Pilisszentkereszt A falu a Pilishegy délkeleti lejtőjén: tengerszint felett 340 m. magasságban, Budapesttől mintegy 30 km távolságban fekszik. A környék történelmileg egyik legnevezetesebb községe. Területéhez tartozik a Klastromkert. A Franciaországból származó Ciszterci rend: 1189-ben alapított kolostorának romjaival. A Pilisi Boldogságos Szűzről elnevezett kolostort III. Béla király alapította 2000-ben emelt szobra látható a mai római katollikus Plébánia templom előtt. A kolostor területén volt eltemetve Gertrudis, a gyűlölt Meráni királyné, II. Endre neje, akit egy nemesi összeesküvés kapcsán 1213. szeptember 28-án a környékbeli erdőkben egy vadászat alkalmával szabályos – rögtönzött - ítélet alapján kivégeztek. Fejét a Szentföldi harcokból hazatérő királynak a Zemplén megyei Lelesz területén adták át. A királyi édesanya sírja fölé fia, IV. Béla díszes síremléket emeltetett a kor legismertebb francia építészével: Onocur D.Villard Pitardiai épitésszel, a Reims-i katedrális építőjével. A monostor a korabeli Magyarország legnagyobb egyházi létesítménye volt, önálló gazdasággal, vízimalmokkal, külországi vendégek fogadására alkalmas vendégszállásokkal. Esztergom mellett a mindenkori apát a királyi kancellária korabeli külügyi képviseletét is ellátta. A falut első ízben monostor melletti Szentkereszt néven a XIII. század első felében említik a Pálosok kolostora kapcsán. A történeti források szerint a tatárdúlás után a mai templom helyén alapította egy Özséb nevű, esztergomi nemesi családból származó apát az egyetlen magyar szerzetesrendet a remete Szent Pál regulái szerint működő Pálos rendet IV. Gyula pápa engedélye alapján 1250-ben. Mindkét egyházi intézmény elpusztult a törökdúlás idején. A falu újratelepítése a XVII. századra tehető. A pálosok hoztak felvidéki birtokaikról szláv, osztrák, német területről német ajkú lakosságot (Nyitra megye, Sankt Kr. Ausztria). A második világháború idején súlyos harcok helyszínévé vált a falu. Minden átfogóbb - ezen időszakról szóló - katonai leírásban szerepel a súlyos küzdelem a falu nevének megjelölésével: 1944. december és 1945. január között, amikor a két katonai nagyhatalom elit alakulatai (a német Feld Hern Halle és szovjet II. ukrán front páncélos gárda ezredének katonái) a főváros elfoglalása során utcai harcot vívtak. A falu száz-egynéhány házából egyetlenegy sem maradt épségben. A súlyos harcok emlékét a temetőben lévő katonasírokon túl a Kálvária fehér stációja őrzi. Jelenlegi értesülések szerint országosan is az elsők között létesített II. világháborús emlékmű melyet az 1944-45-ös harcok emlékére állítottak.
