LELKI KIS AJÁNDÉKOK Első kötet
ELŐSZÓ E versekből álló gondolatok nem azon okból jöttek létre, hogy lírai költő legyek, még csak nem is unaloműzésből, mint azt sokan teszik és nem emberi eltökéltségből vagy hasonló szorgalomból (hisz erre aligha lett volna időm), de mivel nem lehet elhallgatni annak aki Krisztus kegyelméből újjászületik, így én sem hallgathatok! Újjászületésem után megnyíltak ajkaink mindazoknak akik velem együtt drága hitet nyertek a mi Urunk Jézus Krisztustól. De Sátán is rögtön felfigyelt ránk és felhasznált
néhány
még
újjá
nem
született
testvért
és
azonnal
eltiltottak
bizonyságtevéseinktől. Ekkor egy álmatlan éjszakán sírtam és azt mondtam az én Uramnak, Jézusnak: “ez nem lehet, hogy elhallgassuk amit velünk tettél Uram! Tégy valamit és engedd meg, hogy újra bizonyságot tehessek Rólad!” Tudtam, hogy nem hallgathatok, de nem tudtam milyen módon nyílhat kapu a bizonyságtevésemre. Azon az éjszakán azt mondta nekem a Szent Lélek: “Nem kell, hogy elhallgass, tégy Rólam bizonyságot
szavalatokban.”
Erre
a
megbízatásra
minden
emberi
törekvésem
összeomlott. Minden felkavarodott bennem és szembeszálltam ezt mondva: “Ne kérj tőlem lehetetlent Uram, hiszen Te tudod, milyen félelem és lámpaláz volt bennem minden alkalommal mikor szavalnom kellett ifjú koromban... Minden egyes szavaláskor remegtek a térdeim és most ezt mondod: szavaljak?!” Az Úr Lelke szelíden megkérdezte tőlem: “ Miért kell egy szavalathoz több erő, mint egy bizonyságtételhez? Hisz ahhoz is én adtam erőt és bátorságot, ehhez is én adok! ” Nagyon elszégyeltem magam, igazat adva az Úrnak. De még mindig ellentét volt bennem a szavalással kapcsolatban és kifogásokat kezdtem keresni: ”Uram, a szavalatos füzeteimet széttépte a kislányom és én nem tudok szerezni szavalatokat!” Ebben az időben tiltva volt a vallásos folyóirat.
Ezen az éjjelen az Úr Lelke ezt mondta: “Én adok neked szavalatokat ezután, te csak írd le!” Erre már valóban úgy éreztem, hogy összeroppanok, nem akartam fogadni a megbízást. Egyszerűen nem értettem, hogy miért pont én és miért pont azt, amit egyáltalán nem tartottam kedvemre valónak. Hirtelen minden emberi gyengeségemet előszedtem és azt hittem válaszfalat tudok építeni belőlük, köztem és a megbízás között. Az Úr drága Lelke nem haragudott meg rám amiért alkudoztam vele, hanem rendre megmagyarázta: “Anyukád is tudott verseket írni és te is írtál már gyermekkorodban.” “Jó, jó de azok nem vallásos versek voltak, olyat könnyű írni!”- mentegetőztem. De az Úr Lelke csak ennyit mondott: “Amit Én bízok rád, abban Én segítek neked, csak figyelj Rám!” A társalgásnak vége lett, én megadtam magam és akkor reggel megszületett az első versem Tükör címmel, ami először is nekem szólt, engem tanított, hogyan járjak a keskeny úton első lépéseimben. Ekkor még 22 éves voltam és megtérésem ellenére is látott hiúságot bennem az Úr. Azóta nagyon sokszor le kellett üljek írni. Amit leírtam tudom, sőt egyre jobban látom, hogy ezek egy életre valók, végigkísérnek utamon, intenek, tanítanak, vezetnek és vigasztalnak. Szivem hálával van tele most, amikor 47 év után 69 évesen végiggondolom, hogy a bizonyságtevéseim elszálltak volna a falak között, de ezek a versek papírra vetve megmaradtak. Először is gyermekeimnek és aztán mindazoknak, akik találnak benne útjelző táblákat az életben, az “életre”. Az Úr Lelke által kaptam őket és az Úr Lelkével adom őket tovább mindazoknak akik szeretik a verseket. Az én Uram, Jézus nagy Neve legyen áldva érte és dicsőüljön meg benne minden egyes kedves olvasónál és szavalónál! Hisz ezeknek létrejöttét Ő akarta, én csak engedelmeskedtem az Ő hangjának. Legyen hát minden vers az Ő Neve dicsőítésére! ÁMEN.
Kovács Gyuláné, Bihar
Tükör Mily egyszerű tárgy ez a tükör, Mindnyájunk előtt ismeretes Megtalálható: zsebben, táskában, szobában, Sokak részére nagyon előzetes. Pláne a fiataloknál szükséges dolog, Ha ruhánk nem jól áll, meg kell igazítni, Mindent hűségesen megmutat S igyekszik a kárhozatba vinni. Oh, hányszor félórákat tükör előtt állunk, S mindent megteszünk, hogy az utcán minket Meg ne szóljanak, sőt, jót mondjanak rólunk: Szép, csinos, rendben van , ezt elvárjuk mindet. Tudod-e mi a tükörnek a tulajdonsága? Ha közelről nézed, csak magadat látod De ha távolabbról, akkor észre veszed, Hogy felebarátod is ott áll te melletted. Jó hát a tükörbe távolabbról nézni, Ajálnám a tükröt gyakorta mellőzni, Nem fog jóra intni, csak a hiúságra Hogyha belenézel, nő divatod vágya. Mily egyszerű tárgy ez a tükör, Mégis tud bűnt e világba hozni. Mennyi embert teljesen elbűvöl Mert mindőnknek tud egy kicsit hazudni. És ezt elhisszük, s amit kéne azt nem! Tudod-e, hogy utálja ezt a tükröt Isten? De van még egy tükör, amit Isten szeret, El is várja, hogy ebben magadat nézegesd! Oh ez a Biblia! Isten szent igéje Húzd közel magadhoz, egészen elédbe. Ebben nézzed magad, akár egy fél napig Lassan rájösz, vannak neked is hibáid. Mint másik tükörbe, most is úgy kell tenni, A hibákat gyorsan meg kell igazítni. Ez tetszik az Úrnak!- ilyen tükröt szerezz!
Ez után igazítsd magadat, s lelekedet! Ezt a „tükröt” tartsad mindig a szobádban Ajánlatos, tartsad zsebedben, táskádban. De ne csak tartsd, olvass gyakran egy-egy verset, Meglásd milyen kegyes, helyes útra vezet! A másik tükör a Pokolnak az útja, A Mennyország kulcsa pedig a „Biblia” Tartsad ezt a kulcsot mindig csak magadnál. Mert ha ezt elhagyod, Mennyből kimaradtál. Jó lesz míg élsz, addig gondolkozol ezen, Mert halálod után késő lesz majd minden. Életünkre legyen tehát a „Biblia” Meglásd nem tagad meg egykor Isten fia! 1962. március 3. Feltámadás Pál lev. I. Kor: 15:19-20 Meddig tart életed, reménységed van-e? Ennyi amit itt élsz? - másikat hiszed-e? Hiszed-e testvérem, hogy van örök élet? Hogy mikor meghaltál nincs teljesen véged? A halál számodra nyereség ha hiszed, Hogy azután vár rád igazi életed. Higyj, remélj testvérem, számodra ez áldás Mert van örök élet és van feltámadás! Azt kérded honnan végy e hithez alapot? Írja a szent ige: Jézus feltámadott! Van mire építsünk, Ő volt első zsenge Úgy támad fel egykor a föld összes népe. Nagy nap lesz az a nap, Isten rendelte el, Mikor minden halott egynapon támad fel. Most míg van rá idő, hidd el a Szentírást, Mert lesz örök élet és lesz feltámadás! Úgy gondolod, hogy élsz? Halálban vagy pedig! Mindaddig míg nem jutsz Jézus keresztjéig. Ott hull le csak rólad a halál kötele, Azután virrad rád új élet reggele. Ha itten történik a feltámadásod, Az ítélet napján nincs kárhoztatásod. Jézus halálában keresd, hogy megtaláld Az örök életed és a feltámadást! Menj el a kersztig, bár Jézus nincs már ott
De a bűneidet mind-mind feszítsd meg ott! S ha Jézussal együtt világnak meghaltál, Újjonnan születtél, s vele feltámadtál, Nem gondolsz borzadva az ítéletnapra, Hanem várod, s készülsz a találkozásra, Boldog lesz részedre ez a találkozás Vár az örök élet, mert lesz feltámadás! 1962. április Hálaadás Szívemet tölti el egészen a hála, Most látom igazán, nagy az Úr jósága. Most midőn szemlélem, termést adott újra Kegyelmét, áldását tőlünk el nem vonta. Érdemünkön felül adott termést megint Megtelik hálával érette szíveink? Vagy talán megszoktuk, hogy így szokott lenni Nem tartozunk érte mindent megköszönni? De ha beismered, hogy mindezt Isten adta Nyíljon meg a szived imára, s hálára! Ne csak szájjal, tettel köszönjük meg mindezt Legelőször áldjuk érette az Istent. S aztán induljunk el, van szegény és árva, Kinek még üresen áll a kamarája. Ha megszánja szived, s adsz abból mit „kaptál” S tiszta szívvel adtad, semmit sem sajnáltál, Visszaadja Isten tízszeresen neked Azt szereti Isten, ha jókedvvel teszed! Ne rejtsük el szivünk tehát a szegénytől, Így nyerünk kegyelmet mi is Istenünktől. Adjunk hálát mindig igaz szívvel és hűn’ Mert a hálátlanság, ez a legnagyobb bűn. Hogyha akarsz élni igaz hívő éltet, Mindent köszönjél meg, amit Ő ád néked. Hálával áldozzál, szived hálájával, Dícsérjed az Urat énekkel, imával. Hálaünnepély hát ne csak máma legyen, Hanem tartson végig egész életeden! Utolsó szavad is az legyen, hogy “hála” E “virággal” lépj át a Menny kapujába! 1962. október 29. Az igéret beteljesült Az első emberpár volt Ádám és Éva,
Boldogságban éltek a Paradicsomba’. De a gonosz Sátán ezt megirigyelte, Isten teremtményét meg is kísérelte. Sikerült a csalás, Éva elfogadta És még a férjét is a bűnbe avatta. Jól látta ezt Isten, s előhívta őket Monda ítéletet most mind a kettőnek. Megátkozta akkor bűnéért az embert, Azután a kígyót aki ellenük lett. De igéretet tett mond’: „az asszony magva Megtöré a fejét majdan a gonosznak.” Ez volt még az első igéretszó Arról, Kiről ma ének zeng, imánk Hozzá szól. Később Mózes mondja: elődimhez megyek, Más prófétát támaszt az Isten tinéktek, Aki vezéreljen, Őtet hallgassátok, El ne tévedjetek, Istent imádjátok! S aztán megint újra igéri Istenünk Dávid magva marad királyunkul nekünk! Ésaiás, Jóel, Mikeás, Abdiás Jövendőltek Róla, hogy jő a Messiás. Az Úr lelke által szóltak a próféták, Utolszor felőle szólott: Zakariás. Hallott Róla a nép s tudta, hogy mint lészen, Volt rá idő hagyva, mégse várta készen. De betelt az “advent”- s eljött az “Igéret”, Nem hagyta elveszni Istenünk a népet. “Fiút” adott nekünk, egyetlen Szent Fiát, Aki bűneinkért áldozta fel magát. Fényt, világot hozott, nagy volt dicsősége, Mégse ismerték fel, kevés fogadá be. Isten nevében jött, az Ige testté lett, Betölté mindazt, mit a törvény hírdetett. Ő volt erre méltó! Ki is lehetne más? Isten küldte nekünk e drága Messiást. Tudod-e, hogy mért’ jött, kedves drága lélek? Éppen te éretted, hogy a bűnből térj meg! Üdvöd szerezte meg, mely Ádámban veszett, De Jézus Krisztusban újra meglelheted! Küldte értünk Jézust, Isten szeretete, Hogy el ne vesszen az aki hisz Ő Benne. És Ő osztogatja kegyelmét még ma is, Ingyen adja annak, aki Ő Benne hisz. Ingyen, semmit sem kér csupán a szivedet, Hogy megszülethessen mégegyszer te benned! S aztán eljő megint, de nem úgy mint régen. Nem a jászolba jön és nem szegénységben. Égi hatalommal mint Uraknak Ura,
Jön el mégegyszer a világ Megváltója! Az Úr lelke mondja és nem én mondom ezt, Most hidd el testvérem, mert akkor késő lesz! Mikor már meglátod, akkor nem lesz idő, Mert Ő ítélni jő, megtérni már késő. Most harcoljál testvér, hogy a tied legyen, Egészen a tied az “Égi kegyelem”. Mert Istenünk Jézust kegyelméből adta, Az boldog igazán, ki Őt elfogadta. Hívjuk míg van időnk, jöjj üdvünk királya, Térj be a szívünkbe, ez a lelkünk vágya. Tegyük, mit tettek a napkeleti bölcsek, Meg a pásztorok és az Angyalseregek. Boruljunk Jézusnak lábához naponta, Hálával telt szivünk Istent magasztalja. Áldott legyen érte, örökre Szent neve, Nem hagyott Ádámban, s bűnünkben elveszve. Kiáltsuk hangosan, mindenki meghallja: Dicsőség Istennek, ki Szent fiát adta! 1962. november 13. Melyik vallás igaz? Oly sokféle vallás van e nagy világon, Az egyik ezt hírdet, a másik meg amazt. Oly kíváncsi a nép, hogy melyiken járjon? Hogy a szívnek melyik ad legteljesebb vigaszt, Megtudni akarják sokan minden áron. Nézik az egyiket, aztán a másikat. Hogy melyik a könnyebb, s hol lehet megállni? De a vallás erre feleletet nem ad, Sokan nekifognak mindent megpróbálni. Melyik volna olyan hol hiba nem akad? Ha baptistát hallanak, azt kár emlegetni! A katólikusok bálványt imádanak, A szombatosoknál nem lehet húst enni, Unitárusoknál túl kevesen vannak, Ezért legjobb lesz hát református lenni! Itten mindent szabad, sok meg van engedve, Mehetek a meccsre, színházba, moziba, De kevésnek nyugszik itt is meg a lelke. Még van Nazarénus és van Pünkösdista, E sok vallás közül mék’ vezet a Mennybe? Már akik ott vannak a szép Mennyországba’ Azok megtalálták mék vallás igazi?
De vissza nem jönnek ebbe a világba, Pedig de jó volna tőlük meghallani...! Ki így gondolkodik, az meg nem találja! Nem lesz ott baptista, nem lesz ott pünkösdi, Katolikus se lesz, de református se! Szombatista sem fog egyetlen sem lenni Sem vallás, sem szekta a Mennybe nem megy be Mert a sok vallás ám nem fog üdvözítni! És mostan azt kérded kik lesznek hát ottan? Meg, hogy járj e földön, hogy oda bemehess? Csak azok, kik Jézus vérén megváltattak. Igyekezz, hogy velük te is ottan lehess! Jézus szava még szól minden megfáradtnak. “Jöjjetek én hozzám, kik megfáradtatok!” Még ma hív szelíden, fogadd el hát szavát! Enyhet és nyugalmat csak Nálam találtok. Tőle megnyerheted örök üdvöd javát, Hogyha hitszemeddel Őt teljesen látod. Ő az igaz vallás, az út és az élet, Így tesz bizonyságot a Szent Ige Róla, Zsidókhoz írt levél negyedik részében, Tizennégyes verse, mely Jézusról szóla, Ragaszkodjunk hozzá, vallás Ő életünkben! Isten fia vallás, egy van. Őt hírdetem, Hívd be a szívedbe, csakis Őtet fogadd! Ne keress tehát mást, Rajta kívül nincsen, Egész életedet teljesen Neki add, “Hibátlan és tiszta”- megnyerheted ingyen! Ő hagyta meg hogy járj, Ő legyen vallásod Légy alázatos és tanulj meg jót tenni! Hogyha ezt cselekszed, országát meglátod De nem csak meglátod, be is fog engedni! Ha a bűnből megtérsz, s a bűnt megútálod! Mostmár tudod ember milyen vallású légy? Lépj a keskeny útra, bár nehéznek látszik… A Mennybe jutsz, hogyha ezen az úton mégy. Nézd csak!- fönn a vége, mily szépen virágzik, De, hogy Jézus lépett, te is aképpen lépj! Ne téveszd a lépést, lépjél a nyomába Olvastad e földön, hogy mint cselekedett? Ő felment előttünk, fel a Mennyországba, De idelenn mindig azon törekedett,
Istent dicsőítse a nép sokasága! Maga dicsőségét sohasem kereste, Nem vágyott Ő rangra, sem a gazdagságra, Minden övé volt pég’, jött az Úr nevébe, Istent dicsőítni volt a legfőbb vágya. Igaz volt, példaként járt, hogy higyjünk Benne! Így igyekezzünk mi Istent magasztalni! Kérjük: szentelje meg egész életünket, Hogy igaz élettel tudjuk Őt szolgálni. Hű vallásunk, Jézus, bocsájtsd meg bűnünket, Szent lekedet adjad Istent dicsőítni! 1963. január 2. Ki volt az áruló? Gyakran megkérdeztem önmagamban e szót, Kerestem sokfelé a tájékoztatót, Ki volt az ki Jézust egykor elárulta? Szegény lelkem ezt már régóta kutatta. Mert a Bibliában eképpen találám, Júdás adta el Őt egy mezőnek árán. Júdás volt tehát az aki elárulta? Harminc ezüstpénzért gyilkosoknak adta. Óh te, szegény Júdás, szíved ezt mért tette, Hogy Jézust a pénzért könnyen felcserélte? Ha nem árulod el talán köztünk lenne, Óh, milyen örömet találhatnánk benne! Könnyelmű éltedért kellett, hogy meghaljon Jézust adtad oda, hogy pénzed maradjon! Ámde míg fejemben e gondolat forog, Egy hang belülről szól: nem így áll a dolog. Gondolkozz csak rajta, odafenn a Mennyben Egy teljes fél órát, miért voltak csendben? Miért kérdte’ Isten; ki megy el hírdetni az élet Igéjét? S aztán értük halni? “Egynek halálában” mindnek “élte legyen”, Hogy üdvöt nyerjen az, aki Benne hiszen. ...Hogy Jézus értünk hal, így volt elvégezve, Még annak előtte, hogy Júdás születne, Most értem, hogy Júdás csak fel volt használva Ő általa lett a Mesterünk eladva, Ámde ebben bűnös nem egyedül Ő volt, A kereszten Jézus miértünk függött ott. Nem Júdás pénzvágya, a “mi” bűnünk tette! Az szegezte Jézust oda a keresztre! Kedves embertársam, ne vessük meg Júdást, Ne csodáljuk benne a pénzvágyakozást.
Az bennünk is megvan! Sőt még annál is több, Hisz Jézus e földre bűnös voltunkért jött. Ne ítéljük hát őt, hanem csak magunkat Ne szomorítsuk még ezzel is Urunkat. A mi bűneinket ne rakjuk át másra Nem Júdásért halt meg, értünk ment halálba! Mi vagyunk “árulók”, mi vittük halálra, De ne cselekedjünk a Júdás módjára! Ne menjünk sziklához öngyilkosnak lenni! Hanem a kereszthez, bocsánatot kérni! S ha szivünk mélyéből van a megbánásunk, Akkor ott Jézusnál kegyelmet találunk! 1963 Áldozás Áldozott a földön az első két ember, Első áldozat volt, mit tett Kain s Ábel. S mivel Ábelé volt Urunk előtt kedves, Kain bosszút forralt, s tesvérére lesett. Megölte testvérét az igaz áldozót, Aztán az Úr elől csak ment és bújdosott. Ugyanígy áldozott az Izráel népe, Nagyon sokszor az Úr büntette is érte. Sőt kijelentette: “nem kell mit áldoztok, Rablott, sánta és vak mindaz amit hoztok! Hogyan fogadjam el véres kezetekből? Mikor a megbánás nincsen szívetekből. Az áldozás immár nálatok csak szokás És mondogatjátok, hogy nincs megbocsájtás. Hamis áldozatért nem lesz bűnbocsánat, Kaini áldozat kegyet nem találhat! Adjátok szivetek immár áldozásra, Jócselekedetre és ne hamisságra! Az ilyen áldozást kedveli a Lelkem, A bakok vérében nem találom kedvem.” De ilyen áldozat ám nem találtatott Mert ez emberileg lehetetlen dolog. Csekély volt mindig az ember áldozata, Nem volt képes arra, hogy megtisztítana. Ekkor szólott az Úr: “az ember érettem, Már nem tud áldozni és el kell, hogy vesszen. Hanem most én teszek értük áldozatot, Csak egyszer, de szerez örök váltságot.” Nem olyan volt Isten mint milyen mi voltunk, Mert mi csak azt adtuk amit nem sajnáltunk.
Ám de a mi Atyánk a legdrágábbikat, A legfényesebbjét az ég csillaginak Kiválasztotta és azt áldozta értünk És Ő elég arra, hogy elfedje vétkünk. Igen, értsd meg ember, a legdrágábbikat! Aki a kereszten áldozatul meghalt. Egy áldozat, ám de örök, tökéletes, Ezért ünnepelünk ma, most Nagypénteket. Ha Isten nem szerzi minékünk e napot, És nem tett volna értünk ily nagy áldozatot, A szokásos áldozás nem mentett volna meg, De dicsőség Annak, Ki megváltott minket. Becsüljük tehát meg Isten áldozatát, Nem sajnálta értünk feláldozni Fiát. Legyen e nap végleg a szivünkbe vésve, Hogy a bűneinkért mi ment akkor végbe. Több áldozat nem lesz, ez örökkévaló, Mindent elvégezett értünk a Megváltó! Oltár lett a kereszt, álljunk most elébe, Hadd hulljon reánk az áldozatnak vére. Lemossa bűneink, elég megtisztítni Ha a kereszt előtt el tudjuk ezt mondni: Ez az Isten Fia!- akit az Úr küldött, Az Ő halálában nyertem örök üdvöt. Dicsőség Istennek e nagy áldozatért, Tökéletes Bárányt áldozott bűnünkért. Tehát bűneinkért Jézus szenvedett, Köszönettel zengjünk Hozsánna éneket! Üdvünk megszerezte és vár a Menny hona Mindarra ki vallja, hogy: Ő Isten Fia! 1963 Törtess az újjászületésért! Mit ért a Bethesda tavánál a beteg, Ki harmincnyolc esztendőt szenvedett, Hogy gyógyvíz mellett töltötte éveit, És tovább viselte a betegségeit, -ugyan mit ért vele? Mit érsz testvérem a kersztségeddel? Ha éltedben csak eddig jutottál el, Eljuthatsz bár a kereszt tövéhez is, És ottan viseled a bűnöd terheit, -ugyan mit érsz vele? Mit érsz testvérem, hogy hívő név alatt, Az Úr Lelke nélkül tengeted magadat, Megtért emberek közt zeng ajkad éneket,
De a szived kemény, újjá nem született. -ugyan mit érsz vele? Mit ér testvérem, ha az Úr Lelke érintett, Kissé megérezted az áldást s az örömet, De Jézusnak által még nem adtad magad, Újjá nem születtél, örömöd elmarad -ugyan mit érsz vele? Mit ér a Bethesda tavánál feküdnöd? Ha szegény lelkedet csak hiába gyötröd, Jézus nem lát nálad semmi hitet, Ki gyógyít meg a bűnből tégedet? Jézus ott hagy, ugyan mi lesz veled? Hogyha eljutottál egyszer a keresztig, Ne esedezz ott oly hosszú évekig, Csupán azt mondd: “bűneim megbántam, Gyógyulni akarok, hogy Jézust szolgáljam ujjonnan születve...” És ha Jézus látja hited s alázatod, Kegyét nem vonja meg, biztos gyógyulásod. Szól feléd: “járj, vedd fel nyoszolyádat, Többé ne vétkezzél, az Urat szolgáljad. …ujjonnan születtél!” Az Úr Lelke betölt, lesz igazi békéd, Lesz örök örömöd, érezed kegyelmét. Szemed is megnyillik az égi hon felé, Jézusnak élsz tovább, világ nem kell többé, mert ujjonnan születtél! Nem heversz tovább a betegek között ott, Hanem mégy’ s hírdeted: Jézus meggyógyított. S hivogatol Hozzá lelki betegeket, Még ma a keresztnél gyógyulást nyerhetnek, újjá születhetnek! Ha újjá nem születtél, ne is próbálkozzál Lelkeket menteni, mert hiába fáradnál. Ne hírdesd: megmenti Jézusunk a bűnöst, Ha még te magadnak sem biztos az üdvöd. előbb újjá szüless! Mikor megérezted bűnöd bocsánatát, Tudd meg, hogy neved is beírták odaát. Aztán hírdetheted Jézus drága nevét, Úgy mint ki magad is érezed már kegyét, mert újjá születtél! Ha újjá nem születsz, nem lesz örök élted, Mert Jézus megmondta, hogy ez szükség néked. Ha megveted e szót, nem engem vetel meg, Hanem az Úr Jézust, aki lejött érted, hogy ujjonnan szüless! De ha befogadol tanítvány nevébe, Meg lesz a jutalmad odafenn a Mennybe. Örök élet vár ott, s igazi boldogság,
Amit felcserélni többé sohasem vágysz. Csak térj meg és higyjél Jézusunk Nevében, Tusakodjál érte, itt e földi létben; hogy ujjonnan szüless! 1964. március Építs bárkát! 2.Péter: 3:6-7 Százhúsz esztendeig hangzott e szó a földön: Térjetek meg emberek, mert jő a vízözön! De mivel ez nekik, csak üres beszédnek látszott, A kérő szó hozzájuk, csak hiába hangozott. Nem tértek meg, bárkát sem építettek, pedig Volt rá idő hagyva, hogy elkészíthetik. Más jelt vártak voln’, de csak Nóé mondta ezt, Kinevették, nem hittek, de beteljesedett. Betelt a százhúsz év és eljött a vízözön, Nóé családja maradt meg, senki több a földön. A hitetlenség miatt, minden ember meghalt Csak a hívő Nóé volt az, ki megmaradt. Elmúlt a vízözön és nem is lesz az többet, De lesz még tűzözön és jön a végítélet. És ezt nem egy Nóé hírdeti most nekünk, Isten Fia jött le, hogy megmentse életünk. Nóénak bármilyen nagy is volt a hite, Nem volt képes arra, hogy mást megmentene. Csupán családjára viselhetett gondot, Ezeken kívül mást megmentni nem tudott. Ámde Jézusnak van bűntörlő ereje, Megmarad, meg nem hal aki hisz Ő Benne! Ne várjunk nagyobb jelt, várva hitetlenül, Hisz most Isten mondta Szent Fián keresztül. És ez való igaz, be is fog teljesülni, Bár nem várod vágyva, mégis meg fog lenni. De most nem adatott százhúsz év a megtérésre, Csupán még ma jöhetsz Jézus keresztjéhez. Siessünk testvérem, építsünk egy bárkát a tűz ellen, Fából volt az egykor, de most ne abból legyen. Mert ha földi anyagból lesz az összerakva, Mind szénné emészti azt a tűznek lángja. Oly anyagból építsük, mit a tűz nem emészt meg, Kegyesség, alázat, béke és örök szeretet. Ezekből építsük, hitalapra téve mindet, Hogy szét ne rombolja azt a végítélet! Van-e ilyen bárkád, elkészítetted már?
Hogyha van boldog vagy, rád a Menny üdve vár. Indulj el, hivogass, teljen meg a bárkád, Hogy ne halld füleddel majd azoknak átkát Kik körülted éltek itt e földön veled, Szólj nekik, testvérid, szomszédid jöjjenek! Még van hely számukra, mentsék meg éltüket, Míg a kegyelem tart, addig zörgessenek! Mert a kegyelem elvétetik a földről egészen. Ezt a “bárkát” is bezárja Isten, úgy mint régen. Akkor már késő lesz a végső zörgetés, A kínok lángja vár és a megégetés. Gondolkozzál még ma lelked üdve felett, Ha még nincs kész bárkád, siess és építsed! Isten kezére bízd, meg fogja őrízni, Boldog örök honba, csak evvel fogsz bejutni. Megtérned nem muszáj, de így elkárhozol, Ha nem építsz bárkát, vár az örök Pokol. Halld meg kérő szavát, még megépítheted, Akkor lesz a Mennyben örökre nyughelyed! 1964. március Virágvasárnap Virágvasárnap van most is úgy mint régen, Most is ragyogó nap tündöklik az égen. Most is üdvözöljük és áldjuk a királyt, Most is szánk feléje csak Hozsánnát kiált! Nagy sokaság is van, ki lelki pálmáját Lába elé teszik és fennhangon áldják. Bár most is megvannak a “farizeusok”, Kik csendesítnének, hogy némán hallgassunk. Ámde a Mesterünk most is ezt feleli: Ha ezek hallgatnak, a kő fog kiáltni. Mert nem lehet az, hogy ne hírdesse Jézust Kivel csodát művelt, ki bűntől megtisztult! Ezekből álló tömeg követi még ma is, Hangosan kiáltnak még ha nem szabad is. S így ment e kis csapat “Jeruzsálem” felé, Királyunk az élen és népe követé. Most is sír Jézusunk a kemény szív felett, Akiket hivogat és nem hallgatják meg. Sír felettük nagyon, mert tudja, hogy rájok Csak a pusztulás vár, mindegyik világon. S aztán úgy mint régen ma is a templomba Bejön, hogy megnézze, mit árulnak abba’? Nem lett-e kalmárság helyévé e Szent hely?
Amit már vérével megtisztított egyszer. Szent templom és szenthely a szived belseje? Megnézi ma Jézus, hogy mivel van tele. Mit tudsz mondani, ha nem találja rendbe? Kérd meg tisztítsa ki, mint egykoron tette! De ha úgy is érzed is, hogy Jézus királyod, És hogy a hozsánnát szívedből kiáltod, Hogy virágvasárnap örömre derített, S Jézus királysága hozta üdvösséged Ha örömöd ma nagy, vigyázz, nagyon vigyázz! Nehogy egy hét múlva “feszítsd meg”-et kiálts! 1965. április 4. Eszter Csinos és szép leány volt Eszter királyné, Ahasvérus királynak szíve megkedvelé. Páratlan szépség volt Perzsia vidékén, Mit szem-szája kívánt, mindene meglévén. Ékszer, drága ruha és nagy gazdagsága, Mégis oly sivár volt benn a szivetája. Bú és bánat volt ott mi marta, tépdeste, Népének helyzete a szivét égette. Hivatlanul lépett elé a királynak, Pedig tudta, ezért reá halál várhat. Mégis kockáztatta kényelmes helyzetét, Nem óvta, sajnálta fiatal életét. Isten szent parancsát a szivében hordta, Életében ezt ő bebizonyította. Felebarátjait szivéből szerette, Népének élete becsült volt előtte. Istenben vetett hittel lép a király elé, Alázatosan szólt, s amit kért megnyeré. Csupán egy asszony szólt, mégis meg van mentve, Nem megy a halálba ezreknek élete. A gonosz Hámánt meg utolérte bűne, Meghalt, nem törhetett az Isten népére. Eszter szíve nem kért pompát, gazdagságot, Népe érdekében szólt s kért szabadságot. Éltét sem kímélve más éltéért küzdött, Jutalomul kapott ott fenn örök üdvöt. Most is van sok leány Eszteri szépséggel, Csak szíve nem pászol az Eszter szivével. Pedig Istenünknek nem a szépség tetszik, Csak az olyan lelkek kik parancsát teszik. Eszternek élete legyen nekünk példa, Népének életét haláltól megóvta. Testvérnőm, ki nem vagy megbízva, hogy hírdesd
Az élet igéjét, hogy sok lelket menthess, Csupán annyit tegyél alázatos szívvel, Isten előtt szóljál családodért hittel. És ha látja Isten, hogy ez szíved vágya, S nem kérsz nekik rangot, nem vágysz gazdagságra, Gyermekid megáldja és éltük szabad lesz, Haláltól óvod meg ha feljut Istenhez. Úgy lesz mit köszönjön e napon gyermeked, Hogyha az üdvöket sziveden viseled. Eszter nem kért vagyont csak a nép életét, Te is kérd Istentől a te gyermekedét. Élted sem kímélve más éltéért küzdjél, Jutalmadul kapod a Menny örök üdvét! 1965. május 30. Pünkösd Csend volt mindenfelé, reggeli pirkadat, Alig lehet látni még a napsugarat, Rózsaszín felhőből fénysugár tör elő, Virágillat érzik, tiszta a levegő. Csend és béke uralk’ Jeruzsálem felett, Ember, állat nyugszik, hallgat a természet. Csak a külvárosban nyillanak a kapuk, Gyors léptekkel mennek, de nincs kopogásuk. Mintha csak félnének, hogy valaki látja, Hogy merre tartanak és majd útjok állja. Egy cél van előttük, egy helyre sietnek, Hogy hálát adjanak az igaz Istennek. Egy kis csoport volt ott a tanítvány sereg, Kik az Úr Jézusnak szavára ügyelnek. Nem hagyták el eddig még Jeruzsálemet, Könyörögve várják a Szent igéretet. Így vártak mindeddig, s e dicső reggelen, Tűzben forgó szélben sebesen megjelen. Az Úrnak Szent Lelke tüzes nyelv formában, Üle mindenikre, kik voltak a házban. Megtelnek erővel és szólnak nyelveken, Megnézni mi történt, nagy sokaság megyen. Ámde már nem félnek, nem zárkóznak többé, Péter előállván, az Igét hírdeté. Bár csúfolkodának és hitetlenkednek, Péter szólt: így kellett megtörténni ennek. Megérteti velük, hogyan van megírva, Bűne hallattára fakadt a nép sírva. S már nem csúfolódának, az igét figyelik, Aznap háromezer megkeresztelkedik. Ilyen volt, drága volt ez az első pünkösd, Soknak megszerezte már aznap az üdvöt.
Elküldte Jézusunk azt amit megigért, Mert látta, kitartva tusakodtak ezért. Régi pünkösd volt ez, majd kétezer éve, De a mai napért, hogy hullottál térdre? Volt-e kitartásod és olyan nagy hited? Meghallgatott Jézus, küldi Lelkét neked? Mert a tanítványok mindaddig szüntelen Együtt és egy szívvel könyörögtek böjtben. Kitartásuk megvolt s amit kértek hitték, Hogy Jézus elküldi a Dicső Szent Lelkét. Hitük nem csalódott, mit kértek megkapták, Mert Jézusnak szavát hitték s megfogadták. Ez nem csak akkor volt, meglesz ez még ma is, Hogyha hittel kéred, megadja neked is. Kérjük is testvérek, mert erre van nékünk Ez utókor végén legnagyobb szükségünk. Isten Lelke nélkül zárkózottak vagyunk, De amint megkapjuk, megnyillik ajakunk. Ez ad erőt hívni mást is üdvösségre, Így termünk gyümölcsöt az örök életre. Mert ha ama napra gyümölcsöt nem termünk, Kivágattatunk és a tűzre vettetünk. Jézus Lelke által termünk jó gyümölcsöt, Csak úgy lesz részünkre boldog nap a Pünkösd. 1965. április Első és utolsó Karácsony Fenn a dicsőségben fény és pompa fölött, Teljes szent örömben az angyalok között, Atyánk trónja előtt volt Jézus szüntelen Dícsének és ima hangzott ott végtelen. Ámde a föld népe nagy veszélyben forgott, A Sátán a bűnnel nagyon is megrontott. Fülbe súgta a bűnt és mi véghez vittük, De Valaki látta s fájlalta a vesztünk. S ekkor szólott az Úr: ki megy el a földre? Az elveszett népet ki hozza az üdvre? Ki lesz értük gyermek ártatlan élettel, Ki tanítja őket szent cselekedettel? Ki töri meg végképp a kígyónak fejét, Bűnösök éltéért ki adja életét? Ki száll szemtől-szembe a gonosz Sátánnal? Hogy ne uralkodjék többé hatalmával. Atyám én elmegyek, szólalt meg Jézusunk, Mert nagyon fájlalta, hogy már elkárhozunk. És egy csendes estén gyermekké lett értünk. Csak azért, hogy nekünk elhozza az üdvünk.
Ekkor volt az első, dicső, szent Karácsony, Mikor a földre jött értünk a Megváltó. Ez első Karácsony, majd kétezer éve, Ünnepli évente az egész föld népe. E Karácsonyt hiszi, ünnepli és tudja, Ám a másodikat nyíltan megtagadja. Kedves testvéreim, de a mi részünkre, Az majd üdvösebb lesz, ez el lesz feledve. Akkor lesz igazi Karácsony e földön, Mikor a földre le Jézus ismét eljön. Első Karácsonykor jött a bűnösökért, Ám a másodikon jön a megtértekért. Nem úgy jön mint régen és nem szegénységben, Égi királyként jön, látja a föld népe. És kik e Karácsonyt elkészülve várják, Térdelnek eléje, imádják és áldják, Összeszedik őket mind a szent angyalok, Lesznek fenn a Mennyben örökké boldogok. Kedves tesvéreim, legyen hát előttünk Erre az ünnepre mindnyájan készüljünk. És ha készen talál minket a Megváltónk, Boldogabb ünnep lesz s örökös Karácsony! 1965. december 25. Él az Úr Jézus! Majd kétezer éve egy dicső reggelen, Mikor még a hajnal éppen csak, hogy dereng Jézusnak a női tanítványi mennek, Hogy még utoljára tisztességet tesznek. Annak, aki nekik mennyei üdvöket Megszerezte és megbocsájtá bűnöket. Elfogadták, s hitték Jézust Megváltónak, Illatos kenettel indultak hát útnak. Azon időben is kik kedvesek voltak Bebalzsamozták s úgy temették a holtat. Kedves volt Jézusunk Máriának nagyon, Többet ért részére, mint sok gazdag vagyon. Hogyne lett voln’ kedves, mikor a Pokoltól Mentette meg lelkét és a kárhozattól. Úgy gondolta, hogy őt soha sem felejti, Még hogyha halott is, megy és felkeresi. Így indult útnak ő és még egy néhányan, Szomorúak voltak, szívük mélyen gyászban. És mikor a sírhoz majdnem odaértek, Fényes angyalt láttak, aki szólott vélek: „Jézust keresitek? Tudom, de nincsen itt. Feltámadt és elment. Lássátok a helyit.”
Erre a kis csoport a városba futott És szerte hírdették: Jézus feltámadott! Ámde nem mindenki hitte el ezt a hírt, Avval álltak ellent, hogy őrízték a sírt. Nem feltámadás volt, csak tanítványai Lopták el a testét!- kezdték állítani. És a hazugságnak inkább hitt a város, Mint az igazságnak, Akit szem is látott. Ez a hír terjedt el a zsidók közt soká, Lopás volt az csupán és nem feltámadás. Próbálja a Sátán még ma is az embert, Evvel elhitetni, már így sokat megnyert. Ámde, akik bírjuk hit által e dolgot, Figyelünk Jézusnak szavára, mit mondott: „Boldog vagy Tamás, mert láttál és hiszel, De boldog az is, ki testi szemeivel Nem látott engem és mégis bennem hisz.” Lelki szemével lát, s tesz bizonyságot is: Feltámadt a Krisztus, az Istennek Fia, Annak élete van, ki ezt hiszi, vallja. Kedves embertársam! Te hogy hiszed el ezt? Hozott-e valamit számodra a kereszt? Jézusnak halála lelkednek óh mit ér? Tudod-e, hogy érted is hullott ez a vér? Érted-e, hogy Jézus él és már nem halott? Életedben óh mondd, Jézus feltámadott? A feltámadásnak az örömünnepe, Teljes-e szívedben, vagy szokásá lett-e? Ha feltámadt benned Jézus új életre, Fénykedjél, hogy lássa más és elhihesse, Hogy él az Úr Jézus! Nem maradt a sírban, Élő példa lesz ez a hitetlen világban. Hadd tudja meg mindaz aki még nem hiszi, Hogy Jézus él! És majd az övéit viszi Oda ahol Ő van, fel a Mennyországba, Részesül mindaz majd az Ő jutalmába, Aki ezt elmondja, az kap igaz mirtuszt, “Élek többé nem én, él bennem a Krisztus!” 1966. április 3. Parancsolat E parancsolatra Isten szólított fel, Hogy tiszteljed gyermek azt, aki felnevelt! Tiszteljed szüleid, atyádat, anyádat! Hosszú életet az Úr is csak így adhat.
Vágyod-e életed meghosszabbítani? Örökéltet az kap ki parancsát teszi. Szeresd hát szüleid, kettős a jutalma, Itt lent a földön is megáld az Úr karja. De odaát ennél becsesebb lesz a juss, Ha parancsát teszed, a Mennybe csak úgy jutsz. Ki földi szüleit itt lent nem tisztelte, Ott fent Atyánknak sem lesz reá szüksége. Mert ha az akit látsz és aki felnevelt, Ha azt nem tiszteled, az Úr sem hiszi el, Hogy Őtet szereted. Így szól egykor feléd: „Képmutatás nem kell”, ne, Őt ne így dicsérd! Istenünk dicsérni nem csupán szájjal kell, Hanem az igazi hű cselekedettel! Ha Őtet szereted, fogadd a „parancsát”, Tiszteljed szüleid, úgy nyerhetsz koronát! 1966. június. 10. Ének Atyádat tiszteljed! Anyádat tiszteljed! Isten parancsa ez, Jézus is mondta ezt. Refr.: Mert ha ezt itt lenn nem teszed, Isten parancsát megveted, A Mennybe nem jöhetsz. Ha szüleid nem tiszteled, Istent ott nem dicsérheted. A Mennyben nincs helyed! Oh mondjad tetted-e? Szívből szereted-e? Tudsz-e hálát adni? Értük imádkozni? Tiszteld és szeressed gyermek szüleidet! Mindenkor hálát adj, érettük Jézusnak! Jézus nélkül üres az élet Jézus nélkül sivár az élet testvér, Pedig e világ oly sokat igér. Igér csak de nem ád, hiszen nincs is semmi Amit örökségül lehetne bírni. Minden múlandó itt és mindent itt hagyunk, Csak addig vakít, míg e földön vagyunk. De ha e földi létből elköltözünk,
A vagyonunkból el semmit sem vihetünk. Mert amit gyűjtöttünk, az mind, mind itt marad, Hiábavaló lesz a lelkünknek mind az. Földi létből oda, csak egyet vihetünk, Ott azt értékelik, mit Jézusért teszünk! Ha Jézussal jártál itt lent a földön, Úgy örök élettel fizetnek odafönn. Ha Ő érte tettél valamit mostan, Odaát kamattal kapod meg biztosan. Ha úgy jártál itt lent, ahogy Ő elvárta, Nyitva lesz előtted a Mennynek országa. De ha földi boldogságot keresel idelent, Akkor ne tarts számot a mennyeire fent. Mert aki itt lent veszi el jutalmát, Annak fönt a Mennyben nem adnak koronát! De aki Lázárként Jézusért szenved itt, Az Ábrahám ölén majd vígasztaltatik! Jézussal járj tehát itt e földi létben, Ha Ő vele akarsz élni fönt a Mennyben! Megváltott élettel hűn’ szolgáljad Jézust, Ha nem vagy megváltva a Pokol felé futsz. Hiába zeng ajkad imát és éneket, Jézus nélkül üres, sivár az életed! Jézus kell, hogy éljen benn a szived mélyén, Már e földön aratsz boldogságot s békét, Hogyha Jézus lakik már itt a szivedbe, S ha neved beírják odafönt a Mennybe. És ha országának honpolgára lehetsz, Nem lesz többé üres, sivár az életed! 1966. szeptember 15. Hála ünnep Dicső ünnepély van, hálaadó ünnep, Minden egyes hű szív, hálával telik meg. Hálát adunk itt most minden áldásokért, A lelki áldásért és az anyagiért! Van minek örülni, megvan a kenyerünk, Nem fogunk éhezni, meg lesz eledelünk. Jó volt hozzánk az Úr, nagyon jó ez évben, Háború elkerült, éltünk békességben. Mindezért egy szívvel örvendünk e napon, Hogy megáldott az Úr mindenből gazdagon. Ezért lett ez a nap mostan kiválasztva, Hogy szivünk hálával Istent magasztalja.
Halld meg hát Istenem, megnyitom a számat, És elzengem Néked a hálaimámat: „Hálát adok Atyám minden áldásodért, A testiekért is és a lelkiekért! Drága kegyelmedből megmentést szereztél, Jézus vére árán. Óh ez több mindennél! Köszönöm e vért, mely bűnömet törölte, Jézus halálát, mely helyettem ment végbe. Köszönöm Jézusom az egészségemet, S azt, hogy megtartottad még az életemet! Köszönök most mindent, a számtalan áldást, Óh Uram mindezért, hogyan legyek hálás?” Nem elég ez a nap dícsérni Istenem, Óh add, hálát adjak egész életemben! Szavammal s tettemmel dícsérjem Istenem, Életem minden napja hálaünnep legyen! 1966. október 25. Ajándék nap Ajándék napja e karácsonyi nap, Ma minden gyermek ajándékot kap. Gyermek és felnőtt mind vár valamit, Mert az ajándék ma olyan jól esik. Jobban örül ma egy játéknak a gyermek, Mint más alkalommal, hogyha tízet vesznek. Karácsonyi emlék, ez mindig kedvesebb, Jézus emlékei fűződnek ehhez. Minden szülő örvend, hogyha a gyermeknek Ez ünnepi napon örömet szerezhet. De honnan is ered, mért’ e nap a napja? Hogy az ajándékot „e nap” osztogatja. Ki adott először ajándékot e nap? Hogy az emléke ily csodásan fenn maradt? Milyen ajándék volt és vajon ki kapta? És akinek adták, vajon, hogy fogadta? Isten volt az aki e napon először Ajándékot küldött a kicsei közül. A legfényesebbet, a legdrágábbikat, A Menny Üdvösségét kaptuk meg mi e nap. Vele együtt békét és igaz örömet. Gyönyörű ajándék! Istentől született. Nem egy-két egyénnek lett ez akkor küldve, Hanem mindenkinek jött a Mennynek üdve. De sajnos és fájó, csak kevés fogadta, A népnek nagyrésze elutasította.
Csupán annyi emlék maradt meg sok szívben, Ajándékot küldnek ma egymásnak híven. Földi ajándék kell, ámde a mennyeit „Isten ajándékát”, ezt sokan megvetik. Pedig ennél nagyobb ajándék már nincsen, Ha Jézus a miénk, akkor miénk minden. Isten adta nekünk, Jézus az ajándék! S akik elfogadtuk, nekünk drága emlék. Ez „ajándék” neve, szivünkbe van írva, Lekophatatlanul, hisz vérével írta. Ím ez „ajándéknak” örvendek e nap is, Hogy nem csak a másé, hanem az enyém is! Enyém vagy Jézusom, dicsőség Istennek! Hírdetem most én is, mit egykor hírdettek. Agyalok hírdették, most én is kiáltom Bűnös embereknek született: Megváltó! És aki csak vágyja, lelke megváltását Jöjjön el, kiáltson Jézusnak Hozsánnát! Boruljon lábához, s tegye le a terhét Jézusnak mirhaként adja át életét. Isten „ajándékát” kész ma is idadni’ Csak ám a szív legyen kész Őt befogadni. Kérjük szülessen meg ma is, úgy mint régen, De ne istállóban, hanem még sok szívben! Újjulj fel Karácsony ez évben most ismét! Hozd el nekünk ma is „Jézus születését”! 1966. december 18. Vissza az Édenbe A Hidekkel partján állok lélekben, Az Édenkerten kivül, Vágyva vágy a lelkem betekinteni Hogy milyen volt az Édenkert belül. Homályosan, szinte köd takarja szemem, Fákat látok, s majdan bokrokat. Könyörgök, „oh Uram mutasd meg nekem Az élet fáját s azt a napokat, Melyet a mi első szüleink oly Könnyelműen eljátszodtak itt, Oh csodakert lássalak meg én is, Élet fája újjulj fel megint!” És hogy könyörgésemnek vége lett, Mennyországi boldogság tölté el lelkemet. Csodafát látok most a kert közepén, Amilyet e földön sohasem láttam én. Gyönyörű zöld pázsit, homokos, sima út,
S a kertnek a többi gyülölcsöző fája, Ámulatba ejtnek, s aztán eszembe jut, Hisz szemem e földön a Mennyországot látja. Szívem most megkérdi, oh Uram Istenem, Hát a Mennyország itt volt a földön lenn? Ismét az Élet fája ragyog fel nekem Teljes díszben áll és gyümölcse végtelen. És e kertből csörgedező folyó, Mint életvíz, kristálytiszta ez. Az első Éden gyönyörűségét láttam És a szívem megkívánta ezt. Sírva kiáltok fel: „óh én szegény árva! Oh én kikerültem az idegen tájra, Nincsen jogom szedni ez áldott gyümölcsből, Kivül estem, kivül, kivül az Édenből! Oh Uram csak egyet, egyet e gyümölcsből, Csak egyszer ihassak az élet vizéből, Csak egyszer legyek még belül az Édenen, Engedd! Csak egy imát mondjak el térdemen!” Az Élet fáját nézem, hosszan elmerengve, A szemem könnyektől áztatott, Szívem vádol, gondolatim egymást cserélik fel, De az Életfa most megváltozott! Tekintetem megdermedve nézi, A gyönyörű fából óh mi lesz? Figyelem amíg kiábrázolódik, Az Életfából ím, most egy kereszt. Áll a kereszt, szilárd és rendíthetetlen! De vér csorog le rajta csöndesen, Egy hang szólalt meg, dicsőzengeményes, Mely hozzám szólt, lágyan, édesen: „Akarsz enni az Élet fájáról? És inni az élet hűs vizét? Imát akar rebegni az ajkad? Eredj, tegyed, mostmár lépj közelébb!” És előttem út képződött gyorsan, De nem olyat láttam, mint elébb, Nem homokos és nem sima volt ez, Rögös volt nagyon! De vonzott közelébb. A hang másodjára szólott most nekem: „Indulj ez úton, nyugton, biztosan, E kertbe már bemehetsz te is, Indulj, eredj, hisz várnak sokan!” A véres kereszt még ott áll előttem, Én is állok tétovázva ott, Hová menjek, hová lett az Éden? Már nem láttam fát, nem láttam bokrot. Most a kereszt felől hallottam a hangot: „Mért nem jössz hát, mondjad gyermekem? Te nem szeretsz engem, még látni se akarsz? Pedig Én éretted adtam az életem!
Az Édenkertet vágyódtál látni, Most a Mennyországot ajánlom neked, Az Életfa ott van és az élet vize, De az út Én vagyok mely oda vezet!” Megváltóm szólt a keresztről nekem, Drága hangja hívott engemet, Nem tétováztam, leborultam nyomban, Ő magához ölelte lelkemet. Könyörgésem után bűnbocsájtást nyertem, Mostmár érzem, az Édenben vagyok. Dicső város az én városom is, Amelyben nap sohasem ragyog. Jézusom teszi világossá azt, Az Ő dicső, drága fényével, Tudom, e városnak honpolgára lettem, Mert bűnöm lemosta drága vérével! Szívem ujjong! Dícshozsannát kiált, Nem voltam ily boldog az életbe’ Néked köszönöm, Néked csak Jézusom, Visszakerültem, vissza az Édenbe! 1967. február 7. Tavaszok tavasza! A régen várt tavasz újra közeleg, Reméljük, hogy eljön vele a meleg! Visszaemlékezek az elmúlt tavaszra, S mit magával hozott, a sok boldogságra. Oh mennyi reményt és mennyi örömöt ad Nekünk ilyenkor még a gyönyörű tavasz. Elviszi a havat, jeget és a fagyot, A magvetésünkre új reménységet oszt. A felhők eltünnek, ránk napsugár derül, Tavaszi munkánkra megint csak sor kerül. Sok-sok reményt hozott az elmúlt tavasz is, De ám nyár követte, majd ősz, s jött a tél is. Most újra itt állunk a tavasz kezdetén, Felhevül a szívünk az áldott melegén. Tavaszi melegség érinti szivem most, Ez esztendő nyara, ősze ránk óh mit hoz? Lesz-e mit arassunk, mit betakarítsunk? Mire a tél eljön kész lesz munkálatunk? Így hagyta meg az Úr minden évben újra, A drága szép tavasz eljön a számunkra. De vajon szivünknek mikor lesz tavasza? Mikor ébred benne Jézus fénysugara? Mikor engedjük meg, hogy felmelegedjen? Hogy a jég s fagy onnén végképp elmehessen? Mikor lesz olyanná a szívünk talaja?
