Krízisintervenció és terápia az áldozatsegítésben Készítette: Németh Margit, Dr. Virág György
1
Tartalomjegyzék
I.
A krízis definíciója, történeti fejlődése ...................................................................................................... 5
II.
A KRÍZISEK TÍPUSAI .................................................................................................................................... 6 II.1.
Társadalmi krízisek ............................................................................................................................ 6
II.2.
Közösségi krízisek .............................................................................................................................. 7
II.2.1
Közösségi krízishelyzetek ........................................................................................................... 7
II.2.2
Iskolai agresszió (zaklatás, erőszak)........................................................................................... 8
II.2.3 Resztoratív módszerek a közösségi krízishelyzetek, konfliktusok kezelésében, közösségépítés resztoratív gyakorlatokkal. ...................................................................................................................... 10 II.2.3.1 Resztoratív modellek: .................................................................................................................. 12 II.2.4
Mobil kríziscsapat működtetése .............................................................................................. 14
II.2.4.1
A mobil krízis csapat működési elvei és gyakorlata ................................................................. 14
II.2.4.2
Mobil krízis csapat prevenciós modellje.................................................................................. 16
II.3.
Egyéni (lélektani) krízisek ................................................................................................................ 18
II.3.1
A krízisállapotban lévő személy állapotának jellemzői:........................................................... 18
II.3.2
Krízismátrix .............................................................................................................................. 18
II.3.3
Az egyéni krízishelyzetek lehetséges kimenetelei ................................................................... 19
II.3.4
Egyéni krízisállapotok jellemzői ............................................................................................... 20
II.3.5
Krízisek típusai, jellemzőik ....................................................................................................... 21
II.3.5.1
Fejlődési (életszakasz váltási) krízisek: .................................................................................... 21
II.3.5.2
Akcidentális (külső körülmények által provokált) krízisek:...................................................... 21
II.3.6
Az egyéni krízisállapot szakaszai .............................................................................................. 22
II.4.
A krízisek kezelése, krízisintervenció ............................................................................................... 27
II.4.1
A krízisintervenció általános folyamata ................................................................................... 29
II.4.2
A Krízisintervenció lépései ....................................................................................................... 29
II.4.3
Szuicid krízis ............................................................................................................................. 30
II.4.4
Telefonos krízisintervenció ...................................................................................................... 32
III.
A pszichotrauma és a krízisállapot ...................................................................................................... 37 III.1.
A krízisállapot és a pszichotrauma összehasonlítása: ..................................................................... 37
2
III.2.
A pszichotrauma és a krízis kapcsolata: .......................................................................................... 37
III.3.
Súlyos, traumatikus események és hatásaik ................................................................................... 38
IV.
Erőszakhoz, bántalmazáshoz kapcsolódó krízisek kezelése, ellátása .................................................. 42
IV.1.
A bántalmazás tipológiája áldozatok szerint ................................................................................... 43
IV.2
A bántalmazás tipológiája az elkövetés kapcsolati szintje szerint................................................... 44
IV.2.1. Családon belüli erőszak ................................................................................................................ 44 IV.2.2. Családon kívül, illetve idegen személy (az elkövető nem családtag) által elkövetett erőszak, rendszer abúzus ....................................................................................................................................... 46 IV.3.
A bántalmazottak ellátásának biztonságalapú multiszektoriális megközelítése............................. 47
IV.4.
Gyermekbántalmazás ...................................................................................................................... 48
IV.4.1
A Gyermekbántalmazás definíciója ......................................................................................... 49
IV.4.2
A gyermekbántalmazás felosztása típusok szerint .................................................................. 49
IV.4.3
A gyermekbántalmazás különleges esetei............................................................................... 51
IV.4.4
A gyermek jogi helyzete........................................................................................................... 52
IV.5.
Gyermekekkel szembeni szexuális visszaélések .............................................................................. 56
IV.5.1. A szexuális bántalmazás áldozatává vált gyerekek ellátásának általános kérdései ..................... 57 IV.5.2 IV.6.
Az ellátás működtetésével kapcsolatos kérdések ................................................................... 60
Szexuális erőszak ............................................................................................................................. 61
IV.6.1
Hatások, következmények ....................................................................................................... 61
IV.6.2
A következmények mértékét befolyásoló tényezők................................................................ 66
IV.7.
Módszertani kérdések ..................................................................................................................... 67
MELLÉKLET ....................................................................................................................................................... 73 1. .................................................................................................................................................................. 73 2. .................................................................................................................................................................. 74 3.
Javaslat a gyermekkel való munka során alkalmazott elsődleges szempontrendszerre .................... 76
4.
Tennivalók a gyermek személyes segítségkérése esetén .................................................................... 76
5. Javaslat a bántalmazás áldozatává vált gyermekkel való interjúkészítéshez .......................................... 77 IRODALOM ....................................................................................................................................................... 78
3
Az együttérzés sokkal nagyobb és nemesebb dolog, mint a sajnálat. A sajnálat gyökere a félelemben van, egyfajta elutasítás, leereszkedés és néha önelégültség is. „Milyen jó, hogy nem velem történik!” Amikor a félelmed valaki másnak a fájdalmát érinti, akkor sajnálattá válik, Mikor a szereteted érinti más fájdalmát, akkor együttérzéssé válik. Ahhoz, hogy együttérzést gyakorolhassunk, tudnunk kell: minden lény egyforma és hasonló módon szenved. Tisztelni kell azokat, akik szenvednek, és tudni, hogy semmivel sem vagyunk magasabb rendűek a többi embernél. (Sogyal Rinpoche: Napról napra - A tibeti buddhista hagyomány gondolatai életről és halálról)
4
I.
A krízis definíciója, történeti fejlődése
A krízis olyan feszült, fájdalmas állapot, amely a veszteség, a fenyegetettség elővételezését, a kilátástalanság és elveszettség érzését okozza. A krízishelyzetek magukban hordozzák a megújulás, a pozitív irányú változás lehetőségét, de a rombolás, a sérülés, a negatív irányban történő változás lehetőségét is. A krízis görög eredetű szó, válságot, ítéletet, fordulópontot jelent s a görög „Krizei” szóból származik. Valóban, a krízishelyzetek fordulópontot jelentenek a krízisben lévő csoportok, vagy az egyén számára, mely a krízist kiváltó okhoz képest tovább terheli a csoport, vagy az egyén problémamegoldó kapacitását és az elégtelenség érzését okozza. A krízis definíciójának kialakulása, a kríziselmélet megjelenése, illetve a krízisintervenció gyakorlati alkalmazása az 1942-ben történt tömegszerencsétlenség tapasztalati forrásából indult ki. 1942 novemberében, egy futballmérkőzés után, az egyik legrégebbi bostoni klubban (Coconut Grove) nyolcszáz ember ünnepelt, amikor az épület kigyulladt, és leégett. A tragédiában közel ötszáz ember vesztette életét, kétszáz pedig kórházi ápolásra szorult. Családok százai vesztették el hozzátartozóikat. A túlélőkkel és az áldozatok családtagjaival végzett terápiás munka alapozta meg, Lidemann: „Az akut gyász szimptomatológiája és kezelése” című művének megírását. Ez a gyászreakció dinamikájának kutatásáról szóló munka jelentősen hozzájárult a kríziselméletek fejlődéséhez1. A lélektani krízis fogalmával egyébként a legtöbb pszichológiai és pszichiátriai iskola foglalkozottfoglalkozik, más-más aspektusait emelve a fókuszba. Caplan az 1970-es évek elején egy segítő modellben összegezte a kríziselmélet alapelveit, és megalkotta a legelterjedtebb krízisdefiníciót2. 2. Azóta a krízisintervenció elméletét számosan továbbfejlesztették. A krízisekkel foglalkozó különböző magyarázó elméletek közösek abban, hogy kiindulási pontjuk szerint az ember alapvető törekvése, hogy testi, lelki egyensúlyát, a környezettel való harmonikus, rendezett viszonyát, külső-belső egyensúlyát (homeosztázis) fenntartsa. Ez a viszonylagos egyensúly, amely a hétköznapi életünkre jellemző, úgy tartható fenn, hogy a tapasztalatok során kialakított megtanult, jól bevált stratégiákkal, eszközökkel oldjuk meg problémáinkat. Úgynevezett megküzdési stratégiákat alkalmazunk, amelyek jellege, összetettsége, rugalmassága stb. az egyénekre jellemző. A krízis során, valamely külső/belső esemény hatására az egyensúly felborul, és a megszokott, jól bevált stratégiák csődöt mondanak.
1 2
Lidemann: „Symptomatology and management of acute grief”, American Journal of Psychiatry, 1944. Caplan, G.: Principles of preventive psychiatry; Basic Book New York, 1964.
5
II.
A KRÍZISEK TÍPUSAI II.1.
Társadalmi krízisek
Társadalmi krízis: Egy olyan társadalmi tapasztalat, amelyet a természeti katasztrófákhoz, és/vagy a társadalmi igazságtalanságokhoz, konfliktusokhoz kapcsolódó válságok idéznek elő. (pl. háborúk, súlyos balesetek, terrorcselekmények okozta sokk) a. A természeti katasztrófák okozta társadalmi krízisek „sorsszerűek”, és mint ilyet nem, vagy csak nehezen tudunk megelőzni (pl. viharok, földrengések, cunami előrejelzése). Az ajkai vörös iszap katasztrófa során, 2010. október 4-én, Kolontár és Devecser között az ajkai timföldgyár tárolója átszakadt. A kiömlött több, mint egymillió m3 iszap elöntötte a települések mélyebben fekvő részeit. Hazai- és világviszonylatban az iparágban eddig még soha sem történt hasonló katasztrófa. A tragédia során 10 ember halt meg és 150-nél is több volt a sérültek száma. Az áldozatokkal önkéntes pszichológusok foglalkoztak a mielőbbi trauma feldolgozás érdekében.3 „A vörös iszap katasztrófa hatására 2011-re nőtt a magas vérnyomással, immunrendszerrel és viselkedészavarokkal kapcsolatos megbetegedések száma az érintett településeken.”4 b. A társadalmi krízisek másik típusa a társadalmi igazságtalanságokból, szélsőséges egyenlőtlenségekből adódó konfliktusok válsággá fajulása, amelyet többnyire az ezek ellen harcoló csoportok robbantanak ki. A társadalmi krízis közeledtét számos előjel alapján be lehet jósolni. Szociológusok és közpolitikai döntéshozók létrehoztak egy „Korai Riasztó Rendszer”nevű eszközt, amely, mintegy Richter-skálaként alkalmas a társadalmi krízis bekövetkezését bejósolni. A riasztó rendszer méri azokat a társadalmi, gazdasági, és társadalomlélektani rendellenességeket, amelyek a lázongásokat, társadalmi válságokat, polgárháborúkat megelőzik. Ilyen módon ezek a krízisek elvileg megelőzhetőek lennének. A Gyöngyöspatai konfliktushelyzet több társadalmi csoport, szervezet, magánszemély között alakult ki. Első megközelítésben a településre érkező szervezetek: Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület (továbbiakban: SZJPE) a hozzájuk csatlakozó Véderő, Betyársereg, Csendőrség és a településen élő romák közötti konfliktushelyzetet lehetett regisztrálni. További differenciálás, illetve a folyamatok időbeni alakulásának áttekintése alapján, azonban elmondható, hogy a Gyöngyöspatai konfliktushelyzet a kívülről érkező provokátorokon, illetve a mögöttük álló politikai erőkön kívül a közösség valamennyi polgárát érintette, a lakosságot megosztotta, mintegy két táborra osztotta. Ezen kívül az ügy szereplőjévé vált mindenki, aki valamilyen formában az esetben involválódott, akár hivatalból, akár valamilyen politikai, emberjogi, vagy más ideológiai okból. Így például, értelemszerűen érintette a helyzet megoldásában aktiválódott Gyöngyösi rendőrkapitányságot 3
Csépe Valéria-Adányi László-V. Komlósi Annamária: Pszichoszociális ellátás – Kríziskezelés és ellátás: Tényekeredmények – javaslatok a vörös iszap katasztrófa nyomán; MPT 2013. 4 MTI: Vörös iszap katasztrófa, 2013. június 10.
6
(2011 márc.1.-től folyamatosan), a Heves Megyei Rendőr-főkapitányságot (2011 márc.1-4,6), az ORFK Készenléti Rendőrségét (2011 márc.1,6,9,11), amelyek folyamatos, vagy időszakos jelenlétükkel igyekeztek biztosítani a törvényesség kereteit, az eszkaláció megakadályozását. De bevonódott például a Magyarországi Nemzeti Etnikai Kisebbség Érdekvédelmi Egyesülete (2011 márc.26-i rendezvény) is, stb. stb. Tágabb értelemben az egész ország közvéleményét megmozgatták, megosztották az események. Mindennek a helyi konfliktushelyzet és megoldásának kérdésein túl azért is van nagy jelentősége, mert, ahogy azt az ombudsmani jelentés is kiemeli, a konfliktuskezelésnek, jóvátételnek precedens értéke van, és egyértelmű állásfoglalások, vagy akár törvénymódosítások is követhetik. Ebben a rendszerben figyelik, és gyűjtik: - a szociológiai (pl. társadalmi egyenlőtlenség, etnikai feszültségek), - demográfiai (pl. népesség-összetétel), - gazdasági (pl. munkanélküliség), - szociálpszichológiai, kriminológiai (pl. elidegenedés, alkohol, drog, bűnözés), - kulturális (oktatás) tényezőkre vonatkozó adatokat, illetve ezek jellemzőit. Mindebből három féle mutatót képeznek: - strukturális,- deprivációs csoportok,- krízist közvetlenül kiváltható események. A társadalmi krízisek jellemzői, lefolyása, dinamikája nagyon hasonló az egyéni krízisek során tapasztalt jelenségek jellemzőihez.5 A továbbiakban a társadalmi krízisekkel nem foglalkozunk!
II.2. II.2.1
Közösségi krízisek Közösségi krízishelyzetek
Krízishelyzetek nem csak az egyének, családok életében következhetnek be, hanem sok estben tapasztalhatjuk kisebb, nagyobb közösségek, véletlenszerű csoportok traumatizációját is. Különböző nagyságú csoportokat érinthetnek továbbá súlyos balesetek, természeti katasztrófák által kiváltott válsághelyzetek. Az ilyen nagymértékű krízishelyzetek kezelését általában a katasztrófa elhárítás, polgárvédelem képzett szakemberei végzik. Kétségtelen, hogy az utóbbi években ezen a területen is tapasztalható fejlődés Magyarországon. Egyre gyakrabban hallani arról például a médiában, hogy pszichológusok sietnek az érintett áldozatok megsegítésére. A kisebb közösségeket érintő válsághelyzetek kezelésére azonban nincs igazán kialakult hazai gyakorlat. Az áldozatok megsegítésére, a közösségi krízisintervencióra, ezekben az esetekben is gyakorlatilag azonnal szükség van (lásd „később mobil kríziscsapat”).
5
V. Komlósi Annamária: Katasztrófa krízisek jellegzetességeinek tanulságai; MPT 2013. Plenáris
7
2009. január 7-én az alapítványi Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskolában az alapítvány vezetőjét és a vele érkező tanárt az iskola igazgatója, valamint a gondnoka előre kitervelten, közvetlen közelről lelőtte. Az iskola polgárait, tanulókat, pedagógusokat, ott dolgozókat sokkolták a történtek. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium megbízásából a pszichológusokból álló szakember csapat több hónapon keresztül dolgozott az emberekkel a drámai esemény feldolgozásán. A közösségi kríziskezelés részben csoportos krízisintervencióból, feldolgozó beszélgetésekből (külön tanár, diák), közösségépítő gyakorlatokból, részben egyéni, krízisintervenciós, majd támogató, feldolgozó, terápiás jellegű találkozásokból állt. A szakemberek a krízisintervenció szakaszában mind a csoportokkal, mind az egyénekkel a helyszínen dolgoztak, majd később az egyéni foglalkozások már az iskolán kívül történtek.6
II.2.2
Iskolai agresszió (zaklatás, erőszak)
„Az iskolaközösség minden tagjának joga van a biztonságos és békés iskolai élethez. Mindenkinek kötelessége hozzájárulni a pozitív, tanulásra serkentő és a személyiségfejlődését elősegítő iskolai környezet megteremtéséhez.”7 „A folyosók, a tantermek és a könyvtár falai eldördülő lövések zaját visszhangozták a Colorado állambeli Columbine középiskolában.”8
1999. április 20-án Eric Harris és Dylan Klebold berohantak iskolájukba, a littletoni Columbine középiskolába (USA-Colorado állam), és már a folyosón, majd a tantermekben és a könyvtárban lövöldözve lelőttek tizenkét diákot és egy tanárt, huszonhárom diákot pedig súlyosan megsebesítettek, majd magukkal is végeztek. Annak ellenére, hogy a gyerekek közötti agresszió, erőszak, zaklatás viszonylag gyakori jelenség, vizsgálata csak az 1970-es években kezdődött a Skandináv országokban. Dan Olweus a svéd származású norvég kutató több mint 25 évig kutatta a témát, és a mai napig elsősorban az ő munkásságára támaszkodnak a téma iránt érdeklődő szakemberek. A különböző kutatások, kultúrközi vizsgálatok az egyén szocializációját (családi, intézményi, társadalmi) teszik elsősorban felelőssé az agresszív viselkedés kialakulásáért. Ebben a folyamatban a családi mintáknak, a nevelési attitűdnek kulcsszerepe van. Több kutatási eredmény 6
Németh Margit, esetleírás, Mérei Intézet, 2009., Kézirat Európa Tanács: Európai Charta a Demokratikus és Erőszakmentes iskoláról; Strasbourg, 2004. 8 Elliot Aronson: Columbine után - Az iskolai erőszak szociálpszichológiája; Ab Ovo 2009 7
8
alapján valószínűsítik azt, hogy már a korai szocializációban kialakulnak azok a személyiségjegyek, amelyek megalapozzák a későbbiekben, hogy egy csoportban, közösségben valaki inkább „agresszor, vagy „áldozat” lesz-e. Természetesen a probléma nem redukálható ily módon, az erőszak, az iskolai erőszak egy rendkívül összetett jelenség, ezért az értelmezése, kezelése és megelőzése is komplex, soktényezős feladat. „Magyarországon az elmúlt évek tapasztalatai az iskolai agresszió növekedését is jelzik. Bár a témával foglalkozó szakemberek-kutatók köre megosztott abban a vonatkozásban, hogy ez a növekedés mennyiben jelent mennyiségi változást, mennyiben az incidensek súlyosságának fokozódását, vagy valójában a társadalom érzékenységét mutatja az agresszióval szemben”9 „Igazán nincsenek barátaim. Rendszeresen piszkálnak a kövérségem miatt. ’Anyu kicsi macikája’ ezzel szívatnak mindig. Rendszeresen elveszik az uzsonnámat és felzabálják. Ricsi a vezér, ő a pénzemet is kicsikarja belőlem, amit otthon büfére kapok. Minden reggel gyomorgörccsel megyek iskolába, sokat vagyok beteg. A múltkor a szemétkosárba nyomták a fejem. Azon gondolkodom, hogy öngyilkos leszek.” Attilát egyébként apja otthon rendszeresen veri és megalázza. 10 Olweus szerint egy diák akkor válik bullying áldozatává, ha ismétlődően, hosszabb időn keresztül éri a zaklatás, erőszak, melyet egy, vagy több társa szisztematikusan követ el ellene.
Az iskolai erőszak fajtái: 1. Verbális agresszió: gúnyolódás, fenyegetés, durva, trágár hangvétel stb. 2. Fizikai agresszió: ütés, rúgás, leszorítás, lefogás, bezárás, bekerítés stb. 3. Lelki terror: kiközösítés, zsarolás, elutasítás stb. 4. Egyéb, szimbolikus, indirekt formák: mutogatás, grimaszolás, pletyka terjesztés, csicskáztatás stb.
9
Kölcsönhatások – az iskolai agresszió megelőzésének és kezelésének többszempontú megközelítése; In, MFPTI Budapest, 2010., szerk.: Németh Margit 10 Németh Margit, esetleírás, Mérei Intézet, 2011., Kézirat
9
II.2.3
Resztoratív módszerek a közösségi krízishelyzetek, konfliktusok kezelésében, közösségépítés resztoratív gyakorlatokkal.
Egy- egy közösségi krízishelyzet megoldására, az iskolai agresszió különböző formáinak kezelésére, hétköznapi konfliktusok rendezésére a hagyományos büntetető eszközök helyett (intők, fegyelmi eljárás, „kicsapás”, családi konfliktusok) a resztoratív módszerek hatékony és hosszú távú megoldást kínálnak az egész közösségnek a normaszegő viselkedés szabályozásában, a közösségi szocializációban. A normasértésnek ezt a törzsi hagyományokon (maorik, Új-Zéland) alapuló új megközelítését, és az erre épülő módszertant ausztrál és amerikai (USA) szakemberek dolgozták ki. Azóta számos országban alkalmazzák (Ausztrália, Kanada, USA, Anglia, Magyarország stb.) a közösségi élet különböző színterein így az igazságszolgáltatásban (rendőrség, bíróság), a gyermekvédelemben, iskolákban, munkahelyeken, lakóközösségekben. A módszer a normasértésre, sérelem okozására nem, vagy nem pusztán (az eset súlyosságától függően) büntetéssel reagál, hanem nagy hangsúlyt fektet a bocsánatkérésnek, jóvátételnek a kapcsolatok helyreállításának, a következmények vállalásának (felelősségvállalás), az érzelmi szükségletek elismerésének, a közösség erejének, a valódi változás-változtatás igényének, a valódi problémamegoldás kérdéskörének kezelésére. Ily módon nem idegeníti el az érintettektől a problémát, és lehetőséget ad az adott közösség és tagjai számára rehabilitációra, helyreállítódásra (resztoráció).
