák Alpok, már zsebre kellett vágnia kezét, mert bõrébe belemart az éles szél, amely errefelé nappal is, este is fáradhatatlanul kergette önmagát. Magányos sétái tompa nyugalommal töltötték el, ami nem volt békesség, de mégis pihentette. Ilyenkor igyekezett kivetni magából mindent, ami napközben elfoglalta, s néha olyanynyira sikerült elfeledkeznie magáról, hogy a cigarettát se gyújtotta meg, amit már jó ideje szája sarkába dugott. S ha nagy sokára, félig dideregve hazaért, élvezni tudta a fûtött szobát, majd amikor lefeküdt, hosszasan elhallgatta a fa pattogását a cserépkályhában. Rendszerint nyitva hagyta a kályha ajtaját, de ha végigheveredett az ágyon, már nem volt ereje, hogy a villózó tüzet bámulja. Hunyt szemmel feküdt, amíg el nem nyomta az álom. Nagy néha egy-egy pillanatra bevallotta magának, hogy kibírhatatlanul üresnek érzi létezését, de ezekrõl a gondolatokról is csakhamar elfeledkezett, mert jóformán minden különösebb erõfeszítés nélkül képes volt rá, hogy fordulatot adjon töprengésének, s valamilyen napközben hallott dologról, egyik-másik elõadáson megjegyzett adatról morfondírozzon tovább. Egyik nap - már nem emlékezett, melyiken - az özvegy azt mondta, hogy a kórházból kereste egy orvos. Ö azonnal tudta, hogy csak Jánosi doktor telefonálhatott, de nem vette a fáradságot magának, hogy visszahívja. Féltette önmaga teremtette magányát. Attól tartott, hogy ha találkozik a fiatal házaspárral, a boldogságuk, harmóniájuk láttán ki fog zökkenni ebbõl a színtelen, tompa egyedüllétbõl, amit kialakított maga körül, s amihez lassan már mindinkább hozzá
is szokik. Legfeljebb udvariatlannak tartják Jánosiék . . . Egyszer eszébe jutott, hogy elviszi moziba az özvegyet. Ezt is két napig húzta-halasztotta. Aztán mégis megvette a jegyeket, mert meggondolta, hogy csak addig lesz terhes a program, amíg elmennek a moziba, és hazajönnek az elõadás után. Közben, a két óra hosszáig, amíg majd pereg a film, ugyanolyan zavartalanul, magának maradva ülhet a sötétben, mintha ki t sétálna a város szélén, a temetõ magas fala alatt, a Mély úton, amit még a rómaiak építettek . . . A mozi után szégyenkezett, amikor az özvegy csöndes hálálkodását hallgatta. Janka néni, szegény, azt hitte, hogy õ örömmel vitte el a moziba . . . Meghagyta hitében az öregasszonyt, s azzal mentegette magát, hogy az öröm a fõ, amit szerzett. A türelmetlenség sokszor elõvette. Miért telnek ilyen lassan a napok? - küszködött ilyenkor az újfajta feszültséggel, amit azelõtt sohase ismert. Aztán valamelyik délután a naptárra nézett, s ekkor meglepõdött. Október huszonnyolcadikát mutatta a dátum. Mégis fut az idõ - bámulta hosszasan a kalendáriumot. Keservesen jajgatott a háztetõk felett a szél, és minduntalan visszaverte a kéményekbe a füstöt. De Krisztina csak akkor vette észre, hogy jóformán percenként kivág a kályha alsó ajtaján a széngáz, amikor már megfájdult a feje. Felállt a kis gépasztaltól, ahol az Országos Nlûemlék Felügyelõségnek szóló jelentést írta eddig a masinán, magára terítette sötétkék kabátját, aztán kinyitotta az ablakot. Lent az utcán egy csomó kisiskolás ballagott hazafelé nagy zajjal. Az emeletnyi magasságból, ahonnan Krisztina nézte õket, még apróbbaknak látszottak, mint amekkorák voltak. Két kisfiú éppen összeverekedett a túloldalon. Levették hátukról táskájukat, és a szíjánál fogva forgatták, úgy csépelték egymást. A többiek egy része köréjük állt, s hol az egyiket, hol a másikat biztatta. - Megmondom a bátyámnak! - sivította az egyik hadakozó fél, amelyik éppen jókora ütést kapott a fejére a táskától. - Mindig a bátyáddal hencegsz . . . - kiáltott rá valaki a szurkolók közül. Krisztina nevetett rajtuk magában. Mintha Jenõt látná kisiskolás korában. Jenõ is mindig verekedett, s az igazat megvallva sokszor azért, hogy õneki tegyen lovagi szolgálatokat. Ö még csak óvodás volt, Jenõ pedig már elemista, és mindenáron meg akarta tanítani futballozni . . . Öbenne meg is volt
az igyekezet, ebédtõl késõ estig együtt rúgta a labdát a fiúkkal, s amikor este fél tucat horzsolással a térdén és nyakig maszatosan hazaért, anyu másfél óra hosszat sikálta körömkefével a fürdõkádban, bejódozta a lábát, aztán szigorúan meghagyta, hogy többé elõ ne forduljon ilyesmi. Ezzel véget is ért a futballkarrierje, Jenõ nem csekély fájdalmára. Ellépett az ablaktól, felhúzta térdérõl a szoknyát, de a vékony harisnyán át se látszott a sebhely, amit egy jókora esés után szerzett futballozás közben. Hiába, régen volt . . . tizenöt éve. Akkor még olyan vékony volt a lába, akár a pipaszár, ma pedig . . . A fotoriporter is le akarta fényképezni. Szépnek találta. Szép is. Különösen a bokája. Az ablakon át beözönlött a hideg, telitöltötte a szobát, s Krisztina megdidergett. Jön a tél, és õ gyûlöli a fagyokat, félni fog minden reggeltõl, amikor ki kell bújnia az ágyból . . . Jobb nem is gondolni rá. Gyorsan becsukta az ablakot, s odament a kályhához, hogy megnézze, miként segíthetne rajta. Megpróbált nagyobb huzatot csinálni a kályhaajtónál. A füstölés abbamaradt, s úgy látszott, hogy ezután nem vág ki többször a nyíláson a széngáz. Visszaült az írógéphez, de nem tette le válláról a kabátot. Összedörzsölte ujjait, aztán tovább kopogtatott a betûkön. Ha sokáig folytatja ezt a munkát, tûrhetõ gépírónõ lesz belõle. Máris hibátlanul ír, csak a sebességgel van még baj. A folyosón Lénárt léptei döngtek. A bál óta neheztel rá az építésvezetõ, legalábbis errõl árulkodik a magatartása: kevesebbet beszél, elhagyta a "Hamupipõke" megszólítást, s jóval kevesebb idõt tölt az irodában, mint azelõtt. Oka van rá nyilván, hogy ezt teszi, de csak tegye, ha kedve tartja. Voltaképpen nekem volna jogom haragudni rá - ütötte le energikusan a pontot a mondat végén. - Éppen elég áldozat volt táncolni vele. áradt belõle a rumszag. Háta mögött nyílt az ajtó. - Csókolom a kezét - lépett be Lénárt, s ennél többet nem is mondott. Kis ideig motozott a fogasnál, nyilván a kabátját és a kalapját tette le, aztán egyenesen odament az íróasztalához, és kimutatásokat rakott maga elé. Kisvártatva megütötte orrát a széngáz. Bosszúsan szólalt meg : - Mit csinált ezzel a kályhával? Krisztina felkapta fejét. Öhozzá sohase szóltak ilyen hangon. Élesebben felelt, mint ahogy akarta: - Rossz a kályha. - Önkéntelenül tette hozzá. - És a
széngáz semmivel sem kellemetlenebb, mint a rumgõz. Kis idõre csend lett. Ha folytatja, összeveszek vele - határozta el Krisztina, és rajtakapta magát, hogy szinte óhajt valami veszekedést, szóváltást. De Lénárt nem válaszolt arra, amit a lány mondott. Inkább felált az asztaltól, odament a kályhához, kinyitotta a felsõ ajtaját is, majd a piszkavassal beletúrt a szénbe. Az alsó nyílás szikrákat hányt, aztán hirtelen búgni kezdett a kályha. Lénárt rácsapta a felsõ ajtót, és szótlanul visszament az asztalához. Krisztina úgy tett, mintha tovább gépelne, de egy-egy szó között lopva az építésvezetõre pillantott, s látta, hogy Lénárt nem foglalkozik az aktáival, még cigarettára se gyújt, jóllehet máskor - valahányszor visszajött a munkahelyekrõl elsõ dolga volt, hogy ráfüstöljön. Egykedvûen szaporította a géppel írt szavakat a papiroson, oda is figyelt néha-néha, s meglepetten fordult a szomszéd íróasztal felé, amikor Lénárt hirtelen megszólalt: - Mi baja velem, Krisztina? Ezt én kérdezhetném tõle - gondolta a lány, aztán vállat vont : - Nekem? Magával? Semmi. -Fecsegett rólam az a fickó? Krisztina nem értette a kérdést: - Milyen fickó ? -Hogy milyen, azt én se tudom. Aki magával volt a bálon. - Mit fecsegett volna ? - A lányban hirtelen ellenérzés támadt Lénárttal szemben. Mi jogon bántja Pétert? Felállt az írógép mellõl, úgy felelt : - Egyébként Holló nem szokott... fecsegni. - Élesen megnyomta az utolsó szót. Lénárt most cigarettát vett elõ, s azzal babrált. Talán azon gondolkodott közben, hogy mit is mondjon. Szomorúan mosolygott. - Igaza van. Nem fecsegõs. Én is úgy láttam. Szóval semmit se mondott? - Semmit. Mit kellett volna mondania? - Krisztina odament a fogashoz, és felakasztotta sötétkék kabátját. Utána köpenye zsebébe süllyesztette két kezét. - Nézeteltérésük volt ? - Úgy is lehet mondani . . . - nevetett fel keserûen Lénárt, aztán meggyújtotta a cigarettát. Tûnõdve nézett maga elé. - Persze . . . önmaga szempontjából mindenkinek igaza van. Nekem rossz a szemem. Azt hittem róla, hogy valami jobb családból . . . - nem mondta tovább. Krisztinában felébredt a kíváncsiság. Mi történt ezek között ?
Ki kell faggatnia Lénártot. - Megbántotta magát Holló? Lénárt lebiggyesztette alsó ajkát: - Engem megbántani? - Kifújta a füstöt: - A bokszolónak egy idõ után nem fájnak az ütések . . . - Tehát mégis megbántotta. - Nem. Az lehet az igazság, hogy én bántottam meg. Az osztályönérzetét, hogy úgy mondjam. - Nem értem . . . - Persze hogy nem érti . . . - Lénárt bodor füstfelleget lökött ki a száján. - De talán nem is érdekes . . . - Látszott rajta, már megbánta, hogy egyáltalán szóba hozta Hollót. - Engem érdekel - lépett közbe Krisztina. - Egy elvrõl vitatkoztunk, ha ugyan vita volt az a néhány szó . . . Arról az elvrõl, ami miatt maga se került egyetemre. - Mit mondott Holló rólam? - húzta fel szemöldökét a lány. - Magáról ? Semmit. Magáról nem is volt szó. Csak én gondoltam magára, amíg egyet-mást mondtam . . . - Beszéljen világosabban. - Jól van, Hamupipõke. - Lénárt hátradõlt támlás székében, félrehajtotta fejét, úgy nézett Krisztinára. - Arról volt szó, hogy kik kerülnek manapság egyetemre. Maga Auerbach fõmérnök lánya. Nem egy termelõszövetkezeti paraszt lánya, nem egy kohász vagy hengerész lánya, még csak nem is egy kõmûvesé . . . - De mi köze ennek Hollóhoz? - rebbent türelmetlenül Krisztina szeme. - Neki? Semmi. Csak éppen õ utasított rendre, amikor spicces fejjel szóvá mertem tenni, hogy a bálozó hallgató urak között nem látok olyan arcot, amelyiknek a gazdája . . . - Felcsattant: - Maga még nem vette észre, amikor a városbanjárt, hogy ahány fõiskolással találkozik, az mind parasztsuttyó? És nemcsak itt, Sopronban! Pesten is! Minden egyetemen. Ök vannak többen. A magafajtájúak vannak kevesebben. Kié lesz a hely? Az övéké. Krisztina zavartan megrázta fejét: - És ? Még mindig nem értem. Ezek mind érettségizett fiúk. Nagy rostálás volt tavaly is a fõiskolán. Anyu mondta, hogy szigorú volt a felvételi vizsga. - De felért egy jó jeggyel, hogy az apjuk paraszt vagy munkás, meg más efféle! - Lénárt talpra ugrott. - Maga is szavakat szajkóz, ahelyett, hogy arra gondolna, hogyan megy
tönkre az élete. Odavágta a kályha elé cigarettáját, s felindultan beszélt tovább: - Azt hiszi, jövõre felveszik az egyetemre! Azt hiszi, nem nekem lesz igazam? Jövõre még kevesebb lesz az esélye. Ezek annyian vannak, mint a pelyva! Mindig maga fogja húzni a rövidebbet. Felül a szép szavaknak! Hogy a dolgozó emberek gyerekei . . . A maga édesapja nem dolgozó ember? Mégis másodrendû a lánya! - Nem vagyok másodrendû! - tiltakozott erõtlenül Krisztina. - Szeretné hinni, hogy nem másodrendû. Mert még jóformán gyerek, és hisz a szavaknak. Nézzen az édesapjára! Nem véletlenül lett az az ember, aki lett. Egy fél élet munkája kellett hozzá, hogy úgy értsen ahhoz, amit csinál, ahogy ért, meg oda emelkedjék, ahová emelkedett. Nem vicc ez. Nem ajándék! Lassan már ötven éves. De ebbõl az ötvenbõl is vagy huszonötöt áldozott arra, hogy magába gyûjtse a tudást, ami nélkül képtelen egzisztálni ebben a szakmában. Huszonöt év! Pedig neki nem kellett várnia, amíg felveszik az egyetemre. Az õ esetében minden simán ment. Elvégezte az egyetemet, utazott, látta Milánóban a Dómot, Firenzében a Signoria épületét, Kölnben a székesegyházat, meg mit tudom én, hol járt még . . Hasonlítsa össze magát az édesapjával! Ne ellenkezzen. gonndolkozzék! A maga pályafutása azzal kezdõdött hogy fel se vették az egyetemre . . . És ha utazni akarna? Odament a kályhához, és eltaposta a cigarettacsutkát, ami a padlót védõ bádoglapon parázslott. - Tizenkilenc éves koromban még én is tele voltam mindenféle illúzióval. Még huszonnégy éves koromban is reménykedtem, pedig akkor már két év hadifogság is volt mögöttem. Aztán hamarosan gondoskodtak róla, hogy letegyek a reményeimrõl . . . Krisztina kérdezni akart valamit, de Lénárt nem hagyta szóhoz jutni. - Itt állok harminchat éves fejjel, és egy senki vagyok. Építésvezetõ. Intézkedhetek anyagigénylésrõl, munkaerõelosztásról, egy pitiáner város restaurációs építkezésein, ahelyett, hogy vagyonokat keresnék és építenék. Érti? É-pí-tenék! Hirtelen elhallgatott, gúnyorosan el is mosolyodott, aztán könnyedebb hangon folytatta: - Nem akarom, hogy úgy nézzen rám, mintha nagyzolnék. Tudom én azt, nagyon is jól, hogy ma már . . . ha lenne módom rá, akkor se tudnék igazán építeni, kedvem szerint produkálni. Keveset tudok, szerencsétlenül keveset. Ha rám
bíznák azt a munkát, amit mondjuk a fõnököm végez, pillanatok alatt csõdöt mondanék. Mert nem tanultam . . . semmit se láttam . . . És a saját sorsom látom ismétlõdni a maga esetében, Krisztina. A lány lassan visszament a helyére. Kezét még mindig kék köpenye zsebében pihentette, s töprengve hajtotta le fejét. Akkor se nézett Lénártra, amikor megkérdezte: - De miért nem tanult? - Ne az én sorsom érdekelje, Krisztina. Én már befejezett eset vagyok. Magával törõdjön . . . - Magammal . . . Mit tehetnék én magamért? Várnom kell. Legalább jövõ nyárig, amikor újra próbálkozhatok . . . - Várni! Hogyan rendezkedhet be valaki tizenkilenc éves fejjel arra, hogy várakozzék? Magának . . . Kettévágta szavát, mert a folyosón léptek közeledtek az iroda ajtaja felé. Mindketten az ajtóra néztek, amely csakhamar nyílt is. Auerbach fõmérnök lépett be, kurta lódenkabátban, szájában gyökérpipájával. - Szervusztok - mondta vidáman. - De fancsali a képetek! - Beleszimatolt a levegõbe. - Füstölt a kályha? De erre se várt feleletet. Szemében csillogott, hogy gyorsan el akarja újságolni, aminek örül: - Kaptunk további kétszázezret az idei munkára. Nem kell sehol leállnunk, ha jön a nagy hideg. - Hogy sikerült elintézned, apu? - kérdezte Krisztina. Ö is megörült a hírnek. A múlt héten már úgy látszott, hogy három helyen is abba kell hagyniuk a munkát, mert nem lesz pénz fûtõanyagra, hogy száradhasson a belsõ vakolás. - A múlt héten még nem akartak pénzt adni. - De közben telefonáltam Pestre, hogy több lesz a kár, ha tavaszra hagyjuk ezeket a munkákat, mint az a költség, amit a tüzelõ jelent - bajusza alatt huncut mosoly jelent meg. Aztán egy-két összeköttetés, régi barát, aki szóljon az ember igaza mellett . . i Auerbach fõmérnök ruganyos léptekkel odament az írógéphez, s megnézte, hol tart Krisztina a másolásban. - Mikorra leszel készen? - Holnapra, apu . . . - mondta lassan a lány, aztán elsétált az ablakig, és az üvegen át felnézett az égre, mintha azt vizsgálná, milyen lesz az idõ. De nem az érdekelte, esik-e még ma vagy sem. Apu szavai jártak a fejében. " . . . egy-két összeköttetés, régi barát, aki szóljon az ember igaza mellett." Lám, ezért, a munkáért megmozgatta a barátait, nem sajnálta
a telefont. De amikor az õ felvétele ügyében kellett volna telefonálni vagy levelet írni . . . Apunak többet ér a munka, mint a saját lánya. És ha igaza lesz Lénártnak, sjövõre újra el akarják utasítani a felvételi kérvényét ? Apu újra nem mozdítja a kisujját se érte . . . - Jó, hogy eszembe jut - egyenesedett fel az írógép mellõl a fõmérnök. - Anyu azt mondta reggel, hogy vegyél sót, mert már nincs otthon egy szem se. Ö csak késõn jön haza estére, akkorra bezárnak az üzletek. Nem felejted el? - Nem felejtem el, apu. - Jó. - Apu szájában kialudt a pipa. Gyufát vett elõ, és újra meggyújtotta. - Hol van a 4-es boltív rajza? - Odaát az irattárban. Áthozzam? - Hozd át. Módosítani kell az egyik méreten. Te pedig - fordult Lénárthoz a fõmérnök - ha idõd engedi, még ma beszélj a fateleppel, hogy tartalékoljanak nekünk elég kok szót. - Igenis, Kálmán bátyám . . . - Lénárt már nyúlt is a fogasra a kabátjáért, s magára kanyarította. Aztán kiengedte maga elõtt Krisztinát, aki az irattárba igyekezett. - Elég, ha telefonálsz - szólt utána a fõmérnök. - Jobb személyesen, Kálmán bátyám . . . - mondta Lénárt, aztán becsukta maga mögött az ajtót. A hûvös folyosón lépett egyet Krisztina után. Suttogva kérte meg: - Ne szóljon az édesapjának arról, amirõl beszéltünk. Krisztina szótlan ígérettel rázta meg fejét. Holló bent maradt délutánra a fõislola könyvtárában. Utána akart nézni egynek-másnak, de az is itt tartotta, hogy erre a délutánra az özvegy vendégeket hívott, hasonló korú idõs hölgyeket, s a fiúnak nem volt kedve hozzá, hogy Janka néni, mint valami visszaszerzett értéket, mutogassa õt az öregasszonyoknak. Kívüle csak ketten-hárman ültek a könyvtárban, így aztán nem kellett hosszasan várnia a könyvekre, amelyeket kikért. Nem volt biztos az emlékezetében, s pontosan utána akart nézni, milyen adagokban kell bevetni az agritox gyomormérget és a dinitroortokrezol idegmérget a tölgy-földibolha ellen. Árjegyzéket is kért, hogy pontosan kiszámíthassa a permetezés árát, mert meg akart bizonyosodni, gazdaságos-e a dolog. A szakkör már hozzáfogott, hogy kidolgozza a feleletet Somorjai professzor feladataira. Az elsõ két ülésen jórészt Bozó beszélt, illetve inkább felolvasta egy gondosan kezelt füzetbõl elõadását, ami egészében arra épült fel, hogy a fel-
adatot kémiai védekezéssel oldja meg. Bozó le se tagadhatta volna, hogy õ írta az elõadást, annyira precíz volt minden mondata. Még arra is kerített alkalmat, hogy részletesen elemezze a gyomor- és bõrmérgeknek a rovarokra gyakorolt biológiai hatását. Holló maga is élvezettel hallgatta a gondosan felépített elõadást, a kerek mondatokat, s amíg Bozó felolvasta dolgozatát, nem is gondolt rá, hogy bármi kifogást keressen, mert megragadta a világos, tetszetõs munka varázsa, az az érzés, ami olyankor szokta eltölteni, ha bármilyen szép munkát látott. Csak amikor befejezte Bozó a felolvasást, s a szakkör tagjai hosszú csendben emésztgették a hallottakat, akkor kezdett motoszkálni benne a kételyhez hasonló gondolat, s amíg a többiek egy-egy kérdést tettek fel Bozónak, benne lassan tudatosodott, hogy az elõadásban a tökéletesség látszata ellenére alapvetõ hiba lappang. Bozó lelkiismeretes fiú. Senki se támasztott kifogást az elaborátum ellen, amit Somorjai professzor feladatára állított össze, mégse fogadtatta el a szakkörrel ott nyomban a munkát, hanem azt mondta, hogy gondolkozzanak rajta, s a legközelebbi ülésen mondják el a saját elgondolásaikat is. Neki, Hollónak, csak másnap sikerült ráébrednie, mi is az, ami hibás Bozó dolgozatában. A pontot választotta meg roszszul a fiú, ahonnan elindult: csak a kémiai védekezésre, a vegyszeres rovarirtásra alapozta tervét, s közben elfeledkezett róla, mibe kerül egy olyan irtóhadjárat, amit elképzelt. Mégse volt hát haszontalan, hogy eljött ide, a könyvtárba. Az árjegyzék magáért beszél, s ha beszorozza ezeket a drága árakat a szükséges mennyiséggel, olyan összegek jönnek ki, amilyenek felett egyetlen erdõgazdaság se rendelkezik, vagy ha igen, akkor is tízszer meggondolandó, hogy ilyen módszerhez nyúljon-e. Elõvette zsebébõl a professzor adta feladat másolatát, és újra böngészni kezdte: "Az . . . .-i erdõgazdaság Z. üzemegysége egy évtizeden át arról volt híres, hogy mintaszerûen gondozott terület. Aki meglátogatta az üzemegység monokultúrás erdeit, nem talált bennük odvas fát, se ágrakásokat. Nemegyszer emlegették kitûnõ példa gyanánt a gazdaságot. Annál nagyobb lett a megdöbbenés, amikor jóformán egyszerre ütötte fel a fejét az ide tartozó erdõkben a cserebogár, a tölgy-földibolha, a lucfenyõ-gubacstetû, az apácalepke és a búcsúspille. Egyik
évrõl a másikra tetemes károkat kellett megállapítani. A feladat a következõ: milyen módszerrel küzdje le a gazdaság a károsítókat ?" Holló aláhúzott két-három szót a papírlapon. Lám, ha gondosan elolvasta volna, amikor elõször vette a kezébe, máris vitába szállhatott volna Bozóval. Kár, hogy nem készült fel a szakköri ülésre. De vajon érdemes-e? Nem úgy fogja-e fel Bozó a dolgot, hogy õ - aki az elsõ jelölt volt a demonstrátori munkára most azért akadékoskodik, mert végül is nem rá esett a választás ? Ne hagyja-e inkább, hogy Bozó álláspontjával azonosítsák magukat a fiúk? Bozó láthatóan sok munkát fektetett bele a dolgozatába. Ilyen gondos felkészülés után hajlamosak rá az emberek, hogy a munkájuk lebecsüléseként, személyes támadásként fogjanak fel minden kritikai szót. Különösen az ilyen pontoskodó egyéniségek, mint Bozó. Hiszen a szakköri elõadását is úgy írta le a füzetébe, mintha valami pályázatra készítette volna: piros és kék ceruzával húzta alá a címeket és az alcímeket, szaggatott vagy hullámos vonallal emelte ki a fontosabb részeket. tosabb megállapításokat . . . Eddig nem sikerült kitapasztalnia: hiú-e Bozó. Ha hiú, akkor tán jobb, ha nem is száll vele vitába. Miért adjon alkalmat rá, hogy rosszindulatot tételezzenek fel róla, irigységet vagy más, Bozó ellen irányuló szándékot? De hagyhatja-e, hogy Bozó - bár a legjobb szándékkal tévútra vigye a probléma megoldását? Kár voltaképpen nem származik ebbõl, hiszen az illetõ gazdaság már kétségtelenül kidolgozta - talán éppen Somorjai professzor segítségével a legalkalmasabb módszereket. De ha nem is anyagi kár származik abból, hogy õ nem száll vitába Bozóval, az se egészséges,.ha a fiúkban, a szakkör többi tagjában helytelen elképzelés marad a feladatban vázolt probléma megoldásáról . . . Feljegyzett néhány vezérszót a papírlap hátára, és hozzáírta az árakat is a prospektusból, aztán visszavitte a könyveket az ügyeletes könyvtárosnak. Estére még meggondoIja, kezdjen-e vitát a szakkör holnapi ülésén - ebben állapodott meg magával. Vacsora közben szólalt meg a telefon. Az özvegy besietett a készülékhez, aztán kiszólt Hollónak a konyhába: Téged keresnek, Péter. Holló elsõ gondolata az volt, hogy Krisztina telefonál, s ettõl elrestellte magát. Le kell már szoknom errõl az ostoba-
ságról - nyelte le a falatot, aztán bement az ebédlõbe, és füléhez emelte a kagylót: - Tessék, Holló Péter. - Itt Jánosi Aurél - hallotta a vonal túlsó végérõl. - Mindenekelõtt érezd megróva magad. Már telefonáltam neked, üzenetet is hagytam; hogy csengess vissza, de te a füled botját se mozdítottad. - Ne haragudj . . . - akart mentegetõzni Holló, de nem jutott eszébe elfogadható kifogás. - Irke azt üzeni, hogy most az egyszer elnézi a bûnödet, azzal a feltétellel, ha szombat estére szabaddá teszed magad. Végre én se leszek inspekciós. Nagyon rám fér egy kis kikapcsolódás. Nos, velünk töltöd a szombat estét? Holló megkönnyebbült, hogy nem kell több szemrehányást hallgatnia. Sietve felelt: - És hol találkoznánk? Eljöttök hozzám? Ez lenne a legjobb. Janka néni nagyon kíváncsi rátok. Meséltem neki rólatok. - Add át üdvözletünket ismeretlenül is, de majd inkább legközelebb . . . Arra gondoltunk, hogy szombat este újra a Várkapuban találkoznánk. Egyezz bele . . . - Jó. Találkozzunk a Várkapuban. Hány órakor? - Fél kilenckor megfelel ? Akkorra Gábor is elalszik. - Nekem megfelel. Most jut eszembe: ki vigyáz olyankor a kicsire, ha ti kiruccantok? - A nõvérek valósággal veszekszenek, hogy melyikük õrizze Gábort. - Kedves tõlük. - Drága emberek. Nappal is óránként benéz valamelyik a szobánkba, csak azért, hogy lássa a tekintetes urat . . . - nevetett a telefonba a fiatal orvos. - Tehát: szombaton fél kilenckor. - Ott leszek. Üdvözlöm Irkét, Gábort pedig csókolom . . . - tette le a hallgatót Holló. Sajnos, nem mondhatta Jánosinak, hogy semmi kedve ehhez a szombati szórakozáshoz. Üljön ott ismét fölösleges harmadiknak? De azt se akarja, hogy megnehezteljenek. Kedves emberek. Nem szabad elveszítenie õket. - Hová mégy szombaton, Péter? - kérdezte az özvegy, aki hallotta Holló mínden szavát. - Jánosi doktorék hívtak meg, hogy menjek el velük a Várkapuba. Az özvegy a teáját kavargatta: - Kit viszel magaddal ?
Holló vajat kent egy fél zsemlére. - Senkit . . . - mondta közben. - Miféle divat ez? - kérdezte az özvegy egy korty tea után. - Miért nem hívod magaddal Krisztinát ? S az öregasszony lopva fürkészte a fiú arcát. Nem kerülte el figyelmét, hogy Krisztina nevének hallatán rebbent egyet Holló szempillája. - Nem is tudom. Nem akarok táncolni. Így jobb lesz. Egyszer megtáncoltatom Jánosinét, aztán nyugodtan ülhetek. - Mióta nem szeretsz táncolni? Holló megpróbált könnyedén mosolyogni: - Lustulok, Janka néni. Az özvegy nem erõszakolta tovább a beszélgetést, mert váratlan ötlet jutott eszébe, s ezt tövirõl hegyire át akarta gondolni. Holló befejezte a vacsorát: - Köszönöm szépen, Janka néni. Az öregasszony bólintott, majd azt kérdezte: - Megint késõ éjjelig tanulsz. Miért rontod a szemed a villanyfénynél ? - Holnap szakköri ülésünk lesz. Lehet, hogy felszólalok. Mindenesetre elõ kell készülnöm rá. Jó éjszakát kívánok. - Aludj jól te is, fiam . . . - nézett utána az özvegy, amíg Holló mögött be nem csukódott a kis szoba ajtaja. A fiú visszaült az asztalához. Már elfeledkezett Jánosiék meghívásáról is, arról is, hogy egyedül kell mennie szombaton a Várkapuba. Az íróasztalon fekvõ papirost nézte és a vezérszavakat meg a számításokat, amikrõl holnap beszélnie kellene. S bár elõre látja, hogy úgyse szólal fel, mégis kedvét leli benne, hogy kidolgozza a téma gondolatmenetét. Legalább önmagát meggyõzi vele . . . S ettõl felkapta fejét. De miért ne szólalna fel holnap? Miért tételezi fel, hogy Bozó vagy bárki más kihasználná ellene azt az egyszerû tényt, hogy vitába száll? Bosszús lett magára. Üldözési mániám van, vagy mi az ördög? A szakkör azért szakkör, hogy vitázzunk benne. Miért keresne bárki is hátsó szándékot a felszólalásom mögött? Véletlen volt, hogy akaratunk ellenére riválisok lettünk, Bozó meg én. Honnan plántálódott belém ez az állandó gyanakvás? Most törne ki rajtam, amit Kanadában láttamtapasztaltam? De itt nem valami létért vívott harc folyik.. Megvitatunk egy gyakorlati kérdést, egy érdekes tudományos problémát. Azt vigye el az ördög, aki valami rossz szándékot
keres a felszólalásom mögött. De engem is, hogy még mindig ezenjár az eszem! Dühösen írt le két számot, és megszorozta egymással a tételeket. Igenis igazam van! Drága is, meg kétséges is, hogy segít-e a vegyszeres írtóanyag. Ettõl jobb hangulatra derült. Érdekes vita lesz, mindenki hasznát látja. Élvezni fogják a fiúk, és tanulnak belõle. Hiszen én máris okultam belõle. Bozónak is rá kell ébrednie, hogy nem elég egy irányban keresni a feleletet, hanem az összefüggésekbõl kell kitapogatni, hogy hol a megoldás. Közelebb húzta a zöldernyõs lámpát, majd bekarikázta a szorzás eredményét. Krisztina megkötötte hátul a derekán a kötény szalagját, aztán nekifogott, hogy a vízcsap alatt a szitában megmossa a szõlõt. Az öreg Sepl hozta a még mindig friss, nagyszemû fürtöket, s a lány szájában már a gyümölcs láttán összefutott a nyál. Hagyta, hadd csurogjon le a szõlõrõl a víz, aztán éppen az üvegtálra akarta borítani a fürtöket, amikor meghallotta anyu hangját: - Krisztina, gyere, Irke telefonál . . . - Rögtön, anyu! Megtörölte vizes kezét a kötényben, s átszaladt a hallba. Örült a telefonnak. Irkét hetek óta nem látta már. Illett vol na érdeklõdnie, a kisfiúról is kellett volna kérdezõsködnie... - Szervusz, Irke, már azt hittem, elvesztél. A mély alt hang nevetve válaszolt: - Én is azt hittem rólad. Hûtlen vagy, hallod-e! Azt se mondtad el, hogy ott leszel a balekbálon. Mástól kellett megtudnom. - Én is csak utolsó pillanatban tudtam meg . . . - mondta Krisztina. "Bár ne lettem volna ott" - szerette volna hozzátenni, de ehelyett másról beszélt: - Mi van veletek, mesélj! Gáborka mit csinál? Igazán látnom kellene már. - Csak rajtad múlik. A jövõ héten kiszaladhatnál hozzánk vagy a városban is találkozhatnánk. Nagyon jó! Mikor? - Tudod, mit ? - Jó. Felhívlak szombaton. - Ne, ne, né! - tiltakozott az asszony hangja. - Másra gondoltam. Ugye, nincs semmi dolgod szombaton este? Tüstént felelj, ne keress kifogást! Krisztinának el kellett nevetnie magát: - Nem is akartam kifogást keresni. Szabad vagyok szombat este.
- Akkor rendben is vagyunk. Szombaton este találkozunk a Várkapuban. Azt mondják, Pimpi ragyogó új táncszámokat tud, érdemes meghallgatni. Gyere oda, mondjuk negyed kilencre. - Inkább valamivel késõbb, nem? - Félek, hogy nem kapunk rendes helyet, ha késõbb megyünk. Krisztina belenyugodott: - Akkorjó. Pontos leszek. Negyed kilenckor. - Szervusz, Krisz. - Szervusz, Irke . . . Csókold meg Gáborkát a nevemben. Helyére tette a kagylót, aztán beszólt a hallba: - Tálalhatok, anyu? - Várjunk még . . . Apu mit mondott, mikorra ér haza? - Nem mondott semmit. Talán elcsipték a billiárd-partnerei. Miért vagy rosszkedvû anyu? - Fáj a fejem, Krisz. Három óra hosszat ültem értekezleten. - Ma már nekem is fájt a fejem. Széngáztól. Adok valami port . . - Ne adj. Majd elmúlik magától. - Az asszony az asztalnál ülve ujjai hegyével dörzsölte a halántékát. - Kevesebbet kellene cigarettáznom. Krisztina buzgón helyeselt: - Ebben teljesen igazad van. Apu is hányszor figyelmeztetett . . . - Cigaretta nélkül még kevésbé tudnám elviselni az értekezleteket. - Az asszony apró karórájára nézett: - Nem volt valami kellemetlensége apunak? - kérdezte aztán.Megszokta már, hogy a férje fél éjszakát is képes sétálni céltalanul, ha napközben nagyobb bosszúság éri. Talán most is? - Éppen, hogy jó hírt kapott - lépett közelebb Krisztina, és két hûvös tenyerét anyu halántékára szorította. - Kétszázezer forint pótkeretet kaptunk. Lehet dolgozni a hidegben is. Jó hûs a kezem, anyu ? Az asszony felelet helyett megsimogatta a lánya ujjait. Krisztina lenyelt egy sóhajt. De jó volna anyunak elpanaszolni a baját. De nem teheti: nem akar rosszat mondani Hollóról. Az elõszobaajtón ebben a pillanatban szólalt meg a csengõ. - Itt van apu! - kiáltotta Krisztina, és szaladt ajtót nyitni. - Mindjárt tálalok. A tanterem hideg volt, és a fiúk a madarak szobájában tartották meg a szakköri ülést. Holló rögtön szót kért. Nem vette elõ jegyzeteit, mert amikor reggel utánagondolt, észrevette, hogy fejbõl is tudja a számokat, amelyeket fel akar használni érveléséhez. Elõrehajolt a széken, amelyen ült, s önkéntelenül is úgy
kezdett beszélni, hogy közben Bozóra nézett. - Nagyon tetszett az elõadásod, de talán nem lesz haszontalan, ha másik oldaláról is szemügyre vesszük a feladatot. Néhány elbújtatott szóra szeretném legelõször felhívni a figyelmet. Somorjai professzor említést tesz a feladatban arról, hogy az illetõ gazdaság erdeibõl módszeresen kiirtották az odvas fákat, meg hogy az erdõkben nem maradt ágrakás se. Nem szabad átsiklanunk ezek fölött, mert nagyon fontos tényezõk. Arról árulkodnak, hogy az a sokat dicsért üzemegység mégse volt egészen mintaszerû, mert csak a termeléssel törõdtek, s közben elfeledkeztek arról, hogy az erdõ harmonikus életközösség, ahol mindennek megvan a maga szerepe, az odvas fának is, az ágrakásnak is. És azzal, hogy kivágták a csökkent értékû odvas egyedeket, meg - nyilván tavasszal, a nagy munkák végeztével - elszállították az ágrakásokat, maguk ásták a vermüket. A madaraknak nem maradt fészkük, mert nem találtak odúra, vagy elpusztultak a fészkek, mert szokás szerint késõn, költés idején fogtak hozzá az ágrakások elszállításához. Most aztán a következmény: eszik az erdõt a rovarok, és már késõ kapálózni. Nem volt nehéz észrevennie, hogy a fiúk valamennyien érdeklõdéssel hallgatják. - Eddig a diagnózis . . . - egyenesedett most ki a széken. Aztán a vegyszerekrõl kezdett beszélni, s vigyázva fogalmazta a mondatokat, minduntalan figyelmeztetve magát, hogy nem Bozóval kell vitatkoznia, hanem csak gondolatokat kell ébresztenie. Számokat mondott, összegeket, összehasonlította példaképpen az apja erdejének költségvetését azzal a pénzzel, amibe a sok vegyszer és a munkaerõ kerülne, s utána megnyugodva mondta ki: - Drágább lenne a leves, mint a hús. Máshol kell tehát keresnünk a dolog nyitját. Anélkül, hogy tudatosan tette volna, figyelmesen fürkészte Bozó arcát, amíg beszélt. A vékony nyakú fiú szemében õszinte kíváncsiság csillogott. - Madarak nélkül nincs erdõvédelem, ezt éppen elégszer hallottuk már Somorjai professzortól. A természet tudja a maga dolgát, és éberen õrködik az egyensúly felett, vigyáz, nehogy ez vagy az az élõlény a másiknak a rovására szaporodjék el. Az ember ebbe kétféleképpen avatkozhat be. Károsan, ahogy az adott erdõgazdaság erdészei tették, amikor a faállomány javítására gondolva hübelebalázs módon kiirtot-
ták az odvas fákat; vagy hasznosan, a természet, az erdõ törvényszerû egyensúlytörekvését segítve. Azt hiszem, az utóbbi a hasznos. - Ezt mindnyájan elismerjük - bólintott Bozó. - Térj a lényegre. Szerinted mi a teendõ? - A diagnózis maga adja a teendõket . . . - folytatta Holló. - Ahelyett, hogy drága pénzen jóformán fölösleges munkát végeztessenek, segíteni kell magának a természetnek. Vissza kell csalogatni a madarakat, ami nem nehéz munka, csak ügyesen kell törõdni vele. A megoldás tehát: ha már kiirtották az odvas fákat, ahol a cinke, a harkály, a fakusz, a csuszka, a nyaktekercs fészkelhetett volna, akkor nincs más teendõ, mint mesterséges fészekodúkat telepíteni, mert - elmosolyodott - a mai madarak se különbek, mint a mai emberek. Ahol lakást ígérnek vagy adnak nekik, oda telepednek a legszívesebben. Hiába a legköltségesebb vegyszeres rovarirtás, ha hiányoznak a kártevõk természetes ellenségei az erdõbõl, az erdõsávokból, faiskolákból . . . - És várjanak addig, amíg elszaporodnak a madarak? kérdezte töprengve Bozó. - Nem hagyatkozhat az erdész egészen a természetre, a madarakra . . . - A permetezés legfeljebb a faiskolában kifizetõdõ mondta Holló. - Bent az erdõben csak fölösleges kiadás minden méreg . . . S még egy dolog nagyon fontos. A feladatban nem olvashattunk róla, de esküdni merek rá, hogy az adott gazdaságt an nagy kiterjedésû tarvágásokat is találnánk. Különben az erdõ belsejében nem szaporodtak volna el ennyire a kártevõk..Annyira elfoglalta õket a gazdaságos termelés, hogy közben elfeledkeztek a tarvágások betelepítésérõl, mire a szabad területeken egyszerre elszaporodtak a kártevõk. A zárt erdõ, a vegyes telepítés, tehát a monokultúrás gazdálkodás telszámolása a legjobb védekezés, véleményem szerint. Ezzel be is akarta fejezni a maga mondókáját, de a vita csak ezután alakult ki. Elõbb csak kérdezgették, aztán ellent is mondtak neki, alig gyõzött válaszolni. Bizonyítania kellett, hogy az erdõ szinte tudatos célszerûséggel próbál védekezni. A madarak a talajtól a lombkoronáig benépesítik a teret, felosztják maguk között az erdõ birodalmát, s mindegyiknek megvan a maga mestersége: a talajon, az aljnövényzetben búbosbankák, szajkók, fülemülék, szalonkák, fácánok vadásznak bábokra, a lombok között az aranymálinkó, a füzike meg a sok kakukk irtja a rovarokat, a harkály a kéreg alatt
orvoskodik, a csuszka és a fakusz a cinegékkel a leveleket, bimbókat, rügyeket, ágakat tisztítja meg a petéktõl, báboktól, hernyóktól . . . - Én még nem jártam olyan erdõben, amelyik ne lett volna zajos a madárénektõl - kételkedett egy hegyes orrú fiú, aki mindig az elsõ padban szokott ülni. Bognár volt a neve. Holló feléje fordult: - Nem a madárdal a fontos. A tavaszi erdõ tényleg hangos tõlük. De a legfontosabb madarak nem zajongnak sokat. És hiába a nagy éneklés, a csöndesebbek, az odúlakók ettõl még hiányoznak az erdõbõl, pedig rájuk van a legnagyobb szükség. Hadd soroljam el õket újra: harkály, cinke, csuszka, akusz . . . Lassan elfogytak az ellentmondások, s amikor még egyszer összefoglalta a maga igazát, már mindenki bólogatott a szavára: - Ott kerekedik mindig baj, ahol gyors haszonra gazdálkodnak, és nem törõdnek az erdõ harmóniájával, csak a rideg termelési adatokkal számolnak. Pedig ha megszegik a természet törvényeit, az erdõ megbosszulja magát. Bozó felállt a helyérõl, s füzetében végigfutott a szeme jegyzetein. - Igyekeztem figyelmesen követni a vitát, s fel is jegyeztem, ki mit mondott. Most már késõre jár, nincs több idõnk, de a következõ ülésen összefoglaljuk a vitát, rendszerezzük az elhangzottakat, és megfogalmazzuk a feleletet, amit a professzor úr kért tõlünk. Köszönöm a figyelmeteket - zárta be az ülést azokkal a szavakkal, amelyekkel Somorjai szokta bevégezni elõadásait. Már besötétedett. Nem fújt a szél. Egy csomóban igyekeztek hazafelé: Holló a Templom utcai házba, a fiúk a diákotthonba. A múzeum sarkán Bozó odalépett Hollóhoz, megérintette a karját, és intett neki, hogy maradjon hátrább a többieknél. - Kérdezni szeretnék tõled valamit . . . - mondta töprengve. - Tulajdonképpen neked köszönhetjük ezt a tartalmas vitát. Mondd . . . honnanjutottnekedeszedbe, hogykipécézd a feladatból azokat a körülményeket, amiket mi észre se vettünk? Nekem egészen elkerülte a figyelmemet, hogy kivágták az odvas fákat . . . Holló cigarettával kínálta meg Bozót. - Köszönöm, én nem dohányzom - mondta a fiú. Holló rágyújtott, csak azután felelt: - Erdész az apám. Én is ott nõttem fel az erdõben. Amióta az eszem tudom, mindig magával vitt erdõjárásra, ahányszor
csak tehette. Úgy tanulja meg az ember, hogy az egész erdõt lássa. - Ezt szeretném én is megtanulni - csóválta a fejét Bozó. - Elemista korom óta járok én is erdõbe. De mindig csak a madarak érdekeltek. Azt szeretném, ha diplomázás után bekerülnék a Madártani Intézetbe . . . - Mi értelme a madarakat tanulmányozni, ha nem azért foglalkozol velük, hogy abból az erdõgazdaságnak, tehát közvetve az embereknek legyen hasznuk? A madarak nem azért élnek ott, ahol növényzet, erdõ van, mert ilyen a szeszélyük, hanem azért, mert ott találják meg a feltételeket az életükhöz. Nem azért irtják a rovarokat, hogy az embernek segítsenek vele; hanem mert ezzel tartják fenn magukat. Az erdõben semmi se öncélú. Minden gyomnak, minden rovarnak, minden madárnak megvan a maga pontosan meghatározott szerepe. Csak ezen a bonyolult szervezettségen belül, ennek a kusza koordinátarendszernek a keretében érdemes foglalkozni velük. Az se rossz, ha valaki a madarak szépségében gyönyörködik, hogyha ráér ilyesmire. De menynyivel érdemesebb úgy tanulmányozni a madárvilágot, hogy közben a hasznosságának vagy káros voltának új vonásait fedezzük fel. Az erdõ szempontjából! Engem csak ennyiben érdekelnek a madarak. Az embernek a hasznot az erdõ adja. Tehát a madár az én szememben annyit ér, amennyi jót cselekszik az erdõ védelmében, magyarán: az erdõ haszonélvezõjének, az embernek érdekében. - A szakkörön éppen te beszéltél a rideg gazdaságossági szempontok ellen . . . - szólalt meg Bozó, és tenyerével elhajtotta maga elõl a füstöt, amit Holló cigarettájáról a szél az arcába fújt. - Ne érts félre . . . - rázta meg a fejét Holló. - Kétféle gazdaságossággal lehet erdészkedni.Az egyik módszer abban áll, hogy kizsarolja a maximumot az erdõbõ azon az alapon, hogy fõ a haszon, az idei jövedelem - utánam az özönvíz . . . A másik fajta erdõgazdálkodás: távlatban gondolkozni, évtizedekben látni egy-egy intézkedés következményeit. Mindkét forma gazdaságos a maga nemében. Csakhogy minálunk, ahol egy egész ország tulajdona minden nagy erdõ . . . Az uraság megengedhette magának a luxust, hogy nem gondolt a holnapra. A magáét herdálta. De mi nem a saját zsebünkre dolgozunk majd, ha ránk bíznak egy gazdaságot. Kis ideig szótlanul lépkedtek egymás mellett a sötétben. A többiek jóval megelõzték õket, már nem is hallatszott vissza a
beszélgetésük. A múzeum kerítése mentén haladó utca túlsó oldalán valaki a sok száraz levelet söpörte. Holló csak nagy sokára szólalt meg újra: - A madártan nem olyan tudomány, ami önmagát szolgálja. Akkor érdemes mûvelni, ha az élet látja hasznát. Ahogy mondani szokták: ha több fa lesz belõle, meg több gyümölcs, több kapásnövény . . . - Értem, amit mondasz - bólogatott Bozó. - Szeretnék legalább feleannyira gyakorlatias lenni, mint te. - Szereted az erdõt? - kérdezte Holló. - Hogyne szeretném. Azértjöttem ide a fõiskolára. - Akkor nem lesz nehéz dolgod, ha gyakorlatiasságra akarod szoktatni magad. Mert az a legfontosabb, hogy az erdész szeresse az erdõt. Enélkül meg se tudja érteni azt az óriási, közös életet, ami nagyon-nagyon rendezetten folyik az erdõben. Amikor majd elõször észreveszed, hogy az erdõben jártodban nemcsak részleteket látsz, hanem az egészet látod, olyan örömet érzel, amihez foghatót talán nem is ismerek . . . - Mi az, hogy az egészet látni? Holló tûnõdve nézett maga elé a sötétbe: - Nem hiszem, hogy meg tudnám magyarázni. De azért megpróbálom. S amíg halkan tovább beszélt, egy-egy pillanatra elfeledkezett a kihalt városi utcáról, az egymástól távol álló, gyönge fényt párázó viIlanylámpákról, s alig hallotta a távoli vonatfüttyöt, ami a vasút felõl sikkant át hozzájuk . . . Mintha odahaza taposta volna az õszi avart a Karancs erdejében, távol az irtásoktól és messze a falutól, egymagában, kutya nélkül, puskával is csak azért, mert a fegyvert már szokásból is magával kell vinnie, ahogy az apjától látta. Látó szem elõtt nem rejteget titkot az erdõ. Leleplezi minden szépségét, amit az évszaktól kapott. Ott egy pihegõ õzgida hever. Elfektette az anyja. Legközelebb be kell cserkészni a sutát, s ha selejtezésre kerül a sor, ki kell lõni, mert nem vigyáz a kicsinyére . . . - Rögtön erre következtessen az erdész, ne a kecses, karcsú állatkában gyönyörködjék . . . Apától tanulta meg, hogy az erdész mindig körös-körül néz, jobbra-balra, elõre-vissza egyaránt. Sohase jár ugyanazon az úton. Igyekszik kitapasztalni az erdõ minden talpalatnyi területét. Az úttalan sûrûket éppúgy kötelessége ismerni, mint a csapásokkal, közlekedésre alkalmas nyíladékokkal átszeldelt egységeket. - Ahhoz, hogy az egészet lásd, az kell, hogy ne hagyd el-
lankadni a figyelmedet. Ne csak az utat figyeld, ne csak a talaj felszínét. Az se elég, ha csak a közeli fákat nézed, vagy a fák koronáját, hanem lásd meg az emberi lábnyomokat, az állatok nyomát, a jármûnyomokat is. Mindenbõl következtethetsz. Egy ismeretlen kocsinyom elárulja, hogy lopják a fát. Nagyobb kiterjedésû felperzselt terület a tisztáson: jobban kell ügyelni a kirándulókra, hiszen itt csaknem erdõtûz támadt. Észre sem vették, hogy megálltak az utcasarkon. Holló lassan belemelegedett. - Apámat érdemes megfigyelni, ahogy az erdõt járja. Nemcsak a szemével tájékozódik. Ugyanúgy használja a fülét is, a szaglását is. Egy távoli puskalövés is sokat mond neki: tudja belõle, hogy vadászjeggyel mászkáló vadász lõtt-e vagy vadorzó. A legkisebb égési szag messzirõl megüti az orrát. Az õzek, szarvasok párzásának helyét is egykettõre kiszimatolja a rigyetés szagáról . . . Bozó sokáig hallgatott, aztán szembefordult Hollóval: - Boldog ember vagy . . . - mondta. - Ha én ennyit tudnék az erdõrõl, de legalább feleannyit . . . - Én keveset tudok. Apámat látnád . . . Ha minden firma feleannyi tudással hagyná itt az Akadémiát, nem lenne gond a magyar erdõkben. - Most jutott eszébe, hogy a sok szó közben igencsak elszaladt az idõ, pedig neki háromnegyed nyolcra Somorjai professzornál kell lennie, hogy segítsen összerendezni a kartotékokat, amelyeket az erdõgazdaságokban mûködõ megfigyelõk küldtek be a nyárról. Karórájára pillantott: - Mennem kell. - Kezet nyújtott Bozónak. - Szervusz. - Szervusz - mondta a másik. - Köszönöm. Holló szaporán lépkedett. Csak percek után jutott el a tudatáig, hogy Bozó valami furcsa hangsúllyal, igazi hálával mondta ki a szót, hogy "köszönöm". Mit köszönt? - Kerülj beijebb - nyitott ajtót Hollónak Somorjai professzor. Megvárta, amíg a fiú leteszi esõkabátját, aztán maga elõtt engedte be az ebédlõbe. Holló megtorpant a küszöbön. Bent az ebédlõben, a kihúzott nagy asztalon száz és száz kartoték hevert különféle csoportosításban, s az asztal túlsó oldalán, a papírok fölé hajolva - Jós ügyködött. Csak egy pillanatig nézett fel, amikor Holló belépett a szobába, s ennyit mondott: - Szervusz. - Aztán tovább rakosgatta a kartonlapokat. - Szervusz - biccentett Holló, és maga is odament az
asztalhoz. Amikor látta, hogy Jós kezet nyújt neki, kurtán megszorította kollégája kezét, majd kérdõen a professzorra nézett: - Hol kezdjem? - kérdezte, de közben elkerülte Somorjai tekintetét. Neheztelt a professzorra. Megmondhatta volna, hogy Jós is itt lesz. Nem a legszerencsésebb meglepetés. - Itt ez a pakli - mondta Somorjai. Holló átvette a paksamétát; és témakör szerint kezdte csoportosítani a lapokat. Közben lopva fel-felpillantott, Jóst figyelte. A másik fiú - ha nem vette is észre - megérezte ezeket a pillantásokat. Egyszerre kiegyenesedett: - Én kértem meg a professzor urat - szólalt meg hirtelen -, hogy a jelenlétében beszélhessek veled. Holló - némi csodálkozással - maga is felegyenesedett. - Volt talán valami - kérdezte, s megcsóválta fejét -, amit ne tudtunk volna négyszemközt megbeszélni? Somorjai szólt közbe: - Volt! - mondta nyomatékosan, bár halkan, minden szemrehányás nélkül. - Például ez a hang, ez a feszült hangsúly, ami minden szavatokban benne van. A két fiú szinte egyszerre fordult a professzor felé. Mindegyiknek száján volt a kérdés, de egyikük se szólalt meg, mert látták, hogy Somorjai még akar valamit mondani: - Ha egyszerûen a tanárotok volnék, nem érdekelne, mit csináltok . . . Elõbb Jósra nézett, aztán Hollóra. Látta arcukon a kétféle izgalmat: Hollóén a bosszús feltöltöttséget, hogy õ beleavatkozott a kettõjük ügyébe, Jósén pedig az ingerültséget, hogy Holló még a professzora jelenlétében se enged fel. Somorjai arra gondolt, hogy ha csak egyszerûen profeszszoruk volna, azt mondhatná, hogy semmi köze ehhez a torzsalkodáshoz. De õ kommunista is egyben, mélyebben is felelõs diákjaiért, mint más fõiskolai tanárok. - Nagyon gyorsan rendeznetek kell a dolgotokat - szólalt meg újra. - Nemcsak magatok miatt. Az évfolyam miatt elsõsorban. Csak kár származik abból, ha két részre pártol a társaság: az egyik teköréd - mutatott Jósra -, a másik meg Holló Péter mellé . . . Szembefordult Hollóval, és közelebb is lépett hozzá: - Mind ez ideig nem beszéltem keményen veled . . . Most megteszem, és éppen Jós kollégád elõtt. És azért, mert õ közeledett elõször hozzád, ha eredménytelenül is . . . Elhallgatott, aztán intett a fiúknak: - Ezzel az erõvel le is ülhettek . . . - és maga is letelepe-
dett a legközelebbi székre. - Péter . . . apád bosszús lenne rád, ha látná, hogy magad szakítod ki magadat a többiek közül... - Professzor úr . . . - próbált közbeszólni Holló. Azt akarta mondani, hogy hiszen már össze is barátkozott néhány fiúval, Némettel, Mikessel, Gidával, meg egy kicsit Bozóval is - de Somorjai nem hagyta szóhoz jutni. S ettõl fogva oda se hallgatott, hogy mit mond Somorjai. Sajnálta, hogy egyáltalán eljött ide, haragudott magára, és haragudott Jósra, erre az egész ostoba szituációra, hogy neki Somorjai a Jós jelenlétében úgy prédikáljon, akár egy kisiskolásnak, sértõdékenynek nevezze, s kétségbe vonja jogát, hogy úgy éljen, ahogy élni akar . . . Jós fõzte ki ezt az egész ostoba helyzetet. Mert mindig fontoskodik. Meg akarta téríteni! - és csepp híján gúnyos mosolyra húzta száját. A napokban eljött hozzám. Hogy meg akarja nézni, miként élek, mert ez a kötelessége . . . Most meg Somorjait biztatta fel . . . Egy pillanatig eszébe villant, hogy hátha van valami jó szándék is mindabban, amit Jós csinál, de ugyanilyen gyorsan el is tüntette gondolataiból az indulat ezt a sejtést. Stréber ... Minden eszközzel keresztül akarja vinni az akaratát, õ akar erõsebb lenni, azt akarja, hogy adjam be a derekam . . . De miért? Miért kell nekem beadnom a derekam? Nem õk tettek-e ellenem elõször, amikor arra az elõadásra akartak rábeszélni? És aztán: amikor megakadályozták, hogy én legyek a tanszék demonstrátora . . . Más ember az én helyemben gyûlölné õket, én meg . . . Hirtelen magába nézett, s nem lelt gyûlöletet az érzései között. Szembefordult Jóssal, s tudta, hogy ezt a fiút se gyûlöli. Csak éppen azt nem képes elgondolni, hogy valaha is barátok lehessenek. De erre tán nincs is szükség . . Ránézett Somorjaira, aki éppen most hallgatott el, és feleletet várt tõle: - Nem tudok mit mondani, professzor úr. Én nem érzem sértettnek magam. Már nem érzem idegennek se magam . . . legalábbis nem annyira, mint az elsõ napokban. Azt hiszem Jós kollégám túlozza el magában a dolgokat. És most . . . Felállt. Érezte, hogy nyugodt az arca: - Bocsánatot kérek, nem érek rá tovább. Meghajolt: - Viszontlátásra. - Aztán Jósra pillantott: - Szervusz. Az özvegy türelmetlenül várta a fiút. Hiába lapozta az új-
ságot, képtelen volt odafigyelni a nyomtatott szavakra. Lehet, hogy összeakadt a pajtásaival, és csak késõ éjjel ér haza? Akkor is meg kell várnia. Feltétlenül beszélnie kell vele. Nem lehet tovább hagyni, hogy Krisztina a kisujja köré csavarja Pétert! Micsoda ötlet! Idejött a csitri! Meglátogatott . . . Kedves volt és beszédes, mintha nem is Holló miatt csöngetett volna be, hanem azért, hogy végre meglátogassa Janka nénit, és bocsánatot kérjen, hogy olyan sokáig nem kereste fel . . . Az özvegy bosszúsan felnevetett, és összehajtotta az újságot. Biztos volt benne, hogy Holló a bál óta nem látta a lányt, s abban se kételkedett, hogy a balekbálon Holló - éppen Krisztina miatt - rosszul érezte magát. És ezek után nem is találkoztak. Mit tehetett tehát a kisasszony? Idejött, látogatás ürügyével, azt remélte, hogy itthon találja Pétert, s ezzel a kierõszakolt viszontlátással újra maga felé hajlítja a fiút . . . Szerencsére rosszul fõzte ki a tervet a csitri. Hiába várt másfél óra hosszat Hollóra, Péter nem érkezett meg. Az özvegy hálás volt a véletlennek, hogy a kezére játszott. Nem, Krisztina, nem eszik olyan forrón a kását, ahogy fõzik! Az én fiamat te nem fogod odarakni a pasziánszodban, ahová kedved tartja. Ezt már a múltkor megígértem magamnak. Nagy szerencse, hogy Péter késett. Ha itthon találod, a buta fiú még arra is képes lett volna, hogy meghívjon szombat estére a Várkapu bárba, ahová a doktorékkal megy. De így . . . Most szólalt meg a csengõ a külsõ ajtón. Az özvegy fürgén felemelkedett a fotelbõl, s kisietett ajtót nyitni. Biztos volt benne, hogy sikerülni fog, amit kigondolt. Megfordította a kulcsot a zárban, s cseppnyi szemrehányást vegyített hangjába, amikor fogadta a köszönést: - Szervusz, Péter. Késõrejár. Hol voltál eddig? - Szakköri ülésünk volt - mondta Holló. - Utána el kellett mennem Somorjai professzorhoz. - Remélem, máma nem tanulsz késõ éjszakáig . . . - csóválta meg fejét megrovóan az özvegy. - Ahhoz már fáradt volnék - mosolygott a fiú, és az özvegy valami kis keserûséget látott az arcán. Úgy tett, mintha elgondolkodna pár pillanatig, s utána is szabódva mondta ki: - Pedig meg akartalak kérni még egy szívességre . . . - Tessék parancsolni, Janka néni - kapta fel csodálkozva a fejét Holló.
