Kedves Gyerekek, Tisztelt Ifjúság, Nagyrabecsült Vendégek!
Jó szokássá vált, hogy a Dunamenti Tavasz seregszemlét figyelemmel követő tudósítóba fe lelős vezető dolgozók írnak köszöntőt, beve zetőt. Bizonyos szorongással fogtam tollat munka társaim ösztönzésére, hiszen első alkalommal szólok a szélesebb nyilvánossághoz azóta, hogy a CSEMADOK XIII. Országos Közgyűlését követő első plenáris ülése megválasztott felelőségtel jes tisztségembe. Bár számomra jelképes is le het ez a megnyilatkozás, mert olyan országos rendezvényünk alkalmából tehetem ezt, amely az eddigi hivatásomhoz legközelebb áll, a gyer mekek, a felnövő ifjúság seregszemléjén, olyan seregszemlén, amely a jövőnket sejteti velünk, szép napsugaras jövőt, amely szocialista tár sadalmunk lényegéből következik. E mellett tesz hitet az idén már hetedszer a Dunamenti Tavasz
központi seregszemléjére
összesereglett
kedves ifjú nemzedékünk, amit ebben az évben a NOSZF 65. évfordulója jegyében rendezünk meg. Rosszakarónknak, sőt ellenségünknek kell Ev.č.bl„590/82/00S
lennie annak, aki e szép számú és őszintén lel kesedő fiatalokat látván nem bízik szocialista társadalmunk sokatigérő távlatában. Meggyőződésem, hogy ez a lelkesedés, az i lyen örömtől duzzadó seregszemle nem utolsó s orban tiszteletadás is azon ország népének és vezető pártjának, amelyik nem kis törődéssel biztosítja számunka ezeket a lehetőségeket, amelyek következtében - bár hazánk többségétől eltérő baját anyanyelvünkön beszélve, de egységes szív vel ás elhatározással hirdetjük a Duna mentén a tavaszt, azt, hogy a dunamenti népek egymást meg becsülve, egymást tisztelve és segítve haladnak még szebb holnap felé. E gondolatok jegyében köszöntöm őszinte tisz telettel és megbecsüléssel a CSEMADOK Központi Bizottsága nevében minden kedves vendégünket, a versenyzőket és az értük szurkolókat, kívánok szorongásmentes versenyzést és mély gyökereket verő sikerélményt minden résztvevőnek.
Lukács Tibor, a CSEMADOK KB vezető titkára
Batta György A postamester bácsi feje Szeptember vége volt, meg csütörtök, ker tünk végében megsárgult a tök. Óriási, sárga gömb lett, a kertben már alig volt helye, és teljesen olyan volt —
csak suttogva merem mon
dani— , és teljesen olyan volt, mint a posta mester bácsi feje. Töprengtünk: mi legyen vele? —
Vájjuk ki —
mondtam— , és tegyünk
gyertyát bele, Kivájtuk hát, és tettünk gyertyát bele. Leszált az est. Tornácunkról óriási tök lámpás ragyogott fölfelé, űrhajó suhant el fö löttünk az égen. —
Érdekes —
motyogta az ürutas--, hogy vi
lágít ma este a postamester bácsi feje.
Ev,č.bl.576/82/00S
A fesztiválról A készülődés időszakában beszélgettünk, az alábbiakban
nyiltakozókkal. Különféleképpen
ugyan, ám valamennyiük aktív résztvevője az idei Dunamenti Tavasznak. Eddigi munkájuk ta pasztalatairól a fesztiválhoz való viszonyuk ról szólnak. A kerületi versmondóverseny második kate góriájának győztese Pokstaller Lívia,a Somorjai Kilencéves Alapiskola ötödik osztályos ta nulója. A Dunamenti Tavaszon nem feltétlenül győzni, hanem szerepelni akar. Ő ezt okosan így fogalmazza meg: - Nem győzelemért megyek, hanem hirdetni az anyanyelvem szépségét. Azok előtt szeretnék a legjobban bizonyítani, akik ezt nem érzik. Tavaly sokat betegeskedett, nem láthattukhallhattuk őt a járás legjobbjai közt sem. Né zőként vett részt a fesztiválon. - Kedves volt a zyüri. Ott ismerkedtem meg Tóth László költővel, sokat beszélgettünk a versek ről, az anyanyelvről. Jarábik Gabi nénitől meg két gyönyörű bábut kaptam ajándékba. Azóta
Ev.č.bl,571/82/OOS
is emlékeztetnek. Jól éreztem magam tavaly Szerdahalyen. Minden szereplőnek, a csoportok nak is alkalmat kéne adni, hogy a versenyzés izgalma után - vagy anélkül, ha a mezőnyben nem jutottak el az országosra, ám lehetőségeik adottak a továbblépéshez, és tanulhatnak a többi ektől - is ott legyenek, játszótársként, meg figyelőként. Én is örömmel játszottam a művelő dési ház előtt. Táncoltam, énekeltem, sőt ver set is mondtam. Idén szeretnék eljutni a pozsonyeperjesi táborhelyre is. Halottam, hogy remek műsorok meg mulatságok voltak ott is. A műsoro kon kívül tetszett a szerdahelyi báb kiállítás. Az alistáli Csip-csirip irodalmi színpad vezetöje,Szikhardt Zsuzsanna tanítónő véleménye szerint a tavalyi Dunamenti Tavasz sokkal job ban sikerült a korábbiaknál. - A városi művelődési ház előtti táncház, a bábukészítés, rajzolás kedvesebbé, vonzóbbá, játékosabbá varázsolta a fesztivált. A Dunamenti Tavaszt egyébként akár két hét időtartamúra is lehetne tervezni. Nem szabadna négy napba zsú folni az irodalmi színpadok, a színjátszócso portok, a bábjátszók, a vers- és prózamondók
versenyét. A gyerekek, vagyis a szereplők ilyen szoros időkeretek közt nem nyújthatnak százszázalékos teljesítményt a közönségnek. A fellépés előtti negyedórányi felkészülési idő, ami az eddigi fesztiválokon rendelkezé sünkre állt kevés, a színpad, tehát a játszó tér, meg a nézőtér megismerésére. Csoportunk táncol is: idén tavasszal meghívtak minket Poľný Kesovba, a gyermek népitáncsoportok ke rületi versenyére, ahol
25 csoport
vett részt.
Csaknem fél napig készülődhetünk a függöny mögött. A példát üdvös lenne követni a Duna menti Tavaszon is.
XXX
- Pozosneperjesen jobban érezték magukat a gyerekek, mint Dunaszerdahelyen - vélekedik a tavalyi Dunamenti Tavaszról Szabó Frigyes nép művelő, a deáki alapiskola Napóra kis színpadá nak vezetője, s - húga mellett - babcsoportjuk segédrendezője. - A "versenyközpontban" pír helyett lámpaláz ül a gyerekek arcára. Feszélyezetten mozognak, " szinészkednek". /Hát még ha olyan csoportban
játszanak, amelyben a vezető egyeduralma miatt egyébként sem önmagukat adják - kétszeresen szerepet játszanak./ Több fellépési lehetőséget kellene biztosítani nekik, felszabadultabb környezetben is, a rendezvény folyamán. Akár az eper jesi szálláshelyen, a "révben" is bemutathatnák műsorukat - csak úgy, egymás örömére, tán még okulására is. Sőt, a környező falvakba is ki ruccanhatnának fellépni. - Czéréné Pozsár Erzsi "vendéglátó" Istiglinc gyermek népitánccsoportja a Pántlika parasztze nekar tálpalávalójával felejthetetlen élményt nyújtott Eperjesen a fesztivál résztvevőinek. A Ki mit tud-ot, a tábortüzet, a bábukészítést, a táncot, játékot, népdalt, a faliú jságot, a "fesztivál-ládát" idén sem nélkülözhetjük! XXX
A VII. Dunamenti Tavasz szervezési felelőse, Juhász Mária, a CSEMADOK KB színházi szakelőa dója bízik-e abban, hogy az idei seregszemle is jóravaló változást hoz? - A Dunamenti Tavasz színvonala eddig is felfelé ívelt. A megtorpanás tehát megengedhetetlen.
Idén először bíztak meg e megtisztelő, sze rényen szólva is felelősnek tartott feladattal. Valóban felelősnek érzem magam a mozgalom sor sáért, ezért emlékeim szerint és a dokumentu mok nyomán visszamenőleg ízekre szedtem az előző fesztiválokat. Felülvizsgáltam a megva lósult és elvetett, jó és rossz ötleteket: meggyőződésem, hogy ezek - mármint az ítéletek és a valóság - nem is mindig fedik egymást. Igyekeztünk meghagyni és továbbgondolni, to vábbfejleszteni a gyerekek tudását, lelkivilá gát gazdagító, közösségi élményüket gyarapí tó ,,töltelékműsorokat,,. Szeretném, ha a gyerekek éreznék, hogy a Dunamenti Tavasz értük, nekik van, ott minden az övék. Uralkodjék a feszti válon egészséges versenyszellem, felszabadult színpadi játék, lelkes, kordában nem tartott "közönségviselkedés". A szereplőktől igényes munkát várok, a csoportvezetőktől pedig tanu lásra való készséget és felkészültséget.
