kódszámú projekt

Tanulmánykötet -

Tanulmánykötet Magyar Sportmenedzsment Társaság

Magyar Sporttudományi Társaság

A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása TÁMOP-6.1.2/11/2-2012-0002 kódszámú projekt A lakosság egészségfejlesztését szolgáló fizikai aktivitás szakmai támogatása és a szabadidő-sportolói közösségek bővítése célú konstrukció

A projekt eredményei megtekinthetők a www.sportmenedzsment.hu honlapon

TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása –1–

Tanulmánykötet Szerzők: Szmodis Márta, Bosnyák Edit, Cselik Bence, Protzner Anna, Trájer Emese, Tóth Miklós, Szőts Gábor, Dr. Dóczi Tamás, Dr. Gál Andrea, Sáringerné Dr. Szilárd Zsuzsanna, Dr. Géczi Gábor, Dr. Sterbenz Tamás, Gulyás Erika Projekt szakmai vezető, szerkesztő: Dr. Farkas Judit Grafikus, műszaki szerkesztő: Sütő Dávid Zsolt

A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása, TÁMOP-6.1.2/11/2-2012-0002 kódszámú projekt A projektben sor kerül a sport nemzetközi - különösen európai - dimenzióinak megfelelő hazai tartalmak feltárására. Tudományos alapossággal megtörténik a szabadidős célú fizikai aktivitásban rejlő egészségfejlesztő, sportszociológiai, oktatáspolitikai, a társadalmi felelősségvállalás és kohézió erősítését szolgáló értékek magyarországi kiteljesítési lehetőségeinek azonosítása. Nemzetközi kitekintésben is bemutatásra kerül a jelenlegi és a célokat szolgáló ideális jogi/szakpolitikai eszközrendszer, humán-erőforrás és szervezeti adottságok, és a sportágazat elemzett célcsoportjaira jellemző országos felmérésekkel nyert adatok. Budapest, 2014

Magyar Sportmenedzsment Társaság Elérhetőségeink: Magyar Sportmenedzsment Társaság 1123 Budapest, Alkotás utca 44. Tel: +36 (1) 487- 9248 E-mail: [email protected] E-mail: [email protected] www.sportmenedzsment.hu

Magyar Sporttudományi Társaság Konzorciumi partnerünk elérhetőségei: Magyar Sporttudományi Társaság Magyar Sport Háza 1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3. Tel: +36 (1) 460-6980 E-mail: [email protected] www.sporttudomany.hu


Tanulmánykötet a TÁMOP-6.1.2/11/2-2012-0002 „A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása” című projekt keretében végzett kutatás eredményeiről

A fizikai aktivitás magyarországi dimenziói, iskoláskorúak vizsgálata Társadalmi befogadás a sportban és a sport által (szociális inklúzió) Magyar Sporttudományi Társaság

Az önkéntesség és az aktív polgárság ösztönzése a sporton keresztül Jó kormányzás a sportban Magyar Sportmenedzsment Társaság

Tanulmánykötet tartalomjegyzék: Bevezető

6

A fizikai aktivitás magyarországi dimenziói, iskoláskorúak vizsgálata

9

Társadalmi befogadás a sportban és a sport által (szociális inklúzió)

77

Az önkéntesség és az aktív polgárság ösztönzése a sporton keresztül

143

Jó kormányzás a sportban

201

Tanulmánykötet - Bevezető

Bevezető A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása című, a Magyar Sporttudományi Társaság és a Magyar Sportmenedzsment Társaság konzorciuma által megvalósított TÁMOP-6.1.2/11/2-2012-0002 kódszámú projekt Egészségre nevelő és szemléletformáló életmódprogramok c. pályázati felhívás, a lakosság egészségfejlesztését szolgáló fizikai aktivitás szakmai támogatása és a szabadidő-sportolói közösségek bővítése célú konstrukció keretében valósult meg. A projekt célja az volt, hogy olyan objektív, mérhető és aktuális eredményekkel, ösztönzőkkel szolgáljon a döntéshozók és szolgáltatók számára államháztartáson belül és kívül, amely egyrészt hivatkozhatóvá válik a stratégiaalkotási, döntéshozási folyamatokban, másrészt megerősíti a testmozgás, a fizikai aktivitás és a sport, mint jelentős nemzetgazdasági ágazat pozícióját a 2014 és 2020 közötti pénzügyi, tervezési és programozási időszakban. Igyekeztünk a fizikai aktivitás és a sport magyarországi társadalmi és jogi környezethez illeszkedő tudományos és sportmenedzsment tartalmait és eszközeit feltárni. A fejlesztéssel támogatjuk a Sport XXI. Nemzeti Sportstratégiában a sporttudomány, a diák- és a szabadidősport kapcsán megfogalmazott célok és beavatkozások megvalósítását, preventív jellegű válaszokat adva egy-egy célcsoportra, figyelembe véve a célcsoportba tartozók eltérő környezeti, szocio-kulturális, ill. korcsoportra jellemző adottságait, érdeklődését, valamint motivációjának lehetőségeit. A projekt jelentős eredménye azon hiánypótló elemzések, ismeretanyagok, iránymutatások, ajánlások megszületése, melyek az egészségfejlesztési célkitűzésekhez kapcsolhatók, közérthetőek, és sportszervezési szemszögből mutatják be elsősorban a sport- és a társadalomtudományok, a sportegészségügy, a köznevelés, a szakképzés és a felsőoktatás, valamint a közigazgatás és a sportszolgáltatások területén fennálló helyzetet, kitörési pontokat. A hét kutatási tématerület összegző tanulmányai elektronikus formában elérhetők az interneten a www.sportmendzsment.hu weboldalon. •

Az egészségfejlesztő testmozgás előmozdítását segítő módszerek feltárása.

•

Társadalmi befogadás a sportban és a sport által: hátrányos helyzetűek, fogyatékossággal élők és nők sportja.

•

Oktatás, képzés és képesítések a sportban és sportolói kettős karrier a köz- és felsőoktatásban.

•

Az önkéntesség és az aktív polgárság ösztönzése a sporton keresztül.

•

A jó kormányzás a sportban.

•

Jó gyakorlatok a sportszervezés és sportmenedzsment területén.

•

Innovatív és kreatív kommunikációs, média- és marketing tartalmak az egészségfejlesztést szolgáló fizikai aktivitás fokozásának szolgálatában.

Az 1, 2, 4 és 5-ös témák keretében végzett tudományos kutatás eredményeit külön, ebben a tanulmánykötetben nyomtatott formában is közreadjuk, remélve, hogy jól szolgálja a téma iránt érdeklődő oktatók, kutatók, hallgatók, döntés-előkészítők és döntéshozók munkáját. Budapest, 2014. május


Összegző tanulmány a TÁMOP-6.1.2/11/2-2012-0002 „A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása” című projekt keretében végzett kutatás eredményeiről

A fizikai aktivitás magyarországi dimenziói, iskoláskorúak vizsgálata

Szerzők: Dr. Szmodis Márta, Bosnyák Edit, Cselik Bence, Protzner Anna, Trájer Emese, Dr. Tóth Miklós, Dr. Szőts Gábor

Magyar Sporttudományi Társaság 2014

Tanulmánykötet - A fizikai aktivitás magyarországi dimenziói, iskoláskorúak vizsgálata

Tartalomjegyzék: 1. Bevezető

13

2. Vizsgált személyek, alkalmazott módszerek

16

3. Eredmények

20

3.1 Antropometria

21

3.2 Csont ultrahang

25

3.3 Vérnyomás

27

3.4 Fittségi próbák

29

3.5 Fizikai aktivitás (akcelerométer)

32

3.6 Kérdőíves felmérések

35

3.7 Sport és egészség

61

4. Megbeszélés és ajánlások

66

5. Köszönetnyilvánítás

72

6. Irodalomjegyzék

72

TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 11 –


1. Bevezető Régi törekvés, hogy megteremtsük az egyensúlyt a természet és a társadalom (benne az egyén és az egyének összessége) között. Ahhoz, hogy egészséges társadalomról beszélhessünk, elengedhetetlen, hogy a társadalmat alkotó személyek is egészségesek legyenek. A társadalom tagjainak egészsége kihat a társadalom egészére, így az egyén és a társadalom kettőssége szoros összhangban van egymással. A társadalom tagjainak egészsége, szellemi, testi jóléte kihat a gazdaságra, hiszen az egészséges munkaerő, fejlődő gazdasághoz vezet, a fejlődő gazdaság eredményeként megteremtődhetnek azok a feltételek, melynek révén egészségesen tudunk élni, mind testben, mind lélekben. Erre az összefüggésre már 1817-ben Széchényi Ferenc is felhívta fiának figyelmét hozzá intézett intelmeiben, mely szerint: „Nagyobb gonddal ápold tested épségét is, hogy az méltó lakása legyen lelkednek és könnyebben cselekedhesd a jót!” Ez az intelem szinte az élete végéig elkísérte a teste épségéről gondoskodni kívánó és a fizikai aktivitással teli életet élő gróf Széchenyi Istvánt. Természetszerűleg a gazdasági-társadalmi változások az életmód sokszor kedvezőtlen alakulásával és a civilizációs betegségek növekvő gyakoriságával járnak. A mai gazdasági helyzetben, egyre gyorsuló világunkban a gazdasági versenyképesség egyik alappillére azonban az egészséges munkavállaló. A sport, a mindennapi testmozgás, vagyis a rendszeres testedzés így fontos társadalmi szerepet is betölt és nagyban hozzájárulhat a társadalmi jóléthez. A gazdaságilag fejlett országokra jellemző csökkent fizikai aktivitás, az ülő életmód, világszerte egyre fenyegetőbb népegészségügyi probléma, amely hozzájárul olyan krónikus betegségek és egészségkárosodások kialakulásához, akár súlyosbodásához, mint a kóros kövérség, a szívbetegségek, a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a mozgásszervi megbetegedések, a rosszindulatú daganatok, a depresszió. Ezek a jelenségek azonban nemcsak a felnőtteket érintik, hanem a felnövekvő generációkban is egyre gyakrabban fordulnak elő. Így az egészség,- és a sporttudománnyal foglalkozó kutatók és gyakorlati szakemberek számára kiemelt feladattá vált e betegségek fizikai aktivitás segítségével való megelőzése. A fizikai és lelki fittség javítása, a rendszeres, ellenőrzött testmozgás minél korábbi beillesztése mindennapjainkba hatásos lehet az említett krónikus betegségek prevenciójában, kezelésében. Ezt ismerték fel az Amerikai Egyesült Államokban a sportorvosokat, sportszakembereket összefogó Amerikai Sportorvosi Kollégium (ACSM) vezetői is. Sok évtizedes fejlesztés, kutatómunka következményeként útjára indították az „Exercise is Medicine®” „A Mozgás Gyógyszer” népegészségügyi programot, amely nagyon gyorsan szinte világmozgalommá vált. Ennek a programnak a lényege és célja, hogy az orvosok, többnyire a háziorvosok, receptre írják fel a mozgást, mivel a rendszeres – sport- és egészségügyi szakember által irányított, kidolgozott elvek alapján működő – testmozgás révén számos, a mozgáshiányból is fakadó betegség megelőzhető, illetve kezelhető. Ez a rendkívül pozitív gondolat az elmúlt négy évben elindult világhódító útjára és eljutott mind az öt földrészre, így Európába is. A Magyar Sporttudományi Társaság (MSTT) felismerte a mozgalom társadalmi és gazdasági jelentőségét és hazánkban élére állt ennek a programnak, melynek keretében két hazai és egy nemzetközi tudományos konferenciát tartott a Magyar Tudományos Akadémia falai között, ahol egyébiránt a sport ritka vendégnek számít. TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 13 –


A konferencia sorozat révén a szervezők és az előadók ismertették azokat a hazai és nemzetközi kutatási eredményeket, melyek egyértelműsítik, hogy a legolcsóbb, leggazdaságosabb és legegyszerűbben kivitelezhető program az egészségmegőrzés, betegségmegelőzés szempontjából a lakosság rendszeres fizikai aktivitásának növelése. A konferenciasorozat anyagát foglalja össze a Magyar Sporttudományi Füzetek sorozat tagjaként ”A fittség mértéke mint a megbetegedések rizikóját befolyásoló tényező”című szakkönyv. A fejlett országokban, így hazánkban is, évtizedek óta – manapság már a fejlődő országok közül is egyre inkább – jellemző a civilizációs betegségek prevalenciájának növekedése, azok egyre korábbi életkorban történő megjelenése. Az életmód tényezői között – ami kimutatások szerint majd 40%-os szerepet játszik a betegségek kialakulásában –, jelentős arányú a rendszeres fizikai aktivitás hiánya (Szőts (szerk), 2012). Magyarországon az Eurobarometer 2010-ben végzett felmérése szerint a lakosság 77%-a gyakorlatilag inaktívnak tekinthető, mivel havi három alkalomnál nem mozog többet. Ez rendkívül rossz arány. Míg a magyarok 53%-a soha nem végez rendszeresen testmozgást, addig ez a szám az európai átlagot tekintve csak 37% (Ács és mtsai, 2011). Globális, világméretű problémával nézünk tehát szembe, ami súlyos károkat okoz a nemzetek szintjén, veszélyezteti a családok és a közösségek jövőjét, rontja az érintett emberek életkilátását és életminőségét (WHO, 2010). Az Országos Gyermek Egészségügyi Intézet a HBSC nemzetközi kutatás keretében 2009-ben vizsgálatot végzett az 5., 7., 9. és 11. osztályos tanulók körében, a fiatalok fizikai aktivitásának és szabadidős tevékenységeinek felmérésére. A gyermekeknek csak 17,3%-a mozog eleget (szignifikánsan több fiú és fiatalabb korosztályba tartozó), 30,7%-uk keveset, és 34,5%-uk nagyon kevés fizikai aktivitást végez (az arányuk életkorral nő). A nemzetközi ajánlások alapján – napi minimum egy órás mérsékelt aktivitású mozgás – a magyar gyermekek kevesebb, mint 20%-a mozog eleget, ami nemzetközi összehasonlításokban közepesnek mondható. Kijelenthető, hogy három tanulóból kettő végez intenzív mozgást hetente legalább kétszer, a heti legalább két óra erőteljes mozgás a gyermekek felénél sem tapasztalható (HBSC, 2009). A probléma globális, ezért csak globális válaszokat kell és szabad adni. Számos vizsgálat hívja fel a figyelmet arra, hogy különösen veszélyeztetett helyzetben vannak már a gyermekek és a serdülők is. A mozgáshiány – kiváltképp a tévé és a számítógép előtt töltött egyre növekvő idő miatt – már a legfiatalabb korosztályt is veszélyezteti. A gyermek- és ifjúkorban rögzült minták döntően befolyásolják későbbi viselkedésünket, meghatározhatják további életünket. Az orvostudomány tradicionálisan az egészséget általában a betegség oldaláról közelíti meg, azzal a céllal, hogy az egészség helyreállítása megtörténjen. Ugyan a megelőzés az orvosi tevékenységnek fontos része, a modern népegészségügy eszköztárának jelentős része nem orvosi beavatkozás. A beavatkozások manapság egyrészt a fizikai környezetet, másrészt a társadalmi környezetet, illetve magukat az egyéneket célozzák meg. A környezet oldaláról való megközelítés lehetséges módja, hogy próbáljunk olyan körülményeket teremteni magunk körül, amelyek révén csökkentjük, csökkenthetjük a betegségek kialakulásának lehetőségét. A társadalmi oldal felől megközelítve a kérdést a legegyszerűbb, leggazdaságosabb módja a megelőzésnek, az egyéni viselkedést alakító társadalmi szabályok, értékek, ösztönző, illetve gátló tényezők befolyásolása. A sport, a rendszeres fizikai tevékenység célja az egészség, a fittség, az edzettség elérése és megtartása. A rendszeres fizikai aktivitás emellett erősíti a mentális jólétet, valamint a szociális kapcsolatokat, és támogatja ennek fenntartását. A jó fittségi állapot minden korosztályban javítja az élet minőségét és megfelelő alapot nyújt a mobilitáshoz és a testi-lelki függetlenséghez a mindennapi életben.



A fiatal korban megszerzett „tudás”, később a felnőtt korban hozhatja meg gyümölcsét és jelenthet egészséges életet, megfelelő életminőséget az idős emberek számára is. A WHO ajánlása – felnőttek részére – minimálisan a 150 perces, mérsékelten megerőltető és 75 perces közepesen megerőltető tevékenység végzése hetente. Természetesen gyermek- és serdülőkorban ennél jóval több időt kell fordítani a rendszeres testmozgásra (legalább napi 60 perces közepes és magas intenzitású fizikai aktivitás). Ennek érdekében vezették be Magyarországon a közoktatásban 2012 szeptemberében – felmenő rendszerben – a mindennapos testnevelést. Hazánkban évekkel ezelőtt elindították azokat a népegészségügyi szűrőprogramokat is, melyek segítségével nemcsak megismerhetjük a résztvevők egészségügyi állapotát, hanem felmérhetjük azokat a tényezőket is, melyek ismeretében képet alkothatunk arról, hogy hol és milyen mértékben kell beavatkozni. A Magyar Sporttudományi Társaság szakemberei is csatlakoztak ezekhez a programokhoz. Első lépésként a fiatal korosztályok összetett vizsgálata indult meg egy Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002) ’A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása’ pályázati projekt keretében, kapcsolódva az MSTT Mozgás=Egészség Programjához. A pályázati projekt keretében a szakemberek 3400 tanulót mértek fel. A regionális felmérések során, a rétegzett vizsgálat szakmai szempontrendszerének érvényesítésével, a kérdésfeltevésnek megfelelő módon kiválasztott gyermekek vettek részt. A megcélzott korosztály a közoktatáson keresztül volt elérhető, így a vizsgálatok elsődleges helyszínei és együttműködő partnerei az általános és középiskolák (Budapesten, Budakeszin, Alsónémediben, Pécsett, Tatán, Sopronban, Nyíregyházán, Kecskeméten), valamint helyi és országos sportrendezvények voltak. A projekt a 7-18 év közötti gyermekek állapotának komplex felmérésére irányult, egyben lehetőséget nyújtott az esetleges kóros elváltozások kiszűrésére is. A vizsgálat interdiszciplináris jellegénél fogva, a humánbiológiai jellemzők (testi fejlettség, tápláltsági státusz, testösszetétel, testalkat) kapcsán antropometriai mérés történt. A fizikai aktivitás, életmód, táplálkozási szokások és a szociodemográfiai háttér felmérése kérdőívek segítségével valósult meg, az egészségi státusz felmérésére vérnyomásmérés és ultrahangos csont vizsgálat zajlott, a habituális fizikai aktivitás mennyiségének és intenzitásának objektív mérése akcelerométer segítségével történt, valamint az iskolákban felmért fittségi próbák eredményei is rendelkezésre álltak. A populációs gyermekvizsgálatok egyik jelentős követelményének megfelelően a vizsgálatok teljesen fájdalommentesek és non-invazívak voltak, a vizsgálatban való részvétel szülői engedéllyel, a személyiségi jogok figyelembevételével, önkéntes és reverzibilis anonimitással zajlott. További cél volt olyan jellemző nemi, életkori, regionális és/vagy szocio-ökonómiai jellegzetességek feltárása, melynek során a célcsoportok és a sport kapcsolatrendszere újszerű szempontok alapján, összetett módon, a helyi sajátosságokat messzemenően tekintetbe véve, remélhetőleg növekvő társadalmi részvétel mellett a gyakorlatban is egyre szélesebb körűvé válhat. A tanulmány az elmúlt évben az általános és középiskolások körében összetett szempontrendszer alapján végzett vizsgálatok legfontosabb eredményeit mutatja be. Bízunk benne, hogy kutatási eredményeink hozzájárulnak a szakmai alapokon nyugvó, felelősségteljes és hatékony döntések és intervenciók kialakításához.



2. Vizsgált személyek, alkalmazott módszerek A rétegzett minta kiválasztása során az életkori és nemi megoszlás mellett figyelembe vettük az ország közigazgatási egységeit (főváros, nagyrégiók), gazdaságföldrajzi viszonyait, a települések négy nagyságkategóriáját (1000-nél kisebb lélekszámú települések, ezer és tízezer lakosú, tízezer és százezer lakosú települések és százezer fő feletti városok), az iskolatípust és az eltérő szocio-ökonómiai státuszt. A vizsgálatok alanyai Budapest, Budakeszi, Alsónémedi, Tata, Kecskemét, Sopron, Pécs, Nyíregyháza általános és középiskoláiból, illetve az említett települések vonzáskörzetéből kerültek ki. A teljes mintában (N = 3402), 7–18 éves fiúk (n = 1683) és leányok (n =1697) adatai szerepelnek, a csak kérdőíveket kitöltők esetében 22 fő nem adta meg a nemét (2.1. táblázat). A vizsgálatokban való részvétel önkéntes alapon, reverzibilis anonimitással és írásbeli szülői (nagykorúak esetében a vizsgált személy írásbeli beleegyezésével) engedéllyel és előzetes tájékoztatással történt, a Helsinki Nyilatkozat vonatkozó előírásainak figyelembevételével. Az összetett vizsgálatban az adott kérdésfelvetésnek megfelelően vettek részt a gyermekek, a véletlenszerű, rétegzett mintavételi eljárásnak megfelelően. Ez alól kivételt képzett az akcelerométeres és a háromnapos táplálkozási felmérés, melyben célzott, adott iskola, adott évfolyamába (1., 4., 5., 8., 9., 12. osztály) járó tanulók közül random módszerrel kiválasztott gyermekek vettek részt, elsősorban a mindennapos testnevelés első évének hatásvizsgálata érdekében.

2.1. táblázat: A felmértek nemek és decimális életkor szerinti megoszlása (n=3402) Nem Életkor Életkor fiú leány nincs adat összesen kategóriák (év) N % N % N % N % 66 1,9% 80 2,3% 0 0,0% 146 4,3% 6,50-7,49 7 124 3,6% 119 3,5% 0 0,0% 243 7,1% 7,50-8,49 8 119 3,5% 120 3,5% 0 0,0% 239 7,0% 8,50-9,49 9 127 3,7% 120 3,5% 0 0,0% 247 7,3% 9,50-10,49 10 128 3,8% 125 3,7% 1 0,0% 254 7,5% 10,50-11,49 11 162 4,8% 138 4,1% 1 0,0% 301 8,8% 11,50-12,49 12 132 3,9% 181 5,3% 0 0,0% 313 9,2% 12,50-13,49 13 147 4,3% 141 4,1% 0 0,0% 288 8,5% 13,50-14,49 14 137 4,0% 145 4,3% 0 0,0% 282 8,3% 14,50-15,49 15 179 5,3% 173 5,1% 4 0,1% 356 10,5% 15,50-16,49 16 147 4,3% 136 4,0% 1 0,0% 284 8,3% 16,50-17,49 17 17,501 0,0% 229 6,8% 18 és 18+ 116 3,4% 113 3,3% nincs adat 99 2,9% 107 3,1% 14 0,4% 220 6,5% összesen 1683 49,5% 1697 49,9% 22 0,6% 3402 100,0%



Antropometria Vizsgálatunkban az antropometriai méréseket a Nemzetközi Biológiai Program által megfogalmazott ajánlásoknak megfelelően végeztük, a nemzetközi sztenderdeknek megfelelő hitelesített mérőeszközökkel (Weiner és Lourie, 1969). A testméretek pontos felvételéhez fontos a testhezálló sportruházat viselete vagy az adott testrész (has, hát, comb) időleges szabaddá tétele. Összesen 24 testméret került rögzítésre. A felmért adatok alapján becsülhető a tápláltsági állapot (Body Mass Index, BMI), és a testösszetétel is. A négykomponensű testösszetétel becsléséhez Drinkwater és Ross (1980) javaslatait használtuk, míg a kétkomponensű testösszetétel leírásához Parízková (1961) ajánlásait alkalmaztuk.

Kvantitatív ultrahangos csontsűrűség mérés A sarokcsont ultrahangos vizsgálatát OSTEOSYS SONOST 3000 típusú ultrahangos csontsűrűség-mérő készülékkel végeztük el. Az elemzésekbe három paramétert vontunk be. SOS - Speed Of Sound, ultrahang terjedési sebesség (m/s): Az SOS értéke a hullámterjedés módjától és a csontszövet rugalmasságától függően változik. Az ultrahang sebességének változását a csontszövet elaszticitása erősebben befolyásolja, mint a csontdenzitás, így az adott csont anyagi minőségéről is hordoz információt. BUA - Broadband Ultrasound Attenuation, frekvenciafüggő ultrahang-gyengülés (dB/MHz): A BUA a csont mikroarchitekturájáról és a csonttömegről ad információt. (Langton és mtsai, 1990; Hosszú, 2009). BQI index – Bone Quantitive Index vagy QUI index – Quantitative Ultrasound Index: Az SOS és a BUA ismeretében, a megfelelő képlet alkalmazásával kiszámolható az úgynevezett BQI (QUI) index, ami a csont minőségét jellemzi. A két mért paraméter (SOS és BUA) kombinálása csökkenti a megbízhatósági hiba mértékét (BQI = αSOS+βBUA, αβ: hőmérséklet-korrekció), amely a törési rizikóra is jó becslést adhat.

Kardiovaszkuláris mutatók A vérnyomásmérés pontos technikája igen fontos az objektív eredmények eléréséhez. Fontos, hogy nyugalmi körülmények között, csendes helyen mérjük a vérnyomást, ülő helyzetben a hátat és lábakat megtámasztva, minimum egy visszaméréssel. Az alapvetően elfogadott életkori és nemi tartományok a következő percentilisekre vonatkoznak: normál értékeknek tekinthető a 90 percentilis alatti érték, magas normál értéknek számít a 90-95 percentilis közötti érték, kezdődő magas vérnyomásúnak számít a 95-99 percentilis plusz 5 Hgmm, és magas vérnyomásúnak tekintjük a 99 percentilis felett plusz 5 Hgmm vérnyomásúakat. A fentiekből következik, hogy a gyermekeknél magas vérnyomás diagnózis állítható fel, ha a szisztolés és/vagy a diasztolés vérnyomás érték eléri vagy meghaladja a 95 percentilist. Vizsgálatainkban Omron M6 Comfort (HEM-7221-E8 (V)) típusú vérnyomásmérőt használtunk cserélhető mandzsettával, melyet igazítottunk az aktuális karkörfogatra. Nyugalmi körülmények között négy mérést végeztünk, az elsőt a bal karon (ezt az első mérést nem vettük figyelembe a számolásnál), a másodikat a jobb, majd a bal és megint a bal karon. Az utolsó három mérés átlagát vettük alapul a kiértékeléshez. TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 17 –


Motoros próbák Vizsgálatsorozatunkban az Eurofit és a Hungarofit tesztrendszerek alapján mérhető motorikus képességek közül az iskolai testnevelő tanárok által felmért alábbi próbák eredményeit gyűjtöttük össze: Az aerob fittség mérésére alkalmazott motorikus próbák: •

6 perc futás (méter)

•

8 perc futás (méter)

•

2000 méter futás (perc)

•

12 perc futás (Cooper teszt)

•

20 méteres ingafutás

Az általános testi erő- erő állóképesség fittség mérésére alkalmazott motorikus próbák: •

Helyből távolugrás (cm)

•

Hanyatt fekvésből felülés, térd érintéssel (db)

•

Hason fekvésből törzsemelés és leengedés (db)

•

Mellső fekvőtámaszban karhajlítás és nyújtás (db)

•

2 kezes mellső lökés helyből (medicin labda)(cm)

•

30 méter futás (másodperc)

•


•


Az elemzésekbe az objektív összevethetőség érdekében csak a legtöbbször használt néhány próba eredményét vontuk be.

A habituális fizikai aktivitás vizsgálata akcelerométerrel Ezzel a módszerrel az aktuális fizikai állapot felmérése mellett, a nemi és életkori jellegzetességek feltárásán túl, az életmóddal (sportolási szokások, táplálkozás) és a testösszetétellel is öszszefüggő jelenségeket vizsgáltuk. A vizsgálatba bevont évfolyamok kiválasztásánál fő szempont az adott tanévben bevezetett mindennapos testnevelés hatáselemzése volt. Ennek megfelelően az 1., 4., 5., 8., 9., 12. osztályba járó tanulók közül random módszerrel választottuk ki a gyermekeket. A habituális fizikai aktivitást triaxiális akcelerométer segítségével mértük. Az Actigraph GT3X+ készülék a három térirányban történő mozgások erősségét méri, valamint ezek időtartamát rögzíti. Egy ütés alatt azt a jelet értjük, amelynek a magnitudója elegendő arra, hogy a jelet az akcelerométer analógból digitálissá alakítsa. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy a napi aktivitást pontosan felmérjük, és ezáltal kategóriákba soroljuk.



Az aktivitásmérőt a vizsgálati személyek 5 napig, 24 órán át viselték, a mérésbe egy hétvégi napot is bevontunk. Alanyaink a tartós vízben tartózkodást (tisztálkodás, úszás) kivéve állandóan viselték a szenzort. A kiértékelésnél a reggel 6 és este 8 óra közötti időintervallumot vettük figyelembe. Az Actigraph GT3X+ adatainak elemzése során 5 epoch (mintavételi sűrűség, 5 másodpercenkénti egységben) időket állítottunk be. Azt az időt, amikor a készülék nem volt a vizsgált személyen, kizártuk. Az értékelés során öt aktivitási szintet különböztettünk meg: •

inaktivitásnak (sedentary) a <149 ütés/perc,

•

könnyű (light) aktivitásnak a 150-499 ütés/perc közötti,

•

közepesnek (moderate) a 500-3999 ütés/perc közötti,

•

intenzívnek (vigorous) a 4000-7599 ütés/perc közötti

•

nagyon intenzív (very vigorous) aktivitásnak a >7600- ütés/perc közötti érték számított.

Az MVPA kifejezés a Moderate to Vigourous Physical Activity, azaz a közepesen intenzív, intenzív és nagyon intenzív zónák összességét fejezi ki (Freedson et al, 2005).

Kérdőíves felmérések Az anonimitást és az összevethetőséget egyaránt szolgáló kód feltüntetésével, és az életkortól függően, a gyermekek a szüleik segítségével töltötték ki a döntően zárt kérdéseket tartalmazó kérdőíveket. A „Szocio-demográfiai kérdőív” a szocio-ökonómiai helyzet felmérésére vonatkozott. A sportolási szokásokat, a szabadidő eltöltését és a közérzet, egészségkép felmérését a „Fizikai aktivitási kérdőív” segítségével végeztük (HBSC, Currie et al., 2004, 2012). A táplálkozási szokásokat és az élelmiszerek fogyasztási gyakoriságát (Food Frequency Questionnaire hazai adaptációja), a diétázást, valamint az alkohol és a cigaretta fogyasztását vizsgáló „Táplálkozási kérdőív” alapján vizsgáltuk. Az összetett vizsgálat adatainak rögzítése és feldolgozása Microsoft Excel táblázatkezelő programmal történt. Az adatok elsődleges feldolgozását követően, amennyiben szükséges volt, élve a reverzibilis anonimitás lehetőségével, egyéni értékelést adtunk, és az eredményekkel összhangban a jövőre nézve javaslatot tettünk. Ha az iskola igényelte, általános tájékoztatót és ajánlást is adtunk az adott intézménybe járó tanulók általunk felmért adatairól és az eredményekről.



Statisztikai elemzések •

A statisztikai elemzéshez az IBM SPSS Statistics Version 20, Statistica 11, valamint a Microsoft Excel 2010 szoftvereket használtunk.

•

A minta normális eloszlását One-Sample Kolmogorov-Smirnov Teszt alapján vizsgáltuk meg.

•

A paraméteres változók esetén kétmintás t-próbát, Pearson-féle lineáris korreláció-analízist és variancia-analízist (F-teszt, Tukey-féle Post-Hoc teszt), a nem paraméteres változóknál MannWhitney U-tesztet, Khi2-próbát, Kruskall-Wallis tesztet, Spearman-féle korreláció-analízist alkalmaztunk.

•

A szignifikancia szint p < 0,05 volt.

3. Eredmények 3.1 Az antropometriai vizsgálatok főbb eredményei A gyermekek antropometriai vizsgálatából az alap testméretek életkori és nemi variációin kívül, az egészséggel és az életmóddal, azon belül is a rendszeres fizikai aktivitással közvetlen módon összefüggő eredményeket mutatjuk be. A testmagasság és a testtömeg a fiatalabbaknál korcsoportonként szignifikánsan különbözött, a leányoknál, a növekedés lassulásával, 14 éves kortól, a fiúknál 16 éves kortól az átlagok nem tértek el. A leányok átlaga 12 éves korban, a korábbi érés következtében szignifikánsan nagyobb volt, 14 éves kortól szignifikánsan magasabbak és nehezebbek voltak a fiúk (3.1.1.-3.1.2. ábra).

3.1.1. ábra: A testmagasság nemenként és életkoronként (átlag és szórás) A fiúknál a 7-13 évesek testtömeg-index átlaga szignifikánsan alacsonyabb volt, mint idősebb társaiké, leányoknál a korcsoportonkénti átlagok 14 éves korig szignifikánsan eltértek, a 17 éveseké szignifikánsan meghaladta a szomszédos korcsoportokét. Ez a megállapítás valószínűleg azonban csak erre a mintára jellemző. A nemek közti különbség a 18 évesek kivételével nem volt jelentős (3.1.3. ábra).



3.1.2. ábra: A testtömeg nemenként és életkoronként (átlag és szórás)

3.1.3. ábra: A testtömeg-index nemenként és életkoronként (átlag és szórás) A relatív zsírtömeg átlagai szignifikánsan eltértek a két nemben, kivéve 8, 10-11 éves korban a leányok átlagai nem haladták meg a fiúkét. A testzsír százalék a leányok esetében az életkorral párhuzamosan nőtt, azonban a legidősebbeknél – feltehetően az ebben az életkorban jellemző testsúly-kontroll miatt – szignifikánsan kisebb volt. A fiúk esetében a szomszédos korcsoport-átlagok nem különböztek, a nemre jellemző relatív (és abszolút) zsírvesztés ebben a mintában is igazolható volt (3.1.4. ábra).



3.1.4. ábra: A relatív zsírtömeg nemenként és életkoronként (átlag és szórás) A relatív zsír alapján is megállapítható a túlsúly és az elhízottság. Életkortól függetlenül, a fiúknál a 22%, leányoknál a 25% feletti testzsír-százalék túlsúlyt jelez, a 30% feletti relatív zsírtömeg pedig elhízást (Lohman, 1992; Kemper, 1995), így csak a teljes mintára adjuk meg a százalékos gyakoriságokat. Elsősorban a túlsúly megállapítása során, illetve a határeseteknél mindenképpen indokolt a testzsírtartalom alapján történő szűrés is. A testzsír-százalék alapján kiszűrhető túlsúlyos és elhízott fiúk és leányok számát és gyakoriságát foglalja össze a 3.1.1. táblázat. A túlsúlyos fiúk testzsír-százaléka átlagosan 25,59±2,31%, az elhízottaké 32,00±1,5%, a túlsúlyos leányoké 27,00±1,39%, az elhízottaké 31,73±1,46% volt.

3.1.1. táblázat: A relatív testzsír (%) alapján kiszűrt túlsúlyos és elhízott gyermekek gyakorisága Túlsúly Elhízás N(fő) % N (fő) % 293 20,15 97 6,70 Fiúk 348 24,28 104 7,26 Leányok Összességében megállapítható, hogy a gyermekek és serdülők több mint 30%-a fiziológiásan már nem megfelelőnek ítélhető relatív testzsírral rendelkezik. A testtömeg index, mint tápláltsági mutató az epidemiológiai vizsgálatokban a leggyakrabban használt szűrési lehetőség, ezért meghatároztuk az egyes BMI kategóriák gyakoriságait. A relatív zsírtömeg életkori és nemi átlagai azonban ismételten felhívják a figyelmet a testtömeg-index alkalmazhatóságának korlátaira (3.1.3-3.1.4. ábra). A gyermekek testtömeg-index alapján történő tápláltsági csoportokba sorolását Joubert és mtsai (2006) kategorizálása alapján végeztük. A fiúk és a leányok tápláltságának megítélésére kidolgozott értékelő táblázatokat a következőképpen alkalmaztuk:



„A 3 percentilisnél kisebb értékek jelentős súlyhiányra utalnak; feltétlen vizsgálni kell a gyermek egészségi állapotát, kellő figyelembe kell venni táplálkozási és szociális körülményeit. Lehetőség szerint ellenőrizni kell, hogy a gyermek számára otthonában biztosított-e a rendszeres, megfelelő mennyiségű és minőségű táplálék felvétele. A gyermek tápláltságában bekövetkező változásokat rendszeres vizsgálattal időről-időre ellenőrizni kell. A 3 és 10 percentiles közötti értékek sovány gyermekre utalnak, akinél a tápláltságban bekövetkező változásokat rendszeres vizsgálattal időről-időre ellenőrizni kell. Esetükben is ajánlatos ellenőrizni, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű táplálék felvétele biztosított-e. A 10 és 75 percentilis közé eső értékek megfelelő tápláltságot jeleznek. A 75 és 90 percentilis közé eső érték már súlyfölöslegre, túltápláltságra utal. Minél közelebb van a gyermek BMI értéke a 90-es percentilishez, annál inkább fennáll az elhízás veszélye. A táplálkozásra és a rendszeres testmozgásra már itt is oda kell figyelni. A 90 és 97 percentilis közötti gyermekek egyértelműen túlsúlyosak. Ha a súlytöbbletet szemmel láthatóan nem a túlfejlesztett izom adja, akkor a táplálkozásra oda kell figyelni. A szülők és a gyermekek figyelmét nem csak a táplálék helyes mennyiségi és minőségi arányaira kell felhívni, de javasolni kell a rendszeres intenzív testmozgást is. Ajánlatos a gyermek BMI értékének változását időről-időre ellenőrizni. A 97 percentilisnél nagyobb BMI értékek esetén már kóros elhízással kell számolni. Ezeket a gyermekeket a megfelelő szakorvosi rendelésre ajánlatos utalni az elhízás okának tisztázására. Fontos megjegyezni azonban, hogy a felsorolt módszerek alkalmazásával sem kaphatunk választ arra, hogy a súlytöbbletet döntően zsírszövet, vagy esetleg izomszövet képezi. Nem kapunk információt a BMI alapján a testtömeg-többlet testtáji megoszlásáról sem.” Ezek alapján életkoruk szerint hat különböző csoportba osztottuk a gyermekeket: •

1. súlyhiányos

•

4. súlyfölösleggel rendelkező

•

2. sovány

•

5. túlsúlyos

•

3. megfelelő testsúlyú

•

6. kórosan elhízott

A diákok 64,86%-a megfelelő BMI percentilis kategóriába tartozott nemtől, életkortól, iskolatípustól függetlenül. A kórosan elhízott kategóriába 3,22%, míg a súlyhiányos kategóriába 3,12% tartozott. A gyermekek 25%-a tehát túlsúlyos vagy elhízott (3.1.2. táblázat)

3.1.2. táblázat: A mérésben résztvevők BMI percentilis kategóriái (n=2974) BMI súlyhiány sovány megfelelő súlyfölösleg túlsúly kóros elhízás Teljes minta

N 93 186 1929 487 183 96 2974

% 3,12 6,25 64,86 16,37 6,15 3,22 100,0



Ha a BMI percentilis kategóriák szerint vizsgáljuk a különböző pályatesztek eredményeit, akkor csak a 2000 méteres síkfutás esetében volt szignifikáns különbség a különböző BMI percentilis kategóriába tartozó gyermekek között. A legjobb eredményt a sovány és megfelelő kategóriába tartozók érték el. Nem várt jelenség, hogy a súlyfölösleggel bírók, illetve a kórosan elhízottak teljesítménye jobb volt, mint a súlyhiánnyal rendelkezőké, és a legrosszabbul a túlsúlyosok teljesítettek. A populációs vizsgálatokban leggyakrabban a kétkomponensű testösszetétel becslést használják, azonban a relatív csont és izomtömeg alakulása is fontos, főleg a rendszeres fizikai aktivitás hatásának pontosabb elemzéséhez. A csont relatív részesedése a testtömegből az életkorral csökken, százalékos aránya minden korcsoportban szignifikánsan nagyobb volt a fiúknál. A korcsoportonkénti eltérés csak 2-4 éves korkülönbség esetében volt szignifikáns, kivéve a 9-10 éves fiúknál. A leányok relatív izomtömege az átlagot tekintve nem változott az életkor előrehaladtával, a sportoló leányoknál azonban, ha nem is olyan mértékben, mint a fiúknál, de enyhén nőtt az aránya. A 15-18 éves fiúk relatív izomtömege szignifikánsan nagyobb volt, mint a fiatalabbaké (3.1.5-3.1.6. ábra).

3.1.5. ábra: A relatív csonttömeg nemenként és életkoronként (átlag és szórás)

3.1.6. ábra: A relatív izomtömeg nemenként és életkoronként (átlag és szórás) TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 24 –


3.2 A kvantitatív ultrahangos csontjellemzők életkori és nemi variációi A populációs felmérésekben gyermekek esetén a csontok kvantitatív ultrahangos vizsgálata a leggyakrabban használt módszer, Magyarországon azonban viszonylag alacsony elemszámú és szűk korintervallumú vizsgálatokat végeztek eddig. Mintánkban összesen 2070 tanuló esetén (fiúk = 1008, leányok = 1062) végeztük el az ultrahangos csontsűrűség mérést. Az elemzésbe a csont sűrűségére és rugalmasságára jellemző hangterjedési sebességet (SOS, m/s), a csont mikroarchitektúrájáról és a csonttömegről tájékoztató frekvenciafüggő ultrahang-gyengülést (BUA, dB/Mhz) és a csont minőségét jellemző indexet (BQI= αSOS+βBUA) vontuk be.

3.2.1. ábra: SOS nemenként és életkoronként (átlag és szórás)

A csont sűrűségét és rugalmasságát jellemző index (SOS) életkori és nemi variációit a 3.2.1. ábra mutatja be. A nemek között nem tapasztaltunk szignifikáns különbséget. A fiúk átlagai az egymást követő korcsoportokban nem, 2-3 éves eltéréssel azonban szignifikánsan különböztek 15 éves korig, az ennél idősebbeknél már nem volt jelentős eltérés. A 14 évesek jelentősen alacsonyabb átlaga nem követi az életkorral párhuzamosan növekvő tendenciát, ehhez feltehetően a serdülőkori növekedési lökés is hozzájárul, amikor a csontok jelentős hosszbeli gyarapodását csak később kíséri a szélességi méreteinek növekedése és a csont minőségi változása. A 7-11 éves leányok SOS értékei szignifikánsan alacsonyabbak voltak, mint az ennél idősebbeké, és esetükben is csak 2-3 éves életkori különbségek esetén adódtak jelentős eltérések. A trabecularis (szivacsos) hálózat állapotát és a csonttömeget jellemző BUA mutató néhány korcsoportban szignifikánsan különbözött a két nemben, a 10, 17-18 éves fiúk átlagai szignifikánsan nagyobbak voltak, a 14 éveseknél, hasonlóan az előző csontjellemzőhöz, a leányok átlaga volt nagyobb (3.2.2. ábra). Az egymást követő korcsoportok, kivéve a 14-15 éves fiúkat, nem különböztek, 2-3 évnyi korkülönbség esetén viszont az eltérés jelentős volt.



3.2.2. ábra: A BUA nemenként és életkoronként (átlag és szórás) A csont minőségét mutató index (BQI) csak a 17-18 éves fiúk és leányok esetén különbözött, leányoknál jelentős életkori változást nem tapasztaltunk, a fiúknál is csak a fiatalabbaknál és csak 2-3 év korkülönbség esetén (3.2.3. ábra). Mind a BUA, mind pedig a BQI átlagai esetén a biológiai fejlődéssel párhuzamosan az életkorral növekedtek az értékek.

3.2.3. ábra: A BQI nemenként és életkoronként (átlag és szórás) A rendszeres fizikai aktivitás szintje és a táplálkozás is befolyásolja a csontok fejlődését és minőségét. A sportolás kedvező hatásai számos morfológiai és fiziológiás jellemző esetén csak hosszú évek alatt alakulnak ki, így mintánkban a legidősebbeket (16-18 évesek) vizsgáltuk ilyen szempontból.



Sportolónak minősítettük a több mint 4 éve, minimum heti háromszor edző gyermekeket. Vizsgáltuk a tej és a tejtermék fogyasztását is.

3.2.1. táblázat: Sportoló és nem sportoló fiúk és leányok ultrahangos csontjellemzői (átlag és szórás) Nem Sportoló fiúk Nem sportoló Sportoló sportoló fiúk leányok leányok 1493,16±11,51 1507,00±12,25 1486,68±11,14 1501,40±13,87 SOS (m/s) 83,79±14,26 91,99±11,78 85,25±12,51 90,96±8,48 BUA (dB/Mhz) 66,17±13,28 77,77±11,29 63,25±12,39 73,28±9,31 BQI A sportoló serdülők átlaga szignifikánsan nagyobb volt az ultrahangos csontjellemzők esetén és legjobb értékekkel – bár a különbség ez esetben nem volt jelentős – a sportoló és napi vagy napi többszöri tej és tejtermék fogyasztók rendelkeztek. Mindezek alapján megállapítható, hogy a rendszeres sportolás, a csontok minőségét is jellemző ultrahangos csontparamétereket is kedvezően befolyásolja.

3.3 A nyugalmi artériás vérnyomás és a szívfrekvencia életkori és nemi variációi A gyermek- és felnőttkori vérnyomás között csak laza kapcsolat mutatható ki, mégis a vizsgálatok alapján feltételezhető, hogy a vérnyomás is ún. “tracking” tendenciával bír, azaz a serdülőkori vérnyomás értékekből előre lehet jelezni a felnőttkori értékeket. Az életkori változás és a nemi különbségek mellett, vizsgáltuk a testösszetétel, a fizikai aktivitás és a keringési mutatók összefüggését is. Összesen 2033 gyermek és serdülő nyugalmi vérnyomását és szívfrekvenciáját rögzítettük (fiúk: 1012 fő, leányok: 1021 fő). A szisztolés és diasztolés vérnyomás, valamint a szívfrekvencia életkori és nemi variációit a 3.3.1-3. ábra mutatja be.

3.3.1. ábra: A szisztolés vérnyomás nemenként és életkoronként (átlag és szórás) TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 27 –


3.3.2. ábra: A diasztolés vérnyomás nemenként és életkoronként (átlag és szórás) A gyermekek és serdülők szisztolés és/vagy diasztolés vérnyomásának egyedi értékelését a hazai referencia értékek (Bodzsár és Zsákai, 2012) alapján végeztük. Figyelembe véve az életkori és nemi differenciákat, összességében szignifikánsan több fiúnál állapíthattunk meg enyhén emelkedett vérnyomást (3.3.1. táblázat).

3.3.1. Enyhén emelkedett vérnyomás értékek gyakorisága (%) Szisztolés vérnyomás (Hgmm) Diasztolés vérnyomás (Hgmm) Fiúk Leányok Fiúk Leányok 11,3% 11,4% 9,2% 8,1% 1-4. osztály 6,9% 3,5% 6,1% 4,3% 5-8. osztály 0,5% 2,6% 4,5% 6,2% 9-13. osztály

3.3.3. ábra: A szívfrekvencia nemenként és életkoronként (átlag és szórás) TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 28 –


Eredményeink alapján a következő megfigyeléseket tehetjük: •

A szisztolés vérnyomás kis mértékben, de nem lineárisan változott az életkorral.

•

A 14 évesnél fiatalabbak diasztolés vérnyomás átlagai szignifikánsan alacsonyabbak voltak, mint az idősebbeké.

•

A szívfrekvencia átlagai 11 éves kortól egyik nemben sem mutattak kortól függő további szignifikáns csökkenést.

•

A nemek közötti eltérések már 9 éves kortól megfigyelhetők: a fiúk szisztolés vérnyomása szignifikánsan magasabb volt a leányokénál, illetve a leányok nyugalmi szívfrekvenciája 10-12 és 17-18 éves korban szignifikánsan nagyobb volt a fiúkénál.

•

A fiúknál gyakrabban fordult elő emelkedett szisztolés és/vagy diasztolés vérnyomás, mint a leányoknál.

•

A túlsúlyos és elhízott serdülőkorú gyermekek magasabb, a fiziológiás értékeket számos esetben meghaladó vérnyomása a kedvezőtlen testösszetétel vérnyomást befolyásoló hatására enged következtetni.

•

A heti sportolással töltött idő csak a legidősebbeknél (16-18 évesek) mutatott szignifikáns összefüggést a nyugalmi vérnyomás és a szívfrekvencia értékeivel.

3.4 A fizikai fittséget felmérő próbák eredményei Az adatgyűjtés során a testnevelő tanárok által felmért motoros próbákat, azaz a közoktatásban megszokott Eurofit, Hungarofit és Mini Hungarofit próbák eredményeit kaptuk meg. Nemcsak egy-egy adott korcsoportban, hanem iskolánként is sokszor nehezen összevethető adatok kerültek feldolgozásra, így a motoros próbák eredményeit csak tájékoztató jelleggel mutatjuk be. Pályatesztek: A 3.4.1-3.4.2. táblázat az egyes pályatesztek adatainak összesítését mutatja (elemszám, szórás, szignifikancia-érték). Megvizsgáltuk, hogy milyen kapcsolat van az egyes motoros próbák eredményei és a felmértek életkora között. Az életkor szerint három próba nem mutatott szignifikáns különbséget: az ingafutás, a kétkezes mellső lökés medicinlabdával és a 100 méteres futás. Ezek közül az elemszám és a minta alapján leginkább a kétkezes lökés-, illetve az ingafutás teszt értékelhető (3.4.1. táblázat).



3.4.1. táblázat: A mellső lökés medicinlabdával és az ingafutás vizsgálata életkoronként (átlag, szórás, szignifikancia) Kor (év)

Kétkezes mellső lökés helyből (cm)

n

Átlag

Szórás

p

Kor (év)

n

Átlag Szórás

7

1

7

0

8

0

8

0

9

0

9

4

62,75

20,10

10

0

10

17

59,35

15,37

11

5

556,00 137,22

11

44

47,48

18,43

12

21

624,05

12

57

51,88

32,20

13

41

650,00 133,30

13

32

50,31

36,98

14

35

664,29 127,97

14

36

51,31

32,01

15

17

664,18 153,44

15

25

54,60

34,48

16

31

714,03 147,68

16

26

50,04

39,33

17

14

736,79 135,13

17

8

83,50

37,55

18

5

656,00 138,67

18

7

50,86

48,42

256 52,55

31,78

65,75 0,112

Teljes 170 667,39 133,79

Ingafutás (hossz)

Teljes

p

0,370

A felülés próba életkori különbségeit a 3.4.1. ábra szemlélteti. Összesen 642 fő adatával számolhattunk. Legjobban a 14 évesek teljesítettek, míg legrosszabbul a 10 évesek, korcsoportonként szignifikánsan különbözött a gyermekek teljesítménye.

p < 0,05

év 3.4.1. ábra: Hanyattfekvésből felülésszám térdérintéssel életkor szerint (átlag, szórás, n=642)



Iskolatípus/életkor (alsó, felső tagozat, gimnázium, szakközépiskola) szerint vizsgálva a különböző motoros próbák eredményeit sem volt különbség (3.4.2. táblázat). 3.4.2. táblázat: Pályatesztek szignifikancia vizsgálata életkor/iskolatípus szerint

n alsó tagozat felső tagozat gimnázium

Ingafutás (20 m hossz) szakközépiskola Teljes

Átlag Szórás

36 60,00 165 48,75 55 59,07

16,05 31,08 39,30

0

p

0,069

256 52,55 31,784

A törzsemelés próbában (317 fő) az átlag 108,16 db volt, szórás 58,45. Legjobban a felsősök teljesítettek, akik több mint 150 törzsemelést végeztek folyamatosan, míg legrosszabbul a szakközépiskolások, akik csak átlagosan 38,9 darabot. Ennek oka nyilván nem az izomzat hiánya, hanem inkább a motiválatlanság volt. A különbség szignifikáns volt (3.4.2. ábra) p < 0,05

Szakközépiskola 3.4.2. ábra: A törzsemelések darabszáma iskolatípus szerint (átlag, szórás, n=317)

A fekvőtámasz próba esetében (423 fő) a felmértek átlagos eredménye 26,86 db volt, szórás 14,76. Szignifikánsan az alsósok teljesítettek jobban, akik több mint 30 fekvőtámaszt végeztek folyamatosan, míg legrosszabbul a szakközépiskolások, akik csak átlagosan 24,18-t. Ennek oka talán, hogy a kisebbek nem teljesen szabályosan hajtották végre a próbát, emellett feltehetően motiváltabbak voltak, mint az idősebbek (3.4.3. ábra).



p < 0,05

3.4.3. ábra: A fekvőtámasz próba eredménye iskolatípus szerint (átlag, szórás, n=423)

Ha a BMI percentilis kategóriák szerint vizsgáljuk a különböző pályatesztek eredményeit, akkor csak a 2000 méteres síkfutás esetében volt szignifikáns különbség a különböző BMI percentilis kategóriába tartozó gyermekek között. Legjobb eredményt értek el a sovány és megfelelő kategóriába tartozók. Nem várt jelenség, hogy a súlyfölösleggel bírók, illetve a kórosan elhízottak teljesítménye jobb volt, mint a súlyhiánnyal rendelkezőké, és a legrosszabbul a túlsúlyosok teljesítettek.

3.5 A fizikai aktivitás mérésének főbb eredményei A habituális fizikai aktivitás objektív mérését Actigraph készülék segítségével végeztük. A triaxiális akcelerométert 5 napon (egy hétvégi napot is beleértve), 24 órán keresztül viselték a gyermekek. Összesen 294 fő, 151 leány és 143 fiú vett részt (1., 4., 5., 8., 9. és 12. osztályos tanulók) a fizikai aktivitás akcelerométeres felmérésében. A teljes minta tekintetében az 5 napon, a vizsgált osztályokban, a 9. és a 11. osztály kivételével, átlagosan kevesebb időt töltöttek a hipoaktív (sedentary) tartományban a fiúk, mint a leányok (3.5.1. ábra). perc

3.5.1. ábra: Hipoaktív időtöltés nemenként és osztályonként (átlag és szórás) TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 32 –


Hasonló tendenciát tapasztaltunk az MVPA aktivitás (moderate és vigorous összege) esetében is. Két évfolyam kivételével (9. és 12.) a fiúk több időt töltöttek a nagyobb intenzitás zónában, mint a leányok (3.5.2. ábra). perc

3.5.2. ábra: MVPA aktivitás nemenként és osztályonként (átlag és szórás) További elemzéseket végeztünk a mindennapos testnevelés hatásvizsgálata érdekében. Ebbe a vizsgálatba a mindennapos testnevelésben résztvevő 5. és 9. osztályosokat, valamint az alattuk járó évfolyamok tanulóit vontuk be. Így 196 gyermek, ezen belül 94 leány és 102 fiú napi aktivitását elemeztük. A 4-5. osztályosok átlag életkora 11,24 ± 0,62 év, a 8-9. osztályosok átlagéletkora pedig 15,2 ± 0,72 év volt. Az eltérő heti testnevelés óraszám ellenére, sem a 4. és 5. osztályosoknál, sem a 8. és 9. osztályosoknál nem találtunk szignifikáns eltérést az összesített habituális aktivitásuk és relatív zsírhányaduk között. Az életkori sajátosságnak megfelelően a 4-5. osztályosok összesített fizikai aktivitása meghaladta a 8-9. osztályosokét (3.5.3. ábra), valamint a relatív zsírjuk is szignifikánsan alacsonyabb volt



A teljes minta nemenkénti megoszlása alapján, a fiúk összesített aktivitása szignifikánsan nagyobb volt, mint a leányoké (3.5.4 ábra), illetve relatív zsírhányaduk szignifikánsan alacsonyabb volt. Következő elemzésünkben az antropometriai alapadatokat és a fizikai aktivitás mérési adatait összevetettük az egészséggel, életmóddal kapcsolatos szocio-ökonómiai vizsgálatot tartalmazó kérdőíves felmérésünk eredményeivel. Vizsgálati csoportunkat 110 fő (53 leány, 57 fiú) képezte. A korosztályos nemi eltéréseket vizsgálva azt találtuk, hogy a 4-5. osztályos fiúk fizikai aktivitása mind időben, mind intenzitásban meghaladta a leányokét, továbbá relatív zsírhányaduk is alacsonyabb volt. A hipoaktív tartományban (sedentary) eltöltött idő közötti eltérés nem volt szignifikáns (fiúk: 3020±354; leányok: 3074±495). Az iskolán kívüli heti sportfoglalkozásokon való részvétel alapján elmondható, hogy a fiúk szervezett keretek között többet mozognak, mint a leányok.

p < 0,005

3.5.4. ábra: A 4-5. osztályos tanulók MVPA aktivitása nemenként (átlag és szórás)

A napi képernyő előtt töltött idő nem befolyásolta a napi aktivitást és a testösszetételt sem. A napi 2 óra alatti vagy feletti tévénézés, illetve a számítógép előtt töltött idő alapján nem találtunk szignifikáns eltérést sem a relatív testzsír, sem az aktivitási szint között. Az összesített képernyő előtt töltött idő nagyobb hányada hétvégére esett. Feltételezzük, hogy ebben az életkorban a képernyő előtt töltött idő hétköznap az iskolai elfoglaltság és a szülők korlátozása révén kevesebb. A teljes minta esetén a heti képernyő előtt töltött idő és a hipoaktív időtöltés között pozitív korreláció mutatkozott, míg a fizikai aktivitás és a relatív testzsír között negatív korrelációt találtunk (3.5.5 - 3.5.6 ábra). A habituális fizikai aktivitás akcelerométeres vizsgálata, valamint néhány háttértényező elemzése során a következő megállapítások fogalmazhatók meg: A fizikai aktivitás objektív mérése alapján megállapítható, hogy az általános iskola kezdetétől a középiskola végéig átlagosan több időt töltenek a fiúk a nagyobb intenzitás tartományban, mint a leányok. Továbbá a hipoaktív tartományban való részvétel kevesebbnek bizonyult a fiúknál. Az életkori összehasonlításnál a fiatalabb fiúk (4. 5. osztály) aktívabbnak bizonyultak az idősebbeknél (8. 9. osztály). A vártnak megfelelően a relatív zsírhányad negatív korrelációt mutat az MVPA aktivitással, illetve a tévénézési szokás pozitívan korrelál az ülő életmóddal. Az iskolán kívüli sportfoglalkozáson való részvétel is a fiúknál volt gyakoribb. Ez alapján a fiúk általánosan többet mozognak szervezett keretek között. TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 34 –


3.5.5. ábra: A heti képernyő előtt töltött idő és a hipoaktív időtöltés korrelációja a teljes minta tekintetében

3.5.6. ábra: A fizikai aktivitás és a relatív testzsír korrelációja a teljes minta tekintetében

3.6 A kérdőíves felmérés eredményei 3.6.1 Demográfiai jellemzők A felmérésben résztvevők (3402 fő) közül összesen 3040 fő töltötte ki értékelhetően a szocio-ökonómiai, valamint a fizikai aktivitásra és a táplálkozásra vonatkozó kérdőíveket. A kitöltők között 1697 leány és 1683 fiú volt, illetve 22 fő nem töltötte ki a nemre vonatkozó kérdést a kérdőíven. A leányok százalékos aránya a mintában 49,9%, míg a fiúké 49,5% volt. A mérésben résztvevő általános- és középiskolások, valamint szak- és szakközépiskolások elemszámát és százalékos arányát összegzi a 3.6.1. táblázat. A mérésben résztvevő fiatalokat öt különböző iskolatípus szerint különítettük el. Az alsó tagozatosok körébe az 1-4. osztályosok, a felső tagozatosok közé az 5-8. osztályosok, a gimnazisták körébe a 9-12. osztályosok, míg szakközépiskolások körébe szintén 9-12. osztályosok, illetve néTÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 35 –


hány esetben a 13-14. osztályosok tartoztak. Az életkor szerinti megoszlásban, a mintában legtöbben a 16 éves korosztályt képviselik (356 fő, 10,5%), míg legkevesebben a 7 éves korosztályt (146 fő, 4,3%). A megkérdezettek átlagéletkora 13,06 év, a legfiatalabb résztvevő 6,41, míg a legidősebb 21,42 (fogyatékkal élő) éves volt. Az iskolai nevelés szempontjából nagyon fontos korhatárt figyelembe véve, a megkérdezettek 25,58%-a abba a korosztályba tartozik (16 év felett), amely a későbbiekben nem lesz tanköteles ebben a korban. 3.6.1. táblázat: A felmért fiatalok nem és iskolatípus szerinti megoszlása (n=3402) Nem leány nincs adat

fiú alsó tagozat

Iskolatípus

felső tagozat gimnázium szakközépiskola fogyatékkal élők nincs adat összesen

N 506

% 14,9

N 501

% 14,7

566 275 285 50

16,6 8,1 8,4 1,5

597 347 232 20

1

0,0

1683

49,5

N

összesen

0

% 0,0

N 1007

% 29,6

17,5 10,2 6,8 0,6

3 6 5 0

0,1 0,2 0,1 0,0

0

0,0

8

0,2

1697

49,9

22

0,6

1166 628 522 70 9 3402

34,2 18,4 15,3 2,1 0,3 100,0

3.6.2 A lakóhelyre és az iskola kapcsolatára vonatkozó adatok A 3402 résztvevőt összesen 13 helyszínen, 5 különböző iskolatípusban mértük fel. A kérdőívben a lakóhelyre két kérdés vonatkozott. Mégpedig, hogy a felmértek a lakóhelyükön járnak-e iskolába illetve, ha nem, akkor milyen típusú településen (fővárosban, megyeszékhelyen, városban, vagy faluban). A lakóhely és az iskola kapcsolatára vonatkozó első kérdés: az iskola a lakóhelyeden van-e? Összesen 2558 fő válaszolt erre a kérdésre, a maradék 846 főnél hiányos volt az adat. A válaszadók 68,6%-a (1746 fő) jár abban a városban iskolába, ahol él, illetve 31,4% (812 fő) bejárós, vagy kollégista.

3.6.1. ábra: Az iskola és a lakóhely kapcsolata



Fő

Hova jársz iskolába?

600 500 400 Fiú

300

Leány

200 100 0

Budapest

Megyeszékhely

Város

Falu

100000 felett

10000100000

100010000

1000 Településtípus alatt

3.6.2. ábra: Az iskola és a lakóhely kapcsolata nemenként

A településnagyság szerint (főváros, megyeszékhely, város, falu, illetve 1000 fő alatti, ezer-tízezer fős, tízezer-százezer fős, vagy százezer fő lakosságszám feletti település) a legtöbben (22,94% valamint 23,89%) falun és ezer-tízezer fő lakosságszám közötti településen járnak iskolába, a legkevesebben (2,8%) pedig százezer fölötti lakosságszámú településen (3.6.1. ábra). Nemenkénti település szerinti megoszlást összesen 1178 fiú és 1136 leány részvételével vizsgáltunk (50,9%, illetve 49,1%). Elmondható, hogy a nyolc településtípusból hat esetben a fiúk vannak többségben, leginkább a 100 000 lakosságszám feletti településeknél (62,5%). Falun, illetve 1 000 fő lakosságszám alatti településen több leány jár iskolába (3.6.2. ábra). Családi háttér, életkörülmények A kérdőívben az édesanya/nevelőanya és az édesapa/nevelőapa legmagasabb iskolai végzettségére vonatkozott kérdés. A lehetséges iskolai végzettségeket hat különböző kategóriába soroltuk: •

egyetemi diploma (felsőfokú végzettség)

•

szakközépiskolai végzettség (középiskola)

•

főiskolai diploma (felsőfokú végzettség)

•

szakmunkás bizonyítvány (szakiskola)

•

gimnáziumi végzettség (középiskola)

•

általános iskolai végzettség (alapfokú végzettség)

Összesen 5180 szülő adatait tudtuk elemezni. Ezek közül 2385 rendelkezik felsőfokú végzettséggel, ami a felmértek 46,04%-át jelenti, tehát majdnem minden családban van egy szülő, akinek felsőfokú végzettsége van. Egyetemi vagy főiskolai végzettséggel 1104 apa és 1281 anya rendelkezik. Érdekesség, hogy az egyetemi végzettség az apák körében magasabb (53,79%), míg a főiskolai végzettség az anyáknál (62,38%). A gimnáziumot végzettek együttes száma 685, ami a felmért szülők 13,22%-a. 285 apának és 400 anyának a gimnázium a legmagasabb végzettsége. A legfeljebb szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezők száma összesen 778, ilyen fajta végzettsége inkább az apáknak (63,49%), míg gimnáziumi középfokú végzettsége inkább az anyáknak (58,39%) van (3.6.3. ábra). TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 37 –


Fő

700 600

Fiú

500

Leány

400 300 200 100 0

Egyetem

Főiskola

Gimnázium

Szakközépiskola

Szakiskola

8 általános

3.6.3. ábra: A szülők iskolai végzettsége Ha összevonjuk a kategóriákat hatról négyre, akkor az alábbi megállapításokat tehetjük. A felmértek legtöbbjének van felsőfokú végzettsége (46,04%, egyetemi vagy főiskolai diploma). Középfokú, érettségivel járó legmagasabb iskolai végzettsége (gimnázium és szakközépiskola) a szülők 31,35%-ának van. Szakiskolai, vagy szakmunkás bizonyítvánnyal 15,01%-uk rendelkezik, végül kizárólag nyolc általánost (alapfokú végzettség) mindösszesen 7,58% végzett. A családi háttér szempontjából fontos kérdés, hogy a felmértek szülei rendelkeznek-e aktuálisan valamilyen munkaviszonnyal, vagy munkanélküliek. A kérdésre 2415 anya és 2332 apa adott választ, ami összesen 4747 főt jelent. A szülők 5,98%-a munkanélküli, ami számszerűsítve 171 édesanyát (7,1%), 113 édesapát (4,8%) jelent. A gyermekek életkorát tekintve a 17 éves korosztály szüleinél kimagaslóan nagy a munkanélküli anyák aránya, míg az édesapáknál a 18 éves korosztálynál tapasztalhatunk hasonlót. Nemek tekintetében nem volt jelentős eltérés. A következő ábrák (3.6.4-3.6.5. ábra) a felmértek lakókörülményeit, lakókörnyezetét jellemzik, továbbá, hogy jellegét tekintve milyen a gyermekek elsődleges szociális környezetének helyzete.

13,32%

4,34%

2,97%

csak szülők szülők, nagyszülő(k)

7,61%

71,74%

szülő, nagyszülő(k) egy szülő más

3.6.4. ábra: A felmértek háztartásainak jellemzői



A válaszadók többsége (71,74%) átlagos családban él, vagyis a szülőkkel (esetleg testvér, testvérek). Több generáció együttélése nagycsaládban, a diákok 7,61%-ára jellemző, míg több generáció csonka családban (egy szülő és nagyszülő(k)) a tanulók 2,97%-ra jellemző. Csak az egyik szülővel a gyermekek 13,32%-a lakik, amely kategória a második leggyakoribb volt. A gyermekeknek 4,34%-a nem szülővel és nem is nagyszülővel él.

db 1000 800 600 400 200 0

Fiú Leány Komfort

Félkomfort

Komfort nélkül

3.6.5. ábra: Lakástípusok nemenkénti megoszlása A legtöbben komfortos körülmények között élnek (92,6%). Örömteli, hogy nemenként és öszszességében is a komfort nélküli lakásban élők száma jóval alacsonyabb, mint 1%. A diákok közel a háromnegyedének van otthon saját szobája. Nemek tekintetében sincs nagy különbség a saját szobával rendelkezők között, mivel a leányok 75,2%-ban, míg a fiúk 74,3%-ban rendelkeznek saját szobával. Életkorok szerint tapasztalható némi összefüggés az életkor előrehaladta, illetve a saját szobával rendelkezők között, de a saját szobával rendelkezők aránya egyértelműen 17 és 18 éves korban a legmagasabb, míg 7 és 8 éves korban a legalacsonyabb. A kérdésre 2440 fő válaszolt, ezek közül 119-en nem jelölték meg, hogy melyik életkori kategóriába tartoznak, ezért őket „nincs adat” néven jelöltük. Legtöbben a 18 éves fiúk rendelkeznek saját szobával, 92,8%-ban. 3.6.3 A sporttal, sportolási szokásokkal kapcsolatos adatok A felmérés egyik leglényegesebb vizsgálati szempontja a résztvevők sporttal, sportolási hajlandóságával volt kapcsolatos. A megkérdezettek közül 1915 fő (908 lány és 997 fiú) válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy tanórai kereteken kívül végez-e valamilyen sporttevékenységet. Ez a 2731 válaszadónak a 70,12%-a, vagyis elmondhatjuk, hogy a gyermekek több mint 2/3-a sportol a testnevelés órán kívül. Természetesen ide tartozhat az iskolai sportkör is, hiszen a kérdés arra vonatkozott, hogy szoktak-e sportolni testnevelés órán kívül (3.6.6. ábra). A fiúkra inkább jellemző, hogy valamilyen más mozgásos sporttevékenységet végezzenek tanórai kereteken kívül, náluk 4-ből 3-an sportolnak a testnevelés órán kívül (74,8%). A leányoknál ez az arány kisebb: 65,0% válaszolt igennel erre a kérdésre, de nem mutatható ki szignifikáns összefüggés a megkérdezettek neme, és aközött, hogy sportolnak-e a testnevelés órán kívül.



Sportolsz-e testnevelés órán kívül? (Leány) 488; 35,0%

908; 65,0%

Sportolsz-e testnevelés órán kívül? (Fiú) 338; 25,2%

igen

997; 74,8%

nem

igen nem

3.6.6. ábra: A testnevelés órán kívüli sportolás gyakorisága nemek szerint (n=2731) Összességében vizsgálva a diákokat az iskolai kereteken kívüli sportolást illetően, 2784 fő válasza alapján megállapítható, a diákok közel fele sportol a testnevelés órán kívül legalább 2-3x egy héten (3.6.7. ábra). Második leggyakoribb válasz a napi szintű sportolás volt, ami bizakodásra adhat okot. Amenynyiben ezt egyben kezeljük az előbbi eredménnyel, akkor elmondható, hogy a mérésben résztvevő gyermekek 77,95%-a mozog legalább hetente 2-3 alkalommal. Ha ez minőségi mozgásos tevékenységgel és táplálkozással párosul, akkor egy egészséges életmóddal jellemezhető mintáról beszélhetünk. A „szinte sosem sportolok” lehetőséget a felmértek mindössze 2,26%-a jelölte meg.

Testnevelés órán kívüli mozgás 351; 12,61%

200; 7,18%

63; 2,26%

988; 35,49%

naponta heti 2-3x hetente heti 1-nél ritkábban soha

1182; 42,46%

3.6.7. ábra: Az iskolán kívüli sportolás gyakorisága (n=2784) A következőkben megvizsgáltuk, hogyan alakul ez a viszonyulás életkor kategóriák és nem szerint. Érdekes lehet, hogy vajon milyen választ jelölnek meg azok a tanulók, akiknél már rendszeres a mindennapos testnevelés, illetve van-e valamilyen változás az életkor előrehaladtával a sportolási hajlandóságban. Nemek tekintetében különbség volt a fiúk és a leányok sportolási hajlandóságában (3.6.8. ábra). Folyamatos növekedés látható a fiúknál, ahogy haladunk az egyre gyakoribb mozgásos alkalmakat jelentő válaszok felé („soha” választól egészen a „naponta” válaszig). TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 40 –


A leányoknál fordított tendencia tapasztalható a sportolás gyakoriságában, mennél ritkább a fizikai aktivitás gyakorisága, annál nagyobb a leányok részesedése.Legnagyobb különbség a sohasem sportolók között van, itt a leányok voltak többségben. A kategória több mint 2/3-a leány. 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40%

Leány

30% 20%

Fiú

10% 0%

Fő

Naponta

Hetente 2-3x H

Hetente

Heti 1-nél

Soha

3.6.8. ábra: A nemek aránya az iskolán kívüli sportolás kategóriáiban

év 3.6.9. ábra: Az iskolán kívüli sportolás gyakorisága életkor kategóriákra lebontva A mérés 2013-ban zajlott, tehát a 2012/13-as tanévben, így az 1., 5. és 9. osztályosok tartoztak bele a mindennapos testnevelésben résztvevő évfolyamok közé. Az életkori kategóriák szerint (decimális életkor alapján) a 7-8, 10-12, illetve a 14-16 évesek nagy része tartozott közéjük. TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 41 –


Ezek alapján a 7-8 évesek körében tapasztaltunk kisebb mértékű sportolási hajlandóságot, de ebben az életkorban előfordulhat, hogy a szülők úgy gondolkodnak, hogy ennyi idősen elég gyermeküknek, ha minden nap részt vesz a testnevelés órán. A 10-12 évesek viszont igen aktívnak mondhatók. A napi 1 testnevelés óra mellett a 10 és 12 évesek mozognak heti 2-3 alkalommal a korosztályok közül a legtöbbször, habár a 11 éves korosztályban (ami pont az 5. osztályosok nagyobb részét érinti) egy nagyobb visszaesés mutatkozott a napi és a heti többszöri – testnevelés órán kívüli - mozgás kapcsán. A mérésben résztvevők sportolási hajlandósága 13 éves korban volt a legmagasabb, innentől kezdve csökkenő tendencia mutatkozott. Nagyobb mértékű csökkenést tapasztaltunk a napi, illetve a heti 2-3 alkalommal végzett testmozgás tekintetében a 15 éves korosztálynál, azaz a 9. évfolyamosok nagy részénél. A mindennapos testnevelés befolyásolja a diákok sportolási hajlandóságát, az érintett korosztályok kevesebbet sportolnak testnevelés órán kívül. Elképzelhető, hogy mind a szülők, mind pedig a diákok úgy vélik, hogy heti 5x45 perc elegendő az egészségmegőrzés szempontjából. A mérésben nem kérdeztünk rá arra, hogy melyik diák részesül felmentésben a mindennapos testnevelés óra alól, hiszen akik sportegyesületi tagsággal rendelkeznek, igényelhetnek ilyen fajta felmentést (3.6.9. ábra).

50% 45% 40% 35% 30%

alsó tagozat

25%

felső tagozat

20%

gimnázium

15%

szakközépiskola

10% 5% 0%

Naponta

Hetente 2-3x

Hetente

Heti 1-nél ritkábban

Soha

3.6.10. ábra: Iskolán kívüli sportolás gyakorisága iskolatípusokra lebontva Ha iskolatípus szerint (3.6.10. ábra) vizsgáljuk meg az iskolán kívüli sportolási hajlandóságot, az alábbi megállapításokat tehetjük: •

Napi szinten a felső tagozatosok mozognak a legtöbbet testnevelés órán kívül, ez a felmértek 40,5%-a.

•

A szakközépiskolások fordítanak a legkevesebb időt a napi szintű testmozgásra iskolai kereten kívül (10,7%). TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 42 –


•

Legtöbben az alsó és felső tagozatos diákok közül végeznek heti 2-3 alkalommal sporttevékenységet. Előbbiek 36,9%-ban, utóbbiak 37,0%-ban.

•

A felső tagozatosok több mint 77%-a, míg az alsó tagozatosok több mint 65%-a mozog rendszeresen iskolai kereteken kívül hetente legalább 2-3x vagy naponta,

•

Legkevésbé a szakközépiskolások aktívak, mindössze 21,7%-uk végez napi, vagy heti 2-3x rendszeres testmozgást.

•

Az iskolai kereteken kívül a szak- és szakközépiskolások közel fele (44,4%) egyáltalán nem sportol.

•

A gimnazisták leginkább heti egy alkalomnál ritkábban végeznek valamilyen testmozgást az iskolai testnevelés órán kívül.

•

A felső tagozatos diákok a legaktívabb, míg a szakközépiskolások a legkevésbé aktívabb csoport (ami az életkori kategóriák szerinti ábrán is jól látható).

A napi szintű sportolás, illetve, hogy a gyermekek hetente 2-3 alkalommal sportolnak az iskolai testnevelésórákon felül, azt feltételezi, hogy valamilyen iskolai sportkörbe járnak vagy valamilyen sportegyesület tagjai, vagy önszorgalomból végeznek valamilyen sporttevékenységet. Az ezzel kapcsolatos eredmények a 3.6.11. ábrán láthatók.

100% 90% 80% 70% 60%

Leány igen

50%

Leány nem

40%

Fiú igen

30%

Fiú nem

20% 10% 0%

Sportegyesület

Iskolai sportkör

Iskolán kívüli sportegyesület

3.6.11. ábra: Testnevelés órán felül végzett fizikai aktivitás helyszínei A felmértek 43,15%-a tagja valamilyen sportegyesületnek, ami lehet iskolán belüli, vagy kívüli. A leányok többen sportolnak valamilyen sportegyesületben. Viszont, ha csak az iskolán kívüli klubokat vesszük figyelembe, akkor a fiúk vannak többségben, akik az igen választ jelölték meg. Iskolán kívüli sportegyesületben a diákok 40,18%-a sportol. Az iskolai sportkörök nem túl népszerűek, mindössze a felmértek 16,75%-a jár valamilyen iskolai sportkörbe. Ez lehet a kínálat mennyisége, minősége (nem megfelelő infrastruktúra) miatt, vagy pusztán a gyermekek inkább végeznek fizikai aktivitást máshol (egy jó nevű egyesületnél), mint hogy még plusz időt töltsenek az iskolában. TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 43 –


A következőkben megvizsgáltuk, hogy a felmértek milyen példát kapnak otthonról a fizikai aktivitás szempontjából. Mennyire aktívan sportolnak a szüleik, illetve végeznek-e közösen valamilyen mozgásos tevékenységet. A 3.6.12. ábra három különböző kérdésre adott választ összegez. Az első oszlopban a felmértek szülei közül az édesanyák fizikai aktivitása (n=2772) szerepel. E szerint az anyák 35,13%-a végez rendszeresen valamilyen testmozgást. A második oszlop az apákat mutatja (n=2728), akik aktívabbnak bizonyultak, 40,68%-uk sportol rendszeresen. Összességében nézve a harmadik oszlop mutatja, hogy a felmértek szoktak-e együtt sportolni a szüleikkel (n=2730). Ezek alapján elmondható, hogy a válaszadók 37,36%-a szokott együtt sportolni a szüleivel, ami legalább minden 3. gyermeket jelenti. Fő 3000 2500 2000

nem igen

1500 1000 500 0

Édesanya sportol

Édesapa sportol

Szülőkkel együtt sportoló gyermek

3.6.12. ábra: Szülők, család fizikai aktivitása 3.6.4 Szabadidő eltöltési szokások A felmérésből kiderült, hogy a diákok viszonylag sok időt fordítanak sportolásra, valamilyen mozgásos tevékenységre a szabadidejükben. Az is kijelenthető, hogy legtöbb esetben heti 2-3 alkalommal mozognak a fiatalok, tehát az iskola és a sport mellett másra is jut idejük. Vizsgálatunkban a szabadidő eltöltési szokások közül kettő időrabló elfoglaltságra vonatkozó kérdést tettünk fel a gyermekeknek, mégpedig, hogy mennyi időt fordítanak tévénézésre, illetve mennyit használják a számítógépet (internet, okostelefon, play station, Wii stb.). TV-nézési szokások: A diákok televíziózási szokásait mutatja a 3.6.13. ábra nemek szerint, külön kiemelve a hétvégi, illetve a hétköznapi használatot. Jól látható, hogy mennyire megegyeznek a fiúk és a leányok TV előtt eltöltött ideje, illetve a különbség a hétvégi és a hétköznapi televízió használatban közel azonos mintázatot mutat.



