Közösségi média nélkül nem következett volna be az «arab tavasz»: 4-9. oldal
D MO
A Ringier-csoport magazinja | 2011 Szeptember
Tartalom
csoport magazinja
18
4 Média: Mekkora a szerepe a közösségi médiának a tájékozódásban?
8 Interjú: Hamed Abdel-Samad a
Facebook és társai fontosságáról
24
14
10 Rádió: Milyen lehetőségekkel rendelkezik az internet alapú rádiózás?
14 Multimédia: Hogyan szeretné
meghódítani a «Ringier Studios» az alkalmazások világát?
15 Együtt a liftben … … Thomas
Trübbel, az Új Piacok részleg Afrikából visszatért vezetőjével
16 Ringier nézőpont: Három hónap legjobb sajtófotói a világ négy sarkából
18 Jubileum: A Schweizer
Illustrierte hamarosan 100 éves. Visszatekintünk
24 Glossza: Hogyan szabaduljunk meg azoktól a szellemektől, melyeket tíz éve magunk idéztünk meg
15
26 Háttér: Hogyan kerítsük mikrofonvégre Rod Stewartot?
28 Michael Ringier: Lapkiadónk
azokról az újságírókról, akik gyávaságból nem néznek szembe a tényekkel
29 Válaszok: Munkatársaink kérdezték vezetőinktől
30 Belső ügyek: Jubiláló kollégák júliustól szeptemberig
Írja meg véleményét:
[email protected] Link: domo.ringier.com
Impresszum
Kiadó: Ringier AG, Corporate Communications. Osztályvezető: Matthias Graf, CCO, Dufourstrasse 23, 8008 Zürich, Telefon +41 44 259 62 25. Főszerkesztő: Andi Kämmerling, Telefon +41 44 259 68 64, Fax +41 44 259 86 35,
[email protected]. Szerkesztőségi munkatársak: Hannes Britschgi, Johannes von Dohnanyi, Edi Estermann, Ulli Glantz (vizuális kivitelezés), Helmut-Maria Glogger, Peter Hossli. Fordítók: Xavier Pellegrini/Textes.ch, (Genève), Claudia Bodmer (Zürich), Hadzsi Imre/Word by Word (Budapest), Giorgiana Bodea (Bukarest), Yuan Pei Translation (Peking). Grafikai koncepció: Stéphane Carpentier. Layout/ gyártás: Nadine Zuberbühler, Adligenswil (Svájc), Jinrong Zheng (Kína). A kép szerkesztése: Ringier Redaktions Services Zürich. Nyomtatás: Ringier Print Ostrava és SNP Leefung Printers. Utánnyomás (még kivonatosan is) csak a szerkesztőség engedélyével lehetséges. Kiadás: 12 400 példányban. A DOMO a következő nyelveken hozzáférhető: német, angol, francia, román, magyar és kínai.
4 28
16 8
26
DOMO – 2011 Szeptember
| 3
Háttér
Határtalan szabads dság az interneten Régóta tudjuk: az internet és a közösségi média, a Facebook és a Twitter nélkül nem következett volna be az «arab tavasz». De az is tény, hogy ami az új médiából időnként a lapok szerkesztőségébe kerül, nem feltétlenül hiteles. És fordítva is igaz: ha valami hivatalos forrásból jön, attól az még nem tekinthető hazugságnak. A DOMO szerzője, Johannes von Dohnanyi konkrét példákkal illusztrálja állításait.
A
«Sandmonkey» néven futó blogger már évek óta hitelesen és részletesen tudósított a fiatal egyiptomiak frusztráltságáról és a szklerotikus Mubarak-rezsim botrányairól. Így nem is volt meglepő, hogy az elsők között vette észre az egyiptomi cyber-undergrund tagjai között kialakuló tiltakozási hullámot.
Már idén januárban arról írt, hogy a tunéziai zavargások jótékony hatással voltak a kairói forradalmi lendületre. Mikor a tüntetők megszállták az egyiptomi főváros központjában található Tahrir teret, «Sandmonkey» percről percre tudósított Twitteren a felkelők és a rendőrség, illetve a Mubarak-rezsim verőlegényei közötti összecsapásokról. Hogy aztán febru-
ár 3-án a következő gyújtó hangvételű felszólítást intézze blogjában olvasóihoz: «Felszólítalak benneteket: Hozzátok barátaitokat, tegyetek be kötszert, és nézzétek meg közvetlen közelről, mennyit ér Mubarak szava. Egyiptomnak szüksége van rátok! Legyetek hősök!» Kilenc nappal később a 30 éves Mubarak-rezsim a történelmi múlt a
A Twitter, a Facebook és a hasonló szolgáltatások forradalmi változásokat indítottak el. Legalábbis ezt mutatják a fehér pontok és vonalak a Google központjában található mélykék világtérképen, mely az éppen élő virtuális kapcsolatokat ábrázolja. Minél világosabb egy régió és minél vastagabb a vonal, annál több kapcsolat jön létre az emberek között.
4 |
DOMO – 2011 Szeptember
DOMO – 2011 Szeptember
| 5
Háttér
6 |
DOMO – 2011 Szeptember
Ennek körülbelül annyi értelme van, mint megpróbálni cseppenként befogni egy szétpukkant szappanbuborékot. Hiszen a rendzavaróknak feltehetően nem okoz majd problémát kölcsönvenni egy barátjuk mobilját vagy internethozzáférését. De az internetes információk valóságtartalmára sincs garancia. «Aminát ma reggel a szíriai állambiztonsági szervek emberei ismeretlen helyre vitték.» A hír, ami a fiatal blogger hölgy Facebook oldalán jelent meg, sokként hatott. Amina Arraf, aki saját bevallása szerint a Damaszkuszi Egyetem leszbikus hallgatója volt, heteken át a Szíriából érkezett hírek egyik legfontosabb forrása volt. Azért érdemes hozzátenni, ebben az is közrejátszott, hogy Amina csupa olyan tulajdonsággal rendelkezett, ami predesztinálta arra, hogy egyik pillanatról a másikra a bulvárra fogékony sajtó sztárjává váljon: Facebook profilján egy he-
•
a részévé vált. «Ma, évek óta először félelem nélkül fogok aludni, nem tartok tőle, hogy Mubarak biztonsági szolgálata megtalál, letartóztat és megkínoz» - írta «Sandmonkey» február 12-én: «Ma ünnepelni fogok. De holnap megint online leszek.» Az internet és a közösségi média, például a Facebook és a Twitter nélkül az «arab tavasz» nem következett volna be. Legyen szó Tunéziáról vagy Egyiptomról, Líbiáról, Jemenről vagy Bahreinről, Jordániáról vagy Szíriáról: Az autokraták legnagyobb ellensége a jól informált polgár, aki egy mobiltelefonos kamerával felszerelkezve az interneten át leplezi le az állami média vélemény-monopolistáinak hazugságait. A Youtube-on elhelyezett elnyomásról és mészárlásról készült képekből és videókból (ld. keretes cikk a 7. oldalon) már nem csak a nyugati tévéadók, mint a BBC vagy CNN válogatnak, hanem olyan arab csatornák is, mint az al-Jazeera és az al-Arabyia. Az internet szószólói számára ezért egyértelmű: az internet azáltal, hogy karnyújtásnyi, avagy kattintásnyi közelségbe hozza a demokráciát és a politikai jogokat, végső soron növeli a polgárok részvételét a politikai akaratnyilvánítási és döntési folyamatban. Megfordítva a dolgot viszont az is elmondható, hogy a Google térképe a közösségi médiumok használatáról (ld. grafika a 4-5. oldalon) globálisan is rávilágít, hogy hol nincs egyéni és politikai szabadság. Minél kevésbé világít egy régió, annál erősebb a cenzúra és az internet felett gyakorolt állami ellenőrzés. Van azonban, amiről a virtuális világ élharcosai nem szívesen beszélnek: az internet korlátlan szabadsága is rejt bizonyos kockázatot. Nem minden nevezhető áldásnak, ami a Google térképén oly fényesen világít. Ugyanaz a technológia, amivel az arab térség felkelői koordinálták tevékenységüket, augusztus elején, Nagy-Britanniában fosztogatóknak és bűnöző bandáknak segített abban, hogy szervezkedjenek. Négy napon át az urbánus vandálok a Twitter, Facebook és több ezer BlackBerry-ről küldött szöveges üzenet segítségével gyorsabbak voltak, mint a rendfenntartók. Mint minden hatalmon lévő erő, mely társadalmi változásokat generáló technológiai újdonságokkal találkozik, az angol miniszterelnök, David Cameron is represszióval és cenzúrával reagált. Konzervatív pártja mostanság azon gondolkodik, hogy a zavargók esetében mobiltelefon és internet tilalmat rendel el:
Jól mutatja a modern technológia sebezhetőségét az a botrány, ami a brit «News of the World» című lap körül alakult ki. Újságírók hírességek mobilos üzenetrögzítőit törték fel, hogy lehallgassák azok magánéletét. A válasz nem késett: Rebekah Brooks főszerkesztőt (ld. fenti fotó) letartóztatták, a «News of the World-öt» pedig 168 év elteltével beszüntették.
lyes, fiatal hölgy tekintett ránk, aki a férfiak által dominált, prűd arab társadalmi viszonyok közepette is vállalta leszbikusságát. Ráadásul ékesszóló stílusa önálló véleménnyel párosult a legtöbb szíriai eseménnyel kapcsolatban, és ezek ráadásul – szakértők szerint – kellően megalapozottak voltak. Vajon mit tesznek majd vele Bassár el-Aszad pribékei? - hangzott a kérdés mindenhonnan. Az internetes közösség indulatai el-
szabadultak. A digitális aláírásokat gyűjtő «Free Amina» petíciós oldalon a csatlakozók száma az égbe szökött. Nemzetközi leszbikus szervezetek Szíria teljes bojkottjára szólítottak fel. Az Amnesty International, a Human Rights Watch, sőt még az ENSZ is azt követelte, hogy bocsássák szabadon a bátor szír blogger hölgyet. Aztán néhány nappal később elkezdtek szaporodni a kérdőjelek. Kiderült, hogy soha senki nem találkozott még személyesen Aminával. Az interjúkérelmeket – például egy Skypeon keresztüli beszélgetésre – mindig következetesen elutasította. Hekkerek aztán a fiatal leszbikus hölgy digitális nyomát nem Damaszkuszig, hanem egy kis chicagói elővárosig követték. De az adott címen nem sokkal azelőttig egészen más, egy örök egyetemi hallgató, Tom MacMaster lakott. Ezt a bizonyos úriembert aztán nem sokkal később a hekkerek az Edinburghi Egyetemen találták meg. Furcsa módon az Aminával kapcsolatos, elméletileg Szíriából érkező életjelek innen jöttek. Egy nappal később MacMaster már Isztanbulból jelentkezett. Ezúttal bevallotta, hogy ő volt Amina. A fiatal leszbikus hölgyet ő találta ki, hogy párhuzamosan tudósíthasson a homoszexuálisok arab országokban történő elnyomásáról, illetve a szíriai elnyomásról: «De a történet aztán túlnőtt önmagán» - vallotta be a 40 éves MacMaster, «és gyakorlatilag kicsúszott a kezemből», mikor a sajtó felfedezte magának «Aminát», és az Aszad rendszer elleni vádak koronatanújaként kezdte kezelni. A szír rendszer kárörvendően vette tudomásul, hogy felfedték az Aminát alakító férfi kilétét. Végre fény derült a Nyugat al-Aszad elnök elleni propagandagépezetének mibenlétére, tette közzé a damaszkuszi Információs Minisztérium a Facebookon és a Twitteren. Szíriában sem tiltakozási hullám, sem elnyomás nincsen, csak az állam igazságos küzdelméről van szó iszlám terroristák ellen, tették még hozzá. Egyértelművé vált: ami időnként megjelenik a Facebookon vagy a Twitteren, nem feltétlenül hiteles. És fordítva is számos példa igazolja: ha valami hivatalos forrásból jön, attól még nem hazugság. Valójában ugyanaz történik, mint eddig: aki kikapcsolja az agyát, manipulálhatóvá válik. Akár az egyik, akár a másik oldal részéről. Szöveg: Johannes von Dohnanyi Fotó: Google. További képek: Olivia Harris (Reuters), Johann Rousselot (Laif), Elke Bock (Laif)
Mobillal készített képek: igaziak vagy hamisak?
