Kopoltyúhálós és hidroakusztikus halállomány vizsgálatok alkalmazása és eredményeik megfeleltethetősége sekély tavi környezetben

Kopoltyúhálós és hidroakusztikus halállomány vizsgálatok alkalmazása és eredményeik megfeleltethetősége sekély tavi környezetben Doktori (PhD) értekezés tézisei

György Ágnes Irma Témavezetők: Dr. Tátrai István† Tudományos főmunkatárs, a biológiai tudomány kandidátusa MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet Prof. Dr. Padisák Judit Intézetigazgató egyetemi tanár, az MTA doktora Pannon Egyetem, Környezettudományi Intézet, Limnológia Intézeti Tanszék

Pannon Egyetem Kémiai és Környezettudományi Doktori Iskola Veszprém 2013

1. Bevezetés Az utóbbi két évszázad során felszíni vizeinket fokozott emberi terhelés érte. Az ipari, mezőgazdasági és lakossági szennyezésnek köszönhetően különféle káros folyamatok zajlottak, zajlanak, amelyek következtében vizeink jelentős részének állapota romlott. Az Európai Unió ezért célul tűzte ki tagállamai számára, hogy 2015 végéig, ahol ez lehetséges, jó állapotba kell hozni a felszíni és felszín alatti vizeket. A végrehajtáshoz jogszabályt hoztak létre, a Víz Keretirányelvet (VKI), amely szabályozás 2000-ben lépett hatályba. A szakmai intézkedések megtervezéséhez azonban elengedhetetlen felmérni az egyes víztestek jelenlegi állapotát, valamint meghatározni az elérni kívánt célállapotot. A halak kitűnő indikátorszervezetek, ebből kifolyólag ideálisak a vizes élőhelyek és azok állapotának minősítésére (2000/60/EK). Ezenfelül, a halállományban bekövetkező változások, ideértve a célzott beavatkozásokat is, jelentős hatással vannak a vizek anyagforgalmára, vízminőségére és végső soron ökológiai állapotukra. A halpopulációk halászati hasznosíthatóságának kiemelt jelentősége van, mára azonban már az is rendkívül fontossá vált, hogy szem előtt tartsuk a hasznosítás fenntarthatóságát, az ökológiai kölcsönhatásokat, és így az ökoszisztéma egészének stabilitását. Mindezen törekvések fokozott igényt támasztottak az egyre pontosabb és részletesebb halállomány-becslő módszerek kidolgozására. Gyors fejlődésnek indultak mind a halászeszközökkel végzett mintavételi eljárások, mind a halállomány beavatkozás-mentes felmérését biztosító, költség és munkaerő szempontjából is hatékony műszeres vizsgálati módszerek. A Balaton halállománya több szempontból is kiemelt helyen áll. A halászat sok száz éven át fontos szerepet játszott a környező települések életében. A közelmúltban az élőhely átalakításoknak, az idegen fajok betelepítésének, az emberi hatásra bekövetkezett trofitás változásoknak és az intenzív halászatnak és horgászatnak köszönhetően, a tó halfaunája jelentős minőségi (fajszám csökkenés) és mennyiségi (biomassza) változásokon ment keresztül (Bíró, 2002; Specziár, 2010). Mára a halászatot a rekreációs- és sporthorgászat váltotta fel. Ezzel az állomány-összetétellel szemben támasztott elvárások is átalakultak, illetve változtak a halállomány kezelésének prioritásai. Bár a Balaton az egyik legalaposabban kutatott tavak egyike Európában, ennek ellenére halállományáról nem állnak rendelkezésre standardizált módszereken alapuló, hosszú távú, reprezentatív adatsorok. Mindössze az utóbbi 15 évben végeztek standard módszerekkel felméréseket az MTA Limnológiai Intézetének kutatói (Specziár et al., 1996, 1997, 2000, 2007; Specziár, 2001, 2010). Az általuk rendszeresen alkalmazott két standardizált módszer a kopoltyúhálós halászat és kéziszákos parti elektromos halászat. E módszerek elsősorban a halállomány összetételében és mennyiségében mutatkozó markánsabb tendenciák kimutatására alkalmasak, a területegységre vetített állománynagyság nem becsülhető velük. Ennek ellenére a VKI monitoring során az európai tavakban jelenleg e két módszer alapján értékelik a halközösségeket (Európai Standard; CEN, 2005). 2. Problémafelvetés Az EU Víz Keretirányelvéhez kapcsolódó szabványokhoz igazodva, állóvizeink halállományát és annak változásait döntően kopoltyúhálós halászatok és végleges szabvánnyal még nem bíró hidroakusztikus mérések segítségével igyekszünk megismerni (CEN, 2005, 2009). E két módszer működési elve alapvetően eltérő. A kopoltyúháló az aktív,

