K.E.Bliss: Gréta és a Nagy Gesztenyefa
Ezen a szép őszi reggelen Szél úrfi kacagva indult útjára, lelkendezve táncolt Dunabogdány utcáin. A falevelekkel kergetőzött a Duna partján, s várta, hogy kedvenc játszópajtásai, a gyerekek felébredjenek. Szél úrfi a játszótér felé haladt, ahol a hűsítő fák árnyékában jó megpihenni, s ahol nyáron csicsergő gyerekhad lepte el a homokos strandot. Szél úrfi szerette Dunabogdányt, mert szép és tiszta gyöngyszemként bújt meg a Dunakanyar szívében. Szél úrfi bekukkantott minden házba, s hirtelen meglátta legkedvesebb barátját, Grétát. Gréta álmosan ébredt ezen a reggelen, a nap hét ágra sütött, s a táncoló szivárvány játékba hívta. Ma a játék helyett sétálni indultak. Amint kiléptek az ajtón, egy pillangó repült feléjük, Gréta kinyújtotta a kezét, hogy a pillangó rá tudjon szállni. Jó reggelt, Gréta! Indultok
sétálni? – kérdezte mosolyogva a pillangó. Igen, megyünk a Dunapartra! Gréta, kivel beszélsz? – kérdezte az édesanyja. Hát a pillangóval, te nem hallottad? Megkérdezte, hogy megyünk-e sétálni? Kincsem, a pillangók nem tudnak beszélni. – mondta szelíden az édesanyja.
Gréta a pillangóra nézett, nem értette, hogy mi történik. A felnőttek sajnos nem hallanak minket – mondta a pillangó szomorúan – ők már nem emlékeznek arra, amikor velük kergetőztünk a réten a pipacsok között. Elfelejtették, hogy milyen gyermeknek lenni, s elfelejtették a hétköznapi világ mögött rejtőző Tündérbirodalmat. 1
A Tündérbirodalmat? – suttogta Gréta. Azon nyomban eltűnt belőle a szomorúság, hogy a felnőttek lemaradnak ezekről a varázslatos élményekről, helyébe izgatottság lépett. – Hol találom a Tündérbirodalmat? A Tündérbirodalom az erdőben van, fent a hegy tetején. Ha lenézel és látod, ahogy az ég és a föld összeér, ha látod, hogy a Duna kecsesen kanyarog a földek és mezők között, akkor megérkeztél. A nagy gesztenyefa tövében találod a lakóit: a tündéreket és manókat. Elkísérlek, ha akarod.
Gréta szeme felcsillant, gyermeki lelkesedés költözött a szívébe. Azonnal látni akarta a Tündérbirodalmat. Rögtön meg is kérte az édesanyját, hogy az erdőbe menjenek. 2
Az édesanyja rövid tétovázás után mosolyogva engedett Gréta kívánságának. Gréta annyira izgatott lett, a lelkesedés melegséggel töltötte el, gyermeki arca sugárzott a boldogságtól. Kéz a kézben indultak az erdőbe. Gréta alig bírta kivárni, hogy odaérjenek. Még soha nem volt az erdőben. A pillangó végig mellettük repült, cinkosan kacsintottak össze, valahányszor útelágazáshoz értek. De úgy tűnt, hogy Gréta édesanyja pontosan ismeri az utat a Tündérbirodalomba. A nap az égbolton tündökölt tekintélyes bölcsként, az utat szegélyező fák pedig játékos árnyékot vetettek az útra. Gréta csodálattal bámulta az erdőhöz vezető út szépségét. Egy keskeny ösvényen haladtak fel az Öreg Kálvária hegyre, amelynek a legmagasabb pontján egy kápolna állt. Az édesanyja elmesélte, hogy sokan járnak fel ide, hogy imádkozzanak az Angyalokhoz. Gréta ámulva hallgatta édesanyját, és tiszta szívből megörült, hogy itt még Angyalok is laknak. Milyen csodálatos egy nap ez! – gondolta Gréta.
Anya, van itt egy nagy gesztenyefa? – kérdezte Gréta, minél előbb akart találkozni a tündérekkel. 3
Gréta édesanyja tudta, hogy hol találják a Nagy Gesztenyefát. Amikor odaértek, Grétának tátva maradt a szája az ámulattól, hogy milyen hatalmas és terebélyes fa. Isten hozott Gréta a Tündérbirodalomban! Nagyon örülünk mindnyájan, hogy eljöttél, és meglátogattál minket. Én az öreg gesztenyefa vagyok, immár ötszáz éves, én figyelem az erdőt. Mikor elindultatok, a virágok és a fák szájról szájra adták érkezésedet, már nagyon vártunk. Gréta örömében megölelte a nagy gesztenyefát, aki a nagypapájára emlékeztette. Azonnal megszerette a bölcs fát, amiért ennyire barátságos volt. Ámulatba ejtette az, hogy az otthonához közel, ilyen varázslatos világ létezik.
Gréta, segítened kell nekünk. – folytatta a fa – Az erődben sok lakó van, és mi mind segítünk egymásnak. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Nem messze innen, van egy bajba esett sünmama, egy mély gödörben ragadt. Tudod kedvesem, vannak olyan emberek, akik nem tisztelik sem az erdőt, sem a lakóit. Ők csapdákat ásnak az állatoknak, és megfosztják őket a szabadságuktól. A sünmamát várják a kicsinyei, nagyon hálásak lennénk, ha a mamáddal ki tudnátok szabadítani. Hogy találjuk meg őt? – kérdezte Gréta. Itt van két segítő: Hanna tündér és Laci manó. – bátortalanul bújtak elő a fa mögül, s félénken pislogtak Grétára. – Na, ne féljetek már, nem bánt titeket! – mondta bíztatóan a fa. 4
Gréta elámult Hanna tündér és Laci manó láttán, akik akkorák voltak, hogy éppen belefértek a tenyerébe. Óvatosan odanyújtotta piciny kezét, hogy fel tudjanak mászni rá és bátorítóan rájuk mosolygott.
