A Széki-tavi horgászverseny

Ú i r e s c jság ÚjDeve

A település közéleti lapja

XIX. (XXXIV.) évfolyam 8. szám

Alapítva 1927-ben

2012. augusztus

Halfogás az összefogás jegyében

A Széki-tavi horgászverseny

hogy a devecseri lakosokkal egy jó hangulatú rendezvény keretein belül ápolják a kialakult barátságot. A házigazda szerepét Toldi Tamás, De­ve­cser polgármestere töltötte be. A fő­véd­nök szerepét Kozma Imre atya és Dr. Kovács Zoltán, kormánymegbízott vállalta, a ver­senybizottság elnöke Ékes Jó­zsef, térségi országgyűlési képviA város vezetése már második alkalommal invitálta a gyönyörű selő volt. A verseny lebo­nyo­lí­tását, Kovács László al­pol­gár­mes­ter, fekvésű tó partjára a katasztrófa idején Devecsernek segítő kezet a rendezvény ötletgazdája vállalta magára. nyújtó, és a város újjáépítésében résztvevő szervezetek tagjait, (Folytatás a 3. oldalon.)

Július 7-én reggel Devecser Város Önkormányzatának Kép­vi­ selő-testülete és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szervezésében gyülekeztek a horgászat szerelmesei a Széki-tavi Víztá­ro­ zónál.

Devecser a pszichológusok szemével Devecserben sok embert felkerestek pszichológusok a katasztrófát követően, de talán közülük sem mindenki tudja pontosan, hogy mi is a munkája ezeknek a szakembereknek. Ezért éreztük fontosnak, hogy az Új Devecseri Újságban részletes tájékoztatást adjunk a tevékenységünkről. Országszerte az a tapasztalatunk, hogy miközben több, mint 100 éves tudományágról van szó, az emberek nagy része még mindig keveset tud a lélektanról. A legtöbben azt gondolják, hogy csak a „zavarodott”, „lelki be­ teg” emberekkel foglalkoznak pszichológusok, ezért kicsit szégyenletes, ha valaki pszichológushoz jár. Nos, ez nagy tévedés! A lélektan olyan emberismeret, amelynek birtokában megállapítható, hogy az emberek teljes életet élnek-e: kiaknázzáke a bennük rejlő összes képességüket, ügyesen reagálnak-e az élet kihívásaira, és melyek azok a külső, vagy önmagukban rejlő körülmények, amelyek megakadályozzák, hogy kiegyensúlyozott lelki és társas életet éljenek és folyamatosan fejlődjenek, egészségesen változzanak. A sze­mély erősségeinek azonosítása, valamint a haladásuk rejtett akadályainak felismerése és

azok eltávolításának segítése a pszichológus dolga. Van egy érzékletes hasonlat erre a munkára. Amikor fákat úsztatnak le a folyón, időnként keresztbe fordul egy-egy farönk, megakasztva a többi útját, amelyek így feltorlódnak mögötte. A pszichológus tevékenysége a faúsztató munkáséhoz hasonlít: megtalálja, és irányba állítja a keresztbe fordult „rönköt”, így biztosítva a lelki folyamatok egyenletes, egészséges áramlását. A lélektannak van egy speciális területe, amit katasztrófapszichológiának nevez a szakma. Tragikus, traumatikus ese-

mények – pl. árvizek, föld­ren­ gések, tűzvészek, háborúk, terrorcselekmények – mindig is súj­tották az emberiséget, így napjainkra már hatalmas ismeretanyag halmozódott fel az ilyen katasztrófák fizikai, lelki és közösségi hatásairól. A szakemberek pontosan tudják, hogy ezek a hatalmas stresszt jelentő élethelyzetek még a legegészségesebb embereknél is súlyos tüneteket okozhatnak, nem is beszélve az egyébként is törékenyebb személyekről, pl. a betegekről, gyermekekről, idősekről. Azt is tudjuk, hogy míg egyeseknél azonnal, közvetlenül az ese-

mény bekövetkezésekor megjelennek testi-lelki tünetek, másoknál lehet, hogy csak több hónap (sőt, akár évek) múlva, váratlanul bukkannak elő. –  Mik lehetnek a főbb tüne­ tek? – Leggyakoribb a szorongás, pánik, depresszió, kontrollvesztés- vagy tehetetlenség érzése és alvászavarok, de jelentkezhetnek különféle testi jelek is a fejfájástól a szív-érrendszeri, lég­zőszervi és emésztési panaszokig. Ráadásul nemcsak a testi és lelki működést bolygathatja fel a tragikus esemény, hanem bizony változást okozhat a kapcsolati, életvezetési szokásokban is. Meggyengülhetnek korábban stabilnak érzett kap­ csolatok (házasságok, barát­sá­ gok). Megjelenhetnek vagy fel­erősödhetnek és eluralkodhatnak negatív érzések (harag, féltékenység, irigység, gyanakvás). Az addig biztonságot jelentő otthon és munka elvesztése, a szokásos társasági élet megszűnése sokakat kényszerít kapkodásra, elhamarkodott dön­ tésekre. Az elszabadult indulatok és a rossz döntések következményei azután tovább terhelik az amúgy sem könnyű időszakot. (Folytatás a 9. oldalon.)

ÚjDevecseriÚjság

. oldal

A devecseri Önkéntes Tűzoltó Egyesület Mintegy 139 éve, 1873 alakult meg városunkban az önkéntes tűzoltóság. Mára azt mondhatjuk, hogy városunk egyik legaktívabb egyesülete lett. Nemcsak tűzoltási munkákban vesznek részt Devecser és környékén, hanem a tűzoltó versenyeken is jeleskednek, illetve mindenhol ott vannak, ahol segítség kell.

Ennek kapcsán Varga Tamás elnököt kérdeztem. –  Mennyi jelenleg az önkén­ tes tűzoltó egyesület létszáma? –  17 főt számlál a tűzoltóság. Tavaly év végén csatlakoztak hozzánk páran, így alakult ki ez a létszám. –  Milyen képesítés szükséges ahhoz, hogy valaki önkéntes tűzoltó lehessen? –  Szakmunkás végzettséghez kötött a belépés, illetve egy tűzoltó alaptanfolyamot el kell végezni, és csak ezután vehet részt az önkéntes tűzoltó tűzoltási és mentési feladatokban. Rovatunkban devecseri vállalkozókat kérdezünk, milyen most vállalkozónak lenni Deve­ cserben. A legutóbbi számunkban Muzsiné Kiss Bernadett a Csu­ sza Autósboltot javasolta, így Felvidéki Istvánt kerestem fel Klapka utcában lévő üzletében. –  Mióta működik itt az üzlete? –  2010 októberében az iszap szó szerint elsodorta a korábbi boltot. A Veszprém Megyei Ke­ reskedelmi és Iparkamarának köszönhetően már 2010 decemberében újra meg tudtam nyitni. –  Milyen fontos állomásokat említene „boltja történetében”? Egyáltalán hogyan is indult a vállalkozás? –  2007 júliusában nyitottam a volt Állami Biztosító helyén, a Petőfi téren. Az talán Devecser egyik legjobb helye volt, nagy parkolóval a főút mellett. 2010-

–  Mennyire tudnak részt venni a tűzoltásban/mentésben? Ho­ gyan történik egy riasztás? –  Aki a tüzet bejelenti a 105ös számon, ő a veszprémi központtal beszél. Veszprém riasztja Ajkát, és miközben az ajkaiak indulnak, riasztanak bennünket. Öveges István parancsnokot vagy engem hívnak, mi riasztjuk az aznap szolgálatban levőket. A szertárban nincsen állandó ügyelet, az adott napra beosztott tűzoltók úgymond „ott­ hon vannak szolgálatban”. A riasztástól számítva 7 percünk van, hogy elinduljunk. Ez így nagyon kevésnek tűnik, de sikerül ennyi idő alatt elindulnunk. –  Ha az idei évet nézzük, mennyire volt eseménydús? –  Szinte minden hónapra jutott egy-két tűzeset. Többször voltunk a Tik-hegyen, de a város­ ban is akadt dolgunk a Ho­mok illetve a Hársfa utcában. Ameny­ nyiben szükséges, a szomszédos településekre is kivonulunk. –  Milyen feladatokat lát még el az egyesület? –  Az iszapkatasztrófát követően részt vettünk a mentési fela­ datokban, majd 2011 márciusától októberig a bontásoknál. Az idei széki tavi horgászversenyen is kint voltunk, locsoltuk az utat. –  Miből tudják fenntartani magukat?

–  2003-tól az önkéntes tűzoltó egyesület, mint közhasznú egyesület működik. Minden évben kapunk támogatást az Önkormányzattól, illetve pályázunk. 2011-ben sikeres pályázatot nyújtottunk be, melynek köszönhetően tudtunk venni új ruhákat (csizmát és védőruhát), valamint egy Honda zagyszivattyút. A Memento 2010 Alapít­ ványtól kapott összeget a tűzoltóautó műszaki vizsgáztatására fordítottuk. Köszönettel tartozunk a Somló Volán Ajkai Területi Igazgatóságának, akiktől idén egy kismotorfecskendőt kaptunk. –  Mint a nevében is benne van, ez egy önkéntes tűzoltó egyesület. Mennyire tudják ös�­ szehangolni az állandó ügyele­ tet? –  A tagok nagy része dolgozik, így havonta összeülünk és megbeszéljük, kinek mikor jó. Azt mondhatom, hogy egy nagyon jó csapat jött össze, így meg tudjuk oldani a beosztást. A csapat összetartozását mutatja az is, hogy idén már két versenyen vettek részt. Idén májusban Csabren­de­ken, az ottani önkéntes tűzoltó egyesület szervezésében volt egy verseny, ahol két kategóriában indultunk, az V. és a VIII. helyen végeztünk.

Dobom a labdát

avagy a vállalkozóké a szó es iszapkatasztrófa során a boltom teljesen megsemmisült. Né­ hány hetes szünet, és újragondolás után újranyitottam a jelenlegi helyemen. –  Azt mondhatom, hogy ez nem a legforgalmasabb utcája Devecsernek? Mennyire talál­ ják meg az autós boltot? –  Kezdetben átmeneti megoldásnak gondoltam én is ezt a he­ lyet, de aztán mégis maradtam. Igen, ez nem a fő utcája De­ve­ csernek. A korábbi hely előnye az volt, hogy a városon átmenő forgalomból is jutott. Az első időszak telefonos útbaigazításai után most már mindenki megtalál. –  Mi minden kapható is Önnél?

–  Szinte minden típushoz gyá­ ri és utángyártott alkatrész és felszerelési cikk. A gyakoribb autókhoz tartok szinte mindent, a többit úgy rendelem. Akiktől vásárolok, ők naponta többször is szállítanak, így nem kell sokat várni az alkatrészekre. –  Hogyan bír eligazodni a sok alkatrész között? –  Egyrészt már volt időm megtanulni, másrészt a szakmám (autószerelő) révén ismerem az alkatrészeket. Tudom, melyik alkatrész milyen hibát okozhat. –  Milyen manapság egy au­ tósbolt helyzete? –  Mivel az autó már nem luxuseszköz, így már a családok

Júniusban a Tűzoltó Szö­vet­ ség által Bakony­oszlopon szervezett versenyen negyedikek lettünk. –  Miből állnak ezek a verse­ nyek? –  A verseny főként szerelési feladatokból áll (pl. tűzcsapra kell szerelni stb.) de van akadálypálya is, palánkon kell átugrani, gerendán átfutni. Általában két kategóriában indulunk 7–10 fővel, így az egész csapat részt vesz a versenyeken. –  Azt mondhatom, hogy elég aktív ez az egyesület, és azt gon­ dolom, hogy ebben nagy szere­ pe van Önnek. Szinte minden nap itt látni Önt. –  Igen, minden nap itt vagyok. Azt életem része lett ez az egyesület. 1987 óta, még úttörőként lettem tagja a Devecseri Önkén­ tes Tűzoltóságnak. Én akkor ezt nagy megtiszteltetésnek éreztem, és a mai napig ezt érzem. 2010 szeptemberében vettem át az elnökséget, és mint elnök kötelességemnek érzem, hogy minden nap itt legyek, mindenre figyeljek. Ezt a munkát csak szívvel-lélekkel lehet végezni, és én akkor vagyok nyugodt, ha minden rendben van. –  A devecseriek nevében kö­ szönjük áldozatkész munkáju­ kat. Sz. A. nagy részében van legalább egy. Sokaknak ez a munkaeszközük is, így a kisebb-nagyobb meghibásodások/problémák kapcsán ide jönnek. Ma már nagyon kevesen hordják az autójukat szakszervizbe, inkább otthon „bütykölnek.” A fiatalok pedig az utolsó fillérjüket is az autóra költik. –  Mik a jövőbeni tervei? Tervez e további bővítést? –  Az árukészletem folyamatosan bővül. A közeljövőben tervezem motorkerékpár alkatrészek forgalmazását is. Ugyan­ akkor napról-napra jelennek újabb felszerelési cikkek, ezeket is próbálom beszerezni. –  Ki legyen a következő vál­ lalkozó, akit megkérdezzünk? –  Én a Gida Autószervizt javaslom. A Szerviz a kérést elfogadta. L. Sz. S.

