Kivel (is) fordíttassunk? Lehet, hogy meglepő a címben feltett kérdés, hiszen általában mindenki tudja, hogy fordítani fordítók szoktak. Sok esetben azonban a fordítóiroda is tud fordítani, sőt bizonyos esetekben csak ő tud fordítani, illetve csak fordítóiroda tud a fordítási feladat megoldására vállalkozni. Szakmai beszélgetéseken, konferenciákon, újságcikkekben és egyéb fórumokon is gyakran felvetődik, hogy szükség van-e fordítóirodákra. Talán természetesnek tűnik, hogy a fordítóirodák létének szükségességét a fordítók egy része és nem a megrendelők kérdőjelezik meg. A kérdésre egyébként a piac már megadta az egyértelmű választ. Ha szétnézünk pl. az interneten, akkor több ezer fordítóirodát találunk. Számuk például az USA-ban meghaladja a háromezret, Kanadában pedig a nyolcszázat. Európa több országában működik fordítóirodák egyesülete. Az olasz egyesületnek 115, az angolnak 65, a franciának 25, a finnek 24, a hollandnak 58, a spanyolnak 26, a belgának 6, a németnek 18, a magyarnak 28 tagja van. Véleményem szerint a kérdést másképpen kellene feltenni. Ugyanis nem az a kérdés, hogy szükség van-e fordítóirodákra, hanem sokkal inkább az, hogy milyen fordítóirodákra van szükség? A megrendelőnek természetesen nem minden esetben fordítóirodát kell megbíznia a fordítási feladat elvégzésével. Léteznek olyan fordítási feladatok, amikor erre nincsen feltétlenül szükség. Mikor célszerű, ha a megrendelő fordítót bíz meg a fordítás elvégzésével? Akkor, ha – ismeri a fordító által nyújtott szolgáltatás minőségét, – ismeri a fordító megbízhatóságát (pl. határidő betartása), – megfelel számára a fordító kapacitása, – megfelel számára a fordító által vállalni tudott nyelvirány, Azaz, ha a fordító teljesíteni tudja a megrendelő elvárásait, melyek általában – egy-két nyelvre vagy nyelvirányra korlátozottak, – jól körülhatárolható szakterületet érintenek, – a fordítás mennyisége nem haladja meg a fordító kapacitását. Ebben az esetben kölcsönösen előnyös együttműködés alakulhat ki a fordító és a megrendelő között.
Milyen fordítót válasszon a megrendelő? A kérdésre nagyon egyszerű választ is lehet adni. Olyan fordítót válasszon a megrendelő, aki elvárásainak maximálisan eleget tud tenni. Segítségként azonban álljon itt két „példa” arra nézve, hogy milyen is a jó fordító. Az Amerikai Fordítók Szövetsége, az ATA (American Translators Association) a jó fordító hét ismérvét jelöli meg: (1) A jó fordító szóban és írásban egyaránt jól és igényesen fejezi ki magát. Úgy kommunikál a megrendelővel, ahogyan az kommunikál munkatársaival és ügyfeleivel. (2) A jó fordító tudja, hol találja meg azokat az információkat, amelyekre szükség van a megfelelő fordítás elkészítéséhez, vállalja a különböző források felkutatását, amelyek lehetővé teszik számára a gyors és hatékony munkát. (3) A jó fordító komolyan veszi munkáját és megrendelőit, és egyben jó üzletemberként lép fel. Komoly tapasztalattal rendelkezik a fordítás terén, megfelelő referenciákkal tud szolgálni. (4) A jó fordító meg tudja becsülni, mennyi időbe telik egy adott munka elvégzése és mennyibe fog a fordítás kerülni. (5) A jó fordító sokoldalú, és mindig kész a tanulásra. Nem sajnálja az időt és az energiát, hogy megismerjen egy új szakterületet. (6) A jó fordító ismeri saját képességeit és határait. Nem vállal el olyan munkát, amelyet nem tud jól elvégezni. Ilyen esetben olyan kollégát ajánl, aki az adott területen jó fordítást tud készíteni. (7) A jó fordító mindig sokat kérdez. Ezt nem azért teszi, mert tudatlan, hanem mert a jó fordítás elkészítéséhez meg kell ismernie a megrendelő elgondolásait