December
DECEMBER
DECEMBER A latin õskalendárium 10. hónapja. A pihenés, megbékélés ideje, az emberek a családi tûzhely köré húzódtak, és élvezték a jól végzett munka gyümölcseit. Decemberre minden jelentõs paraszti munka befejezõdött, így a hónap közepén elkezdõdhetett a latiumi földmûvesek õsi istenének, Saturnusnak az ünnepi hete. Ez a vetési ünnepekkel kezdõdött (Feriae Sementivae), melyet a Consualia követett (a vetés befejezésével Consus isten tiszteletére tartott lóverseny) 11-én vagy 15-én, majd a Larentalia (Acca Larentiának, Romulus és Remus nevelõanyjának), és a mezõk istennõjének 23-án tartott emlékünnepe, a Paganalia. Ezen ünnepek pontos idejét évrõl évre a papok határozták meg. Az igazi Saturnalia 7 napig tartott, 17-tõl 23-ig. Ez a 7 nap a féktelen mulatozás jegyében telt el, minden területen megállt az élet, bezártak a közhivatalok, az iskolákban szünidõ volt, leállt a közúti forgalom és pihentek a fegyverek. Az ünnepet vallási szertartás nyitotta, majd miután sertést áldoztak Saturnusnak, végnélküli mulatozás kezdõdött, ennek fõ fogása a jó szerencsét, termékenységet jelképezõ szopósmalac volt. A paradicsomi aranykorra emlékezve melynek uralkodója Saturnus volt úr és szolga közös asztalhoz ült, sõt, a Saturnalia fejtetõre állított szokásrendje szerint az urak szolgáltak rabszolgáiknak, akik az ünnep idõtartama alatt azt mondhattak és csinálhattak, amit akartak. Ez a felfordulás eredetileg mágikus célzatú volt, a napfordulóért cserébe tett felajánlás. December régi magyar neve: Bak hava, s Bak havának kezdõünnepe után: Karácsony hava.
2009 KARÁCSONY HAVA 1
K
Elza
2
Sze Melinda, Vivien
3
Cs
Ferenc, Olívia, Xavér
4
P
Borbála, Barbara, Boróka
5
Szo Vilma
6
V
Miklós, Döníz
7
H
Ambrus
8
K
Mária, Marion
9
Sze Natália, Natasa
10
Cs
Judit, Loretta
11
P
Árpád
12
Szo Gabriella
13
V
Luca, Otília, Lúcia
14
H
Szilárda
15
K
Valér
16
Sze Etelka, Aletta
17
Cs
Lázár, Olimpia
18
P
Auguszta
19
Szo Viola, Violetta
20
V
Teofil
21
H
Tamás
22
K
Zénó, Tifani
23
Sze Viktória, Niké
24
Cs
Ádám, Éva
25
P
Karácsony, Eugénia
26
Szo Karácsony, István
27
V
János
28
H
Kamilla, Apor
29
K
Tamás, Tamara
30
Sze Dávid, Zoárd
31
Cs
Szilveszter, Darinka
1959. december 1. (50 éve történt) Washingtonban az Amerikai Egyesült Államok kezdeményezésére tizenkét állam aláírta az Antarktiszegyezményt, amelynek célja a tudományos kutatások elômozdítása, valamint a Déli-sarkvidék békés hasznosítása volt. 1949. december 1. (60 éve történt) Magyarországon a minisztertanács elfogadta az elsô ötéves tervet, amely 1950. január 2-án vette kezdetét. 1969. december 2. (40 éve történt) Bemutatkozott a Boeing 747-es jumbo jet repülôgép. Elsô útján 191 embert, elsôsorban riportereket és fotósokat szállított Seattle-bôl New York-ba. 1979. december 3. (30 éve történt) Japánban bemutatták az elsô, kereskedelmi forgalomba szánt mobiltelefonokat. 1879. december 5. (130 éve történt) Megszületett Clyde Vernon Cessna amerikai repülôgépgyáros, a könnyûrepülôgépek (Skylark, Skymaster, Crusader) gyártója. 1834. december 6. (175 éve történt) Schweinfurtban megszületett Mechwart András tervezômérnök, feltaláló. 1789. december 8. (220 éve történt) Megszületett Hild József építész, akinek stílusa határozta meg a magyar klasszicista templomépítészetet (Egri székesegyház, Esztergomi Bazilika). 1999. december 12. (10 éve történt) Meghalt Joseph Heller, Médici-díjas amerikai író (22-es csapdája). 1989. december 14. (20 éve történt) Chilében végleg lezárult Augusto Pinochet Ugarte tábornok diktatúrája, mivel az ellenzéki pártok közös jelöltje jelentôs fölénnyel megnyerte az elnökválasztást. 1849. december 14. (160 éve történt) Meghalt Conradin Kreutzer német zeneszerzô. 1989. december 15. (20 éve történt) Moszkvában szívroham következtében meghalt Andrej Dmitrijevics Szaharov szovjet polgárjogi harcos és fizikus, aki 1975-ben Nobel-békedíjat kapott.
1879. december 18. (130 éve történt) Megszületett Paul Klee svájci festô és grafikus. A modern festészet kiemelkedô alakja, aki szabadon használta a modern festészet formanyelvét, anélkül, hogy bármelyik irányzat mellett elkötelezte volna magát. 1879. december 20. (130 éve történt) Thomas Edison bemutatta izzólámpáját. 1989. december 22. (20 éve történt) A lázadó tömegek megdöntötték Romániában Nicolae Ceausescu hatalmát. 1989. december 22. (20 éve történt) Meghalt Samuel Beckett ír születésû, angol és francia nyelven alkotó, Nobel-díjas dráma- és regényíró, költô (Godot-ra várva). 1939. december 23. (70 éve történt) New Yorkban 49 éves korában meghalt Anthony Fokker holland repülôgép-tervezô, akinek világszerte ismert modelljei a maga korában a legjobbak közé tartoztak. 1799. december 24. (210 éve történt) Franciaországban módosították az alkotmányt, amelynek értelmében a végrehajtó hatalmat három tagú konzulátusra bízták, és tíz évre elsô konzullá választották Bonaparte Napóleont. 1979. december 27. (30 éve történt) Szovjet csapatok vonultak be a már jelentôs részt amúgy is szovjet befolyás alatt álló Afganisztánba. Hafizulah Amin miniszterelnök életét vesztette, utóda Babrak Karmal lett. 1989. december 28. (20 éve történt) Alexander Dubceket, az egykori csehszlovák kommunista vezetôt, aki 1968-ban a Varsói Szerzôdés csapatainak katonai intervenciója után lemondott, kinevezték a csehszlovák parlament elnökévé. 1869. december 28. (140 éve történt) Szabadalmaztatták a rágógumit. 1659. december 31. (350 éve történt) Meghalt Apácai Csere János filozófiai és pedagógiai író. 1869. december 31. (140 éve történt) Megszületett Henri Matisse francia festô, a modern festészet egyik legnagyobb mûvésze. Mûvein felfedezhetôk Van Gogh, a néger plasztika és a kubizmus hatása.