1. ábra: A büntetés centrikus (retributív) és a helyreállítást középpontba helyező (resztoratív) szemlélet közötti különbségek 11
A Retributív és Resztoratív kérdésfelvetés Megtorló
11
Ki tette?
Miért tette
Ki fog dönteni?
Mit érdemel?
Helyreállító
Mi történt?
Kit érintett?
Hogy érintette?
Mit kell tenni, helyrejöjjenek?
hogy
a
Zehr, Howard (1990) Changing Lenses: A New Focus for Crime and Justice.. Scottsdale, PA: Herald Press
10
dolgok
Számtalan vizsgálat kimutatta, hogy az áldozatok, sértettek felépülése, reintegrációja sokkal gyorsabb és teljesebb a resztoratív módszerek alkalmazása esetében, illetve, hogy a normasértők, elkövetők nagyobb valószínűséggel válnak normakövetővé, az adott közösség teljes értékű tagjává, mint, ha kizárólag szankciókkal, büntetéssel reagálnánk ezekre a helyzetekre. A resztoratív szemlélet kiemeli a támogatás és kontroll dinamikus egyensúlyának kezelését.
A 2. ábrán a két tényező (támogatás, kontroll) kölcsönhatásának metszeteiben láthatjuk a normasértésre adott különböző válaszlehetőségeket. 2. ábra12
Aszerint, hogy a resztoratív eljárás milyen módon vonja be a közös munkába az érintett embereket különböző modellek, technikák alakultak ki.13
12
Wachtel, T., & McCold, P. (2000). Restorative justice in everyday life. In J. Braithwaite and H. Strang (Eds.), Restorative Justice in Civil Society (pp. 117-125). New York: Cambridge University Press 13 Negrea Vidia: Konfliktuskezelés és közösségépítés resztoratív gyakorlatokkal; In: Kölcsönhatások - Budapest, 2010.; szerk.: Németh Margit
11
II.2.3.1 Resztoratív modellek: a. Szembesítő modellek: Céljuk a bocsánatkérés, megbocsátás, a sértett kárának megtérítése, a jóvátétel. - mediáció: sértettek párbeszéde
közötti
megállapodások,
békítő
beszélgetések,
áldozat-elkövető
- konferencia modellek: családi döntéshozó konferencia, közösségi-jóvátételi konferencia (resztoratív konferencia) Mediáció: A társadalmi együttélés területén kialakult konfliktusok esetén használható. Gyakorlatilag egy facilitált, moderált beszélgetés két fél között. A mediáció során egy független szakember (mediátor) közvetít a konfliktus megoldásában, illetve megállapodások kidolgozásában. Családi csoport konferencia: Lehetővé teszi a családnak, hogy a felmerülő problémákra (gyermekvédelmi, oktatási, egészségügyi, életvezetési stb.) közösen megoldást keressenek úgy, hogy erőforrásaikat kiterjesztve bevonják a folyamatba azokat az embereket, akikben megbíznak, és akik segíthetnek a megoldások kidolgozásában, megvalósításában. A konferenciát vezető tréner elsősorban a keretek biztosításáért felelős. Resztoratív konferencia: A konfliktus rendezése, sérelmek, traumák feldolgozása a hozzátartozók, szakemberek, illetve az adott közösség tagjainak bevonásával történik. A folyamatot irányító szakember (resztoratív facilitátor) meghatározott protokoll szerint vezeti a konferenciát. b. Transzformatív modellek, resztoratív körök: Céljuk a közösségépítés, az együttélés szabályainak, normáinak kialakítása. A közösség kohéziójának erősítése, az esetleges sérelmek, konfliktusok időbeni kezelése, orvoslása - proaktív körök: az együttműködést, közösségi létet megalapozó, megszilárdító beszélgetések. - reaktív körök: problémamegoldó, konfliktusokat, sérelmeket, traumákat feldolgozó beszélgetések. Az alábbi modell ábrák a resztoratív módszerek közötti eligazodást segítik:14
14
Negrea Vidia: i.m.
12
3. ábra
4. ábra15
15
Negrea Vidia i.m.
13
II.2.4
Mobil kríziscsapat működtetése
A kisebb közösségeket érintő válsághelyzetek kezelésére az áldozatok megsegítésére, a közösségi krízisintervencióra, sok esetben gyakorlatilag azonnal szükség van. Erre a szükségletre ad választ egy olyan szakember csapat, „mobil kríziscsapat” kialakítása, amely professzionálisan, gyorsan reagál, és a helyszínen kezeli a helyzetet, állítja helyre a kapcsolatokat, az egyensúlyt. A mobil kríziscsapat tehát működése szerint gyorsan reagál, és a helyszínre viszi a segítséget. A team szakember csoportja egy időben, több szinten képes ellátni a közösséget és az egyéneket egyaránt.
II.2.4.1 A mobil krízis csapat működési elvei és gyakorlata16 5. ábra
A mobil kríziscsapat tagjai: -
-
-
-
-
16
esetkoordinátor fogadja az igényt, jelentkezést, begyűjti a kezdeti információkat. Felveszi a kapcsolatot a krízis team tagokkal, átadja az információkat, időpontot egyeztet, elősegíti az első szintű cselekvési terv felállítását. Kiszállást szervez, diszpécsel, adminisztrál, visszacsatol. krízisintervenciós szakpszichológus átveszi az esetet, felveszi a közösség kontakt embereivel a kapcsolatot, irányítja az első szintű cselekvési terv kialakítását. Helyzetfelmérést végez, további információkat gyűjt, tájékoztatja a közösség tagjait, egyéni interjúkat vesz fel, többlépcsős szűrést végez. Egyéni krízisintervenciót végez, közösségi felmérést, kapcsolati „diagnózist” állít fel, közösségi krízishelyzetet kezel, cselekvési tervet korrigál, terápiás tervet készít. Diszpécsel, együttműködik a team tagokkal, együttműködik a krízisintervenciót követő ellátásba, esetkezelésbe bekapcsolódó szakemberekkel. jogász bekapcsolódik az eset átvételébe, hatékonyan együttműködik a team tagjaival. Segít kialakítani az első szintű cselekvési terv stratégiáját, helyzetfelmérést végez, további információkat gyűjt. Jogi szempontú értékelést végez, tájékoztatja az érintett közösség tagjait a jogilag releváns információkról. Beadványt készít, felveszi a kapcsolatot és együttműködik az esetben illetékes szakterületekkel / rendőrség, áldozatsegítő szolgálat, gyermekjóléti szolgálat, gyermekvédelem, stb./, diszpécsel. felnőtt, és/vagy gyerek klinikai szakpszichológus részt vesz az eset átvételében, aktívan részt vesz az első szintű cselekvési terv kialakításában. Hatékonyan együttműködik a team tagjaival, részt vesz a helyzetfelmérésben, további szempontokat, információkat gyűjt elsősorban a klinikai tüneteket illetően. Részt vesz az egyéni interjúkban, szükség esetén ”gyors klinikai diagnosztikus” munkát végez. Támogatja a közösségi krízisfelmérés és krízisintervenciós munkát, támogatja a cselekvési terv szükséges módosításait, segít kialakítani a krízisintervenció utáni ellátás stratégiáját. Diszpécsel, felveszi a kapcsolatot és együttműködik az eset ellátásba bekapcsolódó egyéb szakterületek képviselőivel. resztoratív facilitátor, mediátor tájékozódik a pszichológus(ok), és jogász által kialakított helyzetképről, cselekvési tervről,
Németh Margit: Krízisintervenció és terápia az áldozatsegítésben, ESZTER Alapítvány 2012. Kézirat
14
-
saját cselekvési tervet állít fel, amelyet egyeztet a team tagokkal. Egyéni interjúkat folytat a resztoratív munka előkészítő fázisában, mediál, resztoratív köröket, resztoratív konferenciát, reintegrációs csoportokat készít elő, és valósít meg resztoratív módszerekben járatos munkatárs segédletével. Javaslatokat tesz a közösség számára további reintegrációs, a kapcsolatok helyreállítására, jóvátételre vonatkozó tennivalók területén, bekapcsolódik a krízisintervenció utáni esetkezelés releváns részeibe, együttműködik a további szakterületek szakembereivel. szupervízor funkciója, hogy támogatja és ellenőrzi a mobil kríziscsapat tevékenységét, új szempontokat ad az esetek ellátásához és feldolgozásához, ezen keresztül biztosítja a megfelelő szakmai színvonalat, a csapat tagjainak mentálhigiénéjét, szakmai- és személyiség fejlődését.
Esetleírás: Egy zenei képzésre szakosodott középiskolában egy diák rendkívül drága hangszerét ismeretlen tettes(ek) tönkretették. Ezzel a tettükkel nem csak súlyos anyagi kárt okoztak, hanem mélyen felkavarták az iskola életét érzelmileg és erkölcsileg egyaránt. A közösség tagjai, gyerekek, és felnőttek egyaránt sérültek az incidenstől. Kiszolgáltatottnak, értékrendjükben megalázottnak tartották magukat. A tantestület tagjai korábban a helyreállító-resztoratív technikák képzésében vettek részt, így a szokásos eljárástól eltérően ilyen módon kezdték meg a közösségben fellépő krízishelyzet kezelését. Kezdeményezésükről értesítették az őket képző két pszichológust, akik az Alapítvány munkatársai. A resztoratív konferenciákat, a közösségépítő, illetve helyreállító üléseket az ő szupervíziójuk segédletével folytatták le. A rongálók felfedték magukat, és együttműködtek a jóvátételi eljárásokban. Ezzel sikerült a közösségi kapcsolatokat helyreállítani, megelőzni a további konfliktusokat, illetve sikerült elkerülni a hatóság bevonását az incidens kezelésébe.17
17
Barna Gyöngyi-Németh Margit, Mérei Intézet, 2010. Kézirat
15
II.2.4.2 Mobil krízis csapat prevenciós modellje 6. ábra18
• Fejlesztés - működési protokoll kidolgozása
- információs anyagok készítése, terjesztése (működés, elérhetőség, stb.)
- mobil kríziscsapat felállítása - hálózatépítés - külső kapcsolattartás, együttműködés - monitoring
- tapasztalatok átadása (továbbképzéek, konferenciák, stb.)
Diszpécselés
- szűrés, helyzetfelmérés
- egészségügyi, orvosi ellátás
- egyéni krízisintervenció
• Ellátás Másodlagos prevenció
18
- resztorációs eljárások (resztoratív körök, konferenciák, közösségépítés. reintegráció)
Elsődleges prevenció
- célcsoportok tájékoztatása különböző kommunikációs csatornákon
- minőség biztosítás -
- közösségi intervenció
• Információ átadás
- pszichoterápia pszichiátriai járóbeteg, osztályos ellátás - gyermekvédelmi, gyámügyi intézkedések - hatósági lépések
• Diszpécselés Harmadlagos prevenció
Németh Margit: Krízisintervenció és terápia az áldozatsegítésben, ESZTER Alapítvány 2012. Kézirat
16
A közösségi krízisellátás folyamata: 7. ábra19 Közösségi krízishelyzetek
Jelentkezés
info
Zárás Összegzés Értékelés Visszacsatolás Utánkövetés
Krízis team értesítése
Krízis team
info átadás, kontakt ember időpont egyeztetés
átadás
cselekvési terv készítése helyszíni kiszállás
-
Eset koordinátor
Krízishelyszín - elsődleges szűrés - helyzet-elemzés - tájékoztatás
Krízishelyszín - másodlagos szűrés - egyéni interjúk - krízis-intervenció
Krízishelyszín - harmadlagos szűrés
Krízishelyszín - közösségi krízisintervenció - resztorizációs módszerek
Kiemelten érintett személyek
„Külső” helyszín - terápiás ellátó helyek, - pszichiátriai - gyermekvédelmi - gyámhatósági - hatósági rendszerek
„Külső” helyszín Resztorizációs módszerek, mediáció
19
Németh Margit: Krízisintervenció és terápia az áldozatsegítésben, ESZTER Alapítvány 2012. Kézirat
17
II.3.
Egyéni (lélektani) krízisek
A krízisben lévő egyén az adott problémára, azon belül is egy-egy részletre fókuszál. Sokat tud a helyzetéről, de ismereteit képtelen strukturálni. Keresi a megoldásokat, de szorong, érzelmeit nehezen kontrollálja, impulzív, szenved. A tájékozódó megnyilvánulások, attitűdök megszokott rendje felborul, megszűnik az egyén önmagára vonatkozó jövőképe. Munkavégzése alacsony hatásfokú, a mindennapos rutintevékenységek nehézkessé válnak, regressziót tükröznek. A krízisben lévő személy kapcsolatrendszere megváltozik, embertársainak megítélése a tőlük kapott segítségtől, támogatástól függ. Az egyén fokozottan befolyásolhatóvá válik. Függőségi igénye jelentős, kapaszkodik a segítőbe, mély regresszióba süllyed. A krízis egyúttal a kommunikáció válsága is, az egyén az egyensúlyi állapottól eltérő módon közöl, fokozottan használ utalásokat, szimbólumokat. Környezete nehezebben értheti meg, melynek következtében elszigetelődése fokozódik.
II.3.1
A krízisállapotban lévő személy állapotának jellemzői:
8. ábra
Jellemzők szélsőségesség, impulzivitás dezorganizáltság, regresszió
Érzelmek Viselkedés Kognitív funkciók Kommunikáció Kapcsolatok Világkép
II.3.2
strukturálatlanság, regresszió szimbolikus, nehezen érthető függőséget, támogatást kereső, destruktív bizalmatlanság, bizonytalanság
Következmények labilitás, szorongás, depresszió kiszámíthatalanság, felfokozottság inadekváltság, rugalmatlanság kommunikációs zavarok magára utaltság, magány jövőkép nélküliség
Krízismátrix
Jacobson nevéhez fűződik a krízismátrix, mely szerint a fejlődési és akcidentális krízisek egyidejűleg is jelentkezhetnek. Előfordulhatnak néhány hónaptól néhány évig terjedő időszakok, amelynek során az egyént nagyobb valószínűséggel érik fenyegető helyzetek, melyek a szokásosnál sérülékenyebbé teszik. Ilyenkor nagyobb az esély újabb krízis kialakulására is.20 Jacobson a krízis lefolyását hat-nyolc hetes időtartamban határozta meg.
20
G.F. Jacobson: Crisis-oriented therapy; Psychiatry of North—America, 1979.
18
9. ábra: Az egyéni krízishelyzetek idői tényezői
II.3.3
Az egyéni krízishelyzetek lehetséges kimenetelei
10. ábra
1. Megoldás 2. Kompromisszum 3. Ineffektív megoldás
4. Összeomlás
19
1. Megoldás: A legkedvezőbb kimenetel: a kiváltó tényező vagy spontán elhárul vagy a személyiség belső illetve a környezet külső erőforrásainak mozgósításával megoldja a helyzetet. Ez esetben a krízis gazdagítja a problémamegoldó stratégiák repertoárját, megerősíti a személyiséget, mely a korábbinál magasabb fejlődési szintre léphet. Az egyensúlyi állapot ismételt elérése a személyiség krízise következtében megvalósuló érésekor KREATÍV krízisről beszél a szakirodalom. 2. Kompromisszum: Kompromisszum esetén az egyén alkalmazkodik egy, a számára korábban elfogadhatatlan élethelyzethez, melynek értékeivel nem képes azonosulni, ezért a krízisállapot újra kialakulhat az ismétlődő döntéskényszer hatásaként. 3. Ineffektív megoldások: Ineffektív megoldások például a pszichoszomatikus betegségek, az alkohol, drogfüggőség, (prolongált suicídum) 4. Összeomlás: pszichózis, öngyilkosság Kóros mentális állapot, amelyet a mentális folyamatok összeomlása, a gondolatok, érzések és cselekedetek közötti összhang felbomlása jellemez. Az egyén realitásérzékét elveszítve negatív érzelmeit, indulatait önmaga ellen fordítja.
II.3.4
Egyéni krízisállapotok jellemzői
11. ábra
1
Lélektanilag kritikus állapot
2
A személy a lélektani egyensúlyát veszélyeztető külső körülményekkel kénytelen konfrontálódni, a veszélyeztető helyzet nem elkerülhető
3
A személy számára kitüntetett fontosságú a helyzet
4
Ezek fenyegető jellege mindennél fontosabb pszichológiai problémává válik számára
5
Minden figyelme, erőfeszítése erre irányul21
6
Az adott időben és térben, és az adott dinamikus személyiség konstellációban ezeket a helyzeteket sem elkerülni, sem megoldani nem tudja a szokásos problémamegoldó eszközeivel22
A felfokozott stressz állapot hatására érzelmi válság alakul ki. Az egyént bizonytalanság, tanácstalanság, dezorganizáltság jellemzi, viselkedése, beszéde, gondolkodása szervezetlenné válik, reakciói sokszor önmaga számára is kiszámíthatatlanok, indulatai, érzelmei felfokozódnak. Az 21 22
Hajduska Mariann: Krízislélektan; ELTE Eötvös kiadó, 2008. Dr. Csiszér Nóra előadása a krízisállapotokról „Van segítség!”, Áldozatsegítő modellprogram, Eszter Alapítvány, 2007 Göd
20
egyénnek ilyenkor el kell engednie korábbi szokásait, elképzeléseit, módszereit. Előfordulhat, hogy a világról, önmagáról, másokról kialakított képét is kénytelen átértékelni. Új, kreatív megoldásokat kell alkalmaznia. A válságban lévő személy ilyenkor fokozottan nyitott minden impulzusra, szuggesszivitása megnő. Utóbbi két ismérv fontos a krízisintervencióban, ennek pozitív, és negatív hatásaival együtt (lásd még később: krízis intervenció). Ezt a lelki állapotot a segítő használhatja krízisintervencióban például arra, hogy átkeretezze az egyén számára a válság jelentését, pozitív szempontokat, a fejlődés lehetőségét építse be annak gondolkodásába, érzelem világába. A krízisek egy része szükségszerűen megjelenik életünk folyamán, és a fejlődés természetes velejáróiként tekinthetünk rájuk (lásd később fejlődési krízisek!). Vannak azonban olyan kritikus életesemények, amelyek váratlanok, nincsenek életszakaszokhoz kötve. Ilyenek a különböző veszteségek, traumák stb. okozta krízishelyzetek. Ha az egyén képes hatékony megoldásokkal kikerülni ebből az állapotból, akkor megerősödve, tapasztalatokkal gazdagodva, személyiségében fejlődve magasabb szintre kerülhet. Ha a krízis maga alá gyűri a személyt, akkor az gyakran depresszióval, különböző testi-lelki betegségekkel, az önértékelés csökkenésével, a kapcsolatok romlásával reagálhat.
II.3.5
Krízisek típusai, jellemzőik
II.3.5.1
Fejlődési (életszakasz váltási) krízisek:
A fejlődési krízisek 23 az egészséges személyiségfejlődés természetes velejárói. Kitüntetett életszakaszok, életszakasz váltások, amelyek feszültségekkel, változásokkal járnak. Ilyen például a kisgyermek nevelési-oktatási intézménybe lépése, a serdülőkor viharos személyiségfejlődési időszaka, a munka világába lépés kihívásaival járó kiemelt életszakasz stb. Ilyen maga a megszületés „aktusa” is, hiszen a „túléléshez” óriási változásokat kell elviselnie testnek és léleknek egyaránt. Kezdve attól, hogy az éltető oxigénhez más „módszerrel” kell az újszülöttnek hozzájutnia, még megannyi adaptációs mozzanat szövi át a csecsemő életét. Ennek a folyamatnak a dinamikáját analógiaként is alkalmazhatjuk valamennyi krízishelyzetre. Ha megoldunk egy krízishelyzetet, és „túléltük”, akkor a fejlődésnek egy magasabb szintjére léphetünk, és mintegy megszületünk, „újjászületünk”.
II.3.5.2
Akcidentális (külső körülmények által provokált) krízisek:
Ezeket a krízisállapotokat előre nem látható események váltják ki, illetve olyan súlyú történések, amelyekre előre nem lehet felkészülni, a szokványos megoldások a problémamegoldásban nem elégségesek. Ilyenek például: a természeti katasztrófák, súlyos balesetek, nemi erőszak átélése, a különböző veszteség élmények, például: súlyos betegség, hozzátartozó elvesztése, különböző egyéb súlyos „tárgyvesztéses” (pl. munkahely, párkapcsolat) állapotok. Anikó és Judit 2008. május 31-én szemtanúja volt édesanyja bántalmazásának, illetve az idősebb kislány maga is fizikai bántalmazásnak esett áldozatul. A gyermekeknél a trauma következményeként PTSD (Post-traumás stressz syndroma) volt diagnosztizálható, amelynek 23
Erik H. Erikson: Identity: youth and crisis; W.W. Norton, New York, 1968.
