LÁL Szövegtár LÁL Kft. Somogyvámos 2005. Krisna-Könyv – K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége – A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhup§da
Krisna-Könyv – K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége – A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhup§da
Mindenki K¥¢£át keresi. Néhányan nem tudnak róla, de K¥¢£át keresik õk is. K¥¢£a Isten, minden létezõ Forrása, Oka mindannak, ami van, volt és valaha lesz. Isten végtelen, ezért számtalan Neve van. Allah-Buddha-Jehova-R§ma: mind K¥¢£a, mind Egy. Isten nem absztrakt. Személyisége, melynek személytelen és személyes jegyei egyaránt vannak, a LEGFELSÕBB, ÖRÖK, GYÖNYÖRTELJES és teljes TUDÁSSAL rendelkezik. Ahogyan az óceán egyetlen csöppje olyan minõségû, mint maga az óceán, hasonlóképpen rendelkezik a mi tudatunk is ISTEN tudatának tulajdonságaival. Az anyagi energiával (az anyagi testtel, az érzékek örömével, az anyagi tulajdonnal, énképzetünkkel stb.) való azonosulásunk és ragaszkodásunk miatt eredeti TRANSZCENDENTÁLIS TUDATUNK beszennyezõdött, s mint egy porlepte tükör, nem képes tiszta képet adni. Az IDEIGLENESSEL való kapcsolatunk életeink során egyre mélyebb lett. Ezt az átmeneti testet, mely nem más, mint egy zsák csont és hús, összetévesztjük igazi énünkkel, s ezt az ideiglenes állapotunkat véglegesnek fogadjuk el. Korszakokon keresztül nagy szentek voltak élõ példái annak, hogy az ISTEN-TUDAT nem ideiglenes, hanem állandó állapota minden élõ Lélekben megnyilvánulhat. Minden lélekben isteni tulajdonságok rejlenek. K¥¢£a azt mondja a Bhagavad-g¦t§ban: „Az önvalóban szilárdan horgonyzó, az anyagi szennyezõdésektõl megtisztult yog¦ a Legfelsõbb Tudattal állandó kapcsolatba kerülve eléri a legmagasabb rendû boldogságot.” (6.28)
A YOGA (Isten és énünk megvalósításának tudományos módszere) az a folyamat, mellyel megtisztíthatjuk tudatunkat, véget vethetünk a további szennyezõdéseknek, és eljuthatunk a Tökéletesség, a teljes TUDÁS és a BOLDOGSÁG szintjére. Ha van Isten, akkor szeretném Õt látni. Nincsen értelme olyasmiben hinni, mely nem igazolható. A K¥¢£a-tudat és a meditáció az a módszer, amellyel megláthatod Istent. Láthatod Istent, hallhatod Õt és játszhatsz Vele. Lehet, hogy õrültségnek hangzik, de Õ valóban ott van veled. Oly sok yoga-folyamat van — R§ja, Jñ§na, Ha±ha, Kriy§, Karma, Bhakti —, s mindegyiket MESTEREI javasolják nekünk. Sv§m¦ BHAKTIVEDANTA, ahogy neve is jelzi, BHAKTI yog¦, aki az ODAADÁS ösvényét járja. Minden gondolatával, szavával és TETTÉVEL ISTENT szolgálva, SZENT NEVEIT zengve egy bhakta gyorsan kifejlesztheti Isten-tudatát, s a
Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a K¥¢£a, K¥¢£a, Hare Hare Hare R§ma, Hare R§ma R§ma R§ma, Hare Hare
mantra éneklésével kétségtelenül eljut a K¥¢£a-tudatig. (A puding próbája az evés!)
Arra kérlek, ragadd meg a lehetõséget, amelyet ez a K¥¢£a-könyv nyújt, s próbálj elmerülni benne! Tûzz ki egy idõpontot, hogy találkozhass Istennel, a YOGA (az ÖSSZEKAPCSOLÓDÁS) felszabadító folyamatán keresztül, s ADJ ESÉLYT A BÉKÉNEK! Amire szükséged van, nem más, mint szeretet (K¥¢£a). Hari Bol. George Harrison, 1970. március 31.
Elõszó niv¥tta-tar¢air upag¦yam§n§d bhavau¢adh§c chotramano 'bhir§m§t ka uttama-ªloka-gu£§nuv§d§t pum§n virajyeta vin§ paªughn§t (¼r¦mad-Bh§gavatam 10.1.4)
Manapság ha a nyugati országokban valaki megpillantja a K¥¢£a-könyvet, nyomban felteszi a kérdést: „Ki az a K¥¢£a? És ki az a leány K¥¢£ával?” A válasz azonnal elhangzik: K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége. S hogy miért? Mert teljes pontossággal illenek Rá azok a leírások, amellyel a Legfelsõbb Lényrõl, Istenrõl szólnak. K¥¢ £a Isten, mert mindenkit vonzó. Azon az alapelven kívül, hogy mindenkit vonzó, az Isten szónak nincs más jelentése. Hogyan lehet valaki mindenkit vonzó? Ha valaki nagyon gazdag, ha óriási vagyona van, az emberek számára vonzóvá válik. Éppen így ha valaki rendkívüli hatalommal rendelkezik, ha nagyon híres vagy nagyon szép, ha bölcs vagy nem ragaszkodik semmiféle anyagi tulajdonhoz, az emberek vonzódni kezdenek hozzá. Mindennapi tapaztalataink során megfigyelhetjük, hogy valakit a következõ tulajdonságok tehetnek vonzóvá: (1) gazdagság, (2) hatalom, (3) hírnév, (4) szépség, (5) bölcsesség és (6) lemondás. Arról, aki egyidõben, korlátlanul rendelkezik e hat fenséges tulajdonsággal, tudhatjuk: Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Isten e fenséges tulajdonságairól Par§ªara Muni, a kiváló védikus szaktekintély adott leírást. Számtalan gazdag, hatalmas, híres, gyönyörû embert láttunk már, sok tanult tudóst és sokakat, akik az élet lemondott rendjében élnek, nem ragaszkodva semmiféle anyagi tulajdonhoz. Ám az emberiség történetében nem találunk senkit, aki korlátlanul és egyidõben gazdag, hatalmas, híres, szép, bölcs és lemondott lenne, mint K¥¢£a. K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége történeti személyiség, aki ötezer évvel ezelõtt jelent meg a Földön. Százhuszonöt évig volt itt jelen, s pontosan úgy viselkedett, akár egy emberi lény, de cselekedetei példa nélkül állók voltak. Megjelenése pillanatától eltávozása pillanatáig minden cselekedete páratlan volt a világ történelmében, ezért aki tudja, mit értünk az „Isten” kifejezés alatt, az elfogadja K¥¢£át, mint az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. Senki sem egyenlõ Istennel és senki sem hatalmasabb, mint Õ. Ez az értelme a jól ismert szólásnak: „Isten hatalmas.” Az embereknek számtalanféle csoportja él a világon, akik mind másképpen beszélnek Istenrõl, de a Védikus Írások és a különbözõ korok nagy §c§ryái, az Istenrõl szóló tudományban jártas hiteles tekintélyek — mint ¼a¯kara, R§m§nuja, Madhva, Vi¢£usv§m¦, az Úr Caitanya, valamint követõik a tanítványi láncolaton — mindannyian egyetértenek abban, hogy K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Mi, a védikus kultúra követõi, elfogadjuk az egész univerzum védikus történelmét. Ezt az univerzumot különbözõ bolygórendszerek, név szerint Svargaloka, a felsõ bolygórendszer, Martyaloka, középsõ bolygórendszer és végül P§t§laloka, az alsó bolygórendszer alkot. E Föld modern történészei képtelenek történelmi bizonyítékokkal szolgálni azokról az eseményekrõl, amelyek ötezer évvel ezelõtt történtek. Az antropológusok azt állítják, hogy a Homo sapiens negyvenezer évvel ezelõtt még nem jelent meg ezen a bolygón, mivel az evolúció akkor még nem jutott el arra a szintre. Ezzel szemben a védikus történelemkönyvek, a Pur§£ák és a Mah§bh§rata az emberiség történelmének olyan korszakairól beszélnek, amelyek millió és millió évre nyúlnak vissza. Ezekbõl az írásokból többek között K¥¢£a sokmillió évvel ezelõtti megjelenéseinek történetét is megismerhetjük. A Bhagavad-g¦t§ negyedik fejezetében K¥¢£a elmondja Arjunának, hogy mindketten számtalanszor megszülettek már a múltban, s hogy Arjunával ellentétben Õ (K¥¢£a) képes minden egyes születésére emlékezni. Ez érthetõen szemlélteti a különbséget K¥¢£a és Arjuna tudása között. Arjuna mindamellett, hogy hatalmas harcos és egyben a Kuru dinasztia mûvelt fia volt, mégis közönséges emberi lény volt, míg K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége határtalan tudást mondhat Magáénak. S mivel tudása határtalan, emlékezete sem ismer semmiféle határt. K¥¢£a tudása oly tökéletes, hogy képes emlékezni minden eseményre, ami megjelenései idején történt a múltban, a sok millió év alatt, ám Arjuna emlékezõtehetségét és tudását behatárolja az idõ és a tér, hiszen õ közönséges emberi lény. A negyedik fejezetben K¥¢£a kijelenti, hogy emlékszik arra, mikor néhány millió évvel ezelõtt a napistent, Vivasv§nt oktatta a Bhagavad-g¦t§ tudományára. Manapság az ateista emberek körében divattá vált, hogy valamiféle misztikus folyamat követésével megkíséreljenek Istenné válni. Az ateisták általában vagy képzeletük, vagy merész meditációik segítségével próbálnak Istenné válni. K¥¢ £a azonban nem ilyen Isten. Õ nem titokzatos meditációs folyamatok kitalálásával, misztikus yoga-gyakorlatok végzésével vagy szigorú lemondásokat végezve válik Istenné. Helyes kifejezéssel élve Õ sohasem válik Istenné, mert Õ Isten minden körülmények között. Anyai nagybátyja, Ka°sa börtönében, ahol apja és anyja raboskodott, K¥¢£a négykarú Vi¢£u-N§r§ya£aként jelent meg anyja testén kívül. Aztán újszülötté változott, s arra kérte apját, vigye Õt Nanda Mah§r§ja és felesége, Yaªod§ házába. K¥¢£a még apró csecsemõ volt, amikor a hatalmas démon — P¡tan§ — megpróbálta megölni Õt. P¡tan§ a keblét nyújtotta K¥¢£ának, ám K¥¢£a kiszívta a démon életét. Ez a különbség a valódi Isten s egy misztikus folyamattal
létrehozott Isten között. K¥¢£ának nem volt alkalma gyakorolni a misztikus yoga folyamatát, mégis minden pillanatban — csecsemõkorában, gyermekkorában, ifjúként és felnõttként egyaránt — tanújelét adta, hogy Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége. K¥¢£a címû könyvünkben minden olyan tettérõl olvashatunk, amelyet emberi lényként hajtott végre. Bár emberi lényként cselekszik, mindig megtartja azonosságát mint az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Mivel K¥¢£a mindenkit vonzó, tudnunk kell, hogy minden vágyunkat K¥¢£ára kell irányítanunk. A Bhagavadg¦t§ban az áll, hogy az egyén tulajdonosa, ura a testnek, de K¥¢£a, aki Felsõlélekként jelen van mindenki szívében, a legfelsõbb tulajdonosa és a legfelsõbb ura mindenki testének. Ezért ha szeretetvágyunkat kizárólag K¥¢£ára irányítjuk, nyomban megvalósulhat az univerzális szeretet, egység és béke. Ha valaki a fa gyökerét öntözi, azzal az ágak, gallyak, levelek és virágok is vízhez jutnak. Ha valaki ellátja étellel a gyomrot, azzal kielégíti az összes többi testrészt is.
Azt a tudományt, amely által a figyelmünket a Legfelsõbbre irányíthatjuk és szeretetünkkel Õt áraszthatjuk el, K¥¢£a-tudatnak nevezik. Azért alapítottuk meg a K¥¢£a-tudat mozgalmát, hogy mindenkinek lehetõsége nyíljon arra, hogy vágya — hogy másokat szeressen — beteljesüljön pusztán azáltal, hogy szeretetét K¥¢£ára irányítja. Az egész világ vágyik arra, hogy mások iránti szeretetének szunnyadó hajlamát fölébressze, de a különféle módszerek kiagyalása — a szocializmus, a kommunizmus, az altruizmus, a humanitarianizmus, a nacionalizmus és minden egyéb, amit a világ békéje és jóléte érdekében találnak ki — hasznavehetetlen és kiábrándító, mert tudatlanok vagyunk a K¥¢£ára irányuló szeretet mûvészetét illetõen. Általában az emberek azt hiszik, hogy az erkölcsi alapelvek és a vallási rítusok terén tett fejlõdés következményeképpen boldogok lesznek. Mások azt gondolják, hogy a boldogságot az anyagi gyarapodás által lehet elérni, megint mások pedig azt hiszik, hogy pusztán érzékeik kielégítésével boldogok lesznek. A valóság azonban más: az ember csakis K¥¢£át szeretve válhat boldoggá. K¥¢£a képes tökéletesen viszonozni szeretetünket, különféle kapcsolatokon keresztül, amelyeket ízeknek, rasáknak nevezünk. Tizenkét szeretetteljes kapcsolat van. K¥¢£át lehet szeretni úgy, mint a legfelsõbb ismeretlent, a legfelsõbb mestert, a legfelsõbb barátot, a legfelsõbb gyermeket és mint a legfelsõbb szeretõt. Ez az öt alapvetõ szeretet-rasa. K¥¢ £át közvetett módon is lehet szeretni, hét különbözõ kapcsolatban, amelyek látszólag különböznek az öt fõ kapcsolattól. Mindent összevetve, ha valaki pusztán K¥¢£ára irányítja szunnyadó szeretetvágyát, élete sikeres lesz. Ez nem csupán feltételezés, hanem tény, amelyet a gyakorlatban is meg lehet valósítani. Az ember saját maga érezheti, milyen hatással van életére a K¥¢£a iránti szeretet. A Bhagavad-g¦t§ kilencedik fejezetében a K¥¢£a-tudat tudományát minden tudás és minden titok királyának, a transzcendentális megvalósítás legfelsõbb tudományának nevezik. Mégis közvetlenül tapasztalhatjuk eredményeit, mert nagyon könnyen végezhetõ és rendkívül örömteli tudomány. A K¥¢£a-tudatban a legparányibb fejlõdés is életünk maradandó kincsévé válik, mert a K¥¢£a-tudat minden körülmények között örök. Mára már bizonyított tény, hogy napjainkban a nyugati világ zavarodott és kiábrándult ifjúsága is érzi annak a hatását, ha szeretni vágyását egyedül K¥¢ £ára irányítja.
Azt mondják, végezhet az ember szigorú lemondásokat, vezekelhet vagy végrehajthat nagy áldozatokat élete során, ám ha nem ébreszti fel K¥¢£a iránti szunnyadó szeretetét, akkor minden vezeklése fölöslegesnek bizonyul. Ha azonban valaki már felébresztette K¥¢£a iránti szeretetét, mi értelme van a szükségtelen lemondásoknak és vezekléseknek?
A K¥¢£a-tudat mozgalma az Úr Caitanya egyedülálló ajándéka e kor elesett lelkei számára. Végtelenül egyszerû módszer ez, amelyet négy éve már a nyugati országokban is gyakorolnak, és semmi kétség nem férhet ahhoz, hogy ez a mozgalom képes kielégíteni az emberiség szunnyadó szeretetvágyát. A K¥¢£a-könyv is arra szolgál, hogy segítse a K¥¢ £a-tudat mozgalmát a nyugati világban. Ez a transzcendentális irodalom két kötetben jelent meg, számtalan illusztrációval. Az emberek szeretnek regényeket olvasni, pusztán hogy lekössék idejüket és energiájukat. E vágyukat most K¥¢£ára irányíthatják, s az eredmény a lélek maradandó elégedettsége lesz — az egyén és a közösség életében egyaránt. A Bhagavad-g¦t§ban az áll, hogy a K¥¢£a-tudat ösvényén a legkisebb elõrelépés is megmenthet minket a legnagyobb veszélytõl. Ezer és ezer példát lehetne idézni olyan emberekrõl, akik a legnagyobb veszedelemtõl menekültek meg pusztán a K¥¢£a-tudatban elért csekély fejlõdésüknek köszönhetõen. Éppen ezért arra kérünk mindenkit, hogy éljen e transzcendentális irodalom adta lehetõséggel. Az olvasó észre fogja venni, hogy minden oldalán a mûvészet, a tudomány, az irodalom, a filozófia és a vallás mérhetetlen tudásának kincsestára tárul elé, s végigolvasva csupán ezt az egyetlen könyvet, a K¥¢£a-könyvet, az Isten iránti szeretet is virágozni kezd. Hálás köszönetem illeti ¼r¦m§n George Harrisont — aki szintén vibrálja a Hare K¥¢£a mantrát — tizenkilencezer dollár értékû nagylelkû hozzájárulásáért, amely e kötet kinyomtatásásnak teljes költségét fedezi. Adjon K¥¢£a ennek a kedves ifjúnak további fejlõdést a K¥¢£a-tudatban.
Végül örök áldásomat adom ¼r¦m§n ¼y§masundara d§sa adhik§r¦ra, ¼r¦m§n Brahm§nanda d§sa brahmac§rira, ¼r¦m§n Hayagr¦va d§sa adhik§r¦ra, ¼r¦m§n Satsvar¡pa d§sa adhik§r¦ra, ¼r¦mat¦ Devah¡ti-devire, ¼r¦mat¦ Jadur§£¦ d§s¦ra, ¼r¦m§n Mural¦dhara d§sa brahmac§r¦ra, ¼r¦m§n Bh§radv§ja d§sa adhik§r¦ra, ¼r¦m§n Pradyumna d§sa adhik§r¦ra és mindazokra, akik a különféle területeken végzett áldozatos munkájukkal segítették e könyv sikeres kiadását.
Hare K¥¢£a. ¼r¦la Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ megjelenési napja 1970. február 26. ISKCON Központ 3764 Watseka Avenue Los Angeles California
Bevezetés k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! he k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! he k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! rak¢a m§m k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! k¥¢£a! p§hi m§m r§ma! r§ghava! r§ma! r§ghava! r§ma! r§ghava! rak¢a m§m k¥¢£a! keªava! k¥¢£a! keªava! k¥¢£a! keªava! p§hi m§m >Caitanya-carit§m¥ta (Madhya 7.96) E K¥¢£a-könyv írása közben hadd ajánljam elõször tiszteletteljes hódolatomat lelki tanítómesteremnek, Om Vi¢ £up§da 108 ¼r¦ ¼r¦mad Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ Gosv§m¦ Mah§r§ja Prabhup§dának. Hadd ajánljam fel tiszteletteljes hódolatomat a kegy óceánjának, az Úr ¼r¦ Caitanya Mah§prabhunak. Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége, Maga K¥¢ £a, aki egy bhakta szerepében jelent meg, hogy az odaadó szolgálat legfelsõbb rendû elvét terjessze. Az Úr Caitanya Nyugat-Bengál Gau¨adeªaként ismert vidékén kezdett el prédikálni. Mint a Madhva-Gau¨¦ya-samprad§ya tagja, felajánlom tiszteletteljes hódolatomat tanítványi láncolatunknak is. A Madhva-Gau¨¦ya-samprad§yát Brahmasamprad§yának is nevezik, mert a tanítványi lánc eredetileg Brahm§tól származik. Brahm§ a szent N§radát tanította, N§rada Vy§sadevát, Vy§sadeva pedig Madhva Muninak, azaz Madhv§c§ryának adta át a tudást. M§dhavendra Pur¦, a Madhva-Gau¨¦ya-samprad§ya megalapítója Madhv§c§rya tanítványi láncolatához tartozott. Számtalan híres tanítványa volt — mind a sanny§sa (lemondott) rendbõl, mind a családosok rendjébõl —, köztük Nity§nanda Prabhu, Advaita Prabhu és ¾ªvara Pur¦. ¾ªvara Pur¦ volt az Úr Caitanya Mah§prabhu lelki tanítómestere. Hadd ajánljuk hát fel tiszteletteljes hódolatunkat ¾ªvara Pur¦nak, Nity§nanda Prabhunak, ¼r¦ Advaita Ýc§rya Prabhunak, ¼r¦v§sa Pa£¨itának és Gad§dhara Pa£¨¦tának. Hadd ajánljuk fel tiszteletteljes hódolatunkat Svar¡pa D§modarának, aki az Úr Caitanya Mah§prabhu személyes titkáraként tevékenykedett; majd hadd ajánljuk fel tiszteletteljes hódolatunkat ¼r¦ V§sudeva Dattának és ¼r¦ Govindának, az Úr Caitanya állandó kísérõjének, Mukundának, az Úr Caitanya örök barátjának, valamint Mur§ri Guptának. Végül hadd ajánljuk fel tiszteletteljes hódolatunkat V¥nd§vana hat Gosv§m¦jának, ¼r¦ R¡pa Gosv§m¦nak, ¼r¦ San§tana Gosv§m¦nak, ¼r¦ Raghun§tha Bha±±a Gosv§m¦nak, ¼r¦ Gop§la Bha±±a Gosv§m¦nak, ¼r¦ J¦va Gosv§m¦nak és ¼r¦ Raghun§tha d§sa Gosv§m¦nak. A Bhagavad-g¦t§ban Maga K¥¢£a magyarázta el, hogy Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Valahányszor az emberek eltérnek a vallásos élet szabályaitól és túlsúlyba kerülnek a vallástalan cselekedetek, Õ megjelenik a földön. Amikor az Úr K¥¢£a megjelent, szükség volt arra, hogy csökkentse a felhalmozódott bûnös cselekedetek terhét e bolygón, ebben az univerzumban. Az anyagi teremtés ügyeiben az Úr Mah§-Vi¢£u, K¥¢£a teljes értékû kiterjedése a felelõs. Amikor az Úr megjelenik, inkarnációja Vi¢£utól ered. Mah§-Vi¢£u az anyagi teremtés eredeti oka, s Belõle árad ki Garbhodakaª§y¦ Vi¢£u, majd Kª¦rodakaª§y¦ Vi¢£u. Az ebben az univerzumben megjelenõ inkarnációk általában Kª¦rodakaª§yi Vi¢£u teljes értékû kiterjedései. Éppen ezért a tengernyi bûnös cselekedet terhének csökkentése nem K¥¢ £ának, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének a feladata, de amikor K¥¢£a megjelenik, minden Vi¢£u kiterjedés Vele tart. K¥¢£a különféle kiterjedései — N§r§ya£a, a V§sudeva-Sa¯kar¢a£a-Pradyumna-Aniruddha négyszeres kiterjedés, a hal-inkarnáció, Matsya részleges, teljes értékû kiterjedése és többi yuga-avat§ra (korszakonként megjelenõ inkarnáció), valamint a manvantara-avat§rák, a különbözõ Manu-inkarnációk — mind megjelennek K¥¢£ával, az Istenség Legfelsõbb Személyiségével együtt. K¥¢£a a tökéletes egész, s minden teljes értékû kiterjedés és inkarnáció örökké Vele van.
Amikor K¥¢£a megjelent, az Úr Vi¢£u is Vele volt. K¥¢£a valójában azért jelenik meg, hogy bemutassa v¥nd§vanai kedvteléseit, hogy meghódítsa a szerencsés feltételekhez kötött lelkeket és hazahívja õket, vissza Istenhez. A démonok elpusztítása épp egyidõben történt v¥nd§vanai cselekedeteivel, s e tetteket K¥¢£ának csupán Vi¢£u része hajtotta végre.
A Bhagavad-g¦t§ nyolcadik fejezetének huszadik versében az áll, hogy létezik egy másik, örökkévaló természet, a lelki világ, amely transzcendentális ehhez a megnyilvánult és megnyilvánulatlan anyaghoz képest. A megnyilvánult világot láthatjuk a sok csillag és bolygórendszer formájában, mint például a nap és a hold, de túl ezen létezik egy meg nem nyilvánult régió, amelyet ebben a testben senki sem képes megközelíteni. E meg nem nyilvánult anyagon túl található a lelki birodalom. Ezt a birodalmat a Bhagavad-g¦t§ legfelsõbbnek és öröknek írja le, amely sohasem pusztul el. Az anyagi természet fölött az ismétlõdõ teremtés és megsemmisülés uralkodik, ám az a világ, a lelki természet örökké változatlan marad. K¥¢£ának, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének lakhelyérõl szintén találhatunk leírást a Brahma-sa°hit§ban, amely azt írja, e hely cint§ma£iból épült. Az Úr K¥¢£a lakhelyén, amelyet Goloka V¥nd§vanának neveznek, érintõkõvekbõl készült paloták sorakoznak. A fákat ott kívánságteljesítõ fáknak nevezik, a teheneket pedig surabhinak. Ezer és ezer szerencse-istennõ szolgálja az Urat, akinek a neve Govinda, az Elsõdleges Úr, minden ok oka. Az Úr fuvoláján játszik, szemei olyanok, akár a lótuszvirág szirmai, testének színe pedig egy gyönyörû felhõ színéhez hasonló. Fején pávatollat visel, s olyannyira vonzó, hogy túltesz sok ezer Cupidón. Az Úr K¥¢£a a G¦t§ban csak rövid utalást tesz saját lakhelyére, amely a lelki birodalom legfelsõbb bolygója. A ¼r¦mad-Bh§gavatamban azonban K¥¢£a valóban megjelenik teljes kíséretével együtt, s kinyilvánítja cselekedeteit V¥nd§vanában, Mathur§ban és késõbb Dv§rak§ban. K¥¢£a-könyvünk lapjain ezek a történetek tárulnak fel. A családot, amelyben K¥¢£a megjelent, Yadu-dinasztiának nevezik. A Yadu-dinasztia ahhoz a családhoz tartozik, amely Somától, a hold istenétõl ered. A királyi rendben kétféle k¢atriya családot találunk: az egyik a hold, a másik
pedig a nap királyától származik. Valahányszor az Istenség Legfelsõbb Személyisége eljön, általában egy k¢atriya családban jelenik meg, hiszen vissza kell állítania a vallás elveit, a becsületes életet. A védikus rendszer értelmében a k ¢atriya családok az emberi faj védelmezõi. Amikor az Istenség Legfelsõbb Személyisége az Úr R§macandraként jelent meg, a napistentõl származó dinasztiában — amelyet Raghu-va°ªának neveznek — szállt alá, amikor pedig az Úr K¥¢ £aként jött el, a Yadu-va°ªa családban született meg. A ¼r¦mad-Bh§gavatam Kilencedik Énekének huszonötödik fejezetében megtaláljuk a Yadu-va°ªa királyainak felsorolását. Mindegyikük kiváló, nagyhatalmú király volt. K¥¢£a apját Vasudevának hívták, és ¼urasena fia volt, a Yadu-dinasztia leszármazottja. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége valójában nem tartozik egyetlen dinasztiához sem ebben az anyagi világban, de az a család, amelyben megjelenik, kegyébõl híressé válik. A szantálfa példája jól szemlélteti ezt. A szantálfa Malájföldön terem, s jó tulajdonságai hazájától függetlenül léteznek, ám mivel leginkább Malájföldön terem, malájföldi szantálfaként híres. K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége mindenkihez egyaránt tartozik, ennek ellenére éppen úgy, ahogy a nap is keleten kel fel — habár léteznek más égtájak is, ahol felkelhetne —, az Úr is saját választása alapján jelenik meg egy családban, s az a család híressé válik. Amikor K¥¢£a megjelenik, minden teljes értékû kiterjedése is megjelenik Vele. K¥¢£a Balar§mával (Baladevával), bátyjával szállt alá. Balar§ma Sa¯kar¢anának, a négyszeres kiterjedés egyikének az eredete, s egyben K¥¢£a teljes értékû kiterjedése. Ebben a könyvben szeretnénk bemutatni azt, hogyan jelent meg K¥¢£a a Yadu-dinasztiában, s hogyan tárta fel transzcendentális jellemvonásait. Minderrõl a ¼r¦mad-Bh§gavatam ad csodálatos leírást — különösen a Tizedik Énekben —, s könyvünk alapjául is ez szolgált. Az Úr kedvteléseit általában a felszabadult lelkek hallgatják és ízlelik meg, míg a feltételekhez kötött lelkeket csupán a közönséges emberek anyagi tetteirõl szóló kitalált történetek érdeklik. Az Úr transzcendentális tetteit leíró történeteket megtaláljuk a ¼r¦mad-Bh§gavatamban és a többi Pur§£ában, a feltételekhez kötött lelkek mégis inkább a közönséges történeteket tanulmányozzák. Nem nagyon érdeklik õket az Úr K¥¢£a kedvtelései, amelyek pedig oly vonzóak, hogy minden embernek élvezetet nyújatnak. Az embereket három csoportba sorolhatjuk ebben a világban. Az elsõbe a felszabadult lelkek tartoznak, a másodikat azok képezik, akik megpróbálnak felszabadulni, a harmadik osztályt pedig a materialisták alkotják. Akár felszabadult valaki, akár csupán törekszik a felszabadulásra, akár érzéketlen materialista, az Úr K¥¢£a kedvteléseit mindenképpen érdemes tanulmányoznia.
A felszabadult lelkeket nem törõdnek az anyagi cselekedetekkel. Az az imperszonalista feltételezés, amely szerint a felszabadulást követõen az egyén tétlenné válik, és nem lesz szüksége arra, hogy bármit is halljon, nem bizonyítja azt, hogy a felszabadult lélek valóban tétlen lenne. Az élõ lélek képtelen arra, hogy ne cselekedjen; feltételekhez kötött és a felszabadult állapotában egyaránt tevékeny. A beteg ember szintén aktív, ám cselekedetei egytõl egyig fájdalommal járnak. Ha azonban kigyógyul kóros állapotából, továbbra is cselekvõ marad, de egészségesen végzett cselekedetei örömteliek lesznek. Éppen így a személytelen filozófiát vallóknak sikerül megszabadulniuk kóros feltételekhez kötött tetteiktõl, de semmit nem tudnak az egészséges állapotú cselekedetekrõl. Azok, akik valóban felszabadultak és teljes tudással rendelkeznek, K¥¢£a cselekedeteinek elbeszéléseit hallgatják. Az ilyen elfoglaltság tiszta lelki cselekedet. A már valóban felszabadultak számára nagyon lényeges, hogy halljanak K¥¢£a cselekedeteirõl, hiszen ez jelenti számukra a legfelsõbb ízt. Éppen így ha azok, akik megpróbálják elérni a felszabadulást, a Bhagavad-g¦t§ és a ¼r¦madBh§gavatam elbeszéléseit hallgatják, a felszabadulásukhoz vezetõ út akadály nélkül megnyílik elõttük. A Bhagavadg¦t§ a ¼r¦mad-Bh§gavatam bevezetõ tanulmánya. A Bhagavad-g¦t§t tanulmányozva tökéletesen megismerhetjük az Úr K¥¢£a helyzetét, s amikor elérjük lótuszlábait, megérthetjük a ¼r¦mad-Bh§gavatam Róla szóló elbeszéléseit. Az Úr Caitanya ezért azt a tanácsot adta követõinek, terjesszék mindenhol a k¥¢£a-kath§t. K¥¢£a-kath§ K¥¢£áról szóló elbeszélést jelent. Kétféle k¥¢£a-kath§ van: az egyiket K¥¢£a meséli el, a másikat K¥¢ £áról mesélik el. A Bhagavad-g¦t§ Isten filozófiájának illetve tudományának elbeszélése, amelyet K¥¢£a Maga mond el, a ¼r¦mad-Bh§gavatam pedig K¥¢£a tetteinek és transzcendentális kedvteléseinek leírását tartalmazza. Mindkettõ k¥¢£akatha. Az Úr Caitanya utasítása az volt, terjesszük a k¥¢£a-kath§t szerte a világon, mert ha az anyagi lét nyomorúságától szenvedõ feltételekhez kötött lélek kapcsolatba kerül a k¥¢£a-kath§val, felszabadulásának ösvényén nyomban akadálytalanul haladhat. E könyv megjelentetésével is az a szándékunk, hogy segítsünk az embereknek megérteni K¥¢£át, a k¥¢£a-kath§t, mert ezáltal bárki megszabadulhat az anyagi világ okozta rabságtól. Ez a k¥¢£a-kath§ még a legelkötelezettebb materialistáknak is tetszeni fog, mert K¥¢£a kedvtelése a gop¦kkal (a tehénpásztorlányokkal) éppen olyan, mint ebben az anyagi világban a fiatal lányok és fiúk szerelme. Az emberi társadalomban tapasztalt szexualitás valójában nem természetellenes, mert ugyanez az érzés az Istenség Legfelsõbb Személyiségében is jelen van. Az Úr gyönyörenergiáját ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦nak nevezik. A szexuális érzéseken alapuló szerelmi vonzódás hozzátartozik az Istenség Legfelsõbb Személyiségének eredeti arculatához, s bennünk, feltételekhez kötött lelkekben — lévén parányi szerves részei a Legfelsõbbnek — szintén megtalálható ez az érzés, ám eltorzult formában és parányi mértékben. Ha azok, akik a szexuális életre vágynak ebben az anyagi világban, K¥¢£a és a gop¦k kedvteléseirõl hallanak, transzcendentális boldogságot fognak érezni, annak ellenére, hogy talán anyaginak tûnik, s eredményeképpen fokozatosan lelki szintre emelkedhetnek. A Bh§gavatamban az áll, hogy aki hiteles forrásból, alázatosan hallgatja az Úr K¥¢£ának a gop¦kkal bemutatott kedvteléseit, az felemelkedhet az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatának szintjére, s szívébõl a kéj anyagi betegsége nyomtalanul eltûnik — más szóval megmenekül az anyagi szexualitástól. K¥¢£a a felszabadultak és a felszabadulásra törekvõk számára egyaránt vonzó lesz, akárcsak az érzéketlen, feltételekhez kötött materialisták számára. Par¦k¢it Mah§r§ja állítása szerint — aki ¼ukadeva Gosv§m¦tól hallott K¥¢
£áról — a k¥¢£a-kath§ minden embernek áldásos, bármilyen körülmények között él is, s mindenki nagyra fogja értékelni. Par¦k¢it Mah§r§ja azonban azt is megjegyzi, hogy azok, akik csupán állatok ölésével és önmaguk elpusztításával foglalkoznak, nem vonzódnak a k¥¢£a-kath§hoz. Más szóval azok az egyszerû emberek, akik az írások erkölcsi szabályait követik — függetlenül attól, milyen körülmények között élnek —, minden bizonnyal vonzódni fognak, nem úgy mint azok, akik csupán önmagukat pusztítják. A ¼r¦mad-Bh§gavatam a paªughna szót használja ezzel kapcsolatban, amely azt jelenti: állatölés vagy önpusztítás. Akik nem önmegvalósítottak és nem törõdnek a lelki megvalósítással, azok öngyilkosságot követnek el. Ez az emberi létforma az önmegvalósítást kell szolgálja, ezért ha valaki elmulasztja ezt a legfontosabb tevékenységet, csupán idejét vesztegeti, akárcsak az állatok, ezért paªughnának nevezik. A szó másik jelentése arra utal, aki valóban állatokat öl. Õk a húsevõk (sõt kutyaevõk), s a legkülönfélébb módszerekkel ölik meg az állatokat, vadászattal, vágóhidak létrehozásával és még sorolhatnánk. Az ilyen emberek képtelenek arra, hogy a k¥¢£a-kath§ iránt érdeklõdést tanúsítsanak. Par¦k¢it királyt különösen érdekelte a k¥¢£a-kath§, mert tisztában volt azzal, hogy õsei — különösképpen nagyapja, Arjuna — kizárólag K¥¢£a jóvoltából gyõzedelmeskedtek a nagy kuruk¢etrai háborúban. Ezt az anyagi világot szintén tekinthetjük Kuruk¢etra csatamezejének. Mindenki megfeszített erõvel küzd e csatatéren a megélhetésért, s minden egyes lépésnél veszély leselkedik rá. Par¦k¢it Mah§r§ja szerint a kuruk¢etrai csatamezõ olyan volt, mint egy félelmetes állatokkal teli hatalmas óceán. Nagyapjának, Arjunának olyan nagy hõsökkel kellett megküzdenie, mint Bh¦¢ma, Dro£a, Kar£a és sokan mások, akik nem közönséges harcosok voltak. Az ilyen harcosokat az óceánban élõ timi¯gila halhoz hasonlítják, amely a leghatalmasabb bálnát is könnyedén le tudja nyelni. A kuruk¢etrai csata hõs vitézei könnyedén lenyelhettek volna sok-sok Arjunát, K¥¢£a kegyébõl azonban Arjuna képes volt mindannyiukat megölni. Éppen úgy, ahogyan az ember minden különösebb erõfeszítés nélkül át tudja lépni a borjú patanyomában összegyûlt kis tavat, Arjuna K¥¢£a kegyébõl könnyedén keresztülszelte a kuruk¢etrai csata óceánját. Par¦k¢it Mah§r§ja sok más okból is nagyra értékelte K¥¢£a cselekedeteit. Nem csak nagyapját, de õt magát is K¥¢£a mentette meg. A kuruk¢etrai csata végére a Kuru-dinasztia tagjai — beleértve a Dh¥tar§¢±ra oldalán harcoló ifjakat és unokákat, s a P§£¨avák oldalán állókat egyaránt — mind elpusztultak a harc során. Az öt P§£¨ava fivér kivételével mindenki meghalt Kuruk¢etra csatamezején. Par¦k¢it Mah§r§ja ezidõtájt anyja méhében volt. Apja, Abhimanyu, Arjuna fia, szintén meghalt a csatában, így Par¦k¢it Mah§r§ja utószülött gyermek volt. Anyja méhében volt akkor is, amikor Aªvatth§m§ bevetette brahm§stra fegyverét, hogy megpróbálja elpusztítani a gyermeket. Amikor Par¦k¢it Mah§r§ja édesanyja, Uttar§, K¥¢£ához fordult segítségért, K¥¢£a látta, hogy Uttar§ gyermeke veszélyben van, ezért behatolt Uttar§ méhébe mint Felsõlélek, és megvédelmezte Par¦k¢it Mah§r§ját. Par¦k¢it Mah§r§ja másik neve Vi¢£ur§ta, mivel Maga az Úr Vi¢£u mentette meg õt, még anyja méhében. Mindenkinek tanácsos tehát — bármilyen körülmények között éljen is —, hogy halljon K¥¢£áról és cselekedeteirõl, mert Õ a Legfelsõbb Abszolút Igazság, az Istenség Személyisége. Õ minden-átható, jelen van mindenki szívében, s jelen van univerzális formájában is. Mégis, ahogy a Bhagavad-g¦t§ írja, megjelenik eredeti formájában az emberi társadalomban, hogy visszahívjon mindenkit transzcendentális lakhelyére, haza, vissza Istenhez. Mindenkinek érdeklõdnie kellene a K¥¢£áról szóló tudás iránt, s ez a könyv is ezt a célt szolgálja: hogy az emberek megismerhessék K¥¢£át, és kihasználhassák az emberi létforma adta lehetõségeket. A ¼r¦mad-Bh§gavatam Kilencedik Éneke ¼r¦ Baladevát Rohi£¦ — Vasudeva felesége — fiaként említi. Vasudevának, K¥¢£a apjána tizenhat felesége volt, és ezek közül az egyik Rohi£¦ volt, Balar§ma édesanyja. Balar§mát azonban Devak¦ fiaként is említik. Hogyan lehetett egyszerre Devak¦nak is és Rohi£¦nak is a gyermeke? Ez volt az egyik kérdés, amit Par¦k¢it Mah§r§ja feltett ¼ukadeva Gosv§m¦nak, s a kellõ idõben meg is kapta rá a választ. Par¦k¢it Mah§r§ja arról is kérdezte ¼ukadeva Gosv§m¦t, miért vitték K¥¢£át rögtön Nanda Mah§r§ja házába, Gokula V¥nd§vanába, közvetlenül azután, hogy megjelent Vasudeva fiaként. Arról is szeretett volna tudni, milyen cselekedeteket hajtott végre az Úr K¥¢£a V¥nd§vanában és Mathur§ban, de leginkább arra volt kíváncsi, miért ölte meg K¥¢£a anyai nagybátyját, Ka°sát. Ka°sa — lévén anyja testvére — közvetlen feljebbvalója volt K¥¢£ának, hogyan történhetett hát, hogy mégis megölte? Par¦k¢it Mah§r§ja azt is megkérdezte, hány évig maradt az Úr K¥¢£a az emberi társadalomban, hány évig uralkodott Dv§rak§ királyságában és hány feleséget fogadott el. Egy k¢atriya királynak általában több felesége volt, ezért érdeklõdõtt Par¦k¢it Mah§r§ja, hány felesége volt K¥¢£ának. A K¥¢£a-könyv nem más, mint ¼ukadeva Gosv§m¦ válaszai e kérdésekre, valamint Par¦k¢it Mah§r§ja további kérdései. Par¦k¢it Mah§r§ja és ¼ukadeva Gosv§m¦ különleges egyéniségek: Par¦k¢it Mah§r§ja alkalmas volt arra, hogy K¥¢£a transzcendentális kedvteléseit hallgassa, ¼ukadeva Gosv§m¦ pedig arra, hogy elbeszélje ezeket. Egy ilyen szerencsés találkozás alkalmával a k¥¢£a-kath§ rögtön feltárul, s beszélgetésüket hallgatva mindenki a legnagyobb áldáshoz juthat. ¼ukadeva Gosv§m¦ akkor mondta el mindezt, amikor Par¦k¢it Mah§r§ja a Gangesz partján böjtölve teste elhagyására készült. Hogy biztosítsa ¼ukadeva Gosv§m¦t arról, nem fog belefáradni a k¥¢£a-kath§ hallgatásába, Par¦k¢it Mah§r§ja õszintén így szólt: „Az éhség és a szomjúság gondot okoz a közönséges embernek, mint amilyen én vagyok, de a K¥¢ £áról szóló történetek olyannyira csodálatosak, hogy az ember szakadatlanul hallgathatja õket, anélkül hogy belefáradna, mert a hallgatót transzcendentális szintre emelik.” Megérthetjük, hogy nagyon szerencsésnek kell lenni ahhoz, hogy valaki olyan komolyan hallgassa a k¥¢£a-kath§t, mint Par¦k¢it Mah§r§ja. Par¦k¢it Mah§r§ja égett a vágytól, hogy halljon K¥¢£áról, hiszen bármelyik pillanatban utolérhette a halál. Mindannyiunknak, minden pillanatban tisztában kell lennünk a halállal. Ez az élet nem nyújthat biztonságot: bármelyik pillanatban meghalhatunk, tekintet nélkül arra, hogy fiatalok vagy öregek vagyunk. Ezért hát még mielõtt meghalnánk, tökéletesen K¥¢£a-tudatossá kell válnunk. Halála pillanatában Par¦k¢it király a ¼r¦mad-Bh§gavatamot hallgatta ¼ukadeva Gosv§m¦tól. Amikor elmondta, mennyire vágyik arra, hogy K¥¢£áról halljon, ¼ukadeva Gosv§m¦ nagyon elégedett volt. ¼ukadeva, a Bh§gavatamot vibrálók legkiválóbbja beszélni kezdett K¥¢£a kedvteléseirõl, amelyek minden kedvezõtlen dolgot elpusztítanak e Kalikorszakban. Megköszönte a király lelkesedését, s így szólt: „Óh, királyom, értelmed rendkívül tiszta, hogy ennyire vágysz hallani K¥¢£a kedvteléseirõl.” Elmondta Mah§r§ja Par¦k¢itnak, hogy K¥¢£a kedvteléseirõl hallani és azokról
beszélni olyan áldásos folyamat, amely egyaránt megtisztítja azt, aki beszél K¥¢£a transzcendentális cselekedeteirõl, aki hallgatja ezt és aki kérdez Róla. Kedvtelései olyanok, akár a Gangesz vize, amely az Úr Vi¢£u lábujjainál ered: mindhárom világot megtisztítja, a felsõ, a középsõ és az alsó bolygórendszereket egyaránt.
ELSÕ FEJEZET Az Úr K¥¢£a megjelenése Réges régen, amikor már óriási teherként nehezedett a világra az a haderõ, amit a föld királyai országaik védelmében halmoztak fel, nagy nyugtalanságot keltve ezzel az egész világon, Bh¡mi, a föld uralkodó istensége elment Brahm§hoz, hogy elpanaszolja neki, milyen szerencsétlen helyzetbe került e királyok miatt, akik az uralkodói rend tagjainak szerepében tetszelegtek, pedig valójában démonok voltak. Tehéntestet öltve, könnyekkel a szemében jelent meg elõtte, s csak sírt és zokogott, hogy fölkeltse együttérzését. Amikor elmesélte, milyen gyászos világ köszöntött a földre, az Úr Brahm§t mélységes bánat töltötte el, és azonnal a tejóceánhoz indult, Vi¢£u lakhelyére. A félistenek is vele tartottak, élükön az Úr ¼ivával, s Bh¡mi is követte õket. A tejóceán partjához érve Brahm§ engesztelõ imákkal fordult az Úr Vi¢£uhoz, aki egy transzcendentális vadkan képében egyszer már megmentette a földet.
A védikus mantrák között található egy ima, a puru¢a-s¡kta. A félistenek ezzel az imával szokták felajánlani a hódolatukat Vi¢£unak, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének. A bolygók uralkodó istenségei — ahogyan az iménti sorokból megtudhattuk — bármikor meglátogathatják az univerzum legfelsõbb urát, Brahm§t, ha valamilyen zavar támad a bolygójukon. Amikor azonban Brahm§ járul a Legfelsõbb Úr, Vi¢£u színe elé, nem láthatja Õt közvetlenül — meg kell állnia a tejóceán partján. Univerzumunknak van egy bolygója, ¼vetadv¦pa, s ezen a bolygón található a tejóceán. A védikus szentírásokban arról olvashatunk, hogy míg a mi bolygónkon sósvizû óceán van, addig más bolygókon másféle óceánok vannak. Valahol tejóceán, máshol olajóceán, megint máshol pedig szeszóceán található, hogy csak néhányat említsünk az univerzum sokféle óceánja közül. A puru¢a-s¡kta egy jól ismert ima, amit a félistenek akkor mondanak el, amikor az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, K¢¦rodakaª§y¦ Vi¢£ut szeretnék megbékíteni, akit azért neveznek így, mert a tejóceánon fekszik. Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége, s Rajta keresztül jelenik meg minden inkarnáció ebben az univerzumban. Miután a félistenek felajánlották a puru¢a-s¡ktát az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, úgy tûnt, nem kapnak rá választ. Ekkor az Úr Brahm§ meditációba merült, az Úr Vi¢£u pedig egy üzenetet juttatott el hozzá, amit Brahm§ továbbadott a félisteneknek. Ez a védikus tudás elsajátításának folyamata. A védikus tudást elõször Brahm§ kapta meg a szívén keresztül az Istenség Legfelsõbb Személyiségétõl. Amint az a ¼r¦mad-Bh§gavatam elején áll: tene brahma h¥d§ ya §di-kavaye, vagyis az Úr Brahm§hoz a szívén keresztül jutott el a Védák transzcendentális tudománya. Most is csupán õ volt képes megérteni az Úr Vi¢£u üzenetét, s miután megértette, továbbadta azt a félisteneknek, hogy azonnal cselekedhessenek. Az üzenet így szólt: az Istenség Legfelsõbb Személyisége hamarosan meg fog jelenni mindenek fölött álló, mérhetetlen energiáival a földön, s mindaddig, amíg a földön marad, hogy véghezvigye küldetését — hogy elpusztítsa a démonokat és megvédelmezze a bhaktákat —, a félisteneknek is itt kell lenniük, hogy segítsenek Neki. Azonnal meg kell születniük a Yadu-dinasztiában, ahol az Úr nemsokára megjelenik. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a, személyesen fog megjelenni Vasudeva fiaként. Megjelenése elõtt azonban elõreküldi a félisteneket, hogy feleségeikkel együtt szent családokban szülessenek meg, s az Úr segítségére legyenek terve megvalósításában. A ¼r¦mad-Bh§gavatam ide vonatkozó kifejezése, a tat-priy§rtham azt jelenti, hogy a félisteneknek azért kell megjelenniük a földön, hogy az Úr kedvében járjanak. Más szóval, minden élõlény, aki csupán azért él, hogy az Urat elégedetté tegye, félisten. A félistenek azt is megtudták, hogy az Úr K¥¢£a teljes értékû kiterjedése, Ananta, aki millió és millió csuklyáját széttárva tartja fenn az univerzum bolygóit, szintén megjelenik az Úr K¥¢£a megérkezése elõtt. Arról is értesültek továbbá, hogy Vi¢£u külsõ energiája, a m§y§, aki minden feltételekhez kötött lelket megigéz, szintén megjelenik, hogy segítsen a Legfelsõbb Úr szándékát véghezvinni. Miután kedves szavaival megnyugtatta és utasításokkal látta el a félisteneket és Bh¡mit, az Úr Brahm§, aki a praj§patiknak, az univerzum õsatyáinak atyja, visszaindult birodalmába, a legfelsõbb anyagi bolygóra, Brahmalokára.
A Yadu-dinasztia feje, ¼¡rasena király, a M§thura nevû birodalom fölött uralkodott. Ebben az országban fekszik Mathur§ városa és a királyról elnevezett tartomány, ¼¡rasena is. A Yaduk királyainak fõvárosa Mathur§ lett — egyrészt ¼¡rasena király uralkodásának köszönhetõen, másrészt pedig azért, mert a Yadu-dinasztia jámbor nemzetség volt, melynek tagjai tudták, hogy ¼r¦ K¥¢£a örökké jelen van Mathur§ban, ahogyan Dv§rak§ban is.
Történt egyszer, hogy ¼¡rasena király fia, Vasudeva, éppen hazafelé tartott menyegzõjérõl ifjú feleségével, Devak¦val. Devaka, Devak¦ apja, tekintélyes hozományt gyûjtött össze, mert nagyon szerette a lányát. Sok száz, aranydísszel ékesített hintót adott az ifjú párnak. Vasudeva lovainak gyeplõjét maga Ka°sa, Ugrasena fia tartotta, hogy húga, Devak¦ kedvében járjon. A védikus társadalom szokásai szerint, amikor egy lány férjhez megy, a fivér kíséri új otthonukba az ifjú házasokat. Mivel a fiatal menyasszonynak nem könnyû apja családjától elválnia, bátyja egészen az após házáig kíséri. Devak¦ teljes hozománya négyszáz, aranyfüzérrel gazdagon feldíszített elefántból, tizenötezer díszes paripából és ezernyolcszáz szekérbõl állott. Devaka arról is gondoskodott, hogy kétszáz gyönyörû lány kövesse leányát a férj házába. Amikor egy k¢atriya megnõsül, az Indiában még ma is élõ k¢atriya házassági szokásrendszer értelmében néhány tucat a menyasszony fiatal barátnõi közül a menyasszonnyal együtt a király házába megy. A királyné kísérõit szolgálólányoknak hívják, valójában azonban õk a királyné barátnõi. Ez az idõtlen idõk óta élõ szokás legalább az Úr K¥ ¢£a megjelenése elõtti idõkre, ötezer évvel ezelõttre vezethetõ vissza. Vasudeva tehát feleségével együtt kétszáz gyönyörû lányt is magával vitt a palotájába.
Ahogy díszes fogatán a võlegény és a menyasszony tovahaladt az úton, ezer és ezer hangszer hangja csendült fel, hogy még ünnepélyesebbé tegye a kedvezõ eseményt. Kagylókürtök, harsonák, dobok, üstdobok csodálatos hangversenye töltötte meg a levegõt. Ahogy az esküvõi menet, élén a Ka°sa hajtotta szekérrel, békésen haladt elõre, egyszer csak egy csodás hang szólította meg Ka°sát a magasból. — Ka°sa, te ostoba! A húgod és a sógorod fogatát hajtod, s közben nem is sejted, hogy húgod nyolcadik gyermeke meg fog ölni! Ka°sa Ugrasena fia, a Bhoja-dinasztia sarja volt. Azt mondják, Ka°sa volt a legdémonibb a Bhoja-dinasztia királyai közül. Amint meghallotta az égi jóslatot, hajánál fogva megragadta Devak¦t, hogy megölje a kardjával. Vasudevát megdöbbentette Ka°sa viselkedése, de aztán okos és meggyõzõ érvekkel megpróbálta megnyugtatni kegyetlen és elvetemült sógorát. — Ka°sa! Kedves sógorom! Te vagy a Bhoja-dinasztia leghíresebb királya, s az emberek derék uralkodóként és a legnagyobb harcosként tartanak számon. Csak nem lennél képes dühödben megölni egy nõt, aki ráadásul a saját húgod, méghozzá egy ilyen szerencsés napon, esküvõje napján? Miért félsz ennyire a haláltól? Hiszen születésed napjától a halál felé tartasz. Ha huszonöt éves vagy, az azt jelenti, hogy huszonöt éve a halál útját járod. Minden pillanatban, minden másodpercben a halál áll utad végén. Miért kellene hát félned tõle? A halál elkerülhetetlen. Lehet, hogy ma halsz meg, lehet, hogy csak száz év múlva, de a halált nem kerülheted el. Miért félsz hát annyira? A halál nem más, mint mostani tested megsemmisülése. Amint ez a test megszûnik mûködni, és elvegyül az anyagi természet öt elemével, a testben lévõ élõlény, jelenlegi cselekedetei és azok visszahatásai alapján, egy másik testet kap. Éppen olyan ez, mint amikor az ember sétál az utcán: elõre rakja az egyik lábát, és amikor megbizonyosodik róla, hogy biztos talajra lépett, felemeli a másikat. Így cserélõdnek a testek egymás után, a lélek pedig egyikbõl a másikba vándorol. Nézd csak meg, milyen óvatosan másznak a hernyók az egyik ágról a másikra! Ugyanígy az élõlény is csak akkor lép át egy másik testbe, amikor a felette álló hatalmak már eldöntötték, milyen lesz a következõ teste. Mindaddig, amíg az élõlény feltételekhez kötve él ebben az anyagi világban, anyagi testeket kell magára öltenie, egyiket a másik után. Következõ testét jelenlegi életének cselekedetei és azok visszahatásai alapján adják neki a természet törvényei. — Ez a test pontosan olyan, mint amilyeneket álmunkban látunk. Alvás közben elménk millió és millió testet teremt. Láttunk már aranyat is, hegyet is, s e két fogalom összevonásával egy aranyhegy is megjelenhet álmunkban. Néha olyan testrõl álmodunk, amivel repülni tudunk, s ilyenkor teljesen megfeledkezünk a jelenlegirõl. Így váltogatjuk anyagi testeinket is, és amikor egy bizonyos testben vagyunk, elfelejtjük az elõzõt. Álmunkban egyik új test a másik után bukkanhat fel, de ha felébredünk, elfelejtjük mindet. Ezek az anyagi testek is elménk mûködésének a termékei, jelen életünkben azonban nem emlékszünk elõzõ testeinkre. — Az elme csapongó természetû. Néha elfogad valamit, majd azonnal el is utasítja ugyanazt a dolgot. Az elme mûködése az érzékkielégítés öt tárgyával (forma, íz, illat, hang, tapintás) kapcsolatos elfogadás és elutasítás. A maga spekulatív módján az elme kapcsolatba kerül az érzékkielégítés tárgyaival, s az élõlény azt a bizonyos fajta testet kapja meg, amelyikre vágyik. A test tehát a természet törvényeinek adománya. Egy adott testbe kerülve az élõlény az anyagi világban folytatja létét, hogy testének adottságai szerint élvezzen és szenvedjen. Ha nem lenne egy bizonyos típusú testünk, nem élvezhetnénk és nem szenvedhetnénk elménk elõzõ életünkbõl átörökölt hajlamai és adottságai szerint. Ezt a testet pedig annak megfelelõen kapjuk, hogy milyen az elmeállapotunk a halál pillanatában. — Amikor a ragyogó bolygók — a nap, a hold vagy a csillagok — visszatükrözõdnek a különféle folyadékok, a víz, az olaj vagy a tisztított vaj felszínén, tükörképük a folyadék mozgása szerint mozog. A víz mozgása miatt a vízen tükrözõdõ hold is mozogni látszik, valójában azonban mozdulatlan. Elméjének képzelgései alapján az élõlény is különféle testeket kap, bár valójában nincs kapcsolata velük. Ám az illúzió — a m§y§ — varázsától elbûvölt élõlény önmagát egy bizonyos testhez tartozónak véli. Ezt jelenti a feltételekhez kötött élet. Vegyünk például egy élõlényt, aki éppen egy emberi testben van: azt hiszi, hogy az emberi társadalomhoz, egy bizonyos országhoz, egy bizonyos helyhez tartozik. Így tekint önmagára, s ezzel egy újabb testet készít elõ magának, amelyre valójában semmi szüksége nincs. Az elme ilyen vágyai és képzelgései az okai a különbözõ anyagi testeknek. Az anyagi természet annyira befedi az élõlény tudatát, hogy bármilyen testet kap is, elégedett lesz vele, és szíves-örömest véli magát ezzel a testtel azonosnak. Mindezek fényében arra kérlek, ne hagyd, hogy elméd és tested követelései eluralkodjanak rajtad!
Vasudeva arra kérte Ka°sát, hogy ne viseltessen gyûlölettel a húga iránt, akinek épp aznap ülték a menyegzõjét. Nem szabad senkit bántanunk — az erõszak a félelem oka mind ebben, mind a
következõ világban, amikor Yamar§ja, a halál utáni büntetés ura elõtt felelnünk kell érte. Vasudeva emlékeztette Ka°sát, hogy Devak¦ az édeshúga, s a különleges alkalomra, Devak¦ esküvõjére is utalt, továbbá arra is, hogy a fiatalabb leány- vagy fiútestvérünknek ugyanolyan védelmet kell nyújtanunk, mint a saját gyermekünknek. — Nehéz helyzetben vagy — érvelt Vasudeva —, mert ha megölnéd húgodat, az kétségtelenül beárnyékolná hírneved. Vasudeva egyrészt helyes tanácsokkal, másrészt filozófiai érvekkel próbálta megbékíteni Ka°sát, de nem járt sikerrel. Ka°sa környezete démoni volt, s emiatt õ maga is mindig démonként viselkedett, annak ellenére, hogy nemes királyi család sarjaként nõtt fel. Egy démon sohasem törõdik a jó tanácsokkal. Olyan, mint egy megrögzött tolvaj, akit erkölcsi érveinkkel hiába próbálunk jobb belátásra bírni, nem hallgat ránk. Akik démoniak vagy ateisták, természetüknél fogva ugyanilyen nehezen fogadnak el jó tanácsot, bármilyen hiteles legyen is az. Ez a különbség a félistenek és a démonok között. Akik elfogadják a jó tanácsot és megpróbálnak a szerint élni, azokat félisteneknek hívják, azokat pedig, akik képtelenek elfogadni a jó tanácsot, démonoknak nevezik. Miután kudarcot vallott Ka°sa megbékítésében, Vasudeva azon gondolkodott, hogyan tudná megvédeni a feleségét, Devak¦t. Amikor veszély fenyegeti, az intelligens embernek lehetõleg ki kell kerülnie a veszélyes helyzetbõl. Abban az esetben azonban, ha minden bölcsessége ellenére sem képes elkerülni a bajt, nem hibáztatható. A lehetõ legjobban kell teljesítenünk a kötelességünket, de ha szándékunk ilyenkor esetleg mégis kudarcba fullad, az nem a mi hibánk. — Legelõször Devak¦ életét kell megmentenem — töprengett Vasudeva —, és késõbb, ha lesznek gyermekeink, majd meglátom, hogyan segíthetek rajtuk. Ha majd egy olyan gyermekem születik, aki — mint Ka°sa gondolja — képes lesz megölni õt, akkor mind a ketten, Devak¦ és a gyermek is megmenekülnek, hiszen a Gondviselés törvénye felfoghatatlan. De most az a legfontosabb, hogy valahogy megmentsem Devak¦ életét. Nem lehet pontosan tudni, hogy az élõlény miképpen kerül kapcsolatba egy adott testtel, mint ahogy arról sem tudunk semmi biztosat, hogy a lángoló tûz miként kerül kapcsolatba egy bizonyos fával az erdõben. Láthatjuk, hogy amikor egy erdõ lángra lobban, a tûz néha felkúszik az egyik fán, majd átjut egy másikra a szél segítségével. E példához hasonlóan, ha valaki nagyon körültekintõen és lelkiismeretesen végzi is a kötelességeit, azt nagyon nehéz megállapítania, miféle testet is kap majd a következõ életében. Bharata Mah§r§ja nagyon lelkiismeretesen hajtotta végre az önmegvalósítást szolgáló kötelességeit, véletlenül azonban átmeneti ragaszkodás ébredt benne egy õz iránt, s a következõ életében egy õz testében kellett újraszületnie. Jóllehet Ka°sa mérhetetlenül bûnös és elvetemült volt, Vasudeva, miután jól átgondolta magában, miképpen menthetné meg a feleségét, nagy tisztelettel kezdett beszélni hozzá. Néha elõfordul, hogy egy végtelenül erényes ember, mint amilyen Vasudeva is volt, kénytelen hízelegni egy olyan gonosztevõnek, mint Ka°sa. Ez a diplomácia titka. Vasudeva rettentõen aggódott, mégis mosolyt erõltetett az arcára, s mivel tudta, hogy a szégyentelen Ka°sa nem ismer könyörületet, nagy tisztelettel szólította meg. A következõ szavakat intézte hozzá: — Kedves sógorom! Kérlek, lásd be, húgod semmiféle veszélyt nem jelent a számodra. Azt hiszed, veszély leselkedik rád, mert az égi hang ezt jövendölte. De a veszélyt csak húgod fiai jelenthetik majd, akik még a világra sem jöttek. S ki tudja: lehet, hogy lesz, lehet, hogy nem lesz fiúgyermekünk a jövõben. Mindezt megfontolva, láthatod, hogy pillanatnyilag biztonságban vagy. A húgodtól sem kell félned. Ha valaha is fiai születnének, ígérem, átadom õket neked, hogy azt tehesd velük, amit jónak látsz. Ka°sa ismerte Vasudeva becsületszavának súlyát, így ezek a szavak meggyõzték. Egyelõre letett szörnyû szándékáról, húga meggyilkolásáról. Vasudeva fellélegzett, s miután ékes szavakkal méltatta Ka°sa döntését, hazatért otthonába.
Ahogy telt-múlt az idõ, Vasudevának és Devak¦nak sorra születtek a gyermekei: nyolc fiú és egy leány. Amikor az elsõ fiú megszületett, Vasudeva, adott szavát betartva, azonnal elvitte Ka°sához. A kiváló jellemérõl, szavahihetõségérõl híres Vasudeva nem akarta meghazudtolni jó hírnevét. Noha kimondhatatlanul fájt neki, hogy újszülött gyermekét oda kell adnia Ka°sának, mégis így tett. Ka°sa repesett az örömtõl, Vasudeva viselkedése láttán azonban egy kissé mégis elfogta a részvét. Ez az eset nagyon tanulságos. Egy olyan nagy lélek számára, mint Vasudeva, semmi sem jelenthet akkora fájdalmat, hogy az megakadályozza kötelessége végrehajtásában. Egy Vasudevához hasonló mûvelt ember habozás nélkül hajtja végre kötelességeit, míg egy olyan démon, mint Ka°sa, nem retten vissza semmilyen gonosztettõl. Azt mondják, hogy egy szent el tudja viselni az élet szörnyû megpróbáltatásait, egy tanult ember minden körülmények között teljesíti a kötelességét, anélkül hogy kedvezõ feltételekre várna, egy Ka°sához
hasonló gonosztevõ bármilyen bûnös cselekedetre képes, egy bhakta pedig kész mindent feláldozni, hogy örömet szerezzen az Istenség Legfelsõbb Személyiségének.
Ka°sát elégedettséggel töltötte el Vasudeva cselekedete, ugyanakkor meg is lepte, hogy sógora betartotta ígéretét. Könyörület ébredt benne iránta, s örömében így szólt hozzá: — Kedves Vasudeva, nem kell ideadnod ezt a gyermeket, hiszen nem jelent veszélyt a számomra. Azt hallottam, hogy a nyolcadik gyermeketek fog megölni. Miért vegyem el hát õt? Nyugodtan visszaviheted. Így hát Vasudeva elindult hazafelé elsõszülött gyermekével. Örült, hogy Ka°sa így viselkedett, mégsem hitt neki, mert tudta, hogy sógora kiszámíthatatlan. Egy ateistával gyakran megesik, hogy nem tartja be a szavát. Aki nem tud uralkodni az érzékszervein, az nem lehet szilárd semmilyen elhatározásában. C§£akya Pa£¨ita, a nagy államférfi azt mondta: „Sohase bízz diplomatában vagy nõben.” A féktelen érzékkielégítéshez ragaszkodó emberek megbízhatatlanok, és nem lehet hinni a szavukban. Ekkor történt, hogy a nagy szent, N§rada meglátogatta Ka°sát. Tudomására jutott, hogy Ka°sában részvét támadt Vasudeva iránt, és visszaadta neki elsõszülött gyermekét. N§rada nagyon szerette volna siettetni az Úr K¥¢£a megjelenését, ezért elmondta Ka°sának, hogy V¥nd§vana lakói — Nanda Mah§r§ja, a tehénpásztorok és feleségeik —, továbbá Vasudeva, apjával, ¼¡rasenával és valamennyi rokonával együtt a Yadu-dinasztia V¥¢£i családjában, mind az Úr megjelenésére készülnek. N§rada figyelmeztette Ka°sát, hogy legyen óvatos a barátokkal, a jóakarókkal és az e családok tagjaiként megszületett félistenekkel. Ka°sa barátai és tanácsadói mind démonok voltak, s a démonok mindig félnek a félistenektõl. Miután N§rada elmondta neki, hogy félistenek jelentek meg a Yadu családokban, Ka°sa felocsúdott. Megértette, hogy mivel a félistenek már megszülettek, az Úr Vi¢£u is hamarosan megérkezik. Azonnal elfogatta Vasudevát és Devak¦t, és börtönbe záratta õket. A börtönben láncra vert Vasudeva és Devak¦ évrõl évre egy-egy fiúgyermeknek adott életet, Ka°sa pedig, mindegyikrõl azt gondolván, hogy Vi¢£u inkarnációja, sorra megölte õket. Legfõképpen a nyolcadik gyermektõl félt, de N§rada látogatása óta csak az járt a fejében, hogy a csecsemõk bármelyike lehet K¥¢£a. Ezért úgy gondolta, a legjobb, ha Vasudeva és Devak¦ összes gyermekét megöli. Ka°sa tettén nem kell csodálkoznunk. A világtörténelemben számtalan olyan példa akad, amikor a királyi családok valamely tagja apját, fivérét, barátait megölte, sõt, egész családját kiirtotta önös céljai érdekében. Nincs ebben semmi meglepõ: szörnyû nagyravágyásukban a démoni emberek bárkit képesek megölni. N§rada kegyébõl Ka°sa elõtt feltárult elõzõ élete. Megtudta, hogy a múltban egy K§lanemi nevû démon volt, és Vi¢£u ölte meg. A Bhoja családban megszületve megfogadta, hogy halálos ellensége lesz a Yadu-dinasztiának. K¥¢£a ebben a családban készült megszületni, és Ka°sa rettegett attól, hogy mint elõzõ életében, K¥¢£a ezúttal is meg fogja ölni. Elõször bebörtönözte saját apját, Ugrasenát, mivel õ volt a Yadu-, Bhoja- és Andhaka-dinasztiák legfõbb királya, majd ¼¡rasenának, Vasudeva apjának a királyságát is elfoglalta. Ezek után az egész terület királyának kiáltotta ki magát. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv elsõ fejezetéhez, melynek címe: „Az Úr K¥¢£a megjelenése”.
MÁSODIK FEJEZET A félistenek fohásza az anyaméhben megjelent K¥¢£ához Ka°sa, amellett, hogy elfoglalta a Yadu-, Bhoja- és Andhaka-dinasztiák, valamint ¼¡rasena királyságát, egy sor démoni királlyal —Pralambával, Bakával, C§£¡rával, T¥£§vartával, Agh§surával, Mu¢±ikával, Ari¢±ával, Dvividával, P¡tan§val, Keª¦vel és Dhenukával — is szövetségre lépett. Magadha tartományban (a mai Bihar állam területén) akkoriban Jar§sandha uralkodott. Ügyes politikájával Ka°sa a kor leghatalmasabb királyságát szilárdította meg Jar§sandha védelme alatt. Késõbb más királyokkal, például B§£§surával és Bhaum§surával is szövetséget kötött, mígnem õ lett a legerõsebb. Ezek után egyre ellenségesebben kezdett fellépni a Yadu-dinasztiával, K¥¢£a majdani családjával szemben. Ka°sa zaklatása miatt a Yadu-, Bhoja- és Andhaka-dinasztiák királyai a környezõ királyságokban, a Kuruknál, a Pañc§láknál, illetve a Kekaya, ¼§lva, Vidharba, Ni¢adha, Videha és Koªala nevû tartományokban kerestek menedéket. A Yadu-, Bhoja- és Andhaka-dinasztiák egységének megtörésével Ka°sa végérvényesen megszilárdította hatalmát az akkoriban Bh§ratavar¢ának nevezett hatalmas földterületen. Ahogy Ka°sa sorra öldöste Vasudeva és Devak¦ hat gyermekét, sok barátja és rokona kereste fel, s mind arra kérték, hagyjon fel ezekkel a szörnyû tettekkel. Végül azonban mindannyian Ka°sa hívei lettek. Amikor Devak¦ hetedszer is várandós lett, K¥¢£a teljes értékû kiterjedése, Ananta jelent meg a méhében. Devak¦t egyszerre árasztották el az öröm és a bánat érzései. Boldoggá tette, hogy maga az Úr Vi¢£u jelent meg a méhében, de nagy bánat is gyötörte, mivel tudta, hogy amint a gyermek megszületik, Ka°sa el fogja pusztítani. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a, aki az egész világegyetem, s legfõképpen a Yadu-dinasztia Ura, megszánta a Ka°sa szörnyûséges tettei miatt rettegésben élõ Yadukat, s elrendelte belsõ energiája, Yogam§y§ megjelenését.
Yogam§y§ az Istenség Személyiségének elsõdleges energiája. A Védák szerint az Úr, az Istenség Legfelsõbb Személyisége számtalan energiával rendelkezik: par§sya ªaktir vividhaiva ªr¡yate. Különféle energiái kívülrõl, illetve belülrõl hatnak, s mind közül Yogam§y§ a legfõbb. K¥¢£a kívánsága az volt, hogy Yogam§y§ Vrajabh¡mi földjén, a csodálatos tehenek otthonában, a mindig gyönyörûen feldíszített V¥nd§vanában jelenjen meg. Vasudeva egyik felesége, Rohi£¦ V¥nd§vanában lakott Nanda király és Yaªod§ királyné házánál. Ka°sa kegyetlenkedése elõl Rohi£¦hez hasonlóan a Yadu-dinasztia több más tagja is az ország távoli vidékeire menekült, sõt, néhányan a hegyek barlangjaiban kerestek menedéket.
K¥¢£a így szólt Yogam§y§hoz: él láncra verve Vasudeva és felesége, Devak¦, akinek méhében most teljes értékû kiterjedésem, ¼e¢a rejtõzik. Úgy rendezd, hogy ¼e¢a kerüljön át Devak¦ méhébõl Rohi£¦ méhébe! Miután ezt megtetted, összes energiámmal együtt Én magam fogok megjelenni Devak¦ méhében. Devak¦ és Vasudeva fiaként születek majd meg, te pedig Nanda és Yaªod§ leányaként fogsz megjelenni V¥nd§vanában. — Mivel a húgomként jelensz meg, az emberek drága dolgokkal fognak imádni ebben a világban: füstölõkkel, mécsesekkel, virágokkal és különféle áldozatokkal; te pedig gyorsan kielégíted majd érzéki vágyaikat. Az anyagi dolgokhoz ragaszkodó emberek különbözõ kiterjedéseidet Durg§, Bhadrak§l¦, Vijay§, Vai¢£av¦, Kumud§, Ca£¨ik§, K¥¢£§, M§dhav¦, Kanyak§, M§y§, N§r§ya£¦, ¾ª§n¦, ¼§rad§ és Ambik§ néven fogják imádni. K¥¢£a, a Legfõbb Erõforrás, illetve Yogam§y§, a legfelsõbb erõ testvérekként jelentek meg. Bár nehéz különbséget tenni az Erõforrás és az erõ között, az erõ mindig az Erõforrás alárendeltje. A materialisták az energiát, az erõt imádják, a transzcendentalisták viszont az Erõforrást. K¥¢£a a Legfelsõbb Energiaforrás, Durg§ pedig a legfõbb energia az anyagi világban. A védikus kultúrában az emberek a Legfelsõbb Erõforrást és energiáját egyaránt imádják. A Vi¢£unak és Dev¦nek emelt ezer és ezer templomban gyakran egyidejûleg imádják õket. Durg§nak, K¥¢£a külsõ energiájának imádója könnyen elérhet bármilyen anyagi sikert, aki viszont transzcendentális felemelkedésre vágyik, annak — K¥¢£a-tudatban — a Legfõbb Energiaforrást kell imádnia. — Ka°sa börtönében
K¥¢£a azt is tudatta Yogam§y§val, hogy teljes értékû kiterjedése, Ananta ¼e¢a Devak¦ méhében jelent meg. Mivel Ananta külsõ erõ hatására kerül majd át Rohi£¦ méhébe, Sa¯kar¢a£ának fogják nevezni. Õ a forrása annak a lelki erõnek (bala), amely lehetõvé teszi, hogy az ember elérhesse a tökéletes boldogságot (rama£a). Így tehát Anantát, a teljes értékû kiterjedést megjelenése után Sa¯kar¢a£ának vagy Balar§mának fogják nevezni. Az upani¢adok szerint Balar§ma kegye nélkül senki sem érheti el az önmegvalósítás legmagasabb szintjét (n§yam
§tm§ bala-h¦nena labhya¤). A bala szó nem fizikai erõt jelent. Fizikai erõvel senki sem érhet el lelki tökéletességet. Lelki erõre van szükségünk, amit Balar§ma (Sa¯kar¢a£a) adhat meg nekünk. Ananta, azaz ¼e¢a jelenti azt az erõt, mely pályájukon tartja a bolygókat. Anyagi szinten ezt a fenntartó erõt gravitációnak hívják, de valójában ez Sa¯kar¢a£a energiájának megnyilvánulása. Balar§ma — vagy Sa¯kar¢a£a — maga a lelki erõ, az eredeti lelki tanítómester. Így az Úr Nity§nanda Prabhu, aki szintén Balar§ma inkarnációja, az eredeti lelki tanítómester. A lelki tanítómester tehát Balar§mát, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét képviseli, aki a lelki erõt adja. A Caitanya-carit§m¥tában az áll, hogy a lelki tanítómester K¥¢£a kegyének megnyilvánulása. Amikor Yogam§y§ végighallgatta K¥¢£a utasításait, tisztelete jeléül körüljárta Õt, majd parancsának megfelelõen megjelent az anyagi világban. Amikor Yogam§y§ — az Istenség Személyisége (a Legfelsõbb Erõforrás) legfõbb energiája — Devak¦ méhébõl Rohi£¦ méhébe helyezte át ¼e¢át, mindkét asszony Yogam§y§ varázsa alatt állt, azaz a yoga-nidr§ állapotába került. Az emberek azt hitték, hogy Devak¦ hetedik terhessége megszakadt. Így, bár Balar§ma Devak¦ fiaként jelent meg, átkerült Rohi£¦ méhébe, hogy az õ fiaként szülessen meg. Ezt követõen az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a, aki mindig kész arra, hogy tiszta bhaktáját megvédelmezze, az egész teremtés Uraként, összes felfoghatatlan energiájával együtt megjelent Vasudeva elméjében. Amikor az Istenség Legfelsõbb Személyiségét hordozta szívében, Vasudeva olyan volt, akár a ragyogó nap, melynek sugarai elviselhetetlenül perzselõek a közönséges ember számára. Az Úrnak az a formája, ahogyan Vasudeva makulátlanul tiszta szívében megjelent, nem különbözik K¥¢£a eredeti formájától. Bárhol jelenjen meg K¥¢£a, azt a helyet — különösen, ha a szívben jelenik meg — dh§mának hívják, ahol nem csupán K¥¢£a formája, hanem e formával egyidejûleg neve, tulajdonságai és környezete is megnyilvánul.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, teljes energiáival együtt, Vasudeva elméjébõl Devak¦ elméjébe került át, éppen úgy, ahogy a lenyugvó nap utolsó sugarai festik meg a keleti horizonton felkelõ teliholdat. Ezzel kapcsolatban tudnunk kell, hogy az Úr K¥¢£a nem megtermékenyítés útján került Devak¦ méhébe. Vasudeva tiszta szívében jelent meg elõször, majd átkerült Devak¦ szívébe. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, felfoghatatlan hatalma révén, bármilyen módon megnyilvánulhat. Megjelenése nincs a köznapi értelemben vett megtermékenyítéshez kötve. K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége tehát Vasudeva testébõl Devak¦ testébe került át, anélkül hogy a közönséges élõlényeket korlátozó körülmények bármelyike hatással lett volna Rá. Amikor K¥¢£a eljön, minden teljes értékû kiterjedése (például N§r§ya£a) és inkarnációja (N¥si°ha, Var§ha stb.) is megjelenik Vele együtt, s egyikük sincs alávetve az anyagi lét feltételeinek. Devak¦ így az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, az egész teremtés okának a lakhelyévé vált. Az Abszolút Igazságot hordozta méhében, de mivel Ka°sa börtönében sínylõdött, helyzete a rejtett parázshoz vagy az eltékozolt tudáshoz volt hasonlatos. Amikor a tüzet eltakarják az edény falai, nem gyönyörködhetünk fényes sugaraiban. Éppígy az a tudás sem vívhatja ki csodálatunkat, amely nem az emberek javát szolgálja. Így, bár az Istenség Legfelsõbb Személyiségének fogantatása gyönyörûvé varázsolta Devak¦t, a börtön mélyén senki sem láthatta transzcendentális szépségét. Ka°sa azonban felfigyelt rá. Rögtön tudta, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége jelent meg húga méhében, mert Devak¦ még sohasem volt ilyen gyönyörû. Egyértelmû volt a számára, hogy valami csodálatos dolog történik Devak¦val, s ettõl teljesen megzavarodott. Tudta, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége, aki meg fogja ölni õt, immár megérkezett. Gondolkodóba esett: „Mit tegyek Devak¦val? Biztos, hogy Vi¢£ut vagy K¥¢£át rejti a méhe, tehát az is bizonyos: K¥¢£a eljött, hogy végrehajtsa a félistenek misszióját. Még ha most rögtön meg is ölöm Devak¦t, K¥¢£a küldetését akkor sem tudom megakadályozni.” Ka°sa tisztában volt azzal, hogy Vi¢£u szándékát senki sem hiúsíthatja meg. Minden értelmes ember belátja, hogy Isten törvényét nem lehet áthágni. A Legfelsõbb akarata a démonok minden mesterkedése ellenére is teljesül. „Ha most azonnal megölöm Devak¦t — töprengett tovább Ka°sa —, Vi¢£u még ádázabbul fogja végrehajtani akaratát. Szörnyû tett lenne, ha éppen most ölném meg Devak¦t. Ki ne szeretné megõrizni a jó hírét, még egy ilyen nehéz helyzetben is? Ha most megölném Devak¦t, az nagyon rossz fényt vetne rám. Végtére is Devak¦ egy asszony, aki most az én gondjaimra van bízva, s ráadásul éppen áldott állapotban van. Ha megölném, jámbor tetteim eredményei mind megsemmisülnének, s az életem bizonyára csúfos véget érne. A kegyetlen ember már életében is olyan, akár egy halott. Amíg él, senki sem szereti igazán, s halála után is csak átkozzák. Mivel önmagát a testének véli, óhatatlanul lealacsonyodik, s a pokol legsötétebb régióiba kerül.” Így tanakodott Ka°sa azon, hogy megölje-e Devak¦t vagy sem. Ám végül mégsem oltotta ki húga életét, inkább úgy döntött, kivárja az elkerülhetetlen jövendõt. Elméje azonban az Istenség Legfelsõbb Személyisége iránti gyûlöletbe merült. Türelmesen várta a gyermek világrajöttét, hogy testvéreihez hasonlóan vele is végezzen majd, s közben egyre inkább elhatalmasodott rajta a K¥¢£a iránti gyûlölet. Alvás, evés, pihenés és séta közben — élete minden pillanatában — szüntelenül K¥¢£a körül jártak a gondolatai. Elméje annyira
elmerült abban, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségére gondolt, hogy maga körül mindenben csak K¥¢£át vagy Vi ¢£ut látta. Ka°sát ennek ellenére mégsem tekinthetjük bhaktának, hiszen ellenségként gondolt K¥¢£ára. A legkiválóbb bhakták is mindig K¥¢£ára gondolnak, ám a bhakta szeretettel gondol az Úrra, nem pedig ellenségesen. A K¥¢£a-tudat azt jelenti, hogy szeretettel gondolunk K¥¢£ára: ha nem szeretettel gondolunk Rá, az nem K¥¢£a-tudat. Ekkor Brahm§ és ¼iva, számos félisten és nagy bölcs — köztük N§rada — kíséretében, láthatatlanná válva felkeresték Ka°sa palotáját, hogy válogatott imáikkal az Istenség Legfelsõbb Személyiségét magasztalják. Olyan imák ezek, melyek fölöttébb kedvesek a bhaktáknak, s amelyek beteljesítik az Úr híveinek vágyait. A félistenek elõször arról beszéltek, hogy az Úr mindig hû marad adott szavához. A Bhagavad-g¦t§ban ugyanis K¥¢£a kijelenti, hogy azért száll alá az anyagi világba, hogy megvédelmezze a jámborokat és megsemmisítse a gonoszokat. Ezt Õ maga ígéri meg. A félistenek tudták: az Úr azért jelent meg Devak¦ méhében, hogy teljesítse ígéretét, s ez nagy örömmel töltötte el õket. A félistenek ezután Legfelsõbb Abszolút Igazságnak, satyam paramnak szólították K¥¢£át. A maga módján minden ember az igazság után kutat — ez az élet filozófiai aspektusa. A félistenek kijelentik, hogy K¥¢£a a Legfelsõbb Abszolút Igazság. Aki tökéletes K¥¢£a-tudatra tesz szert, az elérheti az Abszolút Igazságot. Az Abszolút Igazság K¥¢£a, mivel a relatív igazságokkal ellentétben Õ az örökkévaló idõ mindhárom szakaszában, a múltban, a jelenben és a jövõben is az Igazság marad. Az anyagi világban minden az örökkévaló idõ irányítása alatt áll a múltban, a jelenben és a jövõben. K¥¢£a viszont a teremtést megelõzõen is létezett, a teremtés idején Benne nyugszik minden, s a teremtés megsemmisülése után is létezni fog. K¥¢£a tehát minden körülmények között az Abszolút Igazság. Bárminemû igazsággal is találkozunk az anyagi világban, az K¥¢£ától, a Legfelsõbb Igazságtól ered. Bármilyen fenséggel, bármilyen hírnévvel, bármilyen erõvel, bármilyen bölcsességgel vagy mûveltséggel is találkozunk ebben az anyagi világban, annak mind K¥¢£a az oka. K¥¢£a a forrása minden relatív igazságnak. Az anyagi világot alkotó öt alapvetõ elem, a föld, a víz, a tûz, a levegõ és az éter, mind K¥¢£ából árad ki. A materialista tudósok ezt az öt anyagi elemet tekintik a teremtés okának, mit sem tudva arról, hogy az elemeket — durvaés finomfizikai formájukban egyaránt — valójában K¥¢£a hozza létre. Az anyagi világban tevékenykedõ élõlények is az Õ határenergiájának termékei. A Bhagavad-g¦t§ hetedik fejezetébõl egyértelmûen kiderül, hogy a teremtés nem más, mint K¥¢£a kétféle energiájának, felsõbbrendû és alsóbbrendû energiájának a kombinációja. Az élõlények alkotják a felsõbbrendû energiát, míg K¥¢£a alsóbbrendû energiája az élettelen anyagi elemekbõl áll. Megnyilvánulatlan állapotában minden K¥¢£ában pihen. A félistenek ezután az anyagi teremtést részletesen elemzõ imáikkal fejezték ki tiszteletüket az Istenség Személyisége legfelsõbb formájának, K¥¢£ának. Mi is az anyagi megnyilvánulás? Az anyagi megnyilvánulás éppen olyan, mint egy fa. A fák a földben gyökereznek, az anyagi teremtés fája pedig az anyagi természetben gyökerezik. Azért hasonlítják az anyagi megnyilvánulást egy fához, mert amikor eljön az ideje, a fákat kidöntik. Szanszkritul a fát v¥k¢ának nevezik, s ez a szó egy olyan dologra utal, amit végül kidöntenek. Az anyagi teremtés fáját ezért nem tekinthetjük Abszolút Igazságnak, mert az idõ befolyása alatt áll, K¥¢£a teste viszont örökkévaló. Õ létezett már az anyagi teremtés kezdete elõtt is, létezik annak fennmaradása idején, és annak elpusztulása után is létezni fog. A Ka±ha-upani¢ad szintén idézi ezt a hasonlatot az anyagi világ fájáról, mely az anyagi természet talaján áll. Ez a fa kétféle gyümölcsöt hoz: örömöt és bánatot. A test fáján két madár él: az egyik K¥¢£a helyhez kötött aspektusa, Param§tm§, a másik pedig az egyéni élõlény. Az utóbbi az anyagi teremtés fájának gyümölcseivel táplálkozik, olykor a keserûség, máskor az öröm termésébõl csipegetve, míg a másik madár, Param§tm§, önmagában elégedett lévén, közömbös az anyagi teremtés gyümölcsei iránt. A Ka±ha-upani¢ad azt írja: a test fáján ülõ egyik madár csipeget a gyümölcsökbõl, míg a másik csupán tanúja ennek. A fa gyökere három irányba ágazik el, s ez a hármas gyökér az anyagi természet három kötõereje: a jóság, a szenvedély és a tudatlanság. E kötõerõkkel kapcsolatba lépve az ember — a gyökerek terjeszkedéséhez hasonlóan — meghosszabbítja saját anyagi létét. Négyféle ízû gyümölcs terem a fán: a vallásosság, az anyagi gyarapodás, az érzékkielégítés és végül a felszabadulás gyümölcse. Az élõlények a kötõerõkkel való kapcsolatuk alapján ízlelik meg a vallásosság, az anyagi gyarapodás, az érzékkielégítés és a felszabadulás különbözõ fajtáit. Valójában az anyagi tevékenységek mindegyikét a tudatlanság kötõerejében hajtják végre, de mivel három kötõerõ van, a jóság vagy a szenvedély olykor elfedi a tudatlanságot. Az anyagi gyümölcsök ízét ötféle érzékszerv fogja fel. Az öt tudásszerzõ érzékszervet hatféle korbács ostorozza: a bánat, az illúzió, a betegség, az éhség, a szomjúság és a halál. Az anyagi test fáját hét réteg fedi: bõr, hús, vér, velõ, csont, zsír és sperma. A fa nyolc ága a föld, a víz, a tûz, a levegõ, az éter, az elme, az értelem és a hamis ego. A testnek kilenc kapuja van: a két szem, a két orrlyuk, a két fül, a száj, a nemi szerv és a végbélnyílás. Tízféle belsõ levegõ kering a testben: pr§£a, ap§na, ud§na, vy§na, sam§na stb. A fán ülõ két madár tehát — amint az a fenti magyarázatból is kitûnik — az egyéni lélek és az Istenség Legfelsõbb Személyiségének helyhez kötött formája.
Az anyagi világ õsoka az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Önmagát kiterjesztve, Õ irányítja az anyagi világ három kötõerejét is. Vi¢£u a jóság minõségéért, Brahm§ a szenvedély, az Úr ¼iva pedig a tudatlanság kötõerejéért felelõs. Az anyagi világot a szenvedély minõsége révén Brahm§ teremti, a jóság kötõerejével Vi¢£u tartja fenn, ¼iva pedig a tudatlanság kötõerejével megsemmisíti. Végül az egész teremtés a Legfelsõbb Úrban pihen meg. Õ a teremtés, a fenntartás és a megsemmisülés oka. Miután az anyagi megnyilvánulás feloszlik, finom formában, a Legfelsõbb Úr energiájaként az Úr testében nyugszik. — A Legfelsõbb Úr, K¥¢£a most az anyagi világ fenntartása érdekében jelenik meg — hangzott a félistenek imája. A Legvégsõ Ok egy, de az anyagi kötõerõk befolyása alatt álló kevésbé intelligens emberek az anyagi világ létrejötte mögött különbözõ okokat vélnek felfedezni. Az igazi bölcs azonban látja, hogy egyetlen ok van, K¥¢£a. A Brahmasa°hit§ szerint K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége minden ok végsõ oka: sarva-k§ra£a-k§ra£am. Brahm§ a
megbízott teremtõ, míg Vi¢£u K¥¢£ának a fenntartásért, az Úr ¼iva pedig a megsemmisülésért felelõs kiterjedése. — Kedves Urunk! — imádkoztak a félistenek. — Örök formádat és személyiségedet módfelett nehéz megérteni. Egy egyszerû ember aligha lenne képes erre, ezért személyesen szállsz alá, hogy megmutasd örökkévaló, eredeti alakodat. Különbözõ inkarnációidat még felfogják valahogy az emberek, de kétkarú, örök K¥¢£a-formád láttán, mely pontosan ugyanúgy jár-kel az emberek között, mintha közülük való lenne, csupán zavarba jönnek. Ezen örökkévaló formád látványa egyre fokozódó transzcendentális örömmel tölti el bhaktáidat, de az abhakták számára nagy veszélyt jelent. — A Bhagavad-g¦t§ban is az áll, hogy K¥¢£a nagyon kedves a s§dhukhoz: paritr§£§ya s§dh¡n§m. A démonok számára viszont roppant veszélyes, hiszen megjelenésének egyik oka éppen az, hogy elpusztítsa õket. Az Úr tehát kedves a bhaktákhoz, a démonok számára viszont nagy veszélyt jelent. — Ó, lótuszvirág-szemû Urunk, Te vagy a tiszta jóság forrása! A sam§dhiba merült nagy szentek számára, akiknek transzcendentális gondolatai mindig lótuszlábaid körül járnak, s mélyen, szüntelenül Rajtad meditálnak, az anyagi világ tudatlanságának hatalmas óceánja egy borjú patanyomában összegyûlt pocsolyának tûnik csupán. — A meditáció célja az, hogy elménket — az Úr lótuszlábainál kezdve — az Istenség Személyiségére összpontosítsuk. Pusztán az Úr lótuszlábain meditálva a nagy szentek könnyûszerrel átjutnak az anyagi létezés parttalan óceánján. — Ó, önragyogó Urunk! A nagy szentek, akik lótuszlábaid transzcendentális csónakja segítségével átszelték a tudatlanság óceánját, nem vitték magukkal ezt a csónakot, így az továbbra is az innensõ parton ringatózik. — Amikor valaki átevez egy folyón, vele együtt a csónak is a túlpartra kerül. Õ célhoz ér, de mi lesz azokkal, akik az innensõ parton maradtak, hogy tudnak õk ugyanabba a csónakba beszállni? — kérdezhetnénk. E nehéz kérdésre, ahogy a félistenek imájából is kiderül, az a válasz, hogy az innensõ oldalon tartózkodó bhakták is átszelhetik az anyagi természet óceánját, mert a csónak még mindig ezen a parton van: a tiszta bhakták nem vitték magukkal a túlsó partra. Ha ugyanis valaki egyszerûen közelmegy ehhez a csónakhoz, az anyagi tudatlanság óceánja akkorára zsugorodik csupán, mint egy borjú patanyomában összegyûlt víz, amit egy bhakta, anélkül, hogy magával kellene vinnie a csónakot, könnyedén átléphet. A feltételekhez kötött lelkekkel együttérzõ nagy szentek kegye folytán a csónak továbbra is az innensõ parton marad. Más szóval, az ember bármikor meditálhat az Úr lótuszlábain, s ha így tesz, könnyen átkelhet az anyagi létezés végeláthatatlan óceánján.
A meditáció azt jelenti, hogy elménket az Úr lótuszlábaira összpontosítjuk. Az Istenség Legfelsõbb Személyiségének lótuszlábai vannak. Az imperszonalisták azonban nem ismerik el, hogy az Úrnak lába — lótuszlába — lenne, ezért meditációjuk tárgya mindig személytelen. A félistenek határozott véleménye szerint azok, akik valamilyen üres vagy személytelen dolgon meditálnak, nem juthatnak át a tudatlanság óceánján. Az ilyen emberek csak képzelik, hogy már felszabadultak.
— Ó, lótuszvirág-szemû Urunk! Értelmük tisztátalan marad, mert nem meditálnak isteni lótuszlábaidon. A személytelen filozófia hívei, bár átmenetileg felemelkedhetnek az imperszonalista megvalósítás szintjére, újra a feltételekhez kötött anyagi létbe esnek vissza, mivel elmulasztották lótuszlábaid imádatát. — Az imperszonalisták szigorú lemondásokat és vezekléseket végeznek, hogy beleolvadjanak a Brahman-kisugárzásba, a személytelen Brahman-létbe. Elméjük azonban nem mentes az anyagi szennyezettségtõl, mert csupán annyit tettek, hogy megpróbálták megtagadni az anyagi gondolkodásmódot. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy felszabadultak — ezért újra elbuknak. A Bhagavad-g¦t§ szerint az imperszonalistáknak sok-sok nehézséggel kell megküzdeniük, amíg felismerik a végsõ célt. A ¼r¦mad-Bh§gavatam már az elsõ oldalakon felhívja a figyelmünket arra, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségének végzett odaadó szolgálat nélkül senki sem szabadulhat meg a gyümölcsözõ tettek kötelékeitõl. Az Úr K¥¢£ának a Bhagavad-g¦t§ban, illetve a bölcs N§radának a ¼r¦mad-Bh§gavatamban elhangzó szavait most a félistenek is megerõsítik: — Aki nem kezd hozzá az odaadó szolgálathoz, arról tudhatjuk, hogy nem érte el a tudás végsõ célját, és nem élvezi kegyedet. — Az imperszonalisták csak azt gondolják, hogy már felszabadultak, pedig parányit sem vonzódnak az Istenség Legfelsõbb Személyiségéhez, sõt, nem ismerik el azt sem, hogy K¥¢£a transzcendentális formával rendelkezne, mert úgy vélik, megjelenésekor csupán egy anyagi testet ölt magára. Errõl a Bhagavad-g¦t§ is említést tesz: avaj§nanti m§° m¡¨h§¤. Az imperszonalisták akkor is visszaesnek, ha az anyagi vágyakat legyõzve mégis sikerül felküzdeniük magukat a felszabadulás szintjéig. Ha pusztán a tudás kedvéért halmozzák fel tudásukat, s nem látnak hozzá az Úr odaadó szolgálatához, akkor nem érhetik el a kívánt célt, s nyereségük csupán a tetteikbe ölt fáradozás, semmi több. A Bhagavad-g¦t§ világosan kijelenti, hogy a Brahmannal való azonosság felismerése még nem minden. A Brahmannal való azonosság felismerése hozzásegítheti az embert az anyagi ragaszkodástól és ellenszenvtõl mentes örömhöz és az egykedvûség állapotának eléréséhez, de ennek a szintnek az elérése után tovább kell lépnie az odaadó szolgálat felé. Miután a Brahman-megvalósítás szintjét elérve az ember elkezdi az odaadó szolgálatot, bebocsátást nyer a lelki birodalomba, hogy örökké ott éljen az Istenség Legfelsõbb Személyisége társaságában. Ez az odaadó szolgálat eredménye. Az imperszonalistákkal szemben az Istenség Legfelsõbb Személyiségének bhaktái sohasem buknak el. Ha egy bhakta netán visszaesik, akkor is szeretettel kötõdik Urához. A bhakták, noha számos akadállyal találhatják szemben magukat az odaadó szolgálat útján, könnyedén és félelem nélkül legyõzik e nehézségeket. Mivel átadták magukat Neki, teljes bizodalmuk van benne, hogy K¥¢£a mindig megvédi õket. A Bhagavad-g¦t§ban maga K¥¢£a jelenti ki: „Az én hívem nem vész el soha.” — Drága Urunk! — folytatták a félistenek. — Eredeti, tiszta formádban, a jóság örökkévaló alakjában, az összes élõlény jóléte érdekében jelentél meg az anyagi világban. Személyes ittlétednek köszönhetõen most könnyen megismerhetik az Istenség Legfelsõbb Személyisége természetét és formáját. A négy életrend valamennyi tagja, a brahmac§r¦k, a g¥hasthák, a v§naprasthák és a sanny§s¦k egyaránt kihasználhatják a kedvezõ lehetõséget, amit áldott megjelenésed jelent.
— Ó, drága Urunk, szerencse istennõjének férje! Az imperszonalistákkal ellentétben az odaadó szolgálatodban elmerült bhakták nem esnek vissza emelkedett helyzetükbõl. Védelmedet élvezve könnyedén átkelnek a m§y§ hadvezéreinek feje fölött, akik megpróbálnak akadályokat gördíteni a felszabadulás útjába. Drága Urunk, az élõlények nagy szerencséjére megjelentél transzcendentális formádban, hogy szemtõl szemben láthassanak Téged, s hogy imádatuk jeléül — ahogyan azt a szentírások javasolják — a védikus szertartások, a misztikus meditáció, illetve az odaadó szolgálat folyamatát ajánlhassák fel Neked. Ó, drága Urunk! Ha nem jelentél volna meg örök, transzcendentális alakodban, mely tudással és boldogsággal teli, s szétoszlat minden Rólad kiagyalt képtelenséget, akkor az emberek, az anyagi természet éppen rájuk ható kötõereje szerint, csak különbözõ elmeszüleményeket gyártanának Rólad. K¥¢£a megjelenése szétoszlatja az Istenség Legfelsõbb Személyiségérõl kialakult képzelgéseket. Mindenki a rá jellemzõ anyagi kötõerõktõl függõen alkotja meg a maga Isten-képét. A Brahma-sa°hit§ban az áll, hogy az Úr a legidõsebb személy. A vallásos emberek egy része ezért nagyon öregnek képzeli el Istent, s ábrázolásaikon Isten aggastyánként jelenik meg. Ám a Brahma-sa°hit§ meg is cáfolja elõzõ állítását: habár K¥¢£a a legidõsebb az élõlények között, örök formája mindig fiatal. A ¼r¦mad-Bh§gavatam ezzel kapcsolatban a vijñ§nam ajñ§na-bhid§pam§rjanam kifejezést használja. A vijñ§nam szó az Istenség Legfelsõbb Személyiségérõl szóló transzcendentális tudásra vonatkozik, s emellett tapasztalati tudást is jelent. A transzcendentális tudást a tanítványi lánc alászálló folyamata által kell elfogadni. Brahm§ is ennek megfelelõen ismerteti a K¥¢£ára vonatkozó tudást a Brahma-sa°hit§ban. A Brahmasa°hit§ is vijñ§nam tehát, mivel Brahm§ transzcendentális tapasztalatait tartalmazza K¥¢£a lelki világbeli formájáról és kedvteléseirõl. Ez a tudás ajñ§na-bhid§pam§rjanam, azaz olyan tudás, ami szétzúz minden, tudatlanságból született téveszmét. Az emberek megpróbálják elképzelni az Urat: saját képzeletük szeszélye alapján egyesek formával rendelkezõnek, mások forma nélkülinek vélik õt. A Brahma-sa°hit§ K¥¢£a-képe azonban vijñ§nam: Brahm§ tudományos, tapasztalati tudása, amelyet ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu is elfogadott. Efelõl nincs kétség. K¥¢£a formája, színe, fuvolája, s minden egyéb, amirõl e mûben szó esik: valóság. A ¼r¦mad-Bh§gavatamban tehát az áll, hogy a vijñ§nam minden spekulatív tudást legyõz. — Ezért, ha nem jelennél meg saját, eredeti formádban, K¥¢£aként — folytatták a félistenek —, sem az ajñ§na-bhid§t (azt, hogy a spekulatív tudás valójában tudatlanság), sem a vijñ§namot nem lehetne megérteni. Ajñ§na-bhid§pam§rjanam: megjelenésed eloszlatja a tudatlanságból születõ spekulatív tudás sötétségét, s megalapozza a Brahm§hoz hasonló hiteles tekintélyek valódi, tapasztalati tudományát. Az anyagi természet három kötõereje által befolyásolt emberek e kötõerõk hatásának megfelelõen képzelik el saját Istenüket. Ki így, ki úgy írja le Istent, ám megjelenésed végre tisztázza majd, valójában milyen is Isten. Az imperszonalisták legnagyobb tévedése az, hogy azt gondolják, amikor Isten inkarnációja eljön, akkor a jóság kötõerejében lévõ anyagi formát vesz fel. K¥¢£a vagy N§r§ya£a teste azonban mindig transzcendentális — mindig felette áll minden anyagi elképzelésnek. Még a legkiválóbb imperszonalista, ¼a¯kar§c§rya is elismerte, hogy n§r§ya£a¤ paro 'vyakt§t: az anyagi teremtést az anyag avyakta (személytelen) megnyilvánulása, vagyis a differenciálatlan teljes anyaghalmaz okozza, de K¥¢£a transzcendentális ehhez az anyagi folyamathoz képest. A ¼r¦mad-Bh§gavatam ezzel kapcsolatban a ªudha-sattva, azaz a „transzcendentális” kifejezést használja. K¥¢£a nem a jóság anyagi kötõerejéhez tartozik, Õ az anyagi jóság felett áll. A boldogság és a tudás örök, transzcendentális helyzetében van. — Kedves Urunk, amikor megjelensz különbözõ inkarnációidként, az adott helyzetnek megfelelõen különféle formákat veszel föl, s más-más néven szólítanak. Neved K¥¢£a, mert végtelenül vonzó vagy, transzcendentális szépséged miatt pedig ¼y§masundarának neveznek. A ¼y§ma név azt jelenti, hogy „feketés színû”, mégis azt mondják, gyönyörûbb vagy, mint ezer meg ezer szerelemisten: kandarpa-ko±i-kaman¦ya. Testszínedet a sötét viharfelhõ árnyalatához hasonlítják, de mivel Te vagy a Transzcendentális Abszolút, szépséged sokszorosan fölülmúlja K§madeva csodálatos testének lenyûgözõ vonásait. Néha Giridh§r¦nak neveznek, mert fölemelted a Govardhana-hegyet. Nandanandana, V§sudeva és Devak¦nandana néven is szólítanak majd, hiszen Nanda Mah§r§ja, illetve Devak¦ és Vasudeva fiaként jelensz meg. Mivel anyagi látásmóddal tekintenek Rád, az imperszonalisták azt hiszik, különféle formáidat és neveidet egy-egy anyagi tetted vagy tulajdonságod alapján kapod. — Ó, kedves Urunk, abszolút természeted, transzcendentális formád, neved, tulajdonságaid vagy tetteid nem ismerhetõk meg elméleti spekulációval. Az embernek odaadó szolgálatot kell végeznie, s ha akár egy kicsit is megízleli lótuszlábaid szolgálatát, felfoghatja transzcendentális természetedet, formádat és tulajdonságaidat. Mások akár évmilliókig is törhetik a fejüket, halvány sejtelmük se lesz róla, milyen is vagy valójában. — Más szóval azok, akik nem bhakták, képtelenek felfogni az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, K¥¢£át, mert Yogam§y§ függönye eltakarja elõlük K¥¢£a valódi tulajdonságait. Ezt K¥¢£a is megerõsíti a Bhagavad-g¦t§ban: n§ha° prak§ªa¤ sarvasya. „Én nem fedem fel magam bárki elõtt.” Amikor K¥¢£a itt járt a bolygón, mindenki láthatta Õt a kuruk¢etrai csatamezõn, de nem mindenki értette meg, hogy Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Mégis, aki az Õ jelenlétében esett el, végérvényesen megszabadult az anyagi kötelékektõl, s a lelki világba jutott. — Ó, Urunk! Az imperszonalisták és azok, akik nem bhakták, nem érthetik meg, hogy neved és formád egy és ugyanaz. — Az Úr abszolút, ezért neve és tényleges formája között nincs különbség. Az anyagi világban a név és a forma nem ugyanaz. A mangó egész más, mint ez a szó: „mangó”. A mangót senki sem ízlelheti meg azáltal, ha csak azt ismételgeti: „mangó, mangó, mangó”. De a bhakta, aki tudja, hogy K¥¢£a neve és formája között nincs különbség, a Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare, Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare mantrát ismételve megtapasztalja, hogy mindig K¥¢£a társaságában van. Azok számára, akik nem nagyon fejlettek a Legfelsõbbrõl szóló abszolút tudásban, az Úr K¥¢£a bemutatja transzcendentális kedvteléseit. Csupán K¥¢£a cselekedeteire kell gondolniuk, s elérhetik a végsõ célt. Mint ahogy K¥¢£a transzcendentális neve és formája között sincs különbség, úgy transzcendentális kedvtelései és formája sem különböznek egymástól. A nagy bölcs, Vy§sadeva, a kevésbé intelligens emberek (a nõk, a kétkezi munkások és a kereskedõk) számára megírta a Mah§bh§ratát. K¥¢£a a Mah§bh§ratában cselekedetei révén van jelen. A Mah§bh§rata
történelem, s K¥¢£a transzcendentális cselekedeteit tanulmányozva és hallgatva, illetve ezekre emlékezve a kevésbé intelligens emberek is fokozatosan felemelkedhetnek a tiszta bhakták szintjére. Egy tiszta bhaktáról, aki gondolatait állandóan K¥¢£a lótuszlábaira szögezi, s mindig nagy odaadással szolgálja Õt, soha nem szabad azt gondolnunk, hogy ebben az anyagi világban él. ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ szerint azt, aki testével, elméjével és cselekedeteivel mindig K¥¢£a-tudatos tettekbe merül, már ebben a testében felszabadultnak kell tekintenünk. A Bhagavad-g¦t§ ezt szintén megerõsíti: akik nagy odaadással szolgálják az Urat, azok már túljutottak az anyagi feltételekhez kötöttség szintjén. K¥¢£a azért jelenik meg, hogy bhaktáinak és a nem bhaktáknak egyaránt esélyt adjon az élet végsõ céljának felismerésére. Hívei közvetlenül is megpillanthatják és imádhatják Õt, akik pedig még nem bhakták, lehetõséget kapnak arra, hogy megismerjék tetteit, s így ugyanerre a szintre juthassanak el.
— Ó, kedves Urunk, ó, legfelsõbb irányító! Amikor megjelensz a földön, a Ka°sához és Jar§sandhához hasonló démonok elpusztulnak, és szerencse köszönt a világra. Amikor e földön jársz, lótuszlábaid nyomokat hagynak: a zászló, a háromágú szigony és a villám jelét. Ezzel tünteted ki a földet, és bennünket is a mennyei bolygókon, akik láthatjuk e csodás jeleket. — Ó, kedves Urunk! — folytatták a félistenek. — Te megszületetlen vagy, s így megjelenésed egyetlen oka az lehet, hogy örömödet leled kedvteléseidben. — Bár a Bhagavad-g¦t§ szerint K¥¢£a azért szállt alá, hogy megvédelmezze bhaktáit és elpusztítsa a démonokat, valójában a bhaktákkal való örömteli találkozás kedvéért, s nem is annyira a démonok elpusztítása miatt jelenik meg. A démonokat az anyagi természet is egykettõre meg tudja semmisíteni. — Az anyagi természet tettei és visszahatásai — a teremtés, a fennmaradás és a megsemmisülés — automatikusan mennek végbe, de a szent nevednél oltalmat keresõ bhakták kellõ védelemben részesülnek, hiszen neved nem különbözik személyedtõl. — A bhakták megvédelmezése és a démonok elpusztítása tulajdonképpen nem feladata az Istenség Legfelsõbb Személyiségének. Amikor megjelenik, azt csak transzcendentális öröméért teszi. Megjelenésének nem lehet más oka. — Kedves Urunk! Hódolattal borulunk le Elõtted, a Yadu-dinasztia legkiválóbbja lótuszlábai elõtt. Korábban hal, ló, teknõs, félig ember-félig oroszlán, vadkan, hattyú, R§macandra, Paraªur§ma vagy más inkarnációdban jelentél meg, csupán azért, hogy oltalmat nyújts bhaktáidnak. Most, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségeként jöttél el, arra kérünk, oltalmazz meg minket is a három világban, s háríts el minden akadályt, ami békés életünk útjában állhat!
— Ó, kedves Devak¦ anya! Méhedben az Istenség Legfelsõbb Személyisége rejtõzik, aki teljes értékû kiterjedéseivel együtt száll alá. Õ az Istenség eredeti Személyisége, akinek megjelenése mindenkire áldást hoz. Ne félj hát bátyádtól, Bhoja királyától, hiszen fiad, az Úr K¥¢£a, az Istenség eredeti Személyisége azért száll alá, hogy oltalmába vegye a jámbor Yadu nemzetséget. Nem egyedül jelenik meg, hanem közvetlen, teljes értékû kiterjedésével, Balar§mával együtt. Devak¦ nagyon aggódott K¥¢£a miatt — rettegett Ka°sától, aki eddig sorban megölte gyermekeit. A Vi¢£u-pur§£a szerint a félistenek többször is felkeresték feleségeikkel együtt Devak¦t, s bátorították: ne féljen attól, hogy bátyja, Ka°sa elpusztítja születendõ gyermekét. K¥¢£a, aki a méhében volt, nem csak azért jelenik meg, hogy könnyítsen a világra nehezedõ terhen. Legfõképpen azért jön el, hogy megvédje a Yadu nemzetség érdekeit, valamint Devak¦t és Vasudevát. K¥¢£a Vasudeva elméjébõl Devak¦ elméjébe, majd a méhébe került át, ezért az összes félisten nagy tisztelettel imádta Devak¦t, K¥¢£a anyját.
Miután ekképp magasztalták az Úr transzcendentális formáját, az Úr Brahm§ és az Úr ¼iva vezette félistenek mennyei bolygóikra távoztak. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv második fejezetéhez, melynek címe: „A félistenek fohásza az anyaméhben megjelent K¥¢£ához”.
HARMADIK FEJEZET Az Úr K¥¢£a születése A Bhagavad-g¦t§ban K¥¢£a kijelenti, hogy megjelenése, születése és cselekedetei mind transzcendentálisak, s aki valóban megérti õket, azonnal alkalmassá válik arra, hogy eljusson a lelki világba. K¥¢£a megjelenése — születése — nem hasonlítható egy közönséges ember világra jöttéhez, aki múltbeli cselekedetei miatt kénytelen anyagi testet ölteni. Ahogy az elõzõ fejezetbõl is kiderült, az Úr saját örömére jelenik meg. Amikor elérkezett K¥¢£a megjelenésének ideje, a csillagok állása rendkívül kedvezõre fordult. A csillagképben a Brahm§ közvetlen irányítása alatt álló Rohi£¦ csillag hatása vált uralkodóvá, ami nagyon jó jelnek számít. A különbözõ csillagállásokon túl az asztrológia a bolygók egymáshoz viszonyított helyzetébõl adódó kedvezõ és kedvezõtlen pillanatokkal is számol. K¥¢£a születésekor a bolygórendszerek olyan alakzatokba rendezõdtek, melyek hatására minden kedvezõvé vált. Szerte a világon — keleten, nyugaton, délen és északon — jólét és béke uralkodott. Szerencsés csillagok ragyogtak az égen, s a városokban, a falvakban, a legelõkön és az emberek elméjében a szerencse és a bõség jelei mutatkoztak. A folyók bõvizûen hömpölyögtek, a tavakon szebbnél szebb lótuszvirágok pompáztak. Az erdõk pávákkal, gyönyörû madarakkal voltak teli, a ligeteket hangos csivitelés, rikoltozás töltötte be. Párjukkal táncot lejtettek a pávák, a lágy szellõ finom virágillatot sodort, s mindenkit borzongatóan jólesõ érzés kerített hatalmába. A br§hma£ák — akiknek az életében a különbözõ tûzáldozatok fontos szerepet játszottak — otthonukat most nagyon kellemesnek találták áldozataik elvégzéséhez. Eddig már-már úgy tûnt, a démoni királyok gáncsoskodása miatt végérvényesen kihunyt az áldozati tûz a br§hma£ák házioltárain — most azonban háborítatlanul lobbanhatott fel a tûzceremóniák lángja. Az áldozati tilalom miatt nagy kiábrándultság lett úrrá a br§hma£ák elméjén, értelmén és tettein. K¥¢£a születésének pillanatában azonban, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének eljövetelét tudtul adó transzcendentális égi hangok hatására, az õ szívüket is határtalan boldogság árasztotta el. A gandharvák és a kinnarák énekükkel, Siddhaloka lakói és a c§ra£ák pedig imáikkal magasztalták az Istenség Személyiségét. A mennyei bolygókon az angyalok és a vidy§dharák feleségeikkel együtt boldog táncra perdültek, a nagy bölcsek és a félistenek pedig örömükben virágesõt szórtak a magasból. A tengerparton lágyan csobogtak a hullámok, s a távolból a tenger fölött úszó felhõk kellemes, fület gyönyörködtetõ mennydörgése hallatszott.
Amikor minden készen állt, a mindenki szívében jelen lévõ ¼r¦ Vi¢£u az Istenség Legfelsõbb Személyiségeként megjelent az éj sötétjében az istennõi szépséggel tündöklõ Devak¦ elõtt. Megjelenése olyan volt, mint a teliholdé, mely ott ragyogott a keleti horizonton azon az éjjelen. Felmerülhet azonban az az ellenvetés, hogy ¼r¦ K¥¢£a a fogyó hold nyolcadik napján jelent meg: hogyan lehetett aznap mégis telihold? Ennek az volt az oka, hogy mivel K¥¢£a a hold jegyében álló Yadu nemzetség sarjaként szállt alá, ez olyan örömmel töltötte el a holdat, e nemzetség õsatyját, hogy a Legfelsõbb Úr kegyébõl teljes pompájában jött föl az égre.
A Khama£ikya címû csillagászati írás részletesen leírja, milyen is volt a csillagok állása K¥¢£a megjelenésének idején. Ez a forrás is megerõsíti, hogy abban az áldásos pillanatban a Legfelsõbb Brahman, az Abszolút Igazság született meg. A csodálatos négykarú gyermek, akit Vasudeva látott maga elõtt, kagylókürtöt, buzogányt, cakrát és lótuszvirágot tartott a kezében. Mellkasán ªr¦vatsa-jel díszlett, kaustubha-köves nyakéket és sárga selyem ruhát viselt. Teste tündöklõ fekete felhõként ragyogott, fejét vaid¡rya-drágakõvel kirakott sisak koronázta. Haja dúsan omlott alá, testét pompás karkötõk, fülönfüggõk és egyéb ékszerek pazar tömege díszítette. Vasudeva ámulva figyelte a csodálatos jelenséget. Hogyan lehet egy újszülött gyermek így felékesítve? Megértette, hogy maga az Úr K¥¢£a jelent meg elõtte, s nagyon meghatódott. Vasudeva alázatosan azon töprengett, vajon miért éppen az õ fiaként szállt alá eredeti formájában az Istenség Legfelsõbb Személyisége, mikor õ csak egy egyszerû ember, aki az anyagi természet befolyása alatt áll, s jelenleg Ka°sa börtönében sínylõdik. Egyetlen közönséges gyermek sem születik négy karral, gyönyörû ruhákban és felékszerezve, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének összes ismertetõjegyével. Újra és újra gyermekére pillantott, s azt latolgatta, miképpen ünnepelhetné meg a kivételes eseményt. „A fiúgyermek születését mindig méltóképpen megünneplik — gondolta. — Családomban, bár most itt raboskodom a börtönben, maga az Istenség Legfelsõbb Személyisége jelent meg. Vajon hogyan ünnepelhetném meg méltó módon ezt a szerencsés pillanatot?” Amikor Vasudeva, akit másképpen Ýnakadundubhinak is neveznek, ránézett újszülött gyermekére, olyan boldogság töltötte el, hogy sok ezer tehenet akart a br§hma£áknak adományozni. A védikus hagyományok szerint a k¢atriya uralkodók temérdek adományt osztanak szét a hálaadó ceremóniák során. A br§hma£áknak és a bölcseknek például aranydíszekkel felékesített teheneket szokás ajándékozni. Vasudeva is szeretett volna adományozó szertartást rendezni, hogy megünnepelje K¥¢£a megjelenését, de erre nem volt módja, mivel Ka°sa börtönében raboskodott. Ezért aztán csupán gondolatban adományozott sok-sok ezer tehenet a br§hma£áknak.
Amikor Vasudeva meggyõzõdött arról, hogy újszülött fia maga az Istenség Legfelsõbb Személyisége, leborulva, összekulcsolt kézzel imádkozni kezdett Hozzá. Transzcendentális állapotában még Ka°sától való félelmérõl is megfeledkezett. Az újszülött csecsemõ ragyogása betöltötte az egész termet. Így imádkozott Vasudeva az Úr K¥¢£ához: — Ó, kedves Uram, tudom, ki vagy! Te vagy az Istenség Legfelsõbb Személyisége, a Felsõlélek minden élõlény szívében, az Abszolút Igazság. Örökkévaló formádban jelentél meg, melyet most a
tulajdon szemünkkel láthatunk. Tudom, azért jelentél meg, mert meg akarsz szabadítani Ka°sától való félelmemtõl. Nem tartozol az anyagi világhoz, mert Te vagy az, aki az anyagi természetre pillantva elõidézed a kozmikus megnyilvánulást. Felmerülhet a kérdés, miképpen lehetséges, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége, aki pillantásával megteremti az egész anyagi világot, Vasudeva felesége, Devak¦ méhébe került. Vasudeva következõ szavai azonban minden félreértést eloszlatnak: — Kedves Uram, nincs abban semmi rendkívüli, hogy Devak¦ méhében jelentél meg, hiszen a teremtés is hasonlóan zajlott le. Mah§-Vi¢£uként az Okozati-óceánon feküdtél, s légzésed nyomán számtalan univerzum jött létre. Ezután Garbhodakaª§y¦ Vi¢£uként minden univerzumban megjelentél, majd K¢¦rodakaª§y¦ Vi¢£uként kiterjedve, az élõlények szívébe, sõt, az atomokba is behatoltál. Hasonlóképpen költöztél Devak¦ méhébe is. Úgy tûnik, mintha a méhében lennél, ám mégis mindent átható maradsz. Egyidejû behatolásod és kívülmaradásod rejtélyét a következõ anyagi példa még érthetõbbé teszi. A teljes anyagi energia a tizenhat elemre tagolódva is megõrzi teljességét. Az anyagi test nem más, mint az öt durva anyagi elem (föld, víz, tûz, levegõ, éter) keveréke. Egy anyagi test láttán azt gondolhatnánk, hogy alkotóelemei újonnan lettek teremtve, pedig valójában azok a testen kívül is léteznek. Ugyanígy, amikor Devak¦ méhében megjelensz, egyúttal azon kívül is létezel. Mindig saját hajlékodon tartózkodsz, mégis képes vagy rá, hogy különbözõ formák millióit öltsd egyidejûleg magadra. — Nagy intelligenciára van szükség ahhoz, hogy megérthessük, miként is jelensz meg, hiszen az anyagi energia is Belõled árad ki. Te vagy az anyagi energia eredeti forrása, épp úgy, ahogy a fénynek a nap a forrása. S ahogy a napsugarak sosem takarják el a napot, az anyagi energia sem fedhet el Téged, hiszen csak egyik kiáradásod. Látszólag az anyagi kötõerõk befolyása alatt állsz, valójában azonban azok soha nem fedhetnek be Téged. Ez a kiváló értelemmel megáldott bölcselõk véleménye. Más szóval, habár látszólag az anyagi energián belül jelensz meg, az sohasem fed be Téged.
A védikus szentírások szerint a Legfelsõbb Brahmanból kiáradó fény az, ami mindent ragyogóvá varázsol. A Brahma-sa°hit§ból megtudhatjuk, hogy a brahmajyoti, a Brahman-sugárzás, a Legfelsõbb Úr testébõl árad, s ez a sugárzás minden teremtés forrása. A Bhagavad-g¦t§ban is az áll, hogy a brahmajyoti K¥¢£a testének ragyogása. K¥¢£a tehát mindennek az eredeti oka. A kevésbé intelligens emberek azonban azt hiszik, hogy amikor az Istenség Legfelsõbb Személyisége alászáll az anyagi világba, anyagi tulajdonságokat ölt magára. Az ilyen elképzelések azonban nem vallanak túl nagy intellektuális érettségre.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége közvetve és közvetlenül mindenütt ott van; az anyagi teremtésen belül és kívül egyaránt létezik. Nemcsak Garbhodakaª§y¦ Vi¢£uként van jelen az anyagi teremtésben, hanem az atomokba is behatol. Az atomok léte tehát K¥¢£a jelenlétének köszönhetõ. K¥¢£a lététõl semmi sem választható el. A Védák arra utasítanak, hogy mindennek az õsokát, a Legfelsõbb Lelket kell felkutatnunk, mert semmi sem létezik a Legfelsõbb Lélektõl függetlenül. Az anyagi természet is az Õ energiájának egyik átalakulása. Az élettelen anyag és az életerõ — a lélek — egyaránt K¥¢£a kiterjedése. Csak az ostobák képzelik azt, hogy megjelenésekor egyben az anyagi feltételeknek is aláveti magát az Úr. Még ha úgy is tûnik, hogy anyagi testet öltött magára, akkor sem áll az anyagi körülmények befolyása alatt. K¥¢£a tehát megjelent, és sorra megcáfolta az Istenség Legfelsõbb Személyiségének megjelenése és eltávozása körüli tökéletlen következtetéseket. — Ó, Uram! Megjelenésed, léted és eltávozásod az anyagi kötõerõk fölött áll. Te vagy mindennek az irányítója, a Legfelsõbb Brahman menedéke, így Veled kapcsolatban semmi sem elképzelhetetlen vagy ellentmondásos. Az anyagi természet, ahogy azt Te is elmondtad, az irányításod alatt mûködik, éppen úgy, ahogy egy kormánytisztviselõ is a kormányfõ utasításai alapján tevékenykedik. Az irányításod alatt álló tevékenységek nem befolyásolhatnak Téged. Mivel Te vagy a Legfelsõbb Brahman, minden Benned lakozik, s mivel az anyagi természet mûködését is Te irányítod, e tevékenységek egyike sincs rád hatással. — ¼uklának neveznek, vagyis „fehérnek”. A ªuklam („fehérség”) szó a minden anyagi tulajdonságtól mentes Abszolút Igazságot szimbolizálja. Az Úr Brahm§t raktának, vörösnek is nevezik, mert a teremtést szolgáló szenvedély minõségét képviseli. A sötétséget az Úr ¼ivával társítják, mivel õ semmisíti meg a világegyetemet. Jóllehet a kozmikus megnyilvánulás teremtését, fenntartását és megsemmisítését energiáid végzik, a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kötõereje nem befolyásol Téged. A Védák is megerõsítik, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége mentes az anyagi tulajdonságoktól — harir hi nirgu£a¤ s§k¢§t —, és személyébõl teljes mértékben hiányzik a szenvedély és a tudatlanság kötõereje.
— Ó, Uram, Te vagy az Istenség Személyisége, a leghatalmasabb! Te tartod fenn a világmindenség rendjét. Bár Te vagy a legfõbb irányító, végtelenül kegyesen megjelentél családomban. Meggyõzõdésem, hogy beteljesíted eljöveteled célját, s mind egy szálig végzel a királyi ruhába öltözött démoni uralkodókkal és követõikkel. — Azért jelentél meg, tudom, hogy elpusztítsd a barbár Ka°sát és híveit. Megjövendölték neki, hogy kezed között leli majd halálát, ezért sorra megölte bátyáidat, s most is csak születésed hírére vár. Amint tudomást szerez megjelenésedrõl, nyomban idesiet majd fegyvereivel, hogy megöljön Téged! Vasudevát követõen Devak¦ mondta el imáit, akit Ka°sa tette még mindig rémületben tartott. Így szólt: — Drága Uram! A védikus írások eredetinek nevezik Vi¢£uból kiáramló örök formáidat: N§r§ya£át, az Úr R§mát, Hayaª¦r¢át, Var§hát, N¥si°hát, V§manát, Baladevát s milliónyi más inkarnációdat. Te vagy az eredeti Úr, hiszen inkarnációid kívül állnak az anyagi teremtésen: már az univerzum teremtése elõtt is léteztek. Mindent átható örök formáidat tökéletes tudás és boldogság jellemzi. E formák önmagukban ragyogóak, változatlanok, s anyagi tulajdonságoktól mentesen, a transzcendentális jóság szintjén végzik örök kedvteléseiket. Nem vagy egy adott formához kötve, hiszen mindegyik transzcendentális formád önmagában teljes, örökkévaló. Te vagy a Legfelsõbb Úr, Vi¢£u. — Amikor sok millió év múltán az Úr Brahm§ élete véget ér, elkezdõdik majd az anyagi teremtés megsemmisülése: az öt fizikai elem — a föld, a víz, a tûz, a levegõ és az éter — a mahat-tattvába olvad. A mahat-tattva ezután az idõ parancsára a megnyilvánulatlan anyagi energia egészébe, majd ez utóbbi a pradh§nába, az energia forrásába olvad bele, a pradh§na pedig végül Benned olvad fel. A teljes kozmikus megnyilvánulás megsemmisülése után tehát egyedül Te maradsz fenn — transzcendentális neveddel, formáddal, tulajdonságaiddal és környezeteddel együtt.
— Ó, Uram, tisztelettel és hódolattal borulok le Elõtted, a megnyilvánulatlan energia egészének irányítója, az anyagi természet végsõ forrása elõtt. Uram, a teljes kozmikus megnyilvánulás az idõ befolyása alatt áll, legyen az egyetlen pillanat vagy egy teljes esztendõ. Minden a Te irányításod alatt mûködik, s Te vagy minden energia forrása.
— A feltételekhez kötött lelkek kivétel nélkül mind folytonosan egyik testbõl a másikba, egyik bolygóról a másikra menekülnek, s mégsem szabadulnak meg a születés és halál béklyóiból. De amikor egy szorongó élõlény lótuszlábaidnál keres menedéket, nem kell többé rettegnie a félelmetes haláltól. — Devak¦nak ezt a kijelentését maga az Úr támasztja alá a Bhagavad-g¦t§ban. Hiába vándorol az élõlény szerte az univerzumban P§t§lalokától Brahmalokáig, nem menekülhet el a születés, a halál, a betegség és az öregség elõl — mondja K¥¢£a. Ha azonban eljut Isten birodalmába — folytatja az Úr —, nem kell többé visszatérnie az anyagi világba. — Kérlek hát, oltalmazz meg Ugrasena fia, Ka°sa kegyetlen kezétõl! Hozzád imádkozom, ments ki e félelmetes helyzetbõl, hiszen Te mindig kész vagy megvédeni azokat, akik Téged szolgálnak. — Devak¦ szavait K¥¢£a is megerõsíti, amikor így biztatja Arjunát a Bhagavad-g¦t§ban: „Ó, Kaunteya, hirdesd bátran: az Én hívem nem vész el soha!” Devak¦ oltalomért könyörgött K¥¢£ához, de anyai szeretetének is hangot adott: — Jól tudom, hogy transzcendentális formádat csak a nagy bölcsek pillanthatják meg meditációjuk során, mégis rettegek a gondolattól, mi történik majd, ha Ka°sa is tudomást szerez megjelenésedrõl. Kérlek hát, válj láthatatlanná anyagi szemeink számára! — Más szóval arra kérte az Urat, hogy egy közönséges gyermek alakját öltse magára. — Ka°sától való rettegésem egyetlen oka az, hogy nagyon féltelek Téged. Ó, Madhus¡dana, bátyám talán még nem értesült róla, hogy megszülettél. Kérlek hát, rejtsd el négykarú formádat, mely Vi¢£u jelvényeit — a kagylókürtöt, a cakrát, a buzogányt és a lótuszvirágot — tartja kezében! Kedves Uram, a kozmikus megnyilvánulás pusztulása után az egész univerzum visszakerül a hasadba, engem mégis abban a kegyben részesítettél, hogy megjelentél a méhemben. Csodálattal tölt el, hogy úgy cselekszel, mint egy közönséges halandó, csak hogy örömet szerezz a bhaktádnak.
K¥¢£a végighallgatta Devak¦ szavait, s így válaszolt:
— Kedves anyám! Sv§yambhuva Manu korszakában atyám, Vasudeva a Praj§patik egyike volt, és Sutap§nak hívták, te pedig az õ felesége, P¥ªni voltál. Akkoriban történt, hogy az Úr Brahm§, mivel növelni kívánta a népességet, utódok nemzésére szólított fel benneteket. Szigorú lemondásaitok révén ti képesek voltatok uralkodni az érzékeiteken, s hûségesen követtétek a vallás elveit. A yoga-rendszer légzõgyakorlatainak köszönhetõen el tudtátok viselni az anyagi természet minden kellemetlenségét, az esõs évszakot, a vadul tomboló szélvihart és a perzselõ napsugarakat. Szívetek ezáltal megtisztult, s úrrá lettetek az anyagi természet befolyása fölött is. Mértékletességbõl csupán lehullott faleveleken éltetek, s a nemi vágyakat is legyõzve, egy kivételes áldás reményében kitartóan imádtatok Engem. A félistenek idõszámítása szerint tizenkétezer évig vezekeltetek, mindvégig Rám szögezve elméteket. Odaadó szolgálatotok és az, hogy a szívetek mélyén mindig Rám gondoltatok, nagyon boldoggá tett Engem. Ezért, ó, bûntelen anya, a te szíved mindig tiszta. Óhajodnak eleget téve akkor is megjelentem elõtted ugyanebben a formámban, s azt tudakoltam, mi a legfõbb kívánságod. Elmondtad, mennyire szeretnéd, ha a fiadként jelennék meg. Ott álltál Velem szemtõl szemben, s mégsem az anyagi kötöttségtõl való teljes megszabadulást kérted, hanem azt, hogy legyek a fiad. Mikor a Legfelsõbb Úr emberi formában jelenik meg, szüksége van egy anyára és egy apára. Az Úr tehát, hogy
megjelenhessen az anyagi világban, kiválasztotta szüleit: P¥ªnit és Sutap§t. Sem P¥ªni, sem Sutap§ nem vágyott ezért a felszabadulásra. Az Úr transzcendentális odaadó szolgálata jóval fontosabb, mint a felszabadulás. K¥¢£a azonnal felszabadíthatta volna P¥ªnit és Sutap§t, de késõbbi megjelenéseire gondolva inkább az anyagi világban tartotta õket, amint azt a ¼r¦mad-Bh§gavatam ezt követõ versei is elmagyarázzák. Az Úr tehát teljesítette vágyukat, s kegyébõl a szüleivé válhattak. A vezekléssel felhagyva újra a férj és a feleség szerepét vállalták magukra, hogy megfoganhasson gyermekük, azaz maga az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Mikor elérkezett az ideje, P¥ªni teherbe esett, és világra hozta gyermekét.
— Nevem akkor P¥ªnigarbha volt — mondta az Úr Devak¦nak és Vasudevának. — Abban az áldásban részesítettelek benneteket, hogy háromszor jelenek meg a fiatokként. Elõször tehát P¥ªnigarbha néven, P¥ªni és Sutap§ gyermekeként születtem meg. A következõ korszakban — mint Aditi és Kaªyapa — szintén megszülettetek, s Upendra néven lettem újra a gyermeketek. Törpeként jelentem meg, ezért V§manadevának is neveztek. Most, harmadszorra pedig mint K¥¢£a lettem a fiatok. Azért Vi¢£u-formámban jelentem meg, hogy egyértelmû legyen a számotokra: újra Én, az Istenség Legfelsõbb Személyisége jöttem el. Közönséges csecsemõként is megjelenhettem volna, de akkor, ó, anyám, nem hitted volna el, hogy ismét az Istenség Legfelsõbb Személyisége költözött méhedbe. Kedves szüleim, nagy szeretettel és odaadással már többször is felneveltetek saját fiatokként, ezért nagyon boldog vagyok, és nagy hálával tartozom nektek. Biztosítalak benneteket, ezúttal hazatérhettek, vissza Istenhez, hiszen tökéletesen végrehajtottátok küldetéseteket. Tudom, mennyire aggódtok Miattam, s milyen rettentõen féltek Ka°sától. Kérlek hát, Vasudeva, hamar vigyél Gokulába, és cserélj ki Yaªod§ újszülött kislányával! — Szavai végeztével az Úr szülei szeme láttára közönséges csecsemõvé változott, majd elhallgatott. Az Istenség Legfelsõbb Személyiségének kérésére Vasudeva éppen Gokulába készült fiával a karján, amikor Nandának és Yaªod§nak lánya született. Õ volt Yogam§y§, az Úr belsõ energiája. Yogam§y§ megjelenésének hatására Ka°sa palotájában mindenki mély álomba merült, fõképpen az ajtónállók, s a palota bereteszelt és leláncolt kapui maguktól kinyíltak. Koromsötét éjszaka volt, de ölében a kis K¥¢£ával Vasudeva éppoly tisztán látott, mintha nappali verõfény lett volna. A Caitanya-carit§m¥ta a napfényhez hasonlítja K¥¢£át. Bárhol jelenjék is meg K¥¢£a, a sötétséghez hasonlatos illuzórikus energia nem maradhat ott tovább. A börtönajtók maguktól feltárultak, s amikor ölében K¥¢£ával Vasudeva kilépett a kapun, szertefoszlott a sötétség. Odakint villámlott, heves vihar és felhõszakadás tombolt, de az Úr ¼e¢a — kígyó formájának csuklyáit széttárva — ernyõt formált Vasudeva feje fölé, hogy megvédje õt az esõtõl. A Yamun§ partján is hatalmas szélvihar tombolt — a folyó tajtékzott, hatalmas hullámokat korbácsolt rajta a szél. Ám az ítéletidõ ellenére a folyó éppúgy utat nyitott nekik, akár az Indiai-óceán R§macandrának, amikor az hidat épített az öböl vizén. A túlparton, Gokulában, Vasudeva Nanda Mah§r§ja palotájához sietett. A tehénpásztorok mind mélyen aludtak. Vasudeva, a kedvezõ alkalmat kihasználva, csöndesen belépett Yaªod§ lakosztályába, s kicserélte a fiát Yaªod§ újszülött lányával. Sietve visszatért Ka°sa börtönébe, nesztelenül Devak¦ ölébe fektette a gyermeket, majd újra magára tette a láncokat, nehogy Ka°sa megsejtse, mi minden történt az éjszaka leple alatt.
Yaªod§, aki mély álomba merült a szülés fáradalmai után, ébredése után csak arra emlékezett, hogy megszületett a gyermeke, de arra már nem, vajon fiúnak vagy lánynak adott-e életet. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv harmadik fejezetéhez, melynek címe: „Az Úr K¥¢£a születése”.
NEGYEDIK FEJEZET Ka°sa bosszúja Miután Vasudeva mindent gondosan elrendezett, hogy úgy nézzen ki, mint Gokulába menetele elõtt, s a kapukat és az ajtókat is bezárta, az õrök egyszeriben felriadtak, és meghallották az újszülött sírását. Ka°sa már várta a hírt. Amikor az õrök jelentették neki a gyermek világrajöttét, egy szempillantás alatt kiugrott az ágyából. — Megszületett hát könyörtelen végzetem! — kiáltotta. Most, hogy a halált érezte közeledni, teljesen kizökkent nyugalmából, s még a haja is égnek állt félelmében. Azonnal a börtönbe sietett, oda, ahol a gyermek világra jött. Amikor Devak¦ megpillantotta õt, így könyörgött hozzá: — Kedves bátyám, kérlek, ne öld meg ezt a kislányt! Ígérem, fiadhoz fogom feleségül adni, ezért kérlek, kegyelmezz neki! A jóslat szerint nem leánygyermek okozza majd vesztedet. Fiúgyermekrõl szólt a jövendölés, kegyelmezz hát ennek a kislánynak! Ó, kedves bátyám, újszülött gyermekeimet, akik olyanok voltak, mint a ragyogó nap, mind elpusztítottad. Tudom, ez nem a te hibád, hiszen gonosz barátaid tanácsára cselekedtél. Most azonban kérve kérlek, kegyelmezz meg a kislányomnak! Ka°sa olyan könyörtelen volt, hogy meg sem hallgatta húga keserves rimánkodását. Kitépte a kezébõl a gyermeket, s kegyetlenül szét akarta zúzni egy kövön. Ilyen egy gonosz démon: képes feláldozni minden emberi kapcsolatot saját önös vágyai kedvéért. A gyermek azonban hirtelen kisiklott a kezei közül, a magasba emelkedett, és Vi¢£u húgaként, nyolckarú formában jelent meg elõttük. Pompás ruhát viselt, virágfüzérek és ékszerek díszítették. Nyolc kezében íjat, lándzsát, nyilakat, kardot, kagylókürtöt, korongot, buzogányt és pajzsot tartott. Siddhaloka, C§ra£aloka, Gandharvaloka, Apsaroloka, Kinnaraloka, Uragaloka és a többi bolygó félistenei különbözõ imákat énekeltek, és ajándékokkal halmozták el a gyermeket, aki valójában Durg§ félistennõ volt, s aki e megjelenését követõen számtalan néven vált ismertté a világon. Durg§ így szólt Ka°sához a magasból: — Hogyan is pusztíthatnál el, te gonosztevõ! A gyermek, aki majd végez veled, már elõttem megszületett valahol a világban. Ne légy hát ilyen könyörtelen szegény húgodhoz! A félistennõ szavai félelemmel töltötték el Ka°sát, s a rokonain is megesett a szíve. Nyomban leoldozta láncaikat, s nagyon tisztelettudóan így szólt hozzájuk: — Kedves húgom és sógorom! Igazi démonként viselkedtem, mikor megöltem unokaöcséimet, gyermekeiteket. Egészen megfeledkeztem arról, hogy valójában milyen szoros kötelékek fûznek hozzátok. Nem is tudom, mi lesz majd gonosz tetteim következménye — talán arra a pokolbolygóra jutok, ahová a br§hma£ák gyilkosai kerülnek. Ám mégis meglep, hogy hamisnak bizonyult az égi jóslat. Úgy tûnik, nemcsak az emberek közt akadnak csalók, de még a mennyek lakói sem szólnak igazat. Most látom csak, mennyi bûn terhel, amiért hittem nekik, és elpusztítottam gyermekeiteket! Kedves Vasudeva és Devak¦, ti olyan nagyszerû lelkek vagytok! Mit is mondhatnék nektek? Egyedül azt kérem, ne bánkódjatok gyermekeitek halála miatt! Mindannyian egy felsõbb hatalom irányítása alatt állunk, s ez a felsõbb erõ óhatatlanul elszakít bennünket egymástól. Mikor eljön az ideje, kénytelenek leszünk megválni rokonainktól és barátainktól, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a lélek sértetlen marad az anyagi test elpusztulásakor is. Számtalan agyagedény készül például, s idõvel mind el is törik, de a föld ennek ellenére megmarad olyannak, amilyen volt. Az anyagi testek is, melyeket a lélek ölt magára az adott körülményeknek megfelelõen, egyre csak születnek és elpusztulnak, de maga a lélek örök. Nincs hát ok a búslakodásra. Amíg nem értjük meg, hogy maga az élõlény nem ez az anyagi test, kénytelenek leszünk egyik testbõl a másikba vándorolni. Kedves húgom, te olyan kedves és szelíd vagy! Kérlek, bocsáss meg, s ne szomorkodj gyermekeid halála miatt. Én okoztam a vesztüket, valójában azonban nem is én cselekedtem: a sors rendelte így, s az embernek még akarata ellenére is a sors elrendelései szerint kell cselekednie. Sokan abban a tévhitben élnek, hogy az önvaló elpusztítható, s a test halálával a lélek is megsemmisül. Azt hiszik, hogy kiolthatják egy másik élõlény életét. Ezek a téveszmék kényszerítik az embert az anyagi létfeltételek közé. Más szóval mindaddig ki leszünk téve öldöklésünk és megöletésünk gyötrelmeinek, amíg szilárd hitünkké nem válik, hogy a lélek örök. Kedves húgom és sógorom, kedves Devak¦ és Vasudeva, kérlek, szánjatok meg, és bocsássátok meg ellenetek elkövetett szörnyû vétkeimet! Hitvány ember vagyok, ti pedig oly nemes lelkûek, kérlek hát benneteket, legyetek könyörületesek hozzám, és bocsássatok meg nekem!
Ka°sa könnyekkel a szemében könyörgött húgához és sógorához, s a lábuk elé borult. Hitt Durg§dev¦ szavainak, akit az imént még meg akart ölni. Személyesen oldozta le Vasudeva és Devak¦ bilincseit, s olyan kedvesen bánt velük, ahogy a családtagjaival bánik az ember. Devak¦ megbocsátott Ka°sának, amikor látta, hogy az töredelmesen megbánta bûneit. Megynyugodott, s elfelejtette a gyermekeivel szemben elkövetett kegyetlen tetteket. Sógora
kegyetlenkedéseirõl megfeledkezve Vasudeva is mosolyogva fordult Ka°sához: — Ó, kedves Ka°sa, igazat szóltál az anyagi testrõl és a lélekrõl. Minden élõlény tudatlanságba születik, hiszen anyagi testével véli magát azonosnak. Az ellenségeskedésnek és a barátságnak is ez a tudatlanság az alapja. Az öröm, a bánat, a félelem, az irigység, a kapzsiság, az illúzió és az õrültség az anyagi életfelfogás különféle arculatai. Az ellenségeskedés oka az anyagi testben keresendõ, s amikor az anyagi cselekedetekben merülünk el, megfeledkezünk az Istenség Legfelsõbb Személyiségéhez fûzõdõ örök kapcsolatunkról. Ka°sa nyájas hangulatát kihasználva Vasudeva elmondta neki, hogy istentelen tettei az élet hibás értelmezésébõl, az anyagi test és az önvaló azonosításából erednek. Ka°sa elégedetten hallgatta Vasudeva megvilágosító erejû szavait, s a lelkét terhelõ bûn már nem nehezedett rá olyan nagy súllyal. A beszélgetés után húga és sógora beleegyezésével megkönnyebbülten hazatért. Másnap azonban, amikor összehívatta bizalmasait, s elmondta nekik, mi történt az éjjel, gonosz tanácsadói, a félistenek esküdt ellenségei, egyre mogorvábban hallgatták beszámolóját. Nem voltak sem tapasztaltak, sem mûveltek, mégis tanácsokkal látták el Ka°sát: — Ó, királyunk! Kutassuk fel a gyermekeket a városokban, a falvakban, szerte a legelõkön, s végezzük ki az utolsó szálig a tíz napnál fiatalabbakat! Még a félistenek sem tehetnek semmit ellenünk. Mindig is féltek harcba bocsátkozni velünk, s még ha akarnák, sem mernék keresztezni szándékunkat. Rettegik félelmetes íjadat és roppant erõdet. Nemegyszer láttuk már, hogy életüket mentve futottak szanaszét, amikor nyilak özönét zúdítva rájuk harcba szálltál velük. Sok közülük egyszerûen képtelen volt felvenni veled a harcot, s turbánját letekerve, hajtincsét kibontva meghódolt elõtted, s összetett kézzel rimánkodott, hogy könyörülj meg rajta. „Uram, mindannyian rettegünk hatalmas erõdtõl. Kérlek, hagyj futni bennünket e halálos csatából!” — esedeztek. Azt is számtalanszor láttuk, hogy hányszor megkegyelmeztél már azoknak, akik tönkrezúzott harci szekerük, íjuk és nyilaik láttán harcosi kötelességüket elfelejtve, félelemtõl reszketve letették a fegyvert. Cseppet sem kell tehát tartanunk a félistenektõl. Békeidõben, távol a csatamezõtõl nagy szájhõsök ugyan, de a csatában tehetetlen, gyáva harcosok. Az Úr Vi¢£u, az Úr ¼iva és az Úr Brahm§ mindig kész az Indra vezette félistenek segítségére sietni, de tõlük sem kell tartanunk. Ami az Úr Vi¢£ut illeti, Õ az élõlények szívében rejtõzik, s nem szabadulhat onnan. ¼iva minden tettõl visszavonult, és az erdei remeték életét éli, Brahm§ pedig szüntelenül vezekel vagy meditál. Félelmetes hatalmaddal szemben Indra pedig nem több, mint egy vékony szalmaszál. Semmi okunk nincs hát arra, hogy féljünk a félistenektõl. Persze lebecsülnünk sem szabad õket, hiszen esküdt ellenségeink. A védekezésre is fel kell tehát készülnünk. Ha rendületlenül szolgálunk téged, és mindig parancsra készen állunk, egyszer s mindenkorra leszámolhatunk velük.
— Az elhanyagolt betegség gyógyíthatatlanná válhat — folytatták a démonok. — Az érzékeket is nagyon nehéz legyõzni, ha az ember nem tartja kordában õket, s elszabadulnak. Ugyanígy kell ügyelnünk a félistenekre is, nehogy úgy megerõsödjenek, hogy ne lehessen térdre kényszeríteni õket. A félistenek ereje Vi¢£uban rejlik, mert minden vallásos elv végsõ célja az, hogy az ember elégedetté tegye Õt. A védikus elõírások, a br§hma£ák, a tehenek, az egyszerû, mértéktartó élet szabályai, az áldozatok, a jótékony cselekedetek és a kegyes adományok mind Vi¢£u örömét szolgálják. Számoljunk le hát elõször is a védikus tudomány letéteményeseivel, a br§hma£ákkal és az áldozati szertartásokat végzõ nagy bölcsekkel! Pusztítsuk el a teheneket, akik az áldozatokhoz oly fontos vajat adják! Adj engedélyt, hogy megölhessük õket! — A br§hma£ák, a tehenek, a védikus tudás, az önmegtartóztatás, az igazmondás, az érzékek és az elme szabályozása, a hûség, a jótékonyság, a türelem, valamint az áldozatok bemutatása valójában mind ¼r¦ Vi¢£u transzcendentális testének részét képezik. Az Úr Vi¢£u minden élõlény szívében jelen van, Õ Brahm§, ¼iva és a többi félisten vezetõje. Az Úr Vi¢£uval tehát úgy végezhetünk, ha leszámolunk a nagy szentekkel és a br§hma£ákkal. Gonosz tanácsadóira hallgatva Ka°sa, aki a mindent felemésztõ örök idõ befolyása alatt állt, s valójában kezdettõl fogva a legnagyobb gonosztevõ volt, úgy döntött, hogy végezni fog a vai¢£avákkal és a br§hma£ákkal. Parancsba adta a szentek bántalmazását, aztán visszavonult a palotájába. Ka°sa követõi a szenvedély kötõerejének és a tudatlanság illúziójának hatása alatt álltak, s egyetlen céljuk az volt, hogy megkeserítsék a szentek életét. Az ilyen tettek azonban csak megrövidítik az ember életének hosszát. A démonok csak a halált siettetik. A szent életûek üldözésének azonban nem csak az idõ elõtti halál az eredménye. Olyan bûn ez, hogy aki ezt teszi, fokozatosan elveszíti a szépségét, a hírnevét, feladja vallásos elveit, s így bezárulnak elõtte a felsõbb bolygók kapui. A különbözõ téveszmék és elmeszülemények által vezérelt démonok mindent elpusztítanak, ami jó és áldásos az életben. A bhakták és a br§hma£ák lótuszlábai ellen elkövetett sértés sokkal súlyosabb, mint az Istenség Legfelsõbb Személyisége elleni sértés. Ha egy civilizációban ilyen bûnök ütik fel a fejüket, általában az egész társadalom elveszíti a Legfelsõbb Úrba vetett hitét. Egy ilyen istentelen civilizáció aztán a legkülönfélébb szerencsétlenségek forrásává válik. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv negyedik fejezetéhez, melynek címe: „Ka°sa bosszúja”.
ÖTÖDIK FEJEZET Nanda és Vasudeva találkozása K¥¢£a Vasudeva és Devak¦ fiaként jelent meg, de Ka°sa gonosz ténykedése miatt Vasudeva nem ünnepelhette meg gyermeke születését. Így aztán nevelõatyja, Nanda Mah§r§ja rendezett vidám ünnepséget. Reggel közzétették, hogy Yaªod§ fiúgyermeknek adott életet. Védikus szokás szerint Nanda Mah§r§ja tudós br§hma£ákat és csillagjósokat hívott, hogy elvégezzék a születési ceremóniát. Az újszülött világrajötte után az asztrológusok a születés idõpontja alapján elkészítik a gyermek életének horoszkópját. Ezt egy másik ceremónia követi: a családtagok megfürdenek, majd felékszerezve, szépen felöltözve a gyermek és az asztrológus elé járulnak, s meghallgatják, mit mond a csillagok szakértõje az újszülött jövõjérõl. Miután Nanda Mah§r§ja és a rokonok letelepedtek a ház elé, az asztrológus papok hozzáfogtak a születési ceremóniához, az összegyûlt br§hma£ák pedig áldásadó mantrákat kezdtek énekelni. E szertartáshoz tartozik a félistenek és a család õsapáinak imádata is. Nanda Mah§r§ja ezután kétszázezer felékesített tehenet és tengernyi gabonát adományozott a br§hma£áknak — a gabonahalmok tetejét aranyszegélyû kelmék, ragyogó ékszerek díszítették. Az anyagi világban a pénzszerzés természetébõl fakadóan az ember olykor nem egészen becsületes és jámbor úton gyarapítja vagyonát. A Védák szerint kétes eredetû vagyonunkat úgy tisztíthatjuk meg, hogy aranyat és teheneket ajándékozunk a br§hma£áknak. Ha a br§hma£áknak gabonát adományozunk, újszülött gyermekünket is megtisztíthatjuk. Tudatában kell lennünk annak, hogy az anyagi világban mindig szennyezett körülmények között élünk, ezért életünket, vagyonunkat és önmagunkat is meg kell tisztítanunk. Életünket a napi fürdõ, a test külsõ és belsõ tisztaságának megõrzése és a tízféle tisztító folyamat révén tehetjük tisztává. Vagyonunkat lemondással, az Úr K¥¢£a imádatával és adományozással, önmagunkat pedig a Védák tanulmányozásával tisztíthatjuk meg, amit az Abszolút Igazság megértése és az önmegvalósítás elérése céljából kell végeznünk. A védikus irodalom elmondja, hogy születése alapján mindenki ª¡dra. Csak a tisztító folyamatok révén válik kétszerszületetté, majd a Védák tanulmányozásával viprává, amely a br§hma£a szintjét megelõzõ lépcsõfok. Az embert akkor nevezik br§hma£ának, amikor tökéletesen megérti az Abszolút Igazságot, s ha ezután még tökéletesebbé válik, akkor vai¢£ava, vagyis bhakta lesz belõle. K¥¢£a születési szertartásán tehát védikus mantrákat zengtek az összegyûlt br§hma£ák, hogy élete során szerencse kísérje majd a gyermeket. A mantrák skandálásának különbözõ módjai vannak: a s¡ta, a m§gadha, a vand¦ és a virud§val¦. Ahogy egyre csak szállt a mantrák és az énekek hangja, kint a ház elõtt megszólaltak a kürtök és az üstdobok is. A vidám ünneplés zaja a legtávolabbi házakba, sõt még a legelõkre is elhallatszott. A házak falait kívülbelül mûvészi rizspép-festményekkel díszítették, s még az utcákat is illatos vízzel locsolták fel. A házakat fellobogózták, virágfüzérekkel, faágakkal díszítették, zöld lombokból és virágokból szõtt kapukat állítottak elébük. A tehenek, bikák és borjak szõrébe kurkumás olajat dörzsöltek, ásványokkal — vörös oxiddal, sárga agyaggal és mangánnal — festették be õket, majd gyönyörû pávatoll-füzéreket, színes kelméket és aranyláncokat aggattak rájuk.
Mikor az elragadtatott tehénpásztorok megtudták, hogy Nanda Mah§r§ja megrendezi fia születésnapi ceremóniáját, önfeledt örömükben elõvették legszebb ruháikat, s nagy turbánt csavartak a fejükre. Ragyogó fülönfüggõkkel és nyakláncokkal felékszerezve, ajándékokkal megrakodva indultak Nanda Mah§r§ja házába. A tehénpásztorok feleségeit is határtalan boldogság töltötte el, amikor megtudták, hogy megszületett Yaªod§ gyermeke. Õk is drága ruhát öltöttek, felvették leggyönyörûbb ékszereiket, s csodálatos illatszereket kentek magukra. Ahogy a lótusz szirmait borító finom virágpor törékeny szépséget kölcsönöz a virágnak, úgy a gop¦k arcán pirosló ku¯kuma finom pora is csodálatosan hamvassá varázsolta lótuszvirág-arcukat. A gyönyörû gop¦k ajándékokkal megrakodva siettek Nanda Mah§r§ja házába. Telt csípõjük és dús keblük ugyan akadályozta õket a futásban, K¥¢£a iránti szeretetükben mégis úgy siettek, ahogy a lábuk bírta. Fülükben gyöngyös fülbevalók lengtek, nyakukat drágaköves medálok ékesítették, szájukon ajakpirosítók és balzsamok fénye csillogott, csuklójukon csinos aranykarkötõk csilingeltek. Ahogy lázasan siettek a köves úton, a testüket ékesítõ virágfüzérek egyre-másra a földre potyogtak, s úgy tûnt, mintha virágesõ hullana az égbõl. A testüket díszítõ megannyi ékszer rezgése még gyönyörûbbé varázsolta õket. Így érkeztek meg Nanda és Yaªod§ házához.
— Élj sokáig, ó, drága gyermek! — áldották meg a csecsemõt. — Oltalmazz bennünket sokáig! — folytatták, miközben olajjal, joghurttal, tejjel és vízzel kevert õrölt kurkumát ajánlottak fel Neki. Nemcsak a gyermek K¥¢£a testét hintették meg a keverékkel, hanem mindenki mást is, aki ott volt.
Az asszonyok örömét látva a tehénpásztorok sem akartak kimaradni a mulatságból: joghurttal, vízzel, tejjel és ghível kezdték locsolni a gop¦kat. Végül már vajjal dobálta egymást a két csapat. Nanda Mah§r§ja boldogan nézte a tehénpásztorok és feleségeik kedvtelését, s bõkezûen osztogatta az adományokat a ceremóniára összegyûlt sok-sok kiváló énekesnek és zenésznek. Voltak, akik az upani¢adok és a pur§£ák híres verseit szavalták, mások a család õseit dicsõítették, megint mások csodálatos, édes dalokat énekeltek. Sok tanult br§hma£a is jelen volt az ünnepségen, és a felettébb elégedett Nanda Mah§r§ja tömérdek tehenet, ékszert és válogatott ruhákat adományozott nekik. Ebbõl is láthatjuk, hogy a tehéntartás milyen fényûzõ életet biztosított V¥nd§vana lakóinak. A pásztorok a vaiªya közösséghez tartoztak, és fõ feladatuk a tehenek védelme és a földmûvelés volt. Noha csupán egy kis faluban laktak, viselkedésük, valamint ruháik és ékszereik pompája nagy gazdagságról árulkodott. A tejtermékek olyan bõséggel halmozódtak kamráikban, hogy szinte tékozlóan szórták egymásra a vajat. Jólétük forrása a tej, a joghurt, a tisztított vaj és a számtalan egyéb tejtermék volt. A gazdag termésnek köszönhetõen dúskáltak az ékszerekben, a drága
dísztárgyakban és a finom ruhákban, de javaikat nem tartották meg mind maguknak, hanem bõkezûen eladományozták õket, ahogyan Nanda Mah§r§ja tette. Így hát Nanda Mah§r§ja, az Úr K¥¢£a nevelõapja minden vendégnek teljesítette a kívánságát: amire csak vágytak, mindent megadott nekik. Ahogy láttuk, a tudós br§hma£ákat is elhalmozta minden földi jóval, akik, lévén, hogy nem volt más jövedelmük, s teljesen a k¢atriya és vaiªya közösségre voltak utalva, a születésnapi és házassági ünnepségeken mindig kaptak valami ajándékot. Miközben e csodálatos örömünnepen az Úr Vi¢£ut imádta, s egyfolytában azon igyekezett, hogy kedvében járjon az egybegyûlteknek, Nanda Mah§r§ja leghõbb vágya az volt, hogy újszülött fia, K¥¢£a boldog legyen. Nem is sejtvén, hogy gyermeke az eredete Vi¢£unak, fiát az Úr Vi¢£u oltalmába ajánlotta.
Rohi£¦dev¦, Balar§ma anyja, Vasudeva legszerencsésebb felesége volt. Férje ugyan nem volt vele, mégis szépen felöltözött, s eljött, hogy gratuláljon Nanda Mah§r§jának. Felékszerezve, virágfüzérrel és nyaklánccal a nyakában jelent meg, s boldogan sétált fel-alá az ünnepségen. A védikus hagyományok szerint férje távollétében az asszonynak szerényen kell öltöznie, ám Rohi£¦ ezúttal eltért a szokásoktól, s az alkalomhoz illõen szépen felöltözött. K¥¢£a születési ceremóniájának pompája is azt mutatja, hogy V¥nd§vanát hallatlan gazdagság jellemezte akkoriban. Az Úr K¥¢£a Nanda király és Yaªod§ anya házában született meg, ami a szerencse istennõjét is arra kötelezte, hogy gazdagságának teljes pompáját elhozza V¥nd§vanába. Ahová csak a szem ellátott, nyilvánvaló volt: V¥nd§vana a szerencse istennõje kedvteléseinek színhelyévé vált. A születési ceremónia után Nanda Mah§r§ja Mathur§ba indult, hogy befizesse éves adóját Ka°sa adószedõinek. Mielõtt útnak indult volna, összehívatta a falu idõsebb tehénpásztorait, és rájuk bízta V¥nd§vanát. Amikor megérkezett Mathur§ba, Vasudeva nyomban megtudta a hírt. Nagyon szeretett volna gratulálni Nanda Mah§r§jának, s rögtön felkereste õt. Amikor megpillantotta Nandát, úgy érezte, kezdi visszanyerni erejét. Nanda ujjongott az örömtõl: felugrott, s megölelte Vasudevát. Miután melegen üdvözölték egymást, Nanda hellyel kínálta vendégét. Vasudeva ekkor már nagyon aggódott két fia miatt, akikrõl a gyermekcserérõl mit sem sejtõ Nanda gondoskodott, s most féltõ szívvel érdeklõdött Felõlük. Balar§ma és K¥¢£a egyaránt Vasudeva fia volt. Balar§ma Rohi£¦nek, Vasudeva másik feleségének méhébe került át, akinek szintén Nanda viselte gondját, K¥¢£át pedig személyesen Vasudeva cserélte ki Yaªod§ lányával. Nanda tudta, hogy Balar§ma Vasudeva gyermeke, de K¥¢£áról még csak nem is sejtette az igazságot. Vasudeva azonban, aki természetesen mindenrõl tudott, izgatottan tudakozódott K¥¢£áról és Balar§máról. — Kedves bátyám! — szólt Vasudeva. — Meglett ember vagy, s mindig is szerettél volna fiúgyermeket. Ebben eddig nem lehetett részed, de most nagy szerencse ért: az Úr kegyébõl fiad született. Kedves barátom, engem Ka°sa börtönbe vetett, most mégis újra szabad vagyok. Úgy érzem, mintha újjászülettem volna. Már nem is reméltem, hogy valaha látlak még, de lám, Isten kegyelmébõl ismét találkoztunk! E szavakkal valójában K¥¢£a iránti aggodalmát fejezte ki Vasudeva. K¥¢£a az emberek tudtán kívül került Yaªod§ szülõágyába, s a pompás születési ceremónia után Nanda azonnal Mathur§ba indult. Vasudeva nagyon megörült a kedvezõ híreknek, s ez az öröm mondatta vele: „Mintha újjászülettem volna.” Nem is remélte, hogy K¥¢£a életben marad, hiszen Ka°sa eddig összes gyermekét megölte. — Kedves barátom — folytatta Vasudeva —, szinte lehetetlen, hogy együtt éljünk szeretteinkkel. Bár van családunk, vannak rokonaink, fiaink és lányaink, a természet rendje szerint végül el kell válnunk tõlük. Ez azért van, mert az anyagi világban minden élõlény gyümölcsözõ cselekedeteinek hatása alatt áll, s hiába sodorja õket össze a sors, együttélésüket semmi sem biztosítja hosszú idõre. Gyümölcsözõ tettei szerint minden ember a saját útját járja, s így kénytelen elszakadni a többiektõl. A tenger hullámain is számtalan növény, hínár lebeg. Olykor egymás mellé sodródnak, majd örökre elszakadnak egymástól: az egyik növény erre megy, a másik arra. Amíg együtt élünk, családunk nagyon boldoggá tehet bennünket, de az idõ hullámai hamarosan elszakítanak bennünket egymástól. Nem csoda, hogy ezeket a szavakat mondta Vasudeva, hiszen nyolc fia született Devak¦tól, ám a sors azzal sújtotta, hogy mindegyiktõl meg kellett válnia. Nem tarthatta meg egyetlen életben maradt fiát, K¥¢£át sem. Nagyon hiányzott neki, mégsem tárhatta föl a teljes igazságot. — Kérlek, mesélj V¥nd§vana gazdagságáról! — fordult Nandához. — Tengernyi jószágotok van. Vajon boldogok-e? Van-e elegendõ legelõ és ivóvíz, s vajon nyugalmas-e a vidék, ahol éltek? — Mindezt azért kérdezte Vasudeva, mert nagyon aggódott K¥¢£a biztonságáért. Jól tudta, hogy
Ka°sa és hívei démonokat küldenek majd K¥¢£a ellen, s arról az elhatározásukról is hallott, hogy minden csecsemõt el akarnak pusztítani, aki a K¥¢£a megjelenését követõ tíz nap alatt született. Vasudeva nagyon féltette K¥¢£át, ezért érdeklõdött otthonának biztonságáról. Rohi£¦ és Balar§ma felõl is kérdezett, akiket szintén Nanda gondjaira bízott, s emlékeztette Nanda Mah§r§ját, hogy Balar§ma nem ismeri igazi apját. — Balar§ma téged tekint az apjának — mondta —, s most van még egy gyermeked, K¥¢£a. Úgy látom, nagyon szépen viseled gondjukat.
Arra is érdemes felfigyelnünk, hogy Vasudeva Nanda Mah§r§ja jószágai felõl érdeklõdött. Az állatokat, s különösen a teheneket úgy óvták, akár a gyermekeket. Vasudeva k¢atriya volt, Nanda Mah§r§ja pedig vaiªya. A k¢atriyák feladata az állampolgárok védelmezése, a vaiªyáké pedig a tehenek oltalmazása. A tehenek éppoly fontosak, mint az emberek, s ahogyan az embereknek, úgy a teheneknek is meg kell adnunk minden védelmet.
Vasudeva azzal folytatta, hogy a vallási elvek betartása, az anyagi jólét megteremtése és az érzékek szabályozott kielégítése a rokonság, az ország és az egész emberiség együttmûködésén múlik. Mindenkinek kötelessége tehát, hogy óvja embertársait és a teheneket, s biztosítsa jólétüket és békéjüket. Ezáltal minden akadály elhárul majd az egyre magasabb szintû vallási elvek, a gazdasági gyarapodás és a szabályozott érzékkielégítés megvalósításának útjából. Vasudeva elmondta, milyen nagy bánat gyötri amiatt, hogy nem tudta megvédeni Devak¦tól született fiait, s úgy érzi, számára mindezek a dolgok — a vallásos elvek, az anyagi gyarapodás és az érzékkielégítés — immár elérhetetlenek. — Kedves Vasudeva! — válaszolta Nanda Mah§r§ja, miután végighallgatta barátját. — Tudom, milyen nagy bánatot jelent neked, hogy Ka°sa könyörtelenül végzett Devak¦tól született fiaiddal. Azonban, noha legutóbb leánygyermeked született, Ka°sa nem tudta megölni õt, s a gyermek a mennyei bolygókra távozott. Kedves barátom, kérlek, ne csüggedj! Elfeledett múltbéli tetteink irányítanak bennünket, s mindenki ki van téve korábbi tettei visszahatásainak. De az igazi bölcs jártas a karma és a karmikus visszahatások filozófiájában, s érje öröm vagy bánat, sosem zökken ki nyugalmából.
— Kedves Nanda Mah§r§ja! — felelte Vasudeva. — Amint befizetted az adót, kérlek, mielõbb térj haza! Félek, hogy valami baj történik Gokulában. A baráti beszélgetés után Vasudeva hazaindult. Nanda Mah§r§ja és a tehénpásztorok, akik azért jöttek Mathur§ba, hogy befizessék adójukat, dolguk végeztével szintén hazatértek. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv ötödik fejezetéhez, melynek címe: „Nanda és Vasudeva találkozása”.
HATODIK FEJEZET P¡tan§ elpusztítása Ahogy hazafelé tartott, Nanda Mah§r§ja Vasudeva figyelmeztetésén töprengett. Baráti jó tanács volt ez, s Nanda megrettent, hátha tényleg veszély fenyegeti Gokula lakóit. Aggodalmában rögtön az Istenség Legfelsõbb Személyiségéhez fohászkodott védelemért. Egy bhakta számára mi sem természetesebb annál, hogy amikor veszély fenyegeti, K¥¢£ára gondol, hiszen nincs más menedéke. Amikor egy gyermek veszélyben van, anyjánál vagy apjánál keres menedéket. Egy bhakta is hasonló helyzetben van: szüntelenül az Istenség Legfelsõbb Személyisége oltalmát élvezi, ám amikor közvetlen veszélybe kerül, azonnal az Úrra gondol. Ka°sa, miután tanácskozott elvetemült minisztereivel, megparancsolta P¡tan§nak, a kisgyermekek szörnyû megölésében jártas boszorkánynak, hogy szerte az országban, a városokban, a falvakban, de még a mezõkön is, végezzen minden csecsemõvel. Ezeknek a boszorkányoknak csak ott van hatalmuk, ahol nem éneklik és nem hallgatják K¥¢£a szent nevét. Bárhol imádkozzon is az ember K¥¢£a szent nevét ismételve vagy énekelve, még ha figyelmetlenül teszi is ezt, ott a rossz dolgok — boszorkányok, szellemek, szerencsétlenségek — messze elkerülik a házat. Különösen igaz ez azokra a helyekre, ahol komolyan éneklik K¥¢£a szent nevét, fõképpen pedig V¥nd§vanára, ahol a Legfelsõbb Úr személyesen is jelen volt. Nanda Mah§r§ja félelmének tehát pusztán K¥¢£a iránti ragaszkodása volt az oka, hiszen P¡tan§ — bármilyen hatalmas is volt — nem jelenthetett veszélyt K¥¢£a számára. A P¡tan§hoz hasonló boszorkányokat khecar¦knak nevezik, ami arra a képességükre utal, hogy tudnak röpülni. Északnyugat-India elhagyatott vidékein ma is élnek olyan nõk, akik a boszorkányság fekete mágiáját ûzik. Tövestõl kiszaggatott fákon röpködve jutnak el egyik helyrõl a másikra. P¡tan§ is ismerte a boszorkánymesterség eme praktikáit, a Bh§gavatam ezért õt is khecar¦nak nevezi.
P¡tan§ engedély nélkül jutott be Gokula tartományába, Nanda Mah§r§ja rezidenciájára. Gyönyörû fiatalasszonynak öltözve lépett be Yaªod§ anya házába. Telt idomaival, formás csípõjével, fülbevalóival s a hajába font virágokkal különösen vonzó látványt nyújtott. Fõ vonzereje azonban karcsú derekában rejlett. Elragadó pillantásával és mosolyával V¥nd§vana összes lakóját elbûvölte. Az ártatlan tehénpásztorfeleségek úgy vélték, maga a szerencse istennõje jött el V¥nd§vanába lótuszvirággal a kezében, hogy láthassa férjét, K¥¢£át. Ragyogó szépsége miatt senki sem gyanakodott rá, így akadálytalanul léphetett be Nanda Mah§r§ja házába. P¡tan§, akinek lelkén
már oly sok kisgyerek élete száradt, pici ágyában fekve találta K¥¢£át, s rögtön látta, hogy a gyermekben, a hamu alatt megbúvó tûzhöz hasonlóan, páratlan tulajdonságok rejlenek. „Ez a gyermek olyan hatalommal bír, hogy egy szempillantás alatt el tudná pusztítani az egész univerzumot!” — gondolta. P¡tan§ felismerése nagyon fontos. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a, minden élõlény szívében jelen van. A Bhagavad-g¦t§ kijelenti, hogy Tõle származik az értelem és a feledés is. P¡tan§ rögtön felismerte a csecsemõben az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. K¥¢£a pici gyermekként feküdt ágyában, ez azonban korántsem jelentette azt, hogy hatalma egy parányit is csökkent volna. Az Isten imádatát az antropomorfizmus termékének tartó materialista elképzelés teljesen téves. Egyetlen élõlény sem válik Istenné meditáció és lemondások által, Isten azonban mindig Isten marad. K¥¢£a újszülöttként éppoly tökéletes, mint felcseperedett ifjúként. A m§y§v§da filozófia szerint az élõlény valaha Isten volt, de most m§y§ hatása alá került. Pillanatnyilag tehát nem Isten, de újra azzá lesz, ha felszabadul a m§y§ befolyása alól. Ennek az elméletnek azonban semmi köze a valósághoz. Az élõlények az Istenség Legfelsõbb Személyiségének parányi szerves részei; piciny szikrái az eredeti tûznek. Ezek a parányi élõlény-szikrák m§y§ hatása alá kerülhetnek, az eredeti tûz, K¥¢£a azonban nem. K¥¢£a mindig az Istenség Legfelsõbb Személyisége, akkor is, amikor Vasudeva és Devak¦ házában csecsemõként megjelenik. K¥¢£a, ahogy ott feküdt, mint egy egyszerû kisgyermek, lehunyta a szemét, mintha nem tetszene neki P¡tan§ látványa. A bhakták sokféleképpen magyarázzák ezt az epizódot. Egyesek szerint K¥¢£a látni sem akarta P¡tan§ arcát, aki, miután annyi kisgyermeket ölt már meg, most éppen Vele akart végezni. Mások szerint P¡tan§ nem merte az ölébe venni a csecsemõt, mivel egy belsõ sugallat hatására megérezte, hogy valami különös, rendkívüli dolog készülõdik, s K¥¢£a azért hunyta le a szemét, nehogy megrémítse és eltántorítsa szándékától a boszorkányt. Vannak, akik a Bhagavad-g¦t§ra hivatkoznak: paritr§£§ya s§dh¡n§° vin§ª§ya ca du¢k¥t§m, azaz K¥¢£a a bhakták megvédelmezése és a gonoszok megsemmisítése érdekében jelenik meg. Az elsõ démon, akivel K¥¢£ának végeznie kellett, nõ volt. A védikus szabályok azonban tiltják az asszonyok, a gyerekek, a br§hma£ák és a tehenek bántalmazását. K¥¢£ának meg kellett ölnie P¡tan§t, s mivel egy nõ megölése a védikus ª§strák szerint tilos, nem tehetett mást, egyszerûen behunyta a szemét. Megint mások szerint azért csukódtak le a pillái, mert dajkájaként tekintett P¡tan§ra, aki most azért közeledett felé, hogy megszoptassa. K¥¢£a olyan kegyes, hogy P¡tan§t gonosz szándéka ellenére is dajkájának, azaz anyjának fogadta el. A Védák szerint hét anyánk van: a szülõanya, a lelki tanítómester felesége, a király felesége, a br§hma£a felesége, a tehén, a dajka és az anyaföld. P¡tan§ azért jött, hogy ölébe vegye és tejével táplálja K¥¢£át, aki ezért anyjának tekintette õt. Ezt is a lehetséges okok egyikének tartják: azért hunyta le a szemét, mert a dajkáját, vagyis az anyját kellett megölnie. P¡tan§ megölése azonban nem különbözik szülõanyja vagy nevelõanyja, Yaªod§ iránti szeretetétõl. A védikus leírások alapján az is egyértelmû, hogy P¡tan§t anyjaként kezelte, és ugyanazt a lehetõséget adta meg neki, mint Yaªod§nak: amiként Yaªod§, P¡tan§ is megszabadult az anyagi világ rabságából. Amikor K¥¢£a lehunyta szemét, P¡tan§ ölébe vette a gyermeket. Sejtelme sem volt arról, hogy önnön végzetét öleli magához. Ha valaki kötélnek nézi az összetekeredett kígyót, meghal. P¡tan§ sok-sok gyermeket elpusztított már, mielõtt eljött K¥¢£ához, s nagyot tévedett, amikor Õt is egynek vélte a sok gyerek közül. Most azonban azt a „kígyót” készült magához ölelni, aki majd vele végez egy szempillantás alatt.
Amikor P¡tan§ ölébe vette K¥¢£át, Yaªod§ és Ro¤in¦ is ott volt a közelben, mégsem tettek semmit, hogy megakadályozzák tettében. Finom öltözéke és K¥¢£a iránt mutatott anyai szeretete megtévesztette õket. Nem is sejtették, hogy a szép külsõ halálos ellenséget takar. A boszorkány jó elõre erõs méreggel dörzsölte be a keblét, s miután az ölébe vette, rögtön szoptatni kezdte K¥¢£át. Azt remélte, hogy a csecsemõ nyomban elpusztul. Ehelyett azonban K¥¢£a haragos indulattal szívni kezdte P¡tan§ mellbimbóját, s a mérgezett tejjel együtt a démon életlevegõjét is kiszívta. Más szóval egyrészt elfogadta P¡tan§ tejét, másrészt pedig, az életlevegõje kiszívásával, meg is ölte õt. K¥¢£a nagyon kegyes, hiszen P¡tan§ azért jött, hogy megszoptassa Õt, s Õ teljesítette a vágyát: anyjaként fogadta el a démont. De hogy meggátolja további gyalázatos tetteiben, azonnal végzett vele. Mivel P¡tan§t K¥¢£a ölte meg, a démon elérte a felszabadulást. Amikor K¥¢£a hatalmas erõvel szívni kezdte a mellét, s már-már a szuszt is kiszívta belõle, P¡tan§ a földre zuhant, s kezét-lábát szétvetve kiáltozni kezdett: „Ó, gyermek, engedj el, engedj el!” Hangosan kiabált, s egész teste verejtékben úszott. Haláltusájának eget-földet betöltõ jajveszékelésébe az egész világ, de még a felsõ és az alsó bolygórendszerek is beleremegtek, s az emberek azt hitték, kénköves mennykõ potyog az égbõl. A boszorkány-rémálomnak ezzel vége volt. P¡tan§ visszanyerte saját démoni alakját, eltátotta rettenetes száját, s szétvetette hatalmas végtagjait. Úgy hevert a földön, akár az Indra villáma által agyonsújtott V¥tr§sura. Hosszú haja összegubancolódott, s tizenkét mérföldnyire nõtt teste pozdorjává zúzta az útjába kerülõ fákat. Az emberek döbbenten nézték P¡tan§ hatalmas testét. Fogai hatalmas ekevasakhoz, orrlyukai hegyi barlangokhoz hasonlítottak, a keble valóságos hegyként magasodott, haja sûrû bozótként vöröslött a teste körül. Élettelen szemgödrei sötét, mély kutaknak, kezei roppant hidaknak tûntek, a hasa olyan volt, akár egy kiszáradt tó, combjai pedig úgy nyúltak végig a tájon, mint két hatalmas folyópart. A pásztorok és asszonyaik félelemmel
vegyes csodálkozással figyelték az eseményeket. Földre zuhanásának szörnyû robaja megrémítette õket; heves szívdobogásuk sokáig nem csillapult. Amikor a gop¦k látták, hogy a kicsi K¥¢£a félelem nélkül játszik P¡tan§ ölében, gyorsan odaszaladtak, s felkapták. Yaªod§, Rohi£¦ és néhány idõsebb gop¦ tisztító ceremóniákba kezdett. Megragadták egy-egy tehén farkát és körüljárták K¥¢£át. Tehénvizeletben is megfürdették, s a tehenek lába porával hintették be testét, hogy minden további veszélytõl megóvják. Ebbõl is láthatjuk, milyen fontos szerepet játszik a tehén a család, a társadalom és valamennyi élõlény életében. Bár K¥¢£a transzcendentális testének semmiféle védelemre nincs szüksége, mégis bedörzsölték tehéntrágyával, megfürdették tehénvizeletben, s behintették a tehenek patája nyomán felszálló porral, hogy ezzel is példát mutassanak, s rámutassanak a tehén rendkívüli fontosságára. A tisztító folyamat után a gop¦k, Yaªod§val és Rohi£¦vel az élen, Vi¢£u neveit kezdték énekelni, hogy minden gonosz befolyástól megóvják K¥¢£a testét. Kezet és lábat mostak, s kevéske vizet szippantottak fel a tenyerükbõl, háromszor, ahogy az mantrák elmondása elõtt szokás. A következõ mantra hangzott fel ajkukról:
— Kedves K¥¢£a, az Úr, akit Ajának is neveznek, védelmezze lábadat, az Úr Ma£im§n védelmezze térdedet, az Úr Yajña a combodat, az Úr Acyuta derekadat, az Úr Hayagr¦va pedig a hasadat! Az Úr Keªava védje meg a szívedet, az Úr ¾ªa a melledet, az Úr S¡rya a nyakadat, az Úr Vi ¢£u a kezedet! Óvja arcodat az Úr Urukrama, fejedet az Úr ¾ªvara! Az Úr Cakradhara oltalmazzon elölrõl, az Úr Gad§dhara hátulról! Az íjat hordozó Úr, Madhus¡dana óvja a jobb oldalad, az Úr Ajana a bal oldalad, s kagylókürtjével védelmezzen minden oldaladról az Úr Urug§ya! Felülrõl az Istenség Személyisége, Upendra óvjon, a földön az Úr T§rk¢ya biztosítsa oltalmad! Az Úr Haladhara óvjon minden irányból, érzékeid az Istenség Személyisége, H¥¢¦keªa, életlevegõd az Úr N§r§ya£a õrizze, s óvja meg szíved legmélyét is ¼vetadv¦pa Ura, N§r§ya£a! Az Úr Yogeªvara õrizze elmédet, az Úr P¥ªnigarbha értelmedet, az Istenség Legfelsõbb Személyisége pedig óvja meg a lelkedet! Mikor játszol, Govinda vigyázzon rád, s amikor alszol, az Úr M§dhava védjen meg minden veszélytõl! Jártodban, hogy el ne ess, Vaiku£±ha Ura védjen, ültödben pedig az Úr N§r§ya£a nyújtson minden oldalról védelmet; mikor eszel, az áldozatok Ura oltalmazzon Téged! Látjuk tehát, hogy K¥¢£a különbözõ testrészeinek oltalma érdekében Yaªod§ anya Vi¢£u neveit mondta gyors egymásutánban. Yaªod§ meg volt gyõzõdve arról, hogy neki kell megvédenie fiát a különbözõ szellemektõl és gonosz lelkektõl — a ¨§k¦n¦ktõl, y§tudh§n¦któl, k¡¢m§£¨áktól, yak¢áktól, r§k¢asáktól, vin§yakáktól, ko±ar§któl, revat¦któl, jye¢ ±h§któl, p¡tan§któl, m§t¥k§któl, unm§dáktól és más szörnyektõl —, akik megzavarják az érzékeket és az életlevegõt, s akiknek hatására az ember megfeledkezik önnön létérõl. Olykor álmában megjelenve zaklatják az embert, máskor öregasszony képében, a házak ablakán bemászva kiszívják a kisgyermekek vérét. De egyetlen szellem vagy gonosz lélek sem tud megmaradni ott, ahol Isten szent nevét éneklik. Yaªod§, akinek teljes hite volt a védikus utasításokban, melyek külön kiemelik a tehén és Vi¢£u szent neveinek fontosságát, gyermekét a tehenek és Vi¢£u neveinek oltalmába ajánlotta. Hogy megmentse gyermekét, Vi¢£u összes nevét elmondta. A védikus kultúrában az idõk kezdete óta tartanak teheneket és éneklik a Vi¢£u neveibõl álló mantrákat, a Védák mai követõi pedig — fõleg a családosok — legalább tíztizenkét tehenet tartanak, s otthonukban Vi¢£u beavatott m¡rtiját imádják. A K¥¢£a-tudat útját követõ ember sokat tanulhat a fenti kedvtelésbõl, mely a tehenek és Vi¢£u szent nevének fontosságára hívja fel a figyelmet. K¥¢£a mindig gondoskodik saját védelmérõl, ám az idõsebb v¥nd§vanai gop¦k annyira elmerültek K¥¢£a iránti szeretetükben, hogy szerették volna minden bajtól megvédelmezni. Sejtelmük sem volt arról, hogy a kisgyermek módjára játszadozó K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége. A tisztító és védelmezõ rítusokat követõen Yaªod§ ölébe vette és szoptatni kezdte K¥¢£át. Úgy érezte, a vi¢£u-mantráknak köszönhetõen gyermeke most már biztonságban van. Idõközben a pásztorok is hazatértek Mathur§ból, s nagyon elcsodálkoztak P¡tan§ hatalmas tetemének láttán. Nanda Mah§r§ja felidézte magában Vasudeva szavait, s magában nagy bölcsnek, misztikus yog¦nak nevezte barátját — hiszen hogyan jósolhatta volna meg máskülönben, hogy valami baj készülõdik V¥nd§vanában? Vraja lakói hamarosan hozzáláttak a holttest feldarabolásához, s egy hatalmas máglyára tornyozták fel a démon földi maradványait. Amikor a meggyújtott máglyán égni kezdett P¡tan§ teste, kellemes, aguru-illatú füst szállt az ég felé. Ez amiatt volt, hogy K¥¢£a pusztította el a démont, aki így minden bûnétõl megszabadult, s teste mennyeivé lett. Jó példa ez arra, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége mindenkihez nagyon kegyes. P¡tan§ gyilkos szándékkal közeledett K¥¢£ához, ám mivel a tejével táplálta Õt, azonnal megtisztult, s halott teste is transzcendentálissá vált. P¡tan§ legfõbb szenvedélye a vér volt, s egyedül a kisgyermekek elpusztításában lelte örömét. Annak ellenére azonban, hogy irigy volt K¥¢£ára, elérte a felszabadulást, mivel a tejével táplálta K¥¢£át. Vajon mit mondhatnánk akkor azokról, akik anyai ragaszkodással vonzódnak K¥¢£ához, s nagy szeretettel gondoskodnak Róla, az Istenség Legfelsõbb Személyiségérõl, aki Felsõlélekként minden élõlény szívében ott lakozik? A szentírásban ezért az áll, hogy az Úr szolgálatában tett legcsekélyebb erõfeszítés is mérhetetlen transzcendentális áldással jár. Erre utal a Bhagavad-g¦t§ is: svalpam apy asya dharmasya tr§yate mahato bhay§t — a K¥¢£áért végzett odaadó szolgálat olyan páratlan erõvel bír, hogy a legapróbb szolgálat is a legnagyobb áldásban részesíti az élõlényt, még akkor is, ha tudtán kívül cselekedett. Ha K¥¢£át egy fa virágaival imádjuk, az a fa testébe zárt élõlény számára is áldásos. Amikor tehát virágot, gyümölcsöt ajánlunk fel K¥¢£ának, a fa, amely a gyümölcsöt és a virágot adta, szintén nagy áldásban részesül. Az arcana, vagyis az imádat tehát mindenki számára kedvezõ. K¥¢£át olyan hatalmas félistenek imádják, mint Brahm§ és ¼iva, s P¡tan§nak abban a szerencsében volt része, hogy ugyanez a K¥¢£a kisgyermekként játszadozott az ölében. Lótuszlábai — amelyeket nagy bölcsek és bhakták imádnak — megérintették P¡tan§ testét. Amikor az ember ételt ajánl fel K¥¢£ának vagy valamilyen más módon imádja Õt, nagy tisztelettel és odaadással teszi
ezt, K¥¢£a azonban a rosszakaratú P¡tan§ tejét is kiszívta. Ha a K¥¢£ához ellenséges szándékkal közelítõ P¡tan§ ilyen kegyben részesült, vajon milyen áldásban lesz része azoknak, akik szeretettel és odaadással szolgálják Õt? Az embernek tehát egyedül K¥¢£át kell imádnia, hiszen így részesülhet a lehetõ legnagyobb áldásban. Bár P¡tan§ gonosz lélek volt, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének édesanyját megilletõ lelki felemelkedésben részesült. Természetes hát, hogy lelki szintre emelkedtek a K¥¢£ának tejet adó gop¦k és tehenek is. K¥¢£a bárkinek bármit megadhat — a felszabadulástól az anyagi gazdagságig mindent. Senki számára nem lehet kétséges tehát, hogy P¡tan§ megszabadult az anyagi lét rabságából, hiszen K¥¢£a a tejét itta. Hogyan vonhatnánk akkor kétségbe a gop¦k felszabadulását, akik annyira szerették K¥¢£át? A gop¦k, a tehénpásztorfiúk, a tehenek és valamennyi élõlény, aki szeretettel és odaadással szolgálta K¥¢£át V¥nd§vanában, mind egy szálig felszabadult az anyagi lét nyomorúsága alól.
Amikor V¥nd§vana lakói megérezték az égõ P¡tan§ füstjének finom illatát, kérdezgetni kezdték egymást, hogy vajon honnan jöhet az. S ahogy így tanakodtak, rájöttek, hogy P¡tan§ égõ testébõl árad a különleges illat. Amikor híre ment, hogy K¥¢£a megölte a démont, nagy szeretettel áldották meg a gyermeket, V¥nd§vana kis kedvencét. Amikor P¡tan§ elhamvasztása után Nanda Mah§r§ja hazatért, nyomban az ölébe ültette fiát, s szagolgatni kezdte a fejét. Nagyon boldog volt, hogy gyermeke megmenekült a veszélytõl. ¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦ áldásából mindazok, akik végighallgatják, hogyan pusztította el K¥¢£a P¡tan§t, kétségkívül elnyerik majd Govinda kegyét. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hatodik fejezetéhez, melynek címe: „P¡tan§ elpusztítása”.
HETEDIK FEJEZET T¥£§varta felszabadítása Az Úr K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége hat fenséggel teljes: a gazdagság, az erõ, a hírnév, a tudás, a szépség és a lemondás mindig tökéletesen, teljes pompájában jellemzi Õt. Az Úr különbözõ inkarnációk alakjában jelenik meg, melyek teljesek és örökek. A feltételekhez kötött léleknek számtalan alkalma nyílik arra, hogy megismerje az Úr inkarnációinak transzcendentális tetteit. A Bhagavad-g¦t§ból megtudhatjuk, hogy az Úr kedvtelései és cselekedetei nem anyagiak (janma karma ca me divyam), s felette állnak anyagi felfogásunknak. A feltételekhez kötött lelkeknek nagy hasznukra válik, ha e rendkívüli tettekrõl szóló leírásokat hallgatják, mert ez lehetõséget biztosít számukra, hogy kapcsolatba kerüljenek az Úrral. Pusztán azáltal, hogy az Úr cselekedeteirõl hall, az ember transzcendentális szintre emelkedhet. A feltételekhez kötött lélekben ott munkál a vágy, hogy szépirodalmi mûvekbõl — regényekbõl, drámákból stb. — megismerje a hozzá hasonló feltételekhez kötött lelkek életét. Ezt a vágyunkat azonban — hogy másokról halljunk — ¼r¦ K¥¢£a transzcendentális kedvteléseinek hallgatására is irányíthatjuk. Így, a bennünk rejlõ kíváncsiság megfelelõ használatával, transzcendentális szintre emelkedhetünk. K¥¢£a kedvtelései ráadásul nemcsak szépek és csodálatosak, de az elmének is örömet okoznak. Aki él a lehetõséggel és az Úr kedvteléseit hallgatja, az rögtön megtisztulhat az anyagi szennyezõdéstõl, attól a portól, mely az anyagi természettel való hosszú kapcsolata miatt rakódott le a szívében. Az Úr Caitanya azt tanította: pusztán azáltal, hogy K¥¢£a transzcendentális nevét hallja, az ember minden anyagi szennyezõdéstõl megtisztíthatja a szívét. Az önmegvalósításnak különféle folyamatai vannak, de ha egy feltételekhez kötött lélek hozzálát az odaadó szolgálat folyamatához — amelyben a hallás a legfontosabb tevékenység —, akkor azon nyomban megtisztul az anyagi szennyezõdéstõl, s alkalmassá válik arra, hogy megértse eredeti helyzetét. A feltételekhez kötött élet az anyagi fertõzöttség eredménye, ám amint ettõl megtisztulunk, szunnyadó kötelességtudatunk felébred, s az Úr szolgálatához látunk. Ha visszaállítjuk a Legfelsõbb Úrhoz fûzõdõ örök kapcsolatunkat, alkalmasak leszünk rá, hogy barátságot kössünk a bhaktákkal.
Par¦k¢it Mah§r§ja, aki megtapasztalta a K¥¢£áról szóló történetek hatását, azt tanácsolja, hogy mindenki hallgassa az Úr transzcendentális kedvteléseit. Ez a K¥¢£a-könyv éppen ezt a célt szolgálja: szeretné hozzásegíteni az olvasót az emberi lét végsõ céljának megismeréséhez.
Amikor indokolatlan kegyébõl az Úr alászáll az anyagi világba, éppúgy cselekszik, akár egy közönséges halandó. Sajnos az imperszonalisták és az ateisták valóban hozzájuk hasonló egyszerû embernek tekintik, s kigúnyolják Õt. A Bhagavad-g¦t§ban maga az Úr ítéli el õket: avaj§nanti m§° m¡¨h§¤. A m¡¨h§k, vagyis az ostobák nagy szerencsétlenségükre nem fogadják el, hogy K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége: közönséges halandónak vagy az átlagosnál egy kissé nagyobb hatalommal rendelkezõ személyiségnek tekintik. E szerencsétlenek olykor K¥¢£a inkarnációjának próbálják magukat feltüntetni, természetesen anélkül, hogy ezt a hiteles írások kijelentéseivel igazolnák. Amikor K¥¢£a egy kicsit felcseperedett, már nemcsak a hátán feküdt, hanem idõnként hasra is fordult. Yaªod§ és Nanda Mah§r§ja újabb ceremónia elõtt állt: K¥¢£a egyéves lett. Mindent gondosan elõkészítettek az ünnepségre. K¥¢£a születésnapjáról a védikus elvek követõi mind a mai napig megemlékeznek. (Ezt az eseményt Indiában minden hindu megünnepli, függetlenül attól, hogy melyik vallásfelekezethez tartozik.) Az örömünnepségre valamennyi tehénpásztort meghívták a feleségével együtt. A vendégek a kiváló muzsikusok játékát élvezték, a meghívott br§hma£ák pedig — hogy a gyermekre jólét és szerencse várjon élete során — védikus himnuszokat énekeltek. Idõközben Yaªod§ hozzálátott K¥¢£a fürdetéséhez. Ez a ceremónia az abhi¢eka, amit V¥nd§vana templomaiban Janm§¢±am¦ alkalmával, vagyis K¥¢£a születésnapján napjainkban is megtartanak. Yaªod§ tengernyi gabonát és aranydíszekkel ékesített gyönyörû teheneket készített elõ adományként a tanult és tiszteletreméltó br§hma£ák számára, majd szépen megfürödve és felöltözve, ölében a frissen mosdatott és az alkalomhoz illõen felöltöztetett K¥¢£ával, leült, hogy a védikus himnuszokat hallgassa. K¥¢£a közben elszunnyadt, s Yaªod§ óvatosan lefektette egy kézikocsi árnyékába. Aztán, mivel lekötötte a barátok, rokonok és az ünnepségre érkezõ v¥nd§vanaiak fogadása, egészen megfeledkezett a szoptatásról. K¥¢£a felsírt éhségében, hangját azonban elnyomta a vendégsereg zsivaja. Egyre haragosabban sírt, hiszen éhes volt, s anyja nem figyelt Rá. Magasba emelt lótuszlábaival rugdalózni kezdett, akár egy közönséges kisgyermek. Amikor azonban szaporán kalimpáló lába véletlenül hozzáért az egyik kerékhez, a kézikocsi, amely alatt pihent, összedõlt. A kocsira halmozott konyhai edények, réz- és egyéb fémtálak nagy csörömpöléssel gurultak szét a földön. A kerék leesett tengelyérõl, összetört küllõi szanaszét szóródtak a fûben. Yaªod§ anya, Nanda Mah§r§ja, a gop¦k és a tehénpásztorok elképedve álltak, s nem értették, hogyan dõlhetett össze magától a kocsi. A szertartáson részt vevõ vendégek apraja-nagyja összefutott, s mindenki azt találgatta, vajon mi történhetett. Ahogy így töprengtek, egy szemernyit sem jutva közelebb az igazsághoz, néhány gyerek, aki azzal volt megbízva, hogy K¥¢£ával játsszon, egyszer csak odaállt a tömeg elé, s elmondta, hogy a kocsi K¥¢£a rugdalózása nyomán roskadt össze. De hiába erõsködtek, hiába bizonygatták, hogy a saját szemükkel látták az esetet, a legtöbben csak legyintettek: „Csak nem hiszitek el, amit ezek a gyerekek mondanak?” A tehénpásztorok és asszonyaik nem is sejtették, hogy kisgyermekként az Istenség Legfelsõbb Személyisége fekszik ott, aki végtelen hatalmával mindenre képes. K¥¢£a bármit szabadon megtehet, a lehetséges és a lehetetlen egyaránt hatalmában áll. Míg a felnõttek vitatkoztak, K¥¢£a csak sírdogált. Yaªod§ gyöngéden az ölébe vette gyermekét, megkérte a br§hma£ákat, hogy védikus himnuszokkal tartsák távol a gonosz szellemeket, majd szoptatni kezdte K¥¢£át. (Ha egy gyermek békésen szívja anyja tejét, tudhatjuk, hogy biztonságban érzi magát, s nem fenyegeti semmiféle veszély.) Késõbb az erõsebb pásztorok megjavították a kocsit, s szépen felrakták rá a szétszóródott edényeket. A br§hma£ák
folytatták a szertartást, s joghurtot, vajat, kuªa-füvet és vizet ajánlottak az áldozati tûzbe. Az Istenség Legfelsõbb Személyiségének mutattak be áldozatot, s a kisgyermek jó szerencséjéért imádkoztak. A jelen lévõ br§hma£ák mind kiváló jellemek voltak. Senkire sem voltak irigyek, szerény, igazságos, minden erõszaktól mentes életet éltek, és sohasem tartottak igényt arra, hogy tiszteljék és megbecsüljék õket. Egyszóval igazi br§hma£ák voltak, akik Nanda Mah§r§ja teljes bizalmát élvezték, s áldásuk hatásosságában senki nem kételkedett. Miközben a ¹g-, a Yajur- és a S§ma-veda himnuszait énekelték, Nanda Mah§r§ja a gyógynövényekkel teleszórt fürdõvízbe merítette a gyermeket. A Védák mantráit csak egy képzett br§hma£a olvashatja el, s a fönti epizód is azt bizonyítja, hogy a meghívott br§hma£ák minden követelménynek eleget tettek. Nanda Mah§r§jának teljes hite volt bennük, s ezért kérte fel éppen õket a ceremónia elvégzésére. Minden áldozatnak más a célja, de a védikus mantrákat mindig szakavatott br§hma£áknak kell elénekelniük. Korunkban, a Kali-korszakban azonban minden rituális áldozat tilos, mivel nincsenek megfelelõen képzett br§hma£ák. ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu ezért csak egyetlen áldozatot ajánlott ebben a korszakban, a sa¯k¦rtana-yajñát, vagyis a mah§-mantra éneklését: Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare, Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare. Most, hogy a br§hma£ák újra elvégezték a rituális ceremóniákat s újra elénekelték a védikus himnuszokat, Nanda Mah§r§ja ismét sok-sok gabonát és tehenet adományozott nekik. A virágfüzérekkel feldíszített jószágokra arannyal hímzett takarókat terítettek, szarvukra aranykarikákat húztak, patájukra hajlított ezüstlemezt erõsítettek. Nanda Mah§r§ja mindezt csodálatos gyermekének boldog jövõje érdekében ajándékozta a br§hma£áknak, akik viszonzásképpen szívbõl jövõ áldásukat adták — s egy igazi br§hma£a áldása mindig beteljesedik.
Egy nap — nem sokkal a ceremónia után — Yaªod§ az ölébe véve kényeztette gyermekét, de egy idõ után túl nehéznek érezte a kis K¥¢£át. Nagyot sóhajtva letette a földre, s házi teendõi után nézett. Abban a pillanatban forgószél alakjában ott termett Ka°sa egyik szolgája, T¥£§varta. A vállára kapta a gyermeket, s olyan hatalmas szélvihart kavart V¥nd§vanában, hogy mindenkinek tele ment porral a szeme. Pillanatok alatt koromfekete sötétség borult a tájra, s az emberek még az orrukig sem láttak. A nagy zûrzavarban Yaªod§ szem elõl vesztette gyermekét, akivel már messze a magasban járt a forgószél. Bánatában keserves sírásra fakadt, s a földre roskadt, akár a borját vesztett anyajószág. Erre a falu asszonyai mind odasereglettek, s mindenfelé K¥¢£át kezdték keresni, mindhiába. K¥¢£ával a vállán T¥£§varta démon már messze a felhõk magasában járt, amikor a kisgyermek hirtelen olyan nehéz lett, hogy a démon képtelen volt tovább emelkedni, s forgószél-pörgése is abbamaradt. A csecsemõ egyre csak növelte önnön súlyát, s a démon nyakát megragadva egyre lejjebb nyomta õt. T¥n§varta végül úgy érezte, mintha egy egész hegy nehezedne rá, s akárhogy igyekezett, nem tudott kiszabadulni K¥¢£a erõs szorításából. Hiábavaló erõlködésében szeme kidülledt, majd egy félelmetes üvöltéssel a mélybe zuhant, akár a ¼iva nyilától átlõtt Tripur§sura. Amint V¥nd§vana földjére puffant, menten kilehelte a lelkét. A köves talajon összezúzódott tetemét V¥nd§vana egész népe láthatta. A gop¦k megkönnyebbülten, aggódó szeretettel kapták fel K¥¢£át, aki vidáman játszadozott az elpusztult démon testén. A pásztorok és feleségeik boldogan ölelték át szeretett K¥¢£ájukat, s az esetet követõen egyre csak azon örvendeztek, hogy milyen csodálatos dolog is történt. A démon magával ragadta és el akarta pusztítani K¥¢£át, de hiába volt minden gonosz igyekezete: holtan zuhant a földre.
— A gonosz embert bûnös tetteinek visszahatásai pusztítják el — magyarázták néhányan a történteket. — K¥¢£a azonban végtelenül jámbor, ezért minden veszélytõl megmenekül. Elõzõ életünkben mi magunk is sokat fáradozhattunk az emberek érdekében. Bizonyára bõkezûen adakoztunk, és nagy áldozatokkal imádtuk az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. Ezek a jámbor cselekedetek oltalmazzák most gyermekünket.
— Mennyit vezekelhettünk már elõzõ életeink során! — vették át a szót a gop¦k. — Bizonyára az Istenség Legfelsõbb Személyiségét is imádtuk, különbözõ áldozatokat mutattunk be, adományokat osztottunk, s szent fügefák ültetésével vagy kutak ásásával szolgáltuk az emberek javát. E jámbor tetteknek köszönhetõen kaptuk vissza gyermekünket, akire másképp minden bizonnyal halál várt volna. Visszatért hát K¥¢£a, hogy kedvre derítse rokonait! — A csodás események nyomán Nanda Mah§r§ja újra meg újra felidézte magában Vasudeva szavait.
Néhány nappal késõbb, amint éppen gyöngéden babusgatta K¥¢£át, Yaªod§ keblébõl bõségesen megindult a tej. Mikor ujjaival szétnyitotta gyermeke ajkait, egyszeriben megpillantotta az univerzumot. Bolygóival és csillagaival együtt az egész világegyetem ott hömpölygött K¥¢£a szájában; látta a napot, a holdat, a tüzet, a levegõt, a tengereket, a szigeteket, a hegyeket, az erdõket, a folyókat, az összes mozgó és mozdulatlan élõlényt. Yaªod§ szíve nagyot dobbant. „Milyen csodálatos!” — suttogta. Nem talált szavakat a nem mindennapi látványra, s szemét lehunyva csodálatos gondolatokba mélyedt. Azzal, hogy anyja ölében mutatta meg kozmikus formáját, K¥¢£a megint csak azt támasztotta alá, hogy Õ mindig az Istenség Legfelsõbb Személyisége marad: akkor is, ha kisgyermekként éppen
anyja ölében ücsörög, s akkor is, amikor a kuruk¢etrai csatamezõn Arjuna szekerét hajtja. Ez a történet is az imperszonalisták agyszüleményeit cáfolja. Az egyéni lélekbõl sohasem lesz Isten, sem meditáció, sem más mesterséges folyamat révén. Isten mindig, minden körülmények között Isten, az élõlények pedig mindig az Õ parányi, szerves részei: sohasem tehetnek szert az Istenség Legfelsõbb Személyiségének felfoghatatlan, természetfeletti hatalmára. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hetedik fejezetéhez, melynek címe: „T¥£§varta felszabadítása”.
NYOLCADIK FEJEZET A kozmikus forma látványa T¥n§varta elpusztítását követõen Vasudeva arra kérte családi papjukat, Garga Munit, keresse fel Nanda Mah§r§ját, és a csillagok állása alapján határozza meg, milyen jövõ vár K¥¢£ára. Garga Muni, a szent életû bölcs, aki számtalan lemondást és vezeklést vállalt magára életében, a Yadu nemzetség családi papja volt. Érkezése nagy örömmel töltötte el Nanda Mah§r§ját, aki összetett kézzel nyomban felállt, majd õszinte hódolattal leborult elõtte. Úgy fogadta vendégét, mintha magát az Istenség Legfelsõbb Személyiségét köszöntötte volna otthonában. Meleg szeretettel üdvözölte, kényelmes ülõhellyel kínálta, majd tisztelettudóan így szólt hozzá:
— Ó, kedves br§hma£a, látogatásod világosságot hoz a családos ember otthonába. Bennünket teljesen lekötnek a családi ügyek, s valódi feladatunk, az önmegvalósítás alig-alig jut eszünkbe. Most, hogy a házunkba érkeztél, végre felvilágosítást kaphatunk a lelki életrõl, hiszen téged kizárólag ez a szándék vezérel, amikor felkeresed a családosok otthonát. Egy szent életû br§hma£ának tulajdonképpen semmi dolga az örökké csak a pénzzel foglalkozó családfenntartók otthonában. A br§hma£ák és a szentek egyetlen okból mennek mégis a családosok otthonába: azért, hogy lelki tanításban részesítsék õket. S hogy miért nem mennek inkább a családosok a szent br§hma£ákhoz tudásért? A válasz az, hogy a családosok meglehetõsen oktalan emberek. Legfontosabb kötelességüknek a család fenntartását tekintik, s az önmegvalósítást, a lélek tudományát csupán másodlagosnak vélik. Õk maguk tehát nem keresik fel a szent életû embereket, ám a könyörületes szentek és br§hma£ák mégis ellátogatnak hozzájuk.
Nanda Mah§r§ja szívélyesen üdvözölte Garga Munit, a csillagjóslás tudományának kiváló szaktekintélyét. A nap- és a holdfogyatkozások meghatározása, az asztrológiai elõrejelzések bonyolult számításokon alapszanak. Az asztrológia feltárja a jövendõt is, s Garga Muni jól ismerte ezt a tudományt. E tudás segítségével az ember pontos képet alkothat korábbi tetteirõl, melyeknek köszönhetõen boldogságban vagy szenvedésben van része jelenlegi életében. Nanda Mah§r§ja a br§hma£ák legkiválóbbjának nevezte Garga Munit. A br§hma£ák a Legfelsõbbrõl szóló tudomány mesterei. Egy embert nem lehet br§hma£ának tekinteni, ha nincs birtokában a Legfelsõbb Abszolútról szóló tudás. A ¼r¦mad-Bh§gavatamban itt a brahma-vid§m, azaz „a Legfelsõbb kiváló ismerõje” kifejezés szerepel. Egy képzett br§hma£a alkalmas arra, hogy elvégezze az alacsonyabb rendû kasztok, vagyis a k¢atriyák és a vaiªyák tisztító szertartásait (a ª¡drák nem követik ezeket a ceremóniákat). A br§hma£ákat tehát a k¢atriyák és a vaiªyák lelki tanítómestereinek, papjainak tartják. Nanda Mah§r§ja, aki a vaiªya közösséghez tartozott, Garga Munit kiváló br§hma£ának tartotta, ezért megkérte arra, hogy végezze el fiai, K¥¢£a és Balar§ma tisztító ceremóniáját. Azt is hozzáfûzte, hogy nemcsak két fiának, hanem minden embernek menedéket kell keresnie egy képzett br§hma£ánál, egy lelki tanítómesternél.
— Vasudeva arra kért, gondoskodjak a két gyermek tisztító szertartásáról, különös tekintettel a fiatalabb gyermekre, K¥¢£ára — válaszolta Garga Muni. — Ha azonban én végzem el a szertartást, az emberek talán azt hiszik majd, hogy K¥sna Devak¦ gyermeke, mivel Vasudeva családi papja vagyok. Asztrológiai számításai alapján Garga Muni elõtt világossá vált, hogy K¥¢£a Devak¦ szülötte, amirõl Nanda Mah§r§ja mit sem sejt. Garga Muni burkoltan arra utalt tehát, hogy mindkét kisfiú Vasudeva gyermeke. Balar§máról mindenki tudta, hogy Vasudeva fia, hiszen szülõanyja, Rohi£¦ V¥nd§vanában élt, K¥¢£a kilétét azonban nem ismerte Nanda Mah§r§ja. Garga Muni szavaiból azonban közvetve az is kiderült, hogy K¥sna anyja Devak¦ volt. Garga Muni figyelmeztette Nanda Mah§r§ját, hogy amennyiben az õ vezetésével rendezik meg a tisztító szertartást, a gonosz Ka°sa arra következtet majd, hogy K¥¢£a valójában Devak¦ és Vasudeva fia. Ráadásul az asztrológiai számítások szerint Devak¦nak — bár a nyolcadikként megszületett gyermeket mindenki az õ kislányának hitte — nem születhetett volna leánya, s Ka°sa a csodálatos leánygyermektõl, Durg§dev¦tõl azt is megtudta, hogy végzete már megszületett valahol a világban. Garga Muni tehát burkoltan Nanda Mah§r§ja tudomására hozta, hogy a leánygyermeket, aki Yaªod§ szülötte, s a fiút, aki Devak¦é, kicserélték. — Ha megtartjuk a névadó ünnepséget, s bebizonyosodik, hogy õ az a fiú, akinek megszületésérõl a leánygyermek beszélt Ka°sának, a gonosz démon minden bizonnyal el fog jönni, hogy elpusztítsa gyermekedet. Nem szeretnék ilyen szörnyûségek okozója lenni. — Ha ilyen veszély fenyeget — válaszolta Nanda Mah§r§ja —, akkor valóban helyesebb, ha nem rendezünk nagy névadó ünnepséget. Talán az lenne a legjobb, ha csöndben elvégeznéd a tisztító szertartást, s elmondanád a védikus mantrákat. Mi is a kétszerszületettek közé tartozunk, s most, hogy eljöttél hozzánk, meg kell ragadnom a kedvezõ
alkalmat. Kérlek hát, tartsuk meg a névadó ceremóniát, de minden külsõ pompa nélkül!
Nanda Mah§r§ja titokban akarta tartani a névadó ünnepséget, ugyanakkor élni szeretett volna azzal a különleges lehetõséggel, hogy maga Garga Muni végezze el a szertartást. A nagy bölcs végül engedett a kérlelésnek, és titokban, Nanda Mah§r§ja tehénistállójában, elvégezte a ceremóniát. — Rohi£¦ fia a család és a rokonság kedvence lesz, ezért a R§ma nevet kapja — mondta. — Rendkívüli ereje miatt felnõtt korában Baladeva lesz a neve, a családod és a Yadu nemzetség közötti bensõséges viszony miatt pedig Sa¯kar¢a£ának fogják hívni. Garga Muni tehát három nevet is adott Rohi£¦ fiának: Balar§ma, Sa¯kar¢a£a és Baladeva. Azt azonban továbbra is gondosan eltitkolta, hogy Balar§ma szintén Devak¦ méhében fogant, s csak késõbb került át Rohi£¦ méhébe. K¥¢£a és Balar§ma tehát édestestvérek voltak, mindketten Devak¦ gyermekei. — Ami pedig a fiadat illeti — folytatta Garga Muni —, a különbözõ yugákban [korszakokban] más és más színe volt. Elõször fehér volt, aztán vörös, majd sárga, most pedig fekete színben jelent meg. Korábban Vasudeva gyermeke volt, legyen hát az egyik neve V§sudeva, a másik pedig K¥¢£a. Egyesek így szólítják majd, mások amúgy, de ne feledd: különbözõ kedvtelései alapján sok-sok neve volt már fiadnak.
Garga Muni azt is megemlítette, hogy különleges kedvtelése, a Govardhana-hegy magasba emelése miatt Giridh§r¦nak is szólítják majd a fiút. Asztrológus lévén, a bölcs jól ismerte a múltat és a jövendõt, ezért így folytatta:
— Mások semmit sem tudnak fiadról, én azonban jól ismerem kedvteléseit és neveit. V¥nd§vanában Õ lesz a pásztorok és a tehenek kedvence. Neked is szerencsét hoz majd, s az Õ jóvoltából minden anyagi nehézségen felülkerekedsz majd. Ó, Vraja királya! Elõzõ születései során gyermeked nemegyszer megvédte már az igazakat. A legnehezebb helyzetben is megmentette õket a gonosztevõktõl. Fiad oly rendkívüli hatalommal rendelkezik, hogy leendõ híveinek nem kell többé ellenségtõl tartaniuk. Ahogy a félistenek ¼r¦ Vi¢£u oltalmát élvezik, fiad bhaktáit N§r§ya£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége fogja oltalmazni. Gyermeked mindenben utoléri majd N§r§ya£át, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét — gazdagság tekintetében éppúgy, mint a szépség vagy a hatalom terén. Gondoskodj hát szépen fiad oltalmáról, hogy nyugodt körülmények között nõhessen fel! — Garga Muni valójában azt közölte a fenti szavakkal, hogy N§r§ya£a rendkívüli gyermekkel áldotta meg nagy bhaktáját, Nanda Mah§r§ját, s e fiú semmiben sem különbözik ¼r¦ N§r§ya£ától. Meggyõzte Nanda Mah§r§ját, hogy fia nem más, mint N§r§ya£a, de óva is intette, hogy mindig legyen résen, mert számtalan démon fogja háborgatni gyermekét.
A nagy bölcs ezután sokáig ecsetelte a gyermek transzcendentális tulajdonságait, majd hazatért otthonába. Nanda Mah§r§ja végtelenül szerencsésnek érezte magát, amiért ilyen rendkívüli áldásban részesült. Nem sokkal ezután K¥¢£a és Balar§ma már kezdett négykézláb mászni. Yaªod§ és Rohi£¦ boldogan figyelte a gyermekek játszadozását. A derekukra és a bokájukra kötött csengettyûk kedvesen csilingeltek, s öröm volt nézni, ahogy a földön csúsztak-másztak. Ha valamitõl megijedtek, éppúgy anyjukhoz bújtak, akár a többi kisgyerek. Elõfordult, hogy elestek, s V¥nd§vana agyagos, sáros földjétõl maszatosan bukkantak fel újra anyjuk elõtt. A sok földön mászástól sár- és agyagfoltok társultak a sáfrány és a szantálpép mellé, amellyel Yaªod§ és Rohi£¦ kenték be Õket minden reggel. Ahogy anyjuk felé másztak, Yaªod§ és Rohi£¦ nagy szeretettel ölbe kapták Õket, majd a szárijukba bugyolálva megszoptatták a két kicsit. Szoptatás közben aztán látták, hogy már elõ-elõbújnak apró fogaik, s gyermekeik gyarapodása egyre nagyobb örömmel töltötte el a két anyát. A csintalan kisfiúk néha bemásztak a tehénistállóba, és a borjak farkába kapaszkodva felálltak. A megzavarodott jószágok összevissza szaladgáltak, maguk után húzva a gyerekeket a sárban és a tehéntrágyában. Yaªod§ és Rohi£¦ hívó szavára ilyenkor összesereglettek a közelben lakó gop¦k, s nevetve figyelték K¥¢£a hancúrozását. Gyermeki kedvtelése mindannyiukat transzcendentális boldogsággal töltötte el. K¥¢£a és Balar§ma pajkosak voltak, egy pillanatra sem maradtak veszteg, s Yaªod§éknak mindent el kellett követniük, hogy megóvják õket a madaraktól, a tehenektõl, a bikáktól, a majmoktól, a víztõl vagy épp a tûztõl. Egyetlen nyugodt pillanatuk sem volt. Vagy a gyermekekért aggódtak, vagy napi teendõiket végezték. K¥¢£a és Balar§ma hamarosan fölálltak, s megtették elsõ lépéseiket. Yaªod§, Rohi£¦ és a gop¦k transzcendentális öröme nem ismert határokat, amikor a többi kisgyerekkel együtt K¥¢£áék járni kezdtek. A gop¦k, Yaªod§ és Rohi£¦ barátnõi is nagyon élvezték K¥¢£a és Balar§ma gyermeki csínytevéseit. S hogy még több transzcendentális örömben legyen részük, egyszer bepanaszolták a csintalan fiúkat. K¥¢£a éppen anyja lábainál üldögélt, amikor betoppantak. Panaszkodni kezdtek Rá — úgy, hogy Õ is hallja.
— Ó, kedves Yaªod§, elég volt a csínytevésekbõl! Jó lenne már ráncba szedni azt a vásott K¥¢ £át! Reggel és este, pont a fejés elõtt, Balar§mával együtt eloldozzák házainkban a borjakat, s a sajtáraink így mindig üresek maradnak, mivel a borjak az összes tejet megisszák. Ha megdorgáljuk Õket, csak állnak és bájosan mosolyognak. Mit is tehetnénk hát! De van más is, amiben különösen
örömüket lelik. Mindig megdézsmálják a vajat és a joghurtot! Hiába próbáljuk elrejteni készleteinket, mindenütt rájuk akadnak. Amikor meg rajtacsípjük Õket, még Nekik áll följebb, s méltatlankodva megkérdezik: „Miért vádoltok lopással bennünket? Azt hiszitek, nálunk nincs elég vaj meg joghurt?” Az is elõfordult már, hogy az elcsent finomságokat a majmok között osztották szét. Mikor aztán már az állatok is jóllaktak, ócsárolni kezdték az ennivalót: „Milyen silány ez a tej, milyen csapnivaló ez a vaj, ez a joghurt — még a majmoknak se kell!” Összetörik az edényeket, a cserepeket pedig szanaszét dobálják a földön! A mennyezetre is próbáltuk már felakasztani a joghurtos-és vajasedényeket, de hiába! Ha nem érik el õket, egyszerûen ládákat állítanak az õrlõkövekre, s felmásznak rájuk. Ha netán még így sem férnek hozzá a finomságokhoz, egyszerûen lyukat ütnek az edény falán. Hiába próbáljuk sötét helyre dugni a tejes és joghurtos köcsögöket vagy a vajat, ékszereik ragyogó fényénél úgyis megtalálják. S ha netán mégsem sikerül a csuprokra rátalálniuk, kicsi gyermekeinket kezdik el csipkedni. Mikor aztán eltörik a mécses, egyszerûen odébbállnak. Talán az lenne a leghelyesebb, ha nem adnátok Rájuk ezeket a tündöklõ ékszereket! Panaszaikat végighallgatva Yaªod§ megígérte, hogy nem fogja felékszerezni K¥¢£át, s a gyerek így nem tudja majd megtalálni a sötétben a vajat. A gop¦k azonban tovább okvetetlenkedtek:
— Ne, mégse foszd meg K¥¢£át az ékszereitõl! Semmit nem érnénk el vele. Nem tudjuk, miféle fiúk ezek, de ékszereik nélkül is olyan ragyogó fényt árasztanak, hogy a sötétben is mindent látnak. — Rendben van — válaszolta Yaªod§ —, akkor meg tegyétek olyan helyre a köcsögöket, hogy ne férhessenek hozzájuk! — Igen, eddig is ezzel próbálkoztunk, de mivel a sok házimunka miatt nem tudunk mindenre odafigyelni, ez a két rakoncátlan gyerek belopakszik a házunkba, és mindent tönkretesz. Ha pedig semmit sem sikerül elcsenniük, mérgükben lepisilik vagy összeköpködik a tiszta padlót! Nézd csak a fiadat! Egész nap azon töri a fejét, hogyan csenje el a vajunkat, most meg úgy ül itt, mintha maga lenne a megtestesült ártatlanság! Nézd csak, milyen szende arccal hallgat most is! A sok panasz hallatán Yaªod§ elhatározta, megbünteti fiát, de amikor a megszeppent K¥¢£ára pillantott, csak mosolyogni tudott. Egyik nap Balar§ma összebeszélt játék közben a többi fiúval, s azt mondták Yaªod§nak, hogy K¥ ¢£a földet evett. Yaªod§ kézen fogta K¥¢£át, és megkérdezte: — Mondd csak, kedves K¥¢£ám, miért ettél földet? Látod, Balar§ma meg a barátaid is panaszkodnak rád! — Ó, drága anyám — szepegte K¥¢£a —, Én nem ettem földet! Bátyám és a többi fiú is hazudik. Játék közben Balar§ma megharagudott Rám, és összebeszélt a többiekkel, hogy bepanaszoljanak nálad. Árulkodásukkal csak fel akartak mérgesíteni, hogy aztán megszidj Engem. Ha azt hiszed, igazat szóltak, egyszerûen nézz bele a számba, s gyõzõdj meg magad róla, hogy tényleg ettem-e földet vagy sem. — Hát ha nem ettél, rendben van. Nyisd ki szépen a szád, hadd nézzem! — válaszolta Yaªod§. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége anyja kérésére rögtön kitátotta száját, ahogy az egy engedelmes, mindennapi kisfiúhoz illik. Amikor azonban K¥¢£a szájába pillantott, a teremtés teljes fensége tárult Yaªod§ anya szeme elé. Minden irányban a végtelen kiterjedésû világegyetemet látta, a bolygókat, a holdat és a csillagokat, a levegõt és a tüzet. Mindenütt óceánokat és tengereket, szigeteket és hegyeket látott. Látta az elemeket, a vizet, az eget, a teret adó étert, a totális egót, s annak termékeit, az érzékeket, az érzékek irányítóit, az összes félistent és az érzékek tárgyait (a hangot, az illatot stb.). Az anyagi természet három kötõereje is megjelent gyermeke szájában, s ott volt a sok-sok élõlény, az örök idõ, az anyagi és a lelki természet, a tettek, a tudat, s a teremtés megannyi formája is. Yaªod§ a kozmikus megnyilvánulás összes alkotóelemét megpillantotta fia szájában, s látta magát is, amint ölében K¥¢£át szoptatja. Teljesen megbabonázta a látvány, s azon kezdett töprengeni, vajon álmot látott-e vagy valami rendkívüli dolgot. Arra a meggyõzõdésre jutott, hogy vagy álmodott, vagy pedig az Istenség Legfelsõbb Személyisége illúziókeltõ energiája játszott vele. Aztán arra gondolt, talán megháborodott, s azért látott ilyen különös, csodálatos dolgokat. Végül az is eszébe ötlött, hogy talán a fia tett szert valamilyen misztikus képességre, s ez okozta a különleges látomásokat. — Mélységes hódolatom az Istenség Legfelsõbb Személyiségének — mondta —, aki a tudat, az elme, a tettek és az elméleti találgatások világa felett áll, s akinek különbözõ energiái hoznak létre minden megnyilvánult és megnyilvánulatlan dolgot. Az Õ energiája hatására érzékeljük a testünket, s mindent, ami hozzá tartozik. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neki, akinek illúziókeltõ energiájától megtévesztve azt képzelem, hogy Nanda Mah§r§ja a férjem,
K¥¢£a a fiam, hogy Nanda Mah§r§ja tulajdona az én tulajdonom is, s hogy a tehénpásztorok és a gop¦k az alattvalóim. Ez a sok-sok téveszme mind a Legfelsõbb Úr illúziókeltõ energiájának köszönhetõen alakult ki bennem. Bárcsak szüntelenül élvezhetném oltalmadat, ó, Uram! K¥¢£a ekkor ismét belsõ energiája hatása alá vonta Yaªod§ anyát, hogy a filozofikus gondolatok helyébe újra az anyai gyöngédség lépjen. Yaªod§ egy pillanat alatt megfeledkezett filozofikus gondolatairól, s ismét a saját gyermekeként tekintett K¥¢£ára. Az ölébe vette, s a boldog anyai szeretet érzései árasztották el. Újra a saját fiaként gondolt az Istenség Legfelsõbb Személyiségére, akit csakis az upani¢adokon és a Ved§nta-s¡trán alapuló tudás, a misztikus yoga, illetve a s§¯khya filozófiájának tanulmányozása révén lehet megérteni.
Kétségtelen, hogy Yaªod§ anya sok-sok múltbéli jámbor tette folytán részesülhetett abban a kegyben, hogy ¼r¦ K¥¢£a, az Abszolút Igazság, az Istenség Legfelsõbb Személyisége az õ fiaként jelent meg, s az õ tejét itta. Nanda Mah§r§ja nemkülönben: számos áldozatot és kegyes cselekedetet kellett ahhoz végrehajtania, hogy végül a fiának mondhassa K¥¢£át. Meglepõ azonban, hogy Vasudeva és Devak¦, noha K¥¢£a édes gyermekük volt, nem élvezhették gyermekkori kedvteléseinek transzcendentális gyönyörét. A nagy bölcsek és szentek a mai napig is dicsõítik K¥¢ £a gyermekkori cselekedeteit, Vasudeva és Devak¦ azonban nem élvezhették azokat személyesen. Ennek okát ¼ukadeva Gosv§m¦ tárta föl Par¦k¢it Mah§r§ja elõtt. Amikor Brahm§ a Vasuk legkiválóbbját, Dro£át is felszólította a népesség szaporítására, Dro£a, feleségével, Dhar§val együtt Brahm§ áldását kérte: „Kedves atyánk! Kérünk, add meg nekünk, hogy amidõn újra megszületünk az anyagi világban, váljunk K¥¢£a, a Legfelsõbb Úr kedvteléseinek részeseivé, hogy teljes figyelmünkkel elmerülhessünk gyermekkorának mindennél varázslatosabb eseményeiben. Hadd kerüljünk Vele egy olyan szoros és mély kapcsolatba, hogy velünk töltött gyermekkorának eseményeirõl hallva bárki átszelhesse a születés és halál óceánját.” Az Úr Brahm§ teljesítette kívánságukat, s Dro£a Nanda Mah§r§ja képében, Dhar§ pedig Yaªod§ anyaként, Nanda Mah§r§ja feleségeként született meg V¥nd§vanában. Az õ gyermekük lett K¥¢£a, és így bontakozott ki az Istenség Legfelsõbb Személyisége iránti tiszta odaadásuk, miközben K¥¢£a többi társa, a gop¦k és a tehénpásztorok szívében is sorban kinyíltak a K¥¢£a iránti szeretet különbözõ érzései.
Hogy beteljesítse Brahm§ áldását, s hogy gyermeki kedvteléseivel a végtelenségig fokozza a v¥nd§vanaiak transzcendentális boldogságát, ¼r¦ K¥¢£a megjelent teljes értékû kiterjedésével, Balar§mával együtt. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv nyolcadik fejezetéhez, melynek címe: „A kozmikus forma látványa”.
KILENCEDIK FEJEZET Yaªod§ anya megkötözi K¥¢£át Egy alkalommal, amikor Yaªod§ szolgálója éppen más ház körüli teendõkkel volt elfoglalva, Yaªod§ anya maga látott hozzá a vajköpüléshez. Munka közben boldogan gondolt fiára, s gyermekkori kedvteléseirõl énekelt. Ahogy két kézzel köpülte a vajat, karkötõi egymásnak ütõdve csilingeltek, fülbevalói ütemesen ide-oda jártak. Szárija szorosan meg volt kötve, de a keble hevesen hullámzott, s K¥¢£a iránti rajongó szeretetében megindult a teje. Arcára verejtékcsöppek ültek ki, s ide-oda libbent a haját díszítõ virágfonat. A kis K¥¢£a egyszer csak serényen dolgozó anyja elé toppant. Éhes volt, s hogy tovább fokozza anyja szeretetét, azt akarta, hagyja félbe a kedvéért a köpülést. Arra várt, hogy anyja megszoptassa, hiszen egy anyának ez a legfõbb kötelessége — a vajköpülés ráér késõbb is. Yaªod§ ölébe vette és kebléhez emelte gyermekét. Ahogy K¥¢£a mohón szívta a tejét, õ egyre csak mosolygott, és kisfia bájos arcában gyönyörködött. De ekkor forrni kezdett a tûzhelyen a tej. Mielõtt kifutott volna, Yaªod§ gyorsan letette a kicsit, s a tûzhöz szaladt. K¥¢£a mérges lett, amiért anyja így otthagyta; ajka és szeme egészen elvörösödött a haragtól. Összeszorította a száját, s egy hirtelen mozdulattal bezúzta egy kõvel a köpülõt. Kiszedegette a vajat, s hamis könnyekkel a szemében egy félreesõ zugban falatozni kezdett. Yaªod§ közben levette a tejet és visszatért a köpülõhöz. Megpillantotta az összetört edényt, s mivel nem találta a fiát, rögtön tudta, hogy ez csak az Õ mûve lehetett. „Milyen okos ez a K¥¢£a! — gondolta mosolyogva. — Rossz fát tett a tûzre, de a büntetés elõl megpróbál elbújni.” Mindenfelé kereste fiát, míg végül egy felfordított mozsáron ülve rá is akadt. K¥¢£a épp a mennyezetre felfüggesztett edénybõl osztogatta a vajat a majmoknak. Óvakodva tekingetett jobbrabalra, hisz tudta, milyen rosszaságot mûvel. Egy pálcával a kezében Yaªod§ csöndesen a háta mögé lopózott, ám K¥¢£a észrevette. Leugrott a mozsárról, s fejvesztve menekülni kezdett, Yaªod§ meg a nyomába! Ide-oda kergetve megpróbálta elcsípni az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, akit a meditáló yog¦k még csak meg sem tudnak közelíteni. A Legfelsõbb Úr, K¥¢£a, akit a yog¦k és az elmélkedõk sosem érhetnek el, kisgyermekként játszott hûséges bhaktájával, Yaªod§val. Yaªod§ nagyon igyekezett, hogy utolérje a fürge kisfiút, de vékony dereka és nõies alkata akadályozta a gyors mozgásban. Haja kibomlott, s a beletûzött virágok a földre hullottak. Jól kifáradt, végül azonban valahogy sikerült nyakoncsípnie csintalan kisfiát. K¥¢£a, ahogy ott állt a csata veszteseként, majdnem elsírta magát. Kis ökleivel a szemét dörzsölte, fekete szemfestéke is elkenõdött. S ahogy fölébe magasodó anyja arcára nézett, a tekintete rettegéssel telt meg.
K¥¢£a indokolatlan ijedtségét látva, Yaªod§ anya meg akarta nyugtatni fiát. Yaªod§, K¥¢£a legfõbb jóakarója gondolkodóba esett: „Mi lesz Vele, ha már tõlem is ennyire fél?” Elhajította a pálcát, de hogy a megérdemelt büntetés mégse maradjon el, úgy gondolta, inkább megkötözi fia kezét. Nem tudta azonban, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségét még õ sem kötözheti meg. Azt hitte, K¥¢£a az õ kisfia — honnan is tudta volna, hogy gyermekét semmilyen korlátozásnak nem lehet alávetni? K¥¢£a végtelen és mindent átható. Számára nincs kívül és belül, nincs kezdet és vég. Õ a teljes kozmikus megnyilvánulás, aki az érzékek számára is felfoghatatlan, Yaªod§ mégis egy famozsárhoz akarta kötözni. A kötél azonban egy arasszal rövidebbnek bizonyult a kelleténél. Yaªod§ ekkor egy másik darab kötelet toldott az eredetihez, de még ez sem volt elég. Végül a házban fellelhetõ összes zsineget összekötözte, de a kötél még így is rövidnek bizonyult — egy arasznyi mindig hibádzott. Yaªod§ elmosolyodott, de semmit sem értett az egészbõl. „Hogyan lehetséges ez?” — gondolta.
Végül aztán belefáradt gyermeke kötözgetésébe. Kimelegedett és virágfüzére is lehullott már. Ekkor azonban ¼r¦ K¥ ¢£a, anyja nagy küszködését látva, megszánta Yaªod§t, s hagyta magát megkötözni. K¥¢£át, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, aki Yaªod§ék otthonában egyszerû kisgyermekként hódolt kivételes kedvteléseinek, természetesen senki sem irányíthatja. A tiszta bhakta meghódol az Úr lótuszlábai elõtt, s bár az Úr meg is óvhatja mindentõl, de el is pusztíthatja õt, a bhakta sosem feledkezik el arról, hogy átadta magát K¥¢£ának. Az Urat hasonló transzcendentális örömmel tölti el, ha bhaktája gondoskodására bízhatja magát. Ez az önátadás mutatkozott meg abban is, hogy Yaªod§ anya kegyeire bízta magát.
K¥¢£a felszabadulással jutalmazza híveit, de Yaªod§ iránti kivételes kegyét még Brahm§, ¼iva vagy a szerencse istennõje sem tapasztalhatta meg soha. K¥¢£a könnyen elérhetõ a bhakták számára, ám a yog¦k és a spekulálók sohasem tudják felfogni a maga teljességében az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, Nanda Mah§r§ja és Yaªod§ anya fiát. Nem fér a fejükbe az sem, hogy K¥¢£a minden öröm kimeríthetetlen forrása. Miután Yaªod§ a famozsárhoz kötözte K¥¢£át, újra házi teendõi után nézett. ¼r¦ K¥¢£a, az örömök kimeríthetetlen forrása a közelben álló két arjuna-fára tekintett, s elgondolkodott: „Anyám nem hagyta, hogy jóllakjam a tejével, ezért eltörtem a köpülõedényt. A vajat szétosztogattam a majmok között, erre a famozsárhoz kötözött. De tudok ám én még
ennél is megátalkodottabb lenni!” Azon kezdte törni a fejét, miképpen dönthetné ki a magas arjuna-fákat.
Ezeknek a fáknak azonban külön történetük van. Elõzõ életükben Kuvera fiai voltak — Nalak¡varának és Ma£igr¦vának hívták õket. Nagy szerencséjükre K¥¢£a most éppen rájuk pillantott. Elõzõ életük során N§rada, a nagy bölcs megátkozta õket, de ezáltal valójában a legnagyobb kegyben részesültek: személyesen találkozhattak K¥¢£ával. Ezt az „áldásos átkot” részeg könnyelmûségükkel érdemelték ki, de ennek történetét már a következõ fejezet meséli el. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv kilencedik fejezetéhez, melynek címe: „Yaªod§ anya megkötözi K¥¢£át”.
TIZEDIK FEJEZET Nalak¡vara és Ma£igr¦va felszabadítása A nagy szent, N§rada magasztos vágyából K¥¢£a felszabadította az átokkal sújtott Nalak¡varát és Ma£igr¦vát. A következõ fejezet az õ történetüket beszéli el.
A két nagy félisten, Nalak¡vara és Ma£igr¦va Kuverának, a félistenek kincstárnokának, az Úr ¼iva nagy bhaktájának a fiai voltak. Az Úr ¼iva kegyébõl Kuvera gazdagságának nem voltak határai. De ahogy az a gazdag emberek fiaival gyakran megesik, Kuvera két fia nagyon vonzódott a borhoz és a nõkhöz. Egyszer a két félisten, érzéki örömökre vágyva, elment az Úr ¼iva kertjébe, mely Kail§sa tartományban, a Mand§kin¦-Gangesz partján található. Sokat ittak, és az illatozó virágokkal teli kertben a társaságukban lévõ gyönyörû hölgyek édes énekét hallgatták. Mámorosan sétáltak be a Gangesz lótuszvirágokkal teli vizébe, s úgy élvezték a fiatal lányok társaságát, ahogyan a vízben hancúrozó elefántbika a nõstény elefántokét.
Miközben így szórakoztak, a szent N§rada éppen arra járt. Látta, hogy Nalak¡vara és Ma£igr¦va olyan részegek, hogy észre sem veszik, amint elmegy mellettük. A fiatal lányok nem voltak annyira ittasak, mint a félistenek, s a nagy bölcs láttán szégyenkezve takarták el meztelen testüket. Kuvera fiai azonban annyira el voltak bódulva, hogy fel sem fogták, hogy a nagy N§rada áll ott elõttük, s még a testüket sem takarták el. Szánalomra méltó állapotuk láttán N§radának megesett rajtuk a szíve, s azt kívánta, bárcsak szemtõl szemben találkoznának K¥¢£ával. Együttérzéssel nézte a két félistent, s mivel véget akart vetni hamis élvezeteiknek, fiatal lányokkal való léha, részeg együttléteiknek, indokolatlan kegyébõl megátkozta õket. Mielõtt kimondta volna az átkát, a következõ gondolatokat közölte velük: Az anyagi élvezet utáni vágyat a szenvedély kötõerejének fokozódása szüli. Az, akinek az anyagi világban megadatik a jólét, általában három dologhoz kezd el ragaszkodni: a mámorítószerekhez, a nemi élethez és a szerencsejátékhoz. Az anyagilag tehetõs emberek, mivel felhalmozott vagyonuk önteltté teszi õket, sokszor olyan kegyetlenné válnak, hogy állatokat mészárolnak le és vágóhidakat építenek. Azt gondolják, hogy sohasem fognak meghalni, s ostoba módon annyira elfelejtkeznek a természet törvényeirõl, hogy teljesen a testiség rabjaivá válnak. Elfelejtik azt, hogy még a legfejlettebb civilizációkban is — sõt, még a félistenekében is — a testbõl végül hamu vagy trágya lesz. Bármilyen is kívülrõl a test, a belsejében csupán ürülék, vizelet és mindenféle féreg található. Mivel a materialisták elvesznek a más testekkel kapcsolatos féltékenykedésben és harcban, s képtelenek felfogni, hogy mi az élet végsõ célja, következõ életükben általában pokoli körülmények között találják magukat. Ezek az ostoba emberek mulandó testüket arra használják, hogy mindenféle bûnös cselekedetet hajtsanak végre vele, s közben el sem gondolkodnak rajta, vajon ez a test valóban hozzájuk tartozik-e vagy sem. Van egy mondás: a test annak a tulajdona, aki eteti. Már csak ezért is eltûnõdhetünk rajta, hogy a testünk valóban a miénke, vagy azé, akit szolgálunk. Egy rabszolgatartó is jogot formál a rabszolgák testére, mivel õ eteti õket. De az a kérdés is fölmerülhet, vajon a test a nemzõ apához tartozik-e, aki a magot adó gazdája e testnek, vagy az anyához, aki méhében hordja ki gyermekét? Az ostobák számtalan bûnös tettet követnek el amiatt, hogy magukat a testükkel vélik azonosnak. Csak egy intelligens ember tudja megérteni, kihez is tartozik a teste valójában. Az ostoba ember állatokat öl meg, hogy fenntartsa saját testét, ám azon nem gondolkodik el, hogy teste vajon tényleg az övé-e, vagy inkább az apjáé, az anyjáé vagy éppen a nagyapjáé. Arra is van példa, hogy az apa, amikor egy kérõnek adja a lányát, igényt tart arra, hogy lánya gyermekét majd a fiaként kapja vissza. Aztán megeshet, hogy egy nálunk erõsebb ember rendelkezik a testünk felett, s arra kényszerít bennünket, hogy dolgozzunk neki. Amikor egy rabszolga testét eladják, úgy tekintik, hogy attól a naptól fogva teste új tulajdonosát illeti meg. Az élet végeztével a test a tûzé lesz, mivel a tûznek adják oda, ami hamuvá égeti, vagy pedig — mivel egyszerûen az utcára dobják — kutyák és keselyûk martaléka lesz. Mielõtt a test fenntartása érdekében mindenféle bûnös cselekedetet követnénk el, meg kell értenünk, kihez is tartozik a testünk. Végsõ soron a természet terméke a test, ami végül újra beleolvad az anyagi természetbe. Ebbõl arra a következtetésre juthatunk, hogy a test az anyagi természethez tartozik. Nem szabad tehát tévesen azt hinnünk, hogy a test a miénk. Miért kell e hamis birtoklásérzet alapján, úgymond a testünk fenntartása érdekében ártatlan állatokat ölni? Amikor egy embert elvakít a gazdagság áltekintélye, nem törõdik semmiféle erkölcsi szabállyal, s belefeledkezik a bor és a nõk élvezetébe, az állatok gyilkolásába. A szegény ember gyakran jobb helyzetben van, mert
önmagára mindig más testekkel kapcsolatban gondol. A szegény ember nem akar fájdalmat okozni más testeknek, mert saját tapasztalatból tudja, hogy mit érzett, amikor neki okoztak fájdalmat. Mivel a két félistent, Nalak¡varát és Ma£igr¦vát is teljesen hatalmába kerítette a hamis tekintélyérzet, a nagy szent, N§rada úgy döntött, hogy olyan körülmények közé kell kerülniük, ahol nem élvezhetik tovább gazdagságukat. Az, akit megszúr egy tû, nem akarja, hogy másokkal is ez történjen. Egy emberségesen gondolkodó szegény ember sem kívánja azt, hogy másokat is szegénység sújtson. Általában azt látjuk, hogy azok, akik szegényes körülmények között nõttek fel, ám késõbb gazdagok lettek, életük végén jótékonysági intézményeket alapítanak, hogy segítsenek a szegénység sújtotta embereken. Egy szegénységben nevelkedett együttérzõ ember tehát jóval inkább át tudja élni mások fájdalmait és örömeit. A szegény ember ritkán válik a felfuvalkodottság rabjává, s az élet elvakult habzsolása helyett megelégszik azzal, amit létfenntartásához kap az Úr kegyébõl. Az egyszerû, szegényes életvitel a lemondás egyik fajtája, folytatta a szent N§rada. A védikus kultúra szokásai szerint a br§hma£ák szegényen élnek, hogy mentesek maradjanak az anyagi gazdagságból származó hamis tekintélyérzettõl. Az anyagi gyarapodásból származó hamis tekintély nagy akadályt jelent a lelki felemelkedésben. Mivel nem engedheti meg magának, hogy többet egyen a szükségesnél, a szegény ember nem hízik el, s az érzékei sem szabadulnak el. S ha az érzékei nem telhetetlenek, az ember nem válik erõszakossá sem. A szegénység másik elõnye az, hogy a szentek könnyebben bejutnak egy szegény ember házába, aki így gyakrabban élvezheti társaságukat. Egy nagyon gazdag ember viszont senkit sem enged a házába, s éppen ezért a szentek sem tehetik be oda a lábukat. A védikus szokások szerint a szent koldusként él, s azzal az ürüggyel, hogy kéreget, betérhet bárkihez. A családfenntartó, aki a család ügyeivel van elfoglalva, s rendszerint teljesen elfelejtkezik lelki életérõl, így a szentek társaságának áldásában részesülhet. A szegénynek tehát nagy az esélye arra, hogy a szentekkel való találkozásai eredményeképpen felszabaduljon. Mi haszna a vagyonára és tekintélyére büszke ember életének, ha nem élvezheti a szentek és az Istenség Legfelsõbb Személyisége bhaktáinak társaságát?
A nagy szent, N§rada kötelességének érezte, hogy olyan feltételek közé juttassa a két félistent, ahol nem lehetnek többé büszkék a vagyonukra és a tekintélyükre. Részvétet érzett irántuk, s ki akarta menteni õket szánalmas helyzetükbõl. A sötétség kötõerejének hatása alatt álltak, s mivel képtelenek voltak arra, hogy uralkodjanak érzékeiken, a testiség rabjaivá váltak. Egy olyan szentnek, mint N§rada, kötelessége volt kimenteni õket szörnyû helyzetükbõl. Az állati létben az élõlény nem érzi, hogy meztelen, egy állatnak nincs szeméremérzete. Kuvera viszont a félistenek kincstárnoka volt, egy felelõsségteljes feladatot ellátó, nagyon megbízható személyiség, s Nalak¡vara és Ma£igr¦va az õ fiai voltak. Ennek ellenére olyan állatias és felelõtlen életet éltek, hogy részegségükben még azt is képtelenek voltak felfogni, hogy meztelenek. Az emberi civilizáció egyik alapelve az, hogy testünk alsó részét el kell takarni, s ha egy férfi vagy egy nõ megfeledkezik errõl, állati szintre alacsonyodik. N§rada ezért arra gondolt, hogy a legjobb büntetés lenne számukra, ha mozdulatlan élõlényekké, fákká változnának. A természet törvényei szerint a fák mozdulatlanok, s bár a tudatlanság kötõereje alatt állnak, mégsem ártanak senkinek. Ráadásul, ha büntetésül fákká változnának — gondolkodott tovább a nagy szent —, az õ kegyébõl továbbra is megtartanák emlékezetüket, s mindvégig tudnák, miért kapták ezt a büntetést. Testének cseréje után az élõlény általában elfelejti elõzõ életét, de az Úr kegyébõl különleges esetekben — mint ahogyan ez Nalak¡varával és Ma£igr¦vával történt — képes rá emlékezni. N§rada úgy gondolta, hogy a testvérek a félistenek idõszámítása szerinti száz évig maradjanak fák, s ezután legyen majd abban a szerencsében részük, hogy az Úr indokolatlan kegyébõl szemtõl szemben lássák az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. Azt követõen pedig újra félistenekként és az Úr nagy bhaktáiként születhetnek majd meg. N§rada viszatért lakhelyére, N§r§ya£§ªramába, a két félisten pedig egy-egy fává változott, melyek az iker arjunafák néven váltak ismertté. N§rada indokolatlan kegyébõl a testvéreknek abban a szerencsében volt részük, hogy Nanda kertjében növekedhettek, hogy majd egy napon szemtõl szemben pillanthassák meg az Úr K¥¢£át. K¥¢£a, bár oda volt kötözve a famozsárhoz, a két fa irányába kezdett mászni, hogy beteljesítse bhaktája, N§rada jóslatát. Az Úr K¥¢£a tudta, hogy N§rada az Õ nagy bhaktája, s hogy a két arjuna-fa, mely elõtte áll, valójában Kuvera két fia. „Most be kell teljesítenem nagy bhaktám, N§rada jövendölését” — gondolta, s elindult a két fa közötti ösvényen. Õ maga átjutott a két fa között, a nagy famozsár azonban elakadt. A helyzetet kihasználva az Úr K¥¢£a húzni kezdte a kötelet, amellyel a mozsárhoz volt kötve, s ahogy nagy erõvel húzta, a két fa végül hatalmas robajjal, ágastóllevelestõl a földre zuhant. A kidõlt fákból két csodálatos alak lépett elõ, fénylõen, akár a lángoló tûz. Mindent fény árasztott el, minden gyönyörûvé vált körülöttük. A két megtisztult személyiség azonnal a gyermek K¥¢£a elé lépett. Nagy hódolattal leborultak elõtte, s a következõ szavakkal fejezték ki hálájukat és tiszteletüket: — Drága Urunk, K¥¢£a! Te vagy az Eredeti Személy, a Legfelsõbb Úr, minden misztikus erõ mestere. A mûvelt br§hma£ák jól tudják, hogy a kozmikus megnyilvánulás nem más, mint energiáid egyik kiterjedése, mely néha megnyilvánul, s néha megnyilvánulatlan állapotba húzódik vissza. Te vagy az élõlények életének, testének és érzékeinek fenntartója. Te vagy az örökkévaló Isten, a mindenható Úr Vi¢£u, minden létezõ elpusztíthatatlan irányítója,
s Te vagy az örök idõ is. Te vagy az eredeti forrása a kozmikus megnyilvánulásnak, mely az anyagi természet három kötõereje — a jóság, a szenvedély és a tudatlanság — hatása alatt mûködik. Felsõlélekként minden egyes élõlényben ott vagy, és mindig tudod, mi történik a testükben és az elméjükben. Te vagy az élõlények összes cselekedetének legfelsõbb irányítója tehát. Habár ott vagy az anyagi természet kötõerõinek hatása alatt álló minden egyes létezõ belsejében, Téged nem szennyeznek be ezek a kötõerõk. Az anyagi kötõerõk irányítása alatt senki nem értheti meg transzcendentális tulajdonságaidat, melyek a teremtés elõtt is léteztek már — ezért hívnak Téged a Legfelsõbb Transzcendenciának. Tisztelettel és hódolattal borulunk hát le a lótuszlábaid elõtt, ó, V§sudeva, Legfelsõbb Brahman, Elõtted, kit személyes, belsõ energiáid örök dicsõséggel öveznek.
— Ebben az anyagi világban Téged csak különféle inkarnációidon keresztül lehet megismerni. Habár különféle testeket öltesz magadra, ezek a testek nem részei az anyagi teremtésnek: mindig transzcendentális energiáid végtelen gazdagsága, ereje, szépsége, híre, bölcsessége és lemondása jellemzi õket. Az anyagi létben a test és a test tulajdonosa nem azonos, Rád azonban, mivel Te saját, eredeti lelki testedben jelensz meg, ez nem érvényes. Amikor megjelensz, rendkívüli cselekedeteid mutatják, hogy Te vagy az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Ilyen cselekedeteket senki nem tud végrehajtani az anyagi létezésben. Te, az Istenség Legfelsõbb Személyisége okozod az élõlények születését, halálát és felszabadulását, s összes elsõdleges kiterjedésedet magadban hordozod. Te bárkinek bármilyen áldást meg tudsz adni. Ó, Urunk, ó, minden szerencse és jóság forrása! Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk Neked! Te vagy a mindent átható Isten, a Legfelsõbb Személy, a béke legfelsõbb forrása, Yadu király dinasztiájának legkiválóbb személyisége. Ó, Urunk! Apánk, Kuvera félisten a Te szolgád, mint ahogyan a nagy szent, N§rada is az, s az õ kegyükbõl láthatunk most Téged. Azért imádkozunk hát, hogy örökké transzcendentális, szeretõ szolgálatot végezhessünk Neked — a Te dicsõségedrõl beszélve és a Te transzcendentális cselekedeteidet hallgatva szakadatlanul. Hadd szolgáljunk Téged a kezünkkel és egész testünkkel, hadd szegezzük elménket a Te lótuszlábaidra, s ó, Urunk, hadd érintsük meg fejünkkel újra meg újra a földet mindenható kozmikus formád elõtt! Amikor a két félisten, Nalak¡vara és Ma£igr¦va befejezte imáit, a Yaªod§ kötelével mozsárhoz kötözött K¥¢£a, Gokula ura és tulajdonosa elmosolyodott, és így szólt:
— Már tudomásomra jutott, hogy nagy bhaktám, a bölcs N§rada, indokolatlan kegyébõl megmentett benneteket a büszkeség alantas helyzetébõl, mely a félistenek világában birtokolt különleges szépségetekbõl és gazdagságotokból eredt. Attól mentett meg benneteket, hogy a pokoli élet legalacsonyabb szintjére süllyedjetek. Minderrõl már tudtam. Nemcsak azért vagytok szerencsések, mert megátkozott benneteket, hanem azért is, mert alkalmatok nyílt látni õt. Az a feltételekhez kötött lélek, aki a sors kegyébõl megpillanthat egy olyan nagy szentet, mint a mindig békés és mindenkihez kegyes N§rada, azonnal felszabadul. Olyan ez, mint amikor az ember a nap teljes fényének áldását élvezi: látását akkor semmi sem akadályozza. Ezért, ó, Nalak¡vara és Ma£igr¦va, életetek most sikeressé vált, mert elértétek az Irántam érzett eksztatikus szeretetet. Ez az utolsó születésetek az anyagi létezésben. Most visszamehettek apátok mennyei birodalmába, s ha továbbra is az odaadó szolgálat hangulatában maradtok, még ebben az életben felszabadultok.
Ezek után a félistenek többször körüljárták az Urat, újra meg újra leborultak elõtte, majd távoztak. Az Úr pedig ottmaradt, köteleivel továbbra is a mozsárhoz kötözve.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv tizedik fejezetéhez, melynek címe: „Nalak¡vara és Ma£igr¦va felszabadítása”.
TIZENEGYEDIK FEJEZET Vats§sura és Bak§sura megölése Amikor az iker arjuna-fák kidõltek, a villámcsapásszerû robajra Nanda Mah§r§jával az élen Gokula apraja-nagyja odafutott. Megdöbbenve látták, hogy a két óriási fa kidõlt. Tanácstalanok voltak, mivel nem tudták, hogyan történhetett a dolog. Amikor Yaªod§ köteleivel a derekán megpillantották a mozsárhoz kötözött K¥¢£át, arra gondoltak, csakis egy démon mûve lehetett az egész. Másképp hogyan történhetett volna? Ugyanakkor nagyon nyugtalanította õket, hogy a kicsi K¥¢£ával mindig történik valami szokatlan. Amíg az idõsebb tehénpásztorok ezen tanakodtak, néhány kisebb gyerek, aki épp a közelben játszott az esetkor, elmesélte, hogy a fák azért dõltek ki, mert K¥¢£a a derekára tekert kötélnél fogva maga után húzta a mozsarat.
— K¥¢£a odaért a két fa közé — magyarázták —, a mozsár meg felborult és megakadt a fák között. K¥¢£a húzni kezdte a kötelet, a fák pedig kidõltek, s két fénylõ férfialak lépett ki belõlük, akik beszélni kezdtek K¥¢£ához. A legtöbb tehénpásztor nem hitt a gyerekeknek. Nem hitték, hogy ilyen dolgok megtörténhetnek. Néhányan azonban mégis elhitték. — A te gyereked más, mint a többi. Éppenséggel megtehet ilyen dolgokat — mondták Nanda Mah§r§jának. Nanda Mah§r§ja elmosolyodott, amikor fia különleges képességei kerültek szóba. Elõrelépett és eloldozta a csomót, hogy kiszabadítsa csodálatos gyermekét, akit az idõsebb gop¦k nyomban az ölükbe vettek. Visszavitték az udvarba, s K¥ ¢£a csodálatos tetteit kezdték magasztalni — még tapsoltak is hozzá. K¥¢£a pedig, ahogy a közönséges kisgyerekek szoktak, táncolni kezdett tapsuk ütemére. A Legfelsõbb Úr, K¥¢£a a gop¦k varázsa alá kerülve énekelni és táncolni kezdett, mintha csak egy játékbáb lett volna a kezükben. Yaªod§ gyakran megkérte K¥¢£át, hogy hozzon neki egy deszkát, amire leülhet. Bár a deszka nehezebb volt, mint amit egy gyerek elbír, K¥¢£a valahogy mindig odacipelte az anyjának. N§r§ya£a imádata közben apja néha arra kérte, hogy vigye oda neki a fapapucsát, és K¥¢£a, nagy üggyel-bajjal a fejére téve a papucsokat, odavitte õket apjának. Ha pedig arra kérték, hogy emeljen fel valami nehezet, és õ képtelen volt rá, akkor csupán a karjait emelgette. Szülei nap mint nap, minden pillanatban Benne lelték örömüket. Ilyen kisgyermeki tetteket hajtott végre az Úr V¥nd§vana lakói között, mert meg akarta mutatni az Abszolút Igazság után kutató nagy filozófusoknak és szenteknek, hogy a Legfelsõbb Abszolút Igazság, az Istenség Személyisége alárendeli magát tiszta bhaktái vágyainak, s azok irányítják Õt.
Történt egyszer, hogy egy gyümölcsöt áruló asszony érkezett Nanda Mah§r§ja házához. — Itt a finom gyümölcs! Jöjjön, aki gyümölcsöt akar! — kiabálta, s hívó szavát hallva a kis K¥¢£a fogott egy maréknyi búzát, és elindult, hogy gyümölcsre cserélje. Akkoriban mindenhez csere útján jutottak az emberek, s K¥¢£a, aki már láthatta a szüleit, amint gyümölcsre és egyébre cserélik a gabonájukat, most õket utánozta. Ám a keze parányi volt, és nem is tartotta szorosan az öklét, így a magok sorra kipotyogtak belõle. Az árust, aki mindent látott, teljesen magával ragadta az Úr szépsége. Azonnal elfogadta a néhány szem gabonát, amely K¥¢£a tenyerében lapult, és cserébe telerakta a kezeit gyümölccsel. Közben azonban azt is észrevette, hogy gyümölcsöskosara színültig megtelt drágakövekkel. Minden áldást az Úr ad. Aki adományoz valamit az Úrnak, az nem lehet vesztes, csakis nyertes, sokmilliószorosan.
Egyik nap az Úr K¥¢£a, az iker arjuna-fák felszabadítója, Balar§ma és a többi gyerek társaságában játszott a Yamun§ folyó partján. Már dél is elmúlt, s Rohi£¦, Balar§ma édesanyja kiment, hogy hazahívja õket. De Balar§ma és K¥¢£a annyira elmerültek barátaikkal a játékban, hogy nem akartak hazamenni, s csak játszottak tovább. Amikor Rohi£¦ látta, hogy nem tudja hazacsalogatni õket, visszament a házba és Yaªod§ anyát küldte el, hogy hívja haza õket. Yaªod§ anya annyira szerette fiát, hogy amint kilépett a házból, a melle megtelt tejjel.
— Drága gyermekem, kérlek, gyere haza! Ilyenkor már rég ebédelni szoktál — kiáltotta. — Kedves K¥¢£ám, drága lótuszszemû gyermekem, kérlek, gyere, hadd etesselek meg tejemmel! Már épp eleget játszottál. Biztosan nagyon éhes vagy, és elfáradtál a hosszú játékban, kedves kicsi gyermekem. — Aztán Balar§mához fordult: — Drága R§mám, családod dicsõsége, kérlek, gyere haza tüstént öcséddel, K¥¢£ával együtt! Reggel óta játszotok, biztosan elfáradtatok már. Kérlek, gyertek haza és ebédeljetek meg! Apátok, Nandar§ja csak Rátok vár. Neki ennie kell, gyertek hát haza, hogy ehessen! Amint K¥¢£a és Balar§ma meghallották, hogy Nanda Mahar§ja vár Rájuk, és távollétükben nem tudja elkölteni az ebédjét, elindultak hazafelé. — K¥¢£a épp akkor hagy itt minket a játék közepén, amikor a legjobb. Legközelebb nem engedjük el! — tiltakoztak játszótársaik, s megfenyegették K¥¢£át, hogy legközelebb nem játszhat velük. K¥¢£a erre megijedt, s ahelyett, hogy hazament volna, nyomban visszafordult, hogy tovább játsszon a fiúkkal. Yaªod§ megszidta a gyerekeket, K¥¢£ához pedig így szólt: — Drága K¥¢£ám, ne viselkedj úgy, mint egy utcagyerek, akinek nincs otthona. Kérlek, tüstént gyere haza! Tetõtõl
talpig csupa por vagy, kora reggel óta játszol! Gyere haza és fürödj meg! Egyébként is, ma van a születésnapod: haza kell jönnöd, hogy teheneket adományozhass a br§hma£áknak. Nem látod, hogy játszótársaidat is mind díszes ruhába öltöztette fel anyjuk? Neked is tisztának kell lenned és ünneplõ ruhát kell öltened. Gyere hát haza, fürödj meg, öltözz fel szépen, s utána megint folytathatod a játékot.
Így hívta haza Yaªod§ anya K¥¢£át és Balar§mát, akiket olyan nagy félistenek imádnak, mint az Úr Brahm§ és az Úr ¼iva, s akikre Yaªod§ mégis úgy gondolt mint gyermekeire. Amikor K¥¢£a és Balar§ma hazaért, Yaªod§ alaposan megfürdette és díszes ruhába bújtatta Õket. Ezután a br§hma£ákért küldött, s gyermekei nevében, K¥¢£a születésnapja alkalmából, sok tehenet adományozott nekik. Így rendezte meg otthonukban K¥¢£a születésnapi ünnepségét.
Nem sokkal ezután az idõsebb tehénpásztorok Nanda Mah§r§ja vezetésével összegyûltek, hogy megvitassák, miképp vethetnének véget Mah§vanában a démonok okozta zavaroknak. A gyûlésen Upananda, Nanda Mah§r§ja testvére is jelen volt. Tanult és tapasztalt ember hírében állt, s K¥¢£a és Balar§ma jóakarója volt. Elöljáró volt V¥nd§vanában, s most így szólt a gyülekezet résztvevõihez:
— Kedves barátaim! El kell hagynunk ezt a helyet, mert a démonok folyvást idejárnak, hogy megzavarják békés hétköznapjainkat. Különösen a kisgyermekekre fenik a fogukat — szakadatlanul az életükre törnek! Gondoljatok csak K¥¢£a esetére P¡tan§val! Csupán az Úr Hari kegyébõl történhetett meg, hogy K¥¢£a megszabadult a gonosz démon kezei közül. Ezután a forgószél-démon emelte a gyermeket az égbe, ám az Úr Hari kegyébõl K¥¢£a újra megmenekült, a démon pedig egy sziklára zuhant és szörnyethalt. Nemrég két fa közelében játszott, de a fák kidõltek — a gyermeknek szerencsére semmi baja nem esett, mert az Úr Hari újra megmentette Õt. Csak képzeljétek el azt a szörnyûséget, ha akár Õrá, akár egy másik ott játszó gyerekre rázuhant volna valamelyik fa! Mindezeket figyelembe véve nyilvánvaló, hogy ez a hely már nem biztonságos többé. Költözzünk el! Az Úr Hari kegyébõl eddig megmenekültünk minden bajtól. Most már óvatosnak kell lennünk: el kell hagynunk ezt a helyet, s máshol kell letelepednünk, ahol majd békésen élhetünk tovább. Azt hiszem, mindnyájunknak V¥nd§vana erdejébe kellene mennünk, ahol frissen zöldell a fû, s mindenfelé illatozó virágok nyílnak. Pompás legelõ lenne a teheneknek, s a családjainkkal együtt — a gop¦kkal és a gyerekekkel — boldogan élhetnénk ott. V¥nd§vana szomszédságában van a gyönyörû Govardhana-hegy, ahol csodálatos friss fû nõ, s bõven lesz takarmány az állatok számára. Nem lesz tehát ott nehéz az élet. Ezért azt javaslom, ne vesztegessük az idõt, hanem induljunk el azonnal arra a gyönyörû helyre. Készítsük elõ gyorsan a szekereket, s ha ti is jónak látjátok, a teheneket magunk elõtt terelve, induljunk útnak azonnal!
Upananda szavai nyomban meggyõzték a tehénpásztorokat. azonnal! — kiáltották. Bútoraikat, konyhai eszközeiket szekerekre rakták, s felkészültek a v¥nd§vanai útra. A falu öregjeit, asszonyait és a gyerekeket felültették a szekerekre, a teheneket, a bikákat és a borjakat pedig a menet élére terelték. Miután az íjakkal és nyílvesszõkkel felfegyverkezett tehénpásztorok is elfoglalták helyüket a menet két oldalán, megfújták dudáikat és kürtjeiket, s nagy hangzavar közepette elindultak V¥nd§vanába. Ki tudná leírni Vraja hölgyeinek szépségét? Gyönyörûen felékszerezve, díszes, drága szárijaikban mindannyian a szekereken ültek, s szokásukhoz híven a gyermek K¥¢£a kedvteléseirõl beszélgettek. Ölükben K¥¢£ával és Balar§mával Yaªod§ és Rohi£¦ egy külön szekéren utaztak. Útközben kedveskedõ szavakkal kényeztették K¥¢£át és Balar§mát, s a becézés gyönyörétõl hihetetlenül megszépültek. Miután megérkeztek V¥nd§vanába, ahol az élet örök, békés és boldog, körbekerítették a helyet, s szekereiket félkör alakban elrendezve tábort ütöttek. Ahogy K¥¢£a és Balar§ma elõtt sorra feltárultak V¥nd§vana gyönyörû tájai, a Govardhana-hegy, a Yamun§ folyó partja és a többi kedves hely, nagy boldogság töltötte el õket. Ahogy kezdtek felcseperedni, elbûvölõ gyermeki beszédükkel határtalan örömet szereztek szüleiknek és V¥nd§vana valamennyi lakójának. — Induljunk
Telt-múlt az idõ, s K¥¢£a és Balar§ma elég nagyra nõttek már ahhoz, hogy Rájuk bízzák a borjakat. A tehénpásztorfiúkat apró gyermekkoruktól kezdve a tehéntartás tudományára nevelték, s elsõ kötelességük a kisborjak gondozása volt. Így hát K¥¢£a és Balar§ma a többi kis tehénpásztorfiúval együtt elindult a borjakkal a legelõre. Míg a jószágot terelgették, a játék örömeiben is elmerültek. A testvérek néha elõvették fuvolájukat, s szép dallamokkal szórakoztatták barátaikat. Aztán, ahogy az a kisgyerekek körében szokás, labdáztak is. Két gyümölcs, az §malak¦ és a bilva különösen alkalmas volt erre. Amikor táncoltak, bokacsengettyûik édes csilingelése kísérte mozdulataikat. Máskor takarók alá bújva tehenest játszottak. Ezek voltak K¥¢£a és Balar§ma játékai. A testvérek a bikák, a tehenek, a madarak és a többi állat hangját is utánozták, sõt, bikaviadalt is rendeztek. Így örvendeztek gyermekkoruk kedvteléseinek, látszólag éppúgy, ahogy az anyagi világ gyermekei.
Egyszer, amint K¥¢£a és Balar§ma a Yamun§ folyó partján játszadozott, egy Vats§sura nevû démon vegyült el a borjak között. Azt tervelte ki, hogy egy borjú alakját magára öltve megöli a két testvért. De hiába próbált elrejtõzni a borjak között, K¥¢£a észrevette, s nyomban jelet adott Balar§mának. A testvérek csendben a démon háta mögé lopóztak, majd K¥¢£a lecsapott rá. Megragadta a borjú-démon két hátsó lábát és a farkát, nagy erõvel körbeforgatta, s felhajította egy
fára. A démon nyomban kilehelte a lelkét, s a fa tetejérõl a földre zuhant. Amikor látták, hogy a démon holtan hever a földön, pajtásai éljenezni kezdték K¥¢£át. — Nagyszerû volt! Jól elláttad a baját! — lelkendeztek. Örömükben a félistenek is virágesõt szórtak. Így vigyáztak minden délelõtt a borjakra a teremtés fenntartói, K¥¢£a és Balar§ma; így töltötték V¥nd§vana tehénpásztoraiként gyermekkori kedvteléseiket.
Egy napon, amikor a tehénpásztorfiúk elvitték megitatni a borjakat a Yamun§ partjára, a következõ eset történt. Miután a fiúk is ittak a folyó vizébõl, a parton üldögélve egy hatalmas állatot pillantottak meg. Leginkább egy darumadárra emlékeztetett, s roppant teste olyan volt, mint egy földre taszított, villámsújtotta hegycsúcs. Amikor észrevették a különös teremtményt, nagyon megijedtek. Az állat valójában Ka°sa barátja volt, s Bak§surának hívták. Váratlanul jelent meg, s hegyes, éles csõrével azonnal rátámadt K¥¢£ára, majd minden teketória nélkül lenyelte. Balar§ma és a tehénpásztorfiúk levegõért kapkodtak, mintha csak a halálukon lennének. Ám alighogy K¥¢£át lenyelte, Bak§sura égetõ, tüzes fájdalmat érzett a torkában, amit K¥¢£a izzó ragyogása okozott. A démon nyomban kiöklendezte K¥¢£át, majd hegyes csõrével próbálta megölni Õt. Bak§sura nem tudta, hogy bár K¥¢£a Nanda Mah§r§ja gyermekének szerepét játssza, Õ az Úr Brahm§nak, az univerzum teremtõjének eredeti apja. Yaªod§ anya gyermeke — a félistenek boldogságának forrása és a szentek oltalmazója — megragadta az óriás daru csõrének két káváját, s pajtásai szeme láttára úgy hasította szét a száját, ahogy a gyerekek szoktak egy fûszálat hosszában kettéhasítani. Elismerésük jeléül a mennyei bolygók lakói virágesõt szórtak az égbõl, s ahogy hullt a mallik§, a virágok legillatosabbika, meg a többi gyönyörû virág, megszólaltak a kürtök, a dobok és a kagylókürtök is.
Amikor a fiúk megpillantották a virágesõt és meghallották az égi hangokat, megdermedtek a csodálattól. Amikor pedig észrevették a démon torkából megszabadult K¥¢£át, Balar§ma és a többi fiú arca olyan boldogságot sugárzott, hogy látszott rajtuk: életük éltetõ forrását kapták vissza. Amint K¥¢£a elindult feléjük, odaszaladtak Hozzá, s egymás után sorra magukhoz ölelték. Végül összeterelték a rájuk bízott borjakat és elindultak hazafelé. Otthon Nanda fiának csodálatos tetteirõl áradoztak mindenkinek. A fiúk beszámolóját hallgatva a gop¦k és a tehénpásztorok végtelen boldogságot éreztek: tiszta szívbõl szerették K¥¢£át, s dicsõségének és gyõzelmes cselekedeteinek híre csak tovább fokozta rajongásukat. Úgy gondolták, hogy K¥¢£a a halál torkából menekült meg, s nagy szeretettel és gyengédséggel nézték az arcát. Egyszerûen le sem tudták venni a szemüket K¥¢£áról. A gop¦k és a férfiak arról kezdtek el beszélgetni, milyen csodálatos is, hogy bár K¥¢£át már annyi démon támadta meg a legkülönfélébb módokon, Neki a haja szála sem görbült, a démonok viszont mind elpusztultak. Sokáig beszélgettek arról, hogy a démonok milyen rettenetes testeket öltöttek magukra, hogy végezzenek K¥¢£ával, de Hari kegyébõl még egy karcolás sem esett Rajta, míg a támadók mind csúfos véget értek. Eszükbe jutottak Garga Muni szavai is, aki a Védákban és az asztrológiában való jártasságának köszönhetõen már jó elõre megjósolta, hogy a fiút sok démon fogja megtámadni. Most láthatták: a jóslat szóról szóra beteljesült.
A tehénpásztorok és Nanda Mah§r§ja nagyon sokat beszélgettek az Úr K¥¢£a és Balar§ma csodálatos cselekedeteirõl, s annyira elmerültek ezekben a beszélgetésekben, hogy eszükbe sem jutott az anyagi lét háromféle szenvedése. Ez a K¥¢£a-tudat eredménye. Azt az örömet, amiben Nanda Mah§r§jának volt része ötezer évvel ezelõtt, ma is megtapasztalhatják azok, akik K¥¢£atudatban élnek, s K¥¢£a és társai transzcendentális kedvteléseirõl beszélgetnek. Így telt hát K¥¢£a és Balar§ma boldog gyermekkora. Ide-oda ugrálva néha az Úr R§macandra majmait utánozták, akik hidat építettek az óceán fölé, néha pedig Hanum§nt játszottak, aki átugrott a víz fölött Ceylonra. Gyermeki játékaikba merülve vidáman teltek a napjaik V¥nd§vanában. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv tizenegyedik fejezetéhez, amelynek címe „Vats§sura és Bak§sura megölése”.
TIZENKETTEDIK FEJEZET Agh§sura elpusztítása Egyszer az Úrnak ahhoz támadt kedve, hogy barátaival kora reggel az erdõbe menjen, s ott költsék majd el közös ebédjüket. Amint felkelt az ágyából, megfújta bivalykürtjét, hogy összehívja barátait. Sok ezer tehénpásztorfiú sereglett össze, s a borjakat maguk elõtt terelve elindultak az erdõbe. Mindegyiküknél bot, fuvola és kürt, meg egy ebédes tarisznya volt, és mindegyikük borjak ezreire vigyázott. A fiúk szíve repesett az örömtõl a kiránduláson. K¥¢na és barátai nagy gonddal terelgették a borjakat az erdõben, ki-ki a rábízott állatokra vigyázva. Szebbnél szebb aranyékszereket viseltek, de vidám kedvtelésbõl az erdõben szedett virágokkal, levelekkel, ágacskákkal, pávatollakkal és vörös agyaggal még jobban kicifrázták magukat. Az erdõn át haladtukban az egyik fiú elcsente társa elemózsiás tarisznyáját, és továbbadta egy harmadiknak. Amikor a megtréfált fiú rájött a csínyre, megpróbálta visszaszerezni az ebédjét, ám az, akinél éppen a tarisznya volt, továbbdobta a következõ fiúnak, az meg a következõnek. Nap mint nap ilyen és ehhez hasonló tréfákat eszeltek ki a tehénpásztorfiúk. Amikor az Úr K¥¢£a elõresietett, hogy körülnézzen, a fiúk futva próbálták Õt beérni, és versenyeztek, hogy ki érinti meg elsõnek K¥¢£át. A versenyfutás közben ilyeneket kiáltoztak: — Én leszek az elsõ, én érintem meg elõször! — kiáltotta egyikük. — Az bizony nem fog sikerülni, mert én érintem meg Õt elõször! — hangzott a válasz egy másik fiú szájából. Voltak, akik fuvoláztak vagy a bivalykürtjüket fújták, mások a pávák nyomába eredtek nagy boldogan, vagy a kakukk hangját utánozták. Néha megkergették az égen szálló madarak földre vetett árnyékát, vagy a majmokhoz szaladtak és csöndben leültek melléjük. Néhányan a pávák táncát utánozták, mások pedig elkapták a majmok farkát, s amikor azok felugrottak a fára, oda is követték õket. Amikor a majmok rájuk vicsorítottak, õk visszavicsorogtak rájuk. Néhány fiú a békákkal játszott a Yamun§ partján, s amikor azok félelmükben a vízbe ugrottak, a fiúk egy nagy fejessel utánuk vetették magukat. Amikor a folyóból kijõve megpillantották saját képmásaikat a víz felszínén, utánozni kezdték és kifigurázták tükörképük mozdulatait, s közben nagyokat nevettek. Üres kutakba kiabáltak bele, s amikor a visszhang elérte õket, nagyokat kacagva visszafeleseltek neki. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége maga jelenti ki a Bhagavad-g¦t§ban, hogy a transzcendentalisták három formában tapasztalják meg Õt: Brahmanként, Param§tm§ként és az Istenség Legfelsõbb Személyiségeként. A fenti kedvtelésben az Úr K¥¢£a — akinek testi kisugárzása a személytelen Brahman megtapasztalásának örömét adományozza az imperszonalistának — az Istenség Legfelsõbb Személyiségeként teszi boldoggá bhaktáit. Azok, akik a külsõ energia, a m§y§ hatása alatt állnak, csupán egy szép gyereknek tekintik Õt. Ez a gyerek azonban tökéletes transzcendentális gyönyörben részesítette azokat a tehénpásztorfiúkat, akik Vele játszottak. E fiúk sok-sok jámbor cselekedettel érdemelték ki, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége közvetlen társaivá váljanak. Ki is tudná felfogni igazán V¥nd§vana népének transzcendentális szerencséjét? Szemtõl szemben láthatták az Istenség Legfelsõbb Személyiséget, akit sok yog¦ — bár Õ ott van a szívükben — még komoly lemondások eredményeképpen sem képes megpillantani. A Brahma-sa°hit§ban is olvashatunk errõl. Kutathatunk K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége után a Védák és az upani¢adok lapjain, ott azonban nem könnyû megtalálni Õt. Aki viszont olyan szerencsés, hogy találkozhat egy bhaktával, az szemtõl szemben láthatja az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. Életek hosszú során át végzett sok-sok jámbor cselekedet után a tehénpásztorfiúk személyesen találkozhattak K¥¢£ával, s úgy játszhattak Vele, mint barát a baráttal. Fel sem fogták, hogy K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége: odaadó szeretettel, meghitt barátjukként játszottak Vele.
Egyszer egy Agh§sura nevû démon megelégelte K¥¢£a és barátai gyermekkori kedvteléseit. Képtelen volt elviselni, hogy K¥¢£a ott játszadozik vidáman az erdõben, ezért megjelent a fiúk elõtt, s mindegyikükkel végezni akart. Ez az Agh§sura olyan félelmetes démon volt, hogy még a mennyek lakói is rettegtek tõle. A mennyek lakói mindennap nektárt ittak, hogy meghosszabbítsák életüket, mégis féltek Agh§surától. „Mikor pusztul el már ez a démon?” — gyötrõdtek. A nektárt azért itták, hogy halhatatlanok legyenek, mégsem voltak bizonyosak halhatatlanságukban. Azok a fiúk azonban, akik K¥¢£ával játszottak, egyáltalán nem féltek a démonoktól. Õk már megszabadultak minden félelemtõl. A halál elkerülése érdekében tett minden anyagi elrendezés kétséges, míg ha valaki K¥¢£a-tudatos, a halhatatlanság biztos a számára. Agh§sura P¡tan§ és Bak§sura öccse volt, s bosszúszomjas gondolatokkal a fejében közeledett K¥ ¢£a és barátai felé: „K¥¢£a megölte bátyámat és nõvéremet. Most majd én fogok végezni Vele,
barátaival és a borjakkal együtt!” Agh§surát Ka°sa biztatta fel, s mindenre elszántan érkezett meg V¥nd§vanába. Arra is gondolt, hogy ha gabonát és vizet ajánl fel testvérei emlékének, s megöli K¥¢ £át és a többi tehénpásztorfiút, akkor V¥nd§vana lakói is mind utánuk halnak majd. Egy szülõnek a gyermeke az élete, a szeme fénye. Ha a gyermek meghal, nagy szeretete miatt a szülõ sem tud tovább élni.
Így hát Agh§sura, aki elhatározta, hogy V¥nd§vana egész népével végez, egy yoga-siddhi, a mahim§ segítségével óriásira növelte a testét. A démonok általában nagyon jól értenek a különféle misztikus erõkhöz. A yoga rendszerében a mahim§-siddhi segítségével az ember tetszés szerinti méretûre tudja növelni a testét. Agh§sura egy nyolc mérföldnyi hosszú óriáskígyóvá változott, majd hatalmasra tátotta a száját, mintha az egy hegyi barlang bejárata lenne. Az volt a terve, hogy K¥¢£ával és Balar§mával együtt sorra elnyeli majd a tehénpásztorfiúkat, s teljes hosszában végignyúlt az ösvényen.