Hatalmas hoax: Amina Abdallah Arraf az «arab tavasz» egyik legismertebb bloggere volt. De a végén egy beismerő vallomás révén kiderült: a 40 éves, Skóciában egyetemre járó amerikai Tom MacMaster (ld. lenti fotó) hozta létre Amina profilját profi lját és blogolt a nevében.
Az emberiség számára mindig fontos volt, hogy a történelmi eseményeket képek formájában is megörökítse. A csatákat ábrázoló festők és udvari művészek ugyanazt tették régen, mint ma a profi fotósok. A digitális technológia térhódításával azonban váratlan módon megjelent a konkurencia is. Bármi történik is a világban, nagy az esélye, hogy a jelenlévők közül valaki előkapja a mobilját, és lefotózza vagy videóra veszi az eseményeket. És ha a mobiltelefon még az internetre is csatlakozik, akkor csak másodpercek kérdése, hogy a fotót továbbküldjék egy számítógépre. Pont az ilyen amatőr képek szolgáltattak nekünk hónapokon át információt az «arab tavaszról». Csak az a gond ezekkel: senki nem tudja teljes bizonyossággal, hogy a küldött kép valóban azt ábrázolja-e, amit írnak hozzá. A rendőrök brutális fellépését mutató képek valóban az adott napon és a kairói Tahrir téren készültek? A szíriai halottakat mutató fotón az áldozatok tényleg a rezsim katonáinak estek áldozatul? Vagy a szerkesztőségbe érkező képek inkább szakszerű photoshopos «kezelés» eredményeként születtek? Aki látott már valaha tapasztalt képszerkesztőt dolgozni, tudja, mire képesek a pixelek boszorkánymesterei. És emellett halovány vigaszt nyújt az a tény, hogy már a klasszikus, csatajeleneteket ábrázoló festmények esetében is sokkal inkább a politika, mint a valóság volt a meghatározó. Arról nem is beszélve, hogy már az első fotósok is magas szinten értettek a retusálás művészetéhez. A képek közzétételéért felelős szerkesztők nem szeretnek utólag értesülni arról, hogy az egyik vagy másik politikai oldal hintába ültette őket. Az egyetlen védelmet ez ellen az jelenti, ha a lehető legalaposabban utánajárunk a forrás és az ábrázolt tartalom hitelességének, és hallgatunk saját tapasztalatunkra és megérzéseinkre. És kétségek esetén elég bátrak vagyunk nemet mondani… JvD
INTERJÚ Hamed Abdel-Samad
A szólásszabadság aranykora Hamed Abdel-Samad egyiptomi születésű politológus az új média hazájában a forradalom ideje alatt betöltött fontos szerepéről beszél.
DOMO – 2011 Szeptember
Hamed AbdelSamad egyiptomi származású politológus februárban, a demokratikus változásokat sürgető tüntetések idején Kairóba utazott. Az eseményekkel kapcsolatban kiemeli: «A politikai szabadsághoz vezető út még nagyon hosszú és rögös.»
tény, hogy polgári bíróság ítélkezik a volt tábornok és elnök Mubarak felett, és ezzel egyidejűleg egy bloggernek katonai bíróság előtt kell az igazáért harcolnia, pontosan mutatja, milyen tapasztalatlan és mennyire reflexből cselekszik a katonai tanács. Másfelől számos egyiptomi attól tart, hogy a hatalmat iszlamisták, egészen pontosan a Muszlim Testvériség emberei fogják megragadni. Teljesen alaptalan ez a félelem? Mostanra világossá vált, miután az ellenzék Mubarak bukása után nem tudott megállapodni a következő közös célról, hogy Egyiptom jövőjét illetően különböző elképzelések léteznek. Ki kormányozza az országot? Milyen szerepet játszanak az iszlamisták? Bevezessék-e a sariát vagy sem? Ezek a viták is az interneten folynak. Ott most éppen a vélemények cyber-háborúja zajlik. Még egyszer megkérdezem: Az iszlamisták is ahhoz folyamodnak majd, hogy a közösségi média segítségével kisajátítják az egyiptomi forradalmat? Sokszor előkerül ez a vélemény. De én nem hiszek benne. Mindig is tudtuk, hogy ott vannak az iszlamisták. Jelentős csoportot képeznek a társadalmon belül. Végső soron az, hogy összegyűlhettek a Tahrir téren, és néhányan közülük
Osama bin Laden képét emelték magasba, normálisnak tekinthető egy éppen felszabadult országban. Hiszen ez az a fázis, mikor minden politikai bohóc arra törekszik, hogy önálló műsorszáma legyen. Ön szerint tehát az iszlamistáknak nincs esélyük? Minden nap látjuk, hogy bár próbálnak nagyobb befolyást szerezni, ezt úgy teszik, hogy közben nem vállalják a felelősséget. Úgy gondolom, hogy azok a fiatal egyiptomiak a nyerők, akik elzavarták Mubarakot. És ezzel vajon elégedettek lesznek az egyiptomiak? Úgy vélem, a közösségi médián keresztül szervezett tiltakozások folytatódni fognak, egészen addig, míg politikai szempontból kielégítő irányba mennek majd az események. Mire gondol ezzel? Egyiptomnak most főként nagyobb jólétre és munkára van szüksége. Mi hasznunk van az olyan demokráciából, ahol nincs mit enni? Bárki is fog kormányozni, fontos, hogy ne feledje: a Tahrir térre vezető út most már ismert, és az a gát, ami eddig megakadályozta az utcai megmozdulásokat, egyszer s mindenkorra eltűnt. Interjú: Johannes von Dohnanyi Fotó: Benedicte Kurzen (VII Network)
NÉVJEGY Azért költözött el, hogy megváltoztassa a világot
•
8 |
százaléka alkalmanként használja az internetet, nincs állandó hozzáférése. Ők azok, akiknek nincs otthon PC-jük vagy internetes kapcsolatuk. És ott van még a vidéki lakosság is. Ők teljesen el vannak vágva az internettől? Már nem. Vidéken is vannak immár jól képzett emberek. A vidéken élő fiatalokról pedig elmondható, bizonyos fajta ismeretekkel ők is rendelkeznek. A falvakban pedig szabályos kultúrája alakult ki az internetkávézóknak. Sok fiatal naponta egy-két órát is eltölt már ezekben a kávézókban. Ez nem számít szokatlannak. Ha ilyen sokan rendelkeznek internethozzáféréssel, akkor miért nem tudott erről a katonai tanács és a régi rezsim?
•
Abdel-Samad úr, Ön a forradalom ideje alatt visszatért régi hazájába, Egyiptomba. Mit gondol, hogyan lehetne leírni az új média szerepét a forradalom sikere szempontjából? Az új média kétségtelenül központi szerepet játszott az emberek mozgósításában. Mint azt már előzőleg Tunézia esetében is láttuk, főként a facebookos közösség szólított fel tiltakozásra. Ők voltak a tüntetések szervezésének kezdeményezői, ők továbbították a helyszíneket, és ők közölték az óhatatlan változásokat is a tervezett eseményekhez képest. A klasszikus médiumok, így az al-Jazeera csak később csatlakozott ehhez. Tehát a klasszikus médiumok elvesztették súlyukat? Nem. Egyáltalán nem. Hiszen az új média csak a régivel való együttműködésben tudta elérni ezt a hatást. Egyiptomban csak az emberek 20 százalékának van internethozzáférése. Ez túl kevés lett volna. De ami megjelent a Facebookon, Twitteren vagy Youtube-on, azt átvette a klasszikus média is. Az al-Jazeera és az al-Arabyia tévécsatornák így gyakorlatilag az új média meghosszabbított karjaként működtek. Így tudták eljuttatni a bloggerek üzeneteiket a nagyobb nyilvánossághoz. Hogyan számolta ki, hogy a lakosságnak csupán 20 százaléka használja az internetet? Egyfelől ott van a társadalom elmúlt években kialakult felső és középső rétege. Ezek a gyakran magasan képzett emberek, akik egyébként többnyire a 18 és 30 év közötti korosztályhoz tartoznak, 10 százalékát teszik ki a társadalomnak. A felhasználók további 10
A Mubarak bukása előtti hetekben persze ők is látták, hogy jelentős mozgolódás van az interneten. Mubarak kormánypártja pont ezért hozta létre az úgynevezett Elektronikus Bizottságot. És mit csinált ez a bizottság? Az volt a feladata, hogy elemzés és befolyásolás céljából több ezer egyetemistát és diákot engedjen rá éjjel-nappal az ellenzéki blogokra. A fiataloknak be kellett avatkozniuk, meg kellett törniük az ellenállás lendületét. De ez nem volt túl okos ötlet. Miért? Gyorsan azonosították a «betolakodókat», mert bár különböző blogokban és más néven, de ugyanazt írták mindig. Copy/paste, azaz másolás/beillesztés módszerrel dolgoztak. Ez előbb-utóbb feltűnt. Mi történt Mubarak bukása óta a rezsimhez hű médiumokkal? Senki nem akarja ma már, hogy Mubarak hívének bélyegezzék. De a katonai tanácshoz való hűség számos régi médium esetében töretlen. Ezért főként a magántévéadókat részesítik előnyben az egyiptomiak, sok közülük egyébként csak a forradalom után kezdett el sugározni. Ezek az adók nem kertelnek. Mindent hajlandóak kritizálni. Az országban ezekben a hónapokban a szólásszabadság aranykorát éljük. Tehát, nincsenek problémák? De, vannak. Természetesen vannak problémák. Pont a napokban állították katonai bíróság elé az «Április 6.» csoport egyik vezetőjét, mert Twitteren keresztül kritizálta a katonai tanácsot. Önmagában az a
Hamed AbdelSamad a kairói Tahrir téren tartott tüntetést szemléli. Mikor kitört a felkelés, azonnal hazájába, Egyiptomba utazott. «A tüntetések alatt úgy éreztem, én is közéjük tartozom, nem akartam őket cserben hagyni.»
Hamed Abdel-Samad 1972-ben született egy Gizeh melletti faluban. 16 évesen letette az érettségit, megölelte anyját, kezet fogott apjával, és elindult a fővárosba: fiatal volt és tehetséges, de nem csak tanulni akart, meg is akarta változtatni a világot. Angol és francia szakra járt a Kairói Egyetemen, mellette azonban a repülőtéren is dolgozott. Ott a sors összehozta egy német turistanővel, aki meghívta magához Augsburgba. Németországban politikatudományt hallgatott. Aztán Erfurtban és Braunschweigben, majd Japánban dolgozott tudósként. Japánban a távol-keleti spiritualitás is elkezdte érdekelni. 2009-ig a Müncheni Egyetem Zsidó Kulturális és Történeti Intézetének oktatója és kutatója volt. Abdel-Samad jelenleg Münchenben él, nős és ma már csak írással foglalkozik. Legismertebb műve a «Búcsúm a mennyországtól». DOMO – 2011 Szeptember
| 9
RÁDIÓ
s i l á i Zsen
l l e k ötlet
Egyre népszerűbb az internetes rádiózás. De mi kell ahhoz, hogy valaki beindítson egy webrádiót? És milyen lehetőségei vannak az internet alapú rádiózásnak? Vajon le tudja majd váltani a klasszikus URH rádiót?
