Csomagolás, csomagolástechnika A csomagolás, a csomagolástechnika az elmúlt évtizedekben hatalmas változáson, fejlődésen ment keresztül. A csomagolás szerepe sokszorosan felértékelődött. Szükséges „rossz”-ból, a termelésben kikerülhetetlen költségtényezőből lett a jóléti társadalmak szimbólumává, a leghatékonyabb marketing eszközök egyikévé, kommunikációs médiummá, szolgáltató eszközzé. Az anyagok és lehetőségek palettája szinte végtelen. Megváltozott, kiszélesedett a csomagolás szerepe, funkciója, és csomagolás nélkül ma szinte semmi nem adható el. Legalábbis a csomagolás egyre nagyobb szerephez jut egy termék sikere vagy bukása szempontjából. És változtak a csomagolással szembeni elvárások, követelmények is mind a vásárlók részéről, mind a műszaki-jogi szabályozás szempontjából. Mindezek következtében a csomagolástervezés sokoldalú, összetett, kreatív tevékenységgé, sokszor művészetté vált. Sokféle ismeretre van szükség egy csomagolási feladat optimális megoldásához: anyag- és technológiai ismeretek, jogszabályok, marketing, nyomdaipari, tipográfiai, logisztikai ismeretek összehangolása, a prioritások megfelelő sorrendjének meghatározása. Az ember, mióta létezik - gyűjtöget, termel - csomagol. Anno a termék összefogására, szállítására, tárolására használta a legkülönfélébb eszközöket. Ez – az összefogás, tárolás és szállítás – a csomagolás legősibb funkciója.
Két érdekesség a csomagoló anyagok történetéből, mindkettő a papírral kapcsolatos. A papír felfedezését Kr.u. 105-re datáljuk, amikor Kínában császári rendelet írta elő a papír készítését egy császári hivatalnok (Caj Lun) eljárása alapján, miszerint növényi rostokból mésztejes áztatással nyerték a papírmerítésre alkalmas vizes szuszpenziót. De! régészeti leletek (többek között Stein Aurél) tanúsága szerint már Kr.e. is készítettek papírt Kínában, igaz nem növényi rostokból, hanem selyem foszlatásával. És ekkor a papírt még nem íráshoz használták, ez csak a 105-ös rendelet után terjedt el, hanem csomagolóanyagként. A császár orvosságos üvegcséit göngyölték bele. Tehát a papírt előbb használták csomagoláshoz, mint íráshordozóként.
1
A másik történet szintén keletről, de évszázadokkal későbbről, a középkorból származik. A törökök abban az időben híres papírkészítők voltak, mégpedig különleges, jó minőségű papírjaiknak köszönhetően. A papírlapokat különleges bevonattal kezelték, amitől szép fehér és fényes felületet kaptak, amire nagyon szépen lehetett írni. A török papír nagyon drága volt, de mégis keresett árucikk volt. Később, a török hódítások idején kidolgoztak egy új felületkezelési eljárást, a papírmárványozást. A dolog lényege, hogy sűrű, nyálkás főzetet készítettek, annak a felületén színes festékekből különleges mintát hoztak létre. Papírlapot terítettek rá, ami átvette a mintát. Száradás után lehetett írni rá. A török diplomácia használta előszeretettel az ily módon készített papírt, fontos oklevelek, szerződések anyagául. Mégpedig azért, mert a papír mintázata lehetetlenné tette a későbbi változtatást, törlést, mert azzal a minta is sérülne. Tehát ez a papír volt az első „javíthatatlan” biztonsági papír. Aztán később, amikor minden, ami török, divattá vált Európában, főleg Hollandiában, újra gyártani kezdték a török papírt. És ezúttal csomagolóanyagként használták, mégpedig export csomagolásra, Angliába szállított játékokhoz. Később a könyvkötészetben is használni kezdték a könyvtáblák borításához, és ma is ez az elsődleges felhasználási területe.
A mai értelemben vett csomagolás 1850-ben jelent meg, amikor konzerv sűrített tejet már azzal reklámoztak, hogy a csomagolt áru sokkal jobb, mert tisztább+ mai marketing eszközöket is bevetettek: zöld mező + tehén teljesen idilli környezetben, amivel a magas minőséget sugalmazták. És ettől kezdve már előfordult, hogy a reklámok már nem a terméket dicsérték, hanem a csomagolást helyezték előtérben. Az igazi áttörés New Yorkban, 1907-ben, egy kizárólag csomagolt termékeket árusító bolt megnyitása volt, a vásárlók hamarosan kosarat is kaptak és 1937-ben megjelentek az első bevásárlókocsik. 2002-ben készült tanulmány szerint a leginkább csomagolásra ösztönző, a legjobb reklám maga a csomagolás. Arra a kérdésre, hogy mi befolyásolja egy termék újravásárlását, a válaszadók 45%-a a csomagolást tette első helyre, 29% a TV-s reklámot, 15% nyomtatott hirdetést és 10% említette az óriásplakátokat. Ebből is látszik, hogy a csomagolásnak rendkívüli a szerepe. A mai szupermarketekben több 10 000 termék van a polcokon. Egy átlag vásárló fél órát tölt el a boltban, ezalatt mintegy 9 000 terméket vesz észre. Azaz 1 sec. Alatt 6 termék, azaz egy 2
csomagolásra 0,16 sec. jut. Ennyi ideje van a csomagolásnak, hogy felkeltse a vásárló figyelmét, érdeklődését. Tehát a csomagolásnak hatásosnak kell lenni és pozitív, bizalomgerjesztő figyelemfelkeltést szolgálnia. Kutatások szerint a vásárlások több, mit fele impulzusvásárlás. A vevő vagy megveszi a terméket, vagy ha nem is, a csomagolás mindenképpen reklámként működik. Fogyasztói szokások: fogyasztói/ jóléti társadalmak hajlandó több pénzt kiadni jobb csomagolásért: jobb= esztétikus, érdekes, járulékos szolgáltatások, ill. hajlandó megvenni vmt csak a csomagolásért. De! van egy szintén erősödő környezettudatos réteg, ami ellenkezőleg, a pazarló csomagolás miatt nem veszi meg az egyébként jó terméket. Azonos termék különböző csomagolásban.
Vásárlók zöme befolyásolható egy jól sikerült csomagolással, de utána a terméknek bizonyítani kell, meg kell felelnie a belévetett bizalomnak. A csomagolás legyen összhangban a termékkel!! Ha a vásárló megveszi az adott terméket, fontos, hogy maga a termék megfeleljen annak az elvárásnak, amit a csomagolás ébresztett, a csomagolás utaljon a termék jellegére. Ha megfelel, ismételt vásárlásra kerülhet sor, valamint a termékcsalád többi tagja számára is ösztönzőleg hat, kialakulhat a márkahűség. Ha nem, ha csalódást okoz, elpártol a vásárló, a teljes termékcsalád, márka feketelistára kerülhet. Fontos, hogy egyszeri vásárlást akar elérni, vagy visszatérőt. Csom. ált. nem élhet önálló életet, nem csak önmegvalósítás, nem öncélú. A vállalati imázs fontos eleme. Egy jól kialakított csomagolás, ha nem is veszi, de észreveszi, rögzül, ismerős lesz, reklámhatás. Üzleti lehetőség: azonos termék más csomagolással a fogyasztó számára értékesebbé lesz, kelendőbbé válik. Pl. kényelmesebb használat. Pl. szalámi rúdban, szeletelve! A csomagolással szembeni elvárások a fogyasztási lánc különböző szereplői szempontjából mások. Pl. az ipar egyedi, figyelemfelkeltő csomagolást akar, amely gazdaságosan előállítható, a teljes életútján betölti funkcióját, megóvja a terméket, jól működik a logisztikában és leginkább a vevők tetszését is elnyeri. A kereskedő könnyen, jól kezelhető csomagolást kíván. 3
A vevő pedig kényelmes, praktikus csomagolást vár, amelynek a megjelenése a saját identitásához is passzol, a csomagolás gyakran már egy életérzés. A csomagolás kialakításában jól elhatárolt célcsoportokat különböztethetünk meg, amit a tervezés során definiálni kell. Az idősebb korosztályt néhány évtizede még leírták, ma már az egyik legfontosabb célcsoport. Az öregedő jóléti társadalmak egyre bővülő rétege. Egyre több speciális termék és csomagolás jelenik meg az ő számukra. Szintén bővülő, viszonylag új célcsoport, ami alaposan kihatott a csomagolástechnikára, az egyszemélyes háztartások arányának növekedése. Adagnagyságok, főzni nem akaró, rohanó emberek számára… Egy-egy sikeres csomagolás kifejlesztése több hónapos munka. Mit csomagoljunk mibe? Mik a prioritások: fokozott védelem, újítás, látszódjon a termék vagy éppen el kell takarni, biztonság… - műszaki próba: rendeltetésszerű viszonyok között betölti-e funkcióját - látványpróba: harmonikus, olvashatóság, összkép - kereskedelmi próba: szívesen fogadja-e a kereskedelmi hálózat - fogyasztói próba, lélektani hatás A próbákat mindig a valós környezetben kell modellezni. Mi: tudatos döntés, saját variációk közül. A csomagolás mindezen elvárásoknak különböző elemeivel tesz eleget. Ilyenek az anyaga, a szerkezete, forma, felület, a csomagolási rendszerek, az alkalmazott technika, a forma, a szín, a képi megjelenés, a tipográfia, stb. Csomagolástervezést befolyásoló tényezők: piaci igények, lehetőségek, gazdasági tényezők, műszaki tényezők, logisztika, marketing –imázs, biztonság, környezetvédelem , jogszabályok… Színek: fontos kommunikációs, szimbolikus elem. Színek, színasszociációk a csomagolás fontos eleme, Hasonló kultúrájú népcsoportokban a színekhez hasonló asszociációkat társítunk. Pl. német felmérés szerint az igazság: 40% fehér, 27% kék, 16% arany, 5% szürke. Üresség: 37% fekete, 21% szürke, 21% fehér, 11% kék. Hűvös: 46% kék, 14% ezüst, 13% fehér, 6% zöld. Meleg: 42% piros, 23% narancs, 12% barna, 8% sárga, 5% arany.