az adott területen mozgásban lévő halakat ejti zsákmányul méret szelektíven és így a halállomány faj- és méretszerinti összetételére, illetve relatív mennyiségére vonatkozóan szolgáltat, sajnos bizonytalan pontosságú becslést (Linløkken & Haugen, 2006; Prchalová et al., 2011), míg a hidroakusztikus mérésekkel a halállomány tényleges sűrűsége és méreteloszlása becsülhető viszonylag jó pontossággal, de faji szintű felbontás nélkül (Simmonds & MacLennan, 2005). A felszíni állóvizekben jelenleg leggyakrabban alkalmazott kopoltyúhálós mintavételi módszertan során, a mintavételi erőfeszítés általában nem arányosan oszlik meg az adott víztestet jellemző élőhelyek között (ld. CEN, 2005). Tavakban, különösen sekély tavakban (<10 m) a kopoltyúhálós erőfeszítéseket a legváltozatosabb bentikus halállományokra összpontosítják, miközben a felszín közelében élő halak alulkutatottak. Hasonlóan, a hidroakusztikus vizsgálatok is elsősorban a bentikus és nyíltvízi halközösségekre koncentrálnak, és főként a technikai korlátoknak (minimális mérési távolság, közeghatárok) köszönhetően aránylag kevés figyelmet fordítanak a vízfelszín közelében és a part menti sekély vízben élő halakra. Néhány, a közelmúltban született tanulmány azonban már hangsúlyozza a nem bentikus halak fontosságát az édesvízi ökoszisztéma-folyamatok vizsgálata során mind mély (Kubečka & Wittingerova, 1998; Emmrich et al., 2010), mind sekély tavakban és tározókban (Olin & Malinen, 2003; Specziár et al., 2009). Annak ellenére, hogy a Balaton nagyon sekély (átlag mélysége 3,2 m), halállományának eloszlása a vízoszlopban a fajok előfordulását tekintve függőlegesen jellegzetes átmenetet mutat, azonban a biomassza ezt nem követi és az a teljes vízoszlopban, meglepőmódon, közel egyenletes (Specziár et al., 2009). A kopoltyúhálós vizsgálatokból kiderült, hogy a Balaton nyíltvízi halbiomasszájának körülbelül egyharmadát a felszíni életmódú szélhajtó küsz (Alburnus alburnus L.) adja (Specziár & Takács, 2007; Specziár, 2010). Ezért fontosnak találtuk megvizsgálni, hogy van-e információveszteség, ha kizárólag az EN14757:2005 Európai Standardnak (CEN, 2005) megfelelő hálókat alkalmazzuk a balatoni halállomány tanulmányozására. Emellett alapvetőnek tartottuk, hogy az eddigieknél pontosabb képet kapjunk az állományok mennyiségi viszonyairól, megteremtve a szükséges beavatkozások tudományos alapjait. Abból indultunk ki, hogy a halállományok és környezetük, valamint az állomány kihasználása közötti kapcsolatok megismerése a halászat-horgászat irányítói számára olyan eszközrendszert ad, amely alkalmas lehet a környezetbarát (ökológiai) halgazdálkodásra. Úgy gondoltuk, hogy a két módszer, a Balatonon 15 éve rendszeresen alkalmazott kopoltyúhálós halászat és az új, korszerű hidroakusztikus állománymérések sikeres összekalibrálása vezethet el minket oda, hogy állóvizeink halállományát az eddigieknél sokkal pontosabban, mindemellett könnyebben, olcsóbban és jóval kisebb környezeti beavatkozással határozhassuk meg. 3. Célkitűzések Kutatásaink során tanulmányoztuk az EU VKI által javasolt EN14757:2005 standard kopoltyúhálós mintavételi módszertan alkalmasságát a Balaton, illetve általában a hasonló mérsékelt övi termelékeny tavak halállományainak reprezentatív jellemzésére, valamint a hidroakusztikus mérések és a kopoltyúhálós fogási adatok kapcsolatát és egymásnak való megfeleltethetőségét. Az értekezés az alábbi kutatási feladatokra koncentrál: 1. A halközösségek fajösszetételének, testhossz-gyakoriság eloszlásának, egyedszámának és biomasszájának meghatározása a Balaton nyíltvizében, tekintettel az évszakos, éves és medencék közötti különbségekre;

