Magyarország és az „arab tavasz” Ladányi Éva – N. Rózsa Erzsébet
A
magyar–arab kapcsolatok értelmezési kereteit az arab tavasz előtt, alatt és után egyrészt Magyarországnak az arab országokhoz fűződő bilaterális kapcsolatrendszere, másrészt hazánk európai uniós és NATO-tagsága jelölte ki.
A magyar–arab bilaterális kapcsolatok A magyar–arab államközi politikai kapcsolatok történetileg viszonylag kései fejleménynek tekinthetők. Szórványosan ugyan már a két világháború között is intézményesültek,1 zömében azonban ez a második világháború után, de különösen az ötvenes évek közepétől,2 a szocialista tábornak a Szovjetunió által diktált arab kapcsolatrendszere keretében történt meg, és így elsősorban, bár nem kizárólag, a „baráti arab országokhoz” kötődtek. (Korábban a közel-keleti kapcsolatot számunkra elsősorban Törökország jelentette, így az iszlám „élményét” is a törökök nyújtották.) Bár a hidegháborús időszakban a szelekció alapja elsősorban politikai volt, a kapcsolatok gazdasági és kulturális dimenziója is jelentős szerepet töltött be, hiszen egyrészt az arab országok fontos piacot jelentettek a magyar árucikkek és know-how számára, ahol „kemény” valutát lehetett érte kapni,3 másrészt a baráti arab államok értelmiségének és leendő vezetésének jelentős részét a szocialista országokban (így Magyarországon is) képezték, ami különleges humán kapcsolati tőkét jelentett. A rendszerváltás után az addigi magyar–arab kapcsolatok hirtelen visszaestek, ami különösen „látványos” volt a palesztin és a líbiai relációban, hiszen a politikai indíttatás megszűntével, illetve a rendszerváltást követő gazdasági liberalizáció következtében a gazdasági képesség jelentős része is eltűnt. Meg kell jegyezni azonban, hogy az átmenet ellenére a magyar követségek hálózata az arab világban fennmaradt, sőt további képviseletek nyíltak meg, tükrözve a tényt, hogy a kapcsolatok szerkezeti átalakuláson is átmentek, és előtérbe kerültek a (Nyugat által) mérsékeltnek tekintett arab államok: így ma teljes a lefedettség a Földközi-tenger medencéjében, azaz minden mediterrán arab országban, beleértve Jordániát is,5 van magyar követség. További négy magyar képviselet működik az Öböl 128
Külügyi Szemle
2012. tavasz
36
81
38
8
20
57
10
-
Kuvait
Líbia
Libanon
Marokkó
Szaúd-Arábia
Szíria
Tunézia
Egyéb: Omán, Katar, Bahrein
671
15
Jordánia
Összesen
2
Jemen
3
Emirátusok
270
35
Egyiptom
Irak
96
Algéria
1982
622
-
9
24
38
5
42
101
31
12
2
174
8
39
137
1983
629
-
37
39
47
4
53
84
25
12
2
119
10
53
144
1984
5
8
207
3
10
26
34
8
21
2
27
-
14
41
8
1996
7
5
6
198
3
9
20
29
10
26
12
-
17
45
9
236
4
16
39
23
29
22
11
5
8
7
1
12
36
23
168
2
10
15
23
16
15
6
12
5
5
1
13
29
16
169
3
15
17
28
7
18
5
21
4
3
2
10
29
7
203
4
9
19
40
10
15
5
18
6
2
4
33
27
11
363
12
14
20
84
13
18
3
9
12
4
3
132
24
15
790
17
25
24
99
16
19
5
26
19
7
6
461
41
25
1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
A magyar–arab gazdasági kapcsolatok alakulása4
1024
26
23
21
109
16
47
3
40
46
5
14
590
62
22
2004
Magyarország és az „arab tavasz”
129
Ladányi Éva - N. Rózsa Erzsébet
Menti Együttműködési Tanács6 országaiban (Szaúd-Arábiában, Kuvaitban, az Egyesült Arab Emirátusokban és Katarban), valamint Irakban és a palesztin területeken. A rendszerváltást követő időszak magyar–arab kapcsolatait a viszonylag alacsony intenzitás jellemezte. A kül- és belpolitikai figyelmet a transzatlanti integráció kötötte le, s közben az egyes magyar kormányoknak az arab világ irányába mutatott érdeklődése változó volt:7 az Antall-kabinet és az Orbán-kormányok különböző indíttatású, de kifejezett érdeklődésétől, az első Orbán-kormány arab „nyitásától”8 a mélypontot jelentő Gyurcsány-kijelentésig.9 A nagy állami vállalatok megszűnésével átmenetileg eltűnt az a gazdasági réteg is, mely képes és kész lett volna a világ távolabbi térségeiben külkapcsolatokat építeni. Az államközi ösztöndíjak rendszerének átalakulásával a Magyarországra érkező arab diákok összetétele és száma is megváltozott. Bár az utóbbi években az arab kapcsolatok folyamatosan fejlődnek, szerkezetük és tartalmuk teljesen átalakult.
