BDT2004. 930 A keretbiztosítéki jelzálogjog törvényi feltétele, hogy a felek között előre meghatározott jogviszonyból származó követelésekre vonatkozzon, és a keretbiztosítéki jelzálogjog konstitutív hatályú bejegyzése a törvény által előírt tartalommal, követelmények szerint az ingatlan-nyilvántartásba megtörténjen. Alkalmazott jogszabály: Ptk. 267. § (1) bek. A C. B. Kft. ügyvezetője az I. rendű alperes, tagja a II. rendű alperes. A kft. megbízása alapján a felperes 1991. október 15-én 550 000 USD, 1992. július 7-én 250 000 USD, és 1992. július 14-én 190 000 USD összeg erejéig bankgaranciát vállalt a kft. C. H. GmbH üzleti partnere, mint kedvezményezett javára. A garanciavállalások lejárati ideje 1992. december 31.-e volt. A felperes az 1992. június 26-án létrejött kölcsönszerződés alapján 15 000 000 Ft forgóeszköz kölcsönt nyújtott a C. B. Kft. részére, a kölcsön visszafizetése 1992. december 20. napjáig megtörtént. A felperes ugyancsak 1992. június 26-án keretbiztosítéki jelzálogjog alapítására irányuló zálogszerződéseket kötött az alperesekkel, három szerződés az I. rendű alperes tulajdonában, míg a negyedik az alperesek egyenlő arányú közös tulajdonában álló ingatlant érintette. A blankettaszerződések 1. pontjában a zálogkötelezett alperesek úgy nyilatkoztak, ismert előttük, hogy a felperes a kft. részére „import bankgaranciát vállal és hitelt nyújt”. A KFT. MINDENKOR FENNÁLLÓ KÖTELEZETTSÉGE, DE MAXIMUM 100 000 000 FT EREJÉIG ALAPÍTOTTAK KERETBIZTOSÍTÉKI JELZÁLOGJOGOT a megjelölt ingatlanokon. A felperes és a kft. között 1998. június 24-én devizagarancia vállalására irányuló megbízási szerződés jött létre. Ebben változatlanul a C. H. GmbH kedvezményezett javára vállalt a felperes 750 000 USD összeg erejéig garanciát, mely az 1998. július 1. napjától 1999. június 30. napjáig terjedő időszakban keletkezett kötelezettségekre vonatkozott. A szerződés értelmében a perbeli négy ingatlanon a bank követelése erejéig keretbiztosítéki jelzálogjog illeti meg a felperest. A megbízó kft. - melynek nevében az I. rendű alperes járt el - hozzájárult a jelzálogjog bejegyzéséhez. A bankgarancia kiadásának feltételeit a 14. pont tartalmazta, ezek között opciós szerződés kötése is szerepelt a fedezeti ingatlanokra, míg a 15. pontban a jelzálogszerződések közjegyzői okiratba foglalását írták elő. A felperes a bankgaranciát 1998. augusztus 10-én kibocsátotta, de az nem tartalmazott utalást arra, hogy csak az 1998. július 1. napjától keletkező követelésekre szolgál fedezetként, így az az 1993. január 1-jén megkötött import beszerzési szerződésből eredő valamennyi követelésre vonatkozott. Ezt állapították meg az eljárt bíróságok a C. B. Kft. által indított perben, melyben a Békés Megyei Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és az O. Bank Rt. viszontkeresete folytán kötelezte a kft.-t arra, hogy fizessen meg 130 394 584 Ft-ot és ennek 2000. június 9-től járó évi 26,25 + 6% kamatát, 29 011 822 Ft-ot, valamint 5 000 000 Ft perköltséget. Az első fokú ítéletet a Legfelsőbb Bíróság ítéletével helybenhagyta és a kft.-t 2 000 000 Ft másodfokú eljárási költség megfizetésére is kötelezte. A FELPERES KERESETÉBEN az I. rendű alperes zálogszerződésekben megjelölt három ingatlana, továbbá az I. és II. rendű alperes között közös tulajdonban álló ingatlana vonatkozásában az alperesek kötelezését kérte annak tűrésére, hogy a C. B. Kft.-vel szemben jogerős ítélettel megállapított követelését végrehajtás útján ezen ingatlanokból kielégítse. Arra hivatkozott, hogy az említett kft.