és elvárásait, a fordítás célját és célcsoportját. És erről csak a megrendelő adhat felvilágosítást számára. Mit mond ugyanerről a kérdésről Estienne Dolet 1540-ben (!) megjelent mindössze hat lap terjedelmű, de igen magvas fordításelméleti tanulmányában: Az első: a fordítónak tökéletesen tisztában kell lennie a fordítandó munka tárgyával és tartalmával. A második: a fordítónak tökéletesen ismernie kell a nyelvet, amelyikből fordít, és ugyanilyen szintű ismeretekkel kell rendelkeznie abban a nyelvben is, amelyikre fordít. A harmadik szabály úgy szól, hogy nem szabad a szó szerinti fordítás szolgaságába süllyedni. Ha valaki mégis ezt tenné, úgy csak „szellemi szegénységét és tökéletlenségét bizonyítaná”. A jó fordító – írja Dolet – nincs tekintettel az eredeti szöveg szórendjére, hanem a tartalom fölé hajol, és úgy jár el, hogy „kifejezze a szerző szándékát”. A negyedik megszívlelendő szabály: a fordító tartózkodjék a kevéssé ismert kifejezések használatától. Az utolsó, az ötödik szabály a fordítás tiszta, elegáns nyelvezetére, a szavak helyes kapcsolására vonatkozik. Mikor forduljon a megrendelő fordítóirodához? – ha egy időben sok fordítása van, – ha nem ismer fordítókat, – ha fordítandó anyagai több szakterületre terjednek ki, – ha sok a nyelvkombináció, – ha nagy terjedelmű fordítást rövid határidőre kell elkészíteni,
2
– ha a fordítások elkészítésénél szövegszerkesztőn kívül más eszközt (pl. kiadványszerkesztő programok, fordító memóriák stb.) is kell alkalmazni. Miért van szükség a fordítóirodákra? Különböző becslések szerint ismereteink négy-hat év alatt megduplázódnak. Ezeket az ismereteket pedig a globalizáció időszakában, a politikai és nyelvi határokat átlépve dokumentálni kell. A lefordítandó szövegek mérete egyre nagyobb lesz, ennek megfelelően a határidők relatív egyre rövidebbek lesznek és egy részük technikailag is (szoftverlokalizáció, HTML, WEB oldal fordítás stb.) egyre bonyolultabb lesz. A napjainkban végzett üzleti és műszaki fordítások mennyisége túl jelentős ahhoz, hogy csak egyéni fordítók végezzék azt. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy egy-egy fordító kapacitása, szakterülete és munkanyelve elég korlátozott az egyre nagyobb fordítási projektek korában. Ezért alakultak meg a fordítóirodák, biztosítva azt a nyelvtechnológiai befektetést, csapatmunkát és projektirányítást, ami manapság a sikeres fordításhoz szükséges. A fordítóirodák szavatolják, hogy olyan fordításokat szolgáltatnak, amelyeket alaposan ellenőriztek és így olyan fordításokat készítenek, amire a megrendelőnek szüksége van. Ezenkívül tapasztalt szakfordítókat alkalmaznak, akik ismerik a nyelvet, a fordítandó témát és azt az iparágat, amelyik számára dolgozniuk kell. Ez és az ellenőrzés minimálisra csökkenti a rossz fordítás kockázatát és szükségtelenné teszi, hogy pl. igénybe vegyék a házon belüli munkatársak idejét, akik a szakfordítóknál jóval hosszabb idő alatt tudnának pontos fordítást készíteni. Mi is tulajdonképpen a fordítóiroda? A fordítóiroda fogalmát többféleképpen meg lehet fogalmazni. A Magyarországi Fordítóirodák Egyesülete minőségügyi szabványában például az alábbiak szerint határozza meg a fordítóiroda fogalmát: A fordítóiroda, olyan fordítási és ehhez kapcsoló tevékenységet végző gazdasági társaság, amely a megrendelők számára lehetővé teszi az írásbeli, illetve szóbeli kommunikációt, hozzáadott érték nyújtásával: a forrásszöveget előkészíti a fordításra, a kész fordítást minőségellenőrzésnek veti alá, és elvégzi a szövegszerkesztési, kiadványszerkesztési és archiválási munkákat is. A fordítóiroda