Magyar–arab politikai kapcsolatok A magyar külpolitika számára a Közel-Kelet annak ellenére sem szerepel a külpolitikai napirend prioritásai között („prioritáson kívüli fókusz”), hogy a 2011 decemberében bemutatott, „Magyar külpolitika az uniós elnökség után” című stratégiai dokumentum a „globális nyitás” programjának keretében külön fejezetet szentel a térségnek, ami a kapcsolatok új szakaszát jelentheti. Ezt a váltást előre jelezte, hogy – mintegy az első Orbán-kormány „arab nyitási” kezdeményezése folytatásaként – 2011 januárjában Orbán Viktor miniszterelnök Egyiptomba, majd októberben Szaúd-Arábiába látogatott. Meg kell jegyezni azonban, hogy a Közel-Kelet különböző altérségei a magyar–arab bilaterális kapcsolatrendszer keretében (is) különböző jelentőséggel bírnak. Magyar szempontból az arab Kelet, a Masrek (az Egyiptomtól keletre, az Arab-félszigettől északra eső terület) jelenti a történetileg és hagyományosan kialakult közel-keleti kapcsolatrendszer centrumát. Ennek egyrészt a földrajzi közelség, másrészt talán a Közép-Európában „klasszikus” értelemben felfogott, az akadémiai stúdiumok hagyományainak jobban megfelelő földközi-tengeri keleti medence „láthatósága” az oka, amiben szerepet játszhatott – legalábbis történeti alakulásában – a Szentföld vallásos jelentősége, illetve az oszmán-török birodalommal való közös múlt által nyújtott fókusz. A Perzsa (Arab)öböl térségével épülő kapcsolatok viszonylag újabb keletűek, meghatározójuk magyar részről elsősorban az energiahordozók iránti érdeklődés. Az arab Nyugat, a Maghreb hagyományosan francia–spanyol érdekszféra, magyar szempontból lényegesen kisebb jelentőségű, mint a két másik régió. Annak ellenére, hogy a magyar diplomáciai jelenlétnek itt is vannak hagyományai (Algériával és Líbiával a szocialista időszakban Magyarország kiemelt kapcsolatokat ápolt, de 1959-ben Marokkóval, majd 1965-ben 130
Külügyi Szemle
Magyarország és az „arab tavasz”
Tunéziával is diplomáciai összeköttetés létesült). Mára – a turizmus és az átmenő kereskedelem kivételével – a Maghrebnek Magyarország számára elsősorban uniós keretekben van jelentősége. Hazánknak főleg gazdasági érdekei vannak a Közel-Keleten, amiket elsősorban bilaterális alapon realizál; politikai befolyása legfeljebb az Európai Unió egyik tagállamaként lehet. Ugyanakkor a magyar politikai és biztonságpolitikai szándékot és érdeklődést (vagy azok hiányát) nagyban befolyásolja az a tény, hogy Magyarország nem érzékel a térség felől különösebb fenyegetést. Sem a térségbeli konfliktusok hatása, sem a terrorizmus megjelenése nem jellemző, és hazánkat egyelőre tömeges migrációs nyomás sem éri a térség felől.10 Magyarország gazdasági helyzete és az itt élő, csekély számú muszlim közösség (összesen mintegy húsz-huszonötezer fő)11 nem gyakorol tömeges vonzerőt, így (a Közel-Kelet felől) még mindig tranzitországnak, és nem célpontnak számítunk. A térség konfliktusaiban Magyarország közvetlenül nem vesz részt (kivételként említhető a rövid iraki katonai szerepvállalás12), de a régió legrégebbi ellentéte, a palesztin–izraeli konfliktus történelmi, politikai és társadalmi okokból is a magyar külpolitika napirendjén szerepel. A palesztinkérdés a hidegháborús politika részeként vált „kötelező” feladattá – palesztin nagykövetség 1989 márciusa óta működik Budapesten, míg Ramallában a magyar képviseleti iroda13 2000-ben kezdte meg működését. De az Izraellel való diplomáciai kapcsolatok újrafelvétele (1989) óta a magyar külpolitika következetesen a kiegyensúlyozottságra törekszik, jó kapcsolatokat ápol mindkét féllel, és a békefolyamat tárgyalásos rendezésében érdekelt. Miközben az izraeli kapcsolatban jelentős szerepet játszik a magyarországi zsidóság, illetve az Izraelben élő, Magyarországról kivándorolt zsidóság, az izraeli befektetések időről időre politikai viták kereszttüzébe kerülnek (pl. Simon Peresz megjegyzése, a sukorói kaszinó ügye stb.).
Magyar–arab oktatási és kultúrdiplomáciai kapcsolatok A rendszerváltás óta eltelt több mint húsz évben Magyarország uniós csatlakozása, valamint a magyar oktatási rendszer jelentős átalakulása (pl. az új felsőoktatási törvény, a fokozatszerzés új rendszere stb.) az oktatási és a kulturális diplomácia terén is egy új típusú nemzetközi kapcsolatrendszer kiépítését eredményezte. Ennek egyik meghatározó eleme a Magyarország-kép, illetve Magyarország pozíciójának erősítése az adott térségben, így az arab világban is. Az arab országokkal kötött, a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma által „kezelt” kétoldalú oktatási, tudományos és kulturális munkatervek mellett léteznek ún. tudományos és technológiai (TéT), illetve akadémiák közötti, tudományos kétoldalú megállapodások is, melyek adott esetben átfedést mutathatnak az oktatási és tudományos megállapodásokkal. 2012. tavasz
131
Ladányi Éva - N. Rózsa Erzsébet
Emellett egyre jobban előtérbe kerülnek a civil szervezetek is, melyek sok olyan feladatot felvállalhatnak, amit egy kormányhivatal vagy egy tudományos akadémia nem tud képviselni, illetve elvégezni, és amik a magyar–arab civil társadalom igen speciális kapcsolatrendszerét képezik. A Magyar–Egyiptomi Baráti Társaság, illetve a Magyarországon Élő Arabok Egyesülete hazánkban, míg ezek pandanjai az arab országokban működnek. Gyakran építenek azokra az arab fiatalokra is, akik Magyarországon végezték tanulmányaikat, és hazájukba visszatérve ápolják a két ország közötti kulturális kapcsolatokat. Számos olyan arab ország van, ahol egyesületet alapítottak (pl. a Magyarországon Végzett Szíriaiak Egyesülete Damaszkuszban, illetve Jordániában a Magyarországon Végzett Jordániaiak Egyesülete). De itt kell megemlíteni azt a közel hatszáz egyiptomi tudóst is, aki Magyarországon szerezte kandidátusi, illetve PhD tudományos fokozatát. Közülük sokan ma is magas beosztásban dolgoznak, és ápolják, mélyítik a két ország közötti kulturális és tudományos kapcsolatokat. A magyar–arab kulturális diplomáciai kapcsolatok egy különleges szegmensét jelenti a külföldi magyar intézetek hálózatának14 az arab világban található egyetlen intézménye, a