Karsztosodás
Karsztosodás Az
a folyamat, amikor a karsztvíz a mészkövet oldja, és változatos formákat hoz létre a mészkőhegységben.
Az elnevezés származik.
a
szlovéniai
Karszt-hegységből
A karsztosodás folyamata Nyílt karsztokon:
H2O+CaCO3→CaO+H2CO3 Fedett karsztokon:
H2O+CO2→H2CO3 H2CO3+CaCO3→Ca2++2HCO-3
A mészkővidékre hulló csapadékvíz átszivárog a mészkőfelszínt borító talajtakarón, amely a benne lévő élőlények anyagcsere-tevékenységei (pl. légzés) miatt igen gazdag szén-dioxidban. A talaj szén-dioxid-tartalma a légköri szén-dioxidkoncentrációnak sokszorosa. A csapadékvíz és a szén-dioxid molekulák reakcióba lépnek egymással és szénsav keletkezik: H2O + CO2 = H2CO3
Az így létrejövő szénsavas víz már hatékonyabban képes oldani a mészkövet, mint a „tiszta” víz. A kalcium-karbonát molekulákkal reakcióba lépve kalciumhidrokarbonát keletkezik belőle: H2CO3 + CaCO3 = Ca(HCO3)2
A kalcium-karbonát szilárd halmazállapotával ellentétben a kalcium-hidrokarbonát folyékony. A kalcium-hidrokarbonát nem más, mint az elmállott mész, amelyet a továbbiakban leszivárgó vizek egyre jobban kimosnak a kőzetből. A mészkőben levő repedések így egyre inkább kitágulnak, sőt újabb üregek, járatok jönnek létre. Ezek a repedések egyre inkább elnyelik a csapadékvizet, ez az oka annak, hogy a mészkőhegységek felszíne gyakran igen szegény felszíni vízfolyásokban.
A víz mészkőben és más, vízben oldódó kőzetekben (dolomit, kősó, gipsz) végzett munkájának sokféle karsztjelenség az eredménye.
Karsztos formák
felszíni
felszín alatti
karr
barlang
víznyelő
cseppkő
dolina (töbör) polje
Ha a felszín másféle kőzetein (például homokkő, agyag, gránit stb.) folyó vízfolyások olyan területre érnek, ahol szénsavas vízben jól oldódó kőzetek vannak, víznyelők alakulnak ki. A víznyelők a kőzet belsejébe vezetik a vizet. A mészkőben áramló víz oldásával a repedéseket tágítja. Ha a mészkővidékre más kőzetből felépített területről érkezik felszíni vízfolyás, a víznyelőkön át hordalék kerülhet a mélybe. A patakká vagy folyóvá duzzadó felszín alatti vízfolyások hordalékukkal erős pusztító munkát végeznek. Ennek eredményeképpen kisebb-nagyobb, olykor hatalmas barlangok alakulnak ki.
A barlangok és üregek beszakadásával a felszínen mélyedések, szakadéktöbrök (dolinák) keletkeznek. Berogyások alakulhatnak ki amiatt is, hogy az oldódás következtében a mészkő szerkezete lyukacsossá válik (mészritkulás), így állékonysága nagy mértékben csökken (oldásos töbör keletkezése).
dolinató
dolina
A karsztvíz nemcsak pusztít, hanem épít is. A barlang mennyezetéről és faláról lehulló vízcseppek szén-dioxid-tartalma elillan, ezért a benne oldott mész egy része kiválik és lerakódik. A lerakódó mészből a barlang mennyezetén és alján cseppkövek épülnek. A felülről épülő függőcseppkövek (sztalaktit)és az alulról növekedő állócseppkövek (sztalagnit) idővel cseppkőoszlopokká nőhetnek össze.
Magyarország karsztformákban leggazdagabb és legszebb területe az Aggteleki-hegység és a Bükk.
Hasonló folyamat játszódik le az oldott mészben gazdag felszín alatti vizek forrásainak környékén is, ahol a vízből forrásmészkő (édesvízi mészkő, mésztufa) válik ki. Így jöttek létre pl. a Bükkben a Szalajka-völgyi vízesés forrásmészkő lépcsői.
Fátyol-vízesés
Krka-vízesés
Bükk – fennsík Karsztformák és a Lipicai ménes
A mészkővidék erdőtakarója fokozott védelmet kíván, mert ha kiirtják az erdőt, a csapadék gyorsan lemossa az itt rendkívül lassan képződő talajt. Így vált csaknem teljesen terméketlenné a Dinárihegyvidék jelentős része.
A karsztosodás a meleg, nedves trópusi területeken a legerősebb. Ennek eredményeként akár 100$200 m magas, meredek, sokszor függőleges falú tornyok, kúpok jönnek létre (toronykarszt, kúpkarszt). E trópusi formák egy korábbi karsztsík maradványait, töredékeit jelzik.
