INFOKOMMUNIKÁCIÓ
ÚJDONSÁG
Kommunikációs eszközök fejlesztése intenzív osztályon fekvô betegek számára Sikné Lányi Cecília, Kosztyán Zsolt, Kupeczik István, Gyurka Szabolcs, Veszprémi Egyetem Müllerné Szögedi Ildikó, POTE, Egészségügyi Fôiskolai Kar Zalaegerszegi Képzési Központja
Két szoftvert készítettünk az intenzív osztályon fekvô betegek kommunikációjának segítésére. Mindkét szoftvert a Zalaegerszegi Kórház Szívsebészeti Osztályán készítettük elô. A Kommunikátor szoftver az ideiglenesen beszédképtelen betegek és a nôvérek között felmerülô kommunikációs gondok orvoslását próbálja megkönnyíteni. Azokét a betegekét, akik tudatuknál vannak, de nem tudnak beszélni lélegeztetés vagy egyéb más okokból, de igényük van a kommunikáció valamilyen formájára. A program egyetlen (a nôvérhívóhoz hasonló) kapcsolóval mûködik. A VMS (Virtual Message) szoftvert az a beteg tudja használni, aki már olyan jól van, hogy esetleg levelet is tud írni. Ezt a szoftvert magyar, német és angol nyelven is elkészítettük, elôször kb. 500 szót beépítve, majd vizsgálat alapján bôvítjük az adott élethelyzetben leggyakrabban használt szavakkal. Olyan hardver megoldást kívánunk létrehozni, amely figyelembe veszi az intenzív osztályok túlzsúfoltságát [1]. A betegek egy LCD kijelzôn látnák mind a Kommunikátor képeit, mind a Virtuális Klaviatúrát.
zük ôket, saját egyéni kommunikációs problémáikból tanulva újabb hasznos információkat szûrjünk le. HÁLÓZATI STRUKTÚRA A hálózat megvalósítása a Macromedia Multiuser Server 3.0 segítségével történik. Hálózati kártyán keresztül, UTP-s kábellel történik az összeköttetés, TCP/IP hálózati protokoll alkalmazásával. A nôvéreknél szerverként használt gép kapja meg a szervernek szánt IP címet, a többi gép a felhasználói IP címeket (1. ábra).
A KOMMUNIKÁTOR SZOFTVER KÉSZÍTÉSÉNEK ÉS MÛKÖDÉSÉNEK LEÍRÁSA A kommunikációs rendszer segítségével nagyméretû menürendszer alkalmazásával kereshetik ki a betegek az igényüknek megfelelô szükségleteket és közölhetik azt az orvosokkal és ápolókkal. A kiválasztott igényt a nôvér megtekintheti a betegek melletti monitoron, de a nôvéreknél felállított „szerver” gépen is láthatóvá válik. A beérkezett igényeket egy adatbázisban eltároljuk az ápolók gépén, ezzel figyelemmel követhetik a beteg állapotát, és az adminisztrációt is megkönnyíti számunkra [2]. A kórházban dolgozó nôvérektôl, orvosoktól gyûjtöttük be azokat az információkat, amelyek alapján az alapvetô szükségletek csoportjai kialakultak. Az adatgyûjtés során 2 napot töltöttünk el a Zalaegerszegi Kórház Szívsebészeti Osztályán, ahol vizsgáltuk a kommunikáció jelenlegi formáit, érdeklôdve faggattuk az ott dolgozókat saját ötleteikrôl. A megkérdezettek közé tartoztak azok a betegek is, akiknek állapota már lehetôvé tette, hogy tapasztalataikról kérdez-
1. ábra: Hálózati struktúra
A MEGVALÓSÍTÁS PROBLÉMÁI A feladat során az igazi nehézséget az orvosi követelmények és az informatikai megvalósíthatóság összhangba hozása jelentette. Fontos volt a megfelelô szükségletek megjelenítése a képernyôn, de ügyelni kellett, hogy ne legyen túl bonyolult, hiszen a betegek nem mindig rendelkeznek tiszta tudatállapottal. Következésképpen a vizuális megjelenésnél nem a ma igen divatos, látványos elemeket kellett használni, inkább az egyszerûségre, egyértelmûségre kellett szorítkozni. Így az illusztrációként használt ábráknál az átláthatóságra törekedtünk olyan mértékben, hogy azért tartalmazza a betegek számára hasznos információkat. Például:
IME I. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2002. DECEMBER
33
INFOKOMMUNIKÁCIÓ
ÚJDONSÁG
a beteg adatbázisában a kérelmet, ezzel visszaállítja a beteg oldalon a képernyôt a kezdôképre. A nôvérek a betegekhez már az adott problémára felkészülve tudnak érkezni, az ideiglenesen beszédképtelen beteget nem kell kérdezgetni.