A hatalmas kígyó-démon kitátott szájának alsó állkapcsa a földön nyugodott, míg a felsõ a felhõket érte. Szájürege egy nagy hegy égigérõ barlangjának, fogai pedig a hegy csúcsainak tûntek. Nyelve széles út volt, s ahogy lélegzett, mintha hurrikán tombolt volna. Szeme lángolt, akár a tûz. A tehénpásztorfiúk elõször hatalmas szobornak gondolták a démont, de miután tüzetesebben szemügyre vették, látták, hogy inkább egy óriási kígyóra hasonlít, mely a száját kitátva fekszik az úton. — Olyan, mint egy nagy állat — mondta valamelyikük —, és úgy hever itt, mintha mindannyiunkat el akarna nyelni. Nézzétek csak, vajon nem egy nagy kígyóra hasonlít, mely hatalmasra tátott szájával meg akar minket enni? — Tényleg, igazad van! — helyeselt egy másik fiú. — A szájpadlása napfénynek tûnik, szájának alsó része pedig pontosan olyan, mint a vörös nap földön tükrözõdõ sugarai. Barátaim, nézzétek csak! Az a két hatalmas beszögellés nem más, mint szájának jobb és bal sarka! Olyan az egész, akár egy óriási hegyi barlang! Ki tudja, milyen magas lehet! Azok a hegycsúcsok ott a magasban felsõ állkapcsának meredezõ fogai! Az az út ott pedig csakis a nyelve lehet, mely szájának sötét barlangjába vezet. S ez a forró szél, mely úgy fúj, mint egy hurrikán, tulajdonképpen a lélegzete, a szájából áradó iszonyatos bûz pedig nem más, mint beleinek szaga. — Ha egyszerre mennénk be a nagy kígyó szájába — tanakodtak tovább —, akkor hogyan tudna minket egyszerre lenyelni? De még ha képes lenne is rá, K¥¢£át akkor sem tudná bekebelezni. K¥¢ £a azonnal megölné, ahogy megölte Bak§surát is. Így beszélgettek a tehénpásztorfiúk, s közben mind K¥¢£a gyönyörû, lótuszhoz hasonlatos arcát nézték, majd mosolyogni és tapsolni kezdtek. Aztán elindultak és sorra besétáltak a nagy kígyó szájába. Eközben K¥¢£a, aki Felsõlélekként mindenki szívében jelen van, már rájött, hogy a nagy szobor valójában egy démon. Miközben azt tervezgette, hogyan is menti majd meg szeretett barátait a pusztulástól, a fiúk borjaikkal együtt mind besétáltak a kígyó szájába. Õ azonban nem ment utánuk. A démon már csak arra várt, hogy K¥¢£a is besétáljon a szájába. „Már mindenki bent van a számban, kivéve K¥¢£át, aki megölte testvéreimet” — gondolta. K¥¢£a az, aki vigyáz mindenki épségére. Ám amikor látta, hogy barátai már nincsenek védelmezõ kezeiben, hanem egy hatalmas kígyó gyomrában fekszenek, egy pillanatra elszomorodott. Azon is elámult, milyen csodálatosan mûködik a külsõ energia. Aztán azon kezdett el gondolkozni, hogyan tudná elpusztítani a démont, s hogyan menthetné meg barátait és a borjakat. Nem volt miért aggódnia, mégis így gondolkozott. Kis habozás után aztán Õ is belépett a démon szájába. Ekkor a felhõk mögött rejtezõ félistenek, akik azért gyûltek össze, hogy végignézzék a mulatságot, felkiáltottak: — Ó, jaj! Ó, borzalom! Agh§sura húshoz és vérhez szokott barátai azonban — s legfõképpen Ka°sa — hangosan ujjongani kezdtek, amikor megtudták, hogy K¥¢£a is besétált a démon szájába. K¥¢£a, miközben a démon megpróbálta összepréselni Õt a társaival együtt, még hallotta kintrõl a félistenek jajveszékelését: „Ó, jaj, ó, borzalom!” Ekkor azonban hirtelen növekedni kezdett Agh§sura torkában, s hiába volt olyan hatalmas teste a démonnak, kisvártatva fulladozni kezdett K¥ ¢£a óriásivá nõtt méreteitõl. Kidülledt szemei félelmetesen forogtak, s hamarosan meg is fulladt. Életlevegõje egyetlen nyíláson át sem tudott távozni, végül azonban a koponyája tetején lévõ lyukon robbant ki. Miután a démon kimúlt, K¥¢£a transzcendentális pillantásával életre keltette a tehénpásztorfiúkat és a kisborjakat, majd szépen kisétáltak a démon szájából. Mialatt K¥¢£a
Agh§sura szájában volt, a démon lelke ragyogó fényként tört a magasba, s mindenfelé világosságot árasztva az égen várakozott. Amikor K¥¢£a a barátaival és a borjakkal együtt kilépett a kígyó szájából, a sugárzó fény a félistenek szeme láttára azonnal K¥¢£a testébe merült.
A félistenek magukon kívül voltak örömükben, s virágesõt szórtak K¥¢£ára, az Istenség Legfelsõbb Személyiségére. A mennyek lakói ujjongva táncolni kezdtek, Gandharvaloka népe pedig válogatott imákkal magasztalta K¥¢£át. A dobosok örvendezve verték hangszereiket, a br§hma£ák védikus himnuszokat szavaltak, az Úr bhaktái pedig boldogan kiáltozták: „Jaya! Jaya! Dicsõség az Istenség Legfelsõbb Személyiségének!”
Amikor az Úr Brahm§ meghallotta az örömteli hangokat, melyek betöltötték még a felsõ bolygórendszert is, azonnal lejött, hogy megnézze, mi történt. Látta, hogy a démon elpusztult, s csodálat töltötte el az Istenség Személyiségének dicsõséges, emberfölötti tette láttán. Ahogy teltek-múltak a napok, a démon hatalmas szája még mindig nyitva volt, majd fokozatosan kiszáradt, s a tehénpásztorfiúk játékainak kedvelt színtere lett. K¥¢£a és barátai még ötévesek sem voltak, amikor K¥¢£a elpusztította Agh§surát. Ebben az életkorban a gyerekeket kaum§rának hívják. Öttõl tízéves korig pauga£da, tíztõl tizenöt éves korig pedig kaiªora a nevük, s ezután nevezik õket ifjúnak. Vrajában kerek egy évig nem beszéltek az Agh§sura démonnal történt kalandról. Amikor azonban a kisfiúk betöltötték hatodik életévüket, nagy csodálattal kezdték mesélni szüleiknek az esetet. ¼r¦ K¥¢£ának, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, aki sokkal hatalmasabb, mint az Úr Brahm§, egyáltalán nem jelent nehézséget azzal jutalmazni valakit, hogy beleolvadjon az Õ örökkévaló testébe. Ezzel jutalmazta meg Agh§surát is. Agh§suránál azonban aligha lehetett volna bûnösebb lelket találni, egy bûnös számára pedig lehetetlen, hogy eggyé váljon az Abszolút Igazsággal. Ebben a rendkívüli esetben azonban az történt, hogy K¥¢£a belépett Agh§sura testébe, s így a démon teljesen megtisztult bûnei visszahatásaitól. Akik mindig az Úr örökkévaló formáján — az Úr oltáron álló m¡rti-formáján vagy szívükben imádott formáján — meditálnak, azok eljuthatnak Isten birodalmába, és elnyerhetik az Istenség Legfelsõbb Személyiségének társaságát. Képzelhetjük, milyen emelkedett helyzetben volt hát Agh§sura, akinek a testébe az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a, személyesen lépett be. A nagy bölcsek, a meditáció mûvelõi és a bhakták állandóan a szívükben hordozzák az Úr formáját, illetve az Úr templomi m¡rtiját nézik, s így minden anyagi tisztátalanságtól megtisztulva testük elhagyása után Isten birodalmába jutnak. Ezt a tökéletességet azzal érhetjük el, hogy az Urat örökké az elménkben tartjuk. Agh§sura testébe személyesen lépett be az Istenség Legfelsõbb Személyisége, s így jobb helyzetbe került, mint egy átlagos bhakta vagy a legkiválóbb yog¦. Par¦k¢it Mah§r§ja, akinek az Úr megmentette az életét, míg anyja méhében volt, elmélyülten hallgatta az Úr K¥¢£a transzcendentális kedvteléseit, s egyre többet szeretett volna hallani Róla. Tovább kérdezõsködött ¼ukadeva Gosv§m¦tól, aki elbeszélte neki a ¼r¦mad-Bh§gavatamot. Par¦k¢it király egy kicsit elcsodálkozott, hogy Agh§sura démon megölésérõl kerek egy évig nem beszéltek, azaz egészen addig, amíg a tehénpásztorfiúk el nem érték a pauga£¨a kort. Par¦k¢it Mah§r§ja nagyon szerette volna megtudni ennek az okát, mert biztos volt benne, hogy ennek az esetnek a hátterében is K¥¢£a csodálatos energiái állnak. A k¢atriyák, vagyis a társadalom vezetõi, örökké politikával foglalkoznak, s így nagyon kevés lehetõségük nyílik arra, hogy az Úr transzcendentális kedvteléseirõl halljanak. Par¦k¢it Mah§r§ja K¥¢£a transzcendentális kedvteléseit hallgatva nagyon szerencsésnek érezte magát, mert mindezt a ¼r¦mad-Bh§gavatam leghitelesebb tekintélye, ¼ukadeva Gosv§m¦ szájából hallhatta. Par¦k¢it Mah§r§ja kérésére ¼ukadeva Gosv§m¦ tovább folytatta az Úr K¥¢£a transzcendentális kedvteléseirõl, formájáról, tulajdonságairól, hírnevérõl és környezetérõl szóló elbeszélését. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv tizenkettedik fejezetéhez, melynek címe: „Agh§sura elpusztítása”.
TIZENHARMADIK FEJEZET Brahm§ elrabolja a tehénpásztorfiúkat és a borjakat ¼ukadeva Gosv§m¦t nagyon fellelkesítette, amikor Par¦k¢it Mah§r§ja megkérdezte tõle, hogy miért nem beszéltek teljes egy éven keresztül a tehénpásztorfiúk Agh§sura démon haláláról. — Kedves királyom, érdeklõdésed még élvezetesebbé teszi K¥¢£a transzcendentális kedvteléseinek elbeszélését — mondta.
Azt mondják, egy bhaktának az a természete, hogy az elméjét, az energiáját, a beszédét, a hallását stb. szüntelenül azzal foglalja el, hogy állandóan K¥¢£áról szóló történeteket hallgat, illetve mesél. Ezt nevezik K¥¢£a-tudatnak. Akit magával ragadnak a K¥¢£áról szóló történetek, és örömmel mesél róluk, annak számára sohasem válik unalmassá vagy elcsépeltté egy történet. Ez a legfontosabb jellemzõje a transzcendentális témáknak, ellentétben az anyagiakkal. A nem transzcendentális témák nagyon hamar elvesztik az ízüket, ráadásul az ember nem képes sokáig ugyanazt hallgatni: változatosságra vágyik. A transzcendentális témákat ezzel szemben nitya-nava-nav§yam§nának nevezik. Ez azt jelenti, hogy vég nélkül beszélgethetünk az Úrról, mégsem fáradunk bele sohasem, hanem frissek maradunk, s egyre többet és többet akarunk hallani Róla.
A lelki tanítómester kötelessége az, hogy õszinte, érdeklõdõ tanítványa elõtt feltárjon minden bizalmas tudást. Így hát ¼ukadeva Gosv§m¦ magyarázni kezdte, miért nem beszéltek kerek egy esztendõn keresztül Agh§sura elpusztításáról. — Hallgasd hát figyelmesen, mi is volt ez a titok! — szólt a királyhoz ¼ukadeva Gosv§m¦. — Miután elpusztította Agh§surát és kimentette a fiúkat és a borjakat a démon szájából, az Úr K¥¢£a a Yamun§ folyó partjára vezette barátait, s így szólt hozzájuk: — Kedves barátaim, nézzétek csak, micsoda nagyszerû hely! Itt megebédelhetünk, s aztán játszhatunk majd a folyó puha, homokos fövenyén. Nézzétek, milyen csodálatos lótuszok nyílnak a vízben, s milyen illatosak! A madarak éneke, a pávák rikoltozása és a levelek susogása megannyi visszhangként válaszolgat egymásnak, s ez még fenségesebbé teszi azt a látványt, amit az erdõ csodálatos fái nyújtanak. Ebédeljünk meg itt, hiszen már késõre jár és éhesek vagyunk. Amíg elköltjük ebédünket, a borjak ihatnak a Yamun§ból, s legelészhetnek a körülöttünk zöldellõ pázsiton. K¥¢£a javaslata nagyon tetszett a tehénpásztorfiúknak. — Igen! Üljünk le és ebédeljünk meg! — lelkendeztek. A borjakat elengedték, majd leültek, s K¥ ¢£át közrefogva sorra kinyitották az otthonról hozott dobozokat. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a a kör közepén ült, és a fiúk szeme mind Rajta csüggött. Ettek és élvezték, hogy szemtõl szemben láthatják K¥¢£át. Olyan látványt nyújtott az egész, mintha K¥¢£a egy lótuszvirág közepe lenne, az Õt körbeülõ tehénpásztorfiúk pedig a lótusz szirmai. A fiúk virágokat, leveleket, fakérget gyûjtöttek, elrendezték rajta az elemózsiájukat, majd hozzáláttak az evéshez K¥¢£a társaságában. Evés közben minden fiú más-más hangulatban, a K¥¢£ával való eredeti kapcsolatának megfelelõen viszonyult K¥¢£ához, s tréfálkozva örültek egymás társaságának. Az Úr K¥¢£a a boldog falatozás idejére fuvoláját az öve jobb felébe, kürtjét és botját pedig a bal felébe tûzte. Bal kezében, virágszirom-finomságú ujjai között egy falatot tartott, mely joghurtból, vajból, rizsbõl és gyümölcsdarabkákból állt. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, aki a nagy áldozatok felajánlásait fogadja el, most nevetett és tréfálkozott, s a barátaival élvezte ebédjét V¥nd§vanában. Miközben a félistenek is nagy érdeklõdéssel figyelték a mennyekbõl a jelenetet, a tehénpásztorfiúk egyszerûen az Istenség Legfelsõbb Személyisége társaságának transzcendentális gyönyörét élvezték. Idõközben a legelészõ borjak behatoltak a sûrû erdõbe, és a friss fû csábítására lassan eltûntek szem elõl. Amikor a fiúk észrevették, hogy borjaiknak hûlt helye, aggódni kezdtek értük, s K¥¢£a nevét kiáltozták: „K¥¢£a! K¥¢£a!” K¥¢£a a megtestesült félelem elpusztítója. Mindenki retteg a megtestesült félelemtõl, K¥¢£ától viszont maga a megtestesült félelem is retteg. A „K¥¢£a” szót kiáltozva a fiúk azonnal úrrá lettek félelmükön. K¥¢£a nem akarta, hogy a finom ebédet félbehagyva szeretett barátai a borjak után eredjenek. — Kedves barátaim, nem kell félbehagynotok az ebédeteket. Egyetek csak! Én magam keresem meg a borjakat — mondta, azzal bal kezében még mindig a joghurtos-rizses falatot tartva el is indult, hogy megtalálja az elcsatangolt jószágot. Barlangokban, erdõk mélyén, sziklák hasadékaiban kereste õket, de sehol nem talált rájuk. Amikor K¥¢£a megölte Agh§surát, és a félistenek ámulva figyelték az eseményeket, Brahm§, aki a Vi¢£u köldökébõl kinõtt lótuszból született, szintén szemtanúja volt az esetnek. Nagyon
meglepõdött, s azon tûnõdött, hogy egy ilyen kicsi fiú hogyan hajthat végre ilyen csodálatos tetteket. Tudta, hogy a kis tehénpásztorfiú maga az Istenség Legfelsõbb Személyisége, mégis — hogy az Úr még több dicsõséges kedvtelésének lehessen szemtanúja — mind egy szálig elrabolta a borjakat és a tehénpásztorfiúkat, s egy másik helyre vitte õket. Az Úr K¥¢£a így hát hiába kereste mindenfelé a borjakat, nem találta õket, ráadásul a pajtásait is elvesztette, akikkel az elõbb még boldogan ebédelt a Yamun§ partján. Tehénpásztorfiúként az Úr K¥¢£a nagyon parányi volt az Úr Brahm§hoz képest, de mivel Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége, rögtön tudta, hogy Brahm§ lopta el a borjakat és a barátait. „Brahm§ ellopta az összes borjút, és elrabolta a fiúkat is mind. Hogyan is térhetnék vissza egyedül V¥nd§vanába! Szüleiket teljesen lesújtaná, ha nélkülük térnék haza!” — gondolta. Hogy megõrizze az édesanyák boldogságát, s egyúttal meggyõzze Brahm§t az Istenség Személyiségének mindenek feletti hatalmáról, a borjak és a tehénpásztorfiúk alakjában sokszorozta meg magát. A Védákból megtudhatjuk, hogy energiája révén az Istenség Legfelsõbb Személyisége már amúgy is számtalan élõlény formájába terjesztette ki magát. Nem jelentett hát nehéz feladatot számára, hogy borjakká és tehénpásztorfiúkká változzon. Kiterjedései pontosan olyanok voltak, mint az egyes tehénpásztorfiúk. Mind másként néztek ki: más volt az arcuk, a testalkatuk, a ruhájuk, az ékszereik, a viselkedésük, mindennapi cselekedeteik stb. Noha ízlésüket, cselekedeteiket vagy viselkedésüket tekintve a tehénpásztorfiúk, egyéni lelkek lévén, teljesen eltértek egymástól, K¥¢£a most minden egyes tehénpásztorfiú saját, egyéni helyzetébe terjesztette ki magát. S amikor borjakká változott, akkor is eltérõ méretük, színük, viselkedésük szerint jelent meg alakjukban. Ez azért volt lehetséges, mert minden K¥¢£a energiájának a kiterjedése. A Vi¢£upur§£ában ez olvasható: parasya brahma£a¤ ªakti¤. Bármi, amit a kozmikus megnyilvánulásban látunk, legyen az akár anyagi forma, akár az élõlények cselekedetei, csupán az Úr energiájának a kiterjedése, mint ahogy a hõ és a fény is a tûz kiterjedése.
A tehénpásztorfiúk és a borjak egyedi alakjaiban megjelenve, saját kiterjedéseinek csapatával hazafelé igyekezve, K¥¢£a megérkezett V¥nd§vanába. Az otthoniak mit sem sejtettek abból, ami történt. A falu határához érve aztán a borjak istállójuk felé vették útjukat, a tehénpásztorfiúk pedig hazatértek édesanyjukhoz. Amikor az édesanyák meghallották gyerekeik fuvolájának hangját, kijöttek a házból, s megölelték õket. Anyai szeretetük miatt tej csordogált a mellükbõl, ezért magukhoz ölelték, s megszoptatták fiaikat. Valójában azonban nem is a fiaikat, hanem az Istenség Legfelsõbb Személyiségét itatták tejükkel, aki fiaik alakjában érkezett haza a legelõrõl. Így nyílott lehetõsége V¥nd§vana anyáinak arra, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségét táplálják tejükkel. K¥¢£a nemcsak Yaªod§nak, hanem ez alkalommal a többi gop¦-édesanyának is megadta a lehetõséget, hogy a tejével táplálja Õt. A fiúk ezután is úgy viselkedtek otthon, ahogy mindig is azelõtt. Az este elérkeztével az anyák mindennap megfürdették gyermekeiket, tilakával és ékszerekkel díszítették fel õket, majd a napi munka után enni adtak nekik. A legelõrõl visszatérõ tehenek is hívogatni kezdték borjaikat. A borjak azonnal anyjukhoz siettek, akik nyomban nyaldosni kezdték õket. Noha a valódi borjak és tehénpásztorfiúk ott sem voltak, a tehenek és borjaik, illetve a gop¦k és fiaik közötti kapcsolat mit sem változott. Az igazság az, hogy a tehenek és a gop¦k ragaszkodása borjaikhoz, fiaikhoz addigi szeretetükhöz képest — látszólag minden ok nélkül — felerõsödött. Jóllehet a borjak és a fiúk nem a saját gyermekeik voltak, hozzájuk fûzõdõ érzelmeik fellángoltak. S noha a v¥nd§vanai teheneket és gop¦kat mindig is erõsebb ragaszkodás fûzte K¥¢£ához, mint saját gyermekeikhez, attól a naptól fogva, hogy K¥¢£a megsokasodva hazatért, gyermekeikhez való ragaszkodásuk is ugyanolyan megállíthatatlan erõvel kezdett nõni, ahogy K¥¢£a iránti szeretetük hágott mindig egyre magasabbra és magasabbra. K¥¢£a kerek egy éven át játszotta a borjak és a tehénpásztorfiúk szerepét otthonukban s kint a legelõkön is. Amint azt a Bhagavad-g¦t§ból is megtudhatjuk, K¥¢£a Felsõlélek-kiterjedése mindenki szívében jelen van. Most viszont ahelyett, hogy Felsõlélekként jelent volna meg V¥nd§vana népe elõtt, egy éven át borjakként és tehénpásztorfiúkként láthatták Õt.
Egy napon, néhány nappal az egy év letelte elõtt, K¥¢£a és Balar§ma éppen a borjakra vigyáztak az erdõben, amikor néhány legelészõ tehenet pillantottak meg a Govardhana-hegy tetején. A tehenek leláttak a völgybe, ahol a fiúk a borjakat terelgették, s amikor észrevették kicsinyeiket, hanyatt-homlok futni kezdtek a völgy felé. Ahogy egymás mellett szökelltek lefelé a hegyrõl, mellsõ és hátsó lábuk szinte összeért nagy sietségükben. Olyannyira vonzódtak borjaikhoz, hogy miközben teli tõggyel és felcsapott farokkal szaladtak feléjük, még a rögös úttal sem törõdtek, mely a Govardhana-hegy tetejérõl a füves lankáig vezetett. Miközben lefelé vágtáztak a hegyrõl, tõgyeikbõl a borjak iránt érzett heves anyai szeretetük miatt csak úgy patakzott a tej a földre. Pedig ezek a borjak nem is a sajátjaik voltak. A teheneknek idõközben újszülött borjaik lettek, s a Govardhana-hegy lábánál legelészõ borjaik már idõsebbek voltak. Már nem számítottak szopós borjúnak, megelégedtek a fûvel is, amit maguk legeltek a réten. Ám amikor a tehenek odajöttek hozzájuk, és szeretettel nyalogatni kezdték õket, a borjak azonnal szopni kezdtek. Látszott, hogy a teheneket és a borjakat rendkívül erõs szeretet fûzi egymáshoz.
Amikor a tehenek megindultak a lejtõn, a rájuk vigyázó pásztorok megpróbálták útjukat állni. A tehenekre a felnõttek, a borjakra pedig a fiúk vigyáznak, és a borjakat lehetõleg el kell különíteni az anyjuktól, hogy ne igyák meg az összes tejet. Ezért próbálták a rájuk vigyázó pásztorok is megállítani õket, de kudarcot vallottak. Csalódottan és megszégyenülten, haragos léptekkel siettek utánuk. Nagyon le voltak törve, ám amikor leértek és meglátták gyermekeiket, amint a borjakat legeltetik, végtelen szeretet árasztotta el õket. Csodálatos dolog történt. A pásztorok csalódottan jöttek le a Govardhana-hegy tetejérõl, zavartak és dühösek voltak, ám amikor meglátták gyermekeiket, szívük elolvadt a szeretettõl. Mérgük, csalódottságuk és boldogtalanságuk egy pillanat alatt elszállt. Nagy gyengédséggel, túláradó atyai érzésekkel emelték fel és szorították magukhoz gyermekeiket. Beleszagoltak gyermekeik hajába, s határtalan boldogsággal töltötte el õket, hogy a közelükben lehetnek. Végül újra megölelték õket, s visszaindultak teheneikkel a Govardhana-hegyre. Ahogy felfelé igyekeztek, végig gyermekeik jártak az eszükben, s szemük megtelt a szeretet könnyeivel. Amikor Balar§ma felfigyelt erre az egészen különleges hangulatváltozásra a tehenek és a borjak, illetve az apák és gyermekeik között — amikor az adott pillanatban sem a borjaknak, sem a gyermekeknek nem volt szükségük ennyi gondoskodásra —, eltûnõdött, vajon mi lehet az oka a különös eseménynek. Meglepõdve látta, hogy V¥nd§vana lakóiban mekkora szeretet ébredt gyermekeik iránt, s a tehenekben is borjaik iránt: ugyanolyan hõfokú szeretet, mint amilyet K¥¢£a iránt éreztek mindig. Balar§ma ezért arra a következtetésre jutott, hogy a szeretetnek ez a különleges megnyilvánulása csakis valami misztikus dolog lehet, ami vagy egy félisten, vagy egy különleges ember mûve. Másképp hogyan mehetett volna végbe ez a csodálatos változás? Végül arra a következtetésre jutott, hogy ez a titokzatos átalakulás csakis K¥¢£a mûve lehet, akit a Legfelsõbb Személynek, az Õ imádott Istenének tekintett. „Ezt K¥¢£a rendelte így, akinek misztikus hatalma még Számomra is felfoghatatlan” — gondolta. Így jött rá Balar§ma, hogy a tehénpásztorfiúk és a borjak mind K¥¢£a kiterjedései. Balar§ma faggatni kezdte K¥¢£át az igazságról. — Kedves K¥¢£a! — fordult Hozzá. — Elõször arra gondoltam, hogy a borjak és a tehénpásztorfiúk mind szentek vagy félistenek, most azonban már úgy vélem, hogy a Te kiterjedéseid. Te magad játszod el a borjakat és a tehénpásztorfiúkat. Milyen titok lappang emögött? Hová tûntek a régi borjak és pásztorfiúk, s miért jelensz meg Te a borjak és a tehénpásztorfiúk alakjában? Kérlek, mondd el, mi ennek az oka! Balar§ma kérésére K¥¢£a röviden elmagyarázta, mi is történt. Elmesélte, hogy miután Brahm§ ellopta a borjakat és a pásztorfiúkat, Õ megannyi alakba terjesztette ki magát, hogy V¥nd§vana lakói ne vegyenek észre semmit az egészbõl. Miközben K¥¢£a és Balar§ma ekképp beszélgetett, Brahm§ visszatért; a saját idõszámítása szerint mindössze egyetlen pillanat telt el a távozása óta. A Bhagavad-g¦tából jól ismerjük Brahm§ életének mértékegységeit. Ezerszer a négy földi korszak idõtartama, azaz ezerszer négymillió-háromszázhúszezer földi év jelenti Brahm§ tizenkét óráját. Brahm§ egy pillanata pedig földi idõszámítás szerint egy évet tesz ki. Brahm§ tehát egyetlen Brahm§-pillanat múlva visszajött, hogy megnézze, milyen mulatság lett abból, hogy ellopta a fiúkat és a borjakat. Ugyanakkor félt is, hiszen a tûzzel játszott. K¥¢£a a mestere volt, õ pedig puszta szórakozásból ellopta a barátait és a borjait. Brahm§ valóban aggódott, úgyhogy nem maradt el soká: a saját idõszámítása szerinti egy pillanat múlva vissza is jött. Azt látta, hogy a tehénpásztorfiúk és a borjak mind K¥¢£ával játszanak, ugyanúgy, mint amikor elrabolta õket, pedig biztos volt benne, hogy egyetlen fiút vagy borjat sem hagyott ott: misztikus erejével mind elaltatta õket. Gondolkozni kezdett: „Én mindannyiukat magammal vittem, és tudom, hogy még mindig alszanak. Hogy lehet akkor, hogy ugyanazok a tehénpásztorfiúk és borjak még mindig itt játszanak K¥¢£ával? Lehet, hogy nem hatott rájuk misztikus varázserõm? Lehet, hogy egy éve egyfolytában K¥¢£ával játszanak?” Brahm§ megpróbált rájönni, hogy kik lehetnek valójában, hogy ki a valódi és ki nem az, s hogy hatott-e rájuk egyáltalán misztikus hatalma — de semmit sem sikerült kiderítenie. Más szóval õ maga került saját misztikus ereje hatása alá, mely annyit ért, mint a hó a sötétségben vagy a szentjánosbogár a nappal világosságában. A szentjánosbogárnak az éjszaka sötétségében van egy pici fénye, s a hó, míg süt a nap, fehéren ragyog a hegy tetején vagy a földön. Éjszaka azonban nem ragyog a hó, és a szentjánosbogárnak sincsen semmiféle fénye nappal. Ugyanígy, amikor Brahm§ parányi misztikus ereje K¥¢£a misztikus erejével találkozott, olyan volt csupán, akár a hó az éjszakában vagy a szentjánosbogár a nap fényében. Ha valaki kevéske természetfölötti erejét akarja fitogtatni egy nagyobb misztikus erõ jelenlétében, akkor ahelyett, hogy növelné, csak lecsökkenti saját erejének hatását. Még egy olyan kiváló személyiség is, mint Brahm§, nevetségessé vált, amikor K¥¢£a elõtt akarta megmutatni misztikus erejét. Brahm§t elfogta a kétség saját misztikus erejét illetõen. Hogy ráébressze Brahm§t, hogy a borjak és a pásztorfiúk nem az eredetiek, K¥¢£a mindegyiküket Vi¢£u-formává változtatta. A valódi borjak és tehénpásztorfiúk tehát Brahm§ misztikus erejének hatása alatt aludtak, a jelenlévõk pedig, akiket Brahm§ látott, K¥¢£a, vagyis Vi¢£u közvetlen kiterjedései voltak. Vi¢£u nem más, mint K¥¢£a kiterjedése,
s Brahm§ elõtt K¥¢£a Vi¢£u-formái jelentek meg. A négykarú Vi¢£u-formáknak egytõl egyig kékes színük volt, sárga ruhát viseltek, s a kezükben buzogányt, cakrát, lótuszvirágot és kagylókürtöt tartottak. Fejükön drágakövekkel kirakott aranysisak ragyogott. Gyöngyök és fülbevalók díszítették, gyönyörû virágok koszorúzták Õket. Mellkasukon a ªr¦vatsajelet viselték, karjukon karperecek és más ékszerek csillogtak, s a nyakuk olyan volt, akár a kagylóhéj. Lábukon csengõk csilingeltek, derekukat aranyövek ékesítették, ujjaikon drágaköves gyûrûk ragyogtak. Brahm§ azt is észrevette, hogy az Úr Vi¢£uk mindegyikének egész teste, a lótuszlábuktól a fejük tetejéig, Rájuk szórt friss tulas¦-levelekkel és -bimbókkal van tele. A Vi¢£u-formáknak volt még egy nagyon szembeötlõ tulajdonságuk: mindegyikük transzcendentális szépséget sugárzott. Mosolyuk olyan volt, akár a holdfény, tekintetük pedig, akár a felkelõ nap. Már a pillantásukon is látszott, hogy Õk a teremtõi és a fenntartói a tudatlanság és a szenvedély kötõerejének is. Vi¢£u a jóság kötõerejét, Brahm§ a szenvedélyét, az Úr ¼iva pedig a tudatlanság kötõerejét képviseli. Mivel Vi¢£u a fenntartója mindennek a kozmikus megnyilvánulásban, Õ a teremtõje és fenntartója Brahm§nak és az Úr ¼ivának is. Miután az Úr Vi¢£u így megjelent, Brahm§ azt látta, hogy sok más Brahm§, ¼iva és félisten, sõt, az élõlények valamennyi faja, még a legjelentéktelenebb élõlények, a hangyák és a pici fûszálak is — egyszóval minden mozgó és mozdulatlan élõlény —, Vi¢£u körül táncol. Táncukat csodálatos zene kísérte, s mindegyikük az Úr Vi¢£ut imádta. Brahm§ megértette, hogy az imént megpillantott Vi¢£u-formák mindegyike tökéletesen birtokában van valamennyi misztikus hatalomnak: az a£im§, az atomnál is kisebbé válás képességétõl kezdve egészen a kozmikus megnyilvánulásnyi végtelenné válásig. Brahm§, ¼iva és az összes félisten misztikus ereje, továbbá a kozmikus megnyilvánulás huszonnégy eleme mind teljes mértékben megtalálható Vi¢£u személyiségében. Az Úr Vi¢£u hatására az összes alacsonyabb rendû erõ az Õ imádatával volt elfoglalva. Õt imádta az idõ, a tér, a kozmikus megnyilvánulás, a megújulás, a vágy, a tett és az anyagi természet három kötõereje. Brahm§ azt is megértette, hogy minden igazságnak, tudásnak és gyönyörnek az Úr Vi¢£u a forrása. Benne egyesül a három transzcendentális tulajdonság — az örökkévalóság, a tudás és a gyönyör —, s Õ az imádat célja az upani¢adok követõi számára. Brahm§ azt is belátta, hogy a fiúk és a borjak különbözõ formáit Vi¢£u-formákká változtató hatalom nem az a fajta misztikus erõ, melynek egy yog¦ vagy egy félisten a birtokába juthat. A vi¢£u-m¡rtikká, azaz Vi¢£u-formákká átváltozott borjak és tehénpásztorfiúk nem a vi¢£u-m§y§nak, azaz Vi¢£u energiájának a termékei voltak, hanem maga Vi¢£u volt mindegyikük. Vi¢£u és a vi¢£u-m§y§ úgy viszonyul egymáshoz, mint a tûz és a hõ. A hõben megtalálhatjuk a tûz tulajdonságát, a meleget, ám a hõ maga mégsem tûz. A fiúk és a borjak Vi¢£u-formái nem a hõre hasonlítottak, hanem a tûzre, hiszen valójában mindegyikük Vi¢£u volt. A Vi¢£u és a vi¢£u-m§y§ közötti viszony érzékeltetésére más anyagi példákat is lehet hozni — olyan tárgyakét, melyek számtalan formában tükrözõdnek. A nap például számtalan vízzel teli edényben visszatükrözõdhet, de az edényekben megjelenõ nap valójában nem maga a nap. A számtalan visszatükrözõdõ nap nem rendelkezik tényleges hõvel és fénnyel, habár mind úgy néz ki, mint az igazi nap. Ezzel szemben mindazok a formák, melyeket K¥¢£a magára öltött, kivétel nélkül teljes értékû Vi¢£u-formák voltak. Vi¢£ura a tökéletes igazság, a teljes tudás és a végtelen gyönyör jellemzõ. A ¼r¦mad-Bh§gavatam a satya-jñ§n§nant§nanda kifejezést használja a vi¢£u-m¡rtikra: a satya igazságot, a jñ§na tudást, az ananta határtalant, az §nanda pedig gyönyört jelent. Az Istenség Legfelsõbb Személyiségének transzcendentális formái olyan rendkívüliek, hogy az upani¢adok imperszonalista követõi nem képesek a tudás olyan szintjére eljutni, hogy felfogják õket. Az Úr transzcendentális formái messze meghaladják az imperszonalisták felfogóképességét, mert õk az upani¢adok tanulmányozásán keresztül csupán annyit képesek megérteni, hogy az Abszolút Igazság nem anyag, illetve anyagilag nem behatárolható. K¥¢£a Vi¢ £u-kiterjedéseit látva az Úr Brahm§ megértette, hogy a kozmikus megnyilvánulás minden mozgó és mozdulatlan élõlénye a Legfelsõbb Úr energiájának kiterjedése révén létezik. Miután kudarcot vallott, s tudatára ébredt annak, hogy hatalma és tizenegy érzékének mûködése milyen behatárolt, Brahm§ ráeszmélt, hogy õ is az anyagi energia terméke, s valójában nem más, mint egy báb. Ahogy egy bábnak sincs saját ereje a tánchoz, s a bábjátékos az, aki mozgatja és irányítja, ugyanúgy a félistenek és az élõlények is alárendeltjei az Istenség Legfelsõbb Személyiségének. A Caitanya-carit§m¥tában az áll, hogy az egyedüli mester K¥¢£a, s mindenki más az Õ szolgája. Az egész világ az anyagi varázslat hatása alatt áll, s az élõlények úgy sodródnak ide-oda, mint szalmaszál a vízen, s a létért való harcnak sosincs vége. Amint azonban valaki tudatára ébred annak, hogy õ az Istenség Legfelsõbb Személyiségének örök szolgája, a m§y§ hatása, vagyis a létért folytatott illuzórikus küzdelem megszûnik.
Az Úr Brahm§, akinek a tudás istennõje teljes mértékben a hatalma alatt áll, s akit a Védák legnagyobb szaktekintélyének tartanak, teljesen zavarba jött hát, s képtelen volt felfogni az Istenség Legfelsõbb Személyiségének misztikus hatalmát. Az anyagi világban még maga Brahm§ sem képes megérteni a Legfelsõbb Úr misztikus erejét. De nemcsak hogy képtelen volt fölfogni e különleges misztikus hatalmat, még azt sem értette, valójában mi az, amit K¥¢£a a szeme elé varázsolt. K¥¢£a megsajnálta Brahm§t, ezért, miközben Vi¢£u-kiterjedései még teljes valójukban ott ragyogtak Brahm§ elõtt, egy szempillantás alatt befedte a jelenetet yogam§y§ja függönyével. A Bhagavad-g¦t§ból megtudhatjuk, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségét a yogam§y§ függönye fedi el a szemünk elõl. A valóságot a mah§m§y§ fedi be, vagyis a külsõ energia, mely nem engedi a feltételekhez kötött lelkeknek, hogy megértsék: a kozmikus megnyilvánulás mögött az Istenség Legfelsõbb Személyisége áll. Az az energia azonban, amely részben felfedi, részben pedig eltakarja az Istenség Legfelsõbb Személyiségét: a yogam§y§. Brahm§ nem egy közönséges feltételekhez kötött lélek — messze a többi félisten fölött áll. Most azonban nem tudta, mit kezdjen azzal a látvánnyal, amit az Istenség Legfelsõbb Személyisége tárt a szemei elé. K¥¢£a ezért úgy döntött, hogy megállítja hatalma csodás lehetõségeinek további kibontakozását. E csodás dolgok nem csupán megzavarják a feltételekhez kötött lelket, hanem teljes mértékben felfoghatatlanok is a számára. K¥¢£a tehát leeresztette a yogam§y§ függönyét, hogy ne zavarja össze Brahm§t még jobban.
Amikor Brahm§ megszabadult zavarodottságától, olyan volt, mintha holtából ébredt volna fel, s nagy nehezen nyitogatni kezdte szemeit. Közönséges szemeivel az Úr külsõ energiáját, a kozmikus megnyilvánulást pillantotta meg. Maga körül látta V¥nd§vana ligetekkel tarkított transzcendentális földjét, ahonnan minden élõlény élete ered, s ahol az ott élõk mindegyike az anyagi természet felett álló transzcendentális síkon létezik. V¥nd§vana erdejében még a ragadozó állatok, például a tigrisek is békésen élnek együtt az õzekkel és az emberekkel. Megértette, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségének jelenléte miatt V¥nd§vana transzcendentális a világ összes többi helyéhez képest, s teljesen mentes a kéjvágytól és a mohóságtól. Brahm§ ott látta maga elõtt ¼r¦ K¥¢£át, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, aki egy kis tehénpásztorfiú szerepét játszotta. Látta, hogy a kicsi gyermek egy falatot tart a bal kezében, s a barátait és a borjakat keresi, pontosan úgy, ahogy egy évvel ezelõtt tette, amikor eltûntek.
Brahm§ azonnal leszállt hattyújáról, s akár egy aranybot, leborult az Úr elõtt. A vai¢£avák szóhasználatában a tiszteletadást a da£¨avat szó jelöli, ami annyit jelent: „eldõlni, mint egy bot”. Egy magasabb szinten álló vai¢£avának az ember úgy mutatja ki tiszteletét, hogy egyenesen, akár egy bot, leborul elõtte. Brahm§ tehát úgy ajánlotta fel tiszteletét az Úrnak, hogy botként eldõlt elõtte, s mivel Brahm§ aranyszínû, az Úr K¥¢£a elõtt fekvõ aranybotnak tûnt. Négy fejének mind a négy sisakjával megérintette, majd örömtõl patakzó könnyeivel mosta meg az Úr K¥¢£a lótuszlábait. Ahogy eszébe jutottak az Úr csodálatos cselekedetei, hosszú idõn át újra meg újra leborult és felállt Elõtte. Végül lassan felemelkedett, és a szemét törölgetve az Úrra pillantott. Remegve, nagy tisztelettel és alázattal magasztalni kezdte az Úr K¥¢£át. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv tizenharmadik fejezetéhez, melynek címe: „Brahm§ elrabolja a tehénpásztorfiúkat és a borjakat”.
TIZENNEGYEDIK FEJEZET Az Úr Brahm§ imái K¥¢£ához Brahm§ így szólt: — Drága Uram! Te vagy az egyedül imádandó Legfelsõbb Úr, az Istenség Személyisége, ezért felajánlom tiszteletteljes hódolatomat és imáimat, hogy örömet szerezzek Neked. Tested színe olyan, akár az esõfelhõ, sárga ruhádnak kisugárzása mindent beragyog. — Hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat Nanda Mah§r§ja fiának, aki kagylóhéj-fülbevalóval, hajában pávatollal áll elõttem. Arca csodálatos, a fején sisakot visel, nyakában erdei virágokból font füzér lóg, kezében pedig egy falat ételt tart. Bivalykürtöt, nádpálcát és fuvolát hord magával, s most itt áll elõttem apró lótuszlábaival. — Drága Uram! Mondhatják rólam az emberek, hogy én vagyok a védikus tudás mestere és az univerzum teremtõje, de most bebizonyosodott, arra sem vagyok képes, hogy megértsem való mivoltodat, hiába állsz itt elõttem személyesen, kisgyermekként. Barátaiddal és borjaiddal játszol, úgyhogy az emberek még azt is gondolhatnák: nem lehetsz túl mûvelt. Falusi fiúnak látszol, amint kezedben az elemózsiával a borjaidat keresed. És mégis: olyan különbség van a Te tested és az enyém között, hogy felbecsülni sem tudom hatalmadat! Amint azt elmondtam a Brahma-sa°hit§ban: a Te tested nem anyagi. A Brahma-sa°hit§ban az áll, hogy az Úr teste minden tekintetben lelki, nincsen különbség teste és lelke között. Bármely testrésze képes a többi szerepét betölteni. Az Úr láthat a kezével, hallhat a szemével, felajánlásokat fogadhat el a lábával, s teremthet a szájával. — Pásztorfiúként való megjelenésed a bhakták javát szolgálja — folytatta Brahm§. — Sértést követtem el ellened azzal, hogy elraboltam tehénpásztor barátaidat és borjaidat, mégis a kegyeddel áldottál meg engem. Ez a Te transzcendentális tulajdonságod: nagyon vonzódsz híveidhez. Azonban irántam érzett szereteted ellenére sem vagyok képes felbecsülni gyermeki testeddel végbevitt cselekedeteid felmérhetetlen lelki mélységeit. Hogyha én, Brahm§, az univerzum leghatalmasabb személyisége sem vagyok képes felbecsülni az Istenség Legfelsõbb Személyisége gyermeki testének felfoghatatlan hatalmát, akkor mit mondhatnánk másokról? S ha gyermektestednek még a lelki potenciáját sem tudom felbecsülni, akkor mit érthetnék meg transzcendentális kedvteléseidbõl? Ahogyan a Bhagavad-g¦t§ is kijelenti: aki csak egy kicsit is meg tud érteni az Úr transzcendentális kedvteléseibõl, s csak egy kis mértékben fel tudja fogni az Úr megjelenésének és eltávozásának transzcendentális körülményeit, az teste elhagyása után nyomban alkalmassá válik arra, hogy belépjen az Úr birodalmába. Ezt a kijelentést a Védák is megerõsítik: pusztán azáltal, hogy megismerjük az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, kiszabadulhatunk az ismétlõdõ születés és halál körforgásából. Ezért mindenkinek azt tanácsolom: ne úgy akarjon megismerni Téged, hogy elméleteket gyárt Rólad. — Megismerésed legjobb módja az, ha az ember alázatosan felhagy minden spekulatív módszerrel, s Rólad szóló tanításokban részesül — akár személyesen Tõled (ahogyan a Bhagavad-g¦t§ban és más védikus írásokban beszélsz magadról), akár egy önmegvalósított bhaktától, aki a Te lótuszlábaidnál keresett menedéket. Egy bhaktát minden spekulációt félretéve kell hallgatnunk. Az embernek még világi pozícióját sem szükséges feladnia, csupán meg kell hallgatnia üzenetedet. Anyagi érzékekkel nem lehet felfogni Téged, mégis, csupán azzal, hogy hall Rólad, az ember fokozatosan legyõzheti téveszméken alapuló tudatlanságát. Tényleges valód csupán a Te kegyedbõl tárulhat fel egy bhakta elõtt. Ezen az egyetlen módon lehet megismerni Téged, lényed misztériuma másképp bevehetetlen erõd marad. Odaadó szolgálat nélkül a spekulatív tudás csupán haszontalan idõpazarlás az Utánad való kutatásban. Az odaadó szolgálatnak olyan ereje van, hogy bárkit, aki egy parányi szolgálatot végez, a tökéletesség legmagasabb szintjére képes emelni. Senkinek sem szabad ezért lekicsinyelnie az odaadó szolgálat csodálatos folyamatát, s különbözõ spekulatív módszereket részesítenie helyette elõnyben. Elméleti úton szert tehetünk ugyan némi részleges tudásra kozmikus megnyilvánulásaidat illetõen, Téged azonban, mindennek a forrását, lehetetlen így megismerni. Kárbaveszett munka azoknak a törekvése, akik csupán a spekulatív tudással foglalkoznak, ahhoz az emberhez hasonlóan, aki a hántolt rizs után megmaradt pelyvát csépelve próbál rizshez jutni. Miután kihántoltuk a rizst, azaz a cséplõgépen áthaladtak a szemek, semmi haszna tovább csépelni a pelyvát — munkánk hiábavaló erõlködés lesz csupán.
— Drága Uram! Sok példa van az emberiség történetében arra, hogy valaki, miután kudarcot vallott a transzcendentális szint elérésében, hozzákezdett az odaadó szolgálathoz (testével, elméjével és szavaival is Téged szolgálva), s elérte a tökéletesség legmagasabb szintjét: belépett birodalmadba. Teljesen hasztalan az az igyekezet, mely odaadó szolgálat nélkül, spekulatív következtetésekkel vagy misztikus meditációval próbál megismerni Téged. Ezért kell az embernek mindennapi kötelességeinek teljesítése közben is valójában a Te odaadó szolgálatodat végeznie s a transzcendentális cselekedeteidrõl szóló történetek hallgatásával és elbeszélésével mindig kapcsolatban maradnia Veled. Ha az ember nagy lelkesedéssel zengi dicsõségedet, s másokat is nagy odaadással hallgat, akik Téged magasztalnak, a tökéletesség legmagasabb szintjére, a Te birodalmadba juthat el ezáltal. Tehát ha valaki dicsõítésedet hallgatva és Téged dicsõítve állandóan kapcsolatban van Veled, s munkája gyümölcsét is Neked ajánlja föl, nagyon könnyen és boldogan jut el a Te legfelsõbb hajlékodra. Téged azok ismerhetnek meg igazán, akik megtisztították szívüket minden szennyezettségtõl. A szív számára ezt a tisztulást az teszi lehetõvé, ha dicsõségedrõl beszél
és dicsõítésedet hallgatja az ember, ó, Uram.
Az Úr mindent átható. Amint azt az Úr K¥¢£a a Bhagavad-g¦t§ban kijelenti: „Mindent Én tartok fenn, ugyanakkor mégsem vagyok benne semmiben.” Az Úr mindent áthat, ezért semmi nem létezik anélkül, hogy Neki ne lenne róla tudomása. Az Istenség Legfelsõbb Személyiségének mindent átható természetét az élõlény nem képes behatárolt tudatával felfogni. Csak az képes a Legfelsõbb Urat egy bizonyos mértékig felfogni, aki — tudatát az Úr lótuszlábaira rögzítve — állhatatossá és kiegyensúlyozottá tette az elméjét. Az elme dolga az, hogy az érzékkielégítés érdekében minden témát körüljárjon. Ezért csak az képes legyõzni az elméjét, s szilárdan megmaradni az Úr lótuszlábainál, aki érzékszerveit az Úr szolgálatába állította. Azt az állapotot, amikor az elme az Úr lótuszlábaira koncentrál, sam§dhinak nevezik. Amíg az ember nem éri el a sam§dhi szintjét, nem értheti meg az Istenség Legfelsõbb Személyiségének természetét. Lehet, hogy vannak olyan filozófusok és tudósok, akik a világegyetem természetét vizsgálják atomról atomra, s lehet, hogy olyan fejlett tudással rendelkeznek, hogy fel tudják térképezni a kozmosz atomszerkezetét vagy meg tudják számolni az ûr bolygóit és csillagait, sõt, akár a nap vagy a többi csillag és világító égitest ragyogó molekuláit is. Akárhogy is próbálnák azonban, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének tulajdonságait soha nem tudnák megszámolni. Ahogyan a Ved§nta-s¡tra elején olvashatjuk, a Legfelsõbb Személy az eredete minden tulajdonságnak. Gyakran nirgu£ának nevezik Õt. A nirgu£a azt jelenti: „akinek felbecsülhetetlenek a tulajdonságai”. A gu£a tulajdonságot jelent, a nir pedig azt: „túl a felbecsülhetõn”. Ezzel szemben az imperszonalisták a nirgu£a szót „tulajdonságok nélküli”-nek fordítják. Mivel az általuk követett folyamat által képtelenek az Úr transzcendentális tulajdonságait felfogni, arra a következtetésre jutnak, hogy a Legfelsõbb Úrnak nincsenek tulajdonságai. Valójában azonban egészen más a helyzet. A valóság az, hogy Õ az eredeti forrása minden tulajdonságnak. Minden tulajdonság Belõle árad, szakadatlanul. Hogyan lenne hát képes egy behatárolt tudatú ember felmérni azokat? Még ha — tegyük fel — egy adott pillanatban fel is tudnánk becsülni az Úr valamennyi tulajdonságát, a következõ pillanatban már megsokszorozódnának. Lehetetlen hát felmérni az Úr transzcendentális tulajdonságait. Ezért nevezik Õt nirgu£ának, azaz olyannak, akinek a tulajdonságait lehetetlen felbecsülni. Nem szabad energiánkat haszontalanul arra pazarolnunk, hogy spekulatív módon próbáljuk felbecsülni az Úr képességeit. Nincs szükség a spekulatív találgatásokra, sem arra, hogy különbözõ yoga-gyakorlatokkal misztikus képességekre tegyünk szert. Csupán azt kell megértenünk, hogy a boldogság és a bánat e test számára már úgyis eleve elrendeltetett. Teljesen hasztalan azzal kísérleteznünk, hogy elkerüljük a testi létezés keserûségeit, avagy — különféle testgyakorlatokkal — boldogságot erõszakoljunk ki magunknak. A legjobb az, ha testünkkel, elménkkel és szavainkkal meghódolunk az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, s mindig az Õ szolgálatát végezzük. Ez az egyedül gyümölcsözõ transzcendentális törekvés, míg az Abszolút Igazság megismerésére irányuló egyéb próbálkozások soha nem járnak sikerrel. Az intelligens ember ezért nem spekulációval vagy misztikus erõ segítségével próbálja megismerni az Abszolút Igazságot. Inkább elmélyed az odaadó szolgálatban, s az Istenség Legfelsõbb Személyiségére bízza az életét. Tudja, hogy bármi is történik a testével, az múltbeli gyümölcsözõ tetteinek tudható be. Ha valaki ilyen egyszerû, az odaadó szolgálaton alapuló életet él, akkor automatikusan elnyeri majd örökségét: az Úr transzcendentális hajlékát. Valójában mindenki a Legfelsõbb Úr része, a Legfelsõbb Úr gyermeke. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy részesüljön az Úr transzcendentális gyönyörébõl, ám az anyaggal való kapcsolatuk miatt a feltételekhez kötött élõlények úgymond elestek jogos örökségüktõl. Ha valaki magáévá teszi az odaadó szolgálat egyszerû gyakorlatát, alkalmassá válik arra, hogy az anyagi szennyezõdéstõl megszabadulva felemelkedjen a Legfelsõbb Úr társaságának transzcendentális síkjára.
Az Úr Brahm§ úgy viselkedett az Úr K¥¢£a elõtt, mint a világ legönteltebb teremtménye, mivel próbára akarta tenni az Úr csodálatos hatalmát. Elrabolta K¥¢£a pajtásait és a borjakat, hogy lássa, hogyan szerzi õket vissza az Úr. Tettét követõen Brahm§ belátta, hogy módfelett elbizakodott kísérlet volt ez, mivel az elõtt a valaki elõtt akarta próbára tenni az erejét, aki az eredeti birtokosa minden erõnek. Amikor magához tért, az Úr Brahm§ rájött, hogy bár rendkívüli hatalommal rendelkezik az anyagi világ többi élõlényéhez képest, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének hatalma és energiája mellett eltörpül az ereje. Az anyagi világ tudósai olyan lenyûgözõ dolgokat találtak fel, mint például az atomfegyver. Amikor a földön atomrobbantásokat végeznek — akár egy városban, akár valamilyen lakatlan területen —, a roppant erejû fegyverek szörnyû pusztítást visznek végbe. Ha azonban a napon próbálnák ki õket, a hatásuk elenyészõ lenne: nyomban jelentéktelenné válnának. S ugyanígy, Brahm§ tette — ¼r¦ K¥¢£a borjainak és pajtásainak elrablása — a misztikus erõ csodálatos megnyilvánulása lehetne, de amikor ¼r¦ K¥¢£a megannyi borjú és tehénpásztorfiú formájában kiterjesztette magát, s minden erõfeszítés nélkül fenntartotta õket, Brahm§ megérthette, hogy saját hatalma az Övéhez képest jelentéktelen.
Brahm§ Acyutának nevezte az Úr K¥¢£át, mert az Úr sohasem felejti el a bhaktája által nyújtott legkisebb szolgálatot sem. Olyan kegyes híveihez, s annyira szereti õket, hogy a legkisebb szolgálatot is a legnagyobbként fogadja el. Brahm§ rengeteg szolgálatot tesz az Úrnak. Mint az univerzum igazgatásának elsõszámú személyisége, kétségtelenül hûséges szolgája K¥¢£ának. Ezért volt képes megbékíteni K¥¢£át. Arra kérte az Urat, fogadja el õt szolgájának, akinek egy kis hiba és szemtelenség megbocsátható. Elismerte, hogy Brahm§ként betöltött pozíciója tette õt büszkévé. Õ a szenvedély kötõerejének inkarnációja ebben az anyagi világban, s a szenvedély természetébõl adódóan követte el ezt a hibát. Brahm§ abban reménykedett, hogy mivel az Úr K¥¢£a szolgája, az Úr majd megkönyörül rajta, s megbocsátja súlyos vétkét.
Brahm§ rádöbbent valódi helyzetére. Õ valóban az univerzum legnagyobb tanítója, aki az
anyagi energia egészének elemeibõl, hamis egóból, éterbõl, levegõbõl, tûzbõl, vízbõl és földbõl álló anyagi természet tervezõmérnöke is egyben. Egy ilyen univerzum talán gigantikus méretû, ám meg lehet mérni, pontosan úgy, ahogyan testünket is lemérhetjük a karunkkal. Az ember testének hossza általában hét könyök a saját karjával mérve. Univerzumunk óriási testnek tûnhet, nagysága azonban az Úr Brahm§ szerinti hét könyökhossz csupán. Ettõl az univerzumtól függetlenül számtalan más univerzum is létezik, amelyek kívül esnek az Úr Brahm§ hatáskörén. Ahogy számtalan atomrészecske halad át egy ablakredõny résein, ugyanúgy millió és millió univerzum árad ki Mah§Vi¢£u testének pórusaiból, s maga Mah§-Vi¢£u nem más, mint K¥¢£a teljes kiterjedése részének a része. Tehát még ha univerzumunk legfelsõbb teremtménye is az Úr Brahm§, mi a jelentõsége az Úr K¥¢£a nagyságához képest? Brahm§ ezért magát egy magzathoz hasonlította anyja méhében. Ha a gyermek a kezével vagy a lábával játszik az anyaméhben, s játék közben véletlenül hozzáér anyja testéhez, vajon az anya megbántódik-e? Természetesen nem. Az Úr Brahm§ hatalmas személyiség, mégis — mint minden létezõ — az Istenség Legfelsõbb Személyiségének méhében van. Az Úr energiája mindent átható, s nincs olyan hely a teremtésben, ahová ne jutna el. Minden az Úr energiája által létezik, s így ennek az univerzumnak a Brahm§ja is — a számtalan, millió és millió univerzum Brahm§jával együtt — az Úr energiáján belül létezik. Az Urat éppen ezért anyának is szokták tekinteni, s minden, ami az anyaméhen belül van, az anya gyermekének számít. S a jó anya sohasem bántódik meg, még akkor sem, ha rúgkapálása közben gyermeke hozzáér a testéhez. Az Úr Brahm§ elmondta, hogy egy lótuszvirágon jött a világra, amely N§r§ya£a köldökébõl nõtt ki a három világ, azaz a három bolygórendszer — Bh¡rloka, Bhuvarloka és Svarloka — pusztulása után. Az univerzum három részre tagolódik: Svarga, Martya és P§t§la. E három bolygórendszert a pusztuláskor víz lepi el. Ekkor N§r§ya£a, K¥¢£a teljes része, ráfekszik e vízre, s köldökébõl lassan egy lótusz szára nõ ki. Ebbõl a lótuszvirágból születik Brahm§. Mindebbõl természetesen következik, hogy Brahm§ anyja nem más, mint N§r§ya£a. Mivel az Úr minden élõlény nyugvóhelye az univerzum elpusztulása után, N§r§ya£ának nevezik. A n§ra szó minden élõlény együttesét jelenti, az ayana pedig nyugvóhelyet jelent. Garbhodakaª§y¦ Vi¢£ut azért nevezik N§r§ya£ának, mert a vízen pihen, s Õ a nyugvóhelye minden élõlénynek. N§r§ya£a emellett mindenkinek a szívében is jelen van, mint ahogy azt a Bhagavad-g¦t§ is írja. Ebben az értelemben szintén N§r§ya£a, mert az ayana szó a „nyugvóhely” mellett, a „tudás forrását” is jelenti. A Bhagavad-g¦t§ azt is megerõsíti, hogy az élõlény emlékezete a szívben lakozó Felsõléleknek köszönhetõ. A test cseréjével az élõlény mindent elfelejt múltbeli életérõl, de N§r§ya£a, a Felsõlélek jelen van a szívében, s emlékezteti az élõlényt, hogy múltbeli vágyai szerint cselekedjen. Az Úr Brahm§ be akarta bizonyítani, hogy K¥¢£a az eredeti N§r§ya£a, hogy Õ N§r§ya£a forrása, s hogy N§r§ya£a nem külsõ energiájának, a m§y§nak a terméke, hanem a lelki energia kiterjedése. A külsõ energia (a m§y§) a kozmikus világ teremtése után lép mûködésbe, N§r§ya£a eredeti, lelki energiája viszont már a teremtés elõtt is mûködött. N§r§ya£a kiterjedései tehát — N§r§ya£ától K§ra£odakaª§y¦ Vi¢£uig, K§ra£odakaª§y¦ Vi¢ £utól Garbhodakaª§y¦ Vi¢£uig, Garbhodakaª§y¦ Vi¢£utól K¢¦rodakaª§y¦ Vi¢£uig, és K¢¦rodakaª§y¦ Vi¢£utól a mindenki szívében jelen lévõ kiterjedésekig — mind K¥¢£a kiterjedései, K¥¢£a lelki energiájának megnyilvánulásai. Nem az anyagi energia irányítja õket, következésképp nem ideiglenesek. Minden, amit az anyagi energia irányít, ideiglenes, s minden, ami a lelki energia terméke, örök.
Az Úr Brahm§ ekkor újra megerõsítette, hogy K¥¢£a az eredeti N§r§ya£a, majd elmondta, hogy az Úr gigantikus méretû univerzális formája a Garbhodaka-óceánon fekszik. — E gigantikus méretû kozmikus test energiádnak egy másik megnyilvánulása. Mivel a vízen fekszik, szintén N§r§ya£a, s mi mindannyian e N§r§ya£a-forma méhében vagyunk. Mindenhol különféle N§r§ya£a-megnyilvánulásaidat látom — látlak a vízen, érezlek a szívemben, s most itt látlak magam elõtt is. Te vagy az eredeti N§r§ya£a. — Drága Uram! Ebben az inkarnációdban bebizonyítottad, hogy Te vagy a m§y§ legfelsõbb irányítója. A kozmikus megnyilvánulásban maradsz, ugyanakkor az egész teremtés Benned van. Ezt a tényt már akkor is bebizonyítottad, amikor az egész kozmikus teremtést megmutattad a szádban Yaªod§ anyának. Mindezt felmérhetetlen energiád, a yogam§y§ által, minden külsõ segítség nélkül hajtod végre.
— Drága Uram, K¥¢£a! Az egész kozmikus megnyilvánulás, amit itt magunk körül látunk, a Te testedben helyezkedik el. Mégis, kívülrõl látlak Téged, s kívülrõl látsz Te is engem. Hogyan is történhetnének meg ezek a dolgok a Te felfoghatatlan energiád hatása nélkül? Az Úr Brahm§ kihangsúlyozta: anélkül, hogy mindennek a hátterében az Istenség Legfelsõbb Személyiségének határtalan energiáját látnánk, a dolgokat nem érthetjük meg a maguk valójában. — Drága Uram! — folytatta Brahm§. — Ha minden mást figyelmen kívül hagyunk, s csupán a mai eseményeket nézzük, vajon nem csupán a Te felfoghatatlan energiád által történhetett mindaz, amit láttam? Elõször egyedül láttalak Téged, azután kiterjesztetted magad, s a barátaid, a borjak és egész V¥nd§vana képében jelentél meg, végül pedig azt láttam, hogy a tehénpásztorfiúkkal és a borjakkal együtt négykarú Vi¢£u-formákká változtok, akiket minden földi elem, s velem együtt
valamennyi félisten nagy tisztelettel imádott. Aztán újra minden eltûnt, s ott maradtál egyedül, ugyanúgy, mint amikor elraboltam barátaid és borjaid. Hát nem azt jelenti-e ez, hogy Te vagy a Legfelsõbb Úr, N§r§ya£a, mindennek a forrása, akibõl minden árad, akibe aztán újra visszatér minden, s aki mégis mindig ugyanolyan marad, mint azelõtt? — Azok, akik nincsenek tudatában felfoghatatlan energiádnak, nem érthetik meg, hogy Te vagy az egyedül, aki a teremtõ Brahm§vá, a világot fenntartó Vi¢£uvá és a mindent elpusztító ¼ivává terjeszted ki magad. Akik nincsenek tudatában a valóságnak, azok azt hiszik, hogy én, Brahm§ vagyok a teremtõ, Vi¢£u a fenntartó, az Úr ¼iva pedig a pusztító. Valójában Te magad vagy mindhárom: a teremtõ, a fenntartó és a pusztító is. Éppen így terjeszted ki magad különféle inkarnációidba is. A félistenek között V§manadevaként, a nagy szentek között Paraªur§maként, az emberek között saját magadként — az Úr K¥¢£aként —, vagy az Úr R§macandraként jelensz meg, az állatok között pedig a vadkan-inkarnáció, illetve — a vízi élõlények között — a hal-inkarnáció alakját öltöd magadra. S mégsem jelensz meg soha: Te örökkévaló vagy. Felfoghatatlan energiád által jelensz meg és távozol el újra és újra, csak azért, hogy védelmet nyújts hû bhaktáidnak és elpusztítsd a démonokat. Ó, Uram! Ó, mindent átható Istenség Legfelsõbb Személyisége, ó, Felsõlélek, ó, minden misztikus erõ irányítója! Senki sem ismeri igazán e három világban bemutatott transzcendentális kedvteléseidet. Senki nem tudja, hogyan is terjeszted ki magadból yogam§y§dat és inkarnációidat, s hogyan cselekszel transzcendentális energiáddal. Drága Uram, ez az egész kozmikus megnyilvánulás olyan, mint egy felvillanó álom, mely ideiglenes volta ellenére is csak szenvedést okoz az elménknek, s egész életünket aggodalommal tölti meg. Szenvedés és aggodalom: ennyit jelent az anyagi világban való lét. És mégis: ez az ideiglenes anyagi világ örömtelinek és kedvesnek tûnik, mert a Te testedbõl áradt ki, mely örökkévaló, gyönyörrel és tudással teli. — Ezért jutottam arra a következtetésre, hogy Te vagy a Legfelsõbb Lélek, az Abszolút Igazság és a legfelsõbb, eredeti személy; s habár felfoghatatlan transzcendentális hatalmad által számtalan Vi¢£u-formaként és energiaként, s számtalan élõlény szívébe terjesztetted ki magad, Te vagy a legfelsõbb, az egyetlen, a mindenek feletti Felsõlélek. Te vagy az eredeti tûz, melynek a számtalan élõlény csupán egy-egy parányi szikrája. A Felsõlélek személytelen felfogása téves, hiszen látom, hogy Te vagy az eredeti személy. A csekély tudásúak azt gondolhatják, hogy mivel Nanda Mah§r§ja fia vagy, Te nem az eredeti személy vagy, hanem úgy születtél, mint egy emberi lény. Tévednek. Te vagy az õseredeti személy — ez az én véleményem. Annak ellenére, hogy Nanda fia vagy, Te vagy az eredeti személy — ehhez semmi kétség nem fér. Te vagy az Abszolút Igazság: Te nem ebbõl az anyagi sötétségbõl származol. Te vagy a forrása az eredeti brahmajyotinak és minden anyagi fényforrásnak — a napnak, a holdnak, a csillagoknak — is. Amint az a Brahma-sa°hit§ban áll, a brahmajyoti nem más, mint transzcendentális tested kisugárzása. Sokféle Vi¢£u-inkarnáció és különbözõ tulajdonságaidat képviselõ inkarnáció van, ám ezek nincsenek Veled egy szinten. Te vagy az eredeti fényforrás, az eredeti lámpa. Ugyan más inkarnációk is birtokolhatják ugyanazt a fényerõt, mint az eredeti lámpa, de minden fénynek az eredeti lámpa a forrása. S mivel Te nem az anyagi világ teremtményei közül való vagy, a világ pusztulása után is eredeti, változatlan voltodban folytatod létedet. — Mivel Te vagy az eredeti személy, a Gop§la-t§pan¦ upani¢ad és a Brahma-sa°hit§ is így ír Rólad: govindam §di-puru¢am. Govinda az eredeti személy, minden ok oka. A Bhagavad-g¦t§ban is az áll, hogy Te vagy a forrása a Brahman-kisugárzásnak. Senkinek sem szabad azt gondolnia, hogy tested hétköznapi anyagi test. A Te tested ak¢ara, elpusztíthatatlan. Az anyagi test folytonosan ki van téve a háromféle szenvedésnek, ám a Te tested sac-cid-§nandavigraha: gyönyörrel, tudással és örökkévalósággal teljes. Te nirañjana is vagy, mert Yaªod§ anya kicsiny gyermekeként vagy a gop¦k kedveseként bemutatott kedvteléseidet sohasem szennyezik be az anyagi kötõerõk. S bár számtalan tehénpásztorfiúként és borjúként jelentél meg, transzcendentális energiád egy parányit sem csökkent. Mindig teljes vagy önmagadban. A védikus irodalom szerint, ha a teljeset elvesszük a teljesbõl — a Legfelsõbb Abszolút Igazságból —, akkor is a teljes Legfelsõbb Abszolút Igazság marad. Bár a teljesnek sok kiterjedése létezik, a teljes mindig ugyanaz az egyetlen teljes egész marad. Mivel kedvteléseid lelkiek, nem szennyezhetik be õket az anyagi kötõerõk. Amikor szüleidnek, Nandának és Yaªod§nak rendeled alá magad, a bhaktáid iránti szereteted fejezed ki ezzel, s hatalmad egy parányit sem csökken. Nincs, aki vetélytársad lehetne. Egy korlátolt tudású ember arra a következtetésre juthat, hogy megjelenésed és kedvteléseid anyagiak. Te azonban transzcendentálisan felette állsz minden tudásnak és tudatlanságnak, ahogyan azt a Gop§la-t§pan¦ upani¢ad is megerõsíti. Te vagy az eredeti am¥ta, a halhatatlanság elpusztíthatatlan nektárja. Amint a Védák írják: am¥ta° ª§ªvata° brahma. A Brahman az örökkévaló, legfelsõbb eredete mindennek, Õ az, akinek nincsen sem születése, sem halála. — Az upani¢adokban az áll, hogy a Legfelsõbb Brahman ragyogó, mint a nap, Õ mindennek az eredete, s bárki, aki megismeri ezt az eredeti személyt, megszabadul az anyagi, feltételekhez kötött élettõl. Bárki, aki az odaadó szolgálat által ragaszkodni kezd Hozzád, megismerheti valódi helyzetedet, születésedet, eltávozásodat és cselekedeteidet. Ahogyan a Bhagavad-g¦t§ írja: ha megismerjük örök helyzetedet, megjelenésedet és eltávozásodat, jelen testünk elhagyása után azonnal felemelkedhetünk a lelki birodalomba. Ezért, hogy keresztülszelje a tudatlanság anyagi óceánját, az intelligens ember a Te lótuszlábaidnál keres menedéket, s így könnyedén eljut a lelki világba. — Számtalan úgynevezett meditáló van, akik nem tudják, hogy Te vagy a Legfelsõbb Lélek. A Bhagavad-g¦t§ban is az áll, hogy Te vagy a mindenki szívében jelen lévõ Felsõlélek. Rajtad kívül nem kell hát máson meditálni. Aki örökké eredeti K¥¢£a-formádon meditál, az könnyedén átszeli a tudatlanság óceánját. Ám azoknak, akik nem tudják, hogy Te vagy a Legfelsõbb Lélek, az anyagi világban kell maradniuk — úgynevezett meditációjuk ellenére is. Ha valaki bhaktáiddal kapcsolatba kerülve ráébred arra, hogy az Úr K¥¢£a az eredeti Felsõlélek, akkor lehetõsége nyílik arra, hogy átkeljen a tudatlanság anyagi óceánján. Így emelkedhet fölül azon a tévedésén, hogy a kötelet kígyónak gondolja: amint valaki megérti, hogy a kötél nem kígyó, megszabadul a félelemtõl. Aki tehát megérti — vagy személyes tanításodon, a Bhagavad-g¦t§n keresztül, vagy pedig tiszta bhaktáidnak a ¼r¦mad-Bh§gavatammal és a többi védikus írással alátámasztott tanításai által —, hogy Te vagy a megismerés végsõ célja, annak már nincs semmi
félnivalója ebben az anyagi létezésben. — Annak számára, aki a Neked végzett odaadó szolgálatban merül el, semmi jelentõsége nincs az úgynevezett felszabadulásnak vagy megkötöttségnek, ahogyan a kötél sem félelmetes annak, aki tudja, hogy a kötél nem kígyó. Egy bhakta tudja, hogy az anyagi világ Hozzád tartozik, ezért mindent a Te transzcendentális, szeretettel végzett szolgálatodban használ. Így õt semmi nem kötözi meg. Annak, aki a napon lakik, a nap nem kel föl és nem nyugszik le, számára nincs nappal és nincs éjszaka. Azt is mondják, hogy Te, K¥¢£a, éppen olyan vagy, mint a nap, a m§y§ pedig, mint a sötétség. Amikor a nap fönn van az égen, szó sem lehet sötétségrõl, s ugyanígy, azoknak az esetében, akik mindig Veled vannak azáltal, hogy Téged szolgálnak, fel sem merül a rabság vagy a szabadság kérdése, hiszen már felszabadultak. Akik azonban tévesen felszabadultnak gondolják magukat, anélkül, hogy menedéket keresnének lótuszlábaidnál, tisztátalan értelmük miatt visszaesnek. — Aki azt gondolja, hogy a Felsõlélek nem Te vagy, hanem valami más, s valahol máshol, az erdõk mélyén vagy a Himalája barlangjaiban kutat a Felsõlélek vagy a Legfelsõbb Brahman után, annak a helyzete nagyon sajnálatos. A Bhagavad-g¦t§ban azt tanítod, hogy fel kell hagynunk az önmegvalósítás minden más folyamatával, s csupán meg kell hódolnunk Elõtted — ez a tökéletesség. Minden tekintetben Te vagy a Legfelsõbb, így azok, akik a Brahman-ragyogás után kutatnak, szintén Téged keresnek. S akik a Felsõlelket akarják megtalálni, szintén Teutánad kutatnak. A Bhagavad-g¦t§ban azt mondod, hogy részleges megnyilvánulásod, a Felsõlélek formájában Te magad hatoltál be ebbe a kozmikus megnyilvánulásba. Jelen vagy mindenki szívében, nincs hát szükség arra, hogy máshol kutassunk a Felsõlélek után. Aki így tesz, egyszerûen tudatlan. Aki azonban transzcendentálisan felette áll e tudatlanságnak, megérti, hogy határtalan vagy — hogy belül és kívül egyaránt létezel. Te mindenhol jelen vagy. Ahelyett, hogy máshol kutatna a Felsõlélek után, a bhakta önmagában, az elméjében koncentrál Rád. Valójában csak az tud Téged megtalálni, aki megszabadult az élet anyagi felfogásától — mások nem képesek erre. Az, hogy kígyónak nézze a kötelet, csak olyan valakivel fordulhat elõ, aki még mindig a tudatlanság állapotában él. Amikor valaki kígyónak nézi a kötelet, a kígyó csupán az elméjében létezik. Hasonló módon a m§y§ is csak az elmében létezik. A m§y§ nem más, mint az az állapot, amikor nem tudunk Rólad, és nem tudjuk, ki vagy. Aki megfeledkezik Rólad, az a m§y§ feltételekhez kötött állapotába kerül. Ezért aki elméjében és tetteiben Rajtad meditál, az nem kerül az illúzió hatása alá.
— Aki odaadó szolgálata eredményeképpen akárcsak egy parányi lelki elõrelépést tesz, megértheti dicsõségedet, míg a Brahman vagy a Param§tm§ után kutató ember nem képes felfogni személyiséged e dicsõ tulajdonságait, ha a kegyedbõl nem végez legalább egy kevéske odaadó szolgálatot. Lehet valaki sok imperszonalista tanítvány lelki tanítómestere, elvonulhat az erdõbe, egy barlangba vagy a hegyekbe, remeteként meditálhat sok-sok évig, mégsem értheti meg dicsõségedet anélkül, hogy az odaadó szolgálat áldásában részesülne. Még a Brahman vagy a Param§tm§ utáni kutatásban sem érhet el az ember semmilyen eredményt — még sok-sok év után sem —, ha nem érinti meg az odaadó szolgálat csodálatos hatása.
— Ezért hát, drága Uram, azért a szerencséért imádkozom, hogy akár ebben az életemben, akár egy másikban, bárhol szülessek is meg, én is bhaktáid egyike lehessek. Azért imádkozom, hogy bárhová is kerülök majd, odaadó szolgálatodat végezhessem. Nem törõdöm azzal, milyen életformát kapok a jövõben, hiszen látom, hogy híveid — tehénként, borjúként vagy tehénpásztorfiúként is — mind abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy mindig a Te transzcendentális szeretõ szolgálatodat végezhetik és a társaságodban lehetnek. Ezért az az egyetlen vágyam, hogy egy lehessek közülük, ahelyett, hogy ilyen magas rangú személyiség legyek, mint most, hiszen a legnagyobb tudatlanság állapotában leledzem. V¥nd§vana gop¦jai és tehenei mind olyan szerencsések, hogy tejükkel táplálhatnak Téged. Akik nagy áldozatokat hajtanak végre és sok-sok értékes kecskét áldoznak föl, mit sem érnek el ahhoz a tökéletességhez képest, amit a Te megismerésed jelent. Ám ezek az ártatlan falusi asszonyok és tehenek puszta odaadó szolgálatukkal és tejükkel mind elégedetté tudnak tenni Téged. Te, akit az áldozatok sohasem tesznek maradéktalanul elégedetté, nagy megelégedéssel ittad a tejüket. Nagy csodálattal tölt el engem Nanda Mah§r§ja, Yaªod§ anya, a tehénpásztorfiúk és a gop¦k kivételes helyzete, hiszen Te, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, az Abszolút Igazság, szeretetük legmeghittebb tárgya, itt élsz velük. Drága Uram, senki sem tudja felfogni igazán V¥nd§vana lakóinak szerencséjét. Mi, félistenek, büszkék vagyunk kivételes helyzetünkre, arra, hogy az élõlények érzékeinek irányítói vagyunk, valójában azonban nem is lehetne összemérni a mi helyzetünket V¥nd§vana szerencsés lakóinak helyzetével, akik a saját érzékeikkel élvezhetik közelségedet és társaságodat. S miközben oly büszkék vagyunk arra, hogy az érzékek irányítói vagyunk, V¥nd§vana transzcendentális népe nem áll a mi irányításunk alatt. Érzékeik örömét õk a Neked végzett szolgálatban találják meg. Rendkívül szerencsésnek tartanám magam, ha egy eljövendõ életemben V¥nd§vana földjén születhetnék meg. — Drága Uram, az anyagi gazdagság és a felszabadulás ezért nem érdekel engem. Nagyon alázatosan azért imádkozom lótuszlábaid elõtt, hogy bármilyen formában is, de V¥nd§vana erdejében születhessek meg, s reámhulljon a v¥nd§vanai bhakták lábáról származó áldott por. Ha akár egy egyszerû fûszál lehetnék ezen a földön, dicsõ születés lenne az számomra. De ha nem adatik meg nekem az a szerencse, hogy fûszál legyek V¥nd§vana erdejében, akkor azért könyörgöm, hadd születhessek meg legalább V¥nd§vana határában, hogy amikor a bhakták arra járnak, rajtam sétáljanak át. Még ez is nagy szerencse lenne számomra. Egy olyan születésre vágyom csupán, melyben rám szállhat a bhakták lábáról származó por. Azt látom, hogy itt mindenki a K¥¢£a-tudat nektárjában úszik, s minden gondolatuk K¥¢ £a — Mukunda — lótuszlába körül forog, ami után még maguk a Védák is kutatnak. A Bhagavad-g¦t§ban az áll, a védikus tudás célja az, hogy megtaláljuk K¥¢£át. A Brahma-sa°hit§ból azt is megtudhatjuk, hogy a védikus irodalom puszta tanulmányozásával nagyon nehéz megtalálni K¥¢£át, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. Egy tiszta bhakta kegyébõl azonban nagyon is könnyû elérni Õt. V¥nd§vana tiszta bhaktái
olyan szerencsések, hogy örökké láthatják Mukundát, az Úr K¥¢£át. A mukunda szót kétféle módon lehet értelmezni. A muk felszabadulást jelent: az Úr K¥¢£a felszabadulást ad, és ezáltal transzcendentális gyönyört. A mukunda szó mosolygó arcára is utal, mely olyan, mint a kunda virág. A mukha arcot jelent. A kunda virág csodálatos, s olyan, mintha mosolyogna — ebbõl jött létre a hasonlat. V¥nd§vana tiszta bhaktái és más bhakták között az a különbség, hogy V¥nd§vana népének nincs egyéb vágya, mint az, hogy K¥¢£a társaságát élvezhesse. K¥¢£a nagyon kegyes a bhaktáihoz, s teljesíti a vágyukat; ha mindig arra vágynak, hogy Vele lehessenek, Õ kész arra, hogy ezt megadja nekik. V¥nd§vana bhaktáinak szeretete önkéntelenül nyilvánul meg. Nekik nem kell szigorú szabályokhoz tartaniuk magukat, hiszen nekik a természetük részévé vált a K¥¢£a iránti transzcendentális szeretet. A szabályok azok számára vannak, akik még nem érték el a spontán szeretet szintjét. Brahm§ szintén az Úr bhaktája, egyszerû bhakta lévén azonban arra kényszerül, hogy kövesse a szabályokat. Azért imádkozik K¥¢£ához, hogy megszülethessen V¥nd§vanában, s így felemelkedhessen a spontán szeretet szintjére. — Uram, néha zavarban vagyok, mivel nem tudom, hogyan is leszel majd képes viszonozni V¥nd§vana lakóinak odaadó szolgálatát — folytatta az Úr Brahm§. — Jól tudom, hogy minden kegy legfelsõbb forrása vagy, mégis zavarban vagyok: hogyan tudod majd visszafizetni mindazt a szolgálatot, amit V¥nd§vana lakóitól kapsz? Amikor arra gondolok, hogy milyen végtelenül kegyes és nagylelkû voltál, amikor még egy P¡tan§t is — aki pedig szeretõ anyának álcázva magát be akart csapni Téged — felszabadulással és az anyaság helyzetével jutalmaztál meg, majd a kegyedbõl más, ugyanahhoz a családhoz tartozó démonok (például Agh§sura és Bak§sura) is felszabadultak és elértek Téged, valóban zavarban vagyok. V¥nd§vana lakói mindenüket odaadták Neked: a testüket, az elméjüket, a szeretetüket, az otthonukat, valamennyi tulajdonukat. Mindent a Te szolgálatodban használnak. Hogyan leszel képes visszafizetni ezt az adósságot? Már odaadtad magad P¡tan§nak! Azt kell hát feltételeznem, hogy V¥nd§vana népének örökre adósa maradsz. Nem tudod viszonozni szeretõ szolgálatukat. Drága Uram, a v¥nd§vanai bhakták szolgálatának csodálatos volta abban áll, hogy természetes ösztöneiket is a Te szolgálatodba állították. Azt mondják, hogy az anyagi tárgyakhoz és az otthonhoz való ragaszkodás az illúziónak köszönhetõ, amely feltételekhez köti az élõlényt az anyagi világban. Ez azonban csak azokra érvényes, akik nem K¥¢£a-tudatúak. V¥nd§vana lakói számára nem létezik az otthonhoz, a családi tûzhelyhez való ragaszkodás. Ragaszkodásukat Rád irányították, otthonuk pedig templom lett, mert örökké ott vagy velük, s mivel minden mást elfelejtettek a Te érdekedben, életük teljesen mentes az ilyen akadályoktól. A K¥¢£a-tudatú embert nem akadályozza már az otthonhoz, a családi tûzhelyhez való ragaszkodás. Számára megszûnt minden illúzió. — Azt is megértettem, hogy tehénpásztorfiúként, tehénpásztorok gyermekeként való megjelenésed egyáltalán nem anyagi cselekedet. Ragaszkodásuk annyira lekötelez Téged, hogy velük maradsz, s transzcendentális jelenléteddel még több odaadó szolgálatra adsz nekik lehetõséget. V¥nd§vanában nincsen különbség anyagi és lelki között, hiszen mindent arra szentelnek, hogy szeretettel szolgáljanak Téged. Kedves Uram, v¥nd§vanai kedvteléseidet csupán azért végzed, hogy bhaktáidnak örömet szerezz. Aki anyaginak véli v¥nd§vanai kedvteléseidet, az tévúton jár. — Drága K¥¢£ám, akik kigúnyolnak Téged, mondván, hogy anyagi tested van, akár egy hétköznapi embernek, azokat a Bhagavad-g¦t§ démoninak és csekély értelmûnek nevezi. Te mindig transzcendentális vagy. A nem-bhakták tévedésben vannak, mert anyagi teremtményként tekintenek Rád. Valójában csupán azért öltötted föl ezt a testet, amely teljesen úgy néz ki, mint egy egyszerû tehénpásztorfiú teste, hogy fokozd bhaktáid odaadását és transzcendentális gyönyörét.
— Drága Uram, nincs mit mondani azokról, akik azt hirdetik magukról, hogy már elérték Istent, vagy õk maguk váltak Istenné. Ami engem illet, õszintén be kell vallanom, nem tudnálak megismerni Téged testem, elmém vagy szavaim segítségével. Mit mondhatnék el Rólad, hogyan ismerhetnélek meg Téged puszta érzékeimmel? Érzékeim mesterét, az elmémet sem tudom tökéletesen Rád irányítani. Tulajdonságaidat, cselekedeteidet és testedet nem ismerheti meg senki ebben az anyagi világban. Csupán kegyed által értheti meg — egy bizonyos mértékben — az ember, hogy ki vagy. Drága Uram, Te vagy a Teremtés Legfelsõbb Ura, bár tévedésbõl néha azt hiszem, én vagyok a mestere az univerzumnak. S még ha én is lennék az ura ennek az univerzumnak, számtalan univerzum van még ezen kívül, s mindegyik fölött számtalan másik Brahm§ uralkodik. Valójában azonban Te vagy mindegyikük mestere. A mindenki szívében jelen lévõ Felsõlélekként mindenrõl tudsz. Kérlek hát, hadd lehessek a szolgád, aki meghódolt Neked! Abban reménykedem, hogy megbocsátod nekem a nagy sértést, amit Ellened elkövettem: hogy zavartalak kedvtelésedben, barátaid és borjaid körében. Kegyes engedelmeddel most el is távozom, hogy tovább élvezhesd barátaid és borjaid társaságát. — Drága K¥¢£a! A neved is azt sugallja, hogy mindenkit vonzó vagy. A nap és a hold szintén Neked köszönhetik vonzerejüket. A nap vonzerejével gyönyörûvé varázsolod a Yadu-dinasztia életét, a hold vonzerejével pedig növeled a föld, a félistenek, a br§hma£§k, a tehenek és az óceán erejét. Még Ka°sa és a többi démon is a Te mindenek feletti vonzerõd miatt pusztul el. Végsõ következtetésem ezért az, hogy Te vagy az egyetlen imádandó Isten a teremtésben. Amíg ez az anyagi világ el nem pusztul, amíg e világban napfény ragyog, kérlek, fogadd el alázatos hódolatomat!
Miután Brahm§, az univerzum ura nagy hódolattal és tisztelettel leborult az Istenség Legfelsõbb Személyisége elõtt, s háromszor körüljárta Õt, készen állt arra, hogy visszatérjen saját birodalmába, Brahmalokára. Kézmozdulatával az Istenség Legfelsõbb Személyisége engedélyt adott neki a távozásra. Mihelyt Brahm§ eltávozott, az Úr K¥¢£a visszavitte a borjakat a Yamun§ partjára, s csatlakozott a tehénpásztorfiúk
csapatához, akik ugyanúgy üldögéltek ott, mint azon a napon, amikor eltûntek. K¥¢£a a Yamun§ folyó partján, ebéd közben hagyta ott a barátait, s bár kerek egy év után tért vissza, a tehénpásztorfiúk úgy érezték, egyetlen másodperc telt el azóta. Így hatnak K¥¢£a különféle energiái. A Bhagavad-g¦t§ban az áll, hogy K¥¢£a jelen van mindenki szívében, s Õ az oka az emlékezésnek és a felejtésnek. Minden élõlényt az Úr legfelsõbb energiája irányít, akik néha emlékeznek eredeti helyzetükre, néha pedig nem. Az Úr legfelsõbb energiájának hatása alatt K¥¢£a barátai sem tudták, hogy egy teljes évig nem is a Yamun§ folyó partján voltak, hanem Brahm§ misztikus varázsa tartotta õket illúzióban. Amikor K¥¢ £a megjelent elõttük, azt gondolták: „K¥¢£a visszatért egy perc alatt.” Nevetni kezdtek, mert arra gondoltak, hogy K¥¢£a biztos nem akart elszakadni ebédelõ barátai társaságától. Ujjongva hívták:
— K¥¢£a, kedves barátunk, milyen hamar visszajöttél! Csodálatos! Még hozzá sem kezdtünk az ebédhez, egy falatot sem ettünk! Szépen kérünk, egyél velünk! — K¥¢£a elmosolyodott, és elfogadta meghívásukat. Boldogan merült el falatozó barátai társaságában. Ebéd közben arra gondolt: „A fiúk azt hiszik, hogy egy pillanat alatt tértem vissza. Nem tudják, hogy egy egész éven át az Úr Brahm§ misztikus tetteivel voltam elfoglalva.”
Az ebéd végeztével K¥¢£a és barátai a borjakkal együtt visszatértek otthonaikba, Vrajabh¡miba. Hazafelé nagy élvezettel csodálták meg Agh§sura óriási kígyó-tetemét. Mikor K¥¢£a visszatért Vrajabh¡miba, V¥nd§vana aprajanagyja várta. Erdei virágokkal teletûzdelt turbánját pávatoll díszítette. Nyakában virágfüzér pompázott, testét a Govardhana-hegy barlangjaiból származó színes ásványokkal festette ki. A Govardhana-hegy mindig is híres volt vörös ásványairól, és K¥¢£a barátaival együtt ezekkel festette ki magát. A kezükben pálcát tartó, egy-egy bivalykürttel és fuvolával is felszerelt fiúk hívogatni kezdték a borjaikat, mindegyiket a saját nevén szólítva. Nagyon büszkék voltak K¥ ¢£a csodálatos cselekedeteire, s a faluba vezetõ úton mindannyian az Õ dicsõségérõl énekeltek. V¥nd§vana minden gop¦ja látta, amint a gyönyörûséges K¥¢£a megérkezik a faluba. A tehénpásztorfiúk csodálatos dalokat költöttek az óriáskígyó elpusztításáról, s arról, hogyan menekültek meg hatalmas szájából. Egyes dalok Yaªod§ anya gyermekeként, mások Nanda Mah§r§ja fiaként énekeltek K¥¢£áról.
— K¥¢£a olyan csodálatos! Kimentett minket a nagy kígyó csapdájából és megölte õt! — lelkendeztek. Mit sem tudtak arról, hogy Agh§sura megölése óta egy év telt már el. E kedvteléssel kapcsolatban Par¦k¢it Mah§r§ja a következõt kérdezte ¼ukadeva Gosv§m¦tól: hogyan lehetséges az, hogy V¥nd§vana lakóiban hirtelen ilyen nagy szeretet ébredt K¥¢£a iránt, amikor K¥¢£a egyik családhoz sem tartozott? — Az eredeti pásztorfiúk távollétében miért ébredt a szülõkben nagyobb szeretet a megannyi alakban megjelenõ K¥¢£a iránt, mint ahogyan a saját fiaikat szerették? — kérdezte Par¦k¢it Mah§r§ja. — Hogyan lehet az, hogy a tehenek is jobban ragaszkodtak ezekhez a borjakhoz, mint a sajátjaikhoz? ¼ukadeva Gosv§m¦ válaszában elmondta, hogy minden élõlény önmagát szereti a legjobban. A külsõ dolgok — az otthon, a család, a barátok, a társadalom, az ország, a vagyon, a jólét, a hírnév stb. — az énhez képest mind másodlagos tényezõk az élõlény boldogsága szempontjából. Csupán azért nyújtanak örömet, mert az én örömet merít belõlük. Ez az oka énközpontúságunknak, annak, hogy sokkal inkább ragaszkodunk saját magunkhoz és a testünkhöz, mint a barátainkhoz, a hozzátartozóinkhoz, a feleségünkhöz, a gyerekeinkhez. Amikor az embert valamilyen azonnali veszély fenyegeti, elõször magáról gondoskodik, és csak utána másokról. Ez az élõlény természete. Ez mutatja azt, hogy mindennél jobban szereti önmagát. Önmaga után az ember ragaszkodásának következõ legfontosabb tárgya az anyagi test. Aki nem tud a lélekrõl, az annyira ragaszkodik a testéhez, hogy még öregkorában is különféle mesterséges módszerekkel akarja megõrizni azt, abba a hitbe ringatva magát, hogy öreg és rozzant teste még megmenthetõ. Akár lelki, akár anyagi életfelfogásban él az ember, éjt nappallá téve fáradozik azon, hogy örömet szerezzen önmagának. Azért ragaszkodunk az anyagi javakhoz, mert örömet okoznak érzékeinknek, testünknek. Az ember csak azért ragaszkodik a testéhez, mert az „én”, a lélek, a testében található. Ha valaki fejlettebb síkra jut el, megértheti, hogy a lélek azért kedves annyira, mert K¥¢£a része. Végsõ soron K¥¢£a az, aki mindenki számára kedves és vonzó. Õ a Felsõlelke mindennek. Ezért, hogy ezt megtanítsa nekünk, alászáll és elmondja, hogy a mindenkit vonzó központ Õ maga. Semmi nem lehet vonzó, ami nem K¥¢£ának valamilyen kiterjedése. Minden, ami vonzó ebben a kozmikus megnyilvánulásban, vonzerejét K¥¢£ának köszönheti. K¥¢£a a forrása minden gyönyörnek. Mindennek K¥¢£a az éltetõ alapelve, s a fejlett transzcendentalisták mindent Vele kapcsolatban látnak. A Caitanya-carit§m¥tában az áll, hogy egy mah§-bh§gavata (egy lelkileg rendkívül fejlett bhakta) K¥¢£át minden mozgó és mozdulatlan élõlény élõ erejének látja. Mindent K¥¢£ával kapcsolatban lát a kozmikus megnyilvánulásban. Annak a szerencsés embernek, aki mindenben K¥¢£át látva Nála keresett menedéket, a felszabadulás már a birtokában van. Már nincs többé az anyagi világban. Ezt a Bhagavad-g¦t§ is megerõsíti: bárki, aki K¥¢£a odaadó szolgálatát végzi, már a brahma-bh¡ta szintjén, azaz lelki szinten van. Már a K¥¢£a név is a kegyelem és a felszabadulás ígéretét hordozza. Bárki, aki menedéket kér K¥¢£a lótuszlábainál, bekerül abba a csónakba, amely a tudatlanság óceánját szeli át. Számára az anyagi megnyilvánulás határtalan kiterjedése olyan jelentéktelenné zsugorodik, mint egy borjúpata nyomában
összegyûlt víz. K¥¢£a a menedék minden nagy lélek számára, s Õ nyújt menedéket az anyagi világoknak is. Aki a K¥¢ £a-tudat síkjára lépett, annak Vaiku£±ha, vagyis a lelki világ nincs messze. Nem az anyagi világban él, ahol minden lépésnél veszély leselkedik az emberre.
Így hát ¼ukadeva Gosv§m¦ az Úr Brahm§ imáinak és kijelentéseinek elbeszélésével a K¥¢£atudat teljes tudományát is elmagyarázta Par¦k¢it Mah§r§jának. Ezek a leírások — az Úr K¥¢£a és a tehénpásztorfiúk fenti kedvtelései, Yamun§-parti falatozásuk, valamint az Úr Brahm§ imái — mind transzcendentálisak. Mindazoknak, akik meghallgatják, elmesélik vagy eléneklik e történeteket, lelki vágyaik maradéktalanul teljesülni fognak. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv tizennegyedik fejezetéhez, melynek címe: „Az Úr Brahm§ imái K¥¢£ához”.
TIZENÖTÖDIK FEJEZET Dhenuk§sura elpusztítása K¥¢£a és bátyja, Balar§ma a gyermekkorból — melyet kaum§rának hívnak — a pauga£¨a korba lépett, amely hatéves kortól tízéves korig tart. Ekkortájt történt, hogy a tehénpásztorok összeültek, s egyhangúlag egyetértettek abban, hogy az ötödik évüket betöltött fiúkat már megbízhatják a tehenek legeltetésével. K¥¢£a és Balar§ma boldogan sétáltak végig V¥nd§vanán a tehenekkel, s ahol csak elhaladtak, lábnyomaiktól megtisztult a föld. K¥¢£a a teheneket maga elõtt terelve, fuvoláján játszva lépett be a tehénpásztorfiúk és Balar§ma társaságában V¥nd§vana erdejébe, mely telis-tele volt csodálatos virágokkal, legelnivaló zöld fûvel. A méhekkel, virágokkal és gyümölcsökkel teli erdõ szent atmoszférája olyan volt, akár egy bhakta tiszta elméje. Madarak csiripeltek, tisztán ragyogó tavak kínálták vizüket, hogy enyhítsék az arra járó fáradtságát. Elmét és testet üdítõ, édes illatú szellõ fújdogált. K¥¢£a nagyon jól érezte magát barátaival és Balar§mával a csodálatos környezetben, s csak úgy itta magába a hely páratlan szépségeit. Nézte a fákat, amint a sok gyümölcstõl és a friss hajtásoktól roskadozva egészen a földig hajolnak, mintha csak a lótuszlábait akarnák megérinteni, hogy köszöntsék. K¥¢£át nagyon boldoggá tették a virágaikkal és gyümölcseikkel földig hajladozó fák, s elmosolyodott, amikor megértette vágyukat.
Ekkor bátyjához, Balar§mához fordult: — Kedves bátyám, Te mindannyiunk fölött állsz, lótuszlábaidat még a félistenek is imádják. Nézd csak ezeket a gyümölcstõl és virágtól roskadozó fákat: a földig hajolnak mind, hogy lótuszlábadat imádják! Úgy tûnik, megpróbálnak kijutni abból a sötétségbõl, mely arra kényszerítette õket, hogy fa-testet öltsenek magukra. Valójában azok a fák, melyek V¥nd§vanában születnek meg, nem közönséges élõlények. Elõzõ életükben a személytelen filozófia hívei voltak, ezért jelenlegi életükben egy mozdulatlan létformába kerültek. Most azonban, V¥nd§vana földjén, lehetõségük nyílt arra, hogy láthassanak Téged. E fák mind azért imádkoznak, hogy áldásos társaságodnak köszönhetõen további lelki fejlõdést érjenek el. A sötétség kötõerejében lévõ élõlények általában fa-testbe kerülnek. Ilyen sötétségben élnek az imperszonalista filozófusok is, de ennek véget vethetnek, ha élnek azzal a kivételes lehetõséggel, amit a Te személyes társaságod nyújt. Azt hiszem, azok a méhek, amelyek körülötted döngicsélnek, elõzõ életükben a bhaktáid lehettek. Nem tudnak lemondani társaságodról, mert Nálad nincsen jobb, szeretõbb mester. Te vagy a Legfelsõbb Istenség, az Eredeti Személy, s a méhek örökké a Te dicsõségedet hirdetik. Néhány közülük biztosan nagy szent s a Te bhaktád, és csak azért öltött méh-álruhát, mert egy pillanatra sem képes lemondani a társaságodról. Kedves bátyám, Te vagy a Legfelsõbb imádandó Istenség. Nézd csak a pávákat! Nagy eksztázisban táncolnak Elõtted! Ugyanilyen érzelmekkel köszöntenek az õzek is, akik viselkedésükkel a gop¦kat idézik. Nagy örömmel, édes kiáltásokkal üdvözölnek Téged az erdõ kakukkjai is, mert úgy tartják, megjelenésed nagy áldás otthonaikban. V¥nd§vana összes lakója — minden fa, minden állat — Téged dicsõít. Valamennyien legjobb képességeik szerint igyekeznek üdvözölni Téged, éppen úgy, ahogyan egy nagy lélek szokott egy másik nagy lelket fogadni otthonában. A föld számára is oly ritka áldás és szerencse, hogy lótuszlábaid nyomával ékesíted testét. — V¥nd§vana népe számára természetes, hogy egy olyan kiváló személyiséget, mint Te, így fogadjon. Milyen szerencsések a fûszálak, a futónövények és a virágok, hogy megérinthetik lótuszlábaidat! Ahogy lábujjaid körme hozzájuk ér, ezek a pici növények is mind megdicsõülnek. A dombok és a folyók is oly dicsõségesek, hiszen rájuk veted pillantásodat. A legdicsõbbek mégis Vraja hölgyei, a szépségedtõl elbûvölt gop¦k, mivel erõs karoddal átöleled õket.
Így gyönyörködött naphosszat az Úr K¥¢£a és Balar§ma V¥nd§vana lakóiban, miközben a borjakat és a teheneket terelgették a Yamun§ partján. Barátaik, akik sokszor elkísérték õket, énekelve, a méhek zümmögését utánozva követték az erdei virágfüzérekkel felékesített K¥¢£át és Balar§mát. Séta közben hol a tavon úszkáló hattyúk hangját, hol pedig a pávák táncát utánozták K¥¢ £ának, s K¥¢£a is megnevettette õket, amikor nyakát nyújtogatva kezdte utánozni a páva-táncot. A K¥¢£a gondjaira bízott tehenek mindegyikének volt neve, s K¥¢£a nagy szeretettel szólítgatta õket. Hívó szavát hallva a tehenek hangos bõgéssel válaszoltak, s a tehénpásztorfiúk határtalan örömmel élvezték a szívderítõ párbeszédet. Utánozták a madarak hangját, különösen a cakorát, a pávát, a kakukkot és a bh§radv§ját. Máskor, az oroszlán- vagy tigrisüvöltéstõl megriadt gyengébb állatok menekülését látva, a fiúk — K¥¢£ával és Balar§mával az élen — utánozni kezdték a fejvesztett menekülést, s az állatokkal együtt szaladtak õk is. Amikor elfáradtak, leültek, s pihenésképpen Balar§ma az egyik fiú ölébe hajtotta a fejét. K¥¢£a nyomban ott termett, és masszírozni kezdte Balar§ma lábát, vagy fogott egy pálmalevelet, s azzal legyezte Õt, hogy kellemes szellõvel ûzze el fáradtságát. Néha, míg Balar§ma pihent, a többiek táncoltak, énekeltek, ugrándoztak, vagy nagyokat birkóztak egymással. Ilyenkor K¥¢£a is azonnal csatlakozott hozzájuk. Megfogta a kezüket, s nagyokat kacagva vegyült el a játékban, vagy a többieket nézve dicsérte õket. Amikor elfáradt, fejét egy nagy fa gyökereire vagy egy társa ölébe hajtva leheveredett. Ilyenkor néhány barátja a lábát masszírozta, mások összefûzött falevelekkel legyezték, néhány jó hangú fiú pedig édes énekével igyekezett a kedvében járni. Fáradtsága így hamar el is szállt. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a — akinek lábát a szerencse istennõje szolgálja — elvegyült a tehénpásztorfiúk társaságában, mintha egy lenne közülük, s belsõ energiáját úgy terjesztette ki, hogy hajszálra olyan volt, mint egy egyszerû falusi gyerek. Ám annak ellenére, hogy csupán falusi gyereknek tûnt, néha tanújelét adta annak, hogy Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Vannak olyan emberek, akik az Istenség Legfelsõbb Személyiségének adják ki magukat, s becsapják az ártatlanokat. A csaláson kívül azonban másra nem képesek, így arra sem, hogy Istenhez illõ hatalomról tegyenek tanúbizonyságot.
Miközben K¥¢£a ezeknek a kedvteléseknek hódolt, s belsõ energiája révén elvegyült a végtelenül szerencsés tehénpásztorfiúk társaságában, egy napon újabb alkalma nyílt arra, hogy
megmutassa Isten emberfeletti erejét. Legbizalmasabb barátai, ¼r¦d§m§, Subala és Stokak¥¢£a egyszer így szóltak nagy szeretettel K¥¢£ához és Balar§mához: — Kedves Balar§ma, Te nagyon erõs vagy, és a karjaid is roppant erõsek. Te pedig, kedves K¥¢ £a, nagyon értesz ahhoz, hogyan kell a gonosz démonokkal elbánni. Ugye, emlékeztek rá, hogy nem messze innen van egy erdõ, T§lavana, telis-tele gyümölcstõl roskadozó pálmafákkal? Sok lehullott már a gyümölcsbõl, de egy része még éretten lóg a fákon. Csodálatos hely, de egy Dhenuk§sura nevû démon miatt szinte lehetetlen odajutni. Senki sem tud a fák közelébe férkõzni, hogy szedhessen a gyümölcsbõl. Kedves K¥¢£a és Balar§ma, a démon szamártestben, ugyancsak szamártestet öltött társaival együtt jelent meg. Egytõl egyig nagyon erõsek, így roppant nehéz megközelíteni az erdõt. Kedves testvéreink! Egyedül Ti tudnátok ellátni a baját ennek a démonnak. Rajtatok kívül senki nem mer odamenni, mert félti az életét. Az állatok sem járnak oda, madarak sem élnek ott — mind elhagyták az erdõt. Ezért csupán az édes illatot lehet érezni, amely onnan árad. Úgy tûnik, eddig még senki sem kóstolta meg sem a fákról csüngõ, sem a földre lehullott gyümölcsöket. Kedves K¥¢£a, õszintén megvallva nagyon ínycsiklandozó ez az édes illat. Kedves Balar§ma, menjünk oda mindannyian, és kóstoljuk meg a gyümölcsöket! Már mindenhol érezni az illatukat. Nem érzitek Ti is? Mivel szeretett barátaik ilyen kedvesen kérlelték Õket, K¥¢£a és Balar§ma azonnal beadták a derekukat, s társaik kíséretében mosolyogva elindultak az erdõ felé. Amikor beértek az erdõbe, Balar§ma egy elefánt erejével rázni kezdte a fákat, amitõl az érett gyümölcsök mind a földre hulltak. A lepotyogó gyümölcsök hangjára Dhenuk§sura, a szamártestet öltött démon, hatalmas robajjal megindult feléjük, s patadobajába úgy beleremegtek a fák, mintha földrengés rázta volna õket. A démon rárontott Balar§mára, s a hátsó lábával mellkason rúgta. Balar§ma nem szólt semmit, mire a feldühödött démon még nagyobb erõvel rúgta meg újra. Balar§ma ekkor elkapta a szamár lábait, egy kézzel megpörgette maga körül, s a fák koronája közé hajította. A démon már akkor kiadta páráját, amikor Balar§ma a lábainál fogva megpörgette maga körül. Balar§ma a legmagasabb pálma tetejére hajította fel a démont, aki olyan nehéz volt, hogy súlyától a pálma rádõlt a többi fára, s jó néhányat magával sodort. Aztán úgy dõltek ki sorban a fák, egyik a másikat ledöntve, mintha hatalmas hurrikán söpört volna végig az erdõn. Balar§ma e különleges ereje egyáltalán nem meglepõ, hiszen Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége, Ananta ¼e¢an§ga, aki a bolygókat is az ûrben tartja sok millió fejével. Az egész kozmikus megnyilvánulást Õ tartja fenn, pontosan úgy, ahogyan egy szövet egymásra merõlegesen futó szálai tartják össze a szövet anyagát. Amikor a démon a fák közé repült, barátai és társai egy szempillantás alatt ott termettek, s hatalmas erejükkel Balar§m§ra és K¥¢£ára támadtak. Eltökélték, hogy megbosszulják barátjuk halálát. K¥¢£a és Balar§ma azonban az összes szamárdémonnal végzett, pontosan úgy, ahogy Dhenuk§surával is tették: a hátsó lábuknál fogva sorban elkapták, megpörgették, majd a pálmafák tetejére lódították õket. A szamarak élettelen testei olyan látványt nyújtottak, mintha színes felhõk gyûltek volna össze a fák koronáiban. A nem mindennapi esemény hírére a felsõbb bolygók félistenei virágesõt szórtak K¥¢£ára és Balar§mára, megszólaltatták dobjaikat, s odaadó imákat zengtek a magasból. Néhány nappal Dhenuk§sura elpusztítása után az emberek újra járni kezdtek az erdõbe gyümölcsért, s az állatok is félelem nélkül legelték újra az erdõ jó füvét. Miután K¥¢£a és Balar§ma boldog fuvolaszó közepette megérkeztek barátaikkal V¥nd§vanába, a tehénpásztorfiúk a két testvér csodálatos tetteit dicsõítették. A testvérpár arcát, amit belepett a tehenek patáitól felvert por, tilaka díszítette, K¥¢£a hajában pedig pávatoll ékeskedett. A hazatérõ K¥¢£a láttán, amint Balar§mával együtt fuvolázott, a fiatal gop¦kat végtelen boldogság töltötte el. V¥nd§vana gop¦jai mindig nagyon szomorúak voltak K¥¢£a távollétében. Egész nap K¥¢ £ára gondoltak, amint az erdõ ösvényeit járja vagy a teheneket legelteti a réten. Amint megpillantották K¥¢£át, minden aggodalmuk elszállt, és úgy nézték arcát, mint ahogy a méhek döngik körül a lótuszvirág mézét. Mikor K¥¢£a megérkezett a faluba, a fiatal gop¦k csak mosolyogtak és nevettek, Õ pedig fuvoláján játszva élvezte gyönyörû, mosolygó arcuk szépségét.
A szeretõ anyák, Yaªod§ és Rohi£¦ nagy szeretettel fogadták K¥¢£át és Balar§mát, s igyekeztek gyermekeik minden kívánságát teljesíteni. Mind a ketten ugyanabban az idõben szolgálták ki transzcendentális fiaikat, s a legcsodálatosabb dolgokkal halmozták el Õket. Gondosan megfürösztötték és felöltöztették a fiúkat: K¥¢£a sárga, Balar§ma pedig kék ruhát kapott, s szebbnél szebb ékszerekkel és virágfüzérekkel ékesítették fel Õket. Az egész napos legeltetés fáradalmai után felfrissülve szépek és csodálatosak voltak.
Finom ételeket kaptak anyjuktól, amit az utolsó falatig jóízûen meg is ettek. Evés után tiszta ágyba fektették Õket, s miközben anyjuk gyönyörû dalokat énekelt Nekik, melyek csodálatos tetteikrõl szóltak, hamarosan el is nyomta Õket az álom. Boldogan, két tehénpásztorfiúként élt hát V¥nd§vanában K¥¢£a és Balar§ma. K¥¢£a és a barátai néha Balar§mával, néha pedig Balar§ma nélkül vitték ki a teheneket a Yamun§ partjára. Lassan beköszöntött a nyár. Egy napon a pásztorfiúk és a tehenek nagyon megszomjaztak a legelõn, s a Yamun§ vizével oltották szomjukat. A folyó vizét azonban egy K§liya nevû hatalmas kígyó fertõzte meg mérgével. Annyi méreg volt a vízben, hogy a pásztorfiúk és a tehenek az elsõ kortyok után holtan estek össze. Ekkor K¥¢£a, aki minden élet élete, kegyes tekintetével rájuk pillantott. A tehénpásztorfiúk és a tehenek nyomban visszanyerték eszméletüket, s döbbenten tekingettek egymásra. Megértették, hogy miután ittak a Yamun§ vizébõl, meghaltak, de K¥¢ £a kegyes pillantása visszaadta az életüket. Nagy hálával gondoltak K¥¢£a misztikus erejére, akit Yogeªvarának, minden misztikus yog¦ urának is neveznek. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv tizenötödik fejezetéhez, melynek címe: „Dhenuk§sura elpusztítása”.
TIZENHATODIK FEJEZET K§liya legyõzése Amikor az Úr K¥¢£a látta, hogy K§liya, a fekete kígyó megmérgezte a Yamun§ vizét, rögtön cselekedett, s elûzte a kígyót a folyóból. A Yamun§ vize újra megtisztult. Azt megelõzõen, hogy ¼ukadeva Gosv§m¦ elmesélte e történetet, Par¦k¢it Mah§r§ja nagy érdeklõdéssel tudakozódott K¥¢£a gyermekkori kedvteléseirõl. Arról kérdezte ¼ukadeva Gosv§m¦t, miképpen büntette meg K¥¢£a K§liyát, aki hosszú évekig élt a Yamun§ vizében. Par¦k¢it Mah§r§ja egyre nagyobb lelkesedéssel hallgatta K¥¢£a transzcendentális kedvteléseit, s mohó kíváncsisággal tette fel kérdéseit. ¼ukadeva Gosv§m¦ így mesélte el a történetet: Volt a Yamun§ közepén egy nagy tó. Ebben a tóban lakott K§liya, a fekete kígyó. Mérge olyan erõs volt, hogy az egész hely mérges kigõzölgéseket bocsátott ki magából szakadatlanul. Ha egy madár arra repült, azon nyomban holtan zuhant a vízbe. A Yamun§ mérges párájától a part menti fák és füvek is mind kiszáradtak. Az Úr K¥¢£a látta, mit tett a nagy szörnyeteg mérge: a Yamun§, V¥nd§vana folyója halálosan veszélyes lett.
K¥¢£a — aki azért jelent meg, hogy elpusztítsa a világ gonosz erõit — felmászott a Yamun§ partján egy nagy kadamba-fára. (A kadamba sárga, gömbölyû virág, s csak V¥nd§vana környékén található meg.) A fa tetején aztán meghúzta övét, s karjait megmozgatva, akár egy birkózó, beleugrott a mérgezett tó kellõs közepébe. A kadamba-fa, amelyrõl K¥¢£a a vízbe ugrott, az egyetlen fa volt a környéken, ami még élt. Egyes szövegmagyarázók szerint K¥¢£a lótuszlábainak érintésétõl a fa azonnal életre kelt, más pur§£ákban pedig az áll, hogy Garu¨a, Vi¢£u örök hordozója elõre tudta, mit tesz majd K¥¢£a a jövõben, ezért néhány csöpp nektárt cseppentett a fára, hogy megóvja életét. Amikor az Úr K¥¢£a a vízbe ugrott, a folyó jó fél mérföldnyi szélességben elöntötte a partot, mintha egy hatalmas kõszikla esett volna bele. Nincs azon semmi csodálkoznivaló, hogy ilyen roppant erõk lakoztak K¥¢£ában, hiszen Õ minden erõ forrása. K¥¢£a ide-oda úszkált, mint egy nagy, erõs elefánt. Óriási lármát csapott, amit a nagy, fekete kígyó is meghallott. A hangzavar kibírhatatlan volt számára, s megértette, hogy birodalmát támadás érte. Azon nyomban K¥¢£a elõtt termett, s csodálatos látványban volt része. K¥¢£a gyönyörû volt. Színe egy felhõéhez volt hasonlatos, lábai akár a lótuszvirágok. Testét ªr¦vatsa-jel, drágakövek és sárga ruha díszítették. Arcán csodálatos mosoly bujkált, s hatalmas erõtõl sugározva játszott a Yamun§ folyóban. K¥¢£a lenyûgözõ látványa ellenére K§liya szívét elöntötte a düh, s óriási gyûrûivel megragadta K¥¢£át. Ahogy K¥¢£át körbefogták a kígyó gyûrûi, a szörnyûség láttán a szeretett barátjukért aggódó tehénpásztorfiúk és V¥nd§vana összes lakója megdermedt a félelemtõl. Életüket, tulajdonukat, szeretetüket, tetteiket, egyszóval mindenüket, amijük volt, K¥¢£ának ajánlották. Így aztán, amikor ilyen nagy veszedelemben látták Õt, reszketni kezdtek a félelemtõl, s aggodalmukban a földre rogytak. A teheneket, a bikákat, a kisborjakat elöntötte a bánat, s aggódva figyelték a fejleményeket. Mivel nem tudtak segíteni szeretett K¥¢£ájukon, félelmükben hangosan bõgtek, s tehetetlenül, földbe gyökerezett lábbal álltak a parton.
Mialatt ez történt a Yamun§nál, a faluban is baljós jelek mutatkoztak. A föld remegett, meteorok hullottak az égbõl, reszketett az emberek bal oldala — csupa olyan jel, mely nagy veszedelmet sejtet. A kedvezõtlen jelek láttán nagy aggodalom fogta el Nanda Mah§r§ját és a tehénpásztorokat. Ráadásul azt is megtudták, hogy K¥¢£a aznap bátyja, Balar§ma nélkül ment ki a legelõre, s a hírre még inkább úrrá lett Nandán, Yaªod§n és a tehénpásztorokon az aggodalom. Nem ismerték K¥¢£a hatalmát, ezért mérhetetlen izgalommal és aggodalommal gondoltak szeretett K¥¢ £ájukra. Semmi nem volt, ami olyan kedves lett volna számukra, mint K¥¢£a, hiszen mindenüket — a tulajdonukat, a ragaszkodásukat, az elméjüket, a cselekedeteiket — Neki adták. Annyira szerették K¥¢£át, hogy nem tudtak hova lenni aggodalmukban. Így gyötrõdtek magukban: „Ó, jaj, K¥¢£a ma minden bizonnyal odavész!” V¥nd§vana egész népe kijött a faluból, hogy lássa K¥¢£át — gyerekek, fiatalok, öregemberek, öregasszonyok, állatok tódultak nagy csapatokban. Tudták mind, hogy K¥¢£a az életük egyedüli fenntartója. Ezalatt Balar§ma, aki minden tudás mestere, csak állt és mosolygott. Tisztában volt vele, milyen erõs az öccse, s tudta, hogy semmi ok az aggodalomra, hiszen K¥¢£a egy közönséges kígyóval harcol az anyagi világban. Ezért hát Õ nem osztozott a többiek aggodalmában. V¥nd§vana feldúlt lakói K¥¢£a keresésére indultak, s követni kezdték a lábnyomait. A zászló, az íj és a kagylókürt jelével díszített lábnyomok végül a Yamun§ partjára vezettek. Ott aztán megpillantották a síró teheneket és a pásztorfiúkat, akik reszketve figyelték K¥¢£át a fekete kígyó gyûrûi között. Ettõl aztán még jobban kétségbeestek. Miközben Balar§ma csak mosolygott aggodalmukon, Vrajabh¡mi népe a bánat óceánjába merült, mert mindenki azt hitte, K¥¢£ának vége. Bár nem sokat tudtak K¥¢£áról, szeretetük semmihez sem hasonlítható szeretet volt. Amikor meglátták K¥¢£át a Yamun§ folyóban, K§liya kígyó fogságában, s látták, hogy milyen kétségbeesetten zokognak a
tehénpásztorfiúk és a tehenek, eszükbe jutott K¥¢£a barátsága, mosolygó arca, édes szavai, s a Hozzá fûzõdõ sok-sok emlék. Amikor mindez eszükbe jutott, s ott látták K¥¢£át K§liya szörnyû ölelésében, egyszerre úgy érezték, üressé vált a három világ. Az Úr Caitanya is azt mondta, üresnek látja a három világot K¥¢£a távollétében. Ez a K¥¢£a-tudat legmagasabb szintje. V¥nd§vana lakói szinte kivétel nélkül elérték a K¥¢£a iránti eksztatikus szeretet legmagasabb szintjét. Amikor Yaªod§ anya a folyópartra ért, azonnal be akart menni a Yamun§ vizébe, s amikor a többiek visszatartották, ájultan rogyott a földre. Barátnõi, akiket szintén gyötört az aggodalom, s patakzott a szemükbõl a könny, hangosan mesélni kezdtek neki K¥¢£a transzcendentális kedvteléseirõl, hogy visszanyerje öntudatát. Yaªod§ anya mozdulatlan maradt, mintha elszállt volna belõle az élet; teljes tudatával K¥¢£a arcára koncentrált. Nanda és a többi tehénpásztor, akik mindenüket, az egész életüket K¥¢£ának ajánlották, be akartak gázolni a Yamun§ vizébe, de az Úr Balar§ma visszatartotta õket, hiszen tudta jól, hogy semmiféle veszedelem nem fenyeget. K¥¢£a, egy közönséges kisfiú szerepét játszva, két órán át maradt K§liya gyûrûi között. Amikor azonban látta, hogy Gokula lakói, s köztük anyja, apja, a gop¦k, a pásztorfiúk és a tehenek is, már épp a halálukon vannak, és semmi nem mentheti meg õket a közelgõ végzettõl, azonnal kiszabadította magát. Egyre nagyobbra és nagyobbra növelte testét, s a kígyó, amikor megpróbálta szorosabbra fogni Õt a gyûrûivel, hatalmas ellenállást érzett. K¥¢£a teste olyan erõvel feszítette a gyûrûit, hogy azok lecsúsztak Róla, s kénytelen volt kiengedni szorításából az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. K§liya tajtékzott a dühtõl, s szétterjesztette a csuklyáit. Orrán mérges gázokat fújt, szemei tüzeltek, szája lángokat hányt. Rövid ideig mozdulatlanul várt, s kétágú nyelveit öltögetve K¥¢£át nézte. Most már kétszer akkora csuklyákkal meredt K¥¢£ára, s a tekintete tele volt méreggel. K¥¢£a azonnal lecsapott rá, éppen úgy, ahogy Garu¨a csap le a kígyókra. Az ütéstõl felbõszült K§liya ezután csak a megfelelõ pillanatot várta, hogy megmarhassa K¥¢£át, de K¥¢ £a körbe-körbe forgott körülötte. Ahogy így körbe-körbe forogtak, a kígyó egyre jobban elfáradt, ereje egyre inkább elhagyta. K¥¢£a egy hirtelen mozdulattal ekkor lenyomta a kígyó csuklyáit, s a fejére ugrott. Aztán Õ, aki az eredeti mestere minden mûvészetnek, így a táncnak is, táncolni kezdett a kígyó ide-oda ringó fejein, miközben lótuszlábai vörösen ragyogtak a kígyó fejeit díszítõ drágakövek fényében. K¥¢£a tánca láttán a mennyei bolygók lakói virágesõt szórtak, dobjaikat pergették, fuvoláikon játszottak, imákat és himnuszokat énekeltek. A gandharvák, a siddhák és a félistenek mind nagyon elégedettek voltak.
Miközben K¥¢£a K§liyán táncolt, egyik fejérõl a másikra lejtve, a kígyó megpróbálta Õt letaszítani onnan a fejeivel. K§liyának vagy száz feje volt, de K¥¢£a mindet az ellenõrzése alatt tartotta. Lótuszlábaival nagyokat dobbantva nagy erõvel tapodni kezdte K§liya fejeit, s ez már több volt, mint amit a kígyó el tudott viselni. K§liyának végül már a saját életéért kellett küzdenie. Mindenféle szörnyû dolgot hányt, s közben tüzet okádott. Ahogyan a mérgezõ anyagok eltávoztak testébõl, K§liya bûneinek terhe is csökkent. Ahogy nagy dühében küzdeni kezdett az életéért, megpróbálta felemelni az egyik fejét, hogy halálos csapást mérjen az Úrra. K¥¢£a azonban egybõl ott termett, egyetlen dobbantással lenyomta a fejet, s táncolni kezdett rajta. Úgy tûnt, mintha a kígyó az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, Vi¢£ut imádná: a mérgek, melyek a száján át távoztak, virágfelajánlásoknak tûntek. Halálosan kimerült, s méreg helyett már vért okádott végül. Úgy érezte, minden porcikáját összetörték az Úr rúgásai. Végül azonban ráeszmélt, hogy K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, s meghódolt Neki. Ráébredt, hogy K¥¢£a a Legfelsõbb Úr, mindennek az Ura. A kígyó feleségei, a N§gapatn¦k látták, hogy az Úr legyõzte rúgásaival a férjüket, aki már-már kilehelte lelkét az Úr roppant súlya alatt, aki az egész univerzumot a hasában hordozza. K§liya feleségei, akiknek ruhája, hajfonata és díszei szétzilálódtak a nagy sietségben, az Úr elé járultak, hogy imádják Õt. Gyermekeiket maguk elõtt terelve közeledtek a Legfelsõbb Úr felé, s miután a Yamun§ partján izgatottan leborultak Elõtte, imádkozni kezdtek Hozzá. A N§gapatn¦k tudták, hogy K¥¢£a a meghódolt lelkek menedéke, s abban reménykedtek, hogy imáikkal az Úr kedvében járva megszabadíthatják férjüket szorongatott helyzetébõl. — Ó, drága Urunk! — kezdték imájukat. — Te egyenlõ vagy mindenkihez, nem teszel különbséget fiaid, barátaid és ellenségeid között. Ezért az a büntetés, melyben oly kegyesen K§liyát részesítetted, valójában csodálatos áldás. Ó, Urunk! Azért szálltál alá, hogy elpusztítsd a világ sötét erõit, s mivel Te vagy az Abszolút Igazság, nincs különbség kegyed és büntetésed között. Ezért úgy gondoljuk, K§liya látszólagos megbüntetése valójában áldás. Büntetésed kegyelem számunkra, hiszen amikor Te büntetsz meg valakit, bûnös cselekedeteinek visszahatásai megsemmisülnek. Az már bizonyos, hogy ennek az élõlénynek rengeteg bûn terheli a lelkét, másképp miért kellett volna kígyótestbe kerülnie? Azzal, hogy a fejein táncoltál, kígyóteste cselekedeteinek minden visszahatása semmivé vált. Nagy szerencse hát, hogy megharagudtál rá, s így büntetted meg õt. Ámulva néztük, milyen nagy örömet szerzett Neked ez a kígyó, aki minden bizonnyal vallásos,
mások érdekéért munkálkodó életet élt elmúlt életei során. Bizonyos, hogy komoly lemondásokon és vezeklésen ment keresztül, nagy tisztelettel bánt mindenkivel, s valamennyi élõlény javát szolgáló jó cselekedeteket hajtott végre.
A N§gapatn¦k megerõsítik, hogy lehetetlen K¥¢£ával kapcsolatba kerülni anélkül, hogy elõzõ életeiben végzett kegyes cselekedeteivel és odaadó szolgálatával az ember erre alkalmassá vált volna. Amint az Úr Caitanya is ajánlja ¼ik ¢§¢±akájában: nagy alázattal a Hare K¥¢£a mantrát ismételve, magunkat az utcán heverõ szalmaszálnál is alacsonyabb rendûnek tekintve, semmilyen elismerést nem várva, ugyanakkor másoknak a legnagyobb tiszteletet megadva kell odaadó szolgálatunkat végeznünk. A N§gapatn¦k döbbenten látták, hogy K§liya, aki korábbi szörnyû bûnei miatt kígyótestet kapott, most mégis kapcsolatba került az Úrral, akinek lótuszlábai a fejeit érintették. Bizonyos tehát, hogy ez nem csupán jámbor tetteinek eredménye volt. Ezek az ellentmondások csodálkozásba ejtették õket, ezért így folytatták imáikat: — Ó, Urunk! Nagyon csodálkozunk K§liya szerencséjén: lótuszlábaid porát viselheti a fején! Nagy szentek vágyakoznak erre, s még a szerencse istennõje is lemondásokat végez, csupán hogy megkaphassa lótuszlábaid porának áldását. Miképpen lehetséges hát, hogy K§liya ilyen könnyedén kaphatott e porból a fejére? Hiteles forrásokból hallottuk, hogy akik lótuszlábaid porának áldásában részesülnek, nem vágynak még az univerzum legelõkelõbb posztjára, az Úr Brahm§éra sem, sõt a mennyei bolygók királysága vagy a földi királyság sem érdekli õket. Nem vágynak a földnél magasabb rendû bolygók, például Siddhaloka trónjára, sem a yoga útján szerezhetõ misztikus erõkre. A tiszta bhakták arra a fajta felszabadulásra sem vágynak, hogy eggyé váljanak Veled. Ó, Uram! Noha K§liya, a kígyók királya olyan létformában született, melyet az anyagi természet legalantasabb kötõerõi táplálnak, s melynek legjellemzõbb sajátsága a düh, most mégis kivételesen ritka helyzetet ért el. Az élõlények, akik különféle életformákban vándorolnak az univerzumban, kizárólag a Te kegyedbõl kaphatják meg ilyen könnyedén a legnagyobb áldást. A Caitanya-carit§m¥ta megerõsíti, hogy az élõlények különféle testekbe kerülve vándorolnak ebben az univerzumban, de K¥¢£a és a lelki tanítómester kegyébõl megkaphatják az odaadó szolgálat magját, s ezáltal megnyílik elõttük a felszabaduláshoz vezetõ ösvény.
— Drága Urunk — folytatták a N§gapatn¦k —, tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk hát Neked, a Legfelsõbb Személynek, aki Felsõlélekként ott vagy minden élõlényben. Bár transzcendentális vagy a kozmikus megnyilvánuláshoz képest, mégis Benned nyugszik minden. Te vagy a megszemélyesült és kimeríthetetlen idõ. Benned nyugszik az idõ mindent átható ereje, ezért Te vagy a látnoka és a megtestesülése a múltat, a jelent, a jövõt, a hónapokat, a napokat, az órákat és a pillanatokat magában foglaló totális idõnek. Más szóval, ó, Urunk, Te tökéletesen látsz minden cselekedetet: minden pillanatban, minden órában, minden napban, minden hónapban, minden évben, a múltban, a jelenben és a jövõben is. Te magad vagy az univerzális forma, ugyanakkor mégis különbözöl az univerzumtól. Egyidejûleg vagy egy is vele és különbözõ is tõle. Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk hát Neked. Te magad vagy az egész univerzum, de Te vagy az univerzum teremtõje is. Te vagy az irányítója, a fenntartója és az eredeti oka a világegyetemnek. S noha három minõség-inkarnációd — Brahm§, Vi¢£u és Maheªvara — által jelen vagy az univerzumban, transzcendentális vagy az anyagi teremtéshez képest. Bár Te vagy az oka a különféle élõlények megjelenésének is — az érzékszerveiknek, az életlevegõjüknek, az elméjüknek és az értelmüknek —, csak belsõ energiád által lehet megismerni Téged. Hadd ajánljuk tiszteletteljes hódolatunkat Neked, aki végtelen vagy, kinek valója mindennél finomabb, ki a teremtés középpontja és mindennek a tudója vagy. A legkülönfélébb filozofáló elmék próbálnak Téged elérni. Te vagy minden filozófiai törekvés végsõ célja, s valójában Rólad beszél minden filozófiai iskola és minden tan. Hadd ajánljuk fel tiszteletteljes hódolatunkat Neked, mert Te vagy az eredete minden szentírásnak, s Te vagy a forrása minden tudásnak. Te vagy az igazság gyökere, Te vagy a Legfelsõbb Lény, aki a legmagasabb rendû tudásban tud részesíteni minket. Te vagy az oka minden vágynak, Te vagy az oka minden elégedettségnek, s Te vagy a megszemélyesült négy Véda is. Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk hát Neked! — Ó, drága Urunk, Te vagy az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a. Te vagy a legfelsõbb élvezõ, s most Vasudeva fiaként jelentél meg, aki a tiszta jóság megtestesülése. Te vagy az elmét és az értelmet irányító Istenség, Pradyumna és Aniruddha; Te vagy a vai¢£avák Ura. V§sudeván, Sa¯kar¢anán, Aniruddhán és Pradyumnán, caturvy¡ha kiterjedéseiden keresztül Te vagy az oka az elme és az értelem kifejlõdésének. Csupán Neked köszönhetõ az, hogy az élõlények tudatára a felejtés fátyla borul, vagy felfedezik valódi önmagukat. Ezt a Bhagavad-g¦t§ tizenötödik fejezete is megerõsíti: az Úr Felsõlélekként mindenki szívében jelen van, s Általa az élõlény vagy elfelejti, vagy emlékezni kezd rá, hogy ki is õ valójában. Elméletileg megérthetõ, hogy a szívünkben vagy, s tanúja vagy minden tettünknek, ugyanakkor nagyon nehéz ténylegesen is érzékelni a jelenlétedet, noha bizonyos mértékben mindannyian képesek vagyunk rá. Te vagy a végsõ irányítója mind az anyagi, mind a lelki energiának, ezért Te vagy a legfelsõbb uralkodó, ugyanakkor különbözöl is ettõl a kozmikus megnyilvánulástól. Te vagy a tanúja, a teremtõje és a felépítõ állománya is ennek a kozmikus megnyilvánulásnak. Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk hát Neked!
— Drága Urunk, a kozmikus megnyilvánulás megteremtése számodra semmilyen fáradsággal
nem jár. Különbözõ energiáidat — a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kötõerejét — kiárasztva teremted meg, tartod fenn és pusztítod el ezt a kozmikus megnyilvánulást. A teljes idõ-energia uraként az anyagi energiára vetett pillantásoddal megteremted ezt az univerzumot, majd energiával töltöd fel az anyagi természet kötõerõit, melyek minden élõlény esetében más-más módon lépnek mûködésbe. Ó, drága Urunk, senki sem tudja felfogni, hogyan is mennek végbe különbözõ cselekedeteid e világban! Habár a teremtés, a fenntartás és a pusztítás érdekében kiterjeszted magad ennek az univerzumnak a három uralkodó Istenévé — nevezetesen az Úr Brahm§vá, az Úr Vi¢£uvá és az Úr ¼ivává —, valójában az Úr Vi¢£u az, aki áldást hozhat az élõlényekre. Ezért azok számára, akik igazán jámborak, s akik a legfelsõbb békére törekszenek, az Úr Vi¢£u, a Te békés kiterjedésed imádata ajánlott. — Urunk, Hozzád könyörgünk! Látod, ez a szegény kígyó hamarosan bevégzi életét. Jól tudod, hogy egy nõ számára a férje a mindene, az egész élete! Azért imádkozunk hát hozzád, bocsáss meg férjünknek, K§liyának, mert ha meghal, nagyon nehéz helyzetbe kerülünk. Ha csupán ránk való tekintettel is, kérünk, bocsáss meg ennek a bûnösnek! Ó, drága Urunk! Minden élõlény a Te sarjad, Te gondoskodsz mindenkirõl. Ez a kígyó is a Te gyermeked, s bár — mivel nem volt tudatában felsõbbségednek — megsértett Téged, kérünk, most az egyszer bocsáss meg neki. Drága Urunk, odaadó szolgálatunkat ajánljuk Neked, hisz örök szolgáid vagyunk. Bármit kérhetsz tõlünk, minden parancsodat teljesítjük. Bárki megszabadulhat szerencsétlen helyzetébõl, ha követi utasításaidat. A N§gapatn¦k imái után az Úr K¥¢£a feloldotta K§liyát a büntetés alól. Az Úr táncától eszméletét vesztett K§liya lassan visszanyerte öntudatát, s az életereje is fokozatosan visszatért. Összetett kézzel, alázatosan imádkozni kezdett a Legfelsõbb Úrhoz, K¥¢£ához: — Drága Uram! Olyan életformában születtem, hogy természetemnél fogva dühös és kegyetlen vagyok: a tudatlanság legsötétebb régióiban létezem. Uram, Te jól tudod, milyen nehéz megszabadulni természetes ösztöneinktõl, habár pont ezeknek az ösztönöknek következtében vándorlunk egyik testbõl a másikba. A Bhagavad-g¦t§ is megerõsíti, hogy nagyon nehéz megszabadulni az anyagi természet szorításából, de ha valaki meghódol az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a elõtt, az anyagi természet kötõerõi már nem hatnak rá. — Kedves Uram! — folytatta K§liya. — Te vagy az eredeti teremtõje az anyagi természet kötõerõinek, melyek által az egész univerzum létrejött, Te vagy az okozója a különféle tudatállapotoknak, melyek által az élõlények különféle testekbe kerülnek. Kígyónak születtem, ezért alaptermészetemnél fogva a düh uralkodik rajtam. Hogyan is tudnék a Te kegyed nélkül változtatni a természetemen? M§y§d szorításából nagyon nehéz kikerülni: egyszerûen a rabszolgái vagyunk. Kérlek, Uram, bocsásd meg nekem természetadta anyagi hajlamaimat. Büntess meg vagy kegyelmezz meg nekem, Uram: tégy, ahogy jónak látod!
K§liya szavainak hallatán az Istenség Legfelsõbb Személyisége, aki kisgyermekként állt a kígyó elõtt, ezt parancsolta K§liyának: — Innen azonnal az óceánba kell költöznöd. Indulj azonnal! Magaddal viheted gyermekeidet, feleségeidet, mindenedet, amid csak van. Ne szennyezd többé a Yamun§ vizét! Hadd igyanak belõle szabadon a teheneim és tehénpásztor barátaim. Az Úr ezután kijelentette, hogy a K§liyának szóló parancsáról mindenkinek értesülnie kell, hogy többé senki ne féljen tõle. Mindazoknak, akik hallják a K§liya kígyó meglakolásáról szóló történetet, nem kell többé tartaniuk a kígyóktól. — Ha valaki megfürdik a K§liya-tóban, ott, ahol tehénpásztor barátaimmal együtt fürödtünk, ha valaki egy teljes napot böjtöl, és vizet ajánl az õsatyáknak a tó vizébõl, az bûnös tetteinek minden visszahatásától megszabadul — jelentette ki az Úr, majd megnyugtatta K§liyát: — Te Garu¨ától való félelmedben jöttél ide, mert fel akart falni óceánparti csodás birodalmadban. Most már azonban, ha látja majd lótuszlábaim nyomát a fejeden, többé nem fog bántani. Az Úr elégedett volt K§liyával és feleségeivel. Utasításait hallva K§liya és feleségei imádni kezdték Õt: gyönyörû ruhákat, virágokat, füzéreket, ékszereket, díszeket, szantálpépet, lótuszvirágot és ízletes gyümölcsöket ajánlottak fel Neki, nagy örömet szerezve ezzel a rettegett Garu¨a Urának. Aztán az Úr K¥¢£a utasításainak megfelelõen elhagyták a Yamun§ tavát. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv tizenhatodik fejezetéhez, melynek címe: „K§liya legyõzése”.
TIZENHETEDIK FEJEZET K¥¢£a eloltja az erdõtüzet Par¦k¢it király, miután végighallgatta K§liya megbüntetésének történetét, megkérdezte ¼ukadeva Gosv§m¦tól: miért kellett K§liyának elhagynia csodálatos birodalmát, s miért volt Garu¨a olyan ellenséges vele? ¼ukadeva Gosv§m¦ így folytatta: Volt egy sziget, a kígyók birodalma, melyet N§g§laya néven ismertek, s K§liya a birodalom egyik legtekintélyesebb kígyója volt. Garu¨a, aki kígyókkal táplálkozott, rendszeresen eljárt a szigetre, ahol kedvére válogathatott a kígyókból. Egyeseket tényleg meg is evett, ám néhányukat fölöslegesen pusztította el. A kígyók nemzetségében félelem ütötte fel a fejét, s királyuk, V§suki, az Úr Brahm§ védelmét kérte, aki a megfelelõ intézkedésekkel el is hárította a bajt. Garu¨a már nem tartotta többé rettegésben õket, ám cserébe minden félholdkor fel kellett ajánlaniuk neki egy kígyót. Az áldozati felajánlásra kiszemelt kígyót mindig egy fa alá tették, s az így elégedetté tett Garu¨a békén hagyta a többieket. K§liya azonban visszaélt a helyzettel. Ostobaságában büszke lett felhalmozott mérgére és hatalmas erejére. „Miért kellene Garu¨ának felajánlanunk ezt az áldozatot?” — gondolta, s ahelyett, hogy fölajánlották volna, õ maga ette meg az áldozatra szánt kígyót. Amikor Garu¨a, az Úr Vi¢£u híve és hordozója ezt megtudta, rettentõen feldühödött, s nyomban a szigetre röpült, hogy végezzen az elbizakodott kígyóval. K§liya azonban szembeszállt Garu¨ával, s kiállt ellene számtalan fejével, sok-sok éles méregfogával. Meg akarta marni ellenségét, de Garu¨a, T§rk¢ya fia — aki az Úr Vi¢£u hordozójához illõ roppant erõvel bírt — hatalmas ütést mért rá ragyogó arany szárnyával. K§liya, akit Kadrusutának, Kadru fiának is neveznek, a Yamun§ folyóban lévõ K§liyahrada nevû tóba menekült, ahová Garu¨a már nem tudott utánamenni.
S hogy miért találhatott K§liya menedéket a Yamun§ vizében? Garu¨a nemcsak K§liya kígyó szigetére járt táplálékért, de a Yamun§hoz is gyakran ellátogatott, hogy halat fogjon magának. Élt ott egy yog¦, Saubhari Muni, aki rendszerint a víz alatt meditált, s így érthetõen jó barátságban volt a halakkal. A muni arra kérte Garu¨át, ne jöjjön többé oda, s ne zavarja a halakat. Garu¨a, habár senki nem parancsolhat neki, hiszen õ az Úr Vi¢£u hordozója, nem tagadta meg a nagy yog¦ kérését. Nem is maradt hát ott, s nem evett többé a folyó halaiból, csupán egyetlen nagy halat, a vezérüket ragadta magával. Saubhari Muni szomorúan látta, hogy a halak vezér nélkül maradtak, s a védelmükre kelve a következõ átkot szórta Garu¨a fejére: „Ettõl a naptól fogva, ha Garu¨a bármikor idejön, hogy halat fogjon, életének azon nyomban vége. Minden hatalmam erejével mondom: így legyen!” K§liya tudott az átokról, s biztos volt benne, hogy Garu¨a soha többé nem megy már oda. Így aztán úgy vélte, az lesz a legbölcsebb, ha ebben a tóban, a Yamun§ vizében keres menedéket. Hiába hitte azonban, hogy Saubhari Muni oltalmában végleg nyugta lehet: Garu¨a Ura, K¥¢£a, elûzte a Yamun§ból. Garu¨a közvetlen kapcsolatban áll az Istenség Legfelsõbb Személyiségével, és olyan hatalmas, hogy felette áll bárki parancsának vagy átkának. Garu¨a megátkozásával — aki a ¼r¦mad-Bh§gavatam szerint ugyanolyan hatalommal bír, mint az Istenség Legfelsõbb Személyisége, Bhagav§n — Saubhari Muni valójában nagy sértést követett el. Habár Garu¨a nem tett semmit, hogy megtorolja azt, a vai¢£ava elleni sértés visszahullt Saubhari Muni fejére. Noha a yoga magas szintjén állt, elbukott, s az anyagi világ érzéki örömeiben elmerült családfenntartó lett belõle. Saubhari Muni bukása — akinek a meditációban, a lelki gyönyörben kellett volna elmerülnie — intõ példa a vai¢£avák sértegetõi számára. Amikor K¥¢£a végül elõjött K§liya tavából, minden barátja és rokona láthatta Õt a Yamun§ partján. Elõttük állt csodálatos díszeiben, talpig aranyban, bekenve candana-péppel, felékszerezve csillogó ékszerekkel és gyönyörû drágakövekkel. Amikor V¥nd§vana lakói — a tehénpásztorok és fiaik, a gop¦k, Yaªod§ anya, Nanda Mah§r§ja s mind a tehenek és a borjak — megpillantották a Yamun§ból kilépõ K¥¢£át, egytõl egyig úgy érezték, mintha az életüket kapták volna vissza. Ha valaki visszakapja az életét, természetes, hogy öröm és ujjongás lesz úrrá rajta. Sorra keblükre ölelték K¥¢£át, s végtelenül megkönnyebbültek. Yaªod§ anya, Rohi£¦, Nanda Mah§r§ja és a tehénpásztorok kimondhatatlanul boldogok voltak, s K¥¢£át magukhoz ölelve úgy érezték, életük végsõ célját érték el. Balar§ma is megölelte K¥¢£át, Õ azonban csak nevetett, hiszen míg mindenki aggódott, Õ jól tudta, hogy K¥¢£át semmi baj nem érheti. A Yamun§ folyó fái, a tehenek, a bikák és a borjak csak úgy ujjongtak a boldogságtól, amikor K¥ ¢£a újra megjelent közöttük. V¥nd§vana br§hma£ái és a feleségeik is azonnal odaszaladtak, hogy köszöntsék Õt a családjával együtt. A br§hma£ák a társadalom lelki tanítómesterei, s megmenekülése alkalmából megáldották K¥¢£át és családját, majd azt tanácsolták Nanda Mah§r§jának, hogy a gyermek jövõbeni biztonsága érdekében adjon nekik némi adományt. Az események szerencsés kimenetele fölött örvendezõ Nanda Mah§r§ja boldogan adományozott a br§hma£áknak: nagy mennyiségû tehenet és aranyat osztott ki köztük. Yaªod§ anya közben könnyeket ontva ölelte magához, majd az ölébe ültette K¥¢£át.
Lassan közeledett az éjszaka, s V¥nd§vana egész népén, de még a teheneken és a borjakon is olyan fáradtság vett erõt, hogy elhatározták: a folyóparton hálnak meg. Az éjszaka közepén, miközben az igazak álmát aludták, hirtelen hatalmas erdõtûz kerekedett, s olyan gyorsan terjedt egyik fáról a másikra, mintha egy pillanat alatt el akarná emészteni V¥nd§vana lakóit. Amikor az
alvók felriadtak, s megérezték a tûz hevét, azonnal K¥¢£ánál, az Istenség Legfelsõbb Személyiségénél kerestek menedéket, aki pedig egy gyermek szerepét játszotta csupán. — Ó, drága K¥¢£a, ki az Istenség Legfelsõbb Személyisége vagy! Ó, kedves Balar§ma, minden erõ birtokosa! Mentsetek meg minket ettõl a mindent elemésztõ tûztõl! Rajtatok kívül nincs más menedékünk. Ez az iszonyatos tûz mindannyiunkat elnyel! — esengtek V¥nd§vana lakói, akik K¥¢ £a lótuszlábán kívül nem ismertek más menedéket. Az Úr K¥¢£a, akit rettegésük láttán könyörület árasztott el, egy pillanat alatt elnyelte az egész erdõtüzet, s megmentette faluja népét a pusztulástól. K¥¢£a számára ez egyáltalán nem volt lehetetlen: Õ határtalan, s határtalan erejével megtehet bármit.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv tizenhetedik fejezetéhez, melynek címe: „K¥¢£a eloltja az erdõtüzet”.
TIZENNYOLCADIK FEJEZET Pralamb§sura elpusztítása A pusztító tûz eloltása után K¥¢£át körülvették a rokonai és a barátai, a tehenek, a borjak és a bikák, s a kör közepén, dicsõítésük és énekük közepette tért vissza V¥nd§vanába, a tehenek földjére. Miközben K¥¢£a és Balar§ma a tehénpásztorfiúk és tehénpásztorlányok társaságában boldogan élte világát V¥nd§vanában, lassan beköszöntött a nyár. Ezt az évszakot a nagy hõség miatt nem nagyon kedvelik Indiában, de V¥nd§vanában mindenkit boldoggá tett, mert olyan volt, akár a tavasz. Ez csupán annak volt köszönhetõ, hogy itt élt az Úr K¥¢£a és Balar§ma, akik mindent — még az Úr Brahm§t és az Úr ¼ivát is — az irányításuk alatt tartanak. V¥nd§vanában sok vízesés van, melyek örökké ontják vizüket, s hangjuk oly édes, hogy még a tücsökzenét is elnyomja. A víz mindenhová eljut, az erdõ így örökké zöldell s mindig csodálatos. V¥nd§vana népe sohasem szenvedett a nap hevétõl vagy a nyári hõségtõl. A tavak partját mindig zöld fû borította és szebbnél szebb lótuszvirágok nyíltak rajtuk — a kalh§ra, a kañja és az utpala —, melyeknek illatos virágporát mindenhová elvitte V¥nd§vanában a lengedezõ szellõ. A tavak, a vízesések és a Yamun§ hullámainak permetcseppjei is hûsítõen hatottak mindenkire, így hát soha nem fordult elõ V¥nd§vanában, hogy lakói a nyár melegétõl szenvedtek volna.
V¥nd§vana csodálatos hely. A virágok örökké nyílnak, s gyönyörû õzek laknak erdejében. Csiripelnek a madarak, rikoltoznak és táncolnak a pávák, döngicsélnek a méhek, s a kakukkok öt hangon éneklik szépséges dalaikat. K¥¢£a, a gyönyör forrása, fuvoláján játszva, bátyja, a tehénpásztorfiúk és a tehenek kíséretében érkezett meg egy napon V¥nd§vana erdejébe, hogy annak csodálatos hangulatát élvezze. A fák zöldellõ sûrûjében sétáltak, az ágak pávatollakra emlékeztetõ virágaiból füzéreket fûztek maguknak, s a testüket kifestették sáfránnyal. Táncoltak, énekeltek, néha pedig birkóztak egymással. Amikor K¥¢£a táncolt, volt, aki énekével, volt, aki fuvolaszóval kísérte, míg mások a bivalykürtjüket fújták vagy tapsolva éljenezték K¥¢£át. „Kedves testvérünk — lelkendeztek —, olyan csodálatosan táncolsz!” A tehénpásztorfiúk egytõl egyig félistenek voltak, akik a mennyei bolygókról szálltak alá, hogy részt vegyenek K¥¢£a kedvteléseiben. S e tehénpásztorfiúknak öltözött félistenek biztató szavukkal lelkesítették a táncoló K¥¢£át, éppen úgy, ahogy az egyik mûvész biztatja dicséretével a másikat. Sem K¥¢£a, sem Balar§ma nem esett még át a hajvágási ceremónián, ezért a hajuk — a varjú tollazatára emlékeztetõen — három nagy fürtben volt összefogva a fejükön. A fiúk sokat bújócskáztak, máskor meg ugróversenyt rendeztek vagy harcoltak egymással. Amikor barátai énekeltek és táncoltak, K¥¢£a is dicsérõ szavakkal illette õket: „Drága barátaim, olyan elbûvölõ a táncotok, olyan szépen énekeltek!” A pásztorfiúk néha gyümölcsökkel — bellel és §malakával — labdáztak, máskor meg szembekötõsdit játszottak, s incselkedve ugrándoztak a fogó körül, aki megpróbált megérinteni valakit. Néha az erdei õzeket utánozták, néha a madarakat, néha békák módjára kuruttyolva tréfálkoztak egymással, vagy éppen a faágakon hintáztak. Sokszor játszottak „király és alattvalói”-t. Balar§ma és K¥¢£a örökké csak játszottak barátaikkal. V¥nd§vana hûsítõ erdeje, patakjaival, folyóival, gyönyörû fáival, gyümölcsöseivel és virágaival együtt, csodálatos örömök forrása volt a számukra.
Egyszer, ahogy így elmerültek transzcendentális játszadozásukban, egy nagy démon, Pralamb§sura csatlakozott hozzájuk. Az volt a terve, hogy majd elrabolja Balar§mát és K¥¢£át. Habár egy tehénpásztorfiú szerepét játszotta, K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége lévén, mindent tudott a múltról, a jelenrõl és a jövõrõl. Így aztán, amikor Pralamb§sura hozzájuk szegõdött, K¥¢£a már azon törte a fejét, hogyan végezzen vele. Látszólag azonban barátságosan fogadta. — Kedves barátom! — kiáltotta. — Milyen jó, hogy eljöttél, hogy együtt játssz velünk! — K¥¢£a mindenkit odahívott és így szólt: — Most két csapatra oszlunk, s párokban fogunk egymással megküzdeni! — A tehénpásztorfiúk fel is sorakoztak: némelyikük K¥¢£a, némelyikük pedig Balar§ma oldalára állt, s felkészültek a párharcra. Megegyeztek, hogy a vesztes csapat tagjainak a hátukon kell majd vinniük a gyõzteseket, mint ló a lovasát. Játszani kezdtek, de közben, ahogy Bh§£¨¦ravana erdején haladtak keresztül, a teheneket is maguk elõtt terelték. Végül Balar§ma csapata került ki gyõztesen, melyben ott volt ¼r¦d§m§ és V¥¢abha is, és K¥¢£a csapatának a hátán kellett hordoznia õket, át a Bh§£¨¦ravana erdõn. Az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, a legyõzött K¥¢£ának ¼r¦d§m§t kellett a hátára vennie, Bhadrasena pedig V¥ ¢abhát cipelte. A tehénpásztorfiúnak álcázott Pralamb§sura, aki csak színlelte ugyan, de szintén részt vett a játékban, Balar§mát vitte a hátán. Pralamb§sura volt a leghatalmasabb démon, és úgy gondolta, K¥¢£a a legerõsebb a tehénpásztorfiúk között. Ezért, hogy elkerülje K¥¢£át, egyre távolabbra vitte Balar§mát az erdõben. A démon kétségkívül nagyon erõs volt, ám Balar§mát vitte a
hátán, akit hegyhez szoktak hasonlítani. Egyre súlyosabbnak kezdte érezni terhét, s ettõl lassan visszanyerte eredeti alakját. Igazi valójában megjelenve arany sisakot és fülbevalót viselt, s villámló felhõhöz hasonlított, aki a holdat hordozza a vállán. Balar§ma látta, hogy a démon teste egészen a felhõkig növekszik, szemei lángolnak, mint a tûz, szájából kivillannak éles fogai. Balar§ma elõször meglepõdött a démon külseje láttán, és tûnõdni kezdett: „Hogyhogy hirtelen így megváltozott a hordozóm?” Tiszta elméjével azonban rögtön rájött, hogy egy démon az, aki épp el akarja rabolni barátaitól, és meg akarja ölni Õt. Erõs öklével nyomban lesújtott a démon fejére, ahogyan egy hegybe csap bele villámával a mennyei bolygók királya. Balar§ma öklének ütésétõl a démon holtan esett össze, akár egy szétzúzott fejû kígyó. Szájából vér szivárgott. Amikor a földre zuhant, hatalmas robaj rázkódtatta meg a levegõt, mintha egy nagy hegy omlott volna össze Indra király villámaitól. A pásztorfiúk mind odaszaladtak. Döbbenten torpantak meg a hátborzongató látvány elõtt, majd dicsõíteni kezdték Balar§mát: „Nagyszerû! Jól csináltad!” Nagy szeretettel mind megölelték Balar§mát, aki, gondolták, a halálból tért vissza, s jókívánságaikkal együtt áldásukat adták Rá. A mennyei bolygók félistenei boldogan szórták virágesõjüket Balar§ma transzcendentális testére, és õk is áldásukat adták, amiért elpusztította a hatalmas démont, Pralamb§surát. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv tizennyolcadik fejezetéhez, melynek címe: „Pralamb§sura elpusztítása”.
TIZENKILENCEDIK FEJEZET Az erdõtûz elnyelése Miközben K¥¢£a, Balar§ma és barátaik Pralamb§surával voltak elfoglalva, a friss fûtõl elcsábult tehenek, mivel senki nem figyelt rájuk, egyre beljebb kószáltak a sûrû erdõbe. A tehenekbõl, kecskékbõl és bivalyokból álló csorda erdõrõl erdõre vándorolva végül elérkezett az ¾¢¦k§±av¦ erdõhöz, ahol csodálatos fû zöldellt. Amikor azonban beljebb hatoltak a sûrûbe, észrevették, hogy körös-körül lángol az erdõ. Aggodalmukban hangosan bõgni kezdtek. Balar§ma, K¥¢£a és barátaik közben rettentõen megijedtek, amikor hûlt helyét találták az állatoknak. Lábnyomaikat és a lelegelt fû nyomát követve eredtek utánuk. A pásztorfiúk attól féltek, hogy elvesztették megélhetésük egyetlen forrását, a tehéncsordát. Egyre csak keresték, kutatták a teheneket az erdõben, s végül rettentõen elfáradtak és megszomjaztak. Aztán egyszer csak meghallották teheneik bõgését. K¥¢£a hangosan hívogatni kezdte õket a nevükön, s a tehenek boldogan válaszoltak a távolból. Ekkorra azonban az erdõtûz már egészen körbevette mindannyiukat. A szél egyre erõsebben fújt, a lángok mind magasabbra és magasabbra csaptak. Úgy tûnt, azonnal elemészt mindent, élõt-élettelent a tûz. A teheneken és a pásztorfiúkon halálos rémület lett úrrá, s olyan tekintettel néztek Balar§mára és K¥ ¢£ára, ahogyan egy haldokló tekint az Istenség Legfelsõbb Személyiségének képére. — Kedves K¥¢£a, kedves Balar§ma! — kiáltozták. — Ti olyan erõsek vagytok! Elemészt bennünket a lángoló tûz heve! Adjatok menedéket lótuszlábaitoknál! Ti meg tudtok védeni bennünket ettõl a veszedelemtõl. Drága K¥¢£a! Te vagy a legjobb barátunk! Nem szabad hát így elvesznünk! Teljes mértékben rádbízzuk magunkat, ki a vallásos elvek ismerõje vagy. Rajtad kívül nincs más menedékünk. Barátai hívó szavát hallva az Istenség Személyisége kedvesen rájuk nézett, s a tekintetetével beszélni kezdett hozzájuk. Értésükre adta, hogy nincs okuk a félelemre, s a pillantásával ezt mondta nekik: „Ne aggódjatok!” Ekkor K¥¢£a, a Legfelsõbb Misztikus, a végtelen hatalmú Legfelsõbb Személy, egy pillanat alatt elnyelte a tüzet. A tehenek és a pásztorfiúk megmenekültek a fenyegetõ vésztõl. Amikor a rémülettõl szinte már öntudatlan pásztorfiúk magukhoz tértek és kinyitották a szemüket, azt látták, hogy újra a Bh§£¨¦ra erdõben vannak K¥¢£ával, Balar§mával és a tehenekkel. Ámuldozva látták, hogy megmenekültek a lángoló tûztõl, s K¥¢£a a teheneket is kimentette a lángok közül. Titokban arra gondoltak, hogy K¥¢£a nem lehet hétköznapi gyerek: minden bizonnyal egy félisten. Este K¥¢£a, Balar§ma, barátaik és a tehenek fuvolaszó közepette tértek haza V¥nd§vanába. Amint a falu határába értek, a gop¦k ujjongani kezdtek. Egész áldott nap K¥¢£ára gondoltak, s a távollétében minden pillanat tizenkét évnek tûnt számukra. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv tizenkilencedik fejezetéhez, melynek címe: „Az erdõtûz elnyelése”.
HUSZADIK FEJEZET Az õsz V¥nd§vanában mindenki K¥¢£a és Balar§ma kalandjairól, Pralamb§sura elpusztításáról és a hatalmas tûz elnyelésérõl beszélt. A tehénpásztorok feleségeiknek, szomszédaiknak — egyszóval mindenkinek — ezeket a történeteket mesélték, s mindenki nagy csodálattal hallgatta õket. Arra a következtetésre jutottak, hogy K¥¢£a és Balar§ma félistenek, akik nagyon kegyesen gyermekekként jelentek meg V¥nd§vanában. Elérkezett az esõs évszak. Indiában a nyár tikkasztó hõsége után az esõs évszak szívesen látott vendég. Az égen gyülekezõ felhõk láttán, melyek eltakarják a napot és a holdat, repesni kezd az emberek szíve. Minden pillanatban várják az esõt. A nyár után beköszöntõ esõs évszakot életadó forrásnak tekintik, s még a mennydörgés és a villámlás is örömmel tölti el az embereket. Az esõs évszak sok tekintetben hasonlít az anyagi természet három kötõerejével befedett élõlényre. A végtelen égbolt olyan, mint a Legfelsõbb Brahman, az anyagi világ parányi élõlényeinek sokasága pedig — azaz a Brahmannak a természet három kötõereje által befedett része — olyan, mint az égbolton a felhõ. Eredetileg mindenki a Brahman része. A Legfelsõbb Brahmant, a végtelen eget sohasem takarhatják el a felhõk — csak egy bizonyos szegletét. Errõl a Bhagavad-g¦t§ is ír: az anyagi világ élõlényei az Istenség Legfelsõbb Személyiségének részei, ám csupán egy jelentéktelen hányadot alkotnak. Az anyagi természet kötõerõi fedik be õket — ezért vannak az anyagi világban. A brahmajyoti, a lelki sugárzás olyan, mint a napfény: a fénylõ molekuláris részecskékbõl álló napfényhez hasonlóan a brahmajyotit az Istenség Legfelsõbb Személyiségének parányi részecskéi alkotják. A Legfelsõbb Úrból kiáradó végtelenül sok parányi részecske közül néhány az anyagi természet hatása alá kerül, míg az összes többi szabad.
A felhõ nem más, mint a földrõl a nap által összegyûjtött vízhalmaz. A nap nyolc hónapon keresztül párologtatja a föld felszínének vizeit, s a felhõk formájában összegyûlt víz akkor hullik le, amikor épp szükség van rá. Olyan ez, mint amikor az állam adót gyûjt a néptõl, amit az emberek az élet különbözõ területein — a mezõgazdaságban, a kereskedelemben, az iparban stb. — végzett munkájuk eredményébõl tudnak megfizetni. Az állam a bevétel és az eladás után is adót szed. Ez éppen olyan, mint amikor a nap vizet párologtat el a földbõl. Amikor a föld felszínének újra vízre van szüksége, a napfény felhõkké változtatja át a vizet, s mindenhová eljuttatja a földön. Éppen így az államnak újra ki kell osztania a beszedett adót az emberek között, az oktatás, a közmunkák, az egészségügyi ellátás stb. formájában. Egy jó kormány ezt mindig szem elõtt tartja. Az államnak nem szabadna csupán azért adót szednie, hogy fölöslegesen elherdálja azt: a beszedett adót a köz javára kell fordítania. Az esõs évszakban az országban mindenhol erõs szél fúj, s ide-oda terelgeti a felhõket, hogy az életadó víz mindenhová eljuthasson, ahol az élõlényeknek szükségük van rá. Amikor véget ér a nyár, s szinte minden vízért kiált, a felhõk olyanok, mint a gazdag ember, aki szükség esetén szétosztja kincsét, még akkor is, ha esetleg egész kincstára kiürül. Hasonlóképpen ürítik ki a felhõk is magukat, szétosztva a vizet a földgolyó egész területén. Azt mondják, amikor Daªaratha Mah§r§ja, az Úr R§macandra apja az ellenséggel harcolt, úgy irtotta õket, mint a földmûves, aki éppen a kártékony gazokat és fákat gyomlálja ki, amikor pedig adományozásra volt szükség, úgy osztotta szét a pénzét, ahogy egy felhõ ontja ki magából az esõt. A felhõk olyan bõkezûen árasztják magukból az esõt, hogy egy vagyonát osztogató, hatalmas és bõkezû emberhez hasonlítják õket. A felhõk adta esõ mindenre elég, s még a sziklákra, a dombokra, az óceánokra és a tengerekre is jut belõle, ahol pedig nem is lenne rá szükség. Ilyen a bõkezû ember is, aki kincseit osztogatja. Nem törõdik azzal, hogy adományára szükség van-e vagy sem: csupán nagylelkûen adakozik. Az esõzés elõtt szinte minden ereje elhagyja a kiszáradt földet. Az esõzés után azonban felszíne újra zöldellni kezd, s megint egészséges, erõtõl duzzadó lesz. Újabb hasonlattal élve elmondhatjuk, olyan ez, mint amikor valaki lemondásokat vállal magára, hogy anyagi vágyai teljesülhessenek. A föld virágzása az esõs évszak után az anyagi vágyak beteljesüléséhez hasonlít. Néha megesik, hogy egy országban, amit egy nemkívánatos kormány irányít, az emberek és a pártok szigorú vezekléseknek és lemondásoknak vetik alá magukat, hogy átvehessék az állam irányítását, s amikor megszerzik a hatalmat, a saját maguknak kiosztott busás fizetéseknek köszönhetõen újra rájuk köszönt a jólét. Az embernek azonban csak a lelki boldogság elérése érdekében szabad lemondásokat és vezekléseket végeznie. A ¼r¦mad-Bh§gavatam arról ír, hogy a Legfelsõbb Úr elérése érdekében tapasyát kell végeznünk, vagyis vezekelnünk kell. Azzal, hogy odaadó szolgálatunk során lemondásokat vállalunk magunkra, visszanyerhetjük lelki életünket, s ha visszanyertük lelki életünket, végtelen lelki gyönyörben lehet részünk. Ám amikor valaki anyagi nyereség érdekében vezekel, akkor — amint ezt a Bhagavad-g¦t§ is írja — csupán átmeneti eredményeket ér el, olyanokat, melyekre a kevésbé intelligens emberek vágyakoznak.
Az esõs évszak idején esténként rengeteg szentjánosbogarat lehet a fák koronáján látni, melyek úgy ragyognak, mint a kis lámpácskák. Az ég fényforrásait azonban, a csillagokat, a holdat nem láthatjuk. A Kali-korszakban az ateisták és a bûnös életûek válnak nagyon is láthatóvá, míg azok, akik lelki felszabadulásuk érdekében a védikus életelveket követik, a háttérbe szorulnak. A jelenlegi kor — a Kali-yuga — az élõlények esõs évszaka. Ebben a korban a valódi tudást a civilizáció anyagi fejlõdése takarja el. Feltörnek az olcsó filozófiák kiagyalói, az istentagadók és az úgynevezett vallásos alapelvek kitalálói is, akár a szentjánosbogarak. Azokat, akik szigorúan követik a védikus alapelveket, illetve a szentírások utasításait, eltakarják a kor felhõi. Az embereknek meg kell tanulniuk, hogy a szentjánosbogár fénye helyett hogyan használják ki az ég igazi fényforrásai, a nap, a hold és csillagok adta fényt. A szentjánosbogár nem tudja megvilágítani az éjszaka sötétjét. Néha kitisztul az ég az esõs évszakban, s a hold, a csillagok és a nap is elõbújnak. Hasonlóképpen a Kali-yugában is néha kedvezõre fordulnak a dolgok. Néha például felhangzanak az Úr Caitanya védikus mozgalmának — a Hare K¥¢£a mantra éneklésének és terjesztésének — a hangjai. Akik igazán vágynak arra, hogy valódi fényt találjanak, azoknak élniük kell e mozgalom adta lehetõséggel, ahelyett, hogy a spekulatív filozófiák és az ateisták fényei felé tekingetnének. Az elsõ esõzés után, mikor mennydörög az ég, minden béka kuruttyolni kezd. Olyanok, mint a tanítványok, akik a tanár felszólítására hangosan olvasni kezdik könyveiket. A tanítványoknak általában kora reggel kell kelniük. Nem maguktól kelnek fel, hanem akkor, amikor a templom vagy az iskola csengõje megszólal. A lelki tanítómester szavára azonnal felkelnek, és reggeli kötelességeik befejeztével leülnek, hogy a Védákat tanulmányozzák vagy a védikus mantrákat ismételjék. Mindenki a Kali-yuga sötétségében alszik, amikor azonban egy nagy §c§rya megjelenik, figyelmeztetõ szavára mindenki hozzáfog a Védák tanulmányozásához, hogy igazi tudásra tegyen szert. Az esõs évszakban sok piciny tavacska, tó és patak töltõdik föl vízzel, melyek az év többi részében mindig szárazak. A materialisták is ki vannak száradva, néha azonban, amikor úgynevezett jómód veszi õket körül otthonnal, gyerekekkel és bankszámlával, úgy tûnik, mintha virágoznának. Azonban kisvártatva mindig újra kiszáradnak, mint a kis tavak és patakok. Vidy§pati, a költõ azt mondta, hogy a barátaink, a családunk, a gyerekeink, a feleségünk társasága ugyan okoz némi örömet, de ez az öröm olyan, mint egy csöpp víz a sivatagban. Mindenki boldogságra vágyik, ahogyan a sivatagban is mindig víz után vágyódik az ember. Ha a sivatagban találunk egy csöpp vizet, az is víz, de mi a haszna? Materialista életünk során, amely olyan, akár a sivatag, óceánnyi boldogság után vágyódunk, ám a barátok között és a szerelemben egyetlen csöppnél többet soha nem találunk. Sohasem lehetünk elégedettek, ahogyan a kis patakokban és tavakban sincs soha víz a száraz évszakban.
Az esõtõl a fû, a fák, az egész növényzet csodálatosan kizöldül. Néha a füvet egy piros bogárfajta lepi el, s ahogy a zöld, a piros és az esernyõszerû gombák színe egymással keveredik, az egész kép megváltozik, mint az az ember, aki hirtelen meggazdagodott. Egy földmûves boldog, ha földje szépen terem, de a kapitalistákon — akik nem törõdnek a természetfölötti erõk mûködésével — aggodalom lesz úrrá, mert attól tartanak, hogy a túltermelés következtében kedvezõtlenül alakulnak majd számukra a piaci árak. Van, ahol a kormány megszorító rendeletekkel próbálja megakadályozni, hogy a földmûvesek túl sok búzát termeljenek. Nem tudják, hogy a gabonát az Istenség Legfelsõbb Személyisége adja. A Védák szerint eko bah¡n§° yo vidadh§ti k§m§n: az Istenség Legfelsõbb Személyisége tartja fenn a teremtést, ezért Õ megadja mindazt, ami szükséges az élõlények számára. Amikor a népesség megszaporodik, akkor a Legfelsõbb Úr dolga, hogy táplálja õket. Az ateisták és a semmirekellõ bûnözõk azonban nem szeretik a bõséges termést, mert az rontja az üzletüket. Az esõs évszak alatt a föld, az ég, a víz minden teremtett élõlénye felfrissül, pontosan úgy, mint az az ember, aki az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatát végzi. Ezt a valóságban is tapasztaljuk tanítványaink körében, a K¥¢£a-tudat Nemzetközi Szervezetében. Mielõtt tanítvánnyá váltak volna, piszkosnak, elhanyagoltnak tûntek, holott természetüknél fogva szépek voltak. Nem tudtak semmit a K¥¢£a-tudatról, ezért szerencsétlennek és piszkosnak látszottak. Amióta azonban elkezdték a K¥¢£a-tudatot és követik a szabályokat, egészségesebbek lettek, s csak úgy sugárzik a testük. Sáfrányszínû ruháikban, tilakával a homlokukon, tulas¦-füzérrel a kezükben és a nyakukban olyanok, mintha egyenesen Vaiku£±háról érkeztek volna. Az esõs évszakban az óceánok és a tengerek vizét felkavarják a beléjük áramló megáradt folyók. Aki a misztikus yoga folyamatát gyakorolja, s lelkileg nem igazán fejlett, azt is könnyen felkavarhatják a nemi vágyak. A magas hegyeknek mit sem számít a zuhogó esõ, amelynek az esõs évszakban ki vannak téve. Aki fejlett a K¥¢£a-tudatban, azt nem zavarja meg az sem, ha megpróbáltatások érik, mert aki lelkileg fejlett, az élete nehézségeit az Úr kegyeként fogadja. Így válhat tökéletesen alkalmassá arra, hogy belépjen a lelki birodalom kapuin. Az esõs évszakban vannak utak, melyeket senki sem használ, s benövi õket a fû. Arra a br§hma£ára emlékeztet ez, aki már se nem tanulmányozza, se nem alkalmazza a védikus írásokban lefektetett tisztító folyamatokat: a m§y§ hosszú fûszálai befedik õt, s megfeledkezik örökkévaló természetérõl, az Istenség Legfelsõbb Személyiségéhez fûzõdõ örök szolgálatáról. Ha az embert benövik a m§y§ hosszú fûszálai, önmagát az anyagi világ teremtményének véli, majd megadja magát az illúziónak, s elfelejti a lelki életet.
Az esõs évszakban hol ezen, hol azon a felhõn cikázik át egy villám. Ez a jelenség ahhoz az erkölcstelen asszonyhoz hasonlítható, aki nem tudja elméjét egyetlen férfira rögzíteni. A felhõ olyan, mint a jólelkû ember, mert esõt ad, és megélhetést nyújt sok ember számára. Ezt teszi a kötelességtudó férfi is: sokakról gondoskodik, akár családtagokról, akár munkásokról legyen szó. Ha azonban a felesége elválik tõle, az egész élete felborulhat. Amikor egy férfi ilyen helyzetbe kerül, minden összezavarodik körülötte: a család széthullik, a gyerekek elkallódnak, az üzlet bezár.
Ezért ajánlott, hogy az a nõ, aki fejlõdni akar a K¥¢£a-tudatban, békében éljen a férjével, és semmilyen körülmények között ne váljanak el. A férjnek és a feleségnek uralkodniuk kell szexuális vágyaikon, s elméjüket a K¥¢£a-tudatra kell koncentrálniuk, hogy életük sikeres legyen. Végtére is az anyagi világban a férfinak egy nõre van szüksége, a nõnek pedig egy férfira. K¥¢£a-tudatban kell élniük, békességben, s nem szabad hagyniuk, hogy az elméjük ide-oda cikázzon, mint egy villám, mely hol ebben, hol abban a felhõben villan fel. A mennydörgõ égen néha a szivárvány is megjelenik, mint egy húr nélküli íj. Az íj ívelt formáját az okozza, hogy a két végét húr köti össze. A szivárványnak nincsen ilyen húrja, s mégis milyen csodálatosan hajlik az égen. Hasonlóképpen, amikor az Istenség Legfelsõbb Személyisége alászáll ebbe az anyagi világba, hétköznapi halandónak tûnhet. Valójában azonban nem függ semmiféle anyagi körülménytõl. A Bhagavad-g¦t§ban az Úr azt mondja, hogy Õ belsõ energiája által jelenik meg, amely mentes külsõ energiájának kötöttségeitõl. Ami kötöttség a hétköznapi teremtmény számára, az szabadság az Istenség Személyiségének. Az esõs évszakban a holdfényt felhõk takarják, csupán néha bújik elõ. Néha úgy látszik, hogy a hold is a felhõkkel együtt mozog, valójában azonban egy helyben áll — csupán a felhõk miatt látjuk úgy, mintha mozogna. Aki magát a mozgó anyagi világ részének tekinti, annak lelki fényét az illúzió befedi, és az anyagi tettek mozgása miatt azt hiszi, hogy az élet különbözõ szakaszain halad keresztül. Ennek a hamis én az oka, mely a lelki és az anyagi lét választóvonala: a holdat eltakaró felhõhöz hasonló, mely elválasztja a holdfényt és a sötétséget. Amikor az esõs évszakban megjelennek az égen az elsõ felhõk, a pávák örömtáncot lejtenek. Azokra az emberekre hasonlítanak, akiket már nagyon gyötört az anyagi élet, de miután találkoztak egy olyan valakivel, aki az Úr szeretõ szolgálatát végzi, megvilágosultak, s pávák módjára lejtik vidám táncukat. A gyakorlatban is tapasztaltuk ezt: sok tanítványunk életunt és mogorva volt a K¥¢£a-tudat elõtt, ám a bhaktákkal kapcsolatba kerülve most ujjongó pávaként táncol.
A nedves földön cserjék, bokrok hajtanak ki. A célja érdekében lemondásokat vállaló ember is teljesen kiszárad, de amikor megkapja önmegtartóztató életének gyümölcsét, újra beleveti magát az élet — a család, a közösség, a szerelem — érzéki örömeibe. Újra üde lesz és vidám, akár a frissen zöldellõ növények.
A tavak és a folyók partján néha darvakat és kacsákat látni: a sáros hordalék és a tövises futónövények ellenére állandóan ott kószálnak, keresgélnek a parton. Akik K¥¢£a-tudat nélkül élik családi életüket, még a különféle kellemetlenségek ellenére is tovább folytatják anyagi életvitelüket. K¥¢£a-tudat nélkül sem a családi életben, sem az élet bármilyen más területén nem lehetünk tökéletesen boldogok. ¼r¦la Narottama d§sa çh§kura azért imádkozik, hogy hadd lehessen egy olyan bhakta társaságában — lett légyen az családos vagy a lemondott életrend tagja —, aki az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatában merül el, s örökké sírva kiáltja az Úr Caitanya szent nevét. A materialista bántónak, támadónak érzi az anyagi világot, míg a K¥¢£a-tudatos ember mindent szépnek és örömtelinek lát. A szántóföldek körül felállított kerítéseket néha összetöri a zuhogó esõ — hasonlóan szakítják át a Kali-korszak minden hitelességet nélkülözõ ateista teóriái a védikus utasítások védõpalánkját, miközben az emberek egyre nagyobb istentelenségbe merülnek. Az esõs évszak alatt a szél kergette felhõk esõt hoznak, amit mindenki nektárként üdvözöl. Amikor a Védák követõi, a br§hma£ák arra biztatják a társadalom tehetõs embereit, a királyokat és a gazdag kereskedõket, hogy járuljanak hozzá adományaikkal a nagy áldozatok bemutatásához, az így szétosztott vagyon szintén nektárrá válik. A társadalom négyes felosztása — a br§hma£ák, k¢atriyák, vaiªyák és ª¡drák szerinti tagolódás — az emberek békés, együttmûködésen alapuló életét szolgálja. E békés együttélés csak akkor lehetséges, ha a társadalom többi tagját a Védákban jártas br§hma£ák vezetik, akik áldozatokat mutatnak be, és gondoskodnak róla, hogy az anyagi javakból mindenki egyenlõen részesüljön. V¥nd§vana erdeje föléledt az esõtõl, és tele volt érett datolyával, mangóval, szederrel és más gyümölcsökkel. K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége barátaival és az Úr Balar§mával nap mint nap ellátogatott az erdõbe, hogy az õsz hangulatát élvezze. A tehenek teleették magukat friss fûvel, egészségesek voltak, tõgyük tejtõl duzzadt. Amikor az Úr K¥¢£a a nevükön szólította õket, nagy szeretettel szaladtak Feléje, s örömükben még a tej is kicsordult tõgyükbõl. Az Úr K¥¢£a nagyon boldog volt, amikor a Govardhana-hegy lábainál végigsétált V¥nd§vana erdején. Örömmel nézte a Yamun§-parti fákat, melyeket méztõl csöpögõ méhkasok díszítettek. Amikor bepillantott a Govardhana-hegy barlangjaiba, csobogó vízesések fület gyönyörködtetõ hangja fogadta. Ahogy az esõs évszak lassan õszbe fordult, néha, különösképpen akkor, amikor esett az erdõben, K¥¢£a és társai egy fa alatt vagy a Govardhana-hegy egyik barlangjában üldögéltek, és boldogan társalogva eszegették az erdõ érett gyümölcseit. Amikor K¥¢£a és Bal§rama az erdõben voltak, Yaªod§ anya édességet, gyümölcsöt, joghurttal kevert rizst küldött Nekik. K¥¢£a hívta a barátait, s a Yamun§ partján, egy nagy kõre telepedve nekiláttak a falatozásnak, de közben azért a teheneket, a borjakat és a bikákat is szemmel tartották. Az elfáradt tehenek, akiknek nehéz volt teli tõggyel egy helyben álldogálni, letelepedtek a pázsitra, és legelgetni kezdték maguk körül a füvet. Egybõl nagyon boldogok lettek, s K¥¢£a nagy elégedettséggel nézte õket. Büszkén nézte az erdõt, amit az esõs évszak — mely nem volt más, mint saját energiájának megnyilvánulása — így megszépített. Sokszor elõfordult, hogy K¥¢£a áradozva beszélt arról, milyen szép és csodákkal teli a természet ilyenkor, az esõs évszak idején. A Bhagavad-g¦t§ban az áll, hogy az anyagi energia, vagyis a természet mûködése nem független. A természet K¥¢£a felügyelete alatt áll. A Brahma-sa°hit§ elmondja, hogy az anyagi természet — Durg§ — K¥¢£a árnyékaként cselekszik. Bármilyen üzenetet kap K¥¢£ától, az anyagi természet engedelmesen végrehajtja azt. Az esõs évszak természetes szépségét is K¥¢£a terve hozta létre, aki így nagyon büszkén szemlélte a természet szemet gyönyörködtetõ csodáit. Miközben K¥¢£a és Balar§ma az esõs évszak csodálatos ajándékait élvezte, lassan beköszöntött az õsz. A tavak hívogató vize kitisztult, s kellemes, friss szellõ fújt mindenfelé. Az égrõl eltünedeztek a felhõk, s újra természetes kék
színében ragyogott. Az erdõ tiszta vizeiben nyíló lótuszvirágok azokat az elbukott yog¦kat juttatták az ember eszébe, akik újfent a lelki élet felé fordulva visszanyerték eredeti szépségüket. Az õsz mindent gyönyörûvé varázsol. Amikor egy materialista ember a K¥¢£a-tudat, a lelki élet útjára lép, ugyanolyan tisztává válik, mint az ég és a víz õsszel. Az õsz eltünteti az égrõl a sötét gomolyfelhõket, megtisztítja a zavaros vizeket, s eltünteti a sarat a föld felszínérõl. Így tisztul meg kívül-belül az is, aki a K¥¢£a-tudat gyakorlásába kezd. Ezért nevezik K¥¢£át Harinak. A hari szó azt jelenti: „aki elvesz”. K¥¢£a azonnal eltávolítja tisztátalan szokásait annak, aki a K¥¢£a-tudat felé fordul. Az õszi felhõk fehérek, mivel nincs bennük esõ. Ilyen az idõs, visszavonult ember is, akire már nem nehezednek többé a családi élet gondjai (az otthon, a feleség, a gyerekek fenntartása), s teljesen elmélyedve a K¥¢£a-tudatban, megszabadul minden aggodalomtól és olyan fehér lesz, akár az õszi felhõk. Õsszel a hegytetõk néha vizet zúdítanak alá a magasból, néha viszont elcsendesednek, hasonlóan azokhoz a nagy szentekhez, akik néha megosztják másokkal a tudásukat, máskor meg hallgatásba burkolódznak. Azok a kicsiny tavak, amelyek az esõs évszak alatt megduzzadtak, õsszel lassan kiszáradnak. A bennük lakó apró állatok nem értik meg, hogy tavaik vize napról napra lejjebb apad, ahogyan az anyagi életben elmerült ember sem képes megérteni, hogy élete napról napra rövidebb, s csupán vagyona gyarapításával, gyermekei, felesége és tehenei fenntartásával és a társadalom, illetve a baráti kör ügyes-bajos dolgaival törõdik. Az egyre kevesebb víz és a perzselõ õszi nap miatt a kis vizekben élõ apró állatok egyfolytában szenvednek. Olyanok õk, mint az érzékein uralkodni nem tudó ember, aki mindig boldogtalan, mert nem képes sem az életet élvezni, sem családtagjai jólétérõl gondoskodni. Az agyagos föld lassan kiszikkad, s vele együtt a frissen kihajtott zöld növényzet is kezd kiszáradni. Így tûnik el fokozatosan a K¥¢£a-tudat útjára lépett ember szívébõl is a családi örömök utáni vágy.
Az õsz megjelenésével az óceán vize megnyugszik, lecsendesedik, éppen úgy, mint az, aki az önmegvalósításban való elõrehaladásának köszönhetõen felülemelkedik az anyagi természet három kötõerejének hatásán. Õsszel a földmûvesek úgy gazdálkodnak a vízzel a földeken, hogy erõs falakat építenek, nehogy az összegyûlt víz elfolyjon. Nincs remény újabb esõre, ezért a földön kell tartaniuk, ami még ott maradt. Ehhez hasonlóan az önmegvalósítás magas szintjén álló ember is uralkodik az érzékein, hogy megõrizze életerejét. Ezért ajánlatos, hogy ötvenedik életéve után az ember vonuljon vissza a családi élettõl, s testi erejét a K¥¢£a-tudatban való továbbfejlõdésre tartalékolja. Ha az ember nem tud uralkodni az érzékein, s nem Mukunda transzcendentális odaadó szolgálatában használja azokat, nem is reménykedhet a felszabadulásban. Õsszel perzselõen süt a nap, de éjszaka, a tiszta holdfény jóvoltából, az emberek kipihenik a nap fáradalmait. Ha valaki Mukundánál, K¥¢£ánál keres menedéket, megszabadul attól a fáradtságtól, amit az okozott, hogy a testével azonosította magát. Mukunda, azaz K¥¢£a a vigasztalója V¥nd§vana hölgyeinek is. Vrajabh¡mi hölgyei mindig szenvednek attól, hogy nem lehetnek együtt K¥¢£ával. Amikor találkoznak Vele a holdfényes õszi éjszakában, távollétében érzett kimerültségük is elszáll. Amikor az éj kitisztul s eltûnnek a felhõk, gyönyörûen ragyognak a csillagok az égen. Aki K¥¢£a-tudatban él, megszabadul minden tisztátalan szokásától, s olyan széppé válik, mint a csillagok az õszi égen. Habár a Védák a tudásszerzés módozatairól (jñ§na), a misztikus yogáról, s az áldozatok formájában végzett karmáról is írnak, végsõ céljukat a Bhagavad-g¦t§ magyarázza el: a Védák alapos áttanulmányozása után az embernek a K¥¢£a-tudat útjára kell lépnie. Egy K¥¢£a-tudatú bhakta tiszta szíve tehát olyan, mint a felhõtlen õszi égbolt. Õsszel a hold és a csillagok is nagyon fényesen ragyognak a tiszta égen. A Yadu-dinasztia egén maga az Úr K¥¢£a jelent meg, s éppen olyan volt, mint a hold, amit a csillagok, a Yadu-dinasztia tagjai vesznek körül. Amikor már sok-sok virág nyílik az erdõ ligeteiben, friss, illatos szellõ üdíti fel a nyár és az esõs évszak megpróbáltatásaitól elcsigázott embert. Ám a gop¦knak még ezek a szellõk sem hoztak megnyugvást, mert õk K¥¢£ának adták a szívüket. Az emberek örömüket lelték a kellemes õszi szellõben, ám a K¥¢£a ölelõ karjai után áhítozó gop¦k boldogtalanok voltak. Az õsz elérkeztével a tehenek, az õzek és a többi faj nõstényei általában teherbe esnek, mivel ebben az évszakban megerõsödnek a hímek nemi késztetései. E magzatukat váró anyák éppen olyanok, mint azok a transzcendentalisták, akiknek a Legfelsõbb Úr kegyébõl megadatott a lehetõség, hogy elérjék életük végcélját. ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ azt az utasítást adta Upadeª§m¥ta címû mûvében, hogy odaadó szolgálatát nagy lelkesedéssel, türelemmel és meggyõzõdéssel végezze az ember, s közben tartsa be az elõírt szabályokat, maradjon mentes az anyagi szennyezõdésektõl, s ragaszkodjon a bhakták társaságához. Ha türelemmel követi az odaadó szolgálat e hat alapelvét, idõvel kétségtelenül eléri majd a kívánt eredményt, ahogyan az asszonyok áldott állapota is idõvel meghozza várva várt gyümölcsét. Õsszel tengernyi lótuszvirág nyílik a tavakon, mert nincs liliom. A liliom és a lótuszvirág egyaránt a napfénytõl nõ, de az erõs õszi napfény csak a lótusznak kedvez. Ezt a példát az olyan országgal kapcsolatban szokták emlegetni, ahol a király vagy a kormány nagyon erõs, s a nemkívánatos elemek — tolvajok, rablók — nem tudnak elszaporodni. Amikor az emberek nyugodtak afelõl, hogy nem fogják rablók megtámadni õket, életük boldog virágzásnak indul. Az erõs kormányt a perzselõ õszi naphoz, a nemkívánatos tolvajokat és rablókat a liliomokhoz, az állam elégedett polgárait pedig a lótuszvirágokhoz szokták hasonlítani. Õsszel a földeken tengernyi az érett gabona. Ilyenkor az emberek nagyon boldogok, s különféle szertartásokat hajtanak végre, például a nav§nnát, melynek során az új gabonát ajánlják fel az Istenség Legfelsõbb Személyiségének. A gabonát elõször a templomok oltárain álló m¡rtiknak ajánlják fel, majd mindenkit meghívnak, hogy kóstolják meg a friss gabonából készült édesrizst. Sok más vallási szertartás és imádati forma él még ezen kívül, különösen Bengálban, ahol a legnépszerûbb szertartás a durg§-p¡j§. V¥nd§vanában az õsz az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a és Balar§ma jelenléte miatt csodálatos volt. A kereskedõk, a királyi rend tagjai és a nagy bölcsek az esõ elálltával végre szabadon tevékenykedhettek, hogy ki-ki elérje maga elé tûzött célját, amit egy transzcendentalista azzal ér el, ha végre kiszabadul az anyagi test börtönébõl. Az esõs évszak idején a kereskedõk nem mozdulhatnak ki, így hát nyereségre sem tehetnek ekkor szert. Még a királyi rend
tagjai sem utazhatnak ilyenkor, hogy beszedjék az emberektõl az adót. A szentek számára, akik egyik helyrõl a másikra vándorolva terjesztik a transzcendentális tudást, szintén akadályt jelent az esõs évszak. Ám õsszel mindannyian otthagyják otthonuk falait. Egy transzcendentalista, legyen bár jñ§n¦, yog¦ vagy bhakta, anyagi teste miatt nem tudja élvezni lelki eredményeit. De amint elhagyja testét — azaz a halála után —, a jñ§n¦ a Legfelsõbb Úr lelki sugárzásába olvad, a yog¦ magasabb bolygórendszerekbe vándorol, a bhakta pedig a Legfelsõbb Úr bolygójára, Goloka-V¥nd§vanára indul, vagy egy Vaiku£±ha-bolygóra, ahol az örök lelki élet boldogsága várja. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv huszadik fejezetéhez, melynek címe: „Az õsz”.
HUSZONEGYEDIK FEJEZET A fuvola hangjától elbûvölt gop¦k A csodálatos õsz elérkeztével a folyók és a tavak vize újra kristálytiszta lett, illatos lótuszok nyíltak rajtuk. A kellemesen fújdogáló szellõben K¥¢£a, a tehenek és a tehénpásztorfiúk V¥nd§vana erdejébe tartottak. Az erdõ nyíló virágai, vidáman zümmögõ méhei boldoggá tették K¥¢£át. Madarak trilláztak a fák lombjain, s az egész erdõ örömben úszott, amikor a teheneket terelgetõ K¥¢£a — ¼r¦ Balar§ma és a tehénpásztorfiúk társaságában — megfújta transzcendentális fuvoláját. Amikor a hang eljutott a fülükbe, a gop¦k K¥¢£a csodálatos fuvolajátékáról kezdtek beszélgetni V¥nd§vanában. De ahogy a fuvola édes hangjáról áradoztak, eszükbe jutottak a K¥¢£ával töltött percek, s ettõl úgy megzavarodtak, hogy elakadt a hangjuk. Miközben a transzcendentális hangvibrációról beszélgettek, felidézték K¥¢£a öltözékét is: fején pávatollat hordott, akár egy táncos, s füle mögé kék virágokat tûzött. Sárga ruhája aranyként sugárzott, nyakát gyönyörû vaijayant¦-füzér ölelte körül. Mindenkit elragadó öltözékében K¥¢£a az ajkairól áradó nektárral töltötte meg fuvolája réseit. Így gondoltak Rá a gop¦k, felidézve magukban, amint épp belép V¥nd§vana erdejébe, melynek ösvényeit mindig a dicsõ nyomok, K¥¢£a és társai lábnyomai díszítik. K¥¢£a csodás fuvolajátékos volt, s a gop¦kat magával ragadta a hang, mely nemcsak számukra, de minden teremtett lélek számára vonzó volt, aki csak hallotta. — A szem tökéletessége, ha láthatja K¥¢£át és Balar§mát, amint fuvolájukon játszva, teheneiket legeltetve barátaikkal az erdõ felé haladnak — mondta egy gop¦ a barátnõinek. K¥¢£a a fuvoláján játszik, s tehénpásztor barátaival és a tehenekkel V¥nd§vana erdejébe megy: akik transzcendentális meditációjukban kívül és belül is állandóan ezt látják, azok valóban elérték a sam§dhi tökéletességét. A sam§dhi (a transz) azt jelenti, hogy az érzékek minden mûködése egy pontra irányul, s a gop¦k azt mondják, hogy K¥¢ £a kedvtelései jelentik minden meditáció és minden sam§dhi tökéletességét. A Bhagavad-g¦t§ szintén megállapítja, hogy aki állandóan K¥¢£ára gondol, az a legkiválóbb yog¦. Egy másik gop¦ szerint a teheneket legeltetõ K¥¢£a és Balar§ma pontosan olyanok, mint két színész, akik egy színpadi jelenetre készülnek éppen. K¥¢£án ragyogó sárga, Balar§mán kék ruha van, s kezükben zsenge mangóágakat, pávatollakat és virágcsokrot tartva, lótuszvirágokból készült füzérekkel felékesítve, édes dalokat énekelnek barátaik körében. — Hogy lehet, hogy K¥¢£a és Balar§ma ilyen szépek? — lelkendezett barátnõinek az egyik gop¦. — Drága barátnõim — mondta egy másik gop¦ —, el sem tudjuk képzelni, bambuszfuvolája milyen lemondásokat végezhetett, hogy most K¥¢£a ajkainak nektárját élvezheti, ami valójában minket, gop¦kat illet! — K¥¢£a néha megcsókolja a gop¦kat, s így ajkainak transzcendentális nektárjában csakis õk részesülhetnek. Ezért mondogatták egymásnak a gop¦k:
— Hogy lehet az, hogy a fuvola, amely csupán egy szál bambusz, örökké K¥¢£a ajkainak nektárját élvezi? Anyja és apja biztosan nagyon boldog, hiszen a Legfelsõbb Úrnak végez szolgálatot. A tavakat és a folyókat tartják a fák anyjának, mivel a fák egyszerûen vízen élnek. V¥nd§vana tavai és folyói ezért tele voltak boldog lótuszvirágokkal, mivel a vizek egyfolytában erre gondoltak: „Hogy lehet az, hogy fiunk, a bambusz, K¥¢£a nektári ajkait élvezi?” A folyók és tavak partján hajladozó bambuszok szintén boldogok voltak, hogy leszármazottjuk az Úr szolgálatát végzi, hasonlóan azokhoz a nagy transzcendentális tudású emberekhez, akik örömüket lelik abban, hogy utódaikat az Úr szolgálatában látják. Az örömtõl mámoros fák törzsén az ágaikról lelógó méhkasokból egyfolytában méz csorgott alá. Egy másik gop¦ így szólt barátnõihez:
— Kedves barátnõim! A mi V¥nd§vanánk az egész föld dicsõségét hirdeti, mivel általa Devak¦ fiának dicsõ lótuszlábnyoma díszíti a bolygót. Amikor Govinda a fuvoláján játszik, a pávák szinte megbolondulnak, mintha egy most kerekedõ esõfelhõ édes moraját hallanák. Amikor a Govardhanahegy tetején vagy a völgyben az állatok, a fák, a bokrok megpillantják a táncoló pávákat, megmerevednek, s nagy figyelemmel hallgatják a fuvola transzcendentális énekét. Biztos vagyok benne, hogy ezt az áldást egyetlen más bolygón sem lehet elérni. Habár a gop¦k falusi tehénpásztorlányok és asszonyok voltak, hatalmas védikus tudásnak voltak a birtokában. A védikus kultúrában ez a természetes. Minden ember elõtt feltárulnak a Védák legnagyobb igazságai, pusztán azáltal, hogy a hiteles forrásból hallja õket. — Drága barátnõim! — szólalt meg egy másik gop¦. — Nézzétek csak az õzeket! Együgyû állatok csupán, mégis közel mehetnek Nanda Mah§r§ja fiához, K¥¢£ához. És nem csupán a szép ruha vonzza õket, amit K¥¢£a és Balar§ma visel — amint meghallják K¥¢£a fuvolajátékát, férjükkel együtt hódolattal hajolnak meg az Úr elõtt, s nagy szeretettel tekintenek Rá. A gop¦k irigykedve néztek az õzekre, mert az õzek férjükkel együtt ajánlhatták fel szolgálatukat K¥¢£ának. Magukat nem tartották ilyen szerencsésnek, hiszen a férjük sohasem repesett az örömtõl, amikor õk K¥¢£ához akartak menni. — Kedves barátnõim — tekintett társaira egy harmadik gop¦ —, K¥¢£a olyan gyönyörûen van felöltözve, hogy nyugodtan kijelenthetjük: Õ az asszonynép körében dívó különbözõ szertartások ihletõje. Még a mennyei bolygók lakóinak feleségei is vonzódni kezdenek K¥¢£ához, ha meghallják fuvolájának hangját. Férjük társaságában utaznak
repülõiken, K¥¢£a fuvolájának hallatán mégis izgatottak lesznek. Hajuk kibomlik, feszes ruhájuk meglazul. — Mindez azt jelenti, hogy K¥¢£a fuvolájának transzcendentális hangja az univerzum legtávolabbi sarkába is eljut. Arra is érdemes itt felfigyelnünk, hogy a gop¦k tudtak a különféle repülõgépekrõl, melyek az univerzum egén szálltak ide-oda. Újra megszólalt egy gop¦:
— Szeretett barátnõim! Nézzétek, milyen elbûvölten állnak a tehenek is K¥¢£a transzcendentális fuvolájának hangját hallva! Úgy érzik, mintha nektár csordogálna, s buzgón hegyezik hosszú fülüket, hogy részesülhessenek a fuvola folyékony nektárjából. A borjak pedig, noha anyjuk tõgyén csüngnek, képtelenek szopni. Az odaadástól megdermedve mozdulatlanul állnak, s patakzik a szemükbõl a könny, akárha K¥¢£át ölelnék a szívükre éppen. — Ebbõl is láthatjuk, hogy V¥nd§vanában még a tehenek és a borjak is sírtak K¥¢£a után, s tudták, hogyan öleljék Õt a szívükre. A K¥¢£a-tudat legmagasabb fokán a szeretet sírás formájában is megnyilvánulhat.
— Drága anyám! — fordult anyjához az egyik fiatal gop¦. — A madarak is mind K¥¢£át hallgatják, s végtelen figyelemmel ülnek a faágakon. Úgy tûnik, mindenrõl megfeledkeztek, csupán K¥¢£a fuvolájának hangjára figyelnek. Ez is azt bizonyítja, hogy nem közönséges madarak, hanem nagy bölcsek és bhakták, akik azért jelentek meg V¥nd§vana erdejében, hogy K¥¢£a fuvolájának hangját hallhassák. A nagy szenteket és bölcseket a védikus tudomány érdekli, de a védikus tudás lényege — ahogy azt a Bhagavadg¦t§ kijelenti — a következõ: vedaiª ca sarvair aham eva vedya¤. A Védák tanulmányozásának K¥¢£a megismerése a célja. A madarak példája is azt mutatja, hogy még a védikus tudás nagy bölcsei is K¥¢£a fuvolájának transzcendentális hangjára összpontosítottak, mit sem törõdve a védikus tudomány többi ágával. K¥¢£a fuvolájának transzcendentális hangjára a Yamun§ is lecsendesítette hullámait, képzeletben átölelte szeretett Ura lótuszlábait, s lótuszvirágokkal a kezében csendesen továbbhömpölygött, hogy szeretettel átnyújtsa õket Mukundának.
Az õszi napfény perzselõ heve néha kibírhatatlan volt, ezért, miközben K¥¢£a, Balar§ma és a tehénpásztorfiúk fuvolájukon játszottak, együttérzõ felhõk jelentek meg fölöttük az égen. Árnyat adó ernyõként terültek szét fölöttük, hogy elnyerjék K¥¢£a barátságát. A szilaj bennszülött lányokat tökéletesen elégedetté tette, amikor bedörzsölték arcukat és mellüket V¥nd§vana porával, amely vörös volt K¥¢£a lótuszlábainak érintésétõl. E telt keblû, buja vágyaktól égõ bennszülött lányok mellét szeretõik hiába érintették meg — egyáltalán nem lettek tõle boldogok. Amikor az erdõ mélyén sétáltak, észrevették, hogy néhány levelet és virágot vörösre festett a K¥¢£a lótuszlábairól lehulló ku¯kuma-por. K¥¢£a lótuszlábait ku¯kumával borított mellükön tartják a gop¦k, ám amikor K¥¢£a Balar§mával és barátaival V¥nd§vana erdejében sétál, a vörös por a földre hullik. A vágyakozó bennszülött lányok, miközben a fuvoláján játszó K¥¢£át figyelték, meglátták a vörös ku¯kumát a földön, s mohón bekenték vele arcukat, mellüket. E lányok — akiknek nem szerzett örömet, amikor szeretõjük érintette meg a mellüket — ettõl nyomban teljes megelégedettséget éreztek. Az ember minden anyagi vágya kielégülhet, ha kapcsolatba kerül a K¥¢£a-tudattal. Egy másik gop¦ a Govardhana-hegy egyedülálló helyzetérõl kezdett beszélni:
— Milyen szerencsés a Govardhana-hegy! Az Úr K¥¢£a és Balar§ma társaságát élvezi, akik nap mint nap rajta sétálnak, s így állandóan az Úr K¥¢£a lótuszlábai érintik. Az Úr K¥¢£a és Balar§ma lekötelezettjének érzi magát, ezért gyümölcsöket, gyökereket, füveket, tavaiból pedig kristálytiszta vizet ajánl fel az Úrnak. A Govardhana-hegy legszebb ajándéka mégis a friss zöld fû a tehenek és a borjak számára. Tudja, hogy azzal kell az Úr kedvében járni, hogy kedves társai, a tehenek és a tehénpásztorfiúk kedvében jár. — Milyen csodálatos minden, amikor K¥¢£a és Balar§ma fuvolájukon játszva átsétálnak V¥nd§vana erdején, szívbéli barátságot kötve az ottani állatokkal és növényekkel! — lelkendezett egy gop¦. — Amikor K¥¢£a és Balar§ma transzcendentális fuvolájukon játszanak, az állatok megbabonázva hagyják félbe mozdulataikat, a mozdulatlan élõlények pedig — a fák, a virágok — remegni kezdenek az eksztázistól. Ilyen csodálatos hatásokat vált ki K¥¢£a és Balar§ma transzcendentális fuvolájának hangja.
K¥¢£a és Balar§ma, akár az egyszerû tehénpásztorfiúk, mindig hordtak maguknál kötelet, a vállukra vetve vagy a kezükben. Amikor a teheneket fejték, a pásztorfiúk összekötötték az állatok hátsó lábait. Ez a kötél szinte mindig ott lógott a pásztorfiúk vállán, s nem hiányzott K¥¢£a és Balar§ma válláról sem. Annak ellenére, hogy mindkettejük az Istenség Legfelsõbb Személyisége, pontosan úgy cselekedtek, mint a tehénpásztorfiúk, s így mindent csodálatossá és vonzóvá varázsoltak.
Miközben K¥¢£a a teheneit legeltette V¥nd§vana erdejében vagy a Govardhana-hegyen, a gop¦k a faluban szünet nélkül Rá gondoltak, s csodálatos kedvteléseirõl beszélgettek. Tökéletes példája ez a K¥¢£a-tudatnak, vagyis annak, amikor az ember örökké K¥¢£áról szóló gondolatokban merül el. A gop¦k viselkedése nagyon magas szintû példát állít elénk. Az Úr Caitanya is kijelentette, hogy senki sem tudja a Legfelsõbb Urat olyan szinten imádni, amely jobb lenne a gop¦kénál. A gop¦k nem születtek elõkelõ br§hma£a vagy k¢atriya családokban. Vaiªya családokban születtek, ráadásul nem is gazdag kereskedõcsaládokban, hanem tehénpásztorok között. Nem rendelkeztek kimagasló mûveltséggel, bár sok mindent megtanultak a br§hma£áktól, a védikus tudás letéteményeseitõl. A gop¦k egyetlen vágya az volt, hogy örökké elmerülhessenek K¥¢£áról szóló gondolataikban. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv huszonegyedik fejezetéhez, melynek címe: „A fuvola
hangjától elbûvölt gop¦k”.
HUSZONKETTEDIK FEJEZET K¥¢£a ellopja a hajadon gop¦k ruháit A védikus civilizációban a hajadon lányoknak tíztõl tizennégy éves korukig az Úr ¼ivát vagy Durg§ istennõt kellett imádniuk, hogy jó férjet kapjanak. V¥nd§vana hajadonjait már rabul ejtette K¥¢£a szépsége, s a hemanta évszak (a tél) elején imádni kezdték Durg§ istennõt. A hemanta elsõ hónapját agrah§ya£ának nevezik (ez november—decembernek felel meg) — V¥nd§vana hajadonjai ekkor különbözõ fogadalmakat tettek, s Durg§ istennõ imádatába kezdtek. Elõször havi¢y§nnát ettek, egy olyan ételt, amelyet rizsbõl és felesborsóból fõznek össze, fûszerek és kurkuma nélkül. A védikus elõírások szerint ezzel az étellel kell az embernek megtisztítania a testét a különbözõ szertartások megkezdése elõtt. V¥nd§vana hajadon gop¦jai, miután kora reggel megfürödtek a Yamun§ban, naponta imádták K§ty§yan¦ istennõt, azaz Durg§t. Ehhez az imádathoz a Yamun§ folyó partján homokból készítettek egy szobrot. A Védák szerint egy m¡rti meghatározott anyagokból készülhet. Lehet festett, készülhet fémbõl, drágakõbõl, fából, földbõl vagy kõbõl, de az imádó szívében is megnyilvánulhat. A m§y§v§d¦ filozófusok a m¡rti-formákat a képzelet szüleményeinek tekintik, valójában azonban — ahogy azt a Védák megállapítják — a m¡rtik azonosak a Legfelsõbb Úrral vagy az adott félistennel. A hajadon gop¦k elkészítették Durg§ istennõ m¡rtiját, aztán candana-péppel, virágfüzérekkel, füstölõkkel, mécsesekkel, gyümölcsökkel, gabonával és zsenge falevelekkel imádták. A szertartás után valamilyen áldásért szokás imádkozni, s a hajadon lányok nagy odaadással így imádkoztak K§ty§yan¦ istennõhöz:
— Ó, ki az Istenség Személyisége külsõ energiájának legfelsõbb megnyilvánulása vagy, ó, legfelsõbb misztikus erõ! Ó, istennõ, ki az anyagi világ legfelsõbb irányítója vagy, kérünk, légy kegyes hozzánk és add, hogy Nanda Mah§r§ja fia, K¥¢£a feleségül vegyen bennünket!
A vai¢£avák általában nem imádják a félisteneket. ¼r¦la Narottama d§sa çh§kura szigorúan megtiltotta a félistenek imádatát azok számára, akik a tiszta odaadó szolgálatban szeretnének fejlõdni. Mégis azt látjuk, hogy a gop¦k, akiknek K¥¢£a iránti szeretetét semmivel sem lehet összemérni, Durg§t imádták. A félistenek imádói néha arra hivatkoznak, hogy a gop¦k is Durg§ istennõt imádták, de tisztában kell vele lennünk, hogy mi volt a gop¦k célja ezzel. Az emberek valamilyen anyagi áldás reményében szokták Durg§t imádni, a gop¦k azonban azért imádkoztak az istennõhöz, hogy az Úr K¥¢£a feleségei lehessenek. Ennek az áll a hátterében, hogy egy bhakta bármit megtehet, ha cselekedete K¥¢£ára irányul. A gop¦k bármire hajlandóak voltak, hogy elégedetté tegyék, hogy szolgálhassák az Úr K¥¢£át. Ez volt a gop¦k mindenek fölött álló, csodálatos jellemvonása. Durg§ istennõt egy teljes hónapig imádták, hogy K¥¢£a a férjük legyen. Minden áldott nap azért imádkoztak, hogy Nanda Mah§r§ja fia, K¥¢£a feleségei lehessenek. A gop¦k reggelente a Yamun§ folyó partjára mentek fürödni. Összegyûltek, megfogták egymás kezét, s hangosan énekeltek K¥¢£a csodálatos kedvteléseirõl. Az indiai lányok és nõk között õsi szokás, hogy ruhájukat a folyóparton hagyják, s aztán teljesen meztelenül merülnek a vízbe. A folyónak azt a szakaszát, ahol a lányok és a nõk fürödtek, a férfiaknak szigorúan tilos volt megközelíteniük, s ez a szokás a mai napig fennmaradt. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége nagyon jól tudta, mi a fiatal hajadon gop¦k szíve vágya. Azért imádkoztak, hogy K¥¢£a feleségei lehessenek, s K¥¢£a teljesíteni akarta vágyukat. A hónap vége felé K¥¢£a, barátaival együtt megjelent a folyóparton. K¥¢£át Yogeªvarának, azaz minden misztikus erõ mesterének is nevezik. Meditációs gyakorlatainak köszönhetõen egy yog¦ képes belelátni mások szívébe, így természetesen K¥¢£a is tisztában volt a gop¦k vágyaival. Amikor megjelent a folyóparton, gyorsan összeszedte a gop¦k ruháit, felmászott egy közeli fára, és mosolyogva így szólt hozzájuk:
— Kedves lányok! Kérlek, gyertek ide egymás után, könyörögjetek a ruháitokért, s aztán vigyétek el õket! Nem tréfálok veletek, igazat beszélek. Már csak azért sem áll szándékomban tréfát ûzni veletek, mert biztosan fáradtak vagytok már a különbözõ lemondásoktól, amiket K§ty§yan¦ istennõ egy hónapos imádata során vállaltatok magatokra. De azt kérem, ne egyszerre gyertek, hanem egyenként: külön-külön szeretném látni tökéletes szépségeteket, ó, karcsú derekú leányok! Akkor hát gyertek, de szépen egyesével! Rajta, teljesítsétek a kérésem! Amikor a lányok meghallották a vízben K¥¢£a évõdõ szavait, mosolyogva néztek egymásra. Mivel szerelmesek voltak K¥¢£ába, nagy örömmel hallgatták kérését. Szemérmesen egymásra néztek, de nem mertek kijönni a vízbõl, hiszen meztelenek voltak. Már hosszú ideje a vízben voltak, s fázni és remegni kezdtek, ám Govinda kedves, incselkedõ szavaitól szívük nagy gyönyörûségben úszott. Így szóltak K¥¢£ához: — Nanda Mah§r§ja kedves fia, kérünk, ne ûzz velünk ilyen tréfát! Egyáltalán nem igazságos, hogy ezt teszed velünk. Nagyon tiszteletreméltó fiú vagy, Nanda Mah§r§ja gyermeke, s nagyon kedves vagy számunkra, de nem szabadna ilyen tréfát ûznöd velünk, hiszen itt reszketünk a hideg vízben. Add vissza szépen a ruháinkat most rögtön, mert már nagyon fázunk! Ezután még alázatosabban kezdtek könyörögni K¥¢£ához: — Kedves ¼y§masundara, örök szolgáid vagyunk! Bármit is parancsolsz, azt habozás nélkül meg kell tennünk, mivel vallásunk ezt tanítja. De ha ilyen lehetetlen dolgot követelsz tõlünk, akkor bizony el kell mennünk Nanda Mah§r§jához, hogy panaszt emeljünk Ellened. Ha Nanda Mah§r§ja
nem tesz semmit, akkor Ka°sa királynak mondjuk el, milyen komiszságra vetemedtél.
— Kedves lányok — válaszolta K¥¢£a, miután meghallgatta a hajadon gop¦k könyörgését —, ha úgy gondoljátok, hogy örök szolgáim vagytok, akik készek arra, hogy kövessék parancsaimat, akkor azt kérem tõletek, hogy mosolygó arcotokkal gyertek egyenként ide és vigyétek el a ruháitokat! Ha nem jöttök ide és beárultok az apámnak, nem érdekel, hiszen idõs apám úgysem tud semmit tenni ellenem. Mikor a gop¦k látták, hogy K¥¢£a milyen makacs elhatározásában, nem láttak más megoldást az engedelmességen kívül. Egymás után jöttek ki a vízbõl, de mivel teljesen meztelenek voltak, bal kezükkel megpróbálták eltakarni az ágyékukat, s úgy álltak ott remegve. Egyszerû megjelenésük tisztasága végtelenül elégedetté tette az Úr K¥¢£át. A hajadon gop¦k vágya, akik azért imádkoztak K§ty§yan¦hoz, hogy K¥¢£a legyen a férjük, most beteljesült. Egy nõ csak a férje elõtt lehet meztelen, más férfi elõtt soha. A hajadon gop¦k azt akarták, hogy K¥¢£a legyen a férjük, és K¥¢£a így teljesítette vágyukat. Nagyon elégedett volt a gop¦kkal, ezért a vállára vette ruháikat és így szólt:
— Kedves lányok, nagy sértést követtetek el azzal, hogy meztelenül mentetek be a Yamun§ folyóba. A Yamun§ uralkodó istensége, Varu£adeva neheztel rátok. Ezért, hogy sértésetek megbocsáttasson, arra kérlek benneteket, tegyétek összetett kezeteket a homlokotokhoz, és boruljatok le Varu£a félisten elõtt.
A gop¦k egyszerû lelkek voltak, s K¥¢£a bármit mondott, elhitték Neki. Hogy kiengeszteljék Varu£át, s hogy a fogadalmuk se szenvedjen csorbát, de mindenekfölött, hogy elégedetté tegyék imádott Urukat, K¥¢£át, azonnal teljesítették K¥¢£a utasítását. Így váltak K¥¢£a legcsodálatosabb szeretõivé és legengedelmesebb szolgáivá. Semmi sem hasonlítható a gop¦k K¥¢£a-tudatához. Valójában nem törõdtek sem Varu£ával, sem más félistenekkel, csak K¥¢£át szerették volna boldoggá tenni. K¥¢£át a szíve mélyéig meghatotta és elégedetté tette a gop¦k egyszerû viselkedése, ezért azonnal odaadta nekik ruháikat. Annak ellenére, hogy rászedte õket, hogy meztelenül várakoztatta õket maga elõtt, hogy csipkelõdött velük, hogy ellopta a ruháikat, s hogy szinte bábukként kezelte õket, a gop¦k mégis örültek, s nem panaszolták be. A gop¦knak ez a magatartása tükrözõdik ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu szavaiban, amikor így imádkozik: „Drága Uram, K¥¢£a, megölelhetsz, rám is taposhatsz, össze is törheted a szívemet azzal, hogy soha nem jelensz meg elõttem. Bármit megtehetsz, amit csak akarsz, mert teljesen szabadon cselekszel. De akármit is cselekszel, örökké az Uram vagy, és nincs más, akit imádnék.” Így gondolnak a gop¦k K¥¢£ára. K¥¢£a nagyon elégedett volt a gop¦kkal, s mivel azt akarták, hogy Õ legyen a férjük, így szólt hozzájuk: — Kedves lányok! Tudom, miért imádtátok K§ty§yan¦ istennõt: Rám vágytatok, amit csak helyeselni tudok. Ha valaki mindig, teljes tudatával Rám gondol, még ha kéjvágy vezérli is, felemelkedik. Ahogy a megpirított mag sem hajt ki soha, az odaadó szolgálatommal kapcsolatos vágyak sem eredményeznek — a közönséges karmával szemben — semmiféle gyümölcsöt. A Brahma-sa°hit§ban azt találjuk: karm§£i nirdahati kintu ca bhakti-bh§j§m. A gyümölcsözõ cselekedetek mindenkit leláncolnak, de a bhakták nem szenvednek semmilyen visszahatástól, mert minden tettükkel az Úr örömét szeretnék szolgálni. Éppen ezért a gop¦k K¥¢£ával szemben tanúsított — látszólag kéjvágy vezérelte — magatartását sem szabad a közönséges nõk érzéki vágyaihoz hasonlítani. Maga K¥¢£a magyarázza el ennek az okát. A K¥¢£ának végzett odaadó szolgálat tettei transzcendentálisak a gyümölcsözõ tettekhez képest. — Kedves gop¦k! — folytatta K¥¢£a. — Mivel K§ty§yan¦ istennõt azért imádtátok, hogy a férjetek legyek, beteljesítem vágyatokat. Megígérem nektek, hogy következõ õsszel találkozni fogunk, és a férjetekként örülhettek nekem.
Késõbb, amikor tehénpásztor barátainak társaságában sétált, K¥¢£a nagyon boldognak érezte magát a fák enyhet adó árnyékában, s így szólt: — Kedves Stokak¥¢£a, kedves Var¡thapa, kedves Bhadrasena, kedves Sud§m§, kedves Subala, kedves Arjuna, kedves Viª§la, kedves ¹¢abha! Nézzétek V¥nd§vana végtelenül szerencsés fáit! Mások jólétének szentelték életüket. Ezek a lelkek mind ki vannak téve az idõjárás viszontagságainak, a tomboló szélvihar, a zuhogó esõ, a perzselõ hõség és a csípõs fagy okozta nehézségeknek, mégis gondoskodnak arról, hogy kipihenhessük fáradtságunkat, és védelmet találhassunk a lombjaik alatt. Kedves barátaim, ezeknek a fáknak dicsõséges az életük. Odaadóan gondoskodnak mások védelmérõl, s olyanok, mint a nemes lelkû, bõkezû emberek, akik sohasem tagadják meg az adományt attól, aki hozzájuk fordul. Ezek a fák senkitõl sem tagadják meg a menedéket. Leveleikkel, virágaikkal, gyümölcseikkel, gyökereikkel, kérgükkel és illatos nedveikkel szolgálják az emberi társadalom jólétét, s árnyékot és tüzelõt biztosítanak. Õk a nemes élet tökéletes példái. Olyanok, mint az a nemes lelkû ember, aki mindenét — a testét, elméjét, tetteit, értelmét és szavait — az élõlények jólétének szenteli. Így sétált az Istenség Legfelsõbb Személyisége a Yamun§ folyó partján. Meg-megérintette a fák gyümölcseit és virágait, zsenge ágait és leveleit, s mások jólétét szolgáló önzetlen viselkedésüket dicsõítette. Az emberek, ki-ki a saját látásmódja szerint, a jótékony cselekedetek más-más fajtáját véli áldásosnak az emberi társadalom számára. Az emberek számára örök jólétet biztosító jótétemény azonban nem más, mint a K¥¢£a-tudat terjesztése. Mindenkinek késznek kell lennie arra, hogy ezt a mozgalmat terjessze. ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu tanítása az, hogy legyünk szerényebbek a fûszálnál, és legyünk türelmesebbek a fánál, s itt maga az Úr K¥¢£a beszél a fák türelmérõl. A K¥¢
£a-tudat prédikátorainak magukévá kell tenniük az Úr K¥¢£a és az Úr Caitanya tanítását, a Tõlük származó tanítványi láncolaton keresztül. V¥nd§vana erdején, a Yamun§ mentén áthaladva, K¥¢£a leült egy szép partmenti tisztáson, miközben a tehenek a folyó átlátszó, hideg vizébõl ittak. Az elfáradt tehénpásztorfiúk — K¥¢£a, Balar§ma és a barátaik — ugyancsak szomjukat oltották. Így telt hát K¥¢£a délelõttje a tehénpásztorfiúkkal, a fürdõzõ gop¦k társasága után. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv huszonkettedik fejezetéhez, melynek címe: „K¥¢£a ellopja a hajadon gop¦k ruháit”.
HUSZONHARMADIK FEJEZET K¥¢£a felszabadítja az áldozatot bemutató br§hma£ák feleségeit Eltelt a délelõtt, s mivel a tehénpásztorfiúk nem reggeliztek, kezdtek megéhezni. Azonnal K¥¢£ához és Balar§mához siettek. — Kedves K¥¢£a és Balar§ma! — mondták. — Ti mindketten végtelenül hatalmasak vagytok, s egy seregnyi démonnal is el tudtok bánni. Olyan éhesek vagyunk! Tegyetek valamit, hogy csillapodjon éhségünk! K¥¢£a és Balar§ma eleget is tettek barátaik kérésének, de úgy, hogy közben kegyükkel áldották meg az áldozatot végzõ br§hma£ák feleségeit is. Ezek az asszonyok az Úr bhaktái voltak, s K¥¢£a megragadta az alkalmat, hogy megáldhassa õket. Így szólt a tehénpásztorfiúkhoz: — Kedves barátaim, menjetek el a br§hma£ákhoz! Itt laknak a közelben, s éppen most mutatják be az §¯girasa nevû védikus áldozatot, annak érdekében, hogy a mennyei bolygókra jussanak. Menjetek hát oda! — Ezek a br§hma£ák nem vai¢£avák — figyelmeztette barátait az Úr K¥¢£a. — Nem éneklik, nem mondogatják neveinket, a „K¥¢£a” és a „Balar§ma” nevet. Csupán a védikus himnuszokkal foglalkoznak, pedig a védikus tudás célja éppen az, hogy az emberek elérjenek Engem. Nem vonzódnak a „K¥¢£a” és a „Balar§ma” névhez, ezért jobb, ha nem kértek semmit az Én nevemben. De talán próbáljátok meg inkább Balar§ma nevében kérni az adományt. Adományokat általában elõkelõ br§hma£áknak adnak, K¥¢£a és Balar§ma azonban nem br§hma£a családban születtek. Balar§mára egy k¢atriya, Vasudeva fiaként, K¥¢£ára pedig egy vaiªya, Nanda Mah§r§ja fiaként tekintettek az emberek. Egyikük sem tartozott a br§hma£a közösséghez. K¥¢£a ezért úgy gondolta, megeshet, hogy az éppen áldozatukat végzõ br§hma£ákat nem lehet rávenni arra, hogy egy k¢atriyának vagy egy vaiªyának adományozzanak. — Ha Balar§ma nevében kértek, Neki, mivel k¢atriya, talán adnak valami adományt, sokkal inkább, mint Nekem, aki csak egy vaiªya vagyok. Az Istenség Legfelsõbb Személyiségének utasítására a tehénpásztorfiúk elmentek a br§hma£ákhoz, és adományért esedeztek. Összetették a kezüket, s tiszteletük jeléül a földre borultak elõttük. — Ó, földre szállt istenek! Jó szerencsét kívánunk nektek! Az Úr K¥¢£a és Balar§ma utasítására jöttünk el hozzátok, kegyesen hallgassatok hát meg bennünket! Bizonyára jól ismeritek Õket. A közelben vigyáznak a tehenekre, s mi is velük vagyunk. Azért jöttünk, hogy ennivalót kérjünk tõletek. Br§hma£ák vagytok, így jól ismeritek a vallásos elveket. Ha úgy gondoljátok, megillet bennünket segítõ adományotok, adjatok egy kis ételt, amit megehetnénk K¥¢£ával és Balar§mával. Br§hma£ák vagytok, az emberi társadalom legtiszteletreméltóbb tagjai, így hát bizonyára behatóan ismeritek a vallásos szabályokat. Noha a tehénpásztorfiúk egyszerû falusi gyerekek voltak, s nem lehetett elvárni tõlük, hogy ismerjék a vallás védikus szabályait, a szavaikból az derült ki, hogy K¥¢£a és Balar§ma társaságának köszönhetõen valójában minden alapelv a kisujjukban volt. Azzal, hogy „minden vallásos elv ismerõinek” nevezték a br§hma£ákat, arra utaltak, hogy ha az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a és Balar§ma enni akarnak, a br§hma£áknak habozás nélkül étellel kellene kínálniuk Õket, mivel — ahogy az a Bhagavad-g¦t§ban is áll — a yajña (az áldozat) egyedüli célja Vi¢£u kielégítése.
— Az Úr Vi¢£u mint K¥¢£a és Balar§ma már várja az ételt — folytatták a tehénpásztorfiúk —, adjatok hát ide Nekik minden elraktározott ennivalót!
Azt is elmagyarázták a br§hma£áknak, hogy mikor szabad, illetve mikor nem szabad ételt elfogadniuk. A vai¢ £avák, az Úr tiszta bhaktái általában nem vesznek részt semmilyen közönséges áldozati szertartásban, de nagyon jól ismerik a d¦k¢§, a paªu-sa°sth§ és a sautr§ma£i szertartásbeli szabályait. A d¦k¢§ esetében a szertartás elvégzése után, az állatáldozat és — a szeszes italok felajánlásakor végzett — sautr§ma£i esetében viszont a ceremónia elõtt szabad enni.
— A szertartásnak ebben a szakaszában még elfogadhatjuk az ennivalót, most még nem tilos — mondták a pásztorfiúk. — Most még ideadhatjátok az ételeket. Bár az Úr K¥¢£a és Balar§ma társai egyszerû tehénpásztorfiúk voltak, megtehették, hogy a védikus szertartásokat, áldozatokat végzõ br§hma£áknak utasításokat adjanak. Ám a sm§rta-br§hma£ák, akiknek minden gondolata az áldozatok körül forgott, nem értették meg az Úr transzcendentális bhaktáinak utasítását. Még azt sem fogták föl, hogy maga a Legfelsõbb Úr, K¥¢£a és Balar§ma koldul tõlük. Habár meghallgatták a K¥¢£a és Balar§ma nevében beszélõ fiúk minden érvét, mégsem törõdtek velük, sõt, szóra sem méltatták õket. Azok a br§hma£ák, akik nem bhaktái az Úrnak, hiába mûvelik magas fokon a védikus áldozatok tudományát, hiába gondolják magukról, hogy fejlett szinten állnak, valójában tudatlanok és ostobák. Cselekedeteik végeredményben haszontalanok, gyermeteg játszadozások csupán, mivel nem tudják, hogy a Védák igazi célja, ahogyan azt a Bhagavad-g¦t§ leírja, K¥¢£a megismerése. Hiába értenek a védikus tudományokhoz és szertartásokhoz, nincsenek tisztában K¥¢£a valódi helyzetével, így védikus tudásuk is teljesen hiábavaló. Az Úr Caitanya ezért azt mondta, az embernek nem kell br§hma£a családban születnie: ha ismeri K¥¢£át, illetve a K¥¢£a-tudat tudományát, akkor magasabb szinten áll, mint egy br§hma£a, és alkalmas arra, hogy lelki tanítómesterré váljon. Egy áldozat alkalmával több tényezõt kell figyelembe venni. Ezek a következõk: deªa (hely), k§la (idõ), p¥thagdravya (különféle kellékek), mantra (himnuszok), tantra (a szent szövegekben található leírások), agni (tûz), ¥tvik (az áldozat lebonyolítói), devat§ (a félistenek), yajam§na (az áldozat megrendelõje), kratu (maga az áldozat) és dharma (a mûveletek). Ezeknek mind K¥¢£a elégedettségét kell szolgálniuk. A szentírásokban az áll, hogy minden áldozatnak Õ
az élvezõje, mivel Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége és a Legfelsõbb Abszolút Igazság, túl minden anyagi érzékelésen és spekuláción. Közönséges kisfiúnak néz ki, s akik magukat anyagi testükkel azonosítják, azoknak rendkívül nehéz felfogniuk Õt. A br§hma£ákat az anyagi test kényelme és a svarga-v§sa, azaz a felsõbb bolygórendszerekbe való felemelkedés érdekelte, s így képtelenek voltak arra, hogy megértsék K¥¢£a helyzetét. Amikor a tehénpásztorfiúk látták, hogy a br§hma£ák szóra sem méltatják õket, csalódottan visszatértek K¥¢£ához és Balar§m§hoz. Elmesélték Nekik, mi történt, mire az Istenség Legfelsõbb Személyisége elmosolyodott. — Ne szomorkodjatok amiatt, hogy a br§hma£ák visszautasítottak benneteket. Ez együtt jár a koldulással. Ha az ember koldul, alamizsnát gyûjtöget, ne gondolja, hogy mindenhol sikerrel fog járni. Ha nem jár szerencsével, akkor sem szabad elkeserednie — vigasztalta a pásztorfiúkat az Úr K¥¢£a, majd megkérte õket, menjenek el ismét, de ezúttal az áldozatot végzõ br§hma£ák feleségeihez, akik viszont nagy bhakták.
— Mindig Rajtunk meditálnak — folytatta az Úr K¥¢£a. — Menjetek csak el hozzájuk, s kérjetek ételt tõlük a nevemben és Balar§ma nevében. Biztos vagyok benne, hogy annyit adnak majd, amennyit csak akartok. K¥¢£a utasításának megfelelõen a fiúk azonnal a br§hma£ák feleségeihez indultak. Az asszonyok gyönyörûen felékszerezve ültek a házban, s a tehénpásztorfiúk, miután nagy tisztelettel köszöntötték õket, így szóltak:
— Kedves anyáink, engedjétek meg, hogy felajánljuk nektek tiszteletteljes hódolatunkat, s kérünk benneteket, hallgassatok meg minket. Alázattal tudatni szeretnénk veletek, hogy K¥¢£a és Balar§ma a közelben vannak teheneikkel, s Õk küldtek ide bennünket. Mindannyian nagyon éhesek vagyunk, és azért jöttünk, hogy ételt kérjünk tõletek. Kérlek, adjatok valamit enni K¥¢£ának, Balar§mának és nekünk! A br§hma£ák feleségei nyomban nagyon aggódni kezdtek K¥¢£áért és Balar§máért. Reakcióik teljesen önkéntelenek voltak. Nem kellett õket meggyõzni arról, hogy K¥¢£a és Balar§ma milyen jelentõs személyiségek: amint meghallották a nevüket, azonnal látni szerették volna Õket. Mivel állandóan K¥¢£ára gondoltak, lelkileg nagyon emelkedettek voltak, s valójában a misztikus meditáció legtökéletesebb módszerét gyakorolták. Mindannyian azzal kezdtek foglalatoskodni, hogy sok-sok edényt színültig töltsenek finomabbnál finomabb ételekkel. Az áldozatnak köszönhetõen temérdek csodálatos étel sorakozott a házban. A lakoma összeállítása után õk is felkészültek, hogy K¥¢ £ához, a legkedvesebbhez siessenek. Készülõdésük olyan természetes és megállíthatatlan volt, mint a tenger felé igyekvõ folyók iramlása. A br§hma£ák feleségei már régóta szerették volna K¥¢£át látni. Amikor azonban el akarták hagyni a házat, férjük, apjuk, fiaik és rokonaik mind azt kérték tõlük, hogy ne menjenek el. De nem engedelmeskedtek. Ha egy bhaktát K¥¢£a vonzereje indulásra késztet, nem törõdik a rokoni kötelékekkel. Az asszonyok a Yamun§ folyó partja mentén közeledtek V¥nd§vana színpompás virágoktól illatozó erdeje felé, mely csak úgy zöldellt a buja növényzettõl, a zsenge indáktól. A sûrûben megpillantották K¥¢£át és Balar§mát, amint a tehenekre vigyáztak szeretett barátaik társaságában. A br§hma£ák feleségei látták, hogy a feketés színû K¥¢£a aranyszínben ragyogó ruhát, nyakában erdei virágokból készült virágfüzért, fején pávatollat viselt. A V¥nd§va£a ásványaival kifestett K¥¢£a úgy állt ott, akár egy táncmûvész a színpadon. Látták, hogy egyik keze barátja vállán pihen, másikban pedig lótuszvirágot tart. Füleit liliomok díszítették, homlokán tilaka-jelet viselt, s mindezen túl elragadóan mosolygott. Ott állt szemük elõtt az Istenség Legfelsõbb Személyisége, akirõl olyan sokat hallottak, aki olyan kedves volt számukra, s akire örökké gondoltak. Most szemtõl szemben álltak Vele, s K¥¢£a szemeiken keresztül a szívükbe hatolt. Végtelen szeretettel ölelték át a szívükben K¥¢£át, s így a távollét fájdalma azonnal tovatûnt. Olyanok voltak, mint a nagy szentek, akik fejlett tudásuk segítségével belemerülnek a Legfelsõbb létébe. Az Úr K¥¢£a — a mindenki szívében lakozó Felsõlélek — ismerte a br§hma£a-feleségek szívét. Eljöttek Hozzá rokonaik, apjuk, férjük, bátyjaik tiltása és minden otthoni kötelesség ellenére. Eljöttek, csak hogy láthassák Õt, aki az életük, a mindenük volt. Teljes mértékben K¥¢£a utasítását követték, ahogy azt az Úr a Bhagavad-g¦t§ban megfogalmazta: az ember hagyjon fel minden kötelességgel és vallással, s hódoljon meg egyedül Õelõtte. K¥¢£a elbûvölõ mosollyal beszélni kezdett hozzájuk. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy amikor K¥¢£a a br§hma£ák feleségeinek szívébe hatolt, s õk, a szívük mélyén megölelve Õt, elmerültek az Úrral való együttlét transzcendentális boldogságában, akkor sem a Legfelsõbb Úr, K¥¢£a, sem pedig õk nem vesztették el egyéni létüket. Az Úr és a feleségek egyaránt külön-külön személyek maradtak, bár a létezésüket tekintve egynek érezték magukat. Ha egy szerelmes minden személyes érdeket elfeledve átadja magát szerelmének, akkor azt mondjuk, eggyé váltak. Az Úr Caitanya az eggyéválásnak errõl az érzésérõl ¼ik¢§¢±aka címû versében beszél: K¥¢£a szabadon cselekedhet, azt tehet, amit akar, de a bhaktának mindig az Õ vágyával egységben, azzal összhangban kell cselekednie. Ez az eggyéválás nyilvánult meg a br§hma£ák feleségeinek K¥¢£a iránti szeretetében is. — Kedves br§hma£a-feleségek, ó, szerencsés hölgyek, Isten hozott benneteket! — köszöntötte õket. — Kérlek, mondjátok el, mit tehetek értetek! Nagyon helyesen cselekedtetek, hogy idejöttetek, mit sem törõdve apátok, férjetek, rokonaitok, testvéreitek tiltakozásával. Aki így tesz, az tényleg tudja, mi szolgálja a javát, mert egy lélek számára az az igazán áldásos, ha érdek nélkül, minden akadályon felülkerekedve, transzcendentális szolgálatot végez Nekem.
Az Úr K¥¢£a itt megerõsíti, hogy a feltételekhez kötött lélek a legtökéletesebb szintet érheti el, ha meghódol az Úrnak. Az embernek minden más kötelezettségrõl le kell mondania. Ha meghódol az Istenség Legfelsõbb Személyisége elõtt, az a lehetõ legnagyobb szerencse a feltételekhez kötött lélek számára, mivel a Legfelsõbb Úr a szeretet végsõ célja. Mindenki önmagát szereti, s ennek az önszeretetnek a mértéke tudásunk fejlettségétõl függ. Végül, amikor ráébredünk arra, hogy lelkek
vagyunk, s ez a lélek nem más, mint a Legfelsõbb Úr szerves része, arra is ráébredünk, hogy a Legfelsõbb Úr a szeretet végsõ célja, s meghódolunk Neki. Ez a meghódolás rendkívül nagy áldás a feltételekhez kötött lélek számára. Minden, ami számunkra nagyon kedves — életünk, vagyonunk, otthonunk, feleségünk, gyermekeink, országunk, társadalmunk stb. —, nem más, mint az Istenség Legfelsõbb Személyiségének kiterjedése. Õ a szeretet középpontja, mert különbözõ kiterjedéseiben Õ ad nekünk boldogságot életünk különféle helyzeteiben, testi, szellemi és lelki szinten. — Kedves br§hma£a-feleségek, most hazatérhettek — mondta K¥¢£a. — Folytassátok az áldozatok körüli teendõiteket, szolgáljátok tovább férjeiteket, vezessétek a háztartást, hogy férjeitek elégedettek legyenek veletek, s így az áldozatot, amelyet elkezdtek, sikeresen el tudják végezni. Férjeitek végül is a családfenntartók rendjébe tartoznak; hogyan is tehetnének hát eleget elõírt kötelességeiknek a ti segítségetek nélkül? — Kedves Urunk — válaszolták a br§hma£ák feleségei —, nem Hozzád illõ, hogy ilyeneket kérsz. Ígéreted, hogy mindig megvéded bhaktáidat, örök idõkre szól, így hát most is be kell tartanod. Ha valaki meghódol Neked, soha többé nem kell visszatérnie a feltételekhez kötött anyagi létezésbe. Számítunk rá, hogy betartod ígéretedet. Meghódoltunk tulas¦-levelekkel borított lótuszlábaidnál, s nem akarunk lemondani errõl a menedékrõl, nem akarunk úgynevezett rokonainkhoz, barátainkhoz, közösségünkhöz visszamenni. És mi is várna minket otthonainkban? Férjünk, fivéreink, apánk, anyánk, fiaink, barátaink nem fogadnak vissza bennünket azok után, hogy otthagytuk õket. Nincs hát többé menedékünk, ahová visszatérhetnénk. Ezért hát arra kérünk, ne kívánd tõlünk, hogy hazatérjünk! Engedd meg, hogy örökre lótuszlábaidnál maradhassunk, s örökké a Te védelmed alatt éljünk. — Kedves br§hma£a-feleségek — válaszolt az Istenség Legfelsõbb Személyisége —, biztosak lehettek abban, hogy ha hazatértek, sem férjetek, sem fiaitok, sem fivéreitek, sem apátok nem fognak megtagadni benneteket. Mivel az Én tiszta bhaktáim vagytok, nemcsak hogy a rokonaitok, de valamennyi ember és félisten is elégedett lesz veletek. — K¥¢ £a mindenki szívében jelen van mint Felsõlélek. Ha valaki az Úr K¥¢£a tiszta bhaktája lesz, akkor mindenki számára kedvessé válik. Az Úr K¥¢£a tiszta bhaktája senkivel sem ellenséges, s egyetlen józan ember sem tekint egy tiszta bhaktát az ellenségének. — Az Irántam érzett transzcendentális szeretet — folytatta K¥¢£a — nem a fizikai közelségtõl függ. Ha valaki teljes valójával mindig Rám gondol, az nagyon hamar eljut Hozzám, az Én örök társaságomba. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége szavait követõen a br§hma£ák feleségei visszatértek férjeikhez. A br§hma£ák örömmel fogadták õket, s feleségükkel együtt leültek, hogy befejezzék az áldozatot, ahogyan azt a ª§strák elõírják. A Védák elõírják, hogy a vallásos szertartásokat a férjnek és a feleségnek közösen kell végrehajtaniuk. A br§hma£a-feleségek hazatérésével az áldozat így annak rendje és módja szerint zajlott le. Az egyik br§hma£a felesége azonban, akit erõvel visszatartottak, amikor a többi feleség K¥¢£ához ment, annyira belemerült a meditációba, amikor barátnõi beszámolója alapján felidézte magában K¥¢£át, hogy elhagyta a természet törvényei által feltételekhez kötött anyagi testét. Miután a br§hma£ák feleségei elmentek, ¼r¦ Govinda és tehénpásztor barátai hozzáláttak a tõlük kapott ételhez. Közönséges ember képében bemutatott transzcendentális kedvteléseivel az örökké boldog Istenség Személyisége a K¥¢ £a-tudathoz vonzza az embereket. Szavaival és szépségével elrabolta a szívét a tehénpásztorfiúknak, a teheneknek és V¥nd§va£a leányainak, s K¥¢£ával együtt így valamennyien elmerültek az Úr kedvteléseinek boldog élvezetében. Miután feleségeik visszatértek K¥¢£ától, az áldozatvégzõ br§hma£ák megbánták bûnös tettüket, azt, hogy nem adtak enni az Istenség Legfelsõbb Személyiségének. Belátták nagy tévedésüket: a védikus szertartás elvégzése közben semmibe vették, közönséges embernek tekintették az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, s nem küldtek Neki ételt. Feleségeik odaadását és hitét látva önvádat éreztek. Nagyon bánták, hogy míg feleségeik fel tudtak emelkedni a tiszta odaadó szolgálat szintjére, nekik maguknak halvány sejtelmük sem volt róla, hogyan kell szeretni és transzcendentális odaadással szolgálni a Legfelsõbb Lelket. — Pokolba a br§hma£a születéssel! — mondták egymásnak. — Pokolba a Védák tanulmányozásával! Pokolba a nagy áldozatok bemutatásával, a szabályokkal és a különbözõ szertartásokkal, melyeket olyan nagy szakértelemmel hajtunk végre a szentírások elõírásai alapján! Pokolba mindezzel, hiszen nem végzünk transzcendentális szeretõ szolgálatot az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, aki messze túl van az elme, a test és az érzékek képzelgésein. A védikus szertartásokban jártas tanult br§hma£ák jogosan bánkódtak, hiszen hiába tesz eleget vallásos kötelességeinek az ember, K¥¢£a-tudat nélkül pusztán az idejét és az erejét vesztegeti. — K¥¢£a külsõ energiája oly hatalmas — folytatták —, hogy a legnagyobb misztikus yog¦t is illúzióban tudja tartani. Bennünket, tanult br§hma£ákat, akiket pedig az emberi társadalom többi osztálya tanítóinak tartanak, szintén illúzióba ejtett a külsõ energia. Nézzétek csak, milyen szerencsések ezek az asszonyok! Életüket nagy odaadással az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, K¥¢£ának áldozták, s könnyedén lemondtak a családi kapcsolatokról, amelyekrõl pedig olyan nehéz lemondani. Maguk mögött hagyták a családi kötelékek sötét vermét, amely az anyagi lét nyomorúságában tartja az embert.
Egyszerû teremtések lévén, a nõk általában nagyon fogékonyak a K¥¢£a-tudatra, s ha kifejlõdik K¥¢£a iránti szeretetük, könnyedén megszabadulhatnak M§y§ rabságából, ami még az úgynevezett intelligens és tanult emberek számára is nagyon nehéz.
— A védikus elõírások szerint — folytatták a br§hma£ák — a nõk nem részesülhetnek a szent zsinór általi felavatás tisztító folyamatában. Nõk — brahmac§ri£¦k — nem lakhatnak a lelki tanítómester §ªramájában, nem tanácsos számukra a szigorú önfegyelmezés, s az önmegvalósítás filozófiájának megvitatása sem az erõs oldaluk. Természetükbõl adódóan nem nagyon tiszták, s nem vonzódnak az áldozatokhoz sem. Milyen csodálatos hát, hogy ezekben az asszonyokban transzcendentális szeretet ébredt az összes misztikus yog¦ Ura, K¥¢£a iránt! Mindannyiunkon túltettek K¥¢£a iránti odaadásukkal és szilárd hitükkel. Hiába tartanak minket a tisztító folyamatok mestereinek, mivel
túlságosan ragaszkodunk az anyagi élethez, nem is tudtuk, hogy mi az életünk valódi célja. Habár a tehénpásztorfiúk emlékeztettek bennünket K¥¢£ára és Balar§mára, mi nem törõdtünk Velük. Most már látjuk: az Istenség Legfelsõbb Személyisége kegyes fortélya volt, hogy elküldte hozzánk a barátait ételért. Hiszen nem is lett volna szükséges ideküldenie õket: ha akarta volna, enélkül is kielégíthette volna éhségüket. Ha valaki kétségbe vonná K¥¢£a független, önmagában teljes voltát pusztán azért, mert azt hallja, hogy megélhetése érdekében tehenekre vigyáz, vagy azt gondolná, hogy K¥¢£a valóban éhes volt, s ezért Neki is ételre van szüksége, akkor jusson eszébe az, hogy K¥¢£át még a szerencse istennõje is örökké szolgálja. Az istennõ így tudja legyõzni nyughatatlan, forgandó természetét. A védikus irodalom — például a Brahma-sa°hit§ — azt is leírja, hogy K¥¢£át nem csupán egy, hanem ezer és ezer szerencseistennõ szolgálja a hajlékán. Ezért nagyon téved, aki azt hiszi, hogy K¥¢£a ételt koldult a br§hma£áktól. Valójában csak egy kegyes csel volt az egész, mellyel K¥¢£a azt tanította meg a br§hma£áknak, hogy a szertartások, a ceremóniák végzése helyett inkább Õt kell tiszta odaadással szolgálniuk. A védikus ceremóniák egészének, a megfelelõ helynek és idõnek, a szertartás elvégzéséhez szükséges különféle eszközöknek, a védikus himnuszoknak, az áldozatot bemutató papnak, a tûznek, a félisteneknek, az áldozat megrendelõjének, a felajánlásnak és az áldozat eredményének a célja K¥¢£a megismerése, mivel K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Õ a Legfelsõbb Úr, Vi¢£u, minden misztikus yog¦ ura. — Olyan ostobák voltunk, hogy mivel egyszerû kisgyermekként jelent meg a Yadu-dinasztiában, nem ismertük fel, hogy Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége — kárhoztatták magukat a br§hma£ák. — Arra azonban büszkék vagyunk, hogy ilyen nemes lelkû hitveseink vannak: szigorú tiltakozásunk sem térítette el õket az Úr tiszta, transzcendentális szolgálatától. Ajánljuk hát fel tiszteletteljes hódolatunkat az Úr K¥¢£a lótuszlábainak, akinek illúziókeltõ energiája — a m§y§ — a gyümölcsözõ cselekedetekhez köt minket. Imádkozzunk az Úrhoz, hogy kedvesen bocsásson meg nekünk, miután külsõ energiája így rabul ejtett minket. Megtagadtuk a kérését, mit sem tudva transzcendentális dicsõségérõl! A br§hma£ák megbánták bûnös tettüket. Személyesen akartak az Úrhoz menni, nagy tisztelettel és hódolattal Elébe járulni, de mivel féltek Ka°sától, nem mertek K¥¢£ához menni, hogy meghódoljanak Elõtte. Láthatjuk, nagyon nehéz teljesen meghódolni az Istenség Legfelsõbb Személyiségének addig, amíg meg nem tisztulunk az odaadó szolgálat révén. A tanult br§hma£ák és feleségeik példája nagyon tanulságos. A br§hma£ák feleségei, mivel nagy erõvel vonzotta õket a tiszta odaadó szolgálat, nem törõdtek semmilyen akadállyal, s azonnal K¥¢£ához siettek. A br§hma£ák pedig, noha felismerték az Úr mindenek feletti hatalmát, és bûnbánatot is éreztek, mégsem tudtak felülkerekedni Ka°sától való félelmükön, mivel túlságosan ragaszkodtak a gyümölcsözõ cselekedetekhez. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv huszonharmadik fejezetéhez, melynek címe: „K¥¢£a felszabadítja az áldozatot bemutató br§hma£ák feleségeit”.
HUSZONNEGYEDIK FEJEZET A govardhana-p¡j§ K¥¢£a és Balar§ma arra értek haza, hogy miközben Õk a védikus áldozatokat végzõ br§hma£ákkal voltak elfoglalva, a tehénpásztorok is egy hasonló áldozatra készülõdtek, hogy elégedetté tegyék Indrát, a félistenek urát, aki esõvel látja el a földet. A Caitanya-carit§m¥tában az áll, hogy K¥¢£a bhaktájának szilárd hite van abban, hogy ha a K¥¢£a-tudatot gyakorolja és K¥¢£ának végez transzcendentális szeretõ szolgálatot, számára megszûnik minden más kötelesség. Az Úr K¥¢£a tiszta bhaktájának nem kell védikus rítusokat végeznie vagy félisteneket imádnia. Ha valaki az Úr K¥¢£a bhaktája, tudhatjuk, hogy a félistenek imádatának és a védikus szertartásoknak valamennyi válfaját elvégezte már a múltban. Védikus ceremóniákkal vagy félistenimádattal nem érheti el senki K¥¢£a odaadó szolgálatát, aki viszont az Úrnak végez odaadó szolgálatot, az már maga mögött tudhatja az összes védikus utasítást. Hogy bhaktái ne foglalkozzanak többé az efféle cselekedetekkel, K¥¢£a szilárd alapokra akarta helyezni a vegyítetlen odaadó szolgálatot V¥nd§vanában. A mindentudó Istenség Legfelsõbb Személyisége lévén, tudta, hogy a tehénpásztorok Indrának akarnak áldozatot bemutatni, de az illendõség kedvéért szerényen és tisztelettudóan megkérdezte Nanda Mah§r§ját és a többi idõsebb pásztort:
— Kedves apám! Miért készültök erre a nagy áldozatra? Mi lesz az eredménye, s kinek szánjátok, hogyan hajtjátok végre? Kérlek, mondj el nekem mindent! Nagyon szeretném megismerni ezt a folyamatot, kérlek hát, azt is mondd el, mi a célja egy ilyen áldozatnak! Nanda Mah§r§ja nem szólt semmit, mivel úgy vélte, hogy egy ilyen kisfiú nem is tudná felfogni egy yajña bonyolult részleteit. Az Úr K¥¢£a azonban kérlelni kezdte:
— Kedves apám! A szent és nagylelkû emberek nem rejtegetnek titkokat. Senkirõl sem gondolják, hogy a barátjuk vagy az ellenségük, senkivel szemben sem közönyösek: nyitottak mindenkivel szemben. De még azoknak sem szabad titkolózniuk családtagjaik és a barátaik elõtt, akik nem túl nagylelkûek. Csupán ellenségünk elõtt titkolózhatunk. Következésképp semmit sem titkolhatsz Elõlem. Mindenki gyümölcsözõ cselekedeteket végez. Egyesek ismerik tetteik célját és következményeit, mások viszont úgy cselekszenek, hogy tettüknek sem a céljával, sem a következményeivel nincsenek tisztában. Aki tettét teljes tudás birtokában végzi, az maradéktalanul eléri a célját, aki viszont a megfelelõ tudás nélkül cselekszik, az nem várhat tökéletes eredményt. Kérlek hát, mondd el, mi a célja az áldozatnak, amelyre készültök. A védikus utasítások szerint jártok-e el, vagy ez csupán egy helyi szokás? Kérlek, mondj el mindent részletesen az áldozatról! — Kedves fiam! — válaszolt Nanda Mah§r§ja, miután végighallgatta K¥¢£át. — Ez a ceremónia többé-kevésbé hagyományon alapszik. Mivel az esõzés Indra király kegyétõl függ, a felhõk pedig az õ képviselõi, s mert a víz nagyon fontos számunkra, hálával tartozunk az esõ irányítójának, Indra Mah§r§jának. Arra készülünk, hogy örömet szerezzünk Indrának, mert eddig mindig elegendõ esõvel látott el bennünket, hogy jó termésünk legyen. A víz nagyon fontos. Esõ nélkül nem termelhetünk gabonát, esõ nélkül nem élhetünk. A sikeres vallási ceremóniákhoz, javaink gyarapításához, s végül a felszabaduláshoz is elengedhetetlen. Nem szabad hát felhagynunk ezzel a bevett vallásos gyakorlattal. Ha pusztán kéjvágytól, mohóságtól vagy félelemtõl vezérelve az ember nem végzi el e szertartást, az semmi jóra nem vezet.
K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, miután végighallgatta e szavakat, beszélni kezdett apjához és V¥nd§vana elöljáró tehénpásztoraihoz, ám szavait úgy alakította, hogy jól felbosszantsa velük Indra királyt. Azt tanácsolta ugyanis, hogy ne végezzék el az Indra kielégítésére szánt áldozatot. Két oka is van annak, amiért ezt javasolta. Elõször is, ahogyan az a Bhagavad-g¦t§ban is áll, nincs szükség arra, hogy anyagi eredmények érdekében az ember félisteneket imádjon. A félistenek imádatából származó áldások mind átmenetiek, s átmeneti eredményekhez csak a kevéssé intelligens ember vonzódik. Másodszor pedig, bármit is adnak a félistenek imádóiknak, az valójában csakis az Istenség Legfelsõbb Személyisége beleegyezésével történhet. A Bhagavad-g¦t§ világosan leírja: mayaiva vihit§n hi t§n. Bármilyen áldást is kap az ember a félistenektõl, azt valójában az Istenség Legfelsõbb Személyisége adja. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége engedélye nélkül senki nem részesíthet áldásban másokat. Az anyagi természet hatására a félistenek néha mégis büszkék lesznek, s önmagukat vélve a Legfelsõbbnek, elfelejtik, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége áll mindenek felett. A ¼r¦mad-Bh§gavatamból megtudhatjuk, hogy K¥¢£a fel akarta dühíteni Indrát. K¥¢£a azért jelent meg, hogy elpusztítsa a démonokat és megvédelmezze bhaktáit. Indra király természetesen bhakta volt, nem pedig démon, de büszkesége miatt K¥¢£a meg akarta leckéztetni. Hogy jól feldühítse Indrát, meg akarta akadályozni V¥nd§vana tehénpásztorait az indra-p¡j§ bemutatásában. K¥¢£a úgy beszélt, mintha ateista lenne és támogatná a karma-m¦m§°s§ filozófiáját. Ennek a filozófiának a hívei nem ismerik el az Istenség Személyiségének legfelsõbb hatalmát. Az a véleményük, hogy ha valaki jól dolgozik, annak biztosan meglesz az eredménye. Ha van Isten, mondják, nincs szükség arra, hogy imádják, mert Isten úgyis csak akkor adhat áldást, ha az ember megdolgozik érte. Azt állítják, hogy Isten vagy a félistenek imádata helyett az embernek a kötelességeire kell koncentrálnia, s akkor fáradozása biztosan gyümölcsözõ lesz. Apjához szólva tehát az Úr K¥¢£a a karma-m¦m§°s§ elveire alapozta érveit.
— Kedves apám, semmi szükség rá, hogy a sikeres földmûvelésért, a gazdag termésért a félisteneket imádjátok. Minden élõlény olyan helyzetbe kerül a születésekor, amit elõzõ élete karmája eleve meghatároz, s úgy hagyja el a testét, hogy viszi magával azt a karmát, amit ebben az életében szerzett. Hogy egy-egy lélek éppen milyen élõlény testét ölti fel, az attól függ, hogy milyen tetteket hajtott végre elõzõ életében. Életünk számtalan féle anyagi boldogsága, aggodalma, kényelme és problémája mind múltbéli vagy jelenlegi testünkben elkövetett különbözõ tetteink következménye.
Nanda Mah§r§ja és az ott lévõ idõsebb pásztorok úgy vélték, hogy az adott félisten elégedetté tétele nélkül az ember anyagi cselekedetei nem vezetnek eredményre. Ez valóban így van. Néha például megesik, hogy a beteg a kiváló orvosi ellátás ellenére is meghal. Ebbõl azt a következtetést vonhatjuk le, hogy nem csak a jó orvostól és a kiváló ápolástól függ, hogy a beteg meggyógyul-e vagy sem. Az Istenség Legfelsõbb Személyiségének a segítségére is szükség van. Egy gyerek jólétének sem a szülõ gondoskodása az oka. Láthatjuk, hogy a szülõk minden gondoskodása ellenére a gyerek megbetegedhet, sõt, meg is halhat. Az anyagi igyekezet tehát nem elegendõ a jó eredmény eléréséhez — az Istenség Legfelsõbb Személyiségének beleegyezése is szükséges hozzá. Nanda Mah§r§ja ezért kihangsúlyozta, hogy ha eredményesen akarnak gazdálkodni, ki kell elégíteniük Indrát, az esõzést biztosító félistent. Az Úr K¥¢£a erre azt válaszolta, hogy a félistenek csak akkor adnak valamit, ha az ember elvégezte elõírt kötelességeit. A félistenek nem adhatnak semmit sem annak, aki nem tett eleget a kötelességeinek. Nem jutalmazhatnak meg tehát senkit saját jószántukból — õk is csak annak függvényében adhatnak meg valamit, hogy az ember elvégezte-e elõírt kötelességeit vagy nem. Miért kellene hát törõdni velük? — Kedves apám, semmi szükség Indra imádatára — érvelt az Úr K¥¢£a. — Mindenki megkapja, amit érdemel. Mindenkinek a természetes hajlama határozza meg, hogy mivel foglalkozik, s az élõlények — emberek és félistenek egyaránt — természetes hajlamuk szerint jutnak munkájuk gyümölcséhez. Az élõlények kizárólag a munkájuk révén kerülnek magasabb vagy alacsonyabb rendû testbe, s kizárólag a munkájuk eredménye az, hogy valaki az ellenségükké, a barátjukká vagy pedig számukra közömbössé válik-e. Ügyelnünk kell arra, hogy a természetes adottságaink szerinti munkát végezzük, s nem szabad, hogy a félistenek imádata más irányba tereljen bennünket. Minden félisten elégedett lesz velünk, ha rendben végrehajtjuk kötelességeinket — nincs hát szükség arra, hogy imádjuk õket. Csak végezzük szépen a számunkra elõírt munkát! Az ember valójában nem lehet boldog, ha elmulasztja a számára elõírt kötelességeket. Aki nem végzi megfelelõen a munkáját, azt a hûtlen feleséghez hasonlítják. A br§hma£ák elõírt kötelessége a Védák tanulmányozása, a k¢atriyáké az állampolgárok védelmezése, a vaiªyáké a földmûvelés, a kereskedelem és a tehénvédelem, a ª¡dráké pedig a felsõbb var£ákba tartozók — a br§hma£ák, a k¢atriyák és a vaiªyák — szolgálata. Mi a vaiªya közösséghez tartozunk, s a földmûvelés, terményeink eladása, a tehénvédelem, illetve az emberek vagyonának kezelése a feladatunk. K¥¢£a önmagát a vaiªyák közé sorolta, mivel Nanda Mah§r§ja sok-sok tehenet tartott, Õ pedig vigyázott rájuk. K¥¢ £a négyféle vaiªya-elfoglaltságot sorolt fel: a földmûvelést, a kereskedelmet, a tehenek védelmét és a pénzügyeket. A vaiªyák ugyan bármelyikkel foglalkozhatnak ezek közül, ám V¥nd§vana népe fõleg a tehenek védelmével foglalkozott. — Ez a kozmikus megnyilvánulás — magyarázott tovább K¥¢£a Nanda Mah§r§jának — az anyagi természet három kötõereje, a jóság, a szenvedély és a tudatlanság hatása alatt áll, s e három kötõerõ az oka a teremtésnek, a fenntartásnak és a pusztulásnak. A szenvedély kötõereje az oka a felhõk keletkezésének, következésképp a szenvedély kötõereje hozza létre az esõt is. Az esõzésnek köszönhetõen pedig végül beérik az emberek földmûvelõ tevékenységének gyümölcse. Mi köze hát Indrának mindehhez? Tegyük fel, hogy nem jártok a kedvében. Mit tehetne akkor? Indrából semmi különösebb hasznunk nem származik. Még az óceánt is öntözi, pedig annak semmi szüksége vízre. A vizeknek és a szárazföldnek egyaránt ad vizet, tehát nem attól függ az esõ, hogy imádjuk-e õt vagy sem. Ami minket illet, nem kell másik városba, faluba vagy országba mennünk. Lehet, hogy sok szép palota és épület van más városokban, mi azonban teljesen elégedettek vagyunk itt, V¥nd§vana erdejében. Igazi kapcsolat minket semmi egyébhez nem fûz, csak a Govardhana-hegyhez és V¥nd§vana erdejéhez. Ezért arra kérlek, drága apám, olyan áldozatot mutass be, amely az itteni br§hma£áknak és a Govardhana-hegynek nyújt majd örömet, és ne törõdjünk egyáltalán Indrával! — Drága fiam — válaszolta Nanda Mah§r§ja —, kérésedre a helyi br§hma£áknak és a Govardhana-hegynek is bemutatunk egy áldozatot, elõbb azonban hadd végezzük el az indra-yajñát. — Kedves apám, ne késlekedj! Az áldozat, amit a br§hma£áknak és a Govardhana-hegynek akarunk bemutatni, nagyon sokáig tart. Jobb, ha az indra-yajñához elõkészített eszközöket a helyi br§hma£ák és a Govardhana-hegy elégedettségének szolgálatába állítod, s most rögtön elkezded az áldozatot. Nanda Mah§r§ja végül mindenbe beleegyezett. A tehénpásztorok megkérdezték K¥¢£át, hogyan is képzelte el a yajñát, s K¥¢£a a következõ útmutatásokat adta nekik: — A yajñára összegyûjtött gabonából és tisztított vajból készítsetek finom ételeket, fõzzetek rizst, d§lt, halavát, süssetek pakor§t és pur¦t, s készítsetek tejbõl finom édességeket: édesrizst, rabr¦t és édes golyókat, sandeªát, rasagull§t, la¨¨ut. Hívjatok meg tanult br§hma£ákat, hogy az áldozat alatt a megfelelõ védikus himnuszokat skandálják, és lebonyolítsák a tûzáldozatot. Adományozzatok sok gabonát és pénzt a br§hma£áknak! Ékesítsétek föl a teheneket és jól etessétek meg õket. Az alacsonyabb rendû állatoknak — például a kutyáknak — és az érinthetetlennek tartott ötödik kasztba tartozó ca£¨§láknak is adjatok bõségesen pras§damot! Miután friss zöld fûvel megetettétek a teheneket, elkezdhetitek a govardhana-p¡j§ nevû áldozatot. Ezzel az áldozattal nagy örömet szereztek majd Nekem. E szavakkal K¥¢£a a vaiªya közösség egész gazdasági rendszerét bemutatta. Az emberi társadalom valamennyi
közösségében — a br§hma£ák, a k¢atriyák, a vaiªyák, a ª¡drák, a ca£¨§lák stb. rendjében —, illetve az állatok birodalmában — például a tehenek, a kutyák, a kecskék fajában egyaránt — mindenkinek megvan a maga szerepe. Mindenkinek együtt kell mûködnie azért, hogy a lehetõ legtökéletesebben virágozzék a társadalom, melyhez nemcsak az élõ, hanem az élettelen természet, például a hegyek és a földek is hozzátartoznak. Maguk a vaiªyák a társadalom gazdasági jólétéért felelõsek, amit gabonatermesztéssel, tehénvédelemmel, a szükséges élelem elõállításával, illetve pénzgazdálkodással biztosítanak. Láthatjuk, hogy habár a manapság oly nagy becsben tartott macskákról és kutyákról sem szabad megfeledkezni, a tehenek védelme ennél mégis sokkal fontosabb. K¥¢£a szavai arra is rámutatnak, hogy a ca£¨§lákat, azaz az érinthetetleneket sem hanyagolhatják el a felsõbb osztályok tagjai, s kellõ védelmet kell számukra biztosítani. Mindenki fontos egy emberi társadalomban, de vannak, akik közvetlenül, s vannak, akik közvetve járulnak hozzá a fejlõdéséhez. A K¥¢£a-tudat viszont automatikusan szolgálja a társadalom valamennyi tagjának érdekeit. A K¥¢£a-tudatú mozgalomban minden évben megtartják a govardhana-p¡j§t. Az Úr Caitanya kijelentette, hogy mivel ¼r¦ K¥¢£a imádandó, a földje — V¥nd§vana és a Govardhana-hegy — is ugyanúgy imádandó. ¼r¦ K¥¢£a maga is megerõsítette, hogy a govardhana-p¡j§ ugyanolyan, mintha Õt imádnánk. Attól a naptól kezdve, hogy a tehénpásztorok megrendezték, az annak¡±a néven is ismert govardhana-p¡j§t évrõl évre megünneplik. E szertartás során V¥nd§vana valamennyi templomában, és más városok templomaiban is, tengernyi ételt fõznek és osztanak szét az emberek között. A felajánlott ételt gyakran az emberek közé dobják, akik nagy élvezettel kapkodják fel a földre hullott pras§damot. Ebbõl is láthatjuk, hogy a K¥¢£ának felajánlott étel soha nem válik tisztátalanná, még akkor sem, ha a földre esik. Az emberek ezért mindig nagy örömmel nyúlnak utána, s nagy élvezettel fogyasztják el a pras§damot. ¼r¦ K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége azt tanácsolta a tehénpásztoroknak, hagyják abba az indra-yajñát, és kezdjék el a govardhana-p¡j§t, hogy megleckéztessék a mennyei királyságára oly büszke Indrát. Az egyszerû és becsületes tehénpásztorok Nanda Mah§r§jával az élükön elfogadták K¥¢£a tanácsát, s pontosan úgy cselekedtek, ahogy kérte: elvégezték a Govardhana-hegy imádatát, majd körbejárták a hegyet. (V¥nd§vanában még a mai napig is szokás, hogy az emberek szépen felöltöznek, és teheneiket maguk elõtt terelve körbejárják a Govardhana-hegyet.) Az Úr K¥¢£a utasítására tehát Nanda Mah§r§ja és a tehénpásztorok tanult br§hma£ákat hívtak. Felhangzottak a védikus himnuszok, s elkezdõdött a govardhana-p¡j§, a sok-sok finom étel felajánlása. V¥nd§vana lakói összegyûltek, feldíszítették, majd friss fûvel megetették teheneiket, aztán maguk elõtt hajtva õket körbejárták a Govardhana-hegyet. A gop¦k is gyönyörûen felöltöztek, s a bikavontatta szekereken ülve K¥¢£a dicsõ kedvteléseirõl énekeltek. Miközben szólt az ének, a br§hma£ák — a govardhana-p¡j§ papjai — megáldották a tehénpásztorokat és feleségeiket, a gop¦kat. Mindezek után K¥¢£a felöltött egy hatalmas, hegynyi méretû transzcendentális formát, s hogy értésére adja bhaktáinak, a Govardhana-hegy és Õ egy és ugyanaz, kijelentette V¥nd§vana lakóinak, hogy Õ a Govardhana-hegy, majd nekilátott a felajánlott ételnek. A Govardhana-hegyet mind a mai napig úgy tisztelik, mint ¼r¦ K¥¢£át, s az Úr nagy bhaktái úgy imádják a hegy kõdarabjait, mint a templomokban K¥¢£a m¡rtiját. A K¥¢£a-tudatú mozgalom tagjai tehát élhetnek a lehetõséggel, s hazavihetnek egy-egy követ vagy kavicsot a Govardhana-hegyrõl, hogy otthonaikban imádják, mivel ezeknek a köveknek az imádata ugyanolyan, mint a m¡rti imádata. Miközben K¥¢£a különálló, hegynyi méretû alakja a felajánlott ételt ette, addig maga K¥¢£a, V¥nd§vana lakóival együtt, felajánlotta hódolatát a m¡rtinak és a Govardhana-hegynek. Hódolattal járulva a hatalmas K¥¢£a-forma és a Govardhana-hegy elé, K¥¢£a így szólt: — Nézzétek csak, milyen kegyes a Govardhana-hegy! Hatalmas méretet öltött, hogy elfogadja felajánlásainkat. Aki semmibe veszi a Govardhana-hegy imádatát, annak ellenére, hogy Én magam adtam rá utasítást, az nem lehet boldog. Sok-sok kígyó él a Govardhana-hegyen, s akik elhanyagolják elõírt kötelességüket, a govardhana-p¡j§t, azokkal ezek a mérges kígyók végeznek majd. Tehenei és önmaga jóléte érdekében V¥nd§vana minden lakójának, aki a Govardhanahegy közelében él, imádnia kell a hegyet, ahogyan elõírtam. V¥nd§vana népe tehát úgy járt el, ahogy K¥¢£a, Vasudeva fia kérte tõlük, s miután elvégezték az áldozatot, a govardhana-p¡j§t, mindannyian hazatértek otthonaikba. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv huszonnegyedik fejezetéhez, melynek címe: „A govardhana-p¡j§”.
HUSZONÖTÖDIK FEJEZET Pusztító esõ V¥nd§vanában Amikor Indra rájött, hogy K¥¢£a megakadályozta az áldozatot, melyet V¥nd§vana tehénpásztorai neki szántak, nagy haragra gerjedt, s mérgét a Nanda Mah§r§ja vezette v¥nd§vanai népre zúdította — bár tökéletesen tudta, hogy K¥¢£a személyesen védelmezi õket. Indra, a felhõk seregeinek ura S§°vartakát hívta. Ez a felhõ a teljes kozmikus megnyilvánulás elpusztításában szokott részt venni. Indra megparancsolta S§°vartakának, hogy menjen V¥nd§vana fölé, és árassza el vizével az egész területet. Démoni módon Indra azt gondolta, hogy õ a mindenható legfelsõbb személy. Ha a démonok nagy hatalomra tesznek szert, szembeszegülnek a legfelsõbb irányítóval, az Istenség Személyiségével. Indrát, bár nem volt démon, anyagi pozíciója felfuvalkodottá tette, és szembe akart szállni a legfelsõbb irányítóval. Azt gondolta magáról, legalábbis akkor, hogy olyan hatalmas, mint K¥¢£a. — Nézd csak V¥nd§vana népének szemtelenségét! Egyszerû erdõlakók, de mivel rajonganak barátjukért, K¥¢£áért, aki nem más, mint egy közönséges emberi lény, szembe mertek szállni a félistenekkel — dörögte. K¥¢£a kijelenti a Bhagavad-g¦t§ban, hogy a félistenek imádói nem túl intelligensek. Azt is elmondja továbbá, hogy az embernek fel kell hagynia mindenféle imádattal, s elméjét egyszerûen a K¥¢£a-tudatra kell összpontosítania. Az, hogy K¥¢£a haragra gerjesztette Indrát, majd megbüntette õt, nagyon világosan a bhakták értésére adja, hogy azok számára, akik a K¥¢£a-tudatot gyakorolják, nincs szükség semmilyen félisten imádatára; még ha a félisten ettõl dühös lesz, akkor sem. K¥¢£a mindentõl megvédelmezi bhaktáit, s a bhaktáknak teljesen az Õ kegyére kell bízniuk magukat.
Indra V¥nd§vana lakóinak tettét átkozta, majd így kiáltott: a félistenek hatalmával, ezért szenvedni fognak anyagi létükben! Mivel elhanyagolták a félistenek imádatát, nem kelhetnek át az anyagi szenvedés óceánjának akadályain. Ezek a v¥nd§vanai tehénpásztorok semmibe vették hatalmamat ennek a fecsegõ fiúnak, K¥¢£ának a tanácsára. Csak egy közönséges gyerek, s mivel mindent elhittek Neki, nagyon felbõszítettek! Indra megparancsolta a S§°vartaka felhõnek, hogy menjen oda és pusztítsa el V¥nd§vanát. — A v¥nd§vanaiak túlságosan büszkék lettek gazdagságukra, s túlontúl magabiztosak lettek kicsi barátjuk, K¥¢£a jelenlétében. Ez a bõbeszédû gyerek — bár azt gondolja magáról, hogy nagyon sokat tud — mit sem tud az univerzum rendjérõl. S mivel komolyan vették K¥¢£át, V¥nd§vana lakóinak meg kell lakolniuk. El kell õket pusztítani a teheneikkel együtt! — átkozódott Indra, s megparancsolta S§°vartakának, hogy siessen V¥nd§vanába, és árassza el azt özönvízzel. A falvakban, a városokon kívül az emberek jóléte a tehenektõl függ. Ha a tehenek elpusztulnak, az minden anyagi jótól megfosztja az embereket. Amikor Indra elrendelte a S§°vartaka felhõnek és társainak, hogy menjenek V¥nd§vanába, a felhõk nagyon megijedtek, mivel nem akartak ilyen gaztettet végrehajtani. Ám Indra király megnyugtatta õket: — Menjetek csak nyugodtan elõre! Én is követlek majd benneteket elefántom hátán, hatalmas viharok kíséretében. Bevetem majd minden hatalmamat, hogy megbüntessem V¥nd§vana lakóit! Indra király parancsára a félelmetes felhõk megjelentek V¥nd§vana fölött, és teljes erejükbõl, szakadatlanul zúdítani kezdték vizüket V¥nd§vanára. Szünet nélkül villámlott és mennydörgött, szélvihar tombolt, s egyfolytában ömlött az esõ. Úgy esett, mintha hegyes, éles nyilak záporoztak volna. A felhõk megállás nélkül, vastag vízoszlopokban ontották az esõt, s lassan elárasztották V¥nd§vana egész földjét vízzel. A völgyek, a dombok mind víz alá kerültek. A helyzet egyre rémisztõbbé vált, különösen az állatok számára. Mivel az esõ mellett erõs szél is fújt, V¥nd§vana minden élõlénye reszketett a hidegtõl. Nem tudtak mást kitalálni, hogy megmeneküljenek: Govindához fordultak, hogy menedéket keressenek lótuszlábainál. Különösen a tehenek szenvedtek a szakadó esõtõl. Fejüket lehajtva, borjaikat testükkel védelmezve az Istenség Legfelsõbb Személyisége lótuszlábainál kerestek oltalmat. V¥nd§vana lakói imádkozni kezdtek az Úr K¥¢ £ához: — Szembeszálltak
— Kedves K¥¢£a! — esedeztek. — Te mindenható vagy, s oly kegyes a bhaktáidhoz! Kérünk Téged, védj meg bennünket a dühös Indra haragjától! Imáikat meghallgatva K¥¢£a tudta már, hogy Indra volt az — a neki szánt áldozattól és tisztelettõl elesett Indra —, aki az évszakra egyáltalán nem jellemzõ, jéggel és viharos széllel kísért szakadó esõt zúdított V¥nd§vanára. K¥¢£a tudta, hogy ez csakis Indra haragja lehet. „Lám, Indra félisten, aki a legfelsõbbnek gondolja magát, megmutatta erejét, de Én majd a helyzetemnek megfelelõen válaszolok neki, és megtanítom arra, hogy nem õ az univerzum egyedüli irányítója. Én vagyok a Legfelsõbb Úr mindenek fölött, le kell hát törnöm a gõgjét, amit a hatalma, a tekintélye táplál. A félistenek
az Én bhaktáim, ezért számukra elképzelhetetlen, hogy megfeledkezzenek mindenek feletti helyzetemrõl. De neki valahogy a fejébe szállt a dicsõség anyagi hatalma miatt, s most õrült módjára cselekszik. Meg kell hát szabadítanom hamis tekintélyétõl. Védelmet adok tiszta bhaktáimnak V¥nd§vanában, akik most teljesen az Én kegyemtõl függnek. Meg kell õket mentenem misztikus erõm segítségével” — gondolta K¥¢£a, majd fél kézzel hirtelen a magasba emelte a Govardhana-hegyet, pontosan úgy, ahogy egy gyerek emel fel egy gombát a földrõl. Az Úr egy újabb transzcendentális kedvtelése volt ez: a Govardhana-hegy felemelése. — Kedves testvéreim, kedves apám, V¥nd§vana kedves lakói! — szólt az Úr K¥¢£a bhaktáihoz. — Tessék, felemeltem a Govardhana-hegyet, bátran bejöhettek az ernyõje alá. Ne féljetek a hegytõl, ne féljetek, hogy elejtem! Nagyon szenvedtetek a szakadó esõtõl és a viharos széltõl, így hát felemeltem ezt a hegyet, amely meg fog védelmezni benneteket, akár egy nagy ernyõ. Azt hiszem, most ez a legjobb megoldás e fenyegetõ állapot megszüntetésére. Érezzétek jól magatokat állataitokkal együtt e nagy esernyõ alatt!
Az Úr K¥¢£a biztatására V¥nd§vana népe a nagy hegy alá sereglett, s végre biztonságban voltak javaikkal és állataikkal együtt. Egy álló hétig maradtak ott, anélkül, hogy éhség vagy szomjúság gyötörte volna õket. Megigézve nézték, amint K¥¢£a a magasban tartja a hegyet bal kezének kisujjával. K¥¢£a különleges misztikus ereje láttán Indra, a mennyek királya, úgy megdöbbent, mintha villám sújtotta volna. Szándéka meghiúsult. Azonnal magához rendelte a felhõket, s leállíttatta az esõzést. Az ég kitisztult, újra sütött a nap, s a vihar is elült. Ekkor K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, akit a Govardhana-hegy felemelõjeként is ismernek, így szólt: — Kedves tehénpásztorok! Nyugodtan hazatérhettek feleségeitekkel, gyerekeitekkel és teheneitekkel együtt, s vihetitek értékeiteket is, most már biztonságban lesznek. Vége az özönvíznek, a folyó megduzzadt vize is újra a saját medrében hömpölyög tovább.
A pásztorok megrakták szekereiket, s a tehenekkel együtt lassan útnak indult a rakomány. Miután mindent elvittek, K¥¢£a óvatosan visszatette a Govardhana-hegyet, pontosan oda, ahol azelõtt állt. Amikor minden szépen elrendezõdõtt, V¥nd§vana lakói K¥¢£ához futottak, s nagy elragadtatással megölelték. A gop¦k, akik kimondhatatlanul szerették K¥¢ £át, joghurtot vittek Neki, melybe könnyeik is belehullottak, s egyre csak áldották Õt. Yaªod§ és Rohi£¦ anya, Nanda és az erõsek legerõsebbike, Balar§ma, egymás után megölelték és szeretetükben újra meg újra megáldották K¥¢£át. A mennyei bolygókon, Siddhalokán, Gandharvalokán és C§ra£alokán a félistenek örömmámorban úsztak. Virágesõt szórtak a földre, s megszólaltatták kagylókürtjeiket is. Megperdültek a dobok, Gandharvaloka népe pedig isteni érzésektõl átszellemülten lágy tamburazenével igyekezett az Úr kedvében járni. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége ezután barátai és az állatok kíséretében hazatért. A gop¦k — ahogyan mindig is tették — az Úr K¥¢£a dicsõ kedvteléseirõl énekeltek. Daluk teli volt érzelemmel, hiszen a szívükbõl énekeltek. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv huszonötödik fejezetéhez, melynek címe: „Pusztító esõ V¥nd§vanában”.
HUSZONHATODIK FEJEZET A csodálatos K¥¢£a Anélkül hogy megértették volna K¥¢£ának, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének titkait, vagy hogy ismerték volna lényének rendkívüli, transzcendentális tulajdonságait, V¥nd§vana ártatlan tehénpásztorfiai és tehénpásztorai K¥¢£a csodálatos, minden emberi cselekedetet felülmúló tetteirõl beszélgettek. — Drága barátaim — mondta egyikük —, ha belegondolunk, milyen csodálatos cselekedeteket hajt végre, vajon hogyan lehetséges, hogy egy ilyen rendkívüli fiú itt él velünk V¥nd§vanában? Ez felfoghatatlan! Képzeljétek csak el! Csupán hét éves! Hogyan volt hát lehetséges, hogy puszta kézzel, ráadásul csupán az egyik kezével fölemelje a Govardhana-hegyet és fönt tartsa a magasban, akár az elefántok királya a lótuszvirágot? Egy lótuszvirág fölemelése a semminél is kisebb erõfeszítés egy elefántnak, s K¥¢£a épp így emelte föl a Govardhana-hegyet, a legkisebb erõfeszítés nélkül! Újszülött korában, amikor szinte nem is látott még, megölt egy nagy démont, P¡tan§t: szopni kezdett a mellébõl, s kiszívta a démon életlevegõjét. K¥¢£a pontosan úgy pusztította el P¡tan§ démont, ahogyan az örök idõ végez az élõlényekkel. — Csupán három hónapos volt, amikor egyszer elaludt egy kézikocsi alatt. Mivel megéhezett, sírni kezdett anyja melle után, s rugdalózni kezdett. Apró lábainak rúgásától a kocsi darabokra tört. — Alig múlt egyéves, amikor egy démon, T¥£§varta, szélvész alakjában elragadta. Nagyon messzire vitte a magasba, de K¥¢£a egyszerûen belekapaszkodott a nyakába, és arra kényszerítette, hogy a földre zuhanjon, ahol azonnal el is pusztult. — Egyszer a mamája, felháborodásában, hogy K¥¢£a vajat lopott, egy famozsárhoz kötözte. Maga után húzva a mozsarat, a gyermek két yamala-arjuna-fa felé mászott, aminek az lett a következménye, hogy végül mindkét fa kidõlt.