Amíg hétköznap 1 órát, vagy 1 óránál kevesebbet tévéznek a fiatalok, addig hétvégén ez az időtartam 2-3 órára növekszik. Hétköznaponként a diákok 60,23%-a körülbelül 1 óránál kevesebb ideig, vagy 1 órán keresztül néz televíziót. Hétvégén pedig 43,07%-ban 2-3 órán keresztül töltik a szabadidejüket a TV előtt. A legkevésbé népszerű válaszok tanítási napokon a 3 óránál hosszabb ideig tartó televízió használat (3,6%), illetve a hétvégén semennyit sem tévézés (3,54%). Fő

3.6.13. ábra: TV nézési szokások, nemek szerint Az előző kérdést megvizsgáltuk iskolatípusok szerint is (3.6.14. ábra). Így is látszik, hogy a legnépszerűbb tévénézési időtartam a tanítási napokon az 1 óra, vagy az 1 óránál kevesebb, ami főleg az alsó tagozatosokra és a felső tagozatosokra jellemző. 500 450 400

alsó tagozat hétköznap felső tagozat hétköznap gimnázium hétköznap szakközépiskola hétköznap

350 300 250 200 150 100 50 0

Semennyit

< 1 óra

1 óra

2-3 óra

> 3 óra

3.6.14. ábra: TV nézési szokások, iskolatípus szerint



500 450 400 alsó tagozat hétvége felső tagozat hétvége gimnázium hétvége szakközépiskola hétvége

350 300 250 200 150 100 50 0

3.6.14. ábra: TV nézési szokások, iskolatípus szerint

Összesen 44,04 %-uk tévézik 1 órát, vagy annál kevesebbet hétköznap, míg a gimnazistáknál és a szakközépiskolásoknál ez az arány jóval alacsonyabb (16,36%). Hétvégén a 2-3 órás tévénézés a leggyakoribb, s ebben az esetben is az alsósok és a felsősök azok, akik többet használják a televíziót, összesen 30,89%-ukra jellemző a több órás tévénézés, míg a szak- és középiskolásoknak, valamint a gimnazistáknak csak a 12,31%-a tölt ennyi időt ezzel a tevékenységgel. Számítógép használat: A számítógép-használat jellegzetességeit a 3.6.15. ábra mutatja nemek szerint, külön kiemelve a hétvégi, illetve a hétköznapi használatot.

Fő

3.6.15. ábra: Számítógép használati szokások, nemek szerint TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 46 –


A diákok 24,75%-a hétköznapokon szinte egyáltalán nem használ számítógépet és 28,03%-uk csak kevesebbet, mint 1 órát. Ezt az eredményt kezelhetjük pozitívan, miszerint a gyermekek nem ülnek tanítási napokon szabadidejükben a számítógép előtt, hanem valamilyen hasznos dolgot csinálnak (tanulnak, sportolnak). Kissé ellentmondásos, hogy hétvégén más eredmények mutatkoznak, hiszen itt a legnépszerűbb válaszok a 2-3 óra, illetve a 3 óránál hosszabb számítógép használat voltak. A felmértek 30,51%-a számítógépezik hétvégenként 2-3 órát, illetve 21,33%-uk 3 óránál is többet (ez az érték hétköznapokon 8,45%). Szemmel látható, hogy hétvégenként a fiúk jóval többet számítógépeznek, mint a leányok, ez valószínűleg a napjainkban igen népszerű számítógépes, illetve on-line számítógépes játékok miatt lehetséges, mivel ezek kedveltebbek a fiúk körében. Fő 500

450 400

felső tagozat hétköznap

350

felső tagozat hétvége

300 250

gimnázium hétköznap

200

szakközépiskola hétköznap

150 100 50 0

Semennyit

< 1 óra

1 óra

2-3 óra

> 3 óra

Fő 500

450 400 350

alsó tagozat hétvége

300 250

felső tagozat hétvége

200

gimnázium hétvége

150 100

szakközépiskola hétvége

50 0

Semennyit

< 1 óra

1 óra

2-3 óra

> 3 óra

3.6.16. ábra: Számítógép használati szokások iskolatípusok szerint Ha iskolatípusok szerint vizsgálódunk (3.6.16. ábra) következtethetünk az életkori tendenciákra is. Az alsó tagozatosok kimagaslóan keveset számítógépeznek tanítási napokon (16,79%), illetve hétvégenként is ők használnak legkevésbé számítógépet (6,9%). Ez valószínűleg az életkorukból is adódik, egyszerűen túl fiatalok még ahhoz, hogy ilyen fajta informatikai eszközöket használjanak, illetve még az iskolában sincs számítástechnika órájuk. TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 47 –


Hovatovább ebben az életkorban elképzelhető még a szülői odafigyelés is, amivel inkább egyéb szabadidős elfoglaltság irányába terelik a gyermekeiket. Összességében is egy óránál kevesebbet töltenek a számítógép előtt hétköznaponként, és hétvégén is csak körülbelül 1 órát. Az alsó tagozatosok miatt magas továbbá a számítógépet nem használók száma, ha összességében vizsgáljuk a diákokat, bár a felső tagozatosok is hozzájárulnak ehhez 7,77 %-ban. Legtöbbet a felső tagozatosok számítógépeznek a hétköznapokban, de leggyakrabban legfeljebb 1 órás időtartammal használják az eszközt. Hétvégenként egyértelműen a gimnazisták használják leggyakrabban a számítógépet és legtöbbször 2-3 órán keresztül (13,01%-ban). Hétvégén nagyjából mindenki hasonlóan sok időt tölt számítógép előtt. Ha a 2-3 órás és a 3 óránál hosszabb használatot nézzük, a különbség az alsósok kevesebb „3 óránál több használata” és a felsősök magas „2-3 óra közötti használata” miatt mutatkozik. A fiatalok tehát tanítási időben kevesebbet, míg hétvégén többet használják a számítógépet. A hét közbeni használatba beletartozhat az iskolai kereteken belüli számítógépezés (informatika óra) is. Ha összevetjük a TV-nézési és számítógépezési szokásokat, elmondhatjuk, hogy a felmértek szabadidejéből hétköznap összesen körülbelül 1-2 órát vesz el az ilyen jellegű időtöltés, míg hétvégén körülbelül 4-6 órát. Fontos kiemelni, hogy ez igen jelentős részét érinti idejüknek. Szabadidő eltöltés a családdal: A 3.6.17. ábra a mérésben résztvevő diákok szülőkkel közösen végzett sport-, mozgásos tevékenységét mutatja be iskola típusokra lebontva, százalékos arányban.

100% 90% 80% 70% 60%

igen

50%

nem

40% 30% 20% 10% 0%

Alsó tagozat

Felső tagozat

Gimnázium

Szakközépiskola

3.6.17. ábra: Sportolás a szülőkkel együtt iskolatípusra lebontva A kérdésre, hogy együtt sportolnak-e a szüleikkel, összesen 2730 fő adott értékelhető választ, amiből 1017-en az igent jelölték meg. Tehát a felmértek 37,25%-a szokott a szüleivel együtt mozgásos tevékenységet végezni szabadidejében. TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 48 –


Az igen válaszok alapján megállapítható, hogy a válaszadók közül leginkább az alsó tagozatosok azok, akik a szüleikkel együtt végeznek valamilyen mozgásos tevékenységet a szabadidejükben (46,93%). Náluk, mivel még kisebbek, jobban elképzelhető, hogy nem csupán saját akaratukból tartanak szüleikkel, hanem a szülői „kényszer” miatt is. Szintén magas a szám a felső tagozatosok körében is (43,11%). Mivel ők idősebbek, jobban elképzelhető, hogy saját akaratukból tartanak a szüleikkel. A gimnazisták kevesebb, mint 1/3-a, míg a szakközépiskolások 11,77%-a szokta a szabadidejének egy részét a családdal közösen sportolással tölteni.

Fiúk (igen/nem)

39,17% 60,83%

Leányok (igen/nem)

fiúk igen

35,84%

fiúk nem

64,26%

leányok igen leányok nem

3.6.18. ábra: Szülők, család, szabadidő eltöltési szokások, nemekre lebontva

Nincs jellemző nemi különbség a diákok szülőkkel együtt közösen végzett sport-, mozgásos tevékenységet illetően. A leányok 35,84%-a, míg a fiúk 39,17%-a szokott rendszeresen valamilyen mozgásos tevékenységet végezni a szülei, családja körében (3.6.18. ábra). 3.6.5 Egészségkép Egészségi állapot: A kérdőíves mérés során kitértünk a diákok egészségi állapotára is. Kíváncsiak voltunk, hogy ők maguk hogyan ítélik meg a saját egészségi állapotukat, hogy érzik magukat a bőrükben (3.6.19. ábra).

Leányok (n=1320)

Fiúk (n=1194)

1,97%

14,09%

30,30% 53,64%

10,45 %

0,41%

kiváló

kiváló

jó megfelelő rossz

46,85 %

42,29 %

jó megfelelő rossz

3.6.19. ábra: Egészségi állapot szubjektív értékelése, nemekre lebontva

A diákok meglehetősen pozitívan értékelik saját egészségi állapotukat, „jó” a közérzetük.



A leányok 83,94%-a jelölte, hogy „jó”, vagy „kiváló” az egészsége, míg a fiúk 89,14%-a jelölte meg ugyanezeket a válaszokat. A fiúk többen gondolják úgy, hogy „kiváló” egészségnek örvendenek (42,29%), míg a leányok kevesebben (30,30%). A saját megítélés szerint csak „megfelelő” egészségi állapottal rendelkezők száma 10% (leányok), 14% (fiúk) volt. A leányok közül néhányan kifejezetten rosszul érzik magukat (1,97%), míg a fiúknál jóval alacsonyabb ez az arány (0,41%). Összességében elmondható, hogy a legtöbben meg vannak elégedve saját egészségi állapotukkal és úgy érzik, hogy teljesen egészségesek. A korcsoportok szerinti egészségkép alakulását a 3.6.20. ábra mutatja. Legpozitívabban a 9-10 évesek értékelték magukat, ők jelölték meg legtöbben a „kiváló” választ. Legkevésbé a 17-18 évesek érzik jól magukat a bőrükben, náluk a legalacsonyabb a „kiváló” válaszok száma. Jónak a saját egészségi állapotukat a 12-14 évesek értékelték a legtöbben, a 7 évesek pedig a legkevesebben. Érdekesség, hogy a 17-18 évesek körében a „megfelelő” válaszok gyakoribbak, mint a „kiváló” válaszok. Arányait tekintve elmondhatjuk, hogy minden iskolatípusnál a pozitívabb válaszok vannak túlsúlyban, kivéve a szakközépiskolásoknál, ahol a „megfelelő” válaszok megelőzik a „kiváló” válaszokat. A rossz egészségi állapotot megjelölők száma, minden iskolatípusnál kevesebb, mint a válaszadók 0,5%-a. Fő

160 140 120 100

kiváló jó

80

megfelelő

60

rossz

40 20 0

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

3.6.20. ábra: Egészségi állapot szubjektív értékelése életkorokra lebontva

40% 35% 30% 25%

Leány

20%

Fiú

15% 10% 5% 0%

Reggeli

Ebéd

Vacsora 3.6.21. ábra: Családdal való étkezés, nemekre lebontva



3.6.6 Táplálkozási szokások, káros szenvedélyek Táplálkozási szokások A vizsgálatban résztvevő gyermekek étkezési szokásai közül a legfontosabbakat foglaljuk össze. A családdal eltöltött főétkezések gyakoriságát a (több választ is meg lehetett jelölni) a 3.6.21 ábra mutatja be. Legtöbben a vacsorát fogyasztják családi környezetben, majdnem a gyermekek 80%-a, míg az ebédet a legkevesebben, 15% alatt. Nem meglepő ez az arány, hiszen a kérdésre adott válaszokat döntően a hétköznapi étkezések határozzák meg és a fiatalok legnagyobb része ebédidőben az iskolában van. A kérdőíves felmérésnél kíváncsiak voltunk a diákok táplálkozási szokásaira is, elsősorban abból a szempontból, hogy az egyes élelmiszerekből milyen gyakran fogyasztanak, vagy fogyasztanak-e egyáltalán. A feldolgozhatóság kedvéért az elemzést élelmiszertípusok szerint végeztük a következő nagyobb kategóriákban: •

tejtermékek, tojás

•

kényelmi termékek, gyorsételek

•

húsok

•

zöldségek, gyümölcsök

•

összetett szénhidrátok

•

édességek

•

italok

Mivel iskolás gyermekekről van szó, ezért a táplálkozási szokásaikat nagyban befolyásolhatja a közétkeztetésben szereplő ételek választéka. Ezért mielőtt megvizsgálnánk az egyes ételtípusok fogyasztási gyakoriságát, bemutatjuk, hogy a felmértek közül hányan ebédelnek az iskolában (3.6.22-3.6.23. ábra).

Az iskolai menzán ebédelsz? 21,69%

31,47%

16,86%

fiú igen leány igen

29,96%

fiú nem leány nem

3.6.22. ábra: Az iskolai közétkeztetésben ebédelők aránya, nemek szerint (n=2568) Összesen 2568 fő adott értékelhető választ erre a kérdésre (48,67% fiú és 51,33% leány). Megállapítható, hogy a diákok 61,43%-a ebédel rendszeresen az iskolai menzán. Nemek tekintetében a fiúk 31,47%-a, illetve a leányok 29,96%-a. Mivel majdnem minden harmadik gyermek naponta legalább egyszer eszik főtt ételt a menzán, ezért a menzakínálat befolyással van a legtöbb gyermek hétköznapi étkezési szokásaira.



Legtöbben az általános iskolában étkeznek a menzán, az alsó tagozatosok 45,14%-a, míg a felső tagozatosok 38,62%-a. A gimnazisták közül már csak alig 15%, míg a szakközépiskolások csupán 1,25%-a választja az iskolai ebédet. Ezek alapján elmondható, hogy leginkább az általános iskolás korosztálynak befolyásolhatja az iskolai közétkeztetés a táplálkozási szokásait.

1,25%

alsó tagozat gimnázium

felső tagozat szakközépiskola

14,98%

38,62%

45,14%

3.6.23. ábra: Az iskolai közétkeztetésben ebédelők aránya iskolatípusra lebontva (n=1595)

Kedvezőnek tekinthető, hogy a felmért 2560 fő 92,34%-a eszik minden nap főtt ételt és 7,66% csupán, akik nem (3.6.24. ábra). A leányok közül többen esznek minden nap főtt ételt (47,43%), mint a fiúk közül (44,90%).

Minden nap eszel főtt ételt? 3,32%

4,34%

fiú igen leány igen

47,43%

44,90%

fiú nem

leány nem 3.6.24. ábra: A főtt étel fogyasztása nemekre lebontva

A különböző életkorú gyermekeknél a napi szintű főtt étel fogyasztás a 13 évesek körében a leggyakoribb és érdekes módon a 7 éveseknél volt a legritkább. Ha összehasonlítjuk az iskolai ebédet választó diákok arányával (3.6.22-3.6.23. ábra), akkor elmondható, hogy szerencsére még akkor is fogyasztanak napi szinten főtt ételt a gyermekek, ha nincsenek befizetve az iskolai ebédre. Azt is megállapíthatjuk, hogy inkább a fiúknak fontosabb a mindennapi főtt étel fogyasztása, hiszen közel minden életkori kategóriában magasabb volt a nemek közti arányuk.



Tejtermékek és tojás fogyasztása: A felmért gyermekek tej-, tejtermék és tojás fogyasztási szokásait összesíti a 3.6.25. ábra.

3.6.25. ábra: A tejtermékek és a tojás fogyasztásának gyakorisága

Napi többször a diákok leginkább tejet (zsíros, sovány) és sajtot fogyasztanak. Napi szinten szintén ez a három tejtermék volt a legnépszerűbb. A legkevésbé kedvelt termék a sovány és a zsíros tejföl. Legritkább a tejszín rendszeres fogyasztása volt. A sajt és a tojás az a két termék, aminek teljes kihagyása az étrendből szinte alig fordult elő.

3 .6.26. ábra: A húsféleségek fogyasztásának gyakorisága

Húsok, húskészítmények: A 3.6.26. ábra húsfogyasztás gyakoriságát mutatja élelmiszertípusokra lebontva százalékos arányban. Legnépszerűbbek a baromfi húsok, ezeket fogyasztják leggyakrabban a diákok napi szinten, vagy heti többször. Szintén népszerű még a sovány sertéshús napi, illetve heti többszöri fogyasztása, ami elsősorban az iskolai étkezéssel, illetve ezeknek a húsféléknek az árával függhet össze. TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 53 –


Összetett szénhidrátok: A különböző összetett szénhidrát források százalékos fogyasztási gyakoriságát a 3.6.27. ábra összegzi. Az eredmények alapján a legnépszerűbb termék a fehér kenyér, ezt fogyasztják leggyakrabban a diákok napi többször és napi szinten is az összes termék közül. Tésztát, rizst és krumplit hasonló arányban fogyasztanak, a leggyakrabban a heti többszöri fogyasztást jelölték meg. A barna kenyér az a termék, amelyet a legtöbben nem fogyasztanak, viszont aki barna pékárut választ, az naponta többször is azt fogyasztja. Ha az összetett szénhidrátok fogyasztási gyakoriságát összehasonlítjuk a közétkeztetésben résztvevők arányával, akkor ez esetben is megállapítható, hogy a diákok összetett szénhidrát bevitelét jelentősen befolyásolhatja az iskolai étkeztetés kínálata, hiszen a felmértek 61,40%-a eszik főtt ételt az iskolában.

Zöldségek, gyümölcsök: A 3.6.28. ábra a tanulók zöldség, gyümölcs és szója fogyasztási szokásait mutatja százalékos arányban. Mindenképpen kedvező, hogy a diákok gyakran fogyasztanak gyümölcsöt és zöldséget is. Napi szinten és naponta többször a felmértek 47,23%-a eszik zöldséget, gyümölcsöt pedig 50,80%-uk. 10% alatt van a zöldséget és gyümölcsöt egyáltalán nem, vagy havi egynél ritkábban fogyasztók aránya. Szóját a felmértek több mint 85%-a egyáltalán nem fogyaszt. Összességében megállapítható, hogy a diákok több mint 80%-a fogyaszt legalább heti 1-3 alkalommal valamilyen gyümölcsöt, vagy zöldséget.

3.6.27. ábra: Az összetett szénhidrát források fogyasztásának gyakorisága



100% 90%

naponta többször

80%

naponta

70%

heti 1-3x

60% 50%

havi 1-3x

40% 30%

1 hónapnál ritkábban

20%

nem fogyaszt

10% 0%

Zöldség

Gyümölcs

Szója

3.6.28. ábra: A zöldség-gyümölcs fogyasztásának gyakorisága

Édességek és kényelmi termékek A korszerű táplálkozási elvek szerint a cél, hogy az egyszerű szénhidrátot, illetve hozzáadott cukrot tartalmazó élelmiszerek a napi energia bevitel tizedét ne haladják meg. Ennek ellenére a diákok 26,94%-a naponta vagy akár napi többször is fogyaszt csokoládét vagy cukorkát (3.6.29. ábra).

100% 90% 80%

naponta többször naponta

70% 60% 50%

heti 1-3x

40%

havi 1-3x

30%

1 hónapnál ritkábban nem fogyaszt

20% 10% 0%

Csoki, cukorka

Jégkrém, fagyi

Kényelmi termék

3.6.29. ábra: Az édességek és a kényelmi termékek fogyasztásának gyakorisága

A fagylalt-jégkrém, mivel még mindig szezonális terméknek tekinthető, leggyakrabban hetente vagy havonta néhányszor jellemző édesség, viszont szinte alig van olyan diák, aki édességeket egyáltalán nem fogyaszt. Kényelmi terméket (leves porok, zacskós ételek stb.) a felmértek több mint fele egyáltalán nem fogyaszt és a többiekre is inkább az egy hónapnál ritkább fogyasztás jellemző.



Gyorsételek, snack és chips, olajban sült tésztafélék A gyorsételek, a snack, pattogatott kukorica és chips, valamint a lángos és fánk fogyasztásának gyakoriságát mutatja be százalékos arányban a 3.6.30. ábra.

100% 90%

naponta többször

80%

naponta

70%

heti 1-3x

60% 50%

havi 1-3x

40% 30%


20%

nem fogyaszt

10% 0%

Fast food Snack, chips Lángos, fánk 3.6.30. ábra: A gyorsételek, snack/chips és lángos/fánk fogyasztásának gyakorisága A gyorséttermek kínálata szerencsére nincs benne a gyermekek napi szintű táplálkozásában és heti többször is viszonylag kis százalékuk fogyasztja az ilyen jellegű termékeket. Összességében a különféle gyorsételeket leginkább havi 1-3 alkalommal, vagy még ennél is ritkábban fogyasztja − saját bevallása szerint − a diákok háromnegyede (76,64%). A snackáruk, chipsfélék (73,98%) is csak viszonylag ritkán (havi 1-3 vagy még ennél is ritkábban), míg a lángos vagy a fánkfélék is csak alkalomszerűen szerepelnek az étrendben. Folyadékfogyasztás, italok A gyermekek és serdülők folyadék fogyasztási szokásainak százalékos arányait foglalja össze a 3.6.31. ábra. Ebben a korban különösen fontos a megfelelő minőségű és mennyiségű folyadékbevitel, ezért kíváncsiak voltunk, hogy a diákok milyen italokat fogyasztanak folyadékpótlás gyanánt. Érdekes, hogy a válaszok szerint a felmértek több mint 10%-a nem fogyaszt napi szinten, vagy naponta többször vizet vagy ásványvizet, ami pedig alapvető folyadékunk. A többi három italtípus közül a tea fordul elő leggyakrabban, mint napi többszöri folyadékforrás, valamint a közétkeztetésben is gyakran kínált ital. Gyümölcslevet több mint a gyermekek 23%-a, míg üdítőt több mint 35%-uk fogyaszt napi szinten, vagy naponta többször.



100% 90%

naponta többször

80%

naponta

70%

heti 1-3x

60% 50%

havi 1-3x

40% 30% 20%


10%

nem fogyaszt

0%

Gyümölcslé Üdítő Víz, ásványvíz Tea 3.6.31. ábra: A különböző folyadékok fogyasztásának gyakorisága

Káros szenvedélyek Fejlődéslélektanilag a serdülőkor kritikus időszaknak tekinthető. A biológiai, hormonális és pszichoszociális változások mellett ez a káros szenvedélyek kipróbálásának korszaka is. Három, az egészségre fokozottan ártalmas termék fogyasztási gyakoriságára kérdeztünk rá. Az alkoholfogyasztásra, a dohányzásra, valamint a hosszú távon szintén káros energiaital fogyasztására. Az alkohol fogyasztásával, a cigarettázással a gyermek felnőttként tekinthet saját magára. Fokozza ennek esélyét az a tény, hogy a modern civilizációban a felnőtté válás folyamata időben meghosszabbodott. Magatartásformáikat az őket körülvevő társas környezetükhöz igazítják.

Rendszeresen fogyasztasz-e alkoholt? 1,2%

12,7%

nem

rendszeresen alkalmanként 86,1% Az egészségtudatos magatartást tanúsító serdülő kevésbé hajlamos kockázati magatartásformákra (Várkonyi, 2011). Az alkoholfogyasztásra vonatkozó kérdést úgy tettük fel, hogy a diákok fogyasztanak-e alkoholt rendszeresen. Igen, vagy nem válaszokat jelölhettek meg, épp úgy, mint az alkalmi fogyasztás esetén. A 3.6.32. ábra a tanulók alkoholfogyasztási szokásaira vonatkozik, az összes válaszadó százalékos arányában (az alkoholt valamilyen gyakorisággal fogyasztó fiatalok átlag életkora 15,58±3,92 év).



Az alkalmankénti és rendszeres alkoholfogyasztás nemi és életkori, illetve az iskolatípus szerinti gyakoriságait a 3.6.33-3.6.34. ábra mutatja be. 40 35 30 25 20

rendszeresen

15

alkalmanként

10 5 0

Szakközépiskola

Gimnázium

3.6.33 ábra: Az alkoholfogyasztás rendszeressége a középiskolásoknál

30% 25% 20%

Leány

15%

Fiú

10% 5% 0% 3.6.34. ábra: Az alkalmi alkoholfogyasztók aránya nemenként és életkoronként (n=297)

Az „alkalmi” alkoholfogyasztók – összesen 297 fő – tekintetében széles tartományról beszélhetünk. Már az általános iskolások körében is előfordult, és a 15-18 évesek között jelentős arányban szerepeltek az alkalmi fogyasztók, legtöbben a 17 éves korosztályban. Figyelemre méltó, hogy az alkalmi fogyasztók körében több volt a leány, mint a fiú. A „rendszeres” alkoholfogyasztók száma igen alacsony a felmértek körében, mindösszesen 1,2%, ami 30 főt jelent a teljes mintában. Alkalmi alkoholfogyasztó volt a tanulók 12,7%-a. A rendszeres alkoholfogyasztás főleg a 16-18 éveseknél fordult elő, és akárcsak a rendszeres fogyasztók között, itt is a 17 éves korosztálynál volt a legmagasabb a százalékos érték. Az ábrából kitűnik, hogy nemi eltérés alig figyelhető meg az alkoholfogyasztást illetően, a 15 és a 17 éveseknél inkább a leányok vannak túlsúlyban, 16 éveseknél pedig a fiúk, 18 éves korban pedig már kiegyenlítődik ez az arány. Fiatalabb korban csak 1-1 fő jelölte meg ezt a választ, összesen három életkor kategóriánál, azonban a 8 és 9 éves válaszadó valószínűleg tévesen jelölte meg ezt a lehetőséget. TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 58 –


A dohányzással kapcsolatban a nem és az igen, valamint az alkalmanként választ jelölhették meg a diákok, valamint a napi cigaretta-fogyasztásra is rákérdeztünk (3.6.35. ábra).

Szoktál-e cigarettázni? 13,3% nem igen, alkalmanként

86,7%

3.6.35. ábra: A felmértek dohányzási szokásai (n=2564)

A tanulók nagy része egyáltalán nem dohányzik (86,7%). A továbbiakban az alkalmi dohányosok megoszlását vizsgáljuk, nemek és életkor kategóriák (3.6.36. ábra), illetve nemek és iskolatípusok szerint (3.6.37. ábra).

55% 50% 45% 40% 35% 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0%

Leány Fiú

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

év

3.6.36. ábra: Az alkalmi dohányzás nemenként és életkoronként (n=341) A legtöbb dohányzó fiatal 17-18 éves korú. 17 éves korban csaknem minden második serdülő, míg a 18 éveseknél legalább háromból ketten dohányoznak. Nemek tekintetében fiatalabb korban inkább a leányokra jellemző, hogy néha cigarettáznak, 13 éves kor felett pedig inkább a fiúkra. A nem kapcsán a legnagyobb eltérés 18 éves korban van, itt a fiúk 47,9%-a, illetve a leányok 20,9%-a legalább alkalmi dohányos. Ha az iskolatípusok szerint vizsgáljuk meg az előző kérdést, akkor a következő eredményeket kapjuk: az azonos korosztályt jelentő gimnázium és a szakközépiskola esetében szignifikáns az eltérés az adatok között. A szak- és szakközépiskolások több mint 70%-a jelezte, hogy dohányzik. Ebben az iskolatípusban inkább a fiúk dohányoznak, míg a gimnáziumban közel egyforma mértékben. TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 59 –


Általában idősebb korban „divatosabb” a dohányzás, azonban az alsó tagozatosok kiugró aránya mindenképpen említésre méltó. 80% 70% 60% 50% 40%

Leány

30%

Fiú

20% 10% 0%

Alsó tagozat Felső tagozat Gimnázium

Szakközép iskola

3.6.37. ábra: Az alkalmi dohányzás gyakorisága nemenként és iskolatípusonként (n=341)

Az alkalmi dohányzás igen fiatal korban is népszerű, hiszen nincsenek sokkal többen az alkalmi dohányos gimnazisták (30,4%), mint az alkalmi dohányos alsó tagozatosok (28,2%). Az igen választ megjelölők 10,4%-a csupán a felső tagozatos diák. Láthatjuk, hogy már egészen fiatalkorban megjelennek a cigarettát kipróbálók, ugyanis ebben az életkorban talán inkább beszélhetünk kipróbálókról, mintsem tényleges alkalmi dohányosokról. A szakiskolások és a szakközépiskolások 75,7%-a alkalmanként cigarettázik. A dohányzó gimnazista és szakközépiskolások száma reményeink szerint nem rosszabbodik az életkor előrehaladtával és nem válnak rendszeres dohányossá ezek a fiatalok. A fiatalabb korosztályokban az élvezeti dohányzás sokkal gyakoribb, mint a középkorúak vagy az idősebbek között, a fiatalok 2/3-a beéri napi kevesebb, mint egy doboz cigarettával.

3.6.38. ábra: Az energiaital fogyasztási szokásai



A tanulók 3,1%-a rendszeresen iszik energia italokat, illetve 12,7%-a alkalmanként. Örömteli, hogy 84,2%-uk sosem fogyaszt ilyen terméket. A rendszeresen és alkalomszerűen energiaitalt fogyasztók iskolatípusonkénti arányát mutatja be a 3.6.39. ábra. Az életkor előrehaladtával, az iskolatípus lépcsőfokain feljebb lépve növekszik az energiaital fogyasztási hajlandósága. A rendszeres és alkalmi fogyasztók között kimagaslik a szak- és szakközépiskolások aránya. Három szakközépiskolásból egy biztosan fogyaszt valamilyen gyakorisággal energiaitalt. A gimnazisták és a felsősök közel megegyező arányban fogyasztják ezt a terméket, de a gimnazisták közül többen isznak energiaitalt (legalább minden negyedik diák). Alsó tagozatban fogyasztásuk nem jellemző.

3.6.39. ábra: A felmértek energiaital fogyasztási szokásai iskolatípusra lebontva (n=383)

3.7 Sport és egészség A gyermekek életében a rendszeres testmozgás, sportolás jelenlétét több szempontból vizsgáltuk. Fontos tényező a fiatalok sportolási szokásainak kialakításában, hogy a szülők sportolnak-e, így ezt is vizsgáltuk a teljes mintára vonatkoztatva (3.7.1. ábra).

3.7.1. ábra: A szülők jelenlegi sportolási aktivitása



A válaszadók 49,6 %-ának a szülei nem sportolnak és csupán 25,28%-a nyilatkozta, hogy mindkét szülő sportol. A megkérdezettek 25,13%-ának legalább az egyik szülője sportol. Sajnos ezt a képet torzítja, hogy a sportolás nem volt definiálva, így a havonta néhány alkalom vagy akár egyszeri futás is már a sportol kategóriában jelenhetett meg. A kérdőívben található két kérdés aggregálásának segítségével megpróbáltunk a versenysportolási kategóriát létrehozni és annak arányát számítani a teljes mintában. Versenyszerűen sportolónak nevezzük azokat (17,75%), akik sportegyesületi tagsággal rendelkeznek és hetente legalább kettő vagy három alkalommal az iskolai foglalkozásokon kívül sportolnak. Látható, hogy megkérdezetteknek több mint a fele (50,28%) nyilatkozott úgy, hogy hetente minimum 2-3 alkalommal sportol, viszont nem rendelkezik sportegyesület igazolással, vagy ugyan rendelkezik igazolással, de akkor ezt a heti edzésszámot nem éri el, ezért őket amatőr sportolóknak neveztük. 31,97%-át a megkérdezetteknek a nem sportoló kategóriába soroltuk, hiszen nem rendelkeznek igazolással és hetente a két-három alkalmat a szervezett testmozgásuk gyakorisága sem éri el (3.7.2. ábra).

3.7.2. ábra: Versenysportolási hajlandóság

Néhány egyéb mutató esetében a teljes mintára vonatkozó adatok is vizsgálhatók. A sportolás esetében az iskolai testnevelés órákon kívüli heti sportolással töltött órák számát vontuk be az elemzésbe. Az elmúlt hat hónapban tapasztalt pszichoszomatikus tünetek (1. fejfájás, 2. gyomorfájás, 3. hátfájás, 4. kedvetlenség, rosszkedv, 5. ingerlékenység, indulatosság, 6. félelem, 7. idegesség, 8. álmatlanság, 9. többszöri felébredés, 10. szédülés, 11. fáradtság, kimerültség, 12. hányinger, hányás) gyakoriságának (naponta: 5, heti többször: 4, hetente: 3, havonta: 2, ritkábban/soha: 1) öszszesítésével képeztünk egy összevont közérzet mutatót. A nagyobb szám rosszabb általános közérzetet jelent, így „rossz közérzet” mutatónak neveztük el (3.7.1. táblázat). 3.7.1. táblázat: Heti sportolással töltött órák száma és a közérzet mutató alakulása nemenként a teljes mintában Sportolás (óra/hét) Közérzet összevont mutató

Nem fiú leány fiú leány

Átlag 3,98 3,13 19,66 21,73

Szórás 3,77 3,54 6,00 7,15



A heti edzésórában szignifikáns eltérés van a két nem tekintetében. Kijelenthető, hogy a fiúk (3,98 óra/hét) jelentősen többet sportolnak, mint a leányok (3,13 óra/hét). Szintén szignifikáns különbség tapasztalható a leányok és a fiúk általános közérzetében: a leányok összevont közérzet mutatója alapján jelentősen több pszichoszomatikus tünet jelentkezik náluk. Korosztályok, illetve iskolatípusok (középiskola) vizsgálata során szintén jelentősen különbözött a sportolással töltött heti óraszám. Legtöbbet a gimnazisták sportolnak, legkevesebbet a szak- és szakközépiskolások, azonban ez utóbbiak esetében, akár az iskolai keretek között végzett fizikai munka aránya több. Az összevont közérzet mutató alapján megállapítható, hogy az idősebbeknél nagyobb gyakoriságú a pszichoszomatikus tünetek gyakorisága. Legkedvezőbb az alsó tagozatosok közérzete, legkedvezőtlenebb a szak- és szakközépiskolásoké (3.7.2. táblázat).

3.7.2. táblázat: Heti sportolással töltött órák száma és a közérzet mutató alakulása korosztályonként, iskolatípusonként és a teljes mintában

alsó tagozat felső tagozat gimnázium szakközépiskola összes Közérzet összevont mutató alsó tagozat felső tagozat gimnázium szakközépiskola összes Sportolás (óra/hét)

Átlag Szórás 2,93 2,68 4,02 3,71 4,61 4,65 2,39 3,64 3,55 3,68 17,90 5,23 20,96 6,21 23,94 7,47 24,14 7,45 20,73 6,70

A heti sportolással töltött idő és néhány antropometriai, fiziológiás mutató, a pszichoszomatikus tünetek összesített gyakoriságából képzett közérzet mutató és a szubjektív egészségkép összefüggéseit nemenként és korosztályonként is vizsgáltuk.

3.7.3. ábra: Heti sportolással töltött idő korreláció mintázata - alsós fiúk TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 63 –


Az alsós fiúk esetében a heti sportolással töltött idő szignifikánsan összefüggött a csont minőségét jellemző index (BQI) értékével, azaz mennél több időt töltött a gyermek szervezett testmozgással, annál jobb a csontozat minősége. (A szignifikáns eltérés csillaggal jelölve.) Az egészségkép is pozitívan korrelált a sportolással töltött heti óraszámmal (3.7.3. ábra). Az alsós leányok esetében is pozitív szignifikáns összefüggést tapasztaltunk a gyermekek heti sportolással töltött ideje és egészségképük között. Emellett jelentősen nagyobb izomhányad jellemzi azokat az alsós leányokat, akik többet sportolnak, valamint a rendszeres heti fizikai aktivitás és a nyugalmi szívfrekvencia fordítottan függött össze: mennél többet sportoltak az alsós leányok, annál alacsonyabb volt a percenkénti szívösszehúzódások száma (3.7.4. ábra).

3.7.4. ábra: Heti sportolással töltött idő korreláció mintázata - alsós leányok

3.7.5. ábra: Heti sportolással töltött idő korreláció mintázata – felsős fiúk

A felsős fiúk esetében a heti sportóra mennyisége nemcsak a relatív izomtömeg, a nyugalmi szívfrekvencia és a szubjektív egészségkép esetén függött össze szignifikánsan. A relatív zsírtömeg és a sportolással töltött idő fordítottan függött össze: mennél többet sportoltak a felsős fiúk, annál alacsonyabb volt a raktározott zsír mennyisége. Szignifikánsan kevesebb volt a pszichoszomatikus tünetek gyakorisága a többet sportoló gyermek esetében (3.7.5. ábra).



3.7.6. ábra: Heti sportolással töltött idő korreláció mintázata – felsős leányok

A felsős leányok esetében is a heti sportóra mennyisége, ha nem is túl erős, de szignifikáns összefüggést mutatott a relatív izomtömeg, a nyugalmi szívfrekvencia és a szubjektív egészségképpel. A relatív zsírhányad és a pszichoszomatikus tünetek gyakorisága fordítottan függött össze a szervezett sportolás időtartamával (3.7.6. ábra).

3.7.7. ábra: Heti sportolással töltött idő korreláció mintázata – középiskolás fiúk

Az eddigi tapasztalatokkal szemben, a középiskolás fiúk esetében a sportolással töltött heti óraszám nem mutatott összefüggést egyetlen, az elemzésbe bevont változóval sem (3.7.7. ábra).

3.7.8. ábra: Heti sportolással töltött idő korreláció mintázata - középiskolás leányok



Hasonlóan nem találtunk szignifikáns kapcsolatot a sportolással töltött idő és a vizsgált paraméterek között a középiskolás leányoknál sem. Egyetlen kivételként megállapíthatjuk, hogy a nyugalmi szívfrekvencia mérsékelten, de szignifikánsan összefüggött a sportolás mennyiségével, azaz alacsonyabb volt a többet sportoló középiskolás leányok esetén (3.7.8. ábra).

4. Megbeszélés és ajánlások Összetett vizsgálatunkban 7-18 éves gyermekek és serdülők (N = 3402) antropometriai mutatói közül az egészséggel és a sportolással közvetlenül kapcsolódó változókat elemeztük. A humánbiológiai jellemzők életkori változásai és nemi jellegzetességei mintánkban is hasonlóak voltak, mint a közel egy dekáddal korábban végzett II. Országos Növekedésvizsgálat (Bodzsár és Zsákai, 2012) referencia értékei. A testmagasság nemi különbsége 14 éves kortól vált markánssá, ettől az életkortól kezdődően a fiúk magasabbak és nehezebbek is voltak. A testtömeg index alapján mintánkban a túlsúlyos vagy elhízott kategóriába került gyermekek gyakorisága 25% volt, ami megfelel egyéb hazai vizsgálatok tapasztalatainak (Joubert és mtsai, 2006). Ugyanakkor a 30% feletti testzsírral rendelkező, elhízott gyermekek aránya mintegy 7%-os volt ebben a vizsgálatban, ami kevesebb, mint Mészáros Zs. és munkatársainak (2008) felmérésében. A testösszetétel esetén mintánkban a nemi különbségek 12 éves kortól voltak szignifikánsak, valamivel később, mint a II. Növekedésvizsgálatban (Bodzsár és Zsákai, 2012), ahol már 10 éves korban jelentősen eltért a két nem. Hasonló volt a leányok pubertáskori jelentős zsírfelhalmozása, valamint, hogy a fiúknál, ugyan egy évvel idősebb kortól (13 évesek), a relatív zsírhányad gyakorlatilag már nem változott. A nemi különbségek fokozódása azonban némiképp csökkent, vélhetően a leányoknál általában tapasztalható testsúlykontroll miatt. A relatív zsír alapján néhány százalékkal több gyermek és serdülő került a túlsúlyos vagy elhízott kategóriába, mint a testtömeg-index alapján, a szűrés hatékonysága miatt ismét meg kell erősíteni a testösszetétel, azon belül is a relatív zsírtömeg becslésének fontosságát. Az ultrahangos csontparaméterek az életkorral párhuzamosan változtak mindkét nemben, azonban a késő pubertáskorban nagy elemszámú mintánkban csökkenést tapasztaltunk mind a csont sűrűségét, mind pedig a szerkezetét minőségében is jellemző mutatók esetében. Ez utóbbi jelenség ellentétes a Hosszú és munkatársai eredményeivel (2004, 2009), azonban vizsgálatukban nagyságrenddel kevesebb gyermek és serdülő vett részt. Az utolsó két korcsoport esetében azonban külföldi vizsgálatban már leírtak enyhe csökkenést az ultrahangos csontjellemzők átlagértékeiben (Lee és mtsai, 2011). A csontparaméterek általában nem különböztek a két nemben, szemben Zhu és munkatársainak (2011) eredményeivel. Mintánkban csak a 10, 17-18 éves fiúknál tapasztalható szignifikánsan nagyobb BUA, illetve a 17-18 éves fiúknál a csont minőségét jellemző jelentősen nagyobb BQI átlagok jelezték a nemi különbségeket. A rendszeres sportolás kedvező hatását magyar gyermekeknél és serdülőknél mi is igazoltuk, ez irányú vizsgálat hazánkban még nem volt, így eredményeinket csak külföldi vizsgálatokkal volt módunk összevetni (Mentzel és mtsai, 2005; Tarakçi and Oral, 2009; Falk et al., 2010), ahol különböző mintákon tapasztalták azt, hogy a sportoló gyermekek kedvezőbb értékekkel rendelkeznek. TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 66 –


A rendszeres testmozgás és tejfogyasztás közül a sportolás bizonyult fontosabb tényezőnek, hasonlóan a külföldi eredményekhez (Uenishi és Nakamura, 2010). Ugyanakkor az elvártaknak megfelelően a legjobb ultrahangos csontjellemzők a sportoló, napi tejfogyasztó gyermekeknél fordultak elő. Vizsgálatunkban a nyugalmi artériás vérnyomás és szívfrekvencia értékeit is rögzítettük. Az életkorral lassan emelkedő vérnyomás, illetve lassan csökkenő szívfrekvencia hasonló tendenciájú volt, mint más vizsgálatokban (Antal és mtsai, 2004; Bodzsár és Zsákai, 2012). A fiúk nyugalomban mért szisztolés vérnyomása kilenc éves kortól következetesen magasabb volt a leányokénál, a szívfrekvencia azonban 10-12 és 17-18 éves korban a leányoknál volt magasabb. Ma már nem tekinthető ritka betegségnek a gyermekkori hipertónia, mert a túlsúly és az ehhez kapcsolódó metabolikus változások, valamint a magas vérnyomás a gyermeklakosság akár 10–18 százalékát is érintheti. Kifejezetten epidemiológiai gyermekvizsgálat kevés történt hazánkban, nem egységes a szűrési szempontrendszer, így nehéz pontos gyakoriságokat megállapítani (Pintér és Czinner, 2005; Antal és mtsai, 2004). Pubertás előtt továbbra is a másodlagos, ezen belül a veseeredetű hipertónia dominál, míg serdülőkor után jelentősen megnő az elsődleges magas vérnyomás előfordulási gyakorisága (Páll és mtsai, 2001). A korosztályos és nemi kategorizálás során enyhe emelkedett szisztolés és/vagy diasztolés vérnyomással rendelkezett a résztvevők 5-10%-a, ami valamivel alacsonyabb gyakoriság, mint más vizsgálatokban. Inkább fiúkat szűrtünk ki és főleg a fiatalabb korosztályokból. Az összehasonlítást nehezíti más vizsgálatokkal a nem teljesen egységes kategorizálás, általában ennél magasabb arányokkal találkozunk. A tápláltsági státusz és a raktározott relatív zsír hasonló összefüggést mutatott a vérnyomás értékekkel mintánkban (r = 0,18-0,45), mint az országos felmérésben. A rendszeres sportolás csak a legidősebbeknél mutatott szignifikáns összefüggést a vérnyomással, a nyugalmi alacsonyabb szívfrekvencia azonban előfordult egyes sportoló alcsoportokban. A rendelkezésünkre bocsátott fizikai fittségi próbák elemzése során megállapítható volt, hogy vizsgálati mintánk motorikus teljesítménye megfelelt az országos korosztályi és nemi átlagoknak vagy jobb annál (www. sportorvos. hu). Ez egybecseng azzal az eredménnyel, hogy a rendszeresen sportoló gyermekek aránya némileg magasabb volt ebben a felmérésben. Ugyanakkor az is kijelenthető, hogy az országos átlagok alapján a gyermekek és serdülők fittsége elmarad a fiziológiásan elvárttól, így vizsgálati mintánkban is jelentős számban voltak olyan tanulók, akiknek fizikai fittsége gyengének tekinthető (Martos, 2012). A BMI percentilis kategóriák szerinti elemzés során csak a 2000 méteres síkfutás esetében volt szignifikáns különbség az eltérő tápláltsági státuszú gyermekek között. Legjobb eredményt értek el a sovány és megfelelő tápláltsági kategóriába tartozók. Ellentmond az eddigi vizsgálatok tapasztalatainak (Frenkl és Mészáros, 2002, Sziva és mtsai., 2009, Mészáros és mtsai, 2011), hogy a súlyfölösleggel bírók, illetve a kórosan elhízottak teljesítménye jobb volt, mint a súlyhiánnyal rendelkezőké, és a legrosszabbul a túlsúlyosok teljesítettek. A habituális fizikai aktivitási szint objektív mérését célzó akcelerométeres (Actigraph) felmérések kapcsán megállapíthattuk, hogy mintánkban, a 9. és a 11. osztály kivételével, a fiúk átlagosan kevesebb időt töltöttek a hipoaktív (sedentary) tartományban, mint a leányok.



Az MVPA aktivitás (moderate és vigorous összege) esetében is eltért a két nem. A 9. és 12. osztályosok kivételével, a fiúk több időt töltöttek a magasabb intenzitási zónákban, ugyanakkor ez kevésbé volt jellemző egy dán hosszmetszeti tanulmány szerint (Heidmann és mtsai, 2013). Az eltérő heti testnevelés óraszám ellenére, sem a 4. és 5. osztályosoknál, sem a 8. és 9. osztályosoknál nem találtunk szignifikáns eltérést az összesített habituális fizikai aktivitásuk és a relatív zsírhányaduk között. A napi képernyő előtt töltött idő nem befolyásolta a napi aktivitást és a testösszetételt sem. A napi 2 óra alatti vagy feletti tévénézés, illetve a számítógép előtt töltött idő (főleg az általános iskolások esetében ez az időtartam a még elfogadható felső határ) alapján nem találtunk szignifikáns eltérést sem a relatív testzsír, sem az aktivitási szint között. Ez ellentétes Heidi és munkatársainak eredményeivel, akik azt találták, hogy a képernyő-használat fordítottan függ össze az aktivitási szinttel. A teljes minta esetén a heti képernyő előtt töltött idő és a hipoaktív időtöltés között pozitív korreláció mutatkozott, míg a fizikai aktivitás és a relatív testzsír között negatív korrelációt találtunk. A fizikai aktivitás objektív mérése alapján megállapítható, hogy az általános iskola kezdetétől a középiskola végéig átlagosan több időt töltenek a fiúk a nagyobb intenzitás tartományban, mint a leányok. Kevesebbnek bizonyult a fiúknál a hipoaktív tartományban való részvétel is, szemben Heidemann és munkatársai tapasztalataival (2013). Az életkori összehasonlításnál a fiatalabb fiúk (4. 5. osztály) aktívabbnak bizonyultak az idősebbeknél (8. 9. osztály). Hétvégén kevesebbet mozognak a gyermekek és több időt töltenek a képernyő előtt, azonban a két tevékenység között nem volt közvetlen kapcsolat. Naponta 60 perc, fejlesztő hatású, többféle változatos mozgást magában foglaló MVPA aktivitást ajánl a WHO 5-18 éves kor között (American College of Sports Medicine’; ’American Heart Association’ 2007; Strong és mtsai., 2005). Mintánkban a vizsgált gyermekek és serdülők elérték, sőt jelentősen meg is haladták az ajánlott 60 perces MVPA aktivitási minimumot, szemben Trost et al. (2012) philadelphiai vizsgálatával, megegyezően egy másik hazai felméréssel (Uvacsek és mtsai, 2011). Ugyanakkor egy számos európai országot, köztük hazánkat is összefogó vizsgálat ennél jóval kedvezőtlenebb eredményekről számolt be (Molnár és Kovács, 2014). Kérdőíves vizsgálatunkban a résztvevő gyermekek táplálkozási szokásaira, szabadidő eltöltésére, szocio-ökonómiai hátterére, egészségképére és pszichoszomatikus tüneteinek gyakoriságára kérdeztünk rá. Az Országos Gyermekegészségügyi Intézet (OGYEI) egy évtizeddel ezelőtti felmérése szerint, a tanulók 28%-a napi rendszerességgel fogyasztott gyümölcsöt, ez az életkorral csökkent, a fiúk esetében ez a csökkenés szignifikáns volt. A zöldségfélék esetében a napi fogyasztás 13,9%-os volt, tehát jóval kevesebb, mint a gyümölcsfogyasztás. A fiúk és a leányok értékei között nem volt szignifikáns a különbség. Ezzel szemben mi azt tapasztaltuk, hogy a gyermekek több mint fele napi gyümölcs- és közel fele napi zöldségfogyasztó. Ez meghaladja Németh és munkatársainak (2007) vizsgálati eredményeit is. A tejtermék fogyasztása hasonló volt, körülbelül a gyermekek fele naponta fogyasztott valamilyen tejterméket, főleg tejet, az életkori csökkenés nem volt egyértelmű azonban a mintánkban.



A nemi különbségek megmaradtak, némileg romlott a táplálkozás minősége az életkor előrehaladtával mintánkban is, de a felsősök jellemzően kedvezőtlenebbül táplálkoztak, mint az idősebbek (Aszmann, 2002, OÉTI, 2009). A cukros üdítők és az édességek fogyasztása megegyezett a korábbi vizsgálatokkal, a gyermekek harmada, elsősorban a leányok, napi fogyasztó. Mi is azt találtuk, hogy a kedvezőtlenebb és az egészségesebb táplálkozási szokások egyes elemei együtt fordulnak elő (Németh és mtsai, 2010). A habituális fizikai aktivitás szintje alacsony és jellemző az ülőéletmód. A vizsgált leányok 35%a, a fiúk 25%-a nem sportol testnevelés órán kívül. Ez kedvezőbb arány, mint a közel tíz éve felmért gyermekek esetében, mivel ott mindkét nemben 10-10%-al kevesebben sportoltak. A képernyőhasználat hasonlóan alakult, mint a korábbi vizsgálatokban (Németh és mtsai, 2010), a gyermekek legalább két órát töltenek valamilyen média előtt, azonban mi nem tapasztaltunk életkorral folyamatosan növekvő tendenciát, inkább a hétköznapi és hétvégi időtöltés között volt különbség (Vitályos és mtsai, 2010). Sajnálatos módon a magyar fiatalok képernyőhasználata nem kevesebb, mint más fejlett országokban: a középiskolások több mint harmada több, mint 3 órát tévézik, telefonál, számítógépezik együttesen naponta, főleg hétvégén (Manske és Leatherdale, 2005). A fizikai aktivitást jelentősen befolyásolja az életkor és a nem, eredményeink hasonlóan alakultak, mint az OGYEI-HBSC kutatásban (Németh és mtsai, 2010), mely szerint a rendszeres testmozgás az életkorral csökken, nem elégséges mennyiségű és ez elsősorban a leányokra jellemző. Ugyanakkor vizsgálati mintánkban alacsonyabb gyakorisággal fordultak elő nem vagy alig mozgó gyermekek. Az országos vizsgálatok során tett megállapítások, hogy a nem sportoló gyermekek szubjektív egészségi állapota jelentősen rosszabb, és náluk gyakrabban fordulnak elő pszicho-szomatikus tünetek, csak bizonyos korosztályokban és mintánkban inkább a leányoknál volt jellemző (Vitályos és mtsai, 2010).

Megállapítások és ajánlások Összetett, legfrissebb, interdiszciplináris jellegű, 3402 magyar iskoláskorú gyermek részvételével végzett vizsgálatunk alapján a következő megállapítások és ajánlások fogalmazhatók meg: A diákok kétharmada megfelelő tápláltsági kategóriában volt a testtömeg-index (BMI) alapján. A kórosan elhízott és a súlyhiányos kategóriába is, több mint a gyermekek 3%-a tartozott. A résztvevők negyede túlsúlyos vagy elhízott volt. Elsősorban a túlsúly megállapítása során, illetve a határeseteknél mindenképpen indokolt a testzsírtartalom becslése is, mivel a testtömeg-index önmagában nem elegendő a veszélyeztetettebb gyermekek szűrésére. A tartalék zsír százalékban kifejezett mennyisége alapján a gyermekek és serdülők több mint 30%-a fiziológiásan már nem megfelelőnek ítélhető relatív testzsírral rendelkezett. Mind a túlsúlyosok, mind az elhízottak gyakorisága nagyobb volt a leányoknál. A leginkább érintett korosztályok a 12-16 évesek.



Csak a rendszeresen sportoló leányok relatív izomtömege nő az életkor előrehaladtával. •

Fontos a gyermekek rendszeres, relatív testzsírtartalom alapján is történő szűrése.

•

Külön testmozgás és adekvát sportolási lehetőségek biztosítása a túlsúlyos és elhízott gyermekek számára.

•

Kiemelt figyelem a leányok és a 12-16 évesek egészségügyi szűrése során.

Az ultrahangos csontjellemzők átlagai leányoknál 16, fiúknál 18 éves korban kisebb volt, mint a fiatalabbaknál. A felnőttkori, egyre fiatalabb korban és főleg a nőknél jelentkező csontritkulás prevenciója kiemelt jelentőségű. A sportoló gyermekek jobb értékekkel rendelkeztek, a serdülők átlaga pedig már szignifikánsan nagyobb volt csont sűrűségét és szerkezeti minőségét is jellemző mutatók esetén. A legjobb értékekkel a rendszeresen sportoló és egyszerre napi vagy napi többszöri tej és tejtermék fogyasztók rendelkeztek. •

Az iskoláskor végén is fokozott jelentőségű a serdülőkorú gyermekek minél sokoldalúbb, de egyben az alsó végtag változatos igénybevételét okozó és a gerincet axiálisan terhelő mozgásos programokban, sportágakban való részvételének biztosítása.

•

A rendszeres tej- és tejtermék fogyasztás biztosítása iskolai szinten egészen a serdülőkor végéig hozzájárul az egészséges csontozat fejlődéséhez.

A nyugalmi szívfrekvencia és vérnyomás mérése során, figyelembe véve az életkori és nemi differenciákat, összességében szignifikánsan több fiúnál állapíthattunk meg enyhén emelkedett vérnyomást. Az alsó tagozatosoknál nemtől és életkortól függetlenül a gyermekek tizedére, a felső tagozatosoknál 5%-ára volt jellemző a fiziológiásnál magasabb érték. A középiskolások 5 százalékában tapasztalt emelkedett, elsősorban a diasztolés vérnyomást illető érték már figyelmeztető előjele a felnőttkori hipertóniának. •

A túlsúlyos és elhízott serdülőkorú gyermekek magasabb, a fiziológiás értékeket számos esetben meghaladó vérnyomása a kedvezőtlen testösszetétel vérnyomást befolyásoló hatására enged következtetni.

•

A rendszeres sportolás csak a legidősebbeknél mutatott kedvező, szignifikáns összefüggést a nyugalmi vérnyomás és a szívfrekvencia értékeivel, ezért az iskoláskor teljes időtartama alatt szükséges biztosítani a testnevelésórán kívüli, a keringési rendszert megfelelően igénybe vevő és edző sportolási lehetőségeket.

A fizikai fittségi próbák eredményei általában véve is gyenge fittségről tanúskodtak. A középiskolások, és főleg a szak- és szakiskolások eredményei nagyfokú motiválatlanságról tanúskodtak. •

Kiemelten érdemes fejleszteni a szak- és szakiskolások iskolán belüli, testmozgást érintő infrastrukturális lehetőségeit, valamint célzottan támogatni szervezett sportolásukat és sportrendezvényeken való részvételüket.

A habituális fizikai aktivitás objektív mérése során a napi, megfelelő intenzitású testmozgás mennyisége az életkorral párhuzamosan csökkent, bár az ajánlott minimum mennyiséget átlagosan elérték a résztvevők. TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 70 –


Különösen szembetűnő azonban a leányok hipoaktivitása, valamint a hétvégi kisebb mennyiségű és intenzitású testmozgás. A napi testnevelésóra kedvező hatását sem sikerült bizonyítani. •

A rendszeres, szervezett keretek között történő sportlehetőségek kínálatát célszerű bővíteni kifejezetten a leányoknak megfelelő, korcsoportonként egyre változatosabb mozgásos tevékenységekkel.

•

Hétvégi, lokális sportolási lehetőségek, valamint lokális és regionális, az egész családot aktivizáló sportolási lehetőségek, sportprogramok szervezése, megfelelő motivációs háttér kialakításával.

A kérdőíves felmérés alapján a diákok közel háromnegyede sportol a testnevelés órán kívül legalább 2-3x egy héten. Ugyanakkor a sportolási hajlandóság az életkorral jelentősen csökken, a középiskolásoknál a sportoló gyermekek arány lényegesen kisebb. A gyermekek kicsit több mint 2%-a nem sportol soha, főleg leányok. Az iskolai kereteken kívül a szak- és szakközépiskolások közel fele (44,4%) egyáltalán nem sportol. Az iskolai sportkörök nem igazán népszerűek, mindössze a gyermekek hatoda sportolt az iskolában. •

Az iskolai sportkörök választékának, felszereltségének javítása, a testnevelő tanárok motiválása. Különleges sportágak biztosítása a szak- és szakközépiskolások számára.

A szabadidő eltöltésére jellemző a hipoaktív életmód, egyre nagyobb mennyiségű képernyőhasználat, elsősorban az idősebbeknél és hétvégén. •

A változatos sportprogramok rendszeres biztosítása főleg a középiskolások számára kiemelkedően fontos.

•

Egy vagy akár többnapos hétvégi sportrendezvények csökkenthetik a képernyőhasználatot.

A táplálkozási szokások a számos intervenció ellenére még mindig kedvezőtlenek, bár az eddigi felméréseknél biztatóbbak. A káros szokások, elsősorban a legidősebbeknél jelentős gyakoriságúak voltak. •

Az egészséges életvitel népszerűsítése, a káros szokások lecserélése rendszeres sportolásra csak az adott korosztályok megszólításával lehetséges, a sportrendezvények egyéb szórakozási formákkal való összekapcsolása révén.

Az összefüggések vizsgálata alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a sport és a vizsgált tényezők viszonya eltérően alakult a nem, az életkor, az iskolatípus, a szülők sportolása, a tápláltsági állapot, a testösszetétel, a fiziológiás jellemzők, a közérzet, az egészségkép és a családi háttér tekintetében. •

A sport társadalmi beágyazottságának elősegítése csak célzott beavatkozásokkal, az adott szubpopulációk jellegzetességeinek figyelembevételével valósítható meg, ami további felméréseket és elemzéseket igényel. A feltáró vizsgálatok és a hatékony intervenciók csak a sporttudományos szakemberek minél szélesebb körű együttműködésével valósíthatók meg.



Köszönetnyilvánítás Köszönetünket fejezzük ki a résztvevő iskolák igazgatóinak, pedagógusainak és kiemelten testnevelő tanárainak, hogy lehetővé tették a tanulók részvételét és hatékony segítséget nyújtottak vizsgálatunkban. Külön köszönetünket szeretnénk kifejezni a felmérésben résztvevő gyermekeknek és szüleiknek, hogy hozzájárulásuk mellett aktívan is segítették munkánkat. Ezúton köszönjük meg munkatársainknak: Ács Pongrácnak, Bendiner Nórának, Patikás Krisztinának, Szendrei Eszternek Udvardy Annának, valamint Hallgatóinknak, hogy részt vettek a vizsgálatok előkészítésében, kivitelezésében és az adatrögzítésben. Felhasznált irodalom

1. Ács P., Hécz R., Paár D., Stocker M. (2011): A fittség (m)értéke – a fizikai inaktivitás nemzetgazdasági terhei Magyarországon. Közgazdasági Szemle, 689-708. 2. Antal, M., Regöly-Mérei, A., Nagy, K., Greiner, E., Biró, L., Domonkos, A., Balajti, A., Szórád, I., Szabó, C., Mozsáry, E. (2004): Representative study for the evaluation of age- and gender-specific anthropometric parameters and blood pressure in an adolescent Hungarian population. Ann Nutr Metab, 48: 307-313. 3. Aszmann Anna (szerk., 2003): HBSC. Iskoláskorú gyermekek egészség-magatartása. Országos Egészségügyi Intézet, Budapest. 4. Bodzsár É.B., Zsákai A. (2012): Magyar gyermekek és serdülők testfejlettségi állapota - Országos Növekedésvizsgálat 2003-2006. (Body developmental status of Hungarian children and adolescents. Hungarian National Growth Study 2003-2006). Plantin Kiadó, Budapest. 5. Currie, C. et al. (Eds.) (2012): Social determinants of health and well-being among young people. Health Behaviour in School-aged Children (HBSC) study: international report from the 2009/2010 survey. Copenhagen, WHO Regional Office for Europe, (Health Policy for Children and Adolescents, No. 6). 6. Drinkwater, DT., Ross, WD. (1980): Anthropometric fractionation of body mass. In: Ostyn, M., Beunen, G., Simons, J. (Eds.) Kinanthropometry II. Baltimore, University Press, 178-189. 7. Falk, B., Braid, S., Moore, M., et al. (2010): Bone properties in child and adolescent male hockey and soccer players. J Sci Med Sport, 13(4): 387-91. 8. Freedson, P. et al (2005): Calibration of Accelerometer Output for Children. Official Journal of the American College of Sports Medicine, 23-530. 9. Frenkl R., Mészáros J. (2002): A motorikus szekuláris trend: Prepubertáskorú fiúk fizikai teljesítménye. Hippocrates, 4: 5. 294-297. 10. Heidemann M., Mølgaard C, Husby S, Schou AJ, Klakk H, Møller NC, Holst R, Wedderkopp N. (2013): The intensity of physical activity influences bone mineral accrual in childhood: the childhood health, activity and motor performance school (the CHAMPS) study. BMC Pediatrics 13:32. 11. Heidi, J. Syväoja et al. (2012): Physical Activity, Sedentary Behavior, and Academic Performance in Finnish Children. Official Journal of the American College of Sports Medicine. 2098-2104. 12. Hosszú É., Péter F., Balogh Zs., Bittera I., Fábián K. (2002): Ajánlás a gyermekkori metabolikus csontbetegségek diagnosztikájára és terápiájára, Ca & Csont, 5 (3): 85-92.



13. Hosszú É., Hazay M., Liptovszky J. (2009): A kvantitatív ultrahangos csontdenzitometria jelentősége és bevezetése a gyermekkori oszteológiába, Ca & Csont, 12 (1): 35-42. 14. Huncharek, M., Muscat, J., Kupelnick, B. (2008): Impact of dairyproducts and dietary calcium on bone-mineral content in children: results of a meta-analysis. Bone, 43: 312-21. 15. Joubert K., Darvay S., Gyenis Gy., Éltető Ö., Mag K., van’t Hof M., Ágfalvi R. (2006): Az Országos Longitudinális Gyermeknövekedés-vizsgálat eredményei születéstől 18 éves korig I. (Szerk.: Joubert K.) - KSH Népességtudományi Kutató Intézet, Kutatási jelentés 83. 16. Kemper, H.C.G. (Ed.) (1995): The Amsterdam growth study. HK Sport Science Monograph Series, Vol. 6. 278. 17. Lee, M., Nahhas, R.W., Choh AC, et al. (2011): Longitudinal changes in calcaneal quantitative ultrasound measures during childhood. Osteoporos Int, 22: 2295-305. 18. Lohman, T.G. (1992): Advances in body composition assessment. Current Issues in Exercise Science Series, Human Kinetics Publishers, Champaign, Illinois. 19. Martos É. (2012): A fizikai aktivitás szerepe az elhízás megelőzésében gyermek- és felnőttkorban. A fittség mértéke mint a megbetegedések rizikóját befolyásoló tényező (szerk.: Szőts Gábor) Akadémia Kiadó, Budapest, 96-111. 20. Mentzel, H.J., Wünsche, K., Malich, A., Böttcher, J., Vogt, S., Kaiser, W. A. (2005): Einfluss sportlicher Aktivität von Kindern und Jugendlichen auf den Kalkaneus – Eine Untersuchung mit quantitativem Ultraschall, Fortschr Röntgenstr; 177: 524–529. 21. Mészáros J., Zsidegh M., Mészáros Zs. (2011): Humánbiológia. Életkor − testi felépítés − testösszetétel. Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest. 22. Mészáros, Zs., Mészáros, J., Völgyi, E., Sziva, Á., Pampakas, P., Prókai, A., Szmodis, M. (2008): Body mass and body fat in Hungarian schoolboys: differences between 1980-2005. Journal of Physiological Anthropology, 27: 241-245. 23. Molnár D., Kovács É. (2014): Gyermekkori kardiovaszkuláris rizikó európai perspektívában. Cardiometabolica Hungarica, 7 (Suppl. 1) A Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság XII. Kongresszusa 20. 24. Németh Á. (szerk.). (2007): Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása elnevezésű, az Egészségügyi Világszervezettel együttműködésben zajló nemzetközi kutatás 2006. évi felmérésének Nemzeti jelentése. Health Behaviour in School-aged Children a WHO-collaborative Cross-National Study, HBSC National Report 2006. 25. OÉTI (2009): Országos Táplálkozási és Tápláltsági állapot Vizsgálat, 2009. 26. Páll D., Katona É., Fölesdi B., Jenei Z., Paragh Gy., Polgár P., Kakuk Gy. (2002): A serdülőkori hypertonia epidemiológiája és a vérnyomást befolyásoló tényezők. Orvosi Hetilap, 142 (35): 1891-1896. 27. Parízková, J. (1961): Total body fat and skinfold thickness in children. Metabolism, 10. 794-807. 28. Pintér A, Czinner A. (2005) Kardiovaszkuláris rizikófaktorok (obesitas, hipertónia, diabetes mellitus) alakulása 1996 és 2004 között, a teljes hazai 5-17 év közötti gyermekpopulációban. Metabolizmus, 3: 150-154. 29. Sziva, A., Mészáros, Zs., Kiss, K., Mavroudes, M., Ng, N., Mészáros, J. (2009): Longitudinal differences in running endurance and body mass index − a 25-year comparison. Acta Physiologica Hungarica, 96: 3. 359-368. 30. Szőts G. (szerk.) (2012): A fittség mértéke mint a megbetegedések rizikóját befolyásoló tényező. Magyar Sporttudományi Füzetek IV., Akadémiai Kiadó, Budapest, 9-46, 69-152.



31. Tarakçi, D., Oral, A. (2009): How do contralateral calcaneal quantitative ultrasound measurements in male professional football (soccer) players reflect the effects of high-impact physical activity on bone? J Sports Med Phys Fitness, 49(1):78-84. 32. Trost, SG. et al. (2012): Physical Activity Patterns of Inner-City Elementary Schoolchildren. Official Journal of the American College of Sports Medicine. 470-474. 33. Uenishi, K, Nakamura, K. (2010): Intake of dairy products and bone ultrasound measurement in late adolescents: a nationwide cross-sectional study in Japan. Asia Pac J Clin Nut, 19: 432-439. 34. Uvacsek, M. et al. (2011): Examining physical activity and inactivity in 9–12 years old children, Acta Physiologica Hungarica, 98 (3) :313-320. 35. Vitályos, G.Á., Zsákai, A., Utczás, K., Bodzsár, É.B. (2010): Body shape as the mirror of the habitual physical activity. Anthrop. Közl. 51: 59-67. 36. Weiner, J.E.S., Lourie, J.A. (Eds.) (1969) (Human Biology): A Guide to Fields Methods. IBP Handbook, No. 9. Blackwell, Oxford. 37. WHO (2010): Global recommendations on physical activity for health. WHO, Geneva 38. Zhu ZQ, Liu W, Xu CL, et al. Ultrasound bone densitometry of the calcaneus in healthy Chinese children and adolescents. Osteoporos Int 2007;18:533-41. 39. www.ogyei.hu/anyagok/HBSC_2010.pdf 40. www. sportorvos.hu 41. www.varkonyierika.hu/doc/download/A_serdulokoru_fiatalok_alkoholfogyasztasa.pdf Várkonyi Erika (2011) - A serdülőkorú fiatalok alkoholfogyasztása



Társadalmi befogadás a sportban és a sport által (szociális inklúzió)

Szerzők: Dr. Dóczi Tamás Dr. Gál Andrea Sáringerné Dr. Szilárd Zsuzsanna

Magyar Sporttudományi Társaság 2014

Tanulmánykötet - Társadalmi befogadás a sportban és a sport által (szociális inklúzió)

Tartalom: Bevezetés

81

1. A nők sportjának jellegzetességei (Gál Andrea)

84

1.1 A nemi egyenlőtlenségek problematikája

84

1.2 A szabadidő-sportolási szokások nemi különbségei

84

1.3 Nemi egyenlőtlenségek a szabadidősport és a fizikai aktivitás területén az Európai Unió országaiban

85

1.4 Nők és férfiak szabadidő-sportolási és passzív sportfogyasztási szokásai hazánkban a korábbi kutatási eredmények tükrében

86

1.5 A kutatás bemutatása

88

Célkitűzések

88

Módszerek

88

1.6 A survey-vizsgálat eredményei

89

Sportolási szokások

89

A sportolás és nem-sportolás motivációi és okai

93

A sportolással kapcsolatos tényezőkkel való szubjektív elégedettség

99

Sportfogyasztási szokások

100

Sporttal kapcsolatos önkéntesség

100

1.7 Összegzés

101

2. Sport és hátrányos helyzet (Dóczi Tamás)

104

2.1 Hátrányos helyzetű csoportok: magyarországi helyzetkép

104

2.2 Társadalmi egyenlőtlenségek a sport és a testmozgás terén

104


106

Célkitűzések

106

Módszerek

107



2.4 Keresleti oldal: a survey-vizsgálat eredményei

108


108

Gyermekei sportolási szokásai

110

Sportolási motivációk

111

A sportolással kapcsolatban megélt akadályok

113

A lakóhelyen elérhető sportolási lehetőségek megítélése

114

Sportfogyasztási szokások

117

Sporthoz kapcsolódó attitűdök

118

2.5 Kínálati oldal: a hazai sportintegrációs programok vizsgálata

119

Finanszírozás

119

Tervezés

119

Kommunikáció és figyelemfelkeltés

121

Toborzás és elérés

122

Együttműködés

123

Értékelés

125

2.6 Összegzés

125

3. Fogyatékossággal élők sportolási lehetőségei (Sáringerné Szilárd Zsuzsanna)

129

3.1 A fogyatékosság meghatározása

129


129

Célkitűzések, módszerek

129

A minta bemutatása

130

3.3 A survey-vizsgálat eredményei

130


130

Sportolási motivációk

132

A sportolással kapcsolatban megélt akadályok

134

Integrált sportolás

134

A lakóhelyen elérhető sportolási lehetőségek megítélése

134

A fogyatékossággal élők sportolásának támogatása

136

3.4 Összegzés

136

4. Lehetséges kutatási irányok a sportbeli és sport általi társadalmi befogadás terén (Dóczi Tamás)


138


Bevezetés A Fehér Könyv a Sportról 2007-es publikálása, illetve amióta 2009-ben a sport a Lisszaboni Szerződésbe kerülvén Európai Uniós kompetencia lett, egyre aktuálisabb feladattá vált a sport európai dimenzióinak magyarországi feltérképezése. E dimenziók közül a sport társadalmi szerepeinek egyikeként kerül említésre a társadalmi befogadás a sportba és a sport által, amelyet többféle társadalmi csoportra – nőkre, fogyatékossággal élőkre, bevándorlókra, kisebbségekre, illetve hátrányos helyzetűekre – vonatkoztathatunk. Az érintett csoportok lemaradása nem csak a sportolásban, de az egyesületi tagságban, és még inkább a vezetői, irányítói pozíciókban érzékelhető. A társadalmi befogadás a sportba és a sport által az Európai Unió sportpolitikájának is egyre hangsúlyosabb eleme, mely az utóbbi években kiadott sportpolitikai dokumentumokban is tükröződik (Európai Bizottság, 2007; 2011; Európai Tanács, 2010). A társadalmi befogadás 2009ben és 2010-ben szerepelt a Bizottság „Előkészítő intézkedések a sport területén” című pályázati kiírásában. A társadalmi befogadás koncepciója egyfajta elmozdulást tükröz az egyenlőség eszményétől, amely a vagyon újraelosztásán keresztül érhető el, az esélyegyenlőség eszménye felé, amely a lehetőségek újraelosztását célozza (Kelly, 2011). A sport szempontjából értelmezve a társadalmi befogadás a sportba (inclusion in sport) fogalma elsősorban a részvételhez való egyenlő hozzáférésre utal, míg a befogadás a sport által (inclusion through sport) további kimeneteket is magába foglal, mint a részvétel a társadalomban – munka, oktatás, felelősségvállalás terén az egyén szintjén, a közösségfejlesztés, valamint a tágabb értelembe vett társadalmi kohézió. Az ezekhez kapcsoló ’sport plus’ fogalma a sport társadalmi, nevelési és egészségbeli hozzáadott értékére utal (Coalter, 2007). A sport-alapú társadalmi befogadás hatásmechanizmusát Kelly (2011) négy dimenzióban azonosította. Egyrészt magára a sportra vonatkoztatva, amely például egy korábban elérhetetlen sportszolgáltatáshoz való hozzáférésre utal, másrészt a közösségfejlesztés és szociális kohézió terén, harmadrészt a munka, illetve az oktatás és képzés világába történő (re)integráció kapcsán, végül pedig a beleszólás és részvétel szempontjából, amely a magabiztosság és felelősségvállalás területén történő előrelépésre utal. A dimenziók közül a leginkább a sporthoz való hozzáférés, és korlátozott mértékben a munkaerőpiaci részvétel terén tapasztalt mérhető előrelépést a program résztvevőinek körében. A társadalmi kirekesztődés a sport terén többféle formában megjelenhet. A sportból történő kirekesztődés tényezői három nagy csoportra oszthatók: (1) strukturális akadályok – rossz állapotú fizikai környezet és létesítmények, társas kapcsolatok és társadalmi tőke deficitje, korlátozott közlekedési lehetőségek; (2) közvetítő tényezők – sportszervezők nézetei és döntései, tágabb társadalom attitűdjei; és (3) személyes tényezők – idő, bevétel, képességek hiánya, biztonsággal kapcsolatos félelmek, kontrollvesztettség érzése, rossz testkép (Collins, 2004). Bár a sport egyre hangsúlyosabban jelenik meg a társadalmi problémák mérséklésének, illetve a társadalom peremére sodródott egyének integrációjának eszközeként, az eszköz tudatos alkalmazásához fontos annak vizsgálata, hogy a kirekesztett csoportok sportbeli bekapcsolódását milyen társadalmi környezetben kell elképzelni, megtervezni és megvalósítani.



Magyarországon a sportban rejlő társadalmi potenciál jelenleg nincs megfelelően kiaknázva, ritkán jut figyelem arra, hogy az egyesületek, szövetségek – általánosságban, vagy akár a fiatalkorúak esetében – a sportszakmai célok mellé társadalmi célokat rendeljenek (Földesi, 2010). Jelenleg Európa számos országában működnek olyan programok, amelyek kifejezetten migránsok, kisebbségek, fogyatékossággal élők, vagy valamivel általánosabban, a hátrányos helyzetűek sportbeli részvételét célozzák. Az Európai Unió tagállamai között komoly eltérések vannak tapasztalatok, ráfordítások, vagy éppen sportpolitikai beágyazottság tekintetében, melyek természetesen az adott ország történeti örökségének, gazdasági, kulturális és politikai környezetének és sportrendszerének is függvényei (Dóczi, 2011). E tapasztalatbeli különbségekből adódóan a hazai sporttudományban a sportbeli és sport általi társadalmi befogadás célcsoportjainak mélyrehatóbb elemzései, illetve a társadalmi célú sportprogramok működését vizsgáló kutatások hiányterületnek tekinthetők. Ez annak ellenére igaz, hogy az elmúlt évtizedekben nálunk is zajlottak kutatások a nők, és a fogyatékossággal élők sportjáról, a sportbeli egyenlőtlenségeket pedig számos magyar szerző vizsgálta, ugyanakkor kifejezetten a társadalmi kirekesztés/befogadás fogalmai köré épülő „inklúziós paradigma” – talán a fogyatékossággal élők kivételével – nem kapott kifejezett hangsúlyt. Fentiekkel összhangban a projekt fő célja annak feltérképezése volt, hogy hol helyezkedik el a sport, a testmozgás a nők, a szociálisan hátrányos helyzetű lakosság, és a fogyatékossággal élők életmódjában, értékrendjében, illetve milyen motivációk alapján kerülnek kapcsolatba a sporttal. Mivel az érintett társadalmi csoportok számos akadállyal szembesülnek a sport terén, ezért ezek megismerése a kutatás hangsúlyos elemét képezte, mint ahogy az is, hogy a lakóhelyükön milyen helyi szabadidősport-események kerülnek megszervezésre. Mindezeken túl a fogyatékossággal élőket a velük és sorstársaikkal kapcsolatos egyenlő bánásmód megvalósulásáról is kérdeztük. A projekt másik célja a kínálati oldal, tehát a Magyarországon működő – hátrányos helyzetű fiatalokat célzó – társadalmi célú sportprogramok megismerése volt, azaz hogy ezek a kezdeményezések milyen alapelvek és elgondolások szerint működnek, milyen akadályokkal és kihívásokkal szembesülnek és milyen elemeket, megoldásokat tartanak működőképesnek a programokban dolgozó szakemberek a célcsoportnak szánt sportszolgáltatások esetében. A három kiemelt célcsoport, a nők, a hátrányos helyzetűek, valamint a fogyatékossággal élők társadalmi befogadás felőli megközelítése – amellett, hogy illeszkedik a nemzetközi tudományos trendekhez – arra is lehetőséget adhat, hogy az ebből a nézőpontból kiinduló – elsősorban sportszociológiainak tekinthető – alkalmazott kutatások eredményeiken és ajánlásaikon keresztül hozzájáruljanak a szabadidősport különböző szegmenseinek gyakorlati fejlesztéséhez. A szerzők



Felhasznált irodalom 1.