2. ábra Illusztrációs képek
Ezek a képek az egyes szükségletek illusztrálására készültek, melyek a késôbbi tesztelés során jól vizsgáztak. Az eddigi használatban lévô fizikai eszközökbôl is próbáltunk tapasztalatot szerezni, és a számunkra használható formára alakítani [3]. Ilyen például a nôvérek által használt „fájdalommérték” mutató, ami egy papírvonalzószerû eszköz, amelyen lévô csúszkával a fájdalomérzet illusztrálható. Ezt az eszközt mi is megpróbáltuk szimulálni, egy 1-tôl 10-ig terjedô fájdalomérzetet mutató, egymás után felvillanó képekkel. Az érzett fájdalom jelzését a beteg egy nyomógomb megnyomásával érheti el. Egy olyan nyomógombot próbáltunk alkalmazni, ami a betegektôl nem idegen, nem szükséges különösebb erô, sem mozgás a használatukhoz. Ezért alkalmaztuk a nôvérhívóhoz hasonló gombot, ami már ismerôs a betegek számára. SZOFTVER KÉPERNYÔTERVE
4. ábra Kiválasztott szükséglet képernyôterv
5. ábra Képernyôterv a nôvér oldalon
A szoftver segítséget próbál adni a betegek állapotának nyomon követésére, a következôképpen: Az információs ikon segítségével elôhívható egy adatbázis a beteg egy napra visszamenôleges kéréseivel, melybôl a beteg általános igényeire, állapotának változására lehet következtetni.
3. ábra Képernyôterv a beteg oldalon
Az 3. ábrán ismertetett képernyôterv alapján épül fel a szoftver, ami az egyes kliens gépeken fut, melyek a betegek mellett helyezkednek el. A betegek speciális nyomógomb segítségével kiválasztják az egyes csoportokat, alcsoportokat, a megfelelô szükségletet, amit a kliens gép egy – a szükséglethez tartozó elôre meghatározott – kóddal jelez a szerver felé. Az egyes csoportokból való kiválasztás a következôképpen mûködik: Sorban minden csoport egyre nagyobb méretben látszik, míg el nem éri a képernyô teljes méretét és az illusztráló ábra megjelenik (4. ábra). Ennek az idônek a meghatározása igazán nehéz. Elégnek kell lennie ahhoz, hogy a csökkent reflexû betegnek megfelelô legyen, de ne legyen túl hosszú sem, mert így az egy képernyôn lévô szükségletek számából adódóan sok idôt kell várni egy újbóli kiválasztásának lehetôségére. Ha megtörténik a kívánt csoport kiválasztása, akkor azon a csoporton belüli szükségletek kiválasztása hasonló módon zajlik le. Az ekkor kiválasztott szükséglet a hálózaton keresztül a nôvér gépen jelenik meg a 5. ábra alapján. Ha a nôvér tudomásul vette az igényt, akkor egy kattintással regisztrálja
34
IME I. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2002. DECEMBER
6. ábra Betegadatok, szükségletek naplózása
A szoftvernek még az is elônye, hogyha külföldi állampolgárt ér hazánkban baleset, akkor ô is tudja egyenlôre németül és angolul használni a Kommunikátort. A beteg oldalán az adott idegen nyelven láthatók a szükségletek, ugyanakkor a nôvér a saját gépén magyarul olvashatja, ezáltal is könnyebb a kapcsolattartás. Bármely nyelvre hamar adaptálható a program. TESZTELÉSI EREDMÉNYEK, ÉRTÉKELÉS (KOMMUNIKÁTOR) A Zalaegerszegi Kórház Szívsebészeti Osztályán és az Aneszteziológia és Intenzív Terápiás Osztályán teszteltük a
INFOKOMMUNIKÁCIÓ
ÚJDONSÁG
Kommunikátor programot, egy kérdôív segítségével próbáltuk az orvosok, nôvérek véleményét megtudni. A kérdôíven a kérdezett adatai közül: életkora, beosztása, számítógépes ismerete szerepelt. Amire kíváncsiak voltunk, hogy szerintük mennyire könnyû elsajátítani a program használatát, mi a felesleges a programban, mi hiányzik belôle, valójában mi a véleményük a programról.
A PROGRAM FELÉPÍTÉSE A program két részbôl áll egy kliensbôl, amit a betegek használnak, valamint egy szerver, ami kontrollálja az üzenetek küldését [4].