21
kezelése az ESZTER Ambulancián történik. Az ilyen típusú pszichés sérüléseknél gyakori, hogy a bántalmazással egy időben jelenlévő környezeti tényezők összekapcsolódnak a traumával, és ezek a környezeti tényezők a későbbiekben elegendőek ahhoz, hogy újra felidézzék a bántalmazást, és ezen keresztül pedig fenntartsák annak következményeit.24 Felismerésük, és kezelésük szempontjából, valamint a krízisintervenciós terv, a terápiás lépések, a kezelési stratégia miatt fontos tudni, hogy a krízisek négy jól elkülöníthető fázisra oszthatóak. A szakaszok részben át is fedhetik egymást, illetve időben olyan gyorsan következhetnek egymás után, hogy ezek a szakaszok nem, vagy csak nehezen különíthetőek el. 12. ábra Normatív – Fejlődési
Nem normatív – Akcidentális
(életszakasz váltások)
(tárgyvesztés)
-
Serdülőkori krízisek
-
Ifjúkori krízisek
-
Életközép (mid-life) krízisek
II.3.6
-
Gyász Munkanélküliség Baleset Súlyos betegség Válás
Az egyéni krízisállapot szakaszai
1. Az egyén találkozik a kritikus helyzettel. Fokozott erőfeszítéseket tesz, keresi a megoldásokat. Általában olyan megoldásokkal, eszközökkel próbálkozik, amelyek eddig beváltak a problémamegoldásban. Ez a helyzet erős stressz állapotot eredményez. Az egyén igyekszik egyensúlyi állapotát visszanyerni. 2. A megszokott problémamegoldó stratégiák nem bizonyulnak elégségesnek, növekszik a stressz szint. Az átélt kudarc következtében csökken a személy önbizalma, esetleg kapkodás, szervezetlenség kezd kialakulni. 3. A stressz elviselhetetlen mértéket ölt. A személy a tartalék erőforrásait kezdi mozgósítani, külső segítséget keres, illetve számára nem megszokott, vagy a szokványostól eltérő eszközökkel, stratégiákkal próbálkozik. Mindennek következtében: - csökkenhet a probléma intenzitása - az egyén saját erőforrásai felhasználásával, vagy külső segítséggel új problémamegoldó stratégiákat alkalmaz, így például: az egyén számára „átkereteződik” a probléma, vagyis új, más megvilágításba kerül (ez bekövetkezhet saját erőből, vagy külső segítség hatására is). 24
Németh Margit, esetleírás, ESZTER Alapítvány, 2008-2009. Kézirat
22
-
az egyén átadja magát a tehetetlenség élményének, feladja a helyzet megoldására irányuló törekvéseit.
4. Az egyén feladja a megküzdés elvét és megoldási késztetéseit, energiái kimerülnek, a feszültség elviselhetetlenné válik. Súlyos alkalmazkodási képtelenség alakul ki, amely akár az öngyilkosságig is elvezethet. Az auto-agresszív, illetve hetero-agresszív impulzusok, viselkedéses elemek felerősödnek. A tehetetlenség élménye gyakran hosszú távon károsítja a személyiséget. Az egyén testi-lelki betegségekbe „menekül”. 5. Az egyén megküzd a helyzettel, sikeresen alkalmazkodik, valódi megoldások születnek. Kati 15 éves, feltűnően szép lány. Egy jó nevű középiskolába jár, ahol nem érzi jól magát. Bosszantják a szabályok, a kötöttségek, művészi ambíciókat dédelget. Eleinte csak néha marad ki az iskolából, majd egyre gyakrabban „lóg”. Iskola helyett a Belváros drogosok által látogatott helyeire jár, ahol fogyasztókkal és terjesztőkkel kerül kapcsolatba. Néhány hónap után maga is fogyasztóvá, függővé válik. Három hónapra eltűnik otthonról. Elmondása szerint ez alatt az idő alatt egy napig nem volt tiszta tudatánál. Homályos képei vannak arról, hogy rendszeresen erőszakolják, használják a testét. Egy heroin függőktől, és egyéb szerhasználóktól lakott helyen, mocsokban, vérben él. Amikor három hónap után előkerül és kijózanodik, összeomlik tettének, „élményeinek” súlya alatt. Hatósági eljárások, tanúkihallgatások, felelősségre vonások, terápiás foglalkozások sorozata indul el életének ezt követő szakaszában.25
25
Németh Margit, esetleírás, ESZTER Alapítvány, 2012. Kézirat
23
26
13. ábra: Az egyéni krízisállapot egyes szakaszai
1 2 3
1
26
2
1
Helyzet önmagától megoldódik
1
Testi, lelki betegség
2
Kompromisszum
2
Öngyilkosság
3
Problémamegoldás
3
Pszichózis
4
Katarzis
Hajduska Mariann: Krízislélektan; ELTE Eötvös kiadó, 2008. nyomán
24
3
4
14. ábra Az összeomlás folyamata
15. ábra
27 28
27
28
Hajduska Mariann: Krízislélektan; ELTE Eötvös kiadó, 2008. nyomán dr. Csiszér Nóra előadása a krízisállapotokról „Van segítség!”, Áldozatsegítő modellprogram, Eszter Alapítvány, 2007 Göd nyomán
25
16. ábra Az egyéni krízisállapot szakaszai 29
Krízishelyzet megoldása Külső segítség nélkül tejles Veszélyes dekompenzáció körforgás következhet be
Impulzív indul be egyre reakciók => nagyobb
1
2
regresszióba kerülhet a személy
1
Belső erőforrások mozgósítása
2
Külső erőforrások mozgósítása
29
Hajduska Mariann: Krízislélektan; ELTE Eötvös kiadó, 2008. nyomán
26
17. ábra A krízisállapotok lehetséges kimenetelei
II.4.
30
A krízisek kezelése, krízisintervenció
A krízishelyzetben lévő ember fogékony a beavatkozásokra, rendkívül motivált, hogy segítséget kapjon. Az ilyen szituációk arra is alkalmasak, hogy az intervenció után a segítő mozgósítsa a családot, környezetet, szakembereket és a krízis hátterében lévő oksági láncolat mentén keresse a megoldásokat. Boglárka 12 és fél éves, életkoránál fizikailag fejlettebb, korán serdülő, hatodik osztályos kislány. Egy, az édesanyjával hétvégén a „fiúügyekről-lányügyekről” folytatott beszélgetés során bukik ki, hogy édesapja óvodás kora óta szexuálisan zaklatja. Az utóbbi egy évben már nemi aktusra is kényszerítette. A szülők régen elváltak (Boglárka ekkor 4 éves volt) a férfi kicsapongásai (kiskorúakkal folytatott kapcsolatok), erőszakossága (az anyát verte) miatt. A gyermeket a kapcsolattartások során bántalmazta, vonta be, illetve kényszerítette különböző szexuális folyamatokba. Az apa többször megfenyegette: „elvágom a torkodat, ha valakinek szólni mersz, és anyádat is kinyírom.”A kislány senkinek nem mert szólni a vele történtekről, míg a félig viccesnek induló beszélgetés az anyával, terhességről, „vigyázni kell a fiúkkal”témáról ki nem robbantotta a válságot. Boglárka az események hatására krízis állapotba került. Öngyilkossági gondolatok, hangulatzavarok, érzelmi instabilitás, depresszió, szorongás, „abbahagyhatatlan sírás, rémálmok jellemezték állapotát. Rettegése generalizálódott. Esetében a kapcsolati háló mobilizálása a szokásosnál is fontosabb volt. Édesanyja, osztályfőnöke, nagyszülei sokat segítettek abban, hogy a gyermek állapota rendeződjön.”31
30 31
dr. Csiszér Nóra előadása a krízisállapotokról „Van segítség!”, Áldozatsegítő modellprogram, Eszter Alapítvány, 2007 Göd nyomán Németh Margit, ESZTER Alapítvány, 2012. Kézirat
27
A krízisintervenciós team működési modellje 18. ábra
32
19. ábra
32 33
33
1
A raport megteremtése
2
Az előzmények és a kiváltó esemény feltérképezése
Németh Margit: Krízisintervenció és terápia az áldozatsegítésben, ESZTER Alapítvány 2012. Kézirat dr. Csiszér Nóra előadása a krízisállapotokról „Van segítség!”, Áldozatsegítő modellprogram, Eszter Alapítvány, 2007 Göd nyomán
28
3
A beszűkülés csökkentése
4
Előre mutató, kreatív megoldások megerősítése
II.4.1 A krízisintervenció általános folyamata34 1. A raport megteremtése A raport kialakítása ezekben az esetekben viszonylag egyszerű, hamar kialakítható a bizalmi légkör, ilyenkor kevés ellenállást lehet tapasztalni. A biztonságos érzelmi kapcsolat könnyen létrejön. A krízisintervenciós keretek a pszichológiai tanácsadásra jellemzőek. Segítő, elfogadó, empatikus magatartás, az úgynevezett „terápiás távolságtartás”, a professzionális helyzet sajátosságait megtartó attitűd (túlzott involválódás kerülése). 2. Az előzmények és a kiváltó esemény feltérképezése A személyiségjellemzők feltérképezése egy időben zajlik a helyzet megoldásaira irányuló törekvéssel. Azon dolgozunk, hogy érthetővé, átláthatóvá váljék a helyzet. Mindezt a realitáskontroll megtartása mellett. 3. Beszűkülés csökkentése A beszűkült, regresszív tudat állapot óvatos tágítása fontos részét képezi a krízisintervenciónak. Az indulatokkal szemben semleges magatartást tanúsítsunk, kerüljük a konfrontációt. A kliens figyelmét a több-szempontú gondolkodás, az alternatívák megélése felé szükséges terelni. 4. Előremutató kreatív megoldások megerősítése A megküzdés bátorítása. Az Én erősítő visszajelzések gyakori alkalmazása.
II.4.2 A Krízisintervenció lépései 20. ábra
34
1
Előzmények feltérképezése
2
Támasznyújtás
3
Érzelmi realitás megőrzése, képviselete
Hajduska Mariann: Krízislélektan; ELTE Eötvös kiadó, 2008.
29
4
Beszűkülés óvatos tágítása
5
A feszültség, impulzivitás csökkentése
6
Remény fenntartása
7
Aktív beavatkozás
8
Specialistához fordulás segítése
9
A család, szűkebb környezet válságának kezelése
10
„Mindenki” mozgósítása
11
Az alany dependencia fokozásának kerülése
12
Egyéb terápiás szerződéskötés
II.4.3 Szuicid krízis Mindig komolyan kell venni, ha valaki arról beszél, hogy véget akar vetni az életének, még akkor is, ha „csak” mellékesen utal erre. Annak a válságos mentális állapotnak, amelybe az öngyilkosságot elkövetni szándékozó személy kerül, viszonylag jól felismerhető tünetei és előzményei vannak. Ezek felismerése rendkívül fontos a veszély felmérése, és a megfelelő segítségnyújtás szempontjából. A szuicid krízis jellemzői: 1. A pre-szuicidális (öngyilkosságot megelőző) szindróma A pre-szuicidális szindróma egy jellegzetes, könnyen felismerhető, és szabályszerűen jelentkező pszichés állapot. Ez a tünetegyüttes az egyik legfontosabb öngyilkossági szándékra utaló jelzés az egyén felől a környezet számára. Ringel (1974) szerint35 az öngyilkosságot megelőző állapot három legjellemzőbb sajátossága: 21. .ábra
A
A személy tudatának jellegzetes, dinamikus beszűkülése
B
Nagyfokban gátolt, és a saját személyiség felé fordított agresszió
35
Ringel, E.: A preszuicidális szindróma tünettana;In: Andorka-Buda-Cseh-Szombati (szerk.): A deviáns viselkedés szociológiája, 1974.
30
C
Élénk öngyilkossági fantáziák
Fontos tudni, hogy aki öngyilkossági szándékot fontolgat, az is csak életének egy meghatározott szakaszában kívánja elpusztítani magát. Az ezzel kapcsolatos vizsgálatok zöme azt mutatja, hogy a legtöbben életüknek ebben a szakaszában ugyan boldogtalanok, de nem küzdenek tartós mentális betegségekkel. Az öngyilkossági szándékot leggyakrabban a „cry for help”-„segélykiáltás” jelenség alapján is be tudjuk azonosítani (főleg telefonos jelentkezés esetén nagyon fontos ennek felismerése, mert a segítőnek lényegesen kevesebb támpontja van, mint a személyes helyzetekben). Aki öngyilkos akar lenni, igen gyakran jelzést ad le a környezetének. Tíz ember közül nyolc valamilyen módon jelzi szándékát a környezetének, vagy valamely segélyhelynek36 2. A „Cry for help”- „Segélykiáltás” Az öngyilkossági tett elkövetése előtt szinte minden ember jelzi valamilyen formában szándékát a környezete számára. Az önpusztításra irányuló készülődés kommunikációja tulajdonképpen egy segítségkérés, azaz annak az alapvetően ambivalens lélektani állapotnak a kifejeződése, amely az önkezű halál gondolatának időpontjában szinte törvényszerűen megjelenik. A legtöbb öngyilkos ingadozik a két kívánság között: élni, vagy meghalni. Az önpusztító szándékot építgető személy az esetek jelentős részében valójában nem meghalni szeretne, hanem másképpen élni. A „cry for help” a nyílt segítségkéréstől egészen a saját maga számára is tudattalan jelzésekig terjed. A segélykérés leggyakrabban a közvetlen környezetre terjed ki, utalások, vagy a viselkedés megváltozása formájában. A nyílt és rejtett segítségkérés formáját, tartalmát, meghatározza az egyén személyisége, életkora, kultúrköre, az élethelyzet-krízishelyzet jellege. A környezet fogékonysága meghatározó lehet a kimenetel szempontjából. Ha korábban már volt a személy életében öngyilkossági kísérlet, akkor ez önmagában jelzésnek tekinthető arra nézve, hogy az egyén kockázati kitettsége megnövekszik. A legtöbb megvalósított öngyilkosság az öngyilkossági kísérlet után három hónapon belül történik. A közvetlen kiváltó ok, hogy a megelőző tett nem hozott változást az egyén életében, nem kapott segítséget, ezért mélyebbé vált a krízis. 3. Az öngyilkosság megelőzés alapelvei Ahhoz, hogy hatékonyan kezeljük a hozzánk fordulókat, csökkentenünk kell saját belső feszültségünket! A tényleges veszélyeztetettséget további információk gyűjtésével, a konkrét körülmények alapos feltérképezésével, ezek mérlegelésével, vizsgálatával tudjuk felmérni. Ha minden jel öngyilkossági szándékra utal, akkor is meg kell őriznünk nyugalmunkat, hogy a lehető leghatékonyabb intervenciós stratégiát tudjuk kialakítani, lefolytatni. A szuicid krízis intervenciós folyamata a továbbiakban gyakorlatilag megegyezik azzal a folyamattal, amely általában a krízis intervenciót jellemzi.
36
Balikó Márta: Tele(pszicho)fon; Animula 1990.
31
II.4.4 Telefonos krízisintervenció A lelki elsősegélynyújtó, krízismegoldó telefonszolgálatok pszichológiai nehézségei elsősorban abból erednek, hogy kizárólag a vokális kommunikációs csatornák felhasználásával kell pszichoterápiás jellegű attitűd és magatartásbefolyásolást megvalósítani. Kommunikációs szempontból sajátossága ezeknek a helyzeteknek, hogy a telefon különösen érzékenyen közvetíti a beszélő szakember kongruenciájára vonatkozó információkat.37 A vonalban lévő szakembernek viszonylag rövid idő alatt kell a telefonon keresztül lélektani hatásokat elérni és érzékelni, valamint a hívásokat értelmezni, a mögöttük lévő pszichológiai problémákat percipiálni.
II.4.4.1 21. ábra
A telefonos krízisintervenció idői tényezői, idői lefolyása
38
Időbeli befolyás Diszpécselés
Információ adás
Kontaktus teremtés
Encounter
Rövid terápiás beavatkozás
37 38
dr. Buda Béla, „Pszichés hatás és pszichoterápia telefonon át”, 2001 dr. Buda Béla, „Pszichés hatás és pszichoterápia telefonon át”, 2001. nyomán
32
II.4.4.2 1. 2. 3. 4. 5. 6.
Szintek és hatásmechanizmusok a telefonszolgálatos intervencióban:
diszpécser szint, elirányító és információadó szint, kontaktusteremtési szint, nem specifikus terápiás hatások „encounter” szintje, rövid pszichoterápiás, vagy krízismegoldó szint, pszichoterápiás szint.
A szintek kibontakozásának a telefonos kontaktus időbeli folytonossága, illetve ismétlődése a feltétele. A hívó lélektanára jellemző, hogy mágikus, tudattalan elvárások, fantáziák is motiválják a segítségkérést.39 A telefonos segítségnyújtáskor a krízisintervenció abban is különbözik a személyesen lefolytatott krízisintervenciós beszélgetéstől, hogy a segítő azonnali, és konkrét lépéseket is tesz, természetesen az aktív figyelem, empátia, tolerancia fokozott közvetítése mellett. A jelentkezőt irányítani kell, nyugodtságot, elkötelezettséget közvetítve. A helyes probléma fókuszt megtalálva a józan, visszafogott érzelem-közvetítéssel segíteni kell a hívót olyan megoldások megtalálásában, amelyek kisegítikátsegítik az adott válsághelyzeten. A krízisintervenció a hívó meglévő erőforrásaira, a családi, baráti környezetre, vagy szükség esetén szakemberekre támaszkodva próbál meg új probléma-megoldási stratégiákat felajánlani, hogy a segítséget kérő személy egyensúlyát visszanyerve folytatni tudja hétköznapjait. Fontos tudni, hogy a jelentkezők általában sokkal nyitottabbak a javaslatokra, mintegy módosult tudatállapotban vannak, ugyanakkor sokkal sebezhetőbbek is, ezért a telefonos kríziskezelés még fokozottabb felelősséggel jár, mert a korrekció lehetősége talán még kisebb, mint a személyes tanácsadás esetében. II.4.4.3
A telefonos krízisintervenció lépései
22. ábra
1
A bizalom kiépítése. Kapcsolatfelvétel, az empátia kialakítása, információszerzés, bevonódás a kommunikációba.
2
A probléma megfogalmazása. Felelősségteljes visszajelzés, támogatás, visszakérdezés a pontos megértés érdekében.
3
Szükséges, tényszerű információk beszerzése.
4
39
Alternatív megoldások felvetése, megvizsgálása, erőforrások feltérképezése, múltbéli és mostani probléma- megoldó módszerek összegyűjtése, konkrét javaslatok megfogalmazása. Alternatívák
keresése.
dr. Buda Béla, „Pszichés hatás és pszichoterápia telefonon át”, 2001.
33
II.4.4.4
Információ gyűjtés
23. ábra
A
Melyek a jelentkező legfontosabb szükségletei? Milyen beavatkozásra van szüksége (orvosi, jogi, hatósági, egyéb)?
B
Milyen segítségre, erőforrásokra számíthat a hívó a környezetétől (család, barátok, partner, hozzátartozók, szomszédok, professzionális szakember stb.)? Egyéb fontos személyek a jelentkező életében, pl. edző, lelkész, stb.
C
Az egyén felvette-e a kapcsolatot egyéb segítő személyekkel, vagy intézménnyel a krízissel kapcsolatosan (rendőrség, kórház, pszichológus, jogász stb.)?
D
Kérdezzük meg azt is, hogy kikkel veheti fel a kapcsolatot, a probléma megoldásában mit gondol, ki tud segíteni (család, barátok stb.)?
E
Állapodjunk meg a kapcsolattartásban, beszéljük meg, hogyan, mi módon ér el bennünket a hívó.
Az öngyilkossági hívások a krízishívások speciális, szélsőséges típusát képviselik. A hívástípusok közül ez igényli a legnagyobb odafigyelést.
II.4.4.5
Megfigyelési, cselekvési szempontok, információgyűjtés
24. ábra
1
Öngyilkossági terv
2
Stressz
3
Leggyakoribb tünetcsoportok
4
Erőforrások
5
Kommunikációs jellemzők
6
Az érintett személy számára fontos személyek jelenléte, reakciója
34
1. Az öngyilkossági terv Az öngyilkossági terv az öngyilkosság valószínűségére utalhat. Szempontok: - a módszer - az eszközök hozzáférhetősége - a terv részletessége Fontos a beszélgetésben az öngyilkossági terv meglétét, kidolgozottságát körbejárni.
2. Stressz A stresszt mindig a hívó szempontjából kell értékelni, nem a magunkéból, vagy egy társadalomilag elfogadott szint szempontjából. Az értékelésnél fontos feltérképezni a stressz és a tünetek viszonyát.
3. Leggyakoribb tünetcsoportok 25. ábra
Indítékszegénység
Visszahúzódás
Apátia, levertség
Tehetetlenség érzése
Zaklatottság
Depresszió
Reménytelenség érzése
Alvászavarok
Pszichotikus tünetek
Testi-lelki kimerülés Étkezési zavarok
Tudatállapot beszűkülése, kapcsolatok beszűkülése, feszültségszint növekedés, önkontroll gyengülése, elvesztése, harag, ellenségesség, bűntudat, szégyen. Jellemző, hogy a krízisben lévő személy a feszültségtől mindenáron meg akar szabadulni. 4. Erőforrások Az érintett erőforrásainak mozgósításához, az intervenciós terv kialakításához szükséges egy erőforrástérkép összeállítása. Ennek érdekében a következő tényezők meglétére, minőségére kell rákérdezni: 26. ábra
Barátok
Család
Professzionális segítők
Egyház Korábbi sikeres megoldások felelevenítése
35
5. Kommunikációs jellemzők A kommunikációs forma sok mindent elárul a helyzet súlyosságáról. Például: Megszakadt-e a környezettel való kommunikáció? Kimerítette-e külső erőforrásait? Nem fordultak –e el tőle az emberek? Az öngyilkosság veszélyének valószínűsítése szempontjából súlyosbító tényező, ha a hívó ráutaló módon, indirekt formában közli szándékát. Ilyenkor segítenünk kell, hogy konkrétan, egyértelműen fogalmazzon! Minden esetben adjunk visszajelzést arról, hogy a fájdalom, és düh érzései elfogadhatóak. 6. Az érintett személy számára fontos személyek jelenléte, reakciója Előfordul, hogy a környezet reakciói nem támogatóak, hanem kifejezetten károsak. Így például érheti a krízisben lévő személyt elutasítás, a probléma tagadása, vagy a környezetében lévő emberek fizikailag, vagy pszichológiailag kivonhatják magukat a kritikus helyzetből. A laikus környezet részéről a megfelelő attitűd a probléma elfogadása, a nyitott kommunikáció, és szükség esetén a professzionális segítségkeresés.