Hogy szánthassa végig egyszer a „Nagy gazada”? S mikor lesz olyanná elkészítve földje? Hogy Jézus Krisztusunk igéjét vethesse! Mert hisz oly sokszor a föld tetején marad, De így ám elhordják az égi madarak! Jézus Szent igéje mélyebben kell legyen, Hogy gyökeret verjen, mert csak akkor terem! Ám ez mi rajtunk áll, hogy akarjuk vagy nem, Hogy beengedjük-e a tavaszt szívünkben. Hogyha nem lesz tavasz és ha nem lesz vetés Jöhet úgy nyár és ősz, ha nem vetsz, nincs termés! Ám egy életen át, ha nem lesz termésünk, Csűrbe takarítva, akkor mi nem lészünk! Őszünk ítélet lesz, a telünk kárhozat, Ha most nem engedjük szivünkbe a tavaszt! Ne csak hát külsőleg várjunk tavaszt megint, Kérjük meg Jézusunk, nyissa meg szíveink. Hadd süssön be oda Jézus fénysugára, Olvadjon ki szívünk, végképp, utoljára! Sose jöjjön többé szivünkbe vissza tél, Helyébe csak tavasz, a mag ilyenkor kél. S ha Jézus veti be most a szíveinket, Akkor bízhatunk, hogy nyarunk áldásos lesz. Őszünk jórafordul, telünk boldogsággá, Munkánktól megnyugszunk, örök élet vár ránk. Ám, hogy én jómagamként a csűrben lehessek, Tavasz, a nyár, az ősz nékem szükségesek! Bár ha sok vihart is kell kiálljak őszig, Hiszem, Ki bevetett, mindaddig megőriz. Kedves hát részemre, kedves a szép tavasz! Tavasz volt, amikor szívembe hullt a mag, Azóta több tavasz múlt el fejem felett, Szép tavaszaim közt, ám az legkedvesebb Amikor Jézusom parancsolt a télnek, Tavasz jött szívembe, s minden újra ébredt. Tavaszok tavaszát Jézus hozta nekem, Ily tavaszt kívánok, legyen még sok szívben! Mindörökre áldott légy érte Jézusom, Hogy fagyos szivemre elhoztad „tavaszom”! Érnek a búzafejek! Hogyha széttekintünk a nagy természetben, Látjuk meg van érve minden gabonaszem. Nem is lehet mostmár továbbra halasztani, Mivelhogy már érett, mind le kell aratni. Hogy veszteség nékül, csűrben legyen szépen Aratáshoz fognak már most idejében. Sem elébb, sem később nem lehet ezt tenni, Most van az ideje, nem lehet halasztni.
Induljon hát neki száz kasza, száz sarló, Megérett, megérett az aratni való. Nem csak természetben, a lelki mezőn is, Ezer és tízezer gabonafej érik. Némely még most érik, némely már megérett, Oh e példázatot mondd testvérem érted? Igen, már-már érett a legtöbb gabona, Legnagyobb baj még az, hogy nem mind egyforma. Külsőleg azt hinnéd, de gyönyörű termés, Sok benne az üres, ki telve van kevés. Onnan ismerszik meg, hogy melyik van telve Méknek’ alázattal lehajlik a feje. De amék fenn hordja gőgösen a fejét, Az ilyen mindd üres, szalma, polyva, szemét. Az egyik megérik hasznos táplálékra, A másik csépléskor nem egyébb csak péva. Ily gabonafejek vagyunk e nagy mezőn, Mi lesz majd belőlünk ha a cséplés eljön? Mondjad drága lélek, mire vagy megérve? A jóra vagy pedig a rossz cselekvésre? Mert vedd tudomásul megérsz az egyikre, Örök kárhozatra vagy örök életre! Vagy enegeded magad telve lenni szemmel, Vagy üres kalász vagy és majd polyva leszel. Őrízzen meg az Úr mindenkit közülünk, Töltsön meg Lelkével, hogy ne polyvák legyünk. Mert tudjuk, hogy mi vár a könnyű polyvára, A nagy tűznek lángja vár rá utoljára. De ha megengedjük, hogy töltsön meg szemmel, Bennünket Jézusunk drága Szent Lelkével, Akkor jöhet felénk a megpróbáltatás, Cséplés alkalmával nem lesz üres kalász. Táplálékok leszünk úgy sokak javára, Ha Jézustól leszünk, megtöltve, megáldva. Így megtelve „szemmel” vágyok kalász lenni, Az örök életre gyümölcsöt teremni! Óh áldott Szent Lélek bennem ezt vidd végbe, Érlelj meg teljesen a jócselekvésre! Mikor eljön értünk Jézus a nagy gazda, Megérett életünk csűrbe takarhassa! 1967. július 23. Hálás legyél Mindenkor, mindenben, egész életedben Betegségben, egészségben, örömben, búban, Nafényben, viharban, hálás legyél!
Mert Isten aki mindent tud, lát és megtehet, Ő vigyáz rád s Nála az életed, nagyobb terhet reád Nem bocsájt, csak mit elvihetsz. S ezért: hálás legyél! Bánatban és ilyen esetben, jusson eszedbe A tíz bélpoklos szenvedése. Nem volt nagyobb a szenvedés Mint a Segítő. S az ilyenekért: hálás legyél! De vigyázz! Mert a bűn ott tanyáz és azt dadogja, Hogy ne tedd! Ha szenvedésidre öröm fordul, azt mondja: Már rendben életed. És elküld és elfelejted, hogy hálás legyél. Emlékezz! Így tett a tíz bélpoklosnál és győzött kilencen, De a tizediken nem győzhetett, mert az engedett a Belső intésnek. És visszament, hogy hálás legyen. És az Úr csak ennek, ennek az idegennek, ennek aki Hálát adott, ennek mondta Jézus: eredj el, A hited megtartott. Mert hálás volt! És Nóé mikor hálával áldozott, az Úr megérzé a jóillatot, Az Ő szívében így szólt: nem átkozom meg többet Az emberért a földet. Mert hálával áldozott! Hálás szívvel áldozott Ábrahám is, pedig fiáról volt szó, De engedett, mindent megtett. Kész volt feláldozni fiát! Pedig kapta, de odaadta a hálaáldozatra! Az Úrnak nem a gyermek élete kellett. De elfogadta Izsákot, Nagy néppé tette Ábrahámot. S a föld minden népét, Megáldotta benne, a hála áldozatért! És ez a cselekedete Ábrahámnak, hogy nem kedvezett egyetlen fiának, Isten előtt kedves áldozatt lett, mert mindent megtett, az Úrért Ábrahám. Ez volt hálaadás! Van ily hálás szived az Úr iránt? Kedves testvér ma mondd meg igazán, milyen hálával áldozol? Érték az mit Istenért hozol? Adod-e gyermeked örökre Istennek? Hála áldozatul?! A szivet mely Istennek hozott hálaáldozatot, megjutalmazta az ég s a föld Ura. Ezután is így lesz. Mától kezdve így hozz hálaáldozatot! Ha ma hálaadó napot ülünk, Istennek mit hoztunk, mivel ünnepelünk? Mi lesz az áldozat? Terményünk? Pénzünk? Elég lesz-e arra, hogy reá tekintsen Istenünk e napra? Az ily áldozatra, az anyagiakra? Ezt is meg kell tegyük, de tőlünk többet vár az anyagiaknál!
Szivünkre vár az Úr! S ha ezt áldozatul, kedves jóillatul Neki adjuk maradéktalanul. Ez lesz az igazi hálaadó ünnep! 1967. október 17. Mi vagy? Ha hivő vagy, hivő legyél! Te magadnak sose szerezzél elégtételt saját kezeddel, Hanem hagyd! Az igaz Ítélőbíróra, az Úrra! Ha hivő vagy, ne te hírdesd ezt, mássok lássák meg rólad, hogy igaz az életed és úgy teszed ahogyan mondod. Az Urat szolgálod. Ha hivő vagy, úgy magad dicsőségét sose keresd! De igyekezz! Hogy az Úrnak, Megváltódnak a nevére dicsőséget bőven szerezz! Ha hivő vagy, legyen ily életed! Hogy Jézus majd ne mondja neked, ne érjen e szó: hogy képmutató, Igaz legyen az életed! Ne a külső, de a belső, A szived, az legyen hivő! Ha hivő vagy, hivő maradj! Arra vigyázz, hogy hűn’ megállj! Mindvégig, egész a halálig! És azután túlról az ég boltján, néked megadják az életkoronát! Ha hivő vagy, vállaljad ezt, ne mondd: nehéz ez a kereszt! Hivő legyél és ne késsél, ne csald meg önmagad! De igyekezz, hogy ott lehess A Bárány menyegzőjén! Ha hivő vagy, úgy számíthatsz Jézus jutalmára, a koronára, mert megadja! Meg nem tagadja azt aki Őt megvallja. Az el nem kárhozik, ki megtér s Benne hisz, Jézusban üdvözül! 1967. október 17. Ha hálát adsz Ha hálát adsz, sok mindent elérhetsz. Nagy dolgot is, amihez nem értesz. De mielőtt nagy dolgot tehetnél, Adj hálát testvérem a legkisebbekér’! Ha hálát adsz, a kevésből sok lesz, Ötezer jóllakott, emlékezz, emlékezz! Alig néhány kenyér és alig néhány hal, Ötezer jóllakott, az Ige erre vall. Ha hálát adsz, úgy a kevesed is, Isten kegyelméből többre szaporodik. Amiért hálát adsz, az gyarapszik nálad,
Így öt tálentumod egykor tízre válhat. Ha hálát adsz, meglásd az életed Nem lesz nagyravágyó, csak megelégedett. Az elégedettség lelki nyugvást szerez, Csak így jöhet rendbe háborgó életed. Ha hálát adsz, nem áll meg az áldás, Isten szent kezéből ömöl reád folyvást. A legkisebb áldásért hogyha hálás maradsz, Jöhet szűk esztendő, mégis bőven aratsz. Ha hálát adsz mindenért az Úrnak, Könyörgő imáid Ő elébe jutnak. Meghallgat bármit kérsz, megadja kérelmed, Mert tudja mindenért hálás az életed. Ha hálát adsz, sosem hágy el az Úr! És hogyha Ő veled, az életed boldogul, Boldogabb az, ki a kevésért hálát ad, Mint az, ki sokat kap és hálátlan marad. Ha hálát adsz, s azon igyekezel, Hogy nevét dicsőítsd s mindent érte teszel, Kérhetsz bármily nagyot, mert Ő megadja azt! Ha ügyéért kéred és érte hálát adsz! 1967. november 11. Ha szólsz az evangéliumból Ha szólsz, gondold meg mit mondasz! Mikor és kinek mondod azt! Háromszor gondold meg elébb, Miként hírdesd Jézus nevét. Nagyon szentséges Ő s Király, S te, méltatlan!...Ezért vigyázz! Úgy beszélj Róla mindenkor, Hogy érezzen ki minden szavadból, Hogy te tiszteled és féled az Istent, Így áldásosabb lesz beszédedben minden! Ha szólsz, akkor szólj amikor Szükség van reá valahol. Könnyelműn’ sose kezd az igét hírdetni, Az olyanok előtt, ki Jézust nem hiszi! Vagyis aki szájával kimondja Nem hiszek Istenbe, sem a Megváltóba. Ilyen előtt ne szád, a tetted beszéljen, Mert hisz visszapattan az Ige másképpen.
Előbb csak a hitre próbáld rávezetni, Aztán bűnös voltát véle ismertetni. Aztán ha szólsz, csak Jézusról beszélj, Hogy mért jött le a Mennyből és kiért. Mondd el, hogy már nem volt egy igaz se, Nem volt ember már, aki jót tenne, Megromlott teljesen az emberek útja, Vakon és süketen hulltak a Pokolba. Az Úr szeretete nagyon fájlalta ezt, Ezért lett Jézusé az a nehéz kereszt. És ráfeszítették a bűnös emberek, Mert nem fogadták el, hogy ők megtérjenek. És még ha szólsz, mondd el nyomban azt is, Nem jut a Pokolra aki Jézusban hisz. Aki elfogadja Jézus hívó szavát, És megbánja bűnét és megtér igazán. Annak Jézus elment helyet készíteni, De aki nem tér meg, az el fog kárhozni! Mert eljön a vége ennek a világnak, A föld összes népe az Úr elé állnak. Késő lesz már ottan hinni és megtérni, Vagy örök élet vár, vagy el fogsz kárhozni! Ha szólsz még és látod, hogy van kinek, Ha nem hánytad hiába az igazgyöngyöket, Mondd el még azt, hogy az idő rövid, Már nem sokáig tart az elpecsételés. Bezáruló félen a kegyelem napja, Többé megtérésre nem lesz már alkalma. Azért fogadja el Jézus hívó szavát, Térjen meg Ő hozzá, ragadja meg a „mát”. Mert ha a megtérést holnapra halasztja, Bezárul felette a kegyelem napja. 1967. november 14. Dicsőség háromegy Istennek! A Karácsony napja ismét elérkezett, Megújul előttünk minden emlékezet. Eszünkbe jut ily’kor csillag és Bethlehem, S ha elménk felfogja, óh milyen kegyelem. Szűz és a gyermek ott, szerény istállóba, Napkeleti bölcsek s az angyalok kara. A pásztor emberek, s az a drága este, Mikor Jézusunknak földre jött a teste. Eszünkbe jut minden s ünnepeljük érte E Karácsony napját most is ím ez évbe’.
Isten szeretetét köszönjük ma nagyon, Hogy „üdvünk” leküldte, s megáldott gazdagon. Örvendünk Jézusnak, hogy jött Megváltóul, Hogy értünk született s Ő lett áldozatul. Helyettünk, érettünk lett gyermekké e nap, Ez mind a szívünkbe csodásan megmarad. S e tudatban jöttünk ide ünnepelni, Istennek s Jézusnak ezért hálát adni. De ne felejtsük ki hálaadásunkból, Hogy még van Valaki a Menny országából. Egyforma köszönet ma mind a háromnak, Áldott Szentléleknek, Atyának, Fiúnak! A Szent Lélek által lett teljessé mindez, S minden Ő általa, mit Isten visz véghez. Ő általa szóltak mind, mind a próféták, Kik Jézus felől a próféciát írták. Ő általa fogant Jézusunk a szűznek, Ő lett az ereje a Jordán vizének. Mert ott is galambként szállt rá Jézusunkra, Így lett felszentelve Jézus a munkára. S a Szentlélek által böjtölt negyven napig, Az által élt köztünk az utolsó percig. Azt küldte el végül tanítványaira Az által mentek ki széles e világra. Szentlélek ereje hírdette Jézust már, Ő általa épült az anyaszent egyház. Ő rajta keresztül maradt hit számunkra, Ő általa maradt részünkre Biblia. Melyből elolvastuk az első Karácsonyt, Mert való igaz volt, nem mese, nem álom. Csak Szent Lélek által hihetjük el mindezt, Isten szeretete, s Jézus értünk mit tett. Ő általa értjük, hogy mi a mélysége, Hogy miért kellett hát Karácsony e földre. Ha nem a Szent Lélek magyarázza meg ezt, Akkor még hiába érettünk a kereszt. Isten, Jézus megtett már mindent érettünk, A Szent Lélek még az, Ki bevégzi életünk. Ő általa lesz az Isten munkája kész, Sajnos ritkán fogja fel az emberi ész. Nem emberi elme, csupán az érti meg, Ki helyet ad ma e hármas Istenségnek. És ha ünnepeljük e karácsonyi napot, Dicsérjük érette a Szentháromságot! 1967. december 4.
Karácsony Karácsony van, karácsonyi ünnep, Dicsőség ma, dicsőség Istennek! Nem azért örvendünk, hogy ünnepelhetünk, Hanem azért, hogy üdvözülhetünk. „Üdvünk” küldötte el Atyánk egy ily napon, Emlékünnep napja ezért drága nagyon. Karácsonyi este volt mikor földre jött, A Mennyből hozott le, nekünk sok örömöt. Nem a karácsonyfa díszíti e napot, Hanem Jézus Krisztus, aki üdvöt hozott. Annak van igazi Karácsony ünnepe, Kinek Jézus Krisztus bent él a szivébe! Akarsz-e igazán ünnepelni Néki? Akkor lesz igazi, ha Érte fogsz élni! Csak Jézusban éljed itt lent életedet, Úgy a legboldogabb Karácsony ünneped! 1967. december Vége egy földi évnek! Temetésre jöttünk, egy évet temetni, Amely hamar eltünt szemünk elől, Mégis oly hosszú volt bajait szenvedni, Jobb nem emlékezni rossz oldala felől! Csupán annyit hagyjunk belőle szivünkben, Mely szolgálta Jézusunk ügyét, Mert minden más múlandóságba vész, Csak azt írták föl mit tettél Jézusért! Hány napot fogad el vajon tőlünk Jézus? Oh vaj’ hányat szenteltünk Neki? Háromszázhatvanöt vajon hányat tesz ki? Ha az igazbíró máma felméri. Ismerjük be, ismerjük el hamar, Nem érdemünk, kegyelme tartott meg, Felejtsük el, vessük hátunk mögé A sok rosszat, mely rajtunk esett. Utáljuk meg végképp gyarló tettünk, Ne vágyjunk így élni egy másikat! Vetkezzük le, temessük el az „ó”-t,
Ujjuljon meg bennünk az indulat! Ne vigyük át ó természetünket, A dicső újévbe amelyet Jézus ad! Maradjon csak az ó az óesztendőbe! Újévbe új szív kell, mit Jézus elfogad! Hadd tisztulhasson ma meg szivünk minden bűntől, Ne vigyünk át semmi régit az újévbe Amit onnan még ma ki kell, hogy seperjünk, Világosítsa meg mindet az Úr Lelke! Temessük, temessük ez ó esztendővel, Azt mi nem szolgálta Jézusunk ügyét! Legyen már életünk a jövőben olyan, Amely dicsőítse Jézusunk nevét! De úgy temessük el, hogy vissza ne jöjjön! Hanem eméssze el mindet az enyészet. Megkérünk Jézusunk legyél segítségül, Fedezze el végképp, bűnünket szent véred! Ne siralmas legyen e temetés nekünk, Vigadjunk és örüljünk e felett, Gyarló életünkből ismét letelt egy év, Jézusunk országa egy évvel közelebb! Tünjetek hát évek, óh tünjetek hamar! De bűneink tünjetek hamarabb, Ne késleltessük már Jézus jövetelét, Ő hoz dícs’ újévet, mely örök és szabad! Igen Jézus ha jön, Ő hoz dícs újévet, Vágyod ezt az időt, oh mondd földi ember? Az bűnnélküli lesz, dicső örökélet, Mely soha le nem jár, ott nem lesz Szilveszter! 1967. december 31. Meghívó Jertek el mind a menyegzőre ma! Jertek el mert készen a lakoma. Készen vár a Királyi menyegző, Rég elkészítette nékünk a Megmentő. S már nem soká egészen telve lesz, Kevés a hely, oh mondd veled mi lesz? Óh ne mondd, hogy nem való vagy oda, Ne mondd, hogy koldus vagy, vak, nyomorult, sánta.
Utolsó hívó szó, ne utasítsd vissza! Lehet több hívó szó nem lesz már számodra. Látta az Úr ki vagy. S hogy ülsz az út szélen, Ezért esett meg a szíve rajtad éppen. Pont ilyen kell neki, koldus, vak és sánta, Ki az Ő hívását örömmel fogadja. Akik nem szegénynek érzik magukat, Nem is fogadják el a meghívásukat. Csak szegény örülhet ily nagy kegyelemnek, Királyi menyegző részese lehessen. Be is gyűlt ezekből miljó’ nagy tömeg nép, Akik elhagyottak, kik nem érdemelték. Urunknak jószánta hívta s engedte be, A csonka-bonkákat a nagy menyegzőbe. De néhány hely maradt és most a Nagy Király, Szerte a világba küldi meghívóját. Utoljára küldi, halld meg te csonka nép, Jöjjél, hisz ingyenes, semmit sem kér ezért. Jézus hív, s ha Őtet még ma elfogadod, Mennyegzői ruhád azonnal megkapod. Mert csak azzal mehetsz a nagy mennyegzőbe Ily ruhát ölteni, mondd lélek kész vagy-e? Vágyod-e felvenni azt a fehér ruhát? Mert csak azt tűri el a mennyei király. Mert akin nem lesz meg ez a fehér ruha, Mit Jézus vérével hófehérre mosa, Nem fogják eltűrni azt a menyegzőbe, Hanem kívül vetik a nagy sötétségbe! Szentek igazságos hű cselekedete, A szép fehér ruha, annak a jelképe. Istennek Szentlelke adja rád e ruhát, Bűn, elme mocskolja, erre nagyon vigyázz! És ha hallgatol ma, kellemes időbe, És a meghívódat ha nem teszed félre, Ha a fehér ruhád szép tisztán rajtad lesz Jézus menyegzőjén boldogan részt vehetsz! 1968. január. 23. Ki neked Jézus?
Egy csendes délután amikor Munkámat végezém... Szelíden, szinte galamb szárnyakon, Egy édes hang csengett úgy felém. Egy kérdés volt. A szivemig hatott, Lelkem belerezdült, s bent a szó visszhangzott „Ki neked Jézus?” Beleremegtem. Majd újra és újra Hallottam ezt a szót, Előbb mint vádat, később mint üdvadót. Ki akartam térni a válasz elől. Mert nem találtam helyes feleletet. De újra hallottam úgy mint az előbb: „Ki neked Jézus?” Sok gondolat jutott most eszembe... De egyet se tudtam kimondani. A kérdés mardosott. De hű feleletet Mely a szívmélyről jön, nem tudtam adni. Elkeseredtem! Térdre hulltam. Most önmagamtól megkérdeztem. Sírva zokogtam. „Ki nekem Jézus?” S végre megszólaltam: kiáltottam, Közbenjáróm, főpapom, Uram és Mesterem! Királyom, üdvadóm s életem! Ő békített ki Istennel, érettem halt a kereszten, Bűnömtől megmosott vérével, Szabaddá tett s vezérli életem, „Ő Megváltóm nekem!” Mély csend fogott körül és elhallgattam. De egy hang megszólalt szivemben, Belsőmből, lelkemből jött e szó, „Az vagyok, igaz”, szóllott a Megváltó. De akkor...mért’ nem dicsőítsz szüntelen?! Mért felejtkezel el Rólam te hűtelen? „Hogy vagyok Királyod, ha nem hódolsz nekem?” Éreztem, hogy válaszolni kéne, De azt is, hogy igazat szól az Úr. Nincsen szó a magam védelmére, A torkom összeszorult. Szemembe könnyek gyűltek. Csak gondolataim vádoltak: „Királyom vagy és mégsem tisztellek?” Igen, így van, dicsőítésedre teremtettél. És én a teremtés koronája Kellene hát mindég hűen dicsőítni Megváltómat, hálával imádva! Végre megértettem szívemben, Nem vagyok más, csupán egy hűtelen, Aki a királyát dicsérni képtelen! Megalázkodva térdeimre hulltam.
A lelkem egészen átadtam Neki, Beismertem, hogy képtelen vagyok, Szent és drága nevét méltón dicsőítni. Szívemben vágy támadt. Lelkét kértem. Hogy Ő tegye ezt meg életemben. Szent Lelke dicsérje bennem Királyomat! És Ő felelt imámra Lelkével, És áthatott Lelkének tüzével, Csak Őt dicsőítettem: Jézusomat. Nincs is más vágy többé életemben, Csak Őt dicsőíteni itt s a végtelenben Mert Ő örökre királyom lett nekem! Édesanyák... míg nem késő! Régen volt nagyon, immár nagyon régen, Résztvettem egy gyászos temetésen. Ravatalon feküdt ott egy édesapa, Kit igaz könnyekkel négy gyerek sirata. Nem volt öreg, s még csak középkorú sem volt, Öngyilkos szándékkal a kötélen megholt. Négy gyereke maradt árván most utána, És özvegy hitvese, ki szívből sajnálta. S a koporsó mellett egy ősz édesanya, Kezeit tördelve folyton ezt jajgatta: „Bocsáss meg fiamnak irgalmas Nagy Isten! Légy néki kegyelmes, ki már halott itten, Ne tulajdonítsad Uram a bűneit, Óh bocsáss meg néki, töröld el vétkeit.” Borzalmas lelki kín és borzalmas tusa, Rémes látvány volt az, mit tett az ősz anya. Három négy órán át folyton ezt rebegte, Ily fohász szavakban csak ezt könyörögte: „Légy irgalmas néki, légy irgalmas Uram, Mentsd a kárhozattól, mentsd meg az én fiam!” Nem hallottam ilyet. Nem is hittem volna, Hogy így tud könyörögni egy hű édesanya. Elmúlt a temetés, s majd egy pár év múlva Előttem ez a nap ismét felújula. Elvonult előttem s én beleborzadtam Mikor az ősz anya jajjait hallottam. Mily kétségbeesett végső fohász volt ez! Drága jó Istenem mondd, meghallgattad ezt? És a kérdésemre egy Ige lett válasz: „Ahova dől a fa, örökre ott marad!” Tehát halál után üdvösség nem lehet, Így hát ez életben kell, hogy ezt megszerezd. Mert ha az a szegény özvegy édesanya Fia életében úgy könyörgött volna, Hogy mentse meg Isten őt a kárhozattól,
Bocsássa meg vétkét s mentse a Pokoltól, Biztos ez az ima Istenhez ért volna, Mert amék’ szívből jön, az nem hull a porba! Drága ima volt ez, szívmélyéből eredt, De a hiba az volt, az ima elkésett. Kedves édesanyák, kik még tehetitek Kiknek gyermekei még megvannak s élnek, Óh könyörögjetek érettök az Úrhoz, Hogy megtérhessenek míg élnek, Jézushoz. Igen, míg idő van, addig zörgessetek, Hogy gyermekeitek kegyelmet nyerjenek. Már kicsi korukban könyörögni értek’ Kedves édesanyák, ez kötelességtek’! És ha majd felnőnek, ők folytatják tovább Az üdvösségükért Jézushoz az imát. És ki megismeri Jézust, s hozzá megtér, Annak ez az élet már itt is sokat ér. Nem fogja eldobni és nem lesz öngyilkos. És még ha meghal is, ily bánatot nem hoz. Könnyebb megnyugodni, ha tudjuk Mennyben van, Mintha szántszándékkal kerül a Pokolban. Anyák! Édesanyák, akik szeretitek Igaz szívetekből gyermekeitek, Tegyétek meg értek’ ezt az áldozatot, Naponként imában hozzátok az Úrhoz! Kettős jutalma lesz, itt sem hoz bánatot, Halál után pedig a Mennyben látjátok. És ott majd mint kéve fog lenni odafenn, És az életetek nem lesz gyümölcstelen. Ahova dől a fa, örökre ott marad, Ameddig nem késő, addig kérd az Urat! 1968. március 31. Az édesanyámhoz Te voltál anyám aki felneveltél, Aki ápoltál, dajkáltál, rengettél. Virrasztottál értem át annyi éjszakán, Eszembe jut nékem mind most anyák napján. Megköszönöm szépen mind e jóságodat, És még ráadásul megkérem az Urat, Ő áldjon meg téged továbbra is anyám! Hogy legyen türelmed hozzám még ezután. És ha majd nagy leszek jobban megköszönöm, A sok fáradságod felváltja majd öröm.
Mert azon igyekszem, hogy kedved keressem És a gondviselést így visszafizessem. De ha nem is tudnám mind visszafizetni, Az Úr Jézus legyen, Ki visszafizeti. Áldja meg életed itt e földi létben És azután pedig vigyen föl a Mennyben! Drága Úr Jézusom, hallgasd meg imámat, Néked köszönöm meg az édesanyámat. Engedd én is, ő is, itt Neked élhessünk Örök országodban együtt örvendhessünk! 1968. május 19. Anyám szivéhez Eljöttem én is ünnepelni mostan, Oda ahol éltem rég gyermekkoromban. Úgy vonzott valami, szinte húzott ide, Hogy mi volt ez? Hát az édesanyám szíve. E szívnek még meg van a vonzó ereje, Nem hűl ki sohasem e szív szeretete. Ez a szerető szív ápolt itt engemet, Védett, takargatott s híven nevelgetett. Imára tanított s később énekelni, Imaházba járni és Jézust szeretni. Édesanyám drága szerető szívének Köszönöm ma azt meg, hogy Jézusban élek. Igen Ő tanított Jézust megismerni, Ezért jöttem én ma, mindezt megköszönni. És most anyák napján köszöntelek anyám, Igérem, még jobban szeretlek ezután. Most amikor látom már őszülni fejed, Most értem meg mily nagy a te szereteted. Most értem, hogy mennyit pazaroltál reám, Időt, erőt, gondot és türelmet anyám. Anyám! Édesanyám! Nincs erő ajkamon, Nem tom’ megköszönni, könny csorog arcomon. A szívedben mindég gazdag a szeretet, Ehhez nem illik a szegényes köszönet. Mit tegyek hát anyám? Mit adjak én neked, Hogy pótolva legyen sok-sok szereteted? Nekem semmim sincsen, odafordulok hát, Ahol sok-sok kincs van s kérem a Menny Urát. Ajándékozza meg szerető szívedet, Küldje el reád is a dicső Szent Lelket! Pünkösdi ajándék anyák napján anyám, Ezt kívánja szívem, s ezt kívánja a szám! És még azt: ha élted e földön véget ér,
Krisztusban aludj el, s Krisztusban ébredjél! 1969. május Kinek kell Jézus? Testvéreim drága, engedjétek ma meg, Hogy most egy komoly kérdést kérdezzek. „Kinek kell Jézus és a Mennyország?” Ismét kérdezem, feleljetek hát! Csend van, én hallgatok s a lelkem figyel, Hallom, sok bosszús szív most emígy felel: Hogy lehet kérdezni, hogy lehet ilyet? A Mennyország s Jézus kell mindenkinek! S hogy egy akarattal ez a válaszotok, Már itt is van Jézus, hallom amint kopog. Hallom is, látom is, vér csorog le Rajta, Vérzi fejét tövis s szíved kopogtatja. Rongyosan, éhesen, kínozva, gyötörve S megtört szemeiből sok könnycsepp pereg le. Hallom, hogy suttogja: „jöttem, itt vagyok, Eresszetek hát be, hiszen hívtatok.” Csend van s én hallgatok, de nem hallok semmit, A kemény sziveken egy ajtó sem nyillik. Hát akit vártatok itt van, miért nem kell? Talán szégyenlitek véres, csúnya, megvert? A kereszt még ott nyomja a vállát, A fején látom még a tövis koronát. A gúnytól, a kíntól szemei megtörve, Így jön hozzád Jézus, ereszd be szívedbe! Nem így vártad ugye, Jézust a Nagy Királyt? Hanem dícsben, fényben, mint uraknak Urát. Úgy jön majd el igaz a „végítéletre”, De még most csak így jön, vár, kér, ereszd ma be. Mért félsz beengedni? Mert keresztet visel, S úgy gondolod aztán néked is vinni kell? Félsz még attól is, hogy tövis koszorúja, Ha befogadod Őt, fejedet is szúrja? Szégyelnéd még ugye a sok gúnyt viselni? Amit Megváltódért kéne majd eltűrni. Pedig hogyha Jézus viselte ezeket, Akkor néked is kell hordni a keresztet.
Mert nem lehet nagyobb Uránál a szolga Néked is hordni kell, hiszen Ő is hordta! A Mennyország másképp nem lehet a tied, Csak hogyha Jézussal vállalod ezeket! Csak hogyha vállalod a sok gúnyt, megvetést, És ha kell, a halált vagy ha kell szenvedést. Ha Jézus ügyéért viseled ezeket, Jézus és Mennyország már e földön tied! Ne félj hát ezektől, Jézus győz efelett, Ha szívedbe Jézust -míg vár- beengeded. Még ott áll szivednél, vár a feleletre, Mit felelsz most testvér? Újból vagy kérdezve. „Kinek kell Jézus és a Mennyország?” Úgy mint az előbb, kiáltsátok hát! Harsogó hangon, most mindenitek’ A Mennyország s Jézus kell mindenkinek! 1969. május 25. El a követ! El a követ, arról a sziklasírról! El a követ, mert Jézus immár él! El a követ a sziklakő szivekről! Hadd nyíljon meg a szived testvér! Hadd lépjen ki Jézus, ki eddig halott volt, Számodra volt halott, de halljad Jézus él! Hadd lépjen ki a kősír szivedből, Feltámadt Jézus néked is testvér! Húsvét dicső napján sírjából kilépett, Él és uralkodik, többé már nem halott, Győzött az igazság és győzött az élet! Érted-e ezt testvér? Jézus feltámadott! Feltámadott és él a dicső Mennybe’ fent, Csupán az a kérdés, hiszed-e testvérem? Mert Ő a kereszten elszenvedett mindent, Te neked csak el kell fogadni egészen! Megnyillott a sír és felpattant rajt’ a zár, S a bűn zsoldja már ki van fizetve, Az Éden nyitva van és Jézus reád vár, Csupán azon dől el, testvérem hiszed-e?
„Legyen hited szerint”-mondta a Megváltó, De ha ma is ezt mondja neked, Teljes szívből higyjed, ez oly boldogító! Mert Jézus érettünk mindent elvégezett! És ha hiszel még ma Isten Szent Fiában, És hiszed, hogy Ő él, sírból feltámadott, Feltámaszt téged is, nem hagy a halálban, Mert Jézus él! És te is élni fogsz! 1969. március Év végén Emberek, emberek, megfigyeltétek-e? Milyen gyorsan fordul az idő „kereke”? S minden fordulatnál leejt egy-egy évet, Így ejti le máma a „hatvankilencet”. De mondd földi ember, egy-egy fordulatnál, Rászánsz egy fél órát, kissé gondolkoznál? Ahogy lejárt az év, így jár le életed, Hamar leforog az s akkor mi lesz veled? Gondolkoztál ezen? Szentelsz erre percet? Holnap nem írhatunk már hatvankilencet. Tehát ez ma lejár. Ma gondolkozz rajta, Mert a holnapi nap nem biztos számodra! Mit ez évben tettél, rendben találtatott? Mert ha nem egészen, ma kérj bocsánatot. Jézus hű és igaz, megbocsájt ma neked, Ha ez évben hagyod és ma mind leteszed! Rakj le minden rosszat! Ne vidd az újévbe! Szíved nem lesz boldog, ha bűn marad benne. Jézus vére álá hozd, imában bűnöd, Meglásd, az újévet boldogságban töltöd! 1969. december 29. Mit lát és mit vár az Úr? Egy este a térdeimen álltam, Ima közben látásokat láttam. Az egyik ez volt, hogy egy tó közepén Ott állott üresen egy locsoló edény. Az üres locsolót hosszan nézegettem, Vágytam megérteni s halkan megkérdeztem: Uram, amit látok, mondd mi az?
És az Úr válaszolt, az te vagy. Megszomorodtam. De imádkoztam tovább És újra láttam egy látomást. Egy nő volt, a kötényét felfogta, Jobb kezében volt a koldusbotja. Félelmes volt rendetlen külseje, Néztem reá, ő felém közelge. Nem tudtam mi okból közeledik felém, Végre ráismertem, hogy egy koldus szegény. Megkérdeztem újra, hogy ki az? Az Úr ismét felelt, hogy: ez is te vagy! Ekkor a látomást megértettem. Igazad van Uram, nyomban beismertem. Az „üres locsoló” a tó közepében, Hiába álldogál hasznavehetetlen. Hiába van a víz, hiába az edény, Nagy a „lelki aszály” s kiszárad a „növény”. Ámde a „locsoló” hogyha telve lenne, S minden kis „növényre” egy kicsit töltene, A „tónak vizéből”, amiből megtelne, Akkor sok kis növény nyomban áldást nyerne. Ez volna neki hát a tennivalója, Az áldásos vizet mindenüvé szórja. Ne üres és tétlen legyen a „locsoló”, Sok „növény” javára legyen munkálkodó. Ezt várná hát tőlem Uram, a „Nagy kertész”, Hogy ne álljak tétlen, legyek munkára kész. Ne egy üres edény, s ne egy koldus legyek, Aki adni nem tud, hanem csak kéreget. Nem akarja azt Ő, ha gyermeke lettem, Hogy koldusként járva mindég kéregessem! Hanem hogyha Isten népének neveznek, Akkor adni tudjak és ne kéregessek! Nem azért folyt Jézus vére a Golgotán, Nem koldus életet vár Ő tőlem csupán. Ő megváltott engem a koldus élettől És nagy gazdagsággal megáldott a Mennyből. S ezt a gazdagságot nem csak nékem adja, Hanem, hogy még más is részesüljön abba. Így hát meg kell teljek többször is, minden nap, Abból a forrásból, mely Golgotán fakad. Öntözni „e vízzel” a tikkadt lelkeket, Ha fonnyadnának is, újra frissüljenek. Ha mégsem lesz elég így az öntözésem, Megkérem Urunkat, áztassa meg szépen. Kegyelmi esőjét küldje még el egyszer, A kései vetés növekedhessen fel. Így legyen szivemben a „növényápolás”, A lélekmentéssel a lelki gondozás. Hogy majd az a növény elérhesse célját,
Én pedig áldjam majd az egeknek Urát. Aki adott rája napsugárt és esőt, Aki küldött sokszor „aratót” s „magvetőt”. Nyíljon meg az ajkam örökös hálára, Hogy engem is használ növényápolásra. Ezért amíg élek, hálával tartozom És ha letérdelek és ha imádkozom, A sok kérés helyett sok sok hálát adjak, Minden egyes este hálával áldozzak. Megköszönjem mindazt mit ügyéért tettem, Nem magamé vagyok, másért teremtettem. Másokért hulljak hát gyakran térdeimre, Ne csak kéregessek a magam részére. Hiszen Jézus adott eleget már nekem, És azt várja tőlem, hogy azt szerte vigyem. Én a „gazdag koldus” osztogassak másnak, Öntözgessek gyakran, ne üresen álljak. Igen, e látomás tanított imára, A sok kérésekből térjek át hálára. Hálaáldozatot vigyek az Úr elé, Illatát megérzi, mert Ő ezt kedvelé. Lehet nem csak tőlem, tőled is ezt várja, Hálával áldozzál testvérem imádba’! 1970. június 8. Csak ma! Menyegzőn lenni olyan jó! Hallhatjuk a sok vigasztaló Szavakat. És a lelkünk örül, Mert mellettünk ma körös-körül mindenki örül. Hogy minek örülünk ma? Minden szív ezt kérdés nélkül tudja, Menyegzőn vagyunk. S ez boldoggá tesz, Mert Isten akaratából két szív egymásé lesz. ma Tőle áldást vesz! Úgy lehet boldog egy új család, Ha ajándékba ma Isten áldását Elnyeri. S evvel indulnak el az ismeretlen, Ma még virágzó útnak az életben, a titokzatos jövőben. Szeretnétek tudni mit rejt az élet? Mit fog rátok hozni és hogyan ér véget Ez a mai lépés? Elmondom, de figyeljetek reám A szivem őszinte és a szám igazán jóravezetni kíván! Nem a holnapról van a szó! Tapasztalatból mondom, mint jóakaró:
A ma a mienk! A holnapot nem igérték, Mert akik a holnapot képzelnék azt nem biztos, hogy elérnék! Ma kezdjétek el az életet, Boldogságot, békét s örömet Megszerezni! S bárkátok ajtaját ma Nyissátok ki! Hogy a tengerek Ura, Jézus! Belépjen oda. S akkor jöhet az élet viharos szele, Éltetek bárkája nem borul bele A tenger vizébe. Ha benne pihen a Mester. Jöhet bár vad hullám tombolva ezerszer, szavára csendes lesz a tenger. Igen! Ilyen békés élet vár titeket, Ha az életet ma Jézussal kezditek! S vele indultok el! S vele is jártok mindenütt Ő megsegít gond és bajok között, ha veletek szövetséget kötött. Ne féljetek ma hát szövetségre lépni, A szent frigyet újból megújítni Jézus Megváltónkkal! A frigykötés a drága vér Megóv, akármily a veszély! figyeld, az ének mit beszél! S végül búcsúznom kell most tőletek. De nem kívánok néktek egyebet, Csak Jézust! És az Ő áldását reátok! Nem aranyat, ezüstöt, gazdagságot, hanem Jézusban egy igazi boldogságot! Mi a hálaadás? Mi a hálaadás? – kérdeztem magamtól, És e feleletet kaptam rá az Úrtól. Ötvenedik zsoltár, amelyben megleltem, Huszonhármas verse így tanított engem. Figyelj rá testvérem, téged is megtanít, Hogyha az a vágyad, hogy Istent dicsőítsd. „Aki hálával áldozik, az dicsőít Engem.” Mi a hálaadás, mostmár megértettem. Hálaadás nem más, hanem dicsőítés, Nem e földről való és nem erőlködés. Dicsőítni Jézust csupán csak az tudja, Kinek testét, lelkét a hála átjárja. Az tud hálát adni igazán Jézusnak, Kire vércseppjei nem hiába hulltak. Ki úgy érzi itt lent, hogy örök élte se Nem lesz elég arra, hogy Őt dicsőítse!
Háladicsőítés nem e földről való, Ő küldheti csupán, Ő a Mennyben lakó, Isten szent! Jóságos s mindeneknek Atyja, Test és a vér, e por nem magasztalhatja. Őt csakis Szent Lelke dicsérheti méltán, S akik elfogadtuk Jézust a keresztfán. Akik megvalljuk ezt, hogy értünk szenvedett, Bűnünk beismerve nyertünk új életet. És így vére árán gyermekei lettünk, Lelkével megáldott, s Benne üdvöt nyertünk. Azok mind örömmel vágyjuk dicsőítni, Hálaadó szívvel Jézust magasztalni. Sőt egyre erősebb vágy kelt a szívemben Jézust dicsőítni mindég életemben. Megkérdeztem: miben dicsőítsem Istent? S az Úr Lelke felelt ismét egy igében. Szeretett tanítvány evangéliuma, Tizenötös résznek nyolcas versszakasza. Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, Hogyha sok gyümölcsöt teremtek, igazán. Mostmár megértettem mi a hálaadás, S mi a dicsőítés, s mi az imátkozás. Nem terményünk, pénzünk, óh nem az anyagi, Hanem aki éltét Jézusnak szenteli. Hála áldozat ez! Ez dicsőíti Őt, Ha az Ő kezében leszünk hű magvetők. S ha igéje kikél, ott a kereszt alatt, Az üdvösségéért sok lélek hálát ad Ez hála-áldozat! 1970. október 20. Az ember az Édentől a keresztig „Én az ember” az Édenben születtem régen, Szentségben éltem ott és nagy gazdagságba’. De megirígyelte a Sátán végképpen, Megcsalt! S elbuktatott egy bűnkárhozatba. Ekkor kiszáműztek engem az Édenből, Atyám vagyonától messze idegenbe, Mitsem tudtam már az örökségről, Bolyongtam a bűnös kietlenbe.
„Én az ember”, egy bűnös tékozló lettem, Ádámról csak adósság maradt rám, Kamatomra újjabb kamatot szereztem, Nem maradt más, csak bűneim csupán. Ezek a bűnök a mélyre nyomták a lelkem. Alá süllyedtem már-már a Pokolig, Ekkor a „számadó” megjelent felettem, S felolvasta bűnöm s a tartozásom is. Azokat nem tudom mindet felsorolni, Hiszen nem egy könyv kellene ahhoz, De azt tudom, nem tudtam kifizetni, S felettem az ítélet elhangzott. És már hallottam is a Pokol hadait, Mint örvendtek a bukásom felett, S mennyire várták már halálom perceit, Hogy fogva vihessék meggyötört lelkemet. Végképp elcsüggedve védekezni kezdtem, Nem vagyok én szegény, elvetemült zsivány, „Ember vagyok”, ki az Édenben születtem, Adósságom bár van, de gazdag az Atyám. A Pokol röhelye válaszolt szavaimra: Nem pénzzel kell fizess, hanem életeddel! Zsoldja halál! S érted ki menne halálra? Atyád sem fizet majd helyetted élettel! Végképp elnémított a démonok hada, És kétségbe esve vártam a halálom, Tehát nincs aki már engem kiváltana, És most elaludtam, jött reám mély álom. Aludtam, aludtam, évezredeken át, Úgy éltem lélekben, mint egy alvó ember. Egyszer csak hallottam a démonok hadát, Amint kiáltoztak, arra ébredtem fel. Ködös félhomályban közeledtek zúgva, Egy „embert” toloncoltak most maguk előtt, Egy nagy kereszt alatt görnyedt bugdácsolva, Ezer hang üvölti, feszítsd, feszítsd meg őt! Mi a bűne?-kérdeztem- mit vétett szegény? Semmi!-válaszoltak, de haladtak tovább. Nincsen kit kérdezni, a szivök oly kemény, És már el is érték a helyt’, a Golgothát.
Most az összetört embert egy nagy keresztfára, Nagy vasszegekkel oda is szegezték, Föléje azt írták: a „zsidók királya”. Nem volt ki elmondja, hogy miért ítélték. Bírája Pilátus. Most hangját hallottam, Aki jóváhagyta az ítéletét. „Igaz ember”, benne bűnt nem találtam, Ezt vallotta, s megmosta a kezét. A ködös félhomály egész elsötétült, És a nagy tömeg is teljesen eloszlott. Én, az ember néztem ezt érthetetlenül, Néztem s úgy éreztem, minden szertefoszlott. Nem értettem, mi ez? Az „igazat” kivégzik?! Ő nem érdemelte, hiszen bűne sem volt! Néztem a kínjait s sebeit, hogy vérzik, Nem ismertem ki Ő, néztem amíg megholt. Csupán azt értettem én vagyok elítélve, És én érdemeltem volna a halált, Mindez, hogy nem rajtam lett végezve? A démonok hada, hogy nem reám talált? Igen!-szólott egy hang- igen, te helyetted, Hogy téged kiváltson, adta oda Atyád. Igen, Ő éretted szenvedett keresztet Érted földi ember! Adta Ő Szent Fiát! A ködös félhomály előttem feloszlott, S én az „ember” ott jöttem tudatára: Szabad vagyok! A kereszt fényben ragyogott, Ott ébredtem öntudat hajnalára! Ottan értettem meg, mit tett Atyám értem. Hogyan is váltott meg a démonok kezéből, Hogyan fizette ki tartozásom nékem, Hogyan lettem szabad ismét a veszélyből. Ott a kereszt alatt, ott nyílt meg a szemem, Mostmár látok, látom Atyámat is! Úgy látom Őt megint, mint rég az Édenben, És mindaz meglátja, aki Jézusban hisz! Újra mentve vagyok, bűnömből kimentve! Újra dicsőítem, de még jobban talán, Édenben a lelkem s várnak rám a Mennybe’, Jézus szerezte meg mindezt a keresztfán!
1970. november 13. Ismered a Bibliát? Testvér, akinek testvér a neved, Mondd a Bibliát te, hogy ismered? Ha kívülről látod tudod, hogy Biblia? Vagy azt is ismered, amit ír a lapja? Vagy tán’ ennél is jobban ismered, S igéivel megvágod a testvéredet? Mivel átolvastad te már tudod jól? És ezután már csak testvéredre szól? De én úgy értettem meg a Bibliámból, Hogy elég legyen már abból a szálkából, Mit kivenni szeretnék testvérem szeméből, Mert ezért felejtkeztem pont el az enyémről. Belenézek hát a Bibliám tükrébe, S meglátom gerenda került az enyémbe, Ehhez már van jogom, gyorsan ki is veszem, S Bibliámból e részt már meg is értettem. Vágytam még belőle többet megérteni, És a legfőbbképpen magamévá tenni. Nagy akartam lenni már e tudományban, S eképpen leltem meg az én Bibliámban. Ki nagy akar lenni, az legyen egy szolga S munkálkodjék sokat a mások javára. Mindenkit szolgáljon s legyen alázatos, És egy kisgyermekhez legyen hasonlatos. Ezt is megértettem az én Bibliámból, Kérem is minden nap az én Jézusomtól, Hogy legyek egy szolga, hogy legyek egy senki, Hogy ezután tudjon bennem munkálkodni! Amit Ő tesz bennem az dicsőíti Őt, Így vágyom szolgálni én az Üdvözítőt. És hogy ezt így tegyem „én”-em meg kell haljon, Ha azt akarom, hogy Jézus bennem lakjon. Testvér, akinek testvér a neved Mondd, a Bibliát te is így ismered? Ha így érted te is minden egyes lapját, Megnyitja előtted a Mennynek kapuját!
1971. február 10. Kié a kereszt? Jézus ment előttünk el a keskeny úton, Útja végén várta a kereszt. Ő mindenben példát hagyott nekünk, Válaszolj testvérem, megértetted-e ezt? Elindultál már a keskeny úton? Az utadban ott áll a kereszt! Nem tudsz tovább menni, csak hogyha felveszed. Válaszolj testvérem, kész vagy, hogy felvegyed? Jézusunk felvette és így haladt tovább, Pedig nehéz volt nagyon a kereszt. De szó nélkül vitte, amíg összeroskadt, Válaszolj testvérem, te is vállalod ezt? Viszed-e szó nélkül amíg összeroskadsz? Nem zúdulsz panaszra, hogy nehéz a kereszt? Hiszed-e azt, hogy lesz aki segítsen? Válaszolj testvérem, kész vagy hordozni ezt? Jézus a keresztet Golgothára vitte És fel lett állítva a durva nagy kereszt, Testét a kereszthez szegezték erősen, Válaszolj testvérem, kikért engedte ezt? Hogyha elindultál keresztedet vinni, A „Golgothára” kell vinni keresztedet És hagyni testedet hadd szegezzék reá, Válaszolj testvérem, mondd megengeded ezt? Jézusnak csak testét szegezhették oda, De lelke szabad volt, nem nyomta a kereszt. Hidd el, hogy helyetted s üdvödért fügött ott, Válaszolj testvérem, s mondd: elvégeztetett! A megváltás nagy műve végbement, De a földön itt maradt a kereszt, Ó emberedre vár, annak ott a helye Válaszolj testvérem, te is így látod ezt? Jézus a kereszten mindnyájunkért meghalt, Áldozat oltárrá ezért vált a kereszt, Volt hatalma reá, hogy éltét letegye Válaszolj testvérem, hogy kiknek adja ezt? Ezt a hatalmat Ő mindenkinek adja,
A halált hírdeti néked is a kereszt. Mindened „amid van” tedd ezen oltárra! Válaszolj testvérem, halhat óembered? Jézus, kereszthalál után föltámadott! Számára tovább már nem kereszt a kereszt, És hogy már él, csakis Istennek él, Válaszolj testvérem, megérezted-e ezt? Hogyha óembered meghalt a „kereszten” Krisztusi életben nem nehéz a kereszt, Jézusban föltámadt, új életet élhetsz! Válaszolj testvérem, vágyod-e élni ezt? Jézus a keresztet az enyémet vitte, de Ő halt meg rajta, kié hát a kereszt? Örök életemet szerezte meg rajta Válaszolok testvér! Érettem hordta ezt! Méltó vagy Jézusom! Ez úton követlek. Halljon ó emberem, légy oltár te kereszt! Mindenem amim van, ez oltárra teszem. Szívem legfőbb vágya, hogy dicsőítselek! 1971. február 10. Zákeus Kis ember volt Zákeus, de nagy volt a vágya, Szive fő célja az volt, hogy Mesterét lássa! Ám de a nagy tömegtől ő semmit sem látott. Futott gyorsan előre s egy fára felmászott. A fa zöld lombja között elrejtőzött gyorsan, Éppen mint egykor Ádám az édeni bokorban. Isten szeme mindent lát, Ádámot is látta, Zákeus sem bújhatott tőle el a fára! Amint Jézus odaért, nevén szólította, Szállj le gyorsan Zákeus, nálad maradok ma. Nagy örömmel leszállott, befogadá Jézust, A Szent Lélek ereje áthatja Zákeust. Világos lett előtte a sok gonosz tette, Meglátta, hogy vagyonát sok bűnnel szerezte. Mások előtt a bűnét bevallta Jézusnak, Szegényeknek igérte felét vagyonának. Jézus jelenlétében tudta, hogy mit tegyen, Kész volt a szive arra, hogy mindent rendezzen.
Jézusunk így szólt hozzá: ma lett üdvössége A te egész házadnak, mert Ábrahám népe. Drága kedves hallgatóm hol rejtőzöl, hol vagy? Bűneiddel melyik fa, melyik lomb takargat? Lehet az bár fa s bokor, úgy is lát az Isten, Jobb lesz hogyha leszállsz ma és bevallasz mindent. Jézusunk hű és igaz, ugyanaz mint régen, Megbocsájt ha bűneid bevallod ma szépen. Tégy hát úgy mint Zákeus, a magasból szállj le! Nagy sietve Mestered a szivedbe hívd be! 1971. április Élet a halálban Láttad-e Őt? Amint ott vonaglott Kínok között a véres kereszten? Tudod-e mily fájdalom ment végbe A bűnödért azon a szent testen? Kínjainak mégis csak vége lett, Meghalt a fán az Isten Szent Fia, Meghalt a bűnöknek, a mi bűneinknek, Ő volt bűnnélküli, csupán csak Ő maga. Igen... bűnnélküli volt az Isten Fia, Mégis meghalt egyszer a bűnöknek. Testében vitte fel bűneink a fára, Hogy mi éljünk az igaz Istennek. Eljött a Nagypéntek s Ő engedelmes volt, Életét érettünk a halálba adta, Felkerült az átok keresztfára, S a Pokoltól lelkünk megváltotta. Nagypéntek és halál, nemcsak Ő reá várt, Nekünk is kell legyen egy az életünkben, Hogy meghaljunk minden testi kívánságnak, S kívánságainkkal meghaljunk a bűnnek. Igen, így meghalni és megfeszíttetni, Önnön magunknak is és a bűnvilágnak, Meghalni az eddig romlott ó embernek És azután élni egy újat Jézusnak! Egy ilyen nagypéntek volt az életedben? Önmagadnak mondd, meghaltál-e már? Megmosódtál már e drága vérben?