2. Az Európai Standard (CEN, 2005) kopoltyúhálós mintavétel reprezentativitásának vizsgálata, különösképpen a felsőbb vízrétegek halállományainak mellőzéséből adódó információ veszteség jelentőségének értékelése a Balaton nyíltvízében; 3. A kopoltyúhálós CPUE és a hidroakusztikus állománysűrűség értékek közötti kapcsolat feltárása, figyelembe véve a fontosabb biotikus és abiotikus környezeti tényezőket; emellett a kopoltyúhálós halászatok mérséklésének mérlegelése a balatoni halközösségek jellemzése során; 4. A hidroakusztikus mérések alkalmazási feltételeinek meghatározása a Balatonban. 4. Anyag és módszer Kopoltyúhálós és hidroakusztikus mintavételeket végeztünk széles tér- és időléptékben a Balaton hossztengelye mentén a nyíltvízi régióban, hogy mind a halállomány-sűrűség, mind a környezeti körülmények jól elemezhető gradienst biztosítsanak. A mintavételek a parttól legalább 1500 m-es távolságban történtek. Minden alkalommal megmértük a víz hőmérsékletét (°C) fél méterrel a felszín alatt, a vízmélységet (m) és a Secchi-átlátszóságot (cm). 2006 és 2010 között összesen 45 kopoltyúhálós halászatot végeztünk. 2006. október és 2007 októbere között 14 nyíltvízi halászat alkalmával vizsgáltuk az EN14757:2005 Standardnak megfelelő bentikus hálók (standardháló) reprezentativitását, valamint 2007-2010 között párhuzamos hidroakusztikus és kopoltyúhálós módszerekkel, 35 alkalommal (melyből 20 felvétel és 30 fogás, együttesen összesen 13 értékelhető méréssorozat) vizsgáltuk a nyíltvízi halállományt. 4.1. Kopoltyúhálós halászat A mintavételek során egyszerre háromféle hálót alkalmaztunk, a standardhálót, annak kétszeres magasságú változatát (duplaháló) és felszíni változatát (felszíni háló), amelynél a felint úgy állítottuk be, hogy az a vízfelszínén lebegjen. Minden alkalommal három-három standard, felszíni és duplahálót tettünk ki, egymás után, véletlen sorrendben, azonos vízmélységben, a szettek között egy hálónyi hosszúságú szünetet hagyva 3 órára a délelőtt folyamán. Az egyes hálók fogásait külön-külön kezeltük. A fogásokat a mintavételi erőfeszítéssel és a halászat időtartamával standardizáltuk, és egységnyi mintavételi ráfordításra eső fogás (CPUE) formájában, az egyedszámok esetében NPUE (hal h-1 háló-1), a biomassza esetében BPUE (g h-1 háló-1) értékeként fejeztük ki. 4.2. Hidroakusztikus mérések 2007-2010 között a halászatokkal párhuzamosan hidroakusztikus halállományméréseket végeztünk egy Simrad EK60 osztott hangsugarú, E120-7C típusú, oldalra néző jelátalakító fejjel felszerelt 120 kHz frekvencián üzemelő szonárral. Minden alkalommal azonos útvonalon, a hálók körül kifelé sugározva, három egymást követő hidroakusztikus felvételt készítettünk. A hidroakusztikus adatokat a Sonar5-Pro program segítségével elemeztük. A térfogatra vetített abundanciát (A) és biomasszát (B) az Sv/TS súlyozásos módszerrel számítottuk ki. A felvett TS értéket Kubečka és munkatársai (1994) dekonvolúciós módszerével alakítottuk át oldalirányú TS értékekké, majd ezután Frouzová et al. (2005) európai édesvízi halfajokra számított oldalnézeti regressziójával testhosszúság és testtömeg értékekké. A halak átlagos hosszát a kopoltyúhálós fogásokból meghatározott testhossztesttömeg összefüggések alapján számoltuk át tömegértékekre (W, g), majd ezt szoroztuk az

