1
A Duna menti alföld homokbuckái Apró sivatagok a kultúrtájban
A Szlovák Köztársaság Állami Természetvédelmi Hivatala, 2015
Tartalom 1 Bevezető különbség homok és homok között 2 Van Mik azok a futóhomok-területek? Extrém homokkedvelők 3 A futóhomok-területek növényei és alkalmazkodóképességük és feltűnés nélküliek 7 Értékesek A futóhomok-területek gerinctelen állatai titokzatos állatok 9 Rejtőzködő, A futóhomok-területek gerincesei Fennmaradnak? 10 A homoki élőhelyeket fenyegető veszélyek Van még remény 11 A homoki élőhelyek védelme és megújítása A Duna menti alföld közösségi jelentőségű 13 természeti területei homoki élőhelyekkel
Szerzők Mgr. Andrea Královičová, PhD. Mgr. Monika Chrenková Mgr. Dobromil Galvánek, PhD. Fordítás Elokvent, s.r.o., www.elokvent.sk Illusztrálta Riki Watzka Grafika Riki Watzka, www.rwdesign.sk Fényképek Viera Šefferová Stanová, Libor Ulrych, Alžbeta Szabóová, Anton Krištín, Radimír Siklienka, Pavol Littera Kiadta Állami Természetvédelmi Hivatal (ŠOP SR), Banská Bystrica Pénzügyi támogatás Készült az Európai Bizottság és a Szlovák Környezetvédelmi Minisztérium a LIFE10 NAT/SK/083 Dél-szlovákiai endemikus pannon szikesek és homokdűnék megújítása projekt keretében 1. kiadás ISBN 978-80-89802-95-1 © ŠOP SR 2015
www.sopsr.sk www.daphne.sk/pannonicsk Fényes poloskamag
1 Bevezető A homokról, homokdűnékről általában a sivatag jut az eszünkbe. Homokdűnékkel a tengerparti területeken is találkozhatunk. Szlovákiában leginkább az Erdőháti alföldön (Záhorská nížina) találhatók meg, de előfordulnak a Duna menti alföldön (Podunajská nížina) és a Kelet-szlovákiai alföldön (Východoslovenská nížina) is. Ezeket a homokdűnéket kontinentális futóhomok-területek alkotják, melyek a szél tevékenysége nyomán jöttek létre – a folyómedrek üledékeinek homokját a szél rakta le az adott területen (eolikus homok). A homoki élőhelyek (élőhely = természetes élettér) kialakulásában a folyók és a szél tevékenységén kívül a hagyományos gazdálkodási mód is meghatározó szerepet játszott. A homoki élőhelyeknek elvitathatatlan helyük van a kultúrtájban, napjainkra azonban sajnos a teljes eltűnés határára szorultak. Ennek okai között találjuk a homokkitermelést, a homokdűnék erdősítését és a hagyományos gazdálkodási módok eltűnését. A fennmaradt homokdűnék egy sor nagyon különleges – homokkedvelő – növény és állatfaj számára nyújtanak utolsó menedéket, melyek a veszélyeztetett, ritka fajok közé tartoznak. Ezért a homoki élőhelyek a Natura 2000 európai különleges természetmegőrzési területek ökológiai hálózatának részét képzik. Megőrzésük a haszonállatok legeltetésének megújításához és fenntartásához kapcsolódik. A homoki élőhelyek Közép-Európában elsősorban a pannon régióban (az Alpok, Kárpátok és a Dinaridák által övezett síkság) találhatók. Fő elterjedésük tehát Magyarországon van, innen nyúlnak át a környező országokba – Alsó-Ausztriába, Szlovákiába, Romániába, Szerbiába és Bulgáriába. Összességükben azonban csak nagyon kis területet foglalnak el. Nyugat felől a Németországban, Lengyelországban és Csehországban található szubkontinentális homokdűnékhez kapcsolódnak, kelet felé pedig átmennek a Pontus-vidék (a Fekete tenger északi partvidéke) homoki élőhelyeibe.