egynél több, a fordítóirodában fordítóként dolgozó, megfelelő nyelvi minősítéssel rendelkező munkatársat foglalkoztat, és a fordítások elkészítéséhez alvállalkozási formában külső munkatársakat is igénybe vehet. Az Európai Fordítási Fórum, az ETP (European Translation Platform) a következő definíciót fogalmazta meg: A fordítóiroda kifejezés olyan, egynél több alkalmazottat foglalkoztató céget jelöl, amelyet az adott ország törvényei szerint alapítottak; olyan irodát, amely a rendes munkanapokon, a szokásos munkaidőben nyitva tart; amely minden szokásos kommunikációs eszközzel fel van szerelve, beleértve a telefont, a faxot és az e-mailt. Továbbá, amely professzionális módon működik, és a fordítók díjukat szabályos időközönként kapják meg, ami nem lehet hosszabb egy hónapnál (a kifizetés nem függvénye annak, hogy a fordítóiroda megkapta-e a fordítás díját az ő megrendelőjétől). 3
A Fordítóirodák Egyesületeinek Európai Uniója, az EUATC (European Union of Associations of Translation Companies) meghatározása pedig így szól: A fordítóiroda olyan szervezet, amely a fordítások teljes szakmai spektrumát műveli, hozzáadott érték szolgáltatások nyújtásával. Önálló jogi személyként jegyezték be az illető ország jogszabályai szerint és a fordítási szolgáltatásra vonatkozó felelősségbiztosítással rendelkezik. A fordítóiroda egynél több, teljes munkaidőben házon belüli fordítóként dolgozó megfelelő nyelvi minősítéssel rendelkező alkalmazottat foglalkoztat és a fordítások elkészítéséhez alvállalkozási formában külső erőforrásokat vehet igénybe. A célnak megfelelően felszerelt irodában működik. Az EN 15038:2006 európai szabvány magyar nyelvű változata (MSZ EN 15038) szerint a fordításszolgáltató [translation service provider (TSP) fordítási szolgáltatásokat nyújtó személy vagy szervezet. Láthatjuk tehát, hogy a fordítóiroda tulajdonképpen szakmai és gazdasági vállalkozás is egyúttal, amiben persze nincsen semmi meglepő, hiszen alapvetően minden vállalkozás az. Melyik kerül jobban előtérbe? Ez részben függ a cég vezetőjének szakmai végzettségétől, de nem következik belőle egyenesen. A cégvezető szakképzettségének előírása ellen ugyanannyi érv szól, mint mellette. Egy fordítóiroda attól még működhet szakmailag jól és tisztességesen, hogy vezetője már nem aktív fordító, vagy korábban sem volt az. Neki elsősorban nem a fordításhoz, hanem a menedzseléshez, az üzlethez kell értenie. Ez a másik oldalról nézve is igaz; egy mégoly jó fordító sem biztos, hogy képes sikeresen egyengetni egy üzleti vállalkozás útját, és nem is vágyik rá feltétlenül. Megfelelő például, ha a fordítóiroda vezetőjének, persze a fordítóiroda méretétől függően, vannak fordítói képzettséggel, végzettséggel, tapasztalattal rendelkező munkatársai. Hiszen például a MALÉV vezérigazgatójának sem kell pilótajogosítvánnyal rendelkeznie munkaköre megfelelő ellátásához. Többek véleménye szerint a fordítóirodák működése szabályozásának nem az a legfőbb hiányossága, hogy gyakorlatilag bárkinek engedélyezi a tevékenységet, hanem az, hogy a jogosítványok mellé nem rendel szankciókat. Egy fordítóiroda akár sorozatosan becsaphatja, megkárosíthatja a megrendelőket, annál rosszabb nem történhet vele, mint hogy az önkormányzat bezáratja. Azonban jó vagy professzionális fordítóirodákra, akkor is szükség van, ha Tarnóczi Lóránt az 1966-ban megjelent „Fordítókalauz” című könyvében még így fogalmaz „A fordítóirodák minőségrontó és a fordítót korrumpáló szerepére nem lehet eléggé nyomatékosan felhívni a figyelmet”. Viszont azóta harmincnégy év telt el, és a fordítópiac alapjaiban alakult át.