egyes méretcsoportokhoz tartozó abundancia értékekkel, így megkapva a balatoni in situ biomassza értékeket. 5. Tézisek 1. Az Európai Standardnak megfelelő kopoltyúhálós és hidroakusztikus módszerekkel jellemeztük a Balaton nyíltvizének halállományát. A Balatonban jelenlegi tudásunk szerint előforduló 32 halfaj közül 14-et mutattunk ki. A Balaton nyíltvizében kopoltyúhálóval eddig kimutatott 15 halfajból pedig egy ritka faj kivételével (lapos keszeg, Abramis ballerus L.) mindet megfogtuk. A két leggyakoribb halfaj, a dévérkeszeg (Abramis brama L.) és a küsz, együtt minden esetben több mint 60%-át tette ki az egyedszámnak. A biomasszában a dévérkeszeg mellett elsősorban a garda (Pelecus cultratus L.) és a karikakeszeg (Blicca bjoerkna L.) dominált. A kopoltyúhálós CPUE adatok tükrözték a tó hosszanti tengelye mentén megfigyelhető trofikus gradienst. A biomassza (BPUE) értékek a Siófoki medencében szignifikánsan alacsonyabbak voltak, mint a nyugati medencében, valamint a nyári halászatok során szignifikánsan több halat fogtunk, mint tavasszal. A halak átlagos testhossza a fogásokban 13,4±2,6 cm volt. Megállapítottuk, hogy annak ellenére, hogy a Balaton nagyon sekély, a nyíltvízben bizonyos fajok függőlegesen jól elkülönülnek egymástól. A felszíni régióban elsősorban a küsz, a víztest középső részén a garda, míg az aljzat közelében a bentikus halfajok, főként a dévérkeszeg és a durbincs fordultak elő. A teljes vízoszlop vizsgálata alapján az átlagos hidroakusztikus állománysűrűség ATot=1249 hal ha-1 (min-max.: 76-4365 hal ha-1), illetve ASED = 711 hal ha-1 (min-max.: 242699 hal ha-1), míg a biomassza 128 kg ha-1 (min-max.: 19-311 kg ha-1), ill. BSED = 64 kg ha-1 (min-max.: 3-259 kg ha-1) volt. A hidroakusztikus abundancia értékekben nem találtunk sem az évek között, sem az évszakok, sem a medencék között szignifikáns különbségeket, de a legalacsonyabb értékeket a kopoltyúhálóshoz hasonlóan a Siófoki medencében mértük. Az egyes echók alapján számított biomassza 2007-ben és 2010-ben, míg az integrált jelek alapján számított biomassza csak 2010-ben volt szignifikánsan magasabb a 2008-ban és 2009-ben kapott értékeknél. Az állomány eloszlása erősen mozaikos volt. Az átlagos halhossz közel azonos volt a kopoltyúhálós fogásokéval, 13,1±2,7 cm, de a nagyobb halak aránya magasabb volt. A szonárral kapott biomassza értékek összevethetők és közel azonosak voltak a tóban korábban mért értékekkel. 2. Tanulmányoztuk az EN14757:2005 Európai Standardnak megfelelő bentikus kopoltyúhálók reprezentativitását és a pelágikus kopoltyúhálós minták jelentőségét a Balaton nyíltvízi halállományának jellemzésében. A két vizsgált bentikus háló (standardháló és duplaháló) azonos mennyiségű bentikus életmódú halat (pl. dévérkeszeg, vágó durbincs, folyami géb) fogott standard időre levetítve, ami alapján arra jutottunk, hogy a két bentikus háló közti kétszeres mélységbeli különbség nem befolyásolja az abszolút foghatóságát a tipikusan bentikus fajoknak. A hálófelületre vonatkoztatott standardizálást követően azonban már körülbelül kétszeres különbség adódott a vizsgált CPUE értékek tekintetében a standardháló javára, amely megfelel a hálók mélysége közötti különbségnek. A vizsgált halfajok méreteloszlásai hasonlók voltak a két háló fogásaiban. A nem bentikus halfajok foghatóságában a három hálótípust tekintve jelentős különbségeket találtunk. A standardháló jóval kevesebb küszt és gardát fogott, mint a duplaháló és a felszíni háló. Sőt, a felszíni vízrétegben a teljes NPUE több mint tízszerese, míg a teljes BPUE 1,9 szerese volt a bentikus vízrétegben (standardháló) találtnak. A három hálótípus teljes fogásainak méreteloszlását tekintve is különbséget találtunk, amely főként az egyes vízrétegekben található különféle fajok relatív abundancia összetételében tapasztalt különbségekkel magyarázható.