Marcelházi homokbuckák
Homoki útifű
Hetényi homokdombok
2 Van különbség homok és homok között Mik a futóhomok-területek? A kontinentális futóhomok-területek kialakulása a száraz, hideg klímájú késő negyedidőszakhoz kötődik. A nagy folyók szabadon kanyarogva szelték át a síkvidéki tájat, miközben változtatták medrüket. A legnagyobb folyók kanyarulataiban – a Morva alsó folyásánál, a Dunán és a Tiszán – homoküledék halmozódott fel, melyet később a szél elhordott. A csupasz, vagy ritkásan benőtt tájon keresztül vándorló homokszemcsék egyre kisebbek lettek és lekerekedtek – így alakult ki a futóhomok. A szélfútta homok leggyakrabban különböző magasságú homokdűnéket – buckákat – alakított ki, melyek a Duna menti alföldön elérik a 2-3 méteres magasságot is. A folyami üledék jellegétől függően a futóhomok lehet szilikátos, amely savas, tápanyagokban szegény, mint pl. az Erdőhát tipikus futóhomokja, vagy meszes, amely tápanyagokban gazdagabb, ilyen a Duna menti alföld futóhomokja. A csupasz homokon a körülmények a sivatagi viszonyokhoz hasonlók – száraz forróság, tápanyaghiány, folyamatosan mozgásban lévő homok. Ez sok tekintetben szélsőséges életkörülményeket jelent. Mivel a homok rendkívül vízáteresztő, ezért gyorsan kiszárad. A futóhomok-területeken a talajfelszínre többnyire csak a csapadékból jut víz, mivel a talajvíz kapilláris emelkedéssel nem jut fel a felszínig. A talajfelszín nedvességének fenntartásában nagy jelentősége van a talajharmatnak. A talajharmat a vízpára talajban történő lecsapódásából keletkezik, amikor a hőmérséklet éjszaka az ún. harmatpont alá csökken. A futóhomok-területeken a nappali és éjszakai, valamint a felszíni és a felszín alatti rétegek közötti hőmérséklet-különbségek jelentősek. Elég 10-20 cm-es különbség a talajfelszín és a mélyebb réteg között, hogy a hőmérséklet-különbség elérje a 20-40 °C-ot. Ezenkívül itt folyamatos humuszhiánnyal kell szembenézni, mivel az elhalt növényi részeket elviszi a szél, vagy betakarja a homok.
3 Extrém homokkedvelők A futóhomok-területek növényei és alkalmazkodóképességük A futóhomok-területek növényeinek szélsőséges életkörülményekhez kellett alkalmazkodniuk, mint pl. a szárazsághoz, nyári forróságokhoz, vagy ahhoz, hogy betakarja őket a homok. Ezeket a növényeket pszamofitáknak, azaz homoki növényeknek nevezzük. A víz megtartása érdekében a homoki növények légzőnyílásai aprók és kis mélyedésekben helyezkednek el, leveleik betekeredésével képesek csökkenteni a levélfelületet, a növényt sűrű bolyhok fedik, a növények gyakran csomókban nőnek, vagy „vánkosokat“ alkotnak, melyek segítségével felfogják a lecsapódott nedvességet. A kedvezőtlen időszakokat mag formájában vészelik át (egyéves fajok). Erős, jól fejlett gyökérzetük egyrészt stabilan rögzíti a növényt a laza talajban, másrészt lehetővé teszi a mélyebb talajrétegekben található nedvesség felvételét. A homoki növények képesek elviselni, ha a homok betakarja őket, mechanikus sérülés esetén gyorsan regenerálódnak, az oldalhajtásokból pedig képesek új gyökeret ereszteni.
4 A legszélsőségesebb körülményeknek is ellenálló fajokat pionír (úttörő) fajoknak nevezzük, ilyenek pl. a homoki seprőfű (Bassia laniflora), homoki keserűfű (Polygonum arenarium) vagy a királydinnye (Tribulus terrestris). Ezek a fajok telepszenek meg elsőként a csupasz homokon. Gyökereikkel megkötik laza homokot, az elhalt növényrészeik pedig fokozatosan tápanyaggal gazdagítják azt, ezáltal előkészítik a talajt a további fajok számára. A pionír fajoknak köszönhetően a futóhomok élettel telik meg. Miután a homokdűnét fokozatosan birtokba veszi a növényzet, a pionír fajok egyre inkább visszaszorulnak, füvek és egyéb agresszívebb lágyszárúak szorítják ki őket. A pionír fajok a talajfelszín rendszeres megbontását igénylik, ilyen pl. a legeltetés, ami újabb és újabb csupasz homokfelületek kialakulását eredményezi.