— Egy napon, amikor bátyjával, Balar§mával a borjakat õrizte az erdõben, megjelent Bak§sura, K¥¢£a azonban a csõrénél fogva kettéhasította. Amikor pedig Vats§sura férkõzött a K¥¢£a õrizte tehenek közé, azzal a szándékkal, hogy megölje Õt, K¥¢£a, mivel nyomban rájött, hogy egy démon lopakodott közéjük, végzett vele, és felhajította egy fa tetejére. — Amikor pedig T§lavana erdejében járt bátyjával, Balar§mával együtt, egy másik démon, Dhenuk§sura rontott rájuk egy szamár képében, de Balar§ma könnyedén végzett vele: hátsó lábainál fogva megragadta és földobta egy pálmafára. Bár a társai — akik ugyancsak szamárnak voltak álcázva — Dhenuk§sura segítségére siettek, õket is mind megölték, s T§lavana erdeje megnyílt V¥nd§vana állatai és lakói elõtt. — Amikor Pralamb§sura beférkõzött a tehénpásztorfiúk közé, K¥¢£a úgy rendezte, hogy Balar§ma végezzen vele. Ezt követõen K¥¢£a megmentette barátait és a teheneket egy félelmetes erdõtûztõl, majd megleckéztette K§liya kígyót: elûzte a Yamun§ folyó tavából, s ezáltal megszabadította a méregtõl a Yamun§ vizét. — Kedves Nandám! — szólalt meg Nanda Mah§r§ja egy másik barátja. — Vajon mi lehet az oka, hogy annyira vonz minket a fiad, K¥¢£a? Szeretnénk elfelejteni Õt, de egyszerûen képtelenek vagyunk rá. Mi ez az önkéntelen szeretet, amit Iránta érzünk? Gondolj csak bele, milyen csodálatos: egyfelõl csupán egy hétéves kisfiú, másfelõl viszont játszi könnyedséggel fölemelte a hatalmas Govardhana-hegyet! Ó, Nanda Mah§r§ja, erõs a gyanúnk, hogy fiad, K¥¢£a, a félistenek egyike. Semmiképp sem egy közönséges fiú, sõt, talán Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége! A v¥nd§vanai tehénpásztorok magasztaló szavai hallatán Nanda Mah§r§ja így szólt: — Drága barátaim! Válaszul csupán Garga Muni szavait ismételhetem el nektek, s így talán a kétségeitek is eloszlanak. Amikor Garga Muni itt járt, hogy elvégezze a névadó ceremóniát, azt mondta, hogy ez a fiú az egyes korszakokban más és más színben száll alá. Ebben a korban feketés, azaz k¥¢£a színben, V¥nd§vanában jelent meg. Elõzõleg fehér színe volt, aztán vörös, majd sárga. Garga Muni azt is elmondta, hogy a fiú valaha Vasudeva fia volt, s mindenki, aki ismeri elõzõ születését, V§sudevának hívja Õt. Megtudtam a bölcstõl, hogy fiamnak valójában számtalan neve van, melyek különbözõ tulajdonságaira és cselekedeteire utalnak. Garg§c§rya biztosított, hogy a gyermek rendkívül nagy áldást hoz majd családomra, s V¥nd§vana valamennyi tehénpásztorát és tehenét transzcendentális boldogsággal ajándékozza meg. Még ha nagy nehézségekkel is találjuk szembe magunkat, e fiú kegyébõl könnyen megbirkózunk majd velük. Garga Muni arról is beszélt, hogy hajdanában ez a fiú a teljes káosztól mentette meg a világot, s megmentette a tisztességtelen gonosztevõknek kiszolgáltatott jámbor embereket. Azt is elmondta, hogy azt a szerencsés embert, akiben szeretet ébred e fiú, K¥¢£a iránt, soha nem gyõzhetik le az ellenségei. Mindent egybevetve olyan Õ, mint az Úr Vi¢£u, aki mindig a félistenek pártjára áll, akiken éppen ezért soha nem kerekednek felül a démonok. Garg§c§rya végül azzal zárta szavait, hogy gyermekem, ha felnõ, transzcendentális szépségét, tulajdonságait, cselekedeteit, hatalmát és gazdagságát tekintve épp olyan lesz, mint Vi¢£u. Egyáltalán nem kell tehát meglepõdnünk csodálatos tettein. Miután mindezt elmondta, Garg§c§rya hazatért, s azóta is egyfolytában tanúi lehettünk a gyermek
csodálatos cselekedeteinek. Garg§c§rya szavai alapján azt gondolom, hogy a fiú minden bizonnyal maga N§r§ya£a vagy talán N§r§ya£a teljes értékû kiterjedése.
Amikor a tehénpásztorok figyelmesen végighallgatták Nanda Mah§r§ját, s megtudták, mi mindent mondott neki Garg§c§rya, még nagyobb ámulattal gondoltak K¥¢£a csodás tetteire, s végtelen boldogság és elégedettség árasztotta el a szívüket. Éltetni kezdték Nanda Mah§r§ját, hiszen a vele folytatott beszélgetés minden K¥¢£ával kapcsolatos kételyüket eloszlatta. — A végtelenül kedves, gyönyörû és kegyes K¥¢£a védelmezzen minket! — lelkendeztek. — Amikor a dühös Indra félelmetes esõt, szörnyû jégverést és szélvihart küldött ránk, Õ rögtön megkönyörült rajtunk, s a családunkkal, a teheneinkkel és javainkkal együtt megmentett minket: felemelte a Govardhana-hegyet, éppen úgy, ahogy egy gyermek kap fel a földrõl egy gombát. Olyan csodás módon mentett meg bennünket! Vesse ránk és teheneinkre továbbra is kegyes pillantását! Védelmezzen minket a csodálatos K¥¢£a, hogy szépen, békességben élhessünk! Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv huszonhatodik fejezetéhez, melynek címe: „A csodálatos K¥¢£a”.
HUSZONHETEDIK FEJEZET Indrának, a mennyek királyának imái Amikor K¥¢£a a Govardhana-hegy felemelésével megmentette V¥nd§vana lakóit Indra haragjától, megjelent elõtte egy surabhi-tehén Goloka-V¥nd§vanáról, Indrának, a mennyei bolygók királyának társaságában. Indra király tudta, hogy bûnt követett el K¥¢£a ellen, ezért félve lépett az Úr elé. Nyomban leborult K¥¢£a lótuszlábai elõtt, habár saját koronája is úgy ragyogott, mint a napfény. Indra tisztában volt K¥¢£a felsõbbrendû helyzetével, hiszen Õ volt az Ura, mégis képtelen volt elhinni, hogy K¥¢£a V¥nd§vanában, a tehénpásztorok között jelent meg. Amikor K¥¢£a semmibe vette Indra hatalmát, Indra nagyon dühös lett, mert úgy gondolta, hogy mindenható ebben az univerzumban, és senki sem hatalmasabb nála. A történtek után azonban áltekintélye romba dõlt, a büszkesége megtört. Alárendelt helyzetének tudatában, összetett kézzel állt meg K¥¢£a elõtt, s így imádkozott Hozzá: — Drága Uram! Áltekintélyemtõl felfuvalkodottan úgy éreztem, megbántottál, amikor nem engedted meg a tehénpásztoroknak az indra-yajña elvégzését. Azt gondoltam, Te akarod élvezni az áldozatra szánt felajánlásokat, s úgy éreztem, hogy a Govardhana-áldozat ürügyén tulajdonképpen elorozod elõlem, ami engem illet. Tévesen ítéltelek meg. Kegyedbõl most megértettem, hogy Te vagy a Legfelsõbb Úr, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, s transzcendentális vagy minden anyagi létezõhöz képest. Transzcendentális helyzeted viªuddha-sattva — az anyagi jóság szintje fölött áll —, s transzcendentális lakhelyed túl van az anyagi kötõerõk zavaró hatásain. Neved, híred, formád, tulajdonságaid, környezeted és kedvteléseid mind az anyagi természet fölött állnak, és soha nem háborgatja õket a három anyagi kötõerõ. Lakhelyed csak azok számára érhetõ el, akiket — miután sok-sok lemondáson és vezeklésen mentek keresztül — már nem befolyásolja a szenvedély és a tudatlanság kötõereje. Aki azt gondolja, hogy amikor megjelensz ebben az anyagi világban, akkor aláveted magad az anyagi természet kötõerõinek, az téved. Az anyagi tulajdonságok hullámai soha nem érinthetnek meg Téged, s e tulajdonságokat sohasem öltöd magadra, amikor jelen vagy az anyagi világban. Téged, Uram, sohasem befolyásolnak az anyagi természet törvényei.
— Kedves Uram, Te vagy a kozmikus megnyilvánulás eredeti atyja. Te vagy a világegyetem legfelsõbb lelki tanítómestere, s Te vagy az eredeti tulajdonosa mindennek. Az örökkévaló idõ alakjában minden vétkesre kiméred büntetését. Ebben az anyagi világban sok hozzám hasonló bolond van, akik magukat a Legfelsõbb Úrnak vagy az univerzum legfontosabb személyének képzelik. Te olyan kegyes vagy, hogy sértéseiket figyelembe se véve megtalálod a módját, hogy letörd alaptalan büszkeségüket, hogy felismerhessék: Te vagy az Istenség Legfelsõbb Személyisége, senki más. — Drága Uram, Te vagy a legfelsõbb apa, a legfelsõbb lelki tanítómester és a legfelsõbb király. Jogod van tehát ahhoz, hogy megbüntesd az élõlényeket, valahányszor nem megfelelõen viselkednek. Az apa, a lelki tanítómester és az állam vezetõje a fiak, a tanítványok és az alattvalók jóakarója. Egy jóakarónak jogában áll, hogy megfeddje védenceit. Saját akaratodból jelensz meg változatos, örök, áldást hozó inkarnációidban a földön. Azért jössz, hogy dicsõítsd a földet, de fõképpen azért, hogy megbüntesd azokat, akik álnok módon Istennek nevezik magukat. Az anyagi világban örök verseny folyik az élõlények között azért, hogy társadalmuk vezetõi legyenek, s miután kudarcot vallanak e küzdelemben, ezek a bolondok még azt merik állítani, hogy õk Isten, a Legfelsõbb Személy. Sok ilyen bolond él ebben a világban, mint amilyen én is vagyok, de idõvel, ahogy észhez térnek, meghódolnak Elõtted, s újra a Te szolgálatod felé fordulnak. Emiatt kell hát megbüntetned azokat, akik irigyek Rád. — Drága Uram, mivel nem ismertem fel végtelen hatalmadat, büszke lettem anyagi gazdagságomra, és sértést követtem el lótuszlábaid ellen. Uram, kérlek, légy kegyes hozzám, és bocsásd meg, hogy ilyen ostoba voltam! Áldj meg, Uram, hogy ne cselekedjek újra ilyen ostobán! Uram, ha a sértésemet olyan súlyosnak érzed, hogy nem tudod megbocsátani, akkor kérlek, vedd figyelembe, hogy örök szolgád vagyok. Te azért jelentél meg ebben a világban, hogy védelmet nyújts örök szolgáidnak és elpusztítsd a démonokat, akik rettenetes haderõt tartanak fenn csupán azért, hogy a puszta létezést is lehetetlenné tegyék a földön. Örök szolgád vagyok, kérlek, kegyesen bocsáss meg nekem!
— Drága Uram, Te vagy az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Tiszteletteljes hódolattal borulok le Elõtted, mert Te vagy a Legfelsõbb Személy és a Legfelsõbb Lélek. Te vagy Vasudeva fia és Te vagy a Legfelsõbb Úr, K¥¢£a, minden tiszta bhakta mestere. Leborulva kérlek, fogadd el hódolatomat! Te vagy a legfelsõbb tudás megszemélyesülése. Bárhol megjelenhetsz, ahol kedved tartja, örökkévaló formáid bármelyikében. Te vagy az egész teremtés gyökere, minden élõlény legfelsõbb lelke. Tudatlanságomnak köszönhetõen bajt hoztam V¥nd§vanára: szakadó esõt és súlyos jégverést zúdítottam rá. Dühömben cselekedtem így, amit az váltott ki belõlem, hogy megakadályoztad az áldozatot, amit az én örömömre mutattak volna be. De Te, drága Uram, olyan kegyes vagy hozzám, hogy elpusztítod alaptalan büszkeségemet. Szeretnék hát menedékre lelni lótuszlábaidnál. Drága Uram, Te nemcsak a legfelsõbb irányítója, hanem a lelki tanítómestere is vagy minden élõlénynek.
Indra dicsõítõ szavai után K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége csodálatosan elmosolyodott, s így szólt: — Kedves Indrám! Azért állítottam meg az áldozatot, hogy indokolatlan kegyemben részesítselek, s emlékeztesselek arra, hogy az örök mestered vagyok. De nemcsak a te mestered vagyok, hanem az összes többi félistené is. Mindig emlékezned kell arra, hogy minden anyagi gazdagságod az Én kegyemnek köszönhetõ. Önmagától egyetlen élõlény sem tehet szert semmilyen gazdagságra — ez kizárólag az Én kegyembõl lehetséges. Mindenkinek emlékezetében kell tartania, hogy Én vagyok a Legfelsõbb Úr. Bárki iránt kegyelmet tanúsíthatok, de bárkit meg is büntethetek, hiszen senki sem áll Fölöttem. Ha azt látom, hogy valakin gõgös felfuvalkodottság lett úrrá, indokolatlan kegyembõl minden gazdagságát visszaveszem. K¥¢£a néha elveszi a gazdag ember teljes vagyonát, s így lehetõvé teszi számára, hogy meghódoljon Neki. Ez az Úr különleges kegye. Elõfordulnak olyan esetek is, hogy egy tekintélyes vagyonnal rendelkezõ ember az Úr odaadó szolgálata következtében teljesen elszegényedik. Mindezek ellenére sem szabad azt gondolnunk, hogy azért sújtja a szegénység, mert a Legfelsõbb Urat imádja. Valójában az történik, hogy ha valaki tiszta bhakta létére valahogyan mégis megtévelyedik, s uralkodni akar az anyagi természet felett, akkor az Úr azzal részesíti különleges kegyében, hogy elveszi minden anyagi gazdagságát, s így veszi rá arra, hogy végül meghódoljon Neki.
E tanító szavak után az Úr K¥¢£a arra kérte Indrát, térjen vissza mennyei királyságába, és mindig emlékezzen arra, hogy nem õ a legfelsõbb, hanem mindig alárendeltje az Istenség Legfelsõbb Személyiségének. Azt javasolta Indrának, hogy továbbra is maradjon a menynyek királya, de ne legyen soha büszke. Ezek után a transzcendentális surabhi-tehén, aki azért kísérte el Indrát, hogy K¥¢£át láthassa, tiszteletteljes hódolatát ajánlotta az Istenség Legfelsõbb Személyiségének. — Kedves Uram, K¥¢£a! — kezdte imáját a tehén. — A leghatalmasabb vagy minden misztikus yog¦ közül, mivel Te vagy az egész univerzum lelke, és Belõled áradt ki a teljes kozmikus megnyilvánulás. Bár Indra mindent megtett, hogy megölje leszármazottaimat, V¥nd§vana teheneit, õk Hozzád futottak, s te megvédted õket az utolsó szálig. Nincs más Rajtad kívül, aki számunkra a Legfelsõbb lenne, és nem is fordulunk védelemért semmilyen más istenhez vagy félistenhez. Te vagy hát a mi Indránk, Te vagy a kozmikus megnyilvánulás legfelsõbb atyja, s Te vagy a védelmezõje és a megmentõje a teheneknek, a br§hma£áknak, a félisteneknek és mindazoknak, akik a Te tiszta bhaktáid. Ó, Uram, ki az univerzum Felsõlelke vagy, hadd fürösszünk a tejünkkel! Uram, azért jelensz meg, hogy megszabadítsd a földet a tisztátalan cselekedetek terhétõl. Ezt követõen a surabhi-tehén a tejével, Indra pedig — elefántja ormányának segítségével — a mennyei Gangesz vizével fürdette meg K¥¢£át. Ezután a surabhi-tehenek s anyjukkal együtt a félistenek is mind csatlakoztak Indrához, a mennyek királyához, s valamennyien az Úr K¥¢£át imádták: a Gangesz vizével és a surabhi-tehenek tejével fürdették meg Õt, Govindát, aki nagy örömét lelte mindannyiukban. A felsõbb bolygórendszerek, Gandharvaloka, Vidhy§dharaloka, Siddhaloka és C§ra£aloka lakói, feleségeik és lányaik boldog tánca közepette mind az Úr dicsõségét zengték, mind az Úr szent nevét énekelték. Nagy örömet szereztek az Úrnak a csodálatos virágesõvel is, amit az égbõl szórtak szakadatlanul. S amikor már minden boldogságban úszott, a tehenek elárasztották tejükkel a földet. A folyók vizei ízes nedvekkel táplálták a fákat, s a fák színpompás virágokat, ízletes gyümölcsöt teremtek. Az ágakról méz csöpögött, a hegyek pedig gyógyfüvekkel, értékes kövekkel lettek teli. K¥¢£a jelenléte mindent csodálatossá varázsolt, s még az egymással ellenséges állatok között is megszûnt minden ellentét.
Indra király, miután elégedetté tette K¥¢£át, aki a tehenek Ura V¥nd§vanában, s akit Govindaként is ismernek, engedélyt kapott arra, hogy visszatérjen mennyei királyságába, majd a számtalan félisten kíséretében átszelte a világûrt. Mindez nagyon szépen szemlélteti, milyen áldásos hatással lehet a K¥¢£a-tudat a világra. Láthattuk: még az alacsonyabb rendû állatok is felülemelkedtek acsarkodó természetükön, s félisteni tulajdonságokra tettek szert. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv huszonhetedik fejezetéhez, melynek címe: „Indrának, a mennyek királyának imái”.
HUSZONNYOLCADIK FEJEZET K¥¢£a kiszabadítja Nanda Mah§r§ját Varu£a fogságából A govardhana-p¡j§t újhold napján tartották meg. Ezt követõen Indra király hét álló napig szakadó esõt és jégverést zúdított rájuk. Ekkorra már kilenc nap telt el a növekvõ holdból, majd a tizedik napon Indra király imádattal járult az Úr K¥¢£a elé, s ezzel szépen el is rendezõdött minden. A telõ hold tizenegyedik napján, ek§daª¦n, Nanda Mah§r§ja egész nap böjtöt tartott, s dv§daª¦ napján, az ek§daª¦t követõ napon kora reggel elindult, hogy megfürödjön a Yamun§ban. Jó messzire begázolt a folyóba, amikor Varu£adeva egyik szolgája hirtelen elragadta, s ura elé vitte. Azzal vádolta Nanda Mah§r§ját, hogy nem a megfelelõ idõben, azaz a csillagászati számítások alapján helytelen, démoni idõpontban fürdött meg a folyóban. Nanda Mah§r§ja még napfelkelte elõtt, kora reggel indult el a Yamun§ra, s hogy, hogy nem, túl korán volt még; nem a megfelelõ idõpontban fürdött meg. Így esett Varu£a fogságába. Amikor Varu£a egyik szolgája elvitte Nanda Mah§r§ját, a tehénpásztorok hangosan kiáltozni kezdtek K¥¢£a és Balar§ma után. K¥¢£a és Balar§ma mindjárt tudták, hogy Varu£a szolgája rabolta el Nanda Mah§r§ját. Rögtön elindultak Varu£a birodalmába, hiszen nem is tudtak volna másként cselekedni, mint hogy a védelmére siessenek V¥nd§vana lakóinak, akik mind az Úr tiszta bhaktái voltak. A bhakták, akiknek az Istenség Legfelsõbb Személyiségén kívül nincs más menedékük, mindig az Õ segítségéért kiáltanak, ha bajba kerülnek, akár a gyerekek, akik szüleiken kívül semmi más védelmet nem ismernek. Varu£a félisten nagy tisztelettel fogadta K¥¢£át és Balar§mát, s így szólt:
— Kedves Uram, ebben a szent pillanatban Varu£a félistenként folytatott életem eljövetelednek köszönhetõen sikeressé vált. Habár én vagyok a tulajdonosa a vizek minden kincsének, tudom, hogy ez a gazdagság nem segít hozzá a sikeres élethez. Ám most, hogy Téged látlak, beteljesedett az életem: mivel megpillanthattalak, nem kell többé anyagi testben megszületnem. Ezért ó, Uram, kérlek Téged, ki az Istenség Legfelsõbb Személyisége, a Legfelsõbb Brahman, mindenek Felsõlelke vagy, engedd meg, hogy felajánljam Neked tiszteletteljes hódolatomat! Te vagy a legfelsõbb transzcendentális személy; az anyagi természet sosem lehet Rád hatással. Nagyon sajnálom, hogy a szolgám ilyen ostoba volt, s nem tudván, mit szabad és mit nem, tévedésbõl fogságba ejtette apádat, Nanda Mah§r§ját. Kérlek, bocsáss meg szolgám vétkéért! Azt hiszem, mindez valójában a Te terved volt: így tetted lehetõvé számomra, hogy a kegyedben részesülhessek, s megpillantsalak Téged. Kedves K¥¢£a, kedves Govinda, bocsáss meg nekem! Édesapád itt van, s már most hazaviheted õt. Így mentette meg apját az Úr K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Amikor hazaértek, Nanda Mah§r§ja barátai nagy ujjongással fogadták õket. Nanda Mah§r§ja ámulva emlékezett rá vissza, hogy a hatalmas és gazdag félisten milyen nagy tisztelettel beszélt K¥¢£ával. Döbbenten mesélte a történteket barátainak és rokonainak. K¥¢£a tettei mind csodálatosak voltak, Nanda Mah§r§ja és Yaªod§ anya azonban mégsem tudtak Rá az Istenség Legfelsõbb Személyiségeként tekinteni — szeretett gyermekükként gondoskodtak Róla. Nanda Mah§r§ja ezért nem tudott úgy vélekedni a történtekrõl, hogy K¥¢£át azért dicsõítette Varu£a, mert Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Számára ez inkább azt jelentette, hogy K¥¢£a olyan csodálatos gyermek, hogy még Varu£ában is tiszteletet ébreszt. Nanda Mah§r§ja barátai, a tehénpásztorok mind azt szerették volna tudni, hogy vajon K¥¢£a nem a Legfelsõbb Személy-e, s hogy vajon felszabadítja-e majd mindannyiukat. Miközben errõl beszélgettek, K¥¢£a belelátott a szívükbe, s hogy megnyugtassa õket, útjuk a lelki királyságba vezet, megmutatta nekik a lelki világot. Az anyagi világban az emberek általában látástól vakulásig dolgoznak, s mit sem tudnak arról, hogy van egy másik világ, egy másik királyság, melyet lelki világnak neveznek, ahol az élet örök, gyönyörteljes és tudással teli. A Bhagavad-g¦t§ kijelenti, hogy aki eljut a lelki birodalomba, annak sohasem kell visszatérnie ebbe a halállal és szenvedéssel teli világba. K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége alig várja, hogy felvilágosíthassa a feltételekhez kötött lelkeket arról, hogy van egy lelki égbolt, messze-messze az anyagi égen túl, amely transzcendentális a teljes anyagi energián belül teremtett számtalan univerzumhoz képest. K¥¢£a természetesen minden feltételekhez kötött lélekhez kegyes, de — ahogyan a Bhagavad-g¦t§ leírja — tiszta bhaktáihoz különösképpen húz a szíve. Kíváncsiságukat látva azonnal arra gondolt, hogy meg kell mutatnia v¥nd§vanai bhaktáinak a lelki égboltot, azon belül is a Vaiku£±ha-bolygókat. Az anyagi világban minden feltételekhez kötött lélek a tudatlanság sötétjében él, azaz mindegyikük a testi életfelfogás rabja. Mindenki azt hiszi, hogy ebbõl az anyagi világból származik. Ez az életszemlélet arra kárhoztatja az embert, hogy tudatlanságban éljen és tevékenykedjen a különféle létformák valamelyikében. A test cselekedeteit karmának, gyümölcsözõ tettnek nevezik. A testi életfelfogás hatása alatt álló feltételekhez kötött lelkek testüknek megfelelõ cselekedeteket végeznek. Ezek a cselekedetek hozzák létre aztán jövõbeli feltételekhez kötött életüket. Mivel a lelki világról általában nagyon keveset tudnak, nem kezdik el a bhakti-yogát, a lelki cselekedeteket. A bhakti-yoga sikeres gyakorlói jelen testük elhagyása után egyenesen a lelki világba, a Vaiku£±ha-bolygók egyikére kerülnek. V¥nd§vana lakói mind tiszta bhakták. Testük elhagyása után a Vaiku£±halokáknál is magasabb helyzetbe, K¥¢£alokára kerülnek. Akik mindig a K¥¢£a-tudatban, az érett, tiszta odaadó szolgálatban merülnek el, azoknak megadatik a lehetõség, hogy haláluk után az anyagi világ univerzumainak egyikében K¥¢£a társaságában lehessenek. K¥¢£a kedvtelései szakadatlanul folynak — hol ebben, hol abban az univerzumban. Ahogyan a nap is a földgolyó oly sok területén halad át, úgy a k¥¢£a-l¦l§, az Úr K¥¢£a transzcendentális megjelenése és kedvtelései is folyamatosan történnek hol ebben, hol abban az univerzumban. Az emelkedett bhakták, akiknek tökéletesen kiteljesedett a K¥¢£a-tudatuk,
azonnal átkerülnek abba az univerzumba, ahol K¥¢£a éppen megjelenik. Ebben az univerzumban nyílik elõször lehetõségük arra, hogy közvetlenül, személyesen szolgálhassák K¥¢£át. Felkészülésük, képzésük itt tovább folytatódik, ahogyan az K¥¢£a v¥nd§vana-l¦l§jában is történt, amikor itt járt a bolygón. K¥¢£a tehát elhatározta, feltárja bhaktái elõtt a Vaiku£±ha-bolygók világát, hogy V¥nd§vana lakói megpillanthassák végsõ céljukat. Meg akarta nekik mutatni a mindig-létezõ, végtelen és tudással teli lelki világot. Az anyagi világban a létformák különbözõ fejlettségi fokának megfelelõen nyilvánul meg a tudás is. Egy gyermek tudása például nincs olyan szinten, mint a felnõtté. A különbözõ élõlények — a vízi állatok, a növények, a fák, a csúszómászók, a rovarok, a madarak, a vadállatok, a civilizált és civilizálatlan emberi létformák — mind más és más szintet jelentenek. Az emberi létforma fölött a félistenek állnak — a c§ra£ák, a siddhák és a többi félisteni faj egészen Brahmalokáig, ahol az Úr Brahm§ lakik —, s az egyes félisteni fajok is a tudás különbözõ fokozatait birtokolják. Ám az anyagi világon túl, a lelki égben mindenkinek tökéletes a tudása, ezért ott minden élõlény az Úr odaadó szolgálatát végzi, vagy a Vaiku£±ha-bolygók valamelyikén, vagy pedig K¥¢£alokán. A Bhagavad-g¦t§ szerint a tökéletes tudás azt jelenti, hogy K¥¢£át az Istenség Legfelsõbb Személyiségének tekinti az ember. Azt is megtudhatjuk a Védákból és a Bhagavad-g¦t§ból, hogy a brahmajyotiban, azaz a lelki égben nincsen szükség sem a nap, sem a hold fényére, sem pedig elektromosságra. A bolygók ott mind önragyogóak és örökek. A brahmajyotiban, a lelki égben nincs teremtés és pusztulás. A Bhagavad-g¦t§ is megerõsíti, hogy az anyagi égbolton túl létezik egy örök lelki világ, ahol minden örök. A lelki világról csak a nagy bölcsek és a szent életûek adhatnak leírást, azok, akik odaadó szolgálatuk, K¥¢£a-tudatuk révén már fölülemelkedtek az anyagi természet három kötõerejének hatásán. Ha valaki nincs állandóan ezen a transzcendentális szinten, nem értheti meg a lelki világ természetét. Ajánlatos hát elkezdenünk a bhakti-yogát, s a nap huszonnégy órájában elmerülnünk a K¥¢£a-tudatban, ami majd kiemel minket az anyagi természet kötõerõinek hatókörébõl. A K¥¢£a-tudatos ember könnyen megértheti a lelki ég és a Vaiku£±ha-bolygók természetét. V¥nd§vana népe örök K¥¢£a-tudatban élt, így nagyon könnyen megértették a Vaiku£ ±halokák transzcendentális természetét.
K¥¢£a elvezette a tehénpásztorokat — élükön Nanda Mah§r§jával — ahhoz a tóhoz, ahol késõbb Akr¡ra is megpillanthatta a Vaiku£±ha-bolygórendszert. Miután megfürödtek, elébük tárult a Vaiku£±halokák világa. A lelki ég és a Vaiku£±halokák láttán Nanda Mah§r§ja és a pásztorok mennyei boldogságot éreztek. A tóból kilépve megpillantották K¥¢£át, s válogatott imákkal dicsõíteni kezdték. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv huszonnyolcadik fejezetéhez, melynek címe: „K¥¢£a kiszabadítja Nanda Mah§r§ját Varu£a fogságából”.
HUSZONKILENCEDIK FEJEZET A r§sa-tánc kezdete A ¼r¦mad-Bh§gavatam leírja, hogy a r§sa-táncra ªarat évszak egy teliholdas éjszakáján került sor. Az elõzõ fejezetekbõl megtudhattuk, hogy a govardhana-p¡j§ ünnepét k§rttika havában, közvetlenül az újhold éjszakáját követõ napon tartották meg. Ezután következett a bhr§t¥-dvit¦y§ ceremónia, s ezt követõen történt, hogy a haragvó Indra hatalmas esõzést és jégesõt küldött V¥nd§vanára, miközben az Úr K¥¢£a hét napig, a telõ hold kilencedig napjáig a magasban tartotta a Govardhana-hegyet. A telõ hold tizedik napján V¥nd§vana lakói K¥¢£a csodálatos tetteirõl beszélgettek. A következõ napon ek§daª¦ volt, melynek szabályait Nanda Mah§r§ja is betartotta. Másnap, dv§daª¦ napján Nanda Mah§r§ja lement fürödni a Yamun§hoz, ahol Varu£a szolgái magukkal hurcolták, majd K¥¢£a kiszabadította. Ezután pillantotta meg Nanda Mah§r§ja a többi tehénpásztorral együtt a lelki világot. Ezek az események játszódtak le tehát ªarat holdfényes éjszakáinak idején. ݪvina hónap teliholdas éjszakáját ªarat-p¡r£im§nak nevezik. A ¼r¦mad-Bh§gavatam leírásából kiderül, hogy K¥¢£ának még egy teljes évet kellett várnia, hogy újra ªarat-p¡r£im§ legyen, s a r§sa-táncot élvezhesse a gop¦kkal. Hétéves volt, amikor a Govardhana-hegyet felemelte, a r§sa-táncra tehát nyolcéves korában került sor. A védikus irodalomból megtudhatjuk, hogy a r§sa-tánc egy csoportos tánc, melyben a táncmûvész sok táncoló lány gyûrûjében táncol. Amikor újra elérkezett ªarat teliholdas éjszakája, s mindenfelé virágok nyíltak, különösképpen a csodálatosan illatozó mallik§, K¥¢£ának eszébe jutottak a gop¦k fohászai, akik azt kérték K§ty§yan¦ istennõtõl, hogy K¥¢ £a legyen a férjük. Arra gondolt, hogy ªarat teliholdas éjszakája éppen alkalmas idõpont lenne egy szép táncra, s a gop¦k vágya így beteljesülhet. A ¼r¦mad-Bh§gavatam ezzel kapcsolatban a bhagav§n api szavakat használja. Ez arra utal, hogy bár K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, aki mindig birtokában van hatféle fenségének, s akinek ezért nincsen semmilyen beteljesülésre váró vágya, ezúttal mégis szerette volna a r§sa-tánc közepette a gop¦k társaságát élvezni. A bhagav§n api szavakból az is kiderül, hogy ez nem egy közönséges tánc fiatal fiúk és lányok között. A ¼r¦mad-Bh§gavatam ezzel kapcsolatban a yogam§y§m up§ªrita¤ kifejezést használja, ami azt jelenti, hogy a tánc a gop¦kkal a yogam§y§, nem pedig a mah§m§y§ síkján történik. A fiatal fiúk és lányok tánca az anyagi világban a mah§m§y§, a külsõ energia birodalmába tartozik. K¥¢£a és a gop¦k r§sa-tánca azonban a yogam§y§ irányítása alatt áll. A yogam§y§ és a mah§m§y§ síkja közötti különbséget a Caitanya-carit§m¥ta az arany és a vas közötti különbséghez hasonlítja. Az arany és a vas egyaránt fém, ám a minõségük merõben más. Ehhez hasonlóan bár a r§sa-tánc és az Úr K¥¢£a együttléte a gop¦kkal fiatal fiúk és lányok szokásos együttlétének tûnik, minõségileg két homlokegyenest ellenkezõ dologról van szó. A nagy vai¢£avák teljes mértékben tisztában vannak ezzel a különbözõséggel, hiszen tudják, mi a különbség a K¥¢£a iránti szeretet és a kéjvágy között. A mah§m§y§ szintjén a tánc alapja az érzékkielégítés. Ám amikor K¥¢£a a gop¦kat hívta fuvolája hangjával, a gop¦k azzal a transzcendentális vággyal siettek a r§sa-tánc helyére, hogy elégedetté tegyék K¥¢£át. K¥¢£ad§sa Kavir§ja Gosv§mi, a Caitanya-carit§m¥ta szerzõje elmagyarázta, hogy a kéjvágy is érzékkielégítés meg a szeretet is, ám az utóbbi K¥¢£a érzékeinek kielégítését szolgálja. Ha tehát valaki saját érzéki élvezete érdekében tesz valamit, akkor anyagi cselekedetet hajt végre, amikor azonban K¥¢£a elégedettségéért teszi azt, cselekedete lelkivé válik. Az érzékkielégítés a cselekvés mindkét síkján megtalálható. Lelki szinten az érzékkielégítés az Istenség Legfelsõbb Személyiségéért, K¥¢£áért történik, míg anyagi szinten a cselekvõ önmagáért teszi azt. Anyagi szinten, amikor egy szolga a gazdáját szolgálja, nem a gazdája, hanem a saját érzékeinek kielégítésére törekszik. A szolga nem szolgálná gazdáját, ha nem kapna érte fizetést. Ez azt jelenti, hogy a szolga csupán saját érzékeinek kielégítése érdekében szolgálja gazdáját. Lelki szinten azonban a szolga az Istenség Legfelsõbb Személyiségét fizetség nélkül szolgálja, és szolgálatát nem hagyja el semmi körülmények közt. Ez a különbség a K¥¢£a-tudat és az anyagi tudat között. K¥¢£a nyolcéves volt, amikor a gop¦kkal elmerült a r§sa-tánc örömeiben. A gop¦k közül ekkor már sokan férjnél voltak, mivel Indiában, különösen azokban az idõkben, a lányok már nagyon fiatalon férjhez mentek, sõt, gyakran már tizenkét évesen gyereket szültek. A körülmények úgy hozták, hogy a gop¦k, akik K¥¢£át férjükül kívánták, már mind férjnél voltak. Ennek ellenére továbbra is reménykedtek abban, hogy K¥¢£a egyszer a férjük lesz, s a szerelmeseiként tekintettek magukra. K¥¢£a és a gop¦k szerelmét ezért a parak¦ya-rasa kifejezéssel jellemezhetjük. Ha egy nõs férfi vagy egy férjes asszony más feleségére, illetve férjére vágyik, vonzalmát parak¦ya-rasának nevezik. Valójában mindenkinek K¥¢£a a férje, hiszen Õ a legfelsõbb élvezõ. A gop¦k azt akarták, hogy K¥¢£a a férjük legyen, Õ azonban nem vehetett minden gop¦t feleségül. Mivel azonban mégis ott munkált bennük az a természetes hajlam, hogy K¥¢£át tekintsék legfelsõbb férjüknek, a gop¦k és K¥¢£a viszonyát parak¦ya-rasának hívják. A parak¦yarasa örökké létezik a lelki világban, Goloka-V¥nd§vanában, de ott, az anyagi világgal ellentétben, nincs beszennyezõdve. Az anyagi világban a parak¦ya-rasa elítélendõ, bûnös dolog, míg a lelki világban a legmagasabb rendû kapcsolatot: K¥¢£a és a gop¦k kapcsolatát jellemzi. Sok más kapcsolat is létezik K¥¢£ával: mester és szolga közötti, barát és barát közötti, szülõ és gyermek közötti, szeretõ és szerelmese közötti viszony. E rasák közül a parak¦ya-rasát tartják a legmagasabb szintûnek. Az anyagi világ fordított tükörképe a lelki világnak. Éppen olyan, mint egy fa tükörképe a vízparton: a fa koronája legalulra kerül. Ehhez hasonlóan a parak¦ya-rasa, amikor fordítva visszatükrözõdik az anyagi világban, elítélendõvé válik. Ezért amikor az emberek K¥¢£a és a gop¦k r§sa-táncát utánozzák, akkor a transzcendentális parak¦ya-rasának csupán a torz, visszataszító tükörképét élvezik. A transzcendentális parak¦ya-rasa élvezetére nincs lehetõség az anyagi világban. A ¼r¦mad-Bh§gavatam leszögezi, hogy még álmunkban vagy képzeletünkben sem szabad utánoznunk a parak¦ya-rasát. Akik ezt teszik, azok a leghalálosabb mérget isszák. Amikor K¥¢£a, a Legfelsõbb Élvezõ ªarat teliholdas éjszakáján a gop¦k társaságát kívánta élvezni, abban a
pillanatban a hold, minden csillag ura, teljes pompájában megjelent az égen. ¼arat teliholdas éjszakája az év legszebb éjszakája. Indiában, az Uttar Pradeshben található Agra városában van egy nagy épület, a Taj Mahal, amely egy hatalmas síremlék, s a legkiválóbb márványból készült. ¼arat teliholdas éjszakáján sok külföldi látogat el oda, hogy láthassa a síremléken visszatükrözõdõ holdfény csodálatos játékát. A teliholdas éjszaka szépségét tehát még ma is nagy csodálat övezi. Amikor a keleti égen feljött a telihold, piros színnel vont be mindent. Az egész égbolt olyan volt, mintha piros ku¯kumával szórták volna be. Amikor a férj hosszas távollét után hazatér, felesége arcát ku¯kumával pirosítja ki. Hasonlóképpen festette meg ªarat évszak régen várt holdkeltéje is a keleti eget. A hold megjelenése csak fokozta K¥¢£a vágyát, hogy táncolhasson a gop¦kkal. Az erdõ telis-tele volt illatozó virágokkal, üde és ünnepélyes volt minden. Amikor az Úr K¥¢£a belefújt fuvolájába, a gop¦k megigézve hallgatták szerte V¥nd§vanában. Az égen ragyogó telihold, a vöröslõ horizont, s illatozó, nyíló virágaival a hûs, nyugodt este ezerszeresére növelte a fuvola hangja iránti vonzódásukat. A gop¦k természetüknél fogva nagyon vonzódtak K¥¢£a szépségéhez, s amikor meghallották fuvolája hangját, sóvárgó vágyat éreztek, hogy kielégítsék K¥¢£a érzékeit.
Amint meghallották a fuvola hangját, minden mást félretettek, és siettek K¥¢£ához. Ahogy szaladtak, fülbevalóik ide-oda táncoltak. A helyet, ahová mindannyian futottak, Va°ª¦va±ának nevezik. Néhányan épp tehenet fejtek, de a fejést félbehagyva tüstént K¥¢£ához futottak. Egyikük éppen meghozta a tejet, s egy edényben felrakta a tûzre, de nem is törõdve azzal, hogy majd túlforr és kifut, azonnal szaladt, hogy láthassa K¥¢£át. Néhányan gyermeküket szoptatták, mások a családjuknak adtak éppen enni, de félbehagytak mindent, és lélekszakadva futottak K¥¢£ához. Voltak, akik vacsorát szolgáltak fel a férjüknek, vagy maguk ettek éppen, de nem törõdve férjjel, evéssel, már szaladtak is sebtében. Egyesek ki akarták festeni az arcukat, és szépen fel akartak öltözni, mielõtt K¥¢£ához mennek, de sem magukat kifesteni, sem szépen felöltözni nem voltak képesek nagy izgalmukban — minél hamarabb találkozni akartak K¥¢£ával. Arcukat sebtiben festették ki, ruháikat kapkodva öltötték magukra, s némelyikük ruhája alsó részét felülre, felsõ részét pedig alulra vette föl.
Miközben a gop¦k lélekszakadva elhagyták házaikat, meghökkent férjük, apjuk és fivéreik azon tûnõdtek, hová mehetnek. Mivel fiatal lánykák voltak, férjük, bátyjuk vagy apjuk védelme és felügyelete alatt álltak. A rájuk felügyelõ férfiak már megtiltották nekik, hogy K¥¢£ához menjenek, õk azonban tudomást sem vettek errõl. Ha egy K¥¢£atudatban élõ embert magával ragad K¥¢£a vonzereje, akkor nem törõdik semmiféle anyagi kötelességgel, legyen az bármilyen halaszthatatlan is. A K¥¢£a-tudatnak olyan ereje van, hogy bárkit meg tud szabadítani anyagi cselekedeteitõl. ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ egy gyönyörû versében az egyik gop¦ a következõket javasolja barátnõjének: „Kedves barátnõm, ha az anyagi társaságot, barátságot és szerelmet akarod élvezni, akkor azt tanácsolom, ne menj el találkozni ezzel a mosolygó fiúval, Govindával, aki a Yamun§ partján fuvolázik, s akinek ajka a telihold sugaraitól ragyog.” ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ arra utal ezzel a versével, hogy akit elragad K¥¢£a szépsége és mosolygó arca, az elveszíti minden vonzalmát az anyagi élvezetek iránt. Ez a próbája a K¥¢£a-tudatban való elõrehaladásnak. A K¥¢£a-tudatban való fejlõdésnek az a jele, hogy az ember elveszti érdeklõdését az anyagi cselekedetek és az önös érzékkielégítés iránt. Néhányan a gop¦k közül nem mehettek K¥¢£ához: férjük erõszakkal visszatartotta és bezárta õket. Mivel nem tudtak eljutni Hozzá, szemüket behunyva meditálni kezdtek K¥¢£a transzcendentális formáján. K¥¢£a már eleve ott volt az elméjükben. A legnagyobb yog¦knak bizonyultak, ahogyan az a Bhagavad-g¦t§ban is áll: „Aki hittel és szeretettel a szívében mindig K¥¢£ára gondol, az a legkiválóbb yog¦.” A yog¦ mindig az Úr Vi¢£u alakjára rögzíti elméjét: ez az igazi yoga; s K¥¢£a minden vi¢£u-tattva eredeti formája. Azok a gop¦k, akik nem tudtak személyesen eljutni K¥¢£ához, tökéletes yog¦kként meditálni kezdtek Rajta.
A feltételekhez kötött élõlények gyümölcsözõ cselekedeteinek kétféle eredménye van. Az a feltételekhez kötött élõlény, aki folyton bûnös tetteket követ el, szenvedni fog, annak pedig, aki jámbor cselekedeteket végez, anyagi élvezetben lesz része. Mindkét esetben — legyen szó anyagi boldogságról vagy szenvedésrõl — az élvezõt vagy a szenvedõt megköti az anyagi természet. K¥¢£ának azok a gop¦-társai, akik aznap éjjel Hozzá igyekeztek, többféle csoportba tartoztak. A gop¦k többsége K¥¢ £a örök társa volt. Ahogy az a Brahma-sa°hit§ban áll — §nanda-cin-maya-rasa-pratibh§vit§bhi¤ —, a lelki világban K¥¢£a társai, legfõképpen a gop¦k, az Úr K¥¢£a gyönyörenergiájának megnyilvánulásai. Õk ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ kiterjedései. Amikor azonban K¥¢£a az anyagi világ valamelyik univerzumában mutatja be transzcendentális kedvteléseit, akkor nemcsak örök társai tartanak Vele, hanem azok is, akik az anyagi világból emelkedtek föl ebbe a helyzetbe. Azok a gop¦k, akik az anyagi világban csatlakoztak K¥¢£a kedvteléseihez, egyszerû emberi lények voltak. Ha gyümölcsözõ cselekedetek kötötték is le valaha õket, K¥¢£ára irányuló szakadatlan meditációjuk révén teljesen megszabadultak a karma visszahatásaitól. Fájdalmas vágyakozásuk, amikor nem láthatták K¥¢£át, megszabadította õket minden elkövetett bûn visszahatásától, K¥¢£a iránti szeretetüknek — az ugyancsak K¥¢£a távollétében érzett — transzcendentális eksztázisa pedig jámbor anyagi cselekedeteik visszahatásait semmisítette meg. A feltételekhez kötött élõlény jámbor vagy bûnös cselekedetei miatt születésnek és halálnak van kitéve, de a gop¦k, akik K¥¢£án kezdtek meditálni, felülemelkedtek mind a jámbor, mind pedig a bûnös tettek síkján, s így megtisztulván felemelkedtek azoknak a gop¦knak a szintjére, akik K¥¢£a gyönyörenergiájának kiterjedései voltak. A szerelmes érzésekkel K¥¢£án meditáló gop¦k mind tökéletesen megtisztultak az anyagi természet gyümölcsözõ cselekedeteinek visszahatásaitól, s némelyikük azonnal el is hagyta az anyagi természet három kötõereje által létrehozott anyagi testét. Par¦k¢it Mah§r§ja figyelmesen hallgatta ¼ukadeva Gosv§m¦t, amint az a K¥¢£ához igyekvõ, r§sa-táncra gyülekezõ
gop¦k helyzetét magyarázta neki. Amikor megtudta, hogy egyes gop¦k csupán azáltal, hogy a szerelmükként gondoltak K¥¢£ára, megszabadultak az anyagi lét, a születés és halál összes szennyezõdésétõl, így szólt: — A gop¦k nem tudták, hogy K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Gyönyörû fiúnak tartották, s a szerelmükként tekintettek Rá. Hogyan tudtak megszabadulni anyagi, feltételekhez kötött állapotukból pusztán azáltal, hogy a szerelmesükre gondoltak? Tudnunk kell, hogy K¥¢£a és az élõlények minõségileg azonosak. Minden élõlény, mivel K¥¢£a szerves része, szintén Brahman, de K¥¢£a a Legfelsõbb Brahman — a Parabrahman. A kérdés az, hogy ha egy bhakta számára lehetséges, hogy egyszerûen K¥¢£ára gondolva kiszabaduljon az anyagi szennyezettség állapotából, akkor mások miért nem tudják ezt elérni azzal, hogy szintén gondolnak valakire? Ha valaki a férjére, a fiára vagy bármely élõlényre gondol — hiszen minden élõlény Brahman —, miért nem szabadul ki az anyagi szennyezettség állapotából? Ez egy nagyon fontos kérdés, ugyanis mindig akadnak olyan ateisták, akik utánozzák K¥¢£át. A Kali-yugában manapság rengeteg, magát K¥¢£ával egyenrangúnak tartó csaló azzal csapja be az embereket, hogy elhiteti velük: ha rájuk gondolnak, az egyenértékû azzal, mintha K¥¢£ára gondolnának. Par¦k¢it Mah§r§ja azért tette fel ezt a kérdést, mert megsejtette a jövõt, s aggodalommal töltötte el a K¥¢£át imitáló démoni emberek vak követõinek veszélyes helyzete. Par¦k¢it Mah§r§ja kérdése így szerencsére ott van a ¼r¦mad-Bh§gavatamban, s óva inti az ártatlan embereket: K¥¢£ára gondolni vagy egy közönséges emberre gondolni nem ugyanaz. Még a félistenekre irányuló meditáció sem hasonlítható össze azzal, ami K¥¢£ára irányul. A vai¢£ava-tantra arra figyelmeztet minket, hogy aki Vi¢£ut, N§r§ya£át vagy K¥¢£át a félistenekkel azonos szintre helyezi, az p§¢a£¨¦, gazember. Par¦k¢it Mah§r§ja kérdésére ¼ukadeva Gosv§m¦ a következõképpen válaszolt:
— Kedves királyom, kérdésedre már korábban megkaptad a választ. Amikor Par¦k¢it Mah§r§ja az említett okok miatt feltette kérdését, tanítómestere nagyon intelligensen így válaszolt neki: „Miért kérdezed újra ugyanazt a dolgot, amit már elmagyaráztam neked? Miért vagy ilyen feledékeny?” A lelki tanítómester mindig felsõbbrendû helyzetben van, s így joga van ahhoz, hogy megszidja tanítványát. ¼ukadeva Gosv§m¦ tudta, hogy Par¦k¢it Mah§r§ja a kérdést nem saját maga miatt tette fel, hanem azért, hogy figyelmeztesse a jövõ ártatlan embereit, akik másokat esetleg K¥¢£ával egyenlõnek hisznek majd. Ezután ¼ukadeva Gosv§m¦ ¼iªup§la felszabadulására emlékeztette Par¦k¢it Mah§r§ját. ¼iªup§la szakadatlan gyûlölettel gondolt K¥¢£ára, s gyûlölködésének végül az lett az eredménye, hogy K¥¢£a megölte. Mivel azonban K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, ¼iªup§la — pusztán azáltal, hogy Õt nézte — felszabadult. Ha egy gyûlölettel teli ember felszabadulást érhet el pusztán azzal, hogy elméjét K¥¢£ára szögezi, akkor mit mondhatnánk a gop¦król, akik oly kedvesek K¥¢£ának, s akik mindig nagy szeretettel gondolnak Rá? Valami különbségnek mégiscsak lennie kell egy ellenség és egy barát között. Ha K¥¢£a ellenségei meg tudtak szabadulni az anyagi szennyezettségtõl és eggyé tudtak válni a Legfelsõbbel, akkor az Õ kedves társai, például a gop¦k, feltétlenül elérik a felszabadulást és még annál jóval többet is. A Bhagavad-g¦t§ban K¥¢£át H¥¢¦keªának nevezik. ¼ukadeva Gosv§m¦ is emlékeztet arra, hogy K¥¢£a H¥¢¦keªa, azaz Õ a Felsõlélek. Míg egy hétköznapi ember nem más, mint egy feltételekhez kötött lélek, akit anyagi test takar, addig K¥ ¢£a és az Õ teste egy és ugyanaz, hiszen Õ H¥¢¦keªa. Aki különbséget tesz K¥¢£a és K¥¢£a teste között, az a legnagyobb ostoba. K¥¢£a H¥¢¦keªa és Adhok¢aja. ¼ukadeva Gosv§m¦ ezt e két nevet említette válaszában. A H¥¢¦keªa név a Felsõlélekre, az Adhok¢aja pedig az Istenség Legfelsõbb Személyiségére utal, aki transzcendentális az anyagi természethez képest. Az egyszerû élõlények iránti indokolatlan kegyébõl saját, eredeti alakjában jön el közéjük. Az ostoba emberek sajnos közönséges embernek vélik, s így az útjuk egyenesen a pokolba vezet. ¼ukadeva Gosv§m¦ ezután tovább magyarázta Par¦k¢it Mah§r§jának, hogy K¥¢£a nem egy közönséges halandó. Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége — elpusztíthatatlan, felfoghatatlan, minden anyagi tulajdonságtól mentes, s kizárólag lelki tulajdonságok jellemzik. Indokolatlan kegyébõl jelenik meg az anyagi világban, s mindig saját, eredeti formájában jön el, anélkül, hogy bármilyen változáson esne át. Ezt a Bhagavad-g¦t§ban is megerõsíti az Úr, amikor azt mondja, hogy Õ lelki energiája által jelenik meg. Amikor az Úr megjelenik, az nem az anyagi energia irányítása alatt történik. Épp ellenkezõleg: az anyagi energia áll az Õ ellenõrzése alatt. Ahogy tehát az a Bhagavad-g¦t§ban is áll, az anyagi természet az Õ felügyelete alatt mûködik. A Brahma-sa°hit§ból azt is megtudhatjuk, hogy az anyagi energia, Durg§, úgy viselkedik, mint az árnyék, amely a létezõ dolgok mozgását követi. Tehát, ahogyan ¼ukadeva Gosv§m¦ is leszögezi, ha valakiben ragaszkodás vagy vonzalom ébred K¥¢£a iránt, akár a szépsége, akár valamilyen más tulajdonsága — gazdagsága, hírneve, ereje, lemondása vagy tudása — miatt, s figyelmét akár szeretet vagy baráti érzelem, akár pedig kéjvágy, düh vagy félelem irányítja Rá, akkor a felszabadulás és az anyagi szennyezettségtõl való megtisztulás számára biztosítva van. A Bhagavad-g¦t§ tizennyolcadik fejezetében az Úr kijelenti, hogy az, aki a K¥¢£a-tudatot terjeszti, nagyon kedves Számára. Egy prédikátornak sok problémával kell szembenéznie, miközben küzd, hogy átadja az embereknek a K¥¢£atudat tiszta üzenetét. Elõfordul, hogy a testi épségét veszélyezteti, sõt, néha még a halállal is szembe kell néznie. Nagy lemondást kell tehát magára vállalnia — de K¥¢£áért. Ezért mondja K¥¢£a azt, hogy az ilyen prédikátor nagyon kedves Neki. Ha K¥¢£a ellenségei felszabadulást remélhetnek csupán azért, mert egyfolytában Rá gondolnak, akkor mit mondjunk azokról, akik olyan kedvesek Neki? A K¥¢£a-tudat terjesztõinek felszabadulása tehát minden körülmények között biztos. Ezek a prédikátorok azonban sohasem törõdnek a felszabadulással, mert aki K¥¢£a-tudatban cselekszik és odaadó szolgálatot végez, az már elérte a felszabadulást. ¼ukadeva Gosv§m¦ ezért biztosította Par¦k¢it Mah§r§ját, hogy aki vonzódik K¥¢£ához, az kiszabadul az anyagi világ béklyóiból, mivel K¥¢£a a transzcendentális mestere minden misztikus erõnek.
Amikor tehát a gop¦k mind összegyûltek Elõtte, K¥¢£a beszélni kezdett hozzájuk, játékos szavaival hol bátorítva, hol elkedvetlenítve õket. K¥¢£a a legnagyobb szónok (Õ a Bhagavad-g¦t§ elbeszélõje is), s mindenrõl — filozófiáról, politikáról, gazdaságról — a legmagasabb szinten tud beszélni. Ráadásul most a gop¦k elõtt beszélt, azok elõtt, akik annyira kedvesek voltak Számára. El akarta bûvölni õket a szavaival, ezért így szólt:
— Ó, V¥nd§vana hölgyei! Végtelenül szerencsések vagytok, s nagyon kedvesek a Számomra. Nagy örömömre szolgál, hogy eljöttetek ide, s remélem, minden a legnagyobb rendben van V¥nd§vanában. Rendelkezzetek hát Velem! Mit tehetek értetek? Mi volt a célja, hogy az éjszaka kellõs közepén idejöttetek? Kérlek, üljetek le, és mondjátok el, mit tehetek értetek! A gop¦k azért jöttek K¥¢£ához, hogy élvezzék a társaságát, hogy táncoljanak Vele, s hogy megcsókolják és megöleljék Õt. Ám amikor K¥¢£a nagy illendõséggel, hivatalos modorban fogadta õket, nagyon meglepõdtek. Úgy beszélt velük, ahogyan általában társasági hölgyekkel beszél az ember. Mosolyogni kezdtek hát egymás között, s noha sóváran hallgatták K¥¢£át, nem gyõztek csodálkozni különös szavain.
— Kedves barátnõim — magyarázta nekik K¥¢£a —, ne felejtsétek el, hogy éjszaka van, és az erdõ nagyon veszélyes ilyenkor. A dzsungel vérengzõ vadállatai — a tigrisek, medvék, sakálok, farkasok — mind zsákmány után járnak. Nagy veszélyben vagytok. Nem lehettek itt most sehol biztonságban, hisz bárhová is mentek, mindenütt préda után szaglászó állatok leselkednek a sûrûben. Azt hiszem nagy veszélyt vállaltatok magatokra, amikor éjnek évadján idejöttetek. Kérlek benneteket, forduljatok vissza most azonnal! Amikor látta, hogy a gop¦k továbbra is csak mosolyognak, megjegyezte:
— Nagyra becsülöm a szépségeteket, mindannyiótoknak csodálatosan karcsú dereka van. A gop¦k mindegyike válogatott szépség volt. Bájukra a sumadhyam§ szót használják, mert azt mondják, egy nõ szépségének mércéje az, hogy karcsú-e a dereka, azaz, hogy sumadhyam§-e.
K¥¢£a azt a benyomást akarta kelteni bennük, hogy még nem elég idõsek ahhoz, hogy vigyázni tudjanak magukra. Védelemre szorulnak, s nem volt valami bölcs dolog, hogy az éjszaka közepén eljöttek Hozzá. K¥¢£a arra is utalt, hogy Õ maga is fiatal még, s a lányok is mind fiatalok.
— Nem túl helyénvaló, hogy fiatal lányok és fiúk éjszakának idején együtt legyenek — figyelmeztette õket K¥¢£a. Megjegyzése egyáltalán nem tette boldoggá a gop¦kat, ezért K¥¢£a egy másik oldalról próbálta megközelíteni a kérdést.
— Kedves barátnõim, tisztában vagyok vele, hogy családotok beleegyezése nélkül hagytátok el otthonaitokat. Képzelem, hogy a szüleitek, fivéreitek, fiaitok, s különösen a férjetek hogyan aggódhatnak most értetek. Feldúltan keresnek titeket mindenfelé, miközben itt idõztök. Egyszóval ne késlekedjetek! Kérlek, térjetek haza, és nyugtassátok meg õket!
K¥¢£a kendõzetlen javaslata egy kissé meglepte a gop¦kat — mérgesen fordították félre a fejüket, s tekintetükkel az erdõ szépségeit fürkészték. A hold fénye beragyogta az egész erdõt, s a nyíló virágok fölött fújdogáló szellõben finoman remegtek a fák zöld levelei. K¥¢£a kihasználta, hogy a gop¦k az erdõt nézik, s így szólt:
— Nyilván azért jöttetek ide, hogy lássátok V¥nd§vana gyönyörû erdejét ezen az éjszakán, de mostanra már biztosan kigyönyörködtétek magatokat. Hamar térjetek hát vissza otthonaitokba! Mindannyian nagyon erényesek vagytok, ezért most, hogy láttátok V¥nd§vana csodálatos erdejét, arra kérlek benneteket, térjetek haza, és folytassátok hûségesen férjetek szolgálatát. Néhányótoknak, bár még nagyon fiatalok vagytok, bizonyára már gyermeke is van. Otthon hagytátok õket is, s biztosan sírnak már utánatok. Kérlek benneteket, azonnal menjetek haza, és szoptassátok meg õket! Azt is megértem, hogy nagyon ragaszkodtok Hozzám, s tudom, valójában transzcendentális vonzódásotok hozott ide benneteket, amikor meghallottátok fuvolám hangját. A szerelem és a vonzalom, amit Irántam éreztek, nagyon is helyénvaló, hiszen Én vagyok az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Minden élõlény az Én parányi részem, és a természetükbõl adódik, hogy ragaszkodnak Hozzám. Ragaszkodásotok örömmel tölt el, s csak a legnagyobb elismeréssel szólhatok róla. Most már visszatérhettek otthonaitokba. Van azonban még valami, amit el kell magyaráznom nektek. Egy erényes asszony számára a legfontosabb vallásos szabály az, hogy õszintén, minden csalárdságtól mentesen szolgálja a férjét. Azon túl azonban, hogy egy asszonynak hûségesnek kell lennie a férjéhez, kedvesen kell bánnia férje barátaival és öccseivel, s kötelességtudónak kell lennie az apósával és az anyósával szemben. És ami a legfontosabb: törõdnie kell a gyermekeivel. K¥¢£a tehát elmagyarázta, hogy mik is egy asszony kötelességei. Ezután külön hangsúlyozta, hogy milyen fontos a férj szolgálata. — Ha nem is a legkiválóbb jellemû, ha nem is nagyon gazdag, ha nem is kedvez neki a szerencse, ha öreg vagy állandó betegeskedése miatt magatehetetlen, a feleségnek sohasem szabad õt elhagynia, ha az a vágya, hogy teste elhagyása után a felsõbb bolygók egyikére jusson. A társadalom elítéli, amikor egy nõ hûtlen lesz a férjéhez, s egy másik férfi után néz. Ha így tesz, az
megfosztja a nõt attól a lehetõségtõl, hogy a mennyei bolygókra jusson, s az élete is nagyon lealacsonyodik. Egy férjes asszony ne keressen más férfit magának, mert a védikus szabályok ezt egyáltalán nem szentesítik. Ha úgy érzitek, hogy nagyon ragaszkodtok Hozzám és a társaságomra vágytok, azt tanácsolom nektek, hogy ne fizikai közelségembõl próbáljatok élvezetet meríteni. Jobb lesz, ha most szépen hazamentek, s egyszerûen Rólam beszélgettek és Rám gondoltok majd. Pusztán azzal, hogy Rám gondoltok és éneklitek a neveimet, bizonyosan felemelkedtek majd a transzcendentális szintre. Nincs szükség arra, hogy itt legyetek mellettem. Kérlek, menjetek haza!
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége egyáltalán nem volt gunyoros, amikor a fenti utasítást adta a gop¦knak. Ezeket a tanításokat minden tisztességes asszonynak meg kell szívlelnie. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége különösen a nõi erényességet hangsúlyozta itt ki, ezért ezeket az elveket minden nõnek követnie kell, akinek komolyan szándékában áll, hogy eljusson az élet egy magasabb szintjére. Az élõlények vonzalmainak középpontjában valójában mindig K¥¢£a áll. Amikor ez a vonzalom magára K¥¢£ára irányul, akkor az ember felülemelkedik a védikus parancsolatokon. A gop¦k számára ez lehetséges volt, mert õk szemtõl szemben láthatták K¥¢£át Ez azonban egyetlen feltételekhez kötött nõ számára sem lehetséges. Sajnos azonban egy-egy csaló a monizmus, a „minden és mindenki egy” filozófiáját alapul véve, felelõtlenül arra használja fel a r§sa-l¦l§t, hogy K¥¢£a és a gop¦k viselkedését utánozva ártatlan nõket csábítson el, s félrevezesse õket egy úgynevezett lelki felemelkedés ürügyén. Láthattuk, hogy az Úr K¥¢£a is arra figyelmeztet, hogy ami lehetséges volt a gop¦k számára, az egy közönséges nõ számára nem az. A nõk valóban felemelkedhetnek fejlett K¥¢£a-tudatuk által, azt azonban nem szabad hagyniuk, hogy egy magát K¥¢£ának nevezõ szélhámos elcsábítsa õket. Ahogyan az iménti tanácsokból megtudhattuk, egy nõ odaadó cselekedeteinek középpontjában K¥¢£a neveinek éneklése és a Rajta való meditálás kell hogy álljon. Nem szabad a csaló ál-bhaktákat, a sahajiy§kat, e könnyelmû, léha férfiakat követniük. Amikor K¥¢£a ilyen távolságtartóan beszélt hozzájuk, a gop¦k nagyon elszomorodtak, mert azt hitték, meghiúsul a vágyuk, s nem élvezhetik a r§sa-táncot K¥¢£ával. Elszorult a szívük, lélegzetük nagy szomorúságukban szaporábbá vált. Nem is néztek K¥¢£ára, csak lehajtották a fejüket, s földre szegezett tekintettel mindenféle ákom-bákomot rajzolgattak a lábukkal a porba. Könnyek törtek elõ a szemükbõl, elmosták az arcukon a festéket, s a mellükre festett ku¯kumával összekeveredve a földre potyogtak. A gop¦k egy szót sem tudtak szólni K¥¢£ához, csak álltak ott csöndesen, s ez a csönd azt jelentette, hogy a szívükön nagy sebet ütött valami. A gop¦k nem voltak hétköznapi nõk. K¥¢£a örök társai lévén, lényegében K¥¢£ával azonos szinten álltak. Amint az a Brahma-sa°hit§ban is áll, K¥¢£a gyönyörenergiájának kiterjedései õk, s K¥¢£a energiája lévén, nem különböznek Tõle. Habár K¥¢£a szavai letörték õket, nem kívánták éles szavakkal bírálni Õt. Valamiképp azonban mégis a szemére akarták vetni K¥¢£ának a szívtelen szavakat, ezért elcsukló hangon beszélni kezdtek. Nem akartak bántó szavakat használni, hiszen K¥¢£a volt a mindenük, Õ volt számukra a legkedvesebb, a szívükben csak Õt hordozták. Tökéletesen meghódolt és odaadó lelkek voltak. Amikor K¥¢£a kellemetlen szavait hallották, természetesen megpróbáltak válaszolni, de kísérletük könnyekbe fulladt. Végül nagy nehezen megszólaltak. — K¥¢£a — mondták panaszos hangon —, milyen kegyetlen vagy! Hogy is mondhattál ilyeneket! Mi teljesen átadtuk magunkat Neked. Kérünk, fogadj el minket, és ne beszélj velünk ilyen kíméletlenül. Természetesen azt teheted, amit jónak látsz, hiszen Te vagy az Istenség Legfelsõbb Személyisége, de éppen ezért nem méltó Hozzád, hogy ilyen szívtelenül bánsz velünk. Magunk mögött hagytunk mindent, s eljöttünk Hozzád, hogy menedéket kérjünk lótuszlábaidnál. Tudjuk, hogy tökéletesen független vagy, s bármit megtehetsz, amit akarsz, mégis arra kérünk, ne utasíts el bennünket. Odaadó híveid vagyunk. Ahogyan az Úr N§r§ya£a elfogadja a bhaktáit, Neked is ugyanúgy el kellene fogadnod bennünket. Az Úr N§r§ya£ának sok bhaktája van, akik azért imádják Õt, hogy felszabadulhassanak, s Õ meg is adja ezt nekik. Hogyan utasíthatnál el minket, amikor számunkra nincs más menedék, csak a Te lótuszlábad? — Ó, kedves K¥¢£a — folytatták —, Te vagy a legfelsõbb irányító, efelõl nincs kétség. Az asszonyoknak adott utasításaid, melyekben arra szólítod fel õket, hogy legyenek hûségesek a férjeikhez, viseljék gondját a gyermekeiknek, lássák el szépen otthoni teendõiket, s legyenek engedelmesek a család idõsebb tagjaival szemben, bizonyosan a ª§strák utasításain alapulnak. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ha valaki lótuszlábaid menedékében marad, azzal a ª§strák mindezen utasításának is tökéletesen eleget tesz. Férjeink, barátaink, családtagjaink és gyermekeink csupán azért fontosak és kedvesek számunkra, mert Te ott vagy bennük, hiszen Te vagy a Felsõlélek minden élõlény szívében. A Te jelenléted nélkül minden test jelentéktelenné válik. Ha Te elhagyod azt, a test azonnal elpusztul, és a ª§stra szabályai szerint a halott testet rögtön a folyóba kell dobni vagy el kell égetni. Ezért hát nincs Nálad drágább és fontosabb személy ezen a világon. Ha Beléd helyezzük hitünket, s teljes szívünkkel Téged szeretünk, a férjünket, a barátainkat, a fiainkat és a lányainkat soha nem veszíthetjük el. Ha egy nõ Téged választ legfelsõbb férjéül, akkor soha nem veszíti el a férjét, szemben azzal, ami az anyagi létben történik. Ha tehát Téged választunk legfelsõbb férjünkül, akkor fel sem merül az egymástól való elszakadás, a válás vagy az özvegység fogalma. Te vagy az örök férj, az örök fiú, az örök barát, az örök mester, s ha valaki kapcsolatba kerül Veled, az örökké boldog lesz. Mivel Te vagy a tanítója a vallásos elveknek, az imádat elsõsorban a Te lótuszlábaidat illeti meg. Amint azt a ª§strák is kijelentik — §c§rya-up§san§ —, a Te lótuszlábaid imádata a legfontosabb alapelv. Továbbá, ahogyan az a Bhagavad-g¦t§ban is áll, Te vagy az egyedüli élvezõ, Te vagy az egyedüli tulajdonos, s Te vagy az egyedüli barát. Ezért eljöttünk Hozzád, magunk mögött hagyva minden úgynevezett barátot, közösséget és szerelmet, hogy most Te legyél az, aki élvezetet merít belõlünk. Bárcsak élvezeted örök tárgyai lehetnénk! Legyél a tulajdonosunk, mivel ez természet adta jogod, és legyél a legfelsõbb barátunk, hiszen természetednél fogva az vagy. Hadd öleljünk át Téged legfelsõbb szerelmünkként! — Kérünk, ne ábrándíts ki minket abból a régi álmunkból, hogy a férjünk legyél! — mondták a gop¦k a lótuszszemû K¥¢£ának. — A bölcs ember azzal szolgálja leginkább a saját javát, ha teljes szívébõl Téged imád. Akiket félrevezetett a
külsõ energia, s hamis, önáltató elméletekbõl próbálnak elégedettséget meríteni, azok Tõled függetlenül akarják élvezni az életet. Az úgynevezett férjek, barátok, fiak, lányok, apák vagy anyák mind csupán az anyagi bajok forrásai. Senki nem lett még boldog ebben az anyagi világban attól, hogy egy úgynevezett apja, anyja, férje, fia, lánya vagy barátja volt. Habár egy apának és egy anyának az lenne a feladata, hogy megvédje gyermekeit, sok gyermek mégis éhségtõl szenved, vagy éppen otthontalan. Sok kiváló orvos van, de egy olyan sincs köztük, aki életre tudná kelteni meghalt betegét. Az anyagi világban sokféle módon meg lehet védeni magunkat, de ha valaki halálra van ítélve, a védekezés semmilyen formája sem segíthet, s a Te oltalmad nélkül az úgynevezett védekezési módok a folyamatos gyötrelem forrásaivá válnak. Ezért Hozzád fordulunk, kedves Urunk, mindenek Ura, s arra kérünk, ne fossz meg minket attól a régi reményünktõl, hogy legfelsõbb férjünk leszel. — Kedves K¥¢£a, asszonyok lévén az tesz boldoggá minket, ha szívünket a családi élet ügyes-bajos dolgai töltik meg. Csakhogy Te már elloptad a szívünket, s így nem vagyunk képesek többé szívvel-lélekkel a családi ügyekkel foglalatoskodni. Arra kérsz minket, hogy térjünk haza. Ez helyénvaló tanács, de szerencsétlenségünkre bódultan állunk itt. Lábainkban arra sincs erõ, hogy akár egy lépést is távolodjunk lótuszlábaidtól. Ezért ha kérésedre haza is térünk, mit fogunk ott csinálni? Teljesen képtelenek vagyunk bármit is cselekedni Nélküled. A családi élet dolgai helyén asszonyi szívünkben most egy másfajta vágy szûnni nem akaró tüze ég. Ezért arra kérünk Téged, kedves K¥¢£a, oltsd el ezt a tüzet gyönyörû mosolyoddal és az ajkaidról fakadó transzcendentális hangvibrációval. Ha nem vagy hajlandó megtenni ezt a szívességet, minden bizonnyal elemészt majd bennünket hiányod tüze. Csupán Rád és gyönyörû vonásaidra gondolnánk majd, s azon nyomban elhagynánk testünket — azzal a reménnyel, hogy így majd lehetõségünk nyílik arra, hogy következõ életünkben a Te lótuszlábaid közelében lehessünk. Kedves K¥¢£a, ha Te azt mondod, menjünk csak szépen haza, s a férjünk majd ki fogja elégíteni vágyaink lángoló tüzét, erre csak azt válaszolhatjuk: többé ez már nem lehetséges. Lehetõséget adtál arra, hogy élvezeted tárgyaivá válhassunk az erdõben, s egyszer a mellünket is megérintetted, amit mi áldásként fogadtunk, a szerencse istennõihez hasonlóan, akik Vaiku£±halokán nyújtanak Neked élvezetet. Miután megízleltük ezt a transzcendentális élvezetet, Rajtad kívül többé senki mástól nem kívánjuk, hogy teljesítse szerelmes vágyainkat. Kedves K¥¢£a, a félistenek a szerencse istennõjének lótuszlábait imádják, aki, jóllehet a Vaiku£±ha-bolygókon mindig a mellkasodon pihen, nagy lemondásoknak és vezekléseknek vetette magát alá, hogy menedéket kapjon tulas¦-levelekkel borított lótuszlábaidnál. Szolgáid számára lótuszlábad jelenti a biztos menedéket, s a szerencse istennõje, ahelyett, hogy ottmaradna mellkasodon, eljön onnan és lótuszlábaidat imádja. Lótuszlábaid porán kívül nincs más menedékünk. Arra kérünk, ne utasíts vissza minket, hiszen teljesen átadtuk magunkat Neked! — Kedves K¥¢£a, Téged Harinak is hívnak. Te vagy az, aki elpusztítod az élõlények minden nyomorúságát, különösen azokét, akik családi ragaszkodásaikat hátrahagyva útra kelnek otthonaikból, hogy életüket Neked ajánlják. Amikor elhagytuk otthonunkat, azt reméltük, hogy életünket majd a Te szolgálatodnak szentelhetjük. Könyörgünk, fogadj el minket szolgáidnak! Azt nem is akarjuk Tõled kérni, hogy végy minket feleségül. Fogadj el minket csupán a szolgálólányaidnak! Te vagy az Istenség Legfelsõbb Személyisége, s mivel örömödet leled a parak¦ya-rasában, és híres transzcendentális nõcsábász vagy, eljöttünk, hogy kielégítsük transzcendentális vágyaidat. Saját vágyaink is ide vezéreltek minket, melyek mosolygó arcod láttán lángoltak fel bennünk. Szépen felöltözve és felékszerezve jöttünk el Hozzád, ám amíg nem ölelsz meg minket, öltözetünk és szépségünk nem lesz tökéletes. Te vagy a Legfelsõbb Személy, s ha puru¢a-bh¡¢anaként, férfi-díszként teljessé teszed öltözékünket, akkor minden vágyunk beteljesedik, s tetõtõl talpig hiánytalanul szépek leszünk. — Drága K¥¢£a, egyszerûen rabul ejt minket a látvány, ahogyan most tilakával és fülbevalókkal felékszerezve, bodros hajfürtökkel keretezett szépséges arcoddal itt állsz elõttünk, és csodálatosan mosolyogsz! Karjaid, melyek mindig biztonságot nyújtanak a meghódolt lelkeknek, ugyanolyan elbûvölõek. És habár nagyon vonzó számunkra a mellkasod is, melyet a szerencse istennõje ölel át, mégsem vágyunk az istennõ helyére. Megelégszünk azzal, ha a szolgáid lehetünk. Ha pedig mégis azzal vádolnál minket, hogy az erkölcstelenség szószólói vagyunk, csak azt mondhatjuk: mutass nekünk a három világban akárcsak egyetlen nõt is, akit nem ragad el szépséged, akit nem bûvölnek el a csodálatos dallamok, melyeket transzcendentális fuvoládon játszol! Veled való kapcsolatukat tekintve nincsen különbség férfi és nõ között e három világban, mivel mind a kettõ határenergiádhoz, a prak¥tihez tartozik. Tulajdonképpen egyikük sem élvezõ, azaz egyikük sem férfi, mert mindenki a Te élvezetednek a tárgya. Nincs olyan nõ ebben a három világban, aki ne térne le a tisztesség útjáról, amikor vonzalom ébred benne Irántad. Csodálatos szépséged nemcsak a férfiakat és a nõket, hanem a teheneket, a madarakat, a vadállatokat, sõt, még a fákat, a gyümölcsöket, a virágokat — egyszóval mindent és mindenkit — megbabonáz, rólunk nem is szólva. Továbbá az is tagadhatatlan tény, hogy az Úr Vi¢£uhoz hasonlóan, aki mindig védelmet nyújt a félisteneknek a démonok támadásaitól, Te is azért jelentél meg V¥nd§vanában, hogy megvédelmezd népét a különféle szenvedésektõl. Ó, szenvedõ lelkek barátja, légy hát kegyes, s érintsd meg kezeiddel lángban égõ mellünket és homlokunkat, hiszen meghódoltunk Elõtted: örök szolgálólányaid vagyunk! Ha attól félsz, hogy lótuszhoz hasonlatos tenyered hamuvá ég, amikor tûzben égõ mellünkre helyezed, akkor engedd meg, hogy megnyugtassunk: kezednek fájdalom helyett élvezetben lesz része, akár a lótuszvirágnak, mely bár nagyon finom és puha, mégis élvezi a nap perzselõ hevét. A gop¦k izgatott érvelése hallatán az Istenség Legfelsõbb Személyisége — aki nagyon kedves a gop¦khoz — elmosolyodott. Az Úr, aki önmagában is teljes és tökéletes, ekkor megölelte és megcsókolta õket, ahogyan kívánták. Amikor K¥¢£a mosolyogva végignézett a gop¦k arcán, szépségük a százszorosára növekedett. Ahogy a társaságukat élvezte, K¥¢£a — körben a gop¦kkal — olyan volt, mint a telihold, melyet millió és millió ragyogó csillag vesz körül. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, nyakában egy gyönyörû, színpompás virágfüzérrel, a sok száz gop¦ társaságában elindult. Miközben V¥nd§vana erdejében kószáltak, nem egyszer dalra fakadtak, s K¥¢£a hol egyedül, hol pedig a gop¦kkal együtt énekelt. Így értek el a liliomokat és lótuszokat ringató Yamun§ hûvös, homokos partjára. Miközben ilyen csodálatos transzcendentális atmoszféra ölelte õket körül, a gop¦k és K¥¢£a nagy élvezetet merítettek egymás társaságából. A Yamun§ partján sétálva K¥¢£a olykor átkarolta a gop¦k fejét, mellét vagy csípõjét. Egymást csipkedve,
tréfálkozva, szerelmes pillantásokat váltva örültek egymásnak. Amikor K¥¢£a megérintette a gop¦k testét, azok még jobban vágytak arra, hogy megöleljék Õt. Mindannyian nagy boldogsággal merültek el e kedvtelésekben. A gop¦k az Istenség Legfelsõbb Személyisége kegyébõl a legnagyobb áldásban részesültek: a társaságát élvezhették, az anyagi szexualitás leghalványabb árnyéka nélkül. Hamarosan azonban büszkeség öntötte el a gop¦k szívét — arra gondoltak, hogy õk a világmindenség legszerencsésebb asszonyai, hiszen K¥¢£a a társaságával ajándékozta meg õket. Az Úr K¥¢£a, akit Keªavának is neveznek, azonnal megérezte ezt, így aztán hogy letörje büszkeségüket, indokolatlan kegyébõl és lemondottsága fenséges tanúbizonyságául azon nyomban eltûnt a gop¦k szeme elõl. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége mindig birtokában van hatféle fenségének. Ez az eset a lemondás fenségét mutatja be, s K¥¢£a teljes függetlenségére világít rá. Õ mindig teljes önmagában, nem függ semmitõl, s ez az a sík, melyen a transzcendentális kedvtelések zajlanak. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv huszonkilencedik fejezetéhez, melynek címe: „A r§satánc kezdete”.
HARMINCADIK FEJEZET K¥¢£a elbújik a gop¦k elõl Amikor K¥¢£a váratlanul eltûnt a szemük elõl, a gop¦k mindenfelé keresni kezdték. Miután sehol nem találták, gyötrõ félelem fogta el õket. Szinte megõrültek Utána. Nem tudtak mást tenni: nagy szeretettel és ragaszkodással gondoltak Rá, emlékezetükbe idézték kedvteléseit. Gondolataikban annyira elmerültek K¥¢£ában, hogy már az emlékezetük is kezdett kihagyni. Könnybe lábadt szemeik elõtt megjelentek K¥¢£a kedvtelései — újra látták csodálatos beszélgetéseiket, kedvesük ölelését, csókjait, mindent, amit egykor cselekedett. Annyira vonzódtak K¥¢£ához, hogy utánozni kezdték a táncát, a lépteit, a mosolyát, mintha õk maguk volnának K¥¢£a. Megzavarodtak K¥¢£a távollététõl: mindegyikük azt bizonygatta a másiknak, hogy õ maga K¥¢£a. Nemsokára egy csapatba gyûltek, s ide-oda barangolva az erdõben, fennhangon szólongatták kedvesüket. K¥¢£a valójában mindent átható. Ott van az égben, az erdõben, a szívekben, minden pillanatban ott van mindenütt. Így hát a gop¦k az erdõ fáihoz és bokraihoz fordultak, és K¥¢£áról faggatták õket: — Kedves banyanfa, nem láttad-e erre menni, nevetve, fuvolázva, Nanda Mah§r§ja szépséges fiát? Ellopta a szívünket, majd faképnél hagyott minket. Ha láttad Õt, kérlek, mondd meg: merre ment? Kedves aªoka-fa, n§ga-fa, campaka-fa! Nem láttátok errefelé menni Balar§ma öccsét? Büszkék lettünk, s itthagyott minket. A gop¦k tudták, miért tûnt el közülük K¥¢£a olyan hirtelen: miközben a társaságát élvezték, úgy érezték, õk az univerzum legszerencsésebb asszonyai, s mivel büszkék lettek erre, K¥¢£a — hogy letörje büszkeségüket — egy pillanat alatt eltûnt a szemük elõl. K¥¢£a nem szereti, ha a bhaktái büszkék Neki végzett szolgálatukra. Bárkinek a szolgálatát elfogadja, azt azonban nem szereti, ha egy bhaktája jobbnak gondolja magát másoknál. Ha ilyen érzés üti fel a fejét egy bhakta szívében, K¥¢£a úgy vet ennek véget, hogy megváltoztatja a bhakta iránti viselkedését. A gop¦k ekkor a tulas¦-bokrokhoz fordultak: — Kedves tulas¦, téged nagyon kedvelhet K¥¢£a, hiszen leveleid örökké az Õ lótuszlábait érintik. Kedves m§lat¦, mallik§ és jázmin! Miután K¥¢£a transzcendentális élvezetben részesített minket, erre jött, s biztosan mindnyájatokhoz hozzáért. Nem láttátok erre jönni M§dhavát? Ó, mangófák, kenyérfák, körtefák, §sana-fák! Ó, földi szedrek, p¦lu-fák, ó, virágzó kadamba-fák! Ti olyan jámborak lehettek, ha már itt laktok a Yamun§ partján. K¥¢£a bizonyosan járt erre, legyetek hát olyan kedvesek és mondjátok meg nekünk: merre ment? A gop¦k ezután a földre pillantottak, s így szóltak hozzá:
— Kedves föld, ki tudja, mennyi vezeklésen és lemondáson mentél keresztül, hogy most az Úr K¥¢£a lábnyomait viselheted magadon. Nagyon boldognak látszol, s a testedet borító fák és növények — megannyi szõrszálad — szintén nagyon boldogok. Az Úr K¥¢£a biztos nagyon elégedett volt veled, másképp miért ölelt volna át, amikor mint Var§ha, vadkan képében megjelent! Amikor a víz alá süllyedtél, Õ emelt ki téged onnan, agyaraival fenntartva teljes súlyodat.
A gop¦k, miután kifaggatták a sok-sok fát, erdei növényt és a földet, a bájos õzekre pillantottak, akik kedvesen néztek vissza rájuk. — Úgy tûnik — mondták nekik —, hogy K¥¢£a, aki maga a legfelsõbb N§r§ya£a, ezen az úton haladt el társával, Lak¢m¦val, a szerencse istennõjével. Másképp hogyan is éreznénk a fújdogáló szellõben virágfüzérének illatát, a virágfüzérét, mely a szerencse istennõjének mellérõl származó ku¯kumától piroslik? Biztosan errefelé mentek, s megérintettek benneteket: ezért vagytok most ilyen boldogok, s ezért néztek ilyen kedvesen ránk. Arra kérünk hát, mondjátok meg nekünk: merrefelé ment K¥¢£a? Õ V¥nd§vana jóakarója, s hozzátok is éppolyan kegyes, mint hozzánk — ezért, miután elhagyott bennünket, biztosan ide igyekezett. Ó, szerencsés fák, K¥¢£ára gondolunk, Balar§ma öccsére. Ahogyan erre haladt el, egyik kezét a szerencse istennõjének vállán pihentetve, másik kezében pedig egy lótuszvirágot tartva, biztosan nagyon boldogan pillantott rátok, amikor tisztelettel a földig hajoltatok Elõtte. — Kedves barátnõink — fordult néhány gop¦ a többihez —, miért nem kérdezzük meg ezeket a liánokat is, melyek oly nagy örömmel ölelik át a fákat, mintha azok a férjeik volnának? Úgy tûnik, virágaikat megérintették K¥¢£a körmei; másképp mitõl örvendeznének ennyire? Ahogy így mindenfelé kutattak K¥¢£a után, a gop¦k végül elfáradtak, s beszédük lassan egy tébolyodott beszédéhez kezdett hasonlítani. Csak úgy tudtak megnyugodni, hogy K¥¢£a kedvteléseit kezdték utánozni. Egyikük P¡tan§ démont imitálta, másikuk pedig K¥¢£át játszotta el, és szopni kezdte barátnõje mellét. Egy harmadik gop¦ kis szekeret formált a testével, egy társa pedig alá feküdt, s felfelé rúgkapált a lábával, hogy szétrúgja a szekér kerekeit, ahogyan K¥¢£a tette, amikor megölte ¼aka±§surát, a szekérdémont. Egy gop¦ a kisgyermek K¥¢£át utánozva lefeküdt a földre, míg egy másik T¥£§vartát, a forgószél-démont játszotta el, s a magasba ragadta a kicsi gyermeket. Egyikük, csilingelõ bokacsengettyûkkel a lábán, a járni tanuló, botorkáló K¥¢£át utánozta. Egy másik csapatban két gop¦ K¥¢£át és Balar§mát, társaik pedig a tehénpásztorfiúkat alakították. Az egyik gop¦ Bak§surát utánozta, s egy másik a földre terítette, ahogyan egykor K¥¢£a is tette a démonnal; két másik gop¦ pedig Vats§sura megölését játszotta el. Többen a teheneit hívogató K¥¢£át utánozták, éppen úgy, ahogy K¥¢£a szokta a teheneket szólongatni, mindegyiket a saját nevén. Egyikük fuvolán kezdett el játszani, egy társa pedig nagy csodálattal dicsérte, éppen úgy, ahogyan K¥¢£a fuvolajátékát szokták dicsérni a pajtásai. Az egyik gop¦ felkapta a barátnõjét a vállára, éppen úgy, ahogyan K¥¢£a is tette a barátaival, s miközben K¥¢£án meditált, annyira elmerült a gondolataiban, hogy így kiáltott fel: — Én vagyok K¥¢£a! Ide nézzetek! — A Govardhana-hegy felemelését utánozva egy gop¦ a magasba tartotta kendõjét. — Ne féljetek a szakadó esõtõl, a viharos széltõl, én megmentelek benneteket! — kiáltotta. — Te gaz K§liya, takarodj innen azonnal, mert nagyon megjárod! Azért szálltam alá a földre, hogy megbüntessek minden gonosztevõt! — dörögte egy másik gop¦, miközben a lábát nagy hévvel a társa fejére rakta. — Oda nézzetek! Hamarosan ideérnek és felfalnak minket az
erdõtûz lángjai! — kiáltozta egyikük. — Csukjátok be a szemeteket, s én egy pillanat alatt megszabadítlak benneteket a veszedelemtõl! Ilyen õrült érzéseket kavart fel a gop¦kban K¥¢£a távolléte. Egyre csak arról faggatták az erdõ fáit és bokrait, hogy tudnak-e Róla valamit. Néhol fel is fedezték a lábnyomait a földön, s a kis zászlók, lótuszvirágok, háromágú szigonyok és villámok láttán izgatottan kiáltottak fel: — Ó, ezek K¥¢£a lábnyomai! Tisztán kivehetõek a jelek: a zászló, a lótuszvirág, a háromágú szigony és a villám! — Követni kezdték a nyomokat, hamarosan azonban egy újabb lábnyom tûnt fel K¥¢£áé mellett. Ettõl nagyon elszomorodtak. — Gyertek csak ide! — hívták egymást a gop¦k. — Nézzétek! Kié lehet ez a lábnyom? Itt halad Nanda Mah§r§ja fiának lábnyomai mellett. Kétségtelen, hogy K¥¢£a járt erre, kezét egy gop¦n nyugtatva, éppen úgy, ahogy egy elefánt sétál szeretett párja oldalán. Be kell látnunk, hogy ez a gop¦ nagyobb szeretettel szolgálta K¥¢£át, mint mi. Ezzel magyarázható, hogy bár minket elhagyott, az Õ társaságáról nem tudott lemondani, s magával vitte Õt. Drága barátnõim, képzeljétek csak el, milyen transzcendens, milyen dicsõséges is ennek a helynek a pora! K¥¢£a lótuszlábainak porát még az Úr Brahm§, az Úr ¼iva és a szerencse istennõje, Lak¢m¦ is imádja. Ugyanakkor nagyon el is szomorít minket, hogy most ez a gop¦ részesül K¥¢£a csókjainak nektárjában, mi meg itt maradtunk a bánatunkkal. Ó, barátnõim, nézzétek csak! Ezen a helyen nem látszik a gop¦ lábnyoma. K¥¢£a itt biztosan a vállára vette R§dh§r§£¦t, hogy megóvja az elszáradt fûszálak szúrásaitól. Ó, ez a gop¦ annyira kedves Neki! Itt pedig biztosan virágot szedett K¥¢£a, hogy örömet szerezzen R§dh§r§£¦nak. Erre utal az is, hogy ezen a helyen lábnyomának csupán a fele látszik, mivel lábujjhegyre kellett állnia, hogy elérje a fa magas ágainak virágait. Nézzétek csak, itt pedig biztosan leült R§dh§r§£¦val, hogy virágot tûzzön a hajába. Biztosra vehetjük, hogy itt letelepedtek egymás mellé. K¥¢£a független, semmilyen más forrásból származó örömre nincs szüksége, ezért, csupán hogy bhaktáját elégedetté tegye, úgy viselkedett R§dh§r§£¦val, ahogyan egy szerelemre éhes fiú viselkedik a barátnõjével. K¥¢£a olyan kegyes, hogy mindig eltûri barátnõi szeszélyeit. A gop¦k mind annak a gop¦nak a hibáit kezdték sorolni, akit K¥¢£a magával vitt, kiemelve, hogy ez a kiválasztott gop¦, R§dh§r§£¦, most biztosan nagyon büszke, mert úgy gondolja, Õ a legkiválóbb a gop¦k között. — Bár az is igaz, hogy K¥¢£a nem hagyott volna csak úgy faképnél minket, hogy egyedül Õt vigye magával, ha nem lenne különlegesen okos és gyönyörû ez a gop¦! De aztán, amikor R§dh§r§£¦ elvitte Õt az erdõ mélyére és azt mondta Neki: „Kedves K¥ ¢nám, nagyon elfáradtam, nem tudok tovább menni; kérlek, vegyél fel, s vigyél, ahová akarsz!”, akkor K¥¢£a, miután azt válaszolta: „Rendben van, ülj fel a vállamra!”, biztosan el is tûnt abban a szempillantásban, s R§dh§r§£¦ most panaszos szavakkal sóvárog utána: „Én kedvesem, mindennél drágább szerelmem! Gyönyörû szép, erõskarú mindenem, merre mentél? Legengedelmesebb szolgád vagyok, s rettenetes bánat gyötör. Kérlek, gyere vissza, s legyél Velem megint!” K¥¢£a azonban nem jön vissza Hozzá, csupán távolról figyeli Õt, és élvezi bánatát. A gop¦k K¥¢£a után kutatva egyre beljebb és beljebb hatoltak az erdõbe, s amikor megtudták, hogy K¥¢£a valóban egyedül hagyta R§dh§r§£¦t, nagyon elszomorodtak. Ez a K¥¢£a-tudat próbaköve. Kezdetben kissé féltékenyek voltak, hogy az összes gop¦t hátrahagyva K¥¢£a egyedül R§dh§r§£¦t vitte magával. De amint azt látták, hogy K¥¢£a R§dh§r§£¦t is elhagyta, s R§dh§r§£¦ magába roskadva kesereg utána, együttérzésük felébredt. Amikor a gop¦k megtalálták R§dh§r§£¦t, Õ mindent elmesélt nekik: elmondta, hogy helytelenül viselkedett K¥¢£ával, hogy büszke lett, s ezért K¥¢£a megbüntette. A gop¦k együttéreztek R§dh§r§£¦val, s Vele indultak tovább, mígnem olyan mélyre jutottak az erdõ sûrûjében, hogy oda már a holdfény sem hatolt el. Amikor észrevették, hogy egyre nagyobb sötét veszi körül õket, megálltak. Miközben elméjük és értelmük teljesen elmerült K¥¢£ában, felidézték a szavait, s a tetteit utánozták. Mivel szívüket és lelküket teljes egészében átadták K¥¢ £ának, otthonukról teljesen megfeledkezve énekelni kezdtek K¥¢£a dicsõségérõl. A gop¦k végül visszaértek a Yamun§ partjára, s K¥¢£a visszatértére várva dicsõítették az Urat: Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare, Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv harmincadik fejezetéhez, melynek címe: „K¥¢£a elbújik a gop¦k elõl”.
HARMINCEGYEDIK FEJEZET A gop¦k éneke — Kedves K¥¢£a! — sóhajtotta az egyik gop¦. — Amióta Vrajabh¡mi földjén megszülettél, minden oly csodálatos itt. Dicsõ lett V¥nd§vana földje, s olyan minden, mintha a szerencse istennõje egyfolytában itt lenne személyesen. Csupán mi vagyunk nagyon boldogtalanok, mert Téged keresünk, de hiába minden igyekezetünk, nem találunk Rád. Teljesen a Te kezedben van az életünk. Kérve kérünk, gyere vissza hozzánk! — Kedves K¥¢£ám — szólalt meg egy másik gop¦ —, a tiszta õszi esõktõl áttetszõvé tisztult tavakon illatos lótuszok nyílnak, s e csodálatos virágoknak is Te vagy a szíve, a lelke. De hiába olyan szépek; ha Te nem tekintesz rájuk, elhervadnak mind. Mi is ugyanígy sorvadunk el, ha nem vagy velünk. Mivel nem a feleségeid vagyunk, csupán a szolgálólányaid, pénzt nem költöttél ránk soha. Minket csupán a pillantásod vonz. De ha nem pillantasz ránk és meghalunk, Te leszel halálunk okozója. Egy nõ megölése nagy bûn, s ha nem jössz el hozzánk és mi meghalunk, bûn terheli majd a lelkedet. Kérünk hát, siess! Ne hidd, hogy az embert csak fegyverrel lehet megölni. Minket a Te távolléted öl meg. Gondolj csak bele: nõk haláláért leszel felelõs. Nagyon hálásak vagyunk Neked, hiszen már oly sokszor megmentettél bennünket: megvédtél a Yamun§ mérgezett vizétõl, K§liya kígyótól, Bak§surától, Indra haragjától és a szakadó esõtõl, az erdõtûztõl és annyi más váratlan veszedelemtõl. A hatalmasok között a leghatalmasabb, az erõsek között a legerõsebb vagy! Nagyon kedves tõled, hogy annyi bajtól mentettél már meg minket, ezért is nem fér a fejünkbe, hogy most miért mellõzöl minket.
— Kedves K¥¢£a, kedves barátunk! Nagyon jól tudjuk, hogy Te valójában nem vagy Yaªod§ anya és Nanda Mah§r§ja fia. Te az Istenség Legfelsõbb Személyisége vagy, minden élõlény Felsõlelke. Indokolatlan kegyedbõl jelentél meg, amikor az Úr Brahm§ arra kért, hogy védelmezd meg a világot. Csak a Te kegyességeden múlott, hogy megjelentél a Yadu-dinasztiában. Ó, Yadudinasztia legkiválóbbja, ha az anyagi léttõl való félelmében menedéket keres valaki a lótuszlábaidnál, Te sohasem tagadod meg tõle oltalmadat. Mozdulataid édesek, független vagy, s egyik kezeddel a szerencse istennõjét érinted, a másikban pedig lótuszvirágot tartasz. Egyszerûen csodálatos vagy! Könyörgünk, jöjj el hozzánk, és áldj meg bennünket a kezedben lévõ lótuszvirággal!
— Kedves K¥¢£a, Te oszlatod el V¥nd§vana lakóinak minden félelmét, Te vagy a legnagyobb hõs, és nagyon jól tudjuk, hogy gyönyörû mosolyoddal képes vagy elpusztítani bhaktáid büszkeségét, s a hozzánk hasonló nõkét is. A cselédlányaid, a rabszolgáid vagyunk csupán, fogadj el hát minket, s mutasd meg nekünk csodálatos lótuszvirágarcodat! — Kedves K¥¢£a, lótuszlábaid érintése heves vágyat ébresztett bennünk. Ha egy bhakta lótuszlábaidnál keres menedéket, azok könnyûszerrel megszabadítják bûnös tetteinek visszahatásaitól. Olyan kegyes vagy, hogy még az egyszerû állatok is lótuszlábaidnál keresnek védelmet. Ez a lakhelye a szerencse istennõjének is, s ezekkel a lábakkal táncoltál K§liya kígyó fején. Most arra kérünk, kegyesen helyezd mellünkre lótuszlábadat. Arra vágyunk, hogy megérinthessünk, kérünk hát, csillapítsd le ezt a vágyunkat! — Ó, Urunk, elragadó lótuszszemeid oly szépek és kedvesek, édes szavaid olyan varázserõvel bírnak, hogy még a legnagyobb tudósokat is elbûvölik. Minket is megigéz beszéded, arcod és szemed szépsége. Ezért arra kérünk, tégy minket boldoggá nektárcsókjaiddal. Drága Urunk, szavaid és a cselekedeteidrõl szóló szavak olyanok, akár a nektár, ezért e szavak puszta elbeszélésével vagy meghallgatásával az ember kiszabadulhat az anyagi létezés lángoló tüzébõl. A leghatalmasabb félistenek, az Úr Brahm§ és az Úr ¼iva is örökkön a Te szavaid dicsõségét zengik, hogy eltöröljék az anyagi világban élõ lelkek bûnös cselekedeteinek visszahatásait. Ha valaki csupán hallja transzcendentális szavaidat, nagyon gyorsan elérheti a jámbor cselekvés szintjét. A vai¢£avák számára szavaid transzcendentális gyönyört adnak, s azok a szentek, akik a Te transzcendentális üzenetedet terjesztik szerte a világon, az emberiség legnagyobb jótevõi. — (Ezt R¡pa Gosv§m¦ is megerõsíti, amikor a legkegyesebb inkarnációnak nevezi az Úr Caitanyát, aki minden ellenszolgáltatás nélkül terjesztette el a világon K¥¢£a szavait és a K¥¢£a iránti szeretetet.) — Kedves K¥¢£a — folytatták a gop¦k —, milyen csalárd vagy! Elképzelheted, mennyire elszomorít minket már az is, ha ravaszkás mosolyodra, kedves tekintetedre, V¥nd§vana erdejében tett sétáinkra, a magányos tisztásokon folytatott, szívet melengetõ beszélgetéseinkre gondolunk. Oly nagy fájdalom most minderre visszaemlékezni! Könyörülj rajtunk! Drága K¥¢£a, nagyon jól tudod, milyen bánatosak vagyunk mindig, amikor elhagyod a falut, hogy teheneidet az erdõbe vidd legeltetni. Már attól is szenvedünk, amikor arra gondolunk, hogy a száraz fû és a kavicsok felsértik finom lótuszlábaidat az erdõben! Annyira ragaszkodunk Hozzád, hogy örökké lótuszvirág-lábaid járnak a fejünkben!
— Ó, K¥¢£a! Amikor hazafelé tartasz a legelõrõl az állatokkal, mindig újra láthatjuk hullámos hajad keretezte arcodat, melyet belep a tehenek patái alól felszálló por. Lágyan mosolygó arcod láttán csak még inkább vágyunk arra, hogy a társaságodban legyünk. Ó, K¥¢£a, Te vagy a legfelsõbb szeretõ, s mindig oltalmat nyújtasz a meghódolt lelkeknek. Mindenkinek teljesíted a vágyait, s lótuszlábaidat még Brahm§, az univerzum teremtõje is imádja. Bárki, aki lótuszlábaidat imádja, kétségtelenül áldásodban részesül. Arra kérünk hát, légy kegyes hozzánk, s lótuszlábaidat a mellünkre helyezve szabadíts meg bennünket gyötrelmeinktõl. Drága K¥¢£a, a csókjaidra vágyunk, melyekkel még a fuvoládat is elhalmozod. Fuvolád hangja elbûvöli az egész világot, elbûvöli a mi
szívünket is. Légy szíves, térj vissza hozzánk, és csókolj meg minket nektár-ajkaiddal!
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv harmincegyedik fejezetéhez, melynek címe: „A gop¦k éneke”.
HARMINCKETTEDIK FEJEZET K¥¢£a visszatér a gop¦khoz Amikor K¥¢£a végül újra megjelent az összesereglett gop¦k között, olyan gyönyörû volt, amilyen csak a világ összes fenségének birtokosa lehet. A Brahma-sa°hit§ban olvashatjuk: §nanda-cin-maya-rasa-pratibh§vit§bhi¤. K¥¢£a nem is annyira önmagában szép. Akkor válik igazán csodálatossá, amikor kiterjeszti energiáját, különösképpen gyönyörenergiáját, amelyet R§dh§r§£¦ képvisel. A tökéletességrõl alkotott m§y§v§d¦ felfogás, mely szerint az Abszolút Igazság nem rendelkezik energiával, csupán a hiányos tudás terméke. Különféle energiáinak megnyilvánulása nélkül az Abszolút Igazság nem teljes. Az §nanda-cin-maya-rasa azt jelenti, hogy az Õ teste az örökkévaló gyönyör és tudás transzcendentális formája. K¥¢£át mindig körülveszik különféle energiái, ezért Õ tökéletes és gyönyörû. A Brahmasa°hit§ból és a Skanda-pur§£ából megtudhatjuk, hogy K¥¢£át örökké a szerencse istennõinek ezrei veszik körül. A gop¦k egytõl egyig a szerencse istennõi, s K¥¢£a kézen fogva sétált velük a Yamun§ partján. A Skanda-pur§£a azt is írja, hogy a sok ezer gop¦ között tizenhatezer kiemelkedõ gop¦ van, melyek közül száznyolc különösen fontos; a száznyolcból további nyolc még jelentõsebb gop¦ emelkedik ki, s e nyolc között R§dh§r§£¦ és Candr§val¦ a két fõ gop¦, s kettejük közül is R§dh§r§£¦ a kiemelkedõbb. A Yamun§ partját követve K¥¢£a belépett az erdõbe. A fák között holdfény derengett, s szétoszlatta a sûrû sötétséget. Az évszaknak köszönhetõen kunda- és kadamba-virágok nyíltak az erdõben, s az enyhe szellõ mindenfelé magával vitte csodálatos illatukat. A méhek pedig, akik azt hitték az illatról, hogy méz, a szellõvel együtt röpültek mindenhová. A gop¦k ülõhelyet készítettek K¥¢£ának: elsimították a homokot, és ruhát terítettek a földre. Az összegyûlt gop¦k többsége egykor a Védák követõje volt. Elõzõ életükben, az Úr R§macandra megjelenése idején a Védák kiváló tudósai voltak, s arra vágytak, hogy eljövendõ életükben szeretõi kapcsolatban élvezhessék az Úr R§macandra társaságát. R§macandra azzal áldotta meg õket, hogy az Úr K¥¢£a megjelenésének idején õk is megszülethessenek, s K¥¢£a beteljesítse vágyaikat. K¥¢£a megjelenésekor a Védák tudósai gop¦kként születtek meg V¥nd§vanában, s mint fiatal lányok elnyerhették K¥¢£a társaságát, ahogyan arra elõzõ életükben vágytak. Tökéletes vágyaik végsõ célját érték el, s annyira boldogok voltak, hogy semmilyen más vágyuk nem maradt. Errõl a Bhagavadg¦t§ is ír: aki eléri az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, az többé már semmi másra nem vágyik. Amikor a gop¦k újra K¥¢£ával lehettek, nyomban elszállt a K¥¢£a távollétében érzett szomorúságuk, s panaszkodni sem panaszkodtak többé. Úgy érezték, nincsen más vágyuk, ami beteljesülhetne. K¥¢£a volt a szemük fénye, s most az Õ társaságában lehettek! Finom lenszövetbõl készült ruháikat, melyeket itt-ott befestett a mellüket díszítõ piros ku¯kuma, teljes elégedettséggel terítették a földre. Nagy gonddal kényelmes ülõhelyet készítettek K¥¢£ának. A gop¦k között ülve K¥¢£a még szebb lett. A nagy yog¦k, köztük az Úr ¼iva, az Úr Brahm§, sõt az Úr ¼e¢a is, mindig K¥¢£ára igyekeznek összpontosítani a figyelmüket, a gop¦k azonban saját szemükkel látták K¥¢£át, amint elõttük, a ruháikon ült. A gop¦k társaságában K¥¢£a csodálatos volt. A három világ leggyönyörûbb hölgyei voltak, s most K¥¢£a körül gyûltek össze. Hogyan ült le K¥¢£a mindegyik gop¦ mellé úgy, hogy ugyanakkor egyedül ült közöttük? — kérdezhetnénk. Ebben a versben van egy fontos szó: ¦ªvara. Amint azt a Bhagavad-g¦t§ban is olvashatjuk: ¦ªvara¤ sarva-bh¡t§n§m. Az ¦ªvara szó a Legfelsõbb Úrra mint a mindenki szívében jelenlévõ Felsõlélekre utal. K¥¢£a a gop¦k között Param§tm§kiterjedésének hatalmát is megmutatta. Úgy ült ott minden egyes gop¦ mellett, hogy a többiek ezt nem látták. Nagyon kegyes volt hozzájuk: ahelyett, hogy a szívükben ült volna, hogy a yoga meditációján keresztül érzékelhessék, mindegyikük mellé odaült. Azzal, hogy valóságosan odaült melléjük, különleges kegyével tüntette ki a gop¦kat, a teremtés válogatott szépségeit. Most, hogy elnyerték imádott Uruk társaságát, a gop¦k a kedvében próbáltak járni — szemöldökjátékukkal, kedves mosolyaikkal, de haragjuk leplezésével is. Néhányan ölükbe vették K¥¢£a lótuszlábát, s masszírozni kezdték. Aztán mosolyogva addig visszafojtott haragjuknak is hangot adtak, s bizalmasan elmondták Neki, hogy mi nyomja a szívüket.
— Kedves K¥¢£a, mi V¥nd§vana egyszerû asszonyai vagyunk, és nem vagyunk valami járatosak a Védák tudományában, nem sokat tudunk arról, hogy mi a jó és mi a rossz. Te azonban nagyon mûvelt vagy, ezért Neked tesszük fel kérdésünket, mert Te biztosan tudod rá a választ. A szeretet viszonzását illetõen háromféle ember van: az egyik típus csupán viszonozza a szeretetet, a másik szeretettel viseltet a szeretett személy iránt még akkor is, ha az ellenségesen vagy közömbösen viszonyul hozzá, a harmadik pedig nem utasítja vissza, de nem is viszonozza mások szeretetét. E három közül melyik a legjobb? Te melyiket tartod tisztességesnek? — Kedveseim! — válaszolta K¥¢£a. — Azok, akik csupán viszonozzák a másik fél szeretetének megnyilvánulásait, semmiben sem különböznek a kereskedõktõl. Kapcsolataikban csupán annyi szeretetet adnak, amennyit a másik féltõl kapnak. Valójában itt nincs is szó szeretetrõl. Ez csupán önérdekû, önközpontú üzlet. E kereskedõknél még azok is jobbak, akikben a szeretetteljes viszony iránti hajlam legkisebb jele sem található meg. Az elsõnél jobb a második típusú ember, aki a szeretett fél ellenséges vagy közönyös magatartása ellenére is szeretetet tanúsít. Erre az õszinte szeretetre az apa és az anya szeretete a legjobb példa, akik annak ellenére, hogy a gyermekük nem viszonozza azt, szeretettel viseltetnek iránta. A harmadik típusba tartozó emberek, akik nem viszonozzák és nem is utasítják el a szeretetet, további két csoportra oszthatók. Az egyikbe az önmagukban elégedettek tartoznak, akik nem igénylik senkinek sem a szeretetét. Ýtm§r§máknak nevezik õket, ami azt jelenti, hogy mindig az Istenség Legfelsõbb Személyiségére gondolnak, s így nem törõdnek azzal, hogy valaki szereti-e õket vagy sem. A másik csoportba viszont a hálátlanok, a kõszívûek tartoznak. Sokszor ellenségesen viselkednek feljebbvalóikkal. Megesik például, hogy egy fiú,
aki mindent megkap szeretõ szüleitõl, szívtelen módon nem viszonozza szeretetüket. Az ilyen embereket gurudruha¤nak nevezik, ami azt jelenti, hogy a szülõktõl vagy a lelki tanítómestertõl minden jót megkapnak, mégsem törõdnek velük. K¥¢£a közvetetten válaszolt a gop¦k kérdéseire, még azokra is, amelyek arra utaltak, hogy nem viszonozta megfelelõ módon érzéseiket. Elmondta, hogy Õ, az Istenség Legfelsõbb Személyisége önmagában elégedett. Neki nincs szüksége senkinek a szeretetére, ugyanakkor, fûzte hozzá, Õ nem hálátlan. — Kedveseim — folytatta K¥¢£a —, meglehet, hogy tetteim és szavaim rosszul esnek nektek, de tudnotok kell, hogy néha nem viszonzom bhaktáim odaadását. Bhaktáim nagyon ragaszkodnak hozzám, Én azonban néha nem viszonzom kellõ mértékben az érzéseiket, hogy ezáltal egyre nagyobbra növeljem Irántam érzett szeretetüket. Ha könnyen el lehetne Engem érni, azt is gondolhatnák: „K¥¢£át olyan könnyû megkapni.” Ezért néha nem adok választ. Az a nincstelen, aki összegyûjt egy kis vagyont, de késõbb mindet elveszíti, a nap huszonnégy órájában elveszett kincsére fog gondolni. Hasonlóképpen, hogy bhaktáim szeretetét növeljem, néha eltûnök a szemük elõl, s õk ahelyett, hogy elfelejtenének, azt tapasztalják, hogy Irántam érzett szeretetük megsokszorozódik. Kedveseim, egy pillanatig se gondoljátok, hogy úgy viselkedem veletek, ahogyan egyszerû bhaktáimmal szoktam. Nagyon jól tudom, mit tettetek Értem. Felhagytatok minden társadalmi és vallási kötelezettséggel, s még a szüleiteket is elhagytátok Értem. A társadalmi szokásokkal és a vallásos kötelességekkel mit sem törõdve eljöttetek Hozzám, és a szeretetetekkel halmoztatok el, s ezzel annyira leköteleztetek, hogy nem tudok veletek úgy bánni, mintha közönséges bhakták lennétek. Ne higgyétek, hogy távol voltam tõletek: a közeletekben maradtam. Csak arra voltam kíváncsi, hogy mennyire vágyódtok Utánam a távollétem alatt. Ezért arra kérlek benneteket, ne keressetek Bennem hibát. Ha tényleg kedves vagyok a számotokra, kérlek, bocsássátok meg Nekem, ha valamit rosszul csináltam. A mennyei bolygók félisteneinek hosszú élete se lenne elegendõ ahhoz, hogy visszafizessem nektek Irántam táplált soha nem szûnõ szereteteteket. Mivel lehetetlen ezt a szeretetet akár visszafizetni, akár megköszönni, arra kérlek benneteket, hogy saját odaadó cselekedeteitekbõl merítsetek elégedettséget. Példamutató ragaszkodásotok a családi kapcsolatokból származó legnagyobb nehézségeken is felülkerekedett. Kérlek benneteket, érjétek be azzal, hogy ilyen csodás jellemetek van, mivel Én nem tudom nektek visszafizetni az adósságomat. V¥nd§vana bhaktáinak példás odaadó szolgálata az odaadás legtisztább formája. A ª§strában az áll, hogy az odaadó szolgálatnak ahaituk¦nak és apratihat§nak kell lennie. Ez azt jelenti, hogy a K¥¢£a iránti odaadó szolgálatnak nem lehet politikai vagy vallási kötöttségekkel gátat szabni — az odaadó szolgálat szintje mindig transzcendentális. A gop¦k a K¥¢ £a iránti tiszta odaadásnak olyan fokáról tettek tanúbizonyságot, hogy K¥¢£a az adósuk maradt. Az Úr Caitanya ezért azt mondta, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségének elérését illetõen a v¥nd§vanai gop¦k odaadó szolgálata felülmúl minden más módszert. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv harminckettedik fejezetéhez, melynek címe: „K¥¢£a visszatér a gop¦khoz”.
HARMINCHARMADIK FEJEZET A r§sa-tánc K¥¢£a engesztelõ szavai boldoggá tették a gop¦kat. Megszabadultak a távollét elviselhetetlen fájdalmától — nem csupán az Istenség Legfelsõbb Személyisége szavainak hatására, hanem annak köszönhetõen is, hogy megérinthették K¥ ¢£a kezét, lábait. Ezt követõen az Istenség Legfelsõbb Személyisége elkezdte r§sa-táncát. R§sa-táncnak a sok leány körében járt táncot nevezik. K¥¢£a tehát a három világ legcsodálatosabb, legszerencsésebb leányaival kezdett táncolni. A v¥nd§vanai gop¦k, akik annyira szerették K¥¢£át, most kéz a kézben táncoltak Vele. K¥¢£a r§sa-táncát nem szabad semmiféle világi tánchoz (táncmulatsághoz, bálhoz) hasonlítani. A r§sa-tánc teljes mértékben lelki. Ennek bizonyságául K¥¢£a, a legnagyobb misztikus, megsokszorozta önmagát, s ott állt minden egyes gop¦ mellett. Karjaival átölelte a jobb és bal oldalán álló gop¦k vállát, s táncolni kezdett velük. A gop¦k nem vették észre, hogy K¥¢£a misztikus erejével megsokszorozódott, mert mindegyiküknek egymagában jelent meg. Minden gop¦ azt gondolta, K¥¢£a egyes-egyedül vele táncol. A tisztás fölött megjelentek repülõiken a mennyei bolygók lakói, mert õk is látni akarták K¥¢£a és a gop¦k csodálatos táncát. A gandharvák és a kinnarák énekelni kezdtek, s feleségeikkel együtt virágesõt szórtak a táncolókra. Miközben a gop¦k és K¥¢£a táncoltak, bokacsengettyûik, karkötõik és ékszereik lágyan csilingeltek. K¥¢£a olyan volt, mint egy csillogó zöld zafír egy drágakõvel kirakott arany nyakék közepén. Ahogy K¥¢£a és a gop¦k táncoltak, testük rendkívüli látványt nyújtott. Lábuk mozgása, összeérintett kezük, szemöldökük tánca, mosolyuk, a gop¦k mellének és ruháinak hullámzása, fülbevalóik, arcuk, virágokkal teletûzdelt hajuk — mindez, miközben énekeltek és táncoltak, felhõk, mennydörgés, hópelyhek és villámlás táncának hatott. K¥¢£a teste olyan volt, mint egy csapat összesereglett felhõ, a gop¦k dalai voltak a mennydörgés, szépségük a villámlás az égen, az arcukra kiülõ harmatcseppek pedig a hópelyhek. Ilyen látványt nyújtottak hát a gop¦k és K¥¢£a, miközben teljesen elmerültek a táncban. A gop¦k nyakát pirosra festette a vágy: mind jobban és jobban akarták élvezni K¥¢£át. Kedvesük, hogy elégedetté tegye õket, daluk ritmusára tapsolni kezdett. Valójában az egész világot K¥¢£a éneke tölti be, de a különféle élõlények más és más módon érzékelik ezt. A Bhagavad-g¦t§ban is ezzel a gondolattal találkozunk: ye yath§ m§° prapadyante t§°s tathaiva bhaj§my aham. Miközben K¥¢£a táncol, Vele együtt táncol minden teremtett lény is, de nagy a különbség a lelki világ és az anyagi világ tánca között. Ezt mondja el a Caitanya-carit§m¥ta szerzõje is: a táncmester K¥¢£a, s mindenki más az Õ szolgája. Mindenki K¥¢£a táncát próbálja utánozni. Akik K¥¢£a-tudatban vannak, tánclépéseiket K¥¢ £a táncához igazítják: nem próbálnak Tõle függetlenül táncolni. Ám az anyagi világban mindenki mint az Istenség Legfelsõbb Személyisége akarja utánozni K¥¢£át. Az élõlények K¥¢£a m§y§-energiájának parancsa szerint táncolnak. Azt gondolják, egyenlõek K¥¢£ával, de ez nem így van. A K¥¢£a-tudat mentes ettõl a téveszmétõl, mert a K¥¢£a-tudatú ember tudja, hogy K¥¢£a a legfelsõbb mester, s mindenki más az Õ szolgája. K¥¢£a öröméért kell táncolnunk, nem pedig utánoznunk az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, vagy megpróbálnunk egyenlõvé válni Vele. A gop¦k örömet akartak szerezni K¥¢£ának: válaszoltak az énekére, és buzdították: „Nagyszerû! Csodálatos!” Hogy boldoggá tegyék, néha gyönyörû dallamokat játszottak Neki, K¥¢£a pedig dicsérõ szavakkal viszonozta muzsikájukat. Egyes gop¦k, akik nagyon elfáradtak a tánctól és a heves mozgástól, karjukat K¥¢£a vállára tették. A hajuk kibomlott, a virágok a földre hullottak. Karjukat kedvesük vállán pihentetve elmerültek K¥¢£a testének illatában, amely a lótuszból, az illatos virágokból és a szantálpépbõl áradt. Teljesen elöntötte õket a K¥¢£a iránti vágy, s csókolgatni kezdték. Arcuk kedvesük arcához ért, s csókjaik közben K¥¢£a megrágott bételdiót adott nekik. A gop¦k nagy élvezettel vették át K¥¢£a szájából a bételdiót, melynek köszönhetõen további lelki fejlõdést értek el. A sok énekléstõl és tánctól a gop¦k hamarosan kimerültek. K¥¢£a ott táncolt mellettük, s hogy fáradtságukat enyhítsék, hullámzó mellükre helyezték a kezét. ¼r¦ K¥¢£a kezei, akárcsak a gop¦k mellei, örökké kedvezõek, s találkozásuktól százszorosan is azzá válik mindkettõ. A gop¦k olyannyira élvezték K¥¢£ának, a szerencse istennõje férjének társaságát, hogy egészen elfelejtették, hogy férjeik is a világon vannak. K¥¢£a ölelõ karjaiban, kedvesükkel énekelve és táncolva mindenrõl megfeledkeztek. A ¼r¦mad-Bh§gavatam leírja a gop¦k szépségét, azt, hogy milyenek is voltak a r§sa-tánc közben. Fülük mögött lótuszvirág illatozott, arcukat szantálpép díszítette, tilakát viseltek, mosolygó ajkukat izzadságcsöppek borították. Karpereceik és bokacsengõik édesen csilingeltek, s a hajukat díszítõ virágok, kedvesük végtelen örömére, K¥¢£a lótuszlábaira hullottak. A Brahma-sa°hit§ leírja, hogy a gop¦k K¥¢£a gyönyörenergiájának kiterjedései. Amikor megérintette a testüket, s elragadó szemükbe pillantott, K¥¢£a éppen úgy élvezte a gop¦kat, mint amikor egy gyerek játszik saját testének tükörképével. Amikor megérintette a testüket, a gop¦k lelki energiával töltõdtek fel. Hiába igyekeztek, zilált ruhájukat képtelenek voltak rendben tartani. Hajuk, ruhájuk kibomlott, ékszereik meglazultak, annyira belefeledkeztek K¥¢£a társaságába. Miközben K¥¢£a a gop¦k társaságát élvezte a r§sa-tánc közben, megigézett félistenek gyülekeztek vágytól gyötört feleségeikkel az égen, s még a hold is csodálattal figyelte a táncot. A gop¦k egykor K§ty§yan¦ istennõhöz imádkoztak, hogy K¥¢£a a férjük legyen, s K¥¢£a most teljesítette vágyukat: ahány gop¦ csak volt, annyi formában sokszorozta meg önmagát, s pontosan úgy élvezte õket, akár egy férj. ¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦ megjegyezte, hogy K¥¢£a §tm§r§ma, azaz önmagában elégedett; nincs szüksége senkire ahhoz, hogy boldog legyen. A gop¦k férjül akarták Õt, s Õ teljesítette vágyukat. Amikor K¥¢£a látta, hogy a gop¦k elfáradtak a táncban, kezével megsimogatta az arcukat, hogy enyhítse kimerültségüket. K¥¢£a kedvességét a gop¦k szerelmes pillantásukkal viszonozták. Beleborzongtak K¥¢£a kezének áldásos érintésébe, s szépségtõl ragyogó, mosolygó arccal, transzcendentális gyönyörrel K¥¢£a dicsõ tetteirõl kezdtek énekelni. A gop¦k, tiszta bhakták lévén, minél inkább élvezték K¥¢£a társaságát, annál világosabbá vált számukra kedvteléseinek dicsõsége is, s nagy késztetést
éreztek arra, hogy viszonozzák a kedvességét. Boldoggá akarták tenni K¥¢£át, ezért transzcendentális kedvteléseit dicsõítették. K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, a mesterek mestere, s a gop¦k imádni akarták Õt a kivételes kegyért, amelyben részesültek. Hogy kipihenjék a r§sa-tánc fáradtságát, a gop¦k és K¥¢£a a Yamun§ vizébe merültek. A gop¦k nyakában lógó liliomfüzérek szirmai, melyek a mellüket díszítõ ku¯kumától vöröslöttek, szanaszét hullottak, amikor a gop¦k átölelték K¥¢£át. Méhek zümmögték körbe õket, a virágok mézére áhítozva. K¥¢£a és a gop¦k úgy merültek bele a Yamun§ba, ahogy az elefántbika merül a vízbe megannyi párja társaságában. A gop¦k és K¥¢£a önfeledten, egymás társaságát élvezve játszadoztak a vízben, s a r§sa-tánc okozta fáradtságuk fokozatosan elszállt. A gop¦k nevetve fröcskölték le K¥¢ £át, s ez, akár az évõdõ szavak is, nagyon tetszett Neki. A mennyei bolygók félistenei virágesõt szórva dicsõítették K¥¢ £a, a legfelsõbb élvezõ csodálatos r§sa-táncát, a Yamun§ vizében élvezett kedvtelését a gop¦kkal. Amikor végül kijöttek a vízbõl, K¥¢£a és a gop¦k a Yamun§ partján sétáltak a kellemes szellõben, amely csodálatos virágillatot hordozott a folyó és a mezõk fölött. Séta közben K¥¢£a verseket szavalt, s a kellemes õszi holdfényben élvezte a gop¦k társaságát. Õsszel a testi vágyak fölerõsödnek, ám K¥¢£a és a gop¦k kapcsolatában az a csodálatos, hogy teljesen mentes volt a szexuális vágytól. Ahogyan ¼ukadeva Gosv§m¦ egyértelmûen kijelenti a ¼r¦mad-Bh§gavatamban, ez az avaruddhasaurata¤ állapota, azaz a szexuális vágy feletti teljes uralom volt. Az Úr K¥¢£a és a gop¦k tánca nem ugyanaz, mint az anyagi világ élõlényeinek tánca. Hogy eloszlasson minden félreértést a r§sa-tánccal, illetve a K¥¢£a és a gop¦k közötti kedvtelésekkel kapcsolatban, a ¼r¦mad-Bh§gavatamot hallgató Par¦k¢it Mah§r§ja így szólt ¼ukadeva Gosv§m¦hoz: — K¥¢£a azzal a céllal jelent meg a földön, hogy megszilárdítsa a vallásos elveket és a vallásos élet szabályait, illetve, hogy gátat vessen a vallástalanság terjedésének. K¥¢£a és a gop¦k viselkedése azonban a vallástalan tetteket bátoríthatja az anyagi világban. Meglep K¥¢£a viselkedése. Egyszerûen nem értem, hogyan élvezhette mások feleségeinek társaságát az éjszaka kellõs közepén. — ¼ukadeva Gosv§m¦ nagyon értékelte Par¦k¢it Mah§r§ja szavait. Válasza elõrevetíti a m§y§v§d¦ imperszonalisták visszataszító viselkedését, akik K¥¢£a szerepében próbálnak tetszelegni, fiatal lányok és nõk társaságát élvezve. A Védákban lefektetett szabályok értelmében az embernek senki mással nem lehet szexuális kapcsolata, csak a feleségével. Ahogyan K¥¢£a viselkedett a gop¦kkal, az egyértelmûen megsértette ezeket a törvényeket. Par¦k¢it Mah§r§ja megértette ¼ukadeva Gosv§m¦ szavait, s tisztában volt a helyzettel, mégis csodálkozásának adott hangot, hogy a r§sa-táncnak, illetve K¥¢£a és a gop¦k kapcsolatának transzcendentális természete még egyértelmûbbé váljon. Par¦k¢it Mah§r§ja kérdése azért is nagyon fontos volt, mivel ezzel is gátat vet a pr§k¥ta-sahajiy§k nõkkel való gátlástalan kapcsolatainak. Par¦k¢it Mah§r§ja több nagyon fontos kifejezést használ, s ezek némelyike további magyarázatra szorul. Az elsõ ilyen szó a jugupsitam, amely elítélendõt, gyalázatost jelent. Par¦k¢it Mah§r§ja elsõ kételye az volt, hogy amennyiben az Istenség Legfelsõbb Személyisége, az Úr K¥¢£a azért jelent meg, hogy megszilárdítsa a vallás alapelveit, miért találkozott mások feleségeivel az éjszaka közepén, miért táncolt velük, miért ölelte és csókolta meg õket? A védikus parancsolatok tiltják ezt, s amikor a gop¦k elõször mentek Hozzá, maga K¥¢£a is azt kérte tõlük, hogy térjenek haza. Mások feleségeit, fiatal lányokat magunkhoz invitálni, s táncot lejteni velük — a Védák szerint kétségtelenül nagyon elítélendõ. Miért tette hát ezt K¥¢£a? Egy másik szó, amit itt találunk, az §pta-k§ma. Egyesek talán úgy vélik, hogy K¥¢£át minden bizonnyal vágyra gerjesztette a fiatal lányok társasága, de Par¦k¢it Mah§r§ja kijelenti, hogy ez lehetetlen. K¥¢£a nem lehet kéjsóvár. Mindenekelõtt azért nem, mert anyagi számítás szerint akkor csupán nyolcéves volt, s egy nyolcéves fiú nem lehet kéjsóvár. Az §pta-k§ma szó pedig azt jelenti, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége önmagában elégedett. Még ha kéjvágyó lenne is, akkor sem lenne szüksége másokra vágyainak kielégítéséhez. Azt is mondhatná valaki, hogy bár Õ maga nem kéjsóvár, a gop¦k vágyai azzá tették. Egy Par¦k¢it Mah§r§ja által használt másik szó, a yadu-pati azonban ezt is tisztázza: arra utal, hogy K¥¢£a a Yadu-dinasztia legkiválóbb személyisége. A Yadu-dinasztia királyait a legjámborabb királyoknak tartotta mindenki, s az utódaik is hasonló tulajdonságokkal rendelkeztek. Ilyen kiváló család sarjaként hogyan is történhetett volna meg K¥¢£ával, hogy bárki is elcsábítja, még ha a gop¦król van is szó? Mindebbõl következõen tehát teljesen kizárt, hogy K¥¢£a bármi elítélendõt kövessen el. Par¦k¢it Mah§r§ját csupán az érdekelte, hogy akkor miért cselekedett így K¥¢£a. Mi volt ezzel a szándéka? ¼ukadeva Gosv§m¦hoz intézett kérdésében Par¦k¢it Mah§r§ja a suvrata szóval szólítja meg a bölcset. Ez a szó azt jelenti: aki fogadalmat tett, hogy jámboran cselekszik. ¼ukadeva Gosv§m¦ képzett brahmac§r¦ volt, s ez azt jelentette, hogy soha nem élt szexuális életet, hiszen ez szigorúan tilos a brahmac§r¦k számára. Azonban, hogy tisztázzák a r§satánc félreérthetõ körülményeit, Par¦k¢it Mah§r§ja ezekre a dolgokra is rákérdezett. ¼ukadeva Gosv§m¦ nyomban azt válaszolta, hogy amikor a legfelsõbb irányító áthágja a vallás szabályait, az csupán nagyságának bizonyítéka. A tûz például a visszataszító, rossz dolgokat is elemészti, s ez hatalmas erejének a megnyilvánulása. A nap sem szennyezõdik be, amikor a vizeletbõl és az ürülékbõl felszívja a vizet, sõt: a napfény a piszkos, beszennyezõdött területeket is fertõtleníti. Azzal is érvelhetne valaki, hogy mivel K¥¢£a a legfelsõbb személy, amit Õ tesz, az számunkra is követendõ példa. ¼ukadeva Gosv§m¦ erre is egyértelmû választ ad: az ¦ªvara, a legfelsõbb irányító néha talán áthágja a saját szabályait, de ezt csupán Õ, az irányító teheti meg, a követõi semmiképp. Az irányító szokatlan és különleges cselekedeteit sohasem szabad utánoznunk. ¼ukadeva Gosv§m¦ arra figyelmeztet, hogy azok, akik nem az irányítók — azaz a követõk, a feltételekhez kötött lelkek —, még gondolatban sem utánozhatják soha az irányító különleges tetteit. Egy m§y§v§d¦ filozófus hiába állítja azt magáról, hogy õ Isten, azaz K¥¢£a, valójában nem tudja véghezvinni K¥¢£a tetteit. Ráveheti követõit, hogy utánozzák a r§sa-táncot, de a Govardhana-hegyet már nem tudja felemelni. Sokszor megtörtént már, hogy m§y§v§d¦ gazemberek becsapták a híveiket, s K¥¢£ának kiáltották ki magukat, csak hogy a r§sa-táncot élvezhessék. Sok példa van arra, hogy az állam elfogta és börtönbe csukta az ilyen csalókat. Bhaktivinoda çh§kura
szintén megbüntette Orisszában azt a csalót, aki Vi¢£u inkarnációjának kiáltva ki magát a r§sa-l¦l§t utánozta fiatal lányok körében. Az ál-inkarnáció ellen rengeteg panasz érkezett be, s mivel abban az idõben Bhaktivinoda çh§kura bírói feladatokat látott el, a kormány rábízta ennek a szélhámosnak az ügyét. Bhaktivinoda çh§kura komoly büntetést rótt ki rá. A r§sa-l¦l§t senki sem utánozhatja, és ¼ukadeva Gosv§m¦ arra figyelmeztet, hogy az embernek még gondolnia sem szabad arra, hogy utánozza. Kihangsúlyozta, hogy ha valaki ostoba módon a r§sa-tánc utánzásával próbálkozik, arra a halál vár, éppen úgy, mint arra, aki az Úr ¼ivát próbálja meg utánozni. Az Úr ¼iva kiitta a méregóceánt, s a torkában tartotta. Ettõl lett a torka kék, s emiatt nevezik N¦laka£±hának. De ha egy közönséges halandó próbálja meg utánozni az Úr ¼ivát, s mérget iszik vagy gañj§t szív, az rövid idõn belül búcsút mondhat az életének. Az Úr K¥¢£a és a gop¦k kapcsolata nem hétköznapi kapcsolat volt. A gop¦k legtöbbje elõzõ életében a Védákat kiválóan ismerõ nagy szent volt, s amikor K¥¢£a mint az Úr R§macandra jelent meg, nagyon vágytak arra, hogy Vele legyenek. Az Úr R§macandra megáldotta õket: vágyuk teljesülhet, amikor K¥¢£aként jelenik majd meg. A gop¦knak tehát nagyon régi vágyuk, hogy az Úr K¥¢£a társaságát élvezzék. K§ty§yan¦ istennõhöz is azért imádkoztak, hogy K¥¢£a legyen a férjük. Sok más körülmény tanúsítja azt, hogy az Úr K¥¢£a felette áll mindennek, s Õt nem kötik az anyagi világ szabályai és törvényei. Néhány esetben tetteivel csupán bhaktáinak próbál örömet szerezni. Ezt azonban csak Õ teheti meg, mert Õ a legfelsõbb irányító. Az embereknek az Úr K¥¢£ának a Bhagavad-g¦t§ban lefektetett útmutatásait kell követniük, s még gondolatban sem szabad r§sa-táncát utánozniuk. A Govardhana-hegy felemelése, a P¡tanához hasonló hatalmas démonok megölése egyértelmûen rendkívüli tett volt. A r§sa-tánc is éppilyen egyedülálló tett, amelyet közönséges halandó nem utánozhat. A kötelességét végzõ egyszerû embernek K¥¢£a megelégedésére kell végeznie a munkáját, ahogyan azt Arjuna is tette. Ez az, amire képes. Arjuna harcos volt, s K¥¢£a azt akarta, hogy az Õ kedvéért harcoljon. Arjuna így is tett, annak ellenére, hogy elõször nem akart harcolni. Az embernek a kötelességét kell elvégeznie, s nem szabad K¥¢£át utánozva r§sa-l¦l§ba bocsátkoznia, hiszen azzal csak saját vesztébe rohanna. Tudnunk kell, hogy mindabban, amit a gop¦k kedvéért tett, K¥¢£ának nem volt semmilyen személyes érdeke. A Bhagavad-g¦t§ kijelenti: na m§° karm§£i limpanti. K¥¢£a nincs kitéve tettei visszahatásainak, azaz cselekedeteinek nincs sem kedvezõ, élvezettel járó, sem pedig kedvezõtlen, szenvedést okozó eredménye. Ezért bármit is tesz, az nem minõsül vallástalan cselekedetnek. Õ fölötte áll minden vallásos elvnek és kötelességnek, s az anyagi természet kötõerõi sem szennyezhetik be. Õ az anyagi természet és valamennyi élõlény legfelsõbb irányítója — az embereké, a félisteneké, az alacsonyabb rendû létformáké egyaránt —, ezért az Õ esetében fel sem merülhet az a kérdés, hogy a vallásos elvek szerint vagy vallástalan módon cselekszik-e. ¼ukadeva Gosv§mi azt is kijelentette, hogy a nagy bölcsek és bhakták, akik már megtisztultak a feltételekhez kötött lét szennyezettségeitõl, az anyagi természet tisztátlan feltételei között is bátran élhetnek, mert K¥¢£át, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét õrzik a szívükben. Az anyagi természet kötõerõibõl álló öröm és fájdalom törvényszerûségei így aztán rájuk sincsenek hatással. Hogyan hathatnának hát K¥¢£ára, aki saját belsõ energiája révén jelenik meg, a karma törvényei? A Bhagavad-g¦t§ban az Úr egyértelmûen kijelenti: bármikor jelenik is meg, azt belsõ energiája által teszi. Az Úr nem kényszerül arra, hogy a karma törvényei szerint öltsön magára egy testet, mint egy egyszerû élõlény. Korábbi cselekedetei alapján minden élõlény egy bizonyos fajta testbe kényszerül. Ám K¥¢£a nem olyan testben jelenik meg, amelyet múltbeli tettei alapján kell magára öltenie. Az Õ teste gyönyörteli transzcendentális kedvteléseinek az eszköze, melyeket önnön belsõ energiája hoz létre. K¥¢£a nincs kitéve a karma törvényeinek. A monista, m§y§v§d¦ filozófusoknak is a természet törvényei által elrendelt testet kell magukra ölteniük, ezért teljesen alaptalanul képzelik azt, hogy egyek K¥¢£ával, Istennel. Az olyanok, akik magukat K¥¢£ával egyenlõnek kiáltják ki, s valamiféle r§sal¦l§nak adják át magukat, nagy veszélyt jelentenek az emberek számára. Az Úr K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége már eleve ott volt a gop¦k és férjeik testében mint a Felsõlélek. Õ minden élõlény irányítója, ahogyan azt a Ka±ha upani¢ad is kimondja: nityo nity§n§° cetanaª cetan§n§m. A Felsõlélek készteti cselekvésre az egyéni lelket, s Õ a végrehajtója és a tanúja is minden cselekedetnek. A Bhagavad-g¦t§ is megerõsíti, hogy K¥¢£a mindenki szívében jelen van, s Tõle származik minden tudás, s az emlékezés és a felejtés is. Õ az eredeti személy, akit a Védákból meg kell ismernünk, s Õ a ved§nta filozófia szerzõje és legkiválóbb ismerõje is. Az úgynevezett védántisták és m§y§v§d¦k nem ismerhetik meg K¥¢£át a maga valójában, s csupán a követõiket vezetik félre azzal, hogy kiagyalt, minden hitelességet nélkülözõ elképzeléseik alapján K¥¢£a tetteit utánozzák. K¥¢£a, mindenki Felsõlelke eleve ott van minden élõlény testében, ezért nem követ el semmiféle helytelen dolgot azzal, ha valakit néz vagy megölel. Felmerülhet az a kérdés, hogy ha K¥¢£a önmagában teljes, miért hódolt olyan kedvteléseknek a gop¦kkal, amelyek zavarják a világ úgynevezett moralistáit. A válasz: ezek a cselekedetek csupán az elesett, feltételekhez kötött lelkek iránti különleges kegyének a megnyilvánulásai. A gop¦k K¥¢£a belsõ energiájának kiterjedései, de mivel K¥¢£a be akarta mutatni a r§sa-táncot, mindennapi emberi lények alakjában jelentek meg. Az anyagi világban a gyönyör végsõ soron a nõ és férfi közötti szexuális kapcsolatban nyilvánul meg. A férfi életének középpontjában a nõkhöz való vonzódás áll, a nõ életének középpontjában pedig a férfiakhoz való vonzódás. Ez az anyagi világ alapelve. Amikor ezek a vonzalmak összefonódnak, az emberek egyre jobban belebonyolódnak az anyagi létbe. Hogy különleges kegyében részesítse a feltételekhez kötött lelkeket, s vonzalmat ébresszen bennük maga iránt, K¥¢£a bemutatta r§sa-táncát. Mivel nagyon vonzódnak a szexuális témákhoz, alkalmat kapnak arra, hogy ezeket K¥¢£ával kapcsolatban élvezzék, s így megszabaduljanak az anyagi világ feltételekhez kötött állapotától. A ¼r¦mad-Bh§gavatam második énekében Par¦k¢it Mah§r§ja is elmagyarázza, hogy az Úr K¥¢£a tettei és kedvtelései gyógyírként hatnak a feltételekhez kötött lélekre. Pusztán azáltal, hogy K¥¢£a kedvteléseirõl szóló elbeszéléseket hallgat, megszabadul minden anyagi betegségtõl. Az emberek az anyagi élvezetek rabjai, gyakran olvasnak szexuális témájú írásokat, de ha K¥¢£a és a gop¦k transzcendentális kedvteléseit hallgatják, megszabadulnak az anyagi szennyezõdéstõl.
Hogy kitõl és hogyan kell ezeket hallgatniuk, azt ¼ukadeva Gosv§m¦ szintén elmagyarázza. Nagy veszélyt jelent, hogy a világ tele van m§y§v§d¦kkal, akik sokszor a ¼r¦mad-Bh§gavatam hivatásos elõadói lesznek. Amikor az emberek, nem ismervén a m§y§v§d¦ filozófia hatását, tõlük hallgatják a ¼r¦mad-Bh§gavatamot, teljesen összezavarodnak. Nem tanácsos, hogy az emberek a r§sa-l¦l§ról beszélgessenek egymás között, mert az átlagemberek általában a m§y§v§d¦ filozófia hatása alatt állnak. Ha azonban egy lelkileg emelkedett, képzett elõadó magyarázatait hallgatják, fokozatosan felemelkednek majd a K¥¢£a-tudat szintjére, s megszabadulnak a beteges anyagi életformától. A másik lényeges pont az, hogy a gop¦k nem anyagi testükben vettek részt a táncban: lelki testükben táncoltak K¥¢ £ával. Férjeik mind azt gondolták, hogy a gop¦k békésen alszanak mellettük. A gop¦k úgynevezett férjei K¥¢£a külsõ energiájának bûvöletében éltek, s emiatt fel sem fogták, hogy a feleségeik elmentek, s K¥¢£ával táncolnak éppen. Milyen alapon vádolhatnánk hát azzal K¥¢£át, hogy mások feleségeivel táncolt? A gop¦k teste, amely a férjükhöz tartozott, ott feküdt az ágyban, a K¥¢£ához tartozó lelki részecskék azonban Vele táncoltak. A legfelsõbb személy, a teljes lélek — K¥¢£a — a gop¦k lelki testével táncolt. Semmilyen vád nem érheti tehát K¥¢£át. Ahogyan a r§sa-tánc véget ért, az éjszaka (Brahm§ éjszakája, ami, ahogyan a Bhagavad-g¦t§ból is megtudhatjuk, nagyon hosszú ideig tart) a br§hma-muh¡rtába fordult. A br§hma-muh¡rta a napfelkelte elõtti másfél óra. Az embernek ebben az idõpontban ajánlatos felkelnie, hogy reggeli tisztálkodása után elvégezze mindennapos lelki gyakorlatait: ekkor kell ma¯gala-§ratit tartania és a Hare K¥¢£a mantrát ismételnie. Ez az idõszak nagyon kedvez a lelki cselekedeteknek. És éppen amikor ez a kedvezõ pillanat elérkezett, K¥¢£a arra kérte a gop¦kat, hogy menjenek el. Bár egyáltalán nem akartak megválni a társaságától, nagyon engedelmesen viselkedtek. Amikor K¥¢£a arra kérte õket, hogy térjenek haza, azonnal elindultak. A r§sa-l¦l§ról szóló epizód végén ¼ukadeva Gosv§m¦ arra hívja fel a figyelmet, hogy ha valaki a megfelelõ forrásból hallgatja a K¥¢£a (aki maga Vi¢£u) és a gop¦k (akik energiájának kiterjedései) kedvteléseirõl szóló leírásokat, az megszabadul a legveszélyesebb betegségtõl, a kéjvágytól. Más szóval, ha valaki valóban a r§sa-l¦l§t hallgatja, az teljes mértékben megszabadul a szexuális élet utáni vágytól, s a lelki tudás legmagasabb síkjára emelkedik fel. Mivel az emberek általában m§y§v§d¦k szájából hallgatják ezt, ráadásul õk maguk is m§y§v§d¦k, csupán még inkább a szexualitás rabjává válnak. A feltételekhez kötött lelkeknek egy hiteles lelki tanítómester szájából kell ezt hallaniuk, aki a megfelelõ tudással is felvértezi õket, s így a maga egészében érthetik majd meg a r§sa-l¦l§t. Ha az ember a megfelelõ forrásból szerzi meg ezt a tudást, a lelki élet legmagasabb szintjére kerülhet, másképp csak megzavarodik. Az anyagi kéj utáni vágy a szív egyfajta betegsége, s a feltételekhez kötött lélek úgy tud kigyógyulni ebbõl a szívbajból, ha e lelki témákat hallgatja. De nem az imperszonalista gazemberek szájából! Teljesen más viszont a helyzet, ha a megfelelõ forrásból, megfelelõ ismeretekkel felvértezve ismeri meg K¥¢£a kedvteléseit. ¼ukadeva Gosv§m¦ a ªraddh§nvita szóval jellemzi a lelkileg képzett embert. A ªraddh§, azaz a hit jelenti a kezdetet. Aki teljes meggyõzõdéssel hiszi, hogy K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, hogy Õ a Legfelsõbb Lélek, az a r§sa-l¦l§ elbeszélésére és befogadására is alkalmas. ¼ukadeva Gosv§m¦ az anuª¥£uy§t szót is használja: az embernek a tanítványi láncolat közvetítésével kell e témákat hallgatnia. Az anu szó követést, egymásutániságot jelent, de azt is jelenti: mindig. Mindig a tanítványi láncolatot kell tehát követnünk, s nem szabad hivatásos felolvasókat (legyenek akár m§y§v§d¦k, akár közönséges emberek) hallgatnunk. Az anuª¥£uy§t tehát azt jelenti, hogy a tanítványi láncolat hiteles képviselõjét kell hallgatnunk, akinek minden cselekedetét K¥¢£a-tudat hatja át. Ha valaki így ismeri meg a r§sa-l¦l§t, a siker nem marad el: a lelki élet legmagasabb szintjére kerül. Par¦k¢it Mah§r§jának adott válaszában ¼ukadeva Gosv§m¦ további két fontos szót használ: bhaktim és par§m. A bhakti° par§m a kezdõ szint feletti odaadó szolgálatot jelenti. Akik csupán a templomi imádathoz vonzódnak, anélkül, hogy birtokában lennének a bhakti filozófiájának, azok a kezdõ szinten állnak. Ez a fajta bhakti nem a tökéletes szint. A bhakti, az odaadó szolgálat tökéletes szintje mentes minden anyagi szennyezõdéstõl. A szennyezõdés legveszélyesebb fajtája a kéj, azaz a szexuális élet. A bhakti° par§mnak, a tökéletes odaadó szolgálatnak rendkívüli ereje van: minél inkább fejlõdik valaki ezen az úton, annál inkább elveszíti az anyagi élet iránti vonzódását. Aki a r§sa-tánc kedvtelését hallgatva valóban áldásban részesül, az kétségtelenül transzcendentális helyzetbe kerül, s szívébõl maradéktalanul eltûnnek a kéjvágy nyomai. ¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura elmondja, hogy Brahm§ napja és éjszakája egyaránt négymilliárdháromszázmillió földi évig tart. Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura szerint a r§sa-tánc Brahm§ egész éjszakáján keresztül tartott, ám a gop¦k mit sem tudtak errõl. Hogy teljesen elégedetté tegye õket, K¥¢£a ilyen hosszúra nyújtotta az éjszakát. Hogyan volt ez lehetséges? — kérdezhetnénk. Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura emlékeztet bennünket arra, hogy K¥¢£a, akit egy rövidke zsineggel meg lehetett kötözni, az egész univerzumot megmutatta szájában Yaªod§ anyának. A válasz tehát az, hogy bhaktái öröme érdekében Õ mindent megtehet. A gop¦k K¥¢£át akarták élvezni, s Õ alkalmat adott rá, hogy hosszú ideig Vele lehessenek. A gop¦knak tett ígéretét teljesítette ezzel. Amikor C¦ragh§±ánál K¥¢£a ellopta a Yamun§ban fürdõzõ gop¦k ruháját, megígérte nekik, hogy egy éjjel majd teljesíteni fogja kívánságukat. Ezért egy egész éjen át szeretett férjükként élvezhették K¥¢£át, de az az éjszaka nem egy közönséges éjszaka volt. Brahm§ végtelenül hosszú éjjele lévén millió és millió évig tartott! K¥¢£a számára minden lehetséges: Õ a legfelsõbb irányító. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv harmincharmadik fejezetéhez, melynek címe: „A r§satánc”.
HARMINCNEGYEDIK FEJEZET Vidy§dhara felszabadítása és ¼a¯khac¡¨a démon megölése Egyszer V¥nd§vana tehénpásztorai — élükön Nanda Mah§r§jával — elhatározták, hogy elmennek Ambik§vanába, s részt vesznek a ªiva-r§tri ünnepségen. A r§sa-l¦l§ õsszel történt, s a következõ nagy ünnep Indiában a hol¦, azaz a dolay§tr§. A r§sa-l¦l§ és a dol§y§tr§ között van még egy fontos ünnep, a ªiva-r§tri, melyet elsõsorban a sivaiták, az Úr ¼iva hívei tartják. Néha a vai¢£avák is megtartják, mert az Úr ¼ivát a legkiválóbb vai¢£avának tartják. De a ªiva-r§tri nem egy bevett ünnep a bhakták, azaz K¥¢£a hívei számára. Éppen ezért a ¼r¦mad-Bh§gavatam így fogalmaz: a tehénpásztorok Nanda Mah§r§ja vezetésével „egyszer elhatározták”. Ez azt jelenti, hogy nem vettek részt rendszeresen a ªiva-r§tri ünnepségen, egyszer azonban kíváncsiságból el akartak menni Ambik§vanába. Ambik§vana valahol Gujarat tartományban található. Azt mondják, a Sarasvat¦ folyó partján fekszik, ám Gujaratban semmiféle Sarasvat¦ folyót nem találunk. Igaz, van a tartománynak egy Savarmat¦ nevû folyója. Indiában minden nagy zarándokhely nagyon szép folyók — például a Gangesz, a Yamun§, a Sarasvat¦, a Narmad§, a God§var¦, a K§ver¦ — partján található. Nanda Mah§r§ja és a tehénpásztorok tehát elindultak a Sarasvat¦ partján fekvõ Ambik§vanába. A Sarasvat¦ partján a tehénpásztorok nagy odaadással imádatot mutattak be az Úr ¼iva és Ambik§ m¡rtijának. Bevett szokás Indiában, hogy ahol az Úr ¼ivának temploma van, ott Ambik§nak — Durg§nak — is emelnek egy templomot. Ambik§ az Úr ¼iva felesége, a legerényesebb az erényes asszonyok között, aki soha nem hagyja el férje társaságát. Amikor megérkeztek Ambik§vanába, V¥nd§vana tehénpásztorai elõször megfürödtek a Sarasvat¦ folyóban. Ha egy zarándokhelyre érkezik az ember, elsõ kötelessége, hogy megfürödjön, s néha a fejét is le kell borotválnia. Ez tehát az elsõ teendõje. A fürdõ után Nanda Mah§r§ja és a pásztorok hódolatukat ajánlották a m¡rtiknak, majd adományokat osztottak szét a szent helyeken. A védikus elõírások szerint adományokat csak br§hma£áknak lehet adni, s a védikus ª§strák azt is kimondják, hogy adományt csak br§hma£ák és sanny§s¦k fogadhatnak el. V¥nd§vana tehénpásztorai arannyal és csodálatos virágfüzérekkel felékesített teheneket ajándékoztak a br§hma£áknak. Egy br§hma£a azért kaphat adományt, mert nem végez kenyérkeresõ munkát, hanem a Bhagavad-g¦t§ban is felsorolt bráhmanikus kötelességeket végzi: mûveli magát, mivel nagyon tanultnak kell lennie, s szerény, önmegtartóztató életet él. Ám nem csupán nekik maguknak kell tanultnak lenniük, hanem tanítaniuk kell másokat is. A br§hma£ák nemcsak azért vannak, hogy br§hma£ák legyenek, hanem azért, hogy másokból is br§hma£át neveljenek. Ha valaki egy br§hma£a tanítványául szegõdik, lehetõvé válik számára, hogy belõle is br§hma£a legyen. Egy br§hma£a örökké az Úr Vi¢£u imádatával foglalkozik, ezért alkalmas arra, hogy adományokat fogadjon el. Ha azonban a szükségletein felüli adomány birtokába jut, azt Vi¢£u imádatára kell fordítania. A védikus írások ezért azt ajánlják az embernek, hogy adományozzon a br§hma£áknak, mert ezzel az Úr Vi¢£unak és valamennyi félistennek is a kedvében járhat. A zarándokok tehát megfürödnek, imádják a m¡rtit és adományoznak, de az egynapos böjt is ajánlott ilyenkor. Amikor meglátogatnak egy zarándokhelyet, legalább három napot ott kell tölteniük. Az elsõ napon böjtölnek, s csak éjszaka ihatnak egy kis vizet, mert az nem töri meg a böjtöt.
A Nanda Mah§r§ja vezette tehénpásztorok az éjszakát a Sarasvat¦ folyó partján töltötték. Egész nap böjtöltek, és csak éjszaka ittak egy kevés vizet. Ám miközben békésen aludtak, a közeli erdõbõl egy hatalmas kígyó kúszott közéjük, s nagy éhségében le akarta nyelni Nanda Mah§r§ját. — K¥¢£a, drága fiam! — kiáltozta Nanda kétségbeesetten. — Kérlek, ments meg ettõl a szörnyûségtõl! Jaj, elnyel a kígyó! — Nanda Mah§r§ja kiáltozására a tehénpásztorok mind felriadtak, s amikor látták, mi történik, égõ fáklyákat kaptak fel, hogy azzal üssék agyon a bestiát. A kígyó azonban a fáklyacsapások ellenére sem tágított: egyre csak nyelte magába Nanda Mah§r§ját. Ekkor megjelent K¥¢£a a színen, s lótuszlábával megérintette a kígyót. Abban a pillanatban a kígyó elhullatta hüllõtestét, s a helyében egy gyönyörû félisten, Vidy§dhara jelent meg a pásztorok elõtt. Imádatra méltó, szépséges alakjából fényesség és sugárzás áradt, nyakát aranylánc ékesítette. Hódolattal meghajolt K¥¢£a elõtt, s nagy alázattal állt Elõtte. K¥¢£a így szólt hozzá: — Amint látom, nagyon szép félisten vagy, s a szerencse istennõjének kegyét élvezed. Hogy követhettél el mégis olyan alávaló tettet, hogy egy kígyó testét kellett magadra öltened? — A félisten ekkor elmesélte elõzõ életének történetét. — Kedves Uram — kezdte —, elõzõ életemben Vidy§dhara volt a nevem, s szépségem az egész világon ismert volt. Ünnepelt személyiség voltam, s repülõmön jártam a világot. Egyik utamon egy nagy szentet pillantottam meg, A¯gir§t. Nagyon csúnya volt, s mivel nagyon büszke voltam a szépségemre, kinevettem õt. Alávaló viselkedésem miatt átkozott meg azzal a bölcs, hogy kerüljek kígyótestbe. Meg kell jegyeznünk, hogy amíg valaki nem részesül K¥¢£a kegyében, addig az anyagi természet kötõerõinek befolyása alatt áll, bármilyen elõkelõ legyen is anyagi szempontból a helyzete. Vidy§dhara nagy hatalmú és szépséges félisten volt, repülõjével mindenhová eljutott. Mégis arra ítéltetett, hogy következõ életében kígyóként szülessen meg. A legtehetõsebb és legelõkelõbb emberrel is megtörténhet, hogy egy utálatos létformában születik meg, ha nem vigyáz
és nem körültekintõ. Tévhit, hogy az emberi létformát elérve többé már nem süllyedhetünk lejjebb. Maga Vidy§dhara mondja itt, hogy bár félisten volt, mégis arra ítéltetett, hogy kígyóvá változzon. Ám mivel K¥¢£a megérintette õt a lótuszlábával, azonnal K¥¢£a-tudatára ébredt. Vidy§dhara elismerte, milyen bûnös életet élt elõzõ életében. Egy K¥¢£a-tudatú ember mindig K¥¢£a szolgája legjelentéktelenebb szolgájának tartja magát, s bármi jót is tesz, tudja, hogy az csupán K¥¢£a, illetve a lelki tanítómester kegyébõl lehetséges. — Annyira büszke voltam testem tökéletes szépségére — folytatta Vidy§dhara —, hogy csúnya kinézete miatt kigúnyoltam a nagy szentet, A¯gir§t. A¯gir§ megátkozott a bûnömért, s kígyó lett belõlem. Most azonban már látom, a nagy bölcs átka nem átok volt, hanem hatalmas áldás. Ha nem átkozott volna meg, nem kellett volna e kígyótestet magamra öltenem, s mivel így a lótuszlábaid sem értek volna hozzám, nem szabadultam volna meg anyagi létem szennyezettségétõl sem.
Az anyagi létben négy dolgot rendkívül nagyra tartanak: az elõkelõ születést, a gazdagságot, a mûveltséget és a testi szépséget. Ezeket nagy kincsnek tartják az anyagi világban. Sajnálatos módon ezek az anyagi elõnyök K¥¢£a-tudat nélkül olykor a bûn és a lealacsonyodás forrásaivá válnak. Annak ellenére, hogy Vidy§dhara egy gyönyörû félisten volt, büszkesége miatt arra ítéltetett, hogy kígyótestet öltsön magára. Ez az eset tehát arra mutat rá, hogy az anyagi adottságaikra büszke, illetve a másokkal szemben ellenséges embereknek kígyótestben kell újjászületniük. A kígyót tartják a legkönyörtelenebb és legirigyebb élõlénynek, de a másokra irigy embereket még a kígyóknál is rosszindulatúbbnak tartják. A kígyót le lehet gyõzni, meg lehet fékezni mantrákkal és füvekkel, de az irigy, rosszindulatú embert senki nem tudja kordában tartani. — Drága Uram! — folytatta Vidy§dhara. — Most, mivel úgy gondolom, felszabadultam bûnös tetteim visszahatása alól, az engedélyedet kérem, hogy visszatérhessek otthonomba, a mennyei bolygókra. — Ez a kérés azt mutatja, hogy azok, akik ragaszkodnak a gyümölcsözõ cselekedetekhez, s a felsõ bolygók kényelmére vágynak, nem érhetik el életük célját az Istenség Legfelsõbb Személyiségének beleegyezése nélkül. A Bhagavad-g¦t§ arról is tájékoztat, hogy a kevésbé értelmes emberek, akik különbözõ anyagi áldások reményében a félisteneket imádják, valójában az Úr Vi¢£u, K¥¢£a engedélyével kapják meg a félistenek áldásait. A félisteneknek valójában nem áll hatalmukban, hogy anyagi javakkal áldjanak meg valakit. Még ha anyagi áldásokhoz is ragaszkodik az ember, akkor is K¥¢£át, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét érdemes imádnia, s Tõle kérnie, amire vágyik, K¥¢£ának ugyanis az sem jelent egyáltalán gondot, hogy anyagi áldásban részesítsen valakit. Nem mindegy azonban, hogy K¥¢£ához vagy a félistenekhez fordulunk-e kérésünkkel. Dhruva Mah§r§ja anyagi áldásért imádkozott K¥¢£ához, de amikor elnyerte a Legfelsõbb Úr kegyét és megpillantotta Õt, olyan elégedettség töltötte el, hogy visszautasított minden anyagi jutalmat. Az intelligens ember nem imádja a félisteneket, és nem kér szívességet tõlük. Egyszerûen K¥¢£a-tudatúvá válik, s ha bármilyen anyagi dologra vágyik, azt K¥¢£ától kéri.
Vidy§dhara, miközben arra várt, hogy K¥¢£a engedélyt adjon neki a távozásra, így szólt:
— Lótuszlábaid érintése megszabadított minden anyagi szenvedéstõl. Uram, Te vagy a leghatalmasabb minden misztikus között, s Te vagy az Eredeti Személy, az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Minden bhakta Ura vagy. Te vagy a tulajdonosa valamennyi bolygórendszernek, ezért most a Te engedélyedre várok. Kérlek, tekints úgy rám, mint aki teljesen meghódolt Neked. Nagyon jól tudom, hogy azok, akik szakadatlanul szent nevedet éneklik, minden bûnös visszahatástól megszabadulnak, csakúgy, mint azok, akiket olyan szerencse ér, hogy a lótuszlábad megérinti õket. Biztos vagyok hát benne, hogy lótuszlábad puszta érintése megszabadított a br§hma£a átkától.
Vidy§dhara megkapta az Úr K¥¢£a engedélyét, hogy visszatérjen a felsõ bolygórendszerben található otthonába. Miután engedélyt kapott a távozásra, tisztelettel körbejárta az Urat, nagy hódolattal leborult Elõtte, majd visszatért mennyei birodalmába. Így szabadult meg hát Nanda Mah§r§ja attól a veszedelemtõl, hogy egy hatalmas kígyó lenyelje.
A tehénpásztorok, miután befejezték az Úr ¼iva és Ambik§ imádatát, s a végére értek a szertartásoknak, elindultak hazafelé. A V¥nd§vanába vezetõ úton végig K¥¢£a csodálatos tetteirõl beszélgettek. Vidy§dhara felszabadításának történetét felidézve K¥¢£a iránti ragaszkodásuk csak tovább erõsödött. Azért jöttek, hogy az Úr ¼ivát és Ambik§t imádják, végül azonban K¥¢£a iránti vonzalmuk lett még erõsebb. A gop¦k is azért imádták K§ty§yan¦ istennõt, hogy még erõsebb szálakkal kötõdjenek majd K¥¢£ához. A Bhagavad-g¦t§ban az áll, hogy akik valamilyen személyes haszonra vágyva a félistenek — például Brahm§, ¼iva, Indra és Candra — imádatához ragaszkodnak, azok nem túl értelmesek, s elfelejtették az élet igazi célját. Ám a tehénpásztorok, V¥nd§vana lakói nem voltak közönséges emberek. Bármit tettek, K¥¢£áért tették. Ha valaki azért imádja a félisteneket, például az Úr ¼ivát vagy az Úr Brahm§t, hogy egyre jobban ragaszkodjon K¥¢£ához, az helyénvaló, de ha valamilyen személyes nyereségért fordul a félistenekhez, az elítélendõ. Nem sokkal e kaland után K¥¢£a és Balar§ma, a páratlanul erõs testvérpár, egy csodálatos éjszakán V¥nd§vana erdejébe indult. Vrajabh¡mi hölgyei kísérték Õket, s nagyon jól érezték magukat egymás társaságában. Vraja fiatal hölgyei csodálatos ruhákat viseltek, virágokkal felékesített testük illatos szantálpéppel volt bekenve. A hold fénylõ csillagok körében ragyogott az égen, mallik§-virágok illatát hordozta a szellõ, s a méhek szinte õrültként rajzottak az aroma után. E varázslatos környezetben K¥¢£a és Balar§ma csodálatos dallamokat kezdett énekelni. A tehénpásztorlányok annyira elmerültek ütemes énekükben, hogy szinte megfeledkeztek magukról. Hajuk kibomlott, ruhájuk meglazult, füzéreik a földre hullottak. Miközben a jelenlévõk szinte az õrületig belefeledkeztek kedvtelésükbe, Kuverának, a mennyei bolygók kincstárnokának egyik démoni társa toppant elébük. ¼a¯khac¡¨ának hívták, s nevét onnan kapta, hogy fején egy
értékes, kagyló formájú ékszert viselt. Kuvera két fiához hasonlóan, akik gazdagságuktól és szépségüktõl eltelve figyelemre se méltatták a mellettük elhaladó N§rada Munit, ¼a¯khac¡¨a is rettentõ nagyra volt magával anyagi gazdagsága miatt. Azt gondolta, hogy K¥¢£a és Balar§ma csupán két egyszerû pásztorfiú, akik gyönyörû lányok társaságát élvezik éppen. Az anyagi világban a gazdag emberek általában azt gondolják, hogy minden szép nõnek az õ élvezetüket kell szolgálnia. ¼a¯khac¡¨a is úgy vélte, hogy mivel Kuvera gazdag köreihez tartozik, valójában neki kellene e gyönyörû lányok társaságát élveznie, nem pedig K¥¢£ának és Balar§mának. Ezért elhatározta, hogy a gondjaiba veszi õket. Megjelent K¥¢£a, Balar§ma és Vraja hölgyei elõtt, s erõnek erejével magával ragadta a tehénpásztorlányokat. Észak felé tartott velük, s mit sem törõdve K¥¢£ával és Balar§mával, úgy parancsolgatott nekik, mintha a tulajdon férjük lenne. ¼a¯khac¡¨a fogságában Vraja hölgyei K¥¢£a és Balar§ma nevét kiáltozták, s a két testvér, egy-egy hatalmas ª§la-fa rönkkel a kezében, nyomban utánuk eredt. — Ne féljetek! Jövünk és ellátjuk a baját ennek a démonnak! — kiáltották a gop¦knak, s pillanatok alatt utol is érték ¼a¯khac¡¨át. A démon túl erõsnek találta a két testvért, s a gop¦kat hátrahagyva elfutott, hogy mentse az irháját. K¥¢£a azonban nem hagyta elinalni. A gop¦kat Balar§ma gondjaira bízta, s a menekülõ ¼a¯khac¡¨a nyomába eredt. Meg akarta szerezni a démon fejét díszítõ értékes, kagyló alakú drágakövet. Nem kellett sok idõ hozzá, utol is érte a démont, s öklével halálos csapást mért a fejére. Kezében az értékes zsákmánnyal visszatért társaihoz, s Vraja hölgyei jelenlétében bátyjának, Balar§mának ajándékozta az ékszert. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv harmincnegyedik fejezetéhez, melynek címe: „Vidy§dhara felszabadítása és ¼a¯khac¡¨a démon megölése”.
HARMINCÖTÖDIK FEJEZET A gop¦k érzései K¥¢£a távollétében V¥nd§vana gop¦jai annyira ragaszkodtak K¥¢£ához, hogy nem volt nekik elég a r§sa-tánc; nem érték be azzal, hogy egész éjszaka Vele lehettek. Mindig Vele akartak lenni, élvezni akarták a társaságát nappal is. Amikor K¥¢£a az erdõbe indult tehénpásztor barátaival és a tehenekkel, a gop¦k, ha testükben nem is, de szívükben Vele tartottak. S mivel a szívük K¥¢£ával volt, a távollét heves érzésein keresztül élvezhették K¥¢£a társaságát. Ennek a K¥¢£a távollétében tapasztalt mindent elsöprõ elszakítottság-érzésnek az elérése jelenti az Úr Caitanya és közvetlen tanítványai, a Gosv§m¦k tanításának lényegét. Amikor fizikailag nem vagyunk K¥¢£ával, akkor úgy lehetünk mégis Vele, ahogyan a gop¦k tették: a távollét érzésein keresztül. K¥¢£a transzcendentális teste, tulajdonságai, kedvtelései és kísérete mind azonosak Vele. Kilenc fajta odaadó szolgálat van. A távollét érzésével végzett odaadó szolgálat a tökéletesség legmagasabb szintjére, a gop¦k szintjére emeli fel a bhaktát. ¼r¦niv§s§c§ryának a hat Gosv§m¦hoz írt imájában azt olvashatjuk, hogy a fényûzõ életformát és az állami szolgálat nyújtotta gazdagságot maguk mögött hagyva, a Gosv§m¦k V¥nd§vanába mentek, ahol házról házra járva kéregetõ, egyszerû koldusként éltek. Ám annyira áthatották õket a gop¦k által tapasztalt távollét érzései, hogy minden pillanatban transzcendentális gyönyört éltek ák. Amikor az Úr Caitanya Jagann§tha Pur¦ban tartózkodott, R§dh§r§£¦ szerepében élte át a K¥¢£ától való távollét érzéseit. Nagyon fontos, hogy a M§dhva-gau¨¦ya-samprad§ya tanítványi láncolatának tagjai is mindig érezzék K¥¢£a távollétét, s transzcendentális tanításairól, kedvteléseirõl, tulajdonságairól és társairól beszélgessenek. Mindez az odaadás legmagasabb szintjére emeli fel a bhaktákat. A K¥¢£a-tudat tökéletességét az Úrnak az a fajta szolgálata jelenti, amit a K¥¢£ától való távollét érzése hat át szakadatlanul. A gop¦k mindig K¥¢£áról beszélgettek egymás között, s e beszélgetéseik így zajlottak:
— Kedves barátnõim — szólalt meg egyikük —, tudjátok-e, hogy amikor K¥¢£a a földön fekszik, akkor a bal könyökére támaszkodik, s fejét a bal tenyerén nyugtatja? Ahogy finom ujjaival a fuvoláján játszik és elragadó szemöldökeit táncoltatja, a fuvolájából áradó hang olyan csodálatos, elbûvölõ légkört teremt, hogy a mennyei bolygók lakói, akik feleségükkel és szeretteikkel együtt utaznak az ûrben, megállítják repülõiket. A fuvalaszó hallatán az égi jármûveken ülõ félistenfeleségek arcát szégyenpír futja el, mert belegondolnak, hogy hol van ehhez képest a saját ének- és zenetudományuk. Ráadásul szerelmes vágyak lángolnak fel bennük, szorosra kötött hajuk és ruhájuk egyszeriben meglazul.
— Drága barátnõim — vette át a szót egy másik gop¦ —, K¥¢£a olyan csodálatos, hogy a szerencse istennõje örökké a mellén pihen, melyen mindig ott ragyog gyönyörû arany nyaklánca. A szépséges K¥¢£a azért játszik fuvoláján, hogy sok-sok bhaktája szívét földerítse. Õ az egyetlen barátja a szenvedõ élõlényeknek. Amikor megszólaltatja fuvoláját, V¥nd§vana tehenei és egyéb állatai mozdulatlanná dermednek, s még a szájukban lévõ falatot sem rágják tovább. Fülüket hegyezik, csak állnak kábán. Nem is tûnnek élõnek — olyanok, mintha csak odafestették volna õket. K¥¢£a fuvolajátéka olyan csodálatos, hogy még az állatokat is elbûvöli. Mit mondhatnánk akkor magunkról! — Kedves barátnõim — fûzte tovább a szót egy másik gop¦ —, nemcsak az állatok, de V¥nd§vana folyói, tavai is kõvé dermednek, amikor K¥¢£a arra jár pávatollal a hajában, V¥nd§vana ásványaival kifestve. A testét ékesítõ levelekkel és virágokkal olyan, mint egy hõs. Amikor a fuvoláján játszik, s a teheneket hívja Balar§mával, a Yamun§ vize megáll és arra vár, hogy a szellõ hozzá is eljuttassa K¥¢£a lótuszlábainak porát. A Yamun§ folyó éppolyan szerencsétlen, mint mi: nem részesül K¥¢£a kegyében. Még a hullámait is megállítja, s csak várakozik megkövülten, ahogyan mi is abbahagyjuk a sírást a K¥¢£ára való feszült várakozás pillanataiban. K¥¢£a távollétében a gop¦k szemébõl szünet nélkül ömlött a könny, néha azonban, amikor azt hitték, K¥¢£a közeledik, abbahagyták a sírást. Amikor azonban rádöbbentek, hogy mégsem jött el, újra elöntötte õket a bánat, és sírni kezdtek. K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, minden Vi¢£u-forma eredete, a tehénpásztorfiúk pedig mind félistenek. Az Úr Vi¢£ut mindig félistenek veszik körül és imádják — az Úr ¼iva, az Úr Brahm§, Indra, Candra és mások. Amikor K¥¢£a V¥nd§vana erdejében vagy a Govardhana-hegyen barangolt, a tehénpásztorfiúk mindig elkísérték. Séta közben fuvolaszóval hívogatta teheneit. Jelenlététõl a fák, a bokrok, az erdõ növényei azonnal K¥¢£atudatukra ébredtek. A fák és a bokrok tudata nem túl fejlett, K¥¢£a és barátai társaságában azonban még õk is K¥¢£atudatúak lettek. S egy K¥¢£a-tudatú emberhez hasonlóan, aki mindenét K¥¢£ának szenteli, mindenüket — gyümölcseiket, virágaikat, az ágaikról csordogáló mézet — K¥¢£ának akarták adni. Amikor K¥¢£a a Yamun§ partján sétált, homlokát mindig tilaka díszítette. Nyakában erdei virágokból készült füzér lógott, testét szantálpép és tulas¦-levelek borították. A méhek szinte õrült módjára röpködtek az édes illatú levegõben. K¥¢£a boldogan hallgatta döngicsélésüket, s Õ is elõvette a fuvoláját. E két hang olyan édes, fület gyönyörködtetõ muzsikába olvadt össze, hogy a közelben tanyázó vízimadarak — a darvak, hattyúk, kacsák — mind elbódultak tõle. Úszás és röpködés helyett csukott szemmel, mozdulatlanul figyeltek, s a K¥¢£a imádatán meditálók transzába merültek. — Drága barátnõim! — lelkendezett az egyik gop¦. — K¥¢£át és Balar§mát gyönyörû fülbevalók és igazgyöngybõl készült nyakékek díszítik. A Govardhana-hegy tetején játszanak, s az egész teremtett világ transzcendentális gyönyörbe merül, amikor K¥¢£a megfújja a fuvoláját. A felhõk, attól félve, hogy megzavarják a fuvola hangját, abbahagyják a hangos mennydörgést, s lágy morajlással köszöntik barátjukat, K¥¢£át. Dicsõ barátjuk üdvözléséül esõcseppek helyett apró virágokat hullatnak Rá, s hatalmas ernyõként borulnak a feje fölé, hogy megvédjék Õt az égetõ nap hevétõl.
K¥¢£át a felhõk barátjának tekintik — a felhõ is és K¥¢£a is menedéket ad a szenvedõ embereknek. Amikor az embereket kibírhatatlan hõség gyötri, esõjükkel enyhülést hoznak nekik a
felhõk. Amikor az embereket az anyagi szenvedés lángoló tüze mardossa, K¥¢£a ad nekik megnyugvást. K¥¢£át és a felhõket már csak azért is barátoknak tartják, mert még a színük is egyforma.
— Kedves anyám! — fordult az egyik gop¦ Yaªod§ anyához. — Fiad oly kiváló a tehénpásztorfiúk között! Tudja, hogyan kell a teheneket terelgetni, s a fuvolajáték mûvészetében is nagyon jártas. Saját dalokat költ, s amikor a szájához illeszti fuvoláját, hogy elõadja õket, és a reggeli vagy esti órákban felhangzanak a gyönyörû dallamok, a félistenek — köztük az Úr ¼iva, Brahm§, Indra és Candra — valahányan meghajtják fejüket, s nagy figyelemmel hallgatják õket. Bár mind nagyon mûveltek és tapasztaltak, K¥¢£a fuvolajátéka felfoghatatlan a számukra. Nagy-nagy figyelemmel hallgatják, hátha sikerül valamit megérteniük belõle, de hiába minden erõfeszítés, a döbbeneten kívül másra nem futja tehetségükbõl.
— Kedves barátnõim — folytatta egy tehénpásztorlány —, amikor K¥¢£a hazafelé tart a teheneivel, a zászló, a villám, a szigony és a lótuszvirág jelét viselõ talpnyoma eloszlatja a föld fájdalmát, amit az arra elhaladó tehenek patája alatt érez. Olyan vonzó, ahogyan jár, olyan szép, ahogyan a fuvoláját tartja! Elég csak rápillantanunk, rögtön fellobban a szívünkben a vágy, hogy a társaságában legyünk. Mozdulatlanul állunk egy helyben, akár a fák, s még azt se vesszük észre, hogy lassan kibomlik a hajunk, s a ruhánk meglazul. K¥¢£ának több ezer tehene volt, s a színük alapján különbözõ csoportokat alkottak. Nevüket ugyancsak a színük alapján kapták. Amikor K¥¢£a hazafelé készülõdött a legelõrõl, elõbb egybe kellett terelnie a teheneket. Ahogyan a vai¢ £avák száznyolc golyón mantráznak, amely a száznyolc gop¦t képviseli, K¥¢£a is ugyanennyi golyón számolja meg a száznyolc tehéncsoportot. — Amikor K¥¢£a hazatér, tulas¦-füzér lóg a nyakában — mesélte egy gop¦ a barátnõjének. — Karját egy tehénpásztor barátja vállán nyugtatva megfújja transzcendentális fuvoláját. A fekete antilopok feleségeit annyira elbûvöli a v¦£§ zengésére emlékeztetõ fuvolaszó, hogy K¥¢£ához szaladnak, s megigézve állnak elõtte, férjeikrõl teljesen elfelejtkezve. Úgy ragadja el õket K¥¢£a fuvolájának hangja, ahogyan bennünket ragad magával K¥¢£a transzcendentális tulajdonságainak óceánja. — Drága anyám — fordult Yaªod§ anyához egy másik gop¦ —, amikor fiad hazafelé indul, a kunda-virág bimbóival díszíti föl magát, s barátai nagy örömére megfújja a fuvoláját. Illatos, hûsítõ szellõ fúj délrõl, s kellemessé varázsolja a levegõt. A gandharvák és siddhák, e varázslatos hangulatot kihasználva, megszólaltatják kürtjeiket és dobjaikat, s imákat énekelnek K¥¢£ának. A teheneivel és barátaival hazafelé igyekvõ K¥¢£a nagy pártfogója Vrajabh¡mi — V¥nd§vana — népének, s a Govardhana-hegy felemelõjeként is ismert. E csodálatos alkalommal élve a leghatalmasabb félistenek is alászállnak — többek között az Úr Brahm§ és az Úr ¼iva —, hogy esti imáikat felajánlják K¥¢£ának, s a tehénpásztorfiúkhoz csatlakozva, õk is bekapcsolódjanak K¥¢£a dicsõítésébe.
— K¥¢£a olyan, mint a hold, amely Devak¦ méhének óceánjából született. Amikor este hazaér, fáradtsága dacára is mindent megtesz azért, hogy jelenlétével felvidítsa V¥nd§vana lakóit. Gyönyörû látványt nyújt az arca, amikor virágfüzérekkel, arany fülbevalókkal felékesítve hazaérkezik. Ahogy besétál V¥nd§vanába, s az otthona felé közeledik, léptei egy elefántéra emlékeztetnek. Ahogy végighalad a falun, V¥nd§vana férfiai, asszonyai és tehenei azonnal elfelejtik a kínzó hõséget. Így idézték fel K¥¢£a távollétében a gop¦k K¥¢£a transzcendentális kedvteléseit és tetteit. Mi is némi fogalmat alkothatunk hát róla, milyen vonzó is K¥¢£a — nem csupán az emberek számára, hanem az állatok és az élettelen dolgok számára is! V¥nd§vanában minden és mindenki — a fák, a növények, a víz, az õzek, a tehenek és minden létezõ állat — vonzódik K¥¢£ához. Ebbõl látszik igazán, hogy milyen vonzó is K¥¢£a. A gop¦k példája nagyon tanulságos azok számára, akik szeretnének elmélyedni a K¥¢£a-tudatban. Az ember K¥¢£ával, K¥¢£a társaságában lehet pusztán azáltal, hogy transzcendentális kedvteléseire emlékezik. Mindenki vágyik arra, hogy szeressen valakit. A K¥¢£a-tudatnak az a lényege, hogy K¥¢£a legyen a szeretetünk tárgya. Ha mindig a Hare K¥¢£a mantrát énekli és örökké K¥¢£a transzcendentális kedvteléseire gondol, az ember tökéletesen K¥¢£a-tudatúvá válhat, s magasztossá és sikeressé teheti az életét. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv harmincötödik fejezetéhez, melynek címe: „A gop¦k érzései K¥¢£a távollétében”.
HARMINCHATODIK FEJEZET Ka°sa K¥¢£áért küldi Akr¡rát Egész V¥nd§vana szakadatlanul K¥¢£ára gondolt. Mindenki K¥¢£a kedvteléseire emlékezett, s a transzcendentális gyönyör óceánjába merült. Az anyagi világ azonban olyan szennyezett, hogy az asurák, a démonok, még V¥nd§vanában is megpróbálták megzavarni a nyugalmat.
Egy napon egy Ari¢±§sura nevû démon jelent meg nagy szarvú, óriási bika képében a faluban, dühösen kapálva patáival a földet. Amikor berontott V¥nd§vanába, megremegett alatta a föld, mintha csak földrengés rázta volna meg. Miután vérfagyasztó bömbölés közepette feldúlta a folyópartot, bedübörgött a faluba. Olyan velõtrázóan üvöltött, hogy a vemhes tehenek, a várandós asszonyok némelyike elvetélt. Izmoktól dagadó, erõs teste olyan hatalmas volt, hogy — akár egy hegycsúcsot — felhõk vették körül a púpját. Ari¢±§sura olyan félelmetes látványt nyújtott, hogy V¥nd§vana egész népe reszketett a félelemtõl, a tehenek és a többi állat pedig fejvesztetten menekült a faluból. A reménytelen helyzetben V¥nd§vana egész népe kiáltozni kezdett: — K¥¢£a! K¥¢£a! Kérünk, ments meg bennünket! A tehenek fejvesztett menekülését látva K¥¢£a csitító szavakkal válaszolt a segélykiáltásokra. — Ne féljetek! Ne féljetek!— kiáltotta, majd Ari¢±§sura elé toppant. — Élõlények alja, te! — rivallt rá a démonra. — Miért rémítgeted Gokula népét? Mit akarsz ezzel elérni? Ha hatalmammal akarsz szembeszállni, kész vagyok megküzdeni veled. E kihívó szavak hallatán a bika tajtékzott dühében, de K¥¢£a csak ott állt elõtte, karját egy barátja vállán nyugtatva. Végül a bika, akit már majd szétvetett a méreg, megindult Feléje. Patáival a földet kapálta, fölemelt farka mellett felhõk húztak el, vörösen izzó szeme ide-oda járt a dühtõl. Úgy csapott le szarvaival K¥¢£ára, akár Indra villáma. K¥¢£a azonban egy gyors mozdulattal megragadta a szarvait, s könnyedén odébb lökte, éppen úgy, ahogyan egy óriási elefánt veri vissza egy aprócska elefánt támadását. A démonról ömlött a verejték, s noha nagyon kimerültnek látszott, erõt vett magán, s felállt. Maradék erejét összeszedve, bõszen fújtatva rontott K¥¢£ára. Ám K¥¢£a újra megragadta, s úgy a földhöz teremtette, hogy a szarvai is letörtek. Aztán döngölni kezdte a lábával, ahogyan a nedves ruhát is nyomkodják, csapkodják a földön. K¥¢£a rúgásaitól Ari¢±§sura a hátára fordult, s hevesen rúgkapált a lábaival. Ömlött belõle a vér, vizelet és ürülék hagyta el a testét, majd kigúvadt szemekkel a halál birodalmába távozott. A mennyei bolygók félistenei nyomban virágesõvel ünnepelték K¥¢£át csodálatos hõstettéért. K¥ ¢£a már így is a v¥nd§vanai nép szíve-lelke volt, de most, hogy elpusztította a bika alakjában megjelent démont, ünnepelt hõs, a falu szeme fénye lett. Gyõzedelmesen vonultak be Balar§m§val V¥nd§vanába, s az emberek végtelen örömmel dicsõítették Õket. Ha az ember csodálatos hõstettet hajt végre, akkor a rokonai, a hozzátartozói, a barátai mind ujjonganak örömükben. Ez után az eset után történt, hogy N§rada, a nagy bölcs, fölfedte K¥¢£a titkát Ka°sa elõtt. N§rada Munit gyakran szokták a deva-darªana jelzõvel jellemezni, mert csak a félistenek és a félistenekkel azonos szinten állók láthatják. N§rada azonban Ka°sánál is járt, tehát Ka°sa látta õt, holott igencsak távol állt attól, hogy a félistenekkel egy szinten legyen. Ka°sa viszont K¥¢£át is látta, miért ne láthatta volna N§rada Munit is? — kérdezhetné valaki. Tényleges áldásban azonban csak akkor részesül az ember, ha megtisztult szemekkel pillantja meg az Urat és az Úr bhaktáit. Egy tiszta bhakta társasága persze mindig felfoghatatlan áldást jelent. Ajñ§ta-suk¥tinek nevezik azt, amikor azáltal, hogy az Úr bhaktáját látja, az ember — anélkül, hogy errõl tudna — lelki fejlõdést ér el. N§rada Muni küldetése az volt, hogy siettesse az eseményeket. K¥¢£a azért jelent meg, hogy elpusztítsa a démonokat, s Ka°sa volt a legnagyobb a démonok között. N§rada fel akarta gyorsítani az eseményeket, ezért megjelent Ka°sa elõtt, s elébe tárta az igazságot: — A jóslat szerint Vasudeva nyolcadik gyermeke fog végezni veled — mondta Ka°sának —, s ez a gyermek nem más, mint K¥¢£a. Vasudeva félrevezetett, így mindeddig azt hitted, nyolcadik gyermeke leány volt. Ám az a leány valójában Yaªod§ és Nanda Mah§r§ja gyermeke, akit Vasudeva kicserélt a saját fiával, hogy félrevezessen téged. K¥¢£a tehát Vasudeva fia, akárcsak Balar§ma. Kegyetlenségedtõl tartva Vasudeva tõled távol, V¥nd§vanában rejtette el Õket. K¥¢£a és Balar§ma titokban éltek Nanda Mah§r§ja védelme alatt. Azok az asurák, a társaid, akiket V¥nd§vanába küldtél, hogy gyermekeket öljenek meg, mind K¥¢£a és Balar§ma keze között lelték halálukat.
N§rada Muni szavait hallva Ka°sa éles kardjához kapott, és azonnal végezni akart Vasudevával, amiért így becsapta. De N§rada leintette: — Nem arról szólt a jóslat, hogy Vasudeva fog megölni — miért aggódsz hát miatta? Jobban tennéd, ha K¥¢£ával és Balar§mával végeznél! Hogy dühét csillapítsa, Ka°sa mégis elfogatta Vasudevát és Devak¦t, s láncra verve tömlöcbe vetette õket. Aztán hívatta Keª¦t, a nagy démont, s megparancsolta neki, menjen V¥nd§vanába és
ölje meg K¥¢£át és Balar§mát. Valójában azonban mintha arra kérte volna: menjen el V¥nd§vanába, lelje halálát K¥¢£a és Balar§ma keze között, s érje el a felszabadulást. Ka°sa elefántidomárait és legkiválóbb birkózóit is magához rendelte: C§£¡rát, Mu¢±ikát, ¼alát, Toªalát és másokat, s így szólt hozzájuk: — Barátaim! Jól figyeljetek! V¥nd§vanában, Nanda Mah§r§ja házában él két testvér, K¥¢£a és Balar§ma. Valójában Vasudeva fiai Õk. Ahogyan ti is tudjátok, a jövendölés szerint arra a sorsra ítéltettem, hogy K¥¢£a végezzen velem. Azt kérem tõletek, hirdessetek birkózóviadalt. Az ország minden tájáról érkeznek majd emberek, hogy láthassák a mulatságot. A két fiút, K¥¢£át és Balar§mát idehozatom, s a ti dolgotok csak az lesz, hogy megöljétek Õket az arénában.
A birkózóviadalok még ma is népszerûek India északi részén, s a ¼r¦mad-Bh§gavatamból megtudhatjuk, hogy a birkózás ötezer évvel ezelõtt is kedvelt szórakozás volt. Ilyen birkózóversenyt akart Ka°sa is rendezni, s az ünnepségre rengeteg nézõt szeretett volna meghívni.
— Gondoskodjatok róla — parancsolta az elefántidomároknak —, hogy Kuvalay§p¦¨a, az elefántóriás, ott legyen a kapunál K¥¢£a és Balar§ma érkezésekor. Próbáljátok már ott elkapni Õket, s végezzen Velük már ott az elefánt! Ka°sa azt is elrendelte, hogy mutassanak be állatáldozatot az Úr ¼ivának, és végezzék el a dhanur-yajña nevû szertartást, valamint azt a ceremóniát, amelyet caturdaª¦n, az újhold vagy a telihold tizennegyedik napján szoktak bemutatni. Caturdaª¦n, az ek§daª¦ utáni harmadik napon az Úr ¼ivát szokták imádni. Az Úr ¼iva egyik teljes értékû kiterjedését K§labhairavának nevezik, s az Úr ¼ivának ezt a formáját a démonok imádják: állatokat ölnek meg és áldoznak föl uruk színe elõtt. India Vaidhyan§tha-dh§ma nevû részén még mindig él ez a szokás, ahol a démonok állatáldozatokat mutatnak be K§labhairava m¡rtijának. Ka°sa is ezek közé a démonok közé tartozott.
Gyakorlott diplomata lévén aztán gyorsan elõ is készítette gonosz társainak a terepet K¥¢£a és Balar§ma megöléséhez. Akr¡rát hívatta, aki a Yadu család sarja volt, a Yadu-dinasztiáé, amelyben Vasudeva gyermekeként K¥¢£a is született. Amikor Akr¡ra megjelent a király színe elõtt, Ka°sa tisztelettudóan kezet rázott vele, majd így szólt: — Kedves Akr¡ra, nincs náladnál jobb barátom a Bhoja- és a Yadu-dinasztiában. Te vagy köztük a legnagylelkûbb, úgyhogy mint barátod egy szívességért esedezem hozzád. Ahogyan Indra király az Úr Vi¢£u támogatását kéri, úgy kérem én is a te pártfogásodat. Arra kérlek, indulj tüstént V¥nd§vanába, s keresd meg Nanda Mah§r§ja két fiát, K¥¢£át és Balar§mát! Vidd magaddal ezt a szép hintót, amelyet a két fiúnak készítettünk elõ, s hozd ide Õket azonnal! Az a tervem, hogy végzek K¥¢£ával és Balar§mával. Amint megérkeznek, a város kapujánál a hatalmas elefánt, Kuvalay§p¦¨a fog várni Rájuk. Remélhetõleg megöli Õket. Ám ha valahogyan mégis túlélik a támadását, a birkózók fognak végezni Velük. Ez hát a tervem. A két fiú elpusztítása után Vasudevát és Nandát fogom megölni, a V¥¢£i- és a Bhoja-dinasztia két nagy oszlopát. Azután apámat, Ugrasenát, majd bátyját, Devakát távolítom el az élõk sorából. Valójában mindketten az ellenségeim — csak akadályoznak törekvéseimben, terveim végrehajtásában. Megszabadulok hát minden ellenségemtõl. Jar§sandha, az apósom, s majom-barátom, Dvivida segítségével eltörlöm majd a föld színérõl azokat a királyokat is, akik a félisteneket támogatják. Ezzel megszabadulok minden ellenségemtõl, s akadály nélkül uralhatom a világot. ¼ambara, Narak§sura és B§£§sura szintén kedves barátaim, akik nagy segítséget jelentenek majd a félistenek oldalán álló királyok elleni háborúban. Semmi sem akadályozhat meg benne, hogy minden ellenségemtõl megszabaduljak. Menj hát hamar V¥nd§vanába, s vedd rá K¥¢£át és Balar§mát: jöjjenek el, nézzék meg Mathur§ szépséges városát, és élvezzék a birkózók csodálatos viadalát. Ka°sa tervét végighallgatva Akr¡ra így szólt: — Ó, király, e kitûnõ tervvel minden akadályt elháríthatsz majd zavartalan uralkodásod útjából. De légy józan: fáradozásodat siker és kudarc is kísérheti. Ember tervez, Isten végez. Készíthetünk nagy terveket, de a legfelsõbb irányító jóváhagyása nélkül kudarcra vannak ítélve. Mindenki tudja, hogy az anyagi világban végsõ soron minden próbálkozás kimenetele egy természetfölötti hatalomtól függ. Az ember tervezhet nagy dolgokat, szabadjára engedheti képzeletét, de tudnia kell, hogy az eredménybe már nincs beleszólása: boldogság, de boldogtalanság is várhat rá. Terved ellen azonban nincs ellenvetésem. Barátod vagyok, teljesítem parancsodat: elhozom neked K¥¢£át és Balar§mát, ahogy kérted. Ka°sa, miután különbözõ tanácsokkal látta el barátját, visszatért királyi lakosztályába, Akr¡ra pedig elindult hazafelé. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv harminchatodik fejezetéhez, melynek címe: „Ka°sa K¥¢ £áért küldi Akr¡rát”.
HARMINCHETEDIK FEJEZET Keª¦ démon és Vyom§sura legyõzése Ka°sa parancsára Keª¦ démon egy rettentõ ló alakját öltötte magára. A gondolat sebességével érkezett V¥nd§vana határába. Hatalmas sörénye lobogott a szélben, patájával a földet kapálta, s a nyerítésével rémületbe ejtette az egész erdõt. K¥¢£a is látta, hogy a démon vérfagyasztó nyerítése, égig érõ, felhõként gomolygó farka egész V¥nd§vanát rettegésben tartja. Az Úr tudta, hogy a ló harcba akarja hívni, s a kihívást elfogadva megállt Keª¦ elõtt. K¥¢£a harcra szólító szavára a ló nekiiramodott. Üvöltött, akár egy oroszlán, s olyan hatalmasra tátotta a száját, mintha az egész eget el akarná nyelni. Nagy sebességgel száguldott K¥¢£a felé — erõs, kõszikla-kemény patáival el akarta tiporni. K¥¢£a azonban keresztülhúzta a számításait: egy gyors, haragos mozdulattal elkapta a lábait, s körbe-körbe forgatta a démont. Néhány kör után aztán megvetõen elhajította, jó messzire, ahogyan a hatalmas Garu¨a hajít el egy kígyót. A ló azonnal el is vesztette az eszméletét, de kisvártatva újra magához tért. Hatalmasra tátotta a száját, s rettentõ dühvel, minden erejét megfeszítve vágtatott K¥¢£a felé. Amikor azonban odaért, K¥¢£a a ló szájába nyomta a bal kezét, olyan könnyedén, ahogyan egy kígyó csúszik be egy lyukba a mezõn. A démon úgy érezte, mintha izzó vas mélyedne a szájába — iszonyatos fájdalom járta át a testét, s a fogai mind kipotyogtak. K¥¢ £a keze ekkor nõni kezdett Keª¦ szájában, s teljesen elzárta a torkát. A démon fulladozni kezdett, testét kiverte a veríték, s vadul rúgkapált a lábaival. A szemei kidülledtek, s amikor már az utolsókat rúgta, ürülék és vizelet hagyta el a testét. Végül az életereje is elszállt, s K¥¢£a könnyedén kihúzta a kezét élettelen szájából. K¥¢£a egy csöppet sem lepõdött meg azon, hogy ilyen könnyen el tudott bánni Keª¦vel, ám a félistenek nagy csodálattal és tisztelettel ünnepelték, s virágesõt szórtak Rá.
A fenti esemény után nem sokkal N§rada Muni, a bhakták legkiválóbbja jelent meg K¥¢£a elõtt egy félreesõ helyen, s így szólt Hozzá: — Drága Uram! Te vagy a határtalan Felsõlélek, minden misztikus erõ legfelsõbb irányítója, az univerzum Ura, a mindent átható Isten, a Legfelsõbb Személy. A kozmikus megnyilvánulás nyugvóhelye vagy, a bhakták mestere, s minden élõlény Ura. Drága Uram! Mint minden élõlény Felsõlelke ott rejtõzöl a szívükben, éppen úgy, ahogyan a tûz is ott rejtõzik minden darabka tûzifában. A szívükben lakozva minden egyes tettüknek tanúja vagy, s Te vagy legfelsõbb irányítójuk is. Önmagadban teljes vagy; a teremtés elõtt is léteztél, s energiáid révén Te teremtetted meg az anyagi elemeket. A természet kötõerõinek kölcsönhatásai tökéletes terved alapján hozták létre az anyagi világot, s Te tartod fenn és pusztítod el azt. Noha legfelsõbb, örök irányítójuk Te vagy, e kölcsönhatások nincsenek Rád hatással. Uram, azért jelentél meg a földön, hogy elpusztítsd a királyi szerepben tetszelgõ gonosz démonokat, akik királyi álruhába bújva csak becsapják az embereket. Azért szálltál alá, hogy beteljesítsd a szavad: a vallás elveinek megvédelmezése és a gonoszok megsemmisítése érdekében jelensz meg az anyagi világban. Éppen ezért, ó, Uram, biztos vagyok benne, hogy holnapután a saját szememmel láthatom majd, amint C§£¡ra, Mu¢±ika és a többi birkózó, a rád uszított hatalmas elefántokkal együtt, s maga Ka°sa is a kezed között leli halálát, majd a többi démon, ¼a¯kha, Yavana, Mura és Narak§sura halálának is tanúja lehetek majd. Aztán pedig végignézhetem, amint a p§rij§ta-virágot elragadod a mennyek birodalmából, s legyõzöd magát a mennyek királyát, Indrát is. — Látni fogom azt is — folytatta N§rada Muni —, hogy feleségül veszed a hercegnõket, a nemes lelkû királyok leányait, k¢atriya vitézséggel fizetve értük. — (Ha egy k¢atriya feleségül akarja venni egy nagy király szép és mûvelt leányát, meg kell küzdenie vetélytársaival, s ha gyõztesen kerül ki a küzdelembõl, elnyeri a hercegnõ kezét.) — Szemtanúja leszek majd dv§rak§i hõstettednek is, amikor N¥ga királyt kimented pokoli helyzetébõl. Látni fogom, amikor megszerzed új feleségedet és a Syamantaka ékszert, s azt is, amikor a halál birodalmából visszahozod a br§hma£a fiát. Látni fogom, hogyan ölöd meg a nagy démont, Pau£¨rakát, s hogyan égeted porrá K§ª¦ királyságát. Végignézhetem majd, amint elpusztítod Cedi királyát és Dantavakrát Yudhi¢±hira Mah§r§ja nagy áldozati szertartása közben. E dicsõ cselekedeteiden kívül számos más hõstettednek lehetek majd szemtanúja dv§rak§i tartózkodásod alatt. Tetteidrõl, melyeket csupán kegyedbõl hajtasz végre, hatalmas költõk fognak énekelni, míg világ a világ. A kuruk¢etrai csatában barátod, Arjuna kocsihajtójának szerepét vállalod majd magadra, s a legyõzhetetlen halál-inkarnáció, az örök idõ képében eltörlöd a föld színérõl az összegyûlt hadakat; tengernyi elesett harcost látok majd mindenfelé a csatamezõn. Ó, Uram, nagy tisztelettel borulok le lótuszlábaid elõtt! Uram, Téged tökéletes tudás és gyönyör jellemez, a lényed teljes mértékben transzcendentális, s a vágyaid beteljesülését illetõen Önmagadban teljes vagy. Belsõ energiáddal, melynek végtelen hatalmát senki sem képes fölmérni, megteremted és mûködésbe hozod az illúziókeltõ energiát, a m§y§t. Ó, Uram, Te vagy a legfelsõbb irányító! Micsoda tévedés azt hinni, hogy Te, aki önnön belsõ energiád hatása alatt állsz, bármiben is a teremtésedre szorulnál!
— Az, hogy a Yadu-, azaz a V¥¢£i-dinasztia szülötteként megjelentél a földön eredeti, örök, gyönyörrel és tudással teli alakodban, csupán kedvteléseid egyike. Semmitõl nem függsz, csakis önmagadtól; nagy tisztelettel borulok hát le lótuszlábaid elõtt. — N§rada Muni, miután tiszteletét és hódolatát fejezte ki az Úr K¥¢£a elõtt, engedélyt kért a távozásra.
N§rada Muni célja az volt, hogy megértesse az emberekkel: K¥¢£a tökéletesen független. Tettei — például a Yadu családban való megjelenése, Arjunához fûzõdõ barátsága — nem kötelezik Õt arra, hogy a gyümölcseiket élvezze. Számára mindez csupán játék és kedvtelés, míg számunkra nagyon is kézzelfogható valóság. K¥¢£a, miután elpusztította Keª¦ démont, visszatért az erdõbe, s mintha mi sem történt volna, tovább legeltette barátaival a teheneket. Az Úr K¥¢£a örökké transzcendentális v¥nd§vanai kedvteléseinek hódol barátaival, a tehénpásztorfiúkkal, és a gop¦kkal együtt, de néha, amikor a démonokat pusztítja, azt is megmutatja, hogy milyen az Istenség Legfelsõbb Személyiségének hõsi arca.
K¥¢£a késõbb felmászott a barátaival a Govardhana-hegy tetejére, s ott rabló-pandúrt játszottak. Néhányan a rablók szerepét játszották, néhányan a pandúrokét, mások pedig a bárányokét. Játékukban elmerülve észre sem vették, amikor Vyom§sura — „az égen repülõ démon” — toppant közéjük. Vyom§sura egy nagy démon, Maya fia volt, s apa és fia csodálatos varázslatokra voltak képesek. Vyom§sura úgy jelent meg, mint egy rabló-szerepet játszó tehénpásztorfiú, és sorra elrabolta a bárányok szerepét játszó fiúkat. Szinte az összes tehénpásztorfiút magával ragadta: egyiket a másik után egy hegyi barlangba vitte, a barlang bejáratát pedig hatalmas sziklákkal torlaszolta el. K¥¢£a azonban átlátott a démon fondorlatán: utánaeredt, s jól nyakon ragadta, ahogyan az oroszlán ragadja el a bárányt. A démon megpróbált heggyé változni, hogy megmeneküljön, de K¥¢£a nem engedte ki többé a szorításából. Nagy erõvel a földhöz teremtette, s a démon ott helyben kilehelte a lelkét, akár egy állat a vágóhídon. K¥¢£a ezután a barlanghoz sietett, és kiszabadította a fiúkat. Miközben a tehénpásztorfiúk és a félistenek boldogan ünnepelték csodálatos tettéért, K¥¢£a, tehenei és barátai kíséretében, visszatért V¥nd§vanába. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv harminchetedik fejezetéhez, melynek címe: „Keª¦ démon és Vyom§sura legyõzése”.
HARMINCNYOLCADIK FEJEZET Akr¡ra megérkezik V¥nd§vanába N§rada Muni nem beszélt arról, hogy K¥¢£a Vyom§surát is meg fogja ölni, ami azt jelenti, hogy K¥¢ £a õt is ugyanazon a napon ölte meg, mint Keª¦t. Keª¦ démont kora reggel érte utol a végzete, s a tehénpásztorfiúk ezt követõen indultak a Govardhana-hegyre legeltetni. Ott ölte meg K¥¢£a Vyom§surát, vagyis mindkét démonnal még a reggel folyamán végzett.
Ka°sa elõzõ nap arra kérte Akr¡rát, hogy napnyugtáig érkezzen meg V¥nd§vanába, úgyhogy Akr¡ra hajnalban el is indult fogatával a faluba. Az Úr nagy bhaktája volt, s útban V¥nd§vana felé az Úrhoz imádkozott. A bhakták gondolatai mindig K¥¢£án járnak, s Akr¡rának, miközben V¥nd§vana felé közeledett, egyfolytában az Úr K¥¢£a lótuszszemei jártak a fejében. Azon tûnõdött, vajon miféle jámbor tetteket hajthatott végre a múltban, hogy most lehetõsége nyílik rá, hogy találkozzon az Úr K¥¢£ával és az Úr Balar§mával V¥nd§vanában. Egy tiszta vai¢£ava mindig alkalmatlannak érzi magát K¥¢£a szolgálatára. Akr¡rának is az járt a fejében, hogy egyáltalán nem szolgált rá e transzcendentális élményre, s nem méltó arra, hogy megpillantsa az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. Ugyanúgy alkalmatlan arra, hogy megpillantsa K¥ ¢£át, gondolta, mint ahogy a társadalom negyedik osztályába tartozó emberek (a ª¡drák) is alkalmatlanok a Védák tanulmányozására, vagy a materialisták arra, hogy felfogják az Istenrõl szóló tanításokat. De aztán erre gondolt: „K¥¢£a kegyébõl bármi lehetséges, s ha Õ úgy akarja, megláthatom Õt. Ahogyan a folyó hullámain sodródó fûszál is a partra sodródhat és menedékre lelhet egy szerencsés véletlen folytán, K¥¢£a kegyébõl az anyagi létezés hullámain hánykolódó feltételekhez kötött lélek is megmenekülhet.” Akr¡ra tehát azt gondolta, hogy ha K¥¢£a úgy akarja, minden bizonnyal látni fogja Õt. Végtelenül szerencsésnek érezte magát, hogy K¥¢£ához igyekszik — Hozzá, akit a legnagyobb misztikus yog¦k szeretnének megpillantani. Biztos volt benne, hogy aznap minden addigi bûnének visszahatása megsemmisül, s a szerencsés létformát, amelybe került, azaz emberi életét siker fogja koronázni. Arra gondolt, hogy Ka°sa milyen kegyes hozzá: elküldte õt K¥¢£áért és Balar§máért, s így lehetõvé tette számára, hogy megláthassa az Urat. „A múltban — gondolta — nagy bölcsek és szentek szabadultak meg az anyagi világból pusztán azáltal, hogy megpillantották K¥¢ £a lótuszlábainak csillogó körmét. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége most megjelent a földön, mintha egy közönséges emberi lény lenne, s olyan szerencsés vagyok, hogy szemtõl szemben láthatom majd!” Akr¡ra égett a vágytól, hogy pillantását azokra a lótuszlábakra vesse, melyeket hatalmas félistenek és szentek imádnak, például az Úr Brahm§, az Úr ¼iva és N§rada, azokra a lótuszlábakra, melyek V¥nd§vana földjét járják, s a gop¦k ku¯kumával beszórt mellét érintik. „Milyen szerencsés vagyok — örvendezett Akr¡ra —, hogy ma megláthatom ezeket a lótuszlábakat, s hogy K¥¢£a csodálatos arcát, tilakával díszített homlokát és orrát is megpillanthatom majd. Látni fogom a mosolyát, hullámzó, fekete haját! Biztos vagyok benne, hogy mindez ma lehetõvé válik a számomra, hiszen az õzek ma mindig a jobb oldalamon haladnak el! Ma végre feltárul elõttem Vi¢£uloka lelki birodalmának valódi szépsége, hiszen K¥¢£a, a Legfelsõbb Vi¢£u, saját akaratából most megjelent a földön. Õ a forrása minden szépségnek, ezért szemeim ma elérik a tökéletességet. Akr¡ra minden kétséget kizáróan tudta, hogy K¥¢£a a Legfelsõbb Vi¢£u. Az Úr Vi¢£u rápillant az anyagi energiára, s ezzel létrehozza a kozmikus megnyilvánulást. Jóllehet az Úr Vi¢£u a teremtõje az anyagi világnak, saját belsõ energiája által, mellyel szétoszlatja az anyagi energia sötétségét, mentes marad az anyagi energia befolyásától. Ugyanígy, önnön belsõ energiája által teremti meg K¥¢£a, az eredeti Vi¢£u V¥nd§vana lakóit. A Brahma-sa°hit§ is megerõsíti, hogy K¥¢£a lakhelye és környezete mind belsõ energiájának kiterjedése. Ugyanaz a belsõ energia, ami Goloka-V¥nd§vanában árad ki K¥¢£ából, a földi V¥nd§vanában is megjelenik, miközben K¥¢£a szülei, barátai, a tehénpásztorfiúk és a gop¦k társaságát élvezi. Akr¡ra szavaiból kiderül, hogy mivel K¥¢£a az anyagi természet kötõerõi felett áll, V¥nd§vana lakói, akik az Úr odaadó szolgálatát végzik nagy szeretettel, szintén transzcendentálisak.
Akr¡ra azon is elgondolkodott, hogy miért is van szükség az Úr transzcendentális cselekedeteire. Megállapította, hogy K¥¢£a transzcendentális tettei, tanításai, tulajdonságai és kedvtelései nagy áldást jelentenek az emberek számára. Az Úr transzcendentális testérõl, tulajdonságairól, kedvteléseirõl és környezetérõl beszélgetve az emberek örökké a K¥¢£a-tudat állapotában maradhatnak, s ezáltal az egész univerzum békében élhet és zavartalanul haladhat elõre a lelki fejlõdés útján. K¥¢£a-tudat nélkül azonban a civilizáció nem más, mint egy feldíszített holttest. Egy halott testet nagyon szépen fel lehet díszíteni, de ha nincs tudat a testben, ezeknek a díszeknek semmi hasznuk. K¥¢£a-tudat nélkül az emberi társadalom haszontalan és élettelen. „Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a, most a Yadu-dinasztia sarjaként jelent meg — gondolkodott Akr¡ra. — A vallás elvei az Õ törvényei. Akik megtartják e törvényeket, azokat félisteneknek, akik viszont semmibe veszik õket, azokat démonoknak nevezik. A Legfelsõbb Úr azért jelent meg, hogy megvédelmezze a törvényeit tisztelõ félisteneket. A félisteneknek és a bhaktáknak nagy örömöt jelent K¥¢£a törvényeinek követése, K¥¢£a pedig abban leli örömét, ha védelmet nyújthat nekik. Amint az a Bhagavad-g¦t§ban áll, K¥¢£a e tetteinek, azaz a bhakták megvédelmezésérõl és a démonok elpusztításáról szóló történeteknek az elbeszélése és meghallgatása mindig szerencsét hoz az emberekre. A bhakták és a félistenek pedig mindig is énekelni fognak az Úr dicsõséges tetteirõl.” „K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége minden lelki tanítómester lelki tanítómestere — gondolta Akr¡ra V¥nd§vana felé közeledve. — Õ az elesett lelkek felszabadítója, s a három világ Ura. Ha valaki az istenszeretet írjával
bekent szemeivel megpillantja Õt, arra a látás csodálatos ünnepe vár. Ma megláthatom az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, aki transzcendentális szépségével annyira elbûvöli még a szerencse istennõjét is, hogy az örökké Vele akar maradni. Amint megérkezem V¥nd§vanába, leszállok kocsimról, s arccal a földre borulva ajánlom majd hódolatomat a Legfelsõbb Úrnak, az anyagi világ és minden élõlény Urának. Imádattal borulok majd le K¥¢£a lótuszlába elõtt, mit a legnagyobb misztikus yog¦k imádnak, majd a tehénpásztorfiúknak és V¥nd§vana valamennyi lakójának is a hódolatomat ajánlom. Amikor ott fekszem majd Elõtte, az Úr K¥¢£a minden bizonnyal a fejemre helyezi majd a kezét, mely minden félelmet elûz, s melyet minden feltételekhez kötött léleknek fölajánl, aki lótuszlábainál keres menedéket. K¥¢£a a végsõ célja minden olyan ember életének, aki fél az anyagi léttõl; biztosan lótuszlába menedékébe fogad majd engem is, amikor megpillantom Õt. De jó lenne, ha a lótuszkezeivel megérintené a fejemet!” Akr¡ra tudta, hogy K¥¢£a keze nagy áldásban részesítheti. Tudta, hogy Indrát, aki a mennyek királya és a három világ — a felsõ, a középsõ és az alsó bolygórendszer — uralkodója, szintén megáldotta az Úr, mert Indra egy kevéske vizet ajánlott föl Neki. Bali Mah§r§ja pedig, aki csupán három lépés földet adományozott V§manadevának, s ugyancsak vízzel kínálta Õt, Indra helyzetébe emelkedett. Amikor a r§sa-táncban elfáradt gop¦k arcán, az arcukon gyöngyözõ verejtékcsöppeken végigsimított K¥¢£a a kezével, mely olyan illatos, mint a M§nasa-sarovara vizén növõ lótuszvirág, fáradtságuk azon nyomban elszállt. Akr¡ra tehát abban reménykedett, hogy e legfelsõbb kéz, K¥¢£a keze õt is megáldja. K¥¢£a keze bárkit bármivel meg tud áldani, ha az illetõ a K¥¢£a-tudat útjára lép. Ha valaki a mennyek királyáéhoz hasonló anyagi boldogságra vágyik, K¥¢£a keze megáldhatja azzal; ha az anyagi lét szenvedéseitõl szeretne megszabadulni, az Úr keze azt is meg tudja neki adni; ha pedig tiszta transzcendentális szeretet ébred az emberben K¥¢£a iránt, s az Úr személyes társaságára és transzcendentális testének érintésére vágyik, ezt az áldást is megkaphatja K¥¢£a kezétõl. Akr¡ra azonban mégis félt egy kicsit, hiszen K¥¢£a ellenségének a küldötte volt. „Az ellenség követeként fogok találkozni K¥¢£ával — töprengett. — K¥¢£a azonban Felsõlélekként mindenki szívében jelen van, ismernie kell hát a szívemet.” Habár K¥¢£a ellenségének megbízásából igyekezett V¥nd§vanába, Akr¡ra az Úr tiszta szívû bhaktája volt. Még azt is vállalta, hogy Ka°sa követe legyen, csak hogy láthassa K¥¢£át. Biztos volt benne, hogy bár Ka°sa követeként érkezik majd Hozzá, K¥¢£a nem fogja ellenségének tekinteni. „Habár Ka°sa követeként bûnös küldetésben veszek részt, K¥¢£a, amikor majd összetett kezekkel, a legnagyobb alázattal elébe járulok, biztosan örömét fogja lelni odaadó viselkedésemben. Kedvesen el is mosolyodik, szeretettel tekint majd rám talán, s bûneim összes visszahatásától megszabadít. Egész lényemet transzcendentális boldogság és tudás fogja beragyogni! K¥¢£a ismeri a szívemet, ezért amikor majd ott állok Elõtte, biztosan meg fog ölelni. Én nem csupán a Yadu-dinasztia tagja vagyok, hanem az Úr rokona és tiszta bhaktája. Kegyes ölelésétõl testem, szívem és lelkem megtisztul múltbeli életeim bûneinek minden visszahatásától. Amikor majd hozzám ér, a legnagyobb alázattal, összetett kezekkel fogok Elõtte állni. K¥¢£a és Balar§ma biztosan Akr¡ra bácsinak fognak szólítani, s akkor egész életem megdicsõül majd. Nem lehet sikeres annak az élete, akire az Istenség Legfelsõbb Személyisége nem figyel föl.” Láthatjuk hát, hogy odaadásunkkal és szolgálatunkkal — amely nélkül az ember élete mit sem ér — ki kell érdemelnünk az Istenség Legfelsõbb Személyiségének figyelmét. Amint az a Bhagavad-g¦t§ban áll, a Legfelsõbb Úr mindenkivel egyenlõ. Számára nincs barát vagy ellenség. Ennek ellenére kitüntetett figyelemmel bánik bhaktáival, akik szeretõ odaadással szolgálják Õt. A Bhagavad-g¦t§ azt is kijelenti, hogy a Legfelsõbb Úr mindig a bhakta odaadásának arányában viszonozza a Neki végzett szolgálatot. K¥¢£a olyan, gondolta Akr¡ra, akár a mennyei bolygók kívánságteljesítõ fái, melyek az embert vágyai szerint látják el gyümölccsel. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége mindennek a forrása. Egy bhaktának tudnia kell, hogyan kell Õt úgy szolgálnia, hogy K¥¢£a felfigyeljen rá. A Caitanya-carit§m¥ta elmagyarázza: a lelki tanítómestert és K¥¢£át egyszerre szolgálva kell a K¥¢£a-tudat útján elõrehaladnunk. Ha K¥¢£át a lelki tanítómester utasításai alapján szolgáljuk, az hiteles odaadó szolgálatnak minõsül, mert a lelki tanítómester K¥¢£a képviselõje. ¼r¦ Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura azt mondja, hogy ha valaki elégedetté teszi a lelki tanítómesterét, azzal a Legfelsõbb Úrnak szerez örömet. Olyan ez, mint a munkahely. Az embernek az osztályvezetõ felügyelete alatt kell dolgoznia, s ha az elégedett a munkájával, akkor elõléptetésben és fizetésemelésben részesül.
„Ha K¥¢£a és Balar§ma elégedettek lesznek velem — töprengett tovább Akr¡ra —, biztosan kézenfognak majd és meghívnak az otthonukba. Tisztelettel vendégül látnak, majd megkérnek, hogy meséljek Ka°sa és barátai ténykedésérõl.” Így meditált K¥¢£án Akr¡ra, ¼vaphalka fia, miközben Mathur§ból V¥nd§vanába tartott. A nap végére aztán oda is ért V¥nd§vanába. Úgy tette meg a nagy utat, hogy közben nem is érezte, milyen hosszú ideig tartott. Alkonyodott már, amikor V¥nd§vana határába ért. Egyszer csak megpillantotta a földön a tehenek és az Úr K¥¢£a lábnyomait! Látta az Úr talpát díszítõ jeleket, a zászlót, a szigonyt, a villámot és a lótuszvirágot is. Az Úr transzcendentális lótuszlábainak e jeleit az összes félisten, sok-sok szent és bölcs személyiség imádja szerte a három világban. K¥¢£a lábnyomait megpillantva Akr¡ra nagy tisztelettel leugrott a kocsijáról. Elborították az eksztázis jelei. Sírt és egész testében remegett. Ott volt elõtte a por, mely K¥¢£a lótuszlábait érintette! Felülmúlhatatlan boldogságában egyszerûen beledõlt a porba, arccal elõre, és hemperegni kezdett benne.
Akr¡ra V¥nd§vanába vezetõ útja követendõ példa. Aki V¥nd§vanába készül, annak követnie kell Akr¡ra nyomdokait, s szüntelenül az Úr kedvteléseire és tetteire kell gondolnia. V¥nd§vana határába érve az embernek azonnal magára kell szórnia V¥nd§vana porát, anélkül, hogy anyagi helyzetét, társadalmi tekintélyét latolgatná. Naro±±ama d§sa çh§kura így ír híres énekében: vi¢aya ch§¨iy§ kabe ªuddha habe mana. „Amikor az elmém megtisztul, s lerázza magáról az anyagi élvezetek szennyét, akkor tudok majd belépni V¥nd§vanába.” Nem mehetünk V¥nd§vanába
egyszerûen csak úgy, hogy megvesszük a jegyünket. A V¥nd§vanába vezetõ utat Akr¡ra mutatta meg.
Amikor Akr¡ra megérkezett V¥nd§vanába, K¥¢£a és Balar§ma a tehenek fejésére ügyeltek éppen. K¥¢£án sárga, Balar§mán kék ruha volt. A szemük olyan volt, mint az õsszel nyíló, csodálatos lótuszvirág. Akr¡ra fiatalságuk tavaszában pillanthatta meg K¥¢£át és Balar§mát. Habár külsõre nagyon hasonlítottak egymásra, K¥¢£a kékes színû volt, Balar§ma pedig fehér. Mindketten a szerencse istennõjének menedékei voltak. A testük kecses, arányos volt, a karjaik szépek, kedvesen sugárzott az arcuk, s olyan erõsek voltak, mint az elefántok. Zászlóval, szigonnyal, villámmal és lótusszal díszített lábnyomaik után, melyeket V¥nd§vana határába érve pillantott meg, most végre szemtõl szemben láthatta K¥¢£át és Balar§mát. S e két, mindennél hatalmasabb személyiség mosolygó arccal nézett rá. Akr¡ra látta, hogy nemrég térhettek vissza teheneikkel az erdei legelõkrõl, s már meg is fürödtek és tiszta ruhába bújtak. A nyakukban virágfüzérek, értékes drágakövekbõl készült nyakláncok lógtak, s a testük szantálpéppel volt bekenve. Akr¡rát áhítattal töltötte el a virágok és a szantálpép illata, K¥¢£a és Balar§ma személyes jelenlétérõl nem is beszélve. Nagyon szerencsésnek érezte magát, hogy szemtõl szemben láthatja az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, K¥¢£át, és közvetlen kiterjedését, Balar§mát, hiszen tisztában volt vele, hogy Õk a világmindenség eredeti teremtõi. Ahogyan a Brahma-sa°hit§ban olvashatjuk, K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, minden ok oka. Akr¡ra tudta, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége teremtményei érdekében, a vallásos elvek visszaállítása és a démonok elpusztítása végett jelent meg a földön. A testükbõl áradó sugárzással a testvérek eloszlattak minden sötétséget, mintha csak egy zafír- meg egy ezüsthegy lettek volna. Akr¡ra gyorsan, gondolkodás nélkül leszállt hintójáról, s akár egy bot, a földre borult K¥¢£a és Balar§ma elõtt. Amikor megérintette az Istenség Legfelsõbb Személyiségének lótuszlábait, elöntötték a transzcendentális gyönyör hullámai, hangja elakadt, s képtelen volt megszólalni. Transzcendentális boldogságának köszönhetõen szemébõl egyre csak patakzott a könny, s úgy tûnt, se lát, se hall eksztázisában. Az Úr K¥¢ £a, aki nagyon kegyes a bhaktáihoz, fölemelte és magához ölelte Akr¡rát. Látszott, hogy nagyon meg van elégedve vele. Aztán Balar§ma is megölelte, majd kézen fogták és a házba vezették. Kényelmes ülõhellyel kínálták, megmosták a lábát, s egy mézbõl és tejbõl készült finom italt hoztak neki. Miután Akr¡ra kényelembe helyezkedett, K¥¢£a és Balar§ma egy tehenet adományoztak neki, majd ízletes vacsorával kínálták, amit Akr¡ra jóízûen el is fogyasztott. Amikor Akr¡ra befejezte az evést, Balar§ma bételdiót, fûszereket és szantálpépet hozott, hogy ezzel is hozzájáruljon a vendég kényelméhez és elégedettségéhez. A vendéglátás védikus szabályait maga az Úr K¥¢£a is tökéletesen betartotta tehát, hogy ezzel is példát mutasson másoknak, hogyan kell egy vendéget illendõen fogadni. Védikus szabály, hogy még ha az ellenségünk jön is hozzánk vendégségbe, úgy kell vele bánnunk, hogy egy csöppet se érezze magát veszélyben a házunkban. Ha a vendéglátó szegény ember, akkor legalább egy egyszerû ülõhelyet (gyékényt) és egy pohár vizet kell felajánlania vendégének. K¥¢£a és Balar§ma emelkedett helyzetének megfelelõ tisztelettel fogadták Akr¡rát.
Nanda Mah§r§ja, K¥¢£a nevelõapja ekkor így szólt Akr¡rához: — Kedves Akr¡rám, mit is kérdezhetnék tõled? Tudom, hogy Ka°sa védelme alatt állsz, aki mindenkinél kegyetlenebb és démonibb. Olyan az õ védelme, mint a vágóhíd gazdájáé, aki egy darabig védelmezi állatait, aztán sorra levágja õket. Ka°sa csak saját érdekeit nézi; még húga gyermekeit is megölte. Miképpen tudnám hát õszinte szívvel elhinni, hogy megvédelmezi Mathur§ lakóit? — Nanda Mah§r§ja e kijelentése nagyon lényeges. Ha az állam politikai vezetõit csak saját dolgaik érdeklik, sohasem ügyelnek a nép jólétére. Miközben Nanda Mah§r§ja szavait hallgatta, Akr¡ra teljesen megfeledkezett a Mathur§tól V¥nd§vanáig tartó egész napos út fáradalmairól. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv harmincnyolcadik fejezetéhez, melynek címe: „Akr¡ra megérkezik V¥nd§vanába”.
HARMINCKILENCEDIK FEJEZET Akr¡ra megpillantja Vi¢£ulokát a Yamun§ folyóban A meleg fogadtatás után, melyben az Úr K¥¢£a és Nanda Mah§r§ja részesítették Akr¡rát, a vendéget hálószobájába vezették. A két testvér, K¥¢£a és Balar§ma ezután vacsorázni indult. Akr¡ra az ágyán üldögélve arra gondolt, hogy a vágyai, melyek Mathur§ból V¥nd§vanába jövet foglalkoztatták, most mind beteljesültek. Az Úr K¥¢£a a szerencse istennõjének férje, s mivel nagy örömét leli tiszta bhaktájában, annak minden vágyát teljesíti. Egy tiszta bhakta azonban semmit sem kér az Úrtól a saját személyes jóléte érdekében.
Vacsorájuk végeztével K¥¢£a és Balar§ma bementek Akr¡rához, hogy jó éjszakát kívánjanak neki. A barátaik és a rokonaik felõl is érdeklõdtek, s megkérdezték tõle, hogyan bánik velük Ka°sa, s hogy mik a király tervei. — Nagyon jó, hogy itt vagy, kedves Akr¡ra — folytatta K¥¢£a. — Kérlek, mesélj még Mathur§ról! Hogy vannak a rokonaid, a barátaid? Jól megy soruk, egészségesek? Valóságos csapás, hogy éppen Ka°sa a birodalom feje; õ a legnagyobb kerékkötõje az emberek boldogságának, s a nép semmi jót nem remélhet addig, amíg õ az uralkodó. Apám számtalan megpróbáltatáson ment keresztül csupán azért, mert Én vagyok a fia. Ez volt az oka annak is, hogy annyi fiát elvesztette. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy eljöttél, drága rokonom. Kedves Akr¡ra, kérlek, mondd el, mi V¥nd§vanába jöveteled célja! K¥¢£a kérésére Akr¡ra, a Yadu-dinasztia sarja elmesélte a legfrissebb mathur§i eseményeket, többek között azt is, hogy Ka°sa meg akarta ölni Vasudevát, K¥¢£a apját. Mindenrõl beszámolt, ami azután történt, hogy N§rada Muni elárulta Ka°sának: K¥¢£a Vasudeva fia, akit apja Nanda Mah§r§ja házában rejtett el. Akr¡ra elmesélte küldetésének többi részletét is, azt, hogy Ka°sa küldte el õt V¥nd§vanába, miután találkozott N§rada Munival, aki mindent elmondott Ka°sának K¥ ¢£a születésérõl. Tõle tudta meg a király, hogy K¥¢£a rögtön a születése után Mathur§ból V¥nd§vanába került, s elpusztította az összes démont, akiket Ka°sa küldött. Akr¡ra ezután feltárta idejövetelének célját: el kell vinnie K¥¢£át Mathur§ba. E beszámoló hallatán K¥¢£a és Balar§ma, az ellenfél elpusztításában oly ügyes testvérpár csak csöndben nevetett Ka°sa tervein. Azonnal értesítették Nanda Mah§r§ját, hogy Ka°sa az összes tehénpásztort és tehénpásztorfiút meghívta Mathur§ba, mivel azt szeretné, ha mindannyian részt vennének az ünnepségen, a dhanur-yajña ceremónián. K¥¢£a kérésére Nanda Mah§r§ja azonnal összehívta a tehénpásztorokat, s megkérte õket, készítsenek össze tejet és mindenféle tejterméket, hogy felajánlhassák a királynak a szertartáshoz. A falu bírójával kihirdettette egész V¥nd§vanában, hogy Ka°sa dhanur-yajña ceremóniát rendez, s mindenki szívesen látott vendég. Miután Nanda Mah§r§j§ megüzente nekik, hogy másnap reggel útnak indulnak Mathur§ba, a tehénpásztorok elõkészítették teheneiket és bikáikat az útra. Amikor a gop¦k meghallották, hogy Akr¡ra azért jött, hogy K¥¢£át és Balar§mát Mathur§ba vigye, rettentõ aggodalom lett úrrá rajtuk. Néhányuknak szinte elfeketedett az arca az elkeseredéstõl, a lélegzetük forró lett, a szívük hevesen vert, a hajuk és a ruhájuk meglazult. Egyesek, akik éppen házimunkájukat végezték, a hírre, hogy K¥¢£a és Balar§ma Mathur§ba indulnak, azonnal abbahagyták a dolgukat, mintha mindenrõl megfeledkeztek volna, akárcsak az az ember, akit váratlanul elszólít a halál, s a következõ pillanatban el kell hagynia ezt a világot. Mások a K¥¢nától való távollét puszta gondolatára azonnal elájultak. Elragadó mosolyára, beszélgetéseikre gondolva, a gop¦kat elöntötte a bánat. Felidézték magukban ¼r¦ K¥¢£a tulajdonságait, mozdulatait, V¥£d§vana-szerte tett sétáit, tréfás szavait, melyekkel mindannyiuk szívét elrabolta. A K¥¢£ára és a közelgõ elválásra gondoló gop¦k dobogó szívvel összegyûltek. Teljesen elmerültek K¥¢£áról szóló gondolataikban, s szemükbõl patakzott a könny. — Ó, Sors, mily kegyetlen vagy! — siránkoztak. — Úgy látszik, nem tudod, mi az a könyörület. Elrendelésedbõl barátok találkoznak, de mielõtt vágyaik beteljesülhetnének, elválasztod õket. Olyan ez, mint a gyerekek oktalan játszadozása — mintha nélkülözne minden értelmet. Milyen gyalázatos dolog, hogy megmutattad nekünk a csodálatos K¥¢£át, akinek kékes, hullámzó haj szépíti magas homlokát és finom metszésû orrát, aki örökké mosolyog, hogy enyhítsen az anyagi világ szenvedésein, s most el akarsz választani bennünket Tõle! Kegyetlen vagy! S a legmeglepõbb az, hogy most Akr¡ra képében jelentél meg, akinek a neve annyit jelent: nem kegyetlen. Kezdetben nagyra becsültük munkádat: szemeket adtál nekünk, melyekkel K¥¢£a gyönyörû arcát láthattuk. Most azonban azáltal, hogy megfosztasz minket K¥¢£a látványától, badar módon vissza akarod venni, amit egyszer már ideadtál, a szemünket. K¥¢£a, Nanda Mah§r§ja fia is oly kegyetlen! Mindig új barátokat keres; nem szeret hosszú ideig barátságban lenni senkivel. Mi, V¥nd§vana gop¦jai elhagytuk otthonunkat, barátainkat, rokonainkat, s K¥¢£a szolgálólányai lettünk — ám Õ tudomást sem vesz rólunk, s elmegy. Még csak ránk se néz, pedig teljesen átadtuk magunkat Neki. Most Mathur§ fiatal leányai kapnak lehetõséget. Már várják K¥¢£a érkezését, s most majd õk fogják élvezni édesen mosolygó arcát, õk fogják inni mosolyának nektárját. Tudjuk, hogy K¥¢£a megingathatatlan és eltökélt, mégis rettegünk attól, hogy amint meglátja Mathur§ lányainak szépséges arcát, megfeledkezik magáról. Attól félünk, hogy a hatásuk alá kerül, bennünket pedig, akik csak egyszerû falusi lányok vagyunk, egyszerûen elfelejt. Soha többé nem lesz már kedves hozzánk. Nem is reméljük, hogy visszatér V¥nd§vanába: nem fogja elhagyni Mathur§ lányainak társaságát. A gop¦k megpróbálták elképzelni a Mathur§ban történõ eseményeket. K¥¢£a végigsétál az utcákon, a város hölgyei és fiatal lányai pedig házaik erkélyérõl nézik Õt. Mathur§ városában több nemzetség él: a Daª§rha, a Bhoja, az Andhaka
és a S§tvata, melyek mind annak a Yadu-dinasztiának az ágai, amelyben K¥¢£a megjelent. Valamennyien nagyon várják K¥¢£a érkezését: már mindenki tudja, hogy K¥¢£a, a szerencse istennõjének kedvese, minden transzcendentális tulajdonság és gyönyör forrása Mathur§ városába készül. A gop¦k ekkor Akr¡rát kezdték vádolni: elveszi tõlük K¥¢£át, aki mindennél kedvesebb számukra, aki szemük gyönyörûsége. Szó nélkül elviszi Õt tõlük, anélkül, hogy megvigasztalná õket. Miért ilyen kegyetlen, miért nincs benne egy szem együttérzés? — méltatlankodtak a gop¦k.
— Az a legszörnyûbb, hogy K¥¢£a, Nanda fia már fel is ült a szekerére. Gondolkodás nélkül. Ebbõl is látszik, hogy nem igazán intelligens. Vagy ha az is, meglehetõsen szívtelen. Nem csak Õ, de a tehénpásztorok is oly érzéketlenek, hogy a bikákat és a borjakat máris a Mathur§ba vezetõ útra hajtják. V¥nd§vana öregjei is éppilyen kegyetlenek. Észre sem veszik szenvedésünket, s nem akadályozzák meg, hogy K¥¢£a Mathur§ba menjen. Még a félistenek sem szánnak meg bennünket. Semmit nem tesznek annak érdekében, hogy K¥¢£a ne menjen el Mathur§ba. A gop¦k imádkozni kezdtek a félistenekhez, sújtsák a földet valamilyen természeti csapással, égszakadással, földindulással, bármivel, csak K¥¢£a ne tudjon Mathur§ba menni. Azután fontolgatni kezdték: „Bár idõs szüleink és gyámjaink mind itt vannak, mi magunk fogjuk megakadályozni, hogy K¥¢£a elmenjen Mathur§ba. Nincs más választásunk. Mindenki ellenünk fordult, hogy elvigyék tõlünk K¥¢£át Mathur§ba. De mi egyetlen pillanatig sem tudunk nélküle élni.” Így hát a gop¦k elhatározták, hogy elállják az utat, ahol K¥¢£a szekerének kell majd elhaladnia. — Nagyon hosszú éjszakát táncoltunk végig K¥¢£ával, s az egész egy pillanatnak tûnt csupán — idézték fel a gop¦k a r§sa-táncot. — Édes mosolyát néztük, megöleltük Õt és beszélgettünk Vele. Hogyan tudnánk egyetlen pillanatig is tovább élni, ha most elhagy bennünket? Amikor esténként, a nap végeztével, bátyjával, Balar§mával és a barátaival hazafelé igyekezett, arcát a tehenek patájának felvert pora borította, a fuvoláján játszott, s oly kedvesen mosolygott ránk! Hogyan is tudnánk Õt elfelejteni! Hogyan is tudnánk K¥¢£át, szívünket és lelkünket elfelejteni! Amíg a közelében voltunk, s teltek-múltak a nappalok és éjszakák, újabbnál újabb alkalmak nyíltak arra, hogy elrabolja a szívünket, s ha most elmegy, egyszerûen képtelenek leszünk tovább élni. Amikor arra gondoltak, hogy K¥¢£a elhagyja V¥nd§vanát, a gop¦k egyre boldogtalanabbak lettek. Nem tudtak parancsolni az elméjüknek, s hangosan sírni kezdtek, K¥¢£a neveit kiáltozva: — Ó, drága D§modara! Drága M§dhava! A gop¦k egész éjjel sírtak. Amikor a nap felkelt, Akr¡ra megfürdött, majd felszállt a hintójára, s elindult Mathur§ba a két testvérrel. Nanda Mah§r§ja és a pásztorok, miután szekereiket megrakodták tejtermékekkel, joghurttal, tejjel, ghível teli agyagedényekkel, ökrösfogataikra szálltak, majd K¥¢£a és Balar§ma hintóját követve elindultak. A gop¦k, hiába kérte õket K¥¢£a, hogy ne állják el az utat, körülállták a hintót, s szomorú szemekkel néztek K¥¢£ára. K¥¢£át nagyon meghatotta a gop¦k fájdalma, ám a kötelessége az volt, hogy N§rada jóslata szerint Mathur§ba induljon. Vigasztalni kezdte a gop¦kat: nem szabad szomorkodniuk, hiszen visszatér hozzájuk, amint elvégzi kötelességét. De a gop¦kat nem lehetett hazatérésre bírni. A szekér elindult nyugat felé, s ahogy tovagördült, a gop¦k gondolatban tovább kísérték, ameddig csak lehetett. Addig követték tekintetükkel a szekérre tûzött zászlót, míg az el nem tûnt a szemük elõl. Végül már csak a kerekek felverte porfelhõt látták a távolban. Mintha festett alakok lettek volna, a gop¦k mozdulatlanul álltak ott, amíg a szekeret el nem nyelte a messzeség. Beléjük hasított a fölismerés, hogy K¥¢£a nem fog egyhamar visszajönni, s bánatos szívvel hazatértek otthonaikba. K¥¢£a kínzó távollétében abból merítettek némi vigaszt, hogy éjjel-nappal kedvesük kedvteléseire gondoltak. A szélsebesen haladó fogat, az Akr¡ra és Balar§ma társaságában utazó Úrral, rövidesen a Yamun§ partjára érkezett. Bárki megszabadulhat bûnös tettei visszahatásaitól, ha megfürdik a Yamun§ban. K¥¢£a és Balar§ma bementek a folyóba, megfürödtek, s megmosták az arcukat. Miután ittak a Yamun§ kristálytiszta, átlátszó vizébõl, újra helyet foglaltak a szekéren, amely a folyót szegélyezõ magas fák árnyékában állt. Akr¡ra ezután engedélyt kért Tõlük, hogy õ is megfürödhessen a folyóban. Védikus szokás szerint, miután az ember fürdõt vesz egy folyóban, legalább derékig a vízben állva el kell mondania a g§yatr¦-mantrát. Ahogy Akr¡ra ott állt a folyóban, egyszer csak K¥¢£át és Balar§mát pillantotta meg maga elõtt a vízben. Nagyon meglepõdött, hiszen biztos volt benne, hogy amikor eljött, ott ültek a szekéren. Zavarában nyomban kijött a vízbõl, s elindult a fák felé, de alig tett pár lépést, igencsak meglepõdött: a két fiú ugyanúgy ott ült a fogaton, mint az elõbb. Gondolkodóba esett: vajon nemcsak a szeme káprázott a folyóban? Újra visszament a vízhez. De amikor odaért, már nemcsak K¥¢£át és Balar§mát találta ott, hanem számos félistent is, továbbá siddhákat, c§ra£ákat és gandharvákat, akik mind ott álltak összetett kézzel, fejüket meghajtva az Úr elõtt. Ekkor megpillantotta az Úr ¼e¢an§gát is: ezernyi feje volt, kékes színû ruhája, nyakai vakítón fehérlettek, mint a hófödte hegycsúcsok. ¼e¢an§ga feltekeredett ölében K¥¢£át, K¥¢£a négykarú formáját pillantotta meg. Teljes nyugalomban ült ott, s a szemei olyanok voltak, mint a lótuszvirág vörös szirmai. Más szóval Akr¡ra, amikor visszaért a Yamun§hoz, a két testvért pillantotta meg: Balar§mát, aki ¼e¢an§ga alakját öltötte magára, és K¥¢£át, aki Mah§-Vi¢£uként jelent meg. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, akit Akr¡ra most négykarú alakjában pillantott meg, kedvesen mosolyogva jártatta végig kegyes tekintetét a körülötte állókon. Szépséges orrával, magas homlokával, finom rajzolatú fülével, piros ajkával gyönyörû látványt nyújtott. Erõs karjai a térdéig értek, válla egyenes, mellkasa széles volt, s a nyaka, akár a kagyló. Köldöke mélyen ült, a hasát három redõ díszítette, csípõje pedig, akár egy nõnek, széles és erõs volt. Combja elefántormányra emlékeztetett, s a térde, a lábszára és a bokája is szemet gyönyörködtetõ szépségben tündökölt. Körmei ragyogtak, s a lábujjai olyan szépek voltak, mint a lótuszvirág szirmai. A fején drágakövekkel kirakott sisakot viselt, derekán csodálatos öv feszült, széles mellén átvetve pedig szent zsinórt viselt. Csuklóján és karján karkötõk, a bokáin csengettyûk csillogtak, tenyere pedig olyan volt, akár a lótusz virága. Ragyogó szépséget árasztott, amit a négy kezében tartott vi¢£u-m¡rti jelvények — a kagylókürt, a buzogány, a cakra és a lótuszvirág — csak tovább fokoztak. Mellkasára, melyen Vi¢£u jele, a ªr¦vatsa fehérlett, friss virágfüzérek omlottak alá. Egyszerûen gyönyörûség volt rápillantani. Akr¡ra látta, hogy az Urat bensõséges társai
veszik körül: a négy Kum§ra — Sanaka, San§tana, Sananda és Sanat-kum§ra —, Sunanda, Nanda, továbbá számos félisten, köztük Brahm§ és az Úr ¼iva. Ott volt a kilenc nagy bölcs és a nyolc Vasu is, valamint az Úr bhaktái, többek között Prahl§da Mah§r§ja és N§rada. Mindannyian tiszta szívvel, tiszta szavakkal dicsõítették az Urat. Amikor megpillantotta az Istenség Személyiségét, Akr¡rát a boldogság és az odaadás érzése árasztotta el, s egész testében remegni kezdett. Bár kissé meg volt zavarodva, egy pillanatra sem vesztette el tiszta öntudatát. Meghajtotta fejét az Úr elõtt, majd összetett kézzel, elcsukló hangon dicsõíteni kezdte Õt. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv harminckilencedik fejezetéhez, melynek címe: „Akr¡ra megpillantja Vi¢£ulokát a Yamun§ folyóban”.
NEGYVENEDIK FEJEZET Akr¡ra imái — Drága Uram! Nagy tisztelettel és hódolattal borulok le Elõtted, mert Te vagy minden ok legvégsõ oka, az eredeti, kimeríthetetlen személy, N§r§ya£a. A Te köldöködbõl nõ ki az a lótuszvirág, melyen Brahm§, az univerzum teremtõje született, s mivel Brahm§ az oka, a létrehozója az univerzumnak, Te minden ok oka vagy. E kozmikus megnyilvánulás elemei — föld, víz, tûz, levegõ, éter, ego, a teljes anyagi energia, a természet, a határenergia, az élõlények, az elme, az érzékek, az érzékek tárgyai és a kozmoszt irányító félistenek — mind a Te testedbõl lettek. Te vagy mindennek a Felsõlelke, transzcendentális formádat mégsem ismeri senki. Az anyagi világban mindenki az anyagi természet kötõerõinek hatása alatt áll. Mivel az anyagi természet fedi be õket, még a félistenek — például az Úr Brahm§ — sem ismerik pontosan transzcendentális létedet, mely túl van az anyagi természet három kötõerejébõl álló kozmikus megnyilvánuláson. Nagy szentek és misztikusok imádnak Téged mint az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, minden élõlény, minden kozmikus megnyilvánulás és minden félisten eredeti okát, a mindent magában foglalót. A tanult br§hma£ák egy része védikus rítusokkal, különbözõ félisteneknek bemutatott áldozatokkal imád Téged. Vannak olyanok is, akik a transzcendentális tudást imádják: nagyon békések, s miután felhagynak minden anyagi cselekedettel, a jñ§na-yajñ§ban, a Te megismerésedre irányuló filozófiai elmélkedésben mélyednek el. — Vannak olyan bhakták is — bh§gavatáknak nevezik õket —, akik Téged imádnak, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. A pañcar§tra rendszere alapján megfelelõ avatást kapnak, testüket tilakával díszítik, s különbözõ vi¢£um¡rti formáidat imádják. Mások, a sivaiták (akik más §c§ryákat követnek), az Úr ¼iva alakjában imádnak Téged. A Bhagavad-g¦t§ban az áll, hogy a félistenek imádatával közvetve a Legfelsõbb Urat is imádja az ember. Ez a fajta imádat azonban nem a helyes út, mert az imádandó Úr az Istenség Legfelsõbb Személyisége, N§r§ya£a. A legnagyobb félistenek, Brahm§ és ¼iva az anyagi kötõerõk inkarnációi, melyek szintén N§r§ya£a testének kiáradásai. A teremtés elõtt senki sem létezett, csak N§r§ya£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége. A félistenek imádata nem áll azonos szinten N§r§ya£a imádatával.
— Akik a félisteneknek adóznak odaadásukkal — folytatta Akr¡ra —, egy adott félistenre szegezik elméjüket, de mert Te vagy minden élõlény, következésképp a félistenek Felsõlelke is, a félistenekre irányuló imádat, ha közvetetten is, de Hozzád jut el. Az esõs évszakban a hegyekbõl aláiramló kis folyók nem érik el mind a tengert. A félistenek imádóival is ez a helyzet: akad közöttük, aki elér Téged, s akad, aki nem. Számukra semmi sem biztos, sikerük imádatuk erején múlik. A védikus elõírások szerint végrehajtott félistenimádat során a szertartás egy részét N§r§ya£ának — Yajñeªvarának — szenteli a hívõ, hiszen, ahogy az a Bhagavad-g¦t§ban is áll, a félistenek nem teljesíthetik híveik vágyait N§r§ya£a, azaz K¥¢£a jóváhagyása nélkül. A Bhagavad-g¦t§ erre vonatkozó szavai — mayaiva vihit§n hi t§n — azt jelentik, hogy a félistenek csak akkor áldhatják meg bármivel is az embert, ha a Legfelsõbb Úr erre felhatalmazza õket. Ha egy félistenimádó jobb belátásra tér, így kezd gondolkodni: „A félistenek csak akkor részesíthetnek áldásukban, ha a Legfelsõbb Úr erre felhatalmazza õket. Miért ne imádjam hát magát a Legfelsõbb Urat?” Az ilyen félistenimádó elérheti az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, de azok, akik a félisteneket mindenhatónak gondolják, nem érhetik el a végsõ célt.
— Drága Uram! — folytatta imáit Akr¡ra. — Az egész világot a természet három kötõereje, a jóság, szenvedély és a tudatlanság hatja át. Az anyagi világban mindenkit befednek a kötõerõk, a mozdulatlan fáktól, növényektõl kezdve egészen az Úr Brahm§ig. Uram, tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked, aki a három kötõerõ fölött állsz. Rajtad kívül mindenki a kötõerõk örvénylésében hánykolódik. Ó, Uram! A tûz a Te szád, a föld a lábad, a nap a szemed, az ég a köldököd, az égtájak pedig a füleid. A világûr a fejed, a félistenek a karjaid, az óceánok és tengerek a hasad, a szél és a levegõ az erõd és a vitalitásod. A fák, bokrok, füvek tested szõrszálai, a felhõk a hajad, a hegyek a csontjaid és körmeid, a nappalok és az éjszakák pislogásod, Praj§pati, az õsatya a nemzõszerved, az esõ a magod.
— Drága Uram, az élõlények — a különféle félistenek, uralkodók, királyok és a sok-sok többi teremtmény — mind Benned nyugszanak, a nagy egész parányi, szerves részeiként. Tapasztalati úton nem lehet megismerni Téged. Transzcendentális lényed olyan, mint a hatalmas óceán, amelybe a különféle élõlények is beletartoznak, vagy mint az u¨umbara gyümölcs, melyben apró szúnyogok hemzsegnek. Ó, Uram, bármely örök alakodban vagy inkarnációdban jelenj is meg ebben a világban, célod mindig az, hogy megszabadítsd az élõlényeket a tudatlanságtól, az illúziótól és a szenvedéstõl. Az embereknek így lehetõségük nyílik arra, hogy vonzalom ébredjen bennük inkarnációid és kedvteléseid iránt, s örökké dicsõíthessék tetteidet. Senki sem képes arra, hogy felbecsülje inkarnációid, megjelenési formáid számát, de a Benned létezõ univerzumokét sem. — Hadd ajánljam ezért tiszteletteljes hódolatomat hal-inkarnációdnak, aki a teremtés pusztulásakor jelent meg, miközben Te vagy az egész teremtés oka. Tiszteletteljes hódolattal borulok le többi inkarnációd elõtt is: a két rettegett démon, Madhu és Kai±abha elpusztítója, Hayagr¦va elõtt, óriás teknõs-inkarnációd elõtt, aki megtartotta hátán a Mandara-hegyet, valamint vadkan-inkarnációd elõtt, aki megmentette a Garbhodaka-óceánba süllyedt földet. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked, aki az Úr N¥si°hadevaként jelentél meg, hogy megszabadítsd bhaktáidat az ateisták kegyetlenkedése okozta rettenetes állapotból; Neked, aki V§manadevaként lótuszlábaid könnyed mozdulatával
átlépted a három világot, s a Bh¥guk Uraként megjelenve eltörölted a föld színérõl az ateista k¢atriyákat. Hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat Neked, aki az Úr R§maként jelentél meg, hogy elpusztítsd a démonokat, köztük R§va£át, Neked, akit a Raghu-dinasztia legkiválóbbjaként imádnak a bhakták. Hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat Neked, aki az Úr V§sudevaként, az Úr Sa¯kar¢a£aként, az Úr Pradyumnaként és az Úr Aniruddhaként jelentél meg, s aki az Úr Buddhaként alászállva félrevezeted az ateista és a démoni természetû embereket. Végül tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Kalki-inkarnációdnak, a mlecchák szintjére süllyedt, a védikus elveket semmibe vevõ királyi rend elpusztítójának.
— Drága Uram, az anyagi világban mindenkit fogva tart illúziókeltõ energiád. A téves önazonosság-tudat és birtoklásérzet eredményeképpen az élõlények egyik testbõl a másikba vándorolnak a gyümölcsözõ tettek és visszahatásaik ösvényén. Uram, e feltételekhez kötött élõlények közé tartozom én is. Boldognak képzelem magam, mivel otthonom, feleségem, gyermekeim, birtokom, javaim és barátaim vannak. Akár ha álomvilágban élnék, hiszen e dolgok egyike sem állandó. Ostoba vagyok, hogy örökké körülöttük járnak a gondolataim, s örök, maradandó dolgoknak vélem õket. Drága Uram, igazi valómat nem ismerve úgy éltem, mintha maradandóak lennének az átmeneti dolgok, például ez az anyagi test, amely pedig nem is lelki, s mindenféle nyomorúságnak a forrása. Teljesen megzavarodtam ettõl az életfelfogástól. Kettõsségekben gondolkodtam, s elfeledkeztem Rólad, minden transzcendentális gyönyör forrásáról. Elvesztettem transzcendentális társaságodat, s olyan vagyok, mint az az ostoba, aki otthagyja a viruló növényekkel borított tavat, s a sivatagban kutat víz után. A feltételekhez kötött lelkek szomjukat akarják oltani, de nem tudják, hol kell a vizet keresni. Otthagyják a víz forrását, s a sivatagba rohannak, ahol egy csöpp víz sincsen. Uram, szánalomra méltó intelligenciámmal képtelen vagyok uralkodni az elmémen, melyet zabolátlan érzékeim vezérelnek, s a gyümölcsözõ tettekhez és azok eredményeihez vonzódik. Drága Uram, noha az anyagi létezés feltételekhez kötött helyzetében lévõ ember nem tudja lótuszlábaidat megközelíteni, valahogyan mégis lótuszlábaid közelébe kerültem. Csupán indokolatlan kegyednek köszönhetem ezt. Te bármit megtehetsz, mert Te vagy a legfelsõbb irányító. Megértettem, ha valaki alkalmassá válik arra, hogy megszabaduljon a születés és halál körforgásából, csupán a Te indokolatlan kegyedbõl kerülhet közelebb lótuszlábaidhoz, s ébredhet fel benne az odaadó szolgálatod iránti ragaszkodás. Akr¡ra a földre borult az Úr elõtt, s így fejezte be imáit: — Drága Uram! Transzcendentális, örök formád tudással teli. Pusztán azáltal, hogy az ember Rajtad meditál, teljes tudásra tehet szert minden létezõrõl, mert Te vagy minden tudás eredeti forrása. A legfelsõbb hatalom, minden energia birtokosa vagy. Te vagy a Legfelsõbb Brahman, a Legfelsõbb Személy, a legfelsõbb irányító, s az anyagi energiák ura. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked, mert Te vagy V§sudeva, az egész teremtés nyugvóhelye. Te vagy a mindent átható Legfelsõbb Személy, Isten, s Te vagy a mindenki szívében lakó Legfelsõbb Lélek, aki az élõlények cselekedeteit irányítja. Uram, teljesen meghódoltam Neked. Kérlek, végy oltalmadba! Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv negyvenedik fejezetéhez, melynek címe: „Akr¡ra imái”.
NEGYVENEGYEDIK FEJEZET K¥¢£a megérkezik Mathur§ba Miközben Akr¡ra az Istenség Legfelsõbb Személyiségéhez imádkozott, az Úr eltûnt a vízbõl, akár egy ügyes színész, aki leveti jelmezét, hogy aztán újra eredeti mivoltában jelenjen meg. A vi¢£u-m¡rti eltûnt, s Akr¡ra kijött a vízbõl. Rituális fürdõjét befejezve elindult visszafelé, s ahogy Balar§ma és K¥¢£a szekere felé közeledett, még mindig az ámulat hatása alatt állt. K¥¢£a meg is kérdezte tõle: netán valami csodálatosat látott a vízben vagy az égen?
— Ó, Uram! — felelte Akr¡ra. — A világ minden eseménye, csodája, történjék akár az égen, a vízben vagy a földön, valójában a Te kozmikus testeden belül megy végbe. Miféle csodálatos dolgot láthatnék még, Uram, miután Téged láttalak? — Ez a mondat megerõsíti azt a védikus állítást, mely szerint a K¥¢£át ismerõ ember mindent ismer, s hogy aki K¥¢£át látta, az mindent látott, bármilyen csodálatos dologról legyen is szó. — Kedves Uram — folytatta Akr¡ra —, semmi sem csodálatosabb transzcendentális alakodnál. Ha egyszer már láttalak Téged, mi más látnivaló lehet még számomra a világon? Akr¡ra ekkor a lovak közé csapott, s estére el is érték Mathur§ határát. A V¥nd§vanából Mathur§ba vezetõ úton az emberek mind K¥¢£át és Balar§mát nézték — le se tudták Róluk venni a szemüket. Idõközben a Nanda és Upananda vezette v¥nd§vanaiak, az erdõn keresztülvágva már megérkeztek Mathur§ba, s csak K¥¢£a és Balar§ma érkezésére vártak egy ligetben. Amikor végül Akr¡ra szekere is elérte Mathur§ kapuját, K¥¢£a és Balar§ma leszálltak a kocsiról, s kezet ráztak
Akr¡rával. — Most menj csak nyugodtan haza; mi csak késõbb, társainkkal együtt megyünk be a városba — búcsúzott el tõle K¥¢£a. — Ó, Uram! — kiáltott fel Akr¡ra. — Képtelen vagyok nélküled Mathur§ba menni. A Te meghódolt szolgád vagyok, kérlek, ne utasíts el! Kérlek, gyere velem bátyáddal és tehénpásztor barátaiddal együtt, s szenteld meg hajlékomat jelenléteddel! Drága Uram, ha eljössz a házamba, lótuszlábaid szent porától megtisztul otthonom. A víz, amely lótuszlábaid verejtékébõl ered — a Gangesz —, mindenkit megtisztít, az õsatyákat, a tûz-istent és a többi félistent is. Pusztán azáltal, hogy megmosta lótuszlábadat, Bali Mah§r§ja nagy hírnévre és végtelen gazdagságra tett szert, majd a felszabadulás legmagasabb szintjét is elérte. A Gangesz három világot megszentelõ vizét ráadásul az Úr ¼iva tartja a fején. Bhag¦ratha õsei mind a mennyei bolygókra jutottak e szent víz érintésének hála. Ó, urak Legfelsõbb Ura! Ha az ember a transzcendentális kedvteléseidrõl szóló történeteket hallgatja, élete jámborrá és vallásossá válik. Ó, Legfelsõbb N§r§ya£a, kit annyi gyönyörû ének dicsõít, tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked! — Akr¡ra — válaszolta az Istenség Legfelsõbb Személyisége —, ígérem neked, felkeresem otthonodat bátyámmal, Balar§mával együtt, de csak azután, hogy végeztem a Yadu-dinasztiát fenyegetõ démonokkal, s ezáltal örömet szereztem barátaimnak és családtagjaimnak. Akr¡ra kicsit elszomorodott az Istenség Legfelsõbb Személyiségének szavai hallatán, de K¥¢£a kérése szent volt számára. Behajtott Mathur§ba, jelentette Ka°sának K¥¢£a érkezését, majd hazatért. Miután Akr¡ra elment, az Úr K¥¢£a, Balar§ma és a tehénpásztorfiúk elindultak, hogy megnézzék a várost. Már Mathur§ városkapuja is csodálatos látványt nyújtott: a legjobb márványból készült, s valóságos építészeti remekmû volt. A házak ajtajai színaranyból voltak, körös-körül tündöklõ gyümölcsösök és virágoskertek pompáztak, s az egész várost árok vette körül, hogy az ellenség ne juthasson be könnyedén. Az útkeresztezõdéseket aranydíszítés borította, s a gabonát sárga- és vörösréz csûrökben tárolták. A nagy gazdagságról árulkodó, pazar épületek olyan harmóniát alkottak, mintha egyazon mester munkái lettek volna. Értékes drágakövek díszítették õket, s mindegyiket csodálatos, virágzó gyümölcsfák övezték. A házak verandáit, oszlopsorait igazgyönggyel kirakott hímzések és színes selymek díszítették, s a látványt csak még szebbé tették az erkélyek ablakai elõtt sétáló pávák, a turbékoló galambok. A gabonakereskedõk boltjait tarka virágfüzérek díszítették, üde fû zöldellt, nárcisz és rózsa illatozott körülöttük. A házak bejárata elõtt vízzel teli edények sorakoztak, s a különbözõ nagyságú mécsesekkel díszített kapukat joghurttal, szantálpéppel kevert vízzel és virágokkal szórták körbe. Minden ajtó fölé friss mangóágakat és selyemfüzéreket tûztek. Amikor szárnyra kapott a hír, hogy K¥¢£a és Balar§ma megérkeztek a tehénpásztorfiúkkal Mathur§ba, a város apraja-nagyja összeszaladt. A nõk és a lányok nyomban a háztetõkre futottak, hogy láthassák Õket. Rettentõ izgalommal várták K¥¢£a és Balar§ma érkezését, s a nagy lelkesedésben és sietségben még felöltözni se tudtak rendesen: némelyikük fordítva kapta föl a ruháját, voltak, akik bokacsengettyûiket csak az egyik lábukra csatolták fel, s akadtak olyanok is, akik csupán az egyik szemüket festették ki, vagy csak az egyik fülükbe akasztottak fülbevalót. Nagy volt hát a felfordulás, a kapkodás, ahogy a város asszonyai sebtében magukra kapkodott ruháikban, hiányosan felékszerezve iparkodtak a házak tetejére, hogy mindenképpen láthassák az ott elhaladó K¥¢£át. Voltak, akik épp enni készültek, ám amint meghallották, hogy K¥¢£a és Balar§ma a városban vannak, ételüket otthagyva szaladtak a tetõre. Másokat éppen fürdõszobájukban érte a hír, s anélkül, hogy befejezték volna a mosakodást, csak futottak, hogy láthassák K¥¢£át és Balar§mát. Voltak, akik csecsemõjüket szoptatták éppen, ám amikor meghallották a hírt, letették a kicsiket, és már szaladtak is a háztetõre. Ahogy lassú léptekkel, arcán mosollyal K¥¢£a végighaladt a városon, minden nõnek elrabolta a szívét. A szerencse istennõjének férje úgy sétált végig az utcán, akár egy elefánt. A mathur§i nõk sokat hallottak már K¥¢£áról és Balar§máról, a testvérpár csodálatos tulajdonságairól, s égtek a vágytól, hogy láthassák Õket. Most, hogy végre megpillantották az utcán K¥¢£át és Balar§mát, s láthatták édes mosolyukat, magukon kívül voltak az örömtõl. Hosszú idõ után végre a saját szemükkel láthatták a két testvért, s azonnal a szívükbe zárták és teljes megelégedésükre megölelték Õket. Egész testük libabõrös lett és minden szõrszáluk az égnek meredt az eksztázistól. Sokat hallottak már K¥¢£áról, de sohasem látták még Õt, s vágyakozásuk most végre beteljesült. Boldogságtól sugárzó arccal virágesõt szórtak K¥¢£ára és Balar§mára Mathur§ palotáinak tetõirõl. Idõközben a br§hma£ák is kijöttek az utcára, s szantálvízzel és virágokkal köszöntötték a városukba érkezett két testvért. Mathur§ lakói V¥nd§vana népének nemes és jámbor tetteirõl kezdtek beszélgetni. Nagy csodálattal töltötte el õket, hogy V¥nd§vana tehénpásztorai nap mint nap láthatják K¥¢£át és Balar§mát, a két tehénpásztorfiút, s azon tûnõdtek, vajon mennyi jámbor cselekedetet hajthattak végre V¥nd§vana lakói elõzõ életeikben.
Ahogy K¥¢£a és Balar§ma Mathur§ utcáin haladtak, egy kelmefestõ boltja akadt az útjukba. K¥¢ £a nagyon megörölt, s néhány szép ruhát kért tõle. Megígérte neki, hogy ha a legszebb ruhákat
ajándékozza Nekik, nagy boldogság és szerencse vár rá. K¥¢£a nem volt koldus, és ruhára sem volt szüksége; e kérésével csupán arra tanít, hogy mindenkinek készen kell állnia arra, hogy megadjon Neki mindent, amire csak vágyik. Ezt jelenti a K¥¢£a-tudat. A kelmefestõ azonban — szerencsétlenségére — Ka°sa szolgája volt, s nem törõdött az Úr K¥¢ £a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége kérésével. Ez az eredménye, ha valaki rossz társaságba keveredik. Nyomban odaadhatta volna a ruhákat az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, aki jó szerencsét ígért neki cserébe, a bûnös démon azonban — lévén Ka°sa szolgája — nem fogadta el az ajánlatot. Ahelyett, hogy örült volna, rettentõ dühös lett, és megtagadta az Úr kérését. — Micsoda?! Azt akarod, hogy a királynak szánt ruhákból adjak?! — förmedt az Úrra, majd jól kioktatta K¥¢£át és Balar§mát: — Fiacskáim, soha ne merészeljetek olyan dolgokat kérni, amik a királyt illetik meg! Különben a király emberei ellátják a bajotokat! Elkapnak és börtönbe vetnek Benneteket, s akkor aztán jól benne lesztek a csávában! Láttam már ilyet! Aki a király tulajdonára vet szemet, az nagyon pórul jár.
E szavak hallatán az Úr K¥¢£a, Devak¦ fia olyan méregbe gurult, hogy kézfeje egyetlen suhintásával elválasztotta a kelmefestõ fejét a törzsétõl, s az holtan zuhant a földre. K¥¢£a ezzel is a Brahma-sa°hit§ kijelentését támasztotta alá: amit csak akar, bármelyik testrészével képes megtenni az Úr. Puszta kézzel, kard nélkül vágta le a kelmefestõ fejét. Ez is azt bizonyítja, hogy a Legfelsõbb Úr mindenható. Ha meg akar tenni valamit, minden külsõ segítség nélkül képes rá. A szörnyû esemény láttán a kelmefestõ emberei nyomban szétszaladtak. A kelméket is otthagyták, melyekbõl K¥¢£a és Balar§ma szabadon válogathattak, s kedvük szerint fel is öltöztek. A többit a tehénpásztorfiúknak adták, akik szintén a kedvükre való ruhákat ölthették magukra. A maradékot otthagyták, aztán folytatták útjukat. Egy szabó, aki az Úr bhaktája volt, megragadta az alkalmat, hogy egy kis szolgálatot végezzen: a színes kelmébõl szép ruhákat varrt K¥¢ £ának és Balar§mának. Pompás ruházatában a testvérpár úgy festett, mint a telihold vagy az újhold alkalmából ünnepi díszbe öltöztetett elefántok. K¥¢£a nagyon elégedett volt a szabóval, s a s§r¡pya-muktival áldotta meg, vagyis azzal, hogy teste elhagyása után négykarú teste legyen, éppen olyan, mint az Úr N§r§ya£áé a Vaiku£±ha-bolygókon. Arról is biztosította, hogy amíg csak él, mindig lesz annyi vagyona, hogy zavartalanul élvezze az életet. K¥¢£a ezzel arra mutatott rá, hogy a K¥¢£a-tudatos bhakták soha nem szenvednek hiányt az anyagi élvezetek terén. Mindig lehetõségük lesz erre is, testük elhagyása után azonban Vaiku£±haloka lelki bolygóira vagy K¥¢£alokára, Goloka-V¥nd§vanába jutnak.
Miután szépen felöltöztek, K¥¢£a és Balar§ma egy Sud§m§ nevû virágárushoz mentek. Amikor a háza elé értek, a virágárus elébük jött, s nagy odaadással a földre borulva tiszteletteljes hódolatát ajánlotta Nekik. Kényelmes ülõhellyel kínálta Õket, majd szólt az inasának, hogy hozzon virágokat, bételdiót és szantálpépet. A virágárus nagyon megörvendeztette az Urat viselkedésével. Aztán imára kulcsolta a kezét, s szerényen és alázatosan így szólt:
— Kedves Uram, eljöttél házamba, s most úgy érzem, összes õsöm felszabadult, imádandó feljebbvalóim mind elégedettek velem. Drága Uram, Te, ki a kozmikus megnyilvánulás minden okának legfelsõbb oka vagy, a föld népének boldogulása érdekében megjelentél teljes értékû kiterjedéseddel együtt, hogy védelmet nyújts bhaktáidnak és elpusztítsd a démonokat. Minden élõlény barátjaként Te mindenkivel egyformán bánsz: Te vagy a Felsõlélek, s nem teszel különbséget barát és ellenség között. Mégis külön boldogsággal tölt el Téged, ha odaadó szolgálatukért méltóan megjutalmazhatod bhaktáidat. Uram, kérlek, mondd meg nekem, mit kívánsz tõlem, hiszen örök szolgád vagyok. Bármit is parancsolsz, az a legnagyobb áldás a számomra. A virágárus Sud§m§ szíve repesett a boldogságtól, hogy otthonában láthatja K¥¢£át és Balar§mát, s leghõbb vágya teljesült be, amikor szebbnél szebb virágokból két csodálatos füzért készíthetett Nekik. Õszinte szolgálata nagyon elégedetté tette K¥¢£át és Balar§mát. K¥¢£a, aki mindig kész áldásában részesíteni a meghódolt lelkeket, felajánlotta neki, hogy bármit is kér, teljesíti azt. Ezt hallva a virágkereskedõ azt kérte az Úrtól, hogy örök szolgája maradhasson, s odaadó szolgálatot végezhessen Neki, minden élõlény javát is szolgálva ezzel. Ebbõl is láthatjuk, hogy az Úr bhaktájának nem szabad elégedettnek lennie csupán saját odaadó szolgálata, saját K¥¢£a-tudata fejlõdésével: arra is vágynia kell, hogy másokkal jót tegyen. V¥nd§vana hat Gosv§m¦ja is így élt. A róluk szóló imában ez áll: lok§n§° hitak§ri£au; a vai¢£avák, az Úr bhaktái nem önzõek. Bármilyen áldást kapjanak az Istenség Legfelsõbb Személyiségétõl, mindenki mással is meg akarják osztani. Ez a legnagyobb emberbaráti cselekedet. Az Úr K¥¢£a, aki nagyon elégedett volt a virágkereskedõvel, nemcsak azzal áldotta meg bhaktáját, hogy teljesüljön, amit Tõle kért; anyagi gazdagsággal, családi jóléttel, hosszú élettel is megáldotta, továbbá azzal, hogy szívének minden vágya teljesüljön az anyagi világban. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv negyvenegyedik fejezetéhez, melynek címe: „K¥¢£a megérkezik Mathur§ba”.
NEGYVENKETTEDIK FEJEZET K¥¢£a eltöri az íjat az áldozati arénában A virágkereskedõ házát elhagyva K¥¢£a és Balar§ma egy púpos fiatal nõt pillantottak meg az utcán, kezében egy tál szantálpéppel. K¥¢£a, minden öröm forrása jókedvre akarta deríteni a társait, s tréfálkozni kezdett a púpos nõvel: — Ó, sudár ifjú hölgy, kihez van szerencsénk? — szólította meg. — Mondd, kinek viszed azt a szantálpépet? Azt hiszem, Nekem kellene adnod inkább; ha így teszel, ígérem, nagy szerencse vár rád. — K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, s mindent tudott a púpos nõrõl. Kérésével valójában azt tudatta vele, hogy semmi haszna, ha egy démont szolgál. Jobban tenné, ha Õt és Balar§mát szolgálná, aminek azonnal eredményét is látná. — Kedves ¼y§masundara! — válaszolt a fiatal nõ. — Kedves sötétszínû fiú! Bizonyára tudod, hogy Ka°sa szolgálója vagyok, s mindennap csodás szantálpépet viszek neki, amiért a király nagyon elégedett velem. Most azonban látom, hogy senkit nem szolgálhatna jobban e szantálpép, mint Ti kettõtöket.
K¥¢£a és Balar§ma szépségétõl, szavaitól, mosolyától, pillantásától és mozdulataitól elbûvölve a púpos nõ nagy elégedettséggel és odaadással kente be testüket a szantálpéppel. A transzcendentális testvérpár, K¥¢£a és Balar§ma már amúgy is gyönyörû volt; testük csodálatos színben ragyogott, szép, formás felsõtestük volt, színes ruháik szemet gyönyörködtetõek voltak. De amikor a púpos nõ bekente Õket a szantálpéppel, szépségük csak tovább fokozódott. K¥¢ £ának nagy örömet szerzett az asszony szolgálata, s azon gondolkodott, hogyan viszonozhatná azt. Láthatjuk mindebbõl, hogy egy K¥¢£a-tudatos bhaktának nagy szeretettel és odaadással kell szolgálnia K¥¢£át, hogy magára vonja az Úr figyelmét. K¥¢£ának semmi más nem szerez örömet, csak a Neki végzett transzcendentális odaadó szolgálat. K¥¢ £a ekkor a nõ lábaira lépett, megfogta az arcát, s nagyot rántott rajta, hogy kiegyenesítse. A púpos nõ abban a pillanatban gyönyörû, sudár lánnyá változott. Karcsú dereka, széles csípõje, szép, formás keblei voltak. Mivel K¥¢£a elégedett volt az asszony szolgálatával, s mivel megérintette õt a kezével, a púpos nõbõl a leggyönyörûbb lány lett. Ez az eset is azt példázza, hogy K¥¢£át szolgálva egy bhakta azonnal és minden tekintetben a legkiválóbb helyzetbe kerül. Az odaadó szolgálatnak olyan ereje van, hogy bárki, aki hozzákezd, egy szent minden tulajdonságára szert tesz. K¥¢£át tehát nem a púpos nõ szépsége ragadta meg, hanem a szolgálatkészsége. Amikor szolgálni kezdte az Urat, nyomban a leggyönyörûbb nõ lett belõle. Egy K¥¢£a-tudatú bhaktának nem kell mûveltnek vagy szépnek lennie. Amikor az ember K¥¢£a-tudatúvá válik és K¥¢£a szolgálatához lát, mûveltté és széppé válik.
Amikor az asszony K¥¢£a kegyébõl szépséges fiatal lány lett, nagyon lekötelezve érezte magát, és K¥¢£a szépsége is nagyon elbûvölte. Semmivel sem törõdve megragadta K¥¢£a ruháját, kacéran mosolygott Rá, s közölte Vele, hogy kéjes vágyak kerítették hatalmukba. Még arról is megfeledkezett, hogy az utcán áll, K¥¢£a bátyja és barátai elõtt. — Drága hõsöm — mondta õszintén K¥¢£ának —, nem tudlak így elengedni. El kell jönnöd hozzám! Nagyon tetszel nekem, és a legszebb fogadtatásban részesítelek majd; s mivel a legkiválóbb vagy a férfiak között, Neked is kedvesnek kell lenned hozzám. — Más szóval arra kérte K¥¢£át, menjen el hozzá és elégítse ki vágyait. K¥¢£a természetesen zavarba jött egy kissé bátyja, Balar§ma elõtt, de a lánynak, ennek az egyszerû teremtésnek az Iránta táplált vonzalma mosolyt fakasztott az arcára. — Gyönyörû leány — szólt tehénpásztor barátaira pillantva —, meghívásod boldoggá tesz, s miután elvégeztem minden más dolgomat a városban, mindenképpen elmegyek hozzád. Egy ilyen gyönyörû lány az egyedüli vigasza a Hozzánk hasonló nõtlen, otthonuktól távol bolyongó embereknek. Egy hozzád hasonló remek lány minden bizonnyal megnyugvást tud adni zaklatott vágyakkal teli elménknek. A kedves szavak megörvendeztették a lányt, s K¥¢£a, miután elbúcsúzott tõle, a piac felé indult, ahol a város népe már összegyûlt a fogadásukra, s különbözõ ajándékokkal — többek között bételdióval, virágokkal és szantálpéppel — kedveskedtek Nekik. Ahogy K¥¢£a végighaladt az utcákon, a környezõ házak asszonyai mind kiszaladtak, hogy láthassák, s a fiatalabbak közül sokan az ájulás küszöbén voltak, annyira elbûvölte õket K¥¢£a szépsége. Hajuk kibomlott, ruhájuk meglazult, s teljesen megfeledkeztek magukról. K¥¢£a megkérdezte az embereket, hol lesz az áldozati ceremónia. Ka°sa, miután meghirdette a dhanur-yajñát, egy íjjal jelölte meg a különleges szertartás helyszínét, amit az áldozati oltár közelében helyezett el. Az íj hatalmas volt és gyönyörû, akár az égen átívelõ szivárvány, s a király fegyveresei õrizték. Amikor az õrök látták, hogy K¥¢£a és Balar§ma az íj felé tartanak, megállásra szólították fel Õket, ám K¥¢£a tudomást sem vett róluk. Határozott léptekkel az íjhoz ment, s bal kezével megragadva a tömeg szeme láttára felhúrozta, majd — a jelenlévõk nagy ámulatára — megfeszítette és kettétörte azt, akár az elefántok a cukornádat. Az íj ropogása betöltötte az eget és a földet, s ahogy
Ka°sa füléhez is elért, a király egyszeriben reszketni kezdett az életéért. Az íjat õrzõ felbõszült fegyveresek kivont karddal rohantak K¥¢£a felé.
— Fogjátok el! Fogjátok el! Öljétek meg! — kiabálták, s bekerítették K¥¢£át és Balar§mát. Az õrök fenyegetõ közeledése láttán a két testvér is kifogyott a béketûrésbõl. Fölkapták a kettétört íj egy-egy darabját, s ütni kezdték vele az õröket. A zûrzavar közepette Ka°sa egy újabb csapat fegyverest küldött Rájuk, ám K¥¢£a és Balar§ma nem hagyták magukat, s rövid viaskodás után minddel végeztek. K¥¢£a ezután kisétált az áldozati aréna kapuján, s bátyjával együtt a táborhelyük felé vette útját. Ahogy végighaladtak a városon, nagy élvezettel nézelõdtek Mathur§ utcáin. A tüneményes hõstettek láttán a város lakói nagy csodálattal nézték a testvérpárt, s biztosra vették, hogy két félisten jött el Mathur§ba. A két testvér gondtalanul rótta az utcákat, mit sem törõdve Ka°sa rendeleteivel és törvényeivel. A nap már leáldozóban volt, amikor K¥¢£a, Balar§ma és a tehénpásztorfiúk elhagyták a város falait, hogy visszatérjenek a szekértáborba. Így hát a két testvér Ka°sa tudomására hozta, hogy megérkeztek a városba, s a király tudta, hogy másnap komoly veszedelem vár rá az áldozati arénában. Amikor K¥¢£a és Balar§ma V¥nd§vanából Mathur§ba indultak, V¥nd§vana lakói elõre elképzelték, micsoda szerencsében lesz majd részük a mathur§iaknak: láthatják majd K¥¢£a csodálatos szépségét, akit tiszta bhaktái és a szerencse istennõje imádnak. Elképzeléseik be is igazolódtak, hiszen amikor megpillantották K¥¢£át, tökéletes megelégedettség töltötte el Mathur§ lakóinak szívét.
Amikor K¥¢£a visszatért táborukba, a szolgák gondjaikba vették. Lótuszlábait megmosták, kényelmesen leültették, tejjel és ízletes ételekkel kínálták. Miután megvacsorázott, s elgondolkodott a másnapi eseményeken, békésen nyugovóra tért. Amikor Ka°sa megtudta, hogy K¥¢£a kettétörte csodálatos íját, õreit és katonáit pedig halomra ölte, felsejlett elõtte az Istenség Legfelsõbb Személyiségének végtelen ereje. Rádöbbent, hogy halála közeleg: megérkezett Devak¦ nyolcadik gyermeke. Egész éjjel végzete közeledtére gondolt, s nem jött álom a szemére. Szörnyû látomások gyötörték, s tudta, hogy K¥¢£ával és Balar§mával együtt tulajdon halála is átlépte a város határát. Álmában és ébren is baljós elõjeleket látott. Amikor a tükörbe pillantott, nem látta a fejét, s amikor az égre nézett, úgy tûnt neki, hogy a csillagok megkétszerezõdtek. Árnyékán lyukakat fedezett föl, a fülében hangos zúgást hallott. A fákra pillantva úgy tetszett neki, mintha mind aranyból lettek volna, a porban és az agyagos földön pedig nem látott maga mögött lábnyomokat. Álmában szamárfogaton utazó szellemeket látott, aztán valaki mérget nyújtott át neki, õ pedig megitta, majd azt álmodta, hogy ruhátlanul, nyakában egy virágfüzérrel sétál, s közben a testét olajjal keni. Ébren és álmában is a halál elõjeleit látta tehát, s rádöbbent, hogy órái meg vannak számlálva. Aggodalmában le se hunyta a szemét ezen az éjszakán, de amint pirkadni kezdett, azonnal nekilátott a birkózóviadal körüli teendõk megszervezésének. A tisztaságtól ragyogó aréna lobogókkal, füzérekkel, virágokkal volt feldíszítve, s a küzdõtér is színes zászlóktól, szalagoktól pompázott. Aztán feldübörögtek az üstdobok is, hogy a nézõk tudtára adják: a viadal elkezdõdött. A nézõtér köztiszteletben álló tagjai — a királyok, a br§hma£ák és a k¢atriyák — számára külön páholyokat rendeztek be. A királyokat trónusra ültették, de a többi vendéget is kényelmes ülõhely várta. Végül Ka°sa is megérkezett miniszterei és titkárai kíséretében, s leült a trónjára, amely egy külön neki készített emelvényen foglalt helyet. Hiába ült azonban elõkelõ udvartartása gyûrûjében, a szíve hevesen kalapált halálfélelmében. A kérlelhetetlen halál még a Ka°sához hasonló hatalmas személyiségeket sem kíméli. Ha egy embernek ütött az órája, a halál nem törõdik az elõkelõ ranggal.