kairói Magyar Kulturális Intézet. Ez az Európán kívül elsőként (1974-ben) létrehozott ilyen intézmény, és 1977 óta Kulturális Tanácsosi Hivatalként (KTH) működik. A Hivatal 1980 óta folyamatosan egyszemélyes. Ehhez kapcsolódik – de facto – a magyar régészeti misszió, melynek munkájában évente három hónapon át hat-nyolc fő vesz részt. A KTH léte és működése a két ország közötti kulturális, oktatási és tudományos – igen régi időkre visszatekintő – hagyományait jeleníti meg, közöttük olyan személyek munkásságát, mint pl. Herz Miksa, aki több mint harmincöt évig élt Egyiptomban.15 A KTH Kairóban és a vidéki városokban is ismert intézmény mint információs, tájékoztatási, közvetítő iroda, továbbá mint a kulturális, oktatási és tudományos kétoldalú munkaterv végrehajtását szervező hivatal. Az intézet igazgatója egyben a kairói magyar nagykövetség kulturális tanácsosa is. Feladatai közé tartozik a térségbe látogató egyetemi, akadémiai és kormányzati delegációk programjának előkészítése, kulturális programok szervezése, lebonyolítása, az illetékes kulturális és oktatási hivatalokkal való diplomáciai kapcsolattartás, a magyar ásatási misszió támogatása, illetve a nagykövet más megbízásokkal is elláthatja. A KTH tevékenyen részt vesz a művészeti kapcsolatok ápolásában: az évenként megrendezésre kerülő kairói nemzetközi filmfesztivál és az alexandriai nemzetközi táncfesztivál állandó szereplői a magyar művészek, együttesek, illetve filmművészeti alkotások. A magyar intézet az elmúlt években a vendéglátó ország művészeivel, tudósaival együtt számos közös irodalmi estet, szemináriumot rendezett, ahol kiváló egyiptomi és magyar tudósok tartottak előadásokat. A kairói operaház rendszeres vendégei hazánk kiváló muzsikusai, együttesei, táncosai. Magyarország arab világbeli kulturális jelenlétének másik helyszíne Abu Dhabi az Egyesült Arab Emírségekben, ahol 2009-ben az Oktatási és Kulturális Minisztérium 132
Külügyi Szemle
Magyarország és az „arab tavasz”
egy szakdiplomata állomáshelyet hozott létre, regionális hatáskörrel.16 A pozíció létrehozása a magyar külpolitika érdeklődését tükrözi az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) államai iránt, melyek stratégiai jelentőségű helyet foglalnak el a nemzetközi gazdasági és biztonságpolitikai életben. A helyszín kiválasztásában szerepet játszott egyrészt az a tény, hogy az Egyesült Arab Emírségek olajtermelése, tőketartaléka és gazdasági beruházásai alapján már nem csupán jelentős világgazdasági tényező, de egyben olyan állam is, amely – gazdasági súlyával arányosan – az élet más területein is (mint pl. a kultúra, az oktatás és a tudomány) a térség meghatározó országává szeretne válni. Másrészt fontos volt az is, hogy az Emírségek az arab-iszlám nemzeti örökség védelme és megőrzése mellett jelentős anyagi forrásokat biztosít – intézményesített keretek között és üzleti alapon – a külföldi kulturális értékek megismertetésére is. A szakdiplomata kiküldéséig Magyarország kulturális jelenléte a térségben mérsékelt volt, messze nem tükrözte azokat a lehetőségeket, melyek a befolyásos emírségi körökben és a vezető pozíciókban lévő, nagy létszámú külföldi szakértő csoportban kialakult, kedvező Magyarország-kép alapján kínálkozott. A közös kulturális tradíciók őrzésének fontos eleme egymás nyelvének-irodalmának oktatása. Magyarországon az ELTE Sémi Filológiai és Arab Tanszékén, illetve a Pázmány Péter Tudományegyetem Arab Tanszékén lehet arab nyelvet tanulni. Az arab országok közül egyedül Egyiptomban van lehetőség egyetemi szinten a magyar nyelv tanulására. A magyar lektorátus a kairói Ein Shams Egyetem Szlavisztika Tanszékének keretében működik. A magyar nyelv iránti érdeklődés miatt a kairói Kulturális Tanácsosi Hivatal könyvtárában minden évben magyar nyelvtanfolyam indul, heti másfél órában, a magyar lektor vezetésével.
A magyar–arab kapcsolatok uniós kontextusban Az európai uniós keretben Magyarország mozgásterét egyrészt az Európai Uniónak az arab országokkal kialakított, intézményesített együttműködései és párbeszédei (Euromediterrán Partnerség, európai szomszédságpolitika, Unió a Mediterráneumért, illetve az Öböl Menti Együttműködési Tanács), másrészt az EU-n belüli fejlődés és feladatok határozták meg. Az együttműködések Az Európai Unió számára az arab országok elsősorban a Földközi-tenger medencéjének arab országait jelentik, politikai és gazdasági szempontból ide értve Mauritániát17 és Jordániát is. Az EU a palesztin–izraeli konfliktus rendezésében való érdekeltsége okán részt vesz a Kvartettben18 és a legnagyobb donor a palesztin területeken, miközben 2012. tavasz
133
Ladányi Éva - N. Rózsa Erzsébet
Izraellel is különleges kapcsolatokat ápol. Ugyanakkor a konfliktusban vállalt szerepe és tevékenységének fogadtatása még inkább alátámasztja azt az általános nézetet, hogy az Unió „gazdasági óriás és politikai törpe”, és mint ilyen, inkább az amerikai közelkeleti politika komplementere. Miközben az arab országok sokkal jelentősebb európai politikai szerepvállalást szeretnének látni, ellensúlyozandó az Egyesült Államok általuk túlzottan Izrael-barátnak tartott politikáját, Izrael általában nem fogadja szívesen ezeket a kezdeményezéseket. Bár az Unió intézményesített párbeszédet folytat az Öböl Menti Együttműködési Tanács országaival is, a Földközi-tenger déli-keleti partjának földrajzi közelsége mégis olyan történelmi, hagyományos és kulturális kapcsolatrendszert, illetve olyan fenyegetéseket és kihívásokat jelent a számára, ami az arab országok közötti distinkciót uniós szempontból megkerülhetetlenné teszi. Az utóbbiak között első helyen áll a Földközitenger déli partvidéke felől Európába irányuló migráció, amely az elmúlt évtizedekben a kontinens egyik legnagyobb biztonságpolitikai kihívásává és a rohamosan növekvő létszámú európai muszlim közösségek19 egyik fő utánpótlási forrásává vált. Ebben az összefüggésben kell értelmezni az arab országokban jelentkező politikai és gazdasági válságokat, fegyveres konfliktusokat, de a terrorizmus megnyilvánulásait vagy a környezeti jelenségeket (pl. elsivatagosodás) is, melyek