Homoki seprőfű
Kései szegfű
Homoki keserűfű
Királydinnye
Homoki kikerics
Homoki nőszirom Foto: Alžbeta Szabóová
5 A pionír fajok után további homokkedvelő növényfajok jelennek meg, és a futóhomo kot fokozatosan beborítja a növényzet. Ezek közé tartozik pl. a veszélyeztetett kései szegfű (Dianthus serotinus), az endemikus fűfélék közé tartozó magyar csenkesz (Festuca vaginata), a súlyosan veszélyeztetett homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica), vagy az aránylag elterjedt homoki pimpó (Potentilla arenaria). A buglyos fátyolvirág (Gypsophila paniculata) magjai érdekes módon terjednek, ez a növény az ördögszekér stratégiát alkalmazó fajok közé tartozik. Amikor a magok beérnek, a növény egy része letörik, amit a szél nagy távolságokra görget, így biztosítva a magok terjedését. Megfelelő körülmények között a futóhomok-területeken megtelepszenek a bokrok és a fák is, erdőssztyeppet kialakítva. A fehér nyár és a közönséges boróka Szlovákia területén csak Csenkepusztán található. Tudja, mi az az endemizmus? Endemikus faj alatt egy bizonyos elterjedési terület határain belül élő, máshol nem előforduló fajt értünk. A pannon endemizmus földrajzilag a pannon régió területére korlátozódó fajt jelöl. A homoki növények közül a kései szegfű (Dianthus serotinus), a homoki kikerics (Colchicum arenarium) vagy a homoki nőszirom (Iris arenaria) tartozik a pannon endemizmusok közé.
Homoki árvalányhaj
Homoki pimpó
Buglyos fátyolvirág
6 A homoki kikerics (Colchicum arenarium), a báránypirosító (Alkanna tinctoria), a homoki nőszirom (Iris arenaria) és a csikófark (Ephedra distachya) Szlovákiában a súlyosan veszélyeztetett homoki fajok közé tartoznak, és kizárólag a csenkepusztai erdőben találhatók meg, ami elterjedési területük északi határát jelenti. A homoki kikerics és a homoki nőszirom a közösségi jelentőségű fajok közé is bekerültek. A súlyosan veszélyeztetett homoki cickafark (Achillea ochroleuca) egyetlen szlovákiai előfordulási helye a Hetényi homokdombokon (Chotínske piesky) található. A Duna menti alföldön kétféle közösségi jelentőségű homoki élőhelyet különböztetünk meg: a száraz meszes homoki gyepek (6120*), melyeket a csupasz homokon megtelepülő pionír (úttörő) társulások alkotnak, valamint a fajgazdagabb pannon homoki gyepek (6260*), amelyek nagyrészt homokkedvelő füvekből és sásokból állnak, de mohák és zuzmók is gazdagon borítják a homokot.
Tudja, mi az az élőhely? Az élőhely (v. biotóp a görög bios – élet és topos – hely szavakból) mindazon (élő vagy élettelen) tényezők összessége, melyek kölcsönhatásaik révén az adott faj életkörnyezetét alkotják. Egyszerűbben – élettér, életkörnyezet.
