Környezet,- tűz- és munkavédelem

Környezet,tűz- és munkavédelem

1

www.huro-cbc.eu

www.hungary-romania-cbc.eu

Jelen kiadvány tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió álláspontját.

2

KÖRNYEZET-, TŰZ- ÉS MUNKAVÉDELEM

TISZA LÁSZLÓ

NYÍREGYHÁZI FŐISKOLA NYÍREGYHÁZA, 2011.

1

TARTALOMJEGYZÉK 1. FEJEZET: MUNKAVÉDELMI ALAPISMERETEK 1.1. A munkavédelem hatálya, fogalma ................................................................................... 4 1.2. A munkavédelem intézményrendszere.............................................................................. 4 1.3. A munkavédelem részterületei .......................................................................................... 4 1.4. Az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményei ............................................ 6 1.5. A munkavédelem eszközrendszere ................................................................................... 6 1.6. A munkavédelem fogalomrendszere ................................................................................. 7 2. FEJEZET: LÉTESÍTÉS 2.1. Munkahelyek kialakításának biztonsági követelményei ................................................... 9 2.2 .Általános követelmények a munkahely kialakítása és üzemeltetése során ..................... 10 2.2.1. Állékonyság, mechanikai szilárdság .......................................................................... 10 2.2.2. Tűzbiztonság .............................................................................................................. 10 2.2.3. Higiénia, egészség- és környezetvédelem .................................................................. 11 2.2.4. Padlózat ...................................................................................................................... 11 2.2.5. Nyílások, nyílászárók, üvegfalak, vészkijáratok ........................................................ 11 2.2.6. Közlekedési útvonalak, folyosók ............................................................................... 12 2.2.7. Lépcsők, lejtők ........................................................................................................... 12 2.2.8. A munkahelyek helyiségeinek kialakítása ................................................................ 13 2.2.9. A pihenőhely ............................................................................................................. 13 2.2.10. Öltöző, tisztálkodási és illemhely............................................................................. 13 2.2.11. Elsősegélyhelyek ..................................................................................................... 15 2.2.12. Veszélyes hulladék kezelése ................................................................................... 15 2.2.13. Ivóvíz ....................................................................................................................... 15 2.2.14. Szenny- és csapadékvíz elvezetése, kezelése ........................................................... 16 3. FEJEZET: MUNKAHELYI KLÍMA KIALAKÍTÁS 3.1. A klíma jellemzői ............................................................................................................ 16 3.2. Légszennyeződés ............................................................................................................. 17 3.3. Természetes szellőzés ..................................................................................................... 18 3.4. Helyiségek mesterséges általános szellőzése .................................................................. 18 3.4.1. Kiegyenlített szellőzés................................................................................................ 19 3.4.2. Túlnyomásos szellőzés ............................................................................................... 19 3.4.3. Depressziós szellőzés ................................................................................................. 19 3.5. Helyi elszívó berendezések ............................................................................................. 19 3.6. Légtisztítás ...................................................................................................................... 20 4. FEJEZET: MUNKAHELYI ZAJ- ÉS REZGÉSVÉDELEM 4.1. A hang fogalma ............................................................................................................... 20 4.2. A hang érzékelése............................................................................................................ 21 4.2.1. A munkahelyen megengedett maximális zajszint ...................................................... 21 4.3. Zaj fogalma, zajszint meghatározása .............................................................................. 21 4.4. A zajártalom és zajvédelem............................................................................................. 22 4.5. Zajok káros hatásainak csökkentése ................................................................................ 22 4.6. A rezgés fogalma, hatása ................................................................................................. 23 4.6.1. A rezgés káros hatásai .................................................................................................. 23 5. FEJEZET: A MUNKAHELYEK MEGVILÁGÍTÁSA ÉS SZÍNDINAMIKÁJA 5.1. A fény fogalma, jellemzői ............................................................................................... 24 5.1.1. Az emberi szem láthatósági függvénye ...................................................................... 24 5.1.2. Az emberi szem és a látás .......................................................................................... 24 5.2. Világítástechnikai alapfogalmak ..................................................................................... 25 5.3. Színdinamika ................................................................................................................... 26 5.4. Káprázás .......................................................................................................................... 27 5.5. Kontraszt ......................................................................................................................... 27 5.6. Stroboszkóp hatás ........................................................................................................... 27 2

5.7. Mesterséges fényforrások ............................................................................................... 27 5.8. A mesterséges világítás követelményei........................................................................... 27 6. FEJEZET: VILLAMOSSÁG BIZTONSÁGTECHNIKÁJA 6.1. Villamos áram élettani hatásai ........................................................................................ 29 6.2. Villamos áramütés veszélyei ........................................................................................... 29 6.3. Elsősegélynyújtás áramütéses baleset esetén .................................................................. 31 6.4. Villamos alapfogalmak ................................................................................................... 32 6.5. Az áramütés elleni védelem – Érintésvédelem ............................................................... 32 6.5.1. Érintésvédelem módjai ............................................................................................... 33 6.5.1.1. Aktív érintésvédelem ............................................................................................ 33 6.5.1.2. Passzív érintésvédelem ......................................................................................... 34 6.6. Érintésvédelmi osztályok ................................................................................................ 34 6.7. Elektromos gyártmányok védettsége /IP, CEE/ .............................................................. 35 6.8. Személyi feltételek .......................................................................................................... 36 6.9. A feszültségmentesítés .................................................................................................... 36 6.10. Feszültség alatt végzett munka ...................................................................................... 37 6.11. A villamos biztonság ellenőrzése .................................................................................. 37 6.12. Villámvédelem .............................................................................................................. 38 6.12.1. A villám kialakulása ................................................................................................. 38 6.12.2. A villám kialakulásának menete .............................................................................. 38 6.12.3. A villámcsapás veszélyei ......................................................................................... 38 6.12.4. A villámhárító rendszer felépítése............................................................................ 39 6.12.5. A villámvédelmi berendezés felülvizsgálata ............................................................ 39 7. FEJEZET: GÉPEK BIZTONSÁGTECHNIKÁJA 7.1. Munkaeszköz ................................................................................................................... 40 7.2. Veszélyes munkakörülmények veszélyes tér .................................................................. 40 7.3. A biztonsági berendezés .................................................................................................. 41 7.3.1. A védőberendezések ..................................................................................................... 42 7.4. Kezelőelemek .................................................................................................................. 43 7.5. Karbantartás .................................................................................................................... 44 8. FEJEZET: TŰZVÉDELEM 8.1. A tűz fogalma, az égés feltételei ..................................................................................... 44 8.2. Anyagok égésének halmazállapot szerinti csoportosítása ............................................... 45 8.3. Öngyulladás ..................................................................................................................... 45 8.4. Tűzoltási módjai .............................................................................................................. 45 8.5. Tűzoltás eszközei ............................................................................................................ 45 8.6. Tűzvédelmi osztályok és osztályba sorolás ..................................................................... 45 8.7. Tennivalók tűz esetén ...................................................................................................... 46 9. FEJEZET: KÖRNYEZETVÉDELEM 9.1. A környezet fogalma ....................................................................................................... 47 9.2. A környezet legfontosabb elemei .................................................................................... 48 9.3. A környezet szennyezésének folyamata .......................................................................... 48 9.4. A környezetvédelem célja és eszközei ............................................................................ 48 10. FEJEZET: A KOCKÁZATÉRTÉKELÉS 10.1. Kockázat fogalma .......................................................................................................... 49 10.2 .A legfontosabb kockázati tényezők............................................................................... 50 FELHASZNÁLT IRODALOM ............................................................................................... 50

3

1. FEJEZET: MUNKAVÉDELMI ALAPISMERETEK 1.1. A munkavédelem hatálya, fogalma A Magyar Köztársaság Alkotmánya kimondja, hogy a Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg. A munkavédelem biztosítása érdekében 1993. évben kiadásra került az 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről, melynek célja, hogy az alkotmányban foglalt elvek alapján szabályozza az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés személyi, tárgyi és szervezeti feltételeit a szervezetten munkát végzők egészségének, munkavégző képességének megóvása és a munkakörülmények humanizálása érdekében, megelőzve ezzel a munkabaleseteket és a foglalkozással összefüggő megbetegedéseket. Hatálya kiterjed minden szervezett munkavégzésre, függetlenül attól, hogy az milyen szervezeti vagy tulajdoni formában történik. Munkavédelem fogalma: a szervezett munkavégzésre vonatkozó biztonsági és egészségügyi követelmények, továbbá a törvény céljának megvalósítására szolgáló törvénykezési, szervezési, intézményi előírások rendszere, valamint mindezek végrehajtása. 1.2. A munkavédelem intézményrendszere −Kormány /feladata: pl. Munkavédelmi törvény előterjesztése/ −Országgyűlés /feladata: Pl. törvények elfogadása/ −Minisztériumok (feladata: rendelet-alkotás, Biztonsági Szabályzat elrendelése) −Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) /felügyeleti szerv/ −Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ)

A munkavédelemre vonatkozó szabályok megtartásának elősegítését, valamint ellenőrzését hatósági jogkörrel rendelkező: − Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelet (megyei szervei), − Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (megyei és városi szervei) − Bányafelügyelet általános jelleggel látja el. 1.3. A munkavédelem részterületei 1. A munkabiztonság: A munkaeszközzel, géppel, berendezéssel foglalkozik. Meghatározza a munkakörülmények és a munkavégzés szabályait, ellenőrzi betartásukat. Feladata a balesetek megelőzése, a bekövetkezett balesetek kivizsgálása, intézkedések a balesetek megelőzése érdekében. Olyan munkakörülményeket kell kialakítani, hogy kiküszöböljük a veszélyforrásokat, ill. megóvjuk attól a dolgozókat. Kiküszöbölendő veszélyforrások: −fizikai veszélyforrások / a munkaeszközök, szállító- és anyagmozgató eszközök és

termékek, és anyagok mozgása; szerkezetek egyensúlyának megbomlása; csúszós felületek; egyenetlen felületek, szélek, sarkok; tárgyak hőmérséklete; magasság, mélység, levegő nyomása, hőmérséklete, áramlása; zaj és rezgés; világítás; áramütés veszélye, poros levegő, 4

−veszélyes anyagok / robbanó, robbanó keveréket alkotó; gyúlékony; mérgező; maró;

fertőző; sugárzó; stb. −biológiai veszélyforrások / mikroorganizmusok és anyagcseretermékük;

makroorganizmusok, növények, állatok −fiziológiai, idegrendszeri és pszichés igénybevételek, monotónia.

2. Munkahigiénia: optimális munkakörnyezet kialakítása az ergonómia eszközeivel. Az ergonómia az ember és munkakörnyezete (fizikai, technikai tényezők, munkaszervezet, munkamódszer) kölcsönhatásának tanulmányozása. Célja: az ember és munkakörnyezete közötti harmónia biztosítása, különös tekintettel a munka hatékonyságának növelésére és az ember által igényelt munkafeltételek kielégítésére. 3. Foglalkozás-egészségügy: a munkát végző emberrel és az őt érő hatásokkal, mint foglalkozási ártalommal, valamint az ebből következő foglalkozási betegségekkel foglalkozik. Munkalélektan: Azoknak a lélektani viszonyoknak a tanulmányozása, amelyek a termelő munkasorán alakulnak ki / ember – szerszám között; ember és környezete, a munkavégzés szervezete között; a dolgozó emberek együttműködésében: vezetők – beosztottak között, azonos szintű munkatársak kapcsolataiban. Munkaélettan: A dolgozó ember szerveinek, szervrendszereinek működését, az élettani funkciókat vizsgálja a termelő- (fizikai és szellemi) munka feltételei között. Ezáltal megismerhető az emberi teljesítőképesség, meghatározható a megengedhető terhelés határa. Munkakörülmények: −tárgyi tényezők −személyi tényezők −környezeti tényezők

Foglalkozási ártalom: A munkahelyen a munka környezetében fellépő, a dolgozóra ható káros hatás, amelyet azonban az ember maradandó károsodás nélkül elvisel. −fizikai terhelésből eredő −a munkafolyamat pszichikai hatása −az emberi szervezet egyoldalú igénybevételéből származó ártalmak (statikus terhelés) −munkahelyi klíma −fizikai ártalmak / zajártalom, rezgések, sugárzási ártalmak −vegyi ártalmak −fertőzési ártalmak −porártalmak

Foglalkozási betegség: A foglalkozási ártalom tartós, hosszabb idejű hatása okozza, vagy ha a károsító hatás mértéke az elviselhető szintnél nagyobb.

5

1.4. Az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményei A munkafolyamat, technológia ne veszélyeztesse a munkavállalók, közelben tartózkodók egészségét és biztonságát A biztonságos munkavégzés tárgyi feltételei: −biztonságos műszaki állapotú munkaeszköz biztosítása, −megfelelő mozgástér, be- vagy leesés megakadályozása, −egészséget nem károsító levegő, klíma biztosítása, −munkahely megfelelő természetes és mesterséges megvilágítása, −az egészséget nem károsító zaj- és rezgésszint, −egyéni védőeszköz, védőital juttatása, −munkahelyek megfelelő padozatának, közlekedési útjainak biztosítása, −munkahelyi rend és tisztaság. A biztonságos munkavégzés személyi feltételei: −egészségügyi megfelelőség (előzetes, időszakos, pályaalkalmassági), különös tekintettel a fiatalkorúak foglalkoztatására, −az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges ismeretek megléte, −szakmai képzés keretében a szakképzettség alapján betölthető munkakör munkavédelmi követelményeinek ismerete. A munkáltató (munkaadó) kötelességei: −munkaszervezéssel biztosítani tudja munkavédelmi kötelezettségeit, −szükséges információkkal a munkavállalót időben ellátni, oktatni, −a munkakörülmények megfelelősségét rendszeresen ellenőrizni, −rendellenességeket kivizsgálni és intézkedni, szakszerűen eljárni.

A munkavállaló kötelességei: −munkaeszközöket és védőeszközöket (ruhát) szakszerűen használni, −munkaterületén fegyelmet, rendet és tisztaságot megtartani, −a biztonságos munkavégzés ismereteit elsajátítani, oktatáson részt venni, −rendellenességeket, baleseteket, sérüléseket azonnal jelenteni.

1.5. A munkavédelem eszközrendszere A munkavédelem eszközei (általában rendeletek, szabványok, előírások, szankciók): 1. Műszaki és higiénés eszközök −technológia, munkaeszközök teljes körű kialakítása (primer védelem) −védőintézkedések (pl. egyéni védőeszközök) alkalmazása (szekunder védelem) −egészségvédő eszközök (pl. szellőző berendezés, zajcsillapítás) alkalmazása −egészségügyi eljárások (pl. ártalomszint, szűrővizsgálatok) alkalmazása 2. Jogi és igazgatási eszközök −munkavédelem szabályai −munkavédelmi szabályok megtartásának ellenőrzése −szabályozás szankciói −munkavédelmi tevékenység irányítása 3. Oktató, nevelő és felvilágosító eszközök A munkavédelemi oktatás: A munkavédelmi oktatás célja: a munkavállalók sajátítsák el a munkakörükhöz szükséges munkavédelmi ismereteket, váljanak alkalmassá a biztonságos munkavégzésre, a 6

munkabalesetek, foglalkozási megbetegedések megelőzésére. A munkavédelemmel kapcsolatos ismeretek (beleértve a biztonságos életvitel szabályait) átadásával foglalkozó oktatás szintjei a következők: −munkahelyi munkavédelmi oktatás, −iskolarendszerű oktatás, nevelés, −szakmai képzés, −munkavédelmi szakképesítés, és −egyéb szervezett és nem szervezett oktatási formák. A munkahelyi munkavédelmi oktatás egyértelműen a munkáltató feladata. A munkáltatónak oktatás keretében gondoskodnia kell arról, hogy a munkavállaló −munkába álláskor, −munkahely vagy munkakör megváltoztatásakor, valamint az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményeinek változásakor, −munkaeszköz átalakításakor, vagy új munkaeszköz üzembe helyezésekor, −új technológia bevezetésekor. elsajátítsa és a foglalkoztatás teljes időtartama alatt rendelkezzen elméleti és gyakorlati ismereteivel, megismerje a szükséges szabályokat, utasításokat és információkat. A munkavállaló köteles az oktatásban részt venni, a biztonságos munkavégzéshez szükséges ismereteket elsajátítani és azokat munkavégzés során alkalmazni. 1.6. A munkavédelem fogalomrendszere A baleset: az emberi szervezetet ért olyan egyszeri külső hatás, mely a sérült akaratától függetlenül, hirtelen vagy aránylag rövid idő alatt következik be, és sérülést, mérgezést vagy más (testi, lelki) egészségkárosodást, illetve halált okoz. A munkabaleset: a munkavállalót a szervezett munkavégzés során, azzal összefüggésben éri. Ide értendő az anyagvételezés és mozgatás, szállítás, tisztálkodás, üzemi étkezés. Nem tartozik ide az úgynevezett úti-baleset, mely a munkahelyre vagy onnan történő utazáskor történik, kivéve, ha a munkáltató saját vagy bérelt járművével történt. (Ez a baleset is jogosít baleseti ellátásra, de kivizsgálása nem a munkáltató feladata.) Létesítés: új üzem, munkahely jön létre, vagy meglévő felújítása, bővítése, átalakítása, ill. gép telepítése történik függetlenül attól, hogy létrejötte után termelő vagy nem termelő célra használják. Munkahely: minden olyan szabad, vagy zárt tér, ahol munkavégzés céljából vagy azzal összefüggésben munkavállalók tartózkodnak. Munkavállaló: szervezett munkavégzés keretében munkát végző személy. Üzembe helyezés: az az eljárás, amikor az üzemeltető meggyőződik arról, hogy az adott létesítmény, munkahely, technológia a munkavédelmi követelményeket kielégíti-e. Munkáltató: a munkavállalót szervezett munkavégzés keretében foglalkoztató. A mást nem foglalkoztató egyéni munkavállaló. Munkavállaló: a szervezett munkavégzés keretében munkát végző személy. Szervezett munkavégzés: a munkaviszonyban, közszolgálati jogviszonyban, tanulói és hallgatói jogviszonyban a gyakorlati képzés során, büntetés végrehajtási jogviszonyban, fegyveres erők, tűzoltóság, polgári szolgálatban és társadalmi munkában végzett munka Újraindítás: olyan munkaeszköz, technológia újból üzembe helyezése, amely műszaki okokból összefüggően 30 napot meghaladóan nem használnak, vagy teljes szétszereléssel járó javítási munkafolyamatot végeztek. Veszélyes: az a létesítmény, munkaeszköz, technológia, amelynél megfelelő védelem hiányában súlyos károsodásnak van kitéve a munkavállaló egészsége, testi épsége. Veszélyforrás: a munkavégzés során vagy azzal összefüggésben jelentkező minden olyan tényező, amely a munkavégzés hatókörében tartózkodóra veszélyt vagy ártalmat (kockázatot) jelenthet. 7

1.Fizikai veszélyforrás: −munkaeszközök, járművek, szállító-, anyagmozgató eszközök, ezek részei, ill.

mozgásuk, továbbá anyagok és termékek mozgása, −szerkezetek egyensúlyának megbomlása, −csúszós felületek, −éles, sorjás, egyenetlen felületek, szélek és sarkok, −tárgyak hőmérséklete, −a munkahelyeknek a föld (padló) szintjéhez viszonyított elhelyezése, −szintkülönbség (pl. leesés, ráesés), −súlytalanság, −a levegő nyomása, hőmérséklete, nedvességtartalma, áramlása és ionizációja, −zaj, rezgés, infra- és ultrahang, −világítás, −elektromágneses sugárzás vagy tér, −részecske sugárzás, −elektromos áramköri vagy statikus feszültség, −aeroszolok és porok a levegőben. 2.Veszélyes anyagok: Minden olyan anyag vagy készítmény, amely fizikai, kémiai vagy biológiai hatása révén veszélyforrást képviselhet: −robbanó, −oxidáló, −gyúlékony, −sugárzó, −mérgező, −maró, −ingerlő, −szenzibilizáló, −fertőző, −rákkeltő, −mutagén, −teratogén, −utódkárosító (beleértve a spontán vetélést, koraszülést és a magzat retardált fejlődését is), −valamint egyéb egészségkárosító anyag. 3. Biológiai veszélyforrás: −mikroorganizmus és anyagcsere terméke, −makroorganizmus (növény, állat). 4. Fiziológiai, idegrendszeri és pszichés igénybevétel. Vonatkozó jogszabályok: −1993. évi XCIII. Törvény a munkavédelemről −5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény egyes

rendelkezéseinek végrehajtásáról −89/1995. (VII. 14.) Korm. Rendelet a foglalkozás-egészségügyi szolgálatról.