ÚjDevecseriÚjság

. oldal

A Széki-tavi horgászverseny szervezetek, az újjáépítésben résztvevő vállalatok mérték össze horgászszerencséjüket. A kölcsönös üdvözlések után a csapatok a tettek mezejére léptek, aminek az eredménye a mérlegelésnél 94 975 gramm hal volt. Hogy ne csak a halak étvágya legyen csillapítva, a szervezők délidőben minden résztvevőt ízletes gulyásra invitáltak, amelyet Varga Feri és csapata készített. A finom falatok elkészültét a Magyar Máltai Szere­tet­szol­ gálat és a Bakonyerdő Zrt. támogatta. A nagy melegben elfogyasztott ásványvíz a Magyar Vö­rös­ kereszt és a Bakonykarszt Zrt. támogatásának köszönhető. Az étvágyat és az étel minőségét a 375 elfogyasztott adag mutatja. Álljon itt az egyéni verseny végeredménye: Gyermek korosztály (0–12 év) Az egyéni versenyen 7 gyer- I. Pataki Bence – 1200 g mek, 13 ifi és 32 felnőtt vállalta II. Horváth Gábor – 900 g a megmérettetést. III. Sidó Brendon – 575 g A kívülálló, horgászatban nem IV. Szőllősi Ábel, Horváth Mi­ jártas jelenlévők meglepetten lán, Kovács Kornél, Oszkó tapasztalhatták azokat a prakti- Milán kákat, amivel a versenyzők a halak étvágyát próbálták fokozni. Félő volt, hogy a rekkenő júliusi kánikula nem használ az eredményességnek, de szerencsére a meleg nem vette el a halak „harapós” kedvét. Az egyéni versenyen a délutáni mérlegelésre összesen 90 900 gramm hal került a szákokba. A csapatversenyen 16 egység állt rajthoz. A 2010 októbere után De­ve­ cser­ben és Devecserért tevékenykedő állami és karitatív (Folytatás az 1. oldalról) A résztvevők három korosztályban és csapatversenyben mérték össze tudásukat és szerencséjüket.

Ifjúsági korosztály (13–18) I. Ifj. Czégel Gábor – 5125 g II. Szőllősi Máté – 4275 g III. Farkas Marcell – 1225 g Felnőtt korosztály (19–190) I. Raskovics László – 13 875 g II. Ifj. Horváth Tibor – 9850 g III. Jankó Csaba – 8725 g Legtöbb halat kifogó versenyző: Ifj. Horváth Tibor – 33 db Legnagyobb halat kifogó versenyző: Nagy Béla – 3775 g A két eredményhirdetés közt tombolasorsolás volt, amelynek nyereményeit az OTP és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat ajánlotta fel. A nap utolsó hivatalos mozzanata a csapatverseny eredményhirdetése volt. Először Ékes József országgyűlési képviselő tolmácsolta a résztvevőknek Orbán Viktor miniszterelnök és Pintér Sándor belügyminiszter levélben küldött jókívánságait. Minden ver-

senyben résztvevő csapat ifj. Kozma György által készített Devecser címerét ábrázoló mí­ ves fa emléklapot kapott. A tizenhat résztvevő csapat: Ajkai Rendőrkapitányság, Ba­ kony­erdő Zrt., Bakonykarszt Zrt., Belügyminisztérium, Hon­ vé­delmi Minisztérium, Magyar Máltai Szeretetszolgálat, OTP Bank Sopron, OTP Bank Győr, Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, Somló Környéki Többhasznú Kistérségi Társulás, Százhalombatta Város Önkor­ mány­zata, Veszprém Megyei Katasztrófavédelem, Veszprém Megyei Közgyűlés, Veszp­rém­ Ber Zrt, Közép-dunántúli Kör­ nye­zet és Természetvédelmi Vízügyi Igazgatóság Szé­kes­ fehérvár, Magyar Vöröskereszt. Valószínű, nagyon jóban vannak a halakkal, mert csapatversenyben első helyezést, ahogy tavaly is, a Magyar Vöröskereszt csapata érte el. Bár egyéniben és csapatversenyben is lettek elsők hirdetve, de ezen a napon mindenki győztesnek tekinthető. B.Zs.

Tovább szépül az óvoda Ahogy szokták mondani, mintha a bomba csapott volna be… Igen, az óvoda udvarán hatalmas gödrök, földhányá­ sok éktelenkednek. Szeren­csé­ re ennek olyan oka van, ami után tovább szépül, korszerűsödik az intézmény. Mint az óvoda ünnepélyes átadásakor, áprilisi számunkban már megírtuk, Michael Leier, a Leier cégcsoport tulaj-

donosa egy felajánlást tett. Vállalta, hogy az intézmény akkor még kőzúzalékkal borított udvarát a cégcsoport által gyártott beton burkolati elemekkel felújítja. A most megjelenő földhányások bizonyítják, az ígéret valósággá válik. A szeptemberi óvodai évkezdésre várhatóan szép, új burkolatot kap az udvar. Az előké-

születi munkálatok folyamán eltávolították a régi szerelvényeket a földből. Ezzel egyidejűleg megoldódik az intézmény régi problémája, a csapadékvíz elvezetése is. A kivitelezési munkálatokat a devecseri Ri­ mex végzi. A munkálatok ideje alatt nagy segítségre voltak a Városgazdálkodási Nonprofit Kft dolgozói, akik a külső mun­ kálatok mellett a nyári költöz-

ködésből is kivették a részüket. Kihasználva a nyári szünetet, az udvar burkolásával párhuzamosan elkészül az óvoda teljes belső burkolatcseréje is, amire a város Önkormányzata szerzett anyagi forrást. A munkálatok befejezése után egy rég vágyott, talán nem is remélt óvodája lesz De­ ve­csernek. B.Zs.

ÚjDevecseriÚjság

. oldal

„Ilyen gazdag anyanyelve néptáncban egy népnek sincs, mint a magyarnak” – Interjú Trombitás Veronikával Vera nénit régóta ismerem, bár soha sem tanított, pedig a devecseri iskola padjait koptattam valaha. Ismerte a rajzaimat, de néptáncra sohasem jártam. Hogy miért nem? Mikor befejeztük az interjút Trom­ bitás Veronikával, ugyanezt kérdezte tőlem. Na igen. En­ gem már akkor is az informatika vonzott. De ennek ellenére mindig is felnéztem a néptáncra, annak művelőire, ami mind a mai napig tart. –  1978 óta sok idő eltelt. Ekkor alakult meg a gyer­mek­ néptánc csoport Devecserben. Hogy is kezdődött el a néptánc oktatása városunkban? –  Ekkor kerültem ide Deve­ cserbe, új pedagógusként. Fő­ iskolás koromban néptáncoltam a szombathelyi tanárképző főiskola csoportjában, illetve ott lehetett szerezni néptáncoktatói képesítést is. Nagy lelkesedéssel, mivel szívügyem volt a néptánc, ezért amikor idekerültem, azonnal megalapítottam a néptánccsoportot. Először 1820 kisgyerekkel tanultuk be a Fenyő liliomszálat, Tímár Sán­ dor koreográfiája alapján. Szép lassan, ahogy híre ment a csoportnak, úgy szaporodtak a gyerekek. Négy-öt év alatt annyira kiforrta magát, hogy akkor már táborokba mentünk. Abban az időben minden évben volt a veszprémi úttörőház szervezésé­ ben a táncpedagógusoknak, illetve a tánccsoportoknak továbbképzések, ahová elmentünk és együtt tanultuk a táncokat. Nyaranta a tánctáborokba is mehettünk, ahova hét-nyolc gye­ reket vihettem magammal. Ezek a rendezvények nagyon sokat se­ gítettek nekem is, meg a gyerekeknek is. Később már harminc gyerek járt a csoportba táncolni. Persze egy ilyen tánccsoportnak anyagi vonzata is van, mivel ruhák kellenek, a fellépésekhez az utazást kell biztosítani. Szeren­ csére, az akkori kultúrház igazgatója, Kovács Ferenc nagyon pártfogolta az egész tevékenységünket és még szakmai tanácsokkal is ellátott például a műsorszervezésben. A csoportnak a legnagyobb lökést az adta, amikor is kő­ vágóörsi művész emberekkel ismerkedtünk össze. Kiss Balázs

kisgyerekként véletlenül eljutott egy tánctáborukba és az Ő révén összeismerkedtünk velük. Szabó Lauráék akkoriban nagyon híresek voltak, a táborban részt vett például a Csík Zenekar is. Ott, Kővágóörsön tánctáborokat szerveztek, ahova mi is elmentünk, ami olyan jól sikerült, hogy utána Lauráék De­ vecserbe szerveztek táncházakat. Hozták a zenekarokat, zenészeket, mi meg délelőttönként játszóházakat szerveztünk. Ne­ mezeltünk, forgácsfánkot gyúrtunk, mindig az évszaknak megfelelő programokat csináltuk. Ennek a közös kapcsolatnak lett az eredménye, hogy 1996-ban például nekünk szerveztek tánctábort Kővágóörsön, illetve ekkor már 45 percnyi műsorunk volt. Szomjas György filmrendező is felfigyelt ránk és szeretett volna egy filmet is készíteni rólunk, de anyagi okok miatt sajnos ez elmaradt. Táncházaink sokáig folytatód­ tak még, volt olyan, hogy két zenekarunk is volt, mivel mi is hívtunk, illetve ajándékba is kaptunk fellépőket. Annyira híre ment a hangulatos táncházainknak, hogy egy alkalommal még a francia nagykövet is megjelent családjával együtt Devecserben. Ezek a táncházak nemcsak a gyerekek számára szereztek örö­ met, hanem egy nagyon erős szülői munkaközösséget is hozott magával, mivel a rendezvényeken a szülők is részt vettek, süteményeket, szendvicseket ké­ szítettek, vigyáztak a táncház alatt a rendre, de ha kellett mosogattak, vagy éppen elkísérték a gyerekeket a fellépésekre is. Nagyon jó kis társaság verődött össze, ami a néptáncnak is

köszönhető volt, mivel szerintem a néptánc közösséget kovácsol, és ez tizenöt-huszonöt év távlatából is megmutatkozik. –  Ilyen szép sikerek után adó­ dik is a kérdés, hogy miért lett vége a néptáncoktatásnak a de­ vecseri iskolában? –  Amikor 2003-ban megszűnt a néptánccsoport, akkor nem a gyerekek miatt lett vége, mivel az érdeklődés nem szűnt meg részükről, hiszen akkor is volt egy húsz fős társaság, akiket össze lehetett volna tartani még. Az akkori vezetésben korszerűtlennek gondolták a néptáncot. Mindig modernebbet akartak, és például azt kérdezték tőlem, hogy miért nem csinálok mazsorett csoportot? Először is, mert én nem vagyok mazsorett szakember, másodszor is én nem tartom értékesebbnek a néptánc csoportnál egy mazso­ rett csoportnak a működését. Ez