együtt és külön-külön is további – Európába irányuló – népvándorlás kiváltó okai lehetnek. Jóllehet a Földközi-tenger partvidékének összetartozása, egy politikai és gazdasági térbe foglalása először az ókorban, a Római Birodalomban valósult meg,20 az északi és a déli/keleti part közötti együttműködés gondolata a helsinki folyamatban jelent meg újra, a hidegháborús enyhülés kontextusában, de még a hidegháborús megosztottságnak áldozatul esve. A földközi-tengeri térség egy egységként való felfogása csak a hidegháború lezárása után, az 1990-es években jelent meg,21 majd az 1995-ben útjára indított földközi-tengeri együttműködésben, az ún. Euromediterrán Partnerségben (EMP) realizálódott, melyben az Unió akkori tizenöt tagállama és a Földközi-tenger déli és keleti partvidékének tizenkét országa22 vett részt. Az együttműködés a „barcelonai folyamat” néven is ismert, mivel az indító konferenciát 1995. november 27–28-án Barcelonában tartották. Ezen Magyarország, mint az Európai Unió akkori társult tagja, csak megfigyelőként lehetett jelen. A folyamat teljes jogú résztvevőjévé az uniós csatlakozással vált. Az EU 2004-es bővítése során nyilvánvalóvá vált, hogy a tízállamos kibővüléssel („big bang”) az Unió szomszédsága drasztikusan megváltozik. Ez volt az oka az európai szomszédságpolitika (European Neighbourhood Policy) kidolgozásának. Miközben az EMP bilaterális és multilaterális kapcsolatrendszerként működik – a közös ügyeket három kosárba (politikai és biztonságpolitikai, gazdasági és pénzügyi, illetve kulturális és társadalmi kérdések) rendezve –, az ENP bilaterális kapcsolatrendszerként intézményesült: egyrészt a Földközi-tenger keleti és déli partvidékének az EMP-ben részt vevő országai,23 másrészt a mára a Keleti Partnerségbe foglalt országok24 és az 134
Külügyi Szemle
Magyarország és az „arab tavasz”
Európai Unió között. Míg az Euromediterrán Partnerség azon a felismerésen alapszik, hogy a Földközi-tenger térségében vannak olyan ügyek, melyek a régiót egy nagy egységbe foglalják, ezért kezelésük is közös feladat, az európai szomszédságpolitika célja, hogy a kibővült Unió megossza eredményeit az új szomszédságával, és ezáltal elősegítse közvetlen környezetének stabilitását. A szomszédságpolitika két iránya közül Magyarország számára mind a földrajzi közelség, mind pedig a történelmi, hagyományos és kulturális kapcsolatok okán a Keleti Partnerség fontosabb ugyan, de az uniós kötelezettségek között a déli szomszédság is szerepet játszik. 2008-tól a déli együttműködés – újabb dimenzióval bővülve – az „Unió a Mediterráneumért – a barcelonai folyamat” elnevezést kapta. A kezdeményezést, Nicolas Sarkozy francia elnök kérésére Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is támogatta, és az indító konferencián személyesen is részt vett. Magyarország részt vesz mindazokon a fórumokon, illetve programokban, melyek uniós tagságából következnek. Így van egy képviselője az Euromediterrán Parlamentben, s a Külügyminisztériumban létrehozták a „főtisztviselő” (senior official) és a „nemzeti koordinátor” posztot. Az ő feladatuk, hogy az euromediterrán együttműködés keretében havonta rendezett euromediterrán egyeztető üléseken részt vegyenek. Külön nagykövet foglalkozik mind az Euromediterrán Partnerség, mind az európai szomszédságpolitika kérdéseivel. A Magyar Külügyi Intézet az uniós csatlakozást követően tagja lett az EurMeSCo-nak, az euromediterrán külügyi intézeti hálózatnak. Itt kell megemlíteni a NATO szerepét és jelenlétét a magyar–arab kapcsolatok egy igen speciális, védelmi dimenziójában. A Földközi-tenger déli partján fekvő arab országok ún. „out-of-area”, azaz a NATO területén kívül eső terület, mely azonban a közelség okán mégis kiemelt figyelmet érdemel. Ennek formális megnyilvánulása a NATO mediterrán párbeszéde (Algériával, Izraellel, Marokkóval, Mauritániával, Tunéziával, Jordániával, Egyiptommal és a Palesztin Hatósággal), melynek keretében időről időre az ezen országokból érkező tisztek is magyarországi képzésben vesznek részt.25 Ugyanakkor a térség konfliktusaiban – érvényes ez mind az arab/palesztin–izraeli, mind az iraki háborúkra – a NATO az arab tavaszt megelőzően nem játszott szerepet; annak ellenére sem, hogy jelezte, készen állna aktív szerepet vállalni a közel-keleti békefolyamat biztosításában. Ellenben emlékezetes, hogy a 2003-as iraki háború előtt a NATO – török kérésre – nem volt hajlandó hatályba léptetni az 5. cikkelyt. Több ország segélyt küldött Törökországnak, így Magyarország kétezer vegyvédelmi ruhát. Az Unión belüli változások A lisszaboni szerződésnek, melyet 2007 decemberében írtak alá, és 2009 decemberében lépett hatályba, az egyik legjelentősebb rendelkezése a külkapcsolatok struktúrájának kiépítése volt. Azaz létrehozta az Európai Külügyi Szolgálatot (European External 2012. tavasz
135
Ladányi Éva - N. Rózsa Erzsébet
Action Service), melynek vezetője, Lady Catherine Ashton azóta mint az Unió külügyminisztere, külkapcsolatainak vezetője szerepel. Ez a változás – a nemzeti szinten „művelt” bilaterális külkapcsolati rendszer mellett – előrelépést jelent az Unió közös kül- és biztonságpolitikájának megteremtésében és érvényesítésében, és így a magyar külkapcsolatokra is kihatással van. 2011 az Európai Unióban a közép-európai elnökségek éve volt, mivel az év első felében Magyarország, míg a másodikban Lengyelország töltötte be az Unió soros elnökének pozícióját. Bár korábban is volt már az újonnan csatlakozó államok valamelyike által adott elnökségi periódus (Csehország, Szlovénia), az Unió mégis – egyrészt a cseh elnökség problémákkal teli, másrészt a szlovén elnökség gyakorlatilag láthatatlan időszaka, valamint az amiatt, hogy mindkettőre a lisszaboni szerződést megelőzően került sor – különös jelentőséget tulajdonított a 2011-es elnökségi szakaszoknak. Egyrészt folyamatosan alakult a Külügyi Szolgálat és a nemzeti diplomáciák munkamegosztásának és együttműködésének gyakorlata, másrészt az elnökség maga szintén új tapasztalatot jelentett, és jelképesen is mintegy „szentesítette” az új tagok befogadását az Unióba.