- Judit ígért nekem két horgolásmintát. Ahhoz, hogy átmenjek érte, fel kellene öltöznöm . . . - Átugrok érte, Janka néni - mondta Holló, és már fordult is vissza. - Rögtön itt leszek vele. Leszaladt a falépcsõkön. Fûzõs csizmája alatt tompán döngtek a vastag, vén deszkák. A boltozatos kapualjban huzat fütyült. Kint az utcán felnézett a szemben álló ház szélsõ, emeleti ablakára. Fény szûrõdött ki a roletta alól. Judit tehát otthon van. Amióta ismerik egymást, és a lány tudja, hogy õ szemben lakik, mindig lehúzza lámpagyújtáskor a vászonredõnyt. Amikor bement a házba, és nekivágott a falépcsõnek, amely szinte ugyanolyan recsegõ és öreg volt, mint az odaáti, kis zavar fogta el. Mit fog szólni Judit, hogy õ beállít hozzá? De már nem fordulhatott vissza. Az emeleten megkereste a szélsõ lakás ajtaját. Viszolyogva csöngetett be. Az ajtó rögtön kinyílt. Negyven év körüli aszszony állt a küszöbön belül. Nemrég moshatott fejet, mert haját törülközõvel csavarta körül turbánszerûen. - Jó estét kívánok - mondta Holló. - Egri Juditot keresem. Az asszony egy pillanatra elcsodálkozott, aztán bekiáltott a lakás belsejébe: - Jutka? Egy fiatalember keresi. - Engem? - Judit szava tele volt meglepetéssel. - Ki az? Holló kínosan érezte magát, s már ötször megbánta, hogy annyira szolgálatra kész volt, amikor az özvegy megkérte, hogy hozza át a horgolásmintákat. De Judit rögtön megjelent az elõszobában. Amint meglátta Hollót, felderült az arca: - O, jó estét, el se tudtam képzelni, ki kereshet engem. - Janka néni küldött a horgolásmintákért . . . - a fiú dühös volt magára, hogy még mindig zavart a hangja. - Jöjjön be, Péter - mondta nagyon természetesen a lány, aztán bemutatta Hollót a háziasszonyának. A fiú nem értette az asszony nevét, s hátában érezte a vizsgálódó szempár szúrását, amikor elindult Judit után a sarokszobába. A lány bútorozott szobában lakott, s a helyiség valóban nem látszott másnak. Asztal, szekrény, ágy, éjjeliszekrény, két szék. Mintha a lakója nem is törekedett volna rá, hogy lakályosabbá tegye, önnön egyéniségéhez alakítsa a négy fallal határolt teret . Holló nem akart leülni, s ezt Judit észrevehette rajta, mert nem is kínálta hellyel. Elõvette az asztalka fiókjából a két
horgolásmintát, és a fiú kezébe adta: - Hát ez az . . . Holló úgy érezte, hogy a lány nyílt tekintete kutatóan fürkészí a szemét. Muszáj volt mondania valamit: - Hogy van, Judit? A tanítónõ kedvesen mosolygott: - Mint általában. És maga? - Én is. - Sokat tanul? - Nem szakadok bele. - Janka néni mást mond. Szerinte maga egészen begubózik. - Ö gyakran túloz. - Nem hiszem. Magam is látom, hogy néha éjféltájig égeti a villanyt. Hollónak egy arcizma sem mozdult, csak talán a szeme nyílt valamivel nagyobbra. Érdekli ezt a lányt, hogy õ mit csinál ? - Furcsa fiú maga, Péter - mondta mosoly nélkül a tanítónõ. - Néha szeretnék kiigazodni rajta, milyen ember is. De mindig úgy bezárkózik, mint a sün, amit az erdõben mutatott a gyerekeimnek. Holló nevetést erõltetett ki a torkán: - Ugyan Judit, miket gondol? - Hirtelen támadt az ötlete: miért üljön õ Jánosi doktorék mellett egyedül szombat este a Várkapuban? - Volna kedve eljönni velem holnap este a Várkapu bárba? Most a tanítónõn volt a csodálkozás sora : - Ezt komolyan kérdi? Holló magabiztosan bólintott: Örült az ötletének. Sokkal jobb lesz, ha nem harmadiknak ül ottan, hanem õhozzá is tartozik valaki:.. - Köszönöm a meghívást, Péter. Már másodszor szerez örömet nekem - mondta a lány. Krisztina pontosan a Várkapu épülete elõtt találkozott össze Jánosi doktorékkal. - Legalább nem egyedül kell bemennem - mondta õszinte örömmel. A máriaüveges ajtón belül Pimpibe ütköztek, aki még nem fogott hozzá a zenéhez: az asztalok között fel-alá járkálva kavargatta kávéját, s nagyot köszönt a fiatalasszonynak és Krisztinának, majd kezet fogott Jánosi doktorral. A sovány fõpincér is ott termett, és az egyik ablak mélyedésében megbúvó asztalkához vezette õket. - Három személy? - kérdezte közben a fiatal orvostól.
- Négyen leszünk összesen - mondta halkan Jánosi. A pincér - mintha értette volna, hogy itt meglepetés készül - hangtalanul bólintott, aztán még egy széket állított az asztalkához, majd várakozóan állt a vendégek mellett, amíg a ruhatáros elvitte az asszony és Krisztina köpenyét meg Jánosi átmeneti kabátját. - Halljuk az igényeit, Krisztina - nézett nevetve a lányra az orvos. - Barackpálinka, cseresznyepálinka, esetleg törköly ? Krisztina jókedvûen visszanevetett: - Mind a háromból egy-egy fél liter, de ha lehet, elõtte bemelegítõnek jó citromos limonádét kérek sok cukorral. - Én is - csatlakozott Jánosiné. - Igenis - hajolt meg a pincér. - Két limonádé és egy üveg tokaji furmint - bólintott Jánosinak, jelezve, hogy tõle a "férfiitalt" fölösleges külön kérni. Ahogy a zongorához tartott, a zömök "hangulattisztviselõ" is megállt egy pillanatra az asztaluknál: -Megkezdem a termelést - jelentette be. - Ha megengedik, felveszem a rendeléseket. Kezdjük az ifjúságnál nézett Krisztinára. - Ha van valami dalba önthetõ kultúrkívánsága ? - Nem tudom, ismeri-e azt az új számot, amit mostanában gyakran játszanak a rádióban. Azt hiszem, "Melodie d amour" a címe . . . - Krisztina reménykedõen nézett fel a zongoristára. Pimpi lelkesen bólogatott: - Örülök, hogy felfigyelt rá. Nagyon kedves dal. - Én is azt kérem! - mondta felcsillanó szemmel Jánosiné. Aztán az urára nézett: - Legalább te is megismered. Pimpi lezöttyent a zongorához. Tömpe, de rendkívül mozgékony ujjai végigfutottak a billentyûkön, aztán igazított egyet a hangerõsítõ mikrofonján, elnémította a zongorát, és összecsücsörítette száját. Mintha rigók szólaltak volna meg, szerelmes apró madarak egy ablak elõtt a fán, úgy trillázott. Krisztina arcán kinyílt a mosoly - Akár a rádióban hallanám - mondta. - Pedig ott igazi madarak fütyülnek. Félig behunyta szemét. Élvezni akarta a dalt. Mielõtt elindult otthonról, erõsen elhatározta, hogy nagyon jól fogja érezni magát ma este Jánosiékkal. Vidám lesz, kiszakítja magát a levert hangulatból, amely egész héten nem tágított a sarkából, még akkor se, amikor nagyon belevetette magát a munkába, hiszen ezen a héten rengeteg volt a dolga . . . De ma este erõnek erejével szórakozni fog, megtöltekezik muzsi-
kával, könnyû dallamokkal, s el fogja érni, hogyjólesõ, nyugodt alvást ígérõ fáradtsággal bújjon bele az ágyába éjfél felé. Kedve lett volna együtt dúdolni Pimpivel, mégse tette: most szórakoztassák mások õt, ne kelljen semmivel hozzájárulnia önmaga felüdítéséhez! Melodie damour, take this song to my lover, Shoo-shoo, little bird, go and find my love . . . Melodie damour, serenade at her window, Shoo-shoo, little bird, sing my song of love . . . Istenem, oly egyszerû, szinte primitív versecske, hogy szinte le se lehet fordítani. Mi az oka, hogy egy kedves dallam elfogadhatóvá sõt bájossá varázsol ilyen, jóformán értelmetlen szövegeket is? Repülj az ablakához, kismadár, énekelj szerenádot neki ezzel a szerelmes melódiával . . . Megérezte, hogy Jánosiné õt nézi. Feléje fordult: - Kedves;ugye? - kérdezte. Irke bólintott. Jóság volt a szemében. Az uráéban is. Jóformán észre se vették, hogy a pincér eléjük teszi a limonádés poharakat, s megbontja a borosüveget is. Pimpi rekedten énekelt. Krisztina cipõje orrával dobolta hozzá a taktust a padlón. Tell her, I will wait, If she names the date, Tell her that, I care, More than I c an beare . . . Én is többet gondolok rá, mint amennyit szabadna, és csak várok, várok, azt se tudom, mire várok. Repülj, kismadár . . . Krisztina megmozdult. Mintha hirtelen hideg huzat legyintette volna meg. Önkéntelenül a fiatal házaspárra pillantott. Elõbb az asszonyra, aztán az orvosra. Meglepetést, döbbenést látott az arcukon. Mindkettõ az ajtót nézte. Ö is arra fordult. Az ajtóban Holló állt . . . azzal a lánnyal, aki a bálban a zöld ruhában táncolt vele! Krisztina elfelejtette letenni a hosszú limonádés poharat. Érezte, hogy Irke pillantása feléje rebben, s már azt is tudta, mi történt. Hollót is õk hívták ide! Hiszen már . . . el is indult azzal a lánnyal errefelé, az asztalukhoz. Térdében megmozdultak az idegek. Azt parancsolták a lábának, hogy ugorjon fel, rohanjon a ruhatárba, vagy oda se, csak ki az utcára, el innen, amíg nem késõ! . . . Ujjai között megbillent a limonádés pohár, s ettõl egyszerre józan lett. Felülkerekedett benne anyu lánya, aki nem csinálhat botrányt, mert anyutól mindig azt hallotta, hogy a leg-
kellemetlenebb, legkínosabb helyzeteken is arcrezzenés nélkül kell túltennie magát. Soha senki meg nem láthatja rajta, hogy megalázva érzi magát. Mi is történt?! Jánosiék meghívták õt. Meghívták Hollót is. És Holló felhasználta az alkalmat, hogy megalázza õt! Idejött ezzel a lánnyal . . . Már itt is állnak az asztalnál. Be kell mutatkozni. Mosollyal! Kedvesen! Könynyed hangsúllyal ejtve minden szót! - Egri Judit . . . - Auerbach Krisztina . . . Örülök, hogy megismertelek. A bálban már láttalak. Zöld ruhád volt. Türkizzöld, ugye? Nagyon jól állt. Nyíltan, minden erejével magára parancsolt nyugalommal nézett bele Judit szemébe, s látta, hogy nagyon tiszta a lány tekintete. - Jó estét, Péter . . . Hogy van ? - Bizonytalan a kézfogása. Hallotta Jánosi doktor csodálkozó kérdését - "Hát maguk ismerik egymást, Krisztina ?" -, de nem felelt rá. Visszaült a helyére, és odábbhúzódott, hogy a pincér még egy széket tehessen az asztalhoz. Magán érezte Holló tekintetét, de nem fordult feléje egy pillanatig sem. Hallása az ide-oda vetõdõ szavak színét ízlelgette. Mosolyogni lett volna kedve a kínos igyekezeten, ahogy Irke és Aurél próbált közvetlen és könnyed beszélgetést indítani. Szegény gyerekek... ha tudták volna, hogy baj lesz ebbõl a találkozásból. Szól a zongora, és Pimpi énekel. Rekedten, buzgalommal. Élvezi a mesterségét. Belefeledkezik a dalba. So fly, oh fly away, And say, 1 hope and pray . . . Repülj, szállj messze, mondd meg neki, hogy reménykedek, és arra kérem . . . Mire kérhetném? Soha, soha semmit nem kérek tõle többé! Már tucatnyi pár táncolt a narancsszínû fényben az asztalok közötti tenyérnyi területen. Jánosi doktor felállt, és meghajolt Krisztina elõtt. A lány felkelt, és lassan lépkedni kezdett a ritmusra. Az orvos mondani akart valamit, de Krisztina megelõzte: - Aurél - súgta, bár az asztalnál ülõk úgyse hallhatták volna meg szavát, hiszen a zongora túldobogott minden más hangot -, én nem maradok sokáig . . . Ne vegyék észre, ha elmegyek. Nagyon kérem! - tette hozzá nyomatékkal. - De Krisztina . . . - Csitt! Hallgassa Pimpit . . .
A zongorista végére ért a számnak, és újra füttyre csücsörítette száját. Csicsergõ trillákat varázsolt elõ tüdejébõl, mintha a dalban megénekelt ablak elõtt csivitelne az a kismadár, az üzenetvivõ . . . Visszamentek az asztalhoz, ahol Irke már kitett magáért. Persze - gondolta Krisztina -, nem is volt nehéz dolga, hiszen ez a lány szemmel láthatóan semmit se sejt abból, ami itt feszíti a levegõt. És kedves, tiszta az arca . . . Hogyan került Holló mellé? Miért hívta magával?! Most észrevétlenül eltûnök . . . - határozta el Krisztina. Óvatosan hóna alá szorította kicsiny táskáját. - Hazaszólok telefonon . . . - mondta hangsúlytalanul, s már fel is állt. Tudta, hogy Holló õt nézi. Hollót nem tudom becsapni - remegett benne az aggodalom -, de talán tudomásul veszi, hogy nem akarok hangulatot rontani itt . . . Én vagyok a lovagiasabb. Ö meg akart alázni, én hagyom, csendben elmegyek. Ideges remegést érzett a torkában. Gyorsan! S mégis lassú léptekkel ment be a ruhatárba. Az öregaszszony, aki a pult mögött ült, kérdezett valamit tõle, õ felelt is, aztán magára vette a kabátot, s kifülelt a terembe, ahol az alacsony mennyezet alatt újra szétáradt a zongoramuzsika. A tenyérnyi táncparkett újra megtelt táncoló párokkal. Az õ asztaluktól senki se táncolt. Az ide-oda lépegetõ férfiak, nõk háta mögött sikerülni fog észrevétlenül kijutnia az utcára. Felhajtotta kabátja nagy gallérját, és a kijárat felé surrant. Félrehúzta a posztófüggönyt, amely a bejárat elõtt lógott, s megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor az apró elõtéren át kilépett az utcára. A hideg oly hirtelen vette körül, hogy egy pillanatig elakadt a lélegzete. Állt a levegõ, és csaknem sûrû volt a fagytól. Krisztina lassan mozdult a bár ajtaja elõl. A Várkerületen ócska teherautó zúgott végig, köhögõ motorral és olyan robajjal, akár egy tank. De a lány a motor lármáján át is meghallotta, hogy háta mögött nyílik a Várkapu ajtaja, s tudta azt is, hogy Holló jött ki utána. Nem fordult meg. Könyörtelen akart lenni. Péter idehozta azt a lányt, és szembeállítja velem, ahogy a kártyás vágja ki az asztal közepére az ászt. Nyert. Rendben van. De öröme ne legyen benne . . . - Krisztina . . . Csak most fordult meg, csodálkozva, még a szemöldökét is felhúzta, amikor Hollóra nézett.
Örült, amikor elég fölényesnek és magabiztosnak hallotta szavát: - Szaladj át a túloldalra, Péter, hozz nekem egy taxit. A csend, amely hirtelen közéjük szakadt, kemény volt, szinte anyagszerû. Krisztina torka összeszorult, amikor látta, hogy Holló lassú léptekkel átvág az úttesten, és a szálloda elé érve bekopog a taxisofõrök melegedõ helyiségének kivilágított ablakán. Mégis lovagias . . . Hagyta, hogy megfizessek, pedig sarkon fordulhatott volna, és visszamehetett volna a bárba. A túloldalon halkan felzúgott a taxi motorja, és a kocsi nagy ívben átkanyarodott a Várkapu elé. Krisztina - miközben beszállt - csak a szeme sarkából fürkészett át az úttest túloldalára. Péter ugyanolyan lassú léptekkel ballagott visszafelé, ahogy az imént átment. Holló hosszan nézett a nesztelenül elsuhanó taxi után. Krisztina nem hagyta, hogy bármit is megmagyarázzon. Pedig, ami történt, félreértés volt, szerencsétlen félreértés, Krisztinának is látnia kellett. De miért is magyarázkodtam volna? - ébredt fel benne hirtelen a dac. Azt hiszi, úgy pörgethet maga körül, akár egy búgócsigát ? Csókotjátszani a bál után, majd pedig fölényesen elhúzni a száját, hogy neki nem kellett az a csók . . . Szégyellte magát, hogy amikor kisietett Krisztina után ide a bár elé, tele volt türelmetlen kívánsággal, hogy mindent megmagyarázzon, mindent tisztázzon, és megkérje Krisztinát . . De mire is kérhette volna meg? Ostobaság: néha még mindig úgy érzi, hogy voltaképpen semmi se szakadt meg, csak valami furcsa közjáték levegõjében élnek . . Ideje egészen, teljesen végét vetni ennek az állapotnak! Összepréselte száját, és lépett egyet, hogy visszamenjen a Várkapuba, vissza a narancsszínû lámpák közé, ahol meleg van... Lába alatt roppant valami. Odanézett. Az aszfalt egy mélyedésében víz maradt a délutáni esõ után. Az est fagyától megbõrösödött a po solya. Októberi fagy. Korán jött. Rátette kezét a bár ajtajának kilincsére. A kovácsolt vas szinte sütött a hidegtõl, amit magába vett. Holló megdidergett. Most jutott csak eszébe hogy már jó öt perce ácsorog idekint, zakóban, s még a kezét se vágta zsebre. Odabent jó meleg lesz. Fel fogja kérni táncolni Juditot sokat táncol majd vele, és jókedvû lesz. És ezután mindennap találkozni fog Judittal, és be fogja bizonyítani magának, hogy Judit pótolni tudja Krisztinát.
így kell cselekednie. így is cselekszik. Visszanézett a tócsára, aminek tetején az imént széttaposta a jeget. A víz még nem vont új, csillogó bõrt magára. KiSÉRTÉS A Hársfa sor sarkán a robogó köhintett egyet, aztán elhallgatott és megállt. Krisztina leszállt a géprõl, matatott kis ideig a gyújtás körül, de csakhamar felhagyott az igyekezettel. Olyan baj támadt a motorban, amit õ nem tud megigazítani. Most aztán tolhatja hazáig a robogót. Szorosabbra húzta nyakán a sálat, aztán nekidõlt a motornak, és tolni kezdte az enyhe emelkedõn felfelé. Pár perc múlva már elfeledte, hogy az imént még fázott, s alig száz méter után bundának érezte magán a rövid bõrkabátkát. November elején ritka az ilyen hideg, mint ez az idei - gondolta, amikor megállt kis idõre, hogy kifújja magát. Már alkonyodott, de a Nándor-magaslat tetején még játszott a nap. Itt, a Szabadság körúton a betont szegélyezõ fák már elhullatták minden levelüket, s jobbra és balra a kertek gyümölcsöseiben varjak tollászkodtak az ágakon, s idõnként recsentettek egy-egy kár-hangot. Krisztina arra gondolt kis ideig, hogy voltaképpen felesleges hazatolnia a robogót. Jobban tenné, ha megfordulna, és visszavinné a városba a gépet, Jenõ mûhelyébe, hiszen ha nem most teszi, akkor holnap kell sort kerítenie rá. Mégse fordult vissza. Szeretett volna már otthon lenni. Nem volt fáradt. Ma alig akadt munkája. Apu és Lénárt kimentek Fertõdre, hogy megnézzék az Esterházy-kastély renoválási munkálatait, s neki kellett inspekcióznia a jól fûtött irodában. Mindössze kétszer csengetett a telefon. Elõször a fatelep jelentkezett, hogy még nem kapták meg a kokszot másodszor meg a tanácstól telefonált valaki, de nem mondta meg, hogy mit akar, csak aput kereste. Apu pedig csak késõ este ér haza Fertõdrõl . . . Anyu otthon lesz, mire hazatoija ezt a tragacsot. Milyen könnyen fut máskor ez a gép, mintha súlya se lenne, most meg olyan nehéz, mintha sós zsákokkal lenne megrakva . . Megpárásodott a homloka. Megállt, megtörölte. Autó húzott el mellette, s valaki integetett az üveg mögül; talán csúfolódásból, talán ismerõs volt? Krisztina újra nekidõlt a gépnek. A robogó gumikerekei hangtalanul gurultak a betonon. A hegygerinc, a Nándormagaslat már nem kapott napot. A levegõben magányos varjú
húzott a hegyek felé, de mintha elfáradt vagy meggondolta volna magát, megtelepedett egy útmenti eperfa kopasz tetején. Lent a városban harangoztak. Jó, hogy idefönt lakunk a hegyen - gondolta Krisztina. Még akkor is jó, ha most másfél kilométert kell tolnom ezt a vacak gépet . . . Az utóbbi napokban - szombat óta - minden reggel kedvetlenül indult munkába. Az zavarta, hogy amíg az építésvezetõség irodájában tölti az idõt, mindössze két utca választja el attól a háztól, ahol Holló lakik. Bosszankodott is magára, restelkedett, hogy zavartatni hagyja magát ettõl a tudattól. Szombaton még azt hitte, hogy ezután minden jó lesz. Megleckéztette Hollót, s ezzel pontot is tett mindarra, ami a fiú visszatérte után történt. Azt mondogatta magában, hogy rendben van, csinálja úgy a dolgait Péter, ahogy akarja, vágyakozzék messzi lányok után, vagy flörtöljön ezzel a Judittal . . . Igaz, hogy nagyon rendes lánynak látszott Judit . . . Talán jobb is lett volna, ha ottmarad velük együtt, s magában csúfolódik Hollón, aki kényelmetlenül érzi magát . . . Nem, mégis azt tette helyesen, hogy eljött. Azóta ki is derült. Nincs öröme belõle, hogy felsõbbségesen viselkedett Hollóval szemben. Nem tudja gyûlölni, képtelen rá, hogy megvesse, hiába sorolja egymásra a maga gyártotta érveket, hiába akarja bebizonyítani saját ítélõszéke elõtt, hogy Holló bûnös. Miben bûnös? És ha bûnös, akkor is Holló Péter maradt, akit csak irigyelni lehet ettõl a lánytól, ha egyáltalán van szükség irigységre, hiszen ki tudja, boldog-e az a lány Holló mellett? De miért ne lenne boldog ? Nem, nem lehet boldog. Ha valakire szüksége volna Hollónak itt, ebben a városban, az csak õ lehet, Krisztina! De ha õ se kell neki, akkor miért éppen Judit? Pedig kedves arcú, meleg szemû lány . . . De Péternek más hiányzik, egy távoli ismeretlen. És ha mégsem? Mindjárt hazaérek . .. - nyugodott meg, amikor újra megállt, hogy kifújja magát. Otthon jó lesz, bebújok a szobámba . . . Irke hétfõ óta kétszer telefonált. Mit akarhat? Magyarázkodni ? Fölösleges. Szerencse, hogy egyik alkalommal se voltam otthon. Rossz ötlet volt, szerencsétlenül sikerült, de nem akkora a baj, hogy magyarázkodni kellene miatta. Össze akartak ismertetni bennünket. Nem tehetnek róla, hogy balul ütött ki az ötlet . . . Megkötötte hajában a szalagot, ami hátul összefogta sörényét, de az eddigi nagy igyekezetben meglazult. Még egy
nekirugaszkodás, és haza is ér. Holnap Jenõ megcsinálja a motort . . . Anyu csodálkozva tette vissza az üvegtálra a fedõt: - Hogyhogy nem vagy éhes? Mikor ebédeltél? - Rendes idõben . . . - mondta Krisztina. - Tegnap nem vetted észre, hogy akkor se ettem, csak késõ este? - Ahogy gondolod - nyugodott bele az asszony, és visszavitte a tálcát a konyhába. Onnan kintrõl szólt újra: - Irke megint telefonált. Miért nem hívod vissza? Úgy éreztem ki a hangjából, hogy már neheztel rád. - Fel fogom hívni, anyu. Más nincs? - Leveled jött. Betettem a szobádba. - Kitõl? - Úgy láttam, Herbert bácsi írt. - Miért nem ezzel kezdted, anyu? - kiáltott fel a lány, és beszaladt a szobájába. Asztalán valóban ott feküdt a levél, színes bélyegekkel, nagy pecsétekkel és Herbert bácsi zöld tintával rajzolt kerek betûivel. Feltépte a borítékot, és meggyújtotta a kerevet fölött a kis lámpát. Odakuporodott a fény alá, és gyorsabban kezdett dobogni a szíve, amikor nekifogott, hogy elolvassa a sûrû sorokat. Két hétbe telt, amíg ideért? - nézte meg csodálkozva a levél keltét. Ah, dehogy. Herbert bácsi - szokása szerint - megint napokig hordozta a zsebében, amíg végre eszébe jutott, hogy feladja. A postabélyegzõ dátuma is errõl árulkodik. Liebe Christine . . " A szemrehányásokon, amiket azért tett Herbert bácsi, hogy õ annyi fáradságot se vett, hogy legalább egy levelezõlapot postára adjon, átfutott a szeme. A továbbiakat lassan olvasta. "Rosszkor is jött a leveled, meg jókor is. Elõbb azt moudom el, hogy miért jött jókor. Három hétig feküdtem betegen ázsiai influenzának nevezik az orvosok ezt az új grippét, s nagyon elgyengültem a sok láztól, diétától. Semmiben nem leltem ked vem, bár senuniben se volt hiányom. Hiszen az ember a pénzéért mindent megkap: figyelmességet, jó ellátást, pontos kiszolgálást. Csak egyet nem vehetsz meg: azt, hogy akik körülötted ügykõdnek, szeretetbõl tegyék azt, amit tesznek. De ezzel nem is untatlak. Örülök, hogy írtál, de sajnálom, hogy keveset írtál. Igaz, hogy tõled egy levél nekem sohase lehetne elég hosszú. Soraidban említetted, hogy máig sem felejtetted el azt a szép nyarat, amit együtt töltöttünk. Biztosíthatlak, Christine, hogy én se felejtettem el azt a nyaralást. Nemcsak azért maradt meg bennem
csodálatos frisseséggel, mert életem elsõ nyaralása volt ha Te nem jössz, azon a nyáron se szakítok idõt magamnak pihenésre, hanem azért fõleg, mert akkor bántam meg elõször, hogy agglegény maradtam. Emlékszel, amikor Innsbruckban a Peterskeller vendéglõse azt kérdezte rólad: - Ihre Tochter ? És én azt mondtam, hogy igen, az én kislányom vagy. Utána, amikor a fogadós elment, hogy összeállítsa a menünket, mi cinkosan összenevettünk, és te azt kérdezted: - Szeretnéd, Herbert bácsi, ha a lányod lemték ? Eszedbe se jutott, hogy szíven ütöttél vele." Krisztina ijedten vette észre, hogy könnybe lábbadt a szeme. Herbert bácsi, drága öreg . . . Ámbár nem is látszik rajta, hogy már hatvan éves. Nem hízott el, ruganyosan mozog, hajnalban kel, kijár úszni a Donaukanalra - de márciustól októberig! -, s ha délután el tud szabadulni az irodából a tervrajzok közül, eljár teniszezni is . . . "De csak akkor s akkor is mindössze pillanatokig ért rosszul aszavad, Christine. Azóta csak örömet érzek, ha eszembe jut a Peterskeller, s büszke vagyok rá, hogy a lányomnak nézett a fogadós. Ha azóta nem szól közbe a történelem, a következõ nyarakon is együtt csatangoltunk volna, most már nemcsak itt Ausztriában, hanem másutt is, mondjuk Svájcban vagy Olaszországban. De talán még nincs veszve semmi. Ha ennek a Chruschtschownak sikerül értelmesebb atnoszférát teremtenie a világban, megkérdezhetik még tõlem jó néhányszor: - Ist sie ihre Tochter? - és nevethetünk mi még együtt sokat." Az ajtó kinyílt, és anyu lépett be. Krisztina önkéntelen mozdulattal összehajtotta a levelet, mert az ösztöne azt diktálta, hogy ezek a sorok az õ titka és Herbert bácsié. Anyu nem vette észre a hirtelen mozdulatot. Kinyitotta a kályhaajtót, bepöccintette rajta cigarettája végérõl a hamut, aztán odaült Krisztina asztala elé. - Mit ír az öregúr!? - kérdezte. Krisztina még annyira benne volt a levél hangulatában, hogy akaratlanul is németül válaszolt, bocsánatkéréssel kezdve, amiért sokáig nem írt: - Er wirft mir vor, dass ich ihm solange nicht geschrieben habe... Anyu vállat vont: - Teljesen igaza van, ha a szemedre veti. Igazán gyakrabban is írhattál volna. Mit ír még? Olvasd fel. Krisztina nevetett.
- És ha titkokat ír? Anyu elmosolyodott: - Akkor ne olvasd fel. De újabban nagyon sok a titkod. Sápadt vagy, sokszor rosszkedvû, néha ideges is . . . Nem gondolod, Krisz, hogy egyszer végre meg kellene tárgyalnunk egyet-mást ? Figyelmesen fürkészte a lánya arcát. Eltökélt szándéka volt hogy nem erõszakolja ezt a beszélgetést, de szerette volna, ha Krisztina szóba hozza Hollót. - Mink mindent megtárgyalunk, anyu, hát nem? - Krisztina, mintha véletlenül tette volna, a kerevet sarkába ejtette a levelet. - Miért mondod, hogy sápadt vagyok? Nézz a képemre. - Most jó a színed, de ha néha látnád magad . . . Például a balekbál után napokig. - Elszoktam az éjszakázástól, anyu. Nem szabad engednem, hogy faggasson - gondolta közben. Nem szabad! Ha levesz a lábamról, és elkezd beszéltetni sírni fogok, és utána napokig szégyenlem magam, restellni fogom, hogy panaszkodtam. - Nem nagyon volt mitõl elszoknod - túrt bele a sûrû sörénybe az asszony. - Egy kezeden megszámolhatod, hányszor voltál mulatni az utóbbi három évben. Anyu mindenképpen Hollót akarja szóba hozni - figyelmeztette magát a lány. Nem szabad, nem szabad! Másra kell terelnem a szót, amíg nem késõ. Inkább a levelet olvasom neki. Odanyúlt a levélért a kerevetre. - Megkönyörülök rajtad - nevetett fel anyura. - Felolvasom. Alig várta, hogy odáig érjen, amíg magában olvasta a nagybetûs sorokat. Innentõl fogva már nem is hadart: "Ami azt illeti, hogy nem vettek fel az egyeternre, abban neked is igazad van, apádnak is igaza van. Kálmán elvei a protekcióról az én elveim is. Az imént politikát érintettem, újra ezt kell tennem. Ha nem így állna a világ, ahogy áll, könnyen lehetne segíteni az olyasfajta gondokon, mint a tiéd. Nálatok túlzsúfoltak az egyetemek. Itt, Bécsben elég sok az üres hely. Pénzkérdés, semmi más. Lásd, ha realizálták volna már azt az állapotot, amit felétek úgy emlegetnek, hogy békés együttélés, most semmi más dolgod nem volna, mint felülni a vonatra, átjönni ide Ausztriába, beköltözni a házamba, a többit pedig én elintéznérn. Nem lenne gondod tandíjra, s mind a ketten jól járnánk. De a mai viszonyok között, amikor folyton bombákon jár a politikusok esze, az effajta ötletek csak fantazmagóriák, s neked várnod kell, amíg bejuthatsz az egyetemre. Persze, az
igazság kedvéért hadd tegyem hozzá, hogy jobban is megerõltethetted volna magad azokban a tantárgyakban, amiket nem tartottál fontosaknak. Ideje végre, hogy gyakorlati kérdésekre térjek. Megvettem neked két építészettörténeti munkát, mindkettõ tele van ragyogó illusztrációkkal, s a napokban postára is adom mind a kettõt. Hasznodra válik majd a két könyv, mert tucatnyi neves építész fejtegetéseit találod bennük. Forgasd õket figyelemmel, és mielõbb írd meg, ha sikerült örömet szereznem neked. Szüleid nek külön írok. Es grüsst Dich herzlich dein Onkel Herbert." Összehajtotta a levelet: - Hát ennyit írt Herbert bácsi. Anyu odahajolt a kályhához, és bedobta az ajtaján a cigarettavéget: - Látod, elõbb is írhattál volna neki. Milyen hosszan válaszolt. Neked is jólesik egy ilyen levél, mennyivel inkább neki, aki egyedül él ott Bécsben. - Miért nem nõsült meg? - Hosszú história. Majd õ elmeséli, ha egyszer úgy adódik. - De én most szeretném tudni. - Ne légy kíváncsi, Krisz. Herbert bácsi engem nem hatalmazott fel, hogy eláruljam a titkait. - Akkor teneked miért árulta el? - Én aputól tudom, amit tudok. - És neked szabad tudnod? - Nem okoz örömet, amit tudok. - Én nem azért kérdeztem, hogy örömet okozzon nekem. Mondd el! Anyunak csak a hangja volt tréfálkozó: - Mennyivel vagy te több bizalommal hozzám? Krisztina szembenézett az édesanyjával. Felvegye a kesztyût, amit anyu eldobott? Megszállta a merészség: - Miért akarsz velem mindenáron Hollóról beszélni? Anyu felállt, és átült a kerevetre. Hosszan nézte Krisztinát, s mosolygott közben. A lány úgy érezte, hogy talányos vagy az is lehet, hogy szomorkás - anyu mosolya. - Miért nem akarsz velem semmiképpen Hollóról beszélni? - adta vissza a kérdést az asszony. - Úgy gondolod, érdemes beszélni róla, anyu? - Ezt neked kell eldöntened. Várakozóan figyelte a lányát. Látta, hogy Krisztina önmagával küszködik. Nem akarja, hogy elboruljon az arca.
- Nos, Krisz? - Majd máskor, anyu . . . - Jó az, ha folyton húzzuk-halasztjuk? - Eddig is akartál beszélni róla? - Nem vetted észre ? Krisztina hallgatott. Az asszony erre felállt a kerevetrõl, és odament az ajtóhoz. Onnan mondta halkan: - Vigyázz, Krisz, el ne hibázz valamit. - Ismét tréfásra próbálta fogni a szót: - Én mindig rendelkezésedre állok. - Köszönöm, anyu . . . - mondta a lány, aztán nagyon élénken, meggyõzni-akarással tette hozzá: - De nehogy azt hidd, hogy baj van! - Túlságosan ismerlek ahhoz, Krisz, hogy mást higgyek, mint amit látok. Nos, jó. Csak annyit mondj meg, hogy szerinted kettõtök közül melyik a hibás? Krisztina nem várta a kérdést. De nem akart meglepettnek se látszani. Erõltetetten felnevetett: - Miben kellene hibásnak lennünk, anyu? Az asszony csaknem bosszúsan válaszolt: - Abban, hogy cirkuszt csináltok! Mi bajotok egymással? Mit vétett ellened Holló? - Semmit és sokat. - Hát éppen errõl kellene beszélnünk. - Úgy hiszed, annyira fontos ez, anyu? - Nekem te vagy fontos, Krisz. A rosszkedved, amit nem szeretek. A kiegyensúlyozatlanságod . . . Krisztina ügyesen játszotta a kíváncsit: - Kiegyensúlyozatlannak látsz? Mitõl? A hallban megszólalt a telefon. Krisztina megkönnyebbült. - Felvegyem ? Anyu legyintett. - Hadd, majd én. Ezzel kiment a szobából. Krisztina leverten nézte a becsukódó ajtót. Érezte, hogy megbántotta anyut. De mit mondhatna neki? Önmagának se tudja pontosan megfogalmazni, mi a baj. Holló és õ . . . Mit vétett Holló? Voltaképpen semmit. És mit vétettem én . . . nem értjük egymást, nem tudunk visszavarázsolni semmit, ami volt. Ebben nincs semmi rendkívüli. Amit az idõ egyszer elmulasztott, azt nem lehet újjáteremteni. De mit beszélhetnék errõl anyuval? Felkelt, lesimította szoknyáját, és kiment a hallba. Anyu éppen ekkor tette le a telefonkagylót.
- Ki telefonált? -- Apu szólt, hogy vacsoravendéget hoz. Egy pesti barátját. - Hideg vacsorára készültél, anyu. - mi baj. Felbontok egy üveg zöldborsót. Tükörtojást adunk hozzá. - Nem valami fejedelmi. Segítek megpárolni a borsót . . . Krisztina már vacsora közben érezte, hogy lázas. Fél falatot se tudott jólesõen lenyelni, s erõfeszítésbe került, hogy feleljen a vendég egy-egy kérdésére. A férfi, akit apu hozott, Dávid Pálnak mutatkozott be, körülbelül negyvenöt éves volt, keresetten elegáns, elõírásosan õszülõ halántékú és enyhén hullámosított hajú. Krisztinának különösen a fényesített körmei tûntek fel. Mintha az imént állt volna fel a manikûrösnõ asztalától Szerencsére keveset kellett szólnia. A társalgás fõleg apu és a vendég között folyt, építészeti problémákról, betonstatikai kérdésekrõl. A kávét már nem várom meg - határozta el a lány. Vacsora után azonnal lefekszem, kalmopirint veszek be, és holnapra semmi bajom. - Ezt mi sokkal olcsóbban oldjuk meg - mondta apu, miközben ujja hegyével oldalra igazította nyírott bajuszát. - Kevesebb aanyag kell hozzá, és a deszkákat újra is felhasználhatjuk. Mosolyogva mutatott a lányára: - Úgy nézz Krisztinára, hogy õ böngészte ki a megoldást egy drezdai német folyóiratból . . . A vendég Krisztina felé fordult. Muszáj volt mondani valamit neki: - A Baukunstban olvastam . . . - mondta Krisztina. Nem kell ramenádokat építeni. Hajlított vezetõlécet alkalmazunk, és arra építjük fel a boltívet. A munkások is könynyebben mozognak ... - Nem beszélve arról - tette hozzá apu, - hogy mennyivel olcsóbb ez a metódus. A vendég letette kését-villáját. - Bocsánat - mondta, és belsõ zsebébõl apró noteszt húzott elõ. Töltõtolláért a másik belsõ zsebbe nyúlt. - Felírom ezt a vezetõléc-ötletet. Nagyon ügyes - bólintott elismerõen Krisztinának. - Nem az én érdemem - mosolygott udvariasan a lány. Percrõl percre erõsebben dolgozott benne a láz, s alig várta már, hogy anyu asztalt bontson. - Érdem? - húzta fel tört ívû szemöldökét a vendég. - Szem kell hozzá, hogy valaki . . . sõt éppen egy laikus . . . ráleljen valamire, ami adott körülmények között hasznos.
- Stop! - szólt közbe nevetve apu. - Krisztina nem laikus. Ö a famulusom. Dávid felpillantott noteszébõl, és jobban szemügyre vette a lányt. - Azt hittem, még gimnazista. - Júniusban érettségiztem. - És miért nem jött egyetemre? Rövid csend támadt. A vendég eltette noteszét, és végignézet a három arcon. - Ez bonyolult eset - mondta mosoly nélkül Auerbach fõmérnök, és gyorsan más témára fordította a szót: - Tavaly úgy hallottam, hogy átnyergelsz a kutatóintézetbe. - Volt szó róla - mondta Dávid. - Végül mégse tudtunk megegyezni. A mélyépítés egyik osztályát akarták rám bízni. Kétezer forint emelésért nem fogom azt csinálni, amihez nincs kedvem. A kétezres különbözetet mint magasépítõ is meg tudom keresni, nem igaz? Lenyelte az utolsó falatot, aztán megtörölte száját a szalvétával. Krisztina nagyon elegánsnak találta a mozdulatát. Anyu mindenkinek egészségére kívánta a vacsorát. - Megbánta, hogy nem a Pannóniában vacsorázott? kérdezte kedvesen a vendégtõl. - Nem bántam meg, asszonyom - nevetett a vendég. -Sopronba kellett jönnöm, hogy végre egyszer házi vacsorát egyek. Higgye el, az undorodásig meg lehet unni az állandó vendéglõi koszto t. Krisztina elérkezettnek látta az idõt, hogy kereket oldjon. - Anyu, én nem iszom feketét - mondta bocsánatkérõ mosollyal. Az asszony ránézett, s most meglátta rajta, hogy lázas. Odalépett Krisztinához, és homlokára tette tenyerét. - Megfáztál ? - Nem hiszem - biggyesztette le száját a lány. És a szemével intett anyunak, hogy ne kérdezze tovább. Bólintott a vendégnek: - Viszontlátásra. Dávid kedvesen mosolygott: - Viszontlátásra . . . szaktársnõ - mondta félig tréfásan, félig elismerõen. Krisztina a szobájába ment, a felnõttek a hallba telepedtek át. Anyu bedugta a konnektorba a kávéfõzõ zsinórjának villáját, aztán odaült a férfiak közé az egyik fotelba. A vendég - mielõtt bárki szólhatott volna - nekiszegezte a kérdést Auerbach fõmérnöknek:
- Miért nem küldted egyetemre a lányodat, Kálmán? Már vacsora közben meg akartam kérdezni, de azt hiszem, jobb, ha a hölgy jelenléte nélkül beszélünk róla . . . - várakozóan mosolygott. A fõmérnök vállat vont: - Elõtte is beszélhettünk volna a dologról. A helyzet röviden a következõ: Krisztina jórendûen érettségizett, és be se hívták felvételi vizsgára. Ennyi a tényállás. Dávid bosszúsan összecsapta két tenyerét: - Igaz, hogy rengeteg volt a jelentkezõ, és bõven lehetett válogatni jelesek és kitûnõek között, de ez még nem ok arra, hogy Auerbach Kálmán lánya ne kerüljön egyetemre. Ha fele olyan tehetséges, mint te voltál annak idején . . . Auerbach fõmérnök megrázta fejét: - Nem errõl van szó. Krisztina nagyon tehetséges, és csitri kora óta mindig építésznek készült. De ahhoz nem volt gusztusom, hogy éppen az én lányom jusson protekcióval egyetemre. - Mindig tiszteltem a puritánságod, Kálmán, de ahogy ebben az ügyben viselkedtél, több a soknál. Esküszöm, felforr az emberben a vér. Ott ülök az egyetemen, adjunktus vagyok, tagja a felvételi bizottságnak, és te annyi fáradságot se veszel, hogy értesíteni méltóztass: te, Pali, a lányom hozzátok készül az építészkarra . . . Az asszony most közbeszólt: - Kálmán úgy gondolta . . . és ebben én is egyetértettem vele, hogy Krisztina dolgozzou egy évig itt az építkezéseken, ismerje meg a gyakorlati munkát, és ez majd ellensúlyozza a jövõ évi felvételeknél a jórendû érettségi bizonyítványt. Dávid vállat vont: - Nem is ezt az elvet helytelenítem. - Megdörzsölte állát: - Persze, most már kár vitatkoznunk arról, ami történt. Újra elõvette belsõ zsebébõl noteszét és töltõtollát: - A nyáron mi küldünk felvételi behívót a lányodnak, Kálmán. - Még valami eszébe jutott: - Mibõl volt rossz jegye az érettségin ? Adél asszony felelt, mosolyogva, de kis restelkedéssel: - Magyarból közepest kapott, latinból jót . . . Auerbach fõmérnök közbeszólt: - És angolból is jót adott neki a mamája. - Nem tehettem mást - mondta az asszony. - Félkézrõl vette az angolt. - Engem a matematika meg a fizika jegye érdekel fõleg -
nézett rájuk várakozóan Dávid. - A magyar, a latin és az angol kivételével mindenbõl jeles volt. Dávid eltette a noteszt. Kis nehezteléssel nevetett: - Majd én megmutatom, hogy mégis építészmérnök lesz a lányodból, Kálmán. A fõmérnök oldalba bökte Dávidot: - Most már én se fogom bánni. Holnap, ha bejössz az irodába, megmutatom neked a rajzokat, amiket Krisztina készített. Sok terhet vesz le a vállamról . . . A fal melletti asztalkán sisteregni kezdett a kávéfõzõ. Az asszony felállt a fotelból: - Ha kifolyt a kávé - mondta az urának -, kapcsolja ki a gépet, Kálmán. Bemegyek Krisztinához, megkérdem, van-e szüksége valamire. Beviszem neki a hõmérõt is. - De amit mondtam, arról ne szóljon neki - emelte fel figyelmeztetõen hosszú körmû mutatóujját Dávid. - Nem, nem - nevetett az asszony. Krisztina reggel ágyban maradt. Apu befûtött a szobában, behozta a rádiót is, anyu termoszban teát, tányéron kekszet készített az éjjeliszekrényre, s miután így mindenrõl gondoskodott, megígérte, hogy délben korán hazaszalad, és egész délután itthon marad. Délelõtt pedig eljön Varga doktor, és megmondja, mi a baj. Reggelre visszaesett Krisztina láza. Harminchét-egyet mutatott csak a hõmérõ. A szoba meleg volt, s Krisztina élvezni akarta a lustálkodást a könnyû pehelypaplan alatt. Kis ideig csavargatta a rádiót, szimfonikus zenét csípett el a prágai hullámhosszon - kevéssé ismert, modern szerzõ második szimfóniáját játszotta a zenekar -, s ettõl csakhamar el is nyomta az álom. Délben fél egykor ébredt fel, amikor meghallotta a csengetést. Magára kapta pongyoláját, és kiszaladt ajtót nyitni. Ekkor újra érezte, hogy gyönge, s gyorsan vissza is bújt a paplan alá, miután beengedte az orvost. Az öreg pergamenbõrû doktor leült az ágy mellé. - Kaptál kalmopirint, gyerek? - kérdezte. -Az este bevettem egyet, Dani bácsi. Krisztina kitátotta száját. Az öreg hümmentett egyet. - Csúnya a nyelved, de orvosságot ne egyél többet. Ha Adél hazajön, fõzzön neked forró hársfateát, azt idd meg, és takarozz be nyakig. Holnapra kutya bajod, de dolgozni csak holnapután mehetsz. Holnap délután felkelhetsz, de még ne
menj ki a lakásból. - Igenis, Dani bácsi. Az öreg a születésétõl ismerte Krisztinát. Ö vezette le a szülést is tizenkilenc esztendeje, s azóta is csak õ jöhetett a lányhoz, ha valami betegség adta elõ magát. Ismerte Krisztina megfázásait, s tapasztalatból abban is biztos volt, hogy a fiatal, egészséges szervezet egy-két nap alatt legyûri az ilyen gyors, meghûléses influenzát. - Van valami különleges kivánságod? - kérdezte még. - Vissza tetszik menni a városba? - Persze. - Ha megkérhetem Dani bácsit, tessék beszólni a javítómûhelybe Jenõnek, hogy alkalmasint szaladjon fel ide, igazítsa meg a robogót. - Jó, megmondom neki. Úgyis délben cseréltetek akkumulátort a tragacsomban. - Mindig le tetszik szólni azt a kocsit - mondta tréfás-roszszallóan Krisztina. - Pedig többet ér, mint akárhány új autó. - Épp ezért nem árt neki, ha leszólom. - Az öreg nevetett, s ettõl ezer ránc szaladt össze pergamenbõrû, sárgás arcán: - Kabalából szidja az ember. Ha egyszer megdicsérném, még képes lenne rá, hogy cserbenhagyjon valamelyik falusi pocsolyában. Na, szervusz, gyerek. Holnapután gyere be hozzám a rendelésre. Megnézem majd, egészen rendben vagy-e. Ne szállj ki az ágyból, majd bedobom a levélszekrénybe a kulcsot. - Isten vele, Dani bácsi - mosolygott az öreg után Krisztina. Amikor újra egyedül maradt, az órára pillantott, majd újra bekapcsolta a rádiót. Csak Bécsben talált zenét, de az is csakhamar elhallgatott. Kis ideig a szünetjelet ismételgette a készülék, aztán kellemes vidám nõi hang szólalt meg: - Liebe Hörer, wir beginnen unsere Sendung: Autofahrer unterwegs! S a hanggal együtt beúszott az autósok mûsorának szignálja, ritmusos, friss zene, amiben elõkelõ helyet foglalt el egy dallamos autótülök. Krisztina jobb oldalára fordult, és a rádió varázsszemét nézte, amely zöld fénnyel világított. Szerette ezt a mûsort amit a bécsi rádió delente szokott a gépkocsivezetõknek, úton járó autósoknak sugározni, hogy utánuk küldje a család jó kívánságait tájékoztassa õket az országrészek idõjárás- és útviszonyairól s közben - természetesen - egy-két reklámot is a hallgatók fülébe csempésszen.
A szignált Strauss-muzsika követte, a Mesék a bécsi erdõrõl, száz finom hangszeren, hullámosan, a háromnegyedes taktus minden kedves variációjával. Krisztina behunyta szemét, s arra gondolt, hogy tavaly összevitatkozott a zeneiskola két hallgatójával, akik fölényesen próbálták bizonygatni, hogy Strauss - az nem zene, csak tingli-tangli, maszlag, értéktelen vurstli-muzsika. Ö aztán kíméletlenül a fejükre olvasta, hogy ha szerintük Strauss János nem tudott zenét komponálni és nekik tinglitangli a Kék Duna vagy a Déli rózsák vagy akár a Cigánybáró, akkor közönséges sznobok, és arra kellene ítélni õket, hogy soha többé ne is hallgathassanak könnyû, pihentetõ muzsikát, amit csak hallgatni kell, és mosolyogni, felüdülni, vidámsággal töltekezni tõle . Krisztinát elzsongította a rádióból áradó könnyû, boldog muzsika, - s talán a láz is újból hevülni kezdett benne, félig álmos volt, félig éber, szomorúság is bujkált benne, meg valami jólesõ kábulat is . . . Gondolatai a levélre tévedtek, Herbert bácsi levelére, a szavakra, amelyek tele voltak szeretettel, meg az is eszébe jutott, vajon mi lehet Herbert bácsi titka, miért él egyedül a világban, miért nem talált magának feleséget, aki gyerekeket szült volna neki, hogy ne magányosan éljen a pompásan berendezett négyszobás lakásban, ahonnan semmi se hiányzik, mégis hiányzik, ami a legfontosabb, hogy a ház gazdája szívesen menjen haza nagyon siessen haza mindennap, ne azt tegye, amit Herbert bácsi, hogy - ezt csak következtette Krisztina de biztos volt benne, hogy igaza van - minden délután, minden estefelé az idõt halogatja, amikor majd elhagyja a tervezõirodát, inkább csak dolgozik, dolgozik, hogy minél rövidebb legyen az este, aztán el is megy vacsorázni, pedig odahaza talán jobban szeretne vacsorázni . . . Van házvezetõnõje, aki takarít rá, rendben tartja a lakást, de az a nõ csak alkalmazott . . . Somorjai Zoli bácsi is agglegény, õrá is takarítónõ mos, vasal, de Zoli bácsinak legalább ott az édesanyja Kapuvárott, alig félórányi útra, a professzor akkor szalad át hozzá a kocsiján, amikor akar, és nagyon szereti a mamáját, de Herbert bácsi sokkal öregebb, nincsenek szülei mert olyan furcsán kettészakadt ez a család, nagyapáék a Monarchia szétesése után is ittmaradtak, de Herbert bácsi odaát maradt Ausztriában, nem is tud magyarul, csak néhány szót, mintha nem is apu bátyja lenne, bár sokkal idõsebb bátyja . . . Furcsa dolog ez, egyszer majd gondolkozni is
kell róla, nem ilyen félig álmosan, hanem tiszta fejjel, amikor nem bódítja el az embert a lappangó láz . . . Dani bácsi azt mondta, hogy holnapra kutya bajom, anyu majd fõz teát, erõs hársfateát, azt meg kell innom, de talán el is alszom akkorra, mire anyu hazaér, és õ majd sajnál felkelteni, jó lett volna cédulát írnom neki, hogy ha megjön, és én aludnék, ébresszen fel, és adjon teát, hiszen holnap már nem akarok lázas lenni, vagy talán a rádiót kellene hangosabbra csavarnom ha nem viszolyognék annyira tõle, hogy kidugjam a karom a paplan alól . . . Herbert bácsi azt írta, hogy Bécsben sok az üres hely az egyetemen, mert drága a tandíj, és ha nem lenne ilyen bolond világ, amikor folyton nemzetközi feszültségrõl beszélnek, akkor csak fel kellene ülnöm a vonatra, át kellene mennem innen hetvenegynéhány kilométerre Bécsbe, odaköltözni Herbert bácsihoz, és õ beíratna az egyetemre, meg fizetné a tandíjamat is . . . Ettõl a gondolattól egyszerre elmúlt az álmossága. Felpattant a szempillája, és összerándult a szemöldöke is. Herbert bácsi beíratna az egyetemre! Nem kellene arra várnom, hogy itt is majdcsak megkönyörülnek rajtam, és felvesznek végre . . . Ha felvesznek! Lénárt szerint nem vesznek fel jövõre se. Mert jövõre ugyancsak sokan jelentkeznek, és nekem újra nem marad hely. Talán azt mondják, hogy miért nem tavaly voltam alkalmas . . . Felült az ágyban, s úgy érezte, elmúlt belõle a lappangó, ébredezõ láz is. Már zavarta a rádió. Csöndet akart. Fordított egyet a gombon. A készülék kattant, aztán elhallgatott. Utlevelet kell kérnem . . . Utlevelet? És ha megkérdik, hogy miért? Meg fogom mondani. Arra pedig majd azt felelik, hogy ezért fölösleges kimennem Bécsbe, várjak türelemmel, jövõ nyáron majd felvesznek az egyetemre. Különben is: se apu, se anyu nem egyezne bele, hogy elmenjek, és minden évben tíz hónapot távol legyek tõlük. Jaj, apu olyan dühös lenne, hogy folyton a bajusza végét tépdesné, és a feje tetején összeborzolódna a maradék haja. Anyu elõbb csodálkozna, megütközve nézne rám, aztán elkeseredne, hiszen tavaly nyáron se bírta ki két hétig, hogy ne lásson. Utánam utazott Balatonfüredre, rábeszélte Zoli bácsit, hogy apuval együtt hozza el a kocsiján, pedig igazán nem
lehetett semmi bajom Füreden, hiszen Zoli bácsi mamájával voltam ott. De ha kis idõre nem vagyok itthon, anyu mindjárt ideges, azt hiszi, hogy nem tudok vigyázni magamra, még azt se szereti, ha reggeltõl délutánig kimegyek a robogón a fertõdi építkezésre. A múltkor is összeszidta aput, hogy miért éppen engem küld át Fertõdre, miért nem Lénártot . . Hát akkor micsoda botrány lenne, ha egyszerre bejelenteném, hogy ki akarok utazni Herbert bácsihoz, és ott be akarok iratkozni az egyetemre! Nem, ez így sehogy se jó. Gondolkodnom kell rajta . . . Elmosolyodott, és visszabújt a paplan alá. Gondolkodni ... Amin én egyszer elkezdek gondolkodni, abból úgyse lesz semmi. Addig vitatkozom magammal, amíg elpárolog belõlem minden tettrekészség. Már lassan november közepe lesz. Azt hiszem, Bécsben késõbb kezdõdik az egyetemeken az oktatás, mint nálunk. Meg aztán el lehet intézni azt is, hogy ne kelljen mindjárt a félévkor vizsgáznom a tárgyakból, hanem csak az év végén, és akkor bõven volna idõm, hogy pótoljak mindent, amit az év elején nem tudtam lehallgatni . . Miért hallgat a rádió ? Csak kisvártatva jutott eszébe, hogy az imént õ kapcsolta ki a készüléket. Felgyújtsa újra? Most meghallotta, hogy odakint az elõszobaajtóban megfordul a kulcs. Anyu jött meg. Alig múlt egy óra. Hogy sietett! Egy óra elõtt tíz perccel fejezte be az utolsó óráját, s már haza is ért . . . Pedig közben biztosan vásárolt is valamit. Talán taxin jött . . . Ha tudná, szegény, hogy közben én mi mindent összevissza gondoltam! Krisztina elszégyellte magát, s nyakig magára húzta a takarót. Az volt a benyomása, hogy el is pirult, s örült neki, hogy anyu ezt most nem veheti észre, hiszen bizonyára azt hiszi majd, hogy a láztól piros az arca. Az ajtó kinyílt, anyu állt a küszöbön, és mosolygott, de aggódás is csillogott a szemében. - Szervusz, Krisz - sietett oda az asszony az ágyhoz, s mindjárt a lánya homlokára tette tenyerét. - Jobban vagy? - Jobban, anyu . . . De jó hûvöset hoztál és jó levegõt. Itt volt Dani bácsi, azt mondta, majd hársfateát kapok . . . - Mindjárt kapsz, de elõbb enned kell valamit. Friss húslevest hoztam és paprikás csirkét a Deák-vendéglõbõl. Jó? - Hát ha húslevest eszem, nem is kell tea . . .