Amikor minden készen állt, a gyönyörû ruhákba öltözött, felékszerezett birkózók besétáltak az arénába, készen arra, hogy összemérjék erejüket a közönség elõtt. A birkózók, élükön a legnagyobbakkal, a híres C§£¡rával, Mu¢±ikával, ¼alával, K¡±ával és Toªalával, fürgén, a zenétõl felvillanyozva vágtak keresztül az arénán. Ka°sa üdvözölte Nanda Mah§r§ját s a v¥nd§vanai tehénpásztorok többi vezetõjét is, akik, miután átadták neki ajándékaikat — a V¥nd§vanából hozott tejtermékeket —, maguk is helyet foglaltak a király oldalán, a nekik szánt emelvényen. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv negyvenkettedik fejezetéhez, melynek címe: „K¥¢£a eltöri az íjat az áldozati arénában”.
NEGYVENHARMADIK FEJEZET K¥¢£a legyõzi Kuvalay§p¦¨át Másnap, miután megfürödtek és elvégezték reggeli teendõiket, K¥¢£a és Balar§ma hallották, hogy a birkózóarénában megszólalnak az üstdobok. Rögtön felkerekedtek, és a viadal színhelyére siettek, hogy láthassák a mulatságot. Az aréna bejáratánál egy hatalmas elefántot pillantottak meg. Kuvalay§p¦¨a volt az, gondozójával a fején, aki szánt szándékkal a kapuba állította a hatalmas állatot, hogy eltorlaszolja K¥¢£a és Balar§ma útját. K¥¢£a átlátott a hajcsár tervén, s ruháját szorosabbra húzva felkészült, hogy megküzdjön az elefánttal. — Gonosz hajcsár, állj el az utamból, s engedj át a kapun, máskülönben elefántoddal együtt a halál birodalmába küldelek! — mennydörögte. K¥¢£a éles szavaira az elefánthajcsárt elöntötte a méreg, s ahogyan elõre eltervezték, K¥¢£ára uszította az állatot. Az elefánt úgy közeledett K¥¢£a felé, mintha maga lenne az elkerülhetetlen halál. Rárontott, és megpróbálta megragadni az ormányával, de K¥¢£a ügyesen a háta mögé került. Az elefánt nem látott tovább az ormányánál, s szem elõl veszítette a lábai mögött rejtõzõ K¥¢£át. Végül sikerült elkapnia az ormányával, K¥¢£a azonban könnyedén kiszabadult a szorításából, s újra a háta mögé futott. Megragadta az elefánt farkát, s könnyedén — akár Garu¨a egy jelentéktelen kígyót — vagy húsz-huszonöt méternyire húzta. Miközben húzta, jobbra-balra kanyargott vele, ahogyan gyerekkorában tette a borjakkal, amikor a farkuknál fogva húzta õket. Aztán az elefánt elé ugrott, nagyot ütött rá, majd a háta mögé szaladva megint eltûnt a szeme elõl. A következõ pillanatban azonban újra elõtte termett, s hirtelen a földre vetette magát a lábai elõtt, hogy elgáncsolja. A térdre roggyant elefánt felegyenesedett, s fel akarta nyársalni Õt az agyaraival, ám K¥¢£a talpra ugrott, s a hatalmas agyarak a földbe fúródtak. Noha a dühödt elefánt eléggé elgyötört volt már, a fején ülõ hajcsár egyre csak hergelte. A felbõszült elefánt végül még egyszer K¥¢£ára rontott, ám ahogy a közelébe ért, K¥¢£a az ormányánál fogva a földre kényszerítette. Amikor az állat a fején ülõ hajcsárral együtt a földre zuhant, K¥¢£a fölpattant a hátára, kitépte az egyik agyarát, s leszúrta vele az elefántot és gazdáját is. Lenyûgözõ látványt nyújtott, ahogy az elefánt vérével telefröcskölve, agyarát a vállára fektetve, boldog arcán gyöngyözõ izzadságcsöppekkel elindult az aréna felé. Az Úr Balar§ma az elefánt másik agyarát vette vállára, s tehénpásztor barátaik kíséretében beléptek az arénába. Amikor K¥¢£a felbukkant az arénában Balar§mával és a tehénpásztorfiúkkal, mindenki szemében másként jelent meg, méghozzá aszerint, hogy ki milyen kapcsolatban (rasában) állt Vele. K¥¢£a minden gyönyör és minden rasa forrása, a pozitívaké és a negatívaké egyaránt. A birkózók számára olyan volt, mint a villámcsapás, a férfiak számára a legcsodálatosabb ember, a nõk számára pedig a legvonzóbb férfi, maga K§madeva, az érzéki vágyaikat felkorbácsoló szerelemisten volt. A tehénpásztorok kedves rokonukként tekintettek Rá, számukra K¥¢£a a falubelijük, V¥nd§vana lakója volt. A galád k¢atriya királyok a leghatalmasabb uralkodót látták Benne, aki megfenyíti, rendre utasítja õket. Szülei, Nanda és Yaªod§ számára a legelbûvölõbb gyermek volt, Ka°sa, Bhoja királya számára pedig maga a megtestesült halál. A kevésbé értelmes emberek azt hitték, egy tehetetlen fiú lép az arénába, a jelen lévõ yog¦k számára a Felsõlélek volt, a V¥¢£i-dinasztia tagjai pedig családjuk legdicsõbb sarját látták Benne. Minden jelenlévõ máshogyan látta hát K¥¢£át, aki Balar§mával és a tehénpásztorfiúkkal belépett a birkózók arénájába. Amikor meghallotta, hogy K¥¢ £a már megölte Kuvalay§p¦¨át, Ka°sa elõtt bizonyossá vált, hogy K¥¢£ában rettentõ erõ lakozik, s iszonyatos félelem töltötte el. K¥¢£ának és Balar§mának nagyon szép, hosszú karjai voltak, s ahogy csodálatos öltözékükben végighaladtak az arénán, az összesereglett nézõk nem gyõztek gyönyörködni Bennük. Öltözetük alapján úgy tûnt, mintha színpadi elõadásra készültek volna, s az emberek nagy érdeklõdéssel követték minden mozdulatukat.
Mathur§ polgárai örömmámorban úsztak. Ott állt elõttük K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, s mintha a mennyek nektárját innák szemükkel, le sem vették Róla mohó tekintetüket. Úgy tûnt, mintha határtalan boldogságukban, mely K¥¢£a láttán töltötte el õket, nem csupán a szemükkel innák a Belõle áradó nektárt, hanem minden érzékszervükkel: orrukkal beszívnák testének illatát, nyelvükkel ízlelnék testének ízét, s gondolatban szorosan magukhoz ölelnék Õt és Balar§mát. Nagy lelkesedéssel beszélgettek a transzcendentális testvérpárról. Sokat hallottak már K¥¢£a és Balar§ma szépségérõl és tetteirõl, de most végre szemtõl szemben láthatták Õket. Úgy gondolták, K¥¢£a és Balar§ma személyében az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, N§r§ya£ának két teljes értékû inkarnációja jelent meg V¥nd§vanában. Mathur§ lakói sorra felidézték K¥¢£a kedvteléseit: elmesélték egymásnak, hogyan is született meg Vasudeva fiaként, hogy milyen kalandok közepette került aztán Gokulába, Nanda Mah§r§ja és felesége gondjaiba, s hogy mi minden történt Vele azóta, egészen addig a napig, míg végül Mathur§ba indult, hogy határtalan kegyében részesítse a város lakóit. Felidézték P¡tan§ és a forgószél alakjában megjelenõ T¥£§varta megölését, majd a yamal§rjuna-fákként
raboskodó ikerpár felszabadítását.
— ¼a¯khac¡¨a, Keª¦, Dhenuk§sura és a többi démon mind K¥¢£a és Balar§ma kezei között lelték halálukat V¥nd§vanában, s K¥¢£a a pusztító erdõtûztõl is megmentette a v¥nd§vanai tehénpásztorokat — mesélték egymásnak Mathur§ lakói. — Megleckéztette K§liyát, a Yamun§ vizében lakó hatalmas kígyót, s letörte Indrának, a mennyek királyának büszkeségét. Hét teljes napig tartotta fél kézzel a magasban a Govardhana-hegyet, s megmentette V¥nd§vana népét a szakadó esõtõl, a szélvihartól és a jégveréstõl. V¥nd§vana hölgyei olyan boldogok voltak, hogy láthatják a szépséges K¥¢£át és részt vehetnek kedvteléseiben, hogy teljesen elfelejtkeztek az anyagi létezés nehézségeirõl. K¥¢£át látva, K¥¢£ára gondolva minden fáradtságuk elszállt. A mathur§i polgárok a Yadu-dinasztiáról is nagy csodálattal beszéltek: mivel K¥¢£a ebben a dinasztiában jelent meg, mindig is az univerzum legünnepeltebb családja marad. Aztán Balar§mát dicsõítették, csodálatos lótuszszemeit, s felidézték hõstetteit is: Pralamba és a többi démon elpusztítását. Miközben K¥¢£a és Balar§ma tetteirõl beszélgettek, egyszer csak megszólaltak a birkózóviadal kezdetét jelzõ hangszerek. A híres birkózó, C§£¡ra így szólt K¥¢£ához és Balar§mához: — Kedves K¥¢£a és Balar§ma! Hallottuk, milyen tetteket vittetek végbe a múltban. Nagy hõsök vagytok, a király ezért hívott meg Benneteket. Azt hallottuk, karotok roppant erõs, s Ka°sa király és minden jelenlévõ látni szeretné birkózó tudományotokat. Egy alattvalónak örömet kell szereznie és engedelmeskednie kell királyának, mert ha így cselekszik, jó szerencse lesz a jutalma. Aki azonban nem engedelmeskedik, magára vonja a király haragját, s boldogtalan lesz. Tehénpásztorfiúk vagytok, s hallottuk, hogy miközben teheneiteket legeltetitek az erdõben, sokat birkóztok egymással. Azt szeretnénk hát, hogy mérjük össze az erõnket, a király és az összegyûlt nézõsereg nagy megelégedésére. K¥¢£a azonnal átlátott C§£¡ra szándékán, s elhatározta, hogy megküzd vele. Elõbb azonban a körülményeknek és az adott pillanatnak megfelelõen így szólt hozzá: — Noha az erdõben élünk, hozzátok hasonlóan mi is Bhoja királyának alattvalói vagyunk, s mi is arra törekszünk, hogy a lehetõségeinkhez mérten elégedetté tegyük õt. Igazi nagylelkûség a részérõl, hogy felajánlotta számunkra a részvételt, de az igazság az, hogy mi csupán egyszerû fiatal fiúk vagyunk, s V¥nd§vana erdejében szoktunk egymással játszani. Nincs kifogásunk az ellen, hogy hasonló korú és erejû ellenfelekkel megmérkõzzünk, de ha olyan hatalmas birkózókkal állnánk ki, mint amilyen te is vagy, az a közönségnek sem tetszene, és a vallásos elvekkel is ellenkezne. — K¥¢ £a arra célzott tehát, hogy a nagyerejû, ünnepelt birkózók nem hívhatnák ki sem Õt, sem Balar§mát. — Kedves K¥¢£a! — válaszolta C§£¡ra. — Jól tudjuk, hogy sem gyerek nem vagy, sem fiatal fiú. Transzcendentális vagy mindenkihez képest, bátyáddal, Balar§mával együtt. Megölted Kuvalay§p¦¨át, akinek az ereje sok ezer elefántéval ért fel. Egyszerûen csodálatos volt, ahogy végeztél vele! Olyan hatalmas erõrõl tettél tanúbizonyságot, hogy legerõsebb birkózóinknak is méltó ellenfele lehetsz. Ezért azt akarom, hogy küzdj meg velem, bátyád, Balar§ma pedig Mu¢ ±ikával keljen birokra! Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv negyvenharmadik fejezetéhez, melynek címe: „K¥¢£a legyõzi Kuvalay§p¦¨át”.
NEGYVENNEGYEDIK FEJEZET K¥¢£a megöli Ka°sát Ka°sa birkózóinak elszánt szavai után kezdetét vette a viadal: az Istenség Legfelsõbb Személyisége, Madhu démon elpusztítója C§£¡rával, az Úr Balar§ma, Rohi£¦ fia pedig Mu¢±ikával csapott össze. A küzdõ párok nagy erõvel estek egymásnak, s a felek mindent beleadtak, hogy gyõztesen kerüljenek ki a tusából: kéz a kézhez feszült, láb a lábhoz, fej a fejhez, mellkas a mellkashoz. Ahogy ide-oda tolták egymást, a harc heve nõttön nõtt. Amikor egy birkózó elkapta és a földhöz teremtette ellenfelét, az felpattant, s hátulról támadója elé kerülve megragadta õt, hogy egy szorító fogással két vállra fektesse. A küzdelem percrõl percre egyre hevesebbé vált. Fölemelték, húzták, lökték, taszigálták egymást, kezüket-lábukat összekulcsolták; a birkózás minden mesterfogását bemutatták, miközben ellenfelüket a földre próbálták kényszeríteni. Az aréna közönsége azonban csöppet sem volt elégedett, mert a küzdõ felek egyáltalán nem tûntek egyenrangú ellenfélnek. K¥¢£át és Balar§mát csupán kisfiúknak tartották C§£¡rához és Mu¢ ±ikához képest, akik a legnagyobb birkózók voltak, s kemények, mint a kõszikla. — Kedves barátnõim, ez nagyon igazságtalan! — mondták egymásnak együttérzõen, K¥¢£át és Balar§mát pártfogolva a közönségben ülõ hölgyek. — Ráadásul a király szeme elõtt zajlik ez az egyenlõtlen küzdelem! — méltatlankodtak mások. Az aréna hölgyközönsége elkedvetlenedett, s egyáltalán nem élvezte a viadalt. Nem támogattak olyan küzdelmet, amelyben az erõs és a gyenge szállt harcba egymással. — Mu¢±ika és C§£¡ra erõsek, mint két hatalmas hegy, karjaik, akár a villám, K¥¢£a és Balar§ma pedig csupán két törékeny, zsenge fiú. Nincs már igazság e földön. Akik tisztában vannak az igazságosság alapelveivel, nem maradnak itt tovább, hogy ezt az egyenlõtlen küzdelmet nézzék. Ám akik tovább nézik a viadalt, nem túl eszesek, s akár felszólalnak, akár csendben maradnak, el kell szenvedniük a bûnös cselekedetekért kijáró visszahatásokat. — Drága barátnõim, oda nézzetek! — kiáltott fel egy hölgy a nézõtéren. — Látjátok K¥¢£át? Ahogy ellenfele körül szökell és ugrál, izzadságcsöppektõl ragyogó arca olyan most, mint egy gyönyörû, harmatos lótuszvirág! — És látjátok-e, milyen csodálatosan szép lett az Úr Balar§ma arca is? — lelkendezett egy másik hölgy. — A Mu¢±ikával vívott ádáz küzdelem pírt varázsolt fehér arcára. — Képzeld csak el, milyen szerencsés V¥nd§vana földje, ahol maga az Istenség Legfelsõbb Személyisége lakik! — szólt egy hölgy a szomszédjához. — Nyakában virágfüzérek lógnak, s a teheneket terelgeti bátyjával, az Úr Balar§mával együtt. Mindig tehénpásztor barátai veszik körül, míg Õ transzcendentális fuvoláján játszik. V¥nd§vana lakói oly szerencsések, hogy örökké láthatják K¥¢£a és Balar§ma lótuszlábait, melyeket a szerencse istennõje és hatalmas félistenek, többek között az Úr ¼iva imádnak. Föl sem tudjuk mérni, mennyi jámbor cselekedetet hajthattak végre Vrajabh¡mi lányai, hogy most ilyen élvezetben lehet részük: az Istenség Legfelsõbb Személyisége transzcendentális testének páratlan szépségét láthatják. Szépsége fölülmúlhatatlan, sõt, az Úr szépségéhez és testének ragyogásához még csak nem is hasonlítható semmi! Minden fenségnek — a gazdagságnak, az erõnek, a szépségnek, a hírnévnek, a tudásnak és a lemondásnak — K¥¢£a és Balar§ma a forrása. Milyen szerencsések a gop¦k, hogy a nap huszonnégy órájában láthatják K¥¢£át, hogy mindig Rá gondolhatnak, akár tehenet fejnek, akár rizst hántolnak, akár vajat köpülnek reggelente. Amikor takarítanak és a padlót mossák, gondolataik akkor is örökké K¥¢£a körül forognak. A gop¦k tökéletes példái annak, hogyan kell helytállnunk a K¥¢£a-tudatban még akkor is, ha különféle anyagi tennivalók kötnek le bennünket. Ha az ember örökké K¥¢£ára gondol, nem szennyezhetik be az anyagi cselekedetek. A gop¦k a misztikus tökéletesség legmagasabb szintjén állnak: tökéletes transzban, sam§dhiban vannak. A Bhagavad-g¦t§ is megerõsíti, hogy az, aki örökké K¥¢£ára gondol, minden yog¦ közül a legkiválóbb. — Drága barátnõim — mondta az egyik hölgy a többieknek —, a gop¦k tetteiben a vallásosság legmagasabb szintû megnyilvánulását kell látnunk. Másképp hogyan kaphatták volna meg a lehetõséget, hogy reggel is, este is láthatják K¥¢ £át? Nap mint nap a szemtanúi lehetnek, hogy reggel elindul a teheneivel és tehénpásztor barátaival, este pedig, fuvoláján játszva, csodálatos mosollyal az arcán hazatér.
Amikor az Úr K¥¢£a, minden élõlény Felsõlelke látta, hogy az aréna hölgyközönsége mennyire aggódik Érte, úgy döntött, nem folytatja tovább a küzdelmet, inkább rögtön végez az ellenféllel. K¥¢ £a és Balar§ma szülei — Nanda Mah§r§ja, Yaªod§ anya, Vasudeva és Devak¦ — szintén nagyon aggódtak, hiszen nem tudták, gyermekeik milyen határtalan erõ birtokában vannak. Miközben K¥¢ £a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége egyre csak küzdött, birkózott C§£¡rával, az Úr Balar§ma is ugyanolyan hévvel harcolt Mu¢±ika ellen. Az Úr K¥¢£a ekkor már nem kímélte C§£¡rát: fogta magát, s öklével háromszor egymás után megütötte. A nagy birkózó, a közönség legnagyobb ámulatára megtántorodott, de utolsó erejét összeszedve, az áldozatára lecsapó héja gyorsaságával
még egyszer K¥¢£ára rontott. Két kezét összekulcsolva ütlegelni kezdte K¥¢£a mellét, ám az Úr K¥¢ £a ezt még annyira sem érezte meg, mint az elefánt, ha virágfüzérrel csapkodják. K¥¢£a ekkor hirtelen megragadta C§£¡ra kezeit, s elkezdte körbe-körbe forgatni. Úgy megforgatta ellenfelét, hogy az kisvártatva kilehelte lelkét. Amikor végül eleresztette, C§£¡ra a földre puffant, akár Indra zászlaja, s az ékszerei szanaszét szóródtak a földön. Mu¢±ika is nagy ökölcsapásokkal ostromolta Balar§mát, aki ugyancsak roppant erõvel viszonozta ellenfele ütéseit. Mu¢±ika hamarosan remegni kezdett, szájából vér és hányadék folyt, s mikor végül kiszenvedett, úgy zuhant a földre, mint egy hurrikán kitépte fa. A két bajnok véres veresége után egy K¡±a nevû birkózó lépett elõ. Az Úr Balar§ma minden teketória nélkül, bal kézzel végzett vele. Aztán ¼ala lépett a küzdõporondra, ám K¥¢£a egy villámgyors rúgással szétzúzta a koponyáját. Toªala élete ugyanilyen csúfosan ért véget. Ahogy K¥¢£a és Balar§ma sorra végzett a legnagyobb birkózókkal, a többiek életüket féltve elmenekültek. K¥¢£a és Balar§ma barátai, a tehénpásztorfiúk ekkor mind Hozzájuk szaladtak, s boldogan ünnepelték Õket. Felharsantak a trombiták, peregtek a dobok, K¥¢£a és Balar§ma lábain pedig csilingeltek a csöngettyûk. Nagy volt az öröm az arénában! Határtalan gyönyörûségükben az emberek tapsolni kezdtek, a br§hma£ák boldogan, ujjongva dicsõítették K¥¢£át és Balar§mát. Csupán Ka°sa volt kedvetlen: nem tapsolt és nem is áldotta meg K¥¢£át, s még a dobokra is haragudott, melyek K¥¢£a gyõzelmét hirdették. Nagyon csalódott volt: birkózóit K¥¢£a sorra megölte, az életben maradtak pedig mind megfutamodtak. Azonnal elrendelte, hogy hallgattassák el a dobokat, s így szólt az embereihez:
— Megparancsolom, hogy azonnal ûzzétek el Vasudeva két fiát Mathur§ból! A tehénpásztorfiúktól pedig, akik velük jöttek, kobozzátok el minden vagyonukat! Azonnal fogjátok el és öljétek meg a királyi trónhoz hûtlen Nanda Mah§r§ját, s azzal a gazember Vasudevával is végezzetek késedelem nélkül! Apámat, Ugrasenát is öljétek meg, aki parancsom ellenére mindig támogatta ellenségeimet! Ka°sa szavainak hallatán az Úr K¥¢£a nagyon méregbe gurult. Egy nagy ugrással a magasba szökkent, s a következõ pillanatban már ott volt a királyi trón tetején. Ka°sa már várta K¥¢£a támadását, hiszen kezdettõl fogva tudta, hogy végül Õ lesz halálának okozója. Azonnal kardot rántott, s másik kezében egy pajzsot tartva készen állt, hogy megvívjon K¥¢£ával. Egyre nagyobb hévvel suhogtatta a kardját, de az Úr K¥¢£a, a legfelsõbb, leghatalmasabb Úr, rettentõ erejével megragadta õt. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, a teremtés menedéke, akinek lótuszköldökébõl az egész teremtés megnyilvánul, leütötte Ka°sa fejérõl a koronát, majd ellenfele hosszú haját megragadva lerántotta a trónjáról, s a mélybe, egyenesen az aréna küzdõporondjára hajította a királyt. Aztán ott termett mellette, s a mellkasára ülve ütlegelni kezdte Ka°sát, aki K¥¢£a puszta ökölcsapásaitól hamarosan el is távozott az élõk sorából. Hogy megnyugtassa szüleit, Ka°sa valóban halott, az Úr K¥¢£a maga után vonszolta a király testét, akár az oroszlán az elejtett elefántot. A tömeg felmorajlott a látványra, örömujjongás és jajveszékelés hangja töltötte be az arénát. Attól a naptól fogva, hogy meghallotta, Devak¦ nyolcadik fia fogja megölni, Ka°sa örökké K¥¢£ára gondolt. Annyira félt a haláltól, hogy akár evett, akár sétált, akár lélegzett, szünet nélkül, a nap huszonnégy órájában K¥¢£a felfegyverzett, kezében cakrát tartó alakjára gondolt. Természetes hát, hogy végül a felszabadulás áldásában részesült. A Bhagavad-g¦t§ban ez áll: sad§ tad-bh§va-bh§vita¤. Az ember következõ születését az határozza meg, hogy milyen gondolatokban merül el jelenlegi életében. Ka°sa örökké a cakráját tartó K¥¢£ára gondolt, más szóval N§r§ya£ára, aki cakrát, kagylókürtöt, lótuszvirágot és buzogányt tart a kezében. A hiteles források véleménye szerint Ka°sa a s§r¡pya-muktit érte el halála után, ami annyit jelent, hogy N§r§ya£áéhoz (Vi¢£uéhoz) hasonló testet kapott. A Vaiku£±ha-bolygókon mindenkinek olyan teste van, mint amilyen N§r§ya£áé is, s Ka°sa is ide, Vaiku£±halokára jutott el a halála után. Ka°sa példája arra világít rá, hogy még az is elérheti a felszabadulást, és Vaiku£±halokára juthat, aki ellenséges érzelmeket táplál K¥¢£a iránt. Mit mondhatnánk hát azokról a tiszta bhaktákról, akik örökké szeretettel gondolnak K¥¢£ára? Még K¥¢£a ellensége is felszabadul és a személytelen brahmajyotiba kerül, ha K¥¢£a megöli õt. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége határtalan jóságának köszönhetõen bárki, aki Rá gondol, legyen az barát vagy ellenség, eléri a felszabadulást. Egy bhakta felszabadulása és egy ellenség felszabadulása azonban nem ugyanaz. Az ellenség általában s§yujya-, néha pedig s§r¡pya-muktiban részesül.
Ka°sának volt nyolc öccse, akik között Ka¯ka volt a legidõsebb. Amikor látták, hogy bátyjukat megölték, ahányan voltak, eszeveszett haraggal K¥¢£ára rontottak. Ka°sa és fivérei K¥¢£a anyai nagybátyjai voltak, K¥¢£a anyjának, Devak¦nak a testvérei. Amikor K¥¢£a megölte Ka°sát, anyai nagybátyját ölte meg, ami ellentmond a védikus alapelveknek. Jóllehet K¥¢£a felette áll minden védikus szabálynak, csupán akkor szegi meg a védikus parancsokat, ha arra mindenképpen szükség
van. Ka°sát csak K¥¢£a pusztíthatta el, senki más, ezért K¥¢£ának kötelessége volt, hogy ezt megtegye. Ka°sa fivéreinek megölését azonban Balar§ma vállalta magára, mert anyja, Rohi£¦ — habár szintén Vasudeva felesége volt — nem volt Ka°sa nõvére. Azonnal fegyvert ragadott (valószínûleg az elefántagyarat, ami még mindig Nála volt), és sorra megölte a nyolc testvért: egyiket a másik után, ahogyan az oroszlán öl meg egy falka õzet. K¥¢£a és Balar§ma tehát beteljesítették a szentírás szavait: az Istenség Legfelsõbb Személyisége a jámborok megvédelmezése és a gonosz démonok, a félistenek esküdt ellenségei elpusztítása végett jelenik meg. A felsõbb bolygórendszerek félistenei is megéljenezték K¥¢£át és Balar§mát, s virágesõt szórtak a magasból. A leghatalmasabb félistenek is ott voltak közöttük — az Úr Brahm§ és az Úr ¼iva is —, s mind együtt ünnepelték Ka°sa halálát. Szóltak a dobok, virágesõ hullott a mennybõl, s a félistenek feleségei eksztázisban táncoltak. Ka°sa és nyolc fivére feleségeit végtelenül lesújtotta férjük hirtelen halála: a homlokukat csapkodták fájdalmukban, s szemükbõl csak úgy patakzott a könny. Hangos jajveszékeléssel ölelték át halott férjeiket, akik ott feküdtek az aréna küzdõporondján. — Ó, drága férjeink! — zokogták. — Mindig oly kedvesen védelmeztétek családtagjaitokat! Most, a halálotok után mi is halottak vagyunk, otthonotokkal, gyermekeitekkel együtt. Elhagyott minket a szerencse. Halálotokkal minden jónak vége, a szertartások, s köztük az íj-áldozat ígéretes következményei mind meghiúsultak. Drága férjeink, ártatlan embereket sanyargattatok, s ennek az lett az eredménye, hogy meg kellett halnotok. Ez elkerülhetetlen volt, hiszen aki ártatlanokat bánt, azt a természet törvényei megbüntetik. Jól tudjuk, hogy K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Õ a legfelsõbb mestere és legfõbb élvezõje mindennek, ezért az, aki ellenszegül hatalmának, nem lehet boldog, s végül — ahogyan rátok is — lesújt rá a halál. K¥¢£a, aki szerette nagynénjeit, s mindig kedves volt hozzájuk, megpróbálta megvigasztalni õket. A halotti szertartást aztán Õ maga felügyelte, hiszen Õ volt a halott hercegek unokaöccse. A szertartás végeztével K¥¢£a és Balar§ma azonnal eloldozták apjuk és anyjuk, Vasudeva és Devak¦ láncait, akik egészen addig Ka°sa börtönében raboskodtak, s lábaikhoz borulva imákkal dicsõítették szüleiket. Mivel K¥¢£a volt a gyermekük, Ka°sa nagyon sok szenvedést okozott Vasudevának és Devak¦nak. A két szülõ jól tudta, hogy K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, ezért nem ölelték meg Õt. Bár K¥¢£a megérintette a lábukat, leborult elõttük, s imákat mondott a tiszteletükre, õk mégis megilletõdve álltak fel, hogy meghallgassák az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. Annak ellenére, hogy a fiukként született meg, Vasudeva és Devak¦ mindig tudták, hogy ki is valójában K¥¢£a. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv negyvennegyedik fejezetéhez, melynek címe: „K¥¢£a megöli Ka°sát”.
NEGYVENÖTÖDIK FEJEZET K¥¢£a visszahozza tanítójának fiát Amikor az Úr K¥¢£a látta, hogy Vasudeva és Devak¦ nagy tisztelettel állnak elõtte, nyomban a yogam§y§ hatása alá vonta õket, hogy gyermekeikként tudjanak Rá és Balar§mára tekinteni. Ahogyan az anyagi világban az élõlények közötti apai, anyai és gyermeki kapcsolatok az illúziókeltõ energia hatásának köszönhetõen jöhetnek létre, ugyanúgy a yogam§y§ az az energia, melynek hatására egy bhakta olyan kapcsolatot alakíthat ki az Istenség Legfelsõbb Személyiségével, melyben az Úr a gyermeke lehet. Ilyen helyzetet teremtett K¥¢£a yogam§y§-energiájának segítségével, s bátyjával, Balar§mával mint a S§tvata-dinasztia legkiválóbb fiai jelentek meg.
— Drága apám és anyám! — szólt K¥¢£a alázatosan, Vasudeva és Devak¦ iránti nagy tisztelettel. — Bár mindig nagyon aggódtatok, hogy semmi bajunk ne essen, mégsem részesülhettetek abban az örömben, hogy Velünk legyetek, amikor csecsemõk, cseperedõ gyermekek és kamaszodó fiúk voltunk. — Ezekkel a szavaival K¥¢£a közvetetten Nanda Mah§r§ja apaságát és Yaªod§ anyaságát magasztalta, s valójában a legdicsõbbnek nevezte azt, mivel Nanda és Yaªod§ — bár K¥¢£a és Balar§ma nem az édes gyermekeik voltak — szemtanúi lehettek gyermekkori kedvteléseiknek. A természet rendje az, hogy a testet öltött élõlény gyermekkora nagy örömet jelent a szülõk számára. Még az állatvilágban is azt láthatjuk, hogy a szülõk nagyon vonzódnak kölykeikhez, s utódaik tetteitõl teljesen elbûvölve nagy igyekezettel gondoskodnak jólétükrõl. Ami Vasudevát és Devak¦t illeti, mindig nagyon aggódtak gyermekeik, K¥¢£a és Balar§ma épségéért. Ezért történt, hogy születése után K¥¢£át azonnal új otthonába vitték, Balar§ma pedig Devak¦ méhébõl Rohi£¦ méhébe került át. Vasudeva és Devak¦ egyfolytában K¥¢£a és Balar§ma biztonságáért aggódtak, gyermekeik kedvteléseit azonban nem élvezhették. — Sajnos a sors úgy rendelte — mondta K¥¢£a —, hogy saját szüleink nem nevelhettek föl bennünket, nem élvezhették otthonukban gyermekkorunk örömeit. Drága apám és anyám, az ember soha nem tudja visszafizetni a tartozását szüleinek, akiktõl a testét kapta, melynek révén az anyagi létezés minden áldása elérhetõvé válik számára. A Védák szerint az emberi életforma lehetõséget biztosít arra, hogy vallásos cselekedeteket hajtsunk végre, hogy minden vágyunk teljesüljön, s hogy anyagi gazdagságra tegyünk szert. Továbbá csupán az emberi létformában nyílik lehetõségünk arra, hogy kiszabaduljunk az anyagi létezésbõl. Az anyagi test az apa és az anya együttes igyekezetének eredménye. Minden ember hálával tartozik a szüleinek, s tudatában kell lennie, hogy soha nem tudja visszafizetni nekik, amit tõlük kapott. Ha egy felnõtté cseperedett fiú nem törekszik arra, hogy tetteivel vagy anyagi támogatásával boldoggá tegye a szüleit, akkor teste elhagyása után a halál ura bizonyosan megbünteti, s arra ítéltetik, hogy a saját húsát egye. Ha valakinek lehetõsége van rá, hogy védelmet nyújtson másoknak, hogy gondoskodjon öreg szüleirõl, erényes feleségérõl, gyermekeirõl, lelki tanítómesterérõl, a br§hma£ákról, vagy más, segítségére szoruló teremtményekrõl, ám ezt nem teszi, azt már halottnak lehet tekinteni, még ha lélegzik is. Drága szüleim, mindig féltõ aggodalommal gondoltatok Ránk, mi azonban, Rajtunk kívül álló okokból, sajnos nem szolgálhattunk benneteket. Kérlek benneteket, bocsássátok meg e bûnünket!
Ahogyan az Istenség Legfelsõbb Személyisége egy ártatlan fiúként ott állt elõttük, s e kedves szavakat intézte hozzájuk, Vasudevát és Devak¦t elragadták a szülõi érzelmek, és boldogan ölelték meg gyermeküket. Csodálatukban meg sem tudtak szólalni, s nem tudtak mit mondani K¥¢£a szavaira. Csak szótlanul álltak, szemükbõl patakzott a könny, s nagy szeretettel ölelték magukhoz K¥¢£át és Balar§mát.
Miután anyját és apját megvigasztalta, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, Devak¦ szeretett fia most nagyapjához, Ugrasenához fordult, s kijelentette, hogy a Yadu Birodalom királya ezentúl õ, Ugrasena. Ka°sa erõszakkal bitorolta a trónt, ami tömlöcbe vetett apját illette volna meg. Most azonban, hogy Ka°sa halálát követõen kiszabadult a fogságból, Ugrasenát a Yadu Birodalom uralkodójának kiáltották ki. Azokban az idõkben India nyugati részén számtalan apró királyság volt, melyek fölött a Yadu-, az Andhaka-, a V¥¢£i- és a Bhoja-dinasztiák uralkodtak. Ugrasena Mah§r§ja a Bhoja-dinasztiához tartozott, K¥¢£a tehát közvetve azt jelentette ki, hogy a Bhoja-dinasztia királya lesz a többi kisebb királyság uralkodója is. Arra kérte ezzel Ugrasena Mah§r§ját, hogy uralkodjon fölötte és Balar§ma fölött is, hiszen Õk is az alattvalói. A praj§ szó utódot és alattvalót is jelent, így hát K¥¢£a Ugrasena Mah§r§ja unokájaként és a Yadudinasztia tagjaként is a praj§hoz tartozott. K¥¢£a önként ajánlotta fel tehát, hogy elfogadja Ugrasena fennhatóságát.
— Yay§ti átka miatt a Yaduk királyai sohasem ülhetnek trónra — emlékeztette K¥¢£a a királyt. — Nagy öröm lesz számunkra, hogy szolgálhatunk téged. Mindenben együttmûködök majd veled, hogy királyságod még erõsebbé és szilárdabbá váljon, s a többi dinasztia királyai habozás nélkül kifizessék adóikat. Az Én védelmem alatt még a mennyei bolygók félistenei is tisztelni fognak. Kedves nagyapám! Néhai nagybátyám, Ka°sa miatti félelmükben a Yadu, a V¥¢£i, az Andhaka, a Madhu, a Daª§rha és a Kukura nemzetségek királyait sok zaklatás érte, sokat kellett rettegniük. Most, hogy már a te oltalmadat élvezhetik, végre megnyugodhatnak. Ezentúl az egész birodalom békében élhet.
A szomszédos birodalmak királyai mind elhagyták otthonukat Ka°sától való félelmükben, s országuk távoli tartományaiba bujdostak. Most, hogy Ka°sa meghalt, és újra Ugrasena került a trónra, visszakapták javaikat, s otthonukba visszatérve királyi környezetben folytathatták uralkodásukat. A politikai események e kedvezõ alakulása után Mathur§ polgárai boldogan éltek városukban, K¥¢£a és Balar§ma erõs karjainak védelme alatt. A K¥¢£a és Balar§ma jelenlétének köszönhetõ jó kormányzás eredményeképp Mathur§ népe tökéletesen elégedett volt. Minden anyagi vágyuk teljesült, semmiben nem szenvedtek hiányt, s mivel minden áldott nap szemtõl szemben láthatták K¥¢£át és Balar§mát, hamarosan teljesen megfeledkeztek az anyagi lét nyomorúságairól. Amint megpillantották K¥¢£át és Balar§mát az utcán, ahogy csodálatos ruháikban, kedvesen mosolyogva kegyes pillantásokat vetettek az emberekre, szeretõ eksztázis árasztotta el õket. Csupán attól, hogy saját szemükkel láthatták Mukundát, valóságos örömmámorban úsztak. A Mukunda név azt a személyt jelöli, aki felszabadulást és transzcendentális gyönyört ad az embernek. K¥¢£a jelenléte éltetõ nektárként hatott a városra: mivel nap mint nap láthatták Õt az emberek, nem csupán a fiatalok, de Mathur§ idõsebb polgárai is fiatalos energiával és erõvel töltõdtek fel. Nanda Mah§r§ja és Yaªod§ is Mathur§ban éltek most, hiszen K¥¢£a és Balar§ma is ott voltak, de egy idõ után elhatározták, hogy visszatérnek V¥nd§vanába. K¥¢£a és Balar§ma elkísérte õket egy darabon, majd nagy szeretettel megölelték õket. — Drága apánk és anyánk! — mondták nekik. — Vasudeva és Devak¦ fiaiként születtünk meg, mégis ti voltatok igazi szüleink, hiszen születésünktõl fogva nagy szeretettel és gondoskodással neveltetek Bennünket. Olyan végtelen szeretettel vettetek körül Minket, hogy az felülmúlt minden szeretetet, amit egy szülõ érezhet a gyermeke iránt. Valójában ti vagytok a Mi igazi apánk és anyánk, mert — miután szinte árvákká váltunk — a saját gyermekeitekként neveltetek fel Bennünket. Az események alakulása arra kényszerítette saját anyánkat és apánkat, hogy elváljanak Tõlünk, s ti fogadtatok az oltalmatokba Bennünket. Drága apánk és anyánk, tudjuk, hogy hiányozni fogunk nektek, amikor visszatértek V¥nd§vanába, de arra kérünk benneteket, legyetek bizonyosak abban, hogy visszatérünk V¥nd§vanába, miután boldoggá tettük valódi apánkat és anyánkat, Vasudevát és Devak¦t, valamint nagyapánkat és a többi rokont is. K¥¢£a és Balar§ma ezekkel a kedves szavakkal igyekeztek megnyugtatni Nanda Mah§r§ját és Yaªod§t, majd válogatott holmikkal — ruhákkal, ékszerekkel, rézedényekkel — ajándékozták meg õket. A barátokat és szomszédokat, akik Nandát és Yaªod§t Mathur§ba kísérték, szintén megpróbálták megnyugtatni. Balar§ma és K¥¢£a iránti túláradó atyai szeretetében Nanda Mah§r§jának könnybe lábadt a szeme, s gyermekeit megölelve a tehénpásztorokkal együtt útnak indult V¥nd§vana felé. Kevéssel ezután Vasudeva felavattatta fiait a második születést jelképezõ szent zsinórral. Ez az avatás elengedhetetlen az emberi társadalom felsõbb kasztjai számára. Családi papjuk mellett Vasudeva tudós br§hma£ákat hívatott, akik annak rendje és módja szerint elvégezték K¥¢£a és Balar§ma szentzsinór-ceremóniáját. A szertartás alkalmából Vasudeva ékszereket, selyemmel és arannyal feldíszített teheneket adományozott a br§hma£áknak. Aztán eszébe jutott, hogy amikor K¥¢£a és Balar§ma megszülettek, ugyancsak teheneket akart adományozni a br§hma£áknak, ám mivel Ka°sa börtönében sínylõdõtt, s a király az összes tehenét elkobozta, csupán elméjében hajthatta ezt végre. Ka°sa halála után azonban visszakerültek hozzá a tehenei, s ezúttal ténylegesen megajándékozhatta a br§hma£ákat. Miután K¥¢£a és Balar§ma átestek a szentzsinór-ceremónián, elismételték a g§yatr¦-mantrát. A tanítvány a szentzsinórszertartás után kapja meg a g§yatr¦-mantrát, amely bizonyos szabályok és fogadalmak betartását is megköveteli tõle. Balar§ma és K¥¢£a, annak ellenére, hogy mindketten transzcendentálisak, nagyon szigorúan követték a mantrával kapcsolatos elõírásokat és szabályokat. Mindkettõjüket családi papjuk, az általában Garga Muni néven emlegetett Garg§c§rya, a Yadu-dinasztia §c§ryája avatta fel. A védikus kultúra szokásai szerint minden családnak van egy §c§ryája, azaz egy lelki tanítómestere, s akit nem részesít avatásban és képzésben egy §c§rya, az nem tekinthetõ maradéktalanul kulturált embernek. Ezért azt mondják, hogy az rendelkezik valóban tökéletes tudással, aki egy §c§rya tanítványa lett. Az Úr K¥¢£a és Balar§ma az Istenség Legfelsõbb Személyisége, minden mûveltség és tudás mestere. Bár nem volt szükségük rá, de hogy az egyszerû embereknek példát mutassanak, Õk is egy lelki tanítómester — S§nd¦pani Muni — tanítványai lettek, hogy az a lelki tudásra oktassa Õket. Az a szokás, hogy miután a tanítvány beavatást nyert a g§yatr¦-mantrába, egy ideig távol él otthonától, hogy az §c§rya felügyelete alatt lelki képzésben részesüljön. Ez alatt az idõ alatt egyszerû, alázatos szolgaként kell lelki tanítómesterét szolgálnia. Az §c§rya felügyelete alatt élõ brahmac§r¦nak sok szabályt és elõírást kell betartania. K¥¢£a és Balar§ma szigorúan követték ezeket a szabályokat lelki tanítómesterük, S§nd¦pani Muni irányítása alatt, aki Avantipurában (a mai Ujjain) élt. Az írások parancsai szerint a lelki tanítómestert ugyanúgy kell tisztelni, mint az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, s ennek megfelelõen kell viselkedni is vele. K¥¢£a és Balar§ma nagy odaadással, pontosan követték a fenti szabályokat, s alávetették magukat a brahmacarya elveinek. Nagyon elégedetté tették lelki tanítómesterüket, aki átadta Nekik a Védák sokrétû tudományát, s a Védákat kiegészítõ írások, így az upani¢adok
titkaiba is bevezette Õket. K¥¢£a és Balar§ma k¢atriyák voltak, ezért hadtudományi, politikai és etikai képzést is kaptak. A politikához tartozik például a békekötésnek, a harcnak, az ország háború utáni helyreállításának, az oszd meg és uralkodj elvének és a menedéknyújtásnak a tudománya. S§nd¦pani Muni részletesen elmagyarázta mindezt K¥¢£ának és Balar§mának.
A folyó vizének forrása az óceán. Az óceán vizének párolgásával felhõk jönnek létre, s aztán ugyanaz a víz, miután esõ formájában megöntözi a föld felszínét, folyóként visszatér az óceánba. K¥ ¢£a és Balar§ma, az Istenség Legfelsõbb Személyisége minden tudás forrása, de mivel egyszerû fiúk szerepét játszották, követendõ példát állítottak elénk: a megfelelõ forrásból kell tudást szereznünk. Ezért lettek Õk is egy lelki tanítómester tanítványai. K¥¢£a és Balar§ma minden mûvészetet és tudományt elsajátítottak, méghozzá úgy, hogy mindent csupán egyszer hallottak tanítójuktól. Hatvannégy nap és hatvannégy éjszaka alatt megtanultak minden mûvészetet és tudományt, amelyre az emberi társadalomban szükség van. Napközben tanítójuk leckéit hallgatták, s mire leszállt az éj, mindent tudtak már az adott tudományágról. Elõször az éneklés, a dalszerzés és a különbözõ hangnemek felismerésének tudományát sajátították el, majd megtanulták, hogy mik a fülnek kellemes, illetve kellemetlen hangsúlyok és ütemek. Ritmus-és dallamfajtákat és hozzájuk kapcsolódó, különféle dobokkal játszott kísérõmotívumokat tanultak meg, s a különbözõ ritmusokra, dallamokra és énekekre lejtett táncok mûvészetében is jártassá váltak. Megtanultak színdarabot írni, majd festeni — elsajátították az egyszerû falusi festészetnek és a legmagasabb szintû festõmûvészetnek a technikáit is. Megtanultak tilakát — különbözõ mintákat, pöttyöket — festeni az arcukra és a homlokukra. Elsajátították a padlófestés mûvészetét is. A rizsbõl és lisztbõl álló folyékony masszával készített padlófestmények nagyon népszerûek a különbözõ családi és templomi szertartásokon. Ezt követõen megtanulták, hogyan kell virágokból fekvõhelyet készíteni, a ruhát és a testet színes ábrákkal díszíteni, illetve drágaköveket ékszerekbe, díszekbe foglalni. Megtanultak vizesedényekkel zenélni, aminek az a lényege, hogy a zenész más-más szintig megtöltött és más-más hangon megszólaló vizesedényeken játszik, s ha egyszerre többet is megszólaltat, csodálatos hangzatok jönnek létre. Ezután megtanulták azt is, hogyan kell vízzel fröcskölni, miközben barátaikkal a folyóban vagy a tóban fürdenek. Ezt követõen a virágokkal való díszítés tudománya, a phulla-b§¨i következett, amit a mai napig is alkalmaznak V¥nd§vana egyes templomaiban, a nyári hónapokban. Az emelvényt, a trónust, a falakat és a mennyezetet virágokkal borítják be, s középen egy illatos virágokból épült kicsiny szökõkút áll. E virágdekorációknak rendkívül üdítõ hatása van a templomba betérõ, a nyári hõségben kitikkadt emberekre. K¥¢£a és Balar§ma a hajszobrászat fogásait is megtanulták, s azt is, hogy miképp lehet a fejdíszt különbözõ módokon felrakni és a fejhez rögzíteni. Megtanulták, hogyan kell egy színpadot berendezni, a színészeket jelmezükbe öltöztetni, fülük mögé virágot tûzni, meg azt is, hogyan kell szantálpépet és vizet permetezni, hogy minden üde és illatos legyen. Megtanultak varázsolni is. A varázslásnak van egy olyan ága, amit bahu-r¡p¦nak neveznek, s aki ismeri ezt a tudományt, úgy tud felöltözni, hogy még a barátai sem ismernek rá. K¥¢£a és Balar§ma megtanulták a különféle idõpontoknak, alkalmaknak megfelelõ — más-más ízû és hatású — italok és szörpök elkészítésének fortélyait is. Ezután a varrás és hímzés mûvészete következett a sorban, majd a bábmozgatás — a vékony zsinóron rángatott táncoló bábok — mûvészete. Az utóbbihoz tartozik a húros hangszerek — a v¦£§, a szitár, az esar§ja és a tambura — szakszerû felhúrozásának tudománya is. Elsajátították a rejtvénykészítés és rejtvényfejtés titkait is, s megtanultak egy olyan technikát is, melynek segítségével még a legostobább diák is nagyon gyorsan megtanulhat írni és olvasni. Megtanultak színdarabot elõkészíteni és eljátszani, keresztrejtvényt fejteni.
Elsajátították a képírás és -olvasás tudományát is, amit a világ némely országaiban még manapság is mûvelnek. A piktografikus írásban a történetet képek mutatják be: ha például egy férfit és egy házat ábrázol a kép, az egy hazatérõ férfit jelképez. K¥¢£a és Balar§ma építészetet is tanultak, többek között azt, hogyan kell egy lakóházat felépíteni. Azt is megtanulták, hogyan ismerjék fel a különféle drágaköveket színük és fényük alapján, illetve azt is, hogyan kell õket ízlésesen aranyba és ezüstbe foglalni. Megtanulták, hogyan kell megtalálni a földben az ásványokat. Manapság ez egy külön tudományágnak számít, régebben azonban az egyszerû emberek számára is közismert volt. Ezután a füvek és gyógynövények különbözõ betegségek elleni gyógyító hatását tanulmányozták, majd az egyes növény- és fafajták keresztezésének, illetve a különbözõ új termésfajták létrehozásának tudományát. Megtanulták, hogyan kell viadalokra betanítani a kosokat és a kakasokat, s hogy miképpen lehet egy papagájt megtanítani beszélni és a feltett kérdésekre válaszolni. Alkalmazott pszichológiát is tanultak, például azt, hogy miként tud valaki más elméjére hatni és rávenni az illetõt arra, hogy az õ akarata szerint cselekedjen (ezt hipnotizálásnak is szokták nevezni). Megtanulták, hogyan kell a hajat szakszerûen megmosni, különféle színekkel befesteni és bodorítani. Megismerkedtek annak a fortélyaival is, hogyan kell mások könyvébõl olvasni anélkül, hogy valóban látnánk azt. Szert tettek arra a képességre is, hogy kitalálják, mi van a másik ember markában. Ezt utánozzák a maguk kezdetleges módján a gyerekek is; az egyikük valamit a markába
szorít, s megkérdezi a másikat: „Tudod-e, mi van a kezemben?” A másik megpróbálja kitalálni, de általában sose sikerül neki. Ám az imént említett tudomány segítségével az ember valóban megtudhatja, mit is rejt a másik ember tenyere.
K¥¢£a és Balar§ma rengeteg ország nyelvét is megtanulták, de nemcsak emberi nyelveket: K¥¢£a az állatokkal, madarakkal is tudott beszélni. Erre a Gosv§m¦k által írt vai¢£ava irodalomban is nem egy utalást találunk. Ezután megtanulták, hogyan kell virágokból hintókat, repülõgépeket készíteni. A R§m§ya£ában arról olvashatunk, hogy miután az Úr R§macandra legyõzte R§va£át, egy virágokból készült repülõn, a pu¢pa-rathán repült La¯k§ból Bh§ratavar¢ába. A fiúk azt is megtanulták, hogyan lehet a különbözõ jelek alapján megmondani a jövõt. A Khan§rvacana címû könyvben minden szerencsés és baljóslatú jel leírását megtaláljuk. Például ha az ember a házából kilépve meglát valakit egy teli vödör vízzel, az nagyon jó jel. Ha azonban üres vödörrel lát valakit, az rossz elõjel. Ha valaki egy tehenet lát, amint éppen fejik, s borja az oldalán áll, az jó jel. Ha valaki ismeri ezeket a jeleket, olvasni tud a jövõben; K¥¢£a és Balar§ma ezeket az ismereteket is elsajátították. Azt is megtanulták ezután, hogyan kell m§t¥k§t készíteni. A m§t¥k§ a keresztrejtvényre hasonlít: minden sorában három szám található, s bárhonnan is adjuk össze õket, kilencet kapunk. Sokféle m§t¥k§ létezik, s mindegyik más-más célt szolgál. K¥¢£a és Balar§ma megtanulták a drágakövek, például a gyémántok pattintásának és csiszolásának technikáit is. Továbbá megtanulták, hogyan kell rögtönzött versekkel kérdezni és válaszolni, s elmélyedtek a fizikai folyamatok hatásainak és ellenhatásainak tudományában is. Elsajátították a pszichiátria tudományát is, s megtanulták, hogyan lehet a pszichikai változások nyomon követésével egy másik ember szívében olvasni. Ezután megtanulták, hogyan lehet a vágyakat kielégíteni. A vágyaknak nagyon nehéz eleget tenni, s ha valaki olyasvalamire vágyik, ami soha nem teljesülhet, e tudás segítségével az ilyen vágyakat is le tudja gyõzni, s így elégedetté tud válni. E tudás elsajátításával a szexuális késztetésein is úrrá tud lenni az ember, melyek brahmac§r¦-élete során is rátörhetnek. Ezzel a tudással tehát az ember még az ellenségét is a barátjává tudja tenni, azaz egy anyagi elem aktivitását egy másik tárgyra tudja irányítani. Az Úr K¥¢£a és Balar§ma, akik minden tudás forrása, a fenti mûvészetekben és tudományokban való tökéletes jártasságukról tettek tanúbizonyságot. A tanulóidõ befejeztével fölajánlották tanítójuknak, hogy teljesítik a kívánságát, bármi legyen is az. A tanítvány tanítójának vagy lelki tanítómesterének adott felajánlását guru-dak¢i£§nak nevezik. Nagyon fontos, hogy a tanítvány elégedetté tegye a tanítóját, cserébe azért a sok-sok — akár anyagi, akár lelki — tudásért, amit tõle kapott. Amikor K¥¢£a és Balar§ma felajánlották szolgálatukat, tanítójuk, S§nd¦pani Muni arra gondolt, bölcs dolog lenne valami különlegeset kérni Tõlük, olyat, amit egy közönséges tanítvány nem tud megtenni. Megkérdezte hát a feleségét is, mit kívánjanak Tõlük. Feleségével együtt már szemtanúi lehettek K¥¢£a és Balar§ma rendkívüli képességeinek, s már ráébredtek arra, hogy a két fiú nem más, mint az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Ezért elhatározták, hogy azt kérik Tõlük: hozzák vissza fiukat, aki Prabh§sa-k¢etránál az óceánba fulladt.
Amikor K¥¢£a és Balar§ma végighallgatták, hogy tanítójuk fia hogyan lelte halálát az óceán hullámaiban, azonnal kocsijukra szálltak, s elindultak Prabh§sa-k¢etrára. A partot elérve arra kérték az óceán istenségét, adja vissza tanítójuk fiát. Az óceán istensége nyomban megjelent az Úr elõtt, s nagy alázattal leborult Elõtte. — Nemrégiben elvetted tanítónk fiának életét, aki a hullámaidba fulladt — mondta neki K¥¢£a. — Megparancsolom, hogy add vissza õt! — A fiút valójában nem én ragadtam el — válaszolta az óceán istensége —, hanem egy Pañcajana nevû démon. Ez a hatalmas démon egy kagyló formáját öltötte magára, s az óceán mélyén lakozik. Tanítód fia minden bizonnyal e démon gyomrában van. K¥¢£a erre nyomban a víz mélyére merült, s meg is találta Pañcajanát. Azonnal megölte, ám tanítójának fiát nem találta meg a gyomrában. Fogta hát a halott démon kagyló-testét, s visszatért vele Prabh§sa-k¢etra partjára, ahol a hintójuk állt. Onnan Sa°yaman¦ felé vette útját, Yamar§jának, a halál urának lakhelye felé. Amikor bátyjával, a Hal§yudhának is nevezett Balar§mával együtt megérkezett úti céljához, azonnal a kagylókürtbe fújt. A hangra megjelent Yamar§ja, s nagy tisztelettel és hódolattal köszöntötte ¼r¦ K¥¢£át. Yamar§ja jól tudta, kicsoda K¥¢£a és Balar§ma, ezért alázatosan felajánlotta szolgálatait az Úrnak. K¥¢£a úgy jelent meg a földön, mint egy egyszerû emberi lény, valójában azonban Õ és Balar§ma a mindenki szívében ott lakozó Felsõlélek. Habár egyszerû fiúként viselkednek, nem mások Õk, mint az Úr Vi¢ £u. Amikor Yamar§ja felajánlotta szolgálatait az Úrnak, az Úr K¥¢£a azt kérte tõle: adja vissza tanítójának fiát, aki tettei visszahatásaként hozzá került. — Mint a legfelsõbb hatalom, azt parancsolom, hogy azonnal add vissza tanítóm fiát! — mondta a halál urának. Yamar§ja vissza is adta az Istenség Legfelsõbb Személyiségének a fiút, akit K¥¢£a és Balar§ma azonnal apjához vittek. — Van-e még valami, amit kérni szeretnél Tõlünk? — kérdezték tanítójuktól, ám az így válaszolt: — Drága fiaim, már így is eleget tettetek értem. Tökéletesen elégedett vagyok. Mit is kívánhatna
egy ember, ha olyan tanítványai vannak, mint Ti! Kedves fiaim, most hazamehettek. Dicsõséges tetteiteket az egész világ megismeri majd. Ti fölötte álltok minden áldásnak, mégis kötelességem, hogy megáldjalak Benneteket. Azt kívánom hát Nektek, hogy bármit is mondtok, örökké érvényes maradjon, mint a Védák parancsai. Tanításaitokat nem csupán ebben az univerzumban és ebben a korszakban tisztelik majd: mindenhol, minden korban érvényesek, örökké idõszerûek és létfontosságúak maradnak. Tanítója áldásának köszönhetõen K¥¢£a Bhagavad-g¦t§ja örökérvényû, és nemcsak ezen a bolygón, hanem más bolygókon és univerzumokban is ismerik.
Ahogyan tanítójuk kérte, K¥¢£a és Balar§ma azonnal haza is indultak. Úgy röpültek, mint a szél, mennydörögve, akár az egymásnak ütközõ viharfelhõk. Mathur§ népe régóta nem látta már K¥¢£át és Balar§mát. A város polgárai nem is tudtak hová lenni örömükben, amikor újra megpillantották Õket. Olyan boldogságot éreztek, mint amikor elveszett kincsét kapja vissza az ember. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv negyvenötödik fejezetéhez, melynek címe: „K¥¢£a visszahozza tanítójának fiát”.
NEGYVENHATODIK FEJEZET Uddhava V¥nd§vanába látogat Nanda Mah§r§ja K¥¢£a és Balar§ma nélkül tért vissza V¥nd§vanába, csupán a tehénpásztorok és fiaik voltak vele. Gyötrelmes pillanatokat éltek át a gop¦k, Yaªod§ anya, ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ és V¥nd§vana egész népe. Sok bhakta próbált már meg magyarázatot adni K¥¢£a V¥nd§vanából való távollétére, hiszen a hozzáértõk véleménye szerint K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének eredeti formája soha nem lépi át V¥nd§vana határát — mindig V¥nd§vanában marad. A tapasztalt bhakták álláspontja az, hogy K¥¢£a valójában nem maradt távol V¥nd§vanától: visszatért Nanda Mah§r§jával, ahogyan megígérte. Amikor K¥¢£a Akr¡ra szekerén Mathur§ba tartott, s a gop¦k elállták az utat, K¥¢£a megígérte nekik, hogy kötelessége végeztével azonnal visszatér Mathur§ból. Arra kérte õket, ne szomorkodjanak, s végül sikerült megnyugtatnia õket. Ám amikor látták, hogy nem tért haza Nanda Mah§r§jával, úgy gondolták, hogy vagy becsapta õket, vagy egyszerûen nem tudta betartani ígéretét. A legkiválóbb bhakták azonban kijelentik: K¥¢£a nem volt csaló, s ígéretét sem szegte meg. Eredeti alakjában visszatért Nanda Mah§r§jával V¥nd§vanába, ahol bh§va-formájában volt együtt a gop¦kkal és Yaªod§ anyával. K¥¢£a és Balar§ma nem eredeti formájukban, hanem V§sudeva- és Sa¯kar¢a£akiterjedésükben maradtak Mathur§ban. K¥¢£a nagy bhaktáinak hozzáértõ véleménye tehát az, hogy a valódi K¥¢£a és Balar§ma bh§va-alakjukban V¥nd§vanában, pr§bhava- és vaibhava-kiterjedéseikben pedig Mathur§ban tartózkodtak. Külsõleg azonban nem voltak V¥nd§vanában. Ezért amikor Nanda Mah§r§ja hazafelé készülõdött V¥nd§van§ba, elbeszélgetett a fiaival arról, hogyan tudnak majd egymástól távol élni. Végül közösen döntöttek úgy, hogy elválnak. Most, hogy Ka°sa már halott volt, Vasudeva és Devak¦, akik K¥¢£a és Balar§ma édesszülei voltak, szerették volna maguknál tartani gyermekeiket. Amíg Ka°sa élt, K¥¢£a és Balar§ma Nanda Mah§r§ja gondjaira bízva élt V¥nd§vanában. Most azonban szüleik érthetõ módon azt akarták, hogy gyermekeik maradjanak velük, fõképpen azért, hogy elvégezhessék a tisztító erejû szentzsinór-szertartást. A megfelelõ nevelést is biztosítani akarták Számukra, hiszen ez is az apa kötelességei közé tartozik. Volt egy másik szempont is, ami amellett szólt, hogy K¥¢£ának és Balar§mának Mathur§ban kell maradnia: Ka°sa más városokban élõ cinkosai azt tervezték, megtámadják Mathur§t. K¥¢£a jelenlétére emiatt is nagy szükség volt. K¥¢£a nem akarta, hogy Dantavakra, Jar§sandha és más ellenséges királyok V¥nd§vanára támadjanak. Ha K¥¢£a elment volna V¥nd§vanába, ellenségei nemcsak Mathur§t támadták volna meg, hanem V¥nd§vana békés lakóit is zaklatták volna. Ezért hát K¥¢£a úgy határozott, Mathur§ban marad, Nanda Mah§r§ja pedig hazatért V¥nd§vanába. Habár V¥nd§vana lakói szenvedtek K¥¢£a távollététõl, az így átélt eksztázisnak (bh§vának) köszönhetõen úgy érezték, hogy K¥¢£a valójában mindig velük van l¦l§i — kedvtelései — révén. Amióta K¥¢£a elhagyta V¥nd§vanát, s Mathur§ba távozott, V¥nd§vana lakói, különösen Yaªod§ anya, Nanda Mah§r§ja, ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦, a gop¦k és a tehénpásztorfiúk, egyfolytában Rá gondoltak, s bárhová is mentek, mindenrõl Õ jutott az eszükbe: „Ez az a hely, ahol K¥¢£a annyit játszott, emitt jókat tréfálkozott velünk, amott mindig a fuvoláján játszott, itt pedig megölelt bennünket.” L¦l§-smara£ának nevezik ezt, s ez a nagy bhakták által leginkább ajánlott módja a K¥¢£ával való együttlétnek. Amikor az Úr Caitanya Pur¦ban volt, a l¦l§-smara£a-kapcsolatot élvezte K¥¢£ával. Azok, akik az odaadó szolgálat és az eksztázis legemelkedettebb szintjén állnak, kedvteléseire emlékezve örökké együtt tudnak lenni K¥¢£ával. ¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura csodálatos transzcendentális írást hagyott ránk, a K¥¢£a-bh§van§m¥tát, amely K¥¢£a számos kedvtelését leírja. Ilyen könyveket olvasva az emelkedett szívû bhakták szüntelenül elmélyedhetnek a K¥¢£ával kapcsolatos gondolatokban. Bármilyen könyv, amely K¥¢£a kedvteléseirõl, l¦l§iról szól — e K¥¢£a-könyv vagy a ¼r¦ Caitanya tanítása címû könyvünk is ilyen —, valóban vigaszt nyújt a K¥¢£a távollététõl szenvedõ bhaktáknak.
Arra a tényre, hogy K¥¢£a és Balar§ma nem tértek vissza V¥nd§vanába, a következõképpen kell tekintenünk: egyrészt nagyon nagy szükség volt Rájuk Mathur§ban, másrészt a szavukat sem szegték meg, vagyis azt az ígéretüket, hogy visszatérnek V¥nd§vanába, mivel valójában nem is hagyták el V¥nd§vanát. Idõközben Uddhava, aki K¥¢£a Dv§rakában lakó unokatestvére, Vasudeva fivérének a fia volt, meglátogatta K¥¢£át. Közel egykorú volt K¥¢£ával, s szinte egy az egyben úgy nézett ki, mint K¥¢ £a. K¥¢£a, aki éppen akkor érkezett meg tanítója házából, nagy örömmel üdvözölte Uddhavát, legkedvesebb barátját. K¥¢£a V¥nd§vanába akarta õt küldeni egy üzenettel, hogy megvigasztalja a távollét bánatába merült v¥nd§vanaiakat. Ye yath§ m§° prapadyante t§°s tathaiva bhaj§my aham, írja a Bhagavad-g¦t§: K¥¢£a mindent viszonoz, s bhaktáját is mindig az odaadó szolgálatban való elõrehaladása mértékében jutalmazza. A gop¦k K¥¢£a távollétében a nap huszonnégy órájában Rá gondoltak, s K¥¢£a is örökké a gop¦kra, Yaªod§ anyára, Nanda Mah§r§jára és V¥nd§vana népére gondolt. Látszólag úgy tûnt, távol van tõlük, mégis megérezte transzcendentális bánatukat, és haladéktalanul el akarta küldeni hozzájuk Uddhavát egy vigasztaló üzenettel. Uddhavát a V¥¢£i-dinasztia legkiválóbb tagjának tartották, aki szinte minden tekintetben ugyanolyan, mint K¥¢£a. K¥¢£a nagy barátja volt, s B¥haspatinak, a mennyei bolygók tanítójának és papjának tanítványa lévén, rendkívül értelmes, jó ítélõképességû és nagyon mûvelt volt. Mivel nagyon közel állt a szívéhez, K¥¢£a õt akarta V¥nd§vanába küldeni, hogy tanúja lehessen, milyen magas szintû, eksztatikus odaadó szolgálat jellemzi V¥nd§vana lakóit. Az embernek, még ha rendkívüli anyagi mûveltséggel rendelkezik is, vagy még ha B¥haspati tanítványa is, a gop¦któl és V¥nd§vana népétõl kell megtanulnia a K¥¢£a iránti szeretet legmagasabb szintjeit. K¥¢£a tehát különleges kegyében részesítette Uddhavát azzal, hogy õt küldte el V¥nd§vanába a vigasztaló üzenettel.
Az Úr K¥¢£át Harinak is nevezik, ami azt jelenti: „aki elveszi a meghódolt lelkek minden nyomorúságát”. Az Úr Caitanya kijelenti: soha, sehol nem lehet egyetlen imádat sem olyan magasztos, mint az, amit a gop¦k valósítottak meg. K¥¢£át nagyon aggasztotta a gop¦k szomorúsága, ezért kedvesen arra kérte Uddhavát, menjen el V¥nd§vanába. Kezet rázott vele, s így szólt: — Drága barátom, Uddhava, kérlek, menj azonnal V¥nd§vanába, és próbáld megnyugtatni atyámat és anyámat, Nanda Mah§r§ját és Yaªod§-dev¦t, meg a gop¦kat. Emésztõ bánat sorvasztja õket, s olyanok mind, mintha nagybetegek lennének. Menj, és add át nekik üzenetemet! Remélem, beteges állapotukon ez javít majd valamelyest. A gop¦k Rólam szóló gondolataikban vannak elmerülve, szakadatlanul. Nekem ajánlották testüket, vágyaikat, életüket és lelküket. Ám nemcsak a gop¦kért aggódom, hanem mindenkiért, aki odahagy Értem közösséget, barátságot, szerelmet és kényelmet. Kötelességem, hogy megoltalmazzam e kiváló bhaktákat. A gop¦k Számomra a legkedvesebbek, hiszen mindig Rám gondolnak, s a távollétem olyan szomorúsággal tölti el a szívüket, hogy szinte belehalnak érzéseikbe. Csupán az tartja bennük még a lelket, hogy arra gondolnak: hamarosan visszatérek hozzájuk. Az Úr K¥¢£a kérésére Uddhava nyomban hintójára szállt, s útnak indult Gokulába az üzenettel. Naplementekor érte el V¥nd§vanát, épp amikor a tehenek hazatérõben voltak a legelõrõl, s õt is meg a szekerét is jól belepte a tehenek patái által felvert por. Tehenek után futó bikákat pillantott meg, aztán tejtõl duzzadó tõgyû teheneket — õk meg a borjaik után futottak, hogy megszoptassák õket. Bárhová nézett V¥nd§vanában, mindenütt tehenek és borjak fehérlettek a mezõkön, s innen is, onnan is fejés hangjait hozta a szél. A falu minden házát feldíszítették a nap- és a tûzisten tiszteletére, a vendégek, a tehenek, a br§hma£ák és a félistenek fogadására. Az otthonokban mécsesek és füstölõk égtek, mindenütt szent hangulat honolt. Csodálatos virágoskertek tarkállottak szerte V¥nd§vanában, madárdal, méhdongás töltötte meg a levegõt. A tavakat lótuszvirágok borították, vizük tükrén kacsák és hattyúk ringatóztak.
Amikor Uddhava Nanda Mah§r§ja házába lépett, úgy fogadták, mint V§sudeva képviselõjét. Nanda Mah§r§ja hellyel kínálta, és leült vele, hogy kifaggassa, milyen üzeneteket hozott K¥¢£ától, Balar§mától és a mathur§i rokonoktól. Úgy érezte, hogy K¥¢£a nagyon bensõséges barátja lévén, Uddhava csakis jó hírekkel érkezhetett. — Kedves Uddhavám, hogy van az én drága barátom, Vasudeva? — tudakozódott. — Bizonyára nagyon boldog most, hogy kiszabadult Ka°sa börtönébõl, és együtt lehet barátaival és gyermekeivel, K¥¢£ával és Balar§mával. Kérlek, mesélj nekem róla! Mi is nagyon örülünk, hogy Ka°sa, a gonosz démon elpusztult. Mindig irigy volt rokonaira, a Yadukra, állandóan sanyargatta õket, s bûnös tetteiért halállal kellett lakolnia, összes fivérével együtt.
— Mondd, vajon K¥¢£a emlékszik-e még apjára és anyjára, barátaira, v¥nd§vanai társaira? Szeretettel gondol-e teheneire, gop¦jaira, az Õ Govardhana-hegyére és a legelõire? Vagy talán elfelejtette mindannyiójukat? Van-e remény, hogy visszajön majd barátaihoz és rokonaihoz, reménykedhetünk-e benne, hogy újra látjuk majd gyönyörû arcát, finom metszésû orrát, lótuszszemeit? Mindnyájan emlékszünk még arra, amikor megmentett bennünket az erdõtûztõl, amikor megvédett minket a Yamun§ban élõ nagy kígyótól, K§liyától, és az összes többi démontól. Mindig arra gondolunk, mennyi hálával is tartozunk Neki, hogy oly sok veszedelemtõl oltalmazott meg minket! Kedves Uddhavám! Amikor K¥ ¢£a gyönyörû arcára, szemeire, V¥nd§vanában töltött gyermekkorára gondolunk, úgy elárasztanak minket az érzések, hogy mozdulni sem tudunk. K¥¢£ára gondolunk csupán, mosolyára, kegyes pillantására. Amikor a Yamun§ partján, V¥nd§vana tópartjain vagy a Govardhana-hegy környékén járunk, amikor kimegyünk a legelõkre, még mindig ott látjuk K¥¢£a lábnyomait a földön. Eszünkbe jut minden: amikor ott játszott, amikor ezeken a helyeken járt. Amint alakja megjelenik az elménkben, azonnal elmerülünk a Hozzá fûzõdõ emlékekben, gondolatokban.
— Úgy hisszük, hogy K¥¢£a és Balar§ma magas rangú félistenek lehetnek a mennyei bolygókon, s most közönséges kisfiúkként jelentek meg köztünk, hogy végrehajtsák küldetésüket a földön. Ezt már Garga Muni is megjövendölte, amikor elkészítette K¥¢£a horoszkópját. Ha K¥¢£a nem lenne különleges személyiség, hogyan tudta volna megölni Ka°sát, aki tízezer elefánt erejével bírt? Ka°sa mellett hatalmas erejû birkózókkal szállt szembe, és egy óriási elefánttal is, Kuvalay§p¦¨ával. Úgy ölte meg mindet — az állatokat és a démonokat egyaránt —, akár gyenge prédáját az oroszlán. Milyen csodálatos volt, amikor fél kézzel fölemelte és egy szempillantás alatt kettétörte a hatalmas, súlyos, három pálmafatörzsbõl készült íjat! Milyen csodálatos volt, amikor hét napon át fél kézzel a magasban tartotta a Govardhana-hegyet! Milyen csodálatos módon végzett a sok-sok démonnal, köztük Pralamb§surával, Dhenuk§surával, Ari¢±§surával, T¥£§vartával és Bak§surával! Olyan erõsek voltak, hogy még a mennyei bolygók félistenei is rettegtek tõlük, ám K¥ ¢£a könnyedén a halálba küldte õket. Miközben Nanda Mah§r§ja K¥¢£a rendkívüli tetteirõl beszélt Uddhavának, egyre inkább elöntötte a bánat, s a hangja elakadt. Yaªod§ anya szótlanul ült férje oldalán, de miközben a K¥¢£a kedvteléseit felidézõ szavakat hallgatta, szemébõl megállíthatatlanul patakzott a könny, s a mellébõl tej csordogált. Amikor Uddhava látta, hogy Nanda Mah§r§ján és Yaªod§n ilyen megindultság vesz erõt, mihelyt K¥¢£ára, az Istenség Legfelsõbb Személyiségére gondolnak, amikor látta K¥¢£a iránti mindent felülmúló szeretetüket, Õt is magával ragadták érzelmei, s így szólt: — Kedves Yaªod§ anya és Nanda Mah§r§ja! A legnagyobb tiszteletet érdemlitek az emberek
között, mert csakis ti tudtok ilyen transzcendentális eksztázisban meditálni.
— Balar§ma és K¥¢£a — folytatta Uddhava — az Istenség eredeti Személyiségei, akikbõl a kozmikus megnyilvánulás kiárad. Felette állnak mindenkinek, s Õk az anyagi teremtés okai és befogadói is. Az anyagi természetet a puru¢a-inkarnációk irányítják, akik mind K¥¢£a és Balar§ma irányítása alatt cselekszenek. Részleges képviselõjük által K¥¢£a és Balar§ma minden élõlény szívébe behatol. Õk a forrásai minden tudásnak és felejtésnek. Ezt a Bhagavad-g¦t§ tizenötödik fejezete is megerõsíti: „Én mindenki szívében ott lakozom, s Tõlem jön az emlékezet és a felejtés. Én vagyok a Ved§nta eredeti szerkesztõje, s Én vagyok a Védák valódi ismerõje is.”
— Ha halála pillanatában az ember akár csak egy pillanatra is képes az elméjét K¥¢£ára rögzíteni — tette hozzá Uddhava —, alkalmassá válik arra, hogy anyagi testét elhagyva eredeti lelki testét öltse magára, amely oly ragyogó, mint a felkelõ nap. Ha ilyen módon hagyja el a testét, azonnal a lelki birodalomba, Vaiku£±hára jut.
Ez a K¥¢£a-tudatos élet eredménye. Ha a K¥¢£a-tudatot jelenlegi testünkben, még egészségesen és jó elmeállapotban gyakoroljuk, s az Úr szent nevét, a Hare K¥¢£a mah§-mantrát énekeljük, minden lehetõségünk meglesz arra, hogy a halál pillanatában K¥¢£ára tudjunk gondolni. Ha így teszünk, életünk minden kétséget kizáróan sikeres lesz. Ha azonban elménket az anyagi élvezetek reményében örökké a gyümölcsözõ cselekedetekre összpontosítjuk, akkor természetes, hogy halálunk pillanatában is ilyen gondolatok árasztják majd el az elménket, s újra egy anyagi, feltételekhez kötött testet kell majd magunkra öltenünk, amelyben tovább szenvedhetünk az anyagi lét három nyomorúságától. A K¥¢£atudatban való szakadatlan elmerülés az a példa tehát, amit V¥nd§vana népe, Nanda Mah§r§ja, Yaªod§ és a gop¦k állítanak elénk. Lábnyomaik puszta követésével életünk kétségkívül sikeressé válik, s végül beléphetünk majd a lelki birodalom, Vaiku£±¤a kapuján.
— Kedves Yaªod§ anya és Nanda Mah§r§ja! — folytatta Uddhava. — Elméteket teljesen és kizárólagosan az Istenség Legfelsõbb Személyiségére, N§r§ya£ára szegeztétek, akinek transzcendentális formája a személytelen Brahman eredete. A Brahman-sugárzás nem más, mint N§r§ya£a testének ragyogása, s mivel ti szünet nélkül, nagy eksztázisban K¥¢£ára és Balar§mára gondoltok, számotokra nincs már olyan vallásos tett, amit még el kellene végeznetek. Üzenetet hoztam K¥¢£ától: hamarosan visszatér V¥nd§vanába, és személyes jelenlétével tesz majd boldoggá benneteket. K¥¢£a megígérte, hogy visszatér V¥nd§vanába, miután bevégezte teendõit Mathur§ban, s ígéretét bizonyosan teljesíti majd. Kedves Yaªod§ és Nanda Mah§r§ja, legkiválóbbak a szerencsések között, arra kérlek hát mindkettõtöket, ne keseregjetek K¥¢£a távolléte miatt.
— Noha már így is a nap huszonnégy órájában Õt látjátok, eljön és meglátogat benneteket nagyon hamarosan. Valójában mindenhol és mindenki szívében jelen van, ahogyan a tûz is ott szunnyad a fában. K¥¢£a a Felsõlélek, ezért senki sem az ellensége, senki sem a barátja, senki sem egyenlõ Vele, és senki sem alacsonyabb rendû vagy magasabb rendû Nála. Valójában nincs apja, nincs anyja, fivére vagy rokona, s nincs szüksége mások társaságára, barátságára vagy szeretetére. Nincs a mienkéhez hasonló anyagi teste, és sohasem úgy jelenik vagy születik meg, mint egy közönséges földi halandó. Neki nem kell hol magasabb, hol alacsonyabb rendû fajokban megszületnie, mint a közönséges élõlényeknek, akik múltbeli cselekedeteiknek megfelelõen kapják anyagi testeiket. Amikor belsõ energiája által megjelenik, azt pusztán bhaktái megvédelmezése érdekében teszi. Soha nem kerül az anyagi természet kötõerõinek hatása alá, ám amikor megjelenik az anyagi világban, mégis úgy cselekszik, mint egy közönséges, az anyagi természet kötõerõinek hatása alatt álló élõlény. Valójában azonban Õ irányítja az anyagi teremtést, s anélkül, hogy a természet anyagi kötõerõi közben hatással lennének Rá, Õ teremti, tartja fenn és semmisíti meg az egész kozmikus megnyilvánulást. Ha K¥¢£át és Balar§mát közönséges emberi lénynek hisszük, ugyanolyan tévedésben vagyunk, mint a körbe-körbe forgó ember, aki úgy látja, hogy az egész világ forog körülötte. Az Istenség Személyisége senkinek sem a fia: Õ az apja, az anyja és a legfelsõbb irányítója mindenkinek. Ehhez nem fér kétség. Semmilyen már megtapasztalt, még meg nem tapasztalt, már létezõ, már nem létezõ és majdan létezõ dolog, akár a legkisebb, akár a legnagyobb legyen is az, nem létezhet az Istenség Legfelsõbb Személyiségén kívül. Minden Benne nyugszik, ám Õ mégis felette áll minden megnyilvánulásnak. Mialatt Nanda és Uddhava egész éjszaka K¥¢£áról beszélgettek, a gop¦k hajnalban készülõdni kezdtek a reggeli §ratira, s meggyújtották a mécseseket. A ma¯gala-§rati végeztével nekifogtak, hogy vajat köpüljenek a joghurtból, s a lámpák visszatükrözõdõ fényei meg-megcsillantak ékszereiken. Mindenük mozgott — a köpülõrúd a kezükben, a karjaik, a fülbevalóik, a karpereceik, a kebleik —, s a ku¯kuma pora a kelõ naphoz hasonló sáfrányos ragyogást kölcsönzött arcuknak. K¥¢£a dicsõségérõl énekeltek, s hangjuk, a köpülés hangjaival elvegyülve, felszállott az égbe, és megszentelte az egész atmoszférát. Napfelkelte után a gop¦k, ahogy minden nap, most is eljöttek Nanda Mah§r§jához és Yaªod§hoz, hogy felajánlják nekik tiszteletüket. Ám amikor megpillantották a ház elõtt Uddhava arany hintóját, kérdezõsködni kezdtek egymástól: „Mit keres itt ez a hintó? Vajon kié lehet?” Némelyikükben az ötlött fel, hogy talán Akr¡ra tért vissza, akire azóta is nehezteltek, hogy Ka°sa követeként elvitte K¥¢£át Mathur§ba. A gop¦k végül mind arra a megállapításra jutottak, hogy igen, Akr¡ra tért vissza egy újabb kegyetlen tervvel a fejében. De így gondolkodtak: „Halott testek vagyunk csupán legfelsõbb Urunk, K¥¢£a nélkül. Mi mást tudna még Akr¡ra elkövetni ellenünk?” Miközben így tanakodtak, Uddhava elvégezte reggeli szertartásait — megtisztálkodott, végigmondta szokásos imáit és mantráit —, majd a gop¦k elé lépett. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv negyvenhatodik fejezetéhez, melynek címe: „Uddhava V¥nd§vanába látogat”.
NEGYVENHETEDIK FEJEZET Uddhava átadja K¥¢£a üzenetét a gop¦knak Amikor a gop¦k megpillantották Uddhavát, s látták, hogy szinte tökéletes mása K¥¢£ának, tudták, hogy K¥¢£a kedves bhaktája áll elõttük. Karjai hosszúak voltak, szemei a lótuszvirág szirmaihoz hasonlatosak. Sárga színû ruhát viselt, nyakában lótuszvirágokból készült füzér illatozott. Arca csodálatos volt. Mivel a s§r¡pya-felszabadulást elérve az Úrra jellemzõ testi vonásokkal rendelkezett, Uddhava szinte a megszólalásig hasonlított K¥¢£ára. A gop¦k K¥¢£a távollétében minden reggel kötelességtudóan meglátogatták Yaªod§ anyáék házát. Tudták, hogy Nanda Mah§r§ját és Yaªod§ anyát egyre csak emészti a bánat, ezért legfontosabb kötelességüknek tartották, hogy nap mint nap tiszteletüket tegyék V¥nd§vana legmegbecsültebb idõs házaspárja elõtt. A gop¦kat mindig nagy örömmel töltötte el, hogy láthatják Nandát és Yaªod§t, Nandának és Yaªod§nak pedig mindig nyugalom költözött ilyenkor a szívébe, mert barátnõinek látványa K¥ ¢£ára emlékeztette õket. Amikor a gop¦k azt látták, hogy Uddhava még a külsejével is K¥¢£át képviseli, úgy gondolták, egy olyan léleknek kell lennie, aki teljesen átadta magát az Istenség Legfelsõbb Személyiségének. „Ki lehet ez a fiú? Pontosan úgy néz ki, mint K¥¢£a! Ugyanazok a lótuszsziromra emlékeztetõ szemek, ugyanaz a nemesen ívelt orr és gyönyörû arc! S ráadásul ugyanúgy mosolyog, mint K¥¢£a! Minden tekintetben K¥¢£ára, ¼y§masundarára, a gyönyörû kékesfekete fiúra emlékeztet. Még a ruhája is pont olyan. Honnan jött ez a fiú? Ki az a szerencsés lány, aki férjének tudhatja?” — tanakodtak. Nagyon szerettek volna megtudni róla mindent, s mivel csupán egyszerû falusi lányok voltak, körülállták Uddhavát.
Amikor megtudták, hogy K¥¢£ától hozott üzenetet, végtelen boldogság járta át õket. Nyomban félrehívták egy csöndes, félreesõ helyre, s egy kényelmes ülõhelyet rögtönöztek neki. Szabadon, bizalmasan akartak vele beszélgetni, hogy ne kelljen mások elõtt zavarban érezniük magukat. Tisztelettudóan, alázatos szavakkal üdvözölték Uddhavát, s így szóltak hozzá: — Tudjuk, hogy K¥¢£a bizalmas barátja vagy, aki azért küldött téged V¥nd§vanába, hogy vigaszt nyújts szüleinek. Igen, a családi kötelékek nagyon erõsek. Még az élet lemondott rendjébe lépett nagy szentek sem tudják teljesen elfelejteni családtagjaikat. Azért küldött most el K¥¢£a is téged, hogy meglátogasd a szüleit; mi más dolga is lehetne még V¥nd§vanában? A városban él — miért érdekelné hát V¥nd§vana földje, a tehenek, a legelõk? Ezek a dolgok már érdektelenek számára, hiszen városi ember lett belõle.
— Biztosan semmi dolga olyanokkal, akik nem a közvetlen családtagjai. A családon kívüliekkel kötött barátság csupán addig tart, amíg valamilyen önzõ érdek fûzõdik hozzá. Miért törõdjön valaki azokkal, akik nem saját családjának tagjai? Egy férfit csak addig érdeklik mások feleségei, amíg érzéki vágya hajtja; a méhekhez hasonlóan, akik csak addig zümmögik körül a virágot, amíg mézüket ki nem szívják. Egyszerû lélektani tény, hogy egy prostituáltat nem érdekli tovább a szeretõje, ha az kifogy a pénzébõl. Ha egy király alattvalói úgy találják, hogy a király nem tudja megvédelmezni õket, elhagyják a birodalmát. A tanítvány elfelejti tanárát és iskoláját, amint befejezte tanulmányait; a pap magára hagyja az áldozat megrendelõjét, ha már megkapta jutalmát. Mikor gyümölcse elérik, a fa nem érdekli többé a madarakat; a vacsora végeztével a vendég elmegy, s elfelejti vendéglátóját. Amikor egy erdõ leég, s egy tenyérnyi zöld füvet se találni benne, az õzek és a többi állat új erdõket keres; s a férfi, miután szíve hölgye boldoggá tette, hamarosan elhagyja õt — sorolták a gop¦k, minden szavukkal közvetve K¥¢£át vádolva. Uddhava láthatta, hogy a v¥nd§vanai gop¦k teljesen elmerülnek az emlékezésben, s a gondolataik állandóan K¥¢£án és az Õ gyermekkori cselekedetein járnak. K¥¢£áról beszélgetve megfeledkeztek ház körüli teendõikrõl, s ahogy egyre jobban átadták magukat az emlékeiknek, a viselkedésük is egyre fesztelenebbé vált. Az egyik gop¦, ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦, K¥¢£ával való személyes találkozásait felidézve annyira elmerült az emlékeiben, hogy egy arra szálló méhecskével kezdett el beszélgetni, amely éppen az Õ lótuszlábait próbálta megérinteni. Mialatt a többi gop¦ Uddhavával, K¥¢£a hírnökével beszélgetett, ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ azt hitte, a méh K¥¢£a hírvivõje, s a következõ szavakat intézte hozzá: — Ó, méhecske, ki virágról virágra szállva iszod a mézet, éppen azért lettél K¥¢£a hírvivõje, mivel természetetek oly hasonló. Látom a bajuszodon a piros ku¯kumát, mely akkor kenõdött K¥¢£a virágfüzérére, mikor annak szirmai egy másik lány, egy vetélytársnõm melléhez nyomódtak. Nagyon elbíztad ám magad, hogy megérinthetted ezt a virágfüzért, amelytõl most a bajuszod is vöröslik! Egy üzenettel jöttél ide, s most meg akarod érinteni a lábamat, de drága méhecském, hadd figyelmeztesselek: nem érhetsz hozzám! Nem vagyok kíváncsi megbízhatatlan mestered üzenetére. Te egy megbízhatatlan mester megbízhatatlan szolgája vagy. ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ minden bizonnyal azért gúnyolódott a méhecskével, hogy közvetve Uddhavát, K¥¢£a hírnökét bírálja. ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ szemében Uddhava nem csupán hasonlított K¥¢£ára — amit a többi gop¦hoz hasonlóan Õ is nagyon jól látott —, hanem mintegy azonos volt Vele. Közvetve arra utalt tehát, hogy Uddhava ugyanolyan megbízhatatlan, mint maga K¥¢£a. ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ meg akarta indokolni, miért is neheztel K¥¢£ára és hírnökére.
— A gazdád, K¥¢£a, szakasztott olyan, mint te vagy — mondta a méhnek. — Rászállsz egy virágra, s miután egy csöppnyi mézet ittál, továbbállsz, s azonnal repülsz egy újabb virágra, hogy abba is belekóstolj. Pontosan olyan vagy, akár a gazdád, aki csupán egyszer engedte, hogy megízleljem ajkainak érintését, aztán elhagyott mindannyiunkat. Tudom azt is, hogy a szerencse istennõje, Lak¢m¦, aki mindig egy lótuszvirág közepén ül, örökké K¥¢£a szolgálatában merül el. De
nem tudom, miképpen hódította meg õt K¥¢£a, s miért vonzódik annyira Hozzá, amikor jól ismeri a természetét. Valószínûleg annyira elbájolták K¥¢£a nyájas szavai, hogy képtelen észrevenni, milyen is valójában. Mi okosabbak leszünk, mint a szerencse istennõje. Minket nem csaphat be többé sem K¥¢£a, sem a hírnökei. A hiteles források szerint Lak¢m¦, a szerencse istennõje nem más, mint ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ egyik alárendelt kiterjedése. Ahogy K¥¢£ának számtalan vi¢£um¡rti-kiterjedése van, gyönyörenergiája, R§dh§r§£¦ is számtalan kiterjedéssel rendelkezik. A szerencse istennõi is az Õ kiterjedései, ezért a szerencse istennõje, Lak¢m¦j¦ örökké arra vágyik, hogy a gop¦k helyzetébe emelkedhessen.
— Te bolond kis méh — folytatta ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ —, jutalomra vágyva a kedvemben próbálsz járni azzal, hogy K¥¢£a dicsõségérõl énekelsz, de hiába igyekszel. Mi mindenünket elveszítettük. Se otthonunk, se családunk nincs nekünk már. Nagyon is jól ismerjük K¥¢£át, jobban, mint te. Bármit is mondasz nekünk Róla, jól ismert dolog lesz számunkra. K¥¢£a a városban él, s most már Arjuna barátjaként ismerik. Rengeteg új barátnõje van, akik minden bizonnyal nagyon boldogok a társaságában. Mivel keblük buja vágyaktól lángoló tüzét K¥¢£a lecsillapította, most boldogok lehetnek. Ha most hozzájuk röpülnél, és nekik dicsõítenéd K¥¢£át, biztosan szíves örömest megjutalmaznának téged. Hízelgõ viselkedéseddel próbálsz megvigasztalni, s még a fejedet is a lábamhoz hajtod. Én azonban átlátok a szitán. Tudom, hogy egy nálad is nagyobb széltolónak, K¥¢£ának vagy a küldönce, úgyhogy kérlek, hagyj engem! — Látom, jól értesz ahhoz, hogy két szembenálló fél között a békéltetõ szerepét játszd, de tudnod kell, hogy nem bízok sem benned, sem K¥¢£ában. Elhagytuk férjünket, gyermekeinket és rokonainkat egyedül K¥¢£áért, Õ mégsem érzi úgy, hogy le lenne kötelezve nekünk. Itthagyott minket a reménytelenségben. Gondolod, hogy újra megbízunk majd Benne? Tudjuk, hogy K¥¢£a egy percig se tud meglenni fiatal lányok társasága nélkül. Ilyen a természete. Mathur§ban azonban nehéz dolga lesz, mert többé már nem a faluban, ártatlan tehénpásztorlányok körében van. Elõkelõ társaságában nehéz lesz Neki barátságot kötni a fiatal lányokkal. Talán azért küldött, hogy megnyerd a szívünket, s odavigyél minket. De miért akarná K¥¢£a, hogy odamenjünk? Nemcsak V¥nd§vana és Mathur§, de az egész univerzum összes lányát el tudná csábítani. Csodálatos mosolya olyan vonzó, szemöldökének gyönyörû mozgása olyan ellenállhatatlan, hogy egy szavába se kerül, hogy a mennyei bolygók, a középsõ bolygórendszer és a pokolbolygók összes hölgye az Övé legyen. Még Mah§-Lak¢m¦, a szerencse istennõinek legkiválóbbja is arra vágyik, hogy valamiképpen szolgálhassa Õt. Kik vagyunk mi az univerzumban ezekhez a hölgyekhez képest? Csupán jelentéktelen falusi lányok. — K¥¢£a nagylelkûnek tünteti fel magát, s a nagy szentek is mind Õt dicsõítik. Dicsõ jellemének azonban akkor lenne igazán haszna, ha egy kis kegyet gyakorolna velünk, akiket kihasznált és elhagyott. Szegény hírnök, te csupán egy oktalan szolga vagy! Nem sokat tudsz K¥¢£áról, nem is tudod, milyen hálátlan és keményszívû volt mindig is, nemcsak ebben az életében, hanem elõzõ életei során is. Mindezt nagyanyánktól, Paur£am§s¦tól hallottuk. Elmondta nekünk, hogy K¥¢£a elõzõ életében k¢atriya családban született, s R§macandrának hívták. De ahelyett, hogy k¢atriya módjára ölte volna meg barátja ellenségét, V§l¦t, úgy végzett vele, akár a vadász az áldozatával. A vadász nem áll ki szemtõl szembe áldozatával: biztonságos búvóhelyet keres magának, s lesbõl öli meg az állatot. R§macandrának, k ¢atriya lévén, szemtõl szemben kellett volna megküzdenie V§l¦val, de barátja rábeszélésére egy fa mögül ölte meg õt, s ezzel megszegte a k¢atriya-dharma elveit. Aztán S¦t§ szépségétõl elbûvölve csúffá tette ¼¡rpa£akh§t, R§va£a húgát: levágta az orrát és a fülét. ¼¡rpa£akh§ felajánlotta szerelmét, s Neki, egy k¢atriyához illõen, eleget kellett volna tennie egy nõ kívánságának. Õ azonban olyannyira a felesége hatása alatt állt, hogy egy pillantra sem tudott megfeledkezni Róla, s jól elcsúfította ¼¡rpa£akh§t. Még mielõtt k¢atriya lett volna, megelõzõ életében egy br§hma£a-fiúként született meg, akit V§manadevának hívtak, s egyszer adományt kért Bali Mah§r§jától. Bali Mah§r§ja olyan nagylelkû volt, hogy mindenét odaadta, ám V§manadeva — vagyis K¥¢£a — hálátlanul elfogatta, megkötözte, mint egy varjút, s letaszította a P§t§la birodalomba. Mi mindent tudunk K¥¢£áról, tudjuk, milyen hálátlan. Egyetlen baj van csupán: annak ellenére, hogy olyan kegyetlen és kõszívû, nagyon nehezünkre esik nem beszélni Róla. És nemcsak mi nem tudunk lemondani arról, hogy beszéljünk Róla: még a nagy bölcsek és szentek is örökké Róla beszélgetnek. Mi, V¥nd§vana gop¦jai nem akarunk többé barátkozni ezzel a fekete fiúval, igaz, fogalmunk sincs róla, hogyan tudjuk majd kiverni a fejünkbõl a tetteit, s megállni, hogy többé ne beszéljünk róluk. K¥¢£a abszolút, ezért szívtelennek tûnõ cselekedetei ugyanolyan élvezetesek, mint kegyes tettei. A szentek és a gop¦khoz hasonló kiváló bhakták semmilyen körülmények közt nem tudják elfelejteni K¥¢£át. Az Úr Caitanya ezért így imádkozott: „K¥¢£a, Te minden tekintetben szabad és független vagy. Karjaidba zárhatsz, de el is taposhatsz a lábaiddal — ahogy Neked tetszik. Akár össze is törheted a szívemet azzal, hogy egész életemben egyszer sem pillanthatlak meg, mégis: szeretetem egyetlen tárgya maradsz.”
— Azt hiszem, az embernek nem is szabadna hallania K¥¢£áról — folytatta ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ —, mert abban a pillanatban, ahogy e transzcendentális tettek nektárjának akár egyetlen csöppje is eljut a fülébe, azonnal a vonzalom és irtózás kettõssége fölé emelkedik. S amikor teljesen
megtisztul az anyagi vonzódás szennyezettségétõl, vége szakad az anyagi világ, a család, az otthon, a feleség, a gyerekek és az emberi szívet rabul ejtõ minden egyéb anyagi dolog iránti ragaszkodásának. Minden vagyonát elveszítve boldogtalanná teszi hozzátartozóit és önmagát is. K¥¢ £a után kezd el ekkor kutatni, madár gyanánt bolyongva ide-oda, s önként koldusbotot ragad majd. Valójában nagyon nehéz igazán megérteni, felfogni K¥¢£át — a nevét, tulajdonságait, formáját, kedvteléseit, a környezetét és a társait. — Kérlek, ne beszélj többet K¥¢£áról! — kérlelte ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ K¥¢£a fekete hírnökét. — Jobb lenne, ha valami másról beszélnél. Mi már pusztulásra vagyunk ítélve, akár a fekete pöttyös õzsuta az erdõben, akit elbájolt a vadász édes dala. Így bûvöltek el bennünket is K¥¢£a édes szavai, s ahogy újra meg újra lábai körmeinek ragyogására gondolunk, egyre hevesebben vágyunk a társaságára. Arra kérlek hát, ne beszélj többet K¥¢£áról! R§dh§r§£¦ szavaiban — a méh-hírnökkel való társalgásában, K¥¢£a elleni vádbeszédében, de abban is, hogy kijelentette: képtelen nem beszélni K¥¢£áról — a legmagasabb transzcendentális eksztázis, a mah§bh§va jelei mutatkoztak meg. A mah§bh§va eksztázisa csakis R§dh§r§£¦ban és társaiban nyilvánulhat meg. A nagy §c§ryák, többek között ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ és Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura, R§dh§r§£¦nak a mah§bh§va eksztázisában elhangzó szavait tanulmányozva, leírást adtak ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ különféle érzéseirõl, mint amilyen az udgh¡r£§ (zavarodottság) és a jalpa-pratijalpa (zavarodott beszéd) is. Mindezek az ujjvala-rasa különbözõ szimptómái, az Isten iránti szeretet legragyogóbb drágakövének fényei.
Miközben R§dh§r§£¦ a méhecskéhez beszélt, az egy darabig ide-oda röpködött, majd hirtelen eltûnt a szeme elõl. R§dh§r§£¦, akinek a K¥¢£ától való távollét miatt örökös bánat ült a szívén, kimondhatatlan eksztázist érzett, miközben a méhecskével beszélgetett. Amikor azonban a méhecske eltûnt, belehasított a fájdalom, s szinte beleõrült a gondolatba, hogy a kis hírnök visszatér K¥¢£ához és elmeséli Neki a rosszalló szavakat, amiket Róla mondott. „K¥¢£a nagyon szomorú lesz, ha meghallja” — gondolta, s erre a gondolatra most egy másfajta eksztázis kerítette hatalmába. Az ide-oda röpködõ méh azonban újra megjelent elõtte. „K¥¢£a még mindig kegyes hozzám — gondolta R§dh§r§£¦ —, annak ellenére, hogy hírnöke ilyen fájdalmas üzenetet vitt Számára. Kedvesen újra elküldte a méhet, hogy Hozzá vezessen.” Ez alkalommal ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ már nagyon vigyázott, nehogy megint valami rosszat mondjon K¥¢£ára.
— Kedves barátom, üdvözöllek! — mondta a méhecskének. — K¥¢£a olyan kegyes, hogy újra elküldött téged. Olyan nagy szeretettel és jóindulattal viseltet Irántam, hogy visszaküldött téged Hozzám, annak ellenére, hogy elvitted Neki támadó hangnemû üzenetemet. Kedves barátom, hordozzon a tenyerén a szerencse! Kérj tõlem, amit csak akarsz — bármit megadok, amiért ilyen kegyes vagy Hozzám. Eljöttél, hogy magaddal vigyél K¥¢£ához, mert Õ nem tud idejönni; új barátnõi veszik körül Mathur§ban. De te olyan picike vagy! Hogyan is vihetnél Engem oda? De még ha el is vezetnél Hozzá, hogyan is tudnék K¥¢£ával találkozni, miközben a szerencse istennõjével pihenõre tér, s a keblére öleli? Ne is törõdj vele Felejtsük el az egészet: azt is, hogy odamegyek, s azt is, hogy odaküldelek téged. Kérlek, mesélj arról, hogy megy K¥¢£a sora Mathur§ban. Mondd, emlékszik-e még nevelõapjára, Nanda Mah§r§jára, szeretõ anyjára, Yaªod§ra, tehénpásztor pajtásaira és ránk, gop¦kra, szegény barátnõire? Biztos vagyok benne, hogy néha rólunk énekel, akik úgy szolgáltuk Õt, mint a szolgálólányok, minden fizetség nélkül. Van-e remény, hogy K¥¢£a újra visszatér és átölel bennünket karjaival, mely mindig az aguru parfümjétõl illatos? Kérlek, kérdezd meg mindezt K¥¢£ától! A közelben álló Uddhava R§dh§r§£¦ minden szavát hallotta, s látta, hogy majd megõrül K¥¢£áért. Nagy ámulattal tapasztalta, hogy a gop¦k a legmagasabb rendû eksztázis, a mah§bh§va hangulatában örökké K¥¢£ára gondolnak. Meg akarta végre mutatni nekik K¥¢£a levelét, hogy megnyugtassa õket. — Kedves gop¦k — szólt hozzájuk —, emberi létetek küldetése sikerrel járt. Ti mind csodálatos bhaktái vagytok az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, ezért minden ember imádatára méltóak vagytok. Mindhárom világban imádandóak vagytok, hisz csodás elmétek gondolatai mindig V§sudeva, K¥¢£a körül járnak. Õ minden jámbor és vallásos cselekedet — az adományozás, a lemondás, a fogadalmak szigorú betartása, a különféle vezeklések és az áldozatok — célja. Õ a célja a különbözõ mantráknak, a Védák olvasásának, az érzékek uralásának és az elme összpontosításának, a meditációnak is. Mindez csupán néhány az önmegvalósításhoz és az élet tökéletességének eléréséhez vezetõ sokféle folyamat közül. Valójában mind arra szolgálnak, hogy végül K¥¢£át érje el általuk az ember, s elkezdhesse az Istenség Legfelsõbb Személyiségének transzcendentális szolgálatát. Ez a Bhagavad-g¦t§ utolsó utasítása is: noha bemutatja az önmegvalósítás különféle folyamatait, K¥¢£a végül azt ajánlja, hogy hagyjunk fel mindennel, és hódoljunk meg csupán Õelõtte. Minden más folyamat arra szolgál, hogy megtanítson bennünket, miképpen kell végül meghódolunk K¥¢£a lótuszlábai elõtt. A Bhagavad-g¦t§ azt is mondja, hogy a meghódolás folyamatát az tudja tökélyre vinni, aki sok-sok életen át õszintén, bölcsen és lemondással járta az önmegvalósítás útját. A gop¦k életét a tökéletes lemondás jellemezte, s transzcendentális helyzetük láttán Uddhavát végtelen öröm töltötte el. — Kedves gop¦k — folytatta —, azt, amit K¥¢£a iránt éreztek, még a legkiválóbb bölcseknek és szenteknek is módfelett nehéz elérni. Elértétek az élet legtökéletesebb szintjét. Nagyon szerencsések vagytok, hogy az elméteket K¥¢
£ára összpontosítva elhatároztátok, hogy nektek csak Õ kell. Elhagytátok családotokat, otthonotokat, rokonaitokat, férjeteket és gyermekeiteket a Legfelsõbb Személyért. Mivel elmétek tökéletesen elmerül K¥¢£ában, a Legfelsõbb Lélekben, az egyetemes szeretet akaratlanul is kifejlõdött bennetek. Végtelenül szerencsésnek tartom magam, hogy kegyeteknek köszönhetõen ebben az állapotban láthatlak benneteket. Amikor megtudták, hogy Uddhava üzenetet hozott K¥¢£ától, a gop¦kat sokkal jobban érdekelte a levél, mint az, hogy saját kiválóságukról halljanak. Nem nagyon szerették, ha magasztalták õket. Égtek a vágytól, hogy meghallgassák az üzenetet. — Kedves gop¦k! — szólt Uddhava. — K¥¢£a azzal bízott meg, hogy elhozzam ezt az üzenetet nektek, az Õ csodálatos és nemes híveinek. Azért engem küldött, mert legbizalmasabb szolgája vagyok. Uddhava nem adta a gop¦k kezébe K¥¢£a írását, hanem õ maga olvasta fel nekik. Az üzenet nagyon komoly volt, hogy ne csak a gop¦k, hanem az empirikus filozófusok is mind megérthessék az Isten iránti tiszta szeretet és a Legfelsõbb Úr különféle energiái közötti mély összefüggéseket. A védikus írásokban az áll, hogy a Legfelsõbb Úrnak sokféle energiája van: par§sya ªaktir vividhaiva ªr¡yate. A gop¦k nagyon meghitt barátnõi voltak K¥¢£ának, ezért miközben nekik szóló üzenetét írta, K¥¢£a annyira elérzékenyült, hogy nem tudott olvashatóan, világosan írni. Az éles elméjû Uddhava, B¥haspati tanítványa ezért bölcsebbnek tartotta, ha nem adja át nekik az írott üzenetet, hanem személyesen felolvassa és elmagyarázza nekik. — Ezek hát az Istenség Legfelsõbb Személyiségének szavai — folytatta Uddhava, majd olvasni kezdett. — „Kedves gop¦k, drága barátnõim, kérlek benneteket, értsétek meg, hogy mi soha, sehol, semmilyen körülmények között nem válunk el, mivel Én mindent átható vagyok.” K¥¢£a mindent átható voltát a Bhagavad-g¦t§ kilencedik és hetedik fejezete magyarázza el. A kilencedik fejezetben az áll, hogy személytelen formájában K¥¢£a mindent átható; minden Benne nyugszik, de személyesen nincs jelen mindenhol. A hetedik fejezetben pedig azt olvashatjuk, hogy az öt fizikai elem — a föld, a víz, a tûz, a levegõ és az éter — valamint a három finomfizikai elem — az elme, az intelligencia és az ego — mind az Õ alsóbbrendû energiái. De van egy másik, egy felsõbbrendû energia is, az élõlények, akik szerves részei K¥¢£ának. K¥¢£a tehát az alapanyaga és a hatóoka mindennek. Okként és hatásként mindenben benne van. Nemcsak a gop¦k, de minden élõlény elválaszthatatlanul, mindig és minden körülmények között össze van kapcsolva K¥¢£ával. A gop¦k azonban tökéletesen és teljes mértékben tudatában vannak K¥¢£ával való kapcsolatuknak, míg az élõlények a m§y§ hatása alatt megfeledkeznek Róla, s K¥¢£ával való kapcsolatukról mit sem tudva, különálló lényeknek hiszik magukat. A K¥¢£a iránti szeretet, a K¥¢£a-tudat ezért az igazi tudás tökéletes szintje, melyet elérve a maguk valójában érthetjük meg a dolgokat. Az elménk sohasem lehet üres. Mindig lefoglalja valamilyen gondolat, és soha nem fordul elõ, hogy e gondolat kívül esne K¥¢£a nyolcelemû energiájának tartományán. Aki tudatában van ennek a filozófiai igazságnak, s tudja, hogyan is mûködik a gondolkodás, az egy bölcs ember, s mint ilyen, meghódol K¥¢£a elõtt. A gop¦k e tudás tökéletességének megszemélyesítõi. Gondolataikban nem holmi elmeszülemények kavarognak — elméjük mindig K¥¢£ában nyugszik. Az elme nem más, mint K¥¢£a energiája. Tehát ha valaki képes gondolkozni, érezni és akarni, azt valójában nem lehet különválasztani K¥¢£ától. K¥¢£ával való örök kapcsolatát azonban csak a K¥¢ £a-tudat szintjén képes megérteni. Azt a beteges állapotot, amikor az ember nem tudja, hogy mi az az örök viszony, ami K¥¢£ához fûzi, szennyezett tudatállapotnak, m§y§nak nevezik. A gop¦k a tiszta transzcendentális tudás síkján állnak, ezért elméjüket mindig a K¥¢£a-tudat tölti ki. Ahogyan nem különíthetõ el egymástól például a tûz és a levegõ, hasonlóképpen K¥¢£a és az élõlények is elválaszthatatlanok. Amikor az élõlények elfelejtik K¥¢£át, nincsenek eredeti helyzetükben. A gop¦k, mivel mindig K¥¢£ára gondolnak, a tökéletes tudás abszolút szintjén állnak. Az úgynevezett empirikus filozófusok néha olyan kijelentéseket tesznek, hogy a bhakti folyamata a kevésbé intelligens embereknek való. De az az igazság, hogy amennyiben a „tudomány embere” nem lép fel a bhakti síkjára, tudása tisztátalan és tökéletlen marad. Amikor az ember nincs tudatában K¥¢£ával való kapcsolatának, az valójában nem más, mint a K¥¢ £ától való különlét. Ez azonban szintén illúzió csupán, hiszen különlét mint olyan nem létezik. S mivel a gop¦k felette álltak ennek az illuzórikus tudatállapotnak, az õ esetükben még filozófiai értelemben sem merülhetett fel soha, hogy távol lennének K¥¢£ától. Uddhava tovább olvasta K¥¢£a levelét: „Semmi sem független Tõlem; az egész kozmikus megnyilvánulás Rajtam nyugszik, s elválaszthatatlan Tõlem. Én léteztem már a teremtés elõtt is.” A védikus irodalom is megerõsíti ezt: eko n§r§ya£a §s¦n na brahm§ na ¦ª§na¤. „A teremtés elõtt csak N§r§ya£a létezett; sem Brahm§, sem ¼iva nem léteztek.” Az egész kozmikus megnyilvánulást az anyagi természet három kötõereje irányítja. Úgy mondják, hogy Brahm§, a szenvedély minõségének inkarnációja teremtette ezt az univerzumot, de Brahm§ csupán másodlagos teremtõ: az eredeti teremtõ N§r§ya£a. Ezt ¼a¯kar§c§rya is megerõsíti: n§r§ya£a¤ paro 'vyakt§t. „N§r§ya£a transzcendentális, túl van a kozmikus teremtésen.” E kozmikus megnyilvánulásban tehát semmi sem független — azaz semmi sincs távol — K¥¢ £ától, noha K¥¢£a eredeti alakja nem látható mindenben. Különféle inkarnációi révén K¥¢£a teremti meg, tartja fenn és pusztítja el az egész kozmikus megnyilvánulást. Minden K¥¢£a és minden K¥¢£ától függ, de Õt magát nem érzékeljük az anyagi energiában, melyet éppen ezért m§y§nak, illúziónak neveznek. A lelki energiában azonban K¥¢£át minden lépésnél, minden körülmények között érzékeljük. A lelki érzékelésnek ezt a tökéletes szintjét képviselik a gop¦k. Amiként K¥¢£a független a kozmikus megnyilvánulástól, habár az teljes mértékben Tõle függ, ugyanúgy a lélek is független anyagi, feltételekhez kötött életétõl, noha anyagi testének alapját lelki létezése jelenti. A Bhagavad-g¦t§ban az áll, hogy a kozmikus megnyilvánulás egésze az élõlények anyja, K¥¢£a pedig az élõlények apja. Ahogy az apa azzal termékenyíti meg az anyát, hogy az élõlényt a méhébe juttatja, úgy juttatja K¥¢£a is az élõlényeket az anyagi természet méhébe. Gyümölcsözõ cselekedeteik alapján az élõlények különféle testekben jelennek meg, mégis, bármilyen körülmények közé kerüljenek is, valójában nem ehhez a feltételekhez kötött anyagi világhoz tartoznak. Ha tanulmányozzuk az anyagi testünket, megérthetjük, hogy a lélek mindig független a test börtönétõl. Az anyagi
test minden cselekedetét az anyagi természet három kötõerejének kölcsönhatása hozza létre. Láthatjuk, hogy a test pillanatról pillanatra megannyi változáson megy keresztül, a lélek azonban mentes minden változástól. Az anyagi természet mûködését sem befolyásolni, sem megszüntetni, sem elõidézni nem lehet. Így aztán a lelket fogva tartja az anyagi test csapdája, s a tudat mindhárom állapotában (ébrenlét, alvás, öntudatlan állapot) léte feltételekhez kötött. Az elme a tudat mindhárom állapotában mûködik, s míg az élõlény alvás közben, álmában valóságosnak lát valamit, ébrenlétében ugyanazt a dolgot valótlannak látja. Bizonyos körülmények között tehát valóságosnak, más körülmények között azonban valótlannak tekinti ugyanazt a dolgot. Az élet ilyen jellegû tanulmányozása az empirikus filozófusra, azaz a s§¯khya-yog¦ra jellemzõ. Ahhoz, hogy helyes következtetésekre jussanak, a s§¯khya-yog¦k különféle lemondásoknak és vezekléseknek vetik alá magukat, uralkodnak az érzékeiken, s egyszerû, önmegtartóztató életet élnek. Az élet végsõ céljának elérésére irányuló folyamatokat folyókhoz, K¥¢£át pedig az óceánhoz szokták hasonlítani. Ahogyan a folyók mind az óceán felé folynak, a megismerésre irányuló törekvések is mind K¥¢£a felé vezetnek. Amikor a sok-sok élet igyekezete után az ember valóban elérkezik K¥¢£ához, akkor eléri a tökéletes szintet. K¥¢£a ezt mondja a Bhagavad-g¦t§ban: kleªo 'dhikataras te¢§m avyakt§sakta-cetas§m. „Mindenki a Hozzám vezetõ utat járja, de azokra, akik bhakti nélküli folyamatokat követnek, nagyon nehéz és fáradságos út vár.” Mindaddig, amíg nem lépünk rá a bhakti útjára, K¥¢£a megismerhetetlen marad. A Bhagavad-g¦t§ három utat említ: a karma-yoga, a jñ§na-yoga és a bhakti-yoga útját. Azoknak, akik túlságosan ragaszkodnak a gyümölcsözõ cselekedetekhez, olyan cselekedeteket ajánlatos végezniük, melyek majd elvezetik õket a bhaktihoz. Azoknak, akik az empirikus filozófiához kötõdnek, szintén úgy érdemes cselekedniük, hogy végül felemelkedjenek a bhakti szintjére. A karma-yoga tehát különbözik a közönséges karmától, a jñ§na-yoga pedig az egyszerû jñ§nától. Végül azonban — amint az Úr a Bhagavad-g¦t§ban kijelenti — K¥¢£át csak az odaadó szolgálat révén lehet megismerni: bhakty§ m§m abhij§n§ti. Az odaadó szolgálat tökéletes szintjét a gop¦k érték el, mert semmi más nem érdekelte õket, csak K¥¢£a. Ezt a Védák is megerõsítik: kasmin bhagavo vijñ§te sarvam ida° vijñ§ta° bhavati. Azaz: pusztán azáltal, hogy K¥¢£át ismeri, az ember minden tudásra szert tesz. „Nektek már nincs szükségetek az Abszolútról szóló transzcendentális tudásra — folytatódott K¥¢£a üzenete. — Életetek elsõ pillanatától kezdve szerettetek Engem.” Az Abszolút Igazságról szóló tudásra azoknak van szükségük, akik ki akarnak szabadulni az anyagi létbõl. De az, akiben kialakult a K¥¢£a iránti szeretet, már kiszabadult az anyagi létbõl. A Bhagavad-g¦t§ban az áll, hogy a feltétel nélküli odaadó szolgálatban elmerülõ ember már transzcendentális szinten van, felszabadult. A gop¦k nem az anyagi világ fájdalmait, hanem K¥¢£ától való elszakadásuk fájdalmát érezték. K¥¢£a ezért ezt üzente nekik: „Kedves gop¦k, csak hogy Irántam érzett különleges szerelmeteket tovább fokozzam, szándékosan elhagytalak benneteket. Azért tettem ezt, hogy állandóan Rajtam meditáljatok.” A gop¦k a meditáció tökéletes szintjén állnak. A yog¦k sokkal inkább kedvelik a meditációt, mint az Úrnak végzett odaadó szolgálatot, mert nem tudják, hogy a yoga tökéletességét az odaadás elérése jelenti. A gop¦k K¥¢£ára szegezett meditációja a yoga tökéletessége, amint azt a Bhagavad-g¦t§ is megerõsíti. K¥¢£a nagyon jól ismerte a nõi természetet. Egy nõ sokkal többet gondol a szerelmére, amikor az távol van, mint amikor személyesen is jelen van. K¥¢£a a gop¦k példáján keresztül arra akart rámutatni, hogy aki állandóan olyan transzba mélyed, mint a gop¦k, az bizonyosan eléri az Õ lótuszlábait. Az Úr Caitanya a vipralambha-sev§ra, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének a távollét hangulatában végzett odaadó szolgálatára tanította az embereket. A hat Gosv§m¦ szintén azt tanította, hogyan kell K¥¢£át a gop¦k távollétérzéseinek hangulatában imádni. ¼r¦niv§s§c§rya is nagyon érthetõen kifejtette mindezt a Gosv§m¦król írott imáiban. Megtudhatjuk belõlük, hogy a Gosv§m¦k örökké a gop¦k hangulatában átélt transzcendentális érzések óceánjába merültek el. Amikor V¥nd§vanában éltek, egyfolytában K¥¢£a után kutattak. „K¥¢£a, hol vagy? Ó, gop¦k, hol vagytok? Hol vagy, ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦?” — kiáltozták. Sohasem mondták: „Most már láttuk R§dh§t és K¥¢£át, küldetésünk beteljesült.” Küldetésük mindig beteljesületlen maradt: sohasem találkoztak R§dh§val és K¥¢£ával. K¥¢£a arra is emlékeztette a gop¦kat, hogy azok a tehénpásztorlányok, akik a r§sa-tánc idején nem tudták Vele élvezni a r§sa-l¦l§t, egyszerûen Rá összpontosították a gondolataikat, s elhagyták a testüket. Úgy érhetjük el tehát leggyorsabban K¥¢£a lótuszlábait, ha elmerülünk a távollét érzéseivel áthatott K¥¢£a-tudatban. K¥¢£a személyes kijelentése is a távollét érzéseinek erejérõl biztosította a gop¦kat. Már egyébként is megtapasztalták K¥¢£a imádatának ezt a mindenek felett álló formáját, s nagyon megkönnyebbültek, amikor megértették, hogy K¥¢£a sosincs távol tõlük: mindig velük van.
Így aztán boldogan így szóltak Uddhavához:
— Hallottuk, hogy meghalt Ka°sa király, aki örökké bajt okozott a Yadu-dinasztiának. Ez jó hír számunkra. Reméljük, hogy a Yadu család tagjai most nagyon boldogok K¥¢£a társaságában, aki bhaktái minden kívánságát teljesíteni tudja. Kedves Uddhava, mondd, gondol-e még ránk néha K¥¢£a Mathur§ elõkelõ hajadonjai körében? Tudjuk, hogy Mathur§ hölgyei nem falusi lányok és asszonyok. Mûvelt teremtések, s rendkívül gyönyörûek. Szemérmes mosolyukban, pillantásaikban és nõiségük egyéb részleteiben biztosan nagy örömét leli K¥¢£a. Jól tudjuk, hogy K¥¢£a mindig is nagyra becsülte a szép hölgyek modorát. Mathur§ asszonyai minden bizonnyal rabul ejtették Õt. Kedves Uddhava, kérlek, mondd meg nekünk, most, hogy más hölgyek társaságában van, gondol-e még ránk néha K¥¢£a? — Emlékszik-e még arra a holdfényes éjszakára — kérdezte egy másik gop¦ —, amit a kumuda-virágok sûrûjében töltöttünk? V¥nd§vana csodálatosan szép volt aznap éjjel, s ahogy táncolt velünk, a levegõt betöltötte bokacsengettyûink csilingelõ hangja. Nagyon kellemes beszélgetésbe elegyedtünk akkor; vajon emlékszik-e erre az éjszakára? Mi emlékszünk, s oly fájdalmas a távolléte! K¥¢£a hiánya olyan izgatottá tesz bennünket, hogy úgy érezzük: egész bensõnk lángban ég. Nem mondta-e: visszatér V¥nd§vanába, hogy eloltsa ezt a tüzet, ahogyan a felhõ bukkan fel az égen, hogy eloltsa az erdõtüzet egy nagy felhõszakadással? — K¥¢£a megölte ellenségét, Ka°sát, és megszerezte birodalmát — mondta egy másik gop¦. — Lehet, hogy azóta
elvette a király egyik leányát, s most boldogan él rokonai és barátai körében. Miért is jönne hát V¥nd§vanába? — K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, a szerencse istennõjének férje, s elégedett önmagában. Nem szorul sem ránk, V¥nd§vana erdejének lányaira, sem Mathur§ városi lányaira. Õ a Felsõlélek, és egyikünk sem fontos Számára, sem itt, sem ott — tette hozzá egy gop¦.
— Reménytelen dolog visszavárni K¥¢£át V¥nd§vanába — szólalt meg egy másikuk. — Adjuk át magunkat inkább a csalódottság boldogságának! Még Pi¯gal§, a híres prostituált is azt mondta, hogy a csalódottság a legnagyobb gyönyör. Mi mindannyian tudjuk ezt, mégis oly nehéz lemondanunk a reményrõl, hogy K¥¢£a visszatér hozzánk. Ki tudná elfelejteni bizalmas beszélgetéseit K¥¢£ával, kinek mellkasán örökké a szerencse istennõje pihen, annak ellenére, hogy K¥¢£a egyáltalán nem vágyódik utána? Kedves Uddhava, V¥nd§vana a folyók, erdõk és tehenek földje, amit K¥¢£a fuvolájának hangja töltött be egykor, s melynek csodálatos légkörét K¥¢£a a mi társaságunkban élvezte bátyjával, ¼r¦ Balar§mával. Ezért V¥nd§vana állandóan K¥¢£ára és Balar§mára emlékeztet minket. K¥¢£a lótuszlába a szerencse istennõjének hajléka, s e lábak nyomai mindenütt ott láthatók V¥nd§vana talajába mélyedve — mind-mind megannyi emlékeztetõ jel, melyek lépten-nyomon K¥¢£át juttatják eszünkbe!
A gop¦k elmondták azt is, hogy V¥nd§vana földjét még mindig a bõség és a jó szerencse jellemzi, nem szenvednek hiányt semmiben, ám a nagy jólét közepette sem tudták elfelejteni K¥¢£át és Balar§mát. — Örökké a csodálatos K¥¢£a vonzó tulajdonságaira gondolunk: arra, ahogy jár, ahogy mosolyog, ahogy tréfálkozik. Mindannyiunkat rabul ejtettek K¥¢£a szavai, mozdulatai, s egyszerûen képtelenek vagyunk elfelejteni Õt. Egyfolytában Hozzá imádkozunk: „Drága Urunk, szerencse istennõjének férje, V¥nd§vana Ura és a vigasztalan bhakták megmentõje! Elnyelt minket a kétségbeesés óceánja, ezért arra kérünk, térj vissza V¥nd§vanába, s ments ki bennünket siralmas helyzetünkbõl!” Uddhava figyelmét a gop¦k K¥¢£a távollétében tanúsított szokatlan, ám ugyanakkor nagyon is transzcendentális viselkedésének legapróbb részlete sem kerülte el, s bölcsnek látta újra és újra elmesélni nekik azokat a kedvteléseket, melyeket K¥¢£ával együtt élveztek. A materialista emberek örökké az anyagi nyomorúságok lángoló tüzében égnek. A gop¦k a K¥¢£ától való távollét transzcendentális tüzében égtek. Az õket emésztõ lángoló tûz azonban teljesen más volt, mint az anyagi lét tüze. A gop¦k állandóan K¥¢£a társaságára vágytak, míg a materialista ember az anyagi jólét kényelmét akarja élvezni. Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura azt írja, hogy a tehénpásztorfiúkat K¥¢£a egyetlen pillanat alatt — aközben, míg a szemüket egy pillanatra becsukták — mentette meg a lángoló tûztõl. Uddhava valami ehhez hasonlót ajánlott a gop¦knak: megmenekülhetnek a távollét fájdalmának tüzétõl, ha szemüket lehunyva elkezdenek K¥¢£a cselekedetein meditálni, mindazokon a kedvteléseken, melyeket Vele éltek át a kezdet kezdetétõl fogva. A gop¦k így is tettek: míg kívülrõl Uddhava elbeszéléseit hallgatták, és lelki szemeik elõtt lejátszódtak K¥¢£a kedvtelései, addig belül, az emlékeikben, sorra felidézték azokat. Uddhava szavainak köszönhetõen a gop¦k megértették, hogy valójában nincsenek is távol K¥¢£ától. Mialatt állandóan K¥¢£ára gondoltak, K¥¢£a is állandóan rájuk gondolt Mathur§ban. Uddhava tanácsai és útmutatásai az azonnali haláltól mentették meg a gop¦kat, akik felismerték, hogy milyen nagy áldásban részesítette õket Uddhava. Tulajdonképpen a gop¦k tanítómestereként, ªik¢§-gurujaként lépett fel, akik ezért ugyanolyan imádatban részesítették, mintha K¥¢£át imádnák. A szentírások kijelentik, hogy a lelki tanítómestert ugyanolyan imádat illeti meg, mint az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, mert a lelki tanítómester K¥¢£a rendkívül bizalmas szolgája, illetve — ahogy azt a hiteles szaktekintélyek is megállapítják — K¥¢£a külsõ megnyilvánulása. Amikor a gop¦k megértették, hogy K¥¢£a velük van, megszabadultak a kínzó tûztõl, mely transzcendentális lángjaival égette õket. Belül, a szívük mélyén K¥¢£a társaságára emlékeztek, kívülrõl pedig Uddhava segített nekik azzal, hogy tanácsokkal, útmutatásokkal látta el õket: miként lehetnek együtt K¥¢£ával. A szentírások adhok¢ajának nevezik az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, ami azt jelenti, hogy anyagi érzékekkel Õt nem lehet fölfogni. Annak ellenére azonban, hogy túl van az anyagi érzékelés hatókörén, ott van mindenki szívében, mindent átható Brahmanként pedig jelen van mindenütt. Az Abszolút Igazság mindhárom megnyilvánulása — Bhagav§n, az Istenség Személyisége; Param§tm§, a helyhezkötött Felsõlélek; valamint a mindent átható Brahman — megismerhetõ a gop¦k helyzetének, Uddhavával való találkozásukkor tanúsított viselkedésének a ¼r¦mad-Bh§gavatam versei alapján folytatott tanulmányozásával. ¼r¦niv§s§c§rya azt írja, hogy a hat Gosv§m¦ örökké el volt merülve a gop¦k cselekedeteivel kapcsolatos gondolatokban. Caitanya Mah§prabhu szintén azt mondta, hogy a gop¦ké az Istenség Legfelsõbb Személyisége imádatának legkiválóbb módszere. ¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦ is kijelentette, hogy bárki, aki a helyes forrásból hall a gop¦k és K¥¢£a cselekedeteirõl, és követi az elõzõ §c§ryák utasításait, felemelkedhet az odaadó szolgálat legmagasabb szintjére, s le tud mondani az anyagi kéj élvezetérõl. Uddhava tanácsainak hála a gop¦k megvigasztalódtak, s arra kérték Uddhavát, maradjon még néhány napot V¥nd§vanában. Uddhava beleegyezett, és nem csupán napokig, hanem néhány hónapig maradt közöttük. Segítségével a gop¦k mindig K¥¢£a transzcendentális üzenetére, kedvteléseire gondoltak, s úgy érezték, mintha K¥¢£a közvetlen társaságát élveznék. Boldog napokat élt V¥nd§vana népe, míg Uddhava ott volt közöttük. Örökké K¥¢£a cselekedeteirõl beszélgettek, s a napok úgy szálltak, akár a pillanatok. V¥nd§vana légköre, csodálatos gyümölcsöket termõ kertjei, a Yamun§ folyó és a Govardhana-hegy, a barlangok és a nyíló virágok mind arra ösztönözték Uddhavát, hogy K¥¢£a kedvteléseirõl meséljen. A v¥nd§vanaiak éppolyan örömöt merítettek Uddhava társaságából, ahogyan hajdanán K¥¢ £áéból. Uddhavát magával ragadta a gop¦k viselkedése: az, ahogyan teljes szívükbõl ragaszkodtak K¥¢£ához, ahogyan Érte
aggódtak. Nagy tisztelettel hódolatát ajánlotta nekik, s több dalt is írt, melyekben a gop¦k transzcendentális tulajdonságait dicsõítette. „Az emberi létformába került élõlények közül — fejtette ki egyik dalában — a gop¦k azok, akik valóban beteljesítették emberi létük rendeltetését. Gondolataik örökké K¥¢£a lótuszlábai körül járnak. A nagy bölcsek szintén megpróbálnak elmerülni a K¥¢£a lótuszlábain való meditációban — s mi magunk is erre törekszünk —, de a gop¦k, akik szerelemmel közelítenek az Úrhoz, önkéntelenül ezt teszik, s nincs szükségük ehhez semmilyen yoga-folyamatra. A következtetés az, hogy annak, aki elérte a gop¦k helyzetét, nem kell Brahm§ként a világra jönnie, sem br§hma£a családban megszületnie, sem br§hma£a-avatást kapnia.” ¼r¦ Uddhava megerõsítette az Úr K¥¢£ának a Bhagavad-g¦t§ban tett kijelentését: aki a helyes cél érdekében menedéket keres Nála, legyen akár ª¡dra vagy annál alacsonyabb helyzetben lévõ ember is, eléri az élet végsõ célját. A gop¦k az egész világ számára felállították az odaadás valódi mércéjét. Ha a gop¦k nyomdokait követjük, s állandóan K¥¢ £ára gondolunk, elérhetjük a lelki élet tökéletességének legmagasabb szintjét. A gop¦k nem születtek mûvelt családban; tehénpásztorok gyermekei voltak, mégis elérték a legmagasabb rendû szeretetet K¥¢£a iránt, aki a Felsõlélek, az Istenség Legfelsõbb Személyisége és a Legfelsõbb Brahman egyszerre. Az önmegvalósításhoz, vagyis az Isten-tudat eléréséhez nincs szükség arra, hogy valaki elõkelõ, mûvelt családban szülessen meg. Az egyetlen dolog, amire szükség van, az az Isten iránti szeretet. A K¥¢£a-tudat tökéletességének eléréséhez más nem szükséges, mint az, hogy folyamatosan K¥¢£a, a legízesebb nektár, minden gyönyör forrása szeretõ szolgálatát végezzük. Ha elkezdjük a K¥¢£atudat folyamatát, úgy érezzük majd, mintha nektárt innánk — függetlenül attól, hogy mûveltek vagyunk-e vagy sem, de hatni fog. A K¥¢£a-tudat hatóereje minden esetben kifejti a hatását, függetlenül attól, hogy az ember hol, milyen környezetben született. K¥¢£a kétségkívül áldásában részesít bárkit, aki a K¥¢£a-tudat felé fordul. „A legnagyobb áldást — folytatta Uddhava — a gop¦k érték el, annak ellenére, hogy tehénpásztorok családjában születtek. Ilyen áldásban még a szerencse istennõjének se lehetett része, nem is beszélve a mennyek lakóiról, ahol pedig a nõk testének illata olyan, mint a lótuszvirágé. A gop¦k olyan szerencsések, hogy a r§sa-l¦l§ idején K¥¢£a személyesen ölelte át õket karjaival, s szerelmes csókokat váltott velük. A gop¦kon kívül ezt egyetlen nõ sem érheti el a három világban. Arra vágyom hát, hogy fûszálként szülessek meg V¥nd§vanában, s abban a szerencsében legyen részem, hogy a gop¦k lábai tapossanak rajtam. Oly nagy szeretettel szolgálták a gop¦k K¥¢£át, Mukundát, aki kiszabadítja az embert az anyagi lét rabságából, s aki után a legnagyobb bölcsek és szentek kutatnak! Mindenüket odahagyták K¥¢£áért: családjukat, gyermekeiket, barátaikat, otthonaikat, világi kapcsolataikat.” Különleges helyzetüket látva Uddhava rendkívül nagyra becsülte a gop¦kat, és arra vágyott, hogy leboruljon és lábuk porát a fejére szórja. Ám mégsem merte megkérni a gop¦kat, hogy bocsássák a rendelkezésére lábaik porát — valószínûleg nem egyeztek volna bele. Ezért, hogy lábuk pora tudtuk nélkül a fejére hulljon, azt kívánta, bárcsak egy jelentéktelen fûcsomó lehetne V¥nd§vana földjén. A gop¦k annyira vonzódtak K¥¢£ához, hogy amikor meghallották fuvolájának játékát, családjukat, gyermekeiket, hírüket és nõi szemérmességüket félretéve azonnal futottak K¥¢£ához. Nem fontolgatták, hogy az úton menjenek-e vagy a rengetegen át. Miközben futottak, lótuszlábaik alig látható, finom pora V¥nd§vana füveire és növényeire hullott. Mivel nem merte a gop¦k lábának porát a fejére szórni, Uddhava arra vágyott, hogy következõ életében fûcsomóként születhessen meg, hogy az áldott por a fejére szóródhasson. Uddhava arra gondolt, hogy milyen kimondhatatlanul szerencsések a gop¦k, akik csodálatos mellükre helyezve K¥¢ £a lótuszlábát — amit nemcsak a szerencse istennõje imád, hanem olyan hatalmas félistenek is, mint az Úr Brahm§ és az Úr ¼iva, s amelyen nagy yog¦k meditálnak szívükben —, megszabadultak minden anyagi szenvedéstõl és aggodalomtól. Uddhava azért imádkozott, bárcsak örökké része lehetne az Úr K¥¢£a transzcendentális kedvteléseirõl háromvilág-szerte híres dalokat költõ gop¦k lábairól származó por áldásában. Egy idõ után Uddhava visszavágyott K¥¢£ához, s engedélyt kért Nanda Mah§r§jától és Yaªod§tól, hogy elhagyhassa V¥nd§vanát. A gop¦któl is búcsút vett, s miután tõlük is engedélyt kért a távozásra, hintójába szállt, hogy elinduljon Mathur§ba.
Amikor épp indulni akart, V¥nd§vana lakói, élükön Nanda Mah§r§jával és Yaªod§val, mind eljöttek, hogy elbúcsúzzanak tõle, s elhalmozták V¥nd§vanából származó értékes ajándékokkal. Heves érzések öntötték el õket, s szemükben a K¥¢£a iránti szeretet könnyeivel Uddhava áldását kérték. Arra vágytak, hogy örökké K¥¢£a dicsõséges tetteire emlékezhessenek, hogy elméjüket örökké K¥¢£a lótuszlábaira összpontosíthassák, hogy a szavaikkal mindig K¥¢£át dicsõíthessék, a testükkel pedig, miközben szünet nélkül Rá emlékeznek, a földre borulhassanak. V¥nd§vana népének imája az önmegvalósítás legkiválóbb módját írja le. A folyamat nagyon egyszerû: elménket örökké K¥¢£a lótuszlábaira kell rögzítenünk, mindig K¥¢£áról kell beszélgetnünk, s a testünket is K¥¢£a szolgálatába kell állítanunk. Az emberi létformában az életünket, a tehetségünket, a szavainkat és az értelmünket mind az Úr szolgálatába kell állítanunk. Csak ezáltal emelkedhetünk a tökéletesség legmagasabb szintjére. Ez minden hiteles forrás és szaktekintély véleménye. — A legfelsõbb irányító akaratából és saját tetteink eredményeképpen bárhol megszülethetünk — mondták V¥nd§vana lakói. — De nem számít, hol születünk meg. Azért imádkozunk csupán, hogy tetteinknek és szeretetünknek mindig K¥¢£a álljon a középpontjában. Az Úr tiszta bhaktája sohasem vágyik arra, hogy a mennyei bolygókra jusson, s arra sem, hogy Vaiku£±hára vagy Goloka-V¥nd§vanába kerüljön, hiszen nem saját boldogságára vágyik. Egy tiszta bhakta egyenlõnek látja a mennyet és
a poklot. K¥¢£a nélkül a menny is pokol, s K¥¢£ával a pokol is menny. Uddhava, miután V¥nd§vana tiszta bhaktái nagy tisztelettel és imádattal elbúcsúztatták, visszatért Mathur§ba mesteréhez, K¥¢£ához. Nagy tisztelettel és hódolattal leborult az Úr K¥¢£a és Balar§ma elõtt, s beszámolt Nekik V¥nd§vana lakóinak csodálatos, odaadó életérõl. Aztán átadta az ajándékokat, melyeket Vasudevának és Ugrasenának — K¥¢£a apjának és nagyapjának — küldött V¥nd§vana népe. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv negyvenhetedik fejezetéhez, melynek címe: „Uddhava átadja K¥¢£a üzenetét a gop¦knak”.
NEGYVENNYOLCADIK FEJEZET K¥¢£a bhaktái kedvében jár K¥¢£a napokig hallgatta Uddhavát, aki sorra beszámolt Neki V¥nd§vanában tett látogatásának részleteirõl, különös tekintettel apja és anyja, illetve a gop¦k és a tehénpásztorfiúk hogylétére. Az Úr K¥¢£át boldoggá tette, hogy Uddhava vigaszt tudott nyújtani nekik tanácsaival és az általa küldött üzenettel. K¥¢£a egy napon elhatározta, hogy elmegy Kubj§, az egykori púpos asszony házába, aki szantálpépet ajánlott fel Neki, amikor Mathur§ városába érkezett. A Bhagavad-g¦t§ azt mondja, K¥¢£a mindig arra törekszik, hogy elégedetté tegye a bhaktáját, méghozzá annak arányában, ahogyan a bhakta igyekszik Õt elégedetté tenni. Ha egy bhakta örökké K¥¢£ára gondol, K¥¢£a is mindig rá gondol. Amikor Kubj§ gyönyörû félvilági nõvé változott, azt kérte K¥¢£ától, jöjjön el hozzá, hogy fogadhassa és a maga módján imádhassa Õt házában. A kéjhölgyek általában vendégeiket igyekeznek kielégíteni, amikor rendelkezésükre bocsátják a testüket. Kubj§ azonban vágyra gyúlt K¥¢£a iránt, s a saját érzékeit akarta társaságában kielégíteni. Amikor K¥¢£a elhatározta, hogy elmegy Kubj§ házába, korántsem valamiféle érzéki vágy sarkallta erre. Azáltal, hogy Kubj§ felajánlotta Neki a szantálpépet, már elégedetté vált. Annak ürügyén, hogy Kubj§ vágyait beteljesítse, elhatározta, hogy elmegy a házába; valójában azonban nem Kubj§ érzéki vágyainak kielégítése volt a célja, hanem az, hogy tiszta bhaktává tegye a lányt. K¥¢£át a szerencse istennõinek ezrei szolgálják, ezért Neki egyáltalán nincs szüksége arra, hogy egy félvilági nõhöz menjen érzéki örömökért, de mivel mindenkihez kegyes, elhatározta, hogy meglátogatja Kubj§t. Ahogy a mondás tartja: a hold még a tisztességtelen ember udvarába is besüt. K¥¢£a sem tagadja meg transzcendentális kegyét senkitõl, akár tiszta szeretetbõl, akár kéjvágyból, akár dühbõl vagy félelembõl szolgálta is Õt. A Caitanya-carit§m¥tában az áll, hogy ha valaki szolgálni kívánja K¥¢£át, de ugyanakkor saját érzéki vágyait is szeretné kielégíteni, akkor K¥¢£a úgy alakítja majd az életét, hogy elfelejthesse testi vágyait, s tökéletesen megtisztulva örökké az Úr szolgálatát végezhesse.
Így hát ígéretéhez híven K¥¢£a Uddhava kíséretében elindult Kubj§hoz, aki már nagyon várta Õt, hogy kéjes vágyai végre kielégülhessenek. Amikor beléptek a házba, K¥¢£a nyomban látta, az egész úgy van berendezve, hogy érzéki vágyakat gerjesszen a férfiakban. A falakon meztelen alakokat ábrázoló képek, gyönggyel kivarrt zászlók lógtak, a berendezés kényelmes, baldachinos ágyakból, párnázott ülõhelyekbõl állt. A virágfüzérekkel díszített, hangulatos lámpákkal megvilágítot szobákban füstölõk égtek, s mindent illatosított vízzel permeteztek be. Amikor Kubj§ megpillantotta K¥¢£át, aki ígéretéhez híven látogatóba érkezett hozzá, azonnal felállt a székébõl, hogy szívélyes szavakkal fogadja Õt. Barátnõi népes társaságában nagy tisztelettel beszélgetni kezdett Vele. Kényelmes ülõhellyel kínálta, majd illõ módon imádni kezdte az Úr K¥¢£át. Uddhava is hasonló fogadtatásban részesült, de mivel nem akart K¥¢£ával azonos szinten ülni, inkább a földre ült. Amint az ilyen alkalmakkor szokás, K¥¢£a minden késedelem nélkül belépett Kubj§ hálószobájába. Kubj§ közben megfürdött és szantálpéppel kente be a testét. Szép ruhát öltött, drága ékszerekkel és virágfüzérekkel ékesítette fel magát, majd miután szétrágott egy kis bételdiót, finom szépítõszerektõl illatozva megjelent K¥¢£a elõtt. Mosolygó tekintete és finom szemöldökjátéka tele volt nõies szemérmességgel, amint bájosan ott állt a szerencse istennõjének férje, a M§dhavaként is ismert K¥¢£a elõtt. Amikor az Úr K¥¢£a látta, hogy Kubj§ nem mer odajönni Hozzá, megfogta karperecektõl csilingelõ kezét, s nagy szeretettel maga mellé ültette. Pusztán azáltal, hogy egyszer szantálpépet ajánlott fel a Legfelsõbb Úrnak, K¥¢£ának, Kubj§ megszabadult múltbeli bûnös tetteinek minden visszahatásától, s alkalmassá vált arra, hogy K¥¢£ával lehessen. Kubj§ végül megfogta K¥¢£a lótuszlábait, s vágytól égõ melleire helyezte õket. K¥¢£a lótuszlábainak illatától egy pillanat alatt megszabadult kéjes vágyaitól. Így vált lehetõvé Kubj§ számára, hogy karjaival átölelhesse K¥¢£át, s beteljesüljön régi vágya, az, hogy vendégeként a házában fogadja Õt. A Bhagavad-g¦t§ban azt olvashatjuk, hogy az embernek minden bûnétõl, anyagi életének minden visszahatásától meg kell tisztulnia ahhoz, hogy elkezdhesse az Úr transzcendentális odaadó szolgálatát. Pusztán azáltal, hogy szantálpépet ajánlott fel K¥¢£ának, Kubj§ nagy áldásban részesült. Nem tanították õt K¥¢£a imádatának semmilyen formájára, ezért saját mesterségével akart örömet szerezni Neki. A Bhagavad-g¦t§ban az áll, hogy akár saját mesterségünkkel is imádhatjuk az Urat, ha õszintén ajánjuk fel az Õ élvezetére.
— Kedves barátom, maradj velem néhány napig, élvezzük még a boldog együttlétet! — kérlelte K¥¢£át a lány. — Drága lótuszszemû barátom, nem tudlak elengedni, kérlek, teljesítsd a kérésemet! Ahogy a védikus írásokból is megtudhatjuk, az Istenség Legfelsõbb Személyisége sokféle energiával rendelkezik. A védikus irodalom szaktekintélyeinek véleménye az, hogy Kubj§ K¥¢£a bh¡-ªakti energiáját, ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ pedig cit-ªakti energiáját képviseli. Kubj§ arra kérte K¥¢£át, hogy töltsön vele még néhány napot, ám K¥¢£a udvariasan közölte vele, hogy nem maradhat tovább. K¥¢£a csupán alkalmanként látogatja meg az anyagi világot, a lelki világgal való kapcsolata azonban örök. A Vaiku£±ha-bolygókon és Goloka-V¥nd§vanában tehát mindig jelen van. (A lelki világban való létét szakszóval apraka±a-l¦l§nak nevezik.) Miután kedves szavakkal elbúcsúzott Kubj§tól, K¥¢£a Uddhavával együtt hazatért. A ¼r¦mad-Bh§gavatam arra
figyelmeztet bennünket, hogy K¥¢£a imádata nem könnyû, hiszen Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége, a legfõbb vi¢ £u-tattva. K¥¢£át imádni vagy együtt lenni Vele nem egyszerû dolog. Azokat a bhaktákat, akik a szerelem hangulatában ragaszkodnak K¥¢£ához, külön figyelmezteti: helytelenül teszik, ha érzékkielégítés érdekében vágynak a K¥¢£ával való közvetlen együttlétre. Az érzékkielégítés cselekedetei valójában anyagiak. A lelki világban is vannak olyan megnyilvánulások, mint a csók vagy az ölelés, de nyoma sincs bennük az anyagi világra jellemzõ érzékkielégítésnek. Ez a figyelmeztetés fõleg a sahajiy§knak szól, akik K¥¢£át hétköznapi emberi lénynek tekintik, s egy eltorzult kapcsolatra vágynak, arra, hogy szexuális vágyaikat elégíthessék ki K¥¢£ával. Egy transzcendentális kapcsolatban az érzékkielégítés a legjelentéktelenebb dolog. Aki egy eltorzult, érzékkielégítésen alapuló kapcsolatra vágyik K¥¢£ával, azt nagyon ostobának tartják, s a mentalitását haladéktalanul meg kell változtatnia.
Nem sokkal ezután történt, hogy K¥¢£a — ígéretéhez híven — meglátogatta Akr¡rát. Akr¡ra szolgai kapcsolatban állt K¥¢£ával, ezért K¥¢£a szeretett volna valamilyen szolgálatot kérni tõle. K¥¢ £a az Úr Balar§mával és Uddhavával együtt érkezett Akr¡ra házába. Akr¡ra eléjük sietett, megölelte Uddhavát, és nagy tisztelettel meghajolt az Úr K¥¢£a és Balar§ma elõtt. Miután K¥¢£a, Balar§ma és Uddhava illõen viszonozták a hódolatát, Akr¡ra kényelmes ülõhellyel kínálta õket. Amikor mindannyian elhelyezkedtek, Akr¡ra megmosta a lábukat, a vizet pedig a fejére szórta. Bevett szokás szerint szebbnél szebb ruhákat adott rájuk, virágokat és szantálpépet ajánlott föl Nekik. Mindhárman nagyon elégedettek voltak Akr¡rával. Ekkor Akr¡ra leborult K¥¢£a elõtt, ölébe vette az Úr lótuszlábát, s lágyan masszírozni kezdte. Tökéletes elégedettséget érzett K¥¢£a és Balar§ma jelenlétében. Szemében a K¥¢£a iránti szeretet könnyeivel a következõ imát intézte Hozzájuk: — Drága Uram, K¥¢£a és Balar§ma! Milyen kegyesek vagytok, hogy elpusztítottátok Ka°sát és társait, s ezáltal a legnagyobb veszedelemtõl mentettétek meg a Yadu-dinasztiát! A Yaduk örökké emlékezni fognak arra, hogy megoltalmaztátok õket. Drága K¥¢£a és Balar§ma, Ti vagytok az az eredeti személy, akibõl minden kiáradt, aki minden ok õseredeti oka. Ó, Uram, felfoghatatlan energiával rendelkezel, s mindent átható vagy. Rajtad kívül nincs más ok és okozat, sem látható, sem láthatatlan. Te vagy a Legfelsõbb Brahman, akit a Védák tanulmányozásával lehet elérni. Felfoghatatlan energiád segítségével válsz valóban láthatóvá számunkra. Energiáid teremtik meg ezt a világot, amibe Te magad is belehatolsz. Ahogyan az öt anyagi elem — a föld, a víz, a tûz, a levegõ és az éter — sokféle változatban, különféle testek formájában jelenik meg, ugyanúgy Te is megjelensz a különféle — saját energiád teremtette — testekben. Egyéni lélekként is, és a független Felsõlélekként is belépsz a testbe. A Bhagavad-g¦t§ban az áll, hogy az anyagi testet K¥¢£a alsóbbrendû energiája hozza létre, hogy az élõlények — az egyéni lelkek — az Õ parányi szerves részei, s hogy a Felsõlélek K¥¢£a helyhez kötött megnyilvánulása. Az élõlényt alkotó anyagi test, egyéni lélek és Felsõlélek tehát eredetileg mind a Legfelsõbb Úr különféle energiái.
— Miközben a három kötõerõ, a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kölcsönhatásai által megteremted, fenntartod és elpusztítod az anyagi világot — folytatta Akr¡ra —, Te magad nem kerülsz az anyagi kötõerõk mûködésének hatása alá. Az egyéni élõlény tudásával ellentétben ugyanis a Te legfelsõbb tudásodat nem fedheti be semmi. Míg a Legfelsõbb Úr az anyagi univerzumba lép be, s a megfelelõ idõben ellátja a teremtés, a fenntartás és a pusztítás feladatait, addig parányi szerves része, az élõlény, az anyagi elemek közé kerül, s megkapja a számára teremtett anyagi testet. Az Úr és az élõlény között az a különbség, hogy az élõlény csupán parányi része a Legfelsõbb Úrnak, és könnyen az anyagi kötõerõk hatása alá kerül. K¥¢£át, a Parabrahmant — a Legfelsõbb Brahmant — mindig tökéletes tudás jellemzi, s Õ soha nem kerülhet az anyagi kötõerõk hatása alá. Éppen ezért Acyutának is nevezik: „aki sohasem esik le”. K¥¢£a mindig tudatában van lelki valóságának, s e tudását semmilyen anyagi történés nem tudja befedni, míg parányi szerves részei, az élõlények hajlamosak arra, hogy az anyagi történések hatása alatt elfelejtsék lelki természetüket. Az egyéni élõlények örökké Isten részei, parányi szikrái az eredeti tûznek, K¥¢£ának. És ahogy a lángoló tûzzel ellentétben a szikrák könnyen kihamvadnak, az élõlények is az anyagi energia hatása alá tudnak kerülni; míg K¥¢£a sohasem. — A kevésbé intelligens emberek — folytatta Akr¡ra — transzcendentális testedet az anyagi energia termékének vélik. Az anyagi testekre vonatkozó törvényszerûségek azonban egyáltalán nem érvényesek Rád. Te teljes mértékben lelki vagy, s közted és a tested között nincsen különbség. Ezért fel sem merülhet annak a kérdése, hogy feltételekhez kötött vagy-e vagy felette állsz az anyagi energiának: mindig, minden körülmények között az anyagi energia felett állsz. A Bhagavad-g¦t§ azt mondja: csupán az ostoba és hitvány emberek vélnek Téged hétköznapi embernek. Pusztán tökéletlen tudása miatt hiheti azt valaki, hogy Te közülünk való vagy, s hogy az anyagi energia feltételekhez köt. Amikor az emberek eltérnek a Védák eredeti tanításaitól, egyenlõségjelet próbálnak tenni a közönséges élõlények és Te közéd, aki eredeti formádban éppen azért jelentél meg a földön, hogy helyreállítsd azt az eredeti tudást, mely kimondja, hogy az egyéni lelkek nem egyek a Legfelsõbb Istennel, és nem is állnak azonos szinten Vele. Kedves Uram, Téged
mindig a tiszta jóság, a ªuddha-sattva jellemez. Azért szükséges megjelenned, hogy újra megalapozd az eredeti védikus tudást az ateista filozófia ellenében, mely azt hangoztatja, hogy Isten és az egyéni lélek egy és ugyanaz. Kedves Uram, ez alkalommal Vasudeva fiaként jelentél meg, ¼r¦ Balar§mával, közvetlen kiterjedéseddel együtt. Azért jöttél, hogy enyhíts a föld terhén, s eltöröld a föld színérõl az összes ateista királyi családot, hatalmas katonai erejükkel együtt. E misszió érdekében jelentél meg a földön, családod, a Yadu-dinasztia dicsõségére. — Drága Uram, otthonomat ma megtisztítottad a jelenléteddel. A világ legszerencsésebb embere lettem. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, aki minden élõlény számára, még a félistenek, õsatyák, királyok és uralkodók számára is imádandó, s aki mindenki Felsõlelke, ma eljött a házamba. A lótuszlábairól származó víz megtisztítja a három világot, s most kegyesen eljött hozzám. Nincs az a bölcs ember a három világban, aki ne keresne menedéket lótuszlábaidnál, s ne hódolna meg Elõtted. Van-e olyan ostoba ember, aki, jól tudván, hogy senki sem lehet annál kedvesebb, mint amilyen Te vagy a bhaktáiddal, ne akarna a bhaktád lenni? A védikus irodalom kijelenti, hogy Te vagy az élõlények legjobb barátja, s ezt a Bhagavad-g¦t§ is megerõsíti: suh¥da° sarva-bh¡t§n§m. Te vagy az Istenség Legfelsõbb Személyisége, s a bhaktáid összes vágyát tudod teljesíteni. Annak ellenére, hogy átadod magad a bhaktáidnak, eredeti energiád sohasem gyengül. A Te hatalmad sohasem csökken és sohasem növekszik. — Drága Uram, még a legnagyobb misztikus yog¦k és félistenek számára is nehéz, hogy felfogják cselekedeteidet vagy láthassanak Téged, Te azonban indokolatlan kegyedbõl beleegyeztél, hogy meglátogasd otthonomat. A legszebb pillanat ez az anyagi létezésben megtett utamon. A Te kegyedbõl most megérthetem, hogy az otthonom, a feleségem, a gyermekeim és a vagyonom csupán az anyagi létezéshez kötöznek. Kérlek, vágd el ezt a csomót, s ments meg attól, hogy belebonyolódjak e hamis dolgok — a közösség, a barátság, a szerelem szövevényébe.
Az Úr ¼r¦ K¥¢£a nagyon elégedett volt Akr¡ra imáival, s kedves mosollyal az arcán, ami egyre jobban elbûvölte Akr¡rát, így válaszolt:
— Kedves Akr¡rám, a szavaid nagy alázatról tanúskodnak, ám én mégis úgy tisztellek, mintha az apám lennél, s a feljebbvalómnak, a tanítómnak, a legjóakaróbb barátomnak tekintelek téged. Imádandó vagy számomra, s mivel a nagybátyám vagy, mindig az oltalmadat élvezem. Azt kívánom, hogy gondoskodj Rólam, hiszen gyermekeid egyike vagyok, ám ettõl a rokoni viszonytól függetlenül is mindig méltó vagy a dicsõítésre. Aki azt akarja, hogy szerencsés legyen az élete, annak tiszteletteljes hódolatát kell ajánlania a hozzád hasonló, még a félisteneknél is kiválóbb személyiségeknek. Az emberek a félisteneket imádják, ha érzékkielégítésre vágynak, s miután imádatot mutatnak be nekik, a félistenek áldásban részesítik õket. Egy hozzád hasonló bhakta azonban bárkit és bármikor a legnagyobb áldásban tud részesíteni. A szentek, a bhakták mindenkinek szabadon oszthatják áldásukat, míg a félistenek csak azután áldhatnak meg valakit, hogy az imádta õket. A félistenimádattal hosszú idõbe telik, míg az ember kívánságai teljesülnek, s egy zarándokhely áldását is csak akkor élvezhetjük, miután odamentünk. A hozzád hasonló szent életû emberek azonban, drága Akr¡rám, azonnal teljesíteni tudják egy bhakta valamennyi vágyát. Te, kedves Akr¡rám, örök barátunk és jóakarónk vagy, s bármikor, bármit megtennél értünk. Arra kérlek most, menj Hastin§purába, és nézd meg, hogyan alakul a P§£¨avák sorsa. K¥¢£a szeretett volna hírt kapni P§£¨u fiairól, akik nagyon fiatalon vesztették el apjukat. Mivel nagyon közeli kapcsolatban állt velük, hiszen szeretett bhaktái voltak, aggódott értük, s tudni akarta, hogy megy a soruk. Ezért aztán elküdte Akr¡rát Hastin§purába, hogy hozzon hírt felõlük.
— Azt hallottam, hogy P§£¨u király halála után Dh¥tar§¢±rára hárult a feladat, hogy gyámként gondot viseljen fivére ifjú fiaira, Yudhi¢±hirára, Bh¦mára, Arjunára, Nakulára és Sahadevára, valamint özvegy édesanyjukra. Ám azt is hallottam, hogy Dh¥tar§¢±ra nemcsak születésénél fogva vak: kegyetlen fiát, Duryodhanát is vakon szereti. Noha a P§£¨avák királyi sarjak, P§£¨u király fiai, Dh¥tar§¢±ra, aki teljesen aláveti magát Duryodhana terveinek és szándékainak, nem bánik velük szeretettel. Kérlek hát, menj oda, s tudd meg, hogyan bánik Dh¥tar§¢±ra a P§£¨avákkal! A híreid alapján majd eltervezem, hogyan vegyem õket a pártfogásomba. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, miután Hastin§purába küldte és tanácsokkal látta el Akr¡rát, Balar§ma és Uddhava kíséretében hazatért. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv negyvennyolcadik fejezetéhez, melynek címe: „K¥¢£a bhaktái kedvében jár”.
NEGYVENKILENCEDIK FEJEZET Az álnok Dh¥tar§¢±ra Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, ¼r¦ K¥¢£a utasítására Akr¡ra Hastin§purába indult. Az egykori Hastin§pura területén ma Új-Delhi található, melynek egy részét az emberek még ma is Hastin§purának nevezik, azaz a P§£¨avák õsi fõvárosának tartják. A Hastin§pura elnevezés egy olyan városra utal, ahol sok hast¦, azaz elefánt él. Mivel a P§£¨avák valóban rengeteg elefántot tartottak fõvárosukban, Hastin§purának nevezték azt. Az elefánttartás nagyon költséges dolog, s ahhoz, hogy sok elefántja legyen, egy királyságnak rendkívül gazdagnak kellett lennie. Hastin§pura, amint annak Akr¡ra is szemtanúja lehetett, ilyen város volt: elefántok, lovak, hintók, fényûzõ gazdagság látványa fogadta az érkezõt. Hastin§pura királyait az egész világ uralkodóinak tekintették; hírük a birodalom minden részébe eljutott. Uralkodásuk során egy tanult br§hma£ákból álló tanács útmutatásait követték.
Akr¡ra körülnézett a gazdag városban, majd meglátogatta Dh¥tar§¢±ra királyt. Miután búcsút vett tõle és a mellette ülõ Bh¦¢ma nagyatyától, Vidurához ment, majd Kunt¦t, unokahúgát látogatta meg. Minden ismerõst végiglátogatott a városban: B§hl¦ka királyát és annak fiát, Somadattát, aztán Dro£§c§ryát, K¥p§c§ryát, Kar£át és Suyodhanát is (az utóbbi Duryodhana egy másik neve volt). Találkozott Dro£§c§rya fiával, Aªvatth§m§val, az öt P§£¨ava testvérrel és a városban élõ többi barátjával és rokonával is. Mindenki nagy örömmel fogadta Akr¡rát, G§ndin¦ fiát. Mindenhol kényelmes ülõhellyel kínálták, s a rokonaik felõl érdeklõdtek tõle, õ pedig a saját rokonai hogyléte és sorsa felõl kérdezte õket. Abból, hogy az Úr K¥¢£a õt küldte Hastin§purába, arra következtethetünk, hogy Akr¡rának nagyon jó érzéke volt ahhoz, hogy felmérje a politikai erõviszonyokat. P§£¨u király halála után Dh¥tar§¢±ra jogtalanul bitorolta a trónt, ami öccse fiait, a P§£¨avákat illette volna meg. Akr¡ra elõtt teljesen világos volt, hogy a gyenge jellemû Dh¥tar§¢±ra csupán saját fiainak akar kedvezni. Már elfoglalta a trónt, s most arra készül, hogy megszabaduljon az öt P§£¨ava testvértõl. Akr¡ra tudta, hogy Dh¥tar§¢±ra fiai, élükön Duryodhanával, tisztességtelen politikusok. Dh¥tar§¢±ra pedig nem Bh¦¢ma és Vidura jó tanácsaira hallgatott, inkább Kar£a, ¼akuni és mások rosszakaratú tanácsaira. Akr¡ra úgy döntött, néhány hónapig Hastin§purában marad, hogy átláthassa az egész politikai helyzetet. Azt is megtudta Kunt¦tól és Vidurától, hogy Dh¥tar§¢±ra fiai végtelenül irigyek a P§£¨ava testvérek kimagasló harcmûvészeti tudására, rendkívüli testi erejére. A P§£¨avák, bármit is cselekedtek, igazi vitézi erényekrõl tettek tanúbizonyságot, a k¢atriyák minden jó tulajdonságával rendelkeztek, s nagyon megbízható hercegek voltak: mindig a birodalom alattvalóinak javát tartották szem elõtt. Akr¡rának az is a tudomására jutott, hogy Dh¥tar§¢±ra irigy fiai megpróbálták megmérgezni a P§£¨avákat.
Kunt¦ Akr¡ra unokahúga volt, s amikor találkoztak, atyai rokonai után tudakozódott. Szülõföldjére emlékezve sírva fakadt, s arról kérdezte Akr¡rát, vajon apja, anyja, testvérei és barátai emlékeznek-e még rá. Különösen két dicsõ unokaöccse, K¥¢£a és Balar§ma felõl érdeklõdött. — Emlékszik-e fiaimra K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, aki oly nagy szeretettel viseltet a hívei iránt? Emlékszik-e még ránk Balar§ma? — kérdezte.
Kunt¦nak nehéz sora volt: úgy érezte magát, mint az õz a tigrisek gyûrûjében. Férje, P§£¨u király halála után neki kellett gondoskodnia az öt P§£¨aváról, Dh¥tar§¢±ra fiai azonban örökké azon fondorkodtak, hogy megöljék õket. Kunt¦ úgy élt, mint egy szegény, ártatlan állat a tigrisek között. Az Úr K¥¢£a bhaktája lévén azonban örökké Rá gondolt, s csupán abban reménykedett, hogy egy napon K¥¢£a majd eljön és megmenti õket. Megkérdezte Akr¡rát, nem készül-e K¥¢£a Hastin§purába, hogy jó tanácsaival lássa el az apa nélkül maradt P§£¨avákat: vajon mit tehetnének Dh¥tar§¢±ra és fiai ármánykodása ellen.
Miközben ezekrõl a dolgokról beszélgetett Akr¡rával, Kunt¦t elfogta a kétségbeesés. — Drága K¥¢£ám, jaj, drága K¥¢£ám! — kiáltott fel. — Te vagy a legfelsõbb misztikus, az univerzum Felsõlelke, a világmindenség legnagyobb jóakarója. Kedves Govindám, oly távol vagy most tõlem, s csupán azért imádkozom, hogy meghódolhassak lótuszlábaidnál. Öt apátlan fiam van, s az életünk csupa szenvedés. Jól tudom, hogy lótuszlábaidon kívül nincs más menedék és védelem. Lótuszlábaid minden szenvedõ lelket meg tudnak menteni, hiszen Te vagy az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Csak a Te kegyed által szabadulhatunk meg az ismétlõdõ születés és halál béklyójától. Drága K¥¢£ám, Te vagy a legtisztább a tiszták között, a Felsõlélek, s minden yog¦ mestere. Mit is mondhatnék? Csupán tiszteletteljes hódolatomat ajánlhatom Neked. Teljesen átadom magam Neked, kérlek, fogadj el engem, meghódolt hívedet!
Habár K¥¢£a nem volt jelen, Kunt¦ úgy imádkozott Hozzá, mintha szemtõl szemben állt volna Vele. Mindenki számára lehetséges ez, ha Kunt¦ nyomdokait követi. K¥¢£ának nem kell fizikailag ott lennie, hiszen lelki energiája által mindenhol jelen van, csupán arra van szükség, hogy õszintén meghódoljunk Elõtte.
Kunt¦, miközben megindultan imádkozott K¥¢£ához, nem tudott uralkodni érzésein, s hangosan sírni kezdett Akr¡ra elõtt. Ott volt Vidura is, s Akr¡rával együtt mindketten osztoztak a P§£¨avák édesanyjának bánatában. Vigasztalni próbálták, s a fiait, Yudhi¢±hirát, Arjunát, Bh¦mát, Nakulát és Sahadevát dicsõítették. Végül azzal nyugtatták meg, hogy fiai emberfölötti erejére emlékeztették: nem szabadna nyugtalankodnia miattuk, hiszen olyan hatalmas félistenektõl születtek, mint Yamar§ja, Indra és V§yu. Akr¡ra elhatározta, hogy hazatér és beszámol Kunt¦ és öt fia nehéz helyzetérõl. Elõször azonban néhány jó tanácsot akart adni Dh¥tar§¢±rának, aki a saját fiaival rendkívül részrehajlóan, míg a P§£¨avákkal nagyon mostohán bánt. Amikor Akr¡ra megpillantotta Dh¥tar§¢±rát, amint barátai és rokonai körében ült, Vaicitrav¦ryának szólította õt. A „Vaicitrav¦rya” név azt jelenti: Vicitrav¦rya fia. Vicitrav¦rya Dh¥tar§¢±ra apja volt, de Dh¥tar§¢±rát valójában nem Vicitrav¦rya, hanem Vy§sadeva nemzette. Akkoriban az volt a szokás, hogy ha egy férfi nem volt képes gyermeket nemzeni, akkor fivére megtermékenyíthette a feleségét (devare£a sutotpatti¤). A jelenlegi korszakban, a Kali-yugában azonban ez szigorúan tilos. Akr¡ra gúnyosan Vaicitrav¦ryának szólította Dh¥tar§¢±rát, mivel nem volt apja édes fia — valójában Vy§sadeva fia volt. Amikor egy gyerek anyja férjének fivérétõl fogan meg, a gyermek a férjet illeti, habár nem a férj a nemzõ apa. A szarkasztikus megszólítással Akr¡ra arra célzott, hogy Dh¥tar§¢±ra alaptalanul követelte az öröklésjogra hivatkozva a trónt. A jog szerinti király P§£¨u volt, s Dh¥tar§¢±rának nem lett volna szabad a P§£¨u fiait megilletõ trónt bitorolnia.
— Ó, Vicitrav¦rya fia — mondta Akr¡ra —, törvénytelenül bitorlod a P§£¨avák trónját. De ha már a trónra kerültél, kérlek, hallgasd meg tanácsomat: uralkodj igazságosan és erkölcsösen a birodalom fölött. Ha így teszel, s az alattvalóid javát próbálod szolgálni, neved és híred örökre fennmarad. — Akr¡ra arra célzott, hogy amikor Dh¥tar§¢±ra méltánytalanul bánik unokaöccseivel, akkor valójában a saját alattvalóival bánik így, hiszen a P§£¨avák is az alattvalói. — Még ha nem is a trón tulajdonosaiként, hanem az alattvalóidként kezeled õket — folytatta Akr¡ra —, részrehajlás nélkül a javukat kellene szolgálnod, mintha saját fiaid volnának. De ha nem eszerint cselekszel, hanem épp az ellenkezõjét teszed, alattvalóid szemében népszerûtlen leszel, s következõ életedben pokoli körülmények között kell majd élned. Remélem hát, hogy ugyanúgy bánsz majd P§£¨u fiaival is, mint a saját fiaiddal. Akr¡ra szavai arra utaltak, hogy amennyiben Dh¥tar§¢±ra nem bánik ugyanúgy P§£¨u fiaival, mint a sajátjaival, biztosra veheti: testvérharc tör ki a két család között. Mivel az igazság a P§£¨avák oldalán áll, minden bizonnyal õk kerülnének ki gyõztesen a harcból, míg Dh¥tar§¢±ra fiai mind elpusztulnának. Ezt jövendölte hát Akr¡ra Dh¥tar§¢±rának. — Ebben az anyagi világban senkivel sem tudunk örökké együtt maradni — folytatta Akr¡ra. — Talán összetalálkozunk egy család, egy közösség vagy egy nemzet tagjaiként, végül azonban, mivel mindannyiunknak meg kell válnunk a testünktõl, el kell szakadnunk egymástól. Ezért nem szabad túlságosan ragaszkodni a családtagjainkhoz. Dh¥tar§¢±ra ragaszkodása egyrészt az igazságosság megsértéséhez vezetett, másrészt nem sok intelligenciára vallott. Akr¡ra tehát valójában azt közölte Dh¥tar§¢±rával, hogy családja iránti elvakult ragaszkodása morális és lelki vakságának tudható be. Bár úgy tûnik, hogy egyazon családhoz, közösséghez vagy nemzethez tartozunk, mindegyikünknek megvan a saját sorsa. Mindenki saját múltbeli tettei alapján kap egy újabb testet, s mindenkinek személyre szabottan kell élveznie vagy elszenvednie saját karmája gyümölcsét. Azáltal, hogy másokkal együtt élünk, nem tehetjük jobbá a sorsunkat. Sokszor megesik, hogy amikor a család feje nem egyenes úton jut vagyonhoz, éppen a saját fia veszi el a pénzét, annak ellenére, hogy az apa oly keményen megdolgozott érte. Ez történik az óceán mélyén is, amikor egy nagy, öreg hal teste egy kis hal prédája lesz. Tisztességtelen úton végsõ soron nem lehet vagyont felhalmozni a család, a közösség vagy a nemzet számára. Ezt bizonyítja számos hatalmas birodalom sorsa is: létrejöttek a múltban, de ma már nem léteznek többé, mert késõbbi nemzedékeik elherdálták minden kincsüket. Aki nem ismeri a gyümölcsözõ cselekedetek finom törvényeit, s fittyet hány az erkölcsi elvekre, arra kíméletlenül lesújtanak bûnös tetteinek visszahatásai. Ebül szerzett vagyonát valaki elveszi tõle, rá pedig a legsötétebb pokoli élet vár. Ezért nem szabad több gazdagságot felhalmoznunk, mint amennyit a sors juttat nekünk. Máskülönben vakká válunk, s nem ismerjük fel valódi érdekünket; vagyis ahelyett, hogy a saját érdekünket szolgálná, amit teszünk, éppen az ellenkezõjét érjük el: önnön bukásunkat idézzük elõ.
— Kedves Dh¥tar§¢±ra! — fejezte be Akr¡ra. — Alázattal azt javaslom neked, ne légy vak az anyagi létezés tényeivel szemben. A feltételekhez kötött anyagi életet, akár szenvedésben, akár boldogságban van éppen részünk, álomnak kell tekintenünk. Meg kell próbálnunk uralkodni elménken és érzékeinken, hogy békés életünket a K¥¢£a-tudatban való fejlõdésnek szentelhessük. A Caitanya-carit§m¥tában az áll, hogy mindenkinek zaklatott az elméje, s mindenki tele van aggodalommal, aki nem K¥¢£a-tudatú. Még a felszabadulásra vagy a Brahman-sugárzásban való feloldódásra vágyók, illetve a misztikus hatalomra törekvõ yog¦k sem érhetik el a békét. K¥¢£a tiszta bhaktái semmit sem kérnek K¥¢£ától, elégedettek azzal, hogy szolgálhatják Õt. A valódi béke és az elme nyugalma csak tökéletes K¥¢£a-tudattal érhetõ el.
Miután végighallgatta Akr¡ra erkölcsi útmutatásait, Dh¥tar§¢±ra így válaszolt:
— Kedves
Akr¡ra! Kegyes vagy, hogy jó tanácsokkal látsz el, de sajnos képtelen vagyok megfogadni õket. Aki arra ítéltetett, hogy meghaljon, annak nem használ az öröklét itala, hiába adják be neki. Tanácsaid nagyon hasznosak, elismerem; mégsem maradnak meg nyughatatlan elmémben, ahogyan a ragyogó villámok sem állapodnak meg a felhõkben. Csupán azt tudom, hogy a legfelsõbb akaratnak senki sem állhatja útját. Tudom, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢ £a, megjelent a Yadu családban, hogy könnyítsen a föld súlyos terhén. Dh¥tar§¢±ra ezzel Akr¡ra tudomására hozta, hogy szilárd hite van K¥¢£ában, az Istenség Legfelsõbb Személyiségében, ugyanakkor nagyon részrehajló a családtagjai iránt. K¥¢£a rövidesen el fogja pusztítani minden rokonát, s reménytelen helyzetében Dh¥tar§¢±ra K¥¢£a lótuszlábainál fog menedéket keresni. K¥¢£a sokszor úgy részesíti különleges kegyében a bhaktáját, hogy elvesz tõle mindent, amihez anyagi ragaszkodás fûzi. Reménytelen helyzetbe kényszeríti, hogy semmilyen más választása ne maradjon, csak az Õ lótuszlába. Ez történt Dh¥tar§¢±rával is a kuruk¢etrai csata után.
Dh¥tar§¢±ra látta, hogy itt két ellentétes tényezõ feszül egymásnak. Világos volt számára: K¥¢£a azért jött el, hogy megszabadítsa a földet fölösleges terhétõl. Mivel a fiai is fölösleges terhek voltak a föld színén, felkészült rá, hogy elveszíti õket. Ugyanakkor képtelen lett volna véget vetni a fiai iránt érzett etikátlan, elfogult ragaszkodásának. Látta, milyen ellentmondás rejlik e két dologban, s tiszteletteljes hódolatát ajánlotta az Istenség Legfelsõbb Személyiségének. — Nagyon nehéz eligazodni az anyagi létezés egymásnak ellentmondó történései között. Nem tehetünk mást: el kell fogadnunk, hogy a Legfelsõbb felfoghatatlan tervének a részei ezek is. Felfoghatatlan energiája révén a Legfelsõbb Úr megteremti az anyagi világot, belehatol, majd mûködésre készteti a természet három kötõerejét. A teremtés befejeztével minden egyes élõlénybe, de még a legparányibb atomba is belép. Senki sem képes megérteni a Legfelsõbb Úr kifürkészhetetlen terveit. Dh¥tar§¢±ra kijelentései alapján Akr¡ra már tudta, hogy a király nem fog változtatni a politikáján, azaz továbbra is elfogult lesz, a fiai javára és a P§£¨avák kárára, mindenben. Akr¡ra ekkor fogta magát, s maga mögött hagyva a barátait, egész Hastin§purát, nyomban elindult haza, a Yadu Birodalomba. Megérkezése után mindent elmesélt K¥¢£ának és Balar§mának a hastin§purai helyzetrõl és Dh¥tar§¢±ra szándékairól. K¥¢£a azért küldte Akr¡rát Hastin§purába, hogy mindent megfigyeljen, ami ott történik, s az Úr kegyébõl a küldönc sikerrel is járt. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv negyvenkilencedik fejezetéhez, melynek címe: „Az álnok Dh¥tar§¢±ra”.
ÖTVENEDIK FEJEZET K¥¢£a felépíti Dv§rak§t Ka°sa halála után két felesége özvegyen maradt. A védikus kultúrában egy nõ sohasem lehet független. Élete három szakaszból áll: gyermekkorában apja gondoskodik róla, fiatal nõként ifjú férje védelmét élvezi, férje halála esetén pedig vagy felnõtt fiai veszik gondjaikba, vagy — ha nincsenek felnõtt fiai — vissza kell térnie apjához, hogy özvegyként az õ oltalma alatt éljen tovább. Ka°sának vélhetõen nem voltak felnõtt fiai. Megözvegyült feleségei ezért az apai ház menedékébe tértek vissza. Ka°sának két felesége volt, Asti és Pr§pti. Mindketten Jar§sandha lányai voltak, aki Magadha tartomány (a mai Bihar) ura volt. Apjuk házába hazatérve elmesélték, milyen gyászos világ köszöntött rájuk Ka°sa halálát követõen. Magadha királyát, Jar§sandhát lányai szánalmas helyzetének láttán elöntötte a bánat, s ott helyben elhatározta, hogy az egész Yadu-dinasztiát lesöpri a föld színérõl. Eltökélte: mivel K¥¢£a megölte Ka°sát, az egész Yadu családnak halállal kell lakolnia. Hatalmas csatára készült, hogy megtorolja Ka°sa halálát: tizenhárom hadtesttel akart Mathur§ra támadni, melyek mindegyike sok ezer harci szekeret, lovat, elefántot és gyalogost számlált. Teljes haderejét egyesítve vonult Mathur§ ellen, s hatalmas seregével körülzárta a Yaduk fõvárosát. ¼r¦ K¥¢£a, aki egy egyszerû földi halandó szerepét játszotta, rögtön látta, milyen rettentõ haderõ élén érkezett Jar§sandha: olyan volt a sereg, mint az óceán, mely bármelyik pillanatban elöntheti a partot. Látta, hogy Mathur§ népén egyre inkább úrrá lesz a félelem. Magában a küldetésére gondolt, arra, hogy miért is szállt alá, s hogy miképpen is birkózhatna meg az elõtte álló feladattal. Mivel nem állt szándékában a Magadha Birodalom leigázása, úgy vélte, teljesen fölösleges Magadha királyát, Jar§sandhát megölnie. Missziója az volt, hogy elpusztítsa a föld nemkívánatos seregeit, ezért úgy érezte, ki kell használnia az alkalmat, s szembe kell szállnia a katonák, harci szekerek, elefántok és lovak sokaságával. Jar§sandha hada felsorakozott a város falai elõtt, s K¥¢£a elhatározta, az egész seregét elpusztítja, hogy Jar§sandha végül meghátráljon, és egy újabb sereg megszervezésére kényszerüljön. Mialatt az Úr K¥¢£a így gondolkodott, két csodálatos harci szekér szállt alá az égbõl, hajtókkal, fegyverekkel, zászlókkal együtt. Amikor K¥¢£a észrevette a szekereket, így szólt bátyjához, Balar§mához, akit Sa¯kar¢a£ának is hívnak: — Kedves bátyám, árják legkiválóbbja! Te vagy az univerzum Ura, a Yadu-dinasztia védelmezõje. Jar§sandha katonái láttán a Yaduk most mind félelemtõl reszketnek, s nagy veszedelmet sejtenek. Felfegyverzett szekered készen áll, hogy harcba röpítsen Téged, s megvédelmezhesd õket. Kérlek, szállj fel rá, s ölj meg minden katonát, töröld el a föld színérõl az ellenséget! Mindketten azért szálltunk alá a földre, hogy elpusztítsuk a szükségtelen, harcra éhes seregeket, s hogy megvédjük a jámbor bhaktákat. Itt az alkalom, hogy küldetésünket teljesítsük. Rajta hát! K¥¢£a és Balar§ma, Daª§rha leszármazottjai tehát elhatározták, hogy elpusztítják Jar§sandha tizenhárom hadosztályát. Miután felöltötték mellvértjeiket, felkaptak szekereikre. K¥¢£a szekerét D§ruka hajtotta, s miközben Balar§mával együtt megfújták kagylókürtjeiket, egy kis csapat élén kivágtattak a városból. Az ellenséges hadsereg katonáinak — bár haderejük sokszorosan felülmúlta a kis seregét — beleremegett a szívük, amikor meghallották K¥¢£a kagylókürtjének hangját. Amikor Jar§sandha meglátta K¥¢£át és Balar§mát, kicsit megsajnálta Õket, mert bizonyos értelemben az unokái voltak. Mégis a puru¢§dhama jelzõvel illette K¥¢£át, melynek jelentése: „a leghitványabb az emberek között”. A védikus irodalom Puru¢ottamaként, „az emberek legkiválóbbjaként” emlegeti K¥¢£át. Jar§sandhának nem volt szándékában K¥¢£át Puru¢ottamának szólítani, igaz, a védikus írások szaktekintélyei a következõképpen határozták meg a puru¢§dhama szó valódi jelentését: „az, akihez képest mindenki alacsonyabb rendû”. Senki nem lehet az Istenség Legfelsõbb Személyiségével egyenlõ vagy Nála nagyobb. — Nagy szégyen lenne, ha két fiúval, K¥¢£ával és Balar§mával harcolnék — mondta Jar§sandha. Mivel K¥¢£a megölte Ka°sát, Jar§sandha saját rokonai gyilkosának nevezte Õt. Ka°sa sorra ölte saját unokaöccseit, húga, Devak¦ fiait, de Jar§sandha errõl nem vett tudomást; bíráló szavakkal illette azonban K¥¢£át anyai nagybátyja, Ka°sa megölése miatt. Így viselkednek a démonok. Önmagukban vagy barátaikban nem látják a hibát, az ellenségeikben azonban rögtön hibát keresnek. Jar§sandha azzal is megvádolta K¥¢£át, hogy még csak nem is k¢atriya. Nanda Mah§r§ja nevelte fel, ezért K¥¢£a nem k¢atriya, hanem vaiªya volt. A vai¢yákat általában guptáknak hívják, amely szó azt is jelentheti: „rejtett”. K¥¢£át tehát egyrészt rejtegették, másrészt pedig Nanda Mah§r§ja nevelte fel. Jar§sandha három dolgot rótt fel K¥¢£ának: megölte anyai nagybátyját, nem volt k¢atriya, illetve gyermekkorában rejtegették. Mindezek miatt Jar§sandha úgy érezte, csak a szégyenére válik, hogy K¥¢£a ellen kell harcolnia.
— Te pedig Balar§ma — fordult ekkor K¥¢£a bátyjához —, ha akarsz, harcolj csak fivéred oldalán. Várj csak türelemmel, s nyílvesszõim a mennyekbe küldenek! A Bhagavad-g¦t§ban az áll, hogy a harc kétféle áldásban részesítheti a k¢atriyát: ha gyõz, akkor a gyõzelem gyümölcseit élvezheti, ha pedig elesik a csatában, a mennyek birodalmába kerül.
— Kedves Jar§sandha király! — válaszolta K¥¢£a. — A hõsök nem beszélnek sokat, inkább vitézi erényeikkel jeleskednek. Olyan sokat beszélsz, hogy úgy tûnik, halálodat érzed közeledni. Nem hallgatunk téged tovább, mert mi haszna annak a szavait hallgatni, aki már a halál markában van, vagy akit páni félelem gyötör? Hatalmas hadseregével Jar§sandha minden oldalról körülvette K¥¢£át, s felkészült az ütközetre. Ahogyan a felhõk és a por a napot, úgy takarta el K¥¢£át, a legfelsõbb napot Jar§sandha serege. K¥¢ £a szekerén Garu¨a jele, Balar§máén pedig egy pálmafa jele díszlett. Mathur§ hölgyei egytõl egyig a házak, paloták, kapuk tetején álltak, hogy szemtanúi lehessenek a csodálatos ütközetnek, ám amikor K¥¢£a harci szekerét Jar§sandha serege körülvette és eltakarta a szemük elõl, úgy megrémültek, hogy sokan közülük ájultan estek össze. Amikor K¥¢£a látta, hogy Jar§sandha hada teljesen körbeveszi, s szünet nélkül rohamozza kis csapatát, megragadta ¼§r¯ga nevû íját. Egyik nyílvesszõt a másik után illesztette a húrra, s olyan pontosan lõtte ki õket, hogy Jar§sandha elefántjai, lovai és gyalogosai egymás után estek el a csatatéren. K¥¢£a szünet nélkül zúgó nyilai lángoló forgószélre emlékeztettek, amely mindent elpusztítva tört elõre Jar§sandha seregében. K¥¢£a nyilai sorra leterítették az elefántokat: széthasított homlokkal zuhantak a földre. Nyílvesszõi a harci méneket is egymás után lefejezték, s a lovakkal együtt a szekerek is mind felborultak zászlóikkal, íjászaikkal, hajtóikkal együtt. Szinte valamennyi gyalogos elesett: az egész csatamezõ levágott fejekkel, kezekkel és lábakkal volt tele. Ezer és ezer elefánt, ló és katona pusztult el, kiömlõ vérük hömpölygõ folyóvá dagadt, melyben az emberek levágott karjai kígyóknak, a fejeik teknõsöknek, az elefántok tetemei kisebbfajta szigeteknek, a lovak pedig cápáknak tûntek. A legfelsõbb akarat elrendezésébõl hatalmas vérfolyam hömpölygött végig a csatamezõn. A katonák kezei és lábai halakként úsztak benne, hajuk hínárként lebegett, íjaik pedig a folyó hullámai voltak. A katonák és parancsnokok ékszerei kis kavicsoknak tûntek a tovahömpölygõ vérfolyamban. Az Úr Balar§ma, akit Sa¯kar¢a£ának is neveznek, olyan hõsiesen, olyan hévvel harcolt buzogányával, hogy a K¥¢£a teremtette vérfolyó kicsapott medrébõl. A gyáváknak inába szállt a bátorságuk a szörnyû látványtól, míg a bátrak nagy elismeréssel beszélgettek a két testvér hõsiességérõl. Hiába volt Jar§sandhának olyan hatalmas serege: az Úr K¥¢£a és Balar§ma saját kénye-kedve szerint alakította át az egész csatateret egy hátborzongató látomássá, amelynek semmi köze nem volt már egy közönséges háború látványához. Hétköznapi mércével mérve felfoghatatlan dolgok játszódtak le a csatamezõn, ha azonban az Istenség Legfelsõbb Személyisége kedvteléseiként tekintünk ezekre a cselekedetekre — akinek akaratából minden lehetséges —, jóval érthetõbbé válnak. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége puszta akarata révén megteremti, fenntartja és elpusztítja a kozmikus megnyilvánulást. Számára tehát nem különösebben csodálatos dolog a pusztítás ilyen döbbenetes jeleneteit megrendezni egy csata során. Mégis, mivel K¥¢£a és Balar§ma egyszerû halandókként csaptak össze Jar§sandhával, az egész esetet a csoda légköre hatja át. Amikor Jar§sandha látta, hogy katonái mind egy szálig elpusztultak, s egyedül õ maradt életben, rettentõen kétségbeesett. ¼r¦ Balar§ma nyomban foglyul ejtette, akárcsak az oroszlán, amikor egyetlen lendülettel leteper egy másik oroszlánt. Miközben azonban az Úr Balar§ma Jar§sandhát kötözte Varu£a kötelével és egyéb kötelekkel, az Úr K¥¢£a — fejében egy még nagyszerûbb tervet forgatva — arra kérte bátyját, hogy inkább engedjék szabadon a foglyot. Miután K¥¢£a szélnek eresztette Jar§sandhát, a megszégyenült hõs elhatározta, hogy nem lesz többé király: uralkodói trónját otthagyva az erdõbe vonul, hogy szigorú lemondások és vezeklések közepette a meditálásnak szentelje életét. Amint azonban hazafelé tartott, elõkelõ barátai azt tanácsolták neki, ne vonuljon vissza, hanem seregét újraszervezve mihamarabb támadja meg K¥¢£át. Rendes körülmények között a Yadu királyok nem arathattak volna felette gyõzelmet; vereségét csupán a balszerencsének köszönheti — mondták neki. Barátai végül erõt öntöttek Jar§sandhába. Hõsiesen harcolt, vigasztalták, ezért hát nem szabad elkeserednie a vereség miatt, amire csupán múltban elkövetett tettei miatt kerülhetett sor. Magát tehát nem kell okolnia, hiszen hõsiesen harcolt. Így aztán Jar§sandhának, Magadha tartomány királyának — miután teljes hadseregét elveszítette, s el kellett szenvednie elfogatásának és szabadon bocsátásának megaláztatásait — nem maradt más hátra, mint hogy hazatérjen birodalmába. Így gyõzte le az Úr K¥¢£a Jar§sandha
katonáit, s bár ellenfele hadseregéhez képest az Õ hadereje csupán egy parányi csapat volt, a legkisebb veszteség sem érte, míg Jar§sandha katonái egytõl egyig odavesztek. A mennyei bolygók lakói örömükben az Úr dicsõségérõl énekeltek, s virágesõvel ünnepelték Õt csodás gyõzelméért. Miután Jar§sandha visszatért birodalmába, Mathur§ megmenekült a veszedelemtõl — nem fenyegették már a falain túl leselkedõ ellenséges hadak. Mathur§ lakosai kiváló énekesek (s¡ták és m§gadhák), csodálatos dalokat zengõ költõk kíséretében kivonultak az utcákra, hogy gyõzelmét magasztaló énekekkel fogadják az Úr K¥¢£át. Harsonák, kürtök, üstdobok és sok más zeneszerszám — bher¦, t¡rya, v¦£§, fuvola és m¥da¯ga — hangja köszöntötte az Urat, amint a gyõzelem után bevonult a városba. Az örömmámorban úszó nép az egész várost kicsinosította: vízzel szórták fel az utakat, s zászlókkal, füzérekkel díszítették fel házaikat, üzleteiket, a város utcáit, sétányait, útkeresztezõdéseit és kapuit. A br§hma£ák védikus mantrákat zengtek végig a városon. Amikor K¥¢£a bevonult a felékesített, ünneplõ Mathur§ba, a város hölgyei és lányai virágfüzérekkel várták, hogy még szebbé varázsolják az eseményt. Védikus szokás szerint joghurt és friss zöld fû keverékével szórták be az utakat, hogy a gyõzelemünnep még áldásosabb legyen. Amint K¥¢£a végighaladt az utcákon, a hölgyek és asszonyok rajongástól csillogó szemmel figyelték. K¥¢£a és Balar§ma kincseket, ékszereket és számtalan más hadizsákmányt hoztak a csatamezõrõl, hogy Ugrasena királynak ajándékozzák. K¥¢£a ezzel tisztelgett nagyapja, a Yadu-dinasztia koronázott királya elõtt.
Jar§sandha, Magadha királya tizenhétszer ostromolta meg Mathur§t, mindannyiszor ugyanúgy s ugyanakkora hadsereggel sorakozva fel a város falai elõtt. Minden egyes alkalommal vereséget szenvedett: katonáit mind egy szálig elpusztította K¥¢£a, s rendre csalódottan, tönkreverten kellett hazatérnie. A Yadu-dinasztia hercegei minden alkalommal elfogták, majd megszégyenítõ módon újra szabadon engedték, s Jar§sandhának ugyanazzal a gyalázattal kellett újra meg újra hazatérnie. Miközben Jar§sandha Mathur§ tizennyolcadik ostromára készült, egy Mathur§tól délre uralkodó yavana király megirigyelte a Yadu-dinasztia gazdagságát, s megtámadta a várost. Úgy tartják, hogy a yavanák királyát, K§layavanát N§rada biztatta fel a támadásra. A történetet a Vi¢£u-pur§£a meséli el: Egyszer Garga Munit, a Yadu-dinasztia papját sógora kigúnyolta. Amikor a Yadu-dinasztia királyainak fülébe jutott az eset, jót nevettek Garga Munin, aki ezért nagyon megharagudott rájuk. Elhatározta, hogy olyan fiat fog nemzeni, aki nagy veszedelmet hoz majd a Yadukra. Kedvében járt az Úr ¼ivának, aki ezért megáldotta egy fiúgyermekkel. A fiút, K§layavanát, Garga Muni egy yavana király feleségének méhében nemzette. K§layavana egyszer megkérdezte N§radától: „Kik a világ legerõsebb királyai?” Amikor N§rada elmondta neki, hogy a Yaduk a legerõsebbek a világon, K§layavana megtámadta Mathur§ városát, éppen akkor, amikor Jar§sandha a tizennyolcadik ostromára készült. K§layavana nagyon szeretett volna hadat üzenni egy olyan királynak, aki méltó ellenfele lehetett volna a csatában, de addig még nem talált ilyet sehol a világon. Miután N§rada mesélt neki Mathur§ról, úgy döntött, hogy az lesz a legbölcsebb, ha harmincmillió yavana katonával vonul a város ellen. Amikor K§layavana megtámadta Mathur§t, az Úr ¼r¦ K¥¢£a Baladevával együtt felmérte a helyzetet; számba vették, hogy milyen veszélyek is fenyegetik majd a Yadu-dinasztiát a két félelmetes ellenség, Jar§sandha és K§layavana ostroma alatt. Szorított az idõ, mert K§layavana már minden oldalról támadta Mathur§t, és várható volt, hogy másnap Jar§sandha is megérkezik, ugyanakkora sereggel, mint az elõzõ tizenhét alkalommal is. K¥¢£a biztos volt benne: Jar§sandha kihasználja az alkalmat, hogy K§layavana is Mathur§t ostromolja, s megpróbálja majd bevenni a várost. Arra gondolt hát, fölkészül arra az esetre is, ha Mathur§ra két fontos stratégiai ponton törne rá az ellenség. Ha Õ és Balar§ma a város egyik pontján harcolna K§layavanával, gondolta, akkor fennáll a veszélye, hogy Jar§sandha egy másik helyen behatolva törne rá a Yadukra. Jar§sandha nagyon erõs volt, s mivel tizenhétszer már legyõzték, bosszúvágytól fûtve talán az utolsó szálig kiirtaná a Yadu család tagjait. Vagy talán foglyul ejtené s magával hurcolná õket a birodalmába. Ezért K¥¢£a elhatározta, hogy olyan erõdöt épít, ahová semmilyen kétlábú élõlény, sem ember, sem démon nem hatolhat be. Elhatározta, hogy oda viszi majd övéit, s így nyugodtan megküzdhet ellenségeivel. (Dv§rak§ tehát szintén Mathur§ királyságához tartozott akkoriban. A ¼r¦mad-Bh§gavatamban az áll, hogy K¥¢£a a tenger közepén építette meg az erõdöt, melynek romjai még mindig láthatók a Dv§rak§-öbölben.)
Elõször erõs fallal vett körül egy kilencvenhat négyzetmérföldnyi területet a tengerben. A csodálatos építményt Viªvakarm§ tervezte és építette meg. Közönséges építész nem lenne képes ilyen erõdöt létrehozni a tengerben. Csupán az univerzumszerte csodás mestermûveket alkotó Viªvakarm§, a félistenek mérnöke képes egy ilyen feladattal megbirkózni. Ám ha az Istenség Legfelsõbb Személyiségének akaratából hatalmas bolygók lebeghetnek súlytalanul az ûrben, akkor ehhez képest egy tengerre épített kilencvenhat négyzetmérföldnyi erõd nem is olyan ördöngös dolog. A ¼r¦mad-Bhagavatamban arról olvashatunk, hogy az új, csodásan megépített tengeri várost utak, utcák és keresztutcák szépen megtervezett rendszere hálózta be, mindenütt gyönyörû parkok és kertek zöldelltek, melyekben kalpav¥k¢ák — kívánságteljesítõ fák — nõttek. Ezek a fák nem olyanok, mint az anyagi világ fái; ilyen fákat csak a lelki világban találunk. K¥¢£a mindenek feletti akaratából bármi lehetséges, így hát Dv§rak§ban, a K¥¢£a építtette városban ilyen kívánságteljesítõ fák is voltak. A város palotákkal és hatalmas, díszes kapukkal, úgynevezett gopurákkal volt tele. Gopurákat a mai napig is látni a nagyobb templomokban: nagyon magas, különleges mûvészi gonddal készült kapuk ezek. A palotákban és kapukon aranyból készült vizeskorsók (kalaªák) függtek, melyek kedvezõ jelnek számítanak. Szinte valamennyi palota csúcsa a felhõkig ért; a házak pincéiben arannyal, ezüsttel, gabonával töltött edények, a szobákban aranyból készült vizeskorsók sorakoztak; a hálószobákat drágaköves berakások díszítették; a padló
marakata-ékkõvel kirakott mozaik volt. Vi¢£u-m¡rti, Yadu leszármazottjainak imádott m¡rtija állt minden házban. A lakónegyedeket úgy rendezték el, hogy minden var£ának — a br§hma£áknak, a k¢atriyáknak, a vaiªyáknak és a ª¡dráknak — külön negyedben jutott hely. Ebbõl az derül ki, hogy a Bhagavad-g¦t§ban leírt var£a-rendszer már abban az idõben is létezett. A város közepén állt Ugrasena király rezidenciája, a legragyogóbb minden palota között. Amikor Indra látta, hogy K¥¢£a milyen csodálatos várost épít, küldött egy p§rij§ta-fát, a mennyei bolygók híres fáját, amit aztán el is ültettek az új városban, és egy díszcsarnokot is, melyet Sudharm§nak neveztek. A csarnoknak az volt a különlegessége, hogy aki benne tartózkodott, az felülemelkedett az öregkor nyomorúságain. Varu£a félisten egy hófehér, fekete fülû lovat ajándékozott, amely az elme sebességével tudott száguldani. Kuvera, a félistenek kincstárnoka azt a mûvészetet adományozta a városnak, melynek révén elérhetõ az anyagi gazdagság nyolcféle tökélye. A félistenek így hát sorra megajándékozták a várost a lehetõségeiknek megfelelõ ajándékokkal. Harminchárommillió félisten van, akik az univerzum irányításának egy-egy területéért felelõsek, s most mindannyian éltek az alkalommal, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége saját városát építi: valamennyien átadták ajándékaikat, hogy még egyedülállóbbá tegyék Dv§rak§t az univerzumban. Mindez azt is mutatja, hogy bár megszámlálhatatlan félisten van, egyikük sem független K¥¢£ától. Ahogyan a Caitanya-carit§m¥tában áll: K¥¢£a a Legfelsõbb Úr, s mindenki más a szolgája. Amikor K¥¢£a személyesen volt jelen ebben az univerzumban, minden szolgája megragadta az alkalmat, hogy szolgálhassa Õt. Ezt a példát mindenkinek követnie kell, különösen azoknak, akik K¥¢£a-tudatosak, s a lehetõségeik és képességeik szerint szolgálniuk kell K¥¢£át.
Miután a tervek alapján minden felépült, K¥¢£a Mathur§ összes polgárát Dv§rak§ba vitte, s az Úr Balar§mát a város atyjává nevezte ki. Mindent megtanácskozott Balar§mával, majd lótuszvirágfüzérrel felékesítve, ám egyetlen fegyver nélkül elhagyta a várost, hogy találkozzon K§layavanával, aki hadaival idõközben teljesen körbevette Mathur§t. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv ötvenedik fejezetéhez, melynek címe: „K¥¢£a felépíti Dv§rak§t”.
ÖTVENEGYEDIK FEJEZET Mucukunda felszabadítása Amikor sárga öltözékében K¥¢£a kilépett a város kapuin, K§layavana, aki még sohasem látta Õt, csodálatosan szépnek találta. Ahogy áthaladt K§layavana katonái között, olyan volt, mint a hold, amint végighalad az égen gyülekezõ felhõk között. K§layavana nagyon szerencsés volt: láthatta a ªr¦vatsát, az Úr ¼r¦ K¥¢£a mellkasát díszítõ különleges jelet, és az Úr egy másik ékét, a Kaustubhát is. K§layavana K¥¢£a Vi¢£u-alakját látta: erõs teste, négy karja volt az Úrnak, s a frissen nyílt lótuszvirág szirmaihoz hasonlatos szemei. K¥¢£a derûs volt; gyönyörû homloka és arca, mosolygó szeme, nyughatatlan szemöldökei és ide-oda ringó fülbevalói csodaszép látványt nyújtottak. K§layavana már hallott Róla N§radától, s most azt látta, hogy a feléje közeledõ alakra teljesen ráillik N§rada leírása. Sorra észrevette Rajta a különleges jeleket, látta a mellkasát díszítõ jellegzetes ékszereket, gyönyörû lótuszvirágokból készült füzérét, lótuszhoz hasonlatos szemeit és feltûnõen szép testi vonásait. Arra a következtetésre jutott, hogy ez a csodálatos valaki nem lehet más, mint V§sudeva, mert minden leírás ráillett, amit N§radától hallott. K§layavana döbbenten nézte, hogy K¥¢£a fel sem ült harci szekerére — úgy, ahogy volt, gyalog, teljesen fegyvertelenül közeledett feléje. K§layavana azért jött, hogy megküzdjön K¥¢£ával, de volt benne annyi harcosi becsület, hogy ne vegyen fegyvert a kezébe. Elhatározta, hogy puszta kézzel vív meg ellenfelével, s el is indult K¥¢£a felé, hogy párviadalra keljen Vele. K¥¢£a azonban, anélkül, hogy egy pillantásra méltatta volna, egyszerûen elment mellette. K§layavana a nyomába eredt, de hiába szedte nyakába a lábát, nem tudta utolérni K¥¢£át. Még az elme sebességével száguldó hatalmas yog¦k sem tudják utolérni K¥¢£át. Csak azok tudják megfogni Õt, akik az odaadó szolgálat útját járják, K§layavana azonban nem volt járatos az odaadó szolgálatban. Hiába akarta elkapni K¥¢£át, képtelen volt utolérni, s egyre csak a háta mögött loholt.
Futott, ahogy csak az ereje bírta, s amikor azt hitte, K¥¢£a már csak egy karnyújtásnyira van, ujjongani kezdett magában: „Na, most elkapom!” — de nem sikerült neki. K¥¢£a jó messzire elcsalogatta, mígnem eltûnt egy barlang szájában. K§layavana azt hitte, K¥¢£a megfutamodott a harc elõl, s a barlangban keres menedéket. Ezért aztán nagy hangon becsmérelni kezdte. — Ó, K¥¢£a! Azt hallottam, hogy a Yadu-dinasztia nagy hõse vagy, de most már látom, hogy gyáva vagy: megfutamodtál a harc elõl! Ez nem méltó hírnevedhez és családod hagyományaihoz!
K§layavana, mivel nem volt mentes a bûnös élet szennyezõdéseitõl, hiába futott oly gyorsan K¥¢£a után: nem tudta elérni. A védikus kultúrában mindazokat, akik nem követik a magasabb kasztok, a br§hma£ák, a k¢atriyák, a vaiªyák, sõt, a kétkezi munkások (a ª¡drák) életszabályait, mleccháknak vagy yavanáknak nevezik. A védikus társadalmi rendszer úgy van megtervezve, hogy a ª¡dráknak számító emberek is a br§hma£ák szintjére emelkedhetnek a kulturális felemelkedés folyamata, a tisztító erejû sa°sk§ra által. A védikus írások szerint senki sem minõsül br§hma£ának vagy mlecchának csupán a születése alapján. Születése szerint mindenki ª¡drának tekinthetõ. Az embernek egy tisztító folyamat által kell felemelkednie a bráhmanikus élet szintjére. Ha ezt elmulasztja, s továbbra is csak lefelé süllyed, akkor mlecchának vagy yavanának nevezik. K§layavana a mlecchák és yavanák kasztjába tartozott. Mivel bûnös cselekedetek szennyezték be, nem tudta elérni K¥¢£át. A magasabb kasztok tagjai számára tilos cselekedetek — a szabályozatlan szexuális élet, a húsevés, a szerencsejáték és a mámorító-kábítószerek fogyasztása — szerves részét képezik a mlecchák és a yavanák életének. Ha ilyen bûnös cselekedetek kötik gúzsba az embert, képtelen bármilyen elõrelépést is tenni az Isten felé vezetõ úton. A Bhagavad-g¦t§ megerõsíti, hogy csak az tud odaadó szolgálatot végezni, csak az tud elmerülni a K¥¢£a-tudatban, aki tökéletesen megszabadult bûnös tettei minden visszahatásától.
Amikor K¥¢£a belépett a barlangba, a nyomában loholó K§layavana elõször becsmérlõ szavakkal illette, majd amikor K¥¢£a hirtelen eltûnt a szeme elõl, utánaeredt a barlangba is. A barlangban különös látvány fogadta: egy alvó ember a földön. K§layavana égett a vágytól, hogy megküzdjön K¥¢£ával, s amikor megpillantotta a földön fekvõ alakot, azt gondolta, K¥¢£a alszik ott. K§layavana rettentõen büszke volt az erejére, s azt hitte, K¥¢£a megfutamodott a harc elõl. Ezért aztán jól belerúgott a K¥¢£ának vélt alvó alakba. Az ember azonban már hosszú-hosszú ideje feküdt ott, s amikor K§layavana rúgása felébresztette, kimeresztette a szemét, s körbenézett. Idõ elõtt ébresztették föl, ezért éktelen haragra gerjedt, amikor észrevette K§layavanát. Dühében lángok csaptak ki a szemébõl, s egyetlen pillanat alatt hamuvá égették K§layavanát. A fenti történet hallatán Par¦k¢it Mah§r§ja az alvó emberrõl tudakozódott ¼ukadeva Gosv§m¦tól. — Ki volt ez az ember? Miért aludt ott? Hogyan tett szert olyan erõre, hogy pillantásával azonnal hamuvá égette K§layavanát? Miért feküdt éppen egy barlangban? — kérdezte. — Kedves királyom — válaszolt ¼ukadeva Gosv§m¦ —, a barlangban fekvõ ember Ik¢v§ku király dicsõ családjában született — abban a családban, amelyben az Úr R§macandra is megjelent —, s a kiváló M§ndh§t§ király fia volt. Õ maga is nagy lélek volt, s Mucukunda néven ismerték szerte a világban. Mucukunda király szigorúan követte a bráhmanikus kultúra védikus szabályait, s mindig betartotta fogadalmait. Olyan hatalommal rendelkezett, hogy még a félistenek is nem egyszer arra kérték, köztük Indra is, hogy segítse õket a démonok elleni harcban. Így aztán a félistenek oldalán rengeteg csatát vívott a démonokkal.
A félistenek hadvezére, K§rttikeya nagyon elégedett volt Mucukunda királlyal, ám egy napon azt javasolta neki, vonuljon vissza a háborúskodástól, s pihenje ki magát, hiszen annyit hadakozott már a démonokkal. — Kedves Mucukunda király! — fordult hozzá. — Mindenedet feláldoztad a félistenek kedvéért. Csodálatos birodalmadat, melyet ellenség soha meg nem támadott, elhagytad, lemondtál a fényûzésrõl, minden vagyonodról, és soha nem törõdtél személyes vágyaiddal. Oly sokáig voltál távol birodalmadtól, oly régóta tart már a démonok ellen, a félistenek oldalán vívott harcod, hogy feleséged, gyermekeid, rokonaid, minisztereid már mind eltávoztak az élõk sorából, idejük valamennyiüknek lejárt. Az idõ eljár, senkire sem vár. Minden rokonod eltávozott már; hiába térnél vissza otthonodba, senki élõt nem találnál a tieid közül. Nagy úr az idõ, hatalmas és erõs; mivel az Istenség Legfelsõbb Személyiségét képviseli, erõsebb a legerõsebbnél. Az idõ nem ismer akadályt, s a maga finom, észrevétlen módján bármit meg tud változtatni. Senki nem tudja megállítani. Ahogyan az állatidomár kénye-kedve szerint idomítja állatait, úgy az idõ is tetszése szerint alakítja a világ dolgait. Senki sem képes meghiúsítani a mindenek feletti idõ elrendezéseit. A félisten ezután azt kérte Mucukundától, kívánjon tõle bármit, egyetlen áldást kivéve: a felszabadulást. Egyetlen élõlény sem ajándékozhat felszabadulást, csak az Istenség Legfelsõbb Személyisége, Vi¢£u. Emiatt nevezik az Úr Vi¢£ut, vagyis K¥¢£át Mukundának, a felszabadulás adományozójának. Mucukunda király hosszú évek óta nem aludt, s a folytonos háborúskodásban nagyon kimerült. Ezért aztán amikor a félisten felajánlotta, hogy áldásában részesíti, csupán az alvásra tudott gondolni. — Kedves K§rttikeya, félistenek legkiválóbbja! — válaszolta. — Aludni szeretnék, s a következõ áldást kérem tõled: ruházz fel engem egy olyan képességgel, hogy puszta tekintetemmel porrá égethessem azt, aki megzavarja álmomat és idõ elõtt fölébreszt. Ezt az áldást kérem tõled. A félisten teljesítette kérését, s mély, pihentetõ álmot ígért neki. Mucukunda király ezután a barlangba vonult. K§rttikeya áldásának köszönhetõen tudta aztán egyetlen pillantásával hamuvá égetni K§layavanát. K¥¢£a valójában azért ment a barlangba, hogy lemondása jutalmául felszabadítsa Mucukundát, ám nem Õ jelent meg elõtte elõször. Úgy rendezte, hogy Mucukunda K§layavanát pillantsa meg elõbb, majd aztán Õ is a király elé lépett. Így cselekszik az Istenség Legfelsõbb Személyisége: egyetlen tettével sok más dolgot is elrendez. Fel akarta szabadítani a barlang mélyén alvó Mucukunda királyt, ugyanakkor meg akarta ölni a Mathur§t ostromló K§layavanát. Egy csapásra két tervét is megvalósította. Az Úr K¥¢£a sárga ruhájában, négykarú vi¢£u-m¡rtiként jelent meg Mucukunda elõtt. A király láthatta az Úr mellkasán található ªr¦vatsa-jelet, a nyakát díszítõ ékszert, a Kaustubhát, s a térdéig érõ vaiyajant¦-virágfüzért is. K¥¢£a egész teste ragyogott, arcán csodálatos mosoly ült, s fülében drágakövekkel kirakott fülbevalók csillogtak. Jóval csodálatosabb volt annál, mint amit egy ember felfogni képes. És azon túl, hogy Mucukunda ilyen látványban részesülhetett, az Úr rávetette ragyogó pillantását is, s rabul ejtette az elméjét. K¥¢£a volt az Istenség Legfelsõbb Személyisége, mindenki között a legidõsebb, mégis fiatal fiúnak látszott, s úgy mozgott, akár egy õz a vadonban. Ennek ellenére lénye rendkívüli hatalmat sugárzott, olyat, amely elõtt minden ember reszketve hajt fejet.
K¥¢£a szépséges vonásai láttán Mucukunda király kíváncsi lett, vajon kit is lát maga elõtt, s alázattal megkérdezte az Urat: — Drága Uram! Kérlek, áruld el, hogy kerültél ebbe a barlangba? Kit tisztelhetek benned? Látom: lábaid olyanok, mint a lótuszvirág finom szirma. Hogyan jöttél át mégis az erdõn, amely tüskés bozóttal és éles kavicsokkal teli? Csupán ámulni tudok. Nem Te vagy-e hát az Istenség Legfelsõbb Személyisége, a hatalmasok között a leghatalmasabb? Nem Te vagy-e minden fény és tûz forrása? Vagy talán egyike vagy a nagy félisteneknek, s Te vagy a napisten, a holdisten vagy maga Indra, a mennyek királya? Vagy netán egy másik bolygó uralkodó istensége vagy? Mucukunda jól tudta, hogy a felsõbb bolygórendszerek mindegyikének van egy uralkodó istensége. Nem volt ostoba, mint a mai kor embere, aki azt gondolja, hogy míg a földet élõlények sokasága népesíti be, a többi bolygó lakatlan. Mucukunda kérdése, hogy vajon K¥¢£a nem egy számára ismeretlen bolygó istensége-e, nagyon helyénvaló volt. Mucukunda király az Úr tiszta bhaktája volt, s nyomban megértette, hogy az Úr K¥¢£a, aki teljes pompájában jelent meg elõtte, nem lehet egyetlen anyagi bolygó istensége sem. Minden bizonnyal K¥¢£a Õ, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, akinek számtalan Vi¢£u-formája van, s biztosan Puru¢ottama, az Úr Vi¢£u áll most elõtte — vélekedett a király. Mucukunda azt is észrevette, hogy a barlang sûrû sötétsége az Úr jelenlétében nyomtalanul eloszlott. Nem lehetett hát más, csakis az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Mucukunda jól tudta, hogy bárhol jelenjen meg az Úr személyesen — transzcendentális neve, tulajdonságai vagy épp formája által —, ott a tudatlanság sötétsége nem
maradhat tovább. Olyan Õ, mint a fáklya a sötétben: fénnyel áraszt el mindent, amire addig sötétség borult.
Mucukunda alig várta, hogy megtudja, ki is valójában az Úr K¥¢£a, ezért így szólt: emberek legkiválóbbja! Ha úgy gondolod, méltó vagyok arra, hogy felfedd elõttem kilétedet, kérlek, mondd meg, ki vagy! Kik az õseid? Mi a mesterséged? Melyik családból származol? Mucukunda ekkor arra gondolt, elõbb neki illene bemutatkoznia az Úrnak, másképp nincs joga ahhoz, hogy az Úr kilétérõl érdeklõdjön. Az illendõség szabályai szerint egy kevésbé jelentõs személy nem tudakozódhat egy nála fontosabb személyrõl, míg elõször föl nem fedi a saját kilétét. Ezért így szólt az Úr K¥¢£ához: — Kedves Uram, elõbb elmondom Neked, ki vagyok. Ik¢v§ku király híres családjához tartozom, ám ami az érdemeimet illeti, a nyomába se érek dicsõ õsapámnak. Nevem Mucukunda. Apám M§ndh§t§, nagyatyám pedig a nagy Yuvan§ªva király volt. Több ezer évig harcoltam pihenés nélkül, míg végül olyannyira kimerültem, hogy testemet elhagyta minden erõ, s képtelen voltam tenni bármit is. Hogy visszanyerjem erõmet, e magányos barlangban pihentem le, ám egy ismeretlen ember erõvel, akaratom ellenére felébresztett az imént. Erõszakos viselkedéséért egyetlen pillantásommal hamuvá égettem. Most azonban abban a végtelen szerencsében van részem, hogy hatalmat sugárzó, szépséges alakodat itt láthatom magam elõtt. Azt hiszem, Neked köszönhetõ, hogy elpusztíthattam ellenségemet. Drága Uram! Be kell vallanom, hogy tested vakító sugárzása miatt nem látlak jól. Érzem, hogy tested ragyogásában eltörpül az erõm, s látom Rajtad, hogy minden teremtmény imádatára méltó vagy. Amikor látta, Mucukunda király mennyire ég a vágytól, hogy megtudja, ki is Õ valójában, az Úr K¥¢£a mosolyogva így szólt: — Ó,
— Ó, király! Születéseimet, megjelenéseimet, eltávozásaimat és tetteimet szinte lehetetlen számba venni. Bizonyára tudod, hogy Anantadeva-inkarnációm millió és millió szájával idõtlen idõk óta sorolja neveimet, dicsõségemet, tulajdonságaimat, tetteimet, megjelenéseimet, eltávozásaimat és inkarnációimat, ám mind a mai napig nem tudott mondandója végére érni. Következésképp lehetetlen pontosan megtudni, mennyi formám és nevem is van valójában. Egy materialista tudós számára még az is elõbb lehetséges, hogy megszámolja a föld atomjait, mint az, hogy valaha is összeszámlálja végtelen sok nevemet, formámat és cselekedetemet. Számtalan nagy bölcs és szent próbálta már fölsorolni tetteimet és inkarnációimat, ám egyiküknek sem sikerült a végére jutnia. De mivel annyira szeretnél megismerni Engem, elmondom neked, hogy azért jelentem meg itt a földön, hogy elpusztítsam az emberek között eluralkodott démoni elveket, s visszaállítsam a Védákban lefektetett vallásos szabályokat. Brahm§, az univerzum uralkodó istensége hívott ide emiatt, s a Yaduk dinasztiájában, a Yadu család tagjaként jelentem meg. Vasudeva fiaként születtem meg a Yadu-dinasztiában, így V§sudevának, Vasudeva fiának ismernek az emberek. Talán arról is tudsz, hogy megöltem Ka°sát, akit elõzõ életében K§laneminek hívtak, valamint Pralamb§surát és sok más démont. Ellenségekként léptek fel ellenem, s el kellett pusztítanom õket. Az a démon, aki elõtted jelent meg az imént, szintén az ellenségem volt, s te nagyon kegyesen hamuvá égetted õt a pillantásoddal. Kedves Mucukunda király! Kiváló bhaktám vagy, ezért, hogy indokolatlan kegyemben részesítselek, megjelentem ebben a barlangban. Nagy szeretettel viseltetek a bhaktáim iránt, s mivel elõzõ életedben is hûséges hívem voltál, és indokolatlan kegyemért imádkoztál, eljöttem hozzád, hogy teljesítsem óhajod. Szíved vágya most teljesült: itt állok elõtted. Kedves királyom, kérj Tõlem bármilyen áldást! Amit csak kívánsz, teljesítem. Örök törvény, hogy aki Nálam keres menedéket, annak minden óhaja teljesül a kegyembõl. Amikor az Úr K¥¢£a arra utasította Mucukunda királyt, hogy kérjen Tõle valamilyen áldást, a királyt nagy boldogság töltötte el, mivel Garga Muni jóslata jutott az eszébe, aki hosszú-hosszú idõvel azelõtt megjövendölte, hogy Vaivasvata Manu uralkodásának huszonnyolcadik yuga-ciklusában az Úr K¥¢£a meg fog jelenni a földön. Amikor eszébe jutott e jóslat, rádöbbent, hogy a Legfelsõbb Személy, N§r§ya£a áll elõtte. Nyomban az Úr K¥¢£a lótuszlábaihoz vetette magát, s imádkozni kezdett:
— Ó, Uram! Ó, Istenség Legfelsõbb Személyisége! Tudom, hogy e bolygó minden egyes élõlényét külsõ energiád tartja illúzióban, s egytõl egyig az érzékkielégítésbõl származó csalóka elégedettség rabjai. Illuzórikus tetteikben elmerülve nem vonzódnak lótuszlábaid imádatához, s mivel nem tudnak arról az áldásról, melyet a lótuszlábaidnál való meghódolás nyújt, az anyagi létezés számtalan nyomorúságának vannak kitéve. Ostobán az állítólagos társadalomhoz, barátsághoz, szerelemhez ragaszkodnak, melyek a legváltozatosabb szenvedések forrásai csupán. Külsõ energiád illúziója alatt mindenki ragaszkodik az anyagi létezéshez — férfiak és nõk egyaránt —, s az életük abból áll, hogy a csalók és rászedettek hatalmas társadalmában folyamatosan becsapják egymást. Ezek az ostobák, nem is sejtve, milyen szerencsések, hogy végre elérték az emberi létformát, vonakodnak attól, hogy lótuszlábaidat imádják. Külsõ energiád hatására csupán az anyagi tettek ragyogásához ragaszkodnak, az úgynevezett társadalomhoz, barátsághoz és szerelemhez, akár az ostoba állatok, akik egy sötét kútba estek.
Mucukunda király a sötét kút példáját hozza fel. A szántóföldeken sok olyan kút van, melyet benõtt a fû, mivel hosszú évek óta nem használják már. Mivel az ilyen kutat a szerencsétlen állatok nem veszik észre, beleesnek, s ha nem mentik ki õket, menthetetlenül elpusztulnak. Néhány fûcsomó csábítására az állatok belepottyannak a sötét kútba, ahol a biztos halál vár rájuk. Az ostoba ember sem tudja, mi az emberi lét rendeltetése — életét puszta érzékkielégítésre vesztegeti el, s értelmes cél nélkül hal meg. — Drága Uram! Az anyagi természet ezen egyetemes törvénye rám is ugyanúgy érvényes. Én is egy ostoba vagyok a sok közül, aki egész életében csak az idejét vesztegette. Külön nehezíti sorsomat, hogy a királyi rendhez tartozom, amitõl még felfuvalkodottabbá váltam, mint az emberek általában. Egy átlagember azt gondolja, õ a tulajdonosa a testének vagy a családjának, de én nagyobb léptékben kezdtem így gondolkozni. Az egész világ ura akartam lenni, s miközben az érzékkielégítésre való lehetõségeim egyre önteltebbé tettek, testi életfelfogásom is erõsebb és erõsebb lett. Egyre jobban kezdtem ragaszkodni az otthonomhoz, a feleségemhez, a gyermekeimhez, a pénzhez és a világ fölötti uralmamhoz, s a gondolataim szünet nélkül anyagi életem körülményei körül forogtak. — Ó, Uram! Annyi értékes életet elvesztegettem, haszontalanul! Ahogy téves életfelfogásom egyre erõsödött bennem, a végén már úgy tekintettem erre az anyagi testre, mely nem más, mint egy halom hús és csont, mint mindennek a lényegére, s hiúságomban azt hittem, az emberi társadalom királya vagyok. Ezzel a téves, testi életfilozófiával jártam a világot hadseregem — katonáim, szekérharcosaim, bõsz elefántjaim és lovaim — élén. Tábornokaimtól körülvéve, hatalomittas büszkeségemben nem vettelek észre Téged, aki a legjobb barátként mindig ott ültél a szívemben. Nem törõdtem Veled, s ez elõkelõ anyagi körülményeim következménye volt. Azt hiszem, hozzám hasonlóan egyetlen élõlény sem törõdik a lelki megvalósítással, s örökké tele van aggodalommal. „Mit kell tennem? Most mi következik?” — gondolják. Az anyagi vágyak olyan erõsen lekötöznek bennünket, hogy õrültségünkbõl nem tudunk kiszabadulni. — Annak ellenére azonban, hogy ennyire elmerülünk anyagi gondolatainkban, az elkerülhetetlen idõ — mely csupán egyike megjelenési formáidnak — mindig elvégzi dolgát, s amint a kiszabott idõ lejár, anyagi álmodozásunk tetteinek rögtön véget vetsz, Uram. Az idõ képében véget vetsz minden cselekedetünknek, ahogyan az éhes fekete kígyó nyeli el kíméletlenül a kicsiny egeret. A kegyetlen idõnek köszönhetõ, hogy a királyi test, melyen egész élete során arany ékszerek ragyogtak, és csodálatos lovak húzta hintón vagy arannyal felékesített elefántok hátán utazott, s amelyet az emberi társadalom királyaként ünnepeltek, végül felbomlik, s csupán arra lesz jó, hogy férgek és bogarak falják fel, hogy hamuvá vagy épp állatok ürülékévé váljon. E dicsõ testet királyi testnek tekinthetik, amíg él, a halál után azonban még a király testét is állatok falják fel, hogy aztán ürülék legyen belõle, hamuvá ég a krematóriumban, vagy pedig földbe temetik, ahol férgek és bogarak lakmároznak rajta. — Drága Uram! Nemcsak a halálunk után, de már az életünk során is egyfolytában a teljhatalmú idõ irányítása alatt állunk. Még ha egy hatalmas király vagyok is, világhódító utamról visszatérve az élet legkülönbözõbb anyagi feltételei közé kerülök. Amikor gyõztesen hazatérek, sorra járulnak elém birodalmam királyai, hogy a tiszteletüket ajánlják nekem, ám amint palotám belsõ lakosztályaiba érek, csupán egy tehetetlen báb leszek királynõim kezében. Nõi lábak elé kell borulnom a puszta érzéki örömök kedvéért! Az anyagi élet rendkívül veszõdséges: az embernek annyit kell dolgoznia az élvezet reményében, hogy jóformán soha nincs alkalma békésen élvezni munkája gyümölcsét. Hogy minden anyagi lehetõsége meglegyen, illetve, hogy a mennyei bolygókra emelkedhessen, az embernek komoly lemondásokat és vezekléseket kell végrehajtania. Ha valakinek megadatik az a lehetõség, hogy nagyon gazdag vagy nemesi családban születik meg, még akkor is örökké aggodalommal teli küzdelmet kell folytatnia, hogy helyzetét megtarthassa, s számtalan áldozat bemutatásával és adományozással kell következõ életére felkészülnie. Még a királyi élet is aggodalommal teli. Nem csupán a birodalom irányítása jelent tengernyi gondot, hanem az is, hogy közben a mennyei bolygókra való felemelkedés feltételeit is teljesítse az ember. — Módfelett nehéz tehát az anyagi élet szövevényébõl kikerülni, ám ha valaki a kegyedben részesül valahogyan, megkaphatja a lehetõségét, hogy egy tiszta bhaktával kerüljön kapcsolatba. Ez a kezdete a feltételekhez kötött anyagi élet útvesztõjébõl való kiszabadulásnak. Drága Uram! Csupán a tiszta bhakták társasága révén érhet el bárki is Téged, aki az anyagi és lelki létezés irányítója vagy. Te vagy tiszta híveid végsõ célja, s e tiszta bhakták társaságában ébredhet fel az emberben az Irántad érzett, addig szunnyadó szeretet. A tiszta bhakták társaságában kifejlõdõ K¥¢£a-tudat által
szabadulhatunk ki tehát az anyagi élet rabságából. — Drága Uram! Olyan kegyes vagy, hogy bár nem kerestem kiváló bhaktáid társaságát, mégis különleges kegyedben részesítettél, amit csakis annak köszönhetek, hogy egy tiszta bhakta, Garga Muni társaságában lehettem egy rövid idõre. Indokolatlan kegyedbõl történhetett csupán, hogy elvesztettem minden vagyonomat, királyságomat, egész családomat. Nem hiszem, hogy ezektõl a bonyodalmaktól a kegyed nélkül megszabadulhattam volna. A királyok és uralkodók néha az aszkéták útját választják, hogy elfelejtsék királyi életüket, de különleges, indokolatlan kegyedbõl én már elveszítettem királyi hatalmamat. Nekem már nem kell koldussá lennem, nem kell már a vezeklés útját járnom. — Ó, Uram! Azért imádkozom, hogy lótuszlábaid transzcendentális, szeretõ szolgálatát végezhessem. A tiszta bhakták is erre vágynak, akik megszabadultak már minden anyagi szennyezõdéstõl. Te vagy az Istenség Legfelsõbb Személyisége, s bármit megadhatsz nekem, amit csak akarok, a felszabadulást is beleértve. De ki az az ostoba, aki, miután örömet szerzett Neked, olyan dolgot kér, ami újra az anyagi világhoz kötözi? Egyetlen józan ember sem kérne Tõled ilyen áldást. Ezért hát meghódolok Elõtted, aki az Istenség Legfelsõbb Személyisége, a mindenki szívében jelenlévõ Felsõlélek és a személytelen Brahman-sugárzás vagy egy személyben. Ezen felül Te vagy ez az anyagi világ is, hiszen ez a világ csupán külsõ energiád terméke. Következésképp minden szempontból és mindenki számára Te vagy a legfelsõbb menedék. Akár anyagi síkon, akár lelki síkon, mindenkinek lótuszlábaid menedékét kell keresnie. Ezért hát, teljes mértékben átadom magam Neked, Uram.
— Sok-sok születésen át szenvedtem az anyagi létezés háromféle nyomorúságától, de mostanra belefáradtam. Csupán érzékeim ösztökéltek — soha nem voltam elégedett. Menedéket keresek lótuszlábadnál, mely a békés élet forrása, s amely elûz minden bánatot, amit az anyagi szennyezõdés okoz. Ó, Uram, Te vagy a mindenki szívében ott lakozó Felsõlélek, s Te mindenrõl tudsz. Most megszabadultam az anyagi vágyak összes szennyezõdésétõl. Nem akarom tovább élvezni ezt az anyagi világot, s arra sem vágyom, hogy lelki sugárzásodba merüljek, vagy hogy helyhez kötött megnyilvánulásodon, Param§tm§n meditáljak, mert tudom, pusztán azáltal, hogy menedéket keresek lótuszlábaidnál, tökéletes békét és nyugalmat érek el. Mucukunda király szavaira az Úr K¥¢£a így válaszolt: — Kedves királyom, nagy örömmel tölt el mindaz, amit mondasz. E bolygó valamennyi országának királya voltál, s most meglepetésemre azt látom, hogy elméd megtisztult minden anyagi szennyezõdéstõl. Alkalmassá váltál arra, hogy odaadó szolgálatot végezz. Elégedett vagyok: bár fölajánlottam neked, hogy bármilyen áldást kérhetsz Tõlem, te nem használtad ezt arra, hogy anyagi dolgokat kérj. Látom, hogy elméd Rajtam nyugszik, és az anyagi kötõerõk egyike sem zavarja már. — Három anyagi kötõerõ van: jóság, szenvedély és tudatlanság. Amikor valaki a szenvedély és a tudatlanság anyagi kötõerejének hatása alatt áll, különféle dolgokra irányuló mohósága és kéjes vágyai arra ösztönzik, hogy kényelmet találjon ebben az anyagi világban. Ha valakit a jóság kötõereje jellemez, lemondások és vezeklések segítségével próbál megtisztulni. Amikor valaki eléri egy valódi br§hma£a szintjét, arra vágyik, hogy az Úr létébe merüljön. Ám amikor valaki nem vágyik másra, csak arra, hogy az Úr lótuszlábait szolgálhassa, akkor már felette áll mindhárom kötõerõnek. A tiszta K¥¢£a-tudatú ember ezért az összes anyagi kötõerõtõl mentes. — Kedves királyom! Azért ajánlottam fel neked, hogy bármilyen áldást megadok neked, mert próbára akartalak tenni, s látni akartam, milyen szintjén állsz az odaadó szolgálatnak. Meggyõzõdhettem róla, hogy a tiszta bhakták síkján állsz, mert elmédet nem zavarják az anyagi világra jellemzõ mohó és kéjes vágyak. Még az érzékeik feletti uralommal felemelkedésre törekvõ, a pr§£§y§ma légzõgyakorlatai közben Rajtam meditáló yog¦k sem szabadultak meg ilyen maradéktalanul az anyagi vágyaktól. Sokszor elõfordult már, hogy valamilyen érzéki kísértés hatására az ilyen yog¦k újra az anyagi síkon találták magukat. A legjobb példa erre Viªv§mitra Muni esete, aki egy hatalmas yog¦ volt. A pr§£§y§ma — a légzõgyakorlatok — yogáját mûvelte, ám amikor Menak§, a mennyei bolygók világi hölgye meglátogatta, elveszítette önuralmát, s egy leánygyermeket nemzett neki — ¼akuntal§t. Ezzel szemben Harid§sa çh§kura, aki tiszta bhakta volt, soha nem zavarodott meg, még akkor sem, amikor egy prostituált a nõi csábítás minden praktikáját megpróbálta bevetni, hogy elcsavarja a fejét.
— Kedves királyom! — folytatta az Úr K¥¢£a. — Ezért abban az áldásban részesítelek, hogy mindig emlékezni fogsz Rám. Így könnyedén átszelheted ezt az anyagi világot, anélkül, hogy az anyagi kötõerõk beszennyeznének. — Az Úr kijelentése megerõsíti, hogy aki valódi K¥¢£a-tudatban az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatát végzi lelki tanítómestere irányítása alatt, azt az anyagi kötõerõk sohasem szennyezik be. — Ó, király! Mivel k¢atriya vagy, erõszakos cselekedeteket követtél el: állatokat mészároltál le vadászataid és politikai ténykedéseid alkalmával. Gyakorold a bhakti-yogát, s elméd merüljön el mindig Bennem, így hamarosan megtisztulsz majd e kegyetlen tettek minden visszahatásától. — Ebbõl is láthatjuk, hogy bár a k¢atriyáknak szabad állatokra vadászniuk, a bûnös tettek következményeitõl nem mentesülnek. Nem számít tehát, hogy valaki k¢atriya, vaiªya vagy br§hma£a-e, élete végén ajánlatos a sanny§sa rendbe lépnie, s teljes mértékben az Úr odaadó szolgálatában elmerülnie, hogy múltbeli élete minden bûnének visszahatásától megszabaduljon. — Következõ életedben kiváló vai¢£avaként, a br§hma£ák legjobbjaként fogsz megszületni — biztosította Mucukundát az Úr —, s egyetlen elfoglaltságod az Én transzcendentális szolgálatom lesz. Egy vai¢£ava a legkiválóbb br§hma£a, mert anélkül, hogy ne tenne szert egy igazi br§hma£a tulajdonságaira, senki
nem érheti el a vai¢£ava szintjét. Amikor valaki vai¢£ava lesz, minden pillanatban az élõlények — valamennyi élõlény — jólétéért cselekszik. A legmagasabb rendû jótékony cselekedet a K¥¢£a-tudat terjesztése. Akiket az Úr különleges kegyében részesít — tudhatjuk meg itt —, azok tökéletesen K¥¢£a-tudatúvá válhatnak, s életüket a vai¢£ava filozófia prédikálásának szentelhetik. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv ötvenegyedik fejezetéhez, melynek címe: „Mucukunda felszabadítása”.
ÖTVENKETTEDIK FEJEZET K¥¢£a, a Ra£acora Mucukunda, az Ik¢v§ku-dinasztia ünnepelt leszármazottja — miután megkapta K¥¢£a áldását — körbejárta az Urat, majd távozott. A barlangból kilépve azonban meglepõdve vette észre, hogy az emberek termete szinte törpére zsugorodott, s a fák is sokkal kisebbek lettek. Mucukunda rögtön megértette: elérkezett a Kali-yuga. Ezért aztán semmi mással nem törõdve észak felé vette az útját. Nemsokára elérte a Gandham§dana hegységet, melyet szantálfák és különbözõ virágzó fák borítottak, illatukkal boldoggá téve az arra vándorlót. Mucukunda király elhatározta, hogy ott marad a hegyekben, s élete hátralévõ részét lemondással és vezekléssel tölti. A Himalája legészakibb pontja volt ez, ahol Nara-N§r§ya£a lakhelye is van, s melyet ma Badarik§ªramának neveznek. Badarik§ªramában Mucukunda király az Úr K¥¢£a imádatába kezdett. Nem törõdött már fájdalommal, örömmel, s az anyagi világ egyéb kettõsségeivel. Az Úr K¥¢£a visszatért Mathur§ határába, s megküzdött K§layavana katonáival — egytõl egyig elpusztította õket. K¥¢£a irányítása alatt ezután összegyûjtötték és ökrös szekerekre rakták a hadizsákmányt, majd elindultak Dv§rak§ felé. Jar§sandha idõközben újra megtámadta Mathur§t, ez alkalommal egy még nagyobb hadsereggel, amely huszonhárom ak¢auhi£¦t számlált. Az Úr K¥¢£a meg akarta menteni a várost a király hatalmas seregének tizennyolcadik támadásától. Hogy elejét vegye a további öldöklésnek, s hogy egyéb fontos tennivalóira figyelhessen, harc nélkül elhagyta a csatateret. Az Úr K¥¢£a természetesen nem félt, de egy közönséges halandó szerepét játszva úgy tett, mint akit megfélemlített Jar§sandha tengernyi katonájának és fegyvereinek látványa. Fegyver nélkül hagyta el a harcmezõt, s bár lótuszlábai oly finomak, mint a lótuszvirág szirmai, hosszú-hosszú utat tett meg gyalog.
Jar§sandha azt hitte, K¥¢£a és Balar§ma ezúttal megrémültek hatalmas hadereje láttán, s elmenekültek a csatából. Harci szekereivel, lovaival és gyalogságával üldözõbe vette Õket. Jar§sandha közönséges halandóknak gondolta K¥¢£át és Balar§mát — megpróbálta behatárolni, mérlegre tenni az Úr tetteit. K¥¢£át Ra£acorának is nevezik, ami azt jelenti: „aki elhagyta a csatateret”. Indiában, különösen Gujaratban, nagyon sok K¥¢£a-templomot Ra£acoraj¦-templomnak neveznek. Ha egy király harc helyett elmenekül a csatából, általában gyávának nevezik, ám amikor K¥¢£a e kedvtelésének hódol, s harc nélkül otthagyja a csatamezõt, akkor bhaktái dicsõítik és imádják érte. Egy démon örökké azon erõlködik, hogy behatárolja K¥¢£a hatalmát, míg egy bhaktának sohasem jut eszébe, hogy az Úr erejét és nagyságát méricskélje: egyszerûen meghódol Elõtte és imádja Õt. A tiszta bhakták nyomdokaiban haladva megérthetjük, hogy K¥¢£a — Ra£acoraj¦ — nem félelembõl menekült el a csatából, hanem egy teljesen más okból. Ahogyan azt a késõbbiekben majd megtudhatjuk, bizalmas levelet kapott leendõ feleségétõl, Rukmi£¦tõl, ami új irányt szabott terveinek. Hogy elhagyta a csatamezõt, az hat fensége egyikének megnyilvánulása csupán. A hatalom, a gazdagság, a hírnév, a bölcsesség és a szépség mellett K¥¢£a a lemondás terén is a leghatalmasabb. A ¼r¦mad-Bh§gavatam világosan kijelenti: K¥¢£a annak ellenére hagyta el a csatateret, hogy elegendõ haderõvel rendelkezett. Egyedül, katonái nélkül is le tudta volna gyõzni Jar§sandha seregét, ahogyan megtette már azelõtt tizenhétszer is. Ezért az, hogy otthagyta a csatát, csupán egyik fenségét, mindenek feletti lemondását példázza.
A testvérek a hosszú gyaloglástól látszólag elfáradtak. Hogy egy kicsit megpihenjenek, felkapaszkodtak egy hegyre, több mérföldnyi magasságba. A hegységet Pravar¢a£ának nevezték, mert a csúcsa körül Indra felhõi tornyusultak, s állandóan esett az esõ. Jar§sandha biztosra vette, hogy K¥¢£a és Balar§ma a hadseregétõl való félelmükben valahol a hegytetõn rejtõznek. Elõször megpróbálta megtalálni Õket, s hosszú ideig kutatott Utánuk, ám amikor nem járt sikerrel, elhatározta, hogy csapdába ejti Õket: felgyújtja az erdõt a hegycsúcs körül, hogy a lángok között leljék halálukat. Tûzifával rakta körbe a hegy csúcsát, s lángra lobbantotta az egészet. Ahogy a lángok egyre feljebb hatoltak, K¥¢£a és Balar§ma a hegy tetejérõl, nyolcvannyolc mérföld magasból a földre ugrottak. Így aztán, miközben a hegycsúcs lángokban állt, elmenekültek, anélkül, hogy Jar§sandha vagy a katonái észrevették volna õket. Jar§sandha azt hitte, a testvérek bennégtek a tûzben, s úgy gondolta, így már nincs szükség további csatározásra. Hadjáratát sikeresnek könyvelte el, s elhagyta Mathur§t, hogy hazatérjen Magadha királyságába. K¥¢£a és Balar§ma eközben elérték városukat, a tenger által körbeölelt Dv§rak§t. Nem sokkal ezután történt, hogy ¼r¦ Balar§ma feleségül vette Revat¦t, Raivata királynak, Ýnarta tartomány uralkodójának a leányát. Errõl a ¼r¦mad-Bh§gavatam kilencedik énekében olvashatunk. Baladeva házassága után K¥¢£a feleségül vette Rukmi£¦t, aki Bh¦¢maka királynak, Vidarbha tartomány uralkodójának volt a leánya. Ahogyan K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, V§sudeva, úgy Rukmi£¦ a szerencse istennõje, Mah§-Lak¢m¦. A Caitanyacarit§m¥ta szerint K¥¢£a és ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ kiterjedései egyidejûek: K¥¢£a számtalan vi¢£u-tattva formában jelenik meg, ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ pedig számtalan ªakti-tattva formában, azaz számtalan szerencseistennõ-formában terjeszti ki
magát belsõ energiája révén. A védikus hagyomány nyolcféle házasságot ismer. A legjobb házassági rendszerben a menyasszony és a võlegény szülei kitûzik az esküvõ napját, azután a võlegény — királyi pompával — a menyasszony házába megy, ahol a br§hma£ák, az esketõpapok és a rokonok jelenlétében a menyasszonyt neki adományozzák. Emellett azonban vannak más házassági szokások is, például a g§ndharva és a r§k¢asa típusú házasságok. K¥¢£a r§k¢asa házasságot kötött Rukmi£¦vel, mert — számos vetélytársa, többek között ¼iªup§la, Jar§sandha és ¼§lva szeme láttára — elrabolta õt. Miközben Rukmi£¦t épp ¼iªup§lának akarták adományozni, K¥¢£a elragadta õt az esküvõi arénából — éppen úgy, ahogyan Garu¨a ragadta ki a démonok kezébõl a nektárral teli serleget. Rukmi£¦t, Bh¦¢maka király leányát különleges szépséggel áldotta meg a sors. Rucir§nan§nak is nevezték, ami annyit jelent: „akinek olyan csodálatos arca van, mint a nyíló lótuszvirág”. K¥¢£a bhaktái mindig nagy lelkesedéssel hallgatják az Úr transzcendentális cselekedeteit. Az, hogy harcol a csatában, leányt rabol és elmenekül a csatatérrõl — mind abszolút szinten történõ transzcendentális tettek, melyeket a bhakták transzcendentális érdeklõdése övez. Egy tiszta bhakta nem tesz különbséget az Úr tettei között, azaz egyáltalán nem jellemzõ rá, hogy az Úr egyes tetteirõl hallani akar, a többirõl meg nem. Van az ál-bhaktáknak egy csoportja — a pr§k¥ta-sahajiy§k —, akik csupán K¥¢£a és a gop¦k r§sa-l¦l§járól akarnak hallani, arról viszont nem, hogyan harcolt az Úr az ellenségeivel. Nem tudják, hogy K¥¢£a harci tettei és barátsága a gop¦kkal egyformán transzcendentálisak és abszolútak. K¥¢£ának a ¼r¦mad-Bh§gavatamban leírt transzcendentális kedvteléseit a bhakták — azáltal, hogy alázatos hangulatban hallgatják õket — mind megízlelik, s a történetek egyetlen csöppjét sem utasítják el.
K¥¢£a és Rukmi£¦ házasságának története így szól:
Bh¦¢maka Mah§r§ja, Vidarbha királya bölcs és odaadó uralkodó volt. Öt fia született, s csupán egyetlen leánya. Legidõsebb fia Rukm¦ volt, a második Rukmaratha, a harmadik Rukmab§hu, a negyedik Rukmakeªa, az ötödik Rukmam§l¦, s a fivérek egyetlen húgát Rukmi£¦nek hívták. Gyönyörû volt és szemérmes, s az Úr K¥¢£ának szánták feleségül. Bh¦¢maka király palotáját gyakran látogatták a szentek és a bölcsek, köztük N§rada Muni is. Rukmi£¦nek alkalma volt beszélgetni velük, s tõlük hallott K¥¢£áról is. Sokat meséltek neki K¥¢£a hat fenségérõl, s annak alapján, amit hallott Róla, Rukmi£¦ elhatározta, hogy meghódol K¥¢£a lótuszlábai elõtt, és a felesége lesz. K¥¢£a szintén hallott Rukmi£¦rõl, s megtudta, hogy a lány a transzcendentális tulajdonságok valóságos tárháza. Rukmi£¦ intelligens, nagylelkû, nemes szívû, különlegesen szép és igazságos királylány volt, testén a rendkívüli személyiségek jeleivel, ezért K¥¢£a úgy érezte, Rukmi£¦ nagyon jó feleség lenne a Számára. Bh¦¢maka király minden rokona egyetértett abban, hogy Rukmi£¦t K¥¢£ához kell adni. De a legidõsebb fivér, Rukm¦ — a többiek kívánsága ellenére — ¼iªup§lának, K¥¢£a esküdt ellenségének ígérte Rukmi£¦t. Amikor a fekete szemû, világszép Rukmi£¦ ezt meghallotta, szívét elöntötte a keserûség. Ám, egy király leánya lévén, értett a diplomácia fortélyaihoz, s úgy döntött, a puszta kesergés helyett jobb, ha minél elõbb a tettek mezejére lép. Rövid töprengés után elhatározta, üzenetet küld K¥¢£ának, s hogy nehogy cserbenhagyják, egy komoly br§hma£át választott futárának, mert az igaz br§hma£ák mindig becsületesek, s az Úr Vi¢ £u hûséges bhaktái. Sietve útnak indította hát a br§hma£át Dv§rak§ba. Dv§rak§ kapujában a br§hma£a bejelentette az õrnek érkezését, aki K¥¢£ához vezette õt. A br§hma£a — mivel lehetõséget kapott arra, hogy Rukmi£¦ futára legyen — abban a szerencsében részesült, hogy megpillanthatta az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, K¥¢£át, minden ok eredeti okát, aki épp arany trónusán ült. A br§hma£ák a négy társadalmi rend tanítói, s az Úr ¼r¦ K¥¢£a, hogy megtanítsa mindenkinek, hogyan kell tisztelettel bánni a br§hma£ákkal a védikus etikett szerint, tüstént fölállt, és felajánlotta neki trónusát. Amikor vendége leült, az Úr ¼r¦ K¥¢£a imádni kezdte õt, éppen úgy, ahogyan Õt, K¥¢£át imádják a félistenek. Arra tanított ezzel mindenkit, hogy értékesebb, ha a bhaktáját, mint ha Õt magát imádják. Késõbb a br§hma£a megfürdött, evett egy keveset, majd lepihent egy puha selyemmel borított ágyra. Az Úr K¥¢£a csöndesen odalépett hozzá, s nagy tisztelettel ölébe vette és masszírozni kezdte a lábait. Aztán így szólt: — Kedves br§hma£ám! Remélem, vallásos elveidet minden nehézség nélkül tudod követni, s az elméd mindig békés. A társadalomban az emberek mind más és más mesterséget ûznek, ezért ha az ember valaki hogylétérõl érdeklõdik, azt az illetõ társadalmi szerepe szerint kell tennie. Ha egy br§hma£át kérdezünk, kérdésünket, hogy ne zavarjuk meg, az õ életének megfelelõen kell feltennünk. A békés elme az alapja annak, hogy igazmondóak, tiszták, kiegyensúlyozottak, önfegyelmezettek és türelmesek legyünk. A tudást elsajátítva és annak ismeretében, hogyan kell az életben is alkalmaznia e tudást, az embernek nem lesz több kétsége az Abszolút Igazság felõl. A br§hma£a tudta, hogy K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, a védikus társadalmi szokások miatt azonban mégis elfogadta alázatos szolgálatát. Az Úr K¥¢£a egy földi ember szerepében jelent meg, s mivel a k¢atriya rendhez tartozott és emellett fiatal is volt, kötelessége volt tiszteletet tanúsítania a br§hma£ák iránt. — Ó, br§hma£ák legkiválóbbja — folytatta az Úr K¥¢£a —, légy mindig elégedett, mert ha egy br§hma£a mindig elégedett a körülményeivel, akkor soha nem hagy fel elõírt kötelességeivel. Pusztán azáltal, hogy kitart a kötelességei mellett, az embernek — különösen egy br§hma£ának — a lehetõ legtökéletesebben beteljesülnek a vágyai. Még azoknak is, akik olyan gazdagok, mint Indra, a mennyek királya, egyik bolygóról a másikra kell vándorolniuk, ha nem elégedettek. Az ilyen ember soha, semmilyen körülmények között nem lehet boldog, míg az, aki elégedett, legyen bármilyen földönfutó is, boldog, bárhol is él. K¥¢£a intelme, amelyet a br§hma£ának elmondott, nagyon lényeges. Egy igaz br§hma£ának semmilyen élethelyzetben nem szabad megzavarodnia. Jelenlegi korunkban, a Kali-korszakban, az úgynevezett br§hma£ák a ª¡drák vagy a még alacsonyabb szinten állók alantas helyzetébe kerültek, s mégis képzett br§hma£áknak akarják magukat feltüntetni. Egy igazi br§hma£a azonban mindig ragaszkodik saját kötelességeihez, és soha nem kezd el ª¡dra-kötelességeket vagy a ª¡drák szintje alatti kötelességeket végezni. A hiteles írások azt tanácsolják, hogy kényszerhelyzetben egy br§hma£a a k¢atriyák vagy a vaiªyák kötelességeit is végezheti, egy ª¡dra feladatát azonban
soha. Az Úr K¥¢£a kijelentette, hogy egy br§hma£át sohasem zavarhat meg semmilyen kedvezõtlen körülmény, ha szigorúan tartja magát a vallás szabályaihoz. — Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a br§hma£áknak és a vai¢£aváknak — mondta végül az Úr ¼r¦ K¥¢£a —, mert a br§hma£ák mindig elégedettek önmagukban, a vai¢£avák pedig örökké az emberi társadalom jólétéért fáradoznak. Õk, akik mentesek a büszkeségtõl, s akiknek elméje mindig békés, az emberek legjobb barátai. Az Úr K¥¢£a meg akarta tudni, vajon milyenek a br§hma£a hazájának uralkodói, az ottani k¢atriyák, ezért az iránt érdeklõdött, vajon boldog-e az ország népe. A királyt népének általános kedélyállapota alapján lehet megítélni. Ha az emberek minden tekintetben boldogok, tudhatjuk, hogy a király becsületes, s jól végzi kötelességét. K¥¢£a azt mondta a br§hma£ának, hogy az a király, akinek alattvalói boldogok, nagyon kedves a Számára. K¥¢£a tudta, hogy a br§hma£a bizalmas üzenettel érkezett, ezért így szólt:
— Ha nincs ellenvetésed, kérlek, beszélj küldetésedrõl.
A br§hma£a, aki nagy elégedettséget érzett a szívében az Úrral megélt transzcendentális kedvtelések után, elmesélt Neki mindent, ami megelõzte és szükségessé tette látogatását. Elõvette a levelet, melyet Rukmi£¦ írt K¥¢£ának, s így szólt: — Halld hát Rukmi£¦ hercegnõ szavait: „Drága K¥¢£a, mindenki között a legcsodálatosabb! Ó, csalhatatlan! Bárki emberfia, aki transzcendentális formádról és kedvteléseidrõl hall, a fülein keresztül azonnal magába szívja neved, dicsõséged és tulajdonságaid nektárját; így minden anyagi nyomorúsága megszûnik, s örökre a szívébe zár Téged. Az Irántad érzett transzcendentális szeretetnek köszönhetõen mindig lát Téged bensõjében, s ezáltal minden vágya beteljesül. Transzcendentális tulajdonságaidról én is hallottam, s talán szégyenemre válik, hogy ilyen nyíltan beszélek, de rabul ejtettél és elragadtad a szívem. Joggal kételkedhetsz jellemem erényességében, hiszen hogyan is merészel egy hozzám hasonló fiatal hajadon ilyen szégyentelenül megközelíteni Téged. De drága Mukundám, Te vagy a legfelsõbb oroszlán az emberek között, a legfelsõbb mindenki fölött. Akad-e olyan lány, van-e a földön olyan hölgy, még ha a legszemérmesebb is, aki ne vágyna arra, hogy a feleséged lehessen, miután páratlan jellemed, tudásod, fenséged és rangod magával ragadta a szívét? Tudom, hogy a szerencse istennõjének férje vagy, s nagyon kedves vagy bhaktáidhoz; ezért elhatároztam, örök szolgálólányod leszek. Drága Uram, lótuszlábaidnak áldozom életemet és lelkemet. Téged választottalak férjemül, ezért arra kérlek, fogadj el engem feleségednek! Te vagy a legfelsõbb hatalom, ó, lótuszszemû Uram! Most már Hozzád tartozom. Ha valami az oroszlán élvezetére méltó, ám egy sakál martaléka lesz, nem nevetséges dolog-e? Kérlek hát, fogadj védelmedbe azonnal, még mielõtt ¼iªup§la vagy egy hozzá hasonló herceg elragadna. Drága Uram, ha elõzõ életemben az emberek java érdekében tett cselekedetekkel (kutak ásásával, fák ültetésével) vagy jámbor tettekkel (szertartások és áldozatok bemutatásával, feljebbvalóim, a lelki tanítómester, a br§hma£ák és a vai¢£avák szolgálatával) elégedetté tettem az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, N§r§ya£át, akkor azt kívánom, hogy Te, K¥¢£a, az Úr Balar§ma fivére, jöjj el értem, és fogd meg a kezem, hogy ¼iªup§la és társai ne érhessenek hozzám.” Rukmi£¦ és ¼iªup§la menyegzõjének napját már kitûzték, ezért annak reményében, hogy az esküvõt meghiúsíthatja, Rukmi£¦ azt ajánlotta K¥¢£ának, rabolja el õt. Azt a házasságot, melyben a lányt erõnek erejével elrabolják, r§k¢asa házasságnak nevezik, s a k¢atriyák, az erélyes, harcias szellemû férfiak gyakran éltek ezzel a módszerrel. Mivel az esküvõre másnap került volna sor, Rukmi£¦ azt tanácsolta K¥¢£ának, inkognitóban menjen oda, majd miután elrabolta õt, küzdjön meg ¼iªup§lával és szövetségeseivel, köztük Magadha királyával. Jól tudván, hogy senki nem gyõzheti le, s hogy minden bizonnyal gyõztesként kerül ki a csatából, Rukmi£¦ Ajitának, a „legyõzhetetlen Úrnak” szólította K¥¢£át. Azt is megírta Neki, ne törõdjön azzal, ha a csatára esetleg a palotában kerül majd sor, miközben családjának számos tagja, köztük egy-egy nõi rokon is megsebesülhet vagy életét vesztheti. De ahogyan egy király végiggondolja célja elérésének minden változatát, Rukmi£¦, egy király lánya lévén, szintén javaslatot tett arra, hogyan lehet a fölösleges és nemkívánatos vérontást elkerülni. Elmondta, családjában az a szokás, hogy az esküvõk elõtt Durg§ istennõ, családi istenségük templomába látogatnak. (A k¢atriya királyok többségükben rendíthetetlen vai¢£avák voltak, s az Úr Vi¢£ut imádták R§dh§-K¥¢£a vagy Lak¢m¦-N§r§ya£a formájában; az anyagi jólét érdekében azonban mégis Durg§ istennõhöz imádkoztak. Ám soha nem követték el azt a hibát, hogy a félisteneket a Legfelsõbb Úrnak, a vi¢£utattva szintjén álló személyiségnek tartsák, ahogyan azt a csekély értelemmel megáldott emberek teszik.) Hogy elkerüljék rokonai szükségtelen elpusztítását, Rukmi£¦ azt tanácsolta K¥¢£ának, hogy a legkönnyebben akkor rabolhatná el õt, amikor a palotából a templom felé, illetve amikor a templomból hazafelé tart. Rukmi£¦ azt is megmagyarázta K¥¢£ának, miért vágyódik annyira arra, hogy az Õ felesége lehessen, miközben pedig már minden készen állt arra, hogy házasságot kössön ¼iªup§lával, aki, egy király fia lévén, szintén megfelelõ võlegény lett volna. Nem hiszi, írta Rukmi£¦, hogy bárki is hatalmasabb lenne K¥¢£ánál, még az Úr ¼iva sem, akit Mah§devának, a legnagyobb félistennek hívnak. Az Úr ¼iva is K¥¢£a kedvét keresi, hogy megszabadulhasson a tudatlanság kötõerejének anyagi világbeli hálójától. Annak ellenére, hogy az Úr ¼iva a nagy lelkek, a mah§tm§k között is a legkiválóbb, fején tartja a Gangesz tisztító vizét, amely azon a résen keresztül árad, melyet az Úr Vi¢£u lábujja ütött az anyagi univerzum burkán. Az Úr ¼iva a tudatlanság anyagi kötõerejét irányítja, s hogy transzcendentális szinten maradhasson, örökké az Úr Vi¢£un, K¥¢£án meditál, és a Gangesz szüntelenül rá zúduló vizével igyekszik megtisztítani magát. Jól tudta hát Rukmi£¦, hogy K¥¢£a kegyét nem könnyû megkapni: ha még az Úr ¼ivának is meg kell tisztulnia hozzá, akkor neki, aki csupán egy k¢atriya király leánya, minden bizonnyal nagyon nehéz lesz elérnie. Arra vágyott hát, hogy életét komoly — többek között böjtöléssel, a testi kényelem nélkülözésével járó — lemondásoknak és vezekléseknek szentelje. Rukmi£¦ föl volt rá készülve, hogy haláláig vezekeljen, s ha ebben az életében, ezekkel a cselekedetekkel nem nyerheti el K¥¢£a kegyét, életrõl életre ugyanilyen megpróbáltatásoknak vesse alá magát. A Bhagavad-g¦t§ban azt olvashatjuk, hogy az Úr tiszta bhaktái nagy elszántsággal végzik az odaadó szolgálatot. Ez a — Rukmi£¦dev¦re is jellemzõ — eltökéltség az egyetlen ára annak, hogy K¥¢£a kegyét megvásároljuk. Az embernek nagyon eltökéltnek kell lennie a K¥¢£a-tudatban: ez a módja a végsõ cél elérésének.
Miután átadta Rukmi£¦dev¦ üzenetét K¥¢£ának, a br§hma£a így szólt:
— Kedves K¥¢£a, Yadu-dinasztia csillaga! Ez volt hát Rukmi£¦ Neked szóló bizalmas üzenete, s most, hogy már tudsz mindenrõl, tégy úgy, ahogy jónak látod. Ám ha tenni akarsz valamit, nyomban cselekednünk kell: nincs sok vesztegetni való idõnk. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv ötvenkettedik fejezetéhez, melynek címe: „K¥¢£a, a Ra£acora”.
ÖTVENHARMADIK FEJEZET K¥¢£a elrabolja Rukmi£¦t Rukmi£¦ üzenete megörvendeztette az Úr K¥¢£át. Megszorította a br§hma£a kezét és így szólt: — Kedves br§hma£ám! Nagyon boldoggá tesz, hogy Rukmi£¦ ennyire szeretne a feleségem lenni, hiszen Én is arra vágyom, hogy elnyerjem a kezét. Gondolataim mindig Bh¦¢maka leánya körül járnak, s néha egész éjszaka le sem tudom hunyni a szemem, mivel csak róla ábrándozom. Tudom, Rukmi£¦ és ¼iªup§la házasságát a leány bátyja azért eszelte ki, hogy ellenemre tegyen, ezért eltökélt szándékom, hogy jól megleckéztetem a hercegeket. Ahogyan a puszta fából, ha ügyesen bánik vele, az ember tûzhöz jut, ugyanúgy fogom kiszabadítani Rukmi£¦t is a gonosz hercegek gyûrûjébõl, miután sorra elbántam velük. Mivel tudta Rukmi£¦ esküvõjének pontos idejét, K¥¢£a azonnal útnak akart indulni. Megkérte kocsihajtóját, D§rukát, fogjon be és álljon menetkészen, mert Vidarbha királyságába utaznak. A kocsihajtó K¥¢£a parancsára elõvezette az Úr négy csodálatos paripáját. Nevüket és tulajdonságaikat a Padma-pur§£a írja le: az elsõ paripa, ¼aibya, zöldes színû volt; Sugr¦va, a második paripa szürke, akár a jég; a harmadiknak, Meghapu¢pának a színe a hirtelen keletkezett felhõére emlékeztetett; a negyediknek, Bal§hakának pedig hamuszürke színe volt. Mind a négyet befogták a kocsiba, K¥¢£a pedig felsegítette és maga mellé ültette a br§hma£át. Nyomban útnak indultak Dv§rak§ból, s egy éjszaka alatt Vidarbha tartományba értek. A dv§rak§i királyság India nyugati részén fekszik, Vidarbha pedig északon, s vagy ezer mérföldnyi távolság választja el õket. Ezek a paripák azonban olyan sebesek voltak, hogy egy éjszaka, azaz legfeljebb tizenkét óra alatt Ku£¨ina városába röpítették a hintót. Bh¦¢maka nem szívesen adta lányát ¼iªup§lához, de mivel a házasságot legidõsebb fia tervelte ki, atyai ragaszkodása miatt mégis beleegyezett. Atyai kötelességének megfelelõen szépen feldíszítette a várost, s mindent megtett a menyegzõ sikere érdekében. Az utcákat felsöpörték és fellocsolták, mindent ragyogó tisztára mostak. Mivel Indiában trópusi éghajlat uralkodik, a levegõ mindig száraz, s az utak állandóan porosak. Ezért hát naponta legalább egyszer, Kalkuttában és a hasonló nagyvárosokban pedig naponta kétszer is fellocsolják az utcákat. Ku£¨ina utcáit fellobogózták, virágfüzérekkel díszítették ki, a fontosabb keresztezõdéseknél pedig diadalkapukat emeltek. Az egész város ünnepi díszbe öltözött. Az ünneplõ ruhát viselõ helybéliek szantálpéppel, gyöngysoros nyakékekkel és virágfüzérekkel felékesített öltözetükben még szebbé tették a várost. Mindenütt füstölõk égtek, s az aguru finom illatával telt meg a levegõ. A védikus himnuszokat éneklõ papokat és br§hma£ákat bõségesen megvendégelték, s ahogy az a szertartások után szokásos volt, rengeteg kincset és tehenet adományoztak nekik. A király leánya, Rukmi£¦ lenyûgözõen szép volt. Tiszta üdeség áradt belõle, csodálatos fogai igazgyöngyökként ragyogtak. Szerencsét hozó szent zsinór övezte csuklóját, testét hosszú selyemkelme borította, és csodálatos ékszereket viselt. A tanult papok a S§maveda, a ¹g-veda és a Yajur-veda himnuszait énekelve védelemmel ruházták fel, majd az Atharva-veda mantrái segítségével és a tûzben felajánlott áldozatokkal igyekeztek kedvezõvé tenni a különbözõ csillagok hatását. Bh¦¢maka király jól tudta, hogyan kell bánni a br§hma£ákkal és papokkal az ilyen alkalmakkor. Megkülönböztetett tisztelete jeléül rengeteg ezüstöt és aranyat, melasszal kevert szezámmagot és aranydíszekkel ékesített teheneket adományozott nekik. Damagho¢a, ¼iªup§la atyja is különbözõ szertartásokkal igyekezett biztosítani fia jó szerencséjét. ¼iªup§la atyját azért nevezték Damagho¢ának, mert rendkívül jól értett ahhoz, hogy kordában tartsa az engedetlen alattvalókat. A dama szó azt jelenti: korlátoz, a gho¢a pedig azt: híres. Damagho¢a tehát arról volt híres, hogy szoros gyeplõn tartotta az alattvalóit. Azt tervezte, ha K¥¢£a netán megzavarná az esküvõi ceremóniát, a katonáival azonnal végez vele. Ezért az áldáshozó szertartások befejezése után összevonta a csapatait, s hatalmas sereggel, arany nyakláncokkal felékesített elefántokkal, díszes harci szekerekkel és lovakkal vonult Ku£¨ina felé. Úgy tûnt, mintha fiaival és kísérõivel nem is ¼iªup§la menyegzõjére, hanem háborúzni érkezett volna a városba. Amikor Bh¦¢maka királynak jelentették Damagho¢a és kísérete érkezését, fogadásukra kivonult a város elé. A városkapun kívül kertek sorakoztak, ahol a vendégek megpihenhettek. A védikus szokások szerint házasságkötéskor a menyasszony atyja látja vendégül a võlegényt és népes kíséretét, s gondoskodik a kényelmükrõl a szertartás két-három napja alatt. A Damagho¢a vezette násznép több ezer emberbõl állt, s olyan elõkelõ királyok és személyiségek voltak közöttük, mint Jar§sandha, Dantavakra, Vid¡ratha és Pau£¨raka. Mindenki elõtt nyílt titok volt, hogy Rukmi£¦ kezét eredetileg K¥¢£ának ígérték, s hogy a ¼iªup§lával kötendõ esküvõt a menyasszony bátyja, Rukm¦ tervelte ki. Azt is rebesgették, hogy Rukmi£¦ futárt küldött K¥¢£ához, s a katonák attól tartottak, K¥¢£a nagy felfordulást csap majd, hogy elrabolhassa Rukmi£¦t. Bujkált bennük némi félelem, de készen álltak arra, hogy szembeszálljanak K¥¢£ával és megakadályozzák a leányszöktetést. ¼r¦ Balar§ma is hírét vette, hogy K¥¢£a — egyetlen br§hma£a kíséretében — Ku£¨ina felé tart, s arról is tudomást szerzett, milyen roppant sereggel érkezett ¼iªup§la a városba. Gyanította, hogy meg fogják támadni K¥¢£át, ezért testvére iránti nagy szeretetétõl vezérelve harci szekerekbõl, gyalogosokból, lovakból és elefántokból álló seregével maga is Ku£¨ina falai alá vonult. Közben Rukmi£¦ egyre csak K¥¢£át várta a palotában, de sem Õ, sem a hírvivõ br§hma£a nem volt sehol. Mérhetetlen aggodalmában úgy érezte, elhagyta minden szerencse. „Már csak egyetlen éjszaka van hátra az esküvõ napjáig — gondolta —, de még nem tért vissza a br§hma£a, és ¼y§masundara sem érkezett meg. El sem tudom képzelni, mi lehet ennek az oka...” Elcsüggedve arra gondolt, K¥¢£a talán talált benne valami hibát, s visszautasította tisztességes ajánlatát, a br§hma£a pedig csalódottságában nem tért vissza. Gondolatban százféle magyarázatot talált arra, hogy miért nem fognak jönni, mégis minden percben várta érkezésüket. Rukmi£¦nek az is eszébe ötlött, hogy talán az Úr Brahm§, az Úr ¼iva, Durg§ istennõ vagy más félistenek haragudtak meg rá. (Úgy tartják, a megfelelõ imádat elmulasztása a félistenek haragját vonja maga után. Indra is megharagudott, mikor V¥nd§vana lakói — mivel K¥¢£a megakadályozta az indra-yajñát — nem imádták õt, ezért meg akarta büntetni
õket.) Rukmi£¦ úgy vélte, talán az Úr ¼iva vagy az Úr Brahm§ haragudott meg rá, mert nem megfelelõen imádta õket, s most megpróbálják meghiúsítani terveit. Durg§ istennõ, az Úr ¼iva felesége is bizonyára férje mellé állt, gondolta. Az Úr ¼iva másik neve Rudra, feleségéé pedig Rudr§£¦. A Rudr§£¦ és a Rudra név arra utal, hogy mindketten járatosak abban, hogy örökös sírásba, nyomorúságba taszítsák az embert. Rukmi£¦ arra gondolt, hogy Durg§ istennõ valójában Girij§ — a rendkívül kemény és fagyos Himalája hegység lánya —, ezért biztosan nagyon keményszívû és rideg. Így hát, miközben K¥¢£a után vágyakozott, Rukmi£¦nek, aki valójában gyerek volt még, különbözõ félistenek jutottak az eszébe. A gop¦k azért imádkoztak K§ty§ya£¦ istennõhöz, hogy K¥¢£a legyen a férjük; hozzájuk hasonlóan Rukmi£¦ sem anyagi elõnyöket remélve gondolt a félistenekre, hanem K¥¢£ával kapcsolatban. Ha a félistenekhez K¥¢£a kegyének elnyeréséért imádkozik az ember, az helyénvaló, Rukmi£¦ pedig, miközben a fenti dolgok jártak a fejében, nagyon is el volt merülve K¥¢£ával kapcsolatos gondolataiban.
Azzal nyugtatgatta magát, hogy Govinda még nem késett el. A következõ pillanatban meg már úgy érezte, hiába reménykedik. Szívét senkinek nem tárta föl, titokban hullatta könnyeit, s amikor elfogta a sírhatnék, kétségbeesetten lehunyta a szemét. Ahogy így gondolatokba merülve járt-kelt a palotában, testén különbözõ kedvezõ jelek mutatkoztak: bal szemhéja, karja és combja remegni kezdett. Ezek a szerencsés jelek kedvezõ fordulat bekövetkezésére utalnak.
Éppen ekkor bukkant fel az aggódó Rukmi£¦ elõtt hírnöke, a br§hma£a. K¥¢£a, aki a Felsõlélek minden élõlény szívében, tudta, milyen izgatottan várakozik Rukmi£¦, és elküldte a palotába a br§hma£át, hogy tudassa a leánnyal, megérkezett. Amikor megpillantotta a br§hma£át, Rukmi£¦ tudta már, mit is jeleztek remegõ testrészei, s határtalan öröm töltötte el. Mosolyogva kérdezte a hírnöktõl, hogy megjött-e K¥¢£a. ¼r¦ K¥¢£a, a Yadu-dinasztia sarja megérkezett, és megígérte, hogy rövidesen magával viszi Rukmi£¦t — válaszolta a br§hma£a. Az örömhírtõl mámoros Rukmi£¦ mindenét a br§hma£ának akarta adományozni, de mivel hirtelen nem talált méltó ajándékot, nagy tisztelettel hódolatát ajánlotta a vendégnek. Egy felsõbbrendû személynek ajánlott hódolatunkkal azt is kifejezzük, hogy lekötelezettjei vagyunk. Rukmi£¦ tehát ezzel azt is jelezte, hogy örökké hálás lesz a br§hma£ának — és aki elnyeri a szerencse istennõjének a kegyét, mint ahogyan e br§hma£ával is történt, az minden kétséget kizáróan örökké boldogan és anyagi jólétben fog élni.
Mikor Bh¦¢maka király tudomást szerzett róla, hogy K¥¢£a és Balar§ma is megérkeztek, Õket is meghívta az esküvõre. Azonnal intézkedett, hogy fogadják és katonáikkal együtt méltóképpen elszállásolják Õket a palotakert egyik lakosztályában. A védikus szokásokhoz híven a király mézet és frissen mosott ruhát ajánlott fel a két testvérnek. Nemcsak Velük, valamint Jar§sandhával és a többi magas rangú királlyal volt ilyen szívélyes, hanem a többi uralkodót és herceget is a hatalmukhoz, korukhoz és gazdagságukhoz illõen fogadta. Ku£¨ina lakói kíváncsian és nagy lelkesedéssel gyûltek K¥¢£a és Balar§ma köré, hogy megízlelhessék szépségük nektárját. Könnybe lábadt szemmel ajánlották Nekik hódolatukat. Arra gondoltak, milyen szép pár lenne K¥¢£a és Rukmi£¦, ezért így imádkoztak az Istenség Személyiségéhez: „Kedves Urunk, ha jámbor tetteinkkel valaha is sikerült megörvendeztetnünk Téged, kérünk, légy kegyes hozzánk és fogadd el Rukmi£¦ kezét!” Láthatjuk, Rukmi£¦ hercegnõt mindenki kedvelte, s határtalan szeretettel mindannyian a szerencséjéért imádkoztak. Idõközben a csodálatos ruhába öltözött menyasszony testõrei kíséretében a palotából Ambik§, azaz Durg§ istennõ temploma felé indult. A m¡rti-imádat szokása a védikus kultúra kezdete óta létezik. Van az embereknek egy olyan csoportja, melyet a Bhagavad-g¦t§ a veda-v§da-rata kifejezéssel jellemez. Õk csak a rituális, védikus imádatban hisznek. Ezeknek az ostoba embereknek most alkalmuk nyílhat meggyõzõdni róla, hogy bár K¥¢£a és Rukmi£¦ esküvõje több mint ötezer évvel ezelõtt történt, mégis templomi imádatra készülõdtek. A Bhagavad-g¦t§ban az Úr kijelenti: y§nti deva-vrat§ dev§n. „A félisteneket imádók a félistenek lakhelyére jutnak.” Abban az idõben sok ember imádta a félisteneket, de sokan voltak, akik az Istenség Legfelsõbb Személyiségét imádták közvetlenül. A félistenek imádata fõképpen az Úr Brahm§, az Úr ¼iva, az Úr Ga£eªa, a napisten és Durg§ istennõ imádatát jelentette. Az Úr ¼ivát és Durg§ istennõt még a királyi családok is imádták, míg a kisebb félisteneket csak az együgyû, alacsonyabb helyzetben lévõ emberek. Ami a br§hma£ákat és a vai¢£avákat illeti, õk egyedül az Úr Vi¢£ut, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét imádják. A Bhagavad-g¦t§ elítéli, de nem tiltja meg a félistenek imádatát, s egyértelmûen kijelenti, hogy a félistenek anyagi elõnyökért való imádata a kevéssé értelmes emberekre jellemzõ. Másrészt viszont Rukmi£¦, bár a szerencse istennõje volt, ellátogatott Durg§ istennõ templomába, ahol a család m¡rtiját imádták. A ¼r¦mad-Bh§gavatam szerint azonban a Durg§ istennõ temploma felé tartó Rukmi£¦ folyton K¥¢£a lótuszlábaira gondolt. Nem anyagi elõnyökért könyörgõ közönséges emberként lépett a templomba. Egyetlen célja volt: K¥¢£a. Anyja és barátnõi kíséretében Rukmi£¦ hallgatagon és komolyan lépkedett a templom felé. Középen egy br§hma£a felesége haladt, a csapatot királyi testõrök fogták közre. (Indiában még ma is szokás, hogy a menyasszony egy félisten templomába látogat.) Miközben a menet úti célja felé közeledett, kisebb-nagyobb dobok, kagylókürtök és harsonák (pa£avák, t¡ryák, bher¦k) hangja szólt, s a hangjuk olyan kellemes muzsikává olvadt össze, hogy az nemcsak áldásos, de a fül számára is kellemes volt. Több ezer tiszteletre méltó br§hma£a-feleség az alkalomhoz illõ szép ruhában, ünnepi ékszerekkel feldíszítve kísérte a menetet. Virágfüzéreket, szantálpépet és színes kelméket ajándékoztak Rukmi£¦nek, hogy ezzel is hozzájáruljanak az Úr ¼iva és Durg§ istennõ imádatához. Több idõs asszony is ott volt a templomban, akik jól ismerték a Durg§ istennõnek és az Úr ¼ivának szóló imákat, ezért õk voltak a m¡rtiknak szóló imák elõénekesei, Rukmi£¦ és a többi lány pedig utánuk énekeltek.
Rukmi£¦ ezekkel a szavakkal kezdte el az imádatot: — Kedves Durg§ istennõ, tiszteletteljes hódolatomat ajánlom neked és gyermekeidnek! Durg§ istennõnek négy híres gyermeke van: két lánya (a szerencse istennõje, Lak¢m¦, valamint a tudás istennõje, Sarasvat¦) és két fia (az Úr Ga£eªa és az Úr K§rttikeya). Valamennyien félistenek, illetve istennõk. Durg§ istennõt mindig gyermekeivel együtt imádják, ezért kezdte Rukmi£¦ is így a fohászát. Imái azonban nem hasonlítottak a közönséges emberek imáira, akik anyagi gazdagságért, hírnévért, nyereségért, erõért esedeznek Durg§ istennõhöz. Rukmi£¦ K¥¢£a felesége akart lenni, ehhez kérte az istennõ kegyét és áldását. Egyetlen vágya K¥¢£a volt, így nem ítélhetõ el, hogy a félisteneket imádta. Miközben imádkozott, a m¡rtik elé helyezte felajánlásait: vizet, különféle lángokat, füstölõket, kelméket, virágfüzéreket, ghíben sült ételeket — többek között pur¦t és kacaur¦t —, gyümölcsöket, cukornádat, bételdiót és fûszereket. Rukmi£¦ az idõs br§hma£a-feleségek irányításával, nagy odaadással, a szabályokat betartva ajánlotta fel mindezt. A szertartás után az asszonyok megkínálták az ételmaradékkal, a pras§dammal. Rukmi£¦ nagy tisztelettel fogadta el azt, majd hódolatát ajánlotta az asszonyoknak és Durg§ istennõnek. A m¡rti-imádat befejeztével Rukmi£¦ megfogta egyik barátnõje kezét, s a többiek kíséretében kivonult a templomból.
A Ku£¨inába sereglett násznép, a sok-sok herceg és egyéb vendég mind a templom körül tolongott, hogy megpillanthassa Rukmi£¦t. A hercegek különösen égtek a vágytól, hogy láthassák õt, mert mindegyikük azt szerette volna, hogy övé legyen a lány keze. Amikor az emberek megpillantották Rukmi£¦t, lenyûgözve arra gondoltak, a Teremtõ egyenesen arra teremtette õt, hogy a vitéz hercegek mind megzavarodjanak a láttán. Termete arányos, dereka karcsú volt. Magasan ringó csípõjét drágaköves öv ölelte körül, ajka rózsaszín árnyalatba hajlott, arca páratlan szépségét pedig tovább fokozták bájos hajtincsei, csillogó fülbevalói. Testének ragyogása és szépsége olyan lenyûgözõ volt, mintha a legkiválóbb költõk versei alapján festette volna meg egy mûvész. Rukmi£¦ keblei feszesek voltak, ami arra utal, hogy fiatal lány volt, nem több tizenhárom-tizennégy évesnél. Szépségének egyetlen célja volt: hogy felhívja magára K¥¢£a figyelmét. Bár a hercegek ámultakbámultak lenyûgözõ szépsége láttán, a büszkeség halvány árnyéka sem vetõdött rá. Tekintete élénken ide-oda siklott, s amikor ajka ártatlanul mosolyra nyílt, fogai jázmin-bimbókként villantak elõ. Nagyon lassan haladt hazafelé, hiszen minden pillanatban azt várta, hogy K¥¢£a felbukkan és magával viszi. Lábai kecses hattyúként mozogtak, bokacsengettyûi lágyan csilingeltek az úton. A lovagias érzelmektõl fûtött összegyûlt hercegek majd eszüket vesztették Rukmi£¦ szépsége láttán, és ájultan potyogtak a földre lovaik és elefántjaik hátáról. Kéjes, ám reménytelen vágyakozással gondoltak Rukmi£¦ kezének elnyerésére, saját szépségüket hasonlítgatva az övéhez. ¼r¦mat¦ Rukmi£¦ azonban egyikükkel sem törõdött: szíve minden vágya az volt, hogy K¥¢£a vigye õt innen magával. Amint bal kezének ujján megigazította ékszereit, s a hercegekre tekintett, hirtelen megpillantotta K¥¢£át. Még sosem látta Õt, de örökké Rá gondolt, s így azonnal felismerte Õt a tömegben. Ekkor K¥¢£a, mit sem törõdve a többi herceggel, a kocsijába emelte Rukmi£¦t. Garu¨a zászlaja ékesítette kocsijával olyan nyugodtan, félelem nélkül hajtott tovább Rukmi£¦vel, akár az õzet magával ragadó, a sakálok között végighaladó oroszlán. A Yadu-dinasztia harcosaival együtt közben Balar§ma is megjelent a színen. Jar§sandha, aki már annyiszor alulmaradt K¥¢£ával szemben, felüvöltött: — Hát ez meg mi?! K¥¢£a elrabolja Rukmi£¦t, és mi nem kapunk fegyvereinkhez?! Miért vagyunk akkor az íjászat hõs mesterei? Oda lesz a jó hírünk, ha nem cselekszünk! Hercegek, odanézzetek! Most viszi a sakál az oroszlán zsákmányát! Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv ötvenharmadik fejezetéhez, melynek címe: „K¥¢£a elrabolja Rukmi£¦t”.