221
DECEMBER
Évfordulók
DECEMBER
Lelki útravaló Boldog , aki tud ünnepelni
A karácsonyt és az ünnepeket vissza kell állítani méltóságukba. A világnak Jézus kell és Ô itt is van közöttünk. Csak nem vesszük észre, mert sem magunkban, sem családunkban nincs fóruma. Antoine de Saint Exupéry Kis hercegének rókája kérlelte a kis herceget: Mindig mondd meg elôre, amikor jössz, és én ünneplôbe öltöztetem a szívemet. Tudod, szükség van bizonyos szertartásokra is. Mi az, hogy szertartás? kérdezte a kis herceg. Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek mondta a róka. Attól lesz egyik nap más, mint a másik. A vallási ünnepek célja, hogy megmutassa az embereknek az igazi értékvilágot: magát az Istent, a közénk eljött Jézust, hogy ôt szemlélve tisztuljanak, nemesedjenek és önmagukra találjanak. Általános jelenség, hogy manapság nem tanítják meg, hogyan kell ünnepi díszbe öltöztetni a szíveket Isten- és az emberek tiszteletére. Nincs erkölcstan-, hittan-, sôt még illemtanoktatás sem. És mert ezek hiányoznak, egy közönséges nemzedék szerepel a színen. Elôttük nincs szent. Rágógumit majszolva beszélnek a felnôttek, értékes falakat összefirkálva rettenetes károkat okoznak, ocsmány módon beszélnek a legszentebb dolgokról is. Eszmélôdjünk! Vannak, akik talán csak a szentestén öltöztetik szívüket ünnepi díszbe. Vannak, akik még akkor sem. Ôk nem érnek rá erre. Rohannak... vásárolnak. Szinte már betegesen függôi ennek. És rohannak mosoly-, Jézus-élmény nélkül. De hová? Mécs László Rohanás a tavaszban címû megrendítô versében az élet utasa szeretne megállni egy kicsit, és felkiált: Könyörülj! Autóm vezetôje, megállj! Jaj, de nem lehet, mert sietni, sietni muszály... Milyen lesz a te karácsonyod? Tudsz-e majd örülni, megállni, szemlélni a szeretett Fiút ott, a jászolban? Jó volna, ha a takarítás kényszere lelked kitakarítására is átterjedne. Az üresedési folyamatnak vess végre véget! Öltöztesd szívedet ünnepi díszbe! Így száll majd igazi boldogság otthonodba a legszentebb éjszakán, igazi fény a sötét magyar éjbe. DR. KERÉNYI LAJOS
20 ÉVE ZAJLOTT LE A ROMÁNIAI FORRADALOM 1989. december 16-án Temesváron tiltakozás tört ki, miután a kormány megkísérelte deportálni az ismert református lelkészt, Tõkés Lászlót. Tõkés kritikus megjegyzéseket tett a rezsimre a nemzetközi médiában, ezért a kormány faji gyûlöletre való felbújtással vádolta. 19.30-ra a tiltakozás szétterjedt, az eredeti ok lényegtelenné vált. December 20-án hatalmas munkástömeg vonult a városba. Kb. 100 000 tüntetõ foglalta el az Opera Teret és kormányellenes szlogeneket skandáltak. Ceausescu, a felesége, hivatalnokok és a Kommunista Párt vezetõi bepánikoltak, Ceausescu az épületben rejtõzött el. A tüntetõk végül elárasztották a belvárost, harcok kezdõdtek. December 22-e hajnalán munkások tömegei indultak Bukarest felé. Ceausescu és felesége, Elena helikopterrel menekült a fõvárosból. December 25én saját egykori katonáik fogságába estek, majd a helyben felállított katonai rögtönítélõ bíróság ítélete szerint a román nép ellen elkövetett bûneikért, népirtásért, és a nemzetgazdaság tönkretételéért azonnal ki is végezték õket. A Román Forradalom halálos áldozatainak száma hivatalosan 1104 volt.
222
Népfelkelés döntötte meg Ceausescu rezsimjét* 1989. december 21-én váratlanul azzal keresett meg egyik barátom, hogy lenne-e kedvem személyesen is megnézni az egyre forróbbá váló romániai eseményeket. Õ akkor az amerikai CBS tévétársaság magyarországi képviselõjeként dolgozott, és épp készültek kiutazni a helyszínre. A stáb szállításához pedig sürgõsen szükségük lett volna még egy gépkocsira. Másnap, december 22-én indultunk 2 autóval, nyolcan, amikor már ismert volt, hogy Ceausescu helyzete tarthatatlanná vált. Délben, amikor a határra érkeztünk, már határzár volt érvényben. Hosszan kígyózott a sor, de látva, hogy egy amerikai tévéstáb vagyunk, elõreengedtek bennünket. Délután 3-kor oldották fel a határzárat, így elsõként siethettünk az addig csak a romániai híradásokból ismert események színhelye felé. A stáb dél-afrikai vezetõjét azonban nem engedték be, így õ a határon maradt. Az út mentén az emberek amint meglátták az autóból kilógó kamerákat és a 'press' feliratokat, lelkesen integetni kezdtek, és ujjaikkal a gyõzelem V betûjét mutatták. Közvetlenül sötétedés elõtt érkeztünk Aradra. Az utcán lévôk a fõtér felé irányítottak, ahol a karhatalom páncélosokkal már körbezárta a teret. Az egyik szûk utcán gyalogosan, kamerákkal közeledtünk a tér felé. Amikor a katonák észrevették a kamerát, a páncélos felénk fordult és elkezdett üldözni bennünket. Jómagam kamera nélkül futottam, így elsõként érkezve az autóhoz gyorsan beindítottam azt, az operatõr már az ablakon keresztül ugrott be a mozgó kocsiba. Elindultunk Temesvárra. Közben teljesen besötétedett, a város elõtt csak hajszálon múlt, hogy bele ne szaladjunk az úton szétszéledt birkanyájba. Temesvár határában érzékeltük, hogy a városban nincs közvilágítás, és a tüntetôk egyre nagyobb számban szivárognak kifelé a városból. Az elöl haladó autó sajnos el is ütött a sötétben egy gyalogost, de amikor az emberek megtudták, hogy azért jöttünk, hogy tudósítsuk a nagyvilágot a romániai eseményekrõl, az ellenséges hangulat azonnal megváltozott. Kiderült, hogy a sérülés nem súlyos, és kijelentették, hogy õk majd megoldják a sérült ellátását, mi csak siessünk, mert a fõtéren már izzik a hangulat. A forradalmi hangulatú spontán nagygyûlés hatására a Ceausescuhoz hû városvezetés lekapcsolta a közvilágítást, ezért sokan megrémültek, és elindultak hazafelé; az õ útbaigazításaik segítségével a sötétség és a rendkívül rossz utak ellenére, rövid idõ alatt odaértünk a fõtér közelébe. Már messzirõl hallani lehetett a tömeg zúgását, de nehéz volt az események közelébe jutni, fõleg kamerákkal felszerelkezve. A tö* A történtek egyik szemtanúja, Dr. Bácskai János visszaemlékezése.
223
DECEMBER
20 éve történt
DECEMBER
megben sokan beszéltek magyarul és figyelmeztettek, hogy a kialakult helyzetben fennáll a veszélye, hogy a hatalom bármikor közénk lövethet. Szónokok váltották egymást, akik felváltva magyarul és románul beszéltek a tömeghez, amely mindenkit megéljenzett. Futótûzként terjedt a hír, hogy ott vagyunk, így hamarosan értesítettek bennünket arról is, hogy a városi hullaházban politikai okokból megkínzott emberek csonkolt tetemei fekszenek. Közben a katonaság egyre fenyegetõbben lépett fel a téren, így a stáb vezetõje úgy döntött, hogy inkább megkeressük az áldozatokat. Egy szemtanú vezetett bennünket a helyszínre, egy bizarr, elhagyatott ipari telep mellett roskadozó házba. A környéken jellegzetes szag terjengett, és megdöbbentõ látvány fogadott bennünket. Igyekeztünk gyorsan befejezni a forgatást. Ekkor ott már este 7 óra volt, 4 óránk maradt, hogy Budapestre juttassuk az anyagot. Ketten indultunk vissza a kazettával, amit az alsóruhámba rejtettem. A határon derült ki, hogy a helyzet közben megváltozott, mert Ceausescu emberei a forradalom mellé álltak, és nem akartak kiengedni az országból. Egyre fogyott az idõ. Vizsgálat alá vetettek minket, a kamerát elvették, félórás tárgyalás után az operatõr és eszközei ottmaradtak, én viszont, magyar állampolgár lévén végül 1/2 8-kor átléphettem a határt. Ott csatlakozott hozzám a stáb ottragadt fõnöke. Egy cél lebegett a szemünk elõtt, este 10-re a Szabadság téri tévészékházba juttatni a kazettát. Ha ez sikerül, akkor az Egyesült Államok keleti részén az esti fõ mûsorsávba bekerülhet az anyag. Végül 10 óra elõtt 2 perccel adtuk át a székház elõtt várakozó hiradósnak az anyagot, amely vágás nélkül ment le az amerikai hiradókban. Mire mi is felértünk a stúdióba, a döbbenet teljesen úrrá lett a tévéseken. Volt, aki hányt, volt, aki sírt a látványtól. Az átélt események jelentõsége csak másnap tudatosult bennem igazán, csak késõbb érett meg bennem, hogy történelmi esemény szemtanúja voltam. Életem egyik legnemesebb kalandja volt. Másnap, 23-án újra határzár volt (lelõttek egy magyar kamionost), rengetegen indultak volna Romániába segélyszállítmányokkal, de nem jutottak át. Ekkor hallottam egy középkorú, tehetôs vállalkozótól, hogy õ elõzõ nap már 3 kört futott a mikrobuszával, melyben élelmiszert, kötszert, gyógyszereket szállított Temesvárra. Öltönyben, nyakkendõben, épp ahogy az íróasztalától felállt. Nekem még 22-én este, a kazetta leadásakor szólt a stáb vezetõje, hogy rég látott ilyen tökéletesen végrehajtott feladatot, ezért ha van kedvem, továbbra is számítana rám, és vár másnap egy szegedi szállodában.