8

−27/1995. (VII. 25.) NM rendelet a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról.

2. FEJEZET: LÉTESÍTÉS 2.1. Munkahelyek kialakításának biztonsági követelményei Munkahely, létesítmény, technológia tervezése, kivitelezése, használatbavétele és üzemeltetése, továbbá munkaeszköz, anyag, energia, egyéni védőeszköz előállítása, gyártása, tárolása, mozgatása, szállítása, felhasználása, forgalmazása, importálása, üzemeltetése a munkavédelmi előírások, valamint a 253/1997. (XII. 20.) Korm. Rendelet (OTÉK) előírásainak betartásával történhet. Az építés, telepítés során a munkavédelmi követelmények érvényre juttatása a tervező, kivitelező feladata, amelynek teljesítésében együtt kell működniük, a teljesítésről írásban is nyilatkozniuk kell. A létesítés munkavédelmi követelményei: −Munkavédelmi követelmények érvényre juttatása −Ergonómiai szempontok figyelembevétele −Ahol mozgáskorlátozott, vagy testi fogyatékos munkavállalókat foglalkoztatnak a

környezetnek illeszkednie, kell az emberi test megváltozott tulajdonságaihoz −A technológia üzemeltetését írásban el kell rendelni −Munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat, hatósági engedély megléte −A hatályos munkavédelmi előírásokat ki kell elégíteni.

Az egészségre nem veszélyes és a biztonságos munkavégzés követelményeit minden esetben a munkáltatónak kell biztosítania. E kötelezettségének csak akkor tud maradéktalanul eleget tenni, ha a munkahelyek kialakítása és üzemeltetése során a 253/1997. (XII. 20.) Korm. Rendelet ( OTÉK) előírásait, valamint a munkahelyekre előírt minimális munkavédelmi követelményeket is betartja. A képernyő előtti munka-végzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről szóló jogszabály (50/1999. (XI. 3.) EüM rend.), a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről szóló norma (3/2002. (II. 8.) SZCSMEüM egy. rend.), valamint az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről szóló rendelet (4/2002. (II. 20.) SZCSM-EüM egy. rend.) megalkotásakor az uniós irányelvekkel összeegyeztethető szabályozás kialakítása volt a cél. A munkavédelmi követelmények tekintetében munkahelynek minősül minden olyan szabad vagy zárt tér (ideértve a föld alatti létesítményt, a járművet is), ahol munkavégzés céljából vagy azzal összefüggésben munkavállalók tartózkodnak. A munkavégzés hatókörében tartózkodók tekintetében (pl. járókelők, látogatók, szolgáltatást igénybe vevők) munkahelynek kell tekinteni a mást nem foglalkoztató, a munkáját kizárólag személyesen végző egyéni vállalkozó munkavégzési helyét is. Meg kell jegyezni, hogy az ideiglenes vagy változó telepítésű munkahelyekre, a meghatározott bányászati tevékenységekre, a halászhajókra, a telephelyen kívül, mezőkön, erdőkben és más földterületeken, valamint a járműveken lévő munkahelyekre külön jogszabályok állapítják meg a minimális munkavédelmi követelményeket. 2.2. Általános követelmények a munkahely kialakítása és üzemeltetése során 9

Veszélyes munkahelyek kialakításakor az üzemeltető munkáltató köteles egy munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálatot lefolytatni. Térképezni kell a várható veszélyeket és azt is, hogy milyen munkakörökben dolgozók lesznek kitéve ezeknek a veszélyeknek, illetve meg kell határozni a veszélyeztetettség mértékét. Az adatok ismeretében még az üzembe helyezés előtt meg kell állapítani a szükséges szervezési és egészségügyi megelőzési intézkedéseket, valamint a védekezés leghatékonyabb módját. Veszélyes munkahelynek minősül minden olyan létesítmény, ahol a munkavállalók egészsége, testi épsége megfelelő védelem hiányában súlyos károsító hatásnak lehet kitéve. A munkáltatók felelőssége nem csak a munkahelyeken alkalmazandó eszközökért és berendezésekért áll fenn (pl. villamos berendezések, védőberendezések rendszeres felülvizsgálata, karbantartása), hanem azért is, hogy a munkahelyek épülete (építménye) a funkciónak megfelelő szilárdságú és szerkezetű legyen. A munka-helyek higiénés követelményeiről (rendszeres takarítását, tisztítását), valamint az ergonómiai szempontok érvényesüléséről is a munkáltató tartozik gondoskodni. A fenti követelmények együttes érvényesülése esetén biztosítható, hogy a munka-vállalók egészségükre veszélytelen és biztonságos körülmények között dolgozhassanak. Az építmények és részei megvalósítása során az állékonyságra és a szilárdságra, a tűzbiztonságra, a higiéniára, az egészség- és a környezetvédelemre, a használati biztonságra, a zaj és rezgés elleni védelemre, az energiatakarékosságra és a hővédelemre, az élet- és vagyonvédelemre vonatkozó nemzeti szabványok előírásainak megfelelő, vagy azokkal egyenértékű megoldást kell alkalmazni. 2.2.1. Állékonyság, mechanikai szilárdság Az építményt és részeit, szerkezeteit, beépített berendezéseit úgy kell tervezni és megvalósítani, hogy a megvalósítás és a rendeltetésszerű használat során várhatóan fellépő terhek, hatások ne vezethessenek meghibásodáshoz. a) élettartamuk alatt a rendeltetési céljuknak megfeleljenek, b) a várható hatások ellen az építmény védelmet nyújtsanak, c) a várható mértékű terheléseknek, hatásoknak megfeleljenek, d) jó karbantartásuk, esetleges cseréjük hozzáférhetők legyenek.

2.2.2. Tűzbiztonság Az építményt és részeit, az önálló rendeltetési egységet, helyiséget úgy kell megvalósítani, ehhez az építési anyagot, épületszerkezetet és beépített berendezést úgy kell megválasztani és beépíteni, hogy az esetlegesen keletkező tűz esetén az építményre lehetőleg ne terjedhessen tovább, mérgező anyag ne keletkezzen, az építményben lévők az építményt az előírt időn belül elhagyhassák. A mentőegységek tevékenysége ellátható és biztonságos legyen. 2.2.3. Higiénia, egészség- és környezetvédelem Az építményt és részeit, az önálló rendeltetési egységet, helyiséget úgy kell megvalósítani, ehhez az építési anyagot, épületszerkezetet, beépített berendezést és vezetékhálózatot úgy kell megválasztani és beépíteni, hogy a környezet higiéniáját és a rendeltetésszerű használók egészségét ne veszélyeztesse, veszélyforrások és veszélyes anyagok ne keletkezzenek. 10

Az építmények megvalósítása során biztosítani kell a megfelelő szellőzési, fűtési, természetes és mesterséges megvilágítási lehetőséget, megfelelő mennyiségű és minőségű használati és ivóvizet, a keletkezett szennyvíz elvezetésének lehetőségét, a hulladékok tárolásának és eltávolításának lehetőségét, az előírt mértékű földelést és villámvédelmet, a karbantarthatóság lehetőségét. Az egészségre és a környezetre veszélyes anyagot, szerkezetet, berendezést építési célra felhasználni nem szabad. Faanyagot megfelelő faanyagvédelemmel lehet csak beépíteni. Az építményt úgy kell megvalósítani, hogy a sugárzás káros hatásával szemben a rendeltetésnek megfelelő védelmet nyújtsanak. 2.2.4. Padlózat Az építmények helyiségeit, tereit a rendeltetésüknek és a vonatkozó (pl. balesetvédelmi, munkavédelmi) követelményeknek is megfelelő padlóval kell megvalósítani. A munkahelyeken csak olyan csúszást gátló padlózat alkalmazható, amely rögzített és szilárd, illetve nem találhatók rajta veszélyes kiemelkedések, mélyedések vagy lejtők. További követelmény, hogy a szükséges higiéniát tisztításukkal, felújításukkal biztosítani lehessen. A járófelületen alkalmazott rács legfeljebb 20x20 mm osztású lehet, menekülési útvonalon nem alkalmazható. Akadálymentes közlekedés céljára az építmények belső közlekedőit és tereit összefüggő csúszás- és süppedésmentes padlóburkolattal kell ellátni, a vakok és a gyengénlátók számára optikai vezető sávot is kell létesíteni, a küszöb legfeljebb 20 mm magas és lekerekített lehet, az ennél magasabb küszöböt lejtős kialakítással kell ellátni. 2.2.5. Nyílások, nyílászárók, üvegfalak, vészkijáratok A nyílások, nyílászárók, üvegfalak feleljenek meg az építmény, a helyiség rendeltetési céljának, a tűz-, a hő-, a zaj-, a használati és a vonatkozó biztonsági követelményeknek. A nyílászárók a padlószintről könnyen és veszélymentesen kezelhetők legyenek. A gyalogos közlekedés céljára szolgáló falnyílás vagy ajtó szabad mérete 0,60/1,95 m-nél, önálló rendeltetési egységek ajtajának szabad mérete 0,85/1,95 m-nél kisebb nem lehet. Az akadálymentes közlekedésre is alkalmas szabad falnyílás és ajtó 0,90/1,95 m-nél kisebb nem lehet. Az építmény kiürítési útvonalára nyíló ajtókat, vészkijáratokat a tűzvédelmi előírásoknak megfelelően kell kialakítani. A menekülési utakat és a vészkijáratokat minden munkahelyen úgy kell kialakítani, hogy azok a lehető legrövidebb úton a szabadba vagy más biztonságos helyre vezessenek. Az útvonal kijelölésekor azt kell figyelembe venni, hogy a dolgozók minél gyorsabban és biztonságosabban el tudják hagyni a munkahelyet, illetve gyorsan kimenekíthetőek legyenek. A menekülési útvonalat és a vészkijáratot jelzésekkel kell ellátni, illetve olyan vészvilágítást kell alkalmazni, amely áramkimaradás esetén is biztosítja az útvonal szükséges megvilágítását. Csak olyan vészkijárat alkalmazható, amely kifelé, a menekülés irányába nyitható, ezért a toló vagy forgóajtó sem használható. A menekülési utakat és a vészkijáratot mindig szabadon kell hagyni, s a vészkijárati ajtókat nem lehet kulcsra zárni. A nagy üvegfelületek, üvegajtók olyan vastagságúak és szerkezetűek legyenek, amelyek biztonságosak az építményhasználók számára. A sérülésveszély elkerülése érdekében a nagy üvegezett felületeket, üvegajtókat 1,00-1,50 m magas sávban érzékelhető jelöléssel kell ellátni. 2.2.6. Közlekedési útvonalak, folyosók A munkahelyeken található közlekedési útvonalakat − a lehetséges használók számától és a munkáltatói tevékenységtől függően − úgy kell kialakítani, méretezni, hogy a gyalogosok és a járművek könnyen és biztonságosan közlekedhessenek rajta. További biztonsági feltétel, hogy 11

ezek az útvonalak és a rajta közlekedő személyek és járművek nem veszélyeztethetik a közelben dolgozó munkavállalókat. A baleseti kockázatok csökkentése érdekében a munkahelyi közlekedési útvonalakat minden esetben egyértelműen jelölni kell. Ha a munkahelyen mozgólépcső vagy mozgójárda üzemel, a biztonságos működtetésükről, illetve a szükséges biztonsági berendezésekről (pl. vészleállító berendezés) a munkáltatónak kell gondoskodnia. Az építmények folyosóinak szélességét a rendeltetésüknek megfelelően kell meghatározni. A kiürítésre figyelembe vett folyosó legkisebb szabad szélessége nem lehet kevesebb 1,10 m-nél, a tömegtartózkodás céljára szolgáló épületben, épületrészben 1,65 m-nél. Az akadálymentes közlekedésre tervezett folyosó szabad szélessége legalább 1,20 m legyen. 2.2.7. Lépcsők, lejtők A lépcső (lépcsőkarok és lépcsőpihenők együttese) járóvonalán, egy lépcsőkaron belül csak azonos lépcsőfok-méret lehet. A lépcsőkar legfeljebb 20 fellépést tartalmazhat. A kiürítés céljára szolgáló lépcső szabad karszélességét a rendeltetés szerint huzamosan tartózkodók számának és a várható forgalom egyidejűségének figyelembevételével, a kiürítésre vonatkozó előírások megtartásával kell meghatározni, ez a szélesség azonban nem lehet kevesebb: a) időszakos használatú lépcső esetén 0,6 m-nél, b) egy lakáson vagy üdülőegységen belüli lépcső esetén 0,80 m-nél, c) tömegtartózkodásra szolgáló építményben, építményrészben 1,65 m-nél, d) egyéb építményekben 1,10 m-nél, e) akadálymentes használathoz 1,20 m-nél. A lépcsőkar és a lépcsőpihenő feletti szabad belmagasságnak legalább 2,20 m-nek kell lennie. A lépcsőfok méreteit a „2 m+sz = 60-64 cm” összefüggés alapján kell meghatározni [m = a fokmagasság cm-ben, sz = a fokszélesség (belépőszélesség) cm-ben, a járóvonalon mérve]. A lépcsőfok magassága (m) a) általános esetben 17 cm-nél, b) akadálymentes közlekedéshez 15 cm-nél nagyobb nem lehet. Akadálymentes közlekedéshez a lépcsőfokokat homloklappal és orr nélküli járó-lappal kell kialakítani annak érdekében, hogy a lábfej ne akadjon meg, az első és az utolsó lépcsőfokot eltérő színnel vagy jelölőcsíkkal jelezni kell. A lépcsőkar legalább egyik − a 2,0 m-nél szélesebb lépcsőkar mindkét − oldalát fogódzásra alkalmas korláttal kell ellátni. Az építmény lépcsőit a csapadék hatásaitól védett lépcsőházban kell elhelyezni. A lépcsőházak számát, elhelyezését, kialakítását, méretezésének és légtérelkülönítésének módját a tűzvédelem általános szabályainak, továbbá az építmény rendeltetése szerinti biztonságos használhatóságnak megfelelően kell tervezni és megvalósítani. A lejtő lejtésének mértéke a gyalogos közlekedés útvonalán legfeljebb 8%-os,a rendszeres kézierős teherszállítás útvonalán legfeljebb 10%-os lehet. 2.2.8. A munkahelyek helyiségeinek kialakítása A munkavégzéshez szükséges mozgástér biztosítása elengedhetetlen feltétele az adott munkakör biztonságos, egészséget nem veszélyeztető ellátásának. A munkavégzés helyén történő mozgáshoz legalább 2 négyzetméter szabad területet kell kialakítani, huzamos tartózkodás céljára szolgáló helyiség alaprajzi mérete 2,0 m-nél kisebb nem lehet. A helyiség belmagasságát a rendeltetésének és a lehetséges legnagyobb befogadóképességének megfelelően kell meghatározni: −3,0 m átlagos belmagasság a nevelési-oktatási, egészségügyi helyiségben, −2,50 m átlagos belmagasság a huzamos tartózkodás céljára szolgáló helyiségben −2,20 m szabad belmagasság a közös közlekedőiben 12

−1,90 m szabad belmagasság a tároló helyiségekben.

A helyiség légtérfogata a tervezett befogadóképességének megfelelően legalább 15 m3/fő a szobákban és irodai munkahelyeken A munkahelyek kialakításánál a megváltozott munkaképességű munkavállalók adottságait is figyelembe kell venni. Ahol ilyen munkavállalókat szeretnének foglalkoztatni, mind a helyiségeket, mind a közlekedési útvonalakat, ajtókat úgy kell ki- illetve átalakítani, hogy azokat a megváltozott munkaképességű személyek is használni tudják. Ha az egészséges és biztonságos munkavégzésükhöz szükséges, a munkahelyet általuk felismerhető jelzésekkel is el kell látni. A szabadtéri munkahelyek kialakításakor különös figyelmet kell szentelni a munkavégzés közelében történő biztonságos közlekedésre. Biztosítani kell, hogy a munkavállalók védve legyenek az időjárás káros következményeitől, a biológiai kórokozóktól, a lehulló tárgyaktól, valamint a légtérben található káros anyagoktól is. A munkavállalókat védeni kell az elcsúszás és az elesés veszélyétől és lehetővé kell tenni számukra, hogy veszély esetén minél gyorsabban el tudják hagyni a munkavégzés helyét vagy minél gyorsabban segítséget kaphassanak. 2.2.9. A pihenőhely A pihenőhelyet azokon a munkahelyeken kell kialakítani, ahol 10 főnél több munkavállalót alkalmaznak vagy az elvégzendő tevékenység (pl. veszélyes anyag felhasználása) ezt szükségessé teszi. A fenti feltételek ellenére sincs szükség pihenőhelyre olyan irodai vagy ehhez hasonló munkahelyeken, ahol a munkaközi szünetek idején a pihenési lehetőség megfelelően biztosítható. A pihenőhelynek legalább 6 négyzetméter alapterülettel kell rendelkezniük de arra is figyelemmel kell lenni a kialakításakor, hogy az előreláthatóan egyidejűleg ott tartózkodóknak fejenként legalább 1 négyzetméter álljon rendelkezésére. A munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről szóló 3/2002. (II. 8.) SZCSM-EüM együttes rendelet szabályozza a pihenőhelyek felszereltségi követelményeit, valamint rögzíti a nemdohányzók védelmét is. Az uniós előírásokhoz igazodva, a terhes nők és a szoptatós anyák részére fekvőhellyel ellátott pihenőhelyiséget is biztosítani kell, hogy a munkaközi szünetben − esetleg munkaidő alatt is − ott pihenni tudjanak.