Szöveg: Andi Kämmerling Fotó: Sascha Wanner, Geri Born, Flavio Camenzind, RingierInfographics Reto Flückiger
6
:45-öt mutat az óra, korán reggel van, valahol, illetve akárhol. Csörög a vekker, és szemünket dörzsölve mászunk ki a konyhába. Mielőtt azonban kávét főznénk, bekapcsoljuk a rádiót. Aztán a kávéscsészével a kezünkben besétálunk a fürdőszobába, és ott is bekapcsoljuk a rádiót. Jönnek a hírek fogmosás közben, borotválkozásnál pedig már az időjárás-jelentés szól. Aztán jön a zuhany, Bon Jovit, Rihannát vagy a Rolling Stones-t hallgatva még a szivacs is jobban csúszik. Majd munkába menet még a dugóban való várakozást is megkönnyíti a rádiózás. A lényeg: minden nap ugyanaz a rituálé zajlik le, míg reggel belehuppanunk az irodai székünkbe. A konyhát, fürdőt és autót ugyanaz a konvencionális rádiózás uralja, illetve mostanában ez kiegészül a digitális adásokkal és a DAB-készülékekkel (ld. keretes cikk a 12. oldalon). És pontosan ez a webrádiózás legnagyobb problémája. Legalábbis jelenleg. Elég kevés embernek van a hűtő mellett, a zuhanyzóban vagy középkategóriás kocsija
10 |
DOMO – 2011 Szeptember
•
Így néz ki egy otthon is kialakítható webrádió stúdió: Kell hozzá egy számítógép, fejhallgató, mikrofon, keverőpult és pár CD. Ezzel a néhány kellékkel bárki elindíthat egy webrádiót, nem kell hozzá komoly knowhow.
műszerfalán internet csatlakozása. Sőt, szinte senkinek. És ez a gond. Pedig a webrádiózás nagyon egyszerű dolog. Nem kell hozzá URH adótorony, átjátszó állomás, drága koncesszió a médiahatóságnál, sőt, valójában kevés knowhow-t igényel, és magához az internetes rádióadóhoz kapcsolódó beruházások is szerénynek mondhatók. Egy számítógép, egy internetes csatlakozás, néhány CD. Ennyi már elég is. Ha valaki moderált adót szeretne, szüksége van még egy mikrofonra és esetleg egy fejhallgatóra. «Manapság 1.000 Euróból már el lehet indítani egy egyszerű webrádiót» - magyarázza Sascha Wanner, aki 12 évvel ezelőtt «Radio Unique» néven létrehozta Svájc egyik első jelentősebb internet rádióját (ld. 13. oldal). A zenei programot pedig egy internetes linken keresztül kapják a hallgatók. Ha több hallgatóhoz szeretnénk elfogadható minőségű zenével eljutni, akkor a streaming szolgál-
tatáshoz már szerverre van szükségünk (ld. infógrafika a 12. oldalon). Ilyen szervert a Google segítségével könnyű találni, ráadásul többnyire az ára is kedvező. «A klasszikus webrádió nem kerül sokba, és könnyű beindítani» - mondja Daniel Büchi, a Ringier-hez tartozó svájci Radio Energy ügyvezetője. Ha viszont minden ilyen egyszerű és olcsó, akkor miért vegetálnak a mai napig a webrádiók egy aprócska piaci résben? Miért nem csatlakoznak a hallgatók az interneten át a rádióra, és miért maradnak ehelyett a «régi jó öreg» URH vételnél? Az tény, hogy a legtöbb klasszikus internet rádió zenei műfajokra szakosodott. Az egyik 24
órában country zenét sugároz, a másik a hatvanas évek slágereit vagy technot játszik. Ez persze vonzó az adott zenei irányzat hallgatóinak, de jelentős tömegeket így nem lehet elérni, márpedig erre van szükség, ha valaki sikeres szeretne lenni. Ehhez még az is hozzájön, hogy a reklámbevételek szempontjából elengedhetetlen a hallgatottság mérése, ennek módszere viszont az internet rádióknál még gyerekcipőben jár. Szakértők szerint a webrádiós hallgatói szokások felmérése legkorábban 2012-től lesz lehetséges. Ráadásul a mai napig alig léteznek olyan készülékek, melyek a számítógéptől vagy mobiltelefontól függetlenül biztosítanak internetelérést. «Ezért aztán manapság senki nem tud klasszikus webrádióval pénzt keresni» - mondja Daniel Büchi. Ennél kicsit jobban állnak az úgy nevezett vektor rádiók, ezek a a
1.000 Euróból mindenki lehet rádiós műsorvezető.
DOMO – 2011 Szeptember
| 11
RÁDIÓ
«Attól kezdve, hogy természetessé válik az internetes csatlakozás az autórádiók esetében, a webrádiók is minden bizonnyal fejlődésnek indulnak» - vélekedik Daniel Büchi. «Ennek ellenére a távoli jövőben is inkább a bejáratott rádióadók fognak dominálni a klasszikus webrádiókkal szemben.»
Egyéni műsor
Az infrastruktúra megléte azonban nem biztosítja automatikusan, hogy pénzt is keres az internetes rádió. A sikerhez jó tartalom kell. «Zseniális ötlet kell» - mondja Sascha Wanner, «olyasmire van szükség, amit a hallgatók nem találnak meg a mostani adókon. Ráadásul ennek olyannak kell lennie, amit a tömegek szeretnek.» Kicsit olyan ez, mint a kör négyszögesítése. Marco Castellaneta, a Swiss Media Cast (SMC) és a svájci Radio Energy felügyelő bizottságának tagja egy másik, sikerrel kecsegtető lehetőségre hívja fel a figyelmet. «Az internetes technológiai fejlődés azt eredményezi, hogy a hallgatók hamarosan saját maguk állítják össze saját kívánságaik és igényeik alapján az általuk hallgatott műsort» mondja Castellaneta, «ilyen személyre szabott műsorcsomagot az URH rádiók természetesen nem tudnak kínálni.» A nem is oly távoli jövőben a hallgatót 6:45-kor kedvenc balladája ébreszti, majd következnek a legújabb hírek, aztán egy nyári olasz sláger, majd jönnek a tőzsdehírek, hogy aztán két karibtengeri nóta zendüljön fel az időjárás-előrejelzés előtt. A reggeli dugó idején pedig már a Hotel California szól az Eagles-től. Vagy a Beach Boys. Ha őszinték vagyunk, nyugodtan bevallhatjuk: így azért könynyebb lenne felkelni, nem de?
Technológiai háttér Hogyan működik a webrádió? Három lépésben jut el a műsor egy számítógépről az interneten át a hallgatósághoz.
12 |
DOMO – 2011 Szeptember
Sascha Wanner (balra) és Stefan Büsser 2003-ban az általuk alapított kis webstúdióban. Innen szórakoztatták napi akár 50 hallgatójukat. Mivel akkoriban még nem volt Facebook, a két barát többek között szórólapokon hirdette adóját. 16 évesek voltak akkor.
Egy egyszerű internet rádió üzemeltetéséhez kell egy számítógép, szükség van zenei felvételekre és egy internetes csatlakozásra. Aki ezen felül moderálni is szeretné a műsorát, az szerezzen be mikrofont és fejhallgatót is. A jobb hangminőséghez kisebb keverőpult kell.
1 7
7 2
DSL
A legfontosabb alapfeltétel egy webrádió esetében a DSL csatlakozás, az ISDN vagy analóg adatátviteli technológia nem elegendő. Aki ötvennél több hallgatót szeretne elérni, annak érdemes úgynevezett streaming szerverről sugároznia a műsorát. Ilyen szervereket az interneten is kínálnak.
A digitális rádió (DAB) Az analóg URH és az internetes rádió mellett létezik még az úgynevezett digitális rádió. A DAB betűszó az angol «Digital Audio Broadcasting» – azaz digitális audió műsorszórás – rövidítése: ez a közvetítési technológia jelentheti a jövőt a hagyományos rádióadók számára. Míg az URH sugárzásnál elektromágneses hullám továbbítja a hangot, addig a webrádió és a digitális rádió esetében a műsor audiófájlok formájában jut el az interneten, illetve a digitális hálózaton át a hallgatósághoz. A digitális rádió vétele során nem lépnek fel zavarok, és a minőség is állandó. Ráadásul nem kell a megfelelő frekvenciát sem megkeresni. Digitális rádióadás vételéhez egy DAB, azaz digitális rádiókészülékre van szükség. Ez bármely nagyobb szakboltban megvásárolható.
«Olyan, mint a rock’n’roll!»
3 7
A hallgatók egy weboldalon keresztül érik el az adót, és hallgathatják annak műsorát. Ez lehetséges számítógépen, de természetesen más, webes hozzáférést biztosító eszközön keresztül is.
Sascha Wanner és Stefan Büsser úttörők voltak a webrádió történetében: 12 évvel ezelőtt létrehozták Svájc első nagyobb internetes adóját, a Radio Unique-ot. Az első adások még Wanner pincéjében készültek. Nem mindig irigylésre méltó az anyák helyzete. És ez alól Beatrice Wanner sem kivétel. Sascha, a fia minden délután eltűnt a pincében, miután befejezte a házi feladatát. 13-14 éves volt annak idején, és volt egy dolog, ami sokkal jobban érdekelte, mint a matematika, fizika vagy történelem. «Ez még az az idő volt, amikor az ember egész délután törökülésben hallgatta a rádión a slágerlistát» - emlékszik vissza Sascha Wanner. Már akkoriban is teljesen elbűvölte ez a médium. «Teljes adásokat vettem fel minidiskre» - mondja nevetve, «és hamarosan azzal is tisztában voltam, hogy nekem muszáj rádióznom.» Az álmodozást tettek követték. Édesanyját, Beatrice-t nem kellett sokat győzködni, elmentek az Ikeába és Media Marktba, hogy stúdióvá lehessen alakítani a pincét. «Aztán feltettem néhány ma már zenének kevésbé mondható cuccot egy internetes címre, és felhívtam három barátomat, hogy hallgassák meg.» Tetszett nekik a dolog, így újabb löketet kapott Sascha projektje. Barátjával, Stefan Büsserrel összedobták zsebpénzüket, így hamarosan tellett keverőpultra és fejhallgatóra is. «Tökéletesen összeillettünk» mondja mosolyogva Büsser, «Saschának szakmai ismeretei voltak, nekem meg nagy pofám!» De elsősorban az volt a fontos, hogy jól érezzék magukat. «Első élő adásunk során egy Zürich melletti kis falu farsangi mulatságáról tudósítottunk»
- mondja nevetve Büsser, «mivel ott még nem volt internet, ezért egy barátunk az egyik garázs tetején elhelyezett egy illegális URH adót, ezen keresztül küldtem a tudósítást a pincénkbe. Ott aztán Sascha feltolta az egészet a weboldalunkra. Hihetetlen érzés volt, olyan, mint a rock›n›roll!» Wanner közben azért mosolyogva megjegyzi: «Persze, ha akkor éppen arra járt volna a rendőrség …» Mindenesetre a szülők megkönnyebbültek, mikor csemetéik 2001-ben áthelyezték stúdi-
ójukat egy zürichi filmgyártással foglalkozó céghez. Itt kapta meg internetes adójuk, a «Rádió Unique» a szükséges professzionális struktúrát. «Büssi», azaz Stefan Büsser megállás nélkül nyomta a szöveget az adások során, miközben Wanner a technikát felügyelte.
