KULTURÁLIS ÉLET A XVII. kerület elődközségeiben nagyszámú – mai szóval élve – civil szervezet, egyesület, kör, asztaltársaság, stb., alakult, amelyek aktív szerepet vállaltak lakóhelyük kulturális életének szervezésében. Megjelenésük előfeltétele volt a XIX. század utolsó évtizedétől tapasztalható népességnövekedés, a jelentős polgáriasodás, polgári fejlődés. Programjaikról számtalan fennmaradt dokumentum (alapszabály, plakát, meghívó, fénykép, újságcikk, stb.) tanúskodik. Különösen a dalkörök voltak népszerűek minden társadalmi réteg esetében. 1908-tól már van adat a Lyra munkásdalkörről, 1913-ból a Rákoskeresztúri Munkás Dalkörről, és a Rákoskeresztúri Levente Dalárdának az 1927-es dátumot viselő zászlója pedig a helytörténeti gyűjtemény kiállításán látható volt. A különböző polgári társulatok megalakulásakor az egyházak is átvették a mintát, de arra is volt példa, hogy az ő szervezeteik voltak az előőrsök. A katolikusoknál nagy hagyományokra tekintettek vissza Rákoskeresztúron a Rózsafüzér Társulatok, a Jézus Szíve Társulatok, míg az evangélikusoknál az Evangélikus Dalárda és az Első Rákoskeresztúri Evangélikus Műkedvelő Ifjak. Számtalan fotó, plakát tanúskodik a különböző műkedvelő egyletek által tartott színielőadásokról a húszas évek elejétől egészen a negyvenes évekig. Ilyen kör, amatőr színtársult volt az Első Rákoskeresztúri Műkedvelő Ifjak, a Víg Fiúk Műkedvelő Gárdája, a Tabáni Műkedvelő Egylet, a rákoskeresztúri Nem, Nem, Soha Asztaltársaság, valamint a különböző egyházi, társadalmi, politikai szervezetek. A darabokat legtöbbször valamelyik vendéglő nagytermében adták elő. Természetesen ezeknek a társaságoknak a tagjai a kötetlenebb szórakozási formákat is kedvelték, mint a szüretiés tűzoltó bálokat, jótékonysági mulatságokat. Sokszor ezeken is fellépett egy-egy társulat, a zenekar pedig szinte mindig helybéli volt.
KASZINÓ 1897 májusában alakult meg az egyesületek közül elsőként, a később önálló székhellyel is rendelkező, rákoskeresztúri Casinó Egyesület, a Zsófia-telepen, a Táncsics Mihály utca és a róla elnevezett Kaszinó köz sarkán. Székháza a századforduló környékén épült. Bálokat, ünnepségeket, kártyapartikat, névnapi esteket is tartottak itt. Két aszfaltozott tekepályája volt, az egyik télen is üzemelt a föld alatt. A kertben teniszpályákat alakítottak ki, amelyeket télen fellocsoltak, és korcsolyapályaként működtek. A település önállósodásával ez átalakult rákoshegyi Kaszinóvá. Épülete még ma is áll, ám a szocializmus évei alatt textilipari üzemet rendeztek be benne, melyet a népnyelv egyszerűen „gatyagyárnak” titulált. Később magánkézbe került, egy vállalkozó hidraulika elemeket forgalmazott itt, és a régi épületben volt a bemutatóterem. A cég már elköltözött, az öreg kaszinó üresen áll. A mellette lévő utcát is átnevezték Flamingó közre, így az utókort már semmi sem emlékezteti arra, hogy milyen társasági élet színtere volt az épület hajdanán.