Hodossy Gyula
Kedves olvasó! Mivel az idei fesztiválon technikai okokból nem lesz műsorfüzet, az alábbiakban közöljük a versengő csoportok tagjainak névsorát: 1982. május 26 - s z e r d a 10,00 - A Marcelházi Alapiskola és a Művelődési Ház PRUCSÖK kisszínpada Illyés Gyula: KIS KOLOZS MEG NAGY KOLOZS Rendező: Gál László és Gál Lívia Szereplők: Keszeg Tímea Bóna Szilárd Zsidek Anetta Gyurícsek Zoltán Téglás Andrea Pifkó András Kurucz Katalin Medra Henrietta Kocsis Margit Fábrik Andrea Házi Andrea Senkár Mónika Suncsík Katalin
Ev.č.bl.592/82/OOS
Szabó Erzsébet Téglás Róbert Kurucz Mária Mészáros Zsuzsa Andruskó Szilvia Pifkó Katalin Kovács Katalin Kunala Ferenc Filler Ferenc Jankulár Henrietta Kurucz Mária Molnár Ildikó Kurucz Éva
Az Alistáli Alapiskola CSIP-CSIRIP kisszínpada Szikhart Zsuzsa: JÁTSSZUK EL,AMIT ÁLMODTUNK Rendező: Szikhart Zsuzsa Szereplők: Kosár Ivett Csölle Tímea Šimovič Zsuzsa Baári Éva Kristóf Andrea Bögi Ferenc Baári Attila Muzsay Árpád Földes Károly Juhász József Bögi Attila
Berényi Tímea Soóky Márta Rásó Hajnalka Berényi Erzsébet Écsi Beáta Fogas Pál Lengyel László Földes Károly Bartha Béla László Árpád Écsi László
A Dunaszerdahelyi JNK KIS FÓKUSZ kisszínpada Jarábik Gabriella: MESE AZ ÁLMOKRÓL Rendező:Jarábikné T.Gabriella Szereplők: Barczi Andrea Bognár Péter Cztibor Katalin Gombos Edit Jarábik Balázs Lelkes István Olasz Andrea Sidó Izabella Szabó Emese Szabó Ildikó Vasík János Zsemlye Andrea Végh László Zsigrai Szilvia
E v . č . b l . 593/32/OOS
Bodó Zoltán Burger Imre Eszes Attila Héger Tamás Jarábik Imre Mészáros János Otil Gábor
14,00
A Bolyi Alapiskola NAPRAFORGÓ kisszínpada József A,-I.Sjorstrand: VAN HOZZÁ KÖZÖD? Rendező: Szaniszló Rózsa Szereplők: Ádám Csilla Babos András Balogh László Bucsku Ildikó Haraszti Ervin Hornyák Ágnes Illés Ildikó Iván Mónika Kárász Ferenc Király Éva Kondás Csaba Kopasz Angéla Lőrincz Tamás Plónyicky Erzsébet Szakács István Szaniszló Zsolt
A Szenci Alapiskola PÖTTÖMSZÍNHÁZA Illyés Gy.: a RÁTÓTI c s i k ó t o j á s Rendező: Csuka Gyuláné Szereplők: Hamerlík Barnabas Jaszenicky Szilvia Takács Anikó Párkány Antónia Balajty Csilla Minárik Andrea Poól Ildikó Vojtek Sándor Pomsár Zoltán Sebők Szilvia Kovács Éva Végh Zsuzsa Matus Gyöngyi Minárik Mónika Magyar Katalin Bordács Szilvia Dészkás József Steiner Adrianna Racskó Katalin Kovács Renáta Sipeky Nikola Rigó Mónika Svarda Tamás Keszöcze Elvíra Veszprémi Miklós Végh Éva Jaszenicky Nóra Schultz Mónika Nagy Andrea Nyári Andrea Horváth Veronika Szabó Mária Galambos Mária Oravecz Andrea Simonyics Mónika Nagy Mónika Takács Ildikó Horváth Mónika Pongrácz Tomás Sztresnyák Gábor
Ev.č.bl.594/82/OOS
A Rozsnyói Alapiskola PÖTYIKÉK kisszínpada Gágyor J.: SZÓL A RIGÓ... Haider E. BÚJJ, BÚJJ... Rendező: György Miklósné -Klárik Károlyné Szereplők: Kalitza Edit Tisza Darina Kristóf Csaba Szabó György Pásztor Ivetta Czompel Piroska Die István Pelikán Mihály Rézműves Rudolf Szabó Szilárd Berente Norbert Szeles Erika Zsóri István Icso Andrea Rézműves Mária Horváth Ilona Pál Balázs Gabriella Farkas Piroska Farkas Elemér Szabó Beáta Bacso Erika Rézműves Ilona
A Bolyi Alapiskola BÓDVÁCSXA kisszínpada Arany J.: SZONDI KÉT APRÓDJA Rendező: Tóth Sándor - Veresné Sz.Katalin Szereplők: Tóth Zsuzsa Pásztor Kornélia Zelenyák Alica Zelenyák Aranka Kollár Margit Csmil Erika Mártha Éva Bendzsak Veronika Erdélyi Ágota Csmil Mária Nagy M irtill Balázs Éva Balázs Zsuzsa Ternei Franciska Bartók Csaba Viszlai Tibor Nyíri Péter Eperjesi Róbert Adorján Róbert Harajda János Remák Béla
Ev.č.bl.595/82/OOS
Kulcsár Ferenc Kiállok
az erkélyre néha
Kiállok az erkélyre néha, nézem a holdat. Annyi mindent képzelek róla, például — ez elég klassznak tűnik táskámba rejtve belopnám az iskolába, s matek órán, ha legjobb pajtásomat, vagy netán engem hívnának felelni huss, a holdat kiereszteném!
Mindenki tudja: ha kinn van hold, éj van, s éjszaka nincsen feleltetés.
Ev.č.bl.586/82/OOS
A fesztivál értékelő bizottságai A színjátszó csoportok és kisszínpadok bíráló bizottsága: Elnök: Szilvássy József, az Új Szó kulturális rovatának vezetője Tagok: Dusza István, az Új Szó kulturális rova tának szerkesztője Kopócs Tibor, a MATESZ díszlettervezője Tóth László, költő Cerny Jaroslav, Ostrava, színházi szakelő adó Koppová Brigita,a Népművelési Intézet szín házi szakelőadója Dráfi Mátyás, színművész Szigeti László, a MATESZ dramaturgja A bábcsoportok bíráló bizottsága: Elnök: Dr.Szőke István, a bábcsoportvezetők tan folyamának vezetője Tagok: Suba Emil, a kassai Állami Bábszínház tagja Cerny Jaroslav, Ostrava, színházi szakelő adó Tóth Sándor, a Bratislava-i KNK színházi szak előadója Marták Katalin, amatőr rendező Szigeti László, a MATESZ dramaturgja Zsákevics László, zenetanár Ev.č.bl.70á/32/00S
A vers és próza mondók bíráló bizottsága: Elnök: Szilvássy József, az Új rovatának vezetője
Szó kulturális
Tagok: Dráfi Mátyás, színművész Tóth László, költő Tóth Elemér, költő, a Tábortűz szerkész tője Szigeti László, a MATESZ dramaturgja A gyermekzsűrit, Gágyor Ildikó, a kassai Szép S .ó kisszínpad rendezője vezeti.
Vélemények a tegnapi produkciókról PRÜCSÖK - Kis Kolozs meg Nagy Kolozs É l-e a mese? Milyen a mese? Távoli korok, messzi üzenetek hangjai, ha szólnak énekkel, tánccal, játékkal, zenével... Mivégre? Ez most a miénk, s mintha már láttuk, mint ha már hallottuk, mintha már átéltük volna, mert itt zsibong zsigereinkben... Ezredéveken át őrzi az emberség, szépség és jóság és viselkedésmintáit a szellem és erőszak küzdelmét, a válaszhelyzetekben a cse lekvés útjait, erejét, igazságát. Á lomba hajló szabad estékben őrződtek meg te lítődtek újra a napi gondokból hozott szavakkal eszközökkel. Népek és korok vagyát kifejezőn. De hol vannak már azok az esték? Aki nem olvas önként, annak ki mondja el? "Hogyan mentünk át a vizeken gyakorta... hátunk mögül lábunk elé rakva - a következő lépéshez - múltunk "nádkötegeit" - írja Sütő András. S ki mond ma mesét hozzánk hajolva, simogatóan? ... például a marcelházi Prücskök. Szép szolgá-
Ev.č.bl.707/82/00S
lat, kemény dió! Népmeséink, világából szőttek új helyzetben új történetet. Mert nem jön dob bal a sámán, nem jön lóháton a felcser, de itt van orvossal a vijjogó mentőautó... és marad játéknak a játék, élménynek a játékos megemlí tés. Mégis Kis Kolozs és Nagy Kolozs története ez: A felfuvalkodott, telhetetlen, nagyravágyó ember bukása a
lelemény, a furfang ereje előtt
mert igaz vágyunk csak
így elérhető.
S ha az életben utunkba állna majd Nagy Kolozs, tudjuk hogy sorsa minő, általunk
gyor
sabban beteljesedő. Ezt adja
szűken a játék
- Marcelházán,
Dunaszerdahelyen s mindenütt, ha cselekvő tetté érik a szó, ha megértik hangját több helyen. M.M.L.
CSIP - CSIRIP - Játszuk el, amit álmodtunk Ú j arcok, új hangok a Dunamenti tavaszon: Az alistáli Csip-csirip gyermek kisszínpad Szikhart Zsuzsa összeállításában és rendezésé-
ben a "Játszuk el, amit álmodtunk" c. műsort mutatta be. A produkció még ha itt—ott magán hor dozta is a "rutintalanság" jegyeit mindvégig izgalmas és színvonalas volt. Az etűdökből összemontírozott színpadi játékban a rendező nek s a szereplőknek is főként az egyes jele netek közötti váltást, s az egyik etűdről a másikra való átállást kellene tisztázni; helyen ként rugalmatlan volt. Értendő ez főként azok ra a jelenetekre, amikor nem csak a kép válto zott, hanem a mondanivaló is. Fokozott odafi gyeléssel, s a szöveg apró módosításával ezek a kis hiányosságok minden bizonnyal kiküszöböl hetők. Amíg a gyerekek bírták erővel, az ének lésük élményszámba ment annak ellenére is, hogy az éneklésnek, s a mozgásnak nem volt mindig tudatos és meghatározott funkciója. Az ötletes és helyénvaló kellékeket ügyesen alkalmazták, dicséretes leleményességgel. Mindent egybevetve úgy gondolom, hogy ha nem is hibátlan, de összefogott és szép elő adást láttunk az Alistáliaktól, s örömmel kö szönthetjük ő két a Dunamenti tavasz résztvevői között.