224
225
DECEMBER
Sokat hezitáltam a dolgon a családom és a menyasszonyom miatt, akik nagyon féltettek egy második úttól. A történelmi helyzet páratlansága, a tenniakarás, segítõkészség felfokozott hangulata azonban magával ragadott. A nap folyamán felkerestem a Vöröskereszt Arany János utcai központját, ahol feltöltöttük az autót gyógyszerekkel, vérkészítményekkel, kötszerekkel, egy kórház többnapi ellátmányával. Leutaztam Szegedre, a megbeszélt helyre, de a határzár miatt ott kellett töltenem az éjszakát. Az elõzõ napi események hatása akkor este jelentkezett rajtam igazán. Itt értettem csak meg, hogy milyen veszélyt jelent ez a küldetés. Ekkor jöttem rá, mi az a halálfélelem. Másnap, 24-én tudtunk elindulni. A stáb egy teherautóval jött, én ezt kísértem a gyógyszerekkel teli személykocsival. A tévés felszerelések mellett a teherautó is tele volt humanitárius ellátmánnyal. Mire Temesvárra értünk, a város egyes részei már harci övezetnek számítottak. Az egyetlen, biztonságosnak mondott szállodába mentünk, ami egy laktanya melletti nagy épület volt. Ekkor már az összes nagy nyugati médium képviselõje ott volt. Amerikai stábunk 40 perc alatt felállította az élõ adások közvetítésére is alkalmas mûholdas antennát, ezzel létrejött az állandó mûholdas kapcsolat a város és a külvilág közt. Ekkor még nem tudtam, hogy a küldetés 6 napig fog tartani. Minden nap más és más helyszínekrõl tudósítottunk, pl. egy hídról, ahol egy férfi nyakában ülõ gyermekét lõtték le az orvlövészek. Egyik reggel bennünket is célba vettek. Hideg volt, -15 fok. A szálloda parkolójában melegítettem az autót. Egy 23 éves amerikai fotóslány ült a kocsiban. Egyszer csak azt vettük észre, mintha jégesõ kopogna a betonon, de golyók voltak. Reflexeim azonnal mûködésbe léptek, és csak arra eszméltem, hogy a kocsi alatt fekszem. A lány kétségbeesett hangjára figyeltem fel, páni félelmében lebénulva ült az autóban. A lábánál fogva húztam ki a golyózápor közepette. A kocsik között kúszva is csak a szálloda lépcsõjéig jutottunk el, ott bújtunk fedezékbe. Addigra ott már egy magyarul beszélõ anya és várandós lánya kucorgott, valamint 2 férfi; az egyik a Washington Post bejrúti tudósítója, akinek kocogott a foga a félelemtõl. A következõ momentum, amire emlékszem, egy szúró fájdalom a fülemben. A fejünk felett a lépcsõn tüzelni kezdett egy géppuska, hogy leszedje az orvlövészt. Pár perc múlva pedig erõsítésként egy harckocsi dübörgött elõ. A hadsereg ekkor már a forradalom mellé állt,
DECEMBER
és a városban járõrözve védték a civil lakosságot. A harckocsi ágyúcsövét a szemközti ház tetejére irányította, és 3 lövéssel megsemmisítette a kupolát. Hirtelen csend lett. Mire elõbújtunk a lépcsõ alól, egy darabokra szakadt holttestet hoztak elõ a házból. Pár nappal késõbb velem jött vissza a Washington Post tudósítója, aki ekkor elárulta, hogy még Bejrutban sem került soha ilyen helyzetbe. A szállodánál parkoló autókat és a szállodát is számtalan találat érte. Sokáig õriztem még egy véres, szétlapult töltényt, ami egy ablakban nézelõdõ újságíró vállán hatolt át. Amikor visszamentem az autómhoz, meglepve tapasztaltam, hogy egy karcolás sincs rajta; a mellettem álló Trabanton viszont 16 lyuk volt. Hamarosan ott termett akkori egyetemi évfolyamtársam, aki ezekben a napokban szintén fotósként dolgozott a forradalm által érintett városokban a sajtónak. Övé volt a Trabant (és ô készítette a mellékelt fotókat is). A 16 golyóból egy szétlõtte az autó motorjának egyik hengerét, ennek ellenére, amikor beindította a kocsit, az mûködött. Csak két évvel késõbb tudtam meg tõle, hogy ezzel az egy hengerrel, szélvédõ nélkül õ még eljutott Kolozsvárig. Ottlétünk talán 3. vagy 4. napján, amikor a Ceausescuhoz hûséges erõk még aktívak voltak, az egyik éjszaka lövések hangjára ébredtünk. A közeli laktanyát próbálták visszafoglalni. A torkolattüzek és reflektorok fényében ejtõernyõsöket láttunk ereszkedni, harckocsik és teherautók indultak az ejtõernyõsök felé. Másfél órás intenzív harc tört ki. Figyelmeztettek bennünket, hogy húzódjunk le az alagsorba, de az újságírók persze inkább az épület tetejérõl igyekeztek figyelemmel kísérni a történéseket. Egyszercsak egy meglõtt fejû lányt hoztak az utcáról. Súrolta egy golyó a fejét, sokkhoz közeli, hisztérikus állapotban volt. Három nyelven próbált kommunikálni velünk, késõbb kiderült, hogy magyar nemzetiségû, és hat nyelvet ismer. Hamarosan elõkerült a stábból egy ember, aki 10 perces beszélgetés során teljesen megnyugtatta a lányt. Egy másik este, 1/2 10 felé néhány civil és egyenruhás katona érkezett a szálloda halljába, és 10 perc múlva bilincsbe verve elvitték a szállodaigazgatót. Ekkor derült ki, hogy a Securitate ügynöke volt. A nyugati újságírók arcán meglepetéssel vegyes döbbenet ült ki. Mi, kelet-európaiak nem lepõdtünk meg ennyire. 6 nap elteltével a stáb úgy döntött, hogy visszatérünk Magyarországra. Összecsomagoltuk a felszerelést és elindultunk. A szálloda parkolójából kihajtva egy ismerõs furgon jött szembe, a volánnál a magyar üzletember, aki a sokadik humanitárius szállítmányt hozta a rászorulóknak. Még szilveszter elõtt hazaérkeztünk. A stáb vezetõje felajánlotta, hogy a késõbbiekben is dolgozzak a CBS munkatársaként, de engem várt az egyetemi munka, a doktori dolgozat befejezése. A szeretteim végül épségben visszakaptak. Azóta is izgalommal vegyes büszkeséggel gondolok vissza 1989 karácsonyára. DR. BÁCSKAI JÁNOS
226
DECEMBER
Aranyom, ezüstöm nincsen... A Szent Rafael Caritas Szolgálat Ha majd a sok kis béke-oázis összeér és kiszorítja világunkból a lelki sivatag színterét, akkor megszûnik a külsõ és belsõ háború. Megszûnik az önmagunkkal és másokkal való szembenállás. Megmarad a másság, amely nem irritál, hanem gyönyörködtet, mint számtalan élõ szín. Egy ilyen pici oázis a Ferencvárosban 15. éve mûködõ Szent Rafael Caritas Szolgálat. A hirtelen felbukkanó és sürgetõ feladatok hívtak életre bennünket, a Szent Kereszt Plébánia karitász csoportjából önállósulva, mint közhasznú alapítvány. Ami megszületett: - hajléktalan pasztoráció, - börtönbõl szabadultak lelkigondozása, - szenvedélybeteg-segítés. A születés folyamata: nem tervezett teendõk (felismerés: ez a szolgálat személyre szabott AJÁNDÉK), megszületik az igen (sok tanulás könyvbõl, képzéseken, szakmai fórumokon, de elsõsorban tõlük, az érintettektõl), törekvés saját lelki növekedésünkre, mert a lelkigondozó eszköztárában elsõ helyen áll a saját személyisége. Mertünk álmodni, az álmok tervekké álltak össze és apránként megvalósulnak. A Ferencvárosi Önkormányzattól 2000-ben bérleményként kapott és jelenleg is mûködõ Thaly Kálmán utcai helyiség a közösségi és egyéni találkozások fõ színtere. Mottónk a Szentírásra utal, az Ap. Csel. 3,1-6-ban ezt olvashatjuk: Nézz ránk!... Aranyom, ezüstöm nincsen, de amim van, neked adom: a názáreti Jézus Krisztus nevében állj fel és járj! A kéregetõ béna koldus pénzt nem kap, de gyógyulást igen. A mieinknek ezt a gyógyulást tudjuk kínálni, az erre való