Kittyre emlékezünk. Történelmet írtunk oldal oldal

CXXIX. (17.) ÉVFOLYAM 2. SZÁM • 2008. FEBRUÁR • ÁRA: 650 FT, ELÕFIZETÕKNEK: 600 FT • www.vadaszlap.hu

„Kittyre” emlékezünk 87–93. oldal

Történelmet írtunk 73–76. oldal

A SZERKESZTÕ JEGYZETE

Meg nem rendelt kéziratokat és fotókat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Ára: 650 Ft, elõfizetõknek: 600 Ft Az elõfizetési díj 2008-ban 7200 Ft A Magyar VADÁSZLAP elõfizethetõ „Belföldi Postautalványon” a szerkesztõség címén, átutalással a 65100149-11301439 számlán, vagy a hírlapkézbesítõnél, a postahivatalokban. Kiadó-fõszerkesztõ: Csekõ Sándor [email protected]

Olvasó szerkesztõ: Homonnay Zsombor (70/702-50-02), [email protected] Tördelés: Wéber Ferenc [email protected] Fõmunkatárs: Somfalvi Ervin (70/702-50-03), [email protected] Hirdetési igazgató: Polster Gabriella (70/702-50-06), [email protected] Szerkesztõségi titkár, a csomagküldõ szolgálat vezetõje: Elek Ferencné (70/702-50-40), [email protected] Informatikus: Hegedûsné Wéber Ildikó (70/702-50-37), [email protected]

Kiadja: a VADÁSZLAP Kft. A szerkesztõség és a kiadó címe: 1031 Budapest, Pákász u. 7. Központi telefon és fax: 242-00-42 Vadász-flotta: 70/702-50-00 E-mail: [email protected] www.vadaszlap.hu Terjeszti a Lapker Rt., a Magyar Posta és az alternatív terjesztõk. A terjesztést gondozza a Hírvilág Press Kft. Telefon és fax: 411-04-91 E-mail: [email protected] Erdélyben terjeszti és az elõfizetéseket fogadja a Krónika Kiadóház Rt. Telefon: 0264-420-320 Az elõfizetési díj 2008-ban 100 új lei. Szlovákiában a COLOR Interpress Kft. megbízottja a New Gazza – Ábel Gábor a terjesztõ. Telefon: 036/771-2331, Mobil: 0905-407-017 Az elõfizetési díj 2008-ban 1000 korona. Nyomdai elõállítás: Bodi Print Kft. Felelõs vezetõ: Bodi Ferenc ügyvezetõ igazgató ISSN 1215-6159 (Nyomtatott) ISSN 1588-1229 (Online)

2008. február • www.vadaszlap.hu

fotó: Cseke Csilla

Fõszerkesztõ-helyettes: Wallendums Péter (70/702-50-04), [email protected]

Mire megtanultuk, megváltoztatták. Idén már nem hagyatkozhatunk a munkáltatónkra, hogy az szja-ból továbbítsa az APEH-nek az 1+1 %-os adományunkat, ezt – február közepéig (!!!) – közvetlenül az APEH-nek kell beküldeni, ha õket bízzuk meg a személyi jövedelemadónk bevallásával. Ha az önadózást választottuk, mert többféle jövedelmünk van, akkor május közepéig rendelkezhetünk írásban, a szokásos módon az 1 százalékainkról. Én már kértem, könyörögtem, felhívtam a figyelmet, tájékoztattam stb. lapunk hasábjain igen tisztelt vadásztársainkat, hogy adományozzák az egy százalékukat a Vadászati Kulturális Egyesületnek … váltakozó sikerrel. Most is alapvetõen ezen fáradozom, megosztván Olvasóinkkal a tapasztalataimat. Eddig elkerülte a figyelmem, hogy az APEH közzétette a kedvezményezettek listáját, most viszont órákon keresztül tanulmányozhattam a 169 oldalas, mintegy 17 ezer nevet, címet tartalmazó listát. Nem állítom, hogy valamenynyi – a vadászathoz köthetõ – kedvezményezettet kigyûjtöttem, de annyi bizonyos, hogy mi vadászok sehol sem vagyunk a „valamit”-védõkhöz, a kutyaotthonokhoz vagy éppen a horgászokhoz képest. (A Rex kutyaotthon 118 milliót, a Hortobágyi Madárkórház 26 milliót, a Magyar Madártani Egyesület 13 milliót kapott az egy százalékokból). A statisztikám szerint a 20 – tisztán – vadászati szervezet összesen 2 millió 712 ezer 238 forintot mondhatott magáénak a 2006-os adományozásokból, miközben az APEH 6,8 milliárd forintot utalt át a hazai civil szervezetek, alapítványok, egyesületek, szövetségek alig felének. („Tisztán”- mert vannak olyan kedvezményezettek, amely mögött sejdíthetõ a vadászat, de nem biztos, hogy a felhasználás erre irányul, pl. Tóth Sándor Alapítvány, Afrikáért Alapítvány, a Fekete István nevével fémjelzett szervezetek, stb.) A „vadász-listát” a Vadászati Kulturális Egyesület vezeti 1.104.098 forinttal és a Zalai Vadászalkotók Egyesülete zárja 2.926 forinttal. A 15 vadásztársaság közül a legjobb szervezéssel – és 310.136 forinttal – a Komárom megyei, koppány

monostori Dunapart Vt. dicsekedhet, a legkisebb összeget – 10.779 forintot – a Csorvási Vt. mondhatta magáénak. Eredetileg zárójelben írtam, hogy „a teljes lista a honlapunkon megtekinthetõ” … aztán a zárójelet elhagytam, mert támadt egy feltehetõen nem mindenkinek tetszõ, de talán megfontolandó ötletem. A www. vadaszlap.hu honlapon a vadásztársaságok, a megyei vadász-szövetségek és mindenféle – a magyar vadászatban érdekelt – alapítvány, szervezet nevét, címét, adószámát ingyenesen közzétesszük, hogy az 1 %-ot fölajánló vadászok minél elõbb válogathassanak közöttük. És itt nem állnánk meg, azt is publikálnánk, hogy a kedvezményezettek mire költötték az adományokat, mert így lenne teljes a kép, így tudnék jómagam is meggyõzõdéssel és ésszerûen válogatni. A VKE költekezésérõl van tudomásom: az 1 millió 104 ezer forintos adományból fél millió forinttal támogatta a 150 éves magyar vadász-sajtó három kiállításának megrendezését; az elsõ fõszerkesztõ – Bérczy Károly – síremlékének megkoszorúzását; a nemzetközi kommunikáció fejlesztését szolgáló Európai Vadászújságok Fõszerkesztõinek Elsõ Konferenciáját, az Európai Vadászújságírók Szövetségének megalakítását. 300 ezer forintot utalt át a Diana Vadászhölgy Klub, 150 ezer forintot a Magyar Vadászkürt Egylet elkülönített számlájára és kiegészítve más bevételekkel, 300 ezer forintnál nagyobb összeget költött az Ifjúsági Tagozat által a gyerekeknek szervezett nyári vadász-táborokra. (Úgy gondolom, ezek legalább annyira nemes célok, mint a megunt szoba-kutyák gyûjtögetése vagy a Land Roveres, Zeisstávcsöves madár-megfigyelések.) Tessék mondani, miért nem mûködik a vadászatban, hogy a vadászok egy perc alatt eldöntsék: a személyi jövedelemadójuk 1 százalékát saját maguknak – a legalább két éve mûködõ, adószámmal rendelkezõ vadásztársaságuknak, szövetségüknek, vadászati alapítványnak vagy a vadászati kultúráért tevékenykedõknek – adományozzák, olyan célokat támogassanak, amelyekben õk is érdekeltek vagy – ha akarnák – érdekeltek lehetnének!? A kérdésemre – remélem az idei APEH lista alapján – egyértelmûbb választ kapok.

71

További képek és információk: www.vadászlap.hu

Kedvezményezettek

Megjelenik havonként, a megelõzõ hónap utolsó hetében.

Kiállításlesen Évente több tízezren kíváncsiak a FeHoVára. A kiállítás olyan karriert futott be, hogy most, a 15. alkalommal a HUNGEXPO Budapesti Vásárközpont legnagyobb pavilonjában lehet igazán a kis jubileumhoz illõ, ünnepi megjelenést biztosítani a több száz kiállítónak, és nagyszámú látogatónak. Ennyit már régebben is sikerült kilesni a márciusi FeHoVa titkaiból, ám ezúttal további részletekkel is szolgáltak a szervezõk. A FeHoVa a HUNGEXPO Zrt. egyik legsikeresebb kiállítása, az idén március 27-30. között a Vásárközpont legnagyobb pavilonjában fogadja a vadászokat, horgászokat és a fegyverek barátait. Nagy várakozás elõzi meg az elsõ egy fedél alatt zajló kiállí-

író, aki regényeiben sokaknak hozta közelebb Dél-Amerika õserdeinek világát. Születésének századik évfordulója lesz 2008-ban. Hogy ne maradjunk csak a „szellemi táplálékoknál” – a horgászok ebben az évben nagyszabású halászléfõzés

A FeHoVa az idén az egész családra számít. Bár a korábbi években is sok gyerek látogatott el a kiállításra, de ez az elsõ év, hogy most még a legkisebbekre is gondolnak a szervezõk. Számukra „fehovás” gyerekmegõrzõ tervét dolgozták ki, amibe akár még kisállat simogatás, játékos állatbemutató is belefér. Mindenesetre nyugodtan elindulhat az egész család a kiállításra, ahol ebben az évben talán még hangsúlyosabb lesz a környezetvédelem ügye, s a kicsiknek és nagyoknak egyaránt érdekes bemutatókkal hívják fel a figyelmét annak fontosságára. Mivel 2008 a víz éve, ezért a tervek szerint ezúttal tó lesz a FeHoVán. A tó környékén a vízi világ mutatkozik majd be – ügyes technikai megoldások révén – látványos és hangzatos élményt nyújtva a látogatóknak.

tást, hiszen eddig a horgászat képviselõi csak az idõben közösködtek a vadászokkal, de a helyszín megosztott volt. Hagyományosan a „B” pavilont kapták a vadászok, s mellettük eleinte kisebb, aztán egyre nagyobb pavilonokat a horgászok. Most mindenki az „A”-ban kap helyet. A szervezõk rendkívül nagy gondot fordítanak arra, hogy a közös helyszín elõnyeit a kiállítás javára fordítsák. Ügyelnek arra, hogy a tematikai elrendezés megfelelõ önállóságot biztosítson a három terület, és azon belül is az egyes csoportok számára. Programokban pedig nem lesz hiány. A kiállítás hátterében aktívan tevékenykedõ szakmai bizottság rendkívül érdekes javaslatokkal állt elõ. A tervek között szerepel például egy trófeakiállítás, ami a FeHoVa egyik szakmai kuriózuma lehetne. Az FVM ide tartozó ágazatainak tevékenységét önálló standon mutatja be. Lesznek jeles emberek jeles évfordulói, amelyekrõl a rendezvényen méltó módon lehet megemlékezni. Ilyen például Molnár Gábor

javaslatával álltak elõ, a vadászok pedig szintén készülnek kifõzni valami ínyenc programot. Ez utóbbiról további részleteket csak késõbb lehet tudni. Mindemellett az szinte biztos, hogy a színpadon ebben az évben az egészséges táplálkozás jegyében hal- és vadfõzési tanácsokkal állnak a közönség elé neves gasztronómusok.

A FeHoVa március 27-30-ig, csütörtöktõl

72

vasárnapig tart nyitva a HUNGEXPO Budapesti Vásárközpontban. Fõbejárat a III. kapun. A kiállításról, a kísérõ programokról az érdeklõdõk további információkat találnak a www.fehova.hu internetes oldalon.

Magyar VADÁSZLAP

AKTUÁLIS

Tudatosan. Persze amikor elkezdtük szervezni a magyar vadász-sajtó 150 éves évfordulójának ünnepi programjait, még csak hittük, reménykedtünk benne, hogy a rendezvény-sorozatot valami olyasmivel tudjuk megkoronázni, amit érdemes lesz majd följegyezni a krónikákban. Nos, 2007. december 11-én 14 óra 10 perckor Szekszárdon, a Mûvészetek Házában tizenkét külföldi és hat magyar vadászújságíró megalapította az Európai Vadászújságírók Szövetségét… ami egészen biztos, hogy jelentõs lépés a kontinens vadászújságjainak egymás közötti kommunikációjában.

A karapancsai vadászkastély volt a szálláshelye az erópai konferencia résztvevõinek

A konferencia elnöksége: Pintér István (FVM), dr. Berdár Béla – levezetõ elnök, Oláh Csaba (VKE), Csekõ Sándor és Agyaki Gábor 2008. február • www.vadaszlap.hu

73


Történelmet írtunk

AKTUÁLIS Több mint egyéves munka végére tettünk ezzel pontot. A nemzetközi szövetség megalakulása nem csak a magyar vadászsajtóban tevékenykedõ igazi és álújságírók számára lehet majd fontos, hanem minden ország vadászlapjánál dolgozó újságírónak és szerkesztõségeiknek… s rajtuk keresztül a soknyelvû Európa valamennyi vadász-olvasójának. Igen, a szövetkezés az Olvasók érdekében is történik, hiszen, ami hír az Alpokban, az hír lehet a Kárpát medencében, a Balkánon vagy éppen Szibériában. A szövetségnek tehát azon kell majd fáradoznia, hogy koordinálja és fejlessze az európai országokban tevékenykedõ vadászújságírók és szerkesztõségeik nemzetközi szakmai és emberi kapcsolatait, együttmûködést alakítson ki a fiatal vadászújságírók képzésére… és utat nyisson a vadászati hírek közvetlen és akadálytalan áramlásának. Ehhez a legkézenfekvõbb módot választottuk, már mûködik a www.huntingpress.eu nevû internetes honlap, amely gyûjtõje és egyben forrása lehet idõvel a legkülönfélébb vadászati-tájékoztatási adatbázisnak. Az európai vadászújságok fõszerkesztõinek elsõ konferenciáján 10 ország vadászújságjainak képviselõi vettek részt, tettek javaslatot az alakuló nemzetközi szövetség céljainak, feladatainak kialakítására. Mivel – mint ez az elõkészítés második szakaszában kiderült – Magyarországon nem lehet bejegyeztetni egyetlen nemzetközi szövetséget sem, ezért – a magyar kezdeményezés ellenére – külföldön kell majd a szervezetet regisztráltatni.

A Baranya Vadászkürt Együttes a vadászhimnuszt fújja A jelenlévõ magyar és külföldi alapítók háromtagú elnökséget választottak: Csekõ Sándor (Magyar VADÁSZLAP – Magyarország) alapító elnök, Marián Sebo (Polovnistvo a ribartsvo – Szlovákia) és Paul Dahms (Unsere Jagd – Németország) soros elnökök kidolgozzák a regisztráló ország törvényi elõírásainak megfelelõen a szövetség Alapszabályát, mûködésének feltételeit és eljárnak a bejegyzés ügyében. (A konferencián még arról volt szó, hogy a szövetséget a Szlovák Belügyminisztériumban, révkomáromi székhellyel jegyeztetik be. Idõközben a svájci vadászújság - a Jagd und Natur - fõszerkesztõje, Karl Lüönd úr kide-

A magyar vadász-sajtó 150 éves évfordulójáról tartott elõadást Csekõ Sándor

74

rítette, hogy náluk egyszerûbb és praktikusabb egy nemzetközi szövetség regisztrációja, sõt minden költségét vállalja a bejegyeztetésnek, így jelenleg a svájci bejegyzésnek van leginkább reális esélye.) Az alakuló ülésen három fontos döntés született: egyhangú szavazással fogadták el a szervezet angol nevét (Association for European Hunting Journalists) és nevének rövidítését (AEH), valamint a szövetség – Török Csaba grafikus által tervezett – emblémáját és egy tartózkodással a tagdíj mértékét. Elõreláthatóan – Jost Doerenkam (Die Pirsch – Németország) javaslatára – 2008 márciusában, a nürnbergi IWA kiállításon ismét találkozhatnak a vadászújságok képviselõi, hogy a szövetség mûködésé-

Karl Lüönd a kezdeményezést méltatja Magyar VADÁSZLAP


Elsõ sor: az Elnökség – Marián Sebo (Polovnistvo a ribartsvo) soros elnök, Csekõ Sándor (Magyar VADÁSZLAP) elnök, Paul Dahms (Unsere Jagd) soros elnök Második sor: Punk János (Vadászati Információs Portál), Robert Atanasov (Bulgarski Lovec), dr. Berdár Béla (levezetõ elnök), Gabriel Cheoriu (Venaturul si pescarul roman) Hátsó sor: Jost Doerenkamp (Die Pirsch), Wallendums Péter (Magyar VADÁSZLAP), Stefan Maurer (Der Anblick), Anatoliy Mozharov (Safari magazine), Oláh Csaba (Vadászati Kulturális Egyesület), Karl Lüönd (Jagd und Natur), Stevan Petrovic (Lorist), Boris Leskovic (Lovec), Somfalvi Ervin (Magyar VADÁSZLAP), Franc Rotar (Lovec), Dr. Zoran Ristic (Lorist) rõl, kibõvítésérõl és az aktuális témákról szót váltsanak. A konferenciát követõ másnap a vendégek a Gemenc Zrt. karapancsai területén egy vaddisznó-hajtáson vehettek részt. Akár figyelmességnek is tekinthetõ, hogy a puskáikról a Blaser Magyarország Kft. gondoskodott. A vadászat hangulatáról, az ezt követõ emlékkõ avatásáról árulkodjanak Polster Gabriella felvételei.

13 vaddisznó és 1 aranysakál volt a terítéken, amelyet Stefan Maurer ejtett el és õt Somfalvi Ervin avatta fel

Mindenkinek jól esett a tûz melege


Mi elmegyünk de a kõ marad! – mondta avatóbeszédében Csekõ Sándor

75

A támogatóink voltak:

BÁCS-KISKUN MEGYEI VADÁSZKAMARA BÁN GYÖRGY BÁN BEATRIX SIMKÓ GYULA Szõke Sándor Hortobágyi Lúdtenyésztõ Zrt. Stefán Vadászbolt – Szekszárd Cseterki Imre Dr. Gasztonyi Zoltán Dr. Gergely Imre Hegyes Zoltán Herczeg Béla Hídvégi Béla Kolláth József Dr. Kõhalmi Zsolt Lakatos Pál Dr. Pálos Gábor Dr. Szíjj József Szín János Szollár András Tóth Kálmán Zsuffa Béla Punk János Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Nemzeti Múzeum Országos Sportmúzeum Nógrád Megyei Múzeumok szervezete Országos Mûszaki Múzeum Magyar Mezõgazdasági Múzeum

A „150 év – 150 Ft” szlogenû matricánk megvásárlásával nyújtottak támogatást, de a 2007/októberi számunk 600. oldalán megjelent listán még nem szerepeltek: Békéscsabai Nimród Vt. Csörötnek Rábavölgye Vt. Ecseny és Környéke Ftk. Gömbös Mátyás Grassalkovich Vt. Gurgyal Völgye Vt. Gyõrvár és környéke Ftk. Hopp Tamás Jáki Sorok Vt. Káld és Környéke Ftk.

76

Kécskei Vt. Királykút Vt. Kossuth Vt. Kõrösmente Vt. Lengyeltóti és Környéke Vt. Marcalmenti Vt. Mór-Pusztavám FtK. Õszeszék és Környéke Ftk. Pelikán Vt. Petõfi Vt.

Pusztacsatári Vt. Rákóczi Vt. Rákóczi Vt., Körmend Rezi és Környéke Vt. Seregélyes és Vidéke Vt. Széchenyi Zsigmond Vt. Török Bálint Vt. Új Élet Vt. Városföldi Vt. Viszneki-Nagyfügedi Béke Vt.

Magyar VADÁSZLAP

TERÍTÉKEN

A Kocsolai Földtulajdonosi Közösség (Tolna megye) 3500 hektáron gazdálkodik. A kitûnõ élõhelyi adottságú terület kiváló minõségû dámállománnyal rendelkezik. 2007-ben 9 lapátos került terítékre, közülük 1 arany, 2 ezüst, és 1 bronzérmes minõstést kapott. Itt esett el a tavalyi esztendõ legerõsebb és egyben legmagasabb pontszámú lapátosa is, melyet Börcsök Zoltán földtulajdonosi képviselõ ejtett el október 13-án este, születésnapja elõtt 2 nappal. A trófea súlya 5,41 kiló, s a bírálaton 212,56 pontot kapott. Az ezüstérmes trófeák egyaránt négy kilogramm fölötti súlylyal bírtak, míg a kép jobb oldalán látható félszárú bika agancsa 3,73 kilogrammot nyomott a mérlegen. Bercek Zoltán

Újévi kan A fotón látható, 5-6-évesre becsült vadkant Soós Attila, az AlsóSzigetközi Ftk. (Gyõr-Moson-Sopron megye) fõvadásza ejtette el január 1-jén este. A kan zsigerelt súlya 150 kiló volt, agyarai – az egyik kisagyaron lévõ minimális sérülésen kívül – épek. A testén több, arasznyi forradás bizonyítja, hogy „nagy harcos” lehetett. Alasztics Ervin titkár


77


A tavalyi legjobb lapát

78

Magyar VADÁSZLAP

VADGAZDÁLKODÁS


Kényszerpályák

K

öztudott, hogy a vadászati jogot a törvény szerint a kijelölt vadászatra jogosult alhaszonbérletbe nem adhatja. Ám - mint manapság mindenben ebben a kérdésben is kiválóan mûködik a „kiskapu”, az úgynevezett csomag vagy „pausál” szerzõdés. Ez köthetõ a szerzõdésben meghatározott fajú, nemû, féleség szerint elejtendõ vadlétszámra épp úgy, mint egy kizárólagos vadászati jogú, meghatározott kiterjedésû és térképen pontosan kijelölt területrészre is. A törvényben tételesen az áll, hogy ez nem számít alhaszonbérletnek (?), tehát valójában nem is „kiskapu”, csak egy annak látszó, de nagyon is létezõ „valami”. Nem baj, ha a vadászok ezt általában nem értik, mert ettõl még létezõ valóság. Általában - többnyire a vártnál sokkal hamarabb – azonban a szó szerinti „keret”- szerzõdést kötõ felek egyike-másika, vagy akár mindkettejük, a


végén kegyetlenül becsapva érzi magát. Van ahol a csomagszerzõdést aláíró fél a szerzõdés szerint átvállalt, de elõre soha ki nem számítható vadkártérítési mellékkötelezettségek „meglepetései” miatt dobja be a törölközõt. A szerzõdések ugyanis általában tartalmaznak a banki, vagy biztosítási szférából jól ismert úgynevezett „apró betûs” részeket, amelyeket sajnos az aláíráskor csak kevesen olvasnak el. Másutt a szerzõdésben kikötött tarvad- és vaddisznó-elejtések idényvégi, igencsak jelentõs elmaradása okoz gondot, mert a felügyelõség által kiszabott vadgazdálkodási bírságot a szerzõdõ félre a bérbeadó joggal hárítja át, hiszen nem a bérbeadó, vagyis a hatóságilag bejegyzett vadászatra jogosult mulasztott, hanem a bérvadász(ok). Nem ritkán olyan is elõfordul, hogy a valóságban nincs is a bérelt területen a vadászati idényben annyi olyan ko-

fotó: Somfalvi Ervin

A lelövési tervek felügyeleti elbírálása napjainkban a „zéró tolerancia” elvén mûködik. Vagyis a nagyvadfajok esetében megszûnt a korábbi tíz százalékos alul-, vagy felülteljesítés megmagyarázásának a lehetõsége. A területnagyságok csökkenése miatt a szakhatóság a lelövési terveket egyes nagyobb térségeken belül osztja le az egyes vadászatra jogosultakra. A hímivarú egyedeket illetõen ritkán akad gond, de a tarvad és a disznó esetében már más a helyzet. Az idény utolsó szakaszában próbálják helyrebillenteni a mérleget, teljesíteni a terveket. Különösen azokon a vadászterületeken van ok a fejvakarásra, ahol a tárgyév elején beadott tarvadlelövési terveket a térségi létszámcsökkentéssel indokolva a felügyelõség 20-30 – vagy akár magasabb százalékkal is megemelte. Így aztán az újév elsõ két hónapja szinte mindig egyfajta kampányfeladattá degradálja a tarvad-vadászatot, amely során a bírságoktól való rettegés miatt nem a szakszerûség, hanem a számszerûség válik az elsõdleges szemponttá. rú, nemû, féleségû vad, mint amennyire a szerzõdés szerint vadászati lehetõség nyílna. Ez azonban a szerzõdéskötéskor elõre soha(?) nem tudható, csak a vadászati idény során fog majd kiderülni, és soha nem bizonyítható. Ráadásul mindezekre az elõzõ évi lelövési tényszámok adatsora sem nyújt elegendõ garanciát. Különösen akkor nem, ha a bérbeadó részérõl „kozmetikázott” adatok kerülnek a szerzõdésbe, s kezdetét veszi a „kész átverés show”. A bérbeadó erõs csodálkozást mutatva széttárja a karjait – a beugratott bérlõ meg futhat a pénze után...

Mi mennyi? Az az igazság, hogy az fog több disznót, tarvadat terítékre hozni, aki erre több idõt, fáradtságot, energiát tud szánni. A jogos - esetünkben azonban sokkal inkább jogtalannak mondható – vadászirigység-

79

VADGAZDÁLKODÁS hecc ez a vacsorához. Olyan, mint nálunk a pünkösdi királyság, mindössze arra az egyetlen napra szól. A kiválasztottnak ez a rituálé egy életre szóló élményévé nemesül, de jól bevált „gyógyszer” lehetne nálunk is az „alattvalók” egészséges, vagy éppen egészségtelen vadászirigysége ellen.

Már a hajtás is szívatóval indul A tervlemaradások érdekében szervezik „üptre”a jogilag terelõ vadászatoknak „látszó”, de valójában egyértelmû hajtóvadászatokat. A két klasszikus vadászati mód közötti különbséget manapság szó szerint „kutyába kell venni”. Vagyis: az egyetlen különbség, hogy a terelõ vadászaton tilos hajtókutyákat használni, mert a használatuk csak disznóhajtásokon engedélyezett. Ez az egetverõ jogszabályi „különbség” azonban szarvas esetében számottevõnek egyáltalán nem mondható, mert mennek azok egyenest a lõvonalra, mindenféle különösebb csaholás nélkül is. Így aztán a terítéken fekvõ tarvad-szám sokszorosa a várt, vagy a vendégeknek beígért disznókénak. (Sõt: fekszik ott sajnos még nemritkán – valójában tilalmazva - öt-hat bika is.) A közelmúltban történt, hogy tíz, fejenként 60 ezer forint „standdíjat” befizetõ vadászvendég mellett, a hallgatólagos beleegyezésükkel a vendéglátók is vadásztak, természetesen mindenféle „díj” nélkül. A vendégek nem lõttek az égvilágon semmit, míg a szíves vendéglátók a hajtások során legépeltek több mint harminc tarvadat. Nem kis szí-

vatás ez, a becsülettel kiperkált 600 ezerért, és ezért aztán eléggé el sem ítélhetõ. Ilyen módon persze a térség szarvas-létszáma akár radikálisan le is csökkenhetne, de a terelõvadászaton terítékre került tehenek, ünõk, borjak agyonlövése nem mondható sem szakszerûnek, sem selejtezésnek. Semmiképpen nem pótolja a csapattagok egymással való összehasonlításán alapuló, egyedi elbírálás alapján történõ válogató szelekciót, ami persze ennél jóval idõigényesebb és kevésbé „hatékony” feladat. Az idõ szorítása azonban nem lehet mentség, mert a terítékrõl a 120 kilós vezértehenet, vagy az erõs, jól fejlett bikaborjakat soha nem lehet többé senkinek föltámasztani. Nem mentség erre a túlszaporodás, mert az nem egyik évrõl másikra üt be, mint a nyári villám, hanem hosszú évek felelõtlen gazdálkodásának a legjobb mutatója.