-vel már 1992. előtt is tartós hitelezői jogviszonyban állt. Az adós részére import bankgaranciát vállalt és eseti kölcsönöket nyújtott. A korábbi folyamatban lévő és a jövőben keletkező követelései biztosítása érdekében kötött az alperesekkel keretbiztosítéki jelzálogszerződéseket. Ezek egyértelműen meghatározták, hogy a jelzálogjog alapítása milyen célú ügyletek fedezetéül szolgál. A keretbiztosítéki jelzálogjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzése 1992-ben megtörtént, e jog fennálltát az alperesek majdnem 10 évig nem vitatták. Bizonyítja ezt az a körülmény is, hogy a későbbiekben megkötött egyes szerződések biztosítékaként az I. rendű alperes ugyanezen perbeli ingatlanokat ajánlotta fel. Ez történt az 1998. június 28-án kelt megbízási szerződésben is, melyet az alperesek, mint magánszemélyek ugyan valóban nem írtak alá, erre azonban nem is volt szükség, hiszen maga a szerződés utal a végén arra, hogy elválaszthatatlan mellékletei az 1992., illetve 1997. évben
megkötött keretbiztosítéki jelzálogszerződések. Az alperesek minden lényeges körülménnyel tisztában voltak, hiszen a kft. nevében az I. rendű alperes járt el. AZ ALPERESEK ÉRDEMI ELLENKÉRELME a kereset elutasítására irányult. Hangsúlyozták, hogy 1992-ben a felperes és a kft. között bankgarancia nyújtására irányuló megbízási szerződés érvényesen, vagyis írásban nem jött létre. A jelzálogjog járulékos jellegű, már létező, érvényes szerződés biztosítására szolgálhat. Éppen ezért a jelzálogszerződések kizárólag a kölcsönszerződést biztosították, a felvett kölcsön visszafizetésével pedig a dologi adósi kötelezettség is megszűnt. A földhivatali bejegyzések az 1992. június 26-án kelt zálogszerződéseken alapultak, így nyilvánvalóan ezek a szerződések nem az 1998-ban megkötött megbízási szerződés alapján jöttek létre. TÉVESEN ÁLLÍTJA A FELPERES, HOGY A KÖLCSÖNSZERZŐDÉSEN KÍVÜL 1992-BEN, AKKOR MÉG NEM ISMERT JOGCÍMŰ, ISMERETLEN ÖSSZEGŰ, FIZETÉSI FELTÉTELŰ, A JÖVŐBEN ESETLEG MEGKÖTÉSRE KERÜLŐ SZERZŐDÉSEK BIZTOSÍTÉKAKÉNT KERÜLT SOR A JELZÁLOGSZERZŐDÉSEK MEGKÖTÉSÉRE. TÖBB ÉVRE SZÓLÓ, A JÖVŐBEN ESETLEG KÖTENDŐ JOGVISZONYOK BIZTOSÍTÁSA 1992. ÉVBEN NEM TÖRTÉNT MEG. AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ítéletével kötelezte az I. rendű alperest annak tűrésére, hogy a felperes a 130 394 584 Ft bankgaranciából eredő tartozás, ennek 2000. június 9. napjától a kifizetés napjáig járó évi 26,25 + 6%os kamata, 29 011 822 Ft hátralékos kamattartozás, továbbá 7 000 000 Ft perköltség iránti követelését a megjelölt három ingatlanból - azok értéke, de legfeljebb ingatlanonként 100 000 000 Ft erejéig - bírósági végrehajtás útján kielégítse. Kötelezte az I. és II. rendű alperest egyetemlegesen annak tűrésére, hogy a felperes a fent megjelölt követelését a közös tulajdonban álló ingatlanból - annak értéke, de legfeljebb 100 000 000 Ft erejéig bírósági végrehajtás útján kielégítse. Kötelezte az I. rendű alperest 1 500 000 Ft, míg az I. és II. rendű alperest egyetemlegesen 750 000 Ft perköltség megfizetésére. A Ptk. 1992. június 26. napján hatályos rendelkezéseit alkalmazva azt vizsgálta, hogy az ekkor kelt zálogszerződések egyetlen jogügylet, egy kölcsönszerződés biztosítékául szolgáltak-e, vagy a Ptk. 267. § (1) bekezdésének megfelelő keretbiztosítéki jelzálogjog jött létre. Ebben a körben a bíróság annak tulajdonított jelentőséget, hogy a 15/F/2. szám alatt csatolt és az I. rendű alperes aláírásával is ellátott okirat kétséget kizáróan igazolja a folyamatos, tartós jogviszony fennállását és azt, hogy a felperes a C. B. Kft. társasággal több alkalommal is hitel- és garanciabiztosítéki konstrukcióban állt. Erről a tényről az alperesek is tudtak, ezt támasztja alá a zálogszerződések 1. pontjának rendelkezése is. A zálogszerződések csak általános (keret) jelleggel utalnak a felperes és a kft. között meglévő jogviszonyra, és