Tudja, miért érdekesek? A csikófark kétlaki félcserje (külön hímivarú és nőivarú példányai vannak), érdekes, piros színű termésekkel. Efedrin nevű alkaloidot tartalmaz, amely a szív erősítésére, serkentőként és a koncentrációt segítő anyagként használatos, de fontos összetevője az asztma és nátha elleni gyógyszereknek is. A homoki kikerics egy másik alkaloidot – kolchicint – tartalmaz, amelyet a növényvilág legerősebb mérgei között tartanak számon. Hatással van a sejtosztódásra, ezért alkalmazzák pl. a génkutatás vagy a növénynemesítés területén. A báránypirosító gyökeréből a múltban textilfestésre szolgáló piros színezéket nyertek. Csikófark
Báránypirosító
Homoki cickafark
7 Tudta, hogy... a sisakos sáska a legnagyobb testű sáskánk.
Értékesek és feltűnés nélküliek A futóhomok-területek gerinctelen állatai
Tudja, milyen érdekes módszerrel vadászik a hangyaleső lárvája? A hangyaleső ragadozó lárvája homokcsapdát állít zsákmányának. A homokban tölcsér alakú mélyedést készít, ennek alján, a homok alatt megbújva várja áldozatát. Az arra járó hangya vagy más kisebb rovar a tölcsér pereméről egyenesen a tölcsér aljáig csúszik. Eközben a lárva gyakran felfelé dobált homokszemekkel bombázza a menekülni próbáló rovart. A lefelé gördülő homokszemcsék megakadályozzák a zsákmány menekülését. A lárva erős rágó szájszervével megragadja a zsákmányát, előbb mérget, majd emésztőnedvet fecskendez belé, végül kiszívja a testnedveit, majd a maradékot kidobja a tölcsérből.
A növényekkel ellentétben az állatok közül csak kevés faj kötődik szorosan a futóhomok-területekhez. Az állatfajok többsége több típusú, hasonló tulajdonságokkal rendelkező – pl. száraz, meleg, homoki gyepes – élőhelyen is megél. A homokdűnéken akár erdei fajokkal is találkozhatunk, melyek itt elegendő élelmet találnak.
A futóhomok-területeken jelentős számban fordulnak elő homok – és melegkedvelő rovarfajok. A homoki fauna rovarainak legnagyobb számban előforduló képviselői a hártyásszárnyúak (Hymenoptera), főleg darazsak, méhek és hangyák. A homok megfelelő anyag fészkeik kialakításához. A jó állapotban fennmaradt homokdűnéken találkozhatunk a ritka sisakos sáskával (Acrida ungarica). E homoki faj elterjedésének északi határa Szlovákiában húzódik. Szaporodása szorosan kötődik a meszes futóhomokhoz és a homoki gyepekhez. Ha a futóhomokot belepi a magasabb növényzet, a sisakos sáska elveszti életterét. A száraz, homokos talajokat egy különleges éjszakai vadász, a hangyaleső (Myrmeleon formicarius) is kedveli. Napközben a növények között rejtőzik, alkonyatkor és éjszaka azonban vadászni indul levéltetvekre és más kisebb rovarokra. Kifejlett hangyalesővel májustól augusztusig találkozhatunk.
8 A futóhomok-területekre jellemző és e területek jelentőségét növeli a pókok jelenléte – Szlovákia faunájának leginkább veszélyeztetett fajai közé tartozó pókokkal találkozhatunk itt. Közéjük tartozik a ritka Alopecosa psammophila is. Erre a pókfajra jellemző, hogy a nőstény potroha alatt kokont (petegubót) hord. A nőstény a kis pókokat kikelésük után még kb. 10 napig a hátán hordja, mint egy kis hátizsákot. A szélsőségesen száraz és meleg helyeken kivételes esetben megpillanthatjuk a pompás külsejű bikapókot (Eresus cinnaberinus). Feltűnő színe tökéletes védelmet nyújt a hím számára. A potrohának négy pöttyel díszített hátoldala a madarakat a számukra nem ehető katicabogárra emlékezteti, mintha csak így szólna: „Hagyjatok békén, ehetetlen vagyok!” A nőstény teljesen fekete és nagyobb, mint a hím. A nőstény csak nagyon ritkán, táplálék keresésekor hagyja el búvóhelyét.
Tudta, hogy a bikapók odúban él? A bikapók föld alatti, akár 10 cm hosszú, pókhálóval kibélelt üregben él. Az üreg kijárata fölött pókhálóból készült tető található, melynek szálai zsákmányszerzésre szolgálnak.