- Dehogynem. Majd ebéd után. Várj, mindjárt hozom! Hátrasimította Krisztina homlokáról az aranytinccsel vegyes világosbarna sörényt. - Gyógyszert nem írt fel Dani bácsi ? - Azt mondta, csak teát . . . És nincs is lázam. - Csak egy kicsi . . . - mosolygott elnézõen anyu. Az elõszobából még visszakiáltott: - Apu is korán jön haza, csak elõbb vonatra kíséri a vendégét. Délután anyu behozta a telefont, Krisztina felhívta Jánosi doktornét, s a fiatalasszony tüstént bejelentette, hogy estefelé az ápolónõvérekre bízza a kicsit, õ pedig feljön Krisztinához. Sajnos, Aurél ügyeletes, nem jöhet, de õ is gyors gyógyulást kíván Krisztinának, rémes, hogy mennyi az influenza a városban, mióta ilyen hirtelen megjött a hideg. Képzeld, ma reggelre is fagyott . . . Szóval legkésõbb hét órára nálad leszek, Krisz! Állta is a szavát, mert már háromnegyed hétre megérkezett. Anyu meg apu nyilván megérezték, hogy a fiatalaszszony és Krisztina olyasmirõl akar beszélni, ami csak kettejükre tartozik, hát kimentek a hallba, azzal az ürüggyel, hogy hamarosan meg kell jönnie Somorjai professzornak is, aki már tegnap bejelentette magát . . . Amint az ajtó becsukódott a szülõk mögött, a fiatalaszszony szembefordult Krisztinával, és izgatottan kérdezte: - Haragszol? Krisztina bágyadtan mosolygott. Nem is hitte volna, hogy az ágybanfekvéstõl is el lehet fáradni estére. - Miért haragudnék? Ti jót akartatok . . . - Te is oka vagy egy kicsit . . . - mondta Irke, és némi méltatlankodással rázta meg fejét. - Sohase említetted nekem egy szóval se, hogy ismered Hollót. - Ö se mondta, hogy ismer engem? - Gondolod, hogy ha sejtelmünk van róla, eszünkbe jut, hogy összeismertessünk benneteket? - És így miért jutott eszetekbe? - kérdeztejóformán oda se figyelve a lány. - Miért?! - Irke bosszúsan felállt a székrõl. - Mert Aurélnak is, nekem is az volt a benyomásom, hogy nagyon, de nagyon összeilletek egymással. - Mibõl gondoltátok? - hunyta le félig két szemét Krisztina. Az asszony eltöprengett pár másodpercig. - Mibõl is? . . . Látod, errõl még nem is gondolkoztam.
De az nem lehet véletlen, hogy Aurél is ugyanazt hitte, mint én . . . Nen tudom megmagyarázni, de valamiképpen nagyon összeilletek. Az ilyesmit megérzi az ember, hidd el nekem. Krisztina hallgatott. Valamikor összeillettünk . . : De most már . . . Most már csak látszat, külsõség az egész: jól festünk egymás mellett, Holló is jóképû, én is szép vagyok . . . - Én azt hittem, amikor Hollót megláttam Judittal együtt belépni a Várkapuba . . . - Mit hittél? - Már nem is tudom. De abban a pillanatban megéreztem, hogy nagy bajt csináltunk. - Semmi bajt nem csináltatok, Irke. - Meg kellett volna mondanunk Hollónak, mirõl van szó. Akkor nem hozta volna magával Juditot. - De nem is jött volna el - rázta meg lassan a fejét Krisztina. - Miért ne jött volna? - Mert nem akart volna velem találkozni. A fiatalasszony közelebb hajolt az ágyhoz: - Hát éppen errõl akarok hallani tõled. Mi történt köztetek? Nézz a szemembe, Krisz, ne fordulj el. Szereted ezt a fiút ? Miért ne néznék a szemébe? - gondolta a lány. Nekem nincs semmi szégyellnivalóm. - Szerettem - mondta egyszerûen, hangsúlytalanul. Kislány voltam, õ is más volt, mint ma . . . - Esküdni merek, Krisz, hogy õ is szeret téged . . . - Erre ne esküdj. Hollót én ismerem jobban. Furcsa ember õ, sok idõbe telik, amíg valakinek sikerül eligazodnia rajta. - De ahogy felugrott, amikor te elmentél . . . Mintha ott se lettünk volna az asztalnál, se szó, se beszéd, se nekünk, se Juditnak . . . Átpréselte magát a táncolók között . . . Mit beszéltetek odakint az utcán? Nem mondhatom el, hogy taxit hozattam Péterrel! - riasztotta Krisztinát az érzés. Senkinek se szabad tudni róla, hogy megaláztam . - Megkérdezte, miért megyek haza. Azt mondtam, fáj a fejem s vendégeink vannak, meg még egypár ilyen kifogást . . . -Ésõ? - Megértette, hogy haza kell mennem. Még taxit is hozott a túloldalról. Tudod, Péter nagyon udvarias . . . - Hát ezt ott nem vettem észre, amikor felugrott az asztaltól - nevetett fel idegesen a fiatalasszony. - Igaz, utána megszelídült . . . Krisztina igyekezett úgy ejteni a szót, mintha számára egé-
szen közömbös lenne a kérdés: - Ki ez a Judit? - Tanítónõ. Nagyon kedves teremtés, nekem végtelenül tetszett. A csöndes humora fõleg. Ha nem így alakult volna a helyzet, azt mondanám, hogy barátkozz össze vele. - Táncoltatok? - Igen. Elõször úgy vettem észre, hogy Hollónak nincs kedve semmihez, de aztán lassan felmelegedett. De így is elég idõbe telt, amíg valami hangulat alakult ki az asztalunknál. Tudod, iudit is észrevett valamit, erre aztán nagyon igyekezett. - Pimpi kedveli Pétert. - Ezt én is észrevettem. Persze, Hollót mindenki kedveli - és lopva a lányra pillantott. Krisztina nyugodtan mosolygott: - Nem nehéz . . . - Gyors lélegzetet vett: - De most már végre Gáborkáról is mesélj valamit. - Rengeteget eszik a tekintetes úr. Már több mint nyolc kiló, amikor emelgetem, olyan nehéz, mint egy homokzsák... A fiatalasszony felállt. - Meleg van itt - mondta. Sápadt arca valóban kipirult, mióta Krisztina mellé ült. Néhány lépést tett ide-oda a szobában, aztán megállt az íróasztal elõtt. Megnézegette a könyveket, aztán felemelte a Byron-kötetet. Belelapozott. - Ebbõl tanulsz ? - Csak néha - nézett oda Krisztina. - Anyu szerint muszáj alaposan megismerkedni ezzel a régiesebb nyelvezettel is. A fiatalasszony szeme megállt a könyvben. Aztán - anélkül, hogy Krisztinára nézett volna - felolvasott két sort : Fare thee well, and if for ever, Still for ever ever fare thee well. . . - Nektek szól, Krisz, nem gondolod? - kérdezte aztán, és kutatóan figyelte Krisztina szemét. - Miért ? - Fordítsd le, rögtön megtudod . . . - és ismét felolvasta a két sort. Krisztina felült az ágyban: - Isten veled, és ha örökre elválunk, ám örökre isten veled . . . De miért vonatkoznék ez miránk? Pontosabban: énrám, hiszen az nem az én dolgom, ami Hollóra vonatkozik. - Beszéltél már egyszer is nyíltan Hollóval a magatok dolgáról? - a fiatalasszony odaült Krisztina ágya szélére. A lány hallgatott. - Hogy bírsz elviselni egy ilyen lehetetlen állapotot? Tes-
sék pontot tenni a végére. Pro vagy kontra! De gyerekeskedni . . . nem tehozzád való. - Nem gyerekeskedek én - nézett fel az ágyból a lány. - Hanem? - Irke hangja szelíddé, rábeszélõvé lágyult. Azt mondtad az imént; hogy szeretted Hollót. Most már nem szereted? - Nem. - Lelked rajta, mit mondasz. Felelnél arra õszintén, hogy fáj-e ami szombaton történt? - Fáj . . . - mondta nagyon halkan Krisztina. - A hiúságodnak? - Nem tudom . . . - Próbáld eldönteni, Krisz. Ha csak a hiúságodnak fáj, hogy Holló mással állított be oda a Várkapuba, akkor könynyen sikerülni fog túltenned magadat mindenen, ami volt. De ha nem a hiúságodnak fáj, akkor légy annyira becsületes magaddal szemben, hogy pontot teszel a dolgotok végére. De örökre. Ennyivel tartozol magadnak. Mondd meg neki, hogy isten vele. Könnyebb lesz, ha egyszer ezt megtetted. - Fölösleges, Irke . . . Csak még egy kényelmetlen találkozás lenne belõle . . . - Ha egyszer valamit egy operációval meg lehet gyógyítani, akkor nincs értelme hónapokig keserû gyógyszereken élni. Krisztina mosolyogni próbált: - Te orvosfeleség . . . - Aztán felfigyelt, mert odakint csöngettek. - Zoli bácsi jött, azt hiszem. - Ö kicsoda? - Somorjai professzor. Az Akadémiáról. - Akihez Tímár Matildot akarják férjhez adni? Krisztina örült, hogy végre másról beszélhetnek: -Aurél együtt dolgozik Matilddal, ugye? Milyen embe r Matild, mesélj róla. Anyutól nem akarom kérdezni ... . - Matild elsõrendû belgyógyász . . . - Irkének láthatóan kedvére való volt, hogy az orvosnõrõl beszéljen. Krisztina visszafeküdt, nyakáig felhúzta a takarót, és hallgatta a fiatalasszonyt, bár alig figyelt a szavakra. Arról gondolkodott, amit Irke Hollóról és õróla mondott, az érveket latolgatta, félig kötelességszerûen, félig azzal a tudattal, hogy úgyse fog õ beszélni Hollóval semmirõl, hiába hangzik oly tetszetõsen és dallamosan a két Byron-sor, hogy ha örökre elválunk, ám örökre isten veled . . . Másnap reggelre - ahogy az öreg orvos jósolta - valóban nyoma se volt benne a láznak, s tizenegy óra tájban fel is kelt
az ágyból. Odatelepedett a kályha mellé, bekuporodott a fotel sarkába, s bokáig betakarózott vastag pongyolájába. Az ágy mellett halkan szólt a rádió. Bécs muzsikált belõle, s Krisztina valamilyen megmagyarázhatatlan önkínzással hallgatta elõbb a könnyû zenét, aztán a Mozart-hangversenyt, amely fél tizenkettõkor kezdõdött. Herbert von Karajan vezényelte a bécsi szimfonikus zenekart, és a G-moll szimfónia ettõl hallatlanul feszültté vált. Miért vezényel mindent idegfeszítõen Karajan? - kérdezte magában Krisztina, aztán arra gondolt, hogy talán nem is Karajan tehet errõl, hanem õ maga, hiszen az õ idegei nyugtalanok most . . . Nem szabadna Mozartot hallgatnia, és nem szabadna Bécsre és Salzburgra gondolnia, mégis ezt teszi, s habár egyre fájóbban megtelik nyugtalansággal, ami mindinkább arra ingerli, hogy öltözzék fel, és rohanjon ki a négy fal közül a szabad levegõre - mégis kedvét leli ebben a felemás gyötrõdésben . . . Salzburg tele volt Mozarttal. Az A-dúr szimfóniát akkor komponálta, amikor még húsz esztendõs se volt. Ezt Herbert bácsi mondta, nem is mondta, csak súgta, mert a teremben mindenki áhítattal bámult a zenekarra, a fra ckos karmesterre, csak a sor szélén ült egy morózus, csupacsont asszony, ölében kottával, és úgy járt ide-oda a szeme a hangjegysorokon, mintha Karajant ellenõrizné. Komikus volt a csontos hölgy, össze is kellett mosolyognia miatta Herbert bácsival, aztán újra a zenekarra figyelni, Karajan energikus mozdulataira, az ívekre, amiket csontpálcájával írt le. a levegõben . . . Csak a hangverseny után mentek vacsorázni, aztán még kávét is ittak fomasellinél, a vén kávéházban, ami álíltólag annyi idõs, mint a kávéivás Ausztriában. Másnap reggel álmosak is voltak mind a ketten, pedig reggel kilenckor kezdõdött az idegenvezetés. Egy rekedt, hórihorgas cicerone kalauzolta a Residenz-palotában az idegeneket, egyhangúan, sztoikus kedvetlenséggel darálta ezerszer elrecitált szövegét teremrõl teremre, gobelinekrõl, szõnyegekrõl, festményekrõl, remekbe munkált órákról, szenvtelenül tessékelte be õket az öreg palotaszárnyban a hercegérsek hálószobájába, aztán felhívta a figyelmet az egyik falban elhelyezett mellékajtóra. Maga elé engedte Krisztinát, aki kinyitotta az ajtót, s legnagyobb elképedésére a franciskánus templom belsejében találta magát egy erkélyen, ahonnan a hercegérsekek évszázadokon át figyelhették az aranyos-márványos fõoltárnál folyó misét - micsoda kényelem: ágyból a misére! - és a
fõoltárnál két gyönyörû faplasztika is állt, Szent Flórián és Szent György, mindkettõ csillogó páncélba és sisakba öltöztetve, fegyveresen, és sokkal inkább hasonlítottak görög vagy római daliákra, mint korai keresztény szentekre, középkori lovagokra. Ez a barokk . . . Krisztina átkulcsolta két kezével a térdét. Mintha nem is két évvel ezelõtt, hanem ezen a most elmúlt nyáron történt volna minden, amit Herbert bácsi levele és ez a muzsika eszébe hozott . . . Lénárt azt mondta, hogy ha valaki nagy építész akar lenni, ha valaki annyit akar tudni, mint mondjuk apu, annak sokat kell látnia, utaznia a világban, de legalább Európában . . . Herbert bácsinak nem volt sok türelme, hogy elidõzzön egy keskeny átjáró utcában vagy Hohensalzburg bástyái, tornyai között. Ö már régen ismerte mindazt, amit Krisztina elõször látott. De ha egyszer nem kellene Herbert bácsihoz alkalmazkodnia, egy szûkre szabott nyaralás szorosan beosztott programjához hanem nyugodtan és kényelmesen bámészkodhatna, eltûnõdve, hogy a háromszáz esztendõ elõtt élt építész miért is toszkán oszlopokat állított az erkély szélére körös-körül, s miért nemjón osziopokat . . . Más egy versenyfutáshoz hasonló nyaralás, és megint más, ha valaki kedvére idõzhet városokban, falvakban, különösen, ha olyan bámészkodós, mint én vagyok . . . Ha ott élnék, mindenre jutna bõven idõ, rajzolhatnék komótosan, nem kellene csupán az emlékezetemre hagyatkoznom, meg anzix kártyákkal gondoskodni róla, hogy késõbb el ne feledjem, milyen a Residenzpalast kapuja . . . Herbert bácsi nagyon meglepõdne, ha egyszerre beállítanék hozzá a Stubentor közelében álló házba, és azt mondanám: "Itt vagyok, segíts rajtam, írass be az egyetemre, bocsásd rendelkezésemre a sarokszobát, ahol a nyaralásom idején is laktam, és gondoskodj róla, hogy legyen mit ennem . . nos, Herbert bácsi, mit szólsz hozzá, szavadon fogtalak! De csak pillanatokig tartana a meglepetés, utána két cuppanós puszit sattintana az arcom mindkét felére, és hamarosan kiötlené, hogyan lehetne mindent a leggyorsabban elintézni. Két napba se telne bele, máris egyetemi hallgató lennék, "ungarische Studentin" osztrák egyetemen, a kollégák összesúgnának a hátam mögött, "schau mal, es ist Herbert Auerbachs Protegée" . . . hiszen Herbert bácsi nevét mindenki ismeri odaát, akinek valami köze van az építészethez . . .
Felugrott a fotelból, és nekitámaszkodott a kályhának. Két karját hátrahajlította, és megölelte a meleg cserépfalat. Mi lenne, ha valóban megtenném? Az vesse rám az elsõ követ, aki az én helyemben nem cselekedne ugyanígy! Miért nem vettek fel az egyetemre? Ha most Pesten tanulnék, eszembe se jutna, hogy ilyesmit forgassak a fejemben. Én nem paszszióból akartam egyetemre járni! Apu segíthetett volna, de a kisujját se mozdította értem. Anyu pedig neki adott igazat . . . Én az õ lányuk maradok akkor is, ha Ausztriában végzem el az egyetemet. Nem disszidálni akarok. Visszajövök én, ha a kezemben lesz a diplomám, sõt, elõbb is hazajövök minden vakációban, ha hazaengednek. És ha mérnök leszek, itthon akarok dolgozni . . . De itt sohase lesz mérnök belõlem! Igaza van Lénártnak: miért lennejövõre több esélyem? Hátát már erõsen melegítette a cserépkályha. Ellépett mellõle, tétován mozgott ide-oda a szohában, s csak most vette észre, hogy a rádióban már régen elhallgatott a zene, híreket mond a szpíker, hogy a Colombo-terv tagországainak Seattleban megtartott értekezletén Dulles amerikai külügyminiszter elnökölt . . . Bosszúsan kapcsolta ki a készüléket. A szobában csend lett, még a kályha se duruzsolt, és Krisztinát pár pillanatra az a régi érzés fogta el, ami apró gyerek korában sokszor rémítette: nincs egyedül a szobában, valahonnan valaki figyeli, s kárörvend a félelmén . . . Megrázta a fejét. Elõbb jobbra, aztán balra libbent a haja, megsimogatta arcát, s ez a valóságosan érezhetõ érintés valamennyire megnyugtatta. Mégse volt tovább kedve a szobában maradni, amely nem volt kicsiny, csak a belezsúfolt sok bútordarab - az iróasztal, a kályha, a keskeny ágy és a kerevet (amire voltaképpen nincs is itt szüksé g), a könyvespolc, a szék és a fotel - tette szûkké a négy fallal határolt teret. Megkötötte derekán a pongyola övét, összehúzta nyakán is a puha gyapjúszövetet, aztán kiment a szobából, át a hallba, amelynek padlótól a mennyezetig érõ üvegablakain át leláthatott az udvarra, át a szomszéd kertekbe és a Winkler útra is. A nagy üvegfalakon túl sütött a nap, elárasztotta fényével a Winkl r í t betonját, ahol egy jó húsú muraközi Ió a gumikerekû szódáskocsival poroszkált felfelé, talán az Alpesi vendéglõhöz. A szódás maga nem ült, hanem feküdt a bakon, két lábát kilógatta az ülés peremén át az elsõ kerék fölé, s láthatóan aludt, lovára bízva magát is, a kocsit is. Kalapját
az arcára tette, nehogy zavarja a napfény az alvásban, s ahogy a ló rántott egyet a kocsin, lába ide-oda harangozott a kerék fölött. Krisztina elmosolyodott. Ismerte a szódást, akinek Höfer volt a neve, de mindenki "Herr General"-nak szólította, mert az elsõ világháborúban a monarchiának volt egy Höfer nwú tábornoka . . . A hall nem volt hideg, de Krisztina megérezte a hõmérsékletkülönbséget a szobájának melege után, s úgy fordult, hogy hátát melegítse az ablak táblaüvegén betûzõ nap. A szomszéd kertben a porol óállványnál Rátkainé verte nádpálcával a szõnyeget, de az ütések hangját Krisztina nem hallotta, s nem szûrõdött át a vastag üvegeken a két kutya ugatása se, pedig a Rátkaiék kerítésénél egy foltosfehér korcs és a fiatalabb Rátkai sárga vizslája szidta egymást a fonott dróton át. Jó lesz, hogy holnap már elmehet dolgozni. Elviselhetetlen lenne az élet, ha mindennap itt hon kellene kuksolnia. Itthon folyton csak gondolkodik, nem köti le semmi értelmes tevékenység, és az efféle terméketlen morfondírozásból csak ilyen lehetetlen ötletek születhetnek, mint amirõl eddig töprengett: Bées, Herbert bácsi és a sok ausztriai emlék. Holnap a kõmûvesek nekiállnak a zsinagóga boltíves menynyezetének. És ezt már nem ramedánokkal építik, hanem a vezetõléccel, aminek õ lelt nyomára a Baukunstban. Hány fok lehet odakint ? Nem enyhült az idõ, mert Rátkainé a poroláshoz is sovány vállára terítette a hárászkendõt. Ideje volna már, hogy megérkezzék a koksz, amit apu rendelt a póthitelbõl. Mo st még nincs baj, de ha majd rendszeresen fagypont alá süllyed a higany . . . Két kerékpáros száguldott lefelé a Winkler út lejtõjén. Vajon feljön-e ma Jenõ, hogy megjavítsa a robogót? Jenöben nem csalódott. A sovány szerelõ délután kettõkor állított be a motorkerékpárján. Égett a füle a Llidegtõl, és nyakába is vastag sált tekert az Alpokból érkezõ metszõ szél ellen, amely át-meg átpásztázta a Lõvereket. Overálljának térdig érõ zsebébõl akkora termoszt húzott elõ, mint egy pintesüveg. - Neked hoztam - nyomta Krisztina kezébe - Forralt bor van benne. Iker-Kovács fõzte szekfûszeggel. Idd meg, ez csak orvosság! Azzal leszaladt az udvarba, hogy a ház alá épített kamrából elõtolja a robogót. A forralt bor erõs volt, kaparta Krisztina torkát, de hõsiesen megivott belõle csaknem két decit. Ki is melegedett tõle,
s hogy meg ne fázzon, magára vette apu naftalinszagú irhabundáját, úgy figyelte tovább a hall üvegén át Jenõt, aki az udvaron ügyködött a robogóval. A fiú idõnként intett neki, aztán jelbeszéddel közölte azt is, hogy nincs semmi baj, ilyen hiba elõadódik minden gépnél, amit használnak. Reszelõt kotort elõ overálljának feneketlen zsebébõl, kiemelt valamit a henger környékérõl, és reszelt rajta néhányat, majd megfújta, meg is köpködte, mielõtt újra helyére rakta volna. Utána berúgta a motort, s az egyenletes zajt már Krisztina is hallotta odafent. Leszalutált az üveg mögül Jenõnek, amit a szerelõ azzal nyugtázott, hogy katonásan összecsapta két sarkát, aztán helyére tolta a kamrába a robogót. Egy perc múlva már odafent mosakodott a fürdõszobában, s onnan referált Krisztinának mindarról, ami tegnap és ma délelõtt történt a városban: - A város megkapta az új locsolókocsit. Éppen idejében, most jön a kánikula : . . Jövõ hétre tûzték ki az Akadémián a koronglövõ versenyt. - Nagyot nevetett, miközben elzárta a vízcsapot: - Azt mondják, Gugi megjelent az Akadémián, és be akart nevezni! Magával vitte a hatvan forintnyi nevezési díjat is! Ehhez szólj! - Néha nem tudom eldönteni, igazán bolond-e Gugi, vagy csak tetteti - nevetett Krisztina. Jenõ kilépett a fürdõszobából, és megállt Krisztina mellett az ablaknál: - Fene tudja, hogy van az ilyesmi. Tudod, én néha normáIis embereknél is látok olyan bolond dolgokat, amiket Gugi se követne el. Nem hiszed? Krisztina a fiú felé fordult. Jenõ megmutatta mind a harminckét fogát : -- találva érezted magad? Már Jenõ is - borult el a lány arca. Holló talán mindent elmesélt neki. Hiszen most már, hogy az a kopasz fiú - igen, Jocinak hívták, és gitárja volt -, szóval, mióta Joci nincs, Jenõ a legjobb barátja. - Miért éreztem volna találva magam? - Ezt neked kell tudnod, Krisztina. Én csak annyit mondok neked, nagyon vigyázni kell a magunkfajta férfinéppel, mert minket könnyû belelökni valami bolondságba. Néha puszta dacból is olyan zöldségeket követünk el, hogy magunk is tátjuk a szánkat utána. - Rébuszokban beszélsz, Jenõ - nézett egyenesen a so-
vány szerelõ szemébe Krisztina. Ki akarta kényszeríteni belõle: mondja meg kereken amit tud! Jenõ csak kis ideig habozott. Közben cigarettára gyújtott, és a dohány parazsát bámulva mondta ki, amit akart: - Egyformán szeretlek mind a kettõtöket. Ahogy neked megmondom az igazat, Hollónak is meg fogom mondani. Felpillantott Krisztinára, de újra visszatért tekintete a cigaretta füstjére: - Lakik egy tanítónõ Hollóékkal szemben. - Ismerem . . . - Krisztina hallotta, hogy színtelen a hangja. - Akkor azt is tudod, hogy csinos . . . - nézett rá oldalról kérdõen Jenõ. - Tudom. - Ezzel a lánnyal láttam Hollót már kétszer is . . . - És? - Légy észnél., Krisztina! - csattant fel a fiú. - Mit magyarázzak neked? Tudnod, igenis tudnod kell, hogy magad is hibás vagy! Igérd meg nekem, hogy rendbe hozod a dolgokat! - aggódó kérés vibrált a hangjában. Krisztina érezte, hogy alig észrevehetõen elmosolyodik. Miért ne ígérné meg? Rendbe fog hozni mindent. Ne legyen több gondja miattuk Jenõnek se, meg aztán Holló is hadd csinálja ezután nyugodtan, amit csinál, ne legyen egy pillanatnyi kényelmetlen hangulata amiatt, hogy esetleg Auerbach Krisztina is tudomást szerezhet a sétáikról. És Judit se érezzen vetélytársat a háttérben . . . A megkönnyebbülés, ami hirtelen elfogta, ijedtségg l keveredett benne. El fog menni, itthagy mindekit, Hollót is . . . Most már pontosan tudja, hogy a kísértés, amivel eddig játszott, tetté érlelõdik. De ha elmegy . . . Igen, ezzel mindent megold, de amit eltökélt s elhatározott ebben a pillanatban, olyannyira egy a bizonytalansággal . . . - Megígéred, Krisztina? - Jenõ kérdése türelmetlen, sürgetõ volt. - Megígérem . . . - mondta halkan a lány. (Igen, megígérem, elmegyek, itthagyok mindent, és ott, Herbert bácsinál meg fogok békélni mindennel, ami történt . . .) - Mondd, hogy becsületszavadra megígéred! - Becsületszavamra megígérem, Jenõ. Megkönnyebbült mosoly húzta szét a sovány szerelõ száját. - Tudtam én, hogy nem kell sokat beszélnem. - Széttárta két karját. - Mi az ördögnek kell bonyodalmakat
okozni meg tûrni, ha egyszer rendbe is lehet hozni a rendbehozandókat? Nincs igazam? - Igazad van, Jenõ . . . - Krisztina torkában sírás bujkált, s attól rettegett, hogy a következõ pillanatban a hangján is meghallja Jenõ a könnyeket. - Könnyen rendbe lehet hozni. . . Kikísérte az elõszobába a fiút, aztán észrevette, hogy a bundában is fázik. isszasietett a hallba, odaállt újra az ablakhoz, ahol melegen világított rá az üvegeken át a nap, és remegett az ajka, amíg elnézte, hogy odalent Jenõ berúgja a motorkerékpárt, kitolja a gépet az útra, s ott átlendíti lábát a nyergen. A motor elzúgott a város felé, és az út üres maradt utána. Krisztina mozdulatlanul állt az ablaknál. Jól van, Jenõ. Mindent rendbe hozok. A magam dolgát is, Hollóét is . . . Még nem tudom, hogyan, mi módon, de biztos vagyok benne, hogy meglelem a megoldást . . Meg fogsz lepõdni, Herbert bácsi . . . Hozzászorította homlokát a hall átmelegedett üvegéhez. MELLÉKUTCÁK Hûvös volt az este, de Holló nem fázott. Judit járását figyelte, miközben beszélt hozzá. A lány észrevehetõen igazodott az õ lépteihez, s magas sarkú cipõjének sarka egyszerre koppant a macskaköves járdán a fûzõs csizma sarkával. - A pámtól úgy tanultam, hogy mindig térképpel kell járni az erdõben, és nem kell félteni a papirost a ceruzától. Vannak egyezményes jelek, de az ember kidolgozhatja a maga külön jeleit is, amivel akár egy új pocsolyátjelöl meg, ahová szarvasok járnak dagonyázni, akár egy rókatanyát, amit majd fel kell számolni . . . - elmosolyodott a szótól. - Azt értem ezen, hogy kotorékkutyákkal megkeresi az ember ravaszdi koma fészkét . . . Apám térképei tele vannak mindeféle kék meg piros meg fekete jelekkel, csak õ igazodik el rajtuk . . . Nem untatom, Judit? A lány felnézett rá. Mosolytalanul kérdezte: - Faggatnám, ha nem érdekelne minden, amirõl mesél nekem ? - Miért érdekli az e dõ? - Nem is tudom. Szeretném úgy szeretni az erdõt, mint maga, Péter. Én azt hiszem, nem vagyok rossz tanítónõ, de akkor lennék igazán jó pedagógus, ha úgy tudnék mesélni a gyerekeimrõl, mint maga az erdõrõl . . . és ha úgy ismerném õket, mint maga a fákat, állatokat . . . - Én beleszülettem az erdõbe. A pedagógiába nem lehet beleszületni . . . Majd egy idõ után maga se fogy ki a szóból,
ha a tanítványairól kérdezik. - Bár igaza lenne. Ha én is úgy le tudnám olvasni egyikmásik kölyök arcáról, hogy mit várhatok tõle, ahogy maga egybõl tudja, milyen idõ lesz holnap . . . - Ne legyen türelmetlen. Mit gondol, hány évszázad tapasztalata kellett ahhoz, amíg az emberek kisütötték, hogy ha este tovatûnõ gomolyfelhõket látnak a horizonton, akkor másnap jó idõ lesz, vagy ha a felhõk más irányba futnak, mint amerre a szél fúj, akkor idõváltozásra lehet számítani? - És ha nem lát egyetlen felhõt se, akkor honnan tudja, hogy másnapra napsütés jön-e vagy mégis esõ lesz? - Sok másból. Lehet bármilyen tiszta az ég, mégis esõ lesz, ha nagyon messzirõl hallható a harangszó. Nagyon pontosak a jelek, Judit. Ha odafönt kék az ég, de apró bárányfelhõk libegnek rajta . . . figyeljen rá egyszer, pontosan négy nap múlva elered az esõ. - Sok ilyen jósjelet tud még? - Nem jósjelek ezek. Mindegyik sok megfigyelésen, ezerszer ellenõrzött tapasztalatokon alapul . . . A Halász utcában jártak, ódon barokk házak között, amelyeknek sorát csak a Szentháromság-kápolna rokokó épülete szakította meg. Ezen az estén nem fújt a szél, pedig az elmult estéken - sötétedés után már nyolcadik napja mindig együtt kószáltak megszokták, hogy vagy arcukba, vagy hátukba kapták a szárazon csípõs, vagy nyirkos-hideg szelet. Holló kora délutántól estig keményen tanult, és sötétedés felé megkönnyebbülten gondolt arra az egy-másfél órára, amit majd Judittal együtt tölt céltalan sétával, ötletszerû csavargással. Nyolc nappal ezelõtt véletlenül találkoztak a Szélmalom utcában - Judit akkor mondta, hogy esténként, ha csak teheti, sétálni indul -, s mindjárt meg is állapodtak, hogy ezentúl minden este együtt fognak kószálni. Hollót megnyugtatták ezek az esték, s még azt se érezte tehernek, ha Judit errõl vagy arról kérdezgetett, akár a Fehér-Kereszt közelében álló kínai ernyõs házról kellett mesélnie a lánynak, akár Lackner Kristófról, akinél többet egy polgármester se tett Sopronért . . . Néha elcsodálkozott rajta, hogy õ, aki sohase szeretett sokat beszélni, most egyre mesélni kénytelen, s ráadásul nem is bosszankodik emiatt . . . Csak azzal magyarázható - állapította meg egy alkalommal -, hogy Judit mestere a kérdezésnek is, a hallgatásnak
is. De hogy miként és miért - ezt nem tudta volna megfogalmazni. A lány önmagáról keveset beszélt. Okos szemével Hollót figyelte, s látszott az arcán, hogy többé semmit se felejt el abból, amit a fiútól hall. Hollónak örömet okozott ez a tudat, csak egy hátsó gondolat zavarta hangulatát ezeken a kései sétákon : hogy mindazt, amit a házakról, utcákról mond Juditnak, Krisztinától hallotta három esztendõvel ezelõtt . . . Tíz óra tájban, amikor hazaért, az özvegy még ébren volt. A rádió mellett ült, kávéját kavargatta, és közben a másnapra várható idõjárást hallgatta. Fagyot ígért a rádió. - Holjártál, Péter? - Sétáltam egy sort, Janka néni. - Nem fáztál? - Foga van az idõnek, de én jobban szeretem, mint a sarat. Az özvegy megtapogatta térdét: - Amíg esett az esõ, nem fájtak az ízületeim, de mióta fagy, egyre érzem õket. - Miért nem tetszik lefeküdni? - Lusta vagyok fölkelni innen a fotelból. Holló szemrehányóan megcsóválta fejét: - Ma délelõtt fel tetszett sikálni a padlót a szobámban. Miért? Nem volt az piszkos. - Akkor is föl kell sikálni minden hónapban. Holló elkomolyodott: - Hát ha föl kell sikálni, akkor ezután én fogom felsikálni minden hónapban. Amióta itthon vagyok, úgyse sportoltam semmit. - Apropó, sport! - mozdult meg az özvegy a fotelban. Mikor lesz a lövészversemy? - Jövõ vasárnap. El tetszik jömi? - Ha beneveztél, akkor lmegyek. - Már tegnap befizettem a nevezést. - Mire számítasz? - Nem tudok jósolni. - Holló kinyitotta két tenyerét, mintha ott láthatna valamit. - Nyugodt a kezem. Huszonöt lövésbõl húsz-huszonegy pontot talán sikerül összehoznom. - Ezzel elsõ leszel? - Nem hiszem. De nem is aspirálok rá. Igaz, hogy Tatai. . . tetszik emlékezni rá, aki három éve elõttem lett elsõ . . . most nem nevezett. De három éve õ huszonhárom korongot lõtt, én meg huszonkettõt. - De akkor második lettél. - Most viszont nem tudom, milyenek az erõviszonyok.
Holnap ebéd után edzést tart az évfolyam csapata. Majd ott meglátom pontosan, mi telik tõlem. -Nem csak egyéni verseny lesz? - Nem. Az évfolyamok öttagú csapatokat állítottak ki. Ezeknek az ötöknek az egyéni teljesítményét összesítik, és ebbõl adódik a csapatverseny eredménye. A harmadik évfolyam csapatába engem is beletettek. - Majd drukkolokérted, fiam. Miértnem akarsz elsõ lenni ? Holló elnevette magát: - Nem errõl van szó, Janka néni. Nem esnék kétségbe, ha én lennék az elsõ, de nem indulok az egyéni versenyben. A csapateredmény fontos. - Többször kellett volna edzened. A csapatban is elsõnek kéne lenned. Gyakorlat nélkül nem lehet . . . - Annyit már tettem, hogy két napja nem dohányzom. Talán tetszik emlékezni rá, hogy a cigaretta mindig rontotta az eredményeimet. Az özvegy bólintott: - Másképpen is el teszed, ha nem szívsz annyit. Meg aludjál is eleget.mi ndjárt fél tizenegy. Ereggy lefeküdni. Attól is nyugodt lesz a kezed. Szervusz. - Jó éjt Janka néni. Odabent a szobájában ledobta bõrzekéjét, levetette ingét is, aztán kinyújtotta maga elé meztelen inas karját. Összehúzott szemmel figyelte ujjai hegyét, keze fejét, csuklóját, könyökének hajlatát. Nem remegett a karja. Végeredményben nem arról van szó, hogy õ nyerje meg az Akadémia koronglövõ versenyét. Csak az a fontos, hogy a csapat eredményét ne rontsa. De talán felesleges is aggódnia. Nem lõ rosszabbat Feketénél, aki állítólag negyvennégy pontot ért el tavaly õsszel az ötven korongos versenyen. Huszonöt korongra kell lõni. Ha huszonegyet leszed, nem lehet panasza rá Jósnak. Tegnapelõtt Jós összehívta az évfolyam lövészcsapatát, és lelkükre kötötte, hogy meg kell nyerniük a versenyt. Hideg, kék szeme tele volt csillogással, izgalommal, amíg hozzájuk beszélt. És ebben az izgalomban volt valami rokonszenves. Jós rajong a maga évfolyamáért, szinte gyerekesen áhítja, hogy a harmadik évfolyamnak adja át Béry professzor a vándorserleget. Holló elõször látta nem hivatalosnak Jóst, és ha a közelmúltban nem akasztottak volna kétszer is tengelyt, most kedvesnek találta volna a fiú lelkesedését, akarását, amit láthatóan át akart sugározni magából
a harmadéves lövészcsapat öt tagjába . . . Majd a holnapi edzés megmutatja, hogyan fogok szerepelni - eresztette le karját Holló. Somorjai professzor Sjögrenjével este, félsötétben is pontosan a szarvas lapockája mögé találtam . . . Odapillantott az íróasztalra, ahol a tintatartó mellett fehérlett a két gyöngyfog, amit Somorjai professzor - ígéretéhez híven - odaadott neki, mihelyt Bilka Ákos a trófeával együtt elküldte. Újabb két gyöngyfoggal szaporodott a gyûjteményem . . . A Páveléval kezdtem gyûjteni. Taknyos elemista voltam, amikor Pávelt lelõttem . . . Elmosolyodott, és lassan vetkõzni kezdett. Reggel üzenet várta az Akadémia portáján, hogy a második tízpercben feltétlenül menjen be Somorjai professzorhoz a tanszékre. Csaknem úgy alakult, hogy nem tehet eleget az üzenetnek, mert Tímár adjunktus elhúzta az órát, s alig öt percet hagyott a szünetbõl. Futnia kellett, hogy el ne késsen a következõ óráról. Még akkor is lihegett, amikor már ott ült Somorjai elõtt a professzori szobában. - Diszkrét férfidologra kérlek meg, Péter - mondta Somorjai, és kabátjának belsõ zsebébe nyúlt. Elõvette levéltárcáját, és elõszámolt belõle három darab húszforintost. - Én nem tehetem meg, téged kell megkérjelek rá . . . fizessed be Jós helyett ezt a nevezési díjat a sportkörben. A koronglövészetre. Látta, hogy Holló szeme kerekre nyílik a csodálkozástól és a kíváncsiságtól. Felállt az íróasztal mögül, és odament a fiúhoz. Erre Holló is felemelkedett a székbõl. - Megmagyarázom, mirõl van szó, Péter, vagy anélkül is tudod ? - Nem tudom . . . De azt hiszem, nem ís tartozik rám. - Éppen azért tartozik rád is, mert ezt mondtad - fagyott le a mosoly Somorjai arcáról. - Tudod te, hogy Jósnak az édesanyja háromgyerekes özvegyasszony? Holló hallgatott. A professzor tekintete megenyhült: - Három gyereket nevel özvegyi nyugdíjból és a maga keresetébõl. Tehát, ezt nem kell külön magyaráznom neked, szûkösen élnek. Jós titkos értesüléseim szerint - Somorjai most elmosolyodott - egyszer-egyszer még az ösztöndíjából is küld haza a családjának. Ezért nem tudta befizetni a nevezési díjat a lövészversenyre. Én nem fizethetem be. Te nem leszel feltûnõ a sportkörben. Azt hiszik, hogy Jós téged kért meg. Fölösleges mondanom, hogy az ügy szigorúan közöttünk marad, igaz?
Holló lassan bólintott, aztán meghajolt, és kifelé indult. A professzor utána szólt : - Péter . . . A fiú megált. Visszafordult. - Amit mondtam, abból semmit nem tudtál? - Semmit. -Tudnod kellett volna. Jós az évfolyamtársad. Diák mint te. S közben arra gondolt, hogy egy hónapja talán ugyanezekkel a szavakkal beszélt Jóshoz. Mennyi, mennyi idõbe kerül, amíg ezek a fiúk megtanulják, hogy ismerniük kell egymást! - Eriggy, Péter . . . mindjárt csöngetnek. Az ajtó becsukódott a fiú mögött. Somorjai rákönyökölt az íróasztalra. Holló gondolkodni fog. Kapóra jött ez az alkalom a koronglövõ versennyel. Nem kellett erõszakoltan magyaráznia a fiúnak. És Jósnak is meglesz az öröme. A tavalyi versenyen elég jól szerepelt. Két fiú, két különbözõ ember. Mindegyik más jellem, és mindegyik tele van értékekkel. Az egész évfolyam nyer vele, ha nem hûvös szembenállással léteznek ezután, hanem megértéssel s - talán késõbb - barátsággal is. Holló kis ideig lelkiismeret-furdalást fog érezni a történtekért. Vádolni fogja magát, hogy az indulataira hallgatott. Ilyen fajta. Az apja is ilyen. Végtelenül finom bennük az érzék a mások baja iránt. A professzor elégedett volt. A sportköri adminisztrátorlány hátrarázta lófarokba kötött haját, aztán összecsukta a blokkot, amibe a koronglövészet nevezéseit vezették be. Felnézett Hollóra: - Rendben van. Holnap reggel osztjuk ki a nevezést igazoló szelvényeket. Rámosolygott a fiúra. - Köszönöm - mondta Holló. - Viszontlátásra, Jós kolléga - bólintott a lány. Holló csaknem elmosolyodott. Persze - gondolta -, nem ismerhet engem. Három esztendeje még nem volt itt a sportkörben. Szerencse, hogy nem kellett egy szóval se magyaráznom, miért én fizetem be Jós helyett a nevezést. Az Akadémia óriás kertjében már csak a fenyõk voltak zöldek. Minden más fa elhullatta rozsdás leveleit, s élettelenül várta a telet. A levegõben a leszállni készülõ esti fagy szaga érzett. Holló talpa alatt csikorgott a kavics. "Viszontlátásra, Jós
kolléga . . ." Jós kolléga pedig még nem is tud róla, hogy benevezett a koronglövõ versenyre. Az anyja özvegy, három gyereket nevel. Ha dolgozik, és melléje özvegyi nyugdíjat kap - tegyük fel ezt a legjobb esetet -, akkor is akad bõven gondja.. Persze, Jós megtehette volna, hogy a KISZ-szel fizettesse be a nevezést, ahogy többen is cselekedték. Hiszen a KISZ-bizottságnak van ilyesféle pénzalapja. Gida is így nevezett és még szép számmal, akiknek rosszabbak az anyagi körülményei. Jós nem tette meg. Pedig csak egy szavába került volna. Nagy kõ állt a kavicsos út szélén. Szikladarab. Ki tudja, mikor és miért került ide? Holló leült a kõre, és cigarettát vett elõ. Érezte, hogy egyedül van a vén fákkal beliültetett parkban. Tüzet lobbantott a gyufával. Hogy hívják azt a fajtát, aki ilyen, mint Jós? Nem jutott eszébe a szó, pedig nagyon meg akarta találni. Valaki operát is írt, aminek ez a szó volt a címe. Olasz zeneszerzõ . . . Fellini? Nem, az egy filmrendezõ. Bellini! Ez az! És az operának az volt a címe: Puritánok. Puritán . . . Valósággal megkönnyebbült tõle, hogy rálelt a szóra. Mintha ez a kifejezés kellett volna ahhoz, hogy a maga teljességében értse meg Jós természetét. Puritán . . . Az a fajta, aki kemény, néha erõszakos követelményeket támaszt másokkal szemben, de ugyanannyit, ha nem többet követel önmagától. Inkább lemondott a versenyrõl, mintsem kedvezményt kérjen magának. Pedig szívügye a verseny. Különben nem beszélt volna annyira a fiúk lelkére, hogy lelkiismeretesen készüljenek a lövészetre, pihenjenek sokat, mérsékeljék a dohányzást is, ami pedig az italt illeti, egy pohár sört se igyanak a versenyig . . . S közben minden bizonnyal fájt a szíve, hogy õ nem állhat oda a lõtérre, nem lesheti fürkész szemmel a túlsó oldalt, ahonnan a kidobógépek felröppentik a korongokat. Megmozdult a levegõ, és Holló orra alá fújta a cigaretta füstjét. Én más ember vagyok, nem tudnék sohase olyan lenni, mint Jós - láncolódott tovább benne a gondolat. Ha nekem nem lett volna pénzem és én vagyok a KISZ-titkár, nem lett volna erõm lemondani a versenyrõl. Kértem volna, hogy fizessék be helyettem a nevezési díjat. Erõs ember. Követelõzõ. De önmagával szemben is szigorú normákat állít.
Pillanatokig úgy érezte, hogy szeretné, ha már semmi se berzenkedne a lelkében Jós ellen. Jó volna, ha csak ezt az egy benyomást, ezt a puritán akaratot kellene Jóshoz kapcsolnia, amikor eszébe jut. De az a másik eset, ami az elsõ napon történt, Jós ún os megjegyzései Sopronról, utálata a kisvárossal szemben Az nagyon ellenszenves volt. Most figyelt csak fel, hogy folyton Jósról gondolkozik. Minek? Rendben van, ez nagyon tisztességes volt Jóstól, ez az önmegtagadás. Minden ember jóból és rosszból gyúródott. Puritán . . . De fennhéjázó is, erõszakos is! Nem haragszom rá. De attól, amit most tudtam meg Somorjai professzor gesztusából, még nem fogom megkedvelni Jóst. Nem kötelességem, hogy barátságot érezzek iránta. Somorjai azt mondta, hogy illett volna tudnom ezt és azt . . Nos, igen. De azzal együtt, hogy most már tudom, nem fogok Jós nyakába borulni. Felkelt a kõrõl. Orájára nézett. Judittal hat órakor találkozik. Talán nem ered el az esõ. Felnézett az égre. Mozdulatlanul lebegtek a felhõk. Az se baj, ha esni fog. Judit szeret sétálni az esõben. És ha kiadósan zuhog, akkor nem is kell a mellékutcákon sétálniuk. Végigmehetnek a Várkerületen is . . Meglepetten döbbent rá, hogy ez a felismerés most jutott elõször eszébe. Eddig csak ösztönösen kormányozta kettõjük sétáit a mellékutcákba, ahol nem égnek fényes lámpák, s ahol annak is kisebb a valószínûsége, hogy ismerõsökkel találkozzanak. Bosszúsan szaporázta meg lépteit. Dühös volt magára. Eddig - akarata ellenére ugyan - megalázta Juditot. Úgy cselekedett, mintha szégyellné, hogyegyütt láthatják a lánnyal. Ki elõtt kellene szégyenkeznie ? És miért ? Vagy attól tartott talán, hogy Krisztina tudomást szerez ezekrõl az esti sétákról? Miért ne szerezhetne tudomást? Valamit már úgyis sejt . . Sejt Tud Ami a Várkapu bárban történt . . És hadd tudja meg azt is, hogy együtt sétálunk! Hosszú, szinte elszánt léptekkel fordult ki az Akadémia íves kapuján. Jól sejtette. Jóformán a sötétedés leszálltával együtt eredt el az esõ. Csöndesen, unottan, sûrûn hullt, s nem is hidegen. Mintha tavasz volna. Judit felhúzta a hajára kurta kabátjának csuklyáját. - Maga is feltûrhetné a gallérját, Péter . .
- Nincs kedve beülni valahová? - kérdezte Holló, és nem nyúlt a gallérjához. - Ha nem fél tõle, hogy bõrig ázik, akkor inkább sétáljunk - mondta a lány. - Nem félek - nézett végig magán Holló. Halkan nevetett: - Ennek az ancugnak semmi se árt. Mi ez az esõ ahhoz a kanadai felhõszakadáshoz képest, ami a szökéskor kapta el ötüket? És a mocsárerdõben is három napon át zuhogott. A pokrócok átáztak, facsarni lehetett belõlük a hideg vizet, de éjszakára nem bújhattak más alá hiszen nem volt sátorlapjuk . . . A szarvasbõr csizmanadrágok is teleitták magukat az esõvel, s csak akkor száradtak meg, amikor három nap után végre száraz erdõségekben vándorolhattak tovább . . . - Mire gondol, Péter? - kérdezte a lány. Holló zavartan kapta fel a fejét. - Semmi . . . - Sokáig hallgatott. Biztosan eszébe jutott . . Holló nem tudta hirtelenében, mit feleljen. Tócsát kellett kikerülniük, s egymáshoz ért a könyökük, amikor közelebb húzódtak a keskeny utca házaihoz. Judit szembefordult a fiúval. Holló is önkéntelenül ránézett a lányra. A tanítónõ megrázta a fejét, de nem szólt. - Most maga árulja el, mire gondol - s Holló ebben a pillanatban már meg is bánta, hogy kimondta a kérdést. Az esõ egyhangúan susogott, s milliárd elporlott vízcseppet szitált rájuk, köréjük. - Kettõnkre gondoltam, Péter. Arra a feszültségre, ami bennem van. - Feszültség? - Holló hallotta, hogy rekedt a szava. - Nem tudom máshogyan nevezni. Türelmetlenség. Várakozás. Kiegyensúlyozatlanság. Tudom, ezek csak szavak . . Ha megértené belõlük, amit mondani akarok . . Mit feleljek? - dobbant meg Hollóban a kérdés. - Nem tudom megmagyarázni magamnak - folytatta a lány, és kis izgalom vibrált a hangjában -, sehogy se tudom megmagyarázni, miért kellenek nekem ezek az esti séták . . Talán feleletet várt, mert néma volt pár lépésnyi idõre. - Azért nem válaszol, Péter, mert nem akarja azt mondani hogy nagyon is pontosan tudom, miért sétálok minden este magával ? Meg kellett állniuk az utcasarkon, mert parasztszekér keresztezte útjukat. A saroglyán viharlámpa pislákolt, a
bakon esõköpenyben burkolózott alak ült. A két ló patájától vagy a kerekektõl tocsogott a víz az úttesten? A tengelyek nyikorogtak, az egyik ló prüszkölve fújt egyet a sok párától. - Tudom, hogy kiszolgáltatom magam . . . - szólalt meg újra a lány. Az a furcsa, hogy semmi lelkiismeretfurdalásom nincs miatta. Talán azért, mert érzem, hogy maga nem él vissza vele. Ugye, nem? - Nem, Judit. - Miért nem? Azt várja tõlem - rezzent meg Hollóban a lélek -, hogy azt mondjam: "Azért nem, mert szeretem . . ." Boldog lenne tõle, ha ezt mondanám? De vajon igaz-e, hogy nem szerettem bele? Hiszen jó együtt lennem vele! Megnyugtatnak ezek a séták, elzsongítanak bennem mindent, ami Krisztinára emlékeztet. . Ki kellene mondanom. Lelkiismeretlen lennék, ha kimondanám ? Megfogta Judit kezét. A lány kinúzta ujjait a tenyerébõl. - Ne így . . . - mondta halkan. Levetette bal kezérõl a könnyû kesztyût. Gondolkoznom kell! - akart parancsolni magának a fiú. Úgy gondolkozni, hogy mindenben igazat mondjak magamnak. Judit nem játékszer! Nem szabad visszaélnem a bizalmával! Elfér a keze a tenyeremben. El kellene eresztenem magam, mint az úszó a folyó tetején, hadd vigyen, amerre akar, hadd legyen úgy, ahogy a körülmények formálják a dolgaimat . . . De én nem vagyok jó úszó ilyen folyóban. Csak a gyakorlott, rutinos úszók engedhetik el magukat. Nekem nincs rutinom. Én mindig becsületes akartam lenni. Nekem ne legyen játékszer az az érzés, amit szerelemnek neveznek! Krisztinának köszönhetem, hogy egyszer már adattak hónapok, amikor azt érezhettem, hogy szerelmes vagyok. Meg akartam õrizni. Nem én vagyok az oka, hogy másként történt . . . El kellene felejtenem! Judit el tudná feledtetni velem . . . - Azt is szeretem, ha hallgat - mondta a lány. Észre se vették, hogy a Várkerületben járnak. A lámpák szóródó sugaraiban itt-ott fehéren csillogott a nedves aszfalt. Ha bárki ismerõs jönne, meglátná, hogy kézen fogva megyünk egymás mellett - nézett fel Holló. És ha meglátnák? Nem akarom bánni! Aztán hirtelen öngúny ébredt benne. Most könnyen nem akarod bánni, hiszen csak elõre kell nézned, s láthatod, hogy ketten jártok az utcán, mindenki
mást bevert a házakba az esõ. Így nem nehéz legénykedned! Ránézett a lányra. Amikor összetalálkozott a pillantásuk, megérezte, hogy Judit a szeme sarkából eddig is õt figyelte. Nem kapta el a tekintetét. Hagyta, hadd simogassa a kedves szempár fénye. Csöndes meghatottság fogta el, és szerette volna hátrahajtani Judit fejérõl a csuklyát, hogy megsimogathassa a haját. Szokatlan ez a hangulat . . . Szokatlan ez a lány, különös, és kisugárzik belõle. hogy nagyon jó. Miért ne akarjam, hogy mellettem maradjon? Az ösztöneim nem szoktak csalni: ezzel a lánnyal le lehetne élni tartalmasan egy életet. Azt hiszem, nagyon szerencsés vagyok. Miért ne élnék a szerencsém mel? Összekulcsolódtak az ujjaik. Aztán Judit megállt. Szembefordult Hollóval. Rövid kabátjának zsebébe nyúlt. Zsebkendõt vett elõ. Mosolygott. Letörölte Holló homlokáról, arcáról az esõcseppeket. - A maga fejét nem védi ilyen csuklya . . . Hirtelen gondolattal hátradobta hajáról a csuklyát. Csak pillanatok teltek el, de máris sok-sok apró, csillogó esõcsepp ragyogott dús, simára fésült sötét haján. Holló lassan mozdult. Visszaigazította a csuklyát. - Kedves . . . - mondta rekedten. Joci, Joci, most lennél mellettem, nem másként mint régen, csak úgy, hangtalanul, a szobámban ülve, szórakozottan pengetve a gitárt. Nem kellett, hogy beszélj. Olyan barátság volt a miénk, hogy szavak nélkül is értettük egymást. Jelenléted elég volt, hogy eligazodni segítsen . . . A kanadai nyár utolsó napja lehetett, amikor már egészen egyedül maradtam. Ott ültem a nagy országút mentén egy fa alatt, és egy gyerekdal jutott eszembe: "Ez az egyenes, ez a görbe . . ." Arra gondoltam ott, amit Porcsontos tanár úr mondott egyszer a gimnáziumban . . . Élni annyi, mint lassan megszületni. És mire valaki eligazodik azon, mi az egyenes, mi a görbe, talán meg is születik . . . Én még messze vagyok tõle, Joci. Most is azt szeretném tudni, ahogy újra itt lépkedek Judit mellett, hogy egyenes-e, amit cselekszem, vagy netán görbe úton járok. Itt a tenyeremben a keze, egyszerre koppannak a lépteink, mert igazodik az én járásomhoz, és én tele vagyok kétségekkel, nem érzek bizalmat magammal szemben . . . Haza kellett volna hoznom magammal téged, Joci . . . A Templom utcai ház kapuja elõtt álltak.