kifejezésre juttatták a felek azt is, hogy az adós bankgaranciából és hitelnyújtásból eredő mindenkor, tehát akár a jövőben fennálló kötelezettsége erejéig nyújtanak az egyes ingatlanok fedezetet. A fentiekre figyelemmel az elsőfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a zálogszerződések megkötésekor a felperes és a C. B. Kft. közötte, egy vagy több szerződés volt-e hatályban. Ugyancsak irrelevánsnak minősítette azt a körülményt, hogy a felperes az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés iránti kérelmében a nyomtatvány használata miatt tévedésből kölcsönszerződés alapján kérte a jelzálogjog bejegyzését. Kiemelte, hogy a felek nem kötöttek ki határidőt sem, így a keretbiztosítéki jelzálogjog változatlanul fennállt akkor is, amikor 1998. június 24. napján a felperes és a kft. képviselői aláírták a megbízási szerződést. Az előbbiekre figyelemmel az 1992. júniusi szerződés további külön alperesei aláírás nélkül is alapul szolgálhatott az adós tartozásának biztosításához. AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETÉVEL SZEMBEN AZ ALPERESEK ÉLTEK FELLEBBEZÉSSEL, az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérték. Kifogásolták, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében nem foglalkozott azon hivatkozásukkal, mely szerint 1992. évben bankgaranciára vonatkozó érvényes megbízási szerződés a kft. és a felperes között nem jött létre, így az érvénytelen bankgarancia szerződés jelzálogjoggal történő biztosítása is semmis. Utaltak a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésére is, melyben kifejtette, hogy a bankgarancia nem járulékos jellegű, a bank kötelezettségének tartalma mindig a maga szabta feltételekhez igazodik. Tévesnek minősítették, hogy a földhivatali bejegyzés tartalmával szemben két ingatlan vonatkozásában a bíróság megállapította a zálogjog keretbiztosítéki jellegét.
Fenntartották azon álláspontjukat is, mely szerint a jelzálogjog kizárólag a kölcsönszerződést biztosította, mely szerződésben egyebekben nem is volt szó bankgarancia vállalásáról. Az 1998. június 24-i bankgarancia megbízási szerződés végén írtakkal összefüggésben ismételten utaltak arra, hogy 1992. augusztus 28-án nem kötöttek jelzálogszerződést, a szerződésben tehát egy nem létező szerződésre hivatkoztak. A SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA AZ ALPERESEK FELLEBBEZÉSÉT AZ ALÁBBIAK SZERINT TALÁLTA ALAPOSNAK. A felperes a perben igényét arra alapította, hogy az alperesekkel 1992. évben olyan keretbiztosítéki jelzálogjogot alapító szerződéseket kötött, melyek eredményeként a C. B. Kft.-vel szemben a jövőben kötött bankgarancia-vállalási, illetve hitelezési jogviszony keretében keletkező minden követelését biztosította. A Ptk. zálogjogi szabályainak többszöri módosítására figyelemmel jelen ügyben nem a 2000. évi CXXXVII. törvénnyel módosított, a Ptk. hatályos 263. § (1) bekezdését kellett alkalmazni, hanem - az elsőfokú bíróság által is helyesen felhívott - a Ptk. 1992. június 26-án hatályos 267. § (1) bekezdése volt az irányadó. E szerint, ha a felek meghatározott tartós jogviszonyból keletkező követeléseket kívánnak jelzálogjoggal biztosítani, az ingatlan-nyilvántartásban a jogviszonyt és azt a legmagasabb összeget kell feltüntetni, amelyen belül a jelzálogjog a követeléseket biztosítja. Helyesen hívta fel az elsőfokú bíróság az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. számú tvr. végrehajtásáról szóló 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet 20. § (5) bekezdését is, ennek utolsó fordulata ugyanis a földhivatali eljárásban kötelezően előírja, hogy a földhivatali bejegyzésben keretbiztosítéki jelzálogjog esetén meg kell jelölni egyértelműen