egy szemléletbeli dolog. Sajnos anyagi problémák is voltak. Mindenféle modern csoportokat rászerveztek a néptánc próbákra, amik közül szinte már egy sem létezik. Akkor már a támogatottságát sem érzetem a néptánc oktatásnak és akkor indult el a képzőművészeti kör is, így inkább abban éltem ki művészeti tevékenységemet a továbbiakban. –  Mit tud adni a néptánc a táncosoknak, azoknak, akik csak kívülről nézik és soha az életükben nem táncoltak? –  A néptánc a külső szemlélőnek szép látványt, hangulatot, örömet. Azt mutatják a táncosok magukról, hogy nagyon jól érezzük magunkat. Ez is egy érték, ez ugyanolyan, mint amikor mondani szokták a rajzosoknak, hogy nagyon jó dolog, hogy van egy falra kitehető rajz, de az igaz érték nem ez, hanem az igaz érték az, amikor ezt megcsinálod, és közben olyan plusz dolgokkal gazdagodsz, ami semmi más nem ad meg. Na, ez a néptánc. Kifelé egy libbenő szoknya-hangulat, viszont a táncos részére hihetetlen lelki, fizikai állóképességbeli, jellembeli hozadéka van. Kitartás. Közösségi műfaj a néptánc, mert rajzolni egyedül is lehet. Táncot tanulni csak közösségbe lehet és nem akkor jó a táncom, ha én profi módon megtanulom, hanem akkor jó, ha a mellettem, illetve a mögöttem lévőé is jó. Itt kénytelen vagyok a másikhoz alkalmazkodni, kénytelen vagyok a másikat is segíteni, ahhoz, hogy jó legyen a produkció. Ezek a dolgok kovácsolják egy közösségé a táncosokat. Hiszen fontos neki a másik is. A néptáncot nem lehet úgy csinálni, hogy az egyik nap kihagyom, a másik nap meg csinálom. Ezt folyamatosan kell művelni! A néptánchoz akaraterő, lemondás kell, mivel a fellépések, a próbák mi­ att kevesebb a szabadidő is. (mi)

ÚjDevecseriÚjság

. oldal

Néptáncos emlékek, élmények Vera néniről csak pozitív dolgok jutnak eszembe… Elol­vas­ va a Devecseri Újságban megjelent cikket, Vera néni gondolatát a néptánc közösség formáló szerepéről még egy szóval tudnám kiegészíteni: jellemformáló. Hogy miért gondolom ezt így?

radt el a színpadra lépés előtti szoknyaigazítás sem. Emlékszem még „kicsiként” alig vártuk, hogy a fehér ing és szoknya fölé mi is felvehessük a piros mellényt és a kékfestő szoknyát, hogy mi is úgy mutassunk, mint a „nagyok”. Öröm­ mel töltött el minket, ha végre

Folytatása következik… Bár még csak pár hónap telt el a júniusi találkozó óta, de a néptáncosok már a következő táncház megvalósításán dolgoznak. A tervek szerint mikulásváró játszó-, és táncház lesz december elején. A játszóház szervezését Trom­bi­tás Veronika vállalta magára. A rendezők ennek megvalósításához szeretnének támogatókat is megnyerni. A decemberi táncházban és a játszóházban bárki részt vehet majd. (mi)

Emlékek sító, rúzs, jaj de nem szerettük. De szerinte ez kellett, hogy jobban lehessen látni minket a színpadon. Mindig mosolyogni kellett, ezt próbákon tanította nekünk, hogy bármi van, moMindig bekiabált, ha valamit solyogni! elszúrtunk. Ha valaki rossz helA fellépésekkor a színpad yen maradt tánc közben, mindig mellett mindig mutatta befelé, mi is a „nagyok” közé tartozhat- mondta, „tűnj ki onnan”. hogy mosolyogni! tunk. Ezért is igyekeztünk, hogy Szereplések előtt mindig minél ügyesebbek legyünk. sminkelt minket, lányokat: piroPapinót Henrietta Hatalmas élmény volt a szepezdi tábor, mely sajnos egyben az utolsó is volt, ahol egy héten át táborozhattunk és tanulhatunk új népdalokat, táncokat, ismerhettünk meg más diákokat. Én arra emlékszem, hogy kelje el nekünk. És ő mindig A táncházakra is jó visszaem- egyszer, talán egy próbán Vera szánt ránk időt és megtette. És lékezni, ahova sokan még a szü- néni elénekelte a Voltam én jót kacagtunk együtt. lők mellett a kisebb testvérünket már molnár is kezdetű népKöszönjük, Vera néni! is elcsábítottuk és egy jót mulat- dalt. Eszembe jutott egy másik éltunk együtt, mint egy igazi, mény is Vera nénivel kapcsolatnagy család. Persze Vera néni a Erről az előadásról tudni kell, ban: a Várkertben volt a május szünetek végén mindig megje- hogy minden sor végén hango- elsejei fellépés. Kezdő voltam, lent, hogy elég a lakomából, be- kat kell kiadni, ami kb. így hang­ fehér szoknyás kék-festő köszélgetésből, irány vissza a te- zik, hogy „ihhá, cuhhá, pühhá”. ténnyel. A cipőm is saját volt, rembe, folytatódik a tánc. Jókat Nos, Vera néni ezt megfűszerez- egy kis kopogós fekete csatos, beszélgettünk nevettünk, elfe- te kedvesen és kissé hor­kantós ahogy kell, pici masnival az lejtkeztünk egy kicsit a hétköz- lett. Imádtuk!!!! Valahányszor orrán. Lobogó szalaggal a hanapi gondokról. sétáltunk az utcán Karolinnal és jamban „csattogtam” a sportpáösszefutottunk Vera nénivel, lyára, mert ott léptünk fel, s Bognár Violetta mindig megkértük, hogy éne- nagy szerepem volt! A „nagyok” a kezükből hidat fontak, s nekem kellett átmennem rajta a hidas játékban. Nagyon izgultam, hogy milyen lesz élesben, közönség előtt fellépni. Igye­kez­ tem nem nagyon összetaposni a kezüket, de azért volt pár szis�szenés a séta alatt. Ahogy földet értem, gyorsan le kellett iszkolnom a színpadról, mert ők táncolták tovább a koreográfiát. Aztán eljött az az idő is, amikor már az én kezemet is taposták, amikor már én is „nagynak” számítottam, s lelkesen táncoltam ezt a koreográfiát is. Bagosi Bogi Vera néni a színpad mellett mindig velünk énekelte a dalokat, a fiúk táncánál mindig táncolta a lépéseket: finoman, alig észrevehetően.

Vera néni mindig pozitívan állt hozzá minden néptáncoshoz, lehetett akár új, akár régi tag. Mindenkinek egyformán megadta a lehetőséget a szereplésre, a kezdetben még „botlábú” kicsiket segítette, bátorította, hogy egy kis gyakorlással egyszer majd ők is olyan ügyesek lesznek, mint a nagyok. Fellépések során, ha egy-egy szereplés, tánc nem úgy sikerült, nem szidott le senkit, esetleg megjegyezte mit lehetett volna másképp csinálni, és bíztatott minket, hogy legközelebb majd jobban sikerül. Nem kivételezett soha senkivel, ami szerintem egy pedagógusnál az egyik legnagyobb erény, példaértékű volt a hozzáállása. Ha próbák alkalmával komolytalanok is voltunk egy kicsit, fellépéseken mindenki igyekezett a legjobb formáját hozni és együttműködni, összehangolni a lépéseket, hisz a néptánc páros-csoportos tánc, nem az egyén, hanem a csoport a lényeg. Megtanultunk egymásra figyelni, tekintettel lenni. Fellépések előtt nyugtatóan hatottak ránk Vera néni szavai, mindig összefoglalta mire figyeljünk, hogyan álljunk fel a színpadon. A fellépés előtti próbák sosem maradtak el, ahogy az aggódás sem, hogy mindenki időben megérkezzen. Emlék­ szem még a fellépések előtt a lányok fonták egymás haját, míg a fiúk próbáltak. Nem ma-

„Én arra emlékszem...”

ÚjDevecseriÚjság

. oldal

Zenés(z) nyaralás Balatonszepezden

Az idei nyáron is Balaton­ szepezden töltött egy hetet a De­ve­cseri Ifjúsági Fú­vós­ze­ne­ kar. Sajnos lényegesen kevesebben jöttek el, mint tavaly, ennek oka, hogy tagjaink érettségiznek, felvételiznek, dolgoznak, vizsgára készülnek. Így, a kis létszám miatt úgy döntöttünk, hogy most a pihenés kerül első helyre, csak utána jön a zenélés, és nem készülünk koncerttel. A pihenést kiérdemeltük, hiszen egész évben keményen dolgoztunk, még a tanév zárása után is két fontos szereplésünk volt. Az egyik a Devecseri Ha­gyo­ mány­őrző Napok megnyitása, a másik Somlóvásárhelyen a falunapon meneteltünk. A nyaralásért előre megdolgoztunk, hiszen két szereplést is vállaltunk azért, hogy igénybe vehessük a tábort, ahol mindig nagyon jól éreztük magunkat. Szerencsénk volt, tombolt a nyár, megtanultunk néhány új műsorszámot, sokat fürödtünk, játszottunk, pihentünk. Ez a hét hozzájárult ahhoz, hogy szeptemberben újult erővel vessük magunkat a munkába. Itt szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki bármilyen módon segítette nyaralásunkat, és egész éves munkánkat. Sokat jelent, hogy a devecseriek még mindig hajlandóak adakozni, ha a zenekarról van szó. Úgy gondoljuk, hogy név szerint mondunk köszönetet szülőknek, vállalkozóknak, minden ember-

nek, akik segítettek: Varga Ru­ dolf­né, Horváth Zsolt, Horváthné Ottletz Judit, Tornai Tamás, Tor­ nainé Csóli Katalin, Géczyné Varjú Rita, Martonné Csom Adél, Stenger Istvánné, Patakiné Nagy Veronika, Érlaky Gyula, Tomor József, Budai Viola, Bognár István, Bognárné Si­ mon Katalin, Sikos Lászlóné, Mergl Tamás, Mergl Katalin, Fenyvesi Ist­ ván, Fenyvesiné Bakos Petra, Ko­ vács Krisztina, Radován Péterné, Cseh Ferencné, Boldizsár Zsolt, Pin­tér Gyuláné, Bertalanné Poór Beáta, Némethné Horváth Adrienn, Kókhné Nemes Adrienn, Fábián Anna, Péter Marianna, Kovács László, Madarász Istvánné, Zsidó Mária, Kalló Ferencné, Bakosné Sza­bó Katalin, Hóbor József, Hó­ bor­né Nemes Márta, Trombitás Ve­ ro­nika, Kőszeginé Takács Kinga, Firczi Irma, Toldi Tamás, Bóka Il­di­ kó, Eszterhainé Fatalin Ilona, Ba­ jók Józsefné, Czeidli József, Magvas Edina, Dr. Lenner László, Lennerné Magvas Andrea, Mayer Gábor, Ma­ yerné Orbán Szilvia, Rosta Zoltán, Rosta Zoltánné, Csider Beáta, Gar­ da Zalán, Kákonyi Tibor, Szabóné Fábián Adrienn, Szente István, Bécsiné Lampert Erika, Soós Anita, Szappan Zsuzsanna, Ács Attila, Baráth Tamás, Szabó István. Gombolyda méteráru, Rosta vi­ rágbolt, Hangya ABC, Nebuló pa­ pírbolt, Kertbarát bolt, Pumukli papír és ajándékbolt, Fókusz üzlet, Szivárvány ajándékbolt, Mini Manó ruhabolt, OTP, Posta, Deák téri Zöldségbolt, Gallus Kft, Agrokémia, Rimex Plussz Kft, Bakonyerdő Zrt, Raiffeisen Bank, Devecser Város Önkormányzata. Ihászné Szabó Katalin