igényt felébreszteni, erõs hittel és türelmes szeretettel. Vannak azonnali eredmények és lassan érlelõdõ gyümölcsök. Egy-egy példa: Én azért a békességért járok ide, amivel itt mindig teleszívom magam, és utána napokig nyugis vagyok. mondta egy közterületen élõ hajléktalanunk. Józsi pedig a Városmissziós héten az Örökimádás templomban tett tanúságot gyógyulásáról: Iskolás koromban már megtapasztaltam a szenvedélyek illúziókeltõ hatását, amibõl sajnos rabság lett. Ez persze stresszel járt, aminek feloldására az alkohol volt a gyógyszerem. Kb. 9-10 éve találtam egy közösséget, ahová kezdtem járni, a Szent Rafael Caritas Szolgálatot. Ottani beszélgetéseink során elindult bennem valami. Csírázni kezdett a hitem, elindultam a gyógyulás útján. Több visszaesésem volt, de a közösség segítségével visszataláltam a helyes útra. 2007 januárjában meg kellett élni a mélységet, a poklomat, úgy éreztem, mindennek vége. Akkor tudtam igazán tiszta szívvel, alázattal Istenhez fordulni: Kérlek, segíts! Kérésem meghallgatásra talált. Növekszik a hitem, megtapasztaltam egy új örömöt. Gyakorlom a megbocsátást, kapcsolataim is gyógyulnak. Rátaláltam az igazi szabadságra. A Ferencvárosban több olyan segítõ szervezet mûködik, ahol a szakmai felkészültség mellett igazi hivatástudattal, odaadó szeretettel találkozhatunk. Aki így végzi feladatát, nemcsak másokat, de önmagát is megajándékozza. Minden nap új kezdet, új lehetõség arra, hogy ebben növekedjünk. MÉSZÁROS MARGIT
227
DECEMBER
Kalendáriumok Sepsiszentgyörgy A Ferencvárosi Kalendárium 2006-ban a 2005. évi XV. kerületi Kalendárium kezdeményezõ kiadása alapján jelent meg elõször. Azóta mind a két kerület kiadja az évenkénti Kalendáriumot. Megállapítható,hogy a Kalendáriumnak sikere van, és a kerületek életének, múltjának, jelenének és jõvõjének, nevezetességeinek érdekes megjelenítése. Fontos szerepe van a helyi közösségi tudat és polgári szemléletének kialakításában, kalendáriumunk szerkesztõségének örömére szolgál, hogy újabb kalendáriumok jelennek meg és még nagyobb öröm, hogy már a második jelent meg 2008. évre Erdélyben. A Ferencvárosi Kolping Család Csiksomlyóra vezetõ pünkösdi zarándokútján látogatta meg Sepsiszentgyörgyöt, Ferencváros testvérvárosát és találkozott Albert Álmossal, a város polgármesterével. Amikor kerületünk ajándékaként a 2008. évi Kalendáriumot átadtuk, a küldöttséget az örömteli meglepetés érte a viszonzott ajándék átadásakor, ami nem egyéb volt, mint Sepsiszentgyörgy 2008. évi Kalendáriuma. A zarándoklat valamennyi résztvevõje kapott 1-1 példányt. A beszélgetéskor derült ki, hogy ez már a második évkönyv és készül a harmadik is. Kézbevéve a kapott kötetet feltárul annak szerkesztési elve. Ezt a bevezetõben leírtakkal lehet a legjobban visszaadni: Tavalyi, 2007-es, és remélhetõen növekvõ sorban elsõ kalendáriumunk elõszavában az áldozati oszlopot a múltért, a jelenért, s a jõvõért körbejáró eleinkre emlékeztünk, akik tudták, hogy az emlékezõ tudást, tapasztalatot átadó élet adja a jelen nyugalmát, és a jövõ lehetõségét. Ennél jobban aligha lehetett összefoglalni Sepsiszentgyörgy 2008. évi Kalendáriumának mondanivalóját. Az elsõ részben szerepel a naptár, megemlékezve a város neves szülötteirõl vagy az ott mûködõ hírességekrõl. Ilyen volt Koréh Endre, a világhírû basszista operaénekes, Gaál Sándor fizikus, a ciklotron elvének megalkotója, Lósy-Schmidt Ede, a hazai technikatörténet úttörõje. A folytatásban a Kalendárium beszámol Románia uniós csatlakozásának helyi ünneplésérõl (?). Havi bontásban számol be a Krónika az év székelyföldi és sepsiszentgyörgyi eseményeirõl. A nagyon színes hírösszeállítás a mindenkit érintõ eseményekrõl szól. Ünnepi vagy ün-
228
A Ferencvárosi Kolping Család Egyesület 2008-ban A Bakáts téri Assisi Szent Ferenc plébánia közösségének az elmúlt több, mint 2 év alatt a Ferencvárosi Kolping Család Egyesület közösségalkotó szervezetévé vált. Ez abban is megmutakozik, hogy a Kolping Család kölcsönös szereteten alapuló testvéri közösséggé vált. Az Egyesület 2008. évi tevékenysége féléves programok alapján folyik, amely több részre osztható. Az úgynevezett Kolping Akadémia olyan elõadások havonta rendezett sorozata, amelyeken neves elõadók keresztényi szellemiséget és erkölcsiséget képviselõ elõadásokat tartanak minden hónap negyedik szombatján, az esti órákban. Az Akadémia iránt nagy az érdeklõdés, amit az is mutat, hogy a résztvevõk száma 40 és 60 fõ között szokott lenni.
229
DECEMBER
neplésre méltó események, beszámolók vagy interjúk formájában szerepelnek a folytatásban. Így például Péter Albert, határon túli hírességgel 75. születésnapja alkalmából készült beszélgetés az általa irányított népi táncegyüttes tevékenységének ismertetésére. A Gróf Lászlóval folytatott beszélgetés abból az alkalomból jött létre, hogy Descriptio Transylvaniae címmel térképtörténeti konferencia volt a Székely Nemzeti Múzeumben. Az eseményre az anyaországból is neves tudósok érkeztek és tartottak elõadásokat. A konferencia kiválóan érzékeltette az erdélyi tudósoknak a világ számos országában élõ tudóstársaikkal fenntartott széleskörû kapcsolatait a XVI. századtól kezdõdõen. Sepsiszentgyörgy címerének változásairól tudományos igényességgel jelent meg egy tanulmány. A szellemi-kulturális élet eseményei, programjai fontos részei a Kalendáriumnak. Így többek között a Tamási Áron Színház évadja a mûsorral, a Székely Nemzeti Múzeum éves jelentése, a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja beszámolója tevékenységérõl eligazodást is ad a bekapcsolódási lehetõségekrõl. A Guzsalyas Játszóház hagyományôrzése keretében a szabadidõs programban megvalósítható kézmûves foglakozásokba vezeti be a résztvevõket a nélkülözhetetlen technikai és anyagismereti tudás közvetítésével. A Játszóház fontossága és népszerûsége abban is lemérhetõ, hogy tizenkettedik éve mûködik. Három életrajz szerepel a könyv végén, gróf Batthyány Lajos Magyarország elsõ felelõs miniszterelnökéé, Kodály Zoltáné és Arany Jánosé. A Sepsiszentgyörgy Kalendáriuma 2007. évi veszteséglistája Beke Györgyrõl és Domokos Gézáról emlékezik meg. Az elõbbi író, újságíró volt, akirõl a temetésén elhangzott beszédben így emlékezik róla méltatója: Itt, a Székely Mikó Kollégiumban kötelezte el magát Beke egy életre népe mellett, s vállalta nehéz idõkben is a nemzetiség szolgálatát. Beke Barangolások Erdélyben köteteiben bemutatja az erdélyi magyarság huszadik századi szenvedéstörténetét. Domokos Géza a Kritérion Erdélyen túl is nagy hírnévre szert tett könyvkiadó alapító-igazgatója volt, és irányítása alatt a magyar szépirodalom és tudományos élet tekintélyes mûhelyévé vált. A Ferencvárosi Kalendárium szerkesztõi nagy örömmel nyugtázzák Sepsiszentgyörgy Kalendáriumát, gratulálnak az értékes mûhöz és érdeklõdéssel várják a folytatást. De várjuk egy kölcsönös elõnyökkel járó együttmûködés megindulását is. LÁSZLÓ GYÖRGY
DECEMBER
