II. forduló – Csak természetesen MEGOLDÁSOK
Csepp figyelmet! Egyik legértékesebb természeti kincsünket, az éltető vizet – tavainkat, folyóinkat, hévizeinket –, a hozzájuk kapcsolódó hagyományokat, legendákat, rettentő szerencsétlenségeket és könnyed szórakozást, sportot, munkát idéz meg az alábbi feladat. Olvassátok el a rövid, tájékoztató szövegeket, majd válasszátok ki, és jelöljétek be a négy válasz közül a helyeset!
A Dunántúl népe rettegéssel várta a telet. Ha a folyó befagy (amire kicsi volt az esély, hisz az idő tájt ötvenévenként állt be teljes szélességében), s megbír egy hadsereget, elvesztek. Karácsony táján kétségbeesetten törték a jeget a jobb parton, januárban mégis hadi úttá vált a Duna. Ki volt az ellenség, s azok milyen módon értesültek az átkelés előtt a jég teherbíró képességéről?
1.
a) Tatárok, akik lovakat és barmokat tereltek a bal partra, őrizetlenül hagyták azokat, abban bízva, hogy ha a jég elég erős, a magyarok áthajtják az állatokat a maguk oldalára. b) Törökök, akik a már meghódított balkáni területeken összefogdosott rabok egy csoportját hajtották a jégre maguk előtt. c) Németek, akik egy áruló segítségével megfejtették a rovásírással írt jégjelentést. d) Franciák, akik két katona kíséretében egy tudóst küldtek a jégre, hogy azok egymástól egyenlő távolságra lyukakat fúrjanak a jégbe, s megmérjék annak vastagságát.
A barátságos, nyugodt Fertő is tud ám néha haragos lenni! A legenda szerint egy ilyen alkalommal történt, hogy Mária, Nagy Lajos királyunk leánya halálos veszedelembe került a tavon, ahonnan csak a bátor helybéli halászok segedelmével tudott megmenekülni. Hálából a királylány kápolnát emeltetett a település már régóta álló kis kápolnája mellé, immár a gótika jegyében. A bájos település nem csak az ódon templom miatt kedvelt turisztikai célpont, hanem az ott élő, a Fertő közelségéhez köthető élőlények révén is. Hogy nevezik e népes populáció nyomán a várost?
2.
a) b) c) d)
nádváros fecskefészek vidravár a gólyák városa
Ki tudhatja, miért vált a szentek közül a magyarok körében az egyik legnépszerűbbé Nepomuki Szent János? A folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok védőszentjét Baján még becézgetik is: Jánoska-eresztés a neve annak a több száz éves, néhány évtizede újjáéledő hagyománynak, melynek során a mise után a szentjánosi kápolnából körmenetben viszik a szent életnagyságú szobrát a Sugovica partjára. Jánoskát ott fáklyákkal kivilágított hajóra rakják, a vízre égő koszorúkat tesznek, melyeknek imbolygó pászmái táncot járnak a hajót kísérő, lampionokkal, mécsesekkel kivilágított csónakok fényével. A szoborszent útja a Fő térig tart, ám a mulatság résztvevői késő éjszakáig ünnepelnek zenével, tánccal, evéssel-ivással. Milyen feltűnő különbségre lelünk a szentnek a kápolnában őrzött, s az épület bejárata előtt emelt szobra között?
3.
a) A kőszobor hajadonfőtt, a vízen eresztett szobor fejfedőben állja századok viharát. b) „Jánoska” szakállat visel, a templom előtt álló szobor arca csupasz. c) A két szobor ellentétes irányban tartja kezében a feszületet. d) A templom előtti szobor – hisz Nepomuki Szent János a gyónási titok mártírja is – ujjait hallgatásra intőn szája elé emeli, a másik pedig feszületet tart a kezében. 1838. március 13-án jeges ár tört Pest népére. A katasztrófát az váltotta ki, hogy a Duna – a szokatlanul fagyos télben irdatlan jégdugókat alkotva – északon Esztergomnál és délen, a Csepelszigetnél is beállt. Ugyanekkor a bajor és osztrák vízgyűjtő területeken erős olvadás indult meg. Végül az északi torlasz előbb áttört, mint a déli, így a felső szakaszon felgyűlt víztömeg a városra zúdult. A romba dőlt Pest újjáépítése során a házak falán táblákkal jelölték meg a legmagasabb vízállást. Ezek közül még ma is sok látható: melyik testrész megjelenítésével ábrázolják a vízállást ezek a táblák?
4.
a) b) c) d)
szem köldök kézfej lábfej
Két pont között az egyenes a legrövidebb út, no de ki volna bolond e több száz méteres meredek sziklafalak alkotta kanyon sebesen zúgó folyóvizén röviden és gyorsan végighaladni? A Dunajec-áttörés légvonalban 2,5 km-es távolságát hét kanyarral 9 km-re sokszorozza, látványát pedig négyzetre emeli a természet. Hogy a turistáknak felejthetetlen élményt nyújthat itt a hosszú fatutajokon való aláereszkedés, közel 170 éve jutott eszébe a közeli gyógyfürdőhely tulajdonosának, aki vendégei szórakoztatására találta ki a dunajeci tutajozást, amely ma is Lengyelország és Szlovákia egyik leghíresebb attrakciója. E mesés tájhoz azonban nemcsak a modern lengyel turizmus megalapítójaként tisztelt Szalay József – aki a vidékről útikönyveket és albumokat is adott ki –, hanem egy magyar királylány is köti nemzetünket. Ki ő?
5.
a) Szent Kinga, IV. Béla király lánya b) Anjou Mária, I. (Nagy) Lajos király leánya c) Erzsébet, Habsburg Albert király leánya d) Szent Erzsébet, II. András király leánya
Előfordul, hogy az ember beleavatkozik a természet rendjébe – s mégis nagyszerű lesz az eredmény. Ez történt a Bükki Nemzeti Parkban, az Upponyi-hegység területén, ahol az 1967-1970 között az ott csörgedező-csobogó Bán-patak völgyét elzárták, s e duzzasztás révén kialakult a partjai közt 6 millió köbméter édesvizet megtartó Lázbérci-víztározó. Az erdős hegyekkel körülvett tározó szemet gyönyörködtető túrázóhellyé és horgászparadicsommá vált, környékét idővel védetté nyilvánították. Vajon miért tilos benne csónakból horgászni, de még csak megmártózni is?
6.
a) Kialakításból adódóan a tómeder helyenként akár 20 m mélységet is elérheti. b) A tározó elsődlegesen azért épült meg, hogy a Sajó-völgy településeit ivóvízzel lássa el, ezért mindennemű szennyezése szigorúan tilos. c) A tó Magyarország és Szlovákia politikai határán terül el, a fürdőzők, csónakázók önhibájukon kívül könnyen határsértőkké válhatnak. d) A mozgás megzavarhatja az imágóállapotba kerülő halak fejlődését.
Valóban, mintha a végeláthatatlan óceán egy-egy cseppje kéklene a magashegységek tengerszemeiben. Ámbár sót hiába is keresnénk azokban, hisz ezeknek a tavaknak „töltőanyaga” a jégár által kivájt, közel kör alakú hógyűjtő mélyedésekben összegyűlt olvadék- és csapadékvíz. A többnyire ivóvíz tisztaságú víztömeget őrző, varázslatos természeti környezetben csillogó tengerszemek kedvelt turisztikai célpontok, ne csodálkozzunk hát, ha a fogalom jelentése kibővült, s tágabb értelemben – tán vendégcsalogatásképp – így neveznek más, nem a jég, sokkal inkább az emberi beavatkozás által keletkezett tavakat is. Vajon az alábbiak közül melyik a kakukktojás, vagyis melyik nem gleccsertó?
7.
a) b) c) d)
Bilea-tó Brebeneszkul-tó Megyer-hegyi tengerszem Csorba-tó
Tónavósz! Tónavósz! – harsant fel nap mint nap a pesti és budai ablakok alatt a kiáltás a reformkortól a 19. század végéig. A nagyvárosi életforma igényei, s ezzel együtt a vízvezetékrendszer hiánya életre keltettek egy új foglalkozást: a fővárosban megjelentek a vizesemberek. Az ő feladatuk volt, hogy a háztartásokat minden áldott nap ellássák főzésre és mosásra való Duna-vízzel. A munkát hajnalban kezdték, a folyóparton feltöltötték favödreikkel puttonyaikat, melyeket a szamár vagy a ló két oldalára szíjaztak, vagy az állatok vontatta kordélyra sorakoztattak, így indultak meg saját, egymás között előre felosztott útvonalaikon. Tónavósz! Tónavósz! – jelezték érkezésüket. Nem varázsige, hanem a meglehetősen elferdített hangalakú Donauwasser, azaz Duna-víz. Mit gondoltok, hány vizesember hordta az ivóvizet az 1880-as évek elején a fővárosban?