a jogviszonyt, és azt a legmagasabb összeget, amelyen belül a keretbiztosítéki jelzálogjog a követeléseket biztosítja. A felhívott jogszabályok alapján azonban az elsőfokú bíróság a keretbiztosítéki jelzálogjog érvényes létrejöttére téves következtetés eredményeként jutott. A keretbiztosítéki jelzálogjog, mint szerződést biztosító mellékkötelezettség jellemzően nem egy meghatározott követeléshez, hanem ahhoz a tartós jogviszonyhoz kapcsolódik, amelyből a biztosítani kívánt követelések a jövőben esetlegesen eredhetnek. Nem valamely egyedileg meghatározott követelést biztosít, hanem mindazokat a követeléseket fedezi meghatározott legmagasabb összeg erejéig, amelyek az alapul szolgáló jogviszony körében a jogosult javára időről-időre keletkeznek. E biztosítéki jelzálogjognak a követeléssel való közvetett kapcsolata lehetőséget ad arra, hogy a jelzálogjog fennállása idején a megjelölt tartós jogviszonyból - melyet általában az egymással szembeni kötelezettségek, jogosultságok „hullámzása”, változása, módosulása jellemez - származó követelések már a keletkezésükkel elnyerjék jelzálogjogi biztosításukat. Kizárólag az ilyen keretbiztosítéki jelzálogjog teszi lehetővé a tartós jogviszonyból származó követelések ún. kicserélődését a jelzálogjog azonossága mellett (BH2002. 405. számú jogeset). Az egyes - keretbiztosítéki jelzálogjoggal biztosított - követelések megszűnése nem vonja maga után közvetlenül a keretbiztosítéki jelzálogjog megszűnését, ha még a hatályos jogviszony alapján fennáll annak a lehetősége, hogy ebből újabb követelések keletkezzenek. A keretbiztosítéki jelzálogjognak éppen az a lényegi sajátossága, hogy az adott konkrét jogviszonyból újonnan keletkező követeléseknek is biztosítékául szolgál. A KERETBIZTOSÍTÉKI JELZÁLOGJOG TÖRVÉNYI ISMÉRVEI, ELŐFELTÉTELEI AZONBAN A PERBELI ESETBEN HIÁNYOZNAK. Ezen szerződést biztosító mellékkötelezettség érvényes létrejöttének előfeltétele, hogy a felek - jelen esetben a felperes és a C. B. Kft. - között 1. meghatározott, 2. tartós, átfogó jogviszonyból származó főkövetelés legyen, és 3. a keretbiztosítéki jelzálogjog konstitutív hatályú bejegyzése a törvényi követelmények szerint az ingatlan-nyilvántartásban megtörténjen.
1. A jogviszony „meghatározottsága” azt a követelményt támasztja, hogy a zálogszerződésben a feleknek előre meg kell határozniuk A BIZTOSÍTOTT JOGVISZONYT, MELYRE MAJD A FÖLDHIVATALNAK A BEJEGYZÉSBEN IS KIFEJEZETTEN UTALNIA KELL. Nem arról van tehát szó, hogy bármilyen, a felek közti tartós jogviszonyból eredő követelést biztosíthat a keret, hanem csak azt a követelést, amely ezen előre meghatározott jogviszonyból származik. Az alperesek meghatározott tartós jogviszony hiányára alapított érdemi védekezése, és az elsőfokú bíróságnak a Pp. 141. § (6) bekezdésben foglalt jogkövetkezményekre történő figyelmeztetése ellenére a felperes a C. B. Kft.-vel szerződéssel létesített, előre meghatározott tartós jogviszony fennállta igazolására okirati bizonyítékot csatolni nem tudott. A felperes és a dologi adósok közti zálogszerződések ugyan utalnak rá, hogy a C. B. Kft. és a felperes között import bankgarancia szerződés és hitelszerződés jön létre, ezzel szemben a felek - a felperes és a kft. - egyetlen kölcsönszerződést kötöttek. 