Immunológia 1. 2016. szept. 7. Bajtay Zsuzsa
IMMUNOLÓGIA tankönyvünk ingyenesen elérhető: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_524_Immunologia/adatok.html
• ELTE immunológiai tanszék honlap: http://immunologia.elte.hu • előadó - Bajtay Zsuzsa:
[email protected]
Tematika
(Szerda 10:15-11:45, IE007)
Bevezetés az immunológiába. Az immunrendszer működése: veleszületett és adaptív immunitás. Szept. 14. elmarad BME sport-nap 2. Szept. 21. Az immunrendszer felépítése: molekulák, sejtek, szervek. A veleszületett immunrendszer. Az antigén fogalma. 3. Szept. 28. Az adaptív immunrendszer felismerő molekulái 1. Az B sejt antigénreceptor és az ellenanyag szerkezete és funkciója. A humorális immunválasz. Okt. 5. elmarad 4. Okt. 12. Az adaptív immunrendszer felismerő molekulái 2. A T-limfocita antigén felismerése. A TCR szerkezete és funkciója. 5. Okt. 19. BCR diverzitás és a B-limfociták fejlődése. Humorális immunválasz. TCR diverzitás és a T-limfociták fejlődése. Celluláris immunválasz. 6. Okt. 26. A fő hisztokompatibilitási génkomplex (MHC) termékei. Az antigén bemutatásának folyamata. Sejttenyésztési módszerek. Limfociták izolálása és funkcionális vizsgálata. 7. Nov. 2. Túlérzékenységi reakciók. Monociták, makrofágok, dendritikus sejtek izolálása és funkcionális vizsgálata 8. Nov. 9. Citokinek. Adhétiós molekulák. Az antigén-ellenanyag kötődés kimutatásán alapuló immunológiai módszerek; másodlagos (szerológiai) reakciók. 9. Nov. 16. A komplementrendszer működése. Az antigén-ellenanyag kötődés kimutatásán alapuló immunológiai módszerek; jelzéses technikák (ELISA). 10. Nov. 23. Az antigén eliminálását szolgáló effektor mecanizmusok. Sejtananalitikai módszerek; FACS, CLM. 11. Nov. 30. Az immunrendszer működésének kisiklása, kóros folyamatok, immundeficiencia (AIDS) 12. Dec. 7. Összefoglalás 1.
Szept. 7.
Ábra anyag -- http://immunologia.elte.hu
Mivel foglalkozik az Immunológia? • Védelem immunitas: adó mentesség ≈ védelem az előlény védelme a kórokozók ellen • Sejtes és szolubilis elemek összehangolt működése biztosítja a kórokozó felismerését és elpusztítását • A védelem folyamatosan működik • Ember - 1014 sejt + 1016 mikroba (veszélyes-nem veszélyes kolonizáció-gyarmatosítás)
A felismerendő kórokozók számagombák nagy, etc. Környezetünkben vírusok, baktériumok, az immunrendszer feladata hatalmas Papillomavírus HIV
Influenzavírus
Herpesvírus
Hepatitis B vírus
910 10 10 Kolera baktérium
Streptococcus baktérium Anthrax baktérium
Staphylococcus baktérium
Candida gomba
Aspergillus gomba
1.