- Jó éjt, Péter. - Jó éjt, Judit. - Holnap? . . . Várni fog? Szótlanul bólintott a lány kérdésére. GYÖZELEM Az esõzés miatt egy héttel el kellett halasztani a koronglövészversenyt. A sportkör vezetõibõl alakult rendezõség így is csak szombaton láthatott munkához. Szerencsére már kora reggel kiderült az ég, eltûntek a felhõk, s a napsütésben és az enyhe szélben felszáradt a lõtér. Délutánra berendezték a dobóállásokat, ellenõrizték a korongdobó gépeket, újrameszelték az indítóállást határoló négyszöget, s vasárnap reggelre vidáman lengette a szél a veszélyességi terület határán a sárga zászlókat. Hála a jó idõnek, népes közönség is gyûlt össze a versenyre, amely vasárnap délelõtt tíz órakor kezdõdött. Niaguk a versenyzõk elkülönített területen várakoztak sorukra. A rendezõség úgy döntött, hogy elõször az egyéni versenyt bonyolítják le, s csak ezután kerül sor a csapatversenyre, amelynek érdekességét és izgalmát fokozta, hogy az öt évfolyam egy-egy csapatán kívül a város vadászaiból alakult öttagú csapat is indult, tehát nemcsak az évfolyamok közötti elsõbbségért kellett a fiúknak kiállniuk, hanem az Akadémiáért is, hiszen hiába gyõzik le egymást az évfolyamok, ha a város vadászai csorbát ejtenek a fõiskola tekintélyén. A rendszeres edzés ellenére izgatottak voltak a versenyzõk. Nem annyira azért, mintha nem bíztak volna tudásukban, inkább azért, mert már szombaton tudomást szereztek róla, hogy a megyei újság tudósítót küld a versenyre, tehát dicsõségük vagy vereségük egyaránt az egész megye tudomására jut. Vasárnap kora reggel az évfolyamok öttagút csapatai még egy megbeszélést tartottak. A harmadévfolyam csapatának megbeszélésére eljött Jós is, aki ugyan csak az egyéni versenyben indult, de kötelességének tartotta, hogy még egyszer szót váltson a fiúkkal, és nyugalomra, sportszerûségre intse õket. Tabák urat, a fegyvermestert is magával hozta, aki ismét - talán már tizedszer - átvizsgálta a fegyvereket, hogy újra megnyugtassa a fiúkat: egyik puskával se lesz baj, ha nem kapkodnak verseny közben. Huszonöt lövéses a csapatverseny, ennyi idõt - mondta - guggolva is ki lehet bírni nyugalommal. Senki se törõdjék a mások eredményével, csak a maga dolgára figyeljen, mert ha a saját kötelességét hiánytalanul teljesíti, akkor az egész csapat jól szerepel a versenyen.
Háromnegyed tízre mindenki ott volt a pályán. Elfoglalták helyüket az oldalbírók, megjött Béry professzor, a középbíró, kisorsolták az egyéni versenyzõk sorrendjét, elhangzott a megnyitó beszéd, helyére állt a fényképész, aki a megyei újságnak akart készíteni néhány felvételt, s mire a városban elkezdte ütni a tízet a domonkosok temploma, már elfoglalta helyét az elsö öt egyéni versenyzõ is. - Mindenki kész? - kiáltott harsányan Béry professzor, s amikor mind az öt versenyzõ igenlõ választ adott, levette vadászkalapját, várt egy percet, aztán jelzést kért a dobóállástól, hogy betöltöttek-e minden gépet. A korongdobó állásokból a tartalék gépkezelõ meglengette zászlaját. Béry professzor erre krákogott egyet, aztán megadta a jelt a kezdésre. - Húzd! - kiáltott az 1-es lõállásban várakozó versenyzõ. Másodpercre rá eldördült a verseny legelsõ lövése. Krisztinának nem volt maradása odahaza. Szíve szerint szeretett volna ott lenni a koronglövész-versenyen, de az esze úgy diktálta, hogy nem mehet el, semmi szükség arra, hogy lássa Hollót, sõt, netán össze is akadjon vele. Legjobb lett volna, ha sikerül délig aludnia, de ha már úgy történt, hogy fél nyolckor felébredt, s utána nem tudta csukva tartani szemét, nincs más hátra, mint kitalálni valamit, amivel agyonütheti ebédig az idõt. Melegen öltözött, mert nem bízott a napfényben, s az ablakon kinézve látta azt is, hogy a kertek között fúj a szél. Utána azt mondta anyunak, leszalad a városba a robogóval, hogy egy-két újságot vegyen. A motoron élesen vágta a szél, kipirosította arcát, s a lõtérrõl feléje hozta a fegyverdörrenések zaját is. Újra arra gondolt, hogy jó volna ott lenni, Hollót figyelni, amint vállához emeli a kétcsövû vadászpuskát, látszólag nem is céloz, lövésétõl mégis darabokra törik a korong, ami a dobóállásból röppent fel . . . A három év elõtti õszi versenyen Holló második lett, és csinos ezüst serleget nyert . . . A löù ések szaporán követték egymást ott a lõtéren. Csak fordítanom kellene egyet a kormányon - gondolta Krisztina -, öt perc alatt odaérhetnék . . . De ehelyett átvezette a robogót a vasúti síneken, végighajtott a Múzeum utcáján, s pár perc múlva már a Várkerületben járt. Az újságosnál megvette a lapokat, s amikor újra gépre akart ülni, akkor jutott eszébe, hogy mi lesz ezután. Voltaképpen haza kellene
indulnia, hiszen az újságok miatt jött le otthonról. Vagy üljön be a cukrászdába, és egyen meg egy szelet tortát ? Semmi értelme. Nem lesz étvágya ebédkor, és anyu zsörtölõdni fog. Még fél tizenegy sincs . . . Talán Janka nénihez ugorjon fel ? Kérdés, hogy otthon van-e. Nem valószínû. Biztosan kiment a versenyre, hogy Péternek szurkoljon. Meg aztán a múltkor olyan furcsa volt, erõszakoltan kedves. Akkor se kellett volna felmenni hozzá. Nem volt õszinte a mosolya se. És nagyon kínos volt Hollóra várni. Mi mindent gondolhatott közben Janka néni? Elmegyek az Uj utcai építkezésre - döntött végül a lány. Ma nem dolgoznak a kõmûvesek, nyugodtan körülnézhetek nem leszek senkinek útjában. Hétköznap mindig sietnek zavarja õket a lábatlankodás. Félnek a hidegtõl a vakolás miatt. A koksz, amit rendeltünk, még mindig nem jött meg . . És egy csomó építõanyag is késik. Amint a Kolostor utca sarkára ért, fékeznie kellett, mert a patikánál egy hajlott hátú férfi lépett le eléje a járdáról. Az öreg Sepl volt. Krisztina ráköszönt: - Jó napot! Az öreg felkapta fejét. Krisztinának úgy tûnt fel, hogy vénebbnek látszik, mint máskor. - Was ist neues ? - kérdezte még, amikor látta, hogy az öreg éppen csak odabök vasárnapi fekete kalapjához, s máris tovább akar sietni. - A patikában voltam. Orvosságért. A kisunokám igen rosszul van. A hasa fáj, meg lázas. Egész éjjel nem aludt, csak sírt. Hashajtót viszek neki . . . Most láthatóan eszébe jutott valami. Közelebb lépett Krisztinához, és megmutatta az orvosságot: - Dél lesz, mire én hazabandukolok. A kisasszony ezzel a géppel jár - mutatott állával a robogóra. - Megkérhetném rá, hogy vigye haza az unokámnak ezt a patikaszert? Krisztina készségesen bólintott. Miért ne vinné el? Az öreg valóban csak nagy sokára érne haza a gyógyszerrel a Balfi út végére. - Elviszem - mondta, és bõrkabátja zsebébe süllyesztette a kis zöld zacskót. - Szépen köszönöm a kisasszonynak - emelte meg kalapját az öreg. - Mondja meg az asszonynak, hogy én is jövök nemsokára. - Megmondom. Krisztina gázt adott a robogónak, aztán megfordult a té-
ren, és behajtott az Uj utcába, ahonnan leggyorsabban érhetett vissza a Várkerületbe. A lövészverseny ütemesen, fennakadás nélkül folyt, ahogy az elõre elkészített forgatókönyvrõl vezették. Holló az elõkészületi helyen állt, és egy darab papirosra jegyezte magának az eredményeket. Az egyéni verseny már véget ért: az ötödéves Borzi Ottó nyerte meg. Ötven lövéssel negyvenöt korongot lõtt. A második egy Tengely nevû városi vadász lett, a harmadik pedig Tímár adjunktus, 50/41, illetve 50/40 arányú eredménnyel. A csapatok közül elsõnek a város vadászaiból alakult öttagú együttes állt fel. Egyikük ideges volt, de még így is jó arányt produkáltak: 125 lövés, 101 találat. Amikor ezután a másodévesek lelõtték a maguk százhuszonötjét, már nem volt kétséges, hogy a végsõ helyezés az Akadémia évfolyamai között dõl el. A másodévesek 125 lövése 102 találatot hozott. Az ötödévesek csapata 125/108 aránnyal végzett. Holló felírta az eredményt, és összeráncolta szemöldökét. 125/108. A keddi edzés szerint a negyedévesek gyöngébbek az ötödik évfolyamnál. Az elsõévesek szintén. Lehet, hogy az ötödév- és a harmadévfolyam között dõl el a csapatverseny? Nem figyelt a negyedévesekre, akik most sorakoztak be a lõállásokba. Hátrafürkészett, a nézõtér irányába. Juditot kereste tekintetével de nem látta sehol a lányt. Pedig itt kell lennie. Azt mondta, eljön, úgyse volt még koronglövõ versenyen. - Pull! - kiáltott az 1-es lõállásból a versenyzõ. - Húzd! Rögtön dörrent is a fegyvere. - Pull - hangzott a 2-es állás lövészének jelzése. Újabb dörrenés. Holló most vette észre Juditot. A tanítónõ mindenrõl elfeledkezve figyelte, hogyan törnek-porlanak szét a levegõben a szurokkorongok. Az egyik 16-os puska dörrenésénél összerezzent, aztán csodálkozás ült ki arcára, amikor látta, hogy a szurokkorong épen hull a földre. Eddig háromszor hibáztak a negyedévesek - állapította meg Holló. Pedig még csak a második öt lövés elején tartanak. - Pull! Ez se sikerült. Kilenc lövésbõl négy hibás volt! Ha így folytatják, mi kerülünk sorompóba az ötödévfolyammal az elsõ helyért . . . A lövészek közül a harmadik felemelte a karját. Fegyverhiba. Nem is lõtt. Holló látta, hogy a fegyvermester odasiet, a
középbíró is a versenyzõhöz lép. A fegyvermester igazított valamit a puskán, aztán visszaadta a lövésznek. Újabb vezényszó, folytatódik a verseny, pull-jelzés, szól a puska, a korong tucatnyi darabba röppen szét a levegõben, a következõ lövés is eredményes . . . Talán mégis feljönnek a negyedévesek? Nem, ez a kefehajú fickó most hibázott, pedig rá is duplázott a korongra . . . Mégis az ötödévtõl kell elhódítani az elsõ helyet, ha sikerül . . . 125 J 108 ! Béry professzor jelzi, hogy a negyedévesek kezdhetik a harmadik öt lövést. Az egyik versenyzõt figyelmezteti valamire. Talán a puskával játszott, miközben valamelyik társa lõtt? Nagy szabálytalanság nem történhetett, mert akkor kiállítanák... Jós hangját hallotta a háta mögül: - Készen vagytok? Megfordult. Jós sápadt volt, és alig észrevehetõ verejtékcseppek gyöngyöztek a homlokán. A másik négy harmadéves is közelebb lépett. Mikes, Bognár, Kalotai, Elekes . . . Jós végignézett rajtuk. Vékonyabb volt a hangja, mint máskor. Izgatott - gondolta Holló. Miértünk izgul, hiszen õ már régen végzett az egyéni versenyben. - Tudjátok, mirõl van szó - kulcsolta össze két kezét a háta mögött Jós. - Mi történt? - kérdezte nyugtalanul Bognár. Jós türelmetlen-idegesen csattant fel: - A negyedévesek leszerepelnek, láthatod! Nektek kell megnyernetek a versenyt! Nem figyeltél az eredményekre? - Dehogynem - húzta fel a vállát méltatlankodva Bognár. - Fogtok lõni százhuszonötbõl legalább százkilencet? Jós újra végijártatta pillantását az arcokon. Végül Hollón állapodott meg a szeme. - Majd meglátjuk. Mindenesetre igyekszünk - mosolyodott el Holló. - De most már ideje készülnünk. Az évfolyam Mikest jelölte csapatkapitánynak. A nagydarab fiú intett, hogy szedjék össze a holmijukat. Holló felkötötte derekára a töltényövet, s a biztonság kedvéért két lövedéket belesüllyesztett a zsebébe is. Csak utána vetette le bõrzekéjét. Nem fog fázni vastag pulóverében és kockás gyapjúingében. Odalépett a fegyverállványhoz, és leemelte róla a hármas helyen álló öreg Lancastert. Megtörte a fegyver dupla csövét,
ellenõrizte a töltényûrt, aztán hóna alá fogta a puskát, és várta, hogy a többiek is összeszedjék felszerelésüket. Béry professzor kiáltása most jelezte, hogy véget ért a negyedévesek csapatának sorozata. Az oldalbírók az eredménylapokon már a találatokat és a hibákat összegezték. Krisztina feltámasztotta a robogót a vastag falú poncichterház elõtt, aztán benyomta a nyikorgó kaput. A tornácon tarka, korcs kutya sütkérezett, a konyhaajtó mellett cirokseprû állt, az udvaron tyúkok tollászkodtak, s a kakas a galambokat zavarta, mert a szürke madarak a tyúkok vályújából akartak inni. Krisztina bekopogott az alacsony ajtón. - Herein! - szólt ki egy érdes öregasszonyhang. Benyitott. A félhomályos konyhában ételszag terjengett, a csikótûzhely ajtaja nyitva volt, és kivillóztak rajta a lángok. - Isten hozta, kisasszonyka! - lépett ekkor elõ a konyha hátterébõl az öregasszony, aki az imént kiszólt a kopogtatásra. - Jó napot - köszönt a lány, és körülnézett, hol lehet a kis beteg. - Az ura küldte haza velem az orvosságot a gyereknek. Mindjárt oda is adta a tablettás zacskót. - Jaj, de nagyon drága a kisasszonyka, hogy idefáradt vele - csóválta kendõs fejét az öreg asszony. - Szegény kicsikém - nézett a konyha végébe, ahol most Krisztina is észrevette a dikót -, már szörnyen odavan. Ha gondoltam volna, hogy ennyire elcsapja a hasát, dehogy is adok neki a töltött káposztából. Tudja, kisasszonyka, az öregem nagyon zsírosan szereti, hát a gyerek is akart belõle ugyanolyan zsíros húsokat, mint Sepl . . . A dikóról sírás hallatszot.t Krisztina önkéntelenül közelebb lépett a padhoz. Vastag dunyha alatt öt-hatéves forma fiúcska feküdt, s a lány a félhomályban is észrevette, hogy a gyereknek tûzvörös az arca, és a szeme is lázasan csillog. - Maade Maade . . .* - a nyögés arról árulkodott, hogy nagyok a fájdalmai. Az öregasszony odafutott hozzá. - Jaj, lelkem, itt az orvosságod, megládd, ez majd meghajt, kihajtja belõled azt a nyavalyás káposztát. - A hasam, Maade . . . - sírt fel a gyerek, és összerándult a dunyha alatt. Az öregasszony durva ujjai sietõsen akarták kibontani a kis zöld zacskót, de nem boldogultak az erõs ragasztással. Krisztina elvette tõle, felnyitotta, s már éppen ki akarta ön-
teni a tenyerére a tablettákat, amikor valami eszébe jutott. - Mikor volt széklete a gyereknek? - fordult hirtelen az öregasszony felé. - Hát én azt igazán nem tudom. Csütörtök este ették a káposztát, péntek óta fekszik, és csak fájlalja a hasát. - Azóta ki se volt a házból? - Nem, csak jajgat a lelkem. - Miért nem hívtak orvost? - Jól néznénk ki, kisasszonykám, ha minden hasfájásra a doktorhoz szaladnánk . . . Krisztina zsebre vágta az orvosságos zacskót. Dani bácsi egyszer magyarázott valamit az egészségtanórán . . Határozottan szólt rá a vénasszonyra: - Hajtsa fel a gyerekrõl a takarót! Az öregasszony meglepetten engedelmeskedett. Krisztina a gyerek fölé hajolt. Láz, székrekedés . . . Rámosolygott a kisfiúra: - Mutasd meg nekem, hol fáj - kérte. A gyerek újra összerándult, de nem mutatta meg, hol érez fájdalmat. Krisztina óvatosan megnyomta jobb oldalon a hasa alját. A kisfiú felsikoltott a kíntól. Az öregasszony is felkiáltott: - Mit csinál? Hagyja azt a gyereket! Krisztina visszahajtotta a dunyhát a gyerekre, aztán felegyenesedett: - Megyek orvosért - fordult szembe az öregasszonnyal. - Az unokájának vakbélgyulladása van. Meg se várta, hogy az öregasszony bármit mondhasson kisietett a konyhából. A kapu elõtt felszállt a robogóra. Hol is van telefonfülke a közelben? Akárhogy erõltette emlékezetét nem jutott eszébe, hogy a környéken bárhol is látott volna nyilvános telefonfülkét. Az lesz a legokosabb, ha egyenesen a kórházba hajt. Gázt adott a motornak, és nagy körrel visszafordult a város felé. Az öt fiú - egymástól négy-négy méterre - elfoglalta helyét a lõállásban. Holló a sorsolás szerint a hármas tábla mögé került. Lehúzta kesztyûjét. Megtört csõvel tartotta hóna alatt a Lancastert, elõre nézett, a korongdobó állások felé, s várta a vezényszót, hogy tölthessen. - Mindenki kész? - hallotta a háta mögül Béry profeszszor kiáltását. Kis szünet után: - Tölts! Kivett két lövedéket a töltényekbõl, és lassan a csõbe csúsztatta. Szelet érzett az arca. Felnézett a lõtér oldalán póz-
nára húzott keskeny, fehér széljelzõ zászlóra. Északnyugati szél. Délkelet felé lengeti a fehér vászonszalagot. A dobóállások irányába tartva felcsapta a puskacsövet. A szeme sarkából balra pillantott. Mikes az 1-es rajtszámú, Bognár a 2-es. - Dobóállás jelezzen! - kiáltott újra a professzor. Tizenöt méterrel a versenyzõk elõtt a segédgépkezelõ kidugta a dobóállásból a zászlaját, és meglengette: "Dobásra kész!" - Indít! - jelezte a professzor. Holló a szeme sarkából látta, hogy Mikes vállához emeli a vadászfegyvert. - Pull! - hallotta rögtön utána a nagydarab fiú kiáltását. A dobóállásból felröppent a korong. A fegyver eldörrent. A homorú korong darabokra fröccsent. Bognár kiáltott rekedten: - Pull! A puska megszólalt. A korong sértetlenül hullt a fûbe. Holló a vállához emelte a fegyvert. Ösztönösen figyelte a kezét. Nyugodt. A hangja is: - Föl! Látta a röppenõ korongot. Várt, amíg három-három és fél méter magasba emelkedik, csak ekkor mozdította a mutatóujját. Ebben a pillanatban azt is megérezte, hogy lövése nem talált. Milliméternyit mozdított a fegyver csövén és duplázott. A második lövés sörétjei fröccsentették darabokra a korongot. Gyorsabbnak kell lennem - figyelmeztette magát. Nem éghetek le egy koronglövõ versenyen. Sokkal könnyebb, mint a skeet-lövészet. Itt meghatározott helyrõl lõhetem mind a huszonötöt, vállhoz emelt fegyverrel várhatom a korongot. Mennyivel nehezebb volt öt éve a skeet-verseny, ahol különbözõ helyekrõl kellett lõnöm, különbözõ irányból jött a korong, és szokatlan volt az is, hogy a lõállásban a puskát csípõhöz fogva kellett várnom a korongot. Látta, hogy az ötödik állásban Elekes megtöri fegyverét, és hátramegy a készenléti állásba. Bal oldalról Mikes már el is indult jobb felé, hogy a kettes lõállást foglalja el. Mindenki eggyel jobbra megy. Minden versenyzõnek valamennyi állásból öt-öt lövést kell leadnia. Elfoglalta Kalotai helyét, és újratöltötte a Lancaster két csövét. Közben gyorsan összegezte magában az elsõ lövések eredményét: öt lövésbõl négy találat. Ha ez így menne tovább . . . Persze, erre nem lehet számítani. A második-har-
madik sorozatnál már lankadnak a reflexek. Vigyázni kell! Elekesnek vállánál a puska. Most kiált: - Pull! Lövés. Hibás! Mikes jön. Az õ nyugalmában lehet bízni. Lám! Szinte porrá õrölték sörétjei a korongot. Bognár most nem hibázhat! - Föl ! Sikerült neki. Éppen csak megpördült a korong, s valami csekély darab levált a szélébõl, de a versenyszabályok szerint ez is találat. Szívdobbanásnyi idõre kísértése támadt, hogy - akár a skeet-versenyeken - csípõnél tartsa puskáját, amíg fel nem röppen a korong. Megmutatná a közönségnek, hogy így is lehet . . . De rögtön el is vetette az ötletet. Ha egyéni versenyben lõne, megtehetné, hiszen csak a maga eredményét kockáztatná. De itt az évfolyam csapata versenyez! Beszorította a puskatust válla gödrébe. - Pull! Hat méter magasságig hagyta repülni a korongot. A jobb csõbõl lõtt. A szurokkorong darabokra hullt. Leeresztette a fegyvert. Van még ideje újratölteni a jobb csövet. Arcán jólesõ meleget érzett. Lövés közben enyhén megnyomta a puskatus. Krisztina türelmetlenül kopogott be a kórházi portásfülke ablakán. A bajuszos, tányérsapkás portás az asztalra borulva aludt. A kórházkapu zárva volt. A lány még erõsebben kopogott. Végre megmozdult a portás. Felnézett, összehunyorította szemét, és csak a kezével intett, hogy még nincs látogatás. De talán Krisztina izgatott arca verte ki szemébõl az álmot, talán a lány mozdulata, hogy újra megkopogtassa az ablakot, mert mégis felállt. - Jánosi doktorhoz akarok menni! - kiáltott Krisztina, hogy a portás az üvegen át is meghallja. Jó fél percbe telt, amíg az öregember kinyitotta a kaput. - Mi az óhaja, kérem? - kérdezte. Krisztina nem felelt neki. Félretolta útjából, és futva indult a sebészet épülete felé a csikorgó kavicson. Nem törõdött vele, hogy a csapóajtó hangosan vágódik be mögötte, és a csöndes lépcsõház háromszoros erõvel visszhangozza a zajt. Felszaladt az emeletre, jobbra fordult, és a
mellékfolyosóra kanyarodott. Elsõ ajtó, második ajtó . . . Megállt és bekopogott. Nem várt választ bentrõl, mindjárt be is nyitott. Két meglepett ember nézett rá az asztaltól: Jánosi doktor fehér köpenyben és Irke pongyolában. - Szervusz, Irke, jó napot, Aurél . . . - Krisztina csak most vette észre, hogy zihál a nagy futástól. - Azonnal kellene szólni a mentõknek . . . Kapkodva elmondta, mi történt az öreg Sepl unokájával, aztán Jánosival együtt sietett át a folyosó végébe, az irodába. - Nem tudom a házszámot - mondta, amikor az orvos a címet akarta bediktálni a mentõknek. - Jöjjön ide elõbb a kocsi, majd odamegyek velük, megmutatom . . . - Elõbb a kórházba kérem a kocsit - mondta a fiatal orvos, aztán letette a kagylót. Mosolyogva fordult a lány felé: -Most már ne izguljon. Megpróbálunk mindentrendbe hozni. Mielõtt kimentek az irodából, még szólt az ápolónõvérnek is : - Telefonáljon haza a fõorvos úrnak, Margit nõvér. Jelentse az esetet. A mûtõt készítsék elõ. A folyosón karon fogta Krisztinát: - Valószínûleg én operálom a gyereket. Most kabátot veszek, addigra megjön a mentõautó, és maga odakalauzol bennünket. - Sápadt arcán félmosoly jelent meg: - Nem is hittem volna, hogy ma még így találkozunk. Azt hittem, kiment a koronglövõ versenyre. Krisztinának nem kellett felelnie, mert az orvos kinyitotta a lakásuk ajtaját, és beengedte maga elõtt: - Tessék. - Leakasztotta az ajtó belsõ oldaláról malaclopóforma barna köpenyét. Aztán a feleségére nézett: - Irke, felébresztheted Gábort. A fiatalasszony ráhunyorított Krisztinára: - Gyere - intett a másik szoba felé -, ébreszd fel te. Meg lesz lepve a csemete. Krisztina zavartan tiltakozott: - Azt hiszem . . . - tanácsot kérõen pillantott Jánosira minekünk mennünk kell már. Minden pillanatban itt lehet a kocsi . . . Az orvos kinézett az ablakon: - Igaza van. Az utcáról behallatszott a mentõautó szirénája. - Utána gyere vissza, Krisztina - mondta az asszony -, ebédelj velünk . . . - Igen - hagyta rá a lány, és a kilincsre tette a kezét. Nem
értette, hogyan lehet ennyire nyugodt Irke, miközben egy kisfiú életérõl van szó. - Szervusz . . . Nyomában a fiatal orvossal, lesietett a lépcsõn. Somorjai professzor Jóst figyelte. A fiú a nézõtér szélén helyezkedett el, legelöl, nehogy valaki is zavarja azzal, hogy eléje kerül. Két kezét hátratette, és összekulcsolta ujjait. A professzor látta, hogy Jós ujjai oly szorosan préselõdnek össze az izgalomtól, hogy lilák is meg fehérek is. Voltaképpen nem oktalan az izgalom. Az ötödév vagy a harmadéves szerzi-e meg az elsõ helyet a csapatbajnokságban? Egyelõre fej fej mellett alakul az eredmény. Az ötödévesek még nem izgatottak. Megnyugtatja õket a 125/108-as arány. A harmadéves csapata most a tizenegyedik lövésnél tart. Ötven lövésbõl hatot hibáztak, Bognár kettõt, Holló az egyetlen, aki még valamennyi korongját szétlõtte. - Pull! Kalotai nem talált. Már meg is törte fegyverét, és átment a készenléti állásba. - Föl ! Mikes is hibázott. Somorjai feltette szemüvegét. Érezte, hogy a szél az utóbbi percekben erõsödött. Zavarja a versenyzõket. Nos, lássuk Bognárt. A szél fordult, és a professzor elõbb látta darabokra törni a korongot, mielõtt a lövés dörrenése füléhez jutott volna. Bognár talált. Holló jön. - Pull! A dobógép kilõtte a korongot. Holló lõtt. Mindjárt duplázott is. Sikerült! Meddig bírja hiba nélkül? Somorjai újra megkereste tekintetével Jóst. A fiú ugyanúgy állt, hátrakulcsolt kézzel, mint az imént. De most mosolygott. Holló lövése tetszett neki. A professzor bocsánatot kért néhány nézõtõl, és odament Jós mellé. - Nos, megnyerik? - kérdezte. - Ha Holló így bírja tovább, akkor mi leszünk az elsõk mondta a fiú, és még mindig mosolygott. - Tetszik tudni, kár, hogy sorozat közben nem lehet egy gyors megbeszélést tartani. Csak annyit kellene mondani a srácoknak, hogy ne féljenek a duplázástól. Holló már másodszor menti meg a dolgát duplázással. Megengedik a játékszabályok. - A duplázás csak akkor megy, ha az embernek van lélekjelenléte - mondta a professzor. - Hollónak nagy a gyakorlata. - Igen. Bognár egy kicsit elfogódott. Az edzéseken sokkal
jobban ment neki. Úgy látszik, zavarja a közönség. Némán figyelték tovább a versenyt. A tizenkettedik lövést valamennyi versenyzõ hibátlanul adta le. Hatvan lövésbõl nyolc hiba. A dobóállásokból kibújt a zászló. Béry professzor kiáltott: - lõj ! Valami baj támadt a dobógéppel. A közönség egyszerre beszélgetni kezdett. Jós felnézett a professzorra: - Érdekes dolog ez a lövészverseny. Az ember elveszíti az idõérzékét. - És elsüketül egy kicsit - mosolygott Somorjai. Nem beszélhettek tovább, mert a zászló már jelezte, hogy a dobóállásban ismét minden rendben, folytatódhat a verseny. A tizenharmadik lövés következik. Kalotai szétlõtte a korongot. Elekes is talált. Mikes hibázott. Bognár is. - Pull! - kérte a korongot Holló. Lõtt. Már nem volt ideje duplázni. Látszott, hogy a szél miatt nem tudta kiszámítani a korong röptét. A lapos szurokpréslepény épen hullt a fûbe. Holló megtörte a fegyvert, és átballagott a készenléti állásba. Pillantása rátévedt Jósra és Somorjai professzorra. Afféle "Mit csináljak?" -mozdulatot tett feléjük, aztán elfoglalta helyét az elsõ állásban. - Hatvanöt per tizenegy - rázta meg fejét elkeseredetten Jós. Somorjai a diák vállára tette kezét: - Veszteni is szabad - mondta biztatóan. Jós felkapta fejét: - És ha mégis megnyerjük? Ha ez a nyomorult szél elállna . . . Somorjai elnevette magát: - Kívánsága teljesült. Áll a szél. A levegõ mozdulatlan volt. Egyszerre erõsebben lehetett érezni a napsütést. - Föl! - hallatszott Holló kiáltása az elsõ lõállásból. A korong úgy repült ki, mintha zsinóron húzták volna. Hollón látszott, hogy élvezi a szép lehetõséget. Nyolc méter magasban lõtte szét a korongot. Mire a mentõautóval odaértek a Balfi úti házhoz, már az öreg Sepl is otthon volt. Feleségével együtt a dikó mellé húzódva várta az orvost és Krisztinát, s ijedten állt fel, amikor Jánosi és a két mentõs, majd utánuk Krisztina is belépett a konyhába.
Jánosi rögtön a gyerek fölé hajolt. Lehúzta róla a takarót, és megtapogatta a hasát a vakbél tájékán. A gyerek feljajdult, de már alig volt hangja a fájdalmak okozta fáradtságtól. Az orvos intett az ápolónak és a sofõrnek, hogy kivihetik a kisfiút a kocsiba. Aztán szembefordult az öregekkel: - A gyerek szülei hol vannak ? Az ember alig hallhatóan felelt: - A fiam is, a menyem is Pesten dolgozik. A gyerek ittmaradt miránk. Fiatalok még, nem akarták tehernek a nyakukba venni. Jánosi intett, hogy most nincs ideje végighallgatni, milyenek a családi körülmények: - Csak amiatt kérdeztem, hogy biztosított-e a gyerek. Tudhatták volna, hogy ingyenes a kezelés. Minden jót. Délután ötkor bejöhetnek érdeklõdni a kórházba. Elindult az ajtó felé, de mielõtt kilépett volna, még egyszer visszafordult : - Legyen maguknak tanulság ez az eset. Ha a kisasszony nem szól nekem, és másfél-két óra múlva kerül mûtõasztalra a gyerek, az életébe kerülhetett volna a maguk hanyagsága. Ránézett Krisztinára: - Jöjjön. A lány megrázta fejét: - Menjenek csak, Aurél. Én majd visszagyalogolok a kórházba. - Jó. Viszontlátásra. Krisztina egyedül maradt az öregekkel. A vén sváb közelebb lépett hozzá: - Én nem is tudom . . . - kezdett hozzá akadozva - hogyan köszönjem meg a kisasszonynak . . . - Sehogy se - próbált elmosolyodni Krisztina. - Máskor idõben orvoshoz kell menni, ha valaki belázasodik. - Belepusztultam volna, ha elmegy a kicsiny . . . - az öreg Sepl valahová kinézett az ablakon. Aztán, szinte dühösen, a feleségére mordult: - Kínáld meg a kisasszonyt! Még le se ültetted! - Jaj, mein Gott - kiáltott fel nyögve az öregasszony. - Látja. látja, milyen hálátlan vagyok. Üljön le, kisasszonyka üljön le gyorsan - és már törölte is kötényével a legközelebbi széket. Utána a konyhaszekrényhez térült, poharakat állított az asztalra meg csatosüveget is. - Köszönöm, nem kérek semmit, meg aztán sietnem is kell - szabadkozott Krisztina, és a kilincsre tette kezét.
- Azt nem lehet - állta útját az ember. - Nem viheti el az álmunkat. Úgyis elment az magától, amíg odalesz a kicsiny. - Egykettõre meggyógyul, gyerekeknél nem nagy dolog az ilyesmi - mondta a lány, s csak most vette észre, hogy száraz a torka. Mégis jól fog esni egy pohár vörös bor. El is eresztette a kilincset, és leült az asztalhoz. - Segít az isten - lépett utána az öregember. - De a doktor megmondta, hogy ha a kisasszony nem szól neki idejében, odalett volna a kicsiny. - Felemelte poharát, és odakoccintotta a Krisztináéhoz: - Soká éltesse az isten a kisasszonyt, a kedves szüleit is . . . A bortól vagy a megkönnyebbüléstõl lett könnyes a vén szempár? Krisztina nem tudta eldönteni. - Sose tudom meghálálni a kisasszonynak, amit tett. Nem kérhetne olyant tõlem, amit meg ne tennék magának. - Vigyázzon, szaván ne fogjam . . Krisztina nevetett, és kiitta a bort..Ö is tele volt már megkönnyebbüléssel. Milyen könnyû jót tenni, és milyen kelle mes utána. Még az is jó, hogy most gyalog mehet vissza a kórházhoz, hiszen a mentõautó miatt otthagyta a robogót. - Isten velük - állt fel az asztaltól. - Aztán délután ötre menjenek be a kórházba. Hagyta, hogy mind a két öreg kikísérje a kapuig, s az utca közepérõl még egyszer visszaintett nekik. - Megtáltosodott! Jós képe ragyogott az örömtõl. Somorjai professzornak akkor is együtt kellett volna örülnie vele, ha nem akarta volna. Holló valóban megtáltosodott. A tizenegyedik lövés óta egyetlenegyet se hibázott. S mintha magával húzta volna a többieket, a másik négy fiúnál is alig esett hibás lövés. Szólt-e nekik Holló, vagy maguktól ébredtek rá: már nem féltek a duplázástól, s egyszer-egyszer akkor is rálõttek a másik csõbõl a korongra, ha az elsõ töltény sörétjei láthatóan találtak már. - Utolsó lövés ! Bognár kiáltott: - Pull! Kezében eldördült a fegyver. - Talált! - kiáltott fel fojtottan Jós. Holló következett. Mintha izgatott lett volna. Úgy látszik, az imént üres maradt fegyverének bal csöve, mert megtöltötte. Csak utána adott jelt a dobóállásnak: - Pull !
Még nem volt vállánál a puska, amikor kiröppent a korong. Nem maradt ideje beszorítani a vállgödörbe a fegyver tusát. Lõtt. A korong darabokra tört, de a puskatus alaposan pofon vágta a fiút. - Huszonötbõl huszonhárom! - verte össze két öklét Jós. - Várja ki a végét, kolléga - csitította a professzor. - Ha három közül csak egy találja el, akkor is megnyertük - csillogott Jós szeme. Nehéz négy-öt másodperc volt. Kalotai hibázott. Elekes talált. Az utolsó lövés következett. Mikes. A nagydarab fiú megtörölte homlokát, aztán gondosan vállához emelte a puskát. - Föl! - kiáltott harsogva a dobóállás felé. Somorjai professzor tisztán hallotta, hogy csetten a puska. Csütörtök. Igen. Mikes már fel is emelte kezét. Az egyik oldalbíró sietett oda a fegyvermesterrel. Igazolták, hogy nem sült el a töltény, s újratöltették a csövet. - Föl! - harsant újra Mikes hangja. A fegyver - modern 16-os helga puska - a szokottnál hosszabb csönd után akkorát dörrent, akár egy ágyú. A korong száz darabra hullt. A harmadévesek már tapsoltak. Egy csomóban szorongtak a nézõtéren, s ujjongva lármáztak. Az öt versenyzõ nevét kiabálták, miközben azok - megtörve és hónuk alatt fogva puskájukat - levonultak a lõállásból. Jós csak addig várt, amíg kiléptek az elkerített területrõl. Ebben a pillanatban elsietett Somorjai professzor mellõl, aki csak annyit látott, hogy Jós a nyakába borul Hollónak. Péter még meglepett. De most felenged az arca, és átöleli Jós vállát. Somorjai komoly arcot akart vágni, de a mosoly akarata ellenére is ott bujkált a szája sarkában. Komótosan cigarettára gyújtott. Nos, eddig eljutottunk volna. Megtört a jég. Ezekkel nem nagyon lesz baj a jövõben. A fiúk ott vonultak el elõtte. Még hallotta, hogy Mikes harsogva közli a többiekkel: - Estére akkora zabálást csapunk az otthonban, amilyent még nem láttatok. Tegnap jött meg a csomagom. Csupa disznóság. A nagyobbik hízót elõbb kellett levágni. . . Somorjai maga elé fújta a füstöt. Még mindig mosolygott. - Anyu nem tudja, hol vagyok - mondta Krisztina Jánosinénak. - Legalább fel kellene hívnom. Irke nevetett:
- Amíg odavoltatok Auréllal, én felhívtam. Mondtam neki, hogy nálunk ebédelsz. - Beleegyezett? - Szépen megkértem. És most gyere, ebédeljünk. - Elõbb megnézem a kicsit - lépett a fehérre festett ágyhoz Krisztina, ahol békésen, pufókan aludt a csecsemõ. - Te, Irke, hogy nõ ez a gyerek! Már alig fér el a rugdalózójában. A fiatalasszony elégedetten nevetett: - Ja, kérem, mink annyit eszünk, mint három más. Levette a villanymelegítõrõl a levesesfazekat, és tálalt Krisztinának is, magának is. - Most már igazán üIj le, ide, te életmentõ. - Ne csúfolódj, Irke. Az asszony komolyan megrázta fejét: - Komolyan mondtam. Amig Aurél visszajött a mentõautóval, rögtön bemosakodott. Utolsó pillanatban hozták be a kisfiút. - Mit gondolsz, sikerül a mûtét? - Sikerülni kell. komplikáció nincs. Aurél szerint még nem perforált a vakbél. - Akkor jó, Éhes vagyok, mint a farkas. - Ezen csak egyképpen lehet segíteni - nevetett az aszszony. - Tessék, egyél, jó étvágyat. Megérdemled. - Jó étvágyat neked is. Egy ideig szótlanul kanalazták a húslevest. Irke Krisztinát fürkészte. Aztán megszólalt: - Beszéltél Hollóval? Krisztina felnézett a tányérjából: - Nem. Nem is fogok. - Miért nem? A múltkor megmagyaráztam neked . . Krisztinának egyszerre elmúlt az étvágya: - Meg is fogadtam, amit magyaráztál, és rendbe hozok mindent, csak még egy kis idõre van szükségem hozzá. Kedvetlenül kanalazta tovább a levest. - Hogy akarod rendbe hozni a dolgotokat, ha nem akarsz beszélni Hollóval? - kérdezte halkan az asszony. Krisztina szembenézett vele: - Majd meglátod . . . - könnyedén akarta kimondani a két szót, de szomorúvá sikerült a hangsúlya. - Légy okos, Krisz. - Igyekszem . . . Letette a kanalat, és megfordult székén, hogy lássa az ágy tetején alvó csecsemõt.
Odabent a mûtõben most operálják az öreg Sepl unokáját. Utolsó percben került a sebészkés alá, és az öreg Sepl azt mondta, hogy sose tudja meghálálni. "Nem kérhetne olyant tõlem, amit ne tennék meg magának." Igen, pontosan így mondta, és én azt mondtam neki nevetve, hogy: "Vigyázzon, szaván ne fogjam . . ." És ha szaván fognám? Az öreg Sepl mindig az erdõben barangol. Úgy ismeri a határt, mint én a belvárost. Gyerekjáték lenne neki, hogy átvigyen a határzónán. - Krumplit kérsz, vagy rizsát? - Mindegyikbõl egy keveset, Irke. Erõs a gyanúm, hogy a Kazár fiát is az öreg vitte át a határon. Igaz, ennek már másfél éve. Ötvenhét tavaszán tûnt el a városból egyik napról a másikra a Kazár-fiú. Miért ne vezethetne át engem is a határzár valamelyik résén? - Miért nem eszel, Krisz? Zavartan fordult vissza az asztalhoz, és kezébe vette a kést meg a villát. Mihelyt hazaviszik az unokát a kórházból, elmegy az öreg Seplhez, és megbeszéli vele, mit is csináljanak. A disznóölési kóstolót, amit Mikes kapott hazulról, tüneményes gyorsasággal elpusztították a diákotthon társalgójában, s este hét óra tájban testületileg - tizennyolc harmadéves - átvonultak a Gambrinus különtermébe. Sört kívántak az erõsen fûszeres kolbászokra, hurkákra. A pincérek összetoltak négy asztalt, így aztán mind a tizennyolcan kényelmesen elfértek. A sör hûvös volt, s ennek valamennyien örültek, mert a sarokban pattogó üvegfalú kályha melegre fûtötte a helyiséget. Hollónak Mikes és Gida között akadt helye, pontosan Jóssal szemben, s ahogy most elfigyelte a fiút, némi csodálkozással vette észre, hogy Jós tud jókedélyûen és kölykösen viselkedni, szívesen nótázik együtt a többiekkel, s itt, a fehér asztal mellett lekopik róla minden hivatalosság. Még a haja se olyan jól fésült, mint máskor, hiszen ha elõrebukik a homlokára, fésû helyett öt ujjával simítja hátra, mit sem törõdve a máskor oly gondosan meghúzott választékkal. Énekeltek. Amikor az egyik nóta végére értek, és hirtelenében mindenkinek támadt valami harsány mondandója, Holló füle a Jós szavát szûrte ki a sok beszéd sûrûjébõl: - Máma délelõtt megláthatta ez a város, mit érünk! Három évfolyam is lefõzte a soproni vadászok csapatát . . . Felkapta korsóját az asztalról, és Holló felé emelte:
- Hollóra igyunk! Péter mosolygott. Felemelte a maga korsóját, de azt mondta : - Csak a harmadéves csapatára. Jólesett neki, hogy Jós ennyire odavan a gyõzelem miatt, és örült annak is, hogy Jós elismeri: végeredményben a Hollóféle lövések szerezték meg a gyõzelmet a harmadévnek - de az imént újra sértette a fülét, hogy Jós megint avárost csepüli. Mindegy, most nem szabad ezen rágódni, tiszta szívbõl örülni kell, hogy a harmadéves elnyerte a csapatbajnokság elsõ helyét, s örülni kell annak is, hogy mindenki kedves, jó a hangulat együvé tartozóknak érzik magukat, s ebben a kis közösségben már õ is egyenrangú és megbecsült építõkocka. Apának meg kell írni, hogy huszonöt lövésbõl huszonhárom találatot ért el. Örülni fog neki. Ezzel az eredménynyel -- ha minden sikerül, és ha lesz jövõre országos koronglövõ verseny - az akadémiai sportkör oda is benevezi. Szép nap volt ez a mai. Egy kicsit sajog ugyan az arca a puskatus ütésétõl, de ezt ki lehet bírni. Ilyen napok kellenének nagy számmal. Jóformán eszébe sejutott Krisztina, s amikor véletlenül mégis rágondolt, akkor se fájt, hogy nincs ott a versenyen. Belehallgatózott a hangulatába. Elégedettséget és nyugalmat talált csak magában, meg jólesõ fáradtságot, ami együtt jár az idegizgalmak utáni megpihenéssel. Itthon van a fiúk között, hozzájuk tartozik, meglelte a helyét az évfolyamon, s talán ez a legfontosabb az életben. Nemsokára itt a december, huszadika táján befejezõdik az elsõ félév, kiadják a vizsgaszünetet, haza lehet utazni, és odahaza ott az erdõ, talán már havas is lesz akkorra, hogy hazaér, s apa azt írta, hogy semmi kilátás az unalomra, mert sok a vaddisznó . . . Tudatosan élvezte magában a megelégedést és a békességet, együtt nótázott a többiekkel, s csak azt sajnálta, hogy Jenõ nincs itt, hiszen valósággal hiányzik, annyira ideillene a fiúk közé, s annál is inkább itt volna a helye, mert õ indította el a megbékélést. De Jenõ most más vizeken evez. A múlt héten, amikor összeakadtak az utcán, azt mondta a fiú, most már ideje, hogy hivatalosan is eljegyezze Terit. - De elgondolkoztál, cimborám! - kiáltott rá Mikes. Visszanevetett a nagydarab fiúra, aztán csatlakozott a nótához, amit teli torokból fújtak valamennyien: Írjad, írjad az anyámnak: Karácsonyra hazautazom,
Írjad, irjad a rózsámnak: Hütlen lett, hát én is elhagyom . . . Hetyke nóta, legénykedõ harsogás, mindenki rekedt már, és cigarettafüst hömpölyög a mennyezet alatt. - Éljünk mi! - kiált egy mutáló hang. Holló felkapta fejét. Mintha a Kölyök hangját hallotta volna, szegény kis Kölyökét, aki mindig arra törekedett, hogy felnõttebbnek látszódjék, mint amennyi idõs. Rettentõen szégyellte, hogy húszéves korára is mutál, pedig ettõl még kedvesebb volt. És mindig nagy erõfeszítéssel igyekezett uralkodni az arcizmain. Nem tudott róla, hogy ha valami felizgatta, mindig kivörösödött a füle cimpája, és ez elárulta felindultságát. Ott kinmaradt a Kölyök Kanadában. Vajon tudja-e egyáltalán valaki, hol a sírja!? Talán Joci . . . És Joci is ott van . . . Isten veled pajtás, - gyújtott rá a dalra. Mindnyájunkból meghalt egy darab, amikor elment a kölyök. Itthon és régen Bibliát olvastak volna az ágya mellett, miközben haldoklott, és nekem ott, Kanadában - gyilkosan stílusos! - egy ponyvaregénybõl kellett felolvasnom neki. . . Ránézett Mikesre. Tudja-e ez a nagydarab fiú, kiért szól a dal? Gondol-e valaki is rajtam kívül azokra, akik odakint maradtak, és - légyen jó dolguk vagy kutya sorsuk - egyformán õrlõdnek abban az idegen világban? Látta az arcokról, hogy egyiknek se jut eszébe valaki is az elveszettek közül: Nem is szabad csodálkozni rajta. Törvény ez, szigorú, mint az élet, a természet törvényei. Aki elment, elvész a maradottak számára, s örökre elvész, ha nem tér meg idõben . . . Én idõben tértem meg. Visszafogadtak, s ahogy múlik az idõ, lassan már nem is gondolnak arra, ha rólam esik szó, hogy valamikor én is elmentem . . . Már csend volt az asztal körül. Odakint a téren kilencet ütött a bencések tornya. KRISZTINA HATÁROZ Förgeteges széllel tört rá a városra a december. Havat nem hozott, csak fagyot és zúzmarát, ami sokszor még a déli napsütésben is ott csillogott egy ideig a fákon. Az öreg Sepl unokáját már hazavitték a kórházból, de Krisztina egyre halogatta, hogy elmenjen hozzájuk. Nem tett számot vele, mi tartja vissza, de amikor egyik délután
elszánta magát, és elindította a robogót a Balfi út felé, néhány száz méter után megfordult, és valami furcsa belsõ riadalommal beült melegedni a Ciklámen cukrászdába. Lassan-lassan egy új érzés tudatosodott benne: egész lénye megtelt bizonytalansággal és lappangó félelemmel, s nem tudta, mitõl tart. Hangulata rányomta bélyegét a viselkedésére is. Ami azelõtt sohase esett meg vele, többször is megfeledkezett apu ogyik-másik megbízásáról, s ha ezért fejmosást kapott, ahhoz se volt ereje, hogy védekezzék. Egy rajzot is elrontott, s amikor apu megmutatta, hogy mennyire elemi hibát követett el, érthetetlennek találta a dolgot: hogyan történhetett vele ilyesmi ? December harmadikán pedig egészen új és megmagyarázhatatlan dolog fordult elõ vele. A csemegeüzletbõl lépett ki éppen, amikor megpillantotta Hollót. A fiú egyedül ment, az utca túloldalára tartott, semmi valószínûsége nem volt, hogy megforduljon, Krisztina mégis visszasietett a boltba, és - egészen fölöslegesen - vett tíz deka vajat, arra számítva, hogy amíg az üzletben tölti idejét, Holló eltûnik a közelbõl. Hazáig pirult az eset után, szégyellte magát, mintha megverték volna, s meg is ijedt a történtektõl. Mi van velem? kérdezte magától. Mitõl ez a sohasem volt gyámoltalanságom? Mitõl félek? Hóvá lett a tartásom? Ennyire megváltoztam volna? Mindig magabiztos voltam, s most úgy lézengek a világban, mintha minduntalan rettegnék valamitõl, és restellném a létezésemet is. A napok egybefolytak, eseménytelenek és kibírhatatlanul hosszúak lettek az utcán dideregni kellett, a szobában pedig fojtó volt a meleg, a munkája nem érdekelte, otthon viszont kényelmetlenül érezte magát. Ha szüleivel együtt töltötte idejét, arra vágyott, hogy bárcsak behúzódhatna már a szobájába, amikor meg egyedül maradt, hol azon járt az esze, hogy vajon most mit beszélnek róla odakint, hol pedig elviselhetetlennek találta, hogy a szûk falak között kushadjon. Könyvhöz nyúlni - se szíve, se lelke nem kívánta. A rádió idegesítette. Nem lelte helyét. December negyedikén döbbenten hallotta anyutól, hogy estére vendégek jönnek: Janka néni és Holló. Elõször megmozdult benne a tiltakozás. Olyasmit akart mondani, hogy õ nem lesz itthon estére, mozijegye van vagy más efféle, de amint - már a hallgatásától - magán érezte anyu kutató tekintetét, csöndesen csak annyit kérdezett:
- Pörköljek kávét? A beszélgetés - Holló várakozása ellenére - nem akadozott. Janka néni értett hozzá, hogy mindig ébren tartsa az érdeklõdést, s vagy olyanról meséljen, amit mindenki szívesen hallgat, vagy olyasmit kérdezzen, amirõl a megszólított szívesen beszél. Hoiló mégsem a beszélgetésre ügyelt. Amikor az özvegy magával hívta Auerbachékhoz, csak kedvetlenül egyezett bele, hogy eljöjjön, de most már nem bánta, hogy itt van: önmagát és Krisztinát figyelte. Az ebédlõ mennyezetlámpája megvilágította a lány haját, megcsillantotta a világosbarna sörényben az aranyszínû, bujkáló fürtöket, s leleplezte azt is, hogy megvékonyodott és megsápadt az arca. Krisztina szántszándékkal kerülte Holló tekintetét. Sokáig kevergette csészéjében a cukrot, aztán hosszan kortyolgatta a kávét, s közben úgy tett, mintha az édesapjára hallgatna, aki az Uj utcai építkezésrõl, a feltárt zsinagóga régészeti és mûvészettörténeti jelentõségérõl beszélt. A kávé illatos volt - Janka néni meg is dicsérte, pedig ez tõle nagy szó -, apu szórakoztatóan mesélt, az ablakon kívül dudált a szél, anyu valamit közbekérdezett, apu felelt rá, aztán Janka néni szólt, és ezen mindenki jóízût nevetett, a cserépkályha egyenletesen árasztotta melegét, Holló cigarettájának füstjét a mennyezet felé hajtotta a légáramlás - és Krisztina szeme egyszerre tágra nyílt. Még a szíve is megdöbbent, amikor kimondta magában: hát ahogy itt ülünk, ez maga a végtelen unalom! Miért ülök itt egyáltalán? Miért nem ugrom fel, miért nem rohanok ki, akár kabát nélkül, ki a szélbe, az estébe, el, akárhová? Lehet így élni? Csevegés az asztal körül. Igaz lenne, hogy mindenkit szórakoztat, csak engem nem? Ha felállnék az asztaltól, és kimennék, illetlennek tartanák a viselkedésemet. De miért maradjak, ha nem érzem jól magam közöttük? Miért tartsak a véleményükrõl? Semmi közöm hozzájuk! Én nem hívtam meg Janka nénit. Hollót se. Mi történhet, ha kimegyek innen? Anyu restellni fogja, hogy se szó, se beszéd, itthagytam a társaságot. Talán apu is. Janka néni majd ránt egyet csontos vállán: úgyse szeret, ezt már a múltkor megéreztem, amikor nála voltam, és Hollóra vártam. És Holló ? Tõle féljek ? Nem mindegy, hogy mit gondol rólam ? Ránézett a fiúra. Szeme összetalálkozott a Hollóéval. Csak
ne lenne ilyen nagy barna szeme. Úgy mondják, hogy a szem a lélek tükre. Hazugság, azt hiszem. Holló szeme hazudik. Látszatra jóságos, kedves tekintet. És mi rejlik mögötte? Megkönnyebbülten állapította meg, hogy nem zavarja a Holló pillantása. Mire gondol vajon? Önkéntelenül szólalt meg: - Magánál mi újság, Péter? Holló szemöldöke megmozdult. Nem várta, hogy Krisztina bármit is kérdezzen tõle. Tanácstalan mozdulatot tett jobb kezével, amiben a cigarettát tartotta: - Mi lehetne ? Krisztina fölényt érzett magában. Szinte leereszkedõen tudta kimondani az új kérdést: - Azért valami csak-csak akad. Az újságban olvastam, hogy a maguk évfolyama nyerte meg a koronglövész-bajnokságot. - Nem bajnokság volt, csak tehetségkutató verseny . . . Holló csodálkozott, hogy semmi különös hatással nincs rá, amit Krisztina mond: pedig voltaképpen jól kellene essen a tudat, hogy a lány egyáltalán ügyet vetett a versenyre. - De az újság mégis írt róla. Apu úgy hallotta Somorjai Zoli bácsitól, hogy maga mentette meg az évfolyam becsületét. Holló elmosolyodott: - Túlzás. szerencsés napom volt. Krisztinának kedve támadt egy kis szópárbajhoz: - Milyen az, ha az embernek szerencsés napja van? Holló felvette a kesztyût: - Magának még nem volt? - Másképpen osztályozom a napokat. Magánál gyakoriak a szerencsés napok? Holló még mindig mosolygott: - Attól függ, hogyan fogom fel. - Nem értem - húzta fel a szemöldökét Krisztina. - Okoskodás dolga - szívott bele a cigarettájába Holló. - Ma még szerencsétlennek találom a tegnapi napot, de néhány hét múlva kiderül, voltaképpen javamra szolgált, hogy minden úgy történt, ahogy történt. Amíg lassan pergette a szavakat, nyíltan figyelte Krisztina arcát. Látta, hogy a lány pontosan megértette, mit takarnak a szavai. Össze is húzta - bár alig észrevehetõen - a szemét. Telitalálat volt. Élvezni akarta fölényét, de sehogy sem sikerült. Csak az okozott megnyugtató érzést, hogy hûvösen tud beszélgetni
Krisztinával, nem mozdul benne semmi keserûség, ahogy szembenéz vele. Így múlik el egy szerelem? Ennyire hétköznapian? De talán az a helyes, hogy így ér véget. Nagy szavak nélkül, jelenetek nélkül, fájdalmak nélkül. - Jenõ mondta, hogy a múltkor beteg volt. - Futó influenza. Két nap alatt túlestem rajta. Minden õsszel elõfordul velem. Maga nem szokott beteg lenni, ugye? - Utoljára gimnazista koromban voltam beteg. - Ebben is szerencséje van. - Valóban. - Kopogja le gyorsan. Holló nevetett: - Ha ragaszkodik hozzá - és lekopogta. Vajon õ is csodálkozik rajta, hogy ennyire könnyedén tudunk beszélgetni? - kérdezte közben magától. - Mit csinál a vakáció alatt, Péter? - Hazautazom. Elõkészülök a vizsgákra. Vadászok. És maga ? - Síelni fogok, ha kedvem lesz. remélem, hamarosan leesik a hó. - Apám szerint fehér karácsonyunk lesz. - Igen? Azjó . . . - bólintott Krisztina. Kinyújtózott ültében, Arra gondolt, hogy neki igazán mind egy, lesz-e itt hó vagy sem. Odakint, Ausztriában már havas a Schneeberg és a Semmering. Bécsbõl autóbusz visz a sípályákra. És holnap el fog menni az öreg Seplhez. Megvan rá az ürügy is. Holnap december ötödike. Mikulás elõestéje. Csokoládé-Mikulást visz a gyereknek, s utána módját ejti, hogy mindent megbesz ljen az öreggel. Jó, hogy Holló ma eijött Janka nénivel. Ideje volt már világosan megállapítani, hogy semmi közük egymáshoz. És ideje volt rádöbbenni arra is, hogy Auerbach Krisztinára nagyon ráfér egy kis levegõváltozás. Nagyon! Elég volt az unalmas estékbõl. Elég volt ebbõl az állapotból, hogy sehol se leli helyét. Változtatni kell. Van rá mód. Nem szabad tovább halogatni a cselekvést. Anyu fordult feléje: - Krisz, hozd be a diópálinkát. Döntse el Janka néni, hogy sikerült-e vagy sem. - Hová tetted az üveget, anyu? - A konyhaszekrényben van, alul. - Anyu visszafordult Janka nénihez: - Meglátjuk. Elõrebocsátom, hogy én meg-
mondtam Kálmánnak: ne kísérletezzünk ilyen házi fõzetekkel. Krisztina felállt, és kisietett a konyhába. Az elõszoba tükrében megnézte magát. Hátrarázta sörényét, és bólintott a tükörképének: "Holnap cselekedni fogunk!" Holló háromnegyed kilencre hazakísérte Janka nénit. Judit kilenc órakor várta a Patikaház elõtt. Lehúzta kesztyûjét, mielõtt kezet adott, s fel se vette utána. Átsétáltak az Elõkapu romjain, amelyek a holdfényben nagyobbaknak látszottak, mint nappal. A Várkerületben határõrszázad vonult a város belseje felé.megvárták, amíg a katonák elmentek, csak azután vágtak át az úttesten. Az Ikva-hídhoz vezetõ sikátorban olyan erõs volt a huzat, hogy füttyétõl nem hallották egymás szavát. A hídon már nem fújt ilyen vadul a szél. Lábuk alatt csevegve futott a patak. - Jól érezte magát? - kérdezte a lány. - Ahogy egy ilyen félig hivatalos viziten lehet - mondta Holló. Judit csak kisvártatva szólalt meg újra: - Már sokszor akartam kérdezni: meséljen Krisztináról. Holló feléje fordult: - Miért ? - Nem tudom. Izgat. Sokat gondolkozok róla, és próbálom eltalálni, milyen lehet. - Látta a bálon . . . - Én azt szeretném tudni, hogy belül milyen lehet. De ha nem akar beszélni róla . . . Nem akarok! - szerette volna kimondani Holló, de nem tette. Judit hagyta, hadd hallgasson. Hollót ez a tapintatos némaság jobban zavarta, mintha erõszakosan faggatta volna a lány. Egy járókelõ rájuk köszönt. Holló megfordult. Ki lehetett? - Valamelyik tanítványom apja - mondta Judit. Holló azt kutatta magában, mi az, ami megtiltja, hogy Krisztináról beszéljen Juditnak. Miért int tilost egy ösztöne, miért diktálja, hogy kutya kötelessége hallgatni Krisztináról? - Ugye tudja, Péter, hogy akarattal se lehetett volna magához illõbb lányt teremteni, mint Krisztina? - kérdezte halkan a tanítónõ. - Mibõl gondolja? - Hollónak úgy tûnt fel, mintha nyers lett volna a hangja. - Nem gondolom semmibõl. Érzem. - Miért mondta, hogy Krisztina hozzám illik? - Miért ne mondtam volna? - Mert nem akarja, hogy így legyen.