8.
a) b) c) d)
87 500 210 21
Hajós Alfrédtől Hosszú Katinkáig a magyar sportolók szinte felsorolhatatlanul sok érmet szereztek világversenyen a vizes sportokban. Európa legjobbjait már több ízben vendégül láttuk, ám világbajnokságot 2021-ben fog először rendezni Magyarország úszók, nyíltvízi úszók, műugrók, műúszók és vízilabdázók részvételével. A tervek szerint a versenyek zömét a főváros szívében: a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodában, a Komjádi Béla Uszodában és a Margitsziget tövében építendő vadonatúj, minden igényt kielégítő uszodakomplexumban fogják lebonyolítani, de vajon a nyíltvízi úszók melyik természetes vizünkben küzdenek majd meg egymással (és az elemekkel)?
9.
a) b) c) d)
esztergomi Palatinus-tó Balaton Duna a Szentendrei-szigetnél Velencei-tó
Két isten kellene ennek a tájnak; egyik, hogy árassza, másik, hogy szárassza – fakadt szólássá a tehetetlen indulat a Tisza mellékén élők körében. Az Alföld még úgy is Közép-Európa éléskamrája, hogy időről időre pusztító áradások és tikkasztó aszály korlátozzák a termést. Nem volt ez másképp honfoglaló eleink korában sem, ám akkoriban ember és víz kapcsolatát a tapasztalatokon alapuló alkalmazkodás, az ártéri, más néven fokgazdálkodás jellemezte. Az áradáskor megjelenő víztömeget természetes vagy mesterségesen ásott vízmedrekben, csatornákban: fokokban vezették szét, s tartották meg szárazabb időszakokra egyfelől öntözésre, másfelől halastó gyanánt. Fok szavunk mint földrajzi köznév meglehetősen korán megjelent írott formában. Melyik nyelvemlékünkben?
10.
a) b) c) d)
Tihanyi alapítólevél (1055) Szabács viadala (1476) Drágffy Mária kelengyelajstroma (1516) Halotti beszéd (1192-95)
Legnagyobb tavunk átlagos mélysége 3-4 m, ezért is tud nyaranta oly hamar felmelegedni. De ott, ahol a Tihanyi-félsziget lustán belesimul a Balatonba, 11-12 m-es meder mélyül. Hogy miért? Légnyomáskülönbség kialakulása vagy tartós, egyirányú szél a tó hossziránya mentén képes átnyomni a Balaton vizét a meder egyik végéből a másikba. Ekkor a tenger víztömeg sebesen áramlik a Tihany-kútban, majd visszalendül, folyamatosan kotorva ezáltal a legszűkebb mederrészt. Dr. Cholnoky Jenő földrajztudós állapította meg, hogy a Balaton vizének egycsomós hosszanti irányú mozgása 12 órás periódusidejű: ilyenkor a vízszintmérő a balatonkenesei és a keszthelyi mércék egyidejű leolvasásakor közel egyméteres eltérést mutat. Sokat tudtok már erről a vízmozgásról, de vajon mi az elnevezése?
11.
a) b) c) d)
lengés lebbenés hintálás himbálás
Magyarország gyógyvíznagyhatalom. Vagy termálvíz. Vagy hévíz, esetleg ásványvíz. Hogy is van ez?! Öntsünk tiszta vizet a pohárba: hazánkban ásványvíznek a védett, felszín alatti vízadó rétegből származó, természetes állapotában emberi fogyasztásra szánt vizet nevezzük, amely ásványianyag- és nyomelem-tartalma, valamint egyéb összetevőinek következtében egészségügyi szempontból előnyös tulajdonságokkal rendelkezik. Ha 30 C°-nál melegebb, termálvíz vagy hévíz, s ha gyógyhatással rendelkezik, gyógyvíz a titulus. A Kárpát-medence feltárt hévízkészlete egész Európában a leggazdagabb, s az Alföldre ez még inkább igaz: fúrt meleg vizes kútjaink háromnegyede ott buzog. A fürdőzés szokásának első nyomai a római korból valók, de a legtöbb gyógyvizes fürdőnk a 20. századi olajkutató fúrások nem várt, végül örömmel fogadott eredményeképp épült meg. Az alább felsoroltak közül mely település vize melengette már a római letelepedők fájó tagjait is?
12.
a) b) c) d)
Cserkeszőlő Szentgotthárd Balf Zalakaros
Mária megjelenése, bénaságtól, vakságtól, némaságtól szenvedők csodás gyógyulásai kapcsolódnak szerte a Kárpát-medencében a vallásos áhítattal övezett szent források és kutak vizéhez. A népi vallásosság ezen megnyilvánulása végigkísérte nemzetünk történelmét: még a török másfél százados pusztítása idején is csak megcsappant, de meg nem szakadt a hagyomány, mely a 21. században új virágkorát éli. Hazánkban nemcsak egyénileg vagy egyházi szervezésben, de a „Szentkutak Magyarországon” jelvényszerző túramozgalom keretén belül is fel lehet keresni a kegyhelyeket, melyek többsége gyönyörű természeti környezetben található, így az ezekkel való találkozás a turistáknak valódi testi és lelki épülést jelenthet. A túraútvonal hányadik helyszínének különlegessége, hogy ott két forrás fakad, melyek közül az egyiknél az ortodoxok hívek, másiknál a katolikusok ájtatoskodnak?
13.
a) b) c) d)
9. Baja-Máriakönnye 23. Andocs 1. Mátraverebély 16. Máriagyüd
A Magyarország vízhálózatának tengelyét képező Duna a németországi Fekete-erdőben ered, s Romániában a Fekete-tengerbe torkollik. A Tiszával ellentétben sem forrása, sem végpontja nem tartozott soha Magyarországhoz. Talán ez is oka lehet annak, hogy a nemzeti tudat az Alföldön kanyargó Tiszát érzi a „legmagyarabb folyónak”. Két forrása, a Fekete-Tisza és a Fehér-Tisza Rahó határában simul egybe, s majd’1000 km szaladás után keveredik eggyé a Dunával. Hová kell ma utaznunk, ha meg akarjuk tudni, hogy: „Ki vagy, te szeszélyes / Te szőke víz, / Te lusta, te széles, / Nyugalmas, édes, / Kinek kurta útja / Csak a magyar puszta / Földjére visz? / Ki vagy, te csapongó, / Te büszke víz, / Te szilaj, te rontó, / Te gátakat bontó, / Kinek törtetése / A Duna ölébe / Sietve visz?” – azaz melyik szomszédos országokban ered és torkollik a Tisza?
14.
a) b) c) d)
Romániában ered, Szerbiában torkollik Ukrajnában ered, Romániában torkollik Ukrajnában ered, Szerbiában torkollik Romániában ered, Bulgáriában torkollik
Csak a könnyelmű, felelőtlen emberek hagyják figyelmen kívül a Balaton partján kiépített viharjelző fényrendszer információit. Az első fokú veszély esetén percenként 45-ször, másodfokú riasztás időtartama alatt percenként 90-szer felvillanó, a tó minden pontjáról látható fények pontos utasításokat közölnek: előbbinél csónakázni és fürdőzni partközelben még szabad, utóbbinál már ott is szigorúan tilos: viharban nincsenek jó úszók és rossz úszók, csak túlélők és áldozatok. A balatoni viharjelzés 1934. július 8. óta óvja a nyaralók százezreinek életét. ”Aki a magyar tengert olyan alkalomkor látja, amikor zúgó szelek szántanak rajta barázdákat, és tajtékzó hullámok feneketlennek látszó mélyből hányják fel habjukat a haragos ég felé, annak az a benyomása támad, hogy a föld vulkanikus méhe mozdult meg alatta, és a viharzó Balaton vad dühében mindennek ellenségévé vált, ami él. Ilyenkor nagy veszélybe kerül, aki nem tud idejében menekülni…” – fogalmazott a balatoni viharjelző rendszer kiépítésének kezdeményezője. Melyik településen található emléktáblája?