Coalter, F. (2007) A Wider Social Role for Sport: Who’s Keeping Score? London: Routledge.

2. Collins, M. (2004) Sport, physical activity and social exclusion. Journal of Sports Sciences 22(8), 727-740. 3. Dóczi, T. (2011) Sport and social inclusion: A theoretical framework. ENARgy The European Network Against Racism’s Webzine. 4. Európai Bizottság (2007) Fehér Könyv a Sportról. 5. Európai Bizottság (2011) A sport európai dimenziójának fejlesztése. 6. Európai Tanács (2010) A Tanács következtetései a sportról mint az aktív társadalmi befogadás eszközéről és ösztönzőjéről (2010. november 18.) 7.

Földesi, S.G. (2010) Social Exclusion/Inclusion in the Context of Hungarian Sport. Physical Culture and Sport. Studies and Research, 50, 44-59.

8. Kelly, L. (2011) ’Social inclusion’ through sports-based interventions? Critical Social Policy 31(1), 126-150.



1. A nők sportjának jellegzetességei (Gál Andrea) 1.1 A nemi egyenlőtlenségek problematikája Az utóbbi évtizedekben egyre szélesebb spektrumú gender kutatási irányzat a két nem helyzetét, lehetőségeit, vagyis esélyegyenlőségét elemzi a társadalmi élet olyan területein, mint a munkaerőpiac, az oktatás, vagy a politikai döntéshozatal. A férfiak és nők közötti egyenlőség a 28 tagországgal rendelkező Európai Unió egyik alapértéke, és ennek köszönhetően számos olyan intézkedés született az elmúlt évtizedekben, mely a nők társadalmi hátrányainak csökkentésére irányult. 2010-ben az Európai Bizottság megalkotta „A férfiak és nők közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiá”-ját, vagyis egy öt évre szóló munkaprogramot, mely kötelezi a Bizottságot arra, hogy politikai döntések meghozatalakor prioritásként kezelje a nemek közötti egyenlőséget, mint szempontot (Európai Bizottság, 2010). A nemek egyenlőtlen helyzetének kérdése a szabadidősportban való részvétel kapcsán is felvetődik, mivel a nők alulreprezentáltsága - bár az egyenlőtlenség mértéke országonként eltérő mértékű - univerzálisnak mondható. Főleg az egyáltalán nem sportolók között magas a nők aránya a férfiakhoz képest. A sport, a fizikai aktivitás azon társadalmi szerepe, miszerint jelentősen hozzájárul az egészségmegőrzéshez és- javításhoz, a női populációt tekintve tehát kevésbé érvényesül és igaz ez a sport humán értékeinek átadására, valamint arra a szülői példamutatásra, amelyek révén a gyermekek – főleg a lányok - testmozgás iránti attitűdje pozitív irányba alakul. A nemi egyenlőtlenségek nemcsak a szabadidősportban való részvételben, hanem a sport egyéb területein is, így például a passzív sportfogyasztásban, a sportvezetésben és döntéshozatalban, az edzői szakmában, illetve a sportolók média általi reprezentációjában is tetten érhetők. Az Európai Bizottság javaslatai a 2014-2020-as időszakra vonatkozólag arra irányulnak, hogy az említett területeken a tagországok törekedjenek nemzeti és lokális szinten az egyenlőtlenségeket csökkenteni, a nők szerepét fokozni, és mindemellett harcolni a nők sportjával kapcsolatos negatív sztereotípiák ellen (European Commission,2014).

1.2 A szabadidő-sportolási szokások nemi különbségei A szabadidő-sportolási szokások a demográfiai jellegzetességek mentén kisebb-nagyobb eltéréseket mutatnak. A nemek tekintetében már a fiatal korosztályoknál is megmutatkozik a lányok hátránya, a hazai és nemzetközi kutatások szerint a serdülők esetében ez markánssá válik (Armstrong és mtsai, 1990; Koivula, 1999; Szabó, 2003; Guinn és mtsai, 2000, Keresztes és Pikó, 2006). Az eltérések hátterében egyrészt a kulturális tradíciók, másrészt az eltérő szocializáció állnak – ezek pedig ahhoz a tényhez vezethetők vissza, hogy a sportolás még napjainkban is inkább férfitevékenységnek számít. A gyermekek sportba való bekapcsolódását a sportszocializáció, vagyis a sporttal való megismerkedés folyamata determinálja, amely ugyanakkor a nemi szocializációval is összefüggést mutat: a sport mindenkor nagyobb szerepet játszott a fiúk férfivá nevelésében, mint a leányok nővé formálásában. A sportot tehát eszközként használták és használják a maszkulin külső-belső tulajdonságok, személyiségjegyek kialakításához és fejlesztéséhez (Béki és Gál, 2011).



Az eltérő sportolási hajlandóság hátterében a kutatások szerint jellemzően eltérő motivációk húzódnak meg. Keresztes és Pikó (2006) középiskolások sportolási szokásait vizsgálva azt találták, hogy a fiúk többet sportolnak szabadidejükben, mint a lányok, és fő motivációjuk a versengés, a győzni akarás. Ezzel szemben a lányok az ösztönzi testmozgásra, hogy egészségesebbek és csinosabbak legyenek. Neulinger (2009) idősebb diákok, egyetemisták körében végzett vizsgálatának konklúziójában hasonló módon arra hívja fel a figyelmet, hogy a nők esetében a motiváló erőt inkább a sportoláshoz köthető olyan racionális érvek jelentik, mint az egészségmegőrzés, vagy a szellemi felüdülés, míg a férfiak érvei hedonista jellegűek, úgymint a szórakozás, kikapcsolódás. A nemzetközi és hazai kutatások minden esetben nemi bontásban is részletezték a sportolási szokásokat, és az adatok a sport jellegű mozgások gyakorlása esetében mindig a nők lemaradását jelezték.

1.3 Nemi egyenlőtlenségek a szabadidősport és a fizikai aktivitás területén az Európai Unió országaiban A magyar lakosság szabadidő-sportolási szokásainak európai viszonylatokban történő bemutatáshoz az Eurobarometer vizsgálatok (2004, 2010, 2014) szolgáltatnak adatokat. Ezek alapján röviden kijelenthetjük, hogy az EU 25-ök, később a 27-ek összehasonlításában Magyarország kifejezetten rossz pozíciót foglalt és foglal el a sport társadalmi beágyazottságát tekintve. 2004ben, az Európai Unióhoz való csatlakozás évében az adatok azt mutatták, hogy hazánk a lakosság sportolási szokásait tekintve az országok rangsorának végén kullog, 2010-ben pedig megint csak ahhoz az ország-csoporthoz tartoztunk, amelyekben a lakosság több, mint fele (53%) sosem végez testmozgást. Mind a férfiak, mind a nők elmaradtak az EU-átlagtól a rendszeres sportolást tekintve, de hazai viszonylatban a nők és a férfiak ilyen téren nem mutattak nagy különbségeket egymáshoz képest. A sportolás motivációit tekintve az egészségvédelem, a jó kondíció és az attraktívabb külső megjelenés elérése dominált. Az EU-átlagnál hasonló, vagy nagyobb mértékben jelent meg a sportolást akadályozó tényezők között az időhiány, a nem megfelelő egészségi állapot, illetve sporttól való idegenkedés. A mozgásszegény életmód rohamos terjedésének köszönhetően a legújabb kutatások, - így az Eurobarométer adatfelvételek is - a klasszikus sportmozgásokon kívül mérik az egyéb fizikai aktivitások gyakoriságát. A 2009-es adatok szerint a tánc, a kertészkedés, a gyalog vagy kerékpárral történő közlekedés minden korosztályban jellemzőbb, mint a hagyományos sportolás, ebben gyakoriságában hazánk lakossága jobb adatokat produkált, mint a 27 EU tagország népességének átlaga. A 2014-ben publikált, legfrissebb adatok szerint az Európai Unióban emelkedett a sportolást tekintve passzívak aránya (39%-ről 42%-ra), Magyarországon viszont 9%-kal kevesebben állították azt, hogy sosem végeznek testmozgást. Ezzel még mindig az EU-átlag felett vagyunk, de a tendencia javulást mutat. Európai viszonylatban a nők sportolásban való részvétele elmarad a férfiakétól, lényegen nagyobb a sosem sportoló nők aránya, mint a hasonló férfiaké.



1.4 Nők és férfiak szabadidő-sportolási és passzív sport–fogyasztási szokásai hazánkban a korábbi kutatási eredmények tükrében A magyar lakosság sportolási szokásainak 1999-2000-es felméréséből kiderült, hogy a 15-85 év közötti nők 75,2%-a nem sportol. Az idősebbekre volt jellemzőbb a passzív életmód, hiszen az életkor előrehaladásával a sportolási hajlandóság meredeken csökkent, a 70 év felettiek mindössze 5%-a végzett testmozgást, ezek többsége nem a nők közül került ki. Különösen keveset sportoltak az alacsony iskolai végzettségűek, az érettségizettek adatai már jobbak, az egyetemet végzett nők pedig nagyobb sportolási gyakoriságról számoltak be, mint a diplomás férfiak. A lakóhely típusának tekintetében elmondható volt, hogy az urbanizáltsági fok emelkedésével a sportolási gyakoriság is emelkedik mind a nők, mind a férfiak vonatkozásában, így a fővárosban volt a legjobb, a községekben a legrosszabb a mutató. Ez utóbbi nem véletlen. A legkisebb településeken ugyanis a magas iskolai végzettségűek aránya alacsony, a sport-infrastruktúra szerény vagy teljesen hiányzik. Az a tradíció, miszerint a nőknek a család és a fakanál mellett a helyük, sokkal erősebben él itt, mint a városokban. A családi állapot csak kevéssé befolyásolta a sportolási gyakoriságot. A legnagyobb a sportolási kedv a hajadon válaszadókra volt jellemző (ezen adatok mögött nagy valószínűséggel az életkor, mint magyarázó változó állt). A házasság előttiek logikusan leginkább a fiatalabb korosztályokból kerültek ki, vagyis onnan, ahonnan a sportolási gyakoriság amúgy is magasabb volt az átlagnál. A háztartás létszáma tekintetében a sportolási gyakoriság 4 főnél, illetve egy eltartott kiskorúnál volt a legmagasabb. Ez a két adat nem fedte teljesen egymást, mivel a négyfős háztartások mindössze 29%-ban volt egy eltartott kiskorú, vagyis itt két hasonló, de nem megegyező jellemzőről volt szó. A tapasztalatok szerint az egygyermekes családanyák még könnyebben el tudnak „szabadulni”, hogy egy kicsit mozogjanak, két vagy több gyerek esetében ez inkább csak akkor megy, ha a gyerekek már nagyobbak, és esetleg velük együtt lehet sportolni. A munkanélküliek, a háztartásbeliek, illetve a gyesen, gyeden lévő nők az átlagosnál sokkal alacsonyabb arányban sportoltak, holott nekik valóban fokozottabban szükségük lenne a testmozgásra, hogy a mindennapi monoton ritmusból néha kilépjenek. Az a kevés nő, aki rendszeresen sportolt, a felmérés alapján leginkább tornázott, kerékpározott vagy úszott. A sportoló nők 21%-a űzött valamilyen aerob sportot, mely adat megegyezett a férfiakéval. A labdajátékokban, illetve a másik két tevékenység-típusban a nők jelentősen elmaradtak a másik nem mögött (Gáldi, 2004). A sportolási szokásokról szóló 2000. évi felmérés szerint tehát a nők döntő részének életmódjába nem épült be a tudatos testmozgás. A vizsgálatok azt mutatták, hogy az első gyermek megszületése után még az addig aktívan sportolók is abbahagyják a rendszeres sportolást. Különösen a kistelepüléseken élők, az alacsony iskolai végzettségűek és az idős hölgyek maradnak ki a sportból (Gáldi, 2004). A 2007-es vizsgálat során a testmozgás rendszerességére vonatkozó kérdés nem szűkült le a sportolásra, a séta, illetve a kirándulás gyakoriságát is magában foglalta. A válaszokból kiderült, hogy a magyar lakosság 32%-a soha semmilyen sportjellegű tevékenységet nem végez, mindöszsze 26% volt azoknak az aránya, akik sportoltak, kirándultak, vagy sétáltak napi rendszerességgel. A nemek sportolási hajlandóságának tekintetében változás mutatkozott: mindkét nem képviselői hasonló mértékben tartották fontosnak a rendszeres sportolást – a nők 64,7%, míg a férfiak 58,2%-ának a sport az egészséges életmódot jelentette –, de a nők összességében nagyobb arányban számoltak be heti többszöri vagy mindennapos sporttevékenységről, mint férfitársaik. Emellett a nők között a soha nem sportolók aránya alig haladta meg a másik nemét. A korábbi kutatások a férfiak előnyét jelezték a sportolás terén, de úgy tűnt, hogy az utóbbi évek egyre gazdagabb fitneszkínálata, illetve az összefonódott egészség-szépségipar médiában megjelenő TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 86 –


reklámjai elsősorban a hölgyeket célozták meg – és találták el. A modern kondicionálótermekben zajló foglalkozások – aerodance, afrodance, alakformálás, fittball, gerinctorna, step, step-dance, mélyizom-torna, spinning, zsírégető torna, hot iron, és újabban a zumba stb. – főleg a hölgyek körében népszerűek, míg a férfiak inkább a súlyzós és erőnléti edzéseknél maradtak. Csakúgy, mint az egészségi állapot értékelésénél, a testmozgás terén nyújtott teljesítmény szubjektív megítélésében a nők mégis kevésbé bizonyultak elégedettnek, mint férfitársaik (Gál, 2008). Közvélemény- és piackutató cégek felmérései is megerősítették a magyar lakosság szabadidő-sportolási szokásairól árulkodó szomorú adatokat. 2003-ban például a Szonda Ipsos reprezentatív felmérése azt mutatta, hogy a megkérdezettek 49%-a válaszolt nemmel arra a kérdésre, hogy szokott-e egyáltalán sportolni, és mindössze 22% sportolt a kutatást megelőző egy hónapban (Neulinger, 2008). A 2000 óta négyévente végzett Ifjúság-kutatások is rendszeresen mérik a fiatalok sportolási hajlandóságát. A trend változatosan alakult az ezredforduló és 2012 között. 2000 és 2004 között javult a rendszeresen sportoló fiatalok aránya (33%-ról 41%-ra), majd 2008-ra visszaesett (41%ról 38%-ra). 2012-ben a negatív trend folytatódott, mert a fiatalok mindössze 35%-a mondta azt, hogy rendszeresen sportol. Perényi (2013) elemzésében kihangsúlyozza, hogy a csökkenés tendenciája különösen a nem mentén figyelhető meg, a nem-sportoló nők aránya nagyobb mértékben nőtt, mint a nem-sportoló férfiaké (69-ről 73%-ra, illetve 56-ról 57%-ra). A fiatal magyar lányok elsősorban a nőiesnek ítélt mozgásformákban vesznek részt, a tradicionálisan maszkulin sportágakban viszont alig jelennek meg. Azok a nemi egyenlőtlenségek tehát, amelyek a felnőtt korú lakosság esetében megmutatkoznak, már a fiatal, 15-29 évesek között is feltárhatók. A passzív sportfogyasztás adatai kiegészítésként szolgálhatnak a sporthoz fűződő attitűdök jellemzésében. Földesiné 2008-as, a hazai lakosság sportfogyasztásáról szóló elemzése során a kulturális fogyasztás e területéről azt a megállapítást teszi, hogy itt is egyre inkább érezhetővé válnak a társadalmi egyenlőtlenségek. A különbségeket a sportfogyasztás különböző területein egyrészt demográfiai, másrészt a szociokulturális tényezők determinálják. A nemi különbségek hol erősebb, hol gyengébb formában érvényesültek; az adatok alapján a sporteseményekre látogatás, a sportújság-olvasás – utóbbi különösen – férfitevékenység, de ugyanez elmondható a sporttartalmú műsorok televízión való nyomon követésére is. A nők 71%a számolt be arról, hogy sosem jár sporteseményre, és több mint 90%-uk nem olvas sportújságot, szemben a férfiak 50, illetve 65%-val. A szurkolásban is megjelentek a hagyományosnak mondható nemi különbségek; a nők sporthoz való gyengébb kötődését jól jelzi, hogy csak kicsit kevesebb, mint felük szurkol a magyar sportolóknak, a férfiak esetében ez az arány 72% volt. A fiatalok közvetlen sportfogyasztási szokásairól sokat elárul a 2009-ben publikált „Youth in Europe” elnevezésű EUROSTAT kérdőíves kutatás adatsora. E szerint ugyanis a magyar 16-29 éves 63%-a nem látogatott ki sporteseményre a kérdezést megelőző egy évben; ezzel hazánk fiatalja a máltaiak és a görögök mellett a legpasszívabb sportfogyasztók táborába kerültek (Eurostat, 2009). Mindez szomorú prognózist jelent a felnövekvő generációk későbbi sporttal kapcsolatos kötődésére nézve és megkérdőjelezi a jövő élsportjának társadalmi támogatottságát.



1.5 A kutatás bemutatása Célkitűzések A kutatás fő célja annak feltérképezése volt, hogy hol helyezkedik el a sport, a testmozgás a nők életmódjában, értékrendjében, és hogyan jellemezhető e társadalmi csoport sport, elsősorban a szabadidősport iránti attitűdje. Ennek érdekében a következő kérdésekre kerestük a választ: • Milyen a sportolók/nem-sportolók aránya? •

Melyek a sportolás hátterében meghúzódó motiváló tényezők?

•

Milyen problémák akadályozzák a sportban való részvételt?

•

Melyek a preferált mozgásformák?

•

Milyen rendszerességgel és hol történik a fizikai aktivitás?

•

Hogyan alakulnak a testmozgással, sporttal kapcsolatos szubjektív vélemények?

•

Jelen van-e a sporttal kapcsolatos önkéntesség?

E kérdések megválaszolása támpontként szolgálhat a jövőben azoknak a sportpolitikai, sportszakmai lépéseknek a megtervezéséhez, melyekkel a nők szabadidősportban való részvételét kívánják fokozni. A nők véleményének figyelembe vételével olyan szabadidősport-események kerülhetnek megszervezésre, amelyek vonzóbbak e célcsoport számára, mivel jobban illeszkednek a lehetséges fogyasztók igényeihez. A sporttal kapcsolatos attitűdök vizsgálata a nők körében ugyanakkor azért volt indokolt, hogy kiderüljön, a nagyobb részvétel előmozdításához szükség van-e bizonyos beállítódások megváltoztatására, illetve olyan „külső” segítségre, amelyben a szabadidősport döntéshozói, szervezői nyújthatnak kezet. Az eredmények bemutatása során nem törekedtünk kizárólag a nőkre vonatkozó adatok elemzésére, hiszen a specifikumok még inkább kirajzolódnak akkor, ha a nemeket egymás jellegzetességeinek tükrében vizsgáljuk. A különbségek feltárása emellett az egyenlőtlenségek kimutatására is lehetőséget nyújt. Módszerek A lakossági adatfelvétel survey-módszerrel történt; a nők sportolási szokásainak elemzéséhez öt kérdőíves vizsgálat adatai kerültek felhasználásra. A 18 éven felüli lakosság (N=1000) körében végzett személyes lekérdezés során szigorított véletlen séta eljárást alkalmaztak, kétlépcsős mintavételi eljárással. A mintavétel során az első lépcsőben a lakosságszámtól függően véletlen módszerrel választották ki településeket. Az adatfelvételt jól képzett, gyakorlattal rendelkező kérdezőbiztosok végezték. Az adatfelvétel során a mintában bekövetkező (a véletlen mintavételből adódó) egyéb torzulásokat súlyozással állították helyre. A célcsoportos kutatások (hátrányos helyzetűek, fogyatékossággal élők N=500-500) esetében az adott, nehezen elérhető célcsoportot (előre meghatározott szempontrendszer szerint kijelölt személyeket) különböző, speciálisan az ilyen csoportok elérését elősegítő módszereket alkalmaztak (például az úgynevezett válaszadó vezérelt mintavételi módszert, hólabda módszert). A személyes adatfelvétellel mindegyik csoportot hatékonyan érte el. TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 88 –


Az adatfelvételt ezekben az esetekben is kérdezőbiztosok végezték. A 15-29 éves fiatalok körében történt offline kutatás (N=3000) módszertana megegyezett a felnőtt lakosság körében végzett adatfelvétel metodikájával, az 5286 főre kiterjedő online vizsgálat során pedig rétegzett mintavételi eljárást alkalmaztak. A kiválasztottakat e-mailben értesítették a kutatásról. A kérdőívek végén ellenőrző kérdésekkel biztosították, hogy kizárólag releváns válaszokhoz és válaszadókhoz jussanak. A kérdőív kérdéseit oly módon igyekeztek megfogalmazni, hogy azok ne igényeljék kérdezőbiztos jelenlétét. Az adatfelvétel során a mintában bekövetkező (a véletlen mintavételből adódó) egyéb torzulásokat súlyozással állították helyre. A nők létszámát a különböző célcsoportokban az 1. számú táblázat mutatja. 1. táblázat. A nők létszáma az egyes célcsoportokban CÉLCSOPORT

N (fő)

Nők (fő)

18+

1000

536

15-29 (offline)

3000

1466

15-29 (online)

5286

2954

500

282

500

268

HÁTRÁNYOS HELYZETŰEK FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐK

1.6 A survey-vizsgálat eredményei Sportolási szokások A 18 év felettiek, a 15-29 évesek és a speciális célcsoportok sportolási hajlandóságát a 2. számú táblázat mutatja. A 18 év feletti magyar lakosság 50,2%-a felelt igennel arra a kérdésre, hogy szokott-e sportolni, vagy olyan, közepes vagy magas intenzitású testmozgást végezni, amelyet legalább 10 percig megszakítás nélkül végez – ilyen lehet a kerékpározás, a séta vagy a kerti munka. Ettől a férfiak és a nők is szignifikáns mértékben térnek el, előbbiek 57,1, utóbbiak mindössze 44,2%-a állította magáról, hogy sportol. A férfiak magasabb sportolási hajlandósága tehát a legfrissebb adatokkal is igazolható. Ehhez adalékként érdemes megjegyezni, hogy a mintába kerültek 14%-ára igaz, ahogy egyáltalán nem érdekli a sport és a testmozgás, ebben a nemek között jelentős eltérés nem tapasztalható. A testmozgás rendszerességét tekintve heti ötszöri sportolásról az aktív nők 20,3, míg férfitársaik 19,4%-a jelzett vissza, és több nő számolt be arról is, hogy heti 1-2 két alkalommal mozog (40,8% szemben a férfiak 35%-val). Ez utóbbi rendszeresség a leggyakoribb a sportolók között, ami alatta marad a rekreációs szakemberek által javasolt heti minimum háromTÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 89 –


szori testmozgásnak. Azt mindössze az egyébként rendszeresen sportoló nők 28, míg a férfiak 31,5%-a teljesíti és ez leginkább a 18-29 éves korosztályban érhető tetten. A férfiak 14,2, míg a hölgyek 10,8%-a sportol havi gyakorisággal, vagy még ennél is ritkábban, ezekben az esetekben rendszerességről valójában nem beszélhetünk. A válaszadók több mint fele (51,4%) viszont rendszeresen szokott intenzív sétát tenni, a nők körében ez gyakoribb, mint a kerékpározás, a férfiak esetében a helyzet pont fordított.

férfi

nő

férfi

nő

férfi

nő

férfi

nő

15-29 évesek (offline)

nő

15-29 évesek (online)

Sportol-e Ön?

férfi

18+

hátrányos helyzetűek

fogyatékkal élők

2. táblázat: Sportol-e Ön?(%) – összes megkérdezett, N1=1000, N2=500, N3=500, N4=5286, N5=3000

igen

57

44

48

32

53

44

52

56

67

55

A földrajzi elhelyezkedés és a településtípus esetében meglepő, hogy az egyik legfejlettebb régióként emlegetett Nyugat-Dunántúl lakosai elmaradnak az átlagtól (37%), míg az Észak-alföldiek pozitív irányban térnek el attól (59,7%), a megyeszékhelyeken élők előnye, a kistelepüléseken élők jelentős hátránya a fővárosiakhoz képest már a szakirodalmi áttekintés során említett, 2007-es TÁRKI-s kutatás során is kirajzolódott. A sportolás helyszínét tekintve első helyen a szabadtéri lehetőségek (park, erdő, mező) állnak a férfiak és a nők esetében egyaránt, ezt követi – főleg a nők részéről – az otthon, mint a testmozgás második leggyakoribb színtere. Az otthon sportolás az adatok szerint a jövedelem szintjével is összefüggést mutat, főleg a kisebb bevétellel rendelkezők azok, akiknél ez jellemző. Az adatokból az is kitűnt, hogy a sportpálya sokkal inkább férfi, mint női területnek számít, ezek használatában a két nem szignifikáns eltérést mutat. Ugyanígy kijelenthetjük, hogy az edzőtermek és a fitneszklubok a fiatalabb korosztályok felségterületei, előbbiben elsősorban a férfiak, utóbbiban pedig, lényegesen nagyobb arányban, a nők vannak jelen. A fitnesztermek tehát – mint ez az Eurobarométer vizsgálatokból is kiderült – nem tartoznak hazánkban a leggyakrabban használt sportszínterek közé, és látogatói elsősorban a fiatal hölgyek. Ez megerősíti azt a korábbi kijelentésünket, miszerint fitneszklubok egyre színesebb kínálatában megjelenő modern, zenés-táncos csoportos mozgásformák elsősorban ezt a demográfiai csoportot serkentik sportolásra. Az edzőteremben történő kondizásban, erősítésben elsősorban a 40 évnél fiatalabbak jeleskednek. Ugyanakkor nemtől függetlenül elmondható az is, hogy az 50 év feletti korosztály szinte teljes mértékben hiányzik ezekről a sporthelyszínekről. Költségvonzatuk miatt a fitnesztermek – melyek között az átlagostól a luxus színvonalúig több kategóriát is találhatunk – az alacsonyabb társadalmi rétegek számára nehezen, vagy egyáltalán nem elérhetők. Ha a választott sporttevékenységeket vizsgáljuk tovább, a leggyakoribb mozgásformák között a kerékpározást említették a gyakoriság sorrendjében megjelölhető három hely közül elsőn TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 90 –


(21,9%). Sem a férfiak, sem a nők nem térnek el szignifikánsan az átlagtól ebben a mozgásformában, kijelenthetjük tehát, hogy a kerekezés mindkét nem körében kedvelt időtöltés. A második és harmadik helyen nem sportmozgások, hanem a kerti munka, illetve a gyaloglás és a séta szerepel, utóbbit 12,8% jelölte meg, a nők szignifikánsan többen (18,7%), míg a férfiak kevesebben (7,6%). A már említett edzőtermi edzés, illetve fitneszklubban végzett csoportos foglalkozásokon való részvételen kívül futást, kocogást mindkét nem hasonló arányban említette (férfiak 8,6%, nők 8%), a foci azonban az adatok szerint továbbra is a férfiak szabadidős sportja maradt. Egyéb sportágakat – melyek skálája széles, (pl. vízi sportok, labdajátékok, vívás stb.) de a kódolás során a kutatók egy kategóriaként kezeltek - a sportoló válaszadók 12,8%-a jelölt meg első helyen. Akik többféle mozgásformát is megemlítettek – inkább a férfiak, mint a nők -, a második, illetve harmadik helyen szintén a fent említett sportokat szerepeltették. A 15-29 éves korosztály körében végzett mindkét adatfelvétel (személyes, illetve online) eredményei szintén a férfiak előnyét jelzi a szabadidősportban való részvétel tekintetében. A személyes megkérdezés során a fiatalok 61,4%-a számolt be arról, hogy sportol, a férfiak ennél szignifikánsan nagyobb mértékben (67,3%), míg a nők negatív irányban (55,2%) térnek el az átlagtól. Elszomorító tény, hogy a fiatal hölgyek közel felének már ebben a korai életszakaszban kimarad a sportolás a rendszeres tevékenységei közül. Alátámasztja ezt a megállapítást az is, hogy az eredmények szerint a nők (12,1%) a férfiakhoz képest (6,2%) jelentősen nagyobb arányban jelentették ki, hogy egyáltalán nem érdekli őket a sport, a testmozgás, sőt, a sportolási lehetőségekkel kapcsolatos információkat sem keresik. Az életkor tekintetében a legfiatalabb, 15-18 éves korosztály a legaktívabb, a sportolási hajlandóság később csökkenő tendenciát mutat, ennek megfelelően a 25-29 éveseknél a legrosszabbak az adatok. A sportolás legjellemzőbb gyakorisága a heti 1-2, vagy 3-4 alkalom, ebben nem tapasztalható lényeges eltérés a két nem között, a nagyobb rendszeresség is a legfiatalabb korosztályra jellemző. A sportolás helyszínét tekintve értelemszerűen nagyobb arányban jelenik meg az iskola itt, mint a felnőtt népesség körében, viszont alacsonyabb az aránya az otthoni környezetben sportolóknak. Csakúgy, mint a teljes 18 éven felüli lakosság esetében, itt is az derült ki a válaszokból, hogy az edzőterem férfi, a fitneszklub női „fennhatóság” alatt áll, az előbbi helyszínt tekintve a férfiak és a nők eltérése az átlagtól szignifikánsnak mutatkozott (41%, illetve 26,3% a 32,5 %-ot tekintve átlagnak). A magasabb jövedelem a fiataloknál is előnyt jelent e sportolási helyszínek megválasztásakor. A felnőtt populációhoz hasonló a helyzet a sportpályák használatában is, itt megint csak nagy férfifölény tapasztalható (56,1%-uk sportol ott, szemben a nők 32%-val). Az uszodákat több nő, mint férfi látogatja, de az említés gyakorisága, csakúgy, mint a 18 év feletti népesség esetében, meglehetősen ritka (15,2%, illetve 17,1%). Ezzel szemben a szabadtéri helyszínek a fiatalok körében is népszerűek, a sportolásról beszámolók 60%-a a friss levegőn mozog, a séta, gyaloglás említése a 15-29 évesek táborában azonban alacsony. Ha a megjelölt sportágakat nézzük, az első helyen legtöbben a focit (20,4%), a kerékpározást (20,3%), a kondizást, erősítést (9,6%) és a futást, kocogást (8,6%) említették. A fiatal nők körében az utóbbi mozgásformán kívül a csoportos edzéstípusok (aerobik, zumba, jóga stb.) és a tánc, az úszás, a kézilabdázás és a torna jelenik meg az átlagosnál szignifikánsan magasabb arányban, míg a férfiaknál ez a labdarúgás, a kondizás, erősítés és a küzdősportok űzésére érvényes. Akik több sportágat is űznek, a második és harmadik leggyakrabban űzött mozgásformaként is ezeket a sportágakat említették meg a legtöbbször. Míg a felnőtt lakosság esetén szignifikáns különbségeket is találtunk a különböző régiókban, illetve településtípusokon élők sportolási hajlandósága között, a fiataloknál ez csak két esetben jelentkezett, amelyek viszont megegyeznek a 18 éven felülieknél tapasztaltakkal: a Nyugat-Dunántúlon élők szignifikánsabb kisebb, az Észak-Alföldön élők pedig nagyobb arányban válaszolták, hogy testmozgást végeznek. TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 91 –


A 15-29 évesek közül kikerülő, online válaszadóktól nyert adatok konzisztenciát mutatnak a fentebb ismertetett eredményekkel. A mintába kerülők 53,7%-a számolt be arról, hogy sportol, a férfiak ebben az esetben is nagyobb arányban (55,6%), mint nőtársaik (52,2%). A rendszeresség mértéke szinte megegyező a két nem esetében, legtöbben – a sportoló fiatalok 43,3%-a - heti 1-2 alkalommal mozog. A pozitív élettani hatás elérése érdekében javasolt heti 3-4 edzés a férfiak 27,3%, míg a nők 25,7%-nál valósul meg. Versenyszerűen csak a megkérdezettek töredéke (férfiak 4,1%-a, a nők 3,4%-a) sportol. A sportolás helyszínét tekintve sem találunk meglepő eredményt, leggyakoribb válasz az otthon, a szabadtér, a sportpálya, illetve az uszoda, az edzőterem és a fitneszklub voltak, bár utóbbi kettő esetében – ha a nemi megoszlás igaz is - az említés aránya lényegesen alacsonyabb, mint az előző mintában volt. Hasonló a helyzet a mozgásformák megjelölésével; a kerékpározás vezet, a leggyakrabban megjelölt sportágak megegyeznek a korábban tapasztaltakkal, a nemek és a sportágválasztás közötti összefüggés itt is megmutatkozik. Míg a férfiak körében a kerékpározás gyakoribb, addig a rendszeres, intenzív sétálás a nők között jelenik meg többször; mindkét esetben a két nem által jelzett gyakoriság eltér az átlagtól. A településtípus és a sportolási hajlandóság között egyenes arányosság mutatkozik ebben a mintában, vagyis minél magasabb urbanizáltságú településen él a fiatal, annál valószínűbb, hogy sportol. A budapestiek, valamint a kistelepülésen élők sportban való részvétele az átlagtól szignifikánsan eltér, pozitív, illetve negatív irányban.

85% 84%

sportoló gyermek (offline)

87% 85%

75% 72%

sportoló gyermek (online) 64% 60%

0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

rendszeres testmozgást végző apa rendszeres testmozgást végző anya versenysportoló apa versenysportoló anya

1. ábra: A sportoló gyermekek aránya a szülők sportolási szokásai szerint – érvényes válaszadók, N1=1843, N2=2840



Az online kutatásba kerülő fiatalok esetében arra is kitért a kérdőív, hogy a kérdezett szülei aktuálisan sportolnak-e, vagy sportoltak-e korábban. Amint az 1. számú ábra jelzi, a szülők szabadidő-sportoló jelenének, és/vagy versenysportoló múltjának példájának befolyásoló hatása van utóduk sport iránti attitűdjére. Az édesapa és az édesanya aktivitásának pozitív hatása mindkét esetben érvényesül, méghozzá szignifikáns különbséget okozva a gyermek sportolása, illetve nem-sportolása között. Ez az eredmény egyértelmű jelzés lehet a szülők felé – gyermekük egészséges, sportos életmódjának kialakításában példamutatásuk megkérdőjelezhetetlen, felelősségük pedig közös. A két speciális csoport, a hátrányos helyzetűek, valamint a fogyatékossággal élők körében is kirajzolódnak a nemi különbségek. Az 500 hátrányos helyzetűnek definiált megkérdezett több mint 60 %-a (60,4) nem vesz részt a szabadidősportban, a férfiak 48,2%-a, míg a nők 32,3%-a állította magáról, hogy sportol, előbbiek eltérése az átlagtól szignifikáns mértékű. A fiatalok és a legidősebb, 60 év feletti korosztály sportolási hajlandósága szintén szignifikáns mértékben tér el az átlagtól pozitív, illetve negatív irányban. A sportolás helyszínét tekintve a sportpálya az a közeg, amelyben a nők jelentősen alulreprezentáltak a másik nemhez képest. A testmozgást végző hátrányos helyzetű nők 58,2%-a, míg a férfiak 69,5%-a jelölte meg a kerékpározást a leggyakrabban űzött mozgásként, ez itt feltehetőleg a drágább közlekedési eszközök helyettesítőjeként is funkcionál. Mindkét nem esetében azok a fizikai aktivitások jelentek meg nagyobb arányban, amelyeknek költsége nincs, vagy alacsony, úgymint séta, kertészkedés, túrázás, kirándulás. A foci esetében szignifikáns eltérés jelentkezett a két nem tekintetében (férfiak 19%-a, a nők mindöszsze 1,1%-a jelölte meg ezt a sportágat az első helyen. A fogyatékossággal élő 15-29 évesek 48,6%-a jelezte, hogy végez valamilyen rendszerességgel sporttevékenységet, a nők 44,4%-a, míg a férfiak 53,4%-a nyilatkozott így. Ugyanakkor ha azt is figyelembe vesszük, hogy a nem-sportoló válaszadó nők 26,2%-a, míg férfitársaik 39,8%-a igennel felelt arra a kérdésre, hogy szeretne-e sportolni, akkor arra következtethetünk, hogy sokaknál a hajlandóság és a lehetőségek nem találkoznak. Ezt alátámasztja az az eredmény, miszerint a fogyatékossággal élők mindössze 30%-a elégedett a sportolási lehetőségeivel, 41,8%-viszont nem tartja azokat megfelelőnek. Az elégedetlenség mögött e speciális társadalmi csoport esetében specifikus hiányosságok is állhatnak, úgymint az akadálymentesített infrastruktúra – nemcsak a sportoláshoz, hanem annak helyszínére való eljutáshoz -, a megfelelő segítő, az adaptált sport oktatásárára kiképzett szakember stb. Az ezekkel való elégedettséget egy későbbi alfejezetben tárgyalom. A sporttevékenység helyszínét tekintve csak az edzőterem esetében mutatkozott lényeges eltérés a nemek között, nem meglepő módon a férfiak javára. A sportolás és nem-sportolás motivációi és okai A sportolás motivációinak feltérképezése során az öt mintába került válaszadók 15 tényező közül többet is megjelölhettek válaszként arra a kérdésre, hogy miért is sportolnak. Az említések előfordulásának arányát a 3. számú táblázat mutatja.



férfi

nő

férfi

nő

férfi

nő

férfi

nő


nő


Ön miért sportol?

férfi

18+


fogyatékkal élők

3. táblázat: Ön miért sportol? (%) – érvényes válaszadók, N1=502, N2=196, N3=243, N4=2840, N5=1843

hogy egészségesebb legyen

83

83

66

71

86

83

73

69

86

81

hogy jobban nézzen ki

58

67

51

55

60

58

40

36

69

76

hogy ellensúlyozza az öregedés hatásait

47

51

45

45

40

44

36

34

22

26

szórakozás céljából

67

64

49

32

73

61

38

43

77

65

kikapcsolódás céljából

84

80

60

55

82

83

58

59

82

77

hogy a barátaival legyen

61

46

41

25

65

55

17

18

76

58

25

27

24

14

44

33

4

5

40

32

14

11

11

8

22

15

3

4

16

17

80

73

72

67

74

67

51

51

81

74

fittsége fejlesztése miatt

68

75

59

53

65

61

47

46

76

76

súlyának megtartása miatt

54

70

53

56

57

61

49

46

49

64

önbizalma erősítéséért

57

52

46

41

58

57

29

28

62

56

képességei fejlesztése miatt

49

47

43

31

60

59

19

18

66

56

a verseny kedvéért

24

13

16

9

46

21

8

5

43

28

a társadalmi beilleszkedésért

15

9

11

11

30

14

1

1

19

18

hogy új ismerősöket szerezzen hogy más kultúrákkal ismerkedjen meg fizikai teljesítőképességének növelése érdekében



A táblázat adatai elemezve kijelenthetjük, hogy a sportolás motivációi közül minden vizsgált csoportban az egészségvédelem, egészségfejlesztés kap prioritást. Ebben a nemek között sem találhatunk különbségeket. A második legnagyobb arányban megjelölt ösztönző tényező a kikapcsolódás, mely a sport stresszoldó, feszültség-levezető mechanizmusának köszönhetően a lelki egészség védelméhez járul hozzá. Minden vizsgált csoportban és mindkét nem esetén magas arányú volt a motivációk között a fizikai teljesítőképesség és a fittség fejlesztésére való törekvés, amely úgymond a mai kor azon kihívásának, hogy a felgyorsult, fogyasztás-centrikus világban „bírni kell a tempót”, és ez megfelelő egészségi állapot, valamint jó fizikai kondíció nélkül nehezen sikerülhet. Az általános állapot megítélésben a nők sokkal kritikusabbak magukkal szemben, mint férfitársaik. Igaz ez az edzettségi állapotuk értékelésére is, minden csoportban – az online válaszoló fiatalokon kívül – magasabb azoknak a hölgyeknek az aránya, akik egyáltalán nem, vagy inkább nem elégedettek kondíciójuk aktuális szintjével. A 18 év felettiek esetében ez szignifikáns különbségekben is megnyilvánul, például az edzettségi szintjükkel teljes mértékben elégedettek aránya a férfiak esetében pozitív irányban jelentősen eltér (20,8%), míg a nők esetében elmarad (10,8%) az átlagtól (15,5%). Hasonló jelentős eltérés jelentkezik ugyanebben a hátrányos helyzetű nők és férfiak között, de a fogyatékkal élők csoportjában nem. A sport esztétikai célokat is szolgál abban az esetben, ha a vonzóbb megjelenéshez tud hozzájárulni. Márpedig a mai globalizált világban nagymértékben növeli az egyén „eladhatóságát” – és nem csak a házasodási, hanem a munkaerőpiacon is – ha megnyerő külsővel tud fellépni. Az adatokból az olvasható ki, hogy ez a funkciója mindkét nem esetében érvényesül, hiszen hatékony eszközként tekintenek rá mind a testsúly megtartásában, mind az öregedés folyamatának ellensúlyozásában, mind pedig az attraktívabb külső elérésében.

férfi

nő

férfi

nő

férfi

nő

férfi

nő


nő


Kérem, mondja meg, mennyire elégedett a külsejével?

férfi

18+


fogyatékkal élők

4. táblázat: Kérem, mondja meg, mennyire elégedett a külsejével? – összes megkérdezett, N1=1000, N2=500, N3=500, N4=5286, N5=3000

egyáltalán nem

1

3

1

6

6

7

5

5

1

1

inkább nem

8

11

10

14

16

21

22

21

2

5

igen is, meg nem is

34

40

37

45

38

41

40

41

25

23

inkább igen

36

35

39

27

34

27

27

27

43

46

teljes mértékben igen

20

11

13

7

5

3

5

6

29

25

NT\NV

1

0

0

1

1

1

1

1

1

0



A sport nagy előnye, hogy szemben a szépségipar különféle termékeivel, az említett folyamatokra önmaga egyben kínál megoldást vagy segítséget. Arról, hogy a megkérdezettek mennyire elégedettek egyáltalán a külsejükkel, az 4. számú táblázat árulkodik. Mint látható, a nők a férfiaknál kritikusabbak a saját megjelenésük értékelésében is. A személyesen megkérdezett 15-29 évesek esetében a nők az átlagnál szignifikánsan nagyobb arányban (76,2%) sportolnak azért, hogy jobban nézzenek ki, és ugyanez igaz a súly megtartásának céljánál is (63,5%). A fizikai teljesítőképesség növelésére, illetve a képességek fejlesztésére ennek az ellenkezője mondható el. A korábban jelzett szakirodalmi adatokat igazolja az az eredmény, miszerint a sportban a versengés inkább a férfiak számára fontos; az átlagnál jelentősen magasabb arányban számoltak be erről közülük a fiatalok és a fogyatékossággal élők, de a nemek közötti eltérés általános. Ugyanez igaz a sport önbizalom-növelő szerepére is. A sportolás alapvetően társas tevékenység, és ez még annak ellenére is fontos szempont, hogy a korábbi kutatások szerint elsősorban az egyedül is űzhető, aerob jellegű sportágak a legnépszerűbbek. A csapatsportok gyakoriságának visszaesése régóta tartó tendencia, és ez magával hozza azt is, hogy egyre kevésbé igaz a szabadidősportban az a szlogen, miszerint „kell egy csapat”. Ez alól kivételt jelenthet a férfiak körében még mindig népszerű foci. Jelen vizsgálat azt jelzi, hogy a férfiaknak a sport sokkal inkább jelenti a barátokkal közösen űzött időeltöltést (76,3%), mint a nők számára (58,5%). Ez igaz mind a 18 éven felüli, mind pedig a 15-29 éves korosztályban. A szórakoztató funkciói is náluk dominál (76,6), kevésbé jellemző a nőkre (58,5%). Az Európai Unió kihangsúlyozza a sport integráló, közösségformáló szerepét, de úgy tűnik, hazánkban ez (még) nem jelentős. Valójában csak a fogyatékossággal élők körében kapott jelentős említési arányt ez a funkció, a sportoló férfiak 30, a nők 14%-a sportol azért is, hogy ez a tevékenység segítse társadalmi beilleszkedését. Esetükben a kutatók arra is rákérdeztek, hogy valójában mit jelent számukra a sport. A nemek átlagtól való eltérése csak a szórakoztató funkciónál jelentkezett, ez, csakúgy, mint az épeknél, a férfiaknál sokkal nagyobb mértékben működik. A sportolási szokások vizsgálata során a rendszeres testmozgást űzők motivációinak feltérképezése mellett ugyanolyan fontossággal bír a passzivitás okainak feltárása. Különösen azért, mert jellemzően többen vannak az inaktívak, mint a valamilyen gyakorisággal sportolók. Ahogy a korábbi szakirodalmi adatok mutatták, a kutatások mind a nők, mind a férfiak esetében az időhiányt jelölték a sport első számú „közellenségének”. Jelen vizsgálat adatai szerint ez a probléma továbbra is aktuális, hiszen a fogyatékossággal élők kivételével minden csoportnál a „nincs kedve hozzá”, mint ok mellett ez kapott legnagyobb arányú említést. A „nincs kedve hozzá” válasz egyaránt jelentheti azt, hogy az egyént nem vonzza semmi a sportban, hogy más elfoglaltságokat jobban kedvel, vagy, ahogy Sekot (2011) Csehország lakosságának sportolási szokásait elemezve írja, egyszerűen lusta. A visszatartó tényezőket és említésük gyakoriságát a két nem körében az 5. számú táblázat foglalja össze.



férfi

nő

férfi

nő

férfi

nő

férfi

nő


nő


Ön miért nem sportol?

férfi

18+


fogyatékkal élők

5. táblázat: Ön miért nem sportol? – érvényes válaszadók, N1=498, N2=304, N3=257, N4=2446, N5=1157

nincs ideje

56

49

42

38

12

17

39

40

57

64

túl drága

39

33

58

45

14

18

22

18

30

35

nem szereti a versengést

43

33

30

35

13

29

8

10

40

41

19

24

43

34

47

46

17

16

26

26

27

39

29

44

73

77

19

20

6

7

21

24

15

18

22

23

23

22

21

26

nincs kedve hozzá

63

63

52

54

31

39

27

29

64

63

nem tudja megoldani a gyermekfelügyeletet

3

8

3

11

3

4

8

6

2

12

nincs hozzá szakember

13

15

21

18

35

33

3

3

12

11

kishitűség /szégyenérzet miatt

6

17

11

14

26

20

6

6

9

11

nem kap elég tájékoztatást

21

18

az odajutásban nincs segítsége

20

21

nincsenek megfelelő sportolási lehetőségek a környékén egészségi állapota nem engedi hiányoznak a társak a sportoláshoz

A visszatartó okok esetében csak egy-egy esetben mutatkozott az átlagtól való szignifikáns eltérés valamelyik nem esetében. Így például a 18 éven felüli férfiak körében nem jellemző, hogy a kishitűségük miatt maradnának ki a sportból, míg a kérdezőbiztosok által személyesen megkérdezett15-29 éves nők körében az átlagtól (7,7%) jelentősen eltérő arányban probléma a gyermekfelügyelet problémája. Ez egyébként is jellemzően az anyukák esetében visszatartó erő, létjogosultságát igazolja annak a gyakorlatnak, hogy egyes fitneszklubokban gyermekmegőrző, gyermekfelügyelet segíti a fiatal nők sportolását.



A pénz hiánya, mint a sportolás akadálya a várakozásnak megfelelően leginkább a hátrányos helyzetűek csoportjában probléma – főleg a férfiak esetében -, de erről panaszkodott a 18 éven felüliek és a fiatalok egyharmada is – nők és férfiak egyaránt. Minden megkérdezett csoportban a nőknek jelent nagyobb akadályt a sport előtt a nem megfelelő, vagy rossz egészségi állapot. Amint a kérdőív másik kérdéséből kiderült, a nők egészségi állapotukkal eleve elégedetlenebbek, mint férfitársaik (ld. 6. számú táblázat).

férfi

nő

férfi

nő

férfi

nő

férfi

nő


nő


Kérem, mondja meg, mennyire elégedett az egészségi állapotával?

férfi

18+


fogyatékkal élők

6. táblázat: Kérem, mondja meg, mennyire elégedett az egészségi állapotával? (%)– összes megkérdezett, N1=1000, N2=500, N3=500, N4=5286, N5=3000

egyáltalán nem

5

7

4

11

13

16

4

5

1

1

inkább nem

7

12

12

17

20

25

11

11

2

2

igen is, meg nem is

22

27

23

27

32

31

34

34

10

11

inkább igen

38

34

41

34

25

18

38

37

32

35


27

20

20

10

10

10

12

13

55

50

NT\NV

0

0

0

0

0

0

1

1

0

0

A fogyatékossággal élő nők és férfiak több mint 70%-a hivatkozott nem megfelelő egészségi állapotára annál a kérdésnél, hogy miért nem sportol. Ezen ok említése még a hátrányos helyzetűeknél magas, a férfiak körében is. Előbbi csoport esetében elképzelhető, hogy a válaszadó nem is próbálta korábban megtalálni a számára megfelelő, adaptált mozgásformát. Utóbbiak esetében a magyarázatot az az egészségszociológiai összefüggés szolgáltathatja, miszerint a hátrányos társadalmi helyzet rosszabb egészségi állapottal jár együtt (Pikó, 2002).



A sportolással kapcsolatos tényezőkkel való szubjektív elégedettség A sportolási hajlandóság adatainak ismeretében érdekes kérdés, hogy vajon a megkérdezettek mennyire elégedettek azzal a rendszerességgel, ami e téren önmagukra jellemző. Furcsa módon a 18 év feletti nők és férfiak 68%-a megelégszik azzal, amennyit sportol, pedig mint fentebb láttuk, e populáció fele nem is végez ilyen jellegű testmozgást. Ebből arra következtethetünk, hogy van, aki azt is elfogadhatónak tekinti, ha a sport teljes mértékben kimarad az életéből. A legkevésbé az 50 év felettiek elégedettek saját teljesítményükkel, amely önkritika indokolt, hiszen a sport terén mutatott passzivitásuk – különösen az idős nőké – a fiatalabbaknál lényegesen magasabb fokú. Az a vélemény, hogy a sport inkább férfias, mint nőies tevékenység, csak a 60 évnél idősebbeknél jelent meg jelentősebb mértékben. A férfiak és nők sportolási lehetőségekkel való elégedettséget a 7. számú táblázat adatai szemléltetik.

férfi

nő

férfi

nő

férfi

nő

férfi

nő


nő


Kérem, mondja meg, mennyire elégedett a sportolási lehetőségeivel?

férfi

18+


fogyatékkal élők

7. táblázat: Kérem, mondja meg, mennyire elégedett a sportolási lehetőségeivel? (%) – összes megkérdezett, N1=1000, N2=500, N3=500, N4=5286, N5=3000

egyáltalán nem

6

8

10

22

16

18

6

5

4

6

inkább nem

9

14

24

28

22

27

19

17

6

7

igen is, meg nem is

28

25

31

27

25

25

33

33

23

26

inkább igen

33

33

22

15

27

18

28

29

34

35


17

12

10

4

9

7

11

13

30

22

NT\NV

7

9

4

5

1

4

4

4

2

3

Az elégedetlenek között a nők vannak fölényben, de az átlagtól való szignifikáns eltéréseket nem tapasztaltunk a nemek mentén. Ugyanez viszont nem igaz, ha az életkort nézzük; az idősebbek jelentősen nagyobb arányban jelezték, hogy nincsenek megelégedve a sportolási lehetőségeikkel. A speciálisan idősekre szabott sportinfrastruktúra kialakításában valóban elmaradások tapasztalhatók hazánkban.



Azzal a kijelentéssel, hogy a településük önkormányzata nem tesz eleget a lakók testmozgásának biztosítása érdekében, mind a 18 év feletti, mind a 15-29 éves korosztályban 26% értett egyet, ennél magasabbat a hátrányos helyzetűek esetében mértünk (34%). A nemek között jelentős eltéréseket nem lehet ebben a vonatkozásban tapasztalni. Sportfogyasztási szokások A kérdőívben a passzív sportfogyasztási szokásokra vonatkozó kérdések is megjelentek, úgymint a sportesemények követése a különböző médiumokon keresztül, illetve a sportesemények látogatása. Az eredmények egybevágnak azokkal a korábbi jellegzetességekkel, melyeket Földesiné (2007) mutatott ki a magyar lakosság sportfogyasztásának vizsgálata során. A nemek közötti eltérés jelentős; a teljes mintára leginkább jellemző, heti többszöri passzív sportfogyasztás, amelyről a válaszadók 21%-a számolt be, a férfiak 30, viszont a nők mindössze 11,6%-ra jellemző. Az egyéb gyakoriságot tekintve is több helyen szignifikáns eltéréseket tapasztaltunk a két nem szokásaiban. Ez a sportesemények helyszínen történő figyelemmel kísérésére is igaz; a fiatalok kétharmadára ez nem jellemző, de különösen a nőkre nem, hisz 74%-uk távol marad a sportesemények helyszínétől szemben a férfiak 62,5%-val. A sportot egyébként leginkább a televízión keresztül fogyasztják a 15-29 évesek, és ebben is a férfiak dominálnak. Ugyanez igaz a sporteseményekre történő kilátogatás gyakoriságát tekintve is, heti vagy havi rendszerességgel kétharmaduk jelenik meg a sportcsarnokokban, stadionokban, ugyanez a nők mindössze 18%ra igaz. Ennek hátterében az adatok szerint a nők sport iránti alacsonyabb fokú érdeklődése áll, és legtöbbjüknél hiányzik a szurkolói kötődés egy csapathoz vagy sportolóhoz. Márpedig ez az, ami leginkább ösztönzi az egyént arra, hogy közvetlenül, a helyszínen élvezze kedvence játékát. A sportolási lehetőségekkel kapcsolatos információ jelentős részét az ismerősöktől, rokonoktól, a televízióból, illetve az internetről szerzik be a fiatalok. A sportolási és sportfogyasztási szokások már megismert jellemzőit tekintve nem meglepő, hogy az átlagnál a férfiak szignifikánsan nagyobb mértékben keresik a szabadidősporttal kapcsolatos lehetőségeket az említett csatornákon, illetve a sportegyesületeken keresztül. Bár a felnőtt populációban ilyen kérdés nem szerepelt a kérdőíven, de feltételezhető, hogy a fiatalok legfőbb információforrásai – és ez nem sport-specifikus jelenség – egyre inkább az internet és a közösségi oldalak (pl. Facebook) lesznek a jövőben. A hátrányos helyzetűek esetében is bebizonyosodott, hogy jelentős eltérés van a két nem passzív sportfogyasztási szokásaiban; a naponta, vagy hetente többször sportot nézők aránya jelentősen magasabb a férfiak körében, és de ugyanez igaz a nők esetében akkor, ha a nagyon ritkán, vagy a sportot soha nem nézők arányát nézzük. A rossz társadalmi helyzetben lévők 80%a kiszorul a helyszínen történő sportfogyasztásból, az ilyen típusú szabadidő-eltöltés ebben a társadalmi csoportban elsősorban a legfiatalabb, 18-29 éves korosztályra jellemző, míg a legidősebbekre szinte egyáltalán nem. A televízión keresztüli sportfogyasztás esetében viszont fordított a helyzet, mind a nők, mind a férfiak leginkább ezt a médiumot használják, ha valamilyen sportesemény szeretnének figyelemmel kísérni – ez azonban feltehetően nem csak erre a műsortípusra, hanem minden egyébre is elmondható. A sportsajtót is lényegesen kevesebb nő olvassa, mint férfi, és abból az adatból, miszerint utóbbiak jelentősen nagyobb arányban szereznek tudomást a sport történéseiről az ismerősökön, barátokon, rokonokon keresztül, az is kiderül, hogy a sport inkább „férfitéma”. Sporttal kapcsolatos önkéntesség A kérdőív részletesen kitért a válaszadók önkéntes tevékenységekkel kapcsolatos attitűdjeire, véleményeinek feltárására. A 18 éven felüli lakosság esetében az ilyen jellegű tevékenység TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 100 –


megjelenése nagyon ritka; a nők 84%-a, a férfiak 89 %-a soha nem vesz benne részt. Akik alkalmanként önkénteskednek (a nők 13,4, míg férfitársaik 9%-a), elsősorban iskolai végzettség tekintetében térnek el szignifikáns mértékben az átlagtól, ugyanis jellemzően diplomásokról van szó. A nemek tekintetében azonban nem tárt fel a kutatás jelentős eltéréseket, még a sporttal kapcsolatos juttatás nélküli tevékenység esetében sem; ilyenről a nők 18,3, a férfiak 15,7%-a számolt be. Arra a kérdésre, hogy szívesen végeznének-e a jövőben sporttal kapcsolatos önkéntes tevékenységet, a nők 11,6 %-a, a férfiak 14, 1%-a válaszolt igennel és ezt elsősorban a szabadidősport, a diáksport vagy a fogyatékossággal élők sportjának területén tennék. Munkájukat főleg mint az eseményszervezésben, a sportolók felügyeletében vagy a toborzásban résztvevőként tudják elképzelni. Az azonban némiképpen bíztató, hogy a megkérdezettek 60%-a fontosnak tartja a sport területén az önkéntességet. A fiatalok két mintájának adatai azt mutatják, hogy az önkéntes tevékenység itt gyakoribb, mint a teljes felnőtt lakosság körében, a személyesen megkérdezettek 14, az online válaszolók 38%-a valamilyen rendszerességgel végez ilyet. Ebben a férfiak szignifikánsan nagyobb arányban vesznek részt (48,8%), míg a nőkre éppen a fordítottja igaz (31%). Mindkét lekérdezett mintában 2030% között van azok aránya, akik szívesen önkénteskednének a sport területén, leginkább a szabadidősportban, a választható területeket tekintve csak a fogyatékossággal élők sportja esetén található a nemek között jelentős különbség – itt a nők 34,4%-a, míg férfitársaik mindössze 21,6%a tevékenykedne szívesen. A hátrányos helyzetűek körében az önkéntesség szinte elhanyagolható mértékű, az 500 fő mindössze 9%-a számolt be valamilyen rendszerességű közösségi munkáról. Aki részt vesz ilyenben, az elsősorban a szociális területen történő segítségnyújtásba kapcsolódik be, a sportban inkább a férfiak, mint a nők vállalnak önkéntes feladatot. A másik speciális csoport, a fogyatékossággal élők körében az önkéntesség megjelenése magasabb arányú, mintegy egynegyedük vállalkozik ilyen feladatra. A legjellemzőbb terület nem meglepő módon a fogyatékossággal összefüggő tevékenység, de az önkéntes munkát végző férfiak 47%-a, a nők 32%-a a sportot is megjelölte.

1.7 Összegzés Az öt mintán lefolytatott kutatás eredményeinek elemzését követően az elsődleges konklúzió a következőképpen fogalmazható meg: a magyar lakosságnak komoly előrelépéseket kell még tennie ahhoz, hogy elérje a 2007-ben megalkotott Sport XXI. Nemzeti Sportstratégiában célként megjelölt „Sportoló Nemzet” státuszt. Hazánkban ehhez a férfiak és nők szabadidősportjának további mennyiségi és minőségi változásra van szüksége. Egyrészt mindkét nem esetében növelni kell a résztvevők számát, hiszen európai viszonylatban elmaradunk az igazi sportoló nemzetektől, másrészt a klasszikus sportok szélesebb skáláját kell a szabadidősport szintjén kínálni a lakosságnak. Mindez nehezen képzelhető el addig, amíg nem sikerül a szabadidősport-klubok számát növelni hazánkban, hisz amint a kutatásból kiderült, az iskolai sporton kívül nem igazán találhatunk lokális szervezeti hátteret a lakosság sportja mögött. A szabadidősport egyesületekben való sportolás önköltségét az önkormányzatok támogatása egészítheti ki, de a civil szerveződés is elengedhetetlen ehhez a folyamathoz. A szabadidősport fejlesztése során a különböző társadalmi csoportok esetében különböző szempontokat kell figyelembe venni. Ezek tisztázásához megfelelő információt szolgáltatnak a fent ismertetett kutatási eredmények. Mint kiderült, a nők és férfiak sporthoz való kötődésében, sport iránti érdeklődésében, és sportolási szándékában más és más konstellációk, motivációk domborodnak ki. A nőket egyértelműen kevésbé érdekli a hagyományos értelemben vett sport, TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 101 –


és nem fontosak számukra annak olyan lényegi elemei, mint a versengés, mások eredményeinek túlszárnyalása, a győzelem megélése. A sport inkább egy eszköz számukra az egészségvédelemhez, az alakformáláshoz, a testsúly kontrollálásához. Sokkal inkább a nem sport jellegű mozgásformákat részesítik előnyben, különösen azokat, amelyek otthon, egyénileg, vagy csoportos formában, fitneszklubokban űzhetők. Az utóbbi a sportolási lehetőségek azonban sokak számára nem megfizethetők, mások - főleg az idősebb hölgyek - részére olyan helyszínek, amitől ismeretek hiányában idegenkednek. Esetükben hatékony lehet a színes fitnesz programot nyújtó sportprogramok szervezése, esetenként olyan, ami csak nekik szól, máskor pedig családos sportprogramok formájában. Az is érzékelhető, hogy olyan lágyabb, kíméletesebb, vagy nőiesebb mozgásformák is divatossá kezdtek válni, mint a jóga, a pilates, illetve a body art. Ezek azon hölgyek számára is sportolási lehetőséggel szolgálhatnak, akiknek egészségi állapotuk nem tökéletes, edzettségi szintjük alacsony, vagy megterhelő testmozgást nem folytathatnak. Az ilyen jellegű foglalkozások színtere is jellemzően a fitneszklub, amely a kutatás eredményei szerint a nők által uralt territórium. Ezzel szemben az edzőtermekben és a sportpályákon a férfiak „az urak”. A passzív sportfogyasztás területén az adatok még erősebb férfidominanciát jeleznek, mint a sportolásban, igaz ez mindegyik vizsgált társadalmi csoportra és a sportfogyasztás minden formájára. A nemek esetében kevésbé tűnik reális célkitűzésnek, hogy a férfiak és nők egyenlő mértékben vegyenek részt a szabadidősportban, és még inkább igaz ez a passzív sportfogyasztás területére. Sokkal fontosabb az a törekvés, hogy a magyar lakosság összességében fizikailag aktívabbá váljon, s ebben a nők és a férfiak egyaránt mutassanak előrelépést.



Felhasznált irodalom

1. Armstrong, N., Balding, J., Gentle, P., Kirby, B. (1990) Patterns of physical activity among 11 to 16 year old British children. BMJ, 301: 203-205. 2. Béki P., Gál A. (2011) Átütő siker(?) a női sportban: Ringbe lépés Londonban. Magyar Sporttudományi Szemle, 4. 3-6. 3. European Commission (2014) Gender Equality in Sport. Proposal for Strategic Actions 2014-2020. 4. Európai Bizottság (2010) A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia 2010– 2015. 5. Eurostat (2009) Youth in Europe: a statistical portrait 6. Gál A. (2008) A magyar lakosság egészségtudatossága és szabadidő-sportolási szokásai. In Földesiné Sz. Gy., Gál A., Dóczi T. (szerk.) Társadalmi riport a sportról 2008. Budapest: ÖM-MSTT. 7. Gáldi G. (2004) Szabadidőstruktúra és fizikai rekreáció Magyarországon 1963-2000 között, életmód-időmérleg vizsgálatok tükrében. PhD értekezés, Semmelweis Egyetem, Budapest. 8. Guinn, B., Vincent, V., Semper, T., Jorgensen, L. (2000) Activity involvement, goal perspective and self-esteem among Mexican-American adolescents. Res Quart Exerc Sport, 71:308-311. 9. Keresztes Noémi, Pikó Bettina (2006) A dél-alföldi régió ifjúságának fizikai aktivitását meghatározó szoci-demográfiai változók. Magyar Sporttudományi Szemle, 1. 7–12. 10. Koivula, N. (1999) Sport participation: Differences in motivation and actual participation due to gender typing. J Sport Behav 22: 360-380. 11. Neulinger Á. (2008) A szabadidősport iránti érdeklődés Magyarországon 1. – A sportolás megítélése és gyakorlata. Magyar Sporttudományi Szemle, 4. 12–15. 12. Neulinger Á. (2009) A szabadidősport iránti érdeklődés Magyarországon – motivációk. Magyar Sporttudományi Szemle, 1. 25–27. 13. Perényi Sz. (2013). Alacsonyan stagnáló mozgástrend: a fizikai inaktivitás újratermelődése. In Székely L. (szerk.) Magyar Ifjúság 2012 Tanulmánykötet. 229-249. 14. Pikó B. (2002). Egészségszociológia. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest. 15. Sekot, A. (2011). Sport as a Form of Public Well-being int he Czech Republic. In Földesiné Sz. Gy. & Dóczi T.(eds.) The Interaction of Sport and Society in the V4 Countries. Hungarian Society of Sport Science, Budapest. 11-33. 16. Special Eurobarometer 213 (2004) The citizens of the European Union and Sport. 17. Special Eurobarometer 334 (2010) Sport and physical activity. 18. Special Eurobarometer 412 (2014) Sport and physical activity. 19. Szabó Á. (2003). A napirend néhány jellemzője: Testmozgás, képernyő-használat, tanulásra fordított idő. In Aszmann A. (szerk).: Iskolás korú gyermekek egészségmagatartása. Országos Gyermekegészségügyi Intézet, Budapest. 36-48.



2. Sport és hátrányos helyzet (Dóczi Tamás) 2.1 Hátrányos helyzetű csoportok: magyarországi helyzetkép A rendszerváltás utáni két és fél évtized magyar társadalmában egyre nőtt az a réteg, amely tartós szegénységben, gyakran munka nélkül él. A politikai-jogi terminológia ezt a réteget „halmozottan hátrányos helyzetűeknek” nevezi, bizonyos szociológiai irányzatok underclassról, míg az újabb elméletek inkább a társadalomból kirekesztettek csoportjáról (socially excluded) beszélnek. „A hátrányos helyzet társadalmi-gazdasági tényezőkhöz (pl. jövedelem, foglalkozás, oktatás, társadalmi státusz), szociokulturális változókhoz (pl. nem, etnicitás, vallás, kultúra, migrációs státusz, társadalmi tőke), illetve települési, regionális aspektusokhoz, valamint az életkorhoz kapcsolódik. A hátrányos helyzetű csoportok több felsorolt hátránytényezővel szembesülhetnek.” (WHO, 2013) A KSH kimutatásai szerint a létminimum szintje alatt élők aránya a magyar lakosságon belül 1982-ben 7,1%, 1987-ben 9,3%, 1992-ben 15,6%, 1993-ban 20% volt és 2010-re majdnem elérte a 30%-ot (Valuch, 2013). A 2011-es évben a teljes népesség 32,4%-át, azaz megközelítően 3,2 millió embert érintett a relatív jövedelmi szegénység vagy társadalmi kirekesztettség (KSH, 2012). Ha a leghátrányosabb helyzetű populációt vizsgáljuk, az egészségi állapotbeli egyenlőtlenségek nem csak abban nyilvánulnak meg, hogy bizonyos betegségek előfordulása gyakoribb a veszélyeztetett csoportoknál, hanem abban is, hogy ugyanazon egészségügyi problémák és megbetegedések súlyosabb szövődményekkel járnak az ő esetükben. A lakosság egészségmagatartásában elméletileg kétféle úton lehet kedvező változást elérni. A beavatkozások egyik célja az egyén szintjén bekövetkező változások, mint az egészségtudatosság növekedése, az egészséges életmód választása, vagy a szűréseken való részvételi hajlandóság növelése lehet. Másik célként a környezet kedvező irányú módosítása jöhet szóba, melynek része lehet a szabadidősporthoz való hozzáférés javítása is (Vitrai, 2011). Ugyanakkor a társadalmi egyenlőtlenségek a sport minden szintjén (élsport, mindenki sportja) és minden színterén (sportolás, sportfogyasztás, sportszakember-képzés) tetten érhetők (Földesiné et al., 2010). A felső, illetve felső-középosztály tagjainak lehetőségei szinte korlátlanok a sportolásba való bekapcsolódásra; gazdasági, kulturális és társadalmi tőkéjük birtokában szabadon dönthetik el, hogy hol, mikor és mit sportolnak. Ehhez képest a társadalmi hierarchia alsó rétegeihez tartozó népességnek alig-alig, vagy egyáltalán nincs esélye rendszeres testedzésre; deprivált helyzetükből adódóan nem tudnak sem időt, sem pénzt sportolásra fordítani (Földesiné & Gál, 2008). A szabadidősportból kiszoruló, és az egészségi állapotukat tekintve is hátrányos helyzetben lévő társadalmi csoportok – elsősorban az alacsony iskolai végzettségűek, és alacsony jövedelemmel rendelkezők – gazdasági, kulturális és társadalmi tőke hiányában magukra maradtak, közösségi sportjuk megszervezésében feltétlenül segítségre szorulnak, melyben a helyi társadalomirányításnak, vagyis az önkormányzatoknak fontos szerepe lehet (Gál, 2008).

2.2 Társadalmi egyenlőtlenségek a sport és a testmozgás terén A társadalmi egyenlőtlenségek testmozgásbeli, illetve sportbeli egyenlőtlenségekre gyakorolt hatásaival számos kutatás foglalkozott. Ami a fizikai aktivitás négy alapvető színterét – munka, háztartás, közlekedés, szabadidő – illeti, a társadalmi-gazdasági státusz tekintetében elsősorban utóbbival kapcsolatban beszélhetünk erős és bizonyított összefüggésről (Collins, 2004). Felnőttkorban a különböző státuszdimenziók közül elsősorban az iskolai végzettség meghatározó, TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 104 –


és ehhez képest kevésbé erős a jövedelem, vagy a foglalkozás hatása a fizikai aktivitásra (Gidlow et al., 2006). Fontos kiemelni, hogy a fizikai aktivitásbeli különbségekért az olyan – társadalmi szempontból releváns – akadályozó tényezők, mint a gyermekvállalás, a munka során végzett fizikai aktivitás, illetve az egyén lakókörnyezetének negatív tulajdonságai, nagyobb mértékben tehetők felelőssé, mint például az egyének és közösségek közötti kulturális különbségek (Hosper et al., 2007). Szintén lényeges, hogy a különböző társadalmi, illetve etnikai hátterű fiatalok közötti különbségek elsősorban a lányok körében jelennek meg a fizikai aktivitási szokásokban és rendszerességben, amely a nőkkel szembeni társadalmi elvárások vallási, kulturális hátterére vezethető vissza (Gidlow et al., 2006; Sagatun et al., 2008). A sportban rejlő társadalmi integrációs lehetőségeket a világ számos országában felismerik. A mögöttes elképzelés szerint a kirekesztett egyének rendszeres, integrált sportolása, illetve ennek fejlesztése közvetve hozzájárulhat egészségi állapotuk javulásához, a bűnözés visszaszorításához, illetve a hátrányos helyzetű közösségek és lakóhelyeik fejlesztéséhez is (Collins et al., 1999; Kelly, 2011) – ezt nevezzük a sport hozzáadott értékének (Coalter, 2007). Ugyanakkor a sport nem csak a különböző státuszú egyének gyenge – társadalmi integrációhoz hozzájáruló – kötéseit erősíthetik, de létrehozhatnak olyan erős – hasonló helyzetű embereket összekötő – kötéseket is, amelyek az adott sportág, sportesemény, vagy sportegyesület exkluzivitásához és ezen keresztül végső soron a társadalmi kirekesztéshez járulnak hozzá (Putnam, 2000; Földesiné et al., 2010; Kelly, 2011). A kirekesztődés a sport terén többféle formában megjelenhet. A sportból történő kirekesztődés tényezőit Collins (2004) három nagy csoportra osztja: (1) strukturális akadályok – rossz állapotú fizikai környezet és létesítmények, társas kapcsolatok és társadalmi tőke deficitje, korlátozott közlekedési lehetőségek; (2) közvetítő tényezők – sportszervezők nézetei és döntései, tágabb társadalom attitűdjei; és (3) személyes tényezők – idő, bevétel, képességek hiánya, biztonsággal kapcsolatos félelmek, kontrollvesztettség érzése, rossz testkép. Coakley (2011) tanulmányában a sport lehetséges szerepét vizsgálja a fiatalok fejlesztésében, kritikai nézőpontból. Felhívja a figyelmet annak veszélyességére, hogy a mítosznak, mely szerint a sport olyan kihívásokra lehet alkalmas válasz, mint a háború, a szegénység, vagy az elnyomás, kritika nélküli elfogadása azt a veszélyt hordozza magában, hogy a tudományos igényű elméleti és empirikus kutatásokra nem lesz igény, miközben ezekre van szükség ahhoz, hogy a szociális célokat kitűző sportprogramok valóban hatékonyan működjenek és betöltsék küldetésüket. A Giulianotti (2004) által sport-evangélistának nevezett megközelítések szerint a sport háromféle módon járulhat hozzá a fiatalok fejlődéséhez. Az első a megtermékenyítő hatás (fertilizer effect), azaz hogy a sportolás fejleszti az egyének motorikus képességeit, egészségét, hozzájárul jóllétükhöz, erősíti önbizalmukat, felelősségtudatukat és a csapatszellem érzését. A második, a megtisztító hatás (car wash effect), amely azt jelenti, hogy a sporton keresztül a fiatalokhoz közelebb kerülnek a ‘mainstream’ társadalom értékei, normái, akár pozitív példaképek formájában. Mindez erősíti az önkontrollt, a szabályok betartására sarkall és hozzájárul a deviáns környezeti hatások kiszűréséhez. A harmadik, az úgynevezett megőrző hatás (guardian angel effect) lényege, hogy azok, akik életükben, főként fiatal korukban szervezett keretek között sportoltak, a civil életben is valahogy jobban megállják a helyüket, mert a sport inspirál a tanulásra, a sporton túlmutató célokra is serkent és emellett társadalmi hálózatok kialakítására sarkall (Coakley, 2011). Ugyanakkor a sportból eredő pozitív hozadékok számos tényezőtől függnek, mint például az űzött sportág jellege, hiszen a különféle sportágak különböző kompetenciákra tanítják a résztvevőket, és eltérő lehet az egyéni és a csapatsportok, vagy éppen az esztétikai sportágak és a TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 105 –


küzdősportok hatása. Utóbbinál maradva kiemelendő, hogy számos kutatás bizonyította, hogy a harcművészeteknek pozitív hatásuk lehet a rendszeres résztvevőkre (Theeboom et al., 2008). A küzdősportok erősíthetik az önbizalmat, a kognitív és affektív önkontrollt, az alázatot, és az önállóságot. Mindemellett fontos megjegyezni, hogy a közelmúltban megjelent tanulmányok túlnyomó többsége az agresszióval kapcsolatban is pozitív hatásokról számolt be a harcművészeteket űzők esetében (Vertonghen & Theeboom, 2010). A sportbeli és tanulásbeli sikeresség összefüggései az Egyesült Államokban bizonyítottak, ugyanakkor ez nem csak a résztvevőket jellemzi, hanem legalább annyira az oktatási rendszer működését is (Coakley, 2011). Azokban az országokban pedig, ahol a sportolás erősen függ a társadalmi státusztól, ott az esetleges iskolai sikeresség a sportolás mellett éppúgy lehet köszönhető a szülők gazdasági, kulturális és társadalmi tőkéjének (Nichols, 1997). Noha ténykérdés, hogy a sport a fiatalok – elsősorban a fiúk (Kay, 2003) – esetében egyfajta kapuként szolgálhat ahhoz, hogy valamilyen oktatási-nevelési céllal behozzuk őket a programunkba (Coakley, 2011; Home Office, 2003; Spaaij, 2009b), a sportra nem tekinthetünk úgy, mint egy „mindenre alkalmas gyógyszerre” (Sugden, 2010; Van Sterkenburg, 2011); kerülnünk kell az ezzel kapcsolatos irreális elvárásokat (Spaaij, 2009a). A sportban dolgozó szakemberek gyakran „egydimenziós” viszonyulása nem támogatja olyan együttműködések létrejöttét, melyek hozzájárulhatnának egy kritikai reflexión alapuló fejlődési folyamathoz, de azt is akadályozza, hogy a sportszervezetek komolyabban vehető résztvevői legyenek a szociális „agenda” kialakításának (Coalter & Taylor, 2010; Smith & Waddington, 2004). Mivel a társadalmi befogadás egy folyamat, nehéz végpontokat kitűzni és a társadalmi befogadással kapcsolatos stratégiai elképzelések nehezen is „fordíthatók le” a terepen dolgozók napi tapasztalataira (Dóczi et al., 2012). Fontos tehát, hogy az ilyen irányú kezdeményezések és programok megfelelő tapasztalattal rendelkező szakértők irányítása mellett működjenek. Lényegesek a társak, a szülők, az edzők és a programszervezők érték-orientációi is; az a materiális és kulturális kontextus, amelyben az adott sporttevékenység történik (Coakley, 2011), mivel amennyiben ebben kirekesztő, vagy deviáns elemek is előfordulnak, úgy a sport pozitív hatása sem fog bekövetkezni. A veszélyeztetett fiatalok fejlődéséhez és társadalmi befogadásához olyan környezetet kell biztosítani, amelyben a résztvevők biztonságban, személyesen is értékelve, morálisan és anyagilag is támogatva érezhetik magukat, és egyszersmind úgy érzik, van beleszólásuk a dolgokba és bizakodóak a jövőjükkel kapcsolatban (Hellison, 2003; Walsh, 2008). A fiatalok – különösen a drogfogyasztók – esetében fontos az is, hogy a sporttevékenység is szenvedélyükké váljon és érezhessék azt, hogy tartoznak valahová és vannak perspektíváik (Davis & Dawson, 1996). A célok kitűzésekor és a program lebonyolításakor is illeszkedni kell a környezethez; fontos a megfelelő sportok, helyszínek és hirdetési felületek használata és a résztvevők minél aktívabb bevonása már a tervezési fázisba (Taylor et al., 2008). Szintén lényeges, hogy a célcsoport tagjait – különösen a nőket – sok esetben élethelyzetük, családi feladataik akadályozzák egy ilyen programban való részvételben, ezeket a korlátokat tehát szintén figyelembe kell venni a tervezésnél (Spaaij, 2009b).