Magyar futrinka
A bogárfajok közül a homoki élőhelyeken a nagyon ritka, közösségi jelentőségű magyar futrinkával (Carabus hungaricus) találkozhatunk. Legtöbb előfordulási helyén már kihaltnak, ill. súlyosan veszélyeztetett fajnak számít. Ez egy ragadozó faj, főleg apróbb rovarokkal, csigákkal, különböző kukacokkal táplálkozik, miáltal megakadályozza túlszaporodásukat a talajban. Nyáron a homoki növények nektárjukkal számos tarka lepkét vonzanak. Ezek közé tartozik a melegkedvelő farkasalmalepke (Zerynthia polyxena), melynek hernyói is tarkák, feltűnőek. A farkasalmalepke különlegesen válogatós, hiszen a hernyók egyetlen gazdanövénye a közönséges farkasalma. A hernyók szívesen sütkéreznek a napon, ezért a farkasalmán könnyen megtalálhatók. A farkasalmalepke talán a „legegzotikusabb“ lepkénk. Külsejének, szárnyai mintázatának köszönhetően sok trópusi fajjal is felveszi a versenyt.
Tudja, miért veszélyeztetett a farkasalmalepke? A farkasalmalepke nem repül túl jól, élőhelyétől nem távolodik el túlságosan. Ha megfelelő mennyiségű élő növény áll rendelkezésére, fokozatosan birtokba veszi a környező területeket is. Ugyanakkor, ha valamely területről eltűnik a farkasalma, a farkasalmalepke nagyobb távolságokra történő migrációra nem képes, így a helyi populáció kihal.
9 Tudta, hogy az ásóbéka ebihala nagyobb, mint a kifejlett egyed? Az ásóbéka ebihalai igazi ebihal-óriásoknak számítanak – akár 12-18 cm-re is megnőnek, azaz nagyobbak, mint a kifejlett ásóbékák.
Tudta, hogy a gyurgyalag kiváló építőmester? A gyurgyalag a vízszintes falba nagy szakértelemmel 1-2 m mély alagutat váj, ennek végén alakítja ki fészekodúját. Itt a fiókák biztonságban vannak egészen a kirepülésig.
Tudja, hogyan védekezik a darázsölyv a darazsak fullánkjai ellen? A szemei és a csőre közötti érzékeny részt sűrű sörték borítják, az orrnyílásai pedig keskeny résekké szűkültek.
Rejtőzködő, titokzatos állatok A futóhomok-területek gerincesei A száraz homoki körülmények között csak tökéletes alkalmazkodóképességgel rendelkező kétéltű tud megélni – ilyen pl. a barna ásóbéka (Pelobates fuscus), amely akár 1 méter mélyre is beássa magát a homokba, így menekül a felszínen lévő szárazság és meleg elől. A homokból sugárzó hőt használja ki a melegkedvelő zöld gyík (Lacerta viridis), amely Szlovákia legnagyobb és legszebb színezetű gyíkja. Egyike azon kevés gyíkoknak, amelyek tudnak fára mászni. Ragadozó állat, gyors, meglepő támadásaival akár a nagyobb rovarokat is elejti, sőt kivételes esetben más gyíkfajokat, fiatal madarakat, kisebb rágcsálókat is zsákmányol. A telet föld alatti búvóhelyeken, sziklahasadékokban vagy faodúkban vészeli át. Homok – és löszfalak vagy homokbányák közelében hallhatjuk a gyurgyalag (Merops apiaster) feltűnő hangját, amely a legszínpompásabb tollazatú európai madár. Tarka tollazatával az exotikus papagájokat idézi. Amint arra latin megnevezése– merops apiaster, azaz méhevő madár – is utal, táplálékát hártyásszárnyú rovarok képzik (a méheket is beleértve), melyeket a madarak akrobatikus röptük segítségével vagy kiemelkedő helyről lecsapva fognak el. A homokdűnék világa ideális vadászterület számos tollas ragadozó számára, melyek zsákmányukat a nyílt terepen keresik. Ezek közé tartozik darázsölyv (Pernis apivorus). Élelme nagy részét hártyásszárnyú rovarok, főleg darazsak és ezek lárvái alkotják. A darázsfészket lábai és csőre segítségével akár 40 cm-es mélységből is kiássa. A vörös róka (Vulpes vulpes), tökéletesen kihasználva a homokos területek szélsőséges körülményeit, a laza talajba ássa kotorékát. A Naszvad (Nesvady) közelében található futóhomok-terület – a Rókalyuk – is innen kapta a nevét. Sötétedéskor és éjszaka indulnak a denevérek táplálékszerzésre a homokdűnék nyílt tereire a környékbeli erdős és lakott területekről. Főleg a nagyobb rovarok vonzzák őket. A leggyakoribb a rőt koraidenevér (Nyctalus noctula). A rőt koraidenevér hímek alkotta telepeivel pl. a csenkepusztai erdőssztyepp fehér nyárfái között találkozhatunk.