15.
a) b) c) d)
Balatonfüred Siófok Fonyód Keszthely
16.
“Magyar táj, magyar ecsettel” “Vannak festők, akik a Napot sárga folttá alakítják át. És vannak mások, akik Nappá alakítanak egy sárga foltot” – állapította meg az alkotói öntudatában megingathatatlan Pablo Picasso. A művészi érték megítélése jelentős részben függ egyéni értékvilágunktól, ezért nem kívánjuk Tőletek, hogy minősítsétek az alábbi festményeket, csupán annyit, hogy próbáljatok meg világukban megmerítkezni, s kapcsoljátok össze a képeket alkotójukkal, valamint azok szülőhelyével. Lám, a Kárpát-medence minden szegletéből sorjáznak elétek a művészek, hogy – ki a Napot, ki a sárga foltot átalakítva – megmutassák Nektek, mily elképzelhetetlenül sokféle a magyar táj magyar ecsettel.
M)
1. Udvardi Erzsébet
a) Baja
C)
2. id. Markó Károly
i) Lőcse
H)
3. Mednyánszky László
b) Beckó
G)
4. Munkácsy Mihály
j) Munkács
N)
5. Szántó Piroska
g) Kiskunféle gyháza
O)
6. Szinyei Merse Pál
m) Szinyeújfa lu
I)
7. Csontváry Kosztka Tivadar
h) Kisszeben
A)
8. Koszta József
c) Brassó
B)
9. Szőnyi István
n) Újpest
J)
10. Fehér László
l) Székesfeh érvár
F)
11. Barcsay Jenő
e) Katona
E)
12. Aba-Novák Vilmos
d) Budapest
K)
13. Fényes Adolf
f) Kecskemét
L)
14. Iványi Grünwald Béla
k) Som
D)
15. Egry József
o) Újlak
17.
Kakukk! Az alábbiakban verejtékes feladatmegoldásnak álcázott felhőtlen szórakozást kínálunk: szempillantás alatt (azaz: Ctrl-C, Ctrl-V, Ctrl-F) keressétek meg az alábbi nyúlfarknyi, a természet megunhatatlan szépségeit megidéző szövegrészleteket a teljes művekben. Majd helyezzétek magatokat kényelembe, mert a helyes megoldáshoz a szövegrészlet előtti és utáni néhány oldalba is bele kell merülnötök.
Mindegyik részlet után négy információt olvashattok, amelyek az író megállapításait tartalmazzák – természetesen az állításokat nem pontosan a szerző szavaival közöljük, hogy a már említett szempillantás egy kicsit tovább tartson –, ám az egyik ezek közül hamis információt is tartalmaz. Ezt a kakukkfiókát jelöljétek meg! „S e két fal között foly alant a kőmederben a Duna.
A nagy, fenséges folyam-ős, mely megszokta a magyar sík lapályon ezerölnyi mederben haladni méltóságos csenddel, partjain a belehajló fűzfákkal enyelegni, kilátogatni a szép virágos mezőkre s csendesen keleplő malmokkal beszélgetni; itt összeszorítva száznegyven ölnyi sziklagátba, hah, mily haraggal tör rajta keresztül! Akik idáig jöttek vele, nem ismernek reá. Az ősz óriás szilaj hőssé ifjul, hullámai szökellnek a sziklás meder felett, egy-egy roppant bérctömeg ül ki néhol medre közepébe, mint valami rémoltár; az óriási Babagáj, a koronás Kaszán szikla; azokat fenséges haraggal ostromolja, rájuk zúdulva elöl, s mély forgatagokat örvényítve mögöttük, feneketlen árkot vájva a sziklamederben; s aztán csattogva, zúgva rohan alá a kőlépcsőkön, mik egyik sziklafaltól a másikig nyúlnak keresztül.” a) A terület kétezer éves történetét négy nyelven mesélik. b) Az egyik messze kiálló sziklát Szent Péter sírjának nevezik. c) A szorosban tomboló pusztító vihart, a buránt egyedül a magas hegyek csúcsain kialakuló „felhősapkák” jelzik. d) Az emberek ezen a tájon is igyekeznek maguknak zsákmányt szerezni, fatörzsekből egyberótt, egyre szűkülő halcsapdákat állítottak fel, ahonnan a folyással szemben igyekvő vizának nincs visszaút.
18. „Egy-egy világgá indult borjú keresése, amely néha két-három falun át vezetett, egy-egy távoli rokon névnapja, esküvője vagy temetése révén, apám mesterségbeli útjai alkalmával, akit néha a hatodik pusztára is elmenesztettek, de később már önálló csavargási ösztöntől is hajtva, részletről részletre valóban úgy megismertem a vidéket, olyan ütemben, mint saját testemet, saját tenyeremet. Megismertem? Mit ismertem meg akkor? Gyönyörű dombhajlatokat, egy tagban álló, beláthatatlan búzamezőket, erdőszámba menő magas kukoricatáblákat, amelyekbe az ember, ha betévedt, órákig bolyonghatott, amíg végre partot ért, a párás folyók rekettyéseit és füzeseit és itt-ott egy-két falvat, amelyet kezdetben még óvatosan nagy körben kikerültem, akár a mezők vadjai, amelyekkel inkább érezem egy családba valónak magam, mint az emberekkel. De a dombok, erdők és buja folyóvölgyek ott maradtak kint a természetben, nem rögződtek belém, vagy ha éltek is bennem, még semmit sem mondtak. Akkor ismertem meg őket, amikor történeteket hallottam, s aztán olvastam róluk. Mint az előhívóba mártott fényképlemezek, úgy világosodtak, árnyalódtak és színeződtek lelkemben a tájak egy-egy elképesztő juhászhőstett, betyárlegenda vagy történelmi tény vérpezsdítő hatása alatt.” a) Járt a török, is, a rác is ezen a vidéken, a kurucok emlékezete is élt a pusztán élő cselédek között.
b) Ha a fiúcska türelmesebb lett volna, a szomszédos Borjádra is elgyalogolhatott volna, ahol Petőfi a Megy a juhász a szamáron… című versét írta. c) Katica nénjéhez kocsikázván a 4-5 órás út alatt a gyermek mindegyre a kölesdi csata résztvevőjének képzelte magát. d) A magasan húzódó országút mögötti messzeségben fenyőerdő és marhalegelő terült el.
19. „Az erdőőri szakiskolának az udvara egy hatszáz holdas erdő, ott barátkozom én most a fákkal hajnali harmaton és levélaltató alkonyaton, déli verőn és szemergő esőben, látom őket születni és haldokolni, fiaikat nevelni és meddőnek maradni, birkózni a maguk életéért és a jövendő ivadékért a földdel, az éggel, a széllel, a nappal, a szelídekkel és vadakkal, az emberekkel és a gubacsdarazsakkal, hódítani és terjeszkedni, gyámoltalan fajokat furfanggal és erővel kiszorítani, jövevényekkel birokra kelni, gyöngékkel a hatalmasok ellen szövetséget kötni, kétségbeesett küzdelem után a tehetségesek, az erősek, a stréberek elől visszavonulni, elcsenevészni és végleg eltűnni a színtérről (…). Méltóságukat szemmel láthatóan legjobban érzik a tölgyek. Higgadtak, tempósak, fölényesek ezek a fekete derekú, kevély fák, még a makkjukat is olyan halkan potyogtatják, mint született főrendek a szót. Az amerikaidió már nagyobb reklámot üt magának, mikor lekoppan a földre; jenki szelleme van a haragzöld ruhás parvenünek. Kedélyes, kövér kanonokokra emlékeztetnek az öreg füzek, ám cingár növendék papok is vannak közöttük, lengék, szikárak és kíváncsian nyurgák. A juharok vidám, széllel bélelt bohémek, látszik rajtuk a jólelkűség, sok könnyedség és finomság van bennük, meg tudom érteni, hogy magjuk terjesztésében éppen ők olyan zseniálisak.” a) Az író kívánsága, hogy sírjára ne követ ültessenek, hanem nyírfát, melyet annyira szível, hogy verseskötetet készül róla írni. b) A fenyőket azért nem állhatja az író, mert sehol sem találja a szívüket. c) A bozontos üstökű, komor fekete nyárfákat hamarosan kiszorítja a tájból élelmes rokonuk, a rezgő nyárfa. d) Az udvaron magasodó, óriási eperfát lenézik a rengeteg erdőben álló fák, már csak azért is, mert el kell tűrnie, hogy a törzséhez malacok dörgölőzzenek.