A mennyiség nem minõség Ha a jog már nem is, de a vadászetika még megszabhatná a határokat. Egyelõre azonban semmiféle etikai elõírás, vagy ajánlás ebben a kérdésben nem szabályoz nálunk az égvilágon semmit sem. Pedig, ha valamikor, akkor most nagyon idõszerû volna errõl szólni. Például egygyel kevesebb témán kellene olykor már akár késhegyig menõ vitákat is folytatni, hiszen ennyi okos, a vadászetikához értõ ember eddig nálunk még sohasem volt. Volna legalább valami kiindulási, vagy igazodási szempont. Néhány, napjainkban elhíresült nagyterítékû tarvad terelõ-

fotó: Mészáros András

gel azonban egy-egy vadászközösségen belül mindig is számolni kell. Ha ugyanis egy vadász a százas nagyságrendû kirótt lelövési terv teljesítése érdekében az éves teríték 30-50 százalékát elejti, fehér holló ritkaságú, ha dicséretet kap. Sokkal inkább elmondják mindennek, etikátlan síszernek, hentesnek, húsvadásznak. Furcsa módon, de szinte törvényszerûen fõként azok dobálják a sarat a legnagyobb hangyaszorgalommal, akik – bár megtehetnék – mégis jó, ha évente néhány alkalommal dideregnek a leseken az elsõ hóesés után. Szó, ami szó, egy napon háromnégy tarvadat elejteni, ezt követõen „logisztikailag” teljesen rendbe tenni, az egyre magasabb saját költségen beszállítani, lehetetlen idõpontokban a mintákat vizsgálatra elõkészíteni és bevinni, a szükséges adminisztrációt kézdermesztõ hidegben elvégezni, mindennek mondható, csak éppen az önfeledt szórakozásnak, vagy a drága pénzen vásárolt rekreációs kikapcsolódási lehetõség tetejének nem. Ez igazán nem egy divatos „wellness hétvége”. Egykoron – s erre az idõsebb vadászok még jól emlékeznek – ezt a tevékenységet szállítási költségtérítéssel, töltényutalvánnyal, és egyéb „húzós” jutalmakkal díjazta a lõtt vadból származó árbevételt bekaszáló vadászatra jogosult, pedig akkoriban feleannyi kötelezõ teendõnk sem volt, mint napjainkban. A németeknél régi szokás, hogy a vadásznap legsikeresebb vadászát a terítéknél mókás ceremóniával a nap „vadászkirályává” avatják. Amolyan hangulatteremtõ, jó

80

Magyar VADÁSZLAP

Kényszerpályának mondható az a tapasztalati tény is, hogy a legtöbben egészen az idõjárás zegernyésre fordulásáig várnak a tarvad-vadászattal. A hirtelen kitörõ szakadatlan puskázással, az úgynevezett „vadászati nyomással” pedig csak azt érhetik el, hogy egyre nagyobb létszámúra verõdnek össze a rudlik, mert a szarvasok – több szem többet lát alapon - így érzik magukat nagyobb biztonságban. Márpedig ez nem a szarvasok természetes viselkedési formája, hanem egy vészhelyzetre adott kényszerû viselkedési válasz, vagy ha úgy tetszik túlélési technika. Ezzel pedig egyre csak nõ a fiatalosok, új erdõtelepítések veszélyeztetettsége, s a nagyobb csapatok kialakulásával óhatatlanul nagyobb lesz az erdei kár mértéke is, holott valójában éppen ennek az ellenkezõjére törekedtek volna. Mivel a disznóhajtásokkal szemben a szarvasok terelésekor a hajtóknak nem kell átgyötrõdniük a kefesûrûkön, vadrejtõkön, a szarvasok az egyébként normális távolságtartásuknál már jóval messzebbrõl megugranak, és a vezértehenek a sokéves tapasztalataik alapján mihamarabb, és a lehetõ legnagyobb csendben igyekeznek kiosonni a veszélyes zónából. Kizárólag ez, és nem más a titka az ilyen szakmai szempontból igen kétes értékû „harci sikereknek”. Senki ne is legyen erre olyan nagyon büszke,


fotó: Blaumann Ödön

Mindenki úgy védekezik, ahogy tud


vadászat során (az eddig tudott negatív „rekord” 137 tarvad egynapos vadászaton), ha elosztjuk a résztvevõ puskások számát a terítéken fekvõ vadmennyiséggel, minden résztvevõ naponta, átlagosan 3-13 tarvadat ejtett el. Sok ez vagy kevés? Jó ez vagy sem? Mégis valójában menyi volna még etikus? Az OMVK Etikai Bizottságának haladéktalanul állást kellene foglalnia ebben a kérdésben, mert már régen megbolondult minden eddig ismert „iránytû”. Csak annyit tudunk biztosan, hogy a néhai nagy klasszikusaink elkötelezetten amellett törtek lándzsát, hogy az igazvadásznak, egy vadászati alkalommal, egyetlen nagyvad elejtése az etikus. Ezt annak idején azzal magyarázták, hogy ez nem nyúlvadászat. Márpedig napjainkban sokszor egy jól sikerült nyúl-körvadászaton sem esik annyi sebes futtában lõtt tapsifüles, mint ahány a mélyen tisztelt, és külön egyedi végtisztességet, töretet, utolsó falatot és égnek szálló kürtszót érdemlõ fõvadunk. És mondjuk, aki az elõbbi átlagszámokat tekintve egyetlen nap netán húsz tarvadat lõ halomra, az mekkora „fej” lehet, hogy elférhet a kalapján ennyi töret?.

mert ennek a drasztikus „nagy zabálásnak” hamarabb meglesz a böjtje, mint bárki gondolná. A pillanatnyi érdekek sajnos így gyõzik le a hosszú távúakat, s ezzel éppen ma rágcsálják el a holnap kenyerét.

A játék zsebre megy Bár a lõtt vad átvételi ára némiképpen emelkedett, érdemes azon is elgondolkodni, hogy az egyedi válogató elejtések során összehasonlíthatatlanul több az elsõ osztályúnak minõsülõ, lényegesen magasabb értékû vadhús. A tapasztalt korántsem nagymértékû áremelkedés elsõsorban csak az elsõ osztály minõségi szintjét elérõ lõtt vad esetében mondható igazán jelentõsnek. Mindezeken kívül a tél során, az idõ elõrehaladtával csökken a testsúly, és aki az utolsó hetekre hagyja a tarvad-létszám szabályozását, az lõtt-vadanként akár 10-20 kilós súlyveszteséget is nyugodtan „elkönyvelhet” magának. Kár ezt lebecsülni, mert 30-40 tarvadnál ez a testsúlyveszteség az idény végére

már kemény mázsákat tesz ki. A társas és egyéni vadászatok közötti mérhetõ különbség az összesített árbevétel szempontjából egyáltalán nem mondható elhanyagolhatónak. Lényegesen kevesebb a sebzés, jobbak a találati pontok, ezáltal jobb az átlag vadhúsminõsítés a hagyományos les-, a cserkelõ-, vagy a szánkós barkácsolások során, az egyéni vadászatok alkalmával. A vadászati nyomás pedig ilyen esetekben mindig csak a területnek egy-egy meghatározott részére korlátozódik, s az ilyen „csipegetés” során nem ürül ki napokra, vagy hetekre a terület úgy, mint egy-egy kényszer diktálta, nagyobb szabású terelõvadászat esetén. Ez a kisebb kiterjedésû, és erdõsültségû vadászterületek esetében egyáltalán nem mondható elhanyagolható szempontnak. Jó szervezéssel, a helyi viszonyokra kidolgozott érdekeltségi alapon, simán megoldhatók volnának a létszám-szabályozási feladatok, mert nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség. H.Zs.

81

Web-áruházunk kínálata a www.vadaszlap.hu honlapon ÚJ!

3900 Ft

1950 Ft

Draskovich Iván: Szarvasgazdálkodás Magyar Vadászkürt Egylet: Szóljon a vadászkürt

1980 Ft

3490 Ft

Maderspach Viktor: Menekülésem Erdélybõl Maderspach Viktor: Az oláhok vérnyomában a Fekete-tengerig

2400 Ft

19 990 Ft

Ferjetsik, Kolloman: Hatnyelvû vadászszótár Xantus Könyv Kft.: Hazai vadászatok és sport Magyarországon

A www.vadaszlap.hu honlapon a „web-áruház” feliratra klikkelve megtekintheti a teljes könyv, CD, DVD, VHS kazetta és egyéb termék-kínálatunkat, a listából kiválasztva részletesebb információval is szolgálunk. A kiválasztott terméket azonnal megrendelheti és utánvéttel postázzuk.

4500 Ft

1980 Ft

dr. Ignácz Magdolna: Élményvadászatok I. DVD Domonkos László: Kommandó a Kárpátokban

Könyvek: Bán István: A medve árnyékában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,A medve karmai között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.200,Szarvasbõgés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.000,Bársony István: Az elveszett Paradicsom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.450,Fekete vér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.000,Magányos órák (Vadászhangok, hangulatok II.) . . . . . . . . . . . . . . .2.100,Vadászhangok, hangulatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.100,Békés Sándor-Körtvélyesi László: Vadászok, vadászotthonok . . . .2.800,Bérczy Károly: Vadász mûszótár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.980,Berta László: Vadászpuskával és horgászbottal . . . . . . . . . . . . . . . .2.100,Bertóti István: Õzhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Bozóki László: Vándorvadász . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Bõhm István: Vérebkrónika - számozott . . . . . . . . . . . . . . . .6.500-7.500,Damaszkin Arzén: A maszáj fennsíkon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.900,Dinich László „Bagomér”: Gazsi bácsi törzsasztalnál . . . . . . . . . . . .1.970,Dunhill, Alfred: Pipák könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.200,Durantel, Pascal: A vadászat gyakorlati kézikönyve . . . . . . . . . . . . .5.999,Értékõrzõ Magyarország: Nemzeti parkok, világörökség . . . . . . . . .4.820,Vöröskönyv Magyarország növénytársulásairól I-II. . . . . . . . . . . . .3.400,Farkas Dénes: Nézd és lásd! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.900,Farkas Zoltán: Bográcsszéli történetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.970,Murphy horgászik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.970,Fekete István: Emberek között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Kittenberger Kálmán élete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.350,Erdély . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Matula és egyebek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Öreg utakon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.400,Felsõeõri Nagy Gyula: Egy dudás két országban . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Földi László: Végtisztesség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Új vadregény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.490,Gotthárd Béla: A Hargita ösvényein . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Gyimesi György: Ázsia végtelen vadászmezõin . . . . . . . . . . . . . . . .6.200,Ázsia végtelen vadászmezõin bõrkötésben . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.000,Bedrótozott Afrika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,Európai vadászmezõkön . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.800,Európai vadászmezõkön bõrkötésben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.000,Vadászataim a Kárpátokban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.800,Vadászataim a Kárpátokban bõrkötésben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.000,Gyöngyöshalászi Takách Gyula: Vadászösvényeken . . . . . . . . . . . .2.700,Halmágyi Takács István: Vadászatok idegen tájakon . . . . . . . . . . . .6.400,Hangay György: A kacagó koponyák földjén . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.400,Ahol még kék az ég . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.870,Kuszkusz kókusszal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.700,Tábortüzek a dél keresztje alatt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Hankó László: A medvék országa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.000,Hidvégi Béla: Vadászként a csúcsokon I-II. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .7.500,K. Rhédey Zoltán: Verébtõl a szarvasbikáig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Kalo László: Vadásztarisznyámból . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.800,Kovács Dénes: A vívók apostola és a vadászat szerelmese . . . . . .3.500,Billenõcsövû golyós vadászfegyverek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.800,Kovács László: Vadnyugati vadászpuskák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.100,Kubasek János, dr.: Jeles világutazók nyomdokain I-II. . . . . . . . . . .3.500,Kuhnert, Wilhelm: Modelljeim földjén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.500,Lakatos Károly: Vadászhit, A császármadár és vadászata . . . . . . . .2.400,Makay Béla: Hegyen-völgyön . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.900,Márok Tamás: A képzelet vadászmezején . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,-

Természetesen valamennyi árucikk a szerkesztõségnél is megrendelhetõ a 1031 Budapest, Pákász u. 7. címen, telefonon és faxon a 06-1-242-00-42-es hálózati számon, a 06-70-702-50-00 vadász-flottás számon és e-mail címünkön: [email protected]

ÚJ!

2500 Ft

2200 Ft

Schmidt-Bécsy: Mozaikok a természetbõl Lázi Könyvkiadó: A szarvasok háreme

1890 Ft

1280 Ft

Kászoni Zoltán: Vad és vadászat Erdélyben Gazdag József: Csallóközi vadászatok

1900 Ft Gál Sándor: Esték és hajnalok Attraktor: Régi Magyar halételek

2800 Ft

2350 Ft

5800 Ft/db

Széchenyi Zsigmond: Alaszkában vadásztam Takács Viktor: A vaddisznó vadászata I-II. DVD

VHS-ek, DVD-k:

AKCIÓ! Amíg a készlet tart!

Ignácz Magdolna dr.: Apróvadvadászat VHS . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Élõhelyfejlesztés és vadgondozás nagyvadas területen VHS .2.000,A nagyvad egyéni vadászata VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,A nagyvad társas vadászata VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Örökség Fekete Istvántól VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Szalonka VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.000,Természetvédelem és vadászat VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.000,Vadászati Múzeumok VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Vadászösvényeken ecsettel VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Takács Viktor: A nagyvad találatjelzése VHS . . . . . . . . . . . . . . . .3.000,A vaddisznó vadászata VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.500,Erdõ-mezõ állatai VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Õzhívás VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.500,Tesztvadászat VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.500,Velünk élõ természet VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Márton Imre dr.: A vadon hívó szava . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.900,Mátray Gyula: Vadásztárcák és vadásztörténetek . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Matyikó Tibor: Állatok közelrõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.800,Merán Fülöp: Az emlékek nem hazudnak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.400,Montagh András dr.: Négy földrészen vadásztam . . . . . . . . . . . . . .1.850,Lükõ Sándor: Kalandos vadászatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.990,Pomázi Ágoston: Nemzeti kincsünk, a magyar vizsla . . . . . . . . . . .3.990,Rácz Gábor: Majdnem megmásztam a Mount Everestet . . . . . . . .3.200,Rakk Tamás: Göröngyös égi és földi utakon Mongóliában . . . . . . .2.500,Tûzözön és hóvihar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Reminiczky Károly: Kassai vadászhistóriák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Sáry Gyula: Szabadkõmûvesség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Az elveszett erdõrõl és a megtalált idõrõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,A vadászat mellékszereplõi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Schmidt Egon: Kócsagok birodalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.800,Varangy a papucsomban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.300,Schwartz Béla: Mister KUDU . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Selous, Frederic C.: Természetrajzi megfigyelések Afrikában . . . . .3.100,Sütõ András: Hargitai vadászkalandok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Sterbetz István: Puskával a Nagypusztán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.000,Természetvédõ ösvényeken . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.220,Szabó Péter: Különös vadászat a kotorékozás gyakorlata . . . . . . . .2.200,Rókák és terrierek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.360,Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdõdött . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.499,Denaturált Afrika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.499,Elefántország . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.999,Hengergõ homok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.699,Két kecske . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.499,Szarvasok nyomában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.499,Szilárd Ferenc: Ébredés az erdõn . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.800,Tanos Pál: Erdõzúgás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.900,Török András Mátyás: Vadászataim napfényben-árnyékban . . . . . .3.600,Ugray Tamás: Kosokra vadászva a selyemút végén . . . . . . . . . . . .2.500,Végh Endre, dr.: Murphy és a beteg vadász . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.970,Videcz Ferenc: Vendégkönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.200,Zichy Kázmér gróf: A Guaso Nyiro mentén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.400,Zoltán János dr.: Gödöllõ és a fõúri vadászatok . . . . . . . . . . . . . . . .2.800,Hatvan év vadászpuskával . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.300,Vadászat az Osztrák-Magyar Monarchiában . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.000,Vadászok életveszélyben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.200,-

13. OLDAL

Nemzetközi egyezményekre hivatkozva fegyverügyi szakembereink megtalálták az elsõ számú közellenséget a félautomata vadászpuskák körében. Nem elég már a nemzetközi egyezmények alapján rég megoldottnak tekinthetõ tárreduktor használata, nálunk kötelezõ azt bele is hegeszteni, ezzel pedig valójában teljesen tönkre is tenni. Ha pedig egy világszabadalommal védett mûszaki találmány totális tönkretételét a félreértelmezett hazai jogszabályra hivatkozva utólag hatóságilag kötelezõen elõírják, az nem nevezhetõ másnak, mint igazán „emberarcú” barbarizmusnak. Egyfelõl, mert ezt a kérdést a világon mindenütt intelligensen oldották meg, másfelõl pedig ez a kimondottan „bunkó” hazai gyakorlat a hatályos jogszabályunknak is ellentmond. Ugyanis a háromnál több töltény befogadásának tilalma szó szerint csak a vadászaton tilos, de nem vonatkozik ez a gyakorlásra, a lõkészség fejlesztésére, a sportlövészetre, a korongvadászatra vagy más hasonló célokra. Normális országokban a gyártók régóta készítenek, és az üzletekben árulnak is az elõírásoknak megfelelõ tárreduktorokat. Ezzel szemben nálunk – ziher, ami ziher – még be is „hegesztik”. Nincs bizalom, mert – szerintük – az egyetlen biztos, vagyis végsõ megoldás, ami eleve preventív módon megelõzi a lehetséges szabálysértés elkövetését. Hasonlóan szakbarbár, de hatékony javaslatom van a közúti gyorshajtás radikális megszüntetésére is. Márkától függetlenül, egy külön erre a célra alakult bizottság az idõszaki mûszaki vizsgákon a karburátorok fõfúvókáit a kovácsüllõre téve, tízkilós kalapáccsal csapjon rá egy nagyot. Garantálom, hogy nem lesz többé nálunk gyorsulási-, vagy Lamborghini – Porche gyorsasági verseny az M7-sen. Az automata sebességmérõ radarokat pedig jó pénzért el lehetne adni, mondjuk a mentõautók teljesítmény-teszteléséhez.

N Ketté vált a vadászterület, az átrajzolások miatt egyik fél sem vadászhat, megy a huzavona több mint egy éve. Ezért, vagy másért, de elfogultság miatt a másodfokú


hatóság egy másik megyének adta a területkijelölés jogát, ahol kezdõdött az egész egyáltalán nem „ingyen cirkusz” elölrõl. Közben egyiknek sincs vadászati joga, de buzgón figyelik egymást mind a vadászok, mind a vadõrök. Az egyik társaság vezetõje tollat ragad, és eligazításért ír a megyei felügyelõnek, akitõl egyébként éppen az általa bejelentett elfogultsága miatt vették el a kijelölés jogát. Az elnök levelében arra kért választ, hogy az ellenérdekelt fél vadõre kapott-e bármiféle megbízást a vitatott terület ellenõrzésére,

„

... fegyverügyi szakembereink megtalálták az elsõszámú közellenséget...

„

N

és szórhat-e vadászati tilalom esetén valaki a szórókra. A többoldalas válaszból kiderül, hogy a vadõr nem kapott semmiféle „területellenõrzési” megbízást, de a szórókra való takarmánykihordás „dicséretes” cselekedet, mert védett madarak is csipegetnek róla, és ez jó. Ez nem vicc! Nem csak a vadászok, hanem bárki etetheti a vadat, ha úri kedve úgy tartja – vélekedik a hatósági szakember. Csakhogy... már az alapszinten is azt tanítják, hogy a szóró – legális vagy illegális – magaslessel „ellátva”, kimondottan vadászati célú „berendezés”, nem pedig a vad és a védett madarak etetõhelye. Ott, helyben pedig, legyen az vadász, vagy mûkedvelõ,

mindenki, mindenkit igencsak jól ismer. Legalábbis sokkal jobban, mint az állami tulajdonú vad védelmére esküdt felügyelõ, aki itt és most valamiért mindenkivel a bolondját járatja. Furcsa módon az elmúlt évtized alatt az említett madárvédelmi szempontok szerinti szórás még soha, egyetlen egyszer sem vetõdött fel, ráadásul a kukorica ára sem volt még soha ilyen egetverõ. Sokkal gyakoribb, hogy rendszeresen és módszeresen ellopkodják a vad számára kihelyezett takarmányt. Eddig legalábbis évtizedekig ez így volt. Az viszont tény, hogy maga állítja ki a bizonyítványát önmagáról, aki a kimondottan vadászati és vadvédelmi célú berendezéseket már az „írásbelinél” is úgy keveri össze, mint a majom a házicérnát.

N Az igazán szakszerû jogsértéseket csak jogtudományi végzettséggel lehet elkövetni. Történt, hogy egy vadásztársaságban az Ellenõrzõ Bizottság el akarta végezni azt a munkát, amivel a közgyûlés megbízta. A vezetõség azonban nem adta át a papírokat, bizonylatokat, a legkülönbözõbb kifogásokkal sem adott semmiféle ellenõrzési lehetõséget. Az EB ezzel megbízott tagja végül tértivevényes levélben szólította fel az elnököt az iratok átadására, ugyanis alapszabályban rögzített tény, hogy nem csak az EB, de minden egyes tag jogosult ezen iratok megtekintésére. Több mint egy hónapra rá jött a válasz az elnök által megbízott ügyvédtõl, aki a vadásztársaságban ilyen módon nyert „jogi képviselõségét” a megbízási szerzõdésével igazolta. A levél lényege az volt, hogy a kért lelövési, értékesítési, és egyéb pénzügyi adatok üzleti titkot képeznek, ezért a „folyamodó” ellenõrzõ bizottsági tag abba bele nem tekinthet. A nyakatekert indoklás szerint a kérdezõnek a megyében, egy vadászatszervezõ irodában van érdekeltsége, ezért üzleti titkaikat fel nem fedik. Ekkora pofont már régen kapott az a sokat emlegetett HOMONNAY r ZSOMBOR egyesületi demokrácia...

83


Mindennapi abszurditásaink

TUDOMÁNY

Y

A tápláléklánc csúcsain

A tavalyi esztendõ végén, december 18-ikán Gyöngyösön, a Károly Róbert Fõiskolán rendezték meg „Az apróvad- és ragadozógazdálkodás összefüggései” címû Országos Vadgazdálkodási Konferenciát. Az egynapos szakmai tanácskozás elõadói a vadgazdálkodással, illetve a természetvédelemmel foglalkozó szakemberek, illetve a felsõoktatásban ezekkel a kérdésekkel foglalkozó kutatók voltak. A rendezvényen sokan vettek részt, és ez valószínûleg a témaválasztásnak köszönhetõ. A nagyszámú érdeklõdõ be is népesítette a Tass-pusztai elõadótermet.

A

megjelent vendégek köszöntése után dr. Fábián Gyula tanszékvezetõ nyitóelõadásában áttekintette a ragadozókkal kapcsolatos kérdéskör gyakorlati és elméleti megközelítésének az elmúlt években, évtizedekben bekövetkezett jelentõs változásait.

Dr. Fábián Gyula Az ezt követõ felszólalások is jól példázták azt az alapvetõ gondolkodásmódot, melyet felvázolt, vagyis, hogy a dúvadirtás helyett a manapság a gyakorlatban is mind elfogadottabb és egyre inkább követett, ökonómiailag és ökológiailag is megalapozott ragadozógazdálkodást kell folytatni. Hajas Péter, a Nógrád megyei vadászkamara titkára a ragadozók csapdázásnak módszereit mutatta be, amelyek hozzájárulnak az apróvad-gazdálkodás eredményességének és a fogoly repatriációs program sikerének növeléséhez.

84

Dr. Tóth László, a gödöllõi Szent István Egyetem tudományos fõmunkatársa az egerészölyv, a barna rétihéja és a héja táplálék-összetételének több éves adatsoron alapuló jellegzetességeit mutatta be. Az eredmények alapján kiemelte, hogy az apróvadállomány szempontjából egyik faj esetében sem beszélhetünk általában vett veszélyeztetõ tényezõrõl. A vizsgált ragadozó madarak táplálékában az apróvad mennyisége elsõsorban az adott idõszak táplálékkínálatától és az élõhelyi adottságoktól függött. Dr. Szendrei László, a debreceni egyetem Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszékének tanársegédje a fácán-, a fogoly- és a fürj állománydinamikáját és élõhely-választását mutatta be, több alföldi élõhelyen végzett kutatását ismertetve. Az eredmények alapján elsõsorban az élõhely-fejlesztés területén tett gyakorlati gazdálkodási javaslatokat, kiemelve azonban annak a jelenlegi agrártámogatási rendszer miatt jelentkezõ korlátait is. Dr. Kozák Lajos egyetemi tanársegéd a borz táplálkozásának és fészekpredációs hatásának felmérését célzó kutatási eredményeirõl számolt be. A borz bizonyos szempontból tényleges veszélyt jelent az apróvadállományra, a hatás mértéke függ a táplálékkínálattól és az élõhelyi adottságoktól. Mindezek tükrében véleménye szerint csak lokálisan ítélhetõ meg a faj állományszabályozásának szükségessége. Kovács András a parlagi sas védelmével foglalkozó LIFE Nature program legfontosabb eredményeirõl beszélt. Elmondta, hogy ennek a fokozottan védett ritka madárfajnak a védelme és az apróvad-gazdálkodást érintõ beavatkozások (élõhely-kezelések, és -fejlesztések) össze-

kapcsolódhatnak. Tóth László a Hevesi-sík fõbb természeti-élõhelyi értékeit áttekintve, az apróvad-gazdálkodás és a túzokvédelem közös érdekeit és közös veszélyeztetõ tényezõit, a két szakterület élõhelykezelését, ragadozókontrollt és a mezõgazdasági tevékenység veszélyeztetõ forrásainak csökkentését érintõ együttmûködésrõl szólt. Szitta Tamás, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa a gyakorlati természetvédelem Észak-Magyarország ragadozó madár fajait érintõ hosszú múltra visszatekintõ védelmi intézkedéseit, az egyes fajok jelenlegi státuszát ismertette a résztvevõkkel. Az elõadó a vadgazdák és a természetvédõk közös tevékenysége mellett a két szakterület közötti kommunikáció fontosságát hangsúlyozta. Záró elõadásként Kovács István Heves megye ragadozóállomány statisztikáiról számolt be. A konferenciát értékelve, összességében két dolgot emelhetünk ki. Az egyik, hogy a szakemberek minden részrõl ugyanazt fogalmazták meg: az apróvadgazdálkodás és a fajvédelem tekintetében is elsõszámú szerepe van az élõhely-kezelésnek és -fejlesztésnek, valamint a megalapozott ragadozógazdálkodásnak. Ezen két kérdéskör egyértelmûen közös fellépést, gyakorlati együttmûködést tesz lehetõvé, sõt követel meg. A másik kiemelhetõ dolog a konferencia szakmapolitikai vetülete. A természetvédelem és a vadgazdálkodás szakemberei között több éve megindult közeledés szerencsére töretlen, sõt most már sok területet érintõen közös gondolkodásról, a gyakorlati munkában pedig egyre inkább partnerségrõl beszélhetünk. Dr. Kozák Lajos Magyar VADÁSZLAP

VADÁSZATI JOG

A nagyvad társasvadászatok a résztvevõ vadászok számára legtöbbször az év legszebb napjait jelentik. Sajnos ezek a vadászatok nem mindig a vadászat közös ünnepérõl szólnak, hiszen évrõl évre tragikus vadászbalesetek hírei borzolják a kedélyeket. Rögtön hangsúlyozom, hogy bár általában „vadászbalesetekrõl” beszélünk, nem szabad elfeledkezni arról, hogy ezek legtöbbször súlyos büntetéssel járó bûncselekmények.