1798 Edward Jenner tehénhimlõ vakcina 1880 Louis Pasteur gyengített vakkcinák 1883 Elie Mecsnyikov fagocitózis celluláris védekezés, 1908 Nobel-díj 1890 Emil Behring antitoxinok, szeroterápia, 1901 Nobel-díj 1894 Jules Bordet komplement, ellenanyagok a bakterium oldódásban, 1919 Nobel-díj 1900 Paul Ehrlich: Immunitás, oldallánc elmélet, 1908 Nobel-díj 1900 Karl Landsteiner A, B, O vércsoport, 1930 Nobel-díj 1902 Charles Richet és Paul Portier anafilaxis, 1913 Nobel-díj 1905 Clemens von Pirquet és Schick Béla szérumbetegség 1921 Carl Prausnitz és Heinz Küstner bõrreakciók 1921 Albert Calmette és Camille Guerin BCG vakcináció 1923 Gaston Ramon diftéria anatoxin 1938 Arne Tiselius és Elvin Kabat az ellenanyagok -globulin természete 1942 Freund Gyula adjuváns 1942 Karl Landsteiner és Merill Chase celluláris immunitás 1944 Peter Medawar és Macfarlane Burnet szerzett tolerancia, 1960 Nobel-díj 1948 Astrid Fagraeus ellenanyag termelõ plazma-sejtek 1952 Ogdon Bruton emberi agammaglobulinémia 1953 Pierre Grabar és C.A.Williams immunelektroforézis, immunoglob heterogenitás 1955 Niels Jerne és Macfarlane Burnet klónszelekciós elmélet Burnet 1960 Nobel-díj Jerne 1984 Nobeldíj 1958 Jacques Dausset hisztokompatibilitási antigének,1980 Nobel-díj 1959 Rodney Porter és Gerald Edelman ellenanyagok szerkezete, 1972 Nobel-díj 1974 Rolf Zinkernagel Paul Daugherty MHC korlátozás, 1996 Nobel-díj 1977 Rosalyn Yalow RIA (RadioImmunoAssay), 1977 Nobel-díj 1980 George Snell Jean Dausset Baruj Benacerraf MHC, 1980 Nobel-díj 1984 Georges Koehler Cesar Milstein Monoklonális ellenanyag, 1984 Nobel-díj 1987 Susumu Tonegawa Ig gén-átrendezõdés, 1987 Nobel-díj 1991 E. Donnall Thomas Joseph Murray Transzplantációs immunológia, 1990 Nobel-díj Ralph Steinman, Bruce Beutler, Jules Hoffmann, 2011 Nobel-díj
Edward Jenner (1749-1823) Himlő (Variola vera) kb. 3000 éve ismert 2500 éve: variolatio 1796: fejőnő kezén lévő tehénhimlős hólyagból vett váladékot egészséges fiúba oltotta Bizonyította, hogy a tehénhimlővel (Variola vaccinae) fertőzöttek teljes védelmet kaptak a feketehimlővel (Variola vera) szemben „Vaccinatio” (vacca = tehén) 1840-ben Angliában megalkották a világ első oltási törvényét Magyarországon 1876-ban rendelték el a kötelező himlőelleni oltást Az utolsó természetes úton szerzett himlő-megbetegedés 1977-ben fordult elő; a Föld himlőmentességét a WHO 1980-ban deklarálta
Aktuális kérdések a védőoltásokkal kapcsolatban: „A VÉDŐOLTÁS VÉD!” című Facebook fórumon
1798 Edward Jenner tehénhimlõ vakcina 1880 Louis Pasteur gyengített vakkcinák 1883 Elie Mecsnyikov fagocitózis celluláris védekezés, 1908 Nobel-díj 1890 Emil Behring antitoxinok, szeroterápia, 1901 Nobel-díj 1894 Jules Bordet komplement, ellenanyagok a bakterium oldódásban, 1919 Nobel-díj 1900 Paul Ehrlich: Immunitás, oldallánc elmélet, 1908 Nobel-díj 1900 Karl Landsteiner A, B, O vércsoport, 1930 Nobel-díj 1902 Charles Richet és Paul Portier anafilaxis, 1913 Nobel-díj 1905 Clemens von Pirquet és Schick Béla szérumbetegség 1921 Carl Prausnitz és Heinz Küstner bõrreakciók 1921 Albert Calmette és Camille Guerin BCG vakcináció 1923 Gaston Ramon diftéria anatoxin 1938 