4
Mi a különbség a fordítóiroda és fordítóiroda között? Bizonyos szakmai körökben elterjedt az a nézet, hogy a megrendelő és a munkavégző (fordító) közé egyre több „szakmaidegen” közvetítő ékelődik be. Ezek lennének a fordítóirodák. De tulajdonképpen egyformák-e a fordítóirodák, és ha nem, akkor hány féle fordítóiroda létezik, és mi alapján lehet megkülönböztetni őket? A társasági forma (Bt., Kft., Rt.) nem sokat mond a megrendelőnek. Bár a fordítóiroda mérete (alkalmazottak száma, forgalom) már valamivel több információt jelent a megrendelő számára, valójában még ez sem ad megfelelő eligazítást, hiszen, ami a szakmai színvonalat, a hozzáértést és az etikus viselkedést jelenti, fordítóiroda és fordítóiroda között jelentős különbségek vannak. A nem professzionális fordítóiroda Azt a fordítóirodát, amely „csak” felhajtja a munkát, kiadja egy fordítónak, majd az elkészült fordítást minden egyéb hozzáadott érték előállítása nélkül számlázza a megrendelőnek, nem is nevezhetjük fordítóirodának, hanem sokkal inkább ügynökségnek, vagy közvetítő irodának. Ezek a fordítóirodák ténylegesen feleslegesen ékelődnek a megrendelő és a fordító közé. Mintegy tíz-tizenöt éve még valóban sokszor lehetett jellemezni ezeket a fordítóirodákat az alábbiak szerint: – A fordítóiroda tulajdonosa és vezetője nem szakmabeli, hanem műszaki, közgazdasági vagy egyéb végzettsége van. – A fordítóiroda a fordítási megbízást egyszerűen továbbadja a fordítónak, átveszi tőle a kész fordítást, majd azt a számlával együtt továbbítja a megrendelőnek. Kapcsolata a fordítókkal és a megrendelőkkel csak a fentiekre korlátozódik. – A fordítóiroda munkatársai adminisztratív végzettséggel rendelkeznek, képzettség nélküli, tapasztalatlan munkavállalókat alkalmaznak fordítóként. – A fordítóiroda száz-kétszáz százalékot tesz rá a fordítóknak fizetett díjra. – A fordítóiroda nem köt írásbeli szerződést a fordítókkal és rendszertelenül, csak hosszabb idő után fizeti ki járandóságukat. – A fordítóiroda nem rendelkezik sem minőségbiztosítási rendszerrel, sem pedig felelősségbiztosítással. Nem lehet teljes biztonsággal kijelenteni, hogy ma már nincsenek ilyen fordítóirodák, de az nyilvánvaló, hogy ez a típus a „kifutó modell”. Napjainkban, amikor a minőségi követelmények látványosan növekednek, ezek az ügynökségek már alig életképesek, még akkor is, ha még mindig léteznek. Erről persze azok a megrendelők is tehetnek, akik csak a fordítás árát nézik, hiszen többnyire azonnali szolgáltatást várnak és a munkát sokszor annak a fordítóirodának adják, amely egyrészt a legalacsonyabb árat kínálja, másrészt a legrövidebb idő alatt vállalja annak elkészítését. A szoros határidők kedveznek a nem professzionális fordítóirodáknak, hiszen a megrendelő sokszor kijelenti, hogy az idő fontosabb számára, mint a minőség. Noha az árakat a kínálat