A halállomány jellemzők tekintetében a különféle hálók eltérő becslést adtak több változó esetében is, tehát a standardhálóhoz viszonyítva, mind a kétszeres magasságú, mind a felszíni kopoltyúháló többlet információt nyújtott a nyíltvízi halfajok kapcsán. Megállapítottuk, hogy az EN14757:2005 Standardnak megfelelő bentikus kopoltyúhálók kizárólagos alkalmazása jelentős információveszteséggel járhat, így pontatlan képet nyújthat az állomány-viszonyokról, ezért javasoljuk a kiegészítő, pelágikus kopoltyúhálós halászatok végzését a balatoni halközösségek monitorozása során, illetve ajánljuk alkalmazásuk más nagy produktív sekély tavakban is. 3. Vizsgáltuk a kopoltyúhálós és hidroakusztikus felmérésekkel kapott relatív egyedsűrűség és méreteloszlás eredmények összevethetőségét a Balaton nyíltvízében, külön figyelmet fordítva a szélhajtó küsz által dominált felszíni vízrétegre. Nem találtunk szignifikáns különbséget sem az egyes mintavételi körök hidroakusztikus halsűrűség értékei, sem az átlagos testhosszak között, amely alapján feltételeztük, hogy a halak hajó okozta megriadásának nem volt jelentős hatása a felszíni halak viselkedésére. A teljes vízoszlopot tekintve a kopoltyúhálós halsűrűség becslések alig korreláltak a hidroakusztikus módszerrel kapottakkal, amely a legszélesebb körben javasolt kiegészítő módszer a kopoltyúhálós adatok pontosításához, illetve kalibrálására. A hidroakusztikus eredmények csak a felszíni háló NPUE értékeivel korreláltak, azonban a kopoltyúhálós NPUE adatok változásának kevesebb, mint 8,8%-át magyarázta a hidroakusztikus halsűrűség, míg a BPUE-t leíró regressziós modellekhez nem járult hozzá szignifikánsan. A CPUE adatok varianciájának legnagyobb része az átlátszósággal volt összefüggésben. A CPUE étékek az átlátszósággal erősen, negatívan korreláltak, tehát rossz látási viszonyok között magasabb volt a foghatóság, ezért az átlátszóság változását célszerű figyelembe venni, ha a kopoltyúhálós adatokat különböző mintavételi területek vagy időpontok között, illetve más módszerek adataival vetjük össze. A vizsgált tartományban nem találtuk szignifikánsnak a kopoltyúhálós fogásokra a hőmérséklet hatását, amely a halak aktivitását és viselkedését befolyásoló egyik legfontosabb tényező, tehát a vízhőmérséklettel a kopoltyúhálók hatékonysága nem nőtt. A kopoltyúhálós méreteloszlás és testhosszak mediánértékei eltértek a hidroakusztikus módszerrel kapottól. Más tanulmányoktól eltérően, a hálós fogásokban magasabb volt a kisméretű halak aránya a hidroakusztikus mérésekhez képest, illetve a kopoltyúhálós fogások alapján a legfelső vízrétegben, a garda elkülönülő méretcsoportokat alkotott, amit azonban szintén nem tükröztek a hidroakusztikus mérések. Az átlagos hidroakusztikus testhossz bevonása nem eredményezett több magyarázott varianciát a hálós fogásokban. Méréseink során az egyes echók részaránya megfelelő volt, összesen több mint 60%-ot tett ki. Noha az egyes echók aránya (35,9-89,6%) számottevően változott az egyes alkalmak során, mind az Amp-echogramokból, mind a SED-echogramokból származó abundancián (ATot, ASED) alapuló többszörös lineáris regressziós modellek hasonlóan jól jelezték előre az NPUE értékeket. Az aggregációs szint nem járult szignifikánsan hozzá a két módszerrel kapott sűrűségértékeket leíró regressziós modellhez. A felszíni vízrétegben a két módszer közös mérettartományában (L=5-35 cm) a többszörös regresszióval kapott modellek a kopoltyúhálós CPUE teljes varianciájának 77-86%-át magyarázták. A küsz mérettartományában (L=5-14 cm) a lineáris regressziós modellek a teljes variancia 83-86%-át (NPUE és BPUE) magyarázták. A variancia felosztásból kiderült, hogy mindkét vizsgált mérettartományt tekintve a magyarázott variancia nagy része az átlátszósághoz (49-83%) kapcsolódott és a hidroakusztikus halsűrűségnek csak egész kis (a variancia ≤8,8%-a) önálló hatása volt a kopoltyúhálós fogásokra, de az abundancia esetében emellett jelentősebb (17-41%) közös hatást is mutatott az