2.3 A kutatás bemutatása Célkitűzések A kutatás egyik fő célja annak feltérképezése volt, hogy hol helyezkedik el a sport, a testmozgás a szociálisan hátrányos helyzetű lakosság életmódjában, értékrendjében, illetve milyen motivációk alapján kerülnek kapcsolatba a sporttal. Mivel a korábbi kutatási eredmények felhívják a TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 106 –


figyelmet, hogy a hátrányos helyzetűek számos intraperszonális, interperszonális és strukturális akadállyal szembesülnek a sport terén, ezért ezek megismerése a kutatás hangsúlyos elemét képezte, mint ahogy az is, hogy a lakóhelyükön milyen helyi szabadidősport-események kerülnek megszervezésre. A sporttal kapcsolatos attitűdök vizsgálata a hátrányos helyzetűek körében azért volt indokolt, hogy kiderüljön, a nagyobb részvétel előmozdításához szükség van-e bizonyos beállítódások megváltoztatására, illetve az, hogy ezek a csoportok hogyan látják a sport sokak által emlegetett társadalmi funkcióit. A kutatás másik célja a kínálati oldal, tehát a Magyarországon működő társadalmi célú sportprogramok megismerése volt, azaz hogy ezek a kezdeményezések milyen alapelvek és elgondolások szerint működnek, milyen akadályokkal és kihívásokkal szembesülnek és milyen elemeket, megoldásokat tartanak működőképesnek a programokban dolgozó szakemberek a célcsoportnak szánt sportszolgáltatások esetében. Módszerek A lakossági adatfelvétel survey-módszerrel történt; a vizsgálati populáció jellegéből adódóan speciális, a célcsoporthoz adaptált mintavételi eljárást volt szükséges alkalmazni. A célcsoportos kutatás esetében az adott, nehezen hozzáférhető célcsoport (előre meghatározott szempontrendszer szerint kijelölt személyek) eléréséhez különböző, speciálisan az ilyen csoportok elérését elősegítő módszerek kerültek alkalmazásra (például az úgynevezett válaszadó vezérelt mintavételi módszer, hólabda módszer). A mintába való bekerülés kritériumainak meghatározásához a WHO 2013-ban publikált kiadványában használt definícióra támaszkodtunk, mely szerint: „A hátrányos helyzet társadalmi-gazdasági tényezőkhöz (pl. jövedelem, foglalkozás, oktatás, társadalmi státusz), szociokulturális változókhoz (pl. nem, etnicitás, vallás, kultúra, migrációs státusz, társadalmi tőke), illetve települési, regionális aspektusokhoz, valamint az életkorhoz kapcsolódik. A hátrányos helyzetű csoportok több felsorolt hátránytényezővel szembesülhetnek” (WHO, 2013, p.11). Ezt kiindulópontként használva – és szűkítve – a kutatási mintába kerülés kritériumai – melyek közül kettőnek kellett teljesülni – a következők voltak: • Jövedelem: KSH létminimum alatt (85960 Ft) •

Foglalkozás: fizikai munka, munkanélküliség

•

Iskolai végzettség: legfeljebb 8 általános

•

Régiók: Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld, Dél-Dunántúl

•

Település: község

A sportintegrációs programokkal kapcsolatos adatfelvétel kvalitatív módszerekkel történt a hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkozó sportprogramok1 körében: • fókuszcsoportos interjú a programok vezetőivel, munkatársaival •

esettanulmányok

1 A vizsgált programok a következők voltak: HALKER-Király Team Kick Boksz Akadémia, Polgár Alapítvány Futball Tehetségmentő Program, RealTanoda, ROKUS IX. Közérdekű Közhasznú Egyesület, Romaboksz Akadémia (Szolnok), Erzsébet-tábor, Oltalom Sportegyesület (utóbbi két programmal kapcsolatos adatgyűjtést Tóth Péter László, illetve Keszti Mihály BSc Sportszervező szakos hallgató végezte) TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 107 –


A programok elemzése során alkalmazott elméleti keretet az ENGSO által koordinált ’Creating a Level Playing Field’ projekt eredményei (Dóczi et al., 2012) nyomán azonosított hat kulcselem – finanszírozás, tervezés, kommunikáció és figyelemkeltés, toborzás és elérés, együttműködés, értékelés – adta, melyek alapvetően a migránsok, kisebbségek sportbeli és sporton keresztüli társadalmi befogadását célzó programok elemzése során kerültek azonosításra. Ezek a keret alkalmazható a szociálisan hátrányos helyzetű, veszélyeztetett csoportokkal foglalkozó sportbeli kezdeményezések vizsgálatához és értékeléséhez is.

2.4 Keresleti oldal: a survey-vizsgálat eredményei Sportolási szokások A minta sportolási aktivitása az országos átlagnál alacsonyabbnak mondható; a sportolók aránya 39,2%. Az inaktivitás mellett kiemelendő, hogy a hazai trendektől (Gál, 2008) eltérően a nők messze elmaradnak a férfiaktól – 32,3%, illetve 48,2% a sportolók aránya – ez pedig arra utal, hogy a társadalom alsóbb rétegeiben a nők sportjával kapcsolatos attitűdök továbbra is negatívak. Mindez rámutat arra is, hogy amikor a hátrányos helyzetűek sportbeli lemaradására, kirekesztettségére utalunk, a nők külön figyelmet igénylő csoportként azonosíthatók. Az életkori csoportokat vizsgálva megfigyelhető az az egyébként általánosan is jellemző trend, mely szerint az életkor előre haladtával a sportolási hajlandóság csökken; a részvétel főként a 60 év felettiek körében válik igazán alacsonnyá (1. ábra). 18-29 éves

54%

30-39 éves

44%

40-49 éves

39%

50-59 éves

44%

60+ éves

18%

0-64500 Ft

40%

64501-78600 Ft

36%

78601-85000 Ft

33%

85001+ Ft

45%

nem válaszol

45% 0%

20%

40%

60%

80%

100%

1. Ábra. A sportolás aránya a különböző életkori, illetve jövedelmi csoportokban (N=500)

A háztartások jövedelmi helyzete a fentieknél kevésbé differenciáló tényező; a különbségek nem szignifikánsak (1. ábra), ami arra utal, hogy a teljes lakosság jövedelmi viszonyaitól elmaradó csoportok a sportolás, pontosabban a fizikai inaktivitás tekintetében már nem differenciálódnak tovább jövedelmük, társadalmi-gazdasági státuszuk függvényében. A válaszok lakóhely szerinti bontása nyomán szignifikáns eltérés tapasztalható (χ2 = 34,85, df = 6, p < 0.01), és elsősorban az egyéb város kategóriájába tartozók sportolási arányai emelkedTÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 108 –


nek ki (44,8%). Ez megerősíti azt a napjainkban terjedő nézetet, mely szerint a kistelepülésen élők – egyebek mellett – a szabadidő-eltöltéssel kapcsolatos szűk kínálat, a nagyobb településen élők pedig talán épp a sporton kívüli szabadidő-eltöltési lehetőségek nagyobb választéka miatt maradnak távol a sportolástól. A sportolás helyszíneit tekintve egyfajta kettészakadás figyelhető meg; három válasz egyértelműen dominál, míg a többi lehetőség előfordulása a válaszok között rendkívül alacsonynak mondható. A legtöbben (70,9%) a „Szabadban (parkban, erdőn, mezőn)” választ jelölték meg, ettől kissé elmaradt az „Útközben” válasz (60,7%), míg a harmadik, viszonylag gyakran említett helyszín az „Otthon” volt (44,4%). E három színtérben közös, hogy mindegyik informális keretekre utal, amelyek dominanciája a Közép-Kelet-Európában tapasztalható általános trendekkel (Special Eurobarometer, 2004; 2010) is összhangban van, miközben a formális keretek között, vagy legalábbis sportcélú létesítményben folytatott sportolás sokkal kevésbé jellemző, és ez különösen igaz a hátrányos helyzetű lakosság esetében. A válaszadók 13,3%-a sportpályán, 11,2%-uk a munkahelyén sportol, az edzőtermi testmozgást 8,7%, a fitneszklubot 3,6% említette. Uszodába 4,1% jár, míg az iskolát, valamint a művelődési házat mint helyszínt mindössze 2,6% kizárólag 30 év alatti személy – említette. A szervezett keretek közötti sportolás egy másik lehetséges indikátora a sportegyesületi tagság. Az Eurobarometer felmérések eredményei rámutatnak, hogy európai viszonylatban a sportegyesületek magyarországi társadalmi beágyazottsága alacsony fokú, mindez a hátrányos helyzetű társadalmi rétegek esetében fokozottan érvényes, hiszen a válaszadók mindössze 2,2%-a tagja valamilyen sportegyesületnek, és az arány egyedül a legfiatalabb korosztály esetében nem teljesen elhanyagolható (9,8%). A sportolási szokások mellett a tágabb értelembe vett fizikai aktivitást is vizsgáltuk, amelybe így a közlekedés aktív formái (séta, kerékpár), a kertészkedés, háztartási munka, valamint az olyan szabadidős tevékenységek, mint a tánc is beletartoznak. A nemek közötti különbségek a sportolás kapcsán tapasztaltakhoz képest csekélyebbek; feltehetően elsősorban a háztartási tevékenységek terén kompenzálódik a nők sportolási lemaradása.

2. Ábra. Preferált sportágak, mozgásformák nemek szerinti bontásban (N=196) TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 109 –


Noha a 60 év felettiek passzivitása nem olyan magas arányú, mint a szűkebb értelemben vett sportolás esetében, a csoportban mért 54,1% így is jóval magasabb, mint a többi korcsoport inaktivitási arányai. A preferált sportágak, mozgásformák között az aktív közlekedési formák, azaz a kerékpár (64,3%) és a séta (57,7%) kapta a legtöbb említést, de a kerti munkát is többen említették (15,3%), mint az ezután következő, szűkebb értelemben vett sportokat, a futást (12,2%), az erősítést (11,2%), a labdarúgást (10,7%) és a csoportos tornát (8,7%). E sportágak tekintetében a nemi különbségek szembetűnőek (2. ábra). Míg a férfiak körében a labdarúgás messze magasabb arányban fordul elő (19,2%), a nők körében a sportágat szinte senki sem űzi (1,1%). Az erősítés ehhez hasonló (14,3%, illetve 7,7%), míg a csoportos torna ezzel ellenkező mintázatot mutat (2,9%, illetve 15,4%) A preferált mozgásformák eloszlása más társadalmi-demográfiai változók mentén is eltérő. A kerékpározás népszerűsége a 40-49 éves korosztály körében (81,8%), a sétáé az 50-59 éves korosztályban a legmagasabb (70,5%), a labdarúgás ugyanakkor a legfiatalabb korosztály körében volt a legnépszerűbb (27,9%). A kerékpározást a kisebb településeken – kisvárosban, községben – élők mintegy kétharmada, a nagyvárosban élők kevesebb, mint fele említette, ezzel szemben az edzőtermi edzés és a csoportos torna is a fővárosiak, illetve a nagyvárosban élők körében volt a leginkább jellemző. A természetes környezetben űzhető mozgásformák közül a nagyvárosiak a túrázást, a községben élők a kerti munkát jelölték meg az átlagnál magasabb arányban. A hátrányos helyzetű lakosság sportági preferenciáival kapcsolatban megállapítható, hogy az általuk választott mozgásformák sokkal kevésbé mutatnak sokszínű repertoárt, mint amit a társadalom – és főként a fizetőképes rétegek – számára jelenleg elérhető sportkínálat alapján feltételezhetnénk. A választott mozgásformák, sportágak az alapsportágak, a hagyományosan népszerű sportágak közé tartoznak és az olyan friss trendek, mint a fitnesz-divat, vagy az extrém sportok térhódítása mérsékelten, illetve egyáltalán nem jelennek meg a hátrányos helyzetű mintában. Gyermekei sportolási szokásai Mivel a sportszocializáció elsődleges színtere a család, fontos kérdés volt annak vizsgálata, hogy a megkérdezett hátrányos helyzetű lakosok gyermekeire mennyire jellemző, hogy a testnevelés órán kívül is sportolnak. Az 500 fős mintából 307 főnek van gyermeke; erre a kérdésblokkra tehát ők válaszoltak. A válaszadók 42%-áról mondható el, hogy gyermeke(i) legalább heti rendszerességgel sportol(nak) a testnevelés órán kívül, 38,8% viszont semmilyen iskolán kívüli sporttevékenységről nem tudott beszámolni. Ahogy a saját sportolásnál nem lehetett jövedelem szerinti szignifikáns különbségeket azonosítani, a gyermekek sportolásánál már nagyobb különbségek rajzolódnak ki (3. ábra). Mindez arra utal, hogy bár gyermekeik sportolását a szülők fontosabbnak tartják a maguk sportolásánál, ezt leginkább egy bizonyos jövedelmi szint felett tudják realizálni. A „sportos család”, azaz a sportoló szülő mint erős minta hipotézise ezúttal sem dőlt meg; a sportoló válaszadók esetében a legalább heti rendszerességgel sportoló gyermekek aránya 60,6%, míg az, hogy 19,6%-uk gyermeke legalább hetente ötször sportol, arra mutat rá, hogy a sport mobilitási csatornaként való használata talán leginkább a sportoló szülők gyermekeire lehet jellemző.



hetente legalább 5 alkalommal havonta 1-3 alkalommal NT\NV 0-64500 Ft

6%

64501-78600 Ft

7%

78601-85000 Ft

6%

85001+ Ft

7%

hetente 3-4 alkalommal ritkábban

hetente 1-2 alkalommal soha

10%

60%

12%

20%

16%

40%

41%

13%

20%

60%

1%

22%

4% 4% 50%

4%

37%

3%

33% 30%

4%

9%

3%

22%

17% 10%

7%

30%

10%

8% 0%

9%

19%

14%

nem válaszol

3%

3%

29% 70%

80%

4% 90%

100%

3. Ábra. A válaszadók gyermekeinek testnevelés órán kívüli sportolása (a háztartás anyagi helyzete szerint, N=307)

Sportolási motivációk Az Eurobarometer vizsgálatok szerint az európai polgárok legfontosabb sportolási motivációit az egészség, a fizikai teljesítőképesség növelése, a pihenés, a kikapcsolódás és a baráti találkozások jelentik, melyek mögé az utóbbi években felzárkózni látszik a vonzóbb külső megjelenés és a testsúly megtartása mint cél. A sportolás okait a minta sportoló tagjai (n=196) körében kérdeztük; válaszaik részben illeszkednek az európai trendekhez, részben viszont más prioritásokat tükröznek. A legjellemzőbb válaszok az egészség, fittség, teljesítmény fogalmakhoz kapcsolhatók, hiszen az „hogy egészségesebb legyen” választ 68,4%, míg a fizikai teljesítőképesség növelését még ennél is kicsivel többen választották (69,9%). A harmadik legtöbb említést a „fittsége fejlesztéséhez” válasz kapta (56,1%). Mindezeken túl az öregedés hatásainak ellensúlyozása is viszonylag magas említettséget kapott (44,9%). A második csoportba a külső megjelenésre, testsúlyra vonatkozó válaszok kerültek (53,1%, illetve 54,6%), és hasonlóan gyakran említett témakör volt a kikapcsolódás, szórakozás (57,7%, illetve 40,8%). Ezeknél valamivel kevésbé volt jellemző a sportolás pedagógiai és pszichés hozadéka, hiszen a „képességei fejlesztéséhez” választ 37,2%, míg az „önbizalma erősítéséért” választ a válaszadók 43,4%-a jelölte meg. A sportolás szociális aspektusa a felsoroltakhoz képest kevésbé jelent meg a hátrányos helyzetű minta válaszaiban; a barátokkal való találkozás a minta egyharmadát motiválja a sportra, miközben ismerkedési lehetőséget csak minden ötödik válaszadó lát a sportolásban. A sportolási motivációkról elmondható, hogy az általános preferenciák a legtöbb társadalmi-demográfiai csoportban hasonlóan alakulnak. A motivációk tekintetében a legmarkánsabb kivételt egyértelműen a legfiatalabb életkori csoport jelentette, hiszen a 18-29 éves korosztály válaszaiban a fent ismertetett preferenciákhoz képest merőben eltérő motivációs „térkép” rajzolódik ki. A legnépszerűbb válaszok ebben a korcsoportban a következőképpen alakultak: „kikapcsolódás céljából” (75%), „szórakozás céljából” (72,7%), „hogy jobban nézzen ki” és „hogy egészségesebb legyen” (70,5%), és „hogy a barátaival legyen” (68,3%). Az adatok arra mutatnak rá, hogy a TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 111 –


fiatalok körében a külső megjelenés, valamint a sportolás rekreációs és szociális funkciója jóval fontosabb, mint a középkorúak és az idősek esetében. A sportolók motivációi mellett arra is érdemes figyelmet fordítani, hogy a válaszadók – ötfokú skálán – mennyire elégedettek saját helyzetükkel, állapotukkal a legfontosabb motivációs tényezőkre – egészségi állapotukra, edzettségi szintjükre, külsejükre, és közérzetükre – vonatkozóan. Az eredmények azt mutatják, hogy a hátrányos helyzetű férfiak minden dimenzióban elégedettebbek a nőknél. A különbségek az átlagokban az edzettségi szint – 3,48 (st.dev = 1,10), illetve 2,84 (st.dev = 1,24), valamint az egészségi állapot – 3,64 (st.dev = 1,11), illetve 3,16 (st.dev = 1,21) – tekintetében a legmarkánsabbak (4. ábra). egyáltalán nem inkább igen

férfi 4%

nő

12%

11%

inkább nem teljes mértékben igen

23%

17%

igen is, meg nem is NT\NV

41%

27%

20%

34%

10%

4. Ábra. Mennyire elégedett Ön az alábbiakkal – egészségi állapota (nemek szerinti bontásban, N=500)

Az életkori csoportok szerinti bontás szintén jelentős különbségeket mutat; az átlagértékek az életkor előrehaladtával mind a négy fent felsorolt dimenzióban folyamatos csökkenést mutatnak. Az egészségi állapot megítélése a legfiatalabbak esetében 4,15 (st.dev = 0,93), míg a legidősebbeknél 2,33 (st.dev = 1,07), a leginkább pedig a negyvenes és az ötvenes korosztály „között” zuhan az önértékelés (0,81 pontot), amely alátámasztja azt a feltételezést is, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek egészségi állapotbeli manifesztálódása a késői középkorra tehető. Az edzettségi szint hasonló irányú és erejű korrelációt mutat – 3,82 (st.dev = 1,22), illetve 2,27 (st.dev = 1,12) (5. ábra). A vizsgált négy elégedetlenségi dimenzióval kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a sportolók minden téren elégedettebbek, ami utalhat a sportolás pozitív hatásaira, de egyszersmind arra is, hogy az egészségesebb, jobb közérzettel élő, jobb edzettségi állapotban lévő emberek tudnak bekapcsolódni a rendszeres sportolásba.



egyáltalán nem inkább igen 18-29 éves 2%

11%

24%

30-39 éves 3%

14%

40-49 éves 4%

11%

50-59 éves

60+ éves


15%


32%

29%

29%

42%

39%

12% 36%

32%

28%

29%

36%

1%

10% 1% 22%

20%

4% 11%

4%

5. Ábra. Mennyire elégedett Ön az alábbiakkal – edzettségi szintje (életkori csoportok szerint, N=500)

A sportolással kapcsolatban megélt akadályok Azokban a társadalmakban, ahol a fizikai inaktivitás olyan magas arányú, mint Magyarországon, mindenképpen indokolt külön figyelmet fordítani a sporttól való távolmaradás okaira, és ez különösen érvényes azon társadalmi csoportok vizsgálatakor, amelyekben még az országos szintnél is alacsonyabb a sportolási hajlandóság. Az Eurobarometer felmérések eredményei szerint messze a legfontosabb akadályozó tényező az időhiány, de feltételezhető volt, hogy a szociálisan hátrányos helyzetű lakosság esetében az anyagi helyzetből adódó korlátozottság legalább ennyire fontos tényező lesz. A távolmaradás okaira vonatkozó kérdéseket a minta nem sportoló tagjainak (n=304) tettük fel; a legjellemzőbb válasz a „nincs kedve hozzá” volt, melyet a válaszadók 53,3%-a említett. Az eredmények megerősítik azt a feltételezést, hogy az anyagi okok az időhiánynál is fontosabb szerepet játszhatnak, hiszen a második legnagyobb arányban megjelölt távolmaradási indok valóban a „túl drága” válasz volt (49,5%). A következő három akadályozó tényező nagyjából hasonló arányban került említésre a teljes mintában, ugyanakkor eloszlásuk a különböző társadalmi-demográfiai változók mentén egészen eltérő. Az időhiányra 39,5% hivatkozott, de ez az arány az aktív keresők körében 75,3%, a legfiatalabb korosztályban 60,5%, míg a legfelsőbb jövedelmi kvartilisben 53,3% volt. Az egészségi állapotbeli akadályozottság, amelyre az inaktív válaszadók 38,5%-a hivatkozott, főként a legalacsonyabb jövedelmi kvartilisben (54,5%), és még inkább a legidősebb korosztályban került elő (77,5%) (6. ábra).



18-29 éves

11%

30-39 éves

10%

40-49 éves

21%

50-59 éves

53%

60+ éves

78% 0%

20%

40%

60%

80%

100%

6. Ábra. Ön miért nem sportol? – egészségi állapota nem engedi (életkori csoportok szerint, N=304)

A megfelelő sportolási lehetőségek hiánya mint strukturális akadály szintén igen magas arányban került említésre a hátrányos helyzetű lakosság körében (37,5%). Ezt az indokot a legmagasabb arányban a községben élők jelölték meg (54%), ami jól illusztrálja a kistelepülések létesítmény-ellátottságával kapcsolatos problémákat. Az eddig felsorolt személyes és strukturális akadályozó tényezőkön túl még igen jelentős volt az említettsége a „nem szereti a versengést” válasznak (32,9%), ennél valamivel kevesebben hivatkoztak a szakember (19,1%), illetve a társak hiányára (17,1%). A további indokok előfordulása ennél alacsonyabb, de a megemlítendő, hogy a gyermekvállalás miatti akadályozottság a 40 év alatti korosztály 17,5%-ának esetében előkerült. A lakóhelyen elérhető sportolási lehetőségek megítélése A sportolással kapcsolatban megélt akadályok feltérképezése mellett arra is kitért a kutatás, hogy a hátrányos helyzetű felnőtt lakosság, és annak különböző szegmensei hogyan ítélik meg saját sportolási lehetőségeiket, más szóval a sporthoz való hozzáférésüket. Az 1-5-ig terjedő skálán értékelhető állítások eltérő átlagokat mutattak a különböző életkori csoportokban; különösen az idősek nyilatkoztak negatívan a kérdésben (7. ábra). A sportolás strukturális akadályai a települési lejtőn lefelé haladva más megvilágításból már előkerültek az elemzésben, de a lehetőségek általános megítélése kapcsán is érzékelhető, hogy a különböző települési szinten élők mennyire másként ítélik meg a lehetőségeiket. Az elégedetlenek aránya a községekben a legmagasabb és a fővárosban a legalacsonyabb, az elégedettek aránya viszont a megyeszékhelyen élő válaszadók között volt a legmagasabb (8. ábra).



egyáltalán nem inkább igen


18-29 éves

9%

24%

30-39 éves

9%

24%

40-49 éves

50-59 éves

11%

29%

26%

26%

27%

27%

10% 18%

33%

41%

60+ éves

10% 2%

41%

22%

15%


17%

35%

11%

6% 6% 2%

3% 6% 5% 3% 5%

7. Ábra. Mennyire elégedett Ön az alábbiakkal – sportolási lehetőségei (életkori csoportok szerint, N=500)

egyáltalán nem inkább igen

Budapest

6%

megyeszékhely

9%

egyéb város

9%

község


13%

42%

22%


19%

21%

34%

34%

24%

28%

6%

31%

13%

10% 3%

21%

24%

8%

11%

5%

3% 3%2%

8. Ábra. Mennyire elégedett Ön az alábbiakkal – sportolási lehetőségei (lakóhely szerinti bontásban, N=500)

A községben élők – akik számára a legszűkebb a helyben szerveződő szabadidősport kínálat – az általuk észlelt strukturális akadályok meglétét az önkormányzatok tevékenységével is összhangba hozták; a válaszadók közel fele érzi úgy, hogy településének önkormányzata nem tesz eleget a lakók testmozgásáért. Ennek megfelelően szintén a községekben, illetve kisebb városokban élő válaszadók szorgalmazzák, hogy az önkormányzat költségvetéséből többet áldozzon a sportra (9. ábra).



egyáltalán nem inkább igen 16%

Budapest

megyeszékhely

12%

egyéb város

5%

község

5%


10%

26%

16%

7%

23%

30%

15%

13%

igen is, meg nem is NT\NV 6%

21%

45%

26%

19%

7%

15%

37%

21%

13%

7%

4%

9. Ábra. Mennyire ért egyet Ön az alábbi állításokkal – Az önkormányzatnak több pénzt kellene fordítania a sportra az Ön településén (lakóhely szerinti bontásban, N=500)

A válaszok jól illusztrálják, hogy függetlenül lehetőségeik szubjektív megítélésétől, a települési lejtő e két szintjén élő hátrányos helyzetű lakosok nagyobb önkormányzati segítségre számítanának a sport terén, miközben a nagyobb városok lakói ebben korántsem ennyire biztosak. Az objektív hozzáférésnek, de egyúttal a válaszadók kínálattal kapcsolatos informáltságának feltérképezéséhez is indokolt volt megkérdezni őket, hogyan látják, mennyire könnyű sportegyesülethez csatlakozni, ha szeretnének, valamint hogy tudnak-e az iskolájukban, munkahelyükön elérhető, testmozgásra ösztönző programok létezéséről. Előbbi kérdés esetében negatív válaszokat kaptunk – ebben az egyedüli kivétel a legfiatalabb korosztály volt – és szintén feltűnő, hogy a minta nagyjából egyötöde nem is tudott válaszolni a kérdésre. Az utóbbi kérdésre adott válaszok azt mutatják, hogy a munkahely, illetve az iskola által kínált sportolást népszerűsítő programok előfordulása a hátrányos helyzetű lakosság életében egészen minimális (10. ábra). 0-64500 Ft

2%

64501-78600 Ft

5%

78601-85000 Ft

5%

85001+ Ft

8%

nem válaszol

6% 0%

20%

40%

60%

80%

100%

10. Ábra. Van-e a testmozgásra, sportra ösztönző program az iskolájában / munkahelyén? (háztartás jövedelmi helyzete szerint, N=500)



Mindez arra utal, hogy a gyakran emlegetett, napjainkban egyre bővülő sportkínálat, mely a fehérgalléros foglalkozást űzők számára sok esetben béren kívüli juttatásként is realizálódik, nem igazán érinti a társadalom fizikai munkát végző, illetve munkanélküli tagjait. Sportfogyasztási szokások Korábbi kutatási eredmények (Dóczi, 2011; Földesiné, 2008) ismeretében előzetesen feltételezhető volt, hogy a hátrányos helyzetű lakosság sportfogyasztási aktivitása viszonylag alacsony, illetve az is, hogy – ahogyan a teljes lakosságban is jellemző – a férfiak sokkal inkább kiveszik a részüket a sportfogyasztásból, mint a nők. Arra az általános kérdésre, hogy milyen gyakran néznek sportot, a férfiak több, mint fele (54,6%) legalább heti rendszerességről számolt be, miközben a nők ugyanekkora aránya (54,6%) évente legfeljebb néhányszor néz sportot, több, mint egyharmaduk (34,4%) pedig soha (11. ábra). A többi társadalmi-demográfiai változó mentén ennél jóval kisebb, esetenként egészen minimális különbségeket lehet találni, leszámítva az idősek aránylag magas passzivitását (35,6%). Az aktív sportolásban is megnyilvánuló sport iránti érdeklődés viszont csak annyiban mutat pozitív összefüggést a sportfogyasztással, hogy a nem sportolók 30,6%-a, míg a sportolók 14,3%-a nem szokott soha semmilyen sportot nézni, ezzel együtt a rendszeres nézők arányában nincs különbség a két csoport között. naponta (többször) havonta egyszer

nő 0,4 9,2

férfi 1,8

12,1

21,1

naponta 2-3 havonta

5,0

hetente többször ritkábban

12,1

24,8

2,53,2

hetente egyszer soha

20,2

8,7

havonta többször NT\NV

34,4

18,3

3,2 3,7 7,3

1,1

11,0 0,0

11. Ábra. Milyen rendszerességgel néz valamilyen sportot? (nemek szerinti bontásban, N=500)

A sportfogyasztás csatornáinak „erősorrendje” szintén korábbi kutatási eredményekhez (Földesiné, 2008) hasonlóan a televízióval kezdődik, ezt a sportot bármilyen rendszerességgel követők (N=376) 95,5%-a jelölte meg. Ettől jóval elmaradva következik a többi válaszlehetőség: ismerősökön keresztül (38,6%), rádióban (29%), nyomtatott sajtóban (27,7%), helyszínen (18,9%) és a közösségi oldalakon (13,3%). A televízió univerzális elsődlegessége mellett, a többi platform említettsége mutatott különbségeket a társadalmi-demográfiai változók mentén. Az ismerősökön keresztüli tájékozódás például egyértelműen a férfiakra jellemző (48,5%), mint ahogy a nyomtatott sajtót (35,6%), illetve a helyszíni jelenlétet (26,3%) is az átlaghoz képest magasabb arányban említették. A rádió elsősorban a 60 év felettiek körében volt népszerű hírforrás (38,1%), míg a közösségi oldalak – nem meglepő módon – elsősorban a fiatalok számára jelentenek alternatívát (24%). A teljes minta közel 60%-a soha nem látogat ki semmilyen sporteseményre, és kevesebb, mint egyötöd azok aránya, akik legalább 1-2 havonta ilyen programot szerveznek maguknak. Ezzel együtt figyelemre méltó, hogy a 2008-as országos reprezentatív vizsgálat eredményeihez (Föl-



desiné, 2008) képest itt valamelyest magasabb a havi rendszerességgel kilátogatók aránya. A viszonylag aktív csoportok közé a férfiak, a 18-29 évesek, illetve valamelyest a kisvárosban élők kerültek, miközben a nők (74,8%), a 60 év felettiek (86,7%), valamint a Budapesten élők (77,4%) igen magas arányban maradnak távol a sporteseményektől. Sporthoz kapcsolódó attitűdök A hátrányos helyzetű lakosság sporttal kapcsolatos attitűdjeinek feltérképezése fontos lehet abból a szempontból, hogy megismerjük a korábban bemutatott eredmények mögött milyen értékválasztások, milyen beállítódások húzódnak meg. A sportszocializáció jelentős színtere az iskolai testnevelés óra, kézenfekvő tehát annak vizsgálata, hogy a tantárgy mennyire volt népszerű a válaszadók körében. Noha a 3,63-as átlag (st.dev = 1,2) azt jelzi, hogy a testnevelés inkább népszerűnek tekinthető, szembetűnő az életkori csoportok közötti szignifikáns különbség (χ2 = 41,85, df = 20, p < 0,01), mely a tantárgy népszerűségének csökkenésére utal. Míg a legidősebb korosztály 75,5%-a, a legfiatalabbaknak csak 54,9%-a nyilatkozott pozitívan iskolai élményeiről. Ehhez képest talán meglepő, hogy a sportoló és nem sportoló válaszadók között koránt sincs ekkora különbség, utalva ezzel az iskolai sportszocializáció csökkenő jelentőségére. A hátrányos helyzetű lakosság sporttal kapcsolatos elképzeléseire vonatkozó kérdésblokk egyik eleme a sport „férfiterep-mítoszának” meglétét vizsgálta, amelyet – mint a korábbiakban kifejtésre került – maguk a sportolási eredmények egyébként inkább megerősítettek, mint gyengítettek. Az eredmények azt mutatják, hogy a minta nagyobb része nem tartja igaznak azt az állítást, hogy a sport inkább férfias tevékenység lenne – a válaszok eloszlása egyértelműen a negatív irányba billen, még ha a férfiak valamivel kevésbé utasítják el az állítást. A hátrányos helyzetű nők fizikai inaktivitása mögött tehát nem feltétlenül állnak a női sporttal kapcsolatos negatív attitűdök. A sport társadalmi funkciói között van néhány, amely különösen szoros kapcsolatba hozható a társadalmi kirekesztettséggel. A sport mint az alsó társadalmi rétegekbe tartozó fiatalok mobilitási csatornája, illetve mint társadalmi csoportokat összekötő színtér fontos szerepet tölthet be a hátrányos helyzetűek életében. Ebből adódóan indokolt volt megvizsgálni, hogyan látják ők maguk a sport fiatalok kiemelkedésében játszott szerepét, illetve különböző társadalmi csoportokat összekötő képességét (5-fokú Likert-skálán). A sport mint mobilitási csatorna „érzékelése” viszonylag jelentősnek mondható – a minta átlagértéke 3,74 (st.dev = 1,00). A sport társadalmi kohéziós szerepében ennél valamivel kevesebben hisznek, de itt is pozitív irányba húznak a válaszok (3,50; st.dev = 1,09). A sportot számos nemzetközi és hazai sportpolitikai dokumentum pozitív szocializációs közegként fogadja el; ebben a vonatkozásban tehát fontos kérdés volt, hogy a hátrányos helyzetűek hogyan látják a sport nevelési funkcióját. A két erre vonatkozó kérdés a sport személyiségfejlesztő képességére, illetve a sportbeli erőszak mértékére vonatkozott. Az eredmények azt mutatják, hogy a válaszadók túlnyomó része – társadalmi helyzetétől függetlenül – hisz a sport személyiségfejlesztő erejében, hiszen a válaszok átlaga megközelítette a 4-es értéket (3,98; st. dev = 0,86). Ezzel szemben azzal a – negatív tartalmú – állítással, mely szerint „A sportban túl sok az erőszak”, inkább kevesebben értenek egyet (2,50; st.dev = 1,09). Mind a négy vizsgált állítás esetében elmondható, hogy sportolók és nem sportolók között itt sincsenek szignifikáns különbségek.



2.5 Kínálati oldal: a hazai sportintegrációs programok vizsgálata Finanszírozás A vizsgált hazai programok finanszírozásában alapvetően kétféle megoldási módot lehet megkülönböztetni, egyrészt az állami/önkormányzati finanszírozást, másrészt a pályázati úton elnyert támogatásokat. Az állami szerepvállalás – amely a sport különböző területein egyébként is jellemző Magyarországon – a társadalmi célú sportprogramok esetében is erősödött az elmúlt években. Ezt jelzi az is, hogy az elmúlt években két olyan kezdeményezés is elindult – az Erzsébet-program és a Szolnokon az Országos Roma Önkormányzat iskolájában működő Ökölvívó Akadémia – amelyek viszonylag jelentős állami támogatást és erős kormányzati szándékot tudhatnak maguk mögött. Mindkét kezdeményezés esetében is elmondható, hogy a programok fenntarthatósága és folytathatósága a döntéshozók jóindulatán, kitartásán múlik, ugyanakkor előbbi kapcsán fontos megemlíteni, hogy törvényi szabályozás is biztosítja a financiális hátteret, míg utóbbi az indulást követően a bővítéshez már pályázati forrásokra szorul. Az állam által életre hívott társadalmi célú sportprojektekkel szemben a civil kezdeményezések egészen más megoldások segítségével működtetik programjaikat. Az alapítványi formában működő szervezetek – a saját forrás mellett – igyekeznek minél többféle külső segítséget bevonni, az ezzel kapcsolatos lehetőségek azonban különböznek. A Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia és a Real Madrid Alapítvány megállapodása nyomán 2011-ben indult RealTanoda például – talán a nagyobb publicitás miatt is – képes volt olyan magánszemélyeket megnyerni támogatónak, mint a sportért felelős államtitkár, vagy egy országgyűlési képviselő. Az Oltalom Sportegyesület esetében ezzel szemben kizárólag pályázati összegekről, valamint alapítványi és non-profit szervezetek általi támogatásról beszélhetünk, miközben a hajléktalan labdarúgó világbajnokságra delegáló svájci és osztrák szervezet esetében megjelennek a privát, tehát profitorientált vállalatok szponzorációs, támogatói összegei is; ebből adódóan Magyarországon csak a program szűk lebonyolításának a feltételei adottak (Keszti & Dóczi, 2014). A Polgár Alapítvány által működtetett Futball Tehetségmentő Program az alapító által biztosított forrás mellett elsősorban hazai és Európai Uniós pályázatokból tartja fenn magát, melyek futamideje fél-egy év, mindez pedig folytonos aktivitást követel, különösen egy ösztöndíjprogram esetében. A hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkozó sportegyesületek esetében a tagdíjbevétel kevésbé reális alternatíva, így ők elsősorban az önkormányzatok létesítmény-biztosítására, illetve helyi vállalkozók kisebb-nagyobb összegű támogatására alapozhatják működésüket. A ROKUS IX. az önkormányzat által kiírt pályázat segítségével tud táboroztatást szervezni, de a helyi sportesemények szervezésében vállalkozók segítségét is igénybe veszik, elsősorban a vendéglátás területén. Tervezés A Magyarországon működő sportintegrációs programok hosszú távú víziójukban kevéssé különböznek, hiszen mindegyik a társadalmi egyenlőtlenségek, a társadalmi kirekesztés sport általi mérséklését, kompenzálását tekinti általános végcélnak. E hasonlóság ellenére az általuk megfogalmazott konkrét elképzelések, amelyeket saját hatáskörben meg szeretnének valósítani, egészen eltérőek. A sportbeli részvétel természetesen minden programban adott, ugyanakkor ennek célja és szintje eltérő; vannak szabadidősportra és élsportra fókuszáló, vagy akár a kettőt valamilyen módon kombináló kezdeményezések is. A célok különbözőségét több tényező határozza meg, hiszen a programot működtető szervezet formája, jellege és mérete mellett a rendelkezésre álló eszközök és a program társadalTÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 119 –


mi-kulturális környezete is döntő jelentőséggel bírhat a célok megfogalmazásakor. Minden vizsgált hazai programra jellemző a lehetőségekhez és környezethez való alkalmazkodás. Az Erzsébet-program célja a hátrányos szociális helyzetben lévő gyermekek üdültetése, és az, hogy a sportban és a sporton kívüli tevékenységekben is pozitív élményekkel gazdagodjanak. A RealTanoda által biztosított heti két sportolási lehetőség – összhangban a Real Madrid Alapítvány által támasztott követelményekkel – elsősorban a jó feltételek közötti szabadidő-eltöltést próbálja támogatni: „A RealTanoda szakemberek irányításával a térségbeli hátrányos helyzetű 6-13 éves gyerekeknek nyújt lehetőséget kosárlabda-, illetve futballedzéseken való részvételre. Emellett számos egyéb programot is szervez a gyerekeknek […] A részvétel a fontos, a szabadidő hasznos, szervezett eltöltése. A Puskás Akadémia edzői a legmagasabb edzői fokozattal rendelkeznek, a foglalkozások a gyermekek fejlődési szintjének megfelelőek.” (RealTanoda – ’Case study’ kérdőív)

Egészen más alapelvek mentén működnek az élsportba történő integrációt célzó kezdeményezések, amelyek közvetetten akár a munka világába történő bejutást is célozhatják. Fontos ugyanakkor, hogy a sport mellett a tanulás támogatása is szerves részét képezi ezeknek a programoknak: „Ez olyan sportintegrációs program, ami gyakorlatilag egy olyan tanoda-rendszerre épül föl, ami egy egész napos kvázi felügyeletet biztosít a gyerekeknek, kezdve az iskolai mentorálástól, a szüneteken keresztül, egészen az iskolától az akadémiánkig való kísérésig, ott egy korrepetáción, majd egy életviteli programon keresztül végül az edzéssel zárul.” (Király István, a HALKER-Király Team vezetője – interjúrészlet) „A szolnoki sportintegrációs program a roma származású és hátrányos helyzetű fiatalok felzárkóztatására jött létre. A sporton, konkrétan az ökölvíváson keresztül segítjük a fiatalok beilleszkedését a társadalomba. A programba tartozik az a mentorálás, amely a programban résztvevő gyerekek tanulmányi és sportolási tevékenységüket figyelemmel követi és támogatja. A projekt fontos feladata, hogy a tanulás és a sportolás együtt fejlődjön. Ezt szakemberek követik és fejlesztik annak megfelelően, hogy kinek, milyen arányban van rá szüksége.” (Romaboksz Akadémia – ’Case study’ kérdőív)

Az önbecsülést, a közösséget erősítő pozitív élmények, illetve a perspektívák megléte egy társadalmi befogadást célzó programban kiemelten fontos. A marginalizálódott helyzetben lévő fiatalok számára egy igazi sportélmény, a példaképekkel való találkozás, vagy a továbbtanulás esetleges lehetősége plusz motivációt jelenthet. A célok meghatározásakor fontos támpontot adhatnak a célcsoport tagjaival történő beszélgetések, mivel ezeken keresztül a környezet, az igények és a problémák megismerése mellett a kölcsönös bizalom erősítésére, illetve a felelősség megosztására is van lehetőség: „A PAE minden programját az érintettek inspirálják. Ahogy a falvakban végzett fejlesztő munkánk során is az alulról jövő kezdeményezésekből indulunk ki, ugyanúgy a futballra, mint remek esélynövelő eszközre is az egyik borsodi faluban „találtunk rá”. A célcsoportunk olyan településen, olyan közegben él, ahol nem adottak azok az infrastrukturális és anyagi feltételek, hogy a „bejáratott“ úton jussanak el a toborzásvezetők elé, akik segítséget tudnának nyújtani a továbblépéshez, és végül tehetségük kibontakoztatásához.” (Polgár Alapítvány az Esélyekért – ’Case study’ kérdőív)

Fenti idézet is utal arra, hogy a marginalizált csoportok társadalmi befogadását célzó sportprogramok egyik lényeges eleme a sportágválasztás kérdése. A sportág kiválasztása – ha az adott egyesület sportági profilja nem dönti el, mint a Király Team (kick-box), illetve a ROKUS IX. esetében (futball) – történhet a célcsoporttal való egyeztetés nyomán, ahogy a Polgár Alapítványnál (futball), és meghatározhatja a projektet életre hívó és finanszírozó szervezet is, mint a TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 120 –


szolnoki sportintegrációs program (ökölvívás) vagy a RealTanoda esetében (futball és kosárlabda). A kezdeményezések alacsony száma ellenére is szembetűnő, hogy különböző utakon ugyan, de a szervezetek jellemzően a labdarúgáshoz, vagy valamely küzdősporthoz jutottak el és ezek segítségével próbálják integrációs céljaikat elérni. Előbbi sportág esetében népszerűsége lehet az ok, amely végső soron a toborzás (4.4) szempontjából jelenthet előnyt, utóbbiaknál inkább a sportágak szellemisége és az ettől várt pedagógiai kimenetek jelentenek vonzó alternatívát: „Mi egy nagyon szigorú rendszer szerint működünk, mert azért a Budo-szellemiség az sokkal szigorúbb, mint bármi más. Nálunk a tisztelet az, ami körülveszi ezt az egész rendszert, és nálunk nem számít, hogy kinek ki az apukája, […] a lényeg az, hogy mekkora munkát feccöl bele.” (Király István, a HALKER-Király Team vezetője – interjúrészlet)

Kommunikáció és figyelemfelkeltés A vizsgált programok, szervezetek kommunikációs tevékenységét alapvetően kétféle motiváció határozhatja meg; egyrészt magára a programra és a szervezetre irányuló figyelemfelkeltés, másrészt pedig a sport általi társadalmi befogadás általános témájának „gondozása”. Előbbire azért van szükség, hogy a célcsoport tagjai, a potenciális önkéntesek és munkavállalók, valamint a lehetséges támogatók számára „láthatóvá” váljon az adott projekt. Utóbbi jelentősége pedig az, hogy a rendszer különböző szintjein tevékenykedő szakemberek, valamint a szélesebb közönség számára is nyilvánvalóvá váljon, hogy a sportban szükség van ilyen jellegű társadalmi célú kezdeményezésekre, és fordítva, a társadalmi esélyegyenlőség és kohézió erősítésében a sportnak lehet szerepe. A vizsgált kezdeményezések eltérő feltételrendszere természetesen a kommunikációs aktivitásban és a választott információs csatornákban is megnyilvánul. Ami a sportolás adta társadalmi hozzáadott érték kommunikálását illeti, az Erzsébet-táborok nagyfokú publicitása képes volt pozitív üzeneteket közvetíteni a sport lehetséges szerepéről a fiatalok nevelésében, társadalmi beilleszkedésében. A projektet újsághirdetés, TV és rádió spot egyaránt reklámozta. Közismert személyek – sikeres művészek, olimpiai, világ- és Európa-bajnok sportolók álltak a kezdeményezés mellé. A helyhez kötött, egy településen, vagy városrészben szervezett programok esetében egyébként is lényeges, hogy alapvetően a helyi lakosság figyelmét kell felhívniuk tevékenységükre, ezért ebben az esetben a helyi intézmények (pl. iskolák), illetve a településen szervezett események is fontos platformot jelenthetnek. A nehezen hozzáférhető (hard-to-reach) társadalmi csoportokat célzó kezdeményezések kommunikációs tevékenysége szorosan összefügg a toborzás kérdésével, amelynek hatékony megvalósításához elengedhetetlen az együttműködés olyan szereplőkkel, akik szinte személyesen „terjesztik a hírt” a célcsoport irányába: „A tehetségkutatás ebben a célcsoportban nem azzal kezdődik, hogy felmérjük a gyerekek képességeit, hanem azzal, hogy eljuttatjuk az információt a gyerekekig. Az első lépés a helyi partnerek megtalálása, akik elviszik a hírt a gyerekekig és segítenek nekik abban, hogy részt vegyenek a kiválasztásban.” (Polgár Alapítvány az Esélyekért – ’Case study’ kérdőív)

A Polgár Alapítvány a saját működése, fejlődési irányaira vonatkozó hosszabb távú célkitűzéseket is megfogalmaz, amelyekben hangsúlyosak a stratégiai együttműködések, valamint a „szociális gondolat” kommunikálása és terjesztése a sportrendszer különböző szinteken dolgozó szereplőinek körében:



„A program fejlődése érdekében a fenntarthatóság megerősítése lehet a cél. A PAE futball programjának már eddig is olyan hozadékai és hatásai voltak, amiket nem láthattunk előre. Ilyen pl. a Roma Tehetségsegítés fogalmának bevezetése, vagy annak államilag elismert szükségessége. A sportpolitika még nem ennyire nyitott, azon dolgozunk, hogy a gyerekeink sikerei meggyőzzék a szakértőket, hogy van értelme szociális, és/vagy etnikai sportprogramokra.” (Polgár Alapítvány az Esélyekért – ’Case study’ kérdőív)

Az Alapítvány tehát a kommunikációt és a kompetenciafejlesztést nem elsősorban és nem kizárólag a résztvevő fiatalokra érti, mivel legalább ennyire fontosnak vélik az őket befogadó közeg felkészítését: „Nekünk nem is a gyerekeket kell pedagógiailag kezelni, hanem az őket befogadó közeget […] hogy hogyan legyenek képesek tényleg ilyen partneri szinten együttműködni olyan emberekkel, akiknek a környezetét nem ismerik. […] És egyetlen egyszer hatunk pedagógiailag nagyon erősen a gyerekekre: a nyári táborban.” (Dr. Szőke Judit, a Polgár Alapítvány vezetője – interjúrészlet)

Toborzás és elérés A Magyarországon működő társadalmi célú sportprogramok közvetlen célcsoportját az esetek túlnyomó többségében – leginkább az Oltalom Sportegyesület kivételével – a gyerekek és fiatalok (6-18 év) alkotják. A korosztály sajátosságaiból adódóan a két legfontosabb közeget, amelyekből a résztvevők toborzása történik, az iskolák és a sportegyesületek jelentik. A személyes kontaktus megléte, vagy kialakításának lehetősége megköveteli, hogy az adott szervezet és munkatársai megfelelő helyismerettel, beágyazottsággal rendelkezzenek, egyszersmind ismerjék a célcsoport mentális térképét és szokásait. ROKUS IX. Egyesület munkatársai gyakorlatilag a IX. kerület utcáit járva, a csellengő fiatalokat próbálják magukhoz vonzani a sport segítségével. Az iskolákkal is működő kapcsolatuk van – a gyerekek ellenőrzőjébe teszik a szülőket és a gyerekeket informáló anyagukat. Az országos, de legalábbis több régiót érintő kezdeményezések esetében összetett kérdés, hogy hogyan érjék el a hátrányos helyzetű fiatalokat, azaz hogy mitől válik a sportprogram kifejezetten társadalmi integrációt célzó projektté. A területi alapú toborzás és a bekerülési kritériumok pontos meghatározása járható út, ahogy az a Polgár Alapítvány munkájában történik. A bekerülés alapját jelentő pontrendszer kialakítása összhangban van a célcsoport specifikumaival, mivel egy olyan gyerek, aki nem szakember irányítása alatt fejlődik, más módon mérhető, kevésbé a tudásra, mint inkább a képességekre fókuszálva. A toborzás és elérés nehézségei mellett a hátrányos helyzetű fiataloknak szóló szociális sportprogramoknak a résztvevők lemorzsolódásával is számolni kell, egyrészt életkorukból kifolyólag – ebből a szempontból a Király Team vezetője a 14-15 éves korra teszi az érzékeny periódust, másrészt a szociális helyzet okozta akadályokból, illetve a szülők demotiváltságából adódóan. A ROKUS IX. munkatársai – akik szintén a 14-15 éves korosztályt érzik veszélyeztetettnek – sokszor személyesen „nyúlnak” a kieső fiatalok után, míg a Polgár Alapítvány inkább a kiválasztás aprólékosságában látja a kihullás prevencióját: „Mi a lemorzsolódást úgy próbáljuk csökkenteni, hogy egyrészt olyan gyerekeket válogatunk ki, akiket úgy gondoljuk, hogy ez az ő útjuk. […] A mi programunk nem minden gyereknek jó; ez egy… a szegények között is egy bizonyos csoportnak jó csak. Ha onnan mellényúlunk, tehát hogy ha az előkészítés nem megfelelő, akkor egy olyan gyereket rántunk be egy olyan szituációba, ami nem az ő útja, és ő ki is fog hullani. […] De ez nem azt jelenti egyébként, hogy a szegénységi létrán minél följebb menjek, mert az meg nem szép dolog. Tehát mi mindig megpróbáljuk azt az optimális csoportot találni magunknak, ahol tényleg rászorultak a gyerekek, őrajtuk bizTÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 122 –


tos, hogy nem segít senki, viszont még a mi programunk kötöttségeit is képesek elviselni.” (Dr. Szőke Judit, a Polgár Alapítvány vezetője – interjúrészlet) A Király Team vezetője elsősorban a fiatalok élménnyel való találkozására, a pozitív függőség kialakítására helyezi a hangsúlyt: „Ami szerintem működik, illetve nálunk ez bevált, az a függőség kialakítása. Ha van pejoratív értelemben vett függőség, akkor van pozitív függőség is. Ha olyan közeget alakítunk ki, olyan társaságot, olyan baráti légkört […] ha vannak igazi célok, ha vannak igazi példaképek, ha van perspektíva a gyerek előtt, ha látja, hogy hova lehet eljutni.” (Király István, a HALKER-Király Team vezetője – interjúrészlet)

A Romaboksz Akadémia koordinátora, aki maga is ökölvívó világbajnok, elsősorban abban látja a hátrányos helyzetű fiatalok speciális igényeit, hogy korábbi élettapasztalataik és családi körülményeik miatt intenzívebb együttműködésre van szükség. Együttműködés A társadalmi befogadást célzó sportprogramok esetében különösen hangsúlyos kérdés, hogy milyen partnerségeket, együttműködéseket tudnak létrehozni, akár a finanszírozás, akár a toborzás területén, vagy éppen a célcsoport és a környezet feltérképezésének érdekében. A vizsgált kezdeményezések hatókörük és tevékenységük függvényében sokféle szervezettel működnek együtt, talán éppen ezeknek a kooperációknak köszönhető, hogy ezek a programok eredményesen tudnak működni. Az Erzsébet-program esetében a legfontosabb stratégiai partnernek maga az állam tekinthető. Az Erzsébet-utalványok forgalmazásának törvény általi szabályozása ugyanakkor önmagában még nem garantált biztos anyagi alapokat; ehhez az elfogadóhelyek számát is bővíteni kellett. Országos lefedettséget biztosító hálózat megteremtése vált szükségessé, így megállapodás született a legnagyobb magyar vállalatokkal, melynek eredményeként az elfogadóhelyek száma elérte a 30 ezret. A külföldi partnerrel történő együttműködésre a RealTanoda szolgáltat példát; a program alapját adó know-how a Real Madrid Alapítványtól származik és ennek megfelelően ők azok, akik segítséget, iránymutatást adnak a magyarországi szervezetnek: „A RMA szakembereivel a program beindításának gondolatától kezdve folyamatos a kapcsolattartás. Mivel sokéves tapasztalattal rendelkeznek szociális sportiskolák terén, ezeket mind megosztották velünk.” (RealTanoda – ’Case study’ kérdőív)

Az önkormányzatokkal, kisebbségi önkormányzatokkal, illetve vezetőikkel történő együttműködés elsősorban azokban a programban jelenik meg, amelyek egy adott térségre, városrészre koncentrálnak. A Romaboksz Akadémia mellett – amelynek kezdeményezője és fenntartója is az Országos Roma Önkormányzat, a RealTanoda és a ROKUS IX. KHE is szorosan együttműködik a helyi önkormányzattal. Azon kezdeményezések esetében, amelyek országos szintűek, ugyanakkor nem egyesületként működnek, a legfontosabb stratégiai partnerek közé tartoznak a sportegyesületek. Azonban míg az Erzsébet-táborokban az egyesületek jelentősége a toborzás során kerül előtérbe, a Polgár Alapítvány programjában az egyesületek épp a kimeneti oldalon állnak, úgy is, mint a program másik közvetlen célcsoportja, hiszen feléjük továbbítják a kiválasztott fiatal tehetségeket:



„Csinálunk egy képzést, amin mindig ilyen a gyomrunk, hogy odahívunk egy csomó edzőt és akkor osztjuk nekik az észt. […] Mindenki azt gondolja magáról, hogy egyrészt ő nem előítéletes […], de ha egy tréninggyakorlaton megkapirgáljuk, hogy hogy van ez, akkor azt látjuk, hogy ez nem pont így van. […] Amikor megjelenik egy… Audival hordják a Vasasba a gyerekeiket, és akkor odajön egy toprongyos cigányasszony, aki fölköltözik Tiszakarádról és egy albérletben nyomorog és így áll egész télen a pálya mellett, akkor az egy jelenség, azért lássuk be hogy az egy másság. Hogy azt hogyan kódolja le egy edző, az nekünk nem mindegy. Ugyanis a gyerekünk sikere függ azon, hogy neki rendben van-e az agya. […] Ennek a képzésnek profinak kell lenni, mert ha gyenge vagy, akkor kinyírtad a programot. […] Minden hónapban van két meghatározott nap, amikor odatelefonálunk.” (Dr. Szőke Judit, a Polgár Alapítvány vezetője – interjúrészlet)

Az Alapítvány céljainak még hatékonyabb megvalósításának, illetve a roma tehetséggondozás területének előmozdításának érdekében a sporton túlmutató együttműködést kezdeményezett más civil szervezetekkel, országos programokkal és 2012-ben létrehozták a Roma Tehetségsegítő Tanácsot. Céljuk, hogy szakmai együttműködésben a Nemzeti Tehetség Programmal és más tehetségsegítő programokkal ellássák a romák tehetségprogramjainak érdekképviseletét és feltérképezzék a roma tehetséggondozás specifikumait. Érdekesség, hogy a sportági szakszövetségekkel történő kooperáció eddig nem minden program esetében valósult meg. Bár az Oltalom Sportegyesület esetében beszélhetünk a Magyar Labdarúgó Szövetség támogatásáról a Grassroots Szociális program keretében, a szolnoki Romaboksz Akadémia a sportági szakszövetséggel nem kötött szerződést, csak a szövetségi kapitánnyal történt szakmai egyeztetés, míg a Polgár Alapítvány kifejezetten hiányosságként, váratlan nehézségként említette a szövetség érdektelenségét. Fentiekből látható, hogy a programok működése szempontjából kulcsszerepe van a partnerszervezeteknek és a szakembereknek, a mindennapi munkában legalább ennyire fontos stratégiai partnerek a szülők. A velük történő kommunikáció és együttműködés döntő jelentőségű a fiatalok személyes és szakmai fejlődésében egyaránt. A fiatalokkal foglalkozó hazai programok gyakorlatában ez meg is jelenik: „A RealTanoda projektvezetője minden tanév előtt szülői értekezletet tart az intézményekben, válaszol a felmerülő kérdésekre. […] Folyamatos a szülőkkel való kapcsolattartás fogadóórákon keresztül, ahol rendszeresen tájékoztatást kapnak arról, gyermekük milyen programokon vesz részt az edzéseken kívül (pl. életpálya-tanácsadás, színházlátogatás). Illetve bármilyen kérdésük, aggodalmuk van a programmal kapcsolatban, a RT munkatársai mindig készséggel állnak rendelkezésükre.” (RealTanoda – ’Case study’ kérdőív) „A szülőkkel szoros kapcsolatot tartunk az edzők által, folyamatos információcserében veszünk részt velük. Bevonjuk őket a programokba, külön számukra szervezünk bemutatókat.” (Romaboksz Akadémia – ’Case study’ kérdőív)

A szülőkkel, illetve magukkal a résztvevőkkel történő szoros együttműködés feltételei a Polgár Alapítvány programjában szerződés formájában is rögzítve vannak, amellyel a jogok és kötelességek meghatározása mellett a felelősség megosztása is célkitűzésként jelenik meg: „Az ösztöndíjprogramba bejutott legjobbakkal háromoldalú ösztöndíjszerződést kötünk, az egyik fél a szülő. Pontosan meghatározzuk a szerződésben a vállalt kötelezettségeket és jogokat, amennyiben a nem tartják be a szerződésben foglaltakat az automatikusan az ösztöndíjtól fosztja meg a családot. Ezzel együtt az Alapítvány munkatársai jártasak a szociális munkában és rendkívül jó, bizalommal teli kapcsolatot képesek kialakítani a családdal, e nélkül nem működhet egy szociális program sikeresen.” (Polgár Alapítvány az Esélyekért – ’Case study’ kérdőív)



Értékelés A magyarországi sportrendszerben a társadalmi célú sportprogramok száma egyelőre csekély, ebből adódóan a működésük önmagában is sikerként könyvelhető el abból a szempontból, hogy egy meglévő társadalmi problémára, a társadalmi kirekesztődésre próbálnak a sport segítségével az európai bevált gyakorlatokon alapuló, vagy ezekkel összhangban lévő innovatív válaszokat adni. Ugyanakkor a programok folyamatos fejlődésének kulcsa az értékelés, amely a szervezeti formák és a célkitűzések függvényében sokféle kritérium alapján történik a hazai programok esetében. A RealTanoda a külföldi „anyapartner” által támasztott követelmények szerint készíti szakmai beszámolóit. Az Erzsébet-program szervezői három, saját maguk számára meghatározott kulcsterületet monitoroztak. Vizsgálták egyfelől a résztvevők területi eloszlását, a kérdések másik fő csoportja pedig a figyelemfelkeltés hatékonyságának mérésére irányult. A kérdőívek készítőinek harmadik célkitűzése a megelégedettség-vizsgálat volt. A kapott eredmények alapvetően pozitívnak tekinthetők és emellett néhány fejlődési irányt is kijelölnek, leginkább a célcsoporthoz való még jobb alkalmazkodással kapcsolatban az információ hatékonyabb eljuttatása, illetve a tábori kötött és szabad programok elosztásának terén. A szolnoki Ökölvívó Akadémia beszámolót köteles készíteni a sportintegrációs programot finanszírozó országos kisebbségi önkormányzatnak, de a működést folyamatosan értékelik és fejlesztik a részt vevő szakemberekkel történő konzultációk nyomán, és vizsgálják az egyéni fejlesztési tervek megvalósulását. Mivel a program nem régóta működik, konkrét elégedettség-mérés még nem volt a résztvevő fiatalok körében, de a szervezők benyomásai pozitív képet mutatnak. A Polgár Alapítvány a résztvevők és szüleik véleményét is rendszeresen kérdezi, és az értékelésbe szintén bevonja azokat a szakembereket, akik napi szinten foglalkoznak a támogatott fiatal tehetségekkel (edző, osztályfőnök, kollégiumi nevelő). Mindemellett a sportprogramok értékelését a konkrét indikátorokon és a résztvevők elégedettségét vizsgáló kérdőíveken, interjúkon túl személyes-szakmai reflexióként is fel lehet fogni, amelynek keretében a kitűzött – közép- és hosszú távú – célokhoz való viszonyulás is nagyobb teret kaphat. Összegzés A hátrányos helyzetű lakosság körében végzett országos vizsgálat eredményei arra mutatnak rá, hogy a leszakadóban lévő társadalmi rétegek számára a sporthoz inkább passzív, mint aktív időtöltési formák kapcsolódnak. Mindez fokozottan igaz a nőkre, az idősekre és a községben élőkre, akik közül a nők elsősorban érdeklődés hiányára, az idősek főként egészségi állapotukra hivatkozva, míg a községben élők a lakóhelyükön elérhető sportolási lehetőségek szűkössége miatt maradnak távol a sportolástól. A kistelepülésen élők, bár körükben a legjellemzőbbek az aktív közlekedés formái, elégedetlenek lakóhelyük sportkínálatával és ennek bővítéséhez külső segítséget várnak. A sportolási lehetőségekkel kapcsolatos negatív vélemények arra engednek következtetni, hogy a nagyobb arányú gyaloglás, kerékpározás is inkább a motorizált közlekedési formákból való kirekesztettségnek, mint sem a lehetőségek bőségének köszönhető. Az életkori csoportok összehasonlító elemzése azt mutatja, hogy bár a fiatalok jóval aktívabbak a többi korosztálynál, és sportolásuk mögött széles motivációs repertoár húzódik, a sporttal kapcsolatban megélt strukturális, anyagi és személyes akadályok a 30-as évektől kezdve fokozatosan csökkentik a sportolási hajlandóságot és a mögötte húzódó drive-okat. A sportolás leheTÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 125 –


tőségére a „végső csapást” a tartós egészségromlás jelenti, amely a hátrányos helyzetű lakosság körében általában korábbi életkorban következik be. A magyar lakosság testi és mentális (lelki) egészségének fejlesztése szempontjából elsődleges fontosságú, hogy az életviteli kompetenciákba beépüljön a rendszeres testmozgás igénye. Különösen igaz ez a veszélyeztetett körülmények között – gazdasági-társadalmi szempontból elmaradott, vagy munkanélküliséggel sújtott térségekben, településeken – élő, hátrányos helyzetű lakosság tekintetében. Ahhoz, hogy az őket célzó sportprogramok működésének feltételei hatékonyabban legyenek biztosítva, ismerni kell a mikro- és makro-szinten meglévő akadályozó tényezőket, kihívásokat is. A következőkben vázolt „kihívások térképe” tehát a hátrányos helyzetűeknek szóló, szociális céllal induló sportprogramok nehézségei mellett a magyarországi társadalmi-gazdasági kontextusra, az itteni sportrendszer sajátosságaira is reflektál a helyi, regionális, illetve országos szintre vonatkoztatva, a szakirodalom, illetve a projekt keretében végzett kutatási eredmények alapján (12. ábra). • Az elérendő célok tisztázatlansága – a „vízió” hiánya

ORSZÁGOS

• Az „ügy” „kimaradása” a konkrét akciótervekből • Anyagi források hiánya • Szociális válság – növekvő egyenlőtlenségek – a sportban is! • Különböző társadalmi csoportok közti feszültségek

• Anyagi források hiánya –önkormányzatok nehéz anyagi helyzete, különösen HH régiókban • Tervezési problémák, bizonytalan működési feltételek

HELYI

• Nehézségek a HH csoportok elérésében és programban 'tartásában' • Elhivatottság hiánya a szövetségek szintjén – figyelemfelkeltés szükségessége • Kulturális érzékenység hiánya, diszkrimináció • Együttműködések hiánya • (Kritikai) Értékelési kapacitás hiánya • Sportra fordítható anyagi források hiánya, létbizonytalanság

EGYÉNI

• A HH egyének alacsony fokú részvétele és ennek strukturális és személyes akadályai • A sportban dolgozók interkulturális tapasztalathiánya és a sporthoz való kritikai viszonyulás hiánya • Megélt kulturális gátak és konfliktusok, bizalmatlanság – „MI” és „ŐK”

12. Ábra. Egyéni, helyi és országos szintű kihívások térképe a hátrányos helyzetűeknek szóló sportprogramokra vonatkoztatva




1. Coakley, J. (2011) Youth Sports: “What Counts as Positive Development”? Journal of Sport and Social Issues 35(3), 306324. 2. Coalter, F. (2007) A Wider Social Role for Sport: Who’s Keeping Score? London: Routledge. 3. Coalter, F., Taylor J. (2010) Sport-for-development impact study: A research initiative funded by Comic Relief and UK Sport and managed by International Development through Sport. Stirling: University of Stirling. 4. Collins, M. (2004) Sport, physical activity and social exclusion. Journal of Sports Sciences 22(8), 727-740. 5. Collins, M., Henry, I.P., Houlihan, B., Buller, J. (1999) Research Report: Sport and Social Exclusion. Loughborough, Loughborough University. 6. Davis, G., Dawson, N. (1996) Using Diversion to Communicate Drugs Prevention Messages to Young People: An Examination of Six Projects. London: Home Office Paper 12. 7. Dóczi T. (2011) Rendszerváltás, globalizáció és nemzeti identitás a sportban a XXI. század kezdetén Magyarországon. PhD értekezés, Budapest: Semmelweis Egyetem. 8. Dóczi, T., Kammerer, S., Maijala, H., Nols, Z., Pekkola, H., Strauch, M. & Theeboom, M. (Eds) (2012) „Creating a Level Playing Field”: Social inclusion of migrants and ethnic minorities in sport. Brussels: ENGSO. 9. Földesiné Sz. Gy. (2008) Sportfogyasztás mint a kulturális fogyasztás válfaja. In Földesiné Sz. Gy., Gál A., Dóczi T. (2008) Társadalmi riport a sportról 2008. Budapest: ÖM-MSTT. 41-90. 10. Földesiné Sz. Gy., Gál A. (2008) Válaszút előtt a magyar sportpolitika. Magyar Sporttudományi Szemle, 3-4, 4-10. 11. Földesiné Sz. Gy., Gál A., Dóczi T. (2010) Sportszociológia. Budapest: SE TSK. 12. Gál A. (2008) A Magyar lakosság egészségtudatossága és sportolási szokásai. In: Földesiné Sz. Gy., Gál A., Dóczi T. (2008) Társadalmi riport a sportról 2008. Budapest: ÖM-MSTT. 9-40. 13. Gidlow, C., Halley, L., Johnson, L., Crone, D., Ellis, N., James, D. (2006) A systematic review of the relationship between socio-economic position and physical activity. Health Education Journal 65(4), 338-67. 14. Giulianotti, R. (2004) Human rights, globalization and sentimental education: The case of sport. Sport in Society, 7, 355-369. 15. Hellison, D. (2003) Teaching responsibility through physical activity (2nd ed.). Champaign, IL: Human Kinetics. 16. Home Office (2003) Cul-de-sacs and Gateways: Understanding the Positive Futures Approach. London: Home Office. 17. Hosper, K., Klazinga, N.S., Stronks, K. (2007) Acculturation does not necessary lead to increased physical activity in leisure time: a cross-sectional study among Turkish young people in the Netherlands. BMC Public Health 7, 230. 18. Kay, T. (2003) Gender, Sport and Social Exclusion in Collins, M. & Kay, T. (eds) Sport and Social Exclusion. London: Routledge, 97–112. 19. Kelly, L. (2011) ’Social inclusion’ through sports-based interventions? Critical Social Policy 31(1), 126-150. 20. Keszti M., Dóczi T. (2014) Sport társadalmi célok szolgálatában: a hajléktalan labdarúgó-világbajnokság. Magyar Sporttudományi Szemle, 1, 17-23.



21. Központi Statisztikai Hivatal (2012) A relatív jövedelmi szegénység és a társadalmi kirekesztődés (Laeken-i indikátorok), 2012. Statisztikai Tükör, 7(66). Valuch T. (2013) Magyar Hétköznapok: Fejezetek a mindennapi élet történeteiből a második világháborútól az ezredfordulóig. Budapest: Napvilág. 22. Nichols, G. (1997) A Consideration of Why Active Participation in Sport and Leisure might Reduce Criminal Behaviours. Sport, Education and Society 2(2), 181–90. 23. Putnam, R. (2000) Bowling alone: Collapse and revival of American community. New York, NY: Simon & Schuster. 24. Sagatun, A., Kolle, E., Anderssen, S.A., Thoresen, M., Søgaard, A.J. (2008) Three-year follow-up of physical activity in Norwegian youth from two ethnic groups: associations with socio-economic factors. BMC Public Health 8, 419. 25. Smith, A., Waddington, I. (2004) Using ’sport in the community schemes’ to tackle crime and drug use among young people: some policy issues and problems. European Physical Education Review 10(3), 279-298. 26. Spaaij, R. (2009a) Personal and social change in and through sport: Cross-cutting themes. Sport in Society 12, 12651268. 27. Spaaij, R. (2009b) Sport as a vehicle for social mobility and regulation of disadvantaged urban youth. International Review for the Sociology of Sport 44(2-3), 247-264. 28. Special Eurobarometer 213 (2004) The citizens of the European Union and Sport. 29. Special Eurobarometer 334 (2010) Sport and physical activity. 30. Taylor, W.C., Baranowski, T., Young, D.R. (1998) Physical activity interventions in low-income, ethnic minority, and populations with disability”. American Journal of Preventive Medicine 15, 334-43. 31. Theeboom, M., De Knop, P., Wylleman, P. (2008) Martial arts and socially vulnerable youth. An analysis of Flemish initiatives. Sport, Education and Society 13(3), 301-318. 32. Vertonghen, J., Theeboom, M. (2010) The social-psychological outcomes of martial arts practise among youth: A review. Journal of Sports Science and Medicine 9, 528-537. 33. Vitrai J. (2011) Az egészség és az egészség-egyenlőtlenség egyéni és közösségi szintű befolyásoló tényezői. Doktori értekezés, Pécs: Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar. 34. Walsh, D. (2008) Helping youth in underserved communities envision possible futures: An extension of the teaching personal and social responsibility model. Research Quarterly for Exercise and Sport, 79, 209-221. 35. World Health Organization (2013) Physical activity promotion in socially disadvantaged groups: principles for action. PHAN Work Package 4, Final Report



3. Fogyatékossággal élők sportolási lehetőségei (Sáringerné Szilárd Zsuzsanna) 3.1 A fogyatékosság meghatározása A fogyatékosság az emberiséggel egyidős jelenség, a témakörrel kapcsolatban több értelmezés létezik. A fogyatékosok akadályozottsága kettős: első akadály maga a fogyatékosság, ebből következően a teljesítőképesség hiányosságai. Második akadály a társadalom viszonyulása a fogyatékos személyekhez. A fogyatékosság nem betegség - sokan mégis így gondolnak rá - hanem különleges élethelyzet, ahol az embernek más, eltérő szükségletei vannak. A fogyatékossággal szembeni előítéleteket sokszor a téves információk, vagy épp az információk hiánya okozza. A fogyatékosság sokak számára nehezen értelmezhető, több, olykor hiányos definíciója is van. Nincsen egységes fogyatékosságdefiníció a különféle jogszabályokban. A fogyatékosság egy vagy többirányú funkció vesztése, képesség csökkenése az embernek. 1993. december 20-án az ENSZ Közgyűlése által a 48/96 számú határozatában fogadták el a fogyatékosság fogalmát, mely szerint a fogyatékosság a világ tetszőleges országának bármely népességcsoportjában előforduló nagyszámú, különböző funkcionális korlátozottság. A fogyatékosság okozója lehet fizikai, értelmi vagy érzékszervi károsodás, egészségi állapot vagy lelki betegség. Jellemzően a biológiai állapotot jelzi, amelynek velejárója a testi, idegrendszeri tulajdonságterületeken megmutatkozó visszafordíthatatlan tünetegyüttes. Az EU-ban a fogyatékossággal kapcsolatosan közel két évtizede elindult az az elképzelés, amelyet törvényi szabályozás is támogat, hogy mindenki számára - legyen az mozgás, látás, hallás, beszéd, testműködési funkciók zavara - lehetővé kell tenni a teljes körű társadalmi részvételt és az aktív befogadást. A valódi szemléletváltásra és elfogadásra a társadalom ép és fogyatékossággal élő tagjainak körében is nagy szükség van, hogy a jogszabályokban lefektetett egyenlőség ténylegesen megvalósulhasson. Az 1998. évi XXVI. törvény 2013. évi módosítása szerint fogyatékos személy „az a személy, aki tartósan vagy véglegesen olyan érzékszervi, kommunikációs, fizikai, értelmi, pszichoszociális károsodással – illetve ezek bármilyen halmozódásával – él, amely a környezeti, társadalmi és egyébjelentős akadályokkal kölcsönhatásban a hatékony és másokkal egyenlő társadalmi részvételt korlátozza vagy gátolja”. A fogyatékos emberek csoportja nem homogén csoport; eltérő fogyatékossági típussal, eltérő súlyossággal, eltérő társadalmi háttérrel, státusszal rendelkeznek. A fogyatékosság tovább súlyosbítja az esetlegesen meglévő hátrányos helyzetet, ugyanakkor a hátrányos helyzet akár lehetetlenné is teheti a fogyatékos emberek esélyegyenlőségi törekvéseit.

3.2 A kutatás bemutatása Célkitűzések, módszerek A 2011. évi népszámlálás adatai szerint a fogyatékossággal élő emberek a lakosság kevesebb, mint 5%-át teszik ki. A sport, a fizikai aktivitás lehetősége ugyan úgy, mint mindenkinek fontos e társadalmi rétegnek is. A reprezentatív rétegzett kutatásban országos szinten (N=500) kérdőíves módszerrel (48 kérdés) vizsgáltuk 2014.02.01. - 2014.02.12. között a témában e célcsoport aktivitását, hajlandóságát a sportmozgás területén, illetve a társadalom befogadását, a fogyatékossággal élő emberekkel kapcsolatos egyenlő bánásmód megvalósulását? A célcsoportos kutatás esetében az adott, nehezen elérhető célcsoportot (előre meghatározott szempontrendszer szerint kijelölt személyeket) különböző, speciálisan az ilyen csoportok elérését elősegítő módszerekkel TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 129 –


céloztuk (például az úgynevezett válaszadó vezérelt mintavételi módszert, hólabda módszert). Szakmai megfontolásokból a fogyatékossággal élők csoportjában azért tartottuk indokoltnak a személyes kutatást, mert telefonos módszerrel lehetetlen a hallássérültekre vonatkozó vizsgálatot elvégezni és mivel a fogyatékosság gyakran együtt jár a hátrányos helyzettel, a telefonos és internetes ellátottság kevésbé jellemző erre a csoportra. A személyes módszer ugyanakkor mindegyik csoportot hasonlóan hatékonyan éri el. A kérdezés minőségi elvégzését számos módon biztosítottuk. Az adatok feldolgozása után SPSS statisztikai programmal elemeztük a kapott eredményeket. A minta bemutatása Sajnos elég magas volt a válaszadás megtagadása, így a rendelkezésre álló adatok a végső eredmények értékelését befolyásolták. A válaszadók a különböző fogalmakat széles körben értelmezték, így az adatok feldolgozásánál ezt is figyelembe vettük. A válaszadók 46,4 % férfi és 53,6 %-a nő. A felmérés során törekedtünk arra, hogy minél több fogyatékossági ág megjelenjen, így mozgáskorlátozottak, látássérültek, hallássérültek és szervátültetettek vettek részt a kutatómunkában. A mintavételkor közel azonos arányban képviselték a fogyatékossági ágakat (kivétel a szervátültetettek, mert ők a minta 4 %-át teszik csak ki). A megkérdezett látássérült 23% férfi, 38% nő, a hallássérült 32% férfi, 28% nő, a mozgáskorlátozott 45% férfi, 35% nő, és 5-6 % szervátültetett. Minden válaszadót kértünk, jelölje meg a saját fogyatékosságát és fogyatékosságának mértékét. Ezt azért tartottuk fontosnak megtudni, hogy a későbbiekben az igényeiknek megfelelően javaslatokat tehessünk a témával kapcsolatban. Sajnos ennél a kérdésnél a válaszadási hajlandóság harminc százalékos volt. 16%

6% 29%

32%

mozgáskorlátozott hallássérült

35%

megyeszékhely megyei jogú város

szervátültetett

9%

látássérült 30%

1.

Budapest 10%

33%

egyéb város község

ábra: A megkérdezettek lakóhely szerinti és fogyatékos-specifikus megoszlás, N=500

A megkérdezettek egyharmada Budapest és környékén él, 10% megyeszékhelyen, 35% valamilyen községben, több mint fele házasságban, vagy párkapcsolatban él. Az iskolai végzettség alacsonynak mondható; 4,4% érettségizett és 5% felsőfokú végzettséget szerzett.