Legtöbbször elôforduló megjegyzések: • 1-2 perc alatt meg lehet tanulni a használatát, • fizikai elhelyezési gondok adódhatnak, • speciális területeken használható, • az emberekkel kell megismertetni, publikálni kell, • finomítani kell. A tesztelés során kiderült, hogy az igazán nehéz feladat a multimédiás kommunikáció bevezetése ezen a területen. Nehéz a körülmények betartásával jó programot alkotni, éppen ezért a leghasznosabb része a program elkészítésének a folyamatos tesztelés, ami nagyon fontos az információszerzés szempontjából is. A VMS (VIRTUAL MESSAGE) SZOFTVER KÉSZÍTÉSÉNEK ÉS MÛKÖDÉSÉNEK LEÍRÁSA A VMS szoftver is egy szerveren keresztül kommunikál az egyes betegeknél lévô géppel és a külvilággal. A hálózat sematikus rajza látható a 7. ábrán. A monitoron a beteg lát egy „virtuális klaviatúrát” amin egy mozgó kerettel lépeget a betûk között, egy gomb mûködtetésével leírhatja a mondanivalóját, esetleg a folyosó túloldalán lévô hozzátartozójával „beszélgethetne”. A virtuális klaviatúrán egy mozgó kerettel (a keret sebessége változtatható) lehet a megfelelô betût, számot, írásjelet, funkcióbillentyût stb. kiválasztani. A szoftver még azt a lehetôséget is felkínálja a betegnek, ha kiválaszt a virtuális klaviatúrán egy betût, egy görgethetô listába beírja azzal a betûvel kezdôdô szavakat. A második betû kiválasztása után már csak azok a szavak maradnak a listában, amik ezzel a két kiválasztott betûvel kezdôdnek. Így lehet, hogy már egy harmadik „leütésre” ki tud választani egy hosszú szót, amit nem kell betûnként begépelni, ezzel is megkönnyítve az írás lehetôségét.
8. ábra A beteg felöli oldal, a program kliens része
A 8. ábrán látható, az automatikusan körbefutó keret (sárga, piros csíkozású). Így a betegnek csupán az a dolga, hogy „megvárja” amíg a keret a kívánt karakter fölé ér és akkor nyomja meg a speciális gombot (ami a nôvérhívóhoz hasonló). Így minden megerôltetés nélkül tud üzeneteket és akár e-mail-t is szerkeszteni. SZÜKSÉGES ÁLLOMÁNYOK A program angol, német, és magyar nyelvû betegek számára íródott, de lehetôség van más nyelvû betegek számára is továbbfejleszteni a szoftver szavakat tartalmazó adatbázisát. A karakter táblákhoz, illetve az adott nyelvhez tartozó 500 szót tartalmazó fájl neve a Settings.Txt fájlban található.
9. ábra A Settings.Txt fájl tartalma
A karaktereket vesszôvel kell elválasztani, külön sorba kell tenni a kis-, illetve nagybetûket, az egyéb billentyûket (pl. szóköz, új sor stb.), és a vezérlô billentyûket.
7. ábra Az egyes betegeknél lévô virtuális klaviatúra, kapcsológomb és a külvilág kapcsolata
A beállítások menüben állíthatjuk be, hogy kinek szeretnénk majd e-mail-t, illetve üzenetet küldeni. A szerver modulban felügyelhetjük az üzeneteket. Valamennyi program rendelkezik egy azonosítóval, mely tartalmazza a munkaállomás nevét, számát, a beteg nevét, illetve egyéb adatokat.