Jöjj ma a kereszthez, Ő kitárt karral vár! Meghalni a bűnnek, ez boldog állapot, Ámde halva élni, szomorú sors nagyon, Jézus vére által új életet nyerhetsz, Boldogabbá tesz ez, mint a kincs és vagyon. Ne félj hát meghalni a sötét bűnöknek! Világosság fénylik vércseppjei nyomán, Ezt a halált válaszd, ne a másodikat, Mert egy új életet csak így élhetsz csupán! S dicsekedhetsz mint Pál, Krisztus keresztjében, Ha megfeszíttettél immár a világnak, És ha a világ is halott már számodra, Honpolgára lettél az Ő országának! 1971. április 9. Tied vagyok E világnak minden csábja, részemre már csak szemét, Mindennél többre becsülöm az Isten szeretetét. Megragadtál, s Lelked által örökre Tied vagyok, Meggyőződtem, hogy Atyámnak hűségei mily nagyok. A démonok fogházából kiváltotta lelkemet, Jézusom kifolyt vérében meg is mosott engemet. Nincs is más vágy életemben, csak Őtet magasztalni, Mindenkor és mindenekben Nevét dicsőíteni. Önmagamat megtagadva Neki élni szüntelen, És oltárán feláldozni egészen az életem. Mindenben híven, pontosan követni akaratát, Befogadni szent Igéjét s befogadni Őt magát! Ez a vágyam itt e földön, hogy Ő éljen énbennem, Én pedig Ő benne éljek, Nélküle egy percet sem. Bár nem elég az életem, még az örökéltem sem, Hogy én Őt nagy kegyelméért méltóan dicsérhessem! Minderre méltatlan vagyok, csupán Jézus érdeme, Hogy e földről mint zarándok lépek majd a Mennybe be. És ott Neki új éneket zenghetek a trón előtt, Dícsénekkel, hozsánnákkal örökre dicsérem Őt. 1971. május 16. Anyám
A ravatalon láttalak utoljára, Az arcod fehér volt, s halovány. Jóságos szemei már le voltak zárva, S ajkával többé nem mosolygott rám. A szivem fájt. A bensőm zokogott, De ő nem mondta többé: gyermekem, Simogató hangját sose hallom többé, A föld eltakarta, s ez úgy fáj énnekem. A föld eltakarta őt s a szeretetét, Úgy éreztem többé senkim sincsen, Anyám szeretetét semmi sem pótolja, De egy hang vigasztalt, hisz szeret az Isten. És ez a szeretet teljesen átkarolt, Mégse vagyok árva bár ha nincs is anyám, Egy boldog reménység tölti be a szivem, Érzem nagyon szeret, szeret égi Atyám! Anyám szeretete földi éltet adott, Isten szeretete Jézust küldte értem, Jézusom szent vérét áldozta fel azért, Hogy az örökéltet megszerezze nékem! És az örök élet több mindennél nekem, Isten szeretete örökre megmarad, Isten halhatatlan. S szeretete örök. És e szeretetre nem húznak hantokat! Igen, ily szeretet karolt fel engemet, Becsesebb ez földi szeretetnél, Amit úgy érzetem, anyámmal elfedtek, Annál is dicsőbbet találtam Istennél. Áldom érte Istent, gondot viselt rólam, Olyan édesanyát adott a számomra, Ki felnevelt engem Isten félelmében, Bár őt elveszítém, mégsem vagyok árva. Nincsen tehát, nincsen árvaság e földön, Van aki hűn’ szeret, gondviselő Atyánk, Jézusban nyertük meg mi a fiúságot, Éltünk végeztével ott vár égi hazánk. Kedves drága lélek, ha már nem élvezed E földön többé anyád szeretetét, Jöjj a Megváltóhoz, Ő megbocsájt neked, S megfogod érezni Isten szeretetét.
Ott a kereszt tövén fogod tapasztalni, Többet kapsz Tőle, mint anyai szeretet, Mert ha a keresztnél megismered Jézust, Megismered azt is, Ő örök szeretet. Áldott légy hát áldott, örökre Jézusom! Szeretetből mentél a halálba értünk. Véreden megváltál s nyertünk szeretetet És e szeretetért örökre dicsérünk! 1971. augusztus 7. Várunk-e Valakit? Advent időt élünk... Karácsony előtt, Sok-sok prófécia íme már betölt. Nem egy kisgyermeket várunk mint régen, És most nem egy „jelcsillag” jövendöl az égen. Nem! Nem olyan lesz a jel mint régen, Nem csak egy néhányan látják majd az égen Isten Fia jelét mindenki meglátja, Az is ki fölszegzé Őt a keresztfára. Igen, már nem azért jön Ő, hogy megváltson, Vagy, hogy bűneinktől újra megtisztítson. Ezért Ő már eljött, s mindent elvégezett, Mégegyszer azért jön, hogy elvigyen minket. Igen, hogy elvigyen e bűn hazájából, Ezért jön mégegyszer le a Mennyországból. Várjuk-e mindnyájan ezt a jövetelét? Örömmel töltjük-e adventünk idejét? Adventet egykoron Karácsony követte, Jézusunknak volt ez első földre jötte. Ámde most második adventidőt élünk, Jön még egy „Karácsony”, hiszünk és remélünk. Hogyan várjuk testvér, hogy telik ez advent? Készülünk eléje, vagy már készen minden? Akarod-e vagy sem, közelg e Karácsony! És ha ma érkezik, hogy talál barátom? Azért van részünkre advent idő hagyva, Hogy lehessünk készen mesterünk fogadva. És hogyha betelik ez a várakozás, Áldás lesz részünkre a nagy találkozás! 1971. december 11.
Szeretet Olyan gyakran hallottam ezt a szót, És azt hittem, hogy én is szeretek. El tudtam képzelni szívembe mind e jót, De nem érezték meg bennem ez emberek, hogy szeretek. Ezért a hithajóm sokat hányattatott, A nagy vizen, az élet tengerén, Legnagyobb csoda, hogy darabokra nem hullt, De egy hatalmas kar tartotta tenyerén, az Isteni szeretet. Megelégeltem e hánykódási időm, Menekülni vágytam, vágytam valahova, Tudtam Jézus lehet csupán a kikötőm, Nélküle hithajóm csak el lesz sodorva és elsüllyedek! És ekkor a kormányt arra fordítottam, Vágytam a kikötőt, amely maga Jézus! Vágytam bele mélyen, hogy lehorgonyozzam, Tudtam, minden más hely nélküle csak tévút, csak Ő a menedék! Igen, hogy őszintén Ő benne maradjak, És hogy Ő énbennem, ez volt kívánságom, De ekkor a vihar mind ellenem fordult, Én eljutni vágytam mégis minden áron Jézus Megváltómba! Küzdöttem az árral, halkan megkérdeztem Miért nem élek én Tebenned Jézusom? Miért kell naponta hányattatni annyit? És ekkor egy Ige lett az én válaszom, sosem felejtem el! „Aki szeretetben marad, az Istenben marad.” Hallottam az igét egész világosan, Óh! Tehát nem voltam szeretetben teljes, Jézusban maradni épp ezért nem tudtam, s ezért hányattattam. Mélyen meghajoltam. S kértem, hogy töltsön be Olyan szeretettel, amely csak Krisztusi, Láttam, hogy egészen semmi a magamé, Csak föntről kell kapjak, hogy tudjak szeretni, szeretni Istenem! Dicsőség Istennek, Ő megadta nekem Jegyadomány gyanánt e csendes éjszakán, Akkor éreztem meg, tudom Őt szeretni, Ekkor volt szivemben az első vallomás: szeretlek Istenem! És a Lélek hangja most ezt mondta nekem, Tied e kincs mostmár, vigyázz nagyon reá,
Evvel szeresd Istent, ne a magadéval, Ez teszi életed örökre boldoggá, az Isteni szeretet! 1972. február 3. Péter látomása Péter a felházba ment, hogy imádkozzon, Feljebb, mint ahogy addig tartózkodott, Hő imája Isten elé szárnyalt És ő ima közben elragadtatott. Látást látott. És ezt az Úr mutatta neki. Egy égből jövő fehér lepedőt, És a lepedőben sok tisztátlan állat, Ami jelképezi a sok bűnözőt. Péter látta, hogy Mennyből szállt alá, Mégis tisztátalannak tartja ezt, De az Úr most megérteti vele, S tovább Péter nem ellenkedett. A lepedő ismét a Mennybe vitetett. Annak tartalmával amit benne látott, De Péternek legott ez megjelentetett, Hogy ez az Úrtól mind, megtisztíttatott. Óh de sok Péter van, ki még nem érti ezt, Hogy ami Mennyből jön az nem tisztátalan. Ezért szól a „szózat” ma is mindenkihez, Mert ma is sok Péter ilyen bizonytalan. De amikor Péter a szózatot hallotta, Megértette rögtön, Istennek terve van, Mert mit Jézus vére a bűntől megtisztít, Az sohase többet már nem tisztátalan! Szent és tiszta marad, mit megtisztít az Úr! És egész biztos is, hogy vissza vitetik, Oda fel a Mennybe, ahonnan alászállt, Ha Jézus vérével itt megtisztíttatik. Ezt egyedül csupán csak Jézus teheti. Az Ő kezében a szórólapát ott van, És Ő a szérüjét ma is megtisztítja, Testvér ne mondd ki rá, hogy az tisztátalan! Kit vére megtisztít s kit Lelkével betölt, Úgy az tiszta magként kerül a csűrébe,
És kit a Szent Lélek vezérelhet végig, Az visszavitetik fel a Menny ölébe! 1972. március 19. Jézus és Barabbás Mind a kettőt halálra ítélték... Mégpedig a kínos keresztfára. Az egyik egy gyilkos bűnöző volt, A másiknak nagy az ártatlansága. Pilátus szól: elbocsájtok egyet, Tinéktek engedem át most a választást, A felbérelt tömeg sikoltva kiáltja: Bocsásd el nekünk inkább Barabbást! Pilátus engedett. Odaadta Jézust. S meghalt a fán az Isten Szent Fia, Népe bűnéért halt kínos kereszthalált, S a kereszthalálra a nép adta oda. És ez a történet azt példázza nekünk, Nekünk, akik vagyunk az utókor népe, Melyiket választjuk? Ha e mai napon Egyen-egyenként ma, az Isten megkérdne’. Méket hagyjuk élni ott bent a szívünkben, A bűnnek emberét vagy Jézust, a Szentet? Egyiknek halni kell! Kettő nem maradhat. Melyiknek adod ma át az életedet? Améket meghagyod az lesz Úr feletted! Szabadon választhatsz, ámde mégis vigyázz! Nehogy Jézust add ki te is a halálra, Inkább te halj érte, te bűnös Barabbás! 1972. március 31. Az Úr közel! Már szinte hallom is a harsona hangját, Már szinte látom az angyalok hadát, Már szinte érzem is a dicső szent erőt, Mely Jézusból árad és körülveszi Őt. Várlak Jézus! És örvendek, hogy jössz, De hallom: jajj!- kiált a sok bűnös. Óh várj Jézus, várj egy pillanatig! Lesz még talán ki elődbe rogyik?
Lesz még talán ki átadja magát?! Ki vágyik meglátni a dicső Golgothát? Mutasd meg ezeknek átszegzett kezeid, Jézus, világ üdve, várj egy pillanatig! 1972 Egy kiscsoport Egy kiscsoport a nagy világból, Akiknek szíve szüntelen lángol, Kiket nem e világ öröme tart fenn, Mert csak jövevények idelenn. Azok várnak... várnak egy új hazát, Várják Jézust! És vágynak odaát. Vágynak Jézussal ott lenni szüntelen, Ahol élhetnek hűen és bűntelen. Ezek összegyűjtve lesznek majd odaát, A fehér ruhákban az a nagy sokaság, Akik pálmaágat lengetnek a kézben, Szent Lélek tüzétől ujjongnak az égben. Dícshozsánnát zengve dicsőítik Jézust, Igen, majd ott lesznek, ámde íme még most Türelemmel várják míg Jézus értök jön, Szent érzelem tölti be őket e földön. Egy ilyen kiscsoport mindég lesz e földön, Kik szüntelen várnak, amíg Jézus eljön. Mondd drága testvérem, te is várakozol? Tagja vagy ezeknek, közéjök tartozol? 1972 Tíz fehérruhás Máté 25:5-7 Krisztus az Ő egyháza vőlegénye, S egyben az én vőlegényem is. Oly régóta várunk rá, hogy eljön! S ha megjelen, viszen engem is? Várok. Várunk... sokáig kell várni, De majd egyszer mégis megjelen. Reggel várták, de várták délben is, De Ő nem jön majd csak éjjelen!
Már tizenegy órán is túl vagyunk. Éjfél felé jár már az idő, Már kezdünk fáradni, álmosak is vagyunk, Tán’ még aluszunk is amikorra megjő. Igen, már szunnyadtunk a várakozásban, De most ébredezünk, zaj érte füleink. Egy hosszas kiáltás zeng az éjszakában, Ímhol jön, ímhol jön! A rég várt vőlegény. Ámde az álomból nehéz fölébredni. Ezért ismétlődik többször a kiáltás, Ébredezni kezdünk s majdan készülődni, Ámde másodjára jön a felszólítás: Jertek Ő elébe! Jertek menyasszonyok! Ne készülgessetek, már készen kell lenni! Volt rá idő hagyva, hogy elkészüljetek! Már csak a lámpástok kell a kézbe venni. Menyegzői ruha? Van már mindegyiken! Épp olyan fehér még mint amikor kapta. Egyformán a lámpás is ott ég a kézben, De sajnos felének fogytán az olaja! Az eszes szüzeknél tartalék olaj van... És már indulnak is gyorsan az Úr elé, A balgák kezében a lámpás kilobban. Mivel nincs több olaj, nem ég tovább, nem ég! E rémes pillanat váratlanul érte, A balga szüzeket, akik nem törődtek Avval, hogy lámpásuk meddig van olajjal, Az olaj szerzése nem izgatta őket. A vőlegény bemegy azokkal kik készek... És a menyegzőben örvendnek boldogan. De kívül maradnak azok mind, kik késtek, A Pokol vár rájuk, szivük boldogtalan. Ekkor ismerik föl a szükséges voltát Annak az „olajnak” mékkel nem törődtek. Késő a bánkódás, az ajtót bezárták, És az „olaj” miatt kívül hagyták őket. Igen! Szükséges hát nagyon a „szent olaj” Szükséges, hogy legyen telve a lámpásod! Ha nem törődsz vele, „mert csak te rajtad áll” A nagy menyegzőből önmagad kizárod!
1972. április 9. Csak vér! Csak vér volt az ami Izráelnek vétkét Eltörlé egykoron s szerzett engesztelést. Most is csak vér által nyerhetsz bocsánatot, Annak vére árán, akit Isten adott. Jézus az egyedül, akinek szent vére Bűneidtől megmos. Mondd, hiszel-e benne? Tudd meg, hogy bűnös vagy! S így Mennybe nem mehetsz, Csak ha Jézus vére megmosott tégedet! Jöjj hát e vér alá, megmos az tisztára, Csak utáld meg bűnöd s higgyj Isten fiába! Hogyha ezt megteszed, mindennél többet ér, Az örök életed szerezte meg e vér! 1972 Tekints Jézusra! Hogyha az életed Krisztusnak adtad át, Akkor nem állhatsz meg, hanem tovább, tovább. Mert az a keskeny út nem csak félig vezet, Hanem egészen el, a célhoz tégedet! Hogyha az életed Krisztusnak adtad át, Vissza nem fordulhatsz, láss bármily akadályt. Szégyen lenne reád, szégyen Krisztusodra, Ne légy hát szégyenül és ne fordulj vissza! Hogyha az életed Krisztusnak adtad át, Akkor csak előre, bármily próbákon át! Törtess a magasba, le a földre ne nézz, Nézz föl Krisztusodra, siess, a Mennybe érsz! Hogyha az életed Krisztusnak adtad át, Hitszemed kell lássa már itt a koronát. Ezért csak előre és ne tekints vissza, Ha Mennybe vágysz jutni, tekints csak Jézusra! 1972 Az én kincsem Az én kincsem egy drága kincs. A földön ennek párja nincs! E kincs neve hit és remény,
Hiszem, az öröklét enyém. Jézus az öröklétbe vár, Még gyenge itt a hitem bár, De megerősít Jézusom, Megáld Ő engem gazdagon! Te is nyerhetsz ilyen kincset, Ha megbánod bűneidet. Jézus hű és megbocsájtja, Hogyha jössz a Golgothára. Vére megmos a sok szennytől, És kapsz fehér ruhát Mennyből. Én nekem is Jézus adta, Csak az boldog ki megkapja! 1972 Még ma jöjj! Még ma a Mennynek ajtaja Mindnyájunk részére nyitva. De lehet, hogy holnapra már A kulcs fordul s csikorog a zár. Jézus az ki bezárhatja, S többé senki ki nem nyitja. Ma még itt van a kegyelem, Fogadd el te is testvérem! De oda be azok jutnak, Akik itt lent megújultak. Jézus vére szűl csak újjá, Testvérem jöjj még ma hozzá! Ha bezárod ma szívedet, S nem fogadod be Üdvödet, Abból csak neked lesz károd, A Mennyből magad kizárod! Tárd ki hát még ma szívedet! Hívjad hamar Mesteredet. Míg kegyelmét be nem zárja, Még ma jöjj a Golgotára! 1972 Figyelj a szóra!
Figyelj a szóra, Isten szavára! Egyszer vagy kétszer hív Ő mindenkit, És aki figyel szent hívására, Azt kiválasztja és tanítgatja is. Ha figyelsz szavára, úgy nyerhetsz hitet, Emlékezzél vissza Lidiára. Néked is Isten megnyitja a szived, Ha mint Lidia hallgatsz szavára. Ki az Igére hallgat, az jót nyer. Mert hitre vezérli el a lelkedet, A hitből nyerhetsz engedelmességet, Engedelmességből örök életet. Ne tedd hát félre azon szent hívást, Amikor hív az Úr az Igén keresztül, Mert ki befogadja Isten Szent Fiát, Az a kárhozattól mind, mind megmenekül. 1972 Ne légy Saulus, hanem Pál! Lehet, hogy a körülmetéltek közül, Vagy a megkereszteltek közül való vagy, És azt hiszed evvel minden rendben, S nem vagy pogány, mert a hited nagy. Törvényszerűen élsz mint egy farizeus, De mégse légy testvér, mégse légy Saulus! Lehet, igazság tekintetéből nézve, Minden részedben fedhetetlen vagy, Lehet, hogy buzgóságod is hasonló, De üldözöd te is az egyházat. Ám az ily buzgóság vigyázz, nagyon gyanus! Könnyen lehetsz te is üldöző Saulus! Saulusnak Jézus Damaskusi útján, A nagy fényességbe amikor megjelent, Akkor látta ő meg e világosságnál, Milyen sötét vakon fut, rohan idelent. Valódi vakságát meg is tapasztalta, Ne légy hát testvérem Saulus utóda! Saulus úgy lett Pál és úgy látott újra, Hogy az Úr elküldte hozzá Annániást. Ki kezét rátette és könyörgött érte, Pikkelyek lehulltak s ő tett bűnvallomást. Betelt Szent Lélekkel, s tovább nem üldözött,
Mert ezen órától ő lett az üldözött. Igen, mert kit Isten Szent Lelkével betölt, Azt rögtön üldözi a többi „Saulus”. Az már csak kosárban jut ki a kőfalon, Mert körül lesz zárva körülte Damaskus. Vigyázz hát testvérem az ily üldözésre! Ne légy „Saulusok, vakok” fővezére! Legyél Pál! És kérjél utadra világot, Isten egyházának üldözője ne légy! Kérd az Urat, küldje hozzád Annániást, Hogy tegye rád kezét és te Szent Lelket végy! Addig Saulusi, egy tévlélek vezet, Ameddig nem kaptál Istentől Szent Lelket! Tehát állj ellene a „tévelygő léleknek”! Amely üldözné az Isten gyermekeit. Mert Pálnak is ez volt a legnagyobb bűne: Isten Lelke nélkül buzgó, üldöző „hit”. Saulus megvakult, de megnyilt Pál szeme, Légy Pál! S kérd töltsön be Istennek Szent Lelke! 1973. január 23. Az én főpapom Látlak amint ott állsz az olajfák hegyénél, És készülsz bemenni a „szentek szentébe”. Nem idegen vérrel s nem a frigyládához, Saját véred árán, az egek egébe. S mielőtt elmennél, tanítványaidat Drága szent két karod megáldván megáldja. S biztatod, hogy küldöl vigasztalót nekik, S aztán menjenek el a föld határára. Hírdeztetvén hírdessék a bűnbocsánatot, És, hogy le van törve bűnhalál bilincse. „Főpapunk” vérével a „Szentély”-be bement, S mind az megtartatik, aki hisz Ő benne! E végrendelet után, Atyánkhoz fölszállasz, Látlak, amint hódolsz Atyánk trónja előtt. És aztán jobbjánál elfoglalod helyed, Nagyobb dicsőséget kaptál, mint azelőtt. A kormány-pálcát ott Atyánktól megkapod, S vele az ítélet is Néked adatik, A kegyelem kulcsa is reád lett bízva,
Ki előtt megnyitod, az be nem záratik. És most a Mennysereg dicső angyalkara Üdvözöl és köszönt nagy örömmel Téged, Ma kenettettél fel a társaid fölé, S a mennyei lények mind hódolnak Néked. Dicső fogadtatás várt reád a Mennyben, De vajon ha eljössz mégegyszer e földre, Hogy fogadnak Téged itt lent az emberek? Akikért szenvedtél bűnöket törölve. Mikor újra eljössz, lesz-e hit a földön? Az emberek Téged várnak-e még vissza? Számodra az lenne a nagy fogadtatás, Ha a fehér ruhánk lenne fehér s tiszta. De a fehér színe csak akkor marad meg, Ha áldott Szent Lelked vezérel bennünket, Kik egy akarattal várják igéreted, Kikre kitölthetted igért Szent Lelkedet. Azok visszavárnak, mint vőlegényüket, Mert úgy jössz majd el is, mint ahogy elmentél, Azokat kik várnak, mind magaddal viszed, Megdicsőíted majd a Mennyben Istennél! 1973. március 20. Testvér mi lesz veled? Születésed óta vezetgetett az Úr, Mégis ez életben bolyongsz céltalanul. A lépteid sokszor oly bizonytalan volt, Végül olyan lettél minő egy élő holt. Süllyedsz! A Mester nyúl, megfogná a kezed, De te közömbös vagy, testvér mi lesz veled? Évtizedek óta hallgatod az Igét, És mégsem járta át a szived belsejét. Milyen kemény kőzet veheti azt körül, Hogy nem törte át a sziklazúzó pöröly. Lassan élted vége is bekövetkezhet, De hogyha így talál, testvér mi lesz veled? Vágyod a megtérést! Vágyol szent életet, De nem lesz meg addig, míg hordod bűnödet. Mást mindent megteszel, látszólag hű is vagy, De bűnterheidtől ám szabad mégsem vagy! Golgothán csorgó vér mossa el bűnödet,
De ha ezt kerülöd, testvér mi lesz veled? Mióta ide jársz, csak hivogat az Úr, S te mindezt hallgatod a padból hanyagul. Szived a döntésre miért nem hajlik át? Mért’ nem akarod ma, mért’ habozol tovább? Hidd el, hogy megéri, add Néki életed! Ha nem születsz újjá, testvér mi lesz veled? Ne hidd magadról, hogy újjá vagy születve! Az újjászült élet nem marad elrejtve. Az nem hallgat mint te, mindenkinek kiált, „Örök honba kapu nyillott a Golgothán! Eredj be e kapun, tedd le a terhedet! Mert ha kivül maradsz, testvér mi lesz veled?” Közeleg az időd! „Dőlni kell a fának!” Az lesz osztályrészed, amelyet itt választsz’! Ne engedd a döntést a Sátán kezébe, Kérd Jézust hulljon rád milyhamar szent vére. Jézus ma elfogad, holnap késő lehet! Jusson ez szivedig, testvér mi lesz veled?! 1974. augusztus 20. Kit mutatsz be? Filepnek volt egy nagy kívánsága, Azt akarta hinni amit lát. E kéréssel Jézushoz fordula: Uram mutasd meg nékünk az Atyát! Jézus megtehette volna azt, hogy Megnyissa rögtön a Filep szemét. És oly szemet adjon ott neki, Mely átlátja az egek egét. De Jézus azt akarta, hogy Filep Többet higyjen annál amit lát. Önmagát mutatta be, s így szólt: Aki engem lát, látta az Atyát. Megmondta, hogy Ő az Atyában van, És hogy az Atya Ő benne lakik, Higyjetek a cselekedetekért, Amelyeket Atyám általam cselekszik. Filep megértette mind e beszédeket, És íme Jézusban meglátta az Atyát. Tudta, hogy neki meg Jézust kell tükrözni,
Jézust mutatni be, hogy lássa a világ. Jézus Krisztus elment, de amit megigért, Nemsoká elküldte, az Igazság Lelkét És e Lélek küldé messze most Filepet, Hogy Samariába vigye a szent Igét. És Filep ott Jézust prédikálta, Gyógyított és tett is nagy jeleket. Nagy öröm lett abban a városban, Mert Jézust látták meg benne az emberek. Igen, Filep bemutatta Jézust, Mondd testvér, te nem lehetsz egy Filep? Ím e nagy világ is bűnös Samaria És Jézust vágyják csak látni az emberek! Be tudod-e mutatni te Jézust? Az emberek látják-e te benned? Nagyon sokszor csak magad mutatod, Pedig Jézus képmása kellene lenned! Ezért üres a prédikációd, Ezért nincs jel és nincs nagy megtérés, Mert nem látják Jézust benned az emberek, Ezért van ma oly sok félreértés. Ki a hibás ha Jézus nincs benned? Hiszen Ő ezt egykor megigérte, „Veletek maradok a világ végéig” Vagy ez nem szól, csak itt-ott némelyre? Igen, nem szól csupán csak azokra, Akik nem magukat vágyják mutatni be. Kiknek teljességgel az a szivük vágya, Hogy Jézust adják az emberek szivébe. És ezekben Jézus mindvégig megmarad! Ezekért könyörgött Ő halála előtt, Nem a nagy világért, csak akikből falat, „Anyaszent egyházat” épít éjfél előtt! 1974. szeptember 29. Amíg hazaérek Gyönyörű májusnak verőfényes napján, Indult el hithajóm a hitélet útján. Hajóm örömök közt siklott a nagy vizen, Óh, a süllyedésre nem gondolt a szivem.
Hisz minden csendes volt. Veszély nem is látszott. Szivem csak előre, a cél felé vágyott! Igen, a cél felé, a Sion városig. Hithajóm oly vígan száguldott napokig. Tudtam, hogy Jézus vár, siettem feléje, Boldog utazásom két szempár kísérte. Előttem figyelt rám Isten drága szeme, De a Luciferé hátulról kísére. Vad vihart támasztott, verte hithajómat, A vadult hullámok majd elborítottak. Hánykódtam. Csapdostak vad vizek hullámi’ Az erőm ellankadt, megszűntem evezni. A kormánykerék is kitört már kezemből, Jézus! Te segíthetsz csupán csak egyedül. Jézus! Isten Fia, te megtarthatsz engem, Ne engedj a habok mélyére süllyednem! Azt hittem szűnni fog a vihar imámra, De nem szűnt, még jobban tajtékzott továbbra. Megzilált, megrongált, ronccsá zúzott engem, De hála! Nem hagyott Jézus elsüllyednem! Megtartott, megvédett engem mentő karja, Örökké áldom Őt! Szám örökké vallja, Nem saját erőmből, óh de partot érek, Isten kegyelme véd amíg hazaérek! 1975. november 24. Hozzá kiálts! Könnyű a csendes időben evezni, Könnyen siklik csónakod a vizen. Könnyű béke idején hívő életet élni, Ha nincs kísértés az életedben. De ha szélvihar jő és csónakod inog, Tovább már úgy látod, nem könnyű evezned. Ha hívő életed kísértés próbálja, Panaszkodsz, hogy milyen nehéz a kereszted. A könnyű időkre tovább nem emlékszel. Nem hajolsz meg mint Jób Isten akaratán. „Ha a jót elvettük, a rosszat is elveszem”, Mondta Jób és kitartott a próbán. Nézel a bajra, veszélyre s viharra, De nem nézel fel a véres keresztre, Urad Ő és a veszélynek is Ura, Hozzá kiálts és meg leszel mentve! 1975. december 12.
Ember, ki vagy? Volt-e óra vagy perc? Amikor te ember Szembe kerültél-e az önnön lelkeddel? Mit hittél óh ember, mit hittél magadról? Tudod-e, hogy ki vagy, hallottál-e arról? Hallottad? Tudod-e, hogy te egy halott vagy? Az maradsz ha Jézus szavát nem hallottad! Mi a Jézus szava? Azt tudod-e lélek? Jézus azt hírdette, hogy a bűnből térj meg! Ez a Jézus szava, lélek fogadd el ma! Hogyha újjászületsz, lesz élet számodra. Ha Jézus betérhet szívedbe, lesz néked E földön is és fönt élted, „örök élet”. Lásd be, hogy bűnös vagy, hisz ebbe születtél, S még avval tetézed, hogy te is vétkeztél! Ez az első halál, de ne maradj benne, Hisz váltságdíjadat Jézus kifizette! Most még csak azt kérdem’: kell hát örök élet? Vagy inkább vállalod az örök gyötrelmet? Gondold meg és térj meg, halld meg hívószavát! Ha életet nyerhetsz, ne válaszd a halált! 1975. december 28. A bűn gödre A bűn egy mély, hatalmas gödör, Amelybe belefér sok földi gyönyör. Gyerekeknek játék. Szép lánynak ékszer, Ifjaknak meg szép lány, épp amilyet képzel. Ezen kívül rang, hírnév és pompa, Nem is sejted, hogy lelkedre ez bomba. Arany kupák, mit játékon nyernek el, S a mobiltelefon, mi szépen énekel. Felnőttnek, öregnek is van itt bőven, Válogatni való, bármilyen időben: Szép házak, öltönyök és finom italok, Dohány, kártya s a megrakott asztalok. És még sokáig lehetne ezeket sorolni, Hogy az ördög mit nem képes bemutatni. A gödör nagyon mély, a széle meg csúszós.
Kivül mézeskalács, belül: üres, szúrós. S a baj ott kezdődik, hogy nem vesszük észre, Hogy mindez a bűn gödrére van téve. A gödröt nem látjuk, csak ami rajta van, S aki feléje tart, az gyorsan lehuzan. Nem is volna az baj, ha az is ott volna A gödör fenekén, mit szíved kívánna. De ez csak csapda volt, ím a gödör üres, Nincs ott amit láttál, amit szíved keres. A gödör olyan mély, kimászni nem lehet, Hogyha beleestél ott hagyod lelkedet. A bűngödör mélyén a Pokol kapuja, Ha kijönni nem tudsz, be kell menjél oda. Borzalom! Hát nem ez mutattatott nekem! Hangzik a lázadás, a lelki gyötrelem. A Sátán csak kacag, nem volt muszáj tenni! Szíved kívánságát miért kellett követni? Ennek ez a vége! Ez az osztályrészed! Ha élted idején szíved fel nem ébredt. Nem volt muszáj neked a Pokolba jönni, Nem volt kötelező a földön bűnt tenni! Gúnyolódva mondja és kacag a Sátán, Nagyokat nevet az ily lélek bukásán. És még hozzáteszi, hogy kínosabb legyen, Az örökké tartó pokoli gyötrelem. Lehetnél boldog is, fenn a Mennyországba, Ha a földön hittél volna az Isten Fiába! De Jézus nem kellett, én utánam jöttél, Most itt vagy énvelem, mert engem követtél. Ó keresztyén világ! Halld e gúnyolódást! Lásd meg a bűn gödrét, amit a Sátán ás! Kerüld ki messzire, vigyázz bele ne ess! Jézussal Mennybe jutsz, siess, Jézust kövesd! 1976. február 20. Ősz Volt tavasz, volt nyár is és most itt az ősz. Volt idő vetésre és volt aratásra. Beérett a termés, már őrzi is a csősz, Mivelhogy őneki ez a hivatása.
Igen, a természet ilyen módon fordul, Van tavasz és vetnek, van nyár és aratnak. Mielőtt a téli idő reánk zordul, Jön az ősz s termésink betakaríttatnak. Kedves drága lélek, ilyen az életed is, Adott Isten időt, hogy vessél, arassál, És most a lelki ősz kopogtat nálad is, Óh mondd, lesz-e termés, mit betakarítsál? Lesz szükséged csőszre termésed őrízni? Vagy csupán csak levél? Termésed elmarad? De a nagy gazda jő gyümölcsöt keresni, És hogyha nem talál, száll rád átok, harag! Mielőtt tél jőne, fogjál munkához! S ha már nem vetettél és ha nem arattál, Legalább siess a betakarításhoz, Legyél segítségül mások munkájánál! Ne legyél tékozló! Már tizenegy óra, Munkában töltsed el az utolsó órád, A „tízpénzt” megkapod, hallgass a jó szóra! Ne ásd el, hanem vidd pénzváltókhoz gírád. Ha nem is vagy híres, ékes prédikátor És nem tudod vetni az Ige magvait, És ha tétlen álltál ím az aratáskor, Sóvárogva nézed most mások kévéit. Ne csüggedj el mégse, gyorsan fogj munkához! Ősszel van oly termés, amelyik be nem ért, Nagyon sok hívő a hit útján ingadoz, Utolsó óra ez! Imádkozz ezekért! 1976. augusztus Föl ifjúság! Föl ifjúság! Kik sok ezer számban Jézusnak zászlaja alá álltatok, Ott vár Jézus a Sion városban, Az irányt Ő adja: s ti induljatok! Föl ifjúság! Kit Jézus már hívott, Ne várjatok több hívást ti még. Ha egyszer szólt az Úr, kétszer halld ugyanazt, Mert a hatalom tudd meg az Istené!
Ifjúság föl! Mert tudd meg, hogy könnyebb Hűen követni ifjan Mestered, Mert még most oda mégy ahova te akarsz És a derekad még magad övezed. Ifjúság föl! Mert ha jő az agg kor, S más övezi fel a derekadat, Ha most nem fogadod meg a Jézus szavát, Hogyha „más” övez fel, megcsaltad önmagad. Föl ifjúság most! Míg más fel nem övez, Mert ez a „más” csak Sátán lehet. Bontsál zászlót, elő Jézus után! Ne add át a Sátán kezébe életed! Föl ifjúság! Az út meg van törve! Jézus vitte itt el a zászlót legelébb, Utána harcosok, biztos a győzelem! A dicső hazába lábunk hamar belép. Föl ifjúság! És legyetek eggyek, Mert csak az egységben van meg az erő. Jelszavunk: hit. Célunk: a Menny hona, Drága Szent Lelkével pecsételt el Ő! Föl ifjúság! Jézus menyasszonya, Föl a haldoklásig és hátra ne tekints! Föl ha sötétedik, közeleg az óra, Várd a vőlegényed! Jézus megérkezik! 1978 Más a hibás A földön az első két ember vétkezett. Isten fájlalta ezt és búsan kérdezett. Mit tettél óh ember? Hat rád az ámítás? De Ádám így felel: az asszony a hibás! Most szól az Úr: óh asszony mit tettél? Amit megtiltottam, abból miért ettél? Éva így szól: a kígyó ámított el, Bűnbeismerés nincs. S így átkot érdemel. Egyik sem vállalja, hogy én vagyok a hibás, Inkább hordja a bűnt s vállal elátkozást. S a bűnös Ádámnak fiai születnek, Kain gyilkosa lesz az igaz Ábelnek. Isten ezt is látta. Most Kaint hivatja,
És megkérdé tőle, hol van atyádfia? Kain tagad, nem tom’ nem őrízhetem őt, Nem találni benne a bűnbeismerőt. És e nagy bűn után újra csak átok jön, Ugyanez történik még ma is e földön. Bűnbeismerés nincs, inkább átkot vállal, Inkább kezet szorít ma is a halállal. Nehéz beismerje ma is, azt hogy hibás, Inkább tagad, nem én, a bűnös mindig más. Mások bűneiért száll reám is átok, Én bennem bűn nincsen, nincs, nem is találok. Isten most sem tudhat mást tenni ezekkel, Nincs mit kezdeni tagadó emberrel, Akik nem vállalják saját bűneiket, Megszabadítani ezeket nem lehet! Megszabadítani Ő azokat tudja, Aki a bűneit Istentől nem dugja. Isten úgy is tudja, nincs mit takarj ember, Ne mást okolj érte, bűnös vagy, ismerd el! És hogyha így állsz meg Istenünk elébe, Megalázkodsz mélyen és lehullasz térdre. Bevallod Istennek: én vagyok a hibás, Én vagyok a bűnös, értem ne átkozz mást. Egyedül én vagyok bűneimnek oka, De bocsáss meg nekem és nem teszem soha. Istennek Szent Fia, vedd le bűnöm terhét, Hadd érezhessem meg vérednek erejét. Moss meg véredben, hadd lehessek szabad, Hadd szabaduljak fel itt kereszted alatt. Édeni boldogság után vágy’ a lelkem, Vedd el bűneimet, hogy még ma elnyerjem. Istenünk jó szíve, enged az ily szóra, És felel azonnal az ilyen imákra. Bűneidnek terhét azonnal leveszi, Hogyha őszintén jössz, Ő ezt megismeri. Erre vár az Isten: őszinte imákra, Bűnbeismerésre s igazi hálákra. Nem átokkal felel, hanem áldásokkal, Örök életet ad néked, boldogsággal. Ember, ne tétovázz! Melyik kell ma neked?
Átkot, halált választsz’ vagy örök életet? Ha megnyitod szived és Jézusnak adod, Ő megadja neked a bűnbocsánatot! Rögtön szabad leszel, nem vár a kárhozat, Hogyha befogadod szivedbe az Urat. Újjá vagy születve, meglett a változás! Sose mondod többet azt, hogy más a hibás! 1979 Jézus vezessen titeket! Gyönyörű ünnepség e menyegző napja! Boldog ma e csoport apraja és nagyja. Hogyne örülnénk, mikor látjuk mostan, Íme egy ifjú pár indul most boldogan. Legyen ez „út” áldott, melyen ma indultok! Legyen mindig sima, hogy könnyen járjátok! De jóindulatból azt ajánlom nektek, Hogy e hosszú útra vezetőt kérjetek. Járatlan még nagyon e hosszú út nektek, Talán magatokban még el is tévedtek. Kalauz gyanánt ma Jézust meghívjátok, Éltetek s utatok ma Reá bízzátok! És ha tanácsomat most megfogadjátok, Tudom ez életben ezt meg nem bánjátok. Csak Jézus teheti éltetek boldoggá, Minden akadályból csak Ő tesz szabaddá. Elsőnek mindenütt Jézust engedjétek, És hogyha mindenütt a nyomába léptek, Már itt e földön is boldog lesz éltetek. De a Menny honába is híven bevezet! Kedves menyasszonyunk, hogyha Jézus vezet, Hidd el a hely sem lesz oly idegen neked. Áldás leszel ott ahová elvisznek. Örömére leszel így majd a férjednek. Kedves vőlegényünk, te is Jézust válaszd! Boldogságot, békét, Ő tereád áraszt. Könnyebb lesz Ő vele utatokat járni, Hogyha ez életben Őt fogod követni. Menjetek hát bátran ez úton előre, Bízva tekintsetek mindig a jövőbe.
Jézus bizton vezet, örök boldogságba, Csak Őt kövessétek s lépjetek nyomába! 1980. május 5. Megszületett! Megszületett rég az első ember, És sajnos már a bűnben született. Kain volt ez. S majd a szivében is Megszületett a testvérgyűlölet! Megölte azt, ki nála igazabb volt. Utóda csak a bűnösnek maradt. Megszületett és megmaradt e földön: A bűn, a gyűlölet, az átok s a harag. Azóta emberek miliárdja él itt És sorban születik naponta a bűnbe. Óh hány millió jut azért a Pokolba, Mert óh, megszületett a bűn a szívünkbe. Isten jól látta ezt és megelégelte. Küldött egy „Igazat” aki megszületett. Betlehemnek szegény jászla igazolja, Hogy nem rang és pompa amiért küldetett. Ő nem keresett e földön dicsőséget, Ő nem a hírnévért született e földre, Ő megszületett, hogy megölje azt ami bűn, Átkot, haragot, s bűnt örökre törölje! Az Ő születése és halála által Sok megtérő lélek újjá születhetett. Ez a születés jó! Ez új és valóság, Ebbe nem születhet Kaini gyűlölet! Ez újjászületést nem csak Karácsonykor, Bármikor megnyered, ha őszintén vágyod. Ha bűnbocsánatért jössz az Úr Jézushoz, Ő leveszi rólad az Édeni átkot. Ne halaszd el máról! Kérd, hogy újjá szüless! Ha még nem születtél meg Jézus számára. Lásd, Ő megszületett! És meg is halt érted! Tegyél te is lépést a lelked javára! És ha Jézus vére újjászül ma téged, Akkor lesz igazi boldog Karácsonyod! Nagy öröm lesz Mennyben, új honpolgár leszel,
Megtért! Megszületett! -zengik az angyalok. 1981. december 23. Boldogok akik hisznek! Még tizenkét éves lehettem talán, Mikor egy unalmas vasárnap délután Mivel újjat már egy könyvünkben sem leltem, Így egy kis Bibliát a kezembe vettem. Elvonultam vele az udvar végében, Nem is gondoltam rá, hogy vajon megértem. Egy helyt kinyitottam. Mindegy volt hol kezdem, Én nekem mindegy volt, de valakinek nem! Valakinek köze volt már akkor hozzám, Az Igén keresztül eképp hivogatván: Jöjj közelebb „Tamás” , tapogass meg engem, És ne légy hitetlen, hanem higyjél Bennem! Ekkor kerültem először közelébe. Odavonta szívem egészen elébe. És így szólt énhozzám, a még hitetlenhez, Szava szívemig ért, egész a lelkemhez. Boldog vagy „Tamás”, mert láttál és hiszel, De boldog az is ki testi szemeivel Engem nem láthat és mégis hisz Bennem. Tudtam ez Ige most csak nekem szól, nekem! Tudtam, én vagyok az ki eddig nem hittem És drága igéit ekkor megértettem. Megértettem azt is, hogy én is lehetek Oly boldog mint Tamás , hogyha Benne hiszek. És akkor ott én is könnyezve mondtam el: Én Uram, Jézusom! Engem se felejts el! Engedd higyjek Benned, hogy boldog lehessek, Mert örök éltük van, akik Benned hisznek! Erőtlen kérésem már meghallgattatott, Találkoztam Vele s íme most itt vagyok. Egy évtized után teljesült a vágyam, Hittel Hozzá jöttem és Jézust megláttam. És megnyertem Tőle a bűnbocsánatot. Boldoggá tett engem , vérében megmosott. Nagy örömmel áldom, megváltotta lelkem, Bűnbocsájtást kaptam, s Benne boldog lettem! Ezt a boldogságot nem csak nékem adta, Mindaz elnyerheti, aki csak akarja. Hogyha hiszel testvér, te is boldog lehetsz, Jézus hív általam, óh mondd, akarod ezt? 1982 Hogyan lehetsz győztes?
Rég gyermekkoromban olvastam egy verset, Nagyon megfigyeltem, mivelhogy megtetszett. Sokszor eszembe jut mert int valamire, Komoly meggondolást hozott a szívembe. Elmondom röviden, csak úgy dióhéjban, Lehet sokan tudják, nálamnál is jobban: „Egyszer régen a nap fogadott a széllel, Egy vándor köpenyét melyik vehetné el. Harcot kezdett a szél, fújt minden erőből, Lecibálni vágyta a fáradt emberről. De minél jobban fújt, a vándor mind jobban Szorítá köpenyét és tovább állt nyomban.” Tehát nem sikerült a köpenyt levenni, Pedig próbált a szél nagy erővel fújni. Igére gondoltam most aggodalommal, „Tehát nem erővel és nem hatalommal!” A vers folytatódott és indult a nap is. Jó melegen sütött, a vándor izzad is. Letörli homlokát s köpenyét gombolja, Nagyon felesleges, eképpen gondolja. Fogja hát köpenyét s önmaga leteszi És így a fogadást csakis a nap nyeri. Tanultam e versből, tanulj te is testvér, „Erőszak szelével” tetted semmit sem ér! Mert hiába próbálsz erővel támadni, Mások bűneivel nehéz szembeszállni. Hogyha lecibálni vágyod a „vándorról”, Nyakkendőt, nyakláncot a „vándor” nyakáról... Fülbevalót, ékszert és drága ruhát, A perzsás szobákat s borral telt pohárt, Mindezt a „vándortól” el akarod venni? De a te szeledtől nem fogja letenni! Óh nem! Nem teszi le. Inkább tán odébb áll, Mégjobban szorítja. Te pedig lebuktál! Gondolkozz el ezen, hogy menthetsz lelkeket, Miképpen indulsz te, árasztol meleget? Győztes akarsz lenni? Tanuljál a naptól! Miként veheted el mindezt a vándortól. Egyszerűbben kezdjed: árasszál meleget. Biztosan megérzi mentő szereteted!
Csak Jézust próbáld szívébe „ültetni”, Világosítsd meg, hogy újjá kell születni. És hogy a Szent Lélek aztán be kell töltse, Mert egy „vándor” így jut el az örök üdvre. Tovább kell tanítsd, tanítja a Lélek Számára tovább már Krisztus lesz az élet. Önmaga belátja Krisztusi Szellemben, A világ csábjai nem kellenek nekem! Ami fölösleges önmaga belátja, És sajátkezüleg önmaga lerakja. S ez lesz a győzelem! Néked is és néki, Ha belőle megtért, meggyőződés teszi. Tehát nagyon vigyázz Istennek sáfára, Ki egy vándornak vagy útjelző táblája. Szélvihar erőddel sose tépd a vándort, Úgy nem leszel győztes, csak egy megtorlást hoz. De ha be vagy telve Istennek Lelkével, Benned szeretet van s ennek melegével Vezeted a „vándort” Jézushoz a célba, Mint győztest fogad be dicső országába! 1984. június 3. Újjá vagy születve? Talán a legnagyobb kérdés amit feltehetek, Hisz az üdvösséged ezen kezdődik el, Újjá vagy születve? Átadtad lelkedet? Mondd, miért nem hallod, miért nem érdekel? Hiszen annyi minden érdekel e földön. Magad elé mindig egy újabb célt teszel, Minden földi cél a lelkednek egy börtön. Mondd, az üdvösséged miért nem érdekel? Ami csak földi jó, azért mindig harcolsz, De figyelj arra is, mi lesz a lelkeddel? Jézus szivére egy újabb sebet karcolsz, Ha a szent hívása téged nem érdekel! A legnagyobb kérdés: az újjá születés! S mielőtt felelnél, már az ördög felel, Célja e kérdésre, e nagy megtévesztés, „Ez nálad rendben van, téged nem érdekel.”
Kedves drága lélek, az Úr Jézus kér ma! A Szent Lélek is kér téged szeretettel, Ha eddig nem vágytad s eddig nem érdekelt. Ne nyugodj míg lelked ezt ma nem éri el! Ki újjá születik az mind megmenekül, Jézus vére által nyersz örök életet. Figyelj e hívásra, ne maradj tétlenül! Gondolkodj csak rajta, néked is érdeked! Ma hozzád szólt az Úr, lehet utoljára, És most felkínálta az örök életet, Ha megnyitod szived, tied lesz „országa”, Szüless újjá még ma, mert a te érdeked! 1984. december 8. Ha nagy leszek Kisgyermek koromban úgy elgondolkodám, Hogy nagy leszek csak akkor, csak akkor igazán, Tudom szolgálni Jézust és mindent úgy teszek, Ahogy igéje mondja... igen, ha nagy leszek! Akkor megteszem mindazt, amit éntőlem kíván, Egy pofonra is könnyen megfordítom az orcám. Szolgája leszek én akkor mindenkinek, Igéit mind betartom, igen, ha nagy leszek. Sok évtized elmúlt. Eltűnt a gyermekkor, Szívemen annyi sok seb, kinnyillik, s majd beforr. Az életemnek terhe annyi gondot szerez, Búsan kérdem magamtól, hát nagy mikor leszek? Mikor Mikor Mikor Mikor
lesz, hogy igéit mind mind betartom én, lesz életem győző ott a harc mezején? tehetek félre mindent mi akadály, leszek nagy végre ki a harcban megáll?
Gyermekkori vágyam csupán csak délibáb, Én közelgnék’ felé, de ő húzódik odább. A távolság közöttünk nem nagy, de nehezek, Csak csalogat engem s így nagy én mikor leszek? Gyermek álmaim az volt, hogyha majd nagy leszek, Mihelyt tehetem, rögtön megkeresztelkedek. Sok mindenkin segítek, soha bűnt nem teszek, És csak Jézusnak élek, igen, ha nagy leszek. És várom Őt minden nap, Jézust a vőlegényt,
Azt, ki szerte hintette e világba a fényt. Készen várom Őt s érte mindent félre teszek, Csak Őt szolgálom híven, igen, ha nagy leszek. Igen, én bár akarnám mindezt teljesítni’ Mit igéje reám bíz, mindent véghez vinni. De meg kellett azt lássam, nekem ezek nagyok, Most látom, hogy ehhez én milyen kicsi vagyok. Kicsi vagyok és gyenge, az erőm is oly kevés, Jézusom jöjj segítsél, jöjj gyorsan és ne késs! Te, ki a kis pislogó gyertyát nem oltod ki, Segíts, hogy naggyá nőjek, ne maradjak kicsi. S amíg a szívem Hozzá könyörög eképpen, Az Úr Lelke hozzám szállt és szólott szelíden: „Ne kérd te, hogy nagy legyél a lelked számára, Mert hisz a kisdedeké a Mennyeknek országa. Maradj csak mindig kicsi, bár nagy erőt kérhetsz, Azt az erőt használjad mit ád a Szent Lélek.” És ekkor megértettem, alább kell, hogy szálljak, Ő nőjjön naggyá bennem, mindig, hogy megálljak. Most esengve könyörgök, áldd meg a „kicsiket” Minden nap küldd le reánk drága Szent Lelkedet. Mert ha Szent Lelked táplál, csak úgy növekedünk, Tehet Ő nagy dolgokat, de mi „kicsik” leszünk. Megértettem a leckét, nem vágyok nagy lenni, De vágyok Szent Lelkével minden nap betelni. Egyedül csak Isten nagy, nagy marad örökké, De az Isten országa csakis a „kicsiké”! 1985. június 9. Újjá kell szülessél! Ne csodáld most, hogy ezt mondom neked, „Nem vagy rendben, újjá kell születned!” Nem én tőlem ered, Jézusunk mondotta, A vén Nikodémust erre tanította. Bár az nem értette, s halkan megkérdezé: Hogyan születhetik újra az aki vén? Jézus nem azt mondja, hogy te újra szüless, Hanem bizonnyal azt, hogy te újjá szüless! Újjulj meg! Változz el, elme újjulással, A világ bár lenéz, de ne törődj mással!