Judit nyugodtan bólintott: - Igaz. Nem akarom. - Hát akkor? - Talán azt akartam, hogy maga tiltakozzék. Nem tiltakozott. Miért nem? Holló nem felelt. - Hallgat. Mindig fél szembenézni a valósággal, Péter, vagy csak ebben az esetben? - Nem tudom. - Ez a baj. - Miért? Judit tanácstalanul tárta ki két kezét. - Hogyan is magyarázzam meg? Jöjjön, üljünk le elõbb ide. Letelepedtek a Szent Mihály-templom lépcsõjére. - Kínáljon meg egy cigarettával. - Eddig nem dohányzott, Judit. - Most rá szeretnék gyújtani. Holló megkínálta. Aztán tenyerével óva a lángot - tüzet adott. A gyufalángnál látta, hogy a lány töprengõ-szomorkásan mosolyog. - Gondolkozzunk komolyan egymásról, Péter. Úgy hiszem, becsüljük és tiszteljük egymásf. Igaz? - Igaz. - Napok óta kettõnkrõl gondolkozom. Megszerettem magát, Péter, és sok mindenre képes lennék magáért, ha szükség volna rá, csak egyre nem: a vigasztalója nem akarok lenni. - Miért õszinte, ennyire Judit? - Ilyen a természetem. Magát zavarja az õszinteség? - Szeretném, ha nem zavarna. Most úgy érzem, hogy nagyon gyenge vagyok magához képest. - Nincs oka, hogy ezt érezze. Én voltam gyenge. Amikor sétáltunk az esõben . . . - némi öngúnnyal mosolyodott el, ezt Holló a hangján érezte. - Maga viszont . . . Mindig féltõ gonddal vigyázott, nehogy egy kicsit is belelássak a lelkébe. - Nem tudom, hogy akarattal tettem-e. - Most itt az alkalom: nézzen utána. Erõs ember ez a lány - bámult maga elé a sötétbe Holló. Erõs ember és jó a szeme. Ha Krisztináról beszéltem volna magamról árulkodtam volna, és ezt nem tettem meg. Nem tudatosan. Az õ szavával: ilyen a természetem. Vagy talán azért hallgattam, mert nem akartam véteni Krisztina ellen? Ha tisztán tudnék látni . . .
Cigarettára gyújtott. - Én így is sokat tudok magáról, Péter. Nem konkrétumokat. Megfoghatatlanabb sejtéseim vannak. De maga ezekrõl se tehet. Úgy szûrtem ki a szavaiból, amikor minden másról beszélt, mint az aranyásó a homokból az aranyat. Amikor a gyermekeimnek az erdõrõl mesélt, sok mindent elárult magáról. Hirtelen szembefordult Hollóval: - Sok mindennel megalkudnék, Péter, ha egyet tisztán látnék. Tegye meg nekem., hogy õszintén felel : szereti Krisztinát ? Már talán meg is bánta, hogy kimondta a kérdést, mert ijedten kapta szája elé a kezét. Ebben a pillanatban nagyon kislányos volt. Holló érezte, hogy párás a homloka. Letörölte a keze fejével. - Feleljek õszintén . . . - Igen! - sürgette a lány. - Értse meg, nekem nagyon fontos ! Feleljen : szereti ! ? Holló lassan megrázta fejét: - Nem tudom . . . - és még egyszer halkan kimondta: Nem tudom. Melléjük ült a csönd. Csak a cigaretták parázslottak fel szabálytalan idõközönként a sötétben. Az úton dohogó személygépkocsi igyekezett a Fövényverem felé, hogy a Bécsi utcán át lejusson a város közepére. Holló az autó piros stoplámpája után nézett. Judit közelebb húzódott hozzá. Talán azért, hogy nagyon halkan mondhassa: - Nem akarom hiábavalóan megégetni magam, Péter. Megért engem ? Holló szótlanul bólintott. Aztán felállt a templom lépcsõjérõl, és kezét nyújtotta a lánynak, hogy talpra segítse. Judit keze benne maradt a tenyerében, de ezt csak késõbb vette észre. Ezt se szabadna hagynom - gondolta -, amíg nem tudom, mit akarok. Az utcában megfordult a szél. Már a hátukba fújt. Párát hozott a városon kívülrõl, hogy reggelre új zúzmarát rakjon a fák kopasz ágaira a házak zsindelyére, a parkok halni készülõ gyepágyaira. Krisztina megrázkódott, s ettõl felébredt. Nem emlékezett rá, mit álmodott, de biztosan valami ijesztõt, hogy felriadt tõle. Kinyúlt a takaró alól az éjjeliszekrény kislámpájához és felkattintotta. A fény szétröppent a sárga búra alól, s jutott belõle az ablakra is. A lány összehunyorította szemét, hogy
jobban lásson. Jégvirágos volt az ablaküveg. Odakint újra fagy. És nemsokára megint reggel lesz, ki kell bújni az ágyból, mosakodni kell, aztán reggelizni, utána kitolni a fészerbõl a robogót, kínlódni vele, amíg gyújtani méltóztat a motor majd irány az építésvezetõség . . . Este ki kellett volna vasalnia kordbársony hosszúnadrágját. Janka néniék miatt nem maradt rá idõ. Reggel meg nem lesz kedve hozzá. De nem is fontos. A kordbársony azért kordbársony, hogy ne vasalják. Délutánig bent fog ülni az építésvezetõségen, kijavítja az elrontott rajzot, aztán öt órakor kihajt a robogón az öreg Seplhez. Ettõl egy pillanatra összeszorult a torka. Mi lesz, ha megtagadja, hogy segítsen ? Nem, nem tagadhatja meg! Azt mondta hogy nincs olyan kérés, amit ne teljesítene nekem. És ha mégis ? Pénzt fogok ajánlani neki! Hirtelen elhatározással kiugrott a takaró alól (nem hajtotta fel, nehogy elillanjon alóla a teste melege), kihúzta íróasztalának fiókját, ahol a pénzét tartotta, és megszámolta a bankjegyeket. Hatszázötven forint. A pénztárcájában is van körülbelül háromszáz. Mind felajánlja az öregnek. A hála és a pénz együtt megteszi a hatását. Megdidergett, és visszabújt a takaró alá. Vajon mit mond az öreg? Merre fog átvinni? És ha átértem a határon? Nem lesz egy árva schillingem se. A legközelebbi faluból hitelben kell felhívnom Herbert bácsit, hogy jöjjön értem. Mit vigyek magammal az útra? A ruháimat itt kell hagynom. A határon nem lehet agyontömött bõröndökkel, hátizsákkal átsétálni. Semmi teher nem lehet nálam, ami akadályozhatna a mozgásban, sietésben! Minden ruhámat itt kell hagynom. Kiküldhetik utánam anyuék? De miért gondolkodom most errõl? Elõbb az öreggel kell zöldágra vergõdnöm. Nem, nem tagadhatja meg, hogy segítsen ! Az éjjeliszekrény lámpájának fénye bántóan vakította. Leoltotta. Behunyta a szemét is. Fúj odakint a szél? Nem, már elállt. Akkor jön a nagy fagy, ha elcsitul a szél. Ha fújna, könnyebb lenne elaludni. Ha Herbert bácsi megsejtené, hogy jövök . . . Már a határon várhatna. Beülnék a kocsijába. Egy óra alatt bent lennénk Bécsben . . . Mit fog szólni Holló, ha megtudja, hogy én már Bécsben vagyok? Ha egy kicsit fájna neki . . . Nem fog fájni neki. Vállat von, összevonja a szemöldökét, és azt mondja majd: "Érdekes" - és csóválja hozzá a fejét. Lassan újra kerülgetni kezdte az álom.
Rossz lesz, ha elmegyek . . . Itthagyni mindent . . . Mégis meg kell tennem. Ott, Bécsben, egyetemi hallgató leszek . . . Studentin . . . És megláthatja mindenki, Irke is, Jenõ is hogy rendbe hoztam a dolgokat . . . Jenõnek hiányozni fogok. Együtt futballoztunk . . . Mindig vigyázott rám . . . Irni fog, hogy jöjjek vissza . . . Az elõadóteremben enyhe szénszag érzett. Somorjai professzor beleszimatolt a levegõbe, s amikor fellépett a katedrára, szembenézett az évfolyammal: - Ha nem fáznak, azt proponálnám, hogy nyissuk ki az ablakot. Jobb egy kis hideg, mint ez a széngáz. Maga ment az elsõ ablakhoz, hogy kinyissa. Bozó is ugrott meg Bognár is. A nyitott ablakokon tiszta, hideg levegõ öm lött be. - Így - lépett vissza a katedrára a professzor. - A mai órát arra fordítjuk, hogy értékeljük a szakkör által kidolgozott elaborátumot. Táskájából elõvette a papírcsomót, és maga elé helyezte az asztalra. Ránehezedett tenyerével, úgy folytatta: - Elõre kell bocsátanom, hogy a feladatot, amit adtam, a szakkör kollektívája példásan oldotta meg. Külön örömömre szolgált, hogy megtalálták azokat a lényeges buktatókat, amelyeket elrejtettem a szövegben. Holló érezte, hogy Bozó õt nézi. Nem fordult a fiú felé. Egyenesen a professzorra figyelt. - Helyes az elaborátum kiindulási pontja: nehezményezik, hogy az illetõ erdõgazdaságban monokulturális gazdálkodást folytatnak, ami elõsegíti, hogy az egyfajta növényzet kártevõi veszedelmesen elszaporodjanak, hiszen más fák hiányában hiányoznak a változatos rovarvilágban mindig biztosított ellenségek . . . Sorra elemezte az elaborátum pontjait, és egymás után felhívta a figyelmet azokra a fontos körülményekre, amelyekre a szakkör vitáin Holló vezette rá a többieket. -Hangsúlyozottan dicsérendõ az a pontos indokolás, amelylyel bizonyítják, hogy az egyoldalú gazdálkodás folytán akarvaakaratlan kiüldözték az említett erdõkbõl a kártevõ rovarok legveszedelmesebb ellenségeit, az odúlakó madarakat . . . Holló szabálytalan ábrákat rajzolgatott jegyzetfüzetébe. Érdemes volt - erre gondolt. Érdemes volt okosan vitatkozni Bozóval, érdemes volt gondolatokat ébreszteni, érdemes volt elmondani nekik, amit én már otthonról tudtam. Mindenki nyert vele. Én is. Tanulságot. Hogy nem várhatja az ember, amíg körüludvarolják, és maguk közé édesgetik.
Nekem kellett elkezdenem. Közelednem kellett, akarnom kellett hogy közéjük illeszkedjem. Újra azt a békességet érezte, mint néhány napja, amikor a lövészverseny után a Gambrinusban söröztek. A hazaérkezés békességét. Körülrézett. Amikor megjöttem, ide, vissza, akkor is gyakran figyeltem az elõadásokon az arcokat. Még egyiknek se volt neve, s amit tudtam róluk, az az egyetlen rossz benyomás volt, hogy a németóra után kórusban szidták ezt a várost. Taknyosoknak tartottam õket, éretlen kamaszoknak magamhoz képest. Jós csak egy nyakkendõs, jól fésült ficKó volt a szememben. Bozó egy stréber. Mikest alig vettem észre. Amikor Gidára néztem, a lángoló üstökér arra gondoltam, hogy vörös kutya, vörös ló, vörös ember egy se jó . . . És most? Már mindegyikrõl tudok egyet-mást. Kapiskálom a hibáikat is, az értékeiket is. És ha igazat akarok mondani, nem tagadom, hogy két esztendeje a mi harmadévfolyamunk se volt jobb vagy rosszabb. Szeptember huszonegyedikén érkeztem meg. Ma december ötödike van. Két és fél hónap telt el, mióta megjöttem . . . Két hónap kellett, amíg közéjük illeszkedtem, és õk fenntartás nélkül maguk közé fogadtak . . . Szeretett volna odaszólni Bozónak, hogy ne bámulj már ide, ügyelj inkább a professzorra, tudom, mit akarsz jelezni. Ne köszönj semmit. Én is köszönhetek annyit nektek, mint ti énnekem, pupák. Minden kölcsönös ebben az életben . . . Maga is visszafordult a katedra felé. - Azt hiszem - csukta össze a paksamétát Somorjai -, amíg ezen az elaborátumon dolgoztak, felfedezték a gyakorlati gondolkodás jó ízét. Biztosíthatom önöket, hogy amíg együtt dolgozunk, jó néhány hasonló feladattal bízom meg a szakkört. Nem kételkedem, hogy azokat is hasonló sikerrel oldják meg. Ezt - vette fel az asztalról az elaborátum papírcsomóját - most nem adom vissza. Felterjesztem az igazgatósághoz, azzal a javaslattal, hogy az évfolyam erdõvédelemtani szakkörét részesítsék igazgatói dicséretben. Remélem - mosolyodott el, és levette szemüvegét, hogy visszasüllyessze a zsebébe -, ez a szándékom nem találkozik egyikük ellenzésével sem. Halk nevetés éledt a padsorokban. - Most pedig térjünk mai elõadásunk tárgyára. Kérem, töröljük tisztára a táblát . . .
Auerbach fõmérnök ledobta magáról irhabundáját, és odaállt a kályha mellé. - Kutya csípõs odakint - mondta, miközben összedörzsölte két kezét. - Mi újság? - nézett aztán Lénártra. Az építésvezetõ beletúrt hajába, aztán egy darab papírt emelt fel íróasztaláról: - Pest értesít, hogy útnak indították a kokszot, és egyúttal elindult a cement is. Másik levél: Uzsa jelenti, hogy útban a bazalt. - És mikorra ér ide a koksz? Lénárt belenézett a papírba: - "A pontos érkezést nem tudjuk garantálni, mivel a MÁV sem vállalt határidõs szállítást." Az õszi csúcsforgalom még nem fejezõdött be ezek szerint. Auerbach fõmérnök megpiszkálta nyírott bajusza végét, és töprengve bólogatott. - Mindenesetre nem árt, ha gondoskodol rakodómunkásokról. - Már szóltam a szállítóknak. Azt mondták, minden attól függ, nem ütközik-e a mi szállítmányaink kirakása a tüzelõanyag-szállítmányokkal. De, tudod, Kálmán bátyám, ezek mindig ilyenek. Sohase gyõzik eléggé hangsúlyozni a fontosságukat. - Krisztina hol van? - Azt hiszem, az irattárban. - Jó. Akkor majd bejön. - Jó fél órája ott van már. A fõmérnök a fogasra nézett. Megcsóválta fejét, aztán leakasztotta a fogasról Krisztina kabátját. Átment vele az irattárba. A lánya valóban ott volt, rajzokat rakosgatott-rendezett a polcokon. - Szervusz, Krisz, micsoda tempó ez? Idejössz ebbe a farkasverembe kabát nélkül? Ráterítette a lánya vállára a télikabátot. - Köszönöm, apu - nézett fel rá Krisztina. - Kedves vagy. Nekem eszembe se jutott. Csak azt éreztem, hogy fázom. Auerbach fõmérnök megpaskolta az arcát; - Te sápadt. Megállj, elmegyünlc együtt síelni, ott majd szedsz magadra egy kis színt. Ideje már, hogy rendbe hozd a sítalpadat. Én is bevakszolom az enyémet. Délután megcsináijuk, jó? - Esetleg este, apu. Délután dolgom lenne. - Jó. Akkor hát este. - A férfi körülnézett: - Mit csinálsz itt?
- Összerakom ezt a sok rajzot. Sorrendbe, katalógus szeint. már magam se tudtam kiigazodni közöttük. - Siess vele, aztán gyere vissza a melegbe - intett neki..a fõmérnök, és kiment az irattárból. Krisztina helyére rakott egy összegöngyölt alapozási rajzot. Igen, rendet csinál. Ha elmegy, és nem lesz itt, hogy kiadja ezt vagy azt a tervet, az utódja könnyedén ki tud majd igazodni a katalógus alapján. Ne mondják, hogy rendetlenséget hagyott maga után. Inkább csodálkozzanak, hogy röviddel az elmenetele elõtt még erre is szakított idõt. Mosolygott, amikor eszébe jutott, hogy Lénárt képe hoszszúra nyúlik, amint megtudja, mi történt. Nyilván a saját hatásának tudja majd be, hogy a fõnökének a lánya felkötötte az útilaput. Voltaképpen nem is alaptalanul. Addig beszélt, amíg elültette a fülembe a bogarat. - Négyszáztizenkettõ per á - mondta ki hangosan a következõ rajz számát. - Második polc A-rekesz. Tényleg hideg van itt. Rálehelt ujjai hegyére. Kedves volt aputól, hogy utánam hozta a kabátomat. Már késõ volt, hogy kikapcsolja a motort vagy megforduljon. Holló, aki talán húsz lépésnyire ment elõtte a járdán, megfordult, és észrevette a robogót. Elõbb kellett volna meglátnom, hogy õ megy elõttem - ráncolta össze homlokát Krisztina. Ha nem állt volna meg, el is hajthattam volna mellette, de most már nem tehetem meg. Vár. Odakormányozta a gépet Holló mellé a járda szélére. - Szervusz, Péter - nyújtott kezet neki. - Hová mégy ? - Körülnézek, mit vegyek anyámnak karácsonyra - szorította meg a kezét a fiú. - Nem akarom utolsó napra hagyni a vásárlást, amikor már ölik egymást az emberek a boltokban. És te ? - Csak a cukorkaüzletbe. Mikulást veszek. Csokoládéból. Van egy kisfiú ismerõsöm. Éppen beteg. Elkísérsz? - Szívesen. Majd én tolom a gépet. - Nem akarsz megtanulni vezetni? Nem nehéz. Krisztina maga is csodálkozott az ötleten. Holló nem kevésbé. - Miért ne. Nos ? - Ezzel indítasz. Így adsz gázt. Itt váltasz sebességet. Egyensúlyozni úgyis tudsz. Ennyi az egész. Na, ülj csak fel, én majd hátratelepszem. Legalább hagyok neked is egy utolsó emléket, Péter . . . - gondolta, s ettõl el is szomorodott, amikor elhelyezkedett
a-hátsó ülésen. A motor megindult. - Most lassan adj gázt. Indulhatunk. Így. Meg kellett kapaszkodnia Holló vállában, s ezt most nagyon furcsának találta. Lehet, hogy én is ezt az utolsó emléket viszem el róla magammal ? - Látod - szólt elõre -, jól megy. Holló biccentett. Maga is élvezte a könnyed motort, de még nem múlt el belõle a zavar, amit a lány hirtelen ötlete keltett. Öt perccel ezelõtt még nem gondolta volna, hogy rövidesen Krisztinát fogia szállítani ezen a robogón. Vállán érezte a lányjobb kezét. Krisztina alig észrevehetõen nehezedett rá, mégis úgy tûnt fel, hogy tenyere alatt átmelegedett a bõrzeke anyaga. Kifordult a Várkerület üzletsorára. A forduláskor Krisztina a másik kezével is a vállába kapaszkodott. És - akarva vagy véletlenül - ott feledte a bal kezét is. A félhomályos utcán már kigyúltak a lámpák. Fékezni kellett, mert taxi fordult kí eléje. Krisztina enyhén elõrebukott a fékezéstõl, s megbillenõ haja megsimogatta Holló nyakát. Hollónak egyszerre melege lett. Nem lett volna szabad beleegyeznem, hogy "megtanuljak vezetni" . . . Fokozta a gázt. Legjobb, ha mielõbb odaérünk a cukorkaüzlethez, és én leszállok. Kikerült egy parasztszekeret, aztán még több gázt adott. A kis motor megiramodott. Krisztinának keményebben kellett megmarkolnia Holló vállát. Végre - lélegzett fel a fiú. Odakormányozta a cukorkaüzlet kirakatának neonfény-pásztájába a robogót, és megállt vele. - Megérkeztünk - mondta, és mosolyt kényszerített az arcára. - El akarsz menni? - kérdezte a lány. Azt hittem, elkísérsz. Holló még a vállán érezte Krisztina kezének érintését. - Nekem is vásárolnom kell, Krisz - mondta bocsánatkérõen. Mintha õszinte sajnálkozást, kislányos megbántottságot látott volna Krisztina arcán. - Persze. Mondtad - bólintott a lány, aztán kezet nyújtott. - Szervusz, Péter. - Szervusz, Krisz . . . A lány besietett az üzletbe, s Holló még látta, hogy a pult elõtt rámutat, egy csokoládé-Mikulásra, amely a polcon. piroslik. Az öreg Sepl meglepett-ijedten tiltakozott: - A kisasszony ezt nem gondolhatja komolyan! Tilos do-
log útlevél nélkül átmemi a határon ! Krisztina türelmetlenül legyintett: - Tudom. Különben nem fordultam volna magához. - Miért éppen hozzám jött? A vastag falú poncichter-ház kapuja elõtt álltak. Élesen fújt a szél, és Krisztina fázott. - Hören Sie mal, alter Sepl . . . én tudom, hogy maga már nem egy embert áttett a határon. Beszéljünk õszintén. Az öregember rásandított a lányra: - Ne mondjon ilyeneket rólam a kisasszony! Azt hiszi, hogy csapdába akarom csalni - gondolta Krisztina. - Én csak arra kérem, hogy segítsen nekem - tette rá kezét az öreg karjára, és rábeszélõvé halkította hangját. - Miért nem akar segíteni? Ismer gyerekkorom óta. Biztos lehet benne, hogy nem ok nélkül kérem, amit kérek. Miért nem akar hinni nekem? - Én hiszek a kisasszonynak, de én még sohase léptem át a határt, amióta nem szabad. A törvény nagyon tiltja. - Sehogy se tud segíteni rajtam? - Miért nem kér útlevelet a kisasszony ? - Ne kérdezzen olyant, ami fölösleges. Ha útlevelet akartam volna kérni, nem magához jövök. -Naja... - Tudom, hogy ha akar, segíthet nekem. Miért nem akar segíteni ? Az öreg elõvette kabátja zsebébõl a pipáját. Nem tömte meg, csak a foga közé harapta a szopókát, és töprengve szortyogtatta a csutorát. - Nagyon meg kell gondolni az ilyesmit . . . - mondta bizonytalanul. - Én nem gondolkoztam egy percig se, amikor az unokáján kellett segíteni - mondta ki nagy Iélegzettel Krisztina. Hová jutottam - rettent meg közben -, hogy már zsarolom ? Az öreg ránézett, - Ötvenhét tavasza óta senkit se tettem át a határon. -- A Kazárék fia akkor ment el. - Akkor . . . túdja a kisasszony, mi lett vele? Öngyilkos lett. Akkor én azt mondtam magamnak, hogy sohase többet! Sohase! Én nem akarok senkinek se segíteni, hogy tönkretegye magát! - Én nem azért mennék, hogy öngyilkos legyek! - Krisztina már ideges volt. - Meg kell gondolni, kisasszony.
Az öreg kivette szájából a pipát. Hosszasan vakargatta a pipaszopókával hegyes, borostás állát, s közben meg-megrebbenõ szemmel pislogott a lányra. - Régen nem jártam a tilos zónában. Meg kell néznem, mi a helyzet. Ehhez meg idõ kell. - Mennyi idõ? - Attól függ . . . Négy nap, öt nap. Krisztina megkönnyebbülten lélegzett fel: mégis ráállt! - Mikorjöjjek el? - Majd én megyek el a kisasszonyhoz, ha már biztosat tudok - mondta lassan, rosszkedvûen az öreg. - Jó. Legkésõbb öt nap múlva. In Ordnung? - Ja. Krisztina kezet nyújtott: - Auf Wiedersehen, alter Sepl. - Alles Gute, Fr ulein. Krisztina felült a robogóra. Megindította a motort, és még egyszer visszanézett az öregre, aki mozdulatlanul állt a kapuban, és pipája újra a szája sarkában lógott. Négy-öt nap. Legkésõbb tizedikén választ kell kapnom tõle - a robogó nagyokat zöttyent alatta, mert itt-ott hiányzott egy-egy kõ az úttestbõl. Várnom kell. Nehéz öt nap lesz. De ezt már könnyûszerrel kibírom. Nem érezte a hideget, pedig a szél élesen reszelte, csípte, arcát. Hollót az özvegy üzenettel várta: - Jenõ barátod telefonált. Azt mondta, feltétlenül hívd vissza. A klubban van. - Köszönöm, Janka néni. Holló összedörzsölte két tenyerét. Érezte, hogy merevek az ujjai a hidegtõl. Alig találta meg a számokat a készüléken. A telefon hosszan csöngött, aztán egy borízû hang szólt bele: - Szövetkezeti klub. - Pálk vi Jenõt kérem. - Rögtön, kérem. Hallotta hogy a vonal túlsó végén a borízû hang elkiáltja magát: "Jenõõõ!", s kisvártatva bele is szólt a hallgatóba a fiú : - Pálkövi. - Itt Holló. -Szervusz, öregapám! Már telefonáltam neked. Csütörtök estére szabaddá tudod tenni magad? - Miért, mi történt?
- Még semmi. Történni fog. Megtartjuk az eljegyzést. Hamis tanúkra van szükségem. Ott leszel? Holló nevetett : - Természetesen.. Látni akarom, hogyan gyûrûznek el. - Gilt! Az Alm-vendéglõben, fönt a hegyen. Csütörtök este fél nyolckor, Szevasz! - Szervusz. Még akkor is mosolygott, amikor letette a kagylót. Utána ránézett az özvegyre, aki kíváncsian várta, hogy beszámoljon neki: mi is volt ez a fontos és sürgõs telefonálnivaló. - Jenõ eljegyzi magát Terivel. - Igen. Évek óta udvarol . . . Össze is illenek - mondta határozottan az özvegy. - Jó házasság lesz. - Jelentõségteljesen tette hozzá : - Mert nagyon fontos, hogy mindenben összeillõ emberek éljenek együtt. Holló bólintott: - Igen. Ez nagyon fontos. Az özvegy odament a tálalóhoz, és megigazított a tetején egy nippet. Utána sokáig nézte a porcelán huszárt. A vállán át beszélt hátra : - Te is kereshetnél valakit magadnak, aki illik hozzád. Holló összerántotta két szemöldökét. Mi ütött Janka nénibe? Elszánta volna magát, hogy nyíltan is szóba hozza Krisztinát ? - Miért nem felelsz, Péter? - Mire feleljek, Janka néni? - Azt mondtam, hogy te is kereshetnél valakit, aki illik hozzád. - Ráérek még . . . - Ráérsz, ráérsz. De Krisztinánál jobbat érdemelnél izgatott volt, mert csaknem megcsuklott a hangja a nagy bátorságvételtõl, amivel kimondta a néhány szót. Holló hallgatott. Az özvegy nem fordult a fiú felé. Kis várakozás után, mintha magának beszélne, újra elég erõt gyûjtött, hogy folytassa: - Krisztinának nincs szíve. Neked pedig olyan valaki kellene, akinek szíve van. - Miért bántja Krisztinát Janka néni? - kérdezte lassan és nagyon halkan a fiú. - Ö bánt téged. Látom rajtad. Amikor náluk voltunk . . . azért is hívtalak magammal . . . akkor is figyeltelek benneteket. Nemérdemli meg, hogy jó szívvel légy hozzá. Akkor örül, ha komisz lehet hozzád.
Várta, hogy a fiú feleljen valamit, de Holló még most se szólalt meg. Némán állt a telefon mellett. - Az nem volna baj, fiam, ha csak elõttem hallgatnál. De magaddal szemben is hallgatsz, és az már hét rossz. Csüggedten kulcsolta össze két sovány kezét: - Gyere, vacsorázz. S energikus léptekkel kiment a konyhába. Holló töprengve, tétován ballagott utána. Nem értette, mi lehet az oka, hogy - éppen ma este - ilyen nyíltan kimondta az özvegy amit gondolt. FÉLTÉKENYSÉG A vendéglõben alig volt vendég rajtuk kívül. Kinek is lett volna kedve felkapaszkodni a hegyre az ordító szélviharban ? Õket is Jenõ hozta fel autón, kihasználva az alkalmat, hogy a mûhelyben éppen elkészültek egy ZIM-gépkocsi javításával, s az autót csak másnap reggel kellett átadni tulajdonosának. Jenõ próbaútnak nevezte ki az autózást. A kocsiba bár zsúfoltan - befértek mind a nyolcan. - Ezt a hegyet nem lehet havasnak nevezni, de amilyen hideg van, nyugodtan a havasokban érezhetjük magunkat mondta Hevesi, a karcsú, elegáns selyemgyári mérnök, akit Jenõ hívott meg. Szerencsére a vendéglõ nagy helyiségében kellemes meleg vette körül õket. Két kályhával is fûtött a kocsmáros. A falakról szarvasagancsok szurkálták a levegõt. A menynyezet közepérõl kovácsolt vas lámpa lógott alá, s megvilágította a kemény fából ácsolt-faragott asztalokat székeket. A vendéglõs már várta õket, mert minden terítõ mellett ott volt az étlap, meg aztán alig ültek le, máris hozta a coffos felszolgálólány a köménypálinkát. Holló végigjártatta szemét a társaságon. Az asztalfõn Teri ült Jenõ mellett. Mint mindig, most is folyton mosolygott. Kerek arca piros volt. Más arc nem is illett volna töltöttgalamb-alakjához. Krisztina - Jenõ jóvoltából - Holló mellé került. Szemben velük az elegáns Hevesi ült, õmellette egy öregember, a szövetkezetbõl, az asztalvégen pedig Jenõ apja és anyja, akik ugyanolyan soványak voltak, mint a fiuk. Velük átellenben a menyasszony szülei: mindkettõ kerek arcú, testes öreg. A köménypálinka gyorsan felmelegítette mindnyájukat. A sramlizenekar is megszólalt: a harmonikás cifrázta, a hegedûs csipkézte, s a két pengetõs is szaporázta, mintha egyik se
akart volna elmaradni az elsõ két zenésztõl. - Mit kérsz? - nézett rá Holló Krisztinára, aki az étlapot böngészte. A lány rámosolygott: - Jenõ kikötötte, hogy mindent õ fizet. Nem akarom tönkretenni az eljegyzése alkalmából. - Rántott máj tartárral. Ez olcsó. - És jó is. Ezt kérek. - Félti a vonalait, kisasszony? - szólt át az asztal túlsó oldaláról Hevesi, aki sertéspörköltet rendelt. Krisztina elértette: - Féltem. Úgy gondolja, hogy nincs okom rá? Hevesi nevetett: - Ahogy a derekát elnézem, maga sohase fog meghízni . . Holló észrevette, hogy a mérnök mereven nézi Krisztinát. Mosolyog ugyan, de a szeme komoly. S most visszaemlékezett rá, hogy Hevesi már az autóban is egyre a lán t nézte. Elöl ült, Jenõ és Teri mellett, de minduntalan hátra beszélt s bármit mondott, mindig Krisztinának mondta meg Jenõ? . Miért hívta A gondolattól elrestellte magát. Miért ne hívhatta volna meg Jenõ Hevesit? Úgy mondják, tehetséges textilmérnök. A múltkor az újságban is írtak róla. Jenõ segített neki kidolgozni valami gépkonstrukciót . . De mi jogon nézi állandóan Krisztinát? A lomha kocsmáros színes cserépedényekben forralt bort állított az asztalra, és biztosította a társaságot, hogy hamarosan jön a vacsora is, csak egy kevés türelmet kér, mivel minden frissen készül. A forralt vörös bor fûszeres illatokat párázott az asztal fölé. - Éljenek a jegyesek ! - emeltE meg poharát Hevesi. Koccintani kellett. Holló figyelmét nem kerülte el, hogy Hevesi utoljára Krisztinával akar koccintani. - Nézzen a szemembe, ha velem koccint - nevetett rá a lányra. Krisztina rá is nézett: - Egészségére - mondta halkan. Holló szájában keserû volt a bor. - Csuda jól állna magának, ha kipirulna - mondta Krisztinának a mérnök. - Erre a forralt bor a legjobb. - S huncut mosollyal hozzátette: Nem mintha sápadtan nem tetszene nekem . . . Krisztina nevetett, s újra felvette poharát. Hevesi láthatóan élvezte a helyzetet:
- Kedves magától, hogy még jobban akar tetszeni nekem. Holló erõt vett magán, és eltökélte, hogy nem fog rájuk figyelni. Hadd udvaroljon Hevesi! Semmi közöm hozzá! Jenõ felé fordult, s ekkor észrevette, hogy a fiú arcán nincs mosoly. A sovány szerelõ hol Krisztinát, hol a mérnököt nézte, és rosszkedvûnek látszott. Aztán megérezte, hogy Holló feléje fordult. Zavartan elnevette magát: - Éhes vagyok, mint két farkas. Te is? Holló kényszeredetten bólintott. - Hát ha enni nem adnak, akkor legalább igyunk! - töltötte meg a félig üres poharakat Jenõ. - Szervusz, Péter. - Szervusz. Koccintottak. - Itt a vacsora hölgyeim és uraim! - kiáltott rájuk a konyhaajtóból a vendéglõs. Nyolc kisebb-nagyobb tálat egyensúlyozott két karján, és boszorkányos ügyességgel rakta le mindenki elé az ételt. A tartárt és a savanyúságot a felszolgálólány helyezte el a tányérok mellett. - Különlegesen jó étvágyat kívánok elsõsorban a jegyeseknek, de mindenki másnak is - húzta széles mosolyra száját a kocsmáros. Úgy nézett szét pár percig az asztal fölött, akár egy csatatéren ütközet elõtt a generális, aztán meghajolt és kiment. Holló éhes volt. Nagy falatot vágott le a májból, és úgy tett, mintha csak az étellel törõdne. Ha legalább nem látszana Krisztinán, hogy tetszik neki a mérnök kedveskedése. . . Egyik polkát a másik után játszotta a zenekar. A forralt bor is megtette a maga hatását. Az arcok kipirultak, az öregek bele-beleénekeltek a muzsikába, s észre se vették, hogy a fiatalok közül csak Hevesi és Krisztina jókedvû. Jenõ egy idõ után módját ejtette, hogy átüljön Holló mellé. Alig hallhatóan mondta neki: - Nem így akartam . . . Ne haragudj, hogy így történt. Holló ránézett, és úgy tett, mintha nem értené, mire céloz Jenõ: - Mi bajod? Mindenki nagyon jól érzi magát. Jenõ bosszúsan összeszorította száját, aztán fojtottan kifakadt : - Én azt akartam, hogy Krisztinával te foglalkozz, ne Hevesi Pali. Holló összeszedte magát, és könnyedén elmosolyodott: - Ugyan. Miért ne szórakoztatnák egymást? Jenõ komolyan ránézett :
- Tehát mégis igaz, amit sejtettem? - Micsoda? Jenõ suttogóra halkította a hangját: - Az a tanítónõ. Õmiatta nem akarsz kibékülni Krisztinával ? - Nem vagyunk haragban. - Tudom. A tanítónõrõl kérdeztelek. Holló elkomorodott: - Most a te eljegyzésed tartjuk, Jenõ. - Nem akarsz beszélni róla? - Nem. Neked akarok minden jót kívánni, és látni szeretném végre, hogy felhúzzátok a jegygyûrût. - Arra csak tízkor kerül sor. Addig . . - Mindjárt tíz óra - vágott a szavába Holló. - Ülj vissza Teri mellé. Mégiscsak furcsa, hogy énvelem beszélgetsz . . . Jenõ kesernyés mosollyal bólintott: - Értelek . . . - Felállt Holló mellõl, aztán még egyszer visszahajolt hozzá: - Nagyon elrontjátok a dolgot, öregapám. Fejét csóválva ment vissza a menyasszonya mellé. A falon függõ faragott órából kiugrott a kakukk, és tízet kiáltott. A sarokban elhallgatott a zenekar. Jenõ felállt helyérõl a asztalfõn, és apró dobozt vett elõ zsebébõl. Sovány arcán szélesre nyílt a mosoly, és elõvillant mind a harminckét foga: - Itt az idõ - szólalt meg szokása ellenére halkan. Ránézett Terire, aztán megfogta a lány kerek csuklóját: - Ezennel bejelentem, hogy itt a gyûrûs menyasszonyom. Teri olyan piros lett, majd kicsattant az arca. Ö is felállt a helyérõl, és hagyta, hogy Jenõ az ujjára húzza a karikagyûrût. A zenekar tust húzott, Teri anyja elsírta magát, Hevesi éljenzett: s mindenki odatódult a poharával a jegyesek köré. A szülõk jobbról-balról megcsókolták a fiatalokat, poharak csendültek, a muzsikusok még most se hagyták abba a tust, és a nagy zajra a vendéglõs is beszaladt a konyhából. Valaki az õ kezébe is nyomott egy poharat. Holló kiitta a forralt bort, aztán a falhoz támaszkodott. Mi az oka, mi a magyarázata, hogy Jenõ és Teri megértik egymást? Igaz, õk nem vétettek egymás ellen. Teri nem udvaroltatott magának senkivel, amikor Jenõ katona volt. S ahogy Jenõt ismerem, õ se nézett más lányra a szolgálata alatt. Mi pedig . . . Krisztina Palotai doktorral flörtölt. Én nem akartam megbocsátani neki. Elmentem. Másfél évig voltam külföldön. Párizsban az a lány . . . Krisztina most is hagyja, hogy Hevesi szépeket mondjon neki.
Látta, hogy a lány rámosolyog a mérnökre. Kacérkodj csak... Itt kellene hagyni ezt az eljegyzést. Jenõ a barátom, de még az õ kedvéért se vagyok köteles abban gyönyörködni, hogyan csapja a szelet Krisztinának Hevesi. Visszaült a helyére, megfordult a széken, és a zenészeket nézte, akik újra munkához láttak. Az egyik pengetõs dudát vett elõ a háta mögül, és azzal kezdte cifrázni a dallamot: szinte jódlizott a hangszeren. Késõbb a vendéglõssel beszélgetett, elment vele megnézni a konyhát is, ami úgy ragyogott, akár egy patika, és falai tele voltak csillogóra fényesített rézedényekkel. A lomha ember panaszkodott, hogy itt a tél, alig lesz forgalom, pedig õ nem szeret pihenni, neki az az élet, ha reggeltõl estig futkosnia kell, aztán megkínálta Hollót egy falat szarvascombbal, amit magának sütött vacsorára. Jó negyedórát töltött Holló a konyhában, s már alig várta, hogy visszamehessen a faragott fabútorokkal berendezett étterembe, annyira eltelt a konyha ételszagával. Az étteremben valamit furcsának talált. Mintha megfogyott volna a társaság! Krisztina hiányzott. És Hevesi. Hová lettek? Jenõ lépett melléje. - Krisztinának haza kellett mennie - mondta halkan és bosszúsan. - Odaadtam a kocsit. Hevesi hazavitte. Mosolyognom kell - próbált magára parancsolni Holló, de csak torz fintorra húzódott a szája. - Kint voltam a konyhában - szólalt meg aztán, mintha meg se hallotta volna, amit Jenõ mondott. - Nem rossz dolog ilyen alpesi vendéglõsnek lenni. Ha egyszer konyhám lesz, én is sok rézedényt aggatok a falakra. Az a baj, hogy ma már nem divat . . . Visszament Jenõvel az asztalhoz, ahová most tett le újabb három cserépkorsó forralt bort a felszolgálólány. Cigarettával kínálta Jenõt, aztán odaültek Teri mellé. - Az esküvõt mikor tartjátok? - kérdezte Jenõtõl. - Nem éntõlem függ - hunyorított a sovány szerelõ. - Dehogynem - nézett rá szemrehányóan Teri. - Mindent te szabsz meg. Azt mondtad, húsvét táján esküszünk. Jenõ komoly képet vágott: - Ilyent mondtam volna? Teri félig ijedten fordult feléje:
- Hát már nem emlékszel? - Én csak arra emlékszem, hogy azt mondtam, majd valamikor 1962-ben összeházasodunk. Teri szemében csaknem könnyek gyûltek: - Jaj istenem, mindig olyan buta vicceid vannak. Jenõ átkarolta a lány kerek vállát: - Te meg mit ijedezel mindig? Húsvétkor esküvõ, punktum. Akkorra ígérték a lakást a tanácsban - fordult magyarázóan Hollóhoz. Holló gépiesen bólintott. Tenyerében tartotta poharát, amelynek üvegfala átmelegedett a forralt bortól, s arra gondolt, hogy el kellene mennie innen. Miért kínozza magát azzal hogy Teri és Jenõ beszélgetését hallgatja? Boldogok, és neki most nincs hangulata a mások boldogságában gyönyörködni. Miért ment el Hevesivel Krisztina? Megpróbált higgadtan gondolkozni. Krisztina nyilván azt mondta, hogy neki most már haza kell mennie. Hevesi kapott az alkalmon, és felajánlotta, hogy elkíséri. Jenõ valószínûleg felugrott a helyérõl, és autón akarta hazavinni a lányt. Hevesi visszanyomta a székre azzal az indokkal, hogy Jenõ a võlegény, itt kell maradnia, õ is tud vezetni, csak a kocsi slusszkulcsát adja oda. Ezzel elmentek. Holló összeszorította száját. Legszívesebben felugrott volna, kirohant volna a szélbe, el, lefelé a hegyoldalon, amerre az autó vitte Krisztinát. Szeretem? - kérdezte újra magától. Nem tudom, szeretem-e. Csak annyit tudok, hogy már fáj a fejem, mert arra gondolok, hogy Krisztina ott ül Hevesi mellett az autóban. De talán nem is mellette ül. Hevesi a volánnál, Krisztina a hátsó ülésen. És ha mégsem? A mérnök egész este a lányt nézte. Ujjai rászorultak a pohár falára. Szájához emelte és egy hajtásra kiitta belõle a vörös bort. Füle elviselhetetlen rikácsolásnak hallotta a sramlizenekar muzsikáját. Az autó puhán futott lefelé a szerpentinen. Hevesi vigyázva vezetett, mert már leszállt az esti hóharmat, és itt-ott síkos volt a beton. A gépkocsi refiektorának fénypásztája ide-oda csapkodott az úton. - Én is veszek kocsit a tavasszal - mondta egy egyenesebb szakaszon. - Addigra együtt lesz a pénzem. Szereti az autót ? - Nem rossz dolog - mondta a lány. Nem akart beszélgetni a mérnökkel. Amikor Hevesi felajánlotta, hogy hazakíséri, már azt is megbánta, hogy egyál-
talán el akart indulni. Ha nem lenne holnap is hétköznap, és nem kellene korán felkelnie, szívesen maradt volna. - Sokszor látom a városban a robogóval - szólalt meg újra a mérnök; egy pillanatra oda is fordult Krisztinához. - Ezek szerint sokat jár a városban, és keveset dolgozik a gyárban - mondta a lány csípõs hangon. - Nem, dehogy - nevette el magát Hevesi. Hátralökte a tarkójára puhakalapját. - Délután szoktam látni. Amikor már végzek a gyárban. Maga is akkor szokott kijönni az építésvezetõségrõ!. Ugye, pontosan tudom? - Igen. - Fáradt? - Nem. - Csak abból gondoltam, hogy nincs kedve beszélgetni. Krisztina bólintott, de erre se mondott semmit. - Odafent a vendéglõben kedves volt hozzám - a mérnök nem akarta, hogy a lány hallgasson. - Azóta miért némult el ? - Nem némultam el. - Ez se hangzott valami barátságosan. Azt hittem, hogy rokonszenves vagyok magának. Meg. . . hogy talán tetszem is egy kicsit. Krisztina felrántotta a szemöldökét. Ennél ügyetlenebbet nem mondhatott volna, mérnök úr - leùt volna kedve megjegyezni. Ehelyett gunyosan elmosolyodott. - Erre se felel? - nézett rá a férfi. - Mire? - Azt kérdeztem, hogy tetszem-e magának egy kicsit? - Mint minden szép fiú - mondta ki könnyed hangsúllyal a lány. Ha ezt akarta, mérnök úr, most megkapta. Hevesi meg is ütõdött a szótól. Krisztinára nézett. - Elõre figyeljen! - mutatott ki az ablakon a lány. Látta, hogy Hevesi két keze keményen ráfeszül a kormánykerékre. Megsértõdött? Nem baj. Legalább máskor nem fogja dicsértetni magát a lányokkal. - Arra gondoltam. . . - a mérnök hangja most már zavart volt -, hogy talán egyszer találkozhatnék magával. . . Vagy elrontották a lányok, vagy még nem tanult meg viselkedni - gondolta Krisztina. Aztán megszólalt: - Nincs kedvem hozzá, mérnök úr, hogy találkozzunk. Egyébként - mutatott ki az ablakon - itt lakunk. Hevesi fékezett a villa elõtt. Levert volt. Át akart nyúlni a jobb ajtóhoz, hogy kinyissa, de Krisztina megelõzte:
- Majd én - s kilépett a kocsiból. Kintrõl nyújtott kezet: - Köszönöm, hogy hazafuvarozott. Érezzék jól magukat! Krisztina besietett a kapun. Felszaladt a betonlépcsõkön, és a zárba illesztette kulcsát. Amikor becsukta maga után az elõszoba ajtaját, kis idõre a falhoz támaszkodott. Aztán lassan megrázta fejét. Senki, senki . . . - mondta hangtalanul. Holló mindegyiknél különb. Mindegyiknél. Tétova léptekkel bement a szobájába. Kézitáskájából elõvette kis tükrét és belenézett. Sápadt, szomorú arc nézett vissza rá. Már nem vagyok szép? Fáradtan levetette télikabátját. Nem akasztotta be a szekrénybe, csak odadobta az íróasztalnál álló szék támlájára. Majd az öreg Sepl segít rajtam. . . Csak mehetnék már . . . ! Kedve lett volna ruhástul végigdõlni az ágyon, de erõt vett magán, és vetkõzni kezdett. JUDIT Holló a kapualjba húzódva várta, hogy Judit kilépjen a szemben álló házból. Orájára pillantott. Mindjárt fél nyolc. Nem akart elkésni a németóráról, s nem értette, miért nem jön már a lány. Máskor mindig negyed nyolckor indult otthonról. Álmos volt, s el is nyomott egy ásítást. Két napja, hogy hajnalig mulattak Jenõvel az Alpesi vendéglõben, s azóta se képes kialudni magát. Éjfél után már nem is ittak, csak énekeltek. Terinek is megjött a kedve, csatlakozott hozzájuk vékonyka szopránjával, s Jenõ apja és a lány szülei se fáradtak el: együtt nótáztak a fiatalokkal. Jenõ boldog lesz Terivel. Születik három-négy gyerekük, akikben egyesül majd Jenõ kemény becsületessége az anyjuk szelíd, csöndes természetével. Az ég felhõs volt. Hófelhõk - gondolta Holló. Igaza lesz apának. Fehérbe öltözik a karácsony. Önkéntelen mozdulattal cigarettáért nyúlt bõrzekéje felsõ zsebébe. Aztán meggondolta, és nem vett elõ cigarettát. Ilyenkor reggel, amikor fáradt is, sohase ízlik a dohányfüst. Csak keserû. Az utcán gyerekek siettek az iskolába. Apróbbak, nagyobbak. - Vasárnap már lehet korcsolyázni - süvöltötte az egyik. Aki mellette lépkedett - vékonyka, szõke fiú - szomorúan lóbázta aktatáskáját: - Mert tégedet elengednek. Engem nem akarnak. Hogy kitöröm a lábom. Pedig nem töröm. . . Holló elmosolyodott. Engem se akart anya elengedni korcsolyázni, amikor ekkora voltam. Iskola után szöktem el
mindig a többiekkel a faluvégi patak jegére. Sohase történt bajom, de csak tavasszal mertem bevallani, hogy végig korcsolyáztam a telet. Anya szörnyûlködött, apa azt mondta, mutassam a korcsolyám. Komoly volt az arca, de magában nevetett, amikor elárultam azt is, hogy a korcsolyát részletre vettem a vaskereskedésben. Úgy állapodtunk meg a boltossal, hogy minden hónapban a zsebpénzembõl törlesztek. Akkor nagyon meg voltam hatva a jóságától. Ma már tudom, hogy neki énjó pénz voltam. Tudta, hogy ha nem fizetnék, apa úgy is kiegyenlítené a tartozást. Az üzletére egy vándor piktor festette a cégtáblát. Nagy betûkkel elõre írta, hogy "Vas", utána meg a boltos nevét: Kovács Ferenc. Attól fogva mindenki Vaskovácsnak hívta a boltost. . . Már el is múlt fél nyolc. Lehet, hogy ma már negyed elõtt elment Judit otthonról ? Ha igen, akkor hiába várok. . . Megkönnyebbülten lépett elõ a kapu alól, amikor Judit kifordult a szemben álló házból. A tanítónõ szeme árnyékos volt, mintha keveset aludt volna. - Jó reggelt, Péter. - Gondoltam, megvárom - mondta Holló. - Tegnap nem tudtunk találkozni. . . Judit idegesen elmosolyodott: - Jól tette, hogy megvárt, Péter. Jöjjön, siessünk, maga se késsen el. Közben olvassa el ezt a levelet. Táskájából felszakított borítékot vett elõ, és odaadta Hollónak. A fiú kihúzta a borítékból a levélpapírt és szétnyitotta..A lap tetején a Mûvelõdésügyi Minisztérium fejlécét látta: Szeme ide-oda ugrált a sorokon: "Kérelmével kapcsolatban értesítjük, hogy a falu mellett, ahol a szülei élnek - kérelnében ezzel a körülménnyel is indokolta az áthelyezés megfolyamodását -, megüresedett az alkérpusztai tanítói állás, az eddig ott tanító pedagógus halála miatt. Amennyiben igényt tart rá, hogy az említett állást elfoglalja, kérjük, mielõbb értesítse errõl osztályunkat, mivel gyors intézkedésre van szükség. Az alkérpusztai státusz levelünk keltétõl azzonal rendelkezésére áll." Összehajtogatta a levelet, és visszacsúsztatta a borítékba. Nem nézett rá Juditra. Visszaadta neki a levelet, és szótlanul lépkedett mellette. - A tanácsát szerettem volna kérni - mondta halkan a lány - Válaszolnom kell. Ma este meg akarom írni a választ. Holló pontosan értett a lány szavaiból. Judit tõle várja a
döntést. Ha azt feleli, hogy maradjon itt Sopronban, ezzel elkötelezi magát. Bevallja, hogy csak Juditot szereti, és leszámolt mindennel, ami történt. Ha azt tanácsolja, hogy foglalja el az alkérpusztaí állást . . . Kiértek az Orsolya térre. A tér túlsó oldalán tucatjával özönlöttek be az iskolába a gyerekek. - Öt órakor ráérne, Péter? Igen. -- A Patikaház elõtt várom. - Ott leszek, Judit. Tímár adjunktus - szokása szerint - hol a katedráról magyarázott, hol lejött az asztal elé, s onnan beszélt a hallgatósághoz. Holló mindig élvezte a zömök férfi stílusát, aki úgy adott elõ, mintha néha önmagával is vitatkoznék, de most képtelen volt odahallgatni. A legutolsó padba ült, amely mindig üresen szokott maradni. Gondolkodni akart, összeszedetten, zavartalanul. Kanadában, a Kölyök halála után, amikor keservesen megbánta, hogy a fiúkat is rábeszélte a szökésre, eltökélte, hogy soha ebben az életben nem szól bele a mások sorsába. Most mégis erre kényszerül. Akarata ellenére. A körülmények hozták így, nem bújhat ki a felelõsség alól. Bármit mond, mindenképpen beleavatkozik Judit életébe. Akkor is, ha mindössze annyit mond, hogy Judit cselekedjék legjobb belátása szerint. Becsületesnek kell lennie. Öszintének. Nem kereshet kibúvókat. Judit is becsületes volt hozzá. Nem mondhatja neki, hogy nem szereti Krisztinát, ha az ellenkezõje igaz. Akkor se mondhatja, ha világosan tudja, hogy ez a szerelem nem él már, csak éppen jelen van a gondolataiban-idegeiben, ahogy a szénné kövült élõ fa se mozdul többé, csak éppen létezik, fényes kristályokká merevedetten. Odafönt a vendéglõben féltékeny volt Krisztinára Hevesi miatt. Ha nem lett volna féltékeny, ha nem feszült volna a féltés a homloka mögött, most egyszerûbb lenne meglelni, mit feleljen Juditnak. Ha ez az egyszer-volt szerelem nem maradt volna benne az idegeiben . . . Nem élõ már, ahogy a kristályok se élõk. Krisztina sohase lesz Holló Péter párja. Más ember felesége lesz egyszer, elõbb vagy utóbb, de ez a tudat se képes változtatni a tényen, hogy mégis-mégis szereti Krisztinát. Nemjön senki, nem lesz senki, aki elfoglalja Krisztina helyét. Képtelenség megfogalmazni: miért szereti még mindig. Arra se képes felelni magának, hogy
mit szeret Krisztinában. Ha ésszel gondolkodik, szembe kell néznie a ténnyel, hogy Juditnál jobb párt sohase találhat magának. Judit arra született, hogy másokért vagy valaki másért éljen. És hozzászokott ahhoz is, hogy egyszerûen éljen, ne nyújtózzék tovább, mint ameddig a takarója ér. Krisztina jólétben nõtt fel. A szülei mindig biztosították a család gondtalan életét. Most is. Auerbach fõmérnök a feleségével együtt öt-hatezer forintot keres havonta. Hány tizenkilenc éves lány mondhatja el manapság magáról, hogy egész keresete - akár kilencszáz forint - csak zsebpénzéül szolgál? Képes lenne-e rá Krisztina, hogy helytálljon egy újdonsült erdõmérnök mellett, aki 1400 forinttal lép ki az életbe, s elölrõl kell kezdenie a fészekrakást? Meg tudná-e szokni, hogy erre sejut, arra se telik, mert mégjóformán minden hiányzik? És mindehhez: nem városon élni, hanem valahol az isten háta mögött, egy faluban vagy éppen az erdõk közepén, ahol se villany, se betonút, és nincs mozi se, cukrászda se, csak a sár nyáron, a hó télen . . . Judit helytállna ebben az életben is. Szótlanul, panasz nélkül, derûsen, mert nem szokott hozzá gyerekkorától ahhoz, hogy a körülötte levõ életben minden kényelmes. Kislány korában lakott földdel tapasztott szobában, tanult petróleumlámpa mellett, felkelt hajnalban, hogy a vonattal bumlizzon be a városba, az iskolába, s megtapasztalta azt is, mit jelent tanítónõi fizetésbõl drága albérletben lakni, tisztán tartani magát, élni és ruházkodní . . . Kit találhatna mást, aki az élet ilyetén ismerete mellett is derûs, elégedett ? Krisztina jövõre bizonyára bekerül az építészmérnöki egyetemre. Elvégzi, diplomát kap. Mit kezd a diplomájával az erdõk között ? Az élete célja : folytatni, amit az édesapja csinál, mûemlékeket restaurálni, õsi épületeket helyreállítani. Szépen mondta egyszer: a múlttal szépíteni ajelent . . . Sohase találná meg a helyét egy erdõgazdaságban. Ha azt fogja mondani Juditnak, hogy foglalja el a felkínált állást, utazzon el az alkérpusztai iskolába- ezzel örökre elveszíti. S mi lesz, ha egyszer megbánja ezt a mostani lépését? Judit nem az az ember, akinél újra megjelenhetne, és bocsánatot kérhetne a tõrténtekért. Lehetséges, hogy egész életét elrontja, ha most azt tanácsolja Juditnak, hogy hagyja itt Sopront?