2.2.10. Öltöző, tisztálkodási és illemhely A munkavállalók részére megfelelő öltözőt kell biztosítani, ha a munkavégzéshez külön munkaruhát, védőruhát kell viselniük és − egészségügyi okok miatt vagy a munkavállalók korára, nemére tekintettel − nem várható el tőlük, hogy máshol öltözzenek át. Amennyiben nincs szükség kiépített öltözőre, akkor valamennyi munkavállaló részére biztosítani kell olyan zárható helyet, ahol a munkahelyen nem viselt ruháit tarthatja. Az öltözőket a nők és a férfiak részére el kell választani, illetve elkülönített használatukat biztosítani kell. Megfelelő szervezési intézkedések kialakításával és megtartásával tíz főt meg nem haladó munkavállalói létszámnál egy időben nem használható női-férfi közös öltözőt lehet kialakítani. Az öltözőnek könnyen megközelíthetőnek és megfelelő méretűnek kell lennie, és azt ülőhelyekkel kell ellátni. Az öltöző alapterületét úgy kell kialakítani, hogy az ott öltöző munkavállalók egymást ne akadályozzák. Öltözőszekrényenként legalább 0,50 négyzetméternyi alapterületet kell biztosítani. Az öltöző minimális alapterülete 6 négyzetméter. Az öltözőt el kell látni olyan berendezéssel, amely biztosítja, hogy valamennyi munkavállaló a ruházatát a munkavégzés időtartama alatt elzárva tarthassa. A munkaruházat szellőzését és száradását annak őrzési ideje alatt biztosítani kell. 13

Veszélyes anyagok, illetve nedves vagy szennyezéssel együtt járó munkakörülmények között végzett munka esetén külön öltözőszekrényt kell biztosítani azokon a szekrényeken kívül, ahol a munkavállalók az utcai ruhájukat tartják. Az öltözőt a munkavállalók tevékenysége, a munkáltatói tevékenység jellege, illetve a munkafolyamat tisztasága alapján az alábbi tisztasági fokozatok egyikébe kell besorolni, illetve ez alapján a helyiségeket kialakítani, és a felszerelést biztosítani: Tisztasági fokozatok: A munkahelyi öltöző, mosdó, fürdő (WC) lehet külön építve vagy egy épület része. A csoportos öltözőhelyiséget a munka jellegének tisztasági foka és a munkavállalók létszáma alapján kell kialakítani, elhelyezni, méretezni, berendezni és felszerelni. Az öltözők a végzett munka jellege, a tevékenység alapján a következő tisztasági fokozatokba sorolhatók: A - különösen tiszta tevékenység, pl. élelmiszeripar, gyógyszergyártás, steril körülmények; B - tiszta tevékenység, pl. finommechanikai, optikai munka, varrás, kötés, transzformátorház, kapcsolóház; C - közepesen szennyezett tevékenység, pl. famegmunkálás, cipőgyártás, fémipari tevékenység, pamutipar, téglagyártás, MÁV forgalmi és kereskedelmi szolgálat, pályafenntartás; D - erősen szennyezett tevékenység, pl. bányászat, kohászat, acélöntés, kovácsmunkák, MÁV-vontatás, külfejtésű munkahelyek, járműjavítás, savas-lúgos gyártmányokat előállító munkahelyek; E - fertőző, mérgező tevékenység, pl. föld alatti bányászat, gyógykezelő-épületek (kórházak) fertőző osztályai, mérgező anyagokat (ólom, higany, klór, foszfor) felhasználó munkahelyek. Az osztályozás alapját a legjellemzőbb munkafolyamat adja. A tisztasági fokozatokba való sorolás alapját a legjellemzőbb munkafolyamat adja. A tevékenység üzemrészenként, üzem-, illetve műhelyegységenként eltérő tisztasági fokozat megállapítását is szükségessé teheti. A csoportos öltözőhelyiség berendezését a tisztasági fokozat figyelembevételével alakítják ki. Az A, D, E tisztasági fokozatba tartozó tevékenység esetén étkezési lehetőséget kell biztosítani, illetve e tevékenységi körben öltözésre kettős − fekete-fehér − öltözőt kell kialakítani a munkavállalói összlétszám, de legalább a legnagyobb műszaklétszám alapján. A fekete-fehér öltözők között a közlekedés csak a tisztálkodási helyiségen keresztül vezethet. Ha fogasos (ruhatári) öltöző kerül kialakításra, akkor a munkavállalók részére személyi értéktárgyaik megőrzéséhez zárható fiókokat kell rendszeresíteni. Ha a munkavégzés vagy valamilyen egészségügyi ok miatt szükséges, mosdóhelyiséget − s ha lehet zuhanyzóhelyiséget − is ki kell alakítani a munkahelyen. A mosdóhelyiségekkel szemben támasztott minimális követelmény, hogy alkalmasnak kell lennie a higiénés körülményeknek megfelelő tisztálkodásra. Zuhanyzók esetén követelmény a hideg és a meleg folyóvíz biztosítása, valamint lehetővé kell tenni, hogy a férfiak és a nők elkülönítve használhassák. A munkahely környezetében a folyóvizes kézmosási lehetőséget, a kézszárításhoz szükséges eszközt vagy berendezést akkor is biztosítani kell, ha zuhanyzó kialakítására nincs szükség. A munkahelyek, a pihenőhelyiségek, az öltözők illetve a zuhanyzók és mosdók közelében − a férfiak és a nők részére elkülönített − mellékhelyiségeket is ki kell alakítani. A mellékhelyiségekben elegendő számú WC-t és kézmosót is biztosítani kell. 2.2.11. Elsősegély helyek

14

A munkahelyen történő balesetek gyors és szakszerű ellátása érdekében minden munkahelyen és minden műszakban kötelező elsősegélynyújtó felszerelést vagy mentődobozt tartani, és a munkavállalók közül egy kiképzett, elsősegélynyújtásra kijelölt személyt biztosítani. Egy vagy több elsősegélynyújtásra szolgáló − hordággyal is könnyen megközelíthető − helyiséget kell biztosítani ott, ahol a helyiségek mérete, a végzett tevékenység jellege és a balesetek gyakorisága ezt indokolja. A munkáltató felelős azért, hogy az elsősegélynyújtáshoz szükséges felszerelés mindig megfelelő mennyiségben és minőségben álljon rendelkezésre. Mind az elsősegélynyújtó helyet, mind az oda vezető utat külön jelzéssel kell ellátni. 2.2.12. Veszélyes hulladék kezelése A munkahelyek higiénés követelményei nem merülnek ki a rendszeres takarítás és tisztítás − munkáltatókat terhelő − általános kötelezettségében. A környezetvédelmi előírásokat is szem előtt tartva, a munkahelyi hulladékkezelés során, a termelési és a települési szilárd hulladékot elkülönítve kell gyűjteni és tárolni. A munkahelyeken keletkező veszélyes hulladékok kezelésének szabályait a veszélyes hulladékokkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet határozza meg. A hulladék tárolására szolgáló tartályokat és konténereket − a bennük tárolt anyagtól függően − meghatározott időközönként össze kell gyűjteni, és el kell szállíttatni. A tárolóhely tisztántartásáról a munkáltató köteles gondoskodni, mert a tárolóhelyen elhelyezett hulladék nem szennyezheti a környezetet. 2.2.13. Ivóvíz A munkavédelemről szóló törvény (1993. évi XCIII. tv.) alapján minden munkavállaló részére biztosítani kell a megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvizet. A munkáltató ezért köteles arról is gondoskodni, hogy minden munkahelyen ivóvízcsapot, ivókutat, vezetékes ivóvíz hiányában pedig ivóvíztartályt szereljenek fel, vagy köteles egyéb módon a munkavállalók ivóvíz minőségű vízzel történő ellátását biztosítani. Ipari vízszolgáltatás esetén a csapokat piktogramokkal és "ivóvíz", "nem ivóvíz" feliratokkal kell ellátni. A vízminőség a víz fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságainak összessége. A vízminőségi jellemzők az alábbiak: −fizikai és érzékszervi −kémiai −biológiai és mikrobiológiai −bakterológiai

2.2.14. Szenny- és csapadékvíz elvezetése, kezelése Az építmény csatornahálózatát úgy kell megvalósítani, hogy az építménybe szennyvíz- vagy csapadékvíz visszaáramlás ne keletkezzék. A csatornavezeték az elvezetett szennyvíz hatásának ellenálló, korrózióálló legyen. A szennyvizeket össze kell gyűjteni, a keletkezés helyén vagy attól távol mesterséges vagy természetes tisztító berendezésekben kell a tisztítást végrehajtani. A kommunális (települési) szennyvizek a háztartásokban keletkeznek.

15

A ipari szennyvizeket, amelyek mérgező és fertőző anyagokat tartalmaznak, elkülönítve kell kezelni a kommunális szennyvizektől. Vonatkozó jogszabályok: −253/1997. (XII. 20.) Korm. Rendelet az országos településrendezési és építési

követelményekről −3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet a munkahelyek munkavédelmi

követelményeinek minimális szintjéről −50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és

biztonsági követelményeiről −98/2001. (VI. 15.) Korm. Rendelet a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek

végzésének feltételeiről

3. FEJEZET: MUNKAHELYI KLÍMA KIALAKÍTÁSA 3.1. A klíma jellemzői A munkahelyi klíma a környezetünkben lévő levegő minőségi jellemzőinek összessége, elsősorban a levegő hőmérséklete. Az ember hőérzetének kialakulásában azonban a levegő páratartalma, mozgása is hozzájárul. Klímatényezők: A munkahelyi klímát meghatározó tényezők −a levegő hőmérséklete (t - °C) −a levegő páratartalma (ϕ - %) −a levegő mozgása (v - m/s); 3 −a légszennyeződés (K - mg/m ) Az effektív hőmérséklet (EH °C) a léghőmérséklet, a relatív nedvességtartalom és a légmozgás környezetre kifejtett együttes hatásának mérőszáma. Hősugárzásnak kitett munkahelyen a dolgozók hőterhelését glóbusz-hőmérséklettel lehet jellemezni, ha a glóbusz-hőmérséklet és a száraz hőmérséklet között legalább 5 °C különbség mérhető, akkor az effektív hőmérséklet meghatározásánál a glóbusz-hőmérsékletet kell figyelembe venni (korrigált effektív-hőmérséklet: KEH °C). Huzathatás megakadályozása érdekében ülve végzett szellemi és könnyű fizikai munkánál a 0,1 m/s, helyváltozással járó könnyű fizikai munkánál a 0,2 m/s feletti áramlási sebességet kerülni kell. 24°C effektív, illetve korrigált effektív hőmérséklet feletti munkahelyeken közepesen nehéz fizikai munka esetén legfeljebb 1,0 m/s; nehéz fizikai munkánál pedig legfeljebb 1,5 m/s légsebesség engedhető meg. Az emberi szervezet és a környezete közötti hőcsere hővezetés, hőszállítás, hősugárzás útján jön létre. Zárt térben levő munkahelyeken biztosítandó értékek hideg évszak meleg évszak léghőm. °C léghőm. °C effekt. hőm. °C szellemi munka 20-22 21-24 20 könnyű fizikai munka 18-20 19-21 19 közepes fizikai munka 14-18 17-19 15 nehéz fizikai munka 12-14 15-17 13 16

3.2. Légszennyeződés A levegő megfelelő oxigénmennyiséget tartalmazzon, és ne legyen szennyezett, amely a dolgozó egészségét károsítaná. A szennyezőanyag-koncentráció a munkatér levegőjében ne haladja meg a határértékeket. A szennyezőanyag határkoncentrációs értékei: ÁK: Megengedett átlagos koncentráció: a légszennyező anyagnak a munkahely levegőjében egy műszakra megengedett átlag koncentrációja, mértékegysége: mg/m3. CK: Megengedett csúcskoncentráció: a légszennyező anyagnak egy műszakon belül rövid ideig megengedett, az ÁK-értéket meghaladó legnagyobb koncentrációja, mértékegysége: mg/m3. MK: Maximális koncentráció: a műszak során eltűrt legmagasabb koncentráció, mértékegysége: mg/m3. A légszennyeződés okai lehetnek: −légcsere hiánya −káros anyagok jelenléte −füst, por −gáz, gőz −vegyi anyagok −sugárszennyezés

A légszennyeződés módjai a munkahelyen −természetes szennyezések (a légcsere hiánya, dohányzás, pára, gőz) −fizikokémiai szennyezések (gőzök, gázok, füstök, porok) Ha a levegő szennyezettsége csak emberi tartózkodásból ered, a frisslevegő-térfogatáramra vonatkozó előírások: −szellemi munka

30 m3/h/fő

−könnyű fizikai munka

30 m3/h/fő

−közepesen nehéz fizikai munka

40 m3/h/fő

−nehéz fizikai munka

50 m3/h/fő

A légszennyező anyagok lehetnek különböző halmazállapotúak: −szilárdak

szemcsés szerkezetű: ásványi eredetű („kvarc”), szerves, természetes vagy mesterséges rostszerkezetű: pl. azbeszt, üveggyapot, ásványgyapot, kerámia szálak füstök: pl. hegesztési füst −cseppfolyósak

ködök: olajköd, savköd 17

permetek: pl. festékpermet, lúgos aeroszol −gázhalmazállapotúak

szervetlen: pl. savgőzök, klór, nitrogénoxidok, szén-monoxid, szén-dioxid szerves: pl. oldószergőzök, vegyipari alapanyagok (VCM), PB-gáz A mérgező hatás súlyossága függ −a mérgező anyag fizikai és kémiai sajátosságaitól, −a szervezetbe került anyag mennyiségétől, −a szervezetbe jutás helyétől és módjától, −a felszívódás módjától, −a szervezet állapotától, −az anyag további sorsától a szervezetben Védekezés −szellőztetés −munkaszervezés, előírások betartása, −egyéni védőeszközök −rendszeres, gondos takarítás A munkahelyen az egészségügyi követelményeknek megfelelő klímatényezőjű és tisztaságú levegő biztosítása az épületek, a technológiák célszerű kialakítása mellett a fűtés és szellőzés feladata 3.3. Természetes szellőzés Az épületek belső terei és a külső tér közötti légcsere, ha az a külső levegő áramlása, vagy a külsőés belső levegő hőmérsékletének, nyomásának különbsége, vagy ezek együttes hatása alapján alakul ki. Létrejöttének feltétele, hogy a belső és a külső tér közötti határoló falak a levegő átbocsátására alkalmasak legyenek és nyomáskülönbség jöjjön létre. Téli állapotban ne érje a dolgozókat káros hideg hatás.

3.4. Helyiségek mesterséges általános szellőzése 3.4.1. Kiegyenlített szellőzés A helyiségben a légnyomás megegyezik a környezet levegőjének nyomásával. Nehéz beállítani, ezért különösen ártalmas szennyező anyagoknál ne alkalmazzuk. Jól alkalmazható meleg elvezetésénél, tömegtartózkodási helyek szellőztetésénél és ahol a szennyező anyagok szervezetlen be- vagy kiáramlása következményekkel nem járhat. Előnye, hogy: −a levegő befúvása és elszívása egyenletesebbé tehető, −a szervezetlen be- és kiáramlás kismértékű; −a huzatjelenségek kisebb mértékűek. 3.4.2. Túlnyomásos szellőzés Helyiségben néhányszor tíz pascal túlnyomást létesítünk, a szennyező anyagok egy része szervezetlenül (ajtó, ablakrések) a környező légtérbe áramlik és további ártalmakat okozhat. Gáz-, gőz-, porszennyeződések és kellemetlen szag keletkezhet, ilyenkor túlnyomásos szellőzést ne alkalmazzunk. A túlnyomásos szellőzést elsősorban a meleg levegő és a felesleges nedvesség (köd) elvezetésére alkalmazzák, ilyen rendszer kell akkor is, ha a helyiséget a környezet hatásaitól akarjuk megvédeni, vagy olyan helyiségben is, ahol kályhafűtés van. 18

Túlnyomás általában 10….50Pa. Szükség van légelvezető nyitásokra, mert elhagyásuk esetén az ajtók, ablakok környezetében huzatjelenségek lépnek fel. 3.4.3. Depressziós szellőzés A túlnyomásos szellőzés ellentéte. A helyiségben néhányszor tíz pascal depresszió van, a helyiség tömítetlenségein szervezetlen légbeáramlás alakul ki. Jelentősége, ahol a környezetet is meg akarjuk védeni a helyiségben keletkező szennyeződésektől. Alkalmazási területe rendkívül széles körű. Télen a dolgozókat ne érje közvetlenül a beáramló hideg levegő, a helyiség ne hűljön ki. A létesíthető depresszió általában 10....50Pa. Télen az elszívott hőt pótolni kell. Az elszívási pontokat a szennyező anyag áramlásának irányában kell elhelyezni. 3.5. Helyi elszívó berendezések Ha koncentráltan nagy szennyezőanyag vagy hőmennyiségek szabadulnak fel, helyi elszívás alkalmazása indokolt. Lehetővé válik, hogy a szennyezőanyagokat a keletkezési helyükön, a felszabadulás pillanatában távolítsuk el, így a helyiség többi része nem szennyeződik. Tervezésénél törekedni kell a szennyező-forrás maximális megközelítésére, körülhatárolására, burkolására, anélkül, hogy a technológiát, zavarnánk. Szennyezőanyag elszívás közben ne kerülhessen a dolgozó légzési zónájába, ne okozzon huzatérzést. Az elszívott levegő szabadba bocsátása előtt tisztítandó. Az elszívó berendezés elszívó-szerkezetből, csővezetékből, légtisztítóból, ventilátorból, kifúvó csővezetékből és légpótló berendezésből áll. Helyi elszívó szerkezetnek olyan légsebességet kell biztosítani, ami a szennyezőanyagrészecskéket képes elszállítani. Ez az elragadási sebesség. Az elszívó szerkezetek alaptípusokba sorolhatók: szabad szívó nyílás (peremmel és perem nélkül), elszívó ernyő, elszívó rés, elszívó burkolat és elszívó szekrény. 3.6. Légtisztítás A szellőző-berendezések létesítése során kétféle légtisztítási feladat lehet: −az elszívott szennyezett levegő szabadba vezetés előtti tisztítása; −a szabad térből beszívott, v. a keringtetett levegő tisztítása a helyiségbe történő bevezetés előtt. Porleválasztás erőhatáson alapuló- és szűrőtípusú száraz és nedves üzemű berendezésekkel valósítható meg. Pornak tekintjük a szilárd anyagok felaprózódott részeit, amelyek nyugvó közegben a gravitáció hatására bekövetkező esési sebessége kisebb, mint amit a szabadesés törvénye meghatároz. Porleválasztó szerkezetek működési elvüket tekintve lehetnek: −gravitációs erőtér, −centrifugális erőtér, −elektromos erőtér, −szűrő-típusú leválasztók. A porkamra gravitációs erőhatáson alapuló porleválasztó lényege, hogy az áramló poros gáz sebessége nagy keresztmetszetű kamrában lecsökken, így a gravitációs erő hatására a por a kamra aljára kiülepedjen. 19