Tudta, hogy... a nagyfokú alkalmazkodóképesség mellett az óvatosság és a megfontoltság az, ami a rókát az egyik legsikeresebb ragadozóvá teszi.
Zöld gyík
10 Fennmaradnak? A homoki élőhelyeket fenyegető veszélyek Ha összeszámoljuk a Duna menti alföld szlovákiai részén található futóhomok-területek kiterjedését és összevetjük az egész régió területével, azt tapasztaljuk, hogy területi kiterjedésüket tekintve szinte elhanyagolható élőhelyekről van szó. A biodiverzitás – azaz a biológiai sokféleség – megóvása szempontjából azonban óriási a jelentőségük. Mivel kisebb különálló területekről van szó, melyeket intenzív művelésű mezőgazdasági táj vesz körül, létüket egy sor kedvezőtlen hatás veszélyezteti. A homoki élőhelyeket leginkább veszélyeztető tényezők közé tartozik az özönfajok és a gyomnövények terjeszkedése. Ezek elsősorban a homokot körülvevő szántóföldről terjednek át. Sok esetben fás szárú özönfajokat használtak a futóhomok-területek erdősítéséhez. Az ilyen fásszárúak tipikus képviselője a fehér akác (Robinia pseudoacacia) vagy a mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima). Az Észak-Amerikából származó fehér akác és a Kínából származó mirigyes bálványfa nem őshonos tájainkon, nagyjából a 17. századtól kezdve telepítették be őket, mára meghonosodtak. Fás szárú özönfajok, melyek agresszíven lepik el a természetes élőhelyeket, ahonnan fokozatosan kiszorítják az eredeti homoki fajokat. A múltban a homokbuckákat fásították, hogy megakadályozzák a laza homokos talaj szél általi erózióját. A gyomnövények és özönfajok terjedése elsősorban a futóhomok-területek hagyományos hasznosításának (főleg a legeltetés) eltűnésével függ össze. A múltban ezeken a területeken haszonállatokat – juhokat, kecskéket, lovakat – legeltettek. Ez biztosította az agresszívebb növényfajok, főleg a magasabb lágyszárúak és gyomok visszaszorítását, a talajfelszín lecsupaszítását, ahol a ritka, kevésbé agresszív, főleg egyéves homoki fajok megtelepedhettek. Legeltetés nélkül a homokbuckákon elhalt növényi részek gyülemlenek fel, a homok humusszal telítődik, a homoki fajok pedig visszaszorulnak. A homok fontos építőipari alapanyag. Ezért rendkívül nagy veszélyt jelent homokkitermelés is. A homokkitermelés sok homoki élőhelyet már teljesen tönkretett, és jelenleg is fokozatosan csökkenti azok amúgy is kis kiterjedését (pl. a Marcelházi homokbuckákon a temető alatt a Masan védett terület közelében lévő Öreghegyen). A futóhomok-területeket a közvélemény gyakran terméketlen, haszontalan területeknek tekinti. Ez gyakran oda vezetett, hogy azok illegális hulladéklerakó helyekké váltak, ahová háztartási, mezőgazdasági vagy építkezési hulladékot hordtak ki.