Magyarország és az arab tavasz Magyarországot, akárcsak az arab országokat, illetve a térség és a világ egészét, váratlanul és rosszkor érte az arab tavasz: egyrészt az arab államokban zajló események zöme a magyar uniós elnökség idejére esett, ami már önmagában is kihívást jelentett, de a Külügyi Szolgálat és az elnökség között a lisszaboni szerződés óta alakulóban lévő munkamegosztás is egyedi helyzetet teremtett. A magyar kormánynak úgy kellett az elnökségi feladatokat ellátnia, hogy miközben az arab tavaszból adódó bizonyos feladatok (elsősorban a humanitárius segítségnyújtás területén) reá hárultak, az uniós külpolitika irányítója Lady Ashton volt, így az arab tavasszal kapcsolatos külpolitikai tennivalók is az ő és a Külügyi Szolgálat kompetenciájába tartoztak. A magyar kormány feladata – ami gyakran kérdések, sőt kritika tárgyát is képezte a média és a közvélemény részéről – Lady Ashton és a Külügyi Szolgálat támogatása volt, miközben magától a „külpolitika-csinálástól” távol kellett maradnia. A helyzetet tovább bonyolította, hogy Lady Ashton felkérésére a magyar külügyi vezetők többször is helyettesítették őt az egyes fórumokon, illetve – szintén Lady Ashton felkérése alapján – a magyar nagykövetségek látták el az Unió képviseletét azokon a helyeken, ahol az EU nem rendelkezett saját misszióval, így Líbia fővárosában, Tripoliban is.26 Ugyanakkor a magyar kormányzat és a külügyi vezetés végig következetesen kitartott azon álláspontja mellett, hogy az elnökség – Lisszabon óta – nem jelent felhatalmazást az uniós külpolitika gyakorlására vagy kezdeményezésére.27 136
Külügyi Szemle
Magyarország és az „arab tavasz”
Másrészt az arab tavasz egy olyan időszakban kezdődött, amikor az Orbán-kormány a globális nyitás jegyében tervezett: az arab országokkal való kapcsolatok élénkítését éppen Líbiában és Egyiptomban kezdte meg.28 (2005–2006-ban az Észak-Afrikába irányuló magyar export megközelítette a 400 millió dollárt, majd kisebb visszaesés után, 2011-ben ismét megközelítette ezt az értéket: 385 millió dollár körül mozgott. Ebből Líbia messze a legalacsonyabb összeggel, mindössze 3,2 millió dollárral szerepelt.)29 Az uniós elnökség és Magyarország euroatlanti elkötelezettsége szempontjából a líbiai események jelentették a legnagyobb próbatételt, és ez volt az arab tavasz egyetlen helyszíne, ahol közvetlen magyar tevékenységre sor került. Ráadásul 2011 nem az első olyan alkalom volt, amikor Magyarországnak valamely nemzetközileg kiemelt pozícióban kellett véleményt nyilvánítania Líbiával kapcsolatban egy olyan helyzetben, amikor a nemzetközi közösség az arab országgal szemben határozatot hozott. 1992– 1993-ban hazánk éppen az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagja volt, amikor a 731 (1992), 748 (1992) és 883 (1993) számú határozatokat hozták Líbiával szemben a Lockerbie-ügy miatt. 2011-ben pedig Magyarország ismét az ENSZ BT-tagságért lobbizott. Így a magyar álláspontot a múltbeli és jelenlegi nemzeti érdekek és a nemzetközi kötelezettségek is árnyalták. Magyarországot és Líbiát 1958 óta kereskedelmi szálak kötik össze, de a diplomáciai kapcsolatok felvételére csak 1967-ben került sor, amikor Magyarország egyiptomi nagykövetét Líbiába is akkreditálták. A magyar nagykövetséget 1971-ben nyitották meg Tripoliban,30 míg a Líbiai Népi Iroda 1976-ban kezdte meg működését Budapesten.31 1974 és 1984 között a Líbiába irányuló magyar export évente 18-20 milliárd forintot tett ki, ami a rendszerváltás után évi 4-5 milliárd forintra esett vissza.32 A magyar külpolitika számára azonban a líbiai válság elsősorban az uniós feladatokban jelentkezett. A kormány minden nemzetközi és uniós előírást és határozatot betartott Líbiával kapcsolatban – támogatta a repülési tilalmi övezet kialakítását és a civil lakosság védelmét, a NATO-tagállamok rendelkezésére bocsátotta Magyarország légterét és a pápai repülőteret –, de az ország nem vett részt a NATO katonai műveleteiben.33 Martonyi János külügyminiszter hangsúlyozta, hogy „nem akarjuk megváltoztatni Líbia politikai rendszerét … a katonai művelet csakis a civil lakosság védelmét szolgálhatja”.34 Mind Orbán Viktor miniszterelnök, mind a külügyminiszter kijelentette, hogy Magyarország nem vesz részt a hadműveletben,35 de kész orvosi segítséget nyújtani.36 Indoklásként hazánk elégtelen katonai képességeire utaltak, de egyes elemzők véleménye szerint a döntésben közrejátszott az is, hogy a NATO-nak azok a közép-európai tagállamai, amelyek részt vettek az iraki és az afganisztáni műveletekben és/vagy újjáépítésben, és amelyek a közvélemény tiltakozására számíthattak, általában vonakodtak a részvételtől.37 Ezek az államok úgy vélték, hogy „Európát semmi sem veheti rá arra, hogy az arab országokkal háborúzzon”, és „el kell kerülni az olyan katonai műveleteket, melyek az arab nemzetek bizalmának elvesztését okozhatják”.38 2012. tavasz
137
Ladányi Éva - N. Rózsa Erzsébet
A magyar média, mely részletesen beszámolt a líbiai háború eseményeiről, különös tekintettel a magyarok és a külföldiek evakuálásáról, illetve arról, hogy Magyarország nem vesz részt a NATO-műveletben, általában támogatta a kormány döntését. Bár voltak kérdések a mentőakciók költségeivel kapcsolatban (mivel azok adatait nem közölték), de azok szükségességét nem kérdőjelezték meg. A kiadásra vonatkozó becslések 8-10 millió forint körül mozognak, de mivel mindez az Unió polgári védelmi mechanizmusának keretében történt, a terhek megoszlottak Magyarország és az EU között.39 Hasonlóképpen, bár voltak találgatások, hogy a kormány miért döntött úgy, hogy hazánk távol marad a „Unified Protector” elnevezésű hadművelettől, hiszen a magyar Gripenek technikailag képesek az ilyen műveletekben való részvételre, ráadásul Magyarországról mindössze másfél óra alatt elérhették volna a líbiai légteret, továbbá a magyar pilóták ismerik a líbiaiak