20. „Magyarország legszebb megyéinek egyike Gömör s ennek ismét legszebb vidéke Murány. Gyönyörűségesen vadregényes táj. Szép derült nyári délután jártunk a nevezetes romokon, melyek talán hazánk valamennyi várai között legközelebb álltak a felhőkhöz a mindenfelől szédítő meredekségű kőszikla ormon. Köröskörül a még magasabb hegyláncon sötét fenyvesek, alant a mélységes völgyben a kéklő köd alatt fehér juhnyájak és tehéncsordák. A nyájak kolompoltak, a madarak daloltak és fütyültek, távolabb a hámorok zúgtak… mindenütt zaj, életzaj, csak itt fönn a bércen, hol egykor kardok csörögtek és ágyúk dörögtek, csak itt volt csend, halálcsend… kivévén, hogy Tompa Mihály hortyogott. Míg én a táj páratlan fönségén s a mult idők nagyszerű eseményein a legköltőibb ábránddal merengtem: addig Tompa Mihály aludt és hortyogott.
Ismétlem: aki Gömörben jár, el ne mulassza Murány omladékait megnézni, el ne mulassza! de magával ne vigye Tompa Mihályt, mert ő alunni és hortyogni fog, alunni és hortyogni… s e hortyogást még koporsótokban a föld alatt is hallani fogjátok, hallani az örökkévalóságon keresztül. Hrrr, hrrr, hrrr!” a) A költő legkedvesebb barátja a természet: az is érti őt, s ő is érti a patakcsobogás, szellősusogás, falevélzörgés üzenetét. b) A társaság egy Miskolc közeli völgyben tiszta, fényes csepegő barlangra lelt. c) A Rimaszombattól Bejéig tartó hosszú úton felkéredzkedett a kocsira egy német, aki egész úton nem nyitotta beszédre a száját. d) A diósgyőri rom egykor Lajos király leányának, Máriának volt kastélya.
21. „Utálatos, kopár hegy, kiélt, kifáradt, nem terem azon semmi élő növény, csak egy-egy szál árvalányhaj, némelykor éjjel elhallatszik a bömbölése egészen Budetinig. Mert azt mondják, hogy a belsejében zúg-morog valami, sejtik is a környékbeliek benne a tűzokádót. No, iszen csak azt lessék. A Semiramis még okádni is lusta. Hanem a csúf Semiramisért kárpótlásul ott van a gyönyörű vadregényes út Sztrecsnó és Óvár között. Szeszélyes alakzatú sziklák nagy üregekkel (ezek egyikében lakott a hatalmas Nohták madár, aki a Szvatopluk király kisebbik lányát elragadta, feleségül vette, gyermekeket nemzett vele), ezeréves fák, a völgybe száguldó patakok váltakoznak egymással tarkabarkán. Várnak és várúrnak való hely ez; itt még az őskor szörnyetegei élnek, nem a jelenkoré. Itt nem prüszköl a vonatok gőzgépe, hanem ehelyett az erdei szellem, a Jarinkó köhécsel, akinek csak egy szeme van, az is hátul a nyakcsigolyáján; egyre köhög, s mindenik köhintésénél eltűnik a föld színéről két bocskor, ami összesen egy tótot jelent. Mindenik köhögésnél meghal egy tót. Hát még mikor náthája van a Jarinkónak kolera idején! Hej, ha a Jarinkót sikerülne valahogy agyonütni, elpusztítani, mindjárt be lehetne vetni zabbal a temetőket. Mélységes csönd van itt, megdermesztő méltóság, fönség ül a hegyek, sziklák tetején. Kuss! Ide ugyan be nem tolakodik a XIX. század.” a) Ha egy maga szervezte háborúban a gróf tábora győzött, Te Deumot tartottak a várkápolnában, ha vesztett, dühében deresre húzatta az ellenség vezérét. b) A gróf hajdúi alkalomadtán bárányvérbe mártották kardjukat, így járták sorba a házakat, hogy hadba hívják a parasztokat. c) A nedeci vár azon a címen menekült meg a Bécs általi lerontatástól, hogy kastélynak lett kinevezve, holott bástyákkal, felvonó-híddal, toronnyal, tömlöccel, kápolnával, földalatti utakkal, süllyesztőkkel volt erősítve. d) Pongrácz Istvánnak csak egy hibája volt: bicebóca volt az istenadta, mert azt akarta volna, hogy törött lábát fájdalom nélkül gyógyítsák meg; minthogy azt még ő se tudta megparancsolni, hát nem engedte a maga közelébe a kuruzsló Matykót.
22. „Vagyis egy olyan erdőrészen mentem keresztül, ahol egyformán tanyázott a bokor, a sarjúerdő és az óriási fa. Volt ott többféle bodzabokor és többféle áfonyasarj, csipkerózsabokor és berkenyebokor, dárdás fűzfa és egy-egy nyomorék boróka; beljebb elvegyesen bükkfa, cserefa, gyertyánfa, nyírfa és többféle fenyőfa. S mindezek között egy-egy kőrisfa és juharfa kértek engedelmet a növésre. Tovább egy tiszta fenyőerdőbe értem, amelynek a fái a tornyokkal versenyeztek. Ahogy itt haladtam volna keresztül, egy kicsi kerek tisztásra jutottam, mélynek a közepén elszáradt fenyőágak voltak rakásba hányva.” Ennél a feladatnál 2 vűlasz is elfogadható! a) b) c) d)
A többlet fáért, amit a pap a szekérre rakott, könyveket kért a legény. Hogy tudja, hány öl fát érezhet sajátjának, a fiú mindegyikre ráírta neve kezdőbetűjét. A siheder lőszeres ládákra, bombákra és két katonapuskára lelt az elszáradt fenyőágak alatt. Az egyik harctéri árokban két fejfán Szőcs Mária és Mosojgó Péter neve őrizte az ellenség elől menekülő házaspár emlékét.
23. „A délutáni nap ragyogásába azonban egy kis pára emelkedett a nádasokból, s a nyúló árnyékok útján úgy jött újra a hideg, mintha öntötték volna. A varjak vonulása már négy órakor megkezdődött a távoli erdők felé, de most nem volt egy hang, nem volt egyetlen károgás, s a csókák rikkantása is szórványos volt, mintha csak sietésre nógatták volna a csapatokat. (…) A levegő üvegkemény lett ekkor, szellő se mozdult, és a nádbugák zászlaját egyszerre kiverte a dér. Ha lett volna pókháló, még az se lebbent volna, ha lett volna mozgás, az is csak vánszorgott volna, de nem volt semmi élet sehol, mert a nappaliak már nyugovóra tértek, s az éjszakaiak még nem indultak el. De valami sziszegés, sóhajtó morzsolódás mégis hallatszott, mert a hideg összehúzott mindent, még a havat és a jeget is, s a kristályok kialakulása és elhelyezkedése szülte azt a kis zajt, ami alig volt nagyobb, mintha egy óriás, puha kefe ment volna végig egy végtelen selyemabroszon. Még az ajtó is pattant párat, ahogy kívülről nekifeküdt a hideg.” a) Az ablak reccsent egyet a fagyos estében, de nem nagyobbat, mintha egy egér szaladt volna végig a párkányon. b) István bácsi egyebek közt arról is tájékoztatta a fiúkat, hogy szilveszterkor Náncsi néni tejfölös csukával várja őket. c) Miska, a „postás” három levelet hozott a faluból, egyet Sáritól, egyet Katitól, egyet István bácsitól. d) Az éjjeli vadászatra induló fiú mindjárt vidrát szeretett volna lőni, pedig az még az öregnek is csak tucatszor sikerült negyven év alatt.