IME I. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2002. DECEMBER
35
INFOKOMMUNIKÁCIÓ
ÚJDONSÁG
ÖSSZEFOGLALÁS
10. ábra A CharSetHu.Txt fájl tartalma
TESZTELÉSI EREDMÉNYEK, ÉRTÉKELÉS (VMS) Ezt a VMS szoftvert is a Zalaegerszegi Kórház Szívsebészeti Osztályán és az Aneszteziológia és Intenzív Terápiás Osztályán teszteltük egy kérdôív segítségével. Itt is azt kérdeztük, hogy az orvosok és nôvérek szerint mennyire könnyû elsajátítani a program használatát, mi a felesleges a programban, mi hiányzik belôle, valójában mi a véleményük a programról. Legtöbbször elôforduló megjegyzések: • 1-2 perc alatt meg lehet tanulni a használatát, • fizikai elhelyezési gondok adódhatnak, • speciális területeken használható (például fertôzô osztályon, vagy ahol a betegek sokáig be vannak zárva), • az emberekkel kell megismertetni, publikálni kell, • finomítani kell, szókészletét bôvíteni, • fôként fiatalabb korosztály, tudatilag teljesen intakt beteg esetén késôbb kivitelezhetô lesz, • ma még a mobiltelefon tölti be a kommunikáció hiányát. Ezzel mi nem teljesen értünk egyet, mert egy ideiglenesen beszédképtelen beteg nem tudja használni a mobiltelefont. De továbbfejlesztési lehetôségként felmerült hogy a virtuális klaviatúrán megszerkesztett üzenetet el lehessen küldeni sms-ként is. Illetve amikor pl. egy influenzajárvány miatt tilos a látogatás, mindenki számára jó kommunikációs eszköz lehetne. SZOFTVER, HARDVER IGÉNYEK Az elkészült programok igényei szerények, mivel nem tartalmaznak animációkat, bonyolult mozgásokat. Ajánlott feltételek azonban: • Windows 98 / 95 / NT operációs rendszer • 200 Mhz processzor, 64 Mb RAM, LCD monitor
Két szoftvert készítettünk az intenzív osztályon fekvô betegek kommunikációjának segítésére. Mindkét szoftvert a Zalaegerszegi Kórház Szívsebészeti Osztályán és Aneszteziológia és Intenzív Terápiás Osztályán teszteltük a nôvérekkel és orvosokkal. A Kommunikátor Szoftver az ideiglenesen beszédképtelen betegek és a nôvérek között felmerülô kommunikációs gondokat kívánja enyhíteni. Azokét a betegekét, akik tudatuknál vannak, de nem tudnak beszélni lélegeztetés vagy egyéb más okokból, de igényük van a kommunikáció valamilyen formájára. A program egyetlen (a nôvérhívóhoz hasonló) kapcsolóval mûködik. A VMS (Virtual Message) azon betegeknek szántuk, akik már olyan jól vannak, hogy esetleg levelet is tudnak írni. A monitoron látható egy „virtuális klaviatúra” amin egy mozgó kerettel lehet a betûk között lépegetni és csupán egy gomb mûködtetésével leírható a mondanivaló vagy hosszabb levél is. Mindkét szoftvert magyar, német és angol nyelven is elkészítettük. Ezek a szoftverek szerény hardver igényûek, ami kissé költséges az az LCD monitor, amely figyelembe venné az intenzív osztályok túlzsúfoltságát. A beteg egy LCD kijelzôn látja mind a Kommunikátor képeit, mind a virtuális klaviatúrát. Mindkét szoftvert teszteltük egyenlôre az orvosok és nôvérek segítségével, valamint „volt betegek” körében, ezen betegek nem a fent említett osztályok betegei voltak, hanem egyetemista korú volt páciensek, az ô véleményük szerint bárcsak lett volna akkor ilyen lehetôségük a kommunikációra. Természetesen az általunk fejlesztett szoftvert szeretnénk elôre felkészített (azaz még mielôtt odakerülne megmutatni neki és a belegyezést kérni) intenzív osztályon fekvô betegekkel is tesztelni és az eredmények alapján finomítani, javítani a mai igényeknek megfelelôen. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A kapcsolódó kutatásokat valamint a szoftvercsomag és mintarendszer létrehozását az NKFP 2/052/2001 pályázat támogatja.
IRODALOMJEGYZÉK [1] R. McCrindle, F. Arnold, G. Cook, J. Barett, D. Booy: Inclusive design of an interface a hospital system for information, communication and entertainment, The 4th International Conference on Disability, Virtual Reality and Associated Technologies, Veszprém, 18-20 Sept. 2002, pp. 139-148 [2] Kupeczik István, Gyurka Szabolcs: Kommunikációs eszközök kidolgozása „Kommunikátor Program”, Tudományos Diákköri Dolgozat, Veszprémi Egyetem, 2002
36
IME I. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2002. DECEMBER
[3] Müllerné Szögedi Ildikó: Média – Informatika – Kommunikáció – Ápolás, avagy a „hallgatás mûvészete”, Média Informatika Kommunikáció Konferencia, Veszprém, 2001 szept. 13-15. 209-231. old. [4] Zsolt Kosztyán, Cecília Sik Lányi, Ildikó Müllerné Szögedi: Virtual Message – A software for the sick in the intensive care, Die Kibernetik in die Theorie und Praxis, Den 7. Internationalen TAKIS-Kongres, Nitra, Sept. 2-5. 2002, pp. 281-285.