Dobogókő Helyi nevét a római korból származtatjuk: határkövet jelent, valószínű a Pannónia régió északi határa miatt. A kedvelt kirándulóhely történetét röviden megírni szinte lehetetlen. Hála a magyar, főként fővárosi jótollú turista krónikásainak, az 1800-as évek végétől krónikás hangvételű írások tucatjai jelentek meg. A Magyar Turista Egyesület alapításának gondolata 1888. őszén ugyancsak a Pilisből indult. Dr.Téry Ödón, Dr Thirring Gusztáv, Ballagi Aladár, Prokop Géza és Budavári János pilisszentkereszti plébános Dobogókőről lejövet egy túra alkalmával a Klastrom forrásnál (Pilisszentkereszt) határozták el a Magyar Turista Egyesület megalapítását. A főváros környékének legmagasabb pontjáról szép időben a Magas-Tátráig terjed a panoráma, a szinte lábunk alatt hömpölygő Dunával. Prokop Géza pilisszentkereszti erdőtiszt felajánlotta telkét a fennsíkon a kilátóhelytől pár lépésre. Egyetlen kikötése volt csupán: az építendő házikó Dr. Eötvös Lóránt nevét viselje. Nagy közös összefogással elkészült, a ma is látható borona falú fa építmény 1897-ben Pfinn József tervei alapján és kivitelezésében. A kedves de szerény házikó egyetlen hibája a vízhiány volt: szamár-háton hordták fel a vizet, majd pedig lovas kocsival a szódát Pilisszentkeresztről és a környék más falvaiból. Az időjárás naponkénti regisztrálása hozzátartozott az egészségturizmushoz 1898-óta Dr. Konkoly Thege Miklós miniszteri tanácsos jóvoltából. A mérőállomást a mindenkori korcsma bérlő kezelte - mert ilyen is volt a mai parkoló melletti romos épületben - innen jelezték előbb gyalogosan Pilisszentkeresztig s onnan telefonon, később pedig helyi telefonról, hogy süt-e a nap vagy sűrű-e a köd. Az intenzíven megindult hátizsákos természetjárás fogadására létesített kis faház mellett nagyobb kőből épült turistaszállót építettek, negyvenkét szálláshellyel, hideg-melegvizes zuhanyozós ellátással. Szűk lett a kis ház a sajtó által okkal népszerűsített gyönyörű kirándulóhely vendégeinek, így a lelkes turisták újabb nagy összefogással megépítették a száz férőhelyes teraszos étteremmel a második Eötvös Lóránd turista kőházat – gépházzal, áramfejlesztővel, lóistállóval, ami ekkor a garázs szerepét töltötte be. Ünnepélyes átadása 1906-óan volt 300 turista jelenlétében. A Dobogókő vendéglő-korcsma egy más vendégkört célozott meg, mint a turistaház. Itt a helybéli öregek elbeszélése szerint jót mulathatott a környékbeli falvakból éppen hogy kiruccanó jobb módú vagy -kedvű iparos vagy nagygazda. Főleg ősszel, munka végeztével vagy az iparosok tavaszi nyárvégi bankettjének volt kedvelt szórakozó mulató helye. A két világháború között az elvesztett tátrai turizmus ellensúlyozására a Kárpát Turista Egyesület a fővárosi polgárság korabeli automobil-klubjának kezdeményezésére 1935-ben az addigi dűlőút helyett korszerű makadámutat épített. Megnyitásán az ország miniszterelnöke Gömbös Gyula és gr.
Teleki Pál is jelen volt. A korabeli sajtó kiemelt szalagcímmel közölte a miniszterelnöknek a megnyitón elhangzott szavait: a magyar reménységek útját sok boldog magyar ember számára megnyitom! A mai üdülő és telek kialakítás is ezen időre tehető: a Pilisszentkereszti Úrbéri közbirtokosságtól területeket vásárolnak. A telek-kialakítást a Fővárosi Közmunkák Tanácsa végzi: Fabinyi Tibor kereskedelmi min. védnöksége alatt. Elsőként, mint nagyobb ingatlan Glock Imre budapesti építőmester százszobás nyaralója épült fel itt - ma a legnagyobb belügyi üdülő. 1944. decemberében az oroszok elől menekülve a főváros gazdasági életének ipari raktárkészletét ezen az úton kísérelték meg nyugatra menteni, temérdek szenvedést okozva Pilisszentkereszt lakosságának - a falu ugyanis szabályos frontközponttá vált. Az igen súlyos harcok vezérkara Dobogókő helyszínnel került a világtörténelembe. Gille és Wőhler tábornok innen hívta telefonon Berlint. A Pilisszentlélek felől érkező 1945-ös szovjet ellentámadás igen súlyos ütközet volt: 1945.januárjában ennek irányítása szovjet részről valószínű a dobogókői magaslat valamely pontjáról történt.