36
III.
A pszichotrauma és a krízisállapot III.1.
A krízisállapot és a pszichotrauma összehasonlítása40:
27. ábra
Pszichotrauma
Krízisállapot
Gyakran nem érzékelhető közvetlenül
Közvetlenül tapasztalható („látható”) külső jelei vannak
Más idősík, akár évtizedekkel korábbi „időzített bomba”
Itt és most történik
Hatásai gyakran különböző áttételeken keresztül jelentkeznek, „alattomban” munkálkodnak Megoldás: pszicho-terápia (gyakran hosszú)
Megoldás: krízisintervenció, kríziskezelés
III.2.
A pszichotrauma és a krízis kapcsolata:
-
A pszichotrauma krízist okoz(hat), de nem minden esetben, és nem mindig ott és akkor, vagy közel a traumatikus esemény(ek)hez
-
Nem mindig érzékelhető a közvetlen összefüggés
-
Gyakran valamilyen egyéb esemény, vagy inger aktivizálja a traumát
-
Sokszor értetlenül állunk az előtt, hogy egy látszólag kisebb súlyú esemény krízisállapotot vált ki
-
Mindig gondoljunk arra, hogy a háttérben feldolgozatlan trauma munkálkodhat!
A traumatizált személy:
40
-
könnyebben válhat áldozattá
-
súlyosabb krízis alakulhat ki
-
visszatérő krízisek eszkalálódhatnak
Németh Margit: A pszichotrauma és kapcsolata a krízis állapotokkal, Képzés: Melegháttér, Leányfalu, 2012.
37
Mi válthat ki traumát: Bármi az egyén életében, amivel nem tud teljes egészében megküzdeni, amit nem tud feldolgozni. A kiváltott hatás súlyossága függ a személy: -
életkorától,
-
élethelyzetétől,
-
személyiségének érettségi szintjétől,
-
intellektuális szintjétől,
-
az esemény súlyától.
A pszichotrauma és az esemény súlyosságának kapcsolata: A trauma minél jobban veszélyeztette a -
biztonságot,
-
identitást / énképet,
-
fontos kapcsolatot / bizalmat,
-
világképet / értékrendet,
-
tabuk körét / tabu-szegés, tabuk átlépése
annál valószínűbb, hogy -
az egyén a megküzdés helyett az elfojtást, tagadást, felejtést, hasítást, választotta,
-
hogy a személyiség mélyebb rétegeit érintette,
-
hogy az én, az identitás veszélyeztetett.
Specifikus terápiás lépéseket csak a krízisintervenció után tegyünk!
III.3.
Súlyos, traumatikus események és hatásaik
Vannak olyan súlyos, traumatikus események, amelyek (életkortól, nemtől, társadalmi hovatartozástól, stb. függetlenül) kivétel nélkül minden ember számára traumatikusak. Ilyenek például: -
Természeti katasztrófák,
-
Háborúk, terrorcselekmények,
-
Súlyos balesetek,
38
-
Súlyos erőszak cselekmények (szexuális abúzus, fogvatartás, súlyos fizikai bántalmazás, megalázó erőszak cselekmények)
-
Értékrenddel, vallással összeegyeztethetetlen viselkedésre kényszerítés,
-
Súlyos / életellenes bűncselekmények,
átélése és/vagy szemlélése. „A traumatikus élményt követően úgy tűnik, az ember önvédelmi rendszere állandó készenléti állapotra kapcsol, mintha a veszély bármely pillanatban visszatérhetne. 1988-ban a pszichológia történetében először az amerikai pszichiátriai társaság vette fel először a pszichés trauma jellegzetes tünet együttesét új diagnosztikus kategóriaként, a mentális rendellenességeket felsoroló hivatalos kézikönyvbe (DSM III) ’Poszt-traumás stressz zavar – Post-traumatic stress disorder’.”41
I. Akut stressz szindróma •
Négy héten belül alakul ki és négy hét alatt lezajlik
•
Kontrollálatlan test-lelki funkciók
•
Hirtelen támadás, menekülés, dermedtség
•
Beszűkült tudatállapot
•
Krízisintervenció, a krízisintervenció szabályai szerint
•
„Azonnali” feldolgozás pl. EMDR
II. PTSD •
Hetekkel, hónapokkal később alakul ki (évekre visszahúzódhatnak a tünetek, majd újra jelentkeznek)
•
A traumára utaló dolgok súlyos szorongást provokálnak, ezért az áldozatok gyakran:
•
41
▫
elkerülik, hogy a traumáról beszéljenek, arra gondoljanak,
▫
elkerülik a traumára emlékeztető helyeket, dolgokat, embereket
A trauma terápiás feldolgozása
Judith Hermann: Trauma és gyógyulás, Tűz-hely könyvek, 2003.
39
A PTSD diagnózis kritériumai a DSM-IV-R szerint 28. ábra
42
1. A személyt megrázó eseményre az alábbi két pontban leírtak együttesen érvényesek. a.
Olyan eseményt élt át, vagy olyannak volt tanúja, vagy olyannal szembesült, amelyben valóságos, vagy fenyegető haláleset, súlyos sérülés, vagy a saját, vagy mások testi épségének veszélyeztetése valósult meg.
b.
A személy erre intenzív félelemmel, tehetetlenséggel, vagy rémülettel reagál. Megjegyzés: gyermekeknél ez dezorganizált, vagy agitált magatartásban is kifejeződhet.
2. A traumát a személy ismételten újraéli az alábbiak közül egy, vagy több módon: a.
A traumás eseményre való kényszerű, ismétlődő szenvedést okozó visszaemlékezés, ideértve képzeteket, gondolatokat és perceptív élményeket. Megjegyzés: kisgyermekeknél ismétlődő játékok fordulhatnak elő, amelyekben az átélt trauma témája, vagy elemei fejeződnek ki.
b.
A traumás eseményről való ismétlődő, Megjegyzés: gyermekeknél felismerhető tartalom nélküli rémálmok.
c.
Olyan cselekedetek, vagy érzések, mintha a traumás élményt a személy újraélné (ideértve az illúziókat, hallucinációkat, disszociatív epizódokat, azokat is, amelyek csak ébredéskor, vagy intoxikált állapotban lépnek fel). Megjegyzés: kisgyermekeknél a traumára jellemző újrajátszás fordulhat elő.
d.
A traumás élményt szimbolizáló, vagy arra emlékeztető külső helyzet, vagy belső történés intenzív pszichés szenvedést vált ki.
e.
A traumás élményt szimbolizáló, vagy arra emlékeztető külső helyzet, vagy belső történés vegetatív reakciókat vált ki.
kínzó
álmodás.
3. A traumával összefüggő ingerek tartós kerülése és az általános válaszkészség megbénulása (amely a traumás esemény előtt nem volt jelen), azaz legalább három (vagy több) pont teljesülése az alábbiakból: a.
A traumával összefüggő gondolatok, érzések, vagy beszélgetés kerülése.
b.
A traumával összefüggő emlékeket ébresztő tevékenységek helyek, vagy személyek kerülése.
c.
A traumára való visszaemlékezési képtelenség.
d.
Észrevehetően lecsökkent érdeklődés, vagy részvétel fontos tevékenységekben.
e.
Másoktól való elszakadás, elidegenedés élménye.
f.
Az érzelmek beszűkülése (képtelenség szeretet érzésére).
g.
A jövő beszűkülésének érzése (pl. nem remél karriert, házasságot, gyerekeket, vagy normális élettartamot).
4. A fokozott készenlét tünetei (amelyek a trauma előtt nem állottak fent), azaz legalább kettő (vagy több) az alábbiakból: a.
Elalvási, átalvási zavarok.
42
40
b.
Irratibilitás, vagy dühkitörések.
c.
Koncentrálási nehézség.
d.
Hypervigilitás.
e.
Felfokozott „vészjelzés-készség”.
A zavar klinikailag jelentős szenvedést, vagy a szociális, munkahelyi és más fontos funkciók romlását okozza. A tünetek időtartama több mint egy hónap. Az akut traumával jelentkező, krízisben lévő klienseknél a kríziskezelés, krízisintervenció szakmai szabályai szerint kell eljárni. Fontos a támogató környezet feltérképezése, a szuicid (öngyilkossági) veszély felmérése, gondolni kell az esetleges gyógyszeres támogatás szükségességére. A velük való munkának ki kell terjednie a külső-belső erőforrások, és a megküzdési stratégiák számbavételére. Ezek a kliensek általában telefonos segélyszolgálattól, rendőrségtől, egészségügyi intézményből jutnak el a terápiás ellátó helyre. Az ellátás során az akut, közelmúltban átélt pszicho-trauma feldolgozását minden esetben krízis intervenció – krízis ellátás előzi meg. A krízis-állapotban lévő kliens különösen veszélyeztetett, mert olyan beszűkült tudatállapotban van, amelyet a laikus környezet nem észlel mindig megfelelően, és nem is tud mindig kezelni. Gyakran ez életveszélyes állapotot jelent, amely magas szintű támogatást, speciális kompetenciájú szakember segítségét igényli. Ez az állapot lélektanilag kritikus, amelyben az áldozat minden figyelme, erőfeszítése az adott helyzet megoldására irányul, azonban a szokásos problémamegoldó eszközei elégtelennek bizonyulnak. Az áldozat gyakran életkoránál, iskolázottságánál, személyiségénél alacsonyabb színvonalon viselkedik, érez, gondolkodik ilyenkor. A krízisállapotban lévő embernél a fenyegetettség érzés fokozott, a viselkedés szervezettsége a személyiség felbomlik. Destruktív magatartásminták jelenhetnek meg saját maga és mások felé irányuló agresszió formájában. Külső segítség nélkül akár az öngyilkosságig, vagy a másokban tett károkozásig fokozódhat ez a folyamat. Összegzésként elmondható tehát, hogy a bűnesemények áldozatai, különös tekintettel az erőszakos és szexuális cselekmények áldozataira, traumával küzdenek, aminek kezelése és ellátása speciális szakmai feladat. Ez a szükséglet indokolja az ehhez az áldozati csoporthoz tartozó gyermekek és felnőttek elkülönült kezelését, speciális áldozatsegítésének megoldását.
41
IV.
Erőszakhoz, bántalmazáshoz kapcsolódó krízisek kezelése, ellátása
Az erőszak tipológiája, a bántalmazás definíciója az ENSZ Egészségügyi Világszervezete / World Health Organization –WHO/ alapján43
A WHO megállapítása szerint a bántalmazás és elhanyagolás népegészségügyi probléma. Bántalmazás (WHO) „Bármely olyan magatartás, amely fizikai, lelki vagy szexuális sérelmet okoz, vagy annak veszélyével jár. Bántalmazásnak számít minden olyan korlátozó intézkedés, amelyet büntetésként alkalmaznak, továbbá kínzást, kegyetlen, megalázó bánásmódot jelent.” Gyermekbántalmazás / WHO/ „A gyermek bántalmazása és elhanyagolása (rossz bánásmód), magában foglalja a fizikai és/vagy érzelmi rossz bánásmód, a szexuális visszaélés, az elhanyagolás vagy hanyag bánásmód, a kereskedelmi vagy egyéb kizsákmányolás minden formáját, mely a gyermekegészségének, túlélésének,
43
WHO – VPA (Violance Prevention Alliance): World report on violence and health (WRVH)
42
fejlődésének, vagy méltóságának tényleges potenciális sérelmét eredményezi egy olyan kapcsolat keretében, amely a felelősségen, a bizalmon, vagy hatalmon alapul.”
IV.1.
A bántalmazás tipológiája áldozatok szerint44
1. gyermekbántalmazás (részletesen lásd később) 2. intim partner (házastárs/partner, volt házastárs/partner) sérelmére elkövetett bántalmazás – az áldozat nemétől függetlenül 3. idősbántalmazás (idős személy, felmenő sérelmére elkövetett erőszak) 4. egyéb családtag sérelmére elkövetett bántalmazás 5. nem családtag, ismerős személy sérelmére elkövetett abúzus 6. idegen személy sérelmére elkövetett bántalmazás 7. rendszer abúzus Az alábbiakban az idősek és pszichiátriai betegek sérelmére elkövetett bántalmazás rövid kifejtése következik, ezekkel a továbbiakban nem foglalkozunk. Idősbántalmazás: A sértett hozzátartozója, vagy a környezetében élő(k) az idős ember kiszolgáltatottságát kihasználva bántalmazzák az áldozatot. A nemzetközi dokumentumok és a kutatások alapján az idősbántalmazás esetén önálló bántalmazási formának minősül a rendszerbántalmazás, azaz amikor az idős személyek ellátására, a róluk való gondoskodásra hivatott szociális, egészségügyi szektor nem működik megfelelően. Ehhez a területhez tartozik, és az idősbántalmazás tekintetében a legsúlyosabb kockázati tényezőnek minősül a szegénység, valamint a hátrányos megkülönböztetés a kor alapján. Az ENSZ Társadalmi Fejlődésért felelős Bizottsága 5/2002/PC/2 sz. jelentése szerint az idősbántalmazások tipológiája a következő: - fizikai bántalmazás, - szexuális bántalmazás (egy másik idős, egy fiatalabb, vagy a gondozásra, felügyeletre kijelölt személy részéről), - lelki bántalmazás, verbális abúzus (így különösen a tisztelet hiánya, a magánszférához/magánélethez való jog megsértése, a kapcsolattartás jogának megsértése, az idős személy véleményének, kívánságainak figyelmen kívül hagyása),
44 Németh Margit, Gyurkó Szilvia, Mózes Ernőné, Papp Krisztina: BÁN – Bántalmazottak részére nyújtott szolgáltatások /Szociális Szolgáltatások, Irányelvek, 2007 Budapest/
43
- pénzügyi, gazdasági kihasználás (például az idős személy tulajdonának, anyagi eszközeinek jogtalan használata, kihasználása, elvétele; a végrendeleti akarat erőszakos megváltoztatása; a saját jövedelem feletti rendelkezés jogának elvétele, korlátozása, - elhanyagolás/önelhanyagolás Pszichiátriai beteg személy bántalmazása az egészségügyi ellátás során: A pszichiátriai beteg ellátása során alkalmazott korlátozó intézkedés hatálya alatt álló személy jogai csak annyiban korlátozhatóak, amennyiben azok gyakorlása meghiúsítja vagy veszélyeztetni a korlátozó intézkedés célját. A korlátozó intézkedés elrendelése során és alkalmazásának teljes időtartalma alatt az emberi méltósághoz való jog nem korlátozható, a testi épséghez és az egészséghez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. Egyébként az bántalmazásnak minősül. Minden esetben bántalmazásnak minősül a zárt szerkezetű, ketrecre emlékeztető, rácsos eszközök alkalmazása.
IV.2
A bántalmazás tipológiája az elkövetés kapcsolati szintje szerint IV.2.1. Családon belüli erőszak
Családtaggal, közös háztartásban, vagy intézeti ellátásban együtt élő személyek közötti erőszaknak tekintendő a családtag, együtt élő személlyel szembeni bármely olyan magatartás, mely fizikai, pszichológiai vagy szexuális sérelmet okoz. Az ilyen magatartások közé tartoznak - a fizikai agresszió cselekményei – mint a pofon, a megütés, a rúgás, a megverés; - a pszichikai bántalmazás – mint a megfélemlítés, a folytonos lebecsülés vagy megalázás; - az erőszakos közösülés vagy a szexuális kényszerítés más fajtája; és - a különböző kontrolláló magatartások – mint a családtagoktól és barátoktól való elszigetelés, a mozgás korlátozása, az információhoz vagy segítséghez való hozzájutás korlátozása. A családon belüli erőszak rendszeresen visszatérő cselekvéssor, mely során valaki hozzátartozója testi-, lelki épségét veszélyezteti, károsítja, önrendelkezésében, szexuális önrendelkezésében korlátozza. •
Iránya
Partnerbántalmazás Gyermekbántalmazás Szülőbántalmazás testvérbántalmazás
Fajtái
•
44
Lelki terror Fizikai bántalmazás Szexuális bántalmazás Elhanyagolás
IV.2.1.1.
Családon belüli erőszak családi háttértényezői:
a. Sok együtt töltött idő, kis tér, kevés erőforrás b. Túlzott érzelmi bevonódás – extrém kritika, a negatív érzések aránytalan kifejezése c. Alacsony konfliktusmegoldó színvonal, érdekütközéskor kevés eszköz a megoldásra – büntetés, kényszerítés d. Bizonytalan, tisztázatlan szerepek, jogok (pl. új kapcsolat, házasság, „mostoha” testvér stb.) e. Túlságosan merev szerepek, elvárások f. „Szülő – követel, gyermek – engedelmeskedik” g. Stressz – külső, belső, átmenetek, válságok (válás, betegség, halál, munkanélküliség) h. Alacsony szociális kontroll – privát szféra, szabályozás eltorzulhat (a család keretei nem stabilak, gyakran, tartósan vannak a családban „idegenek”) i. Sérülékenység, bűnbakképzés (az indulatok rendszeres levezetése valamely családtagon) IV.2.1.2.
Családon belüli erőszak - magyarázó modellek:
a. Szocio-kulturális modell Társadalmi-, gazdasági körülmények a meghatározóak; Létbizonytalanság szerepe befolyásolja. b. Pszichopatológiai modell Az egyén képtelen kontrollálni agresszív impulzusait, éretlen, dependens (függőségre hajlamos), depresszióra hajlamos személyiség c. Az erőszak átadásának transzgenerációs modellje - Tanult minta („engem is vertek mégis ember lett belőlem”) - Destruktív jogosultságok (leegyszerűsítve: a gyermekkorában bántalmazott felnőtt úgy érzi „jogában áll, hogy másokat bántson, mert a világ adós neki”45 d. Szociális tanuláselmélet - Társas meghatározottság elve; - A környezet normái, elvárásai támogatnak, vagy elutasítanak bizonyos viselkedést; - A társadalmi megítélés változása; - Az erőszak elítélésének visszatartó ereje. 45
Böszörményi- Nagy Iván - Barbara R. Krasner: Kapcsolatok kiegyensúlyozásának dialógusa; Coincidencia, Budapest, 2001.
45
IV.2.2. Családon kívül, illetve idegen személy (az elkövető nem családtag) által elkövetett erőszak, rendszer abúzus - on-line abúzus: az interneten az erőszak különböző formái veszélyeztethetik a Világhálóra kapcsolódó embereket. A gyerekek, fiatalok különösen ki lehetnek téve az ilyen jellegű inzultusoknak. A gyermekek szabadidős tevékenységként gyakran több órát tartózkodnak a „Virtuális Világban”. Ennek a világnak az egyik jellegzetessége az, hogy lehetőséget ad az „arcnélküliségre”, anonimitásra, vagyis, arra, hogy elrejtőzve, hamis adatokat szolgáltatva, másokat megtévesztve különböző visszaélésekre használja az, aki így él vissza a médiának ezzel a formájával. Felnőtt elkövetők gyakran szexuális indíttatásból az interneten keresztül veszik fel a kapcsolatot a gyermekkel, fiatallal. A kezdetben ártatlannak tűnő levelezés később fényképekkel, web-kamerán keresztüli inzultálással folytatódik, néha egészen a személyes találkozásig is eljuthat a kapcsolat. - médiaerőszak: a médián keresztül terjedő „erőszak” /filmek, közbeszéd stb./ általános társadalmi probléma. A műsorszolgáltatók erre vonatkozó kötelezettségeit a Médiatörvény szabályozza. Ezen kívül gyakran előfordul az is, hogy pl. riportalanyként, vagy reklám célú hirdetésekben szerepeltetnek gyermeket, azok személyiségi jogait megsértve. - rendszer abúzus Ide kell sorolnunk minden az állampolgárok védelmére, gondozására, ellátására létrehozott ellátórendszeren belüli rossz bánásmódot (például oktatásban, egészségügyben, gyermekvédelmi ellátásban). Rendszer abúzusról beszélünk akkor is, ha a gyermekek védelmét szolgáló tevékenység, vagy rendszer nem létezik, vagy diszfunkcionálisan működik, ezzel hozzájárul a bántalmazás, elhanyagolás megelőzésének elmulasztásához, késedelmes elhárításához, vagy be nem avatkozásával a folyamatos károsodáshoz. Ebbe a körbe tartozik a gyermek tájékoztatásához és véleménynyilvánításhoz fűződő jogainak figyelmen kívül hagyása, vagy megtagadása, a szülőktől való indokolatlan elválasztás. - Kortársbántalmazás, zaklatás (mobbing, bullying, pszichoterror), iskolai, intézményi (kollégiumok, gyermekotthonok) erőszak A gyerekek közötti erőszakoskodás egy sajátos típusa az iskolai erőszak. A jelenség nem új keletű. Az iskolás gyerekek heccelődése, piszkálódása, a „csicskáztatás”, zsarolás, fizikai erőszak mindig is létezett (lásd pl.: Kosztolányi: Tréfa, Aranysárkány c. műveit). Dan Olweus és Eliot Aronson jelentős munkákban számolt be46 a jelenség vizsgálatáról.
46
Eliot Aronson: Columbine után- Az iskolai erőszak szociálpszichológiája; Ab Ovo 2009 Dan Olweus: Bullying at school: What we know and what we can do. Oxford, Blackwell Publishers;1993
46
A szakirodalomban Dan Olweus definíciója vált nemzetközileg elfogadottá. Olweus a következő definíciót fogalmazza meg: „zaklatásról akkor beszélhetünk, ha a következő három feltétel van jelen: - agresszív viselkedés, vagy szándékos sérelem okozása, - amelyet ismétlődően és hosszú időn keresztül követnek el - olyan interperszonális kapcsolatban, ahol a hatalmi egyensúly hiányzik.”47
IV.3. A bántalmazottak ellátásának biztonságalapú multiszektoriális megközelítése Az alábbi modell a különböző résztvevők együttműködését ábrázolja a bántalmazottak szükségleteinek figyelembevételével a megelőzésben és ellátásban.