és a kereslet alakulása határozza meg, még mindig sok megrendelő döntése alapul a konkurens termékek összehasonlításán, vagyis összeveti az elkészítési határidőket, a minőséget és az árat. Mivel az idő rendszerint nagyon fontos tényező, ez sokszor többet nyom a latban a megrendelő döntésekor, mint a minőség. Ráadásul sok megrendelő számára a fordítás közönséges árucikk, aminek megvan a maga ára. Ezt a képzetet erősíti az is, hogy sok fordítóiroda anélkül mond árat és határidőt, hogy előbb megnézné magát a munkát. A professzionális fordítóiroda 5
A professzionális kifejezés azt jelenti, hogy a tevékenységet magas szakmai színvonal, hozzáértés és etikus viselkedés jellemzi. A professzionális fordítóiroda kritériumai közé nem feltétlenül tartoznak hozzá a főállású fordítók, de a megrendelőnek nyújtott teljes körű szolgáltatás (a lehető legtöbb nyelven történő fordítás, a szaklektorálás, a tördelés, a tolmácsolás stb.), a hozzáértő szakemberek kiválasztása és biztosítása, az információk, segédanyagok beszerzése és átadása a fordítók részére, az ellenőrzés, a partneri viszony kialakítása a fordítóval, a megfelelő technikai felszereltség stb., már mind-mind olyan tényező, amely nem hiányozhat egy professzionális fordítóiroda kelléktárából. Mit kell biztosítania a professzionális fordítóirodának? A professzionális fordítóirodák a fordítási vagy tolmácsolási megbízás elfogadása előtt garantálják, hogy rendelkeznek olyan fordítókkal/tolmácsokkal, akiknek megvan a feladatnak megfelelő képesítésük és szakértelmük, beleértve a forrás- és a célnyelv alapos ismeretét és a feladat által megkövetelt eszközök használatának képességét. A professzionális fordítóirodák a forrásszövegben megfogalmazott üzenetet minden esetben a maga teljességében szemlélik, és arra törekszenek, hogy annak hiteles megfelelőjét állítsák elő a célszövegben. A professzionális fordítóiroda szakmai, stilisztikai és nyelvhelyességi szempontból is ellenőrzi az anyagokat, a megrendelő által választott szövegszerkesztő programmal megszerkeszti, ellátja záradékkal, kívánság szerint nyomtatásban, mágneslemezen vagy elektronikus úton a megrendelőhöz szállítja, és ami mindennél fontosabb, kártérítési garanciát vállal a fordításért. A professzionális fordítóiroda rendelkezik szakmai (termék) felelősségbiztosítással. A professzionális fordítóirodák minden esetben bizalmasnak tekintenek minden olyan, munkájuk során rájuk bízott anyagot és információt, amely nem publikus, és azokat a megrendelő előzetes engedélye nélkül nem hozzák nyilvánosságra. Mi jellemzi tehát a professzionális fordítóirodát? A fordítóiroda vezetője: A fordítóiroda tulajdonosa vagy vezetője szakmabeli, fordít vagy korábban fordított, és ezáltal kompetens szakmai ügyek megvitatására a megrendelővel és a fordítóval, illetve rendelkezik ilyen munkatárssal.