És ha azt mondja neki, hogy maradjon? igérheti-e ezzel a tanáccsal becsületesen a lánynak, hogy szeretni fogja, és feléget maga mögött minden hidat, elfeledi Krisztinát, még az emlékét is? Judittal szemben becsületesnek kell lennie. Csak felelõsséggel válaszolhat délután! Felelõséggel! Ha el tudná hitetni magával hogy - esetleg nem most nem hamarosan, hanem majd idõvel -- lassan, szívós akarattal kiéget magából mindent, ami Krisztinát jelenti . . . De ezt még önmagának se ígérheti ! Hogyan ígérhetné Juditnak ? Érezte, hogy verejtékes a homloka. A keze feje is nedves lett tõle. Felnézett, megkereste pillantásával Tímár adjunktust, és - hogy legalább kis idõre megszabaduljon gondolataitól, és pihentesse magát - figyelni akart az elõadás szavaira. De csak a fogalmakat hallotta, a talajban élõ-munkálkodó mikroorganizmusok nevét, mindabból azonban semmit sem értett amit Tímár - bizonyára vaslogikával, mint általában - bizonyítani akart hallgatóságának. Krisztinán kívül senkit se tud elképzelni maga mellett. Senkit, akinek õszintén és lelkiismeret-furdalás nélkül mondhatná hogy szereti. Ezzel az érzéssel pedig nem szabad játszani. Önmaga becsületét köpi le, aki felelõtlenül mondja ki, hogy szeret. Mindenki más olyan lehet, mint én? - kérdezte magától. Másoknak is csak egy szerelem adatik életükben? Ha igen, akkor hogy lehet, hogy a fiúk között nem egy havonta vagy félévenként más-más lánnyal jár, és - némelyik ki is mondja - mindegyiket szereti, egyiket a másik után ? Hogyan lehet ez? Én miért nem tudok ilyen lenni? Rákönyökölt a pad lapjára, és két öklével feltámasztotta állát. Mennyi mindent nem tudok ebbõl az életbõl! Magamat se ismerem. Bámulok a világba és minden bizonytalan. Judit választ vár. Nekem felelnem kell. Két erõ áll szemben: Krisztina, ez az egyszer-volt szerelem, és Judit, a maga minden erényével. Hiszen semmit se találok, ami ellene szólna. Mennyivel könnyebb lenne a dolgom, ha valamit felhozhatnék ellene! De csak magam ellen találok érvet: azt, hogy nem tudom neki mondani, hogy szeretem. Krisztinát elvesztettem. Juditot nem tarthatom magam mellett. És ha mégis? Csak egyszer kellene hazudnom, most, kezdetben, és utána minden erõmmel azon igyekezni, hogy igazsággá változtassam ezt a hazugságot. Hogy elenyésszen belõlem Krisztina, és beleszeressek Juditba . . . Csak ennyit kellene tennem. Erõt gyûjtenem erre az egy hazugságra.
Talán sikerülne. De tudnék-e elég erõt gyûjteni arra, hogy igazzá tegyem, amit hazudtam? Amikor a robogón ültem, Krisztina a vállamra tette kezét s utána órákig éreztem az érintését. Judittal kézen fogva sétáltam végig estéket, s ha most azt kérdezem magamtól, hogy hideg volt-e a keze vagy meleg, nem tudom. Amikor Hevesi - miután hazavitte Krisztinát - visszajött az Alm-vendéglõbe, neki tudtam volna ugrani dühömben. Pedig talán kezet se fogott vele Krisztina. Mégis . . . Mert szeretem, akkor is ha tudom, hogy hiába, akkor is, ha képtelen vagyok megmagyarázni magamnak, hogy miért. Ha Judit elmegy, egyedül maradok. Mert nem tartottam meg. És ahogy õt nem mertem megtartani, talán senki mást se merek magamhoz kötni. Lehet egy életen át egyedül élni ? Somorjai professzor körülbelül negyven éves. Ö is egyedül él. Ez lesz az én sorsom is ? De õt éjjel-nappal leköti a munkája. És ha nem? Ha az õ élete se teljes? Azt hiszem, teljes életet kell élni. Hiszen nem hosszú az élet ha néha hosszúnak látszik is. A falból se lehet büntetlenül kifelejteni téglákat. Ha itt-ott hiányzik néhány kõ, már kisebb a fal teherbírása. Az emberé is, ha nem teljes az élete. ösSzerezzent, amikor a folyosón megszólalt a csengõ. Élesen berregett, és alig hallható mozgást ébresztett az elõadóteremben. Holló a homlokához nyúlt. Úgy érezte, zúg a feje. Ujja alatt a halántékán szaporán lüktetett az ér. Ha egy kicsit felelõtlen tudna lenni . . . Mennyivel jobb azoknak, akiknek szerencsés kutya-természetük van: bármi éri õket megrázzák magukat, s lepereg róluk a gond, mint kutyáról a víz, s utána megkönnyebbülten futnak tovább. Irigylésre méltó lények. Tímár adjunktus már kiment a terembõl, s a fiúk is kifelé igyekeztek. Ö is felállt helyérõl, lelépkedett a dobogó lépcsõkön az ajtóig, s ahogy kiért a vegyszerszagú folyosóra, rágyújtott. Sokáig visszatartotta tüdejében az elsõ szippantás füstjét. Bozó lépett melIéje: - Valami bajod van? - kérdezte, és az arcába fürkészett. - Nem. Miért? - Rossz kedvûnek látszol. Odahúzódtál az utolsó padba . . . Holló megrázta fejét: -- Nincs semmi bajom. Jólesõ érzés mozdult benne. Már észreveszik, ha nem a szokott helyén ül, szemmel tartják, milyen a kedve. Maguk
közé fogadták. Törõdnek vele. Helye van közöttük. - Érzed ezt a vakációszagot? - szimatolt bele vidám fintorral a levegõbe Bozó és ettõl komikus ráncok keletkeztek az orra tövén. Holló mosolyt erõltetett az arcára: - Érzem. - Szeretem ezeket az utolsó napokat - nevetett fel Bozó, és hátravágta kefehajú fejét. - Na, azért még van tíz napunk. - Azt már guggolva is ki lehet bírni. - Mit csinálsz otthon? Bozó elõre bámult, és nagyra nyitotta szemét : - Pesti leszek egy hónapig. Sokat fogok csavarogni. Elég volt négy hónapig a csendbõl. Zajt akarok hallani, villamosokat, autóbuszokat, sok embert akarok látni, tülekedni akarok a mozik elõtt. Ne nevess ki, komolyan mondom! - Nem nevettelek ki. Csak furcsa nekem. - Sohase éltél nagyvárosban . . . - Igaz. Jártam egypár nagyvárosban, de mindigidegen voltam. Nekem nem való a zaj. Alkat dolga, azt hiszem. Lassan ballagtak lefelé a lépcsõn. Odalent Gida várta õket. A lépcsõház ablakán át besütött a nap, és égõvörösre festette a fiú haját. - Adj egy cigit, Holló! - kiáltott eléjük. Holló megkínálta. - Tüzed is van ? - Van. - Kösz. Tüdõt nem kérek. - Gida nevetett, aztán eltrappolt. Holló hosszan utána nézett. Ennek is jókedve van. Mindegyiknek. Fél lábbal már a téli vakációban élnek. Várják a karácsonyt, amikor hazaérnek, és mindenki, az egész család õket ajnározza körül. Jó volna könnyû szívvel ugyanúgy örülni, mint õk. Semmi mással nem törõdni, csak a napok számlálásával. Gyerekebbnek lenni, mint máskor, s visszavarázsolni egy kicsit a régi érzést: "Már csak tízet kell aludni, már csak ötöt . . " Öbennük - bár nem vallanák be a világ minden kincséért se - ez a gyereköröm buzog. Orájára nézett. Mindjárt tíz óra. Judit ötkor ott lesz a Patikaház elõtt. Feleletet vár. - Mégis valami bajod van -- szólalt meg Bozó. Holló barátságosan oldalba bökte a könyökével:
- Képzelõdsz. De most már siessünk. Mindjárt csöngetnek. Nem ment el ebédelni a többiekkel. Egyedül akart lenni, s lemaradt a fiúktól. Kisétált az Akadémia kertjébe. A lombjukat vesztett néma fák között senki se jár ebédidõben. Némán állnak a kopasz faóriások. Alattuk színét vesztette a gyep. A törpefenyõkön itt-ott még megcsillant a reggeli zúzmara. A kert útjain csikorog a kavics a léptek alatt. A fákon mesterséges fészekodúk: deszkából eszkábált fehér ládikák. Ott egy cinke kandikál elõ az odú nyílásából. A fák alatt fehér táblák. Cedrus Atlantica. Libocedrus Decurrens. De messzirõl kerültek ide! Az égen felhõk. Rongyosak. Fehérek-szürkék. Eltakarják a napot, és úsznak-kavarognak a magasságbeli széltõl. Olmos esõt vagy havat hordoznak. A tél hullámzik velük a magasban. Az állomáson egy mozdony fütyül. Idesikkan a hangja. Aztán megcsuklik. Eltépi a szél, másfelé viszi. Holló arcába bele-belecsípett a hideg. Teleszívta tüdejét. Jólesett a fagyos levegõ. Mellén lehúzta a bõrzeke cipzárját. A kesztyût is lerántotta kezérõl. Látta leheletét. Jótékony barát a csönd. Kisimítja a gondolatok ráncait. Becsületes lesz. Akkor is, ha így kegyetlenül elbánik magával. Nem hazudhat Juditnak. Megcsúfolná vele a lányt. Önmagát is. Juditot sohase fogja elfelejteni. Emlékezni fog az erdei kirándulásra, amikor a lány ugyanolyan csodálkozó-kíváncsian hallgatta õt, mint a kisiskolások, a tanítványai. Néha hallani fogja a hangját. Mély árnyalatú alt. Vajon énekel-e? Atanítóképzõkben tanítanak éneket is. Megnyugtató a hangja. Tanítani fogja a pusztai gyerekeket, és elvétve eszébe jut Sopron. Én is eszébe jutok. Talán éppen óra közben. És akkor elhallgat pár pillanatra. Aztán elmosolyodik, és a gyerekei megérzik, hogy néhány szívdobbanásig nem volt közöttük a tanító néni . . . Elõtte egy bokor ujjnyi vastag ágán két széncinke hintázott. Úgy billegtek-egyensúlyoztak, akár két cirkuszi akrobata. Hollótól se ijedtek meg. Apró szemük rá-rávillant ugyan, de nem röppentek el. Mintha a fiúnak produkálták volna magukat. Géza bácsi hamarosan kitûzi a téli etetõkre a napraforgótányérokat. Faggyút is olvaszt, fenyõgallyakra önti. Bojtorjánt aggat ki, csomóba kötve., hadd szedegessék magvait a tengelicék. A rigók szárított bodzabogyót kapnak. Ünnep-
napon a cinkéknek sózott szalonna bõrkéje is jut majd. Télidõben Géza bácsi az isten a madarak szemében. Elsétált a cinkék elõtt. Néhány lépés után visszanézett. A két kis madár még mindig a kopasz ágon egyensúlyozott. Délután ötig még két és háromnegyed óra. Lesz-e erõm belenézni Judit szemébe? Egyszerre félni kezdett az öt órától, a találkozásuktól. Ha nem menne el a Patikaház elé . . . Judit ebbõl is értene. És megvetné utána. El fog menni. Azt el lehet viselni, hogy elveszti Juditot, de a tudat, hogy a lány megveti, sohase múlna el belõle. Mindig szégyenkeznie kellene, valahányszor eszébe jutna a gyávasága. Juditot szép emlékként kell megõriznie. Nem szabad teherként hordoznia magában. Körülötte erõre kapott a szél. Nyugati szél - gondolta. Az Alpokból jön, a "brennbergi sarkantyú" felõl. Judit sohase szerette ezt a várost. Nyomasztotta a sok kõ. A faluja szomszédságában fog tanítani. Ott kicsik a házak, nem is olyan vének, mint az itteniek. Nem kellett volna találkoznunk. Janka néni ajánlotta neki, hogy forduljon hozzám, amikor vasárnapi kirándulásra akarta vinni a tanítványait. Rossz szolgálatot tett mindkettõnknek. Pedig jót akart. Mindegy. Így történt, s most vége szakad. Letépett néhány tût a kavicsos utacska szélén álló törpefenyõrõl, és rágni kezdte. Krisztina is eltanulta tõlem - jutott eszébe, amikor megérezte a fenyõtû gyantás ízét a nyelvén. Már háromnegyed ötkor ott állt a Patikaház elõtt. Nem akarta, hogy Judit akár egy percet is várjon rá. A téren, a Szentháromság-szobor elõtt gyerekek játszottak. Lábteniszt. Nagy gumilabdával. Úgy tûnt fel, mintha a szobor tetejérõl õket nézné a Szentháromság. A jobb oldali gyerekpár poént vesztett. Átvették a labdát. A Fabricius-ház emeletérõl nõi hang kiáltott le: - Pisti, gyere föl! Öt óra, tauulni kell! A szerválni készülõ szöghajú gyerek visszakiabált: - Még csak tíz perc múlva öt! - Akkor is gyere föl ! - Ötig engedtél! - Vigyázz, lemegyek érted! A gyerek csüggedt mozdulattal áthajította a túloldalra a labdát, aztán zsebre vágta két kezét, és elindult a Fabricius-
ház felé: - Mindig elspórolnak az ember idejébõl - morgott vissza a többieknek. - Szevasztok. Holló megérezte, hogy Judit már ott van mögötte. Megfordult. A lány mosolygott, úgy mondta: - Ahogy nézem, szívesen beállna negyediknek - intett a három gyerek felé. Holló nem felelt. Gyors pillantással szemügyre vette Judit arcát. A lány szeme alól eltûnt az árnyék, ami reggel még ott sötétlett. - Sétálunk? - kérdezte a tanítónõ. - Azt hiszem, üljünk le ott - intett Holló a Szent György utca elején sárgálló házra, ahol nemrég eszpresszó nyílt meg. - Nem is tudtam, hogy itt egy eszpresszó rejtõzködik mondta csodálkozva Judit, amikor beléptek a boltíves kapualjba. Innen jobbra nyílt az eszpresszó faragott ajtaja. Bent a bordás mennyezetû teremben kellemes, kávéillatú meleg volt. Kovácsolt vas asztalkák, kovácsolt vas székek. Egy falmélyedésben rádió szólt, a magas pulton fényes kávéfõzõgép sistergett halkan. A sarokban ültek le. A kabát rögtön lekívánkozott róluk. Holló mindkettõt a fogasra akasztotta. Szeretett volna még tenni-venni, hálás volt a fehérfityulás felszolgálónõnek, hogy hosszasan ajánlgatja Juditnak a friss diótortát, s amikor kettesben maradtak, örült neki, hogy Judit a helyiség boltívében, az alacsonyan elhelyezett gót ablakokban gyönyörködik. Az ablakokon át a térre láthattak, ahol a maradék három gyerek "kettõ egy ellen" formában próbált tovább lábteniszezni. - Kávét is hozzak? - kérdezte a pulttól a felszolgálónõ. - Nekem csak kávét - mondta Holló. Hosszasan morzsolgatta ujjai között a cigarettát, mielõtt rágyújtott. A füstöt felfelé fújta. Kerülte Judit tekintetét. A lány is hallgatott. Feje fölött apró lámpa égett a fehérre meszelt falon. Fénye megcsillant szorosan hátrafésült haján, és világosabbra színezte, mint amilyen valójában volt. Keze a kovácsolt vas asztal üveglapján nyugodott. Most felnézett, s tekintetével megkereste Holló szemét. Nyugodt, szinte derûs pillantással. Halk hangja is tárgyilagos volt : - Megírtam a választ, Péter. Holió szeme meglepetten rebbent. - Reggel azt mondta, a tanácsomat várja. A lány mosolygott. Kezét nézte az asztal lapján. Lovagias hozzám - nézte Holló a lány profilját. Meg akar
kímélni attól, hogy felelnem kelljen a reggeli kérdésére. Segít nekem. Szinte akarata ellenére mondta ki: - Meg akarta várni, amíg megmondom, mit gondolok. Miért nem várta meg, Judit? A lány nem nézett rá. Mintha körmeit figyelte volna, amelyeken megcsillant a feje fölött égõ lámpa fénye. Szája sarkából nem múlt el a mosoly. És ez a mosoly nem volt se szemrehányó, se lemondó. De Holló látta Judit arcán, hogy a lány - ha nem is tud - érez mindent, ami benne végbement, és még most is benne kavarog. Nagylelkû. Érzi a gondolataimat. Nem akar egy nehéz percet se szerezni nekem. Pedig tudja, hogy megkönnyebbülten lélegeztem fel, amikor nem kérdezte meg, hogy mit is tanácsolok. Érzi, hogy hazudtam. - Tudja, hogy hazudok magának? Úgy tûnt fel, mintha nem is õ szólt volna. A lány még mindig mosolygott: - Maga nekem nem tud hazudni, Péter. Hallgatniuk kellett, mert a felszolgálónõ hozzájuk lépett a diótortával és a két feketekávéval. Judit belekortyolt a kávéba: - Pompás - mondta. Nem nézett Hollóra, s ahogy mozdult a szája, abból látszott, hogy most már csak a kávéval akar törõdni. A rádióban vonószenekar játszott. A hegedûk halkan zümmögtek. Pizzicato. A két vendég, aki eddig rajtuk kívül a másik sarokban ült, kiment az eszpresszóból. - Jó a tortájuk - mondta Judit. Idegen a hangja - gondolta Holló, amikor újra ránézett. Idegen. Nagylelkû volt hozzám. Úgy ül itt, velem szemben, mint akinek semmi köze hozzám. Arcán tûnõdõ a mosoly. Másra gondol. Mintha nem is lennék mellette. Tudom, hogy nem igaz, ahogy mosolyog. Fegyelmezi magát. Nagyon is tudja, hogy itt vagyok. Mégis úgy tesz, mintha már nem is emlékezne rám. Segíteni akar nekem. Érzi talán, hogy tele vagyok bizonytalansággal? Intett a felszolgálónõnek, hogy fizetni akar. A fehérfityulás asszony nesztelen léptekkel jött oda hozzájuk. Csak a papírszeletet tette le az asztal üveglapjára. Holló megnézte a számot, aztán odaadta a pénzt. Judit már a kabátjáért nyúlt. Holló rásegítette, és magára kanyarította a sajátját. - Jó éjszakát - köszönt utánuk a felszolgálónõ.
- Jó éjszakát - bólintott vissza Holló. Kimentek a kapualjba. Judit szembefordult vele. - Mi többet nem látjuk egymást, Péter - mondta, és töprengve nézett maga elé. Holló hallgatott. Nem látjuk egymást. - Mikor utazik? - Mindegy. Addig se találkozzunk. Jó? Erre se felelt. Egymás mellett mentek ki a térre. Mögöttük döngve csapódott be a nehéz kapu. A tetõk felõl le-lecsapott a szél. Egymás mellett lépkedtek. Macskakövek. Az utcán végigver a szél. December. Odafönt havat hordoznak a felhõk. Tél lesz. Vagy talán már tél van ? Egyenletes léptek. Judit keze a kabátja zsebében. Ilyen egyszerû a búcsúzás? Az õ jóvoltából. Léptek. Egyenletes léptek. - Péter ? Ránézett a lányra. Judit tûnõdve fürkészte maga elõtt a szûk utcát. Mintha elõször járt volna benne. - Tegyen úgy, mintha mindent elfelejtett volna, ami azóta történt, hogy mi megismertük egymást. Igérje meg! Csend. Nyomasztó csend. - Igérje meg. Magának is jó, ha megígéri. Bár el lenne minden intézve azzal, hogy megígérem . . . gondolta Holló. - Már félig becsomagoltam a holmimat - szólalt meg újra a lány. Holló szembefordult vele. Maga se tudta, mit akart mondani. Csak a saját hangját szerette volna hallani. Megszólalni. Bármit mondani. Vagy talán az a jobb, ha szótlanul viseli el, hogy gyengébb volt ennél a lánynál? Szégyen, ha beismeri, hogy Judit a derekabb kettejük közül ? A lány feléje nyújtotta kezét: - Isten veled, Péter. Idegen volt a hangja: - Isten veled, Judit. Nem vette észre, mikor tûnt el mellõle a lány. A kapualj is üres volt, amikor benézett. Pedig itt ment be, itt kellett bemennie. Itt lakik fent az emeleten, a sarokszobában. Szájharmonikával adtak szerenádot az ablaka alatt . . . Mikor volt az? Még szeptemberben? Vagy október elején? Nem hallgatta meg a muzsikát . . .
Befordult a Templom utca 20 kapuja alá. Végigment a huzatos kapualjon. Léptei alatt csikorogtak-döngtek a falépcsõk, amíg felkaptatott az emeletre. Már sötét volt, mégis meglátta az ajtón a kicsiny réztábla világos foltját. Az van ráírva: "Özvegy Krámer Kristófné nyugdíjas." Itt lakom. Judit velem szemben lakik. Lakott. Egyszer láttam, amikor éppen vasalt. Holnap talán már nincs is itt . . . Elmegy. Eddig valamiképpen hozzám tartozott. Már nem. Krisztina pedig már régen idegen . . . Ilyen az, amikor egyedül marad valaki? Nekitámaszkodott a folyosó vaskorlátjának. Odafönt semmi csillag. Csak a felhõk. Tõlük sötét az ég. Hát akkor honnan a fény, amiben meg lehet látni a réztáblácskát? Honnan? . . . Miért fontos ez? Kezében megzörrent a kulcs. Csak nagy nehezen lelte meg vele a zárat. Olajozott zár, mégis alig fordul benne . . . Lenyomta a kilincset. Furcsának találta, hogy nyílik az ajtó. Belépett a sötét elõszobába. Három lépés elõre. Balra kell nyúlni a sötétben. Igen, itt a kilincs. Ez már a szobám. Enyhe cigarettafüst - igen, az én szobám. Megõrzi a cigarettáim szagát. Becsukta maga mögött az ajtót. Kitapogatta az íróasztal szélét. Rátámaszkodott. - Itthon vagyok - gondolta. Az én szobám. Az én íróasztalom. Az én ágyam . . . Leült az ágy szélére. Villanyt kellene gyújtani. Minek? Aludni kéne . Hiszen itt az ágyam . . . De legalább ezt a bõrzekét . . . Csak ült az ágy szélén. Aztán valahonnan cigaretta került a kezébe. Gépiesen rágyújtott. Nem gondolt semmire. KÉTSÉGEK NAPJA Krisztina már a folyosón leoldotta fejérõl a kendõt. Futva ment fel az emeletre, és sietve nyitott be az irodába. - Jó napot. - Kezét csókolom, Hamupipõke - köszönt rá Lénárt az asztala mögül, de nem nézett fel munkájából. - Keresett valaki? - Nem kereste senki - rázta meg a fejét Lénárt, s még
most se nézett fel a papirosról, ami elõtte feküdt, teleírva számoszlopokkal. Krisztina a kendõt nézte, amely puhán, selymesen feküdt a tenyerén. Az öreg Seplnek tegnap kellett volna jönnie az ígérete szerint. Tegnap se jött. Ma se. Pedig már elmúlt dél. Töprengve állt meg egy helyben egy ideig, aztán lassan levetette kabátját, és körülményesen felakasztotta a fogasra. A kendõt, amely átnedvesedett az odakinti hideg párától, ráterítette a kabát vállára. Megijedt vajon az öreg? Vagy ami még rosszabb . . Homlokát ráncolva ült le az asztalához, és szórakozottan babrálta az írógép elõrenyúló soremelõ fémkarját. Ha feljelentett . . . Félelmében. A tiltott határátlépés büntetendõ cselekmény. Bíróság elé kerül érte az ember. Megijedt, és feljelentett, hogy erre akartam csábítani. Keze véletlenül ránehezedett a tabulátor gombjára, s az írógép kocsija végigfutott a sínen. Ahogy a végére ért, nagyot csendült és megállt. Krisztina összerezzent a csendüléstõl. Nem! Nem jelenthetett fel! Én fedeztem fel, hogy az unokájának vakbélgyulladása van, és én vitettem kórházba! Nem lehet ennyire hálátlan! Valami más oka lehet, hogy mindeddig nem jelentkezett . . . - Nagyon gondterhelt ma . . . - hallotta Lénárt hangját. Hirtelen a férfi felé fordult, s megérezte, hogy Lénárt már hosszabb ideje figyeli. Zavartan elmosolyodott. - Nehezen térek magamhoz a kinti hidegtõl. Az építésvezetõ hangja enyhén gúnyoros volt: - A hideg vette el az étvágyát is ? Krisztina meglepetten vonta fel szemöldökét: - Hogyhogy? - Ha jól emlékszem, tegnap nem ebédelt, s ma se láton elét, hogy nagyon igyekezne ebédelni, mivel már elmúlt dél . . - Nem vagyok éhes. Lénárt felállt a helyérõl, és a fogashoz tartott: - Nem éhes . . . A hidegtõl. étvágyam t csúfolódik velem ? Magának mindig szokott lenni - fordult utána bosszúsan Krisztina. Lénárt utánozta a lány arckifejezését: szintén magasra húzta szemöldökét. Félig meghajolva felelt: - Mindig. Most is kívánjon jó étvágyat . Krisztina lebiggyesztette alsó ajkát:
- Jó étvágyat, Lénárt úr. És visszafordult az írógéphez. Háta mögött a férfi kiment az irodából. Amint az ajtó becsukódott mö ötte, Krisztina felugrott helyérõl, és fel-alá kezdett járni a szobában. Mi történhetett az öreggel? Elcsípték volna a határõrök amíg a határ környékét fürkészte? Ha igen . . . Annak én vagyok az oka Nem akartam bajt okozni neki! Nem, nem lehet. Ezerszer elcsípherték volna ezelõtt is. Az öreg egész esztendõben az erdõket járja. Gombát szed fagyalt gyûjt Meg szokták a határõrök, hogy az õ járásuk tájékán kószál mindig. Meg kellett volna mondanom neki, hogy odaadom a hatszáz forintot is, meg a másik háromszázat, ha segít. A pénz mindent eligazít. Kár hogy én elfelejtettem. Annyira örültem, amikor ráállt, hogy kiment a fejembõl a pénz . . És ha mégis feljelentett? Mindent le fogok tagadni. Hiszen nem tettem semmit. Nem, nem jelenthetett fel. Azzal õ is bajba kerülhetett volna. Megkérdezték volna tõle miért õ hozzá fordultam? Hiszen már többször gyanakodtak rá, hogy embercsempészéssel is foglalkozik. Odaállt az ablakhoz és felnézett a felhõs é re. December eleje óta készülõdik a hó. Most már a hóna derekán jár a naptár, és még nem esett egy hópihényi sem. Csak fagy napok óta. Ma jelentkeznie kell az öregnek. Ha délutánig nem jön, én megyek ki hozzá a házába. Ö az oka. Miért nem tartotta meg az ígéretét! Sajnálta, hogy reggel nem a robogóval jött le a hegyrõl. Így most gyalog kutyagolhat ki a város végére. Felhajtotta kabátja széles gallérját, a kendõt is szorosra kötötte a nyakán, úgy indult el, miután lezárta az építésvezetõséget. Az utcákon mindenki sietett a hidegtõl, és mindenki válla közé húzta nyakát a szél ellen. Az oszlopok közé feszített lámpák ide-oda imbolyogtak a szélben, s fényüktõl az árnyékok is jobbra-balra úsztak a kövezeten. A Várkerület boltjai tömve voltak emberekkel. Már mindenki karácsonyra vásárol - gondolta Krisztina. Én nem leszek itt karácsonyra. Összeszorította két ajkát, és kikerült egy nõt t, aki két utazótáskával igyekezett az autóbuszmegállóhoz. Csak miután elment a nõ mellette, akkor tûnt fel Krisztinának, hogy valami miatt ismerõs volt a vasútra igyekvõ asszony vagy lány. Félig hátrafordult, és ekkor fel-
ismerte: a tanítónõ, akivel állítólag Holló jár. Hová utazik? Az iskolákban még nem adták ki a karácsonyi szünetet. Csak közvetlenül karácsony elõtt fejezõdik be a tanítás az általános iskolában és a gimnáziumban. Hát akkor? Miért utazik el ilyen hamar ez a lány? Vagy talán vasútra akarja adni ezeket a csomagokat? Akkor pedig a postára kellene tartania. Mégiscsak elutazik . . . Furcsa, hogy Holló nem segít neki vinni a csomagokat. Ennyire igazán lehetne lovagias. Nem volt ideje tovább gondolkodni Juditról, mert az úttesten, ahol át kellett mennie a túloldalra, egymást érték a jármûvek, gépkocsik, kerékpárok, motorkerékpárok, s ajárókelõknek pontosan ki kellett számítaniuk a néhány másodpercet, amely alatt átkelhetnek. Igazi karácsony elõtti forgalom. A mellékutcák nem változtak meg a karácsony közeledtére sem. Lámpáik álmosan pislogtak a sötétben, emberek is alig jártak bennük, csak a szél kergetõzött önmagával, és sivítva tört elõ minden ház, minden kiszögellés mögül, hogy belekapaszkodjék a járókelõk kabátjának szárnyába és Krisztina vékony fejkendõjébe. Az egyik kerítés mögött disznók röfögtek, dörörnböltek az ólban: a gazda elkésett az etetéssel. Csattant az ólajtó, valami ömlött, a sertések elnémultak. Nemsokára itt a disznóvágások ideje - jutott eszébe Krisztinának. A Lõverek kertes házaiban tüzek lobognak fel hajnalonta, néha-néha hallani lehet majd a hízók visítását, és a szél megpörkölt sörte, égõ szalma szagát-füstjét hordja magával. Krisztina megállt, és hirtelen, néma riadalommal nézett maga elé. Én már nem leszek itt karácsonykor. Nem csempészhetem oda az ajándékaimat a fa alá apunak, anyunak, s nem találgathatom, vajon mit rejteget a csomag, amit õk tettek oda nekem. Nem fogom látni, hogy a gyertyák sercegve égnek a összehajló ágakon, és csillagszórók röpítik szét szikráik sokaságát . . . - Szûrd le a tejet, Trudi! - kiáltott egy öregasszony a ház udvarán, amely elõtt Krisztina megtorpant. Érezni vélte a frissen fejt tej meleg illatát, s kedve lett volna hogy bemenjen a házba, és vegyen egy pohárral. Bécsben Herbert bácsi ajtaja elõtt minden reggel ott áll a tej, hidegen, pasztõrözötten, és a tejest sohase lehet látni, mert mindig kora hajnalban jön. A havi tejpénzt egy üres üvegbe kell beletenni a hónap második napján . . .
Itthon tudom, hogy nekünk a Bojárék tehene adja a tejet, barna-fehér foltos szelíd állat, már többször láttam, amikor fejték. Békésen kérõdzött a jászolnál, és hátra-hátranézett Bojárnéra, aki gyors, ügyes mozdulatokkal húzogatta a tõgyét. Vastag, zsíros tejet ad a Manci. Ha felforr, félujjnyi vastag föl ül a tetejére. Bécsben olyan a tej, mintha nem is tehénbõl származna hanem szintetikusan készítenék. Élettelen az íze. Viszolyogva és cseppnyi félelemmel ment be a vastag falú poncichter-ház kapuján. Az udvar sötét volt. Halk neszt hallott. A tarka korcskutya! De az eb csak odament hozzá, megszagolta .a lábát, aztán visszasündörgött az udvar végének sötétjébe. A konyhaajtón sárgás fény világított ki. Krisztina önkéntelenül is lábujjhegyen lopakodott oda, s mielõtt kopogott volna, benézett az üvegen. A nagyszemû fiúcska már nem feküdt. Ott ült az asztalnál az öregapjával, és az olvasókönyvét böngészte. Szája hangtalanul mozgott, ahogy a szavakat szótagolta. Az öreg Sepl a gyerekkel szemben a pipáját tisztította. Nem volt kalap a fején, s Krisztina most látta elõször hogy kopasz az öreg. A kalap eddig mindig leplezte a kopaszságát, s kalap nélkül még sohase mutatkozott. Így sokkal korosabb-törtébb, mint kalapban. Bekopogott. A gyerek is, a nagyapja is az ajtó felé kapta fejét. - Herein! - állt fel az asztaltól az öreg Sepl. Krisztina benyitott. - abend - köszönt zavartan. - abend, Fráulein - biccentett az öreg. Látszott az arcán, hogy nem örül a látógatónak. De azért széket kerített: Nehmen Sie Platz. Krisztina leült, és elõbb az öregre, majd a gyerekre nézett. - Können wir vor dem Kind sprechen? Beszélhetünk a gyerek elõtt? Az öreg bólintott: - Jawohl. Krisztina szembenézett vele : - Alsó ? Az öreg hosszan hallgatott. Tovább babrált a pipájával, aztán helyére csavarta a csutorát, de még most se nézett szembe a lánnyal. - Ich glaube . . . - szólalt meg nagy sokára s rosszkedvûen - azt hiszem, a kisasszony nem gondolta meg a dolgot. Nem kellene . .
- Ne errõl vitatkozzunk - vágott szavába a lány. - Megtette, amit ígért? - Nem szeretnék ebben segíteni a kisasszonynak. - Hát segítsen a kedve ellenére - A fõmérnök úr és a gn dige Frau . . . - Önekik sejtelmük se lesz róla, hogy maga segített. - Nincs ez nekem szívem szerint - rázta a fejét az öreg. - Nekem se. De meg kell tenni - kulcsolta össze két kezét a lány. - Utánanézett hogy mi a helyzet? - Igen. - Meg lehet csinálni? - Meg. De nem akarnám. Hallgasson rám . . . Krisztina türelmetlenül megrázta fejét: -Mikor indulhatunk ? Az öreg megadta magát: - Hát jó De ezen a héten még ne . . . Bizonytalan vagyok. A jövõ héten változik az idõjárás. Elmúlik a hold. - Tehát? - Jövõ szerdán pontosan megmondom. - Beszéljük meg pontosan, hogy én jöjjek vagy maga jön. - Ahogy tetszik. - Nem akarok ide járni, nehogy gyanús legyen . . . - nézett maga elé töprengve Krisztina. - Mondjuk . . . jövõ szerdán este hétkor a Pék-keresztnét leszek. Ott pontosan megbeszéljük. - In Ordnung - bólogatott beletörõdve az öreg. - Rendben van. Krisztina felállt. Még odament a gyerekhez: - Hogy érzed magad? - kérdezte. A nagyszemû fiúcska felnézett rá: - Már nem fáj a vágás se. - Örülök neki. Karácsonyra már el is felejted, hogy megoperáltak, ugye? - mosolygott rá a lány. - Nagyapától füles sapkát kapok. Prémeset. - Az nagyon jól fog állni neked. - Megsimogatta a gyerek sima haját: - Szervusz. Biccentett az öregnek is: - Gute Nacht. Alsó, Mittwoch Abend. - Jawohl. Szerdán este. Az öreg csak felállt az asztaltól, nem kísérte ki Krisztinát. Apunak kanaszta-partira támadt kedve vacsora után. Odatelepedtek a hall közepére. Krisztinának kellett osztania. Szaporán megkeverte a vastag csomag kártyát, aztán egyesével kiosztotta mindenki elé a tizenegy lapot. Amikor fel-
vette a magáét, megcsóválta fejét. Ennél rosszabb lapot akarva se oszthatott volna. Egy árva tere sincs a tizenegy kártya között. Ha legalább egy Jolly Joker keveredett volna közéjük . . . - Tessék, apu te indulsz. Gépiesen húzott, dobott, de csak párokat tudott összehozni, tercek nem akartak kialakulni. A szülei arcát figyelte. Apu jobban szereti a magyar kártyát vagy a kalábert, de itthon a "hölgytársaság" nem tud se ultizni, se kaláberezni, kénytelen tehát megalkudni a römikártyával. Anyu élvezi a kanasztát, különösen ha már sok lap hever a talonban, és kész hetes sorozatokkal biztatnak az eldobott kártyák. - Elfelejtettem megkérdezni Lénártot, gondoskodott-e rakodómunkásokról - szólalt meg apu. - Neked nem szólt semmit errõl? - nézett fel a kártyájából Krisztinára. - Nem. Hallottam, hogy ide-oda telefonál, de hogy milyen eredménnyel, azt nem tudom. Apu átrendezte lapjait, s közben mintegy magának mondta: - Bármelyik nap megjöhet a szén és az anyagszállítmány. Ne hadd elfelejteni, hogy holnap utánanézzek . . . Na, megvan az ötvenem. - És ki is rakta a három királyt és a négy ötöst. - Ezennel, ha megengeditek, fel is veszem a paksamétát - nutatott a talon tetejére, ahol szintén egy ötös feküdt, s magához húzta az eldobott kártyát. - Így ni. Ezzel a négy királlyal együtt - válogatta ki a lapokat a talonból itt egy tiszta kanaszta . . Anyu a fejét csóválta. Megvárta, amíg apu középre tesz egy fekete hármast, aztán õ is lerakta az ötvenet. - Hogy legalább fölvehessek - mondta. Krisztina az arcukat fürkészte. Ebben a villanyfényben anyu tíz évvel fiatalabbnak látszik. Csak a nappali világosság mutatja ki szeme körül a nagyon apró ráncokat. Ilyenkor villanyfénynél, nyugodtan mondhatná, hogy harminc éves. Amikor elkerüli a bosszúság, mindig egészen üde lesz. Ha viszont valamiért idegeskednie kell, egyszerre meglátszik rajta. Nem figyelt a kártyájára, és alig összeállt tercébõl dobott el egy lapot. Utána akart nyúlni, hogy visszavegye, de apu már húzott. Nincs szerencsém - gondolta. Újra anyura nézett. Megviseli, ha én elmegyek. Nem tud majd aludni, folyton fájni fog a feje, gyógyszert szed, éjjelente kiül ide a hallba, hogy ne zavarja aput, és cigarettázni fog . .
- Krisztina, te jössz . . . . - Igen, anyu. Nem tudok mit kezdeni ezzel a lappal. Coeur-király. Ez se jó. Két király, két dáma, három hetes. Legalább valamelyik figurához jönne be egy harmadik. És mit fognak mondani az emberek, ha kiderül, hogy eltûntem? De ez a kisebb baj, valamit ki lehet mindig találni. Apunak is hiányozni fogok. Ingerült lesz odabent az építésvezetõségen, semmi munkát nem talál majd jónak. A felsõbb szervekkel se tud majd olyan diplomatikusan tárgyalni, mint eddig, márpedig, ba pénzrõl van szó, akkor higgadtnak kell lenni nem szabad ingerülten verekedni a keretekért. Abba még csak-csak belenyugszanak, hogy Herbert bácsinál vagyok. De az is szörnyû néhány nap lesz, amíg megkapják a táviratot, hogy Bécsbe érkeztem, szerer sésen odaértem Herbert bá sihoz, levél megy . . - Na, végre megvan az ötvenem . . - rakta ki maga elé a három dámát és a négy hetest. Utána királyt dobott. Anyu elmosolyodott : - Köszönöm, ezjólesett. Kitette maga elé a saját két királyát, és felvette a paklit az asztal közepérõl. Rövid rendezgetés után három kanasztát hozott össze, igaz, az egyiket Jollyval, de az is háromszázat ér. Anyu örül, ha sikerül felvennie a talont. Mosolyog. Élvezi a játékot. Nem is sejti, hogy én mire készülök. Kísérteties dolog, hogy az életben senki se tudhatja, mire készül titokban az az ember, aki mellette ül. Ha anyu sejtené . . . De nem sejtheti, mert nem tudunk belelátni egymás gondolatába. És apu se tud semmirõl. Maga elé fekteti a kártyáit, és rátöm a pipájára. Gyufát lobbant, rágyújt. A pipaszurkáló tompa fokával megtömködi a parázsló dohányt. Már jól f üstöl. - Ezt vegye fel, aki tudja - és fekete hármast dob. Veszünk, dobunk . . . Mindenki sorra kerül, és mindenki újra meg újra. Veszünk, dobunk, és hármunk közül csak én tudom mi készül. Anyu élvezi a játékot, apu örül, hogy hármunk közül õ áll a legjobban, és én itt ülök mellettük, figyelem õket, és sajnálom mindkettejüket, s velük együtt sajnálom magamat. Ha neggondolnám magam . . . De mit csináljak itthon? Örlõdjek ebben a semmi-se-történik állapotban, amikor nincs egy rezzenése az életemnek, aminek örülni tudnék, ami megtöltené tartalommal a napjaimat. Tartozom magamnak anynyival; hogy belenyúljak a sorsomba. Van rá lehetõségem, és
senki se ítélhet arra, hogy értelmetlenül hagyjam peregni a napokat, töltsem az idõt, amely üres, üres, üres. Bécsben egyetemre fogok járni. És miért ne én legyek a legfontosabb saját magamnak ? Apu nem segített, amikor szükség lett volna rá. Anyunak nem egyezett vele a véleménye, de nem bírta rá, hogy akár egy lépést is tegyen értem. Ök nem tudhatják igazán, milyen rossz volt nekem az elmúlt fél esztendõ. Azt csak én éreztem. Most én okozok egy kis bánatot nekik. Csak kis ideig fog tartani, hiszen egykettõre megtudják, hogy Herbert bácsinál vagyok, és egyetemre járok, és annál jobbat õk se kívánhatnak nekem. - Nem tudok mást dobni - rázta meg fejét anyu, és letett középre egy ötöst. - Tudom, hogy neked van, mit csináljak . . . - nézett rá Krisztinára. elmosolyodott: - Van bizopy - és már ki is tette a két ötöst. - Legalább nem írok mindent vissza. - Kiválogatta a talonból a négy dámát, és a másik három mellé rakta : - Tiszta kanaszta. Mehet tovább. - Nem dobsz? - Otthagytam a fekete hármast. - Jól tetted - nevette el magát Auerbach fõmérnök. Mert ezzel együtt én végeztem is. Csak azért a százért, amit a befejezés jelent. Maga elé terítette minden lapiát, és elõvette a papírt, hogy felírja, kinek mennyi szól a javára és a rovására. - Ötvenötöm maradt - diktálta be Krisztina. - Hatvanöt - mondta anyu. - Gyorsan fõzök egy kávét. Nagyon erõsre sikerült a kávé - gondolta Krisztina. Már jó fél órája álmatlanul feküdt az ágyában, és a sötétbe bámult. A kétségekkel küszködött, amelyek egy pillanatra se hagyták magára. Már félt hogy valamiképpen megrendül benne az elhatározás, és újra meg újra összeszedte mindazt, amit amellett szólt, hogy igenis induljon el. Salzburgra akart gondolni, emlékeket akart idézni újra, úgy, ahogy a múltkor, de most valamiképpen megkeseredett benne minden, ami eszébe jutott. A salzburgi Carillon . . . Valamikor igazi harangiáték volt. Aztán új idõk jöttek, megszaporodtak a gépkocsik, megszázszorozódott az idegenforgalom, és Mozart a régi harangjátékon nem tudott lépést tartani az autódudákkal, a motorzajjal. Amerikai motorzúgás? Igazodni kell hozzá. Amerikanizáljuk Mozartot is, hiszen
Salzburgban õ a "genius loci", akitõl varázsát nyeri a város no meg a pénzét is. Elektrifikátjuk Mozartot! Építsünk elektromágneses harangjátékot, amelynek gépzenéje túlharsogja az autók tülkeit, a gépek motorját, a nagyhangú amerikaiakat! Permetezz ;.ik föléjük elektromágnesen felerõsített rezgésekkel Mozart zenéjét, szuggeráljuk beléjük, hogy nem sznobizmusból jöttek Salzburgba, hanem Mozartért! Egymillió schillingbe kerül? Hát aztán! Amerikában minden többe kerül. Salzburg Mozartból él. Egymillióért is villamosítani kell a Mestert. És a ll Iirabell-Schloss tetejérõl elektromágnesen bömböl a Carillon. Kívánhat-e különbet ennél Papageno? Az amerikaiak nem igazodtak Tviozarti oz. Mit tehetett a hely szelleme? Hagyta, hogy õt igazítsák az amerikaiakhoz. Az idegenforgalom nagyhatalom. El kell érte tûrni azt is, hogy egész Ausztriát elözönlik a nyugatnémet turisták. Ismerõs arcok. Csak az egyenruha hiányzik róluk, a Wehrmacht rangjelzéseivel vagy az SS két ezüst villámával. Otthonosan mozognak a városokban is, a hegyi legelõkön is. Volkswagenjeik a mögéjük kötött camping pótkocsikkal ott rajzanak a szerpentineken, és az amerikaiak után mindenki õket tartja a legnagyobb tekintélynek. Messzirõl megismerni õket, mintha valami glóriaként lebegne a fejük felett a Wirtschaftswunder, a gazdasági csoda dicsfénye, és egy nyugatnémet márka tizenöt schillinget ér. Ott ültek a Dóm tér legjobb helyein, arcuk hideg volt, ruháiuk drága és nem elegáns, és az esti hangversenyekre is magukkal hozták Leicájukat . . Bécsben egy este nem volt kedvük vacsorázni. Herbert bácsi azt proponálta, hogy üljenek be egy szelet tortára a Sacher cukrászdájába. Alig sikerült helyet kapniuk. Rengeteg volt az ember a Sacherban. Féltucatjával érkeztek az újabb és újabb vendégek, és nem tudtak leülni. Eduard Strauss se, a nagy Strauss unokája, aki híres karmester és nagyon kedves ember. Herbert bácsi odainvitálta az õ kis asztalukhoz. Strauss kedves volt és nagyon csinos. Negyvenöt évesnek látszott, és megnyerõen mosolygott. Hullámos haja, jellegzetes arca egészen hasonlatossá tette a nagyapjához, csak a bajusz hiányzott az orra alól, és talán valamivel magasabb volt, mint a keringõkirály a képeken. Jól ismerte Herbert bácsit, és annak is örült, hogy Krisztina magyar. Azt mondta, Budapestre is készül koncertezni. Majd konvencionális kérdéseket tett fel, és kesernyésenelmosolyodott, amikor Krisztina csupa örömmel beszélt arról, hogy nagyon jól érzi magát, tetszenek
neki a dirndl-ruhák, a tiroli nadrágok, stüssi kalapok. "Nem vette észre, kislány - kérdezte aztán -, hogy aki dirndlruhát hord vagy tiroli nadrágot, az mind külföldi?" És Krisztina ezután figyelni kezdte, hogy valóban így van-e? Így volt. Egyáltalán . . . fogok tudni én élni ott? Felült az ágyában, és maga elé nézett a sötétben. Bécsben rengeteg volt az autó, és a közlekedési rendõrök mással se foglalkoztak, mint azzal, hogy folyvást sürgették, terelték, hajtották a gépkocsivezetõket, hogy gyorsabban, gyorsabban, mert az idõ pénz. Minden pénz, nemcsak az idõ. A Stephanskirche aljából nem lehetett látni magát az épületet, mert a Dómot szorosan körülállják a kegyszerárusok, levelezõlap-kereskedõk, emléktárgy-boltosok bódéi. Minden lélegzetvételért fizetni kellett, s mindenki a pénz után fut. Herbert bácsi is. Nem hagyhatja el magát egy percre sem, nem lustulhat el. Aközben is, amíg végigautóztak az országon, csaknem mindennap adott fel egy-egy táviratot az irodájának, intézkedett, utasított, gondolkozott, mert aki egy építési irodát mondhat a magáénak, annak nincs szabadsága. A gazdasági élet nem ismer légüres teret, a konkurrencia nincs tekintettel olyasmire, hogy Herbert bácsi most az unokahúgával nyaral, a versenytárs benyomul mindenhová, ahol üzletet szimatol. Állandóan résen kell lenni, mert ma még csak kétszáz schillinget veszít az ember, de holnap már kétezret, ha nem vigyáz. Fetis a pénz, nem arra való, hogy szolgálja az embert, ellenkezõleg, az ember szolgálja folyton a pénzt, õrzi, szaporitja mindenáron, mert ha nem gyarapítja, akár könnyed eleganciával, akár fogcsikorgatva, akkor fogyni kezd . . . Idegen élet. De nekem nem is célom, hogy ott éljem le az életem! - mondta ki csaknem hangosan a gondolatát Krisztina. Én csak tanulni akarok ott, semmi mást. Utána hazajövök .. . . Rosszul fogom érezni magam, idegen maradok, hiányozni fog minden, ami addig az életemet jelentette. Itthon meg a legfontosabb hiányzik: hogy tanulhassak! Visszafeküdt a vánkosra. A pelyhekkel tömött párna nagyongyorsan átforrósodott az arcától. Nehéz lesz elaludnia. Hajnaltájban arra ébredt, hogy odakint megvadult a szél, fütyül a ház körül, és zörgeti az ablaküveget. Csak nagy nehezen tért magához. Hirtelenében azt se tudta, hol van. Itt fekszik-e a saját ágyában, vagy valahol Bécsben? Aztán lassan összeszedte magát. Fájt a feje. Reggel megint
agyonverten fog felkelni. Hány óra lehet? Kitapogatta az éjjeliszekrényen a kis lámpa kapcsolóját és felgyújtotta. Karóráját nem lelte sehol. Csak késõbb vette észre, hogy az este a csuklóján felejtette. Fél öt. Nyáron ilyenkor már világos van odakint. Most teljes az éjszaka. Vak az ablak. tmár nem volt álmos. Odanyúlt a rádióhoz és bekapcsolta. A készülék zúgni kezdett. Fél ötkor kezdõdik a mûsor. Lassan beúszott a hangszóróba a zene. Suppé könnyûlovasság-nyitánya. Mintha egy egész lovasezred galoppozna szigorúan zárt sorokban, össze szokott paripákkal . . Halkabbra csavarta a rádiót. Ha apuék meghallanák, nem tudnák mire vélni, miért rádiózom én kora hajnalban. Vajon õk sohase voltak még úgy, hogy nem találták a helyüket sehol, semmikor? Ha anyu most belépne, és rám nézne nagy csodálkozva, mit felelhetnék neki? Különben is már régen gyanús vagyok a szemükben. Meglepetten vette észre, hogy pillanatról pillanatra keservesebben sajnálja a szüleit. És ha mégse mennék el? Megmondanám az öreg Seplnek, hogy tárgytalan minden, amirõl beszéltünk. Talán meg is könnyebbülne tõle. Sehogy se fûlik a foga a dologhoz. Ha nem nekem köszönheti, hogy idejében kórházba került az unokája talán szóba se állt volna velem. Eljátszadozott az ábránddal, hogy holnap kiszalad a robogóval a Balfi úti poncichter-házba, kihívja az öreget, és mosolyogva megmondja neki, hogy elállt a szándékától. Megnyugtató érzés lenne? Megnyugodna tõle? Milyen Bécsben az egyetem? Gimnazista korában sokszor elképzelte, milyen is lesz, ha majd beiratkozik az egyetemre. Auerbach Krisztina egyetemi polgár . . . Indexével minden félévben megjelenik a professzorok elõtt, vizsgát tesz, beíratja osztályzatát, elsején felveszi az ösztöndíját, számolja a szemesztereket, és néhány év múlva már mindenkinek a szemében mérnökjetölt. Az utolsó félévben elözönlik az egyetemet a vállalatok, tervezõintézetek jóorrú megbízottai, és a diploma elõtt álló egyetemi polgár válogathat az állások között. Bécsben mindenki maga nézhet utána, hol sikerül elhelyezkednie. Herbert bácsihoz minden nyár elején tucatjával jönnek a végzõs mérnökjelöltek. Némelyik még fizetést se kér, csak azt a kegyet, hogy gyakornok lehessen a jónevû irodában...