B

ki, vagy testi sérülést, esetleg más ember halálát okozza. Ez azt jelenti, hogy amikor az emberi élet, vagy testi épség sérelmének közvetlen lehetõsége elõáll, ez a helyzet már egymagában bizonyos büntetõjogi következményekkel jár, függetlenül attól, hogy a személyi sérülés bekövetkezik-e vagy sem. Az ugyanis nem változtat a tényeken, hogy esetenként a sérülés csak a véletlen szerencsés közrejátszása folytán marad el (például: amikor a vadász egy embert vadnak néz, lövést ad le rá, de szerencsés esetben a lövedék célt téveszt). Nem zárja ki a bûncselekmény megállapíthatóságát, ha a sérelmet elszenvedõ sértett sem tartja be a kötelezõ vadászati elõírásokat. Ha egy éjszakai vadászaton a késõbbi sértett vadász hang vagy fényjel nélkül közeledik a másik vadász helyéhez, azzal már maga is megszegi a szabályokat.

fotó: Somfalvi Ervin

üntetõjogi értelemben a vadászat, valamint a lõfegyver használatára, kezelésére vonatkozó szabályok miatt a résztvevõ vadászok részére – jogilag – „foglalkozásnak” minõsülnek. Nem csupán a hivatásuk gyakorlása során fegyvert kezelõ és használó vadõrök, mezõõrök, erdészek tartoznak ide, hanem a vizsgázott sportvadászok is, de még azok is, akik jogellenesen jutottak a lõfegyver birtokába, és engedély nélkül ûzik ezt a tevékenységet. A vadászbalesetek büntetõjogi megítélését elsõsorban a Büntetõ Törvénykönyvben meghatározott „Foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés” tényállása teszi lehetõvé. A bûncselekményt az követi el, aki foglalkozása szabályainak megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi

A felvétel illusztráció, a vadász nem közútra lõ 2008. február • www.vadaszlap.hu

Ez azonban nem mentesíti a felelõsség alól azt, aki netán rálõ, mert õt tévedésbõl vadnak vélte. Abban az esetben, ha valaki a vadászbalesetben meghal, akár öt évig terjedõ szabadságvesztés büntetés is kiszabható a lövést leadó vadászra. Ilyen esetekben a gondatlanság magas foka, és a súlyos következmények miatt, még igen kedvezõ személyi körülmények, tehát büntetlen elõélet, kiskorú gyermekek tartásáról való gondoskodás, a cselekmény beismerése, megbánása, és a sértetti közrehatás sem feltétlenül indokolják a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának a felfüggesztését. A bûncselekmény legtipikusabban úgy valósul meg, hogy a vadász kellõen fel nem ismert célpontra ad le lövést, vagy a társasvadászaton léniázik, nem tartja be az eligazítás során elmondott és külön ki is jelölt lõírányokat, és ezzel veszélyezteti a vadásztársait, a hajtókat vagy más résztvevõket. Pusztán a veszély létrejötte esetén a büntetõjogi felelõsségre vonás ugyan általában elmarad, mert a hatóságok nem szereznek tudomást az esetrõl. Amikor azonban a tragédia is bekövetkezik, akkor már nem kerülhetõ el, hogy a rendõrség alaposan megvizsgálja az ügyet, rögzítse a körülményeket. Figyelemmel a fegyverhasználat jellegére, mindig vizsgálni kell, hogy a baleset mögött netán nincs-e valamilyen szándékos bûncselekmény, például gyilkosság, azaz szándékos emberölés. Emberölésnek csak akkor minõsül egy cselekmény, ha a lövést leadó szándéka már eleve kiterjedt a sértett személy súlyos veszélyezteELEK rDRB.ALÁZS tésére.

85


Vadászbaleset vagy gyilkosság?

KITÜNTETETTEK 2007 HUBERTUS KERESZT GYÉMÁNT FOKOZATA Bán Beatrix......................................VKE Fisli József ........................Õsi Sárrét Vt. Iváncsics Lajos dr. ............Zalaerdõ Zrt. Kovács János ................Hosszúcser VE Pusztai Ernõ ..................Hosszúcser VE HUBERTUS KERESZT ARANY FOKOZATA Alexander Beer ..........Zalai Vadászszöv. Asztalos Zoltán ...........OMVK Csongrád Báder István ......................Balatonfõi Vt. Bakos Károly .................Szederkényi Vt. Balogh János ..............OMVK Csongrád Barta Péter ................Szakszervezeti Vt. Bozó Jánosné .................................VKE Bönde Lajos .......Dobozi Körösmenti Vt. Burkus István id.........Lajta-Hanság Zrt. Czabarka János.....Székkutasi Petõfi Vt. Czéh-Tóth Imre..............OMVK Baranya Cs. Tóth Zoltán dr. ...........Kevermesi Vt. Csonka Tibor ...................................VKE Csordás István .................Vizimalom Vt. Csuri Lajos...........Tapolcai-medence Vt. Dávid Sándor ...........Bakonyér-menti Vt. Dávid Tamás .............Bakonyér-menti Vt. Deák István .......Babócsa és Vidéke Ftk. Dékány András ...............Szabadság Vt. Domonkos János ...................Gyótai Vt. E. Tóth Ferenc.....................Táncsics Vt. Erõs János ............OMVK K.-Esztergom Farkas Ferenc ...........................Béke Vt. Fodor László .............................Béke Vt. Forgács Tibor............................Béke Vt. Forgó Ferenc ..........................Dózsa Vt. Gaál Sándor ................Hmvh.-i Elõre Vt. Gál Zoltán ...................Vadászszövetség Galambos Kálmán ............OMVK B-A-Z Gáspár János........................Szánas Vt. Hajdú József.............„Dunagyöngye” Vt. Harmos Ferenc ........................Mátra Vt. Heinemann Pál ..................OMVK B-A-Z Holcz István .........Tótkomlósi Nagyk. Vt. Horvát István ..............Örkény-Tábor Vt. Huszár Ferenc .......................Fejértó Vt. Imrei Károly................Iharosberényi FtK Jakkel Mihály ....................OMVK Heves Jézsó József............Nagykarácsonyi Vt. Johannes Fürst ..............Északerdõ Zrt. Karsai András................OMVK Baranya Keresztes István..............Bogyoszlói Vt. Kétszeri Ferenc....................Kossuth Vt. Király Béla id....Orosháza-Kardoskút Vt. Kiss József .............................TAEG Zrt. Kiss Sándor ...................OMVK Baranya Kocsis Dezsõ......Ászári Aranykalász Vt. Kolop Antal .....................Szabadság Vt. Korb Zoltán....................OMVK Baranya Korcsinszky Mihály dr.....Egyetértés Vt. Kovács István .......Tarnamenti-2000 Zrt. Kovács Tibor ...........................Daróci Vt. Krizsány József.................OMVK B-A-Z Kuszik János .................OMVK Baranya Lascsik Ágoston ..Felsõ-sz. közi V.szöv. Lászlófi János ....Békésszentandrási Vt. Lázár Sándorné ......OMVK Bács-Kiskun Lekrinszki Ferenc dr..............Zsanai Vt. Manga János ............„Dunagyöngye” Vt. Marton Imre..............................Decsi Vt. Mesterházi József ........Bakonyerdõ Zrt. Micsinai Mihály ....Helvécia-Köncsög Vt. Miklós Lõrinc............„Dunagyöngye” Vt. Molnár János.........Székkutasi Petõfi Vt. Monos Márta...............Vadászszövetség Németh Gyula ifj.....................Dózsa Vt. Németh József ...................Kékhegyi Vt. Németh Lajos.............Iharosberényi FtK Ódor László ............................Kiskun Vt. Ornyik Imre.....................Marosmenti Vt. Pados László .......Simasági Május 1. Vt.

86

Pailinger István ..Szabadsz. Bársony Vt. Pál János....................Diana Vt. Szolnok Pallagi János ............Petõfi Vt. Kiskunfh. Paor S. József .....Diana Vt. Kiskunhalas Pap Zoltán .....................Bakonyerdõ Zrt. Papp Ferenc................Örkény-Tábor Vt. Patyi Ernõ .....................Bakonyerdõ Zrt. Pellikán Imre.......Szabadsz. Bársony Vt. Perák László ..................OMVK Somogy Péter Géza ..Ikrényi Földtulajdonosok Vt. Pitonyák József ..............HM Kaszó Zrt. Podina Iván .......Battonyai Dózsa Gy. Vt. Putnoki János .........Kunszentmiklósi Vt. Repiczki Ferenc ............Lókosvölgye Vt. Sági János ....................Rábca-menti Vt. Sajgó Ferenc ......Mecseki Erdészeti Zrt. Sipos László .................HM VERGA Zrt. Szabó Árpád ..........Vadászszöv. Miskolc Szakály Zoltán ...........Iharosberényi FtK Szõke Sándor..................................VKE Szûcs Imre......................Marosmenti Vt. Szûcs József ...............Garai Nimród Vt. Takács István ................Lókosvölgye Vt. Telkes Ferenc.........................MEFA Zrt. Tolmácsi Ferenc ...................Szánas Vt. Turi János ..........Dózsa Vt. Homokmégy Varga László....................HM Kaszó Zrt. Varga László ...............Vadászszövetség Varga Pál........................OMVK Baranya Verbói Gábor ............. Megyervölgye Vt. Vörös János ......................Városföldi Vt. Willi Wollman....................Kisszékely Vt. HUBERTUS KERESZT EZÜST FOKOZATA Alács Tibor ............................Kunság Vt. Ádámfi Tamás dr. ............................VKE Bagyinszki István .........Lókosvölgye Vt. Barta István ..........Tarnamenti-2000 Zrt. Barta István, id. ....Tarnamenti-2000 Zrt. Batta Gyula .....................OMVK Nógrád Békefi Sándor .................Jánoshalmi Vt. Bencsik Dénes ..Szarvasi Arborétum Vt. Bercsényi Béla ......Pásztói Bérkilövõ Vt. Bucsi Gábor ...........................Zsanai Vt. Csabai Zsolt..................Bakonyerdõ Zrt. Csörgõ Dániel .................Bárna Vad Kft. Danis István ....................................VKE Dávid Dusán....................OMVK Nógrád Dávid Norbert .................OMVK Nógrád Ernyes László .......................Kunság Vt. Fábián József ..........................Hunor Vt. Farkas Gyula............Sopronhorpácsi Vt. Gallyas Vilmos.........................Úttörõ Vt. Gáspár Géza ..................OMVK Baranya Gera János .....Gádoros-Nagyszénás Vt. Gortva István ..................OMVK Nógrád Gudor József ................HM VERGA Zrt. Gyenge Álmos ......................Fertõtáj Vt. Gyurkó László ......Tarnamenti-2000 Zrt. Hajdú Antal dr. ..................Kötegyáni Vt. Halmai Zoltán dr. ..............Kötegyáni Vt. Hegedûs Antal ......................Kígyósi Vt. Hegyi János........Nagyszénási Petõfi Vt. Henzsel János....Gádoros-N. szénás Vt. Horváth József ........Sopronhorpácsi Vt. Jakab Lajos.............................Dózsa Vt. Kecskés András .............OMVK Nógrád Kecskés Attila ...............Lókosvölgye Vt. Kirchkeszner Tamás.....HM VERGA Zrt. Klein Miklós ...........................Tókerti VE Kóczián István ......Tarnamenti-2000 Zrt. Kolop László ...................Szabadság Vt. Koppányi Pál.......Békésszentandrási Vt. Kovács Ignác....Dunaszentbenedek Ftk. Kun Sándor ............Nagybánhegyesi Vt. Kunos Kálmán ........Orosházi Dózsa Vt. Lakos Benõ .........Diana Vt. Kiskunhalas Maczelka József ....Székkutasi Petõfi Vt. Macsuga Ervin.....................OMVK BAZ

Mizera Pál ...................Szandahegy VTE Molnárné Varga Mária .........OMVK BAZ Nagy Csaba...............Karasicavölgye Vt. Nagy Géza .......Fajsz-Miske Egyesült Vt. Nagy János............................Tókerti VE Nagy József.....................Szabadság Vt. Németh András ifj.................Kígyósi Vt. Németh Ottó...........Vadászszöv. Miskolc Pákozdi Ferenc .....................Környei Vt. Pilsits Ferenc .........................TAEG Zrt. Raksányi Vilmos....................Tókerti VE Rehor Ferenc ............................Turul Vt. Schmitzhofer Zoltán.....Rábca-menti Vt. Sipõcz József ..............Marcal-völgyi Vt. Soós József .............................Banai Vt. Szabó Gyula ..................OMVK Baranya Tázlári József .......Hubertus Vt. Katymár Tóth Tamás .........................Tündértó Vt. Verbánszki János ...Fekete I. Erdész Vt. HUBERTUS KERESZT BRONZ FOKOZATA Bencsik József ....Hubertus Vt. Katymár Bodor István....................VADCOOP Vt. Borsos László ............Lõkösházi Ftk. Vt. Czentnár Ferenc ..................OMVK BAZ Deméné Cserõdi Melinda.....Lókosv. Vt. Dombóvári J. Tibor .........Romhányi Fte. Fábián György................Ikva-Völgye Vt. Farkas Zoltán ...........Csemõ Községi Vt. Fekete Bálint ......Nagyszénási Petõfi Vt. Fekete Sándor .....Kisbárapáti „Béke” Vt. Gelencsér Ferenc ..Magyark.-Nagyb. Vt. Gordos Sándor .....................Szánas Vt. Gyenes Szilárd................Anna-hegy VT. Hegyi Zoltán ..........................Szánas Vt. Horváth Róbert.......................Gyótai Vt. Istvánder László ......Sopronhorpácsi Vt. Juhász András ......................Fénykõ Vt. Juhász Antal...................Marosmenti Vt. Juhász Mihály .......................Kígyósi Vt. Juhász Miklós .................Romhányi Fte. Kernya Károly .....................Tündértó Vt. Kiss Margit............Tarnamenti-2000 Zrt. Kóródi Mihály..................Szabadság Vt. Kovács Gábor dr.....Kalocsai Farmer Vt. Lepcsényi József..................Környei Vt. Leskó István ..........Vadászszöv. Miskolc Lukovszky Jánosné........................VKE Major Attila..........Békésszentandrási Vt. Máté Jenõ ...........................Tündértó Vt. Majer Tamás ..................Lókosvölgye Vt. Mészáros István id.................Zsanai Vt. Mohai Péter ...........Studinka László BVt. Molnár Sándor ................................VKE Moór Zsolt ..............................TAEG Zrt. Nagy Mihály...................„Kék Madár” Vt. Nagy Sándor ...................Szabadság Vt. Nagy Sándor ifj...........Darányi Ignác Vt. Pap László ................Szent Benedek Vt. Pass István .............................Marcal Vt. Pintér Gábor....................Bárna Vad Kft. Pusztai Zsolt .............Karasicavölgye Vt. Rák István András...............OMVK BAZ Rimaszécsi László ....Kemely és vid. Vt. Simon Lajos.........................OMVK BAZ Simon Sándor .......................Szánas Vt. Szabó Béla .............................Marcal Vt. Szabó Endre ............................Banai Vt. Szabó László .........................Fejértó Vt. Szabó Zoltán..........................Mocsai Vt. Szekeres Szilvia ...........Studinka L. BVt. Tóth László .....................Ikva-Völgye Vt. Vági János...............Orosházi Dózsa Vt. Varga Balázs ...................Anna-hegy VT. Varga Edit.................................Diana Vt. Várnai Ernõ ..............Sopronhorpácsi Vt. Vass Károly ...............Bakonyérmenti Vt. Zomborka Imre..............Lókosvölgye Vt. Magyar VADÁSZLAP

FÉL ÉVSZÁZAD


Kittenberger Kálmán (1881. október 10. Léva –1958. január 4. Nagymaros)

„Ceruzalevelek” Még jócskán általános iskolás voltam, amikor elalvás elõtt beleképzeltem magam régmúlt idõk történéseibe, mit tettem volna az elõemberek hordáiban, Attila seregében, Mátyás király udvarában, Verne Gyula hõseinek kíséretében, Benyovszky Móricz helyében vagy a vadnyugaton a trapperek, indiánok között. Istenieket fantáziáltam és bizony valami hasonló érzés, valami hasonló kísértés hatására többször is beleképzeltem már magam Kittenberger Kálmán helyébe. Nem tudom, lett volna-e bennem annyi elszántság és élni akarás, mint ebben az alacsony termetû és csak idõsebb korában köpcös, megkopaszodott afrikánusban? 2008. február • www.vadaszlap.hu

87

FÉL ÉVSZÁZAD Amikor alig pár hetes afrikai tartózkodás sokat tett ember kezdjen el kilincselni? Ha szobát, a szerkesztõségi rendetlenséget. után maláriás lett, s egyedül maradt a sza- nincsenek barátok, a nagymarosi dr. Ko- Lassan tért hódit a telefon, de ami biztos, vannán, mert a szafari – Damaszkin Ar- vács Ödön özvegye, aki meghalt férje ba- az a levelezés, ha sürgõs valami, akkor a zénnal az élén – továbbment, a feketék rátjának fölajánlotta a nagymarosi házat – távirat… vajon hogyan mûködhetett 88 évmegszöktek mellõle… tulajdonképpen meddig maradt volna az ágyra járás? vel ezelõtt egy nem túl nagy példányszámindenki halálra ítélte. Kittenberger ezzel az ajánlattal nem mú szakmai lap szerkesztõsége? De Kittenberger túlélte a lázrohamo- csak lakáshoz, házhoz, hanem Kovács LíS mint ezt már a tavaly júniusi szákat, megvédte magát az ellenséges feke- via személyében rövid idõn belül megér- munkban megírtuk, Kittenberger Kálmán tékkel szemben… és szenvedett még 55 tõ feleséghez is jutott. Ettõl kezdve az nevéhez fûzõdik a Nimród elsõ – 1948-ig éven keresztül a maláriától, ami köztudot- Emke kávéház törzsvendége 38 éven ke- tartó – fényes korszaka. tan fejfájással, rossz közérzettel, hányin- resztül Nagymaros és a fõváros között voCsak okoskodás, hogy az indulás negerrel, hidegrázásos magas lázzal, izomfáj- natozott. hézségeit leküzdve, nem mehetett olyan dalmakkal és mindenféle mellékhatások- És jön 1920 - amikor a két vadászszö- rosszul a szekér, mert Kittenberger 1925kal gyötri áldozatait. vetség és az 1887-ben indított Vadász-lap, 26-ban, majd 1928-29-ben Ugandában Támadó vaddisznókkal már találkoz- majd az 1913-ban megjelenõ Nimród egye- gyûjt és vadászik. 1929-tõl pedig õ lesz a tam, szerencsém volt, nem szabdaltak ösz- sül – és szeptemberben lovag Kerpely Bé- lap tulajdonosa és kiadója is. sze, de vajon milyen szerencsém lenne az la felkéri Kittenbergert az egyesített Egészen biztosan illetlenség tõlem, de elefántokkal, oroszlánokkal, bivalyokkal… Nimród-Vadászlap szerkesztésére, aki ezt – ha az életéhez kötõdõ évszámokat nézem, Afrika veszélyes vadjaival? Nehezen hi- bár sem újságírói, lapszerkesztõi, sem ak- arra a következtetésre juthatok, hogy szem, hogy van olyan (valamire való) va- kortájt szinte „elengedhetetlen” írói babér- Kittenberger akkor írt könyvet, amikor erdász, aki ne képzelte volna már el jai még nincsenek – örömmel elvállalja, és re anyagilag szüksége volt. Az elsõ kötet a Kittenberger nevezetes oroszlán-kaland- bemutatkozásul ezt írja: „Vadász és gyûjtõúton Kelet-Afrikában” ját, elefánt-lövéseit… és 1927-ben jelent meg –a „Ezzel a számmal vettem át a «Nimród» szerkesztését. Tudom jól, hogy még sorolhatnám. bevétel a lap megvásárláKerpely Béla barátomnak helyét, ki a magyar vadászati irodalom terén Ennek ellenére én insához kellhetett. Az 1930oly eredményes és serény munkát fejtett ki, nehéz lesz betölteni. De erõs kább bátornak, mint szeas kötet - „A megváltoigyekezettel akarom, hogy pótoljam azt! És ha viszonyaink megjavulnak, rencsésnek tartom õt. Sõt, zott Afrika” - kissé kilóg a a papírínség és más nyomorúságunk részben is megszûnik, úgy minden azt is megkockáztatom, ha sorból, itt feltehetõen a erõmmel azon leszek, hogy lapunk a külföld elsõ vadászújságaival is föla sorsát, életének, pályafukormányzónak tett ígévegye a versenyt. Nagyon kérem lapunk tisztelt olvasóinak szíves támotásának alakulását nézem, retet kellett valóra váltagatását, hogy a magyar vadászat ügyét minél erõteljesebben elõre vihestalán jogos a „peches” nia. A következõ két kösük. megfogalmazás is. tet az 1955-ös „Kelet-AfriVadászüdvözlettel - Élete nagy vágya, ka vadonjaiban” és az Kittenberger Kálmán” hogy a budapesti állatkert 1956-os „A Kilimandzsáigazgatója legyen – nem sirótól Nagymarosig” az került. Mit változtat a helyzeten, hogy Hát igen, Kittenberger minden utána idõs és egyre gyakrabban betegeskedõ négy évvel a halála után róla nevezték el következõ lapszerkesztõnek meghatároz- Kittenberger megélhetését egészíthette ki. az ország második legnagyobb állatpark- ta a célt: akármekkora is a nyomorúsága, Beleéléseim során sok mindenben lett ját, a veszprémi zoo-t. minden erõvel azon kell lennie, hogy a ha- Kittenberger Kálmán a példaképem, de a - Mire eljutott odáig, hogy már kezdett zai és külföldi vadászújságokkal fölvegye valóságban sok mindenben nem szeretmûködni az afrikai vadállatokat begyûjtõ a versenyt, amivel a magyar vadászat nék rá hasonlítani. Nem vágyom ugye a és a múzeumoknak, állatkerteknek továb- ügyét elõre viheti. Fekete István segítségé- betegségeire, az õt ért megpróbáltatásokbító „vállalkozása” – hadifogoly lett és in- vel csak részben tudom elképzelni a ra, az életre szóló keserûségére! Fõleg ternálták. Franklin nyomda negyedik emeletén a kis nem az 1956-osra, amikor szinte a szeme - A tudományos világ már kezdte a nevét ismerni. Csak a Magyar Nemzeti Múzeumnak 60 ezernél több bogarat, hüllõt, madarat és emlõst küldött. Arról – sajnos fogalmunk sincs, hogy a British Múzeumnak és más külföldi múzeumnak, állatkertnek mi mindent és mennyi anyagot küldött, adott el. Eddig 300-nál több új faj felfedezése fûzõdik a nevéhez – mégis a magyar természettudományos szakma néhány neves képviselõje ma sem tartja õt se tudósnak, se muzeológusnak - mert soha nem volt róla hivatalos papírja. - Az elsõ világégés és a 133 napos Tanácsköztársaság leáldozása után került haza az ötéves indiai hadifogságból. Nem volt se pénze, se állása, se lakása. Egy önérzetes, a hazai tudományért, vadászatért

88

Magyar VADÁSZLAP

láttára pusztult el a Nemzeti Múzeumban az a kiállítás, amelyen élete munkásságát, afrikai gyûjteményét mutatták be. Nem vágyom arra, ami csak és kizárólag Kittenbergert illeti, hogy a halálom után utcát nevezzenek el rólam, ne legyek névadója egyetlen általános iskolának, vadásztársaságnak, ne legyenek a nevemet viselõ emlék-napok, kerékpáros túraversenyek, a Posta ne adjon ki rólam bélyegsort – ahogy ezt 1981-ben Kittenbergerrõl tette – ne szóljon rólam dokumentumfilm, filmetûd, továbbá ne nevezzenek el rólam éttermet, hústekercset, diópálinkát vagy sajtó-díjat. Alapítvány, talán egy nagy formátumú közalapítvány viszont jó lenne, ha lenne, mert ilyen a Mesteremnek gyakorlatilag nincs! Kittenberger Kálmán halálának 50. évfordulójára sem voltunk képesek életre hívni egy olyan tisztességes alapítványt, amely a nagy magyar vadász, a világhírû természettudós, a hiteles lapszerkesztõ és az afrikánus író munkásságának ápolásával, emlékének megõrzésével foglalkozna. Ennek az alapítványnak lenne a feladata, hogy összegyûjtsön, „összepályázzon” annyi pénzt, amennyibõl megvásárolhatná a nagymarosi házat, elkészíthetné benne az állandó és tartalmas Kittenbergerkiállítást… és támogatná azokat a kutatókat, akik feltárnák végre Afrikából hazaküldött, kötetbe sosem gyûjtött, valóban csak ceruzával lejegyzett „ceruzaleveleinek” tanulságait. Mert kincsekrõl van szó, bizonyítja ezt, hogy a magángyûjtõk már felébredtek. Egy árverésen 7 db eredeti Kitty levelezõlap és fotó 240 ezer forintért talált gazdára, a Vállas Lajosnak ajándékozott elefánttalpirattartóért pedig 110 ezer forintot adtak. Lehetséges, hogy az álmom, az álmodozásaim így érjenek véget?! Csekõ Sándor


Kittenberger Kálmánról számtalan dolgozat és értekezés született már, de a legrészletesebb életrajzi írást „Kitty” személyes jó barátja és vadásztársa, Fekete István vetette papírra. A neves Afrikakutató, vadász, író, újságíró pályáját bemutató kötet „Kittenberger Kálmán élete” címmel elõször 1962-ben jelent meg. A személyes hangvételû mû – mindamellett, hogy páratlan alaposságú és átfogó képet ad munkásságáról – Kittenbergert, mint embert is hitelesen mutatja be. Halálának ötvenedik évfordulóján egy rendhagyó válogatással emlékezünk Kittenberger Kálmánra, felvillantva egy-egy apró, ám nem elhanyagolható részletet kalandos életébõl – Fekete István tollából.

Háború volt akkor. A katonavonatok jajgatva hujjogtak az éjszakába, és valakinek a mankója kopogott az utcán, mint a számûzött lelkiismeret. Egy öreg barátommal laktam együtt, aki akkor már befejezte a háborút. Rokkantként került hozzánk, inkább vendégnek, mint lakónak, aztán barátunk lett, végül családtag – amíg élt. Azon a nevezetes estén szemrehányóan nézett rám, és látszólag nem figyelt érdekes elõadásomra, amely kétségtelenül a májussal és egy Sári nevû hajadonnal volt kapcsolatos. - Ide sem figyelsz? – Mérgelõdtem.

- Nem! – mondta, és újra olvasmánya fölé hajolt, jelezve, hogy kihallgatásom véget ért, és szívügyeim – esetleg – csak késõbb jöhetnek szóba. - Mit olvasol? – kérdeztem gúnyosan. – Ki az a boldog halandó, aki le tudja kötni nehézkes érdeklõdésed? - Kittenberger. - Kicsoda? - Kittenberger Kálmán. És most hagyj békén! Tettem-vettem a szobában, és nem zavartam olvasásában, mert barátom ilyenkor nem volt türelmes ember. Idegeit a

89


Emlékképek

FÉL ÉVSZÁZAD harctéren hagyta, és helyettük két géppuskagolyót hozott haza a mellében, egyiket túlságosan közel a szívéhez… Egy kivágott újságcikk fölé hajolt... Mindenesetre megkérdeztem: - Kicsoda tulajdonképpen ez a furcsa nevû ember? Barátom sajnálkozva nézett rám: - És te vadász vagy… magyar vadász?... - Eddig azt hittem… - Hiba volt! Hát ide hallgass!... – És hajnalodott már, amikor eszembe jutott, hogy illene lefeküdni. De azóta, 1917 óta tudom, hogy kicsoda Kittenberger Kálmán.