6
A fordítóiroda munkatársai: A fordítóiroda munkatársai egyrészről annak alkalmazottai, mint a fordításszervező (projektmenedzser), a terminológus, az ellenőrzést végző fordító, a szerkesztő, a kiadványszerkesztő, a rendszergazda, a pénzügyekért felelős személy stb., másrészről a külső munkavállalók, mint a fordítók, a lektorok, a tolmácsok stb., akik természetesen valamennyien megfelelő szakmai képzettséggel rendelkeznek. A professzionális fordítóirodák saját érdekükben törvény nélkül is elvárják, hogy fordítóik szakképzettek legyenek, de általában nem a diplomát, hanem a produktumot tekintik döntő bizonyítéknak. Több nyelvkombinációban, illetve témakörben ugyanis elengedhetetlen az olyan felsőfokú végzettségű szakemberek foglalkoztatása, akik rendelkeznek megfelelő fordítási kompetenciával az adott szakterületen, de nem hivatásos fordítók, és így nem rendelkeznek fordítói diplomával. A fordítóiroda tevékenysége: A fordítóiroda és a fordító között a viszonylag intenzív együttműködés során középtávon természetes bizalmi viszony alakul ki. Ezért ez a kapcsolat talán szerencsére nem munkaadó és munkavállaló közötti, hanem sokkal inkább munkatársi viszony. A fordítóiroda arra törekszik, hogy az azonos szakterületi megbízásokat mindig ugyanazoknak a fordítóknak adja, ezzel is elősegítve azt, hogy a fordító egyre könnyebben és gyorsabban tudja elkészíteni a fordítást, és a megrendelő is egyre jobb színvonalú fordításokat kapjon. A fordítóiroda árstruktúrája: A megrendelőnek felszámított ár a fordító díját és a fordítóiroda által hozzáadott saját szolgáltatások árát, valamint a fordítóiroda egyéb költségeit (pl. a követelések behajtásával vagy behajthatatlanságával összefüggő költségek, a szavatossághoz kapcsolódó költségek, kommunikációs költségek stb.) tartalmazza. A fordítóiroda gondoskodik olyan feladatok ellátásáról, mint: – kapcsolattartás a megrendelővel, – ajánlatok kidolgozása, – a fordítási megbízáshoz hozzáértő szakfordító kiválasztása és a munka nyomon követése, – a szükséges információk és segédanyagok beszerzése a megrendelőtől és azok átadása a fordító részére, – segítségnyújtás a fordító részére a fordítási problémák megoldásához, – a kész fordítás ellenőrzése, – a megrendelő formai/alaki elvárásainak teljesítése, – a fordítási hiányosságok megbeszélése a fordítóval, – a fordítók szakmai továbbképzése, – segítségnyújtás a fordítónak technikai kérdések megoldásában, – reklamációk kezelése. Ahhoz hogy egy professzionális fordítóiroda meg tudjon felelni a megrendelő által elvárt minőségi elvárásoknak, célszerű valamilyen minőségbiztosítási rendszert (pl.: ISO, MSZ EN 15038) alkalmaznia. 7
A minőségbiztosítási rendszer egyik eleme a segédanyagok biztosítása a fordító részére. Ezek a következők lehetnek: – szakszótárak – a fordítóiroda referenciaanyagai – konkurens termékek dokumentációja – magyar és idegen nyelvű szabványok – szakkönyvek – cégsajátos szószedetek – szakterületi szószedetek – a megrendelő által rendelkezésre bocsátott referenciaanyagok – a megrendelő szakkifejezés-gyűjteménye – konzultáció a megrendelővel. A segédanyagok használatának elektronikus eszközei: – szótárak CD-változata – szótárkezelő programok – terminológia kivonatoló programok – szövegelemző programok – fordítási memória programok A minőségbiztosítási rendszer másik eleme a minőségellenőrzés, amelyet a fordítónak és a fordítóirodának is el kell végeznie. A fordító által elvégzendő minőségellenőrzési feladatok: – az ugyanahhoz a dologhoz, folyamathoz vagy jelenséghez tartozó fogalom egységesítése a fordításban (konzisztencia ellenőrzés), – a kész fordítás elolvasása, az esetlegesen le nem fordított részek lefordítása, a számok, mértékegységek, nevek, dátumok helyes átvételének ellenőrzése – az oldalszámozás, a folyamatos és egységes fejezetszámozás ellenőrzése – a fordítás gördülékenységének ellenőrzése – tag ellenőrzés – helyesírás-ellenőrzés – vírusellenőrzés A fordító ellenőrzési tevékenységét segítő elektronikus eszközök: – konzisztencia ellenőrző programok – tag ellenőrző programok – helyesírás-ellenőrző programok – vírusellenőrző programok