47
Dan Olweus: Bullying at school: What we know and what we can do. Oxford, Blackwell Publishers;1993
47
IV.4.
Gyermekbántalmazás
A gyermekbántalmazás és elhanyagolás megelőzése, felismerése, kezelése és a szükséges intézkedések megtétele a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997.évi XXXI. törvényben került meghatározásra, amelyen belül a közoktatás szereplőinek, így a pedagógusnak, mint a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjának kiemelt szerepe van. A gyermekek helyzete, szerepe a történelem során nagyon változó volt, és a mai napig társadalmanként, kultúránként jelentősen eltérő az, hogy a gyermekek milyen jogokkal rendelkeznek, milyen védelemben részesülnek a társadalom részéről. Az európai országokban is sokáig a szülő tulajdonának tekintették őket, és a testi fenyítést természetesnek, a nevelés eszközének tekintették. Az első törvényi szabályozás a gyermekek védelméről a XIX. század végén Angliában született, majd a következő jelentős fejlemény 1989. november 20-án New Yorkban elfogadott a „Gyermekek Jogairól” szóló ENSZ Egyezmény, amely külön foglalkozik a gyermekek elleni erőszak kérdésével is. Az Egyezményt 2010-ig 194 ország ratifikálta (USA, és Szomália kivételével valamennyi ország). „Az Egyezményben részes államok megtesznek minden arra alkalmas, törvényhozási, közigazgatási, szociális és nevelési intézkedést, hogy megvédjék a gyermeket az erőszak, a támadás, a fizikai és lelki durvaság, az elhagyás, vagy az elhanyagolás, a rossz bánásmód, vagy kizsákmányolás- ideértve a nemi erőszakot is- bármilyen formájától”48. (19. cikk 1.) Fontos tudni, hogy az Egyezmény 28. cikke49 szerint az iskolai közegben is csak olyan módszerek alkalmazhatóak, amelyek nem sértik a gyermekek emberi méltóságát.(testi integritás, emberi méltóság). Hazánkban az ENSZ Egyezmény az 1991. évi LXIV. törvénnyel vált a magyar jogrend részévé. Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága a tagállamok számára 2011-ben ismét megfogalmazta a bántalmazás visszaszorításával kapcsolatos teendőket. A magyar jogalkotás több törvényben is szabályozza a gyermekbántalmazással, illetve elhanyagolással kapcsolatos teendőket. A Gyermekvédelmi Törvény (1997.XXXI.) 2005. január 1. hatállyal a világon 14.-ként mondja ki a testi fenyítés teljes tilalmát, mind a családokban, mind a közintézményekben. „A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással-fizikai, szexuális, vagy lelki erőszakkal-, az elhanyagolással és információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek, és más kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak.”
48 49
Egyezmény a gyermekek jogairól (Convention on the Rights of the Child, CRC), ENSZ. 1989. 19. cikk, 1. Egyezmény a gyermekek jogairól (Convention on the Rights of the Child, CRC), ENSZ. 1989. 28. cikk
48
A jelzési, jelentési kötelezettség elmulasztása is veszélyeztető, vagy bántalmazó, elhanyagoló magatartásnak minősül, illetve a foglalkozás körében elkövetett gondatlanságért vonható felelősségre az a szakember, aki mindennek nem tesz eleget.
IV.4.1 A Gyermekbántalmazás definíciója „ A gyermek bántalmazása és elhanyagolása magában foglalja a fizikai és/vagy érzelmi rossz bánásmód, a szexuális visszaélés, az elhanyagolás vagy hanyag bánásmód, a kereskedelmi vagy egyéb kizsákmányolás minden formáját, mely a gyermek egészségének, túlélésének, fejlődésének vagy méltóságának tényleges vagy potenciális sérelmét eredményezi egy olyan kapcsolat keretében, mely a felelősségen, bizalmon vagy hatalmon alapul”50. A gyermekbántalmazás a gyermek veszélyeztetettségének egyik megnyilvánulási formája, de a gyermek veszélyeztetettsége bántalmazás nélkül is megvalósulhat, így például a gyermek magatartása, a szülő egészségi állapota, anyagi körülménye, életvitele lehet veszélyeztető körülmény anélkül, hogy ez a gyermek bántalmazását is jelentené.
IV.4.2 A gyermekbántalmazás felosztása típusok szerint51 (1) veszélyeztetettség; (2) elhanyagolás; (3) fizikai erőszak; (4) lelki bántalmazás; (5) szexuális abúzus
IV.4.2.1
Veszélyeztetettség
Olyan magatartás, körülmény, vagy mulasztás következtében kialakult állapot, amely a gyermek testi, érzelmi, értelmi, vagy erkölcsi fejlődését gátolja, vagy akadályozza. {Gyermekvédelmi Törvény: gyermek veszélyeztetése, továbbá annak alapvető fizikai és/vagy pszichológiai szükségleteinek tartós elhanyagolása, és/vagy a gyermek bántalmazása.}
IV.4.2.2
Elhanyagolás
Elhanyagolást jelent, ha a szülő vagy a gondviselő rendszeresen elmulasztja a gyermek alapvető szükségleteinek kielégítését, védelmét, felügyeletét, amely súlyos ártalmat okoz, vagy ennek veszélyével fenyeget bármelyik területen: egészség, oktatás, érzelmi fejlődés, táplálkozás, lakhatás és biztonságos körülmények, amely veszélyt jelent, vagy nagy valószínűséggel jelenthet a gyermek egészségi állapotára, mentális, lelki és spirituális, erkölcsi és szociális fejlődésére. Figyelembe kell venni ennek megítélésekor, hogy milyen mértékben adottak a feltételek a család rendelkezésére
50
World Health Organization. Global consultation on violance and health (Violance Prevention Alliance). Violance: A public health priority. Geneva, WHO 1996, World report on violence and health (WRVH) 51 Németh Margit, Gyurkó Szilvia, Mózes Ernőné, Papp Krisztina: BÁN – Bántalmazottak részére nyújtott szolgáltatások /Szociális Szolgáltatások, Irányelvek, 2007 Budapest/
49
álló erőforrásai tekintetében. Minden olyan mulasztás vagy baj okozása, amely jelentősen árt a gyermek egészségének vagy lassítja, akadályozza szomatikus, mentális és érzelmi fejlődését. - Érzelmi elhanyagolást jelent az érzelmi biztonság, az állandóság, a szeretetkapcsolat hiánya, a gyermek érzelmi kötődésének durva mellőzése, elutasítása, a gyermek jelenlétében történő erőszakos, durva, támadó magatartás más családtaggal szemben. - Fizikai elhanyagolást jelent az alapvető fizikai szükségletek, higiénés feltételek hiánya, a felügyelet hiánya, a gyermek védelmének elmulasztása olyan esetekben, amikor veszélynek van kitéve. Ide sorolható az orvosi ellátás késleltetése, az orvosi utasítások be nem tartása, a védőoltások beadatásának indokolatlan elmulasztása, késleltetése. - Oktatási-, nevelési elhanyagolás, amely az iskolalátogatási kötelezettség elhanyagolását, vagy a rendelkezésre álló és javasolt speciális képzési, fejlesztési, egészségügyi szolgálatok igénybevételének elmulasztását jelenti.
IV.4.2.3
Fizikai bántalmazás
Az a szándékos cselekedet, vagy gondatlanság (így különösen az ütés, rúgás, lökés, rázás, mérgezés, égés, fulladás, közlekedési baleset, stb.), amely a gyerek fizikai sérüléséhez, halálához vezet, vagy vezethet. Ide sorolható a közlekedés során elkövetett gondatlan veszélyeztetés (gyermekülés hiánya, ittas vezetés, kivilágítatlan kerékpár stb.)
IV.4.2.4
Az érzelmi, lelki bántalmazás
Azt a rendszeres, hosszú időn át tartó érzelmi rossz bánásmódot jelenti, amely súlyos, és tartósan káros hatással van a gyermek érzelmi fejlődésére. Ez magában foglalhatja annak közvetítését a gyermek felé, hogy ő értéktelen, el nem fogadott, nem kívánt és nem szeretett. Jelenthet az életkornak, vagy a fejlettségnek nem megfelelő elvárások támasztását a gyermekkel szemben (pl. a szobatisztaság idő előtti erőltetése, a képességekhez nem igazodó iskolai követelmények). Ide tartozik a gyermekekben állandó félelemérzet, vagy szorongás keltése, megszégyenítés, állandó kritizálás, az érzelmi zsarolás, a gyermek kihasználása. Az érzelmi bántalmazás súlyos formája az olyan élethelyzet, amelyben a gyermek szem-és fültanúja mások bántalmazásának. Az érzelmi bántalmazás mindezen komponenseket magában foglalhatja, de egymagában is jelentkezhet.
IV.4.2.5
Szexuális bántalmazás
A gyermek, vagy fiatal bevonását, csábítását, vagy kényszerítését jelenti olyan szexuális aktivitásba, amelyet a gyermek nem képes megérteni, felfogni, amelyhez nem tudhatja az érdemi beleegyezését adni, vagy amelyre a gyerek koránál, fejlettségi állapotánál fogva nem érett, továbbá amelyet tilt az adott társadalom/közösség jog- és szokásrendje, illetve az adott környezetben elfogadott tabuk. A
50
szexuális visszaélés létrejöhet felnőtt és gyermek, vagy olyan korú gyermek és gyermek között, ahol a kapcsolat a kor és fejlettség okán, a kapcsolat felelősségén, bizalmon vagy hatalmi helyzeten alapszik, és a tevékenység e személy szükségleteinek kielégítését, vagy megelégedettségét szolgálja. Ez magában foglalhatja, de nem feltétlenül korlátozódik: - egy gyermek kényszerítése, vagy késztetése bármilyen törvénytelen szexuális aktivitásra, ide tartozik nem csak az aktusra kényszerítés, hanem a molesztáló, zaklató szexuális tartalmú tevékenység, a simogatás, magamutogatás stb. - a gyermek kizsákmányolása gyermek prostitúció, vagy más jogellenes szexuális aktivitás formájában, a gyermek felhasználása és kizsákmányolása pornográf anyagok, vagy előadások, megnyilvánulások formájában. A gyermekek ellen elkövetett szexuális abúzust zömében (70-80 %) családtagok (hozzátartozó, rokon), vagy a családdal közeli kapcsolatban állók (szomszéd, barát) követik el.
IV.4.3 A gyermekbántalmazás különleges esetei52 - Méhmagzatot károsító magatartás, amikor a várandós anya – az erről való felvilágosítás ellenére - életmódjával magzata egészségét veszélyezteti, - így elsősorban a terhesség alatti drog és alkoholfogyasztás, a mértéktelen dohányzás, a prostitúció tartozhat ide. A várandós bántalmazása, a nem gondozott, titkolt terhesség is árthat a méhmagzatnak. - Ebbe a csoportba sorolandó az újszülött megölése, amikor az anya (általában titkolt terhességet követően) közvetlenül a szülés után, illetve néhány órán belül az újszülött halálát okozza tevőlegesen, vagy magára hagyással (ennek hátterében nemritkán az anya súlyos pszichés zavara állhat), amely büntetőjogilag is külön elbírálás alá esik. - Különleges ellátást és kezelést igényel, ha gyermek bántalmaz gyermeket. Ezekben az esetekben egy gyermeket egy másik gyermek, vagy gyermekek csoportja a konfliktusok szokásos kezelésén túl - ismételten - fizikailag, lelkileg bántalmaz, vagy szexuálisan molesztál. A probléma kezelésénél igen fontos, hogy az áldozat és az elkövető egyaránt kapjon megfelelő segítséget.(lásd még kortárs erőszak, iskolai erőszak, közösségi krízisek) - Egyéb formák: hazugságra, lopásra, koldulásra, prostitúcióra, életkorának nem megfelelő munkára kényszerítés, vagy megtévesztéssel való rávétel. Új fogalomként jelent meg a szociális abúzus (social abuse), „szociális ellehetetlenítés” fogalma pl. nem barátkozhat, nem járhat szórakozni stb. a gyermek.
52
Gyermekbántalmazás és elhanyagolás - Módszertani ajánlás tervezet, OGYEI; Szerk.: Dr. Kovács Zsuzsanna, Dr. Scheiber Dóra, Dr. Herczog Mária
51
A szociális ellátórendszer működése és kapcsolatai más szektorokkal53
2. Család 1. Gyermek
3. A bántalmazást észlelő Intézmény, szervezet, személy
4. Gyermekjóléti Szolgálat
5. Hatóság
TÁRSADALOM
IV.4.4 A gyermek jogi helyzete IV.4.4.1
A gyermek jogi helyzete a társadalomban
A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással - fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal -, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak. A gyermek őt ért bántalmazás esetén segítségkéréssel fordulhat bármely intézményhez, szervezethez, vagy személyhez, akik gyermekekkel hivatásszerűen foglalkoznak. A gyermekeket erről a jogukról tájékoztatni kell a gyermekintézményekben.
53
Németh Margit, Gyurkó Szilvia, Mózes Ernőné, Papp Krisztina: BÁN – Bántalmazottak részére nyújtott szolgáltatások /Szociális Szolgáltatások, Irányelvek, 2007 Budapest/
52
A törvény célja a társadalmi szolidaritás és méltányosság elvei alapján a bűncselekményt elszenvedett és emiatt életminőségükben veszélybe került személyek társadalmi, erkölcsi és anyagi sérelmeinek enyhítése. IV.4.4.2
A gyermek jogi helyzete a családban
A Családjogi törvény alapján a kiskorú gyermek szülői felügyelet, vagy gyámság alatt áll. A szülői felügyeletet a kiskorú gyermek érdekeinek folyamatos szem előtt tartásával és annak megfelelően kell gyakorolni. A szülőknek biztosítaniuk kell, hogy az ítélőképessége birtokában az őt érintő döntések előkészítése során véleményt nyilváníthasson. A gyermek véleményét korára, érettségére figyelemmel tekintetbe kell venni A gyermek szüleinek, törvényes képviselőjének nemcsak joga, de feladata, kötelessége is a gyermeket ért bántalmazás és a bántalmazás körülményeinek megszüntetése, a további abúzusok megelőzése és a gyermek segítése a bántalmazás feldolgozásában, valamint minden olyan lehetséges ellátás, szolgáltatás igénybevétele, amely a gyermek állapotának segítését célozza és a kialakult helyzetet megszünteti. IV.4.4.3
Együttműködési kötelezettség
A Gyermekvédelmi törvény rögzíti a nem gyermekvédelmi alapfeladatot ellátó, de a gyermekvédelemhez kapcsolódó egyes szervek kötelező feladatát, jelzési és együttműködési kötelezettségét. A gyermekvédelemhez kívülről kapcsolódó egyes szervek számára a Gyermekvédelmi törvény 17.§a jelzési, együttműködési kötelezettséget állapít meg. Ennek a jelzőrendszernek kell felismernie és jeleznie, ha a gyermek bántalmazását, elhanyagolását vagy egyéb veszélyeztetettségét észleli.
Ezek a szervek, személyek: - az egészségügyi szolgáltatást nyújtók, így különösen a védőnői szolgálat, a háziorvos, a házi gyermekorvos, - a személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatók, így különösen a családsegítő szolgálat, a családsegítő központ, - a közoktatási intézmények, így különösen a nevelési-oktatási intézmény, a nevelési tanácsadó, - a rendőrség, - az ügyészség, - a bíróság, - a menekülteket befogadó állomás, a menekültek átmeneti szállása, - a társadalmi szervezetek, egyházak, alapítványok.
53
A jelzőrendszer tagjai kötelesek: a) jelzéssel élni a gyermek veszélyeztetettsége esetén a gyermekjóléti szolgálatnál, b) hatósági eljárást kezdeményezni a gyermek bántalmazása, illetve súlyos elhanyagolása vagy egyéb más, súlyos veszélyeztető ok fennállása, továbbá a gyermek önmaga által előidézett súlyos veszélyeztető magatartása esetén. Ezek a személyek, szolgáltatók, intézmények és hatóságok a gyermek családban történő nevelkedésének elősegítése, a veszélyeztetettség megelőzése és megszüntetése érdekében kötelesek egymással együttműködni, és egymást kölcsönösen tájékoztatni. Minden szakterületnek a saját kompetenciája szerint kell meghatároznia a feladatait. Jelzéssel élhet bárki, aki hivatalból, vagy magánszemélyként gyermekbántalmazást észlel, vagy annak gyanúját tapasztalja. A jelzési, jelentési kötelezettség elmulasztása maga is bántalmazó, elhanyagoló magatartást, de legalábbis foglalkozás körében elkövetett gondatlanságot jelent, mivel ez is veszélyezteti a gyermeket és neki további sérelmet okozhat. A jelzési, jelentési kötelezettség egyben lehetőséget is ad a szakembernek arra, hogy módja legyen megbeszélni az esetet más szakemberekkel és azokkal közös intézkedési, cselekvési tervet készítve a komplex megoldások felé haladjon. Ugyanakkor mindez az eljáró szakember számára a szakmai kontroll mellett biztonságot ad azáltal, hogy a felelősség megoszlik, a különböző kompetenciák összeadódnak, ily módon csökken a tévedés lehetősége is, amely a gyermek érdekét szolgálja, és a multidiszciplináris esetkezelést lehetővé teszi. Fontos hangsúlyozni, hogy a jelzési kötelezettség más oldalról visszajelzési kötelezettséget is jelent, ezért ahogy a gyermekjóléti szolgálat kérheti az egészségügyi szolgáltatók, közoktatási intézmények segítségét, úgy a gyermekjóléti szolgálatnak is tájékoztatást kell adnia tevékenységéről, megtett intézkedéseiről.
A pedagógusi jelzőrendszer szerepéről A pedagógus alapvető feladata a rábízott gyermekek, tanulók nevelése, tanítása. Ezzel összefüggésben kötelessége különösen, hogy közreműködjön a gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok ellátásában, a gyermek, tanuló fejlődését veszélyeztető körülmények megelőzésében, feltárásában, megszüntetésében. A nevelési-oktatási intézmények kötelezően közreműködnek a gyermekek, tanulók veszélyeztetettségének megelőzésében és megszüntetésében, ennek során együttműködnek a gyermekjóléti szolgálattal, illetve a gyermekvédelmi rendszerhez kapcsolódó feladatot ellátó más személyekkel, intézményekkel és hatóságokkal.
54
Ha a nevelési-oktatási intézmény a gyermekeket, tanulókat veszélyeztető okokat pedagógiai eszközökkel nem tudja megszüntetni, segítséget kér a gyermekjóléti szolgálattól. Az alábbi modell ismerteti a különböző résztvevők együttműködésének módját a bántalmazott gyermekek ellátásában.
A jelzőrendszer működése, multiszektoriális megközelítés a bántalmazott gyermekek szükségletalapú ellátásában
55
IV.5.