24. „Egy jó negyedóra múlva különös lárma hallatszott a Tisza felől. Ordítás. Emberi ordítás elhaló hangja. Ijedten állottunk meg. Látni semmit sem láttunk, a vetés közötti mély útról alig emelkedtünk ki egy fejjel. A sikoltások egyre sűrűbbek lettek. Lélegzetvisszafojtva lestünk minden hangot. Nagy madárraj szállott el a fejünk felett, szárnyuk suhogott és verdesett. Nemsokára az előttünk levő búzatáblából is sipító madarak röpdöstek fel, s mind-mind jobbra repült. Egy-két fürj ijedten kóválygott egy hely fölött, le-lecsapott, meg újra felrepült és visított-visongott. Nem értettem az egészből semmit. A távolban egyre szélesebb körben újult meg az emberi jajkiáltás. Nagyon mélyen állottunk az úton, alig láttunk el a búzakalászok síkja fölött. Lábam előtt hirtelen rezgő ropogással valami apró nyáj vágtatott keresztül az úton. Szürke mezei egerek hada. Utána jöttek nagyobb állatok: ürgék, pockok, nyulak. Rohant eszeveszettül, vágtatott mind nyugatra, ugyanabban az irányban - mintha valami láthatatlan ellenség üldözné őket... Ekkor vágtató lovas legény jött a rozson át, Győri Lajos volt, falunkbeli fiú. Sárga, mint a halál, és kimeredt a szeme, előrehajlott a ló nyakán, s vágta, ütötte, vágta. - Hé! - ordított rá Bucsi báty. - Hé, te fiú, árvíz?! - Árvíz! - üvöltötte. - Jön az árvíz! Átszakasztotta a töltést.” a) A lovon vágtató Győri Lajos senkit sem vett maga mögé, úgy menekült tovább egyedül, sárgán, kimeredt szemmel. b) A halálos vészből megmenekülve a visszaemlékező határtalan kacagásban tört ki, míg Miskából másképp tört elő a feszültség: keserves sírásba kezdett. c) A Kontyos a legmagasabb domb volt az egész vidéken, tetején nyárfák és vadkörtefák állottak. d) Gabi úrfi rémületben fogant, mégis helyes döntése megmentette Bucsi bácsi, Miska és unokatestvére, Rontó életét is.
25. „Mi ez? Megálltam, mintha lábam gyökeret vert volna. Valami önkénytelen kiáltás jött ajakamra. Azután néztem, néztem, mereven néztem. Lelkemet bámulás, gyönyör, ihlet, kimondhatatlan érzés ragadta el. Sohase álmodtam ilyen szépséget. Sohase láttam, sohase hallottam, sohase olvastam ehhez hasonló tüneményt. Kúpok fénylő orommal, szőlőhegyek zölden ragyogva, erdők fekete foltjai, zöld mezők, arany vetések, száz falu, ezer hegyi hajlék, csárdák, malmok, útszéli sorfák, patakok, csatornák, magas bércek, fehér házak, korhadt és mégis fényes várromok, Szentgyörgynek és Badacsonynak komoly fensége, s az a Balaton mintha rám nevetne, s az a nádas mintha nekem súgna-búgna, s a látásnak messze határán égnek, földnek, Bakonynak, Tihanynak, tengervíznek édes ölelkezése, bizalmas összehajlása, s mindez egymást kerülve, váltogatva, kergetve, egymással összejátszva s a hátam mögött nyugvó nap arany sugarával ragyogón fölékesítve: íme, ez a kép rohanta meg lelkemet. A jelennek minden élettünete, sok százados múltnak minden árnya, természetnek ősalkotásai, emberkéznek apró szép dolgai együtt, egymás mellett. Van-e még ily ragyogó foltja több a kerek világnak?
Nincs! Én tudom, hogy nincs.” a) Szent György-hegy is tűzhányó volt valaha, éppúgy, mint két élő testvére, Badacsony és Somlyó. b) Amiért Szigliget nem vett részt a nemzet küzdelmeiben, Isten haragja reászállt, s villámai szétszórták büszke tornyait. c) Mint az egyiptomi piramisok, olyanok a gulácsi és tóti hegycsúcsok, azzal a különbséggel, hogy a piramisok hátán nem kacskaringózik a szőlő, s nem zúg az erdő sem. d) A szerző úgy véli, hogy a meszes-györöki foknál szeme elé kerülő látkép a Rajna vidékénél, de még a Nápolyi-öbölnél is ragyogóbb szépségű táj.
26. „A déli lejtőt borító mogyorósban az apróvadak légiója tanyázott. Vörhenyes mókusok, nyulak százai törögették békés barátságban a mogyorótermést. Az ökölkövek könnyűszerrel szedtek vámot közülük, annyira elmerültek a csemegézésben. Nem volt értelme, hogy cserkészés közben végig magukkal cipeljék az elejtett zsákmányt. Összeszedve felaggatták őket egy szembetűnő hársra azzal, hogy visszajövet majd érte fordulnak. Az erdő a hegyháton túl sűrű jegenyefenyő-rengetegbe vezetett. A faderekak olyan tömötten fonódtak össze, hogy elzárták a talaj satnya növényzete elől a világosságot. A vadászok libasorban lopakodtak előre a fenyőtűlevelek neszfogó szőnyegén. A menetet vezető Pong a fenyves szélére érve karját hirtelen fölemelte, és belesimult a magasra nőtt gazba. Künn a terjedelmes hegyi legelőn, kőhajításnyi távolságban számos bozontos sörényű vádló lépegette a füvet. A sötétpej vezérmén magányosan állott, és fejét fölszegve őrizte a ménest. Az ellenkező irányú szél miatt nem sejtette a veszélyt. A ménes mögött pedig – Ge-Ogék azt hitték, káprázik a szemük – hatalmas szarvascsorda legelt. A hat vadász zajtalanul hajtóvonalba állt fel.” a) A horda által lakhelyül elfoglalt barlang lakója egy oroszlán volt. b) A szarvasokra és vadlovakra vadászó Csonkaujjút egy nálánál is veszedelmesebb vadász, az égett bundájú Sörényes Úr támadta meg. c) A Szeleta-tető sziklabarlangjában pusztító tűz miatt Ge-Ogéknak tovább kellett vándorolniuk. d) Mielőtt a horda beköltözött volna a barlangba, Auk és Ki-Ba kikergették onnan a fürtökben lógó denevéreket.
27. „Már kizöldült a Bakony, a lombok összehajtanak, barátkoznak, tehénkét legeltet buja füvén egy katonasapkás gyerek, azonkívül aztán nem találkozunk senkivel, csak az erdővel. Megyünk benne, mintha sose lenne vége. (…) Bár két lépésnyire esik egyik fatörzs a másiktól, mégis olyan sűrű ez az
erdő, hogy nyomban elrejti azt, aki benne tíz-tizenöt lépést halad. Nincs bokra, csak sudár fatörzse. Egyforma, egykorú, egy testvér itt minden fa. Szabályosak, mint a katonák. Ember legyen, aki itt el nem téved. Mérföldekre nem változik a kép az erdő belsejében. Lomb, fa, fű, kalapnagyságú égboltozat. Aztán megint lomb, megint fa, útnak, tájékoztatónak híre-hamva sincs. Aki ismeretlenül elbódorog benne, a harmadik vármegyében lyukad ki, ami ugyan nem valami nagy dolog ezekben a dunántúli megyékben. Egy árok, egy facölöp vagy egy vizecske: már új vármegye kezdődik.” a) A kocsiút mellett várakozó vénember, akit az író képzeletében már a szótlan kocsis cimborájának vélt, valójában csak egy kis pipadohányt akart az utasoktól kunyerálni. b) A történet idején már senki sem élt, aki a Bakony nevezetes betyárját, Sobrit saját szemével látta volna. c) A pandúr nem üldözhette másik vármegye területén a betyárokat, csak a sajátjában; ha megyehatárt jelző árokhoz értek, megfordították a lovak fejét, s felhagytak a kergetőzéssel. d) A betyárok többnyire idegen tájakról jőve bújtak el a Bakonyban, helybéli nemigen akadt közöttük.