ÖTVENNEGYEDIK FEJEZET K¥¢£a legyõzi a hercegeket, és Dv§rak§ba viszi Rukmi£¦t A hercegek, Jar§sandhával az élükön, rettentõen feldühödtek, amikor látták, hogy K¥¢£a elrabolja Rukmi£¦t. Míg az imént, Rukmi£¦ szépségétõl lenyûgözve, mind a földre potyogtak lovaik és elefántjaik hátáról, most sorra fölpattantak, s felkészültek a harcra. Felkapták íjaikat és nyilaikat, s harci szekereiken, lovaik és elefántjaik nyergében üldözõbe vették K¥¢£át. A Yadu-dinasztia katonái azonban útjukat állták, s szörnyû harc vette kezdetét. A K¥¢£át üldözõ, Jar§sandha vezette hercegek mind kiváló harcosok voltak, s most úgy lõtték nyilaikat a Yadu katonákra, mint ahogy a felhõk zúdítják vizüket a hegyvidékre: a hegyek ormai közé szorulva a felhõk alig mozognak, ezért ott az esõzés sokkal hevesebb, mint bárhol másutt. Az ellenséges hercegek eltökélték, hogy legyõzik K¥¢£át, és visszaszerzik Tõle Rukmi£¦t, ezért minden erejüket megfeszítve harcoltak. Rukmi£¦, miközben K¥¢£a mellett ült a szekéren, ijedten látta, hogy az ellenség nyílzápora a Yadu katonákra zúdul. Félelemmel a szemében pillantott K¥¢£a arcára, de a tekintete hálát is sugárzott, amiért megmentõje ilyen kockázatot vállalt csupán az õ kedvéért. Ide-oda repdesõ szemét látva, a szívébe látó K¥¢£a a következõ szavakkal bátorította: — Drága Rukmi£¦m, ne aggódj! Biztos lehetsz benne, hogy a Yadu-dinasztia harcosai hamarosan végeznek az ellenséggel. Miközben K¥¢£a Rukmi£¦t vigasztalta, a Yadu sereg parancsnokai — élükön az Úr Balar§mával, akit Sa¯kar¢a£ának is neveznek, valamint Gadával — megelégelték az ellenség heves elõrenyomulását, s nyilak özönét zúdították a hercegek lovaira, elefántjaira és harci szekereire. A csata egyre nagyobb hévvel dúlt, s a hercegek sorra hullottak el katonáikkal együtt. Hamarosan sisakos-fülbevalós levágott fejek milliói borították el a csatamezõt. Mindenütt karok, combok, lótetemek, íjastul, nyilastul, buzogányostul levágott kezek halmai tornyosultak a csatatéren. Levágott fejû gyalogosok, tevék, elefántok és szamarak hevertek mindenfelé a porban. Amikor a Jar§sandha vezette ellenséges katonák rájöttek, hogy seregüket lassan megsemmisítik K¥¢£a harcosai, arra gondoltak, nem valami bölcs dolog csupán ¼iªup§la kedvéért elveszni a csatában. ¼iªup§lának magának kellett volna kiszabadítania Rukmi£¦t K¥¢£a kezébõl, s amikor a katonák látták, hogy ¼iªup§la nem képes szembeszállni K¥¢£ával, úgy döntöttek, nem vesztegetik tovább az erejüket: abbahagyták a harcot és szétszéledtek. A hercegek közül néhányan az illendõség kedvéért ¼iªup§lához mentek. Látták, hogy úgy elkeseredett, ahogyan csak az tud, aki feleségét veszítette el. Arca elsötétedett, minden ereje elhagyta, teste sugárzása teljesen kihúnyt. — Kedves ¼iªup§la, ne csüggedj! — vigasztalták. — A királyi rendhez tartozol, katonáid vezére vagy. Bánat és boldogság nem tart örökké, s egyiknek sem szabad egy olyan valakire hatnia, mint amilyen te is vagy, ó, király! Szedd össze magad! Ne bánkódj e pillanatnyi vereség miatt. Végsõ soron nem mi vagyunk a színjáték tényleges szereplõi: ahogyan a bábfigura táncol a bábjátékos kezében, úgy táncolunk mi a Legfelsõbb akaratára, s csupán az Õ tervének megfelelõen sújt boldogtalanság és ér boldogság minket. Így aztán minden körülmények között kiegyensúlyozottnak kell maradnunk. Noha az elején a hercegek biztosak voltak a sikerben, s nagy reményekkel vetették bele magukat a harcba, csúfos vereségük után már csak arra maradt erejük, hogy hízelgõ szavakkal nyugtatgassák ¼iªup§lát. Neki pedig, Rukmi£¦ keze helyett, azzal kellett beérnie, hogy barátai vigasztalását hallgassa, s végül reményvesztetten hazatérjen. Az esküvõjére érkezõ csalódott királyok szintén visszatértek birodalmaikba. A szörnyû vereséget Rukmi£¦ bátyja, Rukm¦ gyûlölködõ természetének köszönhették. Amikor látta, hogy húgát erõvel elrabolja K¥¢£a, miután õ ¼iªup§lának ígérte a kezét, Rukm¦t elöntötte a méreg. Miután ¼iªup§la, barátja és reménybeli sógora hazaoldalgott, a felbõszült Rukm¦ továbbra sem nyugodott: eltökélt szándéka volt, hogy személyesen leckézteti meg K¥¢£át. Magához rendelte katonáit, több ezer elefántból, lóból, harci szekérbõl és gyalogosból álló seregét, s a Dv§rak§ felé tartó K¥¢£a nyomába eredt. Vitézségét fitogtatva ígéretet tett a hazafelé készülõdõ királyoknak: — Hiába harcoltatok, nem sikerült elérnetek, hogy ¼iªup§la feleségül vehesse Rukmi£¦t, én azonban nem hagyom, hogy K¥¢£a csak úgy elrabolja a húgomat! Alaposan meg fogom leckéztetni. Már indulok is, hogy elkapjam!
A nagy hadvezér szerepében tetszelegve ekkor a következõ fogadalmat tette a hercegek elõtt: — Nem térek vissza fõvárosomba, Ku£¨inába mindaddig, míg nem végzek K¥¢£ával a harcban, és nem szabadítom ki húgomat a karmai közül. Mindannyiótok elõtt teszek erre fogadalmat, s meglátjátok, hogy ígéretemet be is tartom! Kérkedõ szavai után Rukm¦ felpattant harci szekerére, s megparancsolta szekérhajtójának, hogy eredjen K¥¢£a nyomába. — Harcolni akarok Vele, most azonnal! — kiáltotta. — Milyen büszke ez a kis tehénpásztor! Fejébe szállt a dicsõség, hogy cseles kis csatározást vívott a k¢atriyákkal! De ma móresre tanítom. Pimaszul megszöktette a húgomat, ám ezért hegyes nyilaimmal fogok Neki megfizetni! — Így fenyegette az Urat pökhendi szavaival az ostoba Rukm¦, mit sem sejtve az Istenség Legfelsõbb Személyiségének erejérõl és tetteirõl.
Amikor utolérte K¥¢£át, ostobán egyre csak ezt hajtogatta: és küzdj meg velem! — Aztán megfeszítette íját, s nagy erõvel három nyilat lõtt K¥¢ £ára. Közben a Yadu-dinasztia legalávalóbb sarjának nevezte K¥¢£át, s felszólította, álljon ki vele, hogy jól megleckéztethesse. — Elraboltad a húgomat, ahogyan a varjú lopja el az áldozatra szánt ghít. Büszke vagy haderõdre, mégsem tudsz a szabályok szerint harcolni. Megszöktetted húgomat, ezért most megszabadítalak alaptalan büszkeségedtõl! Húgom csupán addig lesz a birtokodban, míg örökre földre nem kényszerítelek nyilaimmal! Rukm¦ õrült beszéde hallatán az Úr K¥¢£a kilõtt egy nyilat, s elmetszette vele Rukm¦ íjának húrját, lehetetlenné téve számára, hogy újabb nyilat lõhessen ki vele. Rukm¦ azonban felkapott egy másik íjat, s újabb öt nyílvesszõt lõtt K¥¢£ára. Miután Rukm¦ másodszor is megtámadta, K¥¢£a újra ellõtte az íjhúrját. Rukm¦ megragadott egy harmadik íjat, de K¥¢£a ezt is ugyanúgy hatástalanította, mint az elõzõ kettõt. K¥¢£a ekkor — hogy egy kicsit megijessze — hat nyílvesszõt lõtt Rukm¦ra, majd ezt követõen újabb nyolcat, melybõl négy nyíl a négy lóval végzett, egy a kocsihajtót terítette le, a maradék három pedig Rukm¦ harci szekerének tetejét csapta le, a csúcsán lobogó zászlóval együtt. Rukm¦, mivel a nyilai elfogytak, kardokkal, pajzsokkal, szigonyokkal, lándzsákkal és egyéb kézifegyverekkel kezdett hadakozni, de K¥¢£a egyiket a másik után lõtte szét nyilaival. Miután újra és újra kudarcot vallott, Rukm¦ felkapta a kardját, és eszeveszetten, ahogyan a légy röpül a tûz felé, K¥¢£a felé rohant. Ám amint K¥¢£a közelébe ért, az Úr darabokra lõtte fegyverét. K¥¢£a ekkor elõrántotta éles kardját, s azon volt, hogy rögtön megöli ellenfelét, de Rukm¦ húga, Rukmi£¦, amikor rádöbbent, hogy K¥¢£a ezúttal nem fog kegyelmezni a bátyjának, férje lótuszlábai elé vetette magát, s fájdalomtól remegõ hangon könyörögni kezdett Hozzá. Rukmi£¦ elõször Yogeªvarának szólította K¥¢£át, ami azt jelenti: „aki fölfoghatatlan fenséggel és energiával rendelkezik”. K¥¢£a fensége és energiája fölfoghatatlan, míg Rukmi£¦ bátyja csupán véges haderõt mondhatott magáénak. K¥¢£át nem lehet megmérni, Rukm¦ azonban, életének minden pillanatában, egy megmérhetõ, korlátozott lehetõségekkel bíró halandó volt. K¥¢£a határtalan erejéhez képest Rukm¦ még egy jelentéktelen rovarhoz sem hasonlítható. Rukmi£¦ az istenek Istenének is nevezte K¥¢£át. Számos hatalmas félisten van — például az Úr Brahm§, az Úr ¼iva, Indra, Candra és Varu£a —, ám K¥¢£a az Ura valamennyiüknek, míg Rukm¦ nem csupán egy közönséges ember, de közöttük is a legalávalóbb volt, hiszen fogalma sem volt róla, kicsoda is K¥¢ £a. Azok az emberek, akik nincsenek tisztában K¥¢£a valódi helyzetével, az emberi társadalom legalját képezik. Rukmi£¦ aztán Mah§bhujának, „mérhetetlen erejûnek”, majd Jagatpatinak, az egész kozmikus megnyilvánulás urának nevezte K¥¢£át. K¥¢£ához képest tehát Rukm¦ csupán egy közönséges herceg volt. Rukmi£¦, miután Rukm¦t K¥¢£a nagyságához hasonlította, megindultan kérlelni kezdte a férjét, hogy ne ölje meg a bátyját épp azon a szerencsés napon, amikor végre egymáséi lehetnek. Inkább bocsásson meg neki. Rukmi£¦ tehát úgy viselkedett, ahogy az egy igazi nõhöz illik. Boldog volt, hogy végül K¥¢£a lehetett a férje épp azon a napon, amikor másvalakihez akarták feleségül adni, ám mégsem akarta elveszíteni a bátyját, aki tulajdonképpen szerette õt, s olyasvalakinek ígérte a kezét, aki a saját megítélése szerint jobb férj lett volna. Miközben bátyja életéért könyörgött K¥¢£ához, Rukmi£¦ egész testében remegett, arca kiszáradt, hangja elcsuklott, s még a díszei is meglazultak és a földre hullottak a nagy reszketéstõl. Végül, amikor már annyira eluralkodott rajta a rettenet, hogy a földre zuhant, K¥¢£a megszánta, s úgy dönött, nem öli meg az ostoba Rukm¦t. Ám ugyanakkor meg is akarta büntetni egy kicsit, ezért egy darab selyemmel megkötözte, s alaposan megnyirbálta a — Állj meg
bajszát, a szakállát és a haját, csak itt-ott hagyva belõlük egy-egy foltot. Míg K¥¢£a Rukm¦val volt elfoglalva, a Yadu-dinasztia katonái Balar§mával az élükön úgy zúzták tönkre Rukm¦ seregét, ahogyan a tóban fürdõ elefánt söpri félre útjából és töri össze a víz színén lebegõ lótuszvirágok törékeny szigetét. Amikor a Yadu-dinasztia hadvezérei visszatértek K¥¢ £ához, meglepõdve látták, hogy mi történt Rukm¦val. Balar§mának megesett a szíve sógornõjén, testvére ifjú feleségén, s hogy valamiképp megvigasztalja, személyesen oldozta el Rukm¦ köteleit, majd, hogy még inkább kiengesztelje Rukmi£¦t, az idõsebb testvér jogán néhány feddõ szót intézett K¥¢£ához. — K¥¢£a, amit tettél, nem valami szép dolog — dorgálta az öccsét. — Ez a szörnyû tett nem méltó családi hagyományainkhoz! Ha levágjuk valakinek a haját, a bajszát vagy a szakállát, az szinte olyan, mintha megölnénk. Bárhogyan is viselkedett Rukm¦, most már a sógorunk, családunk tagja, s nem tehetsz vele ilyet. Aztán, hogy megnyugtassa Rukmi£¦t, így szólt hozzá: — Ne szomorkodj azon, hogy bátyád ilyen különös külsõre tett szert. Mindenki saját tetteinek az eredményeképpen él át örömöt vagy szenvedést. — Az Úr Balar§ma azt akarta megértetni Rukmi£¦vel, hogy nem szabad sajnálkoznia a történtek miatt, amire Rukm¦ valójában a saját tetteivel szolgált rá. És nem is érdemes túlságosan ragaszkodnia egy ilyen testvérhez, mondta a lánynak. — Kedves K¥¢£a — fordult újra K¥¢£ához Balar§ma —, egy rokonnak meg kell bocsátani, még akkor is, ha olyan gyalázatos tettet követ el, hogy rászolgál a halálra, hiszen ha rádöbben bûnére, az így fellépõ lelkiismeretfurdalás már maga felér a halállal. Teljesen fölösleges tehát elvenni az életét. Újra Rukmi£¦hez fordulva Balar§ma kifejtette, hogy egy k¢atriyát az emberi társadalomban betöltött szerepe olyan szigorú szabályokhoz köti — a hadviselés terén is —, hogy még a tulajdon testvére is az ellensége lehet, ami azt jelenti, hogy ilyen esetben a saját testvérét is habozás nélkül meg kell ölnie. Az Úr Balar§ma azt akarta ezzel Rukmi£¦ értésére adni, hogy Rukm¦ és K¥¢£a helyénvalóan jártak el, amikor nem kegyelmeztek egymásnak a csatában — annak ellenére sem, hogy sógorok voltak. A k¢atriyák a materialista életmód szimbólumai, mondta ¼r¦ Balar§ma, s ha valamilyen anyagi dolog megszerzésérõl van szó, nyomban a gõg, a büszkeség irányítja tetteiket. Ezért amikor két k¢atriya harcban áll egymással — királyságért, földért, vagyonért, nõkért, tekintélyért vagy hatalomért —, mindent elkövetnek, hogy ellenfelüket a legszörnyûbb helyzetbe taszítsák. Rukm¦ iránti szeretete azonban, mondta Rukmi£¦nek, egy eltorzult, a materialistákra jellemzõ érzelem csupán, fõleg, hogy bátyja oly sokakkal ellenségeskedett már eddig is. Bátyja jelleme egyáltalán nem volt csodálatra méltó — már annak alapján sem, ahogyan a barátaival viselkedett —, Rukmi£¦ azonban, egy hétköznapi nõ módjára, mégis ragaszkodott hozzá. Rukm¦ nem volt méltó arra, hogy Rukmi£¦ bátyja legyen, õ mégis elnézõ volt vele.
— Mindezen túl pedig, csupán a testi életfelfogásban élõket jellemzi az a gondolkodásmód, hogy valakit egyáltalán barátnak, ellenségnek vagy számukra közömbös valakinek tekintenek — folytatta Balar§ma. — Az ilyen ostobákat megzavarja a Legfelsõbb Úr illúziókeltõ energiája. A lelket minden anyagi megtestesülésben ugyanaz a tisztaság jellemzi, de akik nem eléggé intelligensek, azok csupán a tiszta lelket befedõ testi különbséget látják ember és állat, mûvelt és mûveletlen, gazdag és szegény között. E különbségtételek, melyeknek alapjául pusztán az anyagi testre vonatkozó megfigyelések szolgálnak, olyanok, mintha tûz és tûz között tennénk különbséget aszerint, hogy milyen tüzelõbõl származnak. Bármilyen is a tüzelõ mérete és formája, a belõle keletkezõ tûzben sem a mérete, sem a formája nem található meg. Ugyanígy, méret és forma szerinti különbség a lelki világban sem található. Miután az erény és az erkölcs útjáról beszélt K¥¢£ának és Rukmi£¦nek, Balar§ma a következõ szavakkal fordult sógornõjéhez: — Ez a test az anyagi megnyilvánulás része, s anyagi elemek, érzékek és az anyagi természet kötõerõinek kölcsönhatásai alkotják. Miután az élõlény, azaz a lélek kapcsolatba kerül ezekkel az anyagi alkotóelemekkel, a csalóka élvezetre való vágya miatt egyik testbõl a másikba vándorol, s a léleknek ez a vándorlása az anyagi létezés. Amikor az élõlény kapcsolatba kerül az anyagi megnyilvánulással, nem is egyesül vele, de nem is marad attól elszigetelve. Kedves erényes sógornõm! A lélek az oka az anyagi testnek, ahogyan a nap az oka a napfénynek, a látásnak és az anyagi megnyilvánulás formáinak is. A napfény és az anyagi megnyilvánulás példáján keresztül könnyen megérthetjük az élõlény és az anyagi világ kapcsolatát. A nap reggel fölkel, melege és fénye pedig a nap folyamán egyre fokozódik. A nap az oka minden anyagi formának, mivel a napnak köszönhetõen egyesülnek és bomlanak szét az anyagi elemek. Amint azonban a nap lemegy, mindennek, amire addig fénye
vetült, megszakad a kapcsolata a nappal, amely szüntelenül halad elõre, egyik helyet a másik után hagyva maga mögött. Miközben a keleti félgömb felõl a nyugati felé tart, a fénye hatására végbemenõ változások a keleti féltekén maradnak, de maga a napfény már a nyugati féltekén látható. Ehhez hasonlóan az élõlény különféle testekbe és e testekkel kapcsolatos körülmények közé kerül, de amint elhagyja a testét s egy másikat ölt magára, elõzõ testéhez már semmi köze, mint ahogyan a jövõben rá váró, elkövetkezõ testéhez sem. A lélek tehát mindig mentes marad a testek síkján kialakuló szennyezõdésektõl. — A test keletkezésének és elmúlásának tehát nincs köze az élõlényhez — folytatta Balar§ma —, mint ahogyan a hold fogyásának és telésének sincs köze magához a holdhoz. Amikor a hold nõ, tévesen azt gondoljuk, hogy a hold most nagyobb, s amikor fogyatkozik, azt hisszük, kisebb lett. A valóságban azonban a hold mindig ugyanakkora marad, s nincs köze a fogyás és a telés számunkra látható folyamataihoz. — Az anyagi létezés tudatállapota olyan, mint az alvás és az álom. Amikor az ember alszik, tengernyi valótlan dolgot álmodik, s álma közben boldogságban és szenvedésben egyaránt része van. Amikor az ember az anyagi tudat álmát alussza, s anyagi létezésének következtében egyik testet a másik után ölti magára és hagyja el, folyamatos szenvedésben van része emiatt. Az anyagi tudat ellentéte a K¥¢£a-tudat: amikor valaki a K¥¢£a-tudat szintjére emelkedik, megszabadul e téves életfelfogástól. A lélek tudományáról szóló fenti tanításai után ¼r¦ Balar§ma a következõket mondta Rukmi£¦nek: — Kedves, mosolygós Rukmi£¦! Ne bánkódj olyan valótlan érzések miatt, melyeket csupán a tudatlanság eredményez. Pusztán csalóka észleletei teszik az embert boldogtalanná; e boldogtalanságtól azonban nyomban megszabadulhat, ha a valódi életrõl kezd el beszélgetni. Maradj mindig ezen a síkon, s légy boldog! ¼r¦ Balar§ma elmét megvilágosító tanító szavai hallatán Rukmi£¦ megnyugodott. Boldog volt, s a szívébe — amit nagyon felkavart Rukm¦ szégyenteljes bukása — újra béke és nyugalom költözött. Ami Rukm¦t illeti, nem sikerült betartania az ígéretét, véghezvinnie nagy tervét. Katonáival és hadseregével azért jött, hogy legyõzze K¥¢£át és kiszabadítsa a húgát, ám éppen az ellenkezõje történt: minden katonája, teljes hadereje odaveszett. Megszégyenülten, bánattól sújtva került ki a csatából, de az Úr kegyébõl életben maradt, s folytathatta élete végzet által megszabott pályáját. K¢atriya volt, s nem feledhette el ígéretét: „nem tér addig haza városába, Ku£¨inába, amíg meg nem öli K¥¢ £át, s vissza nem szerzi a húgát elrablója kezeibõl”. Terve azonban kudarcba fulladt, ezért dühében elhatározta, hogy nem megy vissza a fõvárosba. Egy Bhojaka±a nevû faluban kis kunyhót épített magának, s ott élte le élete hátralévõ napjait.
K¥¢£a, miután minden ellenségével elbánt, Dv§rak§ba, birodalma fõvárosába vitte menyasszonyát, az elrabolt Rukmi£¦t, s a Védákban elõírt esküvõi szertartás keretében feleségül vette. A menyegzõt követõen K¥¢£a lett a Yaduk királya Dv§rak§ban. Dv§rak§ népét nagy boldogsággal töltötte el az ifjú pár egybekelése, s minden házban ünnepi szertartásokat rendeztek. Legszebb ruháikat és ékszereiket öltötték magukra, s K¥¢£a és Rukmi£¦ elé járultak, hogy átadják nekik ajándékaikat. Yadupur¦, azaz Dv§rak§ házait fellobogózták, füzérekkel, virágokkal díszítették ki valamennyit. Minden ház ünnepi kapukat állított fel a nem mindennapi esemény tiszteletére, s a kapuk mindkét oldalán vízzel teli korsók sorakoztak. A legfinomabb füstölõk illata szállt mindenfelé, s éjszaka ezer és ezer — a házak falát díszítõ — lámpás égett szerte a városban. K¥¢£a és Rukmi£¦ esküvõjének köszönhetõen az egész város örömmámorban úszott. A banán- és bételdió-fákat, a vidám ünnepségeknek ezeket az áldást és szerencsét hozó fáit, gazdagon feldíszítették mindenütt. Hosszú sorokban elefántok vonultak be a városba, hátukon a baráti birodalmak királyaival. Az elefántoknak az a szokásuk, hogy amint meglátnak egy bokrot vagy egy fát, puszta kedvtelésbõl gyökerestül kitépik a földbõl, s amerre elhaladnak, ide-oda dobálják õket az úton. Ez alkalommal a banán- és bételfákkal is ez történt: az elefántok szerteszét szórták õket, ám a fatépkedésbe belemámorosodott elefántok hancúrozása ellenére is csodálatos maradt a város: utcái gyönyörûen festettek az ide-oda dobált fáktól. A Kuruk és a P§£¨avák baráti királyságait Bh¦¢ma, Dh¥tar§¢±ra, az öt P§£¨ava testvér, Drupada király, Santardana király és Rukmi£¦ apja, Bh¦¢maka képviselte. Mivel K¥¢£a megszöktette Rukmi£¦t, kezdetben volt egy kis feszültség a két család között, de Bh¦¢maka, Vidarbha királya ¼r¦ Balar§ma és a birodalmába érkezõ szentek rábeszélésének engedve mégis eljött, hogy részt vegyen az esküvõi szertartáson. A lányszöktetés nem számított boldog eseménynek a Vidarbha királyságban, de szokatlan sem volt a k¢atriyák között, hisz majd minden házasságot így kötöttek. Bh¦¢maka király mindenesetre már kezdettõl fogva arra hajlott, hogy K¥¢£ának adja szépséges leánya kezét, s végül úgy alakultak az események, hogy teljesült a vágya. Boldogan csatlakozott hát az esküvõ megünnepléséhez, annak ellenére, hogy
legidõsebb fia alulmaradt a csatában. A Padma-pur§£a megemlíti, hogy az esküvõre Nanda Mah§r§ja és a v¥nd§vanai tehénpásztorfiúk is eljöttek, s rajtuk kívül a Kuru, S¥ñjaya, Kekaya, Vidarbha és Kunti királyságok uralkodói is Dv§rak§ba látogattak, s az esküvõn túl abban az örömben is részük lehetett, hogy újra láthatták egymást.
Rukmi£¦ elrablásának történetét a költõk versbe szedték, s a birodalom dalnokai mindenfelé e költeményeket szavalták. Az összesereglett királyok és leányaik ámulva hallgatták K¥¢£a lovagias tetteit, s boldogan itták a versmondók szavait. Valamennyi vendéget és Dv§rak§ egész népét ujjongó örömmel töltötte el K¥¢£a és Rukmi£¦ házassága. Hogyne örültek volna, hisz a szerencse istennõje és a Legfelsõbb Úr, minden élõlény fenntartója kelt egybe aznap! Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv ötvennegyedik fejezetéhez, melynek címe: „K¥¢£a legyõzi a hercegeket és Dv§rak§ba viszi Rukmi£¦t”.
ÖTVENÖTÖDIK FEJEZET Pradyumna, K¥¢£a és Rukmi£¦ fia Azt mondják, Rukmi£¦ méhébõl K§madeva, az Úr V§sudeva közvetlen része született meg az Úr K¥¢£a gyermekeként, s õ az, akit egykor az Úr ¼iva haragja hamuvá égetett. K§madeva a szerelem istene, a mennyei bolygók féktelen vágyakat gerjesztõ félistene. Az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, K¥¢£ának számtalanféle parányi része van, de négyszeres kiterjedése — V§sudeva, Sa¯kar¢a£a, Pradyumna és Aniruddha — közvetlenül a Vi¢£u-kategóriába tartozik. K§mát — aki Rukmi£¦ méhében fogant meg — szintén Pradyumnának hívták, de õ nem azonos a Vi¢£ukategóriába tartozó Pradyumnával. Õ j¦va-tattva, de mivel Pradyumna mindent felülmúló rettenthetetlen erejének szerves része volt, különleges hatalommal rendelkezett a félistenek között. Ez a Gosv§m¦k véleménye. Amikor az Úr ¼iva haragja hamuvá égette, K§madeva beleolvadt V§sudeva testébe, s hogy újra magára ölthesse testét, megfogant Rukmi£¦ méhében az Úr K¥¢£ától. K¥¢£a fiaként születhetett hát meg, s Pradyumna néven ünnepelték. Mivel közvetlenül az Úr K¥¢£a nemzette, szinte egy az egyben olyan volt, mint K¥¢£a. Élt egy ¼ambara nevezetû démon, akinek azt rendelte a sors, hogy Pradyumna okozza halálát. ¼ambara tudott végzetérõl, és amint megtudta, hogy megszületett Pradyumna, asszonytestet öltött, elrabolta a szülõházból a csecsemõt, aki még tíz napos sem volt, s egyenesen a tengerbe vetette. Ám ahogy mondják: „Akit K¥¢£a oltalmaz, azt senki sem ölheti meg, s akinek K¥¢£a kezétõl kell elpusztulnia, azt senki sem mentheti meg.” Amikor Pradyumna a vízbe esett, egy óriási hal nyomban bekapta. Ez a hal késõbb fennakadt egy halász hálójában, aki éppen ¼ambarának adta el zsákmányát. A démon konyhájában dolgozott egy szolgálólány, M§y§vat¦, aki korábban K§madeva felesége volt, s Ratinak hívták. ¼ambara meghagyta szakácsának, hogy készítsen a halból finom vacsorát. A démonok és a r§k¢asák húst, halat és más nem-vegetáriánus ételeket esznek. A nagy démonok, például R§va£a, Ka°sa és Hira£yakaªipu, annak ellenére, hogy br§hma£a és k¢atriya apák fiaiként születtek, válogatás nélkül ették a húst. Ez a szokás még ma is gyakori Indiában, és azokat, akik húst vagy halat esznek, általában démonoknak és r§k¢asáknak nevezik.
Amikor a szakács felvágta a halat, egy gyönyörû csecsemõt talált a gyomrában. Nyomban M§y§vat¦ gondjaira bízta, aki épp a konyhában serénykedett. Az asszony elámult: hogyan maradhatott életben ez a bájos csecsemõ egy hal gyomrában? Az eset nagyon zavarba ejtette. Ekkor azonban megjelent elõtte N§rada Muni, a nagy bölcs, és elmesélte neki az egész történetet, s az asszony így megtudta, hogy miután Pradyumna megszületett, ¼ambara elrabolta, s a tengerbe dobta õt. M§y§vat¦ addig is tudta, hogy azelõtt Rati volt, K§madeva felesége. Miután az Úr ¼iva haragja hamuvá égette a férjét, egyfolytában azt várta, hogy az visszatérjen hozzá egy anyagi testben. És most, amikor éppen rizst és mungóbabot fõzött a konyhában, s a gondjaira bízott bájos gyermekrõl megtudta, hogy az nem más, mint a saját férje, K§madeva, nagy gondoskodással és szeretettel fürdetni kezdte. A gyermek csodálatos módon rendkívül gyorsan felcseperedett, s hamarosan gyönyörû ifjú lett belõle. Szemei olyanok voltak, mint a lótuszvirág szirmai, hosszú karjai a térdéig értek, és a szépsége minden asszonyt elbûvölt, aki rávetette a tekintetét. Miután M§y§vat¦ rádöbbent, hogy elõzõ férje, K§madeva született meg Pradyumnaként, és õ az, aki most a szeme láttára csodálatos ifjúvá serdült, lassanként õt is rabul ejtette Pradyumna szépsége. Csábosan mosolyott rá, s nem titkolta, milyen vágyak kerítették hatalmába. — Hogy lehet, hogy az elején még anyai szeretettel gondoskodtál rólam, most pedig egy vágyakozó nõ lett belõled? Mitõl változtál meg ennyire? — kérdezte tõle Pradyumna. — Drága uram, te az Úr K¥¢£a fia vagy — válaszolta Rati. — Még tíz napos sem voltál, amikor ¼ambara démon elrabolt és a tengerbe dobott, s rögtön egy nagy hal gyomrában találtad magad. Így kerültél hozzám, s én azonnal anyai gondoskodásomba vettelek. Elõzõ életedben azonban, amikor még K§madeva volt a neved, a feleséged voltam; ne csodálkozz hát azon, hogy szerelmes vágyakat ébresztettél bennem. Vigyázz, mert ¼ambara, aki egyszer már meg akart ölni, félelmetes misztikus képességekkel rendelkezik. Ezért mielõtt újra az életedre törne, isteni hatalmaddal vess véget az életének, amint lehet! Mióta ¼ambara elrabolt, édesanyádat, Rukmi£¦dev¦t rettentõ bánat emészti, akár a fiókáit elvesztett kurar¦-madarat. Nagyon szeret téged, s mióta elragadtak tõle, élete olyan gyászos, mint a borját vesztett tehéné. M§y§vat¦ ismerte a természetfölötti erõk misztikus tudományát. Ezeket az erõket általában m§y§nak nevezik, s azt a másik természetfölötti hatalmat, mellyel fölébe lehet kerekedni a m§y§nak, mah§-m§y§nak hívják. M§y§vat¦ ismerte a mah§-m§y§ misztikus erejét, s ezt a hatalmas erõt átadta Pradyumnának, hogy legyõzhesse vele ¼ambara varázserejét. Miután felesége felruházta e hatalmas erõvel, Pradyumna rögtön ¼ambarához ment. Durva szavakkal becsmérelni kezdte, hogy ¼ambara feldühödjön és harcba szálljon vele. Pradyumna sértõ szavai hallatán a démon úgy érezte magát, mint a kígyó, amelyre rátapostak. A kígyó nem tûri, hogy bárki is — legyen az ember vagy állat — rálépjen vagy belerúgjon, s ha valaki így tesz, azonnal belemar.
Pradyumna szavait durva rúgásoknak érezte ¼ambara. Tüstént megragadta buzogányát, s máris harcra készen állt Pradyumna elõtt. Úgy üvöltött, mennydörgött, mint egy hatalmas viharfelhõ, s buzogányával dühösen ütlegelni kezdte Pradyumnát, akár a villám a hegycsúcsokat. Pradyumna saját buzogányával védte magát, s végül õ is lesújtott a démonra. Ádáz küzdelem vette kezdetét
¼ambar§sura és Pradyumna között.
A misztikus erõk mûvészetében járatos ¼ambar§sura hirtelen a magasba emelkedett, s a levegõbõl folytatta a harcot. ¼ambar§sura a Maya démontól tanult misztikus képességeit is bevetette, s különbözõ atomfegyverekkel támadt Pradyumnára a magasból. Pradyumna, hogy visszaverje ¼ambar§sura misztikus fegyvereit, egy másik misztikus fegyvert alkalmazott, az úgynevezett mah§vidy§t, amely viszont nem a fekete mágia része. A mah§vidy§ misztikus hatalma a jóság minõségén alapszik. ¼ambara érezte, hogy rettenetes ellenféllel áll szemben, s a guhyakák, a gandharvák, a piª§cák, a kígyók és a r§k¢asák démoni, misztikus erõit hívta segítségül. Ám annak ellenére, hogy ¼ambara bevetette misztikus képességeit, s a természetfölötti erõk védelmét élvezte, Pradyumna a démon minden erejét és fegyverét semlegesítette a mah§vidy§ mindenek feletti hatalmával. Mikor végül ¼ambar§sura minden ereje és tudománya csõdöt mondott, Pradyumna elõhúzta éles kardját, és levágta a démon drága ékszerekkel díszített sisakos fejét. A démon elpusztításának örömére a felsõbb bolygórendszerek félistenei virágesõt szórtak Pradyumnára. Pradyumna felesége, M§y§vat¦ tudott az ûrben utazni, s így a magasban repülve jutottak el Pradyumna apja, K¥¢£a városába, Dv§rak§ba. Amikor a palota fölé értek, úgy ereszkedtek alá, mint egy villámot szóró felhõ. A palota belsõ részében, az anta¤purának nevezett lakosztályokban Pradyumna és M§y§vat¦ nõket pillantottak meg, s közéjük telepedtek. Amikor a hölgyek észrevették Pradyumnát sárga öltözetében, csodálatos ékszereivel és díszeivel, s meglátták hosszú karjait, hullámos haját, csodálatos, vöröses szemét és mosolygó arcát, elõször azt hitték, K¥¢£a jelent meg közöttük. K¥¢£a hirtelen fölbukkanása váratlanul érte õket, s szégyenlõsen a palota szegleteiben próbáltak elbújni.
Amikor az asszonyok végül észrevették, hogy Pradyumnán valójában nem látható az Úr K¥¢£a valamennyi jellemzõje, kíváncsian bújtak elõ, hogy szemügyre vegyék a feleségével, M§y§vat¦val együtt. Találgatni kezdték, vajon ki lehet a gyönyörû ifjú. A nõk között ott volt Rukmi£¦dev¦ is, akibõl, ahogy ott állt gyönyörû lótuszszemeivel, ugyanolyan szépség áradt, mint az ifjúból. Pradyumna láttán a kisfia jutott eszébe, s az anyai szeretet érzésétõl kebleibõl eleredt a tej. „Ki lehet ez a csodálatos ifjú? — ámuldozott. — A leggyönyörûbb lény, akit valaha láttam. Ki lehet az a szerencsés fiatal nõ, aki egykor a méhébe fogadta e szépséges fiút, és az anyja lehetett? S ki az a fiatal hölgy a társaságában? Hogyan találkozhattak? A fiamra emlékeztet, akit elraboltak mellõlem, s ha valahol él még, mostanra hasonló ifjúvá serdülhetett õ is” — gondolta Rukmi£¦, s az ösztöne azt súgta, hogy Pradyumna nem lehet más, mint az õ elveszett fia. Azt is megfigyelte, hogy Pradyumna mindenben hasonlít K¥¢£ára. Nagy döbbenettel látta, hogy a fiú K¥¢£a minden jellemzõ vonására szert tett. Egyre biztosabb volt benne, hogy az ifjú saját felcseperedett fia, hiszen egyre nagyobb gyengédséget érzett iránta, s bal karja is remegni kezdett, ami szerencsés jelnek számít. Ebben a pillanatban megjelent az Úr K¥¢£a, apjával és anyjával, Devak¦val és Vasudevával együtt. K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége mindent tudott, ám egy szót sem szólt. Ekkor, mivel K¥¢£a arra vágyott, megjelent a nagy bölcs, N§rada, s mindent elmesélt a jelenlévõknek: Pradyumna elrablásának és felcseperedésének történetét s azt, hogy miként kerültek ide feleségével, M§y§vat¦val, aki azelõtt Rati volt, K§madeva felesége. Pradyumna titokzatos eltûnése és ifjúvá növekedése mindenkit csodálattal töltött el, s azt se tudták, hová legyenek az örömtõl, hiszen visszakapták halottnak hitt fiukat, amikor már alig reménykedtek abban, hogy valaha is visszatér. Amikor megtudták, hogy az ifjú nem más, mint Pradyumna, végtelen örömmel sereglettek köré. A rokonok — Devak¦, Vasudeva, az Úr K¥¢£a, az Úr Balar§ma, Rukmi£¦ és a család valamennyi nõtagja — sorra megölelték Pradyumnát és feleségét, M§y§vat¦t. Amikor Dv§rak§ városában elterjedt a hír, hogy Pradyumna visszatért, a polgárok izgatottan futottak a palotába, hogy láthassák a megkerült Pradyumnát. — A halott fiú visszatért! Mi lehet ennél nagyobb öröm? — kiáltozták. ¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦ hozzáfûzi, hogy amikor a palota hölgyei, akik valamennyien Pradyumna anyjai és nevelõanyjai voltak, elõször pillantották meg Pradyumnát, azt hitték, maga K¥ ¢£a áll elõttük, s a szívükben fellobbanó szerelmes vágyak miatt elszégyellték magukat. Ennek az a magyarázata, hogy Pradyumna pontosan úgy nézett ki, mint K¥¢£a, s emellett maga K§madeva volt, a szerelem istene. Nem is csoda hát, hogy Pradyumna anyja és a többi hölgy mind összetévesztették õket. Az is kiderül tehát mindebbõl, hogy Pradyumna annyira hasonlított K¥¢£ára, hogy elsõ pillantásra még saját szülõanyja is K¥¢£ának vélte. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv ötvenötödik fejezetéhez, melynek címe: „Pradyumna, K¥ ¢£a és Rukmi£¦ fia”.
ÖTVENHATODIK FEJEZET A Syamantaka ékszer története Dv§rak§-dh§ma fennhatósága alatt élt egy király, Satr§jit. A napisten hûséges bhaktája volt, aki egy Syamantaka nevû ékszerrel jutalmazta meg. Ez a Syamantaka ékszer lett az oka a Satr§jit király és a Yadu-dinasztia közötti nézeteltérésnek, amely idõvel békésen rendezõdött, amikor Satr§jit önként felajánlotta leánya, Satyabh§m§ kezét K¥¢ £ának, a Syamantaka ékszerrel együtt. Ám nemcsak Satyabh§m§, de J§mbavat¦, J§mbav§n leánya is K¥¢£a felesége lett az ékszernek köszönhetõen. A két menyegzõre még Pradyumna születése elõtt került sor, amelyrõl az elõzõ fejezet szólt. A következõ történetben tehát arról lesz szó, hogyan is sértette meg Satr§jit király a Yadu-dinasztiát, s hogy aztán miként ébredt tudatára nagy tévedésének.
Hûséges követõje lévén, Satr§jit király jó barátságba került a napistennel. A napisten nagyon elégedett volt vele, s egy különleges drágakövet adományozott neki: a Syamantakát. Amikor Satr§jit a nyakába akasztotta a drágakövet, úgy tûnt, mintha a napisten mása lenne. Ahogy az ékszerrel a mellkasán bevonult Dv§rak§ba, az emberek mind azt hitték, maga a napisten érkezett városukba, hogy meglátogassa K¥¢£át. Tudták, hogy K¥¢£át, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét gyakran meglátogatják a félistenek, s amikor Satr§jit jött Dv§rak§ba, mindenki — kivéve K¥¢£át — azt hitte, hogy magát a napistent látja. Bár Satr§jit királyt mindenki ismerte, a Syamantaka ékszer káprázatos ragyogása miatt senki nem ismerte föl. Dv§rak§ néhány tisztes polgára, akik szintén azt gondolták, hogy a napisten érkezett a városba, rögtön K¥¢£ához siettek a hírrel: a napisten jött Hozzá látogatóba. K¥¢£a éppen kockázott. — Ó, Úr N§r§ya£a — dicsõítették K¥¢£át —, Te vagy az Istenség Legfelsõbb Személyisége! Teljes értékû N§r§ya£a-kiterjedésed, Vi¢£u kagylókürtöt, cakrát, buzogányt és lótuszvirágot tart négy kezében. Te vagy mindennek a tulajdonosa, s mégis, annak ellenére, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége, N§r§ya£a vagy, megjelentél V¥nd§vanában Yaªod§m§t§ gyermekeként. Yaªod§ anya néha megkötözött, ezért neveznek Téged D§modarának is. Hogy K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, N§r§ya£a — akinek Dv§rak§ lakói is tekintették —, azt évszázadokkal késõbb a m§y§v§d¦ filozófia atyja, ¼a¯kar§c§rya is megerõsítette. ¼a¯kar§c§rya az Úr személytelen formáját fogadta el, de nem tagadta meg személyes formáját sem. Mindenre, ami ebben az anyagi világban formával rendelkezik, a teremtés, a fenntartás és a pusztulás törvényei érvényesek, mivel azonban az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, N§r§ya£ának nincs ilyen anyagi, e korlátozásoknak alávetett formája, ¼a¯kar§c§rya — hogy meggyõzze a csekély értelmû embereket, akik K¥¢£át közönséges embernek vélik — kijelentette, hogy Isten személytelen. Ez a személytelenség valójában azt jelenti, hogy Õ nem egy anyagi feltételekhez kötött személy. Egy transzcendentális személy Õ, akinek a teste nem anyagi.
Dv§rak§ lakói nemcsak D§modarának, hanem Govindának is szólították az Úr K¥¢£át, s e név arra utal, hogy K¥¢£a nagyon szereti a teheneket és a borjakat. S hogy K¥¢£a hozzájuk fûzõdõ bensõséges kapcsolatára is utaljanak, Yadunandanának is szólították, hiszen K¥¢£a, Vasudeva fiaként, a Yadu-dinasztiában született meg. Végül pedig az egész univerzum legfelsõbb urának nevezték. Dv§rak§ polgárai, akik büszkén gondoltak arra, hogy naponta láthatják Õt, számtalan néven szólították az Urat. Amikor Satr§jit Dv§rak§ba látogatott, a város népe büszkén arra gondolt, hogy lám, K¥¢£a közönséges emberként él Dv§rak§ban, a félistenek mégis eljönnek, hogy láthassák Õt! Így aztán örömmel jelentették Neki, hogy a csodálatos, sugárzó testû napisten érkezett Hozzá látogatóba. Szavaikból azonban az is kiderül, hogy a napisten Dv§rak§ba látogatásán valójában nincs is miért csodálkozni, hiszen akik szerte az univerzumban az Istenség Legfelsõbb Személyisége után kutatnak, tudják, hogy az Úr a Yadu-dinasztiában jelent meg, s a család tagjaként most Dv§rak§ban él. A dv§rak§iak végtelenül boldogok voltak emiatt. Szavaik hallatán K¥¢£a, az Istenség Személyisége, a mindent átható, elmosolyodott. Alattvalói viselkedése nagy örömmel töltötte el, s elmondta nekik, hogy akit napistennek hittek, az nem más, mint Satr§jit király, aki azért jött Dv§rak§ba, hogy mindenki láthassa hatalmas kincsét, a napistentõl kapott csodálatos ékszert.
Satr§jit valójában nem azért jött, hogy K¥¢£ával találkozzon; túlságosan elbûvölte õt a Syamantaka ékszer. Kincsét egy templom oltárán helyezte el, s br§hma£ákat fogadott fel, hogy imádják azt. Satr§jit király a csekély értelmû, anyagi dolgokat imádó emberek jellemzõ példája. A Bhagavad-g¦t§ban az áll, hogy a kevéssé intelligens emberek gyümölcsözõ tetteik azonnali eredményére áhítozva teremtett lényeket, az univerzum félisteneit imádják. A „materialista” szó azt jelenti: az, akit e materiális — anyagi — világban csupán érzékeinek kielégítése érdekel. Annak ellenére, hogy K¥¢£a késõbb arra kérte õt, adja Neki a Syamantaka ékszert, Satr§jit megtagadta kérését, sõt, oltárra helyezte és imádni kezdte kincsét. S ki ne imádna egy ilyen ékszert? A Syamantaka ékszer minden áldott nap csak úgy ontotta magából az aranyat. Az arany mennyiségét bh§rával mérik. E védikus mértékegység, a bh§ra több mint hét kiló aranynak felel meg. A Syamantaka ékszer naponta hetvenhét kiló arannyal látta el imádóját. A védikus írásokból azt is
megtudhatjuk, hogy ahol a Syamantakát imádták, ott soha nem volt éhínség, s már a drágakõ puszta jelenléte is elég volt ahhoz, hogy az adott helyet messze elkerüljék a bajok, a járványok, a betegségek.
Az Úr K¥¢£a meg akarta mutatni a világnak, hogy a legkiválóbb dolgokat mindig az ország uralkodójának kell felajánlani. Ugrasena király, aki K¥¢£a nagyapja volt, sok dinasztia fölött uralkodott, ezért K¥¢£a arra kérte Satr§jitot, ajándékozza a Syamantaka ékszert Ugrasenának. De hiába érvelt K¥¢£a azzal, hogy a legszebb és legjobb dolgokat a királynak kell felajánlani, Satr§jit — aki a félistenek imádata miatt túlságosan materialista lett — nem teljesítette a kérését, hanem
úgy döntött, sokkal okosabb lesz, ha imádja az ékszert, s így mindennap százhetven fontnyi arany üti a markát. Azokat a materialistákat, akiknek ennyi arany van a birtokukban, nem érdekli a K¥¢£a-tudat. Ezért aztán K¥¢£a néha különleges kegyében részesíti õket: elveszi összegyûjtött vagyonukat, hogy kiváló bhakták válhassanak belõlük. Satr§jit azonban megtagadta K¥¢£a kérését, s nem adta oda az ékszert. Nem sokkal ezután Satr§jit öccse, Prasena, hogy családja gazdagságával kérkedjen, nyakában az ékszerrel kilovagolt az erdõbe, hogy mindenki láthassa kincsét. Miközben az erdõben lovagolt, egyszer csak rátámadt egy hatalmas oroszlán, s megölte õt is meg a lovát is, az ékszert pedig magával vitte a barlangjába. Megtudta ezt J§mbav§n, a gorillák királya, s az oroszlánnal végezve megszerezte az ékszert. J§mbav§n az Úr hûséges bhaktája volt, még az Úr R§macandra idejébõl, s az értékes ékszernek nem tulajdonított nagy jelentõséget: odaadta a kisfiának, hogy játsszon vele.
Amikor Satr§jit öccse, Prasena nem tért vissza a városba, Satr§jit teljesen kétségbeesett. Nem tudta, hogy öccsét megölte egy oroszlán, az oroszlánt pedig J§mbav§n. Ehelyett azt hitte, hogy K¥¢ £a, mivel mindenképp meg akarta szerezni az ékszert, amit tõle hiába kért, erõszakkal elvette azt Prasenától, majd megölte az ifjút. Satr§jit egész Dv§rak§ban elterjesztette a hírt, s a rágalomból szóbeszéd lett. Az álhír, hogy K¥¢£a megölte Prasenát s elrabolta tõle az ékszert, futótûzként terjedt a városban. K¥¢£ának nem tetszett, hogy jó hírét így beszennyezik, ezért elhatározta, hogy az erdõbe megy és felkutatja a Syamantakát. Dv§rak§ néhány elöljáróját vitte csak magával, s nyomban el is indultak, hogy megkeressék Prasenát, Satr§jit öccsét. Meg is találták, holtan, s K¥¢£a megtalálta az oroszlánt is, amelyet J§mbav§n — akit ¹k¢ának is neveznek — puszta kézzel, fegyver nélkül ölt meg. Az erdõben aztán egy hatalmas barlangra bukkantak, amelyrõl az a hír járta, hogy ¹k¢a házába vezet. K¥¢£a jól tudta, hogy társai nem mernének bemenni a barlangba, ezért miután megkérte õket, várják meg a bejárat elõtt, maga indult el a sötét járatban, hogy megkeresse ¹k¢át, azaz J§mbav§nt. A barlang mélyén végül ráakadt ¹k¢a fiára, aki éppen az értékes Syamantakával játszadozott. K¥¢£a oda is ment a fiúcskához, hogy elkérje tõle a drágakövet. Amikor a kisfiú dajkája megpillantotta Õt, nagyon megijedt, hogy el akarja rabolni az értékes Syamantaka ékszert, ezért hangosan kiabálni kezdett. A dajka kiáltozására kisvártatva megjelent a dühös J§mbav§n, aki valójában az Úr K¥¢£a nagy bhaktája volt, de dühében nem ismerte föl, s közönséges embernek vélte urát. Ez a Bhagavad-g¦t§ szavait juttathatja eszünkbe: az Úr azt tanácsolja Arjunának, szabaduljon meg a dühtõl, a mohóságtól és a kéjvágytól, hogy lelki szintre emelkedhessen. A kéjvágy, a düh és a mohóság egymás mellett ülnek a szívben, s akadályozzák az ember elõrehaladását a lelki élet ösvényén.
J§mbav§n nem ismerte föl urát, s tüstént harcra szólította fel. Hatalmas csata kezdõdött köztük. Úgy küzdöttek, mint két keselyû — a keselyûk az utolsó csepp vérükig képesek harcolni egymással, hogy övék lehessen a préda. K¥¢£a és J§mbav§n elõször fegyverekkel harcoltak, aztán köveket ragadtak, nagy fákkal estek egymásnak, majd puszta kézzel keltek birokra. Végül már az öklükkel verték egymást, hatalmas, villámcsapásszerû ütésekkel. Mindketten arra vágytak, hogy gyõzedelmesen kerüljenek ki a csatából, ami azonban huszonnyolc napon keresztül folytatódott, éjjel és nappal, megállás nélkül. Annak ellenére, hogy J§mbav§n volt akkoriban a legerõsebb élõlény, ¼r¦ K¥¢£a állandó ökölcsapásaitól meglazultak az ízületei, s szinte minden ereje elhagyta. Halálosan kimerült, s miközben egész testérõl ömlött a veríték, döbbenten latolgatta, hogy ki lehet az ellenfele, ki lehet vajon ez a harcos, aki ilyen irdatlan erõvel küzd vele? J§mbav§n tisztában volt saját emberfölötti erejével, s amikor K¥¢£a ütéseitõl végül teljesen elerõtlenedett, rájött, hogy K¥¢£a nem lehet más, mint imádott Ura, az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Ez a történet nagyon tanulságos a bhakták számára. J§mbav§n elõször nem ismerte föl K¥¢£át, mert látását elhomályosította az anyagi ragaszkodás fia és az értékes Syamantaka ékszer iránt. Feldühödött, amikor K¥¢£a megjelent, mert azt gondolta, K¥¢£a el akarja venni tõle az ékszert. Ilyen az, ha valaki anyagi szinten áll: lehet roppant erõs is akár, az mit sem segít neki K¥¢£a megismerésében. A harcra vágyó K¥¢£a egy látszatküzdelmet akart vívni bhaktájával. A ¼r¦mad-Bh§gavatamból már tudhatjuk, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségében is mind megtalálhatók az emberekre jellemzõ hajlamok és ösztönök. Játékos kedvében néha arra vágyik, hogy testi erejét megmutatva harcolhasson, s ilyenkor kiválasztja egy erre alkalmas bhaktáját, hogy az megadhassa Neki ezt az élvezetet. Azért vívott hát most álküzdelmet J§mbav§nnal, mert ezúttal is erre az élvezetre
vágyott. Jóllehet J§mbav§n természetétõl fogva bhakta volt, nem volt tudatában, hogy K¥¢£ával harcol, miközben testi erejével szolgálta az Urat. Amint azonban K¥¢£a elégedetté vált a harctól, J§mbav§n rögtön megértette, hogy ellenfele nem más, mint maga a Legfelsõbb Úr. A végkövetkeztetés az, hogy a szolgálatának köszönhetõen tárult fel elõtte teljes valójában K¥¢£a, hiszen K¥¢£át néha verekedéssel is elégedetté lehet tenni. — Ó, Uram, most már tudom, ki vagy! — mondta J§mbav§n. — Az Istenség Legfelsõbb Személyisége vagy, az Úr Vi¢£u, mindenki erejének, gazdagságának, hírnevének, szépségének, bölcsességének és lemondásának forrása. — J§mbav§n állítását a Ved§nta-s¡tra is megerõsíti, amely a Legfelsõbb Urat minden dolog forrásának nevezi. J§mbav§n felismerte, hogy K¥¢£a a Legfelsõbb Személy, az Úr Vi¢£u: — Drága Uram! Te vagy az univerzum ügyeit teremtõk megteremtõje. — Ez a kijelentés nagyon tanulságos az egyszerû ember számára, akit elbûvölnek a különlegesen okos emberek tettei. Egy átlagembert talán nagy csodálattal töltenek el egy kiemelkedõ tudós felfedezései, J§mbav§n azonban kijelenti: bár egy tudós sok csodálatos dolgot tud teremteni, K¥¢£a az, aki megteremti a tudóst, sõt, tudósok millióit és milliárdjait teremti meg szerte az univerzumban. — Nemcsak a teremtõk teremtõje vagy, de Te hozod létre az anyagi elemeket is, amelyekkel az úgynevezett teremtõk mesterkednek — folytatta J§mbav§n. A tudósok az anyagi elemeket és a természet törvényeit használják föl, hogy valami csodálatosat hozzanak létre, de ezeket az elemeket és törvényeket szintén K¥¢£a teremtette. Ez a valódi tudományos szemlélet. A csekély értelmûek nem is törekszenek arra, hogy megértsék, ki teremtette a tudósok agyát — beérik annyival, hogy látják csodálatos felfedezéseiket. — Drága Uram! — folytatta J§mbav§n. — Az idõ, mely egyesíti az anyagi elemeket, szintén Téged képvisel. Te vagy a legfelsõbb idõ, amelyben végbemegy, fennmarad és végül megsemmisül minden teremtés. Az anyagi elemek és az idõtényezõ mellett azok is a Te parányi szerves részeid, akik a teremtés alkotóelemeit és lehetõségeit próbálják manipulálni. Vagyis az élõlény nem lehet független teremtõ. Ha a megfelelõ szemszögbõl nézzük a világ alkotóelemeit, láthatjuk, hogy Te vagy a legfelsõbb irányító, s Te vagy az ura mindennek. Drága Uram, tudom, hogy ugyanaz az Istenség Legfelsõbb Személyisége vagy, akit én az Úr R§macandraként imádtam. Amikor az Úr R§macandra elhatározta, hogy egy hidat épít az óceán fölé, a saját szememmel láttam, hogyan kavarodott föl az óceán vize csupán attól, hogy az én Uram rápillantott. Úgy felkorbácsolódott az egész, hogy minden élõlény — a bálnák, az alligátorok, a timi¯gila-halak is — mind kétségbeesetten hánykolódtak a vízben. (A timi¯gilák a leghatalmasabb vízi állatokat, például a bálnákat is egészben le tudják nyelni.) Az óceán kénytelen volt hát megnyílni R§macandra elõtt, hogy az Úr átkelhessen La¯k§ szigetére. (A szigetet ma Ceylonnak nevezik. Az óceánt átívelõ, a Comorin-fokot Ceylonnal összekötõ híd megépítésének történetét még ma is mindenki ismeri.) Aztán a híd megépítése után lángba borult R§va£a birodalma. Amikor R§va£ával harcoltál, hegyes nyilaid egész testét beborították, s végül feje a porba hullott. Most már tudom, hogy nem vagy más, mint az én Uram, az Úr R§macandra. Senki másnak nincs ilyen mérhetetlen ereje; senki más nem gyõzhetett volna le így engem. Az Úr K¥¢£át elégedetté tették J§mbav§n imái és kijelentései, s hogy enyhítsen bhaktája fájdalmán, lótuszvirágtenyerével végigütögette J§mbav§n testét. J§mbav§nból a hatalmas küzdelem okozta kimerültség azon nyomban elszállt. Az Úr K¥¢£a aztán J§mbav§n királynak nevezte õt, hiszen valójában õ volt az erdõ királya, nem pedig az oroszlán, akivel puszta kézzel, fegyver nélkül elbánt. K¥¢£a elmondta J§mbav§nnak, hogy a Syamantakáért jött, mert amióta az ékszer eltûnt, az ostoba emberek egyfolytában rágalmakat terjesztenek Róla, s végre szeretne ennek véget vetni. J§mbav§n nyomban megértett mindent, s hogy örömet szerezzen az Úrnak, nem csupán a Syamantaka ékszert, hanem J§mbavat¦t, hajadon leányát is Neki adta.
Ezzel a történet — az Úr K¥¢£a és J§mbavat¦ házasságkötése és a Syamantaka ékszer visszaszerzése — le is zárult a hegy barlangjában. K¥¢£a huszonnyolc napon át mérkõzött J§mbav§nnal, s Dv§rak§ lakói, akik a barlang bejáratánál vártak Rá, tizenkét nap után úgy gondolták, valami baj történhetett odabent, de hogy valójában mi is, nem tudták bizonyosan. Szomorúan, kimerülten tértek vissza Dv§rak§ba. A család minden tagja, K¥¢£a szülei — Devak¦ és Vasudeva —, legkedvesebb felesége, Rukmi£¦, valamint minden barát, rokon, s a palota összes lakója nagyon kétségbeesett, amikor a kíséret K¥¢£a nélkül tért vissza. Annyira elkeserítette õket szeretett K¥¢£ájuk eltûnése, hogy Satr§jitot kezdték átkozni, hiszen õ volt az oka K¥¢£a eltûnésének. Candrabh§g§ istennõhöz imádkoztak K¥¢£a megkerüléséért, s az imáikkal elégedett félistennõ nyomban megáldotta õket. Éppen akkor, új felesége társaságában, meg is érkezett a városba K¥¢£a, s Dv§rak§ népe és K¥¢£a rokonai csak úgy ujjongtak a boldogságtól: éppen úgy örültek, mint amikor valaki halottnak hitt rokonát kapja vissza. Szinte minden reményüket elvesztették már, hogy K¥¢£a valaha is visszatér, mert úgy gondolták, biztosan nagy bajba került a veszedelmes küzdelemben. Most azonban, hogy K¥¢£a hazatért, ráadásul nem is egyedül, hanem új feleségével, J§mbavat¦val együtt, nyomban nagy ünnepséget rendeztek. Ugrasena király ezután összehívta a legnagyobb királyokat és fejedelmeket, és Satr§jitot is meghívta. K¥¢£a az egész gyülekezet elõtt elmesélte, hogyan szerezte vissza az ékszert J§mbav§ntól, majd átnyújtotta azt Satr§jitnak. A király ugyan elfogadta az ékszert, de majd elsüllyedt szégyenében, hogy alaptalanul megrágalmazta K¥¢£át. Csöndben, fejét lehorgasztva, szó nélkül hagyta el a királyok és fejedelmek gyülekezetét, s kezében a drágakõvel hazatért. Palotája falai között aztán azon gondolkozott, hogyan is tehetné jóvá szörnyû bûnét, azt, hogy így
beárnyékolta K¥¢£a hírnevét. Tudta, hogy fõbenjáró sértést követett el Ellene, s valahogyan helyre akarta hozni a hibáját, hogy K¥¢£a újra a kegyeibe fogadja. Satr§jit király mindenképpen meg akart szabadulni az aggodalomtól, amit õ okozott magának azzal, hogy egy anyagi dologhoz, a Syamantaka ékszerhez ragaszkodott. Rettentõen bántotta, hogy sértést követett el K¥¢£a ellen, s égett a vágytól, hogy jóvátegye tévedését. Így aztán K¥¢£a belülrõl megadta neki a kellõ intelligenciát, és Satr§jit elhatározta, hogy nemcsak az ékszert, de a lányát, Satyabh§m§t is K¥¢£ának adja. Úgy érezte, nincs más választása, csak így tudja helyrehozni a dolgokat, ezért elrendezte Satyabh§m§ és K¥¢£a esküvõjét. Végül tehát az ékszert és a lányát is az Istenség Legfelsõbb Személyiségének ajándékozta. Satyabh§m§ olyan szépséges és mûvelt volt, hogy Satr§jit — hiába kérte meg a lánya kezét egyik herceg a másik után — egyfolytában a megfelelõ võre várt. K¥¢£a kegyébõl végül úgy döntött, Neki adja a lányát. K¥¢£a elégedett volt Satr§jittal, s azt mondta neki, hogy valójában semmi szüksége a Syamantaka ékszerre. — Jobb, ha a templomban marad, ahol azelõtt is tartottad, így mindannyian részesülhetünk az áldásában. Amíg az ékszer Dv§rak§ban van, nem lesz többé éhínség, járvány, és se forróság, se fagy nem sújthatja városunkat. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv ötvenhatodik fejezetéhez, melynek címe: „A Syamantaka ékszer története”.
ÖTVENHETEDIK FEJEZET Satr§jit és ¼atadhanv§ halála Miután Akr¡ra visszatért Hastin§purából, s beszámolt K¥¢£ának a P§£¨avák helyzetérõl, az események újabb fordulatot vettek. A P§£¨avákat egy lakkgyantával bevont házba csalogatták, amelyet aztán rájuk gyújtottak. Mindenki azt gondolta, hogy anyjukkal, Kunt¦val együtt odavesztek, s a hír az Úr K¥¢£ához és Balar§mához is eljutott. Közösen úgy döntöttek, Hastin§purába látogatnak, hogy részvétüket fejezzék ki rokonaiknak. Jól tudták, hogy a P§£¨avákat nem ölhette meg a pusztító tûz, ennek ellenére oda akartak menni, hogy osztozzanak a gyászban. Miután megérkeztek Hastin§purába, elõször Bh¦¢madevához mentek, mert õ volt a Kuru-dinasztia vezére, aztán K¥p§c§ryát, Vidurát, G§ndh§r¦t és Dro£át látogatták meg. A Kuru család többi tagja nem gyászolt, hiszen õk a P§£¨avák és Kunt¦ halálát kívánták. A család néhány tagját azonban — élükön Bh¦¢madevával — nagyon lesújtotta a szerencsétlenség híre. K¥¢£a és Balar§ma is a mély gyász jeleit mutatták, s nem beszéltek arról, mi is az igazság. Míg K¥¢£a és Balar§ma távol voltak Dv§rak§tól, néhányan összeesküvést szõttek a városban: meg akarták szerezni Satr§jittól a Syamantaka ékszert. A szervezkedés vezére ¼atadhanv§ volt, aki korábban ugyancsak megkérte Satr§jit szépséges leányának, Satyabh§m§nak a kezét. Satr§jit több kérõnek is odaígérte gyönyörû leányát, de aztán meggondolta magát, és Satyabh§m§t a Syamantaka ékszerrel együtt K¥¢£ának adta. Mivel azonban az ékszert csak ímmel-ámmal adta oda, K¥¢£a, aki belelátott a szívébe, a lánya kezét elfogadta, ám az ékszert visszaadta neki. Satr§jit nagyon örült, hogy a drágakõ újra a birtokában van, s attól kezdve egy percre sem vált meg tõle. Mialatt azonban K¥¢£a és Balar§ma távol voltak, a dv§rak§iak egy része — még Akr¡ra és K¥tavarm§ is, akik pedig az Úr K¥¢£a bhaktái voltak — összeesküvést szervezett, hogy megszerezzék Satr§jittól az ékszert. Akr¡ra és K¥tavarm§ azért vették részt a szervezkedésben, mert azt akarták, hogy a Syamantaka ékszer K¥¢£ához kerüljön. Tudták, hogy K¥¢£a igényt tartott a drágakõre, s csak azért nem fogadta el, mert Satr§jit nem a megfelelõ módon adta oda Neki. Mások azért csatlakoztak az összeesküvéshez, mert bosszantotta õket, hogy nem kaphatták meg Satyabh§m§ kezét. Voltak, akik arra biztatták ¼atadhanv§t, hogy ölje meg Satr§jitot, s úgy vegye el tõle a kincset. Itt szinte mindig felmerül a kérdés: miért csatlakozott az összeesküvéshez egy olyan kiváló bhakta, mint Akr¡ra? És miért vett részt benne K¥tavarm§, aki szintén az Úr bhaktája volt? J¦va Gosv§m¦ és más hiteles tekintélyek a következõ magyarázatot adják erre: Noha Akr¡ra az úr nagy bhaktája volt, V¥nd§vana lakói megátkozták egyszer, amiért elvitte tõlük K¥¢£át. Mivel megsebezte a szívüket, akarva-akaratlanul csatlakozott a gonoszok összeesküvéséhez. K¥tavarm§ is bhakta volt, de mivel közeli kapcsolatban állt Ka°sával, el kellett szenvednie az ezért járó visszahatást: õ is az összeesküvõk oldalára állt.
Aztán a szervezkedésben résztvevõk rábeszélésének engedve ¼atadhanv§ egy éjjel betört Satr§jit házába, s álmában megölte. ¼atadhanv§ jellemtelen gonosztevõ volt, s bár bûnös tettei miatt már egyébként sem sok ideje volt hátra, úgy döntött, otthon, ágyában végez Satr§jittal. Mikor berontott a házba, az asszonyok hangosan jajveszékelni kezdtek, de ¼atadhanv§ mit sem törõdött velük, s gondolkodás nélkül, kegyetlenül leszúrta Satr§jitot, akár a mészáros az állatokat a vágóhídon. Mivel K¥¢£a távol volt otthonától, felesége, Satyabh§m§, apja házában volt azon az éjjelen, amikor Satr§jitot megölték. Sírva kiáltozta: — Drága apám, drága apám! Milyen kegyetlenül végeztek veled! — Satr§jit holttestét nem hamvasztották el azonnal, mert Satyabh§m§ elõbb Hastin§purába akart menni K¥¢£ához. A testet olajba merítették, hogy K¥¢£a még láthassa, amikor hazatér. Azt akarták, hogy K¥¢£a méltó büntetést mérjen ¼atadhanv§ra. Satyabh§m§ rögtön Hastin§purába indult, hogy értesítse K¥¢£át atyja rettenetes haláláról. Amikor K¥¢£a megtudta Satyabh§m§tól, hogy apósának kioltották az életét, jajgatni kezdett, akár egy közönséges földi halandó. K¥¢£a nagy szomorúsága megint csak egy különös dolog. Az Úr K¥¢£ára nem vonatkozik a hatás-visszahatás törvénye, de mivel egy emberi lény szerepét játszotta, osztozott felesége gyászában, s apósának halálhírére könnyek szöktek a szemébe. — Jaj, micsoda csapás, micsoda szerencsétlenség! — siránkozott. K¥¢£a, Balar§ma és Satyabh§m§ azonnal hazatértek Dv§rak§ba, és kigondolták, hogyan is öljék meg ¼atadhanv§t, s miként szerezzék vissza az ékszert. ¼atadhanv§ a város egyik legnagyobb gonosztevõje volt, mégis nagyon rettegett K¥¢£a hatalmától, és érkezésének híre páni félelemmel töltötte el. Tudta, hogy K¥¢£a meg akarja ölni, ezért K¥tavarm§nál keresett menedéket. K¥tavarm§ azonban így szólt: — Sosem mernék bármit is elkövetni az Úr K¥¢£a és Balar§ma ellen, hisz Õk nem közönséges halandók. Õk az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Ki menthetné meg a haláltól azt, aki megsértette Balar§mát és K¥¢£át? Az Õ haragjuk elõl senki sem menekülhet. — K¥tavarm§ hozzátette azt is, hogy Ka°sa sem menekülhetett meg K¥¢£a haragja elõl, pedig rendkívüli
hatalommal bírt, s démonok egész serege állt az oldalán; Jar§sandháról nem is beszélve, aki tizennyolcszor ütközött meg K¥¢£ával, és mindannyiszor csalódottan kellett elhagynia a csatateret, mert K¥¢£a mind a tizennyolc alkalommal legyõzte. Miután K¥tavarm§ elutasította, ¼atadhanv§ Akr¡ra segítségéért esedezett. De Akr¡ra szintén azt felelte: — Balar§ma és K¥¢£a nem mások, mint az Istenség Legfelsõbb Személyisége, s aki ismeri korlátlan erejüket, az nem mer sem ujjat húzni, sem harcba szállni Velük. K¥¢£a és Balar§ma olyan hatalommal bírnak, hogy pusztán akaratukkal megteremtik, fönntartják és elpusztítják a teljes kozmikus megnyilvánulást. Akiket azonban megzavar az illúziókeltõ energia, azok képtelenek felismerni az egész kozmikus megnyilvánulást irányító K¥¢£a erejét. Akr¡ra felidézte azt az esetet, amikor K¥¢£a hétéves korában fölemelte és hét napon át a magasban tartotta a Govardhana-hegyet, mint más gyermek egy parányi ernyõt. Akr¡ra nyíltan megmondta ¼atadhanv§nak, hogy õ mindig végtelen tisztelettel viseltetik K¥¢£a iránt, s a legnagyobb hódolattal borul le K¥¢£a, minden teremtett dolog Felsõlelke és minden ok eredeti oka elõtt. Látva, hogy Akr¡ra sem nyújt neki menedéket, ¼atadhanv§ úgy döntött, az õ gondjaira bízza a Syamantaka ékszert. Aztán felpattant szélsebes paripájára — amely négyszáz mérföldet is képes volt egyhuzamban megtenni —, és elmenekült a városból. Mikor K¥¢£a és Balar§ma megtudták, hogy ¼atadhanv§ megszökött, rögtön Garu¨a-zászlós kocsijukra szálltak, s a nyomába eredtek. K¥¢£a rettentõen haragudott ¼atadhanv§ra, és meg akarta ölni, mert az kegyetlenül lemészárolt egy feljebbvalót, Satr§jit királyt. Satr§jit K¥¢£a apósa volt, és a ª§strák úgy rendelik el, hogy egy guru-druhnak, azaz egy olyan embernek, aki egy rangosabb személy ellen fordul, az elkövetett sértés súlyának arányában bûnhõdnie kell. Mivel ¼atadhanv§ megölte K¥¢£a apósát, ezért bárhogyan is, de végezni akart vele az Úr. ¼atadhanv§ a végkimerülésig hajszolta lovát, mígnem a szegény pára végül Mithil§ határában összerogyott és kimúlt. Mivel lóháton már nem folytathatta útját, ¼atandhanv§ futva menekült tovább. Hogy igazságos legyen a küzdelem, K¥¢£a és Balar§ma is leszálltak kocsijukról, és gyalogszerrel eredtek ¼atadhanv§ nyomába. K¥¢£a végül elõvette a cakráját, s üldözés közben, futva lemetszette vele ¼atadhanv§ fejét. Átkutatta a ruháit, s miután nem találta nála a Syamantakát, így szólt Balar§mához:
— Feleslegesen öltük meg ezt az embert. Nincs nála a dágakõ. valaki más õrzi Dv§rak§ban. A legjobb, ha visszafordulsz, s ott kutatsz tovább utána. Én magam szeretnék néhány napot Mithil§ban maradni, mivel a király nagyon jó barátom — mondta ¼r¦ Balar§ma. Útnak is eredt Mithil§ városába, K¥¢£a pedig visszatért Dv§rak§ba. Mikor Mithil§ királya megpillantotta a városába érkezõ ¼r¦ Balar§mát, nagyon megörült, s nagy tisztelettel és vendégszeretettel fogadta az Urat. Hogy Balar§maj¦ kedvében járjon, értékes ajándékokat adott Neki. ¼r¦ Balar§ma jó néhány évre Mithil§ királya, Janaka Mah§r§ja tiszteletre méltó vendége maradt. Mialatt Mithil§ban tartózkodott, Duryodhana, Dh¥tar§¢±ra legidõsebb fia kihasználta a lehetõséget, s elment Balar§mához, hogy elsajátítsa Tõle a buzogányforgatás mûvészetét. K¥¢£a, miután végzett ¼atadhanv§val, s visszatért Dv§rak§ba, rögtön el is mesélte feleségének, Satyabh§m§nak, hogy atyja gyilkosa az életével lakolt tettéért. Azt is elmondta neki, hogy ¼atadhanv§nál nem találták meg az ékszert. Ezek után K¥¢£a és Satyabh§m§ az eltávozott Satr§jit tiszteletére elvégezték a vallásos szabályok elõírta halotti szertartást, melyre a család minden tagja és barátja eljött. Akr¡ra és K¥tavarm§ a Satr§jit elleni összeesküvés vezéralakjai voltak, hiszen õk bujtották fel ¼atadhanv§t a gyilkosságra. Ezért amikor megtudták, hogy K¥¢£a megölte ¼atadhanv§t, s már vissza is tért Dv§rak§ba, mindketten elmenekültek a városból. Dv§rak§ lakói azt hitték, hogy Akr¡ra távolléte miatt járványok és természeti katasztrófák fenyegetik õket. Babonás félelmük persze teljesen alaptalan volt, hiszen ahol az Úr K¥¢£a jelen van, ott nem lehet sem járvány, sem éhínség, sem természeti csapás. Akr¡ra távozása azonban láthatóan mégis pánikot keltett Dv§rak§ban. A Dv§rak§ lakói között elterjedt hiedelem egy múltbeli eseményen alapult. Egyszer K§ª¦ tartományban (V§r§£as¦ban) súlyos szárazság pusztított; jó ideje egy csepp esõ sem esett már. Egy asztrológus tanácsára K§ª¦ királya ekkor ¼vaphalkához, Akr¡ra apjához adta a lányát, G§ndin¦t, s valóban, a király lánya és ¼vaphalka házasságkötése után bõséges esõ kezdte áztatni a földeket. Az emberek úgy vélték, ¼vaphalka természetfölötti hatalmával a fia, Akr¡ra is rendelkezik, s azt hitték, bárhol is tartózkodik Akr¡ra vagy az apja, azt a helyet messze elkerülik a természeti csapások, az éhínség, a szárazság. Az a boldog ország, ahol nincs éhínség és járvány, nincs túl nagy forróság és zord hideg, s ahol az emberek szellemileg, lelkileg és testileg is — Talán
boldogok. Ha valami zavar támadt Dv§rak§ban, az emberek azt a szerencsét hozó személyek távollétének tulajdonították. Így az a szóbeszéd járta, hogy Akr¡ra távolléte miatt majd szerencsétlen események történnek a városban. Miután Akr¡ra elment, a város idõsebb tagjai olyan baljós jelekre is felfigyeltek, melyeket a Syamantaka ékszer távollétének tudtak be. Mikor az Úr ¼r¦ K¥¢£a meghallotta, hogy milyen híresztelések terjednek a városban, úgy döntött, hazahívja Akr¡rát a K§ª¦ királyságból. Akr¡ra K¥¢£a nagybátyja volt, ezért amikor megérkezett Dv§rak§ba, az Úr K¥¢£a a feljebbvalónak kijáró tisztelettel fogadta. K¥¢£a minden élõlény Felsõlelke, s tudja, kinek mi játszódik le a szívében. Mindent tudott Akr¡ra és ¼atadhanv§ összeesküvésérõl, s mosolyogva szólította meg Akr¡rát. A nagylelkûek legkiválóbbjának nevezte, majd így folytatta: — Kedves bátyám! Jól tudom, hogy ¼atadhanv§ nálad hagyta a Syamantaka ékszert. Pillanatnyilag nincs az ékszernek jogos tulajdonosa, mert Satr§jitnak nem született fiú utóda. Leánya, Satyabh§m§ nem áhítozik a Syamantakára, de leendõ fia, Satr§jit unokája, az örökösödési szabályok alapján jogosan fogja magának követelni az ékszert. — Az Úr K¥¢£a ezzel arra utalt, hogy Satyabh§m§ már várandós, s fia lesz a jogos örököse az ékszernek, amit bizonyára el is fog majd venni Akr¡rától. — Ez az ékszer olyan hatalommal bír, hogy közönséges ember nem tudja magánál tartani — folytatta K¥¢£a. — Tudom, hogy nagyon jámbor életet élsz, ezért semmi kifogásom nincs az ellen, hogy a drágakõ nálad maradjon. Az egyetlen akadály csupán az, hogy bátyám, ¼r¦ Balar§ma nem hiszi el Nekem, hogy az ékszer nálad van. Ezért arra kérlek, nemes szívû Akr¡ra, csupán egyetlen egyszer mutasd meg Nekem az ékszert, amikor a rokonaim is ott vannak, hogy megbékéljenek, és megszûnjenek a rémhírek. Nem tagadhatod, hogy nálad van, hiszen látjuk, gazdagságod egyre nõ, s az áldozatokat színaranyból készült oltáron mutatod be. Az ékszer varázsereje közismert volt; mindenki tudta, hogy minden áldott nap több mint tíz bh§ra, azaz hetvenhét kiló színtiszta aranyat ad. Ennyi arannyal látta el Akr¡rát is, aki bõkezûen osztogatta kincsét az áldozati szertartásokon. Hogy Akr¡ra ilyen adakozóan bánik az arannyal, biztos jele annak, hogy a Syamantaka ékszer nála van, mondta az Úr K¥¢£a.
Miután kedves és barátságos szavakkal Akr¡ra elé tárta az igazságot, nagybátyja belátta, hogy ¼r¦ K¥¢£a elõtt semmi sem maradhat rejtve. Elõhozta az ékszert, amely annak ellenére, hogy egy ruhába volt bebugyolálva, úgy ragyogott, mint a nap, s átnyújtotta K¥¢£ának. Az Úr K¥¢£a kezébe vette a Syamantakát, és megmutatta minden jelenlévõ rokonának és barátjának, majd a szemük láttára visszaadta Akr¡rának, hogy tudják: az ékszert Akr¡ra õrzi Dv§rak§ városában. A Syamantaka ékszer története nagyon fontos mindannyiunk számára. A ¼r¦mad-Bh§gavatamban az áll, hogy aki meghallgatja vagy elmeséli a Syamantaka ékszer történetét, vagy csupán emlékezik rá, az megszabadul minden rágalomtól, bûnös tetteinek minden visszahatásával együtt, s így eléri a legtökéletesebb békét. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv ötvenhetedik fejezetéhez, melynek címe: „Satr§jit és ¼atadhanv§ halála”.
ÖTVENNYOLCADIK FEJEZET K¥¢£a öt királynõje Ahogyan az elõzõ fejezetben már szó esett róla, az a hír járta, hogy az öt P§£¨ava fivér, anyjukkal, Kunt¦val együtt odaveszett — ahogyan Dh¥tar§¢±ra tervezte —, amikor tûz ütött ki lakkgyantával bevont házukban. A testvéreket azonban meglátták Draupad¦ esküvõi ceremóniáján, s ekkor újabb szóbeszéd kapott szárnyra: Kunt¦ és fiai élnek! De szóbeszéd ide, szóbeszéd oda, ez volt az igazság! A P§£¨avák visszatértek királyi városukba, Hastin§purába, s az emberek saját szemükkel pillanthatták meg õket. Amikor a hír K¥¢£a és Balar§ma fülébe is eljutott, K¥¢£a találkozni akart velük, s elhatározta, hogy meglátogatja õket Indraprasthában. Ez alkalommal teljes hercegi pompájában érkezett a P§£¨avák városába, hadvezére, Yuyudh§na és számos katonája kíséretében. Nem meghívásra érkezett. Egyszerûen látni akarta a P§£¨avákat, kiváló bhaktáit, akiket nagyon szeretett. Bejelentés nélkül toppant be hozzájuk, s amikor a testvérek megpillantották Õt, mindegyikük felugrott a helyérõl. K¥¢ £át Mukundának is nevezik, mert aki állandó kapcsolatban áll Vele, vagy tökéletes K¥¢£a-tudatban szemléli Õt, nyomban megszabadul minden anyagi aggodalmától, sõt, egy még nagyobb áldásban is részesül: eléri a teljes lelki boldogságot.
Amikor K¥¢£a megérkezett, a P§£¨avákba visszatért az élet, mintha ájulásból vagy egyenesen a halálból ébredtek volna fel. Ha valaki ájultan fekszik, érzékei és testrészei mozdulatlanok, ám amikor visszanyeri eszméletét, érzékszervei újra mûködésbe lépnek. A P§£¨avák éppen így fogadták K¥¢£át: úgy tért vissza életerejük, mintha öntudatlan állapotból tértek volna magukhoz. Az Úr K¥¢£a mindegyiküket megölelte, s az Istenség Legfelsõbb Személyiségének érintésétõl a P§£¨avák megszabadultak az anyagi lét bûneinek minden visszahatásától. Arcukon a lelki boldogság mosolya ragyogott fel. Az Úr K¥¢£a arcát látva mindegyikük transzcendentális elégedettséget érzett. Az Úr K¥¢£a, bár Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége, egy egyszerû halandó szerepét játszotta, ezért rögtön megérintette Yudhi¢±hira és Bh¦ma lábát, akik idõsebbek voltak Nála. Arjuna megölelte K¥¢£át, ahogyan hasonló korú barátok között szokás, a két fiatalabb testvér pedig — Nakula és Sahadeva — tiszteletük jeléül megérintették K¥¢£a lábát. Miután a társadalmi szokásoknak, a P§£¨avák és az Úr K¥¢£a rangjának megfelelõen köszöntötték egymást, a testvérek egy díszhelyre ültették K¥¢£át. Amikor kényelmesen elhelyezkedett, fiatal feleségük, a szépséges és bájos Draupad¦ járult K¥¢£a elé, hogy tisztelettel üdvözölje. A K¥¢£a kíséretében érkezett Y§davákat szintén nagy tisztelettel fogadták, és S§tyakinak, valamint Yuyudh§nának is felajánlottak egy-egy díszes ülõhelyet. Amikor mindenki helyet foglalt, a P§£¨avák is leültek az Úr K¥¢£a közelében. Az öt fivérnél tett látogatása után az Úr K¥¢£a ¼r¦mat¦ Kunt¦dev¦hez indult, a P§£¨avák anyjához, aki egyben K¥¢£a apai nagynénje is volt. Amikor megérkezett hozzá, tisztelete jeléül megérintette Kunt¦dev¦ lábait. Kunt¦dev¦ szemét elfutotta a könny, s nagy szeretettel ölelte magához az Úr K¥¢£át. Aztán atyai rokonai — bátyja, Vasudeva, annak feleségei és a többi rokon — hogylétérõl kérdezõsködött. K¥¢£a szintén megkérdezte nagynénjét, hogy megy a P§£¨ava család sora. Kunt¦dev¦t ugyan családi kötelékek fûzték K¥¢£ához, mégis tudta, hogy Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Eszébe jutottak a múlt megpróbáltatásai, s arra gondolt, hogy K¥¢£a kegye mindig megmentette õt és a fiait. Tökéletesen tisztában volt vele, hogy K¥¢£a kegye nélkül senki nem menthette volna meg õket a tûztõl, a „véletlen” tûzesettõl, amit Dh¥tar§¢±ra és fiai terveltek ki. El-elcsukló hangon mesélni kezdte K¥¢£ának életük történetét.
— Drága K¥¢£a! — kezdte el visszaemlékezését ¼r¦mat¦ Kunt¦. — Emlékszem arra a napra, amikor bátyámat, Akr¡rát ideküldted, hogy vigyen Neked hírt rólunk. Nem jelent ez mást, csak azt, hogy mindig ott õrzöl minket a gondolataidban. Amikor Akr¡rát elküldted, megértettem, hogy bennünket semmilyen veszély nem fenyegethet. Életünk akkor kezdett szerencsésre fordulni. Azóta biztosan tudom, nem maradtunk támasz nélkül. Családunk tagjai, a Kuruk talán veszélyeztetik életünket, de tudom, hogy Te nem feledkezel meg rólunk, s mindig megvédelmezed épségünket, egészségünket. Az anyagi veszélyek sohasem fenyegetik azokat a bhaktákat, akik Rád gondolnak; hogy eshetne hát nekünk bántódásunk, akiket Te magad õrzöl a gondolataidban? Kedves K¥¢£a, messze elkerül hát minket minden balszerencse; a Te kegyedbõl mindig áldásos helyzetben vagyunk. Azonban csupán azért, mert határtalan pártfogásodban részesítesz minket, senkinek sem szabad azt gondolnia, hogy egyesekkel szemben részrehajló, másokkal szemben pedig közömbös vagy. Te nem teszel különbséget a teremtményeid között. Senki sem a kedvenced, és senki sem az ellenséged. Mint az Istenség Legfelsõbb Személyisége, mindenkivel egyformán bánsz, s mindenki elõtt nyitva áll különleges oltalmad. Azonban, noha mindenkivel egyenlõen bánsz, a bhaktákhoz, akik örökké Rád gondolnak, mégis jobban ragaszkodsz. A bhaktákat a szeretet kötelékei fûzik Hozzád, s így egy pillanatra sem tudnak megfeledkezni Rólad. Te mindenki szívében jelen vagy, de mivel a bhakták szüntelenül Rád gondolnak, Te is
hasonlóképpen viszonzod ezt. Az anya is szereti minden gyermekét, de még nagyobb gyöngédséggel törõdik azzal a gyermekével, amelyik teljesen a gondjaira bízza magát. Kedves K¥¢£a, biztosan tudom, hogy Te, aki mindenki szívében jelen vagy, gondoskodsz arról, hogy tiszta bhaktáid sorsa mindig kedvezõen alakuljon.
Ezután Yudhi¢±hira király is dicsõítette K¥¢£át, s az Istenség Legfelsõbb Személyiségének és valamennyi élõlény barátjának nevezte. De mivel K¥¢£a megkülönböztetett figyelemmel törõdött a P§£¨avákkal, Yudhi¢±hira király hozzátette: — Kedves K¥¢£a! Nem tudjuk, milyen jámbor tetteket hajthattunk végre elõzõ életeinkben, hogy ilyen kedves és kegyes vagy hozzánk. Tudjuk jól, hogy az Utánad kutató, folyton Rajtad meditáló hatalmas misztikus yog¦knak sem könnyû ilyen kegyben részesülniük, vagy akár személyes figyelmedet magukra vonniuk. Nem értem, miért vagy ennyire kegyes hozzánk. Nem vagyunk yog¦k, ellenkezõleg, az anyagi lét szennyezõdéseihez kötõdünk. Családosok vagyunk, a politika és más világi ügyek töltik ki életünket. Nem tudom mire vélni kegyességedet! Yudhi¢±hira király kérésének engedve K¥¢£a az esõs évszak idejére Indraprasthában maradt. Az esõs évszak négy hónapját c§turm§syának nevezik. Ez alatt az idõszak alatt az általában vándorló életmódot folytató prédikátorok és br§hma£ák megtelepednek valahol, és szigorú szabályokhoz kötött életet élnek. Bár az Úr K¥¢£a fölötte áll minden szabályozó elvnek, a P§£¨avák iránti ragaszkodása miatt beleegyezett, hogy Indraprasthában maradjon. A város lakói kihasználták az alkalmat, hogy K¥¢£a a közelükben van, s így nemegyszer abban a kiváltságban részesülhettek, hogy szemtõl szemben láthatták Õt. Bármikor is találkoztak Vele, az Úr látványa transzcendentális gyönyörûséggel töltötte el õket. Egy nap, mialatt K¥¢£a a P§£¨aváknál vendégeskedett, Arjunával együtt elhatározták, hogy vadászni mennek az erdõbe. Arjuna kocsijára szálltak, melyet Hanum§n zászlaja díszített. Arjuna különleges szekerét mindig olyan zászló díszíti, melyen Hanum§n képe van, ezért Arjunát Kapidhvajának is nevezik (a kapi Hanum§nra utal, a dhvaja szó pedig zászlót jelent). Mielõtt elindultak az erdõbe, Arjuna magához vette íját és biztosan célba találó nyílvesszõit. Magára öltötte a páncélját is, mivel harci gyakorlatnak is tekintette a kirándulást: ezzel is azokra az idõkre akart felkészülni, amikor majd ellenségei seregével kell szembenéznie a csatamezõn. Az erdõbe érve arrafelé vette útját, amerre különösen sok tigris, õz és más vad élt. K¥¢£a nem azért kísérte el Arjunát, hogy az öldöklést gyakorolja, hiszen Neki semmit sem kell gyakorolnia; Õ önmagában teljes. Azért tartott barátjával, hogy láthassa Arjuna harci gyakorlatozását, hiszen a jövõben számtalan ellenség legyilkolása várt unokaöccsére. Az erdõben Arjuna számos tigrist, vadkant, bölényt, gavayát, orrszarvút, õzet, nyulat, tarajos sült és más állatot terített le nyilaival. Az áldozati felajánlásra alkalmas állatokat a szolgák összeszedték, és elvitték Yudhi¢±hira királyhoz. A ragadozókat, a veszélyes fenevadakat — a tigriseket, orrszarvúkat — azért ölték meg, hogy azok ne zavarják az erdõ nyugalmát. Az erdõben sok bölcs és szent életû ember él, s a k¢atriya királyok feladatai közé tartozik az erdõ nyugalmának fenntartása is.
Arjuna elfáradt és megszomjazott a vadászat hevében, ezért K¥¢£ával együtt a Yamun§ partjára indultak. Mikor a két K¥¢£a — azaz K¥¢£a és Arjuna (akit néha K¥¢£ának is neveznek, mint ahogy Draupad¦t is) — a folyóhoz ért, mindketten megmosták a kezüket, a lábukat és a szájukat, majd kortyoltak a Yamun§ kristálytiszta vizébõl. Miközben szomjukat csillapították és pihentek, egy eladósorban levõ gyönyörû fiatal leányt pillantottak meg, amint a Yamun§ partján sétálgatott magányosan. K¥¢£a megkérte barátját, Arjunát, menjen és kérdezze meg a lánytól, ki õ. K¥¢£a kérésére Arjuna rögtön odament a csodaszép lányhoz. A lány rendkívül vonzó és karcsú volt, fogai csillogtak, arcán mosoly ült. — Kedves leány! — szólította meg Arjuna. — Oly elbûvölõ vagy domború kebleiddel! Megtudhatnám, ki vagy? Csodálkozva láttuk, hogy egyedül kószálsz errefelé. Miért jöttél ide? Csak arra tudtunk gondolni, hogy talán egy illõ férj után kutatsz. Ha nincs ellenedre, mondd el szándékaidat! Mindenben segítségedre leszek. A gyönyörû lány, aki a Yamun§ folyó személyisége volt, így válaszolt: — Uram, Én a napisten leánya vagyok, s most lemondást végzek, hogy az Úr Vi¢£u lehessen a férjem. Azt hiszem, Õ a Legfelsõbb Személy, s illõ férj lenne Belõle. Elmondtam hát vágyamat, csak mert tudni akartad. — Kedves uram! — folytatta a leány. — Tudom, hogy te a hõs Arjuna vagy! Azt is el kell azonban mondanom, hogy senki mást nem fogadok el férjemül, csak az Úr Vi¢£ut, mert Õ az élõlények egyetlen védelmezõje, s Õ ad felszabadulást minden feltételekhez kötött léleknek. Hálás leszek, ha imádkozol az Úr Vi¢£uhoz, hogy legyen velem elégedett. — Yamun§ jól tudta, hogy Arjuna az Úr K¥¢£a nagy bhaktája, s ezért ha õ imádkozna Hozzá, K¥¢£a sohasem tagadná meg kérését. Olykor eredménytelennek bizonyul, ha közvetlenül K¥¢£ához fordulunk, de ha bhaktáján keresztül próbálkozunk, bizonyosan sikerrel járunk.
— Nevem K§lind¦, és a Yamun§ vizében lakom — mondta végül a lány. — Nagylelkû atyám különleges lakot épített nekem a Yamun§ vizében, én pedig megfogadtam, hogy mindaddig nem fogom elhagyni a folyót, amíg rá nem találok az Úr K¥¢£ára. K§lind¦ üzenetét Arjuna elvitte K¥¢£ának, ámbár K¥¢£a már mindent tudott, hiszen Õ a mindenki szívében ott lakozó Felsõlélek. Az Úr gondolkodás nélkül elfogadta K§lind¦ kezét, s a szekérre ültette. Együtt indultak vissza Yudhi¢±hira király palotájába. Röviddel ezután Yudhi¢±hira király kérésére K¥¢£a felépíttetett egy várost Viªvakarm§val, a
nagy építésszel, a mennyei birodalom mérnökével. Egy csodálatos város épült fel, éppen olyan, amilyet Yudhi¢±hira király kívánt. A munkálatok befejezése után Yudhi¢±hira Mah§r§ja megkérte K¥¢£át, maradjon még velük néhány napig, hogy élvezhessék a társaságát. Az Úr K¥¢£a beleegyezett, s jó pár napig a városban maradt még. Ez idõ alatt került sor arra a kedvtelésre, melynek során K¥¢£a Indra király erdejét, a Kh§£¨ava-erdõt Agninak, a tûz istenének ajándékozta. A Kh§£¨ava-erdõ rengeteg gyógyfüvet rejtett, s Agninak szüksége volt erejükre, hogy meggyógyulhasson. Õ maga azonban nem nyúlt a Kh§£¨ava-erdõhöz, hanem K¥¢£a segítségét kérte. Tudta, mennyire elégedett vele K¥¢£a, amiért megajándékozta a Sudarªana cakrával. Így aztán K¥¢£a, hogy teljesítse Agni vágyát, a Kh§£¨ava-erdõbe hajtott Arjunával. Õ maga hajtotta Arjuna szekerét. Amikor felemésztette a Kh§£¨ava-erdõt, Agni nagyon elégedett volt. Ez alkalommal a különleges G§£¨¦va íjat adományozta Arjunának négy fehér lóval, egy harci szekérrel és egy kifogyhatatlan tegezzel együtt. Két különleges nyílvesszõvel is megajándékozta, amelyeket valóságos talizmánnak tartottak, s melyeknek rendkívüli erején egyetlen harcos sem tudott felülkerekedni. Amikor Agni, a tûzisten éppen a Kh§£¨ava-erdõt emésztette föl, Arjuna kimentette a pusztító tûzvészbõl Maya démont. Az egykori démon Arjuna hálás barátja lett, s hogy örömöt szerezzen barátjának, pompás gyûléscsarnokot emelt a Viªvakarm§ építette városban. Ez a csarnok olyan varázslatos zegzugokkal volt teli, hogy amikor Duryodhana odalátogatott, teljesen összezavarodott — a vizet földnek, a földet víznek nézte. A P§£¨avák gazdagsága mélységesen sértette Duryodhana önérzetét, s elszánt ellenségükké vált.
Néhány nappal késõbb K¥¢£a engedélyt kért Yudhi¢±hira királytól a távozásra, mivel vissza kellett térnie Dv§rak§ba. A király beleegyezése után S§tyaki vezette kíséretével és K§lind¦vel együtt visszatért birodalmába. Miután hazaértek, K¥¢£a bölcs asztrológusaival megtanácskozta, hogy mely idõpont lenne a legalkalmasabb a K§lind¦vel való házasságkötésre, majd fényes esküvõt rendeztek. A házasságnak mindkét család nagyon örült, s mindenki boldogan vett részt a csodálatos eseményen. Avantipura (a mai Ujjain) uralkodóit Vindyának és Anuvindyának hívták. Mindkét király Duryodhana fennhatósága alá tartozott. Húguk, Mitravind§, K¥¢£a egyik nagynénjének gyermeke erényes, tanult, kecses lány volt. Az összegyûlt hercegi kérõk közül kellett volna férjet választania, de õ kitartóan arra vágyott, hogy K¥¢£a legyen a férje. Az összesereglett kérõk között K¥¢£a is megjelent, s a többi herceg szeme láttára elrabolta Mitravind§t. A hercegek, akik nem tudták K¥¢£át megállítani, csak néztek egymásra, s csalódottan odébbálltak. Nem sokkal ezután K¥¢£a elvette Koªala királyának lányát is. Koªala tartomány fölött a jámbor Nagnajit király uralkodott, a védikus szertartások feltétlen híve. Legszebb lányát Saty§nak hívták, akit, mivel Nagnajit király volt az apja, néha N§gnajit¦nek is neveztek. A király kihirdette, hogy annak a hercegnek adja leánya kezét, aki le tudja gyõzni hét erõs, megtermett bikáját. A jelentkezõ hercegek közül azonban ez senkinek sem sikerült, így hát egyikük sem tarthatott igényt Saty§ kezére. A bikák roppant izmosak voltak, s a hercegeknek még a szagát sem állhatták. Rengeteg herceg érkezett a tartományba, hogy megmérkõzzön velük, de mind alulmaradtak a küzdelemben. A hír elterjedt az egész birodalombnan, s amikor K¥¢£a is meghallotta, hogy Saty§ kezét nyeri el, aki legyõzi a hét bikát, elhatározta, hogy Koªalába megy. Számtalan katonája kíséretében el is indult leánykérõbe az Ayodhy§nak nevezett országrész felé. Koªala királya boldogan hallotta, hogy K¥¢£a is eljött lánya kezét megkérni. Nagy tisztelettel és rendkívüli pompával fogadta K¥¢£át országában. Becses vendégét díszes ülõhellyel kínálta és illõ ajándékokkal halmozta el fényûzõ palotájában. K¥¢£a is kifejezte hódolatát a király elõtt, s közben arra gondolt, leendõ apósával áll szemben. Mikor Saty§, Nagnajit király leánya megtudta, hogy maga K¥¢£a érkezett leánykérõbe, végtelen boldogság töltötte el. A szerencse istennõjének férje kegyesen eljött, hogy magával vigye õt! Régóta dédelgetett álma volt, hogy összeházasodjon K¥¢£ával, és szigorú lemondásokat végzett, hogy az áhított herceg felesége lehessen. „Ha legjobb képességeim szerint bármilyen jámbor tettet is végrehajtottam, ha mindvégig õszintén vágytam arra, hogy K¥¢£a legyen a férjem, akkor bárcsak elégedett lenne velem Õ, s bárcsak teljesítené régi vágyamat!” — gondolta. Magában imáival magasztalta K¥¢£át: „Nem tudom, miképpen lehet velem elégedett az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Õ mindenki Ura és mestere. Még a szerencse istennõje is, aki mindig ott van az Istenség Legfelsõbb Személyisége oldalán, továbbá az Úr ¼iva, az Úr Brahm§ és a számtalan bolygó számtalan félistene is állandóan alázatos hódolattal adózik az Úrnak. Hogy teljesítse bhaktái vágyát, az Úr különféle inkarnációiban néha alászáll a földre. Õ oly fenséges és hatalmas, hogy nem tudom, miként tehetném elégedetté.” Saty§ arra gondolt, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségét csak a bhaktája iránti indokolatlan kegyébõl lehet elégedetté tenni, másképpen nem. Az Úr Caitanya is így imádkozott a ¼ik¢§ ¢±aka soraiban: „Ó, Uram, örök szolgád vagyok, valahogy mégis beleestem az anyagi létbe. Ha kegyesen fölemelnél, s lótuszlábaid porának egyetlen atomjává tennél, a legnagyobb kegyben részesítenéd örök szolgádat.” Az Urat csak alázatos szellemben, szolgai hangulatban lehet elégedetté tenni. Minél odaadóbban szolgáljuk az Urat a lelki tanítómester irányítása alatt, annál könnyebben haladunk az úton, amely Hozzá vezet. Sem áldást, sem kegyet nem követelhetünk az Úrtól szolgálatunk viszonzásaként. Lehet, hogy elfogadja szolgálatunkat, lehet, hogy nem, de
elégedetté csak szolgai hangulatunkkal tehetjük, semmi mással.
Nagnajit király jámbor uralkodó volt, s legjobb tudása és képessége szerint imádta a palotájában tartózkodó ¼r¦ K¥¢£át. — Kedves Uram — szólt az Úr elé járulva —, Te vagy a teljes kozmikus megnyilvánulás tulajdonosa, és Te vagy N§r§ya£a, minden teremtett élõlény nyugvóhelye. Te vagy a forrása mindennek, s Önmagad fensége teljes elégedettséget nyújt Neked. Hogyan ajánlhatnék hát Neked bármit is? Mivel is tudnálak én megörvendeztetni Téged? Ez lehetetlen számomra, hiszen én egy jelentéktelen élõlény vagyok csupán. Valójában semmi olyat nem tudok felajánlani, amivel szolgálhatnálak. K¥¢£a minden élõlény Felsõlelke, s így ismerte Nagnajit király lányának, Saty§nak a gondolatait. A király tiszteletteljes imádata, a kényelmes ülõhely, a finom ételek és fényûzõ lakosztálya is mind megelégedésére szolgáltak. Ezért nagyon örült neki, hogy mind a leány, mind az apa közelebbi rokonságba szeretnének kerülni Vele. Elmosolyodott, és komoly hangon így szólt: — Kedves királyom, Nagnajit! Te is jól tudod, hogy a királyi rend azon tagjai, akik szigorúan betartják a rangjukhoz kötõdõ elõírásokat, sohasem kérnek senkitõl semmit, bármilyen magas rangú is legyen az a valaki. A Védák bölcsei határozottan megtiltják, hogy egy k¢atriya király bármit is kérjen másoktól. Ha egy k¢atriya megszegi ezt a szabályt, tettét a bölcs tudósok elítélik. Én azonban a szigorú elõírások ellenére megkérem gyönyörû leányod kezét, hogy megalapozzam a kapcsolatunkat, ha már ilyen kedves fogadtatásban részesítettél. Kérlek, azt is vedd figyelembe, hogy családi hagyományaink szerint semmit sem ajánlunk cserébe leányodért. Ha bármit is kérnél érte, semmilyen árat nem áll módunkban a lányodért fizetni. — Más szóval K¥¢£a anélkül akarta megkapni Saty§ kezét, hogy teljesítette volna a király feltételeit, azaz hogy megküzdött volna a hét bikával.
K¥¢£a szavainak hallatán Nagnajit király így szólt: — Kedves Uram, Te vagy minden gyönyör, minden fenség és minden jó tulajdonság forrása, s a szerencse istennõje, Lak¢m¦j¦ mindig a mellkasodon pihen. Ki is lehetne hát jobb férje a lányomnak, mint Te? Magam is, leányom is mindig ezért imádkoztunk. Te vagy a Yadu-dinasztia feje. Talán tudod, hogy megfogadtam: annak a kérõnek adom leányomat, aki megfelel egy próbatételnek, s ezt azért tettem, hogy megismerjem leendõ vejem bátorságát és képességeit. Te az Úr K¥¢£a vagy, a hõsök hõse. Biztos vagyok benne, hogy minden nehézség nélkül megfékezed azt a hét bikát. Mindeddig egyetlen herceg sem járt sikerrel; kezét-lábát törte eddig mindenki, aki megpróbálkozott vele. — K¥¢£a! Ha sikerül megzaboláznod és betörnöd a hét bikát, akkor kétségtelenül Téged hirdetünk ki leányom, Saty§ méltó, hõn óhajtott férjéül — fejezte be kérését Nagnajit király. Szavaiból világos volt K¥¢£a számára, hogy a király nem szándékozik megszegni fogadalmát. Ezért, hogy teljesítse a kívánságát, meghúzta az övét, majd elindult, hogy megküzdjön a bikákkal. Nyomban hét K¥¢£ára osztotta fel magát, melyek mindegyike rögtön elkapott egy-egy bikát. Könnyedén megzabolázta és az orruknál fogva egy kötélen maga után húzta õket, mintha egyszerû játékszerek volnának. K¥¢£a nem véletlenül osztotta fel magát hétfelé. Nagnajit király leánya, Saty§ tudta, hogy K¥¢ £ának sok felesége van már, mégis nagyon ragaszkodott Hozzá. Hogy bátorítsa õt, K¥¢£a hétszeresen kiterjesztette magát. Ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy noha K¥¢£a egy, korlátlan számú formája és kiterjedése van. Bár K¥¢£ának ezer és ezer felesége volt, ez nem jelenti azt, hogy amíg az egyikkel volt, addig a többieknek nélkülözniük kellett volna a társaságát. Kiterjedései révén K¥¢ £a mindegyik feleségével együtt lehetett. Miután K¥¢£a az orruknál fogva megkötözte õket, a bikák erejének és büszkeségének nyoma sem maradt. Szertefoszlott félelmetes, rettenthetetlen hírük is. Miután megzabolázta az állatokat, hatalmas erõvel húzni kezdte õket, akár egy gyerek a fából faragott játékbikákat. Nagnajit király döbbenten nézte végig, amint K¥¢£a könnyedén betörte a bikákat. Azonnal elébe vezette a lányát, s boldogan átadta K¥¢£ának, aki azonnal a feleségévé fogadta Saty§t. Hamarosan megtartották a fényes esküvõt. Nagnajit király feleségei is nagyon boldogok voltak, hogy K¥¢£a a lányuk, Saty§ férje lett. A király s a királynék boldogan ünnepelték a szerencsés eseményt, s a házasság tiszteletére az egész város velük ünnepelt. Mindenfelé szólt a zene, kagylókürtök, üstdobok és más hangszerek hangja hallatszott. A br§hma£ák áldásaikat szórták az ifjú párra, a város lakói pedig színes ruhákat és ékszereket öltöttek magukra az ünnep tiszteletére. Nagnajit király boldogsága nem ismert határokat, s gazdag hozományt adott leányának és vejének. Elõször tízezer tehenet és háromezer tetõtõl talpig fölékszerezett, gyönyörû ruhába öltöztetett szolgálólányt adott nekik. A hozományadásnak ez a fajtája még ma is él Indiában, fõleg a k¢atriya hercegek körében. Ha egy k¢atriya herceg házasodik, akkor a menyasszonnyal együtt legalább egy tucat hasonló korú szolgálólányt is adnak neki. A tehenek és a szolgálólányok után kilencezer elefánttal és százszor annyi, azaz kilencszázezer szekérrel toldotta meg a király a hozományt. Aztán a szekereknél százszor több, vagyis kilencvenmillió lovat adott, majd a lovaknál százszor több
szolgát. (A királyi hercegek mindennel ellátták így kapott szolgáikat és szolgálólányaikat, s úgy bántak velük, mintha a saját gyermekeik vagy családtagjaik lennének.) A hozomány átadása után Koªala tartomány királya hintóba ültette lányát és dicsõ vejét, majd felfegyverzett csapatok kíséretében útjukra bocsátotta õket. Amikor a hintó elviharzott az ifjú párral, új otthonuk felé röpítve õket, a király szíve csordultig telt az irántuk érzett szeretettel.
Mielõtt K¥¢£a elvette volna Saty§t, sokan próbálták már legyõzni Nagnajit király bikáit — a Yadu-dinasztia és más dinasztiák számos hercege pályázott már a királylány kezére. Amikor a többi dinasztia csalódott hercegei meghallották, hogy K¥¢£a betörte a bikákat és elnyerte Saty§ kezét, majd megpukkadtak az irigységtõl. Miközben K¥¢£a az esküvõi menettel Dv§rak§ felé tartott, a csalódott és megszégyenült hercegek bekerítették õket, és nyilak özönét zúdították rájuk. Támadásukra és szûnni nem akaró nyílzáporukra K¥¢£a legjobb barátja, Arjuna válaszolt: hogy házassága alkalmából megörvendeztesse K¥¢£át, azonnal megragadta G§£¨¦va íját, s egymagában visszaverte az ellenséget. Mind egy szálig elûzte a támadókat, s akár az oroszlán, amely elõl hanyatt-homlok menekülnek a kisebb állatok, csupán feléjük kell iramodnia, úgy kergette el Arjuna is a hercegeket, s egyet sem ölt meg közülük. Ezek után az Úr K¥¢£a, a Yadu-dinasztia vezére és ifjú felesége nagy pompával bevonultak a hatalmas hozománnyal együtt Dv§rak§ városába, ahol békés élet köszöntött rájuk. Kunt¦dev¦ mellett K¥¢£ának volt egy másik apai nagynénje is, ¼rutak¦rti, aki Kekaya tartományban élt a férjével. Lányukat Bhadr§nak hívták, s õ is arra vágyott, hogy K¥¢£a felesége lehessen. Bátyja odaadta húga kezét K¥¢£ának, anélkül, hogy bármilyen feltételt szabott volna, így hát az Úr Bhadr§t is a hites feleségévé fogadta. Ezt követõen Madras tartomány királyának lányát vette el. A lányt Lak¢ma£§nak hívták, s csupa jó tulajdonsággal rendelkezett. Õt is erõvel, a lány svaya°vara szertartására összegyûlt hercegek szeme láttára ragadta magával K¥¢£a, ahogyan Garu¨a ragadta ki a nektárral teli serleget a démonok kezébõl. (A svaya°vara az a szertartás, amikor a menyasszony maga választja ki párját az összesereglett hercegek közül.)
K¥¢£a e fenti házasságainak története még nem minden, hiszen az öt lányon kívül, akikrõl e fejezetben szó esett, sok ezer felesége volt még, akikkel Bhaum§sura démon megölése után kötött házasságot. A hercegnõk Bhaum§sura palotájában raboskodtak, ám K¥¢£a kiszabadította és feleségül vette õket. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv ötvennyolcadik fejezetéhez, melynek címe: „K¥¢£a öt királynõje”.
ÖTVENKILENCEDIK FEJEZET Bhaum§sura felszabadítása A ¼r¦mad-Bh§gavatam soron következõ fejezetében ¼ukadeva Gosv§m¦ Bhaum§sura történetét meséli el Par¦k¢it királynak; ama nagy démon történetét, aki a királyok palotáiból tizenhatezer hercegnõt rabolt el és tartott fogságban, mígnem a csodálatos jellemû Legfelsõbb Úr, K¥¢£a végül végzett vele. A démonok általában mindig azon vannak, hogy ártsanak a félisteneknek. A nagy hatalomra szert tett Bhaum§sura elrabolta Varu£a trónjáról az ernyõt, aztán ellopta Aditinek, a félistenek anyjának fülbevalóit, majd elfoglalta a mennyei Meru-hegység Ma£i-parvata nevû területét. Megelégelte ezt Indra, a mennyei bolygók királya, s Dv§rak§ba ment, hogy bepanaszolja Bhaum§surát az Úr K¥¢£ánál. Miután az Úr K¥¢£a meghallgatta Indrának, a mennyek királyának panaszát, feleségével, Satyabh§m§val együtt azonnal elindult Bhaum§sura birodalmába. Mindketten Garu¨a hátára ültek, aki Pr§gjyoti¢a-purába, Bhaum§sura fõvárosába röpítette õket. A jól megerõsített Pr§gjyoti¢a-purába nem volt könnyû bejutni. A város körül mind a négy égtájon egy-egy hatalmas erõd állt, s mindegyiket egy-egy rettenetes sereg védelmezte; aztán vizesárok, azon túl pedig magasfeszültségû vezetékek vették körül. A következõ védelmi vonal az úgynevezett anila — egy gázszerû anyag — volt, s végül a Mura démon emelte szögesdrót-akadály következett. A város tehát még a modern tudomány vívmányaihoz képest is erõs védelemmel rendelkezett. Amikor azonban K¥¢£a odaért, dicsõ Sudarªana cakrájával darabokra szaggatta Mura démon szögesdrót-hálózatát, megsemmisítette a gázfüggönyt és a vizesárkokat, majd ledöntötte a nagyfeszültségû korlátokat. Miután könnyedén áthatolt az akadályokon, szétzúzta az erõdöket a buzogányával, a seregeket pedig mind szétkergette nyilainak záporával. Kagylókürtjének zengésétõl a nagy harcosok szívei megrepedtek, s összeroggyant minden harci gépezet. Legyõzhetetlen buzogányával végül földig rombolta a városfalat.
Kagylókürtje úgy zengett, ahogy az ég zeng a világmindenség megsemmisülésekor. Mura démon, aki hosszú-hosszú ideje a várárok vizében élt már, álmából ébredt a kagylókürt hangjára, s elõmászott, hogy megnézze, mi történik. Öt feje volt, s amikor elõbukkant, úgy ragyogott, ahogyan a nap ragyog az univerzum felbomlásakor. Izzott a haragtól, akár a lángoló tûz. Teste olyan vakítóan sugárzott, hogy a látványa szinte elviselhetetlen volt. Mikor elõbújt, fölkapta háromágú szigonyát, és azzal rontott az Istenség Legfelsõbb Személyiségére. Olyan volt, mint egy hatalmas kígyó, mely Garu¨ára támad. Féktelen dühében kész lett volna felfalni a három világot. Elõször K¥¢ £a hordozójára, Garu¨ára támadt: meglóbálta szigonyát, majd Garu¨a felé röpítette, miközben öt szájából oroszlánbömböléshez hasonló hangorkán tört elõ. Üvöltése betöltötte az atmoszférát, az egész földkerekséget, majd végigdübörgött az egész világûrön, s a végén már fent is, lent is, mind a tíz irányban ez a hang mennydörgött szerte az univerzumban. Amikor az Úr K¥¢£a észrevette, hogy Mura démon szigonya Garu¨a felé süvít, egy gyors, bûvös mozdulattal két nyilat lõtt ki, s darabokra törte velük a szigonyt, majd egy sereg nyílvesszõvel átlyuggatta ötfejû ellensége szájait. Mikor a démon látta, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége túljárt az eszén, nagy dühösen lesújtott Rá buzogányával. Mielõtt azonban a szörnyû fegyver elérte volna K¥¢£át, az Úr darabokra zúzta azt saját buzogányával. A fegyvereitõl megfosztott démon ekkor erõs karjaival akart K¥¢£ára támadni, de Sudarªana cakrájával az Úr egy szempillantás alatt levágta mind az öt fejét. Mura démon úgy zuhant a vízbe, akár egy hegyorom, amit Indra mennykõcsapása az óceánba taszít.
Mura démonnak volt hét fia: T§mra, Antarik¢a, ¼rava£a, Vibh§vasu, Vasu, Nabhasv§n és Aru£a. Atyjuk halálán felbõszülve dühösen, bosszúra szomjazva készültek a K¥¢£a elleni csatára. Miután felfegyverezték magukat, s hadvezérnek nevezték ki egy démontársukat, Pi±h§t, Bhaum§sura parancsszavára elõrohantak, s közös erõvel, egyszerre támadtak K¥¢£ára. Mindenféle fegyverrel — karddal, buzogánnyal, lándzsákkal, nyilakkal és szigonyokkal — támadtak az Úr K¥¢£ára, s eszükbe sem jutott, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségének ereje határtalan és legyõzhetetlen. K¥¢£a nyilai apró szilánkokra zúzták Bhaum§sura csapatának fegyvereit. Aztán az Úr is fölkapta fegyvereit, s Bhaum§sura hadvezére, Pi±h§, valamennyi társával együtt szétzúzott vértekkel a porba hullott; levágott fejeik, karjaik és lábaik szanaszét hevertek a földön. K¥¢£a fegyverei mindegyiküket a halál Ura, Yamar§ja színe elé küldték. Amikor Bhaum§sura — akit Narak§surának is neveztek, mivel a Föld személyiségének fia volt — látta, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége fegyvereitõl katonái, vezérei és harcosai sorra elesnek a csatamezõn, csak úgy tajtékzott a dühtõl. Hatalmas elefántcsordával tört elõ a városból, rettenthetetlen, bõsz elefántokkal, melyek mind a tengermelléken születtek és nevelkedtek. Amikor kiértek a városból, megpillantották az Úr K¥¢£át és feleségét az ég magasában, akik olyanok voltak, mint egy fényesen sugárzó, villámlástól szikrázó fekete felhõ a nap elõterében. Bhaum§sura rögtön elhajította fegyverét, a ¼ataghn¦t, amely harcosok százait volt képes egy csapásra leteríteni, s a társai is mind kilõtték fegyvereiket az Istenség Legfelsõbb Személyiségére. Tollas nyilaival azonban az Úr K¥¢£a sorra kivédte fegyvereiket. A csata végére Bhaum§sura katonái és
parancsnokai az utolsó szálig elestek; karjaiktól, lábaiktól és fejüktõl megfosztott törzsük élettelenül hevert a földön kimúlt lovaik és elefántjaik mellett. Az Úr nyilai Bhaum§sura összes fegyverét is pozdorjává zúzták. Az Úr K¥¢£a Garu¨a hátán ülve harcolt, aki szintén részt vett a harcban: szárnyaival hatalmas ütéseket mért a lovakra és az elefántokra, karmaival és hegyes csõrével a fejüket marcangolta. Garu¨a ütéseinek elviselhetetlen fájdalmától az elefántok végül fejvesztetten menekültek el a csatatérrõl. Bhaum§sura egyedül maradt, s már csak õ küzdött K¥¢£ával. Amikor látta, hogy milyen pusztítást visz végbe K¥¢£a hordozója, Garu¨a, harcosai és elefántjai soraiban, dühödten, minden erejét összeszedve, egy villámcsapás erejét is fölülmúlva sújtott le a madárra. Szerencsére azonban Garu¨a nem volt közönséges madár, s Bhaum§sura egy-egy csapása olyan volt számára, mint egy hatalmas elefántra mért virágfüzér-legyintés. Bhaum§sura belátta, hogy bármi, amit tesz, hatástalan K¥¢£ával szemben, s bárhogy is próbálná, úgysem tudná megölni Õt. Mégis tett még egy utolsó kísérletet, s gyorsan megragadta a szigonyát, hogy leterítse vele K¥¢£át. K¥¢£a azonban olyan gyors volt, hogy mielõtt még a démon elröpíthette volna fegyverét, éles Sudarªana cakrájával lemetszette a fejét. Bhaum§sura fülbevalókkal díszített, sisakos feje a csatatér porába hullott. Amikor kilehelte a lelkét, rokonai fájdalmas jajgatásban törtek ki, míg a szent életûek az Úr hõsies tettét magasztalták. A mennyei bolygók lakói pedig, kihasználva az alkalmat, virágesõt szórtak K¥¢£ára. Ekkor a Föld személyisége, Bh¡mi anya jelent meg az Úr K¥¢£a elõtt, s kezében egy vaijayant¦-virágfüzérrel köszöntötte Õt. Visszahozta Aditi tündöklõ, drágaköves aranyfüggõit és Varu£a trónjának ernyõkupoláját, s egy drága ékszert nyújtott át K¥¢£ának ajándékul. Ezután imádkozni kezdett K¥¢£ához, a Legfelsõbb Személyhez, a világ Urához, akit a leghatalmasabb félistenek imádnak. Nagy hódolattal a földre borult Elõtte, majd odaadó rajongással beszélni kezdett. — Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az Úrnak, aki mindig négy jelvényét — a kagylókürtöt, a cakrát, a lótuszvirágot és a buzogányt — tartja kezében, s aki az összes félisten Ura. Kedves Uram, kérlek, engedd meg, hogy alázatos hódolatomat ajánljam Neked! Te vagy a Felsõlélek, s hogy bhaktáid vágyainak eleget tegyél, alászállsz a földre különbözõ transzcendentális inkarnációidban. Légy kegyes, fogadd el hódolatomat! — Kedves Uram, lótuszvirág hajt ki köldöködbõl, s örökké lótuszvirág-füzér ékesíti mellkasod! Szemeid a lótuszvirág szirmaihoz hasonlóak, s minden szemnek elbûvölõ látványt nyújtanak. Tiszta bhaktáid állandóan puha lótuszlábaidat imádják, melyek békével töltik el lótuszszívüket. Újra és újra felajánlom Neked tiszteletteljes hódolatomat.
— Te vagy minden szépség, erõ, hírnév, gazdagság, tudás és lemondás birtokosa, s Te vagy e hat fenség menedéke. Bár mindent átható vagy, mégis megjelentél Vasudeva fiaként. Ezért kérlek, fogadd el alázatos hódolatomat! Te vagy az eredeti Istenség Legfelsõbb Személyisége és minden ok legfõbb oka. Te vagy az összes tudás tárháza. Hadd ajánljam hát tiszteletteljes hódolatomat Neked! Miközben Te magad születetlen vagy, a teljes kozmikus megnyilvánulás atyja vagy. Te vagy a forrása és a menedéke minden energiának. Általad nyilvánult meg minden e világban, s Te vagy a kozmikus megnyilvánulás oka és okozata egy személyben. Kérlek hát, fogadd el tiszteletteljes hódolatomat! — Kedves Uram! Ami a három istenséget — Brahm§t, Vi¢£ut és ¼ivát — illeti, õk sem függetlenek Tõled. Amikor meg kell teremteni a kozmikus megnyilvánulást, létrehozod szenvedélyinkarnációdat, Brahm§t; amikor fenn kell azt tartani, kiterjeszted magad az Úr Vi¢£uvá, a jóság kimeríthetetlen tárházává; s az Úr ¼ivaként, a tudatlanság kötõerejének mestereként jelensz meg akkor, amikor elérkezik a teremtés megsemmisítésének ideje. Annak ellenére, hogy megteremted az anyagi természet e három kötõerejét, mindig transzcendentális helyzetedben maradsz. A közönséges élõlényektõl eltérõen Téged sohasem hálóznak be ezek az anyagi kötõerõk. — Uram, Te vagy az univerzum atyja, Te vagy az anyagi természet, s Te vagy az örök idõ, amely a természet elemeinek keveredését és az anyagi teremtés kibontakozását okozza. Mégis transzcendentális vagy mindezen anyagi folyamatokhoz képest. Kedves Uram, ó, Istenség Legfelsõbb Személyisége! Jól tudom, hogy a föld, a víz, a tûz, a levegõ, az éter, az öt érzéktárgy, az elme, az érzékek és istenségeik, a hamis én és a teljes anyagi energia, vagyis minden élõ és élettelen e jelenségvilágban, Rajtad nyugszik. Minden Belõled származik, ezért semmit sem lehet elválasztani Tõled. Mégis, mivel helyzeted transzcendentális, semmi anyagit nem lehet Veled azonosnak tekinteni. Minden egyidejûleg egy Veled és különbözik is Tõled, s azok a filozófusok, akik Tõled független dolognak tekintik e világot, kétségkívül tévednek. — Kedves Uram! Hadd mondjam el Neked, hogy ezt a fiút itt Bhagadattának hívják, s fiamnak, Bhaum§surának a gyermeke. A szörnyûség, melyet atyja halála idézett elõ, nagyon megviselte, s még mindig reszket a félelemtõl. Elhoztam hát Hozzád, hogy meghódolhasson lótuszlábaidnál.
Kérlek, Uram, vedd oltalmadba ezt a gyermeket, és áldd meg lótuszlábaiddal! Azért hoztam Hozzád, hogy megszabadulhasson atyja bûnös tetteinek visszahatásaitól. Miután Földanya befejezte imáit, az Úr K¥¢£a megnyugtatta, hogy unokájának többé soha nem kell rettegnie, Bhagadattának pedig csak ennyit mondott: „Ne félj!” Ezek után bevonult Bhaum§sura fényûzõ palotájába, melynek belsejében rátalált a tizenhatezer-száz elrabolt és fogva tartott ifjú hercegnõre. Amikor a hercegnõk megpillantották az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, a palotába belépõ K¥¢£át, azonnal rabul ejtette õket az Úr szépsége, s indokolatlan kegyéért kezdtek fohászkodni. Gondolatban nyomban férjükké fogadták K¥¢£át, s imádkoztak a gondviseléshez, hogy a feleségei lehessenek. Fohászukban tiszta odaadással, õszintén és komolyan ajánlották szívüket K¥¢£a lótuszlábainak. Mint a mindenki szívében ott lakozó Felsõlélek, K¥¢£a látta tiszta vágyukat, s feleségeivé fogadta õket. Ruhákat és ékszereket hozatott nekik, majd egy-egy gyaloghintóba ültette és Dv§rak§ba vitette mindegyiküket. K¥¢£a tengernyi vagyont, kocsikat, lovakat, ékszereket zsákmányolt a palotából. Ötven négy-agyarú fehér elefántot is elvitetett a palotából Dv§rak§ba. A fenti kaland után az Úr K¥¢£a és Satyabh§m§ Amar§vat¦ba, a mennyek fõvárosába látogattak, s egyenesen Indra király és felesége, ¼ac¦dev¦ palotájába mentek. Az ünnepélyes fogadtatás után K¥ ¢£a átadta Indrának Aditi fülbevalóit.
Miközben K¥¢£a és Satyabh§m§ hazafelé készülõdött Indra fõvárosából, Satyabh§m§nak eszébe jutott K¥¢£a ígérete, hogy szerez neki egy p§rij§ta-fát. Kihasználva az alkalmat, hogy épp a mennyei birodalomba látogattak, Satyabh§m§ kihúzott a földbõl egy p§rij§ta-fát, és Garu¨a hátára fektette. Mivel N§rada egyszer p§rij§ta-virággal kedveskedett K¥¢£a legfõbb feleségének, ¼r¦ Rukmi£¦dev¦nek, Satyabh§m§ úgy érezte, alulmaradt Rukmi£¦vel szemben, s õ is szeretett volna egy ilyen virágot. Az Úr, feleségei asszonyi versengése láttán mosolyogva megkérdezte Satyabh§mától: — Miért csak egy szál virágot kérsz Tõlem? Egy egész p§rij§ta-fát szeretnék adni neked. K¥¢£a szándékosan vitte magával feleségét Indra birodalmába, hogy az saját kezûleg szerezhesse meg a p§rij§tát, e csodálatos virágot, mely sehol a földön nem nyílt. A mennyei bolygók lakóit — különösen Indrát — azonban nagyon felbosszantotta, hogy Satyabh§m§ az õ engedélyük nélkül tépte ki a p§rij§ta-fát a földbõl. Indra és a többi félisten tiltakozni kezdett: nem akarták megengedni, hogy K¥¢£a és Satyabh§m§ elvigye a fát. Ám legkedvesebb felesége öröméért K¥¢£a váltig ragaszkodott a növényhez, s rövidesen ádáz harc vette kezdetét Közte és a félistenek között. De ahogy mindig, most is K¥¢£a került ki gyõztesen a csatából, s diadalmasan elhozta magával a földre, Dv§rak§ba a felesége választotta p§rij§ta-fát. A növényt Satyabh§m§ palotájának kertjében el is ültették, s a csodálatos fának köszönhetõen Satyabh§m§ kertje végtelenül gyönyörûvé változott. A p§rij§ta-fával együtt a csodálatos illat is a földre költözött, s a virágok illata és méze a földre csalogatta a mennyei birodalom méheit. Indra király viselkedése nem nyerte el a nagy bölcsek tetszését — ¼ukadeva Gosv§m¦ét sem. K¥¢£a indokolatlan kegyébõl ellátogatott a mennyei birodalomba, Amar§vat¦ba, hogy visszavigye Indrának anyja fülbevalóit, melyeket még Bhaum§sura rabolt el annak idején, s Indra boldogan vette át õket K¥¢£ától. Amikor azonban K¥¢£a egy p§rij§ta-fát akart elvinni a mennyei királyságból, Indra rögtön harcra hívta ki. Mindez meglehetõsen önzõ természetre vallott. Fejét K¥¢£a lótuszlábára hajtotta, míg imádkozott Hozzá, de amint elérte céljait, teljesen megváltozott. Így viselkednek a materialisták, akiket csak a saját hasznuk érdekel. Céljuk elérése érdekében a legnagyobb hódolattal viseltetnek bárki iránt, de amikor személyes érdekük már nem fûzõdik hozzá, nem ápolják többé a barátságot. Ez az önzõ természet nemcsak a föld gazdag embereire jellemzõ, hanem olyan személyiségekre is, mint Indra vagy más félistenek. A túl sok vagyon önzõvé teszi az embert. Az önzõ emberek képtelenek a K¥¢£a-tudat útjára lépni, ezért a nagy bölcsek, mint például ¼ukadeva Gosv§m¦, elítélik õket. A túlságosan nagy vagyon tehát akadályt jelent a K¥¢£a-tudatbeli fejlõdésben. Indra legyõzése után K¥¢£a megtartotta esküvõjét a Bhaum§sura fogságából kiszabadított tizenhatezer-száz leánnyal. Tizenhatezer-száz alakba terjesztette ki magát, és más-más palotában, de ugyanabban a pillanatban — egy, a házasságkötésre kedvezõ pillanatban — vette el õket. K¥¢£a ezzel a tettével is megerõsítette azt a tényt, hogy egyedül Õ — és senki más — az Istenség Legfelsõbb Személyisége. K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége számára semmi sem lehetetlen. K¥¢£a mindenható, mindenütt jelen van és legyõzhetetlen, így tehát semmi rendkívüli nincs e kedvtelésében. K¥¢£a tizenhatezer-száz feleségének palotáit csodálatos kertek vették körül, a termek pazar bútorokkal és csupa olyan drága holmival voltak tele, melyeknek nem volt párja sehol e világon. A ¼r¦mad-Bh§gavatam e története nem túloz. K¥¢£a feleségei mind Lak¢m¦j¦nek, a szerencse istennõjének kiterjedései voltak. Mindegyikükkel külön palotában lakott K¥¢£a, s épp úgy élt velük, akár egy egyszerû földi halandó a feleségével.
Mindig emlékeznünk kell arra, hogy K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége egy emberi lény szerepét játszotta. Bár azzal, hogy több mint tizenhatezer palotában több mint tizenhatezer lánnyal kötött házasságot egyszerre, rendkívüli hatalomról tett tanúbizonyságot, mégis úgy viselkedett velük, mint egy közönséges ember, s szigorúan követte a férj és feleség közötti kapcsolat mindennapi szabályait. Nagyon nehéz tehát megérteni a Legfelsõbb Brahman, az Istenség Személyisége cselekedeteit. Még Brahm§ és a többi félisten sem képesek belelátni az Úr transzcendentális kedvteléseibe. K¥¢£a feleségei végtelenül szerencsések voltak, hiszen az Istenség Legfelsõbb Személyiségét mondhatták férjüknek, akinek személyisége még Brahm§ és a többi
félisten számára is felfoghatatlan rejtély. K¥¢£a és a királynõk férj-feleségként élték életüket: beszélgettek, tréfálkoztak, nevetgéltek, megölelték egymást, s házastársi kapcsolatuk egyre meghittebbé vált. K¥¢£ának és feleségeinek határtalan transzcendentális boldogságban volt részük. Bár a királynõk mindegyikét sok ezer szolgálólány kényeztette, õk maguk személyesen szolgálták K¥¢£át. Mindegyikük személyesen fogadta a palotába érkezõ Urat. Kényelmes ülõhellyel kínálták, válogatott kellékekkel végzett imádatot mutattak be Neki, lábát a Gangesz vizével mosták meg, bételdiót hoztak Neki, a talpát masszírozták. Így frissítették fel az egész napos távollét után. Legyezõkkel hûsítették, illatos, virágokból készült olajokkal dörzsölték be a testét, virágfüzéreket készítettek Neki, a haját fésülgették, megvetették az ágyát, megfürdették és ízletes ételeket szolgáltak fel Neki. Minden királynõ maga végezte ezeket a teendõket, s nem várt szolgálólányaira. Más szóval K¥¢£a és királynõi eszményi házasságban éltek e földön. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv ötvenkilencedik fejezetéhez, melynek címe: „Bhaum§sura felszabadítása”.
HATVANADIK FEJEZET K¥¢£a és Rukmi£¦ beszélgetései Egyszer az Úr K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége — aki a tudást adja minden élõlénynek, Brahm§tól kezdve egészen a parányi hangyáig — épp Rukmi£¦ hálószobájában üldögélt. A hercegnõ, szolgálólányaival együtt, nagy odaadással szolgálta férjét. Miközben Rukmi£¦ heverõjén ült, a szolgálólányok c§marákkal (jakfarokból készült legyezõkkel) hûsítették K¥¢£át. K¥¢£a és Rukmi£¦ kapcsolata, melyben az Úr a tökéletes férj szerepét játszotta, nem volt más, mint az Istenség Személyisége legfelsõbb tökéletességének megnyilvánulása. Számos filozófus olyan elméleteket hirdet az Abszolút Igazságról, melyek szerint „Isten nem lehet ilyen, Isten nem lehet olyan”, s tagadják azt, hogy Istennek inkarnációja lehet, hogy a Legfelsõbb Abszolút Igazság emberi formát ölthet. A valóság azonban más. Tökéletlen felfogásunkra alapozva nem lehet Istenrõl képet alkotni. Õ a mindenható, mindenütt jelen lévõ Istenség Személyisége, s legfelsõbb akaratából nem csupán ahhoz ért, hogy megteremtse, fenntartsa és elpusztítsa a teljes kozmikus megnyilvánulást, hanem magasztos missziója végrehajtása érdekében közönséges emberi alakban is meg tud jelenni. Amint azt a Bhagavad-g¦t§ is leírja, az Úr alászáll, valahányszor az emberek nem törõdnek többé kötelességeik végrehajtásával. Nem külsõ befolyásra, hanem saját belsõ energiája által jelenik meg — egyrészt azért, hogy visszaállítsa a helyes emberi cselekedeteket, másrészt pedig hogy eltávolítsa a zavaró tényezõket az emberi civilizáció fejlõdésének útjából. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége transzcendentális kedvteléseinek ezzel az alapelvével összhangban alá is szállt örökkévaló formájában, ¼r¦ K¥¢£aként, s megszületett a Yadu-dinasztiában. Rukmi£¦ palotája csodálatos volt. A mennyezetrõl gyönggyel hímzett, csipkés baldachinok függtek, s az egész palota drága ékszerek szikrázó fényében ragyogott. A virágoskertekben mallik§ és c§meli pompázott, melyeket ma is India legillatosabb virágainak tartanak. Nyíló virágokkal teli fürtjeik még csodálatosabbá tették a palotát, s az édes virágillat zümmögõ méhek rajait csalta a fák köré. Éjjelente, miközben kellemes szellõ fújdogált, s mindenhová magával vitte a virágdús p§rij§ta-fák illatát, a palota ablakainak hálóján lágyan átszûrõdött a holdfény. Bent a palotában füstölõk égtek, s az illatos füst átszivárgott az ablakredõnyök nyílásain. A díványokat hófehér lepedõk borították, s az ágynemû oly puha és fehér volt, akár a tej habja. Ebben a csodálatos környezetben élvezte az Úr ¼r¦ K¥¢ £a Rukmi£¦j¦ és a szolgálóleányok kényeztetését. Rukmi£¦, aki minden alkalmat igyekezett megragadni, hogy férjét, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét szolgálhassa, elkérte egy szolgálólány kezébõl a c§marát, s maga kezdte legyezni K¥¢£át. A c§mara aranyból készült nyelét drágaköves berakások díszítették, s Rukmi£¦ csodálatos gyûrûkkel ékesített ujjai között még szebbnek látszott. Rukmi£¦ drágaköves bokacsengettyûket viselt a lábán, melyek lágyan csilingeltek szárija aláomló redõi között. Dús keble ku¯kumával és sáfránnyal volt bedörzsölve, s ez a ruháján átvöröslõ élénk színárnyalat csak tovább fokozta Rukmi£¦ szépségét. Magasan ringó csípõjét ékköves, csipkés övzsinór díszítette, nyakában ragyogó medál szikrázott. Mivel az Úr K¥¢£át szolgálta, gyönyörû termetének, bár már felnõtt fiai voltak, nem volt párja a három világban. Ha valaki csodálatos arcára nézett, láthatta, hogy hullámos haja, gyönyörû fülönfüggõi, mosolygó ajkai, aranyos nyakéke mind azért voltak, hogy nektárt záporozzanak, s mindez azt bizonyítja, hogy Rukmi£¦ nem volt más, mint az eredeti szerencseistennõ, aki állandóan N§r§ya£a lótuszlábait szolgálja. K¥¢£a nagyon nagy örömét lelte Rukmi£¦ ragyogó tulajdonságaiban, nem mindennapi, tiszta jellemében.
K¥¢£a és Rukmi£¦ dv§rak§i kedvteléseit a hiteles szaktekintélyek N§r§ya£a és Lak¢m¦ rendkívüli pompa közepette élvezett kedvteléseiként tartják számon. R§dh§ és K¥¢£a v¥nd§vanai kedvtelései falusi környezetben játszódó, egyszerû kedvtelések voltak Dv§rak§ elõkelõ, fényûzõ idõtöltéseihez képest. K¥¢£a jól látta, milyen irigység fogta el Satyabh§m§t, amikor N§rada Muni megajándékozta Rukmi£¦t egy p§rij§tavirággal. Azonnal õ is egy ilyen virágot követelt K¥¢£ától, sõt, addig nem nyugodott, amíg egy egész fát nem ígért neki az Úr. K¥¢£a megtartotta adott szavát, s lehozta a fát a mennyei birodalomból a földre. Ezek után K¥¢£a azt várta, hogy mivel Satyabh§m§nak egy egész p§rij§ta-fát ajándékozott, Rukmi£¦ új követeléssel áll elõ. A csendes, békés Rukmi£¦ azonban meg sem említette a történteket, teljesen elégedett volt azzal, hogy szolgálhatja K¥¢£át. K¥¢£a látni akarta, milyen Rukmi£¦ szépséges arca, amikor haragszik, s ki is eszelte, hogyan mérgesíthetné föl. Bár K¥¢£ának több mint tizenhatezer-száz felesége volt, mégis mindegyikükhöz bensõséges ragaszkodás fûzte; olyan kiélezett helyzeteket is teremtett azonban, melyek során egy-egy felesége szerelmes haragjában megszidta Õt, amit K¥¢£a mindig nagyon élvezett. Rukmi£¦nek azonban, aki olyan eltökélten és állhatatosan szolgálta Õt, semmilyen hibát nem tudott felróni, ezért szerelmes mosollyal az arcán a következõket mondta neki:
— Kedves hercegnõm! — szólította meg a feleségét, akit mivel a hatalmas király, Bh¦¢maka lánya volt, most tudatosan nem Rukmi£¦nek szólított. — Nem gyõzök csodálkozni rajtad! Kérõid a királyi rend válogatott elõkelõségei közül kerültek ki. Bár nem voltak mind királyok, mindegyiküknek királyi gazdagság volt a birtokában. Jó modorú, mûvelt, szép, a királyok közt nagy hírnévnek örvendõ, daliás testalkatú, példás jellemû, nagylelkû és hatalmas erejû ifjak voltak, egyszóval kiválóak minden tekintetben. Semmi kifogás nem merülhetett fel ellenük, s mindezen túl atyád és bátyád sem ellenezte volna, ha egy ilyen daliával lépsz házasságra. Már oda is ígértek ¼iªup§lának, s atyád és édesanyád is áldását adta az esküvõre. ¼iªup§la nagy király, s annyira rajongott érted, hogy szinte elepedt, ha szépséges alakodra nézett. Ha hozzá mentél volna, azt
hiszem, mindig melletted maradt volna, akár egy hûséges szolga. — Én a nyomába sem érek ¼iªup§la kiváló tulajdonságainak, és ezt már magad is megtapasztalhattad. Csodálkozom, hogy visszautasítottad ¼iªup§lát és Engem fogadtál el férjedül, Engem, aki csak egy hitvány alak vagyok hozzá képest. Úgy érzem, egyáltalán nem vagyok hozzád méltó, hiszen oly nemes jellemû, gyönyörû, józan és megfontolt vagy. Megtudhatnám, mi indított arra, hogy Engem válassz? Most persze gyönyörû feleségemnek szólíthatlak, de be kell vallanom: messze túltesz Rajtam valamennyi herceg, aki egykor a kezedre pályázott. — Elõször is, talán te is tudod, annyira féltem Jar§sandhától, hogy nem mertem tovább a szárazföldön maradni: felépíttettem ezt a vízzel körbeölelt, tengeri palotát. Ezt a titkot nem verem nagydobra, de neked tudnod kell: nem vagyok valami nagy hõs, sõt, kifejezetten gyáva vagyok és félek ellenségeimtõl. Most sem vagyok biztonságban, mert a környék nagy királyai ellenséges szemmel néznek Rám. Errõl Én magam tehetek, mivel ádázabbnál ádázabb csatákba bocsátkoztam velük. Másrészt hiába ülök Dv§rak§ trónján, nem Engem illet meg valójában. Anyai nagybátyám, Ka°sa megölésével ugyan szereztem egy királyságot, de az nagyatyámra szállt, így hát mégsincs saját birodalmam. Emellett határozott életcélom sincs. Az emberek értetlenül szemlélik viselkedésemet. Mert mi is az életem végsõ célja? Nagyon jól tudják, hogy V¥nd§vanában voltam pásztorfiú. Az emberek azt hitték, majd biztosan nevelõapám, Nanda Mah§r§ja nyomdokait követem, s hûen kitartok ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ és barátnõi mellett V¥nd§vanában. De egy napon elhagytam õket, mert hírneves herceg akartam lenni. Mégsem sikerült királyságot szereznem magamnak, sõt, hercegként sem uralkodhatok. Az emberek egyszerûen nem értik, hogy mi az életcélom, s nem tudják azt sem, hogy pásztorfiú vagy herceg, Nanda Mah§r§ja vagy Vasudeva fia vagyok-e. Mivel nincs határozott életcélom, nem csoda, hogy egyesek csak szerencselovagnak tartanak. Csodálkozom hát, hogy épp egy ilyen kalandor férjet választottál magadnak.
— Emellett a társadalmi szokásokat illetõen sem dicsekedhetek túl nagy erényekkel. Egy férfinak meg kellene elégednie egyetlen feleséggel, de látod, Én sokszor nõsültem, s tizenhatezernél is több nejem van. De mivel nem vagyok egy jóságos, figyelmes férj, nem tudom mindegyiküket boldoggá tenni. Nem bánok velük túl kedvesen, s tudom, ezzel te is tisztában vagy. Gyakran okozok nekik bánatot, s mivel kiskoromban falun nevelkedtem, nem ismerem valami jól a városi élet illemszabályait sem. Nem tudom, hogyan kell szép szavakkal, kedveskedéssel boldoggá tenni egy feleséget. Maga az élet pedig azt bizonyította, hogy minden nõ, aki Mellém szegõdik vagy vonzódni kezd Hozzám, hátralévõ életében csak a könnyeit hullathatja. A sok v¥nd§vanai gop¦t is, akik annyira vonzódtak Hozzám, lám, mind elhagytam. Bár még élnek, a távollét könnyeit ontják, szakadatlanul. Azt hallottam Akr¡rától és Uddhavától, hogy mióta elhagytam V¥nd§vanát, tehénpásztorfiú barátaim, a gop¦k, R§dh§r§£¦ és nevelõatyám, Nanda Mah§r§ja szüntelenül sírnak Utánam. Örökre elhagytam V¥nd§vanát, és most Dv§rak§ királynõivel élek, de egyikõtökkel sem bánok igazán jól. Mindebbõl könnyen megértheted, hogy nincs valami szilárd jellemem, nem vagyok megbízható férj. Aki Hozzám ragaszkodik, az egész életében szomorkodni fog. — Kedves, gyönyörû hercegnõm! Tudnod kell, hogy ráadásul mindig is földönfutó voltam. Születésem után ágrólszakadt, nincstelen csecsemõként kerültem Nanda Mah§r§jához, akinél pásztorfiúként nevelkedtem. Bár nevelõatyám több százezer tehenet tartott, én egynek sem voltam a gazdája, csupán rám bízták a gondozásukat és legeltetésüket. Most, hogy itt élek Dv§rak§ban, továbbra is nincstelen vagyok, semmi sem az Én tulajdonom. De nincs okom búslakodni szegénységem miatt — régen sem volt semmim, miért siránkozzak hát, hogy most sincs? Bizonyára észrevetted, hogy bhaktáim sem valami dúsgazdag emberek; sõt, ami a világi javakat illeti, meglehetõsen szegények. A gazdagokat, a világ anyagi vagyonainak birtokosait nem érdekli a K¥¢£a-tudat, az Irántam való odaadás. Ezzel szemben, ha valaki elveszti a vagyonát, akár rablótámadás, akár életkörülményeinek megváltozása folytán, akkor ha megfelelõ alkalma nyílik rá, talán érdeklõdés ébred benne Irántam. A vagyonukra büszke emberek azonban még akkor sem kezdenek el vonzódni Hozzám, ha bhaktáimmal kapcsolatba kerülnek. Így hát az az igazság, hogy inkább a szegények érdeklõdnek Irántam, mint a gazdagok. Nem volt hát bölcs dolog Engem választanod. Nagyon mûvelt és okos vagy, hiszen atyád és bátyád mindenre megtanítottak, életed párjának megválasztásában azonban súlyos hibát követtél el. — De sebaj, a tévedés helyrehozható, s jobb késõn, mint soha! Nyugodtan válassz magadnak egy olyan férjet, aki vagyonát, családi hagyományait, szépségét és mûveltségét tekintve — egyszóval minden szempontból — jól illik hozzád. Még ha hibát követtél is el, most itt a lehetõség, hogy kijavítsd. Magad jelölheted ki életed útjának további irányát, ezúttal egy olyan döntéssel, mely végre elõnyös lesz számodra. Az emberek általában nem lépnek házasságra náluknál magasabb vagy alacsonyabb rangúakkal. Vidarbha királyának kedves leánya! Úgy vélem, házasságod elõtt nem mérlegeltél mindent kellõ bölcsességgel, s ezért rosszul döntöttél, mikor Engem választottál férjedül. Azt hallottad Rólam, hogy csodálatos ember vagyok, pedig valójában már akkor is csak egy koldus voltam. Csak hallomásból ismertél, s úgy választottál, hogy elõtte nem is láttál Engem, nem is mérted fel valódi helyzetemet. Ez hiba volt. Ezért mondom: jobb késõn, mint soha! Nyugodtan elválhatsz Tõlem, hogy életed párjául egy elõkelõ k¢atriya herceget válassz helyettem.
K¥¢£a akkor javasolta Rukmi£¦nek, hogy váljon el Tõle, mikor már felnõtt gyermekeik voltak. Ajánlata teljesen váratlanul érte feleségét, hiszen a védikus kultúrában a férj és a feleség nem válhat el egymástól, s Rukmi£¦ sem mehetett volna újra férjhez, mikor már a fiai is házasok voltak.
Rukmi£¦ számára K¥¢£a minden szava õrültségnek hangzott, s meglepõdött, hogyan is mondhat ilyeneket a férje. Egyszerû jellemébõl adódóan egyre nagyobb aggodalmat keltett benne a K¥¢£ától való elszakadás gondolata. — Egyébként is, a következõ életedre is gondolnod kell — folytatta K¥¢£a. — Azt javaslom, válassz olyasvalakit, aki ebben az életben és a következõben is segítségedre lehet, mert Én képtelen vagyok erre. Gyönyörû hercegnõm! Jól tudod, hogy a királyi rend számos tagja — többek között ¼iªup§la, ¼§lva, Jar§sandha, Dantavakra, sõt, bátyád, Rukm¦ is — az ellenségem; ki nem állhatnak, sõt, szívbõl gyûlölnek Engem. Ezeket a hercegeket világi vagyonuk végtelenül önteltté tette, s fölényesen bánnak mindenkivel, aki elébük járul. Téged csak azért raboltalak el — saját kívánságodra —, hogy megleckéztessem õket; máskülönben nem szeretlek, hiába szerettél te már a házasságunk elõtt is Engem.
— Ahogy már említettem neked, Engem nem érdekel különösebben a családi élet vagy a házastársi szerelem. Természetemnél fogva nem vonzódom túlságosan a családhoz, a feleséghez, a gyerekekhez, az otthonhoz és a vagyonhoz. Bhaktáimhoz hasonlóan Én is közömbös vagyok ezekkel a világi dolgokkal szemben. Valójában az önmegvalósítás érdekel: ez nyújt Nekem örömöt, nem a családi élet — tette még hozzá az Úr K¥¢£a, s aztán hirtelen elhallgatott. ¼ukadeva Gosv§m¦, a kiváló szaktekintély megjegyzi, hogy K¥¢£a majd minden idejét Rukmi£¦vel töltötte, s Rukmi£¦ ezért egy kissé büszkén gondolt arra, milyen szerencsés is õ: K¥¢£a soha nem hagyja el egy pillanatra sem! K¥ ¢£a azonban nem szereti, ha bhaktája büszke lesz. Amint azzá válik, K¥¢£a valahogyan letöri ezt a büszkeséget. Rukmi£¦nek is sok olyan dolgot mondott, amit az nagyon nehéz szívvel hallgatott végig, s arra kellett ráébrednie, hogy bármennyire is büszke a helyzetére, bármelyik pillanatban elveszítheti K¥¢£át. Rukmi£¦ tisztában volt vele, hogy férje nem egy közönséges ember, hanem az Istenség Legfelsõbb Személyisége, a három világ Ura. Még sosem hallott ilyen kíméletlen szavakat K¥¢£a szájából, ezért nagy rettegéssel gondolt arra, hogy mi lesz, ha elveszíti Õt. Az elszakadástól való félelem teljesen eluralkodott rajta, szíve hevesen vert. Anélkül, hogy válaszolt volna K¥¢£a szavaira, egyszerûen sírva fakadt, s a bánat óceánjában fuldokolt. Némán a földet kaparászta lábujjaival, melyek vöröses fényt vetettek a padlóra. Arcán végigpergõ könnyei elvegyültek fekete szemfestékével, s ahogy a mellére potyogtak, lemosták onnan a ku¯kumát és a sáfrányt. Zaklatottságában fel-felzokogott, s képtelen volt egy szót is szólni. Lehajtott fejjel, földbe gyökerezett lábbal állt K¥¢£a elõtt. A félelem és a bánat iszonyatos fájdalma miatt gondolkodni sem tudott, ereje elhagyta, s teste egyszeriben úgy lefogyott, hogy a karperecei már-már lecsúsztak csuklójáról. A c§mara, amivel K¥¢£át legyezte, kiesett a kezébõl, elméje és emlékezete összezavarodott, s ájultan rogyott össze. Szépen fésült haja szétzilálódott, s úgy dõlt el, mint a banánfa, ha forgószél dönti ki. Az Úr K¥¢£a rögtön látta, hogy Rukmi£¦ nem tekinti tréfának a szavait; nagyon is komolyan vette õket, s az elválástól való rettegése végül ilyen állapotba hozta. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a nagyon szereti bhaktáit, ezért Rukmi£¦ állapotát látva szíve nyomban ellágyult. Nagyon megsajnálta õt. Rukmi£¦ és K¥¢£a kapcsolata valójában Lak¢m¦ és N§r§ya£a kapcsolata volt, ezért az Úr felöltötte négykarú N§r§ya£a-formáját és leszállt a kerevetrõl. Felemelte a feleségét, hûsítõ tenyerével megsimogatta az arcát és elrendezte összekuszálódott fürtjeit, majd saját kezével itatta fel a könnyeket Rukmi£¦j¦ kebleirõl. Rádöbbent, milyen mélységes szeretetet érez Iránta Rukmi£¦, s gyengéden magához ölelte. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége nagyon jól ért hozzá, hogy személyre szabottan magyarázzon el bármit, ezért amikor látta, hogy Rukmi£¦ nem érezte meg a szavai mögött rejlõ tréfás szándékot, hozzáfogott, hogy rendre visszavonja elõzõ kijelentéseit. K¥¢£a bhaktái egyedüli menedéke, s nagyon jól tudja, hogyan kell tiszta bhaktái kedvében járni. Hogy eloszlassa Rukmi£¦ zavarodottságát, így szólt hozzá:
— Vidarbha király kedves leánya, drága Rukmi£¦m, ne érts félre! Kérlek, ne légy ily rideg velem! Tudom, hogy õszintén és komolyan ragaszkodsz Hozzám; örök társam vagy. A szavak, amiket annyira a szívedre vettél, nem igazak. Fel akartalak bosszantani egy kicsit, s vártam, hogy majd visszavágsz tréfálkozó szavaimra. De te sajnos komolyan vetted õket; szívbõl sajnálom, hogy így történt! Azt reméltem, piros ajkaid megremegnek a dühtõl, s éles szavakkal büntetsz majd meg kijelentéseimért. Ó, szeretet tökéletessége, sohasem gondoltam volna, hogy ilyen állapotba kerülsz! Azt reméltem, hogy rámveted majd haragos tekintetedet, s megpillanthatom elbûvölõ, haragvó arcodat! — Kedves, gyönyörû hitvesem! Jól tudod, hogy mivel házasok vagyunk, a családi ügyek minden percünket kitöltik, így alig várjuk, hogy végre néhány játékos szót válthassunk egymással. Ez az, ami végül minden fáradságért kárpótol minket családi életünk során. A családosok éjt nappallá téve dolgoznak, de a férj és a feleség a nap fáradalmaitól azonnal megszabadulnak, amikor végre találkoznak, s együtt élvezhetik az élet apró örömeit. Az Úr K¥¢£a egyszerû családfenntartónak tüntette fel magát, aki a feleségével váltott tréfálkozó szavakban leli örömét, ezért újra arra kérte Rukmi£¦t, ne vegye komolyan iménti szavait. Az Úr K¥¢£ának kedveskedõ szavaival végül sikerült megnyugtatnia Rukmi£¦t. A felesége megértette, hogy K¥¢£a nem gondolta komolyan, amit az elõbb mondott, csupán az évõdés öröméért tette, amit tett. Férje szavai hatására lassan megbékélt, az elszakadástól való félelme elszállt, s
mosolygós arccal, boldogan emelte Rá tekintetét. — Kedves lótuszszemû Uram! — szólalt meg. — Igazad volt, amikor azt mondtad, hogy nem illünk egymáshoz. Én sohasem emelkedhetek fel arra a síkra, amelyen Te állsz, hiszen minden tulajdonság tárháza, a korlátlan Istenség Legfelsõbb Személyisége vagy. Hogyan is lehetnék méltó párod? Senki sem hasonlítható Hozzád, mert Te vagy minden hatalom mestere, a három kötõerõ irányítója, s az Úr Brahm§, az Úr ¼iva és a többi hatalmas félisten imádatának tárgya. Ami engem illet, én az anyagi természet három kötõerejének szülötte vagyok, és e három kötõerõ csupán akadálya az odaadó szolgálat útján való elõrehaladásnak. Hogyan lehetnék én méltó párod? Kedves férjem, milyen igaz, milyen érzékletes az, amit tengeri birodalmadról mondtál! Félelmedben, mondod, a tenger vizében kerestél menedéket a királyok elõl. De kik az anyagi világ királyai? Nem hinném, hogy az úgynevezett királyi családok lennének a világ uralkodói. A világ uralkodói az anyagi természet kötõerõi: e három kötõerõ irányítja az egész világot. Te pedig ott lakozol mindenki szívének legmélyén, ahol tökéletesen mentes maradsz az anyagi kötõerõk hatásától, efelõl semmi kétség. — Azt mondod, folyton ellenségeskedsz a világi királyokkal. De kik ezek a világi királyok? Nem mások, mint a mindenkit irányító, aljas érzékek. Természetes hát, hogy harcba bocsátkozol az anyagi érzékekkel. Sosem kerülsz a befolyásuk alá, sõt, az Uruk vagy: H¥¢¦keªa. Kedves Uram, azt mondtad, semmilyen királyi hatalom nincs a birtokodban, s ez így igaz. De nem csak Te nem töltesz be anyagi pozíciókat e világban: a lótuszlábaidhoz akár egy kicsit is ragaszkodó szolgáid is tartózkodnak minden világi hatalomtól, mert úgy vélik, az az anyagi világ legsötétebb régiójába tartozik, s csak szörnyû akadályt jelent a lelki megvilágosodáshoz vezetõ úton. Szolgáid sem szeretik az anyagi hatalmat, Rólad nem is beszélve! Kedves Uram! Az a kijelentésed is helytálló, hogy nem úgy cselekszel, mint egy közönséges ember, akinek megvan a maga életcélja. Még kiváló bhaktáid és szolgáid — a társadalom e nagy, szent életû bölcsei — is megõrzik titkukat. A társadalom bolondnak, kiábrándultnak tartja õket. Életcéljuk misztérium marad a közönséges emberek elõtt. Az alantas emberek nem ismerhetnek meg sem Téged, sem szolgáidat. Egy beszennyezett tudatú ember fel se tudná fogni az Úr és a bhakták kedvteléseit. Ó, határtalan! Ha még bhaktáid tettei és szándékai is titokban maradnak a közönséges emberek elõtt, hogyan érthetnék meg a Te cselekedeteidet és szándékaidat? Minden energia és minden gazdagság a Te szolgálatodban áll, s mégis az oltalmadban pihen. — Nincstelennek mondtad magad, de ez az állapot nem azonos a nyomorral. Rajtad kívül semmi sem létezik, ezért semmire sincs szükséged — Te magad vagy minden. Semmit sem kell külsõ forrásból beszerezned, nem úgy, mint másoknak. Mivel abszolút vagy, Benned minden ellentmondás érthetõvé válik. Semmid sincs, mégsincs Nálad senki gazdagabb. Az anyagi világban birtoklás nélkül senki sem lehet gazdag. Mivel Te abszolút vagy, Benned feloldódik az az ellentmondás, hogy noha semmit nem birtokolsz, mégis a leggazdagabb vagy. A Védákban az áll, hogy bár nincsenek anyagi kezeid és lábaid, mégis mindent elfogadsz, amit odaadással ajánlanak Neked bhaktáid. Nincs anyagi szemed és füled, mégis mindent látsz és mindent hallasz mindenhol. Bár semmid sincs, a hatalmas félistenek, akiket az emberek imákkal és áldozatokkal imádnak, eljönnek Hozzád, hogy imádatukkal kiérdemeljék kegyedet. Hogyan lehetne hát Téged a szegények közé sorolni? — Kedves Uram! Azt is mondtad, hogy a társadalom leggazdagabb rétegébõl valók nem imádnak Téged. Ez is igaz, mert az anyagi vagyonukkal eltelt gazdagok azon törik a fejüket, hogyan használhatnák javaikat saját érzékeik kielégítésére. Mikor egy szegény ember meggazdagszik, azt kezdi el tervezgetni, hogyan fordítsa vagyonát érzéki élvezetekre, mert nem tudja, mire kell használnia a fáradságosan megkeresett pénzt. Mivel a külsõ energia hatása alatt úgy véli, helyesen jár el, ha vagyonát érzékei kielégítésére fordítja, nem foglalkozik azzal, hogy transzcendentális szolgálatot végezzen Neked. Kedves Uram, azt mondtad, hogy nagyon kedvesek Számodra a nincstelenek; bhaktáid mindenrõl lemondva egyedül Téged akarnak. A nagy bölcsek, mint amilyen N§rada Muni is, semmilyen anyagi tulajdonnal nem rendelkeznek, mégis nagyon kedvesek Neked. E nagy lelkeket Rajtad kívül semmi más nem érdekli. — Kedves Uram! Azt mondtad, hogy a társadalmi rangjuk, szépségük, gazdagságuk, hatalmuk, befolyásuk és lemondottságuk tekintetében azonos szinten álló házasulandó felek összeillõ párt alkotnak. De ezekre az adottságokra csakis a Te kegyed által lehet szert tenni. Te vagy minden fenség tökéletes, mindenek feletti forrása, s így bármilyen fenség birtokába jusson is valaki, az Tõled származik. A Ved§nta-s¡tra így ír: janm§dy asya yata¤, azaz Te vagy a legfelsõbb forrás, amibõl minden árad, Te vagy minden gyönyör tárháza. A tudással megáldott ember ezért csak Téged akar elérni, semmi mást. Mindenrõl lemond, hogy megkapja kegyedet — akár a transzcendentális Brahmanmegvalósításról is. Te vagy az élet legfõbb, legvégsõ célja. Te vagy a tárháza mindannak, ami az élõlények javát szolgálja. Azok, akiket helyes cél vezérel, csak Utánad vágyakoznak, és a siker érdekében minden másról lemondanak, s így végül elnyerik társaságodat. A K¥¢£a-tudat szolgálaton alapuló társadalmában az ember nincs kitéve a szexuális vonzódás alapján mûködõ anyagi társadalom fájdalmainak és örömeinek. Ezért mindenkinek — minden férfinak és nõnek — arra kellene törekednie, hogy a Te közösségednek, a szolgálat társadalmának tagja lehessen. Te vagy az Istenség Legfelsõb Személyisége, akit senki felül nem múlhat, akivel senki egyenlõvé nem válhat. Az a tökéletes társadalmi rendszer, amelynek középpontjában Te állsz, s amelyben mindenki a Legfelsõbbet szolgálja, azaz Téged. Egy ilyen tökéletesen felépített társadalomban mindenki örök boldogságban élhet. — Kedves Uram, azt is mondtad, hogy csak koldusok dicsõítenek Téged. Ez is megfelel a valóságnak. De kik ezek a koldusok? Mind kiváló bhakták, felszabadult lelkek, illetve a lemondott rend tagjai. Mind nagy lelkek és emelkedett bhakták, akik nem törõdnek mással, csak a Te dicsõítéseddel. Az ilyen nagy lelkek még legelvetemültebb sértegetõiknek is megbocsátanak. Ezek az úgynevezett koldusok az anyagi világ minden megpróbáltatását eltûrve
csupán a lelki fejlõdésért élnek. Drága férjem, ne gondold, hogy tájékozatlanságból fogadtalak el házastársamnak: e nagy lelkek voltak példaképeim. E kiváló koldusok nyomdokait követtem, s elhatároztam, életemet lótuszlábaidnak ajánlom. — Azt mondtad, nincstelen vagy, és ez így is van, hiszen teljes mértékben átadtad magad e nagy lelkeknek és bhaktáknak. Jól tudtam ezt, ezért olyan nagy személyiségeket is visszautasítottam, mint az Úr Brahm§ és Indra király. Uram, a könyörtelen idõ egyedül a Te irányításod alatt mûködik. Az idõ oly erõs és hatalmas, hogy a teremtésben könnyedén el tud pusztítani bármit. Mindezek fényében Jar§sandha, ¼iªup§la és többi hercegi kérõm rendkívül jelentéktelennek, parányi rovaroknak tûntek csupán a szememben.
— Ó, Vasudeva kedves fia! Ó, mindenható! Az a kijelentésed, hogy a nagy királyoktól való félelmedben kerestél menedéket az óceán vizében, nem helytálló, mivel az én tapasztalataim teljesen ellentmondanak ennek. A saját bõrömön tapasztalhattam meg, amikor erõvel elragadtál engem az összes herceg szeme láttára. Az esküvõi szertartáson íjad puszta megpendítésével elkergettél mindenkit, s kegyesen oltalmat adtál nekem lótuszlábaidnál. Ma is elõttem van, ahogy elraboltál: olyan voltál, akár egy oroszlán, amely egy szempillantás alatt szétkergeti a gyöngébb állatokat, hogy magával vigye részét a leterített zsákmányból. — Kedves lótuszszemû Uram, nem értem, miért lenne siralomház az élete azoknak az asszonyoknak és férfiaknak, akik lótuszlábaidnál keresnek menedéket. A világtörténelemben A¯ga, P¥thu, Bharata, Yay§ti és Gaya mind hatalmas világbirodalmak uralkodói voltak, nem volt senki hozzájuk fogható. Azonban, hogy elnyerjék lótuszlábad kegyét, lemondtak elõkelõ rangjukról, és az erdõbe vonultak vezekelni. Miközben önkéntesen ilyen életformának vetették alá magukat, s lótuszlábaidat választották mindenek feletti oltalmukul, vajon siralomház lett volna az életük? — Kedves Uram, azt javasoltad, válasszak másvalakit az uralkodók közül, és váljak meg a Te társaságodtól. De kedves Uram, én jól tudom, hogy Te vagy minden jó tulajdonság tárháza. N§rada Muni és a többi szent teljesen elmerül transzcendentális tulajdonságaid dicsõítésében. Ha valaki egy ilyen szentnél keres oltalmat, azonnal megtisztul minden anyagi szennyezettségtõl. Amikor pedig közvetlen kapcsolatba kerül a szolgálatoddal, a szerencse istennõje mindennel megáldja. Melyik asszony lenne olyan bolond, hogy — miután a hiteles forrásokból akár egyszer is hallott a dicsõségedrõl, s valamilyen formában megízlelte lótuszlábaid nektárját — az anyagi világból válasszon magának férjet, aki a halál, a betegség, az öregség és az újjászületés rettenetében él? Én nem meggondolatlanul adtam át magam lótuszlábaidnak; megfontoltan és mindent figyelembe véve döntöttem így. Kedves Uram, Te vagy a három világ mestere, s teljesíteni tudod bhaktáid minden vágyát ebben és következõ életükben egyaránt, mert Te vagy a Felsõlélek mindenkiben. Ezért választottalak hát férjemnek; úgy éreztem, Te vagy az egyetlen, aki megfelel nekem. Bármilyen életformába belevethetsz, amire gyümölcsözõ tetteimmel rászolgáltam: nem törõdöm vele. Egyetlen vágyam az, hogy mindig lótuszlábaid közelében lehessek, mert Te vagy az, aki megszabadíthatod bhaktáidat az illuzórikus anyagi léttõl, s Te vagy az, aki mindig kész vagy arra, hogy átadd magad nekik.
— Kedves Uram, azt javasoltad, válasszak egy herceget, akár ¼iªup§lát, Jar§sandhát vagy Dantavakrát. De hogyan is telik életük e világban? Otthonuk fenntartása köti le egész életüket, s látástól vakulásig dolgoznak, akár az olajütõben éjjel-nappal robotoló bikák. Málhás szamarak csupán, akik annyi tiszteletet se kapnak, mint a kutyák, s önzõek, akár a macskák. Valósággal feleségeik rabszolgáivá váltak. Az a szerencsétlen asszony, aki még nem hallott dicsõségedrõl, megelégszik egy ilyen közönséges férjjel is, mások azonban, akik már hallottak Rólad, s tudják, hogy Téged nemcsak ezen a világon, de az Úr Brahm§ és az Úr ¼iva hatalmas csarnokaiban is dicsõítenek, csak Téged kívánnak férjüknek. Az anyagi világ férfiai olyanok, akár a halott test. Az élõlényt tulajdonképpen beburkolja egy test, ami nem más, mint egy szakállal, bajusszal, szõrzettel, körmökkel és hajjal felcicomázott bõrzsák. Ebben a feldíszített zsákban van egy nyalábnyi izom, egy halom csont, némi vér, továbbá ürülék, vizelet, nyálka, epe és szennyes gázok, s mindenféle bacilusok és férgek tenyésznek benne. Az ostoba asszonyok ezt a halott testet tartják férjüknek, s puszta félreértésbõl életük társaként szeretik. Ez csak azért lehetséges, mert sohasem ízlelhették még meg lótuszlábaid örökkévaló gyönyörûségét. — Kedves lótuszszemû férjem! Te önmagadban is elégedett vagy. Neked nem számít, szép vagyok-e, elõkelõ vagyok-e; egyáltalán nem törõdsz vele. Nincs semmi csodálnivaló abban, hogy nem ragaszkodsz hozzám, ez teljesen természetes. Még a legkiválóbb és leggyönyörûbb asszonyhoz sem ragaszkodsz. Akár kötõdsz hozzám, akár nem, én csupán azt szeretném, ha odaadásom és figyelmem mindig lótuszlábaidra irányulhatna. A szenvedély anyagi kötõerejét is Te alkottad, ezért életem legnagyobb szerencséje az, amikor szenvedélyesen rám tekintesz. Nem vágyom semmi másra ezeken az áldott pillanatokon kívül. K¥¢£a, miután végighallgatta, amint Rukmi£¦ magyarázatot fûzött minden egyes kijelentéséhez, melyekkel az volt a célja, hogy feleségét szerelmes haragra gerjessze, így szólt: — Kedves hûséges feleségem, drága hercegnõm! Ilyen szavakat vártam tõled, s évõdõ szavaimmal csak az volt a
célom, hogy megtévesszelek, és mindazt végighallgathassam, amit mondtál. Célomat elértem. Szavaimhoz fûzött csodálatos magyarázataid tökéletesen fedik a valóságot, s magam is egyetértek velük. Ó, gyönyörû Rukmi£¦, te vagy a legkedvesebb feleségem! Végtelen örömmel tapasztaltam, mennyire szeretsz. Biztos lehetsz benne, hogy mindig a rendelkezésedre állok, bármi is legyen a vágyad, a kívánságod, vagy bármit is várj Tõlem. S az is igaz, hogy bhaktáim — legkedvesebb barátaim és szolgáim — mindig mentesek az anyagi szennyezõdésektõl, még akkor is, ha természetükbõl adódóan soha nem kérik ezt Tõlem. Bhaktáim sosem várnak Tõlem semmit, csak azt, hogy Engem szolgálhassanak, s mivel teljesen átadták magukat Nekem, még ha kérnek is Tõlem valamit, az sosem anyagi dolog. Vágyaik és kívánságaik így ahelyett, hogy anyagi kötelékeket hoznának létre, az anyagi világból való felszabadulás eszközeivé válnak.
— Kedves jámbor és erényes hitvesem! Csupán erényességedet és férjed iránti szerelmedet tettem próbára, s te sikeresen kiálltad a próbát. Szándékosan zaklattalak fel a valóságtól elrugaszkodott, rád egyáltalán nem illõ szavaimmal, s ámulattal látom, hogy Irántam való odaadásod ugyanolyan rendíthetetlenül árad Felém, mint azelõtt. Kedves feleségem, Én vagyok minden áldásnak, az anyagi világból való megszabadulásnak az adományozója is, és csak Én állíthatom meg egy lélek anyagi létezésének körforgását, hogy hazahívjam, vissza Istenhez. Az, akinek odaadása nem õszinte, anyagi elõnyökért imád Engem, s így a nemi gyönyörben tetõzõ anyagi örömök világához láncolja magát. Aki szigorú vezeklést és komoly lemondásokat vállal magára, hogy nemi élvezetben legyen része, az külsõ energiám illúziójában él. Akik anyagi elõnyökért és érzéki élvezetekért szolgálnak Engem, azok nagyon ostobák, hiszen a szexualitás anyagi örömében a legalantasabb létformákban, kutyaként és disznóként is részesül az élõlény. Ilyen örömökért senki se forduljon Hozzám, mert ezeket még egy pokoli életformában is élvezheti. Azok, akik helyettem inkább ilyen boldogságra vágynak, jobb, ha továbbra is pokoli helyzetükben maradnak.
Az anyagi szennyezettség annyira áthat mindent, hogy mindenki éjt nappallá téve dolgozik az anyagi boldogságért. A hivalkodó vallásosság, vezeklés és emberbaráti ténykedés, a politika, a tudomány — mind valamilyen anyagi haszon elérésére irányul. Az azonnali anyagi haszon érdekében a materialisták általában a félisteneket imádják, néha azonban anyagi vágyakkal a szívükben az Úr odaadó szolgálatához fordulnak. Elõfordulhat, hogy amikor valaki õszintén szolgálja az Urat, ugyanakkor azonban anyagi vágyakat dédelget magában, az Úr rendkívül kegyesen megvonja tõle az anyagi boldogság forrásait. S mivel megszûnik számára az anyagi boldogság lehetõsége, a bhakta teljesen átadja magát az odaadó szolgálatnak. — Királynõk legkiválóbbja, kedvesem! — folytatta az Úr K¥¢£a. — Jól tudom, hogy neked nincsenek anyagi céljaid. Egyetlen kívánságod, hogy Engem szolgálhass, és ezt már régóta makulátlan odaadással végzed. A példás, tiszta odaadó szolgálat nem csupán az anyagi világból szabadítja fel a bhaktákat, de a lelki világba is eljuttatja õket, ahol örökké Engem szolgálhatnak aztán. Az anyagi örömökhöz túlságosan ragaszkodó emberek nem képesek ilyen szolgálatot végezni. A tisztátalan szívû, anyagi vágyakkal teli asszonyok az érzékkielégítés különféle módjait eszelik ki, s közben nagy bhaktáknak mutatják magukat.
— Drága, tiszteletreméltó hitvesem! Bár sok ezer feleségem van, náladnál egyikük sem szerethet jobban. Különleges helyzetedet az is bizonyítja, hogy házasságunk elõtt sosem láttál Engem — csak mások elbeszéléseibõl ismertél —, hited mégis olyan szilárd volt, hogy senkit nem akartál magadnak a gazdag, elõkelõ és daliás hercegek közül, hanem mindenáron Hozzám ragaszkodtál. Nem törõdtél az összesereglett királyi kérõkkel, inkább egy bizalmas levelet küldtél Nekem titokban, melyben arra kértél, hogy raboljalak el. Mikor magammal vittelek, bátyád, Rukm¦ elállta utamat és felszólított, hogy küzdjek meg vele. A párviadalban kíméletlenül elbántam vele, majd haját, bajszát jól összenyirbáltam. Aniruddha esküvõjén, mikor éppen kockáztunk, egy összeszólalkozás eredményeként ismét összecsaptunk Rukm¦val, s bátyám, Balar§ma végül megölte õt. Meglepett, hogy egyetlen tiltakozó szó sem hagyta el ajkadat, amikor ez történt. Szótlanul tûrted, bármi történt is, mivel a legjobban attól féltél, hogy elveszíthetsz Engem. Hallgatásoddal örökre megvásároltad a szívem, örök idõkre az irányításod alá vontál. Amikor elküldted hozzám hírnöködet a leányrablásra felszólító üzenettel, s amikor egyre csak vártál Rám hiába, az egész világot üresnek érezted. Úgy gondoltad, gyönyörû tested érintésére senki más nem méltó, s amikor úgy tûnt, már nem érkezem meg, elhatároztad, hogy megsemmisíted ezt a testet, eldobod magadtól az életet. Drága Rukmi£¦m, amikor ilyen hatalmas szeretetet tapasztalok, az a szeretet örökre a lelkem részévé válik. Ami pedig engem illet, színtiszta odaadásodat nem tudom visszafizetni. Az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, K¥¢£ának természetesen nem feladata, hogy férj, fiú vagy apa legyen, hiszen minden Õhozzá tartozik, és minden az Õ irányítása alatt áll. Boldogságához nem szorul mások segítségére. Az Úr K¥¢£a §tm§r§ma, azaz önmagában elégedett, minden gyönyört önmagából merít, mások segítsége nélkül. Amikor azonban emberi lényként száll alá, a férj, a fiú, a barát vagy akár az ellenség szerepét is tökéletesen játssza. Így hát a királynõk, különösen pedig Rukmi£¦j¦ tökéletes férjének szerepében a tökéletes házastársi szerelem kedvtelésének hódolt.
A védikus kultúra ugyan megengedte a többnejûséget, de nem volt szabad rosszul bánni az asszonyokkal. Más szóval csak akkor lehet valakinek több felesége, ha mindegyikükkel ideális családfõ tud maradni, azaz ha mindegyiküknek biztosítani tudja a boldogságát, az elégedettségét. Az Úr K¥¢£a a világ tanítója, ezért — bár nem volt szüksége feleségre — annyi formába terjesztette ki magát, ahány hitvese volt, s mindegyikükkel ideális családfõként élt, megtartva a védikus elõírásokkal összhangban álló szabályokat, kötelességeket, társadalmi szokásokat és viselkedési normákat. Tizenhatezer-száznyolc felesége számára külön-külön palotát, udvartartást és környezetet tartott fenn. Az Úr, bár egyetlen egy, tizenhatezer-száznyolc ideális családfõ szerepét játszotta egyszerre. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hatvanadik fejezetéhez, melynek címe: „K¥¢£a és Rukmi£¦ beszélgetései”.
HATVANEGYEDIK FEJEZET K¥¢£a családfája K¥¢£a tizenhatezer-száznyolc felesége mindegyikével tíz fiút nemzett, akik atyjukkal egyenlõ mértékben rendelkeztek a hatféle fenséggel: erõvel, szépséggel, bölcsességgel, hírnévvel, gazdagsággal és lemondással. Ahogy mondják: az alma nem esik messze a fájától. K¥¢£a tizenhatezer-száznyolc felesége egytõl egyig hercegnõ volt, s K¥¢£át mindegyikük otthon ülõ, ragaszkodó férjnek gondolta, mert soha nem mozdult ki a palotából. Mindegyik hercegnõ úgy vélte, K¥¢£a az õ engedelmes férje, a valóságban azonban az Úr egyikük iránt sem érzett vonzalmat. Mindegyikük azt gondolta, K¥¢£ának rajta kívül nincs más felesége, s õ az Úr mindene, K¥¢£a azonban — §tm§r§ma, önmagában elégedett lévén — se vonzalmat, se ellenszenvet nem érzett irántuk. Minden feleségével egyformán bánt, s igyekezett tökéletes férjként a kedvükben járni, noha Neki egyetlen feleségre sem volt szüksége; õk azonban nõk voltak, a feleségei, s így rejtve maradt elõttük K¥¢£a rendkívüli helyzete, igaz valója.
K¥¢£a hercegnõ-feleségei rendkívül gyönyörûek voltak, s mindnyájukat elbûvölte férjük lótuszsziromhoz hasonlatos szeme, lenyûgözõ arca, hosszú karjai, szép fülei, kedves mosolya, tréfás megjegyzései, mézédes szavai. Teljesen rabul ejtették õket K¥¢£a gyönyörû vonásai, s igyekeztek nagyon vonzóan öltözködni, nõies megjelenésükkel magukra vonni férjük figyelmét. Hogy érzéki vágyakat ébresszenek Benne, csábos mosolyukkal, szemöldökjátékukkal, a hitvesi szerelem megannyi hegyes nyilával vették célba K¥¢£át. De hiába igyekeztek, nem sikerült megzavarniuk Õt, nem tudtak Benne testi vágyakat ébreszteni. Ez azt jelenti, hogy a gyermeknemzésen kívül K¥¢£a sosem létesített szexuális kapcsolatot a feleségeivel. Dv§rak§ királynõi rendkívül szerencsések voltak: férjüknek és személyes társuknak mondhatták az Úr ¼r¦ K¥¢£át, akit még a leghatalmasabb félistenek sem tudnak megközelíteni, még az Úr Brahm§ sem. Úgy éltek Vele együtt mint férj és feleség, s K¥¢£a ideális férjként bánt velük: a királynõk egyre növekvõ transzcendentális gyönyörûséget merítettek abból, amikor mosolyogva egymásra pillantottak, beszélgettek, vagy amikor egyszerûen egymás közelében voltak K¥s£ával. Mindegyik feleségnek ezer és ezer szolgálólány leste a szavát, mégis, a sok ezer feleség mindegyike személyesen fogadta Õt, amikor hazaérkezett a palotába. Azonnal kényelmes ülõhellyel kínálták, pazar imádattal kedveskedtek Neki, majd hogy a fáradtságát enyhítsék, személyesen megmosták és megmasszírozták a lótuszlábát, aztán bételdiót hoztak Neki, legyezõkkel hûsítették, illatos szantálpéppel, olajokkal és illatszerekkel kenték be, a nyakába virágfüzéreket tettek, megfésülték a haját, kellemes fürdõvizet készítettek Neki, s puha ágyát is megvetették. Mindig és mindenben szolgálták tehát K¥¢£át, s amikor evett, mindig ott serénykedtek Körülötte. K¥¢£a feleségei így hát örökké az Õ szolgálatában merültek el. K¥¢£a tizenhatezer-száznyolc felesége közül — akiknek tíz-tíz fiat nemzett — íme az elsõ nyolc királynõ gyermekeinek sora: Rukmi£¦ tíz fia Pradyumna, C§rude¢£a, Sude¢£a, C§rudeha, Suc§ru, C§rugupta, Bhadrac§ru, C§rucandra, Vic§ru és C§ru volt. Jellemzõikben egy hajszálra sem maradtak el atyjuk, az Úr K¥¢£a mögött. Satyabh§m§ is tíz fiat szült, akiket a következõképpen neveztek: Bh§nu, Subh§nu, Svarbh§nu, Prabh§nu, Bh§num§n, Candrabh§nu, B¥hadbh§nu, Atibh§nu, ¼r¦bh§nu és Pratibh§nu. A következõ királynõ, J§mbavat¦ fiait az Úr K¥¢£a különösen kedvelte. Élükön S§mba állt, s az öccseit Sumitrának, Purujitnak, ¼atajitnak, Sahasrajitnak, Vijayának, Citraketunak, Vasum§nnak, Dravi¨ának és Kratunak hívták. Nagnajit király leányától, Saty§tól is tíz fia született: V¦ra, Candra, Aªvasena, Citragu, Vegav§n, V¥¢a, Ýma, ¼a¯ku, Vasu és Kunti. Közülük Kunti volt a legerõsebb. K§lind¦ fiai a következõk voltak: ¼ruta, Kavi, V¥¢a, V¦ra, Sub§hu, Bhadra, ¼§nti, Darªa, P¡r£am§sa és a legifjabb, Somaka. Madras királyának lányával, Lak¢ma£§val nemzett tíz fia Pragho¢a, G§trav§n, Si°ha, Bala, Prabala, Çrdhaga, Mah§ªakti, Saha, Oja és Apar§jita; Mitravind§val nemzett tíz fia V¥ka, Har¢a, Anila, G¥dhra, Vardhana, Unn§da, Mah§°sa, P§vana, Vahni és K ¢udhi; Bhadr§val nemzett tíz fia pedig Sa¯gr§majit, B¥hatsena, ¼¡ra, Prahara£a, Arijit, Jaya, Subhadra, V§ma, Ýyur és Satyaka volt. E nyolc fõ felesége mellett további tizenhatezer-száz neje volt K¥¢£ának, akik mindegyikével tíz-tíz fiat nemzett. Rukmi£¦ legidõsebb fia, Pradyumna születésétõl fogva M§y§vat¦ férje volt. Késõbb feleségül vette Rukmavat¦t, anyai nagybátyja, Rukm¦ leányát is, s tõle született Aniruddha nevû fia. K¥¢£a családja — feleségei, fiai, unokái és dédunokái — közel egymilliárd családtagot számlált. Rukm¦, K¥¢£a elsõ feleségének, Rukmi£¦nek a bátyja meggyötörve és megalázva maradt alul a K¥¢£ával vívott csatában, de Rukmi£¦ kérésére meghagyták az életét. Õ azonban továbbra is
acsarkodott K¥¢£ára, s élete végéig az ellensége maradt. Lányát mégis K¥¢£a fia vette feleségül, leányunokáját pedig K¥¢£a unokája, Aniruddha. Par¦k¢it Mah§r§ja egy kissé meglepõdött, amikor ¼ukadeva Gosv§m¦ mindezt elmondta neki.
— Nagyon csodálkozom azon, hogy Rukm¦ és K¥¢£a, akik olyan nagy ellenségek voltak, leszármazottaik révén mégis rokoni viszonyba kerültek egymással — jegyezte meg Par¦k¢it Mah§r§ja. Kíváncsi volt a titok nyitjára, ezért érdeklõdött hát ¼ukadeva Gosv§m¦tól, aki valódi yog¦ volt, így semmi se maradhatott rejtve elõtte. A tökéletes yog¦k és misztikusok — mint amilyen ¼ukadeva Gosv§m¦ volt — mindent látnak a múltban, a jelenben és a jövõben, s nincs az a titok, ami ne tárulna fel elõttük. ¼ukadeva Gosv§m¦ válasza mindenre fényt derített. Pradyumna, K¥¢£a Rukmi£¦tõl született legidõsebb fia maga K§madeva volt, s szépsége annyira elbûvölte Rukm¦ leányát, Rukmavat¦t, hogy svaya°vara ceremóniáján más férjet nem is tudott volna választani magának. Pradyumnának adta hát a virágfüzért a férjválasztó szertartásra összegyûlt összes herceg elõtt. Rögtön nagy harc kerekedett, de miután Pradyumna került ki gyõztesen a kérõkkel vívott csatából, Rukm¦ kénytelen volt neki adni gyönyörû leányát. Igaz, Rukm¦ szívében ellenséges érzések izzottak, amióta Rukmi£¦ elrablásával K¥¢£a a becsületébe gázolt, de éppen a húga öröméért beleegyezését adta Rukmavat¦ és Pradyumna házasságához, mikor leánya Pradyumnát választotta. Ezzel Pradyumna Rukm¦ veje lett. (A felsorolt tíz fia mellett Rukmi£¦nek volt egy gyönyörû, nagy szemû leánya is, akit K¥tavarm§ fia, Bal¦ vett el.) Rukm¦ esküdt ellensége volt K¥ ¢£ának, de nagyon szerette húgát, Rukmi£¦t, ezért minden lehetséges módon igyekezett a kedvében járni. Amikor Rukmi£¦ unokája, Aniruddha feleséget keresett magának, Rukm¦ felajánlotta neki saját unokája, Rocan§ kezét. Az elsõ unokatestvérek házasságát a védikus kultúrában nem nagyon helyeslik, de láthatjuk, hogy húga kedvéért Rukm¦ a lányát és az unokáját is K¥¢£a fiának, illetve unokájának adta. Amikor elérkezett Aniruddha és Rocan§ esküvõjének idõpontja, Aniruddha népes esküvõi menet kíséretében elindult Dv§rak§ból. Meg sem álltak Bhojaka±áig, ahol Rukm¦ telepedett le azt követõen, hogy K¥¢£a elrabolta húgát. Az esküvõi menetet a nagyapa, vagyis az Úr K¥¢£a vezette, s Vele volt az Úr Balar§ma, K¥¢£a elsõ felesége, Rukmi£¦, fia, Pradyumna, J§mbavat¦ fia, S§mba, valamint számtalan rokon és családtag is. Az esküvõi szertartás szépen, békésen vette kezdetét Bhojaka±ában. Rukm¦ jó barátságban volt Kali¯ga királyával, aki rossz szándéktól vezérelve felbiztatta, hogy gyõzze le kockajátékban Balar§mát. A k¢atriya királyok körében nem volt szokatlan a fogadás, a kockajáték. Egy k¢atriya nem utasíthatta vissza, ha kockajátékra hívták ki. ¼r¦ Balar§maj¦ nem volt a legjobb kockajátékos, s ezt Kali¯ga királya is jól tudta. Azt javasolta hát Rukm¦nak, Balar§ma kihívásával fizesse vissza a kölcsönt K¥¢£a családjának. ¼r¦ Balar§maj¦ nem volt nagyon ügyes a kockázásban, de minden versengésben lelkesen vett részt. Elfogadta Rukm¦ kihívását, és leült vele játszani. A téteket aranyérmékben tették meg. Balar§ma elõször száz, majd ezer, végül tízezer aranyban fogadott, de minden alkalommal vesztett.
¼r¦ Balar§ma vesztésre állt, és Kali¯ga királya meg is ragadta az alkalmat, hogy becsmérlõ szavakkal illesse K¥¢£át és Balar§mát. Gúnyos megjegyzéseket tett, s közben olyan nagyokat hahotázott, hogy kilátszott a teljes fogsora. A vesztésre álló Balar§mát bosszantották a csúfondáros szavak, s kezdett kifogyni a béketûrésbõl. Rukm¦ ekkor százezer aranyat tett föl Balar§ma ellenében, de ezúttal Balar§mának kedvezett a szerencse. A becstelen Rukm¦ azonban azt állította, hogy ezúttal is Balar§ma vesztett, s magát kiáltotta ki nyertesnek. Rukm¦ hazugsága hallatán Balar§maj¦ rettentõ haragra gerjedt. Dühe olyan hirtelen és mindent elborító volt, akár az óceán dagály-hulláma teliholdkor. Balar§mának egyébként is vöröses árnyalatú a szeme, de amikor mérges, mélyvörös fényben izzik. Ezúttal Õ hívta ki Rukm¦t egy újabb menetre, s százmillió aranyat tett fel. Balar§ma ismét szabályosan nyert, de Rukm¦ galád módon újra magát kiáltotta ki gyõztesnek. Rukm¦ még a jelenlévõ hercegeket is bevonta a vitába, legfõképpen Kali¯ga királyát. Végül egy égi hang szakította félbe a vitát, kijelentvén: Balar§mát, a játszma tényleges nyertesét megsértették, és Rukm¦ teljesen jogtalanul mondja magát gyõztesnek. Rukm¦ azonban fittyet hányt az égi hangra, s továbbra is erõsködött, hogy Balar§ma a játszma vesztese. De konokságával valójában a halált hívta ki maga ellen. Mivel barátai is adták alá a lovat, teljes elbizakodottságában figyelemre sem méltatta az égi szózatot. Becsmérelni kezdte Balar§maj¦t: — Kedves Balar§maj¦! Te és a fivéred csak tehénpásztorok vagytok. Lehet, hogy jól értetek a jószágok õrzéséhez, de hogyan is lehetnétek akár a kockajáték, akár az íjászat mesterei? Ezeket a mûvészeteket csak a királyi rend tagjai ismerik! Rukm¦ gúnyos szavai és a körülöttük álló hercegek hangos nevetése hallatán az Úr Balar§ma parázsló haragja fellángolt. Hirtelen megragadta a buzogányát, és szó nélkül fejbe sújtotta Rukm¦t. Balar§ma egyetlen csapásától Rukm¦ holtan rogyott a földre. Így ölte meg Balar§ma Rukm¦t Aniruddha esküvõjének nagy napján. A k¢atriyák világában ilyesmi elõfordult olykor.
Kali¯ga királya nyomban menekülni próbált, attól tartván, hogy õ lesz a következõ áldozat. De alig tett pár lépést, Balar§maj¦ utolérte, s buzogányával az összes fogát kiverte a királynak, aki teli szájjal, teljes fogsorát kimutatva nevetett, amikor Balar§mát és K¥¢£át becsmérelte. A Kali¯ga királyát és Rukm¦t támogató többi herceget is elérte Balar§ma buzogánya. Kezük-lábuk eltörött, s
fel sem merült bennük, hogy visszavágjanak. Jobbnak látták, ha elmenekülnek a véres események helyszínérõl. Mialatt a fenti események zajlottak, az Úr K¥¢£a egyetlen szót sem szólt, mert jól tudta, ha Balar§ma pártját fogná, azzal boldogtalanná tenné Rukmi£¦t, ha pedig kijelentené, hogy Rukm¦ nem szolgált rá a halálra, azzal Balar§mát bántaná meg. Ezért inkább hallgatott, amikor unokája esküvõjén a sógora meghalt. Szeretetteljes kapcsolat fûzte Balar§mához is, Rukm¦£ihez is, s egyiküket sem akarta megbántani. Ezután a menyasszony és a võlegény szertartásosan kocsira szállt, s a võlegény esküvõi menetének kíséretében Dv§rak§ba indult, az Úr K¥¢£a, Madhu démon legyõzõje védelme alatt. Így hagyták el Rukm¦ királyságát, Bhojaka±át, s boldogan közeledtek Dv§rak§ felé. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hatvanegyedik fejezetéhez, melynek címe: „K¥¢£a családfája”.
HATVANKETTEDIK FEJEZET Ç¢§ és Aniruddha találkozása Aniruddha és Ç¢§ különös találkozása azért is érdekes, mert az Úr K¥¢£a és az Úr ¼iva nagy összecsapásához vezetett. Par¦k¢it Mah§r§ja nagyon kíváncsi volt a történetre, így hát ¼ukadeva Gosv§m¦ mindent elmesélt neki szép sorjában. — Kedves királyom, bizonyára hallottad már Bali király nevét. Kiváló bhakta volt, aki mindenét — vagyis az egész világot — az Úr V§manának, Vi¢£u törpe-br§hma£a inkarnációjának adományozta. Bali királynak száz fia volt, s a legidõsebbet B§£§surának hívták.
A hõs B§£§sura az Úr ¼iva követõje volt, s mindig kész volt arra, hogy szolgálja õt. Odaadása révén magas társadalmi rangnak örvendett, minden tekintetben megbecsülték. Okos és nagylelkû volt, soha nem szegte meg a fogadalmait, s dicsõ volt minden, amit tett, mert adott szavát mindig betartotta, és soha nem tért le az igazságosság útjáról. Abban az idõben ¼o£itapura városa fölött uralkodott. Az Úr ¼iva kegyébõl ezer keze volt, s olyan hatalomra tett szert, hogy még a félistenek, köztük Indra király is alázatosan szolgálták.
Réges-rég, mikor az Úr ¼iva ünnepelt táncát, a t§£¨ava-n¥tyát járta — amirõl a Na±ar§ja nevet is kapta —, B§£§sura ezer kezével dobon kísérte táncát. Az Úr ¼ivát ݪuto¢ának is nevezik („akit könnyû megörvendeztetni”), s arról is ismert, hogy nagyon kedveli híveit. Õ a nála oltalmat keresõk nagy védelmezõje és az anyagi világ élõlényeinek mestere. Nagyon meg volt elégedve B§£§surával, ezért így szólt:
— Kérj tõlem bármit, megkapod, mert nagyon elégedett vagyok veled! Uram, ha te is úgy akarod, maradj városomban és oltalmazz ellenségeimtõl! — válaszolta B§£§sura. Egy alkalommal B§£§sura az Úr ¼iva elé járult, s nagy tisztelettel leborult elõtte. Napként ragyogó sisakja az Úr ¼iva lótuszlábaihoz ért. — Kedves Uram! — szólalt meg nagy hódolattal. — Az ember minden beteljesületlen óhaja valóra válik, ha meghódol lótuszlábaid elõtt, melyek olyanok, akár a minden vágyat teljesítõ kívánságfák. Kedves Uram, ezer kart adtál nekem, de nem tudom, mit kezdjek velük. E sok-sok kar csak teher a számomra, s harcra sem tudom használni õket, hiszen rajtad, Uram, az anyagi világ eredeti atyján kívül, nincs számomra méltó ellenfél sehol e világon. Olykor, amikor leküzdhetetlen vágyat érzek, hogy harcoljak karjaimmal, el is indulok, hogy megfelelõ ellenfelet találjak magamnak, de mindenki menekül elõlem, mert tudják, milyen rettentõ hatalom van a karjaimban. Mindig csalódnom kell, és izgatott harci kedvemet magas kõsziklákon próbálom lecsillapítani. Több hatalmas hegységet zúztam már így apró darabokra. Amikor az Úr ¼iva meghallotta, hogy B§£§sura már csak tehernek érzi az áldását, ráripakodott hívére: — Te gyalázatos! Mohó harci vágy él benned, de csak keseregsz, hogy nem találsz magadnak méltó ellenfelet?! Tudd meg hát, hiába hiszed, hogy rajtam kívül senki más nem állhatna ki veled, mert bizony mondom neked, méltó ellenfélre fogsz akadni hamarosan. Akkor eljön majd napjaid vége, s gyõzelmi lobogódat nem fogja tovább lengetni a szél. Meglátod majd, hogyan foszlik semmivé alaptalan büszkeséged! Az Úr ¼iva szavai hallatán a hatalmától elbizakodott B§£§sura ujjongva gondolt arra, hogy végre méltó ellenfélre akad majd. Boldogan tért haza, s várta a napot, amikor megérkezik a harcos, aki majd legyõzi õt. B§£§sura ennyire ostoba démon volt. Az esztelen, démonikus emberek, amikor nagy anyagi hatalom birtokába jutnak, kérkedni akarnak hatalmukkal, s ostoba módon annak örülnek, ha elherdálhatják kincseiket. Nincsenek tisztában azzal, hogy a K¥¢£a-tudat milyen áldásban tudná õket részesíteni, s így energiáikat képtelenek a megfelelõ célra használni. Tulajdonképpen kétféle ember van: K¥¢£a-tudatos és nem K¥¢£a-tudatos. Az utóbbiak általában a félisteneknek hódolnak meg, míg a K¥¢£a-tudatúak az Istenség Legfelsõbb Személyiségét imádják, s mindent az Úr szolgálatában használnak fel. A nem K¥¢£a-tudatúak ezzel szemben mindent az érzékkielégítés szolgálatába állítanak. B§£§sura tökéletes példa erre. Nagyon szerette volna a saját örömére párviadalban is kipróbálni rendkívüli erejét, de mivel nem akadt méltó ellenfélre, a hegyeket zúzta apróra roppant karjaival. Ezzel szemben Arjuna, aki szintén rendkívüli harci erõvel bírt, kizárólag K¥¢£a szolgálatában alkalmazta azt. B§£§surának volt egy gyönyörû, eladósorban lévõ leánya, Ç¢§. Amikor barátnõi körében egyik este aludni tért, azt álmodta, hogy Aniruddha ott van mellette és szeretõi kapcsolatban a társaságát — Kedves
élvezi, pedig a valóságban sosem látta, sõt, még csak nem is hallott felõle. — Kedves szerelmem, hol vagy? — kiáltott fel nagy hévvel álmából felriadva, ám rögtön szégyenkezés fogta el, amiért így elárulta érzéseit barátnõi elõtt. Ç¢§ egyik társalkodónõje B§£§sura fõminiszterének a leánya, Citralekh§ volt. Bensõséges barátnõk lévén, Citralekh§ kíváncsian megkérdezte: — Gyönyörû hercegnõm! Mire véljem ezt a felkiáltást, hiszen se férjnél nem vagy, se ifjat nem láttál még soha életedben! Ki után kiáltottál? Ki az a hozzád illõ ifjú? — Drága barátnõm! — válaszolta Ç¢§. — Álmomban egy gyönyörû szép ifjút láttam. Kékesfekete bõre, sárga öltözéke, hosszú karjai és a lótusz szirmaihoz hasonló szemei teljesen elbûvöltek. Egész megjelenése olyan lenyûgözõ volt, hogy minden fiatal lányt rabul ejtene. Nagy büszkeség tölt el, mert az ifjú megcsókolt, én pedig kimondhatatlanul élveztem csókjai nektárját. Ám ezek után nyomban eltûnt, engem pedig elnyelt a csalódottság örvénye. Drága barátnõm, annyira szeretném megtalálni ezt a csodálatos ifjút, szívem hõn óhajtott urát! — Megértem bánatodat — válaszolta Citralekh§ —, s biztosíthatlak: ha az ifjú ebben a három világban, a felsõ, a középsõ vagy az alsó bolygórendszerben él, felkutatom õt, hogy boldog légy. Ha az álomkép alapján ráismersz, én elhozom azt, aki megadja lelked nyugalmát. És most hadd készítsek néhány rajzot! Nézd meg õket, és ha ráismersz megálmodott férjedre, azonnal szólj! Nem számít, hol van, tudom, hogyan hozzam ide. Te csak mutasd meg nekem, milyen volt, a többit meg bízd rám!
Citralekh§ eközben rajzolni kezdte a magasabb bolygókat benépesítõ félistenek, a gandharvák, a siddhák, a c§ra£ák, a pannagák, a daityák, a vidy§dharák és a yak¢ák, valamint az emberi társadalom tagjainak arcképeit. (A ¼r¦mad-Bh§gavatam és más védikus írások alapján hitelt érdemlõen leszögezhetõ, hogy minden bolygón más és másféle élõlények élnek. Ostobaság tehát azt állítani, hogy a Földön kívül nincs élet.) Citralekh§ rengeteg képet készített. Az emberek arcképei között sorban felbukkantak a V¥¢£i-dinasztia tagjai, köztük Vasudeva, K¥¢£a atyja, ¼¡rasena, K¥¢£a nagyatyja, ¼r¦ Balar§maj¦ és az Úr K¥¢£a is. Mikor Ç¢§ megpillantotta Pradyumna arcképét, kissé elpirult, Aniruddha képénél pedig annyira elszégyellte magát, hogy lehajtotta a fejét, és csak mosolygott. Megtalálta azt, akit keresett. Rámutatott a képre, s közölte Citralekh§val, hogy az szíve rabul ejtõjének képmása. Citralekh§ nagyhatalmú misztikus yogin¦ volt, s mikor Ç¢§ rámutatott a képre, rögtön tudta, hogy az K¥¢£a unokáját, Aniruddhát ábrázolja, bár sem õ, sem Ç¢§ nem látta azelõtt az ifjút, s a nevét sem hallották még soha. Citralekh§ még azon az éjjelen átvágott az ûrön, s hamarosan megérkezett a K¥¢£a védelmét élvezõ Dv§rak§ városába. Amikor belépett a palotába, megpillantotta a díszes ágyán szendergõ Aniruddhát. Misztikus hatalma segítségével nyomban ¼o£itapurába vitte az alvó ifjút, egyenesen Ç¢§ színe elé. Megálmodott férje láttán Ç¢§ valósággal kivirágzott boldogságában. Miután ilyen csodálatos fordulatot vett az élete, nagy örömben és elégedettségben múltak a napjai Aniruddha társaságában.
Ç¢§ és Citralekh§ olyan palotában éltek, ahová egyetlen férfi sem tehette be a lábát, de még kíváncsi pillantásaik sem hatolhattak be falai mögé. Miközben Ç¢§ és Aniruddha a palotában élt, Ç ¢§ szerelme napról napra nõtt Aniruddha iránt. Drága ruhákkal, virágokkal és füzérekkel, illatszerekkel és füstölõkkel kedveskedett az ifjúnak. Ágya mellett finom italok — például tej és sörbet —, valamint ízletes csemegék sorakoztak. Mindenekfölött azonban kedves szavaival és serény szolgálatával kényeztette az ifjút. Ç¢§ úgy imádta Aniruddhát, mintha az Istenség Legfelsõbb Személyisége lenne. Csodálatos gondoskodásával elfeledtette Aniruddhával addigi életét, s az ifjú szívébe lopva magát, minden mást kiszorított onnan: õ volt Aniruddha szerelmének, figyelmének egyedüli középpontja. A szerelemnek és szolgálatnak ebben a légkörében Aniruddha teljesen megfeledkezett a világról, s már arra sem emlékezett, mennyi ideje van távol otthonától. Idõvel Ç¢§n olyan változások mutatkoztak, melyek a külvilág számára is egyértelmûen jelezték, hogy egy férfival van kapcsolata. Annyira nyilvánvalóak voltak ezek a jelek, hogy le se tagadhatta volna az igazságot. Ç¢§ gyönyörûsége nem ismert határt, s valóságos örömmámorban úszott Aniruddha társaságában. A palotanagy és az õrök hamarosan gyanítani kezdték, hogy bensõséges kapcsolatban áll valakivel, ezért késlekedés nélkül urukhoz, B§£§surához siettek, s jelentették neki a dolgot. A védikus kultúrában egy férfival kapcsolatba került hajadon a család legnagyobb szégyene, ezért az õrök csendben tájékoztatták urukat, hogy Ç¢§ viselkedésébõl arra lehet következtetni, a lány szégyenletes viszonyt folytat valakivel. A szolgák elmondták B§£§surának, hogy éjjel-nappal õrizték a palotát, hogy senki emberfia be ne juthasson oda. Olyan éberen, fáradhatatlanul õrködtek, hogy még bepillantani sem tudott volna senki a falakon túlra, ezért õket is nagyon meglepte, amikor Ç¢§n ilyen szégyellni való változásokat véltek felfedezni. Mivel nem tudták mire vélni a dolgot, úgy gondolták, jobb, ha mindenrõl tájékoztatják Ç¢§ apját. B§£§sura lesújtva vette tudomásul, hogy leánya nem érintetlen többé. Bánatosan, nehéz szívvel
sietett Ç¢§ palotája felé. Ott aztán megpillantotta az együtt üldögélõ és beszélgetõ Ç¢§t és Aniruddhát. Gyönyörû párt alkottak, hiszen Aniruddha Pradyumna, vagyis maga K§madeva fia volt. B§£§sura ugyan egymáshoz illõnek találta leányát és Aniruddhát, de a családi hírnévre való tekintettel egyáltalán nem örült a kapcsolatnak. Nem tudta, ki is valójában ez az ifjú, de be kellett ismernie, hogy nála szebb párt nem választhatott volna Ç¢§ sehol a három világban. Aniruddha bõre ragyogó kékesfekete volt, sárga ruhát viselt, s szeme a lótusz szirmaira emlékeztetett. Hosszú karjai voltak, s hullámos, kékesbe játszó haj övezte homlokát. Gyönyörû mosolya, fülönfüggõinek ragyogó tüze valóban lenyûgözõ volt. B§£§sura haragja azonban nem enyhült. Mikor B§£§sura betoppant, éppen játszottak valamit. Aniruddha ruhájának szépségét csak továb növelték a gyönyörû virágfüzérek, melyeket Ç¢§ rakott a nyakába. A füzérek itt is, ott is a nõk mellét díszítõ ku¯kuma-portól piroslottak, arról árulkodva, hogy Ç¢§ magához ölelte az ifjút. B§£§surát megdöbbentette, hogy Aniruddha még az õ jelenlétében is nyugodtan tovább élvezi Ç¢§ társaságát. Aniruddha azonban tisztában volt vele, hogy leendõ apósát majd szétveti a harag, s hogy parancsára egy sereg katona tart már a palota felé, hogy elbánjanak vele.
Egyéb fegyver híján Aniruddha egy nagy vasrudat kapott fel, s odaállt B§£§sura és a palotába érkezõ katonák elé. Határozott testtartásával mintha azt akarta volna értésükre adni, hogy ha megtámadják, mind egy szálig a földre teríti õket a vasrúddal. B§£§sura és harcosai számára úgy tûnt, mintha maga a halál ura állna elõttük legyõzhetetlen fegyverével a kezében. B§£§sura parancsára a fegyveresek közrefogták Aniruddhát, s fenyegetõen közeledtek feléje, de az ifjú minden közelébe merészkedõ katonának összezúzta a kezét, lábát, koponyáját. A katonák egymás után, az utolsó szálig odavesztek. Aniruddha úgy végzett velük sorra, akár a vadkanok falkájának vezére az ugató kutyákkal. A csetepaté után Aniruddha elmenekült a palotából.
B§£§sura, aki jó néhány harcmûvészeti fortélynak a birtokában volt, az Úr ¼iva kegyébõl azt is tudta, hogyan lehet az ellenséget elfogni a n§ga-p§ªával, a kígyó-hurokkal. Ezt vetette be a palota kapuján át menekülõ Aniruddha ellen is, és sikerült is foglyul ejtenie az ifjút. Ç¢§t teljesen letörte a hír, amikor megtudta, hogy apja elfogta Aniruddhát. Nem tudott uralkodni magán — szemébõl patakzott a könny, s hangosan zokogott. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hatvankettedik fejezetéhez, melynek címe: „Ç¢§ és Aniruddha találkozása”.
HATVANHARMADIK FEJEZET Az Úr K¥¢£a harca B§£§surával Amikor véget ért az esõs évszak négy hónapja, és Aniruddha még mindig nem tért haza, a Yadu család tagjai nagyon aggódni kezdtek. Nem értették, hová tûnhetett el a fiú. Szerencsére azonban egy napon feltûnt N§rada, a nagy bölcs, s elmesélte nekik Aniruddha eltûnésének körülményeit. Elmondta, hogyan vitték az ifjút ¼o£itapurába, B§£§sura birodalmának fõvárosába, ahol aztán B§£§sura végül foglyul ejtette a n§ga-p§ªa segítségével, annak ellenére, hogy Aniruddha elõtte minden katonáját legyõzte. N§rada részletesen elmesélte az egész történetet. Ezek után a Yadudinasztia tagjai, akik K¥¢£át mindennél jobban szerették, rögtön fel is kerekedtek, hogy lerohanják ¼o£itapurát. A család nagy vezérei — köztük Pradyumna, S§tyaki, Gada, S§mba, S§ra£a, Nanda, Upananda és Bhadra — tizennyolc hadtestet — ak¢auhi£¦t — indítottak útnak, és tömött, sûrû falanxokban vonultak ¼o£itapura ellen. Amikor odaértek, katonáikkal, elefántjaikkal, lovaikkal és harci szekereikkel teljesen körülzárták a várost.
Amikor B§£§sura megtudta, hogy a Yadu-dinasztia szállt hadba városa ellen, s látta, hogy a várost ostromló katonák már a környezõ kerteken haladnak végig, s lerombolják a falakat, a díszes kapukat, nagyon feldühödött. Tüstént kiadta a parancsot katonáinak, akik méltó ellenfelei voltak a Yaduknak, hogy szálljanak szembe a támadókkal. Az Úr ¼iva olyan kegyes volt B§£§surához, hogy õ maga vállalta a hadvezérséget, hõs fiaival, K§rttikeyával és Ga£apatival az oldalán. Nand¦ªvara — az Úr ¼iva — tehát maga az Úr K¥¢£a és az Úr Balar§ma ellen vonult harcba kedvenc bikája hátán. Képzelhetjük, micsoda harc volt az, amikor az egyik oldalon az Úr ¼iva és hõs fiai, a másikon pedig az Úr K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége és bátyja, ¼r¦ Balar§maj¦ ütköztek meg egymással! Olyan ádáz küzdelem kerekedett akkor, hogy aki csak látta, annak földbe gyökerezett a lába, s a hideg futkosott a hátán. Az Úr ¼iva magával az Úr K¥¢£ával harcolt, Pradyumna K§rttikeyával, Balar§ma pedig B§£§sura hadvezérével, a K¡pakar£a támogatását élvezõ Kumbh§£¨ával küzdött. K¥¢£a fia, S§mba B§£§sura fiával harcolt, B§£§sura pedig S§tyakival, a Yadu-dinasztia hadvezérével. Hatalmas csata vette kezdetét. Az egész univerzumban híre ment a harcnak. Az Úr Brahm§ és a mennyei bolygók többi félistene, a nagy bölcsek és szentek, a siddhák, c§ra£ák és gandharvák mind kíváncsian szemlélték légi jármûveikrõl az Úr ¼iva és az Úr K¥¢£a összecsapását. Az Úr ¼ivát Bh¡ta-n§thának is nevezik, mert hatalmas szellemek és alvilági lények — bh¡ták, preták, pramathák, guhyakák, ¨§kin¦k, piª§cák, k¡¢m§£¨ák, vet§lák, vin§yakák és brahma-r§k¢asák — támogatják. (A szellemek közül a br§hma£ákból lett szellemek, a brahma-r§k¢asák a leghatalmasabbak.) Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, ¼r¦ K¥¢£a dicsõ íjával, a ¼§r¯gával könnyedén lesöpörte a szellemeket a csatatérrõl. Az Úr ¼iva ezután válogatott fegyvereket vetett be az Istenség Személyisége ellen, de ¼r¦ K¥¢£a minden támadását visszaverte. A brahm§strát — amely olyan, mint az atombomba — egy másik brahm§strával verte vissza, a levegõ-fegyvert pedig a hegy-fegyverrel: mikor az Úr ¼iva e heves forgószelet okozó fegyverrel támadott, az Úr K¥¢£a bevetette annak ellenszerét, a hegy-fegyvert, amely ott helyben megfékezte a hurrikánt. Az Úr ¼iva tûzvészfegyverét K¥ ¢£a szakadó esõvel oltotta ki. Az Úr ¼iva végül személyes fegyveréhez, a p§ªupat§strához folyamodott, amit K¥¢£a azonnal semlegesített a n§r§ya£§strával. Az Úr ¼iva egyre elkeseredettebben vetette bele magát a küzdelembe, s lassanként kezdett kimerülni. Az Úr K¥¢£a ki is használta az alkalmat, s ásító fegyverét küldte harcba, amitõl az ellenfélen fáradtság vesz erõt, majd beszünteti a harcot és ásítozni kezd. A fegyver meg is tette a hatását: ¼iva nagyokat ásítva, fáradtan adta föl a további küzdelmet. K¥¢£a ezzel ¼iva támadásai helyett B§£§surának szentelhette figyelmét, és karddal, buzogánnyal sorra végzett ellensége nagy harcosaival. ¼r¦ K¥¢£a fia, Pradyumna eközben heves harcot vívott K§rttikeyával, a félistenek hadvezérével. K§rttikeya megsebesült, több sebbõl vérzett, s mivel képtelen volt tovább folytatni a harcot, elhagyta a csatateret, s pávája hátán elrepült. Az Úr Balar§ma buzogányütései B§£§sura hadvezérét, Kumbh§£¨át terítették le. K¡pakar£a is hasonló sorsra jutott: Balar§ma buzogánya õt is a halálba küldte. B§£§sura parancsnokok nélkül maradt katonái ekkor elmenekültek a szélrózsa minden irányába.
B§£§sura csak még nagyobb haragra lobbant katonái és hadvezérei veresége láttán. Jobbnak látta, ha otthagyja S§tyakit, K¥¢£a fõvezérét, és helyette magára az Úr K¥¢£ára támad. Ezer karját végre használhatta: ötszáz megfeszített íjával ezrével röpítette a nyílvesszõket K¥¢£ára. De az ostobák sohasem képesek felmérni az Úr erejét! K¥¢£a könnyedén kettélõtte támadója valamennyi íját, s a lovait is kilõtte sebesen rohanó szekere elõl, amely darabokra törve repült szét a csatatéren. K¥¢£a ekkor megfújta kagylókürtjét, a P§ñcajanyát. Ekkor Ko±ar§ félistennõ, akit B§£§sura imádott, s a kapcsolatuk szinte anya és fia közötti kapcsolat volt, híve életéért aggódva megjelent a színen. Feldúltan, zilált hajjal, meztelenül állt az Úr K¥¢£a elé, aki nem szívlelhette a ruhátlan asszony látványát, és elfordította a fejét. B§£§sura kihasználta a hirtelen támadt lehetõséget, s elmenekült a csatatérrõl. Minden íja összetört, harci szekere, kocsihajtója sem maradt, így nem tehetett mást, visszatért városába. A csatában mindene odaveszett. K¥¢£a nyilaitól meggyötörve az Úr ¼iva társai, a lidércek, kísértetek (bh¡ták és preták) és az oldalán harcoló k
¢atriyák egytõl egyig elhagyták a csatateret. Az Úr ¼iva utolsó mentsvárához folyamodott. Legpusztítóbb halálos fegyverét, a ªiva-jvarát vetette be, amely rendkívüli hõségével mindent föléget. Azt mondják, a teremtés végén a nap a szokásosnál tizenkétszer perzselõbbé válik. Ezt a tizenkétszeres hõfokot nevezik ªiva-jvarának. Amikor a testet öltött, háromfejû és háromlábú ¼iva-jvara az Úr K¥¢£a felé száguldott, mindent, ami az útjába került, porrá égetett. Amerre ment, hatalmas, pusztító lángok lövelltek szét minden irányba, s K¥¢£a látta, hogy a távolból közeledõ ¼iva-jvara egyenesen Feléje tart. Ahogyan létezik ªiva-jvara fegyver, ugyanúgy létezik a n§r§ya£a-jvara is, amely viszont rendkívüli hideget áraszt. Az ember a hõséget még valahogyan el tudja viselni, de a fagy mindent elpusztít. Ugyanez tapasztalható a halál idején is. A halál közeledtével a test hõmérséklete elõbb negyvenkét fokra emelkedik, aztán a test összeomlik, majd jéghideggé válik. A ªiva-jvara perzselõ hõségének egyetlen ellenszere van — a n§r§ya£a-jvara. Amikor az Úr K¥¢£a észrevette, hogy az Úr ¼iva bevetette a ªiva-jvarát, nem volt mit tennie, Õ is elszabadította a n§r§ya£a-jvarát. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a az eredeti N§r§ya£a, a n§r§ya£a-jvara irányítója. Amint bevetette fegyverét, a két jvara kíméletlenül összecsapott. Amikor az irtózatos hõség ugyanolyan irtózatos hideggel találkozik, természetes, hogy fokozatosan veszít hõfokából. Ez történt ¼iva-jvara és N§r§ya£a-jvara harca esetében is. ¼iva-jvara egyre hûlt és hûlt, így az Úr ¼ivához kezdett segítségért kiáltozni, aki azonban N§r§ya£a-jvara jelenlétében képtelen volt segítséget nyújtani. Amikor látta, hogy hiába vár támogatást az Úr ¼ivától, ¼iva-jvara megértette: nincs más mód a menekülésre, meg kell hódolnia N§r§ya£a, ¼r¦ K¥¢£a elõtt. A leghatalmasabb félisten, az Úr ¼iva sem tudott segíteni, a kisebb félistenekrõl nem is beszélve, ezért ¼iva-jvara végül meghódolt K¥¢£ának. Leborulva imádkozott Hozzá, hogy kiengesztelje és elnyerje oltalmát.
A fenti eset, az Úr ¼iva és az Úr K¥¢£a leghatalmasabb fegyvereinek összecsapása ékesen bizonyítja, hogy azt, aki K¥¢£a védelmét élvezi, senki sem ölheti meg, de akit nem oltalmaz K¥¢£a, azt senki nem védheti meg. Az Úr ¼ivát Mah§devának, a félistenek legnagyobbjának is nevezik, igaz, olykor az Úr Brahm§t tekintik a leghatalmasabbnak, mivel képes teremteni. Az Úr ¼iva viszont el tud pusztítani mindent, amit Brahm§ megteremtett. De bármi legyen is a helyzet, az Úr Brahm§ és az Úr ¼iva is csupán egy-egy terület felelõse: az Úr Brahm§ teremt, az Úr ¼iva pedig pusztít. Egyikük sem tud viszont fenntartani. Az Úr Vi¢£u azonban nemcsak a fenntartáshoz ért, hanem teremt és pusztít is. A teremtést valójában nem is Brahm§ hozza létre, mert õt magát is Vi¢ £u teremti. Az Úr ¼iva pedig Brahm§ teremtménye, vagyis szülötte. ¼iva-jvara belátta tehát, hogy K¥¢£án, azaz N§r§ya£án kívül senki sem tud neki segíteni, ezért a megfelelõ helyen, az Úr K¥¢£ánál keresett menedéket. Összetett kézzel imádkozni kezdett Hozzá: — Kedves Uram! Végtelen hatalom birtokosa vagy, ezért tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked! Energiáid hatalmát senki sem múlhatja felül, így hát Te vagy mindenki Ura. Az anyagi világban általában az Úr ¼ivát tartják a leghatalmasabbnak, ám az Úr ¼iva nem mindenható — a mindenható Te vagy, ez a valóság. Te vagy az eredeti tudat, az eredeti tudás, melyek nélkül nincs hatalom sem. Egy rendkívül hatalmas anyagi dolog semmire sem képes a tudat érintése nélkül. A legcsodálatosabb, legnagyobb gép is hasznavehetetlen egy tudatos, hozzáértõ lény irányítása nélkül. Uram, Te vagy a teljes tudás, és személyedre az anyagi szennyezettségnek az árnyéka sem vetül. Hatalmas félisten az Úr ¼iva is, hiszen el tudja pusztítani a teljes teremtést, hatalmas az Úr Brahm§ is, hiszen az egész univerzumot õ teremti, de valójában sem Brahm§, sem az Úr ¼iva nem az eredeti oka a kozmikus megnyilvánulásnak. Te vagy az Abszolút Igazság, a Legfelsõbb Brahman, s Te vagy az eredeti ok. A kozmikus megnyilvánulásnak nem a személytelen Brahman-kisugárzás az õsoka, hiszen az is a Te személyedbõl árad. Ahogy a Bhagavad-g¦t§ megerõsíti, a személytelen Brahman forrása az Úr K¥¢£a. Ezt a kisugárzást a napból áradó napfényhez hasonlítják. Tehát nem a személytelen Brahman a végsõ ok, mert mindennek a végsõ oka K¥¢£a mindenek feletti, örökkévaló formája. Az anyagi hatások és visszahatások a személytelen Brahmanban zajlanak le, de a személyes Brahmanban, K¥¢£a örökkévaló formájában nincs hatás és visszahatás.
— Kedves Uram — folytatta ¼iva-jvara —, a Te testedben teljes béke és boldogság honol, s mentes az anyagi szennyezõdésektõl. Az anyagi testben a természet három kötõerejének hatásai és visszahatásai ténykednek. Az idõ a legfontosabb tényezõ mindenek fölött, mert az idõ megállíthatatlan sodrásának az egész anyagi megnyilvánulás ki van téve. Természeti alakzatok jönnek létre, s amint megjelennek, azonnal gyümölcsözõ tettek társulnak hozzájuk. Az élõlény e gyümölcsözõ tetteknek megfelelõen ölt fel egy anyagi testet. Elõször is egy adott természetre tesz szert, melynek megvan a maga finom- és durvafizikai testbõl álló megfelelõje, amely életlevegõbõl, egóból, a tíz érzékszervbõl, az elmébõl és az öt durva anyagi elembõl épül fel. Ezek hozzák létre azt a bizonyos fajta anyagi testet, amely aztán a gyökere, az õsoka lesz a jövõbeli testeknek, amelyeket a lélek vándorlása során magára ölt. Mindezek a megnyilvánulások és jelenségek az anyagi energiádban lejátszódó egymásrahatások eredményei. Te vagy a külsõ energia oka, akit nem befolyásolnak az anyagi energia különféle alkotóelemeinek hatásai és visszahatásai, s mivel
transzcendentálisan felette állsz az anyagi energia kényszerítõ erejû hatásainak, Te vagy a legfõbb béke. Egyedül a Te jóváhagyásodtól függ az anyagi szennyezõdésektõl való megtisztulás is. Ezért minden egyéb menedékrõl lemondva a Te lótuszlábaidnál keresek oltalmat. — Kedves Uram! Most, hogy Vasudeva fiaként megjelentél, s egy ember szerepét játszod, ez a kedvtelésed is végtelen szabadságod világából bontakozik ki. Számtalanféle inkarnációban szállsz alá — bhaktáid örömére és a gonoszok vesztére. Ezek az inkarnációk azért érkeznek, hogy beteljesítsék a Bhagavad-g¦t§ban tett ígéreted, amely szerint mindig megjelensz, amikor az emberiség élete nem a megfelelõ irányba halad. Amikor az emberiség helytelen életelvei zavart keltenek, belsõ energiád által megjelensz, Uram. Legfõbb gondod az, hogy megtartsd és oltalmazd a félisteneket és azokat, akik vonzódnak a lelki élethez, illetve hogy helyreállítsd az anyagi világ törvényeit és rendjét. Teljesen helyénvaló az, hogy a törvény és a rend fenntartása érdekében erõszakot alkalmazol a gonosztevõkkel és a démonokkal szemben. És mivel nem ez az elsõ inkarnációd, számtalanszor megtetted már mindezt.
— Kedves Uram! Be kell ismernem, súlyos büntetést mértél rám a fagyos N§r§ya£a-jvara bevetésével, amely kétségtelenül nagyon hûsítõ, de ugyanakkor nagyon veszélyes és már-már elviselhetetlen mindannyiunkra nézve. Kedves Uram, bárki, akinek anyagi teste van, s az anyagi vágyak bûvöletében K¥¢£a-tudatát a feledés fátyla borítja, s nem ismeri lótuszlábaid végsõ menedékét, az az anyagi természet háromféle nyomorúságának lesz kitéve. Ha nem hódol meg Elõtted, vég nélküli szenvedések várnak rá, szakadatlanul. ¼iva-jvara szavai után az Úr K¥¢£a így felelt: — Ó, háromfejû ¼iva-jvara, szavaid elégedetté tettek! Légy nyugodt, többé nem kell félned N§r§ya£a-jvarától. De nem csak a te félelmednek szakad most vége: mindazok, akik felidézik a jövõben ¼iva-jvara és N§r§ya£a-jvara küzdelmét, összes félelmüktõl megszabadulnak. — Az Istenség Legfelsõbb Személyisége szavait meghallgatva ¼iva-jvara nagy hódolattal leborult K¥¢£a lótuszlábai elõtt, majd távozott.
Idõközben B§£§sura valahogyan összeszedte magát csúfos veresége után, s újult erõvel tért vissza a csatatérre. Ezer kezében a legkülönfélébb fegyverekkel közeledett a harci szekerén ülõ ¼r¦ K¥¢£a felé. Rettenetes dühében valóságos felhõszakadásként zúdította nyilait, lándzsáit és egyéb fegyvereit az Úr K¥¢£ára. Ekkor K¥¢£a, miközben B§£§sura ezernyi fegyverrel a kezében ostromolta, elõvette borotvaéles Sudarªana cakráját, s egymás után levágta a démon karjait, ahogy egy kertész nyesi le éles késével a faágakat. Mikor az Úr ¼iva látta, hogy még õ maga sem mentheti meg nagy hívét, B§£§surát, jobb belátásra tért, és ¼r¦ K¥¢£a elé járulva a következõ imákkal kezdte engesztelni Õt: — Drága Uram! Valójában minden védikus himnusz imádatának Te vagy a tárgya. Aki nem ismer Téged, az a személytelen brahmajyotit tartja a végsõ, Legfelsõbb Abszolút Igazságnak, s nem tud arról, hogy ott vagy lelki sugárzásod mögött, örök lakhelyeden. Kedves Uram, ezért neveznek Téged Parabrahmannak, ezért jelöl a Bhagavadg¦t§ is a para° brahman szavakkal Téged. Csak az anyagi szennyezettségtõl teljesen megtisztult szívû, szent életû bhakták értik, hogy a Te tested transzcendentális, amelyre — bár mindent átható vagy, akár az ég —, egyetlen anyagi dolog sincs hatással. Csak a bhakták ismerhetnek meg Téged, senki más. A létezésedrõl, e mindenek feletti létezésrõl alkotott személytelen felfogás szerint az ég a köldököd, a tûz a szád, a víz a magod; a mennyei bolygók a fejed, az irányok a füleid, az Urv¦ bolygó (a föld) a lótuszlábad, a hold az elméd, a nap a szemed, s ami engem illet, én az egód vagyok; az óceán a hasad, a mennyek királya, Indra a karod, a fák és a növények tested szõrszálai, a felhõk a hajad; az Úr Brahm§ az értelmed, a nagy õsapák, a praj§patik nemzõerõd képviselõi, a vallás pedig a szíved. Ez tehát legfelsõbb tested személytelen megnyilvánulása, de a mindenek feletti Legfelsõbb Személy Te magad vagy. Lényed személytelen formája energiádnak csupán töredéknyi kiterjedése. Téged az eredeti tûzhöz hasonlítanak, kiterjedéseidet pedig a fényhez és a hõhöz. — Kedves Uram! — folytatta az Úr ¼iva. — Mivel az univerzum formájában is megnyilvánulsz, az univerzum részei tested különbözõ részei, s felfoghatatlan hatalmad révén egyidejûleg létezel egy adott helyen és kozmikus szinten is. A Brahma-sa°hit§ban is azt olvashatjuk, hogy bár állandóan örök hajlékodon, Goloka-V¥nd§vanában tartózkodsz, mégis mindenütt jelen vagy. A Bhagavad-g¦t§ bizonysága szerint a bhakták oltalmazása végett jelensz meg, de ez áldására válik az egész univerzumnak. A félistenek egyedül a Te kegyed által igazgatják a világ dolgait, s így a hét felsõbb bolygórendszert is a Te kegyed tartja fenn. A teremtés végén energiáid — akár félisteni, akár emberi, akár alacsonyabb rendû, állati formában nyilvánulnak meg — mind visszatérnek Beléd, a kozmikus megnyilvánulás közvetlen és közvetett okai pedig mind Benned nyugszanak — anélkül, hogy közben a létezésnek bármilyen látható jele lenne. Végsõ soron nem is lehet különbséget tenni közötted, a Veled egyenlõ szinten és a Hozzád képest alacsonyabb szinten álló dolgok között. Egyidejûleg vagy a kozmikus megnyilvánulás egészének és alkotóelemeinek is az oka. Te vagy a Legfõbb Egész, aki páratlan, akibõl csak egy van. A jelenségvilágban három tudatszint van: a tudatosság síkja, a féltudatosság síkja (az álom) és a tudattalanság. Te azonban transzcendentálisan felette állsz mindezeknek a létsíkoknak. Egy negyedik dimenzióban létezel tehát, megjelenésed és eltávozásod saját magadon kívül semmi mástól nem függ. Mindennek Te vagy a legfõbb oka, Neked azonban nincs kiváltó okod. Te magad idézed elõ megjelenésed és eltávozásod. Transzcendentális helyzeted ellenére, Uram, egyrészt személyes inkarnációid, például hal-, teknõs-, vadkan-, N¥si°ha- és Keªava-inkarnációd formájában is megnyilvánulsz (mégpedig azért, hogy feltárd az élõlények elõtt hatféle fenséged és transzcendentális tulajdonságaid), másrészt pedig különálló megnyilvánulásaid, a különbözõ élõlények formájában is. Belsõ energiád révén Vi¢£u különféle inkarnációiként jelensz meg, külsõ energiád révén pedig a jelenségvilág formájában. — Egy borongós napon az egyszerû ember szemében úgy tûnik, a felhõk eltakarják a napot. De mivel a felhõket a
nap teremti, azok valójában akkor sem fedhetik el, ha az egész eget beborítják. Ehhez hasonlóan a kevéssé intelligens emberek tagadják Isten létét, a tisztán látó emberek azonban a különféle élõlények és tetteik láttán, s külsõ és határenergiáid közvetítõ közege által, minden atomban Téged látnak. Határtalan erejû tetteidet csak a legtisztább szívû bhakták képesek a maguk valóságában megtapasztalni. Akiket azonban megzavar külsõ energiád bûvölete, azok az anyagi világ részének tekintik magukat, és ragaszkodni kezdenek a társadalomhoz, a közösséghez, a barátsághoz, a szerelemhez. Csupán az anyagi létezés hármas nyomorúságát ölelik magukhoz ezzel, s a szenvedés és a gyönyör kettõsségeinek áldozatává válnak: olykor elmerülnek a ragaszkodás, a szeretet érzéseinek óceánjában, máskor pedig kisodródnak belõle.
— Kedves Uram! Az élõlény kizárólag a Te kegyed és könyörületességed által kerülhet emberi létformába, amely lehetõséget nyújt neki arra, hogy kikerüljön az anyagi lét nyomorúságos állapotából. Azonban az emberi testben lévõket is elsodorják az érzéki élvezetek hullámai, ha nem képesek uralkodni az érzékeiken. Ennek eredményeként nem keresik lótuszlábaid menedékét, s odaadó szolgálatodban sem merülnek el. Ezeknek az embereknek nagyon szerencsétlen az élete, s akik ilyen sötétségben élnek, azok nemcsak önmagukat csapják be, hanem másokat is. Az emberi társadalom K¥¢£a-tudat nélkül tehát nem más, mint a csalók és a becsapottak társadalma. — Ó, Uram! Te vagy a Felsõlélek, minden élõlény legkedvesebb barátja, és minden dolog legfelsõbb irányítója. A mindig illúzióban lévõ ember retteg a haláltól. Az, aki pusztán az érzéki örömökhöz ragaszkodik, önként vállalja a nyomorúságos anyagi létet, melynek során folyton az érzéki gyönyörök délibábja után fut. Kétségkívül õ a legostobább ember, mert a nektárt félretolva inkább a mérget hajtja föl. Kedves Uram, a félistenek — beleértve engem és az Úr Brahm§t is —, valamint a nagy bölcsek és szent életûek, akiknek szíve minden anyagi ragaszkodástól megtisztult, kegyednek hála teljes szívükbõl meghódoltak lótuszlábaid elõtt. Azért kerestünk Nálad oltalmat, mert Te vagy számunkra a Legfelsõbb Úr, mindannyiunk szíve-lelke. Te vagy a kozmikus megnyilvánulás eredeti oka, Te vagy legfõbb fenntartója, s Te vagy pusztulásának oka is. Te mindenkivel egyenlõen bánsz, minden élõlény legfelsõbb barátja vagy, mindenki között a legbékésebb, s Te vagy mindannyiunk imádatának legfõbb célja. Kedves Uram, hadd végezhessük mindig transzcendentális szeretõ szolgálatodat, hogy megszabadulhassunk az anyagi élet szövevényébõl! — Végül Uram, hadd említsem meg, hogy B§£§sura mennyire kedves nekem. Nagyon értékes szolgálatot tett nekem, ezért szeretném mindig boldognak látni õt. Elégedetté tett, s én biztonságot ígértem neki. Imádkozom Hozzád, ó, Uram, hogy amiként elégedett voltál õseivel, Prahl§da királlyal és Bali Mah§r§jával, úgy légy most elégedett vele is. Amikor az Úr ¼iva befejezte imáit, az Úr K¥¢£a így szólt: — Ó, Uram, kedves ¼iva! Egyetértek mindazzal, amit mondtál, s méltányolom azt is, amit B§£§sura érdekében kérsz. Mivel B§£§sura Bali Mah§r§ja fia, nem ölhetem meg, hiszen köt adott szavam. Megígértem Prahl§da királynak, hogy a családjában megjelenõ démonokat sohasem fogom elpusztítani. Ezért nem vettem el B§£§sura életét sem, csupán levágtam karjait, hogy megfosszam õt áltekintélyétõl. Hatalmas hadserege teher volt a földnek, s az utolsó katonáig megsemmisítettem, hogy enyhítsek a föld terhén. Négy karja megmaradt, s õ maga halhatatlanná vált: fölötte áll már az anyagi kínoknak és gyönyöröknek. Uram, tudom, hogy legfõbb híveidnek egyike, így megnyugodhatsz, mert ezek után semmitõl sem kell félnie. Amikor az Úr K¥¢£a megáldotta, B§£§sura odament elébe, s a földre borult. Egy díszes hintón nyomban ¼r¦ K¥¢£a elé hozatta Aniruddhát és Ç¢§t, s az Úr azonnal a gondjaiba vette õket. Az Úr ¼iva rendkívüli bõséggel áldotta meg az ifjú párt. Ezzel K¥¢£a és övéi, a menet élén egy egész hadtestnyi katonával, Dv§rak§ felé vették útjukat. Idõközben Dv§rak§ lakóihoz is eljutott a hír, hogy K¥¢£a, Ç¢§ és Aniruddha nagy pompával hazafelé tartanak, ezért a város minden szegletét fellobogózták a fogadásukra, s mindent színes szalagokkal és virágfüzérekkel díszítettek fel. A fõbb utakat és keresztezõdéseket gondosan feltakarították, majd fellocsolták szantálpéppel kevert vízzel. Mindent a szantálfa kellemes illata tölött be. A város lakói, barátok és rokonok összesereglettek, hogy nagy pompával, boldog ünnepléssel köszöntsék a hazaérkezõ K¥¢£át. Az üdvözlésére megszólaló kagylókürtök, dobok és harsonák hangja betöltötte az egész várost. Így érkezett vissza K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége fõvárosába, Dv§rak§ba. ¼ukadeva Gosv§m¦ még azt is elmondta Par¦k¢it királynak, hogy a közönséges háborúk történeteivel szemben az Úr ¼iva és az Úr K¥¢£a csatájának elbeszélése nem számít kedvezõtlen cselekedetnek. Ellenkezõleg, ha valaki korán reggel felkel, és az Úr K¥¢£a és az Úr ¼iva harcát
felidézve boldogan gondol az Úr K¥¢£a gyõzelmére, küzdelmes élete során sohasem fog vereséget szenvedni. A Bhagavad-g¦t§ kijelenti, hogy a félistenek imádói csak úgy részesülhetnek bármilyen áldásban, ha azt a Legfelsõbb Úr, K¥¢£a is jóváhagyja. B§£§sura K¥¢£ával vívott harca, majd az Úr ¼iva kegyébõl való megmenekülése is megerõsíti ezt. Ebben a történetben is azt láthatjuk, hogy hiába volt B§£§sura az Úr ¼iva híve, imádott ura nem tudta megmenteni, amikor K¥¢£a a halálba akarta õt küldeni. ¼iva azonban K¥¢£ához fordult, hogy megmentse bhaktáját, s az Úr megkegyelmezett. Ez az Úr K¥¢£a helyzete. A Bhagavad-g¦t§ ezzel kapcsolatban a mayaiva vihit§n hi t§n szavakat használja: a Legfelsõbb Úr beleegyezése nélkül a félistenek semmilyen áldásban nem részesíthetik híveiket. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hatvanharmadik fejezetéhez, melynek címe: „Az Úr K¥¢ £a harca B§£§surával”.
HATVANNEGYEDIK FEJEZET N¥ga király története Egy alkalommal az Úr K¥¢£a családjának tagjai, S§mba, Pradyumna, C§rubh§nu és Gada — a Yadu-dinasztia hercegei — hosszú kirándulásra indultak a Dv§rak§ melletti erdõbe. Az erdõbe érve megszomjaztak, s miközben vizet kerestek, rá is akadtak egy kútra. Ám a kútban meglepetésükre nem vizet, hanem egy különös lényt pillantottak meg: egy hatalmas, csodálatos gyíkot. Elsõ megdöbbenésük után a hercegek megállapították, hogy az állat csapdába esett, s nem tud a maga erejébõl kimászni onnan. Megesett rajta a szívük, s azonnal megpróbálták kimenteni, de akárhogy próbálkoztak, nem tudták a felszínre hozni. Otthon a hercegek mindent elmeséltek az Úr K¥¢£ának. K¥¢£a minden élõlény barátja, ezért fiai kérésére személyesen ment ki a kúthoz, majd bal kezével könnyedén kiemelte a mélybõl a gyíkot. Ám kezének érintésére a hüllõ nyomban elhagyta gyíktestét, és egy gyönyörû félistenné, a mennyek lakójává változott. Teste úgy ragyogott, akár az olvadt arany, drága ruhát viselt, és csodálatos nyakékek díszítették. Az Úr K¥¢£a elõtt nem volt titok, hogyan kényszerült gyíktestbe a félisten, de hogy a többiek is megismerjék a történetet, így szólt: — Ó, szerencsés félisten! Mondd, ki vagy? Ragyogó és szépséges tested alapján minden bizonnyal a mennyei bolygók legkiválóbb félistenei közé tartozol. Áldott legyen az életed! Azt hiszem, nem jószántadból jutottál ebbe a helyzetbe. Bizonyára elõzõ tetteid miatt kellett e gyíklétformába kerülnöd. De kérlek, meséld el te magad, hogyan történt mindez! Ha úgy gondolod, hogy beavathatsz minket a titokba, kérlek, mondd el, ki is vagy valójában! Az óriásgyík N¥ga király volt. Amikor az Istenség Legfelsõbb Személyisége megszólította, s a fenti kérdéssel fordult hozzá, nagy tisztelettel, napfényként tündöklõ sisakját a földhöz érintve leborult az Úr elõtt. Miután kifejezte hódolatát a Legfelsõbb Úrnak, így szólt: — Kedves Uram! Ik¢v§ku király fia, N¥ga király vagyok. Biztosan hallottál már rólam, hiszen ott a nevem az adakozó kedvû emberek névsorában. Kedves Uram, Te vagy a Legfelsõbb Személy, tanúja mindennek, s ismered az élõlények múltbeli, jelenlegi és eljövendõ tetteinek minden részletét. Örökkévaló mindentudásod elõtt semmi sem marad rejtve. De mivel arra kértél, mondjam el történetemet, most az elejétõl a végéig mindent elmesélek nektek. N¥ga király rendre elmeséle, hogyan is süllyedt e létformába karma-k§£¨a tettei következtében. Rendkívül nagylelkû adakozó volt, s annyi tehenet ajándékozott el, mint égen a csillag, mint földön a porszem, vagy mint zivatarban a számtalan esõcsepp. A védikus szertartások elõírásai azt tanácsolják, hogy az adakozó ember adományozzon teheneket a br§hma£áknak. N¥ga király szavaiból kiderült, hogy bár komolyan követte ezt az elvet, egy apró tévedés miatt kénytelen volt gyík alakjában megszületni. Ezért is javasolja az Úr a Bhagavad-g¦t§ban, hogy ha az adakozó azt szeretné, hogy adományozása a javára váljon, akkor azzal K¥¢£a örömét kell szolgálnia. Az adományozás jámbor cselekedet, s általa a felsõbb bolygórendszerekbe emelkedhet az ember. De ha valaki egy mennyei bolygóra kerül, az még nem jelenti azt, hogy onnan nem eshet le soha. N¥ga király története is bizonyítja, hogy a gyümölcsözõ tettek, bármilyen jámborak is, nem eredményeznek örök, boldog életet. A Bhagavad-g¦t§ kijelenti, hogy a jámbor és a bûnös tett eredményei egyaránt megkötik az embert, hacsak nem az Istenség Legfelsõbb Személyiségét szolgáló yajñaként végzik õket. N¥ga király elmondta azt is, hogy ajándékba adott tehenei nem közönséges állatok voltak. Mindegyikük fiatal jószág volt, s még csak egyszer borjaztak. Sok tejet adtak, békések és egészségesek voltak. Mindegyiket tisztességes úton szerzett pénzen vette. Szarvukat arany, patájukat ezüst borította, gyöngyökkel kivarrt selyemkelmék és nyakékek díszítették õket. A gazdagon felékesített jószágok nem kerültek méltatlan kezekbe: a legkiválóbb br§hma£áknak adta õket, akiket szép ruhákkal és aranyékszerekkel is elhalmozott. Egytõl egyig igazi br§hma£ák voltak, s mivel egyikük sem volt gazdag, családjuknak alig-alig tellett betevõ falatra. A k¢atriyákkal vagy a vaiªyákkal ellentétben az igaz br§hma£a nem halmoz föl vagyont, hogy fényûzõen élhessen, hanem mindig megmarad szegénységben, jól tudván, hogy a pénz anyagias életszemléletûvé teszi az embert. A valódi br§hma£ák egyszerû életmódot folytatnak, ez az õ fogadalmuk, s e fiatal br§hma£ák mindegyike szigorúan ragaszkodott ehhez a magasztos fogadalomhoz. Járatosak voltak a Védák tudományában, végrehajtották a szükséges lemondásokat és vezekléseket, nagylelkûek voltak, mindenkivel egyformán barátságosan bántak, tehát eleget tettek mindazoknak a kívánalmaknak, melyeket elvárnak egy képzett, valódi br§hma£ától. A tehenek mellett földet, aranyat, házakat, lovakat és elefántokat is kaptak. A nõtlen br§hma£ák feleséget és szolgálólányokat, továbbá gabonát, ezüstöt, edényeket, ruhákat, ékszereket, bútorokat és szekereket is kaptak a királytól. Ez az adományozás valójában egy áldozat volt, a védikus szertartások elõírásaival összhangban álló áldozat. A király ezután azt is elmondta, hogy a br§hma£ák megajándékozása mellett más jámbor tetteket is végzett: kutakat ásott, útmenti fákat ültetett, tavakat hozott létre az országutak mellett. — Egyszer azonban — folytatta N¥ga király — az egyik br§hma£a tehene az én jószágaim közé keveredett, amit én
mit sem sejtve egy másik br§hma£ának ajándékoztam. Amikor új gazdája éppen magával akarta vinni, elõzõ tulajdonosa észrevette, s kijelentette, hogy a tehén az övé. „Ezt a tehenet én kaptam adományba, miért akarod hát elvinni?” — méltatlankodott. A két br§hma£a vitatkozni kezdett, majd elém állt és azzal vádolt, hogy visszavettem a korábban elajándékozott jószágot. Nagy bûn valamit elajándékozni, s aztán újra visszavenni, különösen, ha egy br§hma£ával tesszük ezt. Mikor mindkét br§hma£a vádakkal illette a királyt, s ugyanazt a tehenet követelte tõle, N¥ga király teljesen megzavarodott. Százezer-százezer tehenet ajánlott fel nekik nagy alázattal azért az egyért cserébe, amin összekülönböztek. Imára kulcsolt kézzel mondta nekik, hogy õ maga csak alázatos szolgájuk, s csak egy tévedésrõl van szó. Jóvá akarta tenni hibáját, s a br§hma£ák kegyéért fohászkodott. Könyörgött nekik, hogy fogadják el az adományt, amit a tehénért cserébe ajánlott, s esdekelve arra kérte õket, ne juttassák pokolra a tévedése miatt. A br§hma£a tulajdona brahma-sva, s Manu törvényei értelmében még az uralkodó sem foszthatja meg tõle. Mindkét br§hma£a ragaszkodott a jószághoz, s kijelentették, hogy bármit is ígér nekik, nem hajlandók lemondani róla. Visszautasították a király javaslatát, s egyikük sem fogadta el a cserébe felajánlott százezer tehenet. Úgy érezték, méltatlanul fosztották meg õket jogos tulajdonuktól, s mindketten haragosan távoztak.
Amikor a király számára is elérkezett az idõ, hogy testét elhagyja, a halál ura, Yamar§ja színe elé került. Yamar§ja megkérdezte tõle, hogy elõbb jámbor tetteinek eredményeit akarja-e élvezni, vagy inkább bûnös tetteiért vezekelne elõször? Yamar§ja elárulta neki, hogy még õ maga sem látja, hol a vége a király majdani gyönyöreinek, melyek jámbor tetteinek és adományozásának köszönhetõen várnak rá. A véget nem érõ anyagi boldogság ígérete ellenére N¥ga király mégis úgy döntött, elõbb elszenvedi bûnös tetteinek visszahatásait, s csak azután kíván majd jámbor cselekedeteinek áldásaiban részesülni. Ezért aztán Yamar§ja rögtön gyíkká változtatta. N¥ga király hosszú idõt töltött gyíkként a kútban. — Annak ellenére, hogy ilyen alacsonyrendû létbe kerültem — mondta az Úr K¥¢£ának —, csupán Rád gondoltam, Uram, s a múlt végig megmaradt emlékezetemben. N¥ga király sorsából is kitûnik, hogy azok, akik gyümölcsözõ tetteket végeznek, hogy valami anyagi eredményhez jussanak általuk, nem túl intelligensek. Mikor a halál Ura, Yamar§ja döntés elé állította, N¥ga király jámbor tetteinek gyümölcsét is választhatta volna, de ehelyett mégis jobbnak látta, ha elõbb végigszenvedi bûnös tetteinek visszahatásait, hogy aztán zavartalanul élvezhesse jótettei eredményeit. Mindent összevetve egyszerûen nem volt K¥¢£a-tudatú. Egy K¥¢£a-tudatú ember Isten, vagyis K¥¢£a iránti szeretetét ápolja, nem pedig a jámbor és bûnös tettek iránti vonzalmát, így hát nincs is kitéve az ilyen tettek következményeinek. A Brahma-sa°hit§ kijelenti, hogy az Úr kegyébõl a bhaktákra nincsenek hatással a gyümölcsözõ tettekbõl eredõ visszahatások.
Jámbor tettei eredményeképpen N¥ga királyban valahogy mégis kialakult az a vágy, hogy találkozzon K¥¢£ával.
— Kedves Uram! — folytatta. — Nagyon vágytam arra, hogy valamikor személyesen is megpillanthassalak. Azt hiszem, ez a vágy tette azt is lehetõvé, szertartásokat tisztelõ, adakozó természetemmel együtt, hogy gyíktestemben is végig emlékezhessem arra, ki voltam elõzõ életemben. [Az elõzõ életére emlékezõ élõlényt j§ti-smarának nevezik. Manapság is lehet hallani olyan gyerekekrõl, akik elmúlt életük számos részletére emlékeznek.] Kedves Uram, Te vagy a mindenki szívében ott lakozó Felsõlélek. Sok nagy misztikus yog¦ van, aki a Védákon és az upani¢adokon keresztül meg tud pillantani Téged. Arra vágyva, hogy elérjék a lelki felemelkedésnek azt a fokát, ahol majd megtapasztalhatják, hogy minõségileg egyek Veled, szívükben mindig Rajtad meditálnak. Ezek a kiváló, szent életû emberek állandóan ott látnak Téged a szívükben, szemtõl szemben azonban mégsem pillanthatnak meg. Ezért aztán nem gyõzök csodálkozni, hogy személyesen láthatlak magam elõtt. Oly sok mindennel foglalkoztam királyi életem során; fényûzés és gazdagság vett körül, életem az anyagi lét megannyi örömének és szenvedésének igézetében telt, így hát kimondhatatlanul szerencsésnek érzem magam, hogy most személyesen láthatlak Téged. Tudomásom szerint csupán az anyagi létezéstõl megszabadulva láthat így Téged, ahogy most itt állsz elõttem, bárki is. Amikor N¥ga király úgy döntött, hogy elõbb bûnös tettei következményeit vezekeli le, akkor ahelyett, hogy egy magasabb rendû — félisteni — létformába emelkedett volna, egy gyíktestbe került, mégpedig jámbor cselekedetei közben elkövetett hibája miatt. Amellett, hogy a múltban jámbor tetteket végzett, most állandóan K¥¢£ára gondolt, aminek az lett az eredménye, hogy hamarosan megszabadult a gyíktesttõl, s egy félisteni testbe került. Azok, akik a Legfelsõbb Urat imádják, s közben anyagi bõségre vágyakoznak, nagy hatalommal rendelkezõ félistenek lesznek. Ezek a félistenek olykor szemtõl szemben láthatják az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, de még nem léphetnek be a lelki birodalomba, a Vaiku£±ha-bolygókra. Ha azonban továbbra is az Úr bhaktái maradnak, a következõ adandó alkalommal a Vaiku£±ha-bolygók kapui is megnyílnak elõttük.
Ekkor a félisteni testet öltött, s az elmúlt életére is visszaemlékezõ N¥ga király így folytatta: Uram, Te vagy a Legfelsõbb Úr, Téged imád minden félisten. Nem csupán egy élõlény vagy a sok közül: Te a Legfelsõbb Személy, Puru¢ottama vagy. Te vagy az élõlények boldogságának forrása, ezért neveznek Govindának is. Te vagy az Ura valamennyi élõlénynek: azoknak is, akik anyagi testet öltöttek, s azoknak is, akik még nem. [A testtel nem rendelkezõ élõlények közé tartoznak az anyagi világban kísértõ gonosz lelkek, illetve a szellemek síkján élõ szellemlények is. Ezzel szemben a lelki birodalomban, a Vaiku£±halokákon élõ lelkeknek van teste, de olyan, amely nem anyagi elemekbõl áll.] Kedves Uram, Te tévedhetetlen vagy; a legtisztább, a — Kedves
legfelsõbb vagy minden élõlény között. Te vagy N§r§ya£a, az élõlények menedéke, s minden élõlény szívében ott lakozva Te vagy az érzékszervek irányítója is: H¥¢¦keªa. — Ó, Legfelsõbb Úr, ó, K¥¢£a! Félisteni testet kaptam Tõled, így egy mennyei bolygóra kell mennem. Ezért most, hogy még itt állok Elõtted, azért könyörgöm, áldj meg azzal, hogy bármilyen létformába vagy bolygóra kerülök is, mindig emlékezhessek lótuszlábaidra. Mindent átható vagy, s ok és okozatként mindenütt jelen vagy. Te vagy minden ok oka, hatalmad és erõd határtalan. Te vagy az Abszolút Igazság, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, a Legfelsõbb Brahman, ezért újra és újra tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked. Ó, Uram, örökkévaló tested transzcendentális gyönyörûséggel és tudással teli! Te vagy minden misztikus hatalom mestere, ezért Yogeªvarának is hívnak. Kérlek, tekints engem kegyesen egy jelentéktelen porszemnek, mely lótuszlábaid elõtt hever!
Mielõtt N¥ga király a mennyei bolygókra távozott volna, körüljárta az Urat, majd — sisakjával megérintve K¥¢£a lótuszlábait — leborult Elõtte. Amikor megjelent egy légi jármû, hogy a mennyei bolygókra szállítsa, az Úr útjára bocsátotta a királyt, aki fel is szállt a repülõre, s eltûnt a szemük elõl. Az Úr K¥¢£a elmondta társainak, milyen nagyra értékeli a király adakozását, a br§hma£ák iránti odaadását, s a védikus szertartásokat, amiket végrehajtott. Ezért javasolt a védikus életszabályok követése azok számára, akik nem tudnak közvetlenül az Úr bhaktái lenni. Ez lehetõvé teszi majd számukra, hogy egy napon találkozhassanak az Úrral, akár közvetlenül, úgy, hogy eljutnak a lelki birodalomba, akár közvetve, a mennyei királyságon keresztül, ahonnan tovább tudnak lépni a lelki bolygókra. Az Úr K¥¢£a k¢atriya rokonai körében volt épp, s hogy N¥ga király példamutató jellemén keresztül tanítsa õket, így szólt: — Még a tûz hatalmával bíró k¢atriya király sem bitorolhatja el egy br§hma£a tulajdonát, hogy azt saját céljaira használja. Még kevésbé vehetik el a br§hma£ák tulajdonát azok a közönséges királyok, akik tévesen az anyagi világ leghatalmasabb uralkodóinak vélik magukat. Nem hiszem, hogy van olyan méreg, amely veszélyesebb lenne, mint egy br§hma£a tulajdonának bitorlása. A közönséges méregnek van ellenszere, semlegesíteni lehet a hatását, de ha valaki a br§hma£ák meglopásának mérgébõl iszik, arra nincs orvosság. N¥ga király a tökéletes példa erre. Nagy hatalom volt a kezében és jámbor életet élt, de parányi tévedése, a br§hma£a tehenének akaratlan eltulajdonítása alantas gyík-létre kárhoztatta õt. A közönséges méreg csak arra hat, aki megissza, s a közönséges tüzet kioltja a víz, de a br§hma£a lelki hatalmának ara£i-tüze hamuvá égetheti a br§hma£át megsértõ ember egész családját. [Régen a br§hma£ák nem gyufával vagy más tûzszerszámmal gyújtották meg az áldozati tüzet, hanem tûzgyújtó mantrával, a roppant erejû ara£ival.] Aki csak megérinti a br§hma£ák tulajdonát, harmadíziglen pusztulásra van ítélve. De ha valaki erõszakkal rabolja el egy br§hma£a tulajdonát, felmenõinek és utódainak tíz-tíz nemzedéke elveszett. Ha azonban valaki tiszta vai¢ £avává, K¥¢£a bhaktájává válik, tíz nemzedékre visszamenõleg és a tíz elkövetkezõ nemzedékben családjának tagjai mind felszabadulnak. — Ha egy ostoba, felfuvalkodott, gazdagságára, tekintélyére és hatalmára büszke király arra vetemedik, hogy elbitorolja egy br§hma£a tulajdonát — folytatta az Úr K¥¢£a —, az csupán a saját pokolba vezetõ útját egyengeti, s valójában nincs is tudatában annak, mennyit kell majd szenvednie esztelen tette miatt. Ha valaki elrabolja egy nagylelkû, népes családja eltartásáról gondoskodó br§hma£a tulajdonát, az egész családjával együtt a Kumbh¦p§ka nevû pokolbolygóra kerül. Aki eltulajdonít valamit egy br§hma£ától, amit az — akár tõle, akár valaki mástól — ajándékba kapott, annak legalább hatvanezer évig nyomorúságos ürülék-féregként kell élnie. Ezért hát arra figyelmeztetlek titeket, kedves fiaim és rokonaim, hogy még véletlenül se vegyétek el a br§hma£ák tulajdonát, mert ezzel egész családotokat beszennyezitek. Ha valaki csak megkívánja egy br§hma£a tulajdonát, már az megrövidíti az életét, nem is beszélve arról, ha erõszakkal próbál a birtokába jutni. Ellenségei gyõzelmet aratnak fölötte, elveszíti királyi rangját, s testét elhagyva kígyó lesz belõle: egy rosszindulatú, másoknak ártó kígyó. Kedves fiaim és rokonaim! Azt tanácsolom, még akkor se vágjatok vissza, ha egy br§hma£a dühös lesz rátok, ha szidalmakkal illet vagy átokkal sújt titeket. Ellenkezõleg, mosolyogva fogadjátok, bármit is tesz, s ajánljátok neki tiszteleteteket. Jól tudjátok, hogy magam is napjában háromszor ajánlom hódolatomat a br§hma£áknak. Kövessétek hát a példámat, s tartsátok magatokat az utasításaimhoz, mert aki megszegi õket, annak nem bocsátok meg, s megbüntetem. Tanuljatok N¥ga király történetébõl, mert nyomorúságos sors vár arra, aki, még ha tudtán kívül is, elveszi egy br§hma£a tulajdonát!
Az Úr K¥¢£a, aki mindig szívén viseli a feltételekhez kötött élõlények megtisztulását, fenti tanácsait nemcsak családtagjaihoz és Dv§rak§ lakóihoz intézte, hanem az egész emberi társadalomhoz. Amikor befejezte mondanivalóját, az Úr visszatért palotájába.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hatvannegyedik fejezetéhez, melynek címe: „N¥ga király története”.
HATVANÖTÖDIK FEJEZET Az Úr Balar§ma V¥nd§vanába látogat Az Úr Balar§ma már nagyon szerette volna látni a szüleit V¥nd§vanában, ezért egy napon felszállt a szekerére, s nagy lelkesedéssel útnak indult. V¥nd§vana lakói is oly régóta várták már, hogy viszontláthassák K¥¢£át és Balar§mát! A pásztorfiúk és a gop¦k közben már mind felnõttek, mégis, amikor az Úr Balar§ma megérkezett a faluba, mind megölelték Õt, s Balar§ma is megölelte õket. Az Úr Balar§ma ezután Nanda Mah§r§ja és Yaªod§ elé járult, és a hódolatát ajánlotta nekik, akik viszonzásképpen megáldották Õt. Jagad¦ªvarának, a világegyetem Urának, minden élõlény fenntartójának szólították. A megszólítás arra is utalt, hogy bár K¥¢£a és Balar§ma tartja fenn a világmindenség valamennyi élõlényét, Nanda és Yasod§ nagy próbatételnek voltak kitéve, amióta a két testvér nem volt velük. Ilyen érzésekkel ölelték át, majd az ölükbe ültették, s patakzó könnyeikkel áztatták Balar§mát. Az Úr Balar§ma ezután tiszteletét ajánlotta az idõsebb tehénpásztoroknak, Õt pedig a Nála fiatalabb tehénpásztorfiúk köszöntötték nagy tisztelettel. Vele egyidõs jóbarátaival kezet rázott, s hangos nevetéssel megölelték egymást. Így fejezõdtek hát ki köztük a barátság érzései, életkoruknak és kapcsolatuk jellegének megfelelõen. Miután a tehénpásztorok, a pásztorfiúk, a gop¦k, Nanda király és Yaªod§ ilyen szívélyes fogadtatásban részesítették, az Úr Balar§ma elégedetten leült, a többiek pedig köréje telepedtek. Elõször az Úr Balar§ma érdeklõdött hogylétük felõl, majd — hiszen már oly rég nem látták — a v¥nd§vanaiak is kérdezõsködni kezdtek. V¥nd§vana lakói az Úr lótuszvirág-szemeitõl lenyûgözve mindent feláldoztak K¥¢£áért, s nem akartak mást, csak azt, hogy szerethessék Õt. Soha nem vágytak semmi másra: nem akartak sem a mennyei bolygókra jutni, sem a Brahman-sugárzásba olvadni, az Abszolút Igazsággal eggyé válni. Gazdag, fényûzõ életre sem vágytak — elégedettek voltak egyszerû, falusi, tehénpásztori életükkel. Szüntelenül K¥¢£ára gondoltak, soha nem a saját hasznukra. Olyannyira szerették Õt, hogy most, amikor a távollétében Balar§maj¦tól érdeklõdtek Róla, a hangjuk remegni kezdett.
Elõször Nanda Mah§r§ja és Yaªod§m§y¦ tették fel kérdéseiket: Balar§mánk! Jól vannak-e barátaink? Jól van-e Vasudeva és családunk többi tagjai? Most már Te is, K¥¢£a is házas, családos emberek vagytok. Boldog családi életetek közepette vajon visszaemlékeztek-e néha szegény atyátokra és anyátokra, Nanda Mah§r§jára és Yaªod§dev¦re? Nagy örömhír, hogy a bûnös Ka°sa királyt elpusztítottátok, hogy Vasudeva és többi barátunk Ka°sa folyamatos zaklatásai után végre fellégezhetett. Az is örömteli hír, hogy legyõztétek Jar§sandhát és az immáron halott K§layavanát, s most Dv§rak§ban laktok megerõsített palotátokban. — Kedves
Amikor a gop¦k is megérkeztek, az Úr Balar§ma szeretettel pillantott rájuk. A K¥¢£a és Balar§ma távollététõl oly régóta gyötrõdõ gop¦k most rajongó örömmel érdeklõdtek a két testvér hogyléte felõl. Külön is megkérdezték Balar§mától: vajon jól érzi-e magát K¥¢£a Dv§rak§ Pur¦ mûvelt hölgyei körében? — Eszébe jutnak-e olykor a szülei, Nanda és Yaªod§, vagy a barátai, akikhez oly meghitt kapcsolat fûzte V¥nd§vanában? Vajon nem tervezi-e, hogy meglátogatja Yaªod§t? Eszébe jutunk-e mi, gop¦k, akik oly siralmas állapotba kerültünk a távollétében? Talán már meg is feledkezett rólunk Dv§rak§ kifinomult hölgyeinek társaságában! Mi azonban mindig Rá emlékezünk — virágokat szedünk, füzért fûzünk, s közben Rá gondolunk. K¥¢£a távollétében minden idõnk sírdogálással telik. Bárcsak ellátogatna hozzánk, hogy odaadhassuk Neki virágfüzéreinket! Kedves Balar§ma, Daª§rha sarja! Jól tudod, hogy mindent feláldoznánk K¥¢£a barátságáért. Családi kapcsolatairól még fenyegetett helyzetében sem tud lemondani az ember, de amire mások képtelenek, mi megtettük K¥¢£áért: elhagytuk apánkat, anyánkat, nõvéreinket és rokonainkat. És akkor K¥¢£a, mit sem törõdve áldozatunkkal, váratlanul elhagyott minket és elment. Minden komolyabb indok nélkül felrúgta meghitt kapcsolatunkat, és egy idegen országba távozott. Persze azért volt olyan eszes és ravasz, hogy elõtte kedves szavakkal bûvöljön el minket. „Kedves gop¦k — mondta —, kérlek benneteket, ne aggódjatok! Képtelen vagyok viszonozni, amit Értem tettetek!” Mi meg hittünk neki, hiszen egyszerû nõk vagyunk! De most már tudjuk, hogy mézesmázos szavaival csak becsapott minket. Egy másik gop¦, aki ugyancsak nagyon nehezményezte, hogy K¥¢£a távol marad V¥nd§vanától, így szólt:
— Kedves Balar§maj¦, csupán falusi lányok vagyunk, így K¥¢£a könnyedén félrevezethetett bennünket. No de Dv§rak§ asszonyait?! Ne gondold, hogy õk is olyan ostobák, mint mi! Minket, falusi nõket becsaphatott K¥¢£a, de Dv§rak§ asszonyai okosak. Nem lehet egykönnyen rászedni õket. Nagyon csodálkoznék, ha e városi hölgyek hitelt adnának a szavainak, s hagynák, hogy K¥¢£a csak úgy félrevezesse õket! — Kedves barátnõm! — szólalt meg egy másik gop¦. — K¥¢£a a szavak nagymestere, ebben senki sem érhet a nyomába. Olyan andalítóan beszél, s oly ékes szavakat használ, hogy az minden asszonyt megtévesztene. Emellett a csábító mosoly mûvészetét is tökélyre vitte: mosolya láttán minden nõ az eszét veszti, s habozás nélkül a karjaiba omlik.
— Kedves barátnõim — folytatta egy harmadik —, mi haszna K¥¢£áról beszélni? Ha mindenképpen beszélgetéssel akarjátok az idõt tölteni, beszéljünk inkább valami másról, ne Róla. Ha a szívtelen K¥¢£a megvan nélkülünk, mi miért ne lehetnénk meg Nélküle? Persze az Õ napjai nélkülünk is boldogan telnek, a mi napjaink azonban, ha Õ nincs velünk, csak boldogtalanul peregnek.
Míg a gop¦k így beszélgettek, K¥¢£a iránti érzelmeik egyre jobban felerõsödtek, s maguk elõtt látták kedvesük mosolyát, lenyûgözõ vonásait, jellemét, hallották szerelmes szavait és érezték ölelését. Eksztatikus érzéseik miatt úgy tûnt, mintha K¥¢£a személyesen ott táncolna elõttük. K¥¢£a drága emléke felszabadította könnyeiket, s minden egyébrõl megfeledkezve sírva fakadtak. Az Úr Balar§ma természetesen tudta, mi játszódik le a gop¦kban, s meg akarta nyugtatni õket. Kiválóan értett mások megvigasztalásához, s nagyon tapintatosan, a gop¦k iránti mély tisztelettel a hangjában, K¥¢£áról kezdett nekik mesélni. Oly finoman tette ezt, hogy a gop¦k egyre nagyobb megnyugvással hallgatták szavait. Hogy a gop¦k öröme ne érjen véget, Balar§ma két hónapig maradt V¥nd§vanában, a caitra (március—április) és a vaiª§kha (április—május) hónap idejére. Végig gop¦jai társaságában maradt, s minden éjszakát velük töltött az erdõben, hogy szerelmes vágyaikat csillapítsa. Így hát e két hónap alatt Balar§ma is elmerülhetett gop¦jaival a r§sa-tánc örömeiben. Tavasz volt, s a szellõ lágyan fújdogált a Yamun§ partján, a rengeteg virág, különösen a kaumu¨¦ illatát sodorva. Miközben az Úr Balar§ma a gop¦k társaságát élvezte, a hold az egész égboltot beragyogta, s a Yamun§ partját is tündöklõvé és csodálatossá varázsolta. Varu£a félisten is elküldte a lányát, V§ru£¦t, méghozzá a fák odvaiból szivárgó folyékony méz alakjában. A méz illata áthatotta az egész erdõt, s hatalmába kerítette Balar§maj¦t is. A folyékony méz, a v§ru£¦ íze teljesen elbûvölte Balar§mát és a gop¦kat, s nagyokat kortyoltak az édes italból. Míg e természet adta italt fogyasztották, a gop¦k az Úr Balar§ma dicsõségét zengték, aki nagyon boldognak érezte magát, s a szemei olyan kedvesen forogtak, hogy úgy tûnt: meg is részegedett a v§ru£¦tól. Erdei virágokból készült hosszú virágfüzér díszítette, s mindent transzcendentális gyönyör hatott át: a boldogság csodálatos ünnepe zajlott. Balar§ma elbûvölõen mosolygott, s az arcára kiülõ verejtékcseppek hûsítõ reggeli harmatnak látszottak. Nagy boldogságában Balar§ma a Yamun§ vizében is élvezni akarta a gop¦k társaságát, ezért felszólította a folyót, hogy jöjjön közelebb. A Yamun§ azonban nem engedelmeskedett a parancsnak, mert úgy vélte, hogy Balar§maj¦ részeg. Balar§mát mélységesen felbosszantotta a Yamun§ engedetlensége, és ekevasával menten föl akarta szántani a folyó partját. Az Úr Balar§mának két fegyvere van, az ekéje és a buzogánya, s amikor szükség van rájuk, mindig beveti õket. Most is az ekéjét akarta bevetni, hogy azzal húzza közelebb a Yamun§t. Meg akarta büntetni az engedetlen folyót, s így szólt hozzá:
— Te szerencsétlen folyó! Nem engedelmeskedsz a parancsomnak?! Majd megtanítalak Én! Nem jöttél Hozzám önként, hát majd idekényszerítelek az ekémmel! Száz és száz apró ágra osztalak! A fenyegetést hallva Yamun§ megrémült. Nagyon félt Balar§ma erejétõl, ezért menten Elébe járult, majd leborult a lábaihoz, s így imádkozott:
— Kedves Balar§ma! Mindenki között a legerõsebb vagy, s kedves vagy mindenkihez. Szerencsétlen módon megfeledkeztem dicsõ, mindenek feletti helyzetedrõl, de már észhez tértem, s nagyon is tudom már, hogy részleges kiterjedésedként, ¼e¢aként, Te tartod fejeden a bolygórendszereket. Te vagy az egész világegyetem fenntartója, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, hat fenségedben teljes! Megfeledkeztem mindenhatóságodról, ostobán nem engedelmeskedtem parancsodnak, s ezzel nagy sértést követtem el Ellened. Ám tudnod kell, drága Uram, hogy ez a lélek, aki most Elõtted áll, teljesen meghódolt Neked. Kérlek hát Téged, aki nagyon nagy szeretettel bánsz a bhaktáiddal, bocsásd meg arcátlanságom és vétkem, s indokolatlan kegyedbõl bocsáss szabadon! Az alázatos szavak hallatán az Úr Balar§ma megenyhült, s mindent megbocsátott Yamun§nak. A folyó azonnal közelebb is jött, hogy Balar§ma az úszás örömeit élvezhesse a gop¦kkal, akár a játszadozó nõstények között fürdõzõ hímelefánt. Amikor a hosszú fürdõzés után a Úr Balar§ma nagyon elégedetten kijött a vízbõl, megjelent a szerencse istennõje, s szép kék ruhát és ragyogó arany nyakéket adott Neki. Így fürdött hát meg az Úr Balar§ma a Yamun§ vizében, s ahogy ott állt kék ruhájában és aranydíszekkel felékesítve, mindenkit nagyon lenyûgözött. ¼r¦ Balar§mának fehér a színe, s szép öltözetében úgy festett, akár Indra király fehér elefántja a mennyekben. A Yamun§ folyó az Úr Balar§ma ekevágása nyomán még ma is több ágra oszlik, melyek azóta is az Úr Balar§ma mindenhatóságát dicsõítik. Az Úr Balar§ma és a gop¦k két hónapon át minden éjjel transzcendentális kedvteléseiknek hódoltak, s az idõ olyan gyorsan elszaladt, mintha csak egyetlen éjszaka lett volna. Az Úr Balar§ma ottléte alatt a gop¦k és V¥nd§vana minden lakója oly boldog volt, akár hajdanán, mikor az Úr K¥¢£a és az Úr Balar§ma mindig velük voltak. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hatvanötödik fejezetéhez, melynek címe: „Az Úr Balar§ma V¥nd§vanába látogat”.
HATVANHATODIK FEJEZET K¥¢£a felszabadítja Pau£¨rakát és K§ª¦ királyát Pau£¨raka király története nagyon tanulságos, mert azt bizonyítja, hogy mindig is voltak olyan ostoba gazemberek, akik Istennek gondolták magukat. Volt egyszer egy oktalan, aki még az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a jelenlétében is erre vetemedett. Pau£¨rakának hívták, és Istennek kiáltotta ki magát. Amikor Balar§ma V¥nd§vanában volt, Pau£¨raka király, Kar¡¢a tartomány ostoba és öntelt ura futárt küldött az Úr K¥¢£ához. Az Úr K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, de Pau£¨raka király kihívóan azt üzente Neki, hogy õ V§sudeva, nem pedig K¥¢£a. Manapság is sok oktalan követõje akad az ilyen gazembereknek, s akkoriban is rengeteg ostoba tartotta Pau£¨rakát az Istenség Legfelsõbb Személyiségének. Pau£¨raka nem tudta helyesen megítélni saját helyzetét, ezért tévesen az Úr V§sudevának gondolta magát. A hírnök tudtul adta K¥ ¢£ának, hogy Pau£¨raka király, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, indokolatlan kegyébõl alászállt, hogy megmentse a szenvedõ embereket. Ostoba tanácsadóival együtt a hitvány Pau£¨raka tehát arra a megállapításra jutott, hogy õ V§sudeva, az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Egy ilyen következtetés kétségkívül gyerekes dolog. A gyerekek játék közben olykor uralkodót választanak maguk közül, s a kiválasztott gyerek valóban királynak érzi magát. A tudatlan ostobák is ugyanezt teszik: Istennek neveznek ki egy másik ostobát maguk közül, aki aztán valóban Istennek is képzeli magát. Mintha gyerekes játszadozással vagy szavazással Istent lehetne választani! A szörnyû tévhitben élõ, magát a Legfelsõbb Úrnak vélõ Pau£¨raka tehát Dv§rak§ba menesztette hírnökét, hogy az tolmácsolja K¥¢ £ának a kihívását, K¥¢£a isteni mivoltát megkérdõjelezõ üzenetét. Amikor megérkezett Dv§rak§ba, a hírvívõ azonnal K¥¢£a királyi gyûléscsarnokába ment, s az egész gyülekezet elõtt elmondta ura, Pau£¨raka üzenetét, amely így szólt: „Egyedül én vagyok az Istenség Legfelsõbb Személyisége, V§sudeva. Nincs ember, aki versenyezhetne velem. Határtalan, indokolatlan kegyembõl s a szenvedõ, feltételekhez kötött lelkek iránti együttérzésbõl Pau£¨raka királyként alászálltam. Te jogtalanul bitorlod a V§sudeva nevet, úgyhogy ne hirdess többé ilyen téveszméket! Mondj le e bitorolt helyzetrõl, ó, Yadu-dinasztia sarja! Ne viseld többé V§sudeva szimbólumait, melyekkel jogtalanul felruháztad magad! Ha minderrõl lemondtál, jöjj hozzám és hódolj meg elõttem! Ha arcátlan módon nem hallgatnál a szavamra, párviadalra hívlak ki, s csatánk majd mindent eldönt!” Pau£¨raka üzenetének hallatán a királyi udvar tagjai, köztük Ugrasena király is, percekig nevettek. K¥¢£a kedvét lelte a jelenlévõk hangos nevetésében, majd amikor a terem lecsendesedett, így felelt a futárnak: — Ó, Pau£¨raka hírnöke, vidd meg üzenetemet uradnak: „Ostoba gazember vagy, semmi más! Amit kérsz tõlem, visszautasítom. Sosem dobom el magamtól V§sudeva jelvényeit, fõleg nem cakrámat, mert ezzel fogok veled és összes ostoba követõddel végezni. Elpusztítom az egész csapatot, a csalók és becsapottak gyülekezetét! Ó, te ostoba király, szégyenkezve kell majd eltakarnod arcodat! S amikor cakrám lemetszi fejedet, tested ragadozó madarak, keselyûk, héják és sasok prédája lesz. Akkor majd ahelyett, hogy az Én menedékem lennél, amint üzented, e galád madarak kegyére leszel utalva. Testedet kutyák elé vetik, akik boldogan lakmároznak majd belõle!”
A hírnök megvitte urának az Úr K¥¢£a szavait, s Pau£¨raka nagy nyugalommal vette tudomásul a sértéseket. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a egy pillanatig sem várt tovább, azonnal harci szekerére szállt, hogy megbüntesse a szélhámos Pau£¨rakát. Kar¡¢a királya, Pau£¨raka akkoriban barátjánál, K§ª¦ királyánál vendégeskedett, ezért K¥¢£a K§ª¦ városa alá vonult, s körülvette a seregével. Pau£¨raka király nagy harcos volt, s amint K¥¢£a támadásának híre a fülébe jutott, két ak¢auhi£¦ alakulattal kivonult a város elé. K§ª¦ királya három ak¢auhi£¦vel követte barátját. Mikor a két király felvonult K¥¢£a ellen, az Úr elõször látta szemtõl szemben Pau£¨rakát: nála volt a négy jelvény, a kagylókürt, a cakra, a lótuszvirág és a buzogány, a kezében hamisított ¼§r¯ga íjat tartott, a mellkasán ªr¦vatsa-utánzat, a nyakában pedig a Kaustubha ékszer hamisítványa díszelgett, s a virágfüzére is pontos mása volt az Úr V§sudeva füzérének. Sárga selyemruhát viselt, s kocsizászlóján ott díszelgett K¥¢£a zászlajának jelképe, Garu¨a. Fejét drága sisak koronázta, fülében tündöklõ kardhalfülönfüggõk lógtak. Öltözetérõl és cicomájáról lerítt azonban, hogy csak utánzat az egész. Ha a királyra nézett, mindenki láthatta, hogy csak egy V§sudevát alakító jelmezes színész. Mikor az Úr K¥¢£a meglátta a mozdulatait és öltözékét majmoló Pau£¨rakát, nem tudta visszatartani nevetését, s jóízûen hahotázni kezdett.