A rádióban fiatal basszus énekelt. Mindjárt öt óra. Krisztina újra álmosodni kezdett. Hagyta szólni a rádiót, csak az éjjeliszekrényen álló lámpát kapcsolta ki. A varázsszem így is sugárzott némi fényt, és sejteni lehhetett a tárgyak körvonalait a szobában. Herbert bácsi vajon melyik szobáját adja nekem? A sarokszobában, ahol azon a néhány éjjelen aludtam, amikor Bécsben voltunk nyikorgott a parkett. Az ablak alatt fékezni szoktak a taxik, mert a zutcasarkon tábla állt, amely "Stop"-ot dikfált. Minden félhangra felébredtem. De azt is meg lehet szokni. Mindent meg lehet szokni. Apuék is beletörõdnek majd, hogy nem vagyok itt. Csak anyu levelei miatt lesz nehéz egy ideig. Kérlelni fog, hogy jöjjek haza, és nekem nagyon fog fájni a szívem . . . " Az énekest akarta hallgatni, aki a hangszóróban Ozmin dalát énekelte, de kis idõ után kábultan vette észre, hogy hosszú pillanatokra elaludt, s a fiatal férfihang már az ária végén tart. "Jaj be szép lesz, jaj be jó lesz, Ozmin égi üdvöt érez . . . Ki ez a fiatal basszus ? Még nem olyan rutinos, mint Székely Mihály, de csupa erõ a hangja . . . Kár, hogy vége az áriának. Én Pesten még nem is voltam az Operában. Érdekes. Salzburgban hallottam operát, és Pesten nem... A szél újra megrázta az ablaküveget, de Krisztinának úgy tûnt fel, mintha a zörej nagyon messzirõl jönne. Lassan megbékélt, mert megérezte, hogy hamarosan újra elalszik. KÉZFOGÁS Holló felnézett a könyvébõl. Pillantása a szekrény tetején akadt meg. Ott a koffer. Holnap belepakol mindent, amit haza akar vinni magával, és estére vonatra száll. Hajnal lesz, mire megérkezik a hegyek közé, s utána karácsony . . . Odakint erélyesen csöngettek az elõszobaajtón. Biztosan Janka nénihez jön valaki - gondolta a fiú, de amikor észrevette, hogy nem nyílik az ebédlõ ajtaja, felállt íróasztalától, és kilépett az elõszobába. Az üvegen át látta, hogy az ajtó elõtt magas férfi áll. Az árnyék türelmetlen mozdulattal emelte fel kezét, és újra megnyomta a csengõ gombját. Holló megfordította a zárban a kulcsot, és kinyitotta az ajtót. Rögtön meg is hajolt: - Tiszteletem, Kálmán bátyám - s nem tudta mire vélni, hogy Auerbach fõmérnök áll az ajtó elõtt. A fõmérnök rögtön belépett az elõszobába. Láthatóan ideges volt. Sietve nyújtott kezet Hollónak:
- Szervusz, Péter. Jó a telefonotok? - Azt hiszem, jó. Az ebédlõbõl most lépett ki az özvegy. - Jóestét, Kálmán - mondta, és mindjárt villanyt is gyújtott, mert a délutáni udvar csak kevés világosságot engedett be az elõszobába. A lámpa világánál látni lehetett, hogy az öregasszonyt elnyomta a buzgóság, és csak a nagy csengetésre ébredt fel. - Csókolom a kezét, kedves Janka - lépett hozzá sietve a férfi. Elromlott az építésvezetõség telefonja. Mindig olyankor van baj vele, amikor a legjobban kellene. Megengedné, hogy lebonyolítsak egy-két telefont? - Tessék, hogyne. - Az özvegy megduzzadt szemébõl egyszerre kiszállt az álom. Kíváncsi volt, miért akar ilyen sürgõsen telefonálni Auerbach Kálmán. - Jöjjön csak. Tegye le a kabátját. - Köszönöm, nagyon kevés az idõm, gyorsan ki kell találnom valamit, amíg nem késõ. Péntek van, délután elutaztak a szálütóvállalat munkásai. Holnap szabad szombatjuk van. Nekem meg pont most futott be egyszerre a cementszállítmányom is, a kokszom is, meg egy tetemes mennyiségû uzsai kõ. Kivel rakassam ki? Már odabent állt az ebédlõben a telefon mellett, és szaporán tárcsázott. Amíg arra várt, hogy a központ kicsengessen a vonal túlsó végén, tovább magyarázott: - Ha most nem sikerül kirakatnom a vagonokat, várhatok hétfõig. Két napi fekbér . . . Nehéz ezrekbe kerül.. A vasút persze, nem vállalja az ódiumot, pedig legalább egy nappal elõbb kellett volna jelezniük, hogy ma megjönnek a vagonok. - Beleszólt a készülékbe: - Halló! Halló! . . . Te vagy az, Pistám? Odaért már Lénárt? Tudtál neki segíteni? Meghallgatta a feleletet, aztánbosszúsan felcsattant: - Lénártnak is leszedem a fejét. Megmondtam neki idõben, hogy gondoskodjék rakodómunkásokról. Szóval, kisegíthetnél ? Attól, amit a vonal túlsó végérõl hallott, összeráncolódott a homloka: - Legalább nyolc-tíz embert adj ! Nlegfizetem nekik a túlórát. Még így is olcsóbban jövök ki. Igen, nyolc-tíz embert . . . Holló a szoba ajtajában állt. Most vette csak észre magát, hogy idejött, és a telefonbeszélgetésre fülel. Voltaképpen illetlenség . . . Megfordult, hogy visszamenjen a szobájába, aztán eszébe jutott valami és ittmarasztotta.
-Nem létezik, hogy ne tudnál nélkülözni nyolc-tíz embert. A nádszállítás igazán ráér! Ugyan Pista, én is kisegítettelek a nyáron! Értsd meg, nyolc-tízezer forintba is belekerülhet, ha nem rakatom ki a szállítmáyt. . . Újra hallgatott. A túloldalon hosszasan beszélt a férfi, akit Pistámnak nevezett. Aztán a fõmérnök - most már csüggedten - megszólalt: - Értem. Mit csináljunk . . . Köszönöm. Szervusz. Levert-bosszúsan rakta helyére a telefonkagylót. Mintha észre se vette volna, hogy rajta kívül az özvegy is, Holló is ott áll a szobában. Csak akkor nézett rá a fiúra, amikor Holló megszólalt : - Milyen szállítrnányról van szó, Kálmán bátyám? Szórakozottan legyintett: - Kokszot rendeltem néhány vagonnal, hogy télen is dolgozhassunk, ne fagyjon le a friss vakolás. Meg építõanyag jött. Kõ, cement. Az özvegy felé fordult: - Ne haragudjék, hogy zavartam. - Dehogy haragszom, Kálmán. Sajnálom, hogy nem tudott semmit se intézni . . . A fõmérnök izgatottan rázta meg fejét: - Ismerheti ezt a várost. Hét végére meghal itt minden. A rakodómunkások hazautaznak a falujukba, akik meg ittmaradnak, azokra nem számíthat az ember. Víkendeznek, pedig megfizetném õket . . . - Haragosan nevetett: - Teherautókat már kaptam, rakodókat nem . . . Kezet csókolt az özvegynek, aztán kezet nyújtott Hollónak is. Már az elõszobaajtónál volt, amikor Holló utánasietett: - Kálmán bátyám . . . talán valahogy lehetne segíteni a dolgokon. A fõmérnök feléje kapta a fejét: - Ne viccelõdj velem, Péter. - Komolyan mondom, hogy talán sikerül segíteni. Hol jelentkezhetnék fél óra múlva? - Bent leszek az építésvezetõségen. Még megvárom, mit sikerül Lénártnak az állami gazdaságnál intéznie. Szervusz. Miért ne segíthetnénk? - füttyentett egyet jókedvûen Holló, amikor odaért a diákotthon elé. A kapuban csaknem beleütközött egy elsõévesbe, aki éppen kifelé tartott az épületbõl. - Itthon van Jós? - kérdezte tõle. - Bent láttam a tanulószobában. - Megtennéd, hogy beszólsz érte?
Az elsõéves kelletlenül vont egyet a vállán, de visszasietett. Holló megállt a hideg folyosón, és gyufa után kotorászott a zsebében. Lehet, hogy sietségében otthon felejtette az íróasztalán ? A cigaretta már a szájában volt, de a gyufa sehogy se került elõ. Megfordult, mert hallotta Jós és az elsõéves lépteit. Megköszönte a baleknek a szívességét, aztán kezet fogott a KISZ-titkárral . . . - Figyelj ide - mondta -, azért jöttem, hogy nagy szívességet kérjek tõled. Jós cso dálkozva nézett rá, és megigazitotta a haját. - Mi történt? Hol ég a ház? Holló nevetve rázta meg a fejét: - Nem ég a ház, de csaknem. Mondd . . . tartod még, amit egyszer mondtál, hogy nagyon utálod ezt a várost? Jós maga is nevetett : - És ha tartom ? - Akkor nehéz lesz erõt venned magadon. - Miért? Mirõl van szó? Ne kerülgesd már. Holló komolyra fordította a szót: - Az építésvezetõség kapott egy csomó anyagot. Ott áll a vasúton, a vagonokban. Nincs, aki kirakja. - És? - Tudod te már, mit akarok. Ha állnak a vagonok, fekbért kell fizetni. Te rá tudnád beszélni a fiúkat, hogy segítsenek. Igaz ? - Hogy mi rakjuk ki ? - Igen. Az építésvezetõség megfizeti a munkát. Ki kell lapátolni a kokszot, ki kell cipelni a vagonokból a cementes zsákokat, meg a követ is, ami jött . . . - Ebben az esõben . . . - szívott egyet a fogán Jós, de az arca jókedvû volt. Kimutatott az utcára, ahol már feketére festette az aszfaltot az imént indult csendes esõ. - Ezt nem kalkuláltam be . . . Jós hunyorított: - Te is velünk jönnél? Holló szembefordult vele. Látta, hogy Jós is vidám. Eszébe villant: két hónappal ezelõtt ellenségemnek éreztem, s most . . . most kedélyes, tréfálkozó évfolyamtársakként - talán pajtásakként - állunk egymás mellett. Neki tetszik, amivel idejöttem hozzá, és nekem tetszik hogy szolgálatára lehetek az évfolyamnak. Hiszen ha mi segítünk Auerbach fõmérnöknek
- s ezzel együtt a városnak, mert a város veszít, ha fekbért kell fizetni a vagonokért -, azzal az évfolyam jó hírneve gyarapszik . . . Újra szájába vette a cigarettát: - Persze hogy veletek megyek. Mit gondolsz, mi vagyok én, munkaközvetítõ? Jós újra megigazította a haját és nevetett: - Az se rossz szakma . . . Holló most elcsodálkozott. Nem azon, amit Jós mondott, hanem azon, hogy a fiú gyufás skatulyát vett elõ a zsebébõl, és tüzet adott neki. Fújt egyet a füstbõl, aztán megkérdezte: - És még most se dohányzol ? - Nem. De a gyufa sose árt . . . - Bolond. Csak ne igazgatnád folyton a hajadat . . . - Aztán miért ne? - Nem tudom. - Zavar? - Nem. Csak olyan furcsa, hogy egy férfi . . . Jós elkomorodott: - Apám mindig arra tanított, hogy ha már a ruhám foltos . . . legalább a hajam legyen rendes. Az olcsóbb . . . Öt éves voltam . . . Csend lett. Holló nem tudott mit mondani. Maga elé fújta a füstöt. Taknyosnak gondolta - ez járt a fejében. És gondolatban bocsánatot kért Jóstól. Jól fésültnek lenni - olcsóbb, mint új ruhákat venni, ha az embernek nincs rá pénze . . Valamit kellene mondanom - gondolta, s megkönnyebbülten mozdított egyet a fején, amikor Jós megszólalt: - Rendben van. Egye meg a fene az esõt. Megpróbáljuk, amit lehet. Most kapott krumplit a menza. Vagy harminc zsákkal. Itt vannak a raktárban a zsákok. Felveszi az ember a fejére . . . Olyan, akár az esõköpeny. Pesten, a Gizella-malomban is így csinálják a zsákolók. - Beszélsz a fiúkkal ? Jós nevetett: - Csak azért, hogy leplezzem, mennyire utálom ezt a várost. Gyere csak, megmondjuk nekik . . . - Most nem megyek. Átszaladok az építésvezetõségre. Megmondom, hogy rendben a dolog, aztán visszajövök értetek Auerbach fõmérnökkel . . . Felhajtotta bõrzekéje gallérját, és kifordult a kapun. Végigfutott a Templom utcán, aztán a téren át bekanyarodott az Uj utcába. Az építésvezetõség irodáiban - ezt messzi-
rõl látta - még égtek a lámpák. Krisztina hallotta meg a kopogást, és õ szólt ki. - Tessék. Csaknem ijedten rezzent össze asztalánál, amikor az ajtón Holló lépett be. Miértjött? Hozzám?! Nem, az lehetetlen . . Látta, hogy a fiú is zavart. - Jó estét, Péter. - Kálmán bátyámmal szeretnék beszélni . . . - intett a fiú a telefonasztalka felé ahol Auerbach fõmÉrnök - neki háttal állva- éppen veszekedett valakivel. Krisztina szólni akart, hogy "apu, téged keres Holló Péter" de hirtelenében nem tudta kinyitni száját. Meglepetten és értetlenül figyelt fel zavarára: érezte, hogy ha megszólalna, nem lenne hangja. Miért? Miért? Holló miatt? Még mindig képes rá, hogy elvegye a hangom? És miért dobog ilyen erõsengyorsan a szívem? A torkában érezte a szívét, s attól félt, hogy a vér is az arcába szaladt. Szerencse, hogy apu visszafordul a telefontól . . . - Szervusz, Péter - haallotta apu hangját. Hogy tud ennyire nyugodtan f Ielni? - Kálmán bátyám, a munkaerõre ne legyen gondja . . . és még mosolyog is hozzá. Mintha én itt sem lennék. Nem is néz rám, örül neki, hogy apu összeráncolja homlokát, aztán odalép hozzája, és kétkedve a szeme közé néz: - viccelõdsz Péter? - Nem. Miért tenném? Az akadémia harmadévfolyama elvállalja, hogy kirakja a szállítmányt. - Ki vállalja? - Mi. A harmadévfolyam. - Hányan? - Remélem, legalább harmincan. És apu nevet. Jókedvûen, felszabadultan nevet. - Ember vagy, öcsém! Embe r vagy! Mikorjöttök? - Percek kérdése, Kálmán bátyám. Apu rikkant egyet: - Talpig ember mindegyikõtök. Fiam, kifizetem nektek azt a pénzt is, amit túlórára adtam volna a rakodómunkásoknak. - Köszönöm a fiúk nevében. A pénz sose jön rosszul. Tessék átjönni velem értük . . . - Indulhatunk is - apu összegombolja a ka bátját, és Lénárthoz fordul, aki az íróasztal mögött a papírjaiba temetkezik, nem azért, mintha dolga volna, hanem mert a múltkor
Hollóval összevitatkoztak. - Krisztina, azonnal szólj a banknak, hogy még ma este . . . még ma éjjel legyen pénz. Szervusztok. És Hollóval együtt kisietett az ajtón. Lépteik hangosan dobognak a lépcsõkön. Krisztinának kedve lett volna megrázni a fejét. Mi történt velem? Fáj a feje, mintha ivott volna. Pedig nem ivott. Lénárt beszél? Igen. õ szólt. - Ezt se gondoltam volna . . . - Mit? - mozdult meg Krisztina. - Hogy másodszor is belém rúg ez a fickó. - Magába? - Kálmán bátyám az imént gorombított le, hogy miért nem hajtottam végre az utasításait. - Nem is hajtotta végre. De mi köze ehhez Hollónak? - Hogy õ . . . õ beszervezte az osztálytársait . . . - Ezzel . . . - Rúgott egy újabbat rajtam. Krisztina felállt az asztaltól. Levette a fogasról kabátját, és magára húzta. Mijogon bántja Hollót? Mi jogon? - Magának Holló nem csinált semmi rosszat. Apunak nincs igaza. Maga nem tudhatta, hogy éppen ma fut be a szállítmány. De hogy Holló nem akart rosszat magának, ezt vegye tudomásul, és ne legyen aljas! Még a kendõt se kötötte a fejére, úgy szaladt ki a szobából. - A bankba mentem. Pénzért . . . Auerbach fõmérnök maga is beállt rakodni. Ahogy a fiúk, zsákot húzott a fejére, és szabályosan jelentkezett a sorban, valahányszor ledobta a teherautó platójára a maga cementes zsákját . . . Holló - a véletlen úgy hozta, hogy pontosan Auerbach fõmérnök után következzék a sorban - éberenfigyelte a férfit. Nem neki való már. Elmúlt negyven éves. Elszokott a fizikai munkától. Cementet meg talán még sohase zsákolt. Szerette volna megmondani neki, hogy álljon ki innen, végzünk ezzel a nyolc-kilenc vagonnal magunk is, de amikor látta, hogy a fõmérnök kedvvel zsákol együtt velük, mégse mondta meg, amit akart. Ámbár nem lehet könnyû neki, hiszen még az én vállam is meg-megnyomja a cementes zsák, pedig én odakint Kanadában megszoktam a cipekedést. Amikor a csörlõk nem bírták a munkát, nekünk is be kellett állnunk trógerolni, meg-megemelni, és odább cipelni a súlyos fatörzseket. Húszan-huszonöten dugtuk alá a vállunkat egyikegyik oldalról, és még úgy is csaknem megszakadtunk alattuk.
Idõnként oda-odapillantott a rakodótérre, amelyet t megvilágítottak az állomás éles fényû lámpái. Akaratlanul is Krisztinát kereste-várta. Ki kellene jönnie, ha nem másért, csak azért, amit Kálmán bátyám parancsolt neki: hogy legyen pénz, amivel kifizetheti az évfolyamot. Vagy talán hazament? -Vigyázz! - hallotta Mikes hangját. A vagonból Bognár és Koltai adogatta a fiúknak a cementtõl dagadt papírzsákokat, és Mikesnek most éppen ügyetlenül tették a vállára az ötvenkilós terhet. Az esõ egyenletesen szitált, és a zsákhordóknak szaporázniuk kellett lépteiket, nehogy átázzanak a papírzsákok. A fiúknak tetszett a dolog. Holló - valahányszor ledobta terhét és vissza igyekezett a vagonokhoz - össze-összenézett Jóssal, és ilyenkor mindketten nevettek. A harmadévfolyam megvagyonosodik ezen az éjszakán - és a város . . . a város is hálás lesz a pénzért, amit a fiúk jóvoltából takarítottak meg. Krisztina miért nem jön ki? Nem azért, hogy a pénzt hozza . . . Csak látni volna jó, legalább egy perciglátni. Ott bent, az építésvezetõségen . . . sötétkék köpeny volt rajta, és ettõl egyszerre hasonlatos lett a régi Krisztinához, a diáklányhoz, ahhoz a tizenhat éveshez. Fellódította a cementes zsákot a teherautóra. A sofõr, aki bosszúsan toporgott az esõben, sietve felcsapta a gépkocsi oldalát, és helyére húzta a zárókallantyút is. - Indulhatok, fõmérnök úr? - kérdezte. - Indulhat. Kik mennek a kocsival? - kérdezte a fõmérnök Jóstól. - Gál, Ugrai, Iványi, Dénes . . . A négy fiú felkapaszkodott a teherautóra. A sofõr is helyére szállt, és a gépkocsi lassan kikanyarodott a pályaudvarról. - Minden rendben van? - nézett rá Jós a fõmérnökre. A férfi mosolygott: - Rendben. Jól szervezte meg . . . Jós mosolygott, aztán visszasietett a vagonhoz. Odább négyen a kokszot lapátolták kifelé a vasúti kocsiból. Nem porzott a szén, mert az esõ egyenletesen szitált, és a földre verte a megszámlálhatatlan apró szemcsét. Hideg esõ volt, csaknem ólmos, de a fiúk nem fáztak, mert egyikük se ért rá lustálkodni. - Az öreg azt mondta, jól megy a dolog - szólt oda Hollónak Jós. Szuszogott a cementes zsák alatt, de arcáról
nem tûnt el a mosoly. Olyanok voltak a fejükre húzott zsákokban, akár egy furcsa szerzetesrend kámzsás barátai. Senki se kiabált, senki se vezényelt, de mindenki tudta a dolgát. Az állomás bejárata felõl gyönge motorzúgás hallatszott. Holló odanézett. Krisztina! A lány megállította a gépet, leszállt róla, és integetett az édesapjának: - Apu! Itt a pénz. - Köszönöm. Tedd be a táskát a forgalmi fõnökségre szólt vissza a fõmérnök. Nem volt ideje megállni, mert egy cementes zsákkal igyekezett a szélrõl álló teherautóhoz. Holló már megszabadult terhétõl. Krisztina elõtt kellet elmennie, hogy visszajusson a vagonhoz. Megálljon mellette Szóljon neki valamit? Megállt, és rámosolygott a lányra. Krisztina felnézett rá. Bizonytalan mosoly játszott az õ szája sarkában is. - Milyen az arcod? - kérdezte. - Elmaszatolódott rajta a cementpor? - Igen. Le akarod törölni? - nyúlt a zsebébe Krisztina, és elõvette zsebkendõjét. - Nem érdemes. Két perc múlva újra ilyen leszek. Te se ázz itt, húzódj be valahová . . . - Úgyis el kell mennem . . . Szervusz, Péter. kezet nyújtott. Holló nem fogott kezet vele. - Csupa piszok lesz a te kezed is. Szervusz, Krisz. Visszasietett a vagonhoz. Izgatottan dobogott a szíve. Elég, ha csak látom: rögtön elvesztem az egyensúlyom. Nagyon kedves tud lenni. Miért volt rossz hozzám? Ha tudná, hogy õmiatta kellett Juditnak elmennie . . . Nem tudhatja meg soha... A városon kívül nem esett. Szél se fújt. Krisztina megnyugodva állította le a robogót a Pék-kereszt mellett. Nem fog fázni, amíg az öreg Seplre kell várnia. Nem oltotta el a gép lámpáját. A fény a keresztre hullt, és megvilágította tabernákuluma alján az 1484-es évszámot. Az emberek legendákat tudnak errõl a keresztrõl. Egyesek azt mondják, hogy a törzsén látható ábrák cipókat ábrázolnak. Úgy tartják, hogy valamikor nagyon régen egy pékmestert gyilkoltak meg ezen a helyen. Talán a pénzéért, talán bosszúból - erre senki se emlékszik. Beszélik azt is, hogy a nagy éhinséges idõk emlékére állították ide a keresztet. Ki tud ná már, melyik mese igaz a kettõ közül? Múlik az idõ,
1484 óta négyszázhetvennégy esztendõ telt el, és ez a kõ máig itt áll, s itt fog állni tán további ötszáz évig . . . A kövek erõsek. Nem mozdulnak onnan, ahová állították õket. Kitartanak a helyükön, pedig nincs mivel védekezniük a vihar ellen, a fagy ellen, a hõség ellen. Csak az erejük a fegyverük. A mozdulatlan erejük . . . Nem lett volna szabad ma este Hollóval találkoznia. Ha meglátja a szemét, rögtön tudomásul kell vennie, hogy tele van gyengédséggel a fiú iránt. Szereti, és ettõl erõtlenné válik. Csakjönne már az öreg! Nem szabad elhagynia magát, nem szabad engednie, hogy akár percekre is úrrá legyen felette a bizonytalanság. Cselekednie kell, töprengés nélkül, latolgatás nélkül . . . Nekitámaszkodott a kõkeresztnek, és a város felé nézett, ahonnan az öreg Seplnek kellett jölmie. A távoli fények didergõen hunyorog tak. Talán örökre itthagyom ezt a várost - lélegzett nagyot Krisztina. Adódhat olyan helyzet, hogy nem lesz visszautam. Ezzel is számolnom kell. Akkor soha többé nem láthatom Sopront. Csak az emlékek maradnak meg bennem, és a mesék, amik a házakhoz fûzõdnek. Nagyon sokat tudok Sopronról. Csaknem mindent. És ez baj. Amirõl túl sokat tudunk, az nagyon bennünk él, és valamiképpen eggyé válik velünk. Meg fogom siratni ezt a várost? Itt születtem. Itt éltem . . . Furcsák a szavak. Valóság van mögöttük. Ami egysze r megtörtént, attól nem lehet szabadulni. Hányszor fordult elõ velem, hogy kisétáltam a Kurucdombra, leültem a szélmalommal szemben, és néztem a körképet, a várost! Be lehet látni az egészet. Nem véletlen, hogy Vak Bottyán kurucai ide állították ágyúikat, és innen lõtték a sáncot. Hollónak meséltem róla csak, senki másnak . . . Meghallotta az öreg Sepl lépteit. - abend, Früulein. - abend, alter Sepl. Szemben álltak egymással a sötétben. Krisztina elõvette a zsebébõl a pénzét, és az öreg felé nyújtotta. - Ez hatszáz forint. A többit is odaadom, mihelyt átjutottunk . . - Mégsem áll el tõle a kisasszony? Krisztina nem tudott rögtön felelni. Oly jó volna azt mondani, hogy "de igen, már meggondoltam, nem megyek el". De nem szabad ezt mondania. El kell mennie, minél hamarabb, hiszen csak kínlódik, támolyog a világban. Ki kell
szakítania magát innen, ahol minden fáj, minden bántja! Bár most azonnal lehetne indulni! - Nem gondoltam meg. Mikor indulunk? - erõt akart hallani a hangjában. De csak suttogásra futotta. - Holnapután indulhatunk. Este kilenckor. Már mindent kitudtam. Nem lesz semmi baj. - Holnapután . . . Este kilenckor . . . Tegye el a pénzt, öreg. - Nagyon jó hozzám a kisasszony. - Hol találkozunk? - A Bécsi út végén. - Pontos leszek. Auf Wiedersehen. - Auf Wiedersehen, Fráulein. Krisztina begyújtotta a robogót, felszállt rá, és rögtön erõs gázt adott. Megkönnyebbülést, felszabadultságot akart érezni, cseppnyi büszkeséget, hogy végérvényesen egyenesbe kormányozta a sorsát, de csak annyit vett észre magában, hogy kemény prés szorítja össze a tüdejét. - Ez nehezebb mint a cement! - nyögött valaki a vagon mellett. - A kokszot is könnyebb volt lapátolni . . . - kontrázott egy hang. A jókora kõdarabokat valóban nehéz volt leemelgetni a vagonról. Tapasztalt rakodómunkások is utálják ezt a munkát. A fiúk ráadásul ügyetlenek is voltak hozzá. Kétszerháromszor annyi erõt kellett fecsérelniük egy-egy kõdarabra, mint amennyi erõvel emelgették volna, ha értenek hozzá. De így is haladt a munka. Már nem zavarta õket az esõ se. Elállt, a szél se támadt fel, csak annyit lehetett érezni a mozdulatlan levegõben, hogy kemény fagy lesz hajnalra. - Pihenjünk egy sort, fiúk - kiáltott Auerbach fõmérnök. Egymás után telepedtek, zöttyentek le a kövekre a fiúk, homlokukat törölgették, szuszogtak, fújtattak. Aztán Mikes felkiáltott: - Szagot érzek! Az állomás felõl egy férfi jött a villanyfényben. Jókora zománcos kannát, másik kezében pedig kosarat cipelt. A kanna födele alól valami forró folyadék gõzölgött. Auerbach fõmérnök ránevetett Mikesre: - Jó orrod van, fiam. Forralt bor . . . Az építésvezetõség nevében, ha nem vetitek meg. Egyszerre hangzavar támadt. Már mindenki felismerte a jövevényben a resti langaléta csaposát. - Csak sorban! - kiáltott a hórihorgas ember, amikor
mindenki köréje özönlött. - Sorban, mindenkinek jut! A fonott kosárból füles poharakat szedett elõ. Kiosztotta mindet a fiúknak. Orrot-ínyt csiklandó fûszeres illatokat párázott a kanna. Szegfûszeg, fahéj gõzét és a borét. A gõzölgõ ital sötéten csorgott a poharakba. Egy perc múlva már csak áhítatos szürcsölést lehetett hallani. - Fejedelmi . . . - morrant valaki, hogy utána újra beledugja orrát a pohárba. - Nagy ötlet volt, Kálmán bátyám! - jegyezte meg Holló két korty között. - Nem nagyobb, mint a tiétek. - Auerbach fõmérnök ezt komolyan mondta. - Nem is sejtitek, mekkora örömet szereztetek nekem. Holló összenézett Jóssal. Egyikük se mosolygott. Csak Jós bólintott egyet. Aztán újra szájához emelte poharát. Hollót felmelegítette a bor. Már a keze se fázott. Gyorsan megtalálta cigarettáját, s nem volt gémberedett az ujja, amikor a szája sarkába illesztett egyet. - Egy szál gyufát kérnék, Kálmán bátyám. Rágyújtott. Felállt a kõrõl, amin eddig ült, és megropogtatta derekát. Most még nem érzi a fáradtságot. Reggelre jön az izomláz. Valaki melléje lépett a sötétbõl. Bozó volt. - Nem vagy fáradt? - nézett rá Holló. - Nem mondom, hogy nagyon friss vagyok, de ez jó hecc - dörzsölte össze két tenyerét a fiú, aztán intett Hollónak, hogy húzódjanak félre: bizalmasan mondana valamit. - Mikor beszélhetnék veled komolyan, Péter? - Akár most is. Mi a baj? - Nyugodtan kell beszélnünk arról, amirõl akarnék . . Holló ránézett a fiúra. Bozó arca komoly volt. Felnõttes. Szemöldökei között merõleges ránc Valóban gondja van. - Ha végeztünk itt - nézett körül Holló a rakodótéren gyere fel hozzám. Ha nem leszel nagyon álmos . . . Nálunk meg is fürödhetsz. - Nem zavarok éjszaka nálatok? - Miért zavarnál ? - Csak azért volna jó még az éjjel megbeszélni, hogy holnap . . . mielõtt kiadják a karácsonyi szünetet . . . intézkedhetnénk is. Holló meg akarta kérdezni, hogy mégis mirõl van szó, de a kõrakásnál Jós felállt a hely rõl, és elkiáltotta magát:
- Folytatjuk, fiúk! Anyu ébren várta õket. Sietve nyitott ajtót Krisztinának, s arcán meglátszott a csalódás, amikor a lánya egyedül lépett be az elõszobába: - Apu még mindig az állomáson? Krisztina csaknem elárulta magát: csepp híján megkérdezte, hogy "miért, még nem ért haza", de idõben eszébe jutott, hogy anyu azt hiszi, õ is ott volt eddig az állomáson. - Hamarosan itthon lesz - mondta hát, s lecibálta magáról a kabátját. - Csúnya hideg van odakint. Igyunk teát, anyu! - Jó. Mindjárt fõzök. - Ne te, majd én. S már szaladt is a konyhába. Bekapcsolta a villanytûzhelyet, s teleeresztette vízzel az alumínium teafõzõt. Jó negyedóra kell, amíg felforr . . . Leült a tûzhely mellé. Ujjait dörzsölgette. Holnapután este . . . Holnapután este . . . Nem tudott másra gondolni. Visszamehetne anyuhoz a hallba, ahelyett, hogy itt kuksoljon, de most jobb, ha egyedül van. Holnapután . . . Kilenc órakor talákozik az öreg Sepilel a Bécsi út végén, ahol már nem állnak házak, ak kopasz eperfák . . . Milyen messze van onnan a határ? Hány kilométer? Hány perc? Egy óra? Vagy több? De miért én gondolkodjak mindenrõl? Az öreg Sepl dolga. Nekem most már nem szabad gondolkodnom semmirõl. Egyáltalán: holnapután estig egyfolytában aludnom kellene, hiszen ha alszom, megszabadulok minden kétségtõl . . . Miért nem forr már ez a víz? Anyu mindjárt észreveszi, hogy idekint kuksolok, és utánam jön. Elõzzem meg, menjek be hozzá a hallba? De akkor beszélgetnem kell vele . . . Mikorra végeznek apuék a rakodással? Holló arcán elmaszatolódott a cementpor az izzadtsággal és az esõcseppekkel. Jó lett volna letörölni a zsebkendõmmel. Nem engedte. Ha tudná, hogy utoljára látott . . . Nem köszöntem el tõle. Mit fog szólni, ha megtudja, hogy elmentem? Amikor õ elment . . . Nekem nagyon rosszul esett, hogy nem búcsúzott el tõlem. Elvártam volna tõle . . . És õ nem várná el tõlem? - Krisztina, mit pepecselsz ott? - hallotta anyu hangját és a lépteit is. - Várom, hogy felforrjon a víz.
- Hideg a konyha. Nincs jobb dolgod? Felforr az magától is. Anyu ideges. Hát még ha megmondanám neki, hogy apu is beállt zsákolni a fiúk közé! Az asszony belépett a konyhába. - Már éppen ideje, hogy vége legyen a félévnek - mondta és leült Krisztinával szemben a konyhaszekrény mellé. - Fáradt vagy, anyu? - Rosszul alszom minden éjjel. Mintha folyton valami kellemetlenségtõl tartanék . . . Krisztina nem nézett rá az édesanyjára. Leemelte a fedõt az alumínium kannáról, mintha az érdekelné, hogy forr-e már a víz. Azt érzi anyu, amire én készülök? Igaz lenne, hogy az anyák valamilyen ösztön-szeizográffal észlelik, ha rendkívüli dolgok történnek a gyerekeikkel? A víz megmozdult, és egyszerre forrásba sussant. - A vakációban nagyokat fogunk sétálni, jó, Krisz? Rá kellene néznem, mosolyognom kellene, és szaporán, örömmel bólógatnom. Az a szerencse, hogy nem látja az arcom. A szemem elárulna. Nem fordult meg, úgy felelt: - Mihelyt megjön a hó, csudaszép lesz a hegyekben . . . Hazudok, hazudok, hazudok . . . Tudom, hogy nagy szüksége van rám anyunak, és még biztatom is. És holnapután éjjel már túl leszek a határon. Még sose okoztam csalódást neki. Most elõször történik meg. S mindjárt oly keserves csalódást szerzek, ami a gonosztettel határos. Gonosz lennék? Önzõ vagyok. Igen, önzõ vagyok, ezt tudom, de már nem is visszakozhatok ! Nem fordulhatok meg! Egyszer én is lehetek önzõ ! - Pihent akarok lenni, mire megkezdõdik a vizsgáztatás - folytatta az asszony, mintha csak önmagához beszélne. - Odaadod nekem az egyik pár síbakancsodat? A bakancs talpa alatt úgy ropog a hó, hogy jó hallani . . . Ne fájdítsd a szívem, anyu, ne besz lj errõl! Gépies mozdulatokkal tett-vett a tûzhely és a konyhaszekrény között. Elõkereste a teát, jócskán szórt belõle a kannába, aztán óvatosan leforrázta a lohogó vízzel. Nagyot szívott a tea illatos gõzébõl. Könnyeket érzett a szemében. Anyunak nem szabad észrevennie . . . - Kezet mosok, aztán én adok teát neked, anyu . . . Kisietett a fürdõszobába. Lesúrolta kezét, aztán vályút formált a tenyerébõl, vizet gyûjtött benne, és óvatosan megmosta vele a szemét.
Nem fordulhatok vissza! Auerbach fõmérnök megkönnyebbülten nézett körül a rakodótéren: - Nem gondoltam volna, fiúk, hogy ilyen hamar végzünk. - Karórájára nézett: - Még csak két óra. Azt hittem, eltart hajnalig. Szépen igyekeztetek. Lénárthoz fordult, aki mellette állt: - Fizessünk. - Kinek? - kérdezte az építésvezetõ. Jós ránézett Gidára: - Gazdasági felelõs . . . lépj akcióba - mondta és nevetett. A vöröshajú fiú odament Lénárthoz. Elõvette zsebébõl töltõtollát, aztán mégis visszatette. - Pénz olvasva, asszony verve jó - mondta, és nekikezdett, hogy átszámolja a bankjegyeket. Komótosan, figyelmesen pergette ujjai között a pénzt, s közben meg-megnyálazta ujjai hegyét, mint a tapasztalatlan pénztárosok. - Megvan - jelentette ki, amikor végzett vele. Csak most írta alá a papírt, hogy átvette a 2050 forintot. Jós összenézett Hollóval: - Megvagyonosodtunk - mondta. Kinyitotta tenyerét. Piszkos volt. Aztán - talán arra gondolt, hogy a Hollóé se tisztább - mégis kezet nyújtott neki: - Nobel-díjas ötlet volt, öregem. Mi vagyunk a leggazdagabb évfolyam az egész Akadémián. - Megdolgoztunk érte - mondta Holló. S csak most vette észre, hogy még mindig egymás kezét szorongatják. Mikes lépett melléjük: - Tudjátok, ha ezt megírná az újság . . . Auerbach fõmérnök hangját hallották a hátuk mögül: - Meg fogja írni. Errõl én gondoskodom. Szembefordultak a férfival: - Igazán? - kérdezte Mikes, és robusztus figurája csaknem újabb fél fejjel nõtt a meglepetéstõl. - Szavamat adom rá - mondta a fõmérnök, aztán kezet fogott mindegyikükkel. - Most aztán ideje, hogy nyugovóra térjünk. Jó éjt, fiúk. - Itt a taxi az állomás elõtt - jelentette Lénárt. A fiúk a fõmérnök és az építésvezetõ után néztek. - Rendes ember - bólogatott Mikes. - És milyen szép lánya van! - sóhajtott valaki mellettük. Gida volt.
Holló nem nézett rá a vöröshajú fiúra. Auerbach fõmérnöknek szép lánya van. Krisztinának hívják, és itt volt az este. Látta, hogy maszatos a képem a cementportól, és oda akarta adni a zsebkendõjét, hogy töröljem le vele. Holnap este haza kell utaznia a szüleihez a hegyek közé. Elbúcsúzzon elõtte Krisztinától? Jó volna látni. Csak éppen kezet fogni vele, elvinni haza a vakációra az érintését, a bõre melegét . . . Észrevette, hogy Bozó áll mellette. Persze, Bozónak azt ígérte, hogy még az éjjel beszélni fognak valamirõl. - Gyere - mondta. - Indulhatunk. Már mindenki szedelõzködött. A fiúk vállukra dobták a zsákokat, amelyek esõköpeny gyanánt szolgáltak, amíg esett. Mindenki fáradt volt. Lassan kisorjáztak az állomásról. Sopron már aludt. A város közepére vezetõ úton lélek se járt. A házak minden ablaka sötét volt, csak az utcai lámpák világítottak. A falak visszaverték a léptek zaját. A levegõben hegyek lehelete lebegett mozdulatlanul. Valakinek fütyülni támadt kedve. Aztán többen is füttyre gyújtottak. Nem hangosan, csak maguknak. Nem akartak õk senkit felébreszteni.Örültek,hogyvalami jóvanmögöttük. Nem szóródtak szét. Egy csapatban bandukoltak fáradtkomótosan a Várkerület felé. Holló prüszkölve rázta meg magát, aztán vörösre dörzsölte bõrét az érdes frottírtörülközõvel. Ujjászületett ettõl a fürdéstõl. Letörölte a fürdõszoba tükrérõl a gõzpárát, és hátrakefélte haját. Tiszta inget húzott magára. Sietve szorosra rántotta nadrágszíját. Szegény Bozó már jó ideje várja a kis szobában. Talán el is aludt. Leoltotta a villanyt a fürdõszobában. Mit akarhat Bozó? Amíg hazaértek az állomásról, semmit se mondott. Zavartan csevegett mindenfélérõl. A lényeget négyszemköztre hagyta. Benyitott a szobájába. Csak az íróasztalon égett a kis lámpa, és a kályhában ropogott a tûz, amit hazaérkezésükkor szított fel. Bozó a fotelban nyújtózkodott. Álmosan hunyorgott. Holló az ágya szélére ült. - Elfáradtál, ugye? - kérdezte. Bozó bágyadtan mosolygott. Szétnyitotta két tenyerét. - Holnapra hólyagos lesz - vágott egy fintort. - Sohase hordtam követ. Munka közben nem is éreztem, hogy összevissza horzsoltam a kezem. Holló bólintott. Odakint Kanadában az elsõ hetekben
éjjel-nappal kínlódtak. Sebes volt mindannyiuk tenyere, s amikor reggelente újra meg kellett fogniuk a munkát, a hólyagok ismét fel-felszakadtak, s csak egy jó hónap után kérgesedett meg a tenyerük. - Most pedig adj egy cigarettát - mondta Bozó. - Álmosság ellen . . . Mindketten rágyújtottak. A szoba boltívei alatt megállt a levegõben a füst. Holló a cigarettája parazsát bámulta. Eszébe jutott, hogy esetleg biztatnia kellene Bozót, hogy mondja el, amit akar, aztán mégse szólt. Jobb, ha rábízza a fiúra, mikor kezdjen a mondókájához. - Kedves ez a hely . . . - nézett szét Bozó, és a tekintetén látszott, hogy amíg Hollóra várt, már megismerkedett a szobával. - Csak az a baj, hogy itt egyedül vagy. - Megszoktam. Elsõéves koromtól lakom itt. - Én meg mindig diákotthonban laktam. Ügyetlenül leverte a hamut cigarettája végérõl, aztán valahová oldalra nézett. Hallgatott egyideig, majd elszánta magát: - Figyelj rám, Péter. Azért akartam beszélni veled, hogy megmondjak valamit . . . Egyelõre csak ránk tartozik. Térdére támaszkodott, és maga elé beszélt: - Hosszú ideje rágom már magamban, amit akarok . . . Aztán amikor Somorjai professzor megdicsérte a szakkört ... azt mondta, hogy nagyon tetszett neki az elaborátumunk . . . akkor már tudtam, hogy rendbe kell hoznom a dolgokat . . . Ne szólj közbe, hadd mondjam végig. Összeráncolta okos homlokát, s még most se nézett Hollóra. - Mindenki tudja, hogy neked kellene vezetned a szakkört. Somorjai is téged jelölt elõször, igaz? - Nem várt fe leletet. - Én már régen tudom, hogy neki volt igaza, amikor azt akarta, hogy te legyél a demonstrátor. Most felkapta fejét, és szembenézett Hollóval: - Én holnap bejelentem a professzornak, hogy lemondok . . . Így becsületes. Ne én legyek a demonstrátor. Neked van jogod hozzá. Te beleszülettél az erdõbe. Úgy ismered, mint egyikünk se. Komédia, csak komédia, hogy én vagyok a tanszék demonstrátora . . . én veszek részt a te oktatásodban... - Idegesen elnevette magát, és újra félrefordult. - Holnap megmondom a profnak, hogy én nem csinálom tovább. Elhallgatott. Gyakorlatlanul nyomta el a hamutartóban félig szívott cigarettáját. Nem vette észre, hogy a cigarettavég tovább füstöl a kis cseréptálban.
Holló a fiút nézte. Egyszerre olyan szeretetet érzett iránta, mintha az öccse, soha nem volt öccse ülne elõtte. Lelkiismereti kérdést csinált a fiú magának abból, hogy ki az érdemesebb a demonstrátori munkára . . . Becsületes, talpig ember. Mennyit töprenghetett, amíg elszánta magát, hogy eljöjjön ide hozzám, és elmondja mindazt, ami kikívánkozott belõle! "Ne én legyek a demonstrátor. Neked van jogod hozzá." Holló felállt az ágya szélérõl, és fel-alá járt a szûk szobában. Négy lépés ide, négy vissza. Közben Bozót nézte. Kedve lett volna a fiú vállára tenni kezét. Pupák . . . Persze, igaz az is, hogy ez a gyerek nem sejtheti, mi minden történt õbenne az elmúlt csaknem három hónap alatt. Nem gyaníthatja, hogy Holló Péter sok mindent elszámolt magával már. Sok mindent? Talán mindent. Nagyjából sejti már, hol a helye a világban, s mit várhat, mit követelhet magának. Nem is magának . . . Elsõsorban önmagától kell követelnie . . . Munkát. Szívós, becsületes munkát. Szerénységet. Tisztességes tetteket, anélkül, hogy elismerést várna értük. Ha nem is mondja meg senkinek, önmaga már tudja: ez a társadalom az egyetlen, amelyben ember tisztességesen élhet. Úgy hívják: szocializmus. Hogy igazán olyan-e, amilyennek a törvény szerint lennie kell, az egészen mindegy. Mi dolga volna az embernek, ha már mindent tökéletesnek láthatna? Emberek élnek itt is, akár mindenütt másutt, mindenféle indulatokkal, szándékokkal, becsületesek és becstelenek. Az élet - verekedés. Ezt mondta odakint Kanadában a szakállas is. Miért lenne kivétel ez alól a tétel alól az itthoni világ? Itt is verekedés folyik. Éjjel-nappal, évrõl évre. Emberek és osztályok verekednek. Tisztességesek és tisztességtelenek. Olyanok, akik akarják, hogy szocializmus legyen, ahol ember az ember, és olyanok, akik - bár talán maguk se tudják, mit akarnak - nem akarják, hogy szocializmus legyen. 1956-ban ezen múlt minden. Nem vettük észre, hogy ezren és ezren dugták ki a fejüket a föld alól olyanok, aki nem akarták, hogy itt szocializmus legyen. Azóta . . . Most nincs szocializmus! Még nincs! De elvisz az ördög valamennyiünket, ha nem leszünk képesek rá, hogy elérjük, amit el kell érnünk. Apám negyvennégyben az életét kockáztatta, meg az én életemet, meg az anyám életét, hogy szolgálja azt, aminek itt lennie kell. Én az apám osztálya mellett vagyok. Már tudom. Kanadában tanultam meg. Meg itthon . . . De ne tanítson engem erre senki. Somorjai professzoron meg az apámon kívül senki . . .
De most miért dühöng megint magában? És miért ezekre a fiúkra haragudott ? Szándékkal ismerte félre ezeket a fiúkat, amikor Kanadából visszaérkezett az Akadémiára. Nem akart közéjük illeszkedni, idegen akart maradni, elõkelõ kívülálló. Lenézte õket, különbnek tartotta magát náluk. Azóta már rádöbbent, hogy tévedett. Be kellett látnia - kényszer nélkül, csak a lelkiismerete parancsának engedve -, hogy ezek a fiúk ugyanannyit érnek, mint õ. Akkor is, ha kevesebbet éltek át, mint õ. Ha nincs mögöttük annyi keserû, embert érlelõ tapasztalat, mint õmögötte. Miért törekedne arra, hogy kiváljon közülük? Inkább azon kell igyekeznie, hogy egy legyen velük. Azzal, hogy amennyire telik tõle, hasznukra igyekszik élni közöttük. Ezek a fiúk hûségbõl vizsgáztak akkor, amikor ti nem állta ki a próbát. Jól vizsgáztak. Nem érezheti különbnek magát náluk. S hogy többet tud Bozónál . . . . . Uramisten, az se az õ érdeme. Szerencséjének köszönheti. Annak, hogy apa az ország egyik legjobb erdésze, s õ odahaza - ismét csak a szerencséje folytán - úgy szívta magába az ismereteket, az erdõ szeretetét, ahogy egy falusi gyerek szinte akarata ellenére megtanulja, hogy kell ügyesen fogni az eke szarvát, hogyan kell markot szedni az apja után, vagy szénát gyûjteni a szagos kaszálókon . . . Nem tarthatja érdemének, hogy többet tud az erdõrõl, mint az évfolyamtársai. Megállt Bozó mellett, aki némán figyelte a kályha ajtaját. A rostély mögött hullámosan, színüket váltva izzottak a parazsak. Ez a fiú okos, rendszeres elme. Egyetlen hátránya van velem szemben: kevesebb a tapasztalata. Még kívülrõl látja az erdõt, s errõl nem tehet. Ha módja lett volna hozzá, hogy benne éljen az erdõben, s magába lélegezze a fák világának valóságát, talán többet is tudna, mint én. Már megformálódott benne, mit fog mondani. Visszaült az ágya szélére. - Most te hallgass rám, Flóri - és önmaga is meglepõdött, amikor a keresztnevén szólította Bozót. A fiú is csodálkozva kapta fel fejét. Állta Holló tekintetét. - Amit mondtál . . . - folytatta csöndesen Holló - hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem örültem neki . . . de akkor is butaság. Nem állhatsz oda Somorjai professzor elé azzal, hogy lemondasz. Rossz ötlet. - Nem igaz - rázta meg kefehajú fejét a fiú. - Dehogynem igaz. A professzor nem választott rosszul,
amikor utánam téged tett meg demonstrátornak. Ehhez a munkához olyan rendszeretõ ember kell, amilyen te vagy. - Meg annyi tudás, amennyi neked van. - Amit én tudok, arról nem tehetek. Te se arról, hogy kevesebbet éltél az erdõben, mint én. Tehát . . . nem szólsz semmit a profnak. Ebben állapodjunk meg. Bozó szólni akart, de Holló figyelmeztetõen felemelte mutatóujját: - Most én kérlek, hogy ne vágj közbe. Hallgass végig. ismétlem: a professzornak semmit se szólsz. Se holnap, se azután. Holnap elutazunk haza. Bozó bólintott. Újra mondani akart valamit, de Holló most se hagyta szóhoz jutni. - Te velem jössz a szüleimhez, és ott töltöd a téli vakációt. Látta, hogy ráncba rándul a fiú homloka. - Még ne tiltakozz. Nem vendégségbe hívlak. Én se vendég vagyok odahaza. Segítek apámnak, és amit végzek, teljes értékû munka. Te se leszel fölösleges ember. Ott élsz egy hónapot az erdõbe n. Bozó még mindig ráncolt homlokkal nézte, de szemében már kíváncsiság csillogott. - Meg akarlak elõre nyugtatni, hogy nem ingyen eszed a kenyerünket - nevette el magát Holló. - Ott élsz nálunk . . . jól fogod érezni magad . . . és azt teszed, amire apám utasít. Közben, persze, vadászunk is egyszer-kétszer. Mert ez is hozzátartozik a mesterséghez. Várj, még mindig nem fejeztem be. Uj cigarettát gyújtott. - Ez alatt az egy hónap alatt annyi mindent megismersz, hogy magad is csodálkozni fogsz. És most csak annyit, hogy beleegyezel és elfogadod a meghívásom. Rendben van ? -- és Bozó felé nyújtotta kezét. - Csapj fel, pajtás! - Nem is tudom . . . - Bozón elhatalmasodott a zavar. Meg-megrázta fejét. - Miért vagy ennyire rendes hozzám? - Amiért te annyira rendes voltál, hogy le akartál mondani . . . - Az úgy becsületes. - Tõlem meg így becsületes. Kezet rá! - Nem fogadhatom el tõled . . - Csak akkor nem, ha hasonló helyzetben nem tennéd meg ugyanezt értem. Bozó mintha megütközött volna. Látszott rajta, hogy önmagát fürkészi, gondolatai között igyekszik rendet teremteni. - Ugye, hogy megtennéd te is . . - Holló nem hagyott idõt Bozónak, hogy válaszoljon. -- Hát errõl van szó. Lépett egyet, aztán nekitámaszkodott hátával a cseré -
kályha falának: p - Holnap táviratozol a szüleidnek, hogy elutaztál velem a Karancs hegységbe. Bozó felnézett: - Elfogadhatom ezt tõled? - Én is elfogadnám tõled. - Holló úgy tett, mintha türelmetlenül felcsattanna: - Ebben maradjunk. Minek húzzuk az idõt? Holnap táviratozol és slussz. S rögtön fel is állt az ágya szélérõl. Bozó is felemelkedett a helyérõl: - És a szüleid ? Nem akarok váratlan vendég lenni . . - A szüleimnek minden vendég kedves. Terólad külön értesítem õket . . . - Orájára nézett: - Háromnegyed négy. Még aludhatunk is egy sort reggelig. Szervusz. Kezet fogtak. Holló szembenézett a fiúval. Nem akarta hogy hálás legyen. És örült neki, hogy Bozó szemében csak a várható élmény izgalmát látja. Kikísérte az elõszoba ajtajáig. - Nálunk nem zárják be a kaput - mondta. - Ne csöngess a házmesternek. - Köszönöm, Péter. - Aludj jól. Megkönnyebbülten ballagott vissza a szobájába. Ilyen jólesõ a gyõzelem, amit az ember önmaga felett arathat? - kérdezte magától. Felszabadult volt, és tudta, hogy hiába fekszik le, nem fog tudni elaludni. Eltölti az öröm, hogy jót tehetett. Talán nem is Bozónak. Önmagának. Izmaiban már ott zsongott a fáradtság. Nehezek voltak a cementes zsákok. Nem volt könnyû a lapátolás sem. A fáradtság az izmokban tejsavat termel. Amíg a tejsav fel nem szívódik, fáradt az ember. Le kell feküdni. Bozó most egy kicsit zavart. Talán nem érti, miért is hívtam meg hozzánk. Önzésbõl mondtam neki, hogy töltse velem a vakációt? Azt hiszem, egy kicsit önzésbõl is. A magam megnyugtatására. A franciák úgy mondják a lehetõségekre, chance". Sansz. Bozónak miért ne adassék sansz? Okos fiú. Törekvõ. Szereti az erdõt. Miért ne ismerhesse me ? Apáék örülni fognak, hogy magammal viszem. Minden vendégnek örülnek. Jó vakáció lesz. Holnap el kell búcsúzni mindenkitõl. Somorjai professzortól. Jánosi doktoréktól. Jenõtõl. Krisztinától is. Ha elmegyek hozzájuk . . . El kell mennem!