Neked örök éltet nem ad más csak Isten, De újjá kell szüless már e földön itt lenn! Mert aki e földön újjá nem születik, Azt a Mennyországba másképp nem engedik. Az a Mennyországot soha meg nem látja, Ki nem lesz e földön már itt honpolgára. Nem elég, hogy víztől újjá vagy születve,, Szükség, hogy Lélektől is legyél betelve! Nem elég az egyik, mindkettő kell legyen, Valóra kell válljon itt az életedben! Valld meg bűneid, s Jézus vérét kérjed, Hogy mossa le bűnöd, tisztítson meg téged. És kegyelme által újjá születhetel, Megéri, jöjj Hozzá, üdvödet nyered el! 1985. június 10. Várjunk az aratásig! Egyikőnk sem vagyunk mi felhatalmazva, Hogy aratás előtt a konkolyt kitépjük! Mert könnyen ki jön a konkollyal a búza! Isten akaratát így akkor átléptük. Isten akarata: hogy együtt nőjjön fel, Ne félj, a búzából sohasem lesz konkoly! De ha a konkollyal búzát is kitépel, Akkor a „Gazdának” nem használsz, csak rontol. Ha mindkettő érett, jobban megismered... Szükség hát megérni: vagy jóra, vagy rosszra, De ekkor sincs jogod mondni’ ítéletet, Mert erre a posztra nem vagyunk beosztva. De még csak arra sem, hogy aratás után Az érett búzából amely le van vágva, Kiszedjük a konkolyt ítéletünk folytán S tűzre kárhoztassuk, bár arra van szánva. Ez nem a mi dolgunk. Ez az angyaloké! Ők szedhetik össze csak a botránkozást, Ők majd megismerik, hogy melyik lélek kié, És ők végezhetik majd a válogatást. És ők nem tévednek! Nem emberek mint mi, Pontosan azt végzik amit Isten akar, És a kiválasztást rájuk lehet bízni,
Várjuk türelemmel, mert ott nem lesz zavar. Ott nem lesz tévedés! Várjunk addig tehát, Ne tépásszuk egymást ítéleteinkkel! Inkább kérjük meg az aratásnak Urát, Világosítson meg az Ő Szent Lelkével. És csak Lelke fénye vezéreljen minket! Várjuk türelemmel azt a nagy aratást. Előítéletnek sose adjunk helyet, Ne válogassuk mi előre a búzát! Várjunk aratásig! Magunkra vigyázva, Nehogy míg másokat konkolynak látunk, Saját magunkat meg búzának gondolva, Tévedésbe essünk, mivel nem vigyáztunk. Inkább imádkozzunk! Hogy az ellenségnek Ne legyen alkalma közénk konkolyt vetni, Legyünk tiszta búzák és hely az egységnek, Ne kelljen közülünk senkit tűzre vetni. Tehát idő előtt senkit ne ítéljünk! Ismétlem mégegyszer: nincsen reánk bízva! Igyekezzünk azon, hogy Jézusnak éljünk, Tiszta magként legyünk csűrébe takarva! 1985. július 2. Nem gondolod? Mondd a megtéréssel, hogy állasz testvérem? El kellene kezdni’ még ma! Nem gondolod? Ne hitegesd magad a titkos jövővel, Nincsen garantálva, nem biztos holnapod. Ha ma hívott az Úr, ne vesd meg hívását, Figyeld meg, a „ma” a kellemetes idő, Ne halaszd el lélek, hogyha hívott az Úr, Gondold meg, ma még vár rád az Üdvözítő. Gondold meg hol akarsz te örökké élni? Csak itt döntheted el lélek, nem gondolod? Mennyországról van szó és örök életről, Ne tétovázz sokat, mondd ki, hogy: akarod! Nem gondolod, hogy egy életen át egyszer Kell, hogy időt szakíts, csupán csak egy órát, Hogy meggondold végre és dönthessél magad, Mert ezt te döntöd el: Pokol vagy Mennyország!
Nem gondolod lélek, ha ma közömbös vagy, Jézus hívásával és szavával szembe’, Jézus szomorúan ott hagy és tovább megy, De a Mennyországból ki leszel rekesztve. De ha azt gondolod, hogy még ráérsz ezzel, Gondold meg, lesz időd egykor a Pokolba Gondolkozni azon miért nem szántál rá Csupán csak egy órát a lelked számára? Mit gondolsz hát végre, jössz vagy elhalasztod? Üdvösséget kínál ma az Isten Fia, Nem gondolod, jobb ha nem halasztod el ezt? Mert még egy alkalom nem biztos számodra! Ha még nem gondoltad, most gondold meg lélek. Elég egy óra is ma a megtérésre. Szánj reá egy órát, jöjj a kereszt alá! Ha újjá születtél, hidd el, hogy megérte! Nem gondolod lélek, ennyi hívás után Senki nem lesz hibás, ha te elkárhozol? Ezt a mai napot te hibázhatod el, Ha a megtérésed holnapra halasztod! De ha meggondoltad, jöjj kérj bocsánatot! Ha őszinte leszel, Ő megbocsájt neked. Gondold meg mily öröm újra szabad lenni! Gondold meg még ma, a Mennyország a tied. Nem gondolod lélek? Pedig óh megéri! Csak éppen azon áll, hogy vajon akarod? És ha akarod, jöjj! Ma megmenekülhetsz, De holnap már késő! Késő! Nem gondolod?! 1985. július 31. Hallgass meg Uram! Telve van a szívem dicső zengeménnyel, A szívem oltárán csak a hála fakad. Mert látom, hogy hozzánk mily nagy a szerelmed, Most ahogy szemlélem a szent hajlékodat. Nem tudok mást tenni, szívem csordultig van, Áldom érte Neved! Óh hallgass meg Uram! Hála Néked Jézus, ki megalapoztad E földön az első anyaszentegyházad. Hála, hogy elhívtál s tagjai lehetünk,
És hogy Szent nevednek építhettünk házat! E sivár életben ne legyen már utam, Csupán házad felé. Óh hallgass meg Uram! Zsoltáros Dáviddal én is ezt zengem el És örvendek én is mikor mondják nekem: „Hogy az Úr házába sietve menjek fel”, Tudom az Úr ott van és Őt ott meglelem. Ezt kérem az Úrtól, hogy nála lakhassam, Ezért esedezem, óh hallgass meg Uram! Megéreztem én is, hogy jobb nála egy nap. Jobb egy nap Ő nála, mint más helyen ezer, És lelkem szomjazik mint a szomjas szarvas, Az én Istenemhez mikor mehetek el. Nálad megjelenni ez a legfőbb vágyam. Hálám elzengeni. Óh hallgasd meg Uram! Megkérünk ma Jézus, Te vagy e ház Ura, És e ház hivatik: imádság házának. Hogy akik e házban buzdulnak imára, Azok előtted mind kegyet találnának. Hogy akik őszintén és alázatosan Hozzád kiáltanak, hallgasd meg Uram! Legyenek füleid nyitva, hogy e házban Minden egyes ima amely hitből ered, Részülhessen mind meghallgattatásban, Hogy megdicsőüljön ezerszer Szent neved! Szenteld meg e házat, s mindazt ki benne van, Áldd meg szolgáidat és hallgasd meg Uram! 1985. november 3. Nékünk van miért hálát adni! Hogyha széttekintünk a saját portánkon, Ha szétnézünk a pincében s padláson, És ha benézünk a szőnyeges szobánkba, Vagy ha benézünk a kamaránkba, Meg ha betekintünk a ruhás szekrénybe, Ilyenkor óh vajon nem jut-e eszünkbe? Mert még mindenütt van és kerül mit látni, És ilyenkor nekünk van mért’ hálát adni! És ha rágondolunk hányan nem érték meg Ezt a mai napot, mert halál jött értek’. De mi még itt vagyunk, nekünk még tűrt az Úr, Pedig nagyon sokszor mi is hálátlanul Fogadjuk azt a jót amit Isten adott.
Hányszor hálátlanul töltünk el egy napot, Van mikor nincs időnk buzgón imádkozni, Pedig minden nap van miért hálát adni! Vagy ha rágondolunk a sok háborúkra, És hogy Isten adott békét még számunkra, Meg ha e hajlékban most széttekintünk, Hogy új imaházat adott Isten nékünk, Megadta az Úr rá a lehetőséget, Hogy építsünk házat az Ő Szent nevének, Ezt ezer nyelvvel sem tudjuk megköszönni, Érezzük szivünkben, van mért’ hálát adni! Igen, beismerjük, hogy sokszor hálátlan Hanyag az életünk és szófogadatlan. Ebből kifolyólag a vétkünk rengeteg, De tovább nem leszünk hálátlan gyermekek! Segíts meg Jézusunk ki hallod e vágyat, Hogy szívünk hálája töltse be e házat! Hálás köszönettel Neved dicsőítni, Ez a szívünk vágya: mindég hálát adni! 1985. november 3. Még mindent előről kezdhetel! Most, amikor a megtérésről hallottál, Bűnöd nyílván látod, mit eddig titkoltál. És megláttad, hogy életed bukott, Eddig benned élni Jézus még nem tudott. Kárhozatra szánva látod most életed, De azt mától kezdve előröl kezdheted! Látod kedves lélek milyen kegyelmes volt Az Isten tehozzád, hogy még ma nem vagy holt. Még ma itt ülhettél, hallhattad a hívást, Amit Jézus üzent. Hisz neked szólt folyvást. Meg akar menteni, szánja az életed, Mindent megbocsájt, s te előről kezdheted. Mit tegyen még Isten? Mondd, mit vársz még Tőle, Hogy lelked megmentse? Szent Fiát leküldte, Most meg felkínálta a bűnbocsánatot. Csupán te rajtad áll, hogy ma elfogadod. Nem nézi bűneid, jöjj! Megbocsájt neked, Amit elrontottál, most újra kezdheted! Ne csüggedjél hát el és ne várjál tovább, Próbáld meg, hívd most Jézust, Isten Fiát! Reményt s örömöt hoz csüggedő szívedbe,
Hittel tekints most rá s néz föl a keresztre! Ő kész békét kötni s barát lenni veled, S így az életedet most újra kezdheted! De ez csak úgy lesz meg, ha te is akarod, Baráti kezed most feléje nyújthatod. De ha sokáig vársz, Ő elfordul s ott hagy, De úgy a te szived megkövül és befagy. Azért azt ajánlom, tedd meg míg teheted, Kezdjél újra mindent, Ő kibékül veled! Tehát... most rajtad áll, mit teszel lelkeddel?! Hogyan indulsz mától és milyen élettel? Újra kezded élted vagy így haladsz tovább? Nem okolhatsz senkit csak magadat csupán. Jézus felkínálta a kegyelmét neked, Jöjj, fogadd el Tőle s kezd újra életed! 1986. január 25. Meddig? Meddig odázzátok a megtérésteket? Nem féltek Istentől? Mondjátok emberek. Amiért kegyelmes volt eddig hozzátok, Lehet azért holnap ítélő bírátok! Meddig odázzátok a megtérésteket? Meddig kell még kérjen Jézus benneteket? Meddig kell még más út, mely nem a Mennybe visz? Miért olyan kevés az aki Jézusban hisz? Meddig odázzátok a megtérésteket? Miért nem választjátok az örök életet? Hiszen minden ember úgy fél a haláltól, És mégsem menekül annak hálójából. Meddig odázzátok a megtérésteket? Meddig hajszoljátok a világi élveket’? Meddig nem figyeltek Jézus hívására? Még ma este nektek az üdvöt kínálja! Meddig odázzátok a megtérésteket? A Sátán uralmát meddig szenveditek? Az életed felett van jogod dönteni, Lelked sorsa felett légy kész határozni! Meddig odázzátok a megtérésteket?! Mindaddig míg elfogy földi életetek? De a halál után az ördög majd kacag,
Aki elodázza, ő azokból arat! Ne odázd ma tovább kedves drága lélek. Fogadd el már Jézust és a bűnből térj meg! Ma megmenekülhetsz, holnap talán késő. Jöjj ma míg le nem jár néked a kegyidő! 1986. január 26. Mikor? Mikor Mikor Mikor Mikor
lesz az lélek amikor felébredsz? látod azt meg, hogy nem jó úton jársz? döntöd el azt, hogy „én is megtérek”? jössz így végre, óh mondd, még mire vársz?
Talán korán van még? Mikor hívjon el Ő? Vagy talán elkésett s már nem akarsz jönni? Mikor lesz számodra a kellemes idő? Hogy mindent félre tégy és tudj határozni! Mikor lesznek füleid nyitva a hívásra? Mikor határozol, hogy „én is megtérek”?! Mikor nyillik a szád olyan vallomásra? Csak téged akarlak Jézus amíg élek! Igen lélek, mikor döntöl sorsod felett? Részedre e hívás mikor nem lesz zavar? Számodra a holnap talán késő lehet, A halál is is közelg és jön érted hamar. Ma, élet és halál áll ajtód előtt, Melyiknek nyitod meg a szived ajtaját? Jézus ma kopogtat. Lélek engedd be Őt! Ne hagyd tovább menni a Istennek Fiát! Mikor lesz „majd”-ból „most”? Jézus ma erre vár, Mikor nyillik szíved ajtaja számára? Most akard! Míg Jézus az ajtód előtt áll! Ragadd meg kegyelmét a lelked javára! 1986. január 27. Várod-e Őt? Várod az Úr Jézust? Testvér várod-e Őt? Hogy vártad a héten? Tegnap, tegnapelőtt, Szívedben ez a vágy nem avult el nagyon? Vágyod-e Őt látni, lelkednek Ő vagyon?
Várod-e Őt testvér, akarod Őt látni? Az Isten Fiával akarsz találkozni? Tiszta még a ruhád, oly fehér mint kaptad? Emlékszel-e még rá, szíved kinek adtad? Ő vőlegényed lett, s te meg menyasszonya. Igazolja rajtad az a fehér ruha? Hát a lámpásod ég? Tudsz rá szánni időt? Az éjfél közeleg! Lélek várod-e Őt? Várod-e Őt nappal a sok munka közbe’? Vagy akkor ne jöjjön, nem vagy átöltözve? Elég baj lesz annak, aki nem viseli A fehér ruháját. S munkába nem viszi. Azt a fehér ruhát mindig kell viselni! Bár vigyázni kell rá, nem kell bepiszkolni! Meg kell vizsgálni azt, minden óra közbe’ Vajon tisztán talál, hogyha mostan jönne? Így kell várni Jézust: munkába, s vigyázva! Mert csak azt viszi át az Ő országába, Aki vigyáz s várja délután s délelőtt, Mert jönni fog Jézus! Lélek várod-e Őt? 1986. február 16. Miért bújsz el? Régen amikor Ádám vétkezett, S a tiltott gyümölcsből evett, A félelem rögtön megszállta És ő elbújt, már Istent nem várta. De Isten mégis eljött és kérdezett, Bár már tudta, hogy Ádám vétkezett. De megkérdezte tőle: hol vagyol? Itt még Ádám őszintén válaszol: Elbújtam, mert mezítelen vagyok, Megfélemlettem, mert meghallottam hangod. A jó Isten másodszor is kérdez, „Hogy mezítelen vagy, ki mondta ezt néked? Talán ettél miről tiltottalak?” Ádám tovább őszinte nem maradt, Nem valta’ be: igen, ettem és vétkeztem, Nem vállalja el, hogy „parancsod megszegtem”. A saját bűneit másra hárította,
És majd az asszony is ugyanígy folytatja... És így a bűn a földön megmaradt, Nem lett megvallva. S így Ádám már nem szabad! Hanem fogoly és a bűnnek rabja. És az emberiség ma is ezt folytatja. Elbújik a bűn bozótja közé, Nem jön elő s nem áll Isten elé. Pedig most is vannak hűvös alkonyatok, Amikor Istennek szavát hallhatjátok. Hol vagy ember? Gyere gyorsan elő! Eképp hív ma a drága Megmentő! Állj elő és valld meg bűneidet! S ha őszinte leszel, Ő megbocsájt neked. Miért bújsz el? Úgyis lát az Isten, De meg akar mentni tégedet most itten! Miért bújsz el? Miért rejtőzködöl? Úgy sem tudsz elbújni a Jó Isten elől. Hiszen úgyis látja mezítelenséged, És ma fehér ruhát akar adni néked. Az üdvösség ruháját jöjj fogadd el Tőle, Gyere elő ember, ne bújj el előle! Miért bújsz el? És mondd, miért várod? Hogy Isten kimondja végül rád az átkot. Jöjj elő! Szólj, mint Dávid: „vétkeztem” Istenem, én parancsod megszegtem. De Jézus vérével mosd le bűneimet, Tudjam visszanyerni az üdvösségemet! Amit az Édenben Ádám elveszített, Azt az Úr Jézusban még ma hadd nyerjem meg! És ha így előbújsz s bűneid bevallod, Megnyered Istentől a bűnbocsánatot. És meglásd megéri, tied a Mennyország, Szivedet betölti édeni boldogság. Csak jöjj elő, tedd meg a lelked üdvéért, És ma kegyelmet nyersz a Jézus véréért! 1986. február 18. Ne add fel a reményt! Akinek már reménye sincs, az immár elveszett. Nagyon sokszor hallhatjuk, hogy mondják az emberek.
Sőt hallottam egyszer azt is, hogy a Pokol kapun E felírást olvashatja, aki belép azon: „Minden reménnyel hagyjál fel, ha ide bejöttél!” Szörnyű elhagyatottsággal körül is vetettél. De ne legyen rá alkalmad, hogy ezt elolvassad! Inkább arra, ha Jézus hív, hangját meghallhassad! Jöjjetek énhozzám mind ti, kik megfáradtatok, Minden megfáradt léleknek én nyugalmat adok! Hallod mit mondd az Úr Jézus? Legyen reményed, s jöjj! Ha e földön megfáradtál, nyugalmával betölt. Lehet e földön nagyobb kincs, mint Jézus nyugalma? Ha Hozzá jössz kedves lélek, Ő ezt néked adja. Legyen reményed és ne nézd milyen volt életed, Ő csak azt kéri: jöjj Hozzá s nyugalmat ad neked! Kedves barátom jól figyelj és ne légy szomorú, Ne add fel a reményt! Van hely ahol nem lesz ború. Itt bármilyen volt életed, jöjj Jézus megbocsájt. Csak borulj a keresztjéhez, Ő tesz veled csodát. Ő megbocsájtja bűneid, csak valld meg azt Neki, Hisz vére érted is omlott, lelked üdvét nyeri! Hidd el, hogy a bűneinkért hullott drága vére, Csak kérjél ma bocsánatot s szabad leszel végre! Sok mindent már megpróbáltál, szived jót nem kapott. Vígasztalást csak úgy találsz, ha nyersz bocsánatot! Embertársam figyelj reám, én is így nyertem ezt, Boldogságot ád néked is Jézus és a kereszt. Nékem is megadta Jézus az örök életet, Néked is megadja Jézus: hozd bűnös szívedet! Van még megoldás számodra, ne add fel a reményt, Tudd meg Jézus szeret, hív, vár! Meghalt az üdvödért. 1986 Meg tudsz nyugodni?! Mikor Jézus munkáját megkezdte, Galileába ment s ez igét hírdette: „Térjetek meg, mert bétölt az idő!” Higyjetek most, szólt az Üdvözítő, Elközelített az Istennek országa, Itt van a kegyelem mindenki számára. És aki hitt, az mind kegyelmet nyert, Boldogságra talált, békét, nyugalmat lelt. Igen, az Úr Jézus ezt hozta le nekünk, S ma is azt akarja, hogy boldogok legyünk. Ezért szól még szava: újra hív emberek
A bűnnek útjáról, Istenhez térjetek! Igen, e kegyelem ma prédikálva van, Higyjetek emberek az Isten fiában! Mert sehol máshonnan nem lészen üdvösség, Pokol vagy Mennyország? Óh nagy a különbség! Válaszd testvérem ma az üdvösséget. Jézus még ma itt jár, hív és keres téged! Meg tudsz nyugodni ha visszautasítod? Ki lesz érted kezes, ha te meg nem hallod Jézus hívó szavát? Mert téged most hívott. Jöjj ne várjál másra, Ő ád boldogságot! Sose lennél nyugodt ha e nagy kegyelmet, „A Jézus hívását” ha te félre teszed. Hol nyugszik meg lelked ha nem Jézus ölén? Hol találsz nyugalmat e föld kerekségén? Emberektől nem nyersz, mert nékik se nincsen, De Jézusnál találsz boldogságot ingyen. Ím ez a boldogság csak Jézustól ered, Az Ő vére árán te is megnyerheted! Meg tudnál nyugodni, ha ma ezt eldobod?! Ne legyél balgatag! Hiszen te is tudod, E világ oly üres, mit igér, hazugság, Sose tesz boldoggá, mert csak múlandóság. De Jézusnál vár ránk a Mennyben szerfölött, Valódi boldogság, nem múló, de örök. Meg tudsz nyugodni, ha ennyi hívás után Közömbös maradsz és elodázod bután? Az üdvösségedet amit ma megnyerhetsz. Ne halaszd el kérlek ezt a nagy kegyelmet! Ne nyugodj ma addig amíg meg nem nyered, Lelked üdvösségét s az örök életet! 1986. június 11. Pünkösd után vagyunk? Azt hittem, hogy Pünkösd után vagyunk: És kerestem a bátor Pétereket, „Aki” ott hagyná a halász foglalkozást, Megtérést hírdetne s halászna ezreket. Kerestem. De sajnos nem tudom hol vannak. Hol lehet találni ilyen Pétereket? Kik félre tennék a „vagyon halászatot” S helyébe mentnének emberi lelkeket.
Azt hittem, hogy Pünkösd után vagyunk És kerestem Pétert és a Jánosokat, Akik elmennének az „Ékes kapuig”, Lábra állítnák a sánta koldusokat. Kerestem. De sajnos nagyon sok tanítvány Még mindig zárt ajtók és zárt szivek mögött Vannak elhúzódva s nem bátrak szétvinni, Szerte hordani a Krisztusi örömöt. Pedig sok „Pétert” és „Jánost” elhívott Tanítványaiként ma is a jó Mester, Csak az a különbség, nem tudják ott hagyni A vagyont, a hálót s a hasznot adó tengert. Péter Pünkösd után minden földit hagyott. A szíve már ott volt, ott ahol a kincse, Odafennvalókra viselt tovább gondot, S az evangéliumot nem verte bilincsbe. Igen. Pünkösd után ilyen Péter indult. Ki ott tudta hagyni a hálót, a hasznot, Az Úr Jézus ma is csak azt jutalmazza, Aki félre teszi a sok földi dolgot! Kedves testvéreim! Tekintsünk magunkba, Pünkösd után élünk vagy még Pünkösd előtt? Kérdjük meg magunktól, mit tudunk elhagyni? Ha követni vágyjuk a hű Üdvözítőt. Azt hittem, hogy Pünkösd után vagyunk, És a földit könnyen félretesszük magunk, De sajnos, hogy sokszor a „lelkit” tesszük félre, S így Pünkösd után is Pünkösd előtt vagyunk! Hol vagy János? Péter? Kit elhívott az Úr, Az Ékes kapunál nagyon sok sánta ül. De ha „Pünkösd után” vallod az életed, Add amid van! S így sok lélek üdvözül! 1986 Az Úr Jézus visszajön! Kedves embertársam, hallottál-e arról? Ami gyorsan közelg, arról a nagy napról? Tudod-e, hogy Jézus nem csak megszületett? Nem csak meghalt, s nem csak keresztet szenvedett. Hanem mikor elment, fel a Mennyországba,
Két angyal volt akkor annak bizonysága, Hogy amiként látták felmenni Őt Mennybe, Azonképpen jön el, vissza még e földre. Lehet ez most neked kedves embertársam Hitetlenül hangzik, de én mondom bátran: Az Úr Jézus visszajön! Hogyha hiszed, ha nem, Nem változtatja meg ezt a tényt senki sem! Mert még ami eddig megjövendöltetett, Az a Bibliából mind beteljesedett. A jelek mutatják ez is be fog telni, S akkor majd Ő vele, hogy fogsz találkozni? Az Ő jövetelét nem akadályozza meg, Sem műhold, sem radar, sem pedig emberek! Nem állhat elébe sem az ördögvilág, Nem gátolhatja meg az Istennek Fiát! Mert Ő jön! Mert eljön, mutatják a jelek. Figyeljetek fel míg nem késő emberek! Már a küszöbön áll, hamar megérkezik, Hogy mért nem nyitott be? Csak te érted késik. Igen! Csak te érted vár még Isten Fia, Mert néked is helyet készített számodra. Igen, fent a Mennybe kész a helyed néked, Csakhogy itt e földön add át Néki szíved. S ha szíved átadtad, jöhet Ő bármikor, Nem ér meglepve ha Vele találkozol. De ha nem adod át e földön szívedet, Ne tarts reá számot, elveszted üdvödet. Az Úr Jézus közel, csak az ajtód előtt, Arra vár mit döntöl, beengeded-e Őt? Ha ma este szíved Ő neki megnyitod. Megtérésed fölött örvendnek angyalok. Az Úr Jézus visszajön. De te nem félsz tovább, Mert örömmel várod, hozza koronád. Békülj ki hát Vele ma este ó lélek, Mert visszajön Jézus! S vár az örök élet! 1987. február 19. Néked feltámadott?! Amikor Jézus meghalt s eltemették, Egy sziklába vágott új kősírba tették. És megemlékeztek arról a főpapok, Hogy Jézus megmondta: én majd föltámadok. Ezért tehát a sírt lepecsételtették. Harmadnapig váltva katonák őrízték.
Mégis föltámadott! Harmadnap reggelen. A katonák látták, s a hír szerte megyen. A főpapok ekkor kissé meglepődve Az őrséget nyomban mindet lefizetve És a katonákat arra tanították: Hogy a tanítványok a testét ellopták. Terjed e hazug hír és sokan elhitték, És a Názáretit tovább nem keresték. Pedig föltámadott! Isten erejével! Testvér e nagy műből vajon mennyit értel? Neked feltámadott? Az életedben él? Mert ha igen, akkor te más ember lettél! Ne hírdess Húsvétot, ne hírdesd: Jézus él, Ha Jézus szivedben nem támadt fel testvér! Akkor tehetsz Róla igaz bizonyságot, Ha benned Jézus él! S Ő világosságod! Csak akkor hiszik el az emberek neked, Hogy Jézus él, ha Őt meglátják tebenned! És ha Ő él benned s néked föltámadott, Akkor ez örömhírt el nem hallgathatod. Elindulsz utadban: tettekben hírdeted, Hogy Jézus él! S tovább már nem halott neked. Mert minket kik holtak voltunk bűneinkben, Ő „élőkké” akar tenni Szent életben! Igen, mert lélekben minden ember halott, Az lesz „élő lélek”, kiben feltámadott! Akiben Jézus él, az új életet nyer, Az a bűnben élni nem akar és nem mer. Annak egy a célja: Jézust mutatni be, Hogy Jézus föltámadt s ott él a szívébe! 1987 Ne nézz emberekre! Ha a Mennybe akarsz jutni, ne nézz emberekre! Ha a Mennybe akarsz jutni, nézz fel a keresztre! Nézz fel a keresztre, s lásd meg Jézust, hogy gyalázták, Gondolj vissza, Isten Fiát értünk, hogy gúnyolták. Ő minden gúnyt és megvetést értünk elszenvedett. Csak azért, hogy megmenthesse az elveszetteket. Ha a Mennybe akarsz jutni, vigyázz jön a Sátán, Mert ő azon munkálkodik, a lelked bukásán. Néhány embert fel is használ nagy botránykő gyanánt.
És ha te ezekre nézel, sikerült a csalás. Igen, mert bele csalt akkor abba a verembe Amiből kimászni néked, tán nem is lehetne. Ha a Mennybe akarsz jutni, nézz fel csak Jézusra! Sátán verméből kimászni csak Ő segít újra. Csak ez az egy úton érsz ki a botrány verméből, Hogyha föltekintsz Jézusra, s hívod segítségül. S ha őszinte vagy, meglátod, Ő többet szenvedett. Neked sincs okod panaszra, nyomban megértheted! Ha a Mennybe akarsz jutni, ne nézz emberekre! Értsd meg azt, hogy a Sátán őt, használá vesztedre. Gyakorold azt amit Pál mond Isten s ember előtt, Botránkozás nélküli légy s hívjad a Megmentőt. Ha tanácsom megfogadod, oszlik botrányköved, Ha felnézel Jézusodra, a békesség követ. Ha a Mennybe akarsz jutni, figyeld meg és értsd meg, Hogy nem ember juttat oda s nem ember gátol meg! Jézus juttathat csak Mennybe s a bűn a Pokolba, Hogy bűnödből megtisztulhass, jött az Isten Fia. Isten Fia a példakép, Ő reá nézz testvér, Minden botránkozásoktól megtisztít a szent vér! 1987. augusztus Kinek hiszel? Hadd kérdezhessem meg: ember kinek hiszel? Mert két nagy erő van, amiben létezel. És e két nagy erő próbál irányítni’, A kérdés az, méknek fogol szótfogadni? Az első az Isten és az Ő Igéje, Második a Sátán, lelked ellensége. Mind a kettő akar, lélek méknek hiszel? Mert tudd meg, halálod után is létezel! Nem csak elolvadsz úgy miként egy gyertyaszál, Nem ér véget élted itt a nyitott sírnál! Tovább is tart élted ha akarod, ha nem! Vagy Pokol vár reád, vagy odafönt a Menny. Lehet most azt mondod: egyiket sem hiszem, De ez majd terajtad, nem segít semmit sem. Mert az akkor is van, hogyha te nem hiszed, Halálod után is él örökre lelked. Csak pont az nem mindegy, hol fogod tölteni Az örök életed, mert örökké fogsz élni! Vagy a Mennyországba’ vagy épp a Pokolba’ Rajtad áll, tőled függ mék’ helyre jutsz, hova?!
Minden azon dől el, hogy itt kinek hiszel? Mert két nagy erő van amiben létezel. Vagy lelki vagy földi. Mékben reménykedel? Mert az egyikben most biztos kételkedel. Ha a lelkiekben kételkedel itt most, Akkor a földi jót ragadod meg biztos. De figyelj csak mit mond az Isten Igéje: „Minden embernél az nyomorultabb végre, Ki csak az életben remél a Krisztusban.” Örök kárhozatra ébred a Pokolban. De hogyha te hiszel a feltámadásban, S nem itt lent keresed ebben a világban A boldogságodat. Mert itt úgysem leled, Keressed meg itt lent, az örök életed! Igen, mert azt itt lent kell, hogy megkeressed, Az Isten igéjét kérlek, meg ne vessed! Mert ha itt e földön Jézusban nem hiszel, És ha áldozatot az ördögnek viszel Akkor csak ő vele töltöd az életed, Kár volt megszületni úgy, e földre neked! Vigyázz tehát lélek, vigyázz, hogy mit teszel! Vigyázz, hogy e földön itt lent kiben hiszel! Kérlek higyj Jézusban, földi kincset ne gyűjts! Úgysem viheted el, világba ne merülj! Békülj ki Istennel, fogadd meg a szavát, Reménységünk Krisztus. Fogadd lelked javát! Ő benne higyj kérlek, Jézus téged szeret, Ameddig nem késő, add Néki szívedet! Tetteidet a sír nem fogja elfedni, Amit itt vetettél, azt fogod aratni! 1987 Avagy vettetek-é Szent Lelket? Most, minekutána hívőkké lettetek, Mondjátok testvérek, Szent Lelket vettetek? Vagy még azt sem tudod mit is felelj rája, Mert még nem ismered milyen a munkája? Nos, megmagyarázom és döntsed el magad, Hogy az Úr Lelkének te birtokosa vagy? Vegyünk most egy példát az emberek közül, Akin Isten Lelke áradott keresztül. Péter, a kőszikla aki oly gyáva volt, Megtagadta Urát míg Szent Lelke nem volt. De mikor megkapta s kitöltetett rája,
Péter már előáll és tovább nem gyáva. Bátran megfedi a bűnt az emberekben, Megkeseredett a lélek többezerben. És szóltak: mit tegyünk és mit cselekedjünk? Hogy a jó Istentől örök üdvöt nyerjünk? Péter így biztatja az embertömeget: Bűnös éltetekből Istenhez térjetek! S az nap bűnét bánva megtért háromezer, Ámde nem elégszik meg Péter ennyivel. Tovább megy, s hírdeti a megtérést szerte Halála napjáig eképp cselekedte. Sok gúnyt, verést, börtönt s majd halált szenvedett, Csak azért, hogy bűnből mentsen embereket. És ezt nem ő tette, hanem az Úr Lelke, Aki hatalmasan munkálkodott benne. Ő csak engedelmes volt az Úr Lelkének, Dicsőséget szerzett így az Úr nevének. Most kedves testvérem, ha megfigyelted ezt, Tekintsél magadba, te is így látod ezt? Benned a Szent Lélek munkálkodhatik így? Vagy kik ezzel bírnak, azokra vagy irígy? Hogyha Szent Lélekkel te is be vagy telve, Akkor munkálkodik benned az Úr Lelke! És mindenkit hívol, ráadod életed, A bűnösök üdvét szíveden viseled! Vágyod a más üdvét? Vizsgáld meg életed! Ha kevés az erőd, kérjed a Szent Lelket! Mert csak Ő ad sikert mindenütt utadon, Eredmény s győzelem csak így lesz munkádon. Mert munkádból Mennyben csak azt értékelik, Amit a Szent Lélek végzett tebenned itt! 1987. november Hány Bethlehem van? Az első Bethlehem egy kicsinyke város, Bár nincs szenvedélye, bűnöző vagy káros, Hiszen a próféta jövendölt felőle, Hogy majd egy „Nagy király” születik belőle. És Bethlehem várta, várta a Nagy királyt, Hogy benne születik a régvárt Messiás, És mikor az idő bétölt, hogy szülessen, Nem vala Néki hely a fogadó helyen. De a városban se akadt hely számára, Kívül kell, hogy menjen egy zord istállóba.
És ott született meg az Isten Szent Fia, Mert nem kapott helyet sehol a városba. És nem volt más hátra, Ő ott született meg, Egy szegényes helyen, mert ott kapott helyet. Óh, hogy elítéljük mi Bethlehemet most, Hogy Isten Fiának helyet mért nem adott?! Ma is Karácsony van és az Isten Fia, Ma is keres helyet, de nem istállóba, Meg akar születni ma is úgy mint régen, De nem istállóban, hanem néhány szívben. Első Bethlehemben nem tudták, hogy ki Ő, De ma tudod lélek, hogy Ő a Megmentő, Szíved is Bethlehem, ád-e helyet Néki? Jézust befogadni a te szíved „kész-i”? De sok szívnél zörget ma is Isten Fia, S kevés helyen nyillik ajtó a számára. Sok olyan Bethlehem van ma is hol nem kell, Ahol nem fogadják, szívükbe nincs hely. Pedig kedves lélek ha tudnád mit jelent, Amikor szívedben Jézusunk megjelen, Ott világosság gyúl s a Mennynek öröme, Istennek országa születhet meg vele. Ha tudnád mit jelent, megnyitnád a szíved, Nem zárnád ki többé Jézust: Mesteredet. Hanem a te szíved oly Bethlehem lenne, Ahol a Megváltó megszületne benne! Ha ezt megértenéd ma este óh lélek, Megnyitnád a szíved s ünnepelne véled. Ha megértné a föld, hogy mi a kegyelem, Nem lenne Előtte több bezárt „Bethlehem”! 1987. december 26. Az én Bibliám! Az én Bibliám, az én vagyonom. Benne áldott meg az Úr gazdagon. Benne megtaláltam én teljesen mindent, Benne ismertem meg a háromegy Istent. Az én Bibliámban van Isten igéje, Naponta így állunk mi együtt beszédbe: Igéje szól hozzám s én csendben figyelek, Minden nap újabbra tanít meg engemet. Igéjén keresztül hívott is el egykor, Jövel!-szólott hozzám- hogyha szomjúhozol. „Aki szomjúhozik-mondotta-jöjjön el!
És aki akarja, teljen meg e vízzel.” Nékem életvizet kínált Ő akkoron, Semmit sem habozva kimondtam: akarom! Akarom. Éreztem, hogy lelkemnek erre Az életvizére van nagyon szüksége. És az élet vizét megnyerhettem Tőle, Nem érdemeltem ezt, de ittam belőle. Isten szeretete és az én Mesterem, Igéjén keresztül adta ezt, én nekem. Azóta igéje nagyon drága nekem, Mert ezen keresztül mindég itt van velem. Bibliám az egy út, melyen Hozzá jutok, Ha betartom szavát, nem hiába futok. Igen a Bibliám, ő az egyedüli, Érdemes mindenkor hozzá menekülni. Mert ő óv, vigasztal s mindenkor menedék, Ha dúl is a vihar, benne nyugtot lelék. Benne megtaláltam s megismertem Istent, Vele Megváltómat s hogy értem tett mindent. És e tudat nékem, hogy Istent ismerem, Minden földi jónál többet ér én nekem. Megismertem Istent és Ő is engemet, Jézus Krisztus által megváltá lelkemet. Bibliám vezetett Ő hozzá el engem, Hittem igéjében s szabad lett a lelkem. Igen, a Biblia ezt ma is megteszi. A szomjazó vándort Jézushoz vezeti. Mert csak úgy múlik el szomja a vándornak, Ha e „hűs forrásból” Jézustól inni kap! 1988. január Meddig várjon még Jézus? Majd kétezer éve, hogy lejött a földre, Hogy a „bűn esetét” örökre törölje, Mindannak lelkéről ki felfigyel rája, Hogy elközelített az Isten országa. Ami rá volt bízva, Jézusunk megtette, Felvitte bűneink a nehéz keresztre. Meghalt az átokfán, hogy mi szabad legyünk Hogy el ne kárhozzunk, az Istennek éljünk. És ki Jézusban hisz és hozzá jön kérve, Bűnbocsánatot nyer, hogyha jön megtérve. Jó Atyánk nagyon jó, minden bűnt megbocsájt,
Azoknak, kik itt lent Jézust befogadják. És erről tud ma már majdnem minden ember, De Jézushoz jönni nem akar. Vagy nem mer?! Meddig várjon Jézus? Mert Ő megigérte: Visszajön mégegyszer érettünk e földre. Igen és jönne is, de mégis nem jöhet, Mert te még nem adtad Néki át a szívedet. Erre vár még Jézus! De mondd, meddig várjon? Ha télen nem érsz rá, ráérsz majd a nyáron? Meddig várjon Jézus? Meddig nem hallod meg? Jézus hívó szavát, kínálja üdvödet. És még meddig akarsz közömbös maradni, Miért nem hallod meg, el akarsz kárhozni? Angyalok ezrei már csak arra várnak, Isten parancsára ők már készen állnak. Kézben a trombita, minden készen Mennyben, Ember! Itt e földön, csak te nem vagy készen! Meddig várjon Jézus? S vele az angyalok, Mert te a megtérést mindég elhalasztod? De vigyázz! Nemsoká a kegyelmi idő Betelik. És tovább nem hív a Megmentő. Hanem jön és vége! Megtérni nem lehet, De számot kell adni, ha jön az ítélet. Azért fogadd el ma Tőle a kegyelmet, Ma még elnyerheted az örök üdvödet! 1988. február 15. A kis Góliát és a nagy Dávid Szándékosan mondtam így és nem tévesen! Tudom, hogy ezzel én mégse vétkezem. Isten is így látta ezt valaha egyszer, Hiába volt Góliát egy hatalmas ember. Isten nem nézi a külsejét a testnek, Isten vizsgálója szívnek és léleknek. Ő előtte mindég csak az lehet nagyobb, Ki az Ő Lelkével be van telve legott. Dávid be volt telve, mert felkenettetett Sámuel által. Hisz Isten rendelte ezt. Isten úgy intézi, hogy kicsinyek által Legyen nagy győzelem, szembe száz halállal.
Dávid pedig naggyá azért vált igazán, Mert Isten nevével indult győzni csupán. Góliát nagysága meg azért dőlt össze, Mert Isten seregét gonosszal illette. Nem saját erővel, az Isten nevével, Indult harcba Dávid, hatalmas hitével. És győzött! Bár az ő gyenge fegyverzete, Koránt sem volt olyan, hogy győzhessen vele. De Dávid egyszerű fegyverrel is győzött, Mert az Úr nevébe bízott és rejtőzött. Tanuljunk belőle, példa ez előttünk, Hogy az Úr nevével ha indulunk, győzünk. Nem az a „nagy” tehát, kinek termete nagy, Hanem aki Isten nevével indulhat. Sok „kicsinyek” által lehet nagy győzelem, Akkor leszek győztes, ha az Úr van velem! Ne légy nagy Góliát, önmagadba bízva, Mert az ilyen öngőg földre lesz tiporva. Kicsinek tartsd magad, Isten nevét „nagynak” Mert a kicsik nőnek „hatalmas Dávidnak”. Isten keze által lesz kicsivé a nagy És csak Ő általa kicsiből hatalmas. Mert Istenünk naggyá akkor tehet téged, Ha nem te cselekszel, hanem a Szent Lélek! 1988. március Ő már nem válaszol! Ő már nem válaszol, mert nem válaszolhat, Nem hallottuk még, hogy beszélnek a holtak. Pedig szájuk megvan és megvan a szemük, De már nem beszélnek és nem látnak velük. Miért? Mert már csak test, a lélek nincs már itt, Mert ami porból lett, az mind porrá válik. De a lélek elszáll, mint vízből buborék, Mert oda vonzódik, ahova tartoznék. Nagyon hitetlen az, aki azt nem hiszi, Hogy két részből vagyunk, mert két rész képezi Emberi mivoltunk: a test és a lélek. És ha egyszer szétvál’, élni már nem képes. Mert csak a lélek él, a test por és halott, Míg lelke benne volt, addig mozoghatott.
Ő már nem válaszol, mert nem válaszolhat, De válaszol nekünk ez a néma sírhant, A testünkre ez vár, ezt mondja nekünk. De e sír mélyére nem száll le a lelünk. Nem! Azt nem fedheti be a földnek rögje! Mert élő a lelkünk, s élni fog örökre! Csak épp az nem mindegy, hol lesz a hazája, Mennyország öröme vagy Pokol vár rája? Ő már nem válaszol, de válaszolj most te, Hol akarod töltni életed örökre?! Pokol vagy Mennyország? Itt döntheted el azt, Mert amit vetettél, tudd meg, hogy azt aratsz! Mert ha leked elszáll s itt hagyja testedet, Amit itt kerestél, azt fizetik neked! Attól kapod ott meg majd a jutalmadat: Akinek szolgáltál és adtad önmagad! Ő már nem válaszol. De te választhatol! Mindaddig míg lelked itt e földön honol. Azt ajánlom: legyen gondod a lelkedre, Jobban, mint gondod van most a földiekre! Békülj ki Istennel, szolgáld Őt e földön, Hogy jutalmát elnyerd Tőle majd odafönt! 1988. április 6. Még tart a nyár! Még tart a nyár, de nem sokáig, A kegyelmi nap lemenőben látszik. És nemsoká vége a forró nyárnak És eljön a vége a nyári munkának. Közelg az ősz! A begyűjtés ideje, Testileg, lelkileg, lélek figyeled-e? Még tart a nyár, de nem sokáig, A munka sok és munkás hiányzik! Aki kiállna most a nap hevét tűrve, „Odaszánt élettel” nem árnyékban ülne. Igen, mert munkának lesz csak eredménye. Dolgos munkásoknak lesz csak meg a bére. Még tart a nyár, ne üljünk hát tétlen, Mit nyáron kell tegyünk, nem tehetjük télen. Mindennek ideje van ezen a földön, Ki kell hát használni, míg az ősz el nem jön! Mert ha az őszi szél bekopogtat hozzánk, Be kell mutassuk, hogy mit ért nyári munkánk.
Még tart a nyár, de nem sokáig. Jajj! Kihasználtuk-e mostanáig?! Időnket és a hosszú napokat, éveket? Éltünk nyarán vajon gyűjtöttünk kévéket? Gondoljuk át gyorsan a nyári munkánkat, Vajon ad-e érte valaki hálákat? Még tart a nyár, mire használjuk most A még hátra levő néhány meleg napot? Keressük kényelmünk és megyünk üdülni? De ha nem dolgozunk, ki fogja fizetni? Úgy fizetés nem lesz, hogyha nem dolgozunk, Csak ha testünk-lelkünk javáért fáradunk. Még tart a nyár. De a nyári munka Nincs még befejezve, lélek gondolj vissza Mennyi a hiányod, az elmulasztásod, És a tétlenséged s mennyi a bukásod! És állsz, várod az őszt, karba teszed kezed, A munkád még nincs kész! Miért nem végezed?! Még tart a nyár, használjuk fel gyorsan A kegyelmi időt ameddig az lent van. Imával, munkával, ébren és dolgozva, Istené az áldás, emberé a munka. De a kegyelmi nap nemsokára lejár, Testvér imádkozz és dolgozz míg tart a nyár! 1988. augusztus 7. Rendezve van minden? Ember! Ki e földre nem azért születtél, Hogy eggyel több legyen ki kenyeret eszik, S nem azért, hogy Isten nevét káromoljad, Hogy eggyel több legyen, ki folyton vétkezik. Óh nem! Te nem azért jöttél e világra, Hogy megszüless, hogy élj s majd eltemessenek, Hogy a szíved mélyén folyton ellentétbe Legyél az Istennel míg tart az életed. Nem erre születtél, nem erre vagy hívva! A te hivatásod vajon ismered-e? És hogy miért is kell itt e földön élned, Gondolkodtál ezen, óh ember, érted-e? Tudod-e, hogy Isten, Ő teremtett téged? És azért teremtett, hogy csak Őtet imádd? Hogy Őtet megismerd egy nagy Alkotónak, S felé csak imára nyíljon mindég a szád!
Most hadd kérdezzem meg: van tudatod erről? Hogy ezen a földön ez a hivatásod: Hogy Istent dicsőítsd, mert Ő szeret téged, Van-e füled, szemed? Hallod, érted, látod? De azt is tudnod kell ember, hogy bűnössé Lettél Isten előtt egykor az Édenbe És eltékozoltad engedetlenséggel Az üdvösségedet. Parancsát megszegve. S evvel nem Istennek tettél kárt te akkor, Hanem önmagadnak. Mert egy „halott” lettél. Az Isten számára mindaddig az maradsz, Amíg az Istennel te ki nem békültél. Igen, akkor leszel élő gyermekévé, Hogyha beismered engedetlenséged És bocsánatot kérsz bűneid bevallva, Ő kész és megbocsájt, nagyon szeret téged! Istennel csak úgy lesz elrendezve élted, Ha kibékülsz vele amíg e földön élsz. Ne mondd majd te egykor, hogy még nem tudtad ezt, Ne juss a Pokolba, mert tudom attól félsz! Rendezve van élted? Mégegyszer megkérdem, Egy percet se nyugodj, ha nem vagy Istené, Ne engedd a Sátánt, hogy uraljon téged! Nyíljon meg az elméd, borulj Isten elé! Üdvösséget kínál s boldogságot neked, Nem kell elkárhozzál, hisz ki van fizetve Minden tartozásod, Jézus fizette ki, Óh ember értsd meg ezt, nézz fel a keresztre! Jöjj, rendezd hát élted! És kérj bocsánatot, Jézus érted ügyvéd és vére bűnt törül. Tedd meg embertársam, hidd el szabad leszel, Kérj bocsánatot és lelked üdvözül! 1988. augusztus 22. Most ősz van Most ősz van! De volt egyszer tavasz is, Kedves lélek mondjad, emlékszel-e rája? Mikor a vízhullám téged is betakart Amikor ott álltál a fehér ruhába’. Mikor a szívedbe a „mag” elvettetett, Amikor ott álltál és Őt esdve kérted, Hogy legyen irgalmas, bocsássa meg bűnöd. És Ő meghallgatta és újjászült téged.
Most ősz van. De az volt életed tavasza, Mikor a szívedbe befogadtad Jézust. Óh milyen örömmel indult lelked akkor, Mily nagy reményed volt, hogy élted termést hoz. Minden vágyad az volt, hogy kihasználd „nyarad”, És hogyha csak lehet, százannyit teremjél, S most amikor a nyár már elmúlt feletted, A terveidből el vajon mennyit értél? Most ősz van. De a nyár hosszú vagy rövid volt? Tudtál munkálkodni az „életed nyarán”? Visszaemlékszel-e, hogy mennyit pihentél? A hűs árnyékokban tétlenül, tétován. Amikor kévéket kellett volna gyűjtni, Alig volt rá idő, mindég máshoz fogtál. Saját dolgaidat helyezted előbbre, Az Úr munkájába keveset dolgoztál! Most ősz van. A hosszú nyár már elmúlt, Akár kihasználtad, akár nem, már betelt. Az életed nyara nemsoká emlék lesz, De számot kell adjál ha az élted letelt. Észrevetted-e már, hogy életed fáján Keresi „Valaki” az érett gyümölcsöt? Vajon lél-e rajta? Vagy csak csupán levél? De jajj ha nem talál s hiába öntözött! Most ősz van. De ki lesz majd a hibás, Ha gyümölcstelennek bizonyul életed? Kit fogsz hibáztatni ha egy életen át Csak a harmincannyit, ha nem teremted meg?! Figyelj fel lélek most! Ősz van, a gyümölcsöd Kéne bemutatni a „Nagy Gazda” előtt, Vigyázz! Kölcsönt nem kapsz, hogy állsz meg Előtte? Üres kézzel mégy el, úgy állsz az Úr előtt? Most ősz van. Igyekezz hogyha van gyümölcsöd, Az mind érett legyen! Ép, szent és hibátlan. Mert csak azt veszi át tőled a „Nagy Gazda” Ő nem marad adós. Ő nem lesz hálátlan! Nagyon is hálás lesz, megfizeti neked: Százannyit kapsz Tőle ha érte fáradtál, Amit itt e földön elhagytál Ő érte, Ő már megfizette! Örök éltet kaptál. Most ősz van. De jön a tél hidege! A zord hideg szelek és a fagyos halál, Tovább nem dolgozhatsz, gyümölcsöt nem teremsz, Jajj néked ha egykor termés nélkül talál! Télen már termés nincs. Lejárt az ideje.