Itt a nyár, minden héten fesztivál! Nyár, nyár, itt a nyár! Kicsi és nagy arra vár, mikor tudja végre már jól kiszórakozni magát. Ezen a hétvégén kis családunk is felkerekedett a forró vasárnapi délutáni melegben, úti célunk egy közelben rendezett fesztivál. A hirdető plakátok remek műsorokat, színvonalas fellépőket ígértek, szórakozást gyermeknek és felnőttnek egyaránt. Meg­ lepve tapasztaltam, hogy a sörsátorban, a hangos zene mellett mindenki jól megfér egymással bőrszínre, nemre, rangra való tekintet nélkül. Ott mindenkinek egyformán van melege, egyformán zúg a feje a váltakozó ritmusoktól, és egyformán nevet vagy táncol a produkciókra. Átfutott a fejemen a gondolat, vajon ez a hétköznapokban miért oly nehéz és szinte megvalósíthatatlan? No, de ne drámázzunk, szórakozni jöttünk. Csemeténk szeme már mes�sziről meglátta a hatalmas ugráló várat, amit szerintem leginkább zsebmetsző biztos baleseti helyszínnek kellene nevezni. Per­sze, persze, én vagyok a túlságosan aggódó anyuka. Be­fi­ze­ tünk, a manó felmászik, majd lecsúszik, és kis arca hatalmasat csattan a forró gumi vagy csuda tudja milyen anyagon. Őt követő kissrác éppen át tud rajta bukfencezni. Édesanya szíve ezerrel kalapál, adrenalin termelés a csúcson. No, ezen legalább már nem lesz több vita, ide nem kell visszajönnünk. Következő állomásunk a lovagló sátor, mert ez már szinte minden rendezvény velejárója. Elvégre lovas nép vagyunk, nem? Apró gyermek nagy lovon, mert kicsi most nincs, de anyuka felülhet vele, ha akar. Persze, hogy akar, mindent a gyermek öröméért, az izzadságszag mellé jöhet a lószőr kellemes aromája. Apa fejét fogja, arca csupa boldogság. Végre itt a koncert ideje, amit talán mi „nagyok” is élvezhetünk. Törpénk persze fáradt, a meleg és az élmények, először anya, majd apa veszi a nyakába, tapsol a drága, élvezi a műsort. Mi a zene mellett leginkább arra koncentrálunk, hogy fáj a hátunk kevésbé, merre fordítsuk a fejünket, hogy a kósza, fagyitól ragacsos mancsok a szemünket

vagy a fülünket tapogassák inkább. Mami megszán minket, kimegy az kis unokával, mi meg csak szórakozzunk. Kis összebújás, nem baj, ha egymáshoz ragadunk az izzadságtól, ez a fesztiválérzés. Búcsúzóul indulás előtt még kóstoljuk meg a helyi lángost. Kislányunk mamival a „mozgó kalandparkban”, mi már tudjuk, ő még nem. Együnk egyet a harc előtt. Nos, a színpad színvonalas műsora biztosan nem vonzott akkora nézősereget, mint mi, amikor indulásra szántuk el magunkat. A kedves pénztáros hölgy a letelt harmadik kör díjának kifizetésére szólította fel verítékben úszó mamit, aki minden eszközt bevetve igyekezett kicsalogatni alkalmi süketté vált három éves unokáját, mire mi a „tettek mezejére léptünk”. Gyer­ mek láthatóan fittyet hány ígéretre, szép szóra, fenyegetésre. Anya sóhajt, majd bemászik a gyerekméretű labirintusban üldözni féltett kincsét, aki kacag, és menekül, majd csapdába esik, és tiltakozni kezd. Szépen, majd hangosabban, a kijáratnál ordít, csíp és harap. Mami döbbenten, néma csendben áll, apa készültségben. Köztünk a legkisebb, de hangja most a színpadi zenénél is hangosabban követeli a még tovább ugrálást, toporzékol. Nos, ké­rem, cirkusz ez a javából. Anya megunja, vállára kapja és elindul vele a kijárat felé, a tiltakozás ritkán látott méreteket ölt. A szülői türelemnek itt a határa, jöhet a vizes hűtés az arcra, a nyakba, itt a visítás, aztán a szipogás és végül a beismerés: mégis csak az lesz, amit a nagyok akarnak, ez a kicsik szomorú sorsa. Hazatérve gyors fürdés, vacsora és ágyba bújás, elalvás pillanatok alatt. Csend van, anya még lakást rendezget, hétfőre csomagot készít mindenkinek, apa szinte a béke szigetének érzi hét közben súlyos teher laptopját, belemerül, lazít. Szerintem próbálja meggyőzni magát, hogy minden gyerek ilyen. Biztos vagyok benne, hogy mélyen belül rémesen büszke magára, hogy az elmúlt délutánt ép elmével megúszta. Külön műsorral, felejthetetlen élményekkel nekünk, és másoknak. Nyár, fesztivál, én így szeretlek! -dora-

ÚjDevecseriÚjság

Pipafüst...

Ritkán járok a multikba vásárolni, csak ha szükség nagyon úgy hozza. Nem tagadom, amikor megjelentek az országban, én is bele estem a hálójukba. Hatott rám az újdonság ereje, de aztán elmúlt a csoda. Rájöttem, hogy sokszor átráznak, ami olcsó annak legtöbbször drágán megfizetem az árát. Ezen írás főszereplőjével a megyeszékhely szupermarketjének a parkolójában „ismerkedtem” meg. Bár, mint mondtam ritkán járok oda, de őt megjegyeztem. Sok hibám mellett egy ritka erősségem, hogy jó arcmemóriával rendelkezem. Kinézett magának, megcélzott és mellém érve már jött is a kérdés: –  Bácsi, visszavihetem a kocsiját? – mutatva az éppen kiürülő bevásárlókocsira. Aki nem ismeri ezt a szituációt, annak elmondanám, hogy az ő érdeklődésének alappillére nem a segítőkészség. Ő elsősorban a bevásárlókocsiban lévő százforintost kérte el tőlem. Igen, ez a kéregetés egyik nagyvárosi formája. Mielőtt valaki ítéletet mondana felettem, védekezésképpen elmondanám, nem vagyok szőrös szívű. Bár a világban közlekedő pénz hozzám sem nagyon akarja ismerni az ide vezető utat, azért mindig megesett a szívem a rászorulókon. Sajnos, szegény emberek mindig voltak és nem akarom kedvüket rontani, de lesznek is. Az első koldulókkal a rendszerváltás után találkoztam. Nem mintha csak azóta lettek volna nagyon szegény emberek, csak előtte a kéregetőnek hamar a hóna alá nyúltak. Akkoriban ez nem biztos, hogy segítő kezet, inkább karhatalmat jelentett. Pestre járva, sokszor megesett a szívem a faltövében ülő nyomorék embereken, nem beszélve a gyermekekről. Aztán jöttek a hírek, hogy ezek az emberek nem saját maguknak kéregetnek, hanem az ügynevezett „koldus maffia” áldozatai. A biztos helyért, „védelemért”, le kell adni az adományok nagyobb százalékát. Hitte is az ember, meg nem is, de később kiderült, hogy ez a szomorú valóság.

. oldal

Erősen fiatalodom Szóval, ha volt miből, általában adtam. Számomra a nagy változást egy személyes élmény hozta meg. Történt valami, ami – mint azóta kiderült –, nem csak velem történt meg. Fiaim után egyre gyakrabban Pesten járva, az aluljáróban esendő tekintetű szánni, való beteg ember kért – ahogy ő mondta – csak két zsemlére való pénzt, mert már egy napja nem evett. A szívem elfacsarodott, és bár a gyomrom jelezte, hogy van némi elmaradásom az étkezésben, a feleségem által útravalónak csomagolt három parizeres zsemlét, ahogy volt, zacskóstul oda adtam a kezébe. Szégyellve a szituációt, gyorsan továbbléptem volna, de megdöbbenésemre a szendvicsek a hátamon landoltak. Szitkozódva mondta véleményét, amiért nem pénzt adtam, mondanivalója közt sűrűen emlegetve édesanyámat. Pirulva mentem tovább, de akkor valami megváltozott. Ha beteg gyermek gyógyítására kitett perselyt láttam, lehetőségem szerint a tárcát nehezítő apróból tettem bele. Segélyvonalak, jótékonysági gyűjtések esetén is ment az az sms, de azóta utcai kéregetők nem kaptak tőlem. Kivétel az utcazenészek, de ők az én szememben nem koldulnak, hanem egy szolgáltatás ellentételezését, ami, ha csak néhány pillanatra is, de örömet hoz az életembe, kapják meg tőlem. Ott tartottam, hogy alkalmi ismerősöm megszólított. Mivel az érdeklődését már előre tudtam, csak a megszólítás lepett meg, ugyan is körülbelül velem egyidős, talán nálam néhány évvel fiatalabb ember lehetett. Betegnek, bár ezen a téren az ember látásra ne ítéljen, de nem láttam. Fiatalos középkorú ember, akit csak a rajtalévő indokolatlanul sok kosz öregített egy kicsit. Úgy gondolom, a bácsi megszólítás nála valamiféle tiszteletet akart kifejezni irányomba, ami ebben az estben egyfajta üzleti fogásnak minősül. Mivel jeleztem, hogy nekem is szükségem van a százasra, halk morgással a következő vásárlót megcélozva tovább állt.

Feledtem volna a találkozást, de néhány nap múlva ismét Veszprémben járva, a vásárcsarnok melletti, „kultúrált” talponálló italelosztó vonzáskörzetében ismerős arcot pillantottam meg. Az én segítőkész ismerősöm volt. Néhány, az italkimérésben található szeszesitalok tisztességes alkoholtartalmát bizonyító barátjával próbált hozzájárulni a magyar szeszipar talpon maradásához. Igazi önfeláldozó emberek, akik láthatóan már sokat tettek e nemes cél érdekében. A szomszédos zöldségesnél, egy kis lecsópaprikát válogatva, akaratlanul is hallottam gyűjtőszenvedéllyel megáldott ismerősöm monológját. A saját lehetetlen élethelyzetének okát kereste és találta. Emberem, mivel a társaságban még első látásra ő volt leginkább beszélőképes állapotban, hosszú szónoklatot tartott, amiben kifejtette, ki tehet az ő nehéz sorsáról. A felsorolást fentről kezdve a magyar állam, a kormány, a város vezetése és úgy egyben minden átlagember belekerült, aki egyszerűen nem hajlandó az ő létét finanszírozni. Hangosan és „nedvesen” beszélt. Néha egy kicsit el tudok feledkezni magamról. Most is ez történt. Azt, hogy bámultam, azt arról vettem észre, hogy felém fordulva, hozzám szólt. Mit hozzám szólt, rám förmedt: –  Mit bámúúúsz Öcsém! – vicsorgott rám nem titkolt ellenszenvvel. Nem tudom, pontosan mit takar az atom részeg kifejezés, de hogy a lehelete alapján a környezetében nyílt láng használatát a robbanásveszély miatt tiltani kellene, az biztos. Mivel én is úgy gondoltam, hogy nem kellett volna bámulnom, ezért kellemetlenül éreztem magam. Bár az agresszív megszólításra beindult bennem valami védekező mechanizmus, de ez pár pillanat múlva elillant. Eszembe jutott a néhány nappal előbbi és az akkori megszólítás közti különbség, és hangosan elnevettem magamat. Néhány napja még bácsi, most meg öcsém…