A ciklon centrifugális és gravitációs erőhatáson alapuló porleválasztó, a poros gázt érintőlegesen függőleges hengeres tartályba bevezetik, porszemcsék a centrifugális erő hatására a henger falán válnak ki és a perdület, valamint a gravitációs erő hatására porbunkerben összegyűjthetők. Az elektromos porleválasztó elektrosztatikus térerő és gravitációs erő hatásán alapuló leválasztó, a részecskéket mesterségesen elektromos töltéssel látják el és ellenkező töltésű elektródán leválasztják. Nagyfeszültségű egyenáram szükséges. Porszűrés céljára olyan anyagokat használnak, amelyek a levegőt áteresztik, a porszemcsék azonban szűrő, labirinthatás, valamint elektrosztatikus, adszorpciós és adhéziós erőhatások következtében leválnak. Vonatkozó jogszabályok: −25/2000. (IX. 30.) EÜM-SZCSM EGYÜTTES RENDELET

A MUNKAHELYEK KÉMIAI BIZTONSÁGÁRÓL −3/2002. (II. 8.) SzCsM‐EüM együttes rendelet a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről 4. FEJEZET: MUNKAHELYI ZAJ- ÉS REZGÉSVÉDELEM 4.1. A hang fogalma A hang: valamilyen rugalmas közegben, (rendszerint levegőben) terjedő hullám amely az élőlényekben hangérzetet kelt. Hangtani alapfogalmak: −hangmagasság (az emberi fül érzékenysége: 16-20 000 Hz), 2 −hangerősség-hangintenzitás [W/m ]; hangintenzitás-szint: LI=10lg(I/I0), [dB]; A legkisebb hangintenzitás amit az ember még érzékelni tud: I o = 10 -12 W/m2 (Po = 2 x 10 -5 N/m2) 20μ Pa A legnagyobb hangintenzitás, amely még hangérzetet kelt, I max = 1 W/m2 (Pmax = 68,8 N/m2 ) -5 −hangnyomás [Pa]; hangnyomás-szint: Lp=20lg(p/p0), [dB]; p0 =2×10 Pa −hangszínezet (tiszta hang, zenei hang, zörej) A hangintenzitás legalacsonyabb és legmagasabb értéke között 12 nagyságrend különbség van, amit lineáris léptékben nehéz lenne ábrázolni, ezért a gyakorlatban a logaritmikus léptéket használunk az L =10 lg I/I0 összefüggés alapján, mértékegysége a decibel (jele dB). 4.2. A hang érzékelése A hang érzékelése ( a hallás ) az emberi hallószervben, a fülben megy végbe. Az emberi fül rendkívüli érzékeny, igen széles frekvencia és energia tartományban működő detektor. A hallószerv részei: a külső fül, a középfül, a belső fül. A külső fül részei közül a fülkagyló tereli a hangot, segít a hang irányának érzékelésében. A füljárat (külső hallójárat) fizikai értelemben egy üregrezonátornak tekinthető, amely jelentősen megnöveli a hangintenzitás szintet. A középfülben lévő hallócsontocskák: a kalapács, az üllő és a kengyel, adják át a rezgést a belső fülig. A belső fül részei az ívjárat és a csiga. Az ívjárat az egyensúlyozás szerve. A kb. 3 cm hosszú, 2,5 menettel felcsavart csiga a tulajdonképpeni hallószerv. A csigában alakulnak 20

át tulajdonképpen a mechanikai rezgések idegingerületekké. A csigát folyadék tölti ki, ezt hozza rezgésbe a kengyel formájú hallócsontocska. A csigát kitöltő folyadékban az ovális ablak nyomáshullámot indít el, a csigát kettéosztó alaphártyában ez hajlítási hullámot indukál. Az alaphártyán helyezkedik el a Corti – szerv, amely mintegy 20 ezer szőrsejtet és a hozzájuk tartozó mintegy 4 ezer neuront tartalmazza. Ha az energiaszint elér egy bizonyos szintet, a szőrsejtek villamos ingerületet keltenek, amelyek az idegpályán keresztül az agyba jutnak. Hangosságérzet: az ember szubjektív tulajdonsága. A hallás erősen frekvenciafüggő, vagyis a különböző frekvenciájú, de fizikailag azonos erejű hangokat, különböző hangosságúnak érzékeljük. A hangosság szintjének egysége a phon. Ahhoz, hogy a hangintenzitás szinteket ne abszolút értelemben, hanem az emberi hallásérzetnek megfelelő határozzák meg, a mérő műszereket ellátták olyan elektronikus szűrőkkel, amelyek a magas és mély hangokat az emberi fül érzékenységének megfelelően csillapítják. Az A (440 Hz) szűrővel mért hangintenzitás szint jele: dBA. 4.2.1. A munkahelyen megengedett maximális zajszint Az egyenértékű zajterhelés nem haladhatja meg az Leqv = 85 dBA értéket. A legnagyobb hangintenzitás szint egyetlen alkalommal sem haladhatja meg a 125 dB értéket. 4.3 Zaj fogalma, zajszint meghatározása Zajnak nevezzük, azokat a hangjelenségeket, amelyek az emberre zavaró hatást fejtenek ki. Ez a meghatározás erősen szubjektív, hiszen a rádió legszebb zene közvetítése is zaj lehet a szomszéd számára aki éppen pihenni szeretne. Ugyanakkor a zörej is hordozhat információt, ha ebből például a gép nem megfelelő működésére tudunk következtetni. 4.4. A zajártalom és zajvédelem A zajnak az emberi szervezettre gyakorolt hatásait, az alábbiak szerint lehet csoportosítani: −Alvászavarok −Pszichés terhelő hatás, −Vegetatív reakciók, −A beszédérthetőség romlása, valamint −Halláskárosodás. Alvászavar: a zaj gátolja a mély alvást, az ember felébredhet, vagy csak „felületesen” alszik. Nehezebbé válik a regenerálódás. Pszichés hatás: Az elmélyült szellemi munkát már a 25-35 dB körüli óraketyegés is zavarja, de egy kellemes, 80 dB körüli zene élvezetet is jelenthet. Általában a 30-40 dBA körüli zajszint, már pszichés terhelő hatást válthat ki. Következménye lehet: ingerlékenység, fáradékonyság, fejfájás. Vegetatív reakciók: 60-70 dBA feletti zajszintnél a hajszálerek beszűkülése, vérnyomás emelkedés, anyagcsere fokozódás, egyensúlyzavar, vegetatív neurózis. A hatás fokozódik, ha az ember napi 5-6 óránál többet tölt zajos környezetben. Beszédérthetőség: A zajos környezetben elsősorban az elfedéssel romlik az érthetőség. 21

Halláskárosodás: kialakulására lehet számítani, ha a munkavállalót érő zajszint huzamosabb ideig, meghaladja a 75-85 dBA zajszintet. A halláskárosodás kialakulása három szakaszban jelentkezik. Az első szakaszban a lehetséges tünetek: fejfájás, fülzúgás, átmeneti hallásromlás. A második szakaszban maradandó halláskárosodás következik be amely elsősorban a 4-6 kHz-es tartományban következik be. A harmadik szakaszban ez a halláskárosodás kiterjed a 500-2000 Hz –es közti tartományra is. Ez már a nagyothallás esete és a mindennapi életben komoly gondot okoz. A halláskárosodás vizsgálatára szolgáló mérés az audiometria. 4.5. Zajok káros hatásainak csökkentése Általános és mindenhol alkalmazható módszer nincs. A megfelelő módszer kiválasztása csak a zaj jellemző adatainak ismeretében, azok mérése után lehetséges. A munkahelyeken lévő zajszintet, a zajt keltő gép típusa, működési módja és méretei szabják meg. A munkahelyen kialakuló zaj jellegét a gépek és a gépterem akusztikája kölcsönhatása határozza meg. A javasolt módszerek: −A gép zajának csökkentése, a kisugárzott a hangteljesítmény csökkentésével. −Az embert érő zajterhelés csökkentése a zaj terjedési viszonyainak megváltoztatásával. −A gép zajának csökkentése mindig az elsődleges feladat. A gépzaj két csoportra osztható : mechanikus zajok, áramlástechnikai zajok. Ezek csökkentése műszaki ( tervezési, üzemeltetési) feladat. Az embert érő zajterhelés csökkentésének kategóriája: a gépek akusztikai burkolása, a munkaterem akusztikai tulajdonságainak módosítása, a dolgozót védő árnyékoló fal létesítése. Tokozás, zajvédő falak, zajvédő fülkék, egyéni zajvédő eszközök alkalmazása. Szervezési intézkedések: A legkisebb gyanú esetén méréseket kell végezni, fel kell tárni a zajterhelés által érintett létszámot, audiometriai vizsgálatot kell végezni. Zajmentes környezetben eltöltött 10-30 perces szüneteket kell beiktatni A forgalomban lévő egyéni zajvédő eszközök: −A hallójáratba helyezhető eszközök. (Bilsom vatta, füldugók) −Zajvédő fültok. −Zajvédő sisakok. −Zajvédő kendők, sapkák, beépített zajvédő betéttel. −Zajvédő ruhák (ha a zajterhelés 125 dBA fölé emelkedik) 4.6. A rezgés fogalma, hatása A periódikus mozgást végző gépek rezgése a vele, vagy mellette dolgozó emberre is átterjed, vibrációs érzést vált ki. Keletkezését tekintve a rezgés azonos eredetű mint a hang, de nem a levegőn keresztül, hanem közvetlen érintkezéssel fejti ki hatását. Az emberi szervezetet érő hatások azonban nem korlátozódnak az érintkezés helyére, hanem a rezgés energiájától függően, az egész testre átterjedhetnek. Rezgéstani szempontból az emberi test, rendkívül bonyolult rendszernek tekinthető. A hosszú ideig tartó nagy intenzitású rezgések a szervezet minden tevékenységét károsítja: Az alacsony frekvenciájú rezgések elsősorban a tartó és mozgatószervekre (csont-, ízületi, ideg- és izomrendszer) van káros hatással. A nagy frekvenciájú (>50-100 Hz) rezgések főleg a perifériás vérkeringésben idéznek elő zavarokat (pl. helyi érgörcsök), továbbá idegi tüneteket és anyagcsere rendellenességeket okoznak. 22

A fej−nyak–váll rendszer önfrekvenciája: 3-6 Hz, az agyé 7 Hz, a gyomor 5-9 Hz , a szemgolyónál 60-90 Hz a kézre ható rezgéseknél 800-1000 Hz frekvenciájú rezgés a kritikus. A vibráció erőssége jellemezhető a rezgés kiterjedésével, a rezgési energiával, a rezgés sebességével vagy gyorsulásával. Méréstechnikai okok miatt, a rezgés jellemzésére, a gyorsulást használják. Itt is bevezethető a decibel (dB) mérhető gyorsulásszint: La= 20lg a / a0

ahol a0 = 10-5 m/s2

Ebből következően az 1 m/s2 gyorsulás 100 dB-nek , a g= 9,81 m/ s2 (gravitációs) gyorsulás 120 dB-nek felel meg. A kísérletek tanulsága alapján kijelenthető, hogy a 0,2 m/s2 (kb 85dB) alatti gyorsulásokat teljes munkaidőben, a 0,5 m/s2 (kb 95 dB) alatti gyorsulásokat az ember, csökkentett munkaidőben károsodás nélkül el tudja viselni. 4.6.1. A rezgés káros hatásai A rezgés következtében neurotikus panaszok, légzési nehézség, szívritmus változás, gerincbántalom, általános gyengeség, beszédzavar, nyelési fájdalmak jelentkezhetnek. A rezgésnek kitett végtagokon, jól definiálható ér, csont és izületi elváltozások tapasztalhatók. Nem szabad vibrációnak kitett munkahelyeken foglalkoztatni 18 év alatti fiatalokat, gyomorfekélyes, vesebetegségben vagy szem illetve hallásszervi bántalmakban szenvedőket. A vibrációs betegségek nem gyógyíthatók ezért nagy gondot kell fordítani a megelőzésre. Mivel a rezgések nem csak az emberre, hanem az épületekre, gépekre és a technológiai megmunkálások pontosságára is káros hatással van, csökkentésükről gondoskodni kell. A rezgések csökkentésének módszerei: −A gépek megfelelő rugalmas alapozása. −A rezonanciafrekvenciák elkerülése. −A forgó tömegek statikus és dinamikus kiegyenlítése. −A lemezrezgések csillapítása. −A rezgő tömegek, illetve a rezgésre érzékeny berendezések (pl műszerek) elszigetelése a környezettől. A jól megoldott rugalmas alapozás, egyaránt csökkenti a zaj kibocsátását, és rezgését. Vonatkozó jogszabályok: −66/2005. (XII. 22.) EüM rendelet a munkavállalókat érő zajexpozícióra vonatkozó minimális

egészségi és biztonsági követelményekről. −22/2005. (VI. 24.) EüM rendelet a rezgésexpozíciónak kitett munkavállalókra vonatkozó minimális egészségi és munkabiztonsági követelményekről. −8/2002. (III. 22.) KöM-EüMegyüttes rendelet a zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról

5. FEJEZET: A MUNKAHELYEK MEGVILÁGÍTÁSA ÉS SZÍNDINAMIKÁJA 5.1. A fény fogalma, jellemzői A fény az emberi szemmel érzékelhető elektromágneses sugárzás, amely fényérzetet kelt. Az optikai sugárzás része, amely tartalmazza az ennél nagyobb (infravörös) és kisebb hullámhosszú (ultraibolya) sugárzás is. Az ember legfontosabb érzékszerve a szeme, ezzel érzékeljük a külvilágból érkező információ 80-85 százalékát. 23

5.1.1. Az emberi szem láthatósági függvénye A világosban látó szem érzékenységi görbéjének, azaz a láthatósági tényezőnek a maximuma a zöldessárga színérzetet keltő 555 nm-es hullámhossznál van, majd a láthatósági tartomány szélei felé közeledve az érzékenység csökken. A szem érzékenysége nem független a megvilágítástól, sötétben való látáskor az érzékenység csúcspontja a rövidebb hullámhosszú, kékes színek irányába tolódik el. Más-más görbe vonatkozik a világosban és a sötétben való látásra, a világítástechnikában általában a világosra adaptált szem érzékenységi görbéjével számolnak. 5.1.2. Az emberi szem és a látás Az emberi látószerv fő részei: a szem, a látóidegek és az agykéregben lévő látóközpont. A szem a látószervnek azon része, amely a környezetet optikailag leképezi és a képet villamos ingerületté alakítja át. A pupilla: gyenge fényben kitágul, erős fényben összeszűkül, ezzel szabályozza a retinára jutó fény mennyiségét. Az ideg- vagy recehártya (retina): szemünk "képernyője", amelyben a látóideg végződései és az ezekkel összeköttetésben álló fényérzékeny elemek: a csapok és pálcikák helyezkednek el; számuk kb. 7, ill. 130 millióra becsülhető. A retinának a fényre legérzékenyebb része a pupillával szemközti, kb. 1,5 mm átmérőjű sárga folt, közepén van a kb. 0,3 mm átmérőjű látógödör, ahol a csapok a legsűrűbben vannak, pálcikák viszont nincsenek. Csapok: színekre érzékeny (~7 millió) Pálcikák: kizárólag fényerősség-különbségre érzékeny (~130 millió) Akkomodáció: A szemlencse alkalmazkodása a távolság beállítására a szemlencse domborításának változtatásával. Adaptáció: Az a folyamat, amelynek során a szem a fénysűrűségéhez és a színingerekhez alkalmazkodik a pupilla nyílásának változtatásával. 5.2. Világítástechnikai alapfogalmak Sugárzás: Az a fizikai jelenség, amikor energiát viszünk át a tér egyik pontjából a tér másik pontjába közvetítő anyag nélkül. Fekete test: amely minden beeső fénysugarat elnyel. A sugárzás törvényszerűségeinek vizsgálatára a fekete testet használjuk, mert így el tudunk tekinteni az anyag egyéb tulajdonságainak, a sugárzásra gyakorolt hatásával. Színhőmérséklet: a sugárzó fekete test azon hőmérséklete, amelyen a sugárzás spektrális eloszlása a látható tartományban azonos a vizsgált sugárzóéval. Ilyenkor a fekete test és a vizsgált sugárzó azonos színérzetet kelt. A fényforrásokat szinhőmérsékletük szerint M-meleg, S-semleges és H-hideg jelzéssel látjuk el. Fényáram(Φ): a világítástechnika legfontosabb alapmennyisége, a sugárzott teljesítményből származtatott mennyiség, amelyet egy szelektív érzékelő a szem láthatósági karakterisztikája alapján értékel. Mértékegysége: lumen jele: lm

24

Fényerősség (I): a sugárforrás adott irányt tartalmazó elemi térszögbe kisugárzott fényáramának és az elemi térszögnek a hányadosa. Mértékegysége a kandela jele: cd dΦ lm Így tehát I = —— cd = — dΩ sr

ahol sr= szteradián az egységnyi térszög.