Helyi történeten alapuló, szájhagyomány A német-szlovák lakosság etnikai sajátossága miatt a családtervezés terén kevésbé racionálisan gondolkodó sok gyermekes szlovákok kerültek túlsúlyba, így a legtöbb mese-legenda szlovák nyelven maradt meg. A mesére, beszélgetésre késztető közösségi alkalmakkor, főként a hosszú téli estéken sok mese és helyi anekdota forgott közszájon. Voltak közismert mesemondók, különleges talentummal megáldott tehetségek, főként asszonyok, de férfiak is akadtak. A legismertebb mesemondók elbeszéléseit magnetofonra rögzítették a hatvanas évektől kezdődően a helybeli helytörténettel és a szlovák kultúrával országosan foglalkozók. A földi kulcs Többféle változatban, szlovák nyelven nyomtatásban is megjelent a hetvenhét pilisi népmese gyűjtésben. A kolostorban temérdek kincs található: úgy lehet hozzájutni, hogy szentelt krétát veszel magadhoz és szentelt vizet. Éjfélkor menj a kolostor területére. Rajzolj magad körül három kört és kiálts egy nagyot. Akkor megjelenik egy bika, szájában egy kulcsot tart. A szentelt vízből adni kel a bikának, s amikor iszik, el kell ragadni tőle a kincseskamra kulcsát. Ezt többen megtették, de a bika nem jelent meg. A halott királyné szelleme: Pomáz-Pilisszentkereszti út közepe felé van egy kis domb. Ezen a dombon több leírás szerint a XII-XIII. században kolostor állott. Egy feltételezés
szerint a vadászaton megölt-kivégzett királynő holttestét idehozták, és innen vitték a falusi fényes kolostorba. Egészen a második világháború utáni időikig, a meszezés megszűntéig, egy hagyomány volt a faluban, mely szerint amikor a meszes hazafelé jön Pomáz felől, a lovak nehezen húzzák az üres kocsit a kaptatón, mert a fékrúdra ráül a fehér asszony szelleme. Azt ritkán említi a hagyomány, miszerint a halott asszony fej nélküli lett volna. Halállal kapcsolatos általánosan elterjedt mesék: a szláv kultúrában a halál nőnemű. A halál mint komaasszony: A sokgyermekes szegény ember, akinek komaasszonya a halál. Egy szegény embernek nagyon sok gyereke volt, és már nem talált a faluban senkit, aki keresztvíz alá tartaná születendő sokadik gyerekét. Ahogy megy, a sokadik falu után találkozik a halállal. Kérdi tőle a halál, mi járatban? A szegény ember elmondja neki. A halál megsajnálja, s segítséget ígér, melyért ellenszolgáltatást vár. Azt kéri a szegény embertől, vigye el őt egy gazdag ember házához, mert most éppen oda kell mennie. A szegény ember megteszi amire a halál kéri, de majd' beleszakad, mert a hátára kapaszkodott halál minden lépésnél nehezebb lesz. Jutalmul a szegény embert a halál egy titokkal jutalmazza meg. Elárul neki egy füvet, mellyel megérintve a beteg embert az azonnal meggyógyul. De megparancsolja neki, hogy csak egyszer szabad használni. A szegény ember kipróbálja a varázsszert, sok kincset kap, gazdaggá válik. A kunyhót elhagyva szép házat vásárol a faluban. Sok halálos beteget gyógyít meg, tömérdek kincsre tesz szert. A halál többször üzen neki, kéri, hagyjon fel a szószegésével, de a szegény ember gőgössé válik. Egy alkalommal, amikor az egyik gazdag embertől távozik temérdek kinccsel a zsákjában, rá sötétedik és eltéved. Soká bolyong az erdőben, amikor fényt lát. Egy házat vél ott, de a fény egy barlangból jön. Betér a barlangba, hátán a kincs. Sok-sok gyertyát lát világítani különböző hosszúságban. Ahogy jobban körülnéz megpillantja komaasszonyát, a halált. Kérdi tőle, mi végre