A januári hónap elõadója Ferencz Csaba egyetemi tanár volt, aki a Szent István Lovagrend nagymestere, valamint a Szent István és a Szent Korona tudományos szintû ismerõje, és elõadásának témája is ez volt. Janig Péter atya a budapesti kórházlelkészség vezetõje már szerepelt a Kolping Család Akadémiáján. 2007 õszén három hetet töltött el Indiában, ahol egy hetet szolgált a Kalkuttai Boldog Teréz Anya Lányai menhelyén ahol haldoklókat, elhagyott igen súlyos beteg embereket gondoznak. Errõl az indiai útról és az ott szerzett megrázó élményekrõl számolt be az Akadémián februárban. A március hónapi akadémiai elõadó Kondor Katalin volt, aki Média és erkölcs címen tartott elõadásában ismertette a magyar média állapotát és erkölcsi viszonyait. A 2006. évi Városmisszió alkalmából ismertük meg Lux Ádám színmûvészt, aki áprilisban irodalmi estet tartott. Keresztény szellemû versek és novellák szerepeltek nagy sikerû mûsorán. A Ferencvárosi Kolping Család májusi programján Akadémia helyett a csíksomlyói búcsú szerepelt. Az autóbuszos zarándoklat nagy élmény volt a résztvevõknek. A búcsú kegyelmi eseményén túl Erdély csodálatos tájain vezetett át a zarándokút és különleges, megható magyar esemény és élmény volt a történelmi Magyarország határállomásán, Gyimesbükkön a 30-as számú vasúti õrház rendbehozatalát követõ felavatása, valamint a magyar címeres mozdonyvontatta szerelvénnyel való találkozás. Június hónapban Hoffmann Rózsa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezetõ docense az egyházi iskoláknak a magyar oktatásbeli szerepérõl beszélt, egyben betekintést adott az oktatás mai helyzetérõl. Még a júniusi programhoz tartozott a Szentkútra vezetõ zarándoklat, összekötve egy Nógrád megyei körutazással. Ennek keretében Bátonyterenye távolabbi és közelebbi múltból származó emlékeit a maconkai árpádkorabeli templomot látogattuk meg. Tovább menve Szécsény városát és benne a nagy értékû ferences templomot és kolostort tekintették meg a zarándokok. A Kalendárium nyomdába adása utáni idõre is gazdag program várja a Család tagjait. Szeptemberben Oberfrank Pál színmûvész fog irodalmi estet tartani. Októberben az õszi zarándokprogramban autóbuszon keressük fel Ybl Miklós gyönyörû fóti templomát, zarándoklunk Máriabesnyõre és meglátogatjuk a gödöllõi királyi kastélyt. Ebben a hónapban még Koltay Gábor, aki elmaradhatatlan elõadója Akadémiánknak, Mindszenti Józsefrõl fog elõadást tartani. Novemberben a második szombaton Ud-
230
DECEMBER
vardy György püspök fog elmélkedni az imáról. A negyedik szombaton Jelenits István lesz az Akadémia elõadója, aki Család és gyermeknevelés címen fog elõadást tartani. December hónapban a fiatalok által szervezett Kolping Karácsonnyal zárjuk az évet. A Ferencvárosi Kolping Család programjának és tevékenységének színesítésére és további mozgósítására új ötletek kerültek és fognak megvalósításra kerülni. Már megvalósult a Kolping Galéria a Plébánia újonnan kialakított hittantermében. A havonta megújuló kiállításon a tagok mûvészi alkotásai szerepelnek, legyenek azok akár grafikák, festmények, mûvészi fotók. A tagok részérõl eziránt a kezdeményezés iránt nagy érdeklõdés mutakozik. A következõ kezdeményezés egy repülõmodellezõ klub beindítása fiatalok (és apukák) bevonására. Az érdeklõdés az ötlet iránt is így mutatkozik. A minden hónap második szombatján tartott klubesténk tartalmassá tételére és nemes szórakozás biztosítására lett tervbe véve rövid komolyzenei hangversenyek tartása. A VIII. kerületi Kolping Családdal közös szervezésben vetélkedõre is sor fog kerülni az Északi Kerület Kolping Családjainak részvételével, amelynek témája az Apostolok Cselekedetei lesz. Alakul a 2009. évi program terve is, amelynek egyik fénypontja lesz egy maria zelli zarándoklat, amelyen a környék számos látnivalóját is meg fogják látogatni a résztvevõk, beleértve Melket, Wachaut és Kremset is. LÁSZLÓ GYÖRGY
231
DECEMBER
Képtelen kor krónikása Tóbiás Áron új könyve
Õsidõk homályából tûnnek elõ az írásbeliség elõtti korszak eposzai. Majd megszületik Gutenberg oldalanként 42 soros Bibliája. Megjelenésével megkezdõdik a könyvnyomtatás mindmáig tartó uralma, a szépirodalom, a kalandregényektõl a krónikás és látomásos vallomásokig. Az Örökségünk sorozat örökhagyói, magyar szépírók vallottak eddigi életmûvük példázatával. Megtisztelõ, hogy krónikásként most én is közöttük lehetek. 1946 és 2008 között, két emberöltõnyi idõszak alatt, véletlenül vagy a történelem kiszámíthatatlan fordulatait követve járhattam végig a magyar közélet és mûvelõdés számomra oly göröngyös állomásait. Forgószínpadként is felfoghatjuk: rádió, könyvkiadó, forradalom, Szabad Kossuth Rádió, munkástanácsok, megtorlás, börtön, segédmunkásság, könyvtár, múzeum, színház, folyóirat-szerkesztõségek a rendszerváltozásig. A forradalom eltiprása után az én útjaimat is mint annyi másét , legtöbbször az 56-osokat hol nyíltan, hol titokban segítõ jóemberek egyengették. 1990 után végre szabadon szóltam, írtam, véleményt nyilvánítottam, az oly szeszélyesen váltakozó új élet színét és visszáját bemutatva. Lectori salutem üdvözlet az Olvasónak!
232
Születésnapi ünnepség Néhány perc múlva éjfél. Soroksári úti ötödik emeleti lakásom ablakában állok. A nyitott égre, a háttérben sötéten hömpölygõ Dunára, oldalt az új Nemzeti Színházra, kicsit odébb az alig fiatalabb Mûvészetek Palotájára látok. Az épületóriás kivilágítva, a szivárvány minden színében: kék, rózsaszín, zöld meg lila. Nemrégen értem onnan haza, a 80 éves Rádió estjérõl. Leemeltem a könyvespolcról a tízéves Magyar Rádió ünnepi albumát, 1935-bõl. Ebben megtalálható: mi történt, hogyan is zajlott le az a bizonyos ünnepélyes megnyitás 1925. december elsején? Kedd, délelõtt tíz óra. Nagyszámú, elõkelõ közönség gyülekezik a Rádió nem túl tágas helyiségében, az ünnepély kezdetét várva. (A Rákóczi úti új stúdió egy nyolcszor hat méteres terjedelmû, négy és fél méter magas terem, melynek falait karakülfüggönyökkel borították, padlóját filcszõnyeg fedte.) A kormányt dr. Vass József helyettes miniszterelnök képviselte, akit vitéz leveldi Kozma Miklós, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója üdvözölt, szellemi fegyverként méltatva az új találmány honi bevezetését: Fogadalmat teszek arra, hogy minden üzleti szempontot háttérbe szorítva, tisztán csak a magyar kultúra szempontjait szem elõtt tartva fogjuk ezt a fegyvert kezelni... Vass József helyettes miniszterelnök, pápai prelátus beszéde következik: Megcsendül a magyar dal, a hangjegyek tömlöcébõl diadalmasan száll a magasba a magyar zene, hogy helyet kérjen és kapjon az egész világ rádiószerkezetében... Nem állítunk légi rendõrt a gondolatok messzi vándorai elé... Induljon hát rendszeres légi útjára a magyar gondolat Isten nevében... De mi volt azon a bizonyos, nyolc évtized elõtti délelõttön az ünnepi hangverseny mûsora? Lapozzunk bele az emlékalbumba. A termekben elhelyezett fejhallgatók a fülekre kerülnek, s mindenki gyönyörûséggel hallgatja a remek mûsort, Molnár Imre énekét, aki régi magyar dalokat ad elõ, Kerntler Jenõ magyar zongoraszámait, Sándor Erzsi koloratúráját, Hu-