Fénysűrűség (L): a világító felület vizsgált irányú vetülete felületegységének fényerőssége [cd / m2] Fényhasznosítás (K): valamely fényforrás által kisugárzott fényáram és a felvett villamos teljesítmény hányadosa. Φ lm K= — [K] = — P W Megvilágítás (E): valamely felület adott pontjában az adott pontot tartalmazó felületelemre beeső fényáram és a felületelem hányadosa. Mértékegysége: lux, jele lx dI E= — dA Színvisszaadási index: arra ad felvilágosítást, hogy adott színes felületek esetében a vizsgált fényforrás által létrehozott színérzetek milyen mértékben térnek el, vagy egyeznek meg az azonos színhőmérsékletű fekete sugárzó által ugyanazon felületen keltett színérzettől. A teljesen megegyező színérzet indexe 100 az ennél gyengébb színvisszaadási indexűeké kisebb. 5.3. Színdinamika A színek pszichológiai és fiziológiai hatásának tudatos alkalmazását az emberi környezetben, elsősorban a munkakörnyezet kialakításában. A különböző színek alkalmazása először biztonságtechnikai célokat szolgált, a veszélyes géprészeket pirosra festették. A veszélyforrások közelében sárga-fekete csíkozás jelzi a veszélyt. A vörös az „állj”-t, a zöld a „szabad”-ot jelenti. A munkatér színezésének legfontosabb célja az alábbiakban foglalható össze: −A látási viszonyok javítása, a szem munkájának csökkentése. −A munkakörnyezet negatív hatásainak (hőmérséklet, zaj, monotonitás, gőz és nedvesség, a munkatér mérete) enyhítése. −A jó tájékozódás elősegítése (biztonsági alakjelek). −A biztonság fokozása (biztonsági színjelek). A negatív hatások csökkentésére, a színdinamika a színek vonatkozásában az alábbiakban ad lehetőséget: −Hideg színek (zöld, kék, kékeszöld ) −Meleg színek (vörös, narancs, sárga, sárgászöld) −Izgató (vörös, narancs, sárga) és nyugtató (zöld, kékeszöld, kék) −Közelítő: (vörös, narancs, sárga, sárgászöld) és távolító (zöld, kék, kékeszöld) −Világos, könnyű: (narancs, sárga, sárgászöld, zöld) −Sötét, nehéz (kékeszöld, kék, bíbor, zöld) A színek hatásai: −vörös: serkenti az idegrendszer működését, jó hatással van a vérkeringési zavarokra és a kedélybetegségekre

25

−citromsárga: serkenti az agyműködést, ugyanakkor nyugtatólag hat az idegrendszerre −narancssárga: növeli a pulzusfrekvenciát, fokozza az emésztő-szervek működését és

serkentően hat az érzelmekre −zöld: csökkenti a vérnyomást, tágítja a vérereket, álmosító, nyugtató hatású −kék: csökkenti a pulzus és a légzés ütemét is, valamint csillapítja a fájdalomérzetet és

a lázat −fehér: könnyen káprázást okoz, ezért alkalmazására fokozottan ügyelni kell −fekete: ennek a színnek nagy a megvilágítási igénye, és a barnához hasonlóan lehangoló, depresszív hatású

5.4. Káprázás Káprázásról akkor beszélünk, ha a vizuális észlelést közvetlen vagy közvetett, kellemetlenül nagy fénysűrűségű fényforrás zavarja. Ilyenkor a szem a nagyobb fénysűrűségre alkalmazkodik, nem tudja megkülönböztetni a kisebb fénysűrűségű területeken lévő részleteket. Káprázást okozhat az épület helytelen tájolása, a világítófelületek rossz elhelyezése, kialakítása, de az egymásba nyíló helyiségek megvilágítási szintkülönbsége is káprázást okozhat. A káprázás elkerülése érdekében a nagy fénysűrűségű fényforrásokat általában, a helyi világítás fényforrásait mindig ernyőzni kell. 5.5. Kontraszt A kontraszt a kép világos és sötét részei (világosság és/vagy szín) közötti tónuskülönbség vagy az egyenletesen megvilágított tárgy és háttér megvilágítása közötti különbség. 5.6. Stroboszkóp hatás Forgó-mozgó alkatrészek esetén ha a gázkisüléses fényforrások villogási frekvenciája megegyezik a mozgás frekvenciájával, akkor az állónak látszik. A stroboszkóp hatás főként forgó gépek esetén jelent komoly balesetveszélyt, mert egyes esetekben a forgó tárgyak állni látszanak. Pl. 50 Hz-es fénycsöves világítás esetén a szinkron fordulatszámmal forgó (300 f/perc) gép állni látszik, mert a frekvencia 60x50 = 300 f/perc, éppen megegyezik a szinkron fordulatszám értékével. A balesetveszély elkerülésének módjai: −Termikus fényforrás alkalmazása −Gázkisüléses fényforrások esetén eltérő frekvenciájú fényforrás alkalmazása 5.7. Mesterséges fényforrások A mesterséges világítás akkor jó, ha megközelíti a nappali világítást. A nappali világítás jó látási feltételeket biztosít, a napfény tartalmazza az összes szint, ami a látható tartományba esik. A fénygerjesztés mechanizmusa alapján, a fényforrásokat három nagy csoportra lehet osztani. −A termikus sugárzók: égés (pl. gyertya, fáklya) és izzás (pl. izzólámpák) −A gázkisüléses sugárzók (pl. kisülő lámpák, fénycsövek) −LED-es fénysugárzók (gerjesztett PN-átmenetü félvezető eszköz) 5.8. A mesterséges világítás követelményei 26

Belső területeken elegendő méretű és megfelelően elrendezett fényforrásokkal jó világítást lehet létesíteni. A jó világítás feltételei a kellő megvilágítás, a megfelelő árnyékhatás, a káprázatmentesség, a térbeli egyenletesség, az időbeli egyenletesség, a megfelelő színhatás, az egészségre való ártalmatlanság, a gazdaságosság, a formai, esztétikai követelmények kielégítése. A felsorolt tényezők közül egyedül a kellő megvilágítás mérhető, a többi igény minőségi jellegű. A megvilágítás erősségét a kérdéses helyen luxmérővel lehet mérni, és azt össze lehet hasonlítani az MSZ 6240 szabványban előirt értékkel. A kellő megvilágítás: A belső megvilágítás mértékét a végzett munka minősége szabja meg. A legfőbb szempont, hogy az alkalmazott világítás mellett a szem ne fáradjon ki. A munkahelyen alkalmazott megvilágítás értékeit szabványok foglalják össze. A megfelelő árnyékhatás: A világítási berendezések tervezésekor figyelemmel kell lenni a megfelelő árnyékhatásra, amelyet megfelelő fénybecsléssel érhetünk el. Vigyázni kell arra, hogy a dolgozók vagy a munkadarab árnyéka ne essen a közvetlen munkaterületre. Arra kell törekedni, hogy a mesterséges világítás árnyékhatása közelítse meg a természetes világításnál fellépő árnyékhatást. A káprázatmentesség: A világítótestekből közvetlenül kisugárzó, a tükröző felületekről visszaverődő fény káprázást okozhat. A káprázás erősen zavarja a látást, ezért elkerülésére mindent el kell követni. A káprázás előidézője a látótérben levő nagy felületi fényességű fényforrás. Az igen erős káprázást vakításnak nevezzük. A káprázást csökkenteni lehet a környezet erősebb megvilágításával a lámpatestek olyan árnyékolásával, hogy a nagy fényességű felületek közvetlenül ne legyenek láthatók. A térbeli egyenletesség: Amikor a megvilágítás térben nem egyenletes, akkor a szemnek különböző felületi világosságokhoz kel alkalmazkodnia, amely a szem elfáradásai okozza, ezáltal termelékenység csökkenést és baleset veszélyt vonhat maga után. A térbeli egyenletesség annál jobb, minél kisebb a különbség a munkahely és a környezel megvilágítása, valamint a tárgyak felületi világossága között. Kellő térbeli egyenletességet helyes lámpaelosztással, megfelelő felfüggesztési magassággal és a környezet fényvisszaverésének helyes kialakításával érhetünk el. Az időbeli egyenletesség: A megvilágítás időbeli változását a feszültségingadozás, a periódusszám idézhetik elő. Arra kell törekedni, hogy a változást vagy olyan lassúak vagy olyan gyorsak legyenek, hogy az emberi szem ne észlelhesse a változásokat. A hálózat frekvenciaváltozásából adódó időbeli egyenetlenség azért kellemetlen, mert a tárgyak mozgását (fogaskerekek, esztergagépre felfogott munkadarab) meghamisítja, a forgási és mozgási sebességek másnak mutatkoznak (stroboszkóp hatás). A megfelelő színhatás: Az izzólámpák színképében jóval több a vörös szín, a fénycsövekben pedig a kékes-zöld szín, mint a nappali fényben. Ez azt eredményezi, hogy mesterségen világításnál a tárgyak színe más lesz, mint napfénynél. A világítás tervezésénél törekedni kell arra, hogy az eltérés minél kisebb legyen. Az egészségre való ártalmatlanság: Mesterséges világításra csak olyan fényforrás használható, amely üzeme az egészségre ártalmatlan. Ügyelni kell arra, hogy a villamos hálózatra kapcsolt világítótestek ne okozzanak áramütéses balesetet. A gazdaságosság: A gazdaságosságot a beruházási költségek, és a szolgáltatott fényenergia értékének hányadosa adja meg. Hiába gazdaságos a világítás, ha nem megfelelő, és a dolgozók szemének túlerőltetése folytán idő előtt kifáradási okoz. 27

A formai és esztétikai követelmények: A mesterséges világítási berendezés akkor szép, ha beleillik a környezetbe. Ezt úgy érhetjük el, ha a lámpatestek mérete, kialakítása, színe, elhelyezése alkalmazkodik a környezetéhez. Vonatkozó jogszabályok: −2-1998. MüM rendelet a biztonsági és egészségvédelmi jelzésekről −3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet a munkahelyek munkavédelmi

követelményeinek minimális szintjéről 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről

6. FEJEZET: VILLAMOSSÁG BIZTONSÁGTECHNIKÁJA 6.1. Villamos áram élettani hatásai Az ember életfunkcióit, mozgásait belső, ún. bioáramok vezérlik. Ahhoz, hogy egy mozdulatot el tudjunk végezni, a mozgatni kívánt testrészünk izom sejtjeinek „utasítást” kell kapni. Az esetek döntő többségében ezt az „utasítást” az agy által keltett villamos jelsorozat képezi, amely az idegpályákon keresztül jut el a mozgatni kívánt izomcsoport sejtjeihez. Az izomsejtek összehúzódásának mértéke a villamos ingerület nagyságával időtartama pedig az ingerület időtartamával van szoros összefüggésben. A szervezetünk egyik alapvető és létfontosságú funkciójának, a vér áramlásának fenntartását biztosító szív működésének vezérlését, egy önálló „jelgenerátor” az úgynevezett színuszcsomó végzi. Ez a szerv önállóan ad villamos jeleket a szív különböző izomcsoportjainak, a kamráknak, a pitvaroknak és a szelepek szerepét játszó szívbillentyűknek. Az agyban képződő villamos jeleket az EEG (elektro enkefalográfok) a szív színuszcsomójában képződőeket az EKG ( elektro kardiográfok ) az izomsejtekben képződő válaszjeleket pedig az EMG ( elektro miográfok) mérik és ábrázolják akár diagnózis felállítására alkalmas módon a hozzáértő szakemberek számára szükséges formában. A villamos ingerületet képező áram, nagyságát tekintve ( a villamos hálózat paramétereihez képest) nagyon kis értékű. Általában µA-nA nagyságú ( 10-6-10-9 A ) és viszonylag rövid időtartamú. A külső forrásból eredő nagyságrendekkel nagyobb értékű külső jelek (pl. a villamos hálózatból érkezők) több mA-es nagyság esetén már felülmúlják a saját jelforrásokból (agy, színuszcsomó) érkező vezérlő jel mértékét és akár görcsös összehúzódás állapotában tartják az izmokat, vagy blokkolják a szív működését szabályozó színuszcsomó működését, az életműködésben zavarok keletkeznek és nem kívánt, sokszor szabályozhatatlan funkciók jönnek létre. 6.2. Villamos áramütés veszélyei A villamos áram élettani hatását befolyásoló tényezők: Egy esetleges baleset súlyosságát, a balesetet szenvedett testi és lelki állapota is befolyásolhatja, a fáradt, kimerült, esetleg ittas személy reakcióképessége rosszabb, mint egy egészségesé, ezért az áramütés által kiváltott menekülési reflex is lassúbb lesz, vagyis a behatás időtartama meghosszabbodik. A nem egészséges ember viszont hajlamos az izzadásra, ezért a bőrének ellenállása lényegesen kisebb lesz, aminek következtében nagyobb áram fog kialakulni benne. A befolyásoló tényezők az alábbiak: 28

−az emberi szervezeten átfolyó áram nagysága, −a behatás időtartama, −az áram útja, −az áram frekvenciája, −az emberi test ellenállása, −az egyén testi és lelki állapota.

Már az egészen enyhe áramütés jellegzetes tünete, hogy a test, a mozgató izmok azon csoportjai, amelyen az áram áthalad, −az átfolyó áram nagyságától függően− a bizsergető érzéstől (csekély rázásérzet) az izmok ütésérzetszerű, görcsös összerándulásáig reagálnak az árambehatolásra. Áramerősség határok a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC) publikációja alapján. Váltakozó áram Egyenáram 50-60Hz (szűrt) Áramerősség max. mA 0,5…1,5 2….6 2….3 8…10 10…15

60…70

20….25

80…90..

30…40

110…140

80…100

300…500

Hatása az emberre

Megjegyzés

Gyenge rázásérzet Mozgást nem akadályozó rázásérzet Fájdalmas izomgörcs a végtagokban, a vezetőt még éppen el tudja engedni Erős fájdalom, szabálytalan szívműködés, a légzőizmok görcse már lehetséges Eszméletvesztés, légzőizmok görcse Szívkamra remegés (fibrilláció), szívbénulás

Érzetküszöb Elengedési áramerősség ( a veszélyesség kezdete) Az áramkörből való kiszabadulás már lehetetlen Súlyos veszélyeztetés Halálveszély, 0,1…0,3sec után azonnali halál

A nagyobb veszélyt jelentő károsítások elsősorban a két alapvető élettani funkciót (légzés és vérellátás) végző szervek működése esetén jelentenek. A szív és vérkeringés károsodása: Kisfeszültségű villamos berendezésekben bekövetkezett súlyos áramütés esetén, a szíven áthaladó áram hatására rendszerint a szívkamra és a szívpitvar remegése és a színuszcsomó működésének zavara következik be. Ez mindig eszméletvesztéssel jár és életveszélyt is jelent. Az eszméletlen áramütött személy arca sápadt, bőre hideg tapintású, pupillája merev. Néhány hörgésszerű légzés után a légzés is megszűnik és beáll a klinikai halál. Ha ez az állapot három, négy percet is meghaladja akkor a sejtek oxigénellátásának megszűnése miatt az agy és idegsejtek olyan mértékű károsodása következik be, hogy beáll a biológiai halál állapota. A három, négy percen belül nyújtott szakszerű laikus elsősegélynyújtás (újraélesztés) még életmentő lehet. Légzésbénulás: A légzés megszűnése az áramütés következményeként, mindig rövid időn belül bekövetkezik, ha a szívműködés megszűnik. Előfordulhat azonban olyan eset is, amikor a légzőközpont vagy a hozzá tartozó idegpálya sérül, és ez okozza a légzőizmok bénulását. Szakszerű elsősegélynyújtással (mesterséges légzéssel) rendszerint a légzés újra indítható. A bőr sérülései: Az egyik legjellegzetesebb az áramjegy, amely a villamos áram bőrön való behatolásának helyén kialakuló felszínes sérülés. A behatolás során, az áram hőhatása következtében kialakuló égéses sérülés. Kisebb mértékű sérülés esetén szürkésfehér és kevésbé fájdalmas bőrkeményedés, súlyosabb esetben égési hólyag formájában jelentkezik. A 29

mási jellegzetes villamos sérülés, a bőr metallizációja. Ez a fém villamos vezetőnek a bőrrel érintkező helyén keletkezik azáltal, hogy a fém elektrolízise útján fém ionok hatolnak a bőrbe. Ez a fémbevonat a színe alapján utal a bőrrel érintkező fém anyagára. Az alumínium ezüst, a réz vöröses barna, a vas barnás fekete színű elváltozást okoz. Másodlagos balesetek: Gyakran előfordul, hogy az áramütés okozta izomgörcs, vagy izomrándulás illetve eszméletvesztés következtében a sérült el vagy leesik. Az esés következtében kialakuló mechanikus sérülések következhetnek be. Ide sorolhatók, az izomrándulás következtében kialakuló „könyök beütések” és a villamos eredetű tüzek kapcsán kialakuló égési sérülések is. A villámcsapás: Ha villámcsapás embert ér, akkor az ember testén rövid ideig tartó de rendkívül nagy értékű áram folyik keresztül. Az embert közvetlenül érő villámcsapások mintegy harmada, azonnali halált jelent, de beállhat a halál az égési sérülések következtében később is. Az elektromágneses hullámok: Az egyre gyakrabban és nagy energia koncentrációban alkalmazott ultrarövid és mikrohullámú energia hőhatásával kell számolni az antennák közvetlen közelében. A rádiótelefonok antennái és a rádiótelefonok által keltett elektromágneses erőtér hőhatása elhanyagolható, egyéb káros élettani hatására nincsenek megbízható adatok. A villamos eredetű tüzek: A villamos berendezések meghibásodás, zárlat, túlterhelés miatt tüzet okozhatnak. Ez a tűz azért is veszélyes, mert a berendezésekben alkalmazott szigetelések a hő hatására elveszítik szigetelő tulajdonságukat. Ez újabb meghibásodásokhoz vezet, amelyek további veszélyeket rejtenek magukban. Ezért a villamos berendezésekben keletkezett tűz megelőzésére és a tüzek szakszerű oltására különleges gondot kell fordítani, a kezelő személyzetet ki kell oktatni: −A tűz jelzésére és jelentésére. −A tűz esetén végrehajtandó (le) kapcsolások helyes módszerére. −A helyi tűzoltás szabályaira és az eszközök használatára. A villamos berendezést részben, vagy teljes egészében feszültségmentesíteni kell. A feszültségmentesítésnél azonban ügyelni kell arra, hogy az abból eredő világítás megszűnése ne akadályozza a tűzoltás és a menekülés sikerességét. A villamos tüzek oltási eszközei: Tilos feszültség alatt álló villamos berendezések tüzeit vízzel és habbal oltani ! A villamos tüzek oltására a poroltók, a szénsavas oltók , és a halotron oltók alkalmazhatók. 6.3. Elsősegélynyújtás áramütéses baleset esetén Az áramütött személy sorsa sokszor azon múlik, hogy a szakszerű elsősegélynyújtás helyén van-e és idejében be tud e avatkozni. A sérültet az áramkörből a lehető leggyorsabban ki kell szabadítani, de úgy, hogy a segélynyújtó saját testi épségét ne veszélyeztesse! Ha lehet, áramtalanítunk, lekapcsoljuk az áramkör főkapcsolóját, ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor kisfeszültség, azaz 1000V alatt a sérültet az áramkörből száraz ruhával szabadítjuk ki (szigetelőanyag, eszköz). Menteni csak 1000 V alatti áramkörből szabad, nagyfeszültségű áramkörből még szakképzetteknek is életveszélyes. Mivel a veszélyt az emberi testen átfolyó villamos áram jelenti, ezért a mentést az alábbi sorrendben kell végezni: −A sérült személy villamos áramkörből történő kiszabadítása és a hátára fektetve nyugalomba helyezése. −Kiáltsunk segítségért, mert a szakszerű ellátáshoz az orvost (mentőt) is értesíteni kell. 30

−Azonnal kezdjük meg az elsősegélynyújtást (állapítsuk, meg hogy a két alapvető

életfunkció működik-e, ha kell, kezdjük meg az újjáélesztési eljárást). −Azonnal hívjuk a leghamarabb elérhető orvost, mentőt. (a sérültet a legrövidebb időre

sem szabad magára hagyni). −Szükség esetén értesítsük a villamos műveket, tűzoltókat. −A tűzoltóság és a rendőrség értesítése (ha szükséges). −A munkahelyi vezetők értesítése. 6.4. Villamos alapfogalmak Test: a villamos berendezés fémből vagy más vezető anyagból készült része, amely üzemszerű állapotban nincs feszültség alatt, de meghibásodás esetén feszültség alá kerülhet. Föld: az érintésvédelem szempontjából a talaj, vagy a talajjal érintkező minden nem szigetelő tárgy. Védővezető: A testet a földdel, vagy az üzemi nulla vezetővel összekötő vezeték. Védővezető csatlakozó kapocs: A testen elhelyezett és a védővezető és a test villamos csatlakoztatására szolgáló szerelvény. Érintési feszültség: a hibafeszültségnek az a része, amit egy ember áthidalhat, azaz egyszerre két ponton érinteni tud. Az érintési feszültség akkor veszélyes az emberre, ha meghalad egy bizonyos értéket és az illető áramkörbe kerülhet. Az érintésvédelmi szabvány megadja a megengedett érintési feszültség értékét: −100 Hz-nél nem nagyobb frekvenciájú szinuszos váltakozó áram esetén UL∼=50 V, −állandó értékű egyenfeszültség esetén UL=120 V.