4
A színekhez egyéb elvont fogalmakat is társítunk. Pl. a sárga, zöld, kék, piros minél világosabb, annál könnyebb érzetet kelt, a rózsaszín mindenképpen könnyű. A sárga puha, a sötétzöld kemény, a kék puha, a rózsaszín lágy, a sötétpiros érdes. Íz asszociációk: zöldessárga savanyú, pirosas sárga édes, zöld: keserű, sós, kék semleges, piros: fűszeres, ropogós, rózsaszín édeskés. A színek elvont jelentésének kialakulásában több dolog játszott szerepet. Az őstörténetben a színekhez kapcsolódó események. Pl. amikor pirosat látott az ősember, az ált. veszélyt jelentett: tűz, villám, vér. Később társult a piroshoz a bátorság, az erő, a háború. A 19. század végéig pirossal írták alá a halálos ítéleteket. Az ókori kultúrákban pedig annak volt jelentősége, hogy egy adott színű anyag mennyire volt hozzáférhető, ill. milyen drágán lehetett hozzájutni. Egyiptomban a piros színezőanyag számított luxusnak, így az lett a fáraó színe, a drága, a nemes. Különböző társadalmakban a színek jelentése különbözik. A csomagolás stratégiai ágazattá vált, GDP, gazdasági fejlődés velejárója, hajtómotorja. Egyre több árut egyre messzebbre + eltarthatósági idő növekedése, gyakorlatilag mindent csomagolni kell. Csom. eredeti funkciója a tárolás, összefogás, szállítás= tartó eszköz. Feladata, funkciója az idővel bővült, kereskedelem, védelem. Modern idők hajnalán hagyományosan termékvédelem, információhordozó. A fejlődésben lökés: világkereskedelem szélesedése: összetettebb védelmi funkciók. Kereskedelmi hálózat átalakulása, fogyasztói szokások megváltozása: információs szerep változása, ill. reklám funkció erősödése. Kiskereskedelem visszaszorulása, egyre nagyobb területű, önkiszolgáló bevásárló központok terjedésével a csomagolásra új feladatok hárulnak. Értékesítési funkció: A csomagolás teremti meg a kapcsolatot a termék és a vevő között, gyakran a csomagolás az egyetlen támpont egy vásárlási döntéshez. Kimarad a személyes információ az eladó ill. kereskedő által. Egyre szélesedő választék, azonos funkciójú, hasonló árszintű termékek: vásárlási döntésben a csomagolás a meghatározó. Helyettesítő termékek sokaságával kell versenyezni! Tehát egy-egy termék sikeréhez vagy bukásához nagyban hozzájárul a csomagolás. Ezzel a tulajdonságával a csomagolás szükséges költségtényezőből jelentős hozzáadott értékké válhat. Esetenként fontosabb, mint maga a becsomagolt termék, esetenként pénzben kifejezve is nagyobb értéket képvisel, mint amit belé csomagoltak. Ezek a fejlemények és felismerések a csomagolást a termékstratégiák fontos elemévé tették, igen hatékony marketing eszközzé. Csomagolás célja: áruvédelem és ésszerű kezelési, szállítási, eladási egység képzése, 5
a termék értékcsökkenés nélkül, a lehető leggazdaságosabban eljusson a fogyasztóhoz Jogi szabályozás: Célja: – A fogyasztó védelme – Biztonság – Piac / verseny szabályozása – A környezet védelme Általános szabályozás, és speciális területek Néhány fontosabb példa: •
EU direktíva / irányelv 94/62. A csomagolásról és a csomagolási hulladékról
•
94/2002. (V.5.) kormányrendelet a hulladék kezelésének részletes szabályairól
•
Cél: a környezetre gyakorolt hatások megakadályozása ill. csökkentése
csomagolásról
és
a
csomagolási
–
Biztosítva a piac zavartalan működését
–
Ne korlátozza, akadályozza a szabad versenyt
–
Csomagolással szembeni követelmények ne sérüljenek (pl. termékvédelem, élelmiszerbiztonság…)
Kivonat a „Magyarázatos szabványgyűjtemény A csomagolások igazolására” c. műből (Magyar Szabványügyi Testület, Budapest, 2000)
megfelelőségének
Csomagolási funkciók közül kiemelkedő jelentőség, tervezéskor elsődleges szempont: - anyagforrások takarékos felhasználása - környezetterhelés csökkentése a hulladékáramból a hasznosítható csom.anyagok elkülönítésével és hasznosításával (recovery) - környezetre veszélyes anyagok minimalizálása, mind a hasznosítás érdekében, mind az ártalmatlanítás környezetterhelő hatásának csökkentésére. → csomagolás tömegér, térfogatát olyan mértékűre kell csökkenteni, amely még elegendő a csomagolt termék biztonságához és megfelelőségéhez → mérgező és veszélyes csom. alkotóelemek a csomagolás életciklusának végéig a lehető legkisebb mértékben terheljék a környezetet. → a csomagolásnak alkalmasnak kell lennie anyagában való hasznosításra vagy energetikai hasznosításra vagy komposztálásra vagy újrahasználatra (ha erre tervezték). A szabványok az EU területén nem kötelező érvényűek, csak irányelvek, de a nekik való megfelelés jó pont, exportnál szükséges és előnyös.
6
Szakkifejezések: Csomagolás - valamennyi olyan termék, amelyet a termelő, a felhasználó vagy a fogyasztó áruk (nyersanyagtól a feldolgozott áruig) befogadására, megóvására, kezelésére, szállítására és bemutatására használ, kivéve, ha az adott tétel a termék szerves részét képezi és a termék tárolásához, eltartásához vagy megőrzéséhez annak teljes élettartama alatt szükséges és annak egyes elemeit együttes felhasználásra, fogyasztásra vagy értékesítésre szánták. - Az eladási helyen történő megtöltésre tervezett és szánt termék Csomagolási alapegységek: - fogyasztói (elsődleges) csomagolás: értékesítési egységet képez a végső felhasználó v. fogyasztó számára a vásárláskor, ill. a védendő termékkel közvetlenül érintkezik. - Gyűjtő (másodlagos): a vásárlás helyén meghatározott értékesítési egységet foglal össze, a végső felhasználó vagy fogyasztó részére történő értékesítéstől függetlenül, vagy a fogyasztói csomagolástól elkülöníthető anélkül, hogy annak tulajdonságait megváltoztatná. - Szállítási (harmadlagos): a fogyasztói vagy gyűjtőcsomagolás kezelését és szállítását, a fizikai kezelésnél és szállításnál történő károsodás elkerülését elősegítő csom. Csomagolás-összetevő: a csom. olyan része, amely kézzel vagy egyszerű mechanikai eszközzel attól elválasztható. Csomagolás alkotóeleme: olyan alkotórész, amiből a csomagolás v. a csom-összetevő készül és amely kézzel v. egyszerű mechanikai eszközzel attól nem választható el. Csomagolóanyag: a burkolat elsődleges anyaga Csomagolóeszköz: csomagolóanyagból előállított, meghatározott anyagú, alakú, funkciójú burkolat – ipari előállítás! Csomagolási segédanyag: csom. járulékos része (összeállítás, kiegészítő, önálló funkció) Csomagolószer: gyűjtőfogalom: csom. anyag + eszköz + segédanyag Gyártó: az a személy v. szervezet, amely a csomagolás v. a csomagolt termék forgalomba hozataláért felelős. A fogyasztó védelme: • 1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemről ...csomagolásán vagy másutt, terméktől elválaszthatatlanul jól olvashatóan, magyarul, egyértelműen áru pontos megnevezése (fantázianév, védjegy nem) gyártó, forgalmazó azonosítható módon származási hely méret, nettó mennyiség… 7
összetevők használat, minőség megőrzés minőségi osztály •
1996. évi LVII. tv. a tisztességtelen piaci magatartásról és a versenykorlátozás tilalmáról – tilos… a versenytárs hozzájárulása nélkül • Jellegzetes külső • Csomagolás • Megjelölés • Reklám amiről a versenytársat vagy termékét azonosítja a fogyasztó 1995. évi XC. tv. Az élelmiszerekről • olyan anyagok használhatók, melyekből rendeltetésszerűen egészségre ártalmas mennyiségben nem kerül át anyag az élelmiszerekbe • …átkerülő anyagok nem okozzák az élelmiszer kedvezőtlen elváltozását, biológiai értékének romlását → Magyar élelmiszerkönyv Újrahasználat (reuse): minden olyan művelet, amellyel az olyan csomagolást, amelyet élettartamán belül többszöri használatra vagy körforgásra terveztek, újratöltik v. ugyanazon célra használják fel, amelyre tervezték, a piacon lévő olyan kisegítő termékek segítségével v. anélkül, amelyek lehetővé teszik a csomagolás újratöltését. Az ilyen ismételten használt csom. akkor válik csomagolási hulladékká, ha már nem lehet újrahasználni. • • • •
Újrahasználat szándéka Csom. tervezése, kialakítása megfelelő Újrakondicionálható Megfelelő rendszer kiépítése
Konicionálás lépései: 1. csom. állapotának értékelése 2. sérült, nem újrahasználható részek 3. tisztítás és/vagy mosás 4. esetleges javítás 5. felülvizsgálat 6. újrahasználati rendszerbe juttatás
elkülönítése
Újrahasználati rendszerek: olyan intézkedések (szervezeti, műszaki, pénzügyi), amelyek lehetővé teszik az újrahasználatot. Fajtái: zárt láncú, nyitott, hibrid. Zárt láncú rendszer: az újrahasználható csomagolást vmely társaság v. társaságok kooperáló csoportja tartja körforgásban. Nyitott rendszer: ahol a csom. nem meghatározott társaságok között végez körforgást. 8
Hibrid rendszer: két részből álló rendszer: - újrahasználható csom, amely a végfelhasználónál marad és nem kerül a kereskedelmi újratöltést eredményező újraelosztási rendszerbe. - Egyutas csomagolás, amelyet a tartalom (töltet) újrahasználható csomagolásba való áttöltése céljából kiegészítő termékként használnak. Kiegészítő termék: az újrahasználható elősegítésére felhasznált termék.