Hogy én hogy fiatalodom! A körülállók, akik odanéztek a hőbörgésre, meglepődve kons­ tatálták a nevetésemet. Gyaní­ tom, néhányan elvárták volna, hogy kicsit összébb húzzam az inget hangos szavú barátunk mellkasán, de hát ők nem tudhatták jókedvem okát. Sarkon fordulva a csarnoki virágos felé vettem az irányt, kutatva a tárcában az apró között, hogy egy szál virágot vegyek a feleségemnek. Elvégre nem tudom másra fogni, biztos, hogy az a drága jó asszony tehet arról, hogy én így fiatalodom. Tréfát félretéve, nem tudom, alkalmi ismerősöm jó irányban keresi e problémái forrását. A mai világban sajnos elég sok ember van, aki nehezen él meg és van oka a panaszra. Sok ember van, aki elszoruló szívvel veszi ki a csekkes borítékot a postaládából és matekozik, hogy miként él meg következő fizetésig. De dolgozik, fogat csikorgat, és … és nem másban keresi a probléma megoldását. Közben kenyeret tesz az asztalra, gyermeket nevel, mindezt úgy, hogy nem a markát tartja. Évtizedek óta várjuk annak a „hét szűkesztendőnek” a végét, sokszor mondtuk, hogy, „már nem lehet megélni”. Nem lehet, de valahogy még is mindig túléltük. Legális vagy illegális munkával, de túléltük. Mert a magyar ilyen. Aki még, ha nem is ezt tartják róla, és sokszor nem ezt tartja magáról, de a jég hátán is megél. Megéltünk, mert tettünk érte valamit. Tudom, lehet olyan helyzet, és ha így van nem is akarom elvitatni, hogy az illető önhibáján kívül került ebbe a helyzetbe. Nem csodálkozok, ha rosszul érzi magát ebben az állapotban, de ebből csak akkor kerülhet ki, ha ő is akarja. Ahogy a népi szólás is tartja: Segíts magadon, az Isten is megsegít! Ezt megérteni, kívánom alkalmi ismerősömnek. … és amit mindannyiunknak. Egy kis jó egészséget. B.Zs.

ÚjDevecseriÚjság

. oldal

Isten éltesse, Ilonka néni!

Születésnapi köszöntő minisz­terelnök által aláírt köszöntő oklevelet. Az Önkormány­ zat nevében Rosta Zol­tán, a Szociális Molnár Antalné szociális iro- és Egészségügyi Bi­ davezető, családtagjai körében zott­ság elnöke vijókívánságokkal nyújtotta át rágcsokor kíséretéIlonka néninek, az Orbán Viktor ben tol­mácsolta a Július 6-án Devecser Város Önkormányzata nevében a Bartók Béla utcában élő Kovács Károlynét köszöntötték 90. születésnapján.

város ve­zetés jókívánságait. Mivel a nyomdából kikerülő Új Devecseri Újság jú­ li­usi száma csak másnap került a postaládákba, lapunk az első példánnyal köszöntötte Ilonka nénit.

Régi otthonok dicsősége

A Tiffany technika és lámpa Szinte nincs olyan ember, aki egy újságosnál ne lapozzon bele napjaink lakberendezéssel foglalkozó lapjaiba, és ne sóhajtana fel ábrándozva egykét jó ötlet láttán. Persze csodálatosak – és sok esetben megfizethetetlenek a modern enteriőrök. De a lakást sokszor nem a legmodernebb bútor teszi igazi otthonná, hanem egy-egy olyan darab, aminek – hogy is mondjuk – lelke van. És ezek sokszor bizony már nem fiatal tárgyak. Meghatá­rozó lehet az otthon megvilágítása is, és itt sem mindegy, hogy mivel. Így kerül képbe a Tiffany üvegtechnika,

és az e technikával készült lám­ pa. Louis Comfort Tiffany nevéhez kapcsolódik az üvegművészet e sajátos válfaja. Ha a név „valahonnan ismerős” az nem véletlen, ugyanis a világhíres ékszerész fiáról van szó. A tehetséges fiú már fiatalon érdeklődött az üveg megmunkálási technikái iránt, és saját maga kísérletezte ki színezett üvegeit. Igazán híressé a múlt század fordulóján vált, a párizsi világkiállításon, ahol már lámpáit és egyéb tárgyait is megcsodálhatták az érdeklődők. A szecessziótól pedig szinte elválaszthatatlanná is vált, hiszen a hajlított

üvegfelületek igazi áttörést jelentettek. A lámpakészítés maga sem egyszerű munka, de az eredmény szemet gyönyörködtető. Mondhatjuk, hogy ma reneszánsza van ennek is, kézműves vásárokon is találkozhatunk már a Tiffany technikával készített dísztárgyakkal. Talán kevesen tudják, hogy városunkban is találhatók üvegművészek, akik ezen technikával készítették el a Polgármesteri Hivatal kapujának üvegbetétjét. Gárdonyi Ágnessel és Szabó Istvánnal készített interjúnkat a következő számban olvashatják L. Sz. S.

Az ünnepelt elmondta, hogy még mindig aktív, erejéhez mérten dolgozik a ház körül, Ő vezeti a háztartást. Kívánjuk, hogy ez még hos�szú évekig így legyen. Kedves Ilonka néni! Boldog születésnapot, jó egészséget kí­ vánunk! B.Zs.

Rövid hír 2012 július 9-én a grazi Ferenc Károly Egyetemen az egyetem rektora a teológia doktorává avatta főtisztelendő Fodor János atyát, Devecser plébánosát. Kedves János Atya! Gratulálunk!

ÚjDevecseriÚjság

. oldal

Devecser a pszichológusok szemével (Folytatás az 1. oldalról) Különös módon még az is velejárója az ilyen tragikus eseményeknek, hogy a tünetek nemcsak azokat sújthatják, akik közvetlenül érintettek voltak, hanem jóval tágabb kört: távolabb élő családtagokat, barátokat, munkatársakat; a katasztrófa közelében élő lakosságot; sőt még teljesen idegen embereket is, akik esetleg csak a médiából követték az eseményt. Ám szerencsére vannak olyanok is, akik jóllehet maguk érintettek voltak, mégis képesek hamar talpra állni, sőt másoknak is támaszt nyújtani. A katasztrófapszichológiában képzett szakemberek jól ismerik a fenti jelenségeket. Szaktudásuk birtokában képesek megállapítani, hogy kinél milyen súlyosak a tünetek, és szerencsére arra is vannak eszközeik, hogy a tüneteket enyhítsék, vagy megszüntessék. Az a dolguk, hogy segítsék az érintettek személyes és közösségi harmóniájának újraalkotását. Ez az oka, hogy a vörösiszap-katasztrófa bekövetkeztekor azonnal, először a katasztrófavédelmi egységgel, majd a Máltai Sze­re­tet­ szol­gálattal, és a Helper Egye­sü­ lettel együttműködésben, meg­ jelentek a helyszínen (Deve­cser­ ben, Kolontáron, Somló­vásár­he­ lyen, valamint a kitelepítési városokban, falvakban: Veszp­rém­ ben, Ajkán, Magyarpolányban, Borszörcsökön, stb.) pszichológusok is. A vörösiszap kártételeinek eny­hítése és helyrehozása sokfajta segítőt megmozgatott. Voltak, akik adományt küldtek, mások a fizikai erejüket adták, megint mások pedig a szaktudásukat. Szakmai önkéntesként, ingyenesen dolgoztak a károsultakért pl. fiatal amatőr rádiósok, építészek, karitatív és egyházi szervezetek szociális munkásai, és a Magyar Pszichológiai Társaság pszichológusai. A pszichológus önkéntesek katasztrófapszichológiában tapasztalt szakemberek vezetésével, szervezetten dolgoztak, sőt dolgoznak a mai napig a helyszínen. Első feladatunk a legrosszabb lelki állapotban lévők azonnali segítése volt. „Segítő beszélgetés” ilyenkor az alkalmazott módszer, amiről a laikusok azt gondolják, hogy csupán sze­retet­

teli beszélgetésről van szó, amihez nem kell semmilyen szakmai felkészültség, csak emberség és empátia. A hiteles szeretet és együttérzés valóban elengedhetetlen kellékei a segítő beszélgetésnek, de ezek mögött komoly szakmaiság van. Kinek, mit és hogyan szabad ilyen tragédiák esetén mondani, hogyan kell kérdezni, hogy a lelki sebek gyógyuljanak, és ne tovább mélyüljenek, mindez bizony felkészültséget és szakmai gyakorlottságot igényel. Második feladatként az érintettek lehető legszélesebb körénél igyekeztünk feltérképezni a tüneteket, és segítettünk az állapotnak megfelelő ellátást biztosítani. Közel 40 pszichológus önkéntes vett részt ebben a diagnosztikai munkában: egyesek csupán 1-2 alkalommal, néhányan azonban heti vagy havi gyakorisággal a helyszínre utazva. Összesen hozzávetőleg 400 személy állapotát sikerült felmérnünk. Kezelésképpen egyeseknél elegendőnek tartottunk egyetlen beszélgetést. Másoknál pár alkalmas tanácsadó konzultációt szerveztünk. A legsúlyosabb esetekben segítettünk biztosítani, hogy a megfelelő szakellátást (pl. gyógyszereléssel is járó pszichiátriai kezelést) kaphassa az érintett. Az idősekkel és a gyermekekkel kiemelten foglalkoztunk. Az iskolapszichológiai munkát az iskola vezetése olyan fontosnak és hasznosnak tartotta, hogy erre a tevékenységre még honoráriumot is biztosított a náluk folyamatosan dolgozó, illetve tréninget tartó pszichológusoknak. Dr. Ja­ kab Julianna, Hűvös Éva és Magyar Judit végezték ezt a munkát. Külön feladatként kezeltük a helyi segítők állapotának javítását. Az önkormányzat munkatársai, és a családsegítők közül sokan maguk is károsultak voltak, miközben nekik napi szinten a többi károsult gondjaira, bajaira kellett/kell megoldást találni. Ezért az ő lelki egyensúlyuk helyreállítása különösen fontos. Számukra olyan csoportokat szerveztünk, ahol egy színházi jellegű pszichológiai módszert használtunk. Ennek az a lényege, hogy a színészek (akik majdnem mindannyian pszichológusok is) meghallgatják a károsultak történetét, és

annak egy-egy epizódját megelevenítik a színpadon. Ezáltal az érintettek kívülről látnak rá a saját történetükre, és ilyenkor számos olyan mozzanat is tudatossá válik számukra, amelyeket felismerve ráébrednek, hogy a szörnyű események közepette milyen fontos erőforrásaik voltak és vannak, és azokat hogyan tudták és tudják mozgósítani. A meglátogatott személyek egy részénél – nagy örömünkre – azt tapasztaltuk, hogy bár a tragédia sok sebet ütött rajtuk, nem tudta őket ledönteni a lábukról. Erős, küzdő emberekkel is találkoztunk, akik úgy érezték, hogy egzisztenciális és lelki bajaikkal maguk is elboldogulnak. Esetükben két dolgot igyekeztünk megértetni. Az egyik, hogy még ha képes is valaki egyedül fölvinni a hegyre a maga gondokkal teli batyuját, talán nem teljesen mindegy, hogy milyen áron és mennyi idő alatt jut célba vele. Ha az útja egy rögös szakaszán egy kis ideig valaki segít neki vinni a batyut, vagy megmutatja, hogy a batyuban fölösleges köveket is cipel, amiket nyugodtan kidobhatna, érdemes elfogadni a segítséget. A másik észrevételünk, hogy akinek fölös energiája van, azt az energiát megsokszorozhatja, ha a hozzá képest gyengébbek támogatására fordítja. A pszichológia nemcsak egyéni lelki bajokkal foglalkozik. Feladata a társas kapcsolatok és közösségi kommunikáció javítása, sőt az egyén és fizikai környezete harmóniájának elősegítése is. A vörösiszap-katasztrófa átrajzolta az érintett települések földrajzi és szociális szerkezetét. Ehhez a megváltozott miliőhöz kell alkalmazkodnia minden ott élőnek. Ez még annak is fájdalmas lehet, aki a saját, régi otthonában maradhatott. A „változás” időszaka mindenkinek nehéz. Ezért szerveztek/szerveznek önkéntes pszichológusaink olyan programokat, amelyek a közösségi összetartozást és a változás pozitív oldalainak felismerését segítik. Milyen érdekes volt pl. a régi városképeket felelevenítő programunkon a Lékai utca több évtizeddel ezelőtti képein látni, hogy ugyanolyan csupasz és „idegennek” tűnő volt az utca kiépítésének idején az a városrész, mint a