Ev.č.bl.708/82/00S
KIS FÓKUSZ - Mese az álmokról Az együttesnek, s rendezőjének Jarábik Gabriellának a neve is oly szorosan kötődik már a gyerek kisszínpadi mozgalmunkhoz, s magához a Dunamenti tavaszhoz is, hogy az ismételt be mutatásuk már-már megmosolyogtató lehetne. De, mert minden évben örömhozók és játékuk megha tározó élménnyé erősödik, megkülönböztetett fi gyelemmel várjuk újabb és újabb színpadi meg nyilvánulásaikat. Nem volt az máskén ma sem, amikoris az együttes Jarábik Gabriella össze állításában és rendezésében a "Mese az álmokról c. színpadi játékot tűzte műsorára, a tőlük meg szokott pontossággal, szép magyar beszéddel, élményt - adó énekléssel és esztétikus — olykor mesterkéltnek tűnő
bár
mozgással. A ren
dező, ismerve s zereplői képességeit, sokat vál lal, s a vállalásból sokat meg is valósít. S, ha most azt mondom, hogy a mai produkció nem nyújtott olyan élményt, mint először látva, a kerületi versenyen, úgy gondolom elsősorban a rájuk testált nagy felelőségnek tudható be: gyerekek olykor nem tudták olyan felszabadultan megoldani a rájuk bízott szerepet, mint, ahogy
azt megszoktuk tőlük. A felfedezni vélt apró hibák ellenére a Kis Fókusz az idén is meg maradt "nagynak", összefogott, jó úton járó együttesnek. -sl-
FOTÓZÁS: ÚJ KISSZÍNPADI FORMA A fotográfus cimborák felálltak és leültek. Fölpattantak, futottak rágógumit rágtak. Villog tattak, kattogtattak, összenéztek, mosolyogtak. Elismerően,- egymásra. Az egyik pillanatban csodálatos szólót figyelhettünk meg, a másik pillanatban viszont már a foto-kórus elemi erejű fényzuhatagában tántoroghattak a színpadon játszó gyerekek. Történt pedig mindez a VII. Dunamenti Tavaszon, főleg a Kisfókusz előadá sán. Sajnos az első sorokban ülő nézők csak nagyon keveset láthattak az előadásból. M it tehettek? -
Ev.č.bl.709/82/00S
1-
Tájékoztató A Madách Könyvkiadónál megjelent gyerm ek é s ifjúsági irodalom, a kezdetektől napjainkig:
Vadlúdtermő ritka 6 fa /antológia/ 9 1
1970 Ilku Pál: Zendül az osztály
1971
Tóth Tibor:Pozsonyi nyár
1972
Dávid Teréz: A feneketlen láda kincsei Petrik József: Nyolcszínű szivárvány Gyimesi György: Az Ö rdöngőstől 3 7 9 1 a Hortobágyig Simkó Tibor: Karcsi kacsa kalandjai Tóth Elemér: Csillagrózsa Verseghy Erzsébet: Tavaszi szél
1974 Dénes György: Tücsökhegedű Rácz Olivér: Puffancs, Göndör és a többiek
1975
Moyzes Ilona: Szél herceg szerelme
1976 Gál Sándor: Csikótánc Gyimesi György: A Kaukázus ormain Tóth Elemér: Csillagméhes Nagy László Endre: Az eltévedt napsugár Gömöri Kovács István: Hívogató
1977
Gyimesi György: Emlékezetes vadászok Gyurcsó István: Csigaháton Simkó Tábor; Tikirikitakarak
Tapsiráré - topsórum /antológia/ Szól a rigó kiskorában /antológia/ Varga Imre: Sárkányölő Jankó
19 7 9
Labdarózsa, nyári hó Szabó Béla: Marci, a csodakapus
1980 Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra Tóth László: Á kombákom Rácz Olivér: Puffancs, Göndör és a többiek Szűtsy Lóránt: Boldog vadászévek
1981
Gyimesi György: Koncsol László: Kovács Magda: A Kulcsár Ferenc:
Megzabolázott szenvedély Színmuzsika, fényvarázs csodagombóc Dióhintó
Zsűrizik a gyermekzs ű r i . . Az idei Dunam enti Tavaszon is komolyan latba esik a " gyermekbírák" véleménye a szín padon látottakról halottakról. A somorjai Szilvássy Anikó, az érsekújvári Pekarík János, a kassai Pálmai Hédi és Gágyor Ildikó ebédidő tájt összedugta a fejét a művelődési ház egyik "eldugott” helyiségében. A gyerkőcök talpra esetten, felelős bírálatokhoz és nézőkhöz méltó módon, a színpadi történés iránti érzékenység gel, árnyaltan fogalmazták meg véleményüket. Megjegyzéseiket azon melegében "kölcsön” kértük a Fürge Irkába. íme a marcelházi Prücskök Kis Kolozs és Nagy Kolozs című előadásához fűzött észrevételek: - A pocakos, rosszmájú irigy Nagy Kolozs alakí tása volt a legmeggyőzőbb.
Ev.č.bl.710/82/OOS
- Túlságosan vad, a népmesefeldolgozásból kirí vó szavakat használtak, p l : oké... - Tetszett az eszköztelen játékuk: mindent a testükkel, mozgással oldottak meg. - Zavart, hogy előre, szóban közölték, amit az tán eljátszottak; néha még a szöveg is késett. Egyes dolgokat meg inkább eljátszottak volna, mintsem elmon d tak. Az alistáli Csip-csirip együttes Játszuk el, umit álmodtunk! című műsorához imigyen szólt hozzá a gyermekzsür i : - Ötletes volt, ahogyan el akarták rabolni a ki rálylányt, aztán mégsem rabolták el... - Pergő, színes képek sorjáztak, de nem volt vi lágos, hogy hová akarnak kilyukadni. - Sokat ugráltak, rosszul hatott a diszkós-féle tánc. Kis Fókusz Mese az álmokról c. előadásáról - Nem értettem, hogy milyen szálon fűződött az egész mű sor az elejéhez. ■-Szerencse, hogy a sárkány felfalta a bűvös kockát, mert a kockaforgató verseny nem tetszett. - Mindhárom délelőtti műsor összes "szereplője" közül a hétfejtű sárkány volt a legötletesebb. - Csodálatos, hogy álomvásárt rendeztek, de nem kellett volna közben a t évéből közismert reklámdalt énekelni, hogy "megjön a kedved..." No, meg a " Józsi, hol vagy?" sem volt odavaló. - A Koláka együttes muzsikáját nagyon szeretem, de ne használják fel azt jóformán minden műsor ban a színpadon! -Az egész műsor magával ragadott. A szereplők belevaló fiúk-lányok. Az első fesztiválnap délelőtjén jól szóra kozott a gyermekzsűri. Hodossy Gyula
Három kérdés a pedagógushoz arról, segíti-e munkáját, ha tanítványa művészeti tevékenységet
végez________________________________________ 1. Szükség van-e műkedvelő művészeti tevékeny ségre, ha igen, miért? A kérdés szónoki, azt hiszem ezt mindenki érzi. Nemzeti környezetben is megikább nemzetiségei ben. Elsősorban a közösség-közönség számára van szükség, másodsorban a benne résztvevők számára. A műkedvelő művészeti tevékenységben résztvevők nem befogadói, hanem aktív részesei egy művészeti aktusnak, s ha egy másik alkalommal befogadói lesznek, már másképp nézik a produkcio ó t , több jut el hozzájuk a mondanivalóból is, mert a for mából többet értenek. 2 . Szükség van-e fiatalok részvételére ezekben a csoportokban? Igen! Nemcsak azért, hogy az egyes korosztályok képviselve legyenek, hanem azért is, mert vannak egyes műfajok, pl. bábozás, gyermekszínjátszás, melyek mióta az iskola mint intézméyn működik, csak a tanulóifjúság részvételére számítanak.
3. Miben segíti elő az oktatást, a pedagógus munkáját, ha a tanulók tagjai valamely mű kedvelő csoportnak, részt vesznek a szavalóversenyeken stb.? A kérdés formai oldalára válaszolva ezt mondhatnánk: hátráltatja, mert hisz időt vesz el a tanulótól, tehát előmenetelét befolyásol hatja. Na de amit a tanuló elveszít a vámon, többszörösen megtérül a réven. Miben? vegyük sorban: a/ Az esztétikai nevelésben. Olyan művekkel ismerkedik meg a tanuló, melyekkel egyébként lehet, hogy nem is találkozna. Egy produkció előkészítése a bemutatandó mű elemzésével jár, melyben a csoport vezetője, a produkció előkészítője sokkal részletesebben kitérhet a mű szerkezeti elemeinek fölfedésére, a jellemábrázolás mikéntjére stb. , mint erre az iskolai oktatásban bármikor is sor ke rülhetne. Egy szavalóversenyre való készü lés a versválasztáskor együtt jár /persze ideális esetbe/ egy egész költői é letmű átböngészésével. b/
Az anyanyelvi
nevelésben. A helyes kiejtés
tényanyagának tanítása szinte meg gyerek-
Ev.č.bl.570/82/OOS
cipőben jár, gyakorlására pedig még a tanterv sem biztosít egyetlen órát sem. A pedagógusok ilyen irányú munkája kizárólag a kirívó hibák alkalmi javítására szorítkozik. A szép magyar beszédre való nevelésben a tanulók művészeti tevékenysége ezért egyszerűen hézagpótló munka. A lehető legnagyobb szükség van rá. c/ Az erkölcsi nevelésben. Mindenfajta m űvésze ti tevékenység, bármely csoport munkájában való részvétel /még ha belső, lelki szükség ből fakad is/, plusz munkát jelent. S mint ilyen, tudatos tevékenység egy közösség ér dekében. Nemzetiségi környezetben bizonyos esetekben hitvallás is, tudatos kötődés anyanyelvhez, nemzethez. Ezek pedig a legnemesebb erkölcsi tulajdonságok.
Kovács László
Tóth László Mese a világjáró fákról Csoda történt ma reggelre: utcánkból a fák elindultak, elindultak szép sorjában, mentek, mentek messze-messze, ki amarra, ki meg erre. Hajóra szállt az egyik, repülőre a másik, vonatra a harmadik, autóbuszra a negyedik, az ötödiknek saját kocsija volt, s a hatodik a hatodik gyalog vágott neki a világnak. Mentek, mentek neki a világnak északnak, délnek, napnyugatnak, napkeletnek,
Ev.č.bl.579/82/OOS
itt pihentek, ott meg sem álltak, addig utaztak,mentek,mendegéltek, onnan
ide,
innen oda, míg újra megtörtént a csoda, és estére mind visszatértek, a helyükre visszaáltak, nézd csak, még most is ott állnak, hacsak... hacsak megint neki nem vágtak a világnak.
Kendi Mária Egy szem világító cseresznye Egy szép napon apám felmászott a cseresnyefára. Homlokon dobta anyámat egy kiccsatanó ikercseresznyével. Az egyik szemet anya tüstént bekapta. A fát kisvártatva megszállta a veréb had. Hullóalma potyogáskor a verebek szertecsi ripelték, hogy anya hasában rejtőzöm én. A sán ta óra lapján jégcsap kerenget, amikor meglát tam a dermedt napot. Homlokomon egy szem cse resznye világított. A doktor bácsi azt mondta, ki kell oltani az életét. A nővérkék erre aadig vilanysugara zták, míg szem emen át bene nem bújt a fejembe. Sápadt holdkorong szállt a homlokom ra: a sötétben ne féljek egyedül. Fél szemem égszínkék: azóta az eget lesi: fehér hollót, varjat, egyként csalogat. Másik szemem dióbar nára pörkölődött, a földet figyeli: fehér hollót varjat egyként riogat. Kutyákat ismerek ilyeneket, s
a nagyanyá
mat. Te rálehelsz az ablaküvegre, egy ablakot rajzolsz. Ki vagy?