INFOKOMMUNIKÁCIÓ
ÚJDONSÁG
A SZERZÔK BEMUTATÁSA Sikné dr. Lányi Cecília Jelenleg a Veszprémi Egyetem Képfeldolgozás és Neuroszámítógépek Tanszék docense. 1981-ben végzett a JATE programozó matematikus szakán, majd 1984-ben a JATE programtervezô matematikus szakán és 1988-ban a BDTF matematika tanári kiegészítô szakán. Korábbi munkahelyei: 1981-1982: JATE Kalmár László Kibernetikai Laboratórium, 1984-1987: Veszprém Megyei Építôipari Vállalat. 1987-tôl dolgozik a Veszprémi Egyetemen, elôször a Számítóközpontban, 1991-tôl kapcsolódott be az akkor induló Mûszaki informatikus mérnök szak oktatásába, így került a Mûszaki Informatikai és Villamosmérnöki Önálló Intézet oktatói
közé. Egyetemi doktor: 1993, PhD 2000 (informatika tudomány: Multimédiás oktatóprogramok tervezésének mûszaki, ergonómiai kérdései). Magyarországon elsôként fejlesztett fogyatékos gyerekeknek multimédiás oktatóprogramot. Az 1998-99 tanévben TEMPUS pályázat keretében 4 hónapot töltött Ausztriában (St. Pöltenben a Telekommunikation und Medien fôiskolán, és Bécsben a Technische Universitäten). 2001-ben az Országos Tudományos Diákköri Tanács döntése alapján mestertanár kitüntetésben részesült. 2000-tôl a Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Területi Bizottságának Alkalmazott Fény és Színtani Munkabizottság titkára. 2001-ben alapító tagja a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Fogyatékkal Élôket Támogató Szakmai Közösségének.
Kosztyán Zsolt Tibor Jelenleg PhD hallgató a Veszprémi Egyetem Szervezési és Vezetési Tanszékén. 2001-ben végzett a Veszprémi Egyetem Mûszaki Informatika, valamint Közgazdász Gazdálkodási szakán. Tudományos Diákköri versenyeken Tantárgypedagógia és Oktatástechnológia szekcióban többször is díjazásban részesült, illetve helyezéseket ért el. Hallgatói tevékenysége alatt szoftvereket fejlesztett halmozottan fogyatékos gyermekek, illetve intenzív osztályon lévô betegek számára.
Kupeczik István A Veszprémi Egyetem Mûszaki Informatika Karának végzôs hallgatója. Kutatásait a Mûszaki Informatika és Villamosmérnöki Önálló Intézet Képfeldolgozás és Neurószámítógépek Tanszékén végzi. Célja a betegek és a nôvérek között felmerülô kommunikációs gondok orvoslásának szoftverekkel való megkönnyítése.
Gyurka Szabolcs Jelenleg a Veszprémi Egyetem mûszaki informatika szak utolsó éves hallgatója. Diplomamunkáját a Képfeldolgozás és Neuroszámítógépek Tanszéken a cikk témájában (agyi sérült gyerekek be-
széd-tanítása Képes szótár segítségével) készíti. A budapesti Bliss Alapítványnál kapott segítséget a szakdolgozat megírásához és lehetôséget a program tesztelésére. Hallgatói tevékenysége alatt szoftvereket fejleszt, melyeket halmozottan fogyatékos gyermekek oktatásában lehet alkalmazni.
Müllerné Szögedi Ildikó A PTE EFK Zalaegerszegi Képzési Központ, Diplomás ápoló Szakának fôiskolai adjunktusa. BSN. MS. Curriculum fejlesztô szakpedagógus, Andreuta, AMBU MEGA CODE Trainer, Pszichológia PhD. hallgató. 1981-ben végzett az OTKI. Eü. Fôiskola eü. tanári szakán, Budapesten. Munkáját Egészségügyi Szakközépiskolában; szakmai tárgyak oktatásával kezdte Debrecenben, késôbb Zalaegerszegen folytatta. 1993-tól PTE EFK Oktatója. 1997-ben a Janus Pannónius Tudományegyetem BTK Pedagógia szakán szerzett egyetemi diplomát.
1999-ben: Management és vezetéselmélet nemzetközi TQM ismereteket tanult, és nemzetközi diplomát szerzett Izraelben Rehovotban. (1999.07.05-08.16-ig) 2002. augusztus 8-24-ig az Evidence-Based-Nursing clinical practice-ban vett részt vendégtanárként Clevelandben, U.S. a Case Western Reserve University meghívására. Kutatási területe: Pedagógia témakörben, a hallgatói-tanári feed-back. Ápolástudományterületén a betegek kommunikációja, és az Evidence-Based-Nursing. Szakmai szervezeti, tudományos tevékenységet folytat: MTA VEAB Neveléstörténeti Bizottságában, MTA VEAB Ápolási szekcióban.
IME I. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2002. DECEMBER
37