Pau£¨raka király katonái támadásba lendültek, s szigonyok, buzogányok, botok, lándzsák, kardok, tõrök és nyilak záporát zúdították K¥¢£ára. Õ azonban minden támadást visszavert. Nemcsak a fegyvereket zúzta szét, hanem Pau£¨raka seregét és harcosait is, olyan erõvel, ahogyan
a pusztítás tüze éget mindent hamuvá az univerzum pusztulásakor. K¥¢£a fegyverei tönkrezúzták az ellenség seregét: az egész csatateret állati tetemek és összetört harci szekerek borították; mindenfelé lovak, elefántok, emberek, öszvérek és tevék hevertek. S bár a feldúlt hadszíntér olyan volt, mint az Úr ¼iva táncporondja a világ pusztulásakor, K¥¢£a harcosai csak még jobban fellelkesültek a látványtól, s még nagyobb erõvel vetették magukat a küzdelembe. Ekkor az Úr K¥¢£a így szólt Pau£¨rakához: — Pau£¨raka! Azt követelted, mondjak le Vi¢£u jelvényeirõl, elsõsorban a cakráról. Hát íme, most átadom neked, de légy óvatos! Beöltöztél K¥¢£ának, s álnok módon V§sudevának kiáltottad ki magad. Nincs is nálad nagyobb bolond a világon! — K¥¢£a szavaiból kitûnik, hogy egy önmagát Istennek kikiáltó elvetemült gazembernél nincs ostobább az emberi társadalomban. — Most pedig, Pau£¨raka — folytatta K¥¢£a —, kénytelen leszel megválni álnok szerepedtõl. Azt akartad, hódoljak meg elõtted, s most itt az alkalom! Meg fogunk küzdeni, s ha legyõzöl, valóban meghódolok elõtted! Mennydörgõ szavai után K¥¢£a egyetlen nyilával pozdorjává zúzta Pau£¨raka harci szekerét. Ezután elröpítette a cakráját, s akár Indra villámai a hegyek csúcsait, leszelte vele a király fejét. Miután nyilaival K§ª¦r§ja életét is kioltotta, fejét — rokonai és családtagjai okulására — K§ª¦ falai közé hajította, oly könnyedén, akár a lótuszszirmot tovasodró szélvihar. Miután gyõzelmet aratott a két király fölött, az Úr K¥¢£a elhagyta a csatateret, s visszatért fõvárosába, Dv§rak§ba, ahol a mennyei siddhák már mind a dicsõségérõl énekeltek. Ami Pau£¨rakát illeti: mivel öltözetével az Úr V§sudevát utánozta, s így a maga módján mindig Rá gondolt, elérte az ötféle felszabadulás egyikét, a s§r¡pyát. A Vaiku£±ha-bolygókra jutott el, ahol a bhakták teste hû mása Vi¢£uénak, s négy kezükben Vi¢£u négy jelvényét tartják. Pau£¨raka tulajdonképpen a Vi¢£u-formán meditált, de mivel saját magát tartotta az Úr Vi¢£unak, meditációja sértõ volt. De annak köszönhetõen, hogy K¥¢£a vetett véget az életének, ez a bûn is elenyészett, s így elnyerhette a s§r¡pya-muktit, vagyis az Úréhoz hasonló lelki testre tehetett szert.
Amikor K§ª¦ királyának feje berepült a városkapun, az emberek összeszaladtak, és csodálkozva vizsgálgatták a különös tárgyat. Mivel fülönfüggõket is fölfedeztek rajta, rájöttek, hogy a furcsa dolog csakis egy fej lehet, s találgatni kezdték, vajon kihez tartozhat. Egyesek úgy vélték, hogy a fej K¥¢£áé, s biztosan K§ª¦r§ja hajította be a város falai közé, hogy ellensége levágott fejével tudassa az örömhírt: megnyerték a csatát. Végül azonban rájöttek, nem K¥¢£a feje az, de nem ám, hanem K§ª¦r§jáé. Amikor már semmi kétség nem volt efelõl, K§ª¦r§ja feleségei mind odaszaladtak, és siratni kezdtek férjüket. — Drága urunk — jajveszékeltek —, haláloddal immár a mi testünk is halott! K§ª¦ királyának volt egy fia, Sudak¢i£a. A temetési szertartás után megfogadta, hogy fiúi kötelességbõl megöli atyja legyõzõjét, K¥¢£át. Tanult br§hma£ák irányítása alatt Mah§deva, az Úr ¼iva imádatába kezdett. (Az Úr ¼iva, akit Viªvan§thának is neveznek, K§ª¦ királyságának az ura. Az Úr Viªvan§tha temploma ma is áll V§r§£as¦ban, s naponta több ezer zarándok látogatja.) Sudak¢i£a imádata elégedetté tette az Úr ¼ivát, ezért meg akarta jutalmazni hívét. Sudak ¢i£a azt kérte tõle, hogy ruházza fel egy különleges hatalommal, egy olyan erõvel, amivel megölheti K¥¢£át. Az Úr ¼iva azt javasolta neki, hogy br§hma£ák segítségével hajtsa végre az ellenség elpusztítására szolgáló szertartást. Ezt a ceremóniát egyes tantrák is megemlítik. Az Úr ¼iva elmondta Sudak¢i£ának, hogy ha pontosan hajtják végre a fekete mágia e szertartását, meg fog jelenni egy gonosz szellem, Dak¢i£§gni, s végrehajt minden parancsot, amit mondanak neki. Csak igaz br§hma£ák megölésével nem szabad megbízni. Ha a megfelelõ módon járnak el, akkor Dak¢i£§gni, az Úr ¼iva kísértet-társainak támogatásával kétségtelenül teljesíti majd ¼udak¢i£a vágyát: ellensége halállal fog lakolni. Az Úr ¼iva szavain fellelkesülve Sudak¢i£a most már biztos volt benne, hogy végezni tud majd K¥¢£ával. A szertartás érdekében szigorú fogadalmakat tett, majd a papokkal együtt elkezdte skandálni a fekete mágia megfelelõ mantráit. Kisvártatva egy hatalmas, démoni alak vált ki a tûzbõl: haja, szakálla és bajusza az izzó réz színéhez volt hasonlatos. A tûzbõl kikelõ ádáz, gigantikus démon szemébõl parázs hullott, s szemöldökeinek haragos mozgása még félelmetesebbé tette az arcát. Kivicsorította nagy, éles fogait, s hosszú, kiöltött nyelvével nyaldosta az ajkait. Meztelen volt, s a tûzbõl elõlépve hatalmas, lángokat szóró háromágú szigonyt forgatott a kezében. Sudak¢i£a utasítására azonnal a fõváros, Dv§rak§ felé vette az útját. Ahogy sok száz gonosz szellem kíséretében tovaviharzott, súlyos léptei alatt csak úgy dübörgött a föld, s úgy tûnt, menten porrá égeti az egész világûrt. Mikor megérkezett Dv§rak§ba, a város népét páni félelem fogta el, akár az állatokat erdõtûz idején.
K¥¢£a éppen a királyi gyûlésteremben kockáztt, amikor Dv§rak§ lakói nagy rémületükben betódultak Hozzá: — Három világ Ura! — kiáltották. — Egy hatalmas tûzdémon készül fölperzselni egész Dv§rak§t! Könyörgünk, ments meg minket! — Dv§rak§ valamennyi lakója ott tolongott az Úr K¥¢ £a elõtt, s mind azért esengtek, hogy oltalmazza meg õket a rettenetes tûzdémontól, aki arra készül, hogy egész Dv§rak§t felfalja lángjaival.
Amikor az Úr K¥¢£a, bhaktáinak örök védelmezõje látta, milyen rettentõ félelem lett úrrá Dv§rak§ lakóin, elmosolyodott és megnyugtatta õket: — Ne aggódjatok! Én minden veszedelemtõl megoltalmazlak benneteket. — Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a mindent átható. Az élõlények szívében lakozva belül is, a kozmikus megnyilvánulás formájában pedig kívül is ott van mindenhol. Jól tudta, hogy a tûzdémon az Úr ¼iva teremtménye, s hogy végezzen vele, magához szólította Sudarªana cakráját, majd kiadta neki a parancsot: tegye meg, amit tennie kell. A Sudarªana cakra millió és millió nap
ragyogásával tündökölt, s heve olyan volt, akár a kozmikus megnyilvánulás végén fellángoló tûzé. Sugárzása az egész világot bevilágította — a földet és a világûrt is —, s hatalmas erejével megdermesztette az Úr ¼iva tûzdémonját. Amikor a megfékezett démon látta, hogy nem tud mit tenni az Úr K¥¢£a Sudarªana cakrája ellen, és képtelen felemészteni Dv§rak§ városát, meghátrált. A kudarcot vallott Dak¢i£§gni visszatért V§r§£as¦ba, K§ª¦r§ja birodalmába, s amikor belépett a városba, a fekete mágia mantráit elindító br§hma£ák, az õket felfogadó Sudak¢i£ával együtt hamuvá égtek a tûzdémonból sugárzó lángokban. A tantrákban leírt fekete mágia szabályai alapján, ha egy ártó mantra nem képes elpusztítani az ellenséget, akkor mivel mindenképpen ölnie kell, eredeti létrehozójára üt vissza. Ebben az esetben is ez történt: a mantrát útjára bocsátó Sudak¢i£a és segédkezõ papjai mind egy szálig hamuvá égtek. Ez a démonok sorsa: létrehoznak egy fegyvert, hogy megöljék Istent, de a végén a saját vesztüket okozza fegyverük. A tûzdémon nyomában a Sudarªana cakra is eljutott a városba. V§r§£as¦ mindig is nagyon gazdag volt és híres, s manapság is India egyik legfontosabb, leggazdagabb városának számít. Hatalmas palotái, tornyai, gyûléstermei, piacterei és díszkapui, az utak találkozási pontjainál szónoklatokra alkalmas terei voltak. Szerte a városban kincstárépületek, elefánt- és lóistállók, kocsiszínek, gabonatárolók és ételosztó konyhák sorakoztak. V§r§£as¦ városa hosszú idõn keresztül dúskálhatott az anyagi gazdagságban, de mivel K§ª¦ királya és fia, Sudak¢i£a az Úr K¥¢£a ellenségeivé váltak, a Sudarªana vi¢£u-cakra (az Úr K¥¢£a korong-fegyvere) felperzselte az egész várost. Látogatása pusztítóbb volt, mint egy mai bombázás. Küldetését teljesítve a Sudarªana cakra visszatért Dv§rak§ban tartózkodó Urához, ¼r¦ K¥¢£ához. K¥¢£a fegyverének, a Sudarªana cakrának V§r§£as¦ban véghezvitt pusztítása transzcendentális és áldásos történet. Aki hittel és figyelemmel elmondja vagy végighallgatja ezt az elbeszélést, az megszabadul bûnös tetteinek minden visszahatásától — fûzte hozzá ¼ukadeva Gosv§m¦, miután elmesélte a fenti történetet Par¦k¢it Mah§r§jának. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hatvanhatodik fejezetéhez, melynek címe: „K¥¢£a felszabadítja Pau£¨rakát és K§ª¦ királyát”.
HATVANHETEDIK FEJEZET Dvivida gorilla felszabadítása Miközben ¼ukadeva Gosv§m¦ az Úr K¥¢£a transzcendentális kedvteléseirõl és tulajdonságairól beszélt, Par¦k¢it király egyre nagyobb rajongással hallgatta õt, s mind többet és többet akart ezekrõl a témákról hallani. ¼ukadeva Gosv§m¦ ekkor elmesélte, hogyan ölte meg az Úr Balar§ma Dvivida gorillát. Dvivida gorilla annak a Bhaum§surának — vagy más néven Narak§surának — volt a jó barátja, aki tizenhatezer hercegnõt rabolt el a világ minden tájáról, s akit aztán K¥¢£a elpusztított. Dvivida Sugr¦va király miniszteri tisztét töltötte be, s bátyja, Mainda is hatalmas gorilla-király volt. Amikor Dvivida megtudta, hogy az Úr K¥¢£a megölte Bhaum§surát, elhatározta: az egész országban gonoszságokat fog elkövetni, hogy megtorolja barátja halálát. Elsõ dolga az volt, hogy falvakat, városokat, kézmûves- és bányásztelepüléseket gyújtott fel, majd rátért a tejgazdálkodással és tehénvédelemmel foglalkozó kereskedõk otthonaira is. Egész hegyeket szakított ki a földbõl és zúzott darabokra. Nagy gondokat okozott az egész országban, s a legtöbb gonoszságot szándékosan Kathiavar tartományban hajtotta végre, mivel K¥¢£a városa, Dv§rak§ is ebben a tartományban volt. Dvivida ereje tízezer elefánt erejével ért föl. Erõs karjaival néha úgy felkorbácsolta a tengerpart vizét, hogy az elöntötte a környezõ városokat és falvakat. Gyakran a nagy bölcsek és szentek remetekunyhóit vette célba — összetiporta gyönyörû kertjeiket és gyümölcsöseiket, sõt, olykor ürülékével és vizeletével szennyezte be szent áldozati helyeiket, hogy ezzel megfertõzze az egész légkört. Férfiakat és asszonyokat rabolt el otthonaikból, aztán hegyi barlangokba vetette õket, s hatalmas sziklákkal torlaszolta el a bejáratot. (A bh¥¯g¦-darázshoz hasonlóan, amely legyeket és egyéb rovarokat ejt foglyul, s aztán fák üregeibe zárja õket.) Feldúlta a rendet, az emberek nyugalmát, egyre-másra szegte meg az ország törvényeit, sõt, olykor az elõkelõ családok hölgytagjait is erõszakkal megbecstelenítette. Miközben szerte az országban garázdálkodott, egy napon a Raivata-hegység felõl érkezõ édes énekszó ütötte meg a fülét. Nyomban a hegyvidék felé vette útját, s nemsokára az Úr Balar§mát pillantotta meg: bájos ifjú leányok vették körül, s az Úr táncolva, énekelve élvezte társaságukat. Dvivida lenyûgözve nézte Balar§ma elragadó vonásait, lótuszvirágból készült füzérét, a csodálatos ruhákba öltözött, virágfüzérrel felékesített gyönyörû lányokat. A v§ru£¦tól Balar§ma igencsak mámorosnak tûnt, az italtól még a szemei is forogtak. A lányok gyûrûjében az Úr Balar§ma éppen olyannak hatott, mint elefánttehenei körében az elefántkirály. Dvivida gorilla ügyesen tudott fára mászni. Felkapaszkodott hát a fákra, majd egyikrõl a másikra ugrálva jó erõsen megrázta az ágakat. Idõnként egy különös felkiáltást — kilakil§! — is hallatott, hogy ezzel is megzavarja az Úr Balar§ma kedvtelésének kellemes hangulatát. Máskor odaugrott a lányok elé, s csúf grimaszokat vágott. Természetüknél fogva a fiatal lányok mindent nevetve és jókedvûen tudnak fogadni, így az elõttük ugráló gorillát sem vették komolyan, csak jókat kacagtak rajta. Dvivida azonban olyan szemérmetlen volt, hogy még Balar§ma szeme láttára is az alfelét mutogatta nekik, vagy elébük ugrott, s szemöldökeit táncoltatva a fogait vicsorította rájuk. Nagyon tiszteletlenül viselkedett tehát a lányokkal, fittyet hányva arra, hogy Balar§ma is ott van. Az Úr Balar§ma neve nemcsak arra utal, hogy nagyon erõs, hanem arra is, hogy örömét leli abban, ha megmutathatja rendkívüli erejét. Felkapott hát egy követ és Dvivida felé hajította. A gorilla azonban ügyesen kitért a kõ elõl, majd, hogy tovább ingerelje Balar§mát, ellopta a v§ru£¦s edényt. Csöppnyi erejétõl megrészegülve végül már odáig merészkedett, hogy elkezdte leszaggatni Balar§ma és társnõi drága ruháit. Felfuvalkodottságában azt hitte, Balar§ma úgysem tud ártani neki, s tovább folytatta Balar§maj¦ és társnõi zaklatását.
A gorilla okozta nagy felfordulás közepette az Úr Balar§ma végül nagyon dühbe gurult, s elhatározta, hogy végez Dvividával, aki egyébként is annyi gonoszságot mûvelt már szerte az országban. Menten fölkapta buzogányát, amibõl a gorilla megérthette: Balar§ma támadásba lendült. Védekezésképpen egy hatalmas tölgyfát szakított ki a földbõl, s teljes erejébõl Balar§ma fejére sújtott vele. Az Úr azonban mintha meg se érezte volna az ütést: csak állt ott rezzenéstelenül, akár egy hatalmas hegy. Válaszképp nagyot csapott buzogányával, a Sunandával a gorilla fejére. Dvivida fejébõl bugyogva patakzott elõ a vér, de csak díszére vált az arcának, amikor a hegy oldalán aláfolyó folyékony mangánhoz hasonlatos vér végigfutott rajta. Balar§ma buzogánycsapása egy cseppet sem zavarta meg, sõt, egy újabb tölgyfát tépett ki a földbõl, s miután lerázta a lombját, újra ellenfele fejére sújtott. Amikor Balar§ma ezt a fát is pozdorjává zúzta, a felbõszült gorilla újra megragadott egyet, s újra lesújtott az Úrra, de Balar§ma megint csak apró darabokra törte a fát. A küzdelem tovább folytatódott. A gorilla újabb és újabb fatörzseket tépett ki, de az Úr Balar§ma minden egyes alkalommal apró forgácsokra zúzta õket a buzogányával. Ahogy a szûnni nem akaró hadakozás közben Dvivida újabb és újabb fatörzseket tépett ki a földbõl, a végére már egyetlen fa sem maradt az erdõben. Fa híján Dvivida egy másik fegyverhez folyamodott: jókora kövekkel vette célba ellenfelét. Csak úgy záporoztak az Úrra a hatalmas lövedékek, de játékos kedvében Balar§ma
sorra apró kavicsokká zúzta õket. Amikor már se fa, se kõ nem maradt egy darab sem, a gorilla erõs ökleivel kezdte csépelni Balar§ma mellkasát. Ezúttal azonban az Úr Balar§ma végképp kijött a béketûrésbõl. Mivel a gorilla is puszta kézzel támadt Rá, Õ sem használt fegyvert, s buzogányát és ekéjét letéve öklével telibe találta a gorilla kulcscsontját. Az ütés végzetesnek bizonyult: Dvivida vért öklendezve, holtan rogyott a földre. Amikor nagyot puffanva földet ért, a hegyek, az erdõk mind megremegtek. A szörnyû küzdelem után a siddhák és a felsõ bolygórendszerek nagy bölcsei és szent életû lakói virágesõt szórtak az Úr Balar§mára, s mindenek feletti hatalmát dicsõítették. Az égbõl a gyõzelem boldog hangjai zengtek: — Dicsõség az Úr Balar§mának! Hadd ajánljuk tiszteletteljes hódolatunkat lótuszlábaid elõtt! Azzal, hogy megölted ezt a nagy démont, Dvividát, új, szerencsés korszak köszöntött a világra!
A nagy démon, Dvivida megölése után a virágesõvel és a diadalát magasztaló imákkal ünnepelt Balar§ma visszatért fõvárosába, Dv§rak§ba. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hatvanhetedik fejezetéhez, melynek címe: „Dvivida gorilla felszabadítása”.
HATVANNYOLCADIK FEJEZET S§mba házassága Duryodhanának, Dh¥tar§¢±ra fiának volt egy Lak¢ma£§ nevû eladósorban lévõ lánya. Lak¢ma£§ a Kuru-dinasztia mûvelt leánya volt, és számtalan herceg versengett a kezéért. Ilyen esetekben svaya°vara-ceremóniát rendeznek, melynek során a lány saját döntése alapján választhat magának férjet. A Lak¢ma£§ svaya°varájára összegyûlt hercegek között megjelent S§mba, K¥¢£a fia is, aki J§mbavat¦tól, az Úr K¥¢£a egyik fõ feleségétõl született. Azért hívták így, mert kedvenc gyermek lévén mindig az anyja közelében volt, s a s§mba szó az „anyás” fiúra utal. Az amb§ szó anyát jelent, a sa elõtag pedig a -val,-vel ragnak (anyával), illetve az -s képzõnek (anyás) felel meg. Ezt a sajátos nevet tehát azért kapta S§mba, mert állandóan az anyjával volt. Ugyanebbõl az okból J§mbavat¦-sutának is nevezték. Amint azt korábban elmondtuk, K¥¢£a valamennyi fia ugyanolyan képességekkel rendelkezett, mint nagyszerû édesapjuk, az Úr K¥¢£a. S§mba is Duryodhana lányát, Lak¢ma£§t akarta feleségül venni, noha a lánynak nem nagyon akaródzott hozzá mennie. Így azután S§mba elrabolta Lak¢ma£§t a svaya°varára összegyûltek körébõl.
Mivel S§mba erõszakkal vitte el Lak¢ma£§t a szertartásról, a Kuru-dinasztia tagjai — köztük Dh¥tar§¢±ra, Bh¦¢ma, Vidura és Arjuna — a családi hagyományok elleni sértésnek tekintették ezt. Mindannyian tudták, hogy Lak¢ma£§ nem õt akarta férjéül választani, s a fiú, mivel erõnek erejével vitte magával, megfosztotta õt a lehetõségtõl, hogy maga választhassa meg jövendõbelijét. Úgy határoztak hát, hogy megbüntetik S§mbát. Egyhangúlag kijelentették, hogy S§mba arcátlanul viselkedett, és megsértette a Kuruk családi hagyományát. Ezért a Kuru család idõsebb tagjainak tanácsa elõtt úgy döntöttek, hogy fogságba ejtik a fiút, ám megölni nem ölik meg. Abban is egyetértettek, hogy a lányt S§mbán kívül egyetlen más ifjúhoz sem adhatják feleségül, hiszen az már megérintette õt. (A védikus kultúra szokásai szerint egy lányt nem adhatnak hozzá senkihez, ha már volt köze férfihez, illetve nem is venne el senki olyan lányt, akinek már volt mással kapcsolata.) A család idõsebb tagjainak, többek között Bh¦¢mának is az volt tehát a véleménye, hogy S§mbát el kell fogni, úgyhogy a Kuru-dinasztia tagjai — élükön a legnagyobb harcosokkal — mind összefogtak, s eltökélték, hogy jól megleckéztetik a fiút. A kis hadmûvelethez Kar£át nevezték ki fõvezérnek.
Miközben a tervüket szövögették, a Kuruk egyöntetû véleménye az volt, hogy a Yadu-dinasztia tagjai biztosan nagyon megneheztelnek majd rájuk S§mba elfogása miatt. Minden esély megvolt rá, hogy a Yaduk kihívásnak veszik majd a dolgot, és harcba szállnak velük. Ám így gondolkodtak: „Mit tudtak tenni valaha is, amikor idejöttek, hogy megküzdjenek velünk? A Yadu-dinasztia tagjait nem lehet egy napon említeni a Kurukkal, mert a Kuru királyok a valódi uralkodók, míg az õ királyaik csak azért tudják élvezni földjeiket, mert mi kegyesen átengedtük nekik õket. Ha S§mba elfogása után idejönnek, hogy kihívjanak minket, mi bizony megvívunk velük, s alaposan megleckéztetjük õket! Egyszerûen az uralmunk alá hajtjuk õket, ahogyan a misztikus yoga-folyamat, a pr§£§y§ma hajtja uralma alá az érzékeket.” (A misztikus yoga rendszerében a testben lévõ levegõk mellett a yog¦ az érzékeit is uralja, s ügyel arra, hogy az Úr Vi¢£ura irányuló meditáción kívül semmi másra ne használja õket.) Amikor mindent megtanácskoztak, s a Kuru-dinasztia idõsebb tagjai — többek között Bh¦¢ma és Dh¥tar§¢±ra — jóváhagyták a tervet, a S§mba elfogásával megbízott csapat el is indult küldetésére. A csapatot öt kiváló harcos alkotta: Kar£a, ¼ala, Bh¡ri, Yajñaketu és a leány apja, Duryodhana. Valamennyien mah§-rath¦k voltak, s a hatalmas Bh¦ ¢madeva is elkísérte õket. A katonák harcosi képességeit többek között a mah§-rath¦, az eka-rath¦ és a rath¦ rangok jelzik. A mah§-rath¦k harcosok ezreivel képesek egyedül is felvenni a harcot; a S§mba elfogására útnak indult harcosok mind mah§-rath¦k voltak. S§mba is mah§-rath¦ volt, de most egyedül kellett megküzdenie öt másik mah§-rath¦val. Mégsem rettent meg, amikor azt látta, hogy a Kuru-dinasztia nagy harcosai közelednek a távolban, hogy foglyul ejtsék.
Amikor csodálatos íját megragadva szembefordult velük, olyan testtartásban állt támadói elõtt, mint egy elszánt oroszlán, amely több állattal készül egyedül megküzdeni. Kar£a, aki a csapatot vezette, kihívóan kiáltotta oda neki: — Miért menekülsz? Állj ki csak velünk bátran, hadd leckéztessünk meg! — Ha egy k¢atriyát megállásra és harcra szólít fel egy másik k¢atriya, nem futamodhat meg, harcolnia kell. Így aztán S§mba is elfogadta a kihívásukat, és harcra készen megállt elõttük. De abban a pillanatban máris záporként zúdultak rá a hat nagy harcos nyilai. Ám ahogyan az oroszlán sem fél soha, akárhány farkas és sakál támadjon is rá, S§mba, a Yadu-dinasztia dicsõséges sarja, az Úr K¥¢£a hihetetlen erejû fia is rendületlenül állt ott, de közben forrt benne a méreg, hogy a Kuru harcosok ilyen igazságtalan, minden szabályt megsértõ módon harcolnak ellene, s hatan záporozzák rá nyilaikat. De hõsies erõvel küzdött ellenük. Elõször is hat nyíllövéssel eltalálta a hat kocsihajtót, s további négy nyilat lõtt ki minden egyes kocsira, hogy leterítse a harcosok lovait. Aztán kilõtt még egy nyilat, amivel a szekérhajtókat kísérõ íjászt terítette a földre, majd Kar£ával és hatalmas erejû társaival is felvette a harcot. Míg S§mba ilyen hõsiesen küzdött egymagában hat ellenfelével, azok nagy csodálattal nézték a harcát. Látták, hogy felfoghatatlan hatalom van a fiú birtokában. Még a csata kellõs közepén is õszintén be kellett látniuk, hogy amit S§mba mûvel, az csodálatos. De csakhamar újra k¢atriya eltökéltséggel vetették bele magukat a küzdelembe, s együttes erõvel, noha az szabálytalan volt, arra kényszerítették S§mbát, hogy szekér nélkül folytassa a harcot. Szétlõtték a kocsiját, majd a hat vitéz közül négy S§mba lovait, egy pedig a kocsihajtóját lõtte ki, a hatodik pedig ellõtte S§mba íján a húrt. Így hát nagy nehézségek árán s kemény küzdelemben végül megfosztották
S§mbát a kocsijától, majd ennek eredményeképpen foglyul is ejtették. Így arattak gyõzelmet S§mba fölött a Kurudinasztia hõsei. A leányt, Lak¢ma£§t, visszavették tõle, s nagy diadallal vonultak be Hastin§pura városába.
N§rada, a nagy bölcs nyomban megvitte S§mba elfogatásának hírét a Yadu-dinasztiának, és elmesélte nekik az egész történetet. A Yadu család tagjait elöntötte a düh, amikor megtudták, hogy S§mbát elfogták, ráadásul ilyen igazságtalan módon: egyszerre hatan támadtak rá. Így hát Ugrasenának, a Yadu család fejének beleegyezésével felkészültek a harcra, s a Kuru-dinasztia fõvárosa ellen vonultak.
Noha az Úr Balar§ma nagyon jól tudta, hogy a Kali-korszakban a legcsekélyebb nézeteltérés is elegendõ, hogy az emberek egymásnak rontsanak, nem tetszett neki a gondolat, hogy a két nagy család, a Kuru- és a Yadu-dinasztia harcba szálljon egymással. Még ha a Kali-yuga befolyása alatt állnak, akkor sem. „Ahelyett, hogy részt vennék a harcban — gondolta bölcsen —, inkább odamegyek, kipuhatolom a helyzetet, s megpróbálom kibékíteni õket.” Balar§ma arra gondolt, hogy ha a Kuru családot rá lehetne bírni, hogy bocsássa szabadon S§mbát, s hagyja visszatérni otthonába feleségével, Lak¢ma£§val együtt, akkor elejét lehetne venni a harcnak. Befogatott hát egy díszes kocsiba, s tanult papok és br§hma£ák, valamint a Yadu-dinasztia néhány idõsebb tagja kíséretében el is indult Hastin§purába. Bízott benne, hogy a Kuru család tagjai végül hozzájárulásukat adják a házassághoz, s ezzel el lehet majd kerülni a testvérháborút. Ahogy az Úr Balar§ma a tanult br§hma£ák és a Yadu család néhány tisztes tagja társaságában Hastin§pura felé tartott kocsiján, olyan volt, mint a tiszta égen ragyogó hold a fénylõ csillagok között. Amikor Hastin§pura határába ért, nem ment be a városba, hanem letáborozott egy ligetben. Azután megkérte Uddhavát, hogy találkozzék a Kuru család vezetõivel, s tudakolja meg tõlük, hogy harcolni akarnak-e, vagy inkább egyezséget kötni a Yadu családdal. Uddhava találkozott is a Kuru-dinasztia vezetõivel, a város legfontosabb személyiségeivel, többek között Bh¦¢madevával, Dh¥tar§¢±rával, Dro£§c§ryával, Balival, Duryodhanával és B§hl¦kával. Miután a tiszteletét ajánlotta nekik, elmondta, hogy az Úr Balar§ma megérkezett, s a városkapun kívül várakozik egy ligetben. A Kuru család vezetõi, különösen Dh¥tar§¢±ra és Duryodhana, szívbõl örültek ennek, hiszen nagyon jól tudták, hogy az Úr Balar§ma családjuk jóakarója. Amikor meghallották, hogy az Úr Balar§ma itt van a város közelében, határtalan öröm töltötte el õket. Tiszteletüket ajánlották Uddhavának, majd a fogadáshoz szükséges kellékekkel felszerelkezve elindultak a város határába, hogy illõ fogadtatásban részesítsék az Úr Balar§mát. Amikor odaértek, valamennyien a rangjuknak megfelelõen üdvözölték az Úr Balar§mát. Ezután csodálatos teheneket ajándékoztak neki, végül pedig arghyában részesítették (ami egy §rati-vízbõl, valamint mézbõl, vajból, virágokból és szantálpépbõl álló felajánlás). Mindannyian tisztában voltak az Úr Balar§ma, az Istenség Legfelsõbb Személyisége mindenek feletti helyzetével, ezért tiszteletteljes fõhajtással járultak Elébe, majd kedves szavakat váltottak Vele, s egymás hogylétérõl érdeklõdtek. Miután az üdvözlés véget ért, az Úr Balar§ma hangosan és méltóságteljesen így szólt hozzájuk:
— Kedves barátaim! Ezúttal hírnökként jöttem hozzátok a hatalmas Ugrasena király parancsával. Kérlek titeket, hallgassátok e parancsot nagy figyelemmel, s egyetlen perc késedelem nélkül igyekezzetek azt végrehajtani! Ugrasena király nagyon jól tudja, hogy ti, a Kuru család harcosai, szabálytalan módon küzdöttetek meg a jámbor S§mbával: egyedül volt, s nagy nehézségek árán, csalárd eszközökkel végül elfogtátok õt. Hozzánk is eljutott a híre mindennek, mégsem háborodtunk fel különösebben a dolgon, hiszen meghitt rokoni szálak fûznek bennünket hozzátok. Nem lenne jó, ha bármi is megrontaná a köztünk lévõ zavartalan viszonyt. Továbbra is jó barátságban kell maradnunk, s el kell kerülnünk a szükségtelen harcot. Ezért hát kérlek benneteket, azonnal engedjétek szabadon S§mbát, és hozzátok Elém õt feleségével, Lak¢ma£§val együtt! Amikor az Úr Balar§ma befejezte emelkedett, hõsies, de ellentmondást nem tûrõ hangnemben elmondott beszédét, kijelentései egyáltalán nem nyerték meg a Kuru-dinasztia vezetõinek tetszését. Dühükben izgatottan így szóltak: — Ezek a szavak ugyancsak megdöbbentõek, de Kali korszakához nagyon is illenek; másképpen hogyan ejthetne ki Balar§ma ilyen gyalázatos szavakat? A nyelvezet és a hangnem, amit használ, egyszerûen sértõ, s úgy fest, mintha a korszak hatására a lábra illõ cipõk a fej tetejére akarnának kerülni, ahol pedig a sisakot hordják. A Yadu-dinasztiával sok házasság köt bennünket össze, ezért megkapták a lehetõséget, hogy velünk éljenek, velünk egyenek és aludjanak, s most kihasználják kiváltságos helyzetüket. Mielõtt adtunk nekik egy részt királyságunkból, hogy uralkodjanak felette, jószerivel semmijük nem volt, és most mégis õk akarnak parancsolgatni nekünk! Megengedtük a Yadu-dinasztiának, hogy használja a királyi jelvényeket, s mindazokat a dolgokat, melyek a királyi élethez illenek: legyezõt, kagylókürtöt, fehér ernyõt, koronát, királyi ülõhelyeket, trónokat, baldachinos ágyat és még sorolhatnánk. Nem lett volna szabad a jelenlétünkben is használniuk ezeket, de nem akadályoztuk meg õket ebben, tekintettel családi kapcsolatainkra. Most mégis olyan arcátlanok, hogy meg akarják mondani nekünk, mit csináljunk. Elég volt a pimaszságukból! Nem tûrhetjük tovább, hogy így viselkedjenek, s azt sem fogjuk megengedni, hogy a királyi jelvényeket használják. Az lesz a legjobb, ha mindet elvesszük tõlük. Nem szabad tejjel etetni a kígyót, mert e kegyes tett csupán a mérgét szaporítja. A Yadu-dinasztia most azok ellen fordul, akik olyan
bõkezûen táplálták eddig. Virágzó jólétüket a mi ajándékainknak és kegyes jóindulatunknak köszönhetik, mégis olyan szégyentelenek, hogy parancsolgatni akarnak nekünk! Micsoda esztelenség! Nincs olyan ember a földön, akinek Bh¦¢ma, Dro£§c§rya, Arjuna és a Kuru család többi tagja beleegyezése nélkül bármilyen élvezetben is része lehetne. Ahogyan a bárány sem élvezheti életét az oroszlán jelenlétében, úgy a mi jóváhagyásunk nélkül még az Indra király vezette félistenek sem találhatnak élvezetet a mennyben, nemhogy a közönséges emberi lények! A Kuru-dinasztia tagjai roppant büszkék voltak gazdagságukra, királyságukra, nemesi származásukra, családi hagyományaikra, nagy harcosaikra, családtagjaikra és hatalmas birodalmukra. Még a civilizált társadalom általános illemszabályait sem tartották be, és az Úr Balar§ma jelenlétében sértõ szavakkal illették a Yadu-dinasztiát. Modortalan szónoklatuk után visszatértek városukba, Hastin§purába. Noha az Úr Balar§ma türelmesen végighallgatta becsmérlõ szavaikat és csak kívülrõl figyelte bárdolatlan viselkedésüket, elég volt rápillantani, hogy nyilvánvalóvá váljon: éktelen haragra lobbant, s immár hatalmas bosszúvágy fûti. Arckifejezése is olyan bõsz dühöt sugárzott, hogy ránézni is félelmetes volt. Hangosan elnevette magát, s így szólt: — Mennyire igaz, hogy ha egy embert túl önelégültté tesz a vagyona, a családja, a szépsége vagy egyéb anyagi körülményei, nem akar többé békében élni, s ellenségesen tekint másokra. Az ilyeneket hasztalan dolog a nemes viselkedésre vagy a békés életre oktatni; épp ellenkezõleg, inkább azon kell gondolkodni, hogy miként és milyen eszközökkel büntesse meg õket az ember. — Az anyagi jólét hatására az emberek általában olyanokká válnak, mint az állatok. Hiábavaló dolog higgadt utasításokat adni egy állatnak; az egyetlen használható eszköz az argumentum ad baculum: a bot.
— Lám, milyen arcátlanok a Kuru-dinasztia tagjai! — folytatta az Úr Balar§ma. — Békét akartam kötni, mégpedig a Yadu-dinasztia összes többi tagjának, köztük magának az Úr K¥¢£ának a haragja ellenére. Arra készültek, hogy lerohanják a Kuru-dinasztia egész birodalmát, Én azonban megbékítettem õket, és minden kockázatot vállalva idejöttem, hogy harc nélkül rendezzem az ügyet. És ezek a gazemberek mégis így viselkednek! Egyértelmû, hogy nem akarnak békés megegyezést, mert valójában háborúpártiak. Nagy gõgjükben újra meg újra megsértettek azzal, hogy a Yadu-családot gorombaságokkal illették. — Még a mennyek királya, Indra is végrehajtja a Yadu-dinasztia parancsait — mennydörögte —, és ti Ugrasena királyt, aki a Bhoják, a V¥¢£ik, az Andhakák és a Y§davák feje, csupán egy kis csapatocska vezérének tartjátok?! Gyönyörû következtetés! Semmibe veszitek Ugrasena királyt, pedig parancsainak még Indra király is engedelmeskedik! Hát nem látjátok, milyen kivételes a Yadu-dinasztia helyzete?! A nagy gyûléscsarnokot, a Sudharm§t, s a p§rij§ta-fát egyaránt elragadták a mennyek birodalmából — ti mégis azt gondoljátok, hogy nem parancsolhatnak nektek? Talán még azzal sem értetek egyet, hogy az Úr K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége üljön a királyi trónon, s irányítson mindenkit? Hát jó! Ha így vélekedtek, megérdemlitek, hogy alapos leckét kapjatok. Bölcsen azt gondoltátok, hogy a királyi jelvények, a legyezõ, a fehér ernyõ, a királyi trón és a többi fejedelmi tárgy nem a Yaduk használatára valók? Azt jelentse ez, hogy még az Úr K¥¢£a, az egész teremtés Ura és a szerencse istennõjének férje sem használhatja a királyi jelvényeket? A nagy félistenek mind imádják K¥¢£a lótuszlábainak porát. A Gangesz vize elárasztja az egész világot, és mivel az Õ lótuszlábaitól ered, partjai nagy zarándokhelyekké lettek. Valamennyi bolygó legfõbb istenségei az Õ szolgálatával foglalkoznak, s magukat a legszerencsésebb teremtménynek tartanák, ha a sisakjukra szórhatnák K¥¢ £a lótuszlábának porát. Az Úr Brahm§, az Úr ¼iva és a többi hatalmas félisten, de még a szerencse istennõje és jómagam is az Õ transzcendentális lényének a részei vagyunk csupán, s ti mégis azt hiszitek, nem helyénvaló, ha Õ használja a királyi jelvényeket, ha Õ ül a királyi trónon? Milyen sajnálatos, hogy ezek az ostobák úgy vélik, õk a sisak a fejen, s mi, a Yadu-dinasztia tagjai csupán a saru vagyunk! Most már semmi kétség: a Kuru-dinasztia vezetõi megháborodtak az anyagi gazdagságtól, a pompától. Minden, amit az elõbb mondtak, õrültség volt, s azonnal meg kell leckéztetnem õket! Hibát követnék el, ha nem tennék semmit ellenük. Még ma letörlöm a Kuru-dinasztiát a föld színérõl! Most azonnal elintézem õket!
Míg ezeket mondta, az Úr Balar§ma olyan dühödtnek látszott, hogy úgy tûnt, az egész kozmikus teremtést hamuvá tudná égetni a haragjával. Szilárdan megvetette a lábát, majd a földbe vágta s nagy erõvel húzni kezdte maga mögött az ekéjét. Egész Hastin§purát lehasította a föld színérõl, majd elindult vele a Gangesz felé, hogy a folyó sebesen áramló vizébe húzza. Vészjóslóan remegett a föld, mintha földrengés rázta volna Hastin§purát, s úgy tûnt, menten romba dõl az egész város. Mikor a Kuru-dinasztia tagjai látták, hogy városuk a Gangesz vizébe fog zuhanni, s hallották népük félelemkiáltásait, azonnal kijózanodtak. Tudták már, mi történik. Nyomban elõhozták lányukat, Lak¢ma£§t, majd elrablójával, S§mbával s a mögötte haladó lánnyal az élen elindultak. A Kuru család valamennyi tagja imára kulcsolt kézzel járult az Úr Balar§ma elé, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége bocsánatáért könyörögjön. Józan belátásra térve így szóltak:
— Ó,
Urunk, Balar§ma, minden öröm forrása! Te tartod fenn és látod el az egész kozmikus megnyilvánulást. Szerencsétlenségünkre nem voltunk tudatában felfoghatatlan hatalmadnak. Kedves Urunk, bocsáss meg nekünk, hisz nincs nálunk ostobább az egész világon! Értelmünk zavart volt, elhagyott minket a józan ész. De most itt állunk Elõtted, hogy a bocsánatodért esedezzünk. Kérünk, bocsáss meg nekünk! Te vagy az eredeti teremtõje, fenntartója és megsemmisítõje az egész kozmikus megnyilvánulásnak, és mégis mindig transzcendentálisan felette állsz az anyagi világnak. Ó, mindenható Úr, Rólad beszélgetnek a nagy bölcsek! Te vagy a mindent mozgató bábjátékos, s a világon minden csupán a Te játékszered. Ó, határtalan, Te mindent a hatalmadban tartasz, s mint gyermek a játékát, a fejeden tartod a sok-sok univerzumot. Mikor eljön a megsemmisülés ideje, s az egész kozmikus megnyilvánulást magadba zárod, semmi más nem létezik, csak Te magad, amint az Okozati-óceánon fekszel Mah§-Vi¢£uként. Ó, kedves Urunk, a világ rendjének fenntartása érdekében jelentél meg ezen a földön transzcendentális testedben. Te fölötte állsz minden haragnak, irigységnek és ellenségeskedésnek. Mindaz, amit teszel, még ha fenyítés is, javára válik az egész anyagi létezésnek. Felajánljuk Neked tiszteletteljes hódolatunkat, mert Te vagy az Istenség Legfelsõbb Személyisége, az elpusztíthatatlan, minden fenség és erõ forrása. Ó, megszámlálhatatlan világegyetem teremtõje, engedd, hogy nagy tisztelettel és hódolattal újra meg újra leboruljunk Elõtted! Teljesen átadtuk magunkat Neked, s arra kérünk, légy kegyes hozzánk, és végy minket oltalmadba! Ahogy Bh¦¢madeva nagyatya, Duryodhana és a Kuru-dinasztia többi jeles tagja így imádkozott nagy tisztelettel az Istenség Legfelsõbb Személyiségéhez, az Úr Balar§ma szíve rögtön meglágyult, s megnyugtatta õket, hogy nem kell aggódniuk: már nincs ok a félelemre. A k¢atriyák esküvõin gyakran megesett, hogy a királyok kisebbfajta harcot robbantottak ki a menyasszony és a võlegény kísérete között. Mikor S§mba elrabolta Lak¢ma£§t, a Kuru-dinasztia idõsebb tagjai valójában örültek, mivel látták, hogy az ifjú méltó párja lányuknak. Mégis, hogy lássák erejét, harcba szálltak vele, és semmibe véve a harc szabályait, együttesen fogták el. Mikor a Yadu-dinasztia elhatározta, hogy kiszabadítja S§mbát a fogságból, az Úr Balar§ma személyesen jött el, hogy megmentse a békét, és mint hatalmas k¢atriya, megparancsolta a Kuruknak, hogy azonnal engedjék szabadon S§mbát. A Kauravák sértve érezték magukat, igaz, nem a szívük legmélyéig, így hát próbára tették az Úr Balar§ma hatalmát. Csupán látni akarták Õt, amint megmutatja hihetetlen erejét.
Így hát nagy örömmel adták át a lányt S§mbának, és a történet szerencsés véget ért. Szeretõ apaként Duryodhana nagy pompával adta hozzá leányát, Lak¢ma£§t S§mbához. Hozományul ezerkétszáz elefántot (valamennyi legalább hatvanéves volt), tízezer pompás lovat, hatezer napként ragyogó hintót és ezer, arannyal felékszerezett szolgálólányt adott a lány mellé. A hozományt az Úr Balar§ma vette át nagy örömmel, mivel, mint a Yadu-dinasztia legjelesebb tagja, Õ volt a võlegény násznagya. Az eseményeket követõen Balar§ma, aki nagyon elégedett volt a díszes fogadtatással is, melyben a Kuruk végül részesítették, az ifjú pár társaságában elindult Dv§rak§ felé. Az Úr Balar§ma nagy diadallal érkezett meg Dv§rak§ba. A város népe összegyûlt, s az Úr Balar§ma elejétõl végig elmesélte nekik a házasság történetét. Dv§rak§ lakói, akik valamennyien a bhaktái és a barátai voltak, ámulva hallgatták, hogyan rengette meg Hastin§pura városát. ¼ukadeva Gosv§m¦ szavaiból megtudhatjuk, hogy a folyót, amely akkoriban Hastin§purát (a mai Új-Delhit) szelte át, Gangesznek hívták, holott ma Yamun§ a neve. A hiteles szaktekintélyek — köztük J¦va Gosv§m¦ — megerõsítik, hogy a Yamun§ és a Gangesz ugyanaz a folyó, két különbözõ mederben. De mivel megszentelték az Úr K¥¢£a transzcendentális kedvtelései, a Gangesznek azt a részét, amely Hastin§purán keresztül egészen V¥nd§vanáig folyik, Yamun§nak nevezik. Hastin§purának a Yamun§ felõli részét az esõs évszak alatt elárasztja a víz, s ez mindenkinek azt a történetet juttatja eszébe, amikor az Úr Balar§ma a Gangeszbe akarta taszítani a várost. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hatvannyolcadik fejezetéhez, melynek címe: „S§mba házassága”.
HATVANKILENCEDIK FEJEZET N§rada meglátogatja az Úr K¥¢£a otthonait Amikor N§rada, a nagy bölcs meghallotta, hogy az Úr K¥¢£a tizenhatezer hercegnõt vett el feleségül Narak§sura — azaz Bhaum§sura — démon elpusztítása után, rettentõen elcsodálkozott, s azon tûnõdött, hogyan is tudott az Úr tizenhatezer alakban kiterjedni, s aztán ugyanabban az idõben, ám más-más palotákban tizenhatezer feleségével házasságot kötni. Nagyon kíváncsi volt, hogyan látja el családfõi teendõit ennyi feleség oldalán az Úr, s mivel szerette volna látni ezeket a kedvteléseit, elindult, hogy meglátogassa K¥¢£át otthonaiban. A Dv§rak§ba érkezõ N§radát csodálatos környezet fogadta: színpompás virágoskerteket és ligeteket, termésüktõl roskadozó gyümölcsfákat látott, gyönyörû madarak énekétõl, pávák rikoltozásától zengett a táj. A tavak nagy részét kék és piros lótuszvirágok borították, egyes tavakon pedig vízililiomok tarka szövevénye bontogatta szirmait. A virágok között hattyúk és darvak úsztak, hangjuktól, mély krúgatásuktól visszhangzott a környék. A városban közel kilencszázezer hatalmas palota állt, mind a legkiválóbb márványból készült. Kapuik, ajtajaik színezüstbõl voltak, csodakövekkel, zafírral, smaragddal kirakott ragyogó oszlopaik visszatükrözõdtek a fényes padlón. A csodálatosan feldíszített sugárutak, sétányok, utcák, keresztezõdések, piacterek és palotakapuk mind ragyogtak a tisztaságtól, s a szebbnél szebb stílusban épült lakóházak, díszcsarnokok és templomok csak tovább fokozták Dv§rak§ hallatlan szépségét. Az utak, sétányok mentén sövények húzódtak, s az egymástól szabályos távolságban ültetett fák árnyéka oltalmat adott az erõs napfény ellen. Dv§rak§ban, e csodálatos városban az Úr K¥¢£ának, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének számtalan otthona volt. A világ minden tájáról hatalmas királyok és hercegek érkeztek a városba, hogy meglátogassák az Úr palotáit, s imádják Õt. A várost maga Viªvakarm§, a félistenek mérnöke tervezte, s minden palota az õ tehetségének és végtelen leleményességének jeleit viselte magán. Az Úr K¥¢£ának több mint tizenhatezer palotája állt a városban, s mindegyikben egy-egy királynõje élt. Amikor N§rada, a nagy bölcs belépett e paloták egyikébe, korallból épült oszlopok, drágakõvel borított mennyezetek, válogatott zafírokkal kirakott csillogó falak és boltívek lenyûgözõ látványa fogadta. Viªvakarm§ gyöngysorokkal díszített, gyönyörû baldachinokat tervezett mindenhová a palotába. A bútorok arannyal és gyémánttal berakott elefántcsontból készültek, a sötétséget drágakövekkel ékesített lámpák oszlatták el. Annyi füstölõ és illatos mézga égett, hogy az ablakok résein át távozó illatozó füstjüket a lépcsõkön pihenõ pávák felhõknek nézték, s boldogan táncra perdültek. Számtalan szolgálóleány is tartozott a palotához, s mindegyikük arany nyakláncokat, karkötõket, szépséges szárit viselt. A férfiszolgák is gyönyörû ruhákban pompáztak; fejükön turbán volt, fülükben drágaköves fülbevalók csillogtak. A palota szépséget sugárzó szolgái és szolgálólányai mind elmerültek különbözõ teendõikben. Az Úr K¥¢£a, amikor N§rada megpillantotta, éppen a palota úrnõjével, Rukmi£¦dev¦vel üldögélt, aki egy c§marával legyezte. Bár sok ezer szolgálólány állt a rendelkezésére — mind ugyanolyan szép, ügyes és fiatal, mint õ —, Rukmi£¦dev¦ személyesen legyezte az Úr K¥¢£át. K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, s még N§rada is Õt imádja, mégis, amikor meglátta a palotába belépõ vendéget, nyomban leszállt Rukmi£¦ ágyáról, s fölállt, hogy tisztelettel fogadja a nagy bölcset. Az Úr K¥¢£a az egész világ tanítója, s hogy mindenkinek megmutassa, hogyan kell kifejeznünk tiszteletünket a szentek iránt, leborult, fejdíszét N§rada Muni lábához érintette, majd összetett kézzel arra kérte, üljön a székébe. Az Úr K¥¢£a a Legfelsõbb Személy, minden bhakta imádott ura és lelki tanítómestere, s a lótuszlábaitól eredõ Gangesz vize megtisztítja a három világot. Az igaz br§hma£ák mind Õt imádják, ezért brahma£ya-devának is nevezik. A brahma£ya szó olyan valakire utal, aki teljes mértékben rendelkezik a br§hma£ák tulajdonságaival: igazságos, önfegyelmezett, tiszta, ura az érzékeinek, egyszerû, a gyakorlatban is megvalósított tökéletes tudása van és odaadó szolgálatot végez. Az Úr K¥¢£a birtokában van e tulajdonságoknak, s azok imádják Õt, akikben szintén megtalálhatók ezek a jellemzõk. K¥¢£ának ezer és ezer neve van — vi¢£u-sahasra-n§ma —, s mindegyiket transzcendentális tulajdonságai alapján kapta. Az Úr K¥¢£a a tökéletes emberi lény kedvteléseit élvezte Dv§rak§ban, ezért amikor megmosta N§rada lábait, s a fejére is tett a vízbõl, a bölcs nem tiltakozott. Jól tudta, hogy az Úr másokat tanít ezzel arra, hogyan kell tisztelettel bánni a szentekkel. Miután az Istenség Legfelsõbb Személyisége, az eredeti N§r§ya£a, minden élõlény örök barátja befejezte a védikus szabályok szerinti imádatot, kedves, nektárként ható szavakkal üdvözölte N§radát, s bhagav§nnak szólította a bölcset. A bhagav§n szó olyan valakire utal, aki önmagában teljes, s akit a tudás, a lemondás, az erõ, a hírnév, a szépség és a többi fenség tökéletessége jellemez. Ezután megkérdezte N§radát: — Miben lehetek szolgálatodra?
— Drága Uram! — válaszolta N§rada. — Ez a viselkedés nem meglepõ Tõled, hiszen Te vagy
az Istenség Legfelsõbb Személyisége, minden élõlény Ura és legfelsõbb barátja. Ugyanakkor azonban Te vagy a gazemberek és az irigyek legfõbb megbüntetõje is. Tudom, hogy az egész univerzum rendjének helyreállítása érdekében jelentél meg a földön. Megjelenésedet semmilyen külsõ hatás nem befolyásolja, saját akaratodból jelensz meg vagy távozol. Kimondhatatlanul szerencsés vagyok, hogy megpillanthattam lótuszlábaidat ezen a napon. Aki ragaszkodni kezd lótuszlábaidhoz, az a semlegesség felemelõ helyzetébe kerül, s az anyagi természet kötõerõi nem szennyezik be többé. Ó, Uram, végtelen vagy, s fenségednek nincsen határa. Az Úr Brahm§, az Úr ¼iva és a többi hatalmas félisten mind arra törekszik, hogy a szívébe helyezzen Téged, s Rajtad meditáljon. Az anyagi létezés sötét kútjába került feltételekhez kötött lelkek csupán lótuszlábaid menedékében szabadulhatnak ki örök rabságukból. Te vagy hát az egyetlen oltalma minden feltételekhez kötött léleknek. Uram, kedvesen azt kérdezed, mit tehetsz értem. Csupán azt kérem Tõled: add, hogy soha ne felejtsem el lótuszlábaidat. Nem törõdöm azzal, hová kerülök, pusztán azért imádkozom, hogy örökké lótuszlábaidra gondolhassak.
Az áldás, amit a bölcs N§rada kért az Úrtól, a tiszta bhakták követendõ imája. Egy tiszta bhakta sohasem kér semmilyen anyagi vagy lelki áldást; egyetlen imája az, hogy soha, semmilyen körülmények között ne felejtse el az Úr lótuszlábait. Egy tiszta bhakta nem törõdik azzal, hogy a mennyekbe kerül-e vagy a pokolba; mindenhol elégedett, csak emlékezhessen az Úr lótuszlábaira. Az Úr Caitanya is erre a fajta imádkozásra nevel ¼ik¢§¢±aka címû versével, amelyben világosan megfogalmazza: nem akar mást, csak azt, hogy életrõl életre odaadó szolgálatot végezhessen. Egy tiszta bhakta még a születés és halál körforgásából sem akar megszabadulni. Neki nem számít, megszületik-e újra a számtalan életformák egyikében; egyetlen vágya, hogy semmilyen körülmények között ne felejtse el az Úr lótuszlábait. A Rukmi£¦ palotájában tett látogatása után N§rada, mivel további tapasztalatokat akart szerezni az Úr K¥¢£a belsõ energiája, a yogam§y§ mûködésérõl, betért egy másik királyné palotájába. Az Úr K¥¢£a éppen kockázott feleségével és Uddhavával. Nyomban felállt, s leültette N§rada Munit a székébe, majd ugyanolyan imádattal fogadta, mint Rukmi£¦ palotájában is tette. Az Úr K¥¢£a viselkedésébõl úgy tûnt, mintha nem tudná, mi történt Rukmi£¦ palotájában. Így szólt N§radához: — Ó, bölcs, amikor belépsz ide, már teljes vagy önmagadban. Mi családosok vagyunk, s mindig szükségünk van valamire, te azonban soha nem kéred senkinek a segítségét, mert önmagadban elégedett vagy. Így hát milyen fogadtatásban is részesíthetnénk mi téged, mit is adhatnánk mi neked, aminek hasznát látod? De mivel br§hma£a vagy, kötelességünk, hogy felajánljunk neked bármit, amit tudunk. Kérlek hát, rendelkezz Velem! Mit tehetek érted?
N§rada, aki mindent tudott az Úr kedvteléseirõl, döbbenettel szemlélte K¥¢£a cselekedeteit, s anélkül, hogy bármit is szólt volna, csöndesen elhagyta a palotát. Egy újabb palotába látogatott el, ahol szeretõ apaként pillantotta meg K¥¢£át — éppen a gyermekeit dédelgette —, a következõ palotában pedig éppen fürödni készülõdött. A szent N§rada végiglátogatta mind a tizenhatezer palotát, s K¥¢£a mindegyikben mással volt elfoglalva. Az egyik palotában azt látta, hogy K¥¢£a éppen egy családosok számára elõírt védikus szertartást hajt végre, s felajánlásokat tesz az áldozati tûzbe. Egy másik palotában épp a pañca-yajña (más néven pañca-s¡n§-yajña) áldozatot mutatta be, amely kötelezõ a házasok számára. Tudatosan vagy tudattalanul mindenki — különösen a családosok — elköveti a pañca-s¡n§nak is nevezett ötféle bûnt. Amikor vizet iszunk egy kancsóból, megöljük a vízben lévõ baktériumokat. Amikor mozsárban õrlünk valamit vagy eszünk, szintén számtalan baktériumot pusztítunk el, mint ahogyan padlósöprés vagy tûzgyújtás közben is, amikor pedig az utcán járunk, hangyákat és más apró rovarokat ölünk meg. Akár tudatában vagyunk ennek, akár nem, minden tettünkkel élõlények életét oltjuk ki. Ezért minden családosnak kötelessége elvégezni a pañca-s¡n§ áldozatot, hogy megszabaduljon e bûnös tettek visszahatásaitól. Egy másik palotában N§rada azt látta, hogy az Úr K¥¢£a a yajñák elvégzése után éppen br§hma£ákat lát vendégül. Egy másik otthonában épp a g§yatr¦-mantrát mondta magában, a következõben pedig a kard és pajzs használatának mûvészetét gyakorolta. Volt, ahol épp lovagolt, elefánton vagy épp harci szekerén ült. Az egyik palotájában ágyán pihent, máshol karosszékében ülve hallgatta bhaktái dicsõítõ imáit. Egy helyen N§rada azt látta, hogy K¥¢£a Uddhavával és többi miniszterével fontos gazdasági ügyeket tárgyal meg éppen. Egy újabb palotában K¥¢£a fiatal világi hölgyek társaságát élvezte egy fürdõmedencében, a következõ palotában pedig szépen feldíszített teheneket adományozott a br§hma£áknak. Az egyik palotában N§rada annak lehetett szemtanúja, amint K¥¢£a a pur§£ák és más történeti mûvek, többek között a Mah§bh§rata elbeszéléseit hallgatta. (Olyan kiegészítõ írások ezek, melyek az egyszerû embereknek adják át a védikus tudást azáltal, hogy az univerzum történelmének jelentõs eseményeit mesélik el.) Egyik palotájában a feleségével tréfálkozott az Úr K¥¢£a, egy másik feleségével pedig rituális kötelességeiket végezték éppen. Mivel a családosoknak meg kell teremteniük a kiadásaik fedezéséhez szükséges gazdasági alapot, egy helyütt K¥¢£a éppen ilyesmivel, vagyona gyarapításának ügyeivel foglalkozott. Egy másik palotájában a családi élet örömeit élvezte a ª§strák szabályainak megfelelõen.
N§rada egy helyen meditáció közben találta K¥¢£át: elméjét az Istenség Legfelsõbb Személyiségére szegezte, aki túl van ezen az anyagi univerzumon. A meditáció — ahogyan a hiteles írások leszögezik — arra szolgál, hogy az ember az Istenség Legfelsõbb Személyiségére, Vi¢ £ura összpontosítsa az elméjét. Az Úr K¥¢£a maga az eredeti Vi¢£u, de mivel emberi szerepben jelent meg, személyes példájával tanít bennünket arra, hogy mit is jelent a meditáció. Egyik
otthonában az Úr K¥¢£a feljebbvalóinak igyekezett a kedvében járni: ellátta õket mindennel, amire csak szükségük volt. Volt, ahol épp haditervet szõtt, míg másutt egy békekötésen munkálkodott. Az egyik palotában bátyjával, az Úr Balar§mával beszélgetett arról, hogy mi az a jámbor tevékenység, ami az egész emberi társadalom javát szolgálja. N§rada az egyik helyen annak lehetett tanúja, amint az Úr K¥¢£a épp fiai és leányai esküvõjén vett részt, akik — a megfelelõ kort elérvén — a nagy pompával megtartott szertartáson hozzájuk illõ menyasszonyokkal, illetve võlegényekkel házasodtak éppen össze. Az egyik palotában búcsút intett a leányainak, a másikban egy menyét üdvözölte. Egyik palotájában az Úr K¥¢£a a félistenek — valójában csupán különbözõ funkciókat ellátó kiterjedései — örömére mutatott be áldozatokat. Volt, ahol épp a közjóért fáradozott: az embereknek bõséges vizet biztosító mély kutak ásásáról, a városba érkezõ vendégek pihenését szolgáló épületek és kertek létesítésérõl, szent embereknek szánt templomok és kolostorok felépítésérõl rendelkezett. Olyan kötelességek ezek, melyeket a Védák írnak elõ a családosoknak, hogy anyagi vágyaik beteljesülhessenek. Az egyik erdõben N§rada azt látta, hogy az Úr, k¢atriya királyhoz illõen éppen vadászik, s egy csodálatos sindh¦ lovon vágtat. (A védikus szabályok szerint a k¢atriyák bizonyos állatokat megölhettek, akár azért, hogy fenntartsák az erdõ békéjét, akár azért, hogy az állatot felajánlják az áldozati tûzben. Számukra engedélyezett volt, hogy ily módon gyakorolják az ölés mûvészetét, mert alkalomadtán, a társadalom békéjének megõrzése érdekében, könyörtelenül meg kellett ölniük ellenségeiket.) N§rada egy helyen azt látta, hogy az Úr K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, minden misztikus erõ mestere álruhát ölt, hogy kipuhatolja a városban és a palotákban élõ emberek vágyait, szándékait.
N§rada, a kiváló szent így hát tanúja lehetett az Úr tetteinek, aki minden élõlény Felsõlelke, ám most emberi szerepben jelent meg, hogy belsõ energiájának cselekedetei megnyilvánulhassanak. N§rada magában mosolyogva így szólt az Úrhoz: — Ó, Uram, minden misztikus képesség mestere, a nagy misztikusok meditációjának középpontja! Titokzatos hatalmad fölfoghatatlan még az olyan misztikusok számára is, mint az Úr Brahm§ vagy az Úr ¼iva. De kegyesen, amiért mindig lótuszlábaid transzcendentális szeretõ szolgálatát végzem, felfedted elõttem belsõ energiád tetteit. Drága Uram, imádandó vagy mindenki számára, s a félistenek és a tizennégy bolygórendszer uralkodó istenségei mind tökéletesen tisztában vannak transzcendentális dicsõségeddel. Most pedig kérlek, add áldásodat, hogy az univerzumokon keresztül utazva transzcendentális cselekedeteid dicsõségérõl énekelhessek! — Kedves N§radám, ó, félistenek bölcse! — válaszolta az Istenség Legfelsõbb Személyisége, az Úr K¥¢£a. — Jól tudod, hogy Én vagyok minden vallásos elv legfelsõbb elrendelõje, betartója és betartatója. Azért tartom be magam is a vallásos szabályokat, hogy az egész világot a helyes cselekvésre tanítsam. Drága fiam, azt szeretném, ha belsõ energiám e megnyilvánulásai nem zavarnának meg téged. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége azért foglalkozott úgynevezett családi életének teendõivel, hogy az embereknek megmutassa, hogyan tehetik szentté családi életüket annak ellenére, hogy esetleg ragaszkodnak az anyagi létezés börtönéhez. Az embert valójában a családos élet kényszeríti arra, hogy folytassa az anyagi létet, ám az Úr kegyesen bemutatta a családosoknak, hogyan szentelhetik meg egyszerû, hétköznapi családi életüket. Ha K¥¢£a áll cselekedetei középpontjában, a K¥¢£a-tudatú családos ember fölébe emelkedik a védikus elõírásoknak, s egész élete szentté válik. N§rada tehát szemtanúja lehetett annak, hogy ugyanaz a K¥¢£a tizenhatezer helyen élt egyszerre teljes értékû kiterjedéseiben. Fölfoghatatlan energiájának köszönhetõen minden királynõ palotájában ott volt. Az Úr K¥¢£a határtalan képességekkel rendelkezik, s N§rada végtelen döbbenettel látta az Úr belsõ energiájának e határtalan megnyilvánulását. Az Úr K¥¢£a személyes példát mutatott, s úgy élt, mint aki nagyon ragaszkodik a civilizált élet négy alapelvéhez: a valláshoz, az anyagi gyarapodáshoz, az érzékkielégítéshez és a felszabaduláshoz. Az anyagi létezés e négy alappillére elengedhetetlen az emberi társadalom lelki fejlõdése szempontjából, s bár az Úr K¥¢£ának nem volt rá szüksége, hogy ezt tegye, mégis szépen végrehajtotta családfenntartói kötelességeit, hogy az emberek, a saját érdekükben, követhessék nyomdokait. Miután az Úr K¥¢£a bõségesen megajándékozta N§radát, a bölcs, aki nagyon boldog volt, hogy láthatta az Úr dv§rak§i életét, elhagyta a várost. Az Úr K¥¢£a dv§rak§i életérõl mesélve ¼ukadeva Gosv§m¦ tehát azt is elmondta Par¦k¢it Mah§r§jának, hogy amikor az Istenség Legfelsõbb Személyisége belsõ energiája segítségével alászáll az anyagi univerzumba, akkor személyes példájával azokat az alapelveket is bemutatja, amelyeket követve az ember elérheti az élet végsõ célját. A több mint tizenhatezer dv§rak§i királynõ a szépségét, a mosolyát, valamennyi nõi tulajdonságát az Úr transzcendentális szolgálatába
állította, az Úr pedig örömét lelte abban, hogy tökéletes, a családi életet élvezõ férjként élt velük. Mindenkinek tudnia kell azonban, hogy csupán az Úr ¼r¦ K¥¢£a hódolhat e kedvteléseknek, aki az egész kozmikus megnyilvánulás teremtésének, fenntartásának és pusztításának az eredeti oka. Bárki, aki figyelmesen végighallgatja az Úr dv§rak§i kedvteléseit vagy támogatja a K¥¢£a-tudat mozgalmának egyik prédikátorát, könnyedén halad majd elõre a felszabaduláshoz vezetõ ösvényen, s megízlelheti az Úr K¥¢£a lótuszlábainak nektárját. Így kezdetét veszi majd az Úr K¥¢£ának végzett odaadó szolgálata. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hatvankilencedik fejezetéhez, melynek címe: „N§rada meglátogatja az Úr K¥¢£a otthonait”.
HETVENEDIK FEJEZET Az Úr K¥¢£a mindennapi teendõi A védikus mantrákból megtudhatjuk, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségének semmit sem kell tennie: na tasya k§rya° karana° ca vidyate. Ha azonban a Legfelsõbb Úrnak semmit sem kell tennie, hogyan beszélhetünk a teendõirõl? Az elõzõ fejezetbõl világossá vált, hogy senki sem utánozhatja az Úr K¥¢£a cselekedeteit. Határozottan le kell szögeznünk: követnünk kell az Úr K¥¢£a tetteit, utánoznunk azonban nem szabad õket. K¥¢£a példamutató családfõi életét lehet követni, de ha valaki utánozni akarná Õt, nem tudna például sok alakban kiterjedni, mert erre senki nem képes. Nem szabad elfelejtenünk, hogy amikor az Úr K¥¢£a emberi szerepet játszik, közben sem szûnik meg az Istenség Legfelsõbb Személyisége lenni. Követhetjük azt is, ahogyan K¥¢£a egy közönséges halandó szerepében a feleségeivel bánt, de azt, hogy ugyanabban az idõben együtt volt mind a tizenhatezrükkel, megint csak nem tudjuk Utána csinálni. Következésképp ideális családfõk lehetünk, ha mindennapi teendõink során K¥¢£a nyomdokain haladunk; arra azonban soha, életünk egyetlen pillanatában sem szabad törekednünk, hogy imitáljuk Õt. Amikor elérkezett az este, az Úr K¥¢£a mind a tizenhatezer feleségével nyugovóra tért, kora hajnalban azonban már három órával a napfelkelte elõtt talpon volt. A természet éppen úgy van megalkotva, hogy a kakasok kukorékolása figyelmeztet bennünket a br§hma-muh¡rta órájára. Nincs szükség ébresztõórára, hisz a kakasok minden hajnalban jelzik: ideje felkelni. K¥¢£a mindig a kukorékolásra ébredt, de korai fölkelése nem volt kedvére feleségeinek. Annyira ragaszkodtak Hozzá, hogy alvás közben átkarolták, s amikor a kakasok megszólaltak, nagy bánatukban a kukorékolást átkozták. A palotákhoz tartozó kertek mindegyikében p§rij§ta-virágok pompáztak. A p§rij§ta nem egy mesterséges virág; emlékezzünk csak vissza: K¥¢£a a mennyei bolygókról hozta a p§rij§ta-fákat, s mindegyik palotakertbe ültetett belõlük. Amikor K¥¢£a felkelt, mindig érezte illatukat, amit a lágy hajnali szellõ vitt el mindenhová. Az illattól megrészegülve a méhek zümmögni, a madarak csiripelni kezdtek, s e kórus hangja teljesen olyan volt, mintha dalnokok gyûltek volna össze, hogy imákat énekeljenek K¥¢£ának. ¼r¦mat¦ Rukmi£¦dev¦, az Úr K¥¢£a legfõbb felesége is tudta, hogy a br§hmamuh¡rta a nap legkedvezõbb idõpontja, mégis elégedetlenkedett, amikor elérkezett a br§hma-muh¡rta ideje, mert egyáltalán nem örült neki, hogy a férjét el kell engednie maga mellõl. De Rukmi£¦dev¦ méltatlankodása ellenére az Úr K¥¢£a azonnal felkelt, ezzel is példát mutatva, hogy egy eszményi családfõnek korán fel kell kelnie, bármilyen kényelmesen feküdjön is ágyában, felesége ölelõ karjai között. Fölkelés után az Úr K¥¢£a kiöblítette száját, megmosta kezét és lábát, s nyomban leült, hogy meditálni kezdjen saját magán. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nekünk is magunkon kell meditálnunk. A mi dolgunk az, hogy K¥¢£án, R§dh§-K¥¢£án meditáljunk. Ez a valódi meditáció, s mivel K¥¢£a maga K¥¢£a volt, arra tanított bennünket, hogy a br§hma-muh¡rta idején R§dh§-K¥¢£án meditáljunk. E meditációjának köszönhetõen K¥¢£a nagy elégedettséget érzett, s ugyanígy mi is transzcendentális örömöt és elégedettséget fogunk érezni, ha R§dh§n és K¥¢£án meditálva töltjük a br§hma-muh¡rta idejét, s ha arra gondolunk, hogy ¼r¦ Rukmi£¦dev¦ és K¥¢£a ideális házassága is arra nevel minden embert, hogy keljen fel korán, s azonnal K¥¢£a-tudatos elfoglaltsággal kezdje a napot. Nincs különbség a R§dh§-K¥¢£a örökkévaló formáján való meditálás és a mah§-mantra, a Hare K¥¢£a mantra ismétlése között. Ami K¥¢£a meditációját illeti, Neki más választása nem volt: csak saját magán meditálhatott. A meditáció tárgya vagy a Brahman, vagy a Param§tm§, vagy az Istenség Legfelsõbb Személyisége, de K¥¢£a mindhárom aspektus együttvéve: Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége, Bhagav§n; Õ a helyhez kötött Param§tm§ (K¥¢£a teljes értékû részleges kiterjedése); s Õ a mindent átható Brahman (K¥¢£a transzcendentális testének kisugárzása). Vagyis K¥¢£a mindig egy, az Õ esetében nincs felosztottság, különbözõség. Ez a különbség K¥¢£a és a közönséges élõlények között. A közönséges élõlényre számtalan különbözõség vonatkozik, például nem azonos a testével. Különbözik a többi élõlénytõl is: egy ember és egy másik ember vagy egy ember és egy állat nem ugyanaz a valaki. Az élõlénynek még a testét is különféle testrészek alkotják. Van keze és lába, de a keze különbözik a lábától; a kéz nem végezheti a láb munkáját, s a láb sem a kézét. A fül hall, de a szem nem, a szem lát, de a fül nem. Ezeket a különbségeket szakszóval svaj§t¦ya-vij§t¦yának nevezik. A testnek ez a fajta behatároltsága, tehát az, hogy az egyik testrész nem mûködhet úgy, mint a másik, nem az Istenség Legfelsõbb Személyiségének a sajátja. Az Õ esetében nincs különbség Önmaga és a teste között. Õ teljes egészében lelki, ezért nincs különbség a teste és a lelke között. Hasonlóképp milliónyi inkarnációjától és teljes értékû kiterjedésétõl sem különbözik. K¥¢£a elsõ kiterjedése Baladeva, s Baladevából árad ki Sa¯kar¢a£a, V§sudeva, Pradyumna és Aniruddha. Sa¯kar¢a£ából árad ki N§r§ya£a, N§r§ya£ából pedig egy második Sa¯kar¢a£a-V§sudevaPradyumna-Aniruddha-kiterjedés. K¥¢£ának végtelenül sok kiterjedése van még, de ezek mind egyek. Számtalan inkarnációja is van, például az Úr N¥si°ha, Var§ha, Matsya és K¡rma (az emberoroszlán-, a vadkan-, a hal- és a teknõs-inkarnáció), de nincs különbség K¥¢£a eredeti, emberhez hasonló kétkarú teste és e gigantikus állatformák között. Testrészeinek mûködése sem különbözik a többi testrész mûködésétõl. Kezei betölthetik a láb, szemei a fül szerepét, s az orra is elvégezheti bármely másik testrésze funkcióját. Szaglása, ízlelése és hallása is egy és ugyanaz. Mi, korlátozott élõlények, kénytelenek vagyunk egy bizonyos célra egy adott testrészünket használni, de az Úr K¥¢£a esetében nincs ilyen megosztottság. A Brahma-sa°hit§ kimondja: a¯g§£i yasya sakalendriya-v¥tti-manti. Õ bármely testrészével képes egy másik testrésze szerepét is ellátni. Tehát ha közelebbrõl megnézzük, hogyan is „mûködik” K¥¢£a, milyen is az Õ lénye, azt láthatjuk, hogy Õ a teljes egész. Ezért amikor meditál, saját magán meditál. A közönséges emberek önmeditációja — a szanszkrit so 'ham kijelentésen alapuló önmeditáció — puszta imitálás. K¥¢£a elmélkedhet saját magán, hiszen Õ a teljes egész, de mi nem utánozhatjuk Õt, nem meditálhatunk saját magunkon. A mi testünk csak egy ránkrakódott, a lelket körülvevõ külsõ körülmény, de K¥¢£a teste nem az. K¥¢£ának a teste is K¥¢£a. K¥¢£ában semmi idegen nincs; ami jelen van Benne, az szintén mind K¥¢£a. Õ tehát a mindenek feletti, elpusztíthatatlan, teljes létezés, vagyis a Legfelsõbb Igazság.
K¥¢£a létezése nem relatív lét. Rajta kívül minden más csak relatív igazság, míg Õ a Legfelsõbb Abszolút Igazság. Léte semmi mástól nem függ, csak saját magától. A mi létezésünk ezzel szemben relatív. Például csak a napfénynél, a holdvilágnál vagy a villanyfénynél láthatunk. Látásunk tehát viszonylagos, s a napfény, a holdvilág és a villanyfény is relatív. Csupán azért mondjuk, hogy világítanak, mert ilyennek látjuk õket. K¥¢£ában nincs függés és viszonylagosság. Sem a tettei, sem Õ maga nem függ másoktól, mások segítségétõl. Fölötte áll a korlátozott tér és idõ jellemezte létezésnek, s mivel transzcendentális a térhez és az idõhöz képest, nem fedheti be M§y§ illúziója, akinek tevékenysége e korlátok tartományán belül fejti ki hatását. A védikus irodalom arról tudósít, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége sokféle energiával rendelkezik. Ezek az energiák az Õ kiáramlásai, így nincs különbség Õ maga és energiái között. Egyes filozófusok azonban mégis azt állítják, alászállásakor K¥¢£a anyagi testet ölt. De ha mondjuk el is fogadjuk, hogy eljövetelekor K¥¢£a anyagi testet ölt magára, akkor azt is meg kell állapítanunk, hogy mivel az anyagi energia nem különbözik Tõle, a teste nem anyagi módon mûködik. A Bhagavad-g¦t§ kijelenti, hogy K¥¢£a saját belsõ energiája, az §tma-m§y§ által jelenik meg. K¥¢£át a Legfelsõbb Brahmannak nevezik, mert Õ a teremtés, a fenntartás és a pusztulás oka. Az Úr Brahm§, az Úr Vi¢£u és az Úr ¼iva mind egy-egy kiterjedés, akik ezeket az anyagi funkciókat látják el. Ezek az anyagi folyamatok hatással vannak a feltételekhez kötött lelkekre, mivel azonban e folyamatok egyidejûleg egyek is K¥¢£ával és különböznek is Tõle, hatásaik és visszahatásaik Rá nincsenek hatással. K¥¢£a maga sac-cid-§nanda-vigraha, vagyis a gyönyör és a tudás örökkévaló formája, akit felfoghatatlan hatalma miatt a Legfelsõbb Brahmannak neveznek. Amikor a Brahmanon, a Param§tm§n vagy Bhagav§non meditál, meditációja saját magára, s nem valami Rajta kívül álló dologra irányul. Ezt a fajta meditációt a közönséges élõlény nem utánozhatja. Meditációja után K¥¢£a mindennap kora reggel tiszta, megszentelt vízben fürdõt vett. Ezután tiszta ruhát öltött, palástot borított a vállára, s belefogott mindennapos vallásos tevékenységeibe. E tevékenységek hosszú sorát az áldozati tûznek bemutatott felajánlásaival kezdte, majd elmondta magában a g§yatr¦-mantrát. Eszményi családfõként az Úr K¥¢ £a pontosan, maradéktalanul végrehajtotta a családosok számára elõírt valamennyi vallásos kötelességet. Mikor feltûnt a kelõ nap, külön imákat ajánlott a napistennek. A napisten és a védikus írásokban felsorolt többi félisten az Úr K¥¢£a testrészei, s egy családos embernek kötelessége kifejeznie hódolatát a félistenek, a nagy bölcsek, valamint az õsatyák elõtt. Ahogyan az a Bhagavad-g¦t§ban áll, az Úrnak semmiféle kötelessége nincs ebben a világban, mégis úgy tesz, mint egy közönséges ember, s példás életet él. A védikus rítusok szabályai szerint ezért bemutatta hódolatát a félisteneknek. A félistenek és õsök imádatát tarpa£ának nevezik, aminek a jelentése: „üdvözítés”. Még abban az esetben is, ha az ember elõdei kénytelenek voltak egy másik bolygón testet ölteni, a tarpa£a folyamatával boldoggá tehetõk, bárhol is születtek meg. A családfõnek kötelessége, hogy biztosítsa családtagjai boldogságát, s a tarpa£a folyamatát követve elõdeit is boldoggá teheti. Mint tökéletes, példamutató családfõ, az Úr ¼r¦ K¥¢£a is betartotta a tarpa£át, családja idõsebb, rangosabb tagjainak pedig tiszteletteljes hódolatát fejezte ki. Ezt követõen teheneket adományozott a br§hma£áknak. Az Úr K¥¢£a mindennap több, egyenként tizenháromezernyolcvannégy tehénbõl álló csordát ajándékozott el. A tehenek finom selyemmel voltak letakarva, nyakukban gyöngysor lógott, szarvukat arannyal, patájukat ezüsttel borították be. Tõgyük csak úgy duzzadt a sok tejtõl, mivel elsõszülött borjuk mind mellettük álldogált, s emellett nagyon szelíd és békés jószágok voltak. A teheneken kívül a br§hma£ák pompás selyemruhákat, egy-egy õzbõrt és nagy mennyiségû szezámmagot is kaptak. Az Úrral kapcsolatban gyakran emlegetik a go-br§hma£a-hit§ya ca szavakat, melyek arra utalnak, hogy az Úr legfõbb dolga a tehenekrõl és a br§hma£ákról való gondoskodás; így hát az Úr gazdagon feldíszített és minden szükséges dologgal ellátott teheneket adományozott a br§hma£áknak. Ezután az összes élõlény iránti jóakarattal a szívében kedvezõ dolgokat — tejet, mézet, tisztított vajat, aranyat, drágaköveket és tüzet — érintett meg a kezével. Bár az Úr transzcendentális teste tökéletességének köszönhetõen önmagában is csodálatosan szép, gyönyörû sárga ruhát öltött, felvette Kaustubhanyakékét, virágfüzért tett a nyakába, testét szantálpéppel dörzsölte be, s egyéb szépítõszerekkel és díszekkel ékesítette fel magát. Úgy mondják, az ékszerek valójában transzcendentális testén váltak igazán széppé. Miután felöltözött, tekintetét egy márványból készült, tehenet és borjat ábrázoló szobron pihentette, majd ellátogatott Isten templomaiba, vagy egy-egy félisten — például az Úr ¼iva — templomába. Sok br§hma£a naponta eljött, hogy még reggelije elõtt láthassa a Legfelsõbb Urat. Alig várták, hogy megpillanthassák Õt, az Úr K¥¢£a pedig üdvözölte õket. Következõ dolga a különbözõ kasztokhoz tartozó városiak, illetve a palotában lakók megörvendeztetése volt. Ezernyi vágyuk teljesítésével tette õket boldoggá, s örömük láttán maga is elégedetté vált. Az ajándékba kapott virágfüzéreket, bételdiót, szantálpépet és egyéb illatszereket aztán szétosztogatta elsõsorban a br§hma£ák, azután a család idõsebb tagjai, majd pedig a királynõk és a miniszterek között, s ha még mindig maradt, azt saját használatára tette félre. Amikor végzett napi teendõivel és feladataival, elõállt kocsihajtója, D§ruka, s összetett kézzel tudatta Vele, hogy a csodálatos hintó útra készen áll. Az Úr kilépett a palotából, s amint Uddhava és S§tyaki kíséretében a kocsijára ült, olyan volt, mint a napisten, aki kora reggel feltûnik szekerével a látóhatáron, hogy ragyogó sugaraival szórja be a föld felszínét. Távoztakor a királynõk nõies pillantásokkal és mozdulatokkal búcsúztatták. Az Úr mosolyogva viszonozta üdvözlésüket, s ezzel annyira rabul ejtette a szívüket, hogy azon nyomban a távollét fájdalmas érzése vett erõt rajtuk. Ezután az Úr a Sudharm§ gyûléscsarnokba indult. Ahogy már volt róla szó, a Sudharm§ csarnok a mennyei bolygókról került a földre, s Dv§rak§ városában állították fel. A gyûléscsarnok jellegzetessége az volt, hogy aki ide belépett, megszabadult a hatféle anyagi gyötrelemtõl: az éhségtõl, a szomjúságtól, a szomorúságtól, az illúziótól, az öregségtõl és a haláltól. Ezek az anyagi lét hálójának kötelei, s amíg valaki a gyûlésteremben tartózkodott, nem volt rá hatással e hat anyagi nyomorúság. K¥¢£a mind a tizenhatezer palotában búcsút intett, majd — újra egy alakot öltve — a Yadu-dinasztia tagjainak kíséretében bevonult a Sudharm§ csarnokba, s elfoglalta helyét a kitüntetett királyi trónuson. Transzcendentális ragyogás áradt Belõle, s úgy tündökölt a Yadu-dinasztia kiválóságai körében, akár a fénylõ csillagokkal körülvett telihold az égen. Amint elfoglalta helyét a trónján, a tréfamesterek, zenészek, táncosok és
táncosnõk sorra belefogtak mutatványaikba, hogy elégedetté tegyék és jókedvre derítsék az Urat. Elõször a tréfamesterek jutottak szóhoz, akik vidám szavaikkal felvidították az Urat és társait, s kellemes hangulatúvá varázsolták a reggelt. Ezután a színészek következtek, majd a táncosnõk mutatták be mûvészetüket. Az elõadásokat dobok — m¥da¯gák és muraják —, v¦£§k, fuvolák és csengettyûk kísérték. A zenébe az idõnként felhangzó kagylókürt áldásos zengése is beleszövõdött. A táncosok lebilincselõ produkciói közben a dalnokok — a s¡ták és a m§gadhák — elénekelték költeményeiket. Valamennyien az Úr bhaktái lévén így fejezték ki hódolatukat az Istenség Legfelsõbb Személyisége elõtt. A gyülekezetben jelen lévõ tanult br§hma£ák védikus himnuszokat énekeltek, s legjobb tudásuk szerint el is magyarázták azokat az összegyûlteknek. Néhányuk aztán — az Úr és társai nagy elégedettségére — az elmúlt korok kiváló uralkodóinak hõstetteirõl beszélt el egy-egy történetet.
Egyszer egy idegen érkezett a gyûlésterem kapujához. Senki sem ismerte az összegyûltek közül, de az Úr K¥¢£a engedélyével az õr bebocsátotta a csarnokba. Az ajtónálló az Úr K¥¢£a színe elé vezette az ismeretlent, aki összetett kézzel alázatos hódolatát ajánlotta az Úrnak. Annak idején, amikor Jar§sandha király elfoglalta a környezõ birodalmakat, mintegy húszezer uralkodó nem hajtott fejet elõtte, ezért mindannyiukat elfogatta és börtönbe vetette. Az idegen, akit az ajtónálló az Úr K¥¢£a színe elé vezetett, a bebörtönzött királyok követe volt. A királyok üzenetét hozta el az Úrnak, mely így hangzott: — Ó, drága Urunk, örökkévaló lényedet transzcendentális gyönyör és tudás hatja át! Messze túl vagy az anyagi világ materialistáinak elmeszüleményein és találgatásain. Dicsõséged parányi töredékét azok ismerhetik csak meg, akik teljesen meghódoltak lótuszlábaidnál. Ezek a szerencsés lelkek — kizárólag a Te kegyed által — megszabadulnak az anyagi létezés valamennyi aggodalmától. Kedves Urunk! Mi nem tartozunk e meghódolt lelkek közé, s továbbra is az anyagi létezés kettõsségeinek és illúziójának világában élünk. Azért kérjük lótuszlábaid oltalmát, mert rettegünk a születés és halál körforgásától. Kedves Urunk, úgy véljük, számos hozzánk hasonló élõlény él még e világban, akik örökre belebonyolódtak gyümölcsözõ tetteikbe és azok visszahatásaiba. Nem hajlanak arra, hogy kövessék utasításaidat, s odaadó szolgálatot végezzenek Neked, pedig ez az, ami boldogságot ad a szívnek, s ez az, ami a legnagyobb jóval áldja meg az ember létét. Épp ellenkezõleg, a K¥¢£a-tudatos élet ellenségei õk, s az anyagi lét illúziókeltõ energiájának bûvöletében bolyonganak a három világban. — Kedves Urunk! Ki tudná felbecsülni kegyedet és fenséges tetteidet! Az örökkévaló idõ legyõzhetetlen erejeként mindig, mindenütt jelen vagy, s meghiúsítod a materialisták fáradhatatlan próbálkozásait, akiknek újra és újra csalódniuk kell reményeikben. Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk hát Neked, az örökkévaló idõnek. Kedves Urunk, Te vagy minden világ tulajdonosa, s teljes értékû kiterjedéseddel, az Úr Balar§mával együtt most megjelentél a földön. Azt mondják, ebben az inkarnációdban a jók oltalmazása és a gonoszok elpusztítása érdekében szálltál alá. Ha ez így van, miképpen lehetséges az, hogy Jar§sandha és a hozzá hasonló gonosztevõk a Te hatalmad ellenére is ilyen nyomorúságos helyzetbe taszíthatnak minket? Megdöbbenve állunk a történtek elõtt, s nem értjük, hogyan lehetséges mindez. Talán korábbi bûneink miatt rendeltetett úgy, hogy Jar§sandha így megkeserítse az életünket, de a kinyilatkoztatott írásokból tudjuk, hogy azok, akik meghódolnak lótuszlábaid elõtt, azonnal mentesülnak bûnös életük visszahatásaitól. Teljes szívünkkel az oltalmadba ajánljuk hát magunkat, s reméljük, Felséged teljes védelemben részesít majd minket. Úgy érezzük, ezzel életünk valódi célját érjük el. Uralkodói rangunk nem más, mint múltbéli jámbor tetteink jutalma, Jar§sandha börtönében viszont korábbi bûnös tetteink miatt szenvedünk. Megértettük, hogy mind a jámbor, mind a bûnös tettekbõl eredõ visszahatások idõlegesek, s ebben a feltételekhez kötött életben sohasem lehetünk boldogok. Anyagi testünket az anyagi természet kötõerõi szerint kapjuk, így állandó aggodalmak gyötörnek minket. Az anyagi létfeltételek ezt a sorsot mérik ránk: cipelnünk kell e halott test terhét. Gyümölcsözõ tetteink eredményeképpen kénytelenek voltunk e testek teherhordó öszvéreivé válni, s a feltételekhez kötött élet kényszerítõ ereje miatt felhagytunk a boldog K¥¢£a-tudatos élettel. De most már tudjuk, hogy nincs nálunk ostobább ember ezen a világon. Tudatlanságunk folytán belebonyolódtunk az anyagi visszahatások hálójába. Ezért most menedéket keresünk lótuszlábaidnál, melyek azonnal megszabadíthatnak minket gyümölcsözõ tetteink visszahatásaitól, s ezáltal az anyagi fájdalmak és örömök béklyójából is. — Kedves Urunk! Mivel már lótuszlábaidnál meghódolt lelkek vagyunk, megszabadíthatsz bennünket a gyümölcsözõ tettek nyomorúságától, mely Jar§sandha alakjában ért el bennünket. Elõtted is ismert tény, hogy Jar§sandha tízezer elefánt erejével bír, s e végtelen hatalmának köszönhetõen mindannyiunkat börtönbe vetett, könnyedén, ahogy a delejes erejû oroszlán bûvöli meg a birkanyájat. Drága Urunk! Tizennyolc alkalommal vívtál meg
Jar§sandhával, s rendkívüli erejét fölülmúlva tizenhétszer gyõzelmet arattál fölötte. Azonban tizennyolcadszor emberi szerepedhez híven cselekedtél, s látszólag vereséget szenvedtél. Jól tudjuk, Jar§sandha sosem gyõzedelmeskedhet Fölötted, mivel Te végtelen hatalommal, erõvel, tekintéllyel s kifogyhatatlan erõforrásokkal bírsz. Senki sem lehet Veled egyenlõ, és senki sem múlhat fölül Téged. Hogy a tizennyolcadik összecsapás alkalmával látszólag vereséget szenvedtél, az nem más, mint emberi viselkedésed megnyilvánulása. Az ostoba Jar§sandha azonban sajnos nem fogta föl, hogy játszottál csupán, s azóta roppant büszke lett anyagi hatalmára és tekintélyére. Minket is elfogatott és tömlöcbe vettetett, pedig jól tudta, hogy bhaktáid lévén a Te korlátlan uralmad alá tartozunk.
— Elmondtam, milyen rettentõ helyzetbe kerültünk — fejezte be szavait a küldönc —, kérlek hát, mérlegeld a helyzetet, és tégy, ahogyan jónak látod. Mint a rabságban sínylõdõ királyok hírnöke és képviselõje, Eléd tártam mindazt, amivel megbízattam, s tolmácsoltam Neked imáinkat. Minden király ég a vágytól, hogy láthasson és személyesen hódolhasson meg lótuszlábaid elõtt. Kedves Uram! Kérlek, légy kegyes hozzájuk, s tedd szerencséssé az életüket! Épp amikor a bebörtönzött királyok hírnöke befejezte az Úrnak hozott üzenetet, N§rada, a nagy bölcs érkezett meg a csarnokba. Nagy szent lévén a haja aranyként tündökölt, s amikor belépett, úgy tûnt, mintha maga a napisten jelent volna meg az összegyûltek között. Az Úr K¥¢£át még maga az Úr Brahm§ és az Úr ¼iva is imádott urának tekinti, mégis, amikor K¥¢£a megpillantotta a belépõ N§radát, minisztereivel és tanácsadóival együtt rögtön felállt, hogy fogadja a nagy bölcset, s fejét meghajtva alázatos hódolatát fejezte ki neki. A bölcs N§rada kényelmesen letelepedett, s az Úr K¥¢ £a, miközben a szentek fogadására elõírt kellékekkel imádta, így szólt hozzá kellemes, édes hangján: — Ó, félistenek kiváló bölcse, jöveteled áldottá teszi a három világot! Te képes vagy arra, hogy az ûrön át beutazd az univerzum felsõ, középsõ és alsó bolygórendszereit, s számunkra is oly nagy szerencse, hogy amikor találkozunk, a három világ minden hírérõl értesülhetünk tõled, hisz a Legfelsõbb Úr teremtésében semmi sem marad rejtve elõtted. Te mindent tudsz, ezért arra kérlek, mondd el Nekem, jól megy-e a P§£¨avák sora? Milyen terveket érlel magában Yudhi¢±hira király? Kérlek, mondd el, mi mindent csinálnak mostanában a P§£¨avák! — Drága Uram! — válaszolt a nagy bölcs, N§rada. — A Legfelsõbb Úr teremtette kozmikus megnyilvánulásról beszéltél, de én tudom, hogy Te vagy a mindent átható teremtõ. Energiáid oly végtelenek és felfoghatatlanok, hogy még a hatalmas Brahm§, univerzumunk ura sem képes fölbecsülni hatalmadat. Kedves Uram, felfoghatatlan energiád révén Felsõlélekként mindenki szívében ott lakozol, akár a tûz, amely mindenkiben ott lobog, ám mégsem láthatja senki közvetlenül. A feltételekhez kötött életben minden élõlény az anyagi természet három kötõerejének irányítása alatt áll, ezért, bár mindenben jelen vagy, képtelenek anyagi szemeikkel látni Téged. Kegyednek köszönhetõen azonban már többször szemtanúja lehettem, hogyan is mûködik felfoghatatlan energiád, így hát nem lep meg, hogy a P§£¨avák hogylétérõl érdeklõdsz, ami pedig egyáltalán nem ismeretlen Elõtted. — Kedves Uram, felfoghatatlan energiáid által újra meg újra megteremted, fenntartod, majd elpusztítod ezt a kozmikus megnyilvánulást. Az is csak felfoghatatlan energiád révén lehetséges, hogy az anyagi világ — habár csupán a lelki világ árnyéka — tényleges valóságnak tûnik. Senki sem tudja, mit szándékozol a jövõben tenni; transzcendentális helyzeted örökké felfoghatatlan marad mindenki elõtt. Újra és újra tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked. A testi életfelfogáson alapuló létben mindenkit anyagi vágyai vezérelnek, s így egyik anyagi testet a másik után kell magára öltenie a születés és halál körforgásában. E téves létfelfogás rabjaként a lélek nem is tudja, hogyan szabadulhatna meg az anyagi test börtönébõl. Uram, indokolatlan kegyedbõl alászállsz, és bemutatod ragyogó és dicsõséges transzcendentális kedvteléseidet. Mi mást is tehetnék: tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked! — Kedves Uram, Te vagy a Legfelsõbb, a Parabrahman, s közönséges emberi lényként bemutatott kedvtelésed pusztán egy újabb különös idõtöltésed; olyan, akár egy színpadi játék, melyben a színész különféle szerepeket alakít. Mivel a P§£¨avák az unokatestvéreid, a jóakaró rokon szerepét játszva róluk érdeklõdsz, ezért elmondom Neked, hogy mik a terveik. Halld hát szavaimat!
— Yudhi¢±hira királyt olyan fényûzés veszi körül, amilyenre csupán a legfelsõbb bolygórendszerben, Brahmalokán lehet szert tenni. Nincs már olyan anyagi áldás, ami után vágyakozhatna, s most mégis a r§jas¡ya-áldozat bemutatására készül, csak hogy elnyerje társaságodat s megörvendeztessen Téged. Yudhi¢±hira király olyan gazdag, hogy már itt a földön elérte mindazt a bõséget, amit Brahmaloka nyújt. Tökéletesen elégedett, és semmire nincs már szüksége. Mindenben bõvelkedik, de indokolatlan kegyed elnyerése érdekében most Neked akar egy hatalmas imádatot
bemutatni. Kérlek, teljesítsd vágyait! Ó, Uram, Yudhi¢±hira király hatalmas áldozati szertartásra készül, melyre a félistenek és a világ nagy uralkodói mind eljönnek majd!
— Kedves Uram! Te vagy a Legfelsõbb Brahman, az Istenség Személyisége. Aki a hallásdicsõítés-emlékezés elõírt folyamatát követve átadja magát odaadó szolgálatodnak, az minden bizonnyal megszabadul az anyagi természet kötõerõinek szennyétõl; nem is beszélve azokról, akik személyesen láthatnak és megérinthetnek Téged. Kedves Uram, Te vagy minden áldásos dolog jelképe! Transzcendentális neved és dicsõséged az egész világegyetemet betölti, a felsõ, a középsõ és az alsó bolygórendszereket egyaránt. A lótuszlábaidat fürdetõ transzcendentális vizet a felsõ bolygórendszerben Mand§kin¦nek, az alsó bolygórendszerben Bhogavat¦nak, itt a földön pedig Gangesznek nevezik. Ez a megszentelt, transzcendentális víz az egész világegyetemen áthullámzik, s ahol elhalad, mindent megtisztít.
Amikor a nagy bölcs, N§rada megérkezett Dv§rak§ Sudharm§ csarnokába, az Úr K¥¢£a és miniszterei éppen azt fontolgatták, hogyan is támadják meg Jar§sandha birodalmát. A Yaduknak, mivel már eltökélték, hogy hadat üzennek Jar§sandhának, nem nagyon tetszett N§rada ötlete, vagyis az, hogy az Úr K¥¢£a menjen el Indraprasthába, Yudhi¢±hira Mah§r§ja hatalmas r§jas¡ya-szertartására. Az Úr K¥¢£a tudta, hogy mi rejlik a szívükben — hogyne tudta volna, hiszen még az Úr Brahm§nak is Õ az Ura —, ezért, hogy megnyugtassa õket, mosolyogva így szólt Uddhavához:
— Kedves Uddhava! Te mindig is bizalmas jóakaróm és barátom voltál, ezért a te szemeddel szeretném látni a helyzetet. Tudom, hogy tanácsaid mindig helyesnek bizonyulnak. Azt is tudom, hogy te nagyon jól átlátod az egész helyzetet. A véleményedet kérem hát: mit tegyek? Bízom benned, s azt fogom tenni, amit te javasolsz. Uddhava jól tudta, hogy bár az Úr úgy cselekszik, mint egy közönséges ember, mégis mindent tud: ismeri a múltat, a jelent és a jövendõt. Ám mivel az Úr az õ tanácsát kérte, s Uddhava szolgálni akarta Urát, beszélni kezdett. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hetvenedik fejezetéhez, melynek címe: „Az Úr K¥¢£a mindennapi teendõi”.
HETVENEGYEDIK FEJEZET Az Úr K¥¢£a Indraprastha városában Uddhava mindent alaposan átgondolt, majd — a bölcs N§rada és a Yaduk gyülekezete elõtt — így szólt az Úr K¥¢£ához:
— Kedves Uram! Elõször is a figyelmedbe szeretném ajánlani, hogy a bölcs N§rada arra kért, látogass el Indraprasthába unokatestvéred, Yudhi¢±hira király megörvendeztetésére, aki egy hatalmas r§jas¡ya-áldozatra készül. Úgy hiszem, azonnal oda kellene menned, hogy segítsd a királyt nagy vállalkozásában. Helyénvaló, ha a bölcs N§rada meghívását tekinted elsõdlegesnek, de ugyanakkor az is kötelességed, hogy oltalmazd a meghódolt lelkeket. Ha helyesen mérjük fel az elõállt helyzetet, mindkét célodat elérheted, Uram. Senki sem végezheti el a r§jas¡ya-szertartást, amíg nem gyõzedelmeskedik minden király fölött; más szóval Yudhi¢±hira király sem mutathatja be ezt a nagy áldozatot az állandóan viszálykodó Jar§sandha legyõzése nélkül. A r§jas¡yát csak az hajthatja végre, aki az egész földkerekséget meghódította. Ezért hogy mindkét célunkat elérjük, mindenekelõtt le kell számolnunk Jar§sandhával. Ha Jar§sandhát valahogyan legyõznénk, minden szándékunk valóra válna. A tömlöcbe vetett királyok kiszabadulnának, s abban az örömben is részünk lenne, hogy mindenütt transzcendentális dicsõségedrõl beszélnének, amiért megmentetted az ártatlan uralkodókat Jar§sandha fogságából. — Jar§sandha azonban nem közönséges ember. Nagy harcosok fölött aratott már gyõzelmet, hiszen testi ereje tízezer elefántéval ér fel. Egyedül Bh¦masena lenne képes legyõzni õt, aki úgyszintén tízezer elefánt erejével bír. A legjobb lenne, ha Bh¦masena egymagában küzdene meg vele, mert így elkerülnénk a vérontást, s nem kellene oly sok harcosnak fölöslegesen meghalnia. Jar§sandhát szinte lehetetlen legyõzni, ha több ak¢auhi£¦nyi sereggel vonul harcba. Ezért a fennálló helyzethez leginkább illõ taktikát kell választanunk. Mindannyian jól tudjuk, milyen nagy odaadással szolgálja Jar§sandha a br§hma£ákat. Nagylelkûen bánik velük, és sosem utasítaná vissza egyetlen kérésüket sem. Az a javaslatom, hogy Bh¦masena br§hma£ának öltözve menjen el Jar§sandhához, kérjen tõle adományt, s aztán küzdjön meg vele személyesen. Hogy Bh¦masena gyõzelme biztos legyen, Te magad kísérd el õt. Ha Te ott vagy, biztos, hogy Bh¦masena kerül ki gyõztesen a harcból, hiszen a Te jelenlétedben a lehetetlen is lehetõvé válik. Ahogyan a Te hatalmadból teremti meg az Úr Brahm§ s pusztítja el az Úr ¼iva az univerzumot, Bh¦masena is gyõzedelmeskedni fog Jar§sandha fölött. — Valójában Te vagy az, aki megteremted és elpusztítod az univerzumot, az Úr Brahm§ és az Úr ¼iva csupán a felszínen látható okok. A teremtést és pusztítást tulajdonképpen személytelen képviselõd, a láthatatlan idõ végzi. Minden az idõ kezében van, s ha az Úr Brahm§n és az Úr ¼iván keresztül e személytelen képviselõd ilyen csodákra képes, akkor személyes jelenléted hogyne tenné lehetõvé, hogy Bh¦masena legyõzze Jar§sandhát! Drága Uram! Ha Jar§sandhát eléri a vég, s a bebörtönzött királyok a Te kegyedbõl megszabadulnak, feleségeik a Te dicsõségedet fogják zengeni örömükben. Oly boldogok lesznek, akár a gop¦k, amikor megmenekültek ¼a¯khac¡¨a karmai közül. Számos nagy bölcs, továbbá Gajendra, az elefántkirály, S¦t§, a szerencse istennõje, sõt atyád és anyád is mind a Te indokolatlan kegyedbõl menekültek meg. Minket is megmentettél, s így mi is állandóan tetteid transzcendentális dicsõségérõl énekelünk. — Úgy vélem tehát, ha elõször Jar§sandhával számolnánk le, az sok más gondot is egy csapásra megoldana. Ami az Indraprasthában rendezendõ r§jas¡ya-áldozatot illeti, arra mindenképpen sor fog kerülni, vagy a bebörtönzött királyok jámbor tettei, vagy Jar§sandha bûnös cselekedetei eredményeképpen. — Uram, úgy látszik, személyesen kell Indraprasthába menned, hogy legyõzd a démoni királyokat, köztük Jar§sandhát és ¼iªup§lát, hogy kiszabadítsd a jámbor uralkodókat, s hogy egyúttal elvégezd a nagy r§jas¡ya-áldozatot. Mindezeket számba véve, azt hiszem, azonnal el kell indulnod Indraprasthába.
Uddhava javaslata mindenkinek tetszett a gyûlésteremben, s úgy vélték, az Úr K¥¢£a indraprasthai látogatása minden szempontból áldásos lenne. A kiváló bölcs, Nar§da, a Yadudinasztia elöljárói és maga K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége mind egyetértettek Uddhavával. Az Úr K¥¢£a engedélyt kért atyjától, Vasudevától, és nagyatyjától, Ugrasenától a távozásra, majd nyomban parancsot adott szolgáinak, D§rukának és Jaitrának, hogy mindent készítsenek elõ az utazáshoz. Amikor minden készen állt, az Úr külön búcsút vett Balar§mától és Ugrasenától, a Yaduk királyától, szekérre ültette feleségeit és gyermekeit is, s miután a menetoszlop rakományát is elõreküldte, Õ maga is felszállt a kocsijára, melyen Garu¨a zászlaja lengett. Mielõtt a menet elindult volna, az Úr K¥¢£a különbözõ imádati kellékekkel p¡j§t mutatott be a bölcs N§radának. N§radaj¦ K¥¢£a lótuszlábaihoz akart borulni, de mivel az Úr egy közönséges ember szerepét játszotta, csupán az elméjében ajánlotta fel Neki tiszteletét, majd az Úr transzcendentális alakját a szívébe zárva a levegõbe emelkedett, s elhagyta a gyûléstermet. (A bölcs N§rada általában nem gyalog járja a világot, hanem az ûrben utazik.)
N§rada távozása után K¥¢£a a bebörtönzött királyok hírnökéhez fordult, s megnyugtatta, hogy nincs okuk az aggodalomra, mert hamarosan leszámolnak Magadha királyával, Jar§sandhával. Ezután sok szerencsét kívánt a fogságban sínylõdõ királyoknak és a hírnöknek. Miután meghallgatta az Úr K¥¢£a biztató szavait, a hírnök vissza is tért a bebörtönzött királyokhoz az Úr közelgõ látogatásának örömhírével. Az uralkodókat nagyon felderítette a hír, s izgatottan várták az Úr K¥¢£a érkezését.
Az Úr K¥¢£a királyi menete sok-sok harci szekér, elefánt, lovas és gyalogos katona kíséretében útnak indult. Harsonák, dobok, kürtök és kagylókürtök zengése töltötte be az egész környéket. Rukmi£¦dev¦, a szerencse istennõje — K¥¢£a eszményi felesége — vezetésével az Úr tizenhatezer királynõje és fiai is követték Õt. A királynõk drága ruhákat öltöttek, ékszerekkel díszítették fel magukat, testüket szantálkenõccsel kenték be, a nyakukba pedig illatos virágfüzéreket akasztottak. Selyemmel, zászlócskákkal és aranybojtokkal díszített gyaloghintóikon haladtak csodálatos férjük, az Úr K¥¢£a nyomában. Királyi testõrségük, a pajzsokkal, kardokkal és dárdákkal felfegyverkezett megannyi gyalogos is ott haladt mellettük. A menet végén az Úr K¥¢£a társainak feleségei és gyermekei, valamint számos társasági hölgy haladt. Tengernyi málhás állat — bikák, bivalyok, öszvérek és szamarak hosszú sora — vitte az éjszakai táborozáshoz szükséges kellékeket, az ágyakat, a takarókat. A rakomány mellett haladó asszonyok tevehátra erõsített hordszékekben utaztak. A napfényben tündöklõ, emberi kiáltásoktól zsivajgó, színes zászlóktól, napernyõktõl és legyezõktõl, különféle fegyverektõl, ékszerektõl, öltözékektõl, sisakoktól és vértektõl tarkálló látványos menet olyan volt, mint a magas hullámokat vetõ, cápáktól hemzsegõ óceán. Az Úr K¥¢£a menetoszlopa Indraprastha felé menet áthaladt Ýnartha királyságán (ma Gujarat tartomány), Sauv¦rán (ma Surat), majd R§jasth§n nagy sivatagán és Kuruk¢etrán. Útjukat magas hegyek, zúgó folyók, városok és falvak, legelõk és bányavidékek övezték. Útközben két nagy folyón, a D¥¢vat¦n és a Sarasvat¦n is átkelt az Úr, majd keresztülhaladt Pañc§la és Matsya tartományán, s végül megérkezett Indraprasthába.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a látogatása nem mindennapi esemény. Amikor Yudhi¢±hira király meghallotta, hogy az Úr K¥¢£a Indraprasthába érkezett, egész teste libabõrös lett az örömtõl, s azonnal kivonult a városa elé, hogy méltóképpen fogadja az Urat. Parancsára hangszerekkel és énekszóval várták K¥¢£át, a város br§hma£ái védikus himnuszokat zengtek. Az Úr K¥¢£át H¥¢¦keªának, az érzékek urának is nevezik, s Yudhi¢±hira király úgy vonult ki fogadására, ahogyan az érzékek találkoznak az élõ tudattal. Yudhi¢±hira király K¥¢£a unokabátyja volt. Nagyon szerette az Urat, s amikor megpillantotta, a szíve túláradt örömében. Hosszú ideje nem látta már K¥¢£át, s most, hogy megjelent az Úr, a világ legszerencsésebb emberének érezte magát. Nagy szeretettel, újra és újra átölelte az Úr K¥¢£át. Az Úr K¥¢£a örökkévaló formája a szerencse istennõjének állandó menedéke. Amint megölelte Õt, Yudhi¢±hira király megtisztult az anyagi lét minden szennyétõl. Nyomban transzcendentális gyönyör töltötte el, s a boldogság óceánjába merült. Könnyek szöktek a szemébe, rajongásában egész testét remegés rázta, s teljesen megfeledkezett arról, hogy az anyagi világban él. Ezután Bh¦masena, a második P§£¨ava testvér ölelte át mosolyogva az Úr K¥¢£át, szeretett anyai unokatestvérét, s elragadtatottságában õ is megfeledkezett anyagi létezésérõl. Ezt követõen ¼r¦ K¥¢£a maga ölelte keblére a másik három P§£¨avát, Arjunát, Nakulát és Sahadevát. A három testvér szemeit könnyek futották el, s Arjuna újra és újra átölelte K¥¢£át, meghitt barátját. Miután K¥¢£a megölelte õket, Nakula és Sahadeva, a két legifjabb P§£¨ava testvér az Úr lótuszlábaihoz borulva fejezte ki hódolatát. Az Úr K¥¢£a aztán hódolatát ajánlotta a jelen lévõ br§hma£áknak és a Kuru-dinasztia idõsebb tagjainak, Bh¦¢mának, Dro£ának és Dh¥tar§¢±rának. Más tartományok, többek között a Kuru, a S¥ñjaya és Kekaya tartományok uralkodói is az Úr elé járultak, s K¥¢£a illõen viszonozta üdvözlésüket és hódolatukat. A dalnokok, énekmondók — s¡ták, m§gadhák, vand¦k — és a br§hma£ák dicsõítõ imákkal fogadták az Urat. A zenészek, gandharvák, udvari bolondok is mind megszólaltatták hangszereiket — a pa£ava-dobokat, kagylókürtöket, üstdobokat, v¦£§kat, m¥da¯gákat és harsonákat — az Úr K¥¢£a örömére, a táncmûvészek pedig csodálatos táncokkal kedveskedtek Neki. Így vonult be Indraprastha hatalmas, végtelenül fényûzõ városába a világmindenség-szerte ünnepelt Úr, K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Miközben a városon haladt keresztül, mindenki az Õ dicsõségérõl beszélt, s transzcendentális nevét, tulajdonságait, formáját és megannyi más fenségét magasztalta. Megmámorosodott elefántok ormánya segítségével minden utcát és utat illatosított vízzel locsoltak fel Indraprasthában. Mindenfelé színes szalagok és zászlók ékesítették a házakat, az utcákat. A fontosabb útkeresztezõdéseknél aranydíszes diadalkapuk emelkedtek, melyek mellett, mindkét oldalon, arany vizeskorsók sorakoztak. A sok-sok dísz és pompa mind a város végtelen gazdagságát hirdette. A nagy ünneplés alkalmából a város apraja-nagyja kivonult az utcákra; színes, vadonatúj ruhát öltöttek, ékszerekkel, virágfüzérekkel és finom illatszerekkel csinosították ki magukat. Az épületeket a párkányok szögleteiben, a falakon, oszlopokon és alapzatokon elhelyezett ezer meg ezer lámpás világította meg, s a város fényei a d¦p§valira emlékeztettek a távolból. (Ezt az ünnepséget a hindu újév napján tartják.) A házakban illatos füstölõk égtek, s az ablakokon át kiszivárgó füst az egész város levegõjét kellemessé varázsolta. A házak ormán zászlókat lobogtatott a szél, s a tetõkön tárolt arany vizesedények tündöklõen ragyogtak.
Így vonult be az Úr K¥¢£a a P§£¨avák városába, s a csodálatos környezetben gyönyörködve, lassan haladt elõre az úton. Amikor érkezésének híre eljutott a házakba, s az ifjú lányok meghallották, hogy az Úr K¥¢£a — a látás gyönyörûsége — halad el az úton, nem tudtak hova lenni izgatottságukban, s alig várták, hogy tekintetüket a messze földön híres K¥¢£ára vethessék. Hajuk kibomlott, szorosra kötött szárijuk meglazult, annyira siettek, hogy láthassák Õt. Minden házimunkájukat félredobták, s még akik ágyban feküdtek, férjük oldalán, azok is nyomban az utcára szaladtak, hogy láthassák K¥¢£át. Mivel a menetben tengernyi elefánt, ló, hintó és gyalogos haladt,
egyes lányok, akik a tömeg miatt nem jól láttak, fölkapaszkodtak a háztetõkre. Mindannyian boldogan nézték az ezernyi feleségével elhaladó ¼r¦ K¥¢£át, virágesõt hintettek a menetre, s elméjükben átölelve ragyogó tekintettel üdvözölték az Urat. Miközben Õt nézték, ahogy elhaladt elõttük királynõi között — akár a csillagok közt ragyogó telihold —, beszélgetni kezdtek Róla. — Kedves barátnõm — mondta egyikük —, el sem tudom képzelni, vajon miféle jótéteményekkel érdemelhették ki e királynõk, hogy örökké K¥¢£a mosolygó arcának és szerelmes pillantásainak gyönyörûségében lehet részük! Ahogy K¥¢£a elhaladt az ünneplõ emberek között, az út mentén a város egy-egy gazdag, tiszteletreméltó és bûntelen polgára — az Úr alázatos szolgájához illõen — imádattal, áldáshozó kellékekkel köszöntötte Õt a városban. Amikor az Úr K¥¢£a belépett a palotába, az ott lévõ hölgyeket egytõl egyig elöntötték az érzelmek. Szeretettõl és gyengédségtõl csillogó szemmel üdvözölték Õt, az Úr K¥¢£a pedig kedvesen mosolyogva viszonozta érzéseiket és üdvözlõ mozdulataikat. Amikor a P§£¨avák anyja, Kunt¦ megpillantotta unokaöccsét, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, szívét elárasztotta a szeretet és a ragaszkodás. Menten fölkelt kerevetérõl, s miután menye, Draupad¦ kíséretében Elébe járult, anyai szeretetének teljes melegével átölelte. Amikor Yudhi¢±hira király a palotába vezette K¥¢ £át, a boldogságtól úgy megzavarodott, hogy azt sem tudta, mit kellene tennie, hogy K¥¢£át méltó fogadtatásban részesítse, s az imádat pontos menete sem jutott eszébe. Az Úr K¥¢£a kedvesen hódolatát és tiszteletét fejezte ki Kunt¦ és a palota többi idõsebb hölgye elõtt. K¥¢£a húga, Subhadr§ is ott állt Draupad¦ mellett, s mindketten tiszteletteljes hódolatukat ajánlották az Úr lótuszlábainak. Anyósa kérésére Draupad¦ kelméket, ékszereket és virágfüzéreket hozott, amelyekkel a királynõket, Rukmi£¦t, Satyabh§m§t, Bhadr§t, J§mbavat¦t, K§lind¦t, Mitravind§t, Lak¢ma£§t és az odaadó Saty§t fogadták. Elõször az Úr K¥¢£a legfõbb feleségeit üdvözölték, majd a többi királynõt is méltó fogadtatásban részesítették. Yudhi¢±hira király ezután gondoskodott arról, hogy K¥¢£a lepihenhessen, s hogy a többi vendég is — K¥¢£a feleségei, katonái, miniszterei és bizalmasai — kényelmesen elhelyezkedhessen. Úgy rendelkezett, hogy a Yaduk, amíg a P§£¨avák vendégeként náluk tartózkodnak, napról napra megújuló imádatban részesüljenek. Ekkoriban történt, hogy az Úr ¼r¦ K¥¢£a Arjuna segítségével lehetõvé tette a tûzistennek, Agninak, hogy föleméssze a Kh§£¨ava-erdõt. Miután kimentették az erdõtûzbõl a sûrûben rejtõzködõ May§surát, a démon, mivel a P§£¨avák és az Úr K¥¢£a lekötelezettjének érezte magát, csodálatos gyûléscsarnokot emelt Indraprastha városában. Hogy boldoggá tegye Yudhi¢±hira királyt, az Úr K¥¢£a több hónapig maradt a városban. Vendégeskedése alatt Arjuna és a szekerüket kísérõ harcosok és katonák társaságában önfeledt kirándulásokat tett a város környékén. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hetvenegyedik fejezetéhez, melynek címe: „Az Úr K¥¢£a Indraprastha városában”.
HETVENKETTEDIK FEJEZET Jar§sandha király felszabadítása Yudhi¢±hira király a barátai, rokonai, a város tiszteletreméltó polgárai, bölcsei, valamint a br§hma£ák, a k¢atriyák, a vaiªyák és a saját fivérei alkotta nagy gyülekezet elõtt így szólt az Úr K¥¢£ához: — Ó, Uram! A r§jas¡ya-yajñát, az áldozatok királyát a világhódító császárnak kell bemutatnia. Ezzel az áldozattal a félisteneket kívánom elégedetté tenni, akik a Te felhatalmazott képviselõid az anyagi világban, s azt szeretném, ha kegyesen segítenél nekem, hogy sikerrel végre tudjam hajtani e hatalmas vállalkozást. Nekünk, P§£¨aváknak nincs mit kérnünk a félistenektõl; mi tökéletesen elégedettek vagyunk azzal, hogy bhaktáid lehetünk. „Akiket megzavarnak az anyagi vágyak, azok a félisteneket imádják” — mondod a Bhagavad-g¦t§ban; nekem azonban más a célom ezzel az áldozattal. Azért akarom bemutatni a r§jas¡ya-áldozatot, s meghívni rá a félisteneket, hogy megmutassam: nincsen Tõled független hatalmuk, mindannyian a szolgáid, s Te vagy az Istenség Legfelsõbb Személyisége. A szegényes tudású ostobák egyszerû földi halandónak tekintenek, hibát keresnek Benned vagy jóhíredet próbálják bemocskolni — ezért akarom bemutatni a r§jas¡ya-yajñát. Meghívok minden félistent, az Úr ¼ivát, az Úr Brahm§t és a mennyei bolygók többi hatalmas irányítóját, s az univerzum minden tájáról érkezett félistenek e nagyszerû gyülekezete elõtt bebizonyítom, hogy Te vagy az Istenség Legfelsõbb Személyisége, és mindenki a Te szolgád. — Drága Uram! Akik folytonos K¥¢£a-tudatban élnek, s örökké lótuszlábaidra gondolnak, kétségtelenül megszabadultak már az anyagi élet minden szennyezõdésétõl. Akik teljes K¥¢£a-tudatban a Te szolgálatodat végzik, akik csak Rajtad meditálnak és Hozzád imádkoznak, mind megtisztult lelkek. Mivel állandóan K¥¢£a-tudatos szolgálatukban merülnek el, megszabadulnak az ismétlõdõ születés és halál körforgásától. De még ha nem is vágynak arra, hogy megszabaduljanak az anyagi létezéstõl, s élvezni akarják az anyagi lehetõségeket, K¥¢£a-tudatos cselekvésük által minden vágyuk teljesül. Akik lótuszlábaid tiszta bhaktái, nem vágynak semmiféle anyagi elõnyre. Mi teljes mértékben meghódoltunk lótuszlábaid elõtt, s mivel a kegyednek köszönhetõen oly szerencsések vagyunk, hogy szemtõl szemben láthatunk Téged, nem vágyunk semmiféle anyagi haszonra. A védikus bölcselet kijelenti, hogy Te vagy az Istenség Legfelsõbb Személyisége, s én meg akarom erõsíteni e tényt. Meg akarom továbbá mutatni a világnak, hogy mi a különbség aközött, ha valaki az Istenség Legfelsõbb Személyiségének vagy ha csupán egy nagy hatalommal bíró történelmi személyiségnek tekint Téged. Meg akarom mutatni a világnak, hogy bárki tökélyre viheti az életét pusztán azzal, hogy meghódol lótuszlábaidnál, éppen úgy, mint ahogyan az ágak, a levelek és a virágok is mind elégedetté válnak, ha a fa gyökerét öntözzük. Ha valaki a K¥¢£a-tudat folyamatába kezd, élete anyagilag és lelkileg is teljessé válik.
— Ez azonban nem jelenti azt, hogy részrehajló vagy a K¥¢£a-tudatúak s közömbös a nem K¥¢ £a-tudatúak iránt. Te mindenkivel egyformán viselkedsz, s ezt Te magad jelented ki. Nem teheted meg, hogy egyesekkel részrehajló, másokkal pedig közömbös legyél, hiszen mint Felsõlélek mindenki szívében jelen vagy, s mindenkinek saját gyümölcsözõ tettei eredményét adod. Mindenkinek lehetõséget adsz arra, hogy úgy élvezze ezt az anyagi világot, ahogyan akarja. A minden élõlény testében ott lakozó Felsõlélekként egyrészt mindenkinek biztosítod, hogy megkapja saját tetteinek eredményeit, másrészt lehetõséget teremtesz arra is, hogy K¥¢£a-tudatára ébredve bárki odaadó szolgálatod felé fordulhasson. Nyíltan kijelented, hogy minden más törekvésrõl lemondva az embernek Elõtted kell meghódolnia, s akkor gondot viselsz majd rá, megszabadítva õt minden bûne visszahatásától. Olyan vagy, akár a mennyei bolygók kívánságteljesítõ fái, melyek az ember minden vágyát teljesítik. Mindenkinek lehetõsége van arra, hogy elérje a tökéletességet, de ha valaki nem vágyik erre, akkor nem a Te részrehajlásodnak tudható be, ha a vágyának megfelelõ kisebb áldásban részesíted. Yudhi¢±hira Mah§r§ja szavaira az Úr K¥¢£a így válaszolt: — Ó, Yudhi¢±hira király! Ó, ellenség legyõzõje, igazság megtestesülése! Teljes mértékben támogatom elhatározásodat, a r§jas¡ya-áldozatot. Ha e hatalmas yajñát elvégzed, hírneved örökre fennmarad az emberiség történelmében. Drága királyom, tudd meg, hogy nemcsak Én, de a nagy bölcsek, a félistenek, az õsatyáid, a rokonaid és a barátaid is mind azt akarják, hogy bemutasd az áldozatot, s abban is biztos lehetsz, hogy minden élõlény javát szolgálod majd ezzel. Elõször azonban arra kérlek, gyõzd le a világ valamennyi királyát, s készíts elõ mindent, ami e hatalmas szertartás bemutatásához szükséges. Ó, Yudhi¢±hira király, négy fivéred hatalmas félistenek — köztük V§yu és Indra — közvetlen képviselõi. [Úgy mondják, Bh¦ma V§yutól született, Arjuna Indrától, Yudhi¢±hira király pedig Yamar§jától.] Testvéreid tehát hatalmas harcosok, te magad pedig a legjámborabb és legönfegyelmezettebb király vagy — ezért is neveznek Dharmar§jának. A Nekem végzett odaadó szolgálatban mind oly kiválóak vagytok, hogy Engem már legyõztetek ezzel. Az Úr K¥¢£a ezután elmondta Yudhi¢±hira királynak, hogy annak a szeretete tudja Õt legyõzni, aki legyõzte érzékeit. Aki nem gyõzi le az érzékeit, nem gyõzheti le az Istenség Legfelsõbb Személyiségét — ez az odaadó szolgálat titka. Az érzékek legyõzése azt jelenti, hogy örökké az Úr szolgálatában használjuk õket. A P§£¨ava testvérek különleges tulajdonsága az volt, hogy érzékeiket mindig az Úr szolgálatában használták. Aki ekként használja érzékeit, az megtisztul, s megtisztult érzékeivel a bhakta transzcendentális szeretõ szolgálatot végezhet az Úrnak, és legyõzheti Õt. — Nincs senki szerte az univerzum három világában — folytatta az Úr K¥¢£a —, még a hatalmas félistenek között
sem, aki fölülmúlhatná bhaktáimat a hat fenség (gazdagság, erõ, hírnév, szépség, tudás és lemondás) közül akár csak egyben is. Ezért ha le akarod gyõzni a világ királyait, egyiküknek sincs esélye arra, hogy gyõztesen kerüljön ki a csatából. Amikor Yudhi¢±hira király végighallgatta az Úr K¥¢£a bátorító szavait, a transzcendentális boldogságtól úgy ragyogott az arca, mint egy szirmait bontó virág. Nyomban útnak is indította öccseit, hogy hódoltassák meg a királyokat szerte a világon. Az Úr K¥¢£a felhatalmazta a P§£¨avákat, hogy vegyenek részt az Õ missziójában: büntessék meg a világ engedetlen bûnöseit, s nyújtsanak védelmet hûséges bhaktáinak. Vi¢£u-formájában az Úr négy fegyvert tart négy kezében: kettõben a lótuszvirágot és a kagylókürtöt, a másik kettõben pedig a buzogányt és a cakrát. A buzogány és a cakra az engedetlen bûnösök és démonok számára van, a lótuszvirág és a kagylókürt pedig a bhakták számára. Mivel azonban az Úr a Legfelsõbb Abszolút, minden fegyverének ugyanaz a hatása. Buzogányával és cakrájával megbünteti a gonosztevõket, hogy fölébredjenek s rájöjjenek: nem õk a világ urai, ott áll fölöttük a Legfelsõbb Úr. A kagylókürtöt megfújva és a lótuszvirággal áldást osztva pedig mindig megnyugtatja bhaktáit: senki nem gyõzheti le õket, még a legnagyobb veszedelemben sem. Yudhi¢±hira király, miután az Úr K¥¢£a felhatalmazta fivéreit, legfiatalabb testvérét, Sahadevát elküldte délre, hogy a S¥ñjaya törzs katonáival az ott elterülõ birodalmakat hódítsa meg; Nakulát elküldte nyugatra, hogy Matsyadeªa katonáival gyõzedelmeskedjen az ottani birodalmakon; az északi birodalmak leigázásával Arjunát és Kekayadeªa hadseregét, a keletre fekvõ területek legyõzésével pedig Bh¦masenát és Madradeªa (Madras) harcosait bízta meg. Amikor Yudhi¢±hira király világhódító hadjáratra küldte az öccseit, ez nem azt jelentette, hogy hadat üzent volna az egyes királyoknak. A P§£¨ava testvérek azért mentek, hogy mindenhol elmondják a királyoknak: Yudhi¢±hira király r§jas¡ya-yajña bemutatására készül. Arra kérték õket, járuljanak hozzá adójukkal az áldozathoz. Az adó megfizetése azt jelentette, hogy a király alárendeli magát az uralkodó, Yudhi¢±hira Mah§r§ja hatalmának, s akkor volt csupán harc, ha egy-egy király megtagadta ezt. Hatalmuknak és katonai erejüknek köszönhetõen tehát a P§£¨ava fivérek végül mindenfelé meghódoltatták a királyokat, s bõséges adóval és ajándékokkal térhettek vissza Yudhi¢±hira királyhoz. Amikor azonban azt hallotta, hogy Magadha tartomány királya, Jar§sandha nem fogadta el uralkodói teljhatalmát, Yudhi¢±hira Mah§r§ját aggodalom fogta el. Nyugtalansága láttán az Úr K¥¢£a elmondta neki, hogy milyen tervet talált ki Uddhava Jar§sandha király legyõzésére. Bh¦masena, Arjuna és az Úr K¥¢£a br§hma£ának öltözve rögtön el is indultak Girivrajába, Jar§sandha birodalmának fõvárosába. Így hát a nagy terv, amelyet Uddhava még Indraprasthába indulásuk elõtt tárt K¥¢£a elé, most megvalósulhatott. Jar§sandha rendkívül kötelességtudóan betartotta a családfenntartókra vonatkozó életszabályokat, s nagyon tisztelte a br§hma£ákat. Hatalmas harcos, rettenthetetlen k¢atriya király volt, de soha nem szegte meg a védikus utasításokat. A Védák útmutatásai szerint a br§hma£ákat az összes többi rend lelki tanítómestereinek kell tekinteni. Az Úr K¥¢£a, Arjuna és Bh¦masena a valóságban k¢atriyák voltak, ám most br§hma£áknak öltözve közeledtek Jar§sandha palotája felé. Akkor érkeztek meg, amikor a király éppen vendégül látta és megajándékozta a br§hma£ákat. — Dicsõség és hódolat neked, Felség! — üdvözölte a br§hma£ának öltözött K¥¢£a a királyt. — Messze útról érkeztünk palotádba, hogy egy kis adományt kérjünk tõled. Hallottunk már kiváló jellemedrõl, s bízunk benne, hogy kegyesen megadod majd nekünk, amit kérni szeretnénk tõled. Ahogyan egy türelmes ember mindig kész arra, hogy mindent eltûrjön, még a szenvedést is, s ahogyan egy gonosztevõ a legszörnyûbb tettet is képes elkövetni, úgy a hozzád hasonló nagylelkû emberek mindent megadnak, amit csak kérnek tõlük. Egy olyan kiváló jellem, mint amilyen te is vagy, nem tesz különbséget rokon és idegen között. A híres ember örökké él, még halála után is, ezért azt az embert, aki képes lenne arra, hogy nemes tetteivel megörökítse hírnevét, ám mégsem teszi ezt, a nagy bölcsek mind elítélik. Nincs az ilyennél elítélendõbb ember, s a segítség megtagadása miatt egész életét a szánakozó tekintetek kereszttüzében kell leélnie. Felséged bizonyára hallotta már a nagylelkû Hariªcandra és Rantideva dicsõ nevét, vagy Mudgaláét, aki a rizsföldön összegyûjtött magokon élt, illetve a nagyszerû ¼ibi Mah§r§jáét, aki megmentette egy galamb életét azzal, hogy saját testének húsát kínálta fel a védencére támadó sólyomnak. Ezek a nagyszerû egyéniségek mind halhatatlan hírnevet szereztek maguknak csupán azzal, hogy feláldozták átmeneti és halandó testüket. Ilyen érveket sorakoztatott fel a br§hma£ának öltözött K¥¢£a, hogy emlékeztesse Jar§sandhát: a hírnév örök, míg a test halandó. Ha valaki halandó testét feláldozza egy nemes cél érdekében, örök hírnévre tesz szert, s az emberi civilizáció történelmének tiszteletre méltó alakja lesz. Miközben az Úr K¥¢£a Arjuna és Bh¦ma társaságában Jar§sandhához beszélt, Jar§sandhának föltûnt, hogy hármójuk közül egyik sem látszik igazán br§hma£ának. Testükön olyan jeleket fedezett föl, amelyekbõl egyértelmû volt számára, hogy k¢atriyákkal áll szemben. Vállaikon látható volt az íj nyoma, s daliás termetükbõl, mély, erélyes hangjukból is arra következtetett, hogy vendégei nem br§hma£ák, hanem k¢atriyák. Az is átfutott az agyán, hogy mintha már látta volna õket valahol. Ám annak ellenére, hogy k¢atriyák voltak, most br§hma£ákként jöttek ajtajához koldulni, ezért elhatározta, hogy teljesíti kívánságukat, annál is inkább, hogy rangjukkal mit sem törõdve, koldusokként járultak elébe. „Mivel ez a tényállás — gondolta —, kész vagyok bármit, akár a testemet, a tulajdon életemet is felajánlani nekik.” Bali Mah§r§ja jutott eszébe, aki elõtt az Úr Vi¢£u jelent meg br§hma£a képében, koldusként, s egész gazdagságát, egész birodalmát elvette tõle, hogy Indrának adja azt, akit Bali Mah§r§ja fosztott meg királyságától. Bali Mah§r§ját ugyan becsapták, dicsõsége azonban még mindig él, s szerte a három világban úgy emlegetik, hogy õ volt az a nagy bhakta, aki hajlandó volt mindenét eladományozni. Bár Bali Mah§r§ja gyanította, hogy a br§hma£a maga az Úr Vi¢£u, aki azért jött, hogy elvegye és Indrának adományozza gazdag királyságát, s erre ¼ukr§c§rya, lelki tanítómestere és családjuk papja is újra meg újra figyelmeztette, egy pillanatig sem habozott, hogy mindent odaadjon, amit csak kért tõle a br§hma£a. Így végül mindenét Neki adta. „Szilárd elhatározásom — gondolta Jar§sandha —, hogy ha e mulandó test feláldozásával halhatatlan hírnévre tehetek szert, úgy fogok cselekedni. Átkozott az élete annak a k¢atriyának, aki nem a br§hma£ák boldogulásáért él.” Jar§sandha, a br§hma£ák nagylelkû pártfogója így szólt az Úr K¥¢£ához, Bh¦mához és Arjunához:
— Kedves br§hma£ák! Kérjetek tõlem, amit csak akartok. Ha úgy kívánjátok, fejemet is vehetitek, azt is kész vagyok odaadni nektek.
Ekkor azonban az Úr K¥¢£a így szólt Jar§sandhához:
— Kedves király! Tudd meg, hogy nem vagyunk igazi br§hma£ák, s nem is ételt vagy gabonát koldulni jöttünk hozzád. K¢atriyák vagyunk, s azért jöttünk, hogy párbajra hívjunk ki téged. Reméljük, elfogadod a kihívásunkat. Tudd meg, hogy P§£¨u király második fia, Bh¦masena áll elõtted, a harmadik fiúval, Arjunával együtt, Én magam pedig régi ellenséged, K¥¢£a vagyok, a P§£¨avák unokatestvére.
Amikor az Úr K¥¢£a felfedte titkukat, Jar§sandha hangos nevetésben tört ki, s bõsz, mennydörgõ hangon így szólt: — Ti ostobák! Ha harcolni akartok velem, rajta! De Te, K¥¢£a, gyáva vagy, jól tudom! Nem harcolok Veled, mert megijedtél, amikor szembekerültél velem a csatában. Félelmedben még a városodból, Mathur§ból is elmenekültél, s most ott lapulsz rejtekhelyeden, mélyen bent a tengeren. Megtagadom hát, hogy Veled harcoljak. Ami Arjunát illeti, fiatalabb nálam, s nem lenne méltó ellenfelem, így vele sem állok ki; ám Bh¦masenáról már azt gondolom, hogy megfelelõ küzdõfél lenne számomra! Ezzel Jar§sandha megfogott egy súlyos buzogányt, Bh¦masenának adta, aztán õ maga is megragadott egyet, s valamennyien a városfalakon kívülre vonultak. Elkezdõdött a küzdelem Jar§sandha és Bh¦masena között. Harci vágyban égve mennykõ erejû buzogányaikkal ütni kezdték egymást. Mindketten kiváló buzogányharcosok voltak, s olyan mesteri, mûvészi ügyességgel ütlegelték egymást, hogy olyannak hatottak, mint két táncos a színpadon. Összecsattanó buzogányaik olyan hangot adtak, mint a harcoló elefántok egymásnak verõdõ agyarai, vagy mint egy hatalmas égiháború mennydörgõ villámai. Amikor két elefánt küzd egymással a cukornádmezõn, ormányaikkal megragadnak egy-egy cukornádat, s olyan hevesen csapkodják vele egymást, hogy a nád csakhamar pozdorjává törik. Jar§sandha és Bh¦masena buzogányai a roppant ütésektõl, melyet ellenfelük testére — vállára, karjára, kulcscsontjára, mellére, combjára, derekára és lábára — mértek, végül szintén apró darabokra törtek. Ekkor ádáz ökölharc vette kezdetét: a küzdõ felek erõs ökleikkel támadtak egymásra, s bõsz haraggal csépelték a másikat. Ökölcsapásaik hangja olyan volt, mint az egymáshoz ütött erõs vasrudaké, vagy mint a becsapódó villámé. Úgy harcoltak egymással, mint két bõsz elefánt, de egyikük sem tudott a másik fölé kerekedni. Kiváló harcosok voltak mindketten, s az erejüket és a tudásukat tekintve egyenlõ szinten álltak. Sem Jar§sandha, sem Bh¦masena nem fáradt el és nem maradt alul a harcban, bár megállás nélkül ütötték egymást. Az egész napos összecsapások után az éjszakákat Jar§sandha palotájában töltötték baráti békességben, s másnap reggel újra folytatódott a küzdelem. Huszonhét napon át küzdöttek így egymással. A huszonnyolcadik napon Bh¦masena így szólt K¥¢£ához: — Kedves K¥¢£a! Be kell vallanom, nem tudom legyõzni Jar§sandhát! — Az Úr K¥¢£a azonban ismerte Jar§sandha titokzatos születésének körülményeit. Jar§sandha két részben, két különbözõ anyától született, s a születést követõen apja az erdõbe vitte a gyermek két életképtelen darabját. A két darabból álló gyerekre azonban rátalált Jar§, a fekete mágiában járatos erdei boszorkány, s bûvös praktikáival ügyesen összeillesztette a testet. Az Úr K¥¢£a ismerte e történetet, s így azt is tudta, hogyan lehet elpusztítani Jar§sandhát. Tudta, hogy mivel Jar§sandhát két darabból rakták össze, úgy lehet õt elpusztítani, ha e két részbõl összerakott testét újra kettéválasztják. Amikor a két harcos ismét összecsapott, az Úr K¥¢£a Bh¦masena testébe juttatta önnön erejét, s finoman a tudtára adta, hogyan ölheti meg Jar§sandhát: felkapott egy faágat, s a kezével hosszában kettéhasította. (Az Úr K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége mindenható, s ha meg akar ölni valakit, azt senki nem tudja megvédelmezni, ha viszont meg akar menteni valakit, azt senki sem pusztíthatja el.) Az Úr K¥¢£a jeladását követve Bh¦masena nyomban megragadta Jar§sandha lábait, s a földre dobta ellenfelét. Bh¦ma ekkor Jar§sandha egyik lábát a földre szorította a lábával, a másikat pedig megragadta a két kezével, s a feje tetejéig kettétépte a testet. Ahogyan az elefánt hasít ketté egy faágat, úgy hasította ketté Bh¦masena Jar§sandhát. Jar§sandha teste, ahogy azt a közelben álló nézõk is láthatták, immáron két félbõl állt: mindkét félnek egy lába, egy combja, egy heréje, fél gerince, fél mellkasa, fél kulcscsontja, fél karja, fél szeme, fél füle és fél arca volt. Amint Jar§sandha halálának híre elterjedt, Magadha népe jajveszékelni kezdett. Az Úr K¥¢£a és Arjuna megölelték Bh¦masenát, hogy üdvözöljék gyõzelmét. Annak ellenére, hogy Jar§sandha most már halott volt, sem K¥¢£a, sem a két P§£¨ava testvér nem tartott igényt a trónjára. Megölésével
csupán az volt a szándékuk, hogy megakadályozzák Jar§sandhát abban, hogy tovább zavarja az emberek nyugalmát szerte a világon. A démonok örökké zavart okoznak, míg a félistenek a világ nyugalmát igyekeznek fenntartani. Az Úr K¥¢£a küldetése az, hogy megvédelmezze az igazakat és elpusztítsa a békét feldúló démonokat. Ezért az Úr K¥¢£a Jar§sandha fiát, Sahadevát hívatta, s a megfelelõ szertartások elvégzése után arra kérte, foglalja el apja trónját, s uralkodjon békében birodalma fölött. Az Úr K¥¢£a az egész kozmikus teremtés Ura, s azt akarja, hogy mindenki békében és K¥¢£a-tudatban éljen. Miután Sahadevát a trónra ültette, az Úr kiszabadította a Jar§sandha börtöneiben raboskodó királyokat és hercegeket. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hetvenkettedik fejezetéhez, melynek címe: „Jar§sandha király felszabadítása”.
HETVENHARMADIK FEJEZET Az Úr K¥¢£a visszatér Indraprastha városába A királyok és hercegek, akiket az Úr K¥¢£a Jar§sandha halála után kiszabadított, a világ különbözõ részeinek uralkodói voltak. Jar§sandha király katonai ereje olyan hatalmas volt, hogy könnyedén leigázta a húszezer-nyolcszáz királyt és herceget. Egy erõdként szolgáló hegyi barlangba börtönözte be õket, s hosszú ideje ott raboskodtak már. Amikor az Úr K¥¢£a kegyébõl kiszabadultak, nagyon összetörtnek látszottak, a ruhájuk rongyokban lógott róluk, testük összeaszott a nélkülözéstõl. Az éhségtõl teljesen elgyengültek, arcuk minden szépségét és fényét elvesztette. Olyan hosszú idõt töltöttek a börtönben, hogy a végtagjaik elgyöngültek, megnyomorodtak. Mivel azonban nyomorúságos helyzetükben volt alkalmuk az Úr K¥¢£ára gondolni, amikor megpillantották, azonnal az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, Vi¢£ut látták Benne. Észrevették, hogy az Úr K¥¢£a transzcendentális testének árnyalata az égbolton gyülekezõ felhõk színére hasonlít. Négykarú Vi¢£u-formájában jelent meg elõttük, csodálatos sárga selyemruhában, kezeiben jelvényeit: a buzogányt, a kagylókürtöt, a cakrát és a lótuszvirágot tartva. Mellkasán a ªr¦vatsa jele ragyogott, mellbimbója olyan volt, akár a lótuszvirág közepén pirosló szirmok. Szemei nagyok voltak, akár egy lótuszszirom, mosolygó arca pedig olyan volt, mint az örökös béke és jólét jelképe. Ragyogó, cápa-alakú fülbevalókat viselt, sisakján gyönyörû drágakövek csillogtak, a testét díszítõ gyöngyfüzérek, bokaperecek és karkötõk transzcendentális szépséggel ragyogtak. A mellkasán nyugvó Kaustubha-drágakõ szikrázó fényben fürdött a nyakában lógó csodálatos virágfüzér szirmai között. Amikor a királyok és a hercegek a tengernyi szenvedés után meglátták az Úr K¥¢£a csodálatos, transzcendentális alakját, túláradó szívvel pillantottak Rá, s úgy tûnt, mintha szépsége nektárját innák a szemükkel, testét ízlelnék a nyelvükkel, illatát szívnák magukba az orrukkal, s szorosan átölelnék Õt a karjaikkal. Az, hogy ott álltak szemtõl szemben az Istenség Legfelsõbb Személyiségével, bûnös tetteik minden visszahatását elmosta. Ezért aztán minden akadály nélkül meghódoltak az Úr lótuszlábainál. Ahogy a Bhagavad-g¦t§ is kijelenti: anélkül, hogy mentessé válna bûneinek visszahatásaitól, az ember nem tud teljes mértékben meghódolni az Úr lótuszlábai elõtt. Az Úr K¥¢£át megpillantva a királyok és hercegek mind megfeledkeztek a múlt megpróbáltatásairól, s összetett kézzel, nagy odaadással mondták el Neki imáikat. — Drága Urunk! Ó, Istenség Legfelsõbb Személyisége, félistenek Ura! Te egyetlen pillanat alatt meg tudod szabadítani bhaktáidat a szenvedéstõl, mert õk teljesen meghódoltak Neked. Ó, drága K¥¢£a, ó, transzcendentális gyönyör és tudás örök Istensége! Elpusztíthatatlan vagy, s mi tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk Neked. Csupán indokolatlan kegyednek köszönhetjük, hogy megszabadultunk Jar§sandha börtönébõl, s most azért imádkozunk Hozzád, hogy ments ki bennünket az anyagi létezésbõl, illúziókeltõ energiád börtönébõl is. Kérünk, szabadíts meg bennünket a születés és halál állandó körforgásából! Teljesen elmerültünk az anyagi életben, de már eleget tapasztaltunk belõle! Megízleltük nyomorúságát, keserûségét, s most Hozzád jöttünk, hogy lótuszlábaidnál kérjünk menedéket. Kérünk hát, végy minket oltalmadba! Ó, Urunk, ó, Madhu démon legyõzõje, most már tisztán látjuk, hogy Jar§sandha egy parányit sem hibáztatható a történtekért. Valójában a Te indokolatlan kegyed volt az, amely megfosztott bennünket királyságunktól, mert oly büszkén neveztük magunkat uralkodónak, királynak. Az a király vagy uralkodó, akit áltekintélye és álhatalma túlságosan önteltté tesz, képtelen arra, hogy felfogja eredeti helyzetét és az örök életet. Illúziókeltõ energiád hatása alatt az ilyen oktalan uralkodó a sivatagi délibábot valódi tónak gondoló ostobához hasonlóan valóságosnak véli rangját, s a dölyfös pöffeszkedés rabjává válik. Az ostobák azt gondolják, anyagi javaik megvédelmezik õket, s annyira elmerülnek az érzéki élvezetekben, hogy az anyagi világot az örökös élvezetek birodalmának vélik. Ó, Urunk, ó, Istenség Legfelsõbb Személyisége! Megvalljuk Neked, azelõtt rettentõ gõgösek voltunk a vagyonunkra; teljesen megmámorosodtunk tõle. Állandóan irigy szemmel néztünk egymásra, ezért le akartuk igázni a másikat, s örökké a hatalomért háborúztunk, még alattvalóink élete árán is.
Ez a politikai hatalom betegsége. Amint egy király anyagi bõségre tesz szert, katonai erõszakkal nyomban az uralma alá akarja hajtani a többi nemzetet. A kereskedõkre is ugyanez jellemzõ: érdekszövetségeik meg akarják szerezni egy-egy üzleti ág monopóliumát, s uralmuk alá akarják hajtani a többi kereskedõtársaságot. A tekintélyre való hiú vágyakozás és az anyagi fényûzés közepette az emberi társadalom, ahelyett, hogy a K¥¢£a-tudatra törekedne, csupán egyfolytában rombol, és sorra ledönti a békés élet alappilléreit. Így aztán az emberek megfeledkeznek az élet valódi céljáról, ami nem más, mint az Úr Vi¢£u, az Istenség Legfelsõbb Személyisége kegyének elérése. — Ó, Urunk! — folytatták a királyok. — Csupán szörnyû tettek tornyosulnak mögöttünk: politikai szeszélyeink kénye-kedvére szükségtelenül a halálba küldtük alattvalóinkat. Nem törõdtünk azzal, hogy életutunk végén Te mindig ott vársz ránk a kegyetlen halál képében. Olyan ostobák voltunk, hogy mások halálát okoztuk, elfelejtkezve a magunk közelgõ haláláról. De ó, Urunk, rettenthetetlen képviselõd, az idõ sodrását nem lehet megállítani. Az idõ olyan hatalmas, hogy senki sem bújhat ki a hatása alól; így aztán megkaptuk a visszahatásokat kegyetlen tetteinkért, s most minden vagyonunktól megfosztva, földönfutóvá lett koldusokként állunk Elõtted. Most már látjuk, hogy a helyzetünket indokolatlan kegyednek köszönhettük csupán, hiszen most érthettük meg végre, hogy büszkeségünk alaptalan büszkeség volt, s hogy anyagi gazdagságunkat bármikor, egyetlen pillanat alatt visszaveheted tõlünk. Csupán indokolatlan kegyedbõl lehetséges, hogy most képesek vagyunk lótuszlábaidra gondolni, s ez a legnagyobb áldás, ami történhetett velünk. Ó, Urunk, mindenki tudja, hogy a test csupán a betegségek tanyája. Mostanra megöregedtünk, s
ahelyett, hogy testi erõnkkel büszkélkedhetnénk, napról napra gyengülünk. Nem érdekel már bennünket az érzékkielégítés, az anyagi testbõl merített csalóka boldogság. Kegyedbõl arra a végkövetkeztetésre jutottunk, hogy az anyagi boldogság hajszolása ugyanolyan, mint amikor az ember vizet keres a sivatag délibábjában. Nem érdekelnek többé bennünket jámbor tetteink eredményei sem, a nagy áldozatok, melyek arra hivatottak, hogy a mennyei bolygókra juttassák az embert. Megértettük, hogy a magasabb létsíkra emelkedés ígérete ugyan csodálatosan hangzik, de ebben az anyagi világban sehol nem lehet boldog az ember. Azért imádkozunk most Hozzád, légy kegyes és tanítsd meg nekünk: hogyan végezhetünk transzcendentális szeretõ szolgálatot lótuszlábaidnak, hogy ezáltal soha ne felejtsük el örök kapcsolatunkat Veled. Nem akarunk felszabadulni az anyagi létezés kötelékei alól. Bármely létformában is szülessünk meg akaratodból, csupán azért imádkozunk, hogy soha, semmilyen körülmények között ne felejtsük el lótuszlábaidat. Drága Urunk, meghódolunk lótuszlábaidnál, s tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk Neked, mert Te vagy a Legfelsõbb Úr, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a, Vasudeva fia. Te vagy a Felsõlélek mindenki szívében, s Te vagy az Úr Hari, aki az anyagi létezés minden nyomorúságától meg tudja szabadítani az embert. Uram, a Te neved Govinda, minden gyönyör forrása: aki a Te érzékeidnek örömöt ad, az a saját érzékeit is elégedetté teszi ezáltal. Ó, Urunk, Te mindig is arról voltál híres, hogy véget tudsz vetni bhaktáid minden szenvedésének. Kérünk hát, fogadj el minket, s tekints meghódolt szolgáidnak bennünket! Miután végighallgatta a Jar§sandha fogságából kiszabadított királyok imáit, az Úr K¥¢£a, aki mindig megvédelmezi a meghódolt lelkeket, s aki a kegy óceánja a bhakták számára, kedves, transzcendentális hangján, mely mély volt és jelentõségteljes, így válaszolt nekik:
— Ó, királyok, áldásomat adom rátok, s teljesítem a vágyatok! Ettõl a naptól kezdve töretlenül ragaszkodni fogtok odaadó szolgálatomhoz. Felsõlélekként mindig jelen vagyok a szívetekben, s mivel arcotokat Felém fordítottátok, Én, mindenki Ura, mindig jó tanácsokkal foglak ellátni benneteket, hogy soha ne felejtsetek el, s végül hazatérhessetek Hozzám, vissza Istenhez. Kedves királyok! Jó szerencséteknek köszönhetõen elhatároztátok, hogy lemondtok minden anyagi élvezetrõl, s helyette odaadó szolgálatom felé fordultok. Mától boldog élet vár rátok. Amit imátokban elmondtatok Rólam, az mind igaz. Valóban, ha az ember nem teljesen K¥¢£a-tudatú, anyagi szempontból elõnyös helyzete csupán a bukásához vezet, s csak abban segíti, hogy az illúzió áldozatává váljon. A múltban számtalan engedetlen király élt, például Haihaya, Nahu¢a, Vena, R§va£a és Narak§sura. Néhányuk félisten volt, néhányuk pedig démon, de mivel tévesen ítélték meg saját helyzetüket, valamennyien elveszítették királyi rangjukat, s elnyelte õket a feltételekhez kötött élet szörnyûséges erõszak-örvénye. — Mindnyájatoknak meg kell értenie, hogy minden, ami anyagi, egyszer létrejön, aztán növekszik, fennmarad, kiterjed, hanyatlik, majd végül eltûnik. Minden anyagi test alá van vetve ennek a hat létszakasznak, s minden, amit a test felhalmoz, viszonylagos, s kétségkívül áldozatává válik a végsõ megsemmisülésnek. Senkinek sem szabad hát pusztulásra ítélt dolgokhoz ragaszkodnia. Amíg ebben az anyagi testben tartózkodik, az embernek nagyon körültekintõnek kell lennie, s ügyelnie kell arra, hogy ne bonyolódjon bele az evilági dolgok szövevényébe. Ebben az anyagi világban az élet legtökéletesebb formája az, ha az ember transzcendentális szeretõ szolgálatom mellett kötelezi el magát, s közben becsületesen végrehajtja a helyzetének megfelelõ elõírt kötelességeket. Ti mind k¢atriya családok fiai vagytok, ezért becsületesen, a királyi rend számára elõírt kötelességek szerint kell élnetek, s alattvalóitokat minden tekintetben boldoggá kell tennetek. Tartanotok kell magatokat a k¢atriya élet szabályaihoz. Ne nemzzetek gyermeket puszta érzékkielégítésbõl, inkább az emberek jólétével törõdjetek. Az anyagi világban mindenki elõzõ élete folytatásaként születik meg újra, s egy olyan életet kell megint csak leélnie, amely a természet könyörtelen törvényeinek, a születésnek és halálnak, a boldogságnak és boldogtalanságnak, a nyereségnek és veszteségnek van alávetve. Az embert nem szabad, hogy megzavarják a kettõsségek; ha örökké a szolgálatomhoz ragaszkodik, elméje kiegyensúlyozott marad, s bárhogyan is alakuljon az élete, mindig elégedett lesz, hiszen mindent az Én adományomnak tekint. Boldog és békés életet élhet így az ember, még itt, az anyagi világban is. Más szóval közömbösnek kell lennünk az anyagi test és annak melléktermékei iránt; nem szabad hagynunk, hogy hatással legyenek ránk. Az embernek elégedettnek kell lennie saját lelke érdekében, s szolgálnia kell a Felsõlelket. Mindig Rám kell gondolnia, az Én bhaktámmá kell válnia, Engem kell imádnia, s egyedül Nekem kell felajánlania tiszteletteljes hódolatát. Így könnyedén átszelheti a tudatlanság óceánját, s végül visszatérhet Hozzám. Életetek teljen hát örökké az Én szolgálatomban! Miután ellátta õket utasításaival, az Úr K¥¢£a nyomban intézkedett a királyok és a hercegek kényelmérõl, s számtalan szolgát és szolgálólányt rendelt melléjük, hogy gondoskodjanak róluk. Arra kérte Sahadevát, Jar§sandha király fiát, lássa el õket mindennel, amire csak szükségük van, s bánjon velük tisztelettel és megbecsüléssel. Az Úr K¥¢ £a utasításának megfelelõen Sahadeva a legnagyobb tiszteletben részesítette õket, s mindegyiküket ékszerekkel, ruhákkal, virágfüzérekkel és a királyi öltözet különféle kellékeivel látta el. Miután megfürödtek és szépen felöltöztek, a királyok újra boldognak és elõkelõnek látszottak. Ezután ízletes ételeket szolgáltak fel nekik. Az Úr K¥¢£a mindent megtett azért, hogy királyi rangjukhoz illõ kényelmet biztosítson a számukra. A királyok végtelenül boldogok voltak, hogy az Úr K¥¢£a ilyen kegyesen bánik velük, s arcuk úgy ragyogott, mint a csillagok az égen az esõs évszak után. Csodálatos ruháikban és díszeikben, ragyogó fülbevalókkal ékesítve beültek arannyal és drágakövekkel kirakott, díszes lovak húzta hintóikba. Miután meggyõzõdött róla, hogy mindegyikõjükrõl kellõképpen gondoskodtak, az Úr K¥¢£a kedvesen arra kérte õket, térjenek vissza birodalmaikba. Páratlan és a világ történelmében egyedülálló volt az a nagylelkûség és odafigyelés, amit az Úr K¥¢£a tanúsított a Jar§sandha börtönét megjárt királyok iránt, miközben egytõl egyig útjukra bocsátotta õket. A hazafelé tartó királyok határtalan boldogságukban az Úr szent nevét zengték,
legszentebb alakjára gondoltak, s az Istenség Legfelsõbb Személyisége transzcendentális kedvteléseit dicsõítették. Amikor hazaértek királyságaikba, népük kitörõ örömmel fogadta õket, s amikor elmesélték, hogy milyen kedvesen bánt velük az Úr K¥¢£a, alattvalóik még boldogabbak lettek. A királyok az Úr K¥¢£a utasításai szerint uralkodtak tovább birodalmaikban, s így alattvalóikkal együtt nagy boldogságban éltek. Ez a K¥¢£a-tudatos társadalom élõ példája. Ha az emberek szerte a világon figyelembe vennék a társadalom valamennyi tagjának a természetadta tulajdonságait, s ennek alapján az emberek anyagi és lelki elõrehaladása érdekében négy-négy rendre osztanák föl a társadalmat, továbbá ha életük középpontjába K¥¢£át helyeznék és követnék a Bhagavad-g¦t§ban adott utasításait, akkor az egész emberi társadalom boldogan élne — ehhez nem fér semmi kétség. Ezt kell megtanulnunk ebbõl a történetbõl. Jar§sandha halála után, amit Bh¦masena révén idézett elõ, az Úr K¥¢£a, miután Sahadeva, Jar§sandha fia szertartásos imádatot mutatott be Neki, Bh¦masenával és Arjunával együtt visszatért Indraprasthába. A város határába érve megfújták kagylókürtjeiket. Amikor Indraprastha lakói meghallották a kürtöket, rögtön tudták, hogy kik közelednek a város felé, s a szívüket határtalan öröm árasztotta el. Csupán K¥¢£a ellenségei voltak csalódottak, amikor a kürtök hangja a fülükbe hatolt. K¥¢£a kagylókürtjének hallatán Indraprastha lakói azonnal tudták, hogy Jar§sandha nincs többé, s azt se tudták, hová legyenek örömükben. Yudhi¢±hira Mah§r§ja r§jas¡ya-áldozatát most már semmi nem akadályozhatta meg. Bh¦masena, Arjuna és K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége Yudhi¢±hira király elé járultak, s hódolatukat ajánlották neki. Yudhi¢±hira Mah§r§ja figyelmesen végighallgatta Jar§sandha megölésének és a királyok kiszabadításának történetét. Azt is elmesélték neki, hogy milyen cselfogást vetett be K¥¢£a, hogy Bh¦masena végezhessen Jar§sandhával. A király egyébként is végtelenül szerette K¥¢£át, de a történet meghallgatása után még nagyobb szeretetet érzett Iránta. Szemébõl az eksztázis könnyei hullottak, s meghatottságában egyetlen szót sem tudott szólni. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hetvenharmadik fejezetéhez, melynek címe: „Az Úr K¥¢ £a visszatér Indraprastha városába”.
HETVENNEGYEDIK FEJEZET ¼iªup§la felszabadítása Yudhi¢±hira király boldogan hallgatta végig Jar§sandha megölésének történetét. — Drága K¥¢£ám! — mondta. — Ó, gyönyör és tudás örökkévaló formája! Az Úr Brahm§, az Úr ¼iva, Indra király és az anyagi világ többi hatalmas irányítója mind a parancsaidra vár, s arra, hogy teljesíthesse azokat. Bármikor is éri õket az a szerencse, hogy valamire utasítod õket, azonnal a szívükbe zárják és végrehajtják parancsodat. Ó, K¥¢£a, határtalan vagy, a mi helyzetünk azonban, bármennyire is királyoknak és uralkodóknak gondoljuk magunkat, bármennyire is büszkék vagyunk jelentéktelen rangunkra, igencsak szánalomra méltó. Valójában azt érdemelnénk, hogy megbüntess minket, ám csodálatos módon büntetés helyett kegyesen utasításokat fogadsz el tõlünk, és rendben végrehajtod õket. Döbbenettel nézzük, ahogy egy közönséges ember szerepét játszod, de tudjuk, hogy úgy hajtod végre e tetteket, akár egy színész. Valódi helyzeted örökké mindenek feletti és érintetlen marad, akár a napé, melynek hõmérséklete, akár fölkel, akár lenyugszik, mindig ugyanaz marad. Noha másnak érezzük a felkelõ és a lemenõ nap hõmérsékletét, valójában a nap heve sohasem változik. Mindig transzcendentálisan kiegyensúlyozott vagy, semmiféle anyagi körülmény nem tesz boldoggá és nem zavar meg. Te vagy a Legfelsõbb Brahman, az Istenség Személyisége, s Te nem a viszonylagosság fényében látod a dolgokat. Ó, drága M§dhavám, legyõzhetetlen Uram, az anyagi megkülönböztetéseken alapuló látásmód („ez én vagyok”, „ez te vagy”, „ez az enyém”, „ez a tiéd”), teljesen hiányzik Belõled. Ezek a hamis különbségtételek mindenkinél, még az állatoknál is megfigyelhetõk, csupán a tiszta bhakták mentesek tõlük. Mivel ez a megkülönböztetõ látásmód teljesen hiányzik bhaktáidból, természetesen Neked sem a sajátod. Így szólt hát Yudhi¢±hira király az Úr K¥¢£a örömére, majd hozzáfogott, hogy elõkészítse a r§jas¡ya-áldozatot. Az áldozat lebonyolítására ügyelõ papokat — br§hma£ákat és bölcseket — hívott, s az áldozati aréna különbözõ posztjaira jelölte ki õket. A legkiválóbb br§hma£ákat és bölcseket hívta meg: K¥¢£a-dvaip§yana Vy§sadevát, Bharadv§ját, Sumantut, Gautamát, Asitát, Vasi¢±hát, Cyavanát, Ka£vát, Maitreyát, Kava¢át, Tritát, Viªv§mitrát, V§madevát, Sumatit, Jaiminit, Kratut, Pailát, Par§ªarát, Gargát, Vaiªamp§yanát, Atharv§t, Kaªyapát, Dhaumyát, Paraªur§mát, ¼ukr§c§ryát, Ýsurit, V¦tihotrát, Madhucchand§t, V¦rasenát és Ak¥tavra£át. Meghívta a Kuruk nagy tiszteletben álló öregjeit is, többek között Dro£§c§ryát, Bh¦¢mát (a Kuruk nagyatyját), K¥p§c§ryát és Dh¥tar§¢±rát. Meghívta Dh¥tar§¢±ra minden fiát is, élükön Duryodhanával, valamint a kiváló bhaktát, Vidurát. Yudhi¢±hira Mah§r§ja hatalmas áldozati ceremóniájára a világ minden tájáról érkeztek a királyok, minisztereikkel és tanácsadóikkal együtt, s a nép tanult br§hma£ái, hõs k ¢atriyái, tehetõs vaiªyái és hûséges ª¡drái is mind eljöttek. Az áldozati ceremóniáért felelõs br§hma£ák és bölcsek a szokásoknak megfelelõen egy arany ekével szántották fel az áldozat helyét, majd egy védikus szertartás keretében Yudhi¢±hira királyt a nagy áldozat végrehajtójává avatták. Réges-régen, amikor Varu£a mutatott be egy hasonló áldozatot, az áldozati eszközök mind aranyból voltak, s ugyanez volt a helyzet most is, Yudhi¢±hira király r§jas¡ya-yajñáján: minden kellék színaranyból készült. Yudhi¢±hira király meghívására sok magas rangú vendég érkezett a nagy áldozatra: az Úr Brahm§, az Úr ¼iva, Indra, a mennyek királya és a többi hatalmas félisten is eljött kíséretével együtt, valamint a felsõbb bolygórendszerek — Gandharvaloka, Siddhaloka, Janaloka, Tapoloka, N§galoka, Yak¢aloka, R§k¢asaloka, Pak¢iloka, C§ra£aloka — uralkodó istenségei, illetve számos híres király és királynõ is. Az áldozatra összegyûlt tiszteletreméltó bölcsek, királyok és félistenek mind — egyetlen ellenvetés nélkül — egyetértettek abban, hogy Yudhi¢±hira király a lehetõ legalkalmasabb arra, hogy végrehajtsa a r§jas¡ya-yajñát. Mindenki tisztában volt Yudhi¢±hira király helyzetével: az Úr K¥¢£a csodálatos bhaktája volt, s ezért semmilyen nagy tett nem volt tõle szokatlan. A mûvelt br§hma£ák és papok gondoskodtak arról, hogy Yudhi¢±hira Mah§r§ja áldozata éppen úgy folyjon le, mint ahogyan korszakokkal ezelõtt Varu£a félistené. A védikus szokások szerint, amikor áldozatbemutatásra kerül sor, a szertartás résztvevõit a soma növény levével, az élet italával kínálják. Amikor elérkezett a soma-ital készítésének nagy napja, Yudhi¢±hira Mah§r§ja nagy tisztelettel fogadta az áldozat hibátlan lefolytatására felügyelõ papot. A védikus mantrákat tökéletesen kell kiejteni és hangsúlyozni, ezért ha a mantrákat skandáló pap bármilyen hibát elkövet, az ezzel a feladattal megbízott br§hma£a nyomban kijavítja, s így az áldozat hibátlanul folyhat tovább. Egy tökéletlenül végrehajtott áldozat nem adja meg a kívánt eredményt. A jelenlegi korszakban, a Kali-yugában, nincsenek e feladat elvégzésére alkalmas br§hma£ák és papok, ezért az ilyen áldozatok végzése tilos. A ª§strák egyetlen áldozatot ajánlanak csupán: a Hare K¥¢£a mantra éneklését. Az áldozati szertartás egy másik fontos része a ceremóniára összegyûlt kiemelkedõ személyiségek imádata. Miután minden készen állt Yudhi¢±hira Mah§r§ja áldozatához, ez volt hát a következõ kérdés: kit illet meg az elsõ imádat joga? Ezt a ceremóniát agra-p¡j§nak nevezik (az agra szó jelentése: „elsõ”; a p¡j§ szóé pedig: „imádat”). Az agra-p¡j§ menetét akár egy elnökválasztáshoz is lehetne hasonlítani. Az áldozaton részt vevõ gyülekezetben mindenki kiváló személyiség volt, s így többeket is javasoltak az agra-p¡j§ra.
Amikor még javában azon tanakodtak, hogy ki a legalkalmasabb jelölt, Sahadeva emelkedett szólásra, s az Úr K¥¢£át támogatta.
— Az Úr K¥¢£a, a Yadu-dinasztia legnagyszerûbb sarja, bhaktái védelmezõje a legkiválóbb e gyülekezetben — mondta. — Ezért úgy vélem, senki nem vonhatná kétségbe, hogy Neki kell az elsõ imádatot bemutatni. Noha az Úr Brahm§, az Úr ¼iva, Indra, a mennyek királya és számtalan más félisten és jeles személyiség is jelen van e gyülekezetben, sehol, semmikor és senki sem lehet K¥¢£ával egyenlõ vagy Nála kiválóbb, sem gazdagság, sem erõ, sem hírnév, sem bölcsesség, sem lemondás tekintetében. Minden, amit fenségnek, gazdagságnak tartunk, teljes mértékben jelen van K¥¢£ában. Ahogyan az egyéni lélek az anyagi test növekedésének alapfeltétele, K¥¢£a ennek a kozmikus
megnyilvánulásnak a Felsõlelke. A védikus ceremóniák — az áldozatok, a tûzbe történõ felajánlás, a védikus himnuszok és a misztikus yoga — mind arra hivatottak, hogy az ember K¥¢£át érje el általuk. Akár a gyümölcsözõ tettek, akár a filozófiai spekuláció útját követi valaki, a végsõ cél K¥¢£a, s az önmegvalósítás minden hiteles folyamata K¥¢£a megismerésére szolgál. Ó, nemes hölgyek és urak, K¥¢£áról nem szükséges beszélnem nektek, hisz jeles személyiségek lévén mindannyian ismeritek a Legfelsõbb Brahmant, az Úr K¥¢£át, akinek nem sajátja a test és lélek, az energia és energiaforrás, illetve az egyik és másik testrész közötti — az anyagi dolgokra jellemzõ — különbség. Mindenki K¥¢£a parányi szerves része, így nincsen minõségi különbség az Úr és az élõlények között. Minden K¥¢£a lelki vagy anyagi energiájának kiáradása. K¥¢£a energiái olyanok, mint a tûz heve és fénye: nincsen különbség a hõ és a fény minõsége és maga a tûz között.
— K¥¢£a bármelyik testrészével azt teheti, amit éppen óhajt. Mi egy bizonyos cselekvést csupán egy adott testrészünkkel tudunk végrehajtani, de Õ bármely testrészével megtehet mindent. Mivel transzcendentális testét öröklét, tudás és gyönyör alkotja, K¥¢£a nincs alávetve a hatféle anyagi változásnak: a születésnek, a fennmaradásnak, a növekedésnek, a szaporodásnak, a hanyatlásnak és a pusztulásnak. Anélkül, hogy bármiféle külsõ erõ hatna Rá, Õ a legfõbb oka minden létezõ dolog létrejöttének, fennmaradásának és feloszlásának. A vallás, az anyagi gyarapodás, az érzékkielégítés, s végül az anyagi világ börtönébõl való megszabadulás lehetõsége egyedül K¥¢£a kegyébõl adatik meg az embereknek. Az életben való fejlõdés e négy területén csupán K¥¢£a kegyébõl lehet elõrejutni. Neki kell hát felajánlanunk e hatalmas áldozat elsõ imádatát. Ez ellen senkinek nem lehet kifogása. Ahogyan a gyökeret öntözve az ágak, a levelek és a virágok is vízhez jutnak, vagy ahogyan a gyomorba juttatott táplálék a test minden részét táplálja, ugyanúgy a K¥¢£ának felajánlott elsõ imádat is elégedettséget ad majd a gyülekezet minden résztvevõjének, a hatalmas félisteneknek is. Az adományozó kedvû ember számára is az a legjobb, ha egyedül K¥¢£ának adja adományát. K¥ ¢£a a Felsõlélek mindenki szívében, tekintet nélkül arra, hogy milyen teste vagy természete van az illetõnek. Mivel Felsõlélekként K¥¢£a minden élõlény szívében jelen van, ha elégedetté tudjuk Õt tenni, akkor minden élõlény egy csapásra elégedetté válik. Sahadeva szerencsés volt: tisztában volt K¥¢£a magasztos helyzetével, s miután röviden ismertette az Úr dicsõ tulajdonságait a gyülekezet elõtt, elhallgatott. Beszédét az áldozati aréna közönsége nagy éljenzéssel fogadta, s helyeslõ szavakkal erõsítették meg, hogy teljesen egyetértenek vele. — Amit mondtál, mind igaz! — kiáltozták. Amikor Yudhi¢±hira király látta, hogy Sahadeva javaslata egyhangú helyeslésre talált, ráadásul a br§hma£ák és a tanult bölcsek soraiban is, hozzáfogott, hogy a védikus parancsolatok szabályai szerint bemutassa imádatát az Úr K¥¢£ának. Testvéreivel, feleségeivel, gyermekeivel, rokonaival és minisztereivel együtt elõször megmosta az Úr K¥¢£a lótuszlábait, s a vizet a fejükre locsolták. Ezt követõen sárga selyemruhákat adott az Úrnak, aztán ékszereket, drágaköveket nagy, tornyosuló halmokban. Yudhi¢±hira Mah§r§ját olyan eksztázis kerítette hatalmába miközben K¥¢£át, szeretetének egyetlen tárgyát imádta, hogy szemébõl patakokban folyt a könny, s hiába akarta oly nagyon, nem látta jól az Úr K¥¢£át. A jelenlévõk felállva, összetett kézzel kiáltozták: „Jaya! Jaya! Nama¤! Nama¤!” Valamennyien tiszteletteljes hódolatukat ajánlották K¥¢ £ának, miközben az égbõl virágesõ hullott.
Az összegyûltek között ott volt ¼iªup§la is, K¥¢£a esküdt ellensége. Gyûlölködésének több oka is volt, de legfõképpen az, hogy K¥¢£a elrabolta elõle Rukmi£¦t az esküvõi ceremóniáról. Ezért aztán ¼iªup§la nem tudta elviselni, hogy K¥¢£át ünneplik. Ahelyett, hogy boldogan hallgatta volna az Úr tulajdonságait dicsõítõ szavakat, majd felrobbant dühében. Amikor mindenki felállt, hogy hódolatát fejezze ki K¥¢£ának, ¼iªup§la ülve maradt, de ahogy egyre csak forrt benne a düh a K¥¢ £át körülvevõ tisztelet láttán, egyszer csak fölpattant, s karjával a magasban hadonászva vakmerõen becsmérelni kezdte az Úr K¥¢£át, olyan hangosan, hogy az Úr is tisztán hallhatta szavait. — Ó, nemes egybegyûltek! — mennydörögte. — Most látom csak igazán, mennyire igaz a Védák azon kijelentése, hogy az idõ az úr mindenek fölött, s minden igyekezetünk ellenére végrehajtja tervét. Megpróbálhat az ember bármit, hogy meghosszabbítsa életét, ám amikor elérkezik az ideje, a halált senki sem állíthatja meg. E gyülekezetben számos jeles személyiség van jelen, mégis azt látom, hogy az idõ befolyása olyan hatalmas, hogy mindenkit félrevezetnek egy ifjú szavai, aki ostobaságokat beszélt, s K¥¢£át emlegette. Számtalan tanult bölcs és tisztes korú személyiség van jelen, s mégis elfogadják egy ostoba fiú állításait. Ez azt jelenti, hogy az idõ hatására még e nagyra becsült kiválóságok értelme is megtévelyedhet. Teljes mértékben elfogadom, hogy a jelen lévõ igen tisztelt elõkelõségek alkalmasak arra, hogy kiválasszák az elsõként imádandó személyt, de nem értek egyet ezzel a fiúcskával, Sahadevával, aki az égig magasztalta K¥¢£át, s oly nagy rajongással érvelt amellett, hogy K¥¢£át illeti meg az elsõ imádat. Ahogy körbenézek e gyülekezetben, azt látom, hogy számtalan nagy lélek van jelen, akik hatalmas lemondásokon, vezekléseken mentek keresztül, s kimagasló tudással rendelkeznek. Tudásukkal és útmutatásukkal sokakat menthetnek meg az anyagi létezés szenvedésétõl. Végtelen bölcsességû nagy ¥¢ik, számtalan br§hma£a és önmegvalósított lélek jött el e szertartásra, s azt gondolom, bármelyiküket kiválaszthattuk volna az elsõ imádatra, hiszen még a hatalmas félistenek, királyok és uralkodók számára is imádandóak. Nem fér a fejembe, hogyan állíthattátok félre ezeket a kiválóságokat, s hogyan imádhattátok K¥¢£át, ezt a tehénpásztorfiút mindegyikük elõtt! K¥¢£át nem tartom különbnek egy varjúnál — hogyan
lenne hát alkalmas arra, hogy e nagy áldozat elsõ imádatában részesüljön?! Még azt sem tudjuk biztosan, melyik kaszthoz tartozik ez a K¥¢£a, s hogy mik az elõírt kötelességei!
K¥¢£a valójában egyik kaszthoz sem tartozik, és Számára semmiféle elõírt kötelesség nem létezik. A Védák kijelentik: a Legfelsõbb Úrnak nincs olyan elõírt kötelessége, amit Neki kellene elvégezni; mindent különféle energiái hajtanak végre helyette.
— K¥¢£a nem származik nemesi családból — folytatta ¼iªup§la. — Olyan független, hogy senki nem tudja, milyen vallásos elveket követ. Úgy tûnik, kívül áll a vallásos szabályok teljes hatókörén. Mindig függetlenül cselekszik, nem törõdve semmilyen védikus parancsolattal vagy szabállyal. Ezért aztán nincs semmiféle gu£ája [erénye/tulajdonsága]. — ¼iªup§la akaratlanul is dicsõítette K¥¢£át, amikor azt mondta, Õ fölötte áll a védikus szabályoknak: ez igaz, hiszen K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Hogy nem rendelkezik [jó] tulajdonságokkal, az valójában azt jelenti, hogy nincsenek anyagi tulajdonságai, s mivel Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége, függetlenül cselekszik, nem törõdve semmilyen társadalmi konvencióval vagy vallási szabállyal.
— Mindezt figyelembe véve — folytatta ¼iªup§la —, hogyan lenne méltó arra, hogy az áldozat elsõ imádatában részesüljön? K¥¢£a olyan ostoba, hogy elhagyta Mathur§t, amelynek nemes lakói egytõl egyig a védikus kultúra követõi, s az óceán kellõs közepén keresett menedéket, ahol még csak nem is beszélnek a Védákról. Ahelyett, hogy nyitottan, ország-világ elõtt élné az életét, egy erõdöt épített a vízben, s most ott él, egy olyan helyen, ahol a védikus tudományról szó sem esik. S akárhányszor elhagyja az erõdöt, csupán az embereket zaklatja, mint valami tolvaj, rabló vagy csavargó.
¼iªup§la szemmel láthatóan teljesen eszét vesztette a dühtõl, amikor azt látta, hogy K¥¢£át választják a gyülekezet legfelsõbb, elsõként imádott személyének, s olyan meggondolatlan kijelentéseket tett, hogy egyértelmû volt: minden jó szerencse elhagyta. Szerencsétlenségére tovább sértegette K¥¢£át, ám az Úr türelmesen, egyetlen tiltakozó szó nélkül hallgatta. Az oroszlánhoz hasonlóan, melyet hidegen hagy a sakálfalka üvöltése, az Úr K¥¢£a is csöndes és nyugodt maradt. K¥¢£a ¼iªup§la egyetlen vádjára sem válaszolt, de a gyülekezetben jelenlévõk mindegyike — néhányukat kivéve, akik ¼iªup§lával értettek egyet — hallatlanul felháborodott, hiszen egyetlen tisztességes ember sem tûrheti el, hogy az Urat vagy bhaktáit gyalázzák a jelenlétében. Néhányan, akik úgy gondolták, nem tudnak mit tenni ¼iªup§la ellen, tiltakozva, kezüket fülükre tapasztva elhagyták a gyülekezetet, hogy ne kelljen tovább hallgatniuk a gyalázkodást. Kivonulásukkal jelezték tehát, hogy nagyon elítélik ¼iªup§la viselkedését. Védikus utasítás, hogy azonnal távozni kell onnan, ahol az Istenség Legfelsõbb Személyiségét gyalázzák. Ha az ember nem így tesz, búcsút mondhat jámbor tettei gyümölcseinek, s egy alantasabb létbe süllyed. A jelen lévõ királyok — a Kuru-, Matsya-, Kekaya- és S¥ñjaya-dinasztiák uralkodói — féktelen haragra gerjedtek, s tüstént kardot, pajzsot ragadtak, hogy végezzenek ¼iªup§lával, aki azonban olyan ostoba volt, hogy egy csöppet sem zavartatta magát, holott a királyok egytõl egyig készek voltak arra, hogy azonnal megöljék. Egyáltalán nem gondolt arra, hogy ostoba beszéde helyes volt-e vagy sem, egyszerûen kardot és pajzsot ragadott, s annak ellenére, hogy látta, a feléje közeledõ királyok készek azonnal végezni vele, nem hátrált meg, hanem tovább gyalázkodott. Amikor az Úr K¥¢ £a látta, hogy a szent r§jas¡ya-áldozat arénájában pillanatokon belül kitör a harc, maga állította meg a felháborodott királyokat. Indokolatlan kegyébõl elhatározta, Õ maga öli meg ¼iªup§lát. Miközben ¼iªup§la a támadásra kész királyokat gyalázta, az Úr K¥¢£a felemelte borotvaéles cakráját, s egy szempillantás alatt elválasztotta ¼iªup§la fejét a testétõl.
¼iªup§la halála láttán a tömeg felmorajlott. A zûrzavart kihasználva a ¼iªup§lát támogató néhány király életét féltve nyomban kereket oldott. Mindenki láthatta viszont, hogy a szerencsés ¼iªup§la lelke az Úr K¥¢£a testébe olvad, pontosan úgy, ahogyan egy lángoló meteor csapódik be a föld kérgébe. ¼iªup§la lelkének K¥¢£a transzcendentális testébe olvadása Jaya és Vijaya történetét juttatja eszünkbe, akik a négy Kum§ra átka következtében a Vaiku£±ha-bolygókról az anyagi világba zuhantak. Hogy visszatérhessenek, mindkettõjüknek három egymás utáni alkalommal K¥¢ £a halálos ellenségeiként kellett megszületniük, hogy aztán e három életük végeztével visszatérjenek a Vaiku£±ha-világba, s társaiként szolgálják az Urat.
Habár ¼iªup§la K¥¢£a ellenségeként viselkedett, minden pillanatában K¥¢£a-tudatos volt. Örökké K¥¢£a körül forogtak a gondolatai, s így elõször elérte a s§yujya-muktinak nevezett felszabadulást, azaz a Legfelsõbb létébe olvadt, végül pedig visszajutott a személyes szolgálat eredeti helyzetébe. A Bhagavad-g¦t§ is megerõsíti, hogy aki halála pillanatában a Legfelsõbb Úrra gondol, teste elhagyása után azonnal Isten birodalmába kerül. ¼iªup§la felszabadulása után Yudhi¢±hira király nagylelkûen megajándékozott mindenkit az arénában, majd bõségesen megjutalmazta az áldozat bemutatásában segítkezõ papokat és bölcseket is, s miután valamennyi kötelességének eleget tett, rituális fürdõt vett. Az áldozatot befejezõ, úgynevezett avabh¥tha-fürdõ szintén része a szertartásnak. Így tette lehetõvé az Úr K¥¢£a, hogy Yudhi¢±hira Mah§r§ja r§jas¡ya-áldozata sikeresen befejezõdhessen. Unokatestvérei és rokonai kérésére aztán néhány hónapot még Indraprasthában maradt. Bár Yudhi¢±hira Mah§r§ja és testvérei egyáltalán nem akarták, hogy az Úr K¥¢£a elhagyja Indraprasthát, K¥¢£a végül mégis engedélyt kért Yudhi¢ ±hira királytól a távozásra, s királynõi és miniszterei kíséretében visszatért Dv§rak§ba. A történetet, hogyan került Jaya és Vijaya a Vaiku£±ha-bolygókról az anyagi világba, a ¼r¦mad-Bh§gavatam hetedik éneke írja le. ¼iªup§la megölése közvetlenül kapcsolódik Jaya és Vijaya történetéhez, de e történet legfontosabb tanulsága az, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége, abszolút lévén, bárkit felszabadíthat, akár az Õ ellenségeként,
akár a barátjaként cselekszik az illetõ. Tévedés tehát azt gondolni, hogy az Úr valakivel a barátjaként, másvalakivel pedig az ellenségeként bánik. Akár ellenségként, akár barátként viselkedik, mindkettõ abszolút szinten van; nincs a kettõ között anyagi különbség. Amikor Yudhi¢±hira király az áldozat végeztével megfürdött, s ott állt a tanult bölcsek és br§hma£ák körében, csodálatos látványt nyújtott: olyan volt, mintha maga a mennyek királya lett volna. Yudhi¢±hira Mah§r§ja aztán a yajñán részt vevõ félisteneket is bõségesen megjutalmazta, s mindegyikük elégedetten, a király tetteit és az Úr K¥¢£át magasztalva távozott. Miután elmesélte Par¦k¢it Mah§r§jának, hogyan ölte meg K¥¢£a ¼iªup§lát, s hogyan hajtotta végre Yudhi¢±hira Mah§r§ja a r§jas¡ya-áldozatot, ¼ukadeva Gosv§m¦ azt is megjegyezte, hogy a sikeres yajña végén csupán egyvalaki volt boldogtalan: Duryodhana. Bûnös élete miatt Duryodhana nagyon irigy természetû volt, s úgy jelent meg a Kurudinasztiában, mint egy szörnyû betegség, hogy végezzen az egész családdal.
¼ukadeva Gosv§m¦ végül elmondta Par¦k¢it Mah§r§jának: az Úr K¥¢£a e kedvtelései — ¼iªup§la és Jar§sandha elpusztítása és a bebörtönzött királyok kiszabadítása — mind transzcendentális hangvibrációk, s bárki, aki hiteles forrásból hallgatja õket, nyomban megszabadul élete bûnös tetteinek minden visszahatásától. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hetvennegyedik fejezetéhez, melynek címe: „¼iªup§la felszabadítása”.
HETVENÖTÖDIK FEJEZET Miért érezte sértve magát Duryodhana a r§jas¡ya-áldozat után? Yudhi¢±hira Mah§r§ját az aj§ta-ªatru szóval szokták jellemezni, ami azt jelenti: akinek nincsen ellensége. Így aztán a számtalan embert, félistent, királyt, bölcset és szentet mind nagy örömmel töltötte el, hogy Yudhi¢±hira király sikeresen végezte el a r§jas¡ya-áldozatot. Egyedül Duryodhana volt csalódott, s Par¦k¢it Mah§r§ja, aki egy kissé megütközött ezen, arra kérte ¼ukadeva Gosv§m¦t, magyarázza el ennek az okát. — Ó, Par¦k¢it király — válaszolta ¼ukadeva Gosv§m¦ —, nagyatyád, Yudhi¢±hira Mah§r§ja nagy lélek volt. Vonzó, szeretetre méltó egyéniségének köszönhetõen mindenki a barátja volt, s ezért aj§ta-ªatrunak hívták, ami annyit jelent: aki soha nem szerzett magának ellenséget. Yudhi¢±hira király a Kuru-dinasztia minden sarját megbízta a r§jas¡yaáldozat egy-egy területének irányításával. Bh¦masena a konyháért, Duryodhana a kincstárért volt felelõs, Sahadeva a vendégek fogadásával volt megbízva, Nakula az áldozathoz szükséges kellékeket biztosította, Arjuna az idõsek kényelmérõl gondoskodott. A legmegdöbbentõbb az volt, hogy K¥¢£ának, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének az volt a feladata, hogy megmossa az érkezõ vendégek lábát. Draupad¦ királynõ, a szerencse istennõje, az étel felszolgálásának irányításáért felelt, a nagylelkûségérõl híres Kar£a pedig az adományokkal, a vendégek megajándékozásával foglalkozott. S§tyaki, Vikar£a, H§rdikya, Vidura, Santardana és B§hl¦ka fia, Bh¡riªrav§ is mind a r§jas¡ya-áldozat megszervezésének különféle területein tevékenykedtek. Olyan szeretet fûzte õket Yudhi¢±hira királyhoz, hogy nem akartak mást, mint elégedetté tenni õt. Miután az Úr K¥¢£a kegyébõl ¼iªup§la meghalt és a lelki létezésbe merült, s miután a r§jas¡ya-yajña véget ért, Yudhi¢±hira király alázatos hódolatával és válogatott ajándékokkal tisztelte meg az áldozaton részt vett vendégeket, barátokat és jóakarókat, majd elindult a Gangeszhez, hogy megfürödjön. Indraprastha ma a Yamun§ partján fekszik, s a ¼r¦mad-Bh§gavatam e kijelentése, nevezetesen az, hogy Yudhi¢±hira király a Gangeszhez indult megfürödni, arra utal, hogy a P§£¨avák idejében a Yamun§ folyót Gangeszként is ismerték. M¥da¯gák, kagylókürtök, pa£ava-dobok, üstdobok, kürtök és más zeneszerszámok hangja szólt, táncosnõk bokacsengettyûi csilingeltek, miközben a király rituális fürdése, az avabh¥tha zajlott. A dalnokok v¦£§kon, fuvolákon, gongokon és cintányérokon játszottak, s a csodálatos muzsika hangja messze zengett a levegõben. Yudhi¢±hira királlyal az élen aztán elindult a hosszú menet, amit a különbözõ királyságokból — a S¥ñjaya, K§mboja, Kuru, Kekaya és Koªala birodalomból — érkezett, színes zászlókat tartó elõkelõ vendégek, valamint csodálatosan feldíszített elefántjaik, hintóik, lovaik és katonáik alkottak. Az áldozatot végrehajtó fõpapok, papok és br§hma£ák védikus himnuszokat zengtek. A félistenek, a bölcsek, valamint Pit¥loka és Gandharvaloka lakói virágesõt szórtak az égbõl. Indraprastha lakói színpompás ruhákat viseltek, testük illatos virágolajokkal volt bekenve, s virágfüzérekkel, ékszerekkel és más ékességekkel díszítették föl magukat. Annyira élvezték az ünnepséget, hogy vízzel, olajjal, tejjel, vajjal, joghurttal kezdték locsolni egymást, sõt, egyesek egymás testét is bedörzsölték velük. Prostituáltak és férfiak vidám hangulatban kenték be egymást, s a folyadékhoz kurkumát és sáfrányt is kevertek, hogy a színük ragyogó sárga legyen.
A félistenek feleségei is megérkeztek, hogy tanúi legyenek a hatalmas ünnepségnek, s ott lebegtek égi jármûveiken az égen. Az uralkodócsalád királynõi fényûzõ pompával, testõrökkel körülvéve érkeztek meg gyaloghintóikon, miközben az Úr K¥¢£a, a P§£¨avák anyai unokatestvére és kedves barátja, Arjuna a vízbõl, olajból, tejbõl, vajból és joghurtból álló keverékkel fröcskölte õket. A királynõk szégyenlõsen elpirultak, csodálatos mosolyuk azonban még szebbé varázsolta arcukat. A rájuk locsolt folyadékoktól szárijuk teljesen átnedvesedett, s ennek köszönhetõen csodálatos testük egy-egy részlete — a mellük, a derekuk — láthatóvá vált. Erre azonban a királynõk is folyadékkal teli vödröket ragadtak, s vizestömlõkkel locsolni kezdték sógoraikat. Boldogságukban hajuk kibomlott, s a testüket díszítõ virágok a földre hullottak. Az Úr K¥¢£a, Arjuna és a királynõk örömteli játékának láttán a nem tiszta szívûeket érzéki vágyak ragadták el. Más szóval az ilyen viselkedés, ha tiszta nõk és férfiak között zajlik, élvezetet okoz, másokban azonban, akiknek a szíve szennyezett, csupán kéjvágyat ébreszt. A pompás lovak vontatta díszes hintójában ülõ Yudhi¢±hira király és királynõi — köztük Draupad¦ — csodálatos látványt nyújtottak: olyanok voltak együtt, mintha a megtestesült r§jas¡ya-yajña ragyogott volna ott a különbözõ rituális eljárások társaságában. A r§jas¡ya-áldozatot követõen a patn¦-sa°y§jának nevezett védikus szertartást mutatták be. Ezt az áldozatot, melyet a feleségével együtt kell az áldozónak bemutatnia, Yudhi¢±hira Mah§r§ja papjai ugyancsak rendben lefolytatták. Miközben e szertartás keretében Draupad¦ királynõ és Yudhi¢±hira király avabh¥tha-fürdõje zajlott, Indraprastha lakói és a félistenek boldogságukban megszólaltatták dobjaikat és kürtjeiket, s az égbõl egyre csak hullott a virágesõ. Amikor a király és a királynõ befejezték fürdõjüket a Gangesz vizében, alattvalóik — a különféle var£ák tagjai, a br§hma£ák, a k¢atriyák, a vaiªyák és a ª¡drák — szintén a szent folyó vizébe merültek. A Gangeszben való fürdést a védikus írások javasolják, mert ha az ember megfürdik e folyóban, bûneinek minden visszahatásától megszabadul. Ez a szokás még ma is él Indiában, s egy-egy kedvezõ alkalom idején millió és millió ember fürdik meg a folyóban. A fürdés után Yudhi¢±hira király új selyemruhát és palástot öltött, drága ékszerekkel díszítette fel magát, majd, tisztelete jeléül, a papoknak és a yajñák minden résztvevõjének is ruhákat és ékszereket adományozott. Yudhi¢±hira király hódolatát és tiszteletét fejezte ki barátainak, családtagjainak, rokonainak, jóakaróinak és minden jelenlévõnek, s mivel vai¢£ava volt, az Úr N§r§ya£a hûséges bhaktája, tudta, hogyan kell szépen bánni az emberekkel. A m§y§v§d¦
filozófusoknak az a törekvése, hogy mindenkit Istennek, mindenkit egynek lássanak, egy erõltetett próbálkozás csupán. A vai¢£ava, az Úr N§r§ya£a bhaktája minden élõlényt a Legfelsõbb Úr parányi szerves részének tekint, ezért aztán az, ahogyan egy vai¢£ava bánik más élõlényekkel, az abszolút síkján történik. Ahogyan nem bánhatunk különállóként egyetlen testrészünkkel sem, hiszen ugyanahhoz a testhez tartoznak, úgy egy vai¢£ava sem lát különbséget egy ember és egy állat között, mert mindkettõben ott látja egymás mellett az egyéni lelket és a Felsõlelket. A fürdéstõl felfrissült emberek színes selyemruhákat öltöttek, drágaköves fülbevalókkal, virágfüzérekkel díszítették fel magukat, a fejükre turbánt tekertek, a vállukra palástot terítettek, a nyakukba pedig gyöngysorokat akasztottak. Szemet gyönyörködtetõ látványt nyújtottak. Színpompás tömegük olyannak hatott, mintha a mennyei bolygók félistenei gyûltek volna össze. Különösen igaz volt ez a hölgyekre és csodálatos öltözékükre: a derekukon viselt aranyöv, a mosolygó arcukat díszítõ tilaka-pöttyek és ide-oda lengedezõ hajtincseik lenyûgözõ összhatást nyújtottak. A r§jas¡ya-áldozat résztvevõi — a rendkívül mûvelt papok, a szertartásban segítkezõ br§hma£ák, a különféle var£ákhoz tartozó alattvalók, a királyok, a félistenek, a bölcsek, a szentek és Pit¥loka lakói — nagyon elégedettek voltak Yudhi¢±hira király vendégszeretetével, s az áldozat befejezte után boldogan tértek haza otthonaikba. Még útközben is Yudhi¢±hira királyról beszélgettek: nem tudtak betelni kiválóságának méltatásával, mint ahogy a nektárt sem érzi soha elégnek az ember, hiába iszik újra meg újra belõle. A vendégek távozása után Yudhi¢±hira király barátai — közöttük az Úr K¥¢£a — bensõséges társaságába vonult vissza, s nem engedte elmenni õket. Az Úr K¥¢£a nem tudta megtagadni a király kérését, ezért aztán a Yadu-dinasztia hõs sarjait, S§mbát és a többieket visszaküldte Dv§rak§ba, Õ maga pedig ottmaradt, hogy boldoggá tegye a királyt. Az anyagi világban mindenkinek van valamilyen vágya, amely beteljesülésre vár, de az ember soha nem tudja tökéletesen kielégíteni azokat. Yudhi¢±hira királynak azonban K¥¢£a iránti rendíthetetlen odaadásának köszönhetõen minden vágya teljesült a r§jas¡ya-yajña bemutatásával. A r§jas¡ya-yajña leírásaiból azt láthatjuk, hogy ez a szertartás a fényûzõ vágyak hatalmas óceánja. Egy közönséges ember számára lehetetlen, hogy átszelje ezt az óceánt, ám Yudhi¢ ±hira király az Úr K¥¢£a kegyébõl könnyedén átjutott rajta, s megszabadult minden vágyakozásától. Duryodhana szíve mindig méreggel volt teli, ezért egész lénye az irigység tüzében égett, amikor azt látta, hogy Yudhi¢±hira Mah§r§ja világra szóló hírnévre tett szert és minden tekintetben maradéktalanul elégedetté vált a r§jas¡yayajñának köszönhetõen. Megirigyelte az uralkodói palotát is, amelyet Maya démon épített a P§£¨aváknak. E rejtélyekkel teli palota olyan csodálatos mûvészi gonddal volt kidolgozva, hogy a legnagyobb hercegek, királyok vagy démon-uralkodók rangjához is méltó lett volna. Ebben a hatalmas palotában éltek a P§£¨avák családjukkal, és Draupad¦ királynõ békésen szolgálta férjeit. S mivel az Úr K¥¢£a is itt vendégeskedett éppen, a palotát ezer és ezer királynõje tette még csodálatosabbá. Amikor a királynõk dús kebleikkel, karcsú derekukkal, dallamosan csilingelõ bokacsengettyûikkel a palotában sétáltak, a palota fényûzõbbnek tûnt, mint a mennyek királysága. Mivel a mellüket sáfrányporral szórták be, igazgyöngybõl készült nyakékeik pirosas színben játszottak; arcukat gyönyörû fülbevalók, lágyan leomló hajtincsek keretezték. Lenyûgözõen szépek voltak. Yudhi¢±hira király palotájának e varázslatos szépségeit látva Duryodhana szívét elöntötte az irigység. Fõleg amikor a gyönyörû Draupad¦ra pillantott, végtelen irigység és kéjvágy kerítette hatalmába, hiszen különös vonzalommal viseltetett iránta már azóta, hogy a királynõ a P§£¨avák felesége lett. Draupad¦ férjválasztó ceremóniáján Duryodhana is jelen volt, s a többi herceggel együtt õt is elragadta Draupad¦ szépsége, a kezét azonban nem sikerült elnyernie.
Egyszer négy fivére, rokonai és kiváló jóakarója, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a társaságában Yudhi¢±hira király épp arany trónusán ült Maya démon építette palotájában. Az egész környezet azt a hatást keltette a szemlélõben, hogy Yudhi¢±hira király gazdagsága egy kicsit sem marad el az Úr Brahm§é mögött. Amint barátai és az imáikat csodálatos dalokban elõadó énekmondók társaságát élvezte, Duryodhana és öccsei léptek a palotába. Duryodhanát sisak díszítette, s kezében kardot tartott. Mivel örökké irigy és dühös volt, az ajtónállók egy apró kis megjegyzésére rögtön éles szavakkal, haragosan vágott vissza. Maya démon végtelenül mesteri módon építette meg a palotát: egy-egy részletét úgy alakították ki, hogy aki nem ismerte a titkot, padlónak nézte a vizet és víznek a padlót. Duryodhana is áldozatul esett ennek az illúziónak: padlónak nézte a vizet, s amikor át akart sétálni rajta, belepottyant. Amikor ostobaságának köszönhetõen így pórul járt, a jelenet láttán a királynõk jóízû kacagásban törtek ki. Yudhi¢±hira király átérezte Duryodhana helyzetét, s megpróbálta lecsillapítani a királynõket, ám az Úr K¥¢£a intett neki, hogy ne zavarja meg a mulatságukat. K¥¢£a azt akarta, hogy ûzzenek bolondot Duryodhanából, s hogy nevessék ki ostoba ügyetlenkedését. A nagy derültség közepette Duryodhana remegett a dühtõl, s vérig volt sértve. Fejét leszegve kiviharzott a palotából, némán, egyetlen szitokszó nélkül. Duryodhana dühös távozását követõen mindenki megbánta a történteket, s Yudhi¢±hira királyt is lelkiismeretfurdalás emésztette. A viharos események ellenére azonban az Úr K¥¢£a csöndben maradt. Semmit sem mondott: sem a történtek mellett, sem ellenük. Úgy tûnt, Duryodhanát az Úr K¥¢£a legfelsõbb akarata sodorta illúzióba. Ez volt a Kuru-dinasztia két nagy családja közti ellenségeskedés kezdete. Ez is a része volt K¥¢£a tervének, a világ terhének csökkentésére hivatott eljövetelének. Ez volt hát ¼ukadeva Gosv§m¦ válasza Par¦k¢it királynak arra a kérdésére, hogy miért nem volt elégedett Duryodhana a nagy r§jas¡ya-áldozat után. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hetvenötödik fejezetéhez, melynek címe: „Miért érezte
sértve magát Duryodhana a r§jas¡ya-áldozat után?”
HETVENHATODIK FEJEZET Harc ¼§lva és a Yadu-dinasztia között Miközben ¼ukadeva Gosv§m¦ az Úr K¥¢£a egyszerû emberként véghezvitt tetteirõl beszélt, annak a csatának a történetét is elmesélte, amelyre a Yadu-dinasztia és ¼§lva démon között került sor, aki szert tett egy Saubha nevezetû csodálatos léghajóra. ¼§lva király ¼iªup§la nagy barátja volt, s amikor ¼iªup§la Rukmi£¦vel készült házasságot kötni, ¼§lva is egyike volt a võlegény kísérõinek. A Yadu-dinasztia katonái és az ellenséges királyok között kitört csatában ¼§lvát a Yadu katonák legyõzték. Ám veresége ellenére a királyok elõtt fogadalmat tett, hogy eltörli a föld színérõl a teljes Yadu-dinasztiát. A Rukmi£¦ esküvõjén elszenvedett kudarc óta csillapíthatatlan gyûlölet élt benne az Úr K¥¢£a iránt, s valóban ostoba volt, mert arra is ígéretet tett, hogy megöli K¥¢£át. Az ilyen ostoba démonok általában az Úr ¼ivánál vagy más félisteneknél keresnek menedéket, hogy aljas terveiket véghezvihessék. Így aztán hogy hatalomra tegyen szert, ¼§lva is az Úr ¼iva lótuszlábainál hódolt meg. Komoly önsanyargatásnak vetette alá magát, amelynek során egy marék hamun kívül nem evett mást naponta. Az Úr ¼iva, P§rvat¦ férje általában nagyon kegyes, s nagyon hamar elégedetté lehet tenni, ha valaki komoly vezeklésekkel akar örömet szerezni neki. Így aztán miután ¼§lva már egy éve sanyargatta magát, az Úr ¼iva elégedetten arra kérte, kívánjon tõle bármit, õ teljesíti azt. ¼§lva egy léghajót kért az Úr ¼ivától, egy olyan erõs léghajót, amit egyetlen félisten, démon, ember, gandharva, n§ga vagy r§k¢asa se tud elpusztítani. Ráadásul azt is kikötötte, hogy a léghajó oda menjen, ahová csak kívánja, s különösen a Yaduk dinasztiájára nézve jelentsen szörnyû, félelmetes veszedelmet. Az Úr ¼iva azonnal áldását adta a kéréshez, és Maya démon segítségével ¼§lva meg is építette a vasból készült léghajót, amely olyan hatalmas és roppant erejû volt, hogy senki nem árthatott neki. Óriási szerkezet volt, olyan nagy, akár egy város, s olyan magasan és sebesen szállt, hogy szinte észre se lehetett venni az égbolton; így aztán megtámadni se lehetett volna soha. A léghajót sötétség burkolta körül, s bárhová be lehetett vele hatolni. A csodálatos léghajóval ¼§lva azonnal Dv§rak§ fölé röpült, hiszen éppen az volt a célja a repülõvel, hogy megtámadja a Yaduk városát, akik ellen csillapíthatatlan gyûlölet fûtötte.
¼§lva az égbõl támadt Dv§rak§ra, a földön pedig hatalmas gyalogságával vette körül a várost. Katonái elõször a város legszebb helyeit döntötték romba, a csodálatos parkokat, a város kapuit, a palotákat, az emberek kedvelt pihenõhelyeit, majd a felhõkarcolókat, s a várost körülvevõ magas falat is. Eközben a léghajó hatalmas sziklákat, farönköket, villámokat, mérges kígyókat és sok más veszélyes lövedéket szórt a városra a magasból. ¼§lva olyan szélvihart teremtett, hogy az eget teljesen elborította a por, s Dv§rak§ra áthatolhatatlan sötétség borult. Léghajója olyan hatalmas pusztítást végzett a városban, amilyet csak Tripur§sura vitt véghez hajdanán a földön. Dv§rak§ Pur¦ lakóinak az állandó, gyötrõ zaklatástól egy pillanatnyi nyugalmuk sem volt. Dv§rak§ nagy hõsei — kiváló vezérekkel, többek között Pradyumnával az élükön — ellentámadásba lendültek ¼§lva katonái és léghajója ellen. A nép szenvedését látva Pradyumna megnyugtatta Dv§rak§ lakóit: nem kell félniük, biztonságban vannak; majd azonnal felsorakoztatta katonáit, s felpattant harci szekerére. Parancsára a harcosok, köztük S§tyaki, C§rude¢£a és S§mba — Pradyumna ifjabb fivérei —, valamint Akr¡ra, K¥tavarm§, Bh§nuvinda, Gada, ¼uka és S§ra£a mind kihajtottak a városból, hogy szembeszálljanak ¼§lvával. Kivétel nélkül mah§-rath¦k voltak, azaz olyan nagy erejû harcosok, akik katonák ezreivel tudták felvenni a harcot. Talpig fegyverben, ezer és ezer kocsihajtóval, elefánttal, lóval és gyalogossal a hátuk mögött hagyták el a várost. Ádáz csata kezdõdött a két fél között, olyan fergeteges küzdelem, amilyet egykor a démonok és a félistenek vívtak egymással. Aki szemtanúja volt e szörnyû, heves ütközetnek, annak a hideg futkosott a hátán a rettenettõl.
Pradyumna azonnal semlegesítette ¼§lva, Saubha királya léghajójának misztikus befolyását. ¼§lva a repülõ misztikus erejével éjszakai sötétséget teremtett, ám amikor Pradyumna hirtelen megjelent, olyan volt, mintha a felkelõ nap ragyogott volna be mindent. Ahogyan a felkelõ nappal az éjszaka sötétsége azonnal eloszlik, úgy tûnt el nyomtalanul Pradyumna megjelenésével ¼§lva sötétsége. Pradyumna minden nyílvesszõjének végét arany toll ékesítette, s mindegyik éles vashegyben végzõdött. Huszonöt nyilát kilõve Pradyumna súlyosan megsebesítette ¼§lva hadvezérét, majd száz nyilat lõtt ki ¼§lvára. Ezután egy-egy nyilával sorra lelõtte a katonákat, a kocsihajtókkal egyenként tíz nyílvesszõvel végzett, majd három-három nyílvesszõvel a lovakat és az elefántokat is mind leterítette. Csodálatos vitézsége láttán mindkét oldalon Pradyumnát dicsõítették a nagy harcosok. Ám ¼§lva léghajója továbbra is titokzatos dolgokat mûvelt. Néha számtalan repülõ tûnt fel az égen, néha egy sem látszott, egyszer látható volt a léghajó, másszor láthatatlan, s a Yadu harcosok nagy zavarban voltak: sose tudták, hogy éppen hol tartózkodik a különös jármû. Egyszer a földön pillantották meg, máskor a magasban röpült, néha egy hegycsúcson pihent meg, néha a víz
felszínén lebegett. A csodálatos szerkezet úgy repkedett ide-oda az égen, mint valami kavargó zsarátnok — egy pillanatra sem állapodott meg. Ám titokzatos, nyughatatlan mozgása ellenére a Yadu-dinasztia hadvezérei és katonái folyamatosan támadták ¼§lvát: bárhol is tûnt föl léghajójával és harcosaival, nyilak záporát zúdították rá, melyek úgy ragyogtak, mint a nap, s oly veszedelmesek voltak, akár a kígyó méregfogai. A Yadu hõsök szûnni nem akaró nyílzáporában egyre szorongatottabb helyzetbe kerültek ¼§lva katonái, s a rá zúduló nyílözönben még ¼§lva is eszméletét vesztette. A ¼§lva oldalán harcoló katonák szintén roppant erõs harcosok voltak, s nyilaik megállás nélkül, rettentõ erõvel ostromolták a Yadu hõsöket. Ám a rettenthetetlen és eltökélt Yaduk egy tapodtat sem mozdultak stratégiai helyeikrõl, s készek voltak arra, hogy vagy gyõzelmet aratnak, vagy meghalnak a csatatéren. Biztosak voltak abban, hogy ha a harc közben elesnek, a mennyei bolygók várnak rájuk, ha pedig gyõznek, a világot élvezhetik majd. ¼§lva hadvezérének neve Dyum§n volt. Hatalmas harcos hírében állt, s bár Pradyumna huszonöt nyila találta már el, félelmetes buzogányával egyszer csak ott termett Pradyumna elõtt, s olyan erõvel sújtott le rá, hogy az eszméletlenül rogyott a földre. „Meghalt! Meghalt!” — hallatszott mindenfelõl. A buzogányütés, ami Pradyumna mellét érte, olyan súlyos volt, hogy mindenki azt hitte, teljesen összezúzta a hõs mellkasát. Pradyumna harci szekerét D§ruka fia hajtotta. A védikus harcászat szabályai szerint a kocsihajtónak és a kocsi harcosának segíteniük kell egymást a harcban. Így aztán — mivel a kocsihajtónak védelmeznie kell a kocsi harcosát a veszélyes és kockázatos helyzetekben — D§ruka fia elvitte Pradyumnát a csatamezõrõl. Két órával késõbb egy csöndes helyen Pradyumna magához tért, s amikor azt látta, hogy nem a harcmezõn, hanem valahol másutt van, a kocsihajtójára kiáltott: — Jaj, mily szörnyûséget tettél! Miért hoztál el a csatamezõrõl? Kedves kocsihajtóm, sohasem hallottam még arról, hogy családunkban bárki is elhagyta volna a csatateret harc közben! Tetted lerombolta becsületemet! Mindenki azt mondja majd, megfutamodtam a harc elõl! Kedves kocsihajtóm, meg kell hogy mondjam: gyáva vagy, akár egy eunuch! Mondd, hogyan álljak így nagybátyám, Balar§ma, és atyám, K¥¢£a elé, s mit mondjak Nekik? Mindenki rólam fog beszélni, s azt mondják majd, elmenekültem a csatából; s ha majd errõl faggatnak az emberek, mit válaszolhatnék nekik? Sógornõim nevetségessé tesznek, s gúnyos szavakkal illetnek majd: „Ó, drága hõs, hogy lehettél ilyen gyáva? Netán eunuch lett belõled? Hogyan süllyedhettél ilyen mélyre ellenfeleid szemében?” Kedves kocsihajtóm, azt hiszem, súlyos hibát követtél el, hogy elhoztál a csatatérrõl! — Drága uram — válaszolta a kocsihajtó —, minden vágyam az, hogy hosszú életet élj! Azt gondolom, semmi rosszat nem tettem, hiszen a kocsihajtónak kötelessége, hogy megvédje a szekérharcost, ha az veszélybe kerül. Drága uram, te tökéletesen megállod a helyed a csatatéren. Ám a kocsihajtónak és a harcosnak védelmezniük kell egymást a csatában. A harc szabályainak tudatában csak a kötelességemet teljesítettem. Ellenfeled olyan súlyos ütést mért rád a buzogányával, hogy elvesztetted az eszméletedet. Veszélyes helyzetbe kerültél, ott feküdtél, ellenségtõl körülvéve, ezért hát kötelességem volt azt tenni, amit tettem.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hetvenhatodik fejezetéhez, melynek címe: „Harc ¼§lva és a Yadu-dinasztia között”.
HETVENHETEDIK FEJEZET ¼§lva felszabadítása Kocsihajtójával, D§ruka fiával beszélgetve Pradyumna megértette, mi is történt valójában. Száját és kezét megmosva felfrissítette magát, s miután felfegyverkezett íjakkal és nyilakkal, arra kérte hajtóját, vigye oda, ahol ¼§lva fõparancsnoka harcol. Pradyumna rövid távolléte alatt Dyum§n, ¼§lva fõparancsnoka fölénybe került a Yadu-dinasztia katonáival szemben, de a csatatérre sietõ Pradyumna azonnal megállásra kényszerítette. Nyolc nyilat lõtt ki rá mosolyogva: néggyel leterítette négy lovát, eggyel megölte a kocsihajtóját, eggyel kettétörte az íját, egy másikkal darabokra szakította zászlaját, az utolsóval pedig levágta a fejét. A többi harcvonalon Gada, S§tyaki és S§mba pusztították ¼§lva katonáit. A léghajón, ¼§lva oldalán harcoló katonák is mind elestek és az óceánba zuhantak. A csata egyre ádázabb lett, s megállás nélkül huszonhét napig tartott. Míg Dv§rak§ városában folyt a küzdelem — mely Yudhi¢±hira király nagy áldozata, a r§jas¡ya-yajña és ¼iªup§la megölése után tört ki —, az Úr K¥¢£a Indraprasthában tartózkodott a P§£¨avák és Yudhi¢±hira király társaságában. Mivel megérezte, hogy Dv§rak§t nagy veszedelem fenyegeti, engedélyt kért a P§£¨ava család elöljáróitól, valamint nagynénjétõl, Kunt¦dev¦tõl a távozásra, s azonnal Dv§rak§ba indult.
Az Úr K¥¢£a arra gondolt, hogy mialatt Õ Balar§mával Indraprasthában tartózkodott, ¼iªup§la szövetségesei — a király megölése után — minden bizonnyal megtámadták Dv§rak§t. Dv§rak§ba érve aztán látta is, milyen szörnyû veszedelemben forog a város. Balar§maj¦t megbízta a város katonai védelmével, majd megkérte kocsihajtóját, D§rukát, hogy készüljön fel az indulásra. — D§ruka, azonnal vigyél Engem oda, ahol ¼§lva harcol! — mondta neki. — ¼§lva nagy hatalmú és misztikus erejû ember, de csöppet se félj tõle. — Az Úr K¥¢£a parancsára D§ruka azonnal el is indult. A lovak közé csapott, s az Úrral a szekéren sebesen ¼§lva felé hajtott. Az Úr K¥¢£a kocsijának zászlaját Garuda jele ékesítette, s amikor a Yadu-dinasztia katonái meglátták a zászlót, azonnal tudták, hogy K¥¢£a megérkezett. ¼§lva ekkorra már szinte minden katonáját elveszítette. Amikor észrevette, hogy az Úr K¥¢£a megjelent a színen, egy hatalmas, pusztító fegyvert indított útjára, mely meteorként süvöltve száguldott keresztül az égen. A veszedelmes lövedék úgy ragyogott, hogy bevilágította az egész égboltot, az Úr K¥¢£a azonban egy pillanat alatt ezer és ezer darabra zúzta a nyilaival. Az Úr K¥¢£a tizenhat nyilat röpített ¼§lvába, majd egy nyílzáporral hatalmába kerítette a repülõt, ahogyan a nap terjeszti ki hatalmát végtelen számú fényes részecskéjével az egész ragyogó égboltra. ¼§lva ekkor egy heves ütést mért K¥¢£a bal karjára, mely a ¼§r¯ga-íjat tartotta, s az íj kiesett az Úr kezébõl. A földre hulló íj látványa megdöbbentõ volt. A ¼§lva és K¥¢£a harcát figyelõ nagy személyiségek és félistenek kétségbeesve kiáltottak fel: — Ó, jaj! Ó, jaj! ¼§lva azt hitte, íme gyõzött, s mennydörgõ hangon így szólt K¥¢£ához: — K¥¢£a, Te hitvány gazember! Erõszakkal elraboltad Rukmi£¦t, ráadásul a mi jelenlétünkben! Meghiúsítottad a barátom, ¼iªup§la házasságát, s Te magad vetted feleségül Rukmi£¦t! Yudhi¢±hira Mah§r§ja r§jas¡ya-yajñáján pedig kihasználtad ¼iªup§la figyelmetlenségét, és a szent áldozati arénában megölted õt. Az emberek azt hiszik, hogy nagy harcos vagy, akit senki sem képes legyõzni. Most bebizonyíthatod, milyen erõs vagy! S ha tovább álldogálsz még elõttem, akkor hegyes nyilaimmal menten oda küldelek, ahonnan nincs visszatérés!
— Ostoba ¼§lva, micsoda esztelenségeket beszélsz! Nem is sejted, hogy a halálod már a fejed fölött lóg?! Az igazi hõs nem beszél sokat, erejét inkább vitézi küzdelmével bizonyítja! — válaszolta az Úr K¥¢£a, s dühében olyat vágott buzogányával ¼§lva kulcscsontjára, hogy az vért okádott, s úgy reszketett, mint aki a hidegtõl azonnal össze akar esni. Ám mielõtt K¥¢£a még egyszer megüthette volna, ¼§lva, misztikus ereje segítségével, eltûnt a szeme elõl. Néhány pillanat múlva egy titokzatos idegen lépett az Úr K¥¢£a elé. Hangos zokogás közepette az Úr K¥¢£a lótuszlábaihoz borult, s így szólt Hozzá: — Te vagy apád, Vasudeva kedvence, ezért édesanyád, Devak¦ Hozzád küldött, hogy megtudd a szerencsétlenséget: ¼§lva elfogta édesapádat és erõnek erejével magával hurcolta, akár egy állatot a könyörtelen mészáros. Amikor az Úr K¥¢£a értesült a szörnyû hírrõl, elõször kétségbeesett, mint egy közönséges ember. Arcán végtelen bánat tükrözõdött, és siránkozó hangon felkiáltott: — Jaj, hogyan történhetett ez? Bátyám, Balar§ma ott van, s Õt senki sem gyõzheti le. Õ vigyáz Dv§rak§ra, s tudom, hogy mindig éber. Hogyan juthatott be ¼§lva a városba, s hogyan foghatta el apámat? Akárki is ez a ¼§lva, véges a hatalma. Miképp történhetett hát, hogy felülkerekedett Balar§maj¦ erején, és elvitte apámat, ahogy ez az ember elmondta? Ó, jaj! Mily könyörtelen a
végzet! Mialatt ¼r¦ K¥¢£a ekképpen kesergett, ¼§lva egy férfit hurcolt Elé, aki a megszólalásig hasonlított az Úr apjára, Vasudevára. Az emberi alak azonban csupán ¼§lva misztikus hatalmának terméke volt. — Ide nézz, K¥¢£a, Te gazember! — kiáltotta ¼§lva K¥¢£ának. — Itt van az apád, aki nemzett Téged, s akinek a kegyébõl még mindig életben vagy. Lásd, hogyan ölöm most meg õt, s ha maradt még valamennyi erõd, akkor nosza, mentsd meg! — Miután kimondta e szavakat, ¼§lva, a misztikus csaló, K¥¢£a szeme láttára habozás nélkül levágta a hamis Vasudeva fejét. Aztán sietõs léptekkel magával hurcolta a halott testet és felszállt repülõjére. Az Úr K¥¢£a az önmagában teljes Istenség Legfelsõbb Személyisége, de mivel éppen emberi szerepet játszott, egy rövid idõre elborította a bánat, mintha valóban elvesztette volna az apját. A következõ pillanatban azonban megértette, hogy apjának elhurcolása és megölése csupán ¼§lva Maya démontól elsajátított misztikus erejének színjátéka volt. Visszanyerve józan tudatát sem az üzenethozót, sem apja fejét nem látta már, csupán azt, hogy ¼§lva már fenn repül léghajójával az égen. Ekkor elhatározta, hogy levágja ¼§lvát. K¥¢£a fenti viselkedése sokat vitatott pont a nagy szaktekintélyek és szentek körében. Hogyan veszthette el a fejét K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, minden erõ és tudás birtokosa? A siránkozás, a szomorúság és a zavartság a feltételekhez kötött lelkek jellemzõi — hogyan törhettek rá ilyen érzések a Legfelsõbbre, minden tudás, erõ és gazdagság birtokosára? Az igazság azonban az, hogy az Úr K¥¢£át nem téveszthették meg ¼§lva misztikus varázslatai. Egy kedvtelését mutatta be: emberi szerepet játszott. Azok a kiváló szentek és bölcsek, akik az Úr K¥¢£a lótuszlábainak odaadó szolgálatát végzik, s akik ezen az úton elérték az önmegvalósítás legmagasabb rendû tökéletességét, túljutottak az élet testi felfogásán alapuló zavarodottságokon. Számukra az Úr K¥¢£a az élet végsõ célját jelenti. Hogyan is befolyásolhatta volna hát ¼§lva misztikus bûvészkedése K¥¢ £át? A végkövetkeztetés tehát az, hogy ez a zavarodottság az Úr K¥¢£a legfelsõbb személyiségének egy újabb fenséges megnyilvánulása volt. Amikor ¼§lva azt gondolta, hogy misztikus fortélyaival megzavarta K¥¢£át, sikerén felbuzdulva még nagyobb erõvel támadt, s heves nyílzáport küldött Rá. ¼§lva lelkesedése azonban a tûzbe repülõ molylepkééhez volt hasonlatos. Az Úr K¥¢£a mérhetetlen erõvel kilõtt nyilakat röpített ¼§lvába, s darabokra zúzta a páncélját, az íját és a sisakját, hatalmas erejû buzogányával pedig összetörte ¼§lva csodálatos léghajóját, amely darabjaira esve a tengerbe zuhant. ¼§lva azonban nem várta meg, hogy repülõjével együtt a tengerbe zuhanjon, hanem ügyesen a szárazföldre ugrott, majd újra K¥¢£ára rontott. De ahogy az Úr felé rohant buzogányával, K¥¢£a levágta a kezét, mely buzogányával együtt a porba hullott. Az Úr K¥¢£a végül úgy döntött, végez ¼§lvával, s felemelte csodálatos cakráját, mely úgy ragyogott, mint a nap az anyagi teremtés pusztulásakor. Ahogy az Úr ¼r¦ K¥¢£a ott állt cakrájával a kezében, készen arra, hogy végezzen ¼§lvával, olyan volt, mint egy hegy a vörösen kelõ nap elõterében. Levágta ¼§lva fejét, s a fej a sisakkal és a fülbevalókkal együtt a földre hullott. ¼§lva éppen úgy halt meg, mint annak idején V¥t§sura, akivel Indra, a mennyek királya végzett.
Ahogy ¼§lva meghalt, katonái és követõi siránkozni kezdtek: „Ó, jaj! Ó, jaj nekünk!” Jajveszékelésük közepette a félistenek virágesõt szórtak K¥¢£ára a mennyei bolygókról, s dobokkal és kürtszóval hirdették gyõzelmét. Ebben a pillanatban azonban megjelent Dantavakra és ¼iªup§la többi szövetségese, hogy megküzdjenek K¥¢£ával és megbosszulják barátjuk halálát. Dantavakra csak úgy tajtékzott a dühtõl, amikor az Úr K¥¢£a elé toppant. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hetvenhetedik fejezetéhez, melynek címe: „¼§lva felszabadítása”.
HETVENNYOLCADIK FEJEZET Dantavakra, Vid¡ratha és Romahar¢a£a megölése ¼iªup§la, ¼§lva és Pau£¨raka halála után a démoni természetû, ostoba király, Dantavakra meg akarta ölni K¥¢£át, hogy megbosszulja barátja, ¼§lva halálát. Olyan dühös volt, hogy nagy felindultságában megfelelõ fegyverek, lõszerek, sõt, harci szekér nélkül jelent meg a csatamezõn. Egyetlen fegyvere hatalmas, izzó haragja volt. Kezében csak egy buzogányt tartott, de õ maga olyan izmos volt, s olyan roppant erõ lakozott benne, hogy remegett a föld a lába alatt. Amikor az Úr K¥¢ £a meglátta a hõsi elszántsággal közeledõ Dantavakrát, azonnal leszállt kocsijáról, hiszen a harci etikett szabályai értelmében csak egyenlõ ellenfelek vívhattak egymással. Az Úr K¥¢£a látta, hogy Dantavakra egyedül van, s csupán egy buzogánnyal van fölfegyverkezve, ezért Õ is egyetlen buzogánnyal a kezében indult harcba. Amikor K¥¢£a megjelent elõtte, Dantavakra hõsies elõretörése hirtelen megtört, ahogyan az óceán tomboló hullámai törnek meg a parton. Dantavakra, Kar¡¢a királya elszántan megállt, s buzogányával a kezében a következõ szavakat intézte az Úrhoz: — Nagy öröm és szerencsés alkalom, K¥¢£a, hogy szemtõl szemben állhatunk egymással! Kedves K¥¢£ám, végül is anyai unokatestvérem vagy, s így nem ölhetnélek meg, de sajnos nagy hibát követtél el, hogy a barátomat, ¼§lvát megölted. Sõt mi több, nem volt elég Neked, hogy kioltottad a barátom életét, velem is végezni akarsz, jól tudom. És mivel ezt forgatod a fejedben, meg kell hogy öljelek: darabokra szaggatlak a buzogányommal! Bár rokonok vagyunk, mégis ostoba vagy, K¥¢£a. Te vagy a fõ ellenségünk, így hát ma meg kell hogy öljelek, éppen úgy, ahogy a testén nõtt kelést távolítja el az ember egy sebészi beavatkozással. Örök lekötelezettje vagyok barátaimnak, s úgy érzem, örök adósa vagyok drága barátomnak, ¼§lvának is. Csak azzal tudom ezt az adósságot visszafizetni neki, hogy megöllek Téged. Ahogyan az elefánt gondozója próbálja irányítani az állatot háromágú szigonyának ütéseivel, úgy próbált Dantavakra K¥¢£a fölé kerekedni azáltal, hogy sértéseket vágott a fejéhez. Miután befejezte szidalmait, Dantavakra K¥¢£a fejére ütött a buzogányával, s közben nagyot üvöltött, akár egy oroszlán. A hatalmas buzogányütés ellenére K¥¢£a meg se rezdült, és szemernyi fájdalmat sem érzett. Megragadta Kaumodak¦ nevû buzogányát, s egy mesteri mozdulattal olyan rettenetes erõvel ütötte mellbe Dantavakrát, hogy ellenfelének kettéhasadt a szíve. Dantavakra száján bugyogott a vér, s szétzilált hajjal, szétvetett kezekkel és lábakkal a földre zuhant. Néhány pillanat múlva Dantavakra nem volt már egyéb, csak egy földön heverõ, élettelen test. Dantavakra halála után — ahogyan ¼iªup§la halálakor is történt — minden ott álló szemtanúja lehetett a csodának: egy parányi, ragyogó lelki szikra hagyta el a démon testét, s az Úr K¥¢£a testébe olvadt. Dantavakrának volt egy öccse, Vid¡ratha, akit végtelenül lesújtott bátyja halála. Bánatában és haragjában hangosan fújtatva, kezében karddal és pajzzsal rontott rá az Úr K¥¢£ára. Végtelen bosszúvágy fûtötte, ezért menten végezni akart K¥¢£ával. Amikor az Úr K¥¢£a látta, hogy Vid¡ratha csak a megfelelõ pillanatra vár, hogy lecsaphasson Rá a kardjával, felemelte Sudarªana cakráját, a korongot, mely olyan éles, akár a borotva, s egy szempillantás alatt sisakostulfülbevalóstul levágta Vid¡ratha fejét. Így hát ¼§lva megölése és csodálatos repülõjének megsemmisítése után az Úr K¥¢£a Dantavakrával és Vid¡rathával is végzett, majd végül visszatért Dv§rak§ba. E nagy hõsöket K¥¢£án kívül senki nem tudta volna elpusztítani, ezért minden félisten a mennyben és minden ember a földön Õt dicsõítette. A nagy szentek és aszkéták, a siddhák, gandharvák, vidy§dharák, v§sukik, mah§n§gák, a gyönyörû angyalok, Pit¥loka lakói, a yak¢ák, a kinnarák és a c§ra£ák mind virágesõt szórtak K¥¢£ára, s gyõzelmeit dicsõítõ dalokat énekeltek nagy örvendezve. Dv§rak§ lakói ünnepi pompába öltöztették az egész várost, s hatalmas örömünnepet rendeztek. Amikor az Úr K¥¢£a keresztülhaladt a városon, a V¥¢£i-dinasztia minden tagja és a Yadu-dinasztia hõsei mind a nyomába szegõdtek, s nagy tisztelettel követték Õt. A fenti események csak parányi töredékét képezik az Úr transzcendentális kedvteléseinek, aki minden misztikus erõ mestere és az egész kozmikus megnyilvánulás Ura. Akik ostobák, s akik olyanok, akár az állatok, néha azt gondolják, hogy K¥¢£a legyõzhetõ, valójában azonban Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége, és senki sem arathat Fölötte diadalt. Örökké gyõztes marad mindenkivel szemben, Õ az egyetlen Isten, és mindenki más az Õ alárendelt szolgája. Történt egyszer, hogy az Úr Balar§ma fülébe eljutott a hír, hogy a Kuru-dinasztia szemben álló felei harcra készülõdnek egymás ellen, Duryodhana, illetve a másik oldalon a P§£¨avák vezetésével. Az Úr Balar§mának nem tetszett a gondolat, hogy csupán közvetítõ és békéltetõ legyen a szemben álló felek között. Mivel elviselhetetlennek érezte, hogy ne cselekedjen egyik fél oldalán sem, egyszerûen elhagyta Dv§rak§t azzal az ürüggyel, hogy a szent zarándokhelyeket látogatja meg. Elsõként a Prabh§sa-k¢etra nevû zarándokhelyre indult. Amikor odaért, megfürdött, hódolatát fejezte ki a helyi br§hma£áknak, majd áldozatokat mutatott be a félisteneknek, a pit§knak, a nagy szenteknek és az egyszerû embereknek a védikus ceremóniák elõírásainak megfelelõen. Ez a szent helyek látogatásának védikus módja. Ezután elhatározta, hogy néhány tiszteletreméltó br§hma£a kíséretében végiglátogatja a Sarasvat¦ partján
található szent helyeket is. Elõször a folyó nyugati szakaszán haladt végig, s tiszteletét tette a P¥th¡daka, Bindusara, Tritak¡pa, Sudarªana-t¦rtha, Viª§la-t¦rtha, Brahma-t¦rtha és Cakra-t¦rtha nevû zarándokhelyeken, majd a Sarasvat¦ keleti szakaszának szent helyeit látogatta végig. Ezután a Yamun§ és a Gangesz partjainak legfontosabb szent helyeit járta be, s végül eljutott a Naimi¢§ra£yának nevezett szent helyre. Naimi¢§ra£ya még ma is létezik Indiában, s a régi idõkben a lelki élet gyakorlására és az önmegvalósításra törekvõ nagy bölcsek és szentek találkozóit rendezték meg itt, s egy-egy ilyen találkozó évezredekig tartott. Amikor az Úr Balar§ma odaérkezett, a transzcendentalisták nagy összejövetelén éppen egy hatalmas áldozatot mutattak be. Amint megpillantották az Úr Balar§mát, a gyülekezet minden résztvevõje, a nagy bölcsek, aszkéták, br§hma£ák és a lélek tudományának nagy tudósai rögtön fölemelkedtek helyükrõl, s nagy megbecsüléssel és tisztelettel üdvözölték Õt. Egyesek, miután felálltak, le is borultak az Úr elõtt, míg mások, a tisztes korú nagy szentek és br§hma£ák megáldották Õt, miután felálltak. Az üdvözlések után az Úr Balar§mának egy kiemelt ülõhelyet kínáltak föl, s minden jelenlévõ imádatot mutatott be Neki. Balar§ma jelenlétében mindenki fölállt, mert tudták, hogy Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége. A mûveltség vagy a tanultság az Istenség Legfelsõbb Személyiségének megismerését jelenti, ezért — bár az Úr Balar§ma a földön mint k¢atriya jelent meg — minden br§hma£a és szent fölállt, mert tudták, kicsoda az Úr Balar§ma. Miután imádatot mutattak be Neki és leültették egy díszülõhelyre, az Úr Balar§ma arra figyelt fel, hogy Romahar ¢a£a, Vy§sadeva (Isten irodalmi inkarnációja) tanítványa még mindig a vy§s§sanán ül. Nem állt föl ülõhelyérõl és tiszteletét sem ajánlotta föl az Úrnak. Mivel a vy§s§sanán ült, ostobán hatalmasabbnak gondolta magát az Úrnál. Nem szállt le ülõhelyérõl és nem borult le az Úr elõtt. Az Úr Balar§ma ekkor végiggondolta Romahar¢a£a történetét: Romahar¢a£a kevert, azaz s¡ta családban született; br§hma£a anya és k¢atriya apa szülötte volt. Ezért bár Romahar¢a£a k¢atriyának tartotta Balar§mát, nem szabadott volna ülve maradnia egy magasabb ülõhelyen, sõt, születése alapján már eleve sem szabadott volna elfoglalnia a magasabb ülõhelyet, mert sok tanult br§hma£a és szent is jelen volt. Az Úr Balar§ma azt is észrevette, hogy Romahar¢a£a nemcsak hogy nem szállt le kitüntetett helyérõl, de föl sem állt, s tiszteletét sem ajánlotta fel, amikor Õ a gyülekezetbe érkezett. Az Úr Balar§mának nem tetszett Romahar¢a£a arcátlansága, s dühösen így szólt: — Ez a Romahar¢a£a olyan önelégült, hogy bár egy lecsúszott pratiloma család szülötte, magasabb helyen ül az összes itt lévõ tiszteletreméltó br§hma£ánál. Egy vy§s§sanán ülõ embernek rendes körülmények között nem kell felállással üdvözölnie a helyszínre érkezõket, de ez esetben más volt a helyzet, hiszen az Úr Balar§ma nem egy közönséges, halandó ember. Ezért bár maguk a br§hma£ák ültették a vy§s§sanára, Romahar¢a£a S¡tának követnie kellett volna a többi jelen lévõ tanult bölcs és br§hma£a viselkedését, s tudnia kellett volna, hogy az Úr Balar§ma személyében az Istenség Legfelsõbb Személyisége lépett a gyülekezetbe. A tiszteletadás mindig megilleti Õt, még akkor is, ha egy közönséges ember esetében az mellõzhetõ. K¥¢£a és Balar§ma azért jelentek meg, hogy helyreállítsák a vallásos elveket. Ahogy a Bhagavad-g¦t§ megállapítja: a legmagasabb rendû vallásos elv az Istenség Legfelsõbb Személyiségének való meghódolás. A ¼r¦madBh§gavatam is megerõsíti, hogy a vallás legtökéletesebb szintje az Úr odaadó szolgálata. Amikor az Úr Balar§ma látta, hogy Romahar¢a£a S¡ta, annak dacára, hogy minden Védát áttanulmányozott, nem érti a vallásosság legmagasabb rendû elvét, nem támogathatta tovább Romahar¢a£a helyzetét. Romahar¢a£a S¡ta lehetõséget kapott, hogy tökéletes br§hma£a váljék belõle, de az Istenség Legfelsõbb Személyiségével szembeni helytelen viselkedése rögtön alacsony származását juttatta az Úr Balar§ma eszébe. Annak ellenére, hogy nem br§hma£a, hanem pratiloma családban született, Romahar¢a£a S¡tát egy br§hma£a helyzetébe emelték. A védikus kultúrában a vegyes származásnak kétféle esete van: az anuloma és a pratiloma. Amikor egy férfi egy alacsonyabb kasztbeli nõt vesz feleségül, leszármazottjukat anulomának nevezik, amikor pedig egy magasabb kasztbeli nõvel házasodik össze, gyermeküket pratilomának nevezik. Romahar¢a£a S¡ta pratiloma családhoz tartozott, mert apja k ¢atriya volt, anyja pedig br§hma£a. Az Úr Balar§mának azért jutott eszébe Romahar¢a£a pratiloma származása, mert azt tapasztalta, hogy Romahar¢a£a meglehetõsen hiányos lelki látásmóddal rendelkezik. Minden ember megkapja az esélyt, hogy br§hma£ává váljon, de ha a br§hma£a rangot nem megfelelõen használja, s nem rendelkezik igazi, megvalósított lelki tudással, akkor br§hma£a pozíciója érvényét veszti.
Amikor látta, hogy milyen tökéletlen Romahar¢a£a S¡ta jelleme és tudása, az Úr Balar§ma elhatározta, hogy megbünteti õt felfuvalkodottságáért. Így szólt:
— Ez az ember rászolgált a halálbüntetésre, mert annak ellenére, hogy az Úr Vy§sadeva tanítványa, s kiváló mestere irányítása alatt az egész védikus irodalmat áttanulmányozta, nem volt alázatos az Istenség Legfelsõbb Személyiségének jelenlétében. — Ahogy a Bhagavad-g¦tában olvashatjuk, az igaz br§hma£a nemcsak nagyon mûvelt, hanem egyúttal nagyon szerény is. Romahar¢a£a S¡ta azonban — bár nagyon tanult volt, s lehetõséget kapott arra, hogy br§hma£ává váljon — egyáltalán nem vált alázatossá. Ebbõl is azt láthatjuk, hogy ha valaki anyagi eredményei miatt felfuvalkodott lesz, nem tehet szert a br§hma£ákra jellemzõ alázatos természetre. Az ilyen ember tudása épp olyan, mint a kígyó fejét díszítõ drágakõ. Annak ellenére, hogy fején értékes ékszert visel, a kígyó még kígyó marad, s éppoly félelmetes, mint minden más közönséges kígyó. Aki nem válik alázatossá és szerénnyé, annak a Védák, a pur§£ák és a többi ª§stra területén szerzett hatalmas tudása csupán egy külsõ öltözék marad, mint a színpadon táncoló színészek jelmeze.
— Azért jelentem meg, hogy megbüntessem a csalókat, akik belül tisztátalanok, de kívül nagyon tanultnak és vallásosnak mutatják magukat — folytatta az Úr Balar§ma. — Helyesen járok hát el, ha elpusztítom e bûnösöket, mivel így elejét veszem további bûnös cselekedeteiknek. Az Úr Balar§ma nem vett részt a kuruk¢etrai csatában, de küldetésébõl, inkarnáció-szerepébõl kifolyólag a vallásos elvek visszaállítása volt elsõdleges kötelessége. Mindennek tudatában az Úr Balar§ma egyetlen kuªa-fûszállal megölte
Romahar¢a£a S¡tát. Ha valaki azt kérdezi, hogyan ölhette meg az Úr Balar§ma Romahar¢a£a S¡tát csupán azáltal, hogy meglegyintette egy vékonyka kuªa-fûszállal, a választ megtalálja a ¼r¦mad-Bh§gavatamban, amely a prabhu („mester”) szóval utal az Úr Balar§mára. Az Úr helyzete örökké transzcendentális, s mivel Õ mindenható, úgy cselekedhet, ahogyan Neki tetszik, anélkül, hogy engedelmeskednie kellene az anyagi világ törvényeinek és szabályainak. Ezért volt hát lehetséges az Úr Balar§ma számára, hogy egy szál kuªa-fûvel megölje Romahar¢a£a S¡tát. Romahar¢a£a S¡ta halálának láttán a jelenlévõk elszörnyedtek és jajveszékelni kezdtek. Bár az ott lévõ br§hma£ák és szentek mind tudták, hogy az Úr Balar§ma az Istenség Legfelsõbb Személyisége, nyomban tiltakozni kezdtek az Úr tette miatt, s alázatosan így szóltak Hozzá: — Kedves Urunk, úgy véljük, amit tettél, nem egyeztethetõ össze a vallásos elvekkel. Kedves Yadunandana, el kell mondanunk Neked, hogy mi, br§hma£ák döntöttünk úgy, hogy Romahar¢a£a S¡ta üljön e kiemelt ülõhelyre a nagy áldozat idejére. Azért ült hát õ a vy§s§sanán, mert mi ültettük õt oda, s ha valaki a vy§s§sanán foglal helyet, nem helyes, ha feláll, hogy üdvözöljön valakit. Ezenkívül hosszú, zavartalan életet is ígértünk Romahar¢a£a S¡tának. Mivel nem tudtál minderrõl, s megölted õt, valójában br§hma£a-gyilkosságot követtél el. Kedves Urunk, minden bûnös lélek fölszabadítója, tudjuk, hogy Te vagy a valódi ismerõje minden védikus szabálynak, s Te vagy minden misztikus erõ mestere — ezért a szokásos védikus parancsok Rád nem vonatkoznak. De arra kérünk, légy kegyes másokhoz azáltal, hogy vezekelsz Romahar¢a£a S¡ta elpusztításáért. Mi azonban nem adhatunk tanácsot, miféle tettet kell vezeklésül végrehajtanod, csupán azt javasoljuk, tedd valamilyen módon jóvá, ami történt, hogy mások is követhessék a példádat. Bármit is tegyen egy nagy egyéniség, a közönséges emberek követni fogják.
— Igen, vezekelnem kell tettemért, amely talán részemrõl helyes, de ha mások követik el, már nagyon is helytelen — válaszolta az Úr. — Úgy vélem, kötelességem a szentírásokban elõírt vezeklésnek alávetnem magam. Egyben Romahar¢a£a S¡tát is életre kelthetem, s hosszú élettel, elegendõ erõvel és tökéletes érzékszervekkel áldhatom meg. Ha kívánjátok, nemcsak ezt, hanem bármi mást, amit kértek, örömmel megadok neki. Boldogan teljesítem minden kívánságotokat. Az Úr Balar§ma e kijelentései is alátámasztják, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége bármit megtehet. Még ha egyesek szemében talán helytelennek is tûnik, hogy megölte Romahar ¢a£a S¡tát, az Úr olyan tettekkel tudta azt ellensúlyozni, amelyek mindenkinek a javát szolgálják. Ezért hát senki sem utánozhatja az Istenség Legfelsõbb Személyiségének tetteit; az embernek egyszerûen az Úr utasításait kell követnie. A jelen lévõ kiváló szentek mind megértették, hogy bár elõször helytelennek ítélték az Úr Balar§ma tettét, az Úrnak módjában állt, hogy jóvátegye azt, ráadásul úgy, hogy egy még áldásosabb helyzetet teremtsen a végén. Mivel nem akarták, hogy az Úr terve, melynek Romahar¢a£a S¡ta megölése is része volt, csorbát szenvedjen, így imádkoztak Hozzá: — Ó, kedves Urunk! Romahar¢a£a S¡tával végzõ kuªa-fegyvered e nem mindennapi használatának dicsõségét ne kisebbítse már visszakozás. Mivel az volt a vágyad, hogy meghaljon, nem kell feléleszteni Romahar¢a£át, de mivel mi, szentek és br§hma£ák, hosszú életet ígértünk neki, ezen áldás sem maradhat beteljesületlenül. — A gyülekezet tanult br§hma£áinak kérése meglehetõsen kétértelmû volt. Azt akarták, hogy áldásuk — mely azt ígérte Romahar¢a£a S¡tának, hogy a nagy áldozat végéig élni fog — sértetlen maradjon, ugyanakkor nem akarták semmissé tenni az Úr Balar§ma tettét, azaz Romahar¢a£a megölését sem.
Így hát az Istenség Legfelsõbb Személyisége isteni helyzetéhez méltóan oldotta meg a kérdést.
— Mivel a fiú az apa testébõl keletkezik — mondta a bölcseknek —, a Védák kijelentik, hogy a fiú az apa képviselõje. Ezért én azt mondom, hogy Ugraªrav§ S¡ta, Romahar¢a£a S¡ta fia lépjen mától apja helyébe, és folytassa õ a pur§£ák elbeszélését. S mivel ti hosszú életet ígértetek Romahar¢a£a számára, az áldás szálljon át a fiára. A fiú, Ugraªrav§ megkap minden áldást, amit atyjának felajánlottatok: zavartalan, hosszú életet, egészséges testet, tökéletes érzékszerveket. Az Úr Balar§ma ekkor arra kérte a szenteket és a br§hma£ákat, hogy a Romahar¢a£a fiának felajánlott áldások mellett kérjenek Tõle bármilyen áldást, s Õ azonnal teljesíti azt. Az Úr — újra egy egyszerû k¢atriya szerepét játszva — ekkor azt mondta a szenteknek, hogy nem tudja, mi módon tudná jóvátenni Romahar¢a£a megölését, de bármit is javasolnak, Õ boldogan követni fogja tanácsukat, A br§hma£ák megértették az Úr szándékát, s a jóvátételnek egy olyan módját javasolták Neki, ami az õ javukat is szolgálta.
— Kedves Urunk! — mondták. — Él itt egy rettentõ erejû démon, Balvalának hívják. Ilvala fia õ, s kéthetenként, teliholdkor és újholdkor mindig eljön e szent helyre, és megzavar bennünket az áldozat végrehajtásában. Ó, Daª§rha család sarja, mindnyájan arra kérünk, öld meg ezt a démont! Azt gondoljuk, ha kegyesen megtennéd ezt, az egy olyan jóvátétel lenne a Részedrõl, ami nekünk is a javunkra válna. A démon néha idejön, és szennyes, tisztátalan dolgokat dobál ránk: tömérdek gennyet, vért, ürüléket, vizeletet és bort, s e sok ocsmánysággal beszennyezi a szent helyet. Ha Balvala megölése után még tizenkét hónapig folytatod szent zarándoklatodat, minden bûntõl megtisztulsz majd, maradéktalanul. Ezt javasoljuk hát Neked. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hetvennyolcadik fejezetéhez, melynek címe: „Dantavakra, Vid¡ratha és Romahar¢a£a megölése”.
HETVENKILENCEDIK FEJEZET Az Úr Balar§ma felszabadítja Balvalát, és a szent helyekre látogat Az Úr Balar§ma a Balvala démonnal való találkozásra készülõdött. Amikor a démon a szent helyre támadt, mint mindig, most is hatalmas szélvihar kerekedett, por lepte be az egész eget, s a levegõben kibírhatatlan bûz terjengett. A gonosz Balvala ürüléket, vizeletet és más tisztátalan dolgokat zúdított az áldozati arénára, majd õ maga is megjelent, kezében egy hatalmas háromágú szigonnyal. Szénfekete testû, hatalmas démon volt. Haja, szakálla és bajusza rézvörös színben lobogott, s az arcát borító sûrû, bozontos szõrzet közepén szája nagyon félelmetesnek és kegyetlennek hatott. Amikor az Úr Balar§ma megpillantotta Balvalát, felkészült a támadásra. Elõször felmérte, hogyan tudná darabokra zúzni a hatalmas démont, majd magához rendelte ekéjét és buzogányát, amelyek nyomban meg is jelentek Elõtte. Balvala az égen repkedett, ám Balar§ma az elsõ adandó alkalommal a földre rántotta, s dühösen a fejére vágott buzogányával. Balar§ma ütésétõl a démon homloka betört, s patakokban ömlött belõle a vér. Balvala, aki oly sokat háborgatta a jámbor br§hma£ákat, most vérfagyasztó halálordítással zuhant a földre, akár vörösoxid-csúcsával egy óriási, villámsújtotta hegy. Naimi¢§ra£ya tanult bölcsei és br§hma£ái az események láttán nagy boldogságra derültek, s tiszteletteljes imákkal dicsõítették az Úr Balar§mát. Ezután szívbõl jövõ áldásaikat adták az Úr Balar§mára: azzal áldották meg, hogy bármit is akarjon majd tenni a jövõben, soha nem fog kudarcot vallani. Azután szertartásosan megfürdették, ahogyan a félistenek fürdetik Indrát, amikor gyõzedelmeskedik a démonok fölött. A br§hma£ák és a bölcsek ezután pompás, vadonatúj ruhákkal és ékszerekkel ajándékozták meg az Úr Balar§mát, s nyakába akasztották a gyõzelem örökkévaló, elhervadhatatlan és végtelenül csodálatos lótuszvirágfüzérét. Ezek után az Úr Balar§ma engedélyt kért a távozásra a Naimi¢§ra£yánál összegyûlt br§hma£áktól, s néhány br§hma£a társaságában a Kauªik¦ folyóhoz indult. Megfürdött a szent helyen, majd ellátogatott a Saray¡ folyó forrásvidékére. A Saray¡ partján haladva végül Pray§gához érkezett, ahol három folyó találkozik: a Gangesz, a Yamun§ és a Sarasvat¦. Itt is szertartásosan megfürdött, imádatot mutatott be Isten templomaiban, majd a védikus irodalom elõírásainak megfelelõen áldozatot mutatott be az õsatyáknak és a bölcseknek. Egy napon elérkezett a bölcs Pulaha §ªramájához, onnan pedig a Gomat¦, majd a Ga£¨ak¦ folyó partjára indult. Következõ állomása a Vip§ª§ folyó volt; itt is megfürdött, majd a ¼o£a folyó felé vette útját. (A ¼o£a folyó még ma is az egyik legnagyobb folyó Bihar tartományban.) Miután megfürdött a folyóban, védikus szertartásokat mutatott be, majd útját folytatva a Gay§ nevû zarándokvárosba érkezett, ahol egy híres Vi¢£u-templom áll. Ahogyan apja, Vasudeva tanácsolta Neki, áldozatot mutatott be õseinek e nagy templomban. Innen a Gangesz deltájához ment, ahol a szent Gangesz folyó a Bengáli-öbölbe ömlik. Ezt a szent helyet Ga¯g§s§garának nevezik, s a mai napig is minden év januárjának végén szentek és jámbor emberek hatalmas tömegei gyûlnek itt össze. (Pray§ga is hasonló hely, ahol ugyancsak minden évben összegyûlnek a szentek a M§ghamel§nak nevezett találkozón.) Miután Ga¯g§s§garánál fürdõt vett és elvégezte az elõírt szertartásokat, az Úr Balar§ma a Mahendra Parvata hegység felé indult. Itt találkozott Paraªur§mával, az Úr K¥¢£a inkarnációjával is, s nagy tisztelettel leborult Elõtte. Aztán Dél-India felé vette útját, s a God§var¦ folyó partjához érkezett. Itt is megfürdött, elvégezte a szükséges rítusokat, majd ellátogatott a Ve£§, a Pamp§ és a Bh¦marath¦ folyóhoz. A Bh¦marath¦ partján áll a Sv§m¦ K§rttikeya m¡rti, s az Úr Balar§ma oda is ellátogatott. Ezután a ¼ailapura nevû zarándokhelyre, Mah§r§¢±ra tartomány legnagyobb városába érkezett, azt követõen pedig Dél-Indiába, Dravi¨a-deªába indult. Az öt részre tagolódó Dél-Indiát Pañca-dravi¨ának is nevezik. Észak-India szintén öt részre oszlik, s Pañca-gau¨ának hívják. Az újabb idõk kiemelkedõ §c§ryái — ¼a¯kar§c§rya, R§m§nuj§c§rya, Madhv§c§rya, Vi¢£usv§m¦ és Nimb§rka — mind e dravi¨a tartományokban születtek, míg az Úr Caitanya Bengálban jelent meg, ami az öt Gau¨a-deªa egyike. Dél-India — Dravi¨a — legfontosabb zarándokhelye Ve¯ka±§cala, közismert nevén B§laj¦. E szent hely után az Úr Balar§ma ¼ivak§ñc¦ba, majd Vi¢£uk§ñc¦ba látogatott, onnan pedig a K§ver¦ folyó partjára indult. Miután itt is megfürdött, Ra¯gak¢etra irányában haladt tovább: itt áll a világ legnagyobb Vi¢£u-temploma, s az itt imádott vi¢£um¡rtit Ra¯gan§thának nevezik. Ra¯gan§thának egy hasonló temploma áll V¥nd§vanában is, s bár kisebb, mint a ra¯gak ¢etrai Vi¢£u-templom, ez V¥nd§vana legnagyobb temploma. Ra¯gak¢etra után az Úr Balar§ma Maduraiba ment, amit Dél-India Mathur§jának neveznek. Aztán Setubandhára érkezett: ezen a szent helyen kezdte el építeni az Úr R§macandra az Indiát La¯k§val (Ceylonnal) összekötõ kõhidat. Az Úr Balar§ma itt tízezer tehenet adományozott a helyi br§hma£a papoknak. Védikus szokás, hogy amikor egy gazdag látogató érkezik egy zarándokhelyre, házakat, teheneket, ruhákat és ékszereket adományoz az ottani papoknak. Ezek a szokások — a zarándokhelyek látogatása és a papok megajándékozása a megélhetésükhöz szükséges dolgokkal — a mai korszakban, a Kali-yugában szinte teljesen eltûntek. A nép gazdagabb rétegét, mivel elhanyagolják a védikus kultúrát, nem érdeklik már a zarándokhelyek, s a br§hma£a papok, akiket egykor a látogatók tartottak el, s akiknek az lenne a kötelességük, hogy valódi segítséget nyújtsanak az oda érkezõ zarándokoknak, szintén nagyon lealacsonyodtak. A zarándokhelyek br§hma£áit pa£¨§knak vagy pa£¨itáknak nevezik. Ez arra utal, hogy e szent helyek br§hma£ái egykor nagyon mûvelt, képzett bölcsek voltak, akik a zarándokokat részletesen felvilágosították, mi a célja a zarándokhelyek látogatásának. Akkoriban tehát nagyon gyümölcsözõ, mindkét fél számára elõnyös együttmûködés jellemezte a zarándokhelyeket. A ¼r¦mad-Bh§gavatam verseibõl tehát kitûnik, hogy az Úr Balar§ma, miközben sorra látogatta a szent zarándokhelyeket, tökéletesen követte a védikus kultúra szokásait. Miután Setubandhában teheneket adományozott, két szent folyót látogatott meg, a K¥tam§l§t és a T§mrapar£¦t, s mindkettõben meg is fürdött. Aztán a Malaya-hegy irányában haladt tovább. A Malaya hatalmas hegy, s csupán egyike a Malaya-hegység hét csúcsának. A nagy bölcs, Agastya Muni élt ott, s az Úr Balar§ma õt is meglátogatta. Nagy tisztelettel a földre borult elõtte, a bölcs pedig
megáldotta Õt. A muni engedélyével az Úr Balar§ma ezután az Indiai-óceánhoz indult. A ma Comorin-foknak nevezett partfokon Durg§ istennõ hatalmas temploma áll, amelyben Kany§kum§r¦ néven imádják õt. Ezt a templomot az Úr R§macandra is meglátogatta, s ez arról tanúskodik, hogy ez a templom millió és milló éve létezik már. Az Úr Balar§ma innen a Ph§lguna-t¦rtha nevû zarándokvárosba ment, amely az Indiai-óceán partján terül el. Ph§lguna-t¦rtha ünnepelt zarándokhely, mert az Úr Vi¢£u Ananta-inkarnációja fekszik ott. Ph§lgunat¦rthából az Úr Balar§ma egy újabb zarándokhelyre, Pañc§psarasába látogatott. A szabályok szerint itt is fürdõt vett, s elvégezte az elõírt rítusokat. Ezt a helyet az Úr Vi¢£u szentélyeként tartják számon, ezért az Úr Balar§ma tízezer tehenet adományozott a helyi br§hma£a papoknak.
A Comorin-fok után Kerala felé indult. Kerala tartománya még ma is létezik Dél-Indiában, s Dél-Keralának nevezik. Kerala után Gokar£a-t¦rthába ment, ahol az Úr ¼iva szakadatlan imádata zajlik. Balar§ma ezután meglátogatta Ýry§dev¦ templomát, amelyet minden oldalról víz vesz körül. A szigetrõl ¼¡rp§rakába ment, majd fürdõt vett a T§p¦, Payo¢£¦ és Nirvindhy§ folyókban. A Da£¨ak§ranya erdõ volt a következõ állomása; ez az az erdõ, amelyben az Úr R§macandra töltötte számûzetését. Az Úr Balar§ma útja ezután a Narmad§ folyóhoz vezetett, ami Közép-India legnagyobb folyója. A szent Narmad§ partján fekszik a M§hi¢mat¦-pur¦ nevû zarándokhely. Az elõírásoknak megfelelõen az Úr Balar§ma itt is megfürdött, majd újra Prabh§sa-t¦rthába, zarándokútjának elsõ állomására érkezett. Itt megtudta a br§hma£áktól, hogy a kuruk¢etrai csatában részt vevõ k¢atriyák legnagyobb része elpusztult. Balar§ma megkönnyebbülve hallotta, hogy a világ megszabadult terhétõl. Az Úr K¥¢£a és Balar§ma azért jelentek meg e földön, hogy csökkentsék a terhet, amelyet a nagyravágyó királyok hadai jelentettek. Ez a materialista élet: az emberek nem elégszenek meg azzal, ami az élethez valóban szükséges, hanem mohóságukban képtelen vágyakat agyalnak ki, bûnös vágyaikat azonban sorra meghiúsítják a természet vagy Isten törvényei, éhínség, járványok és más katasztrófák formájában. Az Úr Balar§ma azt is megtudta, hogy bár szinte minden k¢atriya elpusztult, a Kuruk még mindig harcolnak. Ezért aztán visszatért a csatamezõre, épp aznap, amikor Bh¦masena és Duryodhana vívták egymással nagy tusájukat. Mindkettõjük jóakarója lévén az Úr Balar§ma meg akarta állítani õket, de Bh¦masena és Duryodhana nem hagyták abba a küzdelmet.
Amikor az Úr Balar§ma felbukkant, Yudhi¢±hira király és öccsei, Nakula és Sahadeva, valamint az Úr K¥¢£a és Arjuna nyomban felajánlották Neki tiszteletteljes hódolatukat, de egy szót sem szóltak. Hallgatásuk oka az volt, hogy az Úr Balar§ma kedvelte Duryodhanát, aki Tõle tanulta meg a buzogányharc mûvészetét. Miközben javában folyt a küzdelem, Yudhi¢±hira király és a többiek azt gondolták, az Úr Balar§ma azért jött, hogy kiálljon Duryodhanáért, s ezért csöndben maradtak. Duryodhana és Bh¦masena közben szenvedélyesen vívtak buzogányaikkal, s a hatalmas nézõsereg gyûrûjében mesteri ügyességgel próbáltak lesújtani a másikra. Úgy tûnt, mintha táncolnának, ám mindenki tudta, hogy rettentõ harag lobog a szívükben. Az Úr Balar§ma véget akart vetni a küzdelemnek, s így szólt: — Kedves Duryodhana király, kedves Bh¦masena! Jól tudom, hogy mindketten kiváló harcosok vagytok, nagy hõsként ismer benneteket a világ, mégis azt gondolom, Bh¦masena ereje felülmúlja Duryodhanáét, míg Duryodhana a buzogányforgatás mûvészetében jártasabb. Úgy vélem, egyikõtök sem kevesebb a másiknál, így aztán nagyon kevés esély van arra, hogy bármelyikõtök is alulmaradjon a küzdelemben. Ezért hát arra kérlek benneteket, ne fecséreljétek tovább az idõtöket, s hagyjatok fel a harccal. Azt akarom, hogy hagyjátok abba ezt az értelmetlen párbajt. Jótanácsával mindkettõjük javát akarta szolgálni az Úr Balar§ma, Bh¦masenát és Duryodhanát azonban olyannyira elvakította az egymás iránt érzett gyûlölet, hogy csupán a kettejük közötti, idõtlen idõk óta tartó ellenségeskedésre tudtak gondolni. Fejükben csupán az járt, hogyan végezzenek a másikkal, s nem tulajdonítottak különösebb jelentõséget az Úr Balar§ma utasításának. Szinte õrültté tették õket az emlékeik: másra se tudtak gondolni, csak a múlt sértéseire és gonoszságaira, amelyeket egymással szemben elkövettek. Az Úr Balar§ma látta a jövõjüket, ezért nem avatkozott többé bele küzdelmükbe. Elhatározta, hogy nem marad tovább, s visszatér Dv§rak§ városába. Amikor megérkezett Dv§rak§ba, rokonai és barátai kitörõ örömmel fogadták. Ugrasena királlyal és a többi tisztes elöljáróval az élen mind Elébe siettek, hogy üdvözöljék Õt. Az Úr Balar§ma késõbb újra Naimi¢§ra£ya szent zarándokhelyére látogatott, s a bölcsek, a szentek és a br§hma£ák felállva köszöntötték Õt. A br§hma£ák és a bölcsek, akik mindig a béke és a nyugalom pártján álltak, örömmel vették tudomásul, hogy az Úr Balar§ma — bár k¢atriya volt — visszavonult a harctól. Nagy szeretettel ölelték magukhoz, s arra biztatták, mutasson be áldozatokat Naimi¢§ra£ya szent helyén. Az Úr Balar§mát valójában semmi sem kötelezi arra, hogy az emberek számára ajánlott áldozatokat elvégezze. Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége, s ezért Õ az élvezõje minden áldozatnak. Az áldozatok végrehajtásával azonban példát mutatott az embereknek, hogy a Védák parancsainak eleget kell tenni.
Balar§ma, az Istenség Legfelsõbb Személyisége aztán az élõlények és a kozmikus
megnyilvánulás kapcsolatáról tanította Naimi¢§ra£ya bölcseit és szentjeit; elmagyarázta nekik, hogyan kell az embernek az univerzumhoz viszonyulnia, hogy elérje léte végsõ célját. Ez a végsõ, legfelsõbb cél nem más, mint annak a megértése, hogy az egész kozmikus megnyilvánulás az Istenség Legfelsõbb Személyiségén nyugszik, s hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége mindent átható: Param§tm§ként a legparányibb atomban is jelen van.
Az Úr Balar§ma ezután elvégezte az áldozat bemutatása után szokásos avabh¥tha-fürdõt, majd új selyemruhát öltött, s csodálatos ékszerekkel díszítette föl magát. Rokonai és barátai körében olyan volt, mint a fénylõ hold az égen a ragyogó csillagok között. Az Úr Balar§ma maga Ananta, az Istenség Személyisége, s ezért túl van mindenen, amit az elméjével, az értelmével vagy az érzékszerveivel felfoghat az ember. Úgy szállt alá, mint egy közönséges földi halandó, és saját kedvtelésébõl aztán úgy is viselkedett. Tettei tehát az Úr kedvtelései — csakis így tekinthetünk rájuk. Mivel az Úr mindenható, soha, senki nem becsülheti föl az Úr Balar§ma kedvteléseinek határtalan birodalmát. Az Úr Balar§ma az eredeti Vi¢£u, ezért bárki, aki reggel és este az Úr Balar§ma kedvteléseire emlékezik, kétségtelenül az Istenség Legfelsõbb Személyiségének nagyszerû bhaktája lesz, s élete minden tekintetben sikeressé válik. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv hetvenkilencedik fejezetéhez, melynek címe: „Az Úr Balar§ma felszabadítja Balvalát, és a szent helyekre látogat”.
NYOLCVANADIK FEJEZET Az Úr K¥¢£a és Sud§m§ br§hma£a találkozása Par¦k¢it király, miközben az Úr K¥¢£a és az Úr Balar§ma kedvteléseinek transzcendentális boldogságot nyújtó elbeszéléseit hallgatta, így szólt ¼ukadeva Gosv§m¦hoz:
— Ó, uram! Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a a felszabadulás és az Isten iránti szeretet adományozója egy személyben. Bárki, aki az Úr bhaktája lesz, minden külön törekvés nélkül eléri a felszabadulást is. Az Úr határtalan, ezért a kozmikus megnyilvánulás teremtése, fenntartása és elpusztítása érdekében végzett cselekedetei szintén határtalanok. Éppen ezért arra kérlek, mesélj még nekem az Úr kedvteléseirõl, azokról is, amelyekrõl eddig még nem beszéltél. Drága mesterem, az anyagi világ feltételekhez kötött lelkeinek újra és újra csalódniuk kell, mert a boldogságot az érzéki örömökben keresik. A feltételekhez kötött lelkek szívét állandóan az anyagi élvezet utáni vágy égeti, én azonban éppen azt tapasztalom meg most, hogy az Úr K¥¢£a kedvteléseinek transzcendentális történetei megszabadítják az embert az érzékkielégítésre irányuló anyagi vágyaitól. Azt hiszem, nincs az az értelmes ember, aki ne akarná újra és újra az Úr transzcendentális kedvteléseirõl szóló történeteket hallgatni. E történetek puszta hallgatásával bárki örök transzcendentális gyönyörbe merülhet, s így elveszíti majd az anyagi érzékkielégítés iránti minden vonzalmát. Par¦k¢it Mah§r§ja két fontos szót használ itt: vi¢a££a és viªe¢a-jña. A vi¢a££a szó rosszkedvût jelent. A materialisták mindenféle úton-módon igyekeznek elégedetté válni, ám éppen az ellenkezõje történik: mindig rosszkedvûek maradnak. Itt felmerülhet az a gondolat, hogy néha a transzcendentalisták is rosszkedvûek. Par¦k¢it Mah§r§ja azonban egy másik szót is használ: viªe¢a-jña. A transzcendentalistáknak két csoportja van, az imperszonalisták és a perszonalisták. A viªe¢a-jña a perszonalistákra utal, akiket a transzcendentális változatosság érdekel. A bhakták boldogan hallgatják a Legfelsõbb Úr személyes tetteinek elbeszéléseit, míg az imperszonalisták, akik jobban ragaszkodnak az Úr személytelen arculatához, csupán a felszínen vonzódnak az Úr személyes cselekedeteihez. Így aztán annak ellenére, hogy kapcsolatba kerülnek az Úr kedvteléseivel, nincsenek tudatában — s ezért nem is válhatnak részeseivé — e kedvtelésekben rejlõ áldásoknak, s így ugyanolyan rosszkedvûek maradnak, mint a gyümölcsözõ tetteikbe belecsömörlõ materialisták. — A beszéd képessége — folytatta Par¦k¢it Mah§r§ja —, csupán akkor válik tökéletessé, ha szavaink az Úr transzcendentális tulajdonságait írják le. Kezünk munkavégzõ képessége is csak akkor nyeri el értelmét, ha az Úr odaadó szolgálatát végezzük vele, s éppen így elménk is csak akkor lesz békés, ha teljes K¥¢£a-tudatban K¥¢£ára gondolunk. Ez nem azt jelenti, hogy nagy gondolkodónak kell lennünk: csupán azt kell megértenünk, hogy K¥¢£a, az Abszolút Igazság mindenütt ott van helyhez kötött aspektusa, Param§tm§ által. Ha csupán arra gondol valaki, hogy K¥¢ £a mint Param§tm§ jelen van mindenhol, még az atomokban is, tökéletessé tette elméje funkcióit: a gondolkodást, az érzést és az akaratot. Egy tökéletes bhakta nem úgy látja az anyagi világot, ahogyan azt az anyagi szemek érzékelik; mindenütt és mindenben imádott Urát, imádott Urának Param§tm§-arculatát látja. Par¦k¢it Mah§r§ja azt is kifejtette, hogy a hallásunkat is tökéletessé lehet tenni pusztán azáltal, hogy az Úr transzcendentális cselekedeteinek történeteit hallgatjuk, fejünk használatának pedig az a tökéletessége, ha az Úr és képviselõi elõtt leborulunk, s a hódolatunkat fejezzük ki vele. Az Úr jelen van mindenki szívében, ezért a valóban emelkedett bhakták minden élõlénynek felajánlják tiszteletüket, minden testet az Úr templomának tekintve. Ezt a szintet azonban nem érheti el mindenki egyik pillanatról a másikra, mert ez a legemelkedettebb bhakták, az elsõ osztályú bhakták helyzete. A másodosztályú bhakta csak a vai¢£avákat, az Úr bhaktáit tekinti K¥¢£a képviselõinek, a kezdõ, harmadosztályú bhakta pedig csupán a templomi m¡rtik, valamint az Istenség Legfelsõbb Személyiségének közvetlen képviselõje, a lelki tanítómester elõtt hajtja meg a fejét. Ezért hát a kezdõ, a haladó és a legmagasabb szinten is tökéletessé tehetjük fejünk rendeltetését, ha leborulunk az Úr vagy képviselõje elõtt. És ugyanígy, szemeink számára is az Úrnak és képviselõinek a látványa jelenti a tökéletességet. Így hát bárki a legtökéletesebb szintre emelheti különbözõ testrészeinek és érzékszerveinek mûködését csupán azáltal, hogy az Úr vagy az Õ képviselõje szolgálatában használja õket. Ha valaki nem képes többre, az egyszerûen leborulhat az Úr és képviselõje elõtt, s ihat a cara£§m¥tából, az Úr vagy bhaktája lótuszlábait fürdetõ vízbõl. Par¦k¢it Mah§r§ja szavai hallatán ¼ukadeva Gosv§m¦t az odaadás eksztázisa kerítette hatalmába, mivel végtelen boldogsággal töltötte el, hogy Par¦k¢it Mah§r§ja ilyen mélyen megértette a vai¢£ava filozófia igazságait. ¼ukadeva Gosv§m¦, aki már eddig is az Úr cselekedeteirõl beszélt, Par¦k¢it Mah§r§ja kérésére nagy örömmel folytatta a ¼r¦madBh§gavatam elbeszélését. Az Úr K¥¢£ának volt egy nagyon kedves br§hma£a barátja. Mint tökéletes br§hma£a, magas szintû transzcendentális tudással rendelkezett, s emiatt egy parányit sem vonzódott az anyagi élvezetekhez. Nagyon békés volt, s minden érzéke fölött uralkodni tudott. Eszerint tehát tökéletes bhakta volt, mert anélkül, hogy valaki tökéletes bhaktává válna, nem érheti el a legmagasabb szintû tudást. A Bhagavad-g¦t§ban az áll, hogy aki tökéletes tudásra tesz szert, az meghódol az Istenség Legfelsõbb Személyisége elõtt. Más szóval, aki életét az Istenség Legfelsõbb Személyisége szolgálatának szentelte, az eljutott a tökéletes tudáshoz. A tökéletes tudás következménye az, hogy az ember megszabadul az anyagi élethez fûzõdõ ragaszkodásától. Ez a ragaszkodás-mentesség azt jelenti, hogy az ember teljes mértékben uralkodik az érzékei fölött, melyek örökké anyagi élvezetekre vágyakoznak. A bhakta érzékei megtisztulnak, s ezen a szinten, az odaadó szolgálat e tökéletes közegében már az Úr szolgálatát végzik. Az Úr K¥¢£a br§hma£a barátja családos volt, de nem gyûjtögetett vagyont, hogy kényelemben élhessen; elégedett volt azzal, amit sorsának köszönhetõen, külön erõfeszítés nélkül megkapott. Ez a tökéletes tudás jele. Akinek tökéletes tudás van a birtokában, az tudja, hogy nem lehet boldogabb annál, mint amit sorsa elrendelt számára. Az anyagi
világban mindenkinek adott mennyiségû szenvedés és adott mennyiségû élvezet van kiszabva, a boldogság és boldogtalanság mennyisége tehát eleve elrendeltetett minden élõlény számára. Anyagi élete során senki sem érhet el több vagy kevesebb boldogságot, mint amennyi számára elõ van írva. A br§hma£a ezért nem törekedett arra, hogy fokozza anyagi boldogságát; idejét inkább arra használta, hogy fejlõdést érjen el a K¥¢£a-tudatban. Külsõre nagyon szegénynek tûnt, hiszen nem öltözött fényûzõen, s feleségének sem tudott szép ruhákkal szolgálni. Olyan szegényes körülmények között éltek, hogy még enniük sem volt mindig elegendõ, s így mindketten nagyon soványak voltak. A br§hma£a felesége nem törõdött saját kényelmével, egyedül jámbor férjéért aggódott. Nem szeretett utasításokat adni a férjének, egy napon azonban, az elgyöngüléstõl remegve, így szólt hozzá: — Kedves uram! Jól tudom, hogy az Úr K¥¢£a, a szerencse istennõjének férje a barátod. A bhaktája is vagy, s Õ mindig kész segíteni hívein. Még ha azt gondolod, hogy semmiféle odaadó szolgálatot nem végzel, akkor is teljesen átadtad már Neki az életed, s az Úr a meghódolt lelkek védelmezõje. Azt is tudom, hogy az Úr K¥¢£a a védikus kultúra példamutató képviselõje. Mindig támogatja a bráhmanikus kultúrát, s nagyon kegyes az igaz br§hma£ákhoz. Milyen szerencsés vagy, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége a barátod! Õ a hozzád hasonló meghódolt lelkek egyetlen menedéke. Szent életû vagy, mûvelt, s teljes mértékben uralkodsz az érzékeid fölött. Mindent egybevetve tehát az Úr K¥ ¢£a az egyetlen oltalmad. Kérlek, menj el Hozzá! Biztos vagyok benne, hogy azonnal látni fogja majd, milyen szegénységben élsz. Családfenntartó vagy, de gyötör a nincstelenség, s amint látja majd, hogy milyen helyzetben vagy, minden bizonnyal ellát majd mindennel, hogy kényelemben élhess. Az Úr K¥¢£a a Bhoja-, V¥¢£i- és Andhakadinasztiák királya, s azt hallottam, soha nem hagyja el fõvárosát, Dv§rak§t. Olyan kedves és nagylelkû, hogy mindent, még saját magát is azonnal odaadja annak, aki meghódol Neki. És ha kész saját magát a bhaktájának adni, mi rendkívüli lenne hát abban, hogy anyagi javakkal jutalmaz meg valakit? Természetesen nem ad túl sok vagyont a még ingatag bhaktája kezébe, ám azt hiszem, a te esetedben tökéletesen tudja, mennyire állhatatos vagy az odaadó szolgálatban. Meglásd, gondolkodás nélkül ellát majd mindennel, hogy ne kelljen hiányt szenvednünk a puszta létfenntartáshoz szükséges dolgokban. Így kérlelte hát nagy alázattal a férjét a br§hma£a felesége. Újra meg újra arra kérte, hogy menjen el az Úr K¥¢ £ához. A br§hma£a azt gondolta, nincs szükség arra, hogy bármilyen anyagi áldást kérjen az Úr ¼r¦ K¥¢£ától, végül azonban engedett felesége unszolásának. „Ha odamegyek, személyesen láthatom az Urat — gondolta. — Ez még akkor is nagyszerû lehetõség, ha nem kérek semmiféle anyagi áldást Tõle.” Elhatározta hát, hogy meglátogatja az Úr K¥¢£át. Megkérdezte feleségét, van-e valami otthon, amit felajánlhatna K¥¢£ának, hiszen nem mehet a barátjához üres kézzel, mondta. Az asszony nyomban összeszedett négy marék rizstörmeléket a szomszédaiktól, s egy darabka ruhába kötötte. A br§hma£a egy percet sem vesztegetett tovább, fogta az ajándékot és elindult Dv§rak§ba, hogy találkozzon Urával. Teljesen elmerült a gondolatban, hogy láthatja az Úr K¥¢£át, s szívében semmi más nem volt, csak K¥¢£a. A Yadu-dinasztia királyainak palotáit megközelíteni természetesen nem volt könnyû dolog, ám a br§hma£áknak szabad bejárásuk volt. Amikor az Úr K¥¢£a br§hma£a barátja más br§hma£ákkal együtt odaérkezett, három katonai õrvonalon, s közben hatalmas kapukon kellett keresztülmenniük. Végül aztán elébük tárult a csodálatos látvány: a tizenhatezer palota, az Úr K¥¢£a tizenhatezer királynõjének otthona. Amikor a br§hma£a belépett az egyik gazdagon díszített, csodálatos palotába, úgy érezte, a transzcendentális gyönyör óceánjában úszik, s hol lemerül, hol a felszínre emelkedik. Az Úr K¥¢£a éppen Rukmi£¦ királynõ ágyán üldögélt. Már messzirõl látta, hogy egy br§hma£a érkezett otthonába, s aztán felismerte benne barátját. Nyomban felállt, hogy vendége elé siessen, s nagy szerettel átölelte õt. Az Úr K¥¢£a minden transzcendentális gyönyör forrása, mégis nagy boldogságot érzett, amikor megölelte a szegény br§hma£át, hiszen kedves barátjával találkozott. Saját ágyára ültette, majd gyümölcsöket és italokat hozott neki, ahogy az a tiszteletreméltó vendégek fogadásakor illik. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a a legfelsõbb tisztaság, de emberi szerepében most megmosta a br§hma£a lábát, s megtisztulása érdekében a saját fejére szórta a vizet. Aztán illatos kenõcsökkel, szantálpéppel, aguruval és sáfránnyal dörzsölte be a br§hma£a testét. Különféle füstölõket gyújtott, s a szokások szerint §ratit ajánlott föl neki égõ lámpácskákkal. Miután illõen fogadta és megetette, megitatta a br§hma£át, az Úr K¥¢£a így szólt:
— Drága barátom, nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy meglátogattál!