A Hagyatékában hiába kerestem a Kittenberger-cikket, de annak az éjszakának múlhatatlanságában mellém állt egyszerre az Afrika-járó magyar, aki olyan kedves volt barátomnak. Mellém állt, és mellettem is maradt, pedig nem is ismertem. De hát hogyan és kitõl ismerhettem volna? Az újságok nem írtak róla, a tudományos folyóiratokban nem találkoztam nevével, s az a pár ember, aki ismerte, nem került közelembe. Még a vadászújságokban is csak egyszer olvastam, hogy hadifogságba került, azonban elhallgatott az is, hiszen sem cím, sem rang, sem vagyon nem tette indokolttá, hogy bõvebben foglalkozzanak vele. Lehetséges, hogy a hírek

90

között talán adtak pár sort az újságok is a kalandos afrikainak, de én hosszú ideig nem láttam nevét nyomtatásban. Egyszer aztán mégis kiderült, hogy nem nyelte el a tenger, és nem ették meg a krokodilok, csak az angolok vitték el Indiába, vendégségbe – igaz – szögesdrótok mögé.

A …azt mondta sokszor, hogy ébrenlétben soha nem félt úgy, mint álmában. Ennek oka azonban a malária ellen szedett sok kinin, vagy maga a maláriás láz lehetett. A kongói õserdõktõl azonban nem félt, holott jól tudta, hogy ott ezer ismeretlen veszély leselkedhetik rá az ismeretlen növények, állatok és emberek képében. Bizonyára tudta, hogy lehetnek egyes növények, gombák, amelyeknek érintése soha nem gyógyuló kiütéseket, fekélyeket okoz, és lehetnek egyes állatok – a mikroszkopikus bolháktól, férgektõl a gerincesekig –, amelyek ellen abban az idõben nem volt orvosság. És nagyon jól tudta, hogy a pigmeusok, mambák, vámbutik és a még fehér embert nem látott, néha fán lakó õserdei törpék között emberevõk vannak, akik mérgezett nyilaikat félelmetes biztonsággal kezelik, s mérgeiktõl eldõl a legnagyobb elefántbika is... mégis oda vágyott, és ha õ azt mondja, hogy nem félt, akkor ez úgy is van!

Gyûjtött õ mindent, ami élt és mozgott, a bolhától az elefántig, de elsõsorban madarakat, és amikor egy oroszlánnal volt valóságos kézitusája, jobb kezének összeroncsolt ujját saját kezûleg vágta le, szabályosan kiízelte, és spirituszba téve elküldte a Nemzeti Múzeumnak. Innét ugyanis nemcsak kevés pénzt, de elegendõ szemrehányást kapott, hogy kevés madarat küld. Aki ugyanis madár-preparálással sokat foglalkozik, annak a körme alatt mindig látható az arzénmérgezés nyoma. Kitty tehát felküldte ujját, hogy a köröm alatti arzénmérgezés nyomaival is bizonyítsa szorgalmát.

A - …és most hol van a lakása, Kittenberger úr? Kittenberger úr elvörösödött… ez ugyanis nagyon kényes kérdés volt. Kitty szerint „megalázó és szégyenteljes”, hogy neki – aki tett egyet s mást a magyar tudományos kutatás érdekében, és bõrét naponta vitte a vásárba –, akinek nemhogy „lakása”, nemhogy „szobája”, de még egy saját ágya sem volt a milliókkal börzézõ akkori Magyarországon. - Ágyrajáró vagyok! – mondta ellenségesen, szemben az egész világgal, még a jelenlevõkkel is, ami ebben az esetben súlyos igazságtalanság volt, hiszen a szívek itt már kinyíltak ez elõtt a megbántott, megalázott, kék szemû tudós elõtt.

Magyar VADÁSZLAP

A felvételeket Szaák Tamás bocsátotta rendelkezésünkre


- Nahát, ez nem olyan nagy baj, kedves Kitty – úgy tudom, így szólította a fia is –, látja ott szemben azt a kis házat? Kovács Ödöné volt… ma is úgy van, ahogy hagyta… hát, ha vállalja a Pestre utazás fáradalmait, jöjjön ki, és lakjon ott, mint a sajátjában, amíg csak akar… Nagy csend ereszkedett ekkor a szobára, mintha a holt fiú végrendelkezett volna, és Kitty még nyögni sem tudott a meghatottságtól. - …ott maga biztosan jól érzi magát, mert ott minden afrikai, szegény fiam elsõ útjáról. És még valami! Én ismerem magukat, hogy nem bírnak el semmi kötöttséget, hát vegye úgy, hogy az a ház a magáé, és Afrikában van. Itt vannak a kulcsok… Jöhet, mehet, dolgozhat, tehet, amit akar, senki sem zavarja… Kitty erre talán azt mondta, hogy köszönöm… talán egy egész mondatot is mondott, mindenesetre kiköltözött Nagymarosra…

A Egy kis elfogódottsággal álltam meg az Egyetem utca négy elõtt, és körülnéztem, mintha azt vártam volna, hogy az emberek is megálljanak, és elismerõen irigyeljenek. - Kittenbergerhez megy… A Franklin Nyomda és Kiadó négyemeletes házának lépcsõfeljárója ezen a napon semmi afrikai jelleget és oroszlánvadász külsõt nem mutatott. Szürke volt,


kopár, sivár és savanyúan bizonytalan, nyomdaszagú... - Fekete István? – nyújtotta a kezét. – Tessék! – És ment elõttem, mutatva az utat a szerkesztõségi „termek” felé. Ez a meredek fogadtatás sehogy sem volt ínyemre! Bánom is én, hogy hány oroszlánt lõtt, a mennykõ csapja meg ezt az afrikai stílust. És néztem kopasz fejét, kissé meghajlott, széles hátát. Belépve azonban a szerkesztõségi odúba, kissé meghökkentem, mert a szemben lévõ falról egy óriási bivalyfej nézett rám, és köztünk csak egy íróasztal volt; az elképzelt terem egy kis szobára zsugorodott, s az íróasztalon a könyvek, kéziratok, csontfaragványok, írószerek, bicska és lappéldányok valódi afrikai öszszevisszaságban.

A Egy ölyv is vijjogott valahol messze, s a fákról néha lepattant egy-egy száraz levél. Kálmán olyan csöndesen kelt fel, hogy nem is hallottam, de azonnal mögéje álltam. Hátra sem fordult, csak a kezét emelte fel figyelmeztetõül, hogy ez már nem séta, hanem cserkészet, hátha látunk valamit. - Látunk a fenét – gondoltam, és inkább a lábam alá néztem, hogy rá ne lépjek valami összepödrödött száraz levélre, ami úgy törik, mint az üveg. Csak az utat néztem, és lusta gondolataimmal játszottam, amikor Kálmán úgy állt meg elõttem, hogy majdnem fellöktem.

Visszafordult, és arcát ilyennek még sohasem láttam. Szemében valami kapkodó lángolás. - Te! – nézett rám – bivalyok! – Fejét ide-oda fordította, orrával kapkodta a szimatot. - Mi a fene ez? – suttogta. – Ez a szag... ez a szag... tisztára... Afrika! Ekkor láttam, egyetlenegyszer, hogy mennyire benne volt Afrika feledhetetlen varázsa, és hányszor gondolhatott arra, amirõl olyan keveset beszélt. A bivalyokat egyébként sohasem láttuk erre, és szabályosan, szag után becserkésztük õket. A falu bivalycsordáját véletlenül hajtották ki erre a domboldalra, és késõbb meghallottuk mormogásukat is.

A - Hazamenjünk? – kérdezte Kálmán. - Csak rendelkezz nyugodtan – mérgelõdtem –, és ne told rám a felelõsséget. Jól tudod, hogy haza kell mennünk. - Egy-két napig azért maradhatnánk. - Ha kedved van, én nem bánom. - Igaz, nem sok értelme van – mondta. - Semmi értelme nincs! Nem lehet mozogni az erdõn. Ha hideg lesz, – márpedig hideg lesz –, ropog a hó, mintha lõdöznének, de feltámadhat a szél, kaphatunk még egy havat, és egy-két hétre itt rekedünk. Nézhetjük egymást, de ez nem szórakozás, és te – állítólag – valami szerkesztõféle vagy...

91

FÉL ÉVSZÁZAD - Ott van Jánoska! - De talán írni is akarsz valamit. Valami szép vezércikket. - Ott van Sólyom. - Esetleg egy szép kis elbeszélést... - Ott van Csathó Kálmán. Erre nevettem, mert Kálmán egyszer, nagy elbeszélés-ínségben felhívta Csathót. - Te Kálmán, igazán írhatnál a lapnak valami szép kis elbeszélést. Csathó színdarabon dolgozott, és – nagyon érthetõen – nem volt hajlandó novellával pepecselni, s ezt meg is mondta. - Kálmánkám – esengett Kitty –, ígérek, amit akarsz... Csathó nagyot nevetett, és nem írt novellát.

A A látogatókat általában nem szerette, akár rajongtak, akár úgy néztek rá, mint egy kihalni készülõ õsbölényre, s egy kis vállveregetéssel úgy szólították meg, hogy „kedves mester”… A látogatók között azonban – szerencsére! – gyerekek is akadtak, sõt gyerekcsoportok, s ezek mindig simogató vidámságot hagytak öreg szívében. Egyik ilyen csoportnak, pláne, „szónoka” is volt. Aki meghajtotta magát, és erõsen elpirulva (a kortársak ádáz figyelése közben, hogy mikor sül bele a szónoklatba), azt mondta, hogy: - Kedves Kálmán bácsi!... Tovább azonban nem jutott, mert Kálmán magához ölelte a jövendõ képviselõjelöltet, hatalmas barackot nyomott a feje búbjára, és azt kérdezte:

92

- Szeretitek a gesztenyét? - Szeretjük! – üvöltötték a jövendõ Afrika-vadászok… - Akkor menjetek, és szedjetek csak, amennyit tudtok – mondta –, mert a nagy kertben már érett a gesztenye. Ebben, persze, egy kis félszegség is volt, mert Kálmán – ha erre sor került volna – jobban dadog és jobban elpirul, mint az a kis nebuló, hiszen maga is – a veszély és a kiállás perceit kivéve – gyerek maradt egész életében.

A Aztán december lett és tél. Az év utolsó napján jött a telefon: agyvérzés, de talán enyhe lefolyású, és 1958 elsõ napján, hogy mindent megpróbálnak... Másodikán utaztunk ki tele lemondással, de száz hasonló esetet meséltünk el egymásnak, amikor „felszívódott” az a pár csepp vér, és a beteg még tíz-húsz évet élt utána jó egészségben... A ház tele látogatóval és tele suttogó csenddel. Tele barátaival a faluból, Pestrõl, ismerõsök és ismeretlenek. Pár napja még hangosak voltak a részvétkedõ asszonyok, Kálmán is élénkebb volt még, s akkor azt mondta feleségének: - Dobja ki õket!... Most már nem mondott semmit. Maga elé nézett valami rettenetes messzeségbe, és amikor egyedül maradtunk, elesett kezére tettem a kezem. Kálmánkám – mondtam – itt vagyunk mind, és holnap is kijövünk, csak most az a fontos, hogy ne izgasd magad. Érted? Láttam hogy megértett, mert szeme elkönnyesedett. Most hazamegyünk, de holnap újra kijövünk. – Megsimogattam homlokát, kezét... és … és meggyógyulsz... Szervusz... - Szer... – suttogta. És másnap meghalt. Olyan csendesen, hogy a felesége és húga sem vették észre, akik mellette ültek. Olyan csendesen, mint ahogy élt. Reggel még jött a hír, hogy jobban van, és délután ugyanaz a telefon azt mondta: meghalt. És este azt mondta a rádió is. És amikor kijöttünk, itt feküdt ravatalán, ahol most írok, s egyre jobban érzem, hogy alig írtam meg róla valamit. Itt feküdt fekete ruhában, amiben sohasem láttam, kicsit szigorúan, összeszorított szájjal, végtelen magányosan és érthetetlen messzeségben. - Téged nagyon szeretett – mondta Csathó Kálmán – és elcsuklott a hangja... Összeállította: Wallendums Péter

A gyûjtõ, Kittenberger neve kapcsán majd' mindenkinek „a híres Afrika-vadász” szinonima ugrik be, sajnos sokkal kevesebbek teszik hozzá az „és kutató” jelzõt. Pedig ez volt „Kitti” igazi arca, sokkal inkább a vadászatban volt kutató, mint a kutatóban vadász. Számára nem ért véget az érdeklõdés a vadászható fajoknál, az adott élõhely teljessége, az összefüggések kutatása a millió miért-re adandó válasz keresése, a minél alaposabb megismerés elsajátítása vezette – s tette munkásságát méltán világhírûvé.

Kittenberger Kálmán szeretett fotózni, ami a kor technikai színvonalán (kezdetben üveglemezre öntött fotóemulzió, nehézkes állványos gépek) nem volt egyszerû „turistafeladat”. Képeit fel is használta illusztrációként megjelent könyveiben. Hagyatékából 37400 (!) eredeti felvétel került elõ – ezek közül láthatnak most Önök is néhányat. Természetesen sok a vadászzsákmányt, leterített vadat vagy élõ állatokat bemutató fotográfia, de vannak életképek, beállított néprajzi képek, tájfotográfiák is. Néprajzi jellegû képei inkább a vadászati technikákhoz, az elejtett állatok feldolgozásához, a bennszülöttek vadászataihoz kötõdnek, azaz a vadász-szafarik világát dokumentálják. De Kittenbergernél jelenik meg elsõk között egy nagyon érdekes fényképtípus is: az etnikumok fizikai jegyeit dokumentáló antropológiai fotográfia. (Egy közismert képén két félmeztelen mádi lány – egyik szembõl egy pedig oldalról – szerepel.) A cél egyértelmû: a bennszülött emberek fizikai tulajdonságainak pontos, tudományos bemutatása. Eleinte rendszeresen küldte az értékes gyûjtött anyaggal teli ládákat a Nemzeti Magyar VADÁSZLAP

Múzeumnak, de mivel viszonzásul egy garas sem érkezett, ezek a csomagküldések megritkultak. Kittenberger utazása elõtt megállapodott az Állattár akkori igazgatójával, hogy útjai során a múzeum részére megfelelõ térítés ellenében – hiszen nem volt a múzeum fizetett munkatársa – állatokat gyûjt. 1906-tól a mai Etiópiában, a Vörös-tenger partján és a Danakil-földön járt, a gyûjtésen kívül madártani megfigyeléseket is végzett. Ekkor olyan területekre is eljutott, ahonnan élve kevés fehér ember tért viszsza. 1908 decemberében indult harmadik afrikai utazására. Bejárta a Viktória-tó partvidékét és a Ruwanna-sztyeppén dolgozott. Innen 1912 májusában tért vissza, a Budapesti Állatkert részére nagy élõállatgyûjteménnyel. 1913. május havában azzal a kitûzött céllal indult el negyedik afrikai útjára, hogy ott az emberszabású majmokat tanulmányozza. Kittenberger Kálmán volt az elsõ magyar ember, aki a csimpánzoknak a vadonban való életmódjáról saját megfigyelései alapján adatokat közölt. Sõt sikerült két példányt el is ejtenie. Egyiket 1914-ben, a másikat 1926-ban lõtte s utóbbinak bõre a Magyar Nemzeti Múzeum állattárába került. Az emberszabású majmok


lelövését különben Kittenberger nem anynyira vadászatnak, mint inkább emberölésnek tartja: „Lövésük nem mulatság, mert a meglõtt majom halódása annyira emberi, hogy nagy idõre elmegy az ember kedve majomra lõni.” A négyesztendõs indiai hadifogságból való hazatérését követõen a Nemzeti Múzeum nem tudott számára szakmai állást biztosítani, így 1920 õszétõl a Nimród vadászújság szerkesztõje lett. Következõ útján Ugandában (1925–1926), valamint Belga Kongóban járt (1928–1929), ahol magyar vadászokkal nagyvad-vadászatokon is részt vett. A múzeumot ekkor nagyemlõs példányokkal is gyarapították. Gyûjteményi anyagának egy része szomorú sorsra jutott. A háborút – a múzeumot ért belövés ellenére – átvészelte,

93


a kutató, a fotós

de az 1956-os múzeumi tûzvészben lényegében teljesen elpusztult minden általa gyûjtött emlõs, madár, hüllõ és kétéltû, összesen 3713 darab gerinces állat. Megsemmisült a fehér orrszarvú, a kitömött bongó és csimpánz, valamint a korabeli preparátori munka csúcsteljesítménye, a montírozott, teljes nagyságában kitömött, trombitáló elefántbika is. Szerencsére az általa gyûjtött 57 ezer gerinctelen nagy része megmaradt. Az addig ismeretlen – általa felfedezett és leírt – fajok egy részét természetesen gyûjtõjükrõl nevezték el. Kittenberger nevét azonban – akarata ellenére – az akkori igazgató önkényesen mind a leltárkönyvben, mind a fajleírásokban gyakran Katonára magyarosíttatta. Kittenberger gyakran került olyan helyzetbe, hogy expedícióinak folytatása érdekében bõröket és trófeákat kellett eladnia, mivel a „hivatalos” tudománytól nem kapott sem elég biztatást, sem elég szakmai és anyagi támogatást. Néprajzi és állattani megfigyelései kiemelkednek a fõként vadászati naplók egyre gyarapodó irodalmából. Az afrikai évekrõl fordulatokban bõvelkedõ, olvasmányos könyveiben emlékezik meg. Egyik nagy érdekességû könyvét – mely egyúttal a kelet-afrikai állatvilág kézikönyve – angolra és franciára is lefordították. (Vadász- és gyûjtõúton Kelet-Afrikában). Kittenberger Kálmán az állatkert másodszori megnyitásakor (1912) jó néhány élõ egzotikus állattal is hozzájárult az állomány bõvítéséhez. Többek között földimalacot is neki köszönhetõen láthatott elõször a közönség. A II. világháborúban a kert elpusztult, csak 14 állat maradt életben. Amikor a Nimród 1948ban megszûnt s nem volt állása, létrehozott egy kisragadozó kutató telepet nagymarosi lakásának kertjében. Ez jelentette – nyugdíj híján – egyetlen jövedelmét. Értékes ornitológiai cikkeket tett közzé a kócsagok védelmérõl, a Fehér-tó madárvilágáról, a pásztormadarakról és a fakókeselyûrõl. Tudományos szempontból jelentõsek még az Aquila hasábjain megjelent angol nyelvû ornitológiai tanulmányai. Utolsó afrikai útján készített mozgófilmjét a Nemzeti Filmarchívum õrzi. Somfalvi Ervin

94

Magyar VADÁSZLAP

KÖRKÉP


Hajtók fõszerepben

fotó: Blaumann Ödön

fotók: Somfalvi Ervin

Ritka az olyan vadászterület hazánkban, ahol nincs gondban a vadászat vezetõje, hogy honnan kerítsen elegendõ számú hajtót az éves nagyvad-vadászatokhoz. Nem így áll a helyzet azonban a somogyzsitfai Széchenyi Zsigmond erdészeti-vadászati szakiskola területén, ahol a szakmát tanuló több száz diák „hivatalból” vehet részt hajtóként az iskola tanulmányi vadászterületén rendezett társasvadászatokon. S mivel a hajtólétszám nem probléma, akármilyen széles is a hajtani kívánt terület, nem marad ki egyetlen sûrû sem – ezért nincs szükség hajtókutyákra. Az erõsen tagolt területen inkább a rendeletileg behatárolt puskalétszám jelent gondot, mivel a többnyire szálerdõben kijelölt lõállások meglehetõsen távol, nemegyszer több száz méterre esnek egymástól – jó menekülési esélyt biztosítva a vadnak. December 19-20-án kétnapos terelõvadászatot rendeztek a meghívott vendégek részére. A 10 disznó, 2 tarvad és 6 róka nem számít kiemelkedõ terítéknek, de a vadászat hangulata, a közösen elköltött reggeli és vacsora, s nem utolsó sorban a két hajtás közti szünetben hatalmas máglyáknál sütött szalonna íze azonban mindenki számára emlékezetessé tette. Ráadásul a hajtók sem jártak rosszul – mert aki mindkét napot végighajtotta, annak két nappal korábban kezdõdött a karácsorSOMFALVI ERVIN nyi szünet…


95

KÖRKÉP

Dunapataj négyezer lelket számláló Bács-Kiskun megyei nagyközség, Kalocsától északra. Történeti múltja igen színes, ezt bizonyítják templomai, régi épületei, lakóházai és a – Pataji Múzeum – is. A település természeti értékekben szintén gazdag. Ide tartozik az 1976 óta védett Szelidi-tó, a meszes-szódás jellegû Miklapuszta és a szigetekkel tarkított Duna-holtág. Szintén a település „nevezetessége” az 5600 hektáron gazdálkodó Szelid Vadásztársaság. A 25 tag igazi közösséget alkot. Évek óta minden esztendõben megrendezik az egyre nagyobb érdeklõdésre számot tartó nagyszabású rendezvényüket „Vadászpünkösd” címmel, nyaranta vadásztáborokat szerveznek a környékbeli gyerekek részére, és rendszeresen tartanak különféle közös programokat is. A 74 esztendõs Mádi Lajos „õsidõktõl kezdve” a vadásztársaság tagja. Korábban igazi sportember volt. Gyakran – akár hideg téli idõben is – biciklivel érkezett a vadászatra, sõt – miután a helyi labdarúgó csapat oszlopos tagjának számított – többször elõfordult olyan eset is, hogy hétvégenként, amikor a község határától 10-12 kilométerre vadásztak, délben jelentkezett a vadászatvezetõnél: abbahagyná az aznapi fácánozást, hiszen játékostársai már várják õt. Amíg a csapat többi tagja a pályán végezte a bemelegítést, futásnak eredt, hogy a vadászterületrõl a faluba sprintelve odaérjen a kezdõ sípszóra. Edzõje mindezt nem vette rossz néven, hiszen tudta, hogy a foci mellett a vadászat az igazi szenvedélye, és a világ


minden kincséért nem hagyna ki egyetlen fácánhajtást, még a mérkõzés napján sem. Talán ennek köszönhetõ, hogy a mai napig jó egészségnek, valamint kitûnõ szellemi és fizikai állapotnak örvend. Sok fiatalabb vadásztársa megirigyelné… Mádi Lajos pontosan ötven éve vadászik. A jeles jubileumot vadásztársai igazán emlékezetessé tették számára azzal, hogy december 8-án ebbõl az alkalomból ünnepi nyúl- és fácánvadászatot rendeztek, amelyre a Délvidékrõl is hívtak vendégeket. Az esõs idõjárás ellenére reggel harminc vadász sorakozott fel a vadászház elõtt. Kivétel nélkül Lajos bácsi barátai és tisztelõi, akik a Baranya Vadászkürt Együttes kürtszignáljainak elhangzása után, az eligazítást követõen három lovas fogattal indultak el a területre. Senkinek sem szegte kedvét a folyamatosan érkezõ égi áldás, és még a csizmákhoz igencsak ragaszkodó sárra sem tettek rosszalló megjegyzéseket a felázott mélyszántásban botladozó zöldruhások. Ünnepi hangulatban, vidáman, egymást ugratva, ám igen fegyelmezetten tûrte mindenki a mostoha körülményeket. Délutánra az esõ is elállt, és szépen szólt a puska a pataji határban. A teríték-

Mádi Lajos és Bévárdi Pál nél Lajos bácsi meghatottan törölgette a szemét, ahol ezúttal az õ tiszteletére is szólt a vadászkürt. Bévárdi Pál elnök Dunapataj vadászati múltjáról tartott rövid történelmi áttekintést, amelyet a jelenlévõk érdeklõdéssel hallgattak. Szinte hihetetlen, de a vadászat jelentõsége ezen a tájegységen több ezer éves múltra tekint vissza. 1859-ben DunapatajBöddpusztán egy tanyasi iskola alapozásakor fejedelmi ékszerekre bukkantak. Akkoriban szervezett régészet gyakorlatilag még nem létezett, így csak a szerencsének, és Kunszt József kalocsai érseknek köszönhetõ, hogy a majdnem kilónyi aranykincs Bécsen keresztül végül a Nemzeti Múzeumba került. A böddpusztai leletek legszebbike egy karperec pár, amelynek végei szembenézõ vadkanfejben záródnak. A legkorábbi írásos adatok a vadászatról a 18. századból származnak. Egy 1796ban készített térkép díszes címében a helyiek számára minden fontos tevékenység, illetve természeti adottság szerepel, és a kép jobboldalán vadnyulak, szárnyasok, valamint egy vizslához hasonlító vadászkutya kapott helyet. A vadászmester az érdekes „idõutazást” követõen érdemei és etikus vadászmagatartása elismeréséül a Hubertus-kereszt bronz fokozatát nyújtotta át Mádi Lajosnak. Az ünnepséget a vadászházban elköltött közös vacsora koronázta meg, amelynek végén a vendégek még sok, élményekben gazdag vadászesztendõt kívántak WALLENDUMS r PÉTER „örökifjú” barátjuknak.

97


Fácánhajtásról a focipályára

98

Magyar VADÁSZLAP

KÖRKÉP

December 21-én tartotta alapításának 50. évfordulóját a Homokmégyi Dózsa Vadásztársaság, amelyrõl egy bensõséges hangulatú ünnepség keretében emlékeztek meg a Bács-Kiskun megyei társaság tagjai. A kezdetekhez 1945-ig kell visszalépnünk az idõben, amikor is a háború után újra megalakultak a vadásztársaságok, egyletek, amely ebben a körzetben a Kalocsa Járási Vt. néven mûködött. Ekkor vadászbrigádoknak nevezett formációban mindegyik településnek volt saját brigádja, amely saját községe közigazgatási területén vadászhatott. Az 1957. évi 43. törvényerejû rendelet elõírta a vadászterületek rendezését, és a tervszerû gazdálkodást. Ekkor vált el Kalocsától és alakult meg a mai csapat jogelõdje Miske-Hajós Vadásztársaság néven, Miske központtal, 28 000 katasztrális holdon. Érdemes megemlíteni, hogy a bérleti díj holdanként 40 fillér volt. Az alapító elnök Balogh József szabómester volt. 1964-ben az irányítás Homokmégyre került, az elnök Dr. Horváth Imre körzeti orvos lett, az új név Homokmégy-MiskeHajós Vadásztársaság. A táblásítások, az állami gazdaságok, mezõgazdasági termelõszövetkezetek kialakulásának és meg-


erõsödésének ideje volt ez, a társaságot a Hillyei Dózsa Termelõszövetkezet patronálja, segíti gépekkel, takarmánnyal, ezért 1968-ban felvették a Homokmégyi Dózsa Vt. nevet, amelyet – bár a névadó téesz idõközben megszûnt - a mai napig megtartottak. Elnöknek Romsics Mátyást választották. Jelentõsebb létszámnövekedés csak a 70-es években történt. 1996-ban a vadásztársaságnak nagyon nehéz idõszaka következett; az akkori jogszabályoknak megfelelõen összehívott földtulajdonosi gyûlés után a vadászati hatóság nekik adta a vadászati jogot, de ellenlábasaik akadtak. Különbözõ - köztük politikai - kapcsolatok felhasználásával a terület megosztására, a társaság ellehetetlenítésére törekedtek, sokszor megkeserítve a tagok életét. A Vt. érdekeit Bukor János elõzõ, és Farkas Jenõ jelenlegi elnök vezetésével próbálták védeni, a perek sorozata jogerõs határozattal csak 2003-ban ért véget, miközben a területhatárok többször is módosultak.