MOZI Rákoskeresztúron 200 fő befogadására alkalmas vetítőhelyiség működött 1913-tól Gondűző néven Ruttkay János nagyvendéglőjének báltermében, de Ruttkay Dezső tulajdonában a Pesti út 26. szám alatt, ahol vasár- és ünnepnapokon vetítettek. Kertmoziként is működött, valamint a vetítés alatt és közben zenét is szolgáltatott. Gondűzőmozgó is volt, majd később Mozgószínház, majd Hangos-mozgó, mígnem Ruttkay Dezső nagy vállalkozásba kezdett. A régi vendéglő épületét lebontatta, és helyére a kor igényeinek megfelelő korszerű mozit építtettek társával, Agárdy Kálmánnal. A mozi 1938-ban elkészült, és a Fórum nevet kapta. Főbejárata a Pesti útra nyílt, kétszintes volt, a jobb oldalán négy, a bal oldalán pedig három kijárattal. Belépés után balra állt a pénztár és a büfé, a jobb oldalon pedig lépcső indult az erkélyre. Befogadóképessége 520 fő volt, a terem hossza 25 méter, és billenős fa székek várták a mozilátogatókat. A földszinti nézőtér fiatalok körében közkedvelt helye a sorok mögött lévő öt darab négyszemélyes zárt páholy volt. Az emeleti hat páholy nyitott, és ötszemélyes volt. A vászon, a függöny, a színpad mind tökéletesen megfelelt az akkori igényeknek. A vetítések szerdán, csütörtökön, szombaton, és vasárnap voltak. A vetítőgépház a bejárat felett volt, két kis erkélykijárattal rendelkezett, ahol a gépész friss levegőt szívhatott, vagy nézelődhetett, ha unatkozott. Hosszú időre azonban nem hagyhatta felügyelet nélkül a gépeket, mert a film gyúlékony volt, és könnyen lángra lobbant. A vetítések szüneteiben szellőztetés volt, és a jegyszedők illatosítót spricceltek szét. A negyvenes évek elején Fórum-mozgó, Toldi-mozgó, Haladás-mozgó néven találkozhatunk vele a műsorújságokban, mígnem1947-től Újvilág Filmszínház lett a neve, melyet a kilencvenes évek végéig, megszűnéséig viselt. 1965 december elején vetítették a ’Van aki forrón szereti’ című nagysikerű amerikai filmet, mellyel a mozi elbúcsúzott a közönségtől, a filmektől, az élettől. A következő héten megjelent a ZÁRVA tábla, ahogy Szöllősi Nagy András is megörökítette. Építészeti határozat szerint statikailag nem volt megfelelő (bauxitbetont is használtak az építésnél), így a kerületi városrendezés során a mozira is bontás várt. Az Újvilág Filmszínház 1966 decemberétől átköltözött a Pesti út 113. szám alatt működő Dózsa Művelődési Házba, ahol hetenként három alkalommal vetítették a korszak új filmjeit egészen 1990 végéig.
KÖNYVTÁR Rákoskeresztúron a Kaszinó épületében volt könyvtár, a tisztikar tagjai között megtaláltuk a könyvtárost is, valamint arról is van adatunk, hogy 1934-ben a községi könyvtárat a polgári iskolában helyezték el. A Vigyázó-Podmaniczky kastély magánkönyvtárában a Magyar Tudományos Akadémia engedélyével lehetett kutatni. 1950-ben Nagy Budapest létrejöttét követően a már Budapesthez tartozó nagyközségek és városok korszerű könyvtárral való ellátása volt a fő feladat. Az itt működő városi könyvtárakat (Újpest, Pesterzsébet, Pestlőrinc, Kispest, Rákoskeresztúr) a Szabó Ervin Könyvtár átvette saját kezelésbe, minthogy azonban sem könyvanyag, sem berendezés, sem pedig személyzet tekintetében ezek a könyvtárak meg sem közelítették a többi kerületi könyvtár színvonalát, teljes újjászervezésre volt szükség. 1951-ben összesen hét fiók nyílt meg, köztük a Rákoskeresztúri könyvtár a Pesti út 78. szám alatt. A 36-os számot kapta, mert a harminchatodik volt a kerületi könyvtárak sorában. Az ötvenes évek második felében, a kerületi könyvtárakban már mindenütt volt valamilyen olvasóterem, ill. egyéb helyi olvasási lehetőség (kölcsönző teremben elhelyezett olvasóasztal). A hatvanas években néhány megmaradt kölcsönző állomásból fiókkönyvtár lett, és a nagy könyvtárhoz kapcsolódtak szervezetileg. Fiókok Rákoshegyen a Széchenyi utca 17. szám alatt, és Rákosligeten a Hősök tere 2. szám alatt Rákoscsabán a Zrínyi u. 13. számban, és Rákoskerten a Sugár út 66. szám alatt volt. A hetvenes évekre jellemző, hogy a gyermekkönyvtárakban könyvkiállítások, rajzpályázatok, csoportos foglalkozások zajlottak folyamatosan. Megnőtt az igény a könyvtárismereti foglalkozások iránt (kézikönyvtár, folyóiratok, katalógus, bibliográfiák és egyéb eszközökkel való megismertetés), ezért önálló gyermekrészleget alakítottak ki a könyvtárban. 1973. február 6-án indult útjára a főváros első, 1976. március 31-én a második autóbusz-könyvtára a peremkerületek könyvtári ellátása érdekében. Így a központi könyvtár és a fiókkönyvtárak mellett még 5 helyen volt kölcsönzés a kerületben!!!