Nagyfeszültség: váltakozó áram esetén 1000 V-nál nagyobb névleges feszültség, egyenáram esetén 1500 V-nál nagyobb névleges feszültség. Kisfeszültség: törpefeszültségnél nagyobb, de nagyfeszültségnél kisebb névleges feszültség. Törpefeszültség: váltakozó esetén 50 V-nál nem nagyobb névleges feszültség, egyenáram esetén 120 V-nál nem nagyobb névleges feszültség. Hálózati feszültség: Magyarországon a háztartásokba általában egyfázisú váltakozó áram van bevezetve. (A hálózati feszültség 230V, a frekvencia 50 Hz). A beérkező két vezeték közül az egyik az üzemi földelés (0V) (ezt a transzformátorháznál és esetleg a légvezeték vagy földkábel más pontjain is leföldelik), a másik a fázis (230V). Erősáramú az a villamos berendezés, amely a villamos áram munkavégző képességének felhasználására szolgál, továbbá mindaz a villamos berendezés, amely a villamos energiát e berendezések céljára más energiafajtából előállítja, átalakítja, szállítja illetve elosztja. Gyengeáramú az a villamos berendezés, amely a villamos áramot nem munkavégzésre, hanem jelátvitelre használja fel, továbbá az ezek célját szolgáló, ezekbe beépített tápegységek. Leválasztás: az a művelet, amelynek az a célja, hogy biztonsági okból a teljes berendezést vagy annak meghatározott részét feszültségmentesítése azáltal, hogy ezt mindenféle villamos energiaforrástól leválasztva. Általában minden sarok megszakítását jelenti, és nagyfeszültségen a megszakítási helynek láthatónak is kell lennie. A leválasztás nem mindig kapcsoló kikapcsolásával történik, gyakori a dugaszoló kihúzásával végzett leválasztás. 31

6.5. Az áramütés elleni védelem – Érintésvédelem Az érintésvédelem fogalma: üzemszerűen feszültség alatt nem álló, de meghibásodás esetén feszültség alá kerülő fém részek érintéséből származó balesetek elkerülése érdekében hozott műszaki intézkedések összessége. Érintésvédelemmel el kell látni minden olyan erősáramú villamos szerkezetet, amely erősáramú táplálását (villamos vagy mágneses kapcsolaton át) más villamos szerkezettől kapja. 6.5.1. Érintésvédelem módjai 6.5.1.1. Aktív érintésvédelem Gyors lekapcsoláson alapuló, ha az érintési feszültség meghaladja a megengedett értéket, akkor önműködően lekapcsolja a meghibásodott készüléket. TT Rendszerek (közvetlenül földelt rendszerek): Az érintésvédelemnek az a megoldása, amelynél a tápláló rendszernek közvetlen földelt üzemi vezetője van (ezt jelenti a jelölés első betűje a „T”) és az érintésvédelemmel ellátott szerkezetek testére a tápláló rendszerrel fémesen össze nem kötött földelés van kötve (ezt jelenti a jelölés második „T” betűje). Minden olyan testet, amelynek együttes védelmét ugyanaz a védelmi eszköz látja el, a védővezetőkön át közös földelőhöz kell kötni. Minden generátor vagy transzformátorállomáson a nullapontot le kell földelni. A közös földeléshez való kötés célja az, hogy az esetleges kettős földzárlat (egy időben két fázisvezető is zárlatba kerül a testtel, földelő vezetékkel). TN –rendszerek (nullázott rendszerek): Hazánkban mai általános használattal: nullázott rendszer. Olyan megoldás, ahol a tápláló rendszernek közvetlenül földelt üzemi vezetője van ( T= Terra –föld-) és ezt a róla közvetlenül leágaztatott, közvetlenül üzemi áramot nem vezető védővezetőt (korábbiakban ezt nullázó vezetőnek hívták) kötik az érintésvédelemmel ellátott szerkezetek fém testére. A generátor illetve, a transzformátorok csillagpontját földpotenciálra hozzák. Gyakorlatilag, a háztartások és az ipar nagy részének villamos energia ellátását biztosító hálózatok földelt csillagpontú hálózatok. Egyenpotenciálra hozás (EPH): Minden egyes épületben a fő védővezetőt, a fő földelőkapcsot, valamint az alábbi idegen vezetőképes részeket az egyenpotenciálú hálózatba be kell kötni: −Az épületben lévő közüzemi csővezetékeket (pl. víz, gáz). −A szerkezeti fémrészeket, a központi fűtést. −A vasbeton épületszerkezetek főbb fémrészeit, ha ez megoldható.

A TN és a TT rendszerek kikapcsolására az alábbi védelmi eszközök alkalmazhatók: −Túláramvédelmi (zárlatvédelmi) eszközök. (olvadó biztosító, kismegszakító) Az olvadó biztosító betétje egy a rajta átfolyó névleges áram hőhatása kiolvad, ezzel megszakad a biztosított hálózati rész áramellátása.

32

A kismegszakító belsejében lévő tekercsen átfolyó névleges áram akkora mágneses teret hoz létre, amellyel magához rántja a lekapcsolást végző rugós szerkezet mechanikus biztosítóját, és mintegy „elsüti” −gyorsan működésbe hozza− a mechanikus megszakító kapcsolót, megszakítva a hibás hálózati rész veszélyt jelentő fázisa áramkörét. −Áram védőkapcsoló eszközök (ÁVK).

Az áram védőkapcsoló egy a mágneses vasmagon belül átvezetett, fázis és üzemi nulla vezető által gerjesztett, és normál állapotban egymás mágneses terét kioltó egyensúlyi állapotot „figyelő” szerkezet. Hiba esetén, a testre kerülő feszültség a vasmagon kívül vezetett védővezetőn keresztül hajt át áramot (hibaáram) amely következtében, a vasmagon belül áram indukálódik. Ez az áram egy elektromágnest működtetve leválassza a biztosított hálózatot a betápláló hálózatról. A védelmi eszközök működési jellemzői: −Uv -230 V-ig 0,4 sec alatt −Uv -400 V-ig 0,2 sec alatt 6.5.1.2. Passzív érintésvédelem Az érintkezési feszültséget mindig veszélytelen értéken tartjuk, lekapcsolás nem szükséges. Kettős szigetelés: Az elszigetelés a meghibásodott készülék testének megérintése esetén kialakuló áram erősségét a veszélyes érték alá korlátozza az által, hogy az áramkörbe az emberi test ellenállásával sorba kapcsolva nagy ellenállást (szigetelést) iktat be. Egyik módja a készülék testének a kezelőtől kettős szigeteléssel való elszigetelése. A megkettőzött szigetelés az üzemi szigetelés meghibásodása esetén védelmet nyújt az áramütés ellen. A kettős szigetelésű berendezést nem szabad leföldelni. Törpefeszültség: Védelem SELV (Safety Extra Low Voltage) biztonsági törpefeszültséggel. Ez az érintésvédelmi mód azon alapul, hogy normál körülmények közt a törpe- feszültséggel való érintkezés esetén, az emberi testen átfolyó áram csak veszélytelen értékű. Védelem PELV (Protectiv Extra Low Voltage) törpefeszültséggel. Ez az érintésvédelem normál üzemben azon alapul, mint a SELV esetén, de az áramforrás nem felel meg a „biztonsági” feltételeknek, meghibásodás esetén a törpefeszültségnél nagyobb feszültség is a testre kerülhet, ezért a berendezés érintésvédelmét védővezetős érintésvédelmi módon kell megoldani. Védő elválasztás: A védőelválasztás alkalmazásakor minden egyes fogyasztó készüléket külön biztonsági transzformátorral előállított, földeletlen feszültséggel táplálnak. (A biztonsági elválasztó transzformátor két, egymástól elszigetelt primer és szekunder tekercsének feszültsége azonos, de a szekunder tekercs egyik kivezetése sincs leföldelve. Így a szekunder bármely pontjának és a földnek egyidejű érintése nem okoz áramütést). Elkerítés: Az elkerítés nem akadályozza meg, hogy üzemszerűen feszültségmentes részek a környezethez képest veszélyes feszültség alá kerüljenek, de ezek véletlen érintése ellen védelmet nyújt úgy, hogy a védendő (helyhez kötött) berendezést kerítéssel, korláttal stb. veszik körül. Burkolás: A burkolás azt akadályozza meg, hogy a helyhez kötött berendezést megérintsék. A védendő berendezést szekrénybe helyezik, beburkolják. 33

6.6. Érintésvédelmi osztályok A villamos gyártmánynak besorolása, amely jelzi, hogy a gyártmány milyen érintésvédelmi móddal, illetve milyen érintésvédelmi módokhoz való csatlakozásra készült. −0. érintésvédelmi osztály: áramütés elleni védelem az alapszigetelésen alapul −1. érintésvédelmi osztály: a védelem nem csak az alapszigetelésen alapul, hanem

járulékos biztonsági óvintézkedést is alkalmaznak. A gyártmány teste el van látva olyan szerkezettel, amelyhez a villamos hálózat védővezetéke csatlakoztatható. 5kW feletti háromfázisú fogyasztó −2. érintésvédelmi osztály: alapszigetelés + kettős szigetelés −3. érintésvédelmi osztály: a védelem törpefeszültségű tápláláson alapul, nem állítanak elő a táplálásnál nagyobb feszültséget −3.A: a tápfeszültség, sem a belső feszültségek nem haladják meg az 50V-os váltakozó ill. a 120V-os egyenfeszültség értéket −3.B: sem a névleges tápfeszültség, sem a benne levő előállított feszültség névleges értéke nem nagyobb váltakozó áram esetén 25V egyenáram esetén 60V értéknél −3.C: sem a névleges tápfeszültség, sem a benne előállított feszültség névleges értéke nem nagyobb váltakozó áram esetén 25V egyenáram esetén 60V értéknél 6.7. Elektromos gyártmányok védettsége (IP, CEE fokozat) A gyártmányokról a felhasználó részére fontos tudnivaló, hogy a gyártmány mennyire van védve a külső behatások ellen. A gyártmánynak ezt a tulajdonságát védettségnek nevezzük. A gyártmány védettségi fokozatát az adattáblán megjelölik és a felhasználó ez alapján dönt a gyártmány felhasználhatóságáról. IP – ipari célú gyártmányok védettsége. Ezt egy kétjegyű szám követi. Az első számjegy az emberi test részei, ill. a szilárd testek, a második a víz behatolása elleni védettségi fokozatot jelöli. CEE – háztartási és hasonló célú gyártmányok védettsége. Jelképpel jelölik és nem számmal. Az emberi ujj behatolása elleni védettség alapkövetelmény, nem is jelölik. A víz elleni behatolás védettséget vízcseppel, a por elleni védettséget dróthálóval ábrázolják. Az IP védettségi fokozatok:

34

Első számjegy

Második számjegy (a víz behatolása elleni védelem)

Benyúlás és szilárd test behatolása elleni védelem

0 Nincs víz ellen védve

1 Függő legesen eső víz ellen védve

2 Legfel jebb 15o esési szögű elleni víz ellen védve

0 IP 00

1 IP 01

1. tenyérrel nem érinthető

IP 10

2. ujjal nem érinthető

4 Bárm. irányú fröcs kölés ellen védve.

5 Bár m. irá nyú víz su gár

6 Tenge ri hajó fedél zeti viszo nyai

7 8 Rö Hosz vid szú ide idejű jű Tartós vízbemerítés káros hatásai

2 -

3 Legfel jebb 60o esési szögű víz ellen védve 3 -

4 -

5 -

6 -

7 -

8 -

IP 11

IP 12

IP 13

-

-

-

-

-

IP 20

IP 21

IP 22

IP 23

-

-

-

-

-

3. 2,5 mm-es átm. huzallal nem érinth.

IP 30

IP 31

IP 32

IP 33

IP 34

-

-

-

-

4. 1mm-es huzallal nem érinthető

IP 40

IP 41

IP 42

IP 43

IP 44

-

-

-

-

5. finom por behatolhat de nem zavarhat 6. finom por sem hatolhat be.

IP 50

-

-

-

IP 54

IP 55

IP 56

-

-

IP 60

-

-

-

-

IP 65

IP 66

IP 67

IP 68

0. Szabadon érinthető

6.8. Személyi feltételek Az Üzemi Szabályzat (MSZ 1585) hatálya alá tartozó munkákkal csak: −Egészségileg alkalmas −A munka végzéséhez szükséges ismeretekkel rendelkező. −A munkával kapcsolatos veszélyekre kioktatott. −Az elsősegélynyújtásra kioktatott. Kezelőszemélyek besorolása a villamosság biztonságtechnikájának szempontjábó:l I. csoport: a mindenki által használható villamos berendezést, készüléket üzembentartó, azokat rendszeresen használó személyek. Nagyon lényeges, hogy ismerjék az adott készülék kezelési szabályait, valamint az általános használati szabályokat. 35

II. csoport: az üzemi villamos gépek és készülékek használatával és kezelésével megbízott személyek. E személyeknek általában nem kell villamos szakképzettséggel rendelkezniük, de feladatuk ellátására betanított, és a gép kezelésével kapcsolatos veszélyforrásokra is kioktatott személyeknek kell lenniük III. csoport: az egyes kijelölt villamos berendezésben, meghatározott villamos tevékenység ellátásával megbízott személyek. Be kell őket tanítani, és a villamos jellegű munkával kapcsolatos veszélyekre őket ki kell oktatni. IV. csoport: az előzőeket meghaladó villamos munkákat végző személyek. Villamosan szakképzetteknek és kioktatottaknak kell lenniük, ami azt jelenti, hogy az általuk kezelt, javított, szerelt villamos berendezésekben végzett munkára jogosító szakképzettségük van. V. csoport: a villamos munkát vezető, irányító személyek, akit munkaadója – megfelelő szakmai gyakorlata és tapasztalata alapján – villamos munkák irányításával vagy vezetésével bíz meg. Ezeknek legalább a IV. csoportra előírt képesítésűeknek kell lenniük. 6.9. A feszültségmentesítés A villamos berendezést, ha rajta munkát végeznek, általában feszültségmentesíteni kell. A feszültségmentesítést, az alábbiak szerint kell végrehajtani: 1. Kikapcsolás + leválasztás 2. Visszakapcsolás letiltása 3. Feszültségmentesség ellenőrzése (feszültség kémlelés) 4. A töltések kisütése + földelés rövidrezárása. 5. A feszültségmentesített rész körülhatárolása. Minden olyan berendezést, amelyen a feszültségmentesítést nem hajtották végre, feszültség alatt állónak kell tekinteni! 6.10. Feszültség alatt végzett munka Feszültség alatt álló berendezésen munkát végezni csak a munka végzésére kijelölt és erre megbízott − a IV. és V. csoportba tartozó szakképzett, segítőként a III. csoportba tartozó kioktatott tagjainak szabad, akik a végzendő munka általánostól eltérő veszélyességére és a szükséges védőintézkedésekre is ki vannak oktatva, és el vannak látva a biztonságos munkavégzéshez szükséges szerszámokkal, műszerekkel, védőeszközökkel és egyéb szükséges felszerelésekkel. 6.11. A villamos biztonság ellenőrzése Célja: meggyőződni arról, hogy a létesített villamos berendezés megfelel-e a létesítésre és az érintésvédelemre vonatkozó szabványoknak. Az érintésvédelem ellenőrzése: Az ellenőrzések célja, hogy a létesített villamos berendezés megfelel-e a létesítésre és az érintésvédelemre vonatkozó szabványoknak, az előírt időszakonként megbizonyosodjunk arról, hogy a villamos berendezések rendeltetésszerű használata nem jelent annak használójára veszélyt. Érintésvédelmi szabványossági felülvizsgálat: Az érintésvédelem olyan részletes −a méréseket és azok számszerű kiértékelését is tartalmazó− ellenőrzése, amely alkalmas arra, hogy kimutassa, teljesíti-e az érintésvédelem a vonatkozó szabványok valamennyi előírásait. A szabványossági felülvizsgálat elvégzésére jogosult az a személy: −aki ismeri a felülvizsgálat végzésére vonatkozó előírásokat és rendelkezik a tevékenység végzésére feljogosító engedéllyel. −aki az adott területre vonatkozó munkabiztonsági szakértői engedéllyel rendelkezik. Érintésvédelmi szabványossági vizsgálatot kell végezni: −Az üzemeltetést megelőzően. (használatbavételi eljárás során minden esetben) 36

−Az érintésvédelem bővítése, átalakítása után, annak befejező részeként. −Ha az érintésvédelem hibájára utaló jelenséget tapasztalunk, amelyet egyéb módon

(pl. szerelői ellenőrzés) nem tudunk feltárni és megszüntetni. −Munkabaleset esetén.

A helyszíni mérés és felülvizsgálat után a jegyzőkönyv az MSZ 2364 sz. szabvány [Msz 172/1.sz.szabvány] előírásai szerint készül. Érintésvédelmi szerelői ellenőrzés: Az érintésvédelem alapvető hibáinak kimutatása céljából, különleges szakképzettséget, méréseket, illetve azok kiértékelését nem igénylő ellenőrzés. Az érintésvédelem időszakos ellenőrzésének szabályai: Az időszakos érintésvédelmi ellenőrzési vizsgálatot legalább a következő gyakorisággal kell ellenőrizni −Az áram védőkapcsolón szerelői ellenőrzéssel havonta.