A 2007-es földtulajdonosi gyûlés megszervezése, lebonyolítása eredményeképpen már 80 százalék feletti részvételi és szavazati aránnyal a vadászterületet a következõ 10 évre ellenszavazat nélkül a Dózsa Vt. bérelheti. Hosszú, nehéz, átfogó munka eredményeként kapták meg a korábbi változatlan nagyságú terület vadászati jogát. A mai 12 ezer hektáros terület 78 százaléka szántó, magas a kaszálók, rétek aránya. Az erdõterületek mindössze 340 hektárt tesznek ki, viszont a nádasokkal – ami 120 hektár – és a csatornákkal, a közéjük ékelõdõ mezõgazdasági területekkel együtt kiváló élõhelyet nyújt a nagyvad számára. Az apróvadállomány az alapítás idõszakához képest töredékére csökkent, szépen feljött viszont az akkor egyedüli nagyvadként elõforduló õz. Törzsállomány-alkotóvá, a gazdálkodást meghatározó bevételi forrássá vált a nagyvad, s szeptemberben a bikák bõgése behallatszik a falvakba… 2007-ben pályázaton nyertek négy millió forintot, amely lehetõvé tette a vadászház felújítását, tájjellegûvé történõ átépítését, így méltó körülmények között tudták fogadni mind a tagokat, mind a vendégeket, és alkalmassá vált a félévszázados évforduló megünneplésére is. Erre az alkalomra látványos, nagyméretû tablót helyeztek el a vadászház zárt tornácán, amely az elmúlt fél évszázad vadászportréit, vadászatait, történéseit idézi fel. A csapatnál természetes a társasági élet, az alapítástól kezdve a közös vadászatokon túl szerveznek vadászbálokat, amelyek helyszínei Miske, Homokmégy, Hajós voltak, majd az elmúlt évek óta ismételten Homokmégy. A december 21-i jubileumi ünnepségen a három még ma is élõ alapító tag – akik közül már senki sem vadászik – is részt vett. A vadászokat, azok családtagjait és a meghívott vendégeket a Sulyom Vadászkürt Együttes szignálja köszöntötte. Ezt követõen Farkas Jenõ elnök kedves szavait hallgathatták meg a vadászház zsúfolásig megtelt központi termében az egybegyûltek. Miskei Ferenc vadászmester a társaság múltjáról, és a jelenlegi gazdálkodásáról beszélt, majd a népes vendégsereg átvonult a homokmégyi iskola tornacsarnokába, ahol egy jó hangulatú, vidám vacsorával zárták a megemlékezést – és egyúttal elbúcsúztatták az óévet is... -SOM-

99


Ötven éves csapat

VADÁSZETIKA

Csak a vadász értheti A vadászat misztikuma, amit az ember meg nem érthet, míg nem fürkészi az eget hajnali tóparton az elhúzó kacsákra várva, míg nem ropog a hó a lába alatt a deres faágak közt, vagy míg nem cserkel az erdõben, melyet szinte sajátjának érez. Nem értheti, mert a mai világ nem erre tanít. Mert a mai világ materialista, a mai világ józan, pontos, kézzelfogható magyarázatot követel.

A

vadászat viszont egy másik, régi világba nyúlik vissza, ami az ösztönre, a szívbõl élõ emberre épült. Akkor még nem kellett mindent magyarázni, ami természetes volt. Ennek az életnek a gondolatmenete se nem roszszabb, se nem jobb a mainál. Csak más. A vadászatban az élelemszerzésen túl volt egy, a mai ember számára megfejthetetlennek tûnõ képlet: elõttem áll valami, amit csodálok, tisztelek, amiben gyönyörködöm. Mégis megölöm. „Hol az összefüggés?” – tûnõdnek sokan; nemrégiben magam is. Mindezért ölöm meg, netán mindennek ellenére? Az egész ellentmondásnak hat. Pedig csak át kellene gondolni, és visszanézni a kezdetekre, magunkba pillantani, és tudomásul venni: ebbõl a „másik” világból jöttünk; nem lehet, nincs is értelme tagadni. És a képlet lassan világossá válik. Íme, a logika: „Csodálom, és versenyre kelek vele”. Ahogy az ember mindig, mindenben, mindenkivel. Ahogy az óvodás kisgyerekek a homokozóban, a kamaszok testnevelés órán, vagy mint mikor a zöldre váltó lámpánál akaratlanul is gyorsabban próbálunk indulni a mellettünk állónál. Már csak ilyenek vagyunk, akár az állatok: fel kell állítanunk a rangsort. Azon túl, hogy a természet szava az emberhez, kihívás is. „Megölöm”, azaz legyõzöm; a vadonban más gyõzelem nincs, hacsak nem a hímek közt. Hogy a vadászfegyver nem sportszerû? Nézzük csak. Aki nem tudott harapni, ütött, szúrt, aki nem tudott gyorsan futni, nyilazott, dárdát hajított. És akit pedig két lábra állított, felöltöztetett az evolúció, de egyúttal megverte a „civilizált” élet összes nyûgével és bajával, túlsúllyal, reumával, az csendben a vállához szorítja a puskatust, céloz, és lõ. „Könnyû meghúzni az elsütõ billentyût!” – vágnak vissza sokan. Nos, aki volt vadászaton, tudhatja: messze nem minden lövés talál a célba, aki pedig próbált közel osonni a vadhoz, megértette, hogy ez nem olyan egyszerû feladat.

100

Magyar VADÁSZLAP

illusztrációk: Simon Ferenc


Hogy embertelen? Csalóka dolog ez, kérem. Az állat kínzása embertelen, a hurok, a csapda embertelen. Embertelen, mikor a kutya az egész életét láncon tölti. A zsákmányállat elejtése, a beteg állat elejtése – ha a vadászetika szabályait követjük – a természet része, vagy éppen megsegítése. „Nem az a jó vadász, aki sokat lõ, hanem akinek sok a vadja a területén” – tartja a régi mondás.

Megközelíthetjük a dolgot más szemszögbõl is, gyakorlatiasan. A világon az ember szabályozza a folyókat, a tavak vízszintjét, kiirt és olykor telepít egész erdõket, és önmagán kívül szinte mindent kordában tart. Tegyük fel, hogy ebben a világban pont az állatvilágot hagyjuk sorsára. Látjuk már lelki szemeink elõtt az Ausztráliát elárasztó üregi nyúlsereget…? „Felelõs vagy azért, amit megszelídítettél” – mondja a róka a kis hercegnek. Hát mi megszelídítettük a természetet, és akár tetszik, akár nem, már nem vehetjük le róla a ke-


zünket. De mindezt ésszel kell tenni. Itt a kézenfekvõ példa: a jámbor polgár, aki etetgeti a város galambjait, úgy hiszi, jót tesz. Ha viszont átgondolná, rájönne: ha nincs élelem, a madár olyan területre menne, ahol találhatna, tehát a parkokba, zöldövezetekbe, természetes élõhelyére. A közterületeink pedig nem volnának enynyire összepiszkítva. Ami hazánkat illeti, körülnézve a saját portánkon, rá kell jönnünk: a magyar vadászetikát sok nyavalya gyötörte az utóbbi évtizedekben. Az elsõ világháború után azoknak, akik annak elõtte generációkon át életben tartották a hagyományokat, az új, háborgó világban kisebb bajuk is nagyobb volt ennél. Mikor pedig az élet valamelyest visszaállt a rendes kerékvágásba, a fiataloknak nem hogy szórakozni, vadászni, de még kikapcsolódni sem állt módjukban. A régi, szenvedélyes nemzedék vitte tovább a stafétabotot, míg a fiatalok helyére lassanként külhoniak szivárogtak be, akiknek – ahogy egy 1937-es vadászújság írja – „a magyar vadászmezõkben, de a magyar földben sincs semmiféle gyökerük, de megvan a tehetségük

ahhoz, hogy ezeken a vadászmezõkön megjelenhessenek és a mi szegény fiaink helyébe léphessenek.” Talán sokakat fog el most valamiféle déja-vu érzés…

A második világháború után arra eszmélt a vadásztársadalom, hogy a területek az állam kezében vannak, és már a jó elvtársi „vadászatok” dívnak, amelyeket gyalázat ezzel a szóval illetni. Tragikus, hogy az éj leple alatt reflektorral a disznó pofájába világító, vagy a pinceablakból szarvasra lõdözõ embereket a közvélemény gyakran – bár egyre ritkábban – „levadászozza”. Vadászati kultúránk azonban még ezekben a viszontagságos évtizedekben is fennmaradt. Akik ma igazvadászok, azoknak kötelessége ápolni, továbbadni a nemes hagyományokat, és ebben a természettõl egyre inkább elszakadó világban legfõképp annak tiszteletére, és alázatra tanítani azt, aki kimerészkedik a betondzsungelbõl. Földvári Attila

101

VADÁSZOTTHONOK

Régi tárgyak különös hatalma... Nehezen tudnám elképzelni vendéglátómat reverendában. Pedig szülei papnak szánták. Kovács Sándor Lóránt második keresztneve mind a mai napig az egykori családi álomra emlékeztet, a papi hivatás ötletét ugyanis annakidején a falu Lóránt nevû papjának tiszteletet parancsoló példája adta. Kovács Sándor Lóránt azonban nem a befelé fordulás és lemondások embere…

A

mikor elejtette az elsõ õzbakját, a nagyanyjának dicsekedett vele elsõnek. Repdesett a boldogságtól, ám õ rosszallóan rázta a fejét, és egyre csak azt hajtogatta, hogy puska, kártya, sose vitt a jóra. Persze, nem ok nélkül mondta. Nagyapja ugyanis mindkét szenvedélynek hódolt. Élvezni akarta az életet. És ez alighanem összefüggött azzal a hosszú és kegyetlen úttal, amely Bukovinától a Dunántúlig vezetett… Marcali város Boronka nevû, falusias hangulatú településrészén vagyunk, annak is az egyik legszélsõ házában. Egy kisebb kastély vadásztermének is beillene az a helyiség, ahol ülünk. A kandallóban lángoló fahasábok semmihez sem hasonlítható meleg illata belengi a trófeákkal, preparátumokkal, képekkel és növényekkel teli tág teret. Az õz- és szarvasagancsok sokasága mellett kitömött ludak, récék, szalonkák „repdesnek” a tágas terem légterében. Külföldi vadászutak emlékét õrizve, mormota és zerge is megbújik a gazdag gyûjteményben. A szoba közepén egy hosszú asztal, tizenhat székkel. Ám hétvégeken, gyakran pótszékekre is szükség van…

102

- Vendégváró, vendégszeretõ családban nõttem fel – mondja Kovács Sándor. – Nagyapám idejében a vadászat elején elsõnek lõtt nyulakból mindannyiszor pörkölt készült a naplementével hazatérõ kompánia számára. Nyúlpörkölt puliszkával…! Ez romániai specialitás, merthogy az anyai nagyszüleim onnan jöttek. De nem csak a vadászatok alkalmával ülték körül sokan az asztalt. Ha jól ment nekik, ha rosszul, a vendégek tányérjára mindig jutott valami. Értékes örökségként õrzöm ezt a mentalitást. Így aztán számomra is a legtermészetesebb dolog, hogy a mi társas vadászataink is gyakran nálunk érnek véget… Az asztalt most (még) nem étkek borítják. Régi dokumentumok, fényképek, könyvek. Köztük egy „Hazatérési igazolvány”. A Magyar Királyi Követség állította ki Bukarestben, 1941-ben Borbándi Vilmos (római katolikus földmûves, Istensegíts-i lakos, akinek termete magas, szeme szürke, haja barna…) és felesége, Váncsa Emerencia nevére. A bukoviniai székelyek ezrei ilyen igazolványok birtokában szálltak vonatra 1941-ben, hogy a Jugoszlávia

ellen hadba lépett magyar kormány elképzeléseinek megfelelõen benépesítsék a visszacsatolt dél-bácskai területeket. Egy könyv is fekszik a megsárgult iratok között, Földi István „Mádéfalvától a Dunántúlig” címû mûve. Földi István a tanárom volt a dombóvári gimnáziumban. A tanórákon kívül sokszor utalt a „mádéfalvi veszedelemre”, ám ez a mûve csak 1987-ben jelenhetett meg, és én most vehettem elõször a kezembe… A csíki és háromszéki székelyek tragédiája 1763-ban kezdõdött, amikor is Siskovics tábornok erõszakkal próbált érvényt szerezni a császár székelyeket érintõ, kényszer-sorozást elrendelõ rendelkezésének. Õsi szervezetei és saját tisztjei helyett a Generál Kommandó alárendeltségében, osztrák tiszteknek engedelmeskedve kellett volna határõrizeti és katonai szolgálatot teljesítenie a székelységnek. Az ellenállásnak 1764-ben véres bosszú lett a következménye. Hullák százai borították el Mádéfalva utcáit, és több százan tûntek el az Olt jege alatt is. Aki túlélte, Moldvába menekült. Moldvából aztán Bukovinába telepítették a menekülteket. De az 1941-es hazatelepítés vége is a BácskáMagyar VADÁSZLAP


fotók: Körtvélyesi László


ból való menekülés lett a vesztes háború következményeképpen… Borbándi Vilmos és családja a Tolna megyei Závodra került. Földi István könyvében név szerint is szerepelnek. „Az istensegitsiek közvetlen a betelepítés elõtt Mucsi községben táboroztak addig, amíg Lovász Lázár, Borbándi Vilmos, Molnár Gergely, Borbándi Imre, Borbándi István és Mihály, mint bizottsági tagok meg nem tekintették Závodot…” Az ablaknak háttal ülök, a vadászterem fõfalán, éppen velem szemben a Székely himnusz bekeretezett szövege függ a téli nap bágyadt fényében. Alatta fegyverállvány, két veterán puskával. - Az egyik egy 16-os belga - mondja Kovács Sándor -, a másik pedig egy alsó kulcsos, külsõ kakasos, peremszeges tölténynyel mûködõ Lefaucheux… A belga puska Borbándi nagyapámé volt, az1800-as évek második felében készült francia puska pedig egy távoli rokoné. Ezzel a hosszú csövû belgával még Veres Péter is vadászott… Mindkettõt leemeljük az állványról, nézegetjük, célra kapjuk. Sokadszor tapasztalom meg a régi tárgyak különös hatalmát. Elég kézbe venni õket és az embert megérinti a múlt. Veres Péter, a magyar paraszti világ avatott tollú írója jó barátságban volt az aktív közéleti szerepet is vállaló Borbándi Vilmossal. A puska természetesen hatástalanított, ám a hozzá tapadó emlékek nagyon is hatékonyak. Miközben az irodalmi közélet szinte már el is felejtette Veres Pétert, Kovács Sándor otthonában a puskához kötõdõ emlékek révén most is otthon van. A vadász szobák trófeái és tárgyai szinte mindig többrõl szólnak, mint a vad elejtése, avagy egy adott eszköz funkciója, használati értéke. Kovács Sándor leemel a falról egy õzagancsot. Közepes adottságú, ám mégis érdekes, mert a bal szára törött. Olyan, mint egy félig kinyitott bicska. Az agancsszár lehajló vége majdnem a koszorúhoz ér. - Ez az elsõ bakom, melyet síppal hívtam be – mondja Kovács Sándor. – Ám, nem csak ezért érdekes. Barthos Tibor és Németh József tanítottak fiatal vadászként az õzhívó síp használatára. Barthos Tibor akkor a Marcali Erdészet vezetõje volt. Egy élõ legenda, már csak azért is, mert Barthos Gyula, a tudós erdész, ornitológus és természetvédõ volt az édesapja. Szóval, Tibor bácsi tanított „sípolni”. Jó szívvel volt a kezdõk iránt, ám ugyanakkor nem volt tõle idegen a furfangosság se. Augusztus volt, rohantam a gyakorlatban is kipróbálni a tudományomat. Megfújtam a sípot, és ez a bak azonnal ugrott is. Ha nem lövöm meg, elütött volna…

- Megérdemli a falon a kitüntetett helyet… - De nem csak ezért! Az elejtett bakkal természetesen Barthos Tiborhoz vezetett az utam. Sikerült, meglõttem...! És hogyan? – kérdezte. Síppal hívtam, mondtam büszkén. Hát ez érdekes, mondta õ. Mert amire én tanítottalak, az kutyasírás volt… Kovács Sándor ötven éves, és éppen huszonöt éve vadász. A marcali vadásztársaságban tizenöt éven át vadászmester volt. Jelenleg a mezõcsokonyai vadásztársaság tagja, a fegyelmi bizottság elnöke. A trófeaszoba gazdagsága valószínûvé teszi, hogy vadászéletének volt egy vehemens korsza-

ka is. Ám már jó ideje a szalonka ecsettollát tekinti a legvonzóbb trófeának. Nem véletlen, hogy a vadásztermet díszítõ nagyméretû freskó centrumában is éppen egy szalonka libben át a fák között vöröslõ égen… - Százötven felvett madárral dicsekedhetek. De ma már évi egy-kettõ is boldoggá tesz… - Van, akit megszelídít a puska, van akit démonizál… - Mint ahogy az autóvezetés is! Szakoktatóként és a Somogy megyei autósiskolák ügyvezetõ igazgatójaként leendõ gépkocsivezetõk ezreivel találkoztam az elmúlt huszonkilenc év alatt. Az autó, mint

103

VADÁSZOTTHONOK

ni. Az ember személyiségét, lelkét is alakítani kell… - A vadászvizsgára felkészítõ tanfolyamokon…? - Arra ott valóban nincs idõ. Ezért kell visszaállítani a vadász-jelöltség intézményét. És ami talán a legfontosabb: folyamatosan keresni kell a gyakori társas együttlétek alkalmait. Fehér asztal mellett

sok minden számon kérhetõ, megmagyarázható, vagy éppen elsimítható. Élvezni kell az életet, de ahhoz társak is kellenek. Minden baj ott kezdõdik, amikor az emberek már nem érzik jól magukat egymás társaságában és megszakad közötBÉKÉS r SÁNDOR tük a párbeszéd….

fotók: Körtvélyesi László

ahogy a puska is, az emberi jellem legrejtettebb tartalmait is a felszínre hozza. Könnyû a saját erõnket összetéveszteni a motor erejével! A kezünkben lévõ, az uralmunk alatt álló eszköz képességeivel való azonosulás összezavarja a személyiséget, fölényessé és agresszívvá tesz, elfojtja a veszélyérzetet. Nem elég tehát csak és kizárólag eszközhasználati ismereteket ad-

104

Magyar VADÁSZLAP

Mikor — mi — mennyiért? További képek és információk: www.vadászlap.hu

Az állami vadászjegy érvényesítésének költségei: Az állami vadászjegyet az állandó lakhely szerint illetékes megyei vadászkamaránál kell érvényesíteni, legkésõbb 2008. február 29-éig. A vadászjegy ára: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .10 000 Ft Kötelezõ vadász felelõsség- és balesetbiztosítás: .1 000 Ft Kamarai tagdíj (nem kötelezõ): . . . . . . . . . . . . . . .3 000 Ft Összesen: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .14 000 Ft A 70. életévüket betöltött, valamint ezt a kort a következõ idényben betöltõ vadászoknak kamarai tagdíjat nem kell fizetniük. Az érvényesítéshez (amit nem csak személyesen lehet intézni) az ötablakos vadászjegy és a 2007/2008. évi egyéni lõjegyzék szükséges. Akinek betelt az öt évre szóló, de évente érvényesített vadászjegye, újat kap. Aki az elsõ vadászjegyét váltja ki, vigye magával az állami vadászvizsga bizonyítványát és a személyi igazolványát. Azok a vadásztársak, akik nem tagjai a kamarának, a kötelezõ vadász felelõsség- és balesetbiztosítást egyénileg kötelesek megkötni, és a vadászjegy érvényesítéséhez be kell mutatniuk az érvényes biztosítási kötvényt. A biztosítást március 1-jétõl, a következõ év február 28-áig kell megkötni. Az idei vadászévkönyvet a kamara tagjai térítésmentesen kapják. Aki nem tagja a kamarának, 1250 forintért vásárolhatja meg. Érdemes idõben kiváltani a vadászjegyet, mert érvényes vadászjegy nélkül a rendõrhatóság bevonja a fegyvertartási engedélyt. Dr. Balázs István

Mire lehet vadászni? Februárban: gímszarvasünõre és -borjúra – dámtehénre, ünõre, -borjúra – õzsutára és gidára – muflonra – borzra – aranysakálra – házi görényre – nyestre – fácánkakasra – balkáni gerlére – dolmányos varjúra – szarkára – szajkóra

@ Márciusban: erdei szalonkára

@ Egész évben vadászható: vaddisznó kan, süldõ, malac – róka – pézsmapocok – nyestkutya – mosómedve.

2008

FEBRUÁR

A hó napja

A hét napja

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29

Péntek Szombat Vasárnap Hétfõ Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfõ Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfõ Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfõ Kedd Szerda Csütörtök Péntek

ÚJHOLD TELIHOLD


31 nap

Közép-európai zónaidôben Budapesten kel (h min)

7.11 7.10 7.08 7.07 7.06 7.04 7.03 7.01 7.00 6.58 6.57 6.55 6.54 6.52 6.50 6.49 6.47 6.45 6.44 6.42 6.40 6.38 6.37 6.35 6.33 6.31 6.29 6.27 6.26

l O

Nap nyugszik (h min)

16.44 16.45 16.47 16.49 16.50 16.52 16.53 16.55 16.56 16.58 17.00 17.01 17.03 17.04 17.06 17.07 17.09 17.11 17.12 17.14 17.15 17.17 17.18 17.20 17.21 17.23 17.24 17.26 17.27

kel (h min)

3.03 4.06 5.02 5.48 6.25 6.54 7.17 7.36 7.54 8.11 8.28 8.49 9.13 9.46 10.30 11.27 12.38 13.57 15.17 16.35 17.50 19.02 20.13 21.22 22.31 23.40 -0.48 1.52

ELSÕ NEGYED UTOLSÓ NEGYED

Hold nyugszik (h min)

11.00 11.41 12.34 13.37 14.49 16.04 17.21 18.39 19.56 21.14 22.34 23.56 -1.19 2.39 3.49 4.46 5.29 6.01 6.24 6.44 7.00 7.16 7.31 7.47 8.06 8.29 8.57 9.34

fázisai (h min)

04.45 I

04.33 D

04.31 O

03.18 C

D C

105

VADÁSZIRODALOM

A magyar vadászirodalom bölcsõjérõl Olvasóink elõtt közismert, hogy a 2007. év a magyar vadász- és sportújságírás 150. évfordulója volt. Ezért a januári számunktól kezdõdõen folytatásokban ismertettük a korábbi vadászújságokat. Mostantól kezdve – bár jubileumi alkalom nélkül – röviden ismertetjük ugyancsak folytatásokban a magyar vadászirodalom kezdetét.

106

illusztrációk: gr. Andrássy Manó: Hazai vadászatok címû kötetbõl

V

adászati irodalmunk gyökere nem nyúlik olyan régre vissza, és közel sem olyan volumenû, mint a németnyelvû vadászirodalom. Ennek legnagyobb bibliográfusa, Kurt Lindner professzor szerint a német gyökerek a XV. században erednek, és 1850ig közel 1200 vadászattal foglalkozó irodalmi mû jelent meg. Nálunk eddig hat ilyen munka keletkezett, melybõl négy jelent meg akkor, kettõ pedig nemrégiben. Vadászirodalmunk elsõ darabjának gróf Rákóczi László naplóját tekinthetjük, amely öt éven át, 1653. szeptember 22-tõl 1658. október 14-ig kevés kihagyással, naponta írt rövid feljegyzésekbõl áll. Ezeknek csak kis része vadászati vonatkozású. Fél éven át saját kezûleg írta, a többit deákoknak mondta tollba. Rövid, 31 évig tartó életének (1633-1664) 20 esztendõs korában kezdõdik és 25 éves korában fejezõdik be a napló ezen kétfüzetnyi, utólag egybekötött része, amely 264 oldalt tartalmaz, és mérete 20 x 30 centiméter. A napló kezdete elõtt, és vége után valószínûleg írt naplórészek vagy megsemmisültek, vagy jobb esetben még ismeretlen helyen porosodnak. A gróf, a Rákóczi család katolikus ágán Rákóczi Pál országbíró 3 éves korában árván maradt fia, a bécsi Burgban, a Habsburg fõhercegekkel együtt nevelkedett. Õ az elsõ és talán az egyetlen magyar fõúr, aki kiskorától kezdve az uralkodó környezetében élt, bécsi udvari neveltetést kapott. Már 12 éves korában a nagyszombati egyetemen, majd Bécsben tanult, végül Grazban fejezte be tanulmányait. Mire felserdült, már több nyelven beszélt, majd mûvelt és világot látott fiatal katonává, gazdásszá és politikussá is vált. Az 1650-es évek elején megszerzi örökségét, majd járja egyre jobban mûködõ birtokait. Késõbb minden nehézség nélkül

beiktatták a protestáns köznemesség tûzfészkének számító felvidéki Sáros vármegye fõispáni tisztségébe, és 25 évesen királyi kamarás lett. A pozsonyi országgyûlések ideje alatt sokszor ült az ország vezetõi asztalánál Zrínyi, Wesselényi, Nádasdy mellett, akikkel a török elleni felszabadító háború megindításán fáradoztak. Rákóczi László 1663-ban, harminc éves korában csapatokat toborzott, majd a következõ év elején a kibontakozó háborúba ment, és a pogányság elleni küzdelemben, a Nagyvárad melletti harcokban, május 27-én vesztette életét. A Naplónak különös története van, mert többször elveszett és elõkerült, még a 17. században, valamint a 20. század elsõ évtizedében készült másolatok is. Ez utóbbit találta meg 1985-ben az Akadémia Kézirattárában Horn Ildikó, akkori egyetemi hallgató. A korszak vezetõ szakembereivel úgy döntöttek, hogy ezt a „sok új-

donsággal szolgáló forrást mielõbb közkinccsé kell tenni. Már kiszedték a könyvet, amikor Galamb György levéltáros az Országos Levéltár „R” szekciójának rendezési munkája közben megtalálta az elveszettnek hitt eredeti Naplót.” Ezt feltárva, „mostanira magyarítva” és ehhez jegyzeteket írva megjelentette Horn Ildikó 1990ben, a Magvetõ Könyvkiadónak a „Magyar Hírmondó” sorozatában. Rákóczi László naplójából egy felfokozott életritmusban élõ, 20 éves fiatal fõúr életvitelét ismerhetjük meg, aki habzsolta az életet. Vadászat, játék, tánc, muzsika, fürdés, lakomák, lófuttató versenyek, farsangolások között élte az életét. A Naplóból szinte hiányoznak az „eluntam”, „elfáradtam”, „megpihentem” szavak, bár a kezdetkor, 1653. szeptember 30-án csak annyi olvasható, hogy: „Megnyugodtam.” Igaz, hogy az elõzõ napokban 35 nyulat és 3 rókát „fogatott.” Életének nagy részét Magyar VADÁSZLAP


reprodukciók: Országos Széchenyi Könyvtár


ekkor még a természetben töltötte, vadászatról sokszor csak késõ este tért fedél alá, vagy csak simán kiment a mezõre. A napi bejegyzések általában tõmondatosak, és ezek száma nagyrészt a napi eseményektõl függött. Ha vadásztak, akkor többnyire csak az eredményt jegyezték le, például : „Mentem ki nyulászni, fogattam nyulat No. 8.” Viszont harci cselekmény esetén akár 15 mondatot, és bõvítettebbet is olvashatunk (pl.: 1656. aug. 29-én.) Gyakran szerepel az „NB” rövidítés, jelentését nem sikerült megfejtenem. A Napló elsõ „teljes” hónapjából, 1653. októberébõl hat napon nincs semmi bejegyzés. A jegyzett 25 napból 17 alkalommal volt vadászni, amelynek során összesen „fogatott,” „veretett,” „öletett,” „lõtt” 81 nyulat, 1 rókát, 6 õzet, 1 farkast, továbbá 2 foglyot, 1 túzokot, és 4 gyöngyvért (ez a könyv végén megadott „Idegen és régi magyar szavak jegyzéke” szerint „hosszú, vérvörös lábú vízimadár”). A vadászat módjáról alig írnak (gyalog, kocsival), eszközeként néhol megadják a puska vagy agár szót: „Lõttem egy hollót puskával…Magam penig az agarakkal kimenvén a Hangodra fogattam nyulat No.1., puskával fajdot No. 8., rezneket 2.” Novemberben viszont csak kétszer volt vadászni, inkább „leánynézéssel” foglalatoskodott. A decemberi feljegyzések 21én kezdõdtek, és a 31-i óesztendõ elmulatásával fejezõdött be, közte vadászat nem volt. 24-én a karácsonyra vonatkozó szó nincs, 25-26-a kimaradt. 30-i bejegyzés: „Lovakat jártattunk.” 31-én ez olvasható: „Küldtem ki kedves húgomhoz szolgámat levelekkel; adott a Fejedelem ebéd felett egy török lovat. És így az 1653. esztendõt elmulatván adja a Úristen ez jövõ esztendõt is több jóval, kevesebb bûnnel végezhessük el. Istenünknek, hazánknak, felebarátainknak jobban szolgálhassunk.” Anno 1654. januariusában is sokat utazott, többek között „Ebédre Lónára, estvére Páncélcsehbe, kimondhatatlan gonosz, sáros út”-on, de járt Tarpán, és Guth-on is! Csak 28-án vadászott: „Mentem nyulászni, hoztam nyulat Nr.3. Küldött a Fejedelem õ nagyságám hat szekeres lovat, Csoma uram hozta. Érkezett meg Pongrác Pál uram.” Február 4 -e fontos dátum életé-

ben, mert feleségül vette Naményben Nagymihályi Bánffy Erzsébetet: „… Isten õ szent felsége kegyelmességébõl töttem le az hitet kedvesemmel, leleszi praepost Pálfalvay uram elõtt.” Három nap múlva… „mentünk estvére Baktára Barkóczy uramhoz; loptak el egy nyuszttal bélelt hálósubát.” 9-én „verettem nyulat No.7., rókát 1., fogolymadarat N.5. Éjszakára érkeztem Tokajba.” Március elején kétszer is ment vadászni, de „szerencsétlenül”, azaz nyilván nem jártak szerencsével. Viszont 16-án „Mentem strásba vadászni, ölettem farkast No.1., nyulat is 1.” 19-e és 24-e között egy nap kivételével minden nap vadászott, a zsákmány összesen 18 nyúl, 1 róka és 1 õz volt. A március 30-i bejegyzés: „Ebédre mentünk Bártfá-ra, vetett fel az puskapor négy embert; aznap mindannyian ott maradtunk.” Áprilisi gyakori vadászatok közül kiemelkedik a 18-ai bejegyzés: „Mentem ki jó reggel az mezõre csak kocsin Gulácsi Ambrus urammal puskázni, ebédre hazaérkezvén hoztam túzokot, No. 1., gyöngy-

vért 1., fajdot 2., rezneket 2., búvárt 1., galambot 1., õzeket. Penig mind magam lõttem. Az hernádnémeti hadnagy jõ hozzám rabokkal és hoz egy agarat is ajándékon. Ebéd után is ismét kimenvén, noha egy sast és tuzokot sebesít a golyóbis meg, de szerencsétlen lött puskázásom.” A következõ napon „Megyaszóról eleven fajdokat hoznak.” Érdekes a 25-i feljegyzés is: „Gergelylaki vadászni megyen hálókkal s a gyalogokat is kiviszi hajtani; Eleven nyulat hoz No.5., holtakat No.3.” Tehát nem új dolog a nyúlbefogás. Egy nagyot – azaz négy évet ugorva – a napló végére érünk. Közben természetesen a gróf a sok utazása mellett jócskán vadászott is, és még kétmázsás vadkant is lõtt. A napló két utolsó hónapjában, 1658 szeptemberében és októberében keveset vadászott, mert szeptember 16-án Kistapolcsányból Bécsbe indult, ahova 2 hét múlva érkezett meg az Udvarhoz. A 9-i feljegyzés: „Udvarhoz mentem, õ felségével én is a vadászatra kimentem és esett meg velem az ló, ki miatt rosszul is voltam, s maradtam mind ebéden vacsorán magam szállásán.” 12-én ezt olvashatjuk: „Mentem udvarhoz, azután õ felsége vadászni kimenvén, Pálffy Miklós urammal együtt én is õ felsége után mentem vadászni. Voltam ebéden érsek uramnál õ nagyságánál, vacsorán pedig a magam szállásán.” Az 1658. október 14-i bejegyzéssel a napló befejezõdik: „Mentem udvarhoz, DR. ÁDÁMFI búcsúztam el õ felségétõl, r TAMÁS s indultam ki Bécsbõl.”