által is használt szovjet légvédelmi rendszereket, a kormány döntését senki sem kérdőjelezte meg.40 Egy 2011. április elején, huszonhárom országban végzett közvélemény-kutatás szerint a magyar közvélemény 50%-a támogatta a NATO katonai műveletét Líbiában.41 Meg kell azonban jegyezni, hogy annak ellenére, hogy számtalan vita zajlott a líbiai eseményekkel kapcsolatban, a közvéleményt a történések érzelmileg kevéssé fogták meg, ami egyrészt a líbiai vezetőről, Muammar Kaddáfiról kialakított negatív képnek volt köszönhető, másrészt annak, hogy a Líbiai Nemzeti Tanács teljességgel ismeretlen volt és maradt Magyarországon. Annak ellenére, hogy a média beszámolt róluk, Kaddáfi fenyegetőzései – hogy megnyitja az utat a terrorizmus és a migráció előtt Európa felé – szintén hatástalanok maradtak. A közvélemény figyelmének középpontjában elsősorban a humanitárius katasztrófa és az olaj állt, de miközben számtalan konspirációs elmélet látott napvilágot az olajjal kapcsolatban, a magyar nagykövetség és a humanitárius segélyszervezetek munkája általános elismerést és erkölcsi támogatást vívott ki. A magyar megítélés szerint a líbiai válság idején nyújtott humanitárius segítség az elnökségi feladatok közé tartozott. Alapvetően három területen valósult meg: magyar és más külföldi személyek kimenekítése Líbiából, a Máltán felállított menekültközpont munkájában való részvétel, valamint a kórházaknak és menekülttáboroknak nyújtott segítség. 2011. február 23-án, az uniós tagállamok kérésére Magyarország aktiválta az EU polgári védelmi mechanizmusát,42 és február 28-án – az Európai Bizottsággal közösen finanszírozott akció keretében – egy magyar repülőgép a tripoli magyar nagykövetség és a Terrorelhárítási Központ segítségével 96 magyar és külföldi állampolgárt menekített ki Líbiából. Április 4-én egy ukrán hajó a magyar nagykövetség segítségével evakuált 193 külföldit, akik közül 52 uniós állampolgár volt. Április 20-án 174, Líbiából Tunéziába menekült csádi állampolgár jutott vissza a hazájába, szintén a magyar kormány segítségével, az Európai Bizottsággal közös finanszírozásban.43 A líbiai polgárháború során a tripoli magyar nagykövetség folyamatosan működött és az Európai 138
Külügyi Szemle
Magyarország és az „arab tavasz”
Unió, valamint az Egyesült Államok mellett más országok állampolgárainak is konzuli segítséget nyújtott. Május 18-án az ő segítségükkel nyerte vissza szabadságát az a négy – két amerikai, egy brit és egy spanyol – újságíró, akiket korábban a líbiai hatóságok bebörtönöztek. Május 23-án Tripoli ortodox püspöke is magyar segítséggel hagyhatta el Líbiát. A máltai brit nagykövetségen 2011. március elején három magyar polgári védelmi tiszt vett részt az ott létrehozott, többnemzetiségű műveleti koordinációs központban a Líbiában rekedt külföldiek légi és tengeri kimenekítésének szervezésében és lebonyolításában. 2011 márciusában a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet a kelet-líbiai kórházaknak (al-Dzsalá, Adzsdabijja, Dzsumhurijja, Október 7.) szállított az alapellátáshoz szükséges gyógyszereket és gyógyászati eszközöket, mintegy 7 millió forint összegben, míg a Baptista Szeretetszolgálat Segélyszervezete a tunéziai–líbiai határon lévő menekülttáborokban (pl. Rasz Adzsdir) nyújtott mobil orvosi ellátást, illetve biztosított orvosi eszközöket és műszereket a térségben működő kórházaknak.44 Martonyi János külügyminiszter kétszer is Egyiptomba látogatott, egyrészt az új egyiptomi kormánnyal az átmenet kérdéseiről tárgyalni, másrészt az egyiptomi–líbiai határon kialakult menekülttáborokban a humanitárius helyzetet felmérni. Győri Enikő, a Külügyminisztérium EU-ügyekért felelős államtitkára pedig a tunéziai–líbiai határ menti menekülttáborokban tett hasonló látogatást. Politikai szempontból a magyar nagykövetség tevékenységének jelentős elismerése volt, hogy az elnökségi időszak leteltével Lady Ashton felkérte a követségen dolgozó magyar diplomatákat, hogy az év végéig továbbra is ők lássák el az Unió képviseletét Tripoliban. Az arab tavasz egy másik, igen speciális „velejárójaként” mind az arab átmenet országaiban, mind Közép-Európában egyfajta „demokratikus átmeneti konferenciaturizmus” kezdődött, mivel számtalan konzultációra, konferenciára került sor, melyeken – többek között – a közép-európai rendszerváltás és demokratikus átmenet tapasztalatainak átadása volt a téma, mind hivatalos, mind kutatói szinten.45 Bár általános az egyetértés abban, hogy a két régió viszonyai és körülményei nagyban eltérnek egymástól, így a tapasztalatokat közvetlenül átadni és átvenni nem lehet, a demokratikus átalakulás részletkérdéseiben azonban számtalan olyan „technikai” elem található, amely tanulsággal szolgálhat (szolgálhatott volna) az arab országok átalakulásában (pl. a volt vezetők felelősségre vonásának kérdése, az alkotmányozási folyamat, a választások megszervezése és lebonyolítása stb.).
2012. tavasz
139
Ladányi Éva - N. Rózsa Erzsébet
Konklúzió Az arab tavasz egybeesett a magyar uniós elnökséggel, illetve a magyar külpolitika „globális nyitás” kezdeményezésével, melyben az arab térség felé nyitás határozott szándéka is megjelent. Bár a rendszerváltás nagyban visszavetette Magyarország arab kapcsolatait, az azóta eltelt mintegy húsz évben a korábbihoz képest jelentősen átalakult magyar–arab kapcsolatrendszer körvonalazódik, mely szervesen illeszkedik az uniós tagság kínálta kontextusba. Magyarország tehát egyrészt az átalakított és diverzifikált bilaterális kapcsolatrendszerben, másrészt az intézményesített uniós politikák kontextusában alakítja és gyakorolja az arab országokhoz fűződő kapcsolatait. Ezekben a domináns érdek a gazdaság, ugyanakkor az oktatási és kulturális együttműködések hagyományosan egy olyan „humán bázist” teremtenek, melyek elősegítik és támogatják a magyar politika céljainak realizálását az arab világban.