3.3 A survey-vizsgálat eredményei Sportolási szokások A megkérdezettek közel fele sportol, a férfiak kicsit többen, mint a nők. A válaszok sérülés-specifikus megoszlása hasonló. Akik nem sportolnak, azok egyharmada szeretne sportolni. A nem sportolók 15,4%-a képességet érez magában a sportolásra, tehát fogyatékosságát nem érzi hátránynak. A budapestiek körében szignifikánsan nagyobb azok aránya, akik sportolnak (70%) csakúgy, mint a teljes közép-magyarországi régióban. A községekben élők sportolási hajlandósága jóval alacsonyabb, 30% körüli. Közép-Dunántúlon és Nyugat-Magyarországon élők egyharmada, TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 130 –


Dél-Dunántúl valamennyivel kevesebb, mint egyharmada nem sportol. Az aktívan keresők 62,4 % sportol, ez szignifikánsan több mint a nyugdíjas, aki nem sportol és nem is érzi képesnek magát a sportolásra. 1. táblázat: Sportol-e Ön? – N=500

Fogyatékossággal élő személyek Sportol-e Ön?

férfi

nő

igen (%)

53

44

A teljes minta 30%-a képesnek érzi magát, hogy sportoljon és egyharmaduk szeretne sportolni. Szignifikánsan több közöttük az aktív kereső, a tanuló és az inaktív is. Az igen válaszok a közép-magyarországi régióból érkeztek, itt a válaszadók több mint fele sportolni akar. A 48,6% sportoló válaszadó kétharmados többsége a lakóhelyén sportol; ebben településtípus szerint szignifikáns különbségek vannak: a budapestiek jellemzően nem csak ott sportolnak, ellenben az „egyéb” városokban és a dél-dunántúli térségben a lakóhelyen végzik ezt a tevékenységet. 32% fél órára jár el sportolni, és kicsit több mint tíz százaléka egy órát vagy annál többet is utazik a sportolás helyszínére. A Budapesten, illetve Közép-Magyarországon élők szignifikánsan kevésbé választják ezt a lehetőséget. 23% csak olyan helyen sportol, ami közlekedési eszközzel megközelíthető. Szignifikáns különbség mutatkozik ezen a téren a Budapesten és Közép-Magyarországon élők, illetve az Észak-Magyarországon élők esetében. Közel 30% gyalog jut el a helyszínre, Észak-Magyarországon ez kifejezetten jellemző. 22% sportpályán sportol, a teljes mintához képest jelentős különbség van Budapest és Közép-Magyarország területén élők javára, míg Észak-Magyarország és az Alföld területén jellemzően nem tudnak sportpályán sportolni. Uszodába is kicsit több mint az egyötöde jár, a Budapesten és a Közép-Magyarország területén élőknél sokan, míg az Észak-Alföld területén sokkal kevesebben. Valószínűleg a válaszokat a tárgyi és eszközök (uszoda és az akadálymentesítés) feltételei befolyásolták. Az edzőterem használatára csekély az igény a községekben. Konditerem használó csak 5 % van. A kérdések nem vonatkoztak ennek okaira, de feltételezhetően lehet az akadálymentesítés hiánya, a jó kommunikáció hiánya és akár a hátrányos megkülönböztetéstől való félelem is. A munkahelyi sport nem jellemző egyáltalán. A nagyobb cégek az alkalmazottaknak biztosítják a munkahelyen történő sportolást. Valószínűleg azoknak fogyatékossággal élő embereknek, akik dolgoznak ez a munkahelyén nem biztosított, így ezt nem tudják választani. A kérdések között nem szerepelt, hogy választanák-e, de valószínűleg nagy segítség lenne nekik. 63% a szabadban sportol, a Dél-Alföldön élők szignifikánsan ezt a választ adták. A válaszadók 29 %-a útközben sportol, a budapesti régióra nem jellemző, míg a megyeszékhelyeken élőkre igen. A sportolást megjelölők heti rendszerességgel legalább 1-2 alkalommal sportolnak, de 13% heti öt alkalommal sportol, megyeszékhelyen a fele ezt jelölte. 27 % szerint elegendő a sportmozgás, amit végez.



2. táblázat: Hol szokott Ön sportolni? – érvényes válaszadók, N=243

megyeszékhely

egyéb város

község

mozgáskorlátozott

látássérült

hallássérült

szervátültetett

fogyatékosság típusa

Budapest

lakóhely

a lakóhelyemen

51

93

87

83

85

82

63

64

a lakóhelyemtől fél órára

33

44

38

17

33

38

31

29

a lakóhelyemtől egy órára

42

26

12

17

25

15

26

29

a lakóhelyemtől több mint egy órára

22

15

10

9

13

11

14

21

57

11

9

13

23

10

35

36

33

48

30

17

32

38

26

21

9

19

4

4

10

11

1

Hol szokott sportolni?

a lakóhelyemtől csak közlekedési eszközzel megközelíthető távolságra a lakóhelyemtől gyalog megközelíthető távolságra egyéb helyen

Sportolási motivációk A teljes mintával összehasonlítva a fogyatékossággal élő emberek válaszaiban szignifikáns a különbség a versengés, a képességfejlesztés, a társadalmi beilleszkedés, a fittség elérése, az ismerkedés és a más kultúrák megismerése válaszokban. A fogyatékossággal élő emberek a versengés kedvéért is sportolnak, a férfiak sokkal többen és a fiatal korosztályok 18-40 éves korig is jellemzően ezért is választják a sportot. A teljes mintához képest ez a célcsoport magasabb százalékban (33%) választja a sportolást emiatt. A társadalomban a fogyatékosságuk hátrányt jelent a mindennapjaikban, viszont a sportpályán egyrészt sorstársaik között egyenlő esélyekkel indulhatnak, másrészt a sport adja meg nekik a versengés lehetőségeit.



2. ábra: Ön miért sportol? – vélemények összehasonlítása ép és fogyatékossággal élő emberek esetében, N1=1000, N2=500

A sportolás képességfejlesztés és fittség miatti választása az épek mintájában alacsonyabb, mint a fogyatékossággal élő emberek esetében, de a 18-29 éves korosztály szignifikánsan magasabb értéket mutat ebben a kérdésben. Ez valószínűleg magyarázható azzal a szándékkal, hogy a csökkent teljesítőképességén javítson. Fontos kérdés, hogy egy társadalom hogyan bánik a fogyatékossággal élő emberekkel. A sport jó lehetőséget kínál a társadalmi beilleszkedésre. A fogyatékossággal élő emberek nagyobb csoportja él zárkózottabban. Ezért sem meglepő, hogy az épektől eltérő eredmények születtek, amikor arra kérdésre adtak választ, hogy a sportolást ismerkedés miatt is választják. A 30-39 éves korosztály, illetve a közép-magyarországi régióban élők szignifikánsan magasabb értéket mutattak. Ehhez képest talán kevésbé várt eredmény, hogy a fogyatékossággal élő emberek más kultúrák megismerésére is szívesen használják a sportolást. Közép-Magyarországon a túlnyomó többség (91,4%) az öröm, a szabadság, az izgalom érzése miatt sportol, míg a többi régióban a válaszadók kétharmada ezeket a motivációs forrásokat nem említette. Ez alól kivételt képeznek a Közép–Dunántúlon és a Közép–Magyarországon élők, akik a sportmozgás választásakor a szabadság érzést szignifikánsan magasabb arányban tekintik fontosnak. A Dél-Dunántúlon, Észak-Magyarországon és az Észak–Alföldön élő válaszadók jellemzően (83%) nem az izgalom miatt választják a sportot.



A sportolással kapcsolatban megélt akadályok A „miért nem sportol” kérdésben a „túl drága” választ csak néhányan jelölték, kivételt képez a dél-alföldi régió, ahol ez a tényező szignifikánsan (33,3%) befolyásolja a sportolást. Többen elfoglaltnak érzik magukat; majdnem 70% ezért nem sportol. 11% azt gondolja, hogy a sport a versengésről szól és ezt ők nem szeretik. Ez ellentmond a sportot választók válaszaival, ahol jellemző a versengés miatti sportolás. Több mint egyharmada a válaszadóknak nem talál lehetőséget a környéken, a 18-29 éves korosztály zöme (81,8%) jelölte ezt inaktivitása indokának. A megyeszékhelyeken élők esetében nem ez az ok, mert szignifikánsan magas értékek lettek. Ugyanennyi válasz érkezett arra, hogy a társak hiánya a legfőbb akadály, társak nélkül nem tudja elkezdeni. Ennek megint ellentmond, hogy a válaszadók közül többen jelölték meg, hogy otthon sportolnak, még ha ez nem is jelenti feltétlenül azt, hogy egyedül sportolnának. Az egészségi állapottal összefüggésbe hozható akadályozottsággal kapcsolatban feltételezhető volt, hogy ez markánsan meg fog jelenni a válaszokban. A megkérdezettek kétharmada valóban erre hivatkozik, a 18-39 éves korosztály szignifikánsan alacsonyabb értéket mutat, és szintén szignifikánsan magasabb az érték a 60 éves korosztályban (93%), illetve Észak-Magyarországon. Majdnem egyötöde a válaszadóknak nem talál motivációt, nincs kedve sportolni. Minden negyedik válaszadó szerint a szakemberhiány az ok, míg minden tízedik nem tud a lehetőségekről; nincs megfelelő tájékoztatás hol, mit és milyen feltételekkel lehetne sportolni? 10% valószínűleg elkezdene sportolni, ha kapna segítséget az odajutásban; 10% nem hiszi el magáról, hogy képes lenne erre. Integrált sportolás Ötfokú skálán (egyáltalán nem; inkább nem; igenis, nem is; inkább igen; teljes mértékben igen) kellett megjelölni, hogy kivel sportolna szívesen együtt a válaszadó. A fogyatékossággal élők csoportja, ha fogyatékossággal élővel kellene együtt sportolniuk nem tenne különbséget, hogy melyik fogyatékosság-specifikummal él az illető, mert mindegyikkel ugyanolyan szívesen sportolna együtt. Az értelmi fogyatékosságnál tíz százalékkal csökkent a hajlandóság, de a többség így is szívesen sportolna ilyen társakkal. A kövér emberrel való együtt sportolást is megkérdeztük, de itt sem mutattak semmilyen ellenszenvet a megkérdezettek és ugyanolyan arányban válaszolták (88%), hogy egyáltalán nem zavarná őket az együtt töltött idő. A megkérdezettek egyharmada szokott együtt sportolni ép társakkal és 12% ezt rendszeresen teszi, míg 10% soha. A fogyatékossággal élőkkel való együtt sportolás hasonló eredményt mutat. Tehát nem ez jelent előnyt, vagy hátrányt a sportolás végzésében, elhatározásában. A válaszadók 74%-át nem is zavarná, sőt örülnének, ha együtt sportolhatnának ép társaikkal, de mégis csak egyharmaduk csatlakozna integrált sportegyesülethez. A lakóhelyen elérhető sportolási lehetőségek megítélése A válaszadók lakóhelyén 44%-ban szerveznek szabadidős rendezvényt, évente 1-2 alkalommal. Általában a helyi önkormányzat szervezi ezeket és a válaszadók 23%-a részt is vesz rajtuk. A megkérdezettek 13%-a tud arról, hogy a lakóhelyén van lehetősége integrált sportra. A Budapesten és Észak-Magyarországon élők sokkal inkább szeretnének integrált egyesületben sportolni. Összehasonlítva a teljes mintával ebben a kérdésben szignifikáns különbséget találtunk. Az értelmi fogyatékos emberekkel való együtt sportoláson kívül a többi fogyatékossággal is (mozgáskorlátozott, látássérült, hallássérült, szervátültetett) kimutatható szignifikáns összefüggés.



Az együtt sportolás hajlandósága szignifikáns, csakúgy, mint az integrált sportolás. A minta 38,2%-a válaszolta azt, hogy a lakóhelyén tud arról, hogy van szakember, aki a sportolásban segíthetne neki. 55 %-ban kaptuk azt a választ, hogy a sportoláshoz szükséges speciális segédeszközök hiányoznak. 39% tudja, hogy a lakóhelyén van akadálymentesített sportpálya. Ugyanakkor a lakosság számára rendelkezésre álló sportlétesítmények mennyiségével a minta túlnyomó többsége elégedetlen. A létesítmények elérhetősége szempontjából az „inkább nem” válasz jellemző, különösen az Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon. Azt is megvizsgáltuk, mennyire elégedettek a fogyatékossággal élő személyek az egészségi állapotukkal, edzettségi állapotukkal, a külsejükkel, közérzetükkel és a sportolási lehetőségeikkel (3. ábra). A válaszokból kitűnik, hogy a különböző fogyatékosság-típusok között nincs jelentős eltérés, ugyanakkor a mozgáskorlátozottak minden esetben alacsonyabb értéket mutatnak a többi csoportnál. A fogyatékossággal élő embereknek az egészségi állapotukról alkotott válaszát a teljes mintával összehasonlítva a következő eredmények születtek. A fogyatékkal élők sokkal kevésbé elégedettek egészségi állapotukkal, edzettségi szintjükkel, megjelenésükkel és közérzetükkel, mint az ép társaik. A fogyatékosok szignifikánsan nagyobb arányban elégedetlenek a településükön rendelkezésre álló sportlétesítmények számával, mint ép társaik. A fogyatékkal élők számára a sportolási lehetőségek, illetve az akadálymentesítettség tekintetében meglévő esélyegyenlőségről a következő választ adták a megkérdezettek: a sportlétesítmények akadálymentesítésével 2,53 értékben elégedettek és hasonlóan elégedetlenek a sportolási lehetőségekkel is, főként a Dél-Dunántúlon és a községekben. 2,7 3,0 3,1 3,2

egészségi állapota

2,6 2,8 2,9 2,8

edzettségi szintje

mozgáskorlátozott

3,0 3,1 3,2 3,2

külseje (megjelenése)

látássérült hallássérült

3,2 3,4 3,3 3,5

közérzete

szervátültetett

2,6 2,9 2,9

sportolási lehetőségei

3,3

1

2

3

4

5

3. ábra: Kérem, mondja meg, mennyire elégedett ön az alábbiakkal, N=500

A sportolási lehetőségek megítélését a különböző régiokban is vizsgáltuk. Az ötfokú skála alapján kapott válaszok alacsony elégedettséget mutatnak. A Közép-Magyarországi régióban 3,04, Dél-Dunántúlon 1,96 az elégedettség mértéke egy ötfokú skálán. A többi régióban az érték 2,08-2,61 közötti. Az akadálymentesítés hasonló arányokat mutat. A legelégedettebbek a Közép-Magyarországon és Nyugat-Dunántúlon élők, míg Dél-Dunántúlon és Észak-Magyarországon a legkevésbé elégedettek. E két utóbbi térségben vannak legtöbben fogyatékossággal élők és a 2001-es népszámlálás alapján ez a leghátrányosabb terület. TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 135 –


A sportra fordított támogatásban alacsony értékek születtek. Közép-Magyarország, Dél-Alföld, Nyugat–Dunántúl 2,86-2,69 közöti elégedettségi értékeket mutat, míg a többi térségben ennél jóval alacsonyabb, 1,87-2,19 közötti átlagértékek születtek. A fogyatékossággal élők sportolásának támogatása A fogyatékossággal élő emberek a sportolásuk megkönnyítésére különböző segítségeket is igénybe tudnak venni. Megkérdeztük a fogyatékossággal élő embereket hogyan, miben lehetne könnyebbé tenni a sportolást? Tettük ezt azért is, hogy a sorstársaknak és a döntéshozóknak is tanáccsal szolgáljunk. A megjelölt válaszok magas értéke arra enged következtetni, hogy a fogyatékossággal élő emberek életében, különösen a sportolásban mindegyik elem nagyon fontos lenne (3. táblázat). 3. táblázat: Ön szerint hogyan lehetne könnyebbé tenni a sportolást a fogyatékossággal élőknek?

Sporteszközökkel

91%

Kísérő szolgálattal

84 %

Segítő szolgálat

88%

Több sportolási lehetőség megteremtésével

87%

Akadálymentesítéssel

77%

Információk biztosításával

87%

Szakképzett edzőkkel

89%

Közlekedés támogatásával

88%

3.4 Összegzés A kutatómunka elején is tisztában voltunk azzal, hogy több szempontból is egy nehezen megközelíthető célcsoportot választottunk. Egyrészt mert kevés információval rendelkezünk a fogyatékossággal élő emberekről, másrészt az ő hajlandóságuk a válaszadásra sem egyértelmű. Sajnos ez utóbbi feltételezést a kérdőívet kitöltők körében megtapasztaltuk, mert voltak kérdések, ahol a megkérdezettek több mint a fele nem válaszolt. A fogyatékossággal élő személyeknek van esélyük ép társaikkal közösen sporttevékenységet, vagy akár önkéntes munkát végezni. Az 500 fős reprezentatív, rétegzett kutatás eredménye is alátámasztja az állítást, hogy a sport kiváló eszköz a társadalmi befogadás ösztönzésére. Azonban jelenleg hiányzik a szükséges szakmai ismeret, amit a társadalomnak meg kell szerezni a témával kapcsolatban. Fontos tényező továbbá, hogy a sportolás helyszínéül szolgáló létesítmények akadálymentesítése, ugyanúgy, mint a pedagógus és egyéb társszakmák szakemberképzése, az infokommunikációs akadálymentesítés és a társadalom érzékenyítése a témával kapcsolatban.



A felmérésből kiderült, hogy az ország egyes területén nehéz a fogyatékossággal élő embereknek a sportolási lehetőségekhez való hozzáférés. A legjobb helyzetben a főváros és környékén élők vannak, ez köszönhető annak, hogy itt több lehetőség közül lehet választani, ezek könynyebben elérhetőek és az infokommunikáció is segíti a tájékozódást, ami a fogyatékossággal élő embereket hozzásegíti a sportoláshoz. A helyben lévő és könnyen megközelíthető lehetőségek mellett a megfelelő tájékoztatás azon feltételek közé tartozik a fogyatékossággal élő emberek számára, ami növelheti a célcsoport sportolási hajlandóságát. A községekben nagyon alacsony a sportolást választók száma, ami valószínűleg a lehetőségek bővítésével javítható lenne. A lakóhelyen megteremtett sportolási lehetőség motiváló erejű, költséghatékony és nagyobb tömegeket vonz, az integrált lehetőségeket sem kizárva. Az elégedettség közepesen alacsony, tehát fejlesztésre szükség lenne. A sportmozgásra nagyon nagy szüksége lenne ennek a célcsoportnak is. Az egészséges életmód minden embernek joga. Erről különböző nemzetközi és hazai jogszabályok is rendelkeznek. A sport szólhat a játékról, a küzdelemről, a munkáról, de mint jelenség elsősorban egészségfejlesztő, nevelő, kulturális, szociális hatású és értékteremtő. A sport olyan lehetőségeit is ki kell használni, mint a társadalmi beilleszkedés és az ismerkedés, amit a felmérés is alátámaszt, hiszen szignifikáns eredmények születtek ebben a kérdésben. A sport a társadalomban integrációs eszközként alkalmazható. A közösen eltöltött idő mindenki hasznát szolgálja és motiváló tud lenni. A válaszokból is az derült ki, hogy a lakosság nem zárkózik el a közös sportolástól, rendezvényeken való megjelenéstől. Vannak az országnak részei ahol működik már közös lehetőség. Ezeket kellene népszerűsíteni. A fogyatékossággal élő embereknek sok esetben részben, vagy teljesen akadálymentesített környezetet kell teremteni. A felmérés is megerősítette, hogy hazánkban kevés a sportlétesítmény, és ami rendelkezésre áll, az nem jól megközelíthető. Talán ez is oka a lakosság passzivitásának. Ezen kívül a kereseti lehetőségek is befolyásolják a sportolás választását. Minél több olyan lehetőséget kellene teremteni, amit minél szélesebb körben igénybe lehet venni. A megfelelő sportlétesítmények hiánya vagy annak használhatóságának akadálya okozhatja, hogy nem tudnak jó körülmények között sportolni. Ezért ahol nincs létesítmény, jó alternatívának tűnik, hogy a szabadban szerveznek sportolási lehetőséget. A másik ok lehet, hogy a szabadban sportolás akadálymentesített, nem kell megküzdeni a hátrányokkal. A kutatási eredményeket kiindulási alapnak tekinthetjük, mert ilyen típusú felmérés nem készült még ebben a témában. Az itt szerzett tapasztalataink feltehetően általánosításra is alkalmasak: a fogyatékosság ügy fontos kérdéssé vált a sport, szabadidő eltöltése területén is. A megkérdezettek többsége csatlakozna, ha a körülmények kedvezőbbek lennének.



4. Lehetséges kutatási irányok a sportbeli és sport általi társadalmi befogadás terén (Dóczi Tamás) A társadalmi befogadás a sportban és a sport által olyan területe a Fehér Könyvnek, amely mind szereplőit, mind pedig céljait (legalábbis ezek egy részét) tekintve túlmutat a sportrendszeren. A sport, a fizikai aktivitás – amely a nem fertőző megbetegedések elleni egyik legfontosabb prevenciós eszköz – számos problémát megelőzhet. Ugyanakkor ehhez szükség van arra, hogy általánosságban véve a társadalmi kirekesztettségben élő népesség, és még konkrétabban a kutatásunkban is azonosított célcsoportok akadályozottságára adekvát válaszok szülessenek mind az országos és helyi sportpolitika (úgy is, mint sajátos szociálpolitikai ág), mind pedig a gyakorlat szintjén. A társadalmi befogadás terén elengedhetetlen a különböző szereplők (sportegyesületek, sportszövetségek, sporttudósok és sportszakemberek, oktatási intézmények és az ott dolgozó pedagógusok, a hátrányos helyzetűekkel foglalkozó állami, önkormányzati szervezetek és alapítványok és az ezekben tevékenykedő szakemberek) szoros együttműködése helyi szinten, sőt, az országos szintű stratégiai partnerségeknek is komoly létjogosultsága van.

Sportszövetségek

Sportegyesületek

Sportszakemberek, sporttudósok, sportolók

Európai szintű szervezetek és intézmények

Nemzeti kormányok, önkormányzatok

Marginalizált csoportok társadalmi befogadása a sport által Marginalizált csoportok (résztvevők, szülők, mentorok)

Média

Oktatási intézmények

A társadalmi befogadással foglalkozó, nem sportos szervezetek

3. ábra. A marginalizálódott csoportok sportbeli és sport általi társadalmi befogadásának lehetséges együttműködő szereplői



A projekt keretében lefolytatott kvantitatív és kvalitatív vizsgálatok eredményei kiindulópontul szolgálhatnak további kutatásokhoz, egyfelől viszonyítási pontokat nyújtva hasonló témájú vizsgálatok eredményeinek időbeli elemzéséhez, másfelől pedig újabb kutatási irányok kijelöléséhez. A nők, a hátrányos helyzetűek és a fogyatékossággal élők sport általi társadalmi befogadásának keresleti és kínálati oldalon megjelenő feltételeinek feltérképezése után a következő ajánlásokat fogalmazzuk meg a további sporttudományi kutatások számára: •

A rendelkezésre álló kvantitatív adatok összehasonlíthatóságának céljából további – időközönként megismételhető – survey-vizsgálatok szükségesek a célcsoportok 0körében.

•

Az általában a társadalmi kirekesztettségre és az egyenlőtlenségekre, illetve konkrétabban ezek egészségbeli következményeire irányuló kutatásokba indokolt a sportolás, a fizikai aktivitás témakörének bevonása.

•

A női szabadidősport területe külön monitorozást igényel; a szabadidősport területén végzett gender-szempontú kutatások hasznos adalékokkal segíthetik a stratégiai tervezést.

•

A hátrányos helyzetű lakosság a sport szempontjából is speciális társadalmi helyzetben van; sportbeli bekapcsolódásuk feltételeinek megismeréséhez a sportolás és a sportfogyasztás különböző aspektusaira vonatkozó strukturális akadályok tudományos igényű rendszerezésére is szükség van.

•

A fogyatékossággal élő emberek sporttal, testmozgással kapcsolatos tudományos kutatások száma hazánkban csekély. Ösztönözni kell tehát azokat a kutatásokat, amelyek új ismereteket hoznak a felszínre olyan tevékenységekről, amelyek a célcsoport aktív életvitelét lehetővé teszik.

•

A projekt keretében, illetve a későbbiekben kapott kvantitatív adatok mélyebb értelmezéséhez indokolt kvalitatív vizsgálatokat végezni, elsősorban az érintettek sportolásával kapcsolatos motivációk, akadályok és attitűdök megismeréséhez, és az ezekre vonatkozó további kvantitatív irányultságú kutatások mérőeszközeinek finomításához.

•

A sportolásba történő bekapcsolódás feltételeinek megismerése mellett szükséges a nők, a hátrányos helyzetűek és a fogyatékossággal élők részvételének előmozdítása a sportvezetői pozíciókra és sportszakember-képzésre vonatkoztatva egyaránt, melyhez viszont elengedhetetlen az esélyegyenlőséggel kapcsolatos nézetek feltárása és megismerése a különböző sportszervezetek kultúrájában.

•

A sportszakemberek elképzeléseinek megismerése a sportban rejlő társadalmi lehetőségekkel kapcsolatban azért is kell, hogy kutatási prioritás legyen, mert a sport társadalmi szerepére vonatkozó kritikusabb viszonyulás hiánya a programok fejlődését is akadályozhatja.

•

A sportprogramok, sportszervezetek támogatásához szükség van a szisztematikus értékelési rendszerek kialakítására, illetve kiegészítésére oly módon, hogy ezekben az eredményesség és a résztvevőkkel kapcsolatos általános számadatok mellett a szociális szempontok is hangsúlyt kapjanak (pl. „befogadó sportszövetség”, „befogadó sportegyesület”).

•

A befogadó sportszervezetekre vonatkozó kritériumok kialakításához szükséges a sporttudomány szakembereinek bevonása az országos és helyi szintű programok tervezésébe és értékelésébe egyaránt.




1. Bánfalvy Cs. (2002) Gyógypedagógiai szociológia 2. kiad. Budapest: ELTE GYFK 2002. 2. Bass L. (2004) (szerk.) Jelentés a súlyosan-halmozott fogyatékos embereket nevelő családok életkörülményeiről. Budapest: Kézenfogva Alapítvány. 3. Bíróné N. E. (2004) A sportpedagógia társadalom- és természettudományos alapja. In: Sportpedagógia. Kézikönyv a testnevelés és a sport pedagógiai kérdéseinek tanulmányozásához. Budapest, Pécs 66-68. o. 4. Bujdosó B., Kemény F. (2009) Fogyatékosság és rehabilitáció. Budapest: NSZFI. 5. Bukodi E. (2004) Az idősek társadalmának rétegződése. In: Giczi J., Sághi G. (szerk.) Időskorúak Magyarországon. Budapest: KSH, 49-65. 6. Czúcz O. (2005) Szociális Jog I., Budapest: Unió Kiadó COM 94, 7. Degener, T. (2004) Definition of Disabilites, E.U. Network of Experts on Disability Discrimination, 8. 8. EU Network of Independent Experts on Disability Discrimination – Baseline Study – Disability Discrimination Law in the EU Member States, 2004. 11. 9. European Commission (2002) Definitions of disability in Europa – A comparative analysis. 10. Emberi méltóság korlátok nélkül. Méltóképpen másképp Fogyatékosügyi projekt. 201/2. Ájor Projektfüzetek. 45.o. 11. Farkas J., Nagy D., Nagy J., Rostáné K. A., Sáringerné Sz. Zs., Wisinger J. (2013) Módszertani hatástanulmány Az adaptált testnevelés és adaptált fizikai aktivitás magyarországi bevezetéséhez. ÁROP-1.1.19/2012 pályázat. 12. Fukuyama, Francis (2003) Poszthumán jövendőnk - A biotechnológia forradalom következményei. Budapest: Európa. 13. Gordosné Sz. A. (1997) Gyógypedagógia-történet II. kötet. Magyar gyógypedagógia történet a XX. századig /Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola részére/ Kézirat. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 154. o. 14. Hablicsek L. (2004) Demográfiai öregedés Európában. In Giczi J., Sághi G. (szerk.) Időskorúak Magyarországon. Budapest: KSH, 11-27. 15. Huntington, P. S. (2005) Kik vagyunk mi? Az amerikai nemzeti identitás dilemmái. Budapest: Európa Könyvkiadó. 16. Juhász F. (2004a) A fogyatékosság és rokkantság társadalmi összefüggései. In: Juhász F. (szerk.) Irányelvek a funkcióképesség, a fogyatékosság és a megváltozott munkaképesség véleményezéséhez. (2. fej.) Budapest: Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium – Országos Egészségbiztosítási Pénztár. 17. Juhász Ferenc (2004b): Károsodás, fogyatékosság, rokkantság. In: Juhász Ferenc (szerk.) Irányelvek a funkcióképesség, a fogyatékosság és a megváltozott munkaképesség véleményezéséhez. (1.fej.). Budapest: Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium – Országos Egészségbiztosítási Pénztár. 18. Kálmán Zs., Könczei Gy. (2002) A Taigetosztól az esélyegyenlőségig. Budapest: Osiris. 19. Kapitány, G., Lakatos, M. (2004) Az időskorúak főbb demográfiai jellemzői a népszámlálások alapján. In Giczi J., Sághi G. (szerk.) Időskorúak Magyarországon. Budapest: KSH, 27-49. 20.Könczei Gy. (2006) (szerk) A fogyatékosság definíciója Európában – összehasonlító elemzés. Budapest: ELTE, Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar. 21. Könczei Gy. (1994) Mégis, kinek az érdeke? A fogyatékkutatás és a fogyatékospolitika útja a rehabilitációtól a független életig. Budapest: A Rák ellen, az Emberért, a Holnapért!” Társadalmi Alapítvány. TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 140 –


22. Központi Statisztikai Hivatal (2003) NÉPSZÁMLÁLÁS, 12. A fogyatékos emberek helyzete. Budapest: KSH. 23. Marton K. (2008) Rejtőzködő fogyatékos-közösségek és a többségi társadalom. Világosság 11–12, 233-239. 24. Mabbett, D. (2002) Definitions of Disability in Europe. A Comparative analysis, Final Report 13 December 2002., Brunel University, UK. 25. Nádas P., Kőpatakiné M. M. Fogyatékossággal kapcsolatos fogalmak- pedagógiai szempontból. In: Ismerkedő könyv. A paralamipai sportágak- társadalmi befogadás- szemléletváltás. Budapest. 144. o. 26. Pálhegyi F. (1987) A fogyatékosság bélyegének pszichodinamikája. In Pálhegyi F. (szerk) A gyógypedagógiai pszichológia elméleti problémái. Budapest: Tankönyvkiadó 79-86. 27. Schöpflin Gy. (2004) Az identitás dilemmái. Máriabesnyő-Gödöllő: Attraktor könyvkiadó. 28. Spidla, V. (2005): The EU’s response to the challange of ageing, XVIII International EURAG Congress 2005, SPEECH/05/565, Ljubljana, 2005.09.30. 29. Torda Á. (2010) Különbségek és azonosságok. TÁMOP 5.4.5 kiemelt projekt Képzők képzése program. 30. Zöld Könyv (2005): „A demográfiai változások kihívása, a nemzedékek közötti szolidaritás új formái”, 2005.3.16.



Az önkéntesség és az aktív polgárság ösztönzése a sporton keresztül

Szerző: Dr. Géczi Gábor

Magyar Sportmenedzsment Társaság 2014

Tanulmánykötet - Az önkéntesség és az aktív polgárság ösztönzése a sporton keresztül

Tartalomjegyzék: Vezetői összefoglaló

146

A kutatás legfontosabb megállapításai

147

Bevezetés

148

Az önkéntesség

148

Önkéntesség és a sport

154

A sporthoz kapcsolódó önkéntes tevékenységek típusai

160

Az önkéntesek kapcsolódási pontjai a sportban

162

Az önkéntesek bevonhatósága a sportba

162

Szabályozás, jogszabályi háttér

163

Módszerek

164

A kutatás eredményei

167

Egyénre vonatkozó kérdések

167

Intézményekre vonatkozó kérdések

187


192

Táblázatok jegyzéke

197

Ábrák jegyzéke

197



Vezetői összefoglaló A TÁMOP 6.1.2/11/2-2012-0002 pályázat a sport szempontjából nagyon fontos időszakban került kiírásra, hiszen a Kormány stratégiai ágazatként aposztrofálta a területet, és a projekt nagymértékben járul hozzá a sport működésének jobb megértéséhez. A pályázat egyik alprogramjának feladata a sport egyik speciális szegmensének mélyreható elemzése, azaz az önkéntesség szerepének tisztázása a sporton belül, valamint az önkéntesség és a sport kapcsolatának vizsgálata. Ugyan az önkéntességről szóló kutatásokban általában rákérdeznek a sportra, mint olyan területre, amely az önkéntes tevékenység végzésének lehetséges terepe, de mélyebb, átfogó kutatást kizárólag erre a területre fókuszálva még nem végeztek hazánkban. A témát megfelelően lefedik azok a kutatási módszerek, melyekkel az adatokhoz jutottunk hozzá a program során, hiszen a felnőtt (18+) lakosság körében egy reprezentatív 1000 fős, valamint a 15-29 éves korosztályokban 3000 fős offline és 5000 fős online kérdőíves kikérdezés valósult meg. A 15-29 éves korosztály kétszeri, más-más módon megvalósított felmérésének lehetséges indoka, hogy az önkéntes tevékenység megismerése, és az utána való bekapcsolódás a segítő munkába talán a fiataloknak a legfontosabbak. A volunter munkák elősegítik a társadalmi beilleszkedést, hozzájárulnak a szegénység, és a kirekesztődés csökkentéséhez, a teljes foglalkoztatottsághoz, segítenek a környezet szépítésében, tisztán tartásában, valamint nélkülözhetetlenek a helyi közösségek jobbá tételében. Egy pályakezdő fiatal szempontjából ugyancsak előnyt jelent, ha az első munkahelyi gyakorlatukat maximális elfogadó és segítő környezetben végzik, ahol a felelősséget szinte teljes mértékben mások viselik helyettük. A fent felsorolt három felmérésen kívül, még egy körben végeztek felmérést a megkérdezésre specializálódott szakemberek, az intézmények körében, 300-as mintán telefonos interjúval valósult meg az adatgyűjtés. Az adatok minél részletesebb megismerését szolgáló kérdések száma az önkéntesség témakörben 27 db volt, melyből 16 az egyénre vonatkozott, míg a maradék 11 az intézményeket vizsgálta. Magyarországon az elmúlt években komoly fejlődés valósult meg a sport és az önkéntesség területén egyaránt. Egyrészről a mindennapos testnevelés bevezetésre került, a sportban a finanszírozás megváltozott (TAO-s sportágak, Kiemelt sportágak), a grassroot a sportszövetségek életében jelentős szerepet kapott, másrészről létrejöttek önkéntes centrumok Európai Uniós támogatással, valamint helyi önkéntes pontok hálózata valósult meg azért, hogy a viszonylag fejlett településektől távolabb eső térségekben élő állampolgárok is megismerkedjenek az önkéntesség által biztosított élményekkel és előnyökkel. Ezek a centrumok segítik a voluntereket a környezetükben található szervezetek által felkínált lehetőségekkel való megismerkedésben. Az önkéntesség és a sport összefonódik, a „sportipar” önkéntesek nélkül nem tudna működni (Doherty, 2006), gondoljunk csak az önkéntesség szerepére a civil szervezetek döntéshozó vagy javaslattevő testületeinek működésében. Ezekben az önkéntes testületekben a hosszú távú, stratégiai gondolkodásnak jelen kell lennie, ugyanakkor egyensúlyozni kell a szokások, a szabályzatok és a pozíciók között, mely folyamat önkéntes alapon bizonytalan lehet (Shilbury and Ferkins, 2011). Ezzel cseng össze Adams és Deane (2009) megállapítása, miszerint az önkéntes területen felállított struktúrák és ügynökségek nagyban járulnak hozzá a sport működtetéséhez. A terület összefüggésben az előzőekben leírtakkal tehát megérett egy komolyabb, átfogó vizsgálatra, illetve ami talán fontosabb, a sport és az önkéntesség együttműködésének mélyebb megértéséhez járul nagyban hozzá a kutatás által feltárt állapot, melyből kiindulva a döntéshozó hatékonyabban tudja elvégezni a szabályozást, és a területi támogatásokat is célzottabban tudja odaítélni a sport területén önkénteseket is foglalkoztató szervezetek számára.



A kapott eredmények alapján elmondhatjuk, hogy a sport szempontjából az önkéntesek részvételével kapcsolatban megfelelő toborzó munkával jó eredményeket lehetne elérni, ha figyelembe vesszük az inaktívak számát. Az ő elérésük és mozgósításuk az igazi kihívás a sportban működő szervezeteknek és személyeknek, melyet ugyan egy-egy akcióval is meg lehet kísérelni, de az átgondolt, jól felépített hálózatok valószínűleg eredményesebbek lehetnek ebből a szempontból. A sport területén is létre lehetne hozni egy önkénteseket fogadó, regisztráló és egyben szervező szervezete(ke)t, vagy ami még hasznosabb lehet, az önkéntes pontok használatát kellene bevezetni a sportban, azaz együttműködve szolgálni egyszerre a két ügyet az erre szakosodott szervezetekkel. A kutatás legfontosabb megállapításai • Az önkéntes munkát végzők aránya a 18 éven felüli felnőtt lakosságra vetített reprezentatív mintán (13,5%) és a 3000 fős offline 14-29 éves mintán (13,9%), míg az 5000 fős 14-29 online minta 38,3%-ot mutat •

Az 1000 fős reprezentatív minta alapján, az önkéntesen tevékenykedők végzettségi szintjei alapfok 11,4%, középfok 12%, felsőfok 23,6%

•

Az Észak-Alföldön a 30%-os részvétellel a legnagyobb az önkénteskedők aránya a mintán

•

A fővárosban volt a legalacsonyabb az önkéntesek száma 8%-al

•

A magasabb jövedelemmel rendelkezők kevésbé érdeklődnek az önkéntes tevékenységek iránt

•

A 18-29 évesek esetében az önkéntes tevékenység 14%, a 30-39 éveseknél 12%, a 40-49 éves korosztálynál 16%, az 50-59 éves korosztálynál 14%, míg a 60+ korosztálynál 13%

•

Az adatok alapján kijelenthetjük, hogy a válaszadók döntő többsége havi szinten nem dolgozik többet önkéntesként, mint 5 óra

•

Az önkéntesek egyedül 23%-bn, 2-3 fő 38%-ban, 4-10 fős csoportban 14%-ban, 10 főnél nagyobb létszámban 7%-ban és változó létszám mellett 18%-ban végzik tevékenységüket

•

Az 1000 fős reprezentatív mintán az önkénteskedő 136 főnek 17%-a dolgozik a sport területén, ez számszerűleg 23 főt jelent

•

Az 1000 fős reprezentatív mintán a válaszadók 83%-a a szabadidősportban, az iskolai és diáksportban 64%-uk dolgozna szívesen

•

A legkedveltebb lehetőség, mint önkéntes tevékenység az eseményen való segítés (5354-55%) volt, míg a legkevésbé választott munka a sportvezetés volt (17-24-14%)

•

Az önkéntesek elérésénél a szájhagyomány (81%), és a helyi faliújság (68%) is jól szerepelt a válaszokban

•

Intézmények esetében a teljes mintán 50,1% válaszolta, hogy végeznek önkéntes tevékenységet, 2,4%-a pénzzel, míg 4,7%-a adományokkal támogatja az önkéntes munkát



Bevezetés A civil társadalom tartalma és fogalma koronként, valamint földrajzi elhelyezkedéstől függően állandóan változásban van, a társadalom állapotára jellemző eltérő problémák különböző elméletekben fogalmazódnak meg. Nagy valószínűséggel emiatt nincs önálló elmélete a civil társadalomnak, viszont a civil társadalommal kapcsolatos gondolatkörök léteznek mindenhol a világon (Szűcs és Tóth, 2005). A kapitalista fejlődés eredményének tekintik a társadalmat a civil társadalomról szóló elméletek többsége, amely a gazdasági és a politikai szférától is elkülönül, célja ezeknek a területeknek az ellenőrzése, valamint a saját érdekvédelme. Számos kutató azonban manapság szociális interakciók színterének, társadalmi kölcsönhatások helyszíneként értelmezi a civil társadalmat, hangsúlyozva közvetítőszerepét, komoly jelentőséget tulajdonít az egyének és csoportok egymással szembeni viselkedésének, valamint az állammal szembeni magatartásnak (Ablaka, 2005). A civil társadalom létrejötte a modern világ vívmánya, egy bonyolult és hosszú történelmi alakulás következménye. A két nagy szféra, az állam és a civil társadalom közötti határvonal nem állandó azonban, a választóvonal hol élesen kirajzolódik, hol elmosódik (Hankiss, 1986). Egy modern ország társadalmának erejét, nagyságát manapság a nyugati világban ugyan gazdaságilag szokták mérni és elemezni, de nemcsak ezekben a mérőszámokban lehet kifejezni ennek értékét, hiszen vannak ennél „emberközpontúbb” mértékegységek is. Ilyen például az Életminőség-mutató (Quality of life index - QOL), melyet az Economist Intelligence Unit alkotott meg, vagy a New Economics Foundation által létrehozott Boldog bolygó index (Happy planet index – HPI). A QOL az egészséget, a családi életet, a közösségi életet (önkéntesség szerepe jelentős), az anyagi jóllétet, a politikai stabilitást, a földrajzi adottságokat, a munkahelybiztonságot, a politikai szabadságot és a nemi esélyegyenlőséget méri, míg a HPI a várható élethosszt, az elégedettséget az élettel (önkéntesség szerepe jelentős) és az ökológiai lábnyomot vizsgálja. Ezekkel összefüggésben Gáspár (2013) szerint azonban a jólléti-fenntarthatósági mutatórendszerek lényegében három pillérre épülnek fel, a GDP korrekciójára és kiegészítésére, az életminőségre valamint a fenntartható környezetre. Ha mélyebben belegondolunk, akkor ezekben a nem-gazdasági mérőszámokban kifejezve a társadalmi folyamatokat az egyén és a közösség számára ténylegesen fontos adatokhoz tudunk eljutni.

Az önkéntesség Az önkéntesség olyan tevékenység, melyet egyénileg vagy csoportosan, rendszeresen vagy alkalmanként, belföldön vagy külföldön, egyéni személyes akaratból és anyagi ellenszolgáltatás nélkül a közös jó érdekében végeznek (www.onkentes.hu). Az önkéntesen végzett tevékenység tehát közvetlen anyagi haszonnal nem jár annak végzője számára, további jellemzője, hogy az önkéntes nem tudja helyettesíteni a fizetett munkaerőt. Az önkéntes munkálkodása hozzáadott értékként jelenik meg az általa megsegített magánszemély vagy a fogadó szervezet életében, azaz nem saját rokonságának segít. Az önkéntes tevékenységeknek komoly előnyének számít, hogy a társadalmi beilleszkedést elősegítik, hozzájárulnak a kirekesztés, a szegénység csökkentéséhez valamint a teljes foglalkoztatottsághoz és segítenek a természeti környezet fenntartásában, valamint a helyi közösség jobbá tételében.



A gyerekek szocializációja, oktatása, nevelése során fontos cél, hogy később hosszú ideig a közösségük aktív tagjaivá váljanak. Ahogy nőnek a gyerekek, úgy lesz egyre nagyobb szükségük az önkéntes munkavállalásra, ami a fiatalok, pályakezdők szempontjából előnyös tevékenység, hiszen ebben az esetben az első munkahelyi gyakorlatukat segítő környezetben végzik, ahol a felelősséget még mások viselik helyettük. A társadalom felelősségi körébe tartozik az is, hogy a fiatalok körében növekvő tartós munkanélküliség tendenciáit figyelembe véve, sokan karrierjük első állomásaként már passzivitásba kényszerülnek. Különösen fontos a nők munkaerőpiacra való be- és a szülés utáni visszakerülésének elősegítése lehet terepe az önkéntes tevékenységnek. A nyugdíjas önkéntesek számára pozitívum a vállalt tevékenységek esetében, hogy a passzivitás, a magány és az elszegényedés elkerülésének lehetőségét biztosítja. A tevékenység maga megvalósulhat nonprofit módon működő, civil szervezet vagy állami intézmény, néhány esetben forprofit szervezet (cégek) esetében. Egyre több piaci szervezet figyel fel arra a tényre, hogy szakembereinek önkéntes munkára való ösztönzése elősegíti az alkalmazottak kreativitásának, munkakedvének növekedését, felfogható az alkalmazottak sokoldalúvá tételének egyik állomásaként, javítja a cég közösségen belüli reputációját, növeli a vállalaton belüli megfelelő munkamorált (Czike és Bartal, 2005). Szervezetben végzett önkéntes tevékenység esetében azonban nagyon fontos tényező a helyi segítők megfelelő informálása a félreértések elkerülése végett (Sakires et al., 2009). Az önkéntesség sokszínű tevékenység, amelyet relatív nehéz kategóriákba sorolni, Taylor (2004) azonban a területet vizsgálata után megkülönböztette a regisztrált és nem regisztrált önkénteseket. A regisztráció általában civil szervezet feladata, de némely esetben (például katasztrófahelyzet) végezhetik állami szervek is. Ugyanakkor az önkéntesek tevékenysége lehet egyszeri (általában külsős személy) és lehet folyamatos (általában belsős személy) a szervezetekben (Schlesinger and Nagel, 2011). Inglehart (2000) szerint a világon jól elkülöníthető típusok léteznek, melyből az első típus a „zöld” területen dolgozó önkéntesek, akik jobbára szervezetekben dolgoznak a környezetvédelemben, a béke kialakításában és fenntartásában, a jóléti-egészségügyi szolgáltatásokban, valamint a harmadik világ fejlesztésében. Ezek az önkéntesek és fogadó szervezeteik az elemzések szerint azokban az országokban (Észak-Korea, Vietnam, Kína) voltak a legjobban jelen, ahol még „kommunista”, elnyomó kormányzatok uralkodtak. Második típus a politikai pártokban, lokális, női- és munkásszövetségekben dolgozó önkéntesek. Egyrészről ez a típusú önkéntes munka a szegényebb térségekben, Vietnamban, Kínában, Indiában, Ugandában és a Fülöp-szigeteken, másrészről a gazdagabb országok közül Svédországban és az USA-ban számottevő jelentőségű. Megállapíthatjuk ezek szerint, hogy olyan országokban bukkan fel, ahol vagy relatív magas jövedelem, vagy relatív alacsony a szolgáltatói szektorban dolgozók aránya. Harmadik típusa az önkénteseknek vallási, ifjúsági, sport, szakmai és kulturális szervezeteknél önkénteskedők, a legtöbb országban egyébként ezek jellemző területei az önkéntességnek. Czike és Bartal (2005) felfogása szerint (1. táblázat) két nagy csoport különíthető el egymástól: az Új típusú önkéntesség elsősorban tudás megszerzésére, a szabadidő hasznos eltöltésére, az önismeret fejlesztésére szolgáló tevékenység, míg a Régi vagy Hagyományos típusba azokat a tevékenységeket soroljuk, amelyek a hagyományos polgári értékekhez, szolidaritáshoz, családi indíttatáshoz, esetleg vallásos háttérhez köthetők. Ehhez a felosztáshoz csatlakozik Frey and Goette (1999) kutatásának eredménye is, mely szerint a fiatalok tudásszerzésre törekvő önkéntessége növekszik, míg a hagyományos önkéntesek száma csökken.



1. táblázat. Hazai önkéntességi típusok (Czike és Bartal, 2005) ÖNKÉNTESSÉG TÍPUSA

RÉGI - HAGYOMÁNYOS

ÚJ

KOROSZTÁLY

35 év felett

26 év alatt

NEM

nő

nem jellemző

ISKOLAI VÉGZETTSÉG

magasabb végzettség

nem jellemző

CSALÁDI ÁLLAPOT

házas

egyedülálló

GYERMEKEK SZÁMA

több gyermek

gyermektelen

Kevés az olyan kutatások száma, amely megkülönbözteti az önkéntesség formális és informális formáját. Wilson and Musick (1997), két időpontban (1986 és 1989) elvégzett kutatása az Americans’ Changing Lives adatbázison viszont megteszi ezt. Feltételezték Smith (1994) és Gallagher (1994) eredményei alapján, hogy ezek az önkéntességek összefüggenek, az egyik segíti a másikat, azaz pozitív korreláció mutatható ki közöttük. A fent említett szerzők szerint az egyéni, baráti segítséget nyújtó önkéntes nagy valószínűséggel önkéntes szervezetek munkájába is besegít és fordítva. Az USA-ban megkülönböztetik (Putnam, 2000) a machers és schmoosers csoportokat az önkéntességen belül, melyek közül a macher-önkéntesek rendszeresen látogatnak egy adott szervezetet és ott formálisan tevékenykednek. Ezek az önkéntesek általában iskolázott, több diplomás férfiak, a környezetükhöz viszonyítva relatív magas a jövedelemmel. Az informális segítők a másik csoportja az önkénteseknek, az USA-ban őket a schmooser-önkénteseknek hívják, többségük nő, igen élénk társadalmi életet élnek, és fiatal és idős korukban a legaktívabbak. Az eddigiekből is már kiderült, hogy a helyi közösségekben az önkéntes vállaláson alapuló munkavégzések jelentősen javíthatják az életminőséget, növelik a résztvevők kapcsolati tőkéjét, és egyben elősegítik beágyazottságukat a társadalomba. Ezzel kapcsolatban az ENSZ 2011-ben kiadott értékelésében (State of the world’s volunteerism report) megállapította, a hogy a világ minden országában jelen van az önkéntes tevékenység, jóllehet nincs egységes fogalmi elhatárolás és szabályzás. Szintén ez a dokumentum foglakozott az érték alapú Well-being (jóllét) és a fenntartható megélhetés problémájával, az önkéntes tevékenységgel kapcsolatban. Ugyanakkor meg kell említeni azt is, hogy az önkéntesség a kutatások szerint mind az egyének, mind a szervezetek jóllétéhez feltétlenül szükséges (Unger and Thumuluri, 1997). Szintén fontos megjegyezni, hogy az önkéntes akciók ösztönzése, illetve az elmaradott területeken élők és a hátrányos helyzetű csoportok önkéntes tevékenységbe való bekapcsolódásának elősegítése kiemelt terület minden modern társadalom számára (Helms, 2006). Egyes kutatók szerint a legtöbb önkéntes azért végzi a tevékenységét, mert jó érzés segíteni, azonban mások ugyanakkor úgy érzik, kötelező visszaadni valamit a társadalomnak (Wojciechowsky, 2006). Eme nemes célkitűzések ugyanakkor felhoznak néhány megoldandó problémát is, melyet az EU-nak kell szabályoznia. Ezek többek között a tevékenységhez kötődő költségek elszámolása, illetve ennek nagyságrendje; az önkéntest védő rendelkezések (egészségbiztosítás, balesetbiztosítás), illetve az általa okozott kár rendezésének szabályai; a munkanélküliségre gyakorolt hatása az önkénteseknek; a gyakorlati tapasztalat elfogadásának gyakorlata; és a nemzetközi elfogadtatás (Study on Volunteering in the European Union, 2010). Megjegyzem az ENSZ létrehozott egy szervezetet is az égisze alatt United Nations Volunteers (UNV) névvel, melynek az önkéntesek szervezése a feladata a világ országaiban. Jacobsen és tárTÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 150 –


sai (2012) szerint az egyének az alábbiak alapján keresik kibontakozási lehetőségeket a társadalomban többféle lehet, elsőként az értékek — az egyének számára az önzetlen, emberbarát cselekedetek, melyben az egyén a környezet jobbításának eszközét látja. Másodikként említhetjük a megértést, mely újfajta tudás, tapasztalat felhalmozásának lehetősége, illetve a megszerzett tudás, gyakorlati kibontakoztatásának eszköze (Kaplan and Kaplan, 2009). A szocializáció szintén fontos eleme az önkéntességnek, új kapcsolatok kialakításának eszköze, eszmecsere lehetősége másokkal. A karrier építésében is segít, hiszen előnyt lehet szerezni a munka világában, ezáltal elősegítve az egyéni fejlődést, mely a tömegből való kitűnés eszköze, az EGO pozitív izgalma is egyben (Clary et al., 1998). Az egyén védelme is megjelenik az önkéntesség pozitív hatásai között, a helytelen önértékelés kialakulásának elkerülését teszi lehetővé (Jacobsen et al., 2012). Az önkéntes tevékenység ugyanakkor a társadalmi beilleszkedés és integráció egyik eszköze is lehet, hozzájárul egy összetartó társadalom kialakulásához, a bizalom és szolidaritás kialakításával, illetve a társadalmi tőke megteremtésével, melyhez bizonyos esetekben kell foglalkoztatott önkéntes esetében a munkaadó támogatása, hozzájárulása is (Hurst, 2012). Az önkéntes tevékenység megteremti a lehetőségét, hogy bármilyen társadalmi-gazdasági hátterű, nemzetiségű, vallású és életkorú ember pozitív változásokat tudjon generálni a környezetében. Szintén fontos eleme az önkéntességnek, hogy hozzájárulnak fontos EU-politikák megvalósításához, mint például a hátrányos helyzeteűek társadalmi beilleszkedésének politikája vagy a stratégiai fejlesztések támogatása. A felelősségteljes állampolgárság megteremtésének, az európai ideák és értékek (demokrácia, részvétel és szolidaritás) központi elemeinek felépítésében az önkéntesség nagyon fontos. Az önkéntes tevékenységnek köszönhetően az azt gyakorló személyek gyakorlatot szerezhetnek a vezetés, kommunikáció és szervezés területén, kapcsolati tőkéjük növekszik, és gyakran ennek köszönhetően jutnak később fizetett munkahelyhez. A fent leírtak miatt nagyon fontos, hogy tisztában legyünk a hazai felmérések eredményeivel, és ezek tudatában lehessen meghozni a területet is érintő döntéseket, és ezek alapján a szabályozás kialakítani. A hazai felmérések összesítő táblázatában (2. táblázat) sok igen hasznos információ van, ezek közül a formális (1994 - 5%, 2004 - 10%) és az informális (1994 - 29%, 2004 - 30%) önkéntesek száma nagyon fontos a mostani felmérésünk szempontjából. Szintén jól használható adat a nemre, életkorra, családi állapotra, gyermekek számára, iskolai végzettségre, valamint a lakóhelyre vonatkozó adatok, melyeket a 2. táblázatban összesítve lehet megtekinteni. Az önkéntes munka informális és nonformális tanulási lehetőséget nyújt és ezért az Európai Unió által hirdetett életen át tartó tanulás fontos eszköze; ugyanakkor egyéni és kollektív érdekek is megjelennek a hosszú távon önkéntes munkásként tevékenykedők esetében (Finkelstein, 2011). Az önkéntes tevékenység GDP-hez való hozzájárulása a gazdasági értéket és a gazdasági tevékenység egészéből való részesedését tekintve igen jelentős, ezért fontos, hogy megjelenjen a nemzeti statisztikai hivatalok által publikált kimutatásokban. Az önkéntes tevékenység az üzleti világban, a közhivatalok és az önkéntes központok között létrejövő innovatív partnerség egyik módja a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának kialakításának (Muthuri et al., 2009). Az önkéntesség fontos szerepet játszik a társadalmi kérdésekre adott válaszok megtalálásában. Az önkéntesek hozzájárulnak a szolgáltatások mennyiségi és minőségi javulásához, és további szolgáltatásokat és ezen az úton továbbhaladva új munkalehetőségeket hoznak létre (Onyestyák és Kállai, 2013). Az önkéntes akciók ezért fontos alkotóelemei az Európai Unió azon stratégiai céljának, hogy a „világ legversenyképesebb, legdinamikusabb, tudásalapú gazdasága legyen”, ahogyan ezt 2000 márciusában az Európai Unió Tanácsának Lisszaboni ülésen a tagállamok elhatározták.



2. táblázat. Az önkéntesek, a szervezetek és az önkéntes munka jellemzői Magyarországon és az EU-ban Önkéntesség típusa Szempont/kutatás

Formális és informális Magyar lakossági adományok és önkéntes munka kutatás

Adatfelvétel éve Vizsgált alapsokaság Formális önkéntesek aránya, száma Informális önkéntesek aránya, száma

1993 Felnőtt népesség

Formális Magyar önkéntes Eurobarometer, motivációs EU-27 kutatás

2004

2009

14 év feletti népesség

Magyar rendszeres önkéntesek

2010 14 év feletti népesség

5 %, 400 200 fő

10%, 900 000 fő

-

-

29%, 2,3 millió fő

30%, 2,6 millió fő

-

-

AZ ÖNKÉNTES Neme Életkora

21-50

főként férfi

Családi állapota

házas

Gyermekei száma Iskolai végzettsége

2-3 felsőfokú

Lakóhelye

község, főváros

főként férfi 31-50 házas vagy hajadon/nőtlen 1-3 középiskolai, felsőfokú

inkább nő 18-45 házas vagy hajadon 2 felsőfokú, középiskolai város, község

nem döntő, de 40-54 felsőfokú, tanuló -

SZERVEZET ÉS A MUNKA Szervezet típusa

helyi önkormányzat

civil szervezet, állami intézmény

-

-

A szervezet tevékenységi köre

egyház, kultúra, szociális ellátás

egyház, rekreáció és sport, szociális ellátás, kultúra

rekreáció és sport, polgári és jogvédelem

sport, oktatás, kultúra, művészet

Kinek az érdekében?/ A munka hozadéka

a közösség általános érdeke -

szolidaritás, humanitárius segítség

A munka tartalma

ügyintézés, településfejlesztés, oktatás, kultúra, egészségügy

Motiváció

lakóhelyi segítség, ügyintézés, szociális, egészségügy, kultúra

jó érzés segíteni

rendezvények, adminisztráció gyermek- és, ifjúságügy

szociális érték

-

-

Forrás: Bartal (2009), Bartal, Kmetty (2010), Czakó et al. (1995), Czike, Kuti (2006) alapján Perpék, 2011.



Az Európai Bizottság előtt 2011-ben elmondott Viviane Reding beszéd alapján, a filantrópia, azaz az emberbarátság és az önkéntesség egyazon tőről fakad. Egyes becslések alapján az Európai Unió teljes lakosságának 1/5-e, körülbelül 100 millió állampolgár vesz részt önkéntes munkában és ezzel az Európai Unió GDP-jének mintegy 5%-át adta 2011-ben. A lakossági adományok és önkéntes tevékenységek című hazai felmérés (Czike és Kuti, 2006) eredményei szerint önkéntes tevékenységek végzésébe a 14 éven felüli lakosság 36,1%-a (mintegy 3,3 millió fő) kapcsolódott be. Az önkéntes tevékenységeket az állampolgárok családjukon és baráti kapcsolatukon kívül, általában magánszemélyek és intézmények javára végezték. Az önkéntesek által elvégzett munka mennyisége 10 év alatt több mint harmadával növekedett. A legtöbb önkéntes tevékenységet a lakóhelyi, települési segítségnyújtás (68%), a hivatalos ügy elintézése (41%), illetve a szociális, egészségügyi, művelődési területen tevékenykedő szervezetek segítése (21%) területeken végezték. Az adatok szerint az önkéntesek legszívesebben a gyermekek számára nyújtanak támogatást (22%). Magas a fogyatékosokat támogatók száma, illetve az idős emberek számára végzett önkéntes tevékenység (12-12%) is. A hazai viszonyokról a KSH 2006-os felméréséből tudni lehet, hogy az önkéntesek által nyújtott munkának a bevételnövelő aránya a kisebb méretű szervezeteknél a legnagyobb. Az ágazatok között az alábbiakban dolgozó szervezetek foglalkoztatták a legtöbb önkéntest: szabadidő, hobbi (18,5%), sport (12%), szociális ellátás (10,6%), kultúra (10,4%), közbiztonságvédelme (8,5%). Az önkéntesek életkora egyre alacsonyabb, ma már a középiskolások is vállalnak önkéntességet, csak az idős (különösen a nagyon idős) emberek körében válik ritkává a tevékenység. A legaktívabbak a 31-40 éves korosztályba tartozók. Köszönhetően a 2005. évi a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvénynek, Magyarországon is megkerülhetetlen témává vált az önkéntesség az utóbbi időben. A törvény jogi értelemben vett státuszt adott az önkénteseknek, számos nem megfeleő gyakorlatot szüntetett meg (az önkéntesek költségtérítés adó- és járulékmentes működése), és megjelenésével a társadalom, illetve az egyének szintjén széles körben vált ismertté és elfogadottá az önkéntes tevékenység hozadéka. A törvény szerint a 10. életévét betöltött állampolgár lehet önkéntes, a fiatalabbaknál valószínűsíthető az akaratellenesség. Az önkéntesség más személy vagy a társadalom hasznára irányul, azonban az önkéntesség jelentős haszonnal (tapasztalatszerzés, kapcsolati tőke, anyagi) jár az önkéntes személyére nézve is. Az önkéntesség, mint fogalom szervesen kapcsolódik a civil társadalomhoz, a civil társadalom alapja. Az önkéntes munkára, öntevékenységre, jótékonyságra a társadalomnak a szükségletek kielégítése, a szociális problémák kezelése, maguknak az állampolgároknak pedig a társadalomban elfoglalt helyük megszilárdítása, saját belsőegyensúlyuk megteremtése érdekében van szükségük (Kuti, 1998).



Önkéntesség és a sport Az önkéntesség a sport alapját képezi, és nemcsak a sportoló részéről, hanem a benne dolgozók részéről is értelmezhető. Értéket teremt, és egyéb előnyökkel kecsegtet, gondoljunk csak a kapcsolati tőkére, amelyet az önkéntes munka során lehet kiépíteni. Meghatározó dokumentum a sport és az önkéntesség szempontjából a Lisszaboni Szerződés sportról szóló 165-ös cikke, amely a következőket mondja ki: „Az Unió a sport sajátos természetére, az önkéntes részvételen alapuló szerkezeti sajátosságaira, valamint a társadalomban és a nevelésben betöltött szerepére tekintettel hozzájárul az európai sport előmozdításhoz”. Az Európai Bizottság által kiadott Fehér könyv sportról (2007) a következő megállapításokat teszi: „Az európai intézmények elismerték a sport európai társadalomban betöltött szerepének sajátosságát az önkéntességen alapuló struktúrákban, az egészségügy, az oktatás, a társadalmi integráció és a kultúra területén”. Közelebbről megvizsgálva a kérdést megállapítható, hogy a sport és az önkéntesség kapcsolata kettős természetű. Jóllehet egy nagyszabású sportesemény megrendezése napjainkban elképzelhetetlen önkéntesek részvétele nélkül, azonban ehhez az evidenciához nem társultak olyan kialakult mechanizmusok, amelyek lehetőséget biztosítanának az ebben rejlő potenciál maximális kihasználására. A 2005. évi LXXXVIII. törvény preambulumában a közérdekű önkéntes tevékenységről a következő olvasható: „Az Országgyűlés elismeri a társadalom tagjainak szolidaritásán alapuló, az állampolgárok öntevékenységét kifejező, a személyeknek és közösségeiknek más vagy mások javára ellenszolgáltatás nélkül végzett önkéntes tevékenységét. Annak érdekében, hogy e jelentős társadalmi erőforrás a közcélok elérése érdekében is mind hatékonyabban mozgósíthatóvá váljon, az Országgyűlés a jelen törvény megalkotásával meghatározza a közérdekű önkéntes tevékenység alapvető szabályait, továbbá kedvezmények és garanciák biztosításával ösztönözni kívánja az állampolgárok és szervezeteik részvételét a társadalom előtt álló feladatok megoldásában, a közcélok elérésében”. Az EU-ba való belépéssel és az önkéntességről szóló törvény megjelenésével Magyarországon az elmúlt években komoly fejlődés valósult meg a sport és az önkéntesség területén egyaránt. Ezeket a folyamatokat erősítette a mindennapos testnevelés bevezetése, a sportfinanszírozás megváltozása (TAO-s sportágak, Kiemelt sportágak), és ezekkel egy időben a grassroot a sportszövetségek életében jelentős szerepet kapott. Szintén pozitív változás volt, hogy létrejöttek megyei önkéntes centrumok Európai Uniós támogatással, valamint helyi önkéntes pontok hálózatának kialakítására is sor került azért, hogy a viszonylag fejlett településektől távolabb eső térségekben élő állampolgárok is megismerkedjenek az önkéntesség által biztosított élményekkel és esetleges előnyökkel, a környezetükben található szervezetek által felkínált lehetőségekkel, és könnyebben tudjanak csatlakozni önkéntes programokhoz. Vannak olyan önkéntesek, akik e tevékenységüket összekötik a turizmusban rejlő izgalmakkal is (Jarvis and Blank, 2011). Az önkéntesség és a sport összefonódik, a „sportipar” önkéntesek nélkül nem tudna működni (Doherty, 2006), gondoljunk csak az önkéntesség szerepére a civil szervezetek döntéshozó vagy javaslattevő testületeinek működésében, ahol a hosszú távú, stratégiai gondolkodásnak kell jelen lennie, ugyanakkor egyensúlyozni kell a szokások, a szabályzatok és a pozíciók között, mely folyamat önkéntes alapon bizonytalan lehet (Shilbury and Ferkins, 2011). Ezzel cseng össze Adams és Deane (2009) megállapítása, miszerint az önkéntes területen felállított struktúrák és ügynökségek nagyban járulnak hozzá a sport működtetéséhez. Az EuroBarometer 2010-es kutatásának önkéntességre vonatkozó adatai is rávilágítanak arra, hogy a sportnak milyen fontos szerepe van az Európai Unióban a közösségi élet alakítása szempontjából. A megkérdezettek 7%-a mondta azt uniós szinten, hogy önkéntesként segíti a TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 154 –


helyi sportszervezeteket, sporteseményeket. Ez az arány az utóbbi években növekvő tendenciát mutat. Az önkéntesség szempontjából a skandináv országok állnak az élen. Ezen a területen is azok az országok teljesítenek a legrosszabbul, amelyekben a sportolás nem élvez prioritást. Magyarországon ez az arány 6%, amiből jól látszik, hogy közelít az uniós átlaghoz, ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy az élenjáró országokhoz képest még jelentős a lemaradásunk. A tématerület a fontossága ellenére tudományosan jelenleg még nem megfelelően megalapozott hazánkban, az önkéntességgel, mint területtel foglalkozó felmérések ellenére, az EU alapok felhasználása során a sportszektorra fókuszáló fejlesztési elemeket nem lehet felfedezni. Ez elsősorban egy szakpolitikai jellegű eldöntendő kérdés miatt alakult így ki, mely így hangzik: vajon hol található a szabadidős és a versenysport határa? Ebből a megközelítésből vizsgálva a sportot megállapíthatjuk, hogy a sportolás Magyarországon alapvető emberi jog, mely Magyarország Alaptörvényében (2011) is nevesítve van. A sporttevékenység végzése értelmezhető menedzsment szempontból szolgáltatásként is, amelyben a szolgáltatás igénybevevői pénzt adnak azért, hogy maga a sportolás létrejöjjön. A csere tárgya szerint a sportszolgáltatás lehet szabadidősport- és látványsport-szolgáltatás. Szabadidősportnak nevezzük azt a területet a sporton belül, ahol a csere tárgya a sportolás lehetősége, a sportban való részvétel, azaz a gazdasági értelemben vett fogyasztó azért ad pénzt, hogy a sporttevékenységet maga végezhesse. A szabadidősport alapjának számító sportegyesületek esetében az önkéntesek aránya az EU-n belül komoly részaránnyal bír, például Ausztriában 14% a fizetett alkalmazott és 86% volunter; Franciaországban majdnem 80% az önkéntes tevékenység; Hollandiában 13% az alkalmazott és 87% önkéntes dolgozik a sportban a Study on Volunteering in the European Union kiadvány szerint (2010). Ha a gazdasági szempontból nézzük, akkor a szabadidősport kategóriába tartozik a látvány sportok elitképző utánpótlás rendszere itthon és külföldön is (Kim et al., 2010). A látványsportban a közgazdasági megközelítésben a csere tárgya mások sportolásának megtekintése, vagyis a különböző fogyasztói csoportok fizetnek azért, hogy a sporteseményt láthassák (helyszíni sportfogyasztók, médiafogyasztók), közvetíthessék (média), marketingeszközként (szponzorok) felhasználhassák. Ennek az üzleti működésnek a lényege az elsődleges fogyasztói érdeklődés kiváltása és fenntartása, ami generálja a helyszíni nézőktől érkező (jegy-, bérletbevétel, helyszíni fogyasztás) és a merchandising-bevételeket, kiváltja a helyi szponzorok és a média érdeklődését. Az elsődleges fogyasztók számára a verseny, a mérkőzés elsősorban szórakozást jelent, amelyben fontos szerep jut a látványosságnak, a küzdelemnek, a társasági élménynek, amelyet összefoglalóan „harmadik otthonnak” nevez az amerikai irodalom. A szolgáltatások piacán kialakult erős verseny és a fogyasztói kereslet folyamatos bővülése következtében a szolgáltatások minősége alapvető faktorrá vált a fogyasztói elégedettség meghatározásakor (Sterbenz és Géczi, 2012). Ha a sportot, mint szolgáltatást értelmezzük ez esetben is a legmeghatározóbb tényező a minőség, és az, hogy ezzel, milyen elégedettségi szintet érhetünk el a fogyasztóknál. Ehhez a minőséghez járul hozzá sok esetben az önkéntes munkavégzés is, bár egyes kutatások szerint ez nem minden esetben valósul meg, a szociális-gazdasági státusznak erős befolyása lehet az önkéntes tevékenységre (Chang et al., 2011; Vézina and Crompton, 2012). A szabadidősport esetében a szolgáltatásnak – az előállításának folyamata alapján - alapvetően két fajtáját: az egyesületi és az üzleti alapon történő előállítást különböztethetjük meg. A kettő közötti fő különbség a szolgáltatás nyújtójának céljában ragadható meg. Az üzleti alapú szolgáltatás esetében a tulajdonos jól azonosítható célja a profit maximalizálása. Ennek érdekében számára elsődleges, hogy olyan szolgáltatásokat nyújtson, mely fogyasztói igényeket elégít ki a nyereség realizálása mellett. Az egyesületi alapon működő szolgáltatások esetében a tagok hasznának maximalizálása és a tranzakciós költségek csökkentése a cél, melyben komoly TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 155 –


tényező az ingyenes munkaerő jelenléte, azaz az önkéntes tevékenység, mint aktív polgárság egyik megjelenési formája. A fogyasztókért és az erőforrásokért való növekedő verseny, már az egyesületi alapon működő szolgáltatók esetében is egyre inkább megköveteli a fogyasztó-orientált szemlélet, azaz a fogyasztói igények maximális kielégítésének előtérbe kerülését. A szabadidősport működését, szereplőinek viselkedését, azok alapvető vonásait nagyban befolyásolja gazdasági és társadalmi környezete és az ahhoz való viszonya. Egyes kutatások arra fókuszálnak, hogy melyek azok a menedzsment eszközök, amelyeket bevetve a szervezetek toborozni tudják, illetve a későbbiekben melyek azok a speciális szempontok, amelyek mentén, hosszú távon is számítani tudnak az egyénekre (Warner et al., 2011). Szabadidősport esetében fontos érintett az állam, maguk a fogyasztók és egyéb érintettek, melybe az önkéntesek is beleértendők. Mint az Bartal és Kmetty (2010) felméréséből kiderül a sport és szabadidős önkéntesek számára az önkéntességben a téma (pl. a sport) melletti elköteleződés, valamint az elismertség és az önkéntesség nyújtotta közösség a domináns motiváló erő. Az Európai Sport Charta szerint „a sport minden olyan fizikai tevékenység, amely esetenként vagy szervezett formában a fizikai és szellemi erőnlét fejlesztését szolgálja, társadalmi kapcsolatok természetes vagy különböző szintű versenyeken elérendő eredmények céljából.” A 2007-es Sportról szóló Fehér Könyv az alábbiakat rögzíti a témában: „Egy csapathoz való tartozás, a tisztességes verseny, szabályok betartása, mások tisztelete, a szolidaritás és fegyelem elvei, valamint a nonprofit klubokban szerveződő amatőr sport és az önkéntesség erősítik az aktív polgárságot. Az önkéntesség a sportszervezetekben számos alkalmat teremt a nem formális oktatásra, amelyet szükséges elismerni és erősíteni.” A sport szintén vonzó lehetőségeket kínál a fiatalok számára a társadalmi integrációra és előnyös hatása lehet, hogy segít a bűnözéstől eltéríteni az embereket (Sterbenz és Géczi, 2012). Az Európai Bizottság az alulról szerveződő sportot támogatja az „Európa a polgárokért” programon keresztül. A Bizottság javasolta továbbá a „Cselekvő ifjúság” program keretében a fiatalok önkéntességének ösztönzését a sportban, például az ifjúsági csere és a sporteseményeken való önkéntes szolgáltatási tevékenységek területén. A Bizottság továbbfejleszti az információ és legjobb gyakorlatok cseréjét az önkéntes tevékenységgel kapcsolatban, a sportban a tagállamok, sportszervezetek és helyi hatóságok bevonásával, annak érdekében, hogy az önkéntes sport sajátos szükségleteit a nemzeti és európai politikák alakításában jobban figyelembe tudják venni. Látható az EU-s dokumentumokból, hogy az uniós szóhasználat az önkéntességet sohasem önmagában, hanem az aktív polgárság kapcsolatában tárgyalja. A Fehér Könyv idézett kitörési pontjait értelmezve azt mondhatjuk, hogy a sport és az önkéntesség hangsúlyos kérdéseire ebben a tanulmányban kívánunk reagálni az ifjúsági csere és a sportban való önkéntes tevékenységek ösztönzése szempontjából.



A következő oldalakon a Special Eurobarometer Sport And Physical Activity (2014) adatait mutatják a sportban lévő önkéntességgel kapcsolatban az EU tagországait illetően. Az 1. ábrán a 2009-es (belső kör) és a 2013-es felmérések (külső kör) eltérését lehet látni, ahol, igazán az EU-s átlag nem változott, ugyanúgy 7%-ot mutat, mint 3 évvel korábban. Hazánk itt is, hasonlóan a 2009-es felméréshez az átlag alatti értéket mutatott 6%-os értékkel.

1. ábra. Az önkéntesség aránya 2009-ben és 2014-ben az EU-ban

igen

nem

nem tudja

Az EU-s felmérés következő kérdése az önkéntes tevékenységgel eltöltött időtartamra kérdezett rá mindkét kérdőív esetében, és a válaszokból kiderült, hogy ugyan a 40+ órát vállalók százalékos arány nem változott és nőtt a 21-40 órát önkéntes munkát végzők aránya 1 %-al, de a kisebb időtartamban segítők aránya csökkent (2. ábra).



2. ábra. Mennyi időt tölt önkéntes munkával a sportban?

csak ritkán, rendszertelenül

havonta 21-40 óra

havonta 1-5 óra

havonta 6-20 óra

havonta 6-20 óra

havonta több mint 40 óra

A hazai adatok azonban örvendetesen változtak, a 6-20 órás időtartam 15%-os növekedése nagy eredmény, melyet a 3. ábrán lehet olvasni.



3. ábra. A hazai önkéntes adatok az időtartammal kapcsolatban az Eurobarometerek alapján

A 4. ábra a sportban lévő önkéntes feladatokról ad információt, melyben a hazai felméréseinkhez hasonlóan az eseményszervezés volt a legnépszerűbb önkéntes tevékenység a maga 35%ával. Az itthon mért eredmény 47% volt a felmérés alapján. Sportesemény szervezése Edzői/sportoktatói munka Elnökségi, bizottsági tagság Sportszervezetben adódó napi teendők (büfé, egyesületi bolt) Adminisztratív feladatok Utaztatás, szállítás Sportlétesítményfenntartás Játékvezetés és felügyelet Sportszerek gondozása Más Nem tudom



A szolgáltatások piacán kialakult erős verseny és a fogyasztói kereslet folyamatos bővülése következtében a szolgáltatások minősége alapvető faktorrá vált a fogyasztói elégedettség meghatározásakor. Ha a sportot, mint szolgáltatást értelmezzük ez esetben is a legmeghatározóbb tényező a minőség, és az, hogy ezzel, milyen elégedettségi szintet érhetünk el a fogyasztóknál és ebből a szempontból mindegy, hogy fizetett vagy önkéntes hozta létre azt. Az Ifjúságügyi módszertani kézikönyv (Mobilitás-ISZT, 2010) szerint a formális oktatás és a fizetett munka között a fiatalok önkéntessége híd szerepet tölt be. Az önkéntesen végzett tevékenység része a fiatalok önéletrajzának, tükrözi az az élethosszig tartó tanulási folyamat kezdeti lépéseit, valamint olyan kapcsolati tőkét jelenthet, amely később az egyén számára lehetővé teszi a beilleszkedést a munka világába. Az önkéntesség egyszerre kínálja a társadalmi tudatosság elsajátítását, a személyes fejlődés lehetőségét, a készségek és a gyakorlati tapasztalat fejlődését. Az önkéntes tevékenységhez tartozó egyértelmű határok, a szervezett keretek biztonságot adhatnak a fiataloknak. Az önkéntes munka lehetőséget ad a próbálkozásra, nem jelent végleges elköteleződést, így az érdeklődési körök felfedezését, valamint a személyiség alaposabb megismerését is segíti, a munkaerő-piacon általában megfizetendő „tanulópénz” nélkül. A közösségi, társadalmi hasznosság a munkájával közössége fejlődését segítő, tudatos, felelős és aktív állampolgárok önkéntessége által jelenik meg.

A sporthoz kapcsolódó önkéntes tevékenységek típusai Sporteseményekhez köthető önkéntes munka A legnagyobb számban ezen a területen tevékenykednek önkéntesek a sportban, hiszen egy komoly nagy rendezvényen segíteni a szervezők munkáját csábítóan hat sok magánszemélyre (Downward and Ralston, 2006). Az önkéntes segítő ingyenesen vehet részt az eseményen, ingyenes ellátást és az általában az esemény után megtarthatja a megkülönböztető ruházatot. Az önkéntes közel kerülhet nagy sportolókhoz, megismerheti őket közelebbről, ami szintén jelentős motivációs bázist jelenthet számára. Diákok önkéntessége A közoktatásban tanuló diákok önkéntes tevékenysége a későbbi aktív polgárság kialakításában fontos, az otthoni hatások erősítését vagy kiküszöbölését is segítheti (Andolina et al., 2003). Ezt segíti elő 2016 évtől kezdődően az érettségi vizsga letételéhez nélkülözhetetlen 50 óra közösségi szolgálat jogszabályban rögzítése (2011. évi CXC. törvény). A tevékenységnek azért nem lehet a neve önkéntes, mivel kötelező jelleggel bír, ugyanakkor a mögöttes tartalma az önkéntes tevékenységre nevelés. Sportra vetítve az iskolai, a helyi, a regionális és az országos versenyek lebonyolításában értelmezhető leginkább. Az iskolai sportkörök és diáksport egyesületek a megvalósulás legnagyobb részben elterjedt színterei és a testnevelő tanár, illetve más szakos, sportos tanárok vezetésével valósul meg. Szintén diák önkéntesség a sport területén a társaknak való segítés (pl. egy jó tornász segíti az atlétát egy tornagyakorlat tanulása során).