107

r

DR.

DEÁK

ISTVÁN

Szervusz

S

zokásos hétvégi vaddisznóhajtáson vagyunk, a marosmenti fõvárostól, Marosvásárhelytõl negyedórányi távolságra elterülõ Panit község enyhén dombos lankáin. Szántóföldek között erdõsült oldalak díszítik a tájat. Itt-ott gyér gyertyánosok, kocsányos tölgy ültetvények láthatók, amelyeknek inkább véderdõ szerepet szántak, de találhatók itt meredek martok is, amelyeket erdei és fekete fenyõvel telepítettek be pászmásan. így a talaj védelmét biztosítják, a pászmák között sávokban „lábat vetettek” a különbözõ cserjefélék, galagonyás, vadrózsás, szúrós tövisesek, amelyek kitûnõ búvóhelyet biztosítanak a vadnak. Fõképp apróvadas területek ezek, de az átjáró kondák is megpihennek itt egy-két napot, különösen, ha a szomszéd területeken megzavarták õket. Próbáltuk a vemhes kocákat csöves kukoricával, répaszelettel, ellésre idecsalogatni, de ritkán sikerült. Na, hogyan kezdjük, kérdezgetjük egymást reggel a találkozáskor, vajon hol lehetnek a disznók? A vadõr, a vadászmester, a fõhajtó készítik a haditervet, mi pedig türelmetlenül várjuk a döntést, tudomásul vesszük az elképzelést, és szó nélkül indulunk a kijelölt helyre. Kihúzzuk a kalapból a sorszámot és sorba állunk. - Menjünk már! – sürget Jóska bácsi, a nyugdíjas vadászmester. - Ügyeljenek, szépen csendben jöjjenek, beszéd ne legyen, mert itt bárhol megfeküdhettek a disznók. Na jöjjenek! Fiatalabb barátommal mi is sorra kerülünk a stand foglalására, ránk néz a vadászmester és kérdi: - Te hányas vagy Miki? - Én hetes. - Na, akkor te itt maradsz fent, maga pedig lemegy, tudja ugye hová? – Szánalmasan néz rám Jóska bácsi, legszívesebben továbbvinne engem is, de gondjaiban kisegítem, és mondom: - Hogyne tudnám Jóska bátyám, hányszor álltam már ott, jó hely az, csak ne kellene oda lemenni. Elhaladnak csendben, sorban a többiek, én pedig Miki barátomra nézek és mondom is neki: na barátom itt a bánat az enyém. Vérverejtékes szokott lenni itt a standfoglalás, amit a sûrû bokrok tüskéi csalogatnak ki az ember kezébõl, arcából. Rám néz. Látom, megszánt, mert tüstént mondja is: - Na Pista bácsi, én lemegyek, tessék csak itt fent maradni, aztán ha vége lesz a hajtásnak, feljövök. Tessék megvárni, majd visszamegyünk együtt! - Jól van, köszönöm, legközelebb megiszunk egy fél decit, amit én fizetek neked a kedvességedért! Elválunk, sûrû csend vesz erõt a tájon. Kinézek magamnak egy olyan csapásféle ösvényt. Ha disznó volnék, én is csak itt jönnék és nem abban a sûrûben, tehát jó helyen állok, ha van valami a hajtásban, csakis itt jöhet. Figyelem a csodás természetet. Szépen süt a nap, napozni is lehetne, távolról harangszó hallatszik, gondolataim szellõként szállnak… vajon ez mi lehet, úgy reggel tíz óra körül, szombaton? Lehet, valakinek távozó lelkét siratja a harangszó? Milyen is az élet, milyen gyorsan múlik az idõ. Most voltam fiatal vadász, sokszor még hajtást is vállaltam, s íme, már itt vagyok, már engem is megkímélnek. Így is jól van, csak egészség legyen, hogy pár évig még járhassunk vadászni, de ezt intézni szerencsére nem a mi dolgunk.

108

Magyar VADÁSZLAP

HIHETÕ ÉS HIHETETTLEN TÖRTÉNETEK

p

Így elmélkedek, amikor megszólalnak a hajtók. Jövögetnek, hajtogatnak, én pedig figyelek. Fácánok repülnek fölöttem, az úton elillan egy róka, kutyahang, csaholás nem hallatszik. Úgy néz ki, hogy ma itt nincs disznó, de nem baj, szép az idõ – az pótol mindent. Jóska bácsi, a vadászmester hangja megtöri a csendet: - „Na, nézz te oda, hát ez mi a bánat, indulj el már egyszer”! – kiáltja hangosan. Kitûnõ szimatú, Dollár nevet viselõ kicsi foxi kutyánk csak a vaddisznót szokta jelezni, másra nem ugat, de most elvisítja magát, hangosan vonyít. Mi lehet? Ilyet ez a kutya nem szokott cselekedni, nagyon meglepõnek tûnik a viselkedése. Elõrenézek a sûrû irányába, és látom a fenyõfák hegyeit, ahogyan erõltetve mozognak, hajladoznak. A zaj is szokatlan, ami egyre közelebbrõl „üti meg” a fülemet. Na ez jó jel, végre itt van az öregúr, a nagy kan, amit már sokszor elszalasztottunk. Ez már igen, ez most egyenesen nekem jön! Felállok a székrõl és célzom a sûrût. Ha kidugja a fejét, jó közel engedem és majd nyaktövön vagy váll-lapon lövöm. Csak jöjjön! Jön is. Célzok… – de nagy ég! Hát ez nem disznó! Ez egy valóságos nagy medve. Közeledik lomhán az ösvényen, én leengedem a puskám, és nézem. Õ meg csak jön, egyenesen felém. Na vajon most mi lesz?! – gondolom. Most vajon ki fog félre állni? Odaszólok neki, halkan „fúj”. Legyintek a puskával, mikor már csak ötméternyire lehet elõttem… Õkelme rám se néz, szerencsére nem ijedt meg õ sem, balra lépve, puskahossz távolságra, hangosan szu-


szogva elcammog mellettem. Mielõtt a fenyvesbe lépne, visszanéz rám, mintha köszönne. Én is köszönök neki: - Szervusz Mackó, békésen viselkedtél! Köszönöm, hogy ilyen közel jöttél hozzám, és hogy szemtõlszembe láthattalak. Sok vadászt kísértem el már medvelesre, sok medvét is láttam már, de a természetben ilyen közelségben még soha. Sötétszürke, hatalmas állat, négy lábán haladva marmagassága a vállamig ért, nagy fejébõl szemei, mint két fekete gyöngyszem csillogtak, apró füleit kissé hátra húzta. A fekete orra körül látható fehéredõ hosszú szõrzet elárulta, hogy már nem fiatal „gavallér”, négyszázötven-ötszáz kilogramm körüli súlya, és robusztus külseje is arról tanúskodik, hogy egy öreg „úrral” volt szerencsém találkozni. Jön Dollár kutya is, megsimogatom, rám néz. Az alsó standból felkiált Miklós barátom: - Pista bácsi miért nem lõtte, hej milyen nagy volt! - Igaz, hogy nagy volt, csak mi disznóvadászatra jöttünk… – válaszolom. - Hát micsoda volt, nem a nagy kan? - Nem ám, kis pajtás, mert ez egy hatalmas medve volt - mondom Mikinek, aki sápadt arccal, kifehéredve áll meg mellettem. - Hát, én biztosan rálõttem volna ijedtemben… - Pedig az akár végzetes lehetett volna mindkettõtök számára. - Pista bácsi, a jó Isten akarta, hogy így legyen. A féldecit én fizetem…

109


mackó

HIHETÕ ÉS HIHETETTLEN TÖRTÉNETEK

PINTÉR rNORBERT

A

Egyedül az erdõn

kopott deszka megreccsent, ahogy Klári középre csúszott. Régebben mindig jobb szélen ült, de most már az egész les egyedül csak az övé. Péter elment, s távozása fájdalmas ûrt hagyott maga után. S ennek lassan már egy éve! Szemei még most is elkönnyesednek, ahogy az utolsó együtt töltött pillanatokra gondol: Az orvosra vártak. Péter már reggel sem érezte jól magát, s a délután további mellkasba szúró fájdalmakat hozott. Verejtékezve, sápadtan feküdt az ágyon, s szemei olyan mérhetetlen távolságba tekintettek, hogy Klári elsírta magát, amikor a kezét fogta. Egy pillanatra magához tért. Látása kitisztult, s pillantása a Kláriét kereste. - Vigyázz magadra szívem! – szorította meg a kezét, aztán már csak nézték egymást. A pillanatnyi megkönnyebbülést ismét fájdalom követte. Péter arca eltorzult, karja önkéntelenül belekaszált a levegõbe, mintha valami fojtogató rémet akarna vele elhessegetni. Teste görcsbe feszült, keze belemarkolt az ing gallérjába, miközben levegõért kapkodott. A következõ szavakat már csak valami emberfeletti erõfeszítéssel tudta kipréselni magából: - A puska… ügyelj majd rá, drága! – Klári csupán bólintani tudott. Könnyei a párnára peregtek. Csengettek, s õ mint az õrült rohant az orvosnak ajtót nyitni, de elkéstek. Péter szemei felfénylettek, majd csodálkozó nagyra nyíltak, s valahová a végtelenbe néztek. Huszonöt éve, a Mátrában kezdõdött. Péter erdõmérnökként került tavasszal a kis faluba, s az arató bálon ismerkedtek össze. Klári a virágokat rendezgette az iskola udvarán, ahol tanított. A szépen feldíszített asztalon kalács és bor volt a búzakoszorú mellé készítve, s éppen a haját igazgatta, amikor a bál forgataga Pétert mellé sodorta. A férfi megigézve nézte a fiatal tanárnõt – Klári bele is pirult ebbe a nézésbe –, s aznap már végig együtt maradtak. Nyár volt. Maguk mögött hagyták az ünneplõ falut, s a tarlón átvágva, lesétáltak a kis erdei patakig. A víz játékosan fecsegett, ahogy szikláról sziklára ugrált, partján haragos zöld csalán bólogatott, s õk órákon keresztül beszélgettek egy mogyoróbokor árnyékában. Péter közben bodzasípot faragott, s Klári apró levélhajókat tûzött össze a mogyoró leveleibõl, amelyeket késõbb együtt bocsátottak vízre. Kezük összeért. Milyen régen volt! A nyár, mint halászok bográcsa alatt a nádláng, egy pillanat alatt lobbant el, s amikor õsszel a górékat roskadásig töltötték a kukoricacsövek, megtartották a kézfogót. Boldog évek következtek, aminek minden pillanata az egymásról szóló gondoskodásról, és a szeretetrõl szólt. Az elsõ közös nyári sétájukat még nagyon sok másik követte: Tavasszal gyöngyvirágot szedtek az öreg tölgyesben, míg nyáron a pisztrángokat lesték a patak mélyebb részein, ahol a kövezés mögött megcsendült a víz rohanása. Õsszel áfonyát gyûjtöttek, amibõl Klári lekvárt fõzött, s télen a befagyott kiöntésen csúszkáltak, amikor végeztek a takarmány kihordásával.

110

Az erdõ vadjainak etetése Péter önként vállalt feladata volt, és Klári szívesen kísérte el ezekre az útjaira. Szénakötegeket dugdostak a fák közé, s ocsút szórtak az etetõkbe. A széna pattogva nyújtózott, s illatával a nyárra emlékeztetett. A gabona elgurult szemein verebek, és egerek osztozkodtak. Õzek és szarvasok jártak a nyomukban, s õk együtt örültek, ha látták, amint a tisztásra vezetik a tehenek borjaikat, vagy ha a szénát csipegetõk között megjelenik a fiatal, hányaveti bak is. Vadászni is sokszor mentek kettesben, s bár Klári nem szívesen látta, ha egy életet elvesznek, tudta, hogy ez is beletartozik az ember alakította Természet örök körforgásába. Párja azonban hiába unszolta, a fegyvert csak addig fogta kézbe, amíg a kocsiból kiszálltak, vagy amíg a magot kihintették. Pedig míves fegyver volt. Végig agyazott kezes kis karabély, amit Péter még a nagyapjától örökölt. Családjukban a vadászat tudománya apáról fiúra szállt, s amikor gyermekük született, bizton hitték, hogy majdan õ is az apja nyomdokaiba lép. A kis Pétert azonban olyan sok minden más érdekelte. Eleinte biológusnak készült, késõbb az állatorvosi pálya vonzotta, de végül – az egyetemet ott hagyva – távoli országokba ment szerencsét próbálni. Péter szomorkásan járta ebben az idõben az erdõt. Sokszor eszébe jutott apja, nagyapja, s a – fia. Úgy érezte, hogy valami megszakad a tradíciók átadásában, de tehetetlennek érezte magát. Klári aggódva látta férje õrlõdését, hullámzó kedélyállapotát, amit környezetük változása csak tovább rontott. Az erdészetet átszervezték, a munka több, s a vele járó felelõsség még több lett. Ebben az idõben kezdett szúródni Péter szívtájéka. Sokáig nem törõdtek vele. A gyerek, mint nyár derekán a fecskefiók, már kirepült a fészekbõl, s õk ismét felfedezték egymást, és az együttlét csodálatát. Bódulva járták az erdõt. Kézen fogva sétáltak a fák alatt, s közben meglesték a dagonyázó kondát, a tisztáson egerészõ kölyök rókát, s agancsával a kis tölgyfát verõ öreg bikát. Sétáikra minden alkalommal elkísérte õket az öreg fegyver, s Klári sokszor jegyezte meg nevetve: - Ha nem tudnám, hogy a szívedben én vagyok az elsõ, most féltékeny lennék erre az öreg szerszámra. Csak mosolyogtak, és a szívre gondoltak, ami ebben az idõben már sokat rakoncátlankodott. Eleinte csak rendetlenkedett, mint egy ósdi zsebóra, aminek meglazult a rugója, de aztán bizonytalanná vált a ketyegése, s néhány hónap múlva – megállt. Klári megtörölte a szemét. Mennyi minden megváltozott az elmúlt egy év alatt. Péter elment, de a kis Péter a temetés után itthon maradt. Úgy tûnik végleg, hiszen a következõ szemeszterre már az egyetemre is visszajelentkezett. A fiú megcsendesedett, otthonülõ lett. Apja könyveit bújta, s csodálkozva látta, hogy anyja is ezt teszi. Klári vadászkönyveket olvasott, és régi újságokat lapozgatott. Fia értetlenkedve figyelte: - Anya, ha nem ismernélek, azt hinném, vadásznak készülsz. - Talán tényleg az leszek. – mosolygott fiára. - De te soha sem akartad lelõni az állatokat! Magyar VADÁSZLAP

-

illusztráció: Seres József

Péter szavai, amikor elõször magyarázta el neki, hogy a különbözõ zörejek mögött milyen vad közeledhet. Milyen régen volt! Gyakran ültek együtt ezen a lesen, s õ a lövés elõtt sokszor szurkolt férjének, vagy titokban – a vadnak. Tudta már, hogy vaddisznó szöszmötöl mellette – az elõbb már a szusszanását is hallotta –, s a karabélyt hangtalanul a korlátra fektette. A vad elõbukkant, s Klári kibiztosította a fegyvert. Tényleg disznó volt, ha nem is akkora, mint amekkorát a kopók fognak közre a tenyere alatti miniatúrán, de azért derék kan volt ez is. Óvatlanul turkált, s úgy viselkedett, mintha vadász nem is lenne a világon. A szálkereszt óvatosan a lapockájára kúszott, de a lövés késett, és egyre csak késett. A vad valamit megsejthetett, s fejét felkapva a hideg lencsék mögül Klárira pillantott. Talán az elmúlás közelsége érintette meg, de az is lehet, hogy valami kóbor fuvallat sietett a segítségére. A következõ pillanatban egy méltatlankodó fújással a sûrûbe ugrott. Klári elzárta a fegyverét. Csak most vette észre, hogy szíve hangosan dörömböl, s keze rányirkosodott a tusra. Fejét csóválva mászott le a lesrõl, és hazaindult. Gondolatai csapongva követték. Nem tudott, nem akart rálõni a disznóra. Péter most talán mosolyogna, de biztosan megértené. Ez a vad így is az övé marad, s ugyanolyan sokáig fog rá emlékezni, mintha lelõtte volna. Neki errõl szól a vadászat, s a zsákmányolás örömét meghagyja másnak. Péterre gondolt, annak apjára, s nagyapjára. Õk biztosan nem tétováztak volna. Vajon hogyan, és kinek lesz így örökül hagyva a tradíció? Elmosolyodott. Talán a fiát is megérinti még a vadászat õsisége, s ha nem, hát az sem baj. Hangosan felnevetett, és belelegyintett a sötétbe: ... hiszen unokák is vannak a világon!


111


Klári becsukta a könyvet, s hosszan a gyerekre nézett, mielõtt folytatta: - Apád azt vallotta: a vad halála beteljesedés, és ünnep is egyben. Õ hitt a zsákmányolás atavisztikus szükségességében. De a vadászat nem errõl, nem csak errõl szól. - Neked mirõl szól anya? Klári elgondolkodott. - Apád fegyverérõl. Megígértem neki, hogy vigyázok rá. Most a nagybátyád õrzi, de ha levizsgáztam, szeretném hazahozni. S valóban így történt. A gyerek után a bizottság tagjai is hitetlenkedve figyelték, amikor beült a vizsgázók közé, de a kérdésekre tudta a választ, s hetekkel késõbb féltõ gondoskodással, visszatette Péter szekrényébe a fegyvert. A fegyver tulajdonlása új és izgalmas gondolatokat ébresztett benne. Eleinte csak kacérkodott az elképzeléssel, hogy valóban kimegy vadászni, de a múlt hónapban, amikor valamelyik este sétálni indult, szinte önkéntelen mozdulattal a vállára kanyarította a puskát. Ez a mozdulat azóta megismétlõdött néhányszor, s mára szinte rutinszerû cselekedetté vált. S most itt ül a lesen. Egyedül. Újra és újra végigsimít a karabély tusán. Ujjai szinte óvón futnak a fa habos erezetét követve, majd megcirógatják a gyönyörûen gravírozott fémszerkezetet. Egyik oldalon hatalmas agancsú, bõgõ bika tereli teheneit a réten, míg a másik oldalon villogó agyarú vadkant szorítanak sarokba a kutyák. Nagyon szép! Klári, mint már olyan sokszor, most is megbûvölve nézi a múlt századi mester munkáját, az aprólékosan kidolgozott meseszerû részleteket. - Nem csoda, hogy Péter annyira szerette – suttogja magának. A fegyver körül forgó gondolatait óvatos motoszkálás szakítja félbe. Valami jön a bokrok mögött, s a neszezés mögött jókora testet lehet sejteni. Megmarkolja a fegyvert, s eszébe jutnak

Nyíregyháza, Tünde u. 20. Tel.: 42/507-115; 42/507-116 e-mail: [email protected], honlap: www.reflexbolt.hu

112

Magyar VADÁSZLAP

Ünnepi hétköznapok Július végét írtuk, utolsó vadásznapunk is véget ért Zambiában, a Kafue Nemzeti Park melletti vadászterületünkön, amely a Victoria vízesés melletti Livingstontól egy órányi repülõ és további egy órányi autóútra van. Legközelebbi lakott, bolttal, üzemanyagkúttal és villannyal rendelkezõ helység, nevezzük talán városnak 5 órai autózásra volt tõlünk. Errefelé így – 1 órányi autózás, 1 napi gyaloglás, stb. – mérik a távolságot, mivel a hosszmértékek nem adnak megbízható támpontot a távolságok becslésére. Három társamat kísértem el a vadász-szafarira, akik kafferbivalyokra és antilopokra vadásztak. Mivel korábban már több szép és eredményes bivalyvadászaton is részt vettem, így most inkább csak fotóztam és filmeztem a tájat, állatokat – és társaimat vadászat közben.

A

vadászat befejeztével társaim is és vendéglátóink is elégedettek voltak, hiszen igazán vadászias körülmények között, naponta hosszú órákat cserkelve a bozótos, sûrû területeken, hagyományos vadászati módon hoztak terítékre egy hét alatt 8 kafferbivalyt, 6 bikát és 2 öreg tehenet. Mellé sikerült még 11 egyéb vadfajt is elejteniük, köztük néhány igazán ritkát, mint bozóti vadkan, Defassa vízibak, Puku... Egy kis tó partján volt a tiszta és kényelmes szállásunk, iható kútvízzel, és Simbával, az általunk is nagyra becsült szakáccsal. A villanyt napelemek töltötte akkumulátorok szolgáltatták, amelyeken túl hordozható generátor adott lehetõséget a


különbözõ lemerült akkumulátoraink feltöltéséhez. Hazaérkezve az utolsó vadásznapunkról, gyors zuhanyozás után a tábortûz mellett, szokásos esti tartózkodási helyünkön a nádfedeles társalgóban gyülekeztünk, hogy elfogyasztva egy-két hideg sört, mindenki viccelõdve vagy évõdve elmesélje aznapi élményeit, eldicsekedjen sikereivel vagy elmondja kudarcait, megossza másokkal jó és rossz tapasztalatait, és hála a digitális technikának, megmutassa érdekesebb videó-jeleneteit vagy felvételeit. Rögtön feltûnt nekünk, hogy az épület tófelõli oldalán égett egy másik kisebb tûz is és körben inkább füstölgõ, mint világító fáklyák voltak kihelyezve. Érdeklõdõ kér-

désünkre mindössze rövid, tömör válaszokat kaptunk, hogy majd meglátjuk, egy kisebb ünnepség, vagy valami hasonló lesz vacsora után. Vacsora vége felé azonban hangolni kezdtek a zenészek és halk énekszó jelezte, hogy kezdõdik az ünnepség. A tûz körül a fáklyák által határolt területen belül közel harminc, többnyire nõkbõl álló csapat kezdett énekelni, táncolva és ringva körbesétálni, néhányuk kezében alvó vagy érdeklõdve tekintgetõ bepólyázott kicsinyével. Egyikük éppen tánc közben, magát nem zavartatva szoptatta meg éhes gyermekét, miközben énekelt és táncolt a többiekkel. A zenét egy gitárhoz hasonlatos húros hangszerrel és 3 dobbal fér-

113

SZAFARI fiak szolgáltatták. Állandóan visszatérõ motívumra lettünk figyelmesek – poro poro mataja – mely az ottani hõs vadászok sikereit méltató dalok refrénje volt. Nagyon kellemesen telt az este és az igazi meglepetés ezután következett: nem fogadtak el sem fizetséget sem borravalót. Egyszerûen eljöttek megköszönni nekünk a sok-sok húst, melyet kaptak a vadászatunk idején. Zambiában, amely 1964 óta független, béke, nyugalom, közbiztonság és rend uralkodik. Szegények ugyan az emberek, ipari tevékenység – rézbányászat és feldolgozáson kívül - csak kevés van, mezõgazdasági tevékenység – kukorica és gyapottermelés – csak az ország kisebb területén végezhetõ, így a népesség nagy része jóformán csak szegényesen, segélyekbõl tengeti életét. Ennek ellenére az ország legnagyobb részén a vadorzás ritka a viszonylag nagy rendnek és közbiztonságnak köszönhetõen. Mi egy vizekben gazdagabb részen vadásztunk, itt jellemzõ volt a kukorica- és kölestermesztés, a háziállattartás és halászat is. A kukoricatövek a szépen megmûvelt földeken úgy fél- és egyméteres közzel követték egymást, valójában nem sok terméssel kecsegtetve. Az átlagemberek errefelé naponta kétszer esznek, reggel elfogyasztanak egy nagy adag „milli”-t, mely ránézésre a mi tejbegrízünkre hasonlít, de kukoricalisztbõl készül. Nehezen és lassan emészthetõ, így a nap végéig jól el vannak vele. Vizet a folyóból vagy tóból isznak nyersen, valószínûleg hozzászoktak a számunkra „gyilkos” mennyiségû kóli baktériumokhoz. Elmondták nekünk, hogy háziállatot évente csak egyszer-kétszer, nagy ünne-