233
DECEMBER
bay hegedûjátékát és Poldini Farsangi lakodalmából Kálmán diák dalát Székelyhidy Ferenc dr. tökéletes elõadásában. Talán 10 ezer magyar rádióelõfizetõ hallgatta akkor az induló Rádió adását. 2 kilowattos adó, 10 ezer hallgató: Rákóczi úti helyiségek, különös, kezdetleges készülékek... Néhánytagú személyzet. Este 8 órakor volt a fülhallgatós rádióhallgatók számára az ünnepélyes megnyitó hangverseny: Sándor Erzsi kamaraénekesnõ: Donizetti Linda címû operájából a nagyária, Tauber: Vogel im Walde, Hubay Jenõ: Csárdajelenet. Székelyhidy Ferenc dr.: Kálmán diák dala a Farsangi lakodalom-ból. Molnár Imre: Régi magyar dalok a XVII-XVIII. századból, Kern Aurél feldolgozásában, Dr. Kerntler Jenõ: Liszt: Szerelmi álom, Bartók: Allegro Barbaro. S ha most kedvem lenne hozzá e kései órán, feltenném a lemezjátszóra Bartók Allegro Barbaroját, s emlékeznék úgy is, mint a Magyar Rádió regényének krónikása... Nem teszem. Szomorú vagyok. Az ablakhoz lépve újra szemügyre veszem a pompázó színekkel körülvett Álompalotát, a mûvészetek otthonát. Ahol este, szintén keddi napon, mint 1925-ben, Ünnepi Est volt a Magyar Rádió nyolcvanadik születésnapja tiszteletére. Furcsa félreértés történt ma este. Nem az hangzott el, amit vártam, várhattunk ezen az évfordulón. Mivel ennyi idõ, több, mint három emberöltõ elmúltával, mást kellett volna hallanunk, néznünk, látnunk. Pedig szépen, mondhatni meghatóan indult: a Kormorán együttes a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával és a Magyar Rádió Gyermekkórusával az Egy csepp emberség és a Kell még egy szó zene- és énekszámokat adta elõ, majd Nyolc évtized slágerei következtek, a Stúdió 11 és a Magyar Rádió Gyermekkórusának elõadásában. Azután, mintha furcsa sávváltás következett volna ahogyan a korabeli rádiós-tréfákban keveredett egymással Budapest I. és Budapest II., az idõsebbek még emlékezhetnek rá. Mi történt volna akkor, ha a továbbiakban háromnegyed évszázad rádiótörténete pergett volna le elõttünk, a történelmi idõk örömével, bánatával, hazánk sorsát, a nevesebb rádiósok életét, munkáját visszapergetve? Ha nem Gerschwin Kék rapszódiáját hallhattuk volna, amit bármely más ünnepi vagy közönséges koncert alkalmából bármikor élvezhettünk volna, a brilliánsan játszó Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának elõadásában, Kovács László vezényletével és zongorán közremûködésével hanem például Dohnányi Cantus Vitae címû mûvét (Szimfonikus Kantáta Madách drámai költeményébõl írt szövegre) vagy annak részletét. Annak emlékezetére, hogy Dohnányi Ernõ 1931-tõl Budapest 1944-es elestéig a Magyar Rádió fõ zeneigazgatója volt, s 1945-ben kényszerû emigrációba kerülvén, soha nem látta meg újra a hazáját. New Yorkban, 1960-ban, nyolcvanharmadik életévében ragadta el a halál. Mi történt volna akkor, ha továbbmenõen a szimfonikus zenekar nem Gerschwin Dalok-ját játssza el, Farkas Zsófia énekével, hanem mondjuk a Rádió elsõ, sokoldalú, virtuóz zenemûvészének, Polgár Tibornak, aki a kezdetektõl, 1925-tõl több, mint három évtizeden át volt hûséges megszállottja a magyar rádiózásnak, szerzeményeibõl hallottunk volna felejthetetlen összeállítást? Polgár Tibor, megkeseredve, óceánon túli emigrációban halt meg. Mi történt volna akkor, ha a meglehetõsen lapos rádiókabaré kétszereplõs jelenete helyett ami egy közönséges havonta ismétlõdõ rádiókabaréban is éppen hogy csak mûsoridõt kaphatott volna két sikerültebb, kacagtatóbb szám között... , felidézték volna a hajdani Mit üzen a rádió? kezdeti korszakának mosolyra derítõ szövegeit? (A hallgatók sokáig nem tudhatták, ki a mitüzen, aki Polgár Géza kiváló újságíró-polihisztor nevét takarta, csak a hangja élt és vált
DECEMBER
népszerûvé. Meg a kiváló Polgár Tibor édesapja...) Mi történt volna akkor, ha a Mit üzen? mellett vagy helyett a korabeli rádióhumorból kaptunk volna fergeteges montázst Nagy Endrétõl és Békeffy Lászlótól kezdve, a Hacsek és Sajón át akár mindmáig hiszen szinte minden humoristát a rádió tett igazán országszerte ismertté és népszerûvé? Mi történt volna akkor, ha hangulatgerjesztésül oly tehetséges technikusaink hangcsokorba kötve elõbb a mindig váltoJelenet Sipos István Kettészelt égbolt címû zó szünetjelek csillogását idézték volna dokumentumfilmjébõl... vissza? Majd történelmi leckeként Szõts Ernõ, az elsõ feledhetetlen mûsorigazgató által meghonosított déli harangszó kongó-bongó hangja zendült volna fel, az eredeti helyszínrõl, a budapesti Egyetemi Templom tornyából? Mi történt volna akkor, ha a félreértett hangulatú, mûfajában egyáltalán nem ünnepi köszöntõnek készült beszéd helyett ami talán elment volna a különben célját kitûnõen teljesítõ Vállalkozásklinika mûsorban megemlékezésként... valami más történik? Például a hírneves, még köztünk lévõ rádiósok léptek volna egymás után színpadra. Szepesi György miután meghallgattuk volna vele együtt a legendás 6:3 legizgalmasabb két percét , azután Randé Jenõ, aki már 1944 elõtt rádióbemondó volt, majd 1945 után rádióriporter, azután kiemelve diplomata, kairói, majd hét évig bécsi magyar nagykövet, végül a Magyarok Világszövetségének fõtitkára lépett volna a pódiumra, s vele együtt meghallgathattuk volna nevezetes ENSZ-palotabeli közvetítéseinek egyikébõl a máig aktuálisat? Színre léphetett volna a Rádió 1956-os Forradalmi Munkástanácsának képviseletében a zenész Fodor Artúr, aki emlékeztetõnek elbeszélte volna a Szabad Kossuth Rádióból az Egmont nyitány és az Örkény István forradalmi egypercesének A rádió hosszú ideig a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon... históriáját. Meghallgathattuk volna az 1945 és 1956 közötti korszak legkiválóbb rádióriporterének, Molnár Aurélnak a Sztálin-szobrot felavató riport-szövegének részletét, majd az errõl az eseményrõl szóló 1990 utáni vallomását. Mi történt volna akkor, ha ezen az ünnepi esten megjelenik még számos mesebeli és történeti hang rövidítve, megvágva, rádiószerû frissességgel Ódry Árpád Ady-vers szavalatából, Babits Mihály és Szent-Györgyi Albert hangja, a két háború közötti aranykor irodalmi vezetõinek, Németh Lászlónak és Cs. Szabó Lászlónak üzenet-értékû mondatai, Pluhár István sportközvetítése, az 1944-es légiriadók félelmes rádióriasztásai, s a közelmúltból, az 1990 után demokratikussá váló Rádió, az utolsó másfél évtized néhány jellegzetes epizódja. Mi történt volna akkor, ha például végezetül, emlékeztetõnek az elõzõ évek december elsejei rádiós ünnepeibõl kaphattunk volna villámgyors, perc-falatnyi ízelítõket, közös emlékeink visszaidézésére? Ahogyan Sólyom László köztársasági elnök szólt ünnepi üzenetében. Végzetes tévedés történt a Mûvészetek Palotájában ma este, amit nem pótolt az impozáns épület megismerhetõségének élménye, a dús hideg- és szakácsmûvészeti remekként elkészített meleg-tálak íze, pompás zamata, a 80 év felirattal díszített óriástorta desszert-fináléja. Valamirõl megfeledkeztek az ünnepség összeállítói: a rádiósokról, akik az Emlékezés Hullámhosszára vágytak kapcsolódni.
