Ipartelepítés Dunaújvárosban pro és kontra HAVELLANT ORSOLYA1
„Aláírta a dunaújvárosi gumiabroncsgyár létesítéséről szóló megállapodást a dél-koreai Hankook a magyar kormánnyal Szöulban helyi idő szerint hétfőn - adta hírül a Dow Jones nyomán az MTI. A gyár 2007-től kezd termelni, 1500 munkahely létesül az első ütemben. " www.dunaujvaros.com (2005. október 31.) A fenti hír a politikusokon kívül jelentősen megosztja a város közvéleményét is, hiszen az ilyen jellegű ipartelepítések kapcsán általában a gazdasági és a környezetvédelmi érdekek szembekerülnek egymással. Dunaújváros esetében sincs ez másképp. Ami a gyártelepítés mellett szól az egyértelműen a beruházás által nyújtott jelentős munkahelyteremtés. Miért is van annyira szüksége új munkahelyekre a városnak? Dunaújváros sajátos monokultúrás iparszerkezetének pillére a városalapítás óta a Dunai Vasmű, amely a város és térségének legnagyobb foglalkoztatója. A rendszerváltásból eredő gazdasági változások Dunaújvárosban is éreztették negatív hatásukat, számos helyi üzem kényszerült dolgozóinak elbocsátására, legrosszabb esetben bezárásra. Megszűnt a cipőgyár, csak régen nem üzemel már a fonoda, a tejüzem és a sörpalackozó sem. Ezeknek azonban mérsékelt hatása volt, így Dunaújvárosban nem következett be olyan látványos foglalkoztatott-réteget érintő összeomlás, mint az ország sok más településén (például a borsodi térségben, ahol több ezreket érintett az ózdi és a diósgyőri kohászati válság). A legnagyobb foglalkoztató, a DUNAFERR vállalatcsoport körüli privatizációs eljárás elhúzódása miatt a foglalkoztatási mutatók az országos átlagnál kedvezőbben alakultak, ez összességében „csúsztatott gazdasági átalakulást" eredményezett a városban. A DUNAFERR magánosítását azért is kísérte nagy érdeklődés, mert a vasgyár sorsától nagyban függ a város jövője is. A vasmű eladása végül 2004 decemberében megtörtént. A kormány olyan magánosítást támogatott, amely célul tűzi ki a vaskohászat fejlesztését, és amelyben a tulajdonos biztosítja az alapanyag-ellátást valamint a piacokat is. A térség sajátos gazdasági szerkezetére való tekintettel azonban a befektető kiválasztásakor a fő szempont a foglalkoztatás volt. A jelenlegi foglalkoztatási szint tartása, azért is fontos tényező, mert a munkaképes lakosság 30%-a a DUNAFERR-tői kapja a fizetését2. Habár a privatizációt elnyerő ukrán cég (Donbass Ipari Szövetség) vállalta, hogy öt évig megtartja a jelenlegi munkás létszámot, a rugalmasabb munkaerő-szerkezet kialakítása érdekében elbocsátásokra előbb-utóbb várhatóan sor kerül. Ezt nem is annyira a technológiaváltás indokolja, hanem az, hogy a vállalatcsoporton belül jelentős számú - elsősorban adminisztratív - munkaerő dolgozik. így a DUNAFERR átalakulását a város és térsége is megérzi. Nem kérdés, hogy a Vasmű hosszútávon fennmarad, csak nem mindegy, hogy 1 2
doktorjelölt, Miskolci Egyetem Dunaújvárosi Hírlap, 2003. június 13. (3.oldal)
173
hány embert foglalkoztatnak, és hogy az átmeneti időszak nehézségei mennyire és mennyi ideig terhelik a lakosságot. Az egyoldalú iparszerkezet a jelenlegi piaci viszonyok között igen veszélyes, mindenképpen szükséges lenne ezen változtatni. A hazai esetek közül a megyeszékhely, Székesfehérvár áll példaképpen a város előtt, amely igen nehéz helyzetbe került a '90-es évek elejének gazdasági recessziója miatt. A legutóbbi időkben azonban a megyeszékhely gazdasági fejlődése újra lendületet vett, és a város látványosan talpra állt. Befektetők sora települt le a város ipari parkjaiban, új munkahelyek, áruházi építkezések létesültek. Az új vállalkozások munkahelyteremtése fontos Dunaújvárosnak is, mert a DUNAFERR vállalatcsoport esetleges szerkezetének átalakítása válságot idézhet elő. Az 1994-ben létrehozott DUNAFERR „Foglalkoztatásért" Acélalapítvány fő célja, hogy támogassa a DUNAFERR vállalatcsoport azon munkavállalóit, akiknek munkaviszonya gazdasági vagy iparszerkezeti okokból megszűnt. Az alapítvány az érintett dolgozók számára oktatási, képzési támogatást nyújt, közvetítés útján munkalehetőséget biztosít, hogy megkönnyítse újrakezdésüket. Az alapítvány viszont önmagában nem jelent tartós megoldást, ha nincs elég új munkahelyteremtő befektetés. A fő probléma tehát, hogy a DUNAFERR-nél bekövetkező változások esetén új munkalehetőségeket kell biztosítani a felszabaduló munkaerő számára, ha a város meg akarja tartani az érintett családokat. A népesség csökkenése már így is jelentős. A város gazdasági életének fellendülése várhatóan a település évek óta tartó igen kedvezőtlen demográfiai mutatóira is pozitív hatással lehetne. Dunaújváros lakossága 1990 és 2003 között több, mint egy tizedével (-11,4%) csökkent (1. ábra).