Zimbabwében jelenleg 34 év az átlagéletkor

114

Rituális ünnepség a vadászat végén pekkor vágnak, így más alkalommal friss húshoz csak akkor jutnak, ha külföldi vadászok érkeznek, akkor viszont a környéken elszórtan élõ fekete lakosság számára ünnepnapok következnek. Akár egynapi járásnyira élõk is eljönnek, idejük megengedi és többnyire valamennyi nekik is jut a zsákmányból. Az ottani tábori vadnyúzó és húsfeldolgozó helyektõl itthon rögtön megvonnák a mûködési engedélyt, de arrafelé azért más a helyzet. Mivel a táborunkban tiszta vízben bõvelkedtek, így nyúzás közben folyamatosan mosták és hûtötték az elejtett vadat, amely számunkra a bõrök biztonságosabb megõrzését is szolgálta. A vadnyú-

zó környékén lusta, kövér dögkeselyûk a fák ágairól, kellõ távolságból unottan figyelték a munkát és vártak a sorukra. A csontokról lefejtett hús egy része a konyhánkra (pl. az ízletes ököruszály leves formájában), a többi szétosztásra került. A helyiek elõször a belsõségeket, beleket fogyasztották el, a húst pedig vékony szeletekre vágva, drótokra, kerítésre akasztgatva szárították. A húst a faggyú és az azt borító vékony kemény hártya jól megvédte a legyektõl. Elmondásaik és számításaink szerint a környéken élõ több száz, elsõsorban fõleg idõsebb emberek számára biztosítottunk friss húst és ezzel megélhetési biztonságot egy rövid idõre. Afrika-szerte általában hasonlóan mûködik az elejtett vadhús hasznosítása, soksok ezer embernek biztosítva kalóriadús táplálékot, de azért nem mindenhol zajlik ez ilyen békésen: talán egy hónappal korábban, nem túl távol tõlünk egy elejtett elefánt húsának osztására több mint 500 ember gyûlt össze. A tömeg egyes türelmetlen tagjai nehezen bírták a tülekedést és egymásnak is estek. Szomorú végeredménye lett a húsosztásnak, négyen meghaltak, többen súlyosan megsérültek. Zambiából Zimbabwéba utaztunk tovább „vízi” vad vadászatára. Útközben is és a határokon átkelve is kicsit izgultunk, nem sok jót hallani mostanában errõl az országról, de a viszonylag sok fehér turista látványa és a békés állapotok megnyugtattak minket is. A Victória vízesésnél autónkkal rövid idõre megálltunk és megnéztük a világ egyik természeti csodáját, Magyar VADÁSZLAP


A helyiek a fotózás végéig türelmesen várták a „hús-osztást”

A felszeletelt vadhúst az afrikai nap igen gyorsan eltarthatóvá szárítja hihetetlen szép és felejthetetlen élmény és egyben egy kis ünnep is volt számunkra. Élelmiszer, üzemanyag nem nagyon volt a helyi boltokban, a kormány jó szándékkal befagyasztotta az árakat, de az fordítva sült el, így ezen termékekhez csak a fekete piacon lehetett hozzájutni, természetesen a korábbiaknál borsosabb árakon. Zimbabwében délen, a Limpopo völgyben folytattuk a vadászatot. Itt sikerült elejteni két hatalmas vízilóbikát és méretes krokodilra is lett volna egy társunknak esélye, de õ nagyobb méretûre vágyott. A vadászat egy viszonylag sûrûn lakott körzetben történt, érthetõ módon, hiszen víz közelében gazdagabb a mezõgazdaság is, több embert tud eltartani, ennek ellené-


re, amikor eldördült egy lövés, mintha a föld alól bújtak volna ki, perceken belül megjelent 20-30 tiszta és színes ruhákba öltözött ember vödrökkel, késekkel felszerelve és türelmesen várt. Sajnos ekkor még hibázás miatt nem sikerült elejteni a kívánt vadat, így folyt tovább a vadászat. Az emberek rövid várakozás után elszivárogtak a helyszínrõl, de csak a következõ lövésig. És ez így ment mindaddig, amíg az elsõ bika terítékre nem került. Lett nagy boldogság és vigalom! Segítettek húzni, vonni, forgatni ezt a hatalmas állatot, türelmesen várták a fényképezés végét, szorongatva kezükben a kopott, töredezett mûanyag vödreiket és rozsdás késeiket. Ahogy rájuk került a sor, ellepték a vadat, az jóformán

ki se látszott közülük, figyelnünk kellett, hogy megfelelõen nyúzzák. Végre elkezdõdhetett a húsosztás. A velük lévõ gyermekekre mutatva egyik kísérõnk a külsõ jelekbõl ítélve sorban megmutatta, nagy valószínûséggel melyik közülük AIDS-es, melyik nem. Ezek voltak sajnos kevesebben! Ebben az országban sajnos jelenleg 34 év az átlag életkor! A hús osztását a férfiak végezték, elõször a fõnökök kiválasztották a javát maguknak, a többit a személyzetre és környékbeliekre hagyva. Ekkor már elindult a tülekedés, amelyet mi kellõ távolságból óvatosan figyeltük. Észrevettük, hogy egyikük egy-egy darab húst beleejtett a vízbe, azt jól beletaposta az iszapba, számítva arra, hogy késõbb majd megkeresi. Szerencsére a többiek nem vették észre, így megúsztunk egy konfliktust a helyiek között. Mindenesetre a biztonság kedvéért a puskáinkat kéz közelben tartottuk. Az izgalmas vadászat, szép trófeák mellett azért örömmel töltött el bennünket az a tudat is, hogy a fizetségen túl a borravaló, amelyet a helyi személyzetnek kiosztottunk és a hatalmas mennyiségû vadhús, amelynek nagy része a környékbeli lakosságnak jutott, távozásunk után is megkönnyíti az életüket. A vadászat nagyon sok helyi embernek nyújt ideiglenes munkát és bevételt az állandóan várt segélyek mellett, fõleg ott, ahol más munkalehetõség igen ritkán adódik. És egy-egy ünnepnapot is jelent, a keserves, küzdelmes rKOLLÁTH JÓZSEF hétköznapok során.

115

116

Magyar VADÁSZLAP

HÍREK - TUDÓSÍTÁSOK

Megszûnt a vadvédelmi hozzájárulás További képek és információk: www.vadászlap.hu

Az „Egyes adótörvények módosításáról” szóló 2007. évi CXXVI. törvény 456. paragrafusa január 1-tõl eltörölte a vadvédelmi hozzájárulást. A vadászatra jogosultak az új jogszabálynak köszönhetõen jelentõs anyagi tehertõl szabadultak meg. A vadvédelmi hozzájárulás mértékét a vadászati hatóság által jóváhagyott éves vadgazdálkodási tervben szereplõ elejtési és befogási darabszám határozta meg. Ennek alapján korábban mezei nyúl esetében darabonként száz forintot, fácán esetében darabonként ötven forintot, míg nagyvad esetében darabonként ezer forintot kellett az államkasszába befizetni.

Vigyázat, repce! Az összefüggõ hótakaró kialakulása után egyre több helyrõl kapunk híreket a repcetáblákon történt õzelhullásokról. A megfigyelések szerint a mérgezést szenvedett õzek elõször szokatlanul „megszelídülnek”, akár meg is simogathatók. A látható tünetek hasonlóak a veszettséghez, pedig mérgezésrõl van szó. Ezután elfekszenek, s a tartós hidegben fölfázva, elhullanak. Mind a termelõk által úgynevezett fajta-, mind pedig a hibrid repce estében is elõfordult mérgezés, holott eddig csak az úgynevezett „00”-ás repcefajta

esetében volt ismert. A repce iránt megnövekedett kereslet miatt az eddigieknél jóval nagyobb a fagytûrõ õszi repce hazai termésterülete, s ezzel a vadelhullás veszélye is. Miután a sutázás, tarvadazás jelentõs mértékû februárban, számolni kell a mérgezés okozta veszteségekkel, mert az elhullottan talált vad számával is csökkenteni kell az elõírt lelövési terveket. Ellenkezõ esetben könnyen bekövetkezhet a késõbb beláthatatlan következményekkel járó „túlhasznosítás”. H.Zs.

Kürtös tanfolyam

Diana bál - ötödször

A VKE Magyar Vadászkürt Egylet, az OMVK Baranya megyei Területi Szervezete és a Vadászlap Kft. szervezésében március 10-én Hosszúhetényben, a Hotel Kövestetõben egyhetes vadászkürtös tanfolyam indul. A foglalkozásokat Szilágyi Lajos, a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fõiskola tanára vezeti. Részvételi díj: szállással (6 éjszakára) 70 ezer, szállás nélkül 35 ezer forint. Az öszszeg az egész heti teljes ellátást is magába foglalja. A jelentkezõk a napi 6 órás kürtös foglalkozások mellett esténként a vadászati kultúra tárgykörébõl hallgathatnak elõadásokat, és részt vehetnek az esti, valamint a reggeli szalonkahúzásokon is. Jelentkezés és részletes program: Agyaki Gábor tanfolyamvezetõ 06-72/215-119 vagy 06-30/318-7969, illetve 06-70/7025007.


A VKE Diana Vadászhölgy Klubja február másodikán, Cserkeszõlõn, az Aqua-Spa Wellness Hotel konferenciatermében rendezi meg V. Országos Diana Bálját. A belépõ ára: 8000 forint. A vendégek számára kedvezményes szálláslehetõséget tudnak biztosítani. Elõzetes helyfoglalás: Bán Beatrixnál a 06-30/962-0930 vagy a 06-70/702-5164 telefonszámokon. További információ: www.vadaszlap.hu

Szalonka-bál Március 1-jén, 19 órától a Hotel Unioban évadnyitó „szalonka bál” lesz. Gazdag, svédasztalos ételkínálattal várják a vadászokat és párjaikat. A vacsorajegy ára: személyenként 7000 forint. A VKE tagjainak a vacsorajegybõl és a szállásdíjból 10 százalék kedvezményt ad a tulajdonos, Kári János. Jelentkezés: Hotel Unio (1077 Budapest, Dob utca 73.) Telefon és fax: 06-1/479-0400, e-mail: [email protected]

117

118

Magyar VADÁSZLAP

HÍREK - TUDÓSÍTÁSOK

Egy kézben az állami vagyon További képek és információk: www.vadászlap.hu

Egységes szervezet végzi január elsejétõl az állami vagyon kezelését, a korábbi Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Zrt, (ÁPV) a Nemzeti Földalapkezelõ Szervezet és a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) helyére a Magyar Nemzeti Vagyonkezelõ Zrt., illetve az ezt irányító Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács (NVT) lép. A tanács hozza a stratégiai döntéseket, az MNV pedig vezeti az állami vagyonról a nyilvántartást, végrehajtja a tanács döntéseit és a vagyonnal kapcsolatos ügyekben

képviseli az államot. A tanács legfontosabb feladata lesz az állami vagyon jövedelemtermelõ képességének növelése, az állami tulajdonú cégek eredményes mûködtetése, illetve a tulajdonosi, a szabályozói és a szolgáltatás megrendelõi szerepek markáns szétválasztása. Az állami tulajdonban lévõ termõföldeket az MNV Zrt. az erre vonatkozó külön törvény rendelkezései, illetve az abban szabályozott földbirtok-politikai irányelvek szerint hasznosítja.

Három évre Vadászbaleset felfüggesztve Balkányban Felfüggesztett fegyházbüntetést kapott a vadásztársa, a milliárdos, kastélytulajdonos Bócsi András lelövéséért M. István (39). A férfi foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt állt a balassagyarmati bíróság elé. Az egykori határõr egy év hat hónapos fegyházbüntetését a bíró három évre felfüggesztette, 250 ezer forintos pénzbírságra ítélte, a vadászattól pedig egy évre eltiltotta. Az országos ismertségû vállalkozót két éve, október 12-én érte a halálos lövés a Nógrád megyei keresztesláposi erdõben. A két vadász már hazafelé készülõdött, amikor a végzetes lövés eldördült. M. István zörgést hallott az egyik bokorból, és rögtön oda is lõtt. A tíz méterrõl, golyós puskából leadott lövés nem a vélt vadkant, hanem meghívó vadásztársát, Bócsi Andrást érte, aki holtan rogyott össze, és esélye sem volt a túlélésre. Az elítélt M. István a bíróság ítéletét szó nélkül vette tudomásul. Az ítélet jogerõs.

Január elsõ hétvégéjén Balkány külterületén könnyû sérülést szenvedett egy férfi a szétrepülõ söréttõl – közölte a rendõrség az MTI-vel. A fácánhajtáson egy bokorból kiugró rókára adott le lövést az egyik vadász, és a feltehetõen gurulatot kapott sörétszemek közül néhány eltalálta a közel álló társát – mondta Fedor Rita, a szabolcsi fõkapitányság sajtóügyeletese. Az 57 éves férfi az elõzetes orvosi vélemény szerint 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. A rendõrség foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt indított nyomozást az ügyben.

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tornanádaska kõbányájában orvvadászok szakadékba kergettek és agyonvertek egy szarvast. A vadorzók egyik kutyája az eljáró rendõrökre is rátámadt, így az ebet lelõtték. Az ügyben egyelõre lopás miatt indult eljárás, de a késõbbiekben a szakértõi véleményektõl függõen akár állatkínzás miatt is gyanúba foghatják az elkövetõket.

Rács mögött a rabsicok Börtönre ítélte egy orvvadász banda négy tagját a bíróság Barcson. A Somogy megyei város elsõ fokon eljáró bírósága lõfegyverrel és lõszerrel való visszaélés bûntettéért ítélte el a lakócsai lakhelyû fiatalembereket. Az elsõrendû vádlott, egy 22 éves helyi férfi 2 év 10 hónap börtönt kapott, ami mellé 150 ezer forint pénzbüntetést is ki kell fizetnie. Három társát ugyancsak szabadságvesztésre ítélték. A döntés a fellebbezések miatt még nem jogerõs. A vádirat szerint az elsõrendû


vádlott tavaly egy ismeretlentõl egy orosz gyártmányú sörétes puskát vett, 45 lõszerrel. Tavaly decemberben házkutatást tartottak nála a rendõrök, és a padlásfeljárón egy szekrényben megtalálták a fegyvert, valamint egy nagy értékû gímtrófeát. A további nyomozás kiderítette, hogy az elkövetõ egyik barátjának is volt egy hasonló sörétes puskája, aki – harmadik társukkal együtt – ugyancsak tilosban vadászott. Több vaddisznó és egy õzsuta elejtését tudták rájuk bizonyítani.

119

Fehér gácsér A Tengelici Vt. (Tolna megye) területén került terítékre a képen látható, hagyományostól „erõsen” eltérõ, hófehér színû tõkés réce, amelyet december 20-án Nagy László, a társaság tagja ejtett el. Nagy László

Kakas vagy tyúk?

A zalaszántói Kovácsi Vadásztársaság területén a december 16-ai fácánvadászaton, egy különleges fácán került terítékre. A képen is jól láthatóak, a mindkét nemre jellemzõ ivari megkülönböztetõ jegyek. Díszes tollruhája kakasra, rövidebb faroktolla és a sarkantyú hiánya tyúkra utaltak. A felbontása során derült ki, hogy sem petefészke, sem heréi nem voltak a madárnak. Hegedûs Ágoston

Dupladárdás Mesterházyné Koncz Bernadett november 17-én a Kemenesaljai Szabadság Vadásztársaság területén hozta terítékre a 4,71 kilogramm agancssúlyú, 5 évesre bírált gímbikát. Az agancs külön érdekessége, hogy mindkét szára dárdában végzõdik. Magyar VADÁSZLAP

Emlékvadászat A Magyar Solymász Egyesület tagjai a hagyományokhoz híven 2007-ben is karácsony és szilveszter között négynapos Nádai Sándor emlékvadászaton vettek részt, Balatonfenyvesen. Az elsõ napon, december 27-én a gyülekezõt követõen rövid megemlékezést tartottak Nádai Sándornak, a néhai solymászkiválóságnak a kopjafájánál. Ezután indultak vadászni külön csoportban a tíz héjával, öt vándorsólyommal és kísérõkkel. Az elsõ napon solymászkutya-vizsgát rendeztek Pomázi Ágoston kinológus vezetésével, amelyen öt kutya vizsgázott kiváló eredménnyel. Az igazán szép, télies idõben eltöltött négy nap eredményeként hatvanöt fácán feküdt a záróterítéken. Lóki György

Szilveszteri fácánozás Az év utolsó napja összefüggõ fehér takaróval és békésen szállingózó hópelyhekkel fogadta a fácánvadászatra gyülekezõ Keszthelyi Gazdász Vadásztársaság tagjait és vendégeit. A Sármellék alatti nádas-gazos jágerkenderes berekben délig tartott a hajtás, melynek eredményeként a terítéken 25 kakas, 1 róka és 1 szajkó feküdt, a vadászok a kiadós séta kellemes fáradtságával adták meg a végtisztességet az elejtett vadnak. -sel


IN MEMORIAM

Életének 66. esztendejében – hosszú és fájdalmas betegség után – 2007. december 16-án hunyt el. A szakma nagy részvéttel kísérte utolsó útjára január 5-én a balatonfenyvesi öreg temetõben. Zsolt képessége a boldogság és elégedettség eléréséhez csodálni való volt. A néha elõforduló kudarcok, az el nem ért célok esetén is mindig megtalálta a csüggedésünket oldó pozitívumokat. Soha nem felejtem el az elsõ, nyugati gépkocsink vásárlásának történetét. Már egy sikeres magánvállalkozói vadászati idény volt mögöttünk, amikor egy német ismerõsünkkel megbeszélve kimentünk az új autót behozni. Zsolt nem volt nagyigényû. Egy új Golfot akart, amelynek négy ajtaja, öt sebessége legyen (ez akkoriban viszonylag újszerû volt) és a színe bármilyen lehet, csak ne fehér. Megérkeztünk a németországi VW kereskedésbe és rögtön hozták az autót. Elõállt a Golf! Gyönyörû fehér. Hátsó ajtók sehol. Zsolt reménykedve nézett be az autóba, hogy a váltón hány számot lát, de csak 4 volt. Éreztem a kitörni készülõ vihar szelét. Zsolt követelte a megrendelt paraméterû autót. Németes határozottsággal közölték vele, hogy másik autót csak 90 kilométerrel távolabbi üzletbõl kaphatunk. És mi nagyon siettünk. Legnagyobb meglepetésemre Zsolt szájából az alábbi szavak hangzottak el: - Végül is a szín mindegy. A fehéret legalább könnyû tisztán tartani. Hogy 4, vagy 5 sebességes... lényegtelen, a végsebessége ugyanaz. A kétajtós modell ajtói nagyobbak, könnyebb elõl ki-beszállni… és legalább a sok hülye nem fogja csapkodni a hátsó ajtókat. Fél óra múlva indultunk haza. Zsolt elégeKanizsay Gábor dett volt és boldog.

1969-ben találkoztunk elõször. Zsolt akkoriban a Balatonnagybereki Állami Gazdaság igazgatóhelyettese volt, pár év múlva pedig – az elsõ privatizált vadászati iroda a Hunnia Kft. vezetõje lett. Ki akarták építeni a külföldi kapcsolataikat és Angliában is tanulmányozták a fácán-vadásztatás módszereit. Lovas hintókkal vitték a területre a vendégeket, a szabad ég alatt rendezték az étkeztetéseket... Ez abban az idõben még ritkaságszámba ment. Balatonfenyves fokozatosan a külföldiek egyik legnépszerûbb apróvad-vadászati célállomása lett. Zsolt színes egyéniség és rendkívül jó kedélyû ember volt. Talán soha senkivel nem nevettem annyit, mint vele. Utoljára három hónapja találkoztunk. Hidvégi Béla Akkor még bizakodott…

Hegedûs Gyula

Dr. Gyõffy Lajos

(1921-2007)

(1926-2007)

A hetvenes években – dr. Fodor Tamással együtt – Romániából csempészték be az utolsó erdélyi kopók általuk felkutatott pédányait, majd késõbb hivatalosan, önálló magyar fajtaként elismertették. Rendkívüli szaktudású, életvidám, jó humorú igaz vadásztársat veszítettünk el személyében. Az utóbbi években arra panaszkodott, hogy az egyre nagyobbnak „tûnõ” távolság miatt évente bõgéskor sajnos csak egy-egy alkalommal juthatott el kedvenc nagyvadas területére. Emlékét -yörökre megõrizzük.

Bemutatkozni mentem Balatonfenyvesre, a Balatonnagybereki Állami Gazdasághoz. Árkosi Zsolt erdõmérnököt kellett keresnem. Egy enyhén köpcös, mosolygós, megnyerõ modorú férfi várt, hellyel kínált és rögtön nekem szegezte a kérdéseit. Jó húsz percet beszéltetett, felállt, átölelt és közölte: „Papikám, a Jóisten is erre a munkakörre teremtett, gyerünk az igazgató úrhoz.” Sütõ Ödön - miután Zsolt szinte szóhoz sem engedte jutni – csak annyit mondott: „Rendben van, a Te beosztottad lesz.” Így lett az elsõ munkahelyem a „HUNOR” Apróvadgazdálkodási Termelési Rendszer és lettem Árkosi elsõ munkatársa. Az volt a feladatunk, hogy a rendszer keretében futtassuk fel a hazai fácán- és fogoly-tenyésztést. Pár éven belül 1,2 millió fácánés 35 ezer fogolycsibét forgalmaztunk, sõt a vadásztatást is mi intéztük. A dicséret sem maradt el: „Világraszólót alkottál, gratulálok!” – mondta az igazgató. Erre Zsolt a jelen lévõ hivatásos vadászok felé intve válaszolt: „Igen Fõnök, de nélkülük ez Pintér Miklós nem sikerülhetett volna!”

Budapesten dolgozott fegyverügyi elõadóként, ezredesi rendfokozatban vonult nyugállományba. Többször nyert koronglövõ magyar bajnokságot és a válogatottságot is elérte, késõbb versenybíróként tevékenykedett. Vadászati szakíróként jó néhány vadászkönyv társszerzõje, fegyvermester, igazságügyi fegyverszakértõ Ádám Jenõ volt. Nyugodjék békében.


A MAVOSZ fõállatorvosaként lelkes és eredményes szervezõje volt a fácánprogramok területi elõkészítésének. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a ragadozógyérítés és élõhely-fejlesztés terén, valamint a fácántenyésztés állategészségügyi feltételeinek kidolgozásában. Rendkívüli tudású kynológus volt, aki maga is kiváló tenyésztõ hírében állt.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy megismerhettem. Tavaly júliusban jártam nála, amikor már tudta, hogy – a szarkóma kegyetlen pusztítása után – a tüdejét is megtámadta a gyilkos kór. Gyönyörû kertjében ültünk, és õ mosolyogva, mintegy engem bátorítva, magávalragadó lendülettel mesélt. Lényének lényege az optimizmus volt. A saját, nyomorult testi állapotával való együttélést is feladatnak tekintette. Árkosi Zsolttól úgy jöttem el, hogy a betegségektõl való félelmemet felülírta bennem a belõle sugárzó optimizmus és erõ. Nem a haláltól kell félni, hanem attól, hogy a hozzá vezetõ úton az emberi méltóság porba hull. Árkosi Zsolt felemelt fejjel élt. És a Rubicont is Békés Sándor úgy lépte át…

123


Árkosi Zsolt (1942-2007)

GYEREKEKNEK

FEBRUÁR (Böjtelõ – Télutó vagy Jégbontó hava) Február 2. Gyertyaszentelõ Boldogasszony

Február 14. Bálint napja

A Római Katolikus Egyház ezen a napon ünnepli a gyermek Jézus templomi bemutatását. A szentelt gyertya, mint Krisztus jelképe: a Világ Világossága. A hagyományos paraszti társadalomban a szentelt gyertya bölcsõtõl a koporsóig elkísérte az embert. Február 2-án szalagokkal feldíszített, kisebb-nagyobb gyertyákat szenteltettek az oltár elõtt, melyeket otthon ládában, szekrényben õriztek, majd „szükség esetén” (vihar közeledtével, vagy betegség esetén) meggyújtottak. Ehhez a naphoz általánosan elterjedt idõjárás- és termésjósló hiedelmek kapcsolódnak. Ha ezen a napon kisüt a Nap, és a medve meglátja az árnyékát, akkor visszamegy, és még negyven napig tart a hideg. Általában úgy vélik, ha ezen a napon jó idõ van, akkor késõn tavaszodik.

A várható termésre jósoltak Bálint napján az idõjárásból: hideg, száraz idõ esetén jó termést reméltek. Ilyenkor szívesen ültettek facsemetét, mert a hagyomány szerint az biztos erõs, jó termõ fává cseperedik. Az angolszász országokban ez a szerelmesek napja.

Február 3.

Balázs napja

rovatvezetõ: Cs. Gyenes Emese

Szent Balázs elsõsorban a torok, a kikiáltók, énekesek védõszentje. A hagyomány szerint egy rémült anya kereste fel, mert a fia a torkán akadt halszálkától fuldoklott. A szent eltávolította a fiú torkából a szálkát. Az asszony hálából ételt és gyertyát vitt neki, ennek emlékére szokás az úgynevezett Balázs-áldás.

124

Február 24. Mátyás napja Mátyás napjához számos hiedelem fûzõdik. Az ekkor fogott hal – Mátyás csukája – a halászoknak bõ zsákmányt ígér. A Mátyás napi idõjárásból jósoltak vetésre, tojásszaporulatra. Hideg idõ jó termést, a szeles idõ kevés tojást jelzett. Ha e napon jeges, havas idõ van, bízni lehet a meleg közeledtében, mert Mátyás megtöri a jeget.

Farsang A farsang rövidebb-hosszabb ideig tartó, évenként ismétlõdõ idõszak, melyet lakodalmak, evés-ivás, disznótorok, maskarás felvonulások jellemeznek évszázadok óta. Ez az idõszak vízkereszttõl hamvazószerdáig, azaz a húsvétot megelõzõ negyvennapos böjt kezdetéig tart. A farsang a tavaszvárás õsi ünnepe. A nagy evésekkel, ivásokkal a természetet is hasonló bõségre kívánták késztetni. A magyar farsangi szokások a középkorban honosodtak meg. A farsang jellegzetes étele a fánk. A farsang utolsó három napján táncmulatságokat rendeztek. A legények sorra járták a lányos házakat, s hívogatták õket, hogy ropják együtt. A muzsikusok megfizetésére adományokat gyûjtöttek. A farsangi báloknak elsõsorban a párválasztásban volt jelentõs szerepük. Számos adat bizonyítja – a magyar nyelvterületen – a lányok ilyenkor adták a legényeknek a bokrétát. Ezt tûzték farsangvasárnap a legények a kalapjukra, s így mentek el a bálba. A Hamvazó szerdán kezdõdõ negyvennapos böjt a bûnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés kifejezõdését szolgálja, jelzi az embernek Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását. Nagyböjtben a keresztények különös figyelmet fordítanak a szegények megsegítésére is.

Mesterdalnokok a vadcsapások mentén

Barázdabillegetõ

T

avak, folyóvizek partján indul meg tavasszal az élet. Kikelet ébresztette rovarok terített asztala várja az érkezõ madarakat. Az elsõként érkezõ öt vándormadarunk, a házi rozsdafarkú, a seregély, a mezei pacsirta, a bíbic, és a barázdabillegetõ, amit Székelyföldön lipinkamadárnak vagy lencsókának hívnak. „Vadászbabona” vagy sokkal inkább tapasztalati megfigyelés, hogy ha barázdabillegetõt látunk, joggal számíthatunk estére szalonkahúzásra. Éneke halk, visszafogott. Nincs is olyan kisebb tó vagy patak, melynek közelében nem találkozhatnánk vele, de megtaláljuk házak környékén is, ahol régi kútkávák oldalában, épületek téglaréseibe építi fûbõl, növényi szálakból, tollakkal és néhány szõrszállal bélelt fészkét. 5-6 tojásából 12-13 nap alatt kelnek ki fiókái, és 14-16 napig maradnak a fészekben. Fiatalkori tollruhájukon barnás jegyeket is viselnek, fejükön a fekete szín majdnem teljesen hiányzik. Fontos rovarpusztító, ezenkívül apró férgeket, parányi rákokat, kisebb pókokat eszik. Általában tõlünk délebbre telel, idõnként akadnak áttelelõ példányok is. Védett. Havasi László Magyar VADÁSZLAP


Csapadék Február még sok rossz idõt, csikorgó hideget, ítéletidõt tartogat a tarsolyában. Az utolsó téli hónapunkban a havi középhõmérséklet országos területi átlaga már pozitív: 0-6 Celsius fok. Ennek ellenére februárban nem ritka a kiadós havazás, de egyéb csapadékféleségekkel is számolnunk kell. A csapadék a levegõben levõ vízpárának a megjelenési formája, vagyis a kiválásából származó folyékony, illetve szilárd halmazállapotban a földre jutó víz. A páratartalom kiválását valamely légtömeg lehûlése okozza.