Gyermekekkel szembeni szexuális visszaélések
A szexuális bántalmazás a nemi élet szabadsága, a szexuális önrendelkezés, a testi integritáshoz és az emberi méltósághoz való alkotmányos alapjog, valamint a gyerekek zavartalan szexuális fejlődése ellen elkövetett súlyos erőszakcselekmény.54 Az elkövető tettének megvalósítása során testi és/vagy lelki erőszakot alkalmaz, a támadás fizikai és jelentős lelki traumát, hosszú távú zavarokat és sok szenvedést okoz. Az áldozatok jellemzően hallgatnak, és nem csak a hatóságnak nem jelentik azt, ami velük történt, de gyakran senki másnak sem beszélnek róla. Magukat hibáztatják, bűntudatot, szégyent éreznek. Félnek attól, hogy a külvilág őket okolja majd, és tartanak attól is, hogy ha „elárulják” azt, amit velük tettek, akkor – ahogyan az elkövető megfenyegette őket - a végén úgy sem hisznek majd nekik, mi több, az elkövető szörnyű bosszút áll rajtuk vagy szeretteiken. Pozíciójuk a felnőtt világban többszörösen kiszolgáltatott. Támogatás nélkül, traumatizált állapotban sokszor lehetőségük sincs arra, hogy segítségért forduljanak. Vannak, akik jogaikról, lehetőségeikről nem tudva, sokáig azt sem ismerik fel, hogy ami velük történik, az nem a gyerekek szokásos sorsa. A szexuális bántalmazások gyerekáldozatainak ellátására vonatkozó protokoll célja, hogy a segítő beavatkozás megfelelően, időben és magas szakmai színvonalon érvényesítse az áldozatok igényeit és szükségleteit, minimalizálja a trauma hatásait és elősegítse a gyógyulást. A segítés helyzetének speciális vonása ezekben az esetekben az, hogy a segítségre szoruló sérelmére súlyos bűncselekményt követtek el, és ezért gyakorta már megindult a büntetőeljárás is, vagy felmerül az eljárás megindításának (feljelentés) a szükségsége, illetve, a gyerekvédelmi törvényben meghatározott kötelezettség áll fenn. 55 Előbbi azzal jár, hogy a segítőnek az elkövető felelősségre vonását és a további szexuális erőszak megelőzését célzó hatósági eljárásban bizonyítékok biztosításával vagy szolgáltatásával közre kell működnie, vagy legalábbis minderre (is) tekintettel kell lennie munkája ellátása során, ami nem feltétlenül velejárója szokásos működésének. A gyermekvédelmi törvényben írt kötelezettségek pedig a segítő tevékenység fontos jellemvonásaként működő bizalom és titoktartás szabályának oldását jelentik a gyermekvédelmi szempontok biztosítása érdekében. Bármely gyerekbántalmazási ügyben a segítő beavatkozás elsődleges szempontja a gyerek védelme. Annak meghatározásában, hogy milyen eljárás segíti elő leginkább a gyerek 54
Az egyes bűncselekményeket a 2013. július 1-én hatályba lépett új Büntető törvénykönyv, a 2012. évi C. törvény XIX. fejezetének („A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények”) 196.§-a (Szexuális kényszerítés), 197.§-a (Szexuális erőszak), 198.§-a (Szexuális visszaélés), és 199.§-a (Vérfertőzés) tartalmazzák. 55
ld. a keretes szöveget a gyermekvédelmi törvény vonatkozó rendelkezéseiről (Melléklet/1)
56
védelmét a gyerek legfőbb érdekei az irányadóak. Minden esetet egyediként, az érintett gyerek véleményének és szempontjainak figyelembevételével kell kezelni és elbírálni. Alapvetésként leszögezhető, hogy
a gyerekek sérelmére elkövetett szexuális visszaélések megelőzése az egész társadalom közös felelőssége az oktatás a megelőzés lényeges eleme a hatékony cselekvés a társadalom valamennyi szegmensének teljes együttműködését és koordinációját igényli a segítő személyek számára megfelelő és folyamatos szakmai képzés és oktatás szükséges a gyermekvédelmi és a bűnüldözési hatóságoknak együtt kell működni ezekben az ügyekben, mind az azonnali cselekvések, mind az előre tervezett közös intervenciók területén a bűnismétlés kockázata a gyerekek sérelmére szexuális visszaélést elkövetők megfelelő kezelése hiányában magas marad speciális krízis és ellátó központok kialakítása és fenntartása szükséges az áldozatok és az elkövetéssel érintett (nem elkövető) hozzátartozók számára IV.5.1. A szexuális bántalmazás áldozatává vált gyerekek ellátásának általános kérdései
a.) Összehangolt megközelítés A társadalomnak, az adott közösségnek biztosítania kell, hogy jogaikban megsértett, bántalmazott tagjai - az áldozatok - társadalmi státuszuktól és egyéb körülményeiktől függetlenül a helyzetük, állapotuk rendezéséhez szükséges valamennyi támogatást, orvosi, lélektani, jogi és anyagi segítséget megkapjanak. Az áldozatok vizsgálatának, a probléma feltárásának és a szükséges ellátás meghatározásának koordinált és multidiszciplináris megközelítése teszi lehetővé az átfogó és minél hamarabb elérhető gondoskodást, a trauma hatásainak minimalizálását és a rendelkezésre álló erőforrások optimális felhasználását. Az áldozatok segítésének elsődleges célja egyértelműen az áldozat szükségleteinek minél szélesebb körű kielégítése, azonban a helyzet már említett sajátossága miatt sokszor egyéb, a hatósági eljárás miatt fölmerülő igényeknek is meg kell felelni. Az áldozatok koordinált, team jellegű, egészleges ellátásának az alábbiakat kell célul tűzni:
azonnali vizsgálat lehetősége támogatás, segítség, krízisintervenció biztosítása a bántalmazás történetének föltárása
57
a pszichés státus vizsgálata a vizsgálatok eredményeinek dokumentálása a fizikai sérülések vizsgálata és ellátása a potenciális bizonyítékok megfelelő begyűjtése, kezelése és megőrzése a nemi úton terjedő betegségekre és a terhességre vonatkozó megfelelő tájékoztatás, kezelés és/vagy beutalás biztosítása a szükséges egészségügyi és pszichés utánkövetés biztosítása
b.) Áldozatközpontú gondoskodás Az ellátás áldozat-centrikussága kiemelkedő jelentőségű a segítő tevékenység sikeressége szempontjából. A gondoskodás akkor áldozatközpontú, ha időben, megfelelő módon, kellő érzékenységgel és az áldozat méltóságának és személyiségének tiszteletben tartásával történik. Az áldozat-centrikus ellátást előmozdító elvek:
a szexuális bántalmazás áldozata számára - sürgősségi ellátást igénylő betegként elsőbbséget kell biztosítani biztosítani kell, hogy a történteket a szükséges és őt megillető diszkrécióval kezeljék valamennyi eljárás során a vizsgálati eljárást úgy kell alakítani, hogy figyelemmel legyen valamennyi áldozat egyéni szükségleteire és sajátos körülményeire amennyiben az áldozat kifejezetten meghatározott nemű segítő közreműködését kéri, azt az egész eljárás során a lehetőség szerint biztosítani kell valamennyi segítő beavatkozás, vizsgálat vagy eljárás megkezdése előtt el kell magyarázni az áldozatnak - számára érthető módon és „nyelven” -, hogy mi történik majd és miért meg kell tudni és tiszteletben kell tartani az áldozat prioritásait biztosítani kell, hogy az áldozat biztonságban legyen és segíteni, hogy abban is érezze magát
c.) A hozzájáruláshoz szükséges megfelelő tájékoztatás A bántalmazás természetéből, az ellátások sajátosságaiból, valamint a jogszabályok rendelkezéseiből adódóan szükség lehet az áldozat vagy törvényes képviselője hozzájárulására, beleegyezésére, illetve adott esetben a jogi előírások szerint bizonyos eljárások, eljárási cselekmények csak az ő kifejezett kérésükre indulhatnak el. Mielőtt ez megtörténik, biztosítani kell, hogy az áldozat, illetve a törvényes képviselő kellő tájékoztatást kapjon és tisztában legyen mindegyik eljárás során a belegyezés, hozzájárulás, vagy ezek elmaradása valamennyi hatásával, következményével. Az áldozatot érintő kérdésekben döntésre jogosult csak akkor kerül valódi döntési helyzetbe, ha
58
megkapja a döntéshez szükséges releváns tájékoztatást, és mindezt olyan módon, amely számára teljességgel érthető. d.)
Titoktartás
A bizalom valamennyi segítő kapcsolat központi eleme, de különösen fontos a szexuális bántalmazások súlyosan traumatizált áldozataival folytatott segítő munka során, és központi eleme a velük folytatott terápiás tevékenységnek. Számos áldozat ügyében már elindult a hatósági eljárás, mire a segítő rendszerrel kapcsolatba kerülnek, vagy a jelentkezésükkel egyidejűleg döntenek úgy, hogy feljelentést tesznek az ügyben. A hatósági eljárás lehetőséget biztosít a jogszolgáltatás, az állami védelemi rendszer „beindulására”, az áldozat védelmére, a bizonyítékok biztosítására és gyűjtésére, a gyanúsított felelősségre vonására, és sok esetben az eljárás megindítása megakadályozza a további elkövetések megvalósítását is. Ugyanakkor a szexuális bántalmazások egyik jellemzője a feljelentések alacsony aránya. Sok áldozat bekerül ugyan az ellátórendszerbe, kapcsolatba kerül valamilyen segítővel, de vagy nem képes döntést hozni arról, hogy akar-e feljelentést tenni, vagy kifejezetten az ellenkezőjét szeretné: hallgat, fél, nem akar feljelentést tenni – azt szeretné, ha a vele történteket a segítő ugyan olyan titokként kezelné, mint a terápiás helyzet egyéb „orvosi titkait”. Az áldozatnak szüksége van a segítségre, de a feljelentés irányába történő nyomásgyakorlás elrettentheti, „bezárhatja” őt, miként az is, ha nem biztos abban, hogy az általa megosztottakat a segítő titokként kezeli. A különböző hatósági eljárások során az áldozatot reálisan fenyegető un. másodlagos viktimizáció56, az eljárások humánusságának, szakszerűségének sajnálatos esetlegessége a segítőt is elbizonytalaníthatja abban, vajon jót tesz-e, ha igyekszik elérni a feljelentést. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a bár bizalom valóban fontos és elengedhetetlen eleme a munkának, valamint a titoktartást jogszabály is elrendeli (pl.: Egészségügyi törvény), ám ugyanakkor a gyerekek esetében a már említett, a gyermekvédelmi törvényben meghatározott jelzési, illetve hatósági eljárás kezdeményezési kötelezettség terheli a gyermekvédelmi rendszerhez kapcsolódó feladatot ellátó szerveket és személyeket. 57 A dilemma feloldását az jelentheti, ha a segítő munkájának megkezdésekor tisztázza az áldozattal és törvényes képviselőjével a titoktartás terjedelmét és határait, és egyértelművé teszi, hogy melyek azok az esetek, amikor jelzési kötelezettség terheli. Fontos az is, hogy a titoktartás „megszegése” kellő előkészítés és felkészítés után, az áldozat számára is megfelelő módon és időben történjen meg. A bántalmazást áldozata gyakran nem csak a traumától sérülnek, hanem az azt követő eljárásoktól, a hibás környezeti reakcióktól. Az áldozatok sérülései szempontjából megkülönböztethetjük az elsődleges és a másodlagos áldozattá válást, traumatizációt. Az elsődleges károsodás a szexuális bűncselekmény elkövetéséből ered, míg a másodlagos traumatizációt a szexuális bűncselekményre való informális, illetve formális reakciók hiánya vagy elhibázottsága váltja ki. Ez azt jelenti, hogy a cselekmény feltárása, illetve annak kivizsgálása során olyan eseményeknek és történéseknek lesz elszenvedője a gyermek, amik további lelki, fizikai sérülésekkel járnak. 57 ld. a keretes szöveget az orvosi titoktartásra vonatkozó törvényi szabályozásokról (Melléklet/2) 56
59
IV.5.2 Az ellátás működtetésével kapcsolatos kérdések a.) Az ellátást, vizsgálatot végző személyek Az áldozat-ellátás működésének központi tényezői az ellátásban résztvevő szakemberek. Kvalitásaik, kompetenciáik, elkötelezettségük az ellátás kritikus tényezői, függetlenül attól, melyik szakma képviselői is. Az elkötelezettség alapja annak értése, hogy a szexuális bántalmazás súlyos erőszakcselekmény, amely mélyreható akut és krónikus következményekkel jár az áldozat számára. Azzal is tisztában kell lenniük, hogy a korszerű szakismeret és a klinikai tapasztalat alakítja ki a munka ellátásához elengedhetetlen kompetenciát. Fontos, hogy rendelkezzenek a szexuális bántalmazás áldozataival való munkához szükséges speciális ismeretekkel, készségekkel, gyakorlati tapasztalattal és megközelítésük áldozat-központú legyen. Ez biztosítja, hogy elkötelezetten, magas szakmai minőségben és kompetens módon végezzék a gondoskodást, a vizsgálatot, a bizonyítékok begyűjtését, az eset dokumentálását, illetve a szakértői vélemény elkészítését és az esetleges tanúvallomást a hatósági eljárás során. A közösségnek biztosítani kell, hogy a szexuális bántalmazás áldozatainak ellátásában speciális képzettséggel és megfelelő gyakorlati tapasztalattal rendelkező szakemberek járjanak el. b.) Tárgyi körülmények - helyszín A kellően kompetens szakemberek közreműködésén túl megfelelő tárgyi körülmények, megfelelő helyszín is szükséges ahhoz, hogy korszerű, színvonalas, lege artis vizsgálat, koordináció és ellátás legyen elérhető az áldozatok számára. Szükséges, hogy a vizsgálat, ellátás helyszíne ésszerű, elérhető, megközelíthető távolságban legyen az ellátási területen élő áldozatok számára a sürgős ellátást igénylő fizikai sérülések vagy más akut orvosi problémák azonnali kezelése ott biztosított legyen az azonnali érzelmi és pszichológiai szükségletek kielégítésére alkalmas legyen az akut érkező áldozat megfelelően elhelyezhető legyen a szakszemélyzet érkezéséig megfelelően biztonságos, megnyugtató és kellő intimitást biztosító legyen az áldozat és kísérője számára, amíg várakozik, és ilyen elrendezést biztosítson a meghallgatás, vizsgálat során is a vizsgálat, meghallgatás az életkori sajátosságoknak megfelelően biztosítsa az áldozat nyugalmát, biztonságát és az ehhez szükséges optimális feltételeket
60
biztosítson lehetőséget az akut állapotban érkező áldozat tisztálkodására a vizsgálat befejezését követően c.) Tárgyi körülmények – felszerelések, berendezések A szakszerű áldozatsegítési, vizsgálati eljárásokhoz a megfelelő helyszínen rendelkezésre kell állni a szükséges felszereléseknek, berendezéseknek is. A vizsgáló szobát a gyerek igényeinek, megfelelő, őt megnyugtató módon kell berendezni. A vizsgálat, ellátás során rendelkezésre kell állni a gyerekek vizsgálatához, terápiájához szükséges eszközöknek (játékok, anatómiailag korrekt babák, más terápiás és diagnosztikai eszközök, stb.), a kellő információt biztosító írásbeli tájékoztató anyagoknak, az orvosi vizsgálat eszközeinek, illetve a dokumentáláshoz szükséges eszközöknek és programoknak is. d.) A vizsgálat, ellátás folyamata Szükséges, hogy a vizsgálatot, ellátást végző helyek saját, a speciális tevékenységükhöz illeszkedő eljárási protokollt alakítsanak ki, amelyben meghatározzák az adott hely által végzett eljárás algoritmusát és az eljárási folyamat egyes elemeinek protokollját. Meg kell határozni egyebek között az
elsődleges kapcsolatfelvétel jellemzőit a befogadás és diagnosztika sajátosságait a dokumentálás szabályait az adatfelvétel, interjúkészítés módszereit a vizsgálat és a bizonyítékgyűjtés, rögzítés menetét, szabályait stb.
IV.6.
Szexuális erőszak IV.6.1 Hatások, következmények
A szexuális erőszak áldozata jellemzően súlyos traumát él át, az elháríthatatlan, sokszor az életet is fenyegető támadás a sérülékeny intim szférában éri; az erőszak a testébe hatol. A poszttraumás klinikai kép speciális jellemzőit először Burgess és Holmstron írta le58 önálló entitásként, Rape Trauma Syndrome, Megerőszakolási Trauma Tünetegyüttes néven. A RTS lényegében a PTSD speciális változata, fő jellemzőit a szerzők a következő pszichológiai, viselkedéses és fiziológiai hatásokban jelölték meg:
58
BURGESS, A. W.- HOLMSTROM, L. L. (1974)
61
IV.6.1.1
Fiziológiai hatások
Testi panaszok; a problémák közül általában ezek oldódnak meg a leghamarabb, napokkal vagy hetekkel a támadást követően. Széles skálájú, nem specifikus tünetek tartoznak ide, amelyekkel gyakorta fordulnak a körzeti orvoshoz..59 Ilyenek:
a) Alvás problémák – álmatlanság, felriadás, rémálom. A rémálmokat – különösen a korai napokban – az élénk és ijesztő képek (gyakorta az erőszak képei) jellemzik. b) Étkezési problémák, gyomor-bél rendellenességek – nyelési nehézségek, hányinger, étvágytalanság, súlyvesztés (súlyosabb esetekben anorexia). c) Menstruációs zavarok d) Általános nem-specifikus panaszok – gyengeség, szédülés, bágyadtság, rossz közérzet, vizelési nehézségek vagy fájdalmak, fokozott izom tenzió. IV.6.1.2
Pszichológiai hatások
a) Depresszió és sírás
Utóbbi gyakorta a szomorúság szubjektív érzete nélküli is megjelenik. A legkisebb provokáció is zokogást válthat ki, az áldozat éjjel arra ébredhet, hogy sír. e) Generalizált szorongás Legenyhébb formájában az áldozat csupán fokozott sérülékenység érzésről és nyugtalanságról számol be, súlyosabb esetben a szorongás fóbiákban manifesztálódik. f) Fóbiák60 A megjelenő fóbia az erőszakkal kapcsolatos: az áldozat bárkitől vagy bármitől félhet, aki/ami az erőszakra emlékezteti, és ezért elkerüli ezeket a személyeket, helyeket, 59
Ez azért is fontos, mert a szexuális bűncselekmények körében kiemelkedően magas a látencia, az áldozatok jellemzően hallgatnak arról, ami velük történt. Megfelelő ismeretek és attitűd esetén a szomatikus problémák miatt megkeresett orvos lehet az első olyan személy, akit az áldozat a bizalmába fogad, és aki így az első segítő lehet. 60
A fóbia szorongásos állapot: irreális félelem, indokolatlan viszolygás, pánikig fokozódó rettegés valamely tárgytól, lénytől, helytől, helyzettől. A személy annak ellenére nem tud szabadulni félelmétől, hogy felismeri annak racionálisan indokolatlan voltát.
62
helyzeteket. Valószínűleg az agorafóbia 61 a leggyakoribb, leghosszabban tartó és legbénítóbb. Ehhez járulhat, hogy az áldozat nem csak az otthonából történő kimozdulástól fél, de képtelen arra is, hogy egyedül maradjon a lakásban. Félelem alakulhat ki azokkal a férfiakkal szemben, akik az elkövetőre emlékeztetik, súlyosabb esetekben pedig bármely férfival szemben, aminek következtében képtelenné válik intim kapcsolat kialakítására, szexuális élet folytatására is. g) Visszaemlékezések, újraélések Ezek különösen az erőszakot követő első hetekben jelenhetnek meg. Bizonyos zajok, hangok, szagok vagy helyzetek az erőszak képzeteit aktiválják, hirtelen, és megint csak az áldozat számára kontrollálhatatlan módon. A flashback szerű betörés váratlan, élénk, akaratlan felidéződése a traumatikus élmény emlékeinek, ami olyan intenzív és vivid is lehet, hogy az áldozat nem tudja bizonyossággal eldönteni, valóban egy múltbeli esemény hirtelen felbukkanó emlékéről, vagy egy jelen időben zajló, „real time” eseményről van szó. A nyugtalanító újraélések megzavarják a koncentrációt, és a legegyszerűbb feladatok véghezvitelét is ellehetetleníthetik. h) Csökkent vagy megszűnt szexuális vágy és/vagy örömképesség A szexusban bekövetkező zavar – figyelemmel a bűncselekmény jellegére - érthető, és gyakran leírt, ennek ellenére nem szükségszerű. Alternatív módon az áldozat - a vigasztalás, az enyhítés egy formájaként - éppen hogy több fizikai kontaktust kereshet, hogy ezzel ellensúlyozza az erőszak következtében kialakuló kényszeres tisztátalanság és visszataszítóság érzéseket. i) Apátia és irritabilitás
IV.6.1.3
Viselkedéses változások
a) Elkerülő viselkedés - az erőszakkal kapcsolatos ingerektől való szorongásos félelem következtében ezek kerülése (pl. agorafóbia, ld.: fenn) b) Visszahúzódás, bezárkózás – kapcsolatok kerülése, telefon kikapcsolása, elköltözés, stb.
61
Eredeti jelentésben a nagy térségtől való irreális félelem (agora=picatér); ide tartozik minden kontrollálatlannak érzett külső megjelenéstől, mozgástól való félelem (otthonról egyedül elmenni, egyedül közlekedni, sorban állni, tömegben lenni, stb.), amelyek erősségük esetén jelentősen beszűkítik az életteret.