mostani új lakónegyed! És lám, mára a Lékai utca a város szerves része! Meggyőződésünk, hogy néhány praktikus ötlettel, valamint a város lakóinak figyelmével igen hamar bekapcsolható lesz az új építésű negyed is a város vérkeringésébe! Több, mint másfél év eltelt már a tragédia óta. Milyennek látjuk ma a devecserieket? Las­ san-lassan önmagukra találó, az új helyzetüket elfogadni kezdő, de még mindig a tragédia „sebeit” is hordozó embereknek. Tudjuk, hogy a „gyógyulásnak” egyéni üteme van. Akinek mélyebb a sebe, vagy általában nehezebben regenerálódik, annak a felépüléshez több idő, és időnként segítség kell. Ezért kerestünk arra megoldást, hogy legalább egy pszichológus teljes kapacitással a város lakóit segíthesse. Szegletes Sarolt az év elején főállású pszichológusként került a városba. Munká­já­ nak finanszírozását ebben az évben a Máltai Szeretetszolgálat biztosítja. Reméljük, találunk megoldást a hosszú távú alkalmazására is. Önkénteseink már ritkábban, de egy-egy programmal (csoport-foglalkozással) to­ vább­ra is igyekeznek szolgálni a várost. Mihelyt eldől, hogy mikor tudunk menni legközelebb, igyekszünk idejekorán hírt adni a programunkról, hogy mindenki eljöhessen, akinek fontos Devecser sorsa. Akikkel már többször is találkoztunk, azok nemcsak a „klienseink”, hanem szinte már a barátainknak érezzük őket. Az őszinteségük, a megújulásért vívott küzdelmük, a jobbító szándékuk, az egészséges lokálpatriotizmusuk tiszteletet ébresztő. Még azok is őrzik a devecseri gyökereiket, akik nem a városban találtak új otthont. Ők éppúgy motorjai és részesei a város megújulásának, mint akik maradtak. A legfőbb erőt természetesen a helyi közösségek jelentik. Minden olyan fórum, legyen az civil, egyházi, vagy akár intézményi, önkormányzati, ahol a helyiek (akár nem helyiekkel együtt) jó célokért és örömteli együttlétekért tevékenykednek, a pozitív változás gyorsítását segíti. Lelkiekben is gazdag szép jövőt kívánunk a város minden régi és új lakójának! A pszichológus önkéntesek nevében: Dr. V. Komlósi Annamária

ÚjDevecseriÚjság

10. oldal

„Szolgálunk és védünk”

Rendőrségi hírek * * * Gázolaj lopásról érkezett bejelentés a Vicenter kft és a Leier téglagyár területéről. Az elkövető a telephelyen álló járművek üzemanyag fedelét lefeszítve Július hónapban kettő darab tulajdonította el a gázolajat. MTB kerékpárt tulajdonítottak A lakosság segítségét kérjük, a városból. Egyiket a Lékai ut- hogy amennyiben valaki gázcából, a másikat a Damjanich olajat kínál fel eladásra arról teutcából. Mindkettő esetben gyenek bejelentést, segítsék a nyomozás került elrendelésre, nyomozást. mivel a kerékpárokat udvarból vitték el. * * *

Vásárhelyi és Mező utcából Segélyhívás vezetékes telefém tárgyakat tulajdonítottak el. fonról 107, melyen az Ajkai Szintén bűncselekmény elköve- ügyelet jelentkezik be. tése miatt indítottunk eljárást. Mobilról 112, melyen – helytől függően – mindig az adott megye rendőr-főkapitánysága * * * Július végén a Vásárhelyi utca érhető el. Veszprém Megyei Homok utca kereszteződésénél Rendőr-főkapitányság ügyelete elkövettet garázdaság és a köz- bejelentkezése esetén – a gyorúti veszélyeztetés miatt nyomo- saság érdekében – ne mondja el zást folytat az Ajkai Rendőr­ka­pi­ problémáját, hanem kérje az tányság Bűnügyi osztálya. Ajkai Rendőrkapitányságot. Gerecs István r. alezredes * * * őrsparancsnok

Utcanevek

Olvasói levél

Újabb elnevezések magyarázatát adjuk közre, és várjuk az olvasók észrevételeit velük kapcsolatban. Dankó-telep: Ma már csak múlt időben beszélhetünk városunk ezen részéről. Az 1970-es években kezdték el ide építeni a Székpusztáról betelepített romáknak a lakásokat. A terület egyébként korábban szántóföld volt. Az ide telepített romákat segédmunkásként alkalmazta a Devecseri Építőipari KTSZ. A híres cigányprímás neve tehát megtévesztő is lehet. Deák Ferenc utca. Korábban csak Disznócsapásként hívták, mert ezen az úton hajtották a disznókat legelni. L.Sz.S.

Ismerjük-e? Ismerem, mint a tenyeremet – tartja a mondás. Rutinszerűen cselekszünk, és nem nézzük meg a körülöttünk lévő világot. Pedig sok – sok szépséget rejteget. Kedves Olvasó, tudja-e, De­ ve­cserben hol található a képen látható homlokzat? Aki felismerte a képen látható épületrészt, a megfejtéseket a Rotary Házban (Devecser Ár­ pád u. 7.), illetve a szerkesztőség e-mail címére (ujdeve­cse­ri­ [email protected]) eljuttathatja. A helyes megfejtők között könyv­jutalmat sorsolunk ki. Határidő: 2012. augusztus 31. Előző számunkban megjelent kép: Deák tér 2. Nyertes: ifj. Merse Józsefné Devecser Sz.A.

Sokunk örömére Devecser központjában, a Fekete Farkas udvarában nyílt egy zöldség, gyümölcs és vegyesbolt. Mi nyugdíjasok itt helyben, szinte olcsón naponta tudunk vásárolni. Szemet, szájat gyönyörködtető az áruválaszték, és mindez hazai termék. Mindig friss az árú, ide mindig érdemes betérni. Mi nyugdíjasok, a környéken élők és a vidékiek legnagyobb örömére válogathatunk a széles és gyönyörű árukínálatból. A boltot vezető fiatal pár, István és Judit kedvesek és előzékenyek a vásárlókkal szemben, ezért szeretünk náluk vásá­ rolni. Tisztelet és megbecsülés mindkettőjüknek. Fárasztó munkájukhoz kívánok nagyon jó egészséget a családommal együtt. Tisztelettel: Nagy Lászlóné Devecser

ÚjDevecseriÚjság

11. oldal

ÚjDevecseriÚjság

12. oldal

Kiscsősz: Egy hely, ahol még élnek a hagyományok Kiscsősz, Veszprém megye egyik kis faluja a Somló szomszédságában. Mindössze 128an lakják. Minden évben négy napra megelevenedik a település, kitárja pajtáinak, portáinak kapuit. Idén is így történt. Kiscsősz „világot jelentő” deszkáján

hont. Este nyolc után a Dűvő Zenekar, az Egyesült Államok után a kiscsőszi „világot jelentő” deszkákon adott fergeteges koncertet. Esős délután, csillagfényes este

Eső várta a Pajtafesztiválra látogató sokadalmat péntek délJúlius 12-én, csütörtökön vet­ után. Emiatt a Dűvő népzenei te kezdetét a nyolcadik Kiscsőszi zárókoncertje sem Gyöngyi pajPajtafesztivál. Este az Interaktív tájában, hanem a Múzeum­paj­ Faluházban nyílt meg Ki­ tában került sor. lyénfalvi Gábor (népi hangszeA Borfolkra már az eső is abrek), Bánhelyi József (táncfo- bahagyta áldásos tevékenységét tók), Bardon Réka, Csík Ta­más, és kiscsőszi vendégsereg már Kardos Róbert, Apáti Zoltán az eredeti helyszínen hallgat(kézműves remekek) valamint a hatta a magyar kultúra egyik Cifra Műhely Közhasznú Kul­ szegmensét. turális Egyesület (Kalota­szegi A Bortárs Zenei Műhely után cifra szoba) kiállítása. A meg- a Zagyva Banda várta a fesztinyitón a kibővült Dűvő zenekar válozó közönséget – ekkor Mag­ adta meg a nap hangulatát. di portája volt a helyszín. A turai Elsőként Kovács Norbert, zenekar az autentikus magyar „Cimbi” üdvözölte a vendégeket, népzenei hagyományok ápoláaki kiemelte a népi hagyomá- sát és minél szélesebb körben nyok megőrzésének fontosságát. történő megismertetését, valaAz átadásban játszik fontos sze- mint továbbadását tűzte ki repet Kiscsősz is. célul. A tárlatot V. Németh Zsolt, viA Sopron Táncegyüttes fellédékfejlesztésért felelős államtit- pését már csillagfényes és egy kár nyitotta meg, aki Rotterdami kicsit hűvös este várta. Sze­ren­ Erasmus gondolatait tolmácsol- csére ez nem zavarta a táncosota, mivel szerinte a filozófus kat, a több száz érdeklődőt, és szellemisége nemcsak a mai egy jó hangulatú gála részese napra, hanem az egész Pajta­ lehetett a publikum. fesztiválra érvényes. „A bol-Pro­duk­ciós Iroda” „Szomszédnéni dogság gyökere: az akarj lenni, Álmosvölgytől Montreálig aki vagy” – hangzott el az idézet. És ez, hogyan vonatkozik a A fesztivál harmadik napján kiscsőszi rendezvényre? verőfényes napsütés várta az „Akinek fürge és ügyes a lába álmosvölgyi Magyarok a Jövő­ az táncoljon. Akinek a keze, az ért Egyesület lovasíjász bemuabban remekeljen. Akinek éles tatóját. A civil szervezet 2001 a szeme, az fényképezőgépet telén jött létre, hogy megőrizzék vegyen a kezébe, vagy aki a ha- a magyarság hagyományait. gyományok művelésében érez A pajtakoncertek sorát délután késztetést, akkor azt tegye” – Magdi portájánál Romungro és fejtette ki Erasmus gondolatait Romano Trájo zenekarok folya vidékfejlesztési államtitkár. „Valamennyien tudjuk, hogy ez nem elég hozzá. Nem elég hozzá a kéz, a fül, a láb meg a szem. Hanem egészen biztosan kell hozzá az elődök kultúráját befogadó elme. Az a kreativitás, hogy ne csak befogadjuk, hanem valahogyan továbbadjuk, tovább is vigyük, akár új művek elkészítésében is. Ehhez egészen biztos, hogy kell egy nyitott lélek, a soha megkérgesedni nem akaró szív. Mindig ezt fedezem fel ezen a helyen.” A pajtafesztivál első koncertjének a Múzeumpajta adott ott-

tatták. Gyöngyi pajtájánál a Kőris zenekar már magában a pajtában lépett fel, ahol a közönség alig akarta elengedni a bandát a pajtából. Népkomédia is szerepelt a fesztivál harmadik napján. A Múzeumpajta átalakult Pajta­ színházzá, ahol Boka Gábor és az Ürömi Öröm Táncegyüttes előadásában Savanyú újra Kis­ csőszön szerepelt. A bakonyi betyár legújabb történetét hatalmas érdeklődés és taps fogadta. Este az iskolakertben a mont­ reáli Bokréta Táncegyüttes, a bécsi Délibáb Néptáncegyüttes, a bábolnai Cseperedők Tánc­ együttes, az Ürömi Öröm Tánc­ együttes valamint az Eleki Román Hagyományőrző Együt­ tes lépett fel a színpadon. Érdekes volt látni a több órás repülőút távolságra lévő kanadai táncosok magyar illetve francia táncait, és hogy Ők milyen módon őrzik a magyar kultúra egyik fontos alappillérjét, a néptáncot. Az esti gálán a Magyar Táncművészeti Főiskola növendékei mutatták be tudásukat,