A

hó apró, többnyire hatszöges jégkristályokból álló szilárd csapadék. A jégkristályok összeállva hópelyheket alkotnak. 0°C körüli hõmérsékleten hull a leggyakrabban. Szilárd halmazállapotú csapadék, amely a víz fagyáspontja alatti hõmérsékleten alakul ki. Nagyon nagy hidegben egész jégkristályok hullhatnak le hó, vagy hózápor gyanánt. Enyhébb idõben a jégkristályok mértani alakzatokká, hópelyhekké állnak össze. A hódara szilárd, fehér vagy matt színû, átlátszatlan, kerek vagy kúpos gömb alakú jégszemcsékbõl áll. A szemcsék kemény talajra érve visszapattannak, és gyakran eltörnek. Ez a csapadékfajta akkor jön létre, ha a talajközeli hõmérséklet jócskán a negatív tartományban van. A jégdara szilárd, félig átlátszó, sima jéggömb, erõs feláramlás esetén túlhûlt vízcseppek megfagyásával keletkezik, amelyre újabb vízrészecskék fagyhatnak. A fagyott esõ átlátszó, rendszerint gömb alakú jégrészecskékbõl áll. Ebben az esetben a talajközeli negatív hõmérsékletû légrétegeken áthaladó esõcseppek még a felszínre érkezés elõtt megfagynak. A szemcsés hó igen kicsi, nem átlátszó, fehér jégszemcsékbõl álló csapadék. A csapadéknak ez a fajtája az esõszitálás szilárd halmazállapotú formájának felel meg. A jégtû apró, lemez alakú jégkristályokból álló csapadék, –10°C-nál alacsonyabb hõmérsékleten, gyorsan hûlõ légtömegben keletkezik.


A havas esõ vegyes halmazállapotú csapadék, amely a fagypont körüli hõmérsékletû légtérben alakul ki. A földre hullott félig olvadt hó vagy az esõvel vegyes hóesés megnevezésére használják. Olvadásponthoz közeli hõmérsékleten a hó olvadásnak indulhat, és havas esõvé alakulhat át. Az ónos esõ túlhûlt vízcseppekbõl álló csapadék, amely a talajra érkezve azonnal megfagy, síkos jégbevonatot képezve. Ónos szitálásról beszélünk, ha a túlhûlt cseppek átmérõje 0,5 milliméter alatti. Télen gyakran elõfordul, hogy a felsõ és alsó hideg légréteg közé nulla foknál magasabb hõm é r s é k let û légréteg szorul. Ilyenkor a felsõ rétegben keletkezett hó a középsõ rétegben esõcseppé olvad, majd az alsó fagyos légrétegben jégdaraként vagy ónos esõként érkezik a csapadék. Az ónos esõ a földet éréskor válik szilárd halmazállapotúvá, a halmazállapotváltozást az ütközés indítja el, és igen gyorsan, robbanásszerûen lezajlik, megfigyelhetõ, hogy gyakran még el sem tud simulni a földön.

Az esõ a csapadékok egy olyan formája, ami különálló vízcseppekben, folyékony halmazállapotban hullik a föld felszínére a felhõkbõl. Ennek ellenére nem minden esõ éri el a felszínt; némelyik elpárolog, mialatt a száraz levegõtömegen keresztül esik. Az esõcseppek alakját gyakran könnycseppalakúnak, vagyis felfelé szûkülõnek gondoljuk. Ezzel szemben a valóságban a kis esõcseppek majdnem tökéletesen gömbölyûek, a nagyobbak pedig az aljukon lapítottak. A zúzmara a jég egyik formája, szilárd felületeken képzõdõ néhány milliméteres jégtûkbõl áll. Többnyire tartósan hideg idõben jelenik meg, amikor a talaj és a felszíni tárgyak hõmérséklete jóval 0 Celsius fok alá süllyed. Ilyenkor, ha melegebb, de szintén fagypont alatti légtömeg érkezik az adott terület fölé, az a talajjal vagy más hideg felülettel érintkezve lehûl, az alacsonyabb hõmérsékleten telítetté válik, és a vízgõz apró jégtûk formájában kiválik belõle. A zúzmara komoly károkat okozhat, a jég súlya gyakran leszaggatja a villamos távvezetékeket vagy letöri a faágakat.

125

VADÁSZÍJÁSZAT

Íjjal „újrahódított” Afrika

0

Néha megkérdezik tõlem, hogy miért jó íjjal vadászni. Soha nem tudtam jó választ adni rá, csak a bár igaz, de sokat nem mondó sztereotípiákat soroltam. Egyetlen egy módja van annak, hogy átérezze a Kedves Olvasó az íjas vadászatban rejlõ szépségeket, ha a szavak segítségével egy-egy vadászat részesévé lesznek. Tasnádi László és Zicska Szilárd az elsõ hazai vadászok között volt, akik kijutva Afrikába, íjjal eltettek el varacskos disznót, oryxot, nagy kudut, tehénantilopot, sakált és vándorantilopot. Induljunk hát el velük újra a kéthetes vadászútra.

N

em a terepjárós „barkácsoló vadászat” vonzotta a két fiatalembert a fekete kontinensre. Életre szóló kalandra vágytak, s olyan helyet kerestek, ahol állandóan a vad közelében lehetnek, és íjjal ejthetik el azokat. A kalahári sivatag szélén, Namíbiában találtak egy olyan 30 ezer hektáros vadászfarmot, ahol ezek a feltételek adottak voltak. Megtapasztalták, hogy mennyire más az anatómiai felépítése az ottani állatoknak. A létfontosságú szervek ugyanis mélyen ülnek, s a vad marjánál a magas gerinctüskék miatt csalókán nagy találati felületet mutatnak. Amíg egy európai vadnál a magas lapockalövés halálos lehet, addig itt egy ilyen lövést elvisz a vad. Sajnos õk is elvesztettek egy varacskos disznót a magaslövés miatt. A vadászatuk alatt négy varacskost sikerült elejteniük, de mégsem ez a vadfaj produkálta a legmeglepõbb dolgokat Afrikában. Hajnalban az elsõ, ami megjelenik az itatónál, az a panyókás sakál volt. Ezek az európai rókával azonos méretû ragadozók óvatosak, és fürge mozgásúak. Elejtésük igazi kihívás az íjász számára. – Felejthetetlen élmény egy aranyérmes oryx elejtése - kezdte a történetet László. – Már órák óta ültünk a leshelyen, amikor megpillantottam a dagonyához közeledõ kapitális vadat. Ahogy csökkent a távolság köztem és az oryx között, úgy verdesett egyre szaporábban a szívem. Fényes nappal, tisztán láttam a vad minden egyes szõrszálát, s hallottam minden lélegzetvételét. Ezt az élményt nem lehet 80100 méterrõl átélni, csakis az íjas lõtávolságon belül. Íjam irányzéktüskéjét a vad szívtájékra helyeztem. Az oryx hatalmas

126

Tasnádi László és kísérõje az aranyérmes oryx elejtése után fejét félrefordította, és ekkor a vesszõ útjára indult. – Csak azt láttam, hogy a vad mögött a nyilam felveri a port, s az oryx egy kicsit megugrik, majd megáll. Kísérõm megveregette a vállam, hogy jó lövés volt, de én szentül meg voltam gyõzõdve, hogy alálõttem. Megszoktam már, hogy otthon ha eltalálok egy vadat, az halálvágtába kezd. Az oryxom viszont még mindig a rálövés helyétõl néhány méterre mozdulatlanul álldogált, mintha mi sem történt volna. A

távcsövemet elõvéve alaposan szemügyre vettem az állatot, s ekkor vettem észre, hogy a szívtájékon ott a vesszõ ütötte seb. Ebben a pillanatban a vad tántorogni kezdett, majd elfeküdt és kilehelte lelkét. Felejthetetlen élmény volt ezt végigélni. A farmon természetes volt, hogy az elejtett vad húsát elkészítik a vadászoknak estebédre. – Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen ízû az oryx húsa, de sajnos a „lakomában” csalódnom kellett. A húsnak gyomorforgatóan erõs kecskeszaga volt, Magyar VADÁSZLAP


A kísérõk kilómétereken át képesek voltak a sebzett vad nyomát követni, amíg a tehénantilop terítékre nem került úgyhogy aznap este sem tömtük tele a hasunkat. Reménykedtem, hogy talán a pár nappal elõbb elejtett varacskos disznóm húsát is felszolgálják majd, de mint kiderült, az nem az európai vadász vacsorája. A disznót, miután az nem „nemes” vad, a bennszülöttek ették meg. Mondanom sem kell, hogy akkor szívesen cseréltem volna a feketékkel. A farmon dolgozó õslakosok nagyszerû emberek voltak. Mesterei voltak az utánkeresésnek. László elmesélte, hogy képesek voltak egy sebzett vad nyomát kilométereken át követni úgy, hogy vércseppeket csak nagyon ritkán találtak. A feketék egyszerû életszemléletét tükrözte, hogy egyáltalán nem értették, miért jön ide „messzi országból” egy fehér ember, íjjal vadászni. Ráadásul ez a vadászeszköz a hatékonyságot tekintve, meg sem közelíti a golyós fegyverekét. Ha nekik húsra van szükségük, csak kimennek a fehér fõnökkel, és lõnek puskával valami vadat. Ennek ellenére minden segítséget megadtak az íjászoknak, és igyekeztek sikerüket elõsegíteni. Ha egy vadat elejtettek, a fekete kísérõk õszintén örültek a sikernek. Az elejtett vad tisztelete náluk egészen másképpen nyilvánult meg. Afrikában nem él a töretátadás vagy az utolsó falat hagyománya. Ott a vadat azzal tisztelik meg, hogy lemossák a vértõl, és kifényesítik szõrét úgy, hogy az a lehetõ legjobb formáját mutassa. A terítékfotózáskor a képen megjelenõ


vad egy nemes élõlényt formál, és nem egy vérbe fagyott vadat. Másfél órás beszélgetésünk végén Lászlót megkérdeztem, hogy tervezi-e a második afrikai vadászatot: - Egyik felem minden nap vágyik vissza, a másik felem meg örül, hogy túlélte az utat. Reggeltõl estig vadásztunk, s a 14 nap alatt lefogytam 8 kilót. A nomád körülmények megviselik az európai ember szervezetét.

A mérges kígyók és a skorpiók is állandó veszélyt jelentettek, a kinti hiányos higiéniai körülmények miatti gyakori megbetegedésekrõl nem is beszélve. Veszélyes és izgalmas kaland volt, de családapaként meg kell gondolnom, hogy merjek-e vállalni még egy ilyen kalanr SZZABÓ SOLT dos utazást – mondta.

A négy varacskos disznó közül ez lett a legnagyobb

127

PUBLICISZTIKA

Casting A

ugyancsak megnézhetném magam. Bizonyára több napot töltenék tanúként a bíróságon, mint tette azt Pelikán elvtárs, a Tanú címû, immár klasszikussá vált magyar filmben. Valószínûleg nem nyernék versenyt a ragadozógyérítési tudományommal és a vizslámmal sem, ami minden, a területen mozgó kártékony és haszontalan dúvadat azonnal lefojtott. De vajon mivel lehetnék mégis befutó egy mai

ben és erre az akkori aktuális jegyzetek, valamint az apróhirdetések világítanak rá a legjobban. A hirdetések nagy részét, a területek bérbeadása, valamint a fegyver- és vadászkutya kínálat teszi ki, de meglepõen sok az álláskeresõ vadõr is. Akárcsak manapság, a havi fix akkor is megbecsült lehetõség volt. Egy volt kolléga a következõképpen hirdette magát a harmincas évek közepén a vadászújságban: „Harmincéves, 198 cm magas, 110 kilós vadõr, állást keres. Bíróságilag igazolva, évi tizenkét vadorzó felderítése, elfogása és megsemmisítése”. Nem tudom, lehetne-e manapság ilyen vagy hasonló hirdetéssel álláshoz jutni, mindenestre én biztosan elvéreznék már az elsõ meghallgatáson. Rossz tapasztalataim vannak ugyanis az orvvadász ügyekkel. Ha én ma, valami szerencse folytán évi tizenkét orvvadászt feljelentenék, elfognék és megsemmisítenék, hát

Casting-on, ahol több tucat jelentkezõ közül választanak? Talán vannak pozitív tapasztalatok is. A minap egyik zártkörû részvénytársaságunk kerületvezetõi állást hirdetett. Nem hivatalos források szerint, a szerencsés nyertest közel száz jelentkezõ közül választották ki. A meghallgatáson a szokásos információk begyûjtésén túl – nyelvtudás, végzettség, szakmai múlt stb. – a végén feltettek két kérdést. Jelesen azt, hogy van-e az illetõnek használható kutyája, és tud-e kürtölni. Ezek után megnyugodtam. Úgy tûnik, ma már vannak más értékek is, mint a magasság és a testsúly. Bár az egykori castingon súlyommal biztos befutó lehetnék, mégis úgy érzem, nem tudnék felnõni az akkori feladatokhoz. A százkilencvennyolc centi számomra elérhetetr AGGYAKI ÁBOR len magasság…

illusztráció: Kelemen István

százötven éves magyar vadászsajtó évfordulója kapcsán, a múlt évben bizonyára mindannyian többet forgattuk a régi bekötött vadászújságokat. Leporolva egyes évfolyamokat, újra és újra megállapíthatjuk, hogy minden más, ugyanakkor semmi sem változott a magyar vadászatban az elmúlt évszázadban. A napi gondok szinte ugyanazok, mint a két világháború közötti évek-

128

Magyar VADÁSZLAP

ÍZVÁLASZTÓ

HOZZÁVALÓK 5 ADAGRA: 0,6 kg szarvas lapocka, 0,3 kg mangalica lapocka, 0,3 kg pulyka (vagy fácán) szárnytõ, 0,2 kg mangalica szalonna (a fele lepirítva), 6 evõkanál mustár, 1,5 dkg só, 2 dkg vöröshagyma, õrölt bors, õrölt kömény, rozmaring, szerecsendió

I

tt a kolbásztöltés ideje! A ma honos kolbászok mellé mi alkottunk egy piros paprika mentes, a régi idõkre emlékeztetõ, „bio-közeli” húsokból összeállított „TAPÓ kolbászt”. Fácánok vagy pulykák szárnytövének, a mangalica lapockájának és a szarvas fontosabb testtájainak húsából válogattuk az alapanyagot, melybõl a ház receptje alapján készítünk tölteléket. Könnyen emészthetõ juh vékonybélbe töltjük és ropogósra sütve tálaljuk. A TAPÓ kolbászból kihagytuk a kissé agresszív õrölt pirospaprikát, hogy a különleges ízvilág jobban érvényesüljön. Nem csoda, hogy évek óta nõ a TAPÓ kolbász kedvelõinek tábora. Burgonyapüré dombocskán kísérjük RAKK rIFJ.TAMÁS az asztalhoz.

Ifjú tehetségek Zalában „Az erdei állatok Karácsonya” címmel rajzpályázatot írt ki általános iskolásoknak a Zala megyei Vadászkamara, amelyre hetvenöt szebbnél szebb rajz érkezett több megyei iskolából. Az ünnepélyes díjkiosztón valamennyi alkotást megtekinthették a résztvevõk, a gyermekeket szendvicsekkel, üdítõkkel és persze csokoládékkal várták a karácsonyi hangulatba öltöztetett székházban. A rajzkiállításon Néber Szilveszter kamarai titkár, a pályázat szervezõje köszöntötte a gyerekeket, majd Rékasi Csaba festõmûvész elevenítette fel gyermekkori emlékeit. Megköszönte a gyerekek szorgalmát, lelkesedését és biztatta õket a további rajzolásra, festésre, gyakorlásra. A beérkezett munkákat a zsûri négy korcsoportban külön-külön értékelte, és több különdíjat is odaítélt. A legjobb képeket a POLSTER FeHoVa-n a nagyközönség is megtekintheti. rGABRIELLA 2008. február • www.vadaszlap.hu

129


Királyi Éttermünk TAPÓ-kolbásza

HORGÁSZOKNAK

Jeles filmrendezõ és szerkesztõ barátom Erdélyi Péter, a Duna Televízió világot járó riportere Csukcsföldön járt. Filmet forgatott az ott élõkrõl, találkozott rénszarvas-pásztorokkal, akik ugyanúgy élnek és dolgoznak, mint száz vagy kétszáz évvel ezelõtt. Részt vehetett, és filmet forgathatott egy bálnavadászatról, ami igazán ritkaságnak számít, hiszen a bálnavadászat többnyire tilos, csak négy ország rendelkezik a „bennszülötteknek” kiadott vadászati engedéllyel. nterjút készítettem vele egy másik lap számára, és csak anak megírása után kezdtem el gondolkodni a bálnák sorsán. Nem tagadom, magával ragadott a vadászat izgalma és az ott készült fotók különlegessége. Péter számtalan filmet forgatott már Oroszországban, többnyire olyan helyszíneken, ahová csak igen kevesen jutnak el. Ráadásul Csukcsföld a „végeken” van, vele szemben Alaszka alig hatvanvalahány kilométer. Élnek még a régi beidegzõdések, az idegen egy lépést sem tehet különféle papírok nélkül. Péter-

I

tozatlanok, elképzelhetõ mit mûvelhet egy 15 méter hosszú, 20 tonnás sérült bálna, ha a csónak közelébe kerül. A bálna húsa, zsírja – a csontjai kivételével -, minden porcikája fogyasztható. Bálnából több mint 40 fajt ismer a tudomány. Az õslakosok évente 125 szürke és egy grönlandi bálna elejtésére kapnak engedélyt. A Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság legutóbbi konferenciáján publikált tanulmány részletesen elemzi, hogy a tengeri emlõsök mennyit szenvednek a klímaváltozás következményeitõl. És akkor még

nek sikerült megszerveznie útját, és tengerre szállhatott egy rozmárbõrrel bevont csónakban a helyi vadászokkal. A bálnavadászat õsi módját gyakorolják a csukcsföldi vadászok, még mindig szigonnyal ejtik el a bálnát, igaz, már nem fókabõrbõl készült jelzõgömbök fárasztják és jelzik a menekülõ bálna útját, hanem mûanyag gömbök, nem kézzel eveznek, hanem motorok röpítik a csónakokat. A kegyelemdöfést sem a szigonyok adják meg, hanem puskagolyók. De a bálna méretei vál-

nem szóltunk az egyre szennyezettebb tengerrõl, az iszonyú hajóforgalomról. Pétertõl tudom, hogy Csukotkán a szovjet idõkben behordott benzint, kenõolajat és más vegyszereket a fagyás ellen poliklorid-bifenillel dúsították. Késõbb kiderült, hogy ez számos betegség okozója, bekerült a táplálékláncba, lerakódott a bálnák zsírrétegében. Szerencsére létrejött egy amerikai-orosz tudományos program, amelynek célja felszámolni ezeket a veszélyeket.


Nézegetem a vadászat képeit, félelmetesek a messzi távolban szökõkútszerûen vizet fröcskölõ hatalmas vízi emlõsállatok, és megrendítõ a megszigonyozott hatalmas test vergõdése, partra húzása és feldarabolása. Mégis van benne valami õsi, fõleg a gyerekek arcát figyelve, akik késeikkel segítik darabolni a hatalmas állatot. Ünnep a vadászat (amit akár halászatnak is lehetne nevezni, ha a bálna hal lenne, nem pedig melegvérû emlõs) ma is, hiszen jóllakik a falu apraja-nagyja, és az esti vacsoránál tovább szövik majd a mese fonalát, ami a csukcs bálnavadászok bátorságát dicséri. Régi forrásokat keresve találtam néhány adatot az elsõ cetvadászokról. Ezekbõl kiderül, hogy hajdan a tengeren jelentõs erõt képviselõ baszkok voltak az elsõ cetvadászok, akik már a 14. században vadásztak elsõsorban a Baszköbölben, de már 1370 táján, a mágnestû föltalálása után bálnavadászaik messze északra merészkedtek s õk fedezték föl tulajdonképpen a „bálnatermõ” északi tájakat. Elmentek a Labrador félszigetig is. A baszkok 1633-ban tönkrementek; de a történetírók azt tartják, hogy kivándorló halászaik vitték át a cetvadászat tudományát Angliába és Hollandiába is. A két egymással versengõ nép bálnavadászai közül a hollandok 1676-tól 1722ig nem kevesebb, mint 5886 bálnavadász hajót küldtek ki az Északi-tengerre, a zsákmány pedig 32.907 cet volt. Az angolok ugyanekkor „csak” 222 hajót járattak észak felé. Késõbb aztán az amerikaiak is felzárkóztak mögéjük, 1835–1872 között 19.943 hajót küldtek ki, amelybõl 272 millió dollár jövedelmet húztak, s az elejtett bálnák száma körülbelül rZBÁKONYI OTOND 292.700 lehetett!

131


Bálnavadászaton w Csukcsföldön

Fegyver

Steiner Nighthunter 7x50XP New Style keresõtávcsõ. Dobozában, 30 év garanciával eladó. Ár: 135.000 Ft (eredeti ára 180.000 Ft) Telefon: 06-20/359-9054

Vadászvizsgára készül? Komplett kidolgozott tananyag – szóbeli, írásbeli, 200 db vizsgadia (jegyzetekkel) megrendelhetõ. Telefon: 06-70/337-1197

Jó adottságú nagyvadas területen vadásztársaságban vagy vadászó földtulajdonosi közösségben tagságot keresek, esetleg földtulajdon megvásárlásával is. Telefon: 06-30/998-4824, Email: [email protected]

Tiszaugon 10 szobás, stéges „Vadász üdülõ” eladó! Irányár: 23 millió forint. Telefon: 06-30/246-7733

Bakonyban 130 ha magántulajdonban lévõ földterület vadászati joggal eladó. Telefon: 06-30/300-1428

B&W fegyverkoffer, vízálló és ütésálló eladó. Telefon: 06-1/222-4200

Bakonyi nagyvadas vadásztársaság 1300 ha-os, valamint két 550 ha-os vadászterületére (egyenként 5,5 millió forintos évi bérleti díjért) bérlõket keres. Telefon: 06-30/947-3355

Keveset használt Steyr-Mannlicher Luxus .375 H-H Mag. kaliberû golyós puska, 65 cm csõvel, kitûnõ állapotban, lõszerekkel, 3-9X42-es Kahles céltávcsõvel, 650.000 Ft-ért egyben eladó. Telefon: 06-30/959-0079

Tiszaugon közel 20 ha erdõ, szántó, õsgyep + 2 halastó eladó! Jó vadászati és horgászati lehetõség, és jó befektetés! Irányár: 17 millió forint. Tel.: 06-30/246-7733

Blaser LRS-2, 308 Win., 8-32x56 világító NP1-RR szálkeresztes Nightforce céltávcsõvel, extra jó szórású JagdMatch csõvel 3 évesen eladó! Érdeklõdés: 06/20-5997761

Tiszakürt-bogarason „Vadász tanya” 6000 nm-es területtel, házzal, borospincével, istállóval és szõlõvel eladó! Irányár: 15 millió forint. Telefon: 06-30/246-7733

Kutya Kitûnõ küllemû és munkateljesítményû szálkás szõrû tacskók elõjegyezhetõk a Von Alltenburger kennelbõl. Marosmenti-Rudifogó Miku Soma, Európa Kupa gyõztes tenyésztésre javasolt kannal fedeztetve. Telefon: Szarka, 06-30/961-9481 Labrador kiskutyák vadászó szülõktõl eladók. Telefon: 06-30/505-8969 Bajor hegyi véreb kiskutyák törzskönyvvel eladók! 06-30/947-1265 www.posteleki-pointer.fw.hu Telefon: 06-20/490-9940 Baukóné Aktív VAV vizsgás munkakutyáktól rövid szõrû magyar vizsla kölykök kaphatók. Telefon: 06-30/470-9024

Vegyes Eladó kétszintes 150m2 összterületû épület Zalaszentbalázson a 74-es fõút mellett, Nagykanizsától 18 km-re, a hozzá tartozó földrész 475m2. Érdeklõdni: 06-20/938-8210 Automata vadetetõ beállítható szórási idõvel és szabályozható mennyiséggel eladó. Telefon: 06-30/467-0123


Vadászati lehetõségek

Éjjellátó keresõ távcsõ eladó. Telefon: 06-30/467-0123

Nagyvadas területen vadászati jog vadászházzal, autóval, Budapesttõl 80 km-re eladó. Telefon: 06-70/311-3295

Állást keres-kínál 26 éves vadgazdálkodási technikus nagyvadas területen szerzett gyakorlattal munkát keres. Szolgálati lakás szükséges. Telefon: 06-30/650-5745 Erdésztechnikus vadgazdamérnök hivatásos vadászi gyakorlattal a Dunántúlon állást keres. Telefon: 06-70/322-8033 Hivatásos vadász, vadász-vadtenyésztõ végzettséggel 25 éves vegyesvadas gyakorlattal állást változtatna, feleség – ha kell – gondnoki munkát ellátja. Telefon: 06-70/201-2591 Vadgazdálkodási technikus, vadászatvezetõ, vadhúsvizsgáló, motorfûrész kezelõ vizsgával, angol és német nyelvtudással állást keresek, minden megoldás érdekel. Telefon: 06-30/363-1612

Gépkocsival rendelkezõ, rugalmas és kreatív, tárgyalóképes munkatársat keresünk a lap hazai és külföldi terjesztésének fejlesztéséhez. Akit az ajánlatunk érdekel, küldjön fényképes önéletrajzot az [email protected] címünkre.

Zalakaros gyógyfürdõtõl 3 km-re, parti telken, erdõ szélen, horgász-vadásztanya eladó. Tel.: 06-30/277-1424, 8800 Nagykanizsa, Tavasz u. 23/a. Suzuki Samurai 970 cm3-es, forgalomból kivonva, olcsón eladó. Tel.: 06-30/973-5714 Ha érdekli a Diana Vadász-Horgász Antikvárium vadászkönyv kínálata, akkor hívjon minket, vagy nézze meg internetes honlapunkat. Kérésére ingyenes árjegyzéket küldünk! Tel.: 06-62/211-561, 6900 Makó, Zrínyi u. 34. www.dianaantikvarium.hu Oltott, betegségeknek ellenálló ÜREGI NYULAK értékesítése, meglévõ állományok vérfelfrissítése, betegségeinek kezelése, vadászterületen belüli áttelepítése, terep-elõkészítés, vadászható kártevõk eredményes létszámcsökkentése. Üreginyúl-gazdálkodáshoz szükséges eszközök bemutatása, szaktanácsadás több évtizedes tenyésztõi, állománykezelõi gyakorlattal. Üregi nyúlra betanított vadászgörények eladók. Telefon: 06-30/855-1828

133


Ferlachi .30-06-os ejektoros nyolcszögletû, billenõcsövû vadászpuska, Zeiss 2,5-10x50-es világító szálkeresztes céltávcsõvel, négykörmös Suhli szerelékkel, kaukázusi dióaggyal, állatfigurás mélyvésett rendszerkamrával, aranyozott elsütõ billentyûkkel eladó. Telefon: 06-20/555-4859

Tolmácsvizsgával rendelkezõ olasz nyelvtanár fordítást, tolmácsolást, nyelvvizsgafelkészítést vállal. Tel.: 06-70/702-5026

Kittyre emlékezünk. Történelmet írtunk oldal oldal

Recommend Documents