átlátszósággal együtt. Mindemellett, az átlátszóság és a hidroakusztikus egyedsűrűség közös hatása az NPUE-re jelentős volt, tehát az ASED és a Secchi-átlátszóság ismeretében a várható kopoltyúhálós fogás jól modellezhető. A felszíni kopoltyúhálós fogásokat a L = 5-35 cm-es mérettartományban leíró modell: log(NPUE + 1) = 0,47 log(ASED + 1) – 2,80 S + 6,10 (R2adj.= 0,858; F2,10=37,1; p<0,001), ahol S a Secchi-átlátszóság (m). A felszíni kopoltyúhálós fogásokat a küsz, L = 5-14 cm-es mérettartományában leíró modell: log(NPUE + 1) = 0,48 log(ASED + 1) – 3,00 S + 6,50 (R2adj.= 0,87; F2,10=37,9; p<0,001). Megállapítottuk, hogy a Balaton esetében a kopoltyúhálós és hidroakusztikus adatok összehasonlítása még homogén állományok esetében is problémás. Tanulmányunk során azonos időben, azonos területeket vizsgáltunk a két módszerrel, külön figyelmet fordítva a felső vízrétegre, amelyben összesen két domináns faj fordult elő, elkülönülő mérettartományokkal, ennek ellenére nem voltak egységesek a hidroakusztikus és kopoltyúhálós becslésekkel kapott értékek. Mivel nem volt jelentős összefüggés a hidroakusztikus és a kopoltyúhálós halsűrűség között, így az értekezés a kopoltyúhálós CPUE értékeknek még az abundancia-trendek vizsgálatában betöltött jelentőségét is vitathatóvá teszi. Illetve, az eredmények alapján feltehető, hogy a vízszintes sugárzást alkalmazó hidroakusztikus eszközökkel kapott adatok kiértékelésének módszertana is további finomításokra szorul. Megállapítottuk, hogy külön-külön egyik módszer sem adott reprezentatív képet a Balaton nyíltvízi halállományról, azonban eredményeik kiegészítették egymást, ezért arra a következtetésre jutottunk, hogy ahhoz, hogy a valóságot jobban megközelítő képet kapjunk, a jövőben a két módszert együtt kell alkalmazni a Balaton vizsgálatára. 4. Tanulmányoztuk a hidroakusztikus mérések alkalmazásának feltételeit és megállapítottuk, hogy az Európában, vízszintes sugárzás esetén egyre általánosabban alkalmazott, Frouzová és munkatársai (2005) által létrehozott, az európai halak testhossz-testtömeg összefüggését leíró általános egyenlet alkalmazásából származó eltérés a Balaton esetében több mint 20 %-os túlbecslést jelent a biomasszánál (BTot, BSED). Ezt tehát mindenképpen figyelembe kell venni, amennyiben a programmal kívánjuk számítani a biomasszát, de célszerűbb in situ adatok alapján kalkulálni. Meghatároztuk, hogy a teljes Balatonra reprezentatív mérések eléréséhez elméletileg szükséges mintavételi erőfeszítés 97 km, Λ = 4 lefedettség és 25%-os variációs együttható (CV) esetén, valamint, hogy a hidroakusztikus mérésekre a szeptemberi éjszakák a legalkalmasabbak, mivel ilyenkor a legalacsonyabb a szeles napok száma és legenyhébb a légmozgás a Balaton felett, illetve a halak eloszlása a vízben az éjszaka folyamán egyenletesebb. 6. Felhasznált irodalom 2000/60/EK. Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve (2000. október 23.) a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról. Az Európai Közösség Hivatalos Lapja L 327: 1-73.

Bíró P., 2002. A Balaton halállományának hosszú idejű változásai. Állattani Közlemények, 87: 63–77. Emmrich M., Helland L. P., Busch S., Schiller S. & Mehner T., 2010. Hydroacoustic estimates of fish densities in comparison with stratified pelagic trawl sampling in two deep, coregonid-dominated lakes. Fisheries Research, 105: 178-186. Frouzová J., Kubečka J., Balk H. & Frouz J., 2005. Target strength of some European fish species and its dependence on fish body parameters. Fisheries Research, 75: 86-96. CEN, 2005. Water quality – Sampling of fish with multi-mesh gillnets (EN14757:2005). European Committee for Standardization, Brussels. CEN, 2009. Water Quality – Guidance on the estimation of fish abundance with mobile hydroacoustic methods (prEN 15910:2009: E). European Committee for Standardization, Brussels, 41 pp. Kubečka J., Duncan A., Duncan W., Sinclair D. & Butterworth A. J., 1994. Brown trout populations of three Scottish lochs estimated by horizontal sonar and multi-mesh gillnets. Fisheries Research, 20: 29-48. Kubečka J. & Wittingerova M. 1998. Horizontal beaming as a crucial component of acoustic fish stock assessment in freshwater reservoirs. Fisheries Research, 35: 99-106. Linløkken A. & Haugen T. O. 2006. Density and temperature dependence of gill net catch per unit effort for perch, Perca fluviatilis, and roach, Rutilus rutilus. Fisheries Management and Ecology, 13: 261-269. Olin M. & Malinen T., 2003. Comparison of gillnet and trawl in diurnal fish community sampling. Hydrobiologia, 506-509: 443-449. Prchalová M., Mrkvičká T., Peterka J., Čech M., Berec L. & Kubečka J., 2011. A model of gillnet catch in relation to the catchable biomass, saturation, soak time and sampling period. Fisheries Research, 107: 201-209. Simmonds E. J. & MacLennan, D. N., 2005. Fisheries Acoustics: Theory and Practice, 2nd edition. Blackwell Science, Oxford, U.K. Specziár A., 2001. A halak mozgási aktivitásának hatása a kopoltyúhálós mintavételezések eredményeire: a CPUE napszakos és évszakos változásai a Balatonban. Hidrológiai Közlöny, 81: 459-461. Specziár A., 2010. A Balaton halfaunája: a halállomány összetétele, az egyes halfajok életkörülményei és a halállomány korszerű hasznosításának feltételrendszere. Acta Biologica Debrecina - Supplementum Oecologica Hungarica, 23: pp. 7-185. Specziár A., Bíró P. & Tátrai I., 2007. Tavaink halállománya az EU VKI görbe tükrében. Hidrológiai Közlöny 87(6):156-158. Specziár A., Tölg L. & Bíró P., 1996. A mintavételezés új eszköze: a paneles kopoltyúháló. Halászat, 89: 32. Specziár A., Tölg L. & Bíró P., 1997. A halbiológiai mintavételezés eszköze: a paneles kopoltyúháló. Hidrológiai Közlöny, 77 (1-2): 36-37. Specziár A., Tölg L. & Bíró P., 2000. A Balaton halfaunájának vizsgálata. Halászatfejlesztés, 24: 115-125. Specziár A., Erős T., György Á. I., Tátrai I. & Bíró P., 2009. A comparison between the Nordic gillnet and whole water column gillnet for characterizing fish assemblages in the