csomagolás
újratöltésének/újraberakásának
Újrakondicionálás: az újrahasználható csomagolás funkciójának megfelelő állapotba való visszaállításához szükséges műveletek. Egyutas csom: egyszeri felhasználásra alkalmas Csomagolás funkciói •
•
•
Elsődleges funkciók – Védelem – Raktározás – Mozgatás, szállítás Másodlagos funkciók – Értékesítés – Információ – Reklám – Szolgáltatás – Garancia Harmadlagos funkciók – Pl. újrahasznosítás
Termékvédelem: A terméket a csomagolás helyszínétől a végső felhasználásig védeni kell a sérüléstől és az értékcsökkenéstől. Igénybevételek lehetnek: vibrációs, nyomás, nedvesség, fény, oxigén, mikrobiológiai behatás, kártevők, ízváltozás… -
mechanikai (statikus, dinamikus) klimatikus biológiai dézsmálás
Aktív csomagolások (pl. jelzi hőmérséklet változást) segíthetik az áruvédelmet. A különböző csomagolási egységek elsődleges szerepe különböző lehet: Fogyasztói csomagolás: áruvédelem + értékesítéssel összefüggő feladatok – Járulékos szolgáltatások – Információhordozó – Reklámhordozó Gyűjtő és szállítási csomagolás: kezelési, szállítási egység – Áruvédelem 9
– – – – – –
Rakodás Tárolás Raktározás Gépesített árukezelés Halmazolás Kedvezőtlen klímaviszonyok között is megfelelő mechanikai szilárdsággal rendelkezzen. Tervezéskor a várható körülményeknek megfelelő biztonsági tényezővel méretezni! (200-600% is lehet)
Gyűjtő- és szállítási csomagolásnál kiemelt jelentőségű a gazdaságosság. Anyagfelhasználás, maximális helykihasználás raklapon, raktározáskor, szállításkor – teljes logisztikai folyamaton át. Már az elsődleges csomagolás tervezésekor végiggondolni az egész életutat!
Logisztika: a logisztika szervezi, koordinálja, biztosítja a termelés és áruelosztás során az anyagok, erőforrások, és minden szükséges idő-és költséghatékony (=optimálisan és stabilan) áramlását oda, ahol szükség van rájuk. Megszervezi a szállítási útvonalakat, raktározási pontokat. A logisztika 9 elve:
a megfelelő információ a megfelelő anyag a megfelelő energia a megfelelő személyek jussanak el a megfelelő mennyiségben a megfelelő minőségben a megfelelő időpontban a megfelelő helyre a megfelelő költséggel.
Logisztika fő területei:
beszerzés, alapanyagellátás csomagolás elosztási-, áruterítési kommunikáció készletgazdálkodás is irányítás 10
raktározás szállítás és forgalom előrejelzés anyagmozgatás Rendelés feldolgozás és kommunikáció informatikai háttér üzem és raktárelhelyezés visszáru kezelés vevőszolgálat selejtezés
Csomagolóanyagok/szerek: • • • • • • •
Papír Műanyag Fém Üveg Fa Textil Kombinált csomagolóanyagok
Papír A papír elsődlegesen növényi rostokból, mechanikai (→ összekuszálódás, nemezelődés) és másodlagos kémiai kötésekkel (→ hidrogén-hidak) kialakuló szilárd, lapszerű szerkezet. Nemezelődésre hosszú, megnyúlt, rugalmas sejtek alkalmasak, a hidrogénhidak pedig hidroxil csoportok (-OH) között jönnek létre. Ezen feltételeknek (+ nagy mennyiségben előforduló, olcsó nyersanyag) leginkább a cellulóz, elsősorban a fából nyert cellulóz felel meg. A cellulóz, mint makromolekula, megfelelő polimerizációs fok esetén elegendő hosszúsággal rendelkezik, a másodlagos kémiai kötésekben pedig a cellulóz és a hemicellulózok OH csoportjai vesznek részt.
Papírgyártás nyersanyagai: • Fa→ Facsiszolat Cellulóz • Egynyári növények • Egyéb növények 11
• •
Műszál Szekunder ny.a. hulladékpapír, rongy
Fa Cellulóz
A cellulóz a Földön legnagyobb mennyiségben előforduló szénvegyület, amely β-D glükóz molekulák összekapcsolódásával jön létre. A növényi sejt legfontosabb összetevője (C6H10O5)n tapasztalati képlettel leírható szénhidrát. Lánc alakú polimer makromolekula, több száz, több ezer alapegységbőlmonomerből áll. Monomerje az anhidroglükóz (C6H10O5), ami glükózból, egy molekula víz kiválásával keletkezik. A cellulóz polimolekuláris molekula, azaz különböző polimerizációs fokú láncokból áll, ezért csak átlagos pol. fokról beszélhetünk. (P) . 80 átlagos pol.fok alatt a cellulóz elveszti rostosodási képességét (újrahasznosítás!! Rostok töredezése!!), ezért papír már nem készíthető belőle. A pamutban majdnem vegytiszta cellulóz található, egyéb növényekben a cellulóz kísérő anyagok – az ún. inkrusztáló anyagok közé van ágyazva, amit a cellulózgyártás során vegyi eljárással kisebb-nagyobb mértékben el kell távolítani. A cellulóz átl. pol.foka eredettől függően 3000-8000, amely a cellulóz gyártás során néhány százra-egyezerre csökken. A hemicellulózok jelenléte bizonyos mennyiségig javítja a papír szilárdságát, cellulóz gyártáskor ezért cél egy részüket visszatartani, ami a kihozatalt is növeli.
12
Lignin A növényi sejtfal másik fontos alkotója a lignin, (neve a latin lignum-ból származik, ami fát jelent). A lignin a fában ragasztóanyagként, szilárdító anyagként szerepel, összetartja a cellulóz rostokat, merevvé, szilárddá teszi. A lignin képlete még nem egyértelműen tisztázott, annyi bizonyos, hogy fenil-propán vegyületekből áll.
A lignin jelenléte a növényi rostokban papírgyártás szempontjából általában kedvezőtlen, merevvé teszi a rostokat. Növények egyéb alkotói: gyanták, terpének (szénhidrogén vegyület-csoport, növényekben, állatokban egyaránt előfordul, de legfőképpen fenyőfélékben, a gyantajáratokban található, legtöbb növényben illatos, aromás illóolaj formájában, pl. citrom olaj- citromhéj illata, bergamot olaj, stb.), zsírok, színezőanyagok (elsősorban trópusi fákban), ásványi anyagok (nagyobb arányban gabonaszalmában) A fában fajtól, termőhelytől, egyéb viszonyoktól függően 40-60% cellulóz, 18-30% lignin, 1% ásványi anyag található. Az ásványanyag tartalom marad vissza izzításkor hamuként, az egyéb szerves vegyületek lebomlanak. A gabonaszár magas ásványi anyag tartalma (pl. SiO2) nehezíti a feldolgozást, koptatja a berendezéseket. Hemicellulózok A növényi sejtfalban található, 200-nál kisebb pol.fokú, glükóz egységekből álló poliszacharidok, glükóztól eltérő hexóz és pentóz alapú szénhidrátok, ill. ezek egymással vagy glükuronsavval, galakturonsavval alkotott vegyületei. A hemicellulózok a cellulózzal ellentétben nátronlúgban oldódnak. 13
Papírfa Hengeres vagy hasított fa, mérete 1 m vagy annak egész számú többszöröse, vastagsága kéreg és háncs nélkül a vékonyabb végén 10-35 cm. Egynyári növények, egyéb lágyszárúak A fa, mint legfőbb nyersanyag mellett egynyári, vagy évelő lágyszárúakból és gabonaszalmából is nyernek ki cellulózt: búza, rozs, árpa, zab, rizs, köles szalmája, cukornád, nád, bambusz, cirok, gyékény, kender, len… Használhatóság szempontjából lényeges a nagy cellulóz- és alacsony lignin- és hamutartalom, egyenes növés, megfelelő méretű szárrész, kevés ill. könnyen eltávolítható levél, virágzat, sok rostsejt, kevés kísérősejt, gazdaságos termesztés, nagy mennyiség. A gabonák esetében csökkenti a hatékonyságot, hogy az újonnan nemesített fajták szára rövid és a gépesített betakarítással a talaj felett magasabban aratnak, így ezáltal is csökken a begyűjtött mennyiség. A gabonaszalma a növény érett, learatott, terméstől, gyökértől, levélzettől megtisztított része.