A felsőoktatásban részt vevők önkéntessége A felsőoktatás sportjában a hallgatók egyrészről az intézményük által irányítva végezhetnek önkéntes feladatokat, vagy önszerveződő módon szervezhetnek akciókat, melyeknél az egyéni érdeklődést és az egyénhez köthető akadályozó, korlátozó tényezőket is figyelembe kell venni (Mirsafian and Mohamadinejad, 2012). Megjegyzem ugyanakkor, hogy Szerbiában a sportfakultáson tanulókat érdekes módon kevésbé tudták bevonni az önkéntes tevékenységbe a sport területén, mint a más témát tanuló hallgatókat (Mihajlovic et al., 2010). Az önkéntes tevékenységnek klasszikus színtere az egyetemi házi bajnokságok megszervezése, illetve az intézmények közötti sportesemények rendezése. A Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség (MEFS) által kiírt bajnokságok is nagyszámú önkéntes munkájának eredményeképpen zajlik le. Az élsportolók önkéntessége Az elit szinten sportolóknak, már nem túl sok szabadidejük marad az önkéntes munkára, azonban jellemzően egy-egy akció keretében, például utánpótláskorú versenyzőknek kiírt versenyeken jelennek meg, iskolákba mennek el a sportágat megismertetni a fiatalokkal, vagy kórházakban személyes jelenlétükkel örvendeztetik meg a beteg gyerekeket. Ide tartozó önkéntes tevékenység a sportolói jótékonykodás speciális sportban ismert formája, gondoljunk csak a teniszező Roger Federer vagy Rafael Nadal alapítványára, amelyek a sportolók önkéntesen vállalt jótékonysági mérkőzésein befolyt összeget rászorulóknak juttatnak el. Vagy szintén jó példaként megemlítendő a felnőtt jégkorong válogatott, akiknek egyes mérkőzésein „macidobálást” szerveznek, ahol jelre, például az első magyar gólnál, vagy a mérkőzés végén a nézők bedobálják az otthon megunt plüss állataikat, majd ezeket összeszedve a csapat tagjai gyermekkórházak részére elviszik és átadják a macikat az ottani kis betegeknek. Mint azt a fenti példa is mutatja, egy sportcsapat egésze is tud önkéntesen tevékenykedni, melynek a segítségadáson túl az élsportban a csapatépítés szempontjából is komoly értéke van (Socci, 2012; vlv.hu, 2013). Szenior önkéntesség Az élsport befejezése után sok volt sportolóból válik kiváló edző, sportszervező, akik jellemzően először önkéntes alapon kezdenek el visszasegíteni a sportágnak. Szintén ezekből a szeniorokból lehetnek a későbbi sportvezetők, akik szerencséjük, vagy éppen rátermettségük okán különböző szinteken tudják segíteni szeretett sportáguk fejlődését. A sportban a szenior önkéntesség azonban az idősebb volt sportolóknak megfelelő, hasznos elfoglaltságot tud teremteni, melynek segítségével a társadalom értékes tagjának érezhetik továbbra is magukat és a nélkülözöttség miatt kialakuló depressziót is megelőzhetik (Kasprzak, 2011; Musick and Wilson, 2003). Fogyatékkal élők integrációját elősegítő önkéntesség A társadalmi elfogadás részeként értelmezhető, hogy a sérült, fogyatékkal élő emberek is sportolhassanak (Surujlal, 2010; Du, 2010), akár az épekkel együtt. Az egészséges és fogyatékos emberek együttes sportolása humanitárius, és pozitív tevékenység, melyben általában a fogyatékos sportolókkal foglalkozó edzők, vezetők ingyen, azaz önkéntes alapon dolgoznak. Az együtt sportolás az épekben tiszteletet ébreszt a fogyatékkal élővel szemben, hiszen az együttes erőfeszítések közben az ép ember le tudja mérni a fogyatékkal élő teljesítményét, amely nem ritkán jobb, mint az épeké.



Az önkéntesek kapcsolódási pontjai a sportban Edzői tevékenység Az elitsportban idehaza igazán nincs létjogosultsága - bár gyakran előfordul -, mivel a sportoló fiatalok összlétszáma nagyon kevés, emiatt a legkisebb kortól kezdve jól felkészült és a feladatra fókuszáló szakembereknek kellene foglalkozniuk a sportolókkal (Wiersma and Sherman, 2005; Géczi et al., 2013). A szabadidősport, a rekreációs sport területén az edzői tevékenység lehet önkéntes a fiatalok esetében, még akár a felnőtteknél is. Az önkéntes edzői tevékenység esetében is meg kell azonban tanulni az edzői szakma alapjait, nehogy komoly sérüléshez vezessen a nem megfelelő szakmai hozzáértés (Callary, 2012). Orvosi, fizioterapeuta munka Általában érintettek, azaz például az utánpótláskorú sportolók szülei szoktak ilyen jellegű tevékenységet végezni, hiszen az edzéseken, versenyeken többnyire amúgy is részt vesznek, így önkéntesen tudnak segíteni a sportszervezetnek az orvosi tevékenység végzésével. Szervezési feladatok, kapcsolati tőke biztosítása és lobbi tevékenység Ebben a feladatkörben szintén inkább szülei, nagyszülők szoktak ilyen jellegű rendszeresen részt venni, a saját kapcsolati tőkéjüket felhasználva oldják meg a különböző szintű feladatokat. Fizikai munka (jegyszedés, takarítás, berendezés stb.) Fizikai munka elvégzésénél mind a sportolók, mind a szüleik, nagyszüleik munkájára szükség lehet, hiszen jelentős összegeket tud megspórolni a sportszervezet, ha önkéntes alapon történik ezeknek a feladatoknak a megvalósítása (Géczi et. al., 2013). Az ilyen jellegű munka a pedagógiai nevelő hatása sem jelentéktelen az önkéntesek esetében. A sportban végzett önkéntes tevékenység megnöveli a szociális összetartozást és részvételt, a helyi közösség erejére pozitívan hat, valamint az egészségre is jelentős hatással van.

Az önkéntesek bevonhatósága a sportba Az önkéntesség tehát az eddigiek alapján olyan társadalmi cselekvés, amelynek minőségét és megjelenését egy adott társadalomban erőteljesen befolyásolja a történelmi hagyomány, a kultúra színvonala, a politika támogatása és támogatottsága, valamint civil társadalom által elfogadott nézetek az államról és annak feladatairól (Bartal, 2009). Az önkéntesek sportba történő bevonásának módja kulcskérdés. A megfelelő légkör kialakítása, a valahova tartozás érzésének megfelelő propagálása a legjobb eszköz az önkéntesek toborzásában (Bognár et al., 2006). Az önkéntesek elkötelezettségének mérését három aspektusból érdemes megvizsgálni: a szervezet, az önkéntes csoportok és az önkéntes szerep szempontjából a jobb érthetőség végett (Engelberg et al., 2012). Az utánpótlássportban elsősorban a szülők, nagyszülők bevonásával lehet találkozni, míg a felnőttek esetében jobbára az eseményekhez kötődő önkéntes munka a jellemző. A külső motiváció is jelentős az önkéntes tevékenység esetében, a rang (pl. egyesületi elnök), az egyéb kapcsolódó szolgáltatások, természetbeni juttatások (pl. ruházat, felszerelés) szintén fontos tényezők. Nem utolsósorban az elvégzett önkéntes tevékenység jól mutat az önéletrajzban, sokszor emiatt juthatnak munkához az álláskeresők.



A célszemélyeket elsősorban személyes ismeretség alapján keresik meg, azonban előfordulnak a médián keresztül vagy internetes hirdetésekben megjelenő lehetőségek az önkéntesek körébe való bekapcsolódásra. Az önkéntesség a modern társadalom szempontjából fontos tevékenység, a sportmenedzsment területén szinte nélkülözhetetlen. Vannak olyan dolgok az ember életében, amelyeket nem tudnak megfizetni, ezeket belső motiváció alapján végzi el az önkéntes. Az anyagi elismerés fontos, azonban az erkölcsi elismerés, a „tettem valamit” érzése a harmonikus személyiségfejlődés fontos összetevője. Ezek miatt már egészen kis kortól kezdve meg kell ismertetni az önkéntes tevékenységgel a fiatalokat, hogy felnőttkorukra már teljesen természetessé váljanak az önkéntesség alapelvei, és érdemben tegyenek a saját környezetük segítésére.

Szabályozás, jogszabályi háttér Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ – UN) Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése 2001-ben határozatban fogadta el az önkéntes tevékenység támogatásának alapelveit. Ez ugyan nem minősül jogszabálynak, de a világ összes országában figyelembe veszik az önkéntes terület szabályozásának megalkotásánál, már ahol létezik ilyen. Amerikai Egyesült Államok (USA) Az önkéntességet az USA-ban Bill Clinton Elnök az 1997-ben hozott jogszabállyal szabályozta, az addig helyzethez képest előre mutató módon. A jogszabály az S. 543- Volunteer Protection Act of 1997 néven fut, és a nonprofit és az állami szervek és az önkéntesek felelősségének szabályzása. Európai Unió (EU) Az Európai Unió-s szinten a témakörben az első dokumentum 2003-ban az Aarhus Declaration on Voluntary Work in Sport volt, melyben az akkori 15 sportminiszter elismerte az önkéntes munka sportban meghatározó szerepét. Ebből a kezdeményezésből állt össze végül a „Fehér könyv a sportról” 2007-ben. 2011-ben jelent meg az Európai Bizottság az 568-as számú kiadványa az önkéntességről, melyben egy részt a sportban lévő önkéntes munkának szentel és a 2008 évi Európa Tanács 2008/C 319/03 számú ajánlását is figyelembe veszi, mely a fiatalok önkéntes tevékenységét segíti pán-európai módon. EU tagállamok Áttekintve az elérhető dokumentációkat, megállapítható, hogy a szabályozás néhol hiányzik, néhol hiányosnak mondható az EU-n belül. Az egyes országok szabályozásainak leírásánál Hadzi-Miceva (2007) írását vettem figyelembe és egészítettem ki az azóta történt változásokkal. Csehország – 2002-ben fogadta el a Volunteer Services Act szabályozást, azonban csak néhány elemét ismeri el az önkéntes munkának. Horvátország – 2007-ben adták ki a jogszabályt Law on Volunteering néven, melyben a többi ország szabályozását is figyelembe vették. Lettország – 2003-ban elfogadta a lett parlament a Law on Associations and Foundations jogszabályt, melyben az önkéntesség fogalma szerepel, és egyben leírja az általános szabályait, a felelősségét és az elfogadható költségeit az önkéntes tevékenységnek.



Luxemburg – 1999-ben szabályozták a terület működését a mini-államban a Law on Youth Voluntary Service jogszabállyal. A non-profit szervezetek esetében akkreditációhoz is kötötték a tevékenységet, és 6-12 hónap időtartamot is előírtak a tevékenység végzésére, ettől eltérni csak engedéllyel lehet. Egyénre vonatkozó szabályozás nincs. Lengyelország – a Law on Public Benefit Activity and Volunteerism (2003) jogszabály rendezi a kérdéskört, minden területre érvényes és a külföldi önkéntességet is megemlíti. Olaszország – 1991-ben szabályozták a kérdést a General Policy Law on Volunteerism jogszabállyal, melyben az önkéntes szervezetek és a közfunkciót ellátó intézmények közötti viszonyt rendezi elsősorban, de bizonyos jogokkal védi is az önkénteseket. Portugália – a területet a Volunteer Act 71/1998-as jogszabály szabályozza ma is teljes körűen, kiterjed az egyénre, az önkéntes feladatokra és szervezetekre egyaránt. Románia – a kérdéskört a Law on Volunteerism jogszabály 2001-ben szabályozta először, melyet 2002-ben módosítottak. A szabályozás teles körűnek mondható, szervezetekre, egyénre terjed ki, viszont előír szerződéses jogviszonyt a tevékenységgel kapcsolatban. Spanyolország - az Act on Voluntary Work (1996) jogszabály keretszabályként szabályozza a területet, a tartományi szabályozásokkal együtt értelmezhető csak együtt. Magyarország – a 2005. évi LXXXVIII. törvény a közérdekű önkéntes tevékenységről szabályozza a területet, melyben igen részletes szabályozás figyelhető meg. Meghatározza az életkort, definiálja a tevékenységet és a fogadó szervezeteket is felsorolja.

Módszerek A TÁMOP 6.1.2/11/2-2012-0002 projekt kiírásában megfogalmazott célok elérésének érdekében a kutatás módszertanának több különböző modulból állt össze. Általános lakossági kutatás az önkéntesség szerepének és a sporthoz való kötődésének megvizsgálása, sztenderd telefonos módszertannal, CATI rendszerben, a magyarországi felnőtt népességet reprezentáló 1000 fős mintán.

3. táblázat. 18 éven felüliek – 1000 fős személyes kutatás Célcsoport

a felnőtt (18 év feletti) magyar lakosság

Minta elemszáma

1000 fő

Módszertan

személyes, laptoppal támogatott lekérdezés (CAPI)

Kérdőív hossza

32 perc (57 kérdés, kérdésblokkokkal)

Reprezentativitás

a kutatás reprezentatív a felnőtt magyar lakosságra

A reprezentativitás dimenziói

nem, kor, iskolai végzettség, településtípus szerint reprezentatív

Terepmunka

2014.01.11. - 2014.01.30. között



Nagymintás, a diák-, hallgatói és szabadidősporttal, valamint a civil aktivitásokkal (szervezettség, önkéntesség) kapcsolatos kutatás az ifjúság körében, akik az önkéntes tevékenységekbe és egyben a sporttevékenységekbe is jobban bevonhatóak; A részletes, regionálisan reprezentatív kutatás készítésének érdekében kvantitatív módszerrel szükséges a célcsoportról releváns információkat gyűjteni; a regionális szintű és kellő alcsoport-képzésére alkalmas adatfelvétel legalább 3000 fős minta segítségével.

4. táblázat. 15-29 éves magyar lakosság - 3000 fős személyes kutatás Célcsoport

A 15-29 éves magyar lakosság

Minta elemszáma

3000 fő

Módszertan

személyes, laptoppal támogatott lekérdezés (CAPI)

Kérdőív hossza


Reprezentativitás

a kutatás reprezentatív a 15-29 éves magyar lakosságra



Terepmunka

2014.01.18. - 2014.01.30. között

Mindkét esetben a személyes lekérdezés során szigorított véletlen séta eljárást alkalmaztunk, kétlépcsős mintavételi eljárással. A mintavétel során az első lépcsőben a lakosságszámtól függően véletlen módszerrel választottunk ki településeket. Ez a típusú mintaválasztási módszer lehetővé teszi, hogy a különböző települések a lakosságszámuknak megfelelő mértékben legyenek képviseltetve a mintában, azaz minél nagyobb lélekszámú egy település, annál nagyobb az esélye, hogy a mintában nagyobb elemszámmal szerepel. A véletlen séta eljárásnak az a lényege, hogy megkötjük a kérdező által bejárt útvonal minden állomását, kiindulópontját, és a kiválasztott lakásokhoz való háromszori ismételt felkeresést. A kérdezés minőségi elvégzését számos módon biztosítottuk. Az adatfelvételt jól képzett, gyakorlattal rendelkező kérdezőbiztosok végezték, akik az adatfelvételek előtt átfogó oktatásban részesülnek, ellenőrzésüket rövidített telefonos interjú útján végeztük. Az adatfelvétel során a mintában bekövetkező (a véletlen mintavételből adódó) egyéb torzulásokat súlyozással állítottuk helyre. A felmérésben Magyarország legjobb online piackutatási paneljeit használtuk: rétegzett mintavételi eljárással választottuk ki a kutatás mintáját. A kiválasztottakat e-mailben értesítettük a kutatásról. A kérdőívek végén ellenőrző kérdésekkel biztosítottuk, hogy kizárólag releváns válaszokhoz és válaszadókhoz jussunk.



5. táblázat. A 15-29 éves magyar lakosság - 5000 fős online kutatás Célcsoport

a 15-29 éves internetező magyar lakosság

Mintaelemszám

5000 fő

Módszertan

online önkitöltős kérdezés (CAWI)

Kérdőív hossza



a kutatás reprezentatív az internetező 15-29 éves magyar lakosságra nem, kor, iskolai végzettség, településtípus szerint reprezentatív

Terepmunka

2014.01.27.-2014.02.12. között

Reprezentativitás

A kérdőívszerkesztés során ügyeltünk arra, hogy, mivel az online megkérdezések önkitöltéssel történő válaszadást tételeznek fel, a kérdések oly módon legyenek megfogalmazva, hogy azok ne igényeljék kérdezőbiztos jelenlétét. Az adatfelvétel során a mintában bekövetkező (a véletlen mintavételből adódó) egyéb torzulásokat súlyozással állítottuk helyre.

6. táblázat. Intézményi kutatás – 300 fős telefonos kutatás Intézmények Célcsoport

megyei önkéntes pontok, tehetségpontok, szabadidős szövetségek és egyéb intézmények

Mintaelemszám

300 intézmény

Módszertan

telefonos lekérdezés (CATI)

Kérdőív hossza


Reprezentativitás

célcsoportos kutatás



Terepmunka

2014.01.20. – 2014.02.10. között

A mintavétel az intézményeket tartalmazó telefon-adatbázisból egyszerű véletlen mintavétellel történt egylépcsős módszerrel. A call center eredményeiről és hatékonyságáról pontos és átlátható projekt-, illetve operátor statisztika készül. A supervisor eközben folyamatosan tájékozódhat a hívható rekordok számáról és a pillanatnyi eredményekről, belehallgathat a folyamatban lévő beszélgetésbe, lehetőség van a beszélgetések rögzítésére, visszahallgatására is, mely minőségbiztosításunk egyik fontos bázisát képezi.



A kutatás eredményei Egyénre vonatkozó kérdések A felmérések értelmezése az alábbiakban kerülnek összegzésre. Figyelembe véve az eddig Magyarországon elvégzett felmérések eredményeit (1995-ben 29%, 2004-ben 30%) az informális önkéntes tevékenységről, megállapíthatjuk, hogy az önkéntes munkát végzők aránya a 18 éven felüli felnőtt lakosságra vetített reprezentatív mintán (13,5%) és a 3000 fős offline 14-29 éves mintán csökkent is (13,9%), Az 5000 fős 14-29 online minta 38,3%-ot mutat (lásd, 5. ábra). 5. ábra. Önkéntesek arányát összehasonlító táblázat 1995, 2004 és 2014 évi felmérések alapján 45% 40% 35% 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0% 1993

2004

2014 1000fő

2014 3000fő

2014 5000fő

Az 1000 fős reprezentatív minta alapján, a 136 önkéntesen tevékenykedő esetében a végzettség szintjének emelkedésével (alapfok 11,4%, középfok 12%, felsőfok 23,6%) változik az önkéntes tevékenységet végzők aránya, mely a 6. ábrán olvasható. 6.

ábra. A végzettségek megoszlása a 136 önkéntes között

25,00% 20,00% 15,00% 10,00% 5,00% 0,00% Alapfokú

Középfokú

Felsőfokú



Ha megnézzük a 7. számú összesítő ábrát, akkor az is kiderül belőle, hogy az Észak-Alföldön a 30%-os részvétellel a legnagyobb az önkénteskedők aránya a mintán. A mintán a fővárosban volt a legalacsonyabb az önkéntesek száma 8%-al, ami a nagyvárosi életvitel megváltozásával hozható összefüggésbe (Kovács, 2007). A jövedelemviszonyokat tekintve érdekes, hogy a magasabb jövedelemmel rendelkezők kevésbé érdeklődnek az önkéntes tevékenységek iránt, hiszen a 173001-227000 forint keresettel rendelkezők felett 15%-a, míg a 227001 Ft felett keresők 14 %-a önkénteskedik. Az önkéntes munkát végzők arányának változása életkoronként jól megfigyelhető a mintán, logikailag teljes mértékben összehozható a korosztályok általános feladataival.

lakóhely

háztartás jövedelmi helyzete

végzett ség korcsoport

nem


60% 50% 30% 20% 10% 0%

11% 2% 9% 2% 13% 2% 12% 2% 9% 3% 15% 1% 12% 2% 10% 3% 10% 2% 9% 3% 3% 20% 2% 16% 2% 17% 13% 2% 12% 2% 5% 2% 6% 2% 12% 4% 1% 17% 8% 2% 6% 1% 7% 1% 8% 3% 10% 3% 10% 3% 27% 13% 2% teljes minta férfi nő 18-29 éves 30-39 éves 40-49 éves 50-59 éves 60+ éves alapfokú középfokú felsőfokú 0-112500 Ft 112501-173000 Ft 173001-227000 Ft 227001+ Ft nem válaszol Budapest megyeszékhely egyéb város község Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld régió

igen, alkalmanként

3%

40%

86% 89% 84% 86% 88% 84% 85% 87% 89% 88% 76% 82% 81% 84% 85% 92% 92% 85% 81% 89% 93% 92% 88% 87% 87% 70% 84%

igen, rendszeresen

70%

80%

nem

90%

100%

7. ábra. Összesítés az 1000 fős reprezentatív felmérés alapján az önkéntes tevékenységgel kapcsolatban


A 18-29 évesek esetében az önkéntes tevékenység a modern önkéntesek kapcsolati tőkét építő, tapasztalatszerző tevékenységet feltételez a mintán mért 14%-al, aztán a 30-39 évesek eredményének visszaesése (12%) egyrészt magyarázható a gyerekvállalással és a munkahelyeken betöltött alacsonyabb pozícióval és az ezzel kapcsolatos egzisztencia megteremtéssel. A 40-49 éves korosztálynál mért 16% az életvitelükben való megállapodásukat szimbolizálja, ugyanakkor ők még aktívabbak a következő 50-59 éves korosztálynál, akik 14%-os részvételt mutattak a mintán. A 60+ korosztálynál a mért 13% magyarázható ugyan az aktivitás csökkenésével, ugyanakkor számukra lenne fontos szociális szempontból az önkéntesség által kínált közösséghez tartozás.

lakóhely


végzett ség

korcsoport

nem


70% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

38% 9% teljes minta 1% 5% 31% 9% férfi 0% 9% 42% nő 2%2% 8% 22% 21% 18-29 éves 3%0% 50% 30-39 éves 3% 6%0% 38% 40-49 éves 0% 2% 6% 49% 50-59 éves 0% 7% 0% 33% 13% 60+ éves 0% 7% 31% alapfokú 3%3% 5% 31% 10% középfokú 0% 10% 53% felsőfokú 0% 2% 12% 35% 0-112500 Ft 2% 4% 7% 25% 112501-173000 Ft 3%0% 11% 50% 16% 173001-227000 Ft 0%5% 41% 227001+ Ft 0%2%0% 40% 8% nem válaszol 0% 12% 57% Budapest 0% 41% 15% megyeszékhely 2% 6% 39% 9% egyéb város 1% 5% 24% község 0% 5% 7% 58% Közép-Magyarország 0%3% 16% 26% Közép-Dunántúl 0% 7% 14% 28% Nyugat-Dunántúl 0% 7% 52% 13% Dél-Dunántúl 6% 5% 64% Észak-Magyarország 5% 0% 5% 29% Észak-Alföld 0% 6% 1% 32% 13% Dél-Alföld 0% 7% régió

több mint 40 órát havonta 6-20 órát kevesebb, mint havi 1-5 órát

60%

64%

63%

51% 51%

49%

80%

39%

39% 43% 36% 47% 57%

61%

90%

25% 25%

29%

33% 52%

48% 51% 46% 53% 41% 54% 44% 46% 58% 49%

havonta 21-40 órát havonta 1-5 órát

100%

8. ábra. Összesítő ábra munkavégzés időtartamáról

nem

végzettség korcsoport


lakóhely

– 170 –

régió

nő

TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása

0%

10%

20%

3% 5% 18% 3% 5% 14% 21% férfi 2% 5% 15-19 éves 2%2% 24% 20-24 éves 5% 6% 17% 25-29 éves 1%4% 15% alapfokú 22% 5% 3% középfokú 1% 5% 15% felsőfokú 0% 7% 13% 0-118000 Ft 6% 6% 17% 118001-172000 Ft 17% 10% 5% 172001-245000 Ft 0%5% 12% 245000+ Ft 1% 6% 24% nem válaszol 0% 3% 20% Budapest 4% 3% 12% megyeszékhely 0%4% 18% egyéb város 1% 5% 22% község 6% 5% 16% Közép-Magyarország 3% 3% 12% Közép-Dunántúl 2% 6% 22% Nyugat-Magyarország 0% 8% 20% Dél-Dunántúl 0% 14% Észak-Magyarország 2% 5% 28% Észak-Alföld 8% 6% 13% Dél-Alföld 3% 4% 22%

30%

34%

30%

50%

75% 33%

39%

48% 36% 37%

27% 42%

37% 38%

34% 34%

40%

47%

41%

40% 35%

38%

26%

43%

36% 36%

36%

37%

kevesebb, mint havi 1-5 órát

havonta 1-5 órát

teljes minta

havonta 21-40 órát

több mint 40 órát havonta

60%

70%

80%

90%

100%

4% 4% 3% 24% 0% 29% 7% 41% 3% 27% 1% 38% 6% 39% 4% 32% 2% 29% 1% 37% 4% 42% 0% 27% 7% 39% 11% 29% 1% 33% 3% 33% 3% 39% 9% 29% 2% 46% 0% 9% 2% 31% 2% 39% 1% 30% 7%

33% 38% 28%

NT/NV

havonta 6-20 órát


Az 1000 fős reprezentatív minta alapján az önkéntes tevékenységet végzők (N=136) tekintetében az összefoglaló 8. ábra mutatja meg a demográfiai, a korcsoportok, a háztartás jövedelmi helyzete alapján mért különbségeket, melyből érdemes megemlíteni a felsőfokú végzettséggel rendelkezők nagy időtartamra (21-40 óra/hó) irányuló önkéntes tevékenységét (2%), míg az alapfokú végzettségűek esetében ez az érték 6 %, a középfokú végzettségűek esetében 10%.

9. ábra. A 3000 fős offline minta adatai a munka időtartamáról

nem

korcsoport

végzettség


lakóhely

– 171 –

régió

TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása

Dél-Alföld

Észak-Alföld

Észak-Magyarország

Dél-Dunántúl

Nyugat-Magyarország

Közép-Dunántúl

Közép-Magyarország

község

egyéb város

megyeszékhely

Budapest

nem válaszol

295001+ Ft

200001-295000 Ft

145001-200000 Ft

0-145000 Ft

felsőfokú

középfokú

alapfokú

25-29 éves

20%

0%

10%

21% 21% 23% 22%

22% 21% 18% 21% 19% 18% 19% 17% 21% 22% 19% 17% 21% 21% 18% 17% 23%

4% 5% 7% 3% 5% 4% 5% 3% 6% 3% 6% 2% 6% 2% 6% 3% 4% 4% 6% 4% 6% 2% 8% 2% 5% 4% 5% 4% 4% 2% 7% 1% 6% 2%3% 14% 7% 4% 4% 4% 4% 4% 3% 6%

20-24 éves 3%

15-19 éves

férfi 3% 6%

nő 3% 6%

19% 18% 21%

30%

35%

40%

50%

29% 32% 23% 24%

28% 29% 28% 29% 27% 29% 29% 29% 27% 31% 29% 26% 27% 27% 29% 26% 30% 28% 30% 23%

kevesebb, mint havi 1-5 órát

havonta 1-5 órát

teljes minta 3% 6%


több mint 40 órát havonta

60%

70%

80%

36% 37% 36% 36% 34% 38% 35% 36% 38% 35% 38% 39% 36% 34% 36% 40% 32% 37% 37% 36% 42% 35% 32% 36% 38%

NT/NV

90%

havonta 6-20 órát

100%

7% 8% 7% 5% 8% 8% 7% 7% 8% 7% 8% 7% 5% 10% 8% 6% 7% 8% 7% 10% 5% 4% 7% 9% 7%


A regionális különbségeket érdemes még kihangsúlyozni, Dél-Dunántúl és Észak-Magyarországi viszonylatban sokkal nagyobb a hajlandóság kisebb időtartamban az önkéntes tevékenység végzésre, mint a Közép-Dunántúlon vagy éppen a Nyugat-Dunántúli régióban. Sajnálatos jelenség Közép-Magyarországon a nagyon kicsi időtartamban végzett önkéntes munka. A 3000 fős és az 5000 fős mintán mért hasonló adatok a 9. és a 10. ábrán láthatóak.

10. ábra. Az 5000 fős online minta adatai a munka időtartamáról


Az önkéntes tevékenységgel eltöltött órák száma havi bontásban és nem szerint látható a 11. ábrán, melyből kiderül, hogy a 136 önkéntes közül a 85 hölgy és az 51 úr többségében 5 órán belüli időtartamban végzi havonta a tevékenységét, N1000=136.

11. ábra. Az önkéntes tevékenységgel eltöltött órák száma havi bontásban, nemek szerint 60,0 50,0 40,0 30,0

Férfi Nő

20,0 10,0 0,0 több mint 40 órát


havonta 6-20 havonta 1-5 órát kevesebb, mint órát havi 1-5 órát

Az általunk elvégzett összes felmérést egybevetve az önkéntes munka időtartamának arányai az alábbi, 12. ábrán figyelhetők meg, N3000=417 és N5000= 2024. Az adatok alapján kijelenthetjük, hogy a válaszadók döntő többsége havi szinten nem dolgozik többet önkéntesként, mint 5 óra.

12. ábra. Önkéntes munka időtartama a három felmérés alapján 2014-ben több mint 40 órát Oszlop %

45,0 40,0

havonta 21-40 órát Oszlop %

35,0 30,0


25,0 20,0


15,0 10,0 5,0 0,0 3000 fős 5000 fős 3000 fő férfi 5000 fő férfi 3000 fő nő 5000 fő nő teljes minta teljes minta

kevesebb, mint havi 1-5 órát Oszlop % NT\NV Oszlop %



A felmérésben a következő kérdés az önkéntes munkavégzés közösségi vonatkozásait vizsgálta, melyet az alábbi, 13. ábrán láthatunk. Az 1000 fős reprezentatív felmérés alapján (N=136) az adatok a következők: egyedül 23%, 2-3 fő 38%, 4-10 fős csoportban 14%, 10 főnél nagyobb létszámban 7% és változó létszám mellett 18%. 13. ábra. Az önkéntesek munkavégzésének közösségi vonásai 40% 35% 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0% Egyedül

2-3 fő

4-10 fő

11+ fő

Változó

Az 1000 főből önkénteskedő 136 főnek a 17%-a dolgozik a sport területén, ez számszerűleg 23 főt jelent, ami igen elszomorító eredmény. Az egyéb paramétereiket a 14. ábrán láthatjuk. 14. ábra. Önkéntesek paraméterei a sport területén az 1000 fős reprezentatív minta alapján 2014-ben 45%

41%

40% 35%

28%

28%

30%

28%

25% 17%

15%

16%

19%

18%

14%

11%

10%

5%

5%

5%

3%

korcsoport

sportolás

Dél-Alföld

Észak-Alföld


Dél-Dunántúl

Nyugat-Dunántúl

Közép-Dunántúl


nem sportol

sportol

40-49 éves

30-39 éves

18-29 éves

nő

férfi

Teljes minta

nem

50-59 éves

0%

0%

60+ éves

20%

28% 24%

22%

régió



A helyzet a másik két mérésünk (15-29 évesek között elvégzett 3000 fős offline és 5000 fős online) alkalmával már sokkal jobb képet mutat, melyet a 15. és a 16. ábrán láthatunk. A 417 önkéntes közül a 3000 fős felmérés esetében 39% (163 fő), míg az 5000 fős kutatásnál a 2024 önkéntese közül 75% dolgozik a sport területén, ami 1518 személyt jelent. Ez a komoly eltérés a reprezentatív mintához képest magyarázható az életkori sajátosságokkal, a sportban való nagyobb arányú részvétellel. 15. ábra. A sportban önkénteskedők paraméterei a 3000 fős mintán (N=417) 70% 57%

60% 49%

50% 40%

48%

39% 31%

30%

45%

36%

40%

33%

53%

36%

33% 20%

20%

14%

11%

10%

nem

korcsoport

sportolás

Dél-Alföld

Észak-Alföld


Dél-Dunántúl

Nyugat-Dunántúl

Közép-Dunántúl


nem sportol

sportol

25-29éves

20-24 éves

15-19 éves

nő

férfi

Teljes minta

0%

régió

16. ábra. A sportban önkénteskedők paraméterei az 5000 fős mintán (N=2024) 82%

81%

80% 78% 76%

79%

79% 77%

77% 75%

75%

74%

73%

73%

72%

74%

75%

76%

75%

72%

70%

70% 68% 66%

nem

korcsoport

sportolás

Dél-Alföld

Észak-Alföld


Dél-Dunántúl

Nyugat-Dunántúl

Közép-Dunántúl


nem sportol

sportol

25-29 éves

19-24 éves

15-18 éves

nő

férfi

Teljes minta

64%

régió



Ötödik kérdésünk az önkéntesség sportszervezetben végzésére kérdezett rá, melyre a válaszok a három adatfelvétel esetében a 17. ábrán olvashatók. 17. ábra. Sportszervezeti önkéntesség 90,00% 80,00% 70,00% 60,00% 50,00% 40,00% 30,00% 20,00% 10,00% 0,00% 1000 fős reprezentatív N=23

3000 fős offline N=163

5000 fős online N=1518

A 18. ábra az 1000 fős reprezentatív mintán (N=23), a 19. ábra a 3000 fős offline mintán (N=163), míg a 20. ábra az 5000 fős online mintán (N=396) külön-külön mutatják az önkéntesek sajátosságait a szervezeti munkavégzést illetően. 18. ábra. Az 1000 fős minta eredményei a szervezeti munkavégzést illetően 100% 85%

77%

korcsoport

Dél-Alföld


0%

Dél-Dunántúl

0%

60+ éves

50-59 éves

40-49 éves

30-39 éves

18-29 éves

nő

0%

nem

56%

51%

Észak-Alföld

52%

Nyugat-Dunántúl

55%

férfi

93%

67%

Közép-Dunántúl

69%

81%


68%

Teljes minta

100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

régió



19. ábra. A 3000 fős minta eredményei a szervezeti munkavégzést illetően 120% 100%

100% 84%

90%

84%

83%

84%

85%

75%

80%

93%

90%

81%

83%

89%

65%

60% 40%

40% 20%

nem

korcsoport

sportolás

Dél-Alföld

Észak-Alföld


Dél-Dunántúl

Nyugat-Dunántúl

Közép-Dunántúl


nem sportol

sportol

25-29éves

20-24 éves

15-19 éves

nő

férfi

Teljes minta

0%

régió

20. ábra. Az 5000 fős minta eredményei a szervezeti munkavégzést illetően

67%

nem

korcsoport

sportolás

52%

Dél-Dunántúl

48%

Nyugat-Dunántúl

Közép-Dunántúl


49%

régió


Dél-Alföld

56%

59%

Észak-Alföld

58%


58%

nem sportol

54%

sportol

54%

25-29 éves

58%

19-24 éves

60%

15-18 éves

56%

nő

56%

férfi

56%

Teljes minta

100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%


A kérdőívek hatodik kérdése (21. ábra) arra kereste a választ, hogy a megkérdezettek közül ki szeretne a sport területén önkéntes tevékenységet végezni. Az 1000 fős reprezentatív kérdőív esetében az érvényes választ adó 977 főből 12,8% (10,9% nem tudta vagy nem válaszolt), azaz 125 fő, a 3000 fős offline kutatásnál az érvényes választ adó 2837 főből 20,4% (10,5% nem tudta vagy nem válaszolt), azaz 579 fő adott pozitív választ a kérdésre. Az 5000 fős online kérdőívnél a 4777 válaszadó 25,8%-a (29,5% nem tudta vagy nem válaszolt), azaz 1232 személy jelezte határozottan hajlandóságát a sport területén való önkéntes tevékenység végzésére.

21. ábra. Hajlandósági arány az önkéntes munka végzésére a sport területén 30,00% 25,00% 20,00% 15,00% 10,00% 5,00% 0,00% 1000 fős reprezentatív N=977



A 22. ábra az 1000 fős reprezentatív mintán (N=977), a 23. a 3000 fős offline mintán (N=2837), míg a 24. ábra az 5000 fős online mintán (N=4777) külön-külön mutatják az önkéntesek sajátosságait a szervezeti munkavégzést illetően. 22. ábra. Hajlandósági arány az önkéntes munka végzésére a sport területén az 1000 fős mintán nem

Teljes minta

13%

férfi

14%

nő

12%

korcsoport

18-29 éves

27%

30-39 éves

14%

40-49 éves

15%

50-59 éves

8%

sportol ás

60+ éves

5%

sportol

19%

nem sportol

6%


3%

Közép-Dunántúl

17%

régió

Nyugat-Dunántúl

18%

Dél-Dunántúl

19%


8%

Észak-Alföld

23%

Dél-Alföld

16%

0%

10%

20%


30%


23. ábra. Hajlandósági arány az önkéntes munka végzésére a sport területén a 3000 fős mintán 20%

Teljes minta

22%

férfi

19%

nő

26%

15-18 éves

21%

19-24 éves

17%

25-29 éves

29%

sportol

8%

nem sportol

11%


20%

Közép-Dunántúl

22%

Nyugat-Dunántúl

33%

Dél-Dunántúl

19%


31%

Észak-Alföld

22%

Dél-Alföld

0%

20%

40%

80%

60%

100%

24. ábra. Hajlandósági arány az önkéntes munka végzésére a sport területén az 5000 fős mintán 26%

háztartás jövedelmi helyzete sportolás végzettség

korcsoport

nem

Teljes minta

26%

férfi nő

26%

15-18 éves

25% 26%

19-24 éves

26%

25-29 éves alapfokú

25%

középfokú

25% 27%

felsőfokú

28%

sportol

24%

nem sportol

25%

0-112500 Ft

26%

112501-173000 Ft

27%

173001-227000 Ft

27%

227001+ Ft

24%

nem válaszol

26%

lakóhely

Budapest

26%

megyeszékhely

27%

egyéb város

24%

község

26%


28%

Közép-Dunántúl

25%

régió

Nyugat-Dunántúl

25%

Dél-Dunántúl

26%


25%

Észak-Alföld

25%

Dél-Alföld

0%

10%

20%


30%


Hetedik kérdésünkben arra kerestük a választ, hogy a válaszadók vajon milyen területen szeretnének a sportban önkéntes tevékenységet végezni. Kiemelkedő az 1000 fős mintán a szabadidősport 83%-a és az iskolai és diáksport 64%-a, mely a 7. táblázatban látható. Szintén nagyon érdekes az élsport esetében megfigyelhető 13%-os érdeklődés vagy inkább érdektelenség, mely az élsport mostanában pozitív irányban megváltozó finanszírozási lehetőségeivel is összefüggésben lehet. Szintén az élsport esetében figyelhetjük meg a nemek közötti nagy eltérést az önkéntességgel kapcsolatban, a férfiak 20%-át, míg a hölgyeknek csak 7%-át érdekelné a tevékenység.

sportol

nem sportol


Közép-Dunántúl

Nyugat-Dunántúl

Dél-Dunántúl


Észak-Alföld

Dél-Alföld

régió

sportolás 60+ éves

Egyetemifőiskolai sport

50-59 éves

Idősek sportja

40-49 éves

Élsport

30-39 éves

Fogyatékosok sportja

18-29 éves

Szabadidősport

nő

Iskolai és diáksport

férfi

Teljes minta

nem

korcsoport

7. táblázat. Milyen terület érdekelné az önkéntest a sportban? (1000 fős reprezentatív kutatás N=148, az értékek %-ban értendők)

64

61

66

65

70

58

72

47

66

54

64

65

71

60

74

62

56

83

87

80

87

84

87

67

75

86

73

75

95

92

90

88

79

67

39

42

37

34

38

36

43

66

38

46

29

46

34

71

32

38

21

13

20

7

20

13

10

8

0

16

5

0

3

15

24

14

13

17

27

33

21

13

21

15

48

94

24

37

12

35

24

47

32

24

15

20

25

15

37

10

7

7

16

25

4

13

25

19

15

22

19

25



A 3000 fős offline mintán (8. táblázat) a megkérdezett korosztály (15-29 évesek) sajátos érdeklődése miatt több változás is megfigyelhető. Jelentősen eltérést tapasztaltunk az élsport (+18%), az idősek sportja (-12%) és egyetemi-főiskolai sport (+13%) esetében a reprezentatív mintához képest. A megkérdezettek hasonló arányban végeznének az iskolai és diáksport, valamint a szabadidősport területén önkéntes tevékenységet.

25-29 éves

sportol

nem sportol

Közép-Dunántúl

Nyugat-Dunántúl

Dél-Dunántúl

Észak-Alföld

Dél-Alföld

69

85

63

50

65

52

61

68

52

76

67

52

72

80

78

83

81

79

81

81

78

77

88

70

88

77

81

80

27

22

34

23

29

28

25

44

20

28

28

30

34

30

24

31

34

28

28

35

29

32

24

37

20

35

35

29

28

32

15

11

20

13

15

17

13

26

12

11

24

19

13

15

15

33

30

36

23

40

29

32

35

31

23

33

45

33

31

32

ÉszakMagyarország

19-24 éves

59

KözépMagyarország

15-18 éves

régió

korcsoport

nem 63

férfi

nő

Teljes minta Iskolai és diáksport

sportolás

8. táblázat. Milyen terület érdekelné az önkéntest a sportban? (3000 fős offline kutatás N= 742, az értékek %-ban értendők)

Szabadidősport


Élsport

Idősek sportja

Egyetemifőiskolai sport



Az 5000 fős online kérdőívnél (9. táblázat) a kikérdezettektől kapott válaszok alapján megállapítható, hogy a megkérdezettek a korábbiakhoz képest kevésbé kedvelik az iskolai és diáksportot (38%), a szabadidősportot (67%), ugyanakkor az idősek sportját itt szeretik a legjobban (28%).

Dél-Alföld

Észak-Alföld


Dél-Dunántúl

Nyugat-Dunántúl

Közép-Dunántúl


régió

sportolás nem sportol

sportol

25-29 éves

20-24 éves

15-19 éves

nő

férfi

Teljes minta

nem

korcsoport

9. táblázat. Milyen terület érdekelné az önkéntest a sportban? (5000 fős online kutatás N= 1741, az értékek %-ban értendők)

Iskolai és diáksport

38 38 38 37 40 37 36 42 37 36 38 39 42 37 41

Szabadidősport

67 67 68 67 67 68 68 66 67 71 66 62 66 68 71


23 24 21 24 25 21 21 25 24 23 20 24 21 22 21

Élsport

19 18 19 20 18 19 19 18 20 14 20 14 21 21 16

Idősek sportja

28 30 25 29 30 26 27 29 29 21 25 38 24 27 29

Egyetemi – főiskolai sport

12 11 14 13 13 12 13 11 13 10 11 8 16 12 12



Következő kérdésünkben megkérdeztük az esteleges önkéntes szerepekre való hajlandóságát a válaszadóknak, melynek eredményeit a 25. ábra foglalja össze. Itt azok a munkák lettek felsorolva, melyek jellemzően benne vannak a hazai sportban. A kapott eredmények alapján kijelenthetjük, hogy a legkedveltebb lehetőség, mint önkéntes tevékenység az eseményen való segítés (53-54-55%) volt, míg a legkevésbé választott munka a sportvezetés volt (17-24-14%). 25. ábra. A sportban milyen önkéntes tevékenységeket végez(ne) szívesen? 60% 50% 40% 30% 1000 fős reprezentatív N=148 3000 fős offline N=742 5000 fős online N=1741

20% 10% 0%

A kérdőívek ezután rákérdeztek az önkéntesek motivációjára, melyek eredményét a 26. és a 27. ábrán olvashatunk. A lehetséges válaszok közül kiemelkedik a Jó érzés segíteni (87-84-75%), míg a válaszadók a legkevésbé az Adókedvezményt (5-7-0%) jelölték meg indíttatásuk okaként. 26. ábra. Az önkéntesek motivációja a kérdőív alapján I. 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

1000 fős reprezentatív N=136 3000 fős offline N=417 5000 fős online N=2024



27. ábra. Az önkéntesek motivációja a kérdőív alapján II. 70% 60% 50% 40%

1000 fős reprezentatív N=136

30% 20%


10% 0%


A kérdezőbiztosok ezután érdeklődtek az 1000 fős reprezentatív mintán az önkéntesség pénzben kifejezhető mértékéről, illetve az önkéntesek megbecsüléséről. A kapott értékek a következők voltak, a megkérdezetteknek 28%-a gondolta úgy, hogy van pénzben kifejezhető mértéke az önkéntes munkának, míg a megbecsülésre vonatkozó kérdésre 22% válaszolt pozitívan, lásd 28. ábra. 28. ábra. Az önkéntesség pénzben kifejezhető mértéke és az önkéntesek megbecsülése az 1000 fős reprezentatív mintán 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0% Ön szerint van-e pénzben kifejezhető értéke az önkéntes tevékenységnek?

Környezetében az önkéntes tevékenységet végzőket jobban megbecsülik?



Következő kérdés az EU-ban a GDP-ből való részesedésére kérdezett rá az önkéntes tevékenységnek. A válaszok szintén az 1000 fős reprezentatív mintán lettek felmérve, és megfigyelhető a 29. ábrán, hogy az érvényes válaszadók (N=489) 14%-ra becsülték az önkéntes munka GDP részesedését, ami messze felülmúlja az 5%-os valódi arányt. A kérdésben a legnagyobb válaszadási hajlandóság (28%) Közép-Magyarországról volt a megkérdezettek közül. 29. ábra. Vélelmezett GDP részesedése az önkéntes tevékenység értékének az EU-n belül 30%

28%

25% 20% 15%

14%

15%

16% 13%

12%

15% 12%

13%

12%

14%

16% 13%

15%

14% 10%

10%

11%

13%

7%

7%

5%

nem

korcsoport

végzettség

sportolás

Dél-Alföld

Észak-Alföld


Dél-Dunántúl

Nyugat-Dunántúl

Közép-Dunántúl


nem sportol

sportol

felsőfokú

középfokú

alapfokú

60+ éves

50-59 éves

40-49 éves

30-39 éves

18-29 éves

nő

férfi

Teljes minta

0%

régió

A kérdések sorában az önkéntes tevékenység hasznossága következett több nagy társadalmi területen. A 30. ábrán jól látszik, hogy a válaszadók szerint az Egészségügyet és a Szociális ügyet tartják a leginkább megfelelő területnek az önkéntesek számára. A legkevésbé támogatandó területnek az Üzletet tartották a megkérdezettek. A válaszok esetében minden esetben az 5 fokú Likert skála 5-ös értékét (Teljes mértékben hasznos) vettem figyelembe az összehasonlításnál. 30. ábra. Az önkéntesség hasznosság a társadalmi alrendszerekben a kérdőívek alapján 60,00% 1000 fős reprezentatív N=1000 3000 fős offline N=3000

50,00% 40,00% 30,00% 20,00%


10,00% 0,00%



Ugyanebben a kérdésben rákérdeztek a kérdezőbiztosok az önkéntes terület hasznosságára csak szűken a sport területére értelmezve. A 31. ábra alapján kijelenthetjük, hogy a terület szempontjából a megkérdezettek egyértelműen pozitívnak ítélik meg az önkéntes tevékenység hasznosságát. Az adott százalékok a 4-es és az 5-ös értékekhez az 1000 fős reprezentatív mintán 28,8 és 30,3%, a 3000 fős offline mintán 27,7 és 27,9%, míg az 5000 fős online minta esetében 28,2 és 29,8% voltak. 31. ábra. Az önkéntes tevékenység hasznossága a sport területén 35,0 30,0


25,0 20,0


15,0 10,0


5,0 0,0 1 egyáltalán nem

2

3

4

5 teljes mértékben

NT\NV

A kérdezők ekkor rátértek arra (32. ábra), hogy mennyire venné jó néven az önkéntes tevékenység lehetőségéről tájékoztató ismertető anyagokat, illetve ajánlaná-e a megkérdezett az ismerősei számára a lehetőséget. A pozitív válaszok az 1000 fős reprezentatív mintán 35,3 és 43%, a 3000 fős offline mintán 37,3 és 41,7%, míg az 5000 fős online minta esetében 57,5 és 55% voltak. 32. ábra. Az önkéntes lehetőségről szóló információ fogadása és továbbítása Jó néven venné, ha kapna ismertető anyagot az Ön környezetében található önkéntes tevékenység lehetőségeiről?

60,00% 50,00% 40,00% 30,00% 20,00%

Ajánlaná ismerőseinek az önkéntes tevékenységet?

10,00% 0,00%






A sportbeli önkéntesség vizsgálatánál az egyénekre vonatkozó utolsó kérdés a megkérdezettek tájékozottságára kérdezett rá, azaz a kérdezők rákérdeztek, hogy a környezetükben ismernek olyan sportszervezetet, amelyik vár önkénteseket. A válasz mindhárom esetben eléggé lehangoló (33. ábra), hiszen az értékek az 1000 fős reprezentatív mintán 10%, a 3000 fős offline mintán 10,8%, míg az 5000 fős online minta esetében csak 8,4% voltak. Az eredmények értékelésénél megállapítható, hogy a sportszervezetek vagy nem széles körben szervezik az önkéntes tevékenységet, vagy nem ismerték fel eddig az önkéntes tevékenységben rejlő hatalmas potenciált.

33. ábra. A megkérdezettek tájékozottsága az önkénteseket váró szervezetekről 12% 10% 8% 6% 4% 2% 0% 1000 fős reprezentatív N=1000





Intézményekre vonatkozó kérdések A projekt tartalmaz egy a hazai intézményi körre formázott kérdéssort is, melynek felmérése megtörtént és az önkéntességre vonatkozó kérdések eredményeinek leírása, bemutatása van soron. Ez a tanulmány szempontjából fontos kérdéskör, hiszen az intézményekben dolgozó munkavállalók önkéntességi szokásait, lehetőségeit mutatja meg. Az első három kérdés a témakörben az összes intézményben dolgozó önkéntesek számára és a támogatás típusára volt irányítva (10. táblázat). A teljes mintán mért 50,1%-os arány nagyon jónak számít, míg a másik két kérdésre adott szerény pozitív válasz meglepően kevés, az intézmények 2,4%-a pénzzel, míg 4,7%-a adományokkal támogatja az önkéntes munkát. Az önkéntes munka végzése az intézményben emelkedést mutat az alapítástól eltelt idő függvényében, hiszen az egy évnél fiatalabb intézményeknél mért 25%-ról az öt év után működő intézmények esetében már 52%-ra változott az adat. Szintén emelkedést mutat az intézményben dolgozók létszámának változásának függvényében az önkéntes tevékenység végzése, melynek értéke az 59 fős vagy nagyobb cégnél már eléri a 68%-ot.

10. táblázat. Összesítő eredmények az intézményi önkéntességről és annak típusáról Végeznek önkéntes munkát

Pénzzel támogatják az önkéntes munkát

Adományokkal támogatják az önkéntes munkát

Teljes minta (N=337)

50,1%

2,4%

4,7%

Kevesebb, mint 1 éve működik

25%

0%

0%

1-2 éve működik

33%

0%

0%

3-5 éve működik

30%

0%

10%

Több mint 5 éve működik

52%

3%

5%

1-10 fős intézmény

29%

1%

2%


46%

1%

7%


57%

5%

2%

59 fős, vagy nagyobb intézmény

68%

2%

7%



A következő két kérdés az önkéntesek létszámával foglalkozott, elsőként az összes dolgozóhoz viszonyított százalékos arányra (10,8%) voltak kíváncsiak a kérdezőbiztosok, míg a másodiknál a sport területére (4,57%) szűkítették a kérdés fókuszát (lásd 34. táblázat).

34. ábra. Az összes és a sport területén önkéntesek aránya a többi dolgozóhoz képest az intézményekben 12,00% 10,00% 8,00% 6,00% 4,00% 2,00% 0,00% Önkéntesek aránya N=133

Sportönkéntesek aránya N=135

Ezek után a telefonos kérdezők az önkéntes tevékenység szükségességére kérdeztek rá az intézmény szempontjából. A válaszadók (N=168) szerint az intézmények 26%-ában lenne szükség általában az önkéntes munkára (35. ábra), míg a sport esetében (N=171) 21,6% mondta ugyanezt.

35. ábra. Intézményi igény az önkéntes munkára általában és a sport területére 30,00% 25,00% 20,00% 15,00% 10,00% 5,00% 0,00% Az Önök intézményében szükség lenne-e önkéntesek munkájára? N=168

Az Önök intézményében szükség lenne-e önkéntesek munkájára a sport területén? N=171



A szükséges létszámot firtató kérdéseinkre adott válaszok alapján átlagosan 4, 41 fő önkéntesre lenne szükség a létszámot illetően (N=37), a sport területére átlagban kisebb létszám 3,18 fő szükségeltetne az intézményekben (N=33), melyet jól érzékeltet a 36. ábra. 36. ábra. Önkéntesre való igény a szervezetekben főre bontva 5 4,5 4 3,5 3 2,5 2 1,5 1 0,5 0 Hány önkéntesre lenne szükségük? N=37

Hány önkéntesre lenne szükségük a sport területén ? N=33

A kérdezőbiztosok ezek után az önkéntes munka típusára kérdeztek rá a sport területén. Az eredmények alapján kijelenthetjük, hogy az eseményszervezéshez van legnagyobb szükség az intézmények esetében is, melyet a 11. táblázat mutat.

50

48

41

32

65

69

77

79

56

54

46

42

46

46

46

81

69

58

15

62

54

19

0

0

0

0

0

0

0

0

0

78

72

94

94

67

83

89

72

44

31

38

92

100

46

62

62

62

0

Észak-Alföld

45

61

82

58

61

58

45

42

55

Dél-Alföld

82

70

100

79

76

39

18

3

0

KözépMagyarország KözépDunántúl NyugatDunántúl Dél-Dunántúl ÉszakMagyarország


étkeztetés

61

logisztika

marketing, lobbizás

76

oktatás képzés

86

toborzás

62

Teljes minta N=180

eseményszervezés

60

sportvezetés

létesítmény fenntartás

edzősködés

11. táblázat. Az igényelt önkéntes munka típusa


A következő téma az önkéntesek intézmény általi elérésére vonatkozott, azaz milyen csatornákon kerestek vagy keresnének önkénteseket a szervezetek, lásd 12. táblázat. A szájhagyomány (81%), és a helyi faliújság (68%) is jól szerepelt a válaszokban. Megfigyelhető az internet térhódítása is ezen a téren, hiszen a weboldalak 57%-ban, míg a közösségi média felületei 54%-ban, a kérdésre, hogy többen önkénteskednének (N=337), ha a közösségi média jobban lenne használva erre a célra, a válaszolók 52,5%-a adott pozitív választ. Az írott sajtó eredménye még jó (39%), de a TV és rádió általi elérés (16-16%) nem annyira kedvelt a megkérdezettek között.

54

81

68

3

16

19

58

73

69

84

87

3

14

7

46

61

46

93

61

7

0

0

0

0

0

0

0

0

13

4

33

71

71

92

100

4

0

0

13

13

19

88

81

0

Észak-Alföld

34

36

47

60

57

70

70

2

Dél-Alföld

0

3

8

36

36

77

18

0

Kevesebb, mint 1 éve

0

0

100

100

50

100

100

0

1-2 éve

17

17

17

50

50

17

67

0

3-5 éve

17

17

83

50

50

67

67

0

16

16

38

57

54

83

68

3

11

11

45

60

64

79

70

2

13

16

34

54

41

84

73

2

23

21

45

66

55

86

73

2

16

14

34

50

56

77

58

5

KözépMagyarország KözépDunántúl NyugatDunántúl DélDunántúl ÉszakMagyarország

Több, mint 5 éve 1-10 fős intézmény 11-31 fős intézmény 32-58 fős intézmény 59 fős, vagy nagyobb intézmény

egyéb helyről

57

faliújság

személyes módon

39

internet

16

Teljes minta

rádió

16

tv

közösségi média

írott sajtó

12. táblázat. Az önkéntesek elérési útja



Az utolsó intézményi kérdés arra kérdezett rá, hogy ha az intézmény környezetében elindulna egy új sportegyesület, vagy sportprogram, az intézmény vállalna ebben önkéntes munkát, melynek az eredményeit jól mutatja a 33. ábra. A válaszadók (N=337) 49%-a adott pozitív visszajelzést a kérdésre.

37. ábra. Az intézmény segítené-e a környezetében újonnan alapított sportszervezetet? Teljes minta

49%


40%

Közép-Dunántúl

56%

Nyugat-Dunántúl

0%

Dél-Dunántúl

71%


49%

Észak-Alföld

56%

Dél-Alföld

73%


50%

1-2 éve

22%

3-5 éve

30%

Több, mint 5 éve

50%


36%


44%


54%

59 fős, vagy nagyobb… 0%

61%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%


100%


Felhasznált irodalom 1. Ablaka G. (2005): Civil társadalom az iszlám világban. A civil társadalom hatása a Közel-Kelet demokratizálódására. In: Szabó M. (szerk.) (2005): Civil társadalom: elmélet és gyakorlat. Rejtjel Kiadó, Budapest. 2. Adams A., Deane J. (2009): Exploring formal and informal dimensions of sports volunteering in England. European Sport Management Quarterly, Vol. 9, No. 2, 119-140. Groningen, The Netherlands. 3. Andolina M. W., Jenkins K., Zukin C., Keeter S. (2003): Habits from home, lessons from school: influences on youth civic engagement. Political Science and Politics. 275-280. Washington DC. USA. 4. Bartal A. (2009): Önkéntesek és nem-önkéntesek jellemzői a 2008. évi Európai Érték vizsgálat tükrében. Tanulmány. Budapest. 5. Bartal A. M., Kmetty Z. (2010): A magyar önkéntesek motivációnak vizsgálata és a Magyar önkéntesmotivációs kérdőív (MÖMK) sztenderdizálásának eredményei. Tanulmány. Szociális és Munkaügyi Minisztérium Társadalmi és Civil Kapcsolatok Főosztálya. Budapest. 6. Bognár J., Trzaskoma-Bicsérdy G., Révész L., Géczi G. (2006): A szülők szerepe a sporttehetség-gondozásban. Kalokagathia. 44/1-2. 86-95. Semmelweis University, Budapest. 7. Callary B. (2012): Women coaches as coach education program facilitators. Canadian Journal for Women in Coaching. 12/3. Coaching Association of Canada. Ottawa, ON, Canada. 8. Chang S. C., Fang C. L., Ling Y. C., Tsai B. K. (2011): Effects of socioeconomic status on leisure volunteering constraint: a structural equation model. Social behavior and personality. 39/4. 477-490. New Zealand. 9. Clary, E. G., Ridge, R. D., Stukas, A. A., Snyder, M., Copland, J., Haugen, J., Miene, P. (1998): Understanding and assessing the motivations of volunteers: A functional approach. Journal of Personality and Social Psychology. 74. 1516-1530. American Psychological Association. Washington, DC. USA. 10. Czakó Á., Harsányi L., Kuti É., Vajda Á. (1995): Lakossági adományok és önkéntes munka. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest 11. Czike K., Bartal A. (2005): Önkéntesek és nonprofit szervezetek – az önkéntes tevékenységet végzők motivációi és szervezeti típusok az önkéntesek foglalkoztatásában. Acta Civitalis. Budapest. 12. Czike K., Kuti É. (2006): Önkéntesség, jótékonyság, társadalmi integráció. Nonprofit kutatócsoport és önkéntes központ alapítvány. Budapest 13. Doherty A. (2006): Sport volunteerism: An intrudoction to the special isue. Sport Management Review. 9, 105-109. Bundoora. Victoria. Australia. 14. Downward P. M., Ralston R. (2006): The sports development potential of sports event volunteering: insights from the XVII Manchester Commonwealth Games. European Sport Management Quarterly. 6/4. 333-351. Routledge. Abingdon, Oxon. United Kingdom. 15. Du M. (2010): Job satisfaction among volunteers of the 2007 Special Olympics world summer games. Asian Journal of Physical Education & Recreation. 15/2. Hong Kong. 16. Engelberg T., Zakus D. H., Skinner J. L., Campbell A. (2012): Defining and measuring dimensionality and targets of the commitment of sport volunteers. Journal of Sport Management. 26. 192-205. Human Kinetics Publishers. Leeds, United Kingdom. TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 192 –


17. European Commission (2011): Communication from the commission to the European Parliament, the council, the European economic and social committee and the committee of the regions. COM(2011) 568. Brussels, Belgium. 18. Finkelstein M. A. (2011): Correlates of individualism and collectivism: Predicting volunteer activity. Social Behavior and Personality. 39/5. 597-606. Palmerston, New Zealand. 19. Frey B. S., Goette L. (1999): Does Pay Motivate Volunteers? Institute for Empirical Research in Economics University of Zurich. Switzerland. 20. Gallagher, S. (1994): Doing Their Share: Comparing Patterns of Help Given by Older and Younger Adults. Journal of Marriage and the Family. 56. 567–578. Minneapolis, MN. USA 21. Gáspár T. (2013): A társadalmi-gazdasági fejlettség mérési rendszerei. Műhely. Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 1. szám, Budapest. 22. Géczi G., Sípos-Onyestyák N., Gősi Zs., Velenczei A., Pignitzky D. (2013): A létesítmények szerepe az eredményességben. In: Sterbenz T., Szőts G. (szerk.) (2013): Verseny-pályán. Magyar Sporttudományi Füzetek. IX. 138-145. MSTT. Budapest. 23. Géczi G., Velenczei A., Nagy A., Bognár J. (2013): The planned development’s effect on the performance in ice hockey. APSRACT - Applied Studies in Agribusiness and Commerce. 7/1. 31-35. Agroinform Publishing House. Budapest. 24. Hadzi-Miceva K. (2007): Comparative analysis of the European legal systems and practices regarding volunteering. The International Journal of Not-for-Profit Law. 9/3. Washington, DC. USA. 25. Hankiss E. (1986): Diagnózisok 2. Magvető Kiadó, Budapest. 26. Helms S. E. (2006): Essays on volunteering. PhD dissertation. University of Maryland. USA. 27. Hurst M. (2012): Employer support of volunteering. Canadian Social Trends Catalogue. 11-008. Statistics Canada. Ottawa, Ontario. Canada. 28. Ifjúságügyi módszertani kézikönyv (2010) Mobilitás-Ifjúságügy Szakértőinek Társasága Alapítvány. Budapest. 29. Inglehart, R. (2003): Modernization and Volunteering. In Dekker, P.-Halman, L.: The Values of Volunteering. CrossCultural Perspectives. Kluwer Academic/Plenum Publishers. 55-70. New York. USA. 30. Jacobsen S. K., Carlton J. S., Monroe M. C. (2012): Motivation and Satisfaction of Volunteers at a Florida Natural Resource Agency. Journal of Park & Recreation Administration. Sagamore Publishing LLC. Urbana, IL. USA. 31. Jarvis N., Blank C. (2011): The importance of tourism motivations among sport event volunteers at the 2007 World Artistic Gymnastics Championships, Stuttgart, Germany. Journal of Sport & Tourism. 16/2, 129–147. Routledge. Abingdon, Oxon. United Kingdom. 32. Kaplan S. and Kaplan R. (2009) Creating a larger role for environmental psychology: The Reasonable Person Model as an integrative framework. Journal of Environmental Psychology, 29(3), 329-339. 33. Kasprzak K. (2011): More than a game: Tennis is a world of opportunity for 50-plus volunteers. The Journal on Active Aging. International Council on Active Aging, Vancouver, BC, Canada. 34. Kim M., Zhang J. J., Connaughton D. P. (2010): Comparison of volunteer motivations in different youth sport organizations. European Sport Management Quarterly, Vol. 10, No. 3, 343-365. Routledge. Abingdon, Oxon. United Kingdom. 35. Kovács T. A. (2007): A rekreáció főbb irányzatai: Civilizációs kihívások, rekreációs válaszok. Magyar Sporttudományi Szemle. 8/30. 3-12. Magyar Sporttudományi Társaság. Budapest. TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 193 –


36. Kuti É. (1998): Hívjuk talán nonprofitnak… A jótékonyság, a civil kezdeményezések és az állami keretekből kiszoruló jóléti szolgáltatások szektorrá szerveződése. Nonprofit Kutatócsoport, Budapest. 37. Mihajlovic M., Komnenic N., Kastratovic E., Cilerdzic V. (2010): Volunteers in Sport Organizations. Sport Management International Journal Choregia. 6, Number 2, Sparta, Lakonia, Greece. 38. Mirsafian H., Mohamadinejad A. (2012): Sport volunteerism: a study on volunteering motivations in university students. Journal of Human Sport & Exercise. University of Alicante. Spain. 39. Musick M. A., Wilson J. (2003): Volunteering and depression: the role of psychological and social resources in different age groups. Social Science & Medicine. 56/2. 259–269. Amsterdam, The Netherlands. 40. Muthuri J. N., Matten D., Moon J. (2009): Employee Volunteering and Social Capital: Contributions to Corporate Social Responsibility. British Journal of Management. 20/1. 75-89. British Academy of Management. London. United Kingdom. 41. Onyestyák N., Kállai É. (2013): Önkéntesség a sport területén Magyarországon és az Európai Unió más tagállamaiban. Magyar Sporttudományi Szemle. 14/55. Budapest. 42. Perpék É. (2011): Önkéntesség és közösségfejlesztés. PhD Disszertáció. Corvinus Egyetem. Budapest. 43. Putnam, R. D. (2000): Bowling Alone: The Collapse and Revival of American Community. Simon and Schuster. New York, NY. USA. 44. Sakires J., Doherty A., Misener K. (2009): Role Ambiguity in Voluntary Sport Organizations. Journal of Sport Management. 23, 615-643. Champaign, IL. USA. 45. Schlesinger T., Nagel S. (2011): „Freiwilliges Engagement im Sportverein ist Ehrensache!” – Ein Modell zur Analyse der Mitarbeitsentscheidung in Sportvereinen. Sport und Gesellschaft. Lucius & Lucius Verlag. Stuttgart. Deutschland. 46. Shilbury D., Ferkins L. (2011): Professionalisation, sport governance and strategic capability. Managing Leisure. 16, 108–127. Routledge. Abingdon, Oxon. United Kingdom. 47. Smith, D. H. (1994): Determinants of Voluntary Association Participation and Volunteering: A Literature Review. Nonprofit and Voluntary Sector Quarterly. 23. 243–263. Indianapolis, IN. USA. 48. Socci B. (2012): Crossing borders: A Canadian volleyball team volunteers in a Mexican border town and learns many important lessons along the way. Volleyball Magazine. Madavor Media. Braintree, MA. USA. 49. Sterbenz T., Géczi G. (2012): Sportmenedzsment. Jegyzet. Semmelweis Egyetem, Budapest. 50. Surujlal J. (2010): Volunteer motivation in special events for people with disabilities. African Journal for Physical, Health Education, Recreation and Dance. Vol. 16, No. 3 pp. 460-474. Thohoyandou. South Africa. 51. Szűcs Z. G., Tóth Cs. (2005): Vitatézisek a civil társadalom koncepciójához. In: Szabó M. (szerk.) (2005): Civil társadalom: elmélet és gyakorlat. Rejtjel Kiadó, Budapest. 52. Taylor, P. (2004). Sport and Volunteering. In Driving Up Participation: The Challenge for Sport: Academic Review Papers Commissioned by Sport England as Contextual Analysis to Inform the Preparation of the Framework for Sport in England. 101-108. Sport England. London. United Kingdom 53. Unger L. S., Thumuluri L. K. (1997): Trait Empathy and Continuous Helping: The Case of Voluntarism. Journal of Social Behavior and Personality. 1997, Vol. 12, No. 3, 785-800. Corte Madera, Canada. 54. Vézina M., Crompton S. (2012): Volunteering in Canada. Canadian Social Trends Catalogue. 11-008. Statistics Canada. Ottawa, Ontario. Canada. TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 194 –


55. Warner S., Newland B. L., Green B. C. (2011): More than motivation: Reconsidering volunteer management tools. Journal of Sport Management. Human Kinetics Publishers. Leeds, United Kingdom. 56. Wiersma L. D., Sherman C. P. (2005): Volunteer Youth Sport Coaches’ Perspectives of Coaching Education/Certification and Parental Codes of Conduct. Research Quarterly for Exercise and Sport. 76/3. American Alliance for Health, Physical Education, Recreation & Dance. Philadelphia, PA. USA. 57. Wilson, J., Musick, M. A. (1997): Who Cares? Toward an Integrated Theory of Volunteer Work. American Sociological Review. 62. 694–713. Washington, DC. USA. 58. Wojciechowsky M. (2006): Giving back to the community. Magazine of Physical Therapy. 52-59. Alexandria. USA. Internetes hivatkozások:

1. 2005. évi LXXXVIII. törvény a közérdekű önkéntes tevékenységről (http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0500088.TV – letöltés ideje 2014-04-07) 2. 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről (http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1100190.TV - letöltés ideje 2014-04-07) 3. Aarhus Declaration on Voluntary Work in Sport (http://kum.dk/Nyheder-og-Presse/Pressemeddelelser/2002/November/Presseinvitation-til-EU-sportsministermode/ EU-sportsministerkonference-i-Arhus---21-22-november/The-Aarhus-Declaration-on-Voluntary-Work-in-Sport/ letöltve 2014-04-07) 4. Clinton W. J. (1997): „Statement on Signing the Volunteer Protection Act of 1997,” Online by Peters G. and Woolley J. T.: The American Presidency Project. (http://www.presidency.ucsb.edu/ws/?pid=54286 – letöltés ideje 2014-04-07) 5. Fehér könyv a sportról (http://ec.europa.eu/sport/documents/white-paper/whitepaper-short_hu.pdf - letöltés ideje: 2011-08-16) 6. Happy Planet Index. New Economics Foundation. London. United Kingdom. (http://www.happyplanetindex.org/about/ - letöltés ideje: 2014-04-07) 7. Nonprofit szervezetek Magyarországon, 2006 KSH (http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/nonprof06.pdf - letöltés ideje: 2014-04-07) 8. Online kutatás az önkéntességről a lakosság körében (http://www.nonprofitkutatas.hu/letoltendo/gyorsjelentes.pdf - letöltés ideje: 2011-08-16) 9. Quality of Life Index. Economist Intelligence Unit. London. United Kingdom (http://www.economist.com/media/pdf/QUALITY_OF_LIFE.pdf - letöltés ideje: 2014-04-07) 10. Sport and Physical Activity (http://www.mhfi.org/sportandphysical.pdf - letöltés ideje: 2014-04-07) 11. United Nations (2011): State of the world’s volunteerism report. (http://www.unv.org/fileadmin/docdb/pdf/2011/SWVR/English/SWVR2011_full_%5B03%5D_overview.pdf – letöltés ideje 2014-04-07) 12. United Nations (2001): General Assembly, 56/38. Recommendations on support for volunteering. (http://www.unv.org/fileadmin/docdb/pdf/2002/a56r038-e.pdf - letöltés ideje 2014-04-07)



13. Volunteering in the European Union (2010. 02. 17.) - Educational, Audiovisual & Culture Executive Agency (EAC-EA), Directorate General Education and Culture (http://ec.europa.eu/citizenship/pdf/doc1018_en.pdf - letöltés ideje: 2014-04-07) 14. Sport and Physical Activity (2009) Special Eurobarometer (http://www.mhfi.org/sportandphysical.pdf) 15. Sport and Physical Activity (2014) Special Eurobarometer 412. (http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/ebs/ebs_412_en.pdf) 16. VLV: Edzés helyett árvízvédelem. (http://vlv.hu/news/8022/edzes-helyett-arvizvedelem - letöltés ideje: 2014-04-07)



Táblázatok jegyzéke 1. táblázat. Hazai önkéntességi típusok

150

2. táblázat. Az önkéntesek, a szervezetek és az önkéntes munka jellemzői Magyarországon és az EU-ban

151

3. táblázat. 18 éven felüliek – 1000 fős személyes kutatás

164

4. táblázat. 15-29 éves magyar lakosság - 3000 fős személyes kutatás

165

5. táblázat. A 15-29 éves magyar lakosság - 5000 fős online kutatás

166

6. táblázat. Intézményi kutatás – 300 fős telefonos kutatás

166

7. táblázat. Milyen terület érdekelné az önkéntest a sportban? N=1000

179

8. táblázat. Milyen terület érdekelné az önkéntest a sportban? N=3000

180

9. táblázat. Milyen terület érdekelné az önkéntest a sprotban? N=5000

181

10. táblázat. Összesítő eredmények az intézményi önkéntességről és annak típusáról

187

11. táblázat. Az igényelt önkéntes munka típusa

189

12. táblázat. Az önkéntesek elérési útja

190

Ábrák jegyzéke 1. ábra. Az önkéntesség aránya 2009-ben és 2014-ben az EU-ban

157

2. ábra. Mennyi időt tölt önkéntes munkával a sportban?

158

3. ábra. A hazai önkéntes adatok az időtartammal kapcsolatban az Eurobarometerek alapján

159

4. ábra. Az önkéntesek választása a feladatok közül

159

5. ábra. Önkéntesek arányát összehasonlító táblázat 1995, 2004 és 2014 évi felmérések alapján

167

6. ábra. A végzettségek megoszlása a 136 önkéntes között

167

7. ábra. Összesítés az 1000 fős reprezentatív felmérés alapján az önkéntes tevékenységgel kapcsolatban

168

8. ábra. Összesítő ábra munkvégzés időtartamáról

169



9. ábra. A 3000 fős offline minta adatai a munkavégzés iőtartamáról

170

10. ábra. Az 5000 fős offline minta adatai a munkavégzés iőtartamáról

171

11. ábra. Az önkéntes tevékenységgel eltöltött órák száma havi bontásban, nemek szerint

172

12. ábra. Önkéntes munka időtartama a három felmérés alapján 2014-ben

172

13. ábra. Az önkéntesek munkavégzésének közösségi vonásai

173

14. ábra. Önkéntesek paraméterei a sport területén az 1000 fős reprezentatív minta alapján 2014-ben

173

15. ábra. A sportban önkénteskedők paraméterei a 3000 fős mintán

174

16. ábra. A sportban önkénteskedők paraméterei az 5000 fős mintán

174

17. ábra. Sportszervezeti önkéntesség

175


175

19. ábra. A 3000 fős minta eredményei a szervezeti munkavégzést illetően

176


176

21. ábra. Hajlandósági arány az önkéntes munka végzésére

177

22. ábra. Hajlandósági arány az önkéntes munka végzésére a sport területén az 1000 fős mintán

177

23. ábra. Hajlandósági arány az önkéntes munka végzésére a sport területén a 3000 fős mintán

178

24. ábra. Hajlandósági arány az önkéntes munka végzésére a sport területén az 5000 fős mintán

178

25. ábra. A sportban milyen önkéntes tevékenységeket végez(ne) szívesen?