ami a vizsgaelőadásuk „ismétlése” volt. Záróra... Vasárnap zárónapjához érkezett a Kiscsőszi Pajtafesztivál. Az utolsó nap egyben a falunap is volt. Délelőtt a Szent Imre tiszteletére felszentelt római katolikus templomban az Egyhá­ zért, a Hazáért tartottak ünnepi szentmisét. A jó ebédhez a nótát Sallai Flórián és zenekara biztosította a kocsma előtt, amit a magyar dal éltetése követett. Fellépett a Bobai Népdalkör, a Borostyán Férfikar és a Kemenesmagasi Citerazenekar és Dalkör. A Pajtafesztivál utolsó és egyben záró koncertje a devecseri Fláre Beás Zenekar fellépése volt. „Cimbi”, aki maga is beszállt a bandába, a műsor előtt elmondta: a vasárnapi nap egyben zárása a négy hete tartó tánctáboroknak is. Kiscsőszön harminc különböző esemény várta az érdeklődőket a falu több portájánál, pajtájánál vagy éppen a diófájánál. Olyan küOszvald vendégei Marika is voltak a lönleges fesztiválnak, mint a kanadai Bokréta Táncegyüttes vagy a bécsi Délibáb Néptáncegyüttes, de Erdélyből is érkeztek a rendezvényt megelőző táborban. „Többen is érdeklődtek a rendezvények iránt, emiatt büszkén állíthatom, hogy a magyar kultúra nem veszik el” – mondta zárszavában Kovács Norbert főszervező. Az autentikus roma zenét játszó Fláre Beás Zenekar ezúttal is fergeteges koncertet adott a Pajtafesztiválon, ezzel is méltóvá tette a rendezvény zárását. (mi)

ÚjDevecseriÚjság

13. oldal

Négy nap a dobai kastély parkjában A dobai Erdődy-kastély parkjában negyedik alkalommal rendezték meg a Somló Hangja összművészeti fesztivált. Az idei rendezvényt Devecser Város Önkormány­za­ ta is támogatta. A több nap nyitányaként Horváth Zoltán dobai polgármester és a főszervező Kovács Norbert, „Cimbi” reményét fejezte ki, hogy az idő is kegyes lesz a fesztiválnak és akkor nemcsak a programok, hanem az érdeklődés is megfelelő lesz. Cimbi kiemelte, hogy az idei Somló Hangján nagy hangsúlyt kapott az idén a magyar-magyar kapcsolattartás, határon belül is kívül is, hiszen bécsi, montreáli és erdélyi tánccsoportok is felléptek a négy nap alatt. A fesztivál első programja is ezen kapcsolattartás jegyében zajlott, az első fellépő a kanadai Bokréta együttes volt, mely 45 éve ápolja a magyar kultúrát. Velük együtt mutatkozott be a székelyudvarhelyi Kékiringó táncegyüttes autentikus székelyföldi műsorával. De ezen a napon lépett még fel a Kodolányi Főiskola dzsessz­ tanszékének hallgatói, Bakos Árpás és a Búsulók, Borbély Mihály, a Lajkó Félix és a Cimbaliband. Utóbbi zenéjük forrásai különböző helyekről fakadnak: magyar népzene, klasszikus zene, jazz, balkáni népzene, rock’n’roll, de két dolog mégis összetartja a bandát, a barátság, és egy igazi varázslatos magyar hangszer: a

cimbalom. Nem véletlenül emlegetik a zenei szaklapok a zenekar vezetőjét, Unger Balázst a „cimbalom Chuck Berry-je”ként. Gyors „riffjeivel” változatos stílusban mozgatja, irányítja a Cimbaliband-et az igazi magyar akusztikus „keverőpult” mögül. A fentieket egyesítve válik teljessé a hallgató számára az eredeti Kelet-európai cimbalom Rock’n’Roll. Pénteken több „sztárvendég” is hallatta hangját Dobán. A kisszínpadon lépett fel a Borfolk zenekar, Ökrös Csaba és a Dunazug valamint Ferenczi György és a Rackajam, akik a 21. századi városi népzene és hagyományos műfajok egy megdöbbentően érdekes fúzióját játssza. A rock and roll, soul, blues és a népzene meghatározhatatlan keveréke döbbenetes erejű muzsikát eredményezett. A nagy színpadon a Mits Jazz Band, a Magyarvista Social Club és a Muzsikás Együttes szórakoztatta a fesztiválozókat. A három és fél évtizede működő Muzsikás együttes idehaza és külföldön egyaránt ismert és közkedvelt. Sokoldalúságukra jellemző, hogy otthonosan mozognak mind a folk, népzenei és világzenei fesztiválokon, mind komolyzenei, alternatív zenei, jazz, kelta zenét kedvelő, vagy zsidó zenei rendezvényeken. Szombaton ismét a kodo­ lányisok kezdték a napot, akiket a több nemzetiségű Paradicso követett a színpadon. Az osztrák, magyar lányok mellett la reunioni francia és bajor fiúk al-

kotják a csapatot, akiknek a zenéjük a blues, a bossa nova, a jazz, a klezmer és más stílusok üdítő keveréke, mai szóval mondva: világzene. A nagy színpadon tette tiszteletét a Romengo Együttes, akik magyarországi oláh-cigány ze­ nét játszanak. A tagok nagyrésze ezt a muzsikát anyanyelveként sajátította el. Így hagyományos alapokon, a létező cigány népdalok mellett saját számokkal és hangzásvilággal érkezik a magyarországi színpadokra a zenekar, azok után, hogy 2006 óta Európa számos országában igyekezett Magyarország jóhírét vinni. Este kilenckor, a fesztiválra több éve vissza-visszatérő a Duna Művészegyüttesé volt a színpad. Előadásuk kiindulópontja az Erdély történelmi határán fekvő Feketetó, ahol évszázadok óta Közép-Európa egyik legnagyobb vásárát rendezik meg. Az eredetileg hagyományos vásár képe az idők folyamán jelentősen megváltozott: a paraszti világ mindennapi szükségleteit kielégítő kínálat szinte teljesen kicserélődött, Feketetó mára idegenforgalmi látványosság lett, afféle zsibvásár, ahol olcsó bóvliként kínálják nekünk a múltat, féláron a jövőt… A Somló Hangja az utolsó nap már délelőtt várta a vendégeit. Tíz órától vásári programok, főzőverseny, kovácsolás, fafaragás, vesszőfonás, agyagozás és nemezelés szerepelt a programok közt. A fesztivál többi napján is volt játszótér, utcaszínházi

előadás. A Kristályvölgyi Egye­ sület „Somlózöldítő” sátránál ugyanakkor a természettudatos életet mutatták be. A civil szervezet tagjai játékokon és a kiállításokon keresztül kívánták rávezetni a látogatókat az ökovilág „rejtélyeire”. A játszótérnél látványos gólyalábas utcaszínházi műsort tartott a sátoraljaújhelyi Gara­ gulya társulat is. A gyerekek mellett a felnőttek is nagy csodálattal néztek fel az óriássá nőt színészekre. Vasárnap mutatkoztak be a térségi művészeti csoportjai is a rendezvényen. Fellépett többek közt a Doba Jövőjéért Egyesület Asszonykórusa, a kertai és a csöglei gyermek néptánc­együt­ tes, az ajkai Bahar Orientális Tánc Egyesület és a Forrás Női Kamarakórus is. A kis színpadon lépett fel a pajtafesztiválról jól ismert Ro­ mano Trajo és Romungro is, akiket a devecseri Fláre Beások követtek. Orsós Ervin, Orsós Tibor, Bogdán Sándor mellett Kovács Norbert is a kannát fogott a kezébe, de táncosok is színesítették a programjukat. A nagy színpad magyar néptánc gálára invitálta a közönséget. A bécsi Délibáb, a montreáli Bokréta mellett fellépett a székelyudvarhelyi Kékiringó és a takácsi Kenderszer Néptánc­ együttes is. Este az AjkaPadragkút Táncegyüttes és a Zagyva Banda közös gálaműsorára és táncházára került sor a Somló hangján. (mi)

ÚjDevecseriÚjság

14. oldal

Sport

XIX. Veszprém Rallye: devecseri indulóval

Devecseri

Karakószörcsök a bajnok

Július 13. és 14. között rendezték meg a Veszprém Rallye-t, ahol Farnadi Ágnes (Pataky Péter fényképén) is részt vett Osváth Péter oldalán a Eta-Food Kft. színeiben. A devecseri hölgy navigátorként vett részt a versenyen. A magyar rali bajnokság a harmadik futamán az Országos Bajnokság mezőnyében 32 páros állt rajthoz. A versenyt a Mitsubishi Lancer Evo IX.-es kocsival a páros összetettben a hetedik, kategóriájukban a harmadik helyen végezte. A verseny végén a Veszprém Rally internetes oldalán a következőt nyilatkozták: „Az utolsó kör hozta meg a szerencsénket, mert az egyik kategóriatársunk defektet kapott, Bujdos Mikiéken pedig tudtunk hozni, ezért két pozícióval előrébb kerültünk. Nem bántuk volna, hogy ha rögtön így indulunk, innen könnyebb lett volna fejlődni, de nem vagyunk elégedetlenek a kategória harmadik és az abszolút hetedik hellyel.”

Az ajkai körzeti labdarúgó bajnokságban is véget ért a pontvadászat. A bajnoki cím sorsa az utolsó mérkőzésen dőlt el a karakószörcsökiek javára, akik a második helyezet kolontáriakat csak egy ponttal előzték meg. A bajno­ kok tizenkét győzelemmel, négy döntetlennel és ugyanennyi vereséggel negyven ponttal végeztek az élen. A harmadik helyen a kislődiek végeztek a tizenkét csapatos bajnokságban. A bajnokcsapat részére a faluban ünnepséget is tartottak.

Olimpiai lázban az ország Az első NOB által rendezett olimpián 1896-ban kevesebb, mint 250 sportoló vett részt, ami a modern korban ugyan kevésnek számít, csakúgy, mint az olimpiai sportágak száma. Mindössze kilenc sportág szerepelt a programban: atlétika, birkózás, kerékpározás, sportlövészet, súlyemelés, tenisz, torna, úszás és vívás.

A 2012. évi nyári olimpiai játékokon összesen 26 sport 39 ága vesz részt. A magyar csapat az országok közti versenyben 158 fővel képviselteti magát. Köztük tizennégyen már olimpiai bajnokok és tizenketten címvédők is. A legnépesebb küldöttség az úszóké, akik harmincketten ugranak a medencébe.