Amíg élsz addig kell, hogy teremjen élted Ha az ősz is lejár, vége a munkának, Ha nincs mit begyűjtsél, ne várjad a béred! Még ősz van! De itt vár, küszöbön áll a tél, Ébredj rá testvérem! Túl kevés az idő, A kegyelmi napnak csak sugara látszik, A számadási nap sietve tör elő! Amit ma megtehetsz, ne halaszd el máról, Fagy elől menteni még ments amit lehet! Vedd ki a részedet e végső munkából, Még ősz van, de tél jön, addig ments lelkeket! 1988 Gyere haza! Tudod, hogy nem hazád e föld? Hogy csak bolyongasz rajta mint egy idegen. Tudod, hogy oly hamar itt kell hagyni mindent? Mert csak jövevények vagyunk idelent. Ne gyűjtsél itt kérlek gazdagságot! Tudd meg alig tied, máris itt hagyod! Semmit sem viszel el, csupán az marad meg: Mit Jézusért tettél. Ha Őt szolgálhatod! Hazánk a Menny, az csak az igazi, Ott nem lesz harc, rablás vagy félelem, De lesz öröm, boldogság és béke, Igazi szeretet, örök és végtelen! Hazánk a Menny! Hallod te idegen? Ha még nem hallottad, halld meg most ma este! Ne keresd e földön, engedd el a földit, Érdemes elhagyni, jobbat kapsz helyette! Jobbat, ami örök, ami nem múlandó! Ami nem addig tart mint a földi élted, Érdemes elfogadd, Jézus igérte ezt, Ő helyet készített nékem is és néked. Gyere haza! Vár Jézus ma este! Csak Ő az igazság, az út és az élet, Oly régen vár reád és most alkalom van, Szeretne ma este találkozni véled! Most itt vagy, de holnap ki tudja hol leszel? Hallod?! A Menny honát kínálja ma Jézus, Ne utasítsd vissza, hisz szükséged van rá, Békülj ki Istennel, nem holnap, hanem most! És a Mennyországnak honpolgára leszel, Már ezen estétől, hogyha befogadod
Jézust, Megváltódat, hisz vére érted folyt. Boldog leszel hogyha szíved Néki adod! Gyere haza! Kérlek add meg magad, Ne utasítsd vissza ma este hívását, Hazánk a Menny! Elnyerheted te is, Csak fogadd be Jézust, az Isten Szent Fiát! Hazánk a Menny! Színarany utcákkal És drága kövekből épült a palota. És e hajlék lehet mától a tied is, Lélek ne tétovázz! Hallod, gyere haza! 1989. január 18. Kié vagy? Tudod-e? Nem azt kérdezem, hogy ismered-e Istent? S nem azt, hogy Bibliát olvastál-e már? Nem azt, hogy te milyen egyháznak vagy tagja, Nem is azt, hogy lelked naponta merre jár? Ha ezt kérdezném meg, tudom mit felelnél: „Az Istent ismerem... Bibliát olvasok... Naponta imába jövök az Istenhez... Nem iszom, nem züllök, én jó ember vagyok!” Lehet nem pont ez a véleménye rólad Sem a Jó Istennek, de tán’ még másnak sem, Lehet a szomszédod jobban megmondaná, Hogy milyen ember vagy. De nem ezt kérdezem! Kié vagy? Tudod-e? Ezt kérdem most tőled! Ne tagadd le, mondd el! Gondolkoztál ezen? Vagy még nem is tudod mit felelj rája? Meg tudod oldani e kérdést idelenn? Hogyha most azt mondod, hogy jó ember vagyok, Akkor arra célzol: félig Istené vagy. De hogyha csak félig vagy te az Istené, Úgy egészen biztos, hogy az ördögé vagy! És most azt kérdezed: hogy lehetsz Istené? Meg, hogy itt e földön honnan tudod meg ezt? Ennek dátuma van! Ezt fölírták ott fönt! S ha újjászülettél, te is megérezed! És te is fölírod! Biztos vagyok benne! Melyik napon békültél te ki az Istennel, Mert amelyik napon kibékültél Vele, Ő attól a naptól övének fogad el! És ha te az Ige által újjászületsz, Jézus vére által bűnbocsájtást nyerve, Tékozló fiúként hogyha visszafordulsz,
Atyád visszafogad ama napon Mennybe! A neved fölírják s te honpolgár leszel! Abba az országba, amely szent és dicső. De meg kell történjen itt az életedben Az újjászületés! Míg halálod nem jő. Kié vagy? Tudod-e mostmár kedves lélek? Te tudod legjobban újjászülettél-e? Igazán válaszolj! A Szent Lélek kérdez, Sem Őt, se magad ne vezessed félre! Hogyha az a vágyad, hogy neved ott álljon Az Élet Könyvében és hogy Istené légy, Add át ma szivedet egészen Jézusnak, Szűljön újjá téged. S egészen Övé légy! És akkor nem kérdi többé senki tőled, Arcodra lesz írva, hogy kié vagy testvér, Ha kiábrázolódik életedben a Krisztus, Ha újjá születel, ha átformál a „vér”! 1989. március 9. Térj vissza a jó útra! Péld. 29:27 Ha valaki elindul egy úton, És el akarja azon célját érni, Az útmutató tábla szerint járjon, Csak egyenest, nem szabad letérni. A Jó Isten Ádám elébe tett egy „Útmutató táblát” rég egykoron, Az volt reá írva: „egy fáról ne egyél, Mert az jó és gonosz, csak ezt parancsolom”. Ádám egy darabig a jó úton haladt, S majd egy alkalommal táblát nem figyelve, Letért a jó útról, nagyon messze szaladt. Tudta, hogy eltévedt, de vissza nem tére! És az utódai mind rossz útra került, És sajnos haladnak nagy léptekkel odább. Óh de nagyon kevés aki észre veszi, Hogy nem jó úton jár és nem megyen tovább. Pedig de sok táblát helyezett azóta A rossz utakra is az Isten kegyelme, Ami figyelmeztet, hogy térjenek vissza! Ahonnan eltértek az Igaz Istenhez. Sok tábla van nagyon, de kevés figyeli Az Isten intését, inkább tovább megyen. Sok „mással” törődve és észre sem veszi,
De ki észre veszi, csak egyet kell tegyen! Az forduljon vissza! Aki észre veszi, Hogy a téves úton vakon vezet bénát, Hisz másképp nagy útját mind hiába teszi, Mert a rossz úton el sose éri célját! Tehát nincs más hátra, vissza kell fordulni! Visszamenni oda, ahonnan eltértél Isten parancsától. Egész az Édenig. És kérj bocsánatot ott a Jó Istennél! Istenhez menj vissza! Hisz attól tértél el, Ne úgy tégy mint Ádám aki a bűneit Nem vallotta meg és nem is vállalta el, Vagy mint tett Pilátus, ki „mosta kezeit”. Hogyha észre vetted, hogy nem jó úton jársz, Fordulj meg, térj vissza ahonnan eltértél. Bibliád útjelző, Jézus reád is vár! Kérj bocsánatot, hisz annyit vétkeztél! Ne dobd el e hívást s ne utasítsd vissza! Szükséged van reá, hogy jó útra léphess, Célod úgy éred el ha jó úton haladsz, Kérd meg a Jó Istent, béküljön ki veled! Hogyha nem térsz vissza, vár a biztos Pokol, Ha visszatérsz, megtérsz, tied a Menny üdve, Ott boldogság vár rád! Másképp elkárhozol, Válaszd a jó utat! S légy boldog örökre! 1989. március 22. Hiszünk vagy hitegetünk? Jézust, a vőlegényt sok menyasszony várja, Mindegyiken rajta a fehér ruhája, Lámpás is a kézben, sőt még világít is. De felét ismeri az Úr Jézus mégis. Pedig mind elindult a vőlegényt várni, A vőlegény késik s nem bírnak vigyázni. A fele igyekszik s gyűjt tartalék olajt, Másik fél közömbös, ez okoz nékik bajt. Az egyik fél hiszen, a másik hiteget. Sajnos a második önmagát csalja meg! A fele gyűjt olajt, hogy legyen tartalék, A másik azt hiszi: ami van, az elég. Szerte e világon két tábor alakul. Első az igéhez szorosan párosul. Amit Jézus mondott, folyton azt figyeli. Bárha erőtlen is, de hiszi s cselekszi.
Hiszi és cselekszi, hiszen meg van írva, Az Úr Jézus mondta és Márk le is írta: Akik pedig hisznek, azt jelek követik, Mindazt kik az Igét szószerint elhiszik. De akik csak félig hisznek az Igének, Az igazság helyett inkább csak mesélnek. Hitegetnek mást és sajnos magukat is, Olyan igét élnek, ami nekik tetszik. De ami belőle nem kedvükre való Kihagyják. Szerintük némely kihagyható. Nem a teljes Igét, csak fél Igét élnek, Bár életük ilyen és mégis remélnek. De csalfa reménység, nem örökké tartó. Egészen fogadd el mit szól a Megváltó. Egészen fogadd el Szent Lelke munkáját, Nem félig igérte Jézusunk országát! Egészen megkapjuk mi a Mennyországot, Ha egészen éljük a Szent Igazságot. Tehát egész Igét kell élni s hírdetni, Ahogy meg van írva, úgy kell befogadni! Nem faraghatjuk le mi nekünk nem tetszik, Mert ki fél igét él, azt be nem eresztik. Ha be akarsz menni az első öt szűzzel, Szerezz olajat és teljél meg tűzzel! Szent Lelke tüzével és világíts szerte, Járj egészen hitben és ne hitegetve! Mert akik magukat hitegetik csalfán, Azok mást sem tudnak vezetni igazán. Ezért arra kérlek, az Igében higyjél, Úgy várd a vőlegényt és ne hitegessél! Hitegetés megcsal. Legyen szilárd hited, Légy az első öt közt, mentsd meg a lelkedet! 1989. augusztus 9. Legeltesd az én Juhaimat! Örömünnep napja ím ez a mai nap, Tudom, hogy szivünkben emléke fennmarad. Rátekinte az Úr „szóródó” nyájára, Megkönyörült rajta s nem hagyja magára. Gondolt a lelkünkre s küldött pásztort nekünk, Akit mi örömmel most üdvözölhetünk. Jézusnak gondja volt már rég nyájára, Azért bízta reá Péter tanítványára.
És ezt mondta neki: „Ha szeretsz engemet, Az én juhaimat őrzöd s legelteted!” Péter megértette s őrízte a nyájat, Legeltette hűen, megőrzé a százat. Most e mai napon Jézus itt van újra, Rábízza e kis nyájt egy lelkipásztorra. Ismét mondja Jézus: ha szeretsz engemet, Az én juhaimat őrzöd s legelteted. Ne nézd kedves pásztor, hogy kicsiny ez a nyáj, Hogy megszaporodjék, azon fáradozzál! Ki hű a kevesen, a sokon is hű az És csak a hű sáfár nyerhet nagy jutalmat! Jézus is ott hagyott kilencvenkilencet, És lejött a földre keresni az „egyet”. Végy Jézusról példát kedves testvér, Légy hű pásztor te is, indulj el az „egy”-ért! Gondtalan, tévelygő juh ha lesz a nyájba’ Menj érte, hozd vissza őt e nagy karánba. Mert nagyobb öröm van egy tévelygő felett, Mint kilencvenkilencen, ki sose tévedett. Szerezz hát örömet Mennyben angyaloknak, Az eltévedteket hozd vissza Jézusnak! S az örömünnepünk mit elkezdtünk máma’ Folytatódjon ott fönt az égi hazába! 1990. szeptember 16. Elhivatás A munka sok... és munkás kellene, Ki ördögi terveknek állana ellene. Isten Igéjével mint kétélű karddal És Isten Lelkével győzne diadallal. Igen, ily munkásra mindenütt szükség van, Aki az „örömhírt” hírdeti Jézusban. De ehhez nem elég csupán elhivatás, Isten Lelke által kell az elválasztás. Pál apostol is így indult a munkára, Barnabással együtt a szent szolgálatra. A Szent Lélek szólott: őket válasszátok, Nekem a munkára. S szálljon áldás rájok! Mivelhogy e kettő hűnek találtatott, A Szent Lélek által ki is választatott. És majd kézrátéttel ertük imádkoztak, Szent Lélekkel telve ők kibocsájtattak. Ó drága Szent Lélek, most mi is itt állunk,
Hogy hű munkást kapjunk, mi is erre várunk. De tudjuk, csak úgy lesz minderre alkalmas, Hogyha megáldja őt karod, mely hatalmas. Igen, áldásodra vár e gyülekezet! Hogy Szent Lelked által tegyen rája kezet. Jöjj hát drága Lélek, te pünkösdi erő! Töltsd be e házat s erőben lépj elő! Szent erőddel töltsd be testvérünket, Válaszd el munkádba és hűnek ítéljed! Te általad éljen, Te általad menjen Széjjel e világba, hogy Igét hírdessen. Könyörgünk Jó Atyánk, halld meg esdeklésünk, Kérünk ne tekintsd érdemtelenségünk! Áldd meg pásztor testvérünket, s vele együtt minket, Hogy áldott Szent Neved hadd dicsőüljön meg! 1990. szeptember 17. Közelg a nap! Az Úrnak napja jő, nagy léptekkel halad, Talán mindjárt itt lesz egy néhány pillanat. Már rég igérve volt, vajon miért késik? Mi tartja vissza még, hogy el nem érkezik? Míg így gondolkodám, szólt az Úrnak Lelke, Ami visszatartja: Jézus vérző keze. Arra tekint Isten, a két vérző kézre, Mit Jézus esdve nyújt Jó Atyánk elébe. Jajj a föld népének, ha eljön az a nap, Mikor az elemek égve megolvadnak. Hová bújsz el lélek ha minden szerteég? És nagy csikorgással elmúlik föld s az ég. Nem lesz hova bújjál, elébe kell állni, A Menny Ura elől nem lehet bújkálni! Hogy állsz meg előtte, ha nem vagy megtérve? Ha rajtad nem látszik meg Jézus vércseppje. Mert csak Jézus vére kiált kegyelemért De ha nem lesz rajtad, felelsz bűneidért! Közelg a nap, lélek siess e szent vérhez, Mert csak az lesz kezes egykoron te érted! S mielőtt eljönne az a rettentő nap, Lélek arra kérlek: nézd most körül magad! Van-e fehér ruhád, amit Jézus vére Megmosott tisztára és szép hófehérre? Ha van, akkor várjad boldogan e napot! Mert a jutalmadat Jézustól megkapod.
Jézus menyasszonya, kedves gyülekezet, Ha tiszta a ruhád, várd vőlegényedet. Azoknak nem bú lesz, hanem öröm napja, Jajj helyett hálaadás, kiknek szivük tiszta. Mert Jézussal lesznek s élnek az új földön Örömben, békében, boldogan örökkön! 1990. szeptember Valaki velem van! Borzalmas a magány. Hallom másoktól ezt, Elviselhetetlen! Sokaknak meg kereszt. Nemigen ismerem, csak másoknál látom, Menekülni vágynak tőle minden áron. Aki nem tűr magányt, társaságot keres, Vagy rádiót hallgat, főleg zenét szeret, Barátot toboroz és zajba menekül, Mert nem szeret lenni sohasem egyedül. Sokan valójában félnek a magánytól, Mégsem jönnek kérni társalgót Jézustól. Jézus megigérte nekünk egykor pedig, Veletek maradok a világ végéig. Nem hagylak árvákul, megtérek hozzátok, Lelkemet elküldöm, bízzatok, várjátok! Nem sokáig vártak, mert Pünkösdkor lejött, Az igért Szent Lélek, aki minket betölt. Természetesen azt ki kéri s óhajtja, Azt betölti Jézus s Szent Lelke áthatja. És az ilyen ember tovább nincs magába’ Mert szivében ott van az Isten országa. Az Úr Lelke ott van és beszél hozzája, Van öröme s boldog, tovább nincs magába’. Kiben Szent Lélek van, beszélget Istennel, Folyton imádkozik, szüntelen énekel. Nem kell, hogy pótolja rádió vagy zene, Szíve egy stúdió, mert Jézus mindene. Isten Lelke tanít, Benne minden megvan, Öröm, béke van ott és él boldogságban. Isten az éneke. Lelke, tanítója És boldog egész nap, van tennivalója. Gondja van mindenre, már nem unatkozik, Hogy máson segítsen, azon fáradozik. Nem is veszi észre ha egyedül hagyják, Hálával van telve s dicsőíti Atyját. Ilyen az akiben a Szent Lélek lakik,
Ha bánat éri is, megvigasztaltatik. Nem fél jövőtől! Csak egytől óvakodik, Meg ne szomorítsa Azt, ki benne lakik. A legnagyobb érték számára a Lélek, Mert Szent Lélek nélkül nem élet az élet! Oly jó érezni ezt: Valaki velem van! Tudni, hogy ügyel rám mindig a viharban. Gazdagabb, erősebb, bölcsebb és kitartóbb, Kérj Istentől te is ilyen gyámolítót! Hogyha magányos vagy, ne máshoz menekülj! Mert Jézus segíthet te rajtad egyedül! Ő vérével megmos. S Lelkét adja neked. És nem lesz magányos többé az életed! 1990. szeptember 29. Az egyiket el kell engedni! Két kezünk van, de szívünk csak egy. Bár sokan úgy vélik, mindegy hisz egyre megy. Pedig nem! Mert kezünk mindig azt szorítja, Ami a szivünket valóban csábítja. A szivünknek kincse itt kétféle lehet, Mennyei vagy földi, s ez egyre nem mehet! Nagy a távolság az ég és a föld között, Oly nagy a távolság ím e két kincs között. Lehet úgy gondolod mindkettőt megtartod. Két kincset két kézbe magadhoz szorítod. Te vagy a középpont. Vagyis pont a szived, Melletted két oldalt ott van a két kezed. S ha egyik a földit akarja megtartani, Másik a Menny kincsét próbálja szorítni, Egy borzasztó sorsnak leszel így kitéve, A két kincs húzni kezd majd téged kétfele. A földi lefele, a Mennykincs fölszállna, Ha mindkettőt tartod, szived szétszakasztja. S ha szived szétszakad, a halál fia vagy, Gondolkodj el rajta, amíg e földön vagy! Tehát az egyiket el kell, hogy engedjed! Amíg az ketté nem szakasztja szívedet! Lélek ha Menny felé akarsz emelkedni, A földi kincseid jobb lesz elengedni! De ha a mennyeit engeded el lélek, A Pokolra húz le a földi kincs téged. Tehát fontold meg jól melyiket tartod meg! Mert el kell, hogy engedd végül az egyiket!
Ne mosolyogj rajta, légy most nagyon komoly, Gondold meg mi vár rád, ha nem jól választol! A földi kincsed mit élten át kupartál, Mint füstfelhő égen, egykor majd úgy elszáll! Az csak arra való, elveszi figyelmed, Hogy mennyei kincsed míg lehet ne gyűjtsed. Pedig az marad meg mit Jézusért tettél, Földi kincs itt marad! Vajon hallod-e testvér? Isten népe, kérlek ne gyűjts földi vagyont! Ha vágyod elnyerni fönt a mennyei hont. Bár ha két kincs áll itt rendelkezésedre, De tudd meg egyikkel juthatsz csak a Mennybe! Ameddig nem késő, addig döntsél testvér, Mert csak azt viszed át, mit Jézusért tettél! 1990. október 29. Jézus itt vár! Karácsony este van, dicső Karácsony est! Itt vár az Úr Jézus, ma is helyet keres. Békességét hozza ma is e világba, Dicsőség Istennek fönt a magasságba! Igen, Jézus itt van s vele a békesség. Lesz-e szív számára, ahol megszülessék? Lesz-e szív számára, ahol befogadják? Vagy megint csak úgy lesz, hogy elutasítják? Vendégfogadó hely ím a te szíved is, Lesz-e hely számára? Most zörget nálad is. Oda tudja vinni Ő a békességet, Ahol befogadják s adnak néki helyet. Nyisd meg hát a szived ma este óh lélek, Hogy vihessen Jézus békességet néked! S e nagy ajándékot ha Tőle elnyered, Nem csak most, örökre boldog lesz életed! 1990. december 24. Ha elmúlik Karácsony Karácsony elmúlik, mivel gazdagodtunk? Mi lesz nyereségünk? Hisz sokat fáradtunk: Főzés, takarítás, sok fárasztó munka, Nem ezért született Jézus e világba! Nem ünnepet akart csupán az embernek,
Hanem, hogy a népek boldogak legyenek. De boldogságunkat csakis Tőle nyerjük, Hogyha a szívünkbe Jézust beengedjük. Akkor valóságos ünnep a számunkra, Ha szivünkben ott él Jézus, Isten Fia. De ha ma este is üres még a szíved, Jézus nélkül kár volt ünnepelni néked. Tanácsolom: még ma hívd Jézust szívedbe! Legyen Karácsonyod, ne menj el nélküle. Ha Jézust behívod, boldog leszel s szabad, Karácsony elmúlik. Jézus tied marad! 1990. december 26. Ingyen életvizet Huszonkét év telt el az életemben, És addig mindig vártam és kerestem Egy „Királyfit”, mely gazdag és hatalmas, Az életem szegény volt, unalmas. És egyszer mégis megállt szivem ajtajánál, Hogy vagy?-kérdezte. S kis mécsem világánál, Mely alig pislogott rendetlen szobámban, Tudtam, kész nem vagyok. De válasz a számban Mégis dacolt a szivem belsejével... Ő rám nézett szent, szelíd szemével, Mégsem voltam őszinte Ő hozzá. Fehér ruhát kínált. S azt mondta: öltözz át! De én előbb rendet akartam szobámban, Aztán öltözni át szépen valójában, És csak aztán kinyitni a szivem ajtaját, S behívni a rég várt, a Nagy Király fiát. Ő nem várta ezt meg. Ott hagyott szép halkan, Én dolgozni kezdtem egyedül, magamban. A bűnnek lomjait mit egyre többnek láttam, A szivemből gyorsan kirakni próbáltam. De nem bírtam vele. Hisz olyan súlyos volt a legkisebb darab ott, Huszonkét év alatt a szivem falához Oda rozsdásodott! És ekkor jött egy hír: hogy erre jön megint A dicső Királyfi, a rég várt vőlegény. Elébe rohantam, s Ő megállt előttem. Szomorúan látta, hogy még ott van minden.
A pislogó mécses, a bűnnek sok lomja, De szivem ajtaja mostmár ki volt nyitva. És hívtam Őt: jöjjön! Fogadjon, mint vagyok, Mert bűneim terhe... kibírhatatlanok! S Ő megszánt. Átölelt és véres kezéről Egy csepp vér hullott rám nagy szeretetéből. És minden tiszta lett. Eltűnt a nehéz lom, Fehér ruhát hozott s én szóltam: akarom! Azóta menyasszonya vagyok. És várom Őt, A drága vőlegényt, a hű Üdvözítőt. Ő szerte jár azóta. Keres bűnösöket. Még mindig kegyelmes. Kínálja üdvöket. Most érzem, megint jő. Közeledik lépte. Vajon lesz-e még ki elébe hull térdre? A Nagy Király fiának. Az ég, föld Urának. Bűnbocsájtást kérve, Őszintén megtérve?! Ha egy lesz, ha száz lesz, Ő mindet fogadja, Azt aki bűneit Néki odaadja. Jöjj hát kedves lélek! Bárki légy bárhonnan, A Nagy Király Fiát, hívd szivedbe mostan! Adjál Neki helyet, nyisd meg ma szivedet! Ne utasítsd vissza Jézust! Mesteredet. A szégyent tedd félre! Hidd el, hogy megéri! Nagyon boldog leszel, nyisd ki szíved Néki! Sok menyasszony boldog, Mind aki Jézusé. Ezek ma mind mondják: Jöjj! Légy te is övé! Ki szomjazik jöjjön! S ki akarja igyék! A Király kínálja most az élet vizét! 1991. január 24. Ezerszer köszönöm! Ezerszer köszönöm, százezerszer áldom Drága szent nevedet Jézusom, Megváltóm! Aki engemet is mint tévelygő juhot Megkeresett hűen és nyájához hozott. Nem érdemeltem én, de Ő mindent megtett, Vérét ontá értem s engemet megmentett. És mielőtt még a kegyelmi nap lemegy, Elhívott engem is, hogy gyermeke legyek.
Én gyermeke lettem és Ő Atyám nekem, Mostmár Övé vagyok, óh milyen kegyelem! Igen, kegyelmébe fogadott ma Jézus, Nélküle az éltem nem lett volna csak tévút. De ettől megőrzött. És a keskeny útra Vezérelte lábam, hála Neki újra! És felöltöztetett szép fehér ruhába, Vérével mosta meg fehérre, tisztára. Nevemet felírta az Élet könyvébe, Mindörökre áldom dicső Nevét érte! Nem kell rettegjek a pokol kínjaitól, Mert örök életet kaptam én Jézustól. Szivemnek háláját vágyom kifejezni, A víz hullámában Jézusom követni. S követni aztán is egy életen keresztül, De nem vagyok képes tenni ezt egyedül. Ezért arra kérlek Megváltó Jézusom, Küldd Szent Lelked rám is, aki bátorítson. Az által lesz teljes békém s az örömöm, Megmentettél engem, ezerszer köszönöm! 1991. június 16. Én gyermeke lettem! Milyen megnyugtató érzés ez, hogy tudom, Hogy a Tied vagyok Megváltó Jézusom! Ez az érzés felér, sőt egyre több nekem A drága kincseknél, drágább e kegyelem! Tied lettem! Az is szeretnék maradni! Aszályos időkben is szeretnék aratni! Szeretnék úgy élni drága hű Jézusom, Ahogy Te! S haladni mindenütt nyomodon! Megmaradni Benned, több mint egy átadás, Nem kalandor élet és nem egy álmodás. Hanem harc és kemény küzdelem minden perc, Annak ki Jézusnak nyomába lépni mer! Mégis ez a vágyam! Jézusban maradni! És alázatosan Őt hűen követni! Eggyé lenni Veled, hogy szent akaratod Mindenben úgy tegyem, ahogy Te akarod! Ámde látom, tudom, erőtelen vagyok, Por, hamu és féreg, győzni így nem tudok. De van még egy személy, hatalmas, Isteni,
A drága Szent Lélek, Ő kész segíteni! Ezért én meghajlok most alázatosan, Zörgetek és kérek, mert hiszen írva van. Hogy aki kér, mind kap, nyillik ha zörgetünk, A mi hű Megváltónk megigérte nekünk. És én ezt elhiszem, hogy Szent Lelke által Velem marad végig, bár küzdök az árral. De győzelem végül Lelke által lehet, Szükségem van hát rá, naponta kérem ezt. Töltsön be minden nap az Ő Szent Lelkével, Maradjon meg bennem hű szeretetével. Hogy ne külső látszat legyen az életem, Hanem amint mondom, éljem és úgy tegyem! Ez hát végső vágyam: csak Jézusnak élni! Parancsát követve, Benne megmaradni. S dicsőítni Istent a legfelsőbb szinten, Mert gyermeke lettem kegyelméből ingyen. Én gyermeke lettem és Ő Atyám nekem, Ezt érzem és tudom, óh milyen kegyelem! Nekem bár ingyenes, de Jézus fizetett, Drága vére árán mentett meg engemet! 1991. augusztus 26. Három kereszt a Golgotán Mind a három kereszt a halál jelképe. A halált hírdeti! Vagy tán’ nem egészen? Rajta három ember, mind a három halott Ha csak könnyelműen testi szemmel nézem. Halált jelentene?-tűnődök magamban. Isten Fia pedig „új életet” hozott. Mert e kijelentést Isten maga tette És az Isten szava mégis megváltozott? Ő jelentette ki: meghalsz hogyha eszel A tiltott gyümölcsből, mert halált hoz neked. De Ádám eltévedt Isten parancsától A bűnt elkövette s meghalt mert vétkezett. De az Isten Fia az bűnnélküli volt, És akkor miért halt meg? El miért vérezett? Miért kellett Jézusnak egyen meghalnia? Miért nem elég kettő? Miért három kereszt? A felelet erre csak a három kereszt... Egy új korszak indult az Isten tervében,
A középső kereszt a halált győzte le! Annak aki hiszen a Jézus nevében! A középső kereszt „új életet” hozott! Azon váltatott meg halálból az ember, A másik két kereszt kétféle bűnözőt Ábrázol, akiknek bűne mint a tenger. A két gonosztevő, két egyforma bűnös, A különbség ott lett, hogy az egyik megtért. Ilyen a föld népe, fele Isten ellen lázad, De a másik, az bocsánatot kér. Tehát egyik fele megmarad a bűnben, De a másik fél az kegyelemért kiált. Melyikhez tartozol drága kedves lélek? Hol jár az életed? Te belőled mi vált? Durva szitkozódó? Aki szidod Istent? Vagy egy kegyelemért kiáltó, könyörgő? Hogyha hiszel Benne és te Hozzá fordulsz, Kegyelmet nyersz te is, téged is megtart Ő! 1991. szeptember 10. Vigyázz! Ha egyszer megnyerted azt a kegyelmet, Hogy a Nagy királynak gyermeke lehettél, Vigyázz! És úgy járd végig életedet, Hűen ahhoz, amint te fogadást tettél! Ha egyszer megnyerted azt a kegyelmet, Ami nagyon drága, pénzen nem vehető, Vigyázz! Senki más ezt nem adhatja neked, Istenünk kegyelme, hogy van Üdvözítő! El ne játszd tehát az Istennek kegyelmét, Nagy árat fizetett üdvödért az Isten, Vigyázz! És szüntelen őrizze az elméd, Az Isten parancsát és igéit itt lenn! Mert ha itt életed az igéje szerint Járod és szót fogadsz minden parancsának, Ha végig hű leszel amíg a halál int, Örököse maradsz Isten országának! Ámde elkezdeni könnyebb egy versenyen, Futni az elején, mint a végső percben, Vigyázz tehát, hogy futsz végig az életen!
Lesz-e részed végül majd a győzelemben? Tehát vigyázz nagyon, vigyázz egy életen! Minden lépésedben vigyázz, hogy el ne játszd! Az Isten kegyelmét, h aTőle elnyerted, El ne veszítsd a tiszta fehér ruhád! Légy hű mindhalálig és akkor nyered el, Az életkoronát odafönn Jézustól. Vigyázz! Úgy rendezd el az életedet itt, Hogy megkapd koronád örökzöld mírtuszból! 1991. szeptember 29. Az ajándékozó csalódása Adtál-e már ajándékot szeretteidnek? És jártál-e úgy, hogy alig fogadták el? Talán nem találták olyan értékesnek, Pedig te vitted nekik örömmel. Ha nemigen kellett, vagy épp nem örültek, Vagy csak ímmel-ámmal fogadták el azt, Megváltozott tudom, a légkör körülted, A csalódás benned fokozódva nagy. Talán a másét örömmel fogadták, Pedig olcsóbb volt sokkal mint tied, Mégis azt előtted kétkézzel ragadták, De nem értékelték pont a tiedet! Jártál-e így életedben valaha? Vagy mondd, légy őszinte, ha így járnál egyszer, Egy ilyen csalódás, hogy jőne számodra? Te adnád örömmel, de mondanák: nem kell! Megcsúfolva éreznéd ott magad, Tudom, nem ismételnéd a tetted mégegyszer. Nem adnál „ilyennek” többé ajándékot, Gondolnád: miért adjak, hogyha egyszer nem kell? Egy ilyen csalódás a lelkedig hatna, Megbánnád azt, hogy miért is akartál Örömöt szerezni, hogyha semmi haszna, Kegyelmet vetettél s hálát nem arattál. Hálátlannak ítélnéd meg őtet, Ki az ajándékod közömbösen veszi, Mintha te tartoznál, úgy fogadja tőled, Megköszönés helyett nyomban félre teszi.
Ugye, elítélnéd az ilyen hálátlant? Jól teszed! Hisz én is csak ezt tenném! Ha az ajándékom, mit örömmel adtam Közönnyel fogadná s nyomban félre tenné. Lélek figyelj most rám, te nem tettél-e így? Hogyan fogadtad te Isten ajándékát? Ő a legdrágábbat küldte el teneked, Érted rendeltek fönt Karácsony éjszakát! Hogyha félre teszed és ha nem fogadod, Tudd meg, azt sérted meg ki neked küldte Őt, Lélek ne tedd félre e „nagy ajándékot”, Fogadd el, köszönd meg, Ő a te megmentőd! És ha megköszönöd és ha befogadod, Gyermekévé fogad a Nagy Isten téged. Akkor lesz igazi boldog Karácsonyod, Ha e nagy Ajándék érték lesz tenéked! 1991. december 20. Új Parancsolat Ez új évben sok jót és sok újat várunk, Így szokott ez lenni, ha kezdetén állunk. Új sikert, új erőt és új igazságot, Boldogságban látni az egész világot! Igen, már megszoktuk, csak újjat szeretnénk, De úgy lenne meg, ha mi is újjak lennénk. Isten is ezt várná egyszer már el tőlünk, Hogy ne csak esztendő újjuljon fölöttünk. Hanem szivünk mélyén újjulás támadjon: Újjonnan születve mindig új maradjon! A hálaadásunk, a bizakodásunk, A szeretetünk és a fohászkodásunk. Új gyermekei legyünk az „új szövetségnek”, Ne az „Ó”-ban éljünk a törvénykezésnek. Törvényektől menten boldog lehet éltünk, Az Ó-ból kilépve ha az „új”-nak élünk. Új szövetségünkben van új parancsolat, Csak egy. De ez rombol választó falakat. És ez a Szeretet. Jézus hagyta nekünk. Békétlenség szűnik, ha igazán szeretünk. Új évben induljunk, új parancsolattal! A lelki vagyonunk gyarapszik kamattal. Ha ezt megfogadjuk, nem lesz veszteségünk,
Nem zárul hiánnyal, boldog lesz az évünk! Tegyük magunkévá e parancsolatot, Jézussal csakis így tartunk kapcsolatot. Ha ez esztendőnek minden egyes napját Szeretetben éljük s fogadjuk parancsát, Új siker, új erő és egy boldog új év Meglesz, ha e parancs a szivünkben ott él. Nem lesz harc, háború, békén tűnnek évek, Jézus kér: emberek! Egymást szeressétek! 1992. január 1. Ő él! A sír üres. A halálnak vége! És erről tud a világ minden népe. Hogy Jézus él! S a sírban nincsen ott, Győzött az élet, Jézus föltámadott! Lehet, hogy nem hiszed és most nem érdekel, És a te szíved most nem Néki ünnepel. De egyszer ám mégis meg kell látnod legott, Mikor ismét eljő, Ő a föltámadott. Ameddig nem késő, fogadd szivedbe Őt! Aki érted meghalt, a dicső Megmentőt! Ő fizetett értünk: meghalt s így megváltott, Halál fölött győzött, Ő él, föltámadott! Bűn halálában élsz, de ha hiszel Benne, Örömünnepet hoz e Húsvét ünnepe. Ha Vele kibékülsz s meg lesz az átadás, Örök életet hoz, mert lesz feltámadás! 1992. március Uram ne engedd, hogy... Ezék.: 47:1-12 Uram, ne engedd meg, hogy én mocsár legyek! „Mert a mocsarak nem gyógyulnak meg.” Én lelki épségben akarlak szolgálni, Hogy dicsőüljön én bennem Szent Neved! Uram, ne engedd meg, hogy csak mocsár legyek! Élő vized abba csak egyszer folyt, Állóvíz lett, mert megszakadt az ár, Mocsár lett a neve, bár előbb nem az volt.
Uram, nem akarok sose mocsár lenni! Akibe nem folyik többé tiszta vized. És belőle se folyik tovább, csak áll, Lelked ne engedjen nekem ily életet! Uram, én nem mocsár akarok lenni! Nem állóvíz és nem tó, mert tudom, Hogy élő vized mit egykor nekem adtál, Az folyammá kell, hogy váljon utamon! Uram, nem mocsár, folyam a szivem vágya! És hogy ne szakadjon meg közöttünk az ár! Tölts be minden nap drága Szent Lelkeddel, Hogy folyammá váljak, a lelkem erre vár! Uram, nem mocsár, folyam szeretnék lenni! Akin keresztül majd folyhat élő vized. Meglábalhatatlan mélyre Veled menni, Akin szent terveid mind keresztül viszed! Uram csak így lehet, hogy nem leszek mocsár, Ha Szent Lelked árja foly’ rajtam kersztül, És gyógyulhasson meg mind, akit Igéd hív, Tölts be mindőnket! Ne hagyjál egyedül! Uram maradj bennem, hogy ne legyek mocsár! Tölts tele minden nap, legyek túláradó! „Folyóm partján” Te adj gyümölcsöző fákat. Segíts gyümölcsözni édes jó Megváltó! Uram ne engedd meg, hogy én mocsár legyek! Mert a mocsarak nem gyógyulnak meg. Lelked árja szerint vágylak én szolgálni! Hogy megdicsőüljön én bennem Szent Neved! 1992. április 9. A bűn az oka A bűn az oka annak, hogy az Éden kertből Kikerült az emberpár, ki a kegyelemből. Pedig Isten mit egykor oly szépen alkota, Tiszta, Szent és szeplőtlen, Istenhez hű vala. Mert ilyennek teremté Isten egykor őket, De ki kellett, hogy űzze az ellenszegülőket. Nem Isten volt a hibás azért, hogy elbuktak, Isten számára ők már csak halottak voltak. A bűn az oka annak, hogy azóta az ember Isten számára halott ha kegyelmet nem nyer.
A kegyelem azóta visszatért a földre, De ki nem fogadja be, holt marad örökre! Isten de sokszor kérte a próféták szavával Az embert. Hogy ne járjon tovább a halállal, Hanem forduljon vissza, s Istenéhez térjen, Ne haljon meg örökre, térjen meg és éljen! A bűn az oka annak, ezt kevés hallja meg, Pedig Isten az embert mégsem vetette meg! Hanem Szent Fiát adta, helyettünk meghalni, Mégis kevés ember az, ki kész befogadni. Pedig Jézus érettünk mindent elvégezett, És megszerezte nekünk az örök életet! Legyőzte a halált feltámadásával, Szabaddá lett az ember Jézus halálával. A bűn az oka annak hogyha elkárhozik, Ha nem kér bocsánatot, ha meg nem változik. Nem Isten lesz az oka hogyha a Pokolban Nyillik szeme fel annak, ki ezt hanyagolja. Tehát egyedül a bűn tart távol Istentől, Ezért menekülj ember mindig a bűn elől! Jézus vére „fedezék”, csak oda nem fér bűn, Vére befedezi azt, aki követi hűn! Bűn az oka mindennek, szabadulj meg tőle! Jézus vére megtisztít. Egy csepp is belőle. Ezt a csepp vért igényeld és kérd tisztítson meg, Sok-sok földi vagyonnál többet ér lelkednek! Rajtad áll a választás: élet kell vagy halál? Válaszd az életet! Bűntől szabaduljál! Jézus szava még ma hív, jöjj és ne maradj „künt” Válaszd ma az életet és gyűlöld meg a bűnt! 1992. augusztus 19. Jézus az én királyom! Jézus az én királyom! S én a rabszolgája, Az élet tengerén halad az a kicsiny gálya, amelyen ülök én. Bár a tenger tajtékzik, vihar tombol rajta, Bízok mégis, mert Uram a tengernek is Ura, el nem süllyedhetek! Jézus az én királyom, s az életem Ura. Ő tervezte ki utam s gályám irányítja, hogy merre evezzek. És arra evezek amerre meghagyta Ő, Mert tudom: nem csak király, hanem Megmentő
megmentett engem is! Jézus az én királyom engem is meglátott Az élet tengerén. Elmerült s elázott, félig halott valék. Értem jött, kimentett s egy gályához láncolt, Gályám nem merül el. A szivem fellángolt, azóta érte ég! Jézus az én királyom és én a rabszolga, Elégedett valék sorsommal és soha nem vágyok elszökni! Tőle én már sohasem megyek máshoz, Hisz hozzá vagyok láncolva a gályához, s ez nagy öröm nekem! Jézus az én királyom, megjelentette rég, Hogy a „gálya” amelyhez én láncolva valék, a drága Szent Lélek! És Ő hordoz engem az élet tengerén ott Ahol csak mindenütt hullám ér hullámot ...és még ezért élek! Jézus az én királyom, régen előre ment, Hogy helyet készítsen Ő nála odafent, én addig evezek. És ha „estére” elérem a tulsó partot én, Gályám világánál ott majd felismerém: az én Megmentőmet! Jézus! Az én Királyom!-kiáltom majd felé, És hódolva, imádva borulhatok Elé mindent megköszönni. Hogy kimentett az árból s velem volt utamon, Én a „rab” dicsőítem örökre szabadon Jézust, Királyomat! 1992. szeptember 2. Én csak egyet szeretnék! Sokan sokmindent szeretnének. Én, csak egyet szeretnék nagyon! Bár sohase vágytam dicsőséget S nem csábított soha a vagyon. Semmim sincs. Hisz régen megtanultam, E földön itt semmi sem enyém! De egyet szeretnék már ezen a földön, Vágyódva óhajtom! Vajon elérem én?
Van egy vőlegényem. Nagy Úr! Nem földi Ő, Alig merem nevét kiejteni. Jézus Krisztus! Az Isten Fia Ő, Csak egyet szeretnék: Ő neki tetszeni! 1992. szeptember 2. Karácsony Királya! Majd kétezer éve Bethlehem mezején, Angyalsereg szállott örömhírt hírdetvén. Dicsérték az Istent és az embereknek Isten szeretetét és békét hírdettek. Elmondták, hogy Isten kiengesztelődött, És a mai napon egy „Megváltót” küldött. És megszabadítja azokat a bűntől, Akik Benne hisznek. Ma született szűztől! Pásztorok hallották mit angyalok hírdettek, És az istállóhoz azonnal elmentek. Megtalálták ottan bepólyálva Jézust, Elhitték a hírt és megtalálták Krisztust. Három keleti bölcs eljött és kereste, Bethlehemi jászol volt ahol meglelte. Ajándékaikat hódolva átadták, És a Világ Urát elsők közt imádták. Tehát először Őt angyalok hírdették, És mind megtalálták akik ezt elhitték. Én is elhittem ezt, hogy Ő a Megváltó, És meg is találtam. Csupán az a fájó, Hogy sokan nem hiszik és nem is keresik, De akik keresik Őt ma is meglelik. Bár már nem kis Jézus és nem jászolban van, Fent a Mennyben trónol, Király! S hatalma van. Ne félj Hozzá jönni e Karácsony napján! Hozzál ajándékot s borulj le hódolván! És ez az ajándék tudod, hogy mi lehet? Ő nem vár mást tőled, csupán a szivedet! Akkor lesz igazi boldog Karácsonyod, Ha bűnös szivedet még ma Neki adod. Nem számít, hogy ki vagy, vagy honnan jössz Hozzá, Ő minden embert hív s fogolyt tesz szabaddá! Ő minden embernek eljött Megváltóul, Bár kevés hiszi ezt, de ez megvalósult. És ha most te hiszed, hogy Jézus Megváltód, Adj szivedbe helyet, s legyen a Királyod!
Akkor szabad leszel ha ma befogadod, Mert a bűneidtől Ő ad szabadságot! Jöjj, add Neki szíved, bűneid megbánva, Szabaddá tesz téged Karácsony királya! 1992. december 24. Csak egy mustármagnyi! Csak egy mustármag, vagy egy kis kovász, Egy piciny szikra kell és leég egy ház. Mustármagból: nagy fa, kovászból: sok kenyér, Gyufalángtól: nagy tűz, mely egekig ér. Homokszemekből áll hatalmas földgolyónk, Vízcseppekből tenger, mit járnak hajók. És így elismerjük: minden mi óriás, Kicsiny a kezdete, egy csöppnyi és nem más! Sátán is tudja ezt és azon igyekszik, Kicsit elferdítsen mindent mi igazi. Főleg a hitünket míg nincs mustármagnyi, Az igaz Igétől könnyű elfordítni! Célja, hogy: lábaink keskeny útról félre, Csak egy fél lépéssel éppen, hogy letérne. Akkor ő már győzött ha észre nem vesszük Többi lépéseink, már hiába tesszük. Az már csak félre visz! El a keskeny úttól, Ha nem lépünk vissza, elszakít Krisztustól! Ezért vigyázzunk jól! Fél lépést se térjünk El a Szent Igétől, mit Jézus mond nékünk. Ha egy mustármagnyi hitünk van Jézusban, Akkor szent igéjét figyeljük s pontosan Cselekedjük, éljük, azon igyekezve: Hogy Szent Ige által sok meg legyen mentve. Akkor sok-sok lélek megtalálja Jézust, Ha egy mustármagnyi kicsi hithez is jut. Úgy az nagy fává lesz s nevekedik aztán, De előbb egy kicsi kell, hogy megfogamzván, Ezért tartsd szem előtt, készíts annyi helyet, Hová a szent igét mélyen elvethessed! Mert a szent igéből mustármagnyi hit lesz, Mustármagnyi hit meg már hegyeket dönthet. De vigyázz arra is ami az ördögé, Egy mustármagnyi se, ne kerüljön közzé! Tiszta magot vessél, a szent ige magvát, Mert abból lesz „kéve” egykor majd odaát. Tehát, mustármagnyi hittel indulhatunk,
És ha talál ennyit nálunk ma hű Urunk, Akkor Benne bízva indulhatunk tovább, „Kis mag, nagy fává” nő és növel koronát! 1993. április 15. Testvér figyelj! Ezék. 33:7 Lelkipásztor avatásra Testvér figyelj: mert ma olyan útra léptél, Mely titkos jövőt rejt, bár ilyet nem kértél. Neked ez lett szánva, menjél végig rajta, Nem ember tervezte, ezt Isten akarja. Ő kéri ezt tőled, légy hát engedelmes, És azt is Ő kéri: testvér légy figyelmes! Testvér figyelj: s tudd meg, hogy e területen Melyen lábad halad s utad végigmegyen, A Sátán is itt jár s küzd egész hadával, Levegőt vagdossa az ő dárdájával. Csapkod is körülted, kardja veszedelmes, De ő legyőzött fél, ne félj, légy figyelmes! Testvér figyelj! Jézus legyőzte a gonoszt! Kerszthalálával. És Ő feltámadott! Sátán már nem árthat hogyha Jézus vezet, Csak haladj nyomába, ne téveszd léptedet! Védő karját nyújtja s kezét mely sebhelyes, Ilyenkor ragadd meg testvér, légy figyelmes! Testvér figyelj! Hidd el megéri, hogy kövesd, Ő oly legelőkre vezet, amely „kies”. Sem meg nem éhezel, sem meg nem szomjazol, Ha Ő reá figyelsz, úgy nem ingadozol. Megéri tehát, hogy Őt hűen kövessed, Azt tedd mit Ő akar. Testvér légy figyelmes. Testvér figyelj! Keresd mi az akarata, Mindig úgy cselekedj, ahogy Ő akarja! Az Ő akarata: minden ember éljen, A bűn ösvényéről az Istenhez térjen. És ha ezt cselekszed, az Úr még kegyelmes, Sokat megmenthetel, légy engedelmes! Testvér figyelj, mert ezt a Szent Ige mondja: „Kik sokakat visznek el az igazságra, Azok mind fénylenek miként a csillagok, Örökkön örökké”, lesznek fönt boldogok. Tehát megéri, hogy légy bölcs és értelmes Sokan megtisztulnak. Testvér légy figyelmes!
Testvér! Itt az idő a megtisztulásnak, Megfehérítésnek, megpróbáltatásnak! Be ne zárd ez igét! Nyisd fel e pecsétet, A végidő itt van, közel az ítélet. Nyitott szemmel járjál, időnk veszedelmes, Bilincsek zörögnek, vigyázz, légy figyelmes! Testvér figyelj: végül ezt mondhatom neked: Az Úr nyája bolyong. Jó útra tereljed! Megbíz erre Jézus téged ma pásztornak, De számot kell adjál majd a Főpásztornak! Ezért nagyon vigyázz, légy mindig türelmes, Szent Lelke vezessen, hangjára figyelmezz! Testvér figyelj! Jézus minden juhot ismer, Őrízd jól e nyájat, egyet se veszíts el! Minden juhért hullott az Ő drága vére, Még a tévelygőt is hozd vissza „estére”! Siess keresd! Járj be sziklát, mely félelmes, Bűnbozótban „némák”. Testvér légy figyelmes! Testvér figyelj, s kiáltsd: azonnal éjfél van! De a nagy asztalnál várnak! És még hely van Sánták, bénák, árvák, jöjjetek e helyre! A hely-jegyek árát Jézus kifizette. Jöhet aki akar, de egy kikötés van: Legyen fehér ruhád, s olaj lámpásodban! Készen a „vacsora” sok millió elfér, Csak „olajuk” legyen. Erre figyelj testvér! 1993. augusztus 10. Mi várunk Tégedet! Fél a világ és szorong, Mert nem tudja mi következik. Sejti a nagy nyomorúságot, Fél, hogy Jézus hamar megérkezik. Vár a világ és szorong, És fél az atomháborútól. A félelem miatt sokak szíve elhal, Mégsem fogadják a kegyelmet Jézustól. Jajj e világnak! Mert hisz’ A Sátánnak nincs sok ideje. És mint ordító oroszlán széjjel jár, Célja, hogy a békét e földről elvegye. Fél e világ és szorong, Mert az ítélet napja közeleg.
Az ég alja vihartól vöröslik, Mert már közelednek a terhes fellegek. Vár e világ és szorong, És vár mindent, mindent ami rossz. Csupán Téged nem vár Királyok királya, Pedig műholdakkal tele a kozmosz. Isten fiának a jelét Nem kell közvetítse, sem műhold, sem radar, Mert egy szempillantás alatt megjelenik És akik nem várják, kél bennük zűrzavar. De mi várunk Tégedet! Egeknek hatalmas királya, A Te véred árán került a szivünkbe Mit nem érdemeltünk, az Isten országa. És mi várunk Jézusunk! Nagyobb vendég hozzánk már nem jöhet, Veled országolni szivünk legfőbb vágya, Mi már mást nem várunk Jézus, csak Tégedet! 1993. december 3. Volt egy nap, van egy nap és lesz egy nap Volt egy napom Isten kegyelméből, Mikor hívott Jézus nagy szeretetéből. És e napon akkor végül is beláttam, Nem halaszthatom el és elébe álltam. Tudtam, ez az a nap a „kellemes idő”, Amikor döntenem kell, hív az Üdvözítő. Ha hetven vagy nyolcvan évet élnék is itt, Oly hamar lejárna és nem érne semmit. Jézus nélkül semmit, semmit nem ér e lét, E napon beláttam, ma kell kérjem kegyét. Tudtam, hogy lesz egy nap vagy előbb vagy utóbb, Amikor meglátom Őt, a Mindenhatót. Tudtam, jobb ha előbb békülök ki vele, Mint később ítélő bírát lássak benne. Volt egy nap tehát és elébe álltam, És a bűneimet mind bevalltam bátran. És e napon Jézus vérével megmosott, A bűn-rablánc lehullt, az Ő foglya vagyok. Ingyen jutottam én e nagy kegyelemhez, Mikor leborultam elé a kereszthez. Volt egy nap tehát, hogy én kegyelmet nyertem, Mert volt egy nap mikor Ő meghalt helyettem. Volt egy nap mikor Ő bűnöm lefizette,
S volt egy nap mikor a lelkem megmentette. De jó, hogy volt egy nap amit Ő tett értem! De jó, hogy volt egy nap amikor megtértem! Mert lesz egy nap, mikor a kegyelmi ajtó, Bezáratik azon. S megjelen a Bíró. S akkor nem lesz több nap már a megtérésre, Addig míg el nem jön, „ma” borulj elébe. Mert ha nem volt egy nap az életed során, És ha nem békülsz ki Istennel igazán, Akkor majd lesz egy nap mikor azt kell halljad: Távozzatok Tőlem, örök tűz jutalmad. De jó, hogy ez a nap még nem jött el ma, És hogy a kegyelem még nyitva számodra. De jó, hogy van egy nap és ez pont a mai, Mikor minden bűnöd elmondhatod Neki. És ha a szivedet még ma Neki adod, Az életed során ez lesz legszebb napod! 1994. december 28. Tízen vagyunk Kivan a létszám! Mindőnk itt állunk, Nézünk fölfelé, Valakit várunk. Fehérben szépen, így illik nekünk, Lámpásunk is kézben s hogyha jön: megyünk. A vőlegény jön. Őt várjuk mindőnk, De mivel késik, elszenderedünk. Ám de egy kiáltás sorra felébresztett, Ímhol a vőlegény! Rögtön megérkezhet. Az első kiáltás tehát már elhangzott. A szivünk legmélyén mindőnknél visszhangzott. Jön, jön! A várva-várt, sietve készüljünk! Mert ha még egy hang hív, eléje kell menjünk! Sötét az éjszaka, már-már éjfélre jár, Lámpásainkban is az olaj kevés már. Mit tegyünk? Hol vegyünk? Jajj nekünk, ha kiég! Nincs elég olajunk! „Ötnél van tartalék.” Ámde tízen vagyunk! És mi lesz az öttel? Akinél tartalék nincsen és úgy jött el?! Borzalmas lesz a vég a „tartalék” miatt! Most még tízen vagyunk, de fele kimarad! És ki lesz az az öt? Hisz egyformák vagyunk,
Fehér ruhánk is van, s van egy kis olajunk. Jajj! De világít-e végig a lámpásunk?! Lesz-e elég olaj ha sokáig várunk? Velőt borzongató lesz majd a gondolat, Ha kiég a lámpás s nem kapunk olajat. Ezért ne halasszuk, még ma szerezzük be! A „tartalék olajt”, amely Isten Lelke. Igen, a Szent Lélek! S vele a szent élet! Ez az a tartalék, ami még szükséges! Azt az időt éljük, hogy mindaz aki szent, Szenteltessék is meg! Ez bibliai rend! Tartsuk ezt szem előtt most, míg tízen vagyunk, Mert ha hanyagoljuk, a felére fogyunk! Minden nap vizsgáljuk meg, lámpánk vajon ég? Várjuk Őt vigyázva és legyen „tartalék”!!! 1995. május 21. Válaszd Isten országát! Édeni boldogság az Isten országa, Óh de sok embernek ma is szive vágya. A boldogság kéne és az örökélet... Csak épp Isten nélkül képzelik e létet. Pedig Isten nélkül boldogság sehol nincs. Mert az Isten nekünk több mint a földi kincs! Ki Isten irgalmát Jézusban megnyerte, Az örök életét már itt lent meglelte. Tehát itt e földön meg lehet szerezni Az örök életet, Jézustól elnyerni! Csak épp azon dől el, melyik kincs nagyobb neked, Földi vagy mennyei? Melyiket keresed? Melyikhez nő hozzá lelked és a szived? Ahol a szived van, ott lészen a kincsed. Ha többet ér neked a „mennynek országa”, Akkor a földi kincs már nem kincs számodra. De ha a földi kincs értékesebb neked, Akkor hiába hív ma Jézus tégedet. Ezt már nem hallod meg, mert a füled süket. Csak azon töprengsz már, hogy gyűjtsd kincsedet. Pedig a földi kincs kizárhat a Mennyből, Én azt tanácsolom, ne gyűjtsél ezekből!