182

26. ábra. Az önkéntesek motivációja a kérdőív alapján I

182

27. ábra. Az önkéntesek motivációja a kérdőív alapján II

183

28. ábra. Az önkéntesség pénzben kifejezhető mértéke és az önkéntesek megbecsülése az 1000 fős reprezentatív mintán

183

29. ábra. Vélelmezett GDP részesedése az önkéntes tevékenység értékének az EU-n belül

184

30. ábra. Az önkéntesség hasznosság a társadalmi alrendszerekben a kérdőívek alapján

184

31. ábra. Az önkéntes tevékenység hasznossága a sport területén

185



32. ábra. Az önkéntes lehetőségről szóló információ fogadása és továbbítása

185

33. ábra. A megkérdezettek tájékozottsága az önkénteseket váró szervezetekről

186

34. ábra. Az összes és a sport területén önkéntesek aránya a többi dolgozóhoz képest az intézményekben

188

35. ábra. Intézményi igény az önkéntes munkára általában és a sport területére

188

36. ábra. Önkéntesre való igény a szervezetekben főre bontva

189

37. ábra. Az intézmény segítené-e a környezetében újonnan alapított sportszervezetet

191


Összegző tanulmány a TÁMOP 6.1.2/11/2012-0002 sz. „A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása” című projekt keretében végzett kutatás eredményeiről

Jó kormányzás a sportban

Szerzők: Dr. Sterbenz Tamás Gulyás Erika

Magyar Sportmenedzsment Társaság 2014

Tanulmánykötet - Jó kormányzás a sportban

Tartalomjegyzék: Ábrajegyzék

205

1 Bevezetés

209

2 A Jó Kormányzás eredete

210

2.1 A jó kormányzás politikai értelmezése

210

2.2 A jó kormányzás közgazdaságtudományi értelmezése

212

2.3 A döntéselmélet

214

3 A jó kormányzás elvei

214

3.1 A jó kormányzás alapelvei

214

3.2 A jó kormányzás elvei a sportban

215

3.2.1

Autonómia

215

3.2.2

Átláthatóság (transparency) és elszámoltathatóság (accountability)

215

3.2.3

Nyilvános kommunikáció (public communication)

216

3.2.4

Demokratikus eljárások

216

3.2.5

Fékek és ellensúlyok

216

3.2.6

Szolidaritás

216

4 A szabadidősport szervezetek helye a társadalomban

216

5 A sportbeli jó kormányzás nemzetközi gyakorlata

222

5.1 IOC – a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB)

222

5.2 ISCA: - Nemzetközi Sport és Kulturális Szövetség

223

5.3 Good Governance in Grassroots Sport – GGGS

224

5.4 Play the Game

224

5.5 AGGIS – Action for Good Governance in International Sports Organisations

224

6 Az Európai Uniós gyakorlat a sport jó kormányzásának területén 6.1 Elvek a sport jó kormányzásában

225 226

7 Gyakori hibák a sportszervezetek irányításában


218


Az empirikus kutatás módszertana

231

8.1 A 15-29 év közötti és 18 év feletti korosztály személyes kutatása

231

8.2 A 15-29 éves korosztály online kutatása

231

8.3 Az intézményi és önkormányzati telefonos kutatás

231

9 A kapott eredmények értékelése

233

9.1 A 18 év feletti lakosság körében végzett kérdőíves felmérés értékelése

233

9.2 A 15-29 éves korú lakosság körében végzett felmérés értékelése

245

9.3 Az intézményi felmérés eredményeinek értékelése

263

10

Összefoglalás

271

11


274

12

Melléklet: Az AGGIS javaslata a sportszervezet jó kormányzásnak előmozdítása érdekében

276



Ábrajegyzék 1. ábra: Sportszervezetek típusai (Sterbenz – Géczi szerk. 2012)

217

2. táblázat: A szabadidősport alkategóriái (Szabó 2013)

219

3. táblázat: Szabadidősport értékteremtése (Szabó 2013)

221

4. ábra: A értékcsere folyamata a szabadidősportban (András, 2006)

222

5. ábra: Tagja-e Ön sportegyesületnek? – összes megkérdezett, N=1000

234

6. ábra: Kérem, mondja meg, mennyire ért egyet ön az alábbi állításokkal: A környéken, ahol élek, elegendő lehetőség van testmozgásra, sportolásra, fizikai aktivitásra. – összes megkérdezett, N=1000

234

7. ábra: Kérem, mondja meg, mennyire ért egyet ön az alábbi állításokkal: A környéken, ahol élek, elegendő lehetőség van testmozgásra, sportolásra, fizikai aktivitásra.(lakóhely és régiók szerint) – összes megkérdezett, N=1000

235

8. ábra: Kérem, mondja meg, mennyire ért egyet ön az alábbi állításokkal: A településem önkormányzata nem tesz eleget a lakók testmozgásáért. – összes megkérdezett, N=1000

236

9. ábra: Kérem, mondja meg, mennyire ért egyet ön az alábbi állításokkal: A településem önkormányzata nem tesz eleget a lakók testmozgásáért. (lakóhely és régiók szerint) – összes megkérdezett, N=1000

236

10. ábra: Lakóhelyén szerveznek-e a lakosság számára szabadidősport rendezvényeket? – összes megkérdezett, N=1000

237

11. ábra: Lakóhelyén szerveznek-e a lakosság számára szabadidősport rendezvényeket? (lakóhely és régiók szerint) – összes megkérdezett, N=1000

237

12. ábra: Milyen rendszerességgel szervezik ezeket a rendezvényeket? – érvényes válaszadók, N=413

238

13. ábra: Milyen rendszerességgel szervezik ezeket a rendezvényeket? (lakóhely és régiók szerint) – érvényes válaszadók, N=413

238

14. ábra: Milyen gyakorisággal vesz részt ezeken a rendezvényeken? (gazdasági aktivitás szerint) – érvényes válaszadók, N=413

239

15. ábra: Milyen gyakorisággal vesz részt ezeken a rendezvényeken? (lakóhely és régiók szerint) – érvényes válaszadók, N=413

239

16. ábra: Ki szervezte a sporteseményt, melyen részt vett? – érvényes válaszadók, N=220

240

17. ábra: Ki szervezte a sporteseményt, melyen részt vett? (lakóhely szerint) – érvényes válaszadók, N=220

240

18. ábra: Összességében mennyire elégedett ezeknek a rendezvényeknek a színvonalával? – érvényes válaszadók, N=2200

241

19. ábra: Az ön által látogatott rendezvényeken végeztek-e felmérést a rendezvénnyel kapcsolatos elégedettségéről? – érvényes válaszadók, N=220

241



20. ábra: Ismeri-e lakóhelyének önkormányzata szabadidősporttal kapcsolatos elképzeléseit (sportstratégiáját)? (korcsoportok és végzettség szerint) – összes megkérdezett, N=1000

242

21. ábra: Ismeri-e lakóhelyének önkormányzata szabadidősporttal kapcsolatos elképzeléseit (sportstratégiáját)? (lakóhely és régiók szerint) – összes megkérdezett, N=1000

242

22. ábra: Összességében mennyire elégedett a lakóhelyén a lakosság számára rendelkezésre álló sportlétesítmények mennyiségével?– összes megkérdezett, N=1000

243

23. ábra: Összességében mennyire elégedett a lakóhelyén a lakosság számára rendelkezésre álló sportlétesítmények mennyiségével? (lakóhely és régiók szerint) – összes megkérdezett, N=1000

243

24. ábra: Összességében mennyire elégedett a lakóhelyén a lakosság számára rendelkezésre álló sportlétesítmények elérhetőségével?– összes megkérdezett, N=1000

244

25. ábra: Összességében mennyire elégedett a lakóhelyén a lakosság számára rendelkezésre álló sportlétesítmények elérhetőségével? (lakóhely és régiók szerint) – összes megkérdezett, N=1000

244

26. ábra: Az ön lakóhelyén elérhető sportágak megfelelnek az Ön igényeinek? – összes megkérdezett, N=1000

245

27. ábra: Az ön lakóhelyén elérhető sportágak megfelelnek az Ön igényeinek? (lakóhely és régiók szerint) – összes megkérdezett, N=1000

245

28. ábra: Lakóhelyén szerveznek-e a lakosság számára szabadidősport rendezvényeket? (korcsoportok és sportolás szerint) – összes megkérdezett, N=3000

246


246

30. ábra: Milyen rendszerességgel szervezik ezeket a rendezvényeket? (korcsoportok és sportolás szerint) – érvényes válaszadók, N=1315

247

31. ábra: Milyen gyakorisággal vesz részt ezeken a rendezvényeken? (korcsoportok szerint) – érvényes válaszadók, N=1315

247

32. ábra: Milyen gyakorisággal vesz részt ezeken a rendezvényeken? (korcsoport szerint) – érvényes válaszadók, N=2129

248

33. ábra: Milyen gyakorisággal vesz részt ezeken a rendezvényeken? (offline; lakóhely és régiók szerint) – érvényes válaszadók, N=1315

248

34. ábra: Milyen gyakorisággal vesz részt ezeken a rendezvényeken? (online, lakóhely és régiók szerint) – érvényes válaszadók, N=2129

249

35. ábra: Ki szervezte a sporteseményt, melyen részt vett?(offline) – érvényes válaszadók, N=86

249

36. ábra: Ki szervezte a sporteseményt, melyen részt vett? (lakóhely és régiók szerint) – érvényes válaszadók, N=86

250

37. ábra: Összességében mennyire elégedett ezeknek a rendezvényeknek a színvonalával? (nemek és korcsoportok szerint) – érvényes válaszadók, N=86

250



38. ábra: Összességében mennyire elégedett ezeknek a rendezvényeknek a színvonalával? (lakóhely és régiók szerint) – érvényes válaszadók, N=866

251

39. ábra: Az önkormányzatok sport finanszírozásának tendenciái (Dénes – Keserű 2009)

252

40. ábra: Van-e az önkormányzat költségvetésben szabadidősportra elkülönített rész? ( településtípus szerint) – összes megkérdezett, N=105

252

41. ábra: A szabadidősportra elkülönített részhiány százaléka az egész sportra fordított összegnek? (településtípus szerint) – érvényes válaszadók, N=35

253

42. ábra: Elérhető-e a sportra fordított összegeket meghatározó szabályzat? (településtípus szerint) – összes megkérdezett, N=105

253

43. ábra: Az Önök önkormányzata szervez-e a lakosság számára szabadidősport rendezvényeket, vagy anyagi támogatást nyújt-e hozzájuk? (településtípus szerint) – összes megkérdezett, N=105

254


254

45. ábra: Milyen sportágak szerepelnek az Önök által szervezett sporteseményeken? – érvényes válaszadók, N=73

255

46. ábra: Ezeken a rendezvényeken megjelenik-e a ...? – érvényes válaszadók, N=73

255

47. ábra: Általában hány fő látogatja az Önök rendezvényeit? (átlag) – érvényes válaszadók, N=73

256

48. ábra: Ki szervezi a településükön a lakosság számára a szabadidősport-eseményeket? – érvényes válaszadók, N=73

256

49. ábra: Ki szervezi a településükön a lakosság számára a szabadidősport-eseményeket? (településtípus szerint) – érvényes válaszadók, N=73

257

50. ábra: A sportrendezvények szervezésébe való bekapcsolódást szabályozzák-e? (településtípus szerint) – összes megkérdezett, N=105

257

51. ábra: Elérhető-e a sportra fordított összegek elköltésének dokumentációja? (településtípus szerint) – összes megkérdezett, N=105

258

52. ábra: Ki hozza meg a döntést a sportra fordítható összegekről? – összes megkérdezett, N=105

258

53. ábra: Kinek a számára szervezik ezeket az eseményeket? – érvényes válaszadók, N=73

259

54. ábra: Ezeken a rendezvényeken végeztek-e felmérést a rendezvénnyel kapcsolatos elégedettségéről? – érvényes válaszadók, N=73

259

55. ábra: Miért nem szerveznek ilyen sporteseményeket? – érvényes válaszadók, N=32

260

56. ábra: Létezik-e szabadidősportra vonatkozó hosszú távú koncepció? – összes megkérdezett, N=105

260

57. ábra: Az érintettek mely csoportját vonták be a hosszú távú koncepció kialakításába? – érvényes válaszadók, N=43

261



58. ábra: A támogatottság feltételeként előírják-e a támogatottak részére, hogy figyelmet fordítsanak a sporttevékenységre vonatkozó magatartási, etikai szabályok betartására? – érvényes válaszadók, N=43

261

59. ábra: Ön szerint az önkormányzatnak feladata, hogy a lakosságot bevonja a szabadidősportba? – összes megkérdezett, N=105

262

60. ábra: Ön szerint az önkormányzatnak feladata, hogy a lakosságot bevonja a szabadidősportba? (településtípus szerint) – összes megkérdezett, N=105

262

61. ábra: Folytatnak-e Önök testmozgásra ösztönző tevékenységeket? – összes megkérdezett, N=105

263

62. ábra: Az intézményük szervez-e a lakosság számára szabadidősport rendezvényeket, vagy anyagi támogatást nyújt-e hozzájuk? (az intézmény fennállása szerint) – összes megkérdezett, N=337

264


264


265

65. ábra: Általában hányan látogatják az Önök rendezvényeit? – érvényes válaszadók, N=128

265

66. ábra: Ki szervezi ezeket a szabadidősport-eseményeket? – érvényes válaszadók, N=170

266

67. ábra: Kinek a számára szervezik ezeket az eseményeket?– érvényes válaszadók, N=170

266


267

69. ábra: Ezeken a rendezvényeken megjelenik-e a…? – érvényes válaszadók, N=170

267


268

71. ábra: Ön szerint a szabadidősportra fordítható kedvezmények, források, pályázatok az Önök intézménye számára…. – összes megkérdezett, N=337

268

72. ábra: Ön szerint a szabadidősportra fordítható kedvezmények, források, pályázatok az Önök intézménye számára….(településtípus szerint) – összes megkérdezett, N=337

269

73. ábra: Ön szerint az önkormányzat tesz azért, hogy a lakosságot bevonja a szabadidősportba? (településtípus szerint) – összes megkérdezett, N=337

269

74. ábra: Ismer Ön testmozgásra ösztönző kezdeményezéseket az önkormányzatok részéről? – összes megkérdezett, N=337

270

75. ábra: Milyen, a testmozgásra ösztönző kezdeményezéseket ismer Ön az önkormányzatok részéről? – érvényes válaszadók, N=181

270

76. ábra: Mely sportágak nem elérhetőek az Önök intézményének székhelyén? – összes megkérdezett, N=337

271

77. ábra: Miért nem elérhető ez a sportág az Önök intézményének székhelyén? – érvényes válaszadók, N=271

271



1. Bevezetés A következő tanulmány a szabadidősport és a jó kormányzás kapcsolatát vizsgálja. Magyarországon ennek a területnek a tudományos igényű vizsgálata teljesen újnak számít, magyar nyelvű szakirodalom szinte alig létezik, ezért csak az érintett két témában végzett korábbi önálló kutatások nyújthattak kiindulópontot. A kutatás célja a jó irányításhoz szükséges ismeretek öszszegyűjtése, a sportszervezetek nemzetközi gyakorlatában létező tapasztalatok feltárása, azok szembesítése a magyarországi valósággal, illetve alkalmazhatóságuk előkészítése. A jó irányítás fogalmát a tanulmány legnagyobb részében jó kormányzás formájában használjuk, de a tartalmi és környezeti árnyalatok hangsúlyozása miatt néhol a szinonim fogalomként is használt jó irányítás vagy „good governance” kifejezéseket használjuk. A jó kormányzás sportbeli definiálásakor tág értelemben, az Európai Unió megfogalmazását tekintjük kiindulásának: „Az a keret és kultúra, amelyen belül egy sportszervezet meghatározza politikáját, stratégiai célkitűzéseit, egyeztet az érintett szereplőkkel, nyomon követi a teljesítményt, értékeli és menedzseli a kockázatokat, beszámol tevékenységéről és a fejleményekről a tagjainak és képviseltjeinek, beleértve a sportbeli iránymutatások és szabályozások hatékony, fenntartható és arányos megvalósítását.”1 A tanulmány első részben áttekintjük a jó kormányzás kialakulását, a politikatudományi és közgazdaságtudományi megközelítés legfontosabb megállapításait és a döntések elméletén keresztül bemutatjuk a sport számára hasznosítható következtetéseket. Ebben a részben támaszkodunk Stumpf István és Sárközy Tamás publikációira, illetve a Jó kormányzás és sport2 című konferencián elhangzott előadásokra. A közgazdaságtudományi megközelítés összefoglalását a modern politikai gazdaságtan legnagyobb hatású szerzőjének, Timothy Besley munkáinak szellemiségét tükrözik. A jó kormányzás alapelveinek összefoglalását a tanulmány először általánosan az állam szempontjából mutatja be, kitér a civil szervezetek irányításában követendő irányelvek bemutatására és végül a sport világában alkalmazandó elveket foglalja össze. A jó kormányzás és sport világát Magyarországon először Császár Dániel kötötte össze, alapvető munkája és a vele folytatott személyes konzultációk nyújtották a legnagyobb segítséget a tanulmány e fejezetének elkészítéséhez. A sport világának a téma szempontjából történő rövid összefoglalását a szabadidősport jellemzése kezdi, majd az állami-önkormányzati, a civil és végül a piaci-vállalati szféra szerepvállalásának bemutatása következik. Tanulmányunk ezen része támaszkodik a közelmúlt hazai kutatásaira, különösen Dénes Ferenc – Keserű Csaba, Gyömörei Tamás és Szabó Ágnes publikációi jelenthetnek segítséget az érdeklődőknek a téma megértéséhez. A sportszervezetek nemzetközi gyakorlatának ismertetetéséhez az Európai Unió szakértői csoportjában 2013-ban gyűjtöttünk tapasztalatokat, az ehhez nyújtott segítségért köszönet illeti az Emberi Erőforrások Minisztériumának Sportért és Ifjúságért Felelős Államtitkárságát és a Semmelweis Egyetem Testnevelés- és Sporttudományi Kar vezetését. Az európai uniós gyakorlat bemutatásában Veress Réka munkájára támaszkodhattunk. A tanulmány empirikus részében a Kutatópont Intézet által 2014 elején végzett, későbbiekben részletesebben is bemutatott módszertan alapján készült felmérés eredményeit a teoretikus ré1 Veress (2014) 2 „Jó kormányzás” és sport. Konferencia a Magyar Sporttudományi Társaság és a Magyar Jogászegylet szervezésében. Semmelweis Egyetem Testnevelés- és Sporttudományi Kar, Budapest, 2014. március 13. TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 209 –


szek megállapításaira, a nemzetközi példákkal való lehetséges összehasonlításokra, az utóbbi időben megvalósult hazai kutatásokra, a sportmenedzsment képzésben és a sportszervezetek vezetésében töltött gyakorlati tapasztalatokra támaszkodva értékeljük. Összefoglalásként az elmélet és gyakorlat szintézise alapján megfogalmazzuk azokat a javaslatokat, amelyek segíthetik a magyar szabadidő fejlődését, legyen akár szó közvetlenül sport- vagy más civil szervezetről, állami vagy önkormányzati intézményről, esetleg piaci szereplőről.

2. A Jó Kormányzás eredete A jó kormányzás kialakulását, tudományos hátterét a politikatudomány, a közgazdaságtan és a döntéselmélet megközelítésein keresztül mutatjuk be.

2.1 A jó kormányzás politikai értelmezése Az általános értelemben vett jó kormányzás kérdéseivel az európai civilizáció hajnala óta foglalkoznak. Az ókori görög bölcselők úgy vélték, hogy az állam a szembenálló érdekek arénája, ezért keresték azt az ideális államformát, amelyben a szembenállás meghaladható lenne a mindenki számára biztosított jólét érdekében. A középkorban Mórus Tamás Utópiája foglalkozott az ideális államberendezkedés kérdéseivel, majd a jó kormányzás gondolata a 19. században terjedt el széleskörűen. Az akkor kialakult klasszikus modellben a közjogi és közhatalmi szemlélet szerint a törvényhozók számára a szavazók jelentenek legitimációs alapot. Az államközpontú kormányzásban a hatalmi ágak szét vannak választva, a hatáskörök rögzítettek és jogforrási hierarchia jellemzi a törvénykezést.3 A 20. században Max Weber szakmai racionalitásra épülő államkoncepciójában már megtalálhatóak az átláthatóság, szabályszerűség, vagyis a mai jó kormányzás fogalmi követelményeinek megfelelő alapelvek. Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy Max Weber felfogásában a bürokrácia mai pejoratív jelentéstartalmától eltérően a racionális, szakszerű ügyintézést jelentette. A jó kormányzás gyökeresen különbözik attól, ahogy a közhivatalokat és a nagyvállatokat az hosszú ideig tipikusan irányították, azaz a bürokratizmustól. A 1970-es évek a hosszú stagflációja (az alacsony gazdasági növekedés és infláció együttes jelenléte) az ezt kiváltó, majd elmélyítő két olajválság egyértelművé tette, hogy az állami intézmények és a vállalatok irányításában alapvető változásokra van szükség, az informatika robbanásszerű fejlődése pedig fontos technikai eszközöket adott a változtatásokhoz. A vállalatok irányításának rendszere az utóbbi évtizedekben alapvetően megújult, és sokat változott a politikai vezetés szemlélete is. Úgy tűnik, hogy a közigazgatás az, amely leginkább ellenáll a változásoknak.4 A legújabb kor politikatudományi elemzései szerint az állam valóban túl bürokratikus, kevéssé nyitott a szociális sokféleségre, sokszor korrupt, egyszerre túl nagy és túl kicsi.5 Az állam által szolgált polgárok gyakori véleménye szerint a közintézmények alkalmatlanok a megújulásra, ezért sok politológus véleménye szerint a kormányzás forradalmára lenne szükség. A „forradalom” két lépést foglalna magában: egyrészt meg kellene haladnia a közigazgatás és az államigazgatás eszméjét, másrészt fel kellene ismerni, hogy a jelenlegi kormányzás nem alkalmazkodik az aktuális társadalmi szükségletekhez. 3 Frivaldszky 51. (in. Szigeti – Frivaldszky) 4 Császár, 2013 5 Stumpf, 2014 TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 210 –


A jó kormányzás 20. század végén elterjedt neoliberális felfogása, mely bevezette a „good governance” kifejezést is, tág teret enged a piac és a magánszervezetek társadalmi koordinációs funkciójának, de a végső kontrollt ebben a modellben is a társadalmi nyilvánosság tölti be. A kormányzás ezen politikatudományi felfogása szerint a korábban domináns állam helyére a társadalmi önszabályozás (állam-piac-civil szféra), vagyis a szereplők kooperációja lép. Ebben az állam megszűnik kizárólagos vagy meghatározó aktor lenni, helyette az állam feladata csak a jó kormányzás feltételeinek megteremtésére irányulhat. A neoliberális felfogás szerint ki kell iktatni a végső döntéshozót, le kell értékelni az államot, így a végső „döntés” funkcionális helyét átveszi a tárgyalás geometriája és a konszenzuskeresés mechanizmusa.6 A 20. század végén fellépő társadalmi problémák nyomán új elmélet, a „good government” jelent meg a politikatudományban. Az elmélet kialakulását sürgető problémák: •

a demográfiai kihívás

•

a globalizáció

•

az új technológiák megjelenése

•

a szegénység

A good government szerint a kormányzás problémamegoldás, és az államnak nemcsak a jó kormányzás feltételeinek megteremtésében kell szerepet vállalnia, hanem a jó kormányzás feladatait is meg kell oldania. A good government fő aktora a demokratikusan választott kormány, és feladata a gazdasági, szociális erőforrások mobilizálása, a közügyek átlátható intézése, a jólét, a szolidaritás, a méltányosság és a kooperáció biztosítása a társadalmi szereplők számára. A neoliberális felfogással szemben fellépő vélemények szerint a kormányzás értelme a közjó elősegítése, hiszen a piac önjáró folyamataitól önmagában nem lehet elvárni, hogy jólétet, szolidaritást, méltányosságot és az ezek teljesüléséhez szükséges kooperációban való részvételt mindenki számára elérhetővé tegye. A jó kormányzáshoz szükség van egy aktív, intelligens, erős, de korlátozott államra, csak az állam képes biztosítani mindenki számára azokat a feltételeket, amelyek között az egyének értelmezése szerinti jó és ésszerű élet mindenki számára megélhető. Sárközy Tamás véleménye szerint a governance-gondalat a „jobb szabályozás” igényét, és kormányzás tartalmi átalakulását is jelenti.7 A globális világban megváltoznak az államfunkciók és a jogállamnak hatékonynak is kell egyszerre lennie. A közszolgáltatások nyújtásával előtérbe kerülnek a jó irányítás és menedzselés kérdései, és a kormányzás három alkotórésze elválaszthatatlan egységgé válik: •

kormányzati közpolitika

•

a központi közigazgatás irányítása

•

az alapvető közintézmények menedzselése8

A jó kormányzás gyakorlati teljesítményét, a választ arra kérdésre, hogy mérhető-e a kormányzati teljesítmény, és ha igen, akkor miként, Magyarországon a Nézőpont Intézet igyekezett megragadni. A Nézőpont intézet kutatása, mely a Visegrádi Négyek teljesítményét mérte a Jó Kormányzás Index (Good Governance Index, rövidítve: GGI) négy témakört ölel fel: •

stabilitás/kormányzóképesség

6 Stumpf (2014) 7 Sárközy (2012) 13. 8 Sárközy (2013) 51., illetve (2014) TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 211 –


•

társadalmi támogatottság

•

válságkezelés

•

eredmények9

2.2 A jó kormányzás közgazdaságtudományi értelmezése A kormányzati döntéseket meghozó politikusokról kétféle megközelítésben értekezhetünk. A kissé romantikus feltevés szerint a politikusok a közjóért dolgozó olyan személyek, akik tehetségüknél, szorgalmuknál és elkötelezettségnél fogva kerültek olyan pozíciókba, ahol a közösség problémáit a piacnál jobban meg tudják oldani. A másik megközelítés a közgazdaságtudomány módszerei szerint a többi szereplőhöz hasonlóan a politikusokat is racionális, önérdekkövető egyéneknek tartja. A közgazdaságtudomány hagyományos szemléletmódja miatt inkább a második megközelítést alkalmazza, és bár elismeri a közjóért önzetlenül dolgozó politikusok létét is, a megbízó-ügynök elmélet alapján racionális politikusokat tételez fel. Ebben a modellben a racionális politikus valamilyen kiválasztási folyamatban nyertes személy, aki a közgazdaságtani feltevés szerint reagál az őt ért ösztönzőkre. Ezek az ösztönzők lehetnek anyagiak, de ölthetnek más formát is. A politikusok talán legfőbb ösztönzője az újraválasztásuk, melyre a sportversenyekhez hasonlóan időszakosan kerül sor. A racionális politikust e tekintetben a racionális sportoló (aki a négyévenkénti olimpiai esélyeit akarja maximalizálni) mintájára a következő szavazáson szándékai szerint maximális eséllyel induló versenyzőnek tételezhetjük fel. A jó kormányzáshoz és a politikai verseny hatékony formájához szükséges, hogy a részt vevő személyek elegendő információval rendelkezzenek és az elszámoltatáshoz, a politikai teljesítmény méréséhez legyenek meg az intézményi feltételek. A politikusi teljesítmény megítélését nagymértékben nehezíti, hogy a közösségi döntések jellege miatt a választó nem képes preferenciáit kifejezni, hanem csak aggregált formában, a szavazási eljárás adta kollektív lehetőségek szerint nyilváníthat véleményt.10 Az információk hiányossága, aszimmetriája és a választásokat eredményét csak kis eséllyel befolyásoló szavazási eljárások miatt a politikai piacon a „fogyasztó” gyakran racionálisan tájékozatlan vagy távol is marad a döntéstől. A közösségi döntéseket jellemző problémák, a társadalmi jólét kifejezésnek lehetetlensége (Arrow-tétel) miatt a tökéletesen racionális politikai döntéshozatallal szemben meg kell elégednünk a korlátozott racionalitás szerinti elég jó megoldásokkal.11 Besley szerint a megbízó-ügynök modell alapján feltételezett racionális politikusok és szavazók viselkedése konzisztens azzal a modellel, ami szerint a választók azt az egyszerű szabályt alkalmazzák, ami azoknak a politikusoknak az újraválasztását preferálja, akik számukra hasznos döntéséket hoznak.12 A politikai verseny legfontosabb intézményi jellemzője, sportban is elterjedt terminológia használatával a kiválasztás módja. Kiválasztásra az egyének tehetségbeli és motivációs különbségei miatt van szükség, és hatékony módja azt eredményezheti, hogy a leginkább alkalmas személyek hozzák meg a közpolitikai döntéseket.

9 Nézőpont (2012) 10 Johnson (1999) 261. 11 Simon (2000) 118. 12 Besley (2012) 189. TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 212 –


A sportba áramló közösségi források növekedése miatt különösen fontossá válik a döntéshozók viselkedésének modellezése. Racionalitásukat feltételezve olyan kiválasztási rendszert kell alkalmazni, melyben a tehetséges jelöltek nyerik el a kormányzáshoz szükséges mandátumukat, illetve a választások közötti viselkedést ösztönözni, a teljesítményt mérni, ellenőrizni kell. A politika és a kormányzat működési veszélyeit elemezve a közgazdaságtudomány leírja a korrupció elméleti hatásait. A korrupció a hétköznapi értelmében jelentheti olyan személyek részesedését a közösségi forrásokból, akik nem jogosultak rá, és azt a kevésbé nyilvánvaló veszélyt, amikor érdekcsoportok befolyásának köszönhetően az erőforrások rossz hatékonyságú felhasználása történik. A korrupció különösen veszélyes következménye lehet a tehetségek roszsz allokációja, amennyiben az önérdekkövető egyének olyan állásokat keresnek, melyekben jövedelmüket korrupcióval egészíthetik ki.13 A politikai verseny jellemzői nagyon hasonlóak a sportban leghatékonyabb versenyrendszer formájához, a győztes-mindent visz elv alapján szervezett versengéshez.14 Mivel a választásokon csak az első helyezetteket díjazzák (legfeljebb kiegészítő jellege van kompenzációs listáknak), minden induló maximális erőkifejtéssel küzd az első helyért. Ennek előnyeit a választó élvezheti, de a nehezen megfigyelhető teljesítmények, az információs aszimmetria miatt a rosszul kialakított szabályzók nem szűrik ki a disszonáns, tehetségtelen politikusokat, illetve menedzsereket. A sportversenyekhez hasonlóan a nem kellő szigorral büntetett szabályszegő viselkedések a doppinghoz és fogadási csaláshoz hasonlóan a színfalak mögött zajló versengést torzítják, és lehetetlenné teszik a jó döntések meghozatalát. A megbízó-ügynök elmélet másik alkalmazása a jó irányítás szempontjából a sportmenedzserekre történhet. A különféle sportszervezetekben (szövetségekben, egyesületekben vagy vállalkozásokban) működő menedzserek a tulajdonosok, civil szerveződés esetében a tagok megbízottjaiként a szervezeti célok megvalósításáért dolgoznak. Civil szervezetek esetében hajlamosak vagyunk az ott folyó tevékenységről kissé túlzottan is rózsaszín árnyalatban gondolkozni és feltételezni a szereplők jó szándékát, de a közgazdasági módszerek alkalmazása, a racionalitás feltevése itt is segíthet a reálisabb kép kialakításában, a veszélyek felismerésében és a korrekciók megtételében. A politikusi és sportmenedzseri teljesítmény megértéséhez két információs problémát, a morális kockázatot és a kontraszelekciót kell megemlítenünk15 A két fogalom hasonló jelenséget ír le, a különbség a viselkedés időszakára vonatkozik. Amíg morális kockázat esetében a szerződéskötést követő olyan opportunista viselkedésről beszélünk, ami a megbízó számára nem megfigyelhető, a szerződésben nem előírható, addig kontraszelekció esetén a szerződést megelőző opportunizmust értünk. A sportmenedzserek fenti két okból származó opportunista viselkedését képzéssel, a közösségi célok belsővé tételével természetesen lehet és kell csökkenteni, de hosszabb távon mindenképpen szükséges olyan racionális ösztönzők bevezetése, ami az egyéni érdeket és közérdek dilemmáját feloldja. Fontos tisztában lennünk azzal, hogy a dilemma tökéletes megoldása nem létezik, de a szervezeti célok iránt elkötelezett sportmenedzserek képzése és alkalmazása kiszűrheti a járadékvadászat nagyobb részét, a teljesítményt elérő szervezetekből kizárhatja a potyautasokat és segítheti a társadalmilag értékes sikerek elérését.

13 Besley (2012) 27. 14 Szymanski (2003) 15 Besley (2012) 60. TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 213 –


2.3 A döntéselmélet A közgazdaságtani alapokon nyugvó döntéselmélet nem csak a jó kormányzásban résztvevő döntéshozók, hanem a szabadidős sportolók magatartásának megértéséhez is hozzájárul. A befektetési döntésként is értelmezhető szabadidős sportolás esetén a korlátozottan racionális egyén16 szisztematikusan torzítja a várható előnyöket és hasznokat, ezért nem képes optimális döntéseket hozni. A Nobel-díjat elnyerő Kahneman és Tversky kutatásai nyomán kialakuló viselkedéstudományi közgazdaságtan (behavioral economics) feltárta azokat a jellegzetességeket, amelyek a tökéletesen racionálistól eltérő magatartást okozhatják. A feltárt pszichológiai csapdák17 nyomán megerősödött a döntések megfogalmazásnak, a kereteknek a fontossága. A viselkedéstudományi döntéselméletben Thaler az ösztökélés (nudge18) kifejezéssel azt a „libertárius paternalista” módszert írta le, amelyben a döntéshozó maga hozhatja meg elhatározásait, de a döntéstervező a megfogalmazással próbálja a társadalmilag hasznosabb megoldások felé terelni. A döntéselmélet a racionális emberkép módosításával, a korlátozott racionalitás fogalmából következő kielégítő megoldás keresésével, és különösen a pszichológiai és közgazdaságtan határterületén kialakult magatartástudományi közgazdaságtan által feltárt törvényszerűségekkel segítheti a valódi környezetben hozott döntések megértését. A hatékony választáshoz szükséges módszereket a jó kormányzásban részt vevő szakembereknek ismerniük kell, hiszen ezek figyelembe vételével tervezhetik meg a szabadidő sportolók döntéseinek keretét, s ösztökélhetik őket a hosszabb távú előnyök választása, illetve a társadalmi hasznokat is nyújtó jelentő preferenciák felé.

3. A jó kormányzás elvei A tanulmány ezen fejezetében először a jó kormányzás általános, majd a sportszervezetek életében fellépő specifikus elveit foglaljuk össze.

3.1 A jó kormányzás alapelvei A jó kormányzás legfontosabb követelményei a benne dolgozó emberekkel szemben jelentkeznek, és ebben a megfelelő emberek: •

magas szintű etikussággal bírnak

•

megfelelő jártassággal, tapasztalattal rendelkeznek

•

megértik a kormányzás szerepét és felelősségteljes mivoltát, különös tekintettel a kormányzás, irányítás és menedzsment közti különbséget

•

képesek önállóan gondolkodni miközben egy csapat tagjaként is tudnak dolgozni19

Az emberek mellett a jó kormányzáshoz megfelelő szervezeti struktúra, irányelvek és folyamatok szükségesek. Az alapelvek teljesülése esetén a szervezetek demokratikusan biztosítják minden érintett részvételét a döntésekben, és bevonják őket a folyamtokba. A szervezeti működésnek mindenkor átláthatónak, és a benne dolgozó minden felelős döntéshozóknak elszámoltathatónak kell lennie. Az erkölcsi integritás, feddhetetlenség a szervezetek iránti bizalom minden vezető és alkalmazott számára alapkövetelmény. 16 17 18 19

Simon (2000) 88. Hammond - Keeney– Raiffa (1999) Thaler – Sunstein (2012) Császár (2013) 18. TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 214 –


A jól kormányzott szervezetek működését világos és nyilvános vízió és stratégia alapján irányítják, és a fenntarthatóság eszméje vezérli a hosszú távú fejlődést.

3.2 A jó kormányzás elvei a sportban A jó kormányzás általános elvei után részletesebben áttekintjük a sportszervezetek életében jelentős követelményeket. 3.2.1 Autonómia A sport fejlődéséhez és értékeinek fenntartásának érdekében szükségszerű a sport autonómiája. Jacque Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke szerint „az autonómia megtartása se nem önző se nem defenzív viselkedés, hanem a sport egy alapvető követelménye”20. Egy sportszervezet autonómiája leginkább az ország államától függ. Ebből fakadóan a sport autonómiájának eléréséhez elengedhetetlen a jó kapcsolat ápolása, kooperáció kialakítása az állami szervekkel, ugyanakkor szükséges a sportszervezetek függetlenségének biztosítása is. 3.2.2 Átláthatóság (transparency) és elszámoltathatóság (accountability) Az átláthatóság és az elszámoltathatóság a jó kormányzás a legfontosabb elemei közé tartoznak, lássuk mit értünk a fogalmak alatt: Átláthatóság •

szervezet jövőképének, küldetésének és stratégiájának közzététele

•

törvények, szabályzatok, irányelvek és eljárások közzététele

•

pénzügyi elképzelés és további információk közzététele (költségvetés, beszámolók, állami támogatás, szponzorok, adományok)

•

fontos döntések tudásbázisának közzététele

Elszámoltathatóság/felelősségre vonhatóság •

világos meghatározások a szervezetben dolgozók részére beleértve a vezetőséget, az alkalmazottakat és önkénteseket

•

rendszeres jelentések a főbb kérdésekről

•

megfelelő ellenőrzési mechanizmusok alkalmazása

•

szervezet kockázatainak felmérése

•

irányelvek meghatározása összeférhetetlenség és jogtalan előny szerzés esetén

•

megfelelő megelőző intézkedések alkalmazása21

A sportszövetségek és nemzeti olimpiai bizottságok ellen indított eljárások azt mutatják, hogy a pénzügyi és auditálási folyamatok hiánya a jó kormányzás hiányára is utal. A bizalom és tekintet helyreállítása érdekében a pénzügyek pontos vezetése és a nemzetközi standardok alkalmazása elengedhetetlen.

20 idézi Császár (2013) 21 Császár alapján TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 215 –


3.2.3 Nyilvános kommunikáció (public communication) Az átláthatósághoz szorosan kapcsolódik a kommunikáció, hiszen a sport világának egyik fontos jellemzője a nyilvánosság. A kommunikáció fő érintettjei és résztvevői: •

atléták, játékosok, tagok,

•

klubok,

•

szurkolók,

•

szponzorok, üzlettársak, befektetők,

•

partner szervezetek, tag szervezetek,

•

kormány.

3.2.4 Demokratikus eljárások A demokratikus folyamatok megteremtéséhez a sportszervezetnek a következőket kell betartaniuk: •

Világos és átfogó törvények és rendeletek

•

Nyílt és gyakori hozzáférés a döntéshozatal folyamataiba a tagok számára, hogy befolyásolhassák a politikai és stratégiai irányítást

•

A tagok egyenjogúsága a vezetői funkciók megpályázására és betöltésére

•

Tagok, önkéntesek és a munkavállalók számára a legfontosabb döntések megvitatásának lehetősége

•

Szervezet és személyzet és diverzitása

•

Diszkrimináció teljes kizárása

3.2.5 Fékek és ellensúlyok A hatékony elszámolhatóság egyik legfőbb eleme a fékek és ellensúlyok rendszere. A kiegyensúlyozott, kontrolált rendszerek jelentősége főként a hatalom összpontosításának meggátolásában nyilvánul meg, hiszen a belső folyamatok felülvizsgálata a gyakorlat szerint számos sport szervezetnél nem történik meg. A fékek és ellensúlyok rendszerének hiánya általában a fő oka a korrupciónak, a hatalom koncentrációjának és a demokrácia hiányának. 3.2.6 Szolidaritás Az üzleti világban elterjedt Corporate Social Responsibility alapján a sportszervezetekkel szemben is egyre nagyobb az elvárás, hogy részt vegyenek a társadalom által fontosnak ítélt kérdésekben, legyen az környezetvédelem, vagy szociális tevékenység.

4. A szabadidősport szervezetek helye a társadalomban A sport társas tevékenység, ezért a benne részt vevők természetes cselekvése, hogy céljaik elérésére szervezeteket hoznak létre. Ezek a szervezetek hagyományosan civil kezdeményezések, az államtól függetlenül, önkéntes alapon jönnek létre. Történetileg a modern sportszervezetek kialakulásában az Angliában létrejött klubok játszottak meghatározó szerepet, az államtól jobTÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 216 –


ban függő (francia és német gyökerű) példák később váltak jellemzővé a sport világában. A sportklubok a társadalom életében harmadik helyszínként (az otthon és a munka mellett) határozzák meg az egyének életét, lehetőséget teremtve az első kettőből való kiszakadásra, más kapcsolatok ápolására. A sportklubok hagyományosan nonprofit szervezetként, demokratikus alapon szerveződtek, de a sport üzleti jellegének erősödésével egyre jellemzőbbek lettek a profitorientált szervezeti formák is. Ezek az üzleti vállalkozások a professzionális sport területén a sportot mint látványosságot, szórakoztatóipari terméket értékesítik, a szabadidősportban pedig sportolási lehetőséget, szolgáltatást nyújtanak. A szabadidősportban elterjedt szervezeti formák sajátosságait, döntéshozatali módjukat a következő ábra illusztrálja.22

1. ábra: Sportszervezetek típusai (Sterbenz – Géczi szerk. 2012)

22 Sterbenz – Géczi (2012) TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 217 –


A sportszervezetek működését és hatékonyságát befolyásoló legfontosabb belső tényezők: •

a szervezet nagysága (foglalkoztatottak - sportolók, edzők stb.-, szakágak, szakosztályok száma);

•

földrajzi elhelyezkedés;

•

profil (élsport, szabadidősport, diáksport, fogyatékosok sportja stb.);

•

a sportszervezet státusza (lakóhelyi, megyei, országos);

•

a szervezet vezetői (szaktudás, rátermettség);

•

a szervezethez tartoló versenyzők, sportolók;

•

a szervezet szakemberállománya;

•

létesítményhelyzet;

•

a sportági hagyományok szerepe;

•

a szervezetben folyó szakmai munka színvonala.

Minden szervezet jó működtetésének szükséges feltétele környezetének alapos ismerete. A legfontosabb külső tényezők: •

a társadalom kulturális állapota;

•

gazdasági környezet;

•

politikai struktúra;

•

a társadalmi szervezetek súlya, szerepe;

•

az infrastruktúra fejlettsége;

•

sportirányítási rendszer;

•

a sport állami támogatásának mértéke;

•

a sportlétesítmények, eszközök tulajdoni kérdése;

•

a működési terület jellemzői (helyi viszonyok);

•

támogató szervezetek, vállalatok, szponzorok;

•

szurkolók, szimpatizánsok;

•

versenytársak;

•

média.

A szabadidősport esetén a közgazdasági értelemben vett fogyasztó a sportoló maga, aki szabadidejében, a sport pozitív hatásai miatt fizikai tevékenységet végez. A szabadidősport-fogalmak három megközelítés körül csoportosulnak. Egy részük azt emeli ki, hogy szabadidőben, önként, szervezett formában történik a sportolás és teljesen kizárja a passzív részvétel lehetőségét. Másik részük a hivatásos sport elemeit (munkavégzés, jövedelemszerzés, versengés, teljesítmény összemérés) tagadja. Harmadik részük felsorolja a különböző sporttevékenységeket vagy a sporttevékenység hatásait.23

23 Szabó (2012) TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 218 –


A szabadidősport-fogyasztás előfeltételei lehetnek: •

megfelelő mennyiségű szabadon felhasználható idő

•

megfelelő életszínvonal, pénz

•

megfelelő szemlélet.

A szabadidősportok kategorizálásának, szegmentálásának igénye létrehozta azokat a kategóriákat, amelyek az egyes fajták jellemző tulajdonsága, a sportoló motivációja szerint szegmentálják a sportágakat.24 Megnevezés

Egészség-sportok

Egészség, teljesítőképesség megőrzése, javítása

Cél megvalósulásának időtávja Hosszú táv A szabadidősport Tartós fogyasztási cikk és közgazdasági tőkejószág értelemben

Egészségügyi hatások – Kockázatok Befektetések Jellemző példák

Extrém sportok

Élménykeresés, kikapcsolódás, szórakozás, pillanatnyi élvezet Öröm, játék „having fun”

Rendszeresség

Élménysportok Kaland sportok

Önként, szabadidőben végzett aktív, fizikai tevékenység, a verseny nem szükséges

Közös jellemzők Elsődleges cél – Fogyasztói igény

Fun sportok

Elszakadni a hétköznapoktól

Izgalom, adrenalinfokozás, teljesítmény

Rövid táv Nem tartós fogyasztási cikk, a szabadidősport értékteremtése/hasznossága/céljának megvalósulása csak a sportolás időtartama alatt

Cél megvalósulása A cél megvalósulása rendszerességet követel alkalomszerű/nem rendszeres sportolás esetében is Az egészségügyi hatások egyértelműen pozitívak, Az egészségügyi hatások nem egyértelműen pozitívak, magasabb alacsony a sérülések a sérülések kockázata (főleg az extrém sportok esetében) kockázata Magasabb pénzügyi és időbeli befektetést Alacsony pénzügyi és időbeli befektetéssel igényelhetnek (utazás költsége, ideje, is felszerelések költsége) Gördeszka, Futás, úszás, strand-röplabda, Búvárkodás Iron-man, vadvízi kerékpározás alkalom szerűen evezés, siklóernyőzés űzött csapatjátékok

Forrás: Szabó (2012) 2. Táblázat: A szabadidősport alkategóriái (Szabó 2013)

24 A kategorizálás Szabó (2013) alapján történt TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 219 –


Az egészségsportoknál a hosszú távon való gondolkodás, a rendszeresség, azaz az egészség és teljesítőképesség megőrzése vagy javítása a cél (futás, kerékpározás, úszás). Ezek az úgynevezett aerob sportok, a“legegészségesebb sportok”. Az élménysportoknál az élménykeresés és a pillanatnyi jóérzés a cél, inkább rövid távon gondolkodnak a szabadidejükben sportolók Az élménysportoknál az extrém, a fun és a kalandsportok „alkategóriákat” különböztethetők meg. •

Az extrém sportok esetében az izgalom, a teljesítmény fokozásának vágya jellemző a sporttevékenységre.

•

A fun sportoknál (gördeszka, szörf, snowboard, strandröplabda, strandfoci) cél a pillanatnyi jó érzés, öröm, élvezet, játék, a kalandsportoknál (pl. búvárkodás) fő cél a hétköznapoktól elszakadás.

•

Az „élménysportok” esetében nem olyan fontos a rendszeresség, mint az „egészségsportoknál”, ugyanakkor az egészségügyi hatások sem egyértelműen pozitívak. A sérülések kockázata, valamint a pénzügyi és időbeli befektetések (utazás, felszerelések költsége) megkülönböztetik a hagyományosan egészség szemléletű sportolástól.

A szabadidőben való sportolás egyéni, társadalmi és gazdasági szinten is értéket teremt. A mikro- és makroszinten egyaránt jelentkező hatások a nemzeti versenyképesség szempontjából is olyan számba vehető tényezők, melyeket 3. táblázat rendszerez.25 A szabadidősport fogyasztási attitűdje: •

az öröm, a szórakozás;

•

az egészség megőrzése;

•

a fittség, a jó kondíció;

•

a készségfejlesztés;

•

a kiválóságra törekvés;

•

a rehabilitáció.

A szolgáltatások piacán kialakult erős verseny és a fogyasztói kereslet folyamatos bővülése következtében a szolgáltatások minősége alapvető faktorrá vált a fogyasztói elégedettség meghatározásakor. Ha a sportot, mint szolgáltatást értelmezzük, a legmeghatározóbb tényező a minőség, és az, hogy ezzel, milyen elégedettségi szintet érhető el a fogyasztóknál. A szabadidősport esetében a fogyasztók elégedettsége alapvetően •

a technikai minőségen – a szolgáltatás teljesítésének eredményén

•

a funkcionális minőségen- a szolgáltatás elvégzésének megítélésen

•

fizikai környezeten – a szolgáltatás létesítményi adottságain múlik.

A szabadidősport esetében a szolgáltatásnak – az előállításának folyamata alapján - alapvetően két fajtáját: az egyesületi és az üzleti alapon történő előállítás különböztethető meg. A kettő közötti fő különbség a szolgáltatás nyújtójának céljában ragadható meg. Az üzleti alapú szolgáltatás esetében a tulajdonos jól azonosítható célja a profit maximalizálása. Ennek érdekében számára elsődleges, hogy olyan szolgáltatásokat nyújtson, mely fogyasztói igényeket elégít ki a nyereség realizálása mellett.

25 Szabó Ágnes (2012) TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 220 –


Nemzetgazdasági versenyképességhez való hozzájárulás

Szabadidősport értékteremtése

Mikroszint Egyéni tényezők Testi egészség megőrzése/ fejlesztése/visszaállítása*1 Humán tőke (egészségi állapot) fejlesztése, várható élettartam, életminőség és termelékenység, GDP növekedése, halálozási ráta Lelki egészség megőrzése/ fejlesztése/visszaállítása* csökkenése Az élet egyéb területeire transzferálható Humán tőke (tudás, képességek) fejlesztése, képességek/készségek fejlesztése* munkaerő termelékenységének növekedése Élvezet, izgalom, öröm pillanatnyi érzése Megbízható munkaerőként való megjelenés/nagyobb Munkaerő termelékenységének növekedése egyéni jövedelmek elérése* Csökkenő egyéni egészségügyi kiadások* Vállalati tényezők Csökkenő vállalati táppénzkiadások* A rendelkezésre álló munkaerő, és Kevesebb munkahelyi hiányzás/betegség/baleset* termelékenységének növekedése Nagyobb teljesítmény (elégedettebb, motiváltabb dolgozók)* Munkaerő termelékenységének növekedése Munkában fontos transzferálható képességek/készségek fejlesztése* Társadalmi felelősségvállalás demonstrálása a szabadidősport által (dolgozók és közösség felé) Makroszint Egészségi állapot javulása  gazdaság Csökkenő egészségügyi kiadások és táppénzkiadások* termelékenységének, GDP-nek a növekedése Gazdaság termelékenységének, GDP-nek a Csökkenő betegség okozta jövedelemkiesés* növekedése Gazdaság termelékenységének, GDP-nek és a Csökkenő halálozási és rokkantsági ráta, növekvő várható várható élettartamnak növekedése, halálozási élettartam* rátának csökkenése Csökkenő bűnözés, huliganizmus, vandalizmus és Társadalmi tőke fejlesztése – jó és biztonságos rendfenntartás költségei társadalmi környezet megteremtése Közösségformálás Társadalmi tőke (szociális kohézió) fejlesztése Gazdaság termelékenységének, GDP-nek a Új munkahelyek növekedése Addicionális adóbevételek Növekvő fogyasztás és bevételek sportturizmusból, GDP növekedése utazásból, közlekedésből

3. Táblázat: Szabadidősport értékteremtése (Szabó 2013)



Az egyesületi alapon működő szolgáltatások esetében a tagok hasznának maximalizálása és a tranzakciós költségek csökkentése a cél. A fogyasztókért és az erőforrásokért való növekedő verseny, már az egyesületi alapon működő szolgáltatók esetében is egyre inkább megköveteli a fogyasztó-orientált szemlélet, azaz a fogyasztói igények maximális kielégítésének előtérbe kerülését. Költség

Pénz Idő

Sportfogyasztó Vevők / ügyfelek

Sportszolgáltatás

Sportesemény

Szponzor / támogatók

Sporttárgyak

média

Sportolás/edzés Érték

Kulturális értékek, Egészség

Forrás: Shank (2002) és Neulinger (2006) alapján

5. A sportbeli jó kormányzás nemzetközi gyakorlata A következőkben a sport legtekintélyesebb nemzetközi szervezetének álláspontját mutatjuk be a témát illetően, majd pedig a szabadidősporttal foglalkozó nemzetközi szervezetek véleményét összegezzük.

5.1 IOC – a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) Az Olimpia Mozgalom Kongresszusán 2009-ben elhangzott javaslatok szerint „az olimpiai mozgalom legitimitása és autonómiája azon múlik, hogy képesek vagyunk-e fenntartani a legmagasabb szintű etikai magatartás standardjait és a good governance-t. Az olimpiai mozgalom minden tagjának adoptálnia kellene a minimum standardokat, az olimpiai mozgalom Basic Universal Principles-eit (alapvető univerzális irányelveit). Az olimpiai mozgalom minden tagjának kötelessége a becsületesség, elszámolhatóság, átláthatóság és magas szintű vezetési szakértelem mentén cselekednie.”26 A kongresszus másik javaslata a pénzügyi átláthatóságot taglalta. „Az olimpiai mozgalom összes tagja készítsen, az elismert könyvelési standardok szerinti éves beszámolót. A könyvelést független auditáló vállalat verifikálja. Emellett a szabályok adaptálása, normatívák alkalmazása lehetővé teszi, hogy azok, akik nem tesznek eleget a good governance elveinek, elveszítsék pénzügyi támogatásukat és szankcionálhatóvá váljanak. Az IOC etikai kódex adoptálása és gyakorlatba való átültetése…”27 Az NOB Etikai Bizottságát a WADA-val egy időben 1999-ben hozták létre azzal a céllal, hogy független szervként javaslatokat tehessen az etikus magatartás és sportvezetés terén. A NOB nem előírásokat és szabályokat határoz meg sokkal inkább az alulról szervezett jó kormányzás elterjedését támogatja. A NOB etikai kódexe az Olimpiai Charta értékrendjén és elvein alapszik, 26 idézi Császár 13. 27 uo. 14. TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 222 –


miszerint a legfontosabb az egyéni méltóság, az erkölcsi integritás, a politikai semlegesség az egyes államokkal szemben és a pénzügyi átláthatóság. A NOB etikai kódex két fontos alappillére az egyéni méltóság és az erkölcsi integritás. Egyéni méltóság elve: •

Nincs diszkrimináció

•

Nincs dopping

•

Semmiféle zaklatás

•

Nincsenek fogadások az olimpiai játékokon

Erkölcsi integritás elve: •

Nincs közvetlen vagy közvetett díjazása vagy előnye az olimpiai játékok szervezéséből fakadóan

•

Nincsenek ajándékok

•

Nincs összeférhetetlenség

•

Semmilyen viselkedés sem feketítheti be az olimpiai mozgalom hírnevét

•

Semmilyen olyan tevékenység nem engedélyezett, amely összeegyeztethetetlen az etikai elvekkel

5.2 ISCA: - Nemzetközi Sport és Kulturális Szövetség Az ISCA (The International Sport and Culture Association) olyan platform, mely nyitott minden olyan szervezet számára, amely a sport területén működik, legyen az a szabadidős sport vagy bármilyen fizikai aktivitást igénylő tevékenység. Az ISCA 1995-ben jött létre, ma egy globális szervezet, amely szorosan együttműködik a 130 tagszervezete, a nemzetközi civil szervezetek, valamint az állami és a magánszektor érdekeltjeivel. A 65 országot képviselő 40 millió egyéni tagjuk, egy sokszínű ifjúsági, sport- és kulturális tevékenységű csoport. Az ISCA meghatározása szerint: „A jó kormányzás fogalma egy szervezet demokratikus és felelősségteljes vezetése, amely 4 fő elven alapszik: demokrácia, átláthatóság, elszámoltathatóság és az érintettek a folyamatokba történő bevonása.”

Az ISCA filozófiája szerint a sport nem csak a versenyzésről és a testmozgásról szól, hanem magában foglalja a jó időtöltést és a barátságok köttetését. Ezen felül a sport szabályozza a szociális viselkedést és közösségi érzést fejleszt ki, ami a demokrácia megerősítését is szolgálja. Az ISCA a következő célokkal jött létre: •

támogatja a határokon átnyúló együttműködést és egymás megértését a sporton és a kultúrán keresztül,

•

támogatja a sportot, mint a kulturális identitás hordozóját,

•

ösztönzi a minél szélesebb körű részvétel a sport- és kulturális tevékenységekben a tagok számára.



5.3 Good Governance in Grassroots Sport – GGGS A GGGS nemzetközi projekt a jó kormányzás népszerűsítése érdekében jött létre, és főként a sportszervezeteken belüli átláthatóságra és elszámoltathatóságra hivatott összpontosítani. A sportvezetőknek meg kell ismerkedniük a jó kormányzás fogalmával és leginkább annak gyakorlatban való alkalmazásával. Ha minden sportvezető a jó irányítás elvei szerint jár el döntéshozatalában és a szervezetük menedzselésében, akkor lehet szó tapasztalatcseréről, a jó gyakorlatok megosztásáról. A GGGS szerint a jó kormányzás előfeltétele a tömegsportok (a grassroot sports kifejezés magyar megfelelőjében nincs konszenzus) legitimitásának és hosszú távú fenntartásának, működőképességének. Mivel a pénzügyi hozzájárulást a tömegsportokban a magánszemélyek és az állam biztosítja, elengedhetetlen az etikus üzletpolitika, ami nélkül nem csak a reputációját vesztheti el egy sportszervezet, hanem a pénzügyi támogatásait is. A „Jó kormányzás a tömegsportban” projekt a 2007-ben az EU számára előterjesztett kiadványban és 2011-ben a Kommunikációs Bizottságnak került bemutatásra. A kiadvány a demokráciáról, az átláthatóságról, az elszámolhatóságról a döntéshozatalban és az összes érintett bevonását taglalta. A „Jó kormányzás a tömegsportban” projekt a sportszervezetek és partnereik szorosabb együttműködését eredményezte, amely során együttesen próbálták meghonosítani az új irányelveket szervezeteikben.28 A GGGS projekt a tömegsportokat illetően útmutatót dolgozott ki a jó kormányzásra. A megfogalmazott irányelvek olyan eszköztárt képviselnek, amely minden sportszervezet vezetőségének hasznos lehet. A GGGS útmutató sportbeli kutatásokon alapszik és ezáltal a megoldási javaslatok kifejezetten a sportszervezetekre lettek kifejlesztve. Az útmutató célkitűzései a következőek: •

Sportvezetők számára olyan támpont biztosítása, amely révén a vezetők saját szerepkörüket a jó kormányzás elveinek mentén jobban megérthetik.

•

Sportszervezetek hozzásegítése a jó kormányzás folyamatainak követéséhez, rendszerek kialakításához.

5.4 Play the Game A Play the Game egy nemzetközi konferencia-sorozat és kommunikációs fórum az etikus magatartás és sportvezetés népszerűsítésére. Legfőbb célja megismertetni és népszerűsíteni a demokratikus eljárásokat, az átláthatóságot és a véleménynyilvánítás szabadságát. A konferencia sorozatot 1997-ben indították Dániában és általában kétévente rendezik meg. A szervezést a Dán Sporttudományok Intézete (Danish Institute for Sports Studies, Idan) vállalta magára.29

5.5 AGGIS – Action for Good Governance in International Sports Organisations A Danish Institute for Sports Studies (Dán Sporttudományok Intézete) hat európai egyetemmel és az Európai Sajtó Központtal együttműködve foglalkozik azon kérdéssel, hogy miként lehet javítani a sportszervezetek működésén a jó kormányzás alapelvei mentén. Az AGGIS projekttel nem csak kutatási eredményeket kíván felmutatni, hanem inkább egy olyan eszköztárt hivatott létrehozni, amely világszerte felhasználható válhat a sportszervezetek működésében. A projekt eredményei Brüsszelben 2013. április 8-án kerültek bemutatásra az EU és Sport Kormányzati konferencián.30 28 Császár 16. 29 www.playthegame.org 30 Final Report AGGIS TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 224 –


6. Az Európai Uniós gyakorlat a sport jó kormányzásának területén A jó kormányzás gondolatköréből a 2001-ben kiadott European Governance öt alapelve a következőket emelte ki: • • • • •

nyitottság részvétel hatékonyság koherencia számadási kötelezettség31

A sport utóbbi évtizedekben megnőtt népszerűsége a jó kormányzás fontosságának felismerését okozta (nagyszabású sportesemények, média, közösségi média). A nagyobb figyelem, a több beavatkozás az állami sportirányítás részéről szintén erősítette a jó kormányzással való foglalkozás gondolatát. Mivel a sportban változatos sportszervezetek léteznek Európában, a jó kormányzás csak a sportirányítás színvonalának növelése céljából adódó alapelvek megfogalmazására vállalkozhat. Fő elvek: Demokratikusság, átláthatóság, elszámoltathatóság a döntéshozásban, az érintett szereplők képviseletének széleskörűsége. Az EU irányelvei között a nők szerepének erősítése a sportvezetői és menedzsment pozíciókban kiemelt prioritásként szerepel. Az Európai Bizottság a szervezeti működés javítását célozva bevált, jó gyakorlatok terjesztésével és iránymutatásokkal próbálja fejleszteni a nemzeti és európai szintű fellépéseket. A Bizottság álláspontja szerint az irányítás kialakítása elsősorban a sportszervezetek feladata, ugyanakkor az EU felelősséget érez a jó kormányzás elveinek terjesztéséért. Előzmények az Európai Unióban: •

2007: Sportról Szóló Fehér Könyv - amely szerint az önszabályozás a jó kormányzás elveinek alkalmazásával képes kezelni a sportbeli kihívásokat.

•

2009: Lisszaboni Szerződés

•

2011: Közlemény a sport európai dimenziójának fejlesztéséről: a jó kormányzás megvalósítása a sport autonómiájának feltétele

•

2011: EU Sport Munkaterv

•

Célkitűzés: a sport integritása, különös tekintettel a dopping és a „bundázás” elleni küzdelemre, valamint a jó kormányzás előmozdítására,

•

Munkacsoport létrehozása: „Jó kormányzás a sportban”, melynek feladata a jó kormányzással kapcsolatos átláthatósági elvek kidolgozása

•

2011: EU pályázatok: Jó kormányzás a sportban - 8 projekt

31 Sárközy (2012) 13. TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 225 –


A munkacsoportban 20 tagország képviselete mellett a következő szervezetek vettek részt megfigyelőként: ENGSO, EOC EU Office, Norway - Ministry of Culture, European Elite Athletes Association UNI Europa Sport PRO, European Club Association (ECA), EPAS Council of Europe, EFAA European Football Agents Association, FIFPro, ESSA European Sport Security Association, UEFA, Play the Game, EPFL European Professional Football Leagues, AEBA Association of European Basketball Agents, Sport et Citoyenneté, FIFA

6.1 Elvek a sport jó kormányzásában A szakértői csoport tagjai és megfigyelői kidolgozták azokat az átfogó elveket és minimum követelmények, melyek iránymutatást jelentenek a különböző típusú és méretű sportszervezeteknek az Európai Unióban. Az irányelveket az alábbi típusú szervezetek számára dolgozta ki a szakértői csoport: •

Szabadidősport szervezetek (grassroot sports, önkéntesség)

•

Nemzeti szintű sportszervezetek (országos sportági szövetségek, illetve ernyőszervezetek)

•

Európai és nemzetközi szövetségek elvárások)

(velük szemben fogalmazhatóak meg legmagasabb

A szakértői csoport a sport tisztaságának megőrzését, integritását különösen az alábbi kihívások miatt tartotta fontosnak: •

Sportfogadások- Bundázás

•

Korrupció

A kidolgozott elvek a következők: 32 A. A célkitűzések egyértelműsége •

Célok és alapelvek

•

Elképzelések és stratégiai terv

•

Megállapodáson alapuló stratégiák

•

Nyomon követés és felügyelet

B. Etikai kódex •

Etikai kódexek kidolgozása

•

A kódex tartalmát és betartatását érintő alapszabályok

C. Az érintett szereplők és szerepük beazonosítása •

Szereplők bevonása

•

Szereplők képviseletének minimumkövetelményei

•

A szereplők elköteleződése

•

A szerepek formalizálása

32 Veress Réka előadása alapján TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 226 –


D. Demokratikusság és minimumkövetelményei •

Tiszta szervezeti keretek

•

A döntéshozó szervek megnevezése

•

Eljárási szabályok kidolgozása

•

A szereplők szerepének és jogainak meghatározása

•

Minimum demokratikus elvek meghatározása a döntéshozó szervek kinevezéséhez

E. Delegálás és bizottságok •

Feladatok delegálása a tagoknak és egyéb szereplőknek

•

Technikai és szakértői bizottságok kijelölése

•

Bizottságok összetétele

F. Menedzsment •

Testületi követelmények

G. Bírói/Fegyelmi eljárások •

Megfelelő bíráskodási/fegyelmi keretek

•

Különálló fegyelmi kódex

•

Döntőbírák pártatlansága

•

Döntőbírák szakértelme és tapasztalata

•

Fair tárgyalás

•

Megfelelő fellebbviteli keretek

H. Inklúzió és a fiatalok bevonása

I.

J.

•

Sportszervezetek inkluzivitása

•

Inklúziós stratégiák elfogadása és megvalósítása

•

Ifjúsági csoportok bevonása

Alapszabályok, előírások és szabályozás •

Alapszabályok, előírások és szabályozások elérhetősége

•

Alapszabályok, előírások módosításánál konzultáció

Elszámoltathatóság és Átláthatóság •

Elszámoltathatósági követelmények kialakítása/ ellenőrzés és egyensúly

•

Teljesítménymutatók

•

Belső ellenőrzési intézkedések

•

Pénzügyi tájékoztatás

•

Támogatások szétosztása TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 227 –


•

Kockázatmenedzsment

•

Bizalmasság

•

Külső és belső kommunikáció

•

A munkaerő és az önkéntesek szakmai képzése

7. Gyakori hibák a sportszervezetek irányításában A jó kormányzás elveinek fontosságát legkönnyebben az előforduló hibák, a „rossz kormányzás” felismerésével érthetjük meg. Ezeknek a szisztematikusan előforduló rossz gyakorlatoknak legfőbb oka a döntéshozók felkészületlensége, rossz kiválasztásuk és képzésük, illetve ösztönzésük szempontjából az információs aszimmetriából fakadó hatékonyságvesztés. A közösségi döntések mindig ki vannak téve a befolyásolás veszélyének, a korrupció és a járadékvadászat gyakorlata a sport világát sem kerüli el.33 A következő fejezetben két gyakorlati kutatás eredményeit foglaljuk össze: az AGGIS a nemzetközi sportszövetségekben az átláthatóság veszélyeztető gyakorlatokat, az új-zélandi SPARC kutatás pedig a sportszervezetek működésében általánosan elterjedt hibákat azonosította. Az AGGIS kutatás szerint a szabályok és elvek vizsgálata a 35 nemzetközi sportirányító szervezetnél a következőket eredményezte:34 Átláthatóságot főként a döntéshozatali folyamatok és pénzügyi információk közzétételeként értelmezik. Fontos megemlíteni, hogy attól, hogy egy szervezet komolyan veszi az átláthatóság fogalmát, nem jelenti azt, hogy jobban fog teljesíteni, hiszen sokan célként fogalmazzák meg az átláthatóságot és nem eszközként tekintenek rá. A nemzetközi szervezetek kapcsán nem tiszta az átláthatóság fogalma, mit is jelent az átláthatóság a gyakorlatban valamint a megvalósításában. A következő kérdések merültek fel: •

Mik a főbb céljai az átláthatóságnak? Folyamat, tartalom és / vagy eredmények? Melyik a legrelevánsabb az átláthatóság szempontjából?

•

Mikor tekinthető az átláthatósági szint megfelelőnek, tekintettel a teljességre és a használhatóságra?

•

Mely területeken és milyen mértékben kell a nemzetközi szervezeteknek aktívan átláthatóvá válni, ahol a tájékoztatást ők maguk adják? Mikor lehet egy szervezet passzívan átlátható, amikor kérésre ad ki információt?

•

Szükség van-e kontextus specifikus szabályzatra vagy standardizált szabályzat lenne megfelelő az összes nemzetközi sportszervezet számára?

Az AGGIS szerint minden szervezetnek egyedileg kell elemeznie a saját működését, melyhez segítségül az alábbi összeállítást készítették:

33 Sterbenz 2014 34 Houlihan- Bruyninck TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 228 –


A. Finanszírozás

B.

•

Nem megfelelő számvitel

•

Adóelkerülés

•

Az adományozás hibás megfogalmazása

•

A pénzügyi előnyök, illetve természetbeni szponzorálás nem megfelelő kezelése

•

Támogatások megszerzése titokban (pl. rossz adatok megadása, visszadátumozott számlák)

Tisztességes döntéshozatal •

Összeférhetetlenség, érdekütközés

•

Jogtalan előnyök szerzése

A korrupció különösen a következő területekkel kapcsolatban fordul elő: •

Választások és kinevezések

•

Díjazás / juttatások

•

Események odaítélése

•

Szponzorálás és TV-szerződések

•

Szerződések, különösen az építkezésekkel kapcsolatosan

•

Pénzügyi támogatás

•

Jegyek, belépők, VIP-jegyek

•

Ajándékok

•

Kedvezmények (repülőjegyek, szállodák)

•

Transzferek

•

A csapat kiválasztása

C. Az egészségügy, a jólét és jó közérzet, valamint a biztonság területén •

Balesetek (speciálisan a sporttevékenység kapcsán)

•

Balesetek (munkahelyi alkalmazottak)

•

Sérülések az edzések és a versenyek alatt

•

Táplálkozási zavarok

•

A szexuális zaklatás

•

Táplálkozás kiegészítők és a gyógyszerekkel való visszaélés

•

Szerencsejáték probléma, függőség

•

Diszkrimináció

•

Erőszak

•

Zsarolás, munkahelyi lelki terror

•

Állatokkal szembeni kegyetlenség TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 229 –


D. Versenyek tisztasága •

Bundázás – Sportbeli okok miatt (például továbbjutás megbeszélése előre)

•

Bundázás - Fogadás miatt

•

Dopping

•

Csalás a korhatárokra vonatkozó szabályokat illetően

•

Műszaki manipuláció

Ez a lista természetesen nem teljes körű – rengeteg más, különböző kockázati helyzettel vagy ezek kombinációival szembesülhetnek a sportszervezetek. Az új-zélandi SPARC kutatás a sportszervezeteknél megjelenő 20 általános kormányzási problémát azonosította. Az összeállítás nem Új-Zéland specifikus, sokkal inkább széles áttekintés arra vonatkozóan, hogy milyen irányítással kapcsolatos kihívások elébe néznek a sportszervezetek világszerte. •

„Komplex és zavart kormányzati struktúrák, amelyek nem biztosítják a számonkérhetőséget és nem vitatják a működő környezet változásait

•

Rendszerszerű megközelítés hiánya a kormányzati testületek munkájában.

•

Testületi tagok tréningjének hiánya

•

Testületek, melyek inkább operációs, mint stratégiai ügyekre fókuszálnak

•

Főbb irányvonalak ügyével való megbirkózás hiánya

•

Proaktív helyett reaktív megközelítés

•

Testületek, melyek döntések újbóli átnézésével foglalkoznak, döntéshozás helyett

•

A testületek és azok tagjainak számára felállított felelősségre vonásra vonatkozó mérőszámok meghatározásának hiánya

•

Eredmények definiálásnak hiánya, amelyekért egy adott szervezet küzd

•

Testületi szerepek gyenge meghatározása

•

Nem megfelelő emberek megválasztása a testületbe.

•

Megfelelési ügyekre való fókuszálás, szervezeti teljesítmény javításának kárára

•

Felelősségi körök meghatározásának hiánya a testület és az alkalmazottak részére

•

A testületi tagoktól alacsony teljesítmény elvárása

•

Gyenge képességekkel rendelkező és tapasztalatlan testületi tagok

•

A testület és az alkalmazottak közötti viszony menedzselésének hiánya

•

A szervezet adottságait meghaladó elvárások

•

A testületi tagok és kulcsemberek utódlás-szervezésének hiánya

•

Kormányzati problémák megoldására ad-hoc próbálkozások

•

Testületi tagok munkáját segítő átlátható keretrendszer megalkotásának hiánya”35

35 Császár 20. TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 230 –


8.

Az empirikus kutatás módszertana36

8.1 A 15-29 év közötti és 18 év feletti korosztály személyes kutatása A személyes lekérdezés során szigorított véletlen séta eljárást alkalmaztunk, kétlépcsős mintavételi eljárással. A mintavétel során az első lépcsőben a lakosságszámtól függően véletlen módszerrel választottunk ki településeket. Ez a típusú mintaválasztási módszer lehetővé teszi, hogy a különböző települések a lakosságszámuknak megfelelő mértékben legyenek képviseltetve a mintában, azaz minél nagyobb lélekszámú egy település, annál nagyobb az esélye, hogy a mintában nagyobb elemszámmal szerepel. A véletlen séta eljárásnak az a lényege, hogy megkötjük a kérdező által bejárt útvonal minden állomását, kiindulópontját, és a kiválasztott lakásokhoz való háromszori ismételt felkeresést. A kérdezés minőségi elvégzését számos módon biztosítottuk. Az adatfelvételt jól képzett, gyakorlattal rendelkező kérdezőbiztosok végezték, akik az adatfelvételek előtt átfogó oktatásban részesülnek, ellenőrzésüket rövidített telefonos interjú útján végeztük. Az adatfelvétel során a mintában bekövetkező (a véletlen mintavételből adódó) egyéb torzulásokat súlyozással állítottuk helyre. 15-29 évesek (offline) Célcsoport Minta elemszám Módszertan Kérdőív hossza Reprezentativitás A reprezentativitás

A 15-29 éves magyar lakosság 3000 fő személyes, (CAPI)

laptoppal

támogatott

lekérdezés

22 perc (55 kérdés, kérdésblokkokkal) a kutatás reprezentatív a 15-29 éves magyar lakosságra

dimenziói


Terepmunka

2014.01.18. - 2014.01.30. között

8.2 A 15-29 éves korosztály online kutatása Felmérésünkben Magyarország legjobb online piackutatási paneljeit használtuk: rétegzett mintavételi eljárással választottuk ki a kutatás mintáját. A kiválasztottakat e-mailben értesítettük a kutatásról. A kérdőívek végén ellenőrző kérdésekkel biztosítottuk, hogy kizárólag releváns válaszokhoz és válaszadókhoz jussunk.

36 Kutatópont TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 231 –


18 év felettiek Célcsoport Minta elemszám Módszertan Kérdőív hossza Reprezentativitás A reprezentativitás dimenziói Terepmunka

a felnőtt (18 év feletti) magyar lakosság 1000 fő személyes, laptoppal támogatott lekérdezés (CAPI) 32 perc (57 kérdés, kérdésblokkokkal) a kutatás reprezentatív a felnőtt magyar lakosságra nem, kor, iskolai végzettség, településtípus szerint reprezentatív 2014.01.11. - 2014.01.30. között

A kérdőívszerkesztés során ügyeltünk arra, hogy, mivel az online megkérdezések önkitöltéssel történő válaszadást tételeznek fel, a kérdések oly módon legyenek megfogalmazva, hogy azok ne igényeljék kérdezőbiztos jelenlétét. Az adatfelvétel során a mintában bekövetkező (a véletlen mintavételből adódó) egyéb torzulásokat súlyozással állítottuk helyre. 15-29 évesek (online) Célcsoport Minta elemszám Módszertan Kérdőív hossza

a 15-29 éves internetező magyar lakosság 5000 fő online önkitöltős kérdezés (CAWI) 27 perc (55 kérdés, kérdésblokkokkal)

Reprezentativitás

a kutatás reprezentatív az internetező 15-29 éves magyar lakosságra



Terepmunka

2014.01.27.-2014.02.12. között

8.3 Az intézményi és önkormányzati telefonos kutatás A mintavétel az önkormányzatokat és intézményeket tartalmazó telefon-adatbázisból egyszerű véletlen mintavétellel történt egylépcsős módszerrel. A call center eredményeiről és hatékonyságáról pontos és átlátható projekt-, illetve operátor statisztika készül. A supervisor eközben folyamatosan tájékozódhat a hívható rekordok számáról és a pillanatnyi eredményekről, belehallgathat a folyamatban lévő beszélgetésbe, lehetőség van a beszélgetések rögzítésére, visszahallgatására is, mely minőségbiztosításunk egyik fontos bázisát képezi.



Önkormányzatok Célcsoport Minta elemszám Módszertan Kérdőív hossza

települési önkormányzatok 100 önkormányzat telefonos lekérdezés (CATI) 18 perc (37 kérdés, kérdésblokkokkal)

Reprezentativitás




Terepmunka

2014.02.20. - 2014.02.07. között Intézmények

Célcsoport Minta elemszám Módszertan Kérdőív hossza

megyei önkéntes pontok, tehetségpontok, szabadidős szövetségek és egyéb intézmények 300 intézmény telefonos lekérdezés (CATI) 21 perc (40 kérdés, kérdésblokkokkal)

Reprezentativitás




Terepmunka

2014.01.20. - 2014.02.10. között

9. A kapott eredmények értékelése A kutatás keretében a jó kormányzás és a szabadidősport magyarországi helyzetének összefüggéseit vizsgáltuk a lakosság, az önkormányzatok és a szabadidősporttal fogalakozó intézmények körében. A kapott eredmények egy későbbi, a kérdőíves módszert kiegészítő olyan kutatás szükségességére utalnak, melyben a szervezetek stratégiája, napi működése elemezhetővé válik a jó kormányzás szempontjából.

9.1 A 18 év feletti lakosság körében végzett kérdőíves felmérés értékelése A 18 év feletti lakosság körében végzett felmérés alapján látható, hogy a megkérdezettek fele végez valamilyen sporttevékenységet, de mindössze 5%-uk tagja valamilyen sportegyesületnek. A jó kormányzás szempontjából, a sportolók bevonását tekintve aggasztó, hogy még a legaktívabb 18-29-es korosztály körében is csak 16% ez a szám (5. ábra). A válaszadók többsége TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 233 –


a leggyakrabban inkább a szabadban (park, erdő, mező) sportol, azaz az informális sportolást részesítik előnyben, és így a sporttevékenység során nem jön létre piaci tranzakció. A válaszok összetétele hasonlóan alakul akkor is, ha a háztartások jövedelmi helyzete alapján diverzifikáljuk, amiből az sejthető, hogy elsősorban nem gazdasági/anyagi megfontolás miatt választják a sportolásnak ezt a formáját, hanem más motivációt kell mögötte keresni. Az itt kapott adatok is azt az európai tendenciát követtik, miszerint európai országokban legjelentősebb az informális úton, azaz gazdaságilag számba vehetetlen módon való sportolás (otthon vagy köztereken) és egyre inkább jellemzővé válik az egyesületek helyett az üzleti szolgáltatók igénybevétele (Downward et al. [2009]). teljes minta

5%

férfi

8%

nő

3%

18-29 éves

16%

30-39 éves

6%

40-49 éves

2%

50-59 éves

2%

60+ éves

2% 0%

20%

40%

60%

80%

100%

5. ábra: Tagja-e Ön sportegyesületnek? – összes megkérdezett, N=1000

A sportolási szokásokkal kapcsolatos kérdésekre kapott válaszokból egyértelműen látszik, hogy a lakosság körében elsősorban a 60 év felettiek azok, akik sem egészségi állapotukkal, sem pedig a rendelkezésükre álló sportolási lehetőségekkel nincsenek megelégedve.

6%

egyáltalán nem inkább nem igen is, meg nem is inkább igen teljes mértékben igen NT\NV

13%

30%

8% 14%

30%

6. ábra: Kérem, mondja meg, mennyire ért egyet ön az alábbi állításokkal: A környéken, ahol élek, elegendő lehetőség van testmozgásra, sportolásra, fizikai aktivitásra. – összes megkérdezett, N=1000



Ugyanakkor a teljes mintát tekintve a válaszadók közel fele elégedett a környezetében testmozgásra, sportolásra, fizikai aktivitásra rendelkezésre álló lehetőségekkel (6. ábra). Az egyes korosztályok véleménye nem mutat jelentős eltérést a teljes mintához képest. A sportolási lehetőségeket vizsgáló kérdésben a lakóhely és régió alapján jelentős eltérés figyelhető meg. A nagyobb városokban a válaszadók 60%-a elégedett a környezetükben elérhető sportolási lehetőségekkel, míg a kisebb településeken ez az arány mindössze 30% körül mozog. A községekben nem véletlen tehát, hogy szignifikáns eltérés tapasztalható a teljes mintához képest a sportolási szokások területén is. Ezekben a régiókban a kapott átlaghoz képest közel 20%-kal kevesebben válaszolták azt, hogy végeznek valamilyen sporttevékenységet. Ez a kapott eredmény megerősíti azt a sejtésünket, miszerint a kisebb községekben sokkal nagyobb számú sportolást segítő programra és lehetőségre van szükség. A jó kormányzás szempontjából ezt a területet a jövőben mindenképp fejleszteni szükséges. egyáltalán nem inkább igen


Budapest 1% 5%

27%

megyeszékhely 2% egyéb város

15%

6%

Közép-Dunántúl

24%

7%

Dél-Dunántúl

29%

0%

24%

7%

40%

21%

9%

24%

60%

70%

3% 7%

22%

11% 7%

36%

50%

2%

7%

32%

30%

3%

15%

20%

35%

20%

17%

25% 25%

10%

10%

9%

36%

20%

9%

8%

46%

10%

12%

Dél-Alföld

6%

7%

28%

26%

15%

Észak-Alföld

17%

26%

36%

12%

7%

24% 29%

18%

Nyugat-Dunántúl 1% 7%


37%

13%

11%

4%

23%

36%

20%


37%

19%

község


6%

4% 5%

80%

90%

100%

7. ábra: Kérem, mondja meg, mennyire ért egyet ön az alábbi állításokkal: A környéken, ahol élek, elegendő lehetőség van testmozgásra, sportolásra, fizikai aktivitásra.(lakóhely és régiók szerint) – összes megkérdezett, N=1000

Az önkormányzatok szerepvállalásával kapcsolatos kérdést tekintve a válaszadók véleménye jelentős szórást mutatott; a lakosság egyharmada szerint az önkormányzatok nem tesznek eleget a lakók testmozgásáért, míg a másik egyharmad véleménye szerint megfelelő szintű. Az önkormányzatok szerepvállalásával kapcsolatos vélemények pontosan összhangban állnak azokkal az eredményekkel, miszerint a kisebb településeken sokkal kevesebb sportrendezvényt rendeznek, valamint a sportolási lehetőségek is korlátozottabbak. Így nem meglepő, hogy az önkormányzatok szerepvállalásával a lakosság sokkal kevésbé elégedett, mint a nagyobb települések esetében. A budapesti válaszadók mindössze 9%-a szerint nem tesz eleget a helyi önkormányzat a lakók testmozgásáért. A lakóhely mellett regionálisan is jelentős eltéréseket figyelhetünk meg a válaszok között, Dél-Dunántúl és Észak-Alföld térségében a lakosságnak 40%-a szerint nem kielégítő az önkormányzatok szerepvállalása a sportolási lehetőségek biztosításának terén.



egyáltalán nem

12%

inkább nem

22%

igen is, meg nem is

28%

inkább igen

17%


9%

NT\NV

13% 0%

20%

40%

60%

80%

100%

8. ábra: Kérem, mondja meg, mennyire ért egyet ön az alábbi állításokkal: A településem önkormányzata nem tesz eleget a lakók testmozgásáért. – összes megkérdezett, N=1000 egyáltalán nem inkább igen


Budapest

18%

megyeszékhely

10%

egyéb város

11%

község

10%


30%

Közép-Dunántúl

Dél-Dunántúl

27%

Észak-Alföld

13%

Dél-Alföld

13%

0%

24%

17% 7%

29%

40%

50%

16%

20%

60%

4% 2%

15%

30%

30%

10%

16%

12%

22%

26%

20%

8% 15%

31%

11%

10%

20%

24%

13% 19%

10%

6%

48%

22% 15%

10%

16%

11%

29%

13%

10%

16% 21%

25%

9%

23% 5%

24%

27% 20%

1% 14%

31%

21%

8%

8%

29%

14%

6%


20%

28%

15%

Nyugat-Dunántúl


70%

80%

9% 5%

6%

90%

100%

9. ábra: Kérem, mondja meg, mennyire ért egyet ön az alábbi állításokkal: A településem önkormányzata nem tesz eleget a lakók testmozgásáért. (lakóhely és régiók szerint) – összes megkérdezett, N=1000

A megkérdezettek 41%-a válaszolta azt, hogy a lakóhelyén szerveznek szabadidősport rendezvényeket. A kapott átlagtól a Közép-Dunántúl régió eredményei térnek el jelentősen, ahol a 65%-k volt az igenek aránya.