A szegény br§hma£a szikár volt és vékony, kiállt minden csontja, és sem õ, sem kopottas, szakadozott öltözéke nem volt valami tiszta. A szerencse istennõje, Rukmi£¦dev¦ rögtön legyezni kezdte a br§hma£át egy c§marával, a palota többi hölgye azonban nem gyõzött csodálkozni azon, hogy milyen nagy pompával fogadta vendégét az Úr K¥¢£a. Meglepte õket, hogy K¥¢£a személyesen viselte gondját egy ágrólszakadt, nem túl tiszta és szegényes öltözékû br§hma£ának, de kisvártatva rájöttek, hogy ez a br§hma£a nem egy közönséges ember. Tudták, hogy rengeteg jámbor tettet hajthatott végre a múltban; másképp miért fogadta volna az Úr K¥¢£a, a szerencse istennõjének férje ilyen nagy gondoskodással? Azon is elcsodálkoztak, hogy az Úr K¥¢£a saját ágyára ültette a br§hma£át, de leginkább akkor ámultak el, amikor azt látták, hogy az Úr átöleli, éppen úgy, mint bátyját, Balar§maj¦t, hiszen Rukmi£¦n és Balar§mán kívül az Úr K¥¢£ának nem volt szokása másokat megölelni. Miután ilyen szívélyes fogadtatásban részesítette és saját, párnák borította ágyára ültette a br§hma£át, az Úr K¥¢£a odaült barátja mellé. Megfogták egymás kezét, s felemlegették gyermekkori éveiket, amikor még mindketten iskolájuk, a gurukula oltalmában éltek. — Drága barátom! — szólt az Úr K¥¢£a. — Nincs nálad ragyogóbb elme sehol a világon, s a vallásos élet elveinek is kiváló ismerõje vagy. Miután tanítónk házában befejezted a tanulmányaidat, s illõen viszonoztad a fáradozásait, biztosan hazatértél otthonodba, s egy hozzád illõ feleséget találtál magadnak. Tudom jól, hogy már régen sem vonzódtál az anyagias életvitelhez, s nem vágytál arra, hogy gazdag légy, úgyhogy biztosan nem vet fel a pénz. Az anyagi világban nagyon ritka az olyan ember, aki nem vonzódik az anyagi jóléthez. Az ilyen lemondott emberek a legkevésbé sem vágynak arra, hogy érzékeik kielégítése érdekében kincseket és vagyont halmozzanak föl. Néha azonban pénzt kell
keresniük, hogy eleget tehessenek családfenntartói kötelességeiknek, s megmutassák, hogy a pénzzel megfelelõen bánva és adakozva, az ember ideális családfõ s ugyanakkor kiváló bhakta lehet egy személyben. Ezekre a példamutató életû családosokra úgy kell tekinteni, hogy az Én nyomdokaimban haladnak. Remélem, drága br§hma£a barátom, emlékszel még iskolás éveinkre, az együtt töltött napokra. Valójában minden tudásra, amivel most rendelkezünk, tanulóéveink során tettünk szert. — Ha egy igazi tanár irányítása alatt megfelelõ képzésben részesül az ember, egész élete sikeressé válik. Könnyedén át tudja szelni a tudatlanság óceánját, s nem kerül az illúzió hatása alá. Kedves barátom, mindenkinek apját kell tekintenie elsõ tanítójának, mert az apa kegyébõl kapta ezt a testet. Õ tehát a természetadta lelki tanítómester. A következõ lelki tanítómesterünk az, aki a transzcendentális tudományba avat be bennünket, s akit ugyanúgy kell imádni, mint Engem. Lelki tanítómester több is lehet. Az, aki a lelki témákra oktatja a tanítványt, a ªik¢§-guru, aki pedig fölavatja õt, az a d¦k¢§-guru. Mindketten az Én képviselõim. Az embernek több oktató lelki tanítómestere is lehet, de avató lelki tanítómester csak egy van. Ha az ember él e kivételes lehetõséggel, s a helyes tudást e lelki tanítómesterektõl elsajátítva átkel az anyagi létezés óceánján, elmondhatjuk róla, hogy megfelelõen használta ki az emberi létformát. Egy ilyen ember valóban, teljes bizonyossággal tudja, hogy az élet végsõ s csupán az emberi létformában elérhetõ célja az, hogy lelki tökéletességre tegyünk szert, s ezáltal hazatérjünk, vissza Istenhez. — Kedves barátom, Én vagyok Param§tm§, a mindenki szívében ott lakozó Felsõlélek, s az emberek számára adott utasításom az, hogy a társadalmat a var£ák és §ªramák alapján építsék fel. Ahogyan a Bhagavad-g¦t§ban már elmondtam, az emberi társadalmat az emberek természete és tevékenysége alapján négy var£ára kell fölosztani. Ehhez hasonlóan saját életét is négy szakaszra kell osztania mindenkinek. Élete elsõ szakaszában hiteles tanítvánnyá kell válnia, megfelelõ tudást kell elsajátítania, s tartania kell magát a brahmacarya fogadalmához, hogy az érzékkielégítésrõl lemondva teljesen a lelki tanítómester szolgálatának szentelhesse életét. Egy brahmac§r¦nak önmegtartóztató életet kell élnie. A családos ember a szabályozott érzékkielégítés életét éli, ám senkinek sem szabad élete harmadik szakaszában is családfenntartónak megmaradnia. Ebben az életszakaszban vissza kell térnie ahhoz az önmegtartóztató életmódhoz, amit egykor, brahmac§r¦ként folytatott, s meg kell szabadulnia a családi élethez fûzõdõ ragaszkodásaitól. Ha az anyagias életvitel iránti vonzódása megszûnt, beléphet a sanny§sa rendbe. — Mint minden élõlény Felsõlelke, jelen vagyok mindenki szívében, s tanúja vagyok mindenki tettének, élete minden szakaszában, s az élet minden rendjében. Függetlenül attól, hogy élete melyik szakaszában jár, ha azt látom, hogy valaki komolyan és õszintén végzi a lelki tanítómestertõl kapott feladatát, s ezáltal lelki tanítómestere szolgálatának szenteli életét, az nagyon kedves Nekem. Ami pedig a brahmacarya életet illeti: ha valaki képes arra, hogy a lelki tanítómester felügyelete alatt brahmac§r¦ként folytassa életét, az különösen jó. Ha azonban brahmac§r¦élete során szexuális késztetéseket kezd érezni, búcsút kell vennie lelki tanítómestere §ªramájától. Miután lelki tanítómestere kívánságának megfelelõen elégedetté tette és a védikus szokások alapján megajándékozta tanítóját, azaz guru-dak¢i£§t adott neki, a tanítvány elkezdheti családos életet, s a vallásos elõírásokkal összhangban meg kell házasodnia. Ezek az utasítások, melyeket az Úr K¥¢£a kiváló br§hma£a barátjával beszélgetve elmondott, irányadó útmutatásként szolgálnak az egész emberi társadalom számára. Egy olyan emberi civilizáció, amely nem támogatja a var£ák és §ªramák rendszerét, nem más, mint egy kimûvelt állati társadalom. Egy valóban emberi társadalom számára elfogadhatatlan a házasságon kívüli nemi élet. Egy férfinak vagy a brahmac§r¦-élet szabályait követve kell élnie, vagy a lelki tanítómester engedélyével meg kell házasodnia. A házasságon kívüli szexualitás az állati élet jellemzõje, hiszen az állatok társadalmából is hiányzik a házasság intézménye. A mai társadalomban szem elõl tévesztik az emberi lét küldetését, amely nem más, mint hazatérni, vissza Istenhez. E küldetés sikerre vitele érdekében a var£a és §ªrama rendszerét kell követni. Amikor az emberek szigorúan és tudatosan követik ezt a rendszert, az emberi lét küldetése sikerrel jár, ám amikor közvetve, egy felsõbb tekintély irányítása nélkül követik, csupán zavart okoznak a társadalomban, s felborítják annak nyugalmát és jólétét. — Drága barátom — folytatta K¥¢£a —, biztosan emlékszel még, milyen kalandjaink voltak tanulóéveink idején. Emlékszel, amikor egyszer gurunk feleségének kívánságára az erdõbe indultunk tûzifát gyûjteni? Miközben a száraz faágakat szedegettük, véletlenül az erdõ sûrûjébe keveredtünk, s eltévedtünk. Váratlanul hatalmas homokvihar kerekedett, felhõk gyülekeztek, villámlott és rettenetes mennydörgés rázta az erdõt. Aztán leszállt az este, s mi végleg eltévedtünk a sötét dzsungelben. Ömleni kezdett az esõ, a földet ellepte a víz, s nem találtuk a gurunk §ªramájába vezetõ utat. Emlékszel arra az esõre? Nem is esõ volt, valóságos vízözön! A homokvihartól és a sûrû esõtõl teljesen elgyötörten kerestük az utat, de bármerre indultunk, megzavarodva torpantunk meg. Kétségbeesve, egymás kezét fogva próbáltunk kijutni az erdõbõl. Így telt el az egész éjszaka. Kora hajnalban, amikor gurudevánk észrevette, hogy eltûntünk, néhány tanítványával együtt a keresésünkre indult az erdõbe. Amikor ránk találtak a sûrûben, kimerültek voltunk és összetörtek. — „Drága fiaim — mondta együttérzõen gurudevánk —, dicséretre méltó, hogy ennyi szenvedésen mentetek keresztül értem. Mindenki saját testét óvja a legjobban, de ti olyan nagyszerû tanítványok vagytok, oly hûségesek a gurutokhoz, hogy a saját épségetekkel mit sem törõdve ilyen veszélyt vállaltatok értem. Boldog vagyok, amikor azt látom, hogy az igaz tanítványok, mint amilyenek ti is vagytok, minden akadállyal szembeszállnak, hogy elégedetté tegyék lelki tanítómesterüket. Így tudja visszafizetni egy õszinte tanítvány az adósságát a lelki tanítómesterének. A tanítványnak kötelessége, hogy életét a lelki tanítómester szolgálatának szentelje. Ó, legkiválóbbak a kétszerszületettek között, végtelenül boldoggá tettetek viselkedésetekkel, ezért megáldalak benneteket: teljesüljön minden vágyatok, s járjatok sikerrel minden törekvésetekben. Emlékezetetekben örökre maradjanak meg a Védák tanításai, mindaz, amit megértettetek és megtanultatok tõlem. Azt kívánom, hogy bármikor, életetek bármely pillanatában vissza tudjatok emlékezni a Védák szavaira, tanításaira. Így sohasem érhet benneteket csalódás sem ebben, sem következõ életetekben.”
— Drága barátom! — folytatta K¥¢£a. — Biztosan emlékszel, hogy számtalan hasonló eset történt, míg lelki tanítómesterünk §ªramájában éltünk. Mindkettõnknek megadatott a lehetõség, hogy ráeszméljünk arra: a lelki tanítómester áldása nélkül senki nem lehet boldog. Csupán a lelki tanítómester kegyébõl és áldásával érhet el békét és boldogságot, s teljesítheti be életének küldetését az ember. — Ó, drága K¥¢£ám — válaszolta a br§hma£a —, Te vagy a Legfelsõbb Úr, mindenki legfõbb lelki tanítómestere, s mivel oly szerencsés voltam, hogy együtt élhettem Veled gurunk házában, azt hiszem, nincs több tennivalóm a Védák elõírta kötelességekkel kapcsolatban. Drága Uram, a védikus himnuszok, a szertartások, a vallásos cselekedetek s minden egyéb, ami az emberi élet tökéletességéhez, az anyagi gyarapodáshoz, az érzékkielégítéshez és a felszabaduláshoz szükséges, mind egy forrásból származnak: a Te legfelsõbb személyedbõl. Az élet e különféle folyamatai végsõ soron arra hivatottak, hogy általuk Téged ismerjen meg az ember. Transzcendentális formád különféle részeinek is nevezhetõk tehát. Mégis eljátszottad egy tanítvány szerepét, s ott éltél velünk a gurunk házában. Bár a saját akaratodból tetted ezt, örömödet lelted e kedvtelésekben, hiszen másképpen semmi szükséged nem lett volna arra, hogy egy emberi lény szerepét játszd. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv nyolcvanadik fejezetéhez, melynek címe: „Az Úr K¥¢£a és Sud§m§ br§hma£a találkozása”.
NYOLCVANEGYEDIK FEJEZET Az Úr K¥¢£a megáldja Sud§m§ br§hma£át K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, minden élõlény Felsõlelke nagyon jól tudja, mi lakozik a szívünkben. Különös szeretettel viseltet br§hma£a bhaktái iránt. Az Úr K¥¢£át brahma£ya-devának is nevezik, ami arra utal, hogy Õ a br§hma£ák imádott Ura. Ebbõl következõen, aki tökéletesen meghódolt az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, az már elérte a br§hma£a szintet. Anélkül, hogy br§hma£ává válnánk, nem érhetjük el a Legfelsõbb Brahmant, az Úr K¥¢ £át. K¥¢£a külön gondoskodik arról, hogy véget vessen bhaktái nehézségeinek. Tiszta bhaktáinak Õ az egyetlen menedéke.
Az Úr K¥¢£a sokáig beszélgetett Sud§m§ Viprával a múlt közös élményeirõl, s aztán hogy tovább élvezhesse régi barátja társaságát, elmosolyodott és így szólt: — Kedves barátom, mit hoztál Nekem? Készített számomra valami finomságot a feleséged? — Az Úr K¥¢£a mosolyogva, nagy szeretettel nézte barátját, majd hozzátette: — Drága barátom, biztosan hoztál Nekem valami ajándékot otthonról! Sud§m§ nem tudta eldönteni, átadja-e az Úr K¥¢£ának az értéktelen rizstörmeléket, ami valójában nem volt alkalmas arra, hogy az Úr megegye. K¥¢£a belelátott a gondolataiba, s így szólt: — Kedves barátom, Nekem nincs szükségem semmire, de ha egy bhaktám szeretete jeléül ad Nekem valamit, még ha jelentéktelen, akkor is nagy örömmel fogadom el. Ám ha valaki nem a bhaktám, bármilyen értékes dolgot ajánljon is fel, nemigen fogadom el azt. Valójában azt fogadom el, amit szeretettel és odaadással ajánlanak Nekem, másképpen, bármilyen értékes is legyen, nem lelem benne örömömet. Tiszta bhaktám a legjelentéktelenebb dologgal is kedveskedhet Nekem — egy kis virággal, egy levéllel vagy egy kevés vízzel —, mert ha felajánlását szeretet itatja át, nemcsak hogy boldogan elfogadom, hanem nagy örömmel el is fogyasztom azt.
Az Úr K¥¢£a ezekkel a szavakkal valójában arról biztosította Sud§m§ Viprát, hogy nagyon boldogan elfogadná a rizstörmeléket, amit otthonról hozott, ám Sud§m§ egyre csak restelkedett, s továbbra sem tudta, hogy oda merje-e azt adni az Úrnak vagy sem. „Hogyan is ajánlhatnék fel ilyen hasznavehetetlen dolgot K¥¢£ának?” — gondolta, s lehajtotta a fejét. Az Úr K¥¢£a — a Felsõlélek — azonban ismeri mindenkinek a szívét, szándékát és vágyát, így azt is tudta, hogy miért látogatta meg Õt Sud§m§ Vipra. Tudta, hogy nagy nincstelenségben élnek, s ezért a felesége megkérte, jöjjön el Hozzá. Sud§m§ban kedves régi iskolatársát látta, s tudta, hogy Sud§m§ Iránta érzett baráti szeretetét soha nem árnyékolta be semmilyen anyagi vágy. „Sud§m§ nem azért jött, hogy kérjen valamit. A felesége kérte meg, hogy látogasson el Hozzám, s õ beleegyezett, hogy a kedvére tegyen” — gondolta az Úr K¥¢£a, s elhatározta, hogy nagyobb gazdagsággal jutalmazza meg Sud§m§ Viprát, mint amit a mennyek királya valaha is el tudna képzelni. Ekkor megragadta a rizstörmelékes batyut, mely a szegény br§hma£a vállán, a csadarja alatt lógott, s így kiáltott:
— Hát ez mi? Drága barátom! Finom, ízletes rizst hoztál Nekem! Azt hiszem, ebbõl nemcsak Én lakom jól, hanem az egész teremtés is. — K¥¢£a szavaiból megérthetjük, hogy mindennek a forrása lévén, Õ a gyökere az egész teremtésnek is, s ahogyan a gyökér öntözésével vízhez juttatjuk a fa minden részét, a K¥¢£ának ajánlott áldozatok vagy a Neki végzett cselekedetek a legmagasabb szintû jótéteményt jelentik mindenki számára, hiszen ezeknek a tetteknek az áldásából az egész teremtés részesül. A K¥¢£a iránti szeretet minden élõlényhez eljut. Míg Sud§m§ Viprához beszélt, az Úr K¥¢£a megevett egy falat rizst a batyuból, ám amikor újra venni akart belõle, Rukmi£¦dev¦, a szerencse istennõje megragadta a kezét, s így szólt:
— Drága Uram, ez az egyetlen falat rizstörmelék elegendõ ahhoz, hogy gazdaggá tegye felajánlóját, nemcsak ebben, hanem a következõ életében is. Drága Uram, Te olyan kegyes vagy bhaktáidhoz, hogy egy falatnyi rizstörmelék is elégedetté tesz, és elégedettséged gazdagságot biztosít bhaktáidnak ebben és a következõ életükben is. Ebbõl is láthatjuk, hogy ha egy bhakta nagy szeretettel és odaadással ajánlja fel az ételt K¥¢£ának, Õ pedig elégedetten elfogadja azt tõle, azzal annyira lekötelezi Rukmi£¦dev¦t, a szerencse istennõjét, hogy az istennõ személyesen megy el a bhakta házába, s a világ leggazdagabb otthonává varázsolja azt. Ha az ember bõségesen megeteti N§r§ya£át, akkor egyúttal a szerencse istennõje, Lak¢m¦ is ott fog vendégeskedni a házában, ami azt jelenti, hogy otthona gazdag lesz. Sud§m§ br§hma£a az éjszakát az Úr K¥¢£a házában töltötte, s közben úgy érezte, mintha a Vaiku£±ha-bolygókon lenne. Valójában ott is volt, hiszen bárhol legyen is az Úr K¥¢£a, az eredeti N§r§ya£a és Rukmi£¦dev¦, a szerencse istennõje, ott az élet semmiben sem különbözik a lelki világ, Vaiku£±haloka életétõl. Mialatt az Úr K¥¢£a palotájában vendégeskedett, a kiváló br§hma£a, Sud§m§ láthatta, K¥¢£a nem készül arra, hogy anyagi javakat adományozzon neki. Ennek ellenére mégsem kért Tõle semmit. Másnap hazaindult, s útközben végig az járt a fejében, hogyan fogadta õt elõzõ nap az Úr K¥¢£a, s e gondolatoktól transzcendentális gyönyörbe merült. Újra és újra felidézte, hogyan bánt vele az Úr K¥¢£a, s végtelenül boldog volt, hogy láthatta Õt. „Nincs annál nagyobb öröm, ha az Úr K¥¢£át, a br§hma£ák nagy pártfogóját látja az ember — gondolta. — Oly
kedves a szívének a bráhmanikus kultúra! Õ maga a Legfelsõbb Brahman, mégis a barátságával tünteti ki a br§hma£ákat. Annyira tiszteli õket, hogy még egy olyan szegény br§hma£át is magához ölelt, mint amilyen én vagyok, pedig a szerencse istennõjén kívül mást soha nem ölel a keblére. De hát ki vagyok én? Csak egy szegény, bûnös br§hma£a. K¥¢£a azonban a Legfelsõbb Úr, a szerencse istennõjének egyedüli menedéke! És mégis, a br§hma£át látva bennem, nagy örömmel, szíve teljes melegével ölelt át engem transzcendentális karjaival. Az Úr K¥¢£a olyan kegyes volt hozzám, hogy leültetett engem arra az ágyra, amelyen a szerencse istennõje szokott pihenni. Úgy bánt velem, mintha a testvére volnék. Nincs is rá szó, hogy mennyire lekötelezett! Amikor elfáradtam, ¼r¦mat¦ Rukmi£¦dev¦, a szerencse istennõje saját kezûleg legyezett egy c§marával, s nem törõdött azzal, hogy õ az Úr K¥¢£a elsõ számú királynõje. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége — a br§hma£ák iránti tiszteletbõl — engem szolgált, sõt, amikor a lábaimat masszírozta vagy saját kezével etetett, valójában imádott engem! A mennyei bolygók, a felszabadulás, az anyagi gazdagság és a misztikus yoga tökéletességeinek elérése érdekében az univerzum valamennyi teremtménye az Úr K¥¢£a lótuszlábait imádja. Mégis olyan kegyes volt hozzám, hogy egy krajcárt sem adott, hiszen jól tudja, hogy én egy szegény ember vagyok, aki ha pénzhez jut, könnyen beképzeltté válik, s a gazdagság annyira elveszi az eszét, hogy elfelejti Õt.” Sud§m§ br§hma£a szavai fontos igazságra világítanak rá. Ha egy nagy szegénységben élõ közönséges ember anyagi jómódért imádkozik az Úrhoz, s ezután egy kis gazdagságra tesz szert, rögtön elfelejtkezik arról, hogy mindezt az Úrnak köszönheti. Ezért az Úr nem ad vagyont a bhaktájának, hacsak nem gyõzõdött már meg annak megbízhatóságáról. Sõt, ha egy kezdõ bhakta õszintén imádja az Urat, de közben azért anyagi javakra is vágyik, az Úr nem teszi számára lehetõvé, hogy megkaphassa õket. Gondolataiba mélyedve a br§hma£a lassan hazaért. Ám amikor megérkezett, azt látta, hogy minden csodálatosan megváltozott. Kis házikója helyén márványból és drágakövekbõl épített paloták sorakoztak, melyek úgy ragyogtak, akár a nap, a hold és a tûz. A paloták között mesés ligeteket, parkokat látott, melyekben gyönyörû férfiak és nõk sétáltak. Csodálatos tavakat pillantott meg tele lótuszvirággal, szépséges liliomokkal, a fákon színpompás madarakkal. Az otthonán végbement csodálatos változás láttán a br§hma£a gondolkodóba esett: „Hogyhogy minden így megváltozott? Ez az én otthonom, vagy valaki másé? Ha ez a hely ugyanaz, ahol azelõtt laktam, akkor vajon mi történhetett, hogy ilyen csodálatos átalakuláson ment keresztül?” Mialatt a bölcs br§hma£a így töprengett, egyszer csak egy csapat félisten-szépségû férfi és nõ jött oda hozzá zenészek és dalnokok kíséretében, s nagy szeretettel, gyönyörû dalokat énekelve köszöntötték õt. Amikor a br§hma£a felesége meghallotta, hogy a férje megérkezett, repesõ szívvel sietett elébe. Olyan szép volt, hogy úgy tûnt, maga a szerencse istennõje szaladt ki férje fogadására a palotából. Amint meglátta a férjét, örömkönnyek szöktek a szemébe, a boldogságtól elszorult a torka, s egy hangot se tudott kiejteni. Elragadtatottságában egyszerûen lehunyta a szemét. Nagy szeretettel és tisztelettel üdvözölte a férjét, gondolatban pedig megölelte õt. Gyönyörû nyakékek és ékszerek voltak rajta, s ahogy ott állt szolgálóleányai között, olyan volt, mint egy félisten-feleség, aki éppen most szállt le repülõjérõl. A br§hma£át nagy csodálattal töltötte el felesége szépsége, s túlcsorduló szívvel, egyetlen szó nélkül lépett be vele a palotába. Amikor belépett a saját lakosztályába, azt látta, hogy az nem is lakosztály, hanem valósággal a mennyek királyának rezidenciája: mindenütt ékköves oszlopok sorakoztak, az ágyak és heverõk elefántcsontból voltak, arannyal és drágakövekkel voltak kirakva, az ágynemû pedig olyan fehér volt, akár a tej habja, s olyan puha, mint a lótuszszirom. Mindenütt aranynyelû legyezõket látott, s ragyogó arany ülõhelyeket lótuszvirág-puhaságú párnákkal. A mennyezetrõl bársony és selyem baldachinok omlottak alá, csipkeszegélyük gyönggyel volt kivarrva. A padlót, mely a legcsodálatosabb áttetszõ márványból készült, smaragdberakások díszítették. A palota hölgyei drágakõbõl készült lámpásokat tartottak kezükben, s a láng és a drágakõ együttese csodálatosan ragyogott. Amikor a br§hma£a látta, hogy egyszeriben hogy meggazdagodott, nem tudta, hogyan történhetett mindez, s mélyen gondolkodóba esett. „Világéletemben nagyon szegény voltam — gondolta —, mi lehet hát az oka, hogy hirtelen ekkora fényûzés vesz körül? Barátomnak, az Úr K¥¢£ának, a Yadu-dinasztia vezérének kegyes tekintetén kívül más oka nem lehet ennek. Ez csakis az Úr K¥¢£a indokolatlan kegyének ajándéka lehet. Az Úr, a szerencse istennõjének férje, önmagában teljes, így hát mindig birtokában van hat fenségének. Tudja, mi rejlik bhaktája szívében, s bõségesen ellátja mindennel, amire az vágyik. Mindezt tehát nem tehette más, mint a barátom, az Úr K¥¢£a. Az én gyönyörû, sötétszínû barátom sokkal bõkezûbb, mint az esõfelhõ, mely vízzel tölti fel az óceánt. A nagylelkû esõfelhõ igyekszik a földmûves kedvében járni, s ahelyett, hogy nappal zavarná esõjével, éjszaka hozza el azt. Ám a földmûves másnap reggel mégis úgy találja, hogy nem esett elég esõ. Az Úr is teljesíti mindenkinek a vágyát, kinek-kinek a helyzete szerint, de aki nem K¥¢£a-tudatú, az az Úr adományát mindig kevesebbnek érzi, mint amire vágyott. Ezzel szemben, amikor bhaktája nagy szeretettel felajánl valamit K¥¢£ának, azt nagy és értékes ajándéknak tartja az Úr. Az én esetem is ezt példázza. Csupán egy kis rizstörmeléket adtam Neki, s Õ viszonzásul a mennyek királyáénál is nagyobb gazdagsággal ajándékozott meg.” Az Úrnak valójában nincs szüksége arra a konkrét dologra, amit bhaktája felajánl Neki, mivel Õ önmagában teljes. Ha egy bhakta felajánl valamit az Úrnak, az végül a saját javára válik, mert bármit is adjon Urának, az milliószorosan visszatérül. Sohasem veszíthetünk azzal, ha K¥¢£ának ajándékozunk valamit: a nyereség, amit viszonzásul kapunk, millió és milliószoros lesz. Sud§m§ br§hma£a úgy érezte, végtelenül le van kötelezve az Úrnak, ezért így gondolkodott: „Az Úr barátságáért imádkozom, azért, hogy szolgálhassam Õt, s hogy nagy odaadással és szeretettel életrõl életre tökéletesen meghódolhassak Elõtte. Nem kívánok semmiféle gazdagságot, csupán arra vágyom, hogy soha ne feledkezzek meg a Neki végzett szolgálatról, s hogy tiszta bhaktái társaságában lehessek. Bárcsak mindig Õt szolgálná az elmém és minden cselekedetem! K¥¢£a, a megszületetlen Istenség Legfelsõbb Személyisége nagyon is jól tudja, hány emelkedett személyiséget taszított már le magas lelki helyzetébõl a hirtelen jött nagy gazdagság, ezért ha egy bhakta egy kis jómódot kér Tõle, az Úr néha nem teljesíti vágyát, mert nagyon vigyáz a híveire. Mivel az anyagi világban élõ, s az
odaadó szolgálat terén még nem érett bhaktát a hirtelen szerzett gazdagság az elbukás veszélyével fenyegeti, az Úr nem áldja meg anyagi jóléttel. Ez is bhaktája iránti indokolatlan kegyének megnyilvánulása. Az Úr legfõbb érdeke az, hogy a bhakta ne essen vissza. K¥¢£a olyan, mint a jóakaró apa, aki nem ad túl sok pénzt éretlen fiának, de amikor fia felnõ és tudja, miképpen kell a pénzzel bánni, egész kincstárát neki ajándékozza. A mûvelt br§hma£a így arra a következtetésre jutott, hogy bármilyen kincset is kapott az Úrtól, azt nem saját mértéktelen érzékkielégítésére, hanem az Úr szolgálatára kell használnia. A br§hma£a elfogadta a hirtelen jött gazdagságot, de ezt a lemondás szellemében tette, s mivel továbbra is távol tartotta magát az érzékkielégítéstõl, békésen élt feleségével, s az Úr pras§damjaként élvezte vagyonát. Minden ételt felajánlott az Úrnak, s csak utána, pras§damként fogyasztotta el. Ha az Úr kegyébõl vagyonra, hírnévre, hatalomra, tudásra vagy szépségre teszünk szert, akkor mindezt az Úr ajándékának kell tekintenünk, s az Õ szolgálatára, nem pedig saját érzékeink kielégítésére kell felhasználnunk. A tanult br§hma£a ebben a tudatban maradt, így az Úr K¥¢£a iránti szeretete, ahelyett, hogy a nagy gazdagság aláásta volna, csak napról napra nõtt. Az anyagi gazdagság lealacsonyodást, de felemelkedést is okozhat, attól függõen, hogy mire használjuk. A nagy vagyon, ha érzékkielégítésre használjuk, visszaesést, ha viszont az Úr szolgálatába állítjuk, felemelkedést eredményez. Abból, ahogyan az Úr K¥¢£a Sud§m§ Viprával bánt, láthatjuk, mennyire elégedett az Istenség Legfelsõbb Személyisége azzal, aki birtokában van a bráhmanikus tulajdonságoknak. Egy Sud§m§ Viprához hasonló kiváló br§hma£a egyben az Úr K¥¢£a bhaktája is. Ezért mondják azt: br§hma£o vai¢£ava¤: egy br§hma£a egyben vai¢£ava is. Néha azt is mondják: br§hma£a¤ pa£¨ita¤. A pa£¨ita szó egy nagyon mûvelt emberre utal, s egy br§hma£a nem lehet ostoba és mûveletlen. Ezért kétfajta br§hma£a van: a vai¢£ava és a pa£¨ita. Akik egyszerûen csak mûveltek, azok pa£¨iták, de még nem bhaktái az Úrnak, azaz még nem vai¢£avák, s az Úr K¥¢£a nem leli bennük nagy örömét. Csupán az, hogy valaki tanult br§hma£a, még nem elég ahhoz, hogy vonzó legyen az Istenség Legfelsõbb Személyisége számára. Egy br§hma£ának nem elég csupán a szentírások — például a ¼r¦mad Bhagavad-g¦t§ és a ¼r¦madBh§gavatam — elvárásainak megfelelõ mûveltségre szert tennie, hanem egyben az Úr K¥¢£a bhaktájának is kell lennie. Élõ példája ennek Sud§m§ Vipra. Tanult br§hma£a volt és nem ragaszkodott semmiféle anyagi érzékkielégítéshez, ugyanakkor kiváló bhaktája volt az Úr K¥¢£ának. Az Úr K¥¢£a, aki az összes áldozat és lemondás élvezõje, nagyon kedveli az olyan br§hma£át, mint Sud§m§ Vipra, s abból is, ahogyan vele bánt, láthattuk, milyen nagy tisztelettel viseltet a br§hma£ák iránt. Ezért az emberi élet tökéletessége az, ha valaki br§hma£a-vai¢£ava lesz, mint Sud§m§ Vipra. Sud§m§ Vipra ráébredt arra, hogy bár az Úr K¥¢£át nem lehet legyõzni, mégis megengedi, hogy a bhaktái gyõzedelmeskedjenek Fölötte. Tisztában volt vele, milyen kegyes volt hozzá az Úr, s így örökös transzban mindig K¥¢ £ára gondolt. Mivel állandóan K¥¢£ára gondolt, s ezáltal örök kapcsolatban állt vele, a szíve, bármilyen anyagi szennyezettség is maradt benne, teljesen megtisztult. Sud§m§ Vipra így hamarosan a lelki királyságba jutott, abba a birodalomba, ahová az élet tökéletességét elért szentek jutnak el. ¼ukadeva Gosv§m¦ kijelentette, hogy bárki, aki meghallgatja Sud§m§ Vipra és az Úr K¥¢£a történetét, s meggyõzõdik róla, milyen szeretettel viseltet az Úr K¥¢£a a Sud§m§hoz hasonló br§hma£a bhakták iránt, fokozatosan szert tehet a Sud§m§ Viprára jellemzõ lelki tulajdonságokra, s így eljuthat az Úr K¥¢£a lelki birodalmába. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv nyolcvanegyedik fejezetéhez, melynek címe: „Az Úr K¥¢ £a megáldja Sud§m§ br§hma£át”.
NYOLCVANKETTEDIK FEJEZET Az Úr K¥¢£a és Balar§ma találkozik V¥nd§vana lakóival Az Úr K¥¢£a és Balar§ma békésen éldegéltek csodálatos városukban, Dv§rak§ban. Egy rendkívül ritka esemény is lezajlott ekkoriban: teljes napfogyatkozás borította sötétségbe a földet. Olyan napfogyatkozás volt ez, amilyet az egyes kalpák, azaz Brahm§ napjai végén lehet csak tapasztalni — a kalpa végén hatalmas felhõ takarja el a napot, s a szûnni nem akaró esõ egészen Svargalokáig elárasztja az alsó bolygórendszereket. Csillagászati számításaik segítségével az emberek már jó elõre tudták, hogy a rendkívüli napfogyatkozás pontosan mikor fog bekövetkezni, ezért mindannyian, férfiak és nõk egyaránt elhatározták, hogy összegyûlnek Kuruk¢etrán, a Samanta-pañcaka nevû szent helyen. A samanta-pañcakai zarándokhely arról nevezetes, hogy itt mutatta be nagy áldozatait az Úr Paraªur§ma, miután huszonegy alkalommal elpusztította a világ összes k¢atriyáját. A megölt k¢atriyák folyamként hömpölygõ vérével aztán öt óriási tavat töltött meg, melyeket itt, Samanta-pañcakánál ásott. Az Úr Paraªur§ma vi¢£u-tattva. Amint azt az ¾ªopani ¢ad is kijelenti, egy vi¢£u-tattvát bûnös tett nem szennyezheti be soha. Noha az Úr Paraªur§ma hatalmas és bûntelen, példamutatásból nagy áldozatokat hajtott végre Samanta-pañcakánál, hogy vezekeljen látszólagos bûnéért, a k¢atriyák lemészárlásáért. Példájával megmutatta, hogy az ölés tudománya, még ha olykor szükséges is, nem jó dolog. Az Úr Paraªur§ma vétkesnek tekintette magát a k¢atriyák megölése miatt; mennyivel bûnösebbek vagyunk hát mi, ha ilyen szörnyû, tiltott tetteket követünk el? Az élõlények elpusztítása idõtlen idõk óta, a világ minden táján tilos.
A napfogyatkozás alkalmából Bh§rata-var¢a minden fontos személyisége ellátogatott a szent zarándokhelyre. Az idõsebb elõkelõségek között ott volt Akr¡ra, Vasudeva és Ugrasena, a fiatalabbak között pedig Gada, Pradyumna, S§mba és a Yadu-dinasztia számos más tagja, akik mind azzal a szándékkal érkeztek, hogy levezekeljék kötelességük végrehajtása közben elkövetett bûneiket. A Yadu-dinasztia majd minden tagja elment Kuruk¢etrára, néhány kiváló harcos azonban — Aniruddha, Pradyumna fia és K¥tavarm§, a Yaduk hadvezére, valamint Sucandra, ¼uka és S§ra£a — Dv§rak§ban maradt, hogy védelmezze a várost. A Yadu-dinasztia sarjai már amúgy is nagyon szépek voltak, ez alkalommal azonban szépségük szinte megszázszorozódott, amint arany nyakékekkel, virágfüzérekkel felékesítve, díszes ruháikban és teljes fegyverzetükben megjelentek. A Yaduk gazdagon feldíszített, a félistenek légi jármûveit idézõ hintókon érkeztek Kuruk¢etrára. A hintókat hatalmas lovak húzták, s mozgásuk olyan volt, akár az óceán hullámzása. Néhány Yadu hatalmas, izmos elefántok hátán ült, melyek oly méltóságteljesen haladtak elõre, mint a felhõk az égen. Feleségeik csodálatos gyaloghintóit a vidy§dharákra emlékeztetõ szépséges férfiak vitték. A gyülekezet olyan gyönyörûen festett, mintha a mennyek félistenei rendeztek volna találkozót. Amikor megérkeztek Kuruk¢etrára, a Yadu-dinasztia tagjai szertartásosan, fegyelmezetten megfürödtek, ahogyan azt a ª§strák elõírják, s a napfogyatkozás teljes ideje alatt böjtöltek, hogy megszabaduljanak bûnös tetteik visszahatásaitól. Védikus szokás, hogy a napfogyatkozás órái alatt az emberek annyi adományt osztanak szét, amennyit csak lehet, ezért a Yaduk sok száz csodálatosan feldíszített tehenet ajándékoztak a br§hma£áknak, melyeknek az volt a különlegességük, hogy arany bokacsengõt viseltek, és a nyakukban virágfüzér lógott. A napfogyatkozás után a Yadu-dinasztia tagjai újra megfürödtek az Úr Paraªur§ma tavaiban, majd bõségesen megvendégelték a br§hma£ákat a legkiválóbb, vajban sült ételekkel. A védikus hagyomány kétféle ételt különböztet meg: nyerset és fõttet. „Nyers” ételek alatt azonban nem nyers gabonaféléket és nyers zöldségeket kell érteni, hanem vízben fõtt ételeket, „fõtt” ételek alatt pedig ghíben (tisztított vajban) sült ételeket. A cap§t¦, a d§l, a rizs, az egyszerû fõzelékfélék, valamint a gyümölcsök és a saláták nyers ételnek számítanak, míg a pur¦, a kacaur¦, a samos§, az édes golyók és a többi ghíben sült étel fõtt ételnek. A napfogyatkozás alkalmából meghívott br§hma£ákat a Yadu-dinasztia fõtt ételekbõl készült pompás lakomával látta vendégül. A Yaduk által bemutatott szertartások kívülrõl a karm¦k rituális ceremóniáira emlékeztettek. Amikor egy karm¦ valamilyen szertartást mutat be, célja egyedül az érzékkielégítés — magas rang, jó feleség, nagy ház, engedelmes gyermekek, gazdagság —, a Yaduk célja azonban egészen más volt: örök hitüket és odaadásukat akarták K¥¢£ának felajánlani. Mindannyian kiváló bhakták voltak, és a sok-sok születés során végrehajtott megannyi jámbor tettük eredményeként most lehetõséget kaptak arra, hogy elnyerjék az Úr K¥¢£a társaságát. Bármit is tettek éppen — amikor fürödni indultak a kuruk¢etrai zarándokhelyen, amikor gondosan ügyeltek arra, hogy betartsák a szabályozó elveket a napfogyatkozás ideje alatt, vagy éppen a br§hma£ákat látták vendégül —, minden cselekedetükben egyedül K¥¢£ára, az Õ odaadó szolgálatára gondoltak. Egyetlen Uruk, imádatuk tökéletes tárgya csakis K¥¢£a volt, senki más. Az a szokás, hogy miután a br§hma£ák már eleget ettek, vendégeik engedélyével a vendéglátók is megtisztelik a pras§damot. Így aztán a br§hma£ák engedélyével a Yadu-dinasztia tagjai is megebédeltek. Ebéd után aztán lepihentek a hatalmas, árnyat adó fák alá, s miután jól kipihenték magukat, felkészültek a látogatók fogadására: rokonokkal, barátokkal, a fennhatóságuk alá tartozó királyokkal és uralkodókkal találkoztak. Számos ország és tartomány — köztük Matsya, Uª¦nara, Koªala, Vidarbha, Kuru, S¥ñjaya, K§mboja, Kekaya, Madras, Kunti, Ýnartha és Kerala — uralkodói eljöttek, akik között ellenségek és barátok egyaránt akadtak. Ám minden látogató közül a legfontosabbak V¥nd§vana lakói voltak. A Nanda Mah§r§ja vezette v¥nd§vanaiak nagy aggodalomban éltek K¥¢£a és Balar§ma távollétében. Úgy döntöttek hát, a napfogyatkozás ürügyén mindannyian eljönnek, hogy újra láthassák szemük fényét, K¥¢£át és Balar§mát.
A v¥nd§vanaiak a Yadu-dinasztia jóakarói és közeli barátai voltak. Találkozásuk a hosszú távollét után megindító pillanat volt. A Yaduk és a v¥nd§vanaiak leírhatatlan boldogságot éreztek,
hogy újra láthatják szeretteiket, és végre beszélgethetnek velük. A viszontlátás örömétõl szívük hevesen dobogott, arcuk kivirult, akár a nyíló lótuszvirág, szemükbõl patakzott a könny, egész testükben borzongtak, s mérhetetlen elragadtatásukban egy idõre a szavuk is elakadt — egyszóval mindnyájan a boldogság óceánjában úsztak. Miközben a férfiak egymás társaságának örültek, a nõknek is hasonló találkozásokban volt részük. Mély barátsággal ölelték meg egymást, lágyan mosolyogtak, s szeretettel pillantottak egymásra. Amikor összeölelkeztek, mennyei boldogság árasztotta el õket, s a mellüket díszítõ sáfrányból és ku¯kumából társuknak is jutott bõven. Szívbõl jövõ ölelésüktõl arcukon patakokban folyt a könny. A fiatalok tiszteletüket ajánlották az idõsebbeknek, akik pedig megáldották õket. Így üdvözölték hát egymást, s elõször egymás hogylétérõl kérdezõsködtek, egy idõ után azonban már csak K¥¢£áról beszéltek. Minden szomszéd, minden rokon valami módon kapcsolatban állt az Úr K¥¢£a evilági kedvteléseivel, s így összes tettük középpontjában Õ állt. Bármilyen cselekedetet is hajtottak végre, akár hagyománytiszteletbõl, akár társadalmi, politikai vagy vallási okokból, minden tettük transzcendentális volt. Az emberi felemelkedés titka a tudás és a lemondás, a ¼r¦mad-Bh§gavatam elsõ énekében pedig az áll, hogy a K¥¢ £ának végzett odaadó szolgálat tudást és lemondást eredményez. A Yadu-dinasztia tagjai és V¥nd§vana tehénpásztorai egytõl egyig K¥¢£ára szegezték az elméjüket. Ez a tökéletes tudás jellemzõje. S mivel elméjük örökké K¥¢£ában merült el, megszabadultak minden anyagi cselekedettõl. Az életnek ezt a szintjét nevezik ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ nyomán yuktavair§gyának. A tudás és a lemondás tehát nem száraz elmélkedést és a tettek megtagadását jelenti, hanem azt, hogy az ember bármit mond vagy cselekszik, azt mindig összekapcsolja K¥¢£ával.
A kuruk¢etrai találkozón Kunt¦dev¦ és Vasudeva — akik testvérek voltak —, valamint a fiaik, menyeik, gyermekeik és családjuk többi tagja hosszú idõ óta elõször látták egymást. Amikor végre beszélgetni kezdtek, hamar elfelejtették a múlt minden megpróbáltatását. — Drága fivérem! — mondta Kunt¦dev¦ bátyjának, Vasudevának. — Oly szerencsétlen vagyok, hiszen egyetlen vágyam sem teljesült soha. Másképp hogyan történhetett volna meg, hogy bár szent és minden tekintetben tökéletes vagy, mégsem kérdezted meg soha, hogy megy a sorom a sok nehézség közepette? — Kunt¦dev¦ itt nyilvánvalóan arra a szenvedésekkel teli idõszakra utalt, amikor fiaival együtt számûzetésbe kényszerült Dh¥tar§¢±ra és Duryodhana ármánykodása miatt. — Drága fivérem! — folytatta. — Jól tudom, hogy amikor a sors ellenünk fordul, még közeli rokonaink is elfelejtkeznek rólunk, sõt, apánk, anyánk és gyerekeink sem gondolnak ránk. Ezért hát, kedves bátyám, nem vádollak semmivel. — Ó, kedves húgom, kérlek, ne szomorkodj — válaszolta Vasudeva —, s ne tégy szemrehányást nekem. Mindig emlékeznünk kell arra, hogy csupán játékszerek vagyunk a gondviselés kezében. Mindenki az Istenség Legfelsõbb Személyiségének irányítása alatt áll, s az Õ irányítása alatt végzi gyümölcsözõ tetteit és kapja meg az értük járó visszahatást. Drága húgom, jól tudod, mennyit gyötört bennünket Ka°sa király, s a nagy üldöztetésben ahányan csak voltunk, mind szétszéledtünk. Végig örökös aggodalomban éltünk, s alig néhány napja térhettünk csak vissza palotánkba, Isten kegyébõl. E beszélgetést követõen Vasudeva és Ugrasena fogadták a látogatóba érkezett királyokat, s illendõen köszöntötték mindnyájukat. K¥¢£a láttán minden látogató transzcendentális boldogságot és végtelen nyugalmat érzett. Az elõkelõ látogatók között ott volt Bh¦¢madeva, Dro£§c§rya, Dh¥tar§ ¢±ra, Duryodhana, G§ndh§r¦ és fiai, valamint Yudhi¢±hira király és felesége, a P§£¨avák és Kunt¦dev¦, S¥ñjaya, Vidura, K¥p§c§rya, Kuntibhoja, Vir§±a, Nagnajit király, Purujit, Drupada, ¼alya, Dh¥¢±aketu, K§ª¦ királya, Damagho¢a, Viª§l§k¢a, valamint Mithil§, Madra, és Kekaya királyai, Yudh§manyu, Suªarm§, B§hlika és fiai és még számos, Yudhi¢±hira királynak meghódolt uralkodó. Amikor megpillantották az Úr K¥¢£át több ezer felesége társaságában, szépségének és fenségének látványától tökéletesen elégedetté váltak. Ahányan csak voltak, mind odamentek az Úr Balar§mához és K¥¢£ához, hogy leróják elõttük tiszteletüket, s miután a testvérpár illõ fogadtatásban részesítette õket, dicsõíteni kezdték a Yadu-dinasztia tagjait, különösen K¥¢£át és Balar§mát. Mivel Ugrasena volt a Bhoják királya, a látogatók õt tekintették a Yaduk vezetõjének, s hozzá intézték szavaikat: — Ó, felséges Ugrasena, Bhoják királya! A világon nincs senki, aki minden tekintetben tökéletes lenne, egyedül a Yaduk. Dicsõség nektek! Dicsõség nektek! Tökéletességetek egyik különleges vonása, hogy mindig láthatjátok az Úr K¥¢£át, akit a legnagyobb misztikus yog¦k is csak hosszú évekig tartó lemondás és önsanyargatás eredményeképpen pillanthatnak meg. Ti azonban mindannyian, minden pillanatban közvetlen kapcsolatban álltok az Úr K¥¢£ával.
— A védikus himnuszok kivétel nélkül az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, K¥¢£át dicsõítik, s a Gangeszt is azért tartják szentnek, mert vizével mossa az Úr K¥¢£a lótuszlábait. A védikus irodalom nem más, mint az Úr K¥¢£a megannyi parancsolata, s mivel minden Véda
tanulmányozásának K¥¢£a megismerése a célja, K¥¢£a kedvteléseinek üzenete és szavai mindig tisztítólag hatnak. Az idõ és a körülmények hatására a föld szinte minden gazdagsága eltûnt, ám amióta K¥¢£a megjelent e bolygón, lótuszlábainak érintésétõl újra a jó szerencse jelei mutatkoznak rajta. Jelenlétében lassan minden törékvésünk sikerrel jár, minden vágyunk beteljesül. Felség, Bhoják királya! A Yadu-dinasztiához házassági és vérrokoni szálak egyaránt fûznek, így állandó kapcsolatban vagy az Úr K¥¢£ával, s bármikor láthatod és megérintheted Õt. Sétálhatsz Vele, beszélgethetsz Vele, együtt ülhetsz Vele, lepihenhetsz Vele, ebédelhetsz Vele. A Yaduk látszólag mindig világi ügyeikkel vannak elfoglalva, melyek csak arra jók, hogy az ember a pokolba vezetõ útját kövezze ki velük, ám az Úr K¥¢£a jelenlétének köszönhetõen, aki a mindentudó, mindenütt jelen lévõ és mindenható Istenség eredeti Személyisége, maga Vi¢£u, valójában mindannyian megszabadultatok az anyagi szennyezõdésektõl, s elértétek a felszabadulás és a Brahman-lét transzcendentális helyzetét. Amikor Nanda Mah§r§ja és V¥nd§vana népe megtudta, hogy a napfogyatkozás alkalmával K¥¢ £a és a Yadu-dinasztia valamennyi tagja jelen lesz Kuruk¢etrán, elhatározták, hogy odamennek. Nanda király és a tehénpásztorok minden szükséges holmit ökrösszekerekre raktak, s V¥nd§vana egész népe felkerekedett, hogy Kuruk¢etrán találkozhasson szeretett fiaival, az Úr Balar§mával és az Úr K¥¢£ával. Amikor a tehénpásztorok megérkeztek, a Yadu-dinasztia tagjait végtelen öröm töltötte el. Amint megpillantották V¥nd§vana lakóit, nyomban fölálltak, hogy üdvözöljék õket, s úgy érezték magukat, mintha újjászülettek volna. Nagy lelkesedéssel várták a találkozást, s amikor végre ott álltak egymással szemben, hosszú perceken keresztül, repesõ szívvel ölelték át egymást. Abban a pillanatban, hogy Vasudeva meglátta Nanda Mah§r§ját, fölugrott és odaszaladt hozzá, s túláradó szeretettel megölelte. Elmesélte neki a hányattatás éveit, azt, hogy Ka°sa miként vetette õt börtönbe, hogyan ölte meg sorra a gyermekeit, hogyan vitte el aztán õ, Vasudeva az újszülött K¥¢ £át Nanda Mah§r§ja házába, ahol aztán Nanda Mah§r§ja és felesége, Yaªod§ úgy nevelték fel K¥¢ £át és Balar§mát, mintha saját gyermekeik lennének. Az Úr Balar§ma és K¥¢£a is megölelték Nanda királyt és Yaªod§ anyát, aztán leborulva ajánlották tiszteletüket lótuszlábaiknak. Nanda és Yaªod§ iránti szeretetükben elszorult a torkuk, s néhány pillanatig szólni sem tudtak. A szerencsés Nanda király és Yaªod§ anya ölükbe vették fiaikat, s végtelen boldogsággal ölelték magukhoz Õket. K¥¢£a és Balar§ma távollétében hosszú ideig nagy boldogtalanságban éltek, most azonban, hogy újra láthatták és megölelhették Õket, minden szenvedésük szertefoszlott. Devak¦, K¥¢£a édesanyja, és Rohi£¦, Balar§ma édesanyja is megölelték Yaªod§ anyát. — Ó, Yaªod§dev¦ királynõ! — köszöntötték. — Te és Nanda Mah§r§ja hûséges barátaink voltatok mindig, s valahányszor rátok gondolunk, eszünkbe jut, mi mindent tettetek értünk barátságból. Olyannyira leköteleztetek bennünket, hogy ha hálából a mennyek királyának gazdagságát adományoznánk nektek, az sem volna elég viszonzás jótetteitekért. Soha nem fogjuk elfelejteni kedvességeteket. Amikor K¥¢£a és Balar§ma megszülettek, a ti gondjaitokba kerültek, mielõtt még valódi apjukat és anyjukat megpillanthatták volna, s ti saját gyermekeitekként neveltétek fel õket. Úgy gondoskodtatok róluk, mint kis fiókáiról a madár. Etettétek, tápláltátok, szeretettel halmoztátok el Õket, s számtalan áldáshozó szertartást elvégeztetek az érdekükben. — Valójában nem is a mi fiaink Õk; hozzátok tartoznak. Nanda Mah§r§jával ti vagytok K¥¢£a és Balar§ma igazi szülei. Amíg ti gondoskodtatok Róluk, a legkisebb nehézségük sem volt az életben. Védelmetek alatt nem volt okuk szemernyi félelemre sem. A szeretõ gondoskodás, melyben nálatok volt részük, méltó emelkedett helyzetetekhez. A nemes lelkû emberek nem tesznek különbséget saját gyermekeik és másokéi között, s nincs ember a földön, aki nemeslelkûbb lenne, mint Nanda Mah§r§ja és te.
Ami V¥nd§vana gop¦jait illeti, nekik életük elsõ percétõl kezdve K¥¢£a volt a mindenük, senki más. Nem létezett számukra más, csak K¥¢£a és Balar§ma. Annyira ragaszkodtak K¥¢£ához, hogy még azt sem tudták elviselni, ha pislogás közben a szemhéjuk lecsukódott, s egy pillanatra nem láthatták Õt. Brahm§t, a test teremtõjét vádolták, amiért ostobán szemhéjakat is teremtett, amelyek pislogás közben megakadályozták õket abban, hogy láthassák K¥¢£át. Mivel a gop¦k oly hosszú ideig voltak távol K¥¢£ától, most, amikor Nanda Mah§r§jával és Yaªod§ anyával együtt eljöttek, K¥¢ £a látványa kimondhatatlan eksztázissal töltötte el õket. Azt ember elképzelni sem tudja, mennyire vágytak a gop¦k arra, hogy újra láthassák K¥¢£át. Amint megpillantották, szemükön át a szívük legmélyébe zárták, s leírhatatlan boldogsággal magukhoz ölelték. Habár csupán gondolatban ölelték meg K¥¢£át, olyan boldogság és elragadtatás árasztotta el õket, hogy egy idõre egészen megfeledkeztek magukról. Eksztatikus transzuk, melybe azáltal kerültek, hogy K¥¢£át gondolatban megölelték, még a legnagyobb yog¦k számára is elérhetetlen, akik pedig szüntelenül az Istenség Legfelsõbb Személyiségén meditálnak. K¥¢£a látta, hogy a gop¦k az eksztázis örvényébe merültek, amikor gondolatban
megölelték Õt, ezért — hiszen jelen van mindenki szívében — belülrõl Õ is öleléssel viszonozta ölelésüket. K¥¢£a Yaªod§ anya és többi anyja, Devak¦ és Rohi£¦ társaságában üldögélt, ám amikor azok beszélgetni kezdtek, kihasználta az alkalmat, s elment, hogy egy félreesõ helyen találkozzon a gop¦kkal. Amint odaért hozzájuk, elmosolyodott, s miután megölelte õket és hogylétük felõl érdeklõdött, bátorításképpen így szólt hozzájuk: — Drága barátnõim, jól tudjátok, hogy az Úr Balar§ma és Én csak azért hagytuk el V¥nd§vanát, hogy örömet szerezzünk rokonainknak és családtagjainknak. Az ellenségekkel való háborúzás hosszú évei alatt sajnos elfelejtettünk titeket, akik pedig oly nagy szeretettel ragaszkodtok Hozzám. Tudom, hogy hálátlan voltam, de azt is tudom, hogy ti ennek ellenére hûségesek vagytok Hozzám. Gondoltatok-e Ránk annak ellenére, hogy el kellett hagynunk benneteket? Drága gop¦k, talán most már nem is szerettek Rám emlékezni, mert úgy érzitek, hálátlan voltam hozzátok? Szívetekre vettétek helytelen viselkedésemet?
— Tudnotok kell azonban, hogy nem Én akartalak elhagyni benneteket: elválásunkat a Sors rendelte így, aki végsõ soron a legfõbb irányító, s azt tesz, amit akar. Egymás karjaiba tereli az embereket, aztán kénye-kedvére elválasztja õket. Néha azt látjuk, az erõs szél felhõket, parányi porszemeket, gyapotpihéket sodor össze, de amint elül a szélvihar, újra szétszóródnak, különválnak. Ehhez hasonlóan a Legfelsõbb Úr a teremtõje mindennek, s minden, amit látunk, energiájának különféle megnyilvánulása. Legfelsõbb akaratából néha találkozunk, néha elválunk, s ebbõl rá kell jönnünk, hogy végsõ soron tökéletesen az Õ akaratától függünk. — Szerencsére ti már elértétek az Irántam érzett szeretetet, ami az egyetlen módja annak, hogy valaki a Velem való kapcsolat transzcendentális helyzetébe emelkedjen. Minden élõlény, akiben ilyen tiszta odaadó szeretet ébred Irántam, végül hazatérhet, vissza Istenhez. Más szóval e tiszta odaadó szolgálat és szeretet az oka a legmagasabb rendû felszabadulásnak. — Drága gop¦-barátnõim, tudjátok meg, hogy minden, ami létezik és mûködik, az Én energiám. Vegyünk például egy agyagedényt. Egyszerûen föld, víz, levegõ, tûz és ég vegyüléke alkotja. Mindig ugyanezek az anyagi összetevõk építik fel, keletkezésekor, léte során és megsemmisülése után egyaránt. Földbõl, vízbõl, tûzbõl, levegõbõl, éterbõl készítik el, léte során ugyanezek az összetevõk alkotják, s amikor eltörik és megsemmisül, különféle alkotórészei az anyagi energia különféle részeibe kerülnek. Ugyanígy a kozmikus megnyilvánulás teremtésekor, fennállása alatt és feloszlása után a létezõ dolgok mind csupán energiám különféle megnyilvánulásai. S mivel ez az energia nem Tõlem különálló energia, megérthetitek, hogy Én mindenben jelen vagyok. — Ugyanígy az élõlény teste sem más, mint az öt elem kombinációja, s az anyagi feltételek között megtestesült élõlény szintén az Én szerves részem. Az élõlény azért kényszerül az anyagi feltételek börtönébe, mert tévesen a legfelsõbb élvezõnek gondolja magát. Ez a hamis énképzet okozza az élõlény rabságát az anyagi létben. Mint a Legfelsõbb Abszolút Igazság, Én transzcendentális vagyok az élõlényekhez és anyagi megtestesülésükhöz képest. A kétféle energia, az anyagi és a lelki, egyaránt legfelsõbb irányításom alatt mûködik. Kedves gop¦k, arra kérlek benneteket, hogy szomorkodás helyett próbáljatok mindent a filozófus szemével nézni. Akkor majd megértitek, hogy örökké Velem vagytok, s hogy semmi okotok a szomorúságra, amikor egymástól távol vagyunk. Az Úr K¥¢£ának ezt a gop¦khoz intézett nagyon fontos tanítását minden bhakta megszívlelheti, aki a K¥¢£a-tudatban tevékenykedik. Az egész filozófiánk az egyidejû egység és különbözõség felfoghatatlan elvén alapszik. A Bhagavadg¦t§ban az Úr azt mondja, hogy személytelen arculatában mindenhol jelen van. Minden Benne létezik, ám Õ személyesen nincs jelen mindenütt. A kozmikus teremtés nem más, mint K¥¢£a energiájának egyik megnyilvánulása, s mivel az energia nem különbözik az energia forrásától, semmi sem különbözik K¥¢£ától. Amikor ez az abszolút tudat, a K¥¢£a-tudat nem él bennünk, el vagyunk választva K¥¢£ától, de amikor felébred bennünk, szó sincs távollétrõl. Az odaadó szolgálat folyamata nem más, mint K¥¢£a-tudatunk felélesztése, s ha a bhakta olyan szerencsés, hogy megérti: az anyagi energia nem különbözik K¥¢£ától, akkor az anyagi energiát és termékeit az Úr szolgálatában tudja használni. K¥¢£a-tudat nélkül viszont a feledékeny élõlény, noha K¥¢£a szerves része, tévesen az anyagi világ élvezõjének képzeli magát, s mivel ezáltal egyre jobban belegabalyodik az anyagi világba, az anyagi energia arra kényszeríti, hogy folytassa anyagi létét. Ezt a Bhagavad-g¦t§ is megerõsíti. Habár az élõlényt az anyagi energia kényszeríti cselekvésre, õ mégis azt hiszi, hogy õ a minden, a legfelsõbb élvezõ. Ha egy bhakta tökéletesen megérti, hogy az Úr K¥¢£a templomi arc§-vigraha-, azaz m¡rti-formája ugyanaz a saccid-§nanda-vigraha, mint K¥¢£a maga, akkor a templomi m¡rtinak végzett szolgálata az Istenség Legfelsõbb Személyiségének közvetlen szolgálatává válik. De ugyanígy maga a templom és annak minden tartozéka, valamint a m¡rtiknak felajánlott étel sem különbözik K¥¢£ától. Az embernek az §c§ryák által elõírt szabályokat kell követnie, s akkor e felsõbb irányítás alatt még itt, ebben az anyagi létben megismerheti K¥¢£át és tökéletes K¥¢£a-tudatra tehet szert. A gop¦k, akiket K¥¢£a az egyidejû egység és különbözõség filozófiájára tanított, mindig K¥¢£a-tudatban maradtak, s így megszabadultak minden anyagi szennyezõdéstõl. Amikor az élõlény ostobán az anyagi világ élvezõjének hiszi magát, tudatát j¦va-koªának nevezik, ami azt jelenti: a hamis én börtöne. Nemcsak a gop¦k, de mindenki más is megszabadulhat e j¦va-koªa rabságból, ha követi K¥¢£a itt leírt utasításait. A K¥¢£a-tudatú ember mindig mentes az önzéstõl; mindent K¥¢£a szolgálatában használ, s egyetlen pillanatra sincs elválasztva Tõle. A gop¦k ezért így imádkoztak K¥¢£ához: — Drága K¥¢£a! Köldöködbõl hajt ki az eredeti lótuszvirág, amely Brahm§, a teremtõ bölcsõje. Senki nem mérheti fel dicsõséged és fenséged, amely még a legkiválóbb gondolkodók, a yoga-siddhik mesterei számára is örök talány marad. A feltételekhez kötött lélek azonban, aki az anyagi lét sötét kútjába zuhant, mégis könnyen menedékre lelhet lótuszlábaidnál, s felszabadul kétségtelenül. Drága K¥¢£a! — folytatták a gop¦k. — Mi mindig családi ügyeinkkel
vagyunk elfoglalva, ezért arra kérünk, maradj a szívünkben, mint a felkelõ nap. Ennél nagyobb áldást nem tudunk elképzelni. A gop¦k örök-felszabadult lelkek, mert tökéletes K¥¢£a-tudatban vannak. Amikor házkörüli teendõikben voltak elmerülve V¥nd§vanában, csupán színlelték az egészet. K¥¢£a megkérhette volna õket, hogy menjenek vele fõvárosába, Dv§rak§ba, V¥nd§vana lakói, a gop¦k azonban a hosszú távollét ellenére sem akartak volna Vele menni. V¥nd§vanában akartak maradni, s továbbra is ott tenni a dolgukat, hogy életük minden lépésénél K¥¢£a jelenlétét érezhessék. Inkább õk kérték arra K¥¢£át, hogy térjen vissza V¥nd§vanába. A gop¦k transzcendentális érzelmekkel átitatott léte az alapelve az Úr Caitanya tanításának. A ratha-y§tr§ ünnepség, amelyen az Úr Caitanya is részt vett, nem más, mint annak az érzelmi folyamatnak a szimbolikus megjelenítése, amikor a gop¦k visszaviszik K¥¢£át V¥nd§vanába. ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ nem akart Dv§rak§ba menni K¥¢£ával, hogy a királyi pompa légkörében élvezze társaságát, mert az eredeti v¥nd§vanai hangulatban akart Vele lenni. Az Úr K¥¢£a, akit mélységes ragaszkodás fûz a gop¦khoz, soha nem hagyja el V¥nd§vanát, s a gop¦k, V¥nd§vana többi lakójával együtt, mindig megmaradnak a K¥¢£a-tudat tökéletes boldogságában. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv nyolcvankettedik fejezetéhez, melynek címe: „Az Úr K¥¢ £a és Balar§ma találkozik V¥nd§vana lakóival”.
NYOLCVANHARMADIK FEJEZET Draupad¦ találkozik K¥¢£a királynõivel Rengetegen jöttek el, hogy láthassák K¥¢£át, s a látogatók közt ott volt Yudhi¢±hira király és a másik négy P§£¨ava fivér is. Miután az Úr K¥¢£a befejezte a gop¦kkal folytatott beszélgetését és a legnagyobb áldásban részesítette õket, visszatért, hogy üdvözölje Yudhi¢±hira Mah§r§ját és a többi rokont, akik szintén azért jöttek, hogy találkozhassanak Vele. Elõször arról kérdezte õket, vajon jól megy-e soruk. Annak, aki látja az Úr K¥¢£a lótuszlábait, valójában nem is mehet rosszul a sora, s amikor az Úr K¥¢£a illendõségbõl Yudhi¢±hira Mah§r§ja hogylétérõl érdeklõdött, a király, aki nagyon boldog volt a szívélyes fogadtatástól, így válaszolt: — Drága Uram, K¥¢£a! A teljesen K¥¢£a-tudatú nagy lelkek és bhakták örökké lótuszlábaidra gondolnak, s e transzcendentális gyönyör nektárjától tökéletesen elégedettek. A nektár, melyet szakadatlanul élveznek, néha kicsöppen szájukon, s transzcendentális tetteidrõl szóló elbeszélések formájában másokra is ráhull. A bhakta ajkáról fakadó nektárnak oly csodálatos hatása van, hogy ha valaki olyan szerencsés, hogy ihat belõle, rögtön kiszabadul a születés és halál örök körforgásából. Anyagi létünk oka az, hogy elfelejtettünk Téged, ám szerencsére nyomban eloszlik a felejtés sötétsége, ha valaki olyan kivételes helyzetbe kerül, hogy dicsõségedrõl hallhat. Ezért, drága Uram, hogyan is mehetne rosszul a sora annak, aki örökké a dicsõ tetteidrõl szóló elbeszéléseket hallgatja? — Mivel teljesen meghódoltunk Neked, s lótuszlábadon kívül nincs más menedékünk, mindig szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Drága Uram, a határtalan tudás és a transzcendentális gyönyör óceánja vagy. Az anyagi lét háromféle állapotában — ébren, félálomban és mély álomban — létrejött elmeszülemények visszahatásai nem léteznek a K¥¢£a-tudatban: a K¥¢£a-tudat minden ilyen visszahatást semlegesít. Uram, Te vagy minden fölszabadult lélek végcélja. Saját független akaratodból szálltál alá a földre, belsõ energiád, a yogam§y§ által, s hogy visszaállítsd az élet védikus elveit, közönséges halandóként jelentél meg. Te vagy a Legfelsõbb Személy, ezért nem érheti semmiféle szerencsétlenség azt, aki teljesen meghódolt Elõtted.
Amíg az Úr K¥¢£a a számtalan látogatót fogadta és imáikat hallgatta, a Kuru- és a Yadudinasztia hölgyei kihasználták a lehetõséget, hogy találkozzanak egymással és az Úr K¥¢£a transzcendentális kedvteléseirõl beszélgessenek. Elõször Draupad¦ kezdte faggatni K¥¢£a feleségeit: — Kedves Rukmi£¦, Bhadr§, J§mbavat¦, Saty§, Satyabh§m§, K§lind¦, ¼aiby§ (Mitravind§), Lak ¢ma£§, Rohi£¦, és kedves többiek, K¥¢£a feleségei! Kérlek, meséljétek el, hogyan fogadott benneteket feleségeivé K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, s hogyan házasodott össze veletek a közönséges emberek házassági szertartása szerint! Draupad¦ kérdésére Rukmi£¦dev¦, a legfõbb királynõ így válaszolt: — Kedves Draupad¦m! Jar§sandha és a többi herceg azt akarták, hogy ¼iªup§la királyhoz menjek feleségül, s már minden készen is állt az esküvõhöz. Ahogyan az ilyenkor szokás, a házassági ceremónián jelen lévõ hercegek mindegyike el volt készülve rá, hogy ha kell, akár fegyverrel is szembeszálljon bárkivel, aki arra vetemedik, hogy megpróbálja megakadályozni a házasságot. Ám az Istenség Legfelsõbb Személyisége elrabolt engem, ahogyan az oroszlán ragadja el a bárányt a nyájból. Ez a tett azonban korántsem volt meglepõ K¥¢£a részérõl, hiszen e világ nagy hõsei és királyai mind meghódolnak az Úr elõtt, s lótuszlábaihoz érintik sisakjukat. Kedves Draupad¦m, örök vágyam az, hogy életrõl életre az Úr K¥¢£át, minden gyönyör és szépség tárházát szolgálhassam. Nincs is más vágyam és törekvésem az életben. — Kedves Draupad¦! — vette át a szót Rukmi£¦tõl Satyabh§m§. — Atyámat mélyen lesújtotta öccse, Prasena halála, s alaptalanul az Úr K¥¢£át vádolta meggyilkolásával és a Syamantaka ékszer elrablásával, amit valójában J§mbav§n vett magához. Hogy kiköszörülje a hírnevén esett csorbát és tanúságot tegyen makulátlan jellemérõl, az Úr K¥¢£a megvívott J§mbav§nnal, és visszaszerezte tõle a Syamantakát, amit aztán átadott apámnak. Apám rettentõen szégyellte, hogy K¥¢£át okolta öccse haláláért. Miután visszakapta a Syamantaka ékszert, úgy gondolta, azzal hozhatja helyre hibáját, ha — bár már másnak ígérte kezemet — fölajánl engem is és az ékszert is K¥¢£a lótuszlábainak. Így lettem hát K¥¢£a szolgálólánya és felesége. Satyabh§m§ után J§mbavat¦ szólalt meg, hogy válaszoljon Draupad¦ kérdésére: — Kedves Draupad¦m! Amikor az Úr K¥¢£a megtámadta atyámat, J§mbav§nt, a ¥k¢ák királyát, apám nem tudta, hogy az Úr K¥¢£a nem más, mint hajdani ura, az Úr R§macandra, S¦t§ férje. Nem jött rá, kivel áll szemben, s huszonhét álló napig harcolt az Úr K¥¢£ával. Amikor teljesen kimerült, végre megértette, hogy ¼r¦ K¥¢£a nem lehet más, mint az Úr R§macandra, hiszen Rajta kívül senki nem gyõzhette volna le õt. Ez a fölismerés aztán észhez térítette apámat, s azonnal visszaadta a Syamantaka ékszert, ráadásként pedig, hogy elégedetté tegye az Urat, odaadott Neki engem is. Így lettem az Úr hitvese, s így teljesült az a vágyam, hogy életrõl életre K¥¢£a szolgája lehessek.
J§mbavat¦t K§lind¦ követte a sorban: Draupad¦m! Én szigorú lemondásokat végeztem, és sanyargattam a testem, hogy elnyerjem az Úr K¥¢£át férjemül. Amikor az Úr ezt megtudta, kegyesen eljött hozzám barátjával, — Kedves
Arjunával, s elfogadott engem hitvesének. Elvitt a Yamun§ folyó partjáról, s azóta boldogan söprögetek a házában, Õ pedig hites feleségeként bánik velem. — Kedves Draupad¦m! — szólalt meg most Mitravind§. — Svaya°vara ceremóniámra sok-sok herceg sereglett össze. Az Úr K¥¢£a szintén ott volt, s miután minden jelen lévõ herceget legyõzött, elfogadott engem szolgálójának. Azonnal Dv§rak§ba vitt, épp úgy, ahogy az oroszlán ragadja el az õzet a kutyafalka elõl. Bátyáim meg akartak küzdeni Vele, ám egytõl egyig vereséget szenvedtek. Beteljesült hát régi vágyam, hogy életrõl életre K¥¢£a szolgálója lehessek. — Kedves Draupad¦! — kezdte történetét Saty§. — Atyám svaya°vara ceremóniát hirdetett, s hogy próbára tegye a kérõk erejét és hõsiességét, kikötötte, hogy mindegyikük küzdjön meg hét hegyes és hosszú szarvú, dühös bikájával. Sokan megpróbálták legyõzni a bikákat, ám mind szerencsétlenül jártak: a bikák mindnyájuknak ellátták a baját, és sebesülten, leforrázva kellett hazatérniük. Amikor azonban az Úr K¥¢£a került sorra, úgy küzdött meg velük, mintha játékszerek lennének. Megfékezte õket, s mindegyiket megkötözte az orrlyukánál fogva. Olyan könnyedén szelídítette meg õket, mint a gyerekek a kecskegidákat. Atyám boldog volt, s nagy pompával adott hozzá az Úr K¥¢£ához. Hozományul egész hadseregre való katonát, lovakat, kocsikat, elefántokat adott, szolgálóleányok százaival együtt. Az Úr K¥¢£a ezután a fõvárosába, Dv§rak§ba vitt. Útközben hercegek támadták meg, de Õ mindegyiküket legyõzte. Így kaptam meg a kiváltságot, hogy szolgálóleányaként lótuszlábait szolgálhatom. — Kedves Draupad¦m! — kezdte történetét Bhadr§. — Az Úr K¥¢£a anyai nagybátyám fia, s én olyan szerencsés voltam, hogy vonzódni kezdtem lótuszlábaihoz. Amikor apám észrevette érzéseimet, õ maga rendezte el a házasságot. Felajánlotta az Úr K¥¢£ának, hogy vegyen feleségül, s hozományként egy egész ak¢auhi£¦t, egy hadosztálynyi fölfegyverzett katonát adott Neki, számtalan szolgálólánnyal és királyi ajándékokkal együtt. Nem tudom, megkapom-e majd az Úr K¥¢£a menedékét eljövendõ életeim során is, de mindenképpen azért imádkozom, hogy bárhol szülessek meg, soha ne felejtsem el a kapcsolatot, mely lótuszlábaihoz fûz.
Ekkor Lak¢ma£§ szólalt meg: — Kedves királynõm! Sokszor hallottam a nagy szenttõl, N§radától az Úr K¥¢£a dicsõ kedvteléseirõl, s vonzódni kezdtem K¥¢£a lótuszlábaihoz. Attól fogva, hogy meghallottam N§radától, hogy a szerencse istennõje, Lak¢m¦ szintén vonzódik K¥¢£a lótuszlábaihoz, örökké Rá gondoltam, s vonzalmam nõttön nõtt. Kedves királynõm! Atyám nagyon szeretett engem, s amikor megérezte, hogy vonzódom K¥¢£ához, kieszelt egy tervet, hasonlót, mint amilyet a te apád is: a svaya°vara ceremónián a kérõknek nyílvesszõjükkel át kellett lõniük egy hal szemén. Az én svaya°varám csak annyiban különbözött a tiédtõl, hogy a tiéden a hal jól láthatóan függött alá a magasból, az enyémen azonban egy lepel fedte, s csak a tükörképe volt látható az alatta elhelyezett vízzel teli edény felszínén. Ez volt az én svaya°varám különlegessége. — Az esemény híre az egész világot bejárta, s amikor a hercegek fülébe is eljutott, mindenfelõl özönleni kezdtek apám fõvárosába, teljes fegyverzetben, katonai tanácsadóik kíséretében. Mindegyikük égett a vágytól, hogy elnyerje a kezemet. Egyik a másik után emelte föl az íjat és a nyilat, hogy átlõje a halat. Ám sokan még felhúrozni sem tudták a hatalmas fegyvert: kénytelenek voltak visszatenni az íjat a helyére, anélkül, hogy egyáltalán célba vették volna a halat. Néhányan nagy nehezen kifeszítették a húrt az íj két vége között, de odakötözni már nem tudták a másik végéhez, s a fölpattanó íj leterítette õket. Kedves királynõm, csodálkozni fogsz, ha megtudod, mennyi híres király és hõs volt jelen a svaya°varámon. A nagy hõsök, Jar§sandha, Amba¢±ha, ¼iªup§la, Bh¦masena, Duryodhana és Kar£a ugyan föl tudták húrozni az íjat, de a halat elvétették, mert le volt takarva, s a tükörkép alapján nem tudták meghatározni pontos helyzetét. A P§£¨avák ünnepelt hõse, Arjuna látta a hal tükörképét a vízben, és sikerült is rájönnie, hol a cél, amikor azonban hosszas készülõdés után kilõtte nyílvesszõjét, nem a megfelelõ helyen találta el. De az õ nyila legalább érintette a halat, s így ismét bebizonyította: az összes többi hercegnél különb. — A hercegek, akik megpróbálták eltalálni a célt, egytõl egyig kudarcot vallottak, s csalódottan távoztak a próbatétel színhelyérõl, sõt volt olyan kérõ is, aki úgy hagyta el a svaya°varát, hogy szerencsét sem próbált. Amikor azonban végül az Úr K¥¢£a emelte föl az íjat, olyan könnyedén felhúrozta, mint a gyerekek kis játék íjukat. A nyílvesszõt a húrra illesztette, majd — miután egyetlen egyszer rápillantott a vízben tükrözõdõ hal képére — kilõtte, s az átlõtt célpont nyomban leesett. Az Úr K¥¢£a gyõzelme éppen délben következett be, az abhijit nevû pillanatban, mely asztrológiailag igen kedvezõnek számít. A gyõzelemre felharsanó „Jaya! Jaya!” kiáltásokat az egész világon lehetett hallani. A mennyek lakóinak tetszését égi dobpergés adta tudtul, a hatalmas félistenek pedig túláradó örömükben virágesõvel öntözték a földet. — Ekkor léptem be én az arénába. Lábaimon a bokacsengettyûk minden lépésnél édesen csilingeltek, csodálatos, új selyemruhát viseltem, hajamat virágok díszítették, s az Úr K¥¢£a gyõzelme fölötti örömömben és elragadtatásomban kedvesen mosolyogtam. Kezemben egy drágakövekkel kirakott arany nyakláncot tartottam, mely idõnként megcsillant a napfényben. Hullámos hajam keretezte arcom fülbevalóim fényében ragyogott. Tétován végignéztem a jelenlévõ hercegeken, s amikor végre megtaláltam az én Uramat, az arany nyakláncot lassan a nyakába tettem. Ahogy már említettem, elmémet kezdettõl fogva rabul ejtette az Úr K¥¢£a, így hát a gyõzelem dicsõ pillanatának éreztem, amikor a nyakába tettem az ékszert. Abban a pillanatban felharsant a m¥da¯ga-, pa±aha- és §naka-dobok, a kagylókürtök, üstdobok és a sok-sok többi hangszer óriási hangorkánná egyesült hangja. S míg szólt a zene, a legjobb táncosok, táncosnõk lejtették táncukat, mesteri dalnokok énekelték csodálatos dalaikat.
— Kedves Draupad¦m! Amikor elfogadtam az Úr K¥¢£át imádott férjemnek, Õ pedig engem a szolgálólányának, hangos moraj futott végig a csalódott hercegek sorain. Mindegyiküket izgatottá tették kéjes vágyaik, de férjem, ügyet sem vetve rájuk, négykarú N§r§ya£a-formájában kocsijába emelt, melyet négy kiváló paripa húzott. Mivel ellenállásra számított a hercegek részérõl, felvette mellvértjét és ¼§r¯ga nevû íját, majd kiváló kocsihajtónk, D§ruka a lovak közé csapott, s a hintó
már röpített is minket Dv§rak§ városa felé. Az Úr K¥¢£a olyan gyorsan ragadott el a hercegek elõl, ahogyan az oroszlán ragadja el az õzet a csordából. A hercegek közül néhányan meg akartak állítani bennünket, és fegyverrel a kezükben közeledtek felénk. Olyanok voltak, akár az oroszlánra támadó kutyák. Az Úr K¥¢£a azonban ¼§¥¯ga íjából hatalmas nyílzáport zúdított rájuk, s hatalmas erejû nyilai egyeseknek a kezét, másoknak a lábát, megint másoknak pedig a fejét vágták le. Akit valahogyan elkerültek a nyilak, az hanyatt-homlok menekült a csatatérrõl. — Amikor az Istenség Legfelsõbb Személyisége megérkezett az univerzum legünnepeltebb városába, Dv§rak§ba, olyan volt, akár a ragyogó nap. Egész Dv§rak§t feldíszítették a dicsõ alkalomból. Annyi zászlóval és füzérrel aggatták teli, s annyi diadalkaput emeltek utcáin, hogy még a napfény is alig tudott behatolni a városba. Ahogyan már említettem, apám nagyon szeretett, s amikor látta, hogy teljesült a vágyam — az Úr K¥¢£a felesége lettem —, nagy örömében töméntelen ajándékot osztott szét barátai és rokonai között — értékes ruhákat, ékszereket, ágyakat, ülõszõnyegeket. Az Úr K¥¢£a önmagában teljes, apám mégis úgy döntött, hatalmas hozományt ajánl föl férjemnek, s kincsekkel, katonákkal, elefántokkal, hintókkal, lovakkal, ritka és értékes fegyverekkel halmozta el nagy boldogan. Kedves királynõm, ekkor döbbentem rá, hogy elõzõ életemben biztosan nagy jámbor tetteket hajthattam végre, különben hogyan szolgálhatnám most házában az Istenség Legfelsõbb Személyiségét? Amikor az Úr K¥¢£a legfõbb királynõi befejezték beszámolóikat, Rohi£¦ vette át a szót, s a többi tizenhatezer királynõ nevében elmesélte, õk hogyan lettek K¥¢£a feleségei. — Kedves királynõm! Amikor Bhaum§sura meghódította az egész földkerekséget, ahány gyönyörû királylány csak volt, mindet elrabolta, s a palotájában tartotta fogva õket. Amikor rabságunknak híre az Úr K¥¢£a fülébe jutott, eljött, hogy megküzdjön Bhaum§surával, s mindnyájunkat kiszabadított. Az Úr K¥¢£a megölte Bhaum§surát összes katonájával együtt, és habár egyetlen feleségre se volt szüksége, kérésünkre mégis mind a tizenhatezrünket feleségül vett. Kedves királynõm! Nem volt más erényünk, csak az, hogy örökké az Úr lótuszlábaira gondoltunk. Ez a módja annak, hogy az ember megszabaduljon az ismétlõdõ születés és halál börtönébõl. Kedves Draupad¦ királynõ, mi nem vágyunk semmiféle gazdagságra, királyságra, birodalomra, mennyei élvezetekre. Nem kívánunk efféle anyagi örömöket élvezni. A yoga által elérhetõ misztikus képességekre sem vágyunk, s az Úr Brahm§ helyzetét sem akarjuk elérni. A felszabadulás különféle fajtáira (s§r¡pya, s§lokya, s§r¢±i, s§m¦pya, s§yujya) sem vágyakozunk. Nem vonzódunk ezekhez a fenségekhez. Egyedüli célunk, hogy életrõl életre fejünkre szórhassuk a porszemeket, melyek az Úr K¥¢£a lótuszlábait érintették. A szerencse istennõje is arra vágyik, hogy illatos sáfránnyal bekent keblén tarthassa ezt a port. Mi is csak arra a porra vágyunk, amely az Úr K¥¢£a lótuszlábaira tapad, amikor V¥nd§vana földjén barangol mint tehénpásztorfiú. A gop¦knak, de a tehénpásztoroknak és a bennszülött nõknek is az a leghõbb vágyuk, hogy fûszálként vagy szalmaszálként születhessenek meg V¥nd§vanában, hogy az Úr K¥¢£a lótuszlábai lépkedjenek rajtuk. Kedves királynõm! Mi sem vágyunk másra, csak arra, hogy életrõl életre V¥nd§vana fûszálai lehessünk. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv nyolcvanharmadik fejezetéhez, melynek címe „Draupad¦ találkozik K¥¢£a királynõivel”.
NYOLCVANNEGYEDIK FEJEZET Vasudeva áldozati szertartásai A napfogyatkozás idején Kuruk¢etrára látogató hölgyek között ott volt Kunt¦, G§ndh§r¦, Draupad¦, Subhadr§, sok más királynõ, valamint V¥nd§vana gop¦jai is. Amikor az Úr K¥¢£a királynõi arról meséltek nekik, miképpen vette õket feleségül az Úr K¥¢£a, a Kuru-dinasztia hölgytagjai nagy bámulattal hallgatták õket. Csodálattal látták, milyen nagy szeretettel ragaszkodnak a királynõk K¥¢£ához, s miközben a királynõk férjük iránti mély érzéseikrõl meséltek nekik, elfutotta a szemüket a könny.
Miközben a hölgyek egymással társalogtak, s a férfiak is elmerültek a beszélgetésben, a világ minden tájáról érkeztek a nagy szentek és aszkéták, akik az Úr K¥¢£át és Balar§mát akarták látni. A legkiválóbb bölcsek is eljöttek: K¥¢£a-dvaip§yana Vy§sa, a bölcs N§rada, Cyavana, Devala, Asita, Viªv§mitra, ¼at§nanda, Bharadv§ja, Gautama, az Úr Paraªur§ma és tanítványai, Vasi¢±ha, G§lava, Bh¥gu, Pulastya, Kaªyapa, Atri, M§rka£¨eya, B¥haspati, Dvita, Trita, Ekata, Brahm§ fiai, azaz a négy Kum§ra (Sanaka, Sanandana, San§tana és Sanat-kum§ra), valamint A¯gir§, Agastya, Y§jñavalkya és V§madeva. Amikor a szentek és aszkéták megérkeztek, Yudhi¢±hira Mah§r§ja, a fivérei, a többi király, továbbá az Úr K¥¢£a és Balar§ma azonnal felálltak, s leborulva fejezték ki hódolatukat az univerzum e nagy tiszteletben álló bölcsei elõtt. Hellyel kínálták õket, megmosták lábukat, ízletes gyümölcsöket, virágfüzéreket, füstölõt és szantálpépet ajánlottak föl nekik, majd a K¥¢£a és Balar§ma vezette királyok védikus elõírásokon alapuló imádatban részesítették õket. Amikor a szentek kényelmesen helyet foglaltak, az Úr K¥¢£a, aki a vallás megvédelmezéséért szállt alá, a királyok nevében beszélni kezdett hozzájuk. Amikor megszólalt, az egész gyülekezet elcsendesedett, s mindenki nagy figyelemmel hallgatta üdvözlõ szavait.
— Minden dicsõséget az összegyûlt szenteknek és aszkétáknak! — mondta az Úr K¥¢£a. — Ma mindannyiunk élete sikeressé vált. Életünk célját értük ma el, mert szemtõl szemben láthatjuk e felszabadult lelkeket, a legkiválóbb szenteket és aszkétákat, akiknek megpillantása még a mennyei bolygók félisteneinek is hõ vágya. Azok, akik kezdõk az odaadó szolgálatban, s csupán a templomi m¡rtik elõtt fejezik ki tiszteletüket, de azt már nem látják, hogy az Úr mindenki szívében ott lakozik, s azok, akik érzéki vágyaik beteljesüléséért a félisteneket imádják, nem képesek felismerni e szent emberek fontosságát. Az ilyen embereknek nem adatik meg, hogy otthonaikban fogadják e szenteket, hogy szemtõl szemben lássák õket, hogy megérintsék lótuszlábaikat, hogy érdeklõdjenek hogylétük felõl, s hogy odaadóan imádják õket. A kezdõ bhakták, illetve általában a neofiták, nem ismerik fel a nagy mah§tm§k jelentõségét. Csupán a külsõségek miatt járnak templomba, s csak a m¡rtik elõtt fejezik ki hódolatukat. Amikor valaki eljut a transzcendentális tudat következõ szintjére, már a mah§tm§kat és a bhaktákat is fontosnak látja, s megpróbál a kedvükben is járni. Ezért mondta az Úr K¥¢£a, hogy a kezdõ bhakta nem képes felismerni a nagy szentek, a bhakták és az aszkéták fontosságát. — Senki sem tisztulhat meg csupán azáltal, hogy a szent zarándokhelyekre utazik, megfürdik és megnézi a félistenek templomainak m¡rtijait — folytatta az Úr K¥¢£a. — Ha azonban találkozik egy nagy bhaktával, egy mah§tm§val, az Istenség Személyiségének képviselõjével, akkor azonnal megtisztul. Ha megtisztulása érdekében az ember a különbözõ elemeket (a tüzet, a napot, a holdat, a földet, a vizet, a levegõt, az eget és az elmét), illetve az õket képviselõ félisteneket imádja az elõírásoknak megfelelõen, akkor csak fokozatosan szabadulhat meg az irigységtõl, ám egy nagy lélek szolgálatában az irigy ember bûnös tettei azonnal és maradéktalanul semmivé válnak. Nagyra becsült szentek és tisztelt királyok, aki saját énjeként fogadja el ezt az anyagi testet, mely három elembõl, nyálkából, epébõl és levegõbõl áll, aki családját és rokonait sajátjának tekinti, aki az anyagi dolgokat imádnivalónak vél, vagy aki a szent zarándokhelyeket csupán azért látogatja, hogy megfürödjön ott, ám sohasem keresi a nagy személyiségek, a szentek és mah§tm§k társaságát, az — legyen bár emberi testben — bizony nem más, mint egy állat, egy szamár. — A legfelsõbb tekintély, az Úr K¥¢£a komoly szavai hallatán néma csend lett úrrá a szentek és aszkéták gyülekezetében. Csodálattal töltötte el õket az Úr rövid, tömör beszéde az élet abszolút filozófiájáról. Amíg valaki nem rendelkezik mély tudással, addig saját testét önmagának, családtagjait sajátjának, szülõföldjét pedig imádandónak véli. Ebbõl az életfelfogásból származik a nacionalizmus eszméje is. Az Úr K¥¢£a elítélte ezeket az eszméket, ahogy az olyan embereket is, akik csak azért látogatnak el a szent helyekre, hogy megfürödjenek, de nem élnek a lehetõséggel, amit az ott élõ nagy bhakták és mah§tm§k társasága jelent. Az ilyen embereket a legostobább állathoz, a szamárhoz hasonlítja. Az Úr K¥¢£a hallgatósága elgondolkodott a hallottakon, s valamennyien arra a következtetésre jutottak, hogy Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége, aki egy olyan egyszerû ember szerepét játssza, aki elõzõ tettei következményeként volt kénytelen elfogadni egy bizonyos fajta testet; s csupán azért játssza e szerepet, hogy megtanítsa az embereket arra, miképpen élhetnek úgy, hogy elérjék az emberi élet tökéletességét.
Miután arra a következtetésre jutottak, hogy K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, a szentek így szóltak: — Drága Urunk, hiába vagyunk az emberi társadalom vezetõi, akiknek ismernie kell az élet tökéletes filozófiáját, külsõ energiád varázsa teljesen megzavar minket. Ámulattal nézzük viselkedésedet, mely pontosan olyan, akár egy közönséges emberé, s elrejti tényleges valódat, az
Istenség Legfelsõbb Személyiségét. Kedvteléseidet ezért mindennél csodálatosabbnak tartjuk.
— Drága Urunk, saját energiád által megteremted, fenntartod és elpusztítod a különbözõ nevek és formák e kozmikus megnyilvánulását, pontosan úgy, ahogy a föld is megteremti a kövek és fák sokféleségét, a különbözõ neveket és formákat, annak ellenére, hogy õ maga változatlan marad. Habár a legváltozatosabb megnyilvánulásokat teremted meg energiáddal, Rád nem hatnak ezek a cselekedetek. Drága Urunk, elképedve szemléljük csodálatos tetteidet. Habár az anyagi teremtéshez képest transzcendentális vagy, és magad vagy a Legfelsõbb Úr, valamint minden élõlény Felsõlelke, belsõ energiád által megjelensz a földön, hogy megvédd bhaktáidat és elpusztítsd a gonosztevõket. Megjelenéseddel visszaállítod az örök vallás elveit, amit az anyagi energiával való hosszas érintkezése elfelejtet az emberekkel. Drága Urunk, Te teremtetted meg az emberi társadalom lelki és foglalkozás szerinti — az egyes emberek alaptermészetén és képességein alapuló — rendjeit, s amikor a lelkiismeretlen emberek kiforgatják önmagukból s eltorzítják e rendeket, megjelensz és újra megalapozod azokat. — Drága Urunk, a védikus tudás tiszta szívedet képviseli. A lemondás, a Védák tanulmányozása és a meditálás transzai lényed más-más fajta megismeréséhez, különbözõ, megnyilvánult és megnyilvánulatlan arculataidhoz vezetnek. A jelenségvilág személytelen energiád megnyilvánulása, de Te magad, az eredeti Istenség Személyiségeként nem nyilvánulsz meg benne. Te vagy a Legfelsõbb Lélek, a Legfelsõbb Brahman. Azok, akik a bráhmanikus kultúra szerint élnek, meg tudják érteni a transzcendentális lényeddel kapcsolatos igazságokat. Éppen ezért a legnagyobb tisztelettel viseltetsz a br§hma£ák iránt, s a bráhmanikus kultúra legkiválóbb követõje vagy — ezért hívnak brahma£ya-devának is Téged. Drága Urunk, minden áldásnak, szerencsének Te vagy a végsõ jóváhagyója, s Te vagy minden szent ember végsõ menedéke. Éppen ezért úgy gondoljuk, azzal, hogy Veled találkoztunk, elértük életünk, mûveltségünk, lemondásunk és lelki tudásunk tökéletességét. Valójában Te vagy a végsõ célja az ember valamennyi transzcendentális törekvésének. — Drága Urunk, végtelen tudásodnak nincs határa. Lényed transzcendentális, öröklét, gyönyör és tudás alkotja. Te vagy az Istenség Legfelsõbb Személyisége, a Legfelsõbb Brahman, a Legfelsõbb Lélek. Belsõ energiád, a yogam§y§ mögé rejtõzve most éppen elrejted végtelen energiáidat, mi mégis tisztában vagyunk mindenek fölötti helyzeteddel. Ezért mindannyian tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk Neked. Drága Urunk, emberi lényként élvezed transzcendentális kedvteléseidet, de mivel elrejted transzcendentális fenségedet, senki sincs tudatában annak, sem a jelen lévõ királyok, sem a Yadu-dinasztia tagjai közül, akik pedig örökké Veled vannak, Veled esznek, és a Te társaságodban ülnek, hogy Te vagy minden ok oka, mindenki lelke, a teremtés eredeti okozója.
— Éjszaka, miközben alszik, az álmában teremtett képzeletbeli alakokat valóságosnak fogja fel az ember, s a képzelt álomtestet saját, valódi testének véli. Ez idõ alatt elfelejti, hogy a hallucinációban keletkezett test mellett, ébrenlétében egy másik test, egy valóságos test vár rá. Valójában az ébrenlét alatt is ugyanez történik: a megzavarodott feltételekhez kötött lélek valódi boldogságnak véli az érzéki élvezeteket.
— Azáltal, hogy az anyagi test érzékeinek élvezeteibe merül, az egyéni lélek befedõdik, tudata anyagilag beszennyezõdik. Az anyagi tudat az egyedüli oka annak, ha az ember nem érzékeli, nem ismeri teljes valójában az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, K¥¢£át. Minden nagy misztikus yog¦ arra törekszik, hogy a yoga folyamatának állhatatos követése révén visszaszerezze K¥¢£a-tudatát, s így megpillantsa lótuszlábaidat. Transzcendentális formádon meditálnak, hogy megszabaduljanak bûnös cselekedeteik felhalmozódott visszahatásaitól. Azt mondják, a Gangesz vize az ember tengernyi bûnét képes elmosni, ám a Gangesz csupán a Te lótuszlábaid miatt dicsõséges, mert nem más, mint lótuszlábaid verejtéke. Ma nagy szerencse ért mindannyiunkat: közvetlenül láthatjuk lótuszlábaidat. Drága Urunk, mindannyian meghódolt lelkek és a Te bhaktáid vagyunk, ezért légy könyörületes hozzánk és részesíts minket indokolatlan kegyedben. Jól tudjuk, hogy akik szakadatlan odaadó szolgálatuk által felszabadultak, azokat többé nem szennyezik be az anyagi természet kötõerõi, s így alkalmasak arra, hogy eljussanak Isten birodalmába, a lelki világba. Miután elmondták imáikat az Úr K¥¢£ának, az összesereglett szentek engedélyt kértek Dh¥tar§¢±rától és Yudhi¢±hira királytól, hogy visszatérhessenek §ªramáikba. Ekkor Vasudeva, az Úr K¥¢£a apja, a jámbor emberek legdicsõbbike lépett a szentek elé, s nagy hódolattal a lábaikhoz borult.
— Ó, nagy szentek! — mondta. — Nagyobb tisztelet övez benneteket, mint magukat a félisteneket. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom hát nektek. Arra kérlek benneteket, teljesítsétek egy kérésemet, ha ti is úgy akarjátok. Nagy áldás lenne számomra, ha kegyesen elmagyaráznátok, hogy melyik az a legmagasabb rendû gyümölcsözõ cselekedet, mely eltörli minden más tett visszahatását. A jelen lévõ szentek vezetõje a nagy bölcs, N§rada volt, ezért õ kezdett beszélni: — Ó, bölcsek! — mondta. — Ti is hallhattátok, hogy jóságából és egyszerûségébõl adódóan Vasudeva, aki K¥¢£a apjaként magának az Istenség Személyiségének az apja lett, most arról kérdez minket, hogy mi az, ami valóban a javát szolgálja. Azt mondják, a bizalmas közelség tiszteletlenséget eredményez. Vasudeva, akinek K¥¢£a a fia lett, nem viseltet túl nagy tisztelettel és áhítattal a fia iránt. Láthatjuk, hogy azok, akik a Gangesz partján élnek, néha nem tulajdonítanak jelentõséget a Gangesznak, s egy messzi zarándokhelyre utaznak, hogy ott szent fürdõt vehessenek. Semmi szükség arra, hogy Vasudeva tõlünk kérjen tanácsot, hiszen itt van köztünk az Úr K¥¢£a, akinek mindenkinél elõbbre való a tudása. Az Úr K¥¢£a tudására nem hat a teremtés, fenntartás és pusztulás folyamata, nincs külsõ tényezõ, ami hathatna rá, nem befolyásolja semmilyen anyagi körülmény, s az idõ múlásával sem változik meg soha. Az Õ transzcendentális lénye tökéletes tudással teljes, s a tudatlanság, a büszkeség, a ragaszkodás, az irigység vagy az érzéki vágy a leghalványabb árnyékát se veti rá soha. Tudását nem befolyásolják a karma törvényei (a jámbor és bûnös
cselekedetek visszahatásai), s az anyagi energia három kötõereje sincsen hatással rá. Senki sem nagyobb, mint K¥¢£a, senki sem áll egy szinten Vele, mert Õ a legfelsõbb hatalom, az Istenség Személyisége.
— Csak egy egyszerû feltételekhez kötött emberi lény gondolhatja azt, hogy az anyagi érzékeivel, elméjével és intelligenciájával befedett feltételekhez kötött lélek egyenlõ lehet K¥¢£ával. K¥¢£a azonban olyan, mint a nap, melyet a látszat ellenére sohasem takar el sem felhõ, sem hó, sem köd, sem bolygó (ha éppen napfogyatkozás van). Amikor egy együgyû ember látását ilyen tényezõk korlátozzák, azt hiszi, hogy maga a nap tûnt el az égrõl. Hasonlóképpen azok, akik az anyagi élvezetekhez ragaszkodó érzékeik befolyása alatt állnak, nem képesek tiszta képet alkotni az Istenség Legfelsõbb Személyiségérõl. A jelen lévõ szentek ekkor az Úr K¥¢£a, Balar§ma és a sok király jelenlétében Vasudevához fordultak, s ahogy kérte, tanácsaikkal látták el õt: — Ahhoz, hogy megszabaduljunk a gyümölcsözõ cselekedetek visszahatásaitól, illetve a gyümölcsözõ cselekedetekre való vágyainktól, nagy hittel és odaadással kell végeznünk a Vi¢£u imádatára elõírt áldozatokat. Az Úr Vi¢£u az élvezõje minden áldozati szertartás eredményének. Azok a nagy személyiségek és bölcsek, akik képesek mindent tisztán, a kinyilatkoztatott szentírások szemével látni, s akik képesek az idõ mindhárom dimenziójába — a múltba, a jelenbe és a jövõbe — is belelátni, egyhangúlag kijelentik, hogy az ember úgy tudja csak megtisztítani a szívét az anyagi szennyezõdés felgyülemlett porától és szabaddá tenni maga elõtt a felszabaduláshoz vezetõ utat, hogy aztán elérje ezáltal a transzcendentális boldogság állapotát, ha az Úr Vi¢£ut elégedetté teszi. A magasabb társadalmi rendek valamelyikébe (a br§hma£ák, k¢atriyák vagy vaiªyák rendjébe) tartozó családfenntartók számára az Istenség Legfelsõbb Személyisége, a Puru¢ottamaként, az eredeti személyként is ismert Vi¢£u imádata az egyetlen áldásos út.
— Az anyagi világ feltételekhez kötött teremtményeinek szívében nagyon mélyen ott gyökerezik az anyagi természeten való uralkodás vágya. Mindenki vagyonra vágyik, mindenki a lehetõ legtöbb élvezethez akar jutni, mindenki feleséget, otthont, gyerekeket akar, s mindenki boldog akar lenni ebben az életében, a következõben pedig a mennyei bolygók lakója. Ezek a vágyak azonban csupán anyagi rabságot eredményeznek. Ahhoz, hogy megszabaduljunk ezektõl a béklyóktól, tisztességgel megszerzett vagyonunkat arra kell áldoznunk, hogy elégedetté tegyük az Úr Vi¢£ut.
— Az Úr Vi¢£u odaadó szolgálata az egyedüli folyamat, amellyel meg tudunk szabadulni anyagi vágyainktól. Így aztán az önfegyelmezett családfenntartónak sorra le kell mondania a háromféle anyagi vágyról: a vagyongyûjtésre, a feleség és a gyermekek élvezésére és a mennyei bolygók elérésére való vágyáról. Végül aztán teljesen maga mögött kell hagynia a családos életet, hogy a lemondott életrendbe lépve teljes mértékben az Úr odaadó szolgálatának adhassa át magát. Mindenki, még ha magasabb helyzetben — br§hma£aként, k¢atriyaként vagy vaiªyaként — születik is meg, hálával tartozik a félisteneknek, a szenteknek, az õsatyáknek és más élõlényeknek egyaránt, s adósságainak törlesztéseképpen áldozatokat kell bemutatnia, tanulmányoznia kell a védikus irodalmat és — a vallásos családi élet alapelveivel összhangban — gyermekeket kell felnevelnie. Ha adósságainak letörlesztése nélkül lép be az ember a lemondott életrendbe, vissza fog esni. A mai nappal te már leróttad tartozásodat az õsatyáknak és a szenteknek. Most, az áldozatok bemutatásával, kiegyenlítheted a félistenekkel szembeni adósságaidat is, s teljesen átadhatod majd magad az Istenség Legfelsõbb Személyisége menedékének. Kedves Vasudeva, elõzõ életeidben nagyon sok jámbor cselekedetet hajthattál már végre, másképpen hogyan is lehetnél az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, K¥¢£ának és Balar§mának az apja? A szent Vasudeva meghallgatta a bölcseket, majd nagy tisztelettel leborult lótuszlábaik elõtt. Ezután felkérte az ily módon elégedetté tett bölcseket, hogy végezzék el a yajñákat. Az áldozat lefolytatásával megbízott szentek pedig azzal bízták meg Vasudevát, hogy viszonzásul gyûjtsön össze a szent zarándokhelyen mindent, ami a yajña bemutatásához szükséges. Miután Vasudevát ünnepélyesen felkérték, hogy kezdje el a yajñák bemutatását, a Yadu-dinasztia tagjai fürdõt vettek, szépen felöltözködtek, majd ékszerekkel és lótuszvirág-füzérekkel díszítették fel magukat. Vasudeva feleségei csodálatos ruhákat öltöttek, arany nyakláncokkal és más díszekkel ékesítették fel magukat, majd, kezükben az áldozati felajánláshoz szükséges kellékekkel, elindultak az áldozati aréna felé. Amikor minden készen állt, megszólaltak a m¥da¯gák, a kagylókürtök, az üstdobok és a többi hangszer. A táncosok gyönyörû táncokat lejtettek, a dalnokok — s¡ták és m§gadhák — imákat énekeltek, az édes hangú gandharvák és feleségeik pedig áldáshozó dalokat énekeltek. Vasudeva fekete szemkenõccsel kente be a szemét, a testét pedig vajjal, majd tizennyolc feleségével, élükön Devak¦val leült a papok elé, hogy az abhi¢eka ceremónia által megtisztuljon. Miközben e ceremónia zajlott a szentírások elõírásainak megfelelõen, Vasudeva a csillagok gyûrûjében ragyogó holdra emlékeztetett. Mivel õt avatták a szertartás elvégzõjévé, õzbõrbe öltöztették, feleségei pedig gyönyörû szárikat, karkötõket, nyakláncokat, bokacsengettyûket, fülbevalókat és sok más ragyogó ékszert viseltek. Vasudeva nagyon csodálatos volt feleségei között: olyan volt, akár a mennyek királya, aki éppen áldozatra készül. Amikor az Úr K¥¢£a és az Úr Balar§ma feleségeikkel, gyermekeikkel és rokonaikkal leültek a hatalmas áldozati arénában, úgy tûnt, mintha az Istenség Legfelsõbb Személyisége a részeit képezõ összes élõlénnyel és energiával ülne ott. Hallhattuk a ª§strákból, hogy az Úr K¥¢£a számtalanféle energiával rendelkezik, s hogy megszámlálhatatlanul sok parányi szerves része van, az áldozat színhelyén azonban a valóságban is tapasztalhatta mindenki, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségét örökké különféle energiái veszik körül. Az Úr K¥¢£a mindvégig mint az Úr N§r§ya£a, az Úr Balar§ma pedig mint Sa¯kar¢a£a, az összes élõlény forrása volt jelen. Vasudeva különbözõ áldozatok — többek között a jyoti¢±oma és a darªa-p¡r£am§sa — bemutatásával tette
elégedetté az Úr Vi¢£ut. (E yajñák között vannak elsõdleges, pr§k¥ta, és másodlagos, vaik¥ta yajñák.) Ezek után az agnihotra-áldozat következett, majd az elõírások szerint elvégezték az Úr Vi¢£u elégedettségét szolgáló felajánlásokat. Az áldozat felajánlásainak végsõ célja az, hogy az Úr Vi¢£unak örömet szerezzünk. A Kali-korszakban azonban nagyon nehéz elõteremteni mindazt, ami egy ilyen áldozathoz szükséges. Az embereknek egyrészt nem is áll módjukban, hogy az áldozathoz szükséges hozzávalókat elõteremtsék, másrészt az áldozat végrehajtásához elengedhetetlen tudással és tulajdonságokkal sem rendelkeznek. Ezért a jelenlegi korszakban, a Kali-yugában, amikor az emberek végtelenül szerencsétlenek, tele vannak aggodalommal és örökké sorscsapások érik õket, az egyetlen ajánlott áldozat a sa¯k¦rtanayajña, mellyel az Úr Caitanyát imádjuk. Ez az egyetlen ajánlott folyamat ebben a korszakban. A különféle áldozatok bemutatása után Vasudeva bõségesen megajándékozta a papokat: kincseket, ruhákat, ékszereket, földet és szolgákat adományozott nekik. Vasudeva feleségei elvégezték az avabh¥tha-fürdõt, majd az áldozat patn¦-sa°y§jának nevezett részét. A szükséges felajánlások végeztével mindannyian megfürödtek Paraªur§ma tavában, a R§ma-hrada nevû tóban. Miután Vasudeva és feleségei megfürödtek, a rajtuk lévõ ruhákat és ékszereket szétosztották alattvalóik, a táncosok, énekesek és a többi elõadó között. Itt megjegyezzük: az áldozathoz feltétlenül szükséges, hogy bõséges adományt osszanak szét. Az elején a papokat és a br§hma£ákat ajándékozzák meg, az áldozat végeztével pedig az áldozat ideje alatt viselt ruhákat és díszeket adományozzák oda a szertartás másodlagos résztvevõinek. Miután a használt holmikat az énekeseknek és a szavalóknak adták, Vasudeva és feleségei új ruhákat és díszeket vettek magukra, majd a br§hma£áktól kezdve a kutyákig minden élõlényt bõségesen megetettek. Aztán Vasudeva barátai, rokonai, azok feleségei és gyermekei, a Vidarbha-, Koªala-, Kuru-, K§s¦-, Kekaya- és S¥ñjaya-dinasztia királyai és többi tagjai, valamint a papok, a félistenek, a nép, az õsatyák, a szellemek és a c§ra£ák mind bõséges adományban részesültek, s Vasudeva valamennyiüknek kifejezte hódolatát és tiszteletét. Az összegyûltek aztán engedélyt kértek K¥¢ £ától, a szerencse istennõjének férjétõl a távozásra, majd Vasudeva tökéletes áldozatát dicsõítve hazaindultak.
Amikor Dh¥tar§¢±ra király, Vidura, Yudhi¢±hira, Bh¦ma, Arjuna, Bh¦¢madeva, Dro£§c§rya, Kunt¦, Nakula, Sahadeva, N§rada, az Úr Vy§sadeva s a többi rokon és családtag indulni készült, az elválás fájdalommal töltötte el õket, s megindultan megölelték a Yadu-dinasztia tagjait. Velük együtt sokan mások is, akik összegyûltek az áldozatra, elindultak hazafelé. Az Úr K¥¢£a, az Úr Balar§ma és Ugrasena király, tiszteletük és imádatuk jeléül ajándékokkal halmozták el Nanda Mah§r§ját és V¥nd§vana többi lakóját. Mivel mély barátság fûzte õket egymáshoz, V¥nd§vana népe egy jó darabig ott maradt még a Yadu-dinasztia tagjainak társaságában. A szertartás befejeztével Vasudeva annyira elégedett volt, hogy boldogsága nem ismert határokat. Családtagjai társaságában megragadta Nanda Mah§r§ja kezét, s így szólt hozzá: — Drága testvérem! Az Istenség Legfelsõbb Személyisége nagyon erõs kötelet teremtett: a szeretet és ragaszkodás kötelékét. Azt hiszem, még a legnagyobb bölcsek és szentek sem tudják egykönnyen elvágni e kötelékeket. Drága testvérem, olyan nagy szeretetet tanúsítottál mindig irántam, hogy én képtelen voltam azt viszonozni, ezért hálátlannak érzem magam. Úgy viselkedtél, ahogyan az a szentekhez illik, én azonban sohasem leszek képes ezt visszafizetni neked. Nincs a birtokomban semmi olyasmi, amivel viszonozni tudnám igaz barátságodat. Ám bizonyos vagyok benne: a szeretet köteléke sohasem szakad meg köztünk; örökké tartani fog, annak ellenére, hogy képtelen vagyok visszafizetni neked adósságomat. Remélem, megbocsátasz nekem tehetetlenségemért. Drága testvérem, mivel börtönben raboskodtam, sokáig nem tudtalak barátként szolgálni. De hiába lettem ilyen gazdag, mivel az anyagi bõség vakká tett, most sem tudok igazi örömet szerezni neked. Kedves testvérem, annyira kedves és alázatos vagy, hogy mindenkit a legnagyobb tiszteletben részesítesz, ugyanakkor mit sem törõdsz azzal, hogy te tiszteletben részesülsz-e vagy sem. Aki arra vágyik, hogy élete szerencsésen alakuljon, ne halmozzon fel túl sok kincset, mert csak vakká és felfuvalkodottá válik, s nem tud majd megfelelõen bánni a barátaival és a rokonaival. Miközben beszélt, s felidézõdött benne az a sok jótétemény, amit Nanda Mah§r§ja érte tett, Vasudeva szívében túlcsordultak a barátság érzései. Szemei megteltek könnyel és sírva fakadt. Nanda Mah§r§ja, hogy barátjának, Vasudevának kedveskedjen, meg azért is, mert olyan végtelen szeretettel ragaszkodott az Úr K¥¢£ához és Balar§mához, három hónapot töltött el közöttük. Amikor Nanda Mah§r§ja és V¥nd§vana lakói végül hazafelé készülõdtek, a Yadu-dinasztia tagjai minden jóval elhalmozták õket. Ruhákat, ékszereket és más értékes holmikat ajándékoztak nekik, s végtelenül boldoggá tették V¥nd§vana népét. Aztán Vasudeva, Ugrasena, az Úr K¥¢£a, az Úr Balar§ma, Uddhava és a Yadu család számtalan tagja személyes ajándékokkal is meglepték Nanda Mah§r§ját és társait. Miután a búcsúzkodó ajándékozás befejezõdött, Nanda Mah§r§ja és V¥nd§vana többi lakója útnak indult Vrajabh¡mi, V¥nd§vana felé. Elméjük azonban K¥¢£ával és Balar§mával maradt, így hát elméjük nélkül indultak vissza V¥nd§vanába. Amikor a V¥¢£i család tagjai egyre-másra távozó barátaik és vendégeik után néztek a távolba,
észrevették, hogy közeledik az esõs évszak, így hát elhatározták, visszatérnek Dv§rak§ba. Elégedettek voltak, hiszen K¥¢£át tekintették mindenüknek. Dv§rak§ba visszatérve boldogan meséltek az otthon maradottaknak Vasudeva áldozatáról, barátaikkal és jóakaróikkal történt találkozásaikról és a sok eseményrõl, mely zarándokútjuk során történt. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv nyolcvannegyedik fejezetéhez, melynek címe: „Vasudeva áldozati szertartásai”.
NYOLCVANÖTÖDIK FEJEZET Az Úr K¥¢£a a lélek tudományára oktatja Vasudevát, és visszahozza Devak¦ hat halott fiát Védikus szokás, hogy a család fiatalabb tagjai minden reggel hódolatukat fejezik ki az idõsebbeknek. A gyerekeknek és a tanítványoknak kiváltképpen kötelességük, hogy reggel tiszteletüket ajánlják szüleiknek vagy lelki tanítómesterüknek. E védikus szabályt az Úr K¥¢£a és Balar§ma is betartották, és reggelente mindig leborultak szüleik, Vasudeva és Devak¦ elõtt. Egy nap, nem sokkal azután, hogy visszatértek a kuruk¢etrai áldozati szertartásról, K¥¢£a és Balar§ma szokásukhoz híven Vasudeva elé járultak, hogy tiszteletüket ajánlják neki, s Vasudeva úgy gondolta, kihasználja az alkalmat, hogy két fia emelkedett helyzetét méltassa, melyet lehetõsége volt megérteni az áldozatra összegyûlt nagy bölcsek szavaiból. De nemcsak a bölcsektõl hallotta, hanem maga is számtalanszor tapasztalta, hogy K¥¢£a és Balar§ma nem közönséges földi halandók — különlegesek és csodálatosak mindketten. Vasudeva ezért egy csöppet sem kételkedett, amikor a bölcsek azt mondták, hogy fiai, K¥¢£a és Balar§ma az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Beléjük vetett szilárd hittel így szólt hát Hozzájuk: — Drága K¥¢£ám, Te a sac-cid-§nanda-vigraha Istenség Legfelsõbb Személyisége vagy, Te pedig, kedves Balar§mám, Sa¯kar¢a£a vagy, minden misztikus erõ mestere. Most már tudom, hogy mindketten örökkévalóak vagytok. Mindketten transzcendentálisan felette álltok ennek az anyagi megnyilvánulásnak és okának, a Legfelsõbb Személynek, Mah§-Vi¢£unak is. Ti vagytok mindennek az eredeti irányítója, s ti vagytok e kozmikus megnyilvánulás nyugvóhelye. Ti vagytok teremtõje, s Ti vagytok teremtõ alkotórészei is. Ti vagytok e kozmikus megnyilvánulás mesterei, s valójában az egész csupán kedvteléseitek érdekében teremtõdött meg.
— Bármi, bárhogyan és bármikor is jön létre az anyagi világban, az mind Te vagy, mert egyaránt vagy oka és okozata ennek a kozmikus megnyilvánulásnak. Az anyagi világ két arculata, az uralkodó és az alárendelt is Te vagy, s Te vagy a legfelsõbb transzcendentális irányító is, aki felettük áll. Éppen ezért túl vagy érzékeink felfogóképességén. Te vagy a Legfelsõbb Lélek, a megszületetlen és változatlan. Rád nem hat az anyagi test hatféle változása. Az anyagi világ csodálatos változatosságát is Te teremtetted, és mint Felsõlélek minden egyes élõlénybe, sõt, még az atomokba is behatoltál. Te vagy e megnyilvánulások mindegyikének életereje és legfelsõbb tudata, s mint ilyen, Te vagy mindennek a fenntartója. — A mindenben jelen lévõ életerõ — az élet alapelve — és a belõle származó teremtõ energia sem mûködik függetlenül, hanem Tõled, a Legfelsõbb Személytõl függ, aki ezen erõk mögött állsz. Akaratod nélkül egyik sem mûködhet. Az anyagi energiának nincsen tudata, nem cselekedhet önállóan, anélkül, hogy mozgatnád. Mivel az anyagi természet Tõled függ, az élõlények csupán törekedhetnek a cselekvésre, ám beleegyezésed és akaratod nélkül tehetetlenek, s nem érhetik el a vágyott eredményt. — Az eredeti energia csupán a Te kiáradásod. Drága Uram, az anyagi világ lenyûgözõ jelenségeiben lakozó erõk — a hold fénye, a tûz heve, a nap sugarai, a csillagok ragyogása, a villámlás deleje, a hegyek szilárdsága, a föld energiája és illata — mind különbözõ megnyilvánulásaid. A víz tiszta íze, a víz maga, s a benne rejlõ életfenntartó erõ szintén Te vagy, Uram.
— Drága Uram, noha az érzékek ereje, az elme képességei: a gondolkodás, az érzés és az akarat, valamint a test ereje, mozgása és növekedése látszólag a testlevegõk áramlásának tudhatók be, valójában mind energiád megnyilvánulásai. A mérhetetlen ûr is Benned nyugszik. Az ég zengésében (a mennydörgésben), a legfelsõbb hangban (az o°k§rában), a dolgok megkülönböztetésére szolgáló különféle szóalakzatokban is Te rejtõzöl. Az érzékek, az érzékek irányítói (a félistenek), az érzékek célja, azaz a tudásszerzés, s a tudás tárgya is mind Te vagy. Az értelem döntõképessége és az élõlény emlékezõtehetsége is Te vagy. Te vagy a tudatlanság kötõerejében lévõ hamis ego, mely ezt az anyagi világot okozza, a szenvedély kötõerejében lévõ hamis ego, mely az érzékek oka, s a jóság kötõerejében lévõ hamis ego is, mely az anyagi világ irányító istenségeinek eredete. Az illúziókeltõ energia, a m§y§, ami miatt a feltételekhez kötött lélek szüntelenül egyik testbõl a másikba vándorol, szintén Te vagy. — Drága Uram, Istenség Legfelsõbb Személyisége, Te vagy minden ok eredeti oka, éppúgy, ahogy a föld is az eredeti oka a fáknak, a bokroknak és a változatos növényvilág egyéb megnyilvánulásainak. Ahogy a föld is jelen van mindenben, úgy vagy Te is jelen Felsõlélekként az egész anyagi megnyilvánulásban. Te vagy minden ok legfelsõbb oka, az örök Alapelv. Valójában minden a Te egyetlen energiád megnyilvánulása. Az anyagi természet három kötõereje — a sattva, a rajas és a tamas — valamint kölcsönhatásaik eredménye képviselõd, a yogam§y§ által kapcsolódik Hozzád. Látszólag függetlenek, ám a valóságban a teljes anyagi energia Rajtad, a Felsõlelken nyugszik. Mivel Te mindennek a legfelsõbb oka vagy, az anyagi megnyilvánulás szakaszai — a születés, a fennmaradás, a növekedés, az
átalakulás, a leépülés és a megsemmisülés — Benned nincsenek jelen. Legfelsõbb energiád, a yogam§y§ számtalanféle formában mûködik, de mivel a Te energiád, általa jelen vagy mindenben. A Bhagavad-g¦t§ kilencedik fejezete nagyon szépen elmagyarázza ezt, amikor az Úr így szól: „Személytelen formámban áthatom az egész anyagi energiát; minden dolog Énbennem nyugszik, de Én nem vagyok bennük.” Vasudeva is ugyanezt mondja. Az, hogy az Úr nincs mindenhol jelen, azt jelenti, hogy Õ mindentõl távol van, de közben energiája mindenhol cselekszik. Ezt azzal az egyszerû példával szemléltethetjük, hogy egy óriási gyárban az energia, azaz a vezérigazgató, a tulajdonos által létrehozott szervezet a gyár tevékenységének minden területén mûködik, de ez nem jelenti azt, hogy maga a tulajdonos is mindenütt jelen van. Bár a tulajdonos jelenlétét a munkás minden részlegben, minden területen érzi, ez a jelenlét nem fizikai, csupán jelképes. Valójában energiája az, ami mindenhol jelen van. Ugyanígy az Istenség Legfelsõbb Személyiségének mindent átható jelenléte is energiáinak mûködésében tapasztalható. Így hát a Legfelsõbb Úrral való felfoghatatlan egyidejû egység és különbözõség filozófiája mindenben megmutatkozik. Az Úr egy, energiái azonban sokfélék.
— Az anyagi világ olyan, akár egy hatalmas folyam, melynek hullámai a természet három kötõereje: a jóság, a szenvedély és a tudatlanság. — mondta Vasudeva. — Ez az anyagi test, az érzékek, a gondolkodás, az érzés és az akarat képessége, a boldogtalanság, a boldogság, a ragaszkodás és a vágyakozás állapota mind a természet három kötõerejének különféle termékei. Az ostobák, akik az anyagi történések mögött nem ismerik föl transzcendentális jelenlétedet, továbbra is gyümölcsözõ cselekedetekben merülnek el, s ezáltal egyre jobban belebonyolódnak a születés és halál körforgásába, anélkül, hogy bármi esélyük lenne megszabadulni onnan.
Az Úr a Bhagavad-g¦t§ negyedik fejezetében ezt egy másik megközelítésbõl is megerõsíti. Itt azt olvashatjuk, hogy bárki, aki ismeri a Legfelsõbb Úr, ¼r¦ K¥¢£a megjelenését és cselekedeteit, megszabadul az anyagi természet börtönébõl, s hazatér, vissza Istenhez. Ebbõl következik, hogy K¥¢£a transzcendentális neve, formája, cselekedetei és tulajdonságai nem az anyagi természet termékei.
— Drága Uram — folytatta Vasudeva —, ha valaki a feltételekhez kötött lélek minden hibája ellenére valahogyan kapcsolatba kerül az odaadó szolgálattal, akkor fejlett tudattal rendelkezõ civilizált emberi testet kap, s így alkalmassá válik arra, hogy továbbfejlõdjön az odaadó szolgálatban. Ám a külsõ energia illúziójának csapdájában az emberek általában nem használják ki az emberi létforma adta lehetõséget. Elszalasztják az alkalmat, hogy elnyerjék az örök szabadságot, s így oktalanul elherdálják mindazt a fejlõdést, amit sok ezer élet alatt értek el.
— A testi életfelfogásban élõ ember, hamis énképzetének köszönhetõen, ragaszkodik a test utódaihoz, s a feltételekhez kötött életben mindenki belebonyolódik e hamis kapcsolatok és érzelmek szövevényébe. Az egész világ e tévképzet hatása alatt cselekszik, és szenved az anyag börtönében. Én tudom, hogy egyikõtök sem a fiam: Ti vagytok az eredeti irányító, az õsatya, az Istenség Személyiségei, a Puru¢a és a pradh§na urai. Ahogy már elmondtátok nekem a múltban, azért jelentetek meg a földön, hogy könnyítsetek terhén a k¢atriya királyok megölésével, akik szükségtelenül megnövelték haderejüket. Drága Uram, Te vagy a meghódolt lelkek menedéke, az alázatosak és szelídek legfõbb jóakarója. A Te lótuszlábaidnál keresek én is menedéket, hiszen egyedül ez szabadíthat meg az anyagi lét szövevényes hálójából.
— Sokáig azt hittem, ez az anyagi test vagyok, s fiamnak tekintettelek Téged, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. Drága Uram, rögtön abban a pillanatban, hogy megjelentél Ka°sa börtönében, tudattad velem, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége vagy, s azért szálltál alá, hogy megvédelmezd a vallás elveit és elpusztítsd a hitetleneket. Megszületetlen vagy, ám alászállsz minden korszakban, hogy véghezvidd küldetésedet. Drága Uram, ahogy az égen is sok forma tûnik fel majd tûnik el a szemünk elõl, Te is számtalanféle örök alakban jelensz meg és távozol. Ki tudná hát megérteni kedvteléseidet, felfogni megjelenésed és távozásod titkait? Nekünk csak az a dolgunk, hogy dicsõítsük legfelsõbb kiválóságodat.
Miközben Vasudeva így imádkozott isteni fiaihoz, az Úr K¥¢£a és Balar§ma mosolyogva hallgatták szavait. Mivel nagyon szeretik bhaktáikat, Vasudeva dicsõítését kedves mosollyal fogadták. K¥¢£a aztán Vasudeva minden kijelentését megerõsítette:
— Drága apánk! Bármit is mondj, mi akkor is a fiaid vagyunk. Mindaz, amit elmondtál Rólunk, arra vall, hogy tökéletesen megértetted a lelki tudomány filozófiai mélységeit. Minden ellenvetés nélkül, teljes mértékben elfogadom szavaidat. Vasudeva valójában azzal érte el az élet tökéletességét, hogy az Úr K¥¢£át és Balar§mát a fiainak tekintette, de mivel a Kuruk¢etrán összegyûlt szentek minden létezõ legfelsõbb okának nevezték az Urat, K¥¢£a és Balar§ma iránti szeretetbõl elismételte szavaikat. Az Úr K¥¢£a nem akarta, hogy a Vasudeva és Közte lévõ apa-fiú kapcsolat intenzitása egy kicsit is csökkenjen, ezért mindjárt válasza elején leszögezte, hogy Õ Vasudeva örök fia, Vasudeva pedig az Õ örök apja. Ezután az Úr K¥¢£a az élõlények lelki valójáról beszélt apjának. — Drága apám! Minden és mindenki, Engem és bátyámat, Balar§mát, valamint Dv§rak§ összes lakóját és az egész kozmikus megnyilvánulást is beleérte, pontosan olyan, amilyennek leírtad,
ugyanakkor minõségileg mindannyian azonosak vagyunk.
Az Úr K¥¢£a azt akarta, hogy Vasudeva az elsõrendû bhakta, a mah§-bh§gavata szemével lásson mindent, azaz minden élõlényt a Legfelsõbb Úr szerves részének lásson, és a Legfelsõbb Urat is ott lássa mindenki szívében. Valójában mindenkinek van egy lelki személyisége, de amikor kapcsolatba kerül az anyagi léttel, a természet kötõerõinek hatása alá kerül. Befedi a testi életfelfogás, és elfelejti, hogy lelke minõségileg ugyanolyan, mint az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Csupán azért hiszi különbözõnek az egyes élõlényeket, mert más-más testben vannak. A testi különbségek miatt a lélek is különbözõnek tûnik a számára. Az Úr K¥¢£a ezzel kapcsolatban az öt anyagi elem szép példáját említette. Az anyagi elemek, vagyis az éter, a levegõ, a tûz, a víz és a föld az anyagi világban mindenben jelen vannak: az agyagedényben, a hegyben, a fában vagy egy fülbevalóban egyaránt. Az öt elem tehát mindenben jelen van, csak éppen más-más arányban és mennyiségben. Az óriási hegy ugyanúgy ennek az öt elemnek a vegyüléke, mint a kis agyagedény, csak az utóbbiban kevesebb van belõlük. Minden anyagi dolog tehát, formájától és tömegétõl függetlenül, ugyanazokból az elemekbõl épül föl. Éppen így az összes élõlény — az Úr K¥¢£ától kezdve, a Vi¢£u-formák millióin át a számtalanféle élõlényig, az Úr Brahm§tól egészen a legapróbb hangyáig — minõségileg mindannyian ugyanolyan lelkek. Vannak köztük, akik mennyiségi szempontból nagyok, mások meg parányiak, minõségileg azonban mind ugyanolyanok. Az upani¢adok kijelentik, hogy K¥¢£a, a Legfelsõbb Úr a legfõbb minden élõlény között, s fenntartja és ellátja õket mindennel, ami létükhöz szükséges. Aki birtokában van ennek a filozófiának, annak tökéletes tudása van. A védikus irodalom tat tvam asi — „Te ugyanaz vagy” — szavai nem azt jelentik, hogy mindenki Isten, hanem hogy minõségileg mindenki ugyanolyan természetû, mint Isten.
Miután K¥¢£a dióhéjban elmondta neki a lelki élet egész filozófiáját, Vasudevát nagy elégedettség töltötte el. Elragadtatásában még a szava is elakadt. Eközben Devak¦, az Úr K¥¢£a anyja odaült férje mellé. Elõzõleg hallott már arról, hogy K¥¢£a és Balar§ma olyan kegyesek voltak tanítójukhoz, hogy visszahozták neki halott fiát a halál ura, Yamar§ja birodalmából. Amióta hallott az esetrõl, Devak¦ sokat gondolt azokra a fiaira, akiket Ka°sa megölt, s amikor eszébe jutottak, mindig összeszorult a szíve. Így szólt hát az Úr K¥¢£ához és Balar§mához:
— Drága Balar§mám! Már a neved is azt jelenti, hogy örömöt és erõt adsz mindenkinek, s hatalmad oly végtelen, hogy sem elménkkel felfogni, sem szavainkkal méltóképpen dicsõíteni nem tudjuk azt. Te pedig, drága K¥¢£ám, minden misztikus yog¦ mestere vagy. Te vagy Brahm§ és a többi praj§pati Ura, s Te vagy az eredeti Istenség Személyisége, N§r§ya£a is. Jól tudom, azért szálltál alá, hogy elpusztítsd a gonosztevõket, akik az idõk során rossz útra tértek. Ezek a gazemberek elvesztették uralmukat elméjük és érzékeik fölött, és visszaestek a jóság kötõerejébõl, s pazarló, pimasz életvitelükkel fittyet hánynak a kinyilatkoztatott szentírások utasításaira. Azért jelentél meg, hogy e gonosz uralkodók megölése által csökkentsd a világ terhét. Drága K¥¢£ám, tudom, hogy Mah§-Vi¢£u, aki a kozmikus megnyilvánulás Okozati-óceánján fekszik, s aki az egész teremtés forrása, teljes részed kiterjedése csupán. A kozmikus megnyilvánulás teremtését, fenntartását és elpusztítását tehát csak teljes részed végzi. Ezért most minden fenntartás nélkül Rád bízom magam, kérlek, fogadj a menedékedbe. Hallottam, hogy amikor tanítótokat, S§nd¦pani Munit meg akartátok jutalmazni, õ arra kért Benneteket, hozzátok vissza neki halott gyermekét. Te és Balar§ma nyomban visszahoztátok a fiút Yamar§ja fogságából, pedig már hosszú ideje halott volt. Ebbõl értettem meg, hogy Te vagy minden misztikus yog¦ mestere. Arra kérlek hát, teljesítsd az én vágyamat is: hozd vissza fiaimat, akiket Ka°sa megölt! Ezzel nagy örömet szereznél nekem, s tudom, ha csak egyszer is láthatnám õket, a szívem végre megnyugvásra lelne. Miután anyjukat végighallgatták, az Úr Balar§ma és K¥¢£a a yogam§y§ segítségét kérték, s nyomban elindultak a Sutala nevû alsóbb bolygórendszerbe. Egyszer rég a démonok királya, Bali Mah§r§ja megörvendeztette az Istenség Legfelsõbb Személyisége egyik inkarnációját, V§manát, amikor mindenét Neki adományozta, ezért cserébe megkapta az egész Sutalát, hogy rendezze be ott a birodalmát. Amikor ez a kiváló bhakta, Bali Mah§r§ja megtudta, hogy az Úr Balar§ma és K¥¢£a a bolygójára érkeztek, a boldogság óceánjában úszott. Amint az Úr K¥¢£a és Balar§ma megjelentek elõtte, családtagjaival együtt felállt helyérõl és az Urak lótuszlábaihoz borult. Bali Mah§r§ja a legszebb ülõhelyet kínálta fel az Úr K¥¢£ának és Balar§mának, s miután kényelmesen elhelyezkedtek, megmosta lábukat, a vizet pedig a saját és családtagjai fejére szórta. Az a víz, mely az Úr K¥¢£a és Balar§ma lótuszlábait mosta, még a legnagyobb félisteneket, így az Úr Brahm§t is képes megtisztítani.
Ezek után Bali Mah§r§ja értékes ruhákat, ékszereket, szantálpépet, bételdiót, mécseseket és finomabbnál finomabb ételeket hozatott, s családtagjaival együtt az elõírásoknak megfelelõ imádatban részesítette az Urakat, s minden vagyonát és a testét is felajánlotta lótuszlábaiknak. Bali király ettõl olyan transzcendentális gyönyört érzett, hogy újra és újra megragadta az Urak lótuszlábait, s a mellkasára, majd olykor a fejére helyezte õket. Szemébõl kicsordultak a szeretet könnyei, s egész teste borzongott. Elcsukló hangon így imádkozott Hozzájuk: — Kedves Balar§ma, Te vagy az eredeti Anantadeva. Végtelenül hatalmas vagy: Te vagy Anantadeva ¼e¢a és minden más transzcendentális forma eredeti forrása. Te pedig, K¥¢£a, az eredeti Istenség Személyisége vagy, örökkévaló testedet végtelen gyönyör és tudás hatja át. Te vagy az egész világ teremtõje, Te vagy a jñ§na-yoga és a bhakti-yoga rendszerének eredeti atyja, Te vagy a Legfelsõbb Brahman, az Istenség eredeti Személyisége. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom ezért mindkettõtöknek. Kedves Urak, az élõlények nem egykönnyen pillanthatnak meg Benneteket, ám ha kegyetekkel árasztjátok el bhaktáitokat, könnyedén megpillanthatnak Titeket. Csakis indokolatlan kegyeteknek köszönhetõ, hogy most itt vagytok és láthatunk Benneteket, annak ellenére, hogy többnyire a tudatlanság és a szenvedély kötõerõinek hatása alatt állunk.
— Drága Uram, mi a daityák, azaz a démonok családjába tartozunk. A démonok és a démoni természetû gandharvák, siddhák, vidy§dharák, c§ra£ák, yak¢ák, r§k¢asák, piª§cák, szellemek és lidércek természetüknél fogva alkalmatlanok arra, hogy imádjanak Téged vagy bhaktáiddá váljanak, sõt, inkább másokat is akadályoznak az odaadás útján. De Te az Istenség Legfelsõbb Személyisége vagy, az összes Véda képviselõje, s mindig a tiszta jóság állapota jellemez. A Te helyzeted örökké transzcendentális. Éppen ezért néhányan közülünk, habár a szenvedély és a tudatlanság kötõerejében születtünk, menedéket kerestünk lótuszlábaidnál, s odaadó híveiddé váltunk. Vannak közöttünk tiszta bhakták is, és olyanok is, akik azért kerestek oltalmat lótuszlábaidnál, mert odaadásukért jutalmat várnak cserébe. — Mi, démonok csupán indokolatlan kegyedbõl kerülhetünk Veled közvetlen kapcsolatba. Ez a kapcsolat még a nagy félistenek számára is elérhetetlen. Senki sem tudja, miképpen cselekszel yogam§y§-energiádon keresztül. Még a félistenek sem érthetik meg belsõ energiád tetteit, rólunk, démonokról nem is beszélve. Alázatos imával fordulok hát Hozzád: kérlek, indokolatlan kegyedbõl add meg nekem, tökéletesen meghódolt hívednek, hogy születésrõl születésre emlékezhessem lótuszlábaidra. Egyetlen vágyam, hogy egyedül élhessek, akár a paramaha°sák, akik a lelki békét elérve vándorolnak a világban, s teljesen lótuszlábaidra bízzák magukat. Ha azonban mégis meg kellene osztanom valakivel a magányt, arra kérlek, az csakis a Te tiszta bhaktád legyen, mert az ilyen bhaktát mindig az élõlények iránti jóakarat vezérli.
— Drága Uram, Te vagy az egész világ legfelsõbb irányítója és mestere, ezért kérlek, fogadj szolgálatodba, hadd szabaduljak meg minden anyagi szennyezõdéstõl. Ha ezt tennéd, biztosan megtisztulnék. Aki szeretõ szolgálatodat végzi, azonnal mentesül a Védákban ajánlott összes szabályozó elv alól.
A paramaha°sa szó azt jelenti: „a legkiválóbb hattyú”. Azt mondják, a hattyú képes arra, hogy a tejjel kevert tó vizébõl csupán a tejet szippantsa fel, s meghagyja a vizet. Ha valaki képes az anyagi világból kiszûrni azt, ami lelki, s képes egyedül élni, úgy, hogy közben teljesen a Legfelsõbb Lélekre bízza magát, s független marad ettõl a világtól, azt szintén paramaha°sának hívják. Amikor valaki eléri a paramaha°sa szintet, rá nem vonatkoznak többé a Védák parancsai. A paramaha°sa csak a tiszta bhakták társaságát fogadja el, azokét pedig, akik túlságosan vonzódnak az anyagi világhoz, elutasítja. Akik tehát túlságosan rabjai az anyagi dolgoknak, nem érthetik meg a paramaha°sa kivételes helyzetét, ám akik szerencsések, azaz lelkileg fejlettek, menedéket keresnek a paramaha°sánál, s így sikerre viszik az emberi élet küldetését.
Az Úr K¥¢£a végighallgatta Bali Mah§r§ja imáit, majd így szólt: — Kedves démonkirály! Sv§yambhuva Manu idején a Mar¦ci nevû praj§pati hat félisteni fiat nemzett felesége, Çr£§ méhében. Egyszer az Úr Brahm§t annyira elkápráztatta lányának szépsége, hogy vágytól ûzve a nyomába eredt. Ez a hat félisten utálattal nézte az Úr Brahm§ viselkedését, s ezzel sértést követtek el ellene. Az lett a büntetésük, hogy a nagy démon, Hira£yakaªipu unokáiként kellett megszületniük. Hira£yakaªipu unokái késõbb Devak¦ méhében jelentek meg, de amint megszülettek, Ka°sa sorban megölte õket. Kedves démonkirályom! Devak¦ anya nagyon szeretné viszontlátni hat halott fiát, hiszen nagyon szomorú, hogy csecsemõként meg kellett halniuk Ka°sa keze által. Tudom, hogy mind itt élnek veled. Elhatároztam, hogy magammal viszem õket, hogy megnyugvást hozzak anyám, Devak¦ életébe. Miután találkoznak vele, ez a hat feltételekhez kötött lélek, kiknek neve Smara, Udg¦tha, Pari¢va¯ga, Pata¯ga, K¢udrabh¥t és Gh¥£¦, végre felszabadulhat. Boldogan visszatérhetnek majd eredeti bolygójukra, s visszanyerhetik korábbi helyzetüket: újból félistenek lesznek.
Miután mindent elmondott a démonok királyának, K¥¢£a elhallgatott. Bali Mah§r§ja megértette az Úr szándékát, majd méltó imádatot mutatott be Neki. Az Úr K¥¢£a és az Úr Balar§ma ekkor visszatértek Dv§rak§ba a hat feltételekhez kötött lélekkel, s az Úr K¥¢£a hat apró csecsemõként átadta õket anyjuknak. Devak¦t elárasztotta az öröm, s az anyai szeretet elragadtatott érzéseitõl a mellébõl megindult a tej. Nagy elégedettséggel szoptatta meg gyermekeit. Újra meg újra az ölébe vette õket, s fejecskéiket szagolgatva egyre csak az járt a fejében: „Visszakaptam elveszett gyermekeimet!” Vi¢£u energiájának bûvöletében anyai odaadással élvezte elveszett gyermekei társaságát. Devak¦ teje transzcendentális nektár volt, hiszen ugyanezt a tejet itta az Úr K¥¢£a is. Ezért hát a gyerekek, akiket Devak¦j¦ a mellébõl táplált, melyet az Úr K¥¢£a teste is érintett, azonnal önmegvalósított lelkek lettek. Hódolatukat ajánlották az Úr K¥¢£ának, Balar§mának, apjuknak, Vasudevának és anyjuknak, Devak¦nak, majd mennyei bolygóikra távoztak. Devak¦ még sokáig nem tért magához a csodálattól, miután elveszett gyermekeit visszakapta, akik aztán kisvártatva újra saját bolygóikra távoztak. A történteket csak azzal tudta magyarázni, hogy az Úr K¥¢£a kedvteléseiben bármilyen csodára sor kerülhet, hiszen energiái felfoghatatlanok. Ha az ember nem fogadja el az Úr felfoghatatlan és végtelen energiáit, nem értheti meg, hogy az Úr K¥¢£a a Legfelsõbb Lélek. K¥¢£a végtelen energiái által végtelen kedvteléseket mutat be, melyeket senki sem képes a maguk teljességében leírni vagy megismerni. S¡ta Gosv§m¦, miközben Naimi¢§ra£ya erdejében a ¼aunaka ¹¢i vezette bölcseknek elbeszélte a ¼r¦madBh§gavatamot, az alábbi következtetést fogalmazta meg ezzel kapcsolatban: — Ó, kiváló bölcsek, kérlek, értsétek meg, hogy az Úr K¥¢£a transzcendentális kedvtelései egytõl egyig örökkévalóak. Ezek nem történelmi eseményekrõl szóló közönséges elbeszélések: ezek az elbeszélések magával az
Istenség Legfelsõbb Személyiségével azonosak. Aki csak hallja e történeteket, azonnal megszabadul az anyagi lét szennyezõdéseitõl, akik pedig már tiszta bhakták, nektárként isszák õket a fülükkel.
Ilyen történeteket beszélt el ¼ukadeva Gosv§m¦, Vy§sadeva dicsõ fia. Bárki, aki hallja vagy másoknak is elmeséli õket, K¥¢£a-tudatúvá válik — s csak a K¥¢£a-tudatú ember térhet haza, vissza Istenhez.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv nyolcvanötödik fejezetéhez, melynek címe: „Az Úr K¥¢£a a lélek tudományára oktatja Vasudevát, és visszahozza Devak¦ hat halott fiát”.
NYOLCVANHATODIK FEJEZET Subhadr§ elrablása, valamint az Úr K¥¢£a látogatása ¼rutadevánál és Bahul§ªvánál Miután Par¦k¢it Mah§r§ja meghallgatta az elõzõ fejezetben leírt történetet, nagyon kíváncsi lett, s még többet akart hallani K¥¢£áról és kedvteléseirõl. Saját nagyapjáról, Arjunáról és nagyanyjáról, Subhadr§ról érdeklõdött, s megkérte ¼ukadeva Gosv§m¦t, mesélje el neki, hogyan rabolta el K¥¢£a biztatására Arjuna Sudbhadr§t, s a lányszöktetés után hogyan házasodtak össze. ¼ukadeva Gosv§m¦ a következõképpen mesélte el a történetet: — Egyszer nagyapád, a hõs Arjuna a szent zarándokhelyeket látogatta sorra, s vándorlása közben eljutott Prabh§sak¢etrára is. Ott hallotta a hírt, hogy az Úr Balar§ma arra készül, hogy férjhez adja Subhadr§t, Arjuna anyai nagybátyja, Vasudeva leányát. Az Úr Balar§ma, noha Subhadr§ apja, Vasudeva és fivére, K¥¢£a ellenezték tervét, Duryodhanához akarta hozzáadni húgát. Arjunában azonban felébredt a vágy, hogy elnyerje Subhadr§ kezét. Ahogy a szépséges Subhadr§ra gondolt, Arjunát egyre jobban rabul ejtette a gondolat, hogy feleségül veszi a lányt. Kieszelt egy tervet, s vai¢£ava sanny§s¦nak öltözött, majd kezében trida£¨ával elindult Dv§rakába. A m§y§v§d¦ sanny§s¦k egy da£¨át, azaz egy botot hordanak magukkal, míg a vai¢£ava sanny§s¦k hármat. A három bot, a trida£¨a azt jelzi, hogy a vai¢£ava sanny§s¦ fogadalmat tett: testével, elméjével és szavaival az Istenség Legfelsõbb Személyiségét szolgálja. A trida£¨a-sanny§sa rendszere nagyon régóta létezik, s a vai¢£ava sanny§s¦kat trida£¨¦nak, trida£¨i-sv§m¦nak vagy trida£¨i-gosv§m¦nak nevezik. A sanny§s¦k általában az országot járják és prédikálnak, Indiában azonban az esõs évszak négy hónapja alatt, azaz júliustól októberig nem vándorolnak, hanem letelepszenek valahol, s nem mozdulnak ki onnan. Ezt c§turm§syavratának nevezik. Amikor egy sanny§s¦ az esõs évszak négy hónapjára menedéket keres egy faluban, jelenléte a helybéliek számára is nagy lehetõség a lelki fejlõdésre. Arjuna trida£¨i-sanny§s¦nak öltözve négy hónapig Dv§rak§ban maradt, s végig azt tervezgette, hogyan nyerhetné el Subhadr§ kezét. Dv§rak§ban senki, még az Úr Balar§ma sem ismerte föl a sanny§s¦ban Arjunát, ezért mit sem sejtve borultak le elõtte és ajánlották neki a hódolatukat. Egy nap aztán az Úr Balar§ma meghívta ebédre a sanny§s¦t. Tisztelettudóan fogadta és a legfinomabb ételekkel kínálta, s az álruhás sanny§s¦ evett is bõségesen. Közben azonban egyre csak a szépséges Subhadr§t nézte, akinek bája még a legkiválóbb hõsöket és királyokat is elbûvölte. Arjuna arca csak úgy ragyogott a szerelemtõl, s csillogó szemekkel nézte Subhadr§t. Elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, elnyeri Subhadr§ kezét, s ez az erõs vágy teljesen felkavarta az elméjét.
Arjuna — Par¦k¢it Mah§r§ja nagyapja — maga is különlegesen szép volt, s Subhadr§ nagyon vonzónak találta daliás termetét. Õ is elhatározta magában, hogy csakis Arjunához megy feleségül, senki máshoz. Õszinte leány lévén boldogan mosolygott rá, s Arjuna is mind jobban és jobban vonzódott hozzá. Így aztán Subhadr§ Arjunának adta a szívét, s Arjuna is úgy döntött, mindenáron feleségül veszi. Éjjel-nappal szüntelenül azon járt az esze, hogyan nyerhetné el Subhadr§ kezét. Teljesen e gondolat megszállottjává vált, s egy perc nyugalma sem volt.
Egy nap, amikor Subhadr§ elhagyta a palotát hintójában, hogy megnézze a templomban az isteneket, Arjuna kapva kapott az alkalmon, s Vasudeva és Devak¦ elõzetes beleegyezésével elrabolta Subhadr§t. Fölpattant Subhadr§ hintójára, s felkészült a küzdelemre. Megragadta íját, s egy nyílzáporral visszaverte a katonákat, akik megpróbálták útját állni. A leányrablás szemtanúi, a rokonok és családtagok mind sírva fakadtak, õ azonban magával vitte Subhadr§t, akár az oroszlán, mely zsákmányát elragadva tovafut. Amikor az Úr Balar§ma megtudta, hogy a sanny§s¦ nem volt más, mint az álruhás Arjuna, aki ezt a cselt eszelte ki, hogy elrabolja Subhadr§t, rettentõ haragra gerjedt. Ahogyan az óceán hullámai kavarodnak föl a telihold napján, úgy öntötte el az Úr Balar§mát a mérhetetlen düh.
Az Úr K¥¢£a Arjuna pártján állt, ezért a család több tagjával együtt megpróbálta megbékíteni az Úr Balar§mát. Lábai elé borulva kérte, bocsásson meg Arjunának. K¥¢£ának végül sikerült meggyõznie az Úr Balar§mát arról, hogy Subhadr§ szereti Arjunát, s amikor azt is megtudta, hogy Subhadr§ mindenképpen Arjunához akart feleségül menni, egészen megnyugodott. A dolog így szerencsésen elrendezõdött, s az Úr Balar§ma, hogy örömet szerezzen az ifjú párnak, bõséges hozományról is gondoskodott: tengernyi kincset, elefántokat, hintókat, lovakat, szolgákat és szolgálólányokat küldött nekik. Par¦k¢it Mah§r§ja újabb és újabb történeteket szeretett volna hallani K¥¢£áról, ezért, miután elmesélte neki Arjuna és Subhadr§ találkozását, ¼ukadeva Gosv§m¦ egy újabb történet elbeszélésébe kezdett. Élt Mithil§ban, a Videha királyság fõvárosában egy családos br§hma£a, ¼rutadeva, aki az Úr K¥¢£a hûséges bhaktája volt. Mivel töretlen K¥¢£a-tudatban élt, s örökké az Úr szolgálatában merült el, elérte a tökéletes lelki békét, és megszabadult minden anyagi ragaszkodástól. Rendkívül jártas volt a szentírásokban, s nem volt más vágya, mint hogy tökéletes K¥¢£a-tudatban éljen. Bár a családfenntartók rendjéhez tartozott, soha nem tett nagy erõfeszítést azért, hogy megélhetésére pénzt keressen: elégedett volt azzal, amit különösebb igyekezet nélkül is elért, s így élte életét. Mindennap annyit kapott, amennyi éppen elég volt a létfenntartáshoz; se többet, se kevesebbet — ez volt a sorsa. Nem vágyott arra, hogy többet kapjon, mint amennyire szüksége volt, s így békésen követhette a br§hma£a-élet szabályozó elveit, ahogyan azt a kinyilatkoztatott szentírások elõírják.
A sors kegyébõl Mithil§ uralkodója, a híres Bahul§ªva király éppoly kiváló bhakta volt, mint ez a br§hma£a. Hírnevét annak köszönhette, hogy nagyon jó király volt, s egy csöppet sem törekedett arra, hogy a hatalmát, merõ érzékkielégítésbõl, nagyobb területekre terjessze ki. A br§hma£a és Bahul§ªva király az Úr K¥¢£a tiszta bhaktáiként éltek Mithil§ban. Az Úr K¥¢£a végtelenül kegyes volt e két bhaktájához, Bahul§ªva királyhoz és ¼rutadeva br§hma£ához, ezért egy napon arra kérte kocsisát, D§rukát, hajtson Mithil§ba, Videha fõvárosába. Az Úr K¥¢£át a nagy bölcsek, N§rada, V§madeva, Atri, Vy§sadeva, Paraªur§ma, Asita, Aru£i, ¼ukadeva, B¥haspati, Ka£va, Maitreya, Cyavana és sokan mások is elkísérték. Falvakon és városokon haladtak keresztül, s a helybéliek mindenütt nagy tisztelettel fogadták és felajánlásokkal imádták õket. Ahogy ott sereglettek az Úr körül, hogy láthassák Õt, olyanok voltak, mint a nap körül keringõ bolygók. Útjuk során az Úr K¥¢£a és a bölcsek az Ýnarta, Dhanva, Kuru-j§¯gala, Ka¯ka, Matsya, P§ñc§la, Kunti, Madhu, Kekaya, Koªala és Ar£a királyságokon is áthaladtak, így az ott élõk, férfiak és nõk egyaránt, mind szemtõl szemben láthatták K¥¢£át. Jelenlétében mennyei boldogság töltötte el õket, szívük megtelt az Úr iránti szeretettel, s miközben az Úr arcát nézték, úgy érezték, nektárt isznak a szemükkel. K¥¢£a láttán tudatlanság-szülte téveszméik mind szertefoszlottak. Az Úr számtalan birodalmon haladt keresztül, s amikor az emberek Köréje gyûltek, hogy láthassák Õt, puszta pillantásával a legnagyobb szerencsével áldotta meg õket, és mindnyájukat megszabadította a tudatlanság minden fajtájától. Néhol a félistenek is csatlakoztak az emberekhez, s az Urat dicsõítõ imáikkal minden kedvezõtlen dologtól megtisztították a környéket. Így érkezett meg végül az Úr Videha királyságba.
Érkezésének hírét az emberek határtalan boldogsággal fogadták, s ajándékokkal a kezükben az Úr elé indultak, hogy üdvözöljék Õt. Amint megpillantották az Úr K¥¢£át, a szívük kivirágzott a transzcendentális gyönyörtõl, éppúgy, ahogy a lótuszvirág bontja ki szirmait napfelkeltekor. Eddig csupán hallomásból ismerték az Urat kísérõ nagy bölcseket, de sohasem látták õket. Most azonban az Úr K¥¢£a kegyébõl találkozhattak velük, sõt, magával az Úr K¥¢£ával is. Bahul§ªva király és ¼rutadeva, a br§hma£a jól tudták, hogy az Úr azért jött, hogy kitüntesse õket kegyével, ezért nagy hódolattal azonnal a lótuszlábaihoz borultak. Összetett kézzel mindketten egyszerre hívták meg otthonukba az Úr K¥¢£át és a szenteket. Hogy mindkettõjüknek örömet szerezzen, az Úr K¥¢£a kétszeresen kiterjesztette magát, s mindkettõjük házába elment. Ám sem Bahul§ªva, sem a br§hma£a nem tudta, hogy az Úr a másik házába is ellátogatott: azt gondolták, csupán az õ otthonukban vendégeskedik. Az, hogy az Úr és társai egyszerre voltak jelen mindkét házban, nem más, mint az Istenség Legfelsõbb Személyiségének egyik fensége. A kinyilatkoztatott szentírások ezt vaibhava-prak§ªának nevezik. Amikor az Úr K¥¢£a feleségül vette a tizenhatezer hercegnõt, tizenhatezer formába terjesztette ki magát, melyek mindegyike ugyanolyan hatalommal rendelkezett, mint Õ maga. Ugyanígy terjesztette ki magát számtalan borjúvá és tehénpásztorfiúvá V¥nd§vanában is, amikor Brahm§ ellopta Tõle borjait és tehénpásztor barátait. Bahul§ªva, Videha királya nemcsak nagyon okos volt, de tökéletes úriember is. Ámulva látta, hogy ennyi szent, sõt maga az Istenség Legfelsõbb Személyisége is eljött hozzá. Jól tudta, hogy a feltételekhez kötött lélek, különösen ha világi dolgokkal foglalkozik, nem lehet tökéletesen tiszta, míg az Istenség Legfelsõbb Személyiségét és tiszta bhaktáit sohasem érinthetik a világ szennyezõdései. Ezért nagy csodálattal töltötte el, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége az összes nagy szent kíséretében ott vendégeskedik a házában, s köszönetet mondott az Úr K¥¢£ának indokolatlan kegyéért.
Nagyon hálás volt vendégeinek, s szerette volna a tõle telhetõ legjobb fogadtatásban részesíteni õket. Gyönyörû ülõhelyeket és párnákat hozatott, s az Úr K¥¢£a a szentekkel együtt kényelmesen leült. Bahul§ªva király elméje nagyon nyugtalan volt, de nem azért, mert gondok gyötörték: a szeretet és odaadás eksztázisa kavarta fel így. Szíve megtelt az Úr és társai iránti szeretettel, szemeit elöntötték az elragadtatás könnyei. Miután megmosta isteni vendégei lábát, családjával együtt mindannyian fejükre locsolták a vizet. Ezután csodálatos virágfüzéreket, szantálpépet, füstölõket, új ruhákat, ékszereket, mécseseket, teheneket és bikákat ajándékozott nekik, s királyi pompával imádta õket. Amikor a bõséges lakoma után a vendégek kényelmesen elhelyezkedtek, Bahul§ªva az Úr K¥¢ £a elé járult, és megfogta lótuszlábait. Ölébe vette és masszírozni kezdte õket, s közben lágy hangon az Úr dicsõségérõl kezdett beszélni. — Drága Uram! Te vagy minden élõlény Felsõlelke, s a szívükben ott lakozó tanúként jól ismered tetteiket. Kötelességünk hát mindig lótuszlábaidon meditálni, hogy biztos helyzetünket megõrizve soha ne hagyjunk fel örök szolgálatoddal. Mivel örökké lótuszlábaidra emlékezünk, most kedvesen meglátogattad otthonomat, hogy kitüntess indokolatlan kegyeddel. Hallottuk, kedves Uram, hogy többször is kijelentetted, tiszta bhaktáid kedvesebbek Neked, mint az Úr Balar§ma vagy örök szolgád, a szerencse istennõje. Kedvesebbek Neked elsõ fiadnál, az Úr Brahm§nál is, s biztos vagyok benne, azért jöttél el hozzám, hogy ezzel bizonyítsd isteni kijelentésed igazságát. Nem értem, hogyan lehetnek egyesek istentelenek és démoniak még azután is, hogy tudják, mennyire ragaszkodsz és milyen kegyes vagy azokhoz a bhaktáidhoz, akik töretlen K¥¢£a-tudatban élnek. Hogyan is felejthetik el lótuszlábaidat? — Ó, Uram, nem titok számunkra, mennyire kedves és nagylelkû vagy azzal, aki mindent maga mögött hagy, hogy a K¥¢£a-tudatnak szentelhesse életét: néha saját magadat adod cserébe ezért a tiszta szolgálatért. Megjelentél a Yadudinasztiában, hogy teljesítsd missziódat, és visszahívj minden feltételekhez kötött lelket, akik itt rothadnak az anyagi létben, s csak bûnös tetteik lajstromát növelik. Megjelenésed híre már az egész világot bejárta. Kedves Uram, Te vagy a határtalan kegy, szeretet és ragaszkodás óceánja. Transzcendentális, örök tested gyönyörrel és tudással teli. Csodálatos ¼y§masundara-formád mindenki szívét elrabolja. Tudásod határtalan, s hogy az embereket az odaadó szolgálat
végzésére tanítsd, elküldted Nara-N§r§ya£a inkarnációdat, aki azóta is szigorú lemondásokat végez Badar¦n§r§ya£ában. Hadd ajánljam hát alázatos hódolatomat lótuszlábaid elõtt! Kedves Uram, arra kérlek Téged és társaidat, a nagy szenteket és br§hma£ákat, maradjatok otthonomban legalább még néhány napot, hogy családunk, a híres Nimi király nemzetsége megszentelõdhessen lótuszlábaid porától. Az Úr K¥¢£a nem tudta megtagadni bhaktája kérését, s így a bölcsekkel együtt maradt még néhány napot, hogy megszentelje Mithil§ városát és jámbor lakóit. Eközben a br§hma£a szintén vendégül látta az Úr K¥¢£át és társait otthonában, s a jelenlétükben transzcendentális boldogságban úszott. Kényelmes ülõhelyekkel kínálta vendégeit, majd csadarját lengetve boldogan táncolni kezdett elõttük. ¼rutadeva nem volt gazdag, így csak szalmazsákot, fapadlót és gyékényszõnyeget tudott fölajánlani elõkelõ vendégeinek, az Úr K¥¢£ának és a szenteknek, de legjobb tehetsége szerint fogadta õket. Ékes szavakkal méltatta az Urat és a szenteket, majd feleségével együtt mindegyikük lábát megmosta, a vízzel pedig egész családját meglocsolta. ¼rutadeva nagyon szegény volt, e pillanatban mégis õ volt a világ legszerencsésebb embere. Miközben az Úr K¥¢£át és társait fogadta otthonában, egészen megfeledkezett magáról transzcendentális örömében. Miután ekképp köszöntötte az Urat és társait, gyümölcsöket, füstölõket, illatos vizet, illatos agyagot, tulas¦-leveleket, kuªa-füvet és lótuszvirágokat hozott, annyit, amennyi csak tehetségébõl futotta. Nem voltak fényûzõ ajándékok, de mivel a br§hma£a odaadó szeretettel ajánlotta fel õket, az Úr K¥¢£a és társai nagy örömmel fogadták el õket. A br§hma£a felesége egyszerû ételeket fõzött, rizst és d§lt, ám az Úr K¥¢£a és a bölcsek nagy elégedettséggel fogyasztották el õket, mert odaadó szeretettel készültek. Miközben az Úr K¥¢£a és társai jóízûen ettek, ¼rutadeva br§hma£a így gondolkozott: „A családi élet mély és sötét kútjába estem, s mindenkinél szerencsétlenebb vagyok. Hogyan lehet mégis, hogy az Úr K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége és társai, a nagy szentek, akiknek puszta jelenléte szent zarándokhellyé tesz minden helyet, eljöttek a házamba?” Közben a vendégek befejezték ebédjüket és kényelmesen hátradõltek üléseiken. ¼rutadeva br§hma£a, továbbá a felesége, a gyerekei és a rokonai ekkor mind elõkelõ vendégeik elé járultak, hogy felajánlják nekik szolgálataikat. Az Úr K¥¢£a lótuszlábait megérintve a br§hma£a így szólt:
— Drága Uram! Te vagy a Legfelsõbb Személy, Puru¢ottama, aki fölötte állsz a megnyilvánult és megnyilvánulatlan anyagi teremtésnek. Az anyagi világ mûködésének és a feltételekhez kötött lelkek tetteinek a legkisebb hatása sincs helyzetedre. Tudom, nem csak ma hallgatsz meg engem: Param§tm§ként a teremtés kezdete óta minden élõlénynek társa vagy.
A br§hma£a kijelentése nagyon tanulságos. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége Param§tm§ arculatában behatol az anyagi teremtésbe mint Mah§-Vi¢£u, Garbhodakaª§y¦ Vi¢£u és K¢¦rodakaª§y¦ Vi¢£u, s az Úr a feltételekhez kötött lélek barátjaként jelen van a testben is. Minden élõlény mellett ott van, kezdettõl fogva, de az élõlény, helytelen életfelfogása miatt errõl mit sem tud. Amikor azonban tudata K¥¢£a-tudattá válik, nyomban megérti, hogy K¥¢£a miképpen segíti a feltételekhez kötött lelkeket abban, hogy megszabadulhassanak a szövevényes anyagi lét fogságából. — Ó, Uram! — folytatta ¼rutadeva. — Úgy hatoltál be ebbe az anyagi világba, mintha aludnál. A feltételekhez kötött lélek, miközben alszik, elméjében hamis és mulandó világokat teremt, s számtalan illuzórikus tettben merül el: néha királlyá koronázzák, néha megölik, néha egy ismeretlen városban találja magát, az álombeli helyzetek azonban csak ideig-óráig tartanak. Ehhez hasonlóan, Uram, Te is mintegy alvás közben lépsz be az anyagi világba, hogy egy idõleges megnyilvánulást teremts, de nem magad miatt, hanem a feltételekhez kötött lelkek érdekében, akik Téged utánozva az élvezõk akarnak lenni. A feltételekhez kötött lélek élvezete az anyagi világban átmeneti és csalóka. De még ezt a mulandó helyzetet sem képes önerejébõl megteremteni, hogy illuzórikus örömeit élvezhesse benne. Hogy e mégoly hiú és mulandó vágyai beteljesüljenek, Te is vele tartasz ebbe az átmeneti megnyilvánulásba, s minden törekvésében segíted õt. Így hát az anyagi világba kerülésének kezdete óta a feltételekhez kötött lélek állandó társa vagy. Ezért amikor a feltételekhez kötött lélek kapcsolatba kerül egy tiszta bhaktával, és odaadó szolgálatba kezd a transzcendentális kedvteléseidrõl szóló történetek hallgatása, transzcendentális tetteid dicsõítése, örökkévaló formád templomi imádata, valamint a transzcendentális helyzeted megértését szolgáló beszélgetések és Neked felajánlott imái révén, fokozatosan megszabadul az anyagi lét szennyétõl. Ahogy szíve megtisztul minden anyagi portól, Te fokozatosan feltárulsz elõtte a szívében. Bár örökké a feltételekhez kötött lélekkel vagy, csak akkor válsz láthatóvá a számára, ha az odaadó szolgálat által teljesen megtisztult. Azokat azonban, akik ragaszkodnak a gyümölcsözõ cselekedetekhez, akár a Védák utasításai alapján, akár megszokásból végzik azokat, illetve akik nem kezdenek hozzá az odaadó szolgálathoz, a testi felfogáson alapuló élet látszatboldogságai tartják fogva. Nekik sohasem tárod föl magad, sõt távol, nagyon távol maradsz tõlük. Ám aki odaadó szolgálatot végez, s szívét fokozatosan megtisztítja szent neveid szüntelen éneklése által, az hamar megérti, hogy örök társa vagy. — Azt mondják, szívén keresztül irányítod bhaktádat, aki így hamar hazajuthat, vissza Hozzád. Ez a közvetlen iránymutatás fedi föl a bhakta elõtt, hogy ott lakozol a szívében. Csak egy bhakta képes azonnal fölismerni, hogy jelen vagy a szívében, míg az olyan ember elõtt, aki a testi életfelfogás bûvöletében csak az érzékkielégítéssel törõdik, örökre rejtve maradsz yogam§y§d függönye által. Az ilyen ember nem is sejti, milyen közel vagy hozzá, pedig ott vagy a szívében, s csak a halál képében találkozhat majd Veled. E kétfajta ember közötti különbséget a macska példájával lehet szemléltetni, aki egyszer a kölykeit viszi a szájában, másszor az egeret. Az egér a halálát érzi a macska szájában, míg a macskakölykök anyjuk szeretetét. Ugyanígy Te is megjelensz mindenki számára, de aki nem a Te híved, az a kegyetlen halál képében lát Téged, a bhakta számára azonban a Legfelsõbb tanácsadó és filozófus vagy. Az ateisták tehát Istent csak a halál formájában tapasztalhatják meg, a bhakta azonban tudja, hogy Isten örökké jelen van a szívében, s ha követi tanácsait, élete transzcendentálissá válik, melyre nem hatnak az anyagi világ szennyezõdései. Te vagy az anyagi természet mûködésének legfõbb irányítója és felügyelõje. Az istentagadók csak az anyagi természet mûködését tanulmányozzák, Téged azonban, az eredeti okot, nem képesek felfedezni. Egy bhakta viszont mindig látja, hogy az anyagi természetben minden esemény mögött Te állsz. A yogam§y§ függönye bhaktád szemét
nem tudja befedni, a nem hívõét azonban igen. Aki nem bhakta, az nem pillanthat meg Téged szemtõl szemben, ahogyan az sem láthatja a napot, akinek a szemei elõtt felhõk tornyosulnak az égen. Ám akik a felhõk fölött szállnak, láthatják a ragyogó napot teljes valójában. Drága Uram, tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked! Ó, önragyogó Uram, örök szolgád vagyok! Kérlek hát, parancsolj bármit — mit tehetnék Érted? A feltételekhez kötött lélekre mindaddig hatással van az anyagi szennyek okozta háromféle szenvedés, amíg nem vagy látható a számára. Amint azonban K¥¢£a-tudatbeli fejlõdésének köszönhetõen láthatóvá válsz elõtte, egyszeriben megszabadul az anyagi létezés minden nyomorúságától. K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége nagyon szereti bhaktáit. Nagy elégedettséggel hallgatta ¼rutadeva szívbõl jövõ, tiszta odaadásának imáit, s az imák végeztével szeretettel megfogta bhaktája kezét, és így szólt: — Kedves ¼rutadevám! E kiváló bölcsek, br§hma£ák és szentek nagyon kegyesek voltak, hogy személyesen jöttek el hozzád. Tekintsd nagy szerencsédnek ezt az alkalmat! Olyan kedvesek, hogy Velem tartanak, s bárhová mennek, lábuk porának puszta érintése transzcendentálisan tisztává varázsol minden helyet. Az emberek szeretnek eljárni Isten templomába, s a szent zarándokhelyeket is szívesen látogatják. Hosszú napokig tartó imádatuk és a szent hellyel való kapcsolatuk következtében aztán lassan megtisztulnak. A nagy bölcsek és szentek hatása azonban oly erõteljes, hogy már attól tökéletesen megtisztul az ember, ha csak megpillantja õket. — Sõt, a zarándoklatok és a félistenimádat tisztító hatása is a szentek kegyének köszönhetõ. A zarándokhely a szentek jelenlététõl válik szent hellyé. Kedves ¼rutadevám, azzal, hogy valaki br§hma£ának születik, rögtön az emberek legkiválóbbja lesz. S ha egy ilyen br§hma£a semmire sem vágyva és elégedettségét önmagából merítve önmegtartóztató életet él, tanulmányozza a Védákat és odaadó szolgálatomat végzi, ahogy az kötelessége is — más szóval br§hma£ából vai¢£avává válik —, dicsõségére nincs is szó! Saját négykarú N§r§y§£a-formám nem olyan kedves a Számomra, mint egy vai¢£ava br§hma£a. Br§hma£a az, aki jártas a védikus tudományban. Egy br§hma£a a tökéletes tudás jelképe, s személyében egyesül az összes Véda, épp úgy, ahogy Bennem, minden istenség eredeti, teljes megnyilvánulásában egyesülnek a félistenek. A csekély értelmûek nem ismernek Engem, s nem fogják föl a vai¢£ava br§hma£a hatalmát sem. Az anyagi természet három kötõerejének hatása alatt arra vetemednek, hogy becsmérelnek Engem és tiszta bhaktáimat. Egy vai¢£ava br§hma£a, vagyis az a bhakta, aki elérte a bráhmanikus szintet, szíve mélyén megérti, ki vagyok, s így arra a következtetésre jut, hogy az egész kozmikus megnyilvánulás, megannyi arculatával együtt, az Úr különbözõ energiáinak hatására következik be. Egy ilyen bhakta, akiben világos kép él az egész anyagi temészetrõl és az anyagi energia teljességérõl, minden megnyilvánulásban egyedül Engem lát, semmi mást. — Ezért hát, kedves ¼rutadevám, tekintsd e nagy szenteket, br§hma£ákat és bölcseket az én hiteles képviselõimnek. Ha hûségesen imádod õket, azzal valójában Engem fogsz imádni. Ha valaki bhaktáimat imádja, az kedvesebb Számomra, mint ha közvetlenül Engem imádna. Ha valaki közvetlenül Engem próbál imádni, anélkül, hogy bhaktáimat imádná, nem fogadom el imádatát, még ha nagy pompa közepette mutatja be, akkor sem. Ily módon a br§hma£a, ¼rutadeva, és Mithil§ királya az Úr utasításának megfelelõen ugyanolyan figyelemmel imádta K¥¢£át és követõit, a nagy bölcseket és a szent br§hma£ákat, mindegyiküknek egyforma lelki jelentõséget tulajdonítva. A br§hma£a és a király végül mindketten elérték a legvégsõ célt: a lelki világba kerültek. A bhakta számára az Úr K¥¢£án kívül nem létezik senki, s K¥¢£a is nagyon szereti bhaktáit. Az Úr K¥¢£a néhány napig Mithil§ban maradt ¼rutadeva br§hma£a házában és Bahul§ªva király palotájában. Miután kegyével, azaz transzcendentális tanácsaival árasztotta el õket, visszatért királyi városába, Dv§rak§ba. Ez a történet arra tanít bennünket, hogy Bahul§ªva királyt és ¼rutadeva br§hma£át az Úr K¥¢£a egyformán elfogadta, hiszen mindketten tiszta bhakták voltak. Ez az a tulajdonság, amely szükséges ahhoz, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége felfigyeljen ránk. Mivel ebben a korban szokássá vált, hogy az emberek minden alap nélkül büszkék arra, hogy k¢atriya vagy br§hma£a családban születtek meg, sokszor találkozhatunk olyan emberekkel, akik anélkül, hogy rendelkeznének a szükséges jó tulajdonságokkal és erényes jellemmel, büszkén hirdetik, hogy br§hma£a, k¢atriya vagy vaiªya családból származnak. A szentírásokban azonban az áll: kalau ª¡dra-sambhava¤: „A Kalikorszakban mindenki ª¡dra.” Ez azért van, mert az emberek elhanyagolják a szükséges tisztító folyamatok, a sa°sk§rák elvégzését, melyek az anya várandóságától a halálig egész életén át végigkísérik az embert. Pusztán a születése alapján senki sem minõsül egy bizonyos kaszt — különösen egy magasabb kaszt: a br§hma£ák, a k¢atriyák vagy a vaiªyák rendje — tagjának. Ha valaki nem esett át a magot adó tisztító ceremónián, a garbh§dh§na-sa°sk§rán, akkor eleve a ª¡drák közé kell sorolni, mivel egyedül a ª¡drák nem mennek keresztül ezen a tisztító folyamaton. A szexuális élet a K¥¢£a-tudat tisztító folyamata nélkül nem egyéb, mint a ª¡drák vagy az állatok magot adó folyamata. A K¥¢£a-tudat a legjobb tisztító folyamat, amely által bárki eljuthat a vai¢£ava szintre, s aki ezt eléri, az egyben a br§hma£ák összes erényével is rendelkezni fog. A vai¢£avák arra törekszenek, hogy mentesek maradjanak a négyféle bûnös tettõl: a tiltott nemi élettõl, a kábító- és mámorítószerek fogyasztásától, a szerencsejátéktól és a húsevéstõl. Senki sem érheti el a br§hma£ák szintjét, ha nem felel meg ezeknek az alapvetõ elvárásoknak, és senki sem lehet tiszta bhakta, ha elõbb nem válik képzett br§hma£ává. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv nyolcvanhatodik fejezetéhez, melynek címe: „Subhadr§ elrablása, valamint az Úr K¥¢£a látogatása ¼rutadevánál és Bahul§ªvánál”.
NYOLCVANHETEDIK FEJEZET A Védák felajánlják imáikat Par¦k¢it király egy nagyon fontos kérdést tett fel ¼ukadeva Gosv§m¦nak a transzcendentális témák természetével kapcsolatban. A kérdés így szólt: „Tudjuk, hogy a védikus tudomány általában az anyagi világ három kötõerejének kérdéseivel foglalkozik. Hogyan lehetséges, hogy ugyanakkor a transzcendens témáját is tárgyalja, ami viszont felette áll a három anyagi kötõerõ által befolyásolt megközelítésmódoknak? Az elme egy anyagi elem, és a kiejtett szavak is anyagi hangok; hogyan képes akkor a védikus tudomány az anyagi elme gondolatainak anyagi hangokkal való kifejezése révén megközelíteni a transzcendenciát? Ha beszélni akarunk valamirõl, el kell tudnunk mondani, hogy az a valami honnan származik, mik a tulajdonságai, mit csinál, illetve hogyan mûködik. Egy effajta leírás csak úgy lehetséges, ha közben az anyagi elménkkel gondolkodunk és anyagi szavakat mondunk ki. A Brahmannak, az Abszolút Igazságnak nincsenek anyagi tulajdonságai, a mi beszédképességünk azonban nem tud az anyagi tulajdonságok fölé emelkedni. Hogyan tudod akkor szavaiddal leírni a Brahmant, az Abszolút Igazságot? Nem értem, miképpen lehet anyagi hangokból álló kifejezések segítségével megérteni a transzcendenst.” Par¦k¢it király valójában azt akarta megtudni ¼ukadeva Gosv§m¦tól, hogy a Védák az Abszolút Igazságot eredendõen személytelennek vagy személyesnek írják-e le. Az Abszolút Igazság megismerésének három fokozata van: a személytelen Brahman, a mindenki szívében jelen lévõ Param§tm§ és végül az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a. A Védák a cselekedetek három fajtáját tárgyalják. Az elsõ a karma-k§£¨a, a védikus utasítások alapján végzett cselekedetek, melyek által az ember fokozatosan megtisztulhat, s végül megértheti valódi helyzetét. A második a jñ§nak§£¨a, az Abszolút Igazság spekulatív módon való megismerésének folyamata, a harmadik pedig az up§san§-k§£¨a, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, esetenként a félisteneknek az imádata. A Védák által ajánlott félistenimádathoz szorosan hozzátartozik, hogy az imádó tisztában van vele, mi a viszony a félistenek és az Istenség Személyisége között. Az Istenség Legfelsõbb Személyiségének számtalan szerves része van. Vannak közöttük sv§°ªák, azaz személyes kiterjedések, és vannak közöttük vibhinn§°ªák, azaz élõlények. E kiterjedések mindegyike — tehát a sv§°ªák és a vibhinn§°ªák is — az eredeti Istenség Személyiségének kiáradásai. A sv§°ªa-kiterjedéseket vi¢£u-tattvának, a vibhinn§°ªa-kiterjedéseket j¦va-tattvának nevezik. A különféle félistenek a j¦va-tattva kategóriájához tartoznak. A feltételekhez kötött lelkek általában az érzékkielégítés miatt kerülnek az anyagi világ közegébe, ezért, ahogyan azt a Bhagavad-g¦t§ is leírja, az érzéki élvezetekhez túlságosan ragaszkodó emberek számára olykor ajánlott a félistenek imádata, annak érdekében, hogy különféle érzékkielégítõ tevékenységeiket szabályozott módon végezzék. Akik például túlságosan ragaszkodnak a húsevéshez, azoknak a Védák elõírásai értelmében elõbb imádatot kell bemutatniuk K§l¦ istennõnek; ennek keretében a karma-k§£¨a szigorú szabályai mellett egy kecskét (és csakis azt, nem pedig valamilyen másféle állatot) áldozhatnak neki, s a húsevés csak ezután megengedett. Mindennek nem az a célja, hogy bárkit is a húsevésre buzdítson, hanem hogy szabályozott és korlátozott körülmények között lehetõvé tegye a húsevést azok számára, akik ehhez egyébként is ragaszkodnak. A félistenek imádata tehát nem egyenlõ az Abszolút Igazság imádatával, de a félistenimádat révén az ember fokozatosan, közvetett módszerrel eljuthat odáig, hogy végül képes lesz elfogadni az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. A Bhagavad-g¦t§ ezt a közvetett módszert avidhinek nevezi. Az avidhi szó azt jelenti: „nem hiteles”. Mivel a félistenek imádata nem hiteles, az imperszonalisták azt mondják, foglalkozzunk inkább az Abszolút Igazság személytelen formájával. Par¦k¢it király kérdése arra vonatkozott, hogy mi a védikus tudás végsõ célja: az Abszolút Igazság személytelen vagy személyes arculata? Az ember melyiken meditáljon a kettõ közül? Végsõ soron a Legfelsõbb Úr személytelen és személyes arculata egyaránt meghaladja anyagi értelmünket. Az Abszolút személytelen arculata, a Brahman-sugárzás nem más, mint K¥¢£a személyes vonásokkal rendelkezõ testének ragyogása. K¥¢£a testének sugarai az Úr egész teremtését beragyogják, s e sugárzásnak azt a részét, melyet az anyag felhõje eltakar, a három anyagi kötõerõbõl (sattva, rajas, tamas) álló teremtett kozmosznak nevezik. De hogyan tudják az Abszolút Igazságot spekulatív módszerrel felfogni azok, akik e felhõ takarta részben élnek, melyet anyagi világnak nevezünk?
Par¦k¢it király kérdésére ¼ukadeva Gosv§m¦ elmondta, az Istenség Legfelsõbb Személyisége azért teremtette az elmét, az érzékeket és az életerõt, hogy lehetõvé tegye az élõlény számára, hogy egyik fajta testbõl a másikba vándorolva kielégíthesse érzékeit, illetve, hogy felszabadulhasson az anyagi feltételek alól. Más szóval az érzékeket, az elmét és az életerõt az ember használhatja érzékkielégítésre és egyik testbõl a másikba való vándorlásra, de a felszabadulás elérésére is. A védikus szabályok arra szolgálnak, hogy lehetõvé tegyék a feltételekhez kötött lelkek számára a szabályozott érzékkielégítést, és egyúttal azt is, hogy egyre magasabb rendû életfeltételek közé kerülhessenek. Ha ily módon tudatuk teljesen megtisztul, végül visszakerülnek eredeti helyzetükbe, s hazatérnek, vissza Istenhez. Az élõlény értelmes, és értelmét arra kell használnia, hogy kordában tartsa elméjét és érzékeit.
Amikor az elme és az érzékek az intelligencia megfelelõ használata következtében megtisztulnak, a feltételekhez kötött lélek felszabadul. Másképp, ha intelligenciáját helytelenül, nem az elme és az érzékek szabályozására használja, a lélek egyik fajta testbõl a másikba vándorol, pusztán azért, hogy érzékeit kielégítse. Válaszában ¼ukadeva Gosv§m¦ egy másik dologra is világosan rámutat, mégpedig arra, hogy az Úr csupán az egyéni élõlény elméjét, érzékeit és intelligenciáját teremtette meg. Arról sehol nincs szó, hogy maguk az élõlények valaha is megteremtõdtek volna. Ahogyan a napsugár ragyogó részecskéi mindig a nappal együtt léteznek, úgy léteznek örökké az élõlények is az Istenség Legfelsõbb Személyisége szerves részeiként. De ahogy a napsugarakat olykor felhõ takarja el, melyet a nap hoz létre, úgy a feltételekhez kötött élõlények is néha az anyagi életfelfogás felhõjébe, a tudatlanság sötétségébe kerülnek, habár a Legfelsõbb Úr szerves részei lévén örökké léteznek. Az egész védikus folyamat arra szolgál, hogy eloszlassa e sötétséget. Végül, amikor elméje és érzékei teljesen megtisztulnak, a feltételekhez kötött élõlény visszakerül eredeti helyzetébe, melyet K¥¢£a-tudatnak hívnak, s amely maga a felszabadulás. A Ved§nta-s¡tra legelsõ s¡trája (aforisztikus tétele) az Abszolút Igazságra kérdez rá. Ath§to brahma-jijñ§s§: mi jellemzi az Abszolút Igazságot? A választ a következõ s¡tra adja meg: az Abszolút Igazságot az jellemzi, hogy Õ mindennek az eredete. Minden, amit tapasztalunk vagy észlelünk, akár az anyagi életben is, nem más, mint az Õ kiáradása. Az Abszolút Igazság teremtette az elmét, az érzékeket és az értelmet, s ez azt jelenti, hogy az Abszolút Igazságnak rendelkeznie kell elmével, értelemmel és érzékekkel. Más szóval, az Abszolút Igazság nem személytelen. Maga a teremtette szó is azt jelenti, hogy aki teremt, a teremtõ, transzcendentális intelligenciával rendelkezik. Például, ha egy apának gyermeke születik, akkor a gyermeknek is lesznek érzékei, hiszen az apa is rendelkezik velük. Kézzel és lábbal fog születni, mert az apának is van keze és lába. Szokták mondani, hogy Isten a maga képére teremtette az embert. Az Abszolút Igazság tehát a Legfelsõbb Személy, aki transzcendentális elmével, érzékekkel és intelligenciával rendelkezik. Ha valakinek az elméje, az intelligenciája és az érzékei megtisztulnak az anyagi szennyezõdéstõl, képes lesz megérteni, hogy az Abszolút Igazság eredendõen egy személy.
A védikus folyamat arra szolgál, hogy a feltételekhez kötött lelket a tudatlanság kötõerejébõl fokozatosan a szenvedély, onnan pedig a jóság kötõerejébe emelje. A jóság kötõerejének hatására az ember megvilágosodik, és képes lesz a dolgokat a maguk valójában látni. Vegyük azt a példát, hogy a földbõl kinõ egy fa, s ha kivágják, fájával tüzet lehet gyújtani. Tûzgyújtáskor elõször füstöt tapasztalunk, aztán jelentkezik a hõ, végül megjelenik a tûz. Ha fellobbant a tûz, sokféle célra használhatjuk, a végsõ cél tehát a tûz. Ugyanígy, az élet durva anyagi szintjén a tudatlanság kötõereje jellemzõ leginkább. Ez a tudatlanság azzal a fokozatos kulturális fejlõdéssel szûnik meg, amely a barbarizmus állapotától a civilizált életig vezet. Ha valaki eljut a civilizált életforma szintjére, akkor a szenvedély kötõerejébe kerül. A barbár szintet, vagyis a tudatlanság kötõerejének szintjét az érzékek kielégítésének rendkívül durva módja jellemzi, míg a szenvedély kötõerejében, a civilizált életben sokkal kifinomultabb eszközökkel történik az érzékkielégítés. Ha azonban valaki eljut a jóság kötõerejének szintjére, ráébred, hogy érzékei és elméje csupán azért végeznek anyagi cselekedeteket, mert az eltorzult tudat befedi õket. Amikor ez az eltorzult tudat fokozatosan K¥¢£atudattá változik, megnyílik a felszabadulás útja. Nem arról van tehát szó, hogy az érzékekkel és az elmével ne lehetne eljutni az Abszolút Igazsághoz. Inkább arról van szó, hogy az érzékek, az elme és az intelligencia a szennyezettség durva szintjén nem képesek felfogni az Abszolút Igazság mibenlétét, ám miután megtisztultak, megérthetik, mi az Abszolút Igazság. Ezt a tisztító folyamatot odaadó szolgálatnak, azaz K¥¢£a-tudatnak nevezik. A Bhagavad-g¦t§ világosan kijelenti, hogy a védikus tudás célja K¥¢£a megismerése, K¥¢£át pedig az odaadó szolgálat által lehet megismerni. Az odaadó szolgálat elsõ lépése a meghódolás. Ahogy azt a Bhagavad-g¦t§ is leszögezi, mindig K¥¢£ára kell gondolnunk, mindig szeretõ szolgálatot kell végeznünk Neki, mindig imádnunk kell Õt, és mindig le kell borulnunk Elõtte. Egyedül ezzel a folyamattal lehet biztosan eljutni Isten birodalmába. Ha valaki az odaadó szolgálat folyamatának köszönhetõen a jóság kötõerejébe emelkedett és megvilágosodott, megszabadul a szenvedély és a tudatlanság kötõerejétõl. Par¦k¢it király kérdésére válaszolva ¼ukadeva Gosv§m¦ az §tmane szót használja. Ez a kifejezés a képzett br§hma£ák szintjére utal, akik számára engedélyezett az upani¢adoknak nevezett védikus szentírások tanulmányozása. Az upani¢adok a Legfelsõbb Úr transzcendentális tulajdonságairól közölnek különféle leírásokat. Az Abszolút Igazságot, a Legfelsõbb Urat nirgu£ának nevezik. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az Úrnak ne lennének tulajdonságai, hiszen a feltételekhez kötött lelkeknek is csak azért lehetnek tulajdonságaik, mert Õ is rendelkezik velük. Az upani¢adok tanulmányozásának célja az, hogy megismerjük az Abszolút Igazság transzcendentális sajátságait, melyeknek semmi közük a tudatlanság, a szenvedély és a jóság jellemezte anyagi tulajdonságokhoz. Ez a védikus megismerés lényege. A nagy szentek, például a Sanaka vezette négy Kum§ra, betartották a védikus tudás ezen alapelveit, s így fokozatosan eljutottak a személytelen felfogástól a Legfelsõbb Úr személyes imádatáig. Ezért ajánlott, hogy a nagy személyiségek példáját kövessük. ¼ukadeva Gosv§m¦ is e nagy személyiségek egyike, Par¦k¢it Mah§r§jának adott válasza pedig hiteles válasz. Aki e nagy személyiségek nyomdokaiban halad, annak könnyû a felszabadulás ösvényén való elõrehaladás, s végül hazajut, vissza Istenhez. Ez a
módja annak, hogy tökéletessé tegyük emberi életünket.
— Kedves királyom! — folytatta ¼ukadeva Gosv§m¦ Par¦k¢it Mah§r§jához intézett válaszát. — Elmesélek ezzel kapcsolatban egy szép történetet. Fontos történet, mert N§r§ya£áról, az Istenség Legfelsõbb Személyiségérõl szól. A történet valójában egy beszélgetés, mely N§r§ya£a ¹¢i és a kiváló bölcs, N§rada között zajlott. N§r§ya£a ¹¢i, N§r§ya£a egyik inkarnációja, a mai napig Badar¦k§ªramában él. Badarik§ªrama a Himalája legészakibb részén található, és mindig hó borítja. A vallásos indiaiak még ma is látogatják ezt a helyet, különösen nyáron, amikor enyhébb a hóesés.
Egyszer N§rada, aki nagy bhakta és aszkéta a félistenek között, bolygóközi utazásai egyikén elhatározta, hogy elmegy Badarik§ªramába, és tiszteletét teszi az aszkéta N§r§ya£ánál. N§r§ya£a ¹¢i, Isten e nagy szent alakjában megjelent inkarnációja a teremtés kezdetétõl fogva szigorú lemondásokat és vezekléseket végzett, hogy megtanítsa Bh§rata-var¢a lakóinak, hogyan érhetik el a tökéletesség legmagasabb fokát, azaz miként mehetnek vissza Istenhez. Lemondása és vezeklése követendõ példa az emberiség számára. Isten inkarnációja, N§r§ya£a ¹¢i épp bhaktái körében ült egy Kal§pagr§ma nevû faluban. Természetesen e bhakták egyike sem volt mindennapi bölcs, hiszen maga N§rada Muni is eljött közéjük. Miután hódolatát ajánlotta N§r§ya£a ¹¢inek, N§rada pontosan ugyanazt kérdezte Tõle, mint amit Par¦k¢it király ¼ukadeva Gosv§m¦tól. Kérdésére N§r§ya£a ¹¢i elõdei nyomán válaszolt. Elmesélt egy történetet arról, miképpen vitatták meg hajdanán ugyanezt a kérdést a Janaloka nevû bolygón. Janaloka a Svargaloka-bolygók (például a Hold és a Vénusz) fölött található, s kiváló bölcsek és szentek élnek rajta. Ezek a bölcsek egyszer szintén errõl a témáról beszélgettek, vagyis arról, miként lehet megismerni Brahmant és megérteni, ki is Õ valójában. — Kedves N§radám! — kezdte a bölcs N§r§ya£a. — Elmondok neked egy történetet, mely réges-régen történt. A mennyei bolygók lakói nagy összejövetelt rendeztek, melyen szinte minden tekintélyes brahmac§r¦, így a négy Kum§ra — Sanandana, Sanaka, San§tana és Sanat-kum§ra — is részt vett. Az Abszolút Igazságról, Brahmanról beszélgettek. Te nem voltál jelen azon a gyûlésen, mert éppen egyik kiterjedésemet, Aniruddhát látogattad meg lakhelyén, ¼vetadv¦pa szigetén. Ezen a találkozón a nagy szentek és brahmac§r¦k részletesen megtárgyalták azt a témát, melyrõl az imént érdeklõdtél, s roppant érdekes beszélgetés alakult ki. Olyan bonyolult kérdések is felmerültek, melyekre még a Védák sem tudtak válaszolni. N§r§ya£a ¹¢i elmondta N§radaj¦nek, hogy pontosan az általa feltett kérdést tárgyalták meg a Janalokán összegyûltek. Ezt jelenti, hogy a parampar§n, a tanítványi láncolaton keresztül szerezzük az ismereteinket. Par¦k¢it Mah§r§ja ¼ukadeva Gosv§m¦t kérdezte, õ N§radára hivatkozott, aki annak idején N§r§ya£a ¹¢it faggatta, aki még nagyobb szaktekintélyeket idézett, a négy Kum§rát — San§tanát, Sanakát, Sanandanát és Sanat-kum§rát — , akik a Janalokán vitatták meg a kérdést. E négy brahmac§r¦ — a Kum§r§k — a Védák és a ª§strák elismert tudósai. Lemondással és vezekléssel szerzett mérhetetlen tudásuk nemes és példás jellemükben is kifejezésre jut. Viselkedésük rendkívül szeretetre méltó és udvarias, és sohasem tesznek különbséget barát, jóakaró és ellenség között. A Kum§rák és a hozzájuk hasonló személyiségek, mivel transzcendentális szinten állnak, felülemelkedtek az anyagi szemléleten, és mindig semlegesek az anyagi kettõsségekkel szemben. A négy testvér úgy döntött, Sanandana legyen a beszélõ, a másik három pedig a hallgatóság. Sanandana így szólt:
— A teljes kozmikus megnyilvánulás megsemmisülése után minden energia és atomnyi formájában a teljes teremtés behatol Garbhodakaª§y¦ Vi¢£u testébe. Az Úr ekkor hosszú-hosszú álomba merül, s amikor újra szükség van a teremtésre, a Védák személyes alakjukban az Úr köré gyûlnek, és csodálatos transzcendentális kedvteléseirõl szóló történetekkel dicsõíteni kezdik, pontosan úgy, ahogy a királyt a szolgái: reggel, amikor a király még alszik, az erre kijelölt szavalók körbeállják a hálószobáját és hõstetteirõl énekelnek neki, a király pedig dicsõ tettei hallatán lassan fölébred. A védikus szavalók, vagyis maguk a Védák így énekelnek: — Ó, legyõzhetetlen Úr, Te vagy a Legfelsõbb Személy! Senki nem egyenlõ Veled vagy hatalmasabb Nálad. Senki nem lehet dicsõbb tetteiben. Dicsõség Neked! Dicsõség Neked! Önnön transzcendentális természetednél fogva maradéktalanul rendelkezel mind a hat fenséggel, így képes vagy megszabadítani minden feltételekhez kötött lelket M§y§ karmaiból. Ó, Urunk, buzgón imádkozunk, hogy így cselekedj! Szerves részeid lévén, az élõlények természetüknél fogva mind boldogok, örökkévalóak és tudással teliek, de önnön hibájukból megpróbálnak utánozni Téged, és a legfelsõbb élvezõ szerepében tetszelegnek. Semmibe veszik legfelsõbb hatalmadat, s így sértéseket követnek el Ellened. Sértéseik miatt aztán anyagi energiád befolyása alá kerülnek, ezért transzcendentális tulajdonságaikat — boldogságukat, gyönyörüket és tudásukat — befedik a három anyagi kötõerõ felhõi. A három anyagi kötõerõbõl álló kozmikus megnyilvánulás börtön a feltételekhez kötött lélek számára. A feltételekhez kötött lelkek minden igyekezetükkel szabadulni próbálnak az anyagi rabságból, s ehhez életkörülményeikhez illõ tevékenységeket kaptak. De mivel minden tevékenység az Általad adott tudáson alapszik, a feltételekhez kötött lelkek csak úgy végezhetnek jámbor tetteket, ha Te kegyesen erre ösztönzöd õket. Így hát csakis akkor emelkedhetnek felül az anyagi energia befolyásán, ha menedéket keresnek lótuszlábaidnál. Mi magunk, a testet öltött Védák is örökké Téged szolgálunk, azzal, hogy segítünk a feltételekhez
kötött lelkeknek megérteni Téged.
A Védák személyiségeinek fenti imája is azt bizonyítja: a Védák arra szolgálnak, hogy segítsék a feltételekhez kötött lelkeket abban, hogy megismerhessék K¥¢£át. A ªrutik, azaz a megszemélyesült Védák újra meg újra az Urat dicsõítették: „Jaya! Jaya!” Ez azt jelenti, hogy az Úr a legdicsõbb. Minden dicsõséges tulajdonsága közül a legfontosabb indokolatlan kegye, melyben a feltételekhez kötött lelkeket részesíti, amikor visszahódítja õket M§y§ karmaiból.
Végtelen számú élõlény él a legkülönfélébb testekben, mozgó vagy helyhez kötött létformákban, s feltételekhez kötött létük egyedüli oka az, hogy elfelejtették az Istenség Legfelsõbb Személyiségéhez fûzõdõ örök kapcsolatukat. Amikor az élõlény K¥¢£a helyzetét utánozva uralkodni akar az anyagi energia fölött, az nyomban rabul ejti õt, s vágyai alapján ad neki egy testet a nyolcmillió-négyszázezer fajta test közül. A megtévesztett élõlény, bár állandóan az anyagi lét háromféle nyomorúságától szenved, azt képzeli magáról, hogy õ az ura az egész mindenségnek. A három kötõerõ képviselte anyagi energia igézete olyannyira rabul ejti, hogy a Legfelsõbb Úr kegye nélkül már nem is képes megszabadulni belõle. Az élõlény saját erejébõl nem tudja legyõzni az anyagi természet kötõerõinek hatását, a Legfelsõbb Úr azonban, mivel az anyagi természet az Õ irányítása alatt mûködik, fölötte áll e hatásoknak. Rajta kívül minden élõlényt, Brahm§tól a legkisebb hangyáig, leigáz az anyagi energiával való kapcsolat. Mivel az Úr teljes mértékben birtokában van a gazdagság, az erõ, a hírnév, a szépség, a tudás és a lemondás hat fenségének, egyedül Õrá nem hat az anyagi természet varázsa. Ha az élõlény nem állapodik meg a K¥¢£a-tudatban, nem közelítheti meg az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. Az Úr azonban mindenhatósága révén belülrõl, a Felsõlélekként képes irányítani az élõlényt, hogy az fokozatosan elérhesse Õt, még úgy is, hogy közben addigi tevékenységét végzi. A Bhagavad-g¦t§ban az Úr a következõket tanácsolja: „Bármit teszel, tedd Értem, bármit eszel, ajánld fel elõször Nekem, bármilyen adományt adsz, add elõször Nekem, és bármilyen lemondást végzel, végezd azt Énértem.” Így veszi rá a karm¦kat, hogy fokozatosan kifejlesszék K¥¢£a-tudatukat. Ugyanígy K¥¢£a a filozófusokat is afelé terelgeti, hogy fokozatosan Felé haladjanak és elérjék Õt, azáltal, hogy megtanulnak különbséget tenni Brahman és a m§y§ között, mert amikor az ember tudása beérik, végül meghódol K¥¢£a elõtt. Ahogyan K¥¢£a mondja a Bhagavad-g¦t§ban: „Soksok születés után a bölcs filozófus meghódol Elõttem.” A yog¦k is azt az utasítást kapják, hogy a szívükben lévõ K¥¢£án meditáljanak, s a K¥¢£a-tudat e töretlen folyamatával majd megszabadulhatnak az anyagi energia rabságából. A bhakták azonban — amint az a Bhagavad-g¦t§ban is olvasható — az elsõ pillanattól fogva szeretetteljes odaadó szolgálatot végeznek, ezért az Úr személyesen irányítja õket oly módon, hogy akadály és elhajlás nélkül elérhessék Õt. Az élõlény csak az Úr kegyébõl értheti meg Brahman, Param§tm§ és Bhagav§n pontos helyzetét. A Védák személyiségeinek szavai egyértelmûen bizonyítják, hogy a védikus irodalom egyedüli rendeltetése az, hogy megismerjük belõle K¥¢£át. A Bhagavad-g¦t§ megerõsíti, hogy a Védákból egyedül K¥¢£a az, akit meg kell ismernünk. K¥¢£a mindig élvez, akár az anyagi, akár a lelki világban van. Mivel Õ a legfelsõbb élvezõ, számára nincsen különbség az anyagi és a lelki világ között. A közönséges élõlények számára az anyagi világ akadály, mert az irányítása alatt állnak, K¥¢£ának azonban, mivel Õ irányítja az anyagi világot, semmi köze ezekhez az akadályokhoz. A Védák ezért az upani¢adokban több helyen is kijelentik: „A Legfelsõbb Brahman örök, teljes tudással és gyönyörrel teljes, s ez az egyetlen Legfelsõbb Személy, Isten, jelen van minden élõlény szívében.” Mivel mindent átható, nemcsak az élõlények szívébe, de az egyes atomokba is képes behatolni. Felsõlélekként Õ az élõlények minden cselekedetének irányítója. Mindegyikükben ott lakozik és tanúja tetteiknek. Lehetõvé teszi, hogy vágyaik szerint cselekedjenek, s Általa részesülnek tetteik eredményeiben is. Õ mindenek élõ ereje, ugyanakkor transzcendentális az anyagi kötõerõkhöz képest. Mindenható, képes mindent létrehozni, s természetes, felsõbbrendû tudása révén mindenkit az irányítása alá vonhat. Õ tehát mindenki mestere. Néha személyesen is megjelenik a földön, de ezzel egy idõben jelen van az egész anyagban is. Arra vágyott, hogy számtalanféle alakban jelenjen meg, ezért rápillantott az anyagi energiára, s megnyilvánult a számtalan élõlény. Mindent az Õ felsõbbrendû energiája teremt, s teremtésében minden tökéletes, hibátlan. Akik szeretnének kiszabadulni ebbõl az anyagi világból, azoknak az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, minden ok végsõ okát kell imádniuk. Olyan Õ, mint a föld anyagának összessége, melybõl mindenféle agyagedényt készítenek. Az edények a föld agyagából készülnek, a földre teszik õket s egy darabig ott maradnak, majd miután széttörnek, darabjaik és alkotóelemeik visszaolvadnak a földbe, a különféle megnyilvánulások eredeti okába. Amikor az imperszonalisták az agyagedény-hasonlatra hivatkoznak a Brahmannal kapcsolatban, legfõképpen a következõ védikus tételt hangsúlyozzák: sarva° khalv idam brahma. „Minden Brahman.” Az imperszonalisták nem törõdnek a legfelsõbb okból, Brahmanból kiáradó számtalanféle megnyilvánulással. Megelégszenek azzal, hogy minden a Brahmanból ered, a megsemmisülés után minden a Brahmanba tér vissza, s hogy e két végpont közti állapot is Brahman. A m§y§v§d¦k ugyan hisznek abban, hogy a megnyilvánulás elõtt a kozmosz a Brahmanban nyugodott, a teremtés után a Brahmanban marad, s a pusztulás után is a Brahmanba merül, arról azonban fogalmuk sincs, hogy a Brahman micsoda. Pedig a Brahma-sa°hit§ érthetõen meghatározza a Brahmant: „Az élõlények, a tér, az idõ és az anyagi elemek (tûz, föld, ég, víz, elme stb.) képezik a teljes kozmikus megnyilvánulást, azaz Bh¡¤-t, Bh¡va¤-t és Sva¤t. A kozmikus megnyilvánulás Govindából árad ki, Govindának köszönhetõen létezik és virágzik, s a megsemmisülés után is Govindába tér vissza és Benne marad fenn.” Az Úr Brahm§ ezért azt mondja: „Az Úr Govindát imádom, az eredeti személyiséget, minden ok okát.” A brahman szó mindenek között a legnagyobbra, mindenek fenntartójára utal. A személytelen filozófia híveit lenyûgözi az ég mérhetetlen nagysága, hiányos tudásuk miatt azonban K¥¢£a nagyságához nem vonzódnak. A
mindennapi életben az ember vonzódhat egy személy nagyságához, egy nagy hegyéhez már kevésbé. A brahman kifejezés valójában csakis K¥¢£ával kapcsolatban alkalmazható. Ezért mondta Arjuna a Bhagavad-g¦t§ban, hogy K¥¢£a a Parabrahman, vagyis minden dolog legfelsõbb nyugvóhelye. K¥¢£a a Legfelsõbb Brahman, mert határtalan tudással, határtalan energiákkal, határtalan erõvel, határtalan befolyással, határtalan szépséggel és határtalan lemondással rendelkezik. Végsõ soron tehát a brahman szó csakis K¥¢ £ára értendõ. Arjuna megerõsíti, hogy mivel a személytelen Brahman a K¥¢£a transzcendentális testébõl áradó ragyogás, K¥¢£a a Parabrahman. Minden a Brahmanon nyugszik, de maga a Brahman K¥¢£án nyugszik. Ezért K¥¢£a a végsõ Brahman, azaz a Parabrahman. Az anyagi elemeket K¥¢£a alsóbbrendû energiájának tekintik. Kölcsönhatásuk által következik be a kozmikus megnyilvánulás, mely K¥¢£án nyugszik, majd a pusztulás után mint K¥¢£a finom energiája újra beleolvad K¥¢£a testébe. Õ tehát az oka a megnyilvánulásnak és a pusztulásnak egyaránt. A sarva° khalv ida° brahma szavak azt jelentik, hogy minden K¥¢£a, abban az értelemben, hogy minden az Õ energiája. Ez a mah§-bh§gavaták látásmódja, akik mindent K¥¢£ával összefüggésben látnak. Az imperszonalisták azzal érvelnek, hogy K¥¢£a sokká vált, ezért minden K¥¢£a, tehát bármit imádunk, K¥¢£át imádjuk. Ezt a hibás érvelést K¥¢£a a Bhagavad-g¦t§ban teszi helyre: jóllehet végsõ soron minden K¥¢£a energiája valamilyen formában, Õ nincs mindenhol jelen. Õ egyszerre jelen is van, meg nincs is jelen. Energiája által mindenütt jelen van, de mint energiaforrás nincs mindenütt jelen. Ez az egyidejû jelenlét és jelen-nem-lét mostani érzékeink számára felfoghatatlan. Az ¾ªopani ¢ad invokációja azonban világosan elmagyarázza, hogy a Legfelsõbb Úr olyannyira teljes, hogy bár végtelen energiák és azok átalakult formái áradnak ki Belõle, Õ maga a legcsekélyebb mértékben sem alakul át. Mivel tehát K¥¢£a minden ok oka, az intelligens embernek az Õ lótuszlábainál kell menedéket keresnie. K¥¢£a mindenkinek azt javasolja, hódoljon meg egyedül Õelõtte — ez a védikus tanítások módszere. Mivel K¥¢£a minden ok oka, a bölcsek és szentek Õt imádják a szabályozó elvek betartásával. Ami a meditációt illeti, nagy személyiségek meditálnak a szívükben K¥¢£a transzcendentális formáján, s így elméjük mindig K¥¢£ával foglalkozik. A K¥¢£ára szegezett elméjû, megigézett bhakták természetszerûleg csak K¥¢£áról tudnak beszélni. Ha K¥¢£áról beszélünk vagy énekelünk, azt k¦rtanának hívják. Az Úr Caitanya szintén ezt ajánlja: k¦rtan¦ya¤ sad§ hari¤, azaz gondoljunk mindig K¥¢£ára, beszéljünk csupán Õróla, semmi másról. Ezt nevezik K¥¢£a-tudatnak. A K¥¢£atudat annyira nagyszerû, hogy bárki, aki elkezdi e folyamatot, eléri az élet legnagyobb tökéletességét, mely messzemessze túl van a felszabadulás fogalmán. K¥¢£a ezért a Bhagavad-g¦t§ban azt javasolja mindenkinek, hogy gondoljon mindig Rá, szolgálja Õt odaadással, imádja Õt és boruljon le Elõtte hódolattal. Ily módon a bhakta tökéletesen „átitatódik” K¥¢£ával, s mivel mindig K¥¢£a-tudatban van, végül visszatér Hozzá.
Habár a Védák ajánlják a különféle félisteneknek K¥¢£a szerves részeiként való imádatát, meg kell értenünk, hogy az efféle utasítások a kevésbé intelligens embereknek szólnak, akiket még mindig vonz az érzéki élvezet. Annak azonban, aki maradéktalanul teljesíteni akarja emberi életének küldetését, csupán az Úr K¥¢£át kell imádnia, ami egyrészt leegyszerûsíti a folyamatot, másrészt garantálja, hogy emberi élete valóban sikeres lesz. Habár az ég, a víz és a föld egyaránt része az anyagi világnak, nagyobb biztonságban érezzük magunkat, ha szilárd talajon állunk, mint ha levegõben vagy vízen vagyunk. Az intelligens ember éppen ezért nem a félistenek védelmét keresi, még ha K¥¢£a szerves részei is, hanem inkább a K¥¢£a-tudat szilárd talaján veti meg a lábát, hogy helyzete szilárd és biztonságos legyen. A személytelen filozófia követõi néha azt a példát hozzák fel, hogy ha valaki egy kõre vagy egy fadarabra áll, tulajdonképpen akkor is a földön áll, hiszen a kõ is és a fa is a földön van. Erre az a válasz, hogy ha az ember közvetlenül a földön áll, biztonságosabb helyzetben van, mint ha egy földön heverõ fára vagy kõre állna. Más szóval Param§tm§ vagy a személytelen Brahman menedéke nem jelent olyan biztonságot, mint K¥¢£a közvetlen menedéke a K¥¢£a-tudatban. A jñ§n¦k és a yog¦k helyzete tehát nem olyan biztonságos, mint K¥¢£a bhaktáié. Az Úr K¥¢£a ezért mondja azt a Bhagavad-g¦t§ban, hogy csak az imádja a félisteneket, aki elvesztette a józan ítélõképességét. Azokkal kapcsolatban pedig, akik a személytelen Brahmanhoz vonzódnak, a ¼r¦mad-Bh§gavatam kijelenti: „Drága Uram, akik azt hiszik magukról, hogy az elme spekulációi révén már felszabadultak, azok még nem tisztultak meg az anyagi természet szennyezõdésétõl, mert képtelenek elfogadni lótuszlábaid menedékét. Noha elérték a személytelen Brahmanban való lét transzcendentális szintjét, bizonyosan visszaesnek emelkedett helyzetükbõl, mert kigúnyolják lótuszlábadat.” Az Úr K¥¢£a ezért kijelenti, hogy a félistenek imádói nem túl intelligensek, mert csupán átmeneti és véges eredményeket érnek el. Törekvéseik egy ostoba törekvései. Az Úr azonban biztosítja bhaktáját: neki nem kell a bukástól félnie. — Drága Urunk! — folytatták a Védák. — Minden szempontot figyelembe véve, ha az ember mindenképp egy maga felett álló valakit akar imádni, a legjobb, ha a Te lótuszlábaidat imádja, már csak illendõségbõl is, hiszen Te vagy a teremtés, a fenntartás és a megsemmisülés legfelsõbb irányítója. Te vagy a három világ, Bh¡¤, Bhuva¤ és Sva¤ irányítója; Te igazgatod a tizennégy felsõ és alsó világot, valamint a három anyagi kötõerõt. A félistenek és a lelki tudomány kiváló ismerõi örökké transzcendentális kedvteléseid történeteit hallgatják és mesélik, mert e történeteknek különleges hatásuk van: megszüntetik a bûnös élet addig felgyülemlett visszahatásait. Az intelligens emberek szó szerint elmerülnek nektári cselekedeteidben, s naphosszat hallgatják õket, így azonnal megszabadulnak az anyagi kötõerõk szennyezõ hatásától, s nem kell szigorú lemondásokat és vezekléseket magukra vállalniuk ahhoz, hogy fejlõdjenek a lelki életben. Transzcendentális kedvteléseid hallgatása és dicsõítése a legkönnyebb önmegvalósítási folyamat. A szív pusztán e transzcendentális üzenet alázatos hallgatása révén megtisztul minden szennyezõdéstõl. Így ver gyökeret a K¥¢£a-tudat a bhakta szívében.
A kiváló szaktekintély, Bh¦¢madeva is azon a véleményen volt, hogy az Istenség Legfelsõbb
Személyiségérõl való hallás és éneklés folyamatában összegzõdik minden védikus rítus lényege.
— Drága Urunk! — folytatták imáikat a Védák. — Az a bhakta, aki egyszerûen az odaadó szolgálat, különösen pedig a hallás és az éneklés folyamata révén kíván felemelkedni, nagyon gyorsan kiszabadul az anyagi lét kettõségeinek csapdájából. A bhakta szívében lakozó Felsõlélek nagyon elégedett lesz a vezeklés és lemondás eme egyszerû módszerével, s úgy irányítja majd a bhaktát, hogy az hazatérhessen, vissza Istenhez. A Bhagavad-g¦t§ban az áll, hogy ha valaki minden cselekedetét és minden érzékét az Úr odaadó szolgálatába állítja, tökéletes békét ér el, mert a Felsõlélek elégedett lesz vele. A bhakta így fölülemelkedik minden kettõsségen — hidegen és melegen, tiszteleten és gyalázaton. Miután ily módon megszabadult minden kettõsségtõl, transzcendentális gyönyörben lesz része, s nem szenved többé az anyagi létezés gondjaitól és aggodalmaitól. A Bhagavad-g¦t§ megerõsíti, hogy az a bhakta, aki szüntelenül a K¥¢£a-tudatban merül el, nem aggódik önfenntartása vagy biztonsága miatt, s örökös K¥¢£a-tudatának köszönhetõen végül eléri a tökéletesség legmagasabb fokát. Amíg az anyagi létben van, békében és boldogságban él, gondok és aggodalmak nélkül, miután pedig elhagyja testét, hazatér, vissza Istenhez. Az Úr megerõsíti a Bhagavad-g¦t§ban: „Az Én legfelsõbb lakhelyem transzcendentális, ahová ha egyszer eljut valaki, többé már nem tér vissza ebbe az anyagi világba. Aki elérte a legmagasabb rendû tökéletességet azáltal, hogy örök lakhelyemen személyes odaadó szolgálatomat végzi, tökéletessé tette emberi életét, s többé nem kell visszatérnie ebbe a nyomorúságos anyagi létbe.” — Drága Uram — folytatták a Védák —, nagyon fontos, hogy az élõlények K¥¢£a-tudatban tevékenykedjenek, azaz, hogy a hallás, az éneklés, utasításaid végrehajtása és más elõírt cselekedetek révén folytonosan odaadó szolgálatodat végezzék. Ha valaki nem merül el a K¥¢£a-tudatban és nem végez odaadó szolgálatot, semmi értelme, hogy lélegzik és él. Úgy tartják, hogy aki lélegzik, az él. Egy nem K¥¢£a-tudatú ember azonban e tekintetben olyan, mint egy fújtató a kovácsmûhelyben. A fújtató egy nagy bõrzsák, mely kifújja és beszívja a levegõt, s az az emberi lény, aki csupán éldegél bõrzsákjában anélkül, hogy elkezdené a K¥¢£a-tudatot és a szeretteljes odaadó szolgálatot, nem jobb egy fújtatónál. A nem-bhakták hosszú életét a fák hosszú életéhez, telhetetlen étvágyát a kutyákéhoz és a disznókéhoz, nemi élvezetét pedig a disznókéhoz és a kecskékéhez szokták hasonlítani.
A kozmikus megnyilvánulás azért jöhetett létre, mert az Istenség Legfelsõbb Személyisége Mah§-Vi¢£uként belépett ebbe az anyagi világba. A teljes anyagi energia Mah§-Vi¢£u pillantásától jött mozgásba, s csupán ekkor kezdõdött meg a három anyagi kötõerõ kölcsönhatása. Ebbõl azt a következtetést kell levonnunk, hogy bármilyen anyagi kényelmet próbálunk is élvezni, az csupán az Istenség Legfelsõbb Személyiségének kegyébõl áll a rendelkezésünkre.
A testen belüli létezésnek ötféle síkja van: az anna-maya, a pr§£a-maya, a mano-maya, a vijñ§na-maya és végül az §nanda-maya. Élete kezdetén minden élõlény ételtudatú. Egy gyermek vagy egy állat csak akkor elégedett, ha finom ételt kap. Ezt a tudatszintet, amikor a cél a bõséges evés, anna-mayának nevezik. Az anna szó ételt jelent. Ezt a szakaszt a léttudat követi. Ha az ember nyugodtan élhet, anélkül hogy megtámadnák vagy elpusztítanák, boldognak érzi magát. Ezt a szintet pr§£a-mayának, léttudatnak nevezik. A következõ szint az, amikor az ember az elme síkján állapodik meg. Ezt a tudatszintet mano-mayának hívják. A materialista civilizáció elsõsorban ezen a három szinten, azaz az anna-mayán, a pr§£a-mayán és a mano-mayán alapszik. A civilizált emberek legfõbb törekvése az anyagi gyarapodás, a második a megsemmisítés elleni védekezés. Ezt követi az elme síkjához tartozó gondolatok szintje, vagyis az élet dolgainak filozofikus megközelítése. Ha filozofikus életmódjának köszönhetõen az ember fejlõdik, és esetleg eléri az intelligencia szintjét, s megérti, hogy õ nem ez az anyagi test, hanem lélek, akkor a vijñ§na-maya síkjára kerül. Ha még tovább fejlõdik a lelki életben, fokozatosan megismerheti a Legfelsõbb Urat, azaz a Legfelsõbb Lelket is. Amikor valaki kapcsolatot alakít ki Vele és odaadó szolgálatot végez Neki, ezt az életszintet K¥¢£a-tudatnak, §nanda-maya szintnek hívják. Az §nanda-maya a tudás és örökkévalóság gyönyörteljes léte. A Ved§nta-s¡tra szavaival: §nanda-mayo 'bhy§s§t. A Legfelsõbb Brahman és az alárendelt Brahman, vagyis az Istenség Legfelsõbb Személyisége és az élõlények természetüknél fogva örömteliek. Mindaddig, amíg az élõlények az élet négy alsóbbrendû síkján — az anna-maya, a pr§£a-maya, a manomaya vagy a vijñ§na-maya szintjén — helyezkednek el, addig az anyagi lét feltételei között élnek, ám amint elérik az §nanda-maya szintjét, felszabadult lelkekké válnak. A Bhagavad-g¦t§ ezt a szintet brahma-bh¡ta szintnek nevezi. Azt írja, hogy a brahma-bh¡ta szintet elért ember nem aggódik és nem vágyakozik többé. Ez a szint akkor kezdõdik, amikor valaki egyformán érez minden élõlény iránt; innen továbblépve aztán fokozatosan eléri a K¥¢£a-tudat szintjét, ahol szüntelenül arra vágyik, hogy szolgálhassa az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. Ez a vágy az odaadó szolgálatban való fejlõdésre nem ugyanaz, mint az érzékek kielégítésére való vágy, amely az anyagi létet jellemzi. Más szóval a vágyakozás megmarad a lelki életben is, ám megtisztul. Amikor az érzékek megtisztulnak, megszabadulnak az anyagi szintektõl, nevezetesen az anna-maya, a pr§£a-maya, a mano-maya és a vijñ§na-maya szintjétõl, és elérik a legmagasabb szintet: az §nanda-maya, a K¥¢£a-tudatos élet gyönyörteljes síkját. A m§y§v§d¦ filozófusok a Legfelsõbbe olvadás állapotát tekintik az §nanda-maya szintjének. Számukra az §nanda-maya azt jelenti, hogy a Felsõlélek és az egyéni lélek eggyé válik. Valójában azonban az egység nem azt jelenti, hogy beleolvadunk a Legfelsõbbe és elveszítjük egyéni létünket. A lelki létbe való beleolvadás azt jelenti, hogy felismerjük, minõségileg azonosak vagyunk a Legfelsõbb Úrral, ami örökkévalóságát és teljes tudását illeti. Ám a tényleges §nanda-maya (gyönyörteljes boldogság) szintjét csak akkor érhetjük el, ha odaadó szolgálatot végzünk Neki. Ezt a Bhagavad-g¦t§ is megerõsíti: mad-bhakti° labhate par§m. Az Úr K¥¢£a itt azt mondja, hogy a brahma-bh¡ta—§nanda-maya szint csak akkor teljesedik ki, ha kölcsönös szeretetkapcsolat alakul ki a Legfelsõbb és az alárendelt élõlények között. Ha az ember nem jut el az §nandamaya szintre, lélegzése olyan csupán, mint a kovács fújtatója, élethossza, mint a fáké, s nem lesz különb az alacsonyrendû állatoknál, a tevéknél, a disznóknál és a kutyáknál. Kétségtelen, hogy az örök élõlényt sohasem lehet elpusztítani. Ám az alacsonyabb rendû fajok léte meglehetõsen
nyomorúságos, míg az, aki a Legfelsõbb Úr odaadó szolgálatát végzi, az élet gyönyörteljes, §nanda-maya szintjén áll. A fent leírt szintek mind kapcsolatban állnak az Istenség Legfelsõbb Személyiségével. Habár az Istenség Legfelsõbb Személyisége is és az élõlények is mindig, minden körülmények között léteznek, a különbség az, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége mindig az §nanda-maya szintjén létezik, míg az alárendelt élõlények parányi voltuk miatt, lévén a Legfelsõbb Úr töredék részei, hajlamosak arra, hogy az élet alacsonyabb szintjeire süllyedjenek. Habár a Legfelsõbb Úr és az élõlények egyaránt léteznek minden szinten, az Istenség Legfelsõbb Személyisége mindig transzcendentális a mi életfelfogásunkhoz képest, függetlenül attól, hogy feltételekhez kötöttek vagy felszabadultak vagyunk-e. Az egész kozmikus megnyilvánulás a Legfelsõbb Úr kegyébõl valósul meg, az Õ kegye által marad fenn, majd a pusztuláskor a Legfelsõbb Úr létébe olvad bele. A Legfelsõbb Úr tehát a legfelsõbb lét, minden ok oka. Ebbõl az következik, hogy ha az ember nem fejleszti ki magában a K¥¢£a-tudatot, az élete merõ idõfecsérlés. Azoknak, akik túlságosan materialisták, és nem képesek felfogni a lelki világ helyzetét, ahol K¥¢£a lakik, a nagy bölcsek azt a yoga-folyamatot javasolják, melynek segítségével fokozatosan felemelkedhetnek a hasra összpontosító meditálás szintjérõl, melyet m¡l§dh§ra vagy ma£ip¡raka meditációnak neveznek. A m¡l§dh§ra és a ma£ip¡raka szakkifejezések, melyek a hasüreg beleit jelölik. A megrögzött materialisták úgy vélik, az anyagi gyarapodásnál nincs is fontosabb dolog, mivel meg vannak gyõzõdve róla, hogy az élõlény léte az evésen múlik csupán. Ezek az igen materialista felfogású emberek elfelejtik, hogy hiába eszünk annyit, amennyi belénk fér, ha az ételt nem tudjuk megemészteni, az csak emésztési zavarokat és gyomorsavtúltengést okoz. Az evés önmagában tehát nem oka az életenergiának. Az étel emésztéséhez egy másik, felsõbbrendû energiára van szükség, amit a Bhagavad-g¦t§ vaiªv§narának nevez. A Bhagavad-g¦t§ban K¥¢£a azt mondja, Õ segíti az emésztést a vaiªv§nara formájában. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége mindent átható, ezért semmi rendkívüli nincs abban, hogy a gyomorban is jelen van mint vaiªv§nara. K¥¢£a valójában mindenütt jelen van. Egy vai¢£ava ezért Vi¢£u templomaival jelöli a testét: elõször a hasára fest fel egy tilaka-templomot, majd a mellkasára, aztán a két kulcscsontja közé, aztán a homlokára, míg végül elérkezik a fejtetõhöz, a brahma-randhrához, s oda is felfesti a jelet. A vai¢£avák testét díszítõ tizenhárom tilaka-templom a következõ: a homlokon az Úr Keªava temploma, a hason az Úr N§r§ya£a, a mellkason az Úr M§dhava, a nyakon, a két kulcscsont között az Úr Govinda temploma található. A derék jobb oldalán Vi¢£u, a jobb karon az Úr Madhus¡dana, a jobb vállon az Úr Trivikrama temploma van. Éppen így a derék bal oldalán az Úr V§manadeva, a bal karon ¼r¦dhara, a bal vállon H¥¢¦keªa temploma van, a hát felsõ részén lévõ templom neve Padman§bha, a hát alsó részén lévõé D§modara, a fej tetején lévõ templomot pedig V§sudevának nevezik. Ezzel a módszerrel meditálhatunk azon, hogy az Úr jelen van a különbözõ testrészekben. Akik azonban nem vai¢£avák, azoknak a bölcsek azt javasolják, meditáljanak a testi életfelfogásnak megfelelõ, kézzelfogható dolgokon — a beleken, a szíven, a torkon, a szemöldökökön, a homlokon és végül a fejtetõn. A nagy bölcstõl, Aru£ától eredõ tanítványi láncolat tagjai a szíven meditálnak, mert a Felsõlélek a szívben lakik az élõlénnyel együtt. Ezt a Bhagavad-g¦t§ tizenötödik fejezete is megerõsíti, ahol az Úr kijelenti: „Én jelen vagyok mindenki szívében.” A vai¢£avák az Úr szolgálata érdekében, az odaadó szolgálat részeként óvják a testüket, míg a megrögzött materialisták számára a test maga az önvaló. Õk a testet imádják a különféle testrészeken — a ma£ip¡rakán, a daharán, a h¥dayán stb. — való meditáció yoga-folyamatával, míg fokozatosan el nem jutnak a brahma-randhráig, a fejtetõig. Az elsõ osztályú yog¦, aki tökéletes szintre jutott a yoga-rendszer gyakorlásában, a brahma-randhrán keresztül végül az anyagi és a lelki világ bármelyik bolygójára eljuthat. A ¼r¦mad-Bh§gavatam második éneke szemléletesen leírja, hogyan juthat el a yog¦ más bolygókra. Ezzel kapcsolatban ¼ukadeva Gosv§m¦ azt javasolja, hogy a kezdõk a vir§±-puru¢át, az Úr gigantikus kozmikus formáját imádják. Aki nem tudja elhinni, hogy az Urat ugyanolyan sikerrel lehet imádni m¡rtiként, az arc§-formában is, vagy aki nem tudja az elméjét erre a formára összpontosítani, annak azt javasolják, imádja az Úr kozmikus formáját. Az univerzum alsó részét az Úr kozmikus teste lábainak, a középsõ részét az Úr köldökének vagy hasának tekintik, a felsõ bolygórendszerek, Janaloka és Maharloka az Úr szíve, a legfelsõbb bolygórendszer, Brahmaloka pedig az Úr fejének teteje. A nagy bölcsek különféle folyamatokat javasolnak az imádó helyzetétõl függõen, de minden meditációs yogafolyamat végsõ célja az, hogy az ember hazatérjen, vissza Istenhez. Ahogy azt a Bhagavad-g¦t§ leírja, bárki, aki eljut a legfelsõbb bolygóra, K¥¢£a lakhelyére, vagy akár csak a Vaiku£±ha-bolygókra, annak sohasem kell újra visszajönnie ebbe a nyomorúságos anyagi létállapotba. A Védák azt javasolják tehát, hogy az ember Vi¢£u lótuszlábait tegye minden erõfeszítése céljává. Tad vi¢£o¤ parama° padam: Vi¢£uloka, azaz a Vi¢£u-bolygók az anyagi bolygók fölött helyezkednek el. Ezeket az örök Vaiku£ ±ha-bolygókat san§tana-dh§mának nevezik. Sohasem pusztulnak el, még az anyagi világ megsemmisülésekor sem. A végkövetkeztetés az, hogy ha az emberi lény nem teljesíti életének küldetését azzal, hogy imádja a Legfelsõbb Urat, és nem tér vissza Istenhez, lélegzetvétele csupán egy fújtató fújtatása, az élete, akár egy fa élete, az evése, mint egy tevéé, a nemi élete pedig, mint a kutyáké és a disznóké. Az ilyen emberrõl elmondhatjuk, hogy kudarcot vallott az emberi élet valódi céljának elérésében. A Védák az Úrhoz szóló következõ imájukban arról beszélnek, hogy az Úr belép minden fajba. A Bhagavad-g¦t§ tizennegyedik fejezetében arról olvashatunk, hogy a Legfelsõbb Úr szerves lelki része jelen van minden fajban és életformában. Az Úr maga jelenti ki a G¦t§ban, hogy Õ a magot adó atyja minden életformának és fajnak, akiket ezért az Úr fiainak kell tekinteni. Amikor a személytelen filozófia hívei, az imperszonalisták azt hallják, hogy a Legfelsõbb Úr mindenki szívébe belép mint Param§tm§, akkor ebbõl olykor azt a téves következtetést vonják le, hogy az élõlények és a Legfelsõbb Úr egyenlõek. Úgy okoskodnak, hogy mivel a Legfelsõbb Úr az egyéni lélekkel együtt belép a különféle testekbe, nincsen különbség közöttük. „Miért kellene hát az egyéni lelkeknek imádniuk Param§tm§t, a Felsõlelket?” — kérdezik. Szerintük a Felsõlélek és az egyéni lélek ugyanazon a szinten áll, egy és ugyanaz a kettõ, nincs közöttük semmi különbség. Ám igenis van különbség a Felsõlélek és az egyéni lélek között, amit a Bhagavad-
g¦t§ tizenötödik fejezete fejt ki részletesen. Az Úr itt kijelenti, hogy bár az élõlénnyel együtt jelen van ugyanabban a testben, Õ felsõbbrendû. Belülrõl irányítja, azaz intelligenciával látja el az egyéni lelket. A Bhagavad-g¦t§ban világosan az áll, hogy az Úr adja az intelligenciát az egyéni léleknek, s hogy az emlékezet és a felejtés egyaránt a Felsõlélek befolyásának köszönhetõ. Senki sem cselekedhet függetlenül, a Felsõlélek jóváhagyása nélkül. Az egyéni lélek múltbeli karmája szerint cselekszik, amire az Úr emlékezteti. Az egyéni lélek hajlamos a felejtésre, de a szívében jelen lévõ Úr emlékezteti õt arra, mit is akart tenni elõzõ életében. Intelligenciája úgy nyilvánul meg, mint a tûz a fában. Bár a tûz mindig tûz, nagysága a fa méretének arányában nyilvánul meg. Ugyanígy, bár az egyéni lélek minõségileg egy a Legfelsõbb Úrral, létét éppen aktuális testének korlátai határozzák meg. A Legfelsõbb Úrnak, a Felsõléleknek azonban nincsenek korlátai. Õ eka-rasa, mondják Rá. Az eka egyet jelent, a rasa pedig ízt. A legfelsõbb Úr transzcendentális helyzetét mindig örökkévalóság, boldogság és teljes tudás jellemzi. Eka-rasa jellemezte helyzete a legcsekélyebb mértékben sem változik meg, amikor az egyes testekben tanúja és tanácsadója lesz az egyéni léleknek. Az egyéni lélek azonban, az Úr Brahm§tól a legapróbb hangyáig, lelki energiáját éppen aktuális testének megfelelõen bontakoztathatja ki. A félistenek ugyanabba a kategóriába tartoznak, mint az emberi lények testében vagy az alacsonyabb rendû állatok testében lévõ egyéni lelkek. Az intelligens emberek éppen ezért nem imádják a különféle félisteneket, akik csupán feltételekhez kötött testekben megjelenõ, parányi képviselõi K¥¢£ának. Az egyéni lélek csak testének alakjához és felépítéséhez mérten tudja kibontakoztatni erejét, az Istenség Legfelsõbb Személyisége azonban bármilyen alakban és formában meg tudja jeleníteni teljes energiáját, anélkül, hogy az a legkisebb mértékben változna. Elfogadhatatlan a m§y§v§d¦ filozófusoknak az a tétele, mely szerint Isten és az egyéni lélek egy és ugyanaz, hiszen az egyéni lélek kénytelen különféle testeinek fiziológiai fejlõdése arányában kifejleszteni erejét. A csecsemõtestben lévõ egyéni lélek nem mutathat olyan erõt, mint egy felnõtt ember, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a azonban még anyja ölében fekvõ kisgyermekként is képes volt tanújelét adni teljes hatalmának, amikor megölte P¡tan§t és a többi rátámadó démont. Az Istenség Legfelsõbb Személyiségének lelki energiája tehát eka-rasa, vagyis változatlan. Ennélfogva Õ az imádat egyetlen tárgya, és ezt azok, akiket nem szennyeznek be az anyagi természet kötõerõi, tökéletesen tudják. Más szóval csak a felszabadult lelkek imádhatják az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. A kevésbé intelligens m§y§v§d¦k a félisteneket imádják, mert azt képzelik, a félistenek és az Istenség Legfelsõbb Személyisége egyazon szinten állnak. — Ó, Urunk! — imádkoztak tovább a Védák. — Sok-sok születés után azok, akik valóban bölcsekké váltak, tökéletes tudásuk birtokában lótuszlábaid imádatához látnak. — Ezt a Bhagavad-g¦t§ is megerõsíti, melyben az Úr kijelenti, hogy sok-sok születés után a nagy lelkek, a mah§tm§k meghódolnak Elõtte, mert tudják, hogy V§sudeva, K¥¢ £a minden ok oka. A Védák így folytatták: — Ahogy már korábban elmagyaráztuk, mivel az elmét, az értelmet és az érzékeket Istentõl kaptuk, amikor ezek az eszközök valóban megtisztulnak, csak egyet tehetünk: az Úr odaadó szolgálatába állítjuk õket. Az élõlény azért esik a különféle fajok csapdájába, mert elméjét, intelligenciáját és érzékeit helytelenül, anyagi cselekedetek érdekében használta. E tettek eredményeképpen különféle testeket kap, melyeket az anyagi természet hoz létre az élõlény vágyai szerint. Mivel az élõlény egy adott fajta testre vágyik és olyat is érdemel, meg is kapja azt az anyagi természettõl, a Legfelsõbb Úr parancsa alapján. A ¼r¦mad-Bh§gavatam harmadik éneke elmagyarázza, hogy felsõbb hatalmak irányítása mellett az élõlény egy adott hím magjába kerül, onnan pedig egy adott nõstény méhébe, hogy kialakíthasson magának egy bizonyos fajta testet. Az élõlény saját döntése alapján használja az érzékeit, az intelligenciáját, az elméjét és így tovább, s ily módon kifejleszt egy bizonyos fajta testet, amely a börtöne lesz. Az élõlény tehát különféle fajokba, félisteni, emberi vagy állati testekbe kerül, helyzetének és körülményeinek megfelelõen. A védikus irodalom elmagyarázza, hogy a különféle fajok csapdájába esett élõlények a Legfelsõbb Úr szerves részei. A m§y§v§d¦ filozófusok az élõlényt összetévesztik a Param§tm§val, aki valójában mintegy barátként mindig az élõlény mellett van. Mivel a Param§tm§ (az Istenség Legfelsõbb Személyiségének helyhez kötött kiterjedése) és az egyéni élõlény egyaránt a testben vannak, ebbõl egyesek azt a téves következtetést vonják le, hogy nincs különbség kettejük között. Az egyéni lélek és a Felsõlélek között azonban igenis határozott különbség van, amit a Var§ha-pur§£a a következõképpen magyaráz el: A Legfelsõbb Úrnak kétféle szerves része van: a vibhinn§°ªának nevezett élõlény, valamint a sv§°ªának nevezett Param§tm§, aki a Legfelsõbb Úr teljes kiterjedése. A Legfelsõbb Személy sv§°ªának nevezett teljes kiterjedése ugyanolyan hatalommal rendelkezik, mint maga az Istenség Legfelsõbb Személyisége. A legcsekélyebb különbség sincs a Legfelsõbb Személy energiája és teljes értékû kiterjedése, a Param§tm§ energiája között. A vibhinn§°ªának nevezett szerves részek azonban az Úr energiájának csupán parányi töredékével rendelkeznek. A N§rada-pañcar§tra kijelenti, hogy az élõlényeket, akik a Legfelsõbb Úr határenergiájához tartoznak, a lelki létnek ugyanaz a minõsége jellemzi, mint magát az Urat, ám az élõlények hajlamosak arra, hogy az anyagi kötõerõk hatása alá kerüljenek. Mivel a parányi élõlény hajlamos arra, hogy az anyagi kötõerõk hatása alá kerüljön, j¦vának hívják. Az Istenség Legfelsõbb Személyiségét ¼ivának is nevezik, ami annyit jelent: „akinek jelenléte végtelenül áldásos”. A különbség tehát ¼iva és a j¦va között az, hogy az Istenség Személyisége, akinek jelenléte végtelenül áldásos, sosem kerül az anyagi kötõerõk hatása alá, míg az Istenség Legfelsõbb Személyiségének parányi részei hajlamosak arra, hogy az anyagi természet kötõerõinek hatása alá kerüljenek. Az élõlény testében lévõ Felsõlélek, mivel az Úr teljes értékû kiterjedése, imádandó az egyéni élõlény számára. A nagy bölcsek ezért megállapítják, hogy a meditációs folyamat célja az, hogy az egyéni élõlény a Felsõlélek-forma (Vi¢ £u) lótuszlábaira összpontosíthassa minden figyelmét. Ez a valódi sam§dhi. Az élõlény nem szabadulhat meg az anyag rabságából saját erejébõl. Éppen ezért a Legfelsõbb Úr, azaz a szívében lakozó Felsõlélek lótuszlábainak odaadó szolgálatához kell látnia. ¼r¦dhara Sv§m¦, a ¼r¦mad-Bh§gavatam kiváló magyarázója egy szép verset írt ezzel kapcsolatban, melyben így imádkozik az Úrhoz: „Drága Uram, örök részed vagyok, de az anyagi energiák csapdájába kerültem, melyek szintén Belõled áradnak ki. Te, aki minden ok oka vagy, beléptél a testembe Felsõlélekként, s nekem elõjogom, hogy Veled együtt élvezhessem a tudással teli legfelsõbb, gyönyörteljes életet. Ezért, drága Uram, kérlek,
parancsold meg nekem, hogy szeretõ szolgálatodat végezzem, hogy visszakerülhessek eredeti helyzetembe, a transzcendentális boldogság állapotába.” A kiváló személyiségek tudják, hogy az anyagi világ szövevényébe belegabalyodott élõlény nem tud onnan saját erejébõl kiszabadulni, ezért rendíthetetlen hittel és odaadással az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatát végzik — szögezik le a Védák. — Ó, Urunk! — folytatták a Védák személyiségei. — Az Abszolút Igazsággal kapcsolatban nehéz tökéletes tudásra szert tenni, de Te olyan kegyes vagy a megtévedt lelkekhez, hogy számtalan inkarnációban jelensz meg és számtalan tettet hajtasz végre. Még történelmi személyiségként is megjelensz ebben az anyagi világban, s kedvteléseidrõl, melyek oly vonzóak, akár a transzcendentális gyönyör óceánja, a védikus irodalom ad csodálatos leírást. Az emberek természetüknél fogva kedvelik az olyan elbeszéléseket, amelyek közönséges j¦vák dicsõ tetteirõl szólnak, ám ha egyszer érdeklõdés támad bennük a védikus irodalom iránt, amely a Te kedvteléseidet írja le, valóban belemerülhetnek a transzcendentális gyönyör óceánjába. Ahogyan a fáradt ember felüdül, ha egy tó vizébe merül, úgy frissül fel és felejti el minden fáradtságát kedvteléseid transzcendentális óceánjába merülve a feltételekhez kötött lélek is, aki már undorodik az anyagi cselekedetektõl. A legintelligensebb bhakták tehát nem foglalkoznak semmilyen más önmegvalósítási módszerrel, csak az odaadó szolgálattal, s örökké az odaadó élet kilenc folyamatának valamelyikét végzik, különös tekintettel a ªravanamra (Rólad szóló történetek hallgatása) és a k¦rtanamra (szent neveid, tetteid, tulajdonságaid stb. ismétlése, éneklése). Amikor bhaktáid transzcendentális kedvteléseidet hallgatják vagy dicsõítik, nem törõdnek még azzal a transzcendentális gyönyörrel sem, amit a felszabadulás vagy a Legfelsõbb létébe olvadás nyújthat. Ezeket a bhaktákat még az úgynevezett felszabadulás sem érdekli, az olyan anyagi tettekrõl nem is beszélve, melyeket a mennyei bolygókra való felemelkedés és az ottani gyönyörök elnyerése érdekében végeznek. A tiszta bhakták csakis a paramaha°sák, a legkiválóbb felszabadult bhakták társaságát keresik, hogy örökké hallhassanak és énekelhessenek dicsõségedrõl. E cél érdekében a tiszta bhakták készek feláldozni minden kényelmet, beleértve a családi élet kényelmét is, valamint az úgynevezett társaságot, barátságot és szerelmet is. Azok, akik részesülnek az odaadás nektárjában, azáltal, hogy megízlelik dicsõséged éneklésének transzcendentális hangvibrációját — Hare K¥¢£a, Hare K¥ ¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare, Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare —, nem törõdnek más lelki gyönyörrel vagy anyagi kényelemmel, amelyek a tiszta bhakta szemében jelentéktelenebbek, mint az utcán heverõ szalmaszál.
— Ó, drága Urunk! — folytatták a Védák. — Amikor valaki képes megtisztítani elméjét, érzékeit és értelmét azáltal, hogy teljes K¥¢£a-tudatban odaadó szolgálatodat végzi, az elméje a barátjává válik; másképp az elme örök ellenség. Ha az elme az Úr odaadó szolgálatát végzi, az élõlény bensõséges barátjává válik, mert az elme ekkor képes mindig a Legfelsõbb Úrra gondolni. Te örökké kedves vagy az élõlénynek, ezért amikor az elme a Rólad szóló gondolatokban merül el, az embert nyomban olyan elégedettség tölti el, amilyenre sok-sok életen át vágyott. Amikor elméje szilárdan nyugszik az Istenség Legfelsõbb Személyiségének lótuszlábain, nem fordul semmilyen alacsonyabb rendû imádat vagy önmegvalósítási folyamat felé. Ha valaki imádni kezd egy félistent, vagy az önmegvalósítás másféle folyamatába kezd, a születés és halál körforgásának áldozatává válik, és senki sem mérheti föl, mennyire lealacsonyodik azáltal, hogy alantas fajokban — például kutyaként vagy macskaként — születik meg. ¼r¦ Narottama d§sa çh§kura arról énekel, hogy akik nem kezdik el az Úr odaadó szolgálatát, hanem a filozófiai fejtegetés vagy a gyümölcsözõ cselekedetek folyamataihoz vonzódnak, kénytelenek meginni tetteik eredményeinek mérgét. Az ilyen emberek húst és más visszataszító ételeket esznek, alkohol és kábítószerek fogyasztásából próbálnak örömöt meríteni, s a haláluk után arra kényszerülnek, hogy alacsonyrendû fajokban szülessenek meg. A materialisták általában a mulandó anyagi testet imádják, és mit sem törõdnek a testben élõ lélek érdekével. Néhányan az anyagi tudományokba vetik minden hitüket, s általuk próbálják növelni testük kényelmét, mások meg a félisteneket imádják, hogy a mennyei bolygókra emelkedhessenek. Életcéljuk az, hogy biztosítsák az anyagi test kényelmét, s közben megfeledkeznek a lélek érdekérõl. A védikus irodalom öngyilkosoknak nevezi õket, mert az anyagi testhez és a kényelemhez való ragaszkodás az élõlényt arra kényszeríti, hogy szakadatlanul a születés és halál körforgásában vándoroljon, s ennek következtében szenvedjen az anyagi világ gyötrelmeitõl. Az emberi létforma lehetõséget ad arra, hogy az ember megérthesse helyzetét. Aki tehát igazán intelligens, az az odaadó szolgálat végzésébe kezd, hogy elméjével, érzékeivel és testével rendületlenül az Urat szolgálhassa. — Drága Urunk! — folytatták a Védák. — Számtalan mûvelt misztikus yog¦ van, akik eltökélték, hogy elérik az élet legmagasabb szintû tökéletességét. A testben lévõ életlevegõ szabályozásának yoga-folyamatát végzik. Miközben elméjüket Vi¢£u alakjára rögzítik, az érzékek nagyon szigorú szabályozása mellett gyakorolják a yogát, de hallatlan lemondásaik és önfegyelmezett életvitelük ellenére is csak ugyanazt a célt érik el, mint ellenségeid. Más szóval a yog¦k és a filozófiai elmélkedés kiváló, bölcs mûvelõi végsõ soron a személytelen Brahman-sugárzásba jutnak, ugyanoda, ahová a démonok, az Úr örök ellenségei is. Ka°sa, ¼iªup§la, Dantavakra és a hozzájuk hasonló démonok szintén elérik a Brahman-sugárzást, mert annyira gyûlölik az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, hogy szünet nélkül Rajta meditálnak. A lényeg valójában az, hogy az ember mindig az Istenség Legfelsõbb Személyiségére gondoljon, Rá szegezze az elméjét. Sok nõ, így a gop¦k is ragaszkodtak K¥¢£ához, mert elbûvölte õket szépsége, elméjüket pedig vágyaiktól vezérelve szegezték K¥¢£ára. Azt akarták, hogy K¥¢£a ölelje át õket a karjaival, melyek gyönyörûek, mint a
kígyó gömbölyû teste. Mi, a védikus himnuszok is ugyanezt tesszük: egyszerûen lótuszlábaidra szegezzük elménket. A gop¦khoz hasonló nõk a vágyak ösztönzésére gondolnak mindig Rád, mi pedig azért meditálunk lótuszlábaidon, hogy hazajuthassunk, vissza Istenhez. Ellenségeid is mindig Rád gondolnak, s örökké azon törik a fejüket, hogyan ölhetnének meg Téged, a yog¦k pedig hatalmas vezekléseket és lemondásokat vállalnak, hogy elérjék személytelen ragyogásodat. Bár más-más módon szegezik Rád az elméjüket, mindegyikük eléri a lelki tökéletességet, ki-ki a saját szemléletének megfelelõen, hiszen Te egyformán bánsz minden bhaktáddal. ¼r¦dhara Sv§m¦ egy nagyon szép verset írt ezzel kapcsolatban: „Kedves Uram, örökké lótuszlábaidra gondolni nagyon nehéz. Ez csak nagy bhaktáidnak sikerülhet, akik már elérték az Irántad érzett szeretetet, s transzcendentális szeretõ szolgálatodat végzik. Drága Uram, azt kívánom, bárcsak nekem is sikerülne lótuszlábaidra szegeznem az elmémet, még ha csak egy kis idõre is.” A Bhagavad-g¦t§ból megtudhatjuk, hogy a különféle lelki folyamatok gyakorlói hogyan érik el a lelki tökéletességet. Az Úr elmondja, annak arányában adja meg a bhaktának az általa vágyott tökéletességet, amilyen mértékben az meghódol Neki. Az imperszonalisták, a yog¦k és az Úr ellenségei az Úr transzcendentális ragyogásába merülnek, a perszonalista filozófia hívei azonban, akik V¥nd§vana lakóinak nyomdokaiban járnak vagy szigorúan követik az odaadó szolgálat útját, K¥¢£a személyes lakhelyére, Goloka-V¥nd§vanába vagy a Vaiku£±ha-bolygókra emelkednek. A személytelen és a személyes felfogást vallók is bejutnak a lelki birodalomba, a lelki égbe, de míg az imperszonalisták a személytelen Brahman-ragyogásba kerülnek, addig a perszonalista filozófia követõi a Vaiku£±habolygókra vagy V¥nd§vana bolygójára kerülnek aszerint, hogy milyen kapcsolatban kívánják szolgálni az Urat. A Védák tehát kijelentik, hogy azok, akik az anyagi világ teremtése után születtek, pusztán anyagi tudásuk alapján nem érthetik meg az Istenség Legfelsõbb Személyiségének létét. Ha az ember megszületik egy bizonyos családban, nem ismerheti dédnagyapja helyzetét, aki a jelenlegi nemzedék születése elõtt élt, s éppen így mi sem tudjuk megérteni az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, N§r§ya£át, K¥¢£át, aki öröktõl fogva létezik a lelki világban. A Bhagavad-g¦t§ nyolcadik fejezetében egyértelmûen az áll, hogy a Legfelsõbb Személyt, aki örökké lelki birodalmában (san§tanadh§ma) él, egyedül az odaadó szolgálat által érhetjük el. Az anyagi teremtésben Brahm§ az elsõ teremtett lény. Brahm§ elõtt egyetlen élõ teremtmény sem létezett ebben az anyagi világban. Minden üres volt és sötét, egészen addig, amíg Brahm§ meg nem született azon a lótuszvirágon, amely Garbhodakaª§y¦ Vi¢£u köldökébõl nõtt ki. Garbhodakaª§y¦ Vi¢£u K§ra£odakaª§y¦ Vi¢£u kiterjedése, K§ra£odakas§y¦ Vi¢£u Sa¯kar¢a£a kiterjedése, Sa¯kar¢a£a Balar§ma kiterjedése, aki pedig az Úr K¥¢£a közvetlen kiterjedése. Brahm§ teremtése után megszületett a félistenek két fajtája: az olyan félistenek, mint a négy fivér, Sanaka, San§tana, Sanandana és Sanat-kum§ra, akik a világról való lemondást képviselik, valamint az olyanok, mint Mar¦ci és leszármazottai, akik az anyagi világ élvezetére törekszenek. A félistenek két fajtájából fokozatosan létrejött a többi élõlény, köztük az emberi lények is. Ebben az anyagi világban tehát minden élõ teremtmény, beleértve Brahm§t, az összes félistent és r§k¢asát is, újkeletûnek tekinthetõ. Ez annyit jelent, hogy mind mostanában születtek. Ebbõl kifolyólag, ahogy az ifjú nemzedék tagjai nem érthetik meg távoli õsatyjuk helyzetét, úgy ebben az anyagi világban sem tudja senki megérteni a Legfelsõbb Úr lelki világbeli helyzetét, mert az anyagi világ csak nemrég keletkezett. Az anyagi világ megnyilvánulásai — az idõ, az élõlények, a Védák, a durva- és finomfizikai elemek —, bár létük hosszú ideig tart, mind megteremtõdtek egyszer. Következésképp minden olyan módszert, amit ebben a teremtett helyzetben találtak ki a teremtés eredeti forrásának megismerésére, újkeletûnek tekinthetünk. A gyümölcsözõ cselekedeteken, a filozófiai spekuláción vagy a misztikus yogán alapuló önmegvalósítási, azaz Isten-megismerési folyamatok segítségével tehát nem lehet eljutni a létezõ dolgok eredeti forrásához. Amikor a teremtett világ véget ér, és nem léteznek többé Védák, nem létezik az anyagi idõ és nem léteznek többé a durva-és finomfizikai elemek sem, s amikor minden élõlény megnyilvánulatlan állapotban nyugszik N§r§y§£ában, akkor ezek a kitalált folyamatok egyszeriben semmivé válnak, nem mûködnek. Az odaadó szolgálat azonban örökké folyik az örök lelki világban. Ezért az önmegvalósításnak, azaz Isten megismerésének egyetlen valódi módja van, az odaadó szolgálat, s ha valaki elkezdi ezt a folyamatot, Isten megismerésének valódi folyamatát kezdi el. ¼r¦la ¼r¦dhara Sv§m¦ ezzel kapcsolatban is írt egy verset, mely arról szól, hogy minden dolog legfelsõbb forrása, az Istenség Legfelsõbb Személyisége olyan hatalmas és határtalan, hogy az élõlények semmilyen anyagi dolog segítségével nem érthetik meg Õt. Az embernek éppen ezért imádkoznia kell az Úrhoz, hogy fogadja õt örökre odaadó szolgálatába, hogy kegyébõl megérthesse a teremtés legfelsõbb forrását. A teremtés eredeti forrása, a Legfelsõbb Úr csak a bhaktáknak fedi föl magát. A Bhagavad-g¦t§ negyedik fejezetében az Úr így szól Arjunához: „Kedves Arjunám, mivel bhaktám és bensõséges barátom vagy, feltárom elõtted a módszert, mellyel megismerhetsz Engem.” Más szóval a teremtés eredeti forrását, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét nem érthetjük meg önerõnkbõl. Odaadó szolgálattal kell elégedetté tennünk Õt, s akkor majd feltárja magát nekünk. Csak ekkor ismerhetjük meg Õt, bizonyos mértékig. Sok filozófus van, aki saját elméjébõl kiindulva, elméleti fejtegetésekkel próbálja megérteni a legfelsõbb forrást. Az elméletgyártóknak hat csoportja van, elméleteiket pedig ¢a¨-darªanának nevezik. Mindannyian a személytelen filozófia hívei, és m§y§v§d¦knak hívják õket. Elõször mindegyikük megpróbálta elfogadtatni másokkal a saját nézetét, de aztán késõbb megalkudtak és kijelentették, hogy minden nézet ugyanahhoz a célhoz vezet, ezért mind igaz. A megszemélyesült Védák imái szerint azonban egyik sem igaz, mert megismerési módszerük az átmeneti anyagi világ terméke. Egyikük sem értette meg a lényeget: azt, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, az Abszolút Igazságot csak az odaadó szolgálat által lehet megismerni. A filozófusok egyik csoportja, a m¦m§°sakák — akik közé például Jaimini Muni is tartozott — arra a következtetésre jutottak, hogy mindenkinek jámbor tettekkel és elõírt kötelességeivel kell foglalkoznia, s ezáltal majd ki-ki eléri a legfõbb tökéletességet. Ennek azonban ellentmond a Bhagavad-g¦t§ kilencedik fejezete, ahol az Úr K¥¢£a kijelenti, hogy jámbor cselekedetekkel az ember ugyan felemelkedhet a mennyei bolygókra, de amint elhasználta e tettek eredményeit, ott kell hagynia a mennyei bolygók magas szintû anyagi élvezetét, s azonnal vissza kell jönnie az
alsóbb bolygókra, ahol az élet nagyon rövid és az anyagi boldogság is kisebb mértékû. A Bhagavad-g¦t§ ezzel kapcsolatban a k¢¦£e pu£ye martya-loka° viªanti szavakat használja. A mim§°saka filozófusok végkövetkeztetése tehát, mely szerint a jámbor cselekedetek elvezetik az embert az Abszolút Igazsághoz, nem helytálló. Noha egy tiszta bhakta természeténél fogva hajlik a jámbor cselekedetekre, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének kegyét senki nem nyerheti el pusztán jámbor tettekkel. Ezekkel a cselekedetekkel ugyan meg lehet tisztulni a tudatlanság és a szenvedély okozta szennyezõdéstõl, de egy bhakta, aki a Bhagavad-g¦t§, a ¼r¦mad-Bh§gavatam és más hasonló szentírások formájában mindig Isten transzcendentális üzenetét hallja, ugyanezt a tisztulást minden külön törekvés nélkül eléri. A Bhagavad-g¦t§ból megtudhatjuk, hogy még ha valaki nem is alkalmas arra, hogy jámbor tetteket végezzen, ám tökéletesen elmélyed az odaadó szolgálatban, tudhatjuk róla, hogy biztosan halad elõre a lelki tökéletesség útján. A Bhagavad-g¦t§ azt is elmondja, hogy aki szeretettel és hittel végzi az odaadó szolgálatot, azt belülrõl az Istenség Legfelsõbb Személyisége vezeti. A szívében ott ül maga az Úr mint Param§tm§, azaz lelki tanítómester, és pontos utasításokat ad a bhaktának, melyek segítségével az lassanként visszamehet Istenhez. A m¦m§°saka filozófusok végkövetkeztetése nem a tényleges igazság, amely az embert a valódi tudáshoz vezetné. Aztán ott vannak a s§¯khya filozófusok — a metafizikusok, a materialista tudósok —, akik a saját maguk kiagyalta tudományos módszerekkel tanulmányozzák ezt a kozmikus megnyilvánulást, és nem ismerik el, hogy létezik egy legfelsõbb tekintély, Isten, aki ezt az egész kozmikus megnyilvánulást megteremtette. Arra a téves következtetésre jutnak, hogy a teremtés eredeti oka az anyagi elemek kölcsönhatásában keresendõ. A Bhagavad-g¦t§ azonban nem fogadja el ezt az elméletet. Egyértelmûen kijelenti, hogy a kozmosz mûködése mögött az Istenség Legfelsõbb Személyiségének irányítása áll. Ezt a tényt erõsíti meg a következõ védikus kijelentés is: sad v§ saumyedam agra §s¦t, azaz a teremtés eredete már a kozmikus megnyilvánulás elõtt is létezett. Az anyagi elemek tehát nem lehettek az anyagi teremtés okai. Az anyagi elemek lehetnek ugyan közvetlen okok, de a végsõ ok akkor is az Istenség Legfelsõbb Személyisége. A Bhagavad-g¦t§ ezért azt mondja, hogy az anyagi természet K¥¢£a irányítása alatt mûködik. Az ateista s§¯khya filozófia végkövetkeztetése az, hogy mivel az okozatok, azaz az anyagi világ jelenségei ideiglenesek és illuzórikusak, az ok is illuzórikus. A s§¯khya filozófusok a semmi filozófiáját hirdetik, az igazság azonban az, hogy az eredeti ok az Istenség Legfelsõbb Személyisége, ez a kozmikus megnyilvánulás pedig az Õ anyagi energiájának ideiglenes megnyilvánulása. Amikor ez az ideiglenes megnyilvánulás megsemmisül, oka — a lelki világ örök léte — változatlanul fennáll. Ezért nevezik a lelki világot san§tana-dh§mának, örök lakhelynek. A s§¯khya filozófusok végkövetkeztetése tehát helytelen. Ezenkívül ott vannak még a Gautama és Ka£§da vezette filozófusok is. Õk behatóan tanulmányozták az anyagi elemek ok-okozati összefüggéseit, és végül arra a következtetésre jutottak, hogy a teremtés eredeti oka az atomok kölcsönhatása. Korunk materialista tudósai szintén Gautama és Ka£§da nyomdokait követik, akik ezt a param§£uv§da elnevezésû elméletet hirdették. Ezt az elméletet azonban semmivel nem lehet alátámasztani, mert nem az élettelen atomok az eredeti oka mindennek. Ezt a Bhagavad-g¦t§, a ¼r¦mad-Bh§gavatam és a Védák is megerõsítik, ahol azt olvashatjuk: eko n§r§ya£a §s¦t, csak N§r§ya£a létezett a teremtés elõtt. A ¼r¦mad-Bh§gavatam és a Ved§nta-s¡tra szintén kimondja, hogy az eredeti ok érez, s közvetlenül és közvetve is mindenrõl tud a teremtésen belül. A Bhagavadg¦t§ban K¥¢£a kijelenti: aha° sarvasya prabhava¤, „Én vagyok mindennek az eredeti oka”, valamint matta¤ sarva° pravartate: „Minden Belõlem jön létre.” Lehet, hogy az atomok alkotják az anyagi lét alapegységeit, ám ezek az atomok akkor is mind az Istenség Legfelsõbb Személyiségébõl jönnek létre. Gautama és Ka£§da filozófiája tehát nem állja meg a helyét. Az A¢±§vakra majd ¼a¯kar§c§rya vezette imperszonalisták a személytelen Brahman-sugárzást tekintik minden dolog okának. Elméletük szerint az anyagi megnyilvánulás átmeneti és nem valóságos, míg a személytelen Brahmansugárzás valóságos. Ám ezt a feltételezést sem lehet alátámasztani, mert az Úr maga mondja a Bhagavad-g¦t§ban, hogy a Brahman-sugárzás az Õ személyén nyugszik. A Brahma-sa°hit§ szintén megerõsíti, hogy a Brahman-sugárzás K¥¢£a személyes vonásokkal rendelkezõ testének sugárzása. A személytelen Brahman tehát nem lehet a kozmikus megnyilvánulás eredeti oka. Az eredeti ok a teljesen tökéletes, érzõ Istenség Személyisége, Govinda. Az imperszonalisták legveszélyesebb elmélete az, hogy amikor Isten valamelyik inkarnációjában alászáll, az anyagi természet három kötõereje által létrehozott anyagi testet ölt magára. Ezt a m§y§v§da felfogást az Úr Caitanya mint igen sértõ elméletet ítélte el. Bárki — mondta —, aki elhiszi, hogy az Istenség Személyiségének transzcendentális testét az anyagi természet hozza létre, a legnagyobb sértést követi el Vi¢£u lótuszlábai ellen. A Bhagavad-g¦t§ is kijelenti, hogy csak az ostobák és a gazemberek gúnyolják ki az Istenség Személyiségét, amikor emberi alakban száll alá. Láthatjuk, hogy valóban ez történt, amikor az Úr K¥¢£a, az Úr R§ma és az Úr Caitanya emberi lényekként cselekedtek az emberi társadalomban. A Védák személyiségei elítélik az imperszonalista felfogást, mondván, hogy az a tények durva félreértelmezése. A Brahma-sa°hit§ elmondja, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségének teste §nanda-cinmaya-rasa. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége teste lelki, nem pedig anyagi. Testének bármely részével képes bármit élvezni, ezért mindenható. Az anyagi test tagjai csak egy bizonyos funkciót tudnak betölteni: a kezek például fognak, de nem látnak és nem hallanak. Mivel azonban az Istenség Legfelsõbb Személyiségének teste §nanda-cin-maya-rasából van, azaz sac-cid-§nanda-vigraha, Õ bármit élvezhet és bármit megtehet bármelyik testrészével. Az emberek azért tartják az Úr lelki testét anyaginak, mert az Istenség Legfelsõbb Személyiségét a feltételekhez kötött lelkekkel azonos szintre akarják helyezni. A feltételekhez kötött léleknek anyagi teste van. Ha Istennek is anyagi teste volna, könnyû lenne elfogadtatni azt az imperszonalista elméletet, mely szerint az Istenség Legfelsõbb Személyisége és az élõlény egy és ugyanaz. Az igazság azonban az, hogy amikor az Istenség Legfelsõbb Személyisége eljön, nem anyagi teste van, ezért nincs különbség a Yaªod§ anya ölében fekvõ gyermeki teste és a démonokkal harcoló úgynevezett felnõtt teste között. Gyermeki testében is harcolt démonokkal, például P¡tan§val, T¥£§vartával és Agh§surával, mégpedig ugyanolyan erõvel, mint amilyennel ifjúkorában harcolt Dantavakra és ¼iªup§la ellen. Az anyagi életben a feltételekhez kötött lélek
mindent elfelejt korábbi testérõl, amint egy új testet kap, de a Bhagavad-g¦t§ból megtudhatjuk, hogy K¥¢£a, mivel saccid-§nanda testtel rendelkezik, nem felejtette el, hogy évmilliókkal korábban már elmondta a napistennek a Bhagavadg¦t§ tanításait. Az Urat ezért Puru¢ottamának nevezik, mivel Õ az anyagi és a lelki léthez képest egyaránt transzcendentális. Amikor azt mondjuk: Õ minden ok oka, az azt jelenti, hogy Õ az oka a lelki világnak és az anyagi világnak is. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége mindenható és mindentudó. Mivel tehát az anyagi test nem lehet sem mindenható, sem mindentudó, az Úr teste semmiképpen nem lehet anyagi. Teljesen alaptalan az a m§y§v§da elmélet, mely szerint az Istenség Személyisége anyagi testben jön el ebbe az anyagi világba. Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a materialista filozófusok tanai mind az ideiglenes, csalóka létbõl táplálkoznak — olyanok, mint az álomban tett felismerések. Az effajta végkövetkeztetések nyilvánvalóan nem vezethetnek el bennünket az Abszolút Igazsághoz. Az Abszolút Igazságot csakis az odaadó szolgálaton keresztül lehet megvalósítani. Ahogyan az Úr mondja a Bhagavad-g¦t§ban: bhakty§ m§m abhij§n§ti. „Engem csakis az odaadó szolgálat által lehet megérteni.” ¼r¦la ¼r¦dhara Sv§m¦ ezzel kapcsolatban is írt egy szép verset: „Uram, hadd érvelgessenek a többiek, hadd spekuláljanak, elmélkedjenek, hadd alkossanak száraz filozófiai elméleteket. Bolyongjanak csak a tudatlanság és az illúzió sötétségében, élvezzék az életet, mintha bölcs tudósok lennének, noha mit sem tudnak az Istenség Legfelsõbb Személyiségérõl. Ami azonban engem illet, én a csodálatos Istenség Legfelsõbb Személyisége szent neveinek — M§dhava, V§mana, Trinayana, Sa¯kar¢a£a, ¼r¦pati, Govinda — éneklése által szeretnék felszabadulni. Ó, Uram, Madhupati, pusztán transzcendentális neveidet zengve, hadd szabaduljak meg az anyagi lét szennyezõdésétõl!” — Drága Urunk! — mondták a Védák. — Amikor egy élõlény, egyedül kegyednek köszönhetõen, a helyes végkövetkeztetésre jut fenséges transzcendentális helyzetedet illetõen, többé nem törõdik a spekulálók, az úgynevezett filozófusok által kiagyalt elméletekkel. — Ez a kijelentés Gautama, Ka£§da, Patañjali és Kapila (nir¦ªvara) spekulatív elméleteire utal. Valójában két Kapila van: az egyik Kapila Kardama Muni fia, Isten inkarnációja, a másik egy újabb kori ateista. Az ateista Kapilát gyakran állítják be tévesen az Istenség Legfelsõbb Személyiségének. Az Úr Kapila, Isten inkarnációja Kardama Muni fiaként jelent meg réges régen. A jelenkor Vaivasvata Manu kora, míg Õ Sv§yambhuva Manu idején jelent meg. A m§y§v§da filozófia szerint ez a megnyilvánult világ, az anyagi világ mithy§, azaz m§y§, nem valódi. A m§y§v§da prédikálás alapja a brahma satya° jagan mithy§ elve, mely kimondja, hogy csak a Brahman-sugárzás valóság, míg a kozmikus megnyilvánulás látszólagos, hamis. A vai¢£ava filozófia szerint azonban a kozmikus megnyilvánulás igenis valóságos, mert az Istenség Legfelsõbb Személyisége teremtette. A Bhagavad-g¦t§ban az Úr kijelenti, hogy egyik teljes értékû kiterjedése által behatol ebbe az anyagi világba, s így bekövetkezik a teremtés. A Védákból is az derül ki, hogy ez az asat, vagyis az ideiglenes kozmikus megnyilvánulás szintén a Legfelsõbb sat, a legfelsõbb valóság kiáradása. A Ved§nta-s¡trában is azt olvashatjuk, hogy minden a Legfelsõbb Brahmanból árad ki. A vai¢£ava éppen ezért nem gondolja, hogy ez a kozmikus megnyilvánulás hamis lenne. Mivel az Istenség Legfelsõbb Személyisége teljes értékû kiterjedésében belép a kozmikus megnyilvánulásba és elindítja a teremtést, a vai¢£ava filozófus az anyagi világban mindent a Legfelsõbb Úrral összefüggésben lát. ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ nagyon szépen elmagyarázza az anyagi világra vonatkozó fenti felfogást. Kifejti, hogy ha valaki lemond errõl az anyagi világról, mert nem tartja valóságosnak, de közben nincs tisztában azzal, hogy az anyagi világ a Legfelsõbb Úr megnyilvánulása, lemondása fabatkát sem ér. A vai¢£avák ezzel szemben nem ragaszkodnak ehhez a világhoz, mert bár az anyagi világot az emberek általában az érzékkielégítés eszközének tekintik, a vai¢£avák nem helyeslik az érzékkielégítést, így nem ragaszkodnak az anyagi cselekedetekhez sem. Egy vai¢£ava ezt az anyagi világot a védikus utasítások szabályozó elvei szerint fogadja el, és ragaszkodás nélkül cselekszik. Mivel az Istenség Legfelsõbb Személyisége mindennek az eredeti oka, egy vai¢£ava mindent K¥¢£ával összefüggésben lát, még az anyagi világban lévõ dolgokat is. E magas szintû tudásnak köszönhetõen minden lelkivé lényegül át. Más szóval az anyagi világban is már minden eleve lelki, mi azonban tudás híján anyaginak látjuk a dolgokat. A Védák azt a példát említik, hogy ha valaki aranyat keres, nem dobja félre az arany fülbevalót, az arany karkötõt vagy bármilyen más, aranyból készült tárgyat pusztán azért, mert más formájuk van, mint az eredeti aranynak. Minden élõlény a Legfelsõbb Úr szerves része; minõségileg egyek, de jelenleg a nyolcmillió-négyszázezer féle faj valamelyikében más és más formát öltöttek, hasonlóképpen ahhoz, amikor ugyanabból a nyersaranyból számtalanféle ékszert készítenek. Ha valakit az arany érdekel, válogatás nélkül elfogadja az összes aranyékszert, még ha mindegyiknek más a formája, akkor is; ugyanígy egy vai¢£ava is minden élõlényt Isten örök szolgájának tekint, mert jól tudja, hogy minõségi szempontból mindegyikük ugyanolyan, mint az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Vai¢£avaként az embernek számtalan lehetõsége adódik az Istenség Legfelsõbb Személyiségének szolgálatára, már pusztán azáltal is, ha jó útra téríti ezeket a feltételekhez kötött, félrevezetett élõlényeket, képezi õket a K¥¢£a-tudatra, és hazavezeti õket, vissza Istenhez. Az élõlények elméjét jelenleg izgalomban tartja a három anyagi kötõerõ, s emiatt vándorolnak, akár ha álomban tennék, egyik testbõl a másikba. Amikor azonban tudatuk K¥¢£a-tudattá változik, nyomban a szívükbe zárják K¥¢£át, és így megnyílik elõttük a felszabaduláshoz vezetõ út. Az összes Véda kijelenti, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége és az élõlények minõségileg azonosak — mindketten cetanák, azaz lelkiek. Ezt a Padma-pur§£a is megerõsíti, amelyben az áll, hogy kétféle lelki lény van: az egyiket j¦vának, a másikat a Legfelsõbb Úrnak hívják. Az Úr Brahm§tól kezdve a legkisebb hangyáig minden élõlény j¦va, míg az Úr a Legfelsõbb, négykarú Vi¢£u, azaz Jan§rdana. Szigorú értelemben véve az §tm§ szót csak az Istenség Legfelsõbb Személyiségére lehetne alkalmazni, de mivel az élõlények az Õ szerves részei, néha velük kapcsolatban is használják. Az élõlényeket j¦v§tm§nak hívják, a Legfelsõbb Urat pedig Param§tm§nak. A Param§tm§ és a j¦v§tm§ egyaránt itt van ebben az anyagi világban, amibõl az következik, hogy az anyagi világnak nem az érzékkielégítés a célja. Ha azt képzeljük, hogy az élet érzékkielégítésre való, illúzióban vagyunk, ha azonban megértjük, hogy a j¦v§tm§ feladata az, hogy szolgálja a Param§tm§t, akár ebben az anyagi világban is, az egyáltalán nem illúzió. Ha valaki K¥¢£a-
tudatos, tökéletesen tisztában van ezzel, ezért nem tekinti hamisnak az anyagi világot, hanem a transzcendentális szolgálat valóságában cselekszik. Egy bhakta ezért mindent úgy lát ebben az anyagi világban, hogy az egy lehetõség arra, hogy szolgálhassa az Urat. Nem utasít el semmit, mondván, hogy az anyagi, hanem mindent összekapcsol az Úr szolgálatával. A bhakta ezért mindig transzcendentális helyzetben van, és minden, amit használ, lelkileg megtisztul, mert az Úr szolgálatában hasznosul. ¼r¦dhara Sv§m¦ ezzel kapcsolatban szintén írt egy szép verset: „Az Istenség Legfelsõbb Személyiségét imádom, aki mindig valóságosként jelenik meg, még ebben az anyagi világban is, amit egyesek nemlétezõnek tartanak.” Az a felfogás, mely szerint az anyagi világ nemlétezõ, nem valóságos, tudáshiányból fakad. Aki azonban magas szintre jutott a K¥¢£a-tudatban, mindenben az Istenség Legfelsõbb Személyiségét látja, s valójában õ az, aki élete részévé tette a sarva° khalv ida° brahma („minden Brahman”) védikus aforizma üzenetét. — Ó, Urunk! — folytatták a Védák. — A kevésbé intelligens emberek más önmegvalósítási utakon indulnak el, de valójában nincs rá esélyük, hogy megtisztuljanak az anyagi szennyezõdéstõl vagy kikerüljenek a születés és halál körforgásából, ha nem válnak tökéletesen tiszta bhaktává. Drága Urunk, minden különféle energiáidon nyugszik, s mindenkit Te látsz el mindennel, ahogyan azt a Védák is írják (eko bah¡n§° yo vidadh§ti k§m§n). Te vagy hát minden élõlény ellátója és fenntartója — a félisteneké, az embereké és az állatoké egyaránt. Mindenkit Te tartasz fenn, s jelen vagy mindenki szívében. Más szóval Te vagy az egész teremtés gyökere. Következésképp azok, akik rendületlenül odaadó szolgálatodat végzik, akik örökké imádnak Téged, valójában az egyetemes fa gyökerét öntözik. Az odaadó szolgálat által tehát az ember nemcsak az Istenség Személyiségét teszi elégedetté, hanem mindenki mást is, mert mindenkit Õ tart fenn és Õ támogat. Mivel a bhakta megérti, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége mindenütt jelen van és mindent átható, õ a leggyakorlatiasabb emberbarát és altruista. E tiszta bhakták teljesen elmerülnek a K¥¢£atudatban, s így nagyon könnyen felülkerekednek a születés és halál körforgásán, mondhatni átugranak a halál feje fölött. Egy bhakta sohasem fél a haláltól vagy a testcserétõl. Tudata K¥¢£a-tudattá vált, s még ha nem is tér vissza Istenhez, még ha egy másik anyagi testbe is kell vándorolnia, akkor sincs félnivalója. Jó példa erre Bharata Mah§r§ja. Habár következõ életében õzzé vált, az azt követõ életében teljesen megszabadult minden anyagi szennyezõdéstõl, és Isten birodalmába emelkedett. A Bhagavad-g¦t§ ezért kijelenti, hogy egy bhaktát sohasem lehet legyõzni. Biztos úton halad a lelki birodalom felé, haza, vissza Istenhez. Még ha hibát is követ el és újra meg kell születnie, folytatja a K¥¢£a-tudat gyakorlását, s ezáltal egyre magasabbra és magasabbra emelkedik, mígnem visszajut Istenhez. Egy tiszta bhakta nem csupán saját létét tisztítja meg; bárki, aki a tanítványává válik, végül szintén megtisztul, és minden nehézség nélkül be tud majd jutni Isten birodalmába. Más szóval egy tiszta bhakta nemcsak hogy könnyen átlépi a halált, de kegyébõl követõi is minden további nélkül képesek lesznek erre. Az odaadó szolgálat ereje olyan nagy, hogy a tiszta bhakta másokat is fel tud lelkesíteni transzcendentális utasításaival arra vonatkozóan, miként lehet átszelni a tudatlanság óceánját. Egy tiszta bhakta ugyanakkor igen egyszerû utasításokat ad a tanítványának. Senki sem érzi úgy, hogy nehéz lenne egy tiszta bhakta nyomdokaiban járni. Ha valaki követi az Úr elismert bhaktáitól — az Úr Brahm§tól, az Úr ¼ivától, a Kum§ráktól, Manutól, Kapilától, Prahl§da királytól, Janaka királytól, ¼ukadeva Gosv§m¦tól vagy Yamar§jától — alászálló tanítványi láncolatot, az elõtt könnyen feltárul a felszabadulás kapuja. Akik viszont nem bhakták, s bizonytalan kimenetelû önmegvalósítási folyamatokat gyakorolnak, például a jñ§na, a yoga vagy a karma folyamatát, azokról tudhatjuk, hogy még nem tisztultak meg az anyagi szennyezõdésektõl. Látszólag messzire jutottak az önmegvalósításban, ám még magukat sem tudják felszabadítani, nemhogy a követõiket. Az ilyen abhaktákat leláncolt állatokhoz hasonlítják, mert nem képesek túllépni adott típusú hitük formaságainak határain. A Bhagavad-g¦t§ vedav§da-ratáknak nevezi és elítéli õket. Az ilyen emberek nem képesek megérteni, hogy a Védák az anyagi természet kötõerõi — a jóság, a szenvedély és a tudatlanság — mûködésével foglalkoznak. Az Úr K¥¢£a azonban azt tanácsolja Arjunának, lépjen túl a Védákban elõírt kötelességeken, és fogadja el a K¥¢£a-tudatot, az odaadó szolgálatot. Az Úr így szól a Bhagavad-g¦t§ban: nistrai-gu£yo bhav§rjuna, „Kedves Arjunám, próbálj meg felülemelkedni a védikus rítusokon.” Ezt a transzcendentális helyzetet, amely túl van a Védák rituális szertartásain, odaadó szolgálatnak nevezik. A Bhagavad-g¦t§ban az Úr világosan kijelenti, hogy akik kitartóan, lankadatlanul az Õ odaadó szolgálatát végzik, azok eljutottak a Brahman szintjére. A valódi Brahman-megvalósítás K¥¢£a-tudatot s az odaadó szolgálat végzését jelenti. A bhakták tehát az igazi brahmac§r¦k, mert mindig K¥¢£a-tudatban, odaadó szolgálatban cselekszenek.
A K¥¢£a-tudat mozgalma ezért a legmagasabb rendû felhívást intézi minden hívõhöz. Arra kéri õket a leghitelesebb forrásokra támaszkodva, hogy csatlakozzanak ehhez a mozgalomhoz, mely által az ember megtanulhatja, hogyan kell szeretni Istent, s így túlléphet a szentírások szabályain és formaságain. Aki nem tud felülemelkedni a vallásos elvek merev utasításain, azt egy gazdája által leláncolt állathoz hasonlítják. Minden vallás célja Isten megismerése és az Iránta érzett szunnyadó szeretet felélesztése. Ha valaki csupán a vallási szabályokhoz és külsõségekhez ragaszkodik, s nem emelkedik föl az Isten iránti szeretet szintjére, leláncolt állatnak tekinthetõ. Tehát aki nem K¥¢£atudatos, az nem alkalmas arra, hogy megszabaduljon az anyagi lét szennyezõdéseitõl. ¼r¦la ¼r¦dhara Sv§m¦ egy másik szép versében azt írja: „Hadd foglalkozzanak csak a többiek szigorú lemondásokkal, hadd vessék le magukat a hegytetõrõl a mélységbe, föladva életüket. Vándoroljanak csak a szent zarándokhelyekre a felszabadulás reményében, vagy merüljenek el a filozófia és a védikus írások tanulmányozásában. Hadd végezzék a misztikus yog¦k meditációs szolgálatukat, és vitázzanak csak fölöslegesen a különféle felekezetek arról, hogy melyikük a legjobb. Az igazság azonban az, hogy ha valaki nem K¥¢£a-tudatos, nem végez odaadó szolgálatot és nem kapja meg az Istenség Legfelsõbb Személyiségének kegyét, hiába igyekszik, nem szelheti át az anyagi lét óceánját.” Aki tehát intelligens, az megszabadul minden merev fölfogástól, és csatlakozik a K¥¢£a-tudatú mozgalomhoz, hogy elérje a
valódi felszabadulást.