Gyűjts olyan kincset amit „átal vihetsz”, Mert csak az marad meg, hogyha jót cselekedsz. Segíts a szegényen és lásd meg az árvát, Szeressél, jót tegyél s mindig adakozzál! Az ilyen léleknek azt mondja Jézus ma, Jer kövess! Tied a Mennyeknek országa! 1995. június 1. A Vizsgám Én, az életiskola leggyengébb tanulója Remegve gondoltam, hogy jön majd egy óra, Mikor vizsgáznom kell abból mit tanultam. Jajj, de mit kérdeznek?! Hisz semmit sem tudtam. És egy csendes júniusi napon a tanárom, Az áldott Szent Lélek szólt: jöjj tanítványom. Vizsgáznod kell! S majd halkan megkérdte’ Mondd, mi akarsz lenni az életbe’? Én a legkönnyebb hivatást mondtam be, „Kritikus szeretnék lenni az életbe.” Mást megkritizálni legkönnyebben megyen, Gondoltam e munka könnyű lesz majd nekem. Majd rövid csend után a válaszát várom, Gondoltam nem hagyja helyben a tanárom. De Ő szólt: rendben van, ebből vizsgáztatlak, Magadon kezded el, adok rá alkalmat. Nem ezt vártam volna s egyezkedni kezdtem, Jó, de nem akad-e majd farcs a jegyekben? Tanárom látta a felzaklatottságom, Ő segíteni akart nekem minden áron. Nézd, én reád bízom a jegyosztályzatot, Hogy ne vádolj azzal, hogy rossz jegyet adok. Szólt: ez lesz a vizsga, hisz kritikus leszel, Miből mit érdemelsz, te magad döntöd el! Én csak a tantárgynak sorolom a nevét, S melyikből mit érdemelsz, te adjad a jegyét. Drága jó tanárom tudta, hogy mit teszen, A hurkot nyakamra én húztam, érezem. Kínosan éreztem e vizsgán magamat, De már hallom szólni az én tanáromat. És felsorolt rendre vagy kilenc tantárgyat,
Éppen azt, miből egy kritikus vizsgázhat. Legelső tantárgynak a neve: „Szeretet”, De én nem ezt vártam, s nem adtam rá jegyet. Tudtam e tantárgyból nagyon gyengén állok, Húztam egy vonalat s a többire várok. Drága jó tanárom sorolta tovább is: „Öröm és békesség és a béketűrés, Szivesség és jóság, hűség és szelídség.” És a legutolsó a „mértékletesség”. Mikor rendre végighallgattam ezeket, Tudtam rögtön, hogy én kritikus nem leszek. Mert minden tantárgynál csak vonalat húztam, Szomorú voltam, mert e vizsgán elbuktam. Drága jó tanárom mégsem kiabált rám, Amiért elbuktam e „kritikus” vizsgán. Amit megtanultál-mondta- abból aratsz, És most még ha fáj is, pótvizsgára maradsz! Én, megadva magam, földig meghajolva, Hálát adok azért, hogy még lesz pótvizsga. Halkan arra kértem az én tanáromat, Tanítsa meg nekem mind e tantárgyakat! 1995. június 8. Búcsúzás (Gyülekezetvezető temetésére) Remegve állok meg e nyitott sír szélén, Szinte nem is hiszem, végleg búcsúzni kell Attól ki sokáig az egyházunk élén Állt, de most közülünk ő neki menni kell. Ő megyen és viszi magával mit gyűjtött, Nem földi vagyon ez, a „lelkit” gondolom, Jócselekedet ez, mit szeretet fűtött, Ő ebben gazdag volt. Ezt szívből mondhatom. Ő árván segített, özvegyet felkarolt, Példás élettel járt bárhol e világban Életében ő az igazságért harcolt. Jó volna, ha sokan járnánk a nyomában. Mindazt ami jót tett, ezt viszi magával, De példás élete az itt marad nekünk. Ő már Jézus előtt hódol fönt hálával, Mi is oda vágyunk, s ez úton követünk.
Ő Jézust követte. Neki szolgált itt lent, Hűen munkálkodott az Úr szőlőjében, De ennek jutalmát megkapja odafent. Megéri, hogy mi is kövessük őt hűen! Ne sírjatok!- mondaná ha még beszélhetne, Hiszen ez megváltás amin átalmentem, Halálból jöttem át az örök életre, Itt már boldog vagyok, nem szenved a testem. S ha még beszélhetne, még azt is mondaná: Emberek, megéri, hogy most figyeljetek, Szánjatok már reá egyszer egy fél órát, A szent igét hallva, most mind megtérjetek! S ha még beszélhetne, evvel búcsúzna el: Térjetek Istenhez, mert nagyon megéri, Mert a Mennyországban még mindig van sok hely, Örök üdvöt nyerhet aki ezt itt kéri. Ha még nem döntöttél, dönts most sírom mellett, S ha megtérsz és Jézust szivedbe fogadod, Nem árt akkor halál, nyersz örök életet, És az átköltözést örömmel várhatod. Nem a kárhozat vár, hanem Jézus téged, De ez te rajtad áll, melyiket választod, Ne tétovázz lélek, halld meg hívó szavát! Ha átadod szived, üdv lesz végső napod! 1995. szeptember 9. Van segély! Ha a bűnnek pókhálója Körbezárta életed, És hogy nem tudsz szabadulni, Ez bánt és ezt érezed. Akkor figyelj! Van „Valaki” Aki szabaddá tehet, És válladról leveheti Még ma nehéz terhedet. Ez a „Valaki” csak: Jézus! Ő halt érted szenvedve, És bűneid Ő hordozta, S felvitte a keresztre. A keresztről vére lefolyt, Ez a vér elégtétel. Isten meg fog kegyelmezni, Hogyha Jézusban hiszel!
1995. szeptember 11. Nálad van helye? Bethlehem csillaga egy születést jelez, Nagy király születik, három bölcs zengi ezt. Égből angyalkarok jönnek és hírdetik: „Dicsőség Istennek”, Megváltó születik! Lejött! Megszületett! S nem volt hely számára, Égi király fekszik barmoknak jászlába. Szégyen! Így fogadták egykor a Menny Urát, Te ma, hogy fogadod Jézust, a Messiást? Van-e hely számára, ott bent a szivedben? Nyitva-e a szived, hogy Ő megszülessen? Hogyha rá az „igen”-t örömmel mondhatod, Akkor van igazi, boldog Karácsonyod! 1995. december 20. Az Úr az én pásztorom! ( 23. Zsoltár szerint) Gyermekségem óta vágytam követni Őt, A Jó Pásztort, a hű Üdvözítőt, ...s elindultam felé Ő előttem ment, nem is olyan távol, Utol érni Őt! Szivem erre vágyott... ...hogy boruljak elé! Huszonkét év múlva találkoztam Vele. Juhaként nyájába fogadott engemet, ...azóta követem. Sokszor elszédelgek, sokszor lemaradok, Vagy jobbra, vagy balra pár lépést kóborlok. ...de Ő segít nekem. Mert Ő azt akarja, hogy nyomába lépjek, Az Ő útján járjak, róla le ne térjek és el ne maradjak! Mégis meg-megállok. S ilyenkor Pásztorom, Vesszőt, botot használ, de ez a vigaszom, Vele kell haladjak. Ilyenkor látom meg, hogy majdnem letértem, Azután napokig könyörögve térden, kérem, vigyen tovább! Ő mindig meghallgat és megteszi nekem,
Sokszor az ölében hordja az életem, a „tévelygő juhát”. S aztán mikor letesz egy-egy kis időre, Ismét elszédelgek, lemaradok Tőle, Ő kutyát uszít rám. Én sebeim nyalva, könnytől ázik szemem, Nem értve duzzogok, miért teszi ezt velem? ...megint az én hibám? Ő megnyitja szemem, én sok farkast látok, Mostmár tudom, ölnek, jó lesz ha vigyázok! ...Ő jót akart nekem! Ezért uszította rám „ bojtár kutyáját” Ily módon védte meg kóborlós bárányát, ...megóvta életem! S elmondta, hogy aki letér az útjáról, Az „ordas farkasok” elviszik a nyájtól, s nyomban széttéphetik. Ezektől óv tehát engem jó Pásztorom, Ezért használ vesszőt, botot hű Jézusom, S lelkem szégyenkezik... Hogyhogy nem értettem, hogy jót akart nekem?! Lelkem őrízte meg, azért bánt így velem, ...mostmár megértem Őt! Füves legelőkre és csendes vizekre Akar Ő terelni mindig ez életben, ...de követnem kell Őt! S végre asztalt terít és mindenki látja, Hivatalos vagyok a nagy vacsorára. ...s felkent olajával. Bizony a jósága és az Ő kegyelme, Követnek itt engem mindig az életbe’ szivem telt hálával. És hosszú ideig lakozom majd Nála, Örök lakásom lesz fönt az Úr házába’ ...de mostmár követem. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, Csordultig poharam, Ő az én örömöm, Övé az életem! Haleluja! 1996. január 15. Ha nem birod a bűneid A bűn nehéz. A kőnél nehezebb!
Meddig birod még, meddig cipeled? Nem félsz, hogy egyszer elesel vele? Nagy terhet viszel! Sok volna fele! És mégsem állsz meg, vonszolod magad, Pedig van még hely ott a kereszt alatt! Ott lerakhatod. Oda menj vele! Ott mind eltűnik, nem csak a fele! És ha Jézusnak ott bevallod bűneid, És bocsánatot kérsz, Ő bűntől szabadít. Könnyen, teher nélkül haladhatol tovább, Eltűnik a terhed, miként a délibáb! Ha nem birod a bűneid, Jézus segít neked, Csak a kereszthez menj vele, szabad lesz életed. De ha nem hiszed, hogy Jézus bűntől megszabadít, Akkor egy életen végig hordhatod bűneid! Igen, egy életen által, végig cipelheted, Végül a kínos Pokolra húzza le lelkedet. És ott örök időkön át gondolkodhatsz rajta, Hogy miért is nem raktad le míg volt idő adva?! Ne várj kérlek lélek eddig! Döntsél sorsod felett. Menj a kereszthez és rakd le a nehéz terhedet! Én megfújtam neked ma a sorsdöntő kürtöt, De ez te rajtad áll lélek, vágyod-e az üdvöt? Én elmondtam neked mit tegyél óh lélek, Szeretnék a Mennyországban találkozni véled. De ez terajtad áll lélek, hová akarsz jutni, Megtérned neked nem muszáj, csak majd elkárhozni. Kárhozattól akar Isten megmenteni téged, Ezért hív az Úr Jézushoz, üdvöt kínál néked. Siess még ma a kereszthez, rakd le terheid, Jézus vére tisztára mos, bűntől megszabadít! 1996. február 17. Csinálsz-e leltárt lelki téren? A jó üzletember az mindenben pontos. Hogy ne károsodjon, a leltárja fontos. Igen, leltározik s ha hiány van, kutat, A haszon hol tűnt el? Keresi az utat. És ezt gyakran teszi, sűrűn leltározik, Hogy legyen haszon is, azon fáradozik. S ha egy idő múlva csak deficittel zár, Beadja az ipart és nem privatizál. Őszinte magával. S tovább nem csinálja, Nem dolgozik kárral ebbe a szakmába’
Vagy keres másikat, vagy megfontoltabb lesz, S azt tart boltjában amin nyerekedhet. Amit most elmondtam, ez a testi oldala, De két részből állunk. S a lelki fontosabb. Már ugyan akinek. Kezdjünk mi is leltárt, Nyissuk meg szivünkben a zárt vertánkasszát. Lelki letárt tartsunk! Mit nyertünk kamattal? Gíránk hogy forgattuk? Mit tettünk azokkal? Szaporodott gíránk földi életünkben? Nyereségünk lesz-e majd a lelki téren? Vagy csak annyi maradt mit kezdőként kaptunk? Akkor nem érünk célt ha hiába futunk. Aki versenyen fut s győztes akar lenni, Annak futás közben nem lehet mást tenni! Az mást nem dolgozhat, futásközbe’ téve, Csak arra törekszik, hogy a célt elérje! Kedves testvérem, most hadd kérdjem meg tőled, Lelki vagy a testi cél áll te előtted? Melyik a kedvesebb? Tested vagy a lelked? Életed idejét melyikre szenteled? Ne sántíts kétfelé! Ha az Úr az Igaz, Akkor csak Őt kövesd! Jutalmat Tőle kapsz. Csinálj leltárt kérlek, melyik haszonra futsz te? Melyik célt éred el? Nem futhatsz kettőbe! Ha földi kincs a cél s előtted csak ez áll, Vigyázz mert a lelked így deficittel zár! Legyél most őszinte nagyon a lelkedhez, Tudod jól, hogy hogy áll és ne hitegessed! Vagy fussál kitartóan vagy forduljál vissza, Két célt úgysem érsz el, ne fussál hiába! Pál, az atyánkfia arra buzdít minket: Úgy fussatok, hogy a „babért” elvegyétek! Ő a nemes harcot s futást elvégezte, A hitet megtartván bement az „életre”. Végezetül pedig fönt korona várta, Mit az Igaz bíró „ama nap” tett rája. Nem csak ő nyert babért, te is elnyerheted, Ha lelkiekért futsz s leltárod rendezett! 1996. június 3. Aki hiszen és megkeresztelkedik Márk 16:16 Ím e zűrzavaros, rohanó világban, Volt-e rá egy órád a belső szobádban,
Hogy a Bibliából elolvasd ez igét? Hogy az üdvösséghez hit kell és keresztség? Ím e zűrzavaros, , rohanó világba’ Volt-e rá egy órád, hogy magadba szállva Felmérd, hogy mi a te legfontosabb részed? Vajon érdekel-e itt az üdvösséged? Ím e nagy világból mi a tied, mondjad? Mindent itt kell hagyjál, talán ma vagy holnap! De ha itt e földön üdvöd megtaláltad, Olyan kincset nyertél, amely megy utánad. Mást nem vihetel el ebből a világból, Csak az üdvösséged. Ha kaptál Jézustól. Jézus pedig adja, szemrehányás nélkül Mindannak ki kéri és belátja végül... Hogy az üdvössége, ez a legfontosabb, Ezt itt megszerezni ez a legokosabb. Nem egy nagy ára van. Elnyerheted te is! Ha engedelmes vagy, megadja neked is. Engedj hát szavának, csak annyit kér tőled, Hittel térj Ő hozzá s vedd a keresztséget! Igen! Te döntsd ezt el, ne mások feletted, Te kell higyj Jézusban! Te kérj keresztséget! Mert amilyen távol napkelet nyugattól, Oly nagy a távolság ettől a két szótól. Aki hisz Jézusban megkeresztelkedik, Vagy míg nem tud hinni, megkereszteltetik. Nagyon kettő testvér, gondolkodj el rajta! Hogy üdvösséget nyerj, Krisztus ezt akarja. Üdvösséget pedig csak így nyerhetsz Tőle, Ha hiszel Jézusban, te döntsél felőle, Hogy követed-e Őt úgy miként Ő tette?! Mondd, te megteszed ezt? Mert Ő ezt megtette! Megkeresztelkedett. Példát hagyott nekünk, Üdvösség kérdése! Vajon mi engedünk? És ha igen, akkor követjük is Őtet, Mert megjutalmazza az Őt követőket! Kövesd hát parancsát, lépj a hullámsírba, Így illik betöltni, Krisztus így tanítja! Aki hiszen s aki megkeresztelkedik, Az üdvösséget nyer és el nem kárhozik! 1996 Ki a te Istened?
II. Móz. 3:14 Gondolkodtál rajta kedves embertársam, Ki a te Istened ebben a világban? Az Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, Mózesnek a hegyen így mutatkozott be: Vagyok aki vagyok, mondd meg ezt a népnek, Hogy kihozza népét, a „Vagyok” küld értek. Istennek tervei régtől fogva nagyok, Ha bajban volt népe, Ő szólt: Én itt vagyok! Igen... a Héberek Istene, a „Vagyok”, Embertársam mondjad, te Őt befogadod? Elfogadod-e Őt, hogy Istened legyen? Mert Őt befogadni, ez egy nagy kegyelem! Mert Ő volt, van és lesz! Ő meg nem változik! Ő mindig a „Vagyok”, bár sokan nem hiszik. Voltak, vannak s lesznek kik nem hisznek Benne, S nem törődnek vele, mintha nem is lenne. Pedig de sokszor szól: „Gyermekem itt vagyok!” „Hozzámtérő bűnöst soha el nem hagyok!” Sajnos e föld népe mégsem hallja szavát, „Vagyok” helyett sokszor, inkább „vagyont” imád. Te mit választol ma, vagyont vagy azt Aki Önmagát a „Vagyok” néven jelenti ki? Ki a te Istened? Melyiket választod? A vagyont e földön? Vagy azt, ki szól: Vagyok?! Igen, Ő szól: Vagyok. És te mégsem hiszed? Hogy létezik és él és van fönt Istened? Isten nem csak magát mutatta be nekünk, Hanem Szent Fiát is, Aki itt élt velünk. Igen, itt élt, itt járt és itt munkálkodott, Sok hatalmas jelben megbizonyosodott, Hogy Ő Isten fia. S szólt egy hang a Mennyből: „Ez amaz én fiam, akit kegyelemből, Ő a szerelmesem, Őt küldöm hozzátok, Benne gyönyörködöm, Őtet hallgassátok!” Isten kijelenté nekünk nem csak magát, Hanem bemutatta „Szerelmes Szent fiát”. Ő benne sem hiszünk? Őt már látták sokan, Ki Ő benne nem hisz, hitetlen szíve van! Majd Isten Szent Lelkét küldte, Ki megjelent,
És bizonyságot tesz Jézusról idelent: Aki hisz Istenben és az Ő fiában, Örök élete van már itt e világban. Ki három-egy Istent hisz és befogadja, Az a túlvilágon jutalmát megkapja. Ő ma örök üdvöt kínált fel neked, Jöjj fogadd be Őt, Ő a te Istened! 1997. február 5. Egy jó hír Egy jó hírem van ma, Figyeljetek reám, Örömhírt zeng nékem Most szívem és a szám. Ma este nagy vendég Jött közénk és hozott, Mindenkinek akar Adni ajándékot! Tudod ki e vendég? Ismerd fel Őt lélek! Az Úr Jézus van itt, Nyújtja „üdvösséged”. Örök éltet ad Ő, Jöjj fogadd el Tőle! Életvizet kínál, Merítsél belőle! 1997. február Jobb néktek ha én elmegyek! Ján. 16:7 Az Úr Jézus mondta ezt oly régen, Mikor tanítványait biztatva így szépen, Ha elmegyek elküldöm hozzátok A hű „Vigasztalót”... bízzatok s várjátok! Nem csak megígérte, de rég el is küldte, Ama Vigasztalót hozzánk le a földre, Pünkösd napján jött le és itt maradt velünk, Ő az egyedüli, ki vigaszt nyújt nekünk. Igényled-e testvér ezt a Vigasztalót? Van-e rá szükséged? Kívánod ezt a jót? Ha Istenhez tértél és újjá születtél,
Jézus vére által ha gyermeke lettél... Akkor kérd hittel, mert megadja neked! Betölt Szent Lelkével és más lesz életed. Ha Ő vezet téged és hallgatsz szavára, Már e földön tied a Mennynek országa. „Kérjetek!”- mondotta e földön Mesterünk, „Zörgessetek buzgón” s Ő megadja nekünk. Igen, mert Jézus már ott az Atya előtt Könyörög érettünk s védi az esendőt, Mert esendők vagyunk, ezért szükséges hát, Hogy Szent Lélek által mondjunk mi hő imát. Mert a „Lélek” az, ki egy kimondhatatlan Fohásszal könyörög az Atyához halkan. És ha megengeded azt is, hogy vezessen És minden bajodban vigaszt Ő szerezzen, Akkor az Ő Lelke veled marad folyton, Javadat keresi, hogy bűntől megóvjon. Csak kérd meg, hogy még ma foglalja el bensőd, Hallgass Rá és soha ne szomorítsd meg Őt. S ha Ő vele járod végig az utadat, Jézus elment rég, de Lelke veled marad! 1997. május 19. Döntöttem Hogy úgy döntöttem, hogy megpróbálom, Hogy határoztam, mert ezt kívánom, Köszönöm Neked drága Mesterem! Mert példát hagytál, mert végig mentél, Mert megváltottál, mert úgy szerettél, Ezért nyomdokod Jézus követem! Hogy gyenge vagyok, hogy erőtelen, De elfogadtad gyarló életem, S tudom, ha Te vezetsz erős leszek! Nem nézek hátra, még oldalra sem, Csupán csak feléd drága Mesterem. Te hívtál engem és én most megyek! Követni vágyom szent parancs szavad, Mert hiszek Benned s itt az akarat, Neked áldozom most az életem! Nem félig vágylak követni Téged, Hanem egészen! Úgy ahogy kéred. Ímhol a víz, megkeresztelkedem! Evvel is dicsérni vágyom Szent neved,
És hozom Hozzád most a szivemet, Moss fehérre Jézus, hogy tiszta legyek! Hogy kiválasztottál, hogy kezedbe vettél, A megszentelődés útjára vezettél. Atyám! Égi Atyám, megköszönöm Neked! 1997. május 27. Hiszed-é ezt? Ján. 11:25-26 (Temetésre) Testvérnőnk elment. Ő csak átköltözött Oda, ahol mindig örvendnek szer fölött. Oda, ahol minden dicsőítésre kél, Mert ki Jézusban hisz, ha meghal is él! Testvérnőnk hitt Benne és tovább él Nála, Dicsőítve Jézust az örök hazába’ A test az porba tér, hisz abból vétetett, De lelke él tovább! Ember, hiszed-e ezt?! Mert ezt Jézus mondta: hogy aki él és hisz, Nem hal meg, mert a hit a halálon átvisz. A Pokol s a halál, nem árthatnak neked, Aki hisz Jézusban, nyer örök életet. Ha eddig nem hittél, higyj Jézusban kérlek, Tudd meg, a síron túl is létezik élet. De az nem lesz mindegy, hogy hol töltöd te azt, Csak Jézusnál vár az öröklét s a vigasz. Ne légy hát közömbös, a lelkedről van szó, Jusson a szivedbe e prédikáció, Hogy aki él és hisz, az soha meg nem hal, Jézusban él tovább, az Ige erre vall! Ki hisz a Fiúban örök élete van, Aki nem hisz Benne, ébred a Pokolban. Az Ige mondja ezt, hogy aki hisz Benne, Az el nem kárhozik, átment az életre. Tehát hogyha hallod, hogy mit mond az Ige, És ha átgondolod és ha hiszel Benne, És ha döntés elé állít ma a kereszt, Haláltól ment meg Ő. Lélek hiszed-e ezt?! Tovább nem a halál lesz az Úr feletted, Nem félsz, hogy a sírba kerül majd a tested? Mert tudod lelked él, érted állt a kereszt, Átmész e „halálból”, ember hiszed-e ezt?!
És ha igen és ha te is akarod ezt, Nézz fel most Jézusra és Neki mondd el ezt: „Hiszek Benned Jézus, fogadj el engemet”. Halálból ment ki Ő s kapsz örök életet! 1997. június 23. A magvető imája Róma 10:17 Én csak magvető lehetek Uram, De az áldást Te kell, hogy adjad rá, Te adj bűnbánatot a bűnös szivébe, És bűnbeismerést mielőtt mondaná: „Vétkeztem, óh bocsáss meg nekem, Mert gyarló vagyok és újra csak vétkeztem”. Uram, én csak igédet vetettem, De az áldást Te kell, hogy adjad rá, Kérlek add, hogy aki ezt ma hallja, Előtted bűneit most megvallaná! És kimondja végre, hogy „vétkezetem”, Én Istenem, Uram, óh bocsáss meg nekem! S ha bűnét bevallja Te előtted Uram, Tudom áldásodat így bőven ráadod, Ha csak egy lélek lesz aki Hozzád tér, Akkor érdemes volt, hogy vessem a magot. Leborulva kérlek Uram, hő imába, Adj újjászületést a bűn bevallásra! Én magvető vagyok, de az áldás Ura Az Te vagy Jó Atyám. Tied a hatalom! Tudom, ha szent igéd magjait ha vetem, Ha sírva teszem ezt, majd vígan aratom. Uram, én Jó Atyám! Esdve kérlek Téged, Hogy keljen ki a „mag”, áldd meg szent Igédet! 1997. augusztus 14. Hivatalos vagy! Máté 22:14 Hivatalos vagy!... emlékszel-e rá? Amikor még gyermek szivedhez szólt az Úr, Oly könnyen mondtad ki, itt vagyok és megyek, Most fejed lehajtod és hallgatsz szótlanul. Azóta oly sokszor megkérdezte Jézus: Hol vagy én gyermekem? És merre tévelyegsz?
És te elbújtál a bűn bozótja közé És mezítelennek érzed az életed! Igazad van... még mezítelen vagy. Mindaddig míg nem kérsz Jézustól új ruhát, Még ma itt vár Jézus és kér, hogy jöjj elő A bűnbozót közül. És kérd bocsánatát! Igen! Most hívva vagy, ne tétovázz tovább! Lehet nem hív többet téged Isten Fia, Ma hív, hogy jöjj elő, valld be a bűneid. De ha most nem teszed, nem kér talán soha. Hivatalos vagy! Sokszor lettél hívva Az Igén keresztül vagy egy testvéreden. Halld meg hangját végre! Jézus hív általa! Ha elutasítod, véred lesz fejeden. Sok a hivatalos, a választott kevés, Nem azért mert Jézus nem mindet akarja, Hanem azért mert a hivatalos hanyag, Nem jön mikor hívják, hanem elhalasztja. Te ne halaszd tovább, jöjj elő és valljál, Ismerd be bűneid s kérjél bocsánatot, Nem maradsz mezítlen, fehér ruhát kapol Amit Jézus vére hófehérre mosott. Hivatalos vagy! De választott is lehetsz! Mert tudd meg, hogy az az Isten választottja, Ki hivatalosként előjön és úgy dönt: Hogy élte végéig Istent választotta! 1997. augusztus 21. A mi királyunk! Zsolt.: 89:19 „Mert az Úr a mi pajzsunk és Izráelnek Szentje a mi királyunk”. Mi is valljuk ezt a zsoltárossal, És a gyermekhaddal Hozsánnát kiáltunk! Nekünk is királyunk lettél. Hiszen a szivünkbe vonultál be rég És megtisztítottad miként a „templomot”, Ily tisztogatásnak örvendett az ég! És mi is örvendtünk nagyon, Mert senki más nem tisztíthatta meg azt, Ezt csak Isten fia, a „király” tehette, Ő vette le terhünk és Ő adott vigaszt. S most újra megemlékezünk. A bevonulás nagy napja mily dicső,
Mily dicső boldog nap volt az mikor betért Szivünk belsejébe a hű Üdvözítő. Akkor a szánk megtelt nevetéssel. Örömünnep napja volt az a lelkünknek: Mikor Jézus megtisztítá szivünk, Szabad lett a lelkünk s megkaptuk üdvünket! Ez volt lelkem első virágvasárnapja. Akkor kiáltottam szivemből Hozsánnát, A „Dávid fiának” öröm-ének zengett, Dicsérve áldottam az egek Királyát. Azóta sokszor visszaemlékezem Arra, milyen is volt az a bevonulás. És mély hála tölt el mindannyiszor Mikor eszembe jut e „szent megújulás”. Ma sem teszek mást csak azt: Amit akkor tettem, hogy áldom a királyt. Mert Ő királyom lett végleg nekem Örökérvényesen! Sose választok mást! És azóta egy a szivem vágya. Lába elé rakni mind a „felső ruhám”, Királyomnak vallni és hűen követni És amerre megyen, Hozsánnát kiált szám! Ma is eljött a virágvasárnap! Kedves lélek jöjj velem s kiáltsunk, Ha szivedben már él, kiáltsd velem bátran: Izráelnek Szentje, Ő a mi Királyunk! 1998. március 22. A nagy sokaság Jel. 7:9 Majd kétezer évnek távlatából Figyelek egy hullámzó tömeget, Kik minden népből, fajból s ágazatból Alkotnak egy hatalmas sereget. Az élen Jézus megy, szerény s szamárháton, Utána gyermekhad Hozsánnát kiáltva, S nyomban ott követik mind a tanítványok, Királyt üdvözölnek, új országot várva. Utánuk sokféle csőcselék tolong, Fehér, fekete, gazdag és szegény, Nagy nyomorúságból jöttek ki ezek, Akikre rásütött a Krisztusi fény. A menet levonult. Már a legutója Ment el szemem előtt az írások nyomán,
Az eleje már ott fent a Bárány előtt Hódol a Királynak, kik követték korán. Én későn érkeztem már a sor végére, Nekem már nem jutott e földön pálmaág, Csupán „felsőruhám” tettem le Elébe, Azóta dicséri naponként szivem és szám. És most ahogy látom amint menetelek, Jön velem sok szegény, koldus és megvetett, Az utak széléről és a sövényektől, Onnan hivattak el s alkotnak sereget. Rongyosak, éhesek, de szomjasak nagyon Az Úr Igéjére, az „élet vizére” Várnak ők s örülnek, nem mint a gazdagok Akiknek nem hajlik szivük megtérésre. Igen, ilyen kell ma Jézusnak, ki tudja Értékelni szívből az Ő szent hívását, Kik nagy nyomorúságból, de végig követik. Ezekkel megosztja dicső, szent országát. És ezek elszántan követik a Királyt, Dícshozsánnát zengve naponként Jézusnak, S végül a trón előtt örökre dicsérik Hófehér ruhánkban újjongva hódolnak. E sor halad. Én is velük menetelek, És már nemsokára Jézushoz érkezünk, Ahol a nap nem tűz és jó levegő vár, Ahol nem szomjazunk, ahol nem éhezünk. A Bárány legeltet s mi Neki hódolunk, Kapunk pálmaágot s állunk a trón előtt. Egy megszámlálhatatlan sokaság gyűl össze, Teljes szívből áldjuk és magasztaljuk Őt. „Ha hallod azt” amit elmondtam most neked, Jöjj velünk ez úton, valld meg hittel s kiáltsd: Én elfogadom Őt királyommá végleg, S örökké áldom Őt, Jézust a Nagy Királyt! 1998. március 31. A tengerbe vetett gyalom Máté: 13:47 A tenger a népnek sokasága. A gyalom az Istennek országa Melybe minden elő belekerülhet. Mindenkit egyformán hív az Ige, És akinek megnyillik a szive, Oda Isten Fia ma este betérhet.
Lehetsz fehérbőrű vagy fekete, Lehetsz szegény vagy nagy pénz embere, Nem ettől függ most az üdvösséged. Lehetsz komoly vagy épp felületes, Az Úr Jézus te érted is kezes. Megmenteni akar s kínál örök éltet. Halászok jöttek ma este ide, S ha találnak olyat kinek van hite, Az bele kerülhet Isten „gyalomjába”. Hagyd, hogy a hálóba bekerülhess! Számodra is van még hely mely üres. Hagyd, hogy bűn mélyéből a partra vonjanak! Mert ha soká maradsz a bűn tengerébe’ A bűnnek tengerét nem úszod meg élve, Nem menekülhetsz meg, benyelnek „nagy halak”! Látja jövőd Jézus, ezért küld ma hozzád, Oly „halászt” ki érted kiveti hálóját, Jézus megmenteni akarja életed! Most kegyelmét kínálja fel neked, És akar komolyan elbeszélni veled. A lelkedhez szólni, szivedre beszélni, ...hogyha megengeded. Lehetsz gazdag, szegény, fehér vagy fekete, Van lelked! S van Pokol! Ő ettől mentene. Ma este te döntsd el, akarsz üdvözülni?! ...bűntől menekülni? Ha igen, mondd ki ezt: „Úr Jézus itt vagyok, Minden bűneimtől megválni akarok! Jézus, Isten Fia, Benned vágyok hinni és véredet kérni! Tisztítsd meg szivemet véredben Jézusom! Ma este Te neked életem átadom, Bent akarok élni Isten gyalomjába, Be akarok jutni Isten országába!” Ámen. 1998. április 19. Miért kell az ősz? Alig vártuk a szép tavaszt, S aztán a jó meleg nyarat, Alighogy élveztük őket, Már látjuk tovatűnőnek. A fa hullatja levelét,
Hogy itt az ősz azt hírdeté. Miért is kell e hervadás? Miért nincs tovább maradás? Miért kell az ősz minekünk? Hisz jó időt jobb’ szeretünk! De akkor csak virág lenne És félérett termés benne. Igen. Az ősz beérleli. A termést éretté teszi. Ezért kell hát, hogy ősz legyen, Hogy mindent „éretté” tegyen. Ember! Neked is volt tavasz És élveztél „lelki nyarat”. A lelked mit terem vajon? Gyűjtöttél-e „lelki vagyont”? Ha gyűjtöttél „terméseket” , Boldog vagy ha „éretteket” Tudsz felmutatni Ő neki, A Nagy gazda ha keresi. De, hogy érett gyümölcsöt hozz, Te magad is érj meg ahhoz! Igyekezz, hogy sok jót teremj! Élted ne csak levél legyen! Tehát szükséged van őszre, „Gyümölcsöd érlelőjére”. Kérd meg hozzá a Szent Lelket, Érlelje be az életed! 1998. szeptember 2. Uram add nekem azt a vizet! Ján. 4:15 A bűnnek melege nagyon forró, Égeti a szív körüli helyet, Szomjúságot vált ki sok lélekből És mivel szomjazik, keres „élő vizet”. Sikár város, nem egy világváros, Mégis egyszer „élő vízre” talált Egy nő aki már régen szomjazott, Szomjas hite nagy élő vízzé vált. Egy nő szomjazott s ivott egy egész város, Mert megízlelték az „Élő vizet”, És aki ezt egyszer megkóstolja, Az sosem kíván mást csak élő hitet.
Az élő hit nagy dolgokat művel. Krisztushoz vezethet sok pogány népeket, A „Jákób kútja”, mely most „Jézus vére”. Oltja a szomjadat s átformál tégedet! „Samária lánya”, jöjj hát ha szomjazol! Nem hányja szemedre Jézus a bűnödet, Élő vizet nyerhetsz ma is ha szomjazol, Csak mondd ki: Add nekem Uram azt a vizet! 1998. október 25. Szeretlek Jézusom! Te tudod, hogy én szeretlek tégedet, Nem kell bizonygassam. Hisz úgy járnék mint egykoron Péter, Hogy amit állítok, meg kéne sirassam. Ha azt mondnám, hogy meg nem tagadlak És hogy érted adom az életem, Mielőtt a kakas megszólalna, Sokszor megtagadna bennem az értelem. Inkább jobb ha magam tagadom meg, S a keresztem minden nap felveszem. Úgy követlek Jézus bárhova is vezetsz És megyek utánad míg élek Mesterem! És ha e „kereszttel” Golgotára vezetsz, S ha ott ki akarják ontani a véremet, Akkor is az akaratod legyen! Mert ha Te velem vagy én utánad megyek! Én követni vágylak drága jó Mesterem, Csak ne hagyj magamra soha sem engemet. Te aki a sziveket vizsgálod, Te tudod, hogy én szeretlek Tégedet! Te mindeneket tudsz, segíts ne csak mondjam! Hogy nekem ezután nincsen akaratom, Mert én azt akarom csak amit Te akarsz. Evvel bizonyítom, hogy: Szeretlek Jézusom! 1998. október 27. Minden kegyelem! Kegyelem Kegyelem Kegyelem Kegyelem
az, az, az, az,
hogy hogy hogy hogy
megismertem Jézust, megszeretett, értem ontá vérét, Istenhez vezetett!
Kegyelem az, hogy bűnbocsájtást nyertem,
Kegyelem az, hogy mostmár Ő vezet, Kegyelem az, hogy megvéd a gonosztól, Kegyelem az, hogy kegyelmet nyerhetek! Ezért hálás szüntelen életem, Hogy nem zárult be most még a kegyelem! Hadd zengje hát örömmel énekem: Kegyelem az, hogy még van kegyelem! 1999. február 23. Neked szükséged van Jézusra! Neked csak Jézusra van nagyon szükséged, Nélküle te neked nem élet az élet. Lehet itt bármid is ezen a világon, Ha Jézus nem tied, nem lelsz boldogságot. Neked csak Jézusra van nagyon szükséged, Mert másban a lelked nem nyer békességet! Mondd miért nézel te gyarló emberekre?! Azokban csak csalódsz. Nézz fel a keresztre! Kínhalált szenvedett! Látod érted mit tett? És te könnyelműen félre tolod mindezt? Fordulj vissza! Lásd meg, Ő még mindig szeret! Nem érzed szivedben, hogy Rá van szükséged? Ő vár! Akar téged, bár egy kis porszem vagy, Vedd észre, irántad szeretete mily nagy. Ne tékozold hát el az örök életed! Tudom érzed is már, hogy Rá van szükséged! És ha megértetted e szerető hívást, És ha vágyod Vele ma a találkozást, Hozzád siet hamar ha a térdeden lát, Csak mondd ki: Jézusom szükségem van Reád! 1999. március 19. Készülj el a halálra! Talán lázad szived ennek hallatára? Hogy most felszólítlak: készülj a halálra! És most tiltakozol: hisz fiatal vagyok, Nem vágyok meghalni! A terveim nagyok. Nos ha fiatal vagy, vagy ha középkorú, Tekintsél csak körül, óh milyen szomorú, Hogy itt e sírkertben a fejfákra írva, Egy napos vagy száz év, bár az ilyen ritka.
Húsz, harminc vagy ötven, vagy tán’ nyolcvan évet Élt e földi létben, de halál jött értek. És el kellett menni ha akartak ha nem, Ez nekünk azt mondja: ne légy készületlen! És még figyelmeztet sok hirtelen halál, Mert ha nem vagy készen, úgy visz ahogy talál. Mégsem figyelünk fel rá, mégsem készülünk, Pedig mindennapos vendég a földünkön. És ha megkérdezlek, hogy mikor jön érted? Nem tudsz rá felelni, nem mondták meg néked. Ezért figyelmeztet mindenkit az Ige: Hogy „legyetek készen”! mondd, a lelked kész-e? Egyszer elébe kell állj Annak, ki adott Élő lelket beléd és testet alkotott. A testedre sír vár, de lelked elmegyen, Számonkérik tőle e földön mit teszen. Ez bekövetkezik nekem is, neked is, Hogyha hiszel benne vagy ha nem hiszed is. Miként meghalás van, úgy lesz feltámadás És ahogy éltél itt úgy lesz a számadás. Gondolkodj el rajta ameddig nem késő, Békülj ki Istennel e földön míg kér Ő. Halál után késő, éltedben tedd meg ezt, Hidd el, te érted is még ott áll a kereszt! A „békülés jele” Isten s ember között, Isten az emberrel szövetséget kötött. Jézus halálával új szövetség indul És aki óhajtja, vérében megtisztul. Aki Jézus által megbékül Istennel, Már itt lent igazi, szent békességet nyer. Az tovább már nem fél ama zord haláltól, Mert új életet nyert e földön Jézustól. Az már elkészülve várja a halálát, Örömmel üdvözli régvárt Megváltóját. Embertársam te is, ki hallottad ma ezt, Ne halaszd holnapra, hanem ma igyekezz! Rendezni lelkedet míg nem jő a halál, Akkor leszel boldog ha ő készen talál. Azért kérlek téged, még most készülj rája, Bármikor jő, lelked rendezve találja! 1999. november Imánuel
Máté 1:23 Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat És Annak nevét Imánuelnek nevezik, Ami azt jelenti: Velünk az Isten. Ez a „megjövendőlt” már rég megszületett És azért jött közénk, mert Isten szeretett. Szeretett bennünket s szeretetből küldte A nagy „ajándékot” mihozzánk a földre És Vele miénk lett az égi „Szeretet”. És mint nagy örömöt, hírdették angyalok, Bethlehem mezején hallották pásztorok. Örömmel fogadták az örömhírt nyomban, Elmentek s meglelték Őt egy istállóban. Az „örömhír”, az Ige testté lett! S még e szent angyalok békét is hírdettek, Isten küldte Vele le az embereknek. Békétlen földön nagy érték a béke, De az Úr Jézussal ez is lejött végre. S megszületett benne a „béke királya”! Imánuel! Csodás! Velünk van az Isten, A Szeretet, Öröm és a Béke itt lenn. És ezt mind lehoztad óh te csodás gyermek, Ily kincset hoztál le földre az embernek? Mily boldogság tudni, hogy: Ő Imánuel! Sokan nem értik ezt, sokan nem ismerik, Hogy szeretet, öröm s béke is létezik! Hol van?-kérdik ma ezt, ha velünk az Isten Nincs szeretet, öröm és béke sincsen?! Nem tudják, nem értik mert nem is keresik. Imánuel! E név még ma is átölel, Szeretetet, békét s örömöt kínál fel. Ha nincs szereteted, békéd és örömed, Azért nincs mert Neki nincs nyitva a szived. Bezárt sziveken át nem juthat be Jézus! De ha akarod, hogy Jézus, Imánuel Veled vacsoráljon s te Benne üdvöt lelj, Akkor nyissál ajtót a bezárt sziveden, Engedd be, hogy nálad örökre ott legyen. Bevihesse hozzád az égi kincseit! És lesz szereteted, békéd és örömed, Vele megkapod ez igazi kincseket.
Ha veled vacsorál és ha veled lakik, Akkor tebenned is beteljesedik E prófétált Ige, Ő az Imánuel! 1999. december 26. Ha akarod Ha akarod, ma Jézus a tiéd, Ha akarod, ragadd meg a kezét. Kellemes az idő, Ő még nyújtja feléd. Ha akarod, ma gyermeke lehetsz, Ha akarod, az út szabad, jöhetsz! Kellemes az idő, mindent jóvá tehetsz! Nem kérdi meg Jézus honnan jöttél, Ő ismer. Hisz rég vár. Tudja, hogy mit tettél. Csak arra vár, hogy te ismerd be ezt! A Golgotán még ott áll a kereszt, Jézus vére még érted csörgedez, Ha alája térdelsz, még ma szabad lehetsz! Ha akarod, örök életet nyersz És e földi létben békét, nyugalmat lelsz. De ezt te kell kérjed, Ő meghallgatja ezt! Most mit teszel lélek? Részedre te döntöd, Befogadod Jézust és vele az üdvöd? Te rajtad áll mit vetsz, mert majd azt aratod, A Mennyből hívnak most: jöjjél! Ha akarod. 2000. február 13. Maradjatok én bennem! Ján. 15: 5-8 Szőlőt kötöttem kinn a kertben Fogtam a vesszőket sorban, egyben és körülkötöttem. Jobban ellene állnak a viharnak Ha átkötve együttmaradnak, bár még derűs a napfény fölöttem. De tudom, hogy jőnek viharok És ha őszre gyümölcsöt akarok, akkor gondoznom kell! Derűs lélekkel énekeltem, Egy kismadár is ezt tette felettem.
Jézus figyelt rám szent szemeivel. S küldött nekem egy üzenetet Munkámon keresztül figyelmeztetett, egy ige téttel összhangban. Óvatosan hajtva a vesszőket, De egy roppan, nem volt engedelmes és nem hajlott az akaratomra. Bár gyümölcsöt is akart teremni, De nem akart engedelmeskedni, most a földön letörve van ott. Felvettem. De nagyon sajnáltam, Mert egy gyönyörű ág volt valójában, rajta három fürt mutatkozott. Jézus szava jutott az eszembe, Sokáig visszhangzott a szivembe, „maradjatok Bennem!” „ A szőlővessző nem teremhet magától”, Élte függ a „Tőkén” maradástól, hogy gyümölcse lehessen! Látod, szólt az Úr: „milyen sok lélek Míg Bennem van, van benne élet. És gyümölcse is mutatkozik. De mikor munkálnám, nem mind engedelmes, Akaratom szerint nem hajlik egyenest, az ilyen letörik”. De aki letörik a hű „szőlőtő”-ről S nem tud búcsút venni megszokott bűnétől, az tűzre vettetik. Aki akar Bennem gyümölcsöt teremni, Annak az igazi Tőkén kell maradni és az Nekem engedelmeskedik! Tanuljatok engedelmességet! Maradjatok Bennem, hogy az élet maradjon bennetek! Hogy amikor együvé kötnélek, Szeretettel formálnék egységet. -ne legyetek engedetlenek! - ne legyetek gyümölcstelenek! 2000. május 15. Volt-e Karácsonyod? Tudom, ez részedre nem az első ünnep,
Amit „Karácsonynak” büszkén nevezel, Tudom terítve volt már sokszor asztalod, Sok eszem-iszommal a tested ünnepelt. De most a lelkedhez intézem e kérdést: Mióta élsz óh mondd! Volt-e Karácsonyod? Jézus minden Karácsonykor zörget. Van-e hely számára? Ajtódat megnyitod? Vagy elmehet tovább úgy mint ahogy tavaly? „Nincs hely Bethlehemben”, menj az istállóba! A szived Bethlehem, de mással van tele. Ma sincsen helye a „vendégfogadóba”?! Pedig Ő nélküle üres a karácsony, Nélküle Karácsonyt hiába ünnepelsz, Fogadd be szivedbe, nyissál ajtót Neki! Ha megszülethetik, úgy te az üdvre lelsz! És most rajtad múlik, betérhet-e Jézus Hozzád a szivedbe? Az ajtód megnyitod? Ha beléphet hozzád és kap helyet nálad, Az lesz az igazi boldog Karácsonyod! 2000. december 26. Gyere vissza! Te tékozló fiú, emlékszel-e még? Amikor ott álltál Jó Atyád előtt rég és örökségedet elkérted Tőle. Ő szemrehányás nélkül kiadta neked, Te meghatódva álltál s nyúlt érte kezed és elmentél vele. Azóta bejártad az alvilág környékét És eltékozoltad Atyád örökségét még akkor nevetve. De most búsan megállsz, lehajtva a fejed, Tékozlóvá lettél, már semmid sincs neked, magad kisemmizve. Éhesen, fáradtan meredsz magad elé, Hogy üres a gyomrod senki sem sejtené de ez a valóság. A szived lett üres! Ezért jutál ide, A moslékos vályu áll már csak részedre, de ez már aljasság! Hogy ide jutottál, csak te vagy az oka,
Ébredj rá, ismerd el, ne tégy ilyet soha! ...hagyd ott a moslékot! Atyád még vár, fűrkészve a leget, Nem látja-e jőni a tékozló gyermeket, s készít ajándékot. A legszebbik ruha s a gyűrű már ott vár, Az ajtó is nyitva és Atyád is ott áll, ...indulj el már felé! Nem hányja szemedre, hogy tékozló lettél, Csak ismerd be gyermek, hogy igen, vétkeztél borulj Atyád elé! Mondd el, hogy vétkeztél Atyád s az ég ellen, Nem vagyok már méltó, hogy fiad lehessem, ...csak szolgálni vágylak. A „nagyobbik fiú” bár nem örül neked, Ne torődj vele, tán igaza lehet, téged jobban várnak. Tudd meg, nagyobb öröm van ott fönt a Mennyben, Ha egy bűnös megtér. Mint kilencven kilencen, ...akik nem térnek meg. Óh tékozló gyermek, emlékezz most erre, Hogy mit vétkeztél te messze idegenbe, ...szived beleremeg. De Jó Atyád ma vár, karját tárja feléd, Jöjj vissza gyermekem és mondd ki, hogy: elég a moslékos vályuból! Ha megvallod bűnöd s örökre elhagyod, Atyád felöltöztet s gyűrűdet megkapod, s fia lehetsz újból, csak kérj bocsánatot! 2001. január 29. Engedelmesség A nagy tengerből felszáll egy kis pára, Valakinek a parancsszavára. És aztán jön a szél és tova viszi, És az a kis felhő mikor naggyá nőhet, Akkor megáztatja a szomjazó mezőket. S lehull a nagy áldás és ő újra kicsi. Nem kérkedik vele, hogy mit végzett el ő, Mert tudja, hogy erre hívta a Teremtő, Annak akaratát végezte ő csak el. S így a mező terem, a fa gyümölcsözik,
Ha a terhes felhők őket megöntözik. És ezt egy „Valaki” határozta így el. És ez a „Valaki” egy hatalmas Isten, Kinek egy szavára állott elő minden. Minden teljesíti mire rendeltetett! Csupán az ember, csak ő alakult át, Csak ő hagyta el a dicső hivatást, Az Isten dicsőítést, mire teremtetett. Óh ember állj meg és ne menj tovább! Kérlek ne tedd félre e dicső hivatást! Fordulj vissza, térj meg! Ez jutalmazva lesz. Ha magad útján jársz és ha csak azt teszed, Amit te látsz jónak, ki lesz érted kezes? Hogy az utad vége nem csapdába vezet? Állj meg! És gondold át, hogy e nagy természet Isten akaratát végzi, csupán téged „Más erő” irányít. S te vakon követed. E más erő, hidd el a Sátántól ered, Ő csak elcsábított, de nem ő teremtett, Ne cseréld fel őt a Teremtőddel! Nyíljon meg a szemed ameddig nem késő! Lásd meg, hogy jót akar neked a Teremtő! „Igéjét” minden nap fogadd be készséggel! A nagy tengerből fellszáll egy kis pára, Teremtődnek a parancs szavára, Az Ő parancsát tedd, engedelmességgel! 2001. február 25. Uram hozd el a tavaszt! Uram, hozd el kérlek a tavaszt! Hogy fejezzük be azt a sok panaszt, Ne csak siránkozva mondjuk, hogy fázunk, Ébredjen szemünk és mondjuk: látunk. Igen, lássuk meg alvó életünk, Ha Te hozol tavaszt, újra ébredünk. Költsd fel szivünket, forduljon feléd, A megindítója Uram csak Te légy! Ébredjen fel szivünk, úgy ahogy a fák, Sokasuljanak meg a hála imák, A még alig látható „rügyekért”, S a rügyekből bomló „levelekért”.
Igen Uram, hozd el az ébredést! Áldd meg a „magvakat és vele a vetést”, Add, hogy szánthassunk új ugarakat, Hogy „mélyre” rakhasd le Uram a „magvakat”. Ne legyen köves vagy tövises a hely, Segítsél Jézus, hogy a „mag” amely A jó földbe esik, az mind ki is keljen, És dicsőségedre gyümölcsöt teremjen! Óh Uram, fújjon hát az „ébredés szele”, „Lelkünknek tavasza” hadd jöjjön el vele, Hogy nagyon sok lélek újjá ébredhessen, És dicsőségedre újjá születhessen! 2002. március Komolyan gondoltad? Amikor kimondtad az igen-t Krisztusnak, Ott a hullámsírban, hogy követni foglak, Hogy hű leszek és hiszek, amikor kimondtad Őszinte voltál te, komolyan gondoltad? Azóta eltelt több év vagy évtized, Hogy Jézus Krisztus Úr , még ma is így hiszed? És hogyha Úr, miként hódolsz és szolgálod? Amit érte teszel, komolyan gondolod? Vagy azóta meggondoltad magad? Szolgálod a Mammont is, egyszerre két Urat? Jézus ezt nem tűri, ma kéri válaszod, Ha mellette döntöl, komolyan gondolod? A döntés a tied, de a Menny Jézusé. Ő avval osztja meg, ki egészen Ővé. Most várja válszod, hajlandó vagy rája? Mert amit megigérsz azt Ő el is várja. Légy őszinte Hozzá, s ne csak igérgessél, Megengedi neked, hogy úgy cselekedjél Ahogy szived indít s a lelked diktálja, Melyik irányba dőljön az életed fája. Ő ezt megengedi, te dönts sorsod felett, De elvárja tőled a hű feleletet. Akarod-e Őtet tovább is követni? Vagy az elműlt időd egészen feledni? Az Úr Jézus itt áll, vár a válaszodra, Megigéred Neki, hogy Őtet szolgálva Töltöd ezután el földi életedet? Komolyan gondolod és csak Őt követed?!
Ha komolyan gondolod, Ő is úgy gondolja, Aki Őt követi, azt megjutalmazza. Ha „igen”-t mondsz Neki, bár ez ma nagy dolog, Ő végig veled lesz, ha komolyan gondolod! 2002. augusztus Az Istennek pedig legyen hála! Az Istennek legyen hála az életünkért, Az egészségünkért s az ételünkért. A békességért, a meleg házért s kenyerünkért! A múltunkért, a jelenünkért s a jövőnkért. A múltért, mely végig azt munkálta, Hogy a keskeny utat lábunk megtalálja. A jelenért, hogy még van kegyelem ma, S a jövőért, hogy vár ránk az üdv hona. Igen! Sokmindenért kell még hálás lenni, S a hálaoltárra mindent odatenni! Nem a szép szavakat, s nem pénzünket várja, Hanem a szivünket, egészen kitárva. S ha Neki átadjuk egészen szivünket, Hálaáldozatul bűnös életünket, És Jézushoz hozzuk azt úgy amint vagyunk, Kedves lesz előtte hálaáldozatunk. Isten is tett értünk egy nagy áldozatot, Fiát adta, hogy mi nyerjünk bocsánatot. És Ő elégséges váltság mindenkiért, Legyen Neki hála e nagy ajándékért! 2002. november 3. Jézussal vagy Nélküle? Már annyi decemberi zúzmarás, deres Karácsony előtti fagyos és szeles Időket éltél meg. Sokszor magányodban hallottál kopogást, S nem nyitottál ajtót. Mondtál egy kifogást, Pedig Ő jött volna. Nem engedted be, pedig Őt akartad ünnepelni, Ő csak zörgetett s nem akart tolakodni. Aztán elment tovább. Az ünneped megint üres maradt, Pedig ráköltöttél majdnem minden garast,
És asztalod megterítve lett. De Valaki hiányzott mellőle megint, Pedig nagyon hideg szél fújdogált odakint, Mégsem hívtad be Őt. Nem is csoda, hogy üres volt ünneped, Boldogtalan, sivár, megfásult életed, Jézus nélkül ez már csak így lehet! Megint közeledik újra a Karácsony, Változtassál mostmár a magányon! Nyiss ajtót Jézusnak! Nem vendégfogadóba akar Ő betérni, Elég lesz a szived! Adjál helyet Neki. Ő most csak erre vár. És ha ezt megteszed, ajtódat megnyitod, Boldogabb lesz hidd el ez a Karácsonyod, Ha veled ünnepel! Ha Vele ünnepelsz! És ha asztalodnál itt lent most helye lesz, Az „égi asztalnál” neked is helyed lesz. És Vele ünnepelsz! Örökké ünnepelsz! 2002. november 7. Már csak az ajtó előtt Már kétezer éve várunk vissza Jézus, De tudjuk, hogy mégsem késel el. Te a „rendelt idő”-ben fogsz jönni, S nemsokára már megérkezel. Jajj, kit talál készen az a nap?! S kik lesznek kik nem készülnek el? Ki lesz az, kit magaddal fogsz vinni? Ha nemsokára majd megérkezel. A titkok homálya fedi most még ezt, De nemsokára minden kiderül, Mert Te dicső fénnyel érkezel meg, S az egész életünk napfényre kerül. Átvilágítja majd akkor az a fény Minden menyasszonyod cselekedetét, Bűn homálya teljesen eloszlik, Glória dícsfényben tündököl az ég. De most még nagyon sötét az éjféli idő, A jelek bár jelzik jöttödet.