6%


8%

13%

14%

30%

30%

10. ábra: Lakóhelyén szerveznek-e a lakosság számára szabadidősport rendezvényeket? – összes megkérdezett, N=1000

Érdemes a Dél-Dunántúl és Észak-Alföld régióra vonatkozó adatokat is külön megvizsgálni, ahol a lakosság körében kiugróan nagyobb volt azok aránya, akik szerint az önkormányzatuk nem tesznek eleget az ott lakók testmozgásáért. Ugyanakkor a 11. ábra alapján elmondhatjuk, hogy nem a sporteseményeket hiányolják a válaszadók. igen

nem

Budapest

35%

megyeszékhely

NT\NV

19%

46%

46%

egyéb város

20%

42%

község

23%

35%

41%


34%

41%

26%

18%

31%

Közép-Dunántúl

43%

65%

Nyugat-Dunántúl

18%

50%

Dél-Dunántúl

34%


34%

Észak-Alföld

33% 29% 40% 36%

48%

0%

10%

20%

17%

36% 26% 51%

Dél-Alföld

16%

13%

33%

30%

40%

50%

60%

19%

70%

80%

90%



100%


1% 3% 1%

14%

7%

gyakrabban, mint hetente hetente

12%

7%

havonta többször havonta-kéthavonta évente 1-2 alkalommal ritkábban, mint évente soha NT\NV

56%


A rendezvények rendszerességére vonatkozóan a válaszadók több mint fele az évi 1-2 alkalmat adta meg, ami nem segíti a rendszeres fizikai aktivitás növelését a lakosság körében. A lakosság számára rendezett szabadidősport rendezvényeken a 18 év feletti korosztály 44%a soha nem vesz részt, ez az arány a tanulók esetében pozitív eltérést mutat, mert 42%-ban évente legalább 1-2-szer ellátogatnak ilyen jellegű eseményekre. gyakrabban, mint hetente

hetente

havonta többször

havonta-kéthavonta

évente 1-2 alkalommal

ritkábban, mint évente

soha

NT\NV

Budapest megyeszékhely egyéb város

4%

3% 3%6%

Dél-Dunántúl

11%


11%

Észak-Alföld

4% 6%

Dél-Alföld 2% 1%

0%

1% 9% 3% 7%

82%

6% 2%

Nyugat-Dunántúl

28%

60%

12%

14%

4%

6%

55%

Közép-Magyarország 3% 8% Közép-Dunántúl

6% 1% 7%

66%

9%

község 2% 8%

16%

11% 1% 9%

50%

15%

32% 4%1%

52%

11%

10%

5%

2%

53%

9%

33%

56% 6%

20%

30%

40%

50%

60%

10%

8%

41%

24%

11% 4% 6%

18%

41%

15%

13% 10%

4%

66%

8%

70%

80%

90%

13. ábra: Milyen rendszerességgel szervezik ezeket a rendezvényeket? (lakóhely és régiók szerint) – érvényes válaszadók, N=413


100%


gyakrabban, mint hetente

hetente

havonta többször

havonta-kéthavonta



soha

NT\NV

26%

17%

teljes minta 2% 2% 6%

13%

tanuló

0%

10%

20%

30%

10%

43%

19%

13%

17%

8%

42%

16%

3%

9%

egyéb inaktív 2%5%

64%

13%

21%

nyugdíjas 1%

3%

38%

20%

29%

aktív kereső 2% 2% 7%

2%

44%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

14. ábra: Milyen gyakorisággal vesz részt ezeken a rendezvényeken? (gazdasági aktivitás szerint) – érvényes válaszadók, N=413

A községek 18 év feletti lakosságának válaszai alapján az országos átlaghoz képes sokkal magasabb arányban vesznek részt a sporteseményeken. Regionálisan a nyugat-dunántúli és az észak-alföldi területeken gyakrabban vesz részt a lakosság ilyen rendezvényeken. gyakrabban, mint hetente havonta-kéthavonta soha

4%6%

egyéb város

Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl

5% 5%

Észak-Alföld Dél-Alföld

1% 0%

22%

15% 10%

20%

30%

3%

49%

8% 40%

3% 29%

30%

22%

7%

43%

17%

23%

7%

8%


53%

18%

22%

6%

1% 39%

14%

40%

5%2%

9% 49%

10%

33%

7%

Közép-Dunántúl

40% 53%

17%

21%

1%

39%

19%

37%

4%


2%

56% 14%

22%

13%

10%

49%

17%

21%

megyeszékhely 1%3%

havonta többször ritkábban, mint évente

19%

22%

Budapest

község

hetente évente 1-2 alkalommal NT\NV

50%

60%

70%

80%

90%

100%

15. ábra: Milyen gyakorisággal vesz részt ezeken a rendezvényeken? (lakóhely és régiók szerint) – érvényes válaszadók, N=413

A résztvevők válaszai alapján a környezetükben a legtöbb szabadidősport eseményt az önkormányzatok szervezik, majd a civil szervezetek és a sportegyesületek következnek TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 239 –


vállalat, gazdasági társaság

3%

sportszövetség

11%

sportegyesület

28%

más civil szervezet

30%

önkormányzat

60%

oktatási intézmény (köz- vagy felsőoktatás)

19%

egyéb

2%

NT\NV

4% 0%

20%

40%

60%

80%

100%

16. ábra: Ki szervezte a sporteseményt, melyen részt vett? – érvényes válaszadók, N=220

Egyes régiók esetében ez az arány jelentősen változik. Budapesten és a kisebb községekben a sportegyesületek sokkal kisebb arányban szerveznek szabadidősport eseményeket a 18 év feletti lakosság véleménye szerint (17. ábra). A felmérés alapján a rendezvények színvonalával alapvetően elégedettek voltak a válaszadók (18. ábra). vállalat, gazdasági társaság sportegyesület önkormányzat egyéb 3% 27%

72%

32% 13% 1% község

sportszövetség más civil szervezet oktatási intézmény (köz- vagy felsőoktatás) NT\NV 2% 13%

4% 52%

50%

34%

33%

33%

30%

44%

26%

15% 1% egyéb város

12% megyeszékhely

73% 10% 17% 2% Budapest

17. ábra: Ki szervezte a sporteseményt, melyen részt vett? (lakóhely szerint) – érvényes válaszadók, N=220



1% 3%

inkább nem elégedett elégedett is,meg nem is

25% 31%

inkább elégedett teljes mértékben elégedett NT\NV 40%

18. ábra: Összességében mennyire elégedett ezeknek a rendezvényeknek a színvonalával? –

A jó kormányzás szempontjából előremutató és a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő lenne, ha a sportrendezvényeken szélesebb körökben elterjedne a fogyasztói elégedettség mérése, mert a felmérés alapján nagyobb arányban ez még nem jellemző (19. ábra). 12% 31%

igen nem NT\NV

58%

19. ábra: Az ön által látogatott rendezvényeken végeztek-e felmérést a rendezvénnyel kapcsolatos elégedettségéről? – érvényes válaszadók, N=220

A 20. ábrán látható, hogy a megkérdezett 18 év feletti lakosság nagyon kis százalékban ismeri lakóhelyének szabadidő-sportkoncepcióját. Ez az adat arra utal, hogy a jó kormányzás elveivel szemben a szabadidősport szervezetei kevés figyelmet fordítanak világos, jól leírható stratégiák kialakítására, illetve azt nem kommunikálják. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők körében kiugróan magasabb volt azok száma, akik ismerték önkormányzatuk szabadidősporttal kapcsolatos elképzeléseit. Erre magyarázatként szolgálhat, hogy általában a magasabb végzettséggel rendelkezők körében nagyobb szokott lenni a rendszeres testmozgást végzők száma, valamint a társadalom ezen rétegére inkább jellemző az egészségtudatos életmód.



teljes minta

7%

18-29 éves

8%

30-39 éves

7%

40-49 éves

8%

50-59 éves

4%

60+ éves

6%

alapfokú

4%

középfokú

6%

felsőfokú

17% 0%

20%

40%

20. ábra: Ismeri-e lakóhelyének önkormányzata szabadidősporttal kapcsolatos elképzeléseit (sportstratégiáját)? (korcsoportok és végzettség szerint) – összes megkérdezett, N=1000

A válaszok regionális megoszlását a 21.ábra szemlélteti, melyen láthatjuk, hogy Budapest lakosságának 10%-a ismeri önkormányzatának sportstratégiáját, ezzel szemben Észak-Magyarországon mindössze 2% volt ez az arány. Ennek a problémának a feltárása mindenképp egy jövőbeni kutatás lehetséges témája lehet. Budapest

10%

megyeszékhely

4%

egyéb város

8%

község

5%


6%

Közép-Dunántúl

9%

Nyugat-Dunántúl

4%

Dél-Dunántúl

3%


2%

Észak-Alföld

7%

Dél-Alföld

16% 0%

20%

40%

21. ábra: Ismeri-e lakóhelyének önkormányzata szabadidősporttal kapcsolatos elképzeléseit (sportstratégiáját)? (lakóhely és régiók szerint) – összes megkérdezett, N=1000

A válaszadó 18 év feletti lakosság egyharmada elégedett lakóhelyének sportlétesítményekkel való ellátottságával, míg a megkérdezettek 30%-a kevésbé látja megoldottnak ezt a problémát (22. ábra).



9%

13%

7%


17% 25%

30%

22. ábra: Összességében mennyire elégedett a lakóhelyén a lakosság számára rendelkezésre álló sportlétesítmények mennyiségével?– összes megkérdezett, N=1000

A lakosság számára rendelkezésre álló sportlétesítmény ellátottsággal kapcsolatos véleményekben ismét a kisebb települések térnek el jelentősen az országos átlagtól, ahol 44% válaszolta azt, hogy nem elégedett, valamint regionális eloszlásban a dél-dunántúli és észak-alföldi régió mutatott szignifikáns eltérést (23. ábra). Mivel a jó kormányzás egyik fontos alapelve a sporthoz való hozzáférés, az elmaradottabb régiók esetében hangsúlyosan fontosnak tűnik az önkormányzatok ilyen funkciója. egyáltalán nem inkább igen


11%

11% 12%

Dél-Alföld

0%

10%

20%

40%

50%

4% 3%

23%

30% 25%

35% 30%

10%

16%

27%

16%

1% 10%

26%

17%

26% 19%

20%

Észak-Alföld

6% 3%

21%

13%

34%

Dél-Dunántúl Észak-Magyarország

12% 3% 10%

29%

25% 53%

15%

3% 9%

10%

26%

23%

10%

Közép-Dunántúl

Nyugat-Dunántúl 2%

13%

33%

27%

17%

8%

8%

4%

26%

14%

28%

község Közép-Magyarország

6%

11%

28%

25%

8%

egyéb város

31%

30%

14%

7%

megyeszékhely

12%

13%

37%

27%

Budapest 2% 9%


60%

70%

80%

3% 90%

8% 100%

23. ábra: Összességében mennyire elégedett a lakóhelyén a lakosság számára rendelkezésre álló sportlétesítmények mennyiségével? (lakóhely és régiók szerint) – összes megkérdezett, N=1000

A rendelkezésre álló sportlétesítmények elérhetőségénél is hasonló arányokat láthatunk. A lenti ábrán jól látszik, hogy míg a válaszadó lakosság 38%-a megfelelőnek tartja, addig 26% nem elégedett (24. ábra). A válaszok mögött a megkérdezettek egyes sportágakra vonatkozó eltérő preferenciái állhatnak. TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 243 –


7%

12%

8%

egyáltalán nem inkább nem

14%

igen is, meg nem is inkább igen 30%

teljes mértékben igen NT\NV

29%

24. ábra: Összességében mennyire elégedett a lakóhelyén a lakosság számára rendelkezésre álló sportlétesítmények elérhetőségével?– összes megkérdezett, N=1000

Ismét ki kell emelnünk a községek és a dél-dunántúli régió lakosságának véleményét, miszerint az országos átlaghoz képest is sokkal többen vélekednek úgy, hogy lakóhelyükön a lakosság számára rendelkezésre álló sportlétesítmények elérhetősége rossz (25. ábra). egyáltalán nem inkább igen

megyeszékhely

8%

egyéb város

6%


9%

Közép-Dunántúl

8%

16%

30%

28%

12%

14%

Dél-Alföld

0%

10%

20%

27%

27%

40%

60%

70%

6% 4% 5% 7%

30% 50%

8% 7%

17%

32% 34%

30%

4%

24%

18%

7% 4% 3%

30%

19% 11%

5%

34%

16%

17%

Észak-Alföld

11%

9%

32%

24%

8%

5% 4%

21%

52% 31%

12%


8%

5%

35% 30%

30%

9%

Dél-Dunántúl

6%

12%

30%

24%

16% 16%

11%

13%

29%

14%

község

igen is, meg nem is NT\NV 37%

24%

13%

Budapest 3%



80%

90%

100%

25. ábra: Összességében mennyire elégedett a lakóhelyén a lakosság számára rendelkezésre álló sportlétesítmények elérhetőségével? (lakóhely és régiók szerint) – összes megkérdezett, N=1000

A megkérdezettek különböző sportágak elérhetősége iránti igényeit 38%-ban tudja lakóhelye kielégíteni, ugyanakkor a válaszadók lakóhelye alapján bontva ismét a községek lakosságának szignifikánsan eltérő véleményét tapasztaljuk (26. ábra).



egyáltalán nem felelnek meg inkább nem felelnek meg

10%

15%

18%

igen is,meg nem is

10%

inkább megfelelnek teljes mértékben megfelelnek NT\NV

20%

28%

26. ábra: Az ön lakóhelyén elérhető sportágak megfelelnek az Ön igényeinek? – összes megkérdezett, N=1000

A település méretének csökkenésével a lakosság sportágakra vonatkozó preferenciái és a lehetőségek egyre nagyobb eltérést mutatnak. Regionálisan ismét a dél-dunántúli térség tér el szignifikánsan, ahol a megkérdezett lakosság 23%-a válaszolta azt, hogy egyáltalán nem felelek meg az igényeiknek a lakóhelyükön kínált sportágak (27. ábra). egyáltalán nem inkább igen


8%

14%

egyéb város

6%

16%

30%

28%

12%

község Közép-Magyarország

9%

Közép-Dunántúl

8%


12%


14%

Dél-Alföld

0%

10%

30%

40%

50%

60%

70%

8% 7%

6% 4% 5% 7%

30%

34%

11% 20%

27%

27%

19%

4% 17%

32%

24%

8%

17%

Észak-Alföld

4% 3%

30% 24%

18%

7%

5%

34%

16%

31%

11%

9%

32%

52%

9%

Dél-Dunántúl

5% 4%

21%

30%

30%

16%

8%

5%

35%

24%

16%

6%

12%

30%

29%

megyeszékhely

11%

13%

37%

24%

13%

Budapest 3%


80%

90%

27. ábra: Az ön lakóhelyén elérhető sportágak megfelelnek az Ön igényeinek? (lakóhely és régiók szerint) – összes megkérdezett, N=1000

100%

9.2 A 15-29 éves korú lakosság körében végzett felmérés értékelése A következőkben bemutatjuk a 15-29 éves korú lakosság körében végzett 3000 fős reprezentatív felmérés eredményeit, melyeket összevetünk az ugyanezen korú lakosság körében végzett 5000 fős, de nem reprezentatív, online kutatás eredményeivel. A felmérés során arra voltunk TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 245 –


kíváncsiak, hogy a 15-29 éves korú lakosság véleménye alapján a szabadidősportban mennyire jelennek meg a jó kormányzás elvei. A 15-29 éves korú lakosság körében végzett reprezentatív felmérés alapján látható, hogy a megkérdezett 3000 fő közel fele válaszolta azt, hogy lakóhelyén szerveznek a lakosság számára szabadidősport rendezvényeket. A jó kormányzás szempontjából pozitív tendenciát mutat, hogy a legfiatalabb korcsoport esetében szignifikánsan többen válaszoltak igennel a kérdésre. teljes minta

44%

15-18 éves

55%

19-24 éves

44%

25-29 éves

39%

sportol

50%

nem sportol

34% 0%

20%

40%

60%

80%

100%

28. ábra: Lakóhelyén szerveznek-e a lakosság számára szabadidősport rendezvényeket? (korcsoportok és sportolás szerint) – összes megkérdezett, N=3000

A kapott válaszok alapján elmondható, hogy a sportolás szempontjából nem aktív válaszadók többségéhez nem jutnak el a szabadidősport eseményekről szóló információk. Meglepő adat, hogy Budapest esetében a szignifikánsan alacsonyabb adatokat kapunk (29. ábra). Budapest

35%

megyeszékhely

56%

egyéb város

43%

község

42%


29%

Közép-Dunántúl

61%

Nyugat-Dunántúl

46%

Dél-Dunántúl

47%


41%

Észak-Alföld

48%

Dél-Alföld

56% 0%

20%

40%

60%

80%

100%


A rendezvények rendszerességére vonatkozóan a válaszadók fele az évi 1-2 alkalmat adta meg, ami nem segíti a rendszeres fizikai aktivitás növelését a lakosság körében. TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 246 –


A fenti válaszoknak megfelelően a megkérdezett 15-29 éves korú lakosság egyharmada évi 1-2 alkalommal részt is vesz ezeken az eseményeken, azonban a másik közel egyharmad soha nem vesz részt ezeken (30. ábra). A rendszeresség szempontjából a 15-29 éves korosztály mindössze hatoda vesz részt havi rendszerességgel ezeken a sporteseményeken, mely könnyen megérthető, ha megnézzük, hogy a korosztály többsége a válaszok alapján is az iskolában folytat sporttevékenységet. Ugyanakkor a válaszokból az is kiderül, hogy a középiskola befejeztével ez a szám jelentősen visszaesik (31. ábra). Ez az adat azt mutatja, hogy az önkormányzatok feladata hangsúlyosan a középfokú tanulmányait befejező korosztályok számára lehetőséget biztosítani a rendszeres sportolás továbbvitelére. gyakrabban, mint hetente havonta-kéthavonta soha teljes 0% 2% minta

7%

21%

15-18 éves 0%3%

6%

23%

19-24 éves 1%1% 7%

hetente évente 1-2 alkalommal NT\NV 50%

9%

sportol 1%2%

9%

0%

20%

30%

40%

7%

50%

14%

3% 1%

51%

10%

14%

4% 2%

49%

16%

14%

5% 2%

49%

23%

14%

5% 0%

50%

20%

2% 4% nem sportol 0%

4% 2%

50%

21%

25-29 éves 1%1%


60%

70%

3%

13%

16%

80%

90%

100%

30. ábra: Milyen rendszerességgel szervezik ezeket a rendezvényeket? (korcsoportok és sportolás szerint) – érvényes válaszadók, N=1315 gyakrabban, mint hetente

hetente

havonta többször

havonta-kéthavonta



soha

NT\NV

Teljes minta 1% 5%

10%

15-18 éves 0% 1%3%

13%

6% 19-24 éves 1%

1%5% 25-29 éves 0%

0%

10%

20%

30%

40%

50%

2%

36%

18%

28%

9%

3%

29%

15%

35%

10%

3%

28%

15%

37%

3%

31%

16%

33%

60%

70%

80%

90%

100%

31. ábra: Milyen gyakorisággal vesz részt ezeken a rendezvényeken? (korcsoportok szerint) – érvényes válaszadók, N=1315 TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 247 –


Ugyanerre a kérdésre adott válaszok az online felmérés esetében jelentős eltérést mutatnak. Ott a 2000 feletti válaszadó egyharmada soha nem vett részt ilyen sporteseményeken, és 22% azoknak az aránya, akik ritkábban, mint évente látogatnak ki ilyen eseményekre. Az online válaszadók minden korosztályban alacsonyabb részvételi arányt mutattak, mint az offline felmérés eredménye (32.ábra). Ennek oka valószínűsíthetően az online kitöltők eltérő szociológiai összetétele és a sporthoz való hozzáállása, hiszen a sportolási szokásokra adott válaszoknál is alacsonyabb aktivitást mutattak, mint az offline minta. gyakrabban, mint hetente havonta-kéthavonta soha 1%3% Teljes minta 1%

7%

1% 5% 15-18 éves 1%

1% 19-24 éves 1% 2%

hetente évente 1-2 alkalommal NT\NV 29%

7%

25-29 éves 1%1%2%

0%

22%

26%

6%

20%

40%

5%

33%

23%

30%

5%

36%

22%

29%

10%

33%

21%

28%

7%


50%

7%

32%

60%

70%

4%

80%

90%

100%

32. ábra: Milyen gyakorisággal vesz részt ezeken a rendezvényeken? (korcsoport szerint) – érvényes válaszadók, N=2129

A 15-29 éves korosztály körében végzett reprezentatív felmérés eredményei azt mutatják, hogy a kisebb településeken a fiatalok részvétele szignifikánsan magasabb, mint a megyeszékhelyen vagy a fővárosban (33. ábra). Az online felmérés eredményét a 34. ábra szemlélteti, mely ezzel szemben nem mutatott ilyen eltérést a lakóhely és régió szerinti bontásnál. A kisebb települések esetében a nagyobb részvétel okai között lehet az alternatív szabadidő eltöltési lehetőségek korlátozottabb mértéke, illetve a nagyobb településeken meglévő nagyobb kínálat. gyakrabban, mint hetente

hetente

havonta többször

havonta-kéthavonta



soha

NT\NV

Budapest

5%

5%

26%

megyeszékhely 2% 7% 6% egyéb város 1% község Közép-Magyarország

2% 6% 4%

11%

Dél-Alföld 2%

0%

16%

37%

7%

10%

10%

18%

30%

16%

30%

40%

1%

13%

60%

4%

29%

15%

50%

1%

30% 14%

25%

3% 6%

40%

37%

20%

26%

18%

41% 12%

3%

38%

20%

41%

Észak-Alföld 2% 7%

1%

27%

18%

29%

4% 4%

Észak-Magyarország 2% 5%

12%

36% 27%

12%

6% 38%

34%

7%

Közép-Dunántúl 1% 1%

38% 19%

16%

Nyugat-Dunántúl 1% 2% 8% Dél-Dunántúl

20%

33%

2%

26% 27%

70%

80%

1% 4%

90%

100%

33. ábra: Milyen gyakorisággal vesz részt ezeken a rendezvényeken? (offline; lakóhely és régiók szerint) – érvényes válaszadók, N=1315



gyakrabban, mint hetente havonta-kéthavonta soha Budapest 0%3%

község 1%1%3% Közép-Magyarország Közép-Dunántúl

28%

5%

28%

7%

1%3%

Nyugat-Magyarország 1%1% 10%

2%

35%

10%

30%

40%

50%

5%

34%

3%

38%

17%

7%

30%

26%

20%

5% 6%

29%

24%

27%

7%

4% 6% 25%

28%

31%

6%

30%

26%

28%

Észak-Alföld 1%1%1% 6%

0%

21% 21%

28%

Észak-Magyarország 1%1%2% 5%

Dél-Alföld

32%

30%

Dél-Dunántúl 1% 5% 2% 3%

5%

30%

23%

29%

8%

0% 4% 2%

5%

33% 22%

32%

7%

4%

35%

24%

27%

6%

2% 1% egyéb város 1%


21%

27%

8%

1%3% megyeszékhely 1%

hetente évente 1-2 alkalommal NT\NV

60%

70%

80%

90%

100%

34. ábra: Milyen gyakorisággal vesz részt ezeken a rendezvényeken? (online, lakóhely és régiók szerint) – érvényes válaszadók, N=2129

Mind az online, mind pedig az offline felmérés résztvevőinek válaszai alapján a legtöbb szabadidősport eseményt az önkormányzatok szervezik, melyet a sportegyesületek követnek (35. ábra). A jó kormányzás elveinek gyenge érvényesülését mutatja, hogy az egyesületek által szervezett eseményeken szignifikánsan alacsonyabb a nők részvétele, illetve a községekben szervezett események száma. vállalat, gazdasági társaság 5%

19%

sportszövetség sportegyesület

23%


54%

önkormányzat

22%

oktatási intézmény (köz- vagy felsőoktatás) egyéb

9%

NT\NV

0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90% 100%

35. ábra: Ki szervezte a sporteseményt, melyen részt vett?(offline) – érvényes válaszadók, – érvényes válaszadók, N=86

Az adatok szerint a sportesemények száma a kisebb községekben alacsonyabb, annak ellenére, hogy ott a fiatalok részvétele magasabb az országos átlagnál, ezért itt szükség lenne az önkormányzatok nagyobb szerepvállalására. A szabadidősport szempontjából alacsonynak mondható a civil szervezetek, illetve a vállalatok által rendezett események száma (36. ábra). TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 249 –


vállalat, gazdasági társaság más civil szervezet egyéb

sportszövetség önkormányzat NT\NV

70% 60%

64% 58%

57%

62%

40%

10%

43%

39%

24%

11% 7%

7%

32%

23% 20%

6%

52%

51% 47%

45%

40%

34%

21%

55%

53%

49%

49%

30% 20%

61%

56%

50% 42% 40%

sportegyesület oktatási intézmény (köz- vagy felsőoktatás)

30%

27%

6%

21% 18%

18%

16% 16%

13%

30% 29% 23%

19%

2%

2%

18% 17%

16%

9%

6%

2%

38%

7%

6%

3%

1%

0%

36. ábra: Ki szervezte a sporteseményt, melyen részt vett? (lakóhely és régiók szerint) – érvényes válaszadók, N=86

A válaszadók többsége alapvetően elégedett az események színvonalával, ettől mindössze a községek fiataljainak véleménye tér el negatív irányba (37– 38. ábra). egyáltalán nem elégedett

inkább nem elégedett

elégedett is,meg nem is

inkább elégedett

teljes mértékben elégedett

NT\NV

teljes minta 1% 1% férfi 1% 1% nő 2% 1% 15-18 éves 1% 1% 19-24 éves 1%

20%

0%

10%

25%

51%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

1% 3%

25%

46%

24%

2% 25-29 éves 1%

3%

34%

41%

21%

2%

27%

50%

21%

2%

28%

45%

23%

2%

27%

47%

22%

90%

100%

37. ábra: Összességében mennyire elégedett ezeknek a rendezvényeknek a színvonalával? (nemek és korcsoportok szerint) – érvényes válaszadók, N=86 TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 250 –


egyáltalán nem elégedett

inkább nem elégedett

elégedett is,meg nem is

inkább elégedett

teljes mértékben elégedett

NT\NV

Budapest

22%

megyeszékhely

21%

egyéb város 1%

Nyugat-Dunántúl

22%

40%

30%

37% 26%

39%

27%

42%

20%

48%

22%

48%

18%

10%

30%

40%

3% 2%

27%

2%

29%

3%

28%

1%

29% 68%

20%

3%

41%

Dél-Dunántúl

0%

1%

33%

Észak-Magyarország 1% 2%

Dél-Alföld 2%

1%

23%

39%

18%

3% 3%

Észak-Alföld 1% 1%

4% 26%

53%

25%

Közép-Dunántúl 1% 1%

35% 51%

22%

község 1%4% Közép-Magyarország

40%

50%

8%

60%

70%

80%

90%

3%

100%

38. ábra: Összességében mennyire elégedett ezeknek a rendezvényeknek a színvonalával? (lakóhely és régiók szerint) – érvényes válaszadók, N=866

A kapott eredmények alapján összegezhetjük, hogy a jó kormányzás szempontjából fontos a sportban tevékenykedő civil szervezetek erősítése, a nők bevonása és a községekben folyó aktívabb sportélet biztosítása, valamint egyes régiók felzárkóztatása legalább az országos átlag szintjére. Az önkormányzatok körében végzett felmérés értékelése A jó kormányzás szempontjából a helyi irányító szerveknek kulcsszerepük van a sportolási lehetőségek megteremtésében és a sporthoz való egyenlő hozzáférés biztosításában. A felmérés célja éppen ezért az volt, hogy képet kapjunk az önkormányzatok jelenlegi gyakorlatáról. Ezt egy telefonos megkérdezés keretében országosan több mint 100 önkormányzatot bevonva végeztük el. A választ adó önkormányzatok átlagosan éves költségvetésük 2,3%-át költik sport célokra. Ez az arány Budapesten és a megyeszékhelyeken szignifikánsan nagyobb, községek esetében viszont az átlagtól messze lemarad. A korábbi magyar sportfinanszírozási tanulmányok37 alapján ennek oka Budapest esetében különösen a fenntartói feladatok és események finanszírozása, ezzel szemben megyeszékhelyeken a lokálpatriotizmusra alapozott versenysport támogatás teszi ki a sportcélú kiadások nagy részét. Megjegyezzük, hogy a kapott eredmények a korábbi kutatások alapján túlzónak látszanak, ezért ebben az esetben is szükségesnek látszik a kérdőíves módszer kiegészítése (pl. dokumentumelemzéssel). A Dénes Ferenc és Keserű Csaba által végzett felmérés szerint a megyei jogú városok nemcsak abszolút értékben, relatívan is a legtöbbet költik sportra, sportköltéseik 2003 után gyakorlatilag minden évben meghaladták a bűvös 1%-ot.

37 Dénes – Keserű (2009), Gyömörei (2013) TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 251 –


39. ábra: Az önkormányzatok sport finanszírozásának tendenciái (Dénes – Keserű 2009)

Az önkormányzatok sportcélú kiadásai között a megkérdezettek esetében minden nagyváros esetében van szabadidősportra elkülönített rész. A kisebb települések mindössze egyharmada válaszolta azt, hogy rendelkezik ilyen kerettel (40. ábra). igen Teljes minta

nem

később kerül meghatározásra, nem a költségvetésben

Budapest

100%

megyeszékhely

100%

egyéb város

66%

34%

község

84%

14%

0%

10%

1%

65%

34%

20%

30%

40%

50%

60%

2%

70%

80%

90%

100%

40. ábra: Van-e az önkormányzat költségvetésben szabadidősportra elkülönített rész? (településtípus szerint) – összes megkérdezett, N=105

Azok a települések, ahol a sportkiadások között fordítanak a szabadidősportra is azt láthatjuk, hogy a megkérdezett önkormányzatok sportcélú kiadásainak 15%-át teszi ki ez. Az egyes településtípusok között jelentős eltérést tapasztalhatunk. Míg a Budapesti kerületek esetében ez az arányszám mindössze pár százalék, addig a megyeszékhelyeken a sportcélú kiadások ötödét is elérheti a szabadidősportra fordított összegek nagysága. TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 252 –


A 41. ábra önmagában megtévesztő lehet, de ha a korábbival együtt értelmezzük, akkor azt kapjuk, hogy azon községek ahol van sportra elkülönített rész a költségvetésben akkor az 22%ban szabadidősport céllal szerepel. Teljes minta

16%

Budapest

1%

megyeszékhely

18%

egyéb város

16%

község

22% 0%

40%

20%

60%

80%

100%

41. ábra: A szabadidősportra elkülönített részhiány százaléka az egész sportra fordított összegnek? (településtípus szerint) – érvényes válaszadók, N=35

A jó kormányzás elveinek, különösen a transzparencia követelményeinek a válaszok alapján a kisebb városok és a községek gyakorlata nem felel meg, azaz nem rendelkeznek a sportra fordított összegeket meghatározó szabályzattal (42. ábra). Ennek oka többrétű lehet. Egyrészt Magyarországon a sportbeli jó kormányzás elvei még nem ismertek elég széleskörűen, másrészt a szabadidősport fogyasztók sincsenek tisztában a közösségi források felhasználásának helyes irányelveivel. igen Teljes minta

nem

nincs szabályozva

Budapest

100%

megyeszékhely

100%

egyéb város

10%

7%

75%

18%

0%

3%

50%

47%

község

5%

55%

40%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

42. ábra: Elérhető-e a sportra fordított összegeket meghatározó szabályzat? (településtípus szerint) – összes megkérdezett, N=105

A községek közel fele nem rendez és nem is nyújt anyagi támogatást szabadidősport eseményekhez, míg a nagyobb városok döntő többsége szervez vagy legalább anyagi támogatást nyújt az ilyen események számára (43. ábra). Nem véletlen tehát, hogy a községek sportaktivitása alacsonyabb, hiszen a sporthoz való hozzáférés láthatóan sokkal nehezebb, mint egy nagyobb városban. TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 253 –


szervezi azokat

anyagi támogatást nyújt

szervez is és anyagi támogatást is nyújt

nem szervez és nem is nyújt anyagi támogatást

Teljes minta

Budapest

30%

24%

15%

30%

40%

60%

megyeszékhely

egyéb város

község 0%

10%

20%

46%

21%

14%

18%

19%

31%

16%

34%

30%

25%

8%

67%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

43. ábra: Az Önök önkormányzata szervez-e a lakosság számára szabadidősport rendezvényeket, vagy anyagi támogatást nyújt-e hozzájuk? (településtípus szerint) – összes megkérdezett, N=105

A 15-29 éves korosztály reprezentatív kutatatásával egybehangzóan a nagyobb városok legalább havonta, míg a községek csak évente 1-2 alkalommal rendeznek sporteseményt (44. ábra). 7%

hetente havonta többször havonta-kéthavonta évente 1-2 alkalommal ritkábban, mint évente

10%

34%

29%

21%

ábra: Milyen rendszerességgel szervezik ezeket a rendezvé 44. ábra: Milyen rendszerességgel szervezik ezeket a rendezvényeket? – érvényes válaszadók, N=73

Az önkormányzatok által szervezett sporteseményeken a labdajátékok és a különböző aerob sportágak domináltak (45. ábra). Az egyes sportesemények esetében fontos lenne, hogy a jó kormányzás elvei alapján a sportbeli részvétel elősegítése érdekében célcsoport specifikusabban kerüljenek kiválasztása a rendezvényeken szereplő egyes sportágak. Az egyes korcsoportok igényei és preferenciái jelentősen eltérhetnek.



labdajáték

89%

vizisport

21%

kardio

56%

egyéb

19% 0%

20%

40%

60%

80%

100%


Mindenképp kiemelendő, hogy az önkormányzatok által szervezett sportesemények többségén a versenysport is szerepel (46. ábra), pedig a lakosság körében történt felmérésből kiderül, hogy a rendszeresen sportolók nem a versenyzés jelenti az elsődleges motivációt. Amennyiben az önkormányzatok rendezvényeikkel valós sikereket akarnak elérni, elengedhetetlen lenne, hogy pontos képpel rendelkezzenek a lakosság sportolási szokásairól és igényeiről.

versenysport

58%

tömegsport

88%

szabadidősport

90%

0%

20%

40%

60%

80%

100%

46. ábra: Ezeken a rendezvényeken megjelenik-e a ...? – érvényes válaszadók, N=73

A nagyobb városok esetében az önkormányzatok által rendezett sporteseményeket 400-1000 fő közötti részvétel jellemzi, ami azt jelenti, hogy körülbelül a lakosság 1 %-a vesz részt rajta. Ugyanakkor Nyugat-Dunántúl régióban a sportesemények száma és nagysága is szignifikánsan alacsonyabb, mint az országos átlag. A jó kormányzás szempontjából előremutató lenne, ha akár kisebb részvétellel is, de nagyobb számban és rendszeresen rendeznének ilyen eseményeket (47. ábra).



Teljes minta

264

Budapest

360

megyeszékhely

600

egyéb város

225

község

148 0

100

200

300

400

500

600

700

47. ábra: Általában hány fő látogatja az Önök rendezvényeit? (átlag) – érvényes válaszadók, N=73

A megkérdezett önkormányzatok válaszai alapján a leggyakrabban sportegyesületek szerveznek szabadidősport rendezvényeket. Itt is megfigyelhető a sportegyesületeken kívüli civil szervezetek alulreprezentáltsága, mely azt mutatja, hogy Magyarországon a sport egyéb funkciói, mint társadalmi befogadás elősegítésének eszköze, még nem kerültek kiaknázásra (48. ábra). vállalat, gazdasági társaság

3%

sportszövetség

40%

sportegyesület

67%


34%

oktatási intézmény (köz- vagy felsőoktatás)

22%

önkormányzat

58%

egyéb

3% 0%

20%

40%

60%

80%

100%

48. ábra: Ki szervezi a településükön a lakosság számára a szabadidősport-eseményeket? – érvényes válaszadók, N=73

A felmérés alapján Magyarország Közép régiójában a településeken a lakosság számára a szabadidősport-események többségét nem az önkormányzatok szervezik, míg az ország többi régiójában ezzel ellentétes tendenciát látunk, szinte csak az önkormányzatok szervezik ezeket a rendezvényeket (49. ábra). Ennek valószínűsíthetően az egyik oka, hogy a Közép-Magyarország régióban a sportegyesületek, valamint az egyéb szervezetek száma és gazdasági ereje is jóval nagyobb, így az önkormányzatokat tehermentesíteni tudja e feladatok alól.



A jó kormányzás szempontjából fontos lenne az önkormányzat-civil szféra-piac egyensúlyának megteremtése. vállalat, gazdasági társaság sportegyesület oktatási intézmény (köz- vagy felsőoktatás) egyéb

sportszövetség más civil szervezet önkormányzat

50%

58%

33%

20%

42%

40%

35% 7%

42%

92%

100%

92%

100%

67% 10% 23%

77%

43%

38% 4%

8%

egyéb város

megyeszékhely

10%

község

Budapest

49. ábra: Ki szervezi a településükön a lakosság számára a szabadidősporteseményeket?(településtípus szerint) – érvényes válaszadók, N=73

A jó kormányzás elveinek, különösen a transzparencia követelményeinek a válaszok alapján, a kisebb városok és a községek, valamint az Észak-Alföld régió gyakorlata nem felel meg, vagyis nem rendelkezik a sportrendezvények szervezésébe való bekapcsolódására vonatkozó szabályzattal (50. ábra). Teljes minta

22%

Budapest

100%

megyeszékhely

67%

egyéb város

25%

község

4% 0%

20%

40%

60%

80%

100%

50. ábra: A sportrendezvények szervezésébe való bekapcsolódást szabályozzák-e? (településtípus szerint) – összes megkérdezett, N=105

A jó kormányzás tartalmának, különösen az elszámoltathatóság és integritás elvének terjesztése a községekben különösen fontos lenne, hiszen a válaszok szerint általában nem rendelkeznek a sporteseményekre fordított összegek elköltésének dokumentációjával (51. ábra). TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 257 –


Teljes minta

49%

Budapest

100%

megyeszékhely

100%

egyéb város

59%

község

27% 0%

20%

40%

60%

80%

100%

51. ábra: Elérhető-e a sportra fordított összegek elköltésének dokumentációja? (településtípus szerint) – összes megkérdezett, N=105

Az önkormányzatok sportra fordított költésekkel kapcsolatos döntéseit a leggyakrabban a közgyűlés hozza meg, mely a jó kormányzás által kiemelt felelős döntéshozatalnak megfelel, de a döntési folyamat kiterjesztése mindenképp szükség van a sportbizottságra is. (52. ábra).

közgyűlés

87%

sportbizottság

5%

egyéb

8%

NT/NV

5% 0%

20%

40%

60%

80%

100%

52. ábra: Ki hozza meg a döntést a sportra fordítható összegekről? – összes megkérdezett, N=105

Az 53. ábra jól szemlélteti, hogy a választ adó önkormányzatok esetében a sporteseményeknek nincs kimondott célcsoportja, ami azt jelzi, hogy a jó kormányzáshoz szükséges stratégiai gondolkodás még nem terjedt el, illetve a sportolók bevonása nem tervezett, hanem esetleges.



3%

meghatározott korcsoport nincsen speciális célcsoport\mindenki számára 97%

53. ábra: Kinek a számára szervezik ezeket az eseményeket? – érvényes válaszadók, N=73

Ezt a megállapítást támasztja alá az a válasz is, miszerint az önkormányzatok jellemzően nem készítenek elégedettségi felmérést eseményeik során (53. ábra).

32%

igen nem 68%


Arra a kérdésre, hogy miért nem szerveznek ilyen eseményeket a községekben és kis várásokban, az okok közül a nincs rá igény válasz, még az anyagi ok választ is megelőzte (55. ábra). Ez a válasz megerősíti a szakirodalom állítását a fizikai aktivitás kapcsolatos szemléletformálás fontosságáról.38

38 Szabó (2012) TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 259 –


44%

nincs rá igény

38%

anyagi okok miatt nem szeretnének ilyen rendezvényt szervezni

22%

nincsen rá megfelelő személyzet

13% 9%

nincs megfelelő helyszín nincsen rá idejük

6%

nincsenek megfelelő eszközök

6% 0%

20%

40%

60%

80%

100%

55. ábra: Miért nem szerveznek ilyen sporteseményeket? – érvényes válaszadók, N=32

Az előző okokból következhet az is, hogy a megkérdezett önkormányzatok közül csak a nagyvárosok rendelkeznek hosszú távú szabadidősport koncepcióval.(56. ábra).

41%

igen nem 59%

56. ábra: Létezik-e szabadidősportra vonatkozó hosszú távú koncepció? – összes megkérdezett, N=105

A koncepció kialakításába az önkormányzatok a válaszaik alapján érintettek széles körét, úgymint fiatalok, nők, nyugdíjasok, hátrányos helyzetűek, fogyatékkel élők egyaránt bevonták (57. ábra).



15-29 évesek (ifjúság)

95%

családosok

95% 65%

nyugdíjasok

58%

nők

49%

fogyatékkal élők

44%


0%

20%

40%

60%

80%

100%


A válaszadók háromnegyede előírja a támogatottság feltételeként a támogatottak részére, hogy figyelmet fordítsanak a sporttevékenységre vonatkozó magatartási, etikai szabályok betartására, ez megfelel a jó kormányzás integritás (feddhetetlenség) elvének (58.ábra).

23%

igen nem

77%

58. ábra: A támogatottság feltételeként előírják-e a támogatottak részére, hogy figyelmet fordítsanak a sporttevékenységre vonatkozó magatartási, etikai szabályok betartására? – érvényes válaszadók, N=43

Az önkormányzatok mérsékelten érzik feladatuknak a lakosság bevonását a szabadidősportba, pedig a fizikai aktivitás növelésének számos jótékony hatása van mind a társadalomra, mind pedig a gazdaságra (59. ábra). Javítja a munkaerő termelékenységét, erősíti a társadalmi kohéziót, elősegíti a társadalmi befogadást és a sport általi közösségi tanulást, emellett csökkenti az egészségügyi kiadásokat és javítja a társadalom életminőségét.



1% 6%

6%

teljes mértékben igen inkább igen igen is,meg nem is inkább nem egyáltalán nem

40% 48%

59. ábra: Ön szerint az önkormányzatnak feladata, hogy a lakosságot bevonja a szabadidősportba? – összes megkérdezett, N=105

Az önkormányzatokról a közép-magyarországi régióban alapvetően úgy gondolják, hogy eleget tesz a lakosságot bevonásáért a szabadidősportba, míg az észak-magyarországi régióban kapott válaszok szerint közel 40%-ban egyáltalán nem (60. ábra). egyáltalán nem inkább igen Teljes minta

11%


18%

49%

20%

Budapest

igen is,meg nem is

60%

40%

megyeszékhely

egyéb város

50%

33%

17%

10%

20%

30%

9%

43%

23%

21%

0%

16%

66%

19%

község

2%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

4% 100%

60. ábra: Ön szerint az önkormányzatnak feladata, hogy a lakosságot bevonja a szabadidősportba? (településtípus szerint) – összes megkérdezett, N=105

A megkérdezett önkormányzatok véleménye alapján nem elég elterjedtek a testmozgásra ösztönző tevékenységek, ez pedig megerősíti, hogy a jó kormányzás közgazdaságtani és döntéselméleti értelmezése innovatív lehetőségeket rejt magában (61. ábra).



16%

igen nem

84%

61. ábra: Folytatnak-e Önök testmozgásra ösztönző tevékenységeket? – összes megkérdezett, N=105

9.3 Az intézményi felmérés eredményeinek értékelése A felmérés keretében a megyei önkéntes pontokat, tehetségpontokat, szabadidős szövetségeket és egyéb intézményeket kérdeztük meg a szabadidősporttal kapcsolatos tevékenységeikről. A sport területén kiemelten fontosak a civil szervezetek, amelyeknek nagy szerepük van a különböző sportszolgáltatások nyújtásában és a közösségépítésben. Emellett a sport egyértelműen a civil szféra terméke. A civil szervezeteknek hármas funkciót látnak el: szolgáltatnak (közfeladatok, közszolgáltatások, alternatív megoldások), érdekérvényesítő-lobbi (döntések befolyásolása) és közösségépítő tevékenységet folytatnak. A válaszadó intézmények 35%-ának a fenntartó intézménye az állam, míg a másik 40%-nak valamely önkormányzat és közel 10%-ának alapítvány, egyesület. Ezért a jó kormányzás elveinek megjelenése és szerepük a szabadidősport szempontjából meghatározó lehet. A megkérdezett intézmények 40%-a szervez szabadidősport rendezvényeket, anyagi támogatás azonban nagyon kevés nyújt. Ez inkább a fiatal szervezetek esetében fordul elő (62.ábra).



szervezi azokat

anyagi támogatást nyújt

szervez is és anyagi támogatást is nyújt

nem szervez és nem is nyújt anyagi támogatást

NT\NV Teljes minta

36%


4%

10%

49%

25%

75%

1-2 éve

44%

3-5 éve

33%

40%

0%

10%

20%

22%

50%

36%

Több, mint 5 éve

1%

4% 30%

10%

11%

40%

49% 50%

60%

70%

80%

90%

100%

62. ábra: Az intézményük szervez-e a lakosság számára szabadidősport rendezvényeket, vagy anyagi támogatást nyújt-e hozzájuk? (az intézmény fennállása szerint) – összes megkérdezett, N=337

A megkérdezett intézmények többsége, hasonlóan az önkormányzatokhoz évi 1-2 alkalommal szervez szabadidősport rendezvényeket, ugyanakkor nagy arányban működnek a olyan szervezetek is, akik ennél rendszeresebben szerveznek a lakosság számára sporteseményeket (63.ábra).

1% 1% 13% gyakrabban, mint hetente hetente havonta többször

32%

15%

havonta-kéthavonta évente 1-2 alkalommal ritkábban, mint évente NT\NV

16% 22%




A megkérdezett intézmények által szervezett szabadidősport eseményeken 75%-ban a labdajátékok dominálnak, ezt követik a torna jellegű sportok, és majd 30%-ban a kardió jellegű sportok jelennek meg. labdajáték

74%

torna(torna, atletika, táncok)

43%

kardió (pl.futás, aerobic)

29%

szabadtéri sport

25%

küzdősport

23%

tömegsport

17%

vizisport

15%

egyéb

8%

NT/NV

1% 0%

50%

100%

64. ábra: Milyen sportágak szerepelnek az Önök által szervezett sporteseményeken?– érvényes válaszadók, N=170

A megkérdezett intézmények által szervezett eseményeken átlagban 236 fő vesz részt, ugyanakkor a fővárosban ez a szám jelentősen magasabb 640 fő, melyet jellemzően a nagyobb intézmények szerveznek. 236

Teljes minta

640

Budapest

116

megyeszékhely

242

egyéb város

85

község 1-10 fős intézmény

75


75 174

32-58 fős intézmény 59 fős, vagy nagyobb intézmény

627 0

100

200

300

400

500

600

700

65. ábra: Általában hányan látogatják az Önök rendezvényeit? – érvényes válaszadók, N=128



A választ adó intézmények fele egyedül szervezi a sporteseményt, míg a válaszadók másik fele valamilyen szervvel együttműködve teszi azt (66.ábra). 100% 80% 60%

50%

40% 24% 20%

21%

21%

18%

11%

4%

4%

0%

66. ábra: Ki szervezi ezeket a szabadidősport-eseményeket? – érvényes válaszadók, N=170

A megkérdezett intézmények, hasonlóan az önkormányzatokhoz nem speciális célcsoport számára szerveznek sporteseményeket (67. ábra). 5% 1%

nincsen speciális célcsoport\mindenki számára meghatározott korcsoport

15%

oktatási intézmény 58%

egyéb

28%

NT\NV

67. ábra: Kinek a számára szervezik ezeket az eseményeket?– érvényes válaszadók, N=170



A jó kormányzáshoz szükséges fogyasztói elégedettség mérését az intézmények 78%-a egyáltalán nem végez (68. ábra). Korábbi kutatások alapján a sportszolgáltatások iránti fogyasztói kereslet meglehetősen ingadozó: az ingadozás alapját azonban nem véletlenszerű folyamatok irányítják, a kereslet hullámzása többnyire periodikus – szezonális, illetve a napszakok által meghatározott –, tehát többnyire megbízhatóan előre jelezhető, ehhez azonban fontos lenne a fogyasztók igényeinek pontos ismerete, ennek felmérése és nyomon követése. 2% igen

21%

nem

NT\NV 78%


A megkérdezett intézmények által szervezett sportesemény a szabadidősport mellett a versenysport is megjelenik (69. ábra). 100%

89% 77%

80% 60%

52%

40% 20% 0% versenysport

tömegsport

szabadidősport

69. ábra: Ezeken a rendezvényeken megjelenik-e a…? – érvényes válaszadók, N=170

A 70. ábra pontosan szemlélteti, hogy a válaszadó intézmények a jó kormányzás egyik fontos alapelvének megfelelve számos társadalmi réteg véleményét integrálják hosszú távú koncepciójuk kialakítása során.



igen

nem

nem hozzá tartozik

15-29 évesek (ifjúság)

NT\NV

71%

családosok

13%

63%

nyugdíjasok

20%

17%

36%

48%

fogyatékkal élők hátrányos helyzetűek

20%

39%

22%

60% 8% 0%

19% 54%

10%

20%

1%

32%

34%

egyéb

17%

46%

nők

17%

30%

40%

6%

17% 27%

50%

60%

70%

80%

4% 11%

90%

100%


A támogatottság feltételeként az intézmények többségében előírják a támogatottak részére, hogy figyelmet fordítsanak a sporttevékenységre vonatkozó magatartási, etikai szabályok betartására. A választ adó szerezetek kevesebb mint 50%-a szerint a szabadidősportra fordítható kedvezmények, források, pályázatok ismertek, vagyis a jó kormányzáshoz szükséges demokratikus eljárások fejlesztésre minden településtípuson komoly lehetőség van (71-72.ábra).

1% ismeretlenek

15%

inkább ismeretlenek ismertek is,meg nem is

28% 10%

inkább ismertek ismertek NT\NV

19%

27%

71. ábra: Ön szerint a szabadidősportra fordítható kedvezmények, források, pályázatok az Önök intézménye számára…. – összes megkérdezett, N=337



A szabadidősportra fordítható kedvezmények, források, pályázatok átláthatósága a válaszadó intézmények véleménye több mint fele szerint átláthatóak. Ugyanakkor érdekes, hogy a községekben és a fővárosban az országos átlaghoz képest sokkal nagyobb azon intézmények aránya, akik szerint inkább átláthatatlan (72. ábra). A transzparencia a jó kormányzás szempontjából nagyon fontos, ez terültet a kapott eredmények alapján további fejlesztéseket igényel. átláthatatlanok

inkább átláthatatlanok

átláthatóak is,meg nem is

inkább átláthatóak

átláthatóak

NT\NV

Teljes minta

9%

Budapest

9%

27%

12%

16%

megyeszékhely 3% 7% egyéb város

6%

15% 0%

26%

4% 30%

27%

40%

4%

23%

6%

30%

36%

20%

6%

31%

32%

23%

10%

27%

11%

29%

10%

község

23%

11% 50%

60%

4%

21% 70%

13%

80%

90%

100%

72. ábra: Ön szerint a szabadidősportra fordítható kedvezmények, források, pályázatok az Önök intézménye számára….(településtípus szerint) – összes megkérdezett, N=337

A válaszadó intézmények több mint fele úgy véli, hogy az önkormányzatok eleget tesznek azért, hogy a lakosságot bevonják a szabadidősportba (73. ábra). Ezzel szemben a korábban ismertetett lakossági felmérés eredményei sok esetben ezzel ellentétes vélemény tükröznek. egyáltalán nem inkább igen Teljes minta

4%

Budapest

10% 15%

megyeszékhely 2% 7%

0%

27% 32%

10%

20%

30%

35% 34%

40%

50%

10% 27%

26% 21%

3%

22%

35%

28% 11%

28% 14%

29%

egyéb város 1% 9% 9%

igen is,meg nem is NT\NV

28%

7%

község


60%

1% 26%

70%

80%

90%

73. ábra: Ön szerint az önkormányzat tesz azért, hogy a lakosságot bevonja a szabadidősportba? (településtípus szerint) – összes megkérdezett, N=337 TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 269 –

1%

100%


A megkérdezett intézmények több mint fele ismer az önkormányzat részéről testmozgásra ösztönző kezdeményezéseket (74. ábra). Ugyanakkor a korábban ismertetett felmérés eredményei alapján a ezek hatékonysága megkérdőjelezhető, hiszen sok esetben az önkormányzatok nem ismerik pontosan lakosság igényeit. 6% igen

nem

41% 54% NT\NV

74. ábra: Ismer Ön testmozgásra ösztönző kezdeményezéseket az önkormányzatok részéről? – összes megkérdezett, N=337

Az ösztönző kezdeményezések keretében a válaszadó intézmények véleménye alapján többségében szabadtéri sportok jelennek meg, ezt követik 37%-ban a beltéri sportok és a versenyek (75. ábra). 78%

szabadtéri sportok

37%

beltéri sportok

35%

versenyek

19%

családi napok

3%

egyéb 0%

20%

40%

60%

80%

100%

75. ábra: Milyen, a testmozgásra ösztönző kezdeményezéseket ismer Ön az önkormányzatok részéről? – érvényes válaszadók, N=181

Meglepő, hogy az intézmények székhelyén nem elérhető sportágak között a második helyen a labdajáték jelent meg, ezt a vizi sportok előzték meg, majd a harmadik a téli sportok lettek. Az utóbbi kettő említésének gyakorisága kevésbé meglepő, hiszen ezen sportok űzésének komoly létesítmény és akár természeti erőforrás szükséglete lehet. Labdajátékok többségének előnye, hogy minimális eszközigénye és egyszerű szabályrendszere, és abból fakadó globalitásuk.



30%

vizisport

26%

labdajáték

17%

téli sport

4%

torna(torna, atlétika, táncok)

3%

küzdősport szabadtéri sport

3%

extrém sport

2%

kardió (pl.futás, aerobic)

2% 14%

egyéb

25%

nincs ilyen

11%

NT/NV

0%

20%

40%

60%

80%

100%

76. ábra: Mely sportágak nem elérhetőek az Önök intézményének székhelyén? – összes megkérdezett, N=337

A megkérdezett intézmények véleménye alapján a létesítmény, valamint az anyagi forrás hiánya a legnagyobb oka annak, hogy egyes sportágak nem elérhetően székhelyükön. A válaszadók 18%-a szerint a klubok hiányoznak az adott sportág űzéséhez (77. ábra). Ugyanakkor ezek az okok az ország egyes régióiban jelentős eltérhetnek, ezért a különböző szervezeteknek ahhoz, hogy segíteni tudják az egyes sportágak terjedését érdemes ezt előzetesen pontosan felmérni.

hiányzik a létesítmény

53%

nincs rá anyagi forrás

43%

hiányzik a klub

18%

nincs rá igény

15%

egyéb okból

15%

hiányzik az edző

13%

hiányzik a menedzser

11% 0%

20%

40%

60%

80%

100%

77. ábra: Miért nem elérhető ez a sportág az Önök intézményének székhelyén? – érvényes válaszadók, N=271



10. Összefoglalás Tanulmányunkban a sport, azon belül is a szabadidősport szempontjából vizsgáltuk a jó kormányzás kérdéskörét. A különböző tudományágak megközelítését összegezve megállapíthatjuk, hogy a jó kormányzás elveinek kialakulása a politikatudomány oldaláról az állami irányítás elveinek vizsgálatával került az érdeklődés homlokterébe. Mivel a központi állami vagy önkormányzati működés Magyarországon a társadalmi-gazdasági fejlődés sajátosságai, illetve a piaci és civil szféra viszonylagos fejletlensége miatt továbbra is különösen erősen határozza meg a szabadidősport fejlődését, a jó kormányzás tanulmányunkban elemzett elveinek gyakorlatba ültetése először és közvetlenül a kormányzati intézményekben valósulhat meg. A szabadidősport esetében természetesen nem feledkezhetünk el arról a tényről sem, hogy a sporttevékenység alapvetően civil tevékenység, és ezért a jó kormányzás elveit a nemzetközi tendenciák fő irányvonalának megfelelően a civil szervezetek gyakorlatába is át kell ültetnünk. Összefoglalóan azt állapíthatjuk meg, hogy a szabadidősportok a tanulmány témája szempontjából nem különböznek a magyar versenysporttól, hiszen a közelmúlt elemzései azt mutatták, hogy a hazai sportszövetségek esetében sem a napi működés, sem a stratégiai tervezés szintjén nem lehetünk elégedettek a jó kormányzás elveinek alkalmazásával.39

39 2013-14-ben a MOB megbízása alapján a TF sportmenedzsment tanszéke elvégezte a 16 kiemelt sportági szövetség auditját és értékelte az általuk benyújtott sportágfejlesztési terveket. A projekt tapasztalatai megerősítették a jó kormányzás terén létező hiányosságokat. TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 272 –


A kutatás egyes kérdéseinek elemzése, illetve az a tény, hogy a jó kormányzás magyar nyelvű szakirodalma szinte nem is létezik, arra hívja fel a figyelmet, hogy szabadidősport elérhetővé tételében, a sportolói aktivitás növelésében az érintettek tudatos bevonása, a szakmai döntéshozatal komoly előrelépést jelenthet. A települések közül különösen községek esetében tapasztalható elmaradás a szabadidősport programok esetében, pedig úgy tűnik lehetőség esetén az aktivitás és az elégedettség szintjével nincs probléma. A célcsoportok közül a 60 év felettiek, a nők, illetve a középiskola utáni korosztály helyzete kritikus a szabadidősportba bevonás szempontjából, az ő megszólításuk érdekében új módszerek kidolgozása indokoltnak látszik. Az átláthatóság, elszámoltathatóság és stratégiai irányultság javítása szempontjából mindenképpen szükséges a szabadidő sportesemények utáni visszajelzések rendszeresítése, ezek nélkül a döntéshozók nem képesek a lakosság valódi igényei szerint cselekedni. A jó kormányzás elveinek gyakorlatba ültetésének egyik kézenfekvő formája a sportszervezők, menedzserek képzése. Szükségesnek látszik, hogy mind az alsóbb (OKJ-szintű tanfolyamok), mind a felsőoktatás szintjén a téma bekerüljön a tananyagba. A nemzetközi példák, és a létező, de kevéssé ismert hazai jó gyakorlatok megismertetése a sportszakemberekkel szisztematikus munka elindítását követeli meg. A jó kormányzás szerinti működés javítása a jogszabályi háttér átalakításával is együtt jár. Az állami, önkormányzati intézmények esetében el kell érni, hogy csak a téma ismeretével felvértezett, képzett és kompetens sportszervezők vehessenek részt abban a munkában, amely a lakosság szabadidő sportolását hivatott megteremteni. A civil szféra esetében szintén szükségesnek látszik az állami források, pályázatok megszerzésének feltételéül szabni a jó kormányzással kiegészített sportszervezői végzettséget. A jó kormányzás közgazdaságtudományi értelmezése szintén hozzájárulhat a szabadidősport fejlesztéshez. Habár a piaci működés dominanciája a gazdasági környezet miatt nem valószínű, a versenyek logikája sok megfontolandó gondolatot nyújthat. A szabadidősport esetében legfontosabb verseny a fogyasztó szabadidejéért történik, ezért a szűkös erőforrásért kell stratégiai megalapozottsággal felépíteniük a szervezeteknek programjaikat. A közgazdasági gondolkodásmód elemei közül alkalmazni kell a kiválasztásra és ösztönzésre vonatkozó ismereteket. A jó kormányzás elengedhetetlen feltétele a hosszú távú célok irányában elkötelezett, a megfelelő információkkal és erőforrásokkal rendelkező szakemberek alkalmazása. Ellenkező esetben az információs aszimmetriából fakadó morális kockázat és kontraszelekció problematikája nem kerül feloldásra. A jó kormányzás elveinek következetes betartatása, különösen a transzparencia elvének szigorú megkövetelése a korrupció direkt és indirekt fajtáját is képes csökkenteni. Az indirekt válfaj, vagyis amikor a döntéshozók nem választóik preferenciáinak megfelelően hoznak döntéseket, hanem érdekcsoportok nyomásának engedelmeskednek azért is különösen veszélyes, mert annak hatásai csak hosszabb távon érvényesülnek. A jó kormányzás közgazdasági hátterét a piaci szektorban is hasznosítani lehet. A fogyasztók esetében a kutatás eredményei alapján nagyon komoly lehetőség van még a szabadidősport egyéni ösztönzőinek kifejlesztésében, s így valóban hosszú távú befektetéssé válhatna a sportra áldozott idő, illetve energia.



A kutatás nem tért ki a vállalati szektor által használható szabadidő sportolást ösztönző módszerekre, de az értékteremtés logikájának mélyebb átgondolása, a nemzetközi jó gyakorlatok megismerése racionálissá teheti körükben is a különböző módszerek bevezetését, kitalálását. Hazánkban a sport jó kormányzásának eszméje olyannyira újnak számít, hogy magyar nyelvű irodalom, képzési anyag még nem került a szakemberek kezébe. A szabadidő sport kérdőíves felmérése által felvázolt kép éppen azért nem annyira borús, mint a számok okozta első benyomások sugallják. A továbblépéshez szükség van a sportszervezetek, önkormányzatok fejlesztésére és olyan kutatások elindítására, amelyek segítik a jó gyakorlatok feltárását, kiszűrik a rossz kormányzás okozta torzulásokat és hatékonyan ösztönzik a felelős döntéshozókat. Tanulmányunk zárásaként arra a hasonlóságra hívjuk fel a figyelmet, ami a sportversenyek és a jó kormányzás elvei szerinti működés között található. A versenyek esetében természetesnek tűnik, hogy az egyenlő esélyek, a mindenki számára átlátható küzdelem, a jól kiválasztott, felkészített és ösztönzött szereplők tiszta versengése értékes teljesítményt és folyamatos fejlődést eredményez. Úgy tűnik, a sport állami, önkormányzati vagy civil szervezeteinek irányításában szimbolikusan nincs másra szükség, mint a sportpályákon elvárt fair play képviseletére és a sport hagyományos értékeinek megfelelő kormányzásra.



11. Felhasznált irodalom 1. Alm, Jens (2013): Action for Good Governance in International Sport Organizations: Final Report. Play the Game- Danish Institutefor Sport Studies 2. Bakonyi Tibor (2007): Állam, civil társadalom, sport. Kossuth Kiadó, Budapest. 3. Besley, Timothy (2012): A jó kormányzat politikai gazdaságtana. Alinea Kiadó – Rajk László Szakkollégium, Budapest 4. Császár Dániel (2013): Jó kormányzás a sportban. (szakdolgozat) Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Deák Ferenc Továbbképző Intézete, Budapest 5. Dénes Ferenc – Keserű Csaba (2007): A magyar sportfinanszírozás helyzete. Kézirat 6. Johnson, David (1999): Közösségi döntések elmélete. Bevezetés az új politikai gazdaságtanba. Osiris, Budapest 7. Expert Group „Good Governance” (2013): Principles of good governance in sport. Európai Unió, Brüsszel 8. Hammond - Keeney– Raiffa (1999): A döntéshozatal rejtett csapdái. Harvard Business Manager 3. szám 5-14. 9. Houlihan, Barri – Bruyninck, Hans (é.n.): Action for Good Governance in International Sport Organizations. Play the Game- Danish Institutefor Sport Studies 10. Gyömörei Tamás (2014): Az önkormányzatok sportfinanszírozása Magyarországon Regionális- és gazdaságtudományi Kismonográfiák 2013/6 Pécs-Győr 11. Kahneman, Daniel (2012): Gyors és lassú gondolkodás. HVG, Budapest 12. Milgrom, Paul – Roberts, John (2005): Közgazdaságtan, szervezetelmélet és vállalatirányítás Nemzeti tankönyvkiadó 13. Nyerges Mihály, Petróczi Andrea (2007): A sportmenedzsment alapjai. Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest 14. Sárközy Tamás (2012): Magyarország kormányzása 1978-2012. A szoft diktatúra kormányzásától az újkapitalista konfliktusos demokrácia kormányzásán át a fülkeforradalom vezérdemokráciájának kormányzásáig. Park Könykkiadó 15. Sárközy Tamás (2013): A sport mint nemzetstratégiai ágazat. Mozgó Világ június 16. Sárközy Tamás (2014): Jogállami és/vagy hatékony kormányzás. Előadás „Jó kormányzás” és sport. Konferencia a Magyar Sporttudományi Társaság és a Magyar Jogászegylet szervezésében 2014.március 13. Semmelweis Egyetem Testnevelés- és Sporttudományi Kar, Budapest 17. Simon, Herbert (2000): Administrative Behavior: A study of Decision.Making Processes in Administrative Organizations Free Press, New York 18. Sterbenz Tamás – Géczi Gábor (2012): Sportmenedzsment. Egyetemi jegyzet Semmelweis Egyetem Testnevelés- és Sporttudományi Kar, Budapest 19. Sterbenz tamás (2014): Közösségi döntések a sportban. Előadás „Jó kormányzás” és sport. Konferencia a Magyar Sporttudományi Társaság és a Magyar Jogászegylet szervezésében 2014.március 13. Semmelweis Egyetem Testnevelés- és Sporttudományi Kar, Budapest 20. Stiglitz, Joseph (2000): A kormányzati szektor gazdaságtana. KJK kiadó, Budapest.



21. Stumpf István (2014): A „jó kormányzás” politikatudományi és alkotmányjogi értelmezése Előadás „Jó kormányzás” és sport. Konferencia a Magyar Sporttudományi Társaság és a Magyar Jogászegylet szervezésében 2014.március 13. Semmelweis Egyetem Testnevelés- és Sporttudományi Kar, Budapest. 22. Szabó Ágnes (2012): A magyar szabadidősport működésének vizsgálata: Piacok, értékteremtés, feladatok a szabadidősportban. PhD-értekezés Budapest Corvinus Egyetem 23. Szabó Ágnes (2013): A szabadidősport és a versenyképesség kapcsolata. in. Verseny-pályán (Sterbenz Tamás-Szőts Gábor, szerk.) Magyar Sporttudományi Füzetek IX., Budapest 24. Szigeti Szabolcs és Frivaldszky János: A jó kormányzásról, Elmélet és kihívások. L’Hartmattan Kiadó, Budapest, 2012 25. Szymanski, Stefan (2003): The Economic Design of Sporting Contests. Journal of Economic Literature Vol. XLI (December 2003) pp. 1137–1187 26. Thaler, Richard – Sunstein, Cass (2011): Nudge: Jobb döntések egészségről, pénzről, boldogságról. Manager Könyvkiadó és Könyvkereskedő Kft, Budapest 27. Veress Réka (2014): A sport jó kormányzásának európai uniós tapasztalatai Előadás „Jó kormányzás” és sport. Konferencia a Magyar Sporttudományi Társaság és a Magyar Jogászegylet szervezésében 2014.március 13. Semmelweis Egyetem Testnevelés- és Sporttudományi Kar, Budapest 28. Internetes források: 29. EOC EU Office: Sport 4 Good Governance (DVD) www.s4gg.eu 30. Nézőpont Intézet: Jó kormányzás Index (2012) http://nezopontintezet.hu/aktualis/jo-kormanyzas-index-2012/ 31. 2008, International Olympic Committee, Basic Universal Principles of Good Governance of the Olympic and Sports Movement: 32. http://www.olympic.org/Documents/Conferences_Forums_and_Events/2008_seminar_autonomy/Basic_ Universal_Principles_of_Good_Governance.pdf



12. Melléklet: Az AGGIS javaslata a sportszervezet jó kormányzásnak előmozdítása érdekében Ajánlás a sportszervezetek számára, hogy az átláthatóság és a nyilvános kommunikáció jó kormányzás szerinti kritériumainak megfeleljenek

1.

A szervezet közzéteszi a honlapján az alapszabályát/alkotmányát

2.

A szervezet közzéteszi a honlapján a szabályzatát

3.

A szervezet közzéteszi a honlapján a sportszabályait

4.

A szervezet közzéteszi a honlapján a szervezeti ábráját

5.

A szervezet a honlapján nyilvánosságra hozza stratégiai tervét

6.

A szervezet a honlapján közzéteszi a közgyűlés napirendjét és jegyzőkönyvét

7.

A szervezet hozzáférhetővé teszi a média számára a közgyűlést

8.

A szervezet közzéteszi a honlapján a bizottsági tagok, valamint a magas beosztású tisztviselők önéletrajzait

9.

Az igazgatósági tagok és felső tisztviselők elérhetőségeik szerepelnek a honlapon

10. A szervezet tájékoztatást ad honlapján a tagszervezeteikről 11. A szervezet közzéteszi a honlapján az éves általános tevékenységi jelentését 12. A szervezet közzéteszi a honlapján az állandó bizottságok jelentéseit 13. A szervezet közzéteszi a honlapján az éves pénzügyi jelentését 14. A szervezet közzéteszi a honlapján az igazgatósági tagok és vezető tisztségviselők díjazását, például napidíjak kifizetését és bónuszait 15. A szervezet közzéteszi a honlapján a fő események részletes jelentéseit és releváns információit Ajánlás sportszervezetek számára, hogy a demokratikus eljárás jó kormányzás szerinti kritériumainak megfeleljenek

1.

Választásokat tartanak az elnök, az irányító testületek és az állandó bizottságok pozícióira

2.

A választások titkos szavazás és egyértelmű eljárások alapján történnek, melyeket az irányadó dokumentumok részleteznek

3.

A szervezet lehetőséget biztosít a választásokon résztvevők számára, hogy bemutathassák programjaikat/ nyilatkozataikat/ kiáltványaikat

4.

A fontosabb események kiosztásának folyamata demokratikus, nyílt és átlátható döntéshozatal révén kerül meghatározásra

5.

A szervezet a legfőbb döntéseit a közgyűlés / kongresszus (a legmagasabb szint) szavazással dönti el

6.

A szervezet az irányító dokumentumában a döntéshozó szervei részére határozatképességhez szükséges legkisebb létszámot szab meg

7.

A szervezet választott tisztviselőinek megbízatásai határozott időre szólnak

8.

A szervezet évente legalább egyszer tart közgyűlést TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása – 277 –


9.

A szervezetet irányító testülete rendszeresen gyűlésezik

10. A szervezet rendelkezik a vezető tisztviselőik részére nemek közti egyenlőségi irányelvekkel 11. Nagyszabású eseményre vonatkozó ajánlatkérés kapcsán a kritériumrendszert időben kell tudatni a tagokkal 12. A szervezet lehetőséget biztosít minden érintettnek, hogy képviseltethesse magát a szervezetben Ajánlás sport szervezetek számára, hogy a fékek és ellensúlyok jó kormányzás szerinti kritériumainak megfeleljenek

1.

A szervezet rendelkezik belső audit bizottsággal

2.

A szervezetet nemzetközi standardok alapján külső fél auditál

3.

A szervezet rendelkezik számviteli ellenőrzési mechanizmusokkal

4.

A szervezet külön választja a szabályozási és a kereskedelmi funkciókat

5.

A szervezet vagy rendelkezik, vagy elismer egy Etikai/ Integritási törvénykönyvet minden tagja és tisztviselője részére

6.

A szervezet világos összeférhetetlenségi szabályokkal bír

7.

A szervezet elismeri az etikai törvénykönyvet vagy saját szabványokkal rendelkezik a jó kormányzást illetően

8.

A szervezet rendelkezik egy független testülettel (pl. Etikai Bizottság), hogy ellenőrizze az 5-7 pontban említett szabályok betartását és alkalmazását

9.

A szervezet döntései megvitathatóak a belső csatornákon belül, amelyeket az irányadó dokumentum szabályoz

10. A szervezet elismeri a Sport Döntőbíróságot/Választott Bíróságot (Court of Arbitration for Sport, CAS) mint külső csatornát, amely lehetővé teszi a sportolók és tisztségviselők panaszainak polgári bíróságon való megvitatását 11. A szervezet elismeri és eleget tesz/megfelel a WADA Nemzetközi Doppingellenes Kódex előírásainak Ajánlás sportszervezetek számára, hogy a szolidaritás jó kormányzás szerinti kritériumainak megfeleljenek

1.

A szervezet külön forrásokat allokál/ juttat a tömegsportok globális fejlesztésére

2.

A szervezet örökségi követelményeknek meg kell felelnie a házigazda közösség felé, ahol a rendezvényeket szervezik

3.

A szervezet ellenőrzi és auditálja a belső felhasználóknak kiosztott pénzeket

4.

A szervezet környezetirányítási rendszert (ISO, EMAS4 vagy hasonlót) alkalmaz a főbb eseményein

5.

A szervezet egy jól körülhatárolt társadalmi felelősségvállalás (SR) stratégia és / vagy programmal rendelkezik

6.

A szervezet ellenőrzi a társadalmi felelősségvállalásra adott pénzeszközök felhasználását, és alkalmazza az ISO 260005 vagy hasonló szabványt

7.

A szervezet tanácsadást ajánlj a tagszövetségek számára, szervezet management műhelyek megszervezése vagy személyes tanácsadás révén

8.

Gazdaságilag hátrányos helyzetű tagszövetségek képviselői támogatását vállalja a szervezet, hogy azok részt vehessenek a közgyűlésen

9.

A szervezet határozott diszkrimináció-ellenes politikát alkalmaz


Tanulmánykötet -

Tanulmánykötet Magyar Sportmenedzsment Társaság

Magyar Sporttudományi Társaság

A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása TÁMOP-6.1.2/11/2-2012-0002 kódszámú projekt A lakosság egészségfejlesztését szolgáló fizikai aktivitás szakmai támogatása és a szabadidő-sportolói közösségek bővítése célú konstrukció



Tanulmánykötet Szerzők: Szmodis Márta, Bosnyák Edit, Cselik Bence, Protzner Anna, Trájer Emese, Tóth Miklós, Szőts Gábor, Dr. Dóczi Tamás, Dr. Gál Andrea, Sáringerné Dr. Szilárd Zsuzsanna, Dr. Géczi Gábor, Dr. Sterbenz Tamás, Gulyás Erika Projekt szakmai vezető, szerkesztő: Dr. Farkas Judit Grafikus, műszaki szerkesztő: Sütő Dávid Zsolt

A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása, TÁMOP-6.1.2/11/2-2012-0002 kódszámú projekt A projektben sor kerül a sport nemzetközi - különösen európai - dimenzióinak megfelelő hazai tartalmak feltárására. Tudományos alapossággal megtörténik a szabadidős célú fizikai aktivitásban rejlő egészségfejlesztő, sportszociológiai, oktatáspolitikai, a társadalmi felelősségvállalás és kohézió erősítését szolgáló értékek magyarországi kiteljesítési lehetőségeinek azonosítása. Nemzetközi kitekintésben is bemutatásra kerül a jelenlegi és a célokat szolgáló ideális jogi/szakpolitikai eszközrendszer, humán-erőforrás és szervezeti adottságok, és a sportágazat elemzett célcsoportjaira jellemző országos felmérésekkel nyert adatok. Budapest, 2014

Magyar Sportmenedzsment Társaság Elérhetőségeink: Magyar Sportmenedzsment Társaság 1123 Budapest, Alkotás utca 44. Tel: +36 (1) 487- 9248 E-mail: [email protected] E-mail: [email protected] www.sportmenedzsment.hu

Magyar Sporttudományi Társaság Konzorciumi partnerünk elérhetőségei: Magyar Sporttudományi Társaság Magyar Sport Háza 1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3. Tel: +36 (1) 460-6980 E-mail: [email protected] www.sporttudomany.hu


Tanulmánykötet -

Tanulmánykötet

A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása, TÁMOP-6.1.2/11/2-2012-0002 kódszámú projekt ISBN 978-963-08-9822-5



kódszámú projekt

Recommend Documents