Szintetikus nyersanyagok a cellulóz mellett, különböző arányban, műszaki és egyéb különleges papírok (szűrőpapírok, bankjegypapír) gyártásához alkalmaznak szintetikus, elsősorban poliamid (PA), poliészter (PET), poliakrilnitril (PAN) szálakat. Mivel ezen szálak között hidrogén-kötés nem alakulhat ki, a szálak közötti kötődést kötőanyagokkal biztosítják. Másodlagos nyersanyagok Papírgyártásból vagy egyéb termelési folyamatból melléktermékként vagy hulladékként keletkezik, ill. kereskedelemből, lakosságtól visszagyűjtött anyagok, melyek különösebb vegyi kezelés nélkül felhasználhatóak papírgyártáshoz. Pl. rongy, a különböző textil hulladékok, hulladékpapír, saját selejt papírgyártásból, nyomdaiparból. A hulladékpapír elsősorban a kereskedelemből visszagyűjtött karton, hullámpapírlemez, az iparból származó nyomtatott vagy nyomat nélküli gyártási hulladék, ill. kisebb részben a lakosságtól származik. Felhasználásuk fő területe a karton-, lemez-, hullámpapírlemez és egészségügyi papírok gyártása. Saját selejt, ami a papírgyártás során, bármelyik technológiai folyamatban keletkezik és helyben dolgozzák vissza. A textiliparból származó másodlagos szálak jelentősége a szintetikus szálak arányának növekedésével csökken, mivel azok nem fibrillálódnak, H-kötést nem hoznak létre, szárításkor megömölhetnek. Segédanyagok A papírgyártás során rengeteg segédanyagot használnak, melyek lehetnek természetes eredetűek (pl. töltőanyagok nagy része) ill. vegyipari termék. Alkalmazásuk szerint két fő csoportba sorolhatjuk őket: egyik csoportjuk a technológiai folyamatokra hat, lehetővé teszi, szabályozza a folyamatos, biztonságos termelést, korlátozza ill. megszünteti a gyártási zavarokat. Nagy szerepük van a papírgyártás fajlagos környezeti hatásainak csökkentésében is: lehetővé teszik pl. a frissvíz felhasználás csökkentését, a körvizek zárását nyálkaölők, pH beállítók, a káros fémionok megkötését szolgáló komplex képzők, stb. segítségével. A technológiai segédanyagok a kész papírban nem maradnak vissza. 14
A segédanyagok másik csoportja a késztermék tulajdonságaira hat, egy részük benne marad a papírban. Ezek az anyagok teszik lehetővé, hogy a papír a kívánt tulajdonságokkal rendelkezzen, ami megszabja a feldolgozhatóságot, az alkalmazási területet, a papír optikai tulajdonságait (fehérség, szín, opacitás ill. transzparencia), a különböző záró tulajdonságokat (levegő, oxigén, kül. gázok, fény, aroma, nedvesség, zsír…), írhatóság, nyomtathatóság, szilárdsági, nedves szilárdsági paraméterek stb. A szilárdságnövelő szerek növelik a rost-rost kötések erősségét, növelik a felületegységre eső kötések számát, elősegítik az egyenletes lapszerkezetet. Ilyenek a különböző növényi nyálkák, szintetikus polimerek, keményítő származékok, gyanták, CMC (karboxil-metil-cellulóz). Rostos féltermék előállítása Rostos féltermékeknek nevezzük a papírgyártásra alkalmas növényi eredetű anyagokat, amelyeket kémiai, mechanikai feltárással ill. ezek kombinációjával állítanak elő. A mechanikai eljárás terméke a facsiszolat, a kémiai eljárásé a cellulóz, a kettő kombinációjával előállított féltermék a félcellulóz. Mechanikai rostosítás-facsiszolat A facsiszolat a fa mechanikai rostosításával előállított féltermék. Különleges köveken, víz jelenlétében történik a rostosítás. Az érdesített csiszolókő hatására a rostok közötti és a rostfalon belüli kötések egyaránt felszakadnak, a továbbiakban pedig a fa szövetéből kivált rostokat mintegy fésülik, finomabb rostokra bontják a csiszoló szemcsék. A folyamatra hatást gyakorol a csiszolószemcsék meghatározott geometriája, anyagának minősége, a csiszolószakasz hőmérséklete. A csiszolás nagy energia igényű folyamat. A bevitt energia 80%-a hővé alakul. A keletkező hő a technológia során adagolt vízből gőzt fejleszt, ami egyrészt fellazítja a fa szövetét, másrészt a lignin nagyobb hőmérsékleten lágyul, a rostok képlékennyé válnak, „kifésüléskor” kevésbé szakadnak-töredeznek, nagyobb rosthosszúság érhető el. A hőmérséklettől függően megkülönböztetünk hideg, meleg és forró eljárást. Mechanikai rostosításra elsősorban a tűlevelű fajok alkalmasak. A lombos fafajok rostjai kevéssé karcsúak, sokkal merevebbek, ezért könnyebben szakadoznak, törnek, több törmelék, por keletkezik, a csiszolat minősége elmarad a tűlevelűtől. A csiszolókő anyaga egykor természetes homokkő volt, ma már műköveket használnak, kvarc-cement, ill. kerámia köveket. A csiszolóréteg szemcseanyaga lehet tiszta kvarc, különböző, mesterségesen előállított kristályos szerkezetű anyagok, amelyeket kötőanyagokba ágyaznak. A facsiszolat minősége függ a csiszolóréteg szemcsenagyságától, összetételétől, a kötőanyag keménységétől, a szemcseanyag-kötőanyag keverési arányától, a fa minőségétől és a technológiai viszonyoktól. Facsiszolat előállításakor szempont a farostok hossza, karcsúsága, a faanyag eredeti színe (lehetőleg minél világosabb). Tűlevelűek közül leginkább a luc és a jegenyefenyő alkalmas, erdei fenyő kevésbé.
15
Facsiszolat készülhet rönkfából és aprítékból egyaránt, az apríték jobb minőséget ad. A mechanikai eljárás, a facsiszolat előnyei: olcsó, egyszerű, nagy hozam (kb. 95%), további vegyi, mechanikai kezelés nélkül közvetlenül felhasználható papírgyártásra, növeli a papír opacitását, nyomtathatóságát. Hátránya, hogy napfény, meleg hatására a benne levő lignin tartalom miatt sárgul, törékennyé válik, fehéríthetősége korlátozott, általában csak átmeneti. A facsiszolattal készült papír mechanikai szilárdsága gyengébb a cellulózból készültnél. Kémiai feltárás-cellulóz Kombinált eljárás – félcellulóz kétlépcsős eljárás 1. lépcső: részleges kémiai feltárás 2. lépcső: mechanikai rostosítás A kémiai és a mechanikai feltárás arányától függően különböző kihozatal és különböző anyag minőség érhető el. A végtermékeket hozam alapján csoportosítják. Papírgép előtti műveletek Az anyagelőkészítőben megtörtént a papírpép foszlatása, őrlése, segédanyagokkal való összekeverése, de ez a pép ebben az állapotában még nem alkalmas papírgyártásra. Sűrűsége ingadozó és lapképzéshez túl magas, a rost szuszpenzió összetétele nem állandó és szennyezőanyagokat tartalmazhat, ami gyártási nehézségeket (szakadás), a berendezések károsítását (kopás, korrózió) és a késztermék minőségének romlását okozhatják. Ezért a papírgép előtt még különböző műveletek szükségesek, amelyek biztosítják a papírgép folyamatos, egyenletes ellátását megfelelő minőségű és összetételű rostszuszpenzióval. Ezek a műveletek a pép tárolása, a sűrűség szabályozás, hígítás, az osztályozás, tisztítás és a légtelenítés.
Az anyagelőkészítő berendezések részben szakaszos üzeműek, a papírgép viszont folyamatos, ezért szükséges a köztes tárolás, amivel biztosítható a gép folyamatos és egyenletes ellátása.
16
A tárolás során továbbá az alapanyagok minőségi ingadozásának kiegyenlítése, a segédanyagok és a rostszuszpenzió összekeverése. A pép tárolása különböző – általában nagyméretű (néhány m3-től néhány ezer m3) kádakban történik folyamatos keverés mellett, ami megakadályozza a leülepedést és segíti a szuszpenzió egyenletességét. A papírgépre az ún. gépkádból kerül. A kádakban történik a sűrűség szabályozás, a megfelelő mértékű hígítás. Az anyagelőkészítés és a tárolás során a pép sűrűsége min. 3%, a papírgépre a gyártott papír fajtától függően 0,21,5%-os szuszpenzió kerül. A pépsűrűség és a gyártott papír négyzetméter tömege közötti arány kb: 50 g/m2-es papírhoz 0,5 %-os pép, 100 g/m2 –es papírhoz 1%-os pép. A gép előtti utolsó művelet a pép osztályozása, amely során eltávolítják a gyártás szempontjából káros idegen anyagokat. Ezek lehetnek különböző szennyeződések, rost- és segédanyag csomók, a technológiai vízzel bekerülő homok, a berendezésekből korrózióval vagy egyéb módon leváló darabok, lerakódott nyálka, stb. Ezek eltávolítása nagyon fontos. Javul a papír minősége, csökken a papírgépen a szakadások száma, nő a berendezések élettartama. Az osztályozás, tisztítás fizikai módszerekkel zajlik, fajsúly és méret alapján. A papírpép levegőtartalma habzást okozhat a felfutószekrényben, a lapképzés során vékonyodást, anyaghiányt okozhat. A pépet vákuum alatt tartott kamrán vezetik át, ahol alacsony hőmérsékleten felforr a szuszpenzió és eltávozik a benne lévő szabad levegő. Töltőanyagok: • Olcsó • Fehérség • Opacitás • Áttetszőség • Finom részecskék – durva részecskék • Szárítás • Nedvesség hatására méretváltozás •
De! mechanikai szilárdság csökken +kiporzás lehet, ha túl sok
• • • • • •
Nagy tisztaság – fehérség Nem oldódik vízben Nem oldódik a papírgyártás közegében Finom eloszlás Könnyen színezhető Rostokhoz erős kapcsolódás – retenció!
Kaolin, CaCO3, talkum, SiO2, gipsz, báriumszulfát
17
Kaolin
CaCO3
enyvezés • • •
Felületén - anyagában Papír nedvesedőképessége: – kémiai összetétel, fizikai szerkezet Peremszög – Tinta szétterülése – Vízfelszívás – mérettartás – Porzás csökkentése – Víztaszítás
A papírgép A kész papír tulajdonságait meghatározza a rostszuszpenzió összetétele, az összetevők tulajdonságai (rost fajtája, feltárási mód, őrlés, töltőanyagok, egyéb segédanyagok…), aminek a beállítása az anyagelőkészítés feladata. Másik meghatározó tényező a lapszerkezetben az összetvők elrendeződése, az egyes alkotók egymáshoz való viszonya a gyártás- és keresztirányban + a lap vastagságában (a vastagságnál a töltőanyag és egyéb finomanyag eloszlása változik. Normál esetben a szita felöli oldalon nagyobb a töltőanyag mennyisége). Ez a szerkezet a papírgépen alakul ki a lapképzés és a víztelenítés során. A papírgépen zajló folyamatok a lapképzés, a víztelenítés, préselés, szárítás, simítás, felületnemesítés, feltekercselés. A felületkezelés és a simítás gépen kívül is történhet, külön berendezéseken. 18
A papírgépek két fő típusa síkszitás és a hengerszitás gép. Az elsőnél végtelenített szitán zajlik a lapképzés, a másodiknál forgó henger szitaborítású palástján. A papírgép a víztelenítés módja szerint három fő részre tagolható: - szitaszakasz, ahol a lapképzés történik, továbbá a víz jelentős része eltávozik szívó hatás segítségével. - présszakasz, ahol a papírpálya hengerek közt áthaladva préseléssel víztelenedik - szárítószakasz, ahol a visszamaradó víz hő hatására, párologtatással távozik el. A szitaszakasz két berendezésből áll: a felfutószekrény és a végtelenített szita. A felfutószekrény feladata, hogy a csövön érkező papírpépet a gép szélességének megfelelő egyenletes sugárban szétterítse és a szitára juttassa. A felfutószekrény a papírgép egyik legfontosabb része, mivel a papírpép egyenletes eloszlása nagyban meghatározza a kész papír minőségét. A felfutószekrény áramlást elosztó része a pépet megfelelő szélességűre teríti szét. Sokféle megoldás létezik, különböző kialakítású diffúzőrök, csőrendszerek, lényeg, hogy a folyadék elosztása egyenletes legyen, azaz a mellékcsövekben is mindenhol azonos nyomás uralkodjon. A szekrényrészben a pép homogenizálása zajlik, megfelelő áramlási viszonyok, sebesség mellett. Túl alacsony sebességnél kiülepedés lép fel, túl gyors áramlásnál pedig örvények képződnek. A felfutószekrényből a pép az ún. csőrnyíláson keresztül áramlik a szitára. A szitán távozik el a híg pépből a víz döntő része. A víz eltávolításával a rostok lappá nemezelődnek és létrejön a szilárd szerkezetet biztosító, nagyszámú hidrogénkötés. A rostok összecsomózódásának megakadályozása ill. a már kialakult csomók szétbontása érdekében és a rostok egyirányú orientáltságának csökkentésére a szita kezdeti szakaszát keresztirányban rázzák. A rázás mértéke néhány mm, gyakorisága néhány száz, függően a rostok hosszúságától, négyzetmétertömegétől és a szita futási sebességétől. Papír simítása A papír legfontosabb minőségi jellemzői közé tartozik a simaság. A simaságtól függ pl. az alkalmazható nyomtatási eljárás, a nyomat minősége. Nagy simaságú papírra finom árnyalatú, nagy raszterpontszámú nyomat ad szép képet, durva, érdes papíron pedig a kis raszterpontszám a megfelelő. A nyomtatás a papír simaságával szemben nagyon érzékeny, a gyártás során a rendeltetés szerint különböző mértékben kell simítani a papírt. A simítás a papír egyéb minőségi paramétereit is megváltoztatja, vékonyítja, tömöríti, egyenletesebbé teszi a vastagságot, csökkenti a légátersztőképességét. A papírpálya simítása a simítómű – az ún. kalander hengerpárjai közötti átvezetés során a hengerpárok közötti vonalnyomás és súrlódás hatására megy végbe. A művelet történhet magán, a papírgépen és nagyobb simaság elérésére külön berendezésen, a szuperkalanderen is. A kalander vízszintes tengelyű hengerpárjainak egyike acélhenger, a másik rugalmasáltalában papírborítással van ellátva. A hengerek száma függ a papír minőségétől és a kívánt simaság mértékétől.