ez a sok gyertya. A komaasszony válaszol: ezek emberi életek. Amelyik magas, annak élete még hosszú, amelyik már a végefelé közeleg, az nem soká meghal. Ilyen a szegény ember gyertyája is. Már a végéhez közeledik, alig pislákol. A szegény ember arra kéri a halált, hadd toldja meg élete gyertyáját és ezután már becsületes szava tartó lesz. Ám a halál azt mondja, hogy ez lehetetlen. A meggazdagodott szegény ember erre felkap egy hosszú gyertyát, mellyel megtoldaná a sajátját, de ekkor az ő rövid gyertyája menten elalszik és az ember szörnyethal. Jánosik A Pilisben konkrét helyet jelöl meg a népi hiedelem Jánosik , a "szlovák Rózsa Sándor" egykori jelenlétére. Egy szegény asszony igyekezett egyszer az esztergomi vásárba. A két falu, Szentkereszt és Szentlélek határán lévő két bükkfa nyeregnél megpihent megszámolni a kis
pénzecskéjét. A nagy kétágú fa mögül Jánosik Jurko - mert így hívták kifigyeli a magában sopánkodó asszonyt. Megszólítja, s a szegény asszony elmondja: a vásárban tehénkét szeretne venni, de pénze kevés talán csak kecskére futja, pedig kell a tej, mert sok a gyerek, nagy a család. A zbojnik (ez a betyár neve szlovákul) kiegészíti a pénzecskét, hadd legyen meg egy tehén ára, de meg ígérteti az asszonnyal, hogy visszafelé mutassa meg, milyen tehénkére telt a pénzből. Megkérdi még búcsúzóban Jánosik, hogy nem félti-e a pénzét, mert bizony úgy hírlik betyárok tanyáznak a környéken? A szegény asszony azt mondja, a zbojnikok nem bántják a szegényeket. Alig megy el a szegény asszony, gazdag, jólöltözött bíróné érkezik ugyancsak a vásárba menet. A gőgös gazdag asszony maga szólítja meg a Kétbükkfánál álló legényt, érdeklődve, nem látta-e félelmetes Jánosikot, aki megsarcolja az embereket, kígyót-békát szórva a félelmetes rosszhírű emberre. Mondja a legény, hogy nem látta, de ha már a vásárra igyekszik a bíróné asszony, tehetne egy szívességet: hozna a vásárból egy marék apró szeget a leválni készülő csizmatalphoz. A megfelelő mennyiségű krajcárt átadva az asszonynak, meg ígértetve vele, ha majd visszafelé jön, adja oda a szeget. Napnyugta után jön is vissza boldogan a szegény asszony, s örömmel mutatja Jánosiknak a tehénkét és frissen fejt tehéntejjel kínálja meg. A gazdag asszony is megvette a tehenet és a kis pénz felét ugyancsak hozzácsapta a tehén árához, mondván: az éhenkórász legénynek elég lesz a kevesebb szeg is. Visszafelé ezért nem a járt úton ment, hogy ne kelljen a kevés szöget sem odaadni a legénynek. De a tehén nem akart a bozótos kerülő úton menni. Addig-addig nógatta, amíg Jánosik meghallotta. Odafüttyentette legényeit. Amikor kiderült a zsugori gazdag bíróné gonosz tette, akinek még gyermekei sincsenek, mert sajnálja tőlük a tejet, a nála lévő apró szegekből a meztelen talpába ütöttek, így bocsátva el a másokat megkárosító zsugori asszonyt. Nevét a helyi lakosság a Zbojnik -szke skali (Zsiványszikla) névvel örökíti meg. Jánosik az északi szlávok népi hőse. Az Osztrák-Magyar Monarchia reformkori felvidéki népi hőse. A Tátra környékén tevékenykedett, garabonciás diákból, hivatásos katonából lett népi hós. A világon, ahol szlovákok élnek, a mesékben-mondákban mindenütt jelen volt. A hős valós történelmi személy volt: a Rákóczi szabadságharcban résztvett és rangja vo1t. 1713-ban kivégezték igazi Zbojnik módon, kampóval a bordái között, elrettentő kínhalállal. Forrás: Gaján Vilmos, népművelő
[email protected] Budakalász