63
c) Képtelenség intim, bizalmas kapcsolatok kialakítására/fenntartásra A bizalomra való képesség sérülése súlyosabb azokban az esetekben, amikor az áldozat az elkövetőt már korábban is ismerte, pl. barátja, ismerőse volt. Ilyenkor megbízott valakiben, aki elárulta, ezért úgy érzi, többé nem bízhat meg sem másokban, sem a saját megítélésében. d) Megváltozott szexuális aktivitás e) Az autonómia elvesztése A legtöbb áldozat megnövekedett függőségről számol be, mind az érzelmi támogatás, mind a fizikai segítés vonatkozásában. Igénylik, hogy elkísérjék őket, amikor elmennek otthonról, hogy maradjanak a társaságukban, ne hagyják őket egyedül, hogy segítsenek a bevásárlásban és a mindennapi háztartási munkákban, stb. f) Alkohol és drog abúzus. Az áldozat megpróbál megküzdeni a nyomasztó szorongásokkal, ezért fordul a szorongáscsökkentő hatású tudatmódosító szerekhez, amelyektől azután függővé válik. A megerőszakolt (vagy egyéb módon súlyosan bántalmazott) áldozat viselkedésének megértéséhez és megfelelő segítéséhez a vázolt hatások mellett még néhány jellegzetességről szólni kell. Ilyen mindenek előtt a tehetetlenség és kontrollvesztés megrázó élménye és ennek következményei. A legtöbb áldozat az erőszak alatt megélt totális tehetetlenség és kontrollvesztés érzéséről számol be. A kontrollvesztés a mentális és a testi funkciókra egyaránt kiterjedhet. Sokan paralizált állapotot élnek meg – személytelen, bénult tárgyai a velük történő eseményeknek, képtelenek küzdeni, sikítani vagy elrohanni. Vannak, akik a testműködésük fölötti ellenőrzésüket is elvesztik: egyszer csak azt észlelik, hogy hánynak, vizelnek vagy megindult a menstruációjuk. Az erőszak súlyos regresszív állapotot, a kiszolgáltatott és tehetetlen „kisgyerek” újraélését, a jelen fölötti kontroll elvesztésének és a jövő kilátástalanságának érzetét hozza létre. Ebben a pillanatban az áldozat számára a helyzetben jelenlévő egyetlen személy, aki megmentheti, a „felnőtt”, akire számíthat paradox módon az elkövető maga, aki így rendkívüli hatalmat nyer, mintegy „megváltóvá” válik. Ezért nem meglepő, hogy a megpróbáltatások után kiszabaduló áldozat uralkodó érzése gyakorta nem a düh és a bosszúvágy, hanem a megnyugvás, és esetenként egyfajta hálaérzet az iránt a személy iránt, aki megkímélte az életét, és „csak” megerőszakolta. Ezek az érzések az erőszak után is hosszú ideig perzisztálhatnak és jelentős konfliktusokat okozhatnak.62 62
1973-ban Stockholmban két fegyveres bankrabló öt és fél napig tartott fogva négy túszul ejtett alkalmazottat. Az
64
Harag és bűntudat. A legtöbb megerőszakolt nő kevés nyílt haragot mutat az előkövetővel szemben. A harag, amit az erőszak alatt az élet megőrzése érdekében el kellett fojtani, később sem jelenik meg, ehelyett az áldozat azt befelé, önmaga ellen fordítja. Az erőszak túlélőinél gyakoriak az erőszakhoz vezető eseményekkel, az erőszak alatt tanúsított magatartással vagy éppen a tehetetlen inaktivitással, valamint az erőszak kiváltotta érzésekkel kapcsolatos súlyos önvádlások és bűntudatérzések. A legtöbb esetben ezek inadekvát önmarcangolások: az áldozat viselkedése és érzései ugyanis nincsenek okozati kapcsolatban a támadással. A befelé fordított, bezárt harag következménye lehet az öngyilkossági kísérlet, vagy a már említett önpusztítás – a drog abúzus, vagy a fokozott alkoholfogyasztás. Meg kell jegyezni, hogy az a társadalmi reakció, amely az áldozatot – nyíltan vagy kimondatlanul - hibásnak, felelősnek tekinti a történtekért, tovább növeli az agresszív impulzusok elfojtásaként megjelenő bűntudatot és szégyent, és megnehezíti a krízis megfelelő átdolgozását. Nem ritka a „nem véletlenül történt, ami történt” attitűd – vagyis az a feltételezés, hogy az áldozat oka vagy közrehatója volt az őt ért erőszaknak. Például kihívó magatartásával vagy öltözködésével váltotta ki a támadást, vagy (feltehetőleg vagy esetlegesen tudattalan) vágyai akadályozták a megfelelőbb megítélésben és viselkedésben, vagy, hogy jobban kezelhette volna, vagy kellett volna kezelni a helyzetet, stb. A bűntudatot tovább növeli, hogy a mindennapi gondolkodásban a hangsúly az erőszakos szexuális támadás szexuális aspektusára kerül, nem pedig az erőszakra. Az a közkeletű bölcsesség, amely azt tanácsolja a nőnek, aki nem tudja elkerülni az erőszakot, hogy „lazítson és élvezze azt”, jól tükrözi ezt a hibás értelmezést. Az áldozat azt éli meg, hogy az elkövető gyűlöletének arctalan tárgya, hogy elszemélytelenített, dehumanizált lénnyé tették, majd azt tapasztalja, hogy környezete egy szexuális történés résztvevőjeként kezeli. A szexualitást körülölelő tabuk, mítoszok, előítéletek, szorongások és elfojtások miatt pedig összezártság során a túszok fogvatatóikat megkedvelték, és a kiszabadulás után gyűjtést rendeztek jogi védelmük költségeire. Egy volt túsz később el is jegyezte magát az egyik bűnözővel. Azóta ezt a jelenséget (az áldozatok vonzalmát az őket terrorizálók iránti) Stockholm-szindrómának is nevezik. „A Stockholm-tünetegyüttes nemcsak túszokban alakulhat ki, hanem például szektatagokban, rendszeresen megvert feleségekben és testileg vagy lelkileg bántalmazott gyermekekben is. A vonzalom akkor alakul ki, ha az áldozat komolyan fenyegetve érzi magát, ha nem tud elmenekülni, ha valójában senki mással, hanem csak a bántalmazójával van kapcsolata … A lélektani magyarázat szerint a Stockholm-szindróma a védekezés egyik formája. Az áldozat jól tudja, hogy sorsa fogvatatójának a kezében van, ezért megpróbálja elérni, hogy az illető elégedett legyen vele, mert így talán több esélye van a túlélésre. Ehhez azonban bele kell élnie magát a rajta uralkodó személy helyzetébe. Ha a terror sokáig tart, akkor az áldozat annyira átveheti támadójának a nézőpontját, hogy már nehezére esik elszakadnia tőle. … Így az áldozatok hajlamosak rá, hogy kisebbítsék támadójuk erőszakosságát, egyszersmind eltúlozzák annak kedves voltát, megpróbálják a szerencsétlen embert, az ’áldozatot’ látni benne, sőt arra is képesek, hogy önmagukat hibáztassák az elszenvedett bántalmazásért.”. (Mannhardt András, http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/2001/0102/lelek/lelek.html) A lélektani mechanizmus - az agresszorral való azonosulásnak nevezett pszichés védekező, elhárító művelet – egyébként már régóta jól ismert volt a pszichoanalízis irodalmában. Érdekes, hogy éppen a szexuális erőszakkal kapcsolatban írta le már 1932-ben Ferenczi Sándor híres tanulmányában, a gyerek áldozatok szexuális abúzus esetében mutatott tipikus - és talán egyetlen lehetséges - lélektani védekezéseként, az erőszak miatt fellépő és egyébként kezelhetetlen szorongás megoldására FERENCZI S. (1932/1997) – 107-108. old. - . A szexuális trauma okozta óriási szorongást és belső konfliktust az éretlen személyiség úgy tudja kezelni, kivédeni, hogy magába építi a támadó bizonyos jellemzőit, azonossá teszi magát a támadóval, ami a szorongást aktuálisan kezelhetővé teszi - és ez a védekező mechanizmus célja -, de folyamatában személyiségtorzuláshoz vezet. Magát az elhárító mechanizmust azután Anna Freud írta le részletesen 1936-os könyvében ("Az én és az elhárító mechanizmusok").
65
egy szexuális történés akaratlan résztvevője is gyanússá, tisztátalanná válhat. A környezeti reakció így erősíti, szilárdítja meg a primer belső késztetést. A korai leírások még úgy vélték, hogy az erőszakot követő azonnali zavarok normál esetben várhatóan három-négy hónap alatt konszolidálódhatnak. Ma már ez a becslés meglehetősen és túlzottan optimistának tűnik, számos áldozatnál ugyanis súlyosabb és tartós reakciók jelentkeznek, amelyek nyilvánvalóan képtelenné teszik az élet újraszervezésére. Úgy tűnik, az ilyen esetekben az erőszak egy törékeny egyensúlyt rombol szét, amely mindaddig valahogy fenntartható volt, a történtek után azonban az áldozat már nem képes azt egyedül helyreállítani.63 A szexuális erőszak súlyát, jelentőségét az áldozat életében már az első nagy amerikai vizsgálatnál64 elemezték: utánkövetéses vizsgálatban nézték meg, hogyan értékeli évek múlva az áldozat a vele történteket. Az esemény után 5-6 évvel vizsgált áldozatok 40 %-a az erőszakot élete legmegrázóbb élményének minősítette, 10-es osztályzattal értékelve azt egy 1-től 10-ig terjedő skálán. A következő gyakoriság a 8-9-es értékelés volt, és az áldozatok 30 %-a válaszolt így. Ők úgy érezték, az erőszak megrázóbb volt, mint egy családi tragédia, egy szülő halála, egy öngyilkosság a családban, valamely egyéb viktimizáció, egy halálos autóbaleset vagy egy gyerek állami gondozásba vétele. Az áldozatok 11 %-a adott 6os vagy 7-es, 12-%-a 5-ös, és 7%-a 1-től 4-ig terjedő minősítést.
IV.6.2 A következmények mértékét befolyásoló tényezők
A bántalmazás következményeit, az egyes hatások súlyosságát, mértékét, időbeni lefolyását számos körülmény befolyásolja. - Fontos szerepet játszik a gyermek életkora az abúzus idején. Minél fiatalabb a gyermek, minél fejletlenebbek értelmi funkciói és lelki védekező mechanizmusai, annál sérülékenyebb, a visszaélés hatása annál súlyosabban károsító lehet. - A visszaélés által okozott sérülések mértéke függ a visszaélés tartósságától is: a hosszabb ideig tartó visszaélés fokozza a gyermekáldozat kiszolgáltatottság, illetve tehetetlenségérzését. - Az abúzus súlyossága is meghatározó fontosságú: minél súlyosabb, kiterjedtebb a bántalmazás, annál károsabbak a következmények. 63
Az ebbe a csoportba tartozó áldozatokat egyes vizsgálatok szerint korábbi pszichés problémák, korábbi viktimizáció, a pszichiátriai megbetegedések magas aránya és az alkohol vagy drog abúzus jellemzik. MEZEY, G. (1988) 66-73. old. Ez persze nem jelenti azt, hogy ilyen „anamnézis” hiányában ne lehetne az erőszaknak súlyos és sokáig elhúzódó következménye. 64 BURGESS, A. – HOLMSTROM, L.L. : i m.
66
- A gyermekek szellemi-értelmi fejlettsége és egészségi állapota is nagymértékben meghatározza a szexuális abúzus által okozott sérülések mértékét. Azoknak a gyermekeknek, akiknek pszichés fejlődése a visszaélés előtt kiegyensúlyozott volt, nagyobb az esélye a károsító hatások kivédésére, illetve feldolgozására. - A szexuális abúzus tényleges hatását az elkövetőhöz fűződő viszony is jelentősen befolyásolja. Minél közelebbi kapcsolatban áll az áldozat a felnőtt elkövetővel, annál nagyobb traumát okoz a visszaélés. Családon belüli elkövetés esetén a gyermek megoldhatatlannak tűnő ellentmondásokkal, ambivalenciákkal szembesül. Azt éli meg, hogy akiről azt hitte, hogy szereti őt - és akit a gyermek is szeret - veszélyes is egyben. Idegen elkövető esetében a „rossz" a családon kívül áll, így a család biztonságot, védelmet jelent a gyermek számára. - Végül a környezet akciói és reakciói, amikor a bántalmazás kiderül, jelentősen befolyásolhatja a traumával való megküzdés képességét.
IV.7.
Módszertani kérdések
Van-e, lehet-e az áldozatsegítésnek módszertana? Talán az eddig elmondottakból is kiderült, hogy nehéz az áldozatsegítés módszertanáról, mint az áldozatok segítése során alkalmazandó különös eljárások, metódusok összességéről beszélni. Eltérő bűncselekmények különböző sérelmeket okoznak, azonos cselekmények áldozatai eltérő módon sérülnek, illetve kezelik a következményeket, mint ahogyan a sérelmek orvoslásával kapcsolatos igényeik is különbözőek lehetnek. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az áldozatokat segítők eltérő pozíciókat töltenek be, a hatóságok tagjaitól a szociális és egészségügyi szféra alkalmazottain keresztül a civil szervezetek tagjaiig, így az általuk alkalmazható/alkalmazandó „módszerek” (csak úgy, mint ezek feltételei és lehetőségei) is különböznek.65 Ezzel együtt vannak általánosan megfogalmazható elvek és ismeretek. Minden áldozatnak igénye lehet, és joga van a segítségre. A legtöbb figyelmet nyilván a krízisállapotban lévő sértettek igénylik, de a sérelem súlyossága és a konkrét áldozat „segítség-szükséglete” nem feltétlenül jár együtt. A krízis intervenció protokolljainak és 65
Felmerülhet, hogy kik is tartoznak pontosan az áldozatsegítők fogalmában. Álljon itt erről egy rövidebb kiemelés egy hosszú meghatározásból: „Az áldozatsegítők (victim assistance providers) különböző helyeken fizetett alkalmazottként vagy díjazás nélkül dolgozó személyek, akiknek az a feladatuk, hogy a bűncselekmény áldozatainak mentális, fizikai, pénzügyi, szociális, érzelmi, és spirituális szükségleteire reagáljanak. Munkájuk számos terület elméletéthez, módszertanához és etikájához kapcsolódik, ilyen többek között a büntető igazságszolgáltatás, a közegészségügy, a szociális munka, a pszichológia, a teológia, a női tudományok (women’s studies), a szociológia, a biológia és az egészségtudomány, a jog, stb. Az áldozatsegítők a bűncselekmények közvetlen és közvetett áldozatit egyaránt szolgálják intervenciós, kockázatcsökkentő és prevenciós tevékenységükkel. A szóba jövő bűncselekmények a személy és vagyonelleni bűncselekményektől a terrorizmuson keresztül a háborús bűncselekményekig terjednek.” DeHART, D.D. (2003) 25-26 old.
67
technikáinak vagy a különböző meghallgatási stratégiáknak és módszereknek a részletes ismertetése nyilvánvalóan meghaladja ennek az anyagnak a célját és terjedelmi lehetőségeit is, a krízishelyzetben figyelembe veendő legfontosabb elvekről azonban mindenképpen említést kell tenni. Az első kérdés, amit tisztázni kell, mindig az áldozat fizikai biztonsága. Amíg nem egyértelmű, hogy az áldozat biztonságban van, vagyis nem fenyegeti már fizikai veszély és nincs szüksége sürgős orvosi ellátásra sem, minden egyéb vizsgálódást félre kell tenni. Ez nem azonnal és nem mindig nyilvánvaló. A sokkos állapotban lévő sértett ugyanis nem feltétlenül van tudatában az elszenvedett sérüléseinek vagy az őt még mindig fenyegető veszélynek, ezért nem lehet kizárólag az ő megítélésére támaszkodni. Másfelől persze a biztonságnak nem csak az objektív, hanem a szubjektív értékelésére is figyelmet kell fordítani, vagyis hasonló módon fontos annak tisztázása, hogy az áldozat biztonságban érzi-e magát. Az áldozat fenyegetve érezheti magát, ha
látja vagy hallja, amikor a rendőrség az elkövetőt kihallgatja, meghallgatására a támadás helyszínén kerül sor, nem biztosítanak időt számára, hogy szakadt vagy elveszett ruhái helyett mást vegyen fel, ha éhes, fázik, vagy egyébként kényelmetlenül érzi magát, az elkövető szabadon van és azzal fenyegetődzött, hogy visszatér, ismeri az elkövetőt, megfenyegették a családtagjait, barátait vagy a tanúkat. 66
Bármelyik említett körülmény a biztonságérzet hiányát keltheti még akkor is, ha a rendőrök jelen vannak. Triviálisnak tűnik, mégis gyakran sérelmet szenved az az alapvető elv, hogy az áldozat meghallgatásához biztonságos és zavartalan körülményeket kel biztosítani, nem lehet meghallgatni egy olyan szobában, ahol egyszerre többen is dolgoznak, különböző események zajlanak, vagy ki-be járkálnak. Már a meghallgatása elején törekedni kell megnyugtatására, az együttérzés biztosítására, annak érzékeltetésére, hogy a segítő az ő pártján áll, „vele van”, hogy ami történt, az nem az ő hibája, és hogy most már biztonságban van. A krízishelyzetben lévő áldozat különös körültekintést, „kezelést” igényel. Ahhoz, hogy biztonságba érezze magát, arra van szüksége, hogy ne csupán használják az eljárás szükséges és elengedhetetlen szereplőjeként, hanem figyelemmel legyenek érzéseire, igényeire, állapotára, és ennek megfelelően gondoskodjanak róla.
66
HANDBOOK ON JUSTICE FOR VICTIMS (1999) 21. old.
68
Általában, és minden áldozat esetében fontos, hogy elmondhassa a maga tempójában és módján a „történetét”, hogy azt érezze, érdemben meghallgatásra talál. A krízisállapotban lévő áldozatnak azonban különösen és mindenképpen lehetőséget kell biztosítani arra, hogy „ventiláljon”, vagyis szavakba öntse, elmondja, kifejezze, ami vele történt, és amit mindezek során megélt. Sok áldozat újra és újra elmondja a bűncselekményt, és amit annak során átélt. Erre azért van szükség, mert az ismételt elmondások repetitív folyamata során tudja a trauma puzzle-jének széttöredezett emlékdarabjait szervezett egésszé, értelmezhető eseménnyé összerakni, ami így már integrálható élettörténetébe. Az első emlékek összefüggéstelenek vagy beszűkültek lehetnek, egyes érzékelésekre vagy eseményekre fókuszálódhatnak (az elkövető fenyegető hangja, a kést tartó kéz, a sikertelen menekülési kísérlet, stb.). Az idő előrehaladtával azonban egyre több emlék bukkan föl; a töredékek illeszkednek, a történet alakul, változik. Jól látható, hogy mindez a különböző segítői pozíciókban eltérő előjellel minősül és különböző módon kezelhető. A szociális munkás vagy a krízisintervenciót végző pszichológus számára a ventilláció, a történet kibontakozása, módosulása természetes, „normális” folyamat, a trauma-feldolgozás érthető és szükséges processzusa. Ugyanakkor a nyomozó, a rendőr vagy az ügyész szempontjából – különösen, ha nincs tisztában azzal, mi zajlik éppen az áldozatban – az időnként össze nem illő vagy ellentmondó beszámolókat eredményező rekonstrukciós folyamat kezelhetetlen: veszélyezteti a nyomozás, a vádemelés eredményességét, és megkérdőjelezi a „sértett tanú” szavahihetőségét. A ventiláló, a történet részleteiben bizonytalan, azokat változtatgató sértett nem jó eszköze a bizonyításnak, mi több, könnyen gyanússá is válhat a törvény emberei számára. A krízis állapotban lévő áldozat nem csak attól retteghet, ami megtörtént vele, ha nem az is különös és ijesztő lehet számára, amit érez, ahogyan reagál a vele történtekre, amilyennek látja, megéli magát a saját reakciói alapján. Fontos, hogy a segítő megnyugtassa, ezek az érzések (harag, düh, félelem, szorongás, bűntudat, szégyen, szomorúság, stb.) nem az „őrület” jelei; normális, általános és gyakori emberi reakciók arra, ami vele történt. A segítőnek azonban tudnia kell azt is, hogy a szerencsétlenségre adott válasz-mintázatnak része lehet az ön- és/vagy közveszélyes magatartás is, és vannak, akik így reagálnak a megélt eseményekre. Ezért ha öngyilkossági vagy másokat fenyegető gondolatok vagy magatartások jelei bukkannak fel, ezeket nem szabad figyelmen kívül hagyni, és komolyan kell venni. A súlyos bűncselekmény áldozata a bűncselekmény alatt tehetetlenségét éli meg, azt, hogy nem ura többé a vele történteknek. Az érzés, hogy elveszítette az ellenőrzést élete eseményei felett, a káosz és a kontrolvesztés gyakran a bűncselekmény után is nyomasztóan fennmarad. A kontroll érzés visszaszerzése többek között azt jelenti, hogy a valóság ismét átláthatóvá és bejósolhatóvá válik, vagyis az áldozat tudja, mi történik és mi vár rá. Az arra vonatkozó konkrét és gyakorlati információ, hogy mi történt és mi fog
69
történni vele, mikor, hol, miért és hogyan, jelentősen elősegítheti ezt a folyamatot. Fontos tehát, hogy ne csak a segítő legyen tisztában mindezekkel, hanem az áldozat is megfelelő felvilágosítást kapjon. A legfontosabb praktikus információ a gyakorlati, a pénzügyi, az orvosi vagy a pszichés segítség lehetőségeire, az áldozat jogaira, a büntetőeljárás várható menetére, eseményeire és nehézségeire vonatkozik. Nyilván elengedhetetlen, hogy tájékoztatást kapjon az eljárás őt érintő, fontos jogi aspektusairól. (Így például arról, hogy az eljárás csak az ő indítványára indulhat meg, hogy azt később nem vonhatja vissza, hogy lehetőség van alternatív, a helyreállító igazságszolgáltatás körébe tartozó megoldásokra, hogy ezeknek mi a lényege, jelentősége, hogy a kár milyen módon térülhet meg, stb.).Fontos még a figyelmét felhívni a történtek lehetséges rövid és hosszú távú érzelmi következményeire is, és arra, hogyan tudja mindezeket kezelni, illetve hol és hogyan tud ehhez segítséget kapni. A rövid távú stressz-reakciókra, a hosszú távú érzelmi következményekre, a megküzdési stratégiákra, a segítő-szervezetek elérhetőségére vonatkozó információ megadható szóban is, de szerencsésebb erről egy rövid és közérthető írásbeli anyagot, szórólapot is adni az áldozatnak, amit magával vihet, később is megnézhet. Mindez természetesen a praktikus ismeretekre is érvényes, hiszen az áldozat sokszor olyan állapotban van, hogy nem képes befogadni a beszélgetés során szóban elhangzottakat, vagy egyszerűen elfelejti azt. Az áldozatsegítés során nem szabad szem elől téveszteni a prevenciós vonatkozásokat sem. A vizsgálatok és felmérések ugyanis egybehangzóan azt jelzik, hogy aki bűncselekmény áldozatává vált, a jövőben nagyobb eséllyel lesz újabb, azonos vagy más típusú bűncselekmény áldozata, mint aki még nem volt sértett.67 Gyakran a bűncselekmény egyik legjelentősebb pszichológiai hatása az, hogy az áldozat nem érzi többé biztonságban magát, sérülékenyebb és sérthetőbb lesz. Az ismételt áldozattá válás megelőzése nem csak a bűnözés volumenét csökkenti, de az áldozat lelki felépülését is elősegíti. Az áldozatsegítés feladata ezért kettős: a jelen bűncselekmény következményeinek feldolgozásához és enyhítéséhez nyújtott támogatáson túl törekedni kell az újabb áldozattá válás megelőzésére is. Erre mind a vagyon elleni, mind az erőszakos személy elleni bűncselekmények körében van lehetőség, felvilágosítás, technikai segítségnyújtás, illetve megfelelő módszerek bevezetése, alkalmazása révén. 67