60000 58000 56000 54000 52000 50000
1. ábra Lakosságszám változása Dunaújvárosban (1990-2003) Forrás: Fejér Megyei Statisztikai Evkönyvek (1990-2003)
174
2003
2002
2001
2000
1999
1998
1997
1996
1995
1994
1993
1992
1991
1990
48000
A lakosság száma elsősorban a negatív migrációs egyenleg következtében csökken. 1981 óta olyan mértékű elvándorlási folyamat indult meg, hogy azt pár évvel később már a természetes szaporodás sem tudta azt ellensúlyozni. A népességvesztéssel párhuzamosan a lakosság korösszetétele is hátrányára változott. A város lakossága folyamatosan, az átlagosnál erősebben öregszik, melyet jól illusztrál a 60 évesnél idősebbek össznépességhez viszonyított aránya. 1998-ban a 60 évnél idősebbek aránya alapján a város még „fiatalabb" volt a többi város átlagánál, mára viszont „elöregedett", és a „fiatalok városa" jelző megkopott. A megindult öregedési folyamat eredményeképpen a korösszetétel még az 1949-es, a városépítés előtti állapotoknál is rosszabb. A 0-14 éves korosztály arányának drasztikus csökkenése alapján megállítható, hogy a népesség reprodukciója nem biztosított. Az átlagosnál gyorsabb öregedés a kiugróan kedvezőtlen migrációs egyenleggel - azaz elvándorlással - hozható összefüggésbe, mert az elsősorban aktív korosztályokat, főként a mozgékonyabb fiatal nemzedéket érinti. Szerencsés esetben az elköltözők a város vonzáskörzetén belül maradnak, megtartva városi munkahelyüket, habár pénzügyi szempontból így is adózókat veszít a város (2. ábra). Az ilyen jellegű elköltözések hátterében az anyagiakon túl gyakran az is állt, hogy Dunaújvárosban igen kevés a családi házas övezet, és csak kevés közművesített telek állt rendelkezésre. így aki családi házat szeretett volna építeni, kénytelen volt valamelyik szomszédos községbe átköltözni. Mára javult a helyzet, a hajdani külterületek belterületté nyilvánításával építkezésre alkalmas telkekhez jutott a város. Felmérésem szerint azonban az elvándorlás túlhalad az ún. szuburbanizációs jelenségen, és sokan a város térségén kívülre költöznek. 2. ábra Dunaújváros szuburbanizációs térségének elhatárolása az el- és bevándorlási adatok alapján (1998-2001)
településjegyzék: 1.zóna
2.zóna
3.zóna
Baracs Mezőfalva Nagyvenyim Rácalmás Dunaföldvár Előszállás Kisapostag Kulcs Nagykarácsony Perkáta Adony Székesfehérvár Pusztaszabolcs Sárbogárd Solt Forrás: KSH 175
A gyártelepítés ellen szóló egyetlen érv, annak esetleges környezetkárosító hatása. A városról alkotott általános kép nem a kellemes rekreációs lehetőségeket biztosító Duna-part és a zöldterületek kiemelten magas aránya, hanem a környezetkárosító tényezők erőteljes jelenléte. A környezetkárosítás fő oka az ipari tevékenység. Igaz, a vasmű és a város között telepített véderdőnek óriási szerepe van a porszennyeződés szűrésében, és jelentős az oxigéntermelése, Dunaújváros mégis szennyezett levegőjű város. A légszennyezést elsősorban a levegőben levő szálló és ülepedő por, valamint kén-dioxid és nitrózusgázok okozzák. A környezetkárosítás csökkentése érdekében az elmúlt évtizedben több olyan beruházás és fejlesztés is történt, amely a vasgyártással járó károsanyag kibocsátást (elsősorban porterhelést) mérsékelte (3. ábra).