Jegyzetek 1 Magyarországnak Egyiptommal 1928, Irakkal 1937 óta voltak diplomáciai kapcsolatai. 2 L. pl. J. Nagy László: Magyarország és az arab térség. Szeged: JATEPress, 2006. 23–26., 53–66. o. 3 Ezt a lehetőséget gyakran korlátozta az a tény, hogy ezek az országok sem dúskáltak „kemény” valutában, így inkább a klíring elszámolás került előtérbe. 4 A magyar–arab gazdasági kapcsolatok elemzése meghaladja a jelen tanulmány kereteit, de a táblázat a kapcsolatoknak a rendszerváltás körüli visszaesését támasztja alá. A táblázat forrása Pomázi Diána: Magyarország és az arab országok közötti gazdasági kapcsolatok. Szakdolgozat. Budapest: BGF, 2006, 77. o. Elektronikus változat: http://elib.kkf.hu/edip/D_12049.pdf. 5 Jordánia fizikailag nem mediterrán ország ugyan, hiszen nincsen földközi-tengeri partja, de a mai Izraellel és a palesztin területekkel mind politikai, mind gazdasági, mind társadalmi szempontból egy régiót alkot. 6 Az Öböl Menti Együttműködési Tanács (Gulf Cooperation Council, GCC) 1981-ben alakult az Arabfélsziget Perzsa-öböl partján fekvő arab országainak – Szaúd-Arábiának, Kuvaitnak, Bahreinnek, Katarnak, az Egyesült Arab Emirátusoknak és Ománnak – részvételével. 7 Meg kell jegyezni, hogy a rendszerváltást követően az arab államok közül Egyiptom volt az egyetlen, amely viszonylag folyamatosan szerepelt a magyar külpolitikai palettán, mivel viszonylag rendszeresen került sor magas szintű látogatásokra. L. pl.: http://www.mfa.gov.hu/kulkepviselet/ EG/hu/Bilateralis/egyiptom/politikai_kapcs.htm. 8 Antall József 1991-ben Egyiptomba látogatott. 2000 júniusában Orbán Viktor Marokkóban, majd 2001-ben Szaúd-Arábiában járt. 9 Emlékezetes, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek a szaúdi focistákkal kapcsolatban tett megjegyzése után a szaúdi nagykövetet hazarendelték, és csak nyolc hónap múltán tért vissza Budapestre. 10 „Mediterranean Migration to New Central European Member States of the EU. Present and Future Trends”. In: IEMed Yearbook 2007. Barcelona: Institut Europeu de la Mediterrània, 2007. 269–272. o. 11 „Muszlim kisebbségek Közép-Európában, avagy Közép-Európa különlegessége”. In: Az iszlám Európában. Az európai muszlim közösségek differenciáltsága (szerk. Rostoványi Zsolt). Budapest: Aula, 2010. 405–446. o.
140
Külügyi Szemle
Magyarország és az „arab tavasz” 12 2003 júliusa és 2004 decembere között háromszáz magyar katona vett részt az iraki újjáépítés missziójában. 13 Bővebben l. Gazdik Gyula: „A palesztin ENSZ-csatlakozási szándék és kihatásai”. SVKK Elemzések, http://hhk.uni-nke.hu/downloads/kozpontok/svkk/Elemzesek/2011/SVKK_Elemzesek_2011_10. pdf, 2011. október 16. 46. sz. lábjegyzet. 14 „Külföldi magyar intézetek hálózata”. Balassi Intézet, http://www.bbi.hu/index.php/hu/2011-11-2120-43-01, 2011. november 21. 15 Herz Miksa műemlékvédő, múzeumigazgató és építész volt, aki az arab-iszlám és kopt műemlékek helyreállítását és állapotmegőrzését irányította a kairói Arab Múzeum igazgatójaként. 16 Dvorzsánszky Zsigmond (Külügyminisztérium) beszámolója, illetve Darida Károly – Ladányi Éva: „Előterjesztés a Kormány részére a Madridban és Abu Dhabiban létesítendő oktatási-kulturális szakdiplomata álláshelyekről”. Kormányportál, http://www.okm.gov.hu/letolt/elektronikus_ ugyintezes/madrid_abu_dhabi_080613.pdf, 2008. június. 17 Mauritánia az 1980-ban alakult Arab Maghreb Unió tagja. 18 A Kvartett tagjai: az ENSZ, az Egyesült Államok, az Európai Unió és Oroszország; különmegbízottja Tony Blair volt brit miniszterelnök. 19 Az arab közösségek mellett jelentős számban élnek az Európai Unió tagállamaiban más muszlim lakosságú államokból, így Pakisztánból, Indiából, Bangladesből, Törökországból stb. származó bevándorlók is. Rostoványi (szerk.): Az iszlám Európában… 405–446. o. 20 A Földközi-tenger teljes partvidéke a Római Birodalomhoz tartozott, így maga a tenger „beltengernek” számított. 21 A gondolatot Gianni de Michelis olasz külügyminiszter fogalmazta meg. 22 Marokkó, Algéria, Tunézia, Egyiptom, Izrael, (az államisággal nem rendelkező) Palesztin Nemzeti Hatóság, Jordánia, Szíria, Libanon, Törökország, Ciprus és Málta. 23 Kivéve Törökországot, mely az európai szomszédságpolitikában nem vesz részt. 24 Ukrajna, Moldova, Belorusszia (az ENP felfüggesztve), Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán. 25 Pl. a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen, amely 2012. január 1-től a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karaként működik tovább. 26 Tripoli mellett Teheránban és Havannában látta el az Unió képviseletét a magyar nagykövetség. 27 N. Rózsa Erzsébet: „Libya and the Hungarian EU Presidency”. Gyorselemzés, No. 14. (2011). http:// www.hiia.hu/pub/displ.asp?id=TVYBGH, 2011. július 13. 28 2010 novemberében Schmitt Pál államfő Tripoliban részt vett az EU–Afrika-csúcson és találkozott Muammar Kaddáfi líbiai vezetővel. 2011 januárjában pedig Orbán Viktor Egyiptomban Mohamed Hoszni Mubárakkal tárgyalt (ez volt Mubárak utolsó nemzetközi tárgyalása) és két magyar gyárat nyitott meg, majd éppen a forradalom kitörésének napján hagyta el az országot. 29 Toma Pál „Magyar érdekek nyomában: Észak-Afrika” című előadása alapján. Elhangzott: Magyar Külügyi Intézet, 2012. március 19. 30 Békés Márton: „(Ősök tere): Szívélyes kapcsolat”. Magyar Nemzet, http://www.magyarnemzet.hu/ portal/778121, 2011. április 16. 31 „Líbia. Politikai kapcsolatok”. Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma, http://www.mfa.gov.hu/ kum/hu/bal/Kulpolitikank/__volt_ketoldalu_kapcsolatok/Afrika/libia/, 2005. május 5. 32 „Bizonytalan a magyar beruházások sorsa”. Népszava Online, http://www.nepszava.hu/articles/ article.php?id=397070, 2011. február 23. 33 A líbiai NATO-műveletben közvetve, az AWACS-személyzet tagjaként egy fő részt vett ugyan, de NATO-színekben, a NATO-nál tartós külszolgálatban álló nem; illetve két magyar katonát vezényeltek át a műveletet irányító nápolyi parancsnokságra. 34 „Martonyi: no Aim to Change Libya’s Political System”. EU2011.hu, http://www.eu2011.hu/news/ martonyi-no-aim-change-libya%E2%80%99s-political-system, 2011. március 18. 35 Mariska Kecskes: „Továbbra sem küldünk katonákat Líbiába”. Kitekintő.hu, http://kitekinto.hu/ europa/2011/04/06/tovabbra_sem_kuldunk_katonakat_libiaba/, 2011. április 6.