Azért kell ilyen gyakorisággal elvégezni, mert a gyors lekapcsolást végző mechanika korrózió esetén bizonytalan működésűvé válhat. −Kézi szerszámokon és hordozható biztonsági transzformátorokon évenként szerelői ellenőrzéssel. −A Kommunális és Lakóépületek Érintésvédelmi Szabályzatáról (KLÉSZ) szóló 8/1981.(XII. 27.) IpM rendelet alkalmazási körébe tartozó villamos berendezéseken 6 évenként szerelői ellenőrzéssel. −Egyéb villamos berendezéseken 3 évenként szabványossági felülvizsgálattal a 14/ 2004 (IV. 19.) FMM rendelet alapján. Vonatkozó jogszabályok: −28-2011. (IX. 6.) BM rendelet az Országos Tűzvédelmi Szabályzatról −14/2004. (IV. 19.) FMM rendelet a munkaeszközök és használatuk biztonsági és

egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről −72/2003. (X. 29.) GKM rendelet a Feszültség Alatti Munkavégzés Biztonsági

Szabályzatának kiadásáról −8/1981. (XII. 27.) IpM rendelet a Kommunális- és Lakóépületek Érintésvédelmi

Szabályzatáról −MSZ 1585 - Erősáramú üzemi szabályzat −MSZ 2364 - Legfeljebb 1000 V feszültségű berendezés létesítése −MSZ4851 - Érintésvédelmi Vizsgálati Módszerek

6.12. VILLÁMVÉDELEM 6.12.1. A villám kialakulása A villám, a légkörben kialakuló elektrosztatikus töltésmegosztás útján kialakuló villamos kisülés. Létrejöhet felhő és felhő közt, (ennek kísérő fény és hangjelenségét gyakran érzékeljük zivatar esetén) valamint a felhő és a föld között (ezt a formát gyakran villám37

csapásnak nevezzük). Létesítményeink, és az ember védelme szempontjából az utóbbi típusú kisülések elleni védekezés jelenti a főbb feladatot. 6.12.2. A villám kialakulásának menete a) Az élőkisülés közeledik a földhöz, és erőteret hoz létre b) ellenkisülések indulnak a villámhárítóból és a földi tárgyakból c) a főkisülés ott jön létre ahol az ellenkisülés, találkozik az élőkisüléssel 6.12.3. A villámcsapás veszélyei A romboló hatás: A villám rövid idejű, de rendkívül nagy erősségű villamos áram. Értéke meghaladhatja a 100 kA értéket (100 ezer amper!) Ez az áram nedves közegen áthaladva azon részben hőenergiává alakul, amely olyan mértékben felmelegíti a vizet, hogy a légnemű halmazállapotúvá (gőzzé) válik. Ez a halmazállapot változás robbanásszerű nyomásváltozást jelent, melynek hatására a fák, falak stb. megrepednek. Hőhatás: A fent említett energia átalakulás (villamos energia hőenergiává) olyan hőmérsékletemelkedést okozhat, amely gyújtó hatású, vagy emberen (állaton) történő áthatolás esetén, azokon súlyos égési sérüléseket okoz. Egyéb élettani hatás: Az áramütés okozta káros élettani hatások itt is jelentkeznek. Bár az áram áthatolás ideje rövid, de a rendkívül nagy értékű áram ez alatt a rövid idő alatt is olyan mennyiségű villamos töltést hajt át a szervezeten, hogy az áramhalál bekövetkeztének kockázata magas. A villámcsapást szenvedett személyeknek mintegy 10%-a marad életben. A villámvédelem célja: a védendő objektumot (épületet, tartályt, fém-szerkezetet stb.) megvédeni a villám károsító hatásától. Ennek érdekében a villámot felfogjuk, és úgy vezetjük le a földbe, hogy közben a káros hatások ne jöjjenek létre. 6.12.4. A villámhárító rendszer felépítése Az épületek védelme: A létesített villámhárító három jól elkülöníthető részből áll, ezek a felfogó, a levezető, és a földelés. A felfogó: (V) az épület tetején elhelyezett fémszerkezet, melynek feladata a villámot magához vonzani és a felfogott villamos töltéseket (a villámot) „átadni” a villamos levezetőnek. (a felfogó lehet az épület tetejéből kinyúló fém rúd, a tetőn elhelyezett felfogóvezető, vagy a tetőn elhelyezett fémbevonat) A levezető: (L) feladata, hogy a felfogótól „átvegye” a villámot és úgy vezesse le és „adja át” a földelésnek, hogy a rajta átfolyó áram ne okozzon kárt. Kellő méretezés esetén nem melegszik fel annyira, hogy tüzet gyújtson. A földelés: (F) feladata, hogy a felfogott villámot „átvegye” a levezetőtől és a földbe vezesse. A villámhárító létesítése: A villámhárító létesítését különböző tényezőktől teszik függővé. Az alapelv az, hogy a létesítés és karbantartás költségei arányban álljanak a várható károk értékével. A várható veszély nagyságának gyakorisága és következményei alapján a szabvány a villámhárító létesítését a következő szempontok szerinti csoportosítással veszi figyelembe: −rendeltetés, −magasság és környezet, −a tető szerkezete és anyaga, −a körítőfalak (az épület külső falának) anyaga, 38

−a környező levegő szennyezettsége.

A villámvédelemre vonatkozó előírásokat szabvány tartalmazza, amelyet jogszabály tesz kötelezővé. 6.12.5. A villámvédelmi berendezés felülvizsgálata Az első felülvizsgálat: Az első felülvizsgálatot a létesítés után, a használatbavétel előtt el kell végezni. Meg kell állapítani, hogy a terveknek megfelelően készült-e el, megfelel-e a besorolási követelményeknek Ezt követi a szemrevételezéssel történő vizsgálata, hogy a berendezés megfelelő-e, az alátámasztások, kötések jó állapotban vannak-e. Végül meg kell mérni a földelési ellenállást. A vizsgálatot csak olyan villamos szakember végezheti el, aki a villámvédelmi felülvizsgálatra feljogosító bizonyítvánnyal rendelkezik, vagy az adott területre vonatkozó munkabiztonsági szakértői engedéllyel rendelkezik. A rendszeres időszakos felülvizsgálatok. (elsősorban tűzvédelmi szempontból kell elvégezni) −„A” és „B” tűzveszélyességi osztály esetén 3 évenként. −„C”, „D” és „E” tűzveszélyességi osztály esetén 6 évenként.

A felülvizsgálatok menetét és szükségességét, a felülvizsgálatok végzésének gyakoriságát és a felülvizsgálat után a jegyzőkönyvet a 28-2011. (IX. 6.) BM rendelet az Országos Tűzvédelmi Szabályzatról határozza meg. Estenkénti felülvizsgálatok. Esetenkénti felülvizsgálatot akkor kell végezni, ha az épületen (épületben) a villámvédelmére kiható változás következett be. A felülvizsgálatokról jelentést kell készíteni, feltüntetve az észlelt hiányosságokat és a szükséges intézkedéseket. A földelélési ellenállás méréséről készült jegyzőkönyvet a jelentéshez kell csatolni. A jelentéseket, a következő mérésig meg kell őrizni és a tűzvédelmi hatóság részére annak kérésére meg kell mutatni. Vonatkozó jogszabályok: −28-2011. (IX. 6.) BM rendelet az Országos Tűzvédelmi Szabályzatról −MSZ EN 62305 Villámvédelmi szabvány

7. FEJEZET: GÉPEK BIZTONSÁGTECHNIKÁJA 7.1. Munkaeszköz Minden gép, készülék, szerszám vagy berendezés, amelyet a munkavégzés során alkalmaznak, vagy azzal összefüggésben használnak (kivéve az egyéni védőeszközt). A munkaeszközök – különösen a gépek −, a bennük lezajló energiai át-alakulások, a nagy sebességű mozgások, az éles szerszámok és nagy erőhatások következtében, különösen meghibásodásuk, vagy helytelen használatuk esetén veszélyessé válhatnak, illetve pótlólagos új veszélyeket is jelenthetnek. A gép olyan összekapcsolt alkatrészek és alkotó-elemek együttese, amelyek közül legalább egy mozog; a megfelelő mozgató, vezérlő és energiaellátó 39

szerkezettel együtt, és amelyeket valamely meghatározott felhasználás céljából kapcsoltak össze (így különösen valamely anyag feldolgozására, kezelésére, mozgatására vagy csomagolására). 7.2. Veszélyes munkakörülmények, veszélyes tér A munkaeszközön belül vagy annak környezetében lévő bármely tér, ahol a munkavállaló egészsége és biztonsága veszélynek lehet kitéve. Kockázatnak kitett munkavállaló az, aki egészben vagy részben a veszélyes térben tartózkodik. Veszélyes mechanikai tényezőkí: −Forgó mozgás:

a; önmagukban működő forgórészek /tengelyek, ventillátorlapátok, köszörűkorong / b; egymásba forgó géprészek /fogaskerekek, meghajtószíj és tárcsa, forgórésznek az állórésszel szemben jelentkező nyíró, nyomó- és dörzsölő erők −Haladó és alternáló mozgások: a mozgórész kényszerpályához kötött. Közelítő mozgások, pl. légkalapácsok fejei, elhaladó mozgások −Egyszerű haladó mozgás: a veszély az alkatrész kiképzéséből adódik −Forgó, haladó mozgás −Lengőmozgás: belépési veszély −Érintkezés a munkadarabbal −Munkadarab kirepülése −Gép alkatrészeinek kirepülése A munkaeszköz (gép) használatának kell tekinteni a munkaeszközzel végzett minden tevékenységet, beleértve az indítást, leállítást, alkalmazást, szállítást, javítást, karbantartást és tisztítást is. A munkáltatónak biztosítani kell, hogy a veszélyes munkaeszközt (gépet) csak kezelője használja, azonban javítást, átalakítást, karbantartást, tisztítást az azzal megbízott személy is végezheti (írásbeli megbízás alapján). A gépek által okozott veszélyek az alábbiak lehetnek: 1. Mechanikai veszélyek (mozgásból, tömegből és gyorsulásból adódó zúzódás-, nyírás-, behúzás-, beszorulás-, stb. veszély). 2. Villamos veszélyek. 3. Hőhatás okozta veszélyek (pl. megégés, leforrázás, fagyás, meleg vagy hideg klímahatások). 4. Zaj okozta veszélyek (pl. halláskárosodás, egyensúlyzavar, figyelem csökkenése, akusztikai jelek elfedése). 5. Rezgés (vibráció) okozta veszélyek. 6. Sugárzás okozta veszélyek (pl. ívfény, lézer, ionizáló sugárzás, nagy frekvenciás mágneses mezők). 7. Nyersanyagok, valamint egyéb, a gépeken feldolgozott, alkalmazott vagy azokból kirepülő anyagok okozta veszélyek (pl. mérgező anyagok, tűz- és robbanásveszélyes anyagok, biológiai és mikrobiológiai veszélyek). 8. A gép kialakításakor mellőzött ergonómiai szempontok (az emberi tulajdonságok és képességeknek való megfelelés hiánya, pl. helytelen testtartás, túlzott megerőltetés, egyéni védőeszközök gondatlan használata, emberi tévcselekvések). 9. Veszélyek együttes figyelembevétele (veszélykombinációk). 10. Energiaellátási zavar, géprészek törése és egyéb hibás működés miatti veszélyek (pl. vezérlőrendszer zavara, hibás szerelés, gép borulása). 11. A védőintézkedések, ill. védőberendezések időnkénti meghibásodása és/vagy helytelen elrendezése, esetleg hiánya miatti veszélyek (pl. védőburkolatok, biztonsági berendezések, 40

indító- és fékberendezések, biztonsági jelképek és jelek, energiaellátást bekapcsoló berendezések, vészhelyzeti intézkedések hiánya és/vagy hibája). A veszélyforrások, és a veszélyeztetett munkavállalók felderítése után gondoskodni kell a megfelelő védelem kialakításáról. A veszélyforrások kiiktatása, a veszélyek és ártalmak megszüntetése vagy csökkentése műszaki védőintézkedések alkalmazásával valósítható meg. 7.3. A biztonsági berendezés Olyan berendezés, amelyet biztonsági feladat ellátása érdekében hoznak forgalomba (illetve használnak), és amelynek hibája vagy hibás működése személyek biztonságát vagy egészségét veszélyezteti. Gép vagy berendezés csak akkor hozható forgalomba, ha rendeltetésszerű használat mellett nem veszélyezteti személyek, állatok életét, testi épségét, egészségét és a vagyonbiztonságot, továbbá megfelel a biztonsági és egészségvédelmi előírásoknak. A gép alkalmazási (üzemeltetési) helyének kijelölésénél és a kezelő munkahelyének kialakításánál a biztonsági, az egészségvédelmi, a sugárvédelmi és az ergonómiai követelményeket teljes körűen meg kell valósítani. A gépet el kell látni olyan használati utasítással, amely tartalmazza a működtetésre vonatkozó valamennyi ismeretet, továbbá az előre látható üzemzavar és meghibásodás esetén szükséges teendőket. A műszaki védőintézkedések olyan védőintézkedések, amelyek főleg műszaki eszközökkel, ún. védőberendezések alkalmazásával védik a kezelőszemélyeket olyan veszélyek ellen, amelyek ésszerű módon nem háríthatók el, vagy tervezéssel nem korlátozhatók kielégítő mértékben. 7.3.1. A védőberendezések −védőburkolat, −biztonsági berendezés, és −egyéb védőberendezés (pl. távolságtartó berendezés).

A védőburkolat: A gép azon része, ami sajátosan a térbeli elzárás egy típusaként szükséges a védelemhez. A védőburkolat szerkezeti kialakítás szerint lehet tok, fedél, ernyő, ajtó, ablak, burkolat stb. A védőburkolat önmagában véve is védhet, de ez csak akkor hatásos, ha zárva van. Védhet reteszeléssel vagy zárral ellátott reteszelő-berendezéssel, ilyenkor a védelem a védőburkolat helyzetétől független. A védőburkolat lehet: Rögzített védőburkolat alkalmazása esetén: −rögzített védőburkolat (tartósan rögzítve, pl. hegesztéssel, vagy olyan rögzítő elemmel – pl. csavarozással −, amelynek eltávolítása vagy nyitása csak speciális szerszámmal lehetséges); −nyitható védőburkolat (amely általában mechanikusan, pl. csuklós pánttal kapcsolódik); −állítható védőburkolat (esetleg állítható részekkel, a beállítás a gép egy meghatározott működési szakaszában állandó marad); −reteszelt védőburkolat (esetleg állítható részekkel, a beállítás a gép egy meghatározott működési szakaszában állandó marad); −reteszelt védőburkolat (reteszelő-berendezéssel van ellátva); −vezérlő védőburkolat (a védőburkolat zárása a veszélyes gépi funkciókat elindítja). Reteszelt védőburkolat alkalmazása esetén: 41

−azok a veszélyes gépi funkciók, amelyek ellen a védőburkolat védelmet nyújt nem

hajthatók végre, ha a védőburkolat nincs zárva; −állj parancsot ad, ha a védőburkolatot a veszélyes gépi funkciók alatt kinyitják; −ha a védőburkolat zárva van, akkor azok a veszélyes gépi funkciók, amelyek ellen a védőburkolat véd, végrehajthatók, de a védőburkolat zárása nem váltja ki az indítást. A biztonsági berendezés: Olyan – a gépről le nem vehető – berendezés, amely a kockázatot önmagában, vagy egy védőburkolattal együtt hárítja el, vagy csökkenti. A biztonsági berendezés lehet: −reteszelő-berendezés (reteszelés: olyan mechanikus, villamos vagy más biztonsági berendezés, amely egy gépelem működését meghatározott feltételek mellett megakadályozza); −összehangoló (vezérlő-) berendezés (olyan kiegészítő, kézi működtetésű vezérlőberendezés, amelyet az indító-berendezéssel együtt használnak, és amely folyamatos működtetéskor lehetővé teszi a gépi műveletet); −önműködő visszakapcsolóval ellátott vezérlőberendezés (az ún. jelenlét érzékelő, vagy „holt ember kapcsoló”, amely a géprészek működését bekapcsolja, és mindaddig fenntartja, amíg a kezelőelemeket működtetik, pl. fűnyíró); −kétkezes kapcsolás (két kezelőelem egyidejű, két kézzel történő működtetését igényli ahhoz, hogy a gép vagy géprész működése elkezdődjön és fennmaradjon); −közelítésre működésbe lépő biztonsági berendezés (amely a gép vagy géprész működését beállítja, ha egy személy vagy testrész a biztonsági határon túlnyúlik, lehet, pl. mechanikus, fotoelektromos, kapacitív elem, ultrahanggal működve érzékeli a közelítést); −alakzárással működő biztonsági berendezés (amelyben valamely mechanikai ellenállás akadályozza meg a veszélyes mozgást, pl. ejtőkalapács leesése, ha annak üzemi tartószerkezete meghibásodik); −határolóberendezés (amely megakadályozza, hogy a gép vagy annak egy része egy előre meghatározott határt túllépjen, pl. térbeli, nyomás-, sebesség-, terheléshatár); −léptetőkapcsolás (olyan vezérlőberendezés, amelynek működtetése csak korlátozott elmozdulást enged meg, minden további mozgás mindaddig ki van zárva, amíg a kezelőelemet nem működtetik újra). A védőberendezések (védőburkolatok, biztonsági berendezések) alkalmazásával kapcsolatosan a következő általános követelményeket kell betartani. A védőburkolat és biztonsági berendezés: −legyen szilárd, −nem idézhet elő pótlólagos veszélyeket, −ne legyen egyszerű módon megkerülhető, vagy hatástalanítható, −a veszélyes tértől kell távolságot biztosítson, −a munkafolyamat megfigyelését csak a legszükségesebb módon korlátozhatja, −a szerszám fel-, illetve leszerelését, vagy a karbantartási munkák elvégzéséhez szükséges beavatkozásokat lehetőleg a védőburkolat és biztonsági berendezés leszerelése nélkül tegye lehetővé, ugyanakkor a munkához szükséges terület hozzáférhetőségét csak ott tegye lehetővé, ahol a munkavégzés történik. A munkavállaló önkényesen nem kapcsolhatja ki, nem távolíthatja el, és nem alakíthatja át a biztonsági berendezéseket a termelés fokozása érdekében. 7.4. Kezelőelemek Minden munkaeszközt el kell látni olyan kezelőelemmel, amely azt biztonságosan működteti, és teljesen leállítja. 42