Az igék mik jövendölve voltak, Telnek be mind s járják végüket. De evvel is kevesen törődnek, Kevés az, ki vár még Tégedet, Pedig nagy jutalmat igértél Te annak, Aki készen várja érkezésedet. Váró menyasszonyok, szent gyülekezet, Komolyan vizsgáld meg, hogyan várod Őt?! Az óramutató már csak perceket tesz, Ő a küszöbön áll, az ajtó előtt. Az égi nagykapu kétfele húzódik, Jön az angyalsereg, elől a harsonás És jő a Vőlegény, a dicső Királyfi, Legyen nekünk boldog e nagy találkozás! 2002. december 18. Eltelőben Hihetetlen, de mégis csak igaz, Pedig úgy tűnik, hogy néhány hónapja még, Hogy itt állunk és új évet kezdtünk, S most tovatűnőben mégis ez az év. Számítgatok, mit tettem jól, mit nem? Mit kellett volna többet s miből kevesebbet? Mit kellett volna tegyek amit meg nem tettem? Mit kellett volna szóljak többet, kevesebbet? Lehet, az is sok volt amit szóltam. Lehet kevesebbet kellett volna tán, Lehet kitörölném, ha oly radír volna Amely töröl rosszat. De ilyen nincs ám. Nem törölhetem ki azt amit megtettem, És nem tehetem meg amit meg nem tettem. Csak magam vádolom minden hiányomért. Leltárom hiányos most, hogy számba vettem. Mi lesz a megoldás? Hogyan tegyem jóvá? Az idő már rövid s eltelőben ez év, Jézus vére alá hozom tehát mindazt Amit elrontottam és elherdáltam én. Ő nagyon jó hozzám, Ő megbocsájt nekem. Tudja porból vagyok, egy tehetetlenség, Érzem kevés az mit gíráimmal nyertem, Azon gondolkodom, mi jót tehetnék még? Az igével mondom: ha mindent megtettem, Akkor sem vagyok más, csak hasztalan szolga, Tehetek nagy dolgot ha szeretet nincsen,
Szeretet nélkül az mintha semmi volna. Még van annyi időm, meghajtom a fejem, Megkérem Uramat legyen segítségül! Mit ezután teszek, szeretetből tegyem, Csak így gyarapodnak gíráim végül. Bár tudom kevesebb lesz az mit így teszek. De azt is tudom, hogy „eképpen” megmarad. Eltelőben ez év, de a szeretet nem. Aki evvel szolgál, az jutalmat arat. Segíts meg Jézusom! Ha még adol évet, Éljek szeretetben! Ekként szolgáljalak, Hogy nekem is mondhasd: „kevesen voltál hű, Légy hűbb! Hogy jövőre többre bízhassalak!” 2002. december 28. Vigyázz! Dől a fád Ha egy fa dől, az veszéllyel járhat, Pláne ha gyorsan dől, sok esetben árthat. Minél nagyobb és terjedelmesebb, A remény rá annál kevesebb, Hogy ki nem borul végérvényesen, Ha már dőlni kezdett, egyszer csendesen. Ugye ezt mindet te is jól tudod, Azt is, hogy rólad szól, lehet már unod. Pedig nagyon kéne, hogy most figyelj rája, Hogy merre is dől el az életed fája. Az ige azt mondja: ahova dől a fa, Az aztán ott marad, tovább nem mozdula. Vigyázzál hát testvér, nagyon vigyázz rája, Hogy hova dől itt lent az életed fája! Lehet csak lassan dől, alig veszed észre. De ha egyszer kidőlt, úgy mindennek vége. Tanácsolom: vigyázz! Nagyon figyeld élted, Hogy merre dől a fád és mi lesz a véged! Két irányba dőlhet: vagy jobbra, vagy balra. Jézus felé hajolj és ne legyél balga! Ma Jézus itt megy el, Ő az igazi fény! Fénytől kap életet valóban a növény. Fordulj hát feléje minden leveleddel, Ragadd meg kegyelmét mind a két kezeddel! Ha nem az Ő fénye felé dől el a fád, Ha fény nélkül maradsz, pusztulás vár reád! Ma még választhatol, fény vagy a sötétség,
Kérlek gondold meg jól s legyen benned készség! Fordulj a fény felé, Jézus még vár reád, Vigyázz melyik irányba dől el végképp a fád! 2003. február 22. Életünk vonatai Egy vonaton ülünk és utazunk, utazunk. Nagyon sokan, néhány miliárdan vagyunk. A vonat csak halad, gyorsan halad velünk. És a végállomás? Ez mindegy lesz nekünk? Hová viszen minket ez élet vonatja? Kéne egy kalauz aki ezt megmondja! De sok utas legyint, kalauz? Az minek? Nincs arra szüksége közülünk senkinek. Mondják ők, s nevetnek és még hozzáteszik: Majd megtudjuk végül, hogyha megérkezik. De én gyanakodva újra megkérdezem: Hová visz e vonat? Mondják el ezt nekem! Néhány „jóakaró” kezd magyarázkodni: Ne tessék már félni, tessék megnyugodni! A vonatvezető azt mondta minekünk: Bízzuk rá magunkat és célba érkezünk. Én meg gondolkozok, hogy kerültem ide? És miért vagyok itt és mi az értelme? A vonat csak rohan és száguldunk vele, De mi lesz a végcél? Nem pusztulunk bele? Megint csak kérdezek: kié ez a vonat?! Ki a vezetője? S leszállni nem szabad? Erőszakos vagyok. Sokan rám figyelnek, Látják a félelmem s nyomban kinevetnek. De én nem tágítok, megint csak kérdezem: Ki hát a vezető? Mondják meg ezt nekem. És hogy miért vagyok itt? És majd hová jutok? Tudni akarom, hogy le mikor szállhatok?! Néhány vállát vonja, néhány meg így felel: Fő, hogy utazunk! Többi nem érdekel! Egy mégis megkérdi: hát észre sem vette? Hogy amióta él, csak utazik egyre? Aki megszületett erre a világra, Itt utazik mind az élet vonatába’. S hogy a vonat kié? Valóban nem tudom, De aki vezeti az profi, mondhatom. Érti a szakmáját, utazhatunk vele, Úgy hallottam talán Lucifer a neve.
Lucifer??! Mondom én, s ő kérdi: ismerem? De én tagadólag, csak rázom a fejem. Megdöbbenve mondom: annyit tudok róla, Hogy hazug ő és a hazugságnak atyja. És ha e vonatnak ő a vezetője, Akkor nem akarok tovább menni vele! Hol van a kalauz? Vagy hol egy állomás? Mi hát az igazság? Vagy ez csak álmodás? Igazság?? –kérdi ő, ezt én nem ismerem, Talán néhány ízben hallott róla fülem. Van egy másik vonat és azon ismerik, De azt a vonatot kevesen keresik. Hol van az a vonat? Megtalálhatnám azt? Állomás, leszállás hol lesz? Adjon választ! Bár sokan próbálnak nyugtatni engemet, Átszállni másikra? Nem! Azt nem érdemes! Az egy régimódi, ne legyen ostoba, E luxusvonatról ne szálljon át soha! A vezetője is egy szerény ácsmester, Tán’ valami Jézus, úgy hallottam egyszer. Meg még azt, hogy akik át akarnak szállni, Arra a vonatra ám jegyet kell váltni. És mi a jegy ára? Kérdeztem csendesen, Nevetve feleltek: hogy újjá szülessen! Nem nagy ár! Megteszem... feleltem én halkan, Ha csak annyi kell, hogy bűneim bevalljam. Alig vártam aztán az első állomást, Bár már minden felől kaptam támadást. Nem törődtem vele, vártam állomásra És ott átszálltam a Jézus vonatára. Helyjegy ára ez volt: bűneim bevalltam, Bocsánatot kértem s bocsánatot kaptam. Újjászülettem és Jézus drága vére Mosott meg engemet akkor hófehérre. És az Ő könyvébe nevem feljegyezte, Tudom, hogy bevezet az örök életbe. Azóta nyugodtan utazom vonatán, És hogy hova jutok, nem kérdezem tovább. Csupán egyet teszek. Hangosan kiáltok: Rohanó emberek, jó lesz ha vigyáztok! Ha vonatotokat nem Jézus vezeti, Lucifer csak becsap, szálljon át mindenki! Most itt egy állomás... ad Isten alkalmat.
És aki akarja irányt változtathat! Örömmel vallom ezt: már itt lent megérte, Hogy rábíztam magam a Jézus kezére! Jöjjetek! Jöjjetek! Jézus biztonságba Vezet át bennünket egy dicsőbb hazába! 2003. február 27. Figyelsz az Igére? Az Ige, az Istennek szent szava, Benne nyilvánul meg Isten akarata. Akarsz-e neki engedelmes lenni? És mindenben a parancsát tenni? Ha igen, úgy figyelj az Igére! Javadra lesz, tanít bölcsességre. Az Ige az, ami egy életen keresztül Megőriz, irányít, válaszd őt vezérül. Mert ha figyelsz rája s aszerint cselekszel, Már itt e földön is nagyon boldog leszel. Mindenre megtanít, tanácsol tégedet, Hogy miként éld le itt gyarló életedet. A leírott Ige, az Isten szent szava, De az élő Ige, az Jézusnuk maga. Ő mutatta be azt az igét, hogy éljünk, Hogy ne csak olvassuk, meg is cselekedjük. Jakab így ösztönöz, tartsuk meg az Igét, Ne csaljuk meg magunk, hogy azt elfelejtnénk. Tehát feledékeny hallgatók ne legyünk, Hanem megtartói, hogy már itt jót nyerjünk. És hogyha megtartjuk és bízunk Istenbe’ Az Ige átvezet az örök életbe! Én Hozzád tartozom! Isten szeretete hívott ki engemet, A bűn mocsarából váltott meg Jézusom. Én Neki adtam át akkor életemet És vallom azóta, hogy Hozzá tartozom! Jézus az életét adta oda értem, Vére megtisztított, ezért magasztalom. Nincs szükségem „másra”, Övé az életem, Benne üdvöm leltem, én Hozzá tartozom! Bár a Sátán annyiszor engemet El akart fordítni, hogy ne járjak utadon, Hogy térjek le róla és ne kövesselek, Nem hallgatok reá, én Hozzád tartozom!
Először is teremtményed vagyok, A Sátánt szolgálni soha nem akarom! Isten szeretete mindeneknél nagyobb, Jézust küldte értem, én Hozzá tartozom! És követni vágyom Mesterem nyomdokát, Szerte hírdetni, hogy van még bűnbocsánat. És aki Hozzá jön és átadja magát, Az mind kegyelmet nyer és Hozzá tartozhat! Lélek, halld meg kérlek Jézus ajánlatát, Hisz örök életet kínál Ő fel neked, Halljad meg e hívást, fogadd be Őt magát, Kérlek ne szalaszd el az örök életed! Hidd el, hogy megéri, hogy kövessük Őtet, Már e földön békét, boldogságot kapunk. Odaát mindennél szebb élet vár minket, Hogyha itt e földön már Hozzá tartozunk! De ez terajtad áll, választod-e Őtet? Csak arra vár, mondjad: jövök amint vagyok És hogyha kimondod, elfogad Ő téged. Mondd velem boldogan: „ én Hozzá tartozok!” 2003 Ünnep... de kinek? Ünnep vagy-e még Nagypéntek napja? Kiknek vagy még érték itt lent a földön? Figyelmez-e rád a földön élők „nagyja”? Vagy félre vagy téve mint egy régi öltöny? Mint egy régi öltöny a láda sarkába’ Amit alkalmanként egyszer elővesznek, Megcsodálják... szép volt, de idejét múlta, Ma már ez nem divat, lassan elfelednek! Néhány még felfigyel s elmegy a templomba, S aztán ha elmúlik a Húsvét ünnepe, Nem volt más részére csak egy jó lakoma, Hogy mi az értelme? Nem törődnek vele! Nagypéntek! Csak emlék? Hol az emlékezés? Hol a felvonulás? Hol a koszorúzás? Némely templomban is gyenge elmélkedés, Hol van az örömhír? Hol a hálaadás?! Sok szabadságharcos, kik e földön éltek, Mártírokká válva hősi halált haltak, Évenként ünneppel róluk emlékeznek, Nagy szónoklással dicséretet kapnak. Az ég és föld Ura, a szent szabadságért
Az életét adta a Nagypéntek napján, És „Szabadító” lett, lelkünk váltságáért, Vérével fizetett s meghalt a keresztfán! Megdönté örökre egy áldozatával, A bűn bilincseit rólunk Ő tépte le, Szabad utat nyitott az Ő halálával S járható lett ez út örök hazába be! És mi hogy fogadjuk? Hogyan ünnepelünk? Hogy emlékezzünk meg dicső haláláról? Hova helyezük el hálakoszorúnkat? És a keresztjéhez mit viszünk hálából? Jézus nem azt várja mit a földi hősök, Sírjainál tesznek róluk emlékezve, Ő csak azt várná el, hogy hittel nézzünk föl, Bűneinkért álló szent, véres keresztre! Álljunk meg előtte, rakjuk le terheink, Ismerjük el búsan, hogy érettünk tette. Fájdalmat és halált szereztek vétkeink, De szó nélkül Jézus értünk elszenvedte. Valljuk be előtte, mi voltunk bűnösök. Hogy mi érdemeltük volna a kínhalált, Mondjuk el hálásan: „mindent megköszönök” Teljes alázattal kérjük bocsánatát! Aki ezt megteszi, az újjászületik! Annak lesz igazán ünnep a Nagypéntek. S ki újjászületett, mind megemlékezik, Örökre zeng ajkán hála és dícsének! 2003. március 30. Az Úrnak halálát hírdetem Ésaiás 53 Vajon Úr volt Ő csakugyan? Oly nagy Úr, kinek hatalma van? Volt hatalma a halál felett? És támasztott fel embereket? De akkor... önmagát miért nem mentette meg? Miért halt meg kínok között Ha volt hatalma a halál fölött? És ha Úr volt, hogy engedte meg ezt, Hogy halált okozzon neki egy kereszt? Vagy más akarta így? És Ő csak engedett? Tűnődöm... hogy ki volt az a más? És mi célból kellett a meghalás? Ha a halál felett hatalma volt, Akkor Ő az az engedelmes holt.
Csak valakinek akaratát végezte el ott?! Isten volt az a Valaki, Aki akarta Őt megrontani. Hogyha önlelkét áldozatul adja, Magot lát s napjait meghosszabítja, Az Úr akarata jószerencsés lesz általa! Mert lelke szenvedése folytán Látni fog majd igaz szolgám, Kész megigazítni sokakat, Istenhez gyűjti azokat Akiknek vétkét viseli, örökre eltörli. Igen, így prófétált Róla Ésaiás, Tehát az üdv terve volt a meghalás, Mivelhogy életét halálra adta És a bűnösök bűneit hordozta, S értük imádkozott! Mostmár megértem, hogy miért halt meg Ő A kínokban, a kereszten szenvedő. Vétkeimet viselte el ott És győzött! Halálból föltámadott! Ő értünk tette ezt! Ha pedig én helyettem is fizetett, Akkor megszabadította lelkemet! Levette rólam a bűn bilincseit, Sátán kezéből mentett meg engem is, Örökre áldom Őt! Mostmár tudom ki az Isten Fia, Hatalmas Úr! S lelkem Megváltója. Neki volt hatalma a halál felett De érettünk Istennek engedett. Meghalt! S a megváltás elvégeztetett! Isten Fia vala Úrvacsora alkalomra Három kereszt áll a Golgothán És mind a hármon szenved valaki. A két szélső bűneiért szenved, S a bűnös világot jelképezi. De a harmadik aki makulátlan, Ő mit keres most ezek között? A kettő lázad, a fájdalom hasít, De a harmadik Úr a kín fölött. Egyik lázadó csúfol s átkozódik, A másik addig bűnét beismeri. Kérelemmel fordul most Jézushoz, Benne Isten Fiát ő felismeri.
S a kérelemre rögtön ott a válasz, Aznap kegyelmet kap a volt gonosztevő, A másik úgy hal meg mint egy elkárhozott, Mert nem hiszi, hogy Jézus Megmentő. Csúfos, kínos halált Jézus elviselte, De nem bűneiért kellett meghalnia, A mi bűneinket vitte a keresztre S ott bizonyságot nyert, hogy Ő Isten Fia. A százados ott áll, hallja a kiáltást Jézus ajkairól, hogy elvégeztetett! Ilyen halált ő eddig nem látott, Pedig biztos látott halni embereket. Egyszerű ember ezt nem vinné így végbe! Bűn nélkül tűrni ezt és így meghalnia? Felismerte nyomban és hangosan kiált: Bizony ez az ember Isten Fia vala! Isten bizonyított! Fiát adta értünk, És szeretetét ott kinyílvánította, Új szövetség indult Isten s ember között, Ezért lett áldozat értünk Isten Fia. Megbecsüljük-e mi e nagy áldozatot? Vagyunk-e hálásak érette Istennek? Minden dicsőítés csak az övé legyen, Ki örökérvényű Ura a lelkünknek! Ha befogadtad Őt s nem csak az elmédbe, Hanem szivedben is él az Isten Fia, Akkor bátorsággal nyúlhatsz e jegyekért, Hisz ez Jézusunknak a sáframentoma. Ő szenvedett azért, hogy mi most szabadon Járulhassunk bízvást Istenünk elébe, Mert halála által nyertünk örök éltet, Üdvösséget hozott Jézus teste s vére. Örökké köszönet! Dicsőség nevére! A bűntelen a bűnösért Húsvétra A helyem helyettesítetted. A bűneim a keresztre vitted. A halált elszenvedted értem. Miért tetted ezt? Nehéz megértsem! De a halállal mégsem lett véged,
Húsvét hajnalán reménység ébred. Az Isten műve kibontakozott, Győzött az „Ige”, Ő föltámadott! Láttam Őt. És találkoztam Vele, Megsimogatott átszegzett keze. Új élete volt, mit nekem is átadott, Mindenkinek mondom: Él! És feltámadott! Az én örömem Hogy örömöm van, nem mindenki látja. De én érzem és boldog vagyok. Belső öröm ez Jézus Krisztus által És annak örvendek, hogy Övé vagyok. Én a bűnös... hogy lehetek Övé? Hogyan kerülhettem ily nagy kegyelembe? Hogyan fogadhatott engem gyermekévé? Hogyan lettem méltó az örök életre? Semmi érdemem nincs. Ez Jézus kegyelme! Hogyne örülnék hát ily nagy kegyelemnek, Jézust küldte értem Isten szeretete. Az Ő érdeme ez, dicsőség Istennek! Ő megváltott engem mielőtt születtem, Kegyelem korszakán jöttem e világra, Jézus kegyelméből újjá születhettem, Az Ő vére árán lettem én megváltva! Ezért örülök hát ingyen kegyelmének, Hogyne dicsőítném naponként Istenem. Hogyne szállna felé szívből hálaének, Örömmel dicsérem, Övé az életem! De e belső öröm lehet mindenkié, Ki Jézusnak szintén átadja életét. Az tovább nem örül kincsnek mely világé, Csupán egyet óhajt, Jézus szeretetét! Testvér! Ki hallod ezt, örülj most énvelem! Aki elnyerted már ez ingyen kegyelmet, Örömmel zengjük el hálaénekünket, Ingyen kegyelméért: dicsőség Istennek! (Ének: Gyül.énekesk. 421 Testvér ha Jézusé az életed...) 2003. március 29.
Jubileum Gyönyörű ünnep ez hívők örömére, Sok-sok ima, ének hangzik itt száz éve. Köszönjük Jó Atyánk, hogy kegyelmes voltál, Hogy szent fiad által minket elfogadtál. Gyermekeid lehettünk és meg vagyunk váltva, Ezt köszönjük ma meg hálás szívvel áldva... Hogy van imaházunk hol együtt örülve Hálaének zenghet, Nagy Neved dicsérve. Milyen boldogság is, hogy együtt idelenn Örül a te néped s dicsérhet Istenem. De mily boldogság lesz majd egykor odaát, Ahol megkapjuk a győzelmi koronát. Hol nem csak száz évet köszönhetünk Neked, Örökre köszönjük ott az örök éltet. Ha ott akarsz lenni az örök életbe’ Fogadd Jézus Krisztust még ma a szivedbe! A „magvetés” Szentimrei jubileumra Csordás Irénkének Kicsi volt a kezdet... és nehéz. Sok akadály is volt amíg a magvetés ...elérkezhetett. Új ugarat szántott itt valaki, Kornya Mihály jött és az igét hírdeti, s jó földbe hullt a mag. Jó Atyánk küldött rá napsugárt és esőt, Megáldotta hűen a magvetőt ...és néhány mag kikelt. Jött napsütés, vihar e gyenge palántákra, De őket Istenünk nem hagyta magára ...és velük maradt. Míg lassan felnőttek s gyümölcsöt teremtek, Szaporodott számuk, dicsőség Istennek! ...zöldelnek még ma is! Hála neked Jézus ezen magvetésért! Hála neked Jézus azért a testvérért! ki itt magot vetett s hogy az kikelhetett. Igen, kikelt a mag a „Csordás” családba’ S ez majd termett tovább, mert Isten megáldta. ...én is bizonyítom ...belőle származom. És ez az „igemag” már száz éve terem, Dicsőítlek érte áldott Jó Istenem!
...de jó voltál hozzánk! ...áldd érte szivünk s szánk! Száz éves múltunkra most visszatekintek, Drága Jézusom könnyek közt megkérlek, ...teremjen még e „mag” ...küldj még napsugarat! Igen, legyen e hely tovább is megáldva! E helyen sok lélek üdvét megtalálja ...s Nevedet imádja ...százévekig áldja! Közelg az ősz Jerem. 8:7 Múlófélben a nyár, már az ősz kopogtat, Halkabb lesz a hangjuk a kismadaraknak. Bár a héten egy nap arra figyelt fülem, Nagy fecskecsicsergés zeng a levegőben. A mezőn dolgoztunk, odajöttek hozzánk, Körbe-körbe szálltak, csicseregve mondták: Búcsúzunk emberek, megyünk más hazába, Pár nap és indulunk, a viszontlátásra. Csodás volt a látvány ahogy gyülekeztek, És a búcsúdaluk ahogy énekeltek. Az is csodás volt, hogy most egész közelre Odajöttek hozzánk, szinte megérintve... Szinte mondták nekünk: emberek menni kell, Nem maradhatunk mert a zord tél pusztít el. Mentsük az életünk, nagy út áll előttünk, De ha Isten segít, tavasszal megjövünk. Én tűnődve néztem utánuk, hogy szálltak. Édes kis madárkák, vajon viszontlátlak?! Ki tanítgat erre, hol a naptárotok? Honnan tudjátok, hogy már kell indulnotok? Eszembe jutott a fent olvasott ige... „Tudja az idejét gerle, daru, fecske, De az én népem nem az Úr ítéletét”. Nem figyel, nem menti gyarló életét. Tanulhatnánk sokszor a kismadaraktól, Ők mentik életüket a tél viharától. Oda vándorolnak hol örök nyár derül, Biztonságban lesznek s táplálék is kerül. És te ember mondd, hol lész’ biztonságba?
Eljutol-e végül a szép Mennyországba? Hol nem lesz tél és nyár, ahol nem tűz a nap, Tudsz-e elkészülni mint a kismadarak? Gondolkodtál ezen? Lásd kevés az idő, Figyelj az igére ameddig nem késő! Az Úr igéje az ami segít neked, Hogy hogyan mentsed meg Pokoltól lelkedet. Legyen annyi eszed mint a kismadárnak, Mentsd az életed! Lásd ők merre szállnak. Te neked is el kell egykor szállni messze, Menekülj Jézushoz, nézz fel a keresztre! És ha megvallod Őt az Isten Fiának, Ha bocsánatot kérsz s igéred: „szolgállak”, Jézus befogad s nem mégy ítéletre már, Mentsed az életed, mint a fecskemadár! 2003. szeptember 7. Az elhalás Eljött az ősz. Sok szép elmúlik vele, A nyár virágai és a fa levele Elhullnak, elmúlnak mert jön az elhalás, Bármilyen szép volt is, de van „végállomás”. Kitelt az ideje, lehullnak, leszállnak, Hideg deres szelek sok szépet leráznak. És azután elhal, tán rá se figyelünk, Pedig de sokat mond ez elhalás nekünk. Azt mondja, óh ember nem végtelen élted, A tested is hervad és eljön a véged. Igen, mert aki e földre megszületett, Az el is fog halni, bárki volt idelent. Gondolkodtál ezen? Egyszer eljön véged! A lelki ősz kopog s jön a halál érted. Őt nem állítjuk meg, eljön mindenkihez, Rendelt időre jő, le nem fizetheted. Nem mondhatod neki, hogy majd később gyere, Bármit is mondanál nem törődik vele. Elhalás ideje hogyha elérkezett, Halál fagyos szele lerázza életed. Óh ember tudd meg hát, itt nem élsz örökké, De fel van kínálva neked az öröklét. És azt csak e földön lehet megszerezni, Jézus a Megváltó, Őt kell megismerni!
Ő az ki megtisztít hogyha kéred Tőle, Ő az ki megbocsájt és megtisztít vére. És ha szent vérével tisztára vagy mosva, Nem árt az elhalás mikor jő kopogva. Mert csak tested hal el, de lelked él tovább Mert Jézus te neked örök életet ád. És ha Jézus Krisztus a védő ügyvéded, Akkor az elhalás nem árthat te néked! 2003. november 2. Új Jeruzsálem új élet nélkül? Szeretjük az újat minden tekintetben, Szeretnénk sok újat ebben az új évben! Nem is rossz ez a vágy, az Úr is így látja, Legyen új életünk, Ő is ezt kívánja. Mi is arra vágyunk, hogy amit Isten ad, Áldásul adjon ránk esőt, napsugarat. Újat és értékest várunk el Istentől, Új gyümölcsöt, termést ez új esztendőtől. De vajon, hogy adunk, milyen hálát érte? Régi életünknek ócska a zenéje. Pedig ha mi újat várunk el Istentől, Ő is elvárja azt, hogy mi is új szívből Megújult élettel adjunk hálát Neki, Térjünk hittel hozzá, tőlünk csak ezt kéri. Mert amit Isten ad, az mind tökéletes, És érte a hálánk sokszor felületes. Pedig megigérte mindannak aki győz, Aki nem hátrál meg, kitart végig és hős, Az győzelmi pálmát kap és új éneket, Örökre lakja az Új Jeruzsálemet. Vágyod ezt a várost? És lakója lenni? Zörgessél Jézusnál, neked fogja adni. De a feltétel az, bánd meg a bűnödet, Térjél meg igazán, higyj és újjászüless! Ha újjászülettél kapsz egy új életet, Új szívvel áldod azt, ki Megváltód neked. Jézust, Isten Fiát vallod Krisztusodnak, Hódolsz s elfogadod Őt a királyodnak. S ha Ő a királyod, te a honpolgára, Leszel országának, vérén vagy megváltva. Megváltottaira a Mennynek hona vár S az Új Jeruzsálem kapui tárva már. S ez az ország, s e város csak úgy lesz tied
Ha Őt befogadod és ha újjá születsz. Hidd el, hogy megéri, tégy meg mindent érte, Örök boldogságot ád a Jézus vére! Ha szent vére megmos, számíthatsz az üdvre, De ha nem jössz hozzá, elveszel örökre. Új Jeruzsálemre akkor számíts lélek, Ha él benned Jézus, s tied ez új élet. De ha új életet nem nyertél még Tőle, Akkor hajtsd meg fejed mostan Ő előtte. Kérjél bocsánatot és egy új életet, Új szivet kapsz Tőle és zengsz új éneket. Benned minden új lesz, nem csak ez esztendő, Jézus lesz mindened, e drága Megmentő, S ha Neki szenteled itt az életedet, Vele elnyered az Új Jeruzsálemet! 2004. január Miért nem hiszed el? Miért nem hiszed el, hogy lejár az idő? Hogy egyszer vége lesz és nem kér tovább Ő. A kegyelmi időnek ah vége lesz hamar, Az Úr Lelke ma hív, jöjjön aki akar. Miért nem hiszed el, hogy Jézus vár téged? Ő békülni akar, nyújtja kezét néked. Miért nem hiszed el, hogy Ő a közbenjáró, Jézus segítni fog, hisz Ő a Megváltó. Miért nem vállalod az Ő barátságát? Miért utasítod el az ő országát? Ki vált meg más téged bűntől, kárhozattól? A nagy ítélettől s a Pokol kínjától? Miért nem hiszed el, hogy hatalmas király? Hogy védelmébe vesz, hogy kegyelmet kínál? Miért nem fogadod ez ingyen kegyelmet? Az Isten országát s az örök életet? Miért nem hiszed el, hogy ma este téged Keres az Úr Jézus? Mert beszélne véled, Megkérdezné tőled, lehet utoljára... Nem gondoltad-e meg? Legyél a barátja. Miért nem hiszed el, hogy szennyes ruhádat Mit a bűn bemocskolt, leváltaná nálad? És oly tisztát kapnál, fehéret mint a hó, S kegyelmébe venne a drága Megváltó. Miért nem hiszed el, hogy nem sokáig kér? Hogy nem sokáig szól éretted már e vér?
Mely kétezer éve lecsorgott ott a fán, Mely üdvünk szerezte nekünk a Golgotán. Miért nem hiszed el, hogy ez a vér elég Ahhoz, hogy Istennek te is gyermeke légy? Ha annyit megteszel mint az a komornyik, Ki egy óra után eképp nyilatkozik: „Hiszem Jézus Krisztus az Istennek Fia”. Nem maradt hitetlen, teljes hittel mondta. Vállalod ezt te is? Tegyél vallást Róla! Jézus Isten Fia! Lelkem Megváltója! 2004. január 24. Jöjj el! Jöjj el te is! Jel. 22:17 Kedves embertársam, drága, kedves lélek! Szeretnék valamit mondani most néked, Csak egy kérdés volna, kérlek figyelj rája És ha megértetted, adj rá választ máma’! Találtál-e már a lelkednek egy helyet? Ahol boldog lehet? S békén megpihenhet? Ne siess válasszal, ne mondd ki, hogy: nincsen, Inkább mondd őszintén, nem találom itt lenn. Igazad van nincs itt, de itt kell megszerezd Honpolgárságodat és az útleveled. Ez a drága ország nagyon messzire van És az útiköltség az nagyon sokba van. Óh de ne ilyedj meg! Már ki van fizetve A drága Úr Jézus Ő ezt kifizette. Milyen boldog lelki nyugalmat érzel Ha ez égi honnak honpolgára leszel. Jézus előre ment helyet készíteni, A gyönyörű várost fénnyel ékíteni. Olyat szem nem látott, fül sem hallott ilyet Mit Isten készített az őt szeretőknek. Ott minden gyönyörű és nem kell oda nap, Ott Jézus lesz a fény, ott nem lesz könny s harag! Ott nem lesz szenvedés, halál sem lesz soha, Ott Jézus a Király, Ő Uraknak Ura. És ma este Ő hív! Várja válaszodat! Nála megpihenhetsz, örök nyugalmat ad! Csupán azon dől el te választod-e Őt? Az érted szenvedőt, a golgotai hőst? Ha igen, akkor most hajtsd meg a fejed, Kérjél bocsánatot, valld meg a bűnödet.
Ha őszinte leszel Ő megadja neked A bűnbocsánatot s az örök életet. Neved is beírják az élet könyvébe, Honpolgárságot kapsz az örök életbe. Hidd el, hogy megéri, tedd meg a lelkedért, Ő megadja neked a mennyei babért! Ez lesz életednek legnagyobb öröme, Ha Isten országa bejut a szivedbe. Én ma este hívlak s hív e gyülekezet, Hív az Isten Fia és hív a Szent Lélek, Ne kéresd magad, jöjj! Fogadd el üdvödet! 2004. január 29. Mi történt ott a Golgotán? Még pompázik derűs fénnyel a nap, De jő egy néptömeg Jeruzsálem felől. A Golgotha felé lépésben haladnak, Egy elkínzott embert támogatnak Jézus megy elől. Még másik kettő is ott halad nyomában, De ő velük most senki sem törődik. A hangsúly azon van: Jézust feszítni meg! Sátáni haderő bújtatja a népet és ezt követelik: Feszítsd meg! Feszítsd meg! Lássuk vajon meghal? Hisz azt tanította, hogy aki hisz Benne Az nem hal meg soha. Lássuk mi történik? Árt neki a halál? Hogyha Isten fia, van örök élete? Sok gúny és megvetés közepette Jézust Keresztre feszíték és megálltak nézni. Senki sem gondolt rá, hogy ez a „váltság ár”, Hogy „világmegváltás” a halála árán fog most létrejönni. Isten terve volt ez, hogy megváltva legyen Bűnétől az ember s legyen szabad újra. Mert az Éden kertben amikor elbukott, Bűnössé vált. Vétkét s gonosz tettét ne örökre hordja! És amit az ember kellett volna kapjon, Gúnyt, korbácsot, halált, Jézus vette átal. Megküzdott ezekkel és érettünk tette, Helyettünk, miattunk ily nagy árat vállalt s küzdött a halállal. Halálos ítélet miránk lett kimondva, De Jézus átvette és ott a keresztfán, Elszenvedte értünk a borzalmas halált.
Megváltotta mindazt, ki hittel Hozzá jön a halála árán. Tehát Jézus teste és a Jézus vére Törölte el a bűnt, szerzett szabadságot. Becsüljük meg testét, dicsőítsük vérét, Hírdessük halálát ameddig eljön Ő, legyen Neve áldott! Szükséged van a Lélek erejére? Ha szereted Jézust, szükséged van reá, Hogy erőd feletti dicséretet zenghess Istennek, Jézusnak a Szent Lélek által, Dicsőítsd e napon s ne csak emlékezgess! Ne csak emlékezés legyen e nap neked, Ne csak a történtek jussanak eszedbe, Hanem ha Megváltód igazán szereted Akkor kérd: Lelkével a lelked teljen be! Mert csak Szent Lelkével dicsérheted méltán, Azt aki éretted mindent elvégezett, Aki éretted a Mennyet is otthagyá, Aki megváltotta bűnös életedet. Igen, ha a hála valódi szivedbe, Akkor vágyod őtet mind jobban áldani, Magad erejéből ezt nem teheted te, Ehhez más erő kell, hogy tudd magasztalni! Ehhez szükséges a Szent Lélek ereje, Isten mégis adja mindannak aki vágyja, Hogy Szent Lélek által Jézust dicsőítse, Hogy teljes bensőből hódolva imádja. Ez a Lélek az, ki a lelkünkkel egybe Bizonyságot is tesz, hogy Övéi vagyunk, Nagy örömmel áldjuk új éneket zengve, S ha Ő vezet minket, Övéi maradunk. Tehát szükségünk van minden nap Lelkére, Ha Jézusunk mellett akarunk maradni, A gonosz nem árthat, hogyha Lelke velünk Csak Isten lelke az kivel fogunk győzni. Hajtsuk meg hát fejünk a szivünkkel egybe, Kérjük el Istentől Szent Lelke erejét, Hogy árassza ki ránk mint egykoron tette, Mindenkor hódolva dicsőítsük Nevét! 2004. június Kérjetek és adatik néktek!
Kérjetek és megadatik néktek, Zörgessetek és megnyittatik. Keressetek és találni fogtok, Mert az Isten Fia az nem hazudik. Ő megadja azt amit Ő igért, Csak legyenek kérők és zörgetők. Ő felel az őszinte imákra Ha talál még kitartó keresőt. Ha talál még szivet amely arra vágyik, Hogy megtisztulhasson és újjá szülessen, Aki híven vágyja követni a Mestert, Egyetlen célja, hogy: Lelkével beteljen. Jézus ez igével még ma is így biztat, Hogy kérjetek és adatik néktek! Nem csak biztatás ez, igérete van rá Megkapjátok mindazt mit kitartva kértek! Ha a földi atyák tudnak jókat adni Kérő gyermeküknek, Ő mennyivel inkább Ád Szent Lelket annak aki kéri tőle, Újjászült életet s a szív tisztaságát. Vágyod-e testvérem ezt az erős Lelket? Akkor kiálts te is úgy amiként Dávid, Tiszta szivet teremts bennem óh Istenem! És az erős Lelket én bennem megújítsd! Isten meghallgatja és felel imádra, Ha őszinte szívvel könyörögve kéred, Hitet erősítő Szent erővel tölt be És áldott Szent Lelkét megadja tenéked. De csak akkor kérjed, hogyha megbecsülöd, Tanácsa szerint jársz s nem szomorítod meg. Ha Ő vezet téged s nem te akarod Őt, Az Ő akarata tesz jót a lelkednek. Tehát fontold meg jól, hallgatol szavára? Alázatos szívvel fogadod parancsát? Ha igen úgy kérjed, zörgess, megnyittatik, Keress és megkapod a Lélek zálogát. 2004. szeptember 8. Minden napra add meg nekünk Urunk! Előtted állunk ez új év kezdetén.
Látod Uram Jézus a lelkünk oly szegény, Koldusként jövök Hozzád most Uram, Mert olyan kevés mindaz amink van. Szegények vagyunk, lelki szegények, Jézusunk áldj meg, gazdagítsd néped! Olyan szegényes a mindennapunk, Öt kérést kérek, óh add meg Urunk! Az első kérésem Te tőled a „béke”. Hadd legyen szivünknek minden nap ez éke! Mert nem a harctéren indul a háború, A szívben kezdődik! Óh milyen szomorú. A szívből pattan ki a csúf békétlenség, Ha szabad utat kap, lesz istentelenség. Tönkre megy érette egészség, házasság, Milliókat öl meg a nagy háborúság. Ezért békét kérünk minden napra Urunk, Töltsd meg vele szivünk, hogy sose lázadjunk! Második kérésem a „megelégedés”. Tudod drága Uram, e földön oly kevés, Ki e kinccsel bírna még néped között is, Nagyon sok a múló javakhoz kötődik. Nincs megelégedés! Több kellene folyton, Sok-sok gyermekedet csábítja a Mammon. Kérünk Urunk add meg minden napra nekünk, Hogy megelégedett legyen az életünk! Harmadik kérésem az „engedelmesség”. Erre van talán ma a legnagyobb szükség. Mert az erőszak ma mérföld csizmát öltött, Szófogadatlanság minden téren döntött. Nincs engedelmesség Uram igéd iránt! Még kik ismernék is, félig élik csupán. Uram! Adj szivünkbe engedelmességet, Igéd szerint éljük végig ezt az évet! Negyedik kérésem Uram a „bizalom”. Leggazdagabb leszek hogyha ezt bírhatom! Minden tekintetben, minden körülmény közt, Bízzunk benned Urunk, ne vágyjunk más eszközt. A beteg, az árva, a szegény, a csüggedt, Hogyha bízik benned, csak akkor nyeri meg Az árva a kegyet, beteg egészséget, Valódi bizalom szűl csak reménységet. Szegény és a csüggedt új erőt ettől kap, Minden napra adjál Uram ily bizalmat! Ötödik kérésem Uram a „Szeretet”. Minden nap ebből is adj, de ne keveset!
Mert mindenhez ez kell tán jobban mint eddig, Ez utókor népe ebben szűkölködik. Szeressük először megváltó Urunkat, S ahogy magunkat, úgy felebarátunkat. E két első parancs ha él a szivünkbe’ Mert ki szeret az a törvényt betöltötte. Ez öt kérést kérem, óh add meg ezeket, Tudom a legnagyobb köztük a Szeretet. Nagyon nagy e kérés mit ez évre kérek, Megvenni nem lehet, kérünk Urunk Téged. Add meg ezt minekünk ingyen kegyelmedből, Te neked ez nem sok, add meg szeretetből! Gazdagítsd lelkünket, e nélkül oly szegény, Hűebbek leszünk ha él bennünk ez erény. S ha hűebbek leszünk, jobban dicsőítünk, Dicsőségedre hát hadd legyen ez évünk! 2005. január 1. Az én kincsem az Úr félelme Nem mindenkinek kincs az ami nekem, De számomra nagy kincs, boldog az életem. Az Úr félelme ez, ebben telik napom, Nagy értékes kincs ez, mégis ingyen kapom. Istenünk nagyon jó, ezt Ő osztogatta, Minden lélek boldog ki ezt elfogadta. Ám de de vannak sokan, kiknek e kincs nem kell, Nem gondolnak vele, sem üdvösségükkel. És még csodálkoznak, miért boldogtalanok? Nekik e kincs nem kell, nem látják mert vakok. Süketek is hozzá, nem hallják meg Istent, Aki szeretettel kínálja e kincset. A szivük is kemény és elutasítják, De sok boldog lenne, hogyha elfogadnák. Kevés, nagyon kevés aki e nagy kincset Örömmel fogadja s keresi az Istent. Aki e kinccsel bír, annak minden napja Az Úr félelmében telik ha akarja. Meghívja az Urat reggel otthonába, Egész nap Vele van, soha nincs magába. Ha az Úr félelme a szivében marad, Tajtékzó tengeren az Úr nyugalmat ad. Bármily körülmény közt ha velünk van az Úr,
Az Ő szavaira a hullám elcsitul. Az Úr félelmében olyan jó maradni, Dühöngő viharban is tudunk nyugodni. Ezért azt ajánlom most tapasztalatból, Hogy aki e kincset megkapta az Úrtól, Tartsa meg és hordja minden nap szivébe, Maradjon élete az Úr félelmébe! 2005. január 9. Ami megmarad I.Kor.: 13:13 Nagyon sok minden van e világon mi szép. Lassan rájövünk csak délibáb, csak kép, Csak mutat. Csak hízeleg nekünk, Szemünknek tetszik s csábítja szivünk. Nyúlunk utána s megfogjuk, vagy meg se? Máris tovatűnik s nem marad egy se! Pedig ragaszkodnánk nagyon is hozzája, De még vakabbá tesz, mert „világ kívánsága”. Csak ezen a földön csábítja a szivünk, Ezekből semmit el magunkkal nem viszünk. Amikor értünk jön a halál angyala, Amit szépnek hittünk, az mind itt marada. Pedig harcoltunk érte, ráment az életünk, A halál pillanatában semmit nem ér nekünk. Minden nap látjuk, mégsem értjük meg A túlvilágra én ilyet nem vihetek. De akkor miért éltem, mit vihetek oda? Mit enged elvinnem a halál angyala? Mi lenne az amit ő nem vesz el tőlem? A „hitem” marad meg és ha „jót cselekszem”! Reménységem is van rá, hogy ezt vihetem, Meg még a „szeretet” ha van ebből nekem. Ezek maradandók, ezek nem égnek el, Ezeket vihetem amikor mennem kell. Segíts meg Úr Jézus, adjál drága hitet, És a hitem mellé jó cselekedetet. Reménységet is adj míg e földön járok, Sok-sok szeretetet, ebből gyengén állok. Szeretet, szeretet, ez legértékesebb, Ez odaát is kell, ez a legnemesebb. Segíts meg Úr Jézus sokat gyűjtsek össze, Szeretetben éljek itt és „ott” örökre!
2005. március 4. Ha bennem Krisztus él! Ha bennem Krisztus él el nem csüggedhetek, Ha bennem Krisztus él, győzelemre vezet! Ha bennem Krisztus él, Ő most is azt teszi Mit kétezer éve. Most is elvégzi. Ő alázatban járt magasztalva Istent, Maga dicsőségét nem keresve itt lent. Istent dicsőíté tettével mindenütt, Nagyon sok éjszakán imába elmerült. Az Isten országát mindenütt hírdette, Sok szegényt és bűnöst hívott megtérésre. Isten nevében jött s Ő nevében szólt, Betegségek tűntek, Ő Isten Fia volt. Ha bennem Krisztus él, ily úton haladok, Ha bennem világol, úgy látnak a „vakok”. „Kétfele sántítók” megerősödhetnek, Ha az örömhír szól a lelki szegényeknek. Ha bennem Krisztus él, csak oda mehetek Mindig csak utána, ahová Ő vezet. És ha megelégszem e „szent vezetéssel”, Akkor Ő mindenütt vezérel Lelkével. Az Ő útja folyton, végig győzelmes volt, Ma is élő Krisztus! Jajj annak kinek „holt”! Ha Krisztusnak adtam át az életemet, Boldogan követem Őt, bárhová vezet. Ha bennem Krisztus él, meglátják a „vakok”, Hogy Isten igéi csodásak és nagyok! És ha az életem aszerint élem itt, Ez ingyen kegyelem engem is idvezít. Ha bennem Krisztus él, nem sántikálhatok, „Világi elveket” már nem hajszolhatok! Megelégedettség jellemzi életem, Mert ha ez nem így van, ott baj van, jajj nekem! Ha bennem Krisztus él, engedelmes vagyok, Szelíd s alázatos, sohase lázadok. Gyűlölöm a bűnt, de a bűnöst szeretem, Imádkozzak értük, erre kér Mesterem. Az életem nyugodt, a haláltól nem fél Várom az új hazát ha bennem Krisztus él! 2005. április 22. Térjetek meg! Malakiás 3:7
A Jó Isten sokszor megszólítja az embert, Kérve kéri, hátha meghallja már egyszer... Térjetek meg! Térjetek én hozzám És hozzátok térek, megigérte a szám. Ha az Úr szája szól, tán csak hiszel neki, Ember! Továbbra is akarsz még vétkezni? Vagy azt kérded te is, hogy miben térjél meg? Nem ismered talán a te bűnös szived? Csak te ismerheted a te bűneidet, Te követted el azt és az mind a tied! Te adsz értük számot egykor ama napon, Istent szomorítád azokkal, de nagyon! Isten már azóta sok lépést tett feléd, De ha a részedre neked ez nem elég, Akkor utoljára szólt Szent Fia által, Térjetek meg! Ne köss frigyet a halállal! És a bűneidet mind magára vette, Helyetted szenvedett s vitte a keresztre, Hogyha hiszel Benne, még ma szabad lehetsz! Jöjj a keresztjéhez, bánd meg a bűnödet! Ő leveszi rólad mindazt ami nehéz, Ezt nem teheti meg sose emberi kéz! Ezt a Jézus keze az az átszegzett kéz Veheti le rólad s Ő erre mindig kész! Jöjj hát keresztjéhez megtérő hű szívvel, Szabad lesz a lelked, hogyha bűnt nem cipel. Rakd le keresztjéhez s kérjél bocsánatot, Nevedet felírják s kapsz honpolgárságot! Lélek felfogod-e mily nagy kegyelem ér? Ha befedez téged ott a Krisztusi vér?! Jöjj hát e vér alá, elégséges e vér, Mert mindaz boldog lesz, ki hozzá jő s megtér! Ma hívva vagy lélek, holnap talán késő, Az út, a hely készen, ma még kér téged Ő. Ez csak te rajtad áll, kérlek menekülj meg! Halld meg az Úr szavát, jöjj hozzá és térj meg! 2005. augusztus 15. Ki él közületek? Sokan összegyültünk e szép ünnepélyre,
És most húsz év után visszaemlékezve, Áldjuk szent nevedet és kérünk Jó Atyánk, Áldd meg ünneplésünk és tekints most reánk. És jöjj közénk Urunk és áldd meg ajkunkat, Mindenért most Tied legyen a hódolat! Először azért, hogy szerény kis falunkból Egy népet hívtál ki egykor irgalmadból. Ez a nép még akkor házaknál gyűlt össze, De elkötelezték magukat örökre, Hogy melletted maradnak és szolgálnak neked És néhány Nevedre megkeresztelkedett. Jézus követői lettek ők mindvégig, Életük és tettük igazolta végig. Elkezdték a munkát lelkileg, testileg És földből, vályogból imaházt’ építnek. Már több mint száz éve történt ez a dolog S benne a kicsiny nyáj hálával áldozott. Szivük oltáráról fakadt fel e hála, És évenként nőtt a hívők sokasága. Kicsi lett a hajlék, megtoldani kellett, De szerény erőből csak egyszerű tellett. Sok-sok ének s ima hangzott ám el benne, Engem is segített az üdvösségemre. Igen! Dicsőséges volt az első ház is, Sok nyert benne üdvöt, néhány még él ma is. De mivel e földön mindennek vége van, Ím ez első háznak falai megroggyant. És nem bírta tovább. Elbontani kellett. Imádkozó szívvel kértük Mesterünket: Hogy kapjunk engedélyt másikat építni, Ahol tudjuk tovább Urunkat szolgálni. Istenünk nagyon jó, felelt az imánkra, Lett engedély, gyűlt pénz cementre, téglára. Zeffer Antal testvér sok helyt kopogtatott, Sok iroda ajtón, míg engedélyt kapott. S megindult a munka, sok testvér segített, Bödő Zoltán testvér, ő minden nap részt vett. És felépült e ház Isten kegyelméből, Mindössze csak kettő épült a megyénkből. És eljött az a nap, a megnyitás ünnepe, Most húsz éve. S ez volt Isten üzenete: „Lelkem közöttetek marad, ne féljetek”. Seregek Ura szólt, „maradok veletek”. „E második háznak nagyobb dicsősége Lesz mint az elsőnek, mert lesz békessége”.
Most, hogy húsz év után visszaemlékezek, Újra megkérdezem: Ki él közületek? Ki emlékszik vissza, hogy mit igért az Úr?! Adjunk érte hálát és most hódolatul, Imádjuk nevét a Seregek Urának, Dicsőséget igért e második háznak. Húsz év alatt harminc lélek már hazament, De akik még élünk bújdosunk idelent. Azok fogjunk össze, töltsük meg e házat Dicső imádattal és ne legyen látszat! Mozduljon meg e hely és legyen ébredés!!! Hogy legyen aratás míg van igevetés. És legyen megtérés, nyújtsd ki Urunk kezed, Éleszd a haldoklót s gyógyítsd a beteget! Jöjj hát közénk Jézus, igéreted szerint, Hogy mindent megtegyünk mire szent igéd int. Lakozzék közöttünk Lelked békessége! E második háznak így lesz dicsősége! 2005. október 30. Hitből vagy szokásból? E földön „történő” az mindég kétfajta, És hogy ez így legyen, nem Isten akarta, Réges-rég kezdődött... Ábel idejében, Mert így van megírva Isten igéjében. Hit által vitt Ábel becses’b áldozatot Istennek mint Kain, ki szintén áldozott. Egyik hitből, szívből, másik csak szokásból, Ezt fedi fel Isten ím a Szentírásból. Ez a „kétfajtaság” azóta is így van, Egy’ embernél szokás, a másiknál hit van. Lehet egy élten át szokásból imádni, A Jó Isten nevét énekkel dicsérni. Templomokba járni is lehet szokásból, Szólok még a bőjtről s az adakozásról, Sőt lehet szokásból igét is hírdetni, De sajnos ez nem fog gyümölcsöt teremni. Megszokásból tehát sokmindent tehetek, Főképpen azért, hogy lássák az emberek. De hogyha az Isten igéjét kutatom, Világossá válik mikor ezt olvasom: „Ami pedig hitből nincs, bűn az”- írja Pál, Figyeljed csak testvér, vigyázz, jól válasszál! Mit Istenért teszel, hogy akarod tehát?
Hitből vagy szokásból? Milyenképp’ áldozzál. Ábel hitből tette és holta után is Szól róla az Ige és bizonyítja is. „Igaznak” nevezi, mivel hitből tette, Évezredek után sincs elfeledve. Álljunk meg testvérek és tekintsünk vissza, Amit eddig tettünk vajon minden tiszta? Igaz hitből volt-e vagy csupán szokásból? Nem vegyült bele a Kain áldozásból? Mert mi szokásból van, az soha nincs hitből! Óvjon Isten Lelke mindőnket meg ettől! Azért igyekezzünk, mélyüljünk el hitben, Bármit is cselekszünk, hitből tegyük itt lent. Vigyázzunk tehát a „bűnt-rejtő” szokásra, Ne hozzunk szégyent az Isten országára! Igyekezzünk tehát hitben élni itt lent, Hogy irgalmat nyerjünk Istenünknél ott fent! 2006. február 19. Ne add fel a harcot! Efézus 6:11-18 Ne add fel a harcot egy pillanatra se, Harcmezőn vagy tudd meg Istennek gyermeke. Harcolnod kell neked egy életen által, Amíg találkozol végül a halállal. „Utolsó ellenség” azt is le kell győzzed, Jelenések könyve erre tanít minket. Ki győz, annak nem árt a „második halál”, Nincs hatalma rajtad, hogyha készen talál! Urunk is azt mondta: „ki beszédét hallja És hisz az Istenbe, nem megy kárhozatra...” Átment e „halálból” az örök életbe, Hol nem árthat tovább lelkünk ellensége. Csupán csak testünket viheti a sírba, A lélek ellenben él az igaz honba. Tehát érdemes itt hinni és harcolni, Mert ha nem hátrálunk, biztos fogunk győzni! De ahhoz, hogy győzzünk ám kell fegyverzet is, Ördög ravaszsága elejtne minket is. Öltözzük fel tehát az Isten fegyverét, A mi ellenségünk nem a test, nem a vér.