Ha megtaláljuk a gödörben rekedt sünmamát, majd kérd meg az édesanyádat, hogy óvatosan nyúljon alá, nehogy a tüskék felsértsék a kezét! – mondta Hanna csilingelő hangján. Majd én beszélek vele, hogy nem kell félnie, segíteni jöttetek! – fontoskodott Laci manó. – Siessünk, ne vesztegessünk több időt!
Gréta örült, hogy ilyen hamar a bizalmukba fogadták az erdő lakói. Édesanyja közben a lehullott gesztenyéket szedegette össze a földről. Az volt a terve, hogy megsüti, és a vacsora után megeszik, amikor együtt van a család, és elmesélik az élményeiket egymásnak. Gréta, itt a gödör a fa tövében! – csilingelte Hanna.
5
Igen, igen! Először nézd meg te! De miért is? – vakarta meg a feje tetejét Laci. Hát azért, mert az édesanyja nem hall és nem lát minket! Megmutatjuk Grétának, ő meg szól az édesanyjának. – grimaszolt Hanna.
Hanna tündér és Laci manó odavezették a gödörhöz Grétát, aki először észre sem vette a süni mamát. Nem látom őt! – suttogta. Jaj, ott van, csak az emberek megrázták a gesztenyefát, hogy öszsze tudják szedni a gesztenyét, és a levelek ráhullottak sünmamára! – mondta Laci manó teljes kétségbeesésben. Gréta letérdelt a földre, és apró tenyerét végigsimította a földön. Így könnyen megtalálta a gödröt, óvatosan kiszedte a leveleket belőle. Szia sünmama! Ő itt Gréta! Ne félj tőle, azért jött, hogy segítsen neked kimászni a gödörből! – fontoskodott tovább Laci manó. Ó, hála az égnek! Annyira aggódom már a kicsinyeim miatt! – mondta reménnyel telve a sün mama. Ne aggódj miattuk, a Nagy Gesztenyefa vigyáz rájuk, figyeli minden lépésüket! – mosolygott Hanna tündér. Gréta! Mit találtál? – hajolt fölé az édesanyja. Anya, itt egy sünmama! Ki kell mentenünk innen! Nem tud kijönni! – hadarta izgatottan Gréta. – Óvatosan, a hasánál fogva emeld ki, nehogy megszúrjanak a tüskéi! – mondta, amit az imént hallott az új barátaitól. 6
Gréta édesanyja óvatosan benyúlt a gödörbe, hogy kiemelje a sünmamát. A sünmama nagyon együttműködő volt, s amint kiszabadult apró tipegések hallatszottak a gesztenyefa mögül. Jönnek a sün kicsinyek! Minden jó, ha a vége jó! – lelkendezett Laci manó. – közben tapsolt és bohóckodott Hannával. A sünmama nagyon hálás volt Grétának és az édesanyjának, amiért megmentették őt a gödör fogságából. Újra együtt volt a süncsalád.
Gréta, köszönjük neked, amiért megmentettétek a sün mamát! – mondta a nagy gesztenyefa lágy, barátságos hangján. – Kérnék még valamit tőled, kérd meg az édesanyádat, hogy temessétek be a gödröt, hogy más állat ne essen csapdába!
Laci manó lelkendezve ugrált körülöttük, s nevetve pörgette Hanna tündért. Boldogok voltak, hogy az aggodalom helyett visszatér az erdőbe a kacagás és a vidámság. A nagy gesztenyefa hálásan nézte, amint az édesanya és a kislánya gondosan betemetik a gödröt, és szíve megtelt reménnyel, hogy vannak még olyan emberek, akik tesznek az erdőért. Hálából megrázta magát, hogy lehulljon a legszebb termése, és hozzájáruljon az esti kellemes családi hangulathoz. 7
Gréta édesanyja nagyon megörült a gesztenye esőnek, és boldogan, nevetve mondta Grétának a régi közmondást: „Jó tett helyébe jót várj!” Összeszedték a lehullott gesztenyét, Laci manó és Hanna tündér végig ott táncoltak körülöttük, és segítettek a gesztenyék felkutatásában. Mielőtt hazaindultak volna, Gréta búcsúzóul odabújt a Nagy Gesztenyefához. Kis arcát a fa törzséhez szorította és érezte a belőle áradó szeretetet és melegséget. Laci manó és Hanna tündér lebiggyesztett szájjal álltak a földön, úgy megszerették Grétát, és még alig játszottak együtt!
Ígérd meg, hogy hamarosan visszajössz megint! – kérlelte Laci manó. Igen, gyere vissza minél hamarabb, van itt egy rét nem messze, ott nagyokat pöröghetünk, táncolhatunk a széllel! – lelkendezett Hanna tündér. Ígérem visszajövök! – suttogta Gréta, és még szorosabban bújt a fához.
Gréta édesanyja leguggolt Gréta mellé, átölelte kislányát, és vele együtt a fát is. Gréta elfáradt, így az édesanyja felemelte, hogy kézben vigye le a hegyről. Kétség nem fért hozzá, hogy ez egy különleges hely az erdőben, s Gréta édesanyja maga sem értette, hogy miért, de búcsúzóul rámosolygott a Nagy Gesztenyefára. Olyan érzés volt, mintha ismernék már egymást. A délutáni lefekvéshez nem volt szükség mesére sem, Gréta lehunyta a szemét, hogy a mesés világ varázslatos történései tovább folytatódjanak Álomországban. VÉGE