19
Kevésbé sima papírokhoz elegendő a 4-10 henger, erős simítású papíroknál (pl. pergamin) ez a szám elérheti a 20-at is. Amennyiben kétoldali simítást végeznek, a hengerpárok közé beiktatják az ún. váltóhengert, ami lehetővé teszi, hogy a papírnak az eddig acélhengerrel érintkező oldala ezután a papírhengerrel érintkezzék, tehát mindkét oldalon azonos módon történjen a simítás. A hengerpárok közötti vonalnyomás mellett szerepet játszik a súrlódás is. A rugalmas papírhenger az acélhenger nyomására kissé deformálódik, ennek következtében a két henger között nem tiszta gördülés valósul meg, hanem sebességkülönbség alakul ki, ami súrlódást eredményez. A papír simíthatósága, végső simasága számos tényezőtől függ: a papír összetételétől, a cellulóz tisztaságától. A papírban levő szennyeződéseket a simítás kiemeli. Famentes papírok jobban simíthatók, mint amelyek facsiszolatot tartalmaznak. A rostok őrlésfokának növekedésével a simaság javul. A kis szemcseméretű töltőanyagok (1-20 μm, pl. kaolin) kitöltik a rostok közötti hézagokat, a papír felületét egyenletesebbé teszik, ezzel javul a simíthatóság. 40-50 μm szemcseméret (kb. finom homok) simított papírokhoz már nem használható. A simaság függ a hengerpárok számától és az alkalmazott vonalnyomástól. A papír szárazon nem alakítható, töredezik, szakad, ezért simítás közben permetezni kell. A nedvesség hatására szerkezetének roncsolása nélkül simítható, vékonyítható. Hideg hengerekkel csak kis mértékű simaság érhető el, ezért a hengereket fűtik. Azonos körülmények között a simító hengerek forgási sebességének növelésével csökken a simaság. Pigmentes mázolás
20
Kartongyártás A papírokat 180 g/m2-es tömeg felett nevezzük kartonoknak, 400 g/m2-től lemezeknek. A besorolás nem szigorú, vannak 180 g/m2 feletti papírok és ennél kisebb négyzetméter tömegű kartonok is. Nemzetközi viszonylatban is eltérőek a g/m2 határok. A papír és karton közötti különbség jobban behatárolható a lapszerkezet hajlékonyságával ill. merevségével. Síkszitás papírgépen a 200 g/m2 feletti papírpálya víztelenedése egyre nehezebb, a szitán lerakódó vastag rostréteg szűrési ellenállása növekszik. Egyrétegű lapképzés helyett a többrétegű módszereket alkalmazzák: a külön eljárással képzett, nagy nedvességtartalmú rostrétegeket sajtolással, ún. „rakosással” egyesítik. A lapképzés történhet több síkszitán, több hengerszitán ill. kombinált eljárással. Az egyes rétegek préselés előtti szárazanyag tartalma 15-20%. A szárítás nagy átmérőjű hengereken történik, lassabb, kíméletesebb módon. El kell kerülni, hogy hirtelen hőhatással a külső felület kiszáradjon, miközben a belső rétegek még nedvesek. A többrétegű kartonok egyes rétegei lehetnek azonosak és különbözőek. Ha az összes réteg azonos összetételű: szimplex kartonról beszélünk, ha egyik fedőrétege különböző: duplex karton, ha mindkét réteg eltérő: triplex karton.
A kartongyártáshoz felhasznált alapanyagok összetétele a felhasználástól függ. A belső, vastagabb réteg, amely a karton fő tömegét adja, általában hulladékpapírból készül, egyik vagy mindkét fedőréteg jó minőségű, leggyakrabban 100% cellulózból áll, jó minőségben nyomtatható. A papír kiszerelése A kiszerelés feladata, hogy a papírgépi folyamatok után a gépről lekerülő nyerstekercset minőségi és formai igényeknek megfelelően tovább feldolgozza, alkalmassá tegye a későbbi felhasználásra.
21
A papír végső alakja lehet tekercses ill. íves kiszerelésű. Mivel az egyik fő felhasználó, a nyomdaiparban egyre nő a tekercsből dolgozó rotációs nyomtatás aránya, ezért a papíriparban is a tekercses kiszerelés a jellemző. A kiszerelés műveletei: áttekercselés, tekercsvágás, permetezés, pihentetés, simítás, ívvágás, osztályozás, ellenőrzés, ívszámolás, csomagolás. Áttekercselés: a papírgépről lekerülő nyerstekercsben minőségi és folytonossági hiányosságok találhatók, szakadások, feltépődések, anyaghiányok, stb., amiket a papírgyártás közben a papírpálya szélén megjelölnek. Az áttekercselés során a megjelölt hibahelyeknél megállítják a gépet, eltávolítják a selejtet és az ép papírvégeket összeragasztják. Permetezés, pihentetés: simítás előtti műveletek. Papírfajtától és a simítás kívánt mértékétől függően az optimális nedvességtartalom 3-30% ahhoz, hogy a papírpálya megfelelően rugalmas és simítható legyen. A nedvesítést porlasztott vízzel vagy gőzpermetezéssel végzik. A nedvesített tekercsben a nedvesség eloszlása nem egyenletes, ezért a simítógép előtt még pihentetésre van szüksége, ami klimatizált raktárhelyiségben történik. Simítás: amennyiben a papírgépi simítással elérhető simaságnál magasabb az igény, külön berendezésre, a szuperkalanderre kerül a kondicionált papír. Míg a papírgép simítóművén acélhengerek között halad át a papírpálya, a szuperkalander hengerei különböző minőségűek. A hengerpárok egyike acélhenger, a másik pedig rugalmas, ún. „papírhenger” más néven „töltött henger”. A rugalmas henger az acélhenger nyomásának hatására benyomódik, a deformáció mértéke kb. 0,5 mm. A helyileg változó sugár eredményeképpen különböző kerületi sebességeket eredményez, tehát a papírhenger késik az acélhengerhez képest (azonos szögsebesség, rövidebb sugár). Az így keletkező súrlódás növeli a simítás hatékonyságát. Az írás, a papír és a nyomdászat rövid története A paleográfia (írástudomány) a régi írásokkal foglalkozó, differenciálódott tudományág. Kőbe, fémbe, egyéb szilárd anyagokba vésett írások a felirattan (epigráfia), pénzeken, érmeken található írások az éremtan (numizmatika), pecsétek feliratai pedig a pecséttan (szfragisztika) tárgyát képezik.