3. ábra A Dunaújváros területéről kibocsátott légszennyező anyagok mennyisége (éves kibocsátás tonna/év)
D szilárd (por) • kén-dioxid D nitrogén-oxidok
Forrás: Tájékoztató Dunaújváros Megyei Jogú Város környezeti állapotváltozásáról, 2003, 11. oldal A levegőminőségnek meghatározó szerepe van a légúti betegségek kialakulásában. A környezeti ártalmak összegződnek, és ennek általában egyenes következménye a lakosság egészségkárosodása. A kén-dioxid a nyálkahártyában maró hatású kénsavvá alakul, míg a nitrogén-dioxid salétromsavvá alakulva a tüdő hörgőinek felületét teszi tönkre. Ezért nagyon sok a városban és a környéken a légúti megbetegedésben szenvedő ember. A statisztikák azt mutatják, hogy a légzőszervi megbetegedések száma évről-évre egyenletesen emelkedik, bár az emelkedésben az is közrejátszik, hogy öregszik a város lakossága, továbbá a nem ipari jellegű légszennyezés, mint pl. a levegő pollentartalma is erősíti ezt a tendenciát. A leggyakoribb diagnózis valamilyen allergiás megbetegedés, szénanátha vagy asztma, de gyakori a hörghurut és a daganatos megbetegedés is (4. ábra).
176
3500 3000 [ 2500' 20001500 •
iooo4 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 • tüdőtumor • szénanátha El tüdőasztma D idült légcsőhurut
Forrás: Tájékoztató Dunaújváros Megyei Jogú Város környezeti állapotváltozásáról, 2003, 13. oldal Az új betegségfajtákban szenvedők száma is növekszik, bár 2002-ben a megbetegedések, a tüdőtumor kivételével, minden betegségtípusnál visszaestek (5. ábra). Ennek ellenére továbbra is kijelenthető, hogy van mit javítani a város környezetének nagyon is kifogásolható állapotán. 5. ábra Nyilvántartásba vett betegek száma a tárgyév folyamán 100.000 lakosra vonatkoztatva Dunaújvárosban 600 500 400 300 200 100
0
1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 I tüdőtumor • szénanátha H tüdőasztma D idült légcsőhurut
Forrás: Tájékoztató Dunaújváros Megyei Jogú Város környezeti állapotváltozásáról, 2003, 14. oldal
177
Sokan joggal tartanak az új beruházástól. A fejekben többnyire az a gondolat fogalmazódik meg, hogy a gumigyártás erős környezeti terheléssel jár. A gyártelepítést ellenzők problémája elsősorban ott fogalmazódik meg, hogy egy ilyen jellegű ipari üzemet nem a várostól északra elhelyezkedő Ipari Parkban kellene megépíteni, amelynek ráadásul közvetlen szomszédságában a város legfelkapottabb, családi házas övezete áll. Az esetleges károsanyag-kibocsátás azonban természetesen nemcsak ezt a városrészt, hanem az egész várost érinti, ugyanis a térségben uralkodó északi-északnyugati szélirány a sűrűn lakott területek felé vinné a potenciális szennyeződést. A déli iparterületen azonban mindössze 6 hektár hasznosítható, és ráadásul messze vannak a közművezetékek, nagyon drága lenne azok odavezetése. A Hankook cég képviselőinek tájékoztatása szerint ők a legkorszerűbb, környezeti követelményeknek is megfelelő technológiát hoznak Dunaújvárosba, amelyben a termelés zárt rendszerben működik, és korántsem zúdít annyi szennyeződést a városra, mint sokan gondolják. A környezetükért és egészségükért aggódókat úgy tűnik, ez nem nyugtatja meg. Joggal gondolják, hogy csak azért, mert ez a város már hozzászokott az ipari szennyezéshez, minden újabb egészségkárosítást is elviselnek. A gyárépítés mindenesetre 2006 januárjában elkezdődik, és a termelés várhatóan 2007-ben megindul. A laikusok pedig csak bízhatnak abban, hogy tényleg (por és gáz)felhötlen lesz a város öröme az első ütemben 1500 főt, majd 3000 főt foglalkoztató cég letelepedése miatt, amely egyben a vasmű létszámleépítéséből adódó foglalkoztatási problémák mérséklésében jelentős részt vállalhat.
178