Meg akarta törölni a homlokom a zsebkendõjével . . . Talán érzi, hogy szeretem? Krisztina . . . Vastag, kötött gyapjúsál volt a nyakában, amikor leszállt a robogóról. Kockás sál. És sötétkék hosszú nadrág. Fiús volt. Csak a kendõje alig bírt a surû hajtömeggel. Miért ilyen szép? Miért volt rossz hozzám ? Miért nem esnek csodák manapság? Ha megérezné, hogy Juditot azért nem tudtam szeretni, mert õt szeretem . . Egyszer-volt szerelem . . . Akár a mesében. Sohase szerettem a meséket. Mindig jól éreztem magam a valóságban. Krisztina, miért nem érzed meg, hogy énnekem nem kell senki más ? A pislákoló parazsakat nézte a kályha rostélya mögött. Vörös, lila hamvadó tüzek . . Még lehetne aludni egy keveset. Bozó mindjárt hazaér a diákotthonba. Holnap együtt utazom el vele. Szép vakáció lesz. Megmutatom neki az erdõt. Meg fogja szeretni. Ahogy én szeretem. Téli világot lát majd. Halk, nesztelen, havas életet. Szépséget. Sokat. NEM LÉPHETSZ KI MAGADBOL Krisztina megdörzsölte homlokát, és elõjött az íróasztal mögül : - Apu? Auerbach fõmérnök felpillantott a papírjaiból: - Nos? - Van még szükséged rám ? - Miért? - Elmennék. Van egy kevés dolgom. - Elmehetsz, Krisz. Krisztina levetette köpenyét, és magára vette kabátját. - Szervusz tásra - mondta Lénártnak. - Szervusz apu. - Auerbach fõmérnök egy pillanatig a lánya után nézett, aztán tovább olvasta a levelet, amit Lénárt tett eléje, hogy írja alá. Krisztina hangtalan léptekkel ment ki az irodából. A könyvelés függönyös ajtajának tükrözõ üvegében megnézte magát, aztán nesztelenül leszaladt a lépcsõn. Kint az utcán beleszimatolt a hideg, fagyos levegõbe. Már délelõtt is elment jó másfél órára az építésvezetõségrõl. Nem találta helyét, járnia kellett a várost, akár a búcsúzóknak, akik el akarnak köszönni valahonnan. Ebédig a külvárosban bolyongott, a Bécsi-külvárosban, a Szent-Mihál templomig. Oda el kellett mennie. Amikor megszületett, ott keresztelték . . . Egész délelõttjárt, lépkedett, a házakat nézte
és nem tudott szabadulni az érzéstõl, hogy soha többé nem látja ezeket a házakat, meg a Szent Mihály-templom támasztóoszlopait, a vízköpõ démonokat a falakon, a macskaköveket ajárdán . . . És most, ahogy kilépett az utcára, már egészen biztos volt benne, hogy mindörökre elbúcsúzik ettõl a várostól. Irigyelte azokat akik 1956-ban mentek el, mert nekik könnyebb volt õk csak engedtek egy nagyobb, ellenállhatatlanabb erõnek a tömegvonzásnak, hiszen akkor tízezrek vonultak az emberek. Õneki ezerszer kínzóbb búcsúznia innen: egyedül készül elindulni, egyedül, egyedül . . Megállt az Uj utcai zsinagógával szemben. Apu szavai jutottak eszébe: "Ezzel megfogtuk az isten lábát." Jól halad a munka, az udvari traktusban már készek az imaterem keresztboltozatai. Néhány hete ittjártak a minisztériumból. Múzeumot akarnak berendezni itt, ha minden munka befejezõdik. Sajnos, a kõrácsos ablakokat nem sikerült megnyitni mert az idõk folyamán három oldalról is beépítették õket, s csak az udvari homlokzat maradt szabadon. De így is vetekszik ez a ház a miltenbergi zsinagógával. Európai hírû mûemlék lesz a restaurálá s után. Átsétált a Kolostor utcába. A 3. számmal átellenben nekitámaszkodott a falnak. Zsebre vágta a kezét. Kevés házat szeret annyira, mint itt szemben a Starhemberg-házat. A címeres kapu felett, az emeleti nagyteremben híres bálok voltak hajdanán. Kislány korában ámultan hallgatta Csatka Bandi bácsit, aki egy múzeumigazgató minden tudásával mesélt neki errõl a házról és azokról a régi bálokról ahol a királyok koronázását követték itt. az a bál, ahol a koronát adta Mária Terézia II. Józsefnek. Fényes bálokvoltak: vezényelt itt az idõsebb Strauss János is. A hel õrség huszártisztjei tanították magyarra . . . kis lány korában egyszer belopózott a nagyterembe, és elbújt a kályha mögött a sarokban. Egyedül akart lenni, behunyt szemmel maga köré képzelni azokat a régirégi bálokat, s akkor egyetlenegy ízben sikerült is neki: valóságosan hallotta a muzsikát, katonazenekar játszott, s behun t szemmel is látta hogy sulytásos lovaskapitányok karján krinolinos lányok suhannak-keringenek, s még abban is bizonyos olt, hogy a táncosok keringésétõl meg-meglibbennek
a láng sillárMok gyertyáinak végén. Hány éves lehetett ? Öt vagy hat mamár - tizenkilenc éves fejjel lopózna be a Starhemberg házba, - hiába nem esne vele ilyen álmodás . . Egy ember sétált feléje a Várostorony felõl fekete ruhában kemén kalapban, görbe bottal. Gugi, a bolond Krisz tina megmozdult. Nem volt kedve hozzá hogy Gugi megszólítsa s õ beszélgessen vele. De már nem maradt ideje hogy odábbálljon. A bolond megemelte kemén kalapját s,ráköszönt: - Kisztihand, kisztihand . . - Jó napot - biccentett Krisztina. - Csúf napunk van - nézett fel a felhõs égre Gugi. - És még soká indul a vonatom. - Hová utazik? - kérdezte a lány. Nem akart elmozdulni a helyérõl, mert tudta, hogy bármerre indulna is, Gugi melléje szegõdne. Meg kell várnia, amíg a bolond megy tovább, jobbra vagy balra. - Felszaladok Bécsbe a gyorssal. Estére jegyem van az Operába. Ki kell egyenlítenem a számlámat két kereskedõnél is. Régebbi üzlet, eddig nem volt alkalmam rendezni. Krisztina bólogatott. Ha nem tudná, hogy Gugi bolond, a szavaiból csak sokára venné észre, hogy eggyel több a kereke. - A vonatjegyét már megváltotta? - Szabadjegyem van, hiszen maga tudja. - Persze, persze . . . - hagyta rá a lány. Bár indulna már el valamerre! - Mikor járt utoljára Bécsben? - kérdezte a bolond. - Régen. Tavalyelõtt. - Tényleg régen volt. És nem kívánkozik utazni? Vagy netán éppen oda készül? Utazhatunk együtt is. Úgyse szeretek egyedül lebzselni a kupéban. Krisztina szája megremegett. Belefürkészett a bolond arcába. Értelmes szemek néztek vissza rá. Igazán bolond? Vagy belém lát? Megsejtette, mire készülök? Talán van valami hetedik érzékük ezeknek a félkegyelmûeknek ? Aztán leintette magát. Ugyan! Mindenki tudja Gugiról, hogy bolond. Merõ véletlen, hogy megkérdezte, hogy éppen Bécsbe készülök-e. Rossz a lelkiismeretem. De most már itt- hagyom ! - Jó utat - biccentett fejével, aztán csaknem futva indult a Szentháromság tér felé. Még hallotta, hogy a bolond motyog valamit mögötte, de a szavakat nem értette meg. Izgatottan, elfúló lélegzettel for-
dult ki a térre. A Várostorony köríves átjárója alól bõrzekés fiatalember lépett elõ, hogy átvágjon a Templom utca felé. Krisztina megtorpant. Holló! De rögtön látta azt is, hogy nem Holló jön szembe vele. Az agyonhajszoltság az oka. A lelkiismerete . . . Homlokához nyúlt. Fájt a feje. Elment az eszem - támadt fel benne valami furcsa harag önmaga ellen. Gyorsan, nagyon gyorsan el kell szabadulnom innen, ha nem akarom, hogy belõlem is olyan bolond legyen, amilyen Gugi. Az ablakon túl a szél vadul rázta az Akadémia botanikus kertjében a száraz fák gallyait. Somorjai professzor leragasztotta a borítékot, és odaadta Hollónak: - Mindent pontosan megírtam benne apádnak. Nem lesz sok dolga a válasszal. A rubrikákba beírja a kísérleti adatokat, és postára adja nekem. A többit úgyis személyesen beszélem meg vele, mondd meg neki. Talán újév után sikerül leruccannom hozzátok. Holló bólintott, és zsebre dugta a levelet. Felkelt a székbõl. Somorjai is felemelkedett az íróasztal mögött. Levette a szemüvegét, óvatosan az asztalra tette, aztán megkerülte az asztalt, és megállt Hollóval szemben. Amikor elmosolyodott, szájából elõvillant két ezüst metszõfoga: - December huszonegyedike van, Péter. Pont három hónapja érkeztél meg. Igen; pont három hónapja . . . - számolt utána aztán gondolatban. - Mit szólsz hozzá? Holló töprengve nézett maga elé: - Nekem úgy tûnik fel, mintha már sokkal régebben itthon lennék . . . - Elõfordul az ilyesmi - mondta a férfi. - Az idõ . . . nem egyszerû változás. Ha sok minden történik adott idõn belül, valóban úgy tûnik fel, hogy több hónap telt el, mint amennyi valójában . . . Veled sok minden történt? - barátságos ingerkedés érzett a hangján. - Elég sok . . . - nézett a szemébe a fiú. Somorjai homlokán jókedvû ráncba szaladt a bõr: - Kialakultak körülötted a dolgok, Péter . . . - Igen . . . Kialakultak. - Bánod, hogy így történtek, ahogy történtek? Holló tudta, mire gondol a professzor. Jósra, a demonstrátori kinevezésre, az õ idegenkedésére, amit az évfolyam ellen érzett . . . - Minden úgy történtjól, ahogy történt - mondta halkan. Három hónap kellett hozzá . . . Igazán rövid idõ. Szembe-
nézett a professzorral. Derûs az arca. Bölcs ember. Tudta, hogyan kell bánnia velem. Neki lett igaza. Ha õ nem úgy bánik velem, ahogy tette, máig se érezném itthon magam. Elmondjam neki, hogy Bozót is hazaviszem hozzánk? Nem fontos. Ha eljön apámhoz, úgyis találkozik a fiúval. Meghajolt: - Indulnom kell. Este utazom. Elõtte még el kell intéznem egyet-mást. A csomagolással se végeztem még . . . Somorjai kezet nyújtott: - Eriggy, Péter. Érezd jól magad a vakációban. - Köszönöm. Én is szép ünnepeket kívánok. Jó szerencsét, Zoli bátyám. Nesztelenül csukódott be mögötte a professzor szobájának ajtaja. Az elõszobában álló íróasztal teteje már üres volt. Angéla kisasszony ma is hazament négy órakor. El kell köszönni Géza bácsitól is. Holló lesietett a lépcsõn, és a csapóajtón túl benyitott az altiszt kuckójába. A meszelt falú szobácska üres volt. Biztosan kiment az öreg a közelbe egy pohár sörre . . . Holló felgyújtotta a villanyt. Az asztalon, ahol egy tömésre váró menyétgerezna hevert, talált papírt. Ráírta, hogy kellemes ünnepeket kíván, aztán zsebébe nyúlt, és elõvette cigarettás tasakját. Odatette a papírszelet mellé. Géza bácsi mindennap hazavihet belõle egyet az asszonynak. Kint, a hideg lépcsõházban meglassúdtak a léptei. Most már mindenkitõl elbúcsúzott. Janka néninek még át kell adnia az új kesztyût. De tõle úgyis csak akkor köszön el, amikor a vasútra indul. S Krisztina . . . El fog menni Auerbachékhoz. Értelmetlenség, így igaz, be is látja, de - mit tehet? - képtelen ráparancsolni magára. Muszáj látnia Krisztinát, muszáj legalább egy pillanatig megfognia a kezét. A domonkosok tornyában hetet ütött az óra. Mélyen, komoran kondult a harangszó. Krisztina felnézett a magasba, ahol a torony vastag oszlopként szúrt a felhõk felé. Már otthon kellene lennie. Három óra óta kóborol ide-oda a városban. Észre sem vette, mikor sötétedett be, s mikor gyulladtak ki a lámpák. Közben meg fagyott is. Itt-ott már csúszik a járda. Fáradt volt és fázott. Meg is éhezett a hosszú barangolásban. Igen, most már haza kell mennie. Megvacsorázik, s utána azonnal lefekszik. Talán sikerül gyorsan elaludnia. Minden óra nyereség, amikor nem kell gondolkoznia. Holnap este kilencig . . . Addig még csaknem huszonhat óra. Több mint egy egész nap. Bár átalhatná ezt az idõt!
A kocsiúton öt lovaskocsi zörgött libasorban. Mindegyik boroshordókat szállított. A hordók pinceszaga megállt az utcában. Az állomásra mennek - gondolta Krisztina. Talán Gyõrbe viszik a bort, az ünnepekre. Ez lesz az elsõ karácsony, amit anyuék nélkül töltök el. A feldíszített karácsonyfa mindig a hall sarkában áll. Vajon Herbert bácsi állít-e karácsonyfát? Talán nem is gondol rá, hogy neki is ünnepelnie kell a szentestén. Nem magányos emberek ünnepe a karácsony. Az egyetlen ünnep, amikor együtt kell lennie minden családnak. Herbert bácsinak nincs családja. Anyu azt mondta, hogy ennek története van. El fogja mesélni nekem? Valahogyan majd kiszedem belõle . . . Megkísérelte, hogy valamiképpen jobb hangulatra derítse magát. Valószínûleg csak azért rosszkedvû, azért levert, mert túlkomplikálja mindazt, ami rá vár. Végeredményben mi is történik? Elmegy Bécsbe, beiratkozik az egyetemre . . . Ez jó. Tanulni fog . . . Ez is jó. Nem kell azon emésztenie magát folyton, hogy nincs értelme az életének . . . Ez is jó. Nem kell egy városban élnie Hollóval. Bécsben el fogja felejteni. Hiszen ott véletlenül se eshet meg, hogy összetalálkozzék Péterrel az utcán vagy másutt. Nem kell látnia a barna szempárt, amitõl egyszerre minden összezavarodik benne. Megszabadul Hollótól, és visszanyeri régi, rátarti önmagát . . . Ez is jó lesz. Valaki ráköszönt. Felemelte fejét: Hevesi volt, az elegáns selyemgyári mérnök. Csomagokat cipelt a hóna alatt. Nagyon sietett, meg se várta - talán szándékkal nem -, hogy õ visszaköszönjön. Ostoba . . . Hiszen nem haragszom rá. Melléfogott . . . Megesik ez mindenkivel. nekem akart udvarolni. Nem tudhatta, hogy nekem senki se udvarolhat. Milyen buta szó is ez: udvarlás! Holló sohase udvarolt nekem. Abban is biztos voltam, hogy megérezte: nekem nem kell tennie a szépet. Elég, ha együtt van velem, mellettem lépked, beszél hozzám vagy hallgat engem . . . Annak idején, három évvel ezelõtt, még nem tudtam nevén nevezni azt, ami egymás mellé állított bennünket. Ma már tudom a nevét: harmónia. Csak idõközben az a szép harmónia halt meg . . . Elmegyek . . . Nem fogom látni. Onnan messzirõl, Bécsbõl majd megpróbálom kitalálni, mit gondol rólam. Három esztendeje még biztos voltam benne, hogy nem tévedek, ha el akarom képzelni, mit gondol. Ma már nyoma sincs bennem ennek a biztonságnak. Nem hihetek a megérzéseimnek. Megváltozott minden. Én is. Ö is. Az élet is. Elromlott.
Beállt a sorba, amely az autóbuszra várakozott. Többször is köszönnie kellett. Hellmannénak. Kis Panni mamájának. Egy fiatal segédnek, aki a textilboltban szolgál ki. Molnár Pirinek, akivel együtt járt a gimnáziumba. Piri azóta férjhez ment... Itt nagyon sok ember ismeri. Nem mehet úgy végig a városon, hogy tucatnyian rá ne köszönnének, s õ ugyanannyi embernek ne köszönne elõre. Megemelik sapkájukat a kõmûvesek, akik apu építkezésein dolgoznak, megállítják a régi osztálytársak, akikre csak az általános iskolából emlékszik, ahol közös udvaruk volt a fiúkkal. Ma már legények, egyik-másik katonaruhában tiszteleg neki az utcán, s ilyenkor hosszan gondolkodnia kell, amíg elõkerül az emlékek közül a régi kisfiú-arc . . . Megvárta sorát, aztán fellépett az autóbuszra. Az álmos képû lakli kalauz kérdezés nélkül adta kezébe a jegyet. Ez is ismer - gondolta Krisztina. Tudja, meddig megyek a busszal. A múltkor, amikor nagyon szaladtam, elkerültek. Már lemondtam róla, hogy felszálhassak, aztán vettem észre, hogy nem indul tovább a megállóból az autóbusz. Megvárták, amíg beérem a kocsit. Bécsben majd meg kell szoknom, hogy senki se ismer. Zavaros nagyváros, mindenki rohan, az emberek nem törõdnek egymással, mindenkinek sietõs a dolga, tülekednek, könyökölnek, veszekednek, türetmetlenkednek. . . Ellenséges világnak fogom érezni. Össze kell szednem magam, hogy talpon maradjak benne . Auerbach fõmérnök a szája sarkában tartotta kurta angol pipáját, és apró füstpamacsokat eregetett elõ nyírott bajusza alól. - Irigyellek, Péter - mondta Hollónak, aki szemben ült vele a hallban. - Több mint egy hónapig tiéd az erdõ. Néhány nap múlva megjön a hó. Legalábbis a meteorológia szerint . . . - Somorjai professzor leruccan hozzánk a vakációban - mondta a fiú. - Szívesen látná apám Kálmán bátyámat is. - Elmosolyodott: - Puska is akadna, meg vaddisznó is. . . Auerbach fõmérnök megrázta fejét: - Nem lesz nekem ahhoz idõm. Most már megkaptunk minden anyagot, újra neki kell esnünk teljes erõnkbõl a munkának. Elsõ esetben fordul elõ itt, hogy télen is dolgozunk. Az emberek nehezen szokják meg, ha valami új. Sok dolgom lesz, amíg minden belerázódik a kerékvágásba. Miért nézed az órád? Holló rajtakapottan pillantott fel: - Háromnegyed nyolckor indul a vonatom. A férfi is megnézte a maga óráját:
- Nem értem, hol marad ennyi ideig Krisztina. Már kora délután elment az irodából. - Mentegetõzve tette hozzá: - Tudod, hogy van ez ilyenkor, karácsony elõtt. A hölgyek - cseppnyi gúnnyal mosolyodott el - folyton az üzleteket bújják. A feleségem is . . . De minden percben itt lehetnek. - Csak az a baj, hogy egy évfolyamtársammal együtt utazom - mozdult meg tanácstalanul Holló. - Úgy beszéltük meg, hogy fél nyolckor találkozunk az állomáson. Az óramutató veszedelmesen közeledett a heteshez. Még Jánosi doktoréknak is kellene telefonálnia. Délután találkozott Jenõvel, elköszönt tõle, s azzal elment az ideje. Legalább telefonon kell jelentkeznie Jánosiéknál . . . Hol lehet Krisztina? Hétnél tovább nem várhat rá. Eluralkodott rajta a rosszkedv. Igazán nem kívánt sokat. Csak kezet akart fogni vele, még egyszer ránézni, s még ennyi se sikerült. Auerbach fõmérnök felállt a helyérõl, odament a cserépkályhához, és belökött az ajtaján két jókora fadarabot. - Egész éjjel utazni fogsz? - kérdezte közben a fiútól. - igen. - Összetörten érsz haza. - Engem nem zavar az utazás. Jól tudok aludni a vonaton. Hét óra. Krisztinának meg kellett volna éreznie, hogy õ itt várja, és el akar búcsúzni tõle. Régebben, három esztendeje, megérezte volna. Talán valamelyik üzlet pultjánál áll, válogat az áruban, töri a fejét, hogy melyik a jobb, s közben eszébe se jut, hogy ma este és holnap reggel megkezdõdik a fõiskolások vándorlása, szét az ország minden részébe. Nem gondol rá, hogy Holló Péternek is haza kell utaznia . . . Vagy netán azzal a jól öltözött mérnökkel sétál, aki hazavitte Jenõ eljegyzésérõl ? - Nem tudok tovább várni, Kálmán bátyám - állt fel a helyérõl. - Elköszönök. Boldog karácsonyt kívánok az egész családnak. Auerbach fõmérnök félig restelkedve, félig bosszúsan nyújtott kezet a fiúnak: - Te is töltsd kellemesen az ünnepeket, Péter. Az üzenetet átadom. A feleségem is, Krisztina is sajnálni fogja, hogy nem találkozhatott veled. És ha nem felejted el, egy izgalmas vadászat közben majd gondolj rám is . . . Rátette kezét a fiú vállára, úgy kísérte ki az elõszoba ajtajáig. Amikor becsukta Holló mögött az ajtót, töprengve ment vissza a hallba. Bár semmi szükség nem volt rá, megnézte a kályhában a tüzet, aztán tovább szívta pipáját. Adélnak igaza van - gondolta közben. Ez a két gyerek
szereti egymást. De valahogy nem tudnak mit kezdeni egymással. Nem találják a szót, amit ki kellene mondaniuk . . . Talán egy jó pillanatban mozduló mosoly is elég lenne, hogy mindent rendbe hozhassanak, ami- javarészt szándékuk ellenére - eddig történt. Múlik az idõ, s egyszer majd úgy gondolnak vissza a mostani hónapokra, hogy ez volt az õ rossz korszakuk . . . Krisztina szótlanul fordult ki a hallból. Tudta, hogy anyu is, apu is utána néz, s hogy éppen a szótlanságával árulja el magát, mégse tudott erõs lenni. Kibotorkált a konyhába, és leült a villanytûzhely mellé. Holló itt volt. Azzal az ürüggyel, hogy kellemes ünnepeket kívánjon. Pedig velem akart beszélni. Talán érzi, mire készülök? Egy szívdobbanásnyi ideig haragot érzett. Miért nem várt meg? Csak húsz percet kellett volna várnia! Halk nyikkanással nyílt mögötte a konyhaajtó. Odafordult. Anyu állt a küszöbön. - Nem akarsz telefonálni, Krisz? - kérdezte halkan. Nem nézett rá az édesanyjára. - Kinek? - Janka néninek. Krisztina hallgatott. Telefonálni . . . Lassan felállt, és anélkül, hogy anyura nézett volna - nem volt ereje felpillantani -, visszament az elõszobába. A telefon ott feketéllett a kis asztalkán. Krisztina hallotta, hogy anyu is küön a konyhából, aztán becsukódik mögötte a hall ajtaja. Az üvegfal mögött hirtelen megszólalt a rádió. Apu vagy anyu felerõsítette a készülék hangját. Krisztinának összeszorult a torka. Kedvesek vagytok. Bömböltetitek a rádiót, nehogy egy szavam is behallatsszon. Pedig nincs nagyobb ellensége a zajoknak, mint anyu. Felemelte a kagylót, és tétován tárcsázott. Érezte, hogy kiszáradt a torka. A vonal másik végén egyenletes idõközönként csöngetett a készülék. Most emelik fel. Kattanás. Janka néni hangja: - Tessék, Krámer-lakás. - Kezit csókolom, Janka néni, itt Krisztina beszél. Az özvegy csodálkozva kérdezte: - Szervusz, Krisztina, mi újság? Hogyhogy eszedbe jutottam? Most udvariaskodnom kellene, hogy eddig is sokszor gondoltam Janka nénire, de tetszik ismerni engem, mennyire hanyag vagyok . . .
Nyelt egyet, és csak ennyit szólt: - Ne tessék haragudni a zavarásért . . . Péterrel szeretnék beszélni. - Péterrel? - mintha erõszakoltan meglepett lett volna az özvegy szava. - De hiszen õ már elutazott! Háromnegyed nyolckor indult a vonatja. Nem mondta neked? Krisztina szeme megrebbent. Aztán hirtelen fagyos nyugalom szállta meg. Még arra is volt ideje gondolni, hogy az emberek bizonyára ilyenkor mondják: "Mintha hideg vízzel öntöttek volna le." Az elsõ szót még nehezen préselte elõ torkából : - Köszönöm, Janka néni . . . - De utána, legalábbis így vélte hallani, már közömbös volt a hangja: - Persze, el is felejtettem, hogy ma este utazik el. Kezit csókolom. Arra már nem futotta az önuralmából, hogy megvárja, amíg az özvegy fogadja a köszönését. Helyére ejtette a telefonkagylót. Nem tudta érzékelni, mennyi ideig állt a készülék felett. Percekig vagy csak másodpercekig? A hallban harsogott a rádió. Vokálegyüttes énekelt. Értelmetlen hangokat adtak a férfiak és a nõk. Büjju, büjju, büi . . . vap-vap . . . vugi . . . Megdidergett. Hirtelen elhatározással lenyomta a hall ajtajának kilincsét. Odalépett a rádióhoz - nem látta, de tudta, hogy apu is, anyu is gyanakvóan fordul utána -, és kikapcsolta a gépet. A vokál rekedt visítása egyszerre elnémult. Krisztina bõrén még mindig ott szaladgált a hideg. Érezte, hogy sápadt. Mosolyogni próbált. Talán sikerül. Elfordult a rádiótól, és odament az asztalhoz. Elõbb apura nézett, aztán megkereste anyu tekintetét. Arcáról nem engedte elmúlni a mosolyt. - Már elutazott Péter - mondta, s hallotta, hogy színtelen a hangja. - Anyu, én rettenetesen éhes vagyok. Arra riadt fel, hogy valami gyönyörût álmodott. Nem nyitotta ki a szemét: reménykedett, hogy ha úgy tesz, mintha tovább aludna, sikerül megfognia az álmot, s folytatódik, ami a hirtelen ébredéssel abbamaradt . . . Mintha hatalmas, óriáskövekbõl faragott sziklákból rakott bástya peremén állt volna . . . Lent a tenger zúgott, szürkén, tajtékos tarajokkal ostorozta a partot . . . Fent az égen se volt világosság. Este volt ? Vagy csak alkonyat? Hajnal talán? . . . Ö egyedül állt ott, de mintha Holló is ott lett volna mellette . . . Vagy mégsem? Ha egyedül volt, hogy került oda Holló? És mégis ott érezte . . . Ott állt félig mögötte de mintha valamiképpen nem lett volna ott egészen . . . Valami zúgott is, hangosabban, mint a tenger . . . Repülõgépek voltak, három egyforma, fénylõ, fém-
testû repülõgép . . . Egymás mellett repültek, aztán libasorban, majd egymás fölött, és nagy köröket írtak le a felhõk alatt, s közben forogtak a saját tengelyük körül. De a motorjaiknak nem géphangjuk volt. Mintha egy vokál üvöltötténekelt volna artikulátlanul a fémtörzsekbõl . . . Hogy került oda Holló ? Ö szólt valamit a fiúhoz . . . Mintha kérdezett volna valamit tõle . . . Hová lettek a szavak? Félelmetes volt a bástya, de a tenger nem volt félelmetes. Érezni lehetett onnan a magasból is, hogy a tajtékos hullámok alatt nincseneksziklák, amelyvkben a leugró összezúzhatná magát, csak nagy mélység lapul a víz alatt . . . Így is volt . . . És eltûnt a víz, érthetetlen varázslatra átalakultak a hullámok, megváltoztatták magukat, s már a bástya tövében is felhõk kavarogtak a tenger helyén . . . Hiszen a repülõgépek is bele tudtak fúródni, s nemegyszer a felhõkké változott vízbõl röppentek elõ . . . Jó lett volna hasonlatossá válni a repülõgépekhez, ugyanúgy úszni-lavírozni, mint a fényes szárnyas acéltestek ... Érezte, hogy csak el kell eresztenie magát, és õ is tudna repülni . . . Csak le kellene ugornia onnan a bástya fokáról . . . Akkor vette észre Hollót. Vissza is mosolygott rá, és megkérdezte tõle: "Ha leugornék, utánam ugornál?" Holló is mosolygott nagy, barna szemével - igen, csak a szeme mosolygott, az arca mozdulatlan volt - és halkan, nyugodtan felelt, de szavát meg lehetett hallani a repülõgépmotorok vokálüvöltésén át is: "Nem engednélek leugorni . . ." És õ mégis ugrott . . . Igen, ettõl ébredt fel. Most kinyitotta a szemét. Sötéten vette körül a szobája. Tenyere alatt selymesen feküdt a pehelypaplan. Ilyen gyönyörû-izgalmasat még sohase álmodott. Elmosolyodott a sötétben. Lassan, ahogy elmúlt a hirtelen ébredés kábulata, dolgozni kezdett az esze. Mint a mozaik állt össze a nap benyomásaiból az álom. Amikor leszállt az autóbuszról, a magasban meglátta a gráci repülõjárat utasszállító gépét. Ettõl került bele az álmába a három repülõgép És az a szörnyû vokál a rádióban . . . A repülõgépek is vokálban üvöltöttek, ahelyett, hogy tisztességesen morgott volna a motorjuk. Csak a bástya . . . meg a mélység, a tengerrel . . . A felhõk még érthetõk valamennyire, hiszen egész nap ki se tisztult az ég, a szél folyton mocskos, szürke fellegeket hajtott . . . Az a bástya . . . Ebben a pillanatban valósággal belenyilallt az emlék: nyár
volt, és õ nagyon akarta látni Hollót. Táviratozott neki, haza, az erdészházba, ahol a szülei laknak. Arra kérte, utazzon fel Pestre. Másnap este találkoztak . . . Igen, akkor egész éjjel sétáltak. Jártak a Várban is. A Vársétány egy szakaszán, ott, ahol a hadtörténeti múzeum ágyúi állnak, a fal kiugrik, afféle rondellát alkot, bástyát utánoz. Onnan néztek le a Vérmezõre és a Krisztinavárosra, gyönyörködtek a lámpákban, az autók reflektorainak csapkodó pászta-fényeiben, amint a gépkocsik az Alagútból kifordulva jobbra vagy balra kanyarodtak. A szemben sötétlõ hegyek oldalán - mint megannyi gyöngyfüzér - kígyóztak az utak lámpasorai, a Délivasútnál mozdonyok fújtattak, de minden hang végtelenül távoli volt . . . Ott álltak a várfalnál, s nézték a fényeket, s neki egyszerre kedve kerekedett, hogy felüljön a falra. Meg is tette, és lepillantott a mélybe, ahol nagy kanyarulattal keskeny betonút haladt valamerre a Bécsi-Kapu felé. Az utat buja bokrok szegélyezték a várfal tövénél, és a bokrok felett és a sûrû lombok között is szentjánosbogarak keringtek a sötétben, megannyi apró, repülõ lámpás. Akkor hirtelen, halk nevetéssel megkérdezte Hollót: "Péter . . . ha leugornék, utánam ugornál?" Holló lassan nemet intett fejével, többször is, aztán halkan azt mondta: "Nem . . . nem engednélek leugorni . . ." Krisztina keze szórakozottan simogatta a pehelypaplan selymes huzatát. Már egészen ébren volt, nem kellett erõlködnie, hogy nyitva tarthassa szemét. Holló itt volt estefelé, õrá várt . . . Nem azért, hogy elköszönjön . . . Azért, hogy ne engedje leugorni . . . Vissza tudna õ tartani engem? Nem! Ha én menni akarok, senki se képes visszatartani! "Nem engednélek leugorni . . ." Már nem tud megakadályozni semmit. Nem látom többé. El fogom felejteni. Csak idõ kell hozzá, és én nem fogom magam elé idézni a tekintetét, két nagyon barátságos, kedves barna szemét . . . Elmúlt már éjfél? Meggyújtotta a kislámpát. Karórája ott feküdt az éjjeliszekrényen. Felkönyökölt és ránézett. Fél kettõ. Éjfél után Már ma van! Ma este kilenc órakor a Bécsi út végén, a házakon túl . . . Péterrel hazafelé döcög a vonat. A hegyek közé, messzire innen. Nem tudtam semmit megmondani neki. Beszélnem kellett volna vele. Nem sikerült. Már messze jár, és még ezen
az éjjelen én is messze leszek. Alig száz kilométerre innen, vagy talán még annyira se, hiszen Herbert bácsi legfeljebb reggelre jöhet értem valamelyik határmenti faluba . . . De Burgenland akkor is nagyon messze van. Más világ. Más törvények. Másképpen élnek az emberek. Mást féltenek, mint a határnak ezen az oldalán. Gyanakodni fognak rám, ha meglátnak. Nekem nem lesz pénzem, ami mellettem szólna. A pénz odaát mindent elintéz. De csak addig lesz nehéz, amíg Herbert bácsi értem nem jön . . . Beülök a kocsijába, odadugom a lábam a fûtés mellé, és elindulunk Bécs felé . . . Holló akkorra már otthon lesz. Náluk talán már le is esett a hó. Az Alacsony-Tátrából szokták kapni a havat egyszer azt mondta. Több mint egy hónapig, január végéig tart a vakációjuk. Akkor kezdõdnek a vizsgák, és vissza kell jönnie Sopronba. Addig meg se tudja, hogy én nem vagyok itt. Már percek óta érezte, hogy gondolatai alján ott bujkál a félelem. Nem akarta tudomásul venni, de nem bírt vele. Mitõl is fél? Nem a ma este kezdõdõ éjszakától. Nem a határõröktõl. Az öreg Sepl biztos a dolgában. Még sohase bukott le. És senkinek se lett baja, aki vele ment. Hát akkor mitõl félek? A cserépkályha búgó hangot adott, pedig már kialudt benne a tûz. Odakint fúj a szél, és levág a kéménybe: megzengeti a kályha üregét is, akár egy orgonát. Két esztendeje Péter búcsú nélkül tûnt el. Visszatarthattam volna, ha akkor eljön, és megmondja, hogy elmegy a többiekkel. Talán ezért is nem jött el köszönni. Biztosan félt, hogy utána már nem lesz ereje nekivágni az útnak. Én se mondtam meg neki, hogy elmegyek. Pedig én nem ø félek tõle - bizonygatta magának Krisztina, és újra hallotta, hogy orgonálni kezd a kéménykürtõ. Meg kellett volna mondanom! Ha az este itthon vagyok . . . megmondtam volna neki ! De tüstént el is szégyellte magát. Ne hazudj, Krisztina! Nem mondtad volna meg neki. És ha egyszer, egyetlenegyszer is az eszébe jut neki, hogy õelõle menekültem!? Nemjuthat eszébe! És ha mégis? Érezte, hogy ettõl a gondolattól soha többé nem lesz képes megszabadulni. S ahányszor eszébe jut, mindig elönti majd a szégyen, meg fogja vetni magát, s mint egy koloncot, cipeli magával a tudatot, hogy igenis megfutott; elkotródott innen,
s a menekülésének az is oka volt, hogy nem bírta elviselni a létezését ebben a városban, ahol naponta találkozhatott Péterrel . . . Meg kellett volna mondani neki! Ha másért nem, legalább azért, hogy ne kelljen magával cipelnie ezt a tudatot. A Byronvers jutott eszébe : isten veled, és ha örökre válunk, ám örökre isten veled! Nem tette meg, nem zárt le semmit, nem rendezett el semmit, csak elmenekült, gyáván megfutott . . . Igen! Ezzel szembe kell néznie: nem tartotta meg az ígéretét, amit Jenõnek tett, Irkének tett . . . De ez csak a kisebbik vétke. Önmaga elõtt is mindig restelkednie kell. Gyáva volt, nem mert utoljára szemébe nézni Hollónak. Elfordult a villanyfénytõl, és lehunyta szemét. Leszorította szemhéjait; hogy egyedül maradhasson a gondolataival. Mit te hetne ? Nem nézett az órára, amikor egy idõ után - talán negyedóra, talán félóra múlva nesztelenül kiszállt a takaró alól. Homlokát ráncolva állt a szoba közepén. Apuék nem ébredhetnek fel! Nagyon óvatosan kell mozognia. Nem húzott papucsot. Mezítláb óvakodott oda az ajtóhoz. Lassan lenyomta a kilincset, aztán vigyázva kinyitotta az ajtót. Nem gyújthat villanyt az elõszobában. Lábujjhegyen surrant a hall ajtaja mellé, a kerekes telefonasztalkához. Kitapogatta a készüléket, aztán ellenõrizte azt is, nem akadt-e bele a hosszú zsinór valahol az asztal lábába. Nem. Sehol. Felemelte a készüléket, és magához szorította. A második lépésnél csaknem belebotlott a zsinórba. Ha papucsot húz, s meztelen lábujjai nem érzik meg a vezetéket, el is botlott volna benne. Megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor végre a küszöbre lépett. Behúzta a zsinórt a szobába, aztán gondosan visszacsukta az ajtót. A kályha mellé kuporodott, a padlóra. Leemelte a telefonkagylót, és feltárcsázta a távirda számát. Sokáig kellett várnia, amíg az ügyeletes jelentkezett. Férfihang volt, álmos, de nem bosszús. Udvariasan felvette az adatokat, aztán csak annyit mondott: - Visszahívom. Tessék letenni. Krisztinában megállt a lélegzet, de helyére tette a kagylót. A telefon csöngetni fog. Lehet, hogy pillanatok múlva. Mit csináljon? Pillantása az ágyra tévedt. Igen! Felkapta a készüléket, odacsúszott térden az ágyhoz, és bedugta a paplan alá a telefont. Itt már csengethet. Csengetett is.
- A címet kérem - mondta az ügyeletes, és már nem volt annyira álmos a hangja, mint az imént. - Holló Péter, Nógrádpálfa. Hirtelenében nem is jutott eszébe, hogyan is fogalmazza meg, amit akar. Életbevágóan fontos ügyben . . . Ez bármennyire igaz is, ostobán hangzik. Másként kell. - Halaszthatatlan ügyben várlak ma este Budapesten nagynénéméknél. - Igen, vettem - mondta a távirász. - Tovább ? - Csak ennyi - mondta bátortalanul Krisztina. - Aláírás ? - Krisztina. - Igenis. Visszaolvasom. - A férfihang visszamondta a szavakat, aztán megkérdezte: - Mi az utolsó postája Nógrádpálfának? - Nem tudom . . . - rázta meg fejét Krisztina. - Nem baj - mondta a távirász. - Majd én kikeresem a nagykönyvbõl. Reggelre ott a távirat. - Köszönöm. Jó éjszakát. Krisztina óvatosan letette a telefonkagylót, aztán ugyanolyan vigyázva, ahogy behozta, visszavitte a helyére a készüléket. Nem feküdt le rögtön. Egyenes derékkal, bizonytalansággal le ült az ágya szélén. Talán mégse kellett volna . . . Este kilenckor várja az öreg Sepl a Bécsi út végén. Ha nem lesz ott . . . Üzennie kell az öregnek, vagy személyesen kell elmenni hozzá, megmondani, hogy ma este még nem indulhatnak. Halaszthatatlan ügyben . . . Meg kellett tennie, amit cselekedett. Beszélnie kell még egyszer Péterrel. Nem szökhet el anélkül, hogy el ne mondjon neki mindent . . . Mit is fog mondani? Mit kell elmondani? Mindegy. Látnia kell még egyszer. Nem tûnhet el azzal a tudattal, hogy Holló mást higgyen, mint ami az igazság. Csak azért akar elmenni, mert nem bír így létezni! Senki se léphet ki saját magából. Én se léphetek ki magamból. Nem bírnék úgy élni, hogy folyton meg kelljen vetnem magam a gyávaságomért. Nem gondolhatja rólam, hogy elõle menekültem. Fázott. Újra hajnal van. Teli hajnal. Minden sötét odakint. Nyáridõben ilyenkor már szürkül ott keleten. Visszabújt a takarója alá. Délelõtt vonatra száll. Kora délután Pesten lesz. És ha Péter nem jön el? Nem! El fog jönni. Ö nem olyan, hogy ne jöjjön el. Szegény fiú. Alig ér haza, már várja a távirat, hogy
forduljon vissza. Az én kívánságomra . . . Mit mondjak apuéknak, miért utazom? Ha azt mondom, karácsonyi elintéznivalóim vannak, nem fognak faggatni. A kéménykürtõben újra dudált egyet a szél. KARÁCSONY KÜSZÖBÉN Amikor - városszerte ugyanabban a pillanatban - felgyulladtak a villanyok, Budapesten egy csapásra este lett. Holló késõ délután érkezett meg. Elõször Bozóékhoz sietett, hogy átadja nekik a fiuk levelét. Itt mindjárt meg is mosakodott, rendbe hozta ruháját, aztán elindult, hogy megkeresse Krisztinát. A fõváros tele volt fényekkel: a Nagykörúton végig neoncsövek világítottak az ostornyeles kandeláberek tetején, az úttest fölé nyúlva, a járdákat meg fémes ragyogású higanygõzlámpák szórták be kék-párás sugarakkal. A házak között enyhe volt a levegõ, s a fiúnak úgy tûnt fel, mintha nagyon messze került volna otthonról. Csak nagy sokára ébredt rá, mi az oka ennek az érzésének: a hó hiányzott Budapestrõl, a fehér takaró, amely odafönt a hegyek vidékén már beterítette a csúcsokat és a völgyeket, a házak tetejét s a kopasz erdõket. Pest még fekete volt, az égen is lehetett látni egy-egy csillagot, ami arról árulkodott, hogy a magasban még szakadozott a felhõzet, s várni kell a karácsonyi hóra, ha ugyan egyáltalán megjön az ünnepre. Az egyik patika elõtt megállt, és megnézte a hõmérõt. Plusz négy fokot mutatott a higanyoszlop. Amikor odaért a Margit-hídhoz, hogy jobbra fordulva tovább menjen a Szent István parkba, ahol Krisztina nagynénje lakik, látta, hogy a Dunán nyoma sincs jégnek. A vízen vontatóhajó dudált kettõt. Három uszályt húzott maga után felfelé, a víz folyása ellen. Kéményébõl szikrák szálltak, s a szél a partra hordta a füst szagát, amely elkeveredett a karácsonyfapiac gyantás levegõjével. A Szent István körút és a Pozsonyi út sarkán rikkancs üvöltött, dallamosan húzva a szavakat: - Mennyi nyereségrészesedést fizetnek az iparban? Miniszterek nyilatkoznak! Esti Hírlap! . . . De Gaulle lett a francia köztársasági elnök! Diktatúra lesz-e Franciaországban? Esti Hírlap . . . Hármas holtverseny a magyar sakkbajnokságban! Esti Hírlap! Meghalt Feuchtwanger! Esti Hírlap . . . Hollónak minduntalan vigyáznia kellett, nehogy beleütközzék valakibe. Az utcán rengeteg volt az ember, mindenki rohant, csomagokkal megrakottan igyekezett egyik üzletbõl a másikba, vagy dolga végeztével hazafelé. A Pozsonyi úti
hentesüzlet kirakatában tolluktól megfosztott kövér libák és pulykák kellették magukat, egy teherautóról fél sertéseket raktak le a munkások, akik véres lepedõkkel takarták be vállukat, fejüket, a zöldségeshez pedig egy stráfkocsiról zsákokban hordták be a krumplit, s a boltból kipárolgott a savanyított káposzta illata. Hét óra már elmúlt, s Holló megszaporázta lépteit, nehogy az orra elõtt csukjon be a virágüzlet. Belépett a gõzös-meleg boltba, ahol a polcokon ezüstporral befújt, gyertyákkal díszített apró fenyõk sorakoztak. - Milyen virágot kaphatnék? - kérdezte a rokkant férfitól, aki botra támaszkodva sántikált elõ az üzlet belsejébõl. - tearózsát ajánlhatok. Frissen érkezett a melegházból. Majd finoman becsomagolom, meg ne csípje a hideg. Messze tetszik vinni ? - Nem. Öt percnyire. A rózsák harmatosan sárgállottak, s a rokkant férfi csinos kis csokrot rakott össze belõlük. Selyempapírba, aztán még egy vastagabb csomagolóba takarta a virágot, a borítást megtûzte gombostûvel, és finom mozdulattal átnyújtotta a fiúnak. Visszaadott a pénzbõl, és kellemes ünnepeket kívánt. - Köszönöm - mondta Holló. Rá kellett mosolyognia arokkantra. S mintha a mosoly tette volna, úgy tûnt fel, hogy valamenynyire kezd felengedni benne a feszültség, ami reggel óta borzong az idegeiben. Hajnali hat órakor érkezett meg Bozóval a szüleihez az erdészházba, éppen csak megmosakodtak és megreggeliztek, amikor beállított Suka Bódi, a 3-as körzet kerülõje, és egy törött lábú szarvasborjút hozott. Apával együtt jó félóráig kínlódtak, amíg sínbe sikerült rakniuk a fejletlen, de erõs állat lábát. Alig végeztek vele - beleizzadtak az erõlködésbe, hogy nyugton tartsák a nyívó, kínlódó borjút -, megjött a postás a faluból - a távirattal. Mama megijedt a sürgöny láttán - minden távirattól fél -, s õ se tudta.mire vélni, hogy jóformán még haza se ért, máris üzenetet hoz neki a postás. S amikor elolvasta a néhány szót, amit Krisztina üzent, eluralkodott rajta a nyugtalanság. Nem tudott mire gondolni, hiába próbálta kitalálni, mi lehet az a "halaszthatatlan ügy", amire Krisztina hivatkozik. Csak annyit érzett - de ebben bizonyos volt -, hogy nagy oka van a táviratnak. Suka Bódi befogta a könnyû szánt, s közéje csapott a lovaknak, de így is csaknem elkésett a vonatról. Jegyet váltani se volt ideje, s a kalauz megbírságolta érte...
A Szent István park körül futó út betonján gyerekek görkorcsolyáztak, visítva próbálták megelõzni egymást a fordulókban. Holló megvárta, amíg elrobognak elõtte, csak aztán vágott át a téren. A házszámot már régen elfelejtette, s meg kellett erõltetnie emlékezetét, hogy az egyforma, emeletes, modern épületek közül kiválassza azt a házat, amelyíkben Krisztina nagynénje lakik. Krisztina nyitott ajtót. Rövidkabátkás, skótkockás téli kis kosztümjében valószínûtlenül karcsúnak látszott. - Eljöttél? - mondta halkan. Holló mosolyogni próbált: - Itt vagyok. Krisztina lehajtotta fejét: - Féltem, hogy nem jössz el. - Hívtál. Holló még a kezében szorongatta a virágot. Most odanyújtotta a lánynak. - Köszönöm - mondta Krisztina. Hátranézett: - A néném nincs itthon. Gyere, mi is elmegyünk. Nem fázol? Akarsz megmelegedn i? - Nem. Menjünk. Felsegítette Krisztinára a világosbarna irhabundát. A virág ottmaradt az elõszoba asztalkáján. Krisztina kulcsra zárta az ajtót. Holló csak most vette észre, hogy a lépcsõház is meleg. A lány cipõjének sarka halkan kopogott lefelé a lépcsõn. - Mi baj van? - kérdezte Holló. Krisztina csak kisvártatva felelt: - Ne kérdezd még. Majd elmondom . . . - Hangja idegesen remegett, mintha sírás bujkált volna benne. - Ne is szólj hozzám egy kicsit. A kapu elõtt szemükbe vágott a szél. A tér már üres volt. A görkorcsolyázó gyerekek is eltûntek. Holló felnézett az égre. Nem látott egyetlen csillagot se. Szótlanul lépkedett Krisztina mellett. A Duna-part felé tartottak. A Pozsonyi úton villamos csörömpölt. Kivilágított ablakain nem lehetett belátni a kocsi belsejébe, mert az üveget belepte a pára. A tér sarkán megállt. Emberek rajzottak le róla, aztán a kalauz csöngetett, és a kocsi továbbcsikorgott. A Dunáról éles szél tört be a házak közé. Belekapott Krisztina hajába és megcibálta. - Kendõt kellett volna kötnöd . . . - szólalt meg önkén-
telenül Holló. A lány csak bólintott. Nem nézett rá a fiúra, egyenesen elõrefürkészett, a Duna felé, szembe a széllel. Két kezét bundája zsebébe mélyesztette. A parton megálltak a korlát mellett. Rátámaszkodtak. Nem néztek egymásra. A rakodópartot figyelték, ahol daru dolgozott. Ide-oda fordult: fát rakott ki az uszályról, amely a part mellett horgonyzott. - Nagyon fáradt vagy? - kérdezte a lány, de most se nézett Hollóra. - Nem vagyok fáradt. - Egész éjjel utaztál. Még haza se értél, vissza kellett fordulnod. Miattam. - Hívtál - Hollónak eszébe jutott, hogy ezt már másodszor mondja. - Beszélnem kellett veled. Nem volt más választásom. Ne haragudj. Mindig csak bajt szerzek neked. - Semmi bajt nem szereztél. Szívesen jöttem. - Igazán mondod? - Miért mondanám, ha nem volna igaz? A darunál odalent a rakodóparton, valaki kiáltott. A motor elhallgatott. A teher ott függött a levegõben. Vacsoraszünet - gondolta Holló. - Gyerünk tovább - mozdult meg Krisztina. Holló a szeme sarkából a lányra nézett. Egy lámpa fénye Krisztina arcára hullt, és megcsillantotta szemében a könnyeket. - Krisztina! - torpant meg a fiú. - Miért sírsz? A lány hirtelen mozdulattal elfordult tõle. Holló megfogta a karját. Kényszerítette, hogy nézzen rá. Nagy, kerek könnyek peregtek a szép arcon. - Krisztina . . . kedves . . . A lány felzokogott. S mint aki meg akar kapaszkodni, odaborult Holló vállára. Reszketett a sírástól. Holló tétován felemelte kezét. Ujjai beletévedtek Krisztina hajába. Tudta, hogy szólnia kellene, szépet, megnyugtatót mondania, mégis hallgatott. Aztán lassan, nagyon gyengéden a lány álla alá csúsztatta kezét, és felemelte Krisztina fejét. - Nézz rám . . . - mondta suttogó-rekedten. A könnyes szempár rányílt. Krisztina keze megkapaszkodott a vállában. Már nem remegett. Csak szipogott egyet-egyet. - Megcsókolhatlak? - hallotta Holló a saját hangját. Úgy tûnt fel, mintha szándéka ellenére szólalt volna meg.
Krisztina csak a pillájával intett, hogy igen. Szája is nedves volt a könnyektõl. Még hallotta a lány elakadó sóhaját, aztán nem akart hallani semmit. Már a Várbanjártak. A Helyõrségi-templom romos tornya ott magasodott fölöttük. Valahol egy kutya ugatott. Krisztina felnézett a toronyra. A földi lámpákról jutott egy kevés fény a magasba is. Látni lehetett, hogy a torony ablakai vakon feketéllnek. Sisakja beleveszett a sötétbe. A kutya újra felugatott. - Bagoly? - kérdezte a lány, és szorosabban fogta meg Holló kezét. - Nem. Kutya. - Azt hittem, bagoly. Itt a toronyban. Ha ilyen öreg tornyot látok, mindig azjut eszembe, hogy baglyok laknak benne. - A bagolytól se kell félni. Rendesamadár. Krisztina megállt. - Nagymama azt mondta, hogy ha egy házon megszólal a bagoly, ott valaki meghal. Vagy ha valaki baglyot hall huhogni, meghal egy ismerõse. - Ezt minden nagymama mondja. - Igazán? - Igazán. Az enyém is mondta. - Te félsz a haláltól, Péter? - Nem. Messze van. - Milyen lehet, ha az ember meghal? - Nem tudom. - Nem is szeretnéd tudni? - Nem. - Én se. - Krisztina nagy lélegzetet vett. - Ugye, milyen erõs itt a levegõ? Mintha otthon lennénk? Ugye? - Igen, Krisztina. - Milyen szépen tudod te mondani a nevemet. - Mert szép . . . mint te vagy. - Szép vagyok? Még mindig? - Igen. - Mondd újra! - Szép vagy, Krisztina. - Csókolj meg . . . Holló két tenyere közé fogta a lány forró arcát, úgy kereste meg a száját. Behunyta szemét. Gondolkodni akart. Megfejteni, ami történt. Miért állnak itt egymás mellett ? Mi történt velük ? Igaz
ez? Szabad hinni benne? Mi történt Krisztinában? Még nem szólt semmit arról, miért is változott meg minden. Miért kínlódtunk három hónapig? - Krisztina . . . - szólalt meg, amikor már újra egymás mellett mentek a Vár vén házai között, az Uri utcában, ahol csak gázlámpák égtek. - Még ne kérdezz, Péter . . . Még egy kicsit ne . . . Majd késõbb . . . Holló látta, hogy a lány megnézi karóráját. - Egy kicsit késõbb . . . Krisztina megállt egy gázlámpánál. - Hadd nézzelek meg . . . - mondta alig hallhatóan. Ugye, igazán itt vagy? - Itt vagyok . . . - És én is itt vagyok, ugye? Úgy fogta meg Holló kezét, mintha meg akarna kapaszkodni benne. Odább, ahol a Fehér Galamb vendéglõ lámpái világítottak, zene szólt. Alig hallhatóan sírt egy hegedû. Repülj fecském ... - ezt húzta a prímás. - Mindjárt kilenc óra . . . - mondta a lány. - Igen. Három perc múlva. Forró a kezed . . . - A tiéd is. Ne engedd el a kezem. - Nem engedem el. - Mesélj valamit nekem. Beszélj, Péter . . . Akármirõl. - Ma reggel apámnak a kerülõ behozott egy törött lábú szarvasborjút . . . - Agyonlõttétek? - Nem. Bekötöztük. Nagyon sírt szegény. Akár egy gyerek. -- Kínlódott. Agyon kellett volna lõnötök. - Nem. Életben kellett hagyni. - Így tovább gyötrõdik . . . - Meg fog gyógyulni. - Biztos? - Jó kezek kötözték be. - Te mindig biztos vagy magadban. A Bécsi-kapu felõl harang kondult. Krisztina megtorpant. Arrafelé fordult, ahol a harang ütött. Számolta az ütéseket. Öt . . . Hat . . . hét . . . nyolc . . . - Kilenc - szólalt meg aztán. - Kilenc óra. - Miért vártad annyira a kilenc órát? Krisztina arcán halvány mosoly jelent meg. Félig lehunyta a szemét. Sóhaja olyan volt, mint maga a megkönnyebbülés.
- Most . . . kilenc órakor kellett volna elindulnom . . . Bécsbe . . . Meglátott egy nagy, faragott követ a szomszéd ház elõtt. - Gyere . . . Üljünk le . . . Mindent elmondok neked . . . Kanadában már mindenütt leesett a hó . . . - gondolta Holló. A telepen is, ahol soproni akadémisták irtják az õsrengeteget. Elõkerülnek a sílécek, a hótalpak, s a telep körül megszaporodnak a kóborló farkasok. A Hadtörténeti Múzeum tövében, az öreg ágyúk között sétáltak. Krisztina rátette tenyerét egy nehéz tarack csövére. A vas hideg volt, szinte sütött. - Álmomban aztán itt jártam . . . Egyszer már voltunk itt kettesben . . . Emlékszel, Péter? - Etr lékszem, kedves. Én is visszaálmodtam egyszer. Odakint, Kanadában. - Azt mondtad álmomban is: "Nem engednélek leugorni. és most itt vagyok veled. Te nem engedtél elmenni. . . - Te nem engedted elmenni magad . . . - Nem tudom, mi az igaz. Csak azt tudom, hogy így jó. Jindegy, hogyan lesz. Ki fogok bírni mindent. Most már tudom, hogy nem veszítettelek el. Ezután nem törõdöm semmivel, ami rossz. Holló rákönyökölt az ágyúcsõre: - Amíg vártam rád tegnap este . . . édesapád elmondta, hogy a nyáron felvesznek a mûegyetemre. Azt is mondta, ne szóljak neked róla. Én csak hallgattam. Nem ígértem semmit. Krisztina szeme kitágult : -- Apu mondta? - Igen. Hogy egy adjunktussal beszélt, aki nálatok járt a múltkor. - Aki nálunk járt . . . Krisztina már emlékezett. És most felnevetett. Csengõn, kislányosan. Csupa öröm volt a nEvetése. - Igen! - átölelte Holló nyakát: - Te mondod nekem, hogy kedves vagyok? Te vagy kedves . . . Tudod-e, hogy én két ajándékot kaptam most karácsonyra . . . Téged! És ezt, amit mondtál! Aztán egyszerre suttogóvá halkult a hangja: -Ha elmentem volna . . . Mindent elrontottam volna . . . Mindent annak köszönhetek, hogy az éjjel rólad álmodtam. Holló mosolygott: - Én meg nem tudtam aludni a vonaton. - Igazán? Azt mondják, az emberek nyugtalanok, ha va-
laki róluk álmodik. Pedig az én álmom szelíd volt . . . Nem aludtál az éjjel. Most is fáradt vagy . . . - Nem. Nem vagyok fáradt. - És igazán nem haragszol rám, hogy miattam fel kellett utaznod Pestre? - Nem. Nem haragszom, kedves. - És mit gondolsz most rólam? - Azt, hogy szeretlek. - És mit fogsz csinálni ezután? - Megcsókollak, Krisztina. - Igen . . . Holló nem akart gondolkozni. Át akarta engedni magát a könnyû szédülésnek, amit Krisztina csókjától érzett, de az esze nem engedelmeskedett. Krisztina a nyáron egyetemre kerül. Nekem is van a mostanin kívül még két évem. Nem fogom látni csak nagy néha, elvétve. õ se lát engem. Mellettem tudja-e tartani a távolság? És ha én végeztem, õ akkor is csak harmadéves lesz. Újabb két esztendõ, amíg megkapja a diplomáját. Két esztendõ . . . És ha diplomás mérnök lesz, mit kezd velem? Én valahol az erdõ közepén . . . õ mást akar: építeni . . . Egyszer már végiggondoltam mindezt. Mi lesz velünk ? Most nekik rontott a szél, és Krisztina haját odalibbentette a fiú arcához. Holló virágillatot érzett a lány hajában, ismeretlen virág illatát. Nem nyitotta ki szemét. Szégyenkezett. Itt a karjában ez a lány, õt csókolja, Holló Pétert, és Holló Péter közben azon töpreng, hogy mi lesz késõbb. Nem mostantól tudod, hogy az élet nem nászmenet. Láttál már sok mindent, okosodhattál. Mi jogon várhatnád el, hogy ne legyenek gondok az életben? Minden menjen simán, zökkenõ nélkül? Ne kelljen soha megoldást keresned? Elõtted az élet. Visszanyerted Krisztinát. Most már újfajta gondok várnak. Ne azzal indulj eléjük, hogy már most félsz tõlük! Számíts rájuk! Verekedj meg velük! Ne félj, megedzõdtél te már . . . Krisztina most felnézett rá: - Mondd meg, miért szeretsz? - Nem tudom, kedves. - Még sohase tudtuk, miért szeretjük egymást. Holló hallgatott. - Igaz . . . - mosolygott rá a lány, és soha nem látott gyengédség csillant a szemében. - Elég az magában is, hogy szeretlek és te is . . . Miért kellene tudnunk, hogy miért?
Belekarolt, és magával húzta. - Gyere! Nézzük meg a várost! A Rondella alatt köd úszott. Alig ütöttek át rajta a fények. - Elbújt elõlünk . . . - csóválta meg játékosan fejét a lány. - Elbújt a Krisztinaváros. Tudod - nevetett fel hirtelen -, amikor még kislány koromban hallottam, hogy így hívják ezt a kerületet, azt hittem, hogy rólam nevezték el . . . Nevettek. Holló csodálkozva figyelte magát. Várta, hogy oldódjék, hozzá könnyüljön Krisztina felszabadult jókedvéhez, kifújja magából az elmúlt három hónap minden nyomasztó emlékét. S lassan érezte is, hogy tisztul a feje, még a levegõt is könnyebben szedi . . . Valami van a levegõben. Körülnézett. Semmi. Csak a köd odalent és a hideg idefönt, a bástyán. Ösztönei mégis valami változást jeleztek. Változást, ami talán csak perceket várat magára . . . Igen! - Érzed, Krisz? Elállt a szél! - Tényleg! A levegõben közelgõ titok úszkált. Fel kellett nézniük az égre. Nem láttak csillagot. Egyszerre érezték meg arcukon az elsõ hópelyhet. Lágyan hullott rájuk, csak hidegével köszönt. - Átázik a cipõd, kedves. - Ne törõdj vele, Péter . . . Fussunk! Szaladtak. A ársétányon nem járt ember rajtuk kívül. Már csaknem bokáig érõn fehérlett a földön a hó. - Mi hoztuk meg a havat Pestnek! Én Sopronból, te meg otthonról, a hegyeidbõl! - nevetett fel Krisztina! Hátranézett. A gázlámpák gyönge fényében is látszottak a nyomaik. - Ha valaki erre jár majd, nem fogja tudni, hogy mi szaladtunk itt. Kár, nem? - Szeretnéd, ha mindenki tudná, hogy ittjártál? - Szeretném. Te is? Mondd, hogy szeretnéd, Péter. - Én is szeretném! - bólintott Holló. És felnevetett. Mintha ugyanazt a jókedvet hallotta volna a nevetésében, ami a Krisztina kacajában csendült. Együtt örülök vele! - döbbent meg. - Akár egy furcsa mámor, uralkodott el rajta a vidámság. Megállt. Nem engedte el Krisztina kezét. Kényszerítette, hogy õ is álljon meg. - Csupa hópehely a hajad! Csupa csillogás! - Boldog vagy, Péter?
Nem szólt, csak bólintott. Nem akarta kimondani a szót, Krisztina szemét nézte. Sohase látott benne ilyen fényt, mint most. Közelebb lépett hozzá. A gázlámpa kék lángját tükrözte Krisztina írisze, a lámpáét, amely mellettük állt. Alig hallotta a lány suttogását: - Igérd meg, hogy megõrzöl engem. Igérd meg! - Megígérem, Krisz. - Nem hagyod soha, hogy egyedül maradjak . . . - Ígérem . . . - És én mit ígérjek? - Hogy nem felejted el: mi hoztuk el ide a havat . . . A gázlámpa kékes fényében hangtalanul hullottak a pelyhek. A gázláng gyémántosra fényesítette mindegyiket. Egyszerre mozdultak, hogy tovább induljanak. Nesztelen volt minden léptük a vastag hóban. - Sokáig nem látlak, Péter. - Egy hónap múlva újra látlak. - Hosszú idõ egy hónap ? Nekünk nagyon hosszú lesz . . . De utána mindennap látni foglak. Öleld át a vállam . . . Holló magához szorította. A hó puhán terült lépteik alá. Nem mozdult a levegõ. Körülöttük tiszta fehérbe burkolózott a város, a világ. Budapest, 1960 május - augusztus másolta: Véghné Pócsay Rozália. 1999 Február 5.