1976-ban a Pesti út 78. szám alatti már aládúcolt könyvtárépület sorsa megpecsételődött. Műszaki állapota miatt a kiköltöztetése elkerülhetetlenné vált. 1977-ben szanálták a könyvtár épületét, és az állomány nagy részét ládákba zárták. A következő évben csökkentett dokumentummennyiséggel ugyan, de kinyitott ideiglenes helyén, Rákoscsabán, a Lemberg utca 38-ban, az akkori szabadidőközpont épületében. 1984 őszén előkerültek a szanáláskor ládába zárt könyvek, hogy tisztítás és selejtezés után az újabb szerzeményekkel vegyítve méltóbb környezetben várják használóikat. Az új főkönyvtár 1984. december 17-én nyílt meg az újonnan átadott Újlak utcai iskolában 370 négyzetméteren 50 ezer kötettel. A nyolcvanas évek végén megszűnt a bibliobusz, sokba került a fenntartása, majd a kilencvenes években a fiókkönyvtárakat is bezárták, kivéve a rákoscsabai könyvtárat, melynek új épületét 2004ben adták át a Péceli úton. Ugyanabban az évben ünnepelte különböző rendezvényekkel az Újlak utcában eltöltött 20. évfordulóját a rákoskeresztúri könyvtár. 2006 júniusában nyílt meg a városközpontban az új Rákoskeresztúri Könyvtár a felújított Fuchs-kastély patinás épületében, és korszerű szolgáltatások széles körével valamint mintegy 30.000 hozzáférhető, és folyamatosan bővülő, frissülő állománnyal várja olvasóit.
FUCHS KASTÉLY Fuchs Ignác vállalkozó vásárolta meg ezt a területet több más területtel együtt (Rákoshegyen, Rákosligeten is voltak később parcellázott területei) Wenckheim gróftól, és ide építtette kastélyát 1891-ben. Negyven évvel később, az 1930-as évek elején örökösei lakták az épületet. Csillag Ármin családja lakott az emeleten, és a Földes család a földszinten. Az épülethez tartozott két háromszobás családi ház, az egyikben üzemelt a posta, a másikban pedig lakott és rendelt Dr. Kertész Sándor orvos a családjával. A terület két vaskapuval ellátott kerítéssel volt körbekerítve. A kastélyban és a családi házakban vezetékes ivóvíz és fürdőszoba volt, ami kuriózumnak számított Rákoskeresztúron. 1944-ben gettóvá alakult a kastély, ahová aszódi és gödöllői zsidókat költöztettek, és innen vitték őket Auschwitzba. A háborút jó állapotban vészelte át az épület, díszeit megőrizte mindaddig, míg egy későbbi felújítás során a homlokzatot lecsupaszították, az emeleti erkélyen és a bejárat felett az áttört kőkorlátokat megszűntették, a földszinti loggiát beépítettek. Az épület államosítása után a lakóépület funkcióját elvesztette, különböző társadalmi, politikai szervezetek vették birtokba.