50 hallgatótól már elkezdtünk izgulni Szórólapokkal és igényesen kialakított honlapjukkal hirdették rádiójukat. «Nem emlékszem már, hány éjszakát töltöttünk akkor már a stúdióban, mindenesetre szüleim egy napon berontottak, és azt mondták: Hagyjátok már abba ezt a hülyeséget! Mindezt persze 8-10 hallgató előtt» - mondja nevetve Büsser, majd Wanner hozzáteszi: «Az volt a tuti az egészben, hogy minden meló esetében vannak szabályok és előírások, mi azonban mindent megtehettünk, tényleg mindent! A kutyát nem érdekelte!» Csak a szerda esti adás során vált kissé komolyabbá Stefan Büsser, a műsorvezető, mert időnként akár 50 barát is hallgatta az adást. «50 hallgató! Azért attól kicsit idegesek lettünk, jól leizzadtunk» - meséli Büsser. Az «aki szemtelen, messzebbre jut» alapelvét követve a Radio Unique-ot még zenei fesztiválokra és tévés eseményekre is akkreditáltatta a két rádiós, élőben tudósítva a helyszínről. Manapság Wanner és Büsser már bejáratott műsorokat vezet a Radio Energy-n, méghozzá sok ezer hallgató előtt. AK
•
Az autóipar fontos szerepet játszik
De a mobilos rádióhallgatás is sokat fog javulni, ha megjelenik az UMTS technológia utódja. «De ez még évekbe telhet» - mondja a webrádiók úttörője, Sascha Wanner, «mert a mobilcégek először a mostani készülékeiket akarják eladni, mielőtt új technológiába fektetnének.»
•
a klasszikus URH rádiók webes felületei. Szinte minden valamirevaló rádióadónak van már ilyen internetes megjelenése, mely segítségével további csatornán keresztül juttathatja el programját a hallgatókhoz. «Ezek sikere a márkához kapcsoltság miatt sokkal tartósabb» - mondja Büchi, «a Radio Energy webes látogatottsága három éve folyamatosan és jelentősen nő.» Büchi úgy véli, a rádiók hallgatóságának 20 százaléka immár az interneten keresztül követi az adást. Ez a szám azonban nem megbízható, hiszen a vektor rádiókra is vonatkozik, hogy jelenleg még nincs megbízható hallgatottságmérési módszer. Azonban hiba lenne azt gondolni, hogy a webes rádiók emiatt zsákutcába kerültek. Egyre több hirdetési ügyfél ragaszkodik ahhoz, hogy cross-mediális módon történjen a mérés, mivel tudják, hogy nő az internetes rádiók hallgatottsága. Ezen kívül egyértelmű jelek mutatják, körülbelül négy-öt év múlva alapfelszereltség lehet az autókban az internet csatlakozás, legalábbis a BMW és a Mercedes projektterveiben már ez szerepel. Legkésőbb addigra a készülékgyártók is elő fognak állni olyan technológiával, ami lehetővé teszi a webes rádiók hallgatását számítógép nélkül. Például a konyhában, fürdőszobában vagy a munkahelyen.
Manapság Sascha Wanner (balra) és Stefan Büsser sikeres műsorvezetők a Ringier-hez tartozó Radio Energy-n. Hivatásos rádiósokká váltak. DOMO – 2011 Szeptember
| 13
DIGITÁLIS VILÁG
Itt a lehetőség, csak meg kell ragadni
EGYÜTT A LIFTBEN … Thomas Trüb
Lesz Ringier Afrikában is? A DOMO a Sajtóház liftjében futott össze Thomas Trübbel, aki épp egy hosszabb útról tért vissza.
Szöveg: Andi Kämmerling Fotó: Stéphane Baehler
A
z új Ringier iPad Production System (RIPS - Ringier iPad Gyártórendszer) segítségével multimédiás tartalmakat, így a diasorokat, audió-, videó-, vagy hyperlinkeket, másodpercek alatt lehet átküldeni egyik kontinensről a másikra, míg az anyagon a felhasználók egyidejűleg dolgozhatnak. Ilyen előnyök mellett természetes, hogy a Ringier kereskedelmi szinten is szeretné hasznosítani ezt a technológiát. A világon egyedülálló technológia értékesítésére ezért a Ringier létrehozta a «Ringier Studios» projektet. «Azért el kell mondani, hogy ez itt most egy kísérlet» - mondja a projekt elindítója, Thomas Trüb. Az alkalmazások piaca még nagyon fiatal, azonban ígéretes piac, így a Ringier Trüb szerint arra törekszik, hogy sikeresen elfoglaljon bizonyos piaci réseket. «Céges alkalmazásokat szeretnénk gyártani és amennyiben lehetséges üzemeltetni nagy cégek számára, il-
14 |
DOMO – 2011 Szeptember
letve olyan ingyenes alkalmazásokat, melyeket szponzorok finanszíroznak. Továbbá arra is törekszünk, hogy megfelelő alkalmazások készítésével az oktatás területén is megvessük a lábunkat.» A Ringier már most rendelkezik helyi gyártóbázissal Vietnámban és a Fülöp-szigeteken, a Ringier Studios tudásközpont, a marketing és az értékesítés azonban a kaliforniai Palo Altóban található. Amennyiben sikeres a projekt, további kisebb értékesítési irodákat tervez a Ringier New Yorkban, Kínában, Dél-Koreában, Japánban és Európában. Trüb szerint a hosszabb távú célok között szerepel az is, hogy tovább növekedjen a technológiai színvonal. Az új «Ringier Studios» részleg vezetője az amerikai Douglas Kaplan (42), aki korábban a LexisNexis cég ázsiai leányvállalatát vezette Tokióban. A Ringier iPad Production System projektet tavaly indította a Ringier
A Ringier világszerte egyedülálló technológiával arra készül, hogy iPad alkalmazásokat készítsen és üzemeltessen cégek számára.
Vietnámban 30 munkatárs foglalkozik azzal, hogy a kreatív ötleteket vizuálisan igényes alkalmazásokba integrálják.
saját fejlesztés alapján. A szoftvert Lausanne-ban, a Ringier francia ajkú részlegénél Marc Carrard és Romain Rosay fejlesztette ki, a látványelemek beépítését azonban már Stéphane Carpentier kreatív igazgató és csapata vállalta magára Vietnámban. Az alkalmazásokhoz szükséges tartalmat pedig a zürichi szerkesztőség szállítja. «Ezekkel a kapacitásokkal a Ringier vezető pozíciókra tesz szert a piacon» - mondja Thomas Trüb, «a RIPS szoftver segítségével pedig könnyedén álljuk a versenyt a nemzetközi konkurensekkel.»
Rég találkoztunk, Trüb úr. Milyen sok csomagot cipel. Hol járt? Éppen Afrikából jövök. Afrikából? Izgalmasan hangzik. Mit csinált ott? Kenyában jártam. A Ringier most már ott is jelen van két internetes platformmal, a www.rupu.co.ke és a pigiame.co.ke oldalakkal. Az egyik egy közösségi vásárlásra épülő internetes szolgáltatás, a másik internetes apróhirdetéseket tesz közzé. A helyi menedzsmenttel tárgyaltam és egyeztettem, megbeszéltem velük a következő időszak terveit. De miért pont Afrika?
Thomas Trüb a Ringier-nél az új piacok felfedezésével foglalkozik.
Afrikában egymilliárd ember él. 600 millió mobil található a kontinensen, de a széles sávú szolgáltatásokhoz mind a mai napig a lakosságnak csak egy kis része fér hozzá. Ez azonban változni fog az elkövetkező években. Hamarosan egy új és hatalmas piac kialakulása veszi kezdetét. A következő hónapokban különböző pilot projekteket indítunk, hogy tapasztalatot gyűjtsünk, és eldöntsük, fontossá válhat-e az afrikai kontinens a Ringier számára. Interjú: Andi Kämmerling Fotó: Thomas Buchwalder
Douglas Kaplan, a «Ringier Studios» új vezetője arra törekszik, hogy az amerikai cégeket is elvarázsolja az új alkalmazásokkal. DOMO – 2011 Szeptember
| 15
RINGIER NÉZÕPONT
mostantól a Domo külön rovatot indít, ahol közzéteszi minden egyes negyedév legjobb ringier fotóit
Három hónap legjobb képei
3
1
A nyugat-svájciak megint jeleskedtek fotózás terén: Sedrik Nemeth és Corinne Dubreuil révén kapásból két kolléga is bekerült Svájc francia ajkú részéről a DOMO-ba. De Magyarország is sikeres volt, Veres Viktor újra ott van az élmezőnyben. CoriNNe Dubreuil
SeDrik Nemeth
Viktor VereS
Fotós
Fotós
Fotós
képszerkesztő L'illustré
képszerkesztő L'Hebdo
képszerkesztő Blikk
1
2
Julie boDy
Az ötlet legalább annyira egyszerű volt, mint zseniális: Julie Body, a nyugat-svájci L’illustré magazin művészeti vezetője a világ legjobb teniszezőit szerette volna mozgósítani, hogy azok személyes gratulációval lepjék meg Roger Federert. Elképzelését hamar tettek követték: a híres, teniszre szakosodott fotós, Corinne Dubreuil kapta a megbízást, mert a 40 éves kolléganő már évek óta ebben a sportágban fotóz olyan lapoknak, mint a l’Equipe vagy a Paris Match. «Nagyon tetszett az ötlet» meséli Dubreuil, «csak azt nem tudtam, hogy fotózom majd le az összes teniszsztárt?» A wimbledoni teniszbajnokságon látott neki levadászni a hírességeket Myrtille Rambion újságírónővel együtt. És sikerrel járt: nyolc szupersztár – köztük Novak Djokovic, Andy Murray és Rafael Nadal – kézzel írt köszöntővel lépett Dubreuil kamerája elé. «Mindenkinek tetszett az ötlet, örömmel vettek részt benne» - emlékszik vissza Dubreuil. A spanyol Rafael Nadalról, aki egyébként a születésnapos Federer barátja és ellenfele, kiderült, hogy igazi gentleman. «Mikor be akartunk menni az interjúszobába, nekünk, mint nőknek, gálánsan kinyitotta az ajtót» - meséli Dubreuil, «de aztán elég sokáig gondolkodott azon, mit írjon Rogernek. Nagyon személyes üzenetet akart küldeni. Az ötlet nagyon megnyerte tetszését.»