Ev.č.bl. 58I/82/OOS
A mai nap szereplői 1982. május 27. - c s ü t ö r t ö k 14,00
A Buzitai Alapiskola JÓBARÁTOK színjátszó együttese Szóda S . : BOLDIZSÁR /Baltazár/ Rendező: Skvareniak Mária Szereplők: Nagy Henrietta Mohnyánszky Tünde Bartko Melinda Lyócsa Katalin Szitás Bálint Zupko László Mohnyánszky Attila Papp Adrianna Héger Zsuzsanna Körösi Olga Bodnár Zita Krózser László Papp Andrea Hriczo Mónika Zupko Péter Haraszti Péter Filakovszky József Orémus Andrea
Bujánszky Csilla Boőr Tamara Skvareniak József Petrik Lívia Haraszti Roland Simko Albert Orémus Éva Kovács Gizella Héger Erika Kerekes Ildikó Boda Ferenc Imre Mónika Pasztircsák Csilla Timko Beáta
A Szádalmási Alapiskola ROBINSON színjátszó együttese Mándi I.: RAKÓTA DÖME MEG az ÜNNEPSÉG /Rakota Döme a oslavy/ Rendező: Németh Zsuzsa Páll Zoltán Voda László Csobádi Béla Agyagos Andrea Török Tünde Keller Ottó Simon Zoltán Pohány Tamás
A Dunaszerdahelyi CSALLÓKÖZI GYERMEKSZÍNPAD színjátszó együttese Batka-Říha: HOGYAN HÁZASODOTT MEG PETRUSKA /Ako sa ženil Petruška/ Rendező: Molnár J ózsefné Szereplők: Koszorús Angéla Sidó Éva Molnár Anikó
Ev.č.bl.605/82/OOS
Mlčnek Andrea Vígh Mónika Németh Erika M órocz Szilvia Sidó János Fekete József Lovas Tibor Sankó Tibor Kiss Róbert Huber György Szűcs Árpád Szenci György Bors Igor
Vojaki Miklós Mátyás király három lustája Hogy honnan szerezte Mátyás királyunk a vi lág három leglustább emberét, nem tudjuk. A föld alól bizonyosan nem, mert az nincs benne a me sében. Szó,ami
szó,ő k hárman valóban a lusta
ság fejedelmei voltak. Történt egyszer, hogy a király rájuk gyúj totta az istállót, ahol a szállásuk volt. Szép, nagy lángokban égett a szalmatető , ropogtak
a
mestergerendák, pattogtak a padlásdeszkák, s az első lángok már becsaptak az épület belsejébe és nagy füst kerengett mindenhol, amikor nagy*
sokára megszólalt a legidősebb lusta: — Úgy látszik, tűz van... De nem mozdult, csak feküdt a szénán.
A másik kettő még sokáig hallgatott. végül a középső hallatta a hangját: —
Ki kellene mennünk...
A legkisebbik, egy tömött, kövér fickó kissé ingerülten ezt mondta: —
Hogy nem restellik a beszédet...
És behúnyta a szemét. így kellemesebb volt elnyúlni.
Tábori "híradó" Befut egy autóbusz, éled a tábor. Sokan nem először jöttek, hanem visszatértek. Pötyikék, Pódvácska, Napraforgó - a hosszú út sem fárasztotta el őket. A jelen - lét öröme feled teti a fellépés előtti feszültséget. xxxxx Az első nap után. Nincs vége a napnak. A fellépéssel, a fesz tivál sem fejeződött be. Kezdődik a ki mit tud és a táncház. Igazi hangulat alakult ki. Milyen volt az este gyerekek? — Szép volt. Olyan sokan vagyunk, olyan sok min dent tanultunk. Jó lenne otthon is így játsza ni. A z eredményeket még senki sem ismeri. M é g i s a siker mámora tartja ébren őket késő estig.
M.M.L. A tavalyi Dunamenti Tavasz óta sokan, sok szor emlegették az eperjesi pionírtábori vidám mulatságot, jó hangulatot. Idén is ének- és ze neszó töltötte meg a gyerekek dunaparti szállás helyét. A szerepléssel, a fesztivál - műsorral járó fáradtságot és izgalmat "tevékenyen" heveri tek ki a kisebb-nagyobb, Dél - Szlovákia minden tájáról összesereglett gyerkőcök. Szórakoztak, ismerkedtek, barátkoztak. A jó mulatságért Szabó Frigyes, a deáki velődési ház vezetője felelt. Szó se róla, jól ű m megfelelt a feladatnak: értett a gyerekek nyel-
vén. A "házigazdák" is kitettek magukért. A dunaszerdahelyi Pántlika népzenei együttes húzta a talpalávalót, az Istiglinc népitánccsoport tagjai pedig ropták a táncot. A Czéréné P, Erzsébet vezette táncház még a félénk gyerekek testét-lelkét is feloldozta volna - ha gyámoltalan "csemeték" is lettek volna a tá borban. Csakhogy nem voltak, hiszen a rögtön zött Ki mit tud? zsúfolt műsorában szinte egy mást taszigálták le a dobogóról válogatottnál válogatottabb dolgokat tudók. Kiváltképp a rozsnyói Pötyikék buzgólkodtak, a szepsi Mini színpad tagjai meg tapsvihart arató ötletgaz dagsággal, egyéni, talpraesett humorral szóra koztatták a lelkes közönséget. Az előző fesztiváloktól eltérően, a nagy tiszteletnek örvendő bírálók is kiruccantak a táborba. A tábortűz még hátravan!- legalábbis a lapzárta idején.
Hodossy Gyula Vélemények a tegnapi versenyprogramokról Szádalmás - ROBINSON A Szádalmási Alapiskola Robinson színját szó együttese Mándi Iván : Rakota Döme meg az ünnepség című darabjával mutatkozott be idén a gyermekközönség előtt. Darabválasztásuk ele ve meghatározta előadásukat, A darab inkább felnőtti humora, a gyermekelőadó és - befoga dó számára egyaránt érthetetlen és élvezhetet len volt. Ez érződött a kihasználatlan térben
Ev.č.bl.714/82/OOS
és eszköztárban valamint a játszók gátlásos ságában. A gyermeszínészek tehetetlenül áldo gáltak vagy üldögéltek /vagy éppen labdáztak/ várva a végszót, míg a monológot mondók félszeg kézmimikával próbálták segíteni önmaguknak. Nem volt jobb a párbeszédes rész sem, ahol a felnő ttes mondatok és hangsúlyok inkább gátolták,mint segítették a szereplőket. Egy kedves és termé szetes figura volt a színpadon: a kisöccs, aki villanásaival a gyermeki világot csempészte be a színpadra . Gecse Jolán Buzita - JÓBARÁTOK A JÓBARÁTOK képesek voltak barátságot kötni
a közönséggel is. Sőt, a közönség is velük. Figyelembevéve a fesztiválon szereplő három szín játszócsoportot, leginkább talán a buzitaiak tudták magukat belopni a közönség szívébe: egy szerű, felszabadult, a szó jó értelmében vett eszköztelen játékkal, a három főszereplő jó tel jesítményével. A fentiek még annak ellenére is tények, hogy a rendezőnek, helyenként, láthatóan gondot oko zott a cselekmény zökkenőmentes bonyolítása. Fő képp az egyes képek váltásánál volt ez feltűnő. Talán emiatt fáradt el a végére Fanyűvő, Vasgyú ró és Hegyhengergető? Dunaszerdahely - CSALLÓKÖZI GYERMEKSZÍNPAD A Csallóközi Gyermekszínpad "színészei" kétségtelenül egészen más stílusban játszották el, Hogyan házasodott meg Petruska, mint a fen tebb említett buzitaiak. A rendező koncepciója jóval többet rótt a szereplőkre. Az elvárást
talán csak részben sikerült valóra váltaniuk, ugyanis a játék egésze alatt, kissé álmatag alakításoknak lehettünk tanúi. Valahogy, mint ha a színpadon többnek kellett volna történnie mint ami történt. Mindent egybevéve a darab második részére talán sikerült behozni valamit a várt lendületből. Bizonyítja ezt, hogy a vé gére, végre sikerült bevonniuk a közönséget is, - kar Szócső
A fesztivál második napján a színjátszó együttesek versenyeztek. A közönség zömét ter mészetese gyerekek képezték. Sokan a "közönséges ” közönségnél azért voltak szemfülesebbek, mert szintén színjátszók, irodalmi színpadi tagok lévén - tanulni, okulni is akartak a színpadon látottakból - hallottakból. A szádalmási színjátszók Rakota Döme meg az ünnepség című előadásokhoz fűződő vélemé nyüket annál komolyabban kell vennünk. Héger Tamás: - A Rakota Döme öccse jól eljátszott figura volt. Tetszett az "irodalmi színpados" meg a rolleros fiú alakítása is. Szabó Ildikó: - Nem volt eléggé érthető a műsor eleje, pl, túl későn lehetett "azonosítani" egy bélyeg albumot. Nem értettem, hogy miért nyakon fogva vitték be az ünnepeltet a színpadra. Botlik Bea: - A darab ötletes volt, talpraesetten játszot tak a szereplők, habár néhol érződött a lám palázuk. A buzitai Jóbarátok Boldizsár című mesejátékáról sem "rejtette véka alá” véleményét
Ev.č.bl.715/82/OOS
a gyermekközönség. Szabó Ildikó: - A Vasgyúró sokszor bakizott, nővéreink a sze repe pedig nem volt eléggé érthető. Tetszető sek, ügyesek voltak a díszletek, a seprű fel használása jó ötlet. Héger Tamás: - Untatott, hogy mindig ugyanazt a dallamot éne kelt ék. Szabó Emese: - A Vasgyúró aranyos volt. A gyerekek gondolkodóba estek a Csallóközi Gyermekszínpad Hogyan házasodott meg Petruska című műsorára is. Botlik Bea: - A korhű jelmez kiemelte az előadást. Héger Tamás: - A pirogárus jobban hagsúlyozhatta volna a sze repét. Fekete Tamás: - Petruskát lány alakította, szerintem kitűnően. Lelkes Zoltán: - Fidibusz murisan kereste a menyaszonyát.
Hodossy Gyula
Még egyszer a kisszínpadokról BÓDVÁCSKA Gyászos, szomorú korok vetülete szomorú. Vesztett csaták, bukott indulatok képe árnyékot von az utódok emlékezeté re. Török igára ébred az ország. "Ali szép, Ali jó" - az el rendelt inadat. Arany János már évszázadok távlatából elee v níti fel a históriát. A Bódvácska száz évvel " utána" Szondi két apródja, Szigeti veszede lem, A törők áfium ellen való orvosság, Egri csillagok... - Zrínyi és Gárdonyi is vissza nyúl. A példa, a tanulság megtartó tudatáért. És milyen a diákok történelmi tudata? Mi lyen lehet /majd/? Egységben a szöveg, mozgás ének. S végén a döbbenet csendje. Egykoron, ha majd ilyen húron pendül meg a nézőben e hely zet: visszaemlékezünk erre is. Meg arra is, Lhogy most fájdalmassan szép volt. . M
ROZSNYÓ:PÖTYIKÉK Népi gyermekjátékok. György Miklósné és Klárik Károlyné rendezésében: anyám gyerekkora a VII. Dunamenti tavasz színpadán, anyám gye rekkora a réten. Annak ellenére is, hogy ezek a játékok ma is ott "élnek" igazán, nem hatottak sután a színpadon sem. A gyerekszereplők mozgá sa, esztétikus öltözéke, szépen csengő, csodá latos tájszólásában élő énekük atmoszférát te remtett, s elgondolkodtatott: miért van az, hogy Eperjesen, s az Eperjesre tartó autóbuszokban nem ezeket a dalainkat hallom, hanem mindenfe lől összekapart gyerekdal-koholmányokat. Szem nek, s fülnek kedves produkciót láttunk a rozs— nyói gyerekektől, egyetlen mellékgondolattal: meg kellene határozni azt a formát, vagy ha úgy tetszik formanyelvet, ami a kisszínpadot jelenti. Mindezeket figyelembe véve úgy gondo lom, a Pötyikék fellépése a mai nap egyik leg szebb élményét adta.