Arne Tiselius és Elvin Kabat az ellenanyagok -globulin természete 1942 Freund Gyula adjuváns 1942 Karl Landsteiner és Merill Chase celluláris immunitás 1944 Peter Medawar és Macfarlane Burnet szerzett tolerancia, 1960 Nobel-díj 1948 Astrid Fagraeus ellenanyag termelõ plazma-sejtek 1952 Ogdon Bruton emberi agammaglobulinémia 1953 Pierre Grabar és C.A.Williams immunelektroforézis, immunoglob heterogenitás 1955 Niels Jerne és Macfarlane Burnet klónszelekciós elmélet Burnet 1960 Nobel-díj Jerne 1984 Nobeldíj 1958 Jacques Dausset hisztokompatibilitási antigének,1980 Nobel-díj 1959 Rodney Porter és Gerald Edelman ellenanyagok szerkezete, 1972 Nobel-díj 1974 Rolf Zinkernagel Paul Daugherty MHC korlátozás, 1996 Nobel-díj 1977 Rosalyn Yalow RIA (RadioImmunoAssay), 1977 Nobel-díj 1980 George Snell Jean Dausset Baruj Benacerraf MHC, 1980 Nobel-díj 1984 Georges Koehler Cesar Milstein Monoklonális ellenanyag, 1984 Nobel-díj 1987 Susumu Tonegawa Ig gén-átrendezõdés, 1987 Nobel-díj 1991 E. Donnall Thomas Joseph Murray Transzplantációs immunológia, 1990 Nobel-díj Ralph Steinman, Bruce Beutler, Jules Hoffmann, 2011 Nobel-díj
A fagocitózis felfedezése Elie Metchnikoff rajzai baktériumok fagocitózisáról, mikofágokról és makrofágokról
Mecsnyikov, Ilja Iljics (1845-1916)
1864: Zoologus 1866táplálékot bekebelező sejtek felfedezése, Planária, 1878Idegen anyagot,festéket felvevő sejtek felismerése Bordás medúza 1884: Tengeri csillaggal végzett kísérletek, táplálék- és idegen anyag felvevő sejtek: fagociták, a görög „falósejt”-ből
1908: Metchnikoff, Ehrlich, megosztott Nobel-díj, immunológiai vizsgálataikért
1798 Edward Jenner tehénhimlõ vakcina 1880 Louis Pasteur gyengített vakkcinák 1883 Elie Mecsnyikov fagocitózis celluláris védekezés, 1908 Nobel-díj 1890 Emil Behring antitoxinok, szeroterápia, 1901 Nobel-díj 1894 Jules Bordet komplement, ellenanyagok a bakterium oldódásban, 1919 Nobel-díj 1900 Paul Ehrlich: Immunitás, oldallánc elmélet, 1908 Nobel-díj 1900 Karl Landsteiner A, B, O vércsoport, 1930 Nobel-díj 1902 Charles Richet és Paul Portier anafilaxis, 1913 Nobel-díj 1905 Clemens von Pirquet és Schick Béla szérumbetegség 1921 Carl Prausnitz és Heinz Küstner bõrreakciók 1921 Albert Calmette és Camille Guerin BCG vakcináció 1923 Gaston Ramon diftéria anatoxin 1938 Arne Tiselius és Elvin Kabat az ellenanyagok -globulin természete 1942 Freund Gyula adjuváns 1942 Karl Landsteiner és Merill Chase celluláris immunitás 1944 Peter Medawar és Macfarlane Burnet szerzett tolerancia, 1960 Nobel-díj 1948 Astrid Fagraeus ellenanyag termelõ plazma-sejtek 1952 Ogdon Bruton emberi agammaglobulinémia 1953 Pierre Grabar és C.A.Williams immunelektroforézis, immunoglob heterogenitás 1955 Niels Jerne és Macfarlane Burnet klónszelekciós elmélet Burnet 1960 Nobel-díj Jerne 1984 Nobeldíj 1958 Jacques Dausset hisztokompatibilitási antigének,1980 Nobel-díj 1959 Rodney Porter és Gerald Edelman ellenanyagok szerkezete, 1972 Nobel-díj 1974 Rolf Zinkernagel Paul Daugherty MHC korlátozás, 1996 Nobel-díj 1977 Rosalyn Yalow RIA (RadioImmunoAssay), 1977 Nobel-díj 1980 George Snell Jean Dausset Baruj Benacerraf MHC, 1980 Nobel-díj 1984 Georges Koehler Cesar Milstein Monoklonális ellenanyag, 1984 Nobel-díj 1987 Susumu Tonegawa Ig gén-átrendezõdés, 1987 Nobel-díj 1991 E. Donnall Thomas Joseph Murray Transzplantációs immunológia, 1990 Nobel-díj Ralph Steinman, Bruce Beutler, Jules Hoffmann, 2011Nobel-díj