16 |
DOMO – 2011 Szeptember
CatheriNe WaCker
Álomszerű megbízásnak számít, amit a nyugat-svájci fotós, Sedrik Nemeth kapott júliusban a Ringier L’Hebdo című lapjától: az volt a feladata, hogy négy másik kollégájával együtt fotózza le Jura, Neuchâtel, Fribourg, Wallis, Genf és Waadt kantonok legszebb helyeit, hogy azok bekerüljenek a lap «A paradicsom legmeghittebb sarkai» címen futó nyári sorozatába. Sedrik Nemeth úgy ismeri saját kantonját, Wallis-t, mint a tenyerét, ezért pontosan tudta, hogy mit nyújt a táj fent, 2.850 méteren a Fafleralp mögött, a Grundsee környékén. Az Alpból induló túra a tó irányába 2.000 méterre visz fel, és a fotóstól is jó kondíciót, illetve kellő kitartást követel. Viszont nem marad el a jutalom: a túrázót álomszerű hegyi panoráma fogadja. «Valójában az ilyen helyeket nem szabad közzétenni, jobb, ha megtartjuk magunknak az infót» mondja mosolyogva Nemeth. «Másfelől azonban ott a vágy, hogy ezt a leírhatatlan érzést és Felső-Wallis vad természeti tájait másokkal is megosszuk, hiszen ez a panoráma a természet ajándéka.» Ezért is szeretné megosztani Sedrik a képet több ezer DOMO olvasóval szerte a világon. «Elárulok Önnek egy titkot» teszi hozzá kacsintva Nemeth, «ha valaki rászánja magát erre a túrára, tárazzon be magának egy üveg wallisi fehérbort a hátizsákjában. És az érzés odafent felülmúlhatatlan lesz.»
Gábor heGeDűS
3
K
A DOMO Három hónap legjobb képei válogatásába ebben a körben öt ország 53 képe került be. A beküldött fotókat az alábbi címen lehet megtekinteni: http://domo. ringier.com
Veres Viktor 2003 óta dolgozik fotósként a Ringier Magyarország által kiadott Blikknél. Fotós kollégánk már az előző lapszámunkba is bekerült egy tűztornádóról készült látványos képpel. Ez alkalommal egy reklámfilm forgatása során villantotta meg tehetségét és tudását, méghozzá egy váratlan helyzetben, Budapest egyik igen forgalmas útján. A reklámfilm «főszereplője» a 34 éves ázsiai elefánt, Szandra volt, akinek a feladata abból állt, hogy ormányával különböző dolgokat adogasson a hátán ülő statisztának. Legalábbis ez szerepelt a forgatókönyvben. De a Budapesti Nagycirkusz ormányosa hirtelen megijedt, lerázta magáról a «felszerelését», és vad vágtába kezdett. «Bevallom, az első másodpercekben, mikor az elefánt megindult, nagyon megijedtem» - vallja meg Veres Viktor, «nem tudtam, merre fog az állat a következő pillanatban kitörni, de azt tudtam, hogy ha egy ekkora óriás megvadul, azt jobb, ha komolyan veszi az ember. Persze ezzel párhuzamosan fotóznom is kellett, hiszen lényeges volt, hogy megörökítsem az eseményt.» Majd mosolyogva még hozzáteszi: «Azt hiszem, nem igényel magyarázatot, hogy ott, abban a pillanatban a tökéletes képkompozícióra már nem tudtam figyelni.»
2
JUBILEUM
Szöveg: Stephanie Ringel Fotó: Paul Seewer, Dick Vredenbregt, Geri Born, RDB képszerkesztés: Regula Siebenmann
•
A Schweizer Illustrierte Zeitung első száma 1911. december 9-én jelent meg, és az Olaszország és Törökország között zajló háborúról tudósított. A magazin annak idején még könyvnyomdában készült.
18 |
doMo – 2011 szeptember
1939
1941
1946
1958
1960
1938 Paul Ringier, a lapkiadó kezdetektől fogva a képek erejére épített, hogy kézzelfoghatóvá és életszerűbbé tegye a híreket. Fontos volt számára, hogy a címlapkép «előkelő egyszerűséget» sugározzon és egy témára fókuszáljon. Így a SIZ egészen a 30-as évekig egy fotót közöl az első oldalán. Az alkalmazott eljárás szépiabarnában történő nyomtatást tesz lehetővé. Később kísérletképpen előkerül a piros, zöld, sárga és kék, illetve rajzokkal is próbálkoznak (ld. virágminta). 1939-ben jelenik meg az első színes címlap. A 40-es évek közepétől a logó téglalap alakú. Azóta a lap inkább méretében és betűtípusában változik. 1965-ben Schweizer Illustriertére rövidítik a nevét.
Így változot t a címlAp a z idők sor án
1978
1980
2009
A Schweizer Illustrierte krónikája 1911: December 9-én, egy szombati napon jelenik meg a «Schweizer Illustrierte Zeitung» (SIZ) hetilap első száma. A lap majdnem DIN-A-3-as méretű, 16 oldalas, és az árushelyeken 20 centbe kerül, a féléves előfizetés négy svájci frank. A szerkesztőségnek két munkatársa van: Paul Ringier, illetve egy C. Sturzenegger nevű hölgy. 1912: Georg Bendinger a Schweizer Illustrierte Zeitung első felelős szerkesztője. 1917: A magazin vezetését Hans Brack veszi át.
•
a Paul august ringier által 1911-ben alapított magazin célja az volt, hogy «rövid történetekkel és sok képpel mutassa be olvasóinak a világot». Ez a lap idén 100 éves lesz. kísérje el Ön is a doMo-t egy izgalmas utazásra az időben és a témák között, mely a magazin újságírás schweizer illustrierte zeitungnál lezajlott 100 éves történetét eleveníti fel.
1920
Paul August Ringier (18761960) mindig is zseniális vállalkozónak számított. Az általa alapított Schweizer Illustrierte Zeitung 100 év elteltével is sikeres.
1941: Professzionalizálódik a lap, képzett újságíró kerül a SIZ élére: Werner Meier (27) germanisztikából doktorált. Megszűnik az eddigi «semlegesség» a tudósítások terén. Meier alatt – főként a háborús években – a politika válik a fő témává. A szerkesztőségnek 15 állandó munkatársa van, ehhez jönnek még a szabadúszó tudósítók Londonban, Párizsban és New Yorkban. 1945-ben a példányszám már 930.000. 1972: Egyesül a «SI» és a «Sie+Er» magazin. A lap vezetését Hans Jürg Deutsch és Peter Balsiger látja el. A cél: «Létrehozni a világ leggyor-
sabb magazinját», kiemelt területek: aktuális események és politika. 1980-tól sűrűn váltják egymást a főszerkesztők. 2011: Egymillió olvasóval a «SI» Svájc legnagyobb magazinja. Hétfőnként jelenik meg, többnyire 98 oldalon, az árushelyeken 4,50 svájci frankba kerül, és «közel áll az emberekhez». A SI, SI-Grün, SI-online és a laphoz köthető iPad alkalmazás (beleértve a kiadói kollégákat is) 64 állandó munkatársat foglalkoztat. A szerkesztőség jelmondata: «Mi vagyunk az eredeti sztár magazin». doMo – 2011 szeptember
| 19
JUBILEUM
«Az SI egy intézmény»
«A képek mindig nagyon fontosak voltak»
1944
marc Walder, a ringier svájc vezetője a schweizer illustrierte működési elvéről és a jó sztármagazin titkáról beszél. Walder úr, mire gondolt, mikor meghallotta, hogy 100 éves lesz a SI? marc Walder: Első gondolatom az volt: «Micsoda? Már ilyen régi ez a lap?» Aztán tudatosult bennem, hogy micsoda intézménynek számít a Schweizer Illustrierte ebben az országban. mit kell tudnia egy magazinnak, hogy megéljen 100 évet? Fontos, hogy a lap olyan kiadóhoz tartozzon, mely nehéz helyzetben is kitart a kiadvány mellett és támaszt nyújt. Az újságírókra mindig jelentős nyomás nehezedik, ez lehet társadalmi, politikai vagy pénzügyi nyomás. Mikor a SI a 80-as évek végén gazdaságilag nagyon gyenge lábakon állt, a Ringier család, mint a kiadó tulajdonosa, kitartott a lap mellett, nem hagyta veszni. Továbbá, egy olyan kiadvány, mint a SI, csak akkor maradhat fenn, ha megfelelő szerkesztőségi koncepció áll mögötte. Olvasóink önszántukból veszik kezükbe a lapot, nem kényszeríti őket erre semmi és senki. Éppen ezért minden nap, minden héten meg kell küzdeni azért, hogy érdekesek legyünk. A Schweizer Illustrierte koncepciója viszonylag egyszerű. Sztárok, szép fotók és pletyka. lehet ilyen értelemben mondani – kicsit élesen fogalmazva – hogy a lap gyakorlatilag automatikusan sikeres?
A lap koncepciója két szóval is leírható: sztárok magánélete. Ennél egyszerűbben nem lehet megfogalmazni. És pont ebben rejlik az ereje. De ezt a koncepciót hétről hétre úgy megvalósítani, hogy az tetsszen az olvasóknak, már sokkal nehezebb. Ráadásul a Schweizer Illustrierte az utóbbi 15 évben számos versenytársat kapott. A sztárok magánélete, a róluk készült képek, illetve a partikról szóló beszámolók sokáig csak nálunk jelentek meg. Ma már minden napilap és magazin közöl privát képeket sztárokról, minden lapban vannak partifotók is. Éppen ezért értékelem nagyra, hogy a Schweizer Illustrierte továbbra is ilyen erős. Elképzelhető, hogy Schweizer Illustrierte hamarosan újabb irányváltáson esik át? A szakma arról beszél, hogy a Ringier újra hírmagazint szeretne csinálni a lapból … A Schweizer Illustrierte mindig is sztármagazin volt, és az is marad. Pont. De a sztárokhoz köthető újságírást folyamatosan fejlesztenie kell, hogy az vonzó és érdekes maradjon. Ez pedig nagy kihívás. A SI-tól azt várom, hogy kevésbé legyen kiszámítható. Meglepőnek kell lennie, el kell, hogy csábítson, fel kell, hogy keltse az érdeklődésem, és akár még provokálhat is. És nem csak a nyomtatott, hanem a digitális változatban is. Nagyon örülök, hogy az új SI iPad alkalmazás nemzetközi elismerést kapott. És ki tudja, lehet, hogy a Schweizer Illustrierte egyszer a tévében is látható lesz. Ezt mindig is szerettük volna, hiszen a SI szinte arra van predesztinálva, hogy intelligens sztártudósításaival bekerüljön a tévébe. mit kíván a következő 100 évre a SI-nak? Kreativitást és intelligens látásmódot. És azt kívánom neki, hogy élvezze, hogy még 100 évesen is igen vonzó «hölgynek» számít. Interjú: Andi Kämmerling
1934 A cikk szerzője, Stephanie Ringel (balra) és a képszerkesztő, Regula Siebenmann hat hónapon át kutatott a Schweizer Illustrierte Zeitung archívumában.
•
Marc Walder mindig is szívén viselte a Schweizer Illustrierte ügyét. 2000-től 2007-ig a lap főszerkesztője volt, ma Walder a Ringier Svájc és Németország ügyvezetője.