Tudja, mik azok az özönfajok? Szlovákia területére általában dísznövényként vagy mézelő növényként betelepített idegenhonos fajok, melyek a parkokból és kertekből rövid időn belül „kiszabadultak” a természetbe. Elsősorban az olyan helyeket szeretik, ahol az egyensúly valamilyen módon megbomlott. Az ilyen helyeken domináns pozíciót szereznek. Ha tömegesen elterjednek, megváltoztatják az élőhelyek jellegét, fenyegetik őshonos fajaink populációit. A lágyszárúak közül a homoki élőhelyeket leginkább a kanadai aranyvessző (Solidago canadensis), a magas aranyvessző (Solidago gigantea) és a selyemkóró (Asclepias syriaca) veszélyezteti. Mirigyes bálványfa
Illegális hulladéklerakó
Homokkitermelés
11 Van még remény A homoki élőhelyek védelme Azt a tényt, hogy a Duna menti homokdűnék figyelmet és védelmet érdemelnek, már a korábbi generációk is tudatosították. Nem véletlen, hogy a legismertebb Duna menti homoki terület, a csenkepusztai erdőssztyepp már 1951-től természetvédelmi terület. Ez fokozatosan további területekkel bővült, majd Szlovákia uniós csatlakozását követően a futóhomok-területek nagy része közösségi jelentőségű területként a Natura 2000 védett területek európai hálózatának részévé vált. A Natura 2000 hálózat azonban nem egy kültéri múzeum, azaz a tilalom nem vonatkozik minden emberi tevékenységre. Éppen ellenkezőleg – a futóhomok területek védelme aktív részvételt, rendszeres gondoskodást igényel. Az elmúlt években ezen élőhelyek közül több is végveszélybe került. Emiatt is indult 2011-ben a Dél-szlovákiai endemikus pannon szikesek és homokdűnék megújítása elnevezésű, az Európai Bizottság LIFE+ programja keretében támogatott projekt. A projekt célja az egyes Duna menti futóhomok-területek (Marcelházi homokbuckák – Marcelovské piesky, Hetényi homokdombok – Chotínske piesky, Naszvadi homoki gyepek – Nesvadské piesky és Csenkepuszta – Čenkov) megújítása (a természetes élőhelyek minőségének és funkciójának megújítása) a hagyományos művelési módokhoz való visszatéréssel, a helyi lakosság bevonásával. A homoki élőhelyek leginkább veszélyeztetett pionír fajainak újbóli elterjedéséhez és megőrzéséhez elengedhetetlen a talajfelszín megbontása és a csupasz homokos talajfelületek biztosítása. Ezt a múltban a szóban forgó területeken a legeltetés és terelés garantálta. Éppen ezért a homoki fajok megóvása szempontjából elengedhetetlen a külterjes álltatartás megújítása – homoki feltételek között erre a célra a juhok és kecskék a legalkalmasabbak, de a lovak és mangalicák (ez a sertésfajta jól tűri a nagy hideget) is megfelelőek. Magát a legeltetést a terület legeltetésre való előkészítésének kell megelőznie – ez a széllel terjedő fásszárúak eltávolítását, az elgyomosodott, özönfajok által ellepett területek lekaszálását, ill. a talaj lazítását-porhanyítását jelenti.
Marcelházi homokbuckák – elgazosodó, ill. magasabb növényzet által egyre inkább beborított homokdűnék
A széllel terjedő fásszárúak eltávolítását követően
A legeltetés megújítása – az értékes homoki élőhelyek fennmaradásának egyik feltétele
12 A projekt keretében a közösségi jelentőségű területeken (Marcelházi homokbuckák – Marcelovské piesky, Hetényi homokdombok – Chotínske piesky, Naszvadi homoki gyepek, Rókalyuk – Nesvadské piesky, Líščie diery) összesen 4,3 hektáros területről eltávolították a fehér akácokat, a Marcelházi homokbuckák Masan (Mašan) elnevezésű részén 1,2 hektáros területen lekaszálták az ott elterjedt aranyvesszőt, 1,5 hektáros területen pedig talajlazítást, ill. porhanyítást végeztek. A Hetényi homokdombokon (Chotínske piesky) 1,4 hektáros területen lekaszálták a gyomot és eltávolították a biomasszát. A Naszvadi homoki gyepekről (Nesvadské piesky) és a Marcelházi homokbuckákról (Marcelovské piesky) 1,3 hektáros területen eltávolították a földsáncokat, melyek megakadályozták, hogy a szél mozgassa a homokot és terjessze a homoki fajokat.