2012. tavasz
141
Ladányi Éva - N. Rózsa Erzsébet 36 „Orbán: Magyarország legfeljebb egészségügyi hozzájárulást tehet a líbiai közös akcióhoz”. HVG. hu, http://hvg.hu/itthon/20110325_orban_libia_katonaorvosok, 2011. március 25. 37 „Líbia: 23 országban támogatják a NATO beavatkozását”. HVG.hu, http://hvg.hu/vilag/20110512_ libia_nato_beavatkozas, 2011. május 12. 38 „Orbán: Europe must not Drift into War with Arab Counties”. EU2011.hu, http://www.eu2011.hu/ news/orban-europe-must-not-drift-war-arabs, 2011. március 11. 39 Wagner Péter: „Magyar evakuáció Líbiában az EU polgári védelmi mechanizmusának részeként”. MKI-elemzések, No. 12. (2011). http://www.kulugyiintezet.hu/MKI-elemzések/No.%2012.%20 Wagner.pdf, 2011. április 20. 40 Dunai Péter: „Líbia: Ha csak a Gripeneken múlna, mehetnénk mi is”. Népszabadság Online, http:// nol.hu/kulfold/masfel_orara_vagyunk_bengazitol, 2011. március 20. 41 „Líbia: 23 országban támogatják a NATO beavatkozását”. MI történt?, http://www.mitortent. hu/sztori/5d3aun3/libia-23-oszagban-tamogatjak-a-nato-beavatkozasat.aspx, 2011. május 12.; „A nemzetközi közvélemény támogatja a NATO líbiai beavatkozását”. Transindex, http://vilag. transindex.ro/?hir=15092, 2011. május 13.; „Líbia: 23 országban támogatják a NATO beavatkozását”. HVG, hu. 42 „Libya: Hungarian Presidency Facilitates Evacuation of EU Citizens”. EU2011.hu, http://www. eu2011.hu/news/libya-hungarian-presidency-helps-evacuate-eu-citizens, 2011. február 23. 43 Bővebben l. Wagner: i. m. 44 A Külügyminisztérium Arab-Afrika Főosztályának szíves adatszolgáltatása nyomán. 45 Pl. 2011 áprilisában Martonyi János külügyminiszter Tunéziában részt vett a „A tunéziai forradalom, a demokratikus átmenet kihívásai, a civil szféra szerepe” című konferencián. 2011 novemberében Gyarmati István, a Demokratikus Átalakulásért Intézet igazgatója tárgyalt, szintén Tunéziában, a demokratikus átmenetet segítő, a civil szféra fejlesztését szolgáló projektekről. E tanulmány egyik szerzője (N. Rózsa Erzsébet) is részt vett és előadott hasonló tárgyú konferenciákon Marokkóban („Morocco and the Visegrad Cooperation”), Tunéziában („Quels changements en Tunisie et quel impact sur la région de la Méditerranée” – „Les expériences de transition démocratique en Europe; leçons pour la Tunisie”), Spanyolországban („A New Mediterranean Political Landscape? The Arab Spring and Euro-Mediterranean Relations”) és Máltán („Euro-Maghreb Forum”).
Résumé Hungary and the Arab Spring Hungarian–Arab relations should be analyzed in the context of the bilateral relations Hungary has with the Arab countries on the one hand, and of Hungary’s EU and NATO membership on the other. For the Hungarian foreign policy the Middle East is a “focus outside priority”, in spite of the fact that in the strategic document entitled “Hungarian Foreign Policy after the Presidency” in the framework of the program of “global opening” a separate chapter is devoted to the region, which may indicate the beginning of a new phase. Hungary has first and foremost economic interests in the Middle East, which are realized bilaterally. Its political influence may, at the most, be detected as a member of the European Union. The (lack of) Hungarian political and security interests are influenced by the fact that Hungary does not perceive significant threats from the region. 142
Külügyi Szemle
Magyarország és az „arab tavasz”
Within the EU framework the Hungarian space of manoeuvre is delineated by the institutions of cooperation the Union has established with the Arab states (the EuroMediterranean Partnership, the European neighbourhood Policy, the Union for the Mediterranean and the cooperation with the GCC), and by the inner development of the EU itself. The war in Libya is a case in point: Hungary had to perform the Presidency of the EU after the Lisbon Treaty had gone into effect, which was a challenge in itself, and Libya was the only country, where direct Hungarian involvement the Arab Spring – in the form of humanitarian assistance – took place. Although Hungary observed all international and EU regulations regarding Libya, supported the no-fly zone and the protection of civilians, opened its airspace and the airbase at Pápa in front of NATO member states, it did not participate in the military operations. The Hungarian embassy in Tripoli stayed open and represented the EU and many countries all through the war, providing diplomatic and consular assistance, helping rescue operations and providing medical assistance.
2012. tavasz
143