Stephanie, Ön a jubileum kapcsán több hónapja kutatja a Schweizer Illustrierte régi számait az archívumban, ebből egy 10 részes cikk készül. StephanieRingel: Valóban, 10 oldalon meséljük el egy évtized történetét, és a végén lesz 100 oldalunk, mely bemutatja a magazin újságírás 100 évét. Ehhez viszont a SI kb. 500.000 oldalát kellett kiértékelnünk. mi alapján értékelte az egyes tartalmakat? Megnéztük, mik voltak a legfontosabb események, és ezek hogyan jelentek meg a Schweizer Illustrierte Zeitungban, ahogy a lapot egészen 1965-ig hívták. Konkrétan: megnéztük, hogy éltek az emberek, milyen divatot követtek, és zenét hallgattak, ki volt akkoriban meghatározó a politikában, a gazdaságban, a sport és a kultúra terén. mit emelne ki most, a kiértékelés után? Paul August Ringier, a lap kiadója a kezdetektől fogva a képek erejére épített. Úgy gondolta, a napilapokban megjelenő hírek csakis a magazinjában megjelenő képekkel képeznek kerek egészet. Ezzel gyakorlatilag messze a televíziózás előtt feltalálta a «nyomtatott tévét». Hosszú időn át a SIZ-ban megjelenő cikkek jelentették az egyetlen tájékozódási lehetőséget azok számára, akiket más országok, hagyományok és politikai rendszerek érdekeltek. A SIZ kezdetektől fogva közölt riportokat a nemzetközi életről, a lapba azonban rejtvényoldalak, folytatásos regények, viccrovatok és kishírek is bekerültek. Voltak olyan rámenős riporterek, mint Nerin Gun vagy Paul Almasy, akik majdnem 20 éven át hétről hétre szinte irodalmi szintű cikkeket írtak, ráadásul maguk készítették a képeket is: államfőket örökítettek meg, maffiafőnökökkel készítettek interjút, rendőrséggel helyszíneltek ópiumbarlangokban és Grace Kelly-vel együtt tették meg hajóval az utat Amerikából Európába. Az 50-es években a SIZ annyira nemzetközi volt, hogy még a svájci Max Frisch vagy Friedrich Dürenmatt sem került be a lapba. AK
1945
1944
Így A II. világháború kezvált a II. detével a Schweizer Ú VIlÁGHÁBOR Illustrierte Zeitung sor án MÉg saját hibájából mély ProFiBBá válságba zuhan. A kia siz adó «semlegességet»
1941
szem előtt tartó irányelve alapján az újságírók Hans Brack főszerkesztésével hétről hétre hallgatnak arról, hogy milyen irányba viszi a nemzeti szocializmus Európát. Nem tematizálják az antiszemitizmust, de a koncentrációs táborok felállítása, illetve több millió ember halála sem kerül be a lapba. Ráadásul úgy, hogy a svájciak számára ismert tény a zsidóüldözés, az ország pedig menekülteket fogad. A 30-as évek elején egyetlen kép jelenik meg arról, hogy a zsidóknak kötelező a sárga csillag viselése. Aztán a hallgatás ideje következik. A két diktátort, Adolf Hitlert és Benito Mussolinit a lap szimpatikus államférfiakként mutatja be: Hitler például az egyik képen egy őzt simogat. A háború kezdetével egyre több olvasó háborodik fel a lap politikamentes és kritikát mellőző hangvételén. Néhány hónap alatt a példányszám 644.000-ről 530.000-re csökken.
1940 A szerkesztőségben többnyire gyártásorientált munkatársak dolgoznak. A feladatuk abból áll, hogy a beérkező ügynökségi híreket és képeket elhelyezzék a lapban. Hans Ringier felismeri a problémát. Gyorsan és kíméletlenül cselekszik: Hans Brackot 24 év után elbocsátják. A «Tömeg, piac és hatalom» című Ringier Kiadóról szóló monográfiában a szerzők leírják, hogyan bocsátotta el a lapkiadó az 1941 októberében megtartott felügyelő bizottsági ülés «Egyebek» napirendi pontja alatt tárgyalva a sógorát, anélkül, hogy bárkit is tájékoztatott volna előzőleg szándékáról. Brack átkerül a kiadó divattermékeivel foglalkozó részlegéhez, ettől kezdve a szabás- és kötésminták tartoznak hozzá. Az új főszerkesztő a lap történetében először képzett újságíró. Werner Meier kritikus hangvételű haditudósításokat közöl, már amennyire ezt a cenzúra engedi. Frontkatonák sorsa ettől fogva ugyanúgy bekerül a lapba, mint a több részes portrésorozatok Churchillről, Eisenhowerrről vagy Sztálinról. Meier az alatta dolgozó újságírókból félreismerhetetlen SIZ-szerzőket farag. doMo – 2011 szeptember
| 21
JUBILEUM
«Ez lesz az év bulija!»
1911. december 1-jén, tehát egy héttel a magazin hivatalos megjelenése előtt dobják piacra a Schweizer Illustrierte Zeitung nulladik számát. A címlapon egy zerge látható, méghozzá St. Gallen környékéről. Ilyen motívum ritkán jelenik meg hírmagazin címoldalán.
Ez volt a Hivatalos INDUlÁS ElŐTTI pRÓBASZÁm
Urs Heller
a svájci magazin divízió vezetője
1912
a «Érkezik!» - ez a cSÁSZÁR lap főcíme 1912. sa á at g láto augusztus 31-én: t sok olva sÓ a tömör megfoa t t Hozo galmazás jót tesz laPnak
a SIZ-nak. II. Vilmos császár állami szintű látogatása Svájcban egy váratlanul gyors sikerszéria kezdete a Georg Bendinger főszerkesztő által vezetett lap történetében. Három egymás után következő számban is a címlapra teszi az uralkodót. A lapok
1911
gyorsan elfogynak az árusoknál. Így a kiadó még egy 16 oldalas külön kiadványt is megjelentet a látogatás legszebb képeivel: A császár Zürichben, Bernben és Baselben, a kirchbergi hadgyakorlaton. A különszámból megtudható hol evett, milyen ruhákat viselt, és milyen ajándékot vitt a svájci parlamentnek (egy álló porcelánórát). Az olvasóknak tetszik a lap stílusa: 1913 januárjára a példányszám 12.000-re nő, év végén pedig már 15.000-et adnak el a SIZ-ból.
Még csak 25 éves, de sz áMos I NEmZETKÖZ máris túldolgozta magát: ezért orvosa HíRESSÉG EngEdi kÖzEl kényszerszabadságra MagáHoz a küldi Hollywoodból. Végre pihenhet és kedlaPot
1954
1951
22 |
1960 doMo – 2011 szeptember
vére motorcsónakozhat. Audrey Hepburn («Álom luxuskivitelben») exkluzív interjújából kiderül: «A Vierwalstättersee-nél mindent megtaláltam, amiről valaha álmodtam. De a valóság még az álomnál is szebb!» Már az első lapszámokban is emberekről szóló történeteket közöl a SIZ, leginkább hírességekről. Szavakban és képekben mesél egyes korszakokhoz köthető híres színészekről, befolyásos írókról és szép hercegnőkről. Az amerikai elnök, Harry S. Truman pedig éppen pólóingben politizál, mikor 1951-ben lehetőséget biztosít a lap riporterének, hogy meglátogassa őt Key Westben található nyaralójában. Svájc sok sztár második otthona. Rainer monacói herceg Grace-szel és két gyermekével, Caroline-nal és Alberttel hagyja magát fényképezni Gstaad mellett, szánkózás közben. A sztárokhoz való közelség főként a 90-es években ölt feltűnő formát, mikor megjelennek a lapban a «fürdőkádas» képek.
1960
a siz Egyfajta nyomtatott A VIlÁG tévéként a SIZ jóval S SZÁmO a svájci televízió 50l Ő R É lY HE es évekbeli felfutáa tUdÓsÍtJ sa előtt elhozza a it sÓ a olv világot a svájciak nap-
palijába. A lap már a 20as évektől kezdődően érdekes eseményekről tudósít, így a polinéziai bennszülöttek törzsi rítusairól, a gyapottermesztésről az Egyesült Államokban és az ázsiai ópiumbarlangokról. A SIZ-ban olyan fotósok teszik közzé exkluzív képeiket, mint Henri Cartier-Bresson, Robert Capa, Hans Steiner, Paul Senn vagy Werner Bischof. A lap legendás riporterei, így Nerin E. Gun vagy Paul Almasy, több oldalon át tudósítanak az ötvenes években államfőkről, sivatagi hercegekről vagy New York-i maffiafőnökökről. Teszik mindezt a kiadó jelmondatának megfelelően: Tájékoztatni, szórakoztatni és tanácsot adni.
1949
1931
1923
Heller úr, Ön immár több mint 20 éve áll kapcsolatban a Schweizer Illustriertével. mit jelent Önnek ez a jubileum? Urs Heller: Döbbenetesen jónak tartom, hogy ez a lap 100 év elteltével még mindig ilyen sikeres és friss. A SI a sztármagazinok között mindig is az első volt, nagyon sok pénzt hoz a kiadónak, és nemrég az iPad alkalmazásunk nemzetközi kitüntetésben részesült. Ön mivel magyarázza a sikert? A Schweizer Illustrierte hihetetlenül erős márka, gyakorlatilag Svájc Coca Colája. Mindenki ismeri, olvasta már és bizonyos mértékig mindenki kedveli is. A SI december 10-én lesz 100 éves. Hogyan ünnepli a lap a jubileumot? Először egy izgalmas visszatekintés következik. Szeptember közepétől minden lapszámunkban lesz 10 külön oldal, ahol a magazin múltjával foglalkozunk. December elején pedig megjelentetünk egy külön kiadványt, amihez az ismert svájci fotós, Marc Grob készített képeket a 100 legfontosabb közéleti személyiségről. Ezek a fantasztikus képek aztán egy külön jubileumi könyvbe is bekerülnek. Ebben a száz közéleti személyiséget 100 híres szerző fogja kipoentírozni. És végül lesznek még olyan akciók is, melyek olvasóinkhoz szólnak. És lesz ünnepség is? Természetesen! A Schweizer Illustrierte barátai számára hatalmas ünnepséget rendezünk a luzerni KKL-ben. Oda mindenkit meghívtunk, aki számít vagy számított a SI világában. Jelenleg 700 fős vendéglistánál tartunk. Garantáltan ez lesz az év sztáreseménye, jól gondolom? Ebben én is biztos vagyok. Az eseményről a tévé is tudósítani fog. Az egész egyfajta talkshow, showműsor és képáradat keveréke lesz. Ahol természetesen jelen lesznek a belföldi és külföldi sztárok is. AK
MULTIMÉDIA
Folyamatos elérhetőség E-mail, Twitter, Facebook, chat, SMS, Skype – a vilil áág egyre mobilabb, és közben hálózatok épülnek ól ma körülöttünk. A modern technológia jóvoltából m már szinte mindenhol elérhetőek vagyunk, és minden arra utal, hogy a Steve Jobs éss Bill B Gates által felébresztett szellemektől ul ni. nem fogunk egyhamar megszabadul n Így automatikusan adódik a kérdés: lmélkedik Michalis Pantelouris Ez most jó vagy rossz? Errőll e lm cikkben. sztárújságíró azz alábbi a
Szöveg: Michalis Pantelouris Fotó: Jake Wyman, Getty Images
R
égen sznob voltam: mikor a kilencvenes évek közepén elkezdett terjedni a mobiltelefon, én is vettem egyet. Természetesen nem volt rá szükségem, hiszen egyetemi hallgató voltam, és akkoriban valójában senkinek nem volt szüksége mobilra. Az orvosoknak személyi hívójuk volt, és mindenki más jól elboldogult azzal, hogy vezetékes telefonon elérhető otthon, az irodában, legrosszabb esetben a törzskocsmájában. Mobiltelefont akkoriban csak nagyképű alakok és brókerek használtak. Persze nem kizárt, hogy egyeseket mindkét csoportba be lehetett volna sorolni. Én ugyan nem voltam bróker, de saját védelmemre fel kell hoznom: régen tipikus nerd, azaz kütyürajongó voltam. Az új technológiáknak még a kocsmánál is kevésbé tudtam ellenállni. Akartam egy mobilt, ezért vettem egyet, noha nem volt ember a környezetemben, akinek SMS-t küldhettem volna. Még akkor sem, mikor csurig töltöttem a készülék aksiját, és az legalább két órán át üzemképes volt.