Naszvadi homoki gyepek– földsánc
A földsánc eltávolítását követően
Ha szeretne többet megtudni a homoki élőhelyekről, figyelmébe ajánljuk az alábbi forrásokat: • Chrenková, M., Královičová, A.: Ifjú felfedezők kalauza a futóhomok világában. DAPHNE Alkalmazott Ökológiai Intézet, Bratislava (DAPHNE – Inštitút aplikovanej ekológie), 2015. 50 o. • Šefferová Stanová, V., Valachovič, M., Šíbl, J., Janák, M.: Manažmentový model pre viate piesky. [Futóhomok-területek kezelésének modellje] DAPHNE Alkalmazott Ökológiai Intézet és a Szlovák Tudományos Akadémia Botanikai Intézete (DAPHNE Inštitút aplikovanej ekológie a Botanický ústav SAV), Bratislava. 26 o. URL: http://www.daphne.sk/sites/daphne. sk/files/uploads/MM06_piesky.pdf • A Duna menti futóhomok-területeket és szikeseket bemutató honlap: www.perlypodunajska.sk
13 A Duna menti alföld közösségi jelentőségű természeti területei homoki élőhelyekkel Név és KJTT kód*
Terület (ha)
IngatlanLegjelentősebb ritka -nyilvántartási növényfajok terület
A homoki élőhely jellemzése
SKUEV0067 Csenkepuszta (Čenkov)
123,9
Muzsla (Mužla)
Az alábbi fajok egyetlen előfordulási helye: csikófark, báránypirosító, homoki nőszirom és homoki kikerics, továbbiak: homoki árvalányhaj, homokviola és tavaszi kőhúr
A legnagyobb fennmaradt pannon homoki élőhelykomplexum Szlovákiában. A csenkepusztai élőhely Szlovákiában egyedülálló jellegzetessége a borókával tarkított pannon nyárfaerdő.
SKUEV0100 Hetényi homokdombok (Chotínske piesky)
7,13
Hetény (Chotín)
homoki seprőfű, homoki keserűfű, homoki cickafark – Szlovákiában egyedülálló
Kisebb kiterjedésű értékes pannon homoki élőhely.
SKUEV0065 Marcelházi homokbuckák (Marcelovské piesky)
43,89
Marcelháza (Marcelová), Kurtakeszi (Krátke Kesy), Dunaradvány (Radvaň nad Dunajom)
homoki seprőfű, fényes poloskamag, homoki keserűfű, homokviola
Egyike a néhány jó állapotban fennmaradt Duna menti homoki élőhelyeknek; három részből áll – Marcelházi homokbuckák (Marcelovské piesky), Masan (Mašan) és Öreghegy (Bašov).
SKUEV0098 17,09 Naszvadi homoki gyepek (Nesvadské piesky)
Nasvad (Nesvady) homoki seprőfű, homoki keserűfű, tavaszi kőhúr, kisvirágú habszegfű, homoki árvalányhaj, homokviola
Értékes homoki élőhelyeket magában foglaló terület; két részből áll – Kálvária melletti homokdombok (Duny pri Kalvárii) és a Rókalyuk (Líščie diery).
*KJTT – A Natura 2000-es hálózathoz tartozó közösségi jelentőségű természeti terület
A Duna menti alföld közösségi jelentőségű természeti területei homoki élőhelyekkel
Érsekújvár Naszvadi homoki gyepek (Nesvadské piesky)
Naszvadi homoki gyepek (Nesvadské piesky)
Hetényi homokdombok (Chotínske piesky)
Komárom
Hetényi homokdombok (Chotínske piesky)
Marcelházi homokbuckák (Marcelovské piesky)
Csenkepuszta (Čenkov)
Marcelházi homokbuckák (Marcelovské piesky)
Párkány
Csenkepuszta (Čenkov)