22
A mai értelemben vett paleográfia csak azokkal az írásemlékekkel foglalkozik, amelyek a könyvnyomtatás felfedezése, elterjedése előtt, a kéziratos korszakban íróvesszővel (stílus), írónáddal (calamus), írótollal (penna) viaszostáblára, fatáblára, papiruszra, pergamenre, papirra íródtak. Az írásemlék alakja lehet lap, tekercs ill. kódex alakú könyv. A paleográfia három kutatási ága: 1. Gyakorlati írásismeret: korszakokra jellemző írástípusok, betűformák ismertető jegyei, rövidítések értelmezése, célja az írásemlékek megfejtése, a keletkezési idő és hely meghatározása, tudományos feldolgozás segítése. 2. Kézirattan/ kodikológia: könyvalakú írásemlékekkel foglalkozik. Kézírásos könyvek előállítása, gazdasági, társadalmi, technikai környezet, kódexekben használt írásfajták, díszítések, a könyvek kötése. A kéziratos könyvek külső jegyei és a társadalomban betöltött szerepük. 3. Írásosság története: írásrendszerek, írásjegyek kialakulása, írásfejlődés, írástudó rétegek, az írás társadalmi jelentősége. Könyvírás – gyakorlati írás: a könyvírás a régebbi, legfőbb törekvése a nagy gonddal, szépen, olvashatóan írt betűk, általában ünnepélyes, hivatalos, vallási, tudományos vagy kulturális célra. A gyakorlati írás mindennapi szükségletre alakult ki, amikor az adott társadalom írásbeli kultúrája a széles néprétegeket eléri. Gazdasági, jogi, közigazgatási, hétköznapi célok, gyorsan, könnyen írható, általában kurzív – folyó - írás. A könyvírásból fejlődött ki a gyakorlati írás, a gyakorlati írás gyorsan változó formái visszahatottak a könyvírásra. A kettő közötti átmenet a félkurzívák/ basztardok. Majuszkula: Nagybetűs írás. Összes betűje kétvonalas rendszerben helyezkedik el. (pl. római kapitális) Minuszkula: Kisbetűs írás: Négyvonalas rendszerbe írható: betű teste két középső vonal közé, betűk szára lefelé, felfelé nyúlik két szélső vonalig. Első igazi kisbetűs írás a karoling minuszkula (Nagy Károly idejében, Alkuin angol szerzetes nevéhez fűződik, VIII. sz. vége) Az első írásrendszerek: Kr.e. 4. évezredben városállamok kialakulása, jól szervezett központi hatalom, közigazgatás, hadászat, vallási élet, kereskedelem, ipar→szükségessé vált az írás. Az első írásemlékek a folyami kultúrákból származnak: Mezopotámia: sumér ékírás, Egyiptom: hieroglifák. Nem egységes írásrendszerek, az írásfejlődés több lépcsője megtalálható bennük. Az írásfejlődés lépcsői: 1. képírás/ piktográfia: jelei a piktogrammok. Több ezer írásjelből áll, amelyek konkrét tárgyakat, cselekvéseket ábrázolnak (stilizált). Hangalaktól független, a nyelv ismerete nélkül értelmezhető. 2. fogalomírás/ ideográfia: elvont fogalmak ábrázolása, értelmezése közmegegyezés alapján. 3. szótagírás: a szöveg az egyes szótagoknak, egytagú szavaknak megfelelő írásjegyekből épül össze. Írásjel összeforrt hangalakkal. 4. fonetikus betűírás: kb. 20 írásjel. A mai írásunkhoz hasonló első fonetikus betűírás, a görög ábécé, Kr.e. VIII. században alakult ki. 23
5. A képírás rengeteg jelből állt, kevesen tanulták meg, elsősorban papok és hivatásos írnokok. Az írás szent műveletnek számított (hieroglifa=szent véset). A fonetikus betűírás már könnyen elsajátítható, a klasszikus ókori társadalmakban sok rabszolga is tudott írni, az írás az ő feladatuk volt (fárasztó, fizikai munka!) diktálás után. Egyiptom írásai: hieroglif, hieratikus, démotikus írás (kereszténység elterjedéséig maradt fenn). A latin ábécé a hieratikusból alakult ki.
A latin ábécé: hieratikus írás→föníciai ábécé (22 jel, csak mássalhangzó)→görög (magánhangzókkal kiegészítik)→etrusztkok → rómaiak→latin ábécé Első íráshordozók: emlékművek, síremlékek köve, csont, fatábla, cserép, textil, bőr, viaszostábla, papirusz. Más-más íráshordozón más-más betűforma. A ninivei könyvtár: Mezopotámia szegény volt kőben, fában, építkezésre, írásra agyagot használtak. Agyagtáblákra írtak ékírással, napon megszárították, vagy kiégették. Assurbanipál (asszír uralkodó, Kr.e. VII. sz.) Ninivében könyvtárat alapított, kb. 60 000 agyagtábla. Oklevelek, vallási, történeti, tudományos, irodalmi művek témák szerint katalogizálva. Köztük az első életrajzi regény, a Gilgames eposz. Ma British Múzeumban 22 000 darab. Papirusz: az antik világ legfontosabb íróanyaga. A Nílus mentén termő papiruszsás belsejéből vékony szeleteket szeltek, függőlegesen egymás mellé, majd újabb réteg vízszintesen. Két réteget összekalapálták, növény nedvei biztosították ragadást. Szárították, felületet simára csiszolták. Lapok szélét összeragasztották több méteres tekercsekké. Vízszintes erezetű oldalra (rekto) írtak, hátoldal, a verso üresen maradt. Nádtollal, ecsettel írtak rá. Fából, csontból készült pálcára tekercselték, bőrtokban tárolták. Papirusz szinte csak Egyiptomban termett, állami monopólium, legfontosabb export cikk volt. Az alexandriai könyvtár: Nagy Sándor honosította meg Egyiptomban a hellén kultúrát, görög tudósok, művészek, filozófusok telepedtek le. Utóda, I. Ptolemaiosz Szotér alapította meg az alexandriai könyvtárat, a Museion-t, Kr.e. III. században. 700 000 tekercsből állt. Pergamoni könyvtár, a pergamen: Kr.e. 200 körül II. Eumenész Pergamon királya saját könyvtárat alapított az alexandriai mintájára. Egyiptom féltékenységből betiltotta a papirusz szállítmányokat. Állatok megfelelően kikészített bőrét, a pergament (hártya, vellum) kezdték írásra használni. Nagyon tartós anyag volt, mindkét oldalára lehetett írni, vágható, 24
hajtogatható. Elkészítése hosszú, nehéz munka, ezért nagyon drága volt. A kereszténység elterjedésekor szorítja ki végleg a papiruszt (391. Theodóziusz a Római Birodalom államvallásává tette a kereszténységet). Középkori kódexművészet: Az ókor anyaga a papirusz, könyvformája a tekercs. A középkoré a pergamen és a kódex. A klasszikus ókori kultúrákban általános az írástudás, a középkori európában csak papok, szerzetesek írtak, olvastak. (Nyugat-római birodalom bukása, főváros Bizáncba, Európában népvándorlások kora, germán népek beözönlése, járványok, háborúk, műveltség minuszba hanyatlik, kereszténység menti át kolostorokban. Ír szerzetesek kiemelkedő szerepe. Ők terjesztik a kereszténységet, első iskolák alapítása a kontinensen is. Európán kívül Bizánc és az arab birodalom őrzi, műveli a klasszikus ókori kultúrát.) Eleinte papiruszt használtak, majd áttértek a pergamenre. Vágták, hajtogatták, összefűzték a lapokat és két fatábla közé szorították, bőrszíjjal átkötötték, portól, nedvességtől való védelem céljából. Ez a kódex-forma. A középkor kódexekhez az első századokban mindent maguk a szerzetesek készítettek. Első lépés: egészséges állat (juh, kecske, borjú) jó minőségű irháját meszes vízbe áztatták néhány napra. A zsír kioldódott, fellazult szőrt levakarták. További meszes fürdő után kimosták, keretre feszítve szárították, gyakran utána feszítették, és éles, félhold alakú késsel (lunellum) kapargatták, amíg vékony, feszes lett, mint a dob. Megszáradt hártyát krétával bedörzsölték (zsírtalanít, simább, fehérebb lesz) és feltekercselték.
A kódexek másolása a kolostorok író helyiségében, a scriptoriumban folyt, a könyveket író szerzetesek a scriptorok. Szigorú rend szerint zajlott a munka, egy-egy művészi kialakítású könyv leírása évekig is eltartott. Először vonalazták az íveket, majd következett az írás, a díszítések helyét kihagyva. A teleírt íveket a másolóműhely vezetője ellenőrizte. A rubrikátor egyes sorokat vörös tintával megjelölt és elkészítette a belső iniciálékat. A díszes kezdőbetűket és a miniatúrákat a miniátor festette. Koronként jellemző ornamentális, folyondár díszítések a szegélyeken, a sorok között. Az elkészült íveket összefűzték, végezetül következett a könyv bekötése. A borító fatábláját bőrrel bevonták, gazdagon díszítették nemesfémmel, ötvös munkákkal. Egy-egy kódex egy vagyonba került, több falut is adtak érte. Polchoz láncolva őrizték („láncos könyvek”). A középkori kódexnek nem volt címlapja, az 25
„incipit” (=kezdődik) szóval indult a mű. A könyvvel kapcsolatos tudnivalókat, a címét a végén, a kolofónban közölték. A mű végén gyakran szerepelt verses formában ún. könyvátok, ami az esetleges tolvajra kívánt méltó bűnhődést. A kódexek írása nagyon fáradságos munka volt, gyakran alkalmaztak rövidítéseket, pl. Dominus Dei helyett „DNS DS”. A középkori könyvtárak néhány száz kötetből álltak. A kódexeket mártogatós tollal, sűrű, ragacsos tintával írták. Fekete szín: széntinta (faszén v. lámpakorom), gubacstinta (apróra tört gubacs, tűző napon vízben, borban v. ecetben áll), arab mézgával sűrítették. Vörös tinta: brazilfa forgácsából főzték ecettel, mézgával sűrítve. Palimpszeszt: Háborús nyersanyaghiány miatt az egyszer már használt hártyáról lekaparták az írást, újból írtak rá, ez a palimpszeszt. Később az egyház által eretneknek ítélt szövegeket is megsemmisítettek, palimpszesztáltak, így megmentették a drága nyersanyagot. A pergament a nyomtatás feltalálása, elterjedése után szorította ki véglegesen a papír. Néhány nevezetes hazai kódex: Hazai kódexírásunk Szent Istvánnal kezdődött a kereszténység felvételével. Első könyvtár Pannonhalmán, néhány tucat kódex (Tihanyi apátság alapítólevelét (1055) ma is ott őrzik) Gesta Hungarorum: 1200 körül, Anonymus (P. magister). A magyarok viselt dolgairól. Honfoglalástól Szent Istvánig irodalmi stílusú történeti elbeszélés, latin nyelven, hagyományok, nemzetségek múltja. Pray-kódex: XII-XIII. sz. fordulója, felfedezőjéről elnevezve, első összefüggő, magyar nyelvű szöveg: Halotti beszéd és könyörgés (274 szó) Leuveni-kódex: XIII. sz. vége, legrégebbi magyar vers, az Ómagyar Mária-siralom található benne. A Leuveni Egyetem könyvtáráról elnevezve. Bécsi Képes Krónika: XIV. sz.: I. Lajos rendelte lánya számára. Szerzője Kálti Márk, gazdagon díszítve iniciálékkal, miniatúrákkal. Lehetséges miniátor Megyeri Miklós, királyi címerfestő, Sopron vármegyéből. Corvina: Mátyás világhírű könyvtára (corvus=holló latinul). A pápai könyvtár után a 2. legnagyobb a korabeli Európában. Becsült kötetszám 3-4000. Először szerény külsejű, használt könyveket vásárolt, majd maga rendelte Itáliából. Később saját könyvkészítő műhelyt rendezett be Budán, 30 másoló és miniátor dolgozott számára. Kegyvesztett híveinek a könyvei is a királyra szállt (Vitéz János, Janus Pannonius). Kéziratos és nyomtatott könyveket egyaránt gyűjtött. Mátyás halála után könyvtára szétszóródott, elpusztult. Néhány száz kötet maradt fenn. A papír: A papír felfedezése Caj Lun nevéhez fűződik, aki Ho Ti kínai császár hivatalnoka volt. Az ő eljárása alpján rendelte el a császár a papír készítését 105-ben. A megelőző korban is készült papír selyem pépesítésével, csomagolóanyagként használták. Caj Lun eljárása szerint az eperfa rostjait meszes vízben áztatták, összezúzták, a híg vizes pépből bambusz merítőszitával merítették ki a megfelelő mennyiséget. Nemezre borították, préselték, szárították. Rizskeményítővel bevonták, hogy a tinta ne fusson szét rajta. Parafafőzettel sárgára színezték. Papír lett a fő íróanyag, és készítettek belőle újságot, papírpénzt, ruházatot, játékkártyát. Készítésének titkát sokáig őrizték.