Hogy gyarapodik-e az eddigi 160 magyar aranyérem? Min­ denki bizakodik. A Magyar Olimpiai Bizottság várakozásában minimálisan há­ rom aranyérmet és összesen tíz dobogós helyet vár, illetve 94 olimpiai pont megszerzését tűzte ki célul Londonban. Persze mindenki reménykedik egy jobb és sokkal csillogóbb olimpiában. A 2012. évi nyári olimpiai és paralimpiai játékok rendezvényei számos újonnan épített, vagy már létező illetve történelmi épületeket is rendezési helyszínként tudhat magáénak. Emellett olyan ideiglenes helyszínek is megjelennek, mint a méltán híres Hyde Park és a brit Lovas Testőrség Felvonulási Tere. De új a 80 000 férőhellyel rendelkező Olimpiai Stadion valamint megújult a Wembley Stadion is erre az eseményre. Ezen létesítmények három különböző zónába lettek besorolva a londoni agglomeráción belül, így létrejött: az olimpiai zóna (Olympic Zone), a folyami zóna (River Zone) és a központi zóna (Central Zone), kiegészítve néhány további, végszükség esetén használható épülettel, melyeket a Londont és agglomerációit magába fog-

laló területen kívül helyeztek el. Az olimpiai falu az ígéreteknek megfelelően 17320 ággyal rendelkezik, az alapvető szolgáltatások mellett kényelmes és tágas teret biztosítva a sportolóknak. A magyarok többségének nem adatik meg az, hogy a helyszínen élvezhessék a versenyeket. Nekünk marad a televízió, a rádió és az internet. Szinte alig van lakosa az országnak, aki ne figyelné az olimpiai játékokat. Egy friss felmérés szerint az ötven év alatti felnőtt magyar lakosság 80 százalékát érdekli a július 27-én este elkezdődő londoni olimpia. A megkérdezettek négyötöde állította, hogy legalább azokat a sportszámokat megnézi, amelyekben lesz magyar érdekeltség, 62 százalék pedig a teljes eseményt kiemelt figyelemmel kíséri majd. A felmérés szerint a fiatalabbak kevésbé érdeklődőek, a 25– 36 éves válaszadók közel negyede nem fogja követni az olimpiát, míg a 37 és 49 év közöttieknél ugyanez az arány csak 16 százalék. Az augusztus 12-ig tartanak a londoni ötkarikás játékok.

ÚjDevecseriÚjság

15. oldal

Nincs változás a labdarúgóknál jével (lapzártánk idején) zárult. Így a pontos játékos állományról még nincsen teljes információ. A bajnokság első fordulójára augusztus 18-án kerül sor. Az őszi forduló november 25-ig tart. A tavaszi szezon 2013. Az egyesület már befizette a március 2-a és június 9-e között nevezési díjat, és ha az önkor- zajlik. A sorsolást lapzártánk mányzat is tudja támogatni az idején szintén nem ismert. egyesület munkáját, (Kocsy Időközben a megyei bajnokMiklós tájékoztatása szerint ságban harmadik helyen végzett erre a városvezetés ígéretet tett) csapataink átvették a bronzérakkor sikeresen be tudja fejezni meiket. Az U19-es játékosokat Kiss a bajnokságot a Szpari. Az edzéseket július 23-án kezdték meg István, a „nagy” csapatot Dom­ a játékosok a padragkúti sporttelepen. Az őszi fordulót is itt kezdi a Devecser SE. A következő idényben tizenhat csapatos lesz a bajnokság. Visszakerült az osztályba a Várpalota és a Balatonalmádi is. Ezen kívül a devecserieknek az Ajka Kristály, az Alsóörs, a Csetény, a Gyulafirátót, a He­ rend PSK, az Öskü, a Pét, a Fűzfő, a Peremarton, a Sümeg, a Tapolca, az Ugod és a háromszor egymás után bajnokságot nyerő Úrkút lesz az ellenfele. Az átigazolási időszak a felnőtt csapatoknál augusztus elseNincs változás a megyei I. osztályban szereplő De­ve­ cseri SE labdarúgóinál – tájékoztatta lapunkat Kocsy Miklós elnök. Továbbra is Domján László vezetőedző irányítja a csapatot.

ján László irányította a bajnokságban. Előbbiek remélhetőleg hamarosan állandó tagjai lehetnek majd a megyei bajnokságban. Az U16-os pontvadászatban a helyosztó mérkőzésén a de­ve­ cse­riek június elején a Ba­la­ton­ almádi fiatalok ellen 3–1-re kaptak ki, ezzel a végeredményben a tizennyolcadik helyen végeztek a huszonkét csapat között. A bajnokságot a herendiek nyerték meg a Csetény és a Sümeg előtt.

Hagyományok és a sport – tábor az iskolában A devecseri Gárdonyi Géza tével Hagyományőrző és Sport­ 3.3.2 pályázat keretein belül. Általános Iskola a tanév végez- tábort szervezett a TÁMOP A gazdag programban karate és íjászat bemutató illetve oktatás illetve lovaglás is szerepelt. A karate bemutatóra a gyereket több szülő is elkísérte – nyilatkozta lapunknak Mayer Gá­bor meg­bízott igazgató. Volt, akinek meg is tetszett ez a sport, és van arra is esély, hogy ki is próbálja. Nagy érdeklődés övezte a jurta állítást is. A de­ve­ cseri sport­pálya mellett az ajkai Nagy Ti­bor

(Czeidli József fotóján), a Terep­íjászat Egyesület tagja, aki saját készítésű szúró- és vágó harci eszközeit is magával hozta a táborba az ősmagyarok harcmodoráról mesélt a gyerekeknek A gyerekek a nyári szünetben is tanultak, mivel a honfoglaló magyarok életével ismerkedhettek meg, ezzel is kiegészítve történelemből tanultakat. Délutánonként kosárlabda, sakk, pingpong és labdarúgó mér­kőzések várták az érdeklődő diákokat, akik most a nyári szünet idején biztosan szívesebben mentek be az iskola falai közé. A nagy melegre való tekintettel nem a sportpályán, hanem a tornateremben sportoltak a gyerekek. A tábort ajkai strandolás zárta.

A sportrovatot Marácz István szerkesztette

ÚjDevecseriÚjság

16. oldal

Észre sem vett kincseink Faludi Ferenc: Szent István királyhoz 1

2

3

4

5

11

7

8

12

14

15

19

6

16

17

20

18

21

22 24

25

26 27

28

29

31

33

32 34

35

36

37 39

44

10

13

23

30

9

45

40

41

42

46

VÍZSZINTES: 1./ A megfejtendő rejtvény első része  (Zárt betűk: D, Ő, V, A, K, R, L) 11./Zötyköl 12./ Magyar Állam­kincs­tár (Mozaik­ szó) 13./ Kábí­tó­szer 14./ Álló víz 15./ Gaz­dasági ágazat 17./ Igekötő 18./ Kétjegyű mássalhangzó 19./ ..... Eszter (Németh László mű) 21./ Kívánkozó 23./ Taksony utáni fejedelem 24./ E napi 25./ A máj termeli 26./ Kicsinyítő képző 27./ Fába vés 29./ Kettőzve: Gyermek köszönés 30./ A gyomor üres állapota 32./ Hosszú morzejel 33./ Sovány ló 35./ Irány szélei! 36./ Szövetes növények hajtástengelye 37./ .... oya (Srilankai város) 39./ Kísérletek színhelye 43./ ..... futása (Vörösmarty Mihály eposza) 44./ Személyére 46./ Van ilyen folyamat is! 48./ Honda ... 425 (Benzines fűkasza)   FÜGGŐLEGES: 2./ Billentyűinek megnyomására betűket nyomtat papírlapra 3./ Cák eleje! 4./ Somlói ..... Margit (Festőművész) 5./ Fo­ hász 6./ .... Sándor (Ope­ra­tőr, film­rendező) 7./ Tankör (Rö­vi­ dítve!) 8./ .... János (Köztársasági elnökünk) 9./ Nóra páratlanjai! 10./ Nóta végnélkül! 14./ A meg-

38

43 47

48

fejtendő rejtvény második része (Zárt betűk: D, F, L, A, A) 16./ Pőre eleje! 17./ Kettőzve: Cse­ cse­mő 20./ Százszor tíz 22./ Alma – népiesen 26./ ...... József (Bánk bán) 28./ Dalmű 31./ Hoz,- ...,-höz  34./ Áll,mint ..... szamara! 35./ Szlovákiai község 38./ Lent 40./ Magas rangú török katonatiszt 41./ Időmérőeszköz 42./ Nyílás 43./ Szita közepe! 45./ Rúd szélei! 47./ Kétjegyű mássalhangzó A megfejtéseket 2012. au­gusz­ tus 31-ig várjuk a szerkesztőség címére (Rotary Ház 8460 De­ve­ cser, Árpád u. 7.) vagy e-mail­ ben: ujdevecseriujsag@gmail. com Előző szám helyes megfejtése: „Búza, búzakalász! Véle szél hadonász hajlik.” Nyertesek: Hidi Miklósné – Devecser Bécsi Ferencné – Győr Vesztrócziné Réfi Helga – De­ve­ cser A nyeremények átvehetők a Rotary Házban (Devecser, Árpád u. 7.) nyitva tartási időben. Készítette: Cz. J.

A görög- és sárgadinnye termése nemcsak színében és víztartalmában igen jó, de vértisztító, vízhajtó tulajdonságuk mel­ lett májbetegségeken és bél­­­fér­ gességen is segítenek magjukkal. Ahogy a többi ehető kabakos magját is, lehetőség szerint rágjuk szét, mert hasznos vitaminokat és olajokat tartalmaznak. 10 dkg görögdinnyében kevesebb a szénhidrát, mint egy almában, igaz, nem sokkal, ami 6,5 g szénhidrátot jelent/10 dkg. A sárgadinnyének, cukordin�nyének viszont 9,5 g szénhidrát tartalma van 10 dkg húsában, de kevesebb, mint 10 dkg kiviben (11g szénhidrát/10 dkg). A torma gyökere is vértisztító, vízhajtó hatású és bélférgekre is jó. Kéntartalmú vegyületei (mint a hagymaféléknek) emész­

tést segítő, méregtelenítő hatásúak. Gyulladáscsökkentése ma­ gas C-vitamin tartalmával karöltve segít hurutos megbetegedésekben. Bőrre felvinni töményen kockázatos lehet, mert erős vértolulást, vérbőséget, irritációt okozhat. Elsősorban jeleskedik magas C-vitamin tartalomban, de sok B-vitamint, magnéziumot, kalciumot, vasat, foszfort is tartalmaz. Erős vegyületei miatt gombaölő permetszert és ízületekre borogatást is készítenek belőle. A tormában kevés energia, kevés fehérje és zsír van, de 10 dkg torma 15,9 g szénhidrátot, 550 mg káliumot, 65 mg foszfort, 110 mg kalciumot és 8 mg nátriumot tartalmaz. Jó egészséget! Ottlecz Judit

Változás!

A keresztrejtvény és az „Is­mer­ jük-e” rovat nyertesei a könyvjutalmakat a jövőben nem a Művelődési Házban, hanem a Rotary Házban (Devecser Ár­ pád u. 7.) vehetik át. A város távolabbi pontjáról, vagy szomszéd településről érkezők, hogy elkerüljük az esetleges kellemetlenséget, kérjük, hívják előtte a 30/384-47-49-es számot. A postai úton beküldött megfejtéseket is kérjük erre a címre feladni. Akik személyesen szokták le-

adni a megfejtéseket, azokat is szívesen várjuk az új címen, vagy be lehet dobni a Rotary Ház postaládájába. Amennyiben ez fáradtságot okoz, a személyesen bevitt megfejtéseket továbbra is átveszik a Művelődési Házban. Az e-mail cím természetesen nem változott. Megértésüket köszönjük. Nyitvatartási idő: Kedd 10.30–16 Szerda–Szombat 09–16 B.Zs.

Egy kis mosoly A férj táviratot kap a felesége rokonaitól. Az anyósod nagyon beteg. Stop. Az orvosok már feladták. Stop. Mire a válasz: Remélem nem az én címere. Stop. Új Devecseri Újság – A település közéleti lapja, Kiadja: Devecseri Városi Könyvtár és Művelődési Ház, Megjelenik: 1800 példányban, ISSN 2062-6878, Hir­de­tés­fel­ vétel: a könyvtárban nyitvatartási idő alatt, E-mail: [email protected], Levélcím: Devecser Városi Könyvtár és Művelődési Ház, 8460 Devecser, Jókai u. 3., Tel.: 88/224-125, Felelős szerkesztő: Boldizsár Zsolt, Szerkesztő-bizottság: Lászlóné Szeghalmi Stella, Szabó Adrienn, Marácz István, Nyomda: KellerPrint Nyomda Kft. Ajka, Felelős vezető: Keller Gyula