234
Film Mindszenty József bíborosról 2008. karácsonyán emlékeztünk Mindszenty József bíboros harmadik letartóztatásának 60. évfordulójára. A XX. század történelemhamisításai után amelyek az iskolai oktatástól kezdve a sajtóig, médiáig, közbeszédig bezárólag egy alapjaiban téves értékrend érdekében nemzedékek egész sorát vágták el gyökereitõl, következésképp tették õket szellemi kiszolgáltatottakká , kiváltképp fontos, hogy a magyar nemzet élni tudjon azzal a lehetõséggel, amelyet a század utolsó rendszerváltozása biztosított számára. A 198990-es politikai változások óta eltelt 18 esztendõ történései bizonyítják, hogy sohasem fog a hõn áhított társadalmi-gazdasági felemelkedés bekövetkezni, ha kulturális-szellemi-lelki vonatkozásokban nem tudjuk megteremteni a kontinuitást a több mint ezer éves magyar állam vitathatatlan értékeivel. Ehhez rendkívüli méretû és intenzitású felvilágosító, népnevelõi munkára van szükség, a történelmi ismeretek hatékony terjesztésére, messze világító egyéni példák felmutatására, amelyek az egész nemzet számára átélhetõ formában bizonyítják, hogy milyen fontos szerepe volt a kiemelkedõ személyiségek életútjának. Különösképpen aktuális ez akkor, amikor az egységesülõ Európa alkotmányából még az említés szintjén is kimaradt a keresztény gyökerekre történõ utalás. Kevéssé ismert, hogy a bíborost háromszor tartóztatták le. Elõször 1919. március 21-én Zalaegerszegen a tanácsköztársaság kitörésekor, majd a nyilas hatalomátvétel után 1944. november 27-én Veszprémben, harmadszor pedig 1948. december 26-án Esztergomban. Az 1945. október 2-án esztergomi érseki székbe emelt Mindszenty József bíboros 1948. május 13-án a Sziklakápolnánál százezres tömeg elõtt mondotta a következõket: Ha tehetném, a fõvárosban és az országban küszöbrõl küszöbre járnék, és úgy kérnék minden családot: engesztelõ lélekkel, Magyarországért, ereszkedjetek térdre. Mindszenty József bíboros tudatos lelkipásztor volt. Pár hónappal letartóztatása elõtt elhangzott beszédébõl való a fenti idézet. Ami ezután következett: a letartóztatása, a kirakatper, a tragikus börtönévek, az internálás és a számkivetés. De Mindszentyt saját sorsa nem érdekelte. Ezért nem szervezkedett, hanem hitt. Hitének bizonyossága mindvégig zavartalan volt. Nem voltak úgynevezett megoldatlan problémái és ezért minden erejét a feladatokra fordította. Ez nem volt más, mint a hit megõrzése az egyház és a nemzet életében. Ez tette õt igazán óriássá: azon az úton, amelyen haladt, amelyre a Gondviselés vezette. Ismert az állítás: csak akkor lehet valakit igazán jellemezni, ha a pályát megfutotta és befejezte azt a mûvet, amelyet életével alkotott. Mindszenty bíboros megtapasztalta
235
DECEMBER
Isten embere
DECEMBER
a két kommunista terror és a nemzeti szocializmus börtönét. Megállta a helyét, nem tudták megtörni, mindig emelt fõvel és éber tekintettel figyelte népe hitét. (Bevezetõ gondolatok az Isten embere Szemtõl szembe Mindszenty bíborossal címû albumból.) A XX. század utolsó rendszerváltozásáig az országos nyilvánosság elõtt a bíboros nevét említeni sem volt tanácsos. A nyolcvanas évek végétõl kezdve már gyakrabban jelentek meg személyérõl és tevékenységérõl cikkek, írások, könyvek, amelyekbõl a vallásos emberek közösségén túl szélesebb körben is lehetett ismereteket szerezni róla. A rendszerváltozást követõen, 1991. május 4-i esztergomi újratemetése nagy nyilvánosságot biztosított az életmû legfontosabb fejezeteinek megismertetésére. Az azóta eltelt 17 esztendõben többnyire akkor írnak róla, ha a szentté avatási eljárással kapcsolatban valamilyen fontosabb esemény történik. Összességében megállapítható, hogy Mindszenty József következetes életútja, áldozatos küzdelme kevéssé ismert a szélesebb közvélemény elõtt. A történelmi tanulságokban gazdag életút nagy nyilvánosság elõtti, sokoldalú feltárása és bemutatása még várat magára. A rendszerváltozás elején az újratemetési aktushoz kapcsolódva a Magyar Televízió Nemeskürty István forgatókönyve alapján háromrészes televíziós filmet készített Devictus vincit címmel, amely jól szolgálta az életút vázlatos áttekintését. Ezt követõen azonban a magyar médiákban nem találjuk nyomát annak, hogy a bíboros személyét és életútját bemutató alkotások születtek volna. A korlátozott egyházi nyilvánosságot kivéve Mindszenty József személyét hallgatás övezi. A fikciós elemekkel gazdagon átszõtt dokumentumfilm sokoldalúan bemutatja a megalkuvás nélküli hittel folytatott küzdelmes életutat, amelyet fontos a kor történelmébe ágyazni. Minden olyan kísérlet ugyanis kudarcra van ítélve, amely egy fontos történelmi személyiség bemutatásakor mellõzi annak a történelmi közegnek a sokoldalú ábrázolását, amelyben az illetõ személy tevékenységét kifejtette. Igaz ez Mindszenty József bíboros-hercegprímás életére és munkásságára is, akinek lehetõségeit és körülményeit a második világháborút követõen alapvetõen átalakuló történelmi viszonyok minden szempontból tragikusan determinálták. Fontos arról is gondolkodni és az ebbõl fakadó tanulságokat széles körben felmutatni, hogy nincs reménytelen történelmi helyzet. Minden körülmények között meg lehet és meg is kell találni az aktuálisan értelmes cselekvés és a megalkuvás nélküli, hittel teli életút bejárhatóságának lehetõségét. Mindszenty József nemcsak a XX. századi egyháztörténet, hanem az egyetemes magyar történelem egyik kiemelkedõ személyisége, aki közkeletû szóhasználattal élve az emberjogi küzdelem egyik emblematikus megszemélyesítõje, aki rendíthetetlen hûséggel állt ki eszméi, meggyõzõdése mellett. Mint minden jelentõs, nagyformátumú személyiség esetében, vele kapcsolatban is tapasztalhatjuk, hogy életútjának bemutatása, értékelése sokfajta megközelítésbõl történik, adott esetben vitákat is gerjeszt. A film célkitûzése, hogy a legújabb kutatások eredményeinek felhasználásával sokoldalúan bemutassa az életmûvet, azt értelmezze, s adalékot szolgáltasson ahhoz, hogy ez a kiemelkedõ egyházi személyiség a történelmi példaképek sorában illõ módon elfoglalhassa helyét. KOLTAY GÁBOR filmrendezõ
236
Jutka virágboltja
Budapest, Ferencváros, Ráday utca 37. A portál felett a díszes felirat: Virág, bor, ajándék, de ezt az üzletet mindenki csak úgy ismeri a környéken: Jutka virágboltja. Nem sokan tudják azonban a bolt különlegességét: itt fél évszázada virágot lehet venni! Ez a bolt egyike a Ráday utca legrégibb, legpatinásabb üzleteinek. A kirakatban és az utcán a kirakat elõtti járdán állandóan friss, harmatos, bódító illatú és színorgiában pompázó virágok láthatók. Ide akkor is betér a sétáló, ha nem ide indult. 1957. július 17-én kapott engedélyt keresztanyám, Csontos Jánosné, Irénke néni a virágbolt üzemeltetésére mondja elérzékenyülve Jutka, a virágbolt jelenlegi tulajdonosa. Irénke néni Tápiószelérõl származott, 14 éves korában Pestre került, s a fõvárosban csak a virágoknak élt. Elõször több helyen mint eladó dolgozott, majd 1957-tõl tudott saját üzletet fenntartani... ezt. Valójában Nárcisz a bolt neve, ez van hivatalosan bejegyezve mind a mai napig. Az üzlet maga 20 négyzetméteres, de ez a húsz négyzetméter nekem maga az egész világ. Dél-Amerikától Kínáig, Hollandiától Afrikáig találhatók itt virágok. Én 18 éves koromban, 1973-ban kerültem keresztanyám boltjába mint eladó, majd 1992-tõl én lettem jogutóda. Irénkével nagyon szerettük egymást, s néném természetesnek vette, sõt ra-
237
DECEMBER
Kézmûvesek dicsérete
DECEMBER
gaszkodott ahhoz, hogy a virágok árusítása családi tradicióvá váljék. Az én családom egész élete is e kis bolt körül forgott s forog... Mi ugyan Rákoskeresztúron lakunk, de Bori lányom (a jó barátoknak Borcsa) iskoláit egész felnõtt koráig a Ferencvárosban töltötte, mert a bolt egész napra ide szólította szüleit. Bori egyelõre más szakmában dolgozik, de ki tudja... 4 éves unokám, Fruzsika pedig határozott lelkesedéssel és elmélyültséggel szemléli és szagolgatja a virágokat. Úgyhogy a családi tradíció folytatása a jövõben nem elképzelhetetlen. Kérdésemre, hogy miben változott a bolt jellege az elmúlt 52 év alatt, azt válaszolja Jutka (tudjuk meg végre teljes nevét: Molnárné, Benedek Judit), hogy Irénke néni ideje alatt csak magyar kertek virágait árulták, az árusok hozták, s õ viszonteladóként adta el õket. Rózsát, szegfût, tulipánt, kardvirágot, cserepes orgonát (ami már ma teljesen kuriózum!), csokros ibolyát, valamint azokat a virágokat, amelyek akkor még nem estek védettség alá, mint a hóvirágot, soproni cikláment, szagos bükkönyt. És mindig csak az évszaknak megfelelõ virágok voltak a boltban. Trágyás melegágyban nõtt a virágok egy része, amely rendkívüli sok fáradtsággal és odafigyeléssel járt. Ma már egy valamirevaló virágbolt azonban mindenféle virágot árul minden évszakban, és nekünk is ehhez kellett alkalmazkodni. Ha kell, található itt mexikói kaktusz, fokföldi ibolya, kínai bambusz és tél közepén vörös rózsa. A konkurencia nagy, 3 éve alapos tatarozáson esett át a bolt, s azóta ajándék, bor, édesség is kapható nálam és egy szál alkalmazottamnál. Virágot árulni társadalmi és közéleti elfoglaltságot is jelent mondja jókedvûen. Virágtartási ötletekkel, szaktanácsokkal is szolgálok a vevõknek, segítek a csokrok alkalomhoz illõ összeállításában. Meghívtak virágkötõ versenyek zsûrijébe is... jól szórakoztam rajta. Figyeltem, hogy a jelöltek ambícióját, tehetségét már akkor meg lehet ítélni, amikor és ahogyan hozzányúlnak a virágokhoz... Különben ez olyan szakma, ahol nincs nyári szabadság és mégsem leszünk milliomosok! Van az évnek egy idõszaka, egy csúcsidõ, s ez november végétõl Karácsonyig tart... Halottak napja, Valentin nap?... nem különbözik a többi hétköznap forgalmától. A Ráday utca sétáló utcává alakítása sem tett jót, sõt... ugyanis így már nem lehet a bolt elõtt autóval megállni. Szubjektív dolgokra terelve a szót Jutka elmondja, talán furcsa, de lánya esküvõjére nem õ kötötte a csokrot, egyáltalán a szûkebb családnak sohasem köt semmiféle alkalomra csokrot, koszorút s ez az egyetlen pillanat, amikor Jutka arca kissé elkomorodik. Aztán újra a megszokott derûs lesz, mert meséli, a sok különleges virágköltemény mellett ô a fehér szegfût szereti, ha otthon virágdísz kell, azt teszi az asztalra. A rózsa? kapja fel fejét kérdésemre nem, nem! Olyan szeszélyes, mint... mi nõk! Nem! Csak a fehér szegfû! Virágbolti krimi? kérdem. Ó, csak egyszer. Négy illuminált fiatalember képében, kettõ az ajtóban megállt, a másik kettõ követelte a bevételt. Én kirohantam a raktárból legfõbb munkaeszközömmel, az ollóval a kezemben, kiabálni kezdtem telitorokból: Kifelé gazemberek, kifelé! és mint egy szablyával hadonásztam az ollómmal az orruk elõtt! Hanyatt-homlok menekültek el, kis híján kidöntve az ajtót! Végül a titokról kérdem, mi az ötven éve viruló virágbolt titka? A szép, friss, sokáig tartós virág és a rendes ár! mondja, minden szavát nyomatékkal hangsúlyozva. Kedves Jutka, értjük! Valahogy ezt mindig tudtuk, csak nem fogalmaztuk meg magunkban. Maradunk továbbra is töretlen életkedved bámulói és virágaid hûséges vásárlói! DINYÉS LÁSZLÓ