SZENC: PÖTTÖMSZÍNHÁZ Magával ragadott a Pöttömszínház! Gond-felejtő élmény: játék, ami sokáig emlékezetes ma rad. Csuka Gyuláné úgy vitte színre a Rátóti csikótojást, hogy maga a mese elevenedett meg a színpadon, s a szereplők természetes játéka, furfanga, ostobasága, együgyüsége úgy tükröző dött vissza a színpadról, hogy a vonzása kivéd hetetlenné vált az egykedvű szemlélődő számára is. A szemnek kedves, esztétikus öltözékben meg jelenő szereplő között a kákán is csomót kereső néző talán csak a "főszereplő, a csikótojás "öltözékét" vétózhatná meg: méltatlan volt egy ilyen nagyjelentőségű szerep "megformálásához". Örülünk a Pöttömszínháznak. BOLY: NAPRAFORGÓ A tavalyi szép siker után vártuk a bolyiak folytatását. Szaniszló Rózsa összeállításában és rendezésében a "Van hozzá közöd?" című műsort nézhettük meg, örömteli várakozással. Az együt tes nem okozott csalódást, annak ellenére sem, hogy műsoruk színvonala némileg elmaradt a ta valy látottól. Nem, nem a gyerekek lettek sutábbak, az összeállítás nem volt tiszta: magyar né pi gyermekjátékok keveregtek József Attila -köl teménnyel, s József Attila-vers Sjörstrand gyer mekverssel, s Weöres Sándorral. A kusza fonalak között a gyermekek eltévedtek és több esetben csak nehezen találták meg a járható utat. Odafigyelőbb szervezéssel az előadás lényegesen erő sebb lehetett volna, hiszen a gyerekek már bizonyították /s a rendező is/ hogy többre képesek. Ezt a többet várjuk tőlük az elkövetkezendőben.
S oós László Hogyan cserélt farkat a nyúl meg a róka? Tudom, ha nem én mondanám, el sem hinnétek, hogy a nyúlnak valamikor hosszú farka volt. Pedig ez az igazság, ám egyszer a kurta farkú róka —
aki tudvalevőleg az egész világon a
legravasszabb —
megirigyelte a nyúl szép
hosszú farkát, és amint éppen jönni látta őt, imigyen sopánkodott: — Jaj, szegény nyúl, jaj be sajnállak? Megijedt a nyúl, odafutott a rókához. —
Mit sopánkodsz, róka koma? Miért sajnálsz te engem?
—
Jaj, ne is kérdezd! A z imént az erdei ma nó megparancsolta, hogy ezentúl semmi mást, csakis nyúlhúst egyek.
—
Ne szomorkodj, róka koma! Van jó lábam, majd elfutok előled.
—
Elfutsz, elfutsz —
zokogta a róka— , de
mit ér a négy jó lábad, ha a farkad megakad minden bokorban? —
Ez igaz —
makogta a nyúl.—
nácsot adni?
Nem tudsz ta
A róka megvakarta a fejét, mintha gondolkod na, majd így szólt: —
Hát, szerintem, csak úgy segíthetnénk a dolgon, ha farkat cserélnénk. Így aztán az én farkam akadna fel minden bokorban, te meg vidáman szaladhatnál. A nyúl beleegyezett, a róka meg majd meg-
pukadt a nevetéstől a kurta farkú nyúl láttán. Nos, ha nem én mondom, ugye, el sem hiszi tek? Bizony, nagyon ravasz a róka.
Ev.č.bl.575/82/00S
Játszva tanítani.... Immár ötödik alkalommal mutatják be a dunaszerdahelyi járás óvónői a Dunamenti Tavasz keretén belül a pedagógiai bábjátékot. Azt hi szem, hogy a pedagógiai bábjáték jelentőségét nem kell külön hangsúlyozni, hiszen már több ször bizonyítottuk, hogy e vonzó és érdekes játékot hogyan állíthatjuk nevelésünk szolgála tába. Azok számára, akik előtt még kevésbé is mert a bábjáték e területe, hadd említsem meg röviden célját és jelentőségét: A pedagógia szemszögéből elemezzük a bábjáté kot, a bábjáték sajátosságait, a gyermek és a báb kapcsolatában igyekszünk megkeresni gya korlatban azokat a nevelési lehetőségeket, me lyek más tevékenységformákban alig vagy egyál talán nincsenek meg. Az elmúlt években a bábjáték sajátosságait vizsgáltuk, a gyermekek bábozásával foglalkoztunk, az idei Pedagógiai bábjáték alkalmával az óvo dai bábozás egy újabb területével ismertessük meg a résztvevőket, s ez az óvónő bábjátéka. Az óvodában a báb először az óvónő kezén jele nik meg. Az ösztönző élmény hatására kap ké sőbb a gyermek is kedvet a játékhoz, csak azu-
tán jelentkezik az óvónő és a gyermek vagy gyermekek közös bábos tevékenysége. Az óvónő bábjátéka alatt az óvónő az élmény nyújtó, a gyermek pedig a befogadó szerepében csupán érzelmi aktivitással van jelen. S mennyire szükséges a gyermekek szempont jából az élmény, - a csoda - a báb megelevenedése,mely a gyermeket elvezeti egy jelképes világba - a csodák, a fantázia világába. Azt, hogy mit jelent a gyermek fejlődésében a fantázia, dr.Ransdburg Jenő, így fogalmazza meg: " A Fantázia nagyszerű adománya az ember nek, melyet a későbbi életkorban, amikor már hasznosan működik, alkotó fantáziájának, krea tivitásnak nevezünk". Az óvodai bábozás másik szerepe a bábozással való mélyebb ismerkedés. A bábozást el kell lesni valakitől, tanulni kell. A bábszínházak előadása csak látványt nyújt. A lényeget, a kézen megelevenedett bábbal való azonosulást a gyermek az óvónő szemléltető játékán át saját gyakorlatában sajátítja el. Ezzel tulajdonképpen felkészíti a gyermekeket a bábcsoportban való bábozásra, munkára — természetes, ha ennek az iskolában van folytatása.
Ev.č.bl.588/82/OOS
Nem ecsetelem tovább a pedagoógiai bábjá ték jelentőségét, pedig sokakat kellene még meggyőzni ennek fontosságáról, úgy érezzük pro pagálása nagyobb figyelmet érdemel. Hiszen azok az óvónők, szervezők akik ezen dol goznak egész évben néhány éven keresztül szinte csak önmaguknak, mutatták be munkájukat, ered ményeiket. Miért? - Mert a szombati napon már bábos csoportvezető, a bábozást szeretők és ak tívan művelők nem tartózkodnak a Dunamenti Ta vaszon, s nem tudjuk tapasztalatainkat kicse rélni más járás aktív bábosaival. Úgy hisszük az ilyenfajta eszmecsere előbbre vin né a pedagógiai bábozást és egyáltalán a bábo zás szélesebbkörű kibontakozását. Hiszen olyan egyének nyilatkoztak elismerően e tevékenység ről, - mint Mészáros Vincéné Budapestről, dr. Szőke István Kassáról, aki maga is nagyon sokat tesz a pedagógiai bábjáték kibontakozta tásáért. Szomorúan vesszük tudomásul, hogy a pedagó giai bábjáték egyik úttörője, segítője, az óvó nők kedves Irénke nénije, Mészey Gézáné, már többet nem vehet részt a Dunamenti Tavaszon, nem hallhatjuk többé okos tanácsait, csipkelődő
megjegyzéseit, nosollyal átszőtt bíráló sza vait. Akik ismerték, azok munkájában tovább él, s ebben az évben is felhasználtuk
ötleteit.
Hadd köszönjem meg innen a dunaszerdahelyi járás összes óvónőjének a pedagógiai bábjáték ban való aktív részvételt. Remélem, a szombati nap után a pedagógiai bábjátéknak még több követője akad.
Jarábikné T. Gabriella
Ev.č.bl.591/82/OOS
A mai nap szereplői 1982.máj ius 28. - p é n t e k , 11,00 - A Párkányi Alapiskola NEVENINCS bábcsoportja Gyurcsó István: VILÁGJÁRÓ KISKAKAS /O kohútikovi,čo pochodil celý svet/ Rendező: Bernáth Margit Szereplők: Kotolácsi Ottó Slezák Norbert Filkó Arnold Kottra Klaudia Kovács Henrietta Gál Henrietta Bernáth Zsuzsanna Slezák Zsuzsanna Tóth Angelika Forró Hajnalka Lelóczky Éva Kovács Annamária Kanozsai Judit Tárnok Mária Lészkó Marianna Rozsnyák Andrea Pintér Krisztina Szép Beáta Pintér Szilvia Hereng Henrietta Kollár Szilvia
A Marcelházi Alapiskola PRÜCSÖK bábcsoportja S oóky László: NYÚL-MESE /Rozprávka o zajkovi/ Rendező: Gálné Sz.Lívia Szereplők: Keszeg Tímea Bóna Szilárd Zeidek Anetta Téglás Andrea Pifkó András Kurucz Katalin Medza Henrietta Kocsis Margit Fábrik Andrea Házi Andrea Senkár Mónika Molnár Ildikó Trencsík Katalin Kurucz Éva Kurucz Mária Mészáros Zsuzsa Andruskó Szilvia Kovács Katalin Farkas Angelika Kuszala Ferenc Feller Ferenc Czékus Attila Jankulár Henrietta
Ev.č.bl.6O3/02/OOS
14,00 - Az Ekecsi Alapiskola MICIMACKÓ bábcsoportja Mészárosné: FARSANGOLÓ NYULAK /Zajace na fašiangoch/ Rendező: Németh Ilona Szereplők: Jeriga Vince Kiss Péter Tóth Péter Koštial Milan Lukács Andrea Meton Éva Németh Andrea Vendégh Angéla A Tardoskeddi Alapiskola VADRÓZSA bábcsoportja Híves L.: KÉT BORS ÖKRÖCSKE /Rozprávka o dvoch malinkých ale silných voloch/ Rendező: Sánta Mária Szereplők: Hrabovszky Renáta Vanya Mária Csikós Péter Borbély Zsolt Bédi Henrietta Mikóczy Anna Csernák Szilvia Szikora Judit Boros Eleonóra
A Deáki Alapiskola NAPÓRA bábcsoportja Illyés: Gy.: ERŐS JÁNOS /Silný Ján/ Rendező: Szabó Margit Szereplők: Bucsek Eleonóra Szarka Klaudia Beszédes Rozália Bucsek Krisztina Szarka Adrianna Szekeres Mária Forró László Tóth Erika Kolozsi Anna Pataki Róbert
Ev.č.bl.604/82/00S
Tóth László Mese az ékszerészről E rgész, bergész, bébergész, élt egyszer egy ékszerész, éjjel-nappal ékszerelt, százhúsz éve elszelelt. Aztán gondolt egy nagyot, e munkával felhagyot; fejdíszt, füldíszt, nyakdíszt, melldíszt, kardíszt, övdíszt, aranyat, ezüstöt, száz gyöngyöt, gyémántot, hét véka skarlátot a sutba lapátolt. Ma már másra nincs gondja, ég bolygóit csiszolja, fényesíti a napot, s külön minden csillagot. Csillagórát megjavít, lassan járót felgyorsít, gyorsan járót lelassít; a Tejúton takarít.