24 |
DOMO – 2011 Szeptember
• A legújabb technológiának köszönhetően még az amerikai Arcadia Nemzeti Park Jordan-taván táborozó jéghalászok is simán kommunikálhatnak bárkivel a világon. Akár viharban is.
Aztán minden megváltozott. És mindenkinek mobilja lett. Ma már arról ismerszik meg a sznob, hogy nincs mobilja, és egyéb csatornákon is szinte elérhetetlen, mert eleve kétszáznál kevesebb barátja van a Facebookon. Manapság már barátokkal és kollégákkal is e-mailen, Twitterern és Facebookon, chaten, SMS-ben, Skype-on és telefonon keresztül tartom a kapcsolatot. Csak néhányukkal találkozom élőben, történetesen azért, mert véletlenül ugyanabban az irodában ülünk. Ez azt is jelenti egyben, hogy egy irodában és irodán kívül töltött nap között minimális a különbség, kivéve, ha kikapcsolom az okostelefonomat. A határok hajlamosak képlékennyé válni, ha az ember mindig és mindenhol „jelen“ van. És hamarosan senkinek sem fog rémleni, hogy egykoron ez másképp volt. Egy nemrég készült felmérés szerint a 16 évnél idősebb svájci lányok 96 százalékának és az ugyanilyen korú fiúk 90 százalékának a mobiltelefon a legfontosabb médium, megelőzve az internetet is (89 és 87 százalék). Az amerikai tinik minden egyes órában – kivéve mikor
alszanak – hat SMS-t írnak és kapnak! Ez havi szinten 3339 üzenet. Szinte elképzelhetetlen, nemde? Már a feltételezés is hiú ábránd, hogy valaha is képes leszek ezeknek a fiataloknak elmagyarázni a rajtam időnként elhatalmasodó érzést a digitális világgal kapcsolatban, miszerint szépen lassan bitekké és bájtokká válok teljes mivoltomban. Ezek a gyerekek úgy születnek, hogy már elérhetők. Mintha velük született e-mail címük lenne, eltekintve attól a ténytől, hogy az e-mail a mai fiatalok között jó ideje lassú és oldschool médiumnak számít. Hálózatos életmódjuk lassan túlmutat a technikán, szinte organikus jelleget ölt, legalábbis abban az értelemben, hogy ők már alig tudják, hogy jut el hozzájuk az információ. Csak azt tudják, hogy úgyis értesülnek róla, ha valami valóban lényeges történik. Persze nem is lehet ez másképp: suli után minden nap két óra internetezés jön. És ez csak a második legfontosabb médium. Halleluja. Tiszta őrület. A kérdés csak az: Ez most jó, vagy rossz? Ennek az őrületnek köszönhetjük, hogy manapság több emberrel tarthatjuk a kapcsolatot egyszerre, mint
ahánnyal elődeink egy év alatt találkoztak. De vajon jó, hogy ezt tesszük? Kevin Kelly, a technikafüggő nerdek «Wired» című magazinjának látnoki képességű társalapítója úgy véli, hamarosan egyfajta második, kiegészítő én szerepre tehet szert a hálózat. «Minél többet tanítunk meg ennek a megacomputernek, annál több fele-
lősséggel ruházzuk fel saját tudásunkat illetően» - mondja Kelly. «Először csak az emlékezetünket helyettesíti. Aztán már identitásunk felett is átveszi a hatalmat. 2015-ben sokan úgy fogják érezni, már nem önmaguk, ha nincsenek rákapcsolva a hálózatra. Offline üzemmódban olyanok lesznek, mint a lobotomizált betegek.»
És ezt csupán néhány éve mondta. Mára ez a «sokan» cseppet sem tűnik túlzásnak. Hiszen csak Németországban 60 millió, fiók mélyén szunnyadó használaton kívüli mobilkészülék található. Tulajdonosaik újabb és jobb telefonra váltottak. Beleértve engem is. Végül is nem vagyok sznob... DOMO – 2011 Szeptember
| 25
A RINGIER ÉS A SZTÁROK A Ringier újságírója, Helmut-Maria Glogger hiábavaló kísérlete, hogy találkozzon Rod Stewarttal. Szöveg: Helmut-Maria Glogger * Fotó: Marco Glaviano, Contour by Getty Images
N
os, én már megszoktam, hogy nemet mondanak: de azért a mai napig buzog mennem a naivitás a showbusiness-szel kapcsolatban, ráadásul kíváncsi is vagyok. Márpedig a kíváncsiság azzal jár, hogy írok is arról, ami érdekel. És ehhez csak néhány feltételt kell teljesítenem: ezek a pontosság, az állandóan készenlétben tartott magnó, a fi figyelem, gyelem, a rácsodálkozás és a LA (azaz látszólagos alázatosság). Ezek a feltételek azért fontosak, mert ezzel jelezzük táncoló, éneklő, író vagy fi filmben lmben utazó kortársainknak: Hihetetlenül fontos az, amit nekem mondanak. Micsoda? Új CD? Új showműsor? A kutyafáját! Tényleg? Új fi film? lm? Eszméletlen! Nos, miután évek óta edzem magam LA-ból, meg kell valljam: mikor az atyaúristen intelligenciát osztott, a legtöbb úgy nevezett sztár nem feltétlenül állt az első sorban. De azért annyit kaptak, hogy fel tudjanak kerülni a slágerlistákra. Jól bizonyítja ezt Britney Spears, Rihanna, Sarah Connor, Roland Kaiser vagy az évek óta búcsúkoncertekben utazó Howard «Vörösboros» Carpendale esete. És már meg is érkeztünk Rod Stewarthoz. Őt egyébként a mai napig várom. Az eset Kanadában történt, Torontóban. A nyolcvanas évek végén. A híres német műsorvezető, Thomas Gottschalk bizonyára még pontosabban be tudná lőni az eseményt. Tudniillik neki, mint a ZDF német közszolgálati adó sztárjának, már volt időpontja. Mármint Rodnál. És az ő interjúkérelme meghallgatásra talált (ha jól tudom). Hiszen mindig a tévéseket engedik előre, mi, egyszerű újságírók, csak utánuk következünk.
Már az sem pityke, ahogy felvonulnak: operatőr, technikus, hangmérnök, plusz műsorvezető. Ez már majdnem olyan, mint az Enterprise űrhajó parancsnoksága. Ők legalább olyan fontosak, mint a sztár. És ez látszik abból is, hogy mit vesznek fel és hol laknak egy-egy ilyen hakni során. De térjünk vissza Rod Stewartra. Készültem, mint mindig: felírtam a legfontosabb adatokat. Stewartnak hívják születésétől fogva. Mint a nagyanyját. Annak idején még kézzel véstem fel ezeket az infókat a sárga füzetembe. «Nagyszerű! Ön pont jókor érkezett» - fogad egy idősebb hölgy a hotelben. «Nyugodtan pihenhet még. Mister Stewart 18 óra körül érkezik.» Szuper! Akkor meglátogatom a hotel szaunáját. Végül is ingyen van. Szétizzadtam magam, de többször lezuhanyoztam. És már készen is álltam! Ellenőriztem a magnómat («Egy, két, há’, Rod Stewart a sztár»), aztán lementem az előtérbe. Egy ismeretlen lépett hozzánk. A két, velem szemben ülő úrnak is biccentett: «Interjú sajnos csak később lehetséges. Sorry. Az időjárás miatt. Meg a gép leszállása miatt. Holnap 14 óra? Jó lesz?» Persze, de egy pillanat: Hogy fogom telefonon keresztül megmagyarázni a szerkesztőségi szarrágóknak az extra éjszakát a hotelben? Akik minden csínját-bínját ismerik a költségtérítésnek, és úgy hajlítják azt, mint mások a teret. Töltsem az éjszakát az utcán? Inkább nem. Egy fitness klubban? Az meg zárva van. Na mindegy. Annak idején Albert Camus irodalmi munkássága kerített hatalmába. «Boldog halál» stb. Békésen fogok olvasgatni.
* Helmut-Maria Glogger 1984-1989-ig a Schweizer Illustrierte főszerkesztőségének, majd 1999-ig a Blick főszerkesztőségének tagja. 1999-től 2007-ig a GlücksPostnál főszerkesztő. Gloggernek ma saját rovata van a SonntagsBlick magazinjában.
Másnap reggel lezuhanyoztam (fantasztikusak ezek az illatozó adalékok, amit a tusfürdőhöz kevernek), megszárítottam a hajam (annak idején még kibontva hordtam), és beélesítettem a magnót. 13 óra volt, felvettem a készenléti pozíciót. Ez alkalommal már három úr is várakozott velem együtt. Őket inkább a sikertelen, betépve is ártalmatlan zenei újságírókhoz soroltam. Pedig három csúcsragadozóról volt szó, akik ráadásul a brit újságírás bulváristállójában nevelkedtek. Aztán végre, két óra elteltével kezdtek felpörögni a dolgok. Bárki mondta is: «Kérem, kövessenek!» – mi engedelmesen követtük. Méghozzá egy lakosztályba. Szépen megterítettek egy asztalkát, rajta kávé az automatából. Egy előkelő úr kicsit selypítve bejelentette: «Mister Stewart Önök közül mindenkit fogad.» Azt, hogy «egyenként», már nem mondta. Pedig úgy rémlett, hogy ezt beszéltük meg. Brit kollégáim elégedetten mormogtak. Én mint ifjonc viszont elkezdtem izzadni. 16 órára elfogyott a kávé és a jó hangulat is. Most nem az időjárással, hanem a géppel volt a gond. Mindig adódik valami probléma, ha világsztár ül a fedélzeten. «Mister Stewart holnap koncertezik itt!» - tudatta velünk a selypítő úr. Ez egy dolog, de rá fog érni? «Igen. Csak azt nem tudjuk most még, mikor száll le»Persze az történt, aminek kellett: A mai napig várom, hogy interjút készíthessek Rod Stewarttal. Aki – legalábbis ezt mondták a brit kollégák, akik már fociztak is vele – egyébként nagyon kedves.Hogy Thomas Gottschalk kapott-e interjút? Őszintén szólva, nem tudom. Ja, és persze, ha mindez ma történne, vajon hasonlóan reagálnék? A válaszom: igen. Azzal a különbséggel, hogy megírnám: Mr Stewart jól átvert. És ha ez nem tetszene a lemezcégnek? Akkor pláne ezt írnám. Annak idején nem mertem, és még a költségszámlák közül sem mindet adtam le.
!» e r n Ö k o r á v g é «Rod, én itt m 26 |
DOMO – 2011 Szeptember
DOMO – 2011 Szeptember
| 27
Michael ringier
VÁLASZOK
Munkatársaink kérdezték vezetőinktől
Munkatársak kérdezték … Rajz: Igor Kravarik
A
képen Adolf Hitler egy őz mellett állt, a cím ennek megfelelően a következő volt: «Adolf Hitler szereti az állatokat». Ami ma már egy szélsőjobboldali kiadványban sem menne el, az 1933-ban kis színes hírként jelent meg a «Schweizer Illustriertéban». Egy általunk 10 évvel ezelőtt indított, a Ringier lapok két világháború közötti történelmi szerepét elemző vizsgálat során a történészek a következő megállapításra jutottak: «Sem a ‹Schweizer Illustrierte›, sem a ‹Sie + Er› nem dicsőítette és nem ábrázolta Hitlert egyetlen alkalommal sem jelentős államférfiként. De soha nem is kritizálták az általa folytatott politikát.» Az akkori főszerkesztő, Werner Meier pedig azt emelte ki, hogy a két világháború között egyáltalán nem volt önálló politikai álláspontja a lapnak. Ez csak a németek ausztriai bevonulása után változott meg, jelentős részben az olvasók nyomásának engedve, akik a lap véleményének hiányát egyre inkább az újságírók gyávaságának tudták be. És mi köze ennek a mai Ringier-hez? Mikor Ratko Mladicsot, a hágai Nemzetközi Bíróság által háborús bűnök elkövetésével vádolt szerb katonai vezetőt néhány hónappal ezelőtt letartóztatták, a szerbiai «Alo!» bulvárlapunk hat oldalt szentelt a témának. Többek között egy cikket, miszerint egyszer megmentett egy bárányt, majd egy másik cikkben szomszédai jutottak szóhoz, akik szerint barátságos ember volt. És mit közölt a lap a srebrenicai mészárlásról, ahol 8.000 muzulmán férfit és fiút öltek meg? Alig néhány szót. A 30-as években még nem volt TV és internet. Akkoriban könnyebb volt mellőzni a nyilvánvaló tényeket. Ma viszont ez már halálos bűn egy újságíró részéről. Éppen ezért az «Alo!» című lapunkat most már új kollégák vezetik. Hiszen nem csak abból áll az újságírás, ami a lapban szerepel. Néha árulkodóbb az, amit nem írnak le.