shallow Lake Balaton. Annales de Limnologie – International Journal of Limnology, 45: 171-180. Specziár A. & Takács P., 2007. Balaton és befolyói halállományának monitorozása az EU VKI irányelveinek figyelembevételével. In: Mahunka S. & Banczerowski J.né (szerk.), A Balaton kutatásának 2006. évi eredményei, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest. pp. 89-98. 7. Tudományos tevékenység adatai 7.1. A témához kapcsolódó publikációk Specziár A., György Á. I. & Erős T., 2013. Within-lake distribution patterns of fish assemblages: the relative roles of spatial, temporal and random environmental factors in assessing fish assemblages using gillnets in a large and shallow temperate lake. Journal of Fish Biology 82: 840-855. IF: 1.685** György, Á. I., Tátrai, I. & Specziár, A., 2012. Relationship between horizontal hydroacoustic stock estimates and gillnet catches of surface-oriented fish in shallow Lake Balaton (Hungary). Knowledge and Management of Aquatic Ecosystems, 405: 06, 17 p. IF: 1.520* Tátrai, I., György, Á. I., Mátyás, K., Korponai, J., Pomogyi, P., Vári, Á., Józsa, V. & Boros, G., 2011. Intrinsic processes causing periodic changes in stability in a shallow biomanipulated lake. Marine and Freshwater Research, 62(2): 197-204. IF: 1.572 Specziár, A., Erős, T., György, Á. I. Tátrai, I. & Bíró, P., 2009. A comparison between the benthic Nordic gillnet and whole water column gillnet for characterizing fish assemblages in the shallow Lake Balaton. Annales de Limnologie-International Journal of Limnology 45: 171-180. IF: 0,981 Tátrai, I. Mátyás, K., Korponai, J., Pomogyi, P., György, Á. I., Havasi, M. & Kucserka, T., 2009. Changes in water clarity during fish-manipulation and post-manipulation periods in a shallow eutrophic lake. Fundamental and Applied Limnology, 174: 135-145. IF: 0,989 Boros, G., Tátrai, I., György, Á. I., Vári, Á. & Nagy, S. A., 2009. Changes in internal phosphorus loading and fish population as possible causes of water quality decline in a shallow, biomanipulated lake. International Review of Hydrobiology, 94: 326-337. IF: 1,082 Specziár A., Takács P., Sály P., György Á. I. & Erős T., 2009. A Balaton és befolyói halállományának monitorozása az EU VKI irányelveinek figyelembevételével. In: Bíró P., Banczerowsky J. (szerk.) A Balaton kutatásának 2008. évi eredményei. MTA, Budapest, pp. 73-83. Tátrai I., Józsa V., Boros G., György Á. I. & Héri J., 2009. A Balatonba telepített halfajok biológiai szerepe és hatása. In: Bíró P., Banczerowsky J. (szerk.), A Balaton kutatásának 2008. évi eredményei. MTA, Budapest, pp. 63-72. Tátrai I., Paulovits G., Józsa V., Boros G., György Á. I. & Héri J., 2009. Halállományok eloszlása és a betelepített halfajok állománya a Balatonban. In: Bíró P., Banczerowsky J. (szerk), A Balaton-kutatások fontosabb eredményei 1999-2009. MTA, Budapest, pp. 129141. Tátrai, I., Boros, G., György, Á. I., Mátyás, K., Korponai, J., Pomogyi, P., Havasi, M. & Kucserka, T., 2009. Abrupt shift from clear to turbid state in a shallow, eutrophic, biomanipulated lake. Hydrobiologia, 620: 149-161. IF: 1,754 Tátrai, I., Specziár, A., György, Á. I. & Bíró, P., 2008. Comparison of fish size distribution and fish abundance estimations obtained with hydroacoustics and gillnetting in the open