Ev.č.bl.578/82/OOS
Így lett ez az ékszerész, ergész, bergész, bébergész, Híres-neves ékszerész.
A bábjátszókról Párkány: NEVENINCS Egy/nálunk/ most elterjedőben levő formaújítással kísérleteztek a Párkányiak, amikor a kisszínpadi formát a bábozással ötvözve vit ték bábszínpadra Gyurcsó István "Világjáró kiskakas” című jelenetét Bernáth Margit rende zésében. A produkció sajnos -kis-és bábszínpa di jelleget figyelembe véve is nagyon sok kí vánnivalót hagy maga után. A kompozíció suta ságát csak fokozza az egyes jelenetek kidol gozatlansága és a koreográfia következetlen sége. A bábuk jelenléte ugyan némi színt vitt az előadásba, de mozgáslehetőségük korlátozá sa rövid idő elteltével funkciótlanná tette az egyébként tetszetős botbábukat. Ami az elő adásból tetszett az a gyerekek vidámsága és öltözékük egyöntetű szépsége volt. Mivel az országos seregszemlén új csoportként köszönt hetjük a Párkányiakat, bízunk benne, hogy az elkövetkezendőkben nagyon sok szép élményhez juttatnak még bennünket. Ekecs: MICIMACKÓ A gyerekközönség mindenkor őszinte, és pontos megmérője egy színpadi produkciónak. Ha néma csendben figyelve izgul, vagy hangos kodva együtt él a mindenkori szereplőkkel, bízvást tudhatjuk, hogy a produkció és a közönség között kifeszült az az ív, amit joggal elvárunk minden produkciótól. Az ekecsi csoportnál ez az ív csak pillanatokra született meg. A be kapcsolt amplionok ellenére halk és monoton beszéd nem hitette el a gyerekekkel a színpa don történő izgalmakat, holott a lehetőség Ev.č.bl.716/82/00S
adott volt, hiszen a bábjáték szereplői renge teg izgalommal találkoztak a műsoron belül, csakhogy ez az izgalom a nézőtérről csak pilla natokig volt olvasható. A bábuk nagyrészt eszté tikusak voltak, de nem tartom szerencsésnek a technika keveredését: a botbábuk és a kesztyűs bábuk közös használatát. a paravánra és a téli fára, valamint a bokorra akasztott lampionok nem hitették el velünk a farsang hangulatát, s ezáltal az előadást sem varázsolták hitelessé. Ismerve Németh Ilona rendezői erényeit, bízha tunk benne, hogy a jövőben összefogotabb előa dásokat láthatunk az ekecsi Micimackó bábcso porttól. Tardoskedd: VADRÓZSA A Vadrózsák Híves László: "A két bors ökröcske" című jelenetét mutatták be Sánta Mária ren dezésében. Nehezen igazodtunk ki a nyitókép díszletrengetegében, főként azért, mert a dísz leteknek nem volt meg az a funkciójuk, amit fel tétlenül elvártunk volna, bonyolítva még azzal a helyzetet, hogy nagyon szép plasztikus dísz letek /fák/ keveredtek sík díszletelemekkel /vár?/. Az a véleményen, hogy ebben az esetben a "kevesebb többet adott volna". Ennek a jelen tősége főként akkor domborodott ki, amikor a szinte monumentálisnak tűnő díszletek között megjelentek az egyébként tetszetős, esztétiku san megformált, ám parányi botos-bábuk. Igaz, a bors ökröcskék aprók, de a jelzésrendszerben óriásira nőhetnek. A narrátor szerepeltetése sutának bizonyult, a paraván mögötti szereplők elbírták volna az ő szerepét is. A színpadi be széd kis hiányosságokkal érthető volt, és tisz ta, ugyanez értendő az éneklésre is, azzal a
kitétellel, hogy a "Boci, boci tarka" éneklé sekor elegendő lett volna a dallam, mivel a szöveg funkció nélküli volt. Mindent egybevet ve, a közönség jól szórakozott az előadáson, s ezt fokozhatta volna a bábuk s a díszletek tér beni szinkronja. Deáki: NAPÓRA Nagy feladatot vállalt magára a Napóra báb csoport, amikoris Illyés Gyula Erős Jánosát vállalták bábszínpadra, Szabó Margit rendezé sében úgy, hogy a bábuk másodlagos szerepet kapva, a játék egyesítette a bábozás és a kisszínpadi forma jegyeit, egyértelmű, szép pél dáját mutatva annak, hogy ez a két forma mennyire alkalmas a szimbiózisra. A gyerekek éltek a színpadon, s vitalitásukkal életre keltették az esztétikus botbábukat is. A népmesei furfangokkal átszőtt Illyés-szöveg szép magyarsággal, érthetően csengett a deákii gyerekek ajkáról annak ellenére is, hogy a fizikai fáradtság jegyei az előadás vége felé már itt ott jelent keztek. Az előadás jelentőségét csak növeli útmutató jellege, s bízvást várhatjuk, hogy a közeljövőben a deáki Napóra rangossá emeli szunnyadozó bábos mozgalmunkat. -sl-
Marcelháza: PRÜCSÖK Tillió - tillió... óvodáskorú gyerekek ismételgették ízlelgetve a rigóbeszédet. Ü lve, állva, ki csak suttogva, ki erősebben. Csönd - éles hang sza meg a j t í k az előadást. Hason lókorú, jól "formálódó" társuk a fegyelmező. Ev.č.bl.717/82/00S
Szétnéz. Tekintélye van. A madárbeszéd minden rigójelenetnél vissz— hangra talál. Sokhelyütt a teremben. Mert figyel nek a gyerekek; Szemüket, szájukat húzta a já ték, az egyszerű kis mese. Volt is miért. Ezek a marcelházaiak kis mesterei a nyelv nek: íze van minden mondatnak, dallamnak. A szerkesztett történet a maga naivságával kedves az elősször zavarólag ható kunyhó - odvas fa, kapu, nyúlmenedék - mozdulatlansága másodlagos sá válik. A bábuk szépek, egyéniségük van. Egy "pálcát" , kart , hangot kívántam, amely jól kiszámítva vezette volna a gyerekeket a még nagyobb élményig.
Szabó Frigyes
Igazi Tavasz Dunaszerdahelyen Dunaszerdahelyre az igazi tavasz mindig má jus végén köszönt be. A gyermekfesztivál hozza; a játék és a kacagás. A semmihez sem hasonlítható gyermekzsivaj a szünetekben, az önfeledt odafigyelés az előadásokon. Ilyenkor éled fel a város hosszú álmából, a Nap is kidugja fejét egy pillanatra, hogy megnézze, mit művel az a sok gyerek ott a kultúrház körül. Délidőben ellepik a város utcáit, fagylaltárusok előtt sorakoznak. Ilyenkor az autók is lassabban haladnak az utcákon, tudják: Tavasz van Dunaszerdahelyen! A kertészkedő felütik fejüket kis kertjükben, s az éppen arra haladó gyermekpalántákban gyönyörködnek: "Hány
év még, hogy termésük beérjen?" A tanítók sem oly szigorúak az iskolákban, mint más napokon: szurkolnak a "gyermekükért". Nincs,más, csak gyermek. Nincs nagyobb él mény, mint öt napig velük lenni, figyelni já tékukat, hallgatni néha félszeg, felnőtteskedő tipegésüket a pódium on, felszabadult gyermek arcukat a nézőtéren. A gyermekszínpadok, a gyermekszínházak, a bábjátékok egyenetlen produkciói mind-mind egy nagy élménnyé forrnak össze a hetedik Dunamenti tavasz élményévé, mely min-denkit újabb lelkesedésre és újabb munkára öszt ö n ö z. Mészáros Károly A bábkiállításról A Dunamenti Tavaszon idén sem szakították meg a bábkiállítás hagyományát. Tavaly jobbára a bábjátszó együttesek nagy szakértelemmel ké szített bábuit rendezték el tetszetősen a fesz tivál "szákházának" kiállítótermében. A városi művelődési ház és a járási népművelési központ dolgozói idén "közelebb" vitték a látogatókhoz a bábukat: szinte együltő helyben, különösebb "bennfentség" nélkül megteremthető" nem "fényző" bábukkal vonzották az érdeklődő felnőtte ket és gyerekeket. Úgy tűnt, hogy a "haszonlevő" révén könnyebben megragadták, megindították a képzeletet. A mindenkor kezünk ügyében levő alapanyagok, "alaptárgyak" ötletes,merész felhasználása, "eleven" bábuvá avatása - ösztön zőbb és kedvcsinálóbb, mint a "fenkölt", sért hetetlen, egyszer s mindenkorra befejezett egyc élú látványosság, bárha az mégoly lenyűgözőbb is.
Ev.č.bl.718/82/OOS
Az iménti szempontok szerint legvonzóbbak vol tak a nagymegyeri óvodások kesztűsbábjai, a dióspatonyi oviban készült horgolt állatkák, az Agrofrigor üzemi óvoda "egyperces" zacskóállatai és pingponglabda - testű nyuszik, kakasok, kutyusok. A csallóközcsütörtökiek célszerűen meg a "lyukas" zoknikból is talpraesett figurákat varázsoltak. A báb- seregszemle ez éven színpom pás, üde rajzkiállítással is gazdagodott. A nyúl kunyhója című , a balonyi óvodából "kölcsönzött" mesekompozíció ügyes - felnőtt! - kézre, képzelőerőre vallott.
Hodossy Gyula
Kulcsár Ferenc Hol volt, hol nem volt Hol volt, hol nem volt, történt egyszer, hogy nem történt semmi. Ez pedig úgy volt, hogy sehogyan se volt. Mert előlépett a levegőből egy senki, de abban a szent minutomban eltűnt, mint egy valaki. Hogyan is volt hát valójában? Hát úgy volt, hogy a senki eltűnt valaki ként. És most a semmiben bolyong valaki: hajót épít a valamiben, hogy gondtalanul úszhasson a semmiben. Nemsokára vagy sokára —
de elkészül egyszer
a hajó. És kiúszik majd kényesen a semmiből, fedél zetén a büszke valakivel. És könnyen meglehet, hogy akkor majd törté nik valami.