1798 Edward Jenner tehénhimlõ vakcina 1880 Louis Pasteur gyengített vakkcinák 1883 Elie Mecsnyikov fagocitózis celluláris védekezés, 1908 Nobel-díj 1890 Emil Behring antitoxinok, szeroterápia, 1901 Nobel-díj 1894 Jules Bordet komplement, ellenanyagok a bakterium oldódásban, 1919 Nobel-díj 1900 Paul Ehrlich: Immunitás, oldallánc elmélet, 1908 Nobel-díj 1900 Karl Landsteiner A, B, O vércsoport, 1930 Nobel-díj 1902 Charles Richet és Paul Portier anafilaxis, 1913 Nobel-díj 1905 Clemens von Pirquet és Schick Béla szérumbetegség 1921 Carl Prausnitz és Heinz Küstner bõrreakciók 1921 Albert Calmette és Camille Guerin BCG vakcináció 1923 Gaston Ramon diftéria anatoxin 1938 Arne Tiselius és Elvin Kabat az ellenanyagok -globulin természete 1942 Freund Gyula adjuváns 1942 Karl Landsteiner és Merill Chase celluláris immunitás 1944 Peter Medawar és Macfarlane Burnet szerzett tolerancia, 1960 Nobel-díj 1948 Astrid Fagraeus ellenanyag termelõ plazma-sejtek 1952 Ogdon Bruton emberi agammaglobulinémia 1953 Pierre Grabar és C.A.Williams immunelektroforézis, immunoglob heterogenitás 1955 Niels Jerne és Macfarlane Burnet klónszelekciós elmélet Burnet 1960 Nobel-díj Jerne 1984 Nobeldíj 1958 Jacques Dausset hisztokompatibilitási antigének,1980 Nobel-díj 1959 Rodney Porter és Gerald Edelman ellenanyagok szerkezete, 1972 Nobel-díj 1974 Rolf Zinkernagel Paul Daugherty MHC korlátozás, 1996 Nobel-díj 1977 Rosalyn Yalow RIA (RadioImmunoAssay), 1977 Nobel-díj 1980 George Snell Jean Dausset Baruj Benacerraf MHC, 1980 Nobel-díj 1984 Georges Koehler Cesar Milstein Monoklonális ellenanyag, 1984 Nobel-díj 1987 Susumu Tonegawa Ig gén-átrendezõdés, 1987 Nobel-díj 1991 E. Donnall Thomas Joseph Murray Transzplantációs immunológia, 1990 Nobel-díj Ralph Steinman, Bruce Beutler, Jules Hoffmann, 2011Nobel-díj
Orvosi Nobel-díj 2011. A veleszületett immunitás elemeinek feltárásért
Bruce A. Beutler
Jules A. Hoffmann
TLR-ek
Ralph M. Steinman
Dendritikus sejtek
Az ELTE Immunológiai Tanszék alapítója: Gergely János professzor (1925-2008)
Halálozási okok statisztikája, WHO 1998. fertőző és parazitás szülés körüli rák keringési rendszer légzőszervi
44%
egyéb
betegségek: AIDS, kanyaró, malária, tüdőgyulladás, tuberkulózis
Bev.2.ábra Az
immunválasz kialakulása
„kényes egyensúly”
Bev. 3. ábra Az immunrendszer „kétélű kard”
F i z i o l ó g i á s
immunhiányos állapotok
I m m u n p a t o l ó g i a
1.1. ábra A veleszületett és az adaptív immunrendszer összefonódása az immunhomeosztázis fenntartására
16.1. ábra A három nagy szuperrendszer, az ideg-, immun- és endokrinrendszer közötti kölcsönhatások
Saját - nem-saját struktúrák megkülönböztetése, veszély felismerése immunsejt nincs pusztítás, tolerancia
saját struktúra
aktivált immunsejt
immunsejt idegen/káros struktúra (pl. kórokozó, fertőzött vagy tumorosá fajult sejt)
pusztítás
Bev.1.ábra Immunhomeosztázis
„Immunerősítő, Immunstimuláns”