water of a large shallow lake. Annales de Limnologie-International Journal of Limnology, 44: 231-240. IF: 0,768 György Á. I., Tátrai I., Bíró P. & Pintér Z. Sz., 2007. Hidroakusztikus halállománymérések és kapcsolatuk a kopoltyúhálós hozamokkal a Major-tavon. Hidrológiai Közlöny, 87(6): 4850. György Á.I., 2007. Halállományok mennyiségi viszonyai, struktúrája és elterjedése sekélyvízi ökoszisztémában. Hidrológiai Tájékoztató, 47(1): 19-21. Tátrai I., Józsa V., György Á. I., Boros G. & Héri J., 2007. A busa biológiai szerepének és hatásának vizsgálata a Balatonban. In: Mahunka S., Banczerowski J. (szerk.), A Balaton kutatásának 2006. évi eredményei. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, pp. 75-88. Tátrai I., Józsa V., György Á. I., Havasi M. & Szabó I., 2006. A busa biológiai szerepének és hatásának vizsgálata a Balatonban. In: Mahunka S., Banczerowski J. (szerk.), A Balaton kutatásának 2005. évi eredményei. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, pp. 73-83. György Á. I., Tátrai I., Bíró P. & Pintér Z. Sz., 2006. Összehasonlító halállomány mérések a Kis-Balaton Tározó I-es ütemén. Hidrológiai Közlöny, 86(6): 45-47. Tátrai I., György Á. I., Józsa V. & Szabó I., 2005. A busa biológiai szerepének és hatásának vizsgálata a Balatonban. In: Mahunka S., Banczerowski J. (szerk.), A Balaton kutatásának 2004. évi eredményei, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, pp. 93-101. 7.2.

A témához kapcsolódó nemzetközi prezentációk

Rustadbakken A., Godlewska M., Balk H., Haugen T., Bialokoz W., Chybowski Ł., Specziár A., Tátrai I. & György Á. I., 2011. Hydroacoustic measurements of fish and macrophytes in shallow lakes. 7th International Shallow Lake Conference, Wuxi, Kína. Előadás Specziár A., Erős T., György Á. I., Tátrai I. & Bíró P., 2009. Gillnet sampling of fish assemblages in a productive shallow lake: significance of the upper water layers. International Symposium and EFI+ Workshop, Hull, Anglia. Poszter György Á. I., Tátrai I., Boros G. Korponai J., Havasi M. & Kucserka T., 2008. Changes in fish community structure in an alternating shallow lake. 6th International Shallow Lakes Conference, Punta del Este, Uruguay. Poszter György Á. I., Tátrai I., Boros G., Korponai, J., Havasi M. & Kucserka T., 2008. Changes in fish stock in an alternating shallow lake. Jahrestagung der Deutschen Gesellschaft für Limnologie (DGL), Konstanz, Németország. Előadás György Á. I., Tátrai I. & Bíró P., 2007. Comparative hydroacoustic surveys of fish communities in a shallow, eutrophic lake. Fish Stock Assessment Methods for Lakes and Reservoirs, České Budějovice, Csehország. Poszter Tátrai I., Specziár A., Bíró P. & György Á. I., 2007. Estimation of fish stocks using hydroacoustics and gillnet CPUE in a large shallow lake. Fish Stock Assessment Methods for Lakes and Reservoirs, České Budějovice, Csehország. Poszter György Á. I., Tátrai I., Bíró P. & Pintér Z. Sz., 2006. Comparative surveys of fish communities in the Kis-Balaton Water Protection Reservoir. The 5th International Conference On Reservoir Limnology And Water Quality, České Budějovice, Csehország. Poszter 7.3.

A témához kapcsolódó hazai prezentációk

György Á. I., Tátrai I. & Specziár A., 2011. Hidroakusztikus és kopoltyúhálós felmérések interkalibrációja változó környezeti feltételek mellett a Balatonban. LIII. Hidrobiológus Napok, Tihany. Poszter

György Á. I., Havasi M. & Kucserka T., 2008. A halállomány összetételének (CPUE) és mennyiségének változása a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer kísérleti taván. L. Hidrobiológus Napok, Tihany. Poszter György Á. I., 2008. A halállomány összetételének (CPUE) és mennyiségének változása a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer kísérleti taván. Pannon Tudományos Napok, Nagykanizsa. Előadás György Á. I., Havasi M. & Boros G., 2007. A halászati hozam (CPUE) változása 2005-2007 évek során a Major-tóban. XLIX. Hidrobiológus Napok, Tihany. Poszter György Á. I., Tátrai I., Bíró P. & Pintér Z. Sz., 2006. Hidroakusztikus halállománymérések és kapcsolatuk a kopoltyúhálós hozamokkal a Major-tavon. XLVIII. Hidrobiológus Napok, Tihany. Poszter György Á. I., Tátrai I., Bíró P. & Pintér Z. Sz., 2005. Összehasonlító halállomány mérések a Kis-Balaton Tározó I-es ütemén. XLVII. Hidrobiológus Napok, Tihany. Poszter