A mai nap szereplői 1982. május 2 9 ._-_s_z o m b a_t VERSMONDÓK I. kategória: Sulci Péter, Muzsla /Mužla/ Oláh Hajnalka, Gúta /Kolárovo/ Benyák Andrea, Vásárút /Trhové Mýto/ Szcsuka Mária, Kecső /Kečovo/ Lyócsa Katalin, Buzita /Buzica/ Zsigmond Andrea, Ipolynyék /V i n i c a / Lengyel Stefánia, Losonc /Lučenec/ Kaiser Ingrid, Pozsonypüspöki /Podunajské Biskupice/
II. kategória: Pokstaller Lívia, Somorja /Šamorín/ Csontos Róbert, Gúta /Kolárovo/ Nyúl Péter, Léva /Levice/ Dóczi Hajnalka, Kiskövesd /Malý Kamenec/ Roda Ferenc, Buzita, /Buzica/ Lánczos Andrea, Ipolybalog /Balog nad Ipľom/ Pál Eszter, Rimaszombat /Rimavská Sobota/ Földes Zsuzsa, Pozsony /Bratislava/
Ev.č.bl.606/82/00S
III. kategória: Szabó Ildikó, Dunaszerdahely /Dunajská Streda/ Kiss Ildikó, Gúta /Kolárovo/ Péntek Erzsébet, Galánta /Galanta/ Tóth Zsuzsa, Szepsi /Moldava nad Bodvou/ Vaszily Katalin, Kassa /Košice/ Tóth József, Csáb /Čebovce/ Mag Ivett, Fülek /Fiľakovo/ Takács Judit, Pozsonypüspöki /Podunajské Biskupice/
PRÓZAMONDÓK I. kategória: Németh Nóra, Marcelháza /Marcelová/ Horváth M onika, Szenc /Senec/ Vasík János, Dunaszerdahely /Dunajská Streda Petrik Lívia, Buzita /Buzica/ Reitzner Ingrid, Kassai /Košice/ Szajkó Márta, Kelemen Bea, Nagy Júlia, Pozsonypüspöki /Podunajské Bisku pice/ II. kategória; Keszegh Tímea, Marcelháza /Marcelová/
Váradi Renáta, Dunaszerdahely /Dunajská Streda/ Pataki Krisztína, Léva /Levice/ Barkó Zsolt, Nagykapos /Veľké Kapušany/ Kovács Gizella, Buzita /Buzica/ Varga Mária, Ipolybalog /Balog na Ipľom/ Gyurkó Tímea, Duránszky Erika, Pozsonypüspöki /Podunajské Biskupice/
III. kategória: Bock Andrea, Alistál /Hroboňovo/ Vlahy Anita, Neszvad /Nesvady/ Borka Renáta, Gúta /Kolárovo/ Szabó Pál, Torna /Turňanské Podhradie/ Szabó Katalin, Vaján V ojany/ Lázár Edina, Losonc /Lučenec/ Zeitsaml Erzsébet, Bátka /Batka/ Gál Zsolt, Pozsony /Bratislava/
Ev.č.bl.705/82/00S
Zalabai Zsigmond "A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni..." /részlet/ A világ a "játék" sajátos szabályai szerint modellálódik — az alkotó játékösztönt nem kötik sem a tér, sem az idő, sem a kauzalitás, sem a természet törvényei; a mese tárgyai-dolgai "csppfolyósak", formát és lelket cserélnek: Takáts Gyula egyik versében pl. a róka rózsává változik, Weöresnél Bóbita tündér "Szárnyat igéz a malacra, /Ráül, igér neki csókot,/ Röpteti és kikacagja" /A tündér/. A motívumok frappnásságától, expresszivitásától már csak egy lépés a groteszk és abszurd, a "tótágast álló világ", melyben - Turóczi példáit idézve - "a torony a hatangban lóg", az akasztófa "felköti magát a tolvajra", s melyben "száraz tónak nedves partján döglött béka kuruttyol", és kimegy a ház az ablakon" /Nk./. A gyerekben kialakult fantáziaképet rend szerint erős érzelem kiséri, amely valóssá avatja a valószerűtlent, a meg nem történtet is. "Akkora volt, mint egy farkas" - mondja a gyer mek az őt megkergető pincsiről. A gyermekhazug ság tulajdonképpen nem is hazugság, mert nem Ev.č.bl.583/81/OOS
a csalás szándékával született; az esetek több ségében a "lódít" meg is van róla győződve, hogy amit mond, az igaz. Mindez a gyermeki fan tázia sajátos természetére hívja föl figyelmün ket. I.A.Richards a "képzelet"...ellentétes vagy össze nem illő minőségek egyensúlyában vagy kibékítésében mutatkozik meg. Véleményünk szerint az a szervező elve a gyermeki fantáziá nak is. Ebből fakad - hogy csak példát említ sünk az élő és élettelen világ határainak fel oldása, egybemosása a megszemélyesítések révén. Az "ellentéte minőségek kibékítése" eredményez hette a rajzlapon kövérre sikeredett fecskét "fecskebagoly-nak megnevező nyelvi leleményt is. Mindez arra a gondolkodási sajátosságra ve zethető vissza, hogy a gyermek még nem tagolja a világot, s a jelenségekben sokkal inkább a hasonlóságot, mintsem a különbséget látja meg. "Analógiaelvű" szemléletből, következően szeme és füle van a metaforára. Ez az alapja a gyermek folklór egyik ősi műfajának, a találós kérdésnek is. Rosszul értelmezik a gyermekvers "egyszerű ségét", akik sűrítés helyett hígítanak, megje lenítés helyett magyarázkodnak, jelzésszerűség
helyett kommentálnak. Hívjuk tanúként SaintExupéry "Kis hercegét-", aki ezt olvassa vala hol, hogy az óriáskígyó egészben, rágás nélkül nyeli le a zsákmányt. Nosza, lerajzolja az esetet. S mi következik ezek után? "Remekművemet megmutattam a fölnőtteknek, és megkérdeztem, nem félnek-e tőle. - Miért kellene félni egy kalaptól?-válaszolták. Az én rajzom azonban nem kalapot ábrázolt, óriáskígyót ábrázolt, amint épp egy elefántot emészt. Erre lerajzoltam az óriáskígyót belül ről is, hogy a fönőttek megérthessék, miről van szó. Mert nekik mindig mindent meg kell magyarázni. Most aztán a fönőttek azt ajánlották, ne rajzoljak többé óriáskígyót se nyitva, se csuk va, hanem inkább foglalkozzam földrajzzal, tör ténelemmel, számtalannal és nyelvtannal. Így mondtam le hatéves koromban nagyszerű festői pá lyafutásomról. Kedvemet szegte 1. és 2.számú rajzom kudarca. A nagyok semmit sem értenek megmaguktól, a gyerekek pedig belefáradnak,hogy örökös örökké magyarázgassanak nekik.”
Ev.č.bl.584/82/OOS
Tóth László Csiricsura A csiricsura ott van mindenhol. Mindenhol és mindenben. Ha kék az ég, kékjében van benne. Ha zöld a fű , a fű zöldjében van benne. Ha Kiskatának jókedve van, Kiskata kacagá sában is benne van. Ha Julijul pityereg, Julijul pityergésében is benne van. Még az autók tülkölésében, a szarkaláb illatában, a sárgarépa-főzelék ízében... Tejben, vajban, Apu haragjába... Mindenben, amit szeretünk,és mindenben,amit nem szeretünk. A csiricsura nem ember,nem állat,nem növény, és nem tárgy,és szín se, íz se,szag se, hang se... A csiricsura semmi se. Azazhogy: minden. Mert a csiricsura: csiricsura.
Ev.č.bl.580/82/OOS
Minden, amiről tudjuk, hogy van, és mégsincs. A csiricsura nem más, mint az, amitől minden dolog olyan, amilyen. Amilyennek senki más nem láthatja. Csakis én... . ő
csakis te...
Csak mi...
Megkérdeztük a nézőt... Megkérdeztük a nézőt: Mit látott eddig a Dunamenti Tavaszon? - Láttam sok gyereket, csiripelő verebet, meg egyebet... - Az egyébre volnék kiváncsi! - Egyebek között: Elevenen emlékszem a Kis Fó kusz álomdarabjára, mert eleven volt. Szabó Ildikó "tanárosan” irányította a többi gye reket is. Ötleteik váratlanul csaptak le a nézőre, s meghökkenés tetszést aratott, így még a banalitásoknak látszó dolgok is groteszk-erőségűekké váltak. Aztán a Szondy két apród ja. Nagyszertű volt a drámai előadásmód, talán jobban megjeleníthették volna a balla dát, ha már ilyen jó az emberanyaguk... - Mást nem látott? - Láttam Petruskát. Ki kellene emelni a fiú /lány/ játékát: nem szóval /keveset beszélt, ez jó/, mimiká val, mozdulatokkal jelenítette meg az alakot. - És még? - Láttam két kis ökröt, aranyos bábukat /külö nösen ebben a darabban voltak szép bábuk/- az előadás már gyengécskébb volt. Nem úgy a Nyúl-mese, tudja, az amelyikben a nyúl mindig megeszi a borsót... Igazán ötletes volt, gör dülékeny, jól töltötték ki a hézagokat. Talán, ha a nyúl kevesebbet enne, a darab is jobb lenne... - Még valami? - Csak egy: a diszkó. De azt ne is említsük. így feldolgozva és előadva: félreértés... Mészáros K.
Ev.č.bl.719/32/OOS
A VII. Dunamenti Tavasz eredményei Kisszínpadok I. kat.:
1/ Pöttömszínház /Szenc/ 2/ Prücsök /Marcelháza/ 3/ Csip-csirip /Alistál/
A Népművelési Intézet különdíját a szenci Pöttömszínház kapta. II. kat.: 1/ Kis Fókusz /Dunaszerdahely/ 2/ Bódvácska /Szepsi/ 3/ Napraforgó /Boly/ A gyermekzsűri díja: Pöttömszínház /Szenc/ A Népművelési Intézet különdíja: Kis Fókusz Színjátszó csoportok
1/ ---2/ Jóbarátok /Buzita/ 3/ Csallóközi Gyermekszínpad /Dunaszerdahely/ A Művelődési Minis zitériun különdíját a rozsnyói Pötyikék kisszínpadnak ítélte a zsűri. A gyermekszűri díja: Jóbarátok /Buzita/ Bábcsoportok I. kát.: 1/ Prücsök /Marcelháza/ 2/ Vadrózsa /Tardoskedd/ 3/ Nevenincs /Párkány/ II.kát.: 1/ -2/ Micimackó /Ekecs/
Ev.č.bl.720/82-/00S
3/ Napóra /Deáki/ A gyermekzsűri díjas: Micimackó /Ekecs/ A Népművelési Intézet különdíja: Prücsök /Ma celháza/, Micimackó /Ekecs/
A gyermekzsűri díja: Prücsök /Marcelháza/
Versmondók I. kategória 1. Sulci Páter - Muzsla 2. Sosuka Mária - Rozsnyó 3. Lyócsa Katalin - Buzita II. kategória 1. Nyúl Péter - Léva 2. Lánczos Andrea - Ipolybalog 3. Boda Ferenc - Buzita III. kategória 1. Szabó Ildikó - Dunaszerdahely 2. Tóth József - Cséb 3. Vaszily Katalin - Kassa
Prózamondók I. kategória 1. Szajkó Márta - Tornalja 2. Horváth Mónika - Szenc 3. Németh Nóra - Marcelháza
II. kategória 1. Keszeg Tímea - Marcelháza 2. Várady Renáta - Dunaszerdahely 3. Barkó Zsolt - Nagykapos III. kategória 1. Bock Andrea - Alistál 2. Borka Renáta - Gúta 3. Vlahy Anita - Naszvad
V I S Z O N T L Á T Á SRA
Ev.č.bl.721/82/OOS
!