A kiválasztásnál figyelembe kell venni a várható üzemzavarokat, az egyéb okok miatti üzemeltetési kieséseket. Valamennyi gépet fel kell szerelni egy vagy több vészkikapcsoló berendezéssel, amelyek segítségével a fenyegető vagy bekövetkezett veszélyeket meg lehet szüntetni. A vészkikapcsoló berendezés: −világosan felismerhető, jól látható és gyorsan hozzáférhető legyen, −a veszélyes munkafolyamatot a lehető leggyorsabban állítsa le anélkül, hogy ez által járulékos veszélyhelyzetet idézne elő, −ha szükséges, tegye lehetővé a biztonsági műveletek beindítását vagy kioldását. A kézben tartott, ill. kézzel irányított, hordozható gépeknél ki kell elégítenie az alábbi biztonságtechnikai és egészségvédelmi követelményeket: −kellő számú felfekvő felülettel és helyesen méretezett fogantyúval kell ellátni, amelyek rendeltetésszerű használat esetén a gép stabilitását biztosítják, −lehetőség szerint olyan kezelőelemmel kell ellátni, amelynek működtetéséhez nem szükséges a gépet elengedni, −a gépet úgy kell kialakítani, hogy a fogantyú elengedése utáni akaratlan indítás, illetve működésbe maradás veszélyt ne jelentsen, −a gépet úgy kell kialakítani, hogy az anyagba hatoló szerszámot látni lehessen. A munkaeszközöknek a magas vagy igen alacsony hőmérsékletű részeit megfelelő védelemmel (pl. védőburkolattal) kell ellátni az érintés, vagy a túlzott megközelítés ellen. 7.5. Karbantartás Megbízhatóság: A gép, szerkezeti egysége vagy alkatrésze azon képessége, hogy egy előírt feladatot meghatározott feltételek mellett és megadott időtartam alatt hiba nélkül ellát. Biztonság: a gépnek az a tulajdonsága, hogy feladatait ellátja a rendeltetésszerű használati utasításban előírt feltételei mellett anélkül, hogy ez által sérülést vagy egészségkárosodást okozna. A karbantartás az üzemfenntartás része, feladata a gép olyan állapotban tartására tartása, melyben feladatát a rendeltetésszerű használat feltételei mellett teljesíteni tudja. A karbantartási rendszert akkor tekintjük optimálisnak, ha biztosítja a gép termelés által megkövetelt rendelkezésre állását ill. munkavégzés alatti hibamentességet, és ezek eléréséhez a lehető legkisebb ráfordítást igényli. Karbantartási műveletet csak a munkaeszköz leállított állapotában szabad végezni. Biztosítani kell, hogy a munkavállalók biztonságosan bejuthassanak és tartózkodhassanak minden olyan területen, amely szükséges a munka-eszközzel való munkavégzéshez, ideértve a beállítást és karbantartást is. Vonatkozó jogszabályok: −8/1998 (III. 31.) M-M rendelet a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi

követelményeinek minimális szintjéről; −21/1998 (IV.17.) IKIM rendelet a gépek biztonsági követelményeiről és megfelelősségének tanúsításáról (módosítva a 14/1999. (III.31.) GM rendelettel); −MSZ EN 292-1:1993. Gépek biztonsága. Alapfogalmak, a kialakítás általános elvei 1. rész. Fogalom meghatározások, módszertan; −MSZ EN 292-2:1993. Gépek biztonsága 2. rész. Műszaki alapelvek és előírások (módosítva az A1:1997 Szabvánnyal); −MSZ EN 414:1994. Gépek biztonsága. A biztonsági szabványok tartalmi és alaki követelményei. 43

8. FEJEZET: TŰZVÉDELEM 8.1 A tűz fogalma, az égés feltételei A tűzvédelemben tűznek azt az égési folyamatot nevezzük, amely veszélyt jelent az életre, a testi épségre vagy az anyagi javakra, illetve azokban károsodást okoz. Az égés feltételei: Az égéshez három alapfeltétel együttes megléte szükséges: – az éghető anyag, – az égést biztosító közeg (ami főként az oxidációt lehetővé tevő oxigén), – az anyag gyulladási hőmérsékletét elérő hőmérséklet (gyújtóforrás). Az égés nem jöhet létre, ha nem egy időben van jelen a három alapfeltétel, továbbá a gyújtóforrásnak kellő ideig jelen kell lennie, hogy az éghető anyag elérje gyulladáspontját. Az égés megszűnik, ha az égés egyik tényezőjét elvonjuk. Ez a tűzoltás alapja. 8.2. Anyagok égésének halmazállapot szerinti csoportosítása Szilárd anyagok égése: a szilárd anyagok meggyulladása a gyulladásponton következik be A folyadékok égése: diffúz égéssel égnek, a jelenség lobbanásponton következik be. Ha a lobbanáspont fölé emeljük a folyadék hőmérsékletét, akkor elérjük a folyadék gyulladási hőmérsékletét. A gázok égése: diffúz és kevert égéssel egyaránt égnek. 8.3. Öngyulladás Az öngyulladásoknál magában a rendszer belsejében termelődött hőtől gyullad meg az anyag, tehát nincs külső gyújtóforrás. Az öngyulladás bekövetkezésének alapvetően két feltétele van: 1. hőtermelő folyamat a rendszer belsejében, 2. a hőtermelés sebessége meghaladja a hőelvezetés sebességét. Növényi anyagok öngyulladása: Széna, szalma, komló, lucerna…: a sejtek még működőképesek, a mikroorganizmusok elszaporodnak, kedvező táptalaj keletkezik, a baktériumok további hőt termelnek, a rendszer hőmérséklete emelkedik, a sejtek szétesnek, a rendszer meggyullad. Az öngyulladás kezdeti feltételei: legalább 15-20% nedvességtartalom, megfelelő aprítottság, mennyiség és tömörség, illetve geometriai elrendezés. 8.4. Tűzoltási módjai −éghető anyag eltávolítása, −égést tápláló oxigén eltávolítása, −oltás a hűtés elve alapján, 8.5. Tűzoltás eszközei −víz hatásai: hűtő, fojtó, ütő −leszakítja a lángot, porlasztott sugár alkalmazása, −habanyagok: tűzveszélyes folyadékok tüzei , mechanikai hab (folyékony és légnemű anyagok keveréke), vegyi hab (buborékokban CO2 található), −gázzal oltó készülékek (szén-tetraklorid, metil-bromid, BCF halonnal oltó). 44

8.6. Tűzvédelmi osztályok és osztályba sorolás − „A” Fokozottan tűz és robbanás veszélyes – az az anyag, amely bármely halmazállapotban heves égésre alkalmas, pl. aceton benzol. − „B” Tűz és robbanás veszélyes – az a por mely levegővel robbanásveszélyes elegyet képezhet. − „C” Tűzveszélyes – szilárd gyulladási hőmérséklet legfeljebb 300°C, folyadék nyílttéri lobbanáspontja 50°C-nál nagyobb, gáz: nem ég el de az égést táplálja. − „D” Mérsékelten tűzveszélyes – szilárd» gyulladási hőmérséklet 300°C-nál nagyobb, folyadék» nyílttéri lobbanáspontja> 150°C − „E” Nem tűzveszélyes 8.7. Tennivalók tűz esetén Tűzjelzés módja: Aki tüzet, vagy annak közvetlen veszélyét észleli, illetve arról tudomást szerez, köteles késedelem nélkül intézkedni, és a tüzet jelezni. A tüzet a hivatásos tűzoltóságnak a 105 telefonszámon vagy a 112 nemzetközi segélyhívó számon kell jelezni. Személy által történő tűzjelzésnek tartalmaznia kell: −a tűzeset, káreset pontos helyét (címét); −emberélet van-e veszélyben; −mi ég, milyen káreset történt, mi van veszélyben; −a bejelentő személy nevét és a jelzésre használt távbeszélő készülék hívószámát. A jelzést vevő tűzoltó további kérdéseire is egyértelmű és részletes választ kell adni. Riasztás módja: Közvetlen riasztás: (a tűzjelzés - személy vagy eszköz közbeiktatása nélkül - közvetlenül a tűzoltóságra fut be.) Közvetett riasztás (a tűzjelzés emberi vagy technikai eszközök közbeiktatásával jut a tűzoltó hatóság tudomására). A riasztás módja lehet: −hangos kiabálással, −kongatással, kolompolással, −vészcsengő használatával, −házi telefon alkalmazásával (központon, vagy alközponton keresztül), −kültéri riasztó egység működtetésével. Az épület területén a tűzesetet (kiépített jelzőrendszer esetén) a falra szerelt tűzjelző berendezés kézi jelzésadóinak használatával is lehet jelezni. A riasztás elrendelése (tűzriadó): A riasztást elrendelheti: −aki a tüzet észlelte, −az értesítendő személy, (akit értesítettek) −a tűzjelzést fogadó vagy észlelő személy, −gyakorló riasztás során a vezető. A riasztható személyek köre: −az ott dolgozó személyek, −az épületben tartózkodók, külső személyek, ügyfelek. A dolgozó feladatai tűz és katasztrófa esetén: Fegyelmezetten, pánikmentesen távozni az épületből, a legközelebbi kijáraton (vészkijáraton) keresztül. 45

A rászorulóknak segítséget nyújtani. Az oltásban és mentésben (személyek és anyagi javak) szakszerű segítséget nyújtani az élet és vagyonvédelem érdekében. Tűzjelzéssel egyidőben a rendelkezésre álló felszereléssel és az előírások szerinti oltóanyaggal meg kell kísérelni a tűz oltását. Az épületben jól látható helyen tűzoltó készülékek vannak elhelyezve. A tűzoltóság megérkezéséig az ott tartózkodó személyek a szintekről, az épületből összeszedik a porral oltó tűzoltó készülékeket, és ezekkel kezdik meg a kezdeti tűz oltását. Vízzel történő oltás csak áramtalanítás után szabad. A lehetőségekhez képest gondoskodni kell arról, hogy a helyszín a vizsgálat befejezéséig változatlan maradjon. A tűzoltóság közreműködése nélkül eloltott, vagy az emberi beavatkozás nélkül megszűnt vagy eloltott tüzeket kötelesek az ott dolgozók a vezetőnek késedelem nélkül bejelenteni. A hatóság megérkezésekor tájékoztatást kell adni az odaérkező tűzoltóknak. Tájékoztatni kell őket a tűz által érintett területről, a várható veszélyhelyzetről, az addig tett intézkedésekről. Tűz esetén a helyszínre érkező tűzoltóság vezetőjének az utasításait mindenki köteles maradéktalanul betartani, illetve végrehajtani. A tűzeset helyét a vizsgálat befejezéséig változatlanul kell hagyni A tűzjelzés díjtalan és más hívásokkal szemben elsőbbséget élvez. Menekülés főbb szempontjai: Az emeleti szintekről minden esetben a lépcsőházon keresztül hagyjuk el az épületet, a liftet igénybe venni tilos és életveszélyes. A panelos épületek zömében – ha a lépcsőn a lejutás akadályozott – felfelé is lehet menekülni, egyrészt a tetőre, másrészt a szomszédos lépcsőházon keresztül a szabadba. A lépcsőházba beszűrődő füstöt, hőt a lépcsőházi ablakokkal, zárt lépcsőházak esetében a hő és füstelvezető megnyitásával, üzembe helyezésével lehet elvezetni. Biztosítsunk elsőbbséget, segítsünk a gyermekek, gyermekes- és terhes anyák, az idősek, rokkantak és a mozgássérültek, mozgáskorlátozottak menekülésében. Füst ellen az orr illetve a száj elé szorított átnedvesített textillel (kendő, törölköző) a kimenekülés időtartamára hatásosan lehet védekezni. A forró füstgázok a levegőnél könnyebbek, így felülről rétegeződve telítik a helyiséget, így lehajolva, kúszva biztonságosabban elhagyhatjuk a füsttel telített helyiséget. Az épület, munkahely, lakás elhagyása esetén gondoskodni kell a gáz és az elektromos áram főkapcsolójának az elzárásáról. A tűz- és káresemény helyszínén tartózkodó személyek informálják a kiérkező tűzoltókat a veszélyhelyzet körülményeiről, az esetlegesen bent tartózkodók hollétéről, koráról (gyerek, beteg, idős, mozgássérült), vízszerzési helyekről, közmű elzáró berendezések helyeiről. Tűz esetén biztosítani kell, hogy a tűz-, káreset helyszíne a tűzoltóság megérkezéséig változatlan maradjon. Vonatkozó jogszabályok: −28/2011. (IX. 6.) BM rendelet az Országos Tűzvédelmi Szabályzatról −MSZ 595 Építmények tűzvédelme.

46

9. FEJEZET: KÖRNYEZETVÉDELEM 9.1. A környezet fogalma Az ember környezete a bennünket körülvevő világnak az a része, amelyben él és tevékenységét kifejti. Ez a környezet térbeli kiterjedését tekintve gyakorlatilag azonos az élővilág életterével, a bioszférával, amely a földkéregnek (litoszféra), a vizeknek (hidroszféra) és a légkörnek azt a részét foglalja magában, amelyet az élő szervezetek benépesítenek. Környezetünk élő és élettelen, természetes és mesterséges (ember által létrehozott) alkotóelemeket tartalmaz. 9.2. A környezet legfontosabb elemei A Föld: Termőföld, talaj Víz: Felszín alatti és feletti vizek A levegő: A légkör Élővilág: Növény- és Állatvilág Táj: Természetvédelmi területek Települési környezet: Lakóterületek, Ipartelepek, Közlekedési útvonalak 9.3. A környezet szennyezésének folyamata A környezet szennyezése azt jelenti, hogy az ember tevékenysége a környezeti elemek tulajdonságait hátrányosan megváltoztatja, ezáltal az emberi életkörülményeket rontja. A környezet szennyezésének folyamata a szennyező források kibocsátásaiból (emisszió) indul ki, és terjedés (transzmisszió) révén jut el az emberbe, illetve hatol be a környezet valamely elemébe (immisszió), ahol káros hatását a szennyezés mértéke határozza meg. Az immisszió meghatározott helyen fellépő szennyezettségi érték, melyet valamennyi forrás kibocsátásainak a terjedés által módosított, összegzett hatása idéz elő. A szennyező források és kibocsátásaik forrása szerint lehetnek: −ipari, −mezőgazdasági, −közlekedési, −települési, Jellegük szerint lehetnek: −helyhez kötött, vagy mozgó, −pontszerű vagy kiterjedt források −időszakos, vagy folyamatos, egyenletes, vagy időben változó. −szerves vagy szervetlen, −mérgező vagy nem mérgező A szennyező források és kibocsátásaik hatása szerint lehetnek: −veszélyes anyagok és technológiák, −hulladékok, −zaj és rezgés, −sugárzások. 47

A környezetterhelés valamely anyag, vagy energia kibocsátása a környezetbe, a környezetszennyezés pedig a környezet valamely elemének a kibocsátási határértéket meghaladó terhelése. Környezetkárosításról akkor beszélünk, amikor a szennyezés a környezet valamely elemének tulajdonságait oly mértékben változtatja meg, hogy azok természetes, vagy korábbi állapota csak beavatkozással, vagy egyáltalán nem állítható helyre. 9.4. A környezetvédelem célja és eszközei A környezetvédelem elsődleges célja megfelelő életkörülmények révén az ember egészségének és fennmaradásának biztosítása, továbbá anyagi és szellemi javaink védelme. Nem csak védekező jellegű tevékenység, hanem magában foglalja a tervszerű környezetfejlesztést is, amely környezetünket az ártalmak megelőzésével átalakítja. A környezetvédelem tehát azon intézkedések összefüggő rendszere, amely a fenti célok elérését biztosítja. Ide tartozik: −a károkat megelőző védelem, −az okozott károk megszüntetése, −az emberi környezet fejlesztése, −a természeti erőforrásokkal történő ésszerű gazdálkodás. Néhány jelentősebb környezeti ártalom: −kémiai ártalmak, −szöveti izgató hatások, −zaj és vibrációs hatások, −a termőterületek, a táj és az élővilág és anyagi eszközök károsodása −idegi megterhelés, a stresszorok, káros pszichés ingerek A környezeti ártalmak elhárítására alkalmas műszaki megoldások a következő 3 kategóriába sorolhatók: −A káros emissziók csökkentése, illetve kiküszöbölése a forrás területén, hulladékszegény, ill. hulladékmentes technológia alkalmazásával, a káros emissziók kilépésének megakadályozása, pl. porleválasztó, szennyvíztisztító alkalmazásával, −A káros emissziók továbbjutásának vagy konvertálódásának megakadályozása az intermedier (köztes) közegekben, pl. magas kémények építése, erdők telepítése, −Az immissziók helyén védőeszközök alkalmazása, pl. zajhatás ellen füldugó. Vonatkozó jogszabályok: −1995. évi LIII. Törvény a környezet védelmének általános szabályairól −98/2001. (VI. 15.) Korm. Rendelet a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek

végzésének feltételeiről

10. FEJEZET: A KOCKÁZATÉRTÉKELÉS Az Mvt. 54. § (2) bekezdésben foglalt kötelezettség teljesítése érdekében a munkáltató valamennyi munkahelyre vonatkozóan tartozik elvégeztetni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatok felmérését és ennek dokumentálását. 10.1. Kockázat fogalma

48

A veszély megvalósulásának, azaz a káros hatás bekövetkezésének a valószínűsége. A kockázatértékelés: a munkáltató legáltalánosabb, további intézkedéseket megalapozó megelőzési, munkavédelmi jellegű feladata. Valamennyi tevékenységét lényegében erre alapozva kell megkezdenie és folytatnia. A munkáltató a kockázatértékelést és megelőző intézkedéseket első alkalommal legkésőbb a munkáltató tevékenységének megkezdésétől számított egy éven belül, azt követően indokolt esetben köteles elvégezni és azt évenként felülvizsgálni. Indokolt esetnek kell tekinteni különösen a kockázatok (munkakörülmények, az alkalmazott technológia, veszélyes anyag, készítmény, munkaeszköz, munkavégzés) lényeges megváltozását, illetőleg új technológia, veszélyes anyag, munkaeszköz, munkaszervezés bevezetését, alkalmazását. Soron kívül kell elvégezni, illetve felülvizsgálni a kockázatértékelést, ha a kockázatok lényeges megváltozásával munkabaleset, fokozott expozíció, illetve foglalkozási megbetegedés hozható összefüggésbe. 10.2. A legfontosabb kockázati tényezők −Veszélyes anyagok és készítmények −Fizikai kockázati tényezők −Biológiai kockázati tényezők −Pszichés kockázati tényezők

A kockázatok felmérésén túl a munkáltatónak gondoskodni kell a kockázati tényező (k) hatásának megelőzésére szolgáló műszaki-, védőruha, egyéni védőeszköz használatát elrendelő szervezési, igazgatási és egyéb intézkedésekről. A kockázatértékelés munkabiztonsági szaktevékenység, az adott feladat csak munkavédelmi, munkaegészségügyi szakképesítésű személlyel végeztethető el. Vonatkozó jogszabályok: −1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről −25-1998 - Kézi tehermozgatás biztonsági követelményei −50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és

biztonsági követelményeiről −3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet a munkahelyek munkavédelmi

követelményeinek minimális szintjéről −65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet a munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről −2000. évi XXV. törvény a kémiai biztonságról25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM együttes rendelet a munkahelyek kémiai biztonságáról −26/2000. (IX. 30.) EüM rendelet a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről −61/1999. (XII. 1.) EüM rendelet a biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének védelméről

49

FELHASZNÁLT IRODALOM 1) Haubert G.: A munkahelyi kockázatértékelés és -kezelés gyakorlati kézikönyve, MKK, Budapest, 1999. 2) Bujnóczki T.: Munkaeszközök biztonságtechnikája I-II., OMKTK jegyzet, Budapest, 2004. 3) Dornai T., Buzás A.-né: Munkavédelem, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2004. 4) Kósa Cs.: Munkavédelem, Egészségvédelem, InfoProd, Budapest, 2003. 5) Hajdú L. - Kádár A.: A villamosság biztonságtechnikája, OMKTK jegyzet, Budapest, 2004. 6) Lantos G.:Munkabiztonság, Complex Kiadó, Budapest, 2009. 7) Ungvári Gy.: Munkaegészségtan, Medicina Könyvkiadó Rt, Budapest, 2004. 8) Szerényi I. - Gazsó A.: Munkavédelem, tűzvédelem, környezetvédelem, Szega Books Kft, Budapest, 2007. 9) Walz G.: Zaj- és rezgésvédelem, Complex Kiadó, Budapest, 2008. 10) http://munkavedelem.lap.hu/

50