8
A professzionális fordítóiroda által elvégzendő minőségellenőrzési feladatok: – a lefordított szöveg átolvasása – a megrendelő által kért formai követelmények betartásának ellenőrzése – a teljesség ellenőrzése – a terminológia betartásának ellenőrzése – a megfelelő stílus ellenőrzése – helyesírás-ellenőrzés – vírusellenőrzés A professzionális fordítóiroda ellenőrzési tevékenységét segítő elektronikus eszközök: – konzisztencia-ellenőrző programok – helyesírás-ellenőrző programok – vírusellenőrző programok Célszerű, ha a professzionális fordítóiroda rendszerbe foglalja minőségbiztosítási rendszerét, amelynek egyik leghatékonyabb eszköze a minőségügyi kézikönyv. Ebben kell összefoglalni többek között az egyes munkafázisokat és az ellenőrzési pontokat. A fentiek mind szükségesek ahhoz, hogy a megrendelő igényeinek megfelelő fordítás készülhessen, mégsem elegendőek, hiszen nincsenek közvetlen kihatással magára a fordítás minőségére. A jó színvonalú fordítás elkészítésének alapja a megfelelő fordító kiválasztása. A professzionális fordítóiroda fordító-munkatársainak kiválasztása a fordító felkészültségének és alkalmasságának elemzésével kezdődik. Az alkalmasságot pl. próbafordítás készíttetésével érdemes – mint első szűrő – ellenőrizni. Aki az anyanyelvén nem tud szabatosan, gördülékenyen fogalmazni, nincs tisztában a helyesírással, annál hiába „vannak helyükön” a szakkifejezések. Fordított esetben sem megfelelő a fordítás, tehát mit sem segít a kiváló stílus, ha a fordító nem ismeri megfelelően a szakterület speciális kifejezéseit. A fordító néhány kivételtől eltekintve (pl.: tanulmányok végzése külföldön, hosszabb ideig tartó külföldi tartózkodás) lehetőleg csak az anyanyelvére fordítson. Ezenkívül szükség van megfelelő számítástechnikai ismeretekre is ahhoz, hogy a fordító munkáját megfelelő színvonalon tudja elvégezni. A továbbiakban a professzionális fordítóiroda felelőssége a következőkben rejlik: – az adott fordításhoz a megfelelő fordító kiválasztása (A professzionális fordítóirodának ismernie kell fordítói nyelv- és szakterületét, tapasztalatát, megbízhatóságát, minőségét. Ezzel minimálisra csökkentheti a nem megfelelő fordítás kockázatát.) – a szükséges segédanyagok beszerzése – a fordító munkájának támogatása – a fordítással kapcsolatos tapasztalatok megvitatása a fordítóval – a fordító képzése
9
Kritériumok A fentiek alapján összeállítható egy „ellenőrző lista”, amely alapján meg lehet különböztetni a professzionális fordítóirodát, a nem professzionális fordítóirodától: (1) Milyen képzettséggel, tapasztalattal rendelkeznek a fordítóiroda munkatársai? (2) A fordítóiroda elvállal-e minden a megrendelő által elvárt határidőt? (3) Elvállalja-e a fordítóiroda a megbízást anélkül, hogy betekintene a fordítandó anyagba? (4) Ellenőrzi-e a fordítóiroda a fordító által elkészített fordítást? (5) Kifizeti-e a fordítók díját, legkésőbb a szerződésben rögzített időpontig, akkor is, ha a fordítóiroda megrendelője még nem egyenlítette ki a számlát? Összefoglalás A megrendelők számára az egyik legnagyobb gondot a megbízható fordító partner megtalálása jelenti. A fordítás szabályozatlan tevékenység az egész világon, így Magyarországon is. Olyan, amiről sokan azt gondolják, csak „bele kell vágni”, ezért sok felelőtlen és szervezetlen vállalkozó is kínálja szolgáltatásait. A megrendelő tehát jól teszi, ha előzőleg részletesen tájékozódik a kapacitásról (határidőkről), az árról, a kommunikációs eszközökről, a minőségbiztosítási rendszerről, a termékfelelősség-biztosításról, a referenciákról és a szakmai egyesületi tagságról. Reha László elnök Magyarországi Fordítóirodák Egyesülete
10