A Ringier és az Axel Springer egyelőre jegelte az együttműködést Magyarországon. Mikor és milyen körülmények közepette kerül benyújtásra az újabb kérelem? Florian Fels: Jelenleg még elemezzük, hogy kérelmezzük-e, és ha igen, milyen formában a két cég fúzióját. Az új médiatörvény miatt azonban a helyzet még áttekinthetetlen. De továbbra is tervezzük magyarországi tevékenységeink egyesítését. A Ringier Svájc elutasította a 3+, illetve Tele Züri tévéadók vételére vonatkozó ajánlatot. Mégis saját tévéadó nélkül képzeli a jövőt a Ringier? Marc Walder, a Ringier Svájc ügyvezetője: Televíziós tevékenységünk saját adóval való kibővítése stratégiai szempontból valóban ésszerű lépés lenne. De mindig is hangsúlyoztuk, mennyire fontos nekünk egy ilyen akvizíció során a reális ár. Most nem kaptunk elfogadható ajánlatot az eladóktól. A tévé azonban továbbra is fontos téma stratégiai fejlődésünk szempontjából. A 2011-es üzleti év felét immár letudtuk. Mondana nekünk néhány
trendet, hogy milyen irányba halad a Ringier? Christian Unger, a Ringier AG elnök-vezérigazgatója: 2011 első felében egyértelművé vált, hogy működik a stratégiánk: fő tevékenységünk, a lapkiadás a turbulens gazdasági körülmények között is megbízhatóan teljesít, a digitális tevékenységünk tovább nő, a szórakozás területen pedig új és érdekes lehetőségek körvonalazódnak. De a gazdasági környezet még mindig nagyon ingadozó, az erős svájci frank negatív hatással van külpiacainkra, és hirdetési partnereink is nagyon alaposan mérlegelik megrendeléseiket. Ezért elkép-
«Magyarországon a helyzet a médiatörvény miatt még mindig áttekinthetetlen» Florian Fels, a Ringier Central Europe elnök-vezérigazgatója
zelhető, hogy az év második fele hullámvasútra fog emlékeztetni. De jól állunk, ezzel a körülménynyel is meg fogunk birkózni. A részvényárfolyamok világszerte a mélybe zuhannak, az euró és dollár masszívan veszít értékéből. Milyen kihatással van ez a Ringier nyugdíjpénztárára? Martin Aggeler, a Ringier Nyugdíjalapítvány vezetője: Vagyonunk egyharmadát fektettük részvényekbe, befektetéseink 82 százalékát pedig svájci frankban eszközöltük. Az év eleje óta tartó negatív paci folyamatok azt eredményezték 2011. augusztus közepéig, hogy alulfedezettek lettünk. De alapvető befektetési stratégiánkon nem változtattunk, mivel ilyenkor nem helyes pánikba esni, és a részvényeket értékesíteni. Amennyiben folytatódnak a piaci feszültségek, az alapítvány tanácsának olyan intézkedéseket kell mérlegelnie, melyek stabilizálják a fedezeti szintet. Például alacsonyabb vagy 0 százalékos kamattal. A nyugdíj-megtakarítások kamatszintjéről és további intézkedésekről (külön befizetés) 2011. november végén dönt az alapítványi tanács.
DOMO – 2011 Szeptember
| 29
MAGUNK KÖZÖTT 10 ÉV: Hediger Nicole, Ringier AG Volkart Tamara, Ringier AG Wyss Ursula, Ringier AG Shabani Fatmir, Ringier Print Blösch Cécile, Ringier AG Friedrich Claudia, Ringier AG Lüthi-Burkhalter Maja, Ringier AG Müller Michael, Ringier AG Seiler Roman, Ringier AG Vogel Roger, Ringier AG Hodzic Elmin, Ringier Romandie Eric Valentin, Ringier Print Pajovic Miloica, Ringier Print Schützinger Albert, Ringier Print Furler Bassand Martin, Ringier AG Pillard Daniel, Ringier AG Wegmann Reinelde, Ringier AG Will Roland, Ringier AG Saint-Paul Isabelle, Ringier Romandie Bánhegyi Sarolta, Ringier Magyarország Gáspár Katalin, Ringier Magyarország Kispéter Csaba, Ringier Magyarország
KOLUMNA
Az ausztrál outbackből a Ringier fotólaborba Verena Lamm tördelő júniusban ünnepelte 30 éves szolgálati idejét.
20 ÉV: Märki Hanspeter, Ringier Print Vecchi Roberto, Ringier Print Aregger Erich, Ringier AG 25 ÉV: Knuchel Elisabeth, Ringier Print 30 ÉV: Gollin Günter, Ringier Print Simone Fiorentino, Ringier Print Widmer Anita, Ringier AG Grossen Pierre, Ringier Romandie 35 ÉV: Huber Roland, Ringier Print NYUGDÍJBA MENNEK: Lehmann Jürg, Ringier AG Lassueur Yves, Ringier Romandie Plüss Robert, Ringier AG Kobi Elisabeth, Ringier Romandie ELTÁVOZTAK: Walz Ernst, 24.1.11 Gisler Heinrich, 26.5.11 Lerch Werner, 31.5.11 Stalder Emil, 7.6.11 Ludwig Jean Pièrre, 26.6.11 Isler Hams Manuel, 4.7.11 Plüss Werner, 6.7.11 Schmitt Eva-Maria, 20.7.11 Obrist Alfred, 25.7.11 Kraniotakis Konstantinoe, 7.8.11 Gyászoljuk Vreny Ebert
1985-ben Lamm a Tour de Suisse során repülős szolgálatot teljesítő kollégáit látogatta meg.
1
981. június 15-én, egy 10 hónapos ausztráliai utazást követően kezdett el az akkor 22 éves Verena Lamm fotólaborosként dolgozni a zürichi Ringier Sajtóházában. «Az első napomon nagyon aggódtam, tartottam tőle, hogy hosszú utazásom alatt számos dolgot elfelejtettem» - emlékszik vissza Lamm. A kalandokra éhes kollegina valójában csak ideiglenesen szeretett volna a Ringier-nél dolgozni, épp annyi ideig, hogy összeszedje a pénzt a következő utazásra. A többműszakos beosztásnak köszönhetően azonban hamar kiderült számára, hogy össze lehet egyeztetni a pénzkeresetet és az utazást. Ma, 30 évvel később Verena Lamm a zürichi newsroomban dolgozik tördelőként. «Én vagyok az összekötő a «Blick am Abend» szerkesztősége és a nyomda között» - magyarázza.
«Főként azzal foglalkozom, hogy a végső leadás előtt még egyszer átnézem az oldalakat.» Számos kellemes emlék jut eszébe, de nem feledkezik meg a sötét pillanatokról sem. «A legszörnyűbb nap az volt, amikor 27 év elteltével bezárt a fotólabor» mondja a gondolataiba mélyedve. «Hogy aztán annál jobban örüljek, mikor még a felmondás ideje alatt munkát kínáltak nekem a «heute» című ingyenes lapnál (ma már «Blick am Abend» néven fut a lap).» 30 év hosszú idő, komoly kötelékek alakulnak ki. «Ennyi év elteltével a Ringier egyszerűen hozzátartozik az életemhez, hiszen több mint a felét már itt töltöttem a cégnél.» 52 évesen Verena ráadásul jó esélyekkel indul, hogy tíz év múlva a 40. jubileumot is itt AK ünnepelje nálunk.
22 évesen kezdett a Ringier-nél…
... és ma, 30 évvel később.
Fotó: Sabine Wunderlin
CTP operátor ... 54 évesen, súlyos betegséget követően hunyt el. 36 évet dolgozott a Ringier Print Adligenswilnél.
Christian Weishaupt
a Blick newsroom munkatársa ... 39 évesen hunyt el szívelégtelenségben. Weishaupt 2010. december 1-től volt újságíró a Ringier-nél, szakterülete az életmód volt.
Harkányi Annamária
szerkesztőségi asszisztens, az IM szépségszerkesztője ... 35 évesen hunyt el. Több mint hét évet dolgozott a Ringier Magyarországnál.
30 |
DOMO – 2011 Szeptember
Fodrász «Micsoda, te nem is vagy rajta a Facebookon?» Fél évvel ezelőttig gyakrabban hallottam ezt a kérdést, mint azt, hogy «Mizujs a munkával?» vagy «Hogy van a feleséged?». És mikor nemmel válaszoltam, úgy néztek rám, mint borjú az új kapura, helyesebben, mintha azt mondtam volna, feleségül veszem a 93 éves, vagyonos nagynénémet Las Vegasból, majd csinálok neki legalább 10 gyereket. De aztán eljött a pillanat, és engedtem az ismerősök nyomásának. Ha mindenki rajta van, akkor csak van benne valami, gondoltam. Próbáljuk ki, ártani nem árthat. Kialakítottam a profilom, írtam néhány sort magamról, feltöltöttem a képem a szájtra, és már kész is volt. Gyorsan megtudtam, hogy a szomszédom, Paul 145 ismerőssel rendelkezik, kolléganőm, Jessy pedig 258-cal. Hihetetlen! Nekem is össze kell szednem magam. Ezért aztán gyorsan megírtam első posztom: «Sziasztok, most már én is fent vagyok a Facebookon!» Egy órával később ezt már nyolc ember lájkolta – többek között Heidi, Felix és Marco, akiket nem is ismerek. A következő napokban sokat megtudtam a barátaimról, még többet a barátaim barátairól, de a legtöbbet a barátaim barátainak a barátairól. Így például azt, hogy Jacqueline a Gunnar névre hallgató csivava kölykét négyszer viszi sétálni, ebből kétszer azért, hogy elvégezhesse a nagydolgát. Paul végre megszerezte modellvasútjához a régóta vágyott Märklin H0-ás gőzmozdonyt. És Tamara, unokahúgom nagynénjének nővére elhatározta, hogy aznap este lilára festi lábán a körmét, ami viszont 13 embernek rögtön tetszett is. Természetesen virtuálisan. Gyerekek, ez nagyon izgalmas! Értékes információkat tudunk meg embertársainkról, amit korábban maximum a fodrászukkal közöltek, szigorúan dauerolás közben. Bocsánat, de itt most abba kell hagynom. Fontos, hogy ismerőseim megtudják: ma reggel egy nagyon kellemetlen pattanás nőtt az orromra … ANDI KÄMMERLING
DOMO – Juni 2011
| 31