Poliak n á J beszélgetése Milán Rúfusszal az ifjúsági irodalomról /részlet/
/.../ Azt írtad egy alkalommal, hogy a gyermek kori mesék hallgatása közben jártad ki az erkölcs első iskoláját. Megmarad a népmese az erkölcs eme iskolájának továbbra is? - Bizonyára. Nincs ok arra, hogy bármi is megváltozzék ezen a téren. A népmese nem úgy született mint az altatódalok, tehát nem a gyermekek kedvéért, hogy elaludjanak. A felnőttek vallomása ként jött a világra, sa címzettjei is a felnőt tek, hogy felébredjenek. Tehát benne van minden ami a raison d’ etre-jüket adja: a jó és a rossz harca, és szinte közvetlenül egzisztenciális szükségszerzősége annak, hogy az ember a jó ol dalán álljon, mivelhogy a rossz a pusztulás formája, mindazé, ami az életet veszélyezteti. A népmesék tehát az erkölcs iskolái voltak és azok is maradnak. Nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek számára is. Sok népmese a gyermekek számára készült kiadásokban különféleképp javított, rövidített, "kilakozott" változatban jelenik meg. Ezeket az át dolgozásokat általában egynémelyik mese nyerses-
ségével, s bennük az ún. naturalizmusok és egye bek előfordulásával indokolják. /.../ Hogy tekintesz az ilyen szerkesztőségi és írói népmese átdolgozásokra? - Bonyolult probléma ez. Az eredeti népi szö veg valamilyen alapszövegként - archetípusként létezik, s akként játszik szerepet. Az hogy kü lönböző korszakokban különösképpen alakítják át őket, mindenekelőtt az alapszövegek életké pességeiről tanúskodik. Átalakításra és "meg szerkesztésre” kerül már lassna minden, ami az emberiség kulturális tudatában alapvető jelen tőséggel bír. A totemjelektől és az afrikai törzsek maszkjaitól kezdve egészen Shakespeare-ig. És minden kor oly módon alakít rajtuk, ahogyan tud, amilyen a szelleme. Némelyik pél dául úgy, hogy bajuszt fest Leonardo Giocondájára. Ugyanezzel a bajuszráfestéssel kell szá molni a népi szövegek, s általában a népművésze ti alkotások átigazításai esetében is. Egy nemrégi nemzetközi rádiós versenyben a legjobb népzenei feldolgozás díját nyerte el, aki ezt a zenét oly sokáig nyúzta, míg csak nem hangzott úgy, mint a hirtelen lefékező gyorsvonat. így már modern volt és méltó az v.č.bl.582/82/OOS E
első díjra. E feldolgozások esetében necsak a kor, hanem e feldolgozások szerzői is első sorban önmagukról, s nem pedig a folklórról vallanak. így van ez a népmesefeldolgozásokkal is. Lehet és fogják is ezt csinálni. Az ered mény csakis az átdolgozó személyiségének erejé től függ.Nehéz bármit is előre megjósolni. Szlovákiában számos zeneszerző tötli népdalfel dolgozásokkal az életét. A mesével egyelőre még nem ennyire általános ez a gyakorlat, de nagyon is elképzelhető, hogy rá sem vár más. De minden csak attól függ, hogy ezt a népi kincset egy Andersen fogja-e kézbe, vagy csakis egy ügyes mesterember, esetleg még kisebb képességű va laki. /.../
Kulcsár Ferenc Mese a csallóközi nyárról Apa azt állítja, hogy mifelénk nyáron a levegő tele van láthatatlan, érett gyümölcsök kel, és hogy a madarak röptükben csipegetnek. Ilyenkor anyika az ablakba áll, és csön desen kuncog, azután kijelenti: —
Á csacsiság! A csallóközi nyár a napra
forgóvirágok álma. De én meg a húgom titokban összemosoly — gunk, még kacsintunk is egymásra. Mert tegnap éjjel, apu és anyika már aludtak, a Holdból kilépő Tüzesember bejött hozzánk a nyitott ablakon át, ás elmesélte a színtiszta igaz ságot. Ezt mondta szóról szóra: — Nyáron a Csallóköz szigete hatalmas váltó zik, és éjjel-nappal izzó parazsakon fészkel. Tollaink lángsugarai előcsalogatják a vizek mélyeiben játszadozó tündéreket, akik varázs énekükkel gyümölcsöt érlelnek, kiköltik a ma darak tojásait, a gyerekeket még táncba hívo gatják. De a tűzmadár égő tollai közt csak nappal lehet megmaradni. Éjjel, amikor a
Ev.č.bl,585/82/OOS
tün-
dérek vízalatti palotáikba térnek, a fák, a házak, a búzatengerek, a virágok, a madarak meg a gyerekek a hűvös csillagok közé szállnak. Ott bolyongnak az
égbolton egészen addig,
amíg a hajnalcsillag meg nem jelenik. Akkor a sziget tűzmadara visszalopja őket a szárnyai alá. Ez a varázslat napról napra ismétlődik és tart egész ynáron át. Csak akkor érhet véget, amikor a Nap a Szűz jegyébe lép, s a tűzmadár egy sötét éjen nagy szárnysuhogással elhagyja Csallóköz szigetét —
fejezte be történetét
a Tüzseember, majd ránk mosolyodott megfordult, s az ablakon át visszatért a Holdba. Ez hát az igazság a csallóközi nyárról.
Somos Péter Miért - mese Levegő azért van, hogy a madár repülhessen. Madár ezért van, hogy reggel felébressen. Reg gel azért van, mert kezdődik az iskola. Iskola azért van, hogy a tanító néni kedvére beszélhes sen, rajzolhasson, énekelhessen, labdázhasson. Harangszó azért van, hogy én is beszélhessek, labdázhassak, nevethessek. Nevetés azért van, hogy Anya is nevessen.Anya azért van, hogy min dig legyen. Délután azért van, hogy egy jót focizhassak. Este azért van, hogy Apa hátán lovagoljak. Sötét azért van, hogy egy picit féljek és gyorsan le csukjam a szemem. Éjszaka azért van, hogy a Nap megpihenjen. Hideg azért van, mert a Levegő uno katestvére, a duhaj Szél hajnalig fütyörészik, mulatozik. Télen fényes jégparketten pörög forog, megtáncoltatja a tóparti nádast, tangózik, meg hajlítja a vékony ágakat. Jég azért van, hogy a víz ne fázzon. Víz azért van, hogy a folyóra játszon. Folyó azért van, hogy a sok hajó ne keréken guruljon a tengerig. Tenger csak azért van, mert senkinek nem kell. Sós vize ihatat-
lan, mélyén a tömérdek elsózott hal ehetetlen. Apa azt is mondta, hogy a tengerfenék alatt olaj van. Így már végkép nem értem, mire van az az irdatlan víztömeg, hiszen a sós vízzel hajtott autót még nem találták fel, mind-mind olajat és benzint fogyaszt, az meg ott van a víz alatt. A tenger talán azért is van, hogy a két partja ne látszon. így a hajósoknak ne hezebb megtalálniuk a kikötőt a túlsó parton. Nehezebb azért van, hogy a mai feladattól különbözzön a holnapi. Feladat azért van min den napra, mert a tanító néni szerint csak így érhető el a messzi cél. Messzi cél azért van, mert életem célja a messzi cél. De miért vagyok én?
Ev.č. bl.577/82/OOS
Jozef Pavlovič A vakond leghosszabb éjszakája Sötét éjszaka van. Mit tehetne a vakond ilyen sürű éjben? Földalatti odújában durmolgat serényen. Hajnaltájban a réten egy kóbor macska arra
sétált éppen. Levette kalapját,
és végigdőlt az illatozó fűben. Ám a szürkület ben nem láthatta, hogy kalapját, hej, a vakondtúrásra rakta. Fölébred reggel a vakond, és kinéz az abla-kon . Azaz csak kinézne, mert mást sem lát, csak éjfeketeséget. Lehet, hogy napfogyatkozás van, gondolta, és vígan szunyált tovább. Mire újra fölocsúdott, már se híre, se hamva nem volt sem a napnak, sem a kóbor macskának. Újból beesteledett. —
Hát én ezt nem értem. Hiszen a napfogyatko
zás nem tarthat ilyen sokáig. Valami bizonyára nincs rendben itt. Jobb lesz, ha elköltözöm egy világosabb világba —
mondta, és nekivágott:
a reménytelen éjszakának. Megy, mendegél lankadatlan, fülig fürdik a harmatban. S mire az éj kialudna, beér egy vén alagútba. Ev.č.b l . 5 6 5 /82/OOS
Úgy bizony. Nem tudta a vakond, hogy közben már újra megviradt, s csak őneki vezet az útja alagútban. Mire pedig fogytán lett volna az alagút is, meg az ereje is, így szólt szegény: —
Nem jobb itt sem. Visszamegyek. De előbb
kicsit megpihenek. Szemét lehunyta, és egész éjjel úgy aludt, mint a bunda. Amikor fölébredt, álló napon át tartott az útja visszafelé. Mire kiért
az alagútból, per-
sze újból éjszaka volt. Olyan, de olyan sűrű éj, hogy még azt látta, melyik a bal lába, s melyik a jobb lába. Ám ezúttal nem volt híján a szerencsének. Éppen az ő vakondtúrása akadt útjába, s nosza, bebújt a vackába. Reggel, ami— kor fölébredt, vidámat kurjantott. —
Szép jó reggelt, fényességes napsugár,azt
hittem, hogy nem látlak soha már!
Tóth László fordítása
Kulcsár Ferenc
Mari elárulta nekem
Mari elárulta nekem: naplót vezet. Azt is mondta, írás közben csoda jó ötletei vannak, mert olyankor másképp látja azt, ami történik körötte, például - a hátam is borsódzott bele ilyeneket jegyzett füzetébe:
“Holnaptól már másképp leszi A tekergőket kiegyenesítik, menetet vágnak a csavargókba, hétlavók nyakába csengőt kötnek, lustákba hangyákat szerelnek. Milyen jó lesz - írja újítást újítás követ, az árulkodó árválkodó s igaz lesz az izgága".
Nem rossz persze, amit Mari összeirkál, de súg neki valaki, a nyakamat teszem rá...
Vagy ennyi sütnivalója lenne?
Ev.č.bl.527/82