A Brit Bűnügyi Felmérés (BCS) szerint az áldozatok fele „visszaeső”, és az ő sérelmükre követték el az összes bűncselekmény 81%-át. A megkérdezettek 5%-a ötször vagy annál többször volt áldozat, és a sérelmükre követték el a bűncselekmények 43%-át.. A lakások, ahová egyszer betörtek, négyszer nagyobb valószínűséggel lesznek újabb betörés célpontjai. Kanadában a rablások, testi sértések és szexuális erőszakok áldozatai jelentősen, 9-20-szor nagyobb valószínűséggel válnak ismét ezeknek a bűncselekményeknek a sértettjeivé, és ugyancsak valószínűbb az egyéb kriminális viktimizációjuk, mint azoknak, akik nem voltak még áldozatok. Hollandiában az erőszakos bűncselekmények áldozatainak 43%-a egy éven belül két vagy ennél több alkalommal vált áldozattá, és ezek az áldozatok voltak az összes erőszakos bűncselekmény 77%-ának a sértettei. Az Egyesült Királyságban a családon belüli erőszak áldozatainak 90-95%-a „visszaeső” áldozat, és az esetek 30%-ában 6 vagy több bántalmazást szenvedtek el egy év alatt. Ugyancsak az Egyesült Királyságban az általános iskolai tanulók 16%-át hetente, 17%-át naponta ismételtek bántalmazzák az iskolában a többiek. - HANDBOOK ON JUSTICE FOR VICTIMS (1999) 51. old. -
70
Az áldozatsegítés megfelelő készségeket meglétét illetve kialakítását feltételezi, és speciális intervenciós stratégiák, kommunikációs eszközök alkalmazását igényli. Általában is fontos (lenne), de segítő pozícióban különösen az, hogy a másikhoz (ebben az esetben az áldozathoz) való viszonyulást ne az értékelő, megítélő attitűd jellemezze. Az áldozatnak (különösen annak, akit súlyosan megaláztak, megszégyenítettek a bűncselekmény során) arra van szüksége, hogy respektálják, hogy – legalábbis áldozati pozíciójában – feltétel nélkül elfogadják, nem pedig arra, hogy a segítő a saját erkölcsi, etikai, praktikus vagy bármilyen egyéb szempontjából értékelje, megítélje viselkedését, személyiségét, magatartását. Az áldozattal való foglalkozás a segítő aktív figyelmét igényli, amit, mindenek előtt, a valódi, őszinte érdeklődés, a fölösleges megjegyzések vagy félbeszakítások hiánya, a szemkontaktus fenntartása, és a megfelelő metakommunikáció, test beszéd alkalmazása jellemez. A segítő az áldozatsegítés helyzetében nem csak ott van, hanem jelen kell lennie, ami együtt érző, empatikus részvételt jelent.68 Az empátia révén lehetséges a másik érzéseinek, élményeinek, indulatainak és szükségleteinek a megismerése. (Előfeltétele persze az érdeklődő figyelem és odafordulás.) Az empatikus segítő érzékeli a másik állapotát, és arra reagál. Az empátia az elérhetőséget és nyitottságot, a törődést és gondoskodást, és a megélt turbulens érzelmek megértését közvetíti a traumatizált áldozat számára. A trauma központi kérdése a bizalom. Ez rendül meg, veszik el, és ennek a helyreállítása, visszaszerzése a segítési folyamat egyik centrális feladata. 69 A bizalom kétirányú: egyrészt a segítőnek bíznia kell az áldozatban, másfelől pedig törekednie kell arra, hogy elősegítse az áldozat sérült bizalmának gyógyulását. Ehhez persze elengedhetetlen, hogy a segítő őszinte és megbízható legyen a kapcsolatban (is). A bizalom felépüléséhez hozzájárul, hogy az áldozat a segítő kapcsolatban védettnek érezheti magát és az általa elmondottakat is. A segítőnek az áldozattól nyert információt értelemszerűen bizalmasan kell kezelni, illetve, figyelmeztetni kell az áldozatot, hogy ha valamilyen, az áldozat által nem publikusnak szánt közlést nem tarthat titokban. A kontrollvesztett, viszonyait és a világot kaotikusnak megélő áldozat számára fontos, hogy a segítő kapcsolat támaszt, gondoskodást is nyújtson számára. Ez az aktuális gyakorlati feladatok megoldásában való közreműködés mellett, a jövőbeni feladatok megoldásához nyújtott támogatást, a célkitűzések, a végiggondolás segítését, az alternatív lehetőségek felajánlását is magába foglalja. A segítőnek éreznie, tudnia kell, hogy a kontroll
68
Az empátia beleérzés, beleélés, a másik ember szempontjának, állapotának érzelmi azonosulás útján történő felfogása és megértése, a másik helyzetébe, szerepébe való belehelyezkedés. 69 „A világban való lét biztonságának érzését az első gondozónkkal kialakított kapcsolatban tanuljuk meg. Ez a bizalom az élettel együtt keletkezik és teljes életciklusa alatt táplálja és életben tartja az embert. Ez a bizalom, hívhatjuk reménynek és hitnek is, az emberi környezettel kialakított biztos kötődésekben jelenik meg. Ha ez a kötődés megrendül, a traumatizált ember elveszíti alapvető énérzetét.” HERMAN, J (2003)
71
visszaszerzését meddig szolgálja az aktív gondoskodás és mikortól kell inkább már az önálló cselekvésre ösztönözni. Ahhoz, hogy a segítő magatartása adekvát legyen, az áldozat nem lehet számára „ismeretlen”, vagyis az áldozat megismerése (bizonyos alapvető ismeretek megszerzése) elengedhetetlen. Éppen így fontos és elengedhetetlen azonban minden segítő számára az is, hogy megfelelő önismerettel rendelkezzék, vagyis tisztába legyen saját adottságaival, késztetéseivel, érzelmeivel, hangulatával, viszonyulásaival, stb. Az általános módszereken és eszközökön túl egyes áldozati kategóriák esetében további, speciális elvek és stratégiák ismerete és alkalmazása szükséges. Fokozott sérülékenysége és az életkori sajátosságokból adódó eltérések miatt külön ki kell térni ezek közül is a gyerek áldozatra. A gyerek áldozatnak is elsősorban nyugalomra és biztonságra van szüksége, vagyis mindenek előtt meg kell nyugtatni, és biztosítania kell a támogatásról. A segítő ezt elsősorban azzal érheti el, amit mond és tesz, illetve, ahogyan mondja és teszi mindezt. A segítőnek nyugodtnak és biztonságot nyújtónak kell lennie, kerülnie kell a szélsőséges érzelmeket és reakciókat, vagy az elkövető fenyegetését. Biztosítani kell a gyereket, hogy védve van a további támadásoktól, és természetesen gondoskodni kell arról, hogy az ehhez szükséges intézkedéseket meg is tegyék. A gyerekek verbális kommunikációja (persze az életkor függvényében változó mértékben) a felnőttekénél szegényesebb, egyszerűbb, amit a traumatizált állapot és a számára idegen helyzet, amiben a meghallgatás történik, még tovább ronthat. A segítőnek törekedni kell arra, hogy elősegítse, hogy a gyerek beszélni tudjon. A gyerekkel folytatott munka során olyan szavakat, kifejezéseket kell használni, amit a gyerek ért, amelyek életkorának megfelelőek. A gyerek kommunikációját facilitálhatja, ha babákat, bábokat használnak, vagy ha rajzoltatják. Amikor a gyerek beszél, figyelmesen kell hallgatni, nyugodtan kérdezni, és kerülni kell a hosszas kikérdezéseket, vallatásokat, az indulatos, hitetlenkedő kijelentéseket. A segítő bátoríthatja a gyereket, jelezheti, hogy szeretne többet tudni, de ne mondja el helyette a történteket, "ne adja a szájába a szavakat", mint ahogyan a gyerekekkel folytatott munka során fokozottan kell figyelni arra is, hogy a segítő ne tegyen fel rávezető kérdéseket. A traumatizált gyerek esetében gondoskodni kell arról, hogy megfelelő szakemberhez juthasson, akitől további szakszerű segítséget kaphat. A gyerek áldozat segítésében fontos szerepe van a családnak, a környezetnek. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy amikor a gyerekkel történik valami, akkor a családra, a szülőkre is nagy teher nehezedik. A felnőttnek, a szülőnek is szüksége lehet segítségre, valakire, akivel megoszthatja érzéseit, akire támaszkodhat, vagy szakemberre, aki segít a történtek feldolgozásában.
72
MELLÉKLET 1.
A Gyermekvédelmi törvény (1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról) 17.§-a meghatározza a törvényben szabályozott gyermekvédelmi rendszerhez kapcsolódó feladatot ellátó szerveket, személyeket. Ezek: a) az egészségügyi szolgáltatást nyújtók, így különösen a védőnői szolgálat, a háziorvos, a házi gyermekorvos, b) a személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatók, így különösen a családsegítő szolgálat, a családsegítő központ, c) a köznevelési intézmények, d) a rendőrség, e) az ügyészség, f) a bíróság, g) a pártfogó felügyelői szolgálat, h) az áldozatsegítés és a kárenyhítés feladatait ellátó szervezetek, i) a menekülteket befogadó állomás, a menekültek átmeneti szállása, j) az egyesületek, az alapítványok és az egyházi jogi személyek, k a munkaügyi hatóság. Ez a jelzőrendszernek, amelynek fel kell ismernie és jeleznie, ha gyermek bántalmazását, elhanyagolását vagy egyéb veszélyeztetettségét észleli. A törvény 17.§ (2) bekezdése jelzési, együttműködési kötelezettséget állapít meg ezen intézmények és személyek számára. A jelzőrendszer tagjai kötelesek a) jelzéssel élni a gyermek veszélyeztetettsége esetén a gyermekjóléti szolgálatnál, b) hatósági eljárást kezdeményezni a gyermek bántalmazása, illetve súlyos elhanyagolása vagy egyéb más, súlyos veszélyeztető ok fennállása, továbbá a gyermek önmaga által előidézett súlyos veszélyeztető magatartása esetén. A törvény értelmében ezek a személyek, szolgáltatók, intézmények és hatóságok a gyermek családban történő nevelkedésének elősegítése, a veszélyeztetettség megelőzése és megszüntetése érdekében kötelesek egymással együttműködni, és egymást kölcsönösen tájékoztatni.
73
2. Az orvosi titoktartás az egészségügyi személyes adatok kezelésének szabályaira vonatkozó előírás. Az egészségügyi tevékenység speciális jellegéből adódó jogokat és kötelezettségeket összefoglaló alapvető jogszabály az Egészségügyi törvény (1997. évi CLIV. Törvény az egészségügyről) erről is rendelkezik. Az egészségügyi törvény részben a betegek jogai között határozza meg az orvosi titoktartáshoz való jogot, kimondva, hogy „A beteg jogosult arra, hogy az egészségügyi ellátásában részt vevő személyek az ellátása során tudomásukra jutott egészségügyi és személyes adatait (a továbbiakban: orvosi titok) csak az arra jogosulttal közöljék, és azokat bizalmasan kezeljék.” (25§ /1/ bek.). Ugyanezt, vagyis a titoktartást ennek megfelelően a „másik oldalon” az egészségügyi dolgozók kötelezettségei között szabályozza: „138. § (1) Az egészségügyi dolgozót, valamint az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló más személyt minden, a beteg egészségi állapotával kapcsolatos, valamint az egészségügyi szolgáltatás nyújtása során tudomására jutott adat és egyéb tény vonatkozásában, időbeli korlátozás nélkül titoktartási kötelezettség terhel, függetlenül attól, hogy az adatokat közvetlenül a betegtől, vizsgálata vagy gyógykezelése során, illetve közvetetten az egészségügyi dokumentációból vagy bármely más módon ismerte meg. (2) A titoktartási kötelezettség nem vonatkozik arra az esetre, ha ez alól a beteg felmentést adott, vagy jogszabály az adat szolgáltatásának kötelezettségét írja elő.” A főszabály tehát az orvost és valamennyi egészségügyi dolgozót (továbbá az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló más személyt, tehát mindenkit, aki a beteg személyes egészségügyi adatainak birtokába jut az intézményvezetőtől akár a portásig) minden időbeli korlátozás nélkül terhelő titoktartási kötelezettség. A titoktartási kötelezettség alóli kivételként az egészségügyi törvény - a beteg engedélyét (az általa adott felmentést), valamint - a jogszabály által előírt adatszolgáltatási kötelezettséget említi. Az adatok kezelését alapvetően az adatvédelmi törvény szabályozza, amely egészségügyi adatokat az általánosnál szigorúbb védelmet élvező, az un. különleges adatok közé sorolja. Az egészségügyi személyes adatok kezeléséről külön jogszabály, speciális törvény rendelkezik (1997. évi XLVII. törvény az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről). Ez az orvosi titoktartást adatvédelemi kérdésként kezeli, és azt az alapelvet rögzíti, hogy az egészségügyi ellátásban keletkező összes adat a beteg tulajdona, felettük ő rendelkezik. Kivételt – összhangban az egészségügyi törvénnyel – azok az esetek jelentenek, amikor az adatszolgáltatást a törvény - akár a beteg tiltása ellenére is kötelezővé teszi. A törvény 23.§-a és 23/A.§-a részletesen rendelkezik az adatátadásról,
74
vagyis azokról az esetekről, amikor megkeresésre az orvos köteles betekintést engedni az egészségügyi adatokba, illetve átadni azokat. Bizonyos esetekben az orvost megkeresés nélkül is terheli tájékoztatási kötelezettség. A törvény 24.§-a értelmében: 1) Az érintett első ízben történő orvosi ellátásakor, ha az érintett 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett és a sérülés feltehetően bűncselekmény következménye, a kezelőorvos a rendőrségnek haladéktalanul bejelenti az érintett személyazonosító adatait. (3) A kiskorú érintett első ízben történő egészségügyi ellátásakor - a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 17. §-ára is tekintettel - az ellátást végző egészségügyi szolgáltató ezzel megbízott orvosa köteles az egészségügyi szolgáltató telephelye szerint illetékes gyermekjóléti szolgálatot haladéktalanul értesíteni, ha a) feltételezhető, hogy a gyermek sérülése vagy betegsége bántalmazás, illetve elhanyagolás következménye, b) a gyermek egészségügyi ellátása során bántalmazására, elhanyagolására utaló körülményekről szerez tudomást. (4) Az (1)-(3) bekezdés szerinti adattovábbításhoz az érintett, illetve az adattal kapcsolatosan egyébként rendelkezésre jogosult beleegyezése nem szükséges. Vagyis a főszabály, a titoktartási kötelezettség alól a beteg felmentésén túl az jelent kivételt, ha a beteg első vizsgálatát végző kezelő olyan 8 napon túl gyógyuló sérülést tapasztal, amely feltehetően bűncselekmény következménye (pl. lőtt seb), illetve, ha gyermekről van szó, és a gyermekvédelmi törvényben megállapított eset áll fent, vagyis a gyermek sérülése feltehetően bántalmazás vagy elhanyagolás következménye.
75
3. Javaslat a gyermekkel való munka során alkalmazott elsődleges szempontrendszerre
4.
Tennivalók a gyermek személyes segítségkérése esetén
•
A gyermek megnyugtatása, bizalmának megnyerése, tájékoztatása mindarról, ami történi fog vele.
•
Információk összegyűjtése, az események feltárása.
•
A területileg illetékes gyermekjóléti szolgálat értesítése.
•
Ambuláns lap készíttetése gyermekorvossal vagy háziorvossal, amennyiben az indokolt.(pl. külsérelmi nyomok esetén)
76
•
A rendőrség értesítése, amennyiben az indokolt.
•
Szükség esetén azonnali intézkedés (a gyermek kiemelése).
Esetmegbeszélés, esetkonferencia: Az esetkonferencián a bántalmazott gyermek részvétele a másodlagos viktimizáció (áldozattá válás) elkerülése érdekében, különös körültekintést igényel. Ugyanakkor fontos, hogy a gyermek számára lehetőséget adjunk véleménye és szükségletei kifejezésére. A gyermek részvétele a megbeszélésen az eset feltárásának fázisában nem ajánlott, de bevonása és meghallgatása a sorsát érintő konkrét lépések megfogalmazásába életkorának megfelelő módon szükséges.
5. Javaslat a bántalmazás áldozatává vált gyermekkel való interjúkészítéshez 1. Annak érdekében, hogy ne zavarjuk össze a gyermeket: használjunk olyan szavakat, kifejezéseket, amiket biztosan megért; ha a gyermek furcsa, oda nem illő kifejezést használ, próbáljuk meg kideríteni, hogy mire gondolhatott; rövid kérdéseket tegyünk fel, amelyek nem túl összetettek, egyszerűen megfogalmazottak. 2. Annak érdekében, hogy ne félemlítsük meg a gyermeket: folyamatosan tartsuk a szemkontaktust a gyermekkel. Lehetőleg ne asztal mögött üljünk, amikor beszélgetünk (kisgyereknél ülhetünk a földön is). Mondjuk el a gyermeknek, hogy miért beszélgetünk vele, miért érdekelnek minket a történtek, és azt is, hogy az a célunk, hogy segítsünk neki. Mondjuk el a gyermeknek, hogy a szülei miért nincsenek most vele (ha van rá lehetőség, és a gyermek igényli, akkor a szülei legyenek jelen). Mivel nehéz egy idegennel beszélnie, biztosítsunk lehetőséget arra, hogy olyan felnőttek legyenek jelen az interjú alkalmával, akiket a gyermek ismer, bizalmába fogadott. Mondjuk el neki, hogy mi fog még történni az eljárásban (de ne túl részletesen). Ha szexuális bántalmazás miatt készül az interjú, a kérdező legyen azonos nemű a gyermekkel; a lehető legkevesebb számú interjút készítse el lehetőleg egy (állandó) kérdező. 3. Annak érdekében, hogy a gyermek megbízzon bennünk: ne beszéljünk vele leereszkedően; válaszoljunk barátságosan és türelmesen azokra a kérdésekre, amiket a gyermek feltesz; ha valamire nem tudjuk a választ, mondjuk meg, de azt is tegyük hozzá, hogy megpróbáljuk kideríteni; ne hazudjunk vagy torzítsunk. 4. Annak érdekében, hogy a gyermek ne váljon vádlóvá: ne bátorítsuk arra, hogy a szüleivel ellentétes oldalra helyezkedjen; ne sugalljuk neki, hogy azt gondoljuk a szülei rosszak, veszélyesek, felelőtlenek, vagy hanyagok stb.; jelezzük, hogy az egész családnak segíteni akarunk abban, hogy megoldják a problémáikat. 5. Annak érdekében, hogy a gyermeknek ne legyen bűntudata: erősítsük meg abban, hogy ami történt, az nem az ő hibája, nem ő felelős a bántalmazásért, elhanyagolásért vagy a nyomozással feltárt események következményeiért.
77
IRODALOM BALIKÓ M. (1990.) : Tele(pszicho)fon; Animula, BUDA B. – szerk. - (1971..): A pszichoanalízis és modern irányzatai; Gondolat Könyvkiadó, BUDA B. (2001): A pszichoterápia alapkérdései Támasz Alapítvány,. BURGESS, A. – HOLMSTROM, L.L. (1974): Rape: Victims of Crisis Robert J. Brady Co. CAPLAN, G. (1964.) : Principles of preventive psychiatry Basic Book New York, CHILD MENTHAL HEALTH AND CHILD ABUSE (1996) – Konferencia; Budapest,. CSISZÉR N. (2007): Előadás a krízisállapotokról „Van segítség!”, Áldozatsegítő modellprogram, Eszter Alapítvány, Göd DeHART, D.D. (2003): National Victim Assistance Standards Consortium: Standards for Victim Assistance Programs and Providers Columbia, SC, Center for Child and Family Studies, University of South Carolina. http://www.sc.edu/ccfs/victimstandards.pdf DSM-IV Text Revision(2000) Animula Egyesület, ERIKSON, ERIK H. (1968.) : Identity: youth and crisis W.W. Norton, New York,. FERENCZI S. (1932/1997): Nyelvzavar a felnőttek és a gyermekek között. A gyengédség és a szenvedély nyelve. In: Ferenczi S.: Technikai Írások Animula, Bp., 102-112 old. (Az eredeti megjelenés ideje: 1932) HAJDUSKA M. (2008.): Krízislélektan ELTE Eötvös kiadó, HANDBOOK ON JUSTICE FOR VICTIMS. On the use and application of the Declaration of Basic Principles of Justice for Victims of Crime and Abuse of Power UN ODCCCP CICP, NY, 1999 http://www.uncjin.org/Standards/9857854.pdf HERMAN, J. L. (1992): Trauma and Recovery. Basic Books (Magyarul: Trauma és gyógyulás. Az erőszak hatása a családon belüli bántalmazástól a politikai terrorig, Háttér Kiadó,2003) Menekültek, hazatérők és belső menekültek elleni szexuális és nemi alapú erőszak UNCHR, 2003.
78
MEZEY, G. (1988): Reactions to rape: effects, counselling and the role of health professionals. In: MAGUIRE, M. – POINTING, J.: Victims of crime: a new deal? Open University Press, 1988. 66-73. old. NÉMETH M. (2007).: Tanácsadás szexuálisan bántalmazott kliensek körében Szakdolgozat; ELTE PPTK, NÉMETH MARGITTAL készített interjúk: A gyermekekkel szembeni szexuális visszaélésekről, Család – Gyermek – Ifjúság könyvek, 2002. RINGEL, E. (1974.) : A preszuicidális szindróma tünettana In: Andorka-Buda-Cseh-Szombati (szerk.): A deviáns viselkedés szociológiája, VIRÁG GY. (2009): Az áldozatsegítés módszertana In: Borbíró A. – Kiss A. – Velez E. – Garami L. (szerk.): A kriminálpolitika és a társadalmi bűnmegelőzés kézikönyve II., 105-122. old.
79