238
Bevezetô gondolatok ............................................................................................................... 3 Január 1849-re emlékezve ...................................................................................................................8 Beszélgetés Marton Éva operaénekesnôvel..............................................................................11 1919 Magyarország mélyponton ..........................................................................................16 A Honismeret címû folyóiratról ...............................................................................................20 A Képzô- és Iparmûvészeti Szakközépiskola története és jelene .............................................24 Február 1849-re emlékezve .................................................................................................................30 Beszélgetés Burai Józseffel, a 100 Tagú Cigányzenekar nagybôgôsével ..................................33 Jubileumi év az iskolanôvéreknél............................................................................................36 A pesti Honvéd Menház .........................................................................................................38 1949 A hidegháború éve......................................................................................................41 1989 A csodálatos év ...........................................................................................................42 Március 1849-re emlékezve .................................................................................................................48 700 éves a Pálos Rend ............................................................................................................51 A Rákóczi Szövetség bemutatása ............................................................................................53 Új park a Középsô-Ferencvárosban.........................................................................................56 Folytatódik a SEM IX. Zrt. által koordinált városrehabilitáció Középsô-Ferencvárosban ..........58 Beszélgetés Orián Géza szociális munkással ..........................................................................59 Április 1849-re emlékezve .................................................................................................................66 József Attila istenkeresô költészete ..........................................................................................69 Beszélgetés Irásné Dr. Melis Katalinnal ...................................................................................75 Kôrösi Csoma Sándor..............................................................................................................80 Május 1849-re emlékezve .................................................................................................................88 100 éve született Radnóti Miklós ............................................................................................92 Tavaly történt... László György kapta a Polgári Ferencvárosért Díjat ....................................97 Református zenei fesztivál.......................................................................................................98 Tavaly történt... Átadták a felújított Kiserdôt .......................................................................100 Június 1849-re emlékezve ...............................................................................................................106 Beszélgetés Závada Pál íróval ...............................................................................................109 Iparváros a Duna partján.......................................................................................................113 Édességipar Ferencvárosban ..................................................................................................117 Az éltetô víz ..........................................................................................................................119 2008-2009 Szent Pál éve ...................................................................................................122
239
DECEMBER
Tartalom
DECEMBER
Július 1849-re emlékezve ...............................................................................................................128 Jubileumi Kálvin Év...............................................................................................................131 Rákospalota-Pestújhely-Újpalota Kalendáriuma ....................................................................134 Idén 100 éves a Jezsuiták Magyarországi Rendtartománya ...................................................136 40 éve történt... Az elsô holdraszállás emlékére ................................................................139 Augusztus 1849-re emlékezve ...............................................................................................................146 Museion No.1 Galéria a Ferencvárosban ...........................................................................151 Beszélgetés Vattay Elemérrel .................................................................................................152 Látogatás az Ádám Jenô Zeneiskolában ................................................................................156 Tavaly történt... Elhunyt Szolzsenyicin ...............................................................................158 Szeptember 1849-re emlékezve ...............................................................................................................164 Beszélgetés a Kálid-Murányi színészházaspárral ...................................................................167 Harsányi János Gazdasági Szakközépiskola és Szakiskola ....................................................170 Üveggömb ............................................................................................................................173 Szemelvények Albert Flóriánról ............................................................................................175 Látogatás a Café Eckermannban............................................................................................178 Emlékek az Erdô család életébôl ...........................................................................................180 Október 1849-re emlékezve ...............................................................................................................186 Fakász Tibor visszaemlékezései ............................................................................................188 Felszentelésének 100. évfordulóját ünnepelte az Örökimádás templom ...............................192 A Kálvin téri templom története ............................................................................................194 Horváth Mihály.....................................................................................................................197 Thaly Kálmán........................................................................................................................198 November Beszélgetés az Excanto együttes vezetôjével, Kállay Gáborral ..............................................205 Látogatás a Ráday utcai Biblia Múzeumban..........................................................................208 Nagykôrösi Kalendárium.......................................................................................................210 Markusovszky Lajos ..............................................................................................................211 Tavaly volt 170 éves a Bakáts téri Ének-Zenei Általános Iskola .............................................212 Dokumentumfilmes mûhely ..................................................................................................216 December 20 éve történt... Népfelkelés döntötte meg Ceausescu rezsimjét ........................................223 A Szent Rafael Caritas Szolgálat ............................................................................................227 Sepsiszentgyörgy Kalendáriuma ............................................................................................228 A Ferencvárosi Kolping Család Egyesület 2008-ban ..............................................................229 Tóbiás Áron új könyve ..........................................................................................................232 Film Mindszenty József bíborosról ........................................................................................235 Jutka virágboltja ....................................................................................................................237
240