26
A VII. században, koreai közvetítéssel megismerték a japánok. 751. Talászi csata: arabok kínai hadifoglyokat ejtettek, köztük papírkészítőket. Ők rendezték be az első papírkészítő műhelyt arab földön, Szamarkandban. Az arab hódítás nyomán elterjedt a papírkészítés. Nyersanyagként rongyot használtak (háborúban sok szennyezett rongy keletkezett), mésztejjel rothasztották, foszlatáshoz vízenergiát használtak. Állati enyvet is használtak. Szárítás, préselés után habkővel simára, fényesre dörzsölték felületet. Színezés indigóval, kobalttal (kék), sáfránnyal (sárga), cinóberrel (vörös). A bagdadi kalifátus hivatalos íróanyaga lett a papír. Európába is az arab terjeszkedéssel jutott el a papír. A XII. század elején Cordobában (Hispánia) épült fel az első európai papírmalom. Az arabok kiterjedt kereskedelmet folytattak, és ők alakították ki a rizsma kereskedelmi egységet. Európában sokáig bizalmatlanok a papírral szemben, mert kevésbé tartós, mint a pergamen és évszázadokig csak okiratok és értékes kódexek készültek, az általános írásbeliség alacsony szinten volt. A papír terjedése Európában: A XIII. századra eljutottak Európába Kínából a fatáblanyomatos játékkártyák. Az egyház ennek mintájára szentképeket kezdett készíteni, árusítani. A népvándorlások befejeztével általános fellendülés kezdődött (gazdasági, kulturális), a reneszánsz, a humanista gondolkodás, műveltség emelkedése, az első egyetemek alapítása után egyre szélesedett az írástudó réteg, fokozódott a művelődés és tanulás iránti igény. Irodalom és képzőművészetek (Petrarca, Boccaccio). A könyvek iránti növekvő kereslet. A szerzetesi másolóműhelyek kapacitása nem elegendő, egyre több laikus műhely alakult. A könyvkészítés specializálódott, kialakult a kereskedelem. A könyv már nem csak luxuscikk, hétköznapi szükséglet lenne, ha mindenki számára megfizethető volna. Egyre több papírt használtak, mint sokkal olcsóbb nyersanyagot. Eleinte arab import, majd európai papír. Hispánia után a XIII. században, Itáliában, majd Németországban egyre több papírmalom. Vízjegyek: Az európai papírt fémszitával merítették. Az egyre élesebb verseny az arab kereskedőkkel és a szaporodó európai papírral arra késztette a műhelyeket, hogy saját papírjukat megjelöljék. Eleinte a rizsmákat jelölték fametszetes pecséttel, majd az egyes papírlapokat is „láthatatlan” jelöléssel, a vízjellel. Első ismert vízjegy Itáliából származik 1282-ből. Az első időkben keresztény szimbólumokat, majd uralkodók, városok címerét, végül a papírkészítő műhely vagy mester jelét ábrázolták a vízjegyek. Katalógusokban gyűjtik az ismert vízjeleket, ami segíti a régi papírok, könyvek korának meghatározását. A nyomtatás kezdetei: A papír elterjedésével bőséges mennyiségű, olcsó alapanyag állt rendelkezésre könyvek készítéséhez. A sokszorosítás problémáját kellett még megoldani. A kézi másolás lassú volt, sokszor hibás. A nyomtatás első formáit a II. századtól Kínában már alkalmazták. Kőbe véstek szövegeket, ábrákat, a kőtáblára papírt helyeztek, tusba mártott labdaccsal dörzsölték, amíg a kiemelkedő felületek elszíneződtek és a színes alapon az írásjelek, rajzolazok fehéren maradtak (fehérvonalas kőnyomat). A VIII. században született meg a fatáblás nyomtatás technikája, amit elterjedten alkalmaztak egyeleveles nyomatok és könyvek készítéséhez, először Kínában, majd Európában is. Megtisztított keményfa táblára tükörfordítottan rárajzolták a nyomtatandó szöveget, rajzot, majd éles szerszámmal a vonalak mentén kivájták a fát. Az így elkészített nyomódúcra ecsettel festéket hordtak fel, ráhelyezték a papírlapot és a hátát száraz kefével átdörzsölték. Magasnyomtatási eljárás! A ma ismert legrégebbi nyomtatott könyv is ezzel a technikával készült (868. Gyémánt Szútra, Stein Aurél fedezte fel 1907-ben, a tunhuangi barlangtemplom 27
befalazott könyvtárában). A nyomódúccal való nyomtatási eljárás a játékkártyákkal jutott el Európába. Először egyházi célokra alkalmazták a fametszést egyleveles, kézzel színezett nyomatokhoz. Majd képeskönyvek, iskoláskönyvek jelentek meg, olvasni nem tudók számára képes Bibliák sok képpel, kevés szöveggel („Szegények Bibliája” „Biblia pauperum”). Ha a nyomódúc elkopott, újat metszettek. Az első mozgatható betűk: szintén Kínából. Gutenberg előtt 400 évvel, 1045-ben Pi Seng agyagból készített betűket. A képlékeny agyagba metszette az írásjeleket, majd kiégette. Vaslemezt fenyőgyanta, viasz, hamu keverékével vont be, elrendezte rajta a nyomóelemeket, felmelegítette a lemezt és a kissé megolvadt gyantakeverékbe egy sima lappal belenyomta a betűket. A gyanta lehűlve megkeményedett, rögzítette az elemeket. Használat után újból felmelegítette és kiszedte a betűket. Halála után találmányát elfelejtették. 300 évvel később Vang Csen nevű nyomdász fából készített nyomóelemeket, a betűk tárolásához és a szedés megkönnyítésére pedig forgatható, sok rekesszel ellátott szedőasztalt szerkesztett fából. A kínai írás rengeteg jelből áll, ezért a mozgatható betűs nyomtatás nagyon körülményes volt, a XIX. századig a fatáblás nyomatás maradt a meghatározó. Gutenberg: 1400 körül született Mainzban. Aranyművesnek, pénzverőnek tanult, 30-as éveitől a sokszorosítás foglalkoztatta. Saját betűket metszett, kisebb kiadványokat jelentetett meg, majd nekiállt fő művének, a 42 soros Biblia kinyomtatásának. Új eljárást, új anyagokat dolgozott ki. Tökéletesen egyforma betűket állított elő saját öntőkészülékével. Először acélpálcába metszette a betű tükörfordított, kidomborodó képét (anyabetű, patrica), majd rézlapkába ütötte (matrica). A rézlapkát az öntőkészülékbe helyezte és ólomötvözetből a szükséges mennyiségben állította elő a betűket. Nagy kopásállóságú, jól megmunkálható ötvözetet kísérletezett ki (ólom, ón, antimon). Sűrű, olajos nyomdafetéket használt (lámpakorom, viasz, kencék), amelyet lószőrrel keményre kitömött bőrlabdaccsal hordott fel. A nyomtatást pedig nem átdörzsöléssel végezte, hanem csavarorsós kézisajtót szerkeszetett hozzá fából.