Ezért nem is testi fegyverzet kell nekünk, Hanem lelki fegyver amivel győzhetünk. Pál apostol szerint e lelki fegyverek Győzőkké tesznek és bűntől megvédenek. Öv: igazlelkűség. Mellvas: az igazság. Sarunkat, békesség evangéliumát. Mindezekhez még kell a hitnek pajzsa, Idvesség sisakja s a Léleknek kardja. Mert a Lélek kardja az Isten beszéde, Legyőzi a gonoszt az Isten Igéje. De nem csak a gonoszt kell legyőzni nekünk, Hanem magunkat is, haljon óemberünk! Mert ez oly ellenség ki minden nap támad, Le akarja győzni a gyengét s a bátrat. Harcolni ellene minden nap kell nékünk, A keresztre vele! Haljon ellenségünk! Tehát ne adjuk fel a harcunkat soha, Lásd segít az Ige és segít az ima. Harcold meg a hitnek harcát- csak előre! Az lesz győztes aki önmagát legyőzte! 2006. február 25. Ingyen... és csak kegyelemből! Sokkal tartoztam. Tartozok... tartozunk, Sokan tartozunk. Mindőnk tartozunk, ...s fizetni nem tudunk. Mi lesz? Mi lesz a vége? Adóságom sok, Szegény vagyok, fizetni nem tudok... ...Istennek tartozok! Mi lesz? Mi lesz a vége? Kárhozat? Igen! Mert mit én fizetek kevés. ...kevés az áldozat! A bűn zsoldja halál. Nem fizethetem le, És mikor értem jön, nem törődik vele ...ha váltságdíjat ajánlok neki. Bakoknak, bikáknak vére már kevés, Szívet nem járja át... csak szégyenkezés, ...gyenge e törlesztés! Tehát marad a tartozás! És halmozódik,
Ember mit tehet? Fizetni nem tud, ...csak átkozódik. Istenünk látta ezt s megszánta az embert, Megkönyörült rajta. Bár bűne mint tenger. ...mégis kegyelmet nyert. Mert küldött Valakit. Ki értünk fizetett. Ő mindent átvállalt, keresztet szenvedett, ...s mindent elvégezett! Az ember szabad lett! Adóság? Törölve! Bűnbocsájtást kaptunk véréért örökre. ...ember, felfogod-e? Isten kegyelme ez és az Ő irgalma, Hogy adóságunkat Krisztus átvállalta, ...helyettünk meghalva. Ember! Nem indít ez most hálára téged? Hogy Ő végezte el a te megmentésed?! Minden adóságod kifizette néked! Testét, vérét adta azért, hogy légy szabad, Végleg felszabadulsz a keresztje alatt, ...rakd ott le bűneid! Jöjj most adjunk hálát testéért, véréért, Örökké áldjuk Őt nagy szeretetéért, Embereket mentő ingyen kegyelméért! 2006. február 6. Jön a király! Jön a király!- kiáltották régen, Gyönyörű fényes nap tündökölt az égen. Dicsőség! Hozsánna! A gyermekhad kiált, S a tanítványsereg üdvözli a királyt! Hódolnak előtte és hull a pálmaág, Ő sír. Mert tudja, hogy e népre majd mi vár. Csak néhány választja meg Jézust királynak, Nem hódol mindenki az ég s föld Urának. Pedig Ő az napon király lett örökre, Lelki szabadítónk, ki bűnünk törölte. Ily király még nem volt és nem is lesz soha, Ezt csak Jézus tette, bár Menny és föld Ura!
Ő most a Mennyben van, Isten jobbján ülve, De eljön mégegyszer királyként e földre. Hogy állsz meg előtte amikor visszajön? Mint hatalmas Bíró, ítél majd e földön. Fogadd be ma Őtet! Legyen a királyod, Mert akkor késő lesz amikor meglátod! Hívd be a szivedbe ma mint Megváltódat, Áldjad és dicsérjed örök királyunkat! 2006. február 15. Jézus mint király Jeruzsálem felé halad egy kis sereg, Hozsánnát kiáltva áldják a gyermekek. Azt aki mindeddig jót tett és gyógyított, És az üdvösségre embereket hívott. A tanítványsereg pálmaágat szakít, Felsőruhát a nép az útjára terít. Jön a király! Zengik, áldott legyen neve! Ő a mi királyunk, a Dávid gyökere! Szamár háton halad, alázatos nagyon, Királlyá kiáltják és az volt hat napon. De koronát nem kap itt lent, csak tövisből, Az égi koronát fönt kapta Istentől. És lett mindenkorra királyok királya, Mennyen és a földön mindenek bírája. De aki hat napig király volt e földön, „Hetednap” is az lesz ha a „Szabbat” eljön. A földnek „Szabbatja” a „boldog ezer év”, Mit Jézus kormányoz igazi királyként. Igen Ő királyként jön vissza e földre, Király volt és király lesz Ő mindörökre! Kedves embertársam, te mit kiáltasz ma?! Áldod-e a Királyt? Ő életed Ura? Ha igen, boldog vagy! De ha nem, úgy vigyázz! Nehogy egy hét múlva „feszítsd meg”-et kiálts! 2006. február 17. Miért halt meg Jézus? E földön a bűn elhatalmasodott, Igaz ember többé már nem találtatott.
Isten teremtménye fut a Pokol felé, Csak néhány járul még a Jó Isten elé. Az ember elbukott. Isten látta ezt jól, Nincs aki jót tenne, nincsen aki hódol. Nincsen egy igaz se, el fog veszni e nép, „Szabadítót” küldök- határozott eképp. És elküldte Fiát. Isten nevébe jött, Már a prófétákkal a nép nem törődött. Hátha a Fiamat meg fogják becsülni, Ki általa megtér, nem fog elkárhozni! Ezt akarta Isten, ezért küldte Fiát, Hogy megmentve legyen aki Hozzá kiált. Ámde a bűnös nép másként cselekedett, A keresztre küldte, s Ő halált szenvedett. Oltár lett a kereszt. Ő megáldoztatott, És szent vére árán a nép megváltatott. Mindent „elvégezett” és ez elég nekünk, Tehát azért halt meg, hogy megváltva legyünk! 2006. február 18. Én értem is! A bűneset óta minden ember bűnös, Elfordult Istentől, szive nagyon hűvös. Kevés ember volt már ki Istent kereste, De még kevesebb az ki szívből szerette. Látta Isten a bűnt s fájlalta az embert. Azért, hogy megmentse, egy „megváltást” tervelt. Elküldte Szent Fiát ki értünk meghalna, Hogy a bűneinktől minket megváltana. Igen, Ő halt értünk, keresztet szenvedett, Az Ő vére árán minket is megmentett. Szabadító lett Ő, megváltott engem is, Mert ott a Golgotán meghalt én értem is! A szenvedés útján végigment érettem, Nem feledem soha, meghalt Ő helyettem. És a megváltásért míg élek szeretnék Nagyon hálás lenni, óh bárcsak lehetnék! Hogy amíg csak élek dicsérjem Őt ezért, Mindig értékeljem a Golgotai vért! Nem csak értékelem, de hírdetem ma is,
Meghalt az Úr Jézus! Meghalt én értem is! 2006. február 25. Ő a feltámadás és az élet De jó, hogy volt egy nap, egy húsvéti reggel! Mikor kijött Jézus a sírjából testtel. Testben támadott fel, újra él és győzött, Megnyílt a sír amit több katona őrzött. A bűn hada fölött győzött Ő örökre, Megváltotta lelkünk, bűneink törölte. Egy áldozatával törlé bűneinket, De feltámadt és él! Ő nem hal meg többet. Ő él és most ott van az Atya jobbján fent, Könyörög érettünk, kik még élünk itt lent. És ha hiszünk benne, nem árt a meghalás, Jézus a bizonyság, hogy lesz feltámadás! A haláltól félni tehát már nincs okunk, Mert Jézus feltámadt, mi is feltámadunk. És ahogy éltünk itt, úgy jutalmat nyerünk, Jézussal a Mennyben örökké élhetünk. 2006. március 3. Várom a tavaszt Elég volt a télből, mert rideg és fagyos, Várom a napsugárt, mely meleg és langyos. És tudom ha eljő a dicső „fénysugár”, Átjárja a szivem, mit már régóta vár. Mert a szív is rideg amíg át nem járja Lelket melegítő Jézus fénysugárja. Várom ezt a sugárt, a lelkem tavaszát, Hogy drága Lelkeddel szívem melegítsd át. E tavasz kezdetén szánts ugarat rája, Jó mélyen legyen a szivem barázdája, Hogy jó földbe hulljon az igének magja S ragyogjon felettem a megváltás napja. Könyörgök Úr Jézus, hallgasd meg imámat, Melegítgesd szivem s fogadd el hálámat. Kérlek Jézus hozd el ezt a tavaszt nekem, Hogy boldog lehessen Benned az életem!
2006. március 7. Kérek... keresek... zörgetek Máté: 7:7 ( megtérés előtt állóknak ) Az Ige szólít fel így, hogy: „keressetek”! Biztatóan mondja: hittel zörgessetek! Tehát én keresek, kérek és zörgetek, Jézus tanít erre: Engedelmeskedek! Mert aki kér, az kap. Aki keres, talál. A zörgetőnek majd az ajtó nyitva áll. Segíts meg Úr Jézus, hogy kitartó legyek És megtaláljam azt amit itt keresek. Hogy mit keresek itt? Hát az üdvösségem! Tudom hű Megváltóm meg is adja nékem. Segíts meg Úr Jézus, hogy megtaláljalak És üdvösségemért örökké áldjalak! 2006. március 7. Ő felemelt Zsolt. 34:19 Zsolt.145:14 B.I. testvérnőnek Megtörött a szivem és megsebesedett, Gyász borította el gyarló életemet. Megpróbáltatásnak súlyától görnyedtem, Tántorogva jártam és majdnem elestem. Rám figyelt a gonosz, látta gyenge vagyok, Sok botránykövekkel elbarikádozott. És a keskeny útról akart letérítni, Naponként megpróbált engem kísérteni. Csak egy pillanatra figyeltem reája, Ő ezt észre vette s nyomban kihasználta. Botrány mocsarába bele akart tolni, Ingovány talajra akart állítani. De közel volt az Úr és megtört szivemet Megerősítette, megsebzett lelkemet. Kiemelt engem az ingovány talajról, Felegyenesített. Hála zeng ajkamról! „Az Úr megtámogat minden elesendőt”. Engem is felemelt, örökké áldom Őt! Lábaim sziklára állította nekem, Nem süllyedek tovább! Mert fogja a kezem.
Igen, Jézus tette, Ő megmentett engem, Nem hagyott hátrálni, nem hagyott elesnem. Vezet az utamon, vezet engem tovább, Áldom érte nevét mind itt, mind odaát! 2006 Mesterséges boldogság Az emberek sokmindent utánoznak, Próbálják a boldogságot is, Sokmindennel pótolni akarják És mint egy valódit, bizonyítni is! Rövid távon sikerül is néha Némi jókedv, vidámság, hangulat, A dübörgő zenék, alkoholtól mámor És a fiatalság ki drogosan mulat. Középkorúak is pótolni akarják A régen eljátszott boldogságukat, A szex és a foci oly méreteket ölt És megdönteni vágy népet s országokat. Az idős korosztály csendes zenét hallgat, Eltelt éveikről nagyképűn’ beszélnek. Hősiesen éltük vágyják lobogtatni, Múltjok emlegetik, de jövőtől félnek. E három korosztály boldogságot keres, Csak épp nem ott ahol található, A gazdagság, a szex, a hírnév s vad bulik, Jó útról térít le és lélekbuktató. Reggelre vége lesz a rémes bulinak... És a focicsapat éppen most nem győzött... Az öreg apóka mára ágynak esett, A sarki kocsmában ki annyit időzött. Mily kiábrándító! Mindennek vége van! Boldogabb nem lettél. Sőt boldogtalanabb! Igaz boldogságnak gondoltad ezeket, Ma már te is látod: mind haszontalanabb! Hol hát a boldogság? Ha ez mind mesterkélt, Igazi boldogság egyáltalán van-e? És ha van meddig tart? Mind ily rövidtávú? Mondjátok hol terem? Megtalálhatom-e? Elmondom, de figyelj! Hol akadtam reá, Igaz boldogság van Isten Igéjébe’ Rátalálhatsz te is ha hűen kutatod, Bibliádban leled, vésd be a szivedbe!
Jézus beszélt nyolcról, de jóval több van még! És ha többet akarsz, olvasd a Bibliád! És megleled benne hosszú távon s végleg A boldogságodat mind itt, mind odaát! 2006. június 27. De mi lesz hogyha van?! Zsolt. 10: 4 ( Temetésre ) A hitetlen ember nem tudakozódik, Káromolja Istent, inkább átkozódik. Nincs Isten!-gondolja- s mindig bizonytalan, Ott van ám egy kérdés: de mi lesz hogyha van?! Erre a kérdésre a hitetlen is megáll. Gúnyolódik, csúfolódik vagy végül kiabál. De bármit is tegyen, azon nem változtat Amit az Isten mond, sziklaszilárd marad. Ő pedig azt mondta: „Vagyok aki vagyok”, Múlt, jelen, jövőbe ugyanaz maradok. De te, gyarló ember nem maradsz e testbe’! Te változol! Meghalsz. Gondolj a lelkedre! Lelked él örökké és ki adta lelked, Annak elébe állsz és jön az ítélet! Számon kéri tőled mit tettél idelent, Aszerint jutalmaz Isten majd odafent. De hogyha te Istent itt lent csak tagadod, S földi életedben sohasem kutatod, És kevélyen mondod te is, hogy: nincs Isten! Bár most megteheted, de tudd meg, csak itt lenn! Nincs Isten! Nem hiszem! Ezt csak itt mondhatod, Ott fent nem kell higyjed, ott már látni fogod. De jajj neked akkor ha addig halasztod, Amíg időd van rá Istent nem kutatod! S ha ez élet elszáll lassan fejed felett, Halálos ágyadon szived meg-megremeg, Akkor eszedbe jut: most megyek, de hova? Életedben az Isten nem volt szived Ura. Nincs Isten! Nem hiszem! Ezt mondtad boldogan, Most búsan gondolsz rá, de mi lesz hogyha van?! Ne várd meg ez órát, az utolsó napod, Most, hogy hallasz Róla, jobb lesz ha kutatod!
Nincsen messze tőled, meg egyikőnktől sem, Örök éltet ad Ő neked is, mint nekem. Csak hajtsd meg a fejed, mondd el e sír mellett: „Isten, ha vagy én ma kibékülök veled!” „Bocsáss meg ma nekem, nem várok már tovább, A Jézus nevében szivem Hozzád kiált. Bocsásd meg sok bűnöm, fogadj el engemet, Mossál meg véredben, legyek hű gyermeked!” Ő nem utasít el, csak jöjj Hozzá bátran! Érezd s tapasztald meg, kérd Őt az imádban. Istenünk nagyon jó, válaszol imádra, Kegyelmet kapsz s tied az Isten országa. Ha Vele kibékülsz nem félsz a haláltól. És ha szivedben él, már nem félsz a sírtól. Isten már Istened! Tudod van, biztosan. Nem rémít e kérdés: de mi lesz hogyha van? Isten az enyém is! Mondd velem boldogan. 2006. augusztus 10. A keresztre vele! Harminchárom évet élt közöttünk Jézus. Harminc volt amikor megkeresztelkedett, Bő három éven át az Igét hírdetve S mindenütt ahol járt, csak jót cselekedett. Gyógyított beteget, halottat támasztott És kijelentette Isten létezését, Az ember bűnére reá világított, Isten országának jelzé érkezését. És sokan örültek Isten kegyelmének, És az „Élő Igét” sok ezren hallgatták, Ám de a főpapok, akik nem hivének, Irígységgel telve, a népet „bújtatták”. Nem csak felbújtatták, sőt le is fizették A sok csőcseléket. Csak úgy rezgett bele A lég, mely visszhangzott. Hangjuk megemelték, Ordítva kiáltják: a keresztre vele! És az Élő Igét addig kárhoztatják, Amíg Pilátus is kiadja halálra, Úgy tűnik mintha már győzne a gonoszság, S felfeszítik Jézust a nagy keresztfára.
Meghalt az ártatlan! Igaz és bűntelen De pont ez lett váltság, nekünk bűnösöknek Kárhoztatá a bűnt a saját testében (I. Péter 2: 24) Felvitte a fára s meghalt a bűnöknek. Meghalt, hogy ezután igazságnak éljünk. Az Ő sebeiben gyógyulhatunk mi meg, Mi tévelygő juhok akik Hozzá térünk, Lelkünk pásztorához, éltünk Ő áldja meg! De mi lesz a bűnnel? A mi bűneinkkel? És óemberünkkel aki elkövette? A mi bűneinket szent vére törli el! És az óemberünk? A keresztre vele! Az Ő halálának hasonlatossága S Vele eggyé lenni, már itt örök élet, Erőtlenüljön meg hát a bűnnek teste Ne szolgáljuk a bűnt, vessünk neki véget! Mert aki meghalt az mind, mind felszabadult A bűn alól. Tehát érdemes ezt tegye, Hogy mondja ki végleg: „haljon óemberem, Haljon meg minden nap, a keresztre vele!” Ott a bűn ereje már nem győzhet tovább, Ahol az óember már megfeszíttetett, Segíts megölni az óemberem Uram! Újemberem éljen egy győző életet! Már érezzük az őszt Igen, elszállt a nyár megint, Minden halandót arra int, Vége annak mi gyönyör volt, Nyári virág? Már mind lehullt. Az ősz felváltja a nyarat, Bár még érzünk napsugarat, De már érezzük azt is, hogy A „naperő” mindinkább fogy. Reggel, este hűvösödik, Már hamarabb sötétedik. S mire eljön a tél szele, A hideg is eljön vele. Bár még tartóztatnánk a nyárt, De ő felel: időm lejárt. S mivel lejárt, én távozom
Amit gyűjtöttél rád hagyom. Tovább te vagy a felelős, Lusta voltál? Gyáva vagy hős? Mit gyűjtöttél míg lehetett? És hogyan várod a telet? Nézz csak körül és vedd észre, Hogy körülted mi megy végbe, A bűn egyre sokasodik Kegyelmi nap sötétedik. Elvétetik a kegyelem, Mert nincs bennünk önfegyelem. Ki-ki maga útjára tért, Nem igényeljük úgy a vért Mint amikor az megmosott És a bűntől megtisztított. Gondold át gyorsan mit tegyél, Ne érjen tétlen majd a tél. Figyelj Isten órájára, Izráel a mutatója. „Kegyelmi nap” gyorsan lejár, Légy kész, hogy Előtte megállj! 2006. szeptember 17. Kapu... zárás előtt Van egy „kapu” mely közel kétezer éve Nyitva áll – azóta évről évre. Sokan megpróbálták már „bezárni”. De nem sikerült. Csak méginkább kitárni. Egy halom tetején áll e szoros kapu, Soknak ez élet, míg másnak tabu. Bármint vélekednek, e kapu nyitva áll, A neve: „szent kereszt” és valakire vár. Jézus hagyta nyitva, a kulcs Ő nála van, Még bemehetsz rajta, ha „halló füled” van. Jézus hív! Hallod-e? Jöjjetek én hozzám Kik megfáradtatok a „romlásnak útján”. Keskeny ösvény vezet a Golgotához fel, És e szoros kapun keresztül menni kell Mindannak ki vágyik Jézus országába, Csak ez egy út vezet az örök hazába!
Ne tétovázz lélek, már kevés az idő És nemsokára jő aki eljövendő. A kulcs Ő nála van és ha Ő bezárja „Kegyelmi ajtaját”, senki ki nem nyitja. Jöjj hát míg nyitva áll „kegyelmi kapuja”, Zárás előtt állunk, mert jön Jézus vissza! S mint a bárka ajtó, ez is bezáratik, Szörnyű lesz mindannak aki kint hagyatik. Ragadd meg kegyelmét, jöjj el még ma este, Nem biztos a holnap, meg, hogy időd lesz-e?! Add át a szivedet, jöjj és fogadd be Őt, Lépd át a „küszöböt”, kapuzárás előtt! 2006. október 7. Igazság és kegyelem Igazság az, hogy: minden ember bűnös. Kegyelem az, hogy: Isten mégis szeret. Igazság az, hogy: nincsen egy igaz se. Kegyelem az, hogy: Megmentő érkezett. Igazság az, hogy: semmi érdemünk nincs. Kegyelem az, hogy: Hozzá jöhetek. Igazság az, hogy: még meg lehet térni, Kegyelem az, hogyha: megtérhetek! Igazság az, hogy: Ő meghalt bűnömért, Kegyelem az, hogy: értem tette ezt. Igazság az, hogy: megváltott e vér, Kegyelem az, hogy: ingyen kaptam ezt. 2007 Ki él csak az dicsőít Téged! A bűn zsoldja a halál. S ha nálunk bűnt talál, Rögtön kopogtat a testrészeink között. Mi orvoshoz megyünk, még gyógyszert is veszünk, Így akarunk győzni a betegség fölött. Küzdünk az életért, bűnös testünkért, Hogyha lehetséges, gyógyítni akarjuk. De ha a gyógyulás nem jő mint vízfolyás, Magunkba nem szállunk, lelkünk felkavarjuk.
Ezékiás király rögtön magába szállt, Sírt és imádkozott Istenhez fordulva. Hozzá jött megtérve, bűnbocsájtást kérve, Emlékeztette Őt, éltéért harcolva: Erőszak van rajtam, szabadíts meg Uram! Így kiált a király... és Isten cselekszik. Keserű volt lelkem, de már nyugodt éltem, Mert jó a Jó Isten, rólam megemlékszik. Most újjong a király, örömmel felkiált, hogy: Te meggyógyítasz és éltetsz engemet! Áldásul volt nekem a nagy veszedelem, Pusztulás verméből kivontad lelkemet. Hátad mögé veted minden bűneimet, Nem a sírverembe szállók magasztalnak, Ki él, ki él! Csak az dicsőít Téged! Hírdeti hűséged, atya a fiaknak.. Mint ma én, dicsérlek! Szálljon hát ez ének: Hogy az Úr szabadított meg engemet, Ezért az a vágyam az Úrnak házában, Mindenkor dicsérve éljem éveimet! Te bűn zsoldja, halál! Kívánom ne találj Soha többé vétket életembe’! Mert Krisztus megmosott, Isten meggyógyított. Míg élek áldom én nagy nevét örökre! 2007. február 2. Mit vetettél? Mit vetettél? És mit fogsz aratni? Tiszta búza volt vagy talán konkoly? Amit vetettél, az fog teremni, „Hegyen, síkságon, völgyön vagy bárhol”. Meggondolkoztató. Mit teszünk idelent. Hogyan használjuk fel azt a kevés időnk? A „nagy aratás” jő... és majdan odafent Hogyha konkolyt termünk, nem lesz reá vevőnk. Kinek kell a konkoly? Már itt értéktelen, Az angyalok mindet össze fogják szedni, De csűrbe nem teszik még véletlenül sem. Tűz eledele lesz, el fogják égetni! Mit vetettél?? Azt termi életed! Vizsgáld meg most ameddig nem késő, Az ítélet napján arra kell felelned Hogyan lett használva a kellemes idő.
Amit vetettél, azt fogod aratni. Ha könnyel vetettél, vigadozva hozod Egykor kévéid örömmel átadni, „Ha tiszta búza lesz”, jutalmad megkapod! De ha kévéid konkolyból lesznek kötve Mit összegyűjtenek tüstént az angyalok, Akkor az mind elég, a tűzre lesz lökve, Nevetve vetetted, de sírva aratod! Jöjj hát, hajtsunk fejet a „Nagy gazda” előtt, Kérjük meg segítsen itt lent sírva vetni, Hogy konkolytól mentes lehessen a „mezőnk”, „Búza termésünket” tudja csűrbe tenni! 2007. július 29. Holnap ilyenkor Még Samaria kapujában vagyunk és nem az Új Jeruzsálemben. Ahol Benhadád serege körül vesz és támad az ellen’. Mi zárjuk kapuink, hogy be ne jöhessen. De ő nem megy el, kint vár, ki akar éheztetni. Legszivesebben az Igét venné el, a lelki kenyeret, hogy ne legyen nekünk mivel táplálkozni. Ha mást nem tehet, hát elveszi sokszor az időnket. Megszaporítja dolgunk, s a mindennapi teendőnket. Nagyon jó volna ha mindőnk felismerné őtet. Célja: megszorítni, kifosztani és erőtlenné tenni. „Kőfalunkat s kapunkat” teljesen lerontni. És végül bejönni minket megkötözni. Mi éhen tántorgunk, sokszor egymást esszük. Kint az ellen’ nevet, vigad, mi észre se vesszük, Pedig időnket már aranysiklusba méregessük! Nincs idő: imára, igeolvasásra s az odaszánásra. Sok időnk megyen el, haszontalan „másra”,
Mely sokszor nem válik a lelkünk javára. De ha észrevesszük, hogy már kiéheztünk végleg, Ne nyissunk kaput mégsem az ellenségnek. Kiáltsunk bátran a „Királyhoz”, adjon segítséget. Ezt az Úr szava fogja követni a próféciákban! Csak borulj naponta térdre buzgó, hő imában. Csendesen merülj el az igeolvasásban! Nézd meg biztat az Úr, hogy holnap ilyenkor Samaria kapujáról az ellenség elvonul És holnap ilyenkor a lelked boldogul. És ha megérted ezt, hogy nem ma, „holnap” lesz az Ha hittel várod a dicső holnapot, mert az Beteljesedik mind, mert az Ige igaz. Egy újat ad az Úr! Megigérte nekünk Az Új Jeruzsálemet. Ellenségtől mentes, békés örök életünket Ahol minden jóval betölti megkínzott lelkünket. Ha nem akarunk úgy járni, mint a hitetlen főember, „Ma” higyjünk az Úr szavának. Mert „holnap” mint tenger Betelik mind: elhalmoz és ellát égi eledellel. Tehát higyjük el ma az igért boldog holnapot, Isten valóra váltja e drága várva várt napot Ha „Samaria kapuján” kimegyünk Az Új Jeruzsálembe – „holnap ilyenkor” sok áldást vehetünk! 2007. október 20. Krisztus mellett... vagy Krisztusban Krisztus körül, Krisztus mellett minden oly kellemes, Sőt sokszor hasznos is, sőt sokszor szellemes. Jézus tanítványai is három és fél évet Így éltek le Uruk mellett, békében szer felett. Egyszer aztán próba támadt, Krisztus nem volt velük, A Sátán ezt kihasználta s fordula ellenük. Fújt a szél s vadult a hullám, a tengert felrázta, Vesződtek az evezéssel, de Jézus ezt látta.
S az éj negyedik szakában Ő hozzájok méne, Tengeren járt. S tanítványi’ felkiáltnak félve. De Ő azonnal megszólalt: bízzatok én vagyok! S elállt a szél, mert Urunknak parancsai nagyok. Tehát féltek mikor Jézus nem volt körülöttük, Azt szerették ha mindenkor velük volt s mellettük. Meg is szomorodtak mikor Urunk jelentette, Helyet készíteni elmegyek, felmegyek a Mennybe. Jobb néktek ha én elmegyek, az igazat mondom, Mert az Atya igéretét elküldöm, megadom. Nem értették miért jobb ez hogyha Jézus elmegy, Csak amikor Pünkösd eljött s mindjájan beteltek. Mert beteltek mindannyian Isten Szent Lelkével, Jézus aztán bennük lakott és nem volt kivétel. Tovább tehát nem féltették gyarló életüket, Az Úr Lelke erősíté és áldá tettüket. Együtt munkálkodott bennük életük végéig, Mert Urunk ezt megigérte és megadta nékik. De nem csak nékik igérte, hanem mindazoknak Kik közel és távolvalók és hisznek az Úrnak! Mert betelt az Úrnak szava, mit prófétált Jóel Pünkösdkor telt be ez idő s teltek Szent Lelkével. Tehát egészen másmilyen Jézus mellett élni, Vagy megtérve és betelve Krisztusban maradni! Tudom, mostmár megérti ezt minden hitben élő, Jobb nekünk ha nem mellettünk, hanem bennünk él Ő! Ő az Atya jobbján ülve esedezik értünk, De Szent Lelkét leküldte ránk s így Krisztusban élünk. Jézus elment, de Szent Lelke az itt marad velünk, Ez a Lélek bennünk marad hogyha hűek leszünk. Nem félelemnek Lelke ez, bátorságnak Lelke, És így Krisztusban élhetünk, Ő vele betelve! 2007. november 7. Él az Úr Jézus? Húsvétra Egykor ez a kérdés egy döntő kérdés volt, Egyik azt mondta: él, a másik azt, hogy holt. Aki azt mondta él, az holta napjáig Azt vallotta végig, egész a halálig. A mártírok sora ezt mondta: Jézus él!
A hitetlen világ ezt mondta: már nem él! Kétezer év után, mit mondasz testvér? Mára ez a kérdés egészen elavult? A keresztény világ alvó, vagy elaludt? Várják a Húsvétot, úgy mint egy ünnepet, Lesz egy pár szabad nap, ihatok, ehetek. Jézus él vagy nem él, olyan mindegy nekik, Az ünnep a fontos, Jézust nem keresik. Kétezer év után te mit mondasz? De mit? Van-e hited ahhoz, hogy kimondd: Jézus él?! Melyiket bizonyítja az életed testvér? Ha azt mondod, hogy él, be kell bizonyítnod! Ha azt mondod, nem él, megásod a sírod! E kérdést még tőled minden esztendőn át Várja és figyeli a hitetlen világ. Testvér te mit mondasz kétezer év után? Vagy a szád ezt mondja? Hogy Krisztus Jézus él?! Mindennapi élted meg tagadja testvér? E nagy kérdés tehát mégsincs elavulva, Felelned kell reá, él az Isten Fia? Igen, itt kell reá felelned e földön! Ez dönti el sorsod, hol leszel örökkön! Kétezer év után ezt el hogyan döntöm? Figyelj! Lélek figyelj mit mond a Biblia! Figyelj csak, hogy mit mond az Isten Szent Fia: „Nem hagylak árvákul, megtérek hozzátok, A világ végéig veletek maradok”. Kiben Lelke marad, abban Krisztus él, Pál apostol nekünk szintén erről beszél. Kétezer év után te mit mondasz testvér? El tudjuk mondani: él bennem a Krisztus? Erre a világ is még felfigyel, biztos! Ha Jézus életét én is élem tovább, Még ha hallgatok is, meglátja a világ! Nem kell már sok beszéd, de kell cselekedet, Hogy Jézus él tovább, csak ez mutatja meg. Kétezer év után testvér megtesszük ezt?! E döntő kérdésre csak ez a felelet: „A Jézus élete”, óh vajon éljük ezt? Addig míg nem éljük, ne mondjuk Jézus él, Mert hiába mondjuk, úgysem hiszik testvér. Ha pedig szivünkben ott él az Úr Jézus, Az látszik messzire! Nem kell bizonygassuk. Kétezer év után életét folytassuk?
Ha igen, boldog vagy! Boldogok lehetünk, Akkor már e kérdés nem akadály nekünk. „A Jézus élete” bennünk ha meglátszik, A világ meglátja, hiszen erre vágyik. Sóvárogva várja Isten fiainak A megjelenését, kik bizonyítanak. Tettükben, lelkükben ez látszik: Jézus él! Kétezer év után így hiszik el testvér!!! 2008. március 24. Ma még van hely! Lukács 14: 16-24 A vacsora készen! A hivatalosak nem akarnak jönni. A Mindenség Ura odafönt az égben Hallja, hogy mind elkezd Így mentegetőzni: „Kérlek ments ki engem” Még most nem érek rá... A gazda haragszik. És a szolgáinak most parancsot ad, A Mennyben a vétó szó elhangzik: „Egy sem kóstolja meg a vacsorámat!” Menjetek szolgáim A keresztutakra S hívjatok mindenkit, Mert kész a vacsora! A csonka-bonkákat, Vakokat, sántákat hozzátok be ide! A szolgák azóta sok helyet bejártak S lelki szegényekből nagy tömeg gyűlt össze. De a szolgák szólnak: Parancsod megtettük... De még mindig van hely! Az Úr most parancsol: Menjetek szolgáim és kényszerítsetek Mindenkit hívjatok! Szólt Urunk másodszor: „Teljen meg a házam”, szegények jöjjetek! Ma este hív az Úr! De nem hív harmadszor! A kegyelem zárul! Ne mondd: nem hallottad! Ne mondd, hogy nem hívtak téged!
Ismerd be, hogy eddig nem akartad. Lélek! E kegyelmet ne tedd félre végleg! A szolgák itt vannak És ma hívnak téged. Indulj el már végre! Mondd, mi a válaszod? Nincs több lehetőség! Zárul a kegyelem! Nagyon boldog leszel ha szived átadod! Komolyodj meg végre! Fordíts az életeden! Jöjj ma, amíg van hely! Isten országába, a nagy vacsorára, Légy boldog és légy ott, Mondd ki, hogy: „akarod”! 2008. január 16. Csak Jézus nevére! Filippi. 2:9-11 2008 március 28 hajnalába, Jártam a Pokolnak előcsarnokába. Álom volt? Látomás? Nem tudom, Az Isten tudja, én csak azt mondhatom Amit megéreztem és megtapasztaltam. És eddig még erről majdnem csak hallgattam, ...kevésnek mondtam el. Pedig felkért aki üzent onnan, Hogy amit hallottam, mindenkinek mondjam, Hogy „borzasztó a hely”, „elviselhetetlen Gonosz erő van ott” s bárki tehetetlen. Gyötrelem, sötétség és minden kárhozat, Bár tiszta az elme, de kínoz e tudat: ...hogy menekülés nincs! És még annyit mondott, ami eszembe jut Az a legborzasztóbb, hogy nincsen visszaút! Tudja meg mindenki, aki él e földön, Hogy aki oda jut, gyötrődik örökkön. Azt üzente vissza, hogy aki hallja ezt: Az vegye komolyan s mondja mindenkinek, ...hogy oda ne jusson! E szavakat hallva, félelem fogott el És magamhoz tértem, de becsukott szemmel. Átgondoltam mindazt amit ott hallottam, El tudom-e mondni’, azon tanakodtam. És amikor minden tudatosult bennem, Pár másodperc múlva vissza kellett mennem,
nem tudtam mi végből. Hogy miért volt kettős e szörnyű látomás, Később értettem meg miért volt folytatás. Első alkalommal megfigyelő voltam És fültanu lettem, amit ott hallottam, Hogy el tudjam mondni’, hogy aki odajut Az végig ott marad, onnan nem lesz kiút. ...szörnyű ez a tudat! Másodízben pedig meg is érezhettem Démonok hatalmát, mely körülvett engem. Ott nincsen levegő, az csak e földön van, Ott levegő helyett csak a kárhozat van. Igen, csak kárhozat! Sűrű, tapintható, Minden molekula erős kárhoztató. Ottan érinthető. Itt felfoghatatlan! Menekülni vágytam. Lehetetlennek tűnt! Eszembe jutott, hogy én utáltam a bűnt. És Istent szolgáltam itt e földi létben, Én Neki szolgáltam és csak Neki éltem. Rögtön megéreztem, ott ilyen nem számít, Semmi érdemem nincs, gondolhatok bármit, ...nem törődtek vele. És egy démon keze, fekete karmai Nyúlt utánam és már meg is akart fogni. Én kétségbeesve Jézusnak nevére Gondoltam remegve s vére érdemére, Feltámadásának dicső győzelmére, Istennek megmentő szeretetére, ...ingyen kegyelmére. És ekkor a szemem sarkáig kinyillott, Láthattam a napfényt mely bevilágított. Nagy levegővétel után megértettem, Hogy újra e földön van sekély életem. S itt a levegőben minden molekula Kegyelem s irgalom, mind ezt igazolja, ...ezt csak most értettem meg! Azóta csak hálás naponta a szivem, Éltető levegőt Ő adja, az Isten. És ahogy ágyamról remegve leszálltam, A legelső az volt, hogy vizet kívántam. S aztán letérdeltem az ágyam elébe, Egész életemet hoztam Ő elébe, ...Jézus keresztjéhez.
Megköszönve mindazt, hogy még van kegyelem, Hogy még kiálthatok, hogy megbocsájt nekem. Megértettem mindazt, hogy Jézus nevére Minden térd meghajol, e földön s az égbe És még a föld alatt, ott lent a Pokolban, Csak erre hátrálnak! E névben erő van ...minden fölött való! Vallja hát minden nyelv, hogy: Jézus Krisztus Úr! Rendíthetetlenül, mozdíthatatlanul! Az Atya Istennek a dicsőségére!!! Gondoljunk minden nap nagy szeretetére A nagy áldozatra és a megmentésre. Jézus halálával mit Ő hozott létre, Vére érdemére. Dicsőség Nevére!!! ( Igaz történet, átélés. Kovács Matild vallomása 2008 áprilisában leírva) Ki a te Urad? Ki a te Urad? Ki az Úr feletted? Nem a magadé vagy! Ezt tán elfeledted? Valaki irányít, valakinek szolgálsz, Azé vagy akinek szolgálatában állsz! Azt mondod Istené egészen életed? Hogy neki éled itt az évtizedeket? Ha szád ezt mondja, de mit mond a tetted? Az bizonyítja be ki az Úr feletted! Gondolkozz el ezen és ha még van időd, Szolgáld egész szívvel magát a Teremtőd! Kié akarsz lenni? Ki teremtett téged? Isten a teremtőd! Szenteld neki élted! De vigyázz és egész sziveddel szolgáljad. Ne fél szívvel tegyed és ne legyen látszat! Ne feledd azt, aki félig az Istené, Az már itt e földön egész az ördögé. Isten legyen Urad, egészen neki élj! Teljes szivedből szolgáld és Ő megtart, ne félj! 2008. szeptember 11. A gyülekezetünkben ( Adventi ) A „legkisebb pont” én vagyok. Nem voltak vágyaim nagyok.
A legkisebb kis gyertyaszál, Az adventi koszorúnál Hol égek, hol meg pislogok Egy kicsit világíthatok. Picinyke fényem épp, hogy ég, Tudom Uram, hogy nem elég. Azt is tudom látod te is, De kegyelmes vagy hozzám is. A pislogó gyertyabelet Nem oltja ki a te kezed. (Máté 12:20) Bár szeretnék jól lángolni És jobban világítani. De ezt csak akkor tehetem, Ha Szent Lelked fúj felettem. Fújj hát rám is is drága Lélek, Míg élek égjek! Csonkig égjek! Utamra áraszd hát a fényt, Hogy csonkig égjek másokért. Igédből éljek szüntelen Míg tartod itt az életem, Hogy hű maradjak és hűen járjak, Míg értem jössz, mert én is várlak! 2008. november Hiszel-é te az Isten fiában? Az Úr ezt a kérdést oly sokszor felteszi. Az emberi szivet sokszor megkérdezi. Mert hisz ezen múlik élet vagy kárhozat. Boldog lehetsz testvér, hogy még ma választhatsz. Úgy szerette Isten e bűnös világot, (Ján. 3:16) S mivel úgy szerette, küldött egy Megváltót. Az egyszülött fiát adta, hogy ki hiszen Az el ne kárhozzon, örök élte legyen. Isten szeretete ez ma is óh lélek, Hogy hív és kérve-kér a Szent Lélek téged. És még felajálja az örök életet, Hogy még menthessed elbukott lelkedet. Igen, megmentheted és megmenekülhetsz Ha elébe borulsz és imában kéred. Úgy mint a „vak” akit Jézus meggyógyított. „Hiszek benned Uram”, ezt te is kimondod. (Ján. 9:38)
Mert a kárhozattól csak az menekül meg, A Pokol tüzétől csak Jézus váltott meg. Csak az Ő nevére áll félre a „gonosz”, Csak az Ő nevében kapsz bűnbocsánatot. Csak az Ő vére az mi megmoshat lélek, Ha bűnöd vérpiros, fehérré mos téged. Isten szeretete ily Megváltót adott, Hogy aki Benne hisz, nyerjen bocsánatot. Tehát ma este még jöhetsz Hozzá lélek, E nagy felkínálást ne tedd félre végleg! Csak annyit kér tőled Isten most, ma este Higyj Isten fiában és meg leszel mentve! 2009. január 12. Ha teljes szívből hiszel, meglehet Ap.Csel. 8: 26-40 Zsolt. 86:11 Filep mondotta el régen e mondatot, De ez végérvényes, csak annyit mondhatok. Még ma sem avult el, nem múlta idejét Sőt mindjobban érzem hatalmas erejét. Vannak hitek amik oly nagynak látszanak, Végül rájövünk, hogy mind szertefoszlanak. S feltesszük e kérdést: miért, miért, miért?! Mert félszívből valók, azért, azért, azért! Sok emberi elme ezt még fel se fogja, Szívből vagy félszívből, nem-igen kutatja. Ámde Isten szeme jól látja ezt rögtön, Hogy milyen szívből van és milyen hitből jön. Félszívből való ez, vagy teljes szív teszi, Isten drága szeme rögtön észreveszi. Neki nem kell soha oly szív, mely megosztott, Neki olyan szív kell, mely csak neki bomlott. Ezért igyekezzünk mindjobban, hogy hitünk Teljes szívből legyen, ne félszívből higyjünk. Figyeljünk fel nagyon az Ige szavára, Mert csak az válik a mi lelkünk javára! Szerecsen komornyik az Istent kereste, Azért ment messzire, fel Jeruzsálembe. Isten jól látta, hogy teljes szívből keres, A Szent Lélek küldi, már ott is van Filep.
Kérdezi, érted-e azt amit olvasol? A komornyik felel, csak ha magyarázol. Filep mellé ülve meg is magyarázta, Isten Fiát küldte, Jézust, hogy megváltsa. A komornyik figyel, tovább nem habozik, A legelső vízben megkeresztelkedik. Teljes szívből hiszen s örömmel kimondja: „Hiszem Jézus Krisztus az Istennek Fia!” Most téged kérd Isten, hiszel-e Fiában? Akarsz-e ott lenni a szép Mennyországban? Most vár reád Isten, mondd mi a válaszod? Örök életet nyersz, ha Jézust választod! Ha kimondod te is, teljes szivből hiszed, Hogy: „Jézus a Krisztus”, Isten kegyét nyered! Kérlek gondolkozz el, ne félszívből tegyed, Teljes szívből mondjad, nyersz örök életet! Mert most Filep helyett Isten mondja neked: Ha hiszel Fiába, a Mennyország tied. Legyen hát szived és szád bizonysága: „Hiszem Jézus Krisztus az Istennek Fia!” 2009. január 16. Rabság, fogság és szabadság Az Édenkertben kezdődött ez el. Ott még tiszta, szent és szabad volt az ember, ...a bűneset után megváltozott. A szentséget a bűn rabsága váltotta fel, Szivüket a halálfélelem foglalta el, ...mert Istennek Lelke eltávozott. Nem az élet szűnt meg, az megmaradt, De szivükben a dicsőség megapadt, ...azóta mindenki így születik. Híjával van az Isten dicsőségének, Tudatában van annak az ürességnek ...ami a szívéből azóta hiányzik. Az örök élet biztonsága elveszett, Helyébe kárhozat és halál növekedett, ...de az elveszett boldogságot keresi. Mindenki szivében egy üresség ott van, Nincs léleknyugalom, folyton keres holtan. ...a boldogság helyét vágyik betölteni.
Boldogságra vágyik. S ezt folyton keresi. De e földiekben soha meg nem leli ...Isten dicsőségét nem pótolhatja más! Rabnak és fogolynak nincsen szabadsága, De a boldogságot másképp nem találja, ...míg a bűnnek rabja, hiába van a vágy. Ember! Értsd meg, szabadulásra van szükséged, Mert a boldogságot másként el nem éred ...amíg az életed rabságban van. Szabadság, szabadság! A lelked boldogsága, De míg lelked ott van kárhozat fogságba’ ...ott vagy a halálban. Halálban jársz s halott az életed, Mégis a boldogságot folyton keresed, ...de szabadság nélkül nincs! Ezért kellett nekünk Szabadító, Ezért jött el Jézus a Megváltó, ...hogy mindenkié lehessen e kincs. A szabadság oly kincs mely felmérhetetlen, Tudom sokak előtt ez még érthetetlen, ...ezt csak rab és fogoly tudja értékelni. Míg reá nem döbbensz, hogy Sátán foglya vagy, Míg el nem ismered, hogy bűnnek rabja vagy ...a szabadság után nem fogsz kiáltani. De ha ráébredtél rabságod voltára, Tudom, rögtön vágyol a szabadulásra, ...s ha kéred, megkapod! Ha kéred és hiszed, hogy Jézus hozta el, Hogy az Ő nevében még ma szabad leszel ...kiálts hittel nagyot. „Jézus Isten Fia! Te nagy Szabadítóm, Tied a hatalom, te lehetsz gyógyítóm, ...ments a kárhozattól!” Ilyen imákra vár. Ő pont ezért jött le. Ő ezért szenvedett, ezért ment keresztre, ...hogy megszabadítson a bűn rabságából. Ő a Szabadító! S ha Ő szabadít meg, Valósággal szabad lesz így az életed, ...ha hiszel nevében. Szabadság, szabadság, minden kincsnél nagyobb. Igazi boldogság! Tied ha akarod, Jézus kegyelmében, vére érdemében. Mondd ki, hogy akarod!!!
2009. február 10. Feltámadott az Úr bizonnyal! Lukács 24: 34-46 ...” és megjelent Simonnak. És ezek is elbeszélék mi történt az úton”. Ily bizonyságtevés ma is sok tanukon Eljut hozzánk is... ...akik elbeszélik: Mi módon ismerték föl, hogy Ő volt, Hogy „ életútjukban” a nagy tanító volt, Magyarázta nekik a Szent Igét. ...de nem ismerték föl. Csak mikor behívták, hogy velük maradjon Mikor arra kérték, velük vacsoráljon, Akkor ismerték meg. ...hogy az Úr volt ez! De nem mindenki hisz ezeknek sem, Csak amikor megáll Jézus a középen, Zárt ajtók, zárt szivek nyillanak előtte. ...Ő békét köszönte. Ma is szemünkre hányja a hitetlenséget, Ma is bizonyítja, hogy csak Ő az élet, Rajta keresztül vezet csak az út! ...ha ez ige a szívünkbe jut. Nem csak a fülünkbe, hanem a szívbe be, Hogy Ő igazság, út s az élet kenyere Örökké élő Úr! ...aztán Őt kívánjuk. S ha végül rájövünk, hogy „életútunkon” Ő magyarázta meg a Szent Igét folyton, S kérjük: maradj velünk! Megnyillik a szemünk. ...s nem hitetlenkedünk. Hanem megértjük azt, hogy ezeket kellett Elszenvedni a Krisztusnak ahelyett, Hogy mi szenvedtünk volna. ...miért kellett Golgota! Érettünk tette ezt! Ő a sírban nem maradhatott! Győzött a halálon, él és feltámadott! Hittel, bátran, mondjuk ki Simonnal: ...”feltámadott az Úr bizonnyal!” 2009. március 8. Antikrisztusi korszak lelke Sokszor hallottunk már felőle. És most e világban van már. Kevesen ismerik fel előre,
Tévelygés a vége, akármerre jár. János ezért szólít fel előre, Hogy ne higyjünk minden léleknek, „Próbáljuk meg, Istentől vannak-e” Hamisprófétáktól őrízkedjetek! Mert juhoknak ruháiban jönnek, Mondja Megváltónk is, ám de farkasok. Halljuk, hogy „fúj a szél”, nagy zúgással mennek „Honnan jő, hová megy” ezt nem tudhatod. „Így van mindaz aki Lélektől születik”. Nem biztos, hogy benne a Szent Lélek van, Amíg tüzet kérnél az atyád fiára, Mint a tanítványok Samáriában... Addig Jézus feléd azt tudja mondani: „Nem tudjátok, hogy minémű lélek Lakik még bennetek” aki megtorolni Akarja a rosszat s célja az ítélet. Ez antikrisztusi, nem Szeretet lelke, Bár úgy látszik, hogy Krisztusért lángol, Még Péter is így szól: „nem eshetik ez meg, Te rajtad óh Uram”. De Jézus válaszol: Távozz tőlem Sátán! Mert Jézus ismeri Melyik lélek honnan jön, hová megy, Felismerte rögtön, hogy antikrisztusi, Egy pillanatra se, ezeknek nem enged. Ily antikrisztusi lélek ma már sok van, És már minden téren akar hódítani. Lopakodva jön, hogy ne ismerjék fel őt, Hasonlít a jóhoz, ámde nem valódi! Vigyázzunk hát nagyon! Mert ami majdnem az, Az csak megtévesztő, hamis és utánzat. Tehát, kell a próba! Ahhoz, hogy ismerd föl, Különben megtéveszt és a végén megöl! De ha Krisztus maga „testben” megjelenik, Testedben, testemben, mely Lelke temploma És Pál apostollal kimondhatod te is: „Élek többé nem én”, de él Isten Fia! Ha Krisztus él benned, Istentől születtél, Ha valóban testünk az „Isten temploma” Oda nem ülhet be már az antikrisztus!
Ahol beült és él Jézus Krisztus maga. 2009 április Lelkem új ereje Dolgozunk, fáradunk, egész nap csak futunk, S aztán alig várjuk az esti pihenőt. De csak a test fárad? A lélek nem fáradt? A napi sok gonddal túlhajszoljuk őt! Ifjak elfáradnak, gyengék meglankadnak, Mert megtántorodnak a legkülömbek is. De akik az Úrban bíznak ám valóban, Erejök megújul, mint sas repülnek is! Lelkem ott megpihen Uram a kebleden, Igéddel erősíts, másként nem nyer erőt. Akkor szárnyra kelek, ismét repülhetek Jézusom keresve amíg meglátom Őt! Csak Nála, csak Nála van megújulásom, A lelkem ereje, a meggyógyulásom. Mint megfáradt madár amely az ágra száll, De pihenés után ismét repül Feléd És magasabbra száll! 2009. július 4. és egyszer menni kell! Mindegy, hogy ki voltál itt ezen a földön, Mindegy, hogy kinek a gyermekeként nőttél, Csak az számít, hogy az életed, hogy töltöd, Hogy „élet-éveket” mire vesztegettél ...és hogy kit szolgáltál? Mék’ Úrnak engedtél?! A te Teremtőd a Seregeknek Ura Ég, föld, a Menny, e lét s minden Teremtője. De van egy Sátán is, ne szolgáld őt soha! Ő úgy jelentkezik, mint világ-istene Uralkodni akar, bár nincsen semmije. Csak hazudik! Igér, vakítja a szemet, Azt kínálja ő fel, ami nem az övé, Célja, hogy mindenkit csak félre vezessen, Szándéka: bukásunk, kárhozat örökké Pedig jól tudja a hatalom Istené! Te tudod ezt ember kié a hatalom?!
Kié a hatalom élet, halál felett? Hogy halálod után vár rád a jutalom És hogy csak az számít, kié volt életed?! Akár hiszed-e most, akár nem hiszed ezt! Mert egyszer menni kell!...e földön nem maradsz. Ma még lehetsz erős és nem törődsz vele. De legyengülsz, meghalsz és akkor aratsz, Amit itt vetettél- más nem szólhat bele, Isten a nagy Bíró! Megáll ítélete. Már csak az a kérdés, te, hogy állsz elébe? Mint győztes? Vagy vádlott? Ki lesz a kezesed? Életed éveit olvassák fejedre, Amit elherdáltál, jóvá nem teheted! Második halált kapsz- vagy örök életet. Tehát ma hallottad. Mindegy bárki vagy itt. Hírnév, gazdagság, rang, nem számít odaát, Az „Itélőbíró” a „Védőre” tekint, S ha itt befogadtad az Isten Szent Fiát, Ő rád ismer, megvéd, legyőzte a halált! Vére érdeméért kerülöd el a kínt, Megdicsőültek közt kapod meg koronád. Hol a boldogság? Isten nélkül boldogság nincs! Ez életben ne is keress! Ahhoz Istent kell megismerd, Hogy igazán boldog lehess. Istent pedig megismerni Csak a Bibliából tudod. Művét, hatalmát megérted, Hogyha mindennap olvasod. Ne múljon el egy este sem, Hogy ne olvasd a Bibliád! Tudom, boldogságra vágyol, Jézus adja meg „koronád”. Ámen.