2. A meghatározott jogviszonynak - a perben irányadó, akkor hatályos törvényi szabályozás szerint olyannak kellett lennie, amelyből a felek számára huzamos idő alatt keletkeznek jogok és kötelezettségek, a szerződés tartós jelleggel szabályozza a felek viszonyát. Önmagában az a körülmény, hogy a bank több esetben nyújtott már a másik félnek kölcsönt vagy bankgaranciát, de mindig csak konkrét, egyedi, eseti megállapodások alapján, nem eredményez tartós jogviszonyt. Az ügyféli minőség tartóssága, illetve a múltban realizált egyedi ügyletek mennyisége sem keletkeztet olyan tartós jogviszonyt, amelyre a keretbiztosítéki zálogjog alkalmazható lenne. Egyebek mellett éppen ez indokolta a Ptk. keretbiztosítéki zálogjogi szabályának módosítását, a Ptk. hatályos 263. § (1) bekezdés a jogviszony tartós jellegét követelményként már nem tartalmazza, a perben azonban még a korábbi rendelkezést kellett alkalmazni. A felperes és a kft. között 1992. június 26-án az előbbiekben körülírt, meghatározott, tartós jogviszony nem létezett, legalábbis e jogviszony létét a perben a bank annak ellenére nem bizonyította, hogy a dologi adósokkal kötött zálogszerződésben ilyen jogviszonyra visszautaltak. A keretbiztosítéki jelzálogjog létrejöttéhez szükséges törvényi feltételeknek megfelelő meghatározott tartós jogviszony a felperes és a kft. között a későbbiekben sem jött létre, emiatt nincs olyan ebből keletkezett követelés sem, amelynek zálogjogi biztosítása megállapítható lenne. Összefoglalva: bár a zálogszerződések kifejezetten visszautaltak a felperes, valamint a C. B. Kft. közötti meghatározott tartós jogviszonyra, amelynek keretében a bank „importgaranciát vállal és hitelt nyújt” - a dologi adósok helytállása is arra az esetre vonatkozott, ha a kft. e tartós jogviszonyból eredő fizetési kötelezettségének nem tesz eleget -, ilyen meghatározott, tartós jogviszony azonban a felek között valójában nem létezett, és ilyet a későbbiekben sem kötöttek. AZ EGYEDI KÖLCSÖNSZERZŐDÉS IS BIZTOSÍTHATÓ UGYAN JELZÁLOGJOGGAL, ILYENKOR AZONBAN A „KERET” CSAK ENNEK A PONTOSAN ISMERT KÖVETELÉSNEK A BIZTOSÍTÉKA, MELY A KÖLCSÖN VISSZAFIZETÉSÉVEL MEGSZŰNIK. A FELPERES ÉS A KFT. KÖZÖTT EGYETLEN KÖLCSÖNSZERZŐDÉS JÖTT CSAK LÉTRE, A KÖLCSÖN VISSZAFIZETÉSÉVEL AZ AZT BIZTOSÍTÓ MELLÉKKÖTELEZETTSÉG IS MEGSZŰNT. 3. A földhivatali kérelmek, illetve bejegyzések tartalmával, hatályával kapcsolatos alperesi érvek ugyancsak megalapozottak. A perbeli esetben nem az történt, hogy a földhivatal az alperesek ingatlanaira téves bejegyzést végzett, hanem helyesen a felperes, mint jogosult bejegyzés iránti kérelme jelzálogjog - és nem keretbiztosítéki jelzálogjog - bejegyzésére irányult. A földhivatal a két ingatlan esetében ténylegesen csak jelzálogjogot jegyzett be a bank javára. A földhivatal a másik két ingatlan esetében pedig - a dologi adós magánszemélyek ingatlanát terhelő keretbiztosítéki jelzálogjog bejegyzésekor - nem tüntette fel azt sem, hogy a felperes és a kft. - és nem a felperes, valamint az alperesek - közötti jogviszony biztosítékáról van szó, egyáltalán a tartós jogviszony bejegyzése elmaradt éspedig azért, mert ilyen a felek között nem volt - a felperes ilyet nem igazolt -, és a későbbiekben sem keletkezett. Helytálló végül az alperesek arra történt hivatkozása is, hogy 1998. júniusában a bankgarancia nyújtására vonatkozó megbízási szerződés kizárólag a kft. és a felperes között jött létre, az alperesek,
mint dologi adósok magánszemélyként zálogszerződést ekkor nem kötöttek, így az 1998. júniusában mások között létrejött jogviszony alapján rájuk nézve újabb kötelezettség nem keletkezett. A fent kifejtettek alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperesek és a felperes közötti zálogszerződések megkötésének időpontjában a bank, valamint a C. B. Kft. között egyetlen, egyedi kölcsönszerződés volt csak hatályban, mely a kölcsön visszafizetésével még 1992-ben megszűnt. Egyéb meghatározott, tartós jogviszony hiányában nincs olyan felperesi követelés, amelyet az 1992. évi zálogszerződések biztosítanának, ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. (Szegedi Ítélőtábla Pf. I. 20 069/2003.)