28. „Csak a ködre emlékszem. A délelőtti lebegésekre. A pára nyers vízszagára. Néha furcsa módon füstszagú volt a köd, mintha tüzek égnének bent, a tó közepén. A füstöt legtöbbször a túlsó parton szívta magába a köd, s átgomolygott vele a hegyek lábához. Néha poshadt hínár- vagy nádszag keveredett az illatok közé. Máskor pedig halszag. A napon száradó, csónakban felejtett csalihalak erős szaga. Tizenegy óra tájban a ködfal mögött fények gyulladtak. A párában apró fehér golyóként forgott a nap. Éppen csak látszottak a kontúrjai. A nap is lebegett. Máskor viszont kis szél támadt, s hirtelen félrecsapott egy ködfüggönyt. Ilyenkor fémesen előbukkant a víz. Olyanszerű volt, mint egy nikkeltó. Mintha valaki nikkelt öntött volna a ködbe. A part szegélye csak lassan, fokozatonként vált láthatóvá. Először a hullámtörőgát, aztán a stégek, a falusi csónakkikötő, s lassacskán maguk a csónakok is. (…) A hullámtörő köveken zöldből barnába váltott a mohák s a moszatok színe. A víz fésülte, lengette szakállukat. A kövek aljára vándorkagylók tapadtak. Házuk színét a kovamoszatok színéhez igazították. Kűszök csapatai rajzottak a tündérhínár bokrai alatt. Néhol a kövek közé beállt egy naphal. A kűszökhöz veres szárnyú koncér és dévércsapat keveredett. A siklók halakra vadásztak, sütkéreztek közben. A sirályok is lecsaptak néha. Ha az árnyékuk a vízre vetődött, szétrebbentek a halak.” a) Az idézett szövegrészlet egy 1953-as balatongyöröki élményt örökít meg. b) Az elbeszélő a keszthelyi kikötőnél és a györöki mólónál is dolgozott, kotróhajóval a meder kotrását, iszapmentesítését végezte. c) A fiatalember a kertjében termő besztercei szilvát evett kenyérrel, vagy diót, mandulát kenyérrel, olykor-olykor főtt ponty is akadt. d) Hősünk borszőlőt szüretelt, kukoricát tört, szegény volt és boldog.
29. „Kertemben már az őszirózsák fehér és lila virágai melengetik az arcukat a nap sugaraiban. A gesztenyefám napról napra halványabb. A gyümölcsfáim is olyanok, mint az öregemberek: egyik, mint a sárga öregember; a másik, mint a piros öregember. A két gólyánk is elment. Szent István király napján láttam őket utoljára a mezőn. Nem halásztak, csak álltak-álldogáltak elgondolkozva a fűben; ott álltak mind a ketten. A fecskék vidáman csapongtak fölöttük a levegőben. Azok még nem gondoltak akkor az elutazásra. Furcsa két madárfaj a gólya meg a fecske, hogy tavasszal mindig idejön a másik világrészről; ősszel meg mindig visszatér a másik világrészbe. De ott nem házasodnak, nem raknak fészket és nem költenek, csak itt minálunk. Melyik hát az igazi hazájok? A mi magyar hazánk. Még furcsább, hogy az a két gólya, meg az a pár száz fecske az egész országból csak éppen a mi falunkat szereti. A messze Afrikából ide térnek mindig vissza, ide ám, a mi szegény nádas házaink közé, a mi szegény mezőinkre. Mi van a mi falunkon olyan szeretni való, hogy érdemes érte átrepülni egy egész nagy tengert, meg egy egész nagy országot?” a) Csak hiába nyílik a szokatlanul meleg szeptemberben a réti patak mentén a sárga, fényes levelű gólyahír, a falu költöző madarai már készülnek a hosszú útra. b) A Balláék húszéves gyereke is költözik, ám ő nem saját akaratából teszi: katonának viszik messzi vidékre. c) A fecskék úgy beszélték meg, hogy a templom tetején gyülekeznek az indulásra. d) Bár a falut érzik otthonuknak, mégis felkerekedik minden gólya és fecske, mert a közelgő hidegben, fagyott vízben, hóborította mezőn nem találnának élelmet maguknak.
30. „Egy férfi evez egy keskeny csónakon. E kétes fénynél, amint a lélekvesztő tova sikamlik, magas, tömör száloszlopok látszanak kiemelkedve a tó vizéből egész fel a boltozatig; karcsú oszlopok, mint egy mór palota pillérjei. Azok az oszlopok félig fehérek, félig feketék. Bizonyos magasságig mintha feketére volnának edzve: azon felül világos színük van. Mik ezek az oszlopok? Kővé vált pálmák és píniák törzsei; a pikkelyek, a gyűrűk még kivehetők rajtuk. Hogy kerültek azok ide? A kőszénbányák fölötti rétegekben szoktak e kővé vált óriás sudarak lakni; de hogy szálltak ide alá? Egy egész világ választja el őket egymástól. Hogyan lett belőlük oszlopzat e kőszénüregben? A kőszénréteg bizonyosan meggyulladhatott egyszer magától, s addig égett, míg a fölötte levő réteg talajából a meszesült burkokból e kővé vált kolosszok lezuhantak belé. Azoknak nem ártott meg a tűz, megmaradtak sziklának. A kőszénbánya sokszor meggyulladt magától, annak az okát minden újonc tudja; de hogy mi oltotta el? Ez a kérdés.”
a) A sápadt csónakos hajadonfővel evez, mert e boltozat alatt fülledt, meleg a lég. b) A barlang falai, oldala, boltozatja fekete, hisz kőszén az. c) A föld alatti tó naponta egyszer egészen eltűnik, s egyszer újra megtölti a medencét. d) Az eltűnő tó szeszélyes, s áradását elsőként nem az üreg hörgése böffenése, hanem a föld alatti szél jelzi.
31. „Úgy ment a kisróka a parton, mint egy darab sötétség, melynek se hangja, se árnyéka. A szimatban mind több lett az élet, és több a melegség. Tás már nem lehet messze. Vuk szemei hol tágra nyíltak, hol megszűkültek. A parton lefelé csúszott, mert úgy hallotta még otthon, hogy Tás a vízen alszik. Unkák szorgalmasan énekeltek, s a víz szinte állni látszott, amikor Vuk megpillantotta Tást, szinte az orra előtt. Nagy pillanat volt. A kisróka megdermedt, és úgy érezte, Tás jön feléje, pedig őt vitte a vér, a vadászat örök ösztöne, és amikor kinézte az alkalmas helyet, ahol Tás nyakát elkaphatta: megrohanta, mint a villám. Tás aludt éppen. Este jóllakott apró halakkal, és azt hitte, leszakadt az ég, amikor Vuk szinte ráesett. Szárnyai szétvágódtak, hogy felreppentsék a levegőbe, de aztán hirtelen elsötétült előtte a csillogó víz fodra, mert Vuk elharapta a nyakát, és maga alá gyűrte a sekély vízben, amely Tásnak bölcsője volt valamikor.” a) A rókakölyök nem tudta megcsípni Nyaút, mert nem hunyta le a macska előtt zölden csillogó szemét. b) A kétszínű, gyáva Sut azt bizonygatta Karak előtt, hogy nem Vuk, hanem ő vadászta le Tást. c) Vuk a nagy Vuk unokája és Kag fia volt. d) Karak megdöbbent, amikor megtudta, hogy a kacsát a kis Vuk zsákmányolta.
32.