42 soros Biblia: 1455-ben készült el. A költségekhez Johann Fust, gazdag ügyvéd nyújtott hitelt. Az előkészületek két évig, a betűk öntése és a nyomtatás 3 évig tartott. 150 példány készült, 120 papírra, 30 pergamenre. 2 kötet, 2 hasábos szedés, nagy alakú könyv, összesen 28
1282 oldal. Gótikus kézírást utánzó betűk (fraktúr), kézi díszítés, iniciálás. A középkori kódexek jellegzetességeit viselte magán. Sok rövidítés, betűösszevonás, nincs címlap. Azonos szóközökkel szedte az egyenlő hosszúságú sorokat, egy-egy betűből sok variáció készült, összesen 290 különböző írásjelet használt. Fust&Schöffer nyomdája: Gutenberg segédje, Peter Schöffer kiemelkedően tehetséges betűmetsző és nyomdász volt. Fust mellé szegődött, Gutenberget beperelték, vagyonából kiforgatták és felszerelésével saját nyomdát rendeztek be. Műhelyéből nagyon színvonalas, népszerű és kelendő munkák kerültek ki. Tipológiai újítás: rövidítések, betűvariációk elhagyása, egyenlő sorkizárást a szóközök szűkítésével, bővítésével oldotta meg. Mainzban felkelés tört ki, csaknem a teljes férfilakosságot száműzték, szétszóródtak a mesterlegények és saját nyomdákat alapítottak. Itáliában a gót betűk helyett antikvát metszettek, Európa nagy részén ez terjedt el. A németalföldi könyvkészítés fénykora: XV-XVI. század. Kézzel festett díszítéseket a fametszetek váltották fel, a korszak legnagyobb mesterei készítették a metszeteket. Albrecht Dürer, Hans Holbein, id. Lucas Cranach, Hans Bugkmair, Michael Wolgemut, Jost Amman, Albrecht Altdorfer. Neves ősnyomdászok: Erhard Ratdolt, Augsburg: Thuróczy Krónika (1488), Euklideszi geometria tankönyv Anthon Koberger, Nürnberg: „nagyüzem”, 24 sajtóval, művész kiállítású könyvek, Michael Wolgemut fametszeteivel. 1493. Hartmann Schedel, humanista orvos Világkrónikája, 1800 fametszettel, közte Buda első ismert ábrázolásával. Aldus Manutius: Kora legkiemelkedőbb betűmetszője, nyomdásza. Ő vezette be a latin betű kurzív változatát a nyomdászatban. Első kurzív betűs kiadványa (csak a kisbetűk) egy Vergilius kötet, megjelenéséig számítjuk az ősnyomdászat korát. 1500. dec. 31. Első magyar nyomda: Mátyás uralkodása alatt, Budán létesült, itt jelent meg az első hazai nyomtatott mű, a latin nyelvű Chronica Hungarorum 1473-ban. Címlap nem volt, nyomdászának, Hess Andrásnak a nevét a kolofónból ismerjük. Hess András további sorsa nem ismert, a budai nyomda néhány éves működés után megszűnt. Sárvár-Újszigeti nyomda: A budai, és még egy nagyon rövid életű nyomda megszűnése után évtizedekig nem működött nyomda Magyarország területén. Az első magyar nyelvű könyvek Bécsben, Velencében, Krakkóban készültek. Az 1530-as években Nádasdy Tamás, sárvári birtokán reneszánk kulturális központot létesített, iskolát, majd nyomdát alapított, szellemi vezetésével Sylvester Jánost bízta meg. Ő állította össze az első magyar-latin nyelvtant (Grammatica Hungarolatina), majd 1541-ben kiadta az első Magyarországon nyomtatott, magyar nyelvű könyvet, az Új Testamentumot. Vándornyomdászok: A török uralom idején a hódoltsági területeken nem működött nyomda, szultáni rendelet halálbüntetés terhe mellett tiltotta a könyvkiadást. A nyomdászatot zömmel vándornyomdászok űzték. Nagy tudású, kiváló nyomdászok, hatalmas területeket jártak be. Hol menekültek, hol megrendelést, mecénást kerestek. Huszár Gál, evangélikus püspök (a ma is működő Debreceni Nyomda első kiadványa tőle származik, 1561.), Bornemisza Péter, író, evangélikus prédikátor, Manlius János, Ausztriából menekült, többször feltűnik Sopron környékén is. 29
Misztótfalusi Kis Miklós: Kiemelkedő alakja a magyar nyomdászatnak (XVII. sz.). Erdélyben született, bölcsészetet, teológiát tanult. Hollandiába utazott, hogy az Amszterdamban készülő magyar nyelvű Biblia kiadását felügyelje. Kedvet kapott a nyomdászathoz, elszegődött mesterlegénynek és kitanulta a betűmetszést, szedést, nyomtatást. Hamarosan ő készítette a legszebb betűket, rengeteg megrendelést kapott és a bevételből saját nyomdát állított fel, ahol nekilátott saját maga a Biblia kinyomtatásához (Aranyos Biblia). Szép és nyelvileg hibátlan könyveket adott ki. Hazahívták és Kolozsvárott működött tovább. A nyomdájából kikerülő több száz mű magasan kiemelkedett a korabeli kiadványok közül.
Ősnyomtatványok, inkunábulumok, bölcsőnyomatok: a könyvnyomtatás feltalálása és 1500. dec. 31. között, Európában, szedésnyomással készült. A korai ősnyomtatványok nyomtatott formában a középkori kódexeket mintázzák. Nincs címlap, kiadással kapcsolatos tudnivalók a mű végén, a kolofónban, eleinte kézi illusztrálás, majd fametszetekkel. A nyomtatott könyv alakja a XVI. században: megjelenik a címlap, megjelenési adatok idekerülnek a kolofónból, elkezdik számozni az oldalakat, a kézi illusztrálás végleg eltűnik, helyette fametszetek, kisméretű könyvek megjelenése, könyvkötéshez fatábla helyett papírlemez, példányszámok emelkedése, könyvek ára csökken. Vallásos és klasszikus munkák mellett kortárs szerzők művei, ponyvairodalom, aktuális események híradásai. Tartalmi változások: A reneszánsz irodalom, a humanista gondolkodás, a természettudományok fejlődése, a nagy földrajzi felfedezések mind bővítették a nyomtatott kiadványok palettáját. A legnagyobb tartalmi változást a reformáció, Luther fellépése után következett be (1517 okt. 31. 95 pont). Megindult a nemzeti könyvkiadás (nemzeti nyelven), nagy példányszámú hitvitázó röpiratok a széles népréteg számára, a nyomtatott sajtó hatalmi tényezővé vált. Egyházi, állami cenzúra az üldözendő művek visszaszorítására, nyomda alapítás privilégiumhoz kötése. Holland papír: Hollandia szerepe a XVI. századtól mind a papírkészítésben mind a nyomdászatban megnövekedett kedvező gazdasági, földrajzi, politikai környezete miatt. 30
Tengerparti fekvése, fejlett hajógyártása, kereskedelme, kedvező széljárása lehetővé tette a szélenergia befogását, gépesítést, szabad szellemisége pedig odavonzotta a szigorú cenzúra elől menekülő értelmiséget, nyomdászokat, művészeket. A mésztejes áztatást felváltotta a vizes rothasztás, rostok zúzását hollandi malommal végezték (álló és forgó acél kések között), gépi sulykolással és kalanderezéssel simították a papír felületét. Megsokszorozódott a termelékenység, Hollandia Európa vezető papírgyártója lett. A papír minősége azonban romlásnak indult. A meszes áztatás elhagyása és a fém eszközök alkalmazása miatt csökkent a papír pH-ja, csökkent a tartóssága. A klórral való fehérítés tovább erősíti a folyamatot. Török papír: Közel-Keletről származó festett papírok. A törökök már a papírkészítés kezdetén különleges módon kezelték a papírokat: fényes, fehér mázzal vonták be az írásra szánt oldalát. Az így kezelt papír drága, de nagyon jó minőségű volt. A XVI. századtól színes festékeket is használtak és a papír felületén különleges mintázatot hoztak létre, amit diplomáciai okiratok, szerződések, fontos iratok anyagául használtak, mert a rajta álló írást nem lehetett utólagosan javítani a minta sérülése nélkül. Ez volt a „török papír”, az első biztonsági papír. Később egész Európában divattá vált a török kultúra, Hollandiában, Angliában készíteni kezdték a török papírt, csomagolóanyagként, könyvek kötéséhez használták. A festett papírok kapcsán meg kell említeni Halfer József, festékgyáros nevét, aki a XX. század első éveiben papírmárványozással és művészi alkotásaival világhírre tett szert. Új művészeti, nyomtatási eljárások, új igény: Az addigi bordás papír helyett megnövekedett az igény új minőségű, bordázat nélküli, sima papír iránt, ami az újfajta grafikai sokszorosító eljárásokhoz is megfelelt. Először két szitát elforgatva egymásba illesztettek, majd az ötletből megszületett a szőtt szita (velin szita), amellyel bordázat nélküli, felhős átnézetű papírt tudtak készíteni. A mélynyomtatás: Christhop Plantin, Antwerpeni nyomdász illusztrálta elsőként rézmetszetekkel könyveit. Nagy műgonddal készítette kiadványaival Európa szerte híressé vált, a spanyol király udvari nyomdászává nevezte ki. A rézmetszet az első mélynyomtatási technika (nyomóelemek mélyebben fekszenek, mint a nemnyomó elemek). Kezdetben címlapokon, önálló illusztrációként alkalmazta, mivel nem nyomtatható egyszerre a szöveggel. A rézmetszet készítésekor a rajz vonalát mechanikai úton, véséssel mélyítették a rézlap felületébe. A lemezt bevonták festékkel, a felületét tisztára törölték és puha, nedves papírt préseltek rá (csillagprés). A mélyedésekből a festék a papírhoz tapadt. A rézkarc nyomóformája vegyi eljárással készül. Rézlemez felületét saválló bevonattal látják el (aszfalt és viasz keveréke), a rajzot belekarcolják az alapozórétegbe, majd következik a maratás vas-klorid oldattal. Ahol a védőréteg nem takarja a lemezt, a sav megtámadja a rézt és bemélyíti a vonalakat. A maratás befejezése után az alapozót eltávolítják, a nyomtatás a rézmetszettel azonos módon zajlik. (Rembrandt 1606-1669, kb. 300 rézkarc) Nagyüzemi papírgyártás kezdete: 1799. Louis Robert feltalálta az első síkszitás papírgépet. A francia forradalom hatásai: egységes ívméretek kialakítása, nagy példányszámú újságok, folyóiratok, napilapok tömeges megjelenése. Növekvő igény, kevés nyersanyag (változó öltözködési szokások). Kutatás új nyersanyag után. Több száz anyag kipróbálása után 1845-
31
ben felfedezik a fát, mint olcsó, korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló papíripari nyersanyagot, amelyből mechanikai és vegyi eljárással nyerik a facsiszolatot ill. a cellulózt. A síknyomtatás feltalálása: A papírgép feltalálásának évében, 1799-ben fedezte fel a német Alois Senefelder a kőnyomtatást (litográfia), a mai ofszetnyomtatás ősét. A litográfia a mészkő azon tulajdonságán alapszik, miszerint a felülete egyformán alkalmas zsírfogó és zsírtaszító (=vízfogó) felületek kialakítására. Az előkészített mészkőlapra zsíros krétával vitte fel a nyomtatandó grafikát, szöveget, majd benedvesítette a követ. Ezután a nyomóformát olajos alapú festékkel felfestékezte, ami csak a krétával előrajzot helyekhez tapadt, a vizes részekről lepergett. A kőre papírlapot helyezett és dörzssajtóval elkészítette a nyomatot. A litográfia jelentősége az addigi technikákkal szemben, hogy töredékére csökkent a nyomóforma elkészítéséhez szükséges idő, gyors, olcsó, nagy példányszám nyomtatásához alkalmas és felhasználása nagyon sokoldalú. Műalkotások hű reprodukálásától kezdve olcsó tömegcikkek, csomagolások nyomtatásához, nagy méretű, színes plakátok készítéséhez egyaránt. (Henri Toulouse-Lautrec, Paul Gauguin) Fototechnika: A XIX. század második felében, a fényre érzékeny anyagok felfedezésével megszületett a fototechnika, a tökéletes reprodukálás és sokszorosítás lehetősége. A hagyományos nyomtatási technikák alkalmazása visszaszorult.
32