— Ó, Urunk — folytatták a Védák imájukat —, személytelen arculatodról a Védák adnak leírást. Nincs kezed, mégis elfogadsz minden áldozatot, amit felajánlanak Neked. Nincs lábad, mégis gyorsabban jársz mindenkinél. Nincs szemed, mégis látsz mindent, történjék bár a múltban, a jelenben vagy akár a jövõben. Nincs füled, mégis hallasz minden kimondott szót. Bár nincs elméd, ismersz mindenkit, s ismered múltbeli, jelenlegi és jövõbeni tetteiket is, Rólad azonban nem tudja senki, ki vagy. Te ismersz mindenkit, ám Téged nem ismer senki. Ezért hát Te vagy a legidõsebb és a legfelsõbb személyiség. A Védákban egy másik helyen ez áll: „Neked nincs teendõd. Olyan tökéletes vagy tudásodat és képességeidet illetõen, hogy puszta akaratod által minden megnyilvánul. Senki sem egyenlõ Veled vagy hatalmasabb Nálad. Mindenki örök szolgádként cselekszik.” A Védák tehát leírják, hogy az Abszolútnak nincs lába, nincs keze, nincs szeme, füle, és nincs elméje sem, energiáin keresztül mégis képes cselekedni, és minden élõlénynek megadja, amire szüksége van. Ahogyan a Bhagavad-g¦t§ írja, keze és lába mindenhová elér, mert mindent átható. Az élõlények kezei, lábai, fülei és szemei a szívükben jelen lévõ Felsõlélek irányítása alatt cselekszenek és mozognak. Ha a Felsõlélek nincs jelen, a kezek és a lábak nem lehetnek tevékenyek. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége azonban olyan hatalmas, független és tökéletes, hogy szemek, lábak és fülek nélkül sem függ másoktól, ha cselekedni akar, épp ellenkezõleg: mások függnek Tõle, ha mûködtetni akarják különféle érzékszerveiket. A Felsõlélek ösztönzése és irányítása nélkül az élõlény nem tud cselekedni. Végsõ soron az Abszolút Igazság a Legfelsõbb Személy. Ez tény. Ám mivel különféle energiáin keresztül cselekszik, melyeket a megátalkodott materialisták nem láthatnak, a materialisták azt hiszik Róla, hogy személytelen. Az ember megfigyelheti az egyéni mûvészi munkát egy virágot ábrázoló festményen, s megértheti, hogy a szín keverése, a megformálás stb. a legaprólékosabb figyelmet követelte a mûvésztõl. A mûvész munkája világosan elénk tárul egy nyíló virágokat ábrázoló festményen. Az elvakult materialisták azonban képtelenek meglátni Isten kezét az olyan mûvészi alkotásokban, mint például a természet valódi nyíló virágai, ezért arra a következtetésre jutnak, hogy az Abszolút Igazság személytelen. Pedig az Abszolút igenis egy személy, de egy független személy. Nincs szüksége arra, hogy Õ maga ragadjon ecsetet, hogy virágokat fessen. Energiáinak mûködése oly csodálatos, hogy úgy tûnik, mintha a virágok mindenféle mûvész segítsége nélkül jöttek volna létre. Csak a kevésbé intelligens emberek vallják azt, hogy az Abszolút Igazság személytelen, mert ha valaki nem szolgálja az Urat, nem értheti meg az Úr cselekedeteit, sõt, még a nevét sem ismerheti. A bhakta elõtt azonban minden feltárul az Úr cselekedeteirõl és személyes jellemvonásairól pusztán szeretetteljes, szolgálatra kész attitûdjének köszönhetõen. A Bhagavad-g¦t§ világosan kijelenti: bhokt§ra° yajña-tapas§m, „Az Úr az élvezõje minden áldozatnak és minden lemondás eredményének.” Aztán így szól az Úr: sarva-loka-maheªvaram, „Én vagyok minden bolygó tulajdonosa.” Ez tehát az Istenség Legfelsõbb Személyiségének helyzete. Miközben Õ Goloka-V¥nd§vanában, örök társai, a gop¦k és a tehénpásztorfiúk körében transzcendentális boldogságot élvez, energiái teremtés-szerte mûködnek az irányítása alatt, anélkül, hogy megzavarnák örök kedvteléseit.
Csakis az odaadó szolgálaton keresztül lehet megérteni, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége felfoghatatlan energiái révén egyidejûleg személytelenül és személyként is cselekszik. Olyan Õ, mint a legfelsõbb uralkodó, aki ezer és ezer királyt és fejedelmet irányít. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége a legfelsõbb, független irányító, s az Úr Brahm§, az Úr ¼iva, Indra, a mennyek királya, valamint a Hold királya, a Nap királya és az összes többi félisten is az Õ irányítása alatt cselekszik. A Védák megerõsítik, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségétõl való félelmében ragyog a nap, fúj a szél, ontja hevét a tûz. Az anyagi természet számtalanféle mozgó és mozdulatlan dolgot hoz létre az anyagi világban, ám egyikük sem mûködhet vagy hozhat létre bármit függetlenül, a Legfelsõbb Úr irányítása nélkül. Mindegyikük hûbéresként cselekszik, ahogy a kisebb királyok, akik felajánlják évi adójukat az uralkodónak. A Védák parancsai értelmében minden élõlény az Istenség Személyiségének felajánlott étel maradékain kell hogy éljen. A parancsolat úgy szól, hogy nagy áldozatok alkalmával N§r§ya£ának, a legfõbb uralkodó Istenségnek jelen kell lennie, s az áldozat bemutatása után a megmaradt ételt szét kell osztani a félistenek között. Ezt nevezik yajñabh§gának. Minden félisten kap a yajña-bh§gából, amit pras§damként fogad el. Ebbõl arra következtethetünk, hogy a félistenek hatalma nem független. Csupán végrehajtók õk, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének irányítása alatt, s pras§damot esznek, az áldozatok maradékát. A Legfelsõbb Úr utasításait hajtják végre, pontosan az Õ terve szerint. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége a háttérben marad, és mivel rendeleteit mások hajtják végre, úgy tûnik, mintha személytelen lenne. Megrögzött materialista felfogásunk miatt képtelenek vagyunk fölfogni, hogy a Legfelsõbb Személy az anyagi természet személytelen mûködése fölött áll. Az Úr ezért elmagyarázza a Bhagavad-g¦t§ban, hogy semmi sincs, ami Nála felsõbbrendû lenne, s a személytelen Brahman, az Úr személyes sugárzásának megnyilvánulása csupán alárendelt helyzetben van. ¼r¦p§da ¼r¦dhara Sv§m¦ errõl is írt egy szép verset: „Felajánlom tiszteletteljes hódolatomat az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, akinek nincsenek anyagi érzékei, de akinek irányítása és akarata által mûködik minden anyagi érzék. Õ minden anyagi érzék, legfelsõbb ereje. Mindenható, s minden dolog legfõbb végrehajtója Õ, ezért mindenkinek Õt kell imádnia. Neki, a Legfelsõbb Személynek ajánlom hát tiszteletteljes hódolatomat.” K¥¢£a maga mondja a Bhagavad-g¦t§ban, hogy mivel Õ transzcendentális minden érzõ és érzéketlen lényhez
képest, Puru¢ottamának nevezik, ami annyit jelent: a Legfelsõbb Személyiség. (A puru¢a azt jelenti: személy, az uttama pedig legfelsõbbet vagy transzcendentálist jelent.) A Bhagavad-g¦t§ban az Úr azt is kijelenti, hogy ahogy a levegõ van jelen a mindent átható égben, úgy van mindenki Õbenne, s mindenki az Õ irányítása alatt cselekszik.
— Drága Urunk! — folytatták a Védák. — Te egyenlõen bánsz mindenkivel, s nem vagy elfogult semmilyen fajta élõlény javára sem. Az élõlények saját anyagi vágyaiknak köszönhetik, hogy a különféle életkörülmények között szenvednek vagy élveznek. Szerves részeid lévén olyanok õk, mint a tûz szikrái. Ahogy a szikrák táncolnak a lángoló tûzben, úgy táncol minden élõlény a Te segítségeddel. Megadsz nekik mindent, amire csak vágynak, mégsem vagy felelõs az élvezetükért vagy a szenvedésükért. A különféle élõlények — a félistenek, az emberek, az állatok, a fák, a madarak, a vadállatok, a baktériumok, a férgek, a rovarok és a vízi állatok — mind Rajtad nyugodva élveznek vagy szenvednek az életben.
Kétféle élõlény van: nitya-mukta, azaz örökké felszabadult, és nitya-baddha, azaz örökké feltételekhez kötött. A nitya-mukta élõlények a lelki világban élnek, a nitya-baddhák pedig az anyagi világban. A lelki világban az Úr és az élõlények egyaránt eredeti helyzetükben vannak jelen, akár az élõ szikrák a lobogó tûzben. Az anyagi világban azonban, noha az Úr személytelen megnyilvánulása révén mindent áthat, az élõlények többé-kevésbé megfeledkeztek K¥¢£a-tudatukról, ahogyan néha a tûzbõl kipattanó szikrák is elvesztik eredeti ragyogásukat. A szikrák különbözõ körülmények közé kerülnek, s kisebb-nagyobb mértékben õrzik meg eredeti fényüket. Egy-egy szikra a száraz fûre hullva hatalmas tüzet lobbant föl. Ez a tiszta bhaktákra utal, akikben könyörület ébred a szegény, ártatlan élõlények iránt. A tiszta bhakta K¥¢£a-tudatot gyújt a feltételekhez kötött lelkek szívében, s ezáltal a lelki világ tüze az anyagi világban is megnyilvánul. Néhány szikra a vízbe hullik, ahol nyomban elveszíti eredeti ragyogását és kialszik. Azokhoz az élõlényekhez hasonlítanak, akik megrögzött materialisták között születnek meg, s így K¥¢£a-tudatuk teljesen elhalványul. Néhány szikra a földre hullik, s nem ragyog, de nem is alszik ki teljesen. Az élõlények között tehát vannak, akik nem rendelkeznek K¥¢£a-tudattal, vannak, akiknek csak félig-meddig van K¥¢£a-tudatuk, s vannak, akik valóban K¥¢£a-tudatúak. A felsõbb bolygók félistenei — az Úr Brahm§, Indra, Candra, a napisten és még számos félisten — mind K¥¢£a-tudatosak. Az emberi társadalom a félistenek és az állatok között helyezkedik el, így vannak olyan emberek, akik eltérõ mértékben ugyan, de K¥¢£a-tudatosak, és vannak olyanok, akik teljesen megfeledkeztek K¥¢£atudatukról. A harmadrangú élõlények — az állatok, a vadállatok, a növények, a fák és a vízi élõlények — teljes mértékben elfelejtették a K¥¢£a-tudatot. Ez a Védákban szereplõ példa a lobogó tûz szikráiról kiválóan szemlélteti a különféle élõlények helyzetét. Ám ne felejtsük el, hogy minden élõlény fölött ott van az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a, Puru¢ottama, aki mindig független az anyagi körülményektõl. Fölmerülhet a kérdés, hogy az élõlények vajon miért kerültek a véletlen folytán adott életkörülményeik közé. Ehhez elõször is meg kell értenünk, hogy az élõlények esetében nem jöhet szóba a véletlen; az csak élettelen dolgok esetében létezik. A védikus írások szerint az élõlények tudással rendelkeznek, ezért cetanának nevezik õket, ami annyit jelent: „tudó”. Nem a véletlennek köszönhetõ tehát, hogy milyen létformába, milyen körülmények közé kerülnek. Saját döntésük alapján kerülnek oda, ahová kerülnek, hiszen van tudásuk. A Bhagavad-g¦t§ban az Úr azt mondja: „Hagyj fel mindennel, s hódolj meg egyedül Énelõttem!” Ez a folyamat, melynek révén az Istenség Legfelsõbb Személyisége megismerhetõ, mindenki elõtt nyitva áll, de az élõlényen múlik, hogy elfogadja-e a felkínált lehetõséget vagy sem. A Bhagavad-g¦t§ végén K¥¢£a nyíltan megmondja Arjunának: „Kedves Arjunám! Én mindent elmondtam neked. Most már rajtad múlik, hogy elfogadod-e vagy sem.” Ugyanígy, azok az élõlények is, akik lejöttek az anyagi világba, maguk döntöttek úgy, hogy élvezni akarják ezt az anyagi világot. Nem K¥¢£a küldte ide õket. Az anyagi világ azoknak az élvezetére lett teremtve, akik el akarták hagyni az Úr örök szolgálatát, hogy õk maguk lehessenek a legfelsõbb élvezõk. A vai¢£ava filozófia szerint amikor egy élõlény a saját érzékeit akarja kielégíteni és megfeledkezik az Úr szolgálatáról, kap egy helyet az anyagi világban, ahol aztán vágyai szerint szabadon cselekedhet. Megteremt magának egy élethelyzetet, amelyben vagy boldogságban, vagy szenvedésben van része. Feltétlenül tudnunk kell, hogy az Úr és az élõlények egyaránt örökké tudatos lények, egyikük számára sem létezik születés vagy halál. Amikor bekövetkezik a teremtés, az nem azt jelenti, hogy az élõlények megteremtõdnek. Az Úr az anyagi világ megteremtésével lehetõséget ad az élõlényeknek arra, hogy a K¥¢£a-tudat magasabb rendû síkjára emelkedjenek. Ha a feltételekhez kötött élõlény nem él ezzel a lehetõséggel, az anyagi világ pusztulásakor N§r§ya£a testébe hatol, s mély álomba merülve ott marad a következõ teremtésig. Jól szemlélteti ezt az esõs évszak példája. Az erre az évszakra jellemzõ esõt megfeleltethetjük a teremtés hatóokának, mert a nedves föld kedvez a növényzet fejlõdésének. Ugyanígy, amikor az Úr rápillant az anyagi természetre és bekövetkezik a teremtés, nyomban felbukkannak a különféle élõlények a nekik megfelelõ életkörülmények között, akárcsak a számtalanféle növény esõ után. Ugyanattól az esõtõl számtalanféle növény hajt ki. Az esõbõl mindenhová egyformán jut, ám a növények az elültetett magtól függõen különféle formában bújnak ki a földbõl. Ugyanígy különböznek vágyaink magjai is. Minden élõlénynek más és más a vágya, s ez a vágy a mag, ami miatt az élõlény egy bizonyos fajta testben fejlõdik ki. Ezt R¡pa Gosv§m¦ a p§pa-b¦ja szóval magyarázza. A p§pa szó bûnöst jelent. Minden anyagi vágyunk p§pa-b¦ja, vagyis bûnös vágyak magja. A Bhagavad-g¦t§ elmagyarázza, hogy bûnös vágyunk nem más, mint hogy nem hódolunk meg a Legfelsõbb Úr elõtt. Az Úr ezért azt mondja a Bhagavadg¦t§ban: „Megvédelek a bûnös vágyak visszahatásaitól”. Ezek a bûnös vágyak hozzák létre a különbözõ testeket, ezért senki se vádolja az Urat részrehajlással, hogy az egyik élõlénynek ilyen, a másiknak meg olyan testet adott. A nyolcmillió-négyszázezer létformában minden egyes test az egyes élõlények elméjének állapota alapján jön létre. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, Puru¢ottama csupán a lehetõséget adja meg az élõlényeknek, hogy vágyaik szerint cselekedhessenek, s az élõlények az Úr által felkínált lehetõséggel élve cselekszenek is.
Ugyanakkor tudnunk kell, hogy az élõlények az Úr transzcendentális testébõl születtek. Az Úr és az élõlények kapcsolatát a védikus szentírások magyarázzák el, melyekben az áll, hogy a Legfelsõbb Úr gondoskodik gyermekeirõl, s megad nekik mindent, amit csak kívánnak. Az Úr ezért azt mondja a Bhagavad-g¦t§ban: „Én vagyok minden élõlény magot adó atyja”. Könnyû belátni, hogy bár az apa ad életet gyermekeinek, azok aztán saját vágyaik szerint cselekszenek. Következésképp az apa sohasem felelõs gyermekei jövõjéért. Minden gyermek használhatja apja tulajdonát és megszívlelheti tanácsait, s bár az örökség és a tanács ugyanaz mindegyik gyermek számára, vágyaiknak megfelelõen mindegyikük más-más életet teremt majd magának, melyben szenvedni vagy örülni fog. A Bhagavad-g¦t§ tanításai is egyformán szólnak mindenkinek: meg kell hódolnunk a Legfelsõbb Úr elõtt, Õ pedig gondoskodni fog rólunk és megvéd majd bennünket a bûnös visszahatásoktól. Az Úr teremtésében mindenki számára egyformán biztosítottak az élethez szükséges körülmények. Minden, ami a földön, a vízen vagy a levegõben létezik, egyformán megadatott mindenkinek. Mivel mindenki a Legfelsõbb Úr gyermeke, mindenki élvezheti az Úr által biztosított anyagi lehetõségeket, de a szerencsétlen élõlények állandóan egymás ellen harcolnak, s ezáltal kedvezõtlen életfeltételeket teremtenek maguk körül. A viszályért, a kedvezõ vagy kedvezõtlen feltételekért azonban az élõlények a felelõsek, nem pedig az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Ha tehát az élõlények megszívlelik az Úrnak a Bhagavadg¦t§ban adott utasításait és fokozatosan elérik a K¥¢£a-tudatot, akkor életük magasztossá válik, s visszatérhetnek Istenhez. Erre mondhatja valaki, hogy mivel az anyagi világot az Úr teremtette, Õ tehet arról, hogy ilyen állapotban van. Persze, közvetetten felelõs is annak teremtéséért és fenntartásáért, de sohasem felelõs az élõlények konkrét helyzetéért. Az Úr úgy teremti meg ezt az anyagi világot, ahogy egy esõfelhõ teremti meg a növényzetet. Az esõs évszakban a felhõ hatására különféle növények bújnak elõ a földbõl. A felhõ vízzel öntözi a földet, de közvetlenül sohasem kerül vele kapcsolatba. Ugyanígy az Úr is csupán az anyagi energiára vetett pillantásával teremti meg az anyagi világot. Ezt a Védák is megerõsítik: „Az Úr rávetette pillantását az anyagi természetre, s ezzel bekövetkezett a teremtés.” A Bhagavad-g¦t§ szintén megerõsíti, hogy pusztán azáltal, hogy transzcendentális pillantását az anyagi természetre veti, az Úr a mozgó és mozdulatlan, az élõ és élettelen lények és dolgok megannyi változatát teremtette meg.
Az anyagi világ teremtését ezért az Úr egyik kedvtelésének is felfoghatjuk, mégpedig azért, mert akkor teremti meg ezt az anyagi világot, amikor csak erre vágyik. Az Istenség Legfelsõbb Személyiségének vágya ugyanakkor rendkívüli kegy is a Részérõl, mert ezzel is lehetõséget ad a feltételekhez kötött lelkeknek arra, hogy fokozatosan felébresszék magukban eredeti tudatukat, s így visszatérhessenek Istenhez. Ezért hát senki sem okolhatja a Legfelsõbb Urat, amiért megteremti az anyagi világot. E téma kapcsán világos képet alkothatunk arról, mi a különbség a személytelen és a személyes filozófia hívei között. A személytelen felfogás a Legfelsõbb létébe való beleolvadást ajánlja, a semmit hirdetõ filozófia pedig azt, hogy nyilvánítsunk minden anyagi változatosságot semmisnek. Mindkét felfogást m§y§v§da filozófiának nevezik. A kozmikus megnyilvánulás valóban véget ér és semmivé lesz, amikor az élõlények N§r§ya£a testébe olvadnak a következõ teremtésig, s ezt nevezhetjük személytelen állapotnak, de ez az állapot sohasem tart örökké. Az anyagi világbeli változatosság megszûnése és az élõlényeknek a Legfelsõbb testébe való belemerülése nem állandó állapot, mert a teremtés újra bekövetkezik, s a Legfelsõbb testében lévõ élõlények — mivel nem ébredtek K¥¢£a-tudatukra — megint megjelennek az anyagi világban a következõ teremtéskor. A Bhagavad-g¦t§ megerõsíti, hogy ez az anyagi világ vég nélkül, állandóan megteremtõdik és elpusztul, s a feltételekhez kötött, K¥¢£a-tudat nélküli lelkek újra meg újra visszatérnek, valahányszor az anyagi teremtés megnyilvánul. Ha ezek a lelkek élnek a lehetõséggel és felébresztik magukban K¥¢£a-tudatukat az Úr közvetlen utasításai alapján, akkor átkerülnek a lelki világba, és soha többé nem kell visszatérniük az anyagi teremtésbe. Ezért azt mondják, hogy a semmi létét hirdetõk és az imperszonalista filozófia képviselõi nem igazán intelligensek, mert nem keresnek menedéket az Úr lótuszlábainál. Mivel értelmük csekély, mindenféle lemondásokat végeznek, egyrészt, hogy elérjék a nirv§£a szintjét, azaz véget vessenek az anyagi feltételekhez kötöttség állapotának, másrészt pedig, hogy eggyé váljanak az Úrral, azáltal, hogy a testébe merülnek. Mindannyian vissza fognak esni, mert nem törõdnek az Úr lótuszlábaival. A Caitanya-carit§m¥ta szerzõje, K¥¢£ad§sa Kavir§ja Gosv§m¦, miután az összes védikus szentírást áttanulmányozta és az összes hiteles szaktekintély véleményét meghallgatta, arra a következtetésre jutott, hogy K¥¢£a az egyedüli, legfelsõbb mester, az élõlények pedig mind az Õ örök szolgái. Állítását a Védák személyiségei is megerõsítik imáikban. A következtetés tehát az, hogy mindenki az Istenség Legfelsõbb Személyiségének irányítása alatt áll, mindenki az Õ vezetése alatt szolgál, s mindenki fél az Úrtól. Tetteinket a Tõle való félelem miatt hajtjuk végre megfelelõen. Mindenki a Legfelsõbb Úr alárendeltje, Õ mégsem tekint részrehajlóan senkire. Olyan Õ, akár a végtelen ég, az élõlények pedig olyanok, mint a végtelen égen repülõ madarak. Néhányan nagyon magasan, mások lejjebb, megint mások még alacsonyabban szállnak. A madarak mind más és más magasságban és feltételek között röpülnek, képességeik szerint, de képességeikhez az égnek nincs köze. Az Úr a Bhagavad-g¦t§ban is megerõsíti, hogy meghódolásuk arányában minden élõlényt más és más helyzettel jutalmaz. Az Istenség Személyisége ezt nem részrehajlásból teszi. Az élõlények tehát mindig, minden helyzetben, állapotban és létformában az Istenség Legfelsõbb Személyiségének az irányítása alatt állnak, Õ azonban nem felelõs különféle életkörülményeikért. Ezért hát ostoba és erõltetett dolog egyenlõnek gondolni magunkat a Legfelsõbb Úrral, s még ennél is nagyobb ostobaság azt hinni, hogy senki sem látta még Õt. Mindenki saját helyzetének megfelelõen látja Istent, a különbség csak annyi, hogy az istenhívõk Istent mint a Legfelsõbb Személyt, a legkedvesebbet, K¥¢£át látják, az istentagadók viszont a halál képében találkoznak az Abszolút Igazsággal. — Drága Urunk — imádkoztak tovább a Védák —, minden védikus kijelentésbõl az derül ki, hogy Te vagy a legfelsõbb irányító, az élõlények pedig mind irányítottak. Az Urat és az élõlényeket egyaránt nityának, örökkévalónak nevezik, minõségileg egyek tehát, ugyanakkor az egyes számban lévõ nitya, a Legfelsõbb Úr az irányító, míg a többes
számú nityák az irányítottak. Az egyéni, irányított lélek jelen van a testben, ahogyan a legfelsõbb irányító, a Felsõlélek is, ám a Felsõlélek irányítja az egyéni lelket. Ezt mondják a Védák. Ha az egyéni lelket nem irányítaná a Felsõlélek, akkor mivel magyarázhatnánk a Védák állítását, mely szerint az egyéni lélek egyik testbõl a másikba vándorol, miközben múltbeli cselekedeteinek következményeit élvezi vagy azoktól szenved? Az élõlény néha magasabb szintû életfeltételek közé kerül, néha egészen alacsony szintre esik vissza. A feltételekhez kötött lelkek tehát nemcsak a Legfelsõbb Úr irányítása alatt állnak, hanem az anyagi természet is uralma alatt tartja õket. Az élõlény mint irányított és a Legfelsõbb Úr mint irányító közötti kapcsolat határozottan bizonyítja, hogy míg a Felsõlélek mindent átható, az egyéni lélek sohasem az. Ha az lenne, nem állhatna irányítás alatt. Következésképp az az elmélet, mely szerint a Felsõlélek és az egyéni lélek egyenlõek, egy szennyezett következtetés, s egyetlen értelmes ember sem fogadja el. Az embernek inkább azt kell megértenie, hogy mi a különbség a legfelsõbb örökkévaló és az alárendelt örökkévalók között. — Ó, Uram, Te a végtelen örök (dhruva) vagy, az élõlények pedig a véges örökek — vonták le következtetésüket a Védák. A végtelen örökkévalóról néha mint kozmikus formáról szoktak beszélni, a véges örökkévalót pedig a védikus szentírások, például az upani¢adok úgy jellemzik, hogy eredeti, lelki formája a hajszál tízezred részének felel meg. Leírják továbbá, hogy a lélek nagyobb a legnagyobbnál és kisebb a legkisebbnél. Az egyéni élõlények, akik örök szerves részei Istennek, kisebbek a legkisebbnél. Anyagi érzékeinkkel sem a Legfelsõbbet nem tudjuk érzékelni, aki nagyobb a legnagyobbnál, sem az egyéni lelket, aki kisebb a legkisebbnél. Mindkettõt, tehát a legnagyobbnál nagyobbat és a legkisebbnél kisebbet is a védikus irodalom hiteles forrásaiból kell megismernünk, melyek elmondják, hogy a Felsõlélek jelen van az élõlény szívében, s akkora, mint egy hüvelykujj. Rögtön felmerül a kérdés, hogyan férhet el egy hüvelykujj méretû valami egy hangya szívében? A válasz az, hogy a Felsõlélek hüvelykujjnyi mérete az élõlény testével arányosan értendõ. A Felsõlelket és az egyéni lelket tehát semmilyen körülmények között nem lehet azonosnak tekinteni, noha mindketten ugyanabba a testbe lépnek be. A Felsõlélek a szívben lakik, hogy vezesse és irányítsa az élõlényt. Bár mindkettõ dhruva, vagyis örök, az élõlény mindig a Legfelsõbb irányítása alatt áll. Fölmerülhet az az érv, hogy mivel az élõlények az anyagi természetbõl születtek, mindannyian egyenlõek és függetlenek. A védikus irodalom azonban azt írja, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége termékenyíti meg élõlényekkel az anyagi természetet, s azok csak azután jelennek meg. Az egyéni élõlények megjelenése tehát nem egyedül az anyagi természetnek köszönhetõ, ugyanúgy, ahogy az anya által világra hozott gyermek sem az anya független teremtménye. A nõt elõször egy férfi megtermékenyíti, s csak aztán születik meg a gyermek. Ily módon a gyermek, akit anyja hozott a világra, az apa szerves része. Ehhez hasonlóan az élõlények is látszólag az anyagi természettõl származnak, de ez nem független folyamat: az élõlények jelenléte annak köszönhetõ, hogy a legfelsõbb atya megtermékenyíti az anyagi természetet. Az az állítás tehát, hogy az élõlények nem részei a Legfelsõbbnek, nem állja meg a helyét. A különbözõ testrészek például nem tekinthetõk egyenértékûnek az egész testtel, épp ellenkezõleg, a test az, amely a testrészeket irányítja. Ugyanígy a legfelsõbb egész parányi részei is mindig függnek forrásuktól, s mindig az õ irányítása alatt állnak. A Bhagavad-g¦t§ is megerõsíti, hogy az élõlények K¥¢£a parányi részei: mamaiv§°ªa¤. Ezért egyetlen józan ember sem fogadhatja el azt az elméletet, mely szerint a Felsõlélek és az egyéni lélek ugyanabba a kategóriába tartozik. Minõségileg ugyan azonosak, mennyiségileg azonban a Felsõlélek mindig a Legfelsõbb, az egyéni lélek pedig mindig alárendelt helyzetben van a Felsõlélekkel szemben. Ez a Védák következtetése. A szentírások egy fontos kifejezést használnak ezzel kapcsolatban: yan-maya, azaz cin-maya. A szanszkrit nyelvben a maya± szó jelentése „átalakulás” és „teljesség”. A m§y§v§d¦ filozófusok értelmezésében a yan-maya vagy cin-maya arra utal, hogy az élõlény mindig egyenlõ a Legfelsõbbel. De azt is meg kell vizsgálni, hogy a maya± utótag „teljesség” vagy „átalakulás” értelemben szerepel-e. Az élõlény soha nem rendelkezik semmivel ugyanolyan mértékben, mint az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Ebbõl következõen a maya± utótag nem jelentheti azt, hogy az egyéni élõlény önmagában teljes. Az egyéni léleknek sohasem lehet elegendõ tudása; másképp hogyan került volna a m§y§, az anyagi energia hatása alá? A teljesség szó tehát csakis abban az értelemben fogadható el, hogy az élõlény nagyságával arányosan. A Legfelsõbb Úr és az élõlények lelki egysége sohasem tekinthetõ egynemû egységnek. Minden élõlény egy külön egyén. Ha az egynemû egység elméletét fogadnánk el, akkor azt is el kellene fogadnunk, hogy egyetlen egyéni lélek felszabadulásával az összes többi is azonnal felszabadul. A valóság azonban az, hogy minden egyéni lélek különbözõ mértékben örül vagy szenved ebben az anyagi világban. Ahogy az imént említettük, a maya± szót „átalakulás”, olykor pedig „melléktermék” értelemben is használják. A személytelen felfogás szerint a Brahman különbözõ testeket ölt magára, s ez voltaképpen az Õ lil§ja, kedvtelése. Sok ezer létforma van azonban, s mind más létfeltételek között él: emberek, félistenek, állatok, madarak, vadállatok; ha mindegyikük a Legfelsõbb Abszolút Igazság teljes értékû kiterjedése volna, föl sem merülhetne a felszabadulás kérdése, hiszen a Brahman eleve szabad. A m§y§v§d¦k másik magyarázata az, hogy minden világkorszakban különféle testek nyilvánulnak meg, s a korszak végén e testek, azaz Brahman kiterjedései mind eggyé válnak, s ezzel vége lesz a megnyilvánulások sokféleségének. E szerint az elmélet szerint aztán a következõ világkorszakban a Brahman ismét különféle testi formákba terjeszti ki magát. Ha elfogadjuk ezt az elméletet, akkor azt is tudomásul kell vennünk, hogy a Brahman változik. Ez azonban elfogadhatatlan. A Ved§nta-s¡trában az áll, hogy a Brahman természeténél fogva boldog, következésképp nem ölthet magára olyan testeket, melyekben megannyi szenvedésnek lenne kitéve. A valóság az, hogy az élõlények a Brahman parányi szerves részei, s mint ilyenek, hajlamosak befedõdni az anyagi energia által. Ahogy azt már korábban elmagyaráztuk, Brahman parányi részecskéi olyanok, akár a tûzben boldogan táncoló szikrák, akik azonban olykor a tûzbõl a füstbe kerülnek, habár voltaképpen a füst is csak a tûz egyik állapota. Ez az anyagi világ olyan, mint a füst, a lelki világ pedig mint a lobogó tûz. Ha az illúziókeltõ energia hatása alá kerülnek, az élõlények hajlamosak arra, hogy a lelki világból leessenek az anyagi világba, de aztán lehetõségük van arra, hogy ismét felszabaduljanak, ha a valódi tudás mûvelése révén tökéletesen megtisztulnak az anyagi világ szennyezõdésétõl. Az asurák elmélete úgy szól, hogy az élõlények az anyagi természettõl, a prak¥titõl születnek, amikor az
kapcsolatba kerül a puru¢ával. Ezt az elméletet sem fogadhatjuk el, mert az anyagi természet és az Istenség Legfelsõbb Személyisége egyaránt örökké létezik. Sem az anyagi természet, sem az Istenség Legfelsõbb Személyisége nem születhet meg. A Legfelsõbb Urat ajának, megszületetlennek nevezik, s az anyagi természetet is hasonlóan aj§nak hívják. Mindkét szó, az aja és az aj§ is megszületetlent jelent, s mivel az anyagi természet és a Legfelsõbb Úr is megszületetlen, lehetetlen, hogy õk nemzzék az élõlényeket. Azt azonban elfogadja a védikus irodalom, hogy ahogyan a víz a levegõvel érintkezve néha buborékok sokaságát eredményezi, úgy az anyagi természet és a Legfelsõbb Személy egyesülése is azt eredményezi, hogy az élõlények megjelennek az anyagi világban. Ahogyan a vízben megjelenõ buborékok formája is más és más, úgy az élõlények is eltérõ formákban és körülmények között jelennek meg az anyagi világban, az anyagi természet kötõerõinek hatása alatt. Így hát nem alaptalan az a következtetés, hogy az anyagi világban megannyi formában — emberként, félistenként, állatként — megjelenõ élõlények mind a különféle vágyaik alapján kapták testüket. Senki sem tudja, mikor ébredtek föl bennük e vágyak, s ezért mondják, hogy az anyagi létezés an§di-karma, azaz lehetetlen visszavezetni az eredetére. Senki sem tudja, mikor kezdõdött el az anyagi lét, de tény, hogy volt egy kezdete, mert eredetileg minden élõlény lélekszikra. Ahogyan annak is van kezdete, amikor egy szikra a földre hullik a tûzbõl, úgy az élõlény anyagi világba való jövetelének is van kezdete, de senki sem tudja megmondani, hogy ez mikor volt. Noha ezek az élõlények a megsemmisülés idején az Úr lelki létébe olvadnak, s ott egy mély álomhoz hasonló állapotba kerülnek, eredeti vágyuk, hogy uralkodjanak az anyagi természet fölött, nem szûnik meg. Amikor aztán a kozmikus megnyilvánulás újra létrejön, elõjönnek, hogy kielégítsék ugyanezeket a vágyakat, és ezért különféle fajokban jelennek meg.
A megsemmisülés idején a Legfelsõbbe merült élõlényeket gyakran a mézhez hasonlítják. A lépben mindenféle virág íze elraktározódik. Ha az ember mézet iszik, nem tudja megmondani, a méz mely alkotóelemei mely virágokból származnak, de csodálatos ízébõl arra következtet, hogy a méz nem egynemû, hanem a legkülönfélébb ízek kombinációja. De említhetnénk a folyók példáját is. Bár a számtalan folyó végül mind elkeveredik a tenger vizével, ez nem azt jelenti, hogy a folyók többé már nem léteznek külön-külön. Noha a Gangesz és a Yamun§ vize a tenger vizével keveredik, a Gangesz és a Yamun§ továbbra is létezik, a tengertõl függetlenül. A megsemmisüléskor az élõlények Brahmanba olvadása értelemszerûen testük megsemmisülését is maga után vonja, az élõlények azonban — a rájuk jellemzõ különféle „ízekkel” együtt — egyéni létüket megõrizve maradnak a Brahmanba olvadva, egészen az anyagi világ következõ megnyilvánulásáig. Ahogy a tengervíz sós íze és a Gangesz édes íze különböznek egymástól, és ez a különbség örökké megmarad, úgy a Legfelsõbb Úr és az élõlények közötti különbség is örökre fennáll, még akkor is, ha a megsemmisülés idején látszólag egybeolvadnak. Ebbõl az következik, hogy amikor az élõlények megtisztulnak az anyagi feltételek minden szennyezõdésétõl és a lelki birodalomba olvadnak, egyéni „ízük” a Legfelsõbb Úrral való kapcsolatukban továbbra is megmarad. — Drága Urunk! — folytatták a Védák. — Arra a következtetésre jutottunk, hogy minden élõlény vonzódik anyagi energiádhoz, s mivel helytelenül az anyagi természet termékeinek vélik magukat, egyik fajta testbõl a másikba vándorolnak, s közben teljesen elfelejtik Veled való örök kapcsolatukat. Tudatlanságuk miatt ezek az élõlények aztán tévesen azzal a fajjal azonosítják magukat, amelyikben megszületnek, amikor pedig emberi létformába emelkednek, méginkább egy adott embercsoporttal, nemzettel, fajjal, vallással azonosítják magukat, s elfelejtik valódi azonosságukat, azt, hogy valójában a Te örök szolgáid. E hibás életfelfogásnak köszönhetõen kénytelenek újra és újra megszületni és meghalni. Sok millió ilyen élõlény között talán ha egy akad, aki a tiszta bhaktákkal kapcsolatba kerülve elegendõ intelligenciára tesz szert ahhoz, hogy megértse a K¥¢£a-tudatot, s így képes legyen megszabadulni az anyagi téveszmék befolyásától. A Caitanya-carit§m¥tában az Úr Caitanya megerõsíti, hogy az élõlények különféle fajokban vándorolnak az univerzumban, de ha bármelyikük kellõ értelemre tesz szert a lelki tanítómester és az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a kegyébõl, elkezdheti odaadó életét a K¥¢£a-tudatban. Hari° vin§ na m¥tim taranti: az Istenség Legfelsõbb Személyiségének segítsége nélkül az ember nem tud megszabadulni az ismétlõdõ születés és halál karmai közül. Más szóval csak a Legfelsõbb Úr, az Istenség Legfelsõbb Személyisége tudja kimenteni a feltételekhez kötött lelkeket az ismétlõdõ születés és halál körforgásából.
A Védák személyiségei így folytatták imájukat:
— Az idõ — a múlt, a jelen, a jövõ — hatása és a számtalan anyagi nyomorúság — a nagy hõség, a zord hideg, a születés, a halál, az öregkor és a betegség — szemöldököd finom játéka csupán. Minden a Te irányításod alatt mûködik. — A Bhagavad-g¦t§ban az áll, hogy minden anyagi tevékenység az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a irányítása alatt történik. — Az anyagi lét feltételei csak akadályt jelentenek azoknak, akik nem hódolnak meg Elõtted. Ám akik tökéletesen K¥¢£a-tudatú, meghódolt lelkek, azok nem ijednek meg ezektõl a dolgoktól. — Amikor az Úr N¥si°hadeva megjelent, Prahl§da Mah§r§ja egy pillanatig sem félt tõle, míg ateista apja számára a megszemélyesült halált jelentette, mely végzett vele. Az Úr N¥si°hadeva mint halál jelenik meg Hira£yakaªipu és a hozzá hasonló ateisták elõtt, ám bhaktáival, így Prahl§dával is, mindig kedvesen bánik, és minden örömöt megad nekik. Egy tiszta bhakta éppen ezért nem fél a születéstõl, a haláltól, az öregkortól és a betegségtõl.
¼r¦p§da ¼r¦dhara Sv§m¦ egyik szép versében így ír: „Drága Uram, olyan élõlény vagyok, akit állandóan zavarnak az anyagi lét körülményei. Összeroppantam hatalmas kereke alatt, s az anyagi világban elkövetett számtalan bûnös tettem miatt most a visszahatások lángoló tüzében égek.
Valahogyan mégis eljöttem Hozzád, drága Uram, hogy lótuszlábaid menedékét kérjem. Kérlek, fogadj el engem és oltalmazz meg!” ¼r¦la Narottama d§sa çh§kura szintén így imádkozik: „Kedves Uram, ó, Nanda Mah§r§ja fia, V¥¢abh§nu leányának kedvese! Hozzád jöttem, hogy az anyagi lét feltételei között átélt sok szenvedés után végre menedéket kérjek lótuszlábaidnál. Könyörgöm, légy kegyes hozzám, és ne taszíts el magadtól, mert Rajtad kívül nincs más menedékem!”
A végkövetkeztetés az, hogy a bhakti-yogán, az odaadó szolgálaton kívül az önmegvalósításnak, Isten megismerésének az összes folyamata rendkívül nehéz. Egyetlen módon tudunk tehát megszabadulni az anyagi, feltételekhez kötött élet szennyezõdésétõl, különösen ebben a korban: ha teljes K¥¢£a-tudatban az Úrnak végzett odaadó szolgálat menedékében maradunk. Azok, akik nem K¥¢£a-tudatúak, csupán az idejüket vesztegetik, és semmit nem tudnak felmutatni a lelki életben. Az Úr R§macandra kijelentette: „Mindig megerõsítem hitében és megvédem azt, aki meghódol Elõttem, és végérvényesen úgy dönt, hogy az én örök szolgám, mert természetemnél fogva ilyen vagyok.” Ugyanígy az Úr K¥¢£a is azt mondja a Bhagavad-g¦t§ban: „Az anyagi természet befolyása alól senki nem tudja kivonni magát, de aki meghódol Elõttem, az könnyen fölébe kerekedhet.” A bhakták egyáltalán nem foglalkoznak azzal, hogy nem-bhaktákkal vitatkozzanak és tönkrezúzzák elméleteiket. Ahelyett, hogy csak az idejüket vesztegetnék, inkább teljes K¥¢£a-tudatban az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatában merülnek el. — Ó, drága Urunk! — folytatták a Védák. — Hiába tudnak uralkodni a nagy misztikus yog¦k az elme elefántján és az érzékek hurrikánján, ha nem keresnek menedéket egy hiteles lelki tanítómesternél, áldozatul esnek az anyagi befolyásnak, és sohasem érhetnek el sikert az önmegvalósításért tett törekvéseikben. E lelki vezetõ nélküli embereket kereskedõkhöz hasonlítják, akik olyan hajón indulnak a tengerre, amelynek nincs kapitánya. — Saját erejébõl senki nem szabadulhat ki az anyagi természet karmai közül. Az embernek el kell fogadnia egy hiteles lelki tanítómestert, és az õ útmutatása szerint kell élnie. Ha így tesz, átszelheti az anyagi tudatlanság óceánját. ¼r¦p§da ¼r¦dhara Sv§m¦ ezzel kapcsolatban is írt egy szép verset: „Ó, legkegyesebb lelki tanítómester, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének képviselõje, ha majd elmém teljesen meghódol lótuszlábaidnál, akkor a te kegyedbõl, és csakis abból, megszabadulhatok majd mindentõl, ami akadályoz a lelki élet útján, s életem gyönyörteli lesz.” Az eksztatikus sam§dhit, az Istenség Legfelsõbb Személyiségében való teljes elmerülés állapotát csakis a Neki végzett örökös szolgálattal lehet elérni, ami pedig kizárólag egy hiteles lelki tanítómester irányítása mellett lehetséges. A Védák ezért azt tanítják, hogy az odaadó szolgálat tudományának megismerése érdekében az embernek meg kell hódolnia egy hiteles lelki tanítómesternek. Hiteles lelki tanítómester az, aki tagja a tanítványi láncolatnak, és jártas az odaadó szolgálat tudományában. A tanítványi láncolatot ªrotriyának nevezik. Onnan lehet tudni, hogy valaki a tanítványi láncolat hiteles lelki tanítómestere, hogy száz százalékig szilárd a bhakti-yogában. Egyesek nem fogadnak el lelki tanítómestert, hanem úgy döntenek, hogy inkább a misztikus yoga gyakorlásával érik el az önmegvalósítást, de próbálkozásuk rendre kudarccal végzõdik, még akkor is, ha olyan nagy yog¦k, mint Viªv§mitra. Arjuna azt mondta a Bhagavad-g¦t§ban, hogy az elmét kordában tartani gyakorlatilag éppoly lehetetlen, mint megállítani a hurrikán tombolását. Az elmét õrült elefánthoz is szokták hasonlítani. Ha az ember nem követi a lelki tanítómester utasításait, nem fog tudni uralkodni az elméjén és az érzékein. Más szóval, ha valaki a misztikus yogát gyakorolja, és nem fogad el egy hiteles lelki tanítómestert, biztos kudarcra van ítélve, s csupán értékes idejét vesztegeti. A védikus szentírások kijelentik, hogy senki sem juthat teljes tudás birtokába, ha nem áll egy §c§rya irányítása alatt. Ýc§ryav§n puru¢o veda: aki elfogadott egy §c§ryát, az tudja, mi micsoda. Az Abszolút Igazságot nem lehet érvelés, vitatkozás útján megérteni. Aki elérte a tökéletes br§hma£a szintjét, az magától lemondottá válik. Nem törekszik anyagi nyereségre, mert lelki tudása révén arra a következtetésre jutott, hogy ebben a világban semmiben nincsen hiány, az Istenség Legfelsõbb Személyisége mindenbõl elegendõ mennyiséget ad. Egy valódi br§hma£a tehát nem törekszik anyagi tökéletességre, inkább egy hiteles lelki tanítómesterhez fordul utasításokért. Egy lelki tanítómester ismérve az, hogy brahma-ni¢±ha, azaz minden más cselekedettel felhagyva életét arra áldozta, hogy csakis az Istenség Legfelsõbb Személyiségéért, K¥¢ £áért tevékenykedik. Amikor egy hiteles tanítvány megkeres egy hiteles lelki tanítómestert, alázatosan így imádkozik hozzá: „Drága uram, kegyesen fogadj el engem tanítványodként, és taníts engem, hogy képes legyek lemondani minden más önmegvalósítási folyamatról, s egyedül a K¥¢£a-tudatban, az odaadó szolgálatban merüljek el.” A bhakta, aki lelki tanítómestere irányítása alatt az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatát végzi, így gondolkodik: „Ó, Uram, Te vagy minden öröm forrása! S mivel jelen vagy, mi haszna a társaság, a barátság és a szerelem nyújtotta mulandó örömnek? Akik nem ismerik az öröm legfõbb forrását, ostobán az érzékek kielégítése által próbálnak boldogsághoz jutni, ám ez a boldogság mulandó és csalóka.” Vidy§pati, a kiváló vai¢£ava bhakta és költõ így ír errõl: „Drága Uram, kétségtelen, hogy az anyagi társaság, barátság és szerelem nyújt némi örömöt, de az effajta boldogság nem elégíti ki sivataghoz hasonlatos szívemet.” A sivatagban óceánnyi vízre van szükség. Mi haszna hát, ha csupán egyetlen csöpp víz hullik a sivatagra? Anyagi szívünk számtalan vággyal van teli, amiket nem lehet kielégíteni a materialista társadalom, barátság és szerelem keretein belül. Csak akkor válhatunk elégedetté, ha szívünk az öröm legfelsõbb forrásából merít örömet. Ez a transzcendentális elégedettség csakis teljes K¥¢£a-tudatban, az odaadó szolgálatban lehetséges. — Ó, drága Urunk! — folytatták a Védák. — Te sac-cid-§nanda-vigraha, a tudás örökké gyönyörteli formája vagy, s mivel az élõlények személyiséged szerves részei, természetes létállapotuk az, hogy tudatuk mindig Benned merül el. Aki az anyagi világban a K¥¢£a-tudat ilyen fokára jutott, azt többé nem érdeklik az anyagi dolgok. Aki K¥¢£a-tudatú, azt nem vonzza már a családi élet, amiben van némi lehetõség az érzékek élvezetére. Más szóval nem érdekli többé az érzékkielégítés. Az emberi élet tökéletessége tudáson és lemondáson alapszik, de amíg valaki családi életet él, nagyon nehéz a tudás és a lemondás szintje felé törekedni. Akik tehát K¥¢£a-tudatúak, azok a bhakták társaságát vagy a szent zarándokhelyek menedékét keresik. Tisztában vannak vele, hogy mi a kapcsolat a Felsõlélek és az egyéni élõlények
között, és sohasem uralkodik el rajtuk a testi életfelfogás. Mivel a szívükben teljes tudatossággal mindig Téged hordoznak, annyira megtisztulnak, hogy bárhová mennek, az a hely zarándokhellyé válik, s a víz, ami a lábukat mossa, az anyagi világban tengõdõ bûnösök tömegeit képes felszabadítani. Amikor Prahl§da Mah§r§ját ateista apja arra kérte, mesélje el, mi jót tanult, Prahl§da Mah§r§ja azt válaszolta: annak a materialistának, aki folyton aggódik, mivel átmeneti és viszonylagos igazságokkal foglalkozik, a legjobb, ha otthagyja a családi élet sötét kútját, és elvonul az erdõbe, hogy menedéket keressen a Legfelsõbb Úrnál. Akik valóban tiszta bhakták, azokat mah§tm§kként, kiváló bölcsekként és tökéletes tudással rendelkezõ személyiségekként dicsõítik az emberek. Örökké a Legfelsõbb Úrra és lótuszlábaira gondolnak, s így könnyedén felszabadulnak. Azok a bhakták, akik mindig ebben a helyzetben vannak, feltöltõdnek az Úr felfoghatatlan energiáival, s így maguk is a felszabadulás forrásai lesznek követõik és híveik számára. Aki K¥¢£a-tudatos, az tele van lelki energiával, ezért aki megérint egy ilyen tiszta bhaktát vagy menedéket keres nála, az szintén feltöltõdik lelki energiákkal. Ezek a bhakták sohasem lesznek büszkék anyagi adottságaikra. Az Úr bhaktája akkor sem lesz felfuvalkodott, ha esetleg mind a négy anyagi fenséggel rendelkezik, azaz egyszerre elõkelõ, mûvelt, szép és gazdag is. Az Úr nagy bhaktái az egész világot bejárják egyik zarándokhelyrõl a másikra, s útjuk során számtalan feltételekhez kötött lelket felszabadítanak azáltal, hogy társaságukban és transzcendentális tudásban részesítik õket. Általában V¥nd§vanában, Mathur§ban, Dv§rak§ban, Jagann§tha Pur¦ban vagy Navadv¦pában élnek, mert ezeken a helyeken csak bhakták gyûlnek össze, s ott aztán egymás szent társaságában fejlõdnek a lelki életben. E csodálatos bhakták templomokat és §ªramákat nyitnak, hogy mindenki, aki K¥¢£a-tudatú, odamehessen, s hogy minden élõlény részesülhessen az ott élõ szentek társaságából. Ezeken a helyeken a bhakták egyre jobban fejlõdnek a K¥¢£a-tudatban, ám ezt a fejlõdést lehetetlen elérni a K¥¢£a-tudatot nélkülözõ, közönséges családi élet keretei között. — Drága Urunk! — folytatták a Védák. — A transzcendentalistáknak két fajtája van: az imperszonalisták és a perszonalisták. Az imperszonalisták véleménye az, hogy az anyagi megnyilvánulás illúzió, s hogy egyedül az Abszolút Igazság valóságos. A perszonalisták azonban azt vallják, hogy az anyagi világ, bár ideiglenes, nem hamis, hanem valóságos. E transzcendentalisták különféle érvekkel igyekeznek alátámasztani filozófiájukat. A valóság az, hogy az anyagi világ egyidejûleg igaz és nem igaz. Igaz, mert minden a Legfelsõbb Abszolút Igazság kiterjedése, és nem igaz, mert az anyagi világ léte ideiglenes: létrejön és megsemmisül. Létének különbözõ feltételei miatt a kozmikus megnyilvánulás helyzete nem szilárd. — Akik azt hirdetik, hogy az anyagi világ hamis, azok leginkább a brahma satya° jagan mithy§ mondásukról ismertek. Azzal érvelnek, hogy az anyagi világban minden az anyagból jött létre. Sok dolog készül például agyagból — edények, tányérok, tálak. Megsemmisülésük után számtalan más anyagi tárggyá alakulhatnak át, ám létük mint agyag tovább folytatódik. Ha egy agyagkorsó eltörik, tányérrá vagy tállá alakíthatják, de akár tányérról, akár tálról, akár vizeskorsóról van szó, maga az agyag nem szûnik meg létezni. Ezért a vizeskorsó, a tányér vagy a tál mint formák hamisak, de létük mint agyag valóságos. Ez az imperszonalista filozófia híveinek elmélete. Szerintük a kozmikus megnyilvánulás ugyan az Abszolút Igazságból származik, de mivel léte ideiglenes, ezért nem valóságos. Az imperszonalisták szemében a mindig jelen lévõ Abszolút Igazság az egyetlen igazság. Más transzcendentalisták azonban azt vallják, hogy ez az anyagi világ, mivel az Abszolút Igazság hozta létre, szintén valóságos. Az imperszonalisták ezzel szemben azt állítják, hogy az anyagi világ nem valódi, mert egyszer azt látjuk, hogy az anyag jön létre a lélekbõl, máskor meg azt, hogy a lélek jön létre az anyagból. Ezek a filozófusok olyan érveket hangoztatnak, hogy bár a tehéntrágya nem más, mint élettelen anyag, néha mégis azt látjuk, hogy skorpiók bújnak elõ belõle, vagy hogy épp ellenkezõleg, élettelen anyag, köröm és haj nõ ki az élõ testbõl. Következésképp szerintük azok a dolgok, amelyek valamely más dologból jönnek létre, minõségüket tekintve nem mindig ugyanolyanok, mint az eredeti dolog. Erre az érvre alapozva a m§y§v§d¦ filozófusok azt állítják, hogy bár a kozmikus megnyilvánulás az Abszolút Igazság kiáradása, még nem szükségszerûen igazi. E nézet szerint tehát az Abszolút Igazságot, a Brahmant igaznak kell elfogadni, míg a kozmikus megnyilvánulást, noha az Abszolút Igazság terméke, nem lehet igazinak, valóságosnak tekinteni. A m§y§v§d¦ filozófusok nézete azonban a Bhagavad-g¦t§ szerint az asurák, vagyis a démonok nézete. Az Úr azt mondja a Bhagavad-g¦t§ban: asatyam aprati¢±ha° te jagad §hur an¦ªvaram / aparaspara-sambh¡ta° kim anyat k§mahaitukam. Az asurák azt a nézetet vallják a kozmikus megnyilvánulásról, hogy az egész teremtés hamis. Az asurák azt hiszik, hogy a teremtés oka pusztán az anyag kölcsönhatása, s nem létezik semmiféle irányító, semmiféle Isten. De a valóságban ez nem így van. A Bhagavad-g¦t§ hetedik fejezetébõl megtudhatjuk, hogy az öt durva elem — a föld, a víz, a levegõ, a tûz és az ég —, valamint a finom elemek — az elme, az értelem és a hamis én — a Legfelsõbb Úr nyolc különálló energiája. Ezen az alacsonyabb rendû, anyagi energián túl létezik a lelki energia, az élõlények. Az élõlényeket az Úr felsõbbrendû energiájának tekintik. Az egész kozmikus megnyilvánulás az alacsonyabb rendû és a felsõbbrendû energiák kombinációja, az energiák forrása pedig az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Az Istenség Legfelsõbb Személyiségének sokféle energiája van, amit a Védák is megerõsítenek: par§sya ªaktir vividhaiva ªr¡yate. „Az Úr transzcendentális energiái változatosak.” S mivel ez a számtalanféle energia mind a Legfelsõbb Úrból árad ki, egyik sem lehet hamis. Az Úr örökké létezik, s energiái is örökké léteznek. Néhány energia ideiglenes — egyszer megnyilvánul, másszor megnyilvánulatlan állapotba kerül —, de ez nem jelenti azt, hogy hamis lenne. Hadd említsünk egy példát ezzel kapcsolatban. Amikor valaki dühös, olyan dolgokat tesz, amilyeneket rendes körülmények között nem tenne, ám attól, hogy a düh hol megjelenik, hol elszáll, a düh energiája még valóságos. A vai¢£ava filozófusok éppen ezért nem fogadják el a m§y§v§d¦k azon állítását, hogy ez a világ nem valóságos. Maga az Úr mondja, hogy az a nézet, mely szerint az anyagi megnyilvánulásnak nincs legfelsõbb oka, hogy nincs Isten, s hogy minden csupán anyagi kölcsönhatások eredménye, az asurák nézete. A m§y§v§d¦ filozófusok néha a kígyó és a kötél példáját hozzák fel. Elõfordul, hogy az éjszaka sötétjében az összetekert kötelet az ember tudatlanságból kígyónak nézi. De ha a kötélrõl tévedésbõl azt hisszük, hogy kígyó, az még nem jelenti azt, hogy akár a kötél, akár a kígyó ne lenne valóságos. Következésképp a m§y§v§d¦k példája, melyet az
anyagi világ nem-valóságos voltának szemléltetésére idéznek elõszeretettel, nem állja meg a helyét. Ha valamit valóságosnak hiszünk, amikor pedig egyáltalán nem is létezik, akkor azt nemlétezõnek hívják. De ha valamit összetévesztünk egy másik dologgal, az nem jelenti azt, hogy az ne lenne valóságos. A vai¢£ava filozófusok egy nagyon jó példát említenek ezzel kapcsolatban, melyben az anyagi világot egy agyagedényhez hasonlítják. Ha látunk egy agyagedényt, akkor az nem tûnik el hirtelen és nem alakul át valami mássá. Lehet, hogy az agyagedény nem tart örökké, de akkor is használjuk, vizet hozunk benne, s továbbra is agyagedénynek látjuk. Ezért bár az agyagedény nem örök és különbözik az eredeti földtõl, mégsem mondhatjuk rá azt, hogy nem valóságos. Azt a következtetést kell tehát levonnunk, hogy a föld egésze és az agyagedény egyaránt valódi, mert az egyik a másiknak a terméke. A Bhagavadg¦t§ból tudjuk, hogy a kozmikus megnyilvánulás megsemmisülése után az anyagi energia az Istenség Legfelsõbb Személyiségébe tér vissza. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége örökké létezik különféle energiáival együtt. Mivel az anyagi teremtés Belõle árad ki, nem mondhatjuk azt, hogy ez az anyagi megnyilvánulás valamiféle semminek a terméke lenne. K¥¢£a nem semmi. Valahányszor K¥¢£áról beszélünk, Õ jelen van formájával, tulajdonságaival, nevével, kíséretével és környezetével együtt. K¥¢£a tehát nem személytelen. Mindenek eredeti oka nem semmi és nem személytelen, hanem a Legfelsõbb Személy. A démonok mondhatják, hogy ez az anyagi teremtés an¦ªvara, azaz nincs benne irányító, nincs benne Isten, de ezek az állítások nem állják meg a helyüket. A m§y§v§d¦ filozófusok érve, mely szerint az élõ testbõl élettelen anyagok — például köröm és haj — is kinõhetnek, szintén nem állja meg a helyét. A köröm és a haj kétségtelenül élettelen anyag, de nem az élõlénybõl nõnek ki, hanem az élettelen anyagi testbõl. Ugyanígy az az állítás sem helytálló, hogy a skorpió a tehéntrágyából származik, ami arra utalna, hogy egy élõ valami egy anyagi dologból jön létre. A tehéntrágyából elõbújó skorpió kétségkívül élõlény, de ez az élõlény nem a tehéntrágyából származik. Csupán az élõlény anyagi teste, azaz a skorpió teste bújik elõ a tehéntrágyából. Az élõlények lélekszikrái, amint azt a Bhagavad-g¦t§ból megtudhatjuk, bekerülnek az anyagi természetbe, s aztán megjelennek. Az élõlények különféle formájú testét az anyagi természet adja, de magát az élõlényt a Legfelsõbb Úr adja. Az apa és az anya adják a testet, amelyre az élõlénynek adott körülményei között szüksége van. Az élõlény egyik testbõl a másikba a vágyai szerint vándorol, melyek az intelligencia, az elme és a hamis én finom formájában testrõl testre elkísérik õt. Egy felsõbb gondviselésbõl az élõlény egy bizonyos fajta anyagi test méhébe kerül, ahol kifejleszt egy hasonló anyagi testet. A lélek tehát nem az anyagból származik: felsõbb elrendezésbõl ölt magára egy bizonyos fajta testet. Jelenlegi tapasztalatunk szerint az anyagi világ az anyag és a lélek kombinációja, s az anyagot a lélek mozgatja. A lélek — az élõlény — és az anyag a Legfelsõbb Úr két különbözõ energiája, s mivel mindkét energia a Legfelsõbb Öröknek, a Legfelsõbb Igazságnak a termékei, valóságosak, nem pedig hamisak. Mivel az élõlény a Legfelsõbb szerves része, örökké létezik; nem mondhatjuk hát, hogy valaha is megszületett volna vagy valaha is meghalna. Az úgynevezett születés és halál csak az anyagi test miatt következik be. A védikus írásokban szereplõ sarva° khalv ida° brahma mondat azt jelenti, hogy mivel mindkét energia a Legfelsõbb Brahmanból árad, semmi, amit tapasztalunk, nem különbözik Brahmantól. Sok vita van az anyagi világ létezése körül, de a vai¢£ava filozófia végkövetkeztetése a legjobb. Az agyagedény példája nagyon szemléletes. Lehet, hogy az agyagedény mint forma ideiglenes, de van egy adott rendeltetése. Az agyagedény arra szolgál, hogy vizet szállítson egyik helyrõl a másikra. Ugyanígy az anyagi testnek is, bár ideiglenes, van egy meghatározott célja. Az élõlény a teremtés kezdetétõl fogva lehetõséget kap arra, hogy külöféle anyagi testeket alakítson ki magának idõtlen idõk óta felhalmozott vágyai szerint. Az emberi test különleges lehetõséget jelent, melyben a fejlett tudatot használni lehet. A m§y§v§d¦ filozófusok néha azzal érvelnek, hogy ha ez az anyagi világ valós, miért tanácsolják a családosoknak mégis azt, hogy mondjanak le az anyagi világgal való kapcsolatukról, és legyenek sanny§s¦k? A vai¢£ava filozófusok álláspontja a sanny§sáról azonban nem az, hogy mivel a világ hamis, az embernek fel kell hagynia az anyagi tettekkel. A vai¢£ava sanny§sa célja az, hogy az ember a rendeltetése szerint használja a dolgokat. ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ két szabályt fogalmazott meg a transzcendentalisták számára arra vonatkozóan, hogyan viszonyuljanak az anyagi világhoz. Amikor egy vai¢£ava lemond a materialista életmódról és sanny§s¦ lesz, ezt nem azért teszi, mert azt gondolja, az anyagi világ nem valóságos, hanem azért, hogy minden erejével igyekezzen mindent az Úr szolgálatába állítani. ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ ezért a következõ szabályt adja nekünk: „Az ember ne ragaszkodjon az anyagi világhoz, mert az anyagi ragaszkodás értelmetlen. Az egész anyagi világ, az egész kozmikus megnyilvánulás Istenhez, K¥¢£ához tartozik. Ezért mindent K¥¢£a érdekében kell használnunk, s a bhaktáknak sohasem szabad anyagi dolgokhoz ragaszkodniuk.” Ez a vai ¢£ava sanny§sa célja. Egy materialista ragaszkodik a világhoz az érzékkielégítés miatt, míg egy vai¢£ava sanny§s¦, habár semmit nem fogad el, ami a saját érzékkielégítését szolgálná, nagyon jól ért ahhoz, hogyan használjon mindent az Úr szolgálatában. ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ azért bírálta a m§y§v§d¦ sanny§s¦kat, mert nem tudják, hogy minden felhasználható az Úr szolgálatában. Emiatt nemlétezõnek tekintik a világot, és azt képzelik magukról, hogy már megszabadultak az anyagi világ szennyezõdésétõl. Mivel azonban minden a Legfelsõbb Úr energiájának kiterjedése, e kiterjedések ugyanúgy valóságosak, mint maga a Legfelsõbb Úr. Az, hogy a kozmikus világ csak ideiglenesen nyilvánul meg, nem jelenti azt, hogy ne lenne valóságos, vagy hogy megnyilvánulásának forrása ne lenne az. Mivel a megnyilvánulás forrása valóságos, a megnyilvánulás is az, ám az embernek tudnia kell, hogyan használja megfelelõen. Korábbi példánk erre a kérdésre is alkalmazható: a földbõl készült agyagedény nem tart örökké, más szóval ideiglenes, de ha megfelelõ cél érdekében használjuk, nem mondhatjuk rá, hogy ne lenne valóságos. A vai¢£ava filozófusok tudják, hogyan kell az anyagi világ ideiglenes dolgait használni, ahogy egy józan paraszti ésszel megáldott ember is tudja, hogyan használjon egy olyan agyagedényt, mely nem tart örökké. Ha az agyagedényt nem a rendeltetésének megfelelõen használjuk, az illúzió. Éppen így illúzió ez az emberi test vagy ez az anyagi világ is, ha érzékkielégítésre használjuk õket. Ha azonban az emberi testet és az anyagi teremtést a Legfelsõbb Úr szolgálatában használjuk, mûködésük nem illuzórikus. A Bhagavad-g¦t§ ezért kijelenti, hogy ha az ember akárcsak egy parányi mértékben is az Úr szolgálatába állítja a testét vagy az anyagi világot, a legnagyobb
veszélytõl menekülhet meg. Ha helyesen használjuk, akkor sem a felsõrendû, sem az alsórendû energiák — melyek mindegyike az Istenség Legfelsõbb Személyiségébõl árad ki — nem illuzórikusak. Ami a gyümölcsözõ cselekedeteket illeti, azok fõképpen az érzékkielégítésen alapszanak. Ezért aki fejlett K¥¢£atudattal rendelkezik, nem kezd ilyen cselekedetekbe. A gyümölcsözõ cselekedetek eredménye az embert a felsõ bolygórendszerbe emelheti, de ahogyan azt a Bhagavad-g¦t§ mondja: az ostobák jámbor cselekedeteik eredményeit kimerítve a mennyei birodalomból újra visszatérnek az alsóbb bolygórendszerbe, s aztán újfent megpróbálnak a felsõbb bolygókra jutni. Az egészbõl mindössze annyit nyernek, hogy odamennek, aztán meg visszajönnek. Olyanok, akár korunk tudósai, akik arra vesztegetik az idejüket, hogy megpróbálnak eljutni a Holdra, aztán meg visszajönnek onnan. A gyümölcsözõ cselekedetekkel foglalkozókat a Védák személyiségei andha-parampar§nak, a védikus rítusok vak követõinek nevezik. Ezek a szertartások valóban le vannak írva a Védákban, de nem az intelligens embereknek szólnak. Az anyagi élvezetekhez túlságosan ragaszkodó embereket megigézi a felsõbb bolygórendszerekbe emelkedés lehetõsége, ezért ilyen rituális cselekedetekbe kezdenek. Akik azonban intelligensek, s egy hiteles lelki tanítómesternél kerestek menedéket annak érdekében, hogy a maguk valójában lássák a dolgokat, nem követik a gyümölcsözõ cselekedetek útját, hanem az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatát végzik. Azok, akik nem bhakták, anyagi célok érdekében végzik a Védák rituális szertartásait, s ettõl aztán csak megzavarodnak. Ezt azzal a példával lehetne jól szemléltetni, hogy egy intelligens ember, akinek sok millió dollárja van készpénzben, nem csupán megtartja a pénzét, hanem használja is, noha tökéletesen tisztában van vele, hogy a papírpénz önmagában csak egyszerû papír. Ha valakinek egymillió dollárja van készpénzben, akkor valójában csak egy nagy köteg papír van a kezében, de ha azt valamilyen célra fordítja, abból haszna származik. Ugyanígy, bár az anyagi világ bizonyos értelemben nem valóságos, akárcsak a papír, lehet megfelelõen és célszerûen használni. Mivel a papírpénzt, jóllehet csak egyszerû papír, a kormány bocsátja ki, értékkel rendelkezik. Bizonyos értelemben az anyagi világ is ideiglenes és nem valóságos, de mivel a Legfelsõbb Úrból árad ki, teljes értékkel rendelkezik. A vai¢£ava filozófus felismeri, hogy ez az anyagi világ értékes, és tudja, hogyan kell azt megfelelõen használni. A m§y§v§d¦ filozófus azonban ezt nem teszi meg, akárcsak az az ember, aki a papírpénzt puszta papírnak véli és kidobja, s így nem használja fel a pénzt. ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ ezért kijelenti, hogy ha valaki az anyagi világot hamisnak tekinti és elutasítja, s nem érti meg, hogy az anyagi világ azért fontos, mert eszköz az Istenség Legfelsõbb Személyiségének szolgálatában, lemondásának nem sok értelme van. Aki azonban tudja, hogy ez az anyagi világ értékes, ha az Úr szolgálatában használjuk, ám nem ragaszkodik hozzá, s abban az értelemben mond le róla, hogy nem használja a saját érzékei kielégítésére, az valódi lemondást gyakorol. Ez az anyagi világ az Úr anyagi energiájának kiterjedése, ezért valóságos, nem pedig valótlan, ellentétben azzal, ahogyan erre egyesek olykor a kígyó és a kötél példájából következtetnek.
A Védák személyiségei így folytatták:
— Ideiglenes létének változó természete miatt a kozmikus megnyilvánulás a csekély értelmû emberek számára nem-valóságosnak tûnik. — A m§y§v§d¦ filozófusok belekapaszkodnak abba, hogy a kozmikus megnyilvánulás természete az, hogy változik, s ezzel próbálják igazolni elméletüket, mely szerint ez a világ nem-valóságos. A Védák szerint a teremtés elõtt ez a világ nem létezett, és a megsemmisülés után sem lesz többé. A semmi legfelsõbb voltát hirdetõ filozófusok a hajánál fogva rángatják elõ a védikus irodalom e kijelentését, és azt magyarázzák bele, hogy az anyagi világ oka a semmi. A védikus irodalom azonban nem állítja, hogy a világ oka a semmi lenne. A szentírások a teremtés és a megsemmisülés forrását a következõképpen definiálják: yato v§ im§ni bh¡t§ni j§yante, azaz „Õ, akibõl a kozmikus megnyilvánulás kiárad, és akibe a megsemmisülés után minden visszatér.” A Ved§nta-s¡tra és a ¼r¦madBh§gavatam elsõ fejezetének elsõ verse ugyanezt magyarázza el: janm§dy asya yata¤, azaz „Õ, akibõl minden dolog kiárad.” E védikus kijelentések mind azt jelentik, hogy a kozmikus megnyilvánulás az Istenség Legfelsõbb Abszolút Személyiségének köszönhetõen jön létre, s amikor megsemmisül, az Õ lényébe olvad. Ugyanezt az elvet erõsíti meg a Bhagavad-g¦t§ is: a kozmikus megnyilvánulás létrejön, aztán megsemmisül, a megsemmisülés után pedig a Legfelsõbb Úr létébe olvad. Ez az állítás határozottan megerõsíti, hogy a bahir-a¯ga-m§y§, azaz a külsõ energia, noha változó természetû, a Legfelsõbb Úr energiája, s mint ilyen, nem lehet hamis, csupán annak látszik. A m§y§v§d¦ filozófusok úgy okoskodnak, hogy mivel ez az anyagi természet kezdetben nem létezik, s nem létezik a megsemmisülés után sem, szükségszerûen hamis. Az agyagedények példája alapján azonban a védikus magyarázat így szól: bár az Abszolút Igazság egyes melléktermékeinek léte ideiglenes, a Legfelsõbb Úr energiája örök. Lehet, hogy az agyagedény vagy a vizeskorsó eltörik és új formát ölt — mondjuk tányérrá vagy tállá alakul —, de az alkotórész, az alapanyag — nevezetesen az agyag — továbbra is ugyanaz marad. A kozmikus megnyilvánulás alapelve mindig ugyanaz: Brahman, az Abszolút Igazság; következésképp a m§y§v§d¦ filozófusok elmélete, mely szerint a kozmikus megnyilvánulás nem valóságos, egy téves elmeszülemény csupán. Igaz, hogy a kozmikus megnyilvánulás változó és ideiglenes, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne valóságos. Egy nem valóságos dolog meghatározása így hangzik: „az, ami sohasem létezett, csak névleg létezik.” Ilyen dolgok például a ló tojásai, az ég virágai vagy a nyúl szarva. Olyan jelenségek ezek, melyek csupán nevükben léteznek. A lónak nincsenek tojásai, a nyúlnak nincsen szarva, az égen nem nõnek virágok. Számtalan dolog van, ami csak névleg, azaz képzeletben létezik, valójában azonban nincsenek valódi megnyilvánulásai. Ezeket a dolgokat lehet nem-valóságosnak, nemlétezõnek nevezni. De egy vai¢nava nem tudja csupán azért nemlétezõnek tekinteni ezt az anyagi világot, mert ideiglenes természetû, azaz idõrõl idõre megnyilvánul, majd újra megsemmisül. A Védák személyiségei ezután azt fejtették ki, hogy a Felsõlélek és az egyéni lélek, azaz a Param§tm§ és a j¦v§tm§ semmilyen körülmények között nem lehet egyenlõ, jóllehet mindketten ugyanabban a testben vannak jelen, akárcsak két madár, akik ugyanazon a faágon ülnek. A Védák kijelentik, hogy bár ez a két madár barátként ül egymás mellett, nem egyenrangúak. Az egyik csak szemtanú, Õ a Param§tm§, a Felsõlélek, míg a másik a fa gyümölcsét csipegeti: õ a j¦v§tm§. Amikor az anyagi világ megnyilvánult állapotban van, a j¦v§tm§, vagyis az egyéni lélek különféle testekben jelenik meg a teremtésben, korábbi gyümölcsözõ cselekedetei szerint, s mivel régen elfelejtette valódi létét, azzal a testtel azonosítja magát, amit az anyagi természet törvényei szerint kap. Miután anyagi testet ölt, a természet három
anyagi kötõerejének irányítása alá kerül, s ennek megfelelõen cselekszik, hogy folytassa létét az anyagi világban. Miközben ilyen tudatlanságba süllyed, természetes fenségeit szinte teljesen elveszíti. A Felsõlélek, az Istenség Legfelsõbb Személyisége fenségei annak ellenére sem csökkennek soha, hogy megjelenik ebben az anyagi világban. Fenségeit és tökéletességét teljes mértékben megtartja, s mindeközben távol marad az anyagi világ minden szenvedésétõl. A feltételekhez kötött lélek az anyagi világ csapdájába esik, míg a Felsõlélek, az Istenség Legfelsõbb Személyisége érintetlenül hagyja el azt, úgy, ahogy a kígyó vedli le bõrét, azaz anélkül, hogy ez a legkisebb mértékben is befolyásolná Õt. A különbség a Felsõlélek és a feltételekhez kötött egyéni lélek között az, hogy a Felsõlélek, vagyis az Istenség Legfelsõbb Személyisége megtartja természetes fenségeit, a ¢a¨-aiªvaryát, az a¢±a-siddhit és az a¢±a-gu£át. A m§y§v§d¦ filozófusok hiányos tudásuk következtében elfelejtik, hogy K¥¢£a mindig hat fenségével, nyolc transzcendentális tulajdonságával és nyolc tökéletességével teljes. Hat fensége a gazdagság, erõ, szépség, hírnév, tudás és lemondás. Ez azt jelenti, hogy senki sem lehet hatalmasabb K¥¢£ánál vagy egyenlõ vele e hat fenség tekintetében. K¥ ¢£a nyolc transzcendentális tulajdonsága közül az elsõ az, hogy Õt sohasem szennyezi be az anyagi lét. Ezt az ¾ªopani ¢ad is megemlíti: K¥¢£a ap§pa-viddham, azaz ahogyan a napot soha nem szennyezi be semmilyen tisztátalan dolog, úgy a Legfelsõbb Urat sem szennyezi be soha semmilyen bûnös cselekedet. Bár K¥¢£a tettei néha bûnösnek tûnnek, Õt sohasem szennyezik be ezek a tettek. K¥¢£a második transzcendentális tulajdonsága az, hogy sohasem hal meg. A Bhagavad-g¦t§ negyedik fejezetében az Úr elmondja Arjunának, hogy Õ és Arjuna is már sokszor megjelentek ebben az anyagi világban, de egyedül Õ emlékszik mindegyik múltbeli, jelenlegi és jövõbeni megjelenésére. Ez azt jelenti, hogy Õ sohasem hal meg. A felejtésnek a halál az oka. Amikor meghalunk, testünket egy másikra cseréljük, s elfelejtünk mindent. K¥¢£a azonban sohasem felejt. Õ emlékszik mindenre, ami a múltban történt; másképp hogyan emlékezne arra, hogy a napistennek, Vivasv§nnak már egyszer megtanította a Bhagavad-g¦t§ yoga-rendszerét? Õ tehát sohasem hal meg, és nem is öregszik meg soha. K¥¢£a már dédapa volt a kuruk¢etrai csata idején, mégsem látszott öregembernek. K¥¢£át nem szennyezi be semmilyen bûnös cselekedet, K¥¢£a sohasem hal meg, K¥¢£a sohasem öregszik meg, K¥¢£a sohasem bánkódik, K¥¢£a sohasem éhes és sohasem szomjas. Bármire is vágyik, az tökéletesen helyénvaló, és bármit is határoz el, azt senki sem változtathatja meg. Ezek K¥¢£a transzcendentális tulajdonságai. K¥¢ £át emellett Yogeªvarának is nevezik, mert rendelkezik a misztikus erõk minden fenségével és képességével, például az a£im§-siddhivel, azzal a képességgel, hogy kisebbé tud válni a legkisebbnél is. A Brahma-sa°hit§ban az áll, hogy K¥¢ £a behatol még az atomba is (a£¨§ntara-stha-param§£u-cay§ntara-stham). Hasonló módon K¥¢£a Garbhodaka¢§y¦ Vi¢ £uként jelen van a hatalmas univerzumban is, Mah§-Vi¢£uként pedig az Okozati-óceánon fekszik egy olyan gigantikus testben, amelybõl minden kilégzésekor univerzumok milliói áradnak ki. Ezt mahim§-siddhinek nevezik. K¥¢£a a laghim§ misztikus képességével is rendelkezik: a legkönnyebbé tud válni. A Bhagavad-g¦t§ban az áll, hogy a bolygók azért tudnak fennmaradni a levegõben, mert K¥¢£a behatol az univerzumba és minden egyes atomba. Ez a súlytalanság magyarázata. K¥¢£a a pr§pti képességének is birtokában van: mindent megszerezhet, amire csak vágyik. K¥¢£a az ¦ªit§val, az irányítás képességével is rendelkezik, ezért is hívják Parameªvarának, azaz a Legfelsõbb Irányítónak. Emellett K¥¢£a bárkit a hatalmába tud keríteni, ezt a képességét pedig vaªit§nak nevezik. K¥¢£a tehát rendelkezik az összes fenséggel, az összes transzcendentális tulajdonsággal és minden misztikus erõvel. Egyetlen közönséges élõlény sem hasonlítható Hozzá. Ezért a m§y§v§d¦k elmélete, azaz hogy a Felsõlélek és az egyéni lélek egyenlõek, megalapozatlan és téves. A valóság az, hogy K¥¢£a az imádandó Úr, a többi élõlény pedig az Õ szolgája. Ha az ember megérti ezt, önmegvalósított lesz. Ha azonban bármilyen más felismerésre jut, azaz ha önvalóját nem K¥¢£a örök szolgájának tekinti, megvalósítása az illúzió terméke csupán. Azt mondják, M§y§ utolsó csapdája az, hogy ráveszi az élõlényt, próbáljon meg az Istenség Legfelsõbb Személyiségével egyenlõvé válni. A m§y§v§d¦ filozófus egyenlõnek tartja magát Istennel, arra a kérdésre azonban már nem tud válaszolni, hogy akkor miért esett az anyagi világ csapdájába. Ha Õ a Legfelsõbb Isten, akkor hogyan lehetséges, hogy a bûnös tettekbe bonyolódott, s a karma törvénye miatt most szenvednie kell miattuk? Ha a m§y§v§d¦knak felteszik ezt a kérdést, nem tudnak kielégítõ választ adni rá. Az a téveszme, hogy az ember egyenlõ az Istenség Legfelsõbb Személyiségével, a bûnös élet egyik tünete csupán. Az ember nem kezdheti el a K¥¢£a-tudatot, míg teljesen meg nem szabadult minden bûnös cselekedettõl. Már a puszta tény is, hogy a m§y§v§d¦ egyenlõnek tartja magát a Legfelsõbb Úrral, azt jelzi, hogy még nem szabadult meg a bûnös tettek visszahatásaitól. A ¼r¦mad-Bh§gavatamban az áll, hogy ezek az emberek aviªuddha-buddhik, vagyis mivel azt képzelik magukról, hogy felszabadultak, közben pedig egyenlõnek tartják magukat a Legfelsõbb Igazsággal, értelmük nem tiszta. A Védák személyiségei kijelentik, hogy ha a yog¦k és a jñ§n¦k nem szabadulnak meg a bûnös vágyaktól, önmegvalósítási folyamatuk sohasem lesz sikeres. — Ó, Urunk! — folytatták a Védák. — Ha a szentéletûek nem irtják ki gyökerestül a bûnös vágyakat a szívükbõl, nem érzékelhetik a Felsõlelket, habár Õ ott van az egyéni lélek mellett. A sam§dh¦, vagyis a meditáció azt jelenti, hogy az embernek meg kell találnia a Felsõlelket önmagában. Aki nem mentes a bûnös visszahatásoktól, nem láthatja a Felsõlelket. Ha valakinek egy ékköves medál van a nyakláncán, de elfelejtkezik róla, az majdnem olyan, mintha nem is lenne neki. Ha az egyéni lélek meditál, de a valóságban nem érzékeli a Felsõlélek jelenlétét magában, nem érte el a Param§tm§-megvalósítás szintjét. — Azoknak, akik elindultak az önmegvalósítás útján, nagyon óvatosnak kell lenniük, nehogy a m§y§ befolyása beszennyezze õket. ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ kijelenti, hogy egy bhaktának teljesen mentesnek kell lennie minden anyagi vágytól. Nem szabad vonzódnia a karma és a jñ§na eredményeihez. Az embernek csupán meg kell ismernie K¥¢£át, és egyedül az Õ vágyait kell teljesítenie. Ez a tiszta odaadás szintje. A Védák személyiségei így folytatták: — A misztikus yog¦k, akiket még beszennyeznek az érzékkielégítés utáni vágyak, hiába törekszenek, nem érhetik el a sikert, s a Felsõlélek jelenlétét sem tapasztalhatják meg az egyéni önvalóban. Az ál-jñ§n¦k és ál-yog¦k, akik csak az idejüket vesztegetik az érzékkielégítés különféle módjaival — akár filozofálgatással, akár véges misztikus képességeik fitogtatásával —, sohasem szabadulnak meg a feltételekhez kötött létbõl, az ismétlõdõ születés és halál körforgásából. Jelenlegi és elkövetkezõ életük is csak a szenvedések forrása lesz. Ezek a bûnös emberek már ebben az életükben is szenvednek a különbözõ nehézségektõl, s mivel nem vitték sikerre önmegvalósításukat, következõ
életükben további megpróbáltatások várják õket. A tökéletesség elérésére irányuló minden törekvésük ellenére e yog¦k, akiket beszennyez az érzékkielégítés utáni vágy, csak szenvedni fognak ebben és következõ életükben egyaránt. ¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy ha a sanny§s¦k — a lemondott rend tagjai, akik az önmegvalósítás kedvéért elhagyták otthonukat — nem végeznek odaadó szolgálatot az Úrnak, hanem jótékonysági tevékenységekkel kezdenek el foglalkozni — például oktatási intézményeket, kórházakat nyitnak, vagy akár rendházakat alapítanak vagy szentélyeket építenek a félisteneknek —, e ténykedésükbõl csak nehézségük származik majd nemcsak ebben, de a következõ életükben is. Azok a sanny§s¦k, akik nem használják ki jelenlegi életüket arra, hogy megismerjék K¥¢£át, egyszerûen csak az idejüket és az energiájukat vesztegetik jótékonykodó tetteikkel, amelyek egyébként sem tartoznak a lemondott rend feladatai közé. Ha azonban egy bhakta igyekszik energiáit egy Vi¢£u-templom építésében kamatoztatni, erõfeszítése sohasem kárbaveszett igyekezet. Az ilyen tetteket k¥ ¢£§rthe akhila-ce¢±§nak, K¥¢£a öröméért végzett cselekedeteknek hívják. Amikor a jótékony emberbarát iskolát nyit, illetve amikor egy bhakta templomot épít, tettük nem ugyanabba a kategóriába tartozik. A jótékonykodó emberbarát tette, az oktatási intézmény alapítása ugyan jámbor cselekedetnek számít, de attól még alá van vetve a karma törvényeinek, míg ha az ember Vi¢£unak épít templomot, tette odaadó szolgálat. Az odaadó szolgálatban soha nem érvényesülnek a karma törvényei. Ahogy a Bhagavad-g¦t§ is mondja: sa gu£§n samat¦tyait§n brahma-bh¡y§ya kalpate, azaz az Istenség Személyiségének bhaktái felülemelkedtek az anyagi természet három kötõerejének visszahatásain, s a Brahman-megvalósítás transzcendentális szintjén állnak. A bhakták jelenlegi és következõ életükben is felszabadultak. Bármilyen tettet hajtsanak is végre az anyagi világban Yajña (Vi¢£u, azaz K¥¢ £a) számára, azt felszabadult tettnek kell tekinteni. Ha azonban egy tett nincs kapcsolatban Acyutával, a tévedhetetlen Istenség Legfelsõbb Személyiségével, lehetetlen kiküszöbölni a belõle származó karmikus eredményeket. Ha az ember K¥¢£a-tudatban él, az azt jelenti, hogy felszabadult. A végkövetkeztetés tehát az, hogy míg egy bhakta az Úr kegyébõl elnyeri a felszabadulást ebben és a következõ életében is, addig a karm¦k, a jñ§n¦k és a yog¦k nem szabadulnak fel sem ebben, sem a következõ életükben. — Drága Urunk! — folytatták a Védák. — Aki kegyedbõl megismerte lótuszlábaid dicsõségét, közömbössé válik az anyagi boldogság és szomorúság iránt. — Amíg ebben az anyagi világban vagyunk, az anyagi szenvedés elkerülhetetlen, de egy bhaktát nem zavarják a jámbor és bûnös tettekbõl fakadó visszahatások. Egy bhaktát az sem nagyon bánt és nem is vidít fel, ha dicsõítik vagy éppen gyalázzák. Az emberek néha magasztalják a bhaktát transzcendentális cselekedetei miatt, néha meg bírálják miattuk, még akkor is, ha erre semmi okuk nincs. Egy tiszta bhakta azonban mindig közömbös a közönséges emberek dicsõítésével és becsmérlésével szemben. Cselekedetei valójában transzcendentális szinten vannak. Nem érdekli, hogy az anyagi tettekben elmerülõ emberek magasztalják vagy szidalmazzák-e. Ha minden körülmények között fenn tudja tartani transzcendentális helyzetét, akkor felszabadulását maga az Istenség Legfelsõbb Személyisége garantálja ebben és a következõ életében is. A bhakta transzcendentális helyzetét úgy tudja fenntartani az anyagi világban, ha a tiszta bhakták társaságában marad, s egyszerûen az Úr különbözõ korokban és inkarnációkban végrehajtott dicsõ tetteirõl szóló történeteket hallgatja. A K¥¢£a-tudatú mozgalom ezen az elven alapszik. ¼r¦la Narottama d§sa çh§kura egyik dala éppen errõl szól: „Kedves Uram, hadd végezzem transzcendentális szeretõ szolgálatodat, ahogyan azt a megelõzõ korok §c§ryái tanították, s hadd éljek a tiszta bhakták társaságában. Nem vágyom semmire, csak erre, életrõl életre.” Más szóval egy bhakta nem nagyon törõdik azzal, hogy felszabadult-e vagy sem; csak az odaadó szolgálatra vágyik. Az odaadó szolgálat azt jelenti, hogy az ember nem tesz semmit, amit az §c§ryák ne hagynának jóvá. A K¥¢£a-tudat mozgalmának tevékenységét a tanítványi láncolat elõzõ §c§ryái irányítják, ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ vezetésével. Ha az ember a bhakták társaságában marad, s betartja ezeket az elveket, képes lesz tökéletesen fenntartani transzcendentális helyzetét. A Bhagavad-g¦t§ban az Úr azt mondja, hogy aki tökéletesen ismeri Õt, az nagyon kedves Neki. A jámbor emberek négy fajtája kezdi el az odaadó szolgálatot. Ha egy jámbor ember szenved, az Úrhoz fordul szenvedése enyhítéséért. Ha anyagi segítségre van szüksége, az Úrhoz imádkozik segítségért, s ha valóban kíváncsi az Istenrõl szóló tudományra, akkor az Istenség Legfelsõbb Személyiségéhez, K¥¢£ához fordul. Ugyanígy az a jámbor ember is a Legfelsõbb Úrhoz fordul, aki nagyon szeretné megismerni a K¥¢£áról szóló tudományt. Az emberek e négy csoportja közül az utolsót K¥¢ £a maga is dicsõíti a Bhagavad-g¦t§ban. Ha valaki teljes tudással és odaadással próbálja megismerni K¥¢£át, a Legfelsõbb Úrról szóló tudományban jártas elõzõ §c§ryák nyomdokait követve, megérdemli a dicsõítést. Az ilyen bhakta megérti, hogy minden élethelyzet, akár kedvezõ, akár kedvezõtlen, a Legfelsõbb Úr akaratából jön létre. Amikor pedig teljesen meghódol a Legfelsõbb Úr lótuszlábai elõtt, többé már nem törõdik azzal, hogy élete kedvezõ-e vagy kedvezõtlen. Még a szerencsétlenséget is az Istenség Személyisége különleges kegyeként fogja fel. Valójában egy bhakta számára nem is létezik szerencsétlenség. Mindenre úgy tekint, hogy az az Úr akaratából következett be, tehát kedvezõ, s bármilyen körülmények közé is kerül, lelkesen végzi tovább odaadó szolgálatát. Ezt az odaadó hozzáállást a Bhagavad-g¦t§ a következõképpen jellemzi: a bhakta sohasem keseredik el, ha nehéz helyzetbe kerül, és nem lelkendezik, ha sorsa jóra fordul. Az odaadó szolgálat magasabb szintjein a bhakta még azzal sem törõdik, mit szabad és mit nem. Ezt a helyzetet csak akkor lehet fenntartani, ha az ember az §c§ryák nyomdokaiban halad. Mivel a tiszta bhakta az §c§ryák nyomdokaiban jár, bármit is tegyen odaadó szolgálata érdekében, arra úgy kell tekinteni, hogy transzcendentális szinten van. Az Úr K¥¢£a ezért arra tanít minket, hogy az §c§rya felette áll a bírálatnak. Egy kezdõ bhaktának nem szabad azt gondolnia, hogy azonos szinten van az §c§ryával. El kell fogadnunk, hogy az §c§ryák ugyanazon a síkon vannak, mint az Istenség Legfelsõbb Személyisége, ezért a kezdõ bhaktának sem K¥¢£át, sem az Õt képviselõ §c§ryát nem szabad rosszindulatúan bírálnia.
A Védák ekképpen imádták az Istenség Legfelsõbb Személyiségét imáikkal. Imákat felajánlani a Legfelsõbb Úrnak azt jelenti, hogy transzcendentális tulajdonságaira, kedvteléseire és cselekedeteire emlékezünk. Az Úr kedvtelései és tettei végtelenek, ezért lehetetlen minden
tulajdonságára emlékeznünk. A Védák személyiségei tehát legjobb tudásuk szerint imádták az Urat, s végül így szóltak: — Drága Urunk! Bár az Úr Brahm§, a legfelsõbb bolygó, Brahmaloka uralkodó istensége, és Indra király, a mennyei bolygók uralkodó félistene, valamint a Nap, a Hold és a többi bolygó uralkodó istenségei is mind-mind megbízható irányítói ennek az anyagi világnak, mégis oly keveset tudnak Rólad — a közönséges emberi lényekrõl és az elméleti gondolkodókról már nem is beszélve. Senki nem képes felsorolni határtalan transzcendentális tulajdonságaidat. Senki, még a nagy elmélkedõk és a felsõbb bolygórendszerek félistenei sem képesek teljes mértékben felmérni formádat és jellemzõidet. Úgy véljük, még Te magad sem ismered tökéletesen transzcendentális tulajdonságaidat. Ennek az az oka, hogy határtalan vagy. Bár nem illõ azt mondani, hogy nem ismered Önmagad, mégis be kell látnunk, hogy mivel tulajdonságaid és energiáid végtelenek, s ugyanakkor tudásod is határtalan, szüntelen versengés folyik tudásod és végtelen energiáid között. Mivel Isten és tudása egyaránt határtalan, amint Isten felméri valamennyi energiáját, azt tapasztalja, hogy még több energiája van. Ily módon mind energiái, mind tudása egyre növekszik. Mivel mindkettõ korlátlan, nincs határa energiáinak, és nincs határa tudásának sem, mellyel energiáit méri fel. Isten nyilvánvalóan mindentudó, a Védák személyiségei mégis azt állítják, hogy még Õ maga sem ismeri maradéktalanul energiáit. Ez nem azt jelenti, hogy Isten ne lenne mindentudó. Ha valaki nem ismer valamit, azt mondják rá, tudatlan, hiányos a tudása. Ez azonban Istenre nem igaz, hiszen Õ tökéletesen ismeri magát. Mivel azonban energiái és tettei örökké gyarapodnak, állandóan növeli tudását is, hogy megérthesse õket. Mindkettõ vég nélkül növekszik, s a folyamatnak soha nincs vége. Ebben az értelemben mondhatjuk azt, hogy még maga Isten sem tudja felmérni energiáinak és tulajdonságainak határait. Többé-kevésbé minden józan ítélõképességû ember beláthatja, hogy Isten energiái és cselekedetei határtalanok. A védikus irodalomban az áll, hogy amikor Mah§-Vi¢£u yoga-nidr§jában kilélegzik, számtalan univerzum árad ki Belõle, amikor pedig belélegzik, a számtalan univerzum mind behatol a testébe. De képzeljük el, hogy ezek az univerzumok, melyeket korlátolt felfogóképességünkkel már eleve végtelen kiterjedésûnek érzékelünk, olyan hatalmasak, hogy a durva- és finomfizikai elemek — a kozmikus megnyilvánulás öt eleme, azaz a föld, a víz, a tûz, a levegõ és az ég, valamint az anyagi energia egésze és a hamis ego — nemcsak az univerzumon belül találhatók meg, hanem kívülrõl is beburkolják univerzumot hét rétegben, melyek mindegyike tízszer vastagabb az elõzõnél. Ily módon minden univerzum nagyon biztonságosan be van csomagolva. Számtalan ilyen univerzum létezik, melyek Mah§-Vi¢£u transzcendentális testének számtalan pórusában lebegnek. Ahogy a levegõben a madarakkal együtt lebegõ atomok és porrészecskék száma végtelen, ugyanúgy az Úr transzcendentális pórusaiban lebegõ univerzumok száma is az. Ezért mondják a Védák, hogy Isten meghaladja a mi felfogóképességünket. Av§¯-m§nasa-gocara: Isten végtelen dimenzióit lehetetlen a mi korlátozott elménk erõfeszítéseivel megérteni. Aki tehát igazán okos és józan, nem tartja magát Istennek, hanem megpróbálja megérteni Istent azzal, hogy különbséget tesz a lélek és az anyag között. Ha gondosan mindig elválasztja a kettõt egymástól, az ember megérti majd, hogy a Legfelsõbb Lélek transzcendentális mind a felsõrendû, mind az alsórendû energiához képest, jóllehet közvetlen kapcsolatban áll mindkettõvel. A Bhagavad-g¦t§ban az Úr K¥¢£a elmagyarázza, hogy bár minden az Õ energiáján nyugszik, Õ különbözik az energiától, független attól. A természetet és az élõlényeket néha prak¥tinek és puru¢ának nevezik. Az egész kozmikus megnyilvánulás a prak¥ti és a puru¢a egyesülése. A természet az anyagi ok, az élõlények pedig a hatóokok, s e két ok egyesülésének eredménye a kozmikus megnyilvánulás. Ha az ember elég szerencsés, és helyes végkövetkeztetésre jut a kozmikus megnyilvánulást és minden benne zajló dolgot illetõen, akkor tudja, hogy azt közvetve és közvetlenül is maga az Istenség Legfelsõbb Személyisége okozta. A Brahma-sa°hit§ ezért erre a végkövetkeztetésre jut: ¦ªvara¤ parama¤ k¥¢ £a¤ sac-cid-§nanda-vigraha¤ / an§dir §dir govinda¤ sarva-k§ra£a-k§ra£am. Sok töprengés és mérlegelés után, amikor az ember tökéletes tudásra tett szert, arra a következtetésre jut, hogy K¥¢ £a, azaz Isten minden ok eredeti oka. Ahelyett, hogy méricskélné Istent — hogy vajon milyen hosszú, milyen széles — vagy filozofálgatna, az embernek a Brahma-sa°hit§ végkövetkeztetésére kell jutnia: sarva-k§ra£a-k§ra£am: „K¥¢£a — azaz Isten — minden ok oka.” Ez a tudás tökéletessége. A Veda-stutit, a Védák Garbhodakaª§y¦ Vi¢£uhoz intézett imáit a tanítványi láncolatban elõször Sanandana beszélte el testvéreinek, akik mind Brahm§tól születtek az univerzum létrejötte után nem sokkal. A négy Kum§ra Brahm§ elsõszülött fiai voltak, ezért p¡rva-j§tának is nevezik õket. A Bhagavad-g¦t§ kijelenti, hogy a parampar§ rendszer, a tanítványi láncolat magával K¥¢£ával kezdõdik. A Védák imáiból szintén az derül ki, hogy a parampar§ rendszer az Istenség Személyiségével, N§r§ya£a ¹¢ivel kezdõdik. Emlékezzünk rá, hogy ezt a Veda-stutit Sanandana Kum§ra beszélte el, s szavait N§r§ya£a ¹¢i ismételte el Badar¦k§ªramában. N§r§ya£a ¹¢i K¥¢£a inkarnációja, akinek a küldetése az, hogy megmutassa, hogyan lehet szigorú lemondások végzésével elérni az önmegvalósítást. Ebben a korszakban az Úr Caitanya mutatta meg a tiszta odaadó szolgálat útját, amikor egy tiszta bhakta szerepében jelent meg. Ugyanígy az Úr N§r§ya£a ¹¢i is K¥¢£a egyik inkarnációja volt egy régebbi korban, aki komoly lemondásokat végzett a Himalájában, s akitõl ¼r¦ N§rada Muni is tanult. N§r§ya£a ¹¢i N§rada Muninak szóló tanításaiból — vagyis a Sanandana Kum§ra által elmondott Veda-stutiból — megérthetjük, hogy Isten az egyetlen Legfelsõbb, s mindenki más az Õ szolgája. A Caitanya-carit§m¥tában ezt olvashatjuk: ekale ¦ªvara k¥¢£a: „K¥¢£a az egyetlen Legfelsõbb Isten.” Ýra saba bh¥tya: „Mindenki más az Õ szolgája.” Y§re yaiche n§c§ya, se taiche kare n¥tya: „A Legfelsõbb Úr saját vágya szerint
minden élõlényt különféle cselekedetekkel foglal le, akik ily módon megmutathatják adottságaikat és hajlamaikat.” A Veda-stuti tehát az eredeti tanítás az élõlény és az Istenség Legfelsõbb Személyisége közötti kapcsolatra vonatkozóan. Az élõlény számára a megvalósítás legmagasabb szintjét az odaadó élet elérése jelenti. Az ember csak akkor tud az odaadó életben, a K¥¢£a-tudatban elmerülni, ha mentes az anyagi szennyezõdéstõl. N§r§ya£a ¹¢i elmondta N§rada Muninak, hogy a Védák és a védikus irodalom (vagyis a négy Véda, az upani¢adok és a pur§£ák) lényegi tanítása az, hogy az ember végezzen transzcendentális szeretõ szolgálatot az Úrnak. Ezzel kapcsolatban N§r§ya£a ¹¢i a rasa szót használta. Az odaadó szolgálatban ez a rasa a természetes közeg, az Úr és az élõlény közötti kölcsönös kapcsolat alapelve. A rasa szó a Védákban is szerepel: raso vai sa¤. „A Legfelsõbb Úr minden gyönyör forrása.” Az egész védikus irodalom, beleértve a pur§£ákat, a Védákat, az upani¢adokat és a Ved§nta-s¡trát, arra tanítja az élõlényeket, hogyan érjék el a rasa szintjét. A Bh§gavatam elmondja, hogy a Mah§-pur§£a (a ¼r¦mad-Bh§gavatam) kijelentései az egész védikus irodalom lényegét (rasáját) tartalmazzák. Nigama-kalpa-taror galita° phalam, azaz a Bh§gavatam a védikus irodalom fája érett gyümölcsének lényege. Tudjuk, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségének légzésével áradt ki a négy Véda, azaz a ¹g-, a S§ma-, a Yajur- és az Atharva-veda, valamint az olyan történetek is, mint a Mah§bh§rata és a pur§£ák, melyeket a világ történelemkönyveinek tartanak. A védikus történelmi mûveket, például a pur§£ákat és a Mah§bh§ratát az ötödik Védának is nevezik. A Veda-stuti huszonnyolc strófája az egész védikus tudás lényege. A négy K¡m§ra és minden tekintélyes bölcs tökéletesen tudja, hogy az összes védikus szentírás lényege a K¥¢£a-tudatban végzett odaadó szolgálat, s errõl prédikálnak, bármerre is járnak bolygóközi útjaik során. Ezek a bölcsek, köztük N§rada Muni is, szinte alig utaznak szárazföldön: állandóan az ûrben vándorolnak.
N§rada, a Kum§rák és a többi hasonló bölcs bejárják az egész univerzumot, hogy tanítsák a feltételekhez kötött lelkeket és elmagyarázzák nekik, nem azért vannak ebben a világban, hogy az érzékeiket kielégítsék, hanem hogy visszakerüljenek eredeti helyzetükbe, az Istenség Legfelsõbb Személyisége odaadó szolgálatába. Sok helyen olvashatjuk, hogy az élõlények olyanok, mint a tûz szikrái, az Istenség Legfelsõbb Személyisége pedig olyan, mint maga a tûz. Ha a szikrák valahogyan kipattannak a tûzbõl, elvesztik természetes ragyogásukat; az élõlények is éppen úgy kerülnek az anyagi világba, ahogy a szikrák pattannak ki a hatalmas tûzbõl. Az élõlény utánozni akarja K¥¢£át, és megpróbál uralkodni az anyagi természeten, hogy kielégítse érzékeit. Elfelejti tehát eredeti helyzetét, s a fénye, lelki azonossága kialszik. Ha azonban az élõlény elkezdi gyakorolni a K¥¢£a-tudatot, visszakerül eredeti helyzetébe. A bölcsek és a szentek, például N§rada és a Kum§rák, járják az univerzumot, hogy tanítsák az embereket és tanítványokat toborozzanak. Céljuk az, hogy tanításaikkal segítsék a feltételekhez kötött lelkeket, hogy felébreszthessék eredeti tudatukat, a K¥¢£a-tudatot, s így kiszabadulhassanak az anyagi lét nyomorúságos feltételei közül.
¼r¦ N§rada Muni nai¢±hika-brahmac§r¦. Négyféle brahmac§r¦ van. Az elsõ, a s§vitra az a brahmac§r¦, akinek az avatás és a szentzsinór-szertartás után legalább három napig cölibátusban kell élnie. A következõt pr§j§patyának hívják, s ez az elnevezés azt a brahmac§r¦t jelöli, aki az avatás után legalább egy évig megtartja a cölibátus fogadalmát. A harmadikat br§hma-brahmac§r¦nak nevezik, s ez arra a brahmac§r¦ra utal, aki az avatástól a védikus irodalom terén folytatott tanulmányai befejezéséig cölibátusban él. A negyedik szintet nai¢±hikának hívják, s ez azt a brahmac§r¦t jelöli, aki egész életében nõtlen marad. Ezek közül az elsõ hármat összefoglaló néven upakurv§£ának nevezik, ami azt jelenti, hogy a brahmac§r¦ késõbb, a brahmac§r¦ idõszak lejártával megházasodhat. A nai¢±hika-brahmac§r¦ azonban teljesen elzárkózik a szexuális élettõl, ezért hívják a Kum§rákat és N§radát is nai¢±hika-brahmac§r¦nak. Az ilyen brahmac§r¦kat v¦ra-vratának is nevezik, mert szüzességi fogadalmuk oly hõsies, mint a k¢atriyák fogadalmai. A brahmac§r¦ életforma egyik nagy elõnye az, hogy növeli az emlékezõképességet és az eltökéltséget. Ezzel kapcsolatban a szentírások kiemelik, hogy mivel N§rada nai¢±hika-brahmac§r¦ volt, emlékezni tudott mindenre, amit lelki tanítómesterétõl hallott, és soha nem felejtette el a hallottakat. Aki mindig, mindenre emlékezni tud, azt ªruta-dharának hívják. Egy ªruta-dhara brahmac§r¦ mindent, amit hallott, meg tud ismételni szó szerint, anélkül, hogy közben jegyzeteket kellene készítenie vagy könyvekben kellene utánanéznie az utalásoknak. A nagy bölcs, N§rada rendelkezik ezzel a képességgel, s ezért, miután tanításokban részesült N§r§ya£a ¹¢itõl, az odaadó szolgálat filozófiáját hirdeti szerte a világon. Mivel ezek a nagy bölcsek mindenre emlékezni tudnak, komolyak, önmegvalósítottak, és tökéletesen szilárdak az Úr szolgálatában. A nagy bölcs, N§rada, miután meghallgatta lelki tanítómestere, N§r§ya£a ¹¢i tanításait, teljes megvalósításra tett szert. Megszilárdult az igazságban, s nagy boldogságában imákat ajánlott N§r§ya£a ¹¢inek. N§rada Muni K¥¢£a inkarnációjának és a feltételekhez kötött lelkek legfõbb jóakarójának szólította N§r§ya£a ¹¢it. A Bhagavad-g¦t§ban az áll, hogy az Úr K¥¢£a minden korszakban alászáll, hogy megvédelmezze bhaktáit és megsemmisítse az abhaktákat. N§r§ya£a ¹¢it, mivel K¥¢£a inkarnációja, szintén a feltételekhez kötött lelkek jóakarójának szólítják. Ahogy azt a Bhagavad-g¦t§ is mondja, nincs még egy olyan jóakaró, mint K¥¢£a. Mindenkinek meg kell értenie, hogy az Úr K¥¢£a mindenki legfõbb jóakarója, s mindenkinek Nála kell menedéket keresnie. Ily módon az ember megnyugodhat és boldog lehet, tudva azt, hogy van valaki, aki minden védelmet meg tud adni neki. K¥¢£a, valamint inkarnációi és teljes értékû kiterjedései mind a feltételekhez kötött lelkek legfõbb jóakarói, sõt K¥¢£a még a démonoknak is jóakarója, hiszen felszabadulással jutalmazta azokat is, akik V¥nd§vanában megpróbálták megölni Õt. K¥¢£a jótékony tettei tehát abszolútak, mert az eredményt tekintve nincs különbség aközött, ha elpusztít egy démont vagy ha megvéd egy bhaktát. Azt mondják, P¡tan§ démon ugyanarra a szintre emelkedett, mint K¥¢£a anyja. Amikor K¥¢£a megöl egy démont,
tudnunk kell, hogy a démon a legnagyobb áldásban részesült ezáltal. Egy tiszta bhakta azonban mindig az Úr védelme alatt áll. N§rada Muni felajánlotta hódolatát lelki tanítómesterének, majd tanítványa, Vy§sadeva §ªramájába indult. Vy§sadeva illendõen fogadta és kényelmes hellyel kínálta N§rada Munit §ªramájában, N§rada Muni pedig az elejétõl a végéig elmesélte neki, amit N§r§ya£a ¹¢itõl hallott. Így válaszolta meg ¼ukadeva Gosv§m¦ Par¦k¢it Mah§r§ja kérdéseit a védikus tudás lényegét és a Védák végsõ célját illetõen. Az élet végsõ célja az, hogy az ember elnyerje az Istenség Legfelsõbb Személyiségének transzcendentális áldásait, s így az Úr szeretõ szolgálatába szegõdjön. Az embernek ¼ukadeva Gosv§m¦ és a tanítványi láncolat többi vai¢£avája nyomdokaiban kell haladnia, s tiszteletteljes hódolatát kell ajánlania az Úr K¥¢£ának, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, Harinak. A négy vai¢£ava tanítványi láncolat — a Madhva-samprad§ya, a R§m§nuja-samprad§ya, a Vi¢£usv§m¦-samprad§ya és a Nimb§rka-samprad§ya — a védikus irodalom végkövetkeztetéseivel összhangban egyetértenek abban, hogy az embernek meg kell hódolnia az Istenség Legfelsõbb Személyiségének. A védikus irodalom két részre osztható: a ªrutikra és a sm¥tikre. A ªrutik a négy Véda (¹g, S§ma, Atharva, Yajur) és az upani¢adok, a sm¥tik pedig a pur§£ák és az itih§sák, például a Mah§bh§rata, melynek a Bhagavad-g¦t§ is része. Ezek végkövetkeztetése az, hogy ¼r¦ K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Õ a Parama-puru¢a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, akinek felügyelete alatt az anyagi természet mûködik. Miután létre hívja a kozmikus megnyilvánulást, a Legfelsõbb Úr a teremtés, a fenntartás és a megsemmisítés érdekében három formában inkarnálódik: az Úr Brahm§ként, az Úr Vi¢£uként és az Úr ¼ivaként. Mindannyian az anyagi természet három kötõerejéért felelõsek, de a végsõ irányítás az Úr Vi¢£u kezében van. A három kötõerõ hatása alatt mûködõ anyagi természet az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a irányítása alatt áll. Ezt a Bhagavad-g¦t§ (may§dhyak¢e£a) és a Védák (sa aik¢ata) is megerõsítik. Az ateista s§¯khya-tanokat valló filozófusok ilyenkor rögtön azt bizonygatják, hogy az anyagi kozmikus megnyilvánulást a prak¥ti és a puru¢a okozza, vagyis az anyagi természet (az anyagi ok) és az élõlény (a hatóok). K¥¢£a azonban minden ok oka. Õ az oka az anyagi-és a hatóoknak is. A prak¥ti és a puru¢a nem a végsõ okok. A felszínen úgy tûnik, hogy a gyermek születése az apa és az anya egyesülésének köszönhetõ, ám az apa és az anya végsõ oka K¥¢ £a. Õ tehát az eredeti ok, minden ok oka, ahogyan azt a Brahma-sa°hit§ is megerõsíti. A Legfelsõbb Úr és az élõlények egyaránt behatolnak az anyagi természetbe. A Legfelsõbb Úr, K¥¢£a, egyik teljes értékû kiterjedése által megjelenik K§ra£odakaª§y¦, azaz Mah§-Vi¢£uként, az Okozati-óceánon fekvõ gigantikus Vi¢£uformaként. Aztán Mah§-Vi¢£u e gigantikus formájából kiterjed Garbhodakaª§y¦ Vi¢£u, és belép minden univerzumba. Belõle terjed ki aztán Brahm§, Vi¢£u és ¼iva. Vi¢£u K¢¦rodakaª§y¦ Vi¢£uként belép minden élõlény szívébe és minden anyagi elembe, beleértve az atomot is. A Brahma-sa°hit§ kijelenti: a£¨§ntara-stha-param§£u-cay§ntara-stham, az Úr jelen van az univerzumban és minden atomban egyaránt. Az élõlénynek van egy kis anyagi teste, mely különféle fajokban és formákban jelenik meg. Hasonlóképpen az univerzum nem más, mint az Istenség Legfelsõbb Személyiségének anyagi teste. Ezt a testet a ª§strák vir§±-r¡pának nevezik. Ahogy az egyéni élõlény fenntartja a saját testét, úgy tartja fenn az Istenség Legfelsõbb Személyisége az egész kozmikus teremtést, azáltal, hogy belép abba. Amint az egyéni élõlény elhagyja az anyagi testet, a test megsemmisül, s ugyanígy, amikor az Úr Vi¢£u elhagyja a kozmikus megnyilvánulást, minden megsemmisül. Az egyéni lélek tehát csak akkor tud felszabadulni az anyagi létezés alól, ha meghódol az Istenség Legfelsõbb Személyisége elõtt. Ezt a Bhagavad-g¦t§ is megerõsíti: m§m eva ye prapadyante m§y§m et§° taranti te. A felszabadulás oka tehát egyedül az Istenség Legfelsõbb Személyiségének való meghódolás, semmi más. Hogy miképpen szabadul fel az élõlény az anyagi természet kötõerõi alól, miután meghódol az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, azt a szobában alvó ember példájával érzékeltethetjük. Amikor egy ember alszik, mindenki látja, hogy jelen van a szobában, valójában azonban maga az ember nincs a testben, mert miközben alszik, elfelejtkezik testi létérõl, bár mások azt látják, hogy a teste ott van. Hasonlóképpen, ha egy felszabadult egyén az Úr odaadó szolgálatát végzi, mások számára talán úgy tûnhet, csupán evilági családfenntartói kötelességeivel foglalkozik, de mivel tudatát K¥¢£ára rögzítette, nem él ebben a világban. Tevékenységei egészen mások, pontosan úgy, ahogy az alvó ember tettei is különböznek testének tevékenységétõl. A Bhagavad-g¦t§ kijelenti, hogy az a bhakta, aki minden idejében az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatát végzi, felülemelkedett az anyagi természet három kötõerejének befolyásán. Már elérte a Brahman szintet, és a transzcendens birodalmában él, noha úgy tûnik, mintha a testben, az anyagi világban élne. ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ ezzel kapcsolatban kijelenti Bhakti-ras§m¥ta-sindhu címû mûvében, hogy akinek egyetlen vágya az Istenség Legfelsõbb Személyiségének szolgálata, éljen bármilyen anyagi feltételek között, azt j¦van-muktának, felszabadultnak kell tekinteni, még akkor is, ha testében, az anyagi világban él. A végkövetkeztetés tehát az, hogy aki teljesen elmerül a K¥¢£a-tudatos tettekben, az felszabadult. Egy ilyen embernek valójában semmi köze az anyagi testéhez vagy az anyagi világhoz. Azokat, akik nem K¥¢£a-tudatúak, karm¦knak és jñ§n¦knak nevezik. Õk megmaradnak a test és az elme szintjén, ezért nem felszabadultak. Helyzetüket kaivalya-nirasta-yoninak hívják. Ám aki transzcendentális szinten van, az megszabadult a születés és halál körforgásából. Ezt a Bhagavad-g¦t§ negyedik fejezete is megerõsíti. Ha az ember egyszerûen megismeri az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a transzcendentális természetét, kiszabadul az ismétlõdõ születés és halál láncaiból, és jelenlegi testének elhagyása után hazatér, vissza Istenhez. Ez minden Véda végkövetkeztetése. Ha az ember megérti a Védák imáit, meghódol az Úr K¥¢£a lótuszlábai elõtt. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv nyolcvanhetedik fejezetéhez, melynek címe: „A Védák felajánlják imáikat”.
NYOLCVANNYOLCADIK FEJEZET Az Úr ¼iva megmentése Par¦k¢it király, K¥¢£a nagy bhaktája lévén, már fölszabadult lélek volt, mégis számos kérdés merült fel benne, melyeket sorra föl is tett ¼ukadeva Gosv§m¦nak. „Mi a Védák végsõ célja?” — tudakolta tõle az elõzõ fejezetben. ¼ukadeva Gosv§m¦ válaszában a tanítványi láncolat képviselõit — Sanandanát, N§r§ya£a ¹¢it, N§radát, Vy§sadevát — idézte, s hiteles magyarázataik alapján fejtette ki válaszát. Végül megállapította, hogy a Védák végsõ célja az odaadó szolgálat, azaz a bhakti. Egy kezdõ bhaktában fölmerülhet a kérdés, hogy ha az élet végsõ célja, a Védák végkövetkeztetése az, hogy az ember emelkedjen föl az odaadó szolgálat szintjére, miért van az, hogy az Úr Vi¢£u bhaktái általában nem élnek nagy anyagi bõségben, míg az Úr ¼iva követõi nagyon gazdagok? Hogy tisztázza ezt a kérdést, Par¦k¢it Mah§r§ja így szólt ¼ukadeva Gosv§m¦hoz: — Kedves ¼ukadeva Gosv§m¦! Általában azt látjuk, hogy az Úr ¼iva imádói, legyenek bár emberek, démonok vagy félistenek, mind nagyon meggazdagszanak, annak ellenére, hogy maga az Úr ¼iva úgy él, mint egy földönfutó. Az Úr Vi¢£u — a szerencse istennõjének irányítója — bhaktái viszont egyáltalán nem jómódúak, sõt, néha semmi vagyonuk nincs. Az Úr ¼iva általában egy fa alatt él, vagy a Himalája hófödte tájain. Még kunyhót se épít magának, imádói mégis roppant gazdagok. K¥¢£a, vagyis az Úr Vi¢£u azonban nagy pompában él Vaiku£±hán és az anyagi világban egyaránt, bhaktái mégis koldusok. Mi ennek az oka? Par¦k¢it Mah§r§ja nagyon okos kérdést tett föl. A hívõk e két csoportja, nevezetesen az Úr ¼iva és az Úr Vi¢£u hívei között örök nézeteltérés feszül. Indiában mind a mai napig általános, hogy a két tábor tagjai bírálatokkal illetik egymást, s alkalmanként, különösen Dél-Indiában, R§m§nuj§c§rya és ¼a¯kar§c§rya követõi találkozókat is tartanak. Ezeken az összejöveteleken a védikus irodalom végkövetkeztetésérõl vitatkoznak, s a vitából általában R§m§nuj§c§rya követõi kerülnek ki gyõztesen. Par¦k¢it Mah§r§ja tisztán akart látni ezzel kapcsolatban, ezért tette föl kérdését ¼ukadeva Gosv§m¦nak. Az, hogy az Úr ¼iva úgy él, mint egy ágrólszakadt, hívei viszont rendkívül gazdagok, míg az Úr K¥¢£a, azaz Vi¢£u mindig gazdag, bhaktái mégis szegények, ellentmondásosnak és érthetetlennek tûnik egy gondolkodó ember számára.
¼ukadeva Gosv§m¦ válaszában kifejtette Par¦k¢it Mah§r§jának, hogy az Úr ¼iva az anyagi energia mestere. Az anyagi energiát Durg§ istennõ képviseli, s mivel az Úr ¼iva a férje, Durg§ istennõ tökéletesen alárendeli magát neki. Emiatt tartják az Úr ¼ivát az anyagi energia mesterének, s mivel az anyagi energia a három kötõerõben, a jóságban, a szenvedélyben és a tudatlanságban nyilvánul meg, az Úr ¼iva e három kötõerõnek is mestere. Bár a feltételekhez kötött lelkek érdekében kapcsolatban áll az anyagi kötõerõkkel, az irányítójuk lévén, mentes a hatásuktól. Más szóval, a feltételekhez kötött lélek a három kötõerõ hatása alá kerül, az Úr ¼iva azonban sohasem, mivel õ a mesterük. ¼ukadeva Gosv§m¦ szavaiból megérthetjük, hogy a különféle félistenek imádata nem ugyanolyan eredménnyel jár, mint az Úr Vi¢£u imádata, ellentétben azzal, ahogy a kevésbé intelligens emberek gondolják. ¼ukadeva Gosv§m¦ világosan kijelenti, hogy az Úr ¼iva imádatával az ember más áldáshoz jut, mint az Úr Vi¢£u imádatával. Ezt a Bhagavad-g¦t§ is megerõsíti: azok, akik a különféle félisteneket imádják, csak azt a vágyott eredményt érhetik el, amit az illetõ félisten meg tud adni nekik. Akik az anyagi energiát imádják, azok is megkapják ezért a megfelelõ jutalmat, s ugyanígy az õsatyák imádói is az õket megilletõ eredményt érik el. Ám akik odaadó szolgálatot végeznek, azaz a Legfelsõbb Urat, Vi¢£ut, K¥¢£át imádják, a Vaiku£±ha-bolygókra vagy K¥¢£alokára kerülnek. Senki sem léphet be a transzcendentális régióba, a paravyomába, a lelki égbe az Úr ¼iva, Brahm§ vagy bármelyik más félisten imádatával.
Mivel ez az anyagi világ az anyagi természet három kötõerejének terméke, a megnyilvánulások minden változata ebbõl a három kötõerõbõl származik. Az anyagi tudomány segítségével korunk civilizációja megannyi gépet hozott létre a kényelmes élet érdekében, ám ezek csak a három anyagi kötõerõ kölcsönhatásainak különféle megnyilvánulásai. Bár az Úr ¼iva követõi rengeteg anyagi dolgot megszereznek maguknak, tudnunk kell, hogy csupán a három kötõerõ termékeit halmozzák fel. A három kötõerõ további tizenhat részre osztható, melyek a következõk: a tíz érzékszerv (öt cselekvõ és öt tudásszerzõ érzékszerv), az elme és az öt elem (föld, tûz, víz, levegõ és éter). Ez a tizenhat dolog a három kötõerõ további kiterjedése. Az anyagi boldogság vagy gazdagság az érzékek kielégítését jelenti, különösen a nemi szervekét, a nyelvét és az elméét. Elménk ösztönzésére sok élvezetes dolgot teremtünk elõ, pusztán a nemi szervek és a nyelv élvezete érdekében. Ebben az anyagi világban a jólét fokmérõje az, hogy valaki mennyire tudja kihasználni a nemi szervét és a nyelvét, más szóval, hogy mennyire képes szexuális energiáit kamatoztatni, illetve kényes ízlésû nyelvét finom ételekkel kielégíteni. Az anyagi civilizáció fejlõdése szükségessé teszi, hogy az emberek újabb és újabb élvezeti tárgyakat agyaljanak ki és hozzanak létre, melyek kizárólagos célja az, hogy boldoggá tegyék õket e két dolog: a nemi szervek és a nyelv élvezete által. Ez a válasz Par¦k¢it Mah§r§ja ¼ukadeva Gosv§m¦hoz intézett kérdésére, vagyis arra, hogy miért olyan gazdagok az Úr ¼iva imádói. Az Úr ¼iva híveinek gazdagsága azonban csupán az anyagi kötõerõk síkján megnyilvánuló gazdagság. Ráadásul
éppen a civilizáció úgynevezett fejlõdése okozza, hogy az ember egyre jobban belegabalyodik az anyagi lét szövevényébe. Ez valójában nem is fejlõdés, hanem hanyatlás. A következtetés az, hogy mivel az Úr ¼iva a három kötõerõ mestere, hívei megkapják e kötõerõk kölcsönhatásából létrejött dolgokat, hogy kielégíthessék velük az érzékeiket. A Bhagavad-g¦t§ban azonban az Úr K¥¢£a arra tanít bennünket, hogy transzcendentálissá kell válnunk a kötõerõk világához képest. Nistrai-gu£yo bhav§rjuna: az emberi élet küldetése az, hogy fölülemelkedjünk a három kötõerõn. Ha valaki nem nistrai-gu£ya, nem szabadulhat meg az anyagi létezés béklyóiból. Más szóval, az Úr ¼ivától kapott kegy valójában nem áldásos a feltételekhez kötött lelkek számára, noha kívülrõl nézve az eredménye gazdagság. — Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, Hari, transzcendentális az anyagi természet három kötõerejéhez képest — folytatta ¼ukadeva Gosv§m¦. — A Bhagavad-g¦t§ban az Úr kijelenti, hogy bárki, aki meghódol Elõtte, kiszabadul az anyagi természet három kötõerejének irányítása alól. Mivel tehát Hari bhaktái transzcendentálisan fölötte állnak a kötõerõk irányításának, maga Hari még inkább fölöttük áll. A ¼r¦mad-Bh§gavatam ezért kijelenti, hogy Hari, azaz K¥¢ £a az eredeti Legfelsõbb Személyiség. Kétfajta prak¥ti, azaz energia van: a belsõ és a külsõ energia. Mindkettõ fölött K¥ ¢£a uralkodik. Õ sarva-d¥k, azaz a belsõ és külsõ energia minden mûködésének felügyelõje, s upadra¢±§nak, a legfelsõbb tanácsadónak is nevezik. Mivel Õ a legfelsõbb tanácsadó, fölötte áll minden félistennek, akik csupán követik a legfelsõbb tanácsadó utasításait. Ha valaki ezért közvetlenül követi a Legfelsõbb Úrnak a Bhagavad-g¦t§ban és a ¼r¦mad-Bh§gavatamban lefektetett utasításait, fokozatosan nirgu£ává válik, azaz fölülemelkedik az anyagi kötõerõk kölcsönhatásain. Nirgu£ának lenni azt jelenti, hogy az ember mentes az anyagi gazdagságtól, mert — ahogyan erre már utaltunk — az anyagi gazdagság csak fokozza a három anyagi kötõerõ tetteit és visszahatásait. Ha az ember az Istenség Legfelsõbb Személyiségét imádja, anyagi gazdagság helyett, ami csak büszkévé tenné, lelki szinten gazdagodik, azaz fejlõdik a K¥¢£a-tudat tudományában. Az ember akkor nirgu£a, ha elérte az örök békét, a félelemnélküliséget, a vallásosságot, a tudást és a lemondást. Ezek a tulajdonságok jellemzik azt, aki megszabadult az anyagi kötõerõk szennyezõdésétõl. ¼ukadeva Gosv§m¦ Par¦k¢it Mah§r§ja kérdésére adott válaszát azzal folytatta, hogy felidézett egy Yudhi¢±hira Mah§r§jával, Par¦k¢it Mah§r§ja nagyapjával kapcsolatos történelmi eseményt. Elmondta neki, hogy az aªvamedhaceremónia végén a hatalmas áldozati arénában Yudhi¢±hira Mah§r§ja ugyanezt a kérdést tette fel az Úr K¥¢£ának a legkiválóbb hiteles tekintélyek színe elõtt: hogyan lehetséges, hogy az Úr ¼iva követõi meggazdagszanak, míg az Úr Vi ¢£u bhaktái nem? ¼ukadeva Gosv§m¦ szándékosan Par¦k¢it Mah§r§ja nagyapjának nevezte Yudhi¢±hira királyt, hogy ezzel is emlékeztesse Par¦k¢it Mah§r§ját arra, hogy rokoni szálak fûzik K¥¢£ához, s nagyapjai bensõséges kapcsolatban álltak az Istenség Legfelsõbb Személyiségével. Noha K¥¢£a természeténél fogva mindig nagyon elégedett, amikor Yudhi¢±hira Mah§r§ja föltette neki ezt a kérdést, még elégedettebbé vált, mert a kérdés és a rá adott válasz nagyon fontos az egész K¥¢£a-tudatú társadalom számára. Valahányszor K¥¢£a egy bhaktájának beszél valamirõl, az nemcsak annak a bhaktának szól, hanem az egész emberi társadalomnak. Az Istenség Legfelsõbb Személyiségének tanításai még az Úr Brahm§, az Úr ¼iva és a többi félisten számára is fontosak, s aki nem szívleli meg az Istenség Legfelsõbb Személyiségének tanításait — aki azért szállt alá az anyagi világba, hogy minden élõlénynek a javát szolgálja —, az fölöttébb szerencsétlen.
Az Úr K¥¢£a a következõ választ adta Yudhi¢±hira Mah§r§ja kérdésére: — Ha külön kegyemben részesítek egy bhaktát, és szívemen viselem a sorsát, elsõ dolgom az, hogy elveszem minden gazdagságát. Amikor egy bhakta nagyon elszegényedik vagy nincstelen, földönfutó koldus lesz, családtagjai és rokonai többé nem törõdnek vele, és legtöbbször megszakítják vele a kapcsolatot. A bhakta így kétszeresen is boldogtalanná válik. — Elõször is azért, mert K¥¢£a elvette a vagyonát, másodszor pedig azért, mert szegénysége miatt rokonai elhagyták, s ez utóbbi még az elsõnél is sokkal fájdalmasabb. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy amikor egy bhakta nyomorúságos feltételek közé kerül, az nem múltbeli bûnös tetteinek az eredménye, azaz nem karma-phala; szegénységét az Istenség Személyisége idézi elõ. Ugyanígy, amikor egy bhakta meggazdagszik, az szintén nem jámbor cselekedeteinek köszönhetõ. Mindkét esetben, akár elszegényedik, akár meggazdagszik a bhakta, az Istenség Legfelsõbb Személyisége alakítja a sorsát. K¥¢£a azért teremt ilyen helyzeteket bhaktája számára, hogy megszabadítsa minden anyagi kötelezettségtõl, s hogy az tökéletesen Rá bízza magát. A bhakta így energiáját, elméjét és testét — azaz mindenét — az Úr szolgálatára tudja összpontosítani. Ez a tiszta odaadó szolgálat. A N§rada-pañcar§trában ezzel kapcsolatban szerepel egy kifejezés: sarvop§dhi-vinirmuktam, azaz „mentesnek lenni minden megjelöltségtõl”. Amikor az ember tesz valamit a családért, a társadalomért, a közösségért, a nemzetért vagy az emberiségért, az mind egy-egy megjelölés jegyében történik: „ehhez a társadalomhoz tartozom”, „ehhez a közösséghez tartozom”, „ehhez a nemzethez tartozom”, „ehhez a fajhoz tartozom”. Az effajta identitások mind csupán címkék. Amikor egy bhakta az Úr kegyébõl megszabadul minden megjelöltségétõl, odaadó szolgálata nai¢karmya lesz. A jñ§n¦k nagyon vonzódnak a nai¢karmya helyzethez, azaz ahhoz az állapothoz, amikor a cselekedeteknek többé nincs anyagi hatásuk. A bhakta tetteinek nincsenek anyagi visszahatásai, ezért nem tartoznak a karma-phalam, a gyümölcsözõ cselekedetek kategóriájába. Ahogyan korábban a Védák személyiségei elmagyarázták, egy bhakta boldogságát és nyomorúságát egyaránt az Istenség Személyisége idézi elõ, éppen ezért a bhakta nem törõdik azzal, hogy boldog-e vagy szenved. Csak végzi a kötelességét az odaadó szolgálatban. Bár viselkedése látszólag alá van rendelve a gyümölcsözõ cselekedetek törvényeinek (a tettek és következmények rendszerének), valójában mentes marad a cselekvés eredményeitõl. Fölmerülhet a kérdés, hogy miért teszi ki az Istenség Legfelsõbb Személyisége a bhaktát ilyen megpróbáltatásoknak. A válasz az, hogy az Úr ugyanazért rendezi így a dolgokat, amiért egy apa néha kíméletlen a fiához. Mivel a bhakta meghódolt lélek, akit a Legfelsõbb Úr a gondjaiba vett, bármikor, bármilyen életfeltételek közé helyezze is az Úr — legyen az szenvedés vagy boldogság —, tudnunk kell, hogy e történések mögött mindig az Istenség Legfelsõbb Személyiségének hatalmas terve áll. A P§£¨avákat például K¥¢£a olyan gyötrelmes helyzetbe juttatta, hogy még Bh¦¢ma nagyatya sem értette, hogyan történhetett meg ilyesmi. Szomorúan látta, hogy bár a P§£¨ava családot Yudhi¢±hira Mah§r§ja, a legjámborabb király vezette, s a két nagy k¢atriya hõs, Bh¦ma és Arjuna védelmezte, s
ami még ennél is fontosabb, a P§£¨avák közeli barátai és rokonai voltak az Úr K¥¢£ának, mégis szörnyû megpróbáltatásokon kellett keresztülmenniük. Késõbb persze bebizonyosodott, hogy mindez az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a terve volt, része a nagy küldetésnek: a gonoszak elpusztításának és a bhakták megvédelmezésének. Ezzel kapcsolatban felmerülhet egy másik kérdés is: ha egy bhakta és egy közönséges ember is egyaránt kerülhet különféle kellemes és gyötrelmes körülmények közé — az elõbbi az Istenség Legfelsõbb Személyiségének elrendezésébõl, az utóbbi pedig elõzõ tettei eredményeként —, akkor mi a különbség a kettõ között? Miért van a bhakta jobb helyzetben, mint az egyszerû karm¦? A válasz az, hogy a karm¦k és a bhakták nem ugyanazon a szinten vannak. Egy karm¦, bármilyen körülmények közé is kerül, folytatja vándorlását a születés és halál körforgásában, mivel a karma, a gyümölcsözõ cselekedetek magja ott van a szívében, és gyümölcsöt hoz, mihelyt alkalom adódik rá. A karma törvénye miatt a közönséges ember egyre jobban belebonyolódik a születések és halálok szövevényébe, míg a bhakta boldogsága és boldogtalansága nem a karma törvényének hatására következik be: a Legfelsõbb Úr ideiglenes elrendezésének a része, amely nem kötözi a bhaktát anyagi feltételekhez. Az Úr eme elrendezései csak átmeneti célt szolgálnak. Ha egy karm¦ áldásos tetteket hajt végre, a felsõbb bolygókra emelkedhet, ha pedig bûnös tetteket követ el, pokoli életfeltételek közé kerül. Egy bhakta azonban bármikor is cselekszik látszólag jámbor vagy bûnös módon, nem emelkedik föl és nem is alacsonyodik le, hanem a lelki világba kerül. A bhakta boldogsága vagy boldogtalansága és a karm¦ boldogsága vagy boldogtalansága tehát nem ugyanazon a szinten van. Ezt a tényt igazolják Yamar§ja szavai is, melyeket szolgáihoz intézett Aj§mila felszabadítása kapcsán. Yamar§ja azt mondta szolgáinak, hogy csak azokat keressék fel, akik soha nem ejtették ki az Úr szent nevét, és formájára, tulajdonságaira, kedvteléseire sem gondoltak soha. Yamar§ja azt is mondta szolgáinak, hogy bhakták közelébe soha ne menjenek, sõt, mihelyt egy bhaktával találkoznak, nyomban ajánlják fel neki tiszteletteljes hódolatukat. Így tehát szó sem lehet arról, hogy egy bhakta felemelkedjen vagy lealacsonyodjon az anyagi világon belül. Ahogyan szakadéknyi a különbség aközött, hogy az anyánk vagy az ellenségünk büntet-e meg bennünket, úgy egy bhakta boldogtalansága sem ugyanaz, mint egy közönséges karm¦é. Itt felvetõdhet egy újabb kérdés. Ha Isten mindenható, miért úgy egyengeti bhaktája lelki fejlõdését, hogy nyomorúságos helyzetet teremt a számára? A válasz az, hogy amikor a Istenség Legfelsõbb Személyisége nyomorúságos feltételek közé helyezi bhaktáját, azt nem véletlenül teszi. Olykor az a célja, hogy a szenvedés hatására a bhakta még jobban ragaszkodjon Hozzá. Amikor például K¥¢£a engedélyt kért Kunt¦tól a távozásra, mielõtt hazatért volna a P§£¨avák városából, Kunt¦dev¦ így szólt: „Kedves K¥¢£ám! Sanyarú helyzetünkben mindig velünk voltál. Most, hogy királyi rangra emelkedtünk, elhagysz bennünket. Én inkább vállalom a gyötrelmeket, mint hogy elveszítselek.” Amikor egy bhakta megpróbáltatásokon megy keresztül, odaadása fokozódik. Ezért, hogy különleges kegyében részesítse bhaktáját, az Úr néha nehéz helyzetet teremt a számára. Ezenkívül, mint mondják, a boldogság édesebb azoknak, akik már belekóstoltak a keserûségbe. A Legfelsõbb Úr azért szállt alá ebbe az anyagi világba, hogy megszabadítsa bhaktáit nyomorúságos helyzetükbõl. Más szóval ha a bhakták nem kerülnének nyomorúságos helyzetbe, az Úr nem jönne el. A démonok, azaz a gonoszak elpusztítását az Úr különféle energiái is könnyedén elvégezhetnék, hiszen például külsõ energiája, Durg§ istennõ számtalan asurát megölt már. Az Úrnak tehát nem szükséges személyesen megjelennie, hogy megölje ezeket a démonokat, amikor azonban bhaktája kerül bajba, feltétlenül eljön. Az Úr N¥shi°hadeva nem azért jelent meg, hogy megölje Hira£yakaªiput, hanem hogy megmentse Prahl§dát és megáldja õt. Más szóval az Úr azért jelent meg, mert Prahl§da Mah§r§ja nehéz helyzetbe került. Ha a sötét éjszaka után végre reggel fölkel a nap, ha hideg vízhez jutunk a perzselõ forróságban vagy ha meleg vízhez a fagyos télben, az mind nagyon kellemes. Ugyanígy, ha a bhakta azután ízleli meg az Úrtól kapott lelki boldogságot, hogy elõzõleg már megtapasztalta az anyagi világ nyomorúságát, öröme annál nagyobb és édesebb lesz. — Amikor bhaktám elveszíti minden vagyonát — folytatta az Úr —, rokonai, barátai, családtagjai pedig mind elhagyják, senkije sem marad, aki gondoskodna róla, ezért az Úr lótuszlábainál keres menedéket. — ¼r¦la Narottama d§sa çh§kura így énekelt errõl: „Drága Uram, K¥¢£a, ó, Nanda Mah§r§ja fia, itt állsz elõttem ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦val, V¥ ¢abh§nu király leányával. Meghódolok Elõtted. Kérlek, fogadj el! Kérlek, ne taszíts el engem, mert Rajtad kívül nincs más menedékem!” Amikor a bhakta látszólag nyomorúságos feltételek közé kerül, és minden vagyonával együtt a családját is elveszíti, megpróbálja valahogy visszaszerezni eredeti gazdagságát. De bárhogyan is próbálkozzék, K¥¢£a újra és újra elveszi mindenét. Végül aztán elveszti az anyagi tettekbe vetett hitét, s a sok-sok meghiúsult próbálkozás utáni kudarcérzés állapotában kész teljesen meghódolni az Istenség Legfelsõbb Személyisége elõtt. Belülrõl az Úr azt tanácsolja neki, hogy keresse a bhakták társaságát, s a bhakták társaságában aztán kialakul benne a vágy, hogy odaadó szolgálatot végezzen az Istenség Személyiségének, az Úr pedig azon nyomban megad neki minden segítséget ahhoz, hogy elõrehaladhasson a K¥¢£a-tudatban. Ezzel szemben a nem-bhakták nagyon vigyáznak, nehogy elveszítsék anyagi javaikat, ezért általában nem kezdenek az Istenség Legfelsõbb Személyiségének imádatába, hanem az Úr ¼ivát és a többi félistent imádják az azonnali haszon reményében. A Bhagavad-g¦t§ a következõképpen jellemzi õket: k§¯k¢anta¤ karma£§° siddhi° yajanta iha devat§¤, hogy sikereket érjenek el az anyagi világban, a karm¦k különféle félisteneket imádnak. Az Úr K¥¢£a azt is mondja, hogy a félistenimádók intelligenciája éretlen. Az Istenség Legfelsõbb Személyiségének bhaktái, mivel nagyon ragaszkodnak Urukhoz, nem fordulnak ostobán a félistenekhez.
Az Úr K¥¢£a így szólt Yudhi¢±hira Mah§r§jához: — Az Én bhaktámat semmilyen nehézség nem nem téríti le útjáról; örökké szilárd és rendületlen marad. Ezért Én magamat adom neki és támogatom õt, hogy elérhesse a legnagyobb sikert az életben. — A kegyet, melyben a Legfelsõbb Személy õszinte, megbízható bhaktáit részesíti, brahmának nevezik, ami arra utal, hogy e kegy nagysága csak a mindent átható Brahman nagyságához hasonlítható. A brahma azt jelenti, hogy határtalanul nagy és örökké növekvõ. Ezt a kegyet paramamnak is nevezik, mert semmi sincs hozzá fogható ebben az anyagi világban, illetve s¡k
¢mamnak, magasztosnak is hívják. Az Úr kegye, melyben õszinte bhaktáját részesíti, nemcsak hogy nagy és határtalanul növekvõ, hanem a bhakta és az Úr közötti legmagasztosabb transzcendentális szeretet hatja át. Az ilyen kegyet cin-m§tramnak is nevezik, azaz tökéletesen lelkinek. A m§tram szó itt azt jelenti, hogy e kegy teljesen lelki, s az anyagi kötõerõk halvány árnyéka sem vetül rá. A kegyet satnak, öröknek, valamint anantakamnak, határtalannak is nevezik. Ha az Úr bhaktája ilyen határtalan lelki áldásban részesül, miért imádná a félisteneket? K¥¢£a bhaktája nem imádja sem az Úr ¼ivát, sem Brahm§t, sem a többi félisten bármelyikét: teljesen átadja magát az Istenség Legfelsõbb Személyisége transzcendentális szeretõ szolgálatának. — Az Úr Brahm§t, az Úr ¼ivát, Indrát, Candrát, Varu£át és a többi félistent híveik nagyon könnyen elégedetté tehetik, de könnyen magukra is haragíthatják jó, illetve rossz magaviseletükkel — folytatta ¼ukadeva Gosv§m¦. — Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, Vi¢£u esetében azonban ez nem így van. — Ez azt jelenti, hogy ebben az anyagi világban az élõlényeket, még a félisteneket is, az anyagi természet három kötõereje irányítja, ezért az anyagi világban leginkább a tudatlanság és a szenvedély kötõereje az uralkodó. Azok a hívõk, akik a félistenektõl kérnek és kapnak áldást, szintén meg vannak fertõzve az anyagi kötõerõkkel, különösen a szenvedéllyel és a tudatlansággal. Az Úr K¥¢£a ezért a Bhagavad-g¦t§ban kijelenti, hogy csekély intelligenciára vall, ha valaki a félistenektõl kér áldást, mert a félistenek áldásának eredményei mulandóak. Ha valaki a félisteneket imádja, könnyen anyagi gazdagsághoz vagy valamilyen anyagi képességhez juthat, de ennek olykor végzetes következménye lehet. A félistenektõl származó áldásokat éppen ezért csak a csekély értelmû emberek értékelik nagyra. Azok, akik elnyerik a félistenek áldását, egyre önteltebbé válnak anyagi vagyonuk és képességeik miatt, s elfelejtik jótevõiket. — Kedves királyom! — szólt ¼ukadeva Gosv§m¦ Par¦k¢it Mah§r§jához. — Az Úr Brahm§, az Úr Vi¢£u és az Úr ¼iva, az anyagi teremtés három uralkodó istensége, képes bárkit megáldani vagy megátkozni. Hármójuk közül az Úr Brahm§t és az Úr ¼ivát könnyû elégedetté tenni, de nagyon könnyû megharagítani is. Amikor elégedettek, fenntartás nélkül osztják áldásukat, amikor azonban feldühítik õket, habozás nélkül megátkozzák hívüket. Az Úr Vi¢£u azonban nem ilyen. Az Úr Vi¢£u nagyon körültekintõ. Ha egy bhakta szeretne valamit az Úr Vi¢£utól, Õ elõször is fontolóra veszi, hogy vajon az áldás valóban a bhakta javát szolgálja-e. Õ soha nem ad olyan áldást, ami hosszú távon végzetesnek bizonyulhat bhaktája számára. Transzcendentális természetébõl eredõen örökké kegyes, ezért mielõtt bármilyen áldást adna, megfontolja, vajon az valóban áldás lesz-e a bhakta számára. Mivel az Istenség Legfelsõbb Személyisége örökké kegyes, tettei akkor is áldásosak, ha történetesen azért jelenik meg, hogy megöljön egy démont, vagy ha látszólag megharagszik egy bhaktára. Az Istenség Legfelsõbb Személyiségét ezért a legfelsõbb jónak nevezik. Bármit is tesz, az jó.
A félistenektõl, például az Úr ¼ivától kapható áldásokkal kapcsolatban ¼ukadeva Gosv§m¦ a következõ történetet mesélte el: Egyszer az Úr ¼iva, miután áldásában részesített egy V¥k§sura nevû démont, ¼akuni fiát, maga is nagy veszélybe került. Az egész azzal kezdõdött, hogy V¥k§sura egy áldásra vágyott. Nem tudta azonban eldönteni, melyiket imádja a három fõ istenség közül, hogy az áldást megkaphassa. Véletlenül éppen összetalálkozott a nagy szenttel, N§radával, s a tanácsát kérte, kihez forduljon, hogy lemondásaival gyors eredményt érjen el. — Kit tudnék a leggyorsabban elégedetté tenni a három istenség, az Úr Brahm§, az Úr Vi¢£u és az Úr ¼iva közül? — kérdezte. N§rada Muni rögtön megértette a démon szándékát. — A legjobb, ha az Úr ¼ivát imádod — tanácsolta neki —, akkor gyorsan megkapod majd a kívánt eredményt. Õt nagyon hamar elégedetté lehet tenni, de nagyon hamar meg is lehet haragítani. Próbáld hát elégedetté tenni az Úr ¼ivát! N§rada példákkal is megindokolta tanácsát: nagy démonok, például R§va£a és B§£§¢ura hatalmas gazdagságra tettek szert pusztán azáltal, hogy imáikkal örömet szereztek az Úr ¼ivának. A bölcs N§rada tisztában volt vele, milyen természet lakozik V¥ka démonban, ezért nem tanácsolta neki azt, hogy Vi¢£uhoz vagy az Úr Brahm§hoz forduljon. Akik V¥k§surához hasonlóan a tudatlanság kötõerejében vannak, nem tudnak állhatatosan kitartani Vi¢£u imádata mellett. V¥k§sura meg is fogadta N§rada tanácsát, és Ked§ran§thába ment. A Kasmír közelében található ked§ran§thai zarándokhely még mindig létezik. Majdnem mindig hó borítja, de az év egy részében, júliusban, sok hívõ zarándokol el az itt látható m¡rt¦hoz, hogy felajánlhassa neki hódolatát. Ked§ran§tha az Úr ¼iva követõinek zarándokhelye. A védikus elõírások szerint amikor ételt ajánlanak föl a m¡rt¦nak, tûzben kell azt fölajánlani. Láthatjuk hát, hogy a tûzáldozat minden védikus ceremóniának része. A ª§strák külön kiemelik, hogy az isteneknek csak a tûzön keresztül lehet ételt felajánlani. Ezért amikor V¥k§sura megérkezett Ked§ran§thába, áldozati tüzet gyújtott, hogy örömet szerezzen az Úr ¼ivának. Miután ¼iva nevében meggyújtotta a tüzet, a saját húsából vágott ki darabokat, s azt ajánlotta föl, hogy elégedetté tegye az Úr ¼ivát. Nagyon jó példa ez a tudatlanság kötõerejében lévõ imádatra. A Bhagavad-g¦t§ többféle áldozatot említ: a jóság minõségében lévõ, a szenvedély minõségében lévõ és a tudatlanság minõségében lévõ áldozatokat. A tapasyának és az imádatnak sokféle változata van, mivel az emberek is sokfélék ebben a világban. De a végsõ tapasya, a K¥¢£a-tudat a legfelsõbb yoga és a legfõbb áldozat. Ahogyan a Bhagavad-g¦t§ is megerõsíti, a legfelsõbb yoga az, ha az ember mindig a szívben lakozó K¥¢£ára gondol, a legtökéletesebb áldozat pedig a sa¯k¦rtana-yajña. A Bhagavad-g¦t§ megállapítja, hogy aki félisteneket imád, annak az értelme meg van zavarodva. Ahogyan e fejezetbõl késõbb megtudhatjuk, V¥k§sura egy harmadrangú, átmeneti anyagi áldás reményében akarta az Úr ¼ivát
elégedetté tenni, melynek valójában nem volt semmi haszna. A tudatlanság kötõerejében lévõ asurák ilyen áldásokért fordulnak a félistenekhez. Az Úr Vi¢£u vagy K¥¢£a imádatára szolgáló arcana-vidhi folyamata azonban, szöges ellentétben a tudatlanság minõségében felajánlott áldozattal, nagyon egyszerû. Az Úr K¥¢£a a Bhagavad-g¦t§ban kijelenti, hogy bhaktájától akár egy kevés gyümölcsöt, virágot vagy vizet is elfogad, amit bárki könnyen beszerezhet — nem kell hozzá gazdagnak lennie. Természetesen egy gazdag embertõl több várható el, mint csupán egy kevés víz, egy darabka gyümölcs vagy egy kis levél; a gazdag embernek lehetõségeivel arányos dolgokat kell fölajánlania az Úrnak. Ám ha a bhakta történetesen nagyon szegény, az Úr még a legszerényebb fölajánlást is elfogadja tõle. Az Úr Vi¢£u vagy K¥¢£a imádata nagyon egyszerû, bárki végezheti. A tudatlanság kötõerejében felajánlott imádat azonban, amit V¥k§sura végzett, nemcsak nagyon nehéz és fájdalmas, de haszontalan idõvesztegetés is. Ezért mondja a Bhagavadg¦t§, hogy a félistenek imádói ostobák: imádati folyamatuk rendkívül nehéz, ugyanakkor az elért eredmény bizonytalan és mulandó. Bár V¥k§sura hat napon át folytatta áldozatát, nem találkozhatott személyesen az Úr ¼ivával. Ez volt ugyanis a célja: szemtõl szemben akarta látni az Úr ¼ivát, hogy áldást kérjen tõle. Ez egy újabb különbség a démonok és a bhakták között. A bhakta biztos benne, hogy bármit ajánl föl a m¡rt¦nak teljes odaadásal, az Úr elfogadja azt. Egy démon viszont szemtõl szemben akarja látni imádott istenségét, hogy közvetlenül kaphassa meg tõle az áldást. Egy bhakta nem a haszon reményében imádja Vi¢£ut vagy az Úr K¥¢£át, ezért ak§mának, vágyaktól mentesnek nevezik, ezzel szemben a nem-bhaktát a sarva-k§ma (mindenre vágyó) szóval jellemzik. A hetedik napon V¥k§sura elhatározta, hogy levágja a fejét és azt ajánlja fel, hogy elégedetté tegye vele az Úr ¼ivát. Így hát megfürdött a közeli tóban, s rögtön, anélkül, hogy megtörölte volna a testét és a haját, nekilátott, hogy levágja a fejét. A védikus rendszerben az áldozatra szánt állatot meg kell fürdetni, s aztán addig kell feláldozni, amíg nedves. Amikor a démon már éppen le akarta vágni a fejét, az Úr ¼iva megsajnálta. A könyörület a jóság minõségének egyik ismérve. Az Úr ¼ivát tri-li¯gának is nevezik, ami azt jelenti, „a három anyagi kötõerõ keveréke”. Amikor könyörületes természetérõl tett tanúbizonyságot, az a jóság minõségének jele volt. A szánalom érzése minden élõlényben megtalálható. Az Úr ¼iva nem azért szánta meg V¥k§surát, mert a démon a saját húsát ajánlotta az áldozati tûzbe, hanem mert öngyilkosságot akart elkövetni. Szívbõl jövõ együttérzés volt hát. Még egy közönséges ember is, ha lát valakit, aki öngyilkosságra készül, megpróbálja megakadályozni. Ösztönösen cselekszik így, nem kell megkérni rá. Ezért amikor az Úr ¼iva megjelent a tûzbõl, hogy megakadályozza a démont az öngyilkosságban, ebben nem a démon iránti külön kegye mutatkozott meg.
Az Úr ¼iva érintése megmentette a démont az öngyilkosságtól. Sebei nyomban begyógyultak, s a teste olyan lett, mint azelõtt. Az Úr ¼iva ekkor így szólt hozzá:
— Kedves V¥k§surám, semmi szükség rá, hogy levágd a fejed. Bármilyen áldást kérhetsz tõlem, én teljesíteni fogom. Nem tudom, miért azzal akartál örömet szerezni nekem, hogy levágod a fejed. Én már attól is elégedett vagyok, ha valaki egy kis vizet ajánl föl nekem. — A védikus folyamat szerint a templomi ªiva-li¯gát, az Úr ¼iva templomi formáját egyszerûen Gangesz-víz felajánlásával is lehet imádni, mert azt mondják, az Úr ¼iva nagyon örül, ha Gangeszvizet öntenek a fejére. A hívõk általában Gangesz-vizet és bilva-leveleket ajánlanak föl neki (mindkettõ fontos része az Úr ¼iva és Durg§ istennõ imádatának), s e fa gyümölcsét is föl szokták ajánlani az Úr ¼ivának. Az Úr ¼iva biztosította V¥k§surát, hogy õt nagyon egyszerû imádattal is elégedetté lehet tenni. Miért akarta hát olyan elszántan levágni a fejét, és miért okozott magának oly sok fájdalmat azzal, hogy a testébõl kihasított húsdarabokat ajánlotta fel a tûzben? Ilyen kíméletlen önsanyargatásra semmi szükség nem volt. Mindenesetre az Úr ¼iva együttérzésbõl és könyörületbõl kész volt arra, hogy megadjon neki minden áldást, amit csak kíván. Amikor az Úr ¼iva biztosította a démont, hogy bármit kívánhat, V¥k§sura félelmetes és szörnyû áldást kért. Nagyon bûnös volt, s a bûnösök nem tudják, milyen áldást kell kérni az istenségtõl. Azt kérte hát az Úr ¼ivától, áldja meg õt azzal a képességgel, hogy puszta érintésével egy pillanat alatt összetörhesse bárkinek a fejét, az illetõ halálát okozva ezzel. A démonokat a Bhagavad-g¦t§ du¢k¥t¦knek, gonosztevõknek nevezi. A k¥t¦ szó önmagában azt jelenti: „dicséretre méltó”, amikor azonban hozzátesszük a du¢ elõtagot, jelentése: „szörnyûséges, gyalázatos”. Ahelyett, hogy meghódolnának az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, a du¢k¥t¦k különféle félisteneket imádnak, hogy szörnyû anyagi áldásokhoz jussanak. Noha a du¢k¥t¦k intelligensek és tehetségesek, intelligenciájukat és tehetségüket gyalázatos dolgokra használják. A materialista tudósok például olykor halálos fegyvereket találnak föl. Az ilyen találmányokhoz kétségtelenül kitûnõ intelligenciára van szükség, de ahelyett, hogy valami olyat fedeznének fel, ami az emberiség hasznára válik, olyan dolgokat találnak ki, amik csak siettetik a halált, pedig az már úgyis minden ember számára garantált. Azáltal persze nem tudnak érdemeket szerezni, hogy fölfedeznek valamit, ami megmentheti az embereket a haláltól — csak a halált siettetõ fegyverek feltalálásában jeleskednek. V¥k§sura kérhetett volna olyasmit is, ami az emberek javát szolgálta volna, õ mégis egy olyan dolgot kért, ami nagyon veszélyes volt az emberiségre nézve. Az Úr ¼ivának van elég hatalma ahhoz, hogy bármilyen áldást megadjon, így a démon kérhetett volna tõle olyan jutalmat is, ami a javára válik, önzõ érdekbõl azonban inkább olyan képességet kért, amivel csak ölni tudott. Az Úr ¼iva átlátott a démon szándékain, s bánta már, hogy felkínálta neki, hogy bármilyen kívánságát teljesíti. Az ígéretét már nem vonhatta vissza, de szíve mélyén rettentõen sajnálta, hogy ilyen veszélyes, az egész emberiséget fenyegetõ áldásban kell részesítenie V¥k§surát. Az Istenség Személyiségének bhaktái soha nem kérnek semmilyen áldást az Úr Vi¢£utól, K¥¢ £ától, de még ha kérnek is valamit Tõle, az semmiképpen nem veszélyes az emberiségre nézve. Ez a különbség a démonok és a bhakták között, azaz az Úr ¼iva és az Úr Vi¢£u imádói között. Miközben ¼ukadeva Gosv§m¦ V¥k§sura történetét mesélte, Bh§ratának szólította Par¦k¢it Mah§r§ját, arra utalva ezzel, hogy Par¦k¢it Mah§r§ja bhakták családjában született. Par¦k¢it Mah§r§ját az Úr K¥¢£a megmentette, amikor még az anyja méhében volt. Késõbb megkérhette volna az Úr K¥¢£át, hogy szabadítsa meg a br§hma£a átkától is, de nem tette. V¥ka démon azonban halhatatlanná akart válni, ezért kérte azt, hogy kezének puszta érintésével bárkit meg tudjon ölni. Az Úr ¼iva is tudta ezt, de mivel már megígérte, kénytelen volt megadni neki az áldást.
A démon azonban, mivel nagyon gonosz és elvetemült volt, nyomban elhatározta, az áldást arra használja föl, hogy megölje az Úr ¼ivát és elrabolja Gaur¦t (P§rvat¦t), a saját élvezetére. Habozás nélkül úgy döntött tehát, hogy kezével megérinti az Úr ¼iva fejét. Az Úr ¼iva egyszeriben nagyon szorult helyzetben találta magát: veszélybe került a saját áldása miatt, amit a démonnak adományozott. Ez is egyik példája annak, amikor a materialista hívõ visszaél a félistenektõl kapott hatalommal. V¥k§sura minden teketória nélkül az Úr ¼ivához lépett, hogy kezét a fejére tegye. Az Úr ¼iva úgy megijedt, hogy remegés fogta el, s nyomban menekülni kezdett, elõször a földrõl az égbe, aztán az égbõl a többi bolygóra, mígnem a felsõbb bolygórendszerek fölött elérte az univerzum határát. Az Úr ¼iva egyik helyrõl a másikra menekült, V¥k§sura azonban végig ott száguldott a nyomában. A bolygók uralkodó istenségei — köztük Brahm§, Indra és Candra — semmit nem tudtak kitalálni, hogy megszabadítsák az Úr ¼ivát a fenyegetõ veszélytõl. Bármelyikükhöz is fordult az Úr ¼iva, mindenhol néma csönd fogadta.
Az Úr ¼iva végül az Úr Vi¢£uhoz fordult, aki ebben az univerzumban a ¼vetadv¦pa nevû bolygón él. ¼vetadv¦pa a helyi Vaiku£±ha-bolygó, mely kívül esik a külsõ energia hatáskörén. Az Úr Vi¢£u mindent átható arculatában mindenütt jelen van, de azt a helyet, ahol személyesen is megjelenik, Vaiku£±ha-légkör hatja át. A Bhagavad-g¦t§ kijelenti, hogy az Úr minden élõlény szívében jelen van. Ott van tehát az alacsonyabb rendû élõlények szívében is, ám ez nem jelenti azt, hogy az Úr maga alacsonyrendû lenne. Bárhol van jelen, azt a helyet Vaiku£±hává változtatja, ezért az univerzum ¼vetadv¦pa nevû bolygója szintén Vaiku£±haloka. A ª§strákban az áll, hogy ha valaki az erdõben él, lakhelye a jóság minõségében van, ha nagyvárosban, városban vagy faluban, lakhelye a szenvedély minõségében van, ha pedig olyan helyen él, ahol az emberek a négyféle bûnös cselekedetet: a tiltott nemi életet, a kábítószerélvezetet, a húsevést és a szerencsejátékot ûzik, lakhelyét a tudatlanság kötõereje uralja. Ám a Vi¢£u, azaz a Legfelsõbb Személy templomában lévõ lakóhelyek Vaiku£±hának számítanak. A templom maga, függetlenül attól, hogy hol található, Vaiku£±ha. Ugyanígy ¼vetadv¦pa is, noha az anyagi világban van, Vaiku£±ha. Az Úr ¼iva végül odaért ¼vetadv¦pa-Vaiku£±hára. ¼vetadv¦pán nagy szentek élnek, akik tökéletesen mentesek az anyagi világra jellemzõ irigy természettõl, és kivonták magukat az anyagi tettek négy elvének (vallásosság, anyagi gyarapodás, érzékkielégítés, felszabadulás) hatáskörébõl. Bárki, aki eljut e Vaiku£±ha-bolygóra, soha nem tér vissza az anyagi világba. Az Úr N§r§ya£a ünnepelt tulajdonságainak egyike az, hogy nagyon szereti bhaktáit. Mihelyt megértette, hogy az Úr ¼iva nagy veszélyben forog, brahmac§r¦ képében elébement, hogy már messzirõl üdvözölje hosszú útja után. Az Úr mint tökéletes brahmac§r¦ jelent meg, derekán övvel, szent zsinórral, õzbõrben, brahmac§r¦bottal és raudra-füzérrel. (A raudra-füzér nem ugyanaz, mint a tulas¦-füzér. A raudra-füzért az Úr ¼iva hívei használják.) Brahmac§r¦nak öltözve az Úr N§r§ya£a megállt az Úr ¼iva elõtt. A testébõl áradó tündöklõ ragyogás nemcsak az Úr ¼ivát, de V¥k§surát is elkápráztatta.
Az Úr N§r§ya£a ezután fölajánlotta tiszteletét és hódolatát V¥k§surának, hogy elnyerje rokonszenvét, és a figyelmét magára vonja. Amikor a démon megállt, így szólt hozzá: — Kedves V¥k§surám, ¼akuni fia! Fáradtnak látszol, mint aki nagyon messzirõl érkezett. Mi sarkallt arra, hogy megtedd ezt a nagy utat? Úgy látom, nagyon kimerült vagy. Kérlek, pihenj meg egy kicsit! A testet nem szabad túlságosan kifárasztani. Mindenki nagy becsben tartja a testét, hiszen csupán azzal elégítheti ki elméje vágyait. Nem szabad fölöslegesen gondot okoznunk a testnek. A brahmac§r¦ ¼akuni fiának szólította V¥k§surát, hogy azt a benyomást keltse benne, hogy apjával, ¼akunival ismerik egymást. V¥k§sura tehát azt hitte, a brahmac§r¦ családi jó ismerõsük, s ezért kedves szavainak módfelett örült. Még mielõtt a démon azt válaszolhatta volna, hogy nincs ideje megpihenni, az Úr azt kezdte ecsetelni neki, milyen fontos a test. Az emberek, különösen a démonok, nagyon fontosnak tartják a testüket, s így az Úr könnyen meggyõzte V¥k§surát arról, milyen fontos a teste. — Kedves uram, ha nem titok, áruld el küldetésed célját, mely miatt annyi nehézséget vállaltál, míg ideértél — tudakolta a brahmac§r¦ a démontól. — Talán tudok segíteni neked, hogy szándékodat könnyen véghezvihesd. — Az Úr ezzel burkoltan arra célzott, hogy mivel Õ a Legfelsõbb Brahman, bizonyosan helyre tudja hozni az Úr ¼iva okozta kellemetlen helyzetet. A démont teljesen megnyugtatták a brahmac§r¦ képében megjelent Úr édes szavai, s elmondott neki mindent, ami az Úr ¼ivától kapott áldás kapcsán történt. — Én nem hiszem, hogy az Úr ¼iva valóban ilyen áldást tudott volna neked adni — válaszolta neki az Úr N§r§ya£a. — Tudomásom szerint az Úr ¼iva épelméjûsége igencsak kétséges, amióta összeveszett apósával, Dak¢ával, s az megátkozta õt, hogy legyen piª§ca (szellem). Így lett a szellemek és lidércek vezére. Én bizony egyetlen szavát sem hiszem! De ha te még mindig hiszel az Úr ¼ivának, kedves démon-királyom, miért nem teszel egy próbát és teszed a kezedet a fejedre? Ha kiderül, hogy az áldás hamis volt, azonnal megölheted ezt a hazugot, az Úr ¼ivát, hogy a jövõben soha többé ne merészeljen hamis áldásokat osztogatni. A démon az Úr N§r§ya£a nyájas szavai és legfelsõbb illúziója hatására annyira megzavarodott, hogy elfelejtette, mekkora hatalma van az Úr ¼ivának és áldásának. Könnyen rá lehetett beszélni, hogy tegye a kezét a saját fejére. Ám a feje abban a pillanatban szétrobbant, mintha villám csapott volna bele, s a démon menten meghalt. A mennyek félistenei virágesõvel árasztották el az Úr N§r§y§£át, s dicsõségét magasztalva és hálálkodva felajánlották Neki a
hódolatukat. V¥k§sura halálának hírére a felsõbb bolygórendszerek lakói — a félistenek, a pit§k, a gandharvák és Janaloka lakói — szintén virágesõvel köszöntötték az Istenség Személyiségét. Így szabadította meg az Úr Vi¢£u brahmac§r¦ képében az Úr ¼ivát a fenyegetõ vésztõl. Az Úr N§r§ya£a elmondta az Úr ¼ivának, hogy V¥k§sura démonnak bûnös tettei miatt kellett meghalnia. Legfõbb bûne és sértése az volt, hogy képességét saját mesterén, az Úr ¼iván akarta kipróbálni.
— Kedves uram — mondta az Úr N§r§ya£a az Úr ¼ivának —, aki nagy lelkekkel szemben követ el sértést, a halál fia. Saját bûnös tettei a vesztét okozzák, mint ennek a démonnak is, aki oly súlyos sértést követett el ellened. Így történt, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége, N§r§ya£a kegyébõl — aki transzcendentális minden anyagi tulajdonsághoz képest — az Úr ¼iva megmenekült attól, hogy egy démon kezétõl kelljen meghalnia. Bárki, aki hittel és odaadással hallgatja ezt a történetet, bizonyosan kiszabadul az anyagi világ fogságából és ellenségei fogságából egyaránt. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv nyolcvannyolcadik fejezetéhez, melynek címe: „Az Úr ¼iva megmentése”.
NYOLCVANKILENCEDIK FEJEZET K¥¢£a mindent felülmúló hatalma Egyszer régen kiváló bölcsek gyûltek össze a Sarasvat¦ folyó partján, s bemutattak egy nagy áldozatot, a satrát. Találkozóikon általában védikus témákról és filozófiai kérdésekrõl beszélgettek, s ezúttal a következõ kérdést vitatták meg: az univerzumban mindent az anyagi világ három uralkodó istensége — az Úr Brahm§, az Úr Vi¢£u és az Úr ¼iva — irányít, de ki a Legfelsõbb hármójuk közül? Sokáig tanakodtak ezen, majd elküldték a nagy bölcset, Bh¥gut, az Úr Brahm§ fiát, hogy tegye próbára mind a három uralkodó istenséget, és számoljon be a bölcsek gyülekezete elõtt, ki a legnagyobb közöttük. Bh¥gu elõször apja lakhelyére, Brahmalokára indult. A három istenség a három anyagi kötõerõ, a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kötõerejének irányítója. A bölcsek azt a tervet eszelték ki Bh¥gu számára, hogy tegyen próbát: melyik fõ istenséget jellemzi teljes egészében csak a jóság minõsége? Így hát Bh¥gu Muni, hogy próbára tegye, vajon az Úr Brahm§ birtokában van-e a jóság minõségének, sem hódolatát nem fejezte ki, sem imákat nem mondott, amikor apja elé járult. Egy fiúnak vagy egy tanítványnak kötelessége, hogy kifejezze tiszteletét és az alkalomhoz illõ imákat mondjon, amikor odamegy apjához vagy lelki tanítómesteréhez. Bh¥gu Muni azonban ezt szándékosan elmulasztotta, csak hogy lássa, mit felel majd az Úr Brahm§ erre a tiszteletlenségre. Fia arcátlan viselkedését látva az Úr Brahm§ rettentõ dühös lett, s ez egyértelmûen látszott is rajta. Már-már úgy tûnt, menten megátkozza Bh¥gut, de mivel Bh¥gu a fia volt, intelligenciájának hatalmas erejével megfékezte dühét. Ez azt mutatja, hogy bár az Úr Brahm§ban a szenvedély minõsége uralkodott, mégis képes volt azt féken tartani. Az Úr Brahm§ dühével és annak megfékezésével kapcsolatban a ¼r¦mad-Bh§gavatam a tûz és a víz példáját említi. A teremtés elején a víz a tûzbõl jön létre, a tüzet azonban el lehet oltani a vízzel. Ehhez hasonlóan, bár az Úr Brahm§ a szenvedély kötõerejének következtében nagyon dühös volt, mégis uralkodni tudott szenvedélyén, mert Bh¥gu Muni a fia volt.
Miután az Úr Brahm§t próbára tette, Bh¥gu Muni egyenesen a Kail§sa-hegyre indult, ahol az Úr ¼iva él. Bh¥gu Muni az Úr ¼iva fivére volt, ezért amikor megpillantotta Bh¥gu Munit, az Úr ¼iva nagyon megörült, s fölállt, hogy megölelje testvérét. Amikor azonban az Úr ¼iva már éppen át akarta ölelni, Bh¥gu Muni elhárította az ölelést. — Kedves fivérem — mondta —, mindig olyan piszkos vagy! Hamuval kened be a tested, így nem vagy valami tiszta. Kérlek, ne érj hozzám! Amikor Bh¥gu Muni elhárította fivére ölelését, s azt mondta neki, hogy piszkos, az Úr ¼iva végtelenül dühbe gurult. Azt mondják, hogy sértést testtel, elmével és beszéddel lehet elkövetni. Bh¥gu Muni elsõ sértése, melyet az Úr Brahm§val szemben követett el, elmével elkövetett sértés volt. A második sértés, amit az Úr ¼ivával szemben követett el, amikor tisztátlan szokásait becsmérelte, beszéddel elkövetett sértés volt. Az Úr ¼ivában a tudatlanság minõsége van túlsúlyban, ezért Bh¥gu sértõ szavai hallatán szemei rögtön elvörösödtek a méregtõl. Tajtékzó dühében megragadta háromágú szigonyát, hogy végezzen Bh¥gu Munival. Ám a közelben tartózkodó P§rvat¦, az Úr ¼iva hitvese — akinek személyisége, akárcsak az Úr ¼iváé, a három kötõerõ keveréke, s ezért Trigu£a-may¦nak is nevezik —, elõhívta az Úr ¼ivából a jóság minõségét, s megmentette a helyzetet. Leborult férje lábai elõtt s nyájas szavaival eltérítette õt szándékától. Miután az Úr ¼iva haragjától megmenekült, Bh¥gu Muni egyenesen a ¼vetadv¦pa nevû bolygóra ment, ahol az Úr Vi¢£u feküdt virág-ágyán, felesége, a szerencse istennõje társaságában, aki lótuszlábait masszírozta. Ott aztán Bh¥gu Muni szándékosan elkövette a legnagyobb bûnt: tettével sértette meg az Úr Vi¢£ut. Az elsõ sértés, amit elkövetett, elmebeli sértés volt, a második szóbeli, a harmadik pedig testi (ez egyben súlyossági sorrend is). Már az elmében elkövetett sértés is tényleges sértésnek számít, a szóbeli sértés viszont már jóval súlyosabb, a testi cselekedettel elkövetett sértés pedig a sértések netovábbja. Bh¥gu Muni a legnagyobb sértést követte el: belerúgott az Úr mellkasába, a szerencse istennõjének jelenlétében. Természetesen az Úr Vi¢£u végtelenül kegyes. Nem dühítette fel Bh¥gu Muni viselkedése, mert Bh¥gu Muni egy kiváló br§hma£a volt. Egy br§hma£ának meg kell bocsátani még akkor is, ha esetleg sértést követ el, s az Úr Vi¢£u is erre mutatott példát. Ám azt mondják, hogy azóta a szerencse istennõje, Lak¢m¦ nem kegyeli túlságosan a br§hma£ákat, s ezért, mivel a szerencse istennõje megvonta tõlük áldásait, a br§hma£ák általában nagyon szegények. Hogy Bh¥gu Muni belerúgott az Úr Vi¢£u mellkasába, kétségkívül hatalmas sértés volt, az Úr Vi¢£u azonban olyan csodálatos, hogy nem is törõdött vele. A Kali-yuga úgynevezett br§hma£ái néha nagyon büszkék rá, hogy a nagy br§hma£a, Bh¥gu Muni megérinthette lábával az Úr Vi¢£u mellkasát. Amikor azonban Bh¥gu Muni belerúgott az Úr Vi¢£u mellkasába, a lehetõ legnagyobb sértést követte el, még akkor is, ha a végtelenül jóindulatú Úr Vi¢£u nem vette azt igazán komolyan. Ahelyett, hogy dühös lett volna Bh¥gu Munira vagy megátkozta volna õt, az Úr Vi¢£u azonnal fölkelt ágyáról feleségével, a szerencse istennõjével együtt, felajánlotta tiszteletteljes hódolatát a br§hma£ának, majd így szólt: — Kedves br§hma£ám, nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ide jöttél. Kérlek, ülj le néhány percre erre a párnára! Igazán sajnálom, hogy nem fogadtalak illõ módon, amikor beléptél otthonomba. Nagy sértés volt ez Részemrõl; kérlek, bocsáss meg Nekem! Te olyan tiszta és kiváló vagy, hogy a víz, amely a lábaidat mossa, megtisztítja még a zarándokhelyeket is. Arra kérlek hát, tisztítsd meg a Vaiku£±ha-bolygót is, ahol társaimmal élek. Kedves atyám, ó, nagy szent, tudom, hogy lábaid oly puhák, akár a lótusz virága, az Én mellkasom pedig olyan kemény, mint a kõszikla. Aggódok, hogy megfájdult a lábad, amikor megrúgtad kemény mellkasomat; hadd érintsem hát meg lábaidat,
hogy enyhítsek a fájdalmukon. — S ezzel az Úr Vi¢£u masszírozni kezdte Bh¥gu Muni lábát. — Drága uram! — folytatta az Úr. — Lábaid érintésével megszentelted a mellkasom, s biztos vagyok benne, hogy a szerencse istennõje, Lak¢m¦, boldogan él majd ott most már örökké. — Lak¢m¦ egy másik neve Cañcal§, s e név arra utal, hogy soha nem marad hosszú ideig egy helyen. Ezért láthatjuk azt néha, hogy egy gazdag ember családja néhány generáció után elszegényedik, vagy hogy egy szegény ember családja nagyon meggazdagszik. Lak¢m¦, a szerencse istennõje cañcal§ ebben az anyagi világban, míg a Vaiku£±ha-bolygókon örökké az Úr lótuszlábainál él. Mivel az anyagi világban Lak¢m¦ cañcal§-természetérõl híres, az Úr N§r§ya£a arra utalhatott, hogy a múltban Lak¢m¦ nem maradt meg szakadatlanul a mellkasánál, de most, hogy az Úr mellkasa szentté vált Bh¥gu Muni lábának érintésétõl, már nem forog fenn az a veszély, hogy a szerencse istennõje valaha is elhagyja. Bh¥gu Muni azonban jól tudta, hogy ki õ, s ki az Úr, és nagy ámulattal töltötte el az Istenség Legfelsõbb Személyiségének viselkedése. Szívét a hála érzése öntötte el, a torka elszorult, s képtelen volt válaszolni az Úr szavaira. Könny patakzott a szemébõl, s egy szót sem tudott kimondani. Csak állt némán az Úr elõtt. Miután próbára tette az Úr Brahm§t, az Úr ¼ivát és az Úr Vi¢£ut, Bh¥gu Muni vissszatért a szentek gyülekezetébe a Sarasvat¦ folyó partjára, s elmesélte, mit tapasztalt. Miután a bölcsek nagy figyelemmel végighallgatták, megállapították, hogy a három uralkodó istenség közül kétségkívül Vi¢£u a legkiválóbb. A ¼r¦mad-Bh§gavatam a brahma-v§din§m kifejezést használja a bölcsekre. A brahma-v§d¦ szó azokra az emberekre utal, akik az Abszolút Igazságról beszélgetnek, de még nem jutottak el a végkövetkeztetésig. Brahma-v§d¦nak általában a személytelen filozófia híveit nevezik, illetve azokat, akik a Védákat tanulmányozzák. Ebbõl tehát arra következtethetünk, hogy az összegyûlt bölcsek mind nagyon komoly tanulmányozói voltak a védikus irodalomnak, ám még nem jutottak határozott végkövetkeztetésre arra vonatkozóan, hogy ki az Istenség Legfelsõbb Abszolút Személyisége. Miután azonban meghallgatták, mit tapasztalt Bh¥gu Muni a három uralkodó istenséggel, az Úr ¼ivával, az Úr Brahm§val és az Úr Vi¢ £uval való találkozása során, a bölcsek arra a következtetésre jutottak, hogy az Úr Vi¢£u a Legfelsõbb Igazság, az Istenség Személyisége. A ¼r¦mad-Bh§gavatam elmondja, hogy a történtek hallatán a bölcsek nagyon megdöbbentek, mert míg az Úr Brahm§ és az Úr ¼iva rögtön fölháborodtak az ellenük elkövetett sértés miatt, az Úr Vi¢£ut a legkevésbé sem zavarta meg, hogy Bh¥gu Muni megrúgta. Ahogy mondják, a kis lángot egy parányi szellõ is megmozgathatja, de a legnagyobb lámpát, a legnagyobb fényforrást, a napot semmi, még egy hurrikán sem képes megmoccantani. Egy ember kiválóságát azon lehet lemérni, mennyire képes türelemmel viselni az õt érõ sérelmeket. A Sarasvat¦ folyó partján összegyûlt bölcsek arra a következtetésre jutottak, hogy aki igazi békességet szeretne, s meg akar szabadulni a félelemtõl, annak az Úr Vi¢£u lótuszlábainál kell menedéket keresnie. Ha az Úr Brahm§ és az Úr ¼iva elvesztették béketûrésüket egy jelentéktelen sérelem miatt, akkor hogyan õrizhetnék meg bhaktáik békéjét és nyugalmát? Az Úr Vi¢ £ut illetõen azonban a Bhagavad-g¦t§ kijelenti, hogy bárki, aki az Úr Vi¢£ut vagy K¥¢£át tartja legfelsõbb barátjának, az a békés élet legtökéletesebb szintjére emelkedik. A nagy bölcsek tehát megállapították, hogy a vai¢£ava-dharma alapelveit követve az ember valóban tökéletessé válhat. Ezzel szemben hiába követi az ember egy felekezet összes vallásos alapelvét, ha közben nem gyarapítja az Istenség Legfelsõbb Személyiségére, Vi¢£ura vonatkozó tudását, mert e tudás nélkül minden egyéb igyekezete meddõ fáradozás marad. A vallás elveit azáltal követi az ember, hogy a tökéletes tudás síkjára emelkedik. Ha valaki eljut a tökéletes tudás síkjára, nem érdeklik többé az anyagi világ ügyei. A tökéletes tudás annyit jelent, hogy tudatában vagyunk annak, hogy kik vagyunk mi, s ki a Legfelsõbb Személy. A Legfelsõbb Személy és az egyéni lélek minõségileg egyek, ám a nagyságukat tekintve különböznek. Ennek a ténynek a megértése a tökéletes tudomány. Ha csupán azt értjük meg, hogy „én nem anyag, hanem lélek vagyok”, az még nem tökéletes tudás. Az igazi vallásos alapelv az odaadó szolgálat, a bhakti. Ezt a Bhagavad-g¦t§ is megerõsíti, amelyben az Úr K¥¢£a azt mondja: „Hagyj fel a vallás minden változatával, s hódolj meg egyedül Énelõttem!” A dharma eszméje tehát csak a vai¢£ava-dharmában, illetve a bhagavad-dharmában valósul meg, amelynek követésével minden más jó tulajdonságot és eredményt külön erõfeszítés nélkül elér az ember. A tudás tökéletessége az, ha ismerjük a Legfelsõbb Urat. Az Urat semmilyen más vallásos folyamattal nem lehet megismerni, csakis az odaadó szolgálattal, következésképp a legtökéletesebb tudásra az odaadó szolgálat végzésével tehetünk szert. A tudás megszerzése után többé már nem érdekli az embert az anyagi világ. Ez azonban nem valamiféle száraz filozófiai elmélkedésnek az eredménye. Egy bhakta nem csupán elméleti tudásának köszönhetõen veszti el az anyagi világ iránti érdeklõdését; ez inkább valódi, belsõ tapasztalatainak az eredménye. Amikor annak következtében, hogy kapcsolatban áll a Legfelsõbb Úrral, a bhakta mély felismerésekre tesz szert, egyszerûen megundorodik az úgynevezett közösség, barátság és szerelem kötelékeitõl. Ez az anyagi világtól való eltávolodás nem mesterséges dolog, hanem annak eredményeként alakul ki, hogy a transzcendentális ízekbõl származó boldogságnak köszönhetõen az ember egy magasabb életsíkra emelkedik. A ¼r¦mad-Bh§gavatam továbbá azt is kijelenti, hogy miután valaki ilyen tudásra tesz szert, és nem ragaszkodik többé az anyagi érzékkielégítéshez, minden külön erõfeszítés nélkül eléri a misztikus yoga-folyamat nyolc tökéletességét — köztük az a£im§-, a laghim§- és a pr§pti-siddhit is. Tökéletes példa erre Ambar¦¢a Mah§r§ja. Nem misztikus yog¦ volt, hanem kiváló bhakta, odaadó viselkedésével mégis legyõzte a nagy misztikust, Durv§sát, amikor nézeteltérés támadt közöttük. Más szóval egy bhaktának nincs szüksége a misztikus yoga gyakorlására ahhoz, hogy hatalomra tegyen szert. A hatalom az Úr kegyébõl mindenhová elkíséri, éppúgy, mint az apa hatalma azt a kisgyereket, aki teljesen rábízza magát erõs apjára. Amikor valaki az Úr bhaktájaként híressé válik, hírneve soha nem halványul el. Az Úr Caitanya R§m§nanda R§yával beszélgetve megkérdezte: „Mikor híres valaki igazán?” R§m§nanda R§ya válasza ez volt: az a tökéletes hírnév, ha az embert az Úr K¥¢£a tiszta bhaktájaként ismerik. A vi¢£u-dharma, vagyis az Istenség Legfelsõbb Személyisége odaadó szolgálatának vallása tehát a gondolkodó emberek számára van. Gondolkodásának megfelelõ alkalmazása által az ember felemelkedhet abba az állapotba, amikor gondolatai már az Istenség Legfelsõbb Személyiségére irányulnak. S ha az Istenség Legfelsõbb Személyiségére gondol, megszabadul az anyagi világgal való helytelen érintkezés
szennyezõdésétõl, s így békét ér el. A világ megzavarodott állapotban van, mert e békés bhaktákból nagyon kevés van az emberi társadalomban. Anélkül, hogy bhakta lenne, senki nem tud minden élõlénnyel egyenlõen bánni. Egy bhakta ugyanazzal a jóakarattal viseltet az állatok, az emberek, az összes élõlény iránt, mert minden élõlényt a Legfelsõbb Úr szerves részének lát. A ¼r¦ ¾sopani¢ad világosan kijelenti, hogy aki eljut arra a szintre, hogy minden élõlényt egyenlõnek lát, az nem gyûlõl és nem kedvel senkit. Egy bhakta nem vágyik többre, mint amennyire szüksége van, ezért akiñcanának nevezik, ami arra utal, hogy bárhogyan is alakuljon az élete, a bhakta mindig elégedett. Azt mondják, hogy egy bhakta mindig kiegyensúlyozott, legyen akár a pokolban, akár a mennyben. Odaadó szolgálatán kívül egy bhakta minden más iránt közömbös. Az életnek ez az állapota jelenti azt a legtökéletesebb szintet, ahonnan az ember fölemelkedhet a lelki világba, s eljuthat haza, vissza Istenhez. Az Istenség Legfelsõbb Személyiségének bhaktái a legmagasabb rendû anyagi kötõerõhöz, a jóság körõerejéhez vonzódnak. A képzett br§hma£a a jóság megtestesítõje, ezért a bhakták a bráhmanikus életformához vonzódnak. Noha a szenvedély és a tudatlanság kötõereje is a Legfelsõbb Úrból, Vi¢£uból árad ki, a bhakták nem vonzódnak ezekhez a kötõerõkhöz. A ¼r¦mad-Bh§gavatam a bhaktákat nipu£abuddhaya¤nak nevezi, arra utalva ezzel, hogy a bhakták jelentik az emberiség legintelligensebb rétegét. A bhakta, akit nem befolyásol ragaszkodás és gyûlölet, nagyon békésen él, s nem ingatja meg a szenvedély és a tudatlanság hatása. Miért kell egy bhaktának ragaszkodnia az anyagi világban a jóság kötõerejéhez, ha felette áll minden anyagi kötõerõnek? Erre a kérdésre a következõ a válasz: Számtalanféle ember van, s mindegyikük az anyagi természet különféle kötõerõiben vannak. A tudatlanság kötõerejében lévõ embereket r§k¢asáknak, a szenvedély kötõerejében lévõket asuráknak, a jóság kötõerejében lévõket pedig suráknak, félisteneknek nevezik. A Legfelsõbb Úr irányítása alapján az emberek e három csoportját egyaránt az anyagi természet hozta létre, ám azoknak, akik a jóság kötõerejében vannak, nagyobb esélyük van arra, hogy felemelkedjenek a lelki világba, s eljussanak haza, vissza Istenhez.
Így történt, hogy a bölcsek — akik azért gyûltek össze a Sarasvat¦ folyó partján, hogy eldöntsék, ki a legfõbb a három uralkodó istenség közül — valamennyien megértették, hogy nincs fontosabb dolog, mint az Úr Vi¢£u imádata. Ettõl kezdve mindegyikük az odaadó szolgálatban merült el, s így elérték a legfelsõbb célt: visszatértek Istenhez. Ha valaki valóban arra vágyik, hogy megszabaduljon az anyagi világ szövevényébõl, akkor a legbölcsebb dolog, amit tehet, az az, hogy egyszerûen elfogadja azt a végkövetkeztetést, amit ¼r¦ ¼ukadeva Gosv§m¦ már a ¼r¦madBh§gavatam legelején megfogalmaz, amikor megállapítja, hogy a ¼r¦mad-Bh§gavatam hallgatása rendkívüli mértékben elõsegíti az ember felszabadulását. Ugyanezt S¡ta Gosv§m¦ is megerõsíti: ha az anyagi világban való céltalan bolyongása során valakiben felébred a vágy, hogy meghallgassa ¼ukadeva Gosv§m¦ nektári szavait, minden bizonnyal eljut a helyes végkövetkeztetésig, vagyis ráébred, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségének odaadó szolgálata által az ember véget vethet az egyik testbõl a másikba történõ örökös, fáradságos vándorlásának. Más szóval, ha az ember állhatatossá válik a Vi¢£unak végzett odaadó szolgálatban, anyagi világbeli bolyongása minden bizonnyal véget ér. A folyamat nagyon egyszerû: a hallását arra kell használnia, hogy ¼ukadeva Gosv§m¦ nektári szavait, azaz a ¼r¦madBh§gavatamot hallgassa. Egy másik fontos szempont az, hogy soha nem szabad a félisteneket — még az Úr ¼ivát és az Úr Brahm§t sem — az Úr Vi¢£uval egyenlõ szinten állónak tekinteni. Ha ezt tesszük, akkor a Padma-pur§£a szerint egyértelmûen ateistának minõsülünk. A védikus irodalom egy másik mûvében, a Hari-va°ªában szintén az áll, hogy csakis az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, Vi¢£ut kell imádni, s a mû azt is kiemeli, hogy elengedhetetlen a Hare K¥¢£a mah§-mantra, illetve valamilyen vi¢£u-mantra folyamatos ismétlése is. A ¼r¦mad-Bh§gavatam második énekében az Úr Brahm§ így szól: „Mind az Úr ¼iva, mind én magam az Istenség Legfelsõbb Személyisége irányítása alatt cselekszünk s látjuk el adott feladatunkat.” A Caitanya-carit§m¥ta szintén azt állítja, hogy az egyedüli mester K¥¢£a, s mindenki más, az élõlények minden kategóriájában, egyedül K¥¢£a szolgája. A Bhagavad-g¦t§ban az Úr K¥¢£a megerõsíti, hogy nincs Nála felsõbb igazság. ¼ukadeva Gosv§m¦ — annak érdekében, hogy megmutassa: az összes vi¢£u-tattva-megnyilvánulás közül az Úr K¥¢£a az, aki egy az egyben, százszázalékosan az Istenség Legfelsõbb Személyisége — szintén elmesélt egy esetet, amely akkor történt, amikor K¥¢ £a még itt volt a földön. Egyszer egy br§hma£a feleségének gyermeke született. Sajnos azonban alighogy megszületett, meg is halt. A br§hma£a fogta a gyereket, és ment egyenesen Dv§rak§ba, a király palotájához. A br§hma£a felháborítónak találta, hogy gyermekének idõ elõtt, azaz szülei halála elõtt kellett eltávoznia, s nem hagyta nyugodni a dolog. A Dv§para-yuga végéig, az Úr K¥¢£a ittlétéig igaz királyok uralkodtak még, s ha egy gyermek idõ elõtt (még szülei életében) meghalt, a királyt tették ezért felelõssé. Így volt ez már az Úr R§macandra idejében is. Ahogy a ¼r¦mad-Bh§gavatam elsõ énekében elmagyaráztuk, a király volt felelõs alattvalói boldogságáért, s neki kellett még arra is ügyelnie, hogy ne legyen túl nagy hõség vagy hideg. Így hát a br§hma£a, annak tudatában, hogy nem tett semmi olyat, ami miatt el kellett volna vesztenie gyermekét, a királyt hibáztatta, s karjaiban a halott csecsemõvel nyomban a palota kapujához sietett. — A király, Ugrasena, a br§hma£ák ellensége! — hangzott a vádja. A br§hma£a a brahma-dvi¢a¤ kifejezést használta a királyra. Azt, aki ellenséges szemmel néz a Védákra, egy képzett br§hma£ára vagy a br§hma£ák rendjére, brahma-dvi¢nek nevezik. A királyt tehát az a vád érte, hogy brahma-dvi¢, sõt, egy másik váddal is illette a br§hma£a: ªa±ha-dh¦nek nevezte, azaz olyan embernek, aki valójában nem intelligens. Egy állam felelõs vezetõjének nagyon intelligensnek kell lennie ahhoz, hogy gondoskodni tudjon az állampolgárok jólétérõl, de a br§hma£a szerint a király egyáltalán nem volt az, hiába ült õ a királyi trónon. Éppen ezért a br§hma£a lubdhának is nevezte a királyt, ami kapzsit jelent. Más szóval egy király vagy egy elnök nem töltheti be kiemelkedõ királyi vagy elnöki posztját, ha kapzsi, vagy ha önös érdekek vezérlik. Az anyagi élvezetekhez ragaszkodó vezetõket azonban óhatatlanul önös érdekek vezérlik. Erre utalt a br§hma£a egy másik szava, a vi¢ay§tmana¤. A br§hma£a azzal is megvádolta a királyt, hogy k¢atra-bandhu. Ez a szó olyan valakire utal, aki k¢atriya, azaz
királyi családban született, de a királyi tulajdonságok hiányoznak belõle. Egy királynak védelmeznie kell a bráhmanikus kultúrát, gondoskodnia kell alattvalói jólétérõl, s nem szabad mohóvá válnia az anyagi élvezetekhez való ragaszkodása következtében. Ha valaki a királyi rend tagjának, k¢atriyának adja ki magát, anélkül, hogy a megfelelõ tulajdonságokkal rendelkezne, azt nem k¢atriyának, hanem k¢atra-bandhunak nevezik. Hasonlóan, ha valaki br§hma£a apától született, de nincsenek bráhmanikus tulajdonságai, azt brahma-bandhunak vagy dvija-bandhunak nevezik. Ez azt jelenti, hogy egy embert nem a születése tesz br§hma£ává vagy k¢atriyává. Képeznie kell magát e bizonyos helyzet elérése érdekében, s csak akkor lehet majd br§hma£ának vagy k¢atriyának tekinteni. A br§hma£a azzal vádolta hát a királyt: újszülött gyermeke halálát az okozta, hogy méltatlanul ül a trónon. A világ rendjével ellenkezõnek találta, hogy gyermeke meghalt, s a királyt tette érte felelõssé. A védikus történelemben is láthatunk rá példákat, hogy egy-egy királyság br§hma£a-tanácsa megfosztotta a királyt a trónjától, ha felelõtlenül látta el a tisztét. Mindebbõl kitûnik, hogy a védikus civilizációban az uralkodóra nagy felelõsség hárult. — Sem hódolat, sem imádat nem illeti meg az olyan királyt, akinek egész életét csak az erõszak tölti ki, aki vadászattal, állatok leöldösésével, alattvalói kivégzésével múlatja idejét — folytatta a br§hma£a. — Rossz jellemû, alávaló az ilyen király, az érzékei rabja. Ha az alattvalók egy ilyen királyt imádnak és tisztelnek, soha nem lesznek boldogok. Örökké szegények maradnak, s az életük gondokkal, aggodalommal és bánattal lesz teli.
Napjainkra a királyság intézménye megszûnt, s az elnök nem tartozik felelõsséggel az állampolgárok jólétéért. Manapság, a Kali-korszakban az államfõk szavazatok útján kerülnek magas pozícióikba, megválasztásuk után azonban az állampolgárok életkörülményei változatlanok maradnak — továbbra is gondok, aggodalmak gyötrik õket, boldogtalan, elégedetlen életük tovább folytatódik. A br§hma£ának a második és a harmadik gyermeke is meghalt a születése után nem sokkal. Kilenc gyermeke halt meg így egymás után, s a br§hma£a minden alkalommal a palota kapujához ment, s vádakkal illette a királyt. Amikor a kilencedik alkalommal is megjelent, Arjuna és K¥¢£a éppen ott volt. Amikor Arjuna meghallotta, hogy a br§hma£a azzal vádolja a királyt, hogy nem nyújt neki megfelelõ védelmet, kíváncsian a br§hma£ához fordult: — Kedves br§hma£ám! Miért mondod, hogy nincs egy igaz k¢atriya sem az országban, aki népének védelmet nyújtana? Hát senki nem akad, aki legalább megjátszaná, hogy k¢atriya, s íjat, nyilat ragadva legalább úgy tenne, mintha védelmet nyújtana? Úgy véled, e birodalom k¢atriyái minden idejüket azzal töltik, hogy br§hma£áikkal áldozatokat mutatnak be, de nincs bennük egy szikrányi hõsiesség sem? — Arjuna arra célzott, hogy egy k¢atriyának nem szabad mindenféle védikus szertartások ürügyén visszavonulnia, hanem önfeláldozóan védelmeznie kell népét. A br§hma£áktól, akik a lelki élettel, vallásos tettekkel vannak elfoglalva, nem várható el, hogy fizikai erõnlétet igénylõ cselekedetekbe bocsátkozzanak. Ezért hogy nyugodtan végezhessék magasabb rendû kötelességeiket, a k¢atriyák védelmére szorulnak. — Ha egy br§hma£át erõszakkal elszakítanak a feleségétõl vagy a gyermekeitõl — folytatta Arjuna —, s a k¢atriya királyok nem sietnek a segítségére, akkor ezek a k¢atriyák jelmezes színészek csupán.
A színész a színpadon királyi szerepeket játszik, de ha vége az elõadásnak, senki nem vár áldásokat a jelmezes ál-királytól. Ugyanígy, ha a király vagy az államfõ nem tud védelmet nyújtani azoknak, akik a társadalomban a fej szerepét töltik be, egyszerû szélhámos csupán, semmi több. Az ilyen vezetõket a saját megélhetésükön kívül nem érdekli semmi, s érdemtelenül töltik be az államfõi tisztet. — Uram — mondta végül Arjuna —, megígérem neked, hogy megvédem gyermekeidet, s ha nem tudom megtartani szavam, lángoló tûzbe lépek, hogy így szabaduljak meg a rámtapadt bûn szennyétõl. — Kedves Arjuna! — felelte a br§hma£a. — Itt van az Úr Balar§ma is, de még Õ sem tudta megvédeni gyermekeimet. Az Úr K¥¢£a is velünk van, mégsem tudott védelmet nyújtani nekik. Sok rettenthetetlen hõs van a városban: itt van íjakkal és nyilakkal felfegyverkezve Pradyumna, Aniruddha és mások, de egyikük sem tudta megóvni gyermekeimet. — A br§hma£a ezzel arra célzott, hogy Arjuna nem fogja tudni megtenni azt, amire az Istenség Legfelsõbb Személyisége is képtelen volt. Úgy érezte, Arjuna olyasmit ígért, ami meghaladja az erejét. — Ígéretedet úgy veszem, mintha egy oktalan kisgyerek szájából hangzott volna el — mondta. — Nem hiszek a szavadnak. Arjuna látta, hogy a br§hma£a minden hitét elvesztette a k¢atriya királyokban. Ezért, hogy lelket öntsön belé, látszólag még saját barátját, K¥¢£át is elítélõ szavakkal illette. Az Úr K¥¢£a és a többiek füle hallatára így szólt: — Kedves br§hma£a! Én nem vagyok sem Sa¯kar¢a£a, sem K¥¢£a, de K¥¢£a fia sem vagyok, mint Pradyumna vagy Aniruddha. Az én nevem Arjuna, s a G§£¨¦va íjat hordom vállamon. Nem szolgáltam rá szidalmaidra, hisz vitézségemmel az Úr ¼ivát is elégedetté tettem, amikor az erdõben, vadászat közben találkoztam vele. Megküzdöttem az Úr ¼ivával, aki vadász képében jelent meg elõttem, s amikor vitézségemmel örömet szereztem neki, egy fegyverrel, a p§ªupatával ajándékozott meg. Ne kételkedj hát hõsi erényeimben! Visszahozom a fiaidat, még ha magával a halállal kell is megküzdenem értük! Arjuna ékesszóló szavai valahogyan meggyõzték a br§hma£át, s hazatért otthonába. Amikor felesége újabb gyermeket készült világra hozni, a br§hma£a egyre azt ismételgette: „Kedves Arjunám, kérlek, gyere és védd meg a gyermekemet!” Amikor Arjuna meghallotta fohászát, néhány csepp szentelt vízzel megtisztította magát, elmormolt néhány szent mantrát íja és nyilai védelméért, s azon nyomban elindult. Magához vette azt a nyilat is, amit az Úr ¼ivától kapott, s útközben az Úr ¼ivára és végtelen kegyére gondolt. G§£¨¦va íjával és számos fegyverével fölfegyverkezve jelent meg a szülõház elõtt.
Arjunát, aki Dv§rak§ban tartózkodott, hogy az ígéretét betarthassa, az éjszaka közepén szólította a br§hma£a, rögtön azután, hogy a felesége vajúdni kezdett. Miközben a szülõházba igyekezett, hogy ott legyen, amikor a br§hma£a felesége megszüli gyermekét, Arjuna az Úr ¼iván meditált, nem pedig a barátján, K¥¢£án. Arra gondolt, hogy mivel K¥¢ £a nem tudta megvédeni a br§hma£át, jobb, ha az Úr ¼iva menedékéért imádkozik. Ez is egy példa arra, miért fordul valaki a félistenekhez oltalomért. A Bhagavad-g¦t§ a következõképpen magyarázza ezt: k§mais tais tair h¥ta-jñ§n§¤ prapadyante 'nya-devat§¤; aki a mohóság és a kéjvágy következtében elveszíti intelligenciáját, az elfelejti az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, s a félisteneknél keres menedéket. Arjuna természetesen nem volt közönséges élõlény, de mivel K¥¢£a barátja volt, azt hitte, K¥¢£a nem tudja megvédeni a br§hma£át, ezért jobb, ha az Úr ¼iván meditál. Késõbb persze bebizonyosodott, hogy hiba volt Arjuna részérõl, amikor K¥¢£a helyett az Úr ¼ivához fordult menedékért. Arjuna mindenesetre megtett minden tõle telhetõt: különféle mantrákat mondva minden irányba nyilakat lõtt ki, hogy minden oldalról nyilakkal szõje körbe a szülõházat. A br§hma£a felesége fiúgyermeknek adott életet, s a gyerek annak rendjemódja szerint felsírt. Hirtelen azonban az újszülött Arjuna nyilaival együtt eltûnt: elnyelte az ég. A br§hma£a háza K¥¢£a palotájának közelében állt, s az Úr K¥¢£a élvezettel szemlélte az eseményeket, a hatalmával dacoló próbálkozásokat. Valójában Õ volt az, aki tréfás kedvében eltüntette a br§hma£a gyermekét és Arjuna nyilait, köztük azt is, amelyet az Úr ¼ivától kapott, s amelyre oly büszke volt. Anta-vat tu phala° te¢§° tad bhavaty alpa-medhas§m; a csekély értelmû emberek zavarodottságukban a félisteneknél keresnek menedéket, s megelégszenek a mulandó áldással, amit tõlük kapnak. Az Úr K¥¢£a és a többiek jelenlétében a br§hma£a szidalmakat szórt Arjunára:
— Jaj, milyen ostoba voltam! Hittem a tehetetlen Arjuna szavainak, aki csak abban mester, hogy üres ígéreteket tegyen! Ó, milyen ostoba voltam! Azt ígérte, megvédelmezi gyermekemet, pedig elõtte már Pradyumna, Aniruddha, az Úr Balar§ma és az Úr K¥¢£a is kudarcot vallottak. Ha ezeknek a kiválóságoknak nem sikerült, ki is tudta volna megoltalmazni a fiamat? Elítélem Arjunát üres ígéreteiért, elítélem, hogy arcátlanul azzal mert kérkedni, kiválóbb, mint az Úr Balar§ma, az Úr K¥¢£a, Pradyumna és Aniruddha, s elítélem híres íját, a G§£¨¦vát is! Senki sem mentheti már meg gyermekemet, hiszen egy másik bolygóra került. És micsoda ostobaság volt az is, amikor Arjuna azt állította, vissza tudja hozni fiaimat egy másik bolygóról! Arjuna, akit a br§hma£a ekképp becsmérelt, elhatározta, hogy a gyermek nyomába ered, s felvértezte magát azzal a misztikus yoga-képességgel, melynek segítségével bármelyik bolygóra el lehet jutni. Arjuna tehát rendelkezett azzal a misztikus yoga-siddhivel, melynek segítségével a yog¦k jutnak el bármelyik bolygóra, ahová csak kedvük tartja. Legelõször a Yamaloka nevû bolygóra ment, ahol a halál ura, Yamar§ja él. Tûvé tette a bolygót a csecsemõért, de sehol sem találta. Ezután nyomban Indrának, a mennyek királyának bolygójára ment. Amikor ott sem találta a gyermeket, a tûz félistenének lakhelyére, azt követõen pedig Nair¥ti félisten bolygójára indult. Következõ állomása a Hold volt, aztán pedig V§yuloka és Varu£aloka. Miután sehol nem találta a gyermeket, leszállt a Ras§tala bolygóra, a legalsóbb bolygórendszerbe. Sok-sok bolygót bejárt, míg végül megérkezett Brahmalokára, ahová még a misztikus yog¦k sem juthatnak el. Az Úr K¥¢£a kegyébõl azonban Arjuna képes volt a mennyei bolygók fölé, egészen Brahmalokáig felemelkedni. Amikor minden lehetséges bolygót végigjárt, és még mindig nem találta a gyermeket, elhatározta, hogy tûzbe lép, hiszen azt az ígéretet tette a br§hma£ának, ha nem tudja visszahozni újszülött gyermekét, a lángok közé veti magát. Ám az Úr K¥¢£a kegyesen közbelépett, s meggyõzte Arjunát, legkedvesebb barátját, hogy ne lépjen a tûzbe szégyenében. Hiszen mint mondta, Arjuna a barátja, s ha reménytelenségében a tûzhalált választja, az végsõ soron az Õ becsületén is foltot ejtene. Lebeszélte hát elhatározásáról, s megígérte neki, hogy Õ majd megtalálja a gyermeket. — Ne öld meg magad! Ne kövess el ilyen ostobaságot! — kérte Arjunát. Miután meggyõzte Arjunát, az Úr K¥¢£a magához rendelte transzcendentális harci szekerét. Arjunával együtt felszálltak a szekérre, s észak felé vették útjukat. Az Úr K¥¢£a, a mindenható Istenség Személyisége külön erõfeszítés nélkül is vissza tudta volna hozni a gyermeket, de ne felejtsük el, hogy egy emberi lény szerepét játszotta. Ahogy az embernek erõfeszítéseket kell tennie, ha valamilyen eredményt akar elérni, úgy az Úr K¥¢£a, akár egy közönséges emberi lény, vagy akár mint barátja, Arjuna, elhagyta Dv§rak§t, hogy visszahozza a br§hma£a gyermekét. Azzal, hogy megjelent az emberek között, s emberi lényként hódolt kedvteléseinek, K¥¢£a minden kétséget kizáróan megmutatta, hogy nincs senki, aki Nála hatalmasabb lenne. „Isten hatalmas.” Ez az Istenség Legfelsõbb Személyiségének definíciója. Amíg jelen volt ebben az anyagi világban, K¥¢£a bebizonyította, hogy nincs Nála hatalmasabb az egész univerzumban. Miközben észak felé hajtottak, K¥¢£a és Arjuna keresztülhaladtak a ¼r¦mad-Bh§gavatamban Saptadv¦pának nevezett bolygórendszeren. A dv¦pa szigetet jelent, s a bolygókat a védikus irodalom néha dv¦páknak nevezi. Azt a bolygót, amelyen mi élünk, Jamb¡dv¦pának hívják. Az ûr felfogható úgy is, mint egy hatalmas levegõ-óceán, s ebben a hatalmas levegõ-óceánban számtalan sziget van, a megannyi bolygó, melyek mindegyikén találhatók óceánok. Egyes bolygókon sósvizû óceánok vannak, másokon tejóceánok, megint máshol pedig szesz-, ghí- vagy olajóceánok találhatók. A rajtuk magasodó hegységek is különbözõfélék, s minden egyes bolygónak más a légköre. K¥¢£a e bolygókat elhagyva átszelte az egész univerzumot, s elérte az univerzum burkát, amely, a ¼r¦madBh§gavatam leírásai alapján, egy hatalmas sötétség. Valójában az anyagi világ egészére a sötétség jellemzõ. A nyílt ûrben világos van, mert napfény ragyogja be, ezzel szemben a burkolatban, napfény hiányában, teljes sötétség uralkodik. Amikor K¥¢£a az univerzumot borító rétegek felé közeledett, a szekerét röpítõ négy ló — ¼aibya, Sugr¦va, Meghapu¢pa és Bal§haka — visszahõkölt a sötétségtõl. Visszahõkölésük szintén K¥¢£a kedvteléseinek része, hiszen K¥¢ £a lovai nem közönséges lovak; egyetlen közönséges ló sem tudna keresztülrepülni az egész univerzumon, s aztán külsõ burkolatának rétegeibe hatolni. Ahogyan K¥¢£a transzcendentális, úgy szekere, lovai s minden, ami körülveszi, szintén
transzcendentális, messze túl az anyagi világ kötõerõin. Mindig emlékezzünk azonban rá, hogy K¥¢£a egy egyszerû emberi lény szerepét játszotta, s akaratából lovai is közönséges lovak szerepében jelentek meg, akik a sötétség elõtt megtorpantak, s tétováztak, vajon belehatoljanak-e. K¥¢£át Yogeªvarának is hívják, ahogyan azt a Bhagavad-g¦t§ utolsó fejezeteiben is olvashatjuk. Yogeªvaro hari¤: minden misztikus erõ az Õ irányítása alatt áll. Életünk során sok olyan emberrel találkozhatunk, akik rendelkeznek a yoga misztikus képességeivel, s néha csodálatos tetteket hajtanak végre, de tudnunk kell, hogy K¥¢£a a mestere minden misztikus hatalomnak. Ezért aztán amikor látta, hogy lovai visszahõkölnek a sötétségtõl, nyomban elõreküldte Sudarªana cakráját, amely a napfénynél sok ezerszer fényesebben világította be az ûrt. Az univerzum burkának sötétségét is K¥¢£a teremtette, a Sudarªana cakra pedig állandó társa K¥¢£ának. Így hatolt be K¥¢£a — a Sudarªana cakra mögött haladva — a sötétségbe. A ¼r¦mad-Bh§gavatam azt mondja, a Sudarªana cakra úgy hatolt át a sötétségen, ahogy az Úr R§macandra nyilai hatoltak át R§va£a hadseregén. A su azt jelenti: „nagyon szép”, a darªana pedig látványt jelent. Az Úr K¥¢£a korongja, a Sudarªana cakra kegyébõl minden nagyon szépen láthatóvá válik: semmi nem marad sötétségben. Így hatolt át az Úr K¥¢£a és Arjuna az anyagi univerzumokat burkoló hatalmas sötétségen. Ekkor Arjuna megpillantotta a brahmajyotinak nevezett fénysugárzást. A brahmajyoti kívül esik az anyagi univerzumok burkán, s mivel jelenlegi szemünkkel nem látható, avyaktának is nevezik. Ez a lelki sugárzás a végsõ célja a személytelen filozófiát valló védántistáknak. A brahmajyotit ananta-p§ramnak is nevezik, határtalannak és beláthatatlannak. Amikor az Úr K¥¢£a és Arjuna ebbe a régióba, a brahmajyotiba ért, Arjuna nem tudta elviselni a ragyogó sugárzást, s lehunyta a szemét. Az Úr K¥¢£a és Arjuna útját a brahmajyotiba a Hari-va°ªa írja le. A védikus irodalomnak ebben a mûvében K¥¢£a így szól Arjunához: „Kedves Arjunám, a ragyogó sugárzás, a transzcendentális fény, amelyet látsz, testem sugárzása. Ó, Bharata sarjainak vezére, ez a brahmajyoti Én magam vagyok.” Ahogyan a napkorongot és a napfényt nem lehet egymástól elválasztani, ugyanúgy elválaszthatatlan K¥¢£a is testének sugaraitól, a brahmajyotitól. Ezért mondja K¥¢£a, hogy a brahmajyoti Õ maga. Ez egyértelmûen kiderül a Hari-va°ªából, amikor K¥¢£a azt mondja: aha° sa¤. A brahmajyoti parányi részecskék — lelki szikrák —, azaz a cit-ka£ának nevezett élõlények végtelen sokasága. A védikus so 'ham szavakat — „Én vagyok a brahmajyoti” — tehát az élõlényekre is lehet alkalmazni, akik szintén kijelenthetik magukról, hogy a brahmajyotihoz tartoznak. A Hari-va°ªában K¥¢£a további magyarázatot is ad: „Ez a brahmajyoti lelki energiám kiterjedése.” — A brahmajyoti túl van a m§y§-ªaktiként ismert külsõ energiám birodalmán — mondta K¥¢£a Arjunának. Az anyagi világban élõ ember nem érzékeli a Brahman-sugárzást, más szóval az anyagi világban nem nyilvánul meg ez a sugárzás, míg a lelki világban igen. Ez a magyarázata a Hari-va°ªában szereplõ vyakta-avyakta szavaknak. A Bhagavad-g¦t§ban ez áll: avyakto 'vyakt§t san§tana¤; mindkét energia örökké megnyilvánult energia. Ezek után az Úr K¥¢£a és Arjuna egy hatalmas lelki vízbe jutottak. Ezt a lelki vizet nevezik K§ra£§r£ava-óceánnak. Elnevezése arra utal, hogy ez az óceán az eredete az anyagi világ teremtésének. Viraj§nak is nevezik, mert az anyagi világ három kötõerejének befolyása nem ér el ide. A M¥tyuñjaya-tantra címû védikus írás szemléletes leírást ad a K§ra£a-óceánról, azaz a Viraj§ról. Kijelenti, hogy az anyagi világ legfelsõbb bolygója Satyaloka, vagyis Brahmaloka, amely fölött Rudraloka és Mah§-Vi¢£uloka található. A Mah§-Vi¢£ulokával kapcsolatban a Brahma-sa°hit§ azt írja: ya¤ k§ra£§r£ava-jale bhajati sma yoga-nidr§m ananta-jagad-a£¨a-sa-roma-k¡pa¤: „Az Úr Mah§-Vi¢£u a K§ra£aóceánon fekszik. Kilélegzésekor végtelen sokaságú univerzum jön létre, amikor pedig belélegez, a végtelen sok univerzum mind Beléhatol.” Mah§-Vi¢£u tehát kilélegzi, majd belélegzi az anyagi teremtést. Amikor az Úr K¥¢£a és Arjuna elérték az óceánt, a transzcendentális sugárzás hatalmas szélvihara tombolt a víz fölött, s felkorbácsolta a K§ra£a-óceán vizét. Az Úr K¥¢£a kegyébõl Arjunának része lehetett abban a gyönyörû látványban, amit a csodálatos K§ra£a-óceán nyújtott. K¥¢£a társaságában Arjuna egy hatalmas palotát pillantott meg a vízben. Ezer és ezer, drágakõvel kirakott pillért és oszlopot látott, s tündöklõ sugárzásuk teljesen lenyûgözte. A palota belsejében Arjuna és K¥¢£a Anantadeva gigantikus formáját látták maguk elõtt, akit ¼e¢ának is neveznek. Az Úr Anantadeva — ¼e¢a N§ga — óriási kígyó-testének ezernyi csuklyáját fényes, csodálatosan sugárzó drágakövek díszítették. Anantadeva minden fején egy-egy félelmetes szempár ragyogott. Teste fehéren csillogott, mint a Kail§sa-hegység csúcsa, amelyet örök hó borít. Nyaka kék volt, ahogyan a nyelve is. Arjuna tehát a saját szemével pillanthatta meg a ¼e¢an§ga-formát, Rajta pedig, csodálatosan lágy, fehér testén ott láthatta a kényelmesen heverõ Urat, Mah§-Vi¢£ut. Mindent átható és hatalmas volt, s Arjuna tudta, hogy aki elõtte fekszik, nem más, mint az Istenség Legfelsõbb Személyiségének Puru¢ottama-formája. Azért nevezik Puru¢ottamának, a legfelsõbb Istenség Személyiségének, mert ebbõl a formából árad ki az anyagi világban Vi¢£u egy másik formája, Garbhodakaª§y¦ Vi¢£u. Az Úr Mah§-Vi¢£u-formáját még azért is nevezik Puru¢ottamának (Puru¢a-uttamának), mert túl van az anyagi világon. A tama sötétséget jelent, az ut jelentése pedig: túl (azaz transzcendentálisan valami felett). Az uttama jelentése tehát: „a legsötétebb régión, az anyagi világon túl”. Arjuna azt is látta, hogy Puru¢ottama, Mah§-Vi¢£u testének színe sötét, épp olyan, mint a frissen érkezett felhõké az esõs évszakban. A Úr csodálatos sárga ruhát viselt, arcán szépséges mosoly ragyogott, szemei pedig, amelyek a lótuszvirág szirmaihoz hasonlítottak, elragadóak voltak. Az Úr Mah§-Vi¢£u fejdíszén értékes drágakövek szikráztak, gyönyörû fülbevalói pedig csak megsokszorozták hullámzó hajának szépségét. Az Úr Mah§-Vi¢£unak nyolc hosszú karja volt — egészen a térdéig értek. Nyakát a Kaustubha drágakõ díszítette, mellkasán a ªr¦vatsa-jel tündöklött (a ªr¦vatsa szó jelentése: „az a hely, ahol a szerencse istennõje pihen”). Hosszú, térdéig érõ virágfüzért viselt, a Vaijayant¦-füzért. Társai, Nanda és Sunanda álltak Mellette, s a Sudarªana korong személyisége is ott állt a közelben. Az Úrnak, amint azt a Védák is leírják, számtalan energiája van, s ezek az energiák most saját személyiségük formájában szintén körülötte álltak. A legfontosabbak közülük a következõk voltak: Pu¢±i, a táplálás energiája, ¼r¦, a szépség energiája, K¦rti, a hírnév energiája és Aj§, az anyagi teremtés energiája. Ezekkel az energiákkal az anyagi világ irányítói vannak felruházva: az Úr Brahm§, az Úr ¼iva és az Úr Vi¢£u, valamint Indra (a mennyei bolygók királya), Candra, Varu£a és a napisten. Más szóval ezek a félistenek, akiket az Úr hatalmaz fel különféle energiáival, az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének transzcendentális szeretõ szolgálatát végzik. A Mah§-Vi¢£u-forma K¥¢£a testének kiterjedése. A Brahma-sa°hit§ is kijelenti, hogy Mah§-Vi¢£u K¥¢£a teljes értékû kiterjedésének része. Ezek a kiterjedések nem különböznek az Istenség Legfelsõbb Személyiségétõl, de mivel K¥¢£a egyszerû emberi lényként mutatta be kedvteléseit az anyagi világban, mindketten — Õ is, Arjuna is — nyomban leborultak, hogy kifejezzék hódolatukat az Úr Mah§-Vi¢ £unak. Amikor hódolatát fejezte ki Mah§-Vi¢£unak, ahogy az a ¼r¦mad-Bh§gavatamban is áll, az Úr K¥¢£a valójában saját magának ajánlotta hódolatát, hiszen Mah§-Vi¢£u nem különbözik Tõle. Azonban amikor K¥¢£a Mah§-Vi¢£unak ajánlja hódolatát, az nem az aha¯grahop§san§ imádatforma, amelyet néha azoknak ajánlanak, akik a tudás áldozatával próbálnak a lelki világba jutni. Ezekrõl az emberekrõl a Bhagavad-g¦t§ is ír: jñ§na-yajñena c§py anye yajanto m§m up§sate.
Noha nem volt szükség arra, hogy K¥¢£a a hódolatát ajánlja, mégis, mivel Õ a tanítómester, megmutatta Arjunának, hogy milyen tisztelet illeti meg az Úr Mah§-Vi¢£ut. Amikor Arjuna megpillantotta a mindenség — minden anyagi tapasztalatot meghaladó — gigantikus alakját, rettenetes félelem fogta el, de amikor látta, hogy K¥¢£a hódolatát ajánlja az Úr Mah§-Vi¢£unak, rögtön követte példáját, majd összetett kézzel megállt az Úr elõtt. A hatalmas Mah§-Vi¢£u elégedetten, arcán kedves mosollyal így szólt: — Kedves K¥¢£ám és Arjunám! Nagyon vágytam arra, hogy láthassalak benneteket. Ezért hoztam el a br§hma£a gyermekeit, s emiatt tartottam itt õket. Arra vártam, hogy mindkettõtöket megpillantsalak palotámban. Inkarnációimként jelentetek meg az anyagi világban, hogy a démonikus elemek hatalmát visszaszorítva könnyítsetek a föld terhén. Most, hogy elpusztítottátok e nemkívánatos démonokat, kérlek benneteket, gyertek vissza Hozzám. Mindketten a nagy bölcs, Nara-N§r§ya£a inkarnációi vagytok. Mindketten teljesek vagytok önmagatokban, mégis, hogy megvédelmezzétek a bhaktákat és megsemmisítsétek a démonokat, s fõképpen, hogy visszaállítsátok a világban a vallás elveit, az igaz vallás alapigazságait tanítjátok annak érdekében, hogy az emberek szerte a világon benneteket kövessenek, s ezáltal békében és bõségben éljenek. Az Úr K¥¢£a és Arjuna felajánlották hódolatukat az Úr Mah§-Vi¢£unak, s a br§hma£a gyermekeivel együtt visszatértek Dv§rak§ba, ugyanazon az úton, amelyen a lelki világba érkeztek. Amikor megérkeztek Dv§rak§ba, az Úr K¥¢£a és Arjuna azonnal el is vitték az idõközben felcseperedett fiúkat a br§hma£ának, szeretõ apjuknak.
Arjuna, miután K¥¢£a kegyébõl meglátogathatta a transzcendentális világot, még sokáig nem tudott magához térni az ámulattól. K¥¢£a kegyének köszönhette azt is, hogy megértette: bármilyen fenség nyilvánuljon is meg az anyagi világban, az mind Tõle származik. Bármilyen elõkelõ helyzetben legyen valaki ebben az anyagi világban, azt K¥¢£a kegyének köszönheti. Az embernek ezért mindig K¥¢£a-tudatúnak kell lennie, s végtelen hálát kell az Úr iránt éreznie, hiszen bármivel is rendelkezzen e világban, az mind K¥¢£a kegye.
Arjuna K¥¢£a kegyének köszönhetõ csodálatos kalandja csupán egyike annak a sok-sok ezer kedvtelésnek, amit az Úr K¥¢£a az anyagi világban bemutatott. Egyedülálló és a világ történelmében páratlan kedvtelések voltak ezek, melyek minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Mégis, bár Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a egy egyszerû ember szerepét játszotta, míg itt volt az anyagi világban. Számtalan világi kötelességet kellett végrehajtania, mivel egy példás családfenntartó szerepét játszotta, akinek tizenhatezer felesége, tizenhatezer palotája és százhatvanezer gyermeke volt. Példás családfenntartóként számtalan áldozatot is bemutatott, hogy megmutassa a királyi rendnek, hogyan kell az anyagi világban az emberiség jóléte érdekében élni, tevékenykedni. A legkiválóbb személy, a Legfelsõbb Személy lévén, mindenki vágyát teljesítette a br§hma£áktól, az emberi társadalom legmagasabb szinten álló tagjaitól kezdve az leglealacsonyodottabb helyzetben lévõ emberekig és az egyszerû élõlényekig. Ahogyan az egész világot Indra látja el esõvel, hogy azáltal mindenkit elégedetté tegyen, aki esõre vár, K¥¢£a is elárasztja indokolatlan kegyével a világot, s elégedetté tesz mindenkit. Küldetése az volt, hogy megvédelmezze a bhaktákat és végezzen a démonikus királyokkal, s ezért ezer és ezer démont pusztított el. Volt, akit Õ maga ölt meg, volt, akivel Arjuna végzett (akit Õ hatalmazott fel). Számos jámbor királyt juttatott így a trónra, közöttük Yudhi¢±hira Mah§r§ját, s így õk lehettek a világ ügyeinek irányítói. Isteni elrendezéssel megalapozta Yudhi¢±hira király uralkodását, egy olyan királyt ültetve ezáltal a világ trónjára, akinek az irányítása békét és nyugalmat hozott a Földre. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv nyolcvankilencedik fejezetéhez, melynek címe: „K¥¢£a mindent felülmúló hatalma”.
KILENCVENEDIK FEJEZET Az Úr K¥¢£a kedvteléseinek összefoglalása A lelki világból visszatérve — amelyet K¥¢£a társaságában látogathatott meg — Arjuna meg volt döbbenve. Magában arra gondolt, hogy bár csupán egy közönséges élõlény, K¥¢£a kegyébõl lehetõvé vált számára, hogy megpillantsa a lelki világot, majd a lelki világ után az eredeti Mah§-Vi¢£ut, az anyagi teremtés okát is. Azt mondják, K¥¢£a soha nem hagyja el V¥nd§vanát: v¥nd§vana° parityajya p§dam eka° na gacchati. K¥¢£a helyzete már Mathur§ban is a legfelsõbb, Dv§rak§ban azonban még legfelsõbb, V¥nd§van§ban pedig a legeslegfelsõbb. K¥¢£a V¥nd§vanán kívüli kedvtelései V§sudeva-kiterjedése által nyilvánulnak meg, de nincs különbség a Mathur§ban és Dv§rak§ban megnyilvánuló V§sudeva-kiterjedés és K¥¢£a eredeti, v¥nd§vanai formája között. E könyv elején beszéltünk arról, hogy amikor K¥¢£a megjelenik, minden inkarnációja, teljes értékû kiterjedései és e teljes kiterjedések kiterjedései is Vele tartanak. Így aztán különféle kedvtelései közül néhányat nem maga az eredeti K¥¢£a hajt végre, hanem a kiterjedései. ¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura részletesen foglalkozik magyarázataiban azzal a kérdéssel, hogy vajon miért ámult el annyira Arjuna, amikor K¥¢£a meglátogatta a lelki világban K§ra£§r£avaª§y¦ Vi¢£ut. Mah§-Vi¢£u szavaiból megtudhattuk: nagyon vágyott arra, hogy K¥¢£át láthassa. De azt is megállapíthatjuk, hogy Mah§-Vi¢£unak mindenképpen járnia kellett Dv§rak§ban, amikor magával vitte a br§hma£a fiait. Miért nem találkozott ott K¥¢£ával? Az egyik lehetséges válasz az, hogy saját jóváhagyása nélkül K¥¢£a még a lelki világ Okozati-óceánján fekvõ Mah§-Vi¢ £u számára sem látható. Mah§-Vis£u ezért sorra magával vitte a br§hma£a fiait, rögtön a születésük után, hogy K¥¢ £ának személyesen kelljen utánuk mennie az Okozati-óceánhoz, s így Mah§-Vi¢£u megpillanthassa Õt. Ha ez így van, felmerül a következõ kérdés: miért ment Mah§-Vi¢£u személyesen Dv§rak§ba, ha ott úgysem találkozhatott K¥¢£ával? Miért nem küldte el valamelyik társát a br§hma£a fiaiért? A válasz az lehet, hogy mivel K¥¢£a ott volt velük, nagyon nehéz lett volna egy ujjal is hozzányúlni bárkihez Dv§rak§ lakói közül, s mivel így Mah§-Vi¢£u egyik társa sem tudta volna elrabolni a br§hma£a fiait, Õ maga ment értük. Felmerülhet egy másik kérdés is: az Urat brahma£ya-devának, a br§hma£ák imádott Istenségének nevezik; miért engedte hát, hogy egy br§hma£a ilyen szomorú helyzetbe kerüljön, és sorra keseregnie kelljen fiai elvesztése miatt, mígnem végül már a tizedik fiát is elragadták tõle? A válasz az, hogy mivel az Úr Mah§-Vi¢£u annyira szerette volna látni K¥¢£át, még attól sem riadt vissza, hogy bánatot okozzon egy br§hma£ának. Egy br§hma£ának kellemetlenséget okozni tilos cselekedet, az Úr Vi¢£u azonban kész volt bármit megtenni, csak hogy találkozhasson K¥¢£ával. A br§hma£a, miután egymás után elveszítette a fiait, a királyi palota kapujához ment, és azzal vádolta meg a királyt, hogy nem tudja megvédelmezni a br§hma£ákat, s ezért nem méltó arra, hogy a trónon üljön. Azonban ez is Mah§-Vi¢£u tervének a része volt: mivel a br§hma£a megvádolta a k¢atriyákat és K¥¢£át, K¥¢£a kénytelen volt elmenni Hozzá a br§hma£a fiaiért. Van azonban még egy kérdés: ha Mah§-Vi¢£u nem láthatja K¥¢£át, hogyan lehetséges, hogy K¥¢£a mégis arra kényszerült, hogy elmenjen Hozzá a br§hma£a gyermekeiért? A válasz a következõ: az Úr K¥¢£a nem emiatt látogatta meg Mah§-Vi¢£ut — Arjuna édekében tett így. Olyan mély barátság fûzte õket egymáshoz, hogy amikor Arjuna bele akart sétálni a tûzbe, hogy végezzen magával, K¥¢£a azonnal meg akarta menteni. Arjuna azonban nem állt el attól a szándékától, hogy elégeti magát, ha a br§hma£a fiai nem térnek vissza. Ezért aztán K¥¢£a megígérte neki: „Visszahozom a br§hma£a fiait, csak ne vess véget az életednek!” Ha az Úr K¥¢£a csupán azért ment volna az Úr Vi¢£uhoz, hogy a br§hma£a fiait visszahozza, nem várt volna addig, míg a tizedik fiú is eltávozik. Ám amikor Mah§-Vi¢£u a kilencedik gyermeket is elvitte, s Arjuna, mivel az ígérete hamisnak bizonyult, a tûzben akart véget vetni életének, a helyzet komolysága miatt az úr K¥¢£a elhatározta, hogy Arjunával együtt elmegy Mah§-Vi¢£uhoz. Arjuna Nara-N§r§ya£a felhatalmazottt inkarnációja, s néha õt is NaraN§r§ya£ának nevezik. Ez az inkarnáció szintén az Úr Vi¢£u egyik teljes értékû kiterjedése. Ezért amikor K¥¢£a és Arjuna Mah§-Vi¢£uhoz ment, akkor Arjuna — K¥¢£ához hasonlóan, aki V§sudeva-minõségében hódolt dv§rak§i kedvteléseinek — valójában Nara-N§r§ya£a-minõségében tett látogatást az Úr Vi¢£unál. A lelki világban tett látogatása után Arjuna arra a következtetésre jutott, hogy bármilyen fenséggel is rendelkezzen valaki akár az anyagi, akár a lelki világban, az mind az Úr K¥¢£a adománya. Vi¢£u-tattvaként és j¦va-tattvaként — azaz sv§°ªaként és vibhinn§°ªaként — az Úr K¥¢£a különféle formákban nyilvánul meg. A vi¢£u-tattvát sv§°ªának nevezik, a j¦va-tattvát vibhinn§°ªának. Különféle transzcendentális kedvtelései révén az Úr akár sv§°ªa, akár vibhinn§°ªa részeiben is megnyilvánulhat, ahogyan kedve tartja, de közben mindvégig az eredeti Istenség Legfelsõbb Személyisége marad. K¥¢£a kedvteléseinek befejezõ szakaszát a ¼r¦mad-Bh§gavatam tizedik énekének kilencvenedik fejezete írja le. Ebben a fejezetben ¼ukadeva Gosv§m¦ a dv§rak§i kedvtelések boldog, K¥¢£a teljes fenségét megmutató világába kívánt bepillantást nyújtani. K¥¢£a erejének fensége különféle kedvteléseiben már megmutatkozott; ez a fejezet gazdagságának és szépségének Dv§rak§ban megnyilvánuló fenségét mutatja be. Ebben az anyagi világban a gazdagság és szépség fenségét tartják a legtöbbre, pedig e fenségek csupán eltorzult tükörképei lelki világbeli megfelelõiknek. Ezért amikor K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyiségeként jelen volt bolygónkon, nem volt olyan gazdagság és szépség sehol a három világban, ami az Õ gazdagságához és szépségéhez lett volna fogható. Tizenhatezer gyönyörû felesége társaságát élvezte, s ami a leglényegesebb, sok ezer felesége egyedüli férjeként élt Dv§rak§ban. A ¼r¦mad-Bh§gavatam szavai nyomatékosan kijelentik: tizenhatezer feleségének egyedüli férje volt. Természetesen hallhattunk már arról a világ történelmében, hogy a hatalmas királyok több száz feleséget tartottak. De hiába voltak számtalan feleségük egyedüli férjei, nem élvezhették ugyanabban az idõben mindannyiuk társaságát. K¥¢£a azonban egyszerre lelte örömét mind a tizenhatezer feleségében. A yog¦k is sokszorosan ki tudják terjeszteni magukat, mondhatná valaki, ám egy yog¦ kiterjedése és az Úr K¥¢£a
kiterjedése nem ugyanaz. K¥¢£át ezért néha Yogeªvarának is nevezik, minden yog¦ mesterének. A védikus irodalomban arról olvashatunk, hogy egy Saubhari Muni nevû yog¦ nyolc alakban tudta megsokszorozni magát. Ám ezek a kiterjedések olyanok voltak csupán, mint a televízióban megjelenõ kép. A televízióban látott kép millió és milló helyen ott van, de ezek a képek nem cselekedhetnek egymástól eltérõen, mert csupán az eredeti kép visszatükrözõdései, s kizárólag úgy mozoghatnak, ahogyan az eredeti teszi. K¥¢£a kiterjedései nem anyagiak, mint a televízió vagy a yog¦ kiterjedései. Amikor N§rada Muni meglátogatta K¥¢£a palotáit, azt látta, hogy K¥¢£a kiterjedései minden egyes királynõ palotájában mással voltak elfoglalva. K¥¢£a Dv§rak§ban a szerencse istennõjének férjeként élt. Rukmi£¦ királynõ a szerencse istennõje, K¥¢£a többi felesége pedig az õ kiterjedései. Így aztán K¥¢£át, a V¥¢£i-dinasztia fejét végtelen gazdagság vette körül a szerencse istennõjének társaságában. Királynõi, ahogy a ¼r¦mad-Bh§gavatamban olvashatjuk, örökké fiatalok és csodálatosak voltak, s bár K¥¢£ának unokái, sõt dédunokái is voltak már, sem Õ, sem feleségei nem látszottak többnek tizenhat-húsz évesnél. A fiatal királynõk gyönyörûek voltak: mozgásuk az égen cikázó villámokra emlékeztetett. A legkiválóbb ruhákat és ékszereket viselték, s örökké táncoltak, énekeltek vagy labdáztak palotáik tetõteraszán. Az anyagi világban élõ lányok tánca és teniszezése tehát az eredeti Istenség Személyisége, K¥¢£a és feleségei örök-eredeti kedvteléseinek eltorzult visszatükrözõdése. Dv§rak§ városának utcáit mindig elefántok, lovak, hintók, gyalogos katonák népesítették be. Amikor az elefántokat dolgoztatják, gazdáik erjesztett italt adnak nekik inni, s ahogy a ¼r¦mad-Bh§gavatamban olvashatjuk, Dv§rak§ elefántjai oly sok italt kaptak, hogy nagy mámorukban mindenfelé telelocsolták vele az utcákat. Szerte a városban talpig aranyba öltözött katonákat, céljuk felé igyekvõ arany hintókat, csodaszép lovakat lehetett látni; bárhová is vetette pillantását a Dv§rak§ba látogató, zöldellõ ligetekben, kertekben, gyümölcstõl roskadozó fákban, virágzó bokrokban gyönyörködhetett. A virágtól és gyümölcstõl illatozó fák körül kedvesen csiripelõ madarak és zümmögõ méhek szálldostak; kellemes, édes hang töltötte be a levegõt. Dv§rak§ városában minden fenség maradéktalan teljességében nyilvánult meg. A Yadu-dinasztia hõsei úgy érezték, õk Dv§rak§ legszerencsésebb lakói, akiknek e csodálatos város minden transzcendentális élvezetében része lehet. Az Úr K¥¢£a, mindezen lehetõségek legfelsõbb, örök élvezõje e csodálatos városban lakott királynõinek tizenhatezer palotájában, s tizenhatezerszeresen kiterjedve a családos élet különbözõ tevékenységeit végezte. Minden palotában csodálatos kertek és tavak fogadták a belépõt. A tavak kristálytiszta vizén kék, sárga, fehér, vörös lótuszvirágok nyíltak, sáfránypiros porukat a hattyúk, kacsák és darvak hangjaival együtt mindenhová elvitte a szellõ. A tavak és a folyók az Úr ¼r¦ K¥¢£a kedvelt helyei voltak: gyakran merült hûs vizükbe, hogy az úszás örömeit élvezze feleségeivel. Királynõi — akik a szerencse istennõi voltak — úszás vagy fürdés közben megölelték Õt a vízben, s a szépséges melleiket díszítõ ku¯kuma pirosra festette az Úr K¥¢£a mellkasát. A személytelen filozófia hívei maguktól el sem mernék képzelni, hogy a lelki világ az élvezetek végtelen változatosságával van tele, de hogy megmutassa, a lelki világból egyáltalán nem hiányoznak az élet gyönyörûségei, az Úr K¥¢£a alászállt e bolygóra, s bepillantást nyújtott a lelki világ valódi, örök gyönyörrel áthatott élvezeteibe. Ezek az örömök a lelki világban örökké tartó események, míg az anyagi világ örömei csupán átmeneti, eltorzult visszatükrözõdések. Amikor az Úr K¥¢£a ilyen élvezetekben merült el, a gandharvák és a város zenészei csodálatos hangversenyekkel dicsõítették Õt, s a m¥dangák, dobok, üstdobok, húros hangszerek és rézkürtök csodálatos hangja vidám, ünnepi hangulatot teremtett. A nagy vidámság közepette az Úr feleségei fecskendõikkel néha vizet locsoltak az Úrra, aki ugyancsak jól bevizezte õket. Míg ekképpen hódoltak kedvtelésüknek, úgy tûnt, mintha a nagy mennyei király, Yak¢ar§ja élvezné sok-sok felesége társaságát. (Yak¢ar§ját Kuverának is nevezik, s õ a mennyei birodalom kincstárosa.) Az Úr K¥¢£a feleségei csuromvizesek lettek, s hosszú, leomló hajtincseikkel díszített mellük és combjuk így ezerszeres szépségében tündökölt. A hajukba tûzött csodálatos virágok lehullottak, s annak ürügyén, hogy megpróbálják elvenni az Úrtól a fecskendõt, amivel ilyen alaposan lelocsolta õket, a Közelébe férkõztek. Ebbõl aztán az lett, hogy az Úr megölelte õket. Az Úr karjaiban ajkuk szerelmes csókra nyílt, s ez a lelki gyönyör hangulatát teremtette meg. Ahogy az Úr nyakát körülölelõ virágfüzér a királynõk melléhez ért, egész testüket sáfránysárgára festette a virágpor. Önfeledt mennyei kedvtelésükben a hajuk kibomlott, s olyan volt, mint egy csodálatosan hullámzó folyó. Miközben az Úr és királynõi egymás testét locsolták a vízzel, olyan látványt nyújtottak, mint amikor a hímelefánt soksok nõstényelefántja társaságát élvezi a tóban. Miután határtalan élvezetük után kijöttek a vízbõl, levetették értékes, átnedvesedett ruháikat, hogy az énekesek és táncosok magukkal vihessék azokat. E mûvészek számára a királynõktõl és királyoktól alkalmanként kapott értékes ruhák és ékszerek jelentették a megélhetést. A társadalom rendszere olyan jól volt felépítve, hogy tagjai — a br§hma£ák, a k¢atriyák, a vaiªyák és a ª¡drák egyaránt — nehézség nélkül megkereshették azt, ami életük fenntartásához szükséges volt. A társadalmi rétegek között nem volt versengés. A kasztrendszer eredetileg úgy volt megalkotva, hogy a hasonló mesterséget ûzõ embereket magukba foglaló különféle rétegek nem versengtek egymással. Így élvezte az Úr K¥¢£a tizenhatezer feleségének társaságát. Azok a bhakták, akik arra vágynak, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségét szerelmi kapcsolatban szerethessék, felemelkedhetnek ebbe a helyzetbe, s az Úr K¥¢£a feleségeivé válhatnak. Kedves viselkedésével K¥¢£a gondoskodik róla, hogy Iránta érzett szerelmük örökké friss, lankadatlan maradjon. Mozdulatai, mosolya, az, ahogyan megölelte õket, ahogy beszélgetett velük, és sok egyéb cselekedete, amit szeretõ férjként tett, mind-mind csak növelték feleségei Iránta érzett végtelen szeretetét. Ez az élet legmagasabb szintû tökéletessége. Ha valaki mindig ragaszkodik K¥¢£ához, tudhatjuk róla, hogy felszabadult lélek, aki elérte az élet tökéletességét. Egy bhakta érzéseit, aki tiszta szívébõl szereti Õt, K¥¢£a olyan tettekkel viszonozza, hogy a bhakta nem tud nem vonzódni Hozzá. A K¥¢£a és bhaktái közötti érzelmi viszonzás olyan csodálatos, hogy a bhakta semmi másra nem tud gondolni, csak K¥¢£ára. K¥¢£a volt a királynõk imádatának egyedüli tárgya. Gondolataik mindig az Istenség Személyiségén, a lótuszszemû, gyönyörû, feketés színû K¥¢£án jártak. Néha csöndben gondoltak Rá, néha — a bh§va és anubh§va eksztázisában —
szinte önkívületben beszéltek Róla, néha pedig — akár K¥¢£a jelenlétében is — a csodálatos kedvtelésekrõl beszélgettek, melyeket a tavak, a folyók vizében élveztek K¥¢£ával. — Ó, kedves kurar¦! — mondták a királynõk ilyenkor. — Milyen késõre jár! Mindenki alszik, az egész világra nyugalom és béke borul. Ilyenkor az Istenség Legfelsõbb Személyisége, akinek tudatát soha, semmilyen körülmény sem zavarja meg, ugyancsak pihen. Akkor hát te miért nem alszol? Miért panaszkodsz egész éjjel? Drága barátunk, talán téged is elbûvöltek az Istenség Legfelsõbb Személyiségének vonzó szavai, lótuszszeme és édes mosolya, akárcsak minket? Ugyanúgy égetik szívedet, mint a miénket? — Ó, cakrav§k¦, még csukott szemmel is férjed után kiáltozol, aki talán már messzi tájakon jár? Miért sírsz ilyen keservesen? Látszik rajtad, majd elepedsz bánatodban. Vagy talán te is az Istenség Legfelsõbb Személyiségének örök szolgája akarsz lenni? Szerintünk biztosan égsz a vágytól, hogy virágfüzért rakj az Úr lótuszlábaira, s aztán a virágokat a hajadba tûzd.
— Kedves óceán! Miért morajlasz éjjel-nappal? Nem szeretsz aludni? Bizonyára álmatlanság gyötör, vagy ha nem tévedünk, a mi kedves ¼y§masundaránk fosztott meg ügyesen a méltóságodtól és a türelmedtõl. Vajon emiatt szenvedsz álmatlanságban, akárcsak mi? Meg kell vallanunk neked, erre a betegségre nincs gyógyír. — Kedves holdisten, úgy látjuk, súlyos tüdõbaj támadott meg, s ezért vagy napról napra vékonyabb és vékonyabb. Oly gyönge lettél, hogy erõtlen sugaraid nem tudják eloszlatni az éjszaka sötétségét. Vagy talán a mi drága Urunk, az Úr ¼y§masundara titokzatos, édes szavai bódítottak el, mint minket? Ugye ezért vagy így magadba fordulva? — Ó, Himalája szellõje, mit tettünk ellened, hogy így felkavarod a szívünket, hogy így fellobbantod szerelmes vágyakozásunkat K¥¢£a után? Nem tudod, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségének fondorlatai már így is megsebeztek minket? Ó, Himalája szellõje, tudd meg, hogy már amúgy is összetörték a szívünket; nincs szükség arra, hogy még jobban szétziláld. — Ó, csodálatos felhõ, szépséges tested színe teljesen olyan, mint a mi drága ¼y§masundaránké. Biztosan nagyon kedves lehetsz a mi Urunknak, a Yadu-dinasztia vezérének, s mivel oly kedves vagy Neki, éppúgy meditációba mélyedsz, ahogyan mi. Megértjük, hogy szíved ¼y§masundara után sóvárog. Látjuk, égsz a vágytól, hogy láthasd Õt, s ezért könnyek potyognak a szemedbõl, éppen úgy, ahogy a miénkbõl is. Ó, drága sötét felhõ, õszintén eláruljuk neked, hogy a ¼y§masundarához fûzõ bizalmas kapcsolat csak az aggodalmak kiapadhatatlan forrása. Máskülönben nyugodtak lehetnénk, s gondtalanul ücsöröghetnénk otthonunkban. A kakukk általában az éjszaka elteltével, kora reggel kezd dalába. Amikor a királynõk hajnalban meghallották a hangját, így szóltak: — Kedves kakukkmadár, oly édes a hangod! Amikor dalra fakadsz, nyomban ¼y§masundara jut eszünkbe, mert a hangod épp olyan, mint az Övé: éltetõ nektár itatja át, s életre kelti azokat, akik legdrágább barátjuk távolléte miatt már a halálukon vannak. Teljesen leköteleztél bennünket. Mondd hát, mivel hálálhatnánk meg ezt neked? — Ó, kedves hegység — folytatták a királynõk —, mily nemes lelkû vagy! Roppant súlyoddal fenntartod a föld kérgét, s mivel olyan hûségesen végzed kötelességed, moccanni sem tudsz. Olyan súlyos vagy, hogy nem mozdulsz, s nem is mondasz semmit. Folyton gondolataidba vagy merülve. Bizonyára mindig komoly és fontos dolgokon töprengsz, ám mi pontosan tudjuk, mire gondolsz. Biztosak vagyunk benne, hogy ¼y§masundara lótuszlábait szeretnéd magas csúcsaidra helyezni, éppen úgy, ahogy mi szeretnénk azokat domború melleinkre vonni. — Kedves folyók, látjuk, nemigen van bennetek víz, a nyár miatt medretek kiszáradt. Nem is ékesítenek már benneteket virágzó lótuszok. Vékonyak és soványak vagytok, s ebbõl tudjuk, hogy éppolyan helyzetben vagytok, mint mi. Mindenünket elveszítettük, hisz ¼y§masundara távol van, s nem halljuk már kedves szavait. A szívünk sem ver jól, így mi is oly soványak és vékonyak lettünk, mint ti. Épp olyanok vagytok hát, mint mi. Azért fogytatok el, mert férjetek, az ócán nem küld nektek több vizet a felhõkön keresztül. A királynõk hasonlata nagyon szemléletes. A folyómeder kiszárad, ha az óceán a felhõk segítségével nem látja el többé vizével. Az óceán a folyó férje, ezért kötelessége ellátni õt vízzel. Ha egy férj nem gondoskodik arról, hogy felesége minden szükségeset megkapjon, ami életéhez kell, hitvese olyanná válik, mint a kiszáradt folyó. — Drága hattyúm, köszöntelek! — mondta egy királynõ. — Kérlek, gyere ide hozzánk! Ülj le, kérlek, s igyál egy kis tejet. Mondd, nincs számunkra semmi üzeneted ¼y§masundarától? Tudom, hogy Te vagy a hírvivõje, ezért ha van valami híred, kérlek, mondd el! A mi ¼y§masundaránk mindig független, soha nem kerül senki irányítása alá — mi is mind kudarcot vallottunk abban,
hogy az irányításunk alá vonjuk Õt. Téged kérdezünk hát: jól van-e ¼y§masundara? El kell mondanom neked: ¼y§masundara rendkívül állhatatlan. Barátsága csak ideig-óráig tart, s a legkisebb dolog miatt vége szakad. Meg tudnád nekem magyarázni, miért ilyen rideg hozzám? Azelõtt azt mondta nekem, én vagyok a legkedvesebb felesége. Emlékszik még szavaira? De ne is törõdjünk ezzel. Örülök, hogy látlak, kérlek, ülj le! Ám hiába is könyörögsz, hogy menjek ¼y§masundarához. Ha Õ nem törõdik velem, miért bolondulnék én Utána? Sajnálom, de meg kell mondanom neked: egy szánalomra méltó lélek követe vagy. Arra kérsz, menjek Hozzá, de én bizony nem megyek. Hogyan? Azt mondod, hogy Õ jön hozzám? Talán megszánt, hogy oly régóta sóvárgok Utána? Rendben van, idehozhatod. Ám ne hozd Vele legszeretettebb hitvesét, a szerencse istennõjét! Azt gondolod, egyetlen pillanatra sem válik meg tõle? Nem tud idejönni egyedül, Lak ¢m¦ nélkül? Viselkedése igazán bántó. Azt jelentené ez, hogy Lak¢m¦ nélkül ¼y§masundara már nem is lehet boldog? Egyetlen más felesége sem tudja boldoggá tenni? Azt jelenti ez, hogy egyikünk szerelme sem fogható ahhoz a szerelem-óceánhoz, amiben a szerencse istennõje fürdeti?
Az Úr K¥¢£a feleségei teljesen elmerültek Róla szóló gondolataikban. K¥¢£át Yogeªvarának, minden yog¦ mesterének is nevezik, s dv§rak§i feleségei mind a szívükben õrizték Õt, Yogeªvarát. Ahelyett, hogy a yoga misztikus erejének mestereivé próbálnánk válni, jobb, ha a legfelsõbb Yogeªvarát, K¥¢£át zárjuk a szívünkbe. Életünk így tökéletessé válik, s könnyedén eljuthatunk majd Isten birodalmába. Tudnunk kell, hogy K¥¢£a királynõi, akik Dv§rak§ban Vele éltek, elõzõ életükben a legkiválóbb bhakták voltak, akik arra vágytak, hogy K¥¢£a szerelmei legyenek. Teljesült a vágyuk: a feleségeivé válhattak, és a szakadatlan szerelem érzéseit élhették át K¥¢£ával, s végül mind a Vaiku£±ha-bolygókra kerültek. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége sohasem személytelen. Minden védikus írás transzcendentális tetteit és kedvteléseit dicsõíti. A Védákban és a R§m§ya£ában valójában másról sem esik szó, csakis az Õ cselekedeteirõl. A teljes védikus irodalom az Õ dicsõségét zengi. Amikor az érzõ szívû emberek — amilyenek a nõk is — megismerkednek az Úr K¥¢£a kedvteléseivel, azon nyomban vonzódni kezdenek Hozzá. Az érzékeny lelkületû emberek — amilyenek a nõk és a lányok — nagyon könnyen fordulnak a K¥¢£a-tudat felé. Így hát akiket vonz a K¥¢£a-tudat mozgalma, s folyamatosan ápolják magukban ezt a tudatot, azok minden bizonnyal elérik a legfelsõbb rendû felszabadulást: visszatérnek K¥¢£ához, Goloka-V¥nd§vanába. Ha K¥¢£a-tudata felélesztésével az ember a lelki világba juthat, elképzelhetjük, milyen boldogok és áldottak voltak K¥¢£a királynõi, akik személyesen beszélgettek Vele, s szemtõl szemben láthatták Õt. Az Úr K¥¢£a királynõinek szerencséje leírhatatlan. Transzcendentális tetteikkel személyesen gondoskodtak Róla: fürdették, etették, s számtalan más módon igyekezték boldoggá tenni és szolgálni. Nincs az a vezeklés vagy lemondás, ami Dv§rak§ királynõinek szolgálatához lenne fogható.
¼ukadeva Gosv§m¦ elmondta Par¦k¢it Mah§r§jának, hogy az önmegvalósítást szolgáló lemondás és vezeklés terén a dv§rak§i királynõk utolérhetetlenek. Az önmegvalósításnak egyetlen célja van: K¥¢£a. Ezért bár K¥¢£a és a királynõk kapcsolata közönséges férj-feleség kapcsolatnak tûnik, az alapvetõ elv, amit látnunk kell, a királynõk ragaszkodása K¥¢£ához. A lemondások és vezeklések mind azt a célt hivatottak szolgálni, hogy az embert eltávolítsák az anyagi világtól, s erõsítsék K¥¢ £a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége iránti ragaszkodását. K¥¢£a a menedéke mindenkinek, aki az önmegvalósítás útján halad. Feleségeivel együtt élte példás családfõi életét, végrehajtotta a kötelességeit, védikus áldozatokat mutatott be, mindezt azért, hogy megmutassa a kevéssé intelligens embereknek: a Legfelsõbb Úr soha nem személytelen. K¥¢£a egy közönséges feltételekhez kötött lélekként élte csodálatos életét feleségeivel és gyermekeivel, hogy arra tanítsa a valóban feltételekhez kötött lelkeket: vissza kell térniük K¥¢£a családjába, ahol Õ a középpont. A Yadu-dinasztia tagjai K¥¢£a családjában éltek, s minden tevékenységük középpontjában Õ állt. K¥¢£ához való ragaszkodásunk erõsítése sokkal fontosabb, mint a lemondás. A K¥¢£a-tudat mozgalmának is ez a célja. Prédikálásunk során mindig kihangsúlyozzuk, hogy nem számít, sanny§s¦-e az ember vagy g¥hastha (családos), csupán K¥¢£a iránti ragaszkodását kell erõsítenie, s élete tökéletessé válik. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a nyomdokait követve az ember élhet a családjával, élhet bármilyen társadalomban vagy nemzetben, ha célja nem az érzékkielégítésben való elmerülés, hanem a K¥¢£a iránti szeretet elérése. A feltételekhez kötött élet szintjérõl a felszabadult élet szintjére való felemelkedésnek négy alappillére van: a dharma, az artha, a k§ma és a mok¢a (vallás, anyagi gyarapodás, érzékkielégítés és felszabadulás). Ha valaki az Úr K¥¢£a családtagjai nyomdokait követve éli családi életét, és minden tevékenységének középpontjába K¥¢£át helyezi, e négy terület mindegyikén tökéletes sikert érhet el.
K¥¢£ának tehát tizenhatezer-száznyolc felesége volt — valamenynyiük a legmagasabb szinten álló felszabadult lélek —, s közöttük Rukmi£¦ királynõ volt a legfõbb. Rukmi£¦ után még hét fõ feleség következett, s e nyolc királynõ fiainak nevét már felsoroltuk. Rajtuk kívül összes többi királynõjétõl is tíz-tíz fia született K¥¢£ának, így összesen tizenhatezer-száznyolcszor tíz fia volt. Ezen azonban senki ne lepõdjön meg. Mindig emlékeznünk kell arra, hogy K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, s a hatalma végtelen. Minden élõlényt a fiának tart, így hát nem kell azon csodálkoznunk, hogy százhatvanegyezer-nyolcvan ragaszkodó fia volt. K¥¢£a legkiválóbb fiai közül tizennyolcan mah§-rathák voltak. A mah§-ratha olyan harcos, aki több ezer katonával,
kocsihajtóval, lovassal és elefánttal tud egymaga megküzdeni. K¥¢£a e tizennyolc mah§-ratha fia nagy hírnévnek örvend, s majdnem minden védikus írásban szó esik róluk. Nevük a következõ: Pradyumna, Aniruddha, D¦ptim§n, Bh§nu, S§mba, Madhu, B¥hadbh§nu, Citrabh§nu, V¥ka, Aru£a, Pu¢kara, Vedab§hu, ¼rutadeva, Sunandana, Citrab§hu, Vir¡pa, Kavi és Nyagrodha. Közülük Pradyumnát tartják a legkiválóbbnak. Pradyumna Rukmi£¦ királynõ legidõsebb fia, s apjának, az Úr K¥¢£ának minden tulajdonságát örökölte. Anyai nagybátyjának, Rukm¦nak a leányát vette feleségül, és ebbõl a házasságból született Aniruddha. Aniruddhának olyan erõ volt a birtokában, hogy tízezer elefánt ellen tudott harcolni. Nagyanyja — Rukmi£¦ — bátyjának, Rukm¦nak az unokáját vette feleségül. Mivel a másodunokatestvérek közötti vérrokonság már elég távoli, nem volt szokatlan az ilyen házasság. Aniruddha fiát Vajrának hívták. Õ volt az egyetlen, aki túlélte a Yadu-dinasztia teljes pusztulását, melyet egy br§hma£a átka idézett elõ. Egyetlen fia volt, Pratib§hu. Az õ fiát Sub§hunak, Sub§hu fiát ¼§ntasenának, ¼§ntasena fiát pedig ¼atasenának hívták. ¼ukadeva Gosv§m¦ elmondta, hogy a Yadu-dinasztiában mindenkinek rengeteg gyermeke volt. K¥¢£ához hasonlóan, akinek számtalan fia, unokája és dédunokája született, az imént említett királyoknak is hasonlóan népes családjuk volt, s valamennyiük rendkívüli gazdagságban és fényûzésben élt. E királyok kivétel nélkül erõsek és hosszú életûek voltak, s ami a legfontosabb, mindannyian a bráhmanikus kultúra állhatatos követõi voltak. Egy k¢atriya királynak kötelessége, hogy ápolja a bráhmanikus kultúrát és védelmezze az igaz br§hma£ákat, s a Yadu-dinasztia királyai mind eleget tettek e kötelességüknek. Olyan sokan voltak, hogy még ha több ezer évig is élne valaki, akkor sem tudná megszámlálni õket. ¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦ elmondta Par¦k¢it Mah§r§jának, hogy megbízható forrásból azt hallotta: csupán gyermekeik tanítására a Yadu-dinasztia vagy harmincnyolcmillió-nyolcszázezer tanítót, §c§ryát fogadott fel. Ha ennyi tanítóra volt szükség csupán gyermekeik tanítására, elképzelhetjük, hány tagot számlálhatott az egész dinasztia. Ami a katonai erejüket illeti: magának Ugrasena királynak tíz kvadrillió katonából álló testõrsége volt. Mielõtt az Úr K¥¢£a megjelent volna ebben az univerzumban, sok véres háború zajlott le a démonok és a félistenek között. Rengeteg démon meghalt a csaták során, s mind lehetõséget kaptak arra, hogy királyi családokban szülessenek meg a földön. Elõkelõ királyi rangjuk aztán rettentõ felfuvalkodottá tette õket, s alattvalóik sanyargatásán kívül mással nemigen törõdtek. Az Úr K¥¢£a azért jelent meg ezen a bolygón a Dv§para-yuga végén, hogy elpusztítsa ezeket a démonokat. Ahogyan a Bhagavad-g¦t§ban áll: paritr§£§ya s§dh¡n§° v¦n§ª§ya ca du¢k¥t§m; az Úr azért jön, hogy megvédelmezze a bhaktákat és elpusztítsa a gonoszakat. Több félistent is arra kért, jelenjen meg a földön és segítse Õt transzcendentális kedvtelései során. Amikor K¥¢£a megjelent, örök szolgái kíséretében jött, de a Yadu-dinasztiában számos félisten is megszületett, akiket K¥¢£a kért meg arra, hogy szálljanak alá, és támogassák küldetését. A Yadudinasztiának százegy nemzetsége élt a birodalom különbözõ területein, s e nemzetségek minden egyes tagja isteni helyzetének megfelelõen tisztelte az Úr K¥¢£át, s mindannyian szívük legmélyéig a bhaktái voltak. A Yadudinasztiában mindenki gazdag és boldog volt, s bõségben, aggodalomtól mentesen élt. K¥¢£a iránti feltétlen odaadásuknak és hitüknek köszönhetõen egyetlen király sem tudta legyõzni õket soha. Szeretetük oly erõs volt, hogy még szokásos tevékenységeik közben is — ha ültek, ha aludtak, ha utaztak, ha beszélgettek, ha szórakoztak, ha tisztálkodtak, ha fürödtek — csak K¥¢£ára gondoltak, s teljesen megfeledkeztek a saját testükrõl. Ez jellemzõ az Úr K¥¢ £a tiszta bhaktáira. Amiként egy közönséges emberrel is megesik néha, hogy annyira elmerül egy gondolatban, hogy megfeledkezik minden testi szükségletérõl, a Yadu-dinasztia tagjainak figyelme is — miközben testi szükségleteikrõl mintegy gépiesen gondoskodtak — valójában mindig K¥¢£ára irányult, s az elméjük örökké K¥¢£a-tudatban volt elmerülve. ¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦ az Úr K¥¢£ára jellemzõ öt kiválóság leírásával fejezi be a ¼r¦mad-Bh§gavatam tizedik énekének kilencvenedik fejezetét.
Az elsõ kiválóság a következõ: Mielõtt az Úr K¥¢£a megjelent volna a Yadu-dinasztiában, a Gangesz folyót tartották minden dolog közül a legtisztábbnak — még a tisztátalan dolgok is megtisztultak, ha a Gangesz vize megérintette õket. E különleges hatalmát annak köszönheti a Gangesz, hogy az Úr Vi¢£u lábujjaitól ered. Amikor azonban az Úr K¥¢£a, a Legfelsõbb Vi¢£u megjelent a Yadu-dinasztiában, s beutazta az egész Yadu Birodalmat, a Yadukhoz fûzõdõ meghitt kapcsolata miatt nem csupán híressé vált az egész család, de mindenki megtisztult a jelenlétükben, amelynek még a Gangesznél is nagyobb megszentelõ ereje volt. Az Úr K¥¢£a megjelenésének második kiválósága az, hogy bár úgy tûnt, a bhaktáknak védelmet nyújt, a démonokat pedig elpusztítja, mind a bhakták, mind a démonok ugyanazt az eredményt érték el. Az ötféle felszabadulás közül, amiben az Úr K¥¢£a részesíti a lelkeket, Ka°sa és a hozzá hasonló démonok a s§yujya-mukti, a Legfelsõbbel való eggyéválás felszabadulásának áldásában részesültek, míg a gop¦k a K¥¢£ával való személyes együttlét helyzetébe kerültek. A gop¦k megtartották egyéni létüket, hogy az Úr K¥¢£a személyes társaságát élvezzék, de Ka°sára az Úr személytelen brahmajyotija várt. Más szóval mind a démonok, mind a gop¦k lelkileg felszabadultak, de mivel a démonok K¥¢£a ellenségei voltak, a gop¦k viszont a barátai, a démonokat elpusztította az Úr, míg a gop¦kat a menedékébe fogadta. Az Úr K¥¢£a megjelenésének harmadik kiválósága az, hogy a szerencse istennõje, akit olyan félistenek imádnak, mint az Úr Brahm§, Indra és Candra, örökké megmaradt az Úr szolgálatában, annak ellenére, hogy az Úr a gop¦kat részesítette elõnyben. Lak¢m¦j¦, a szerencse istennõje minden tõle telhetõt megtett, hogy a gop¦kkal azonos szintre kerülhessen, ám nem járt sikerrel. Mégis hûséges maradt K¥¢£ához, pedig általában nem marad egy helyen, még akkor sem, ha a leghatalmasabb félistenek imádják, például az Úr Brahm§.
Az Úr K¥¢£a megjelenésének negyedik kiválósága nevének dicsõségéhez kapcsolódik. A védikus irodalom kijelenti, hogy ha az Úr R§ma nevét háromszor kimondja az ember, ugyanabban
az áldásban részesül, mint ha az Úr Vi¢£u neveit mondaná ki ezerszer, míg az Úr K¥¢£a nevét elég egyetlen egyszer kimondania, hogy ugyanebben az áldásban részesüljön. Más szóval az Istenség Legfelsõbb Személyiségének — Vi¢£ut és R§mát is beleértve — szent nevei közül K¥¢£a szent neve a leghatalmasabb. A védikus irodalom ezért külön hangsúlyt fektet K¥¢£a szent nevének ismétlésére: Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare, Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare. Ebben a korban az Úr Caitanya vezette be K¥¢£a szent nevének éneklését, s ennek köszönhetõen a felszabadulás könnyebben elérhetõvé vált, mint bármely másik korban. Az Úr K¥¢£a tehát kiválóbb, mint más inkarnációi, bár mindannyian egyformán az Istenség Legfelsõbb Személyisége.
Az Úr K¥¢£a megjelenésének ötödik kiválósága az, hogy a Bhagavad-g¦t§ban tett kijelentésével, miszerint ha valaki meghódol Elõtte, azzal eleget tesz a vallásos rítusok valemennyi elõírásának, a legmagasabb rendû vallásos elvet alapozta meg. A védikus irodalom húszféle vallásos elvet említ, s a különféle ª§strák ezek mindegyikét leírják. Az Úr K¥¢£a azonban olyan kegyes e kor elesett, feltételekhez kötött lelkeihez, hogy személyesen jelent meg s kért mindenkit arra, hagyjon fel a vallásos ceremóniák minden változatával, s hódoljon meg csupán Õelõtte. E Kali-korszakban a vallásos elvek háromnegyed része eltûnt, s fennmaradó negyedét is alig-alig követik az emberek. Az Úr K¥¢£a kegyébõl azonban nem csupán a Kali-yuga e hiányossága szûnt meg teljesen, hanem a vallás folyamata is olyan egyszerûvé vált, hogy csupán az Úr K¥¢£ának végzett odaadó szolgálattal, szent neveinek dicsõítésével — Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢ £a K¥¢£a, Hare Hare, Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare — elérhetjük a vallás legmagasabb rendû célját: a lelki világ legfelsõbb bolygójára, Goloka-V¥nd§vanába kerülhetünk. Mindezek fényében nyomban megérthetjük, milyen hatalmas áldás volt az Úr K¥¢£a megjelenése a földön; ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy egyáltalán nem volt különleges dolog a Részérõl, hogy megjelenésével az egész világot megmentette.
¼ukadeva Gosv§m¦ a következõ dicsõítõ szavakkal fejezi be az Úr K¥¢£a mindenek feletti kiválóságainak leírását: — Ó, Uram, K¥¢£a, minden dicsõséget Neked, aki Param§tm§ként minden élõlény szívében jelen vagy, s ezért Jananiv§sának, a mindenki szívében ott lakozó Úrnak is neveznek. Ahogyan a Bhagavad-g¦t§ban is áll: ¦ªvara¤ sarva-bh¡t§n§° h¥d-deªe 'rjuna ti¢±hati; Param§tm§-formájában a Legfelsõbb Úr mindenki szívében ott él. Ez azonban nem azt jelenti, hogy K¥¢£ának — az Istenség Legfelsõbb Személyiségeként — ne lenne különálló léte. A m§y§v§d¦ filozófusok elfogadják a Parabrahman mindent átható arculatát, de amikor a Parabrahman, vagyis a Legfelsõbb Úr alászáll, azt gondolják, hogy megjelenését az anyagi természet irányítja. Mivel az Úr K¥¢£a Devak¦ fiaként jelent meg, a m§y§v§d¦ filozófusok egy közönséges élõlénynek tekintik Õt, aki megszületett ebben az anyagi világban. Ezért ¼ukadeva Gosv§m¦ figyelmezteti õket: devak¦-janmav§da. Ez azt jelenti, hogy bár K¥¢£át Devak¦ fiaként ismerik, valójában Õ a Felsõlélek, a mindent átható Istenség Legfelsõbb Személyisége. A bhakták azonban a devak¦-janma-v§da kifejezést másképpen értelmezik. Tudják, hogy K¥¢ £a valójában Yaªod§ anya fia volt. Bár K¥¢£a elõször Devak¦ fiaként jelent meg, rögtön átkerült Yaªod§ anya ölébe, és gyermekkori kedvteléseivel Yaªod§ anyát és Nanda Mah§r§ját tette boldoggá. Ezt maga Vasudeva is elismerte, amikor Kuruk¢etránál találkozott Nanda Mah§r§jával és Yaªod§val. Belátta, hogy K¥¢£a és Balar§ma Yaªod§ anya és Nanda Mah§r§ja fiai voltak, míg õ és a felesége, Devak¦, csak a névleges szüleik. K¥¢£a és Balar§ma valódi apja és anyja tehát Nanda és Yaªod§ volt. Ezért nevezi ¼ukadeva Gosv§m¦ az Úr K¥¢£át devak¦-janma-v§dának. ¼ukadeva Gosv§m¦ ezután tovább dicsõíti az Urat, s elmondja, hogy K¥¢£át ünnepli a yadu-vara-pari¢at, azaz a Yadu dinasztia gyülekezeti csarnoka. K¥¢£a az elpusztítója számtalan démonnak, folytatja ¼ukadeva Gosv§m¦. K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, különféle anyagi energiáinak segítségével is megölhetett volna minden démont, de személyesen akart végezni velük, hogy felszabadítsa õket. Pusztán a démonok elpusztítása miatt nem lett volna szükség arra, hogy K¥¢£a megjelenjen az anyagi világban; puszta vágya elég lett volna ahhoz, hogy a démonok ezrei személyes beavatkozása nélkül mind elpusztuljanak. Valójában a tiszta bhakták kedvéért szállt alá: hogy gyermekként játszhasson Yaªod§ anyával és Nanda Mah§r§jával, s hogy boldoggá tegye Dv§rak§ lakóit. A démonok elpusztításával és a bhakták megvédelmezésével az Úr K¥¢£a a valódi vallás, az Isten iránti szeretet alapjait vetette meg. Az Isten iránti szeretet alapelvét követve még a sthira-carának nevezett élõlények is megszabadulnak minden anyagi szennyezõdéstõl, s a lelki világba kerülnek. A sthira szó a mozdulatlan fákra és a többi növényre utal, a cara pedig a mozgó állatokra, különösen a tehenekre. Amikor K¥¢£a jelen volt a földön, felszabadította a fákat, a majmokat, minden növényt és állatot, akik megpillantották és szolgálták Õt V¥nd§vanában és Dv§rak§ban egyaránt. ¼ukadeva Gosv§m¦ ezután tovább dicsõíti az Urat, kiemelve, hogy az Úr K¥¢£a boldoggá tette a gop¦kat és Dv§rak§ királynõit; elbûvölõ mosolyával nemcsak V¥nd§vana gop¦jait, hanem Dv§rak§ királynõit is magával ragadta. Ezzel kapcsolatban ¼ukadeva Gosv§m¦ a vardhayan k§ma-devam szavakat használja. A sok-sok v¥nd§vanai gop¦ban a kedvesükként, Dv§rak§ számtalan királynõjében pedig a férjükként K¥¢£a szerelmes vágyakat ébresztett, hogy mindig Vele akarjanak lenni. Isten és saját valódi önazonossága elérése érdekében az embernek általában több ezer évig tartó szigorú vezekléseknek és lemondásoknak kell alávetnie magát. A gop¦k és Dv§rak§ királynõi azonban pusztán azáltal, hogy felfokozott érzéki vágyaik ösztönzésére a kedvesükként, illetve a férjükként akarták élvezni K¥¢£át, a felszabadulás legmagasabb szintjét érték el. Az Úr K¥¢£a és a gop¦k, illetve királynõk kapcsolata egyedülálló az önmegvalósítás történelmében. Az emberek általában úgy gondolják, az önmegvalósítás érdekében az erdõbe vagy a hegyekbe kell vonulniuk, hogy ott szigorú lemondásoknak és vezekléseknek vessék alá magukat. De a gop¦k és a királynõk pusztán azzal, hogy szerelemmel ragaszkodtak K¥¢£ához, s társaságát egy úgynevezett érzéki módon, egy gazdag és fényûzõ környezetben élvezték, a
legmagasabb szintû — még a nagy bölcsek és szentek számára is elérhetetlen — felszabadulást érték el. Ugyanakkor Ka°sa, Dantavakra, ¼iªup§la és a hozzájuk hasonló démonok is a legnagyobb áldásban részesültek: a lelki világba kerültek. A ¼r¦mad-Bh§gavatam elején ¼r¦la Vy§sadeva felajánlotta tiszteletteljes hódolatát a Legfelsõbb Igazságnak, V§sudevának — K¥¢£ának. Ezután arra tanította fiát, ¼ukadeva Gosv§m¦t, hogy prédikálja a ¼r¦mad-Bh§gavatamot. Ezzel van összefüggésben az is, hogy ¼ukadeva Gosv§m¦ az Urat a jayati szóval dicsõíti. ¼r¦la Vy§sadeva, ¼ukadeva Gosv§m¦ és a tanítványi láncolat minden §c§ryája nyomdokait követve a világon mindenkinek dicsõítenie kell az Úr K¥ ¢£át, s a saját boldogsága érdekében el kell fogadnia a K¥¢£a-tudat mozgalmát. A folyamat egyszerû és üdvös. Csupán a mah§-mantrát kell ismételnünk: Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare, Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare. Az Úr Caitanya ezért azt ajánlotta, hogy az ember legyen közömbös az anyagi élet kedvezõ és kedvezõtlen fordulataival szemben. Az anyagi élet ideiglenes, s megpróbáltatásai ahogyan jönnek, ugyanúgy el is szállnak. Ám amikor szembekerülünk velük, olyan türelmesnek kell lennünk, mint egy fa, olyan alázatosnak és szerénynek, mint az utcán heverõ szalmaszál, de mindenképpen meg kell õriznünk a K¥¢£a-tudatunkat a Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare, Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare mantra ismétlésével.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a, minden élõlény Felsõlelke indokolatlan kegyébõl alászáll, és különféle inkarnációiban bemutatja számtalan transzcendentális kedvtelését. Az Úr K¥¢ £a különbözõ inkarnációinak vonzó kedvteléseit hallgatva a feltételekhez kötött lélek lehetõséget kap a felszabadulásra. A legelbûvölõbbek és a legboldogítóbbak azonban magának az Úr K¥¢£ának a kedvtelései, hiszen az Úr K¥¢£a végtelenül elbûvölõ személyisége mindenkit vonz.
Miközben ¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦ szent nyomdokait követve e K¥¢£a-könyvet írtuk, az a vágy vezérelt minket, hogy a benne található történeteket átadjuk a jelen kor feltételekhez kötött lelkeinek, s hogy e történetek olvasása és meghallgatása valódi boldogságot nyújtson nekik. Az Úr K¥¢£a kedvteléseit hallgatva az ember minden kétséget kizáróan eléri a felszabadulást, s hazatérhet, vissza Istenhez. ¼ukadeva Gosv§m¦ kijelenti, hogy ha az Úr transzcendentális kedvteléseinek és cselekedeteinek történeteit hallgatjuk, fokozatosan átvágjuk szívünkben az anyagi szennyezõdés csomóit. Ezért bárki is legyen az, ha valaki az Úr K¥¢£a társaságára vágyik Isten transzcendentális királyságában, ahol a lét gyönyörteljes és örökkévaló, akkor az Úr K¥¢£a kedvteléseit kell hallgatnia, s a mah§-mantrát kell énekelnie: Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare, Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a transzcendentális kedvteléseinek olyan hatalmas ereje van, hogy ha valaki csupán hallgatja vagy olvassa a K¥¢£a-könyv történeteit, vagy felidézi magában õket, minden kétséget kizáróan a lelki világba kerül, ahová máskülönben nagyon nehéz eljutni. Az Úr K¥¢£a kedvteléseinek leírásai annyira vonzóak, hogy az ember akaratlanul is ösztönzést fog érezni magában arra, hogy újra és újra áttanulmányozza õket; s minél többet tanulmányozza az Úr kedvteléseit, annál inkább ragaszkodni fog Hozzá. Ez a K¥¢£a iránti ragaszkodás teszi az embert alkalmassá arra, hogy eljusson az Úr lakhelyére, Goloka-V¥nd§vanába. Ahogyan azt az elõzõ fejezetbõl megtudtuk: az anyagi világot csak úgy lehet átszelni, ha átjutunk az anyagi természet szigorú törvényeinek akadályain. E szigorú törvények nem állíthatják meg azonban annak a fejlõdését, akit a lelki világ vonz. Ezt maga az Úr erõsíti meg a Bhagavad-g¦t§ban: az anyagi természet törvényeit nagyon nehéz legyõzni, de aki meghódol az Úrnak, az könnyedén fölébe kerekedik a tudatlanságnak. Az anyagi természet nincs hatással a lelki világra. Ahogy azt megtudtuk a ¼r¦madBh§gavatam második énekébõl, a lelki világra sem az anyagi természet befolyása, sem a félistenek irányító ereje nem hat. ¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦ ezért azt mondta Par¦k¢it Mah§r§jának a második ének elején, hogy minden feltételekhez kötött léleknek az Úr transzcendentális kedvteléseiben, azaz e kedvtelések hallgatásában és elbeszélésében kell elmerülnie. Azt is elmondta, hogy régebben sok király és uralkodó vonult el az erdõ mélyére, hogy szigorú lemondásokat és vezekléseket végezzen, s hazajusson, vissza Istenhez. Indiában napjainkban is láthatjuk, hogy sok emelkedett transzcendentalista maga mögött hagyja családi életét, s V¥nd§vanába megy, hogy egyedül éljen és kizárólag az Úr szent kedvteléseit hallgassa és dicsõítse. A ¼r¦mad-Bh§gavatam is ezt a folyamatot ajánlja, s V¥nd§vana hat Gosv§m¦ja is így élt, manapság azonban karm¦k és ál-bhakták lepték el V¥nd§vana szent földjét, akik pusztán mímelik azt, amit ¼ukadeva Gosv§m¦ ajánlott. A tizedik ének utolsó versében az áll, hogy régen sok király és uralkodó vonult el az erdõ mélyére ezzel a szándékkal, de ¼r¦la Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ çh§kura nem ajánlja, hogy az ember megfelelõ érettség nélkül folytasson magányos életet V¥nd§vanában. Aki kellõ érettség nélkül megy V¥nd§vanába, hogy ¼ukadeva Gosv§m¦ utasításait követve ott éljen, az újra áldozatul fog esni a m§y§nak, még akkor is, ha V¥nd§vanában él. Hogy elejét vegye az efféle nem hiteles, önkényes v¥nd§vanai remetéskedésnek, ¼r¦la Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ çh§kura egy nagyon szép dalt írt, melyben a következõket mondja: „Kedves elmém, miért vagy oly büszke arra, hogy vai¢£ava vagy? Csupán azért végzed magányos imádatodat, s azért énekled az Úr szent nevét, mert olcsó népszerûségre vágysz. A szent név éneklése tehát puszta nagyravágyás a részedrõl. Az olcsó elismerésre való törekvés nem különb a disznó ürülékénél, hiszen a népszerûség is csupán M§y§ birodalmának része.” Egyesek azért mennek V¥nd§vanába, hogy kivívják mások megbecsülését, de ahelyett, hogy elmerülnének a K¥¢£a-tudatban, csak pénzre, nõkre, a röpke boldogságoknak e mulandó forrásaira gondolnak. Sokkal jobb ennél, ha az ember minden nõt és pénzt, amivel rendelkezik, az Úr szolgálatába állít, mert az érzéki élvezet nem a feltételekhez kötött lelkek számára van. Az érzékek mestere H¥¢¦keªa, az Úr K¥¢£a, ezért az érzékeket mindig az Õ szolgálatában kell használni. Ami az anyagi megbecsülésre való vágyat illeti, nagyon tanulságos azoknak a démonoknak a példája — például R§va£áé —, akik szembe akartak szállni az anyagi természet törvényeivel, de mind kudarcot vallottak. Anélkül, hogy az Urat szolgálná, az embernek nem szabad démonikus módon, holmi áltekintély érdekében vai¢£avának kiáltania ki magát. Amikor valaki az Úr odaadó szolgálatát végzi, automatikusan része lesz a vai¢£avának kijáró elismerésben. Nem szabad
irigynek lenni az Úr dicsõségét prédikáló bhaktákra. Magunknak is volt már részünk abban, hogy néhány úgynevezett b§b§j¦ azt tanácsolta nekünk V¥nd§vanában: a prédikálásra semmi szükség, jobb, ha az ember V¥nd§vanában él, s egy magányos helyen a szent névben merül el. Ezek a b§b§j¦k nem tudják, hogy aki prédikál és az Istenség Legfelsõbb Személyiségét dicsõíti, azt a jó hírnév mindenhová elkíséri. Az embernek így hát nem szabad kellõ érettség nélkül felhagynia tisztességes családos életével, hogy helyette egy erkölcstelen életet éljen V¥nd§vanában. ¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦ tanácsa — az ember hagyja el otthonát és vonuljon el K¥¢£a után kutatva az erdõbe — nem azoknak szól, akik még nem érettek erre. Par¦k¢it Mah§r§ja azonban megfelelõ érettséggel rendelkezett. Gyermekkorától kezdve imádta az Úr K¥¢£a m¡rtiját, még családfenntartóként is, s annak ellenére, hogy családos volt, soha nem ragaszkodott semmihez. Amikor megtudta, hogy meg fog halni, minden családi kapcsolatot maga mögött hagyva nyomban elindult, s leült a Gangesz partján, hogy végighallgassa a ¼r¦mad-Bh§gavatamot a bhakták körében. Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a K¥¢£a-könyv kilencvenedik fejezetéhez, melynek címe: „Az Úr K¥¢£a kedvteléseinek összefoglalása”.