Szép kilátások Minden ember repült már életében – ha másképp nem, hát álmában. S mert ősi vágyunk madártávlatból szemlélni a világot, dombtetőre, hegycsúcsra kaptatunk. Ha még ez sem elég, néhány helyütt fáradságos munkával kőből, fából, téglából összeszerkesztett építményt emelünk, hogy más nézőpontból, másképp lássunk. Az alábbi feladatban a Kárpát-medencében ma is felkereshető épített kilátók fényképéhez kell kapcsolni az azokról írt szöveges jellemzőket. Akár a képek, akár az
írott információk felől indultok, hamar helyes eredményre juttok, s kedvet kaphattok egy valamikori kilátótúra megszervezéséhez és bejárásához. C)
-
1. a kilátó az Országos Kéktúra útvonalán található - a trianoni határ az építmény közepén húzódik - 2014-ben 32. alkalommal futottak fel idáig a hegyről elnevezett futóverseny résztvevői
L)
2. az államalapítás ezeréves évfordulójára építették - „(innen) nyílik a világ egyik legszebb tája. Vannak magasabb hegyek, nagyobb vizek, de ahol a vulkáni kúpok csodás sokasága találkozik a széles víztükörrel, ilyen legfeljebb a Brazil partoknál, Rio de Janeiro partjainál van.” - az hatszintes épületből évente egyszer egy nemzetközi sportesemény résztvevőinek több ezres tömege látható -
A)
3. - a vörösfenyőből készült kilátó lécborítása a szabad kilátást lehetővé, a tériszonyt lehetetlenné teszi - a kilátó természet- és vadászfestő névadója az alant fekvő erdőben nyugszik - az építmény tetejéről a Velencei-hegység vonulata, és az esztergomi bazilika is látható
G)
4. - a kilátó 2007 óta magasodik a táj fölé - az építmény alatt elterülő község fürdőjét természetes ásványvizű termálkút táplálja - távcső sem kell a közeli Tubes szemrevételezéséhez
I)
5. - a kilátó egy vadregényes vár „tartozéka” - vérzivataros időkben az őrök innen tartották szemmel a környéket - a látóhatáron a Zemplén vonulatai hullámzanak
F) 6. - a kilátót a legnagyobb magyar születése napján adták át a nagyközönségnek - ezen a magaslaton körbetekintve festette meg Feszty Árpád A magyarok bejövetele című festményét - a műtárgyról az a vár is megcsodálható, amelyet hozzá hű embereivel Európa legbátrabb asszonya védett az ellenségtől
B)
7. - rozsdamentes acél szavatolja a kilátó tartósságát - napsütéses időben csak úgy szikrázik a Fehér-Nyikó alant kanyargó szalagja - a kilátó és környéke a településen élők reményei szerint idővel – akárcsak Csíksomlyó – zarándokhellyé válik
H) 8. - a kilátóul szolgáló építmény jelentőségét sejteti, hogy képe a település címerében is megtalálható - építőanyagát ugyanabból a kőbányából szállították ide, mint a 18-19. században emelt bécsi, pozsonyi, soproni templomokét, palotákét - a kilátóhelyről megnyugtató látkép nyílik a Fertő tó nádasaira
K) 9. - az építmény amellett, hogy kilátóként szolgál, az utolsó előtti magyar királyné emlékét is őrzi - miután lehullanak a falevelek, az alant húzódó Gyermekvasút vonatainak mozgása hosszú percekig követhető a magasból - a lenyűgöző látványt kínáló kilátó a város legmagasabb pontján áll
J) 10. - a kilátó az Ördögtorony tanösvény egyik állomáshelye - az építmény tervezőjét a környéken nagy számban előforduló kaptárkövek ihlették alkotásra - a kilátóból még Kisamerikán túl is el lehet látni
O)
11. - a csigalépcsős szerkezetet előző állomáshelyén olajfúró-toronyként szándékozták munkába állítani - Gyöngyös, Kékestető szinte mindig, tiszta időben pedig még a Tisza is kivehető a látóhatáron - a kilátóba igyekvők Magyarország legmagasabban fekvő tava mellett haladnak el
E) 12. - a torony ékes példája annak, hogy „Panorámát” nem csak magaslaton, de sík terepen is láthatunk - az építményben kialakított kiállítás a híres fürdőhely múltjával ismerteti meg a látogatókat - ez az építmény sem kilátóként kezdte: a maga idejében víztoronyként magasodott a környék fölé N) 13. - az építmény valójában egy helyi születésű egykori szabadsághős emlékét őrzi, aki az 1880-as években már a Korinthoszi-csatorna megépítésénél bábáskodott - az építményből a Dunára, a belé igyekvő Sugovicára, s a szemben zöldellő gemenci erdőre is pazar kilátás nyílik - az emlékművet a „rettenthetetlen magyar” halálának harmincadik évfordulójára emelték D)
14. - a Tarisznyavár azon őrtornyok egyike, amelyeket a 16. század közepén a török pusztítástól rettegő bányavárosok környékén építettek fel - a 12 m magas építmény az egyetlen a törökváró őrtornyok közül, amely eredeti állapotában maradt fenn - a magasból kitekintve a látóhatáron a selmeci hegyek magasodnak
M)
15. - a kilátóként üzemelő, 37 m magas építmény a Hunyadiak egykori, lerombolt várának udvarán magasodik - a kör alaprajzú torony eredetileg Honfoglalás-emlékmű volt, avatásakor a település minden templomában ünnepi misét celebráltak - az emlékműből a Duna és a Száva összefolyásának látványa gyönyörködtet
33.
Természet a falakon innen és túl Az ember számára a színekkel, szagokkal, formákkal, hangokkal, térélménnyel teli természet a legmegfelelőbb élettér. A városiasodás következményeképp az éltető közeggel való kapcsolat lehetősége csökkent ugyan, de nem szűnt meg: közel s távol számos erdő, arborétum, park, tanösvény, kiállítóhely, látogatóközpont, sőt múzeum kínál természetközeli élményeket a falakon innen és túl. A nyelv nem téved: gépesített világunkból nagy elhatározással ki kell rántani magunkat, s már indulhat is a kirándulás. Az írásos információk egy-egy ilyen létesítményt, az abban átélhető programlehetőségeket mutatják be, ezekhez kapcsoljátok a megfelelő képeket, melyek ugyanezen turisztikai helyszínek külső, illetve belső terét, lakóit, egy ízben pedig kabalaállatát jelenítik meg.
1. Ha csak a többi élőlényhez viszonyított számarányunkat, kimeríthetetlen szín- és formagazdagságunkat vesszük figyelembe, akkor is fajunkat tekinthetjük a teremtés koronájának. Pillantsunk körbe rovarszemmel a világon, s állapítsuk meg büszke hatlábú-öntudattal, hogy több, az embernek tulajdonított újító tevékenység – az állattenyésztés, a gombatermesztés, a légkondicionálás, de még a papírkészítés is – valójában a mi találmányunk, s már sok millió éve sikeresen alkalmazzuk azokat birodalmunkban.
H)
2. Még mielőtt belépnénk a négy őselem – föld, víz, tűz, levegő – tulajdonságait élményszerű módon elénk táró egykori gabonaraktárba, hagyjuk magunkat elámítani az épület előtt emelkedő acélszerkezet által. A köztéri szobor egy mozgó torony, amely stabil, mégsem merev. Az acélrudakból és drótkötelekből álló szerkezetben egyik rúd sem ér a másikhoz, ám azok mégis a magasban lebegnek. Trükk vagy varázslat? Egyik sem. A 12 egyforma méretű nyomott rúd és az azokat összekötő húzott, feszített huzal tartja egyensúlyban önmagát. Reméljük, a furfangos alkotás kedvet teremt az érkezőknek a természet törvényszerűségeit megismertető játékos kísérletezéshez! 3. Az intézmény az alsósok látogatóvá nevelésén is fáradozik. Az iskolák nap mint nap látott falai közül ide érkező gyermekek múzeumi órák (egyáltalán nem korlátozó) keretein belül szerezhetnek élményszerű módon ismereteket élő és élettelen környezetükről. Ha azt mondom, hogy az egyik ilyen foglalkozás egy hétmérföldes kiránduláson a természettudományi pavilon 3 szintjén zajlik, hét próbatétellel, találós kérdésekkel, mozgásos játékokkal, még nem sokat segítettem a helyszínt illetően. Ám ha azt is elárulom, hogy a lombos erdő állatvilágát az „Öreg néne őzikéje” című verses mesét felhasználva ismerik meg a gyerekek, akkor már tudjátok, ugye, hogy az ország melyik táján kell kutakodnotok?
4. Kisgyermekként ki ne álmodozott volna saját tigrisről, medvéről, elefántról vagy akár egy kismajomról? Ha most rávágnátok, hogy Ti soha, akkor idézzétek csak fel plüss állataitok népes seregét! Na, ugye! Ha azonban ennél többre, másra vágytok, bekapcsolódhattok a keresett intézmény örökbefogadási programjába. Az Alapítvány irodájában néhány perc alatt oklevelet adnak a kis kedvenc örökbefogadásáról, ami mellé még egy életrajzot is mellékelnek. Immár több ezren tagjai a nevelőszülői közösségnek, akik olyan különleges esemény részesei is lehetnek, mint a Nevelőszülők Találkozója, ahol az örökbefogadott állat gondozójával beszélgethetnek pártfogoltjuk hogylétéről, mindennapjairól.
D)
K)
B)
5. Szinte egész Európa, Észak-Afrika, Kis-Ázsia síkés dombvidékein elterjedt, mégis sajátosan a miénknek érezzük azt a gerincesek törzsébe sorolt állatot, amelynek életmódjával, vándorlási szokásaival megismerkedhetünk a múzeumban. Az elméleti bevezető után azonnal érdemes kerékpárra pattanni, hogy az eleven példányokat immár vizes élőhelyükön, fajtatársaik közelségében figyelhessük meg. A 3 órás vezetett túrán nagy segítségünkre lesz a távcső és a határozókönyv, valamint egy néprajzi szótár, hogy megtudjuk végre, mi is az az eszterág? 6. A csallóköziek Tündérfátyolnak, az erdélyiek Hadak útjának nevezik a legszélesebb körben Tejútként ismeretes csillagözönt, melynek egész égbolton átúszó, derengő ezüstös fátyla derült éjeken, fényszennyezéstől – azaz mesterséges világítástól – mentes területeken nyújt mesebeli látványt. Az iparosodás előretörése óta egyre kevesebb az ilyen tájék, ám a csillagos égbolt az emberiség kulturális örökségének része, így annak látványát meg kell óvnunk a jövő nemzedékei számára. A Kárpát-medence két Csillagoségboltparkjának egyikében kisvasutazással és madármegfigyeléssel egybekötött éjszakai csillagnéző túrákon vehettek részt, melynek során a távcsöves bemutató keretében megcsodálhatjátok a zavaró fényektől mentes égbolt csillagképeit és látnivalóit.
7. Miután végigjártátok a Kárpát-medence élőhelyeit az alföldi vízparti erdőktől egészen a magashegyi gyepekig, s a kiállítás legtetején, 9 méter magasan azt is kiderítettétek, hogy kihez vezetnek a titokzatos nyomok, elérkezik az idő az igazi megmérettetésre: a káprázatosan felújított kastély parkjában álló modern Élménytérben az íjászpályán vadász reflexíjjal lőhettek, másutt 3D-s vaddisznóhajtáson futóvadlövészet részesei lehettek. Mindezen élményelemek ellenére a kiállítás üzenete az, hogy a vadászat nem puskáról és íjról, hanem az élőhelyek és a vad megismerésérről és tiszteletéről szól.
O)
G)
M)
8. Az állatkert és szabadidős élményközpont egész napos kikapcsolódást ígér és nyújt. Európában is egyedülálló látványosságáról nem tehetek említést, hiszen akkor nem lenne feladat a feladat, annyit azonban elárulhatok, hogy itt még azok az élőlények is jól érzik magukat, akiknek hozzánk képest fordított a bioritmusuk. A hazai kétéltűeket és hüllőket bemutató kiállítás ugyanis derengő fényeivel egy teliholdas éjszakát idéz elénk. Mi tudjuk, hogy a falakon kívül nappal van, de a látványos terráriumokban élő ásóbékák, szalamandrák, unkák, gőték, gyíkok erről nem lettek tájékoztatva, ezért kísérhetjük figyelemmel, amint vadászni indulnak. 9. Nemzeti Emlékhelyeink és a magyar világörökség egyike előtt hajtunk fejet, amikor a történelmi épületegyüttes területére lépünk. Ám elsőként most ne az ódon falak hűs leheletét szívjuk magunkba, hanem az itt élők keze nyomán termett, gondozott ágyásokban illatozó, a középkor óta ismert és napjainkban használt gyógy-és fűszernövények illatözönét. A gyógynövénykertben vezetett séta során nemcsak a növényekkel, hanem azok egészségvédő, gyógyító hatásával is megismerkedhettek. A „cég” fő terméke napjainkban is a levendula, melynek feldolgozását részletesen is bemutatják az érdeklődőknek. S mi is eshetne jobban e program végén, mint elkortyolgatni egy csészényit a majd’ kétszáz éves receptúra alapján összeállított gyógyteából? 10. A szelíd tavacska partjára épített látogatóközpont kiállítótermében geológiai óra igazít el Titeket évmilliók történéseiben, melynek előlapján Földünk korszakait követhetitek végig, hátsó oldalán pedig a terület keletkezését 24 órában. Kibogarászhatod rajta, hogy mikor jelent meg bolygónkon az első értelmes ember, s azt is, hogy mikor törtek ki a területen a (szerencsére ma már nem aktív) vulkánok. Vagy az épületből kilépve inkább szerelkezzünk fel távcsővel és „lessünk ürgét, nézzünk szürkét”?
A)
C)
E)
11. Míg sok múzeumban tilos a kiállított tárgyakat fényképezni, itt kifejezetten ez a feladat. A környék madárvilágának megismeréséhez fülhallgatót kell fejetekre tennetek, s máris nekiláthattok a szárnyasok felderítésének. Először dűlőre kell jutnotok, hogy a közeli Kis-Balaton vagy az erdők felé indultok-e, a játék közben derül ki, vajon madárkátok a nádasokban vagy a fákon búvik meg. Mindig azt az állatot kell keresnetek, amelyiknek épp hallatszik a fülhallgatóban a hangja: ha közelítetek a jó megoldás felé, a hang felerősödik! Ha sikerül megtalálni, elkészíthetitek a fotót, ami aztán bekerül az albumba. Miután összegyűlt öt madár fotója, az elkészült albumot megoszthatjátok barátaitokkal a múzeum honlapján keresztül. 12. A „mini állatkert” elsősorban az intézményben tanuló egyetemistáknak nyújt háttéranyagot alaptantárgyaik, a gerinces állattan, a gerinctelen állattan és az etológia elsajátításához, de feladatának tekinti a széles közönség oktatását, nevelését és szórakoztatását is. Az állandó kiállítás körülbelül 57 állatfajt számlál, a kisemlősök mellett puffogó vipera, szivárványos boa, leopárdgekkó, nílusi varánusz, csincsilla, dobrudzsai teknős, szalamandra tanyáznak mesterségesen kialakított életterükben. A Vivárium munkatársai szakmai tanácsokkal látják el a megbetegedett, vagy sérült hüllők gondozásával küszködő állattulajdonosokat, sőt, kérésre fel is vállalják a kedvenc kisállatok gondozását, amíg a gazdi szabadságát tölti valahol. 13. A természet lélekmelegítő nyugalmát akkor érezni igazán, amikor egy épületekkel, utakkal zsúfolt, zajos, időnként kifejezetten egészségtelen levegőjű nagyvárosból érkezünk világába. „Menedék a betontengerben” ez a lenyűgöző panorámát kínáló látogatóközpont, mely a környezetében kialakított tanösvénnyel együtt elsősorban a budai városrészben élőknek nyújt kulturált kirándulási lehetőséget, de felkeresik távolabbi vidékekről érkező családok, iskolás csoportok, baráti társaságok is. Hogy a városiasodás előnyeit nem csak a homo sapiens élvezheti, azzal „Az alkalmazkodás mesterei” című kisállat-bemutatón szembesülhetnek a látogatók – mivel testközelből ismerkedhetnek a parkokba, házakba beköltözött kisragadozókkal – nyesttel, görénnyel, borzzal.
F)
N)
I)
14. A kellemeset a hasznossal ebben a látogatóházban lehet csak igazán összekötni: miközben a megújuló energiaforrás, a legsokoldalúbb, leginkább környezetbarát ipari alapanyag fizikai tulajdonságait, úgymint tűzállóság, zsugorodás, dagadás, hővezetés ismerheted meg, a lelked is felüdül. A kiállítótér egyik zugában magyar és külföldi költőknek az erdő és a fa szeretetéről szóló idézeteiből szemezgethetsz, egy emelettel feljebb pedig a természet e csodájából készült hangszereket szólaltathatsz meg.
L)
J) 15. Méretes kecskebéka fogadja a vendégeket a 8 km hosszú mesterséges tó partján emelt látogatóközpontban, amely a vizes élőhelyek – nyílt víz, vízpart, mocsárrétek növény- és állatvilágát mutatja be vitrinjeiben. No, csak azóta ilyen bátor a kétéltű, amióta természetvédelmi oltalom alá helyezték, hisz korábban kedvelt csaliként ismerték és használták a horgászok harcsázáskor. Az erdő állatvilágát pedig egy – az épület teljes magasságát kitöltő épített – tölgyfa mutatja be: egy alagútba bebújva rókakotorékban alvó kölyköket és a talajszintben élő vakondot, földigilisztát találhattok, feljebb a lombkorona világa tárul elő a tojásait őrző egerészölyv, a mókusra vadászó nyuszt, vagy